letöltheti itt - Pest Megyei Levéltár

Céhmester
A céhek életét tulajdonképpen a céhmester irányította, vezette. A céhmester volt a céh
vezetője, gondviselője, a céh és a céhtagok képviselője, a céh anyagi ügyeinek kezelője, az
articulus őre, vigyázója. Felelőssége kettős: egyrészről a céhnek és céhtagoknak volt felelős,
másrészről a városi magisztrátusnak.
Atyamester
A legények „Kis Társaság”-ának feje és vezetője volt. A legények „pörsölyét” az atyamester
kezelte, ebben állt a kistársaság pénze. Ő volt a legények atyja, nevelője. A vándorló legény az
atyamester házánál szállt meg. Gondoskodott az újonnan érkezett legények ellátásáról a
kistársaság ládája terhére. Ő osztotta el a legényeket a mesterekhez munkára. Elnökölt a
legények gyűlésein. Az atyamestert az idősebb, komoly és tapasztalt mesterek közül
választotta a céh
Nótárius
Minden kőrösi céhnek volt jegyzője, aki vezette és írta a protokollumokat, a szabadulóleveleket,
bizonyítványokat, az inasok tanulóleveleit és a céh leveleit. Rendes, szépírású,
értelmes mestereket választottak erre a tisztségre. A gazdagabb és nagyobb céheknél külön
fizetéses „deák” töltötte be ezt a helyzetet.
Bejáró mester
A kontárok tevékenységét figyelemmel kísérték. Ők járták be a vándorló legénynek munkát
adó mesterek műhelyeit kor és rang szerint, s tettek jelentést az atyamesternek, aki azután
döntött a legény helyéről. A remeklés ideje alatt ellenőrizték, hogy a remeklő minden idegen
segítség nélkül, maga erejéből készítse el a remeket. A bejáró mestereket műhelylátogatáskor a
meglátogatott mesterek megvendégelték. A remeklés ideje alatt pedig a remeklő tartozott
étellel és itallal ellátni a bejárókat.
Szolgáló mester
A céhbe legutoljára belépett, tehát a rangban legfiatalabb mestert nevezték így. A szolgáló
mester különféle szolgálatokat teljesített. A céhmesternél naponként jelentkezett és annak
esetleges parancsait azonnal végrehajtotta. A céhgyűlésre ő hívta egybe a mestereket a
táblával. Lakomákon ő szolgált fel, a bort ő töltögette, de vigyáznia kellett, hogy töltögetés
közben a bor el ne cseppenjen, mert megbüntették. Az öregebb mestereket, akiknek a
lakomákon megártott a bor, „vigyázva” hazakísérte. A szolgáló mesterség terhes tisztség volt,
ezért sok esetben pénzzel megváltották, de maga helyett más mestert is fogadhatott a fiatal
mester.
Céhbiztos
A helytartótanács 1805-ben elrendelte, hogy a céhek élére céhbiztosokat (kommisszáriusokat)
kell állítani, mivel egyes céhek hatalmukkal visszaéltek. (Szigorú pénzbüntetések, bőséges
lakomák, magas mestertaxa stb.). A céhbiztos ellenőrizte a hatóság részéről a céhek belső
életét. Ő volt az első felettes és bírói hatóság. Az 1818-i városi statutum értelmében a
tizedszenátorok közül nevezték ki a helybeli mesteremberek céheibe a céhbiztosokat. A
kinevezést a főbíró eszközölte. A csizmadiáknak a mindenkori főbíró volt a biztosa. 1867-től a
3