Szám - PTE Általános Orvostudományi Kar - Pécsi Tudományegyetem

30
Az arrayCGH hazai megtelepítését célzó alapképzés
Idén októberben Gentben, Belgiumban
rendezték meg a Marie Curie Konferenciák
és Kurzusok keretében az
„ArrayCGH és molekuláris citogenetikai
módszerek” címû továbbképzést. Az egy hetes
kurzus lehetõséget nyújtott a genetikai kutatásban
részt vevõ európai fiataloknak, hogy
megismerkedjenek egy, az utóbbi években
rendkívül dinamikusan fejlõdõ genetikai
módszer, az arrayCGH elméleti és gyakorlati
hátterével. A Genti Egyetem által meghirdetett
pályázat révén számomra is lehetõség
nyílt a kurzuson való részvételre, amiért ezúton
is szeretnék köszönetet mondani.
Maga az alapmódszer ugyan nem mondható
újnak, továbbfejlesztése révén azonban
mostanában tör be a kutatás, klinikai alkalmazás,
diagnosztika elsõ sorába. Kromoszómák
és kromoszóma-szegmentek számbeli
eltéréseinek teljes genomra kiterjedõ analízisét
elsõször 1992-ben a Scienceben közölték
Kallioniemi és mtsai. Acomparative genomic
hybridization (CGH) átütõ jelentõsége az
volt, hogy lehetõvé tette a genomban jelenlévõ
genetikai eltérések pásztázó, szûrõ jellegû
detektálását. Alapja a fluoreszcens in situ hibridizáció:
a különbözõ színû „teszt” (betegbõl
származó) és „referencia” (rendszerint
normál) DNS keverékét hibridizáltatjuk a
tárgylemezre rögzített normál kromoszómákhoz.
A vizsgált DNS kisebb-nagyobb hiánya
vagy többlete meghatározható a teszt és
referencia DNS-hez tartozó különbözõ színû
fluoreszcens intenzitásarányok hányadosával,
amely arányban áll a kópiaszámkülönbséggel.
A kromoszóma alapú CGH hátránya a
felbontása (deléciókra 5-10 Mb, amplifikációra
2 Mb), amelyen a microarray alapú
CGH (arrayCGH) technika megjelenése
nagymértékben javított. A lényegi különbség
a tárgylemezen, a hibridizációs targetben
van, ahol a kromoszómákat pontosan lokalizált
genomiális szegmentekkel helyettesítették.
A módszer felbontóképességét így a
szegmentek nagysága, illetve egymástól való
távolsága határozza meg, lényegesen megnövelve
az érzékenységet. A technikát elõször
1997-ben közölték. A targetek különbözõ
méretûek lehetnek: eleinte nagyméretû
inserteket alkalmaztak (BAC: Bacterial Artificial
Chromosomes, YAC: Yeast Artificial
Chromosomes, PAC: P1-derived Artificial
Chromosomes), amelyek közül a BAC-alapú
platformok nyertek alkalmazást legszélesebb
körben, kb. 1 Mb felbontási képességgel. Az
utóbbi idõben terjedtek el a rövidebb oligo,
SNP-alapú array-ek, amelyekben nagyobb
számú, kisebb méretû klónokkal a felbontás
akár még tovább növelhetõ (10-500 kb). A
tárgylemezek a vizsgálati igénynek megfelelõen
tervezhetõk, fedve a daganatfejlõdésben
szerepet játszó onkogéneket, illetve
tumorszupresszor géneket; veleszületett fejlõdési
rendellenességek hátterében álló jellegzetes
mikrodeléciós helyeket, géneket, valamint
létezik a teljes genomot mozaikszerûen
lefedõ, úgynevezett tiling-path arrayCGH
(SMRT: submegabase resolution tiling-set).
A módszerhez szükséges vizsgálati
anyag kis mennyiségû DNS, amely izolálható
vérbõl, de akár fagyasztott, ill. paraffinba
ágyazott szövetminták is alkalmasak lehetnek.
A legújabb teljes genom amplifikációs
technikák révén akár már néhány
nanogramm DNS, vagy néhány sejt is elegendõ
lehet arrayCGH alkalmazására. A
nagy felbontás mellett a módszer további elõnye
a gyorsasága, ill. megfelelõ software birtokában
a gyors, egyszerû kiértékelés.
