letöltheti itt - Pest Megyei Levéltár

• Mellyeket megvizsgálván és helybenhagyván, azt a személyt a magisztárusnak
béjelentsék, kitül is magának lakosi szabadságot nyervén,
• Elsőbben is rendes remeket, melly egy jól elkészült ködmen, megcsinállya, melyet is a
mesterek megvizsgálván és illendőnek hagyván a mesteri taksát az az tizenöt
forintokat fizesse meg,
• Aképpen a czéhbe béállván és hitit letévén szabad mester lehet, ki ha nőtlen lejend, a
tisztátalanságnak eltávoztatásáért egy esztendő elforgása alatt megházasodjék.”
Minden mester istenfélő, betsületes és tiszta légyen, azonkivül ne légyen senki szitkozódó,
átkozódó, kártyával, kotzkával jádzó, hamissan esküvő és más ilyen dologban járó.’
Kezdetben a legény, ha a céhbe akart állani, tartozott a céh által kijelölt mesternél
„mesteresztendőt” tölteni, s ha magát becsületesen viselte, akkor remekelhetett és beléphetett a
céhbe. Mivel a mesteresztendő ellen sok panasz hangzott el, pénzen is megválthatták, majd
később a felsőbb rendeletek el is törölték.
Mester tehát csak az lehetett, aki tisztességes, jóhírű ember volt, remekét a céh elfogadta,
mestertaxát fizetett és a mesterasztalt megadta. Ez utóbbianak étel és italrendje, mennyisége,
különösen a gazdag kőrösi szűcsöknél bőséges volt.
Nemcsak mesterek, hanem mesterasszonyok is tagjai lehettek a céhnek. ’Ha valamely
Mesternek halála történik, és özvegye marad, míglen meghalt ura nevét jámborul viseli,
mindaddig a mesterséget szabadon folytathattya czéh mester néki alkalmatos legényt
rendelvén.’ Ha az özvegy nem mesteremberhez ment férjhez, a mesterség folytatásához való
jogát azonnal elveszítette.” (Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara, Nagykőrös 1943)
Szabadalomlevél
A céhek működését valamely illetékes hatóság (király, világi, egyházi földesúr, városi
tanács) által kiadott s időnként megújított privilégium engedélyezte és szabályozta.
A szabadalomlevelek szövege, articulusai céhenként változtak, alkalmazkodva a
szakmai és helyi sajátosságokhoz. Az egységes szabályzatok bevezetésére Magyarországon
csak Mária Terézia 1760. évi rendelete nyomán került sor. I. Ferenc 1805-ben bevonatta a régi
céhleveleket, s új, magyar vagy német nyelvű nyomtatott privilégiumokat adatott ki. A
szabadalomlevelek szabályozták az inasok és legények ügyeit, az inasévek utáni kötelező
vándorlást, a tisztségviselőinek feladatait, a gyűlések és választások rendjét, a mesterek
szakmai és vallási magatartását, védték a céhek és termékeik érdekeit, megszabták a piaci
árusítás rendjét, a céhbe történő belépés feltételeit, a remekkészítést, a mesterlakomát, kitértek
a kontárok elleni harc módjaira, a céhtag temetésének módjára, a büntetésekre stb.
Bizonyságlevél (tanúságlevél, testimónium)
A bizonyságlevél a céhlegények szolgálati idejét és megfelelő magatartását igazolta.
1816-ban a helytartótanács a bizonyságlevél helyett a vándorkönyvet rendszeresítette, amelyet
1823 óta a városi kapitányság állított ki.
Céhláda
A céhláda, a céhlevél és más, a céhhel kapcsolatos fontos iratok, valamint a céh
vagyonának őrzésére való, céhemblémákkal, címerekkel, feliratokkal ellátott bútordarab. A
benne összpontosuló értékek révén a céh jelképe is volt; a céh minden jelentős eseménye
(ünnepe, gyűlése) a nyitott céhláda előtt történt. A céhládát a céhmester őrizetére bízták, ezért
az egyik kulcs nála, a másik az ún. kulcsosmesternél (alcéhmesternél) volt. A céhlegények
5