JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

– A nép az igazságra fogékony, a tömeg a hazudozásra. 

– A lakosság a mai napnak él, a nemzet a jövõnek. 

Fekete Gyula 

1 jó tanács Gyurcsánynak: 

Ha elsötétül az agyad, ne felejtsd el levenni a hangot! 

Monica Popp 

És arról se feledkezzünk meg, hogy... 

Nincs olyan hazugság, melynek tanúja ne volna. 

Plinius 

Valamit a munkaalapú gazdaságról (ez sem újkeletû megállapítás): 

A nemes ember a munkához ért, a silány a nyereséghez. 

Konfucius 

Hazug szív sikeréhez álcának, hazug arc kell. 

Shakespeare 

© Szabó László 

Mediterrán Moszkva 2006. 

2

TARTALOM 

Mit, miért nem lehet? 7 

– avagy Nincs új a nap alatt – 

Ilyen má’ nincs, vazzeg! 12 

– avagy A Magyar abszurditás csúcsa – 

Fából vaskarika – évértékelõ Mediterrán Moszkvából 16 

– avagy Multimilliárdos vadkapitalisták magánszocializmusa – 

Csúcsra járatott szervilizmus 31 

– avagy Abszurditás a köbön: a tehetõs nyugdíjasok országában 

öregkorára mindenki meghülyül? – 

JUMP! Táncolj, gyere, táncolj még!!! 36 

– avagy Hugh Grant a fasorban sincsen! – 

Mi jöhet még? 42 

– avagy A hatalomért mindent? – 

1 ország, 1 nép, 1 kocsma 45 

– avagy Így kampányol a haspárti magyar – 

Hontalanok a senkiföldjén 49 

– avagy Túlélni a reformert – 

A gyakorló önzés, maga 57 

– avagy A társadalom legkisebb, legújabb alapegysége: 

az individuum – 

3

Automobilo necesse est? 69 

– avagy Kell-e nekünk autózni, kell-e nekünk autópálya? – 

Politikai aktualitás 88 

– avagy A multimilliárdos vadkapitalista ártatlan gyermeki 

rácsodálkozása az Olcsó Áruk 1 Ft-os Boltjára – 

Az elszabadult hajóágyú 92 

– avagy Az abszurditáson túl a magánszocializmusban 

már semmi sem szent – 

A 24. óra után 97 

– avagy A mûminiszterelnök fél – 

Valóság. Show nélkül 105 

– Na nehogy má’ a nyúl vigye a vadászpuskát! A gátlástalanság 

netovább-ja, avagy, amikor a fagyi nyalja a nagymamát – 

Láncszavazás vs. Demokrácia 111 

– avagy Végérvényesen lenyúlják-e a honi (szociál)demokráciát? – 

Exit-poll(itika)! 118 

– avagy Csal(ód)ásra készülve? – 

Szatel(l)it 133 

– avagy Senki sem lehet próféta a saját hazájában – 

Déja vu 141 

– avagy Kossuth tér 2006. – 

Déja vu 2. Tévéország lakói voksoltak 145 

– avagy MDF: születõben a második SZDSZ? – 

4

A betonfalon túl 151 

– avagy Jó étvágyat! Mindenki egye meg a maga fõztjét! – 

Isten küldötte és a horogkeresztény 167 

– avagy Széchenyi igazsága az aljas és/vagy mûveletlen nemzetrõl – 

Jézus helyett Barabás 183 

– avagy Nyírás elõtt a birkatürelmû nép – 

Mediterrán Moszkva fura ura 193 

– avagy Becsapni egy várost nem középiskolás fokon – 

Az elmúlt 16 év öröksége 201 

– avagy A felelõsség egymásra hárítása magyar szakértõk 

bevonásával folyamatban van – 

Hazudnak éjjel, hazudnak nappal, 210 

hazudnak minden hullámhosszon 

– avagy Kutyából nem lesz szalonna – 

Arcom a harcom 215 

– avagy Felépíthetõ-e egy ország a gyûlöletre alapozva? – 

A KISZ-tábor az égbe megy 225 

– avagy Még, még, még, még, még, ennyi nem elég! – 

Thank you Mr. President 236 

– avagy A Majomember legfõbb majmolója – 

Isten nem bottal ver 243 

– avagy Egyszer mindenkinek benyújtják a számlát – 

5

Fából vaskarika 248 

– avagy Ifjú posztkommunisták kabaréba illõ töketlenkedései 

sehogy se jó, senkinek se jó ország vadkapaitalizmusában – 

Majomember rendõrállamból 256 

6

MIT, MIÉRT NEM LEHET? 