A nagyméretû gén-dózis elváltozások
szûrése révén a módszer kezdetben a tumordiagnosztikában
terjedt el. A módszer finomodásával
azonban lehetõség nyílt viszonylag
kis kromoszómális régiót érintõ hiány, ill.
többlet kimutatására. A nagyfelbontású platformokhoz
képest a kevesebb elemet tartalmazó
diagnosztikus platformok alkalmasak
kópiaszám eltérések szûrésére, így klinikai
jelentõséggel bírnak más módszerekkel nem
diagnosztizálható idiopathiás mentális retardációk,
mikrodeléciós szindrómák, veleszületett
összetett fejlõdési rendellenességek
vizsgálatára. Terjed a felhasználása a reprodukciós
genetikában (spontán vetélések hátterének
felderítésében, prenatális, preimplantációs
diagnosztikában). Akritikus régiók felderítése
révén kedvezõ lehetõséget kínál
alapkutatásokhoz, amit jól példáz az
arrayCGH módszer alkalmazása során tett
váratlan felismerés, miszerint a genomban elszórtan
különbözõ kópiaszámú 100 kb – 2
Mb hosszúságú szakaszokból álló polimorfizmusok
helyezkednek el, amelyeknek szerepük
lehet genetikai hajlam meghatározásában.
Az arrayCGH széleskörû alkalmazhatósága
és egyértelmû elõnyei mellett sem váltja
ki a klasszikus citogenetikai eljárásokat.
Alapelvébõl adódóan nem alkalmas például
triploidiák, tetraploidiák, kiegyensúlyozott
transzlokációk, alacsony szintû mozaikosság
kimutatására. Az eredmények igazolásához,
finomításához szintén a klasszikus citogenetikai,
illetve molekuláris módszerekhez kell
visszanyúlnunk (FISH, RT-PCR). A módszer
hátrányai közé tartozik továbbá technikai
igénye (platform, software).
Összegezve az elõnyöket és hátrányokat,
a módszerrel kapcsolatos legújabb kutatási
eredményeket, fejleményeket, várható, hogy
az arrayCGH alkalmazása egyre szélesebb
körben fog elterjedni. Egyszerûsége, gyorsasága,
valamint nagy felbontóképessége lehetõvé
teszi, hogy a közeljövõben egy elsõ vonalbeli
diagnosztikus, prognosztikus módszerré
fejlõdjön, elõsegítve evvel a klinikai
genetikai kutatást, klinikai diagnosztikát, genetikai
tanácsadást, s ezen keresztül jelentõsen
fokozza az egészségügyi szolgáltatás minõségét.
Dr. Tészás Alexandra PhD-hallgató
PTE Orvosi Genetikai és
Gyermekfejlõdéstani Intézet
Az alapításának 40.
Urológus Társaság
2006. november 2-4-ig került megrendezésre
a siófoki Hotel Azúrban a negyven éve
alapított Magyar Urológus Társaság (MUT)
XIII. Kongresszusa. A tudományos program
kiemelt témái az uroonkológia, andrológia
és az endourológia, ill. laparoszkópia voltak.
Klinikánk munkatársai tekintélyes számú
elõadással és poszterrel képviselték egyetemünket.
Díszelõadást tartott dr. Farkas László
Minimál invazív törekvések az RLA indikációjában
címmel. Dr. Szántó Árpád Az
erectilis funkció megõrzésének lehetõségei
saját gyakorlatunkban radikális retropubikus
prosztatektómiát követõen, valamint A
prosztatarák hormonkezelése – a kezelés hatékonyságának
régi-új szempontjai címmel
tartott elõadást. Klinikánk laparoszkópos
munkacsoportja összesen hat elõadást prezentált:
Laparoszkópos parciális nefrektómia:
kezdeti tapasztalataink és eredményeink (dr.
Bagheri Fariborz), Laparoszkóppal aszszisztált
nephro-ureterectomia (dr. Pusztai
Csaba), A laparoszkópos retroperitoneális
lymphadenectomia indikációja és mûtéti
technikája (dr. Pusztai Csaba), Laparoszkópos
pyelon plastica – Mikor, Ki, Hogyan?
PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