2008. július - Jánossomorja

Rendezvény
Pillanatképek
a búcsúból
A napja péntekre esett, ezért
vasárnap kellett tartani a szentjánosi
búcsút, ami Péter-Pál
napja… A „búcsúi-szórakoztatás”
szereplői közül már hét
közben többen megérkeztek a
focipályára és környékére. Vasárnap
reggelre mintegy 20 sátor
és 10 nagy játék (körhinták
kicsiknek és nagyoknak, óriáskerék,
kisvonat óvodásoknak
és anyukáknak, villanyautók).
„A sátrakban mindent
lehetett kapni, amit Kínában
gyártanak” – mondta az egyik
látogató. Az egyikben például
bébinek való, műanyagból
készült „biopapucs” 1500 forintért
várta az anyukákat… A
körhintákon, az óriáskeréken
általában egy-két ember ült. A
kisvasút is csak néhány gyerekkel
és anyukával közlekedett.
A „tulaj” már gondolkodott a
„megszüntetésén”… És, amit
a MÁV nem
tud megtenni, ő igen, felszedi
a síneket, s máshol újra lerakja…
A tudósító, „inkognitóban”,
Birkmayer Gyuri bácsival már
három órakor kiült az edzőpályára,
az árusok sorába,
Jánossomorjai Naplót, Jánossomorjai
Füzeteket, JTV által
készített DVD-ket árusítani.
Két oldalról „üvöltött” kétféle
zene. Tűző napon ültünk. A napot
csak néha takarta felhő. Ismerőssel,
ismeretlennel sokat
beszélgettünk. Már megérte
kimenni! De, vásárlónk és bevételünk
nekünk sem volt, mint
a „búcsúsoknak”. Még annyi
sem, hogy a hat óra után megjelenő
„pályabérlőnek” kifizessük
a „helydíjat”. Az „árusok”
nyilatkozata az eredményekről
(ill. eredménytelenségről) nem
tűri a nyomdafestéket. Délelőtt
a pályán igen kevesen voltak.
Délben senki. Három óra után
kezdtek jönni a családok, apa,
anya a kisgyerekekkel. Feltűnt,
hogy a felső tagozatos
korosztály nem tartott a családdal,
s mintha ők kevesen
is lettek volna. A tinédzserek
már párosával jöttek. Őket elnézve,
egyszerre lehetett látni
az országos ellentmondást: a
fiataloknak „nincs” pénzük ruhára,
de így elnézve őket, nem
látszik a „nyomor”, az éhezés.
Bár az utóbbi a felnőttekre is
igaz. Nagyon sokan egyszerre
nem voltak, de folyamatosan
jöttek az emberek, akik viszonylag
keveset vásároltak.
De! Találkoztak az ismerősökkel,
most ráértek, és megálltak
pár percre beszélgetni. Vagy
beültek az „Élet habos oldalába”,
hol három, 10-12 év körüli
gyerek is vígan sörözött.
Kevés Jánosról „elszármazottat”
lehetett látni. A felnőtt
„gyerekeket” már nem érdekli,
s így, búcsú alkalmával
nem jönnek haza. Az andauiakat
sem érdekli már, csak két
idősebb hölgyet láttam, akik
rendszeresen, hetente jönnek
biciklivel Jánosra. Igaz, egyikük
péteri születésű, s még a
negyvenes években került Andauba.
Csak egyszer ijedtünk
meg, amikor imbolyogva
egy fiatal részeg közeledett.
Megúsztuk, több részeggel
nem találkoztunk.
Az idősebbek szerint „valami
volt, de ez nem az igazi”.
Nekik a sok évtizeddel ezelőtti
búcsúk voltak az igaziak, amikor
még a „ringlispílen” nem
volt villanymotor, s 5-6 gyerek
ment fel a „motorházba”,
és kézi erővel forgatták. Általában
5 menet után mehetett
le, s ingyen foroghatott egyet.
A mai fiatalok pedig 20-30 év
múlva nosztalgiáznak az évezred
első évtizedének búcsúiról.
Addig azonban még hátra van
az idei somorjai is.
S végül egy „ellesett” beszélgetés.
A fiatal férj szól ifjú
nejéhez: – „Most megyünk,
megnézzük a péteri gólyákat”.
Valószínű „üzletet” akarnak
velük kötni…
H. I.
Fotó: Hossala Tamás
6 Jánossomorjai Napló, 2008. július