– avagy Nincs új a nap alatt – 

És valóban. Tényleg nincs új a nap alatt. A központilag levezényelt 

kollektív eladósításhoz hasonlóan, újból déja vu érzésünk támad akkor, 

amikor meghallgatjuk a mûminiszterelnök legutóbbi opusát. 

Úgy tûnik, Magyarország tényleg az amnéziások országa lett. 

Nem számít, hogy ezt a gigantikus méretû és mértékû adósságfelhalmozást 

egyszer már az ország lakosság megszenvedte és elszenvedte, 

mintha tényleg az amnéziások országában élnénk, újra beadják nekünk 

ugyanazt a maszlagot, újból lenyeletik velünk a keserû pirulát. Igaz, ezúttal 

nem áll rendelkezésre négy évtized, legfeljebb csak négy esztendõ 

ahhoz, hogy egy tizenhét lépéses algoritmus keretében még egyszer tökig 

eladósítsák az országot. Természetesen ezúttal is büntetlenül, felelõsségre 

vonás nélkül. Hát persze, hiszen ez egy következmények nélküli 

ország. Ki tudja, talán éppen ez lehet az oka annak, hogy az emberek 

hajlamosak megfeledkezni arról az apró, ám annál lényegesebb 

momentumról, hogy régi-új uraik (elvtársaik?) kétszer akarják kifizettetni 

velük a megbukott gengszterváltás árát. Hát bizony meglehet, 

hogy pont errõl van szó. 

De vajon, miért vagyunk ilyen feledékenyek? Miért nem emlékezünk 

vissza azokra a boldognak és békeidõknek éppen egyáltalán 

nem nevezhetõ idõszakra, amikor folyton folyvást csak azt hallgattuk, 

mennyire magas az infláció, és hogy ez mennyire hátráltatja a 

fejlõdést? Ma meg, amikor már-már éppen csak mutatóban van itt 

az oly sokáig rettegett infláció, mégsem érezzük ennek áldásos hatásait. 

Miért vagyunk ilyen feledékenyek? Miért van az, hogy nem em- 

7

lékszünk vissza a kollektív eladósítás tervutasításos idõszakára? Mi 

lehet ennek az oka? 

Két oka lehet. Vagy nem tudunk, vagy nem akarunk emlékezni. 

„Csak a szépre emlékezem”, ahogy az ismert sanzon szövege mondja. 

De talán van annak más oka is, hogy ennyire kihagy az emlékezetünk. 

A Kádár-rendszerben több évtizeden keresztül tartott az eladósodási 

folyamat, szép apránként adagolták be a jó népnek, ahogyan a begyûrûzés 

és a cserearány-romlás következtében sorra elõálló áremelkedéseket 

is. Fel sem tûnt senkinek. Igaz, hogyan is tûnhetett volna fel, amikor 

senkivel sem közölték. A nép, az emberek semmit sem tudtak a 

tényleges adósságállomány nagyságáról. Egészen addig, amíg már minden 

össze nem omlott, és nem jött Németh Miklós, akinek más választása 

nem lévén, vett egy nagy levegõt, és kénytelen-kelletlen beismerte 

a beismerhetetlent. 

A kollektív eladósodás emlékezetünkbe idézése ellen tehát – az 

imént említett körülmények miatt – a magyar lakosság túlnyomó 

része immunissá vált. 

Meg aztán, régen is történt már. Minek bolygatni a múltat, nem igaz? 

Mondjuk azért, mert egyesek szerint a Kádár-rendszer nagy találmánya, 

a „puha diktatúra”, a „gulyás- és fridzsider-kommunizmus” által 

teremtett látszólagos jólét elhitette az emberekkel, hogy elkezdtek polgárosodni. 

Az igencsak korlátozott mértékben felhalmozott magántulajdon 

nyújtotta biztonságérzet hamis illúzióba ringatta az õket, melyre 

most olyan szívesen emlékeznek vissza nosztalgikus érzésekkel. Az emberek 

lassacskán ráébredtek, hogy van féltenivalójuk. Van vagyonuk – 

még ha szerény mértékû is –, amit elvehetnek tõlük, amit elbukhatnak. 

A rendszer tulajdonképpen fél-automatikus üzemmódba kapcsolt, az 

ún. „kisemberrel” önnön magával fogatta be a saját száját, ha netalán 

tán elégedetlenkedni adódott kedve. 

(Ennek mai modern változata az azonnal kilátásba helyezett 

APEH-vizsgálat. Ennek alkalmazása általában kormányoktól függetlenül 

szokott történni.) 

8

És itt kapcsolódik össze a múlt és a közelmúlt. 

Történelmi távlatokban szemlélõdve, alig fél pillanattal ezelõtt 

történt, hogy a mûminiszterelnök a határon túli magyarok állampolgárságáról 

szóló népszavazás kampányában erre, az ún. szociális létbiztonság 

érzésébõl fakadó félelemre bazírozva leküldte megalázóba 

a honi magyarság jobb jelentõs részét. 

És valóban, nincs új a nap alatt. 2006 elején keserûen kell tapasztalnunk, 

hogy szeretve tisztelt Francisconk megpróbálja lenyomni a 

torkunkon még egyszer ugyanazt a szart. 

Arra most ne is pazaroljuk a drága idõt, hogy mennyire aljas, 

mocskos és uszító módszert alkalmazott a mûminiszterelnök a népszavazási 

kampányban. Az a vérlázító, hogy ezt pofátlanul újra megteszi, 

újra megteheti. Méghozzá szemrebbenés nélkül, pókerarccal. 

Tekintetében szelídség, szavaiban hosszas hatásszünetek, egy ájtatos 

manó, de nagy valószínûséggel még egy prédikátor atya sem érne a 

nyomába. Fasorban sincsenek Franciscohoz képest. 

Érdemes emlékezetünkbe vésnünk Caskie Stinnett szavait, aki 

ekképpen vélekedik az igazi diplomatáról: 

„Diplomata az, aki úgy tud elküldeni a fenébe, hogy szinte várod, 

hogy indulhass.” 

A kormányfõ hívei felé kétségtelenül ezt a szerepet játssza el, 

azonban van itt egy kis bökkenõ, amirõl úgy tûnik az isteni Fletó 

Fletovics Jemelján megfeledkezett. A megfélemlítésre újonnan kipécézettek, 

a majd’ három millió nyugdíjas – a fiatalok többségével 

egyetemben – nem akar elmenni innen sehova, pláne nem a fenébe, 

pláne úgy nem, hogy még küldik is õket. 

Aztán van itt egy másik apró momentum is. Az isteni Fletó 

Fletovics Jemelján természetesen ismét a „jó fiú” szerepkörében tûnik 

fel, hiszen lám, õ elõre szólt, õ elõre megmondta, ezt így nem lehet. 

Az nem megy, hogy drasztikusan csökkentsék az élõ munkát 

9

terhelõ járulékokat – ahogyan azt az ellenzék felelõtlenül ígérgetõ 

vezére hangoztatja –, mert akkor kapásból ugrik két és fél havi nyugdíj. 

Francisco épp csak azt nem teszi hozzá, „Ej, ej, már megint ez a 

csúnya Fidesz! Hát nem tanultak semmit a múlt hibáiból? 19 000 forinttal 

kezdték, most meg már két és félhavi nyugdíjat vennének el 

szegény szerencsétlen nyugdíjasoktól. Hát milyen szociálpolitikájuk 

van ezeknek?” 

Mielõtt a cikket olvasva valakinek olyan érzése támadna, hogy darab 

idõ múltán hasonlatossá válik a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz, szeretném 

rögtön leszögezni, nem vagyok sem szociológus, sem pedig közgazdász. 

Itt a szemléletmódbeli különbségekre érdemes odafigyelni, az, 

ami jelzésértékû. Egy biztos, a magyar gazdaság agyon adóztatott, a 

munkaerõre rárakodó járulékterheket csökkenteni kell, mégpedig jelentõs 

mértékben. 

Nem tudom, megfigyelték-e, a kormányfõ nem ennek a csökkentésnek 

a mértékében vitatkozott az ellenzék vezetõ politikusával, nem a 

dolog technikai részleteirõl szólt a reagálásában, még csak azt sem 

mondta, amit mostanság oly gyakran szoktunk hallani kormányzati 

berkekbõl, hogy aszongya: „az ellenzék nyitott kapukat dönget, mert 

mi már hónapok óta ezen agyalunk, már folynak a részletekbe menõ 

tárgyalások stb. Nem. Õ kerek perec kijelenti, hogy NEM LEHET. 

Mint tudjuk, azt a legkönnyebb mondani, hogy nem lehet. 

Persze az is elõfordulhat, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elsõ 

emberével van a gond, hiszen többször is elmagyarázták már neki, 

adja be az anyagot a miniszterelnök titkárságára, a többit majd meglátjuk. 

Ehelyett – úgy látszik nem ért a szép szóból – ez a szerencsétlen 

néptribun csak úgy, mindenféle elõzetes bejelentés nélkül, bele a 

vak világba, no és persze a médiába, egyszerûen közli az emberekkel 

az ellenzék vezetõ erejének az elképzeléseit. Hát kérem szépen, ez 

így nem megy! Ezt így nem lehet! És a formai dolgok, azok smafu? 

Persze nem tudom, hogy tényleg a formai dolgok okozzák-e a legnagyobb 

gondot, a mûminiszterelnök reagálásából ez nem derül ki. 

10

Onnan az egyszerû tévénézõ, a politika iránt kissé fogékonyabb, érdeklõdõ 

állampolgár nem nagyon tud kihámozni semmit. Maximum 

csak annyit, hogy az egykori bankár-kommunista, szt. tiszti múlttal 

büszkélkedõ James Gond utódja, a Szentmihályi Szabó Péter által 

csak Baxterként elhíresült mûminiszterelnök és hûséges fegyverhordozója, 

az SZDSZ-es oldalnehezék Kóka „Pannon Puma” János, 

ketten együtt tökélyre fejlesztették a bulvárkormányzást. 

Nem tudom, önök hogy vannak vele, de az igazán fontos dolgokat 

sosem a bulvársajtóban írják meg. 

Isten áldja Magyarországot! 

A szocialista nagyváros öntudatos polgára 

11

ILYEN MÁ’ NINCS, VAZZEG! 

– avagy A Magyar abszurditás csúcsa – 

Az alábbi hírt 2006. január 23-án 15 óra 42 perckor olvastam az Index, 

internetes hírportál honlapján: 

MEGINT KAPHATÓ A VIDEOTON TÉVÉ 

12 

Mintegy tízévi szünet után ismét lehet Videoton tévét kapni az üzletekben. 

Ezeket a készülékeket ugyan nem Magyarországon, hanem 

egy távol-keleti üzemben gyártják, ám a Videoton szerint az általa 

nyújtott szervizháttér is elég ahhoz, hogy a vevõk elégedettek legyenek 

a márkanévvel, írta a Napi Gazdaság. 

A Napi Gazdaság információi szerint Videoton márkanéven új, a 

Távol-Keleten gyártott televíziókat dobott nemrég piacra a HQ 

Electronic Hungary Kft. A készülékeket jelenleg csak az Euronics 

üzletlánc boltjaiban lehet megvásárolni. 

Sinkó Ottó, a Videoton Holding Rt. vezérigazgatója a gazdasági lapnak 

elmondta: stratégiai együttmûködés keretében a Videoton márkanév 

használatát valóban átengedték a HQ Electronicnak, ugyanakkor 

a tévék szervizhátterét a Videoton biztosítja. 

Jó minõségû, ám régebbi technológiával készülõ televíziókról van 

szó, az általuk biztosított szervizháttér pedig garancia arra, hogy a 

vevõk maradéktalanul elégedettek legyenek a Videoton márkanéven

vásárolt készülékekkel, tette hozzá Sinkó. A tévék szervizelését a Videoton 

Szerviz Kft. végzi. 

A Videoton - egy korábban kötött megállapodás szerint - csak nagyképernyõs, 

modern technológiával készülõ, nem katódsugárcsöves 

televíziókat gyárt a Sagem cég számára. A társaság, amely még a 

90-es években megszüntette az önálló televíziógyártást, jelenleg már 

csak úgynevezett szerzõdéses gyártó. 

A cégnyilvántartási adatok szerint egyébként a HQ Electronicot tavaly 

szeptember végén alapították, a 3 millió forint jegyzett tõkéjû 

cég Komjátszeghy Csaba többségi és Tóth Cecília kisebbségi tulajdonában 

van. A társaság fõtevékenységeként elektromos háztartási 

cikkek nagykereskedelmét jelölte meg. 

Forrás: Napi Gazdaság 

Ennyi a hír. 

Komolyan mondom, nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Annak 

idején a ruszkiknál hallottuk azt a hírt, hogy újra elkezdték gyártani 

az egyszer már megszüntetett ikerlámpás kocka Ladákat, mer’ hogy 

olyan népszerûségnek örvendtek odahaza a szibériai autóvezetõk körében. 

Tetszik érteni? Az egyszer már megszüntetett, az egyszer már elavult 

típust újra gyártani kezdik, mer a népnek nosztalgiázni támad 

kedve. 

Vagy talán az igénytelenség ütötte fel a fejét ismét? Ó igen, valószínûleg 

ez történt. 

Ahogyan az oroszok, mi sem tudunk váltani. Régirõl valami újra. 

Cipeljük magunkkal a múltunkat. De vajon még meddig? 

„Jó minõségû, ám régebbi technológiával készülõ televíziókról van 

szó” – hívom fel ismételten a tisztelt Olvasó figyelmét erre a mondatra. 

Tetszik érteni? „Jó minõségû, ám régebbi technológiával készülõ”. 

Megint kiskorúnak, megint hülyének néznek minket. Megint mások 

13

levetett ócskaságaival akarják kiszúrni a szemünket. Megint másodrendûeknek 

lettünk elkönyvelve. Én elhiszem, hogy a portéka, amit kínálnak, 

jó minõségû, egészen biztosan jó áron is kerül majd forgalomba, 

és hát a VIDEOTON ugye mégis – igaz, most már csak félig-meddig 

– a „mi kutyánk kölyke”, ha lehet egy tévékészülékre ilyen õrületes 

képzavart használni, de tessék mondani, miért megint mi kapjuk a „régebbi 

technológiával készülõ”-t? Mikor kapunk végre mi is modern, a 

mai kor mûszaki követelményeinek minden tekintetben megfelelõ tévékészüléket? 

És politikusokat? 

(A megfelelõ rész egyénileg aláhúzandó!) 

Mindenbõl az éppen kifutottat, az eggyel éppen alacsonyabb színvonalút, 

nehogy véletlenül is azonos feltételekkel, körülményekkel 

dolgozhassunk, létezhessünk, szórakozhassunk, kultúrálódhassunk. 

Persze, most a tisztelt Olvasó azt mondja magának, hogy egészen 

biztosan velem van a baj, túl spirázom a dolgot, felfújom az egészet, 

ügyet csinálok olyanból, amibõl nem kellene. Valahol biztosan igaza 

van annak, aki ezt gondolja, de én akkor sem tudok emellett szó 

nélkül elmenni. 

Mi történt? Mi már (vagy talán még?) fogyasztónak sem vagyunk 

elég jók? Csak a másodosztályú árut kínálják fel számunkra megvételre? 

Mindenesetre jelzésértékû a dolog. Javaslom mindenkinek, 

gondolkodjon el rajta. 

És van itt még valami, amin érdemes lenne elgondolkodni! 

14. havi nyugdíj? Stabil gazdaság, új munkahelyek teremtése? 

Ugyan kérem! Ezeknek? Ezekkel? Amikor már a hazai márkának 

számító tévékészüléket is távol-keleti üzemekben gyártatjuk? Hát 

hol itt a nemzeti önérzet? 

De, minek is foglalkozom én ilyen témákkal? Megfeledkeztem arról, 

hogy az olyanoknak, akik visszasírják az ikerlámpás „kocka Ladát”, 

meg a Videoton Tévét, halványlila segédfogalmuk sincs arról, hogy mi 

fán terem a nemzeti önérzet. Õk azok, akiket Kozirev Iván csepeli öntõmunkással, 

öntudatos MSZP-szavazóval együtt csak az érdekel, hogy 

14

a bevásárlóközpontban megtöltsék kocsijukat, majd az immáron örömszerzõ 

tevékenységgé avanzsált „shoppingolást” letudva, szállítsák a 

magyar társadalom számára a Kende doktor által elképzelhetetlennek 

tartott, ám utóbb mégis bekövetkezett szituációt, melyben a 

lumpenproli beszavazza a nagytõkét a hatalomba. 

Hölgyeim és Uraim! Irány a bevásárlóközpont! Siessenek, nehogy 

lemaradjanak az akciós tévé vásárról, ahol újra birtokba vehetik 

féltve õrzött múltjuk egy kicsiny darabkáját. Elvtársak! Elõre a Media 

Markt-i úton! Csak arra vigyázzanak, nehogy agyon tapossák 

egymást a nagy tülekedésben! 

Mert hülyék azért nem vagyunk! 

Vagy mégis? 



15

FÁBÓL VASKARIKA – ÉVÉRTÉKELÕ 

MEDITERRÁN MOSZKVÁBÓL 

– avagy Multimilliárdos vadkapitalisták magánszocializmusa – 

Annak ellenére, hogy az évértékelõ beszédek elhangzása után ember 

legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy most akkor milyen országban 

is élünk valójában, a magam részérõl mégis bizakodó vagyok, 

mert lám, él még a virtus, él még a szellem és a realitásérzék 

szûkebb pátriámban, Mediterrán Moszkvában. Terem még babér az 

írástudók számára is Európa leendõ kulturális fõvárosában. 

Bár – ahogyan azt manapság a médiában szokták volt mondani – az 

„ellenzék vezérével” lejattoló Vitéz László, a Demokrata címlapjára a 

sikeres polgármesterek közé is felkerült pécsi Bürgermeisternek és csapatának 

még halványlila segédfogalma sincs arról, hogy a város mibõl 

fogja finanszírozni az Európa Kulturális Fõvárosa címû projektet – kb. 

30 milliárdot, vagyis 30 ezer millió forintot kellene összekaparni valahogy 

akkor, amikor a város már az üzemeltetésre sem kap egy árva 

buznyákot sem, annyira el van adósodva – nos, én ennek ellenére mégis 

bizakodó vagyok. 

A politikai korrektséghez hozzátartozik, hogy Vitéz László uram 

nem nagyon aggódik a jövõ(je) miatt, hiszen még arra is jutott ideje 

és energiája, hogy az elégedetlenkedõ ellenzéki politikusokat ekképpen 

csitítsa le: Amíg ti itt ugattok, addig én megszereztem a második 

milliárdocskámat is. 

És, hogy valójában mennyire sikeres a mi szeretve tisztelt polgármester 

urunk, és mennyi igazságtartalom rejtõzhet e mondat mögött, azt 

16

jól érzékelteti egy, a városban felépítendõ jégcsarnok problematikájának 

kezelése Don Tollerone részérõl. Ha a hagyomány állításának hinni 

szabad, a város vezetõje közölte a beruházó vállalkozóval, hogy szegény 

az eklézsia, mint a templom egere, olyan üres a zsebük, mint a gazdasági 

kamara elõtt fellépõ és zsebeit sajnálkozó arckifejezéssel 

kiforgató mûminiszterelnöknek, nincs egy megveszekedett vasuk sem, 

de ha a vállalkozó lenne olyan szíves, belenyúlna a zsebébe és onnan 10 

gurigát átgurítana bizonyos magánzsebbe, mindjárt megoldódna a 

probléma. Rögtön elintézõdnének a szükséges engedélyek, területet is 

kapna a beruházó, szóval minden el lenne intézve. Elvégre a város érdeke 

is, nem igaz? 

10 guriga (városi szóhasználat)= 10 millió. 

Nem csoda, ha az elsõ milliárdocska után ilyen hamar összejött a 

második is. Csak azon csodálkoztam, hogy a televízióban a parlamenti 

vagyonbevallásról szóló tudósításban a déli végek korlátlan 

urát majdhogynem a „futottak még” kategóriába sorolták. 

Ja kérem, messze van ide Buda vára! 

Én azonban mégis bizakodó vagyok. Bizakodó, mert Jólét király és 

Nagy Jólét király tanulságos stafétabot váltásának, majd utóbbi esztelen 

ámokfutásának már-már anderseni mélységekbe hatolóan részletes 

bemutatása egy pécsi illetõségû honfitársunk által, derûvel tölt el, és 

azt mutatja, hogy a magyar emberbõl nem veszett ki a humor, keserves 

kínok közepette is tud még nevetni önmagán. 

Bizony, kedves Barátaim, saját nyomorúságunkon nevetünk akkor, 

amikor Nagy Jólét király történetét hallgatjuk, hiszen nélkülünk, az istenadta 

nép nélkül nem kerülhettek volna vissza a hatalomba „derék” 

posztkommunistáink, akik elõször egy spiclit, majd második alkalommal 

egy zártkörû szeánszon magát Nagy Jólét királyt ültették a nyakunkba. 

Az „ellenzék vezérének” évértékelõ beszédét már sok helyütt leközölték 

szó szerint, álljon itt most Nagy Jólét király története, mely 

történetet a szó szerinti közlésekbõl kifelejtették, vagy kitörölték. 

17

Ennyivel azt hiszem, tartozunk szellemes pécsi honfitársunknak. 

Íme: 

Nagy Jólét király, miután elõdjét, Jólét királyt, kinek legbizalmasabb 

tanácsadója volt, ügyes csellel letaszította a trónról, azon nyomban 

kihirdette programját, melynek krónikások szerint is eredetinek tartott, 

„Nagy a jólét” címet adta. 

Elsõ, történelmi jelentõségû beszédében csodálkozó népe elõtt elmondta, 

egyetlen tennivalónk van, a népnek meg kell tanulnia érezni 

a nagy jólétet, hiszen külföldi országokban már óriási sikereket értek 

el azzal, hogy megtanították a népnek a nagy jólét érzését. 

Udvarának híres tudósai azonnal kidolgozták a „Nagy jólét 100 érzése” 

címû kézikönyvet, amelybõl bárki, bármilyen elõképzettség 

nélkül könnyedén elsajátíthatta a nagy jólét felemelõ érzését. 

Népe hûen tanulta érezni a nagy jólétet. A rosszindulatú szóbeszédnek 

senki nem ült fel, miszerint a nagy jólét felemelõ érzése valójában 

nem más, mint az éhségérzet és a munkanélküliség kilátástalan 

érzése. 

És a nép sokat tanult. 

Megtanulta, hogy a gázár növekedése, a gyógyszerár duplájára 

emelkedése, a munkahely elvesztése, a kiszolgáltatottság valójában 

mind-mind a nagy jólét érzéséhez tartozik. 

Az emberek idõvel azt is megtanulták, hogy minél kevesebben élnek 

az országban, annál teljesebb a nagy jólét érzése, s a fiatalok, megfogadva 

a király bölcs tanácsát, el is költöztek az országból. 

18

Nagy Jólét király nem elégedett meg ennyivel, „Nagy Jólét 

Megasztár” versenyt hirdetett, amelyen az ország minden lakosának 

el kellett indulnia a saját jószántából. Az indulóknak abban kellett 

versenyeznie, hogy ki érzi át a legjobban a nagy jólétet. 

Az ország maradék népe összegyûlt a király palotája elõtt, hogy bemutassa, 

milyen hihetetlen „nagy jólét” érzésére képes. Volt, aki bemutatta, 

hogy akkor is képes érezni a nagy jólétet, ha késsel megvágja 

a kezét. A másik versenyzõ a fogát húzatta ki fájdalomcsillapító 

nélkül. A gyõztes végül is az lett, aki úgy is át tudta élni a nagy jólétet, 

hogy már öt napja nem evett semmit. 

Ekkor Nagy Jólét király elégedetten végignézett a nagy jóléttõl alélt 

versenyzõkön, ünnepélyesen felállt trónjáról, és így kiáltott: 

– Eljött az én országom! 

Az alattvalók pedig engedelmesen válaszolták: 

– Igen, megcsináltuk! 

Ui.: Hangsúlyozom, az eseményekkel és a szereplõkkel való bármilyen 

hasonlóság kizárólag a véletlen mûve. 

Hát eddig tart Nagy Jólét király története. 

Alteregója, a rendszeresen ripacskodó mûminiszterelnök azonban 

újból „megtisztelt” minket fellépésével az ország házában. 

Harrach Péter mondta nagyon szellemesen a kormányfõ évértékelõ 

beszéde után, hogy a parlament új szerepkörrel gazdagodott, befogadó 

színház lett. No, de fordítsuk komolyra a szót, íme néhány 

gyöngyszem, a teljesség igénye nélkül: 

19

„Mi, liberálisok és szocialisták…” – hallhattuk többször is Franciscótól. 

Most ne is pazaroljuk a drága idõt arra, hányszor tettem említést arról, 

hogy Fletó az SZDSZ embere. Amint a mellékelt ábra mutatja, valóban 

az. Egyes közvélemény-kutatások szerint az SZDSZ nem fog bekerülni 

a következõ törvényhozásba. Mit tesz Isten? A koalíciós társ 

nemcsak politikai ellenfelétõl, de tõlük is gátlástalanul és szemérmetlenül 

ellopott minden olyan kezdeményezést, amirõl úgy vélte, a maga 

javára fordíthatja. Szegény Miska Kancsó búsul is emiatt éppen eleget, 

a „több SZDSZ” hangzatos marhasággal próbálja elejét venni a rettenetnek. 

Fletóval talán kígyót melengettek a keblükön? Ki tudja? Majd 

a jövõ erre a kérdésre is választ ad. Megyünk tovább. 

„Nincs ma még egy olyan ország Európában, ahol egyszerre öt autópálya 

épül!” 

Ez volt az elsõ neuralgikus pont amikor (és itt most városi szóhasználat 

következik újfent) az agyam lelökte a szíjat. 

„Nincs ma még egy olyan ország Európában, ahol egyszerre öt autópályát 

kellene építeni, merthogy azok még nem léteznek, nincsenek!” 

– ordítottam dühösen a tévékészülék elõtt, és ha jól emlékszem 

indulatosan hozzáfûztem a végére még a „te barom” indulatszócska 

összetételt is, de kérem a tisztelt Olvasót, ezt tudja be erõs 

felindultságomnak. 

Kicsit hajaz ez a kormányfõi technika arra, amikor egyedüliként 

visszadobták a kilábalási tervünket Brüsszelben, mi azonban ennek 

ellenére biztatást láttunk a dologban. Itt kérem szépen teljesen hülyének 

vagyunk nézve, ha eddig még valaki számára ez nem lett 

volna világos. 

„Nincs út vissza a szocializmusba és nincs út elõre a polgári szocializmus 

fából vaskarika rendszerébe sem!” 

20

Mondja ezt egy, a Kommunista Ifjúsági Szövetségbõl (KISZ) indult, 

mára multimilliárdos vadkapitalistává egyedfejlõdött posztkommunista. 

Egy rövidke pillanatra gondolkozzon el mindenki a hitelesség fogalmán, 

mer’ hogy nálam új értelmezést nyert, az hétszentség. 

A mûminiszterelnök szociális érzékenysége is megérne egy misét. 

Fõként akkor, amikor tudjuk róla, hogy egyik cégénél nem tartják 

be a munkaidõ elõírásokat, cégbirodalma felépítése során pedig 

megfenyegette az egyik vállalat dolgozóit, hogy adják el neki a 

tulajdonrészüket. 

Ja, és még valamit! Elgondolkoztak Önök már azon, hogy micsoda 

egetverõ baromság az a megfogalmazás, hogy polgári szocializmus? Ha 

valami polgári az nem szocialista, és vice versa. Ezek egymás ellentétei. 

Vagy ahogyan annak idején még az államszocializmus oktatási rendszerének 

keretében tanultuk, antagonisztikus (kibékíthetetlen) ellentétben 

állnak egymással. És mielõtt még valaki tévutakra tévedne, a szolidaritás 

eredetileg keresztény érték volt. Bocsika. 

„Millióknak adtunk reményt!” – hangzott el a mûminiszterelnök 

beszédében. 

– És mit adtatok még? – kérdeztem én a tévé elõtt füstölögve. – 

Gigantikus eladósodást? 

„Kétszer annyi jutott a gazdáknak. Ma egy átlagos gazda 2 millió forint 

támogatást kap.” 

Most ne is pazaroljuk a drága idõt arra, hogy különbözõ mezõgazdasági 

szakértõk – például Tanka professzor – dél-amerikanizálódásról 

beszél a nagybirtok rendszer kialakítására és a zöld bárók helyzetbe hozására 

való szocialista törekvések láttán. De, ha olyan jól mennek a 

dolgok és az „átlagos” gazda soha annyi támogatást nem kapott még, 

mint most, akkor, tessék szíves nekem megmondani, mi a francot kerestek 

a gazdák traktorostól, mindenestõl napokig a fõvárosban, ha 

olyan jól megy nekik? Nem értem. Meg azt sem értem, hogy akkor mi- 

21

ért is kellett olyan sietve, szinte pánikszerûen távoznia Németh Imre 

miniszter úrnak, ha a dolgok olyan jól mennek a mezõgazdaságban? 

„A szociális kiigazítások egy része és a fejlesztéseknek egy része, az 

autópálya építéseknek, a kórház rekonstrukcióknak, iskola felújításoknak 

egy jelentõs része… hát ez bizony hitelbõl… közös… közösen 

felvett hitelbõl finanszíroztuk.” 

Na itt álljunk meg egy ásónyomra, Istenben szeretett felebarátaim! 

A magam részérõl a lehetõ leghatározottabb mértékben elhatárolódom 

a miniszterelnök kijelentésétõl. Felelõsségem teljes tudatában, 

tiszta elmeállapotban kijelentem – sõt, ha az ügy bírósági szakba 

jut, eskü alatt vallom – hogy soha, semmilyen körülmények 

között nem volt közös ügyletem Gyurcsány Ferenccel. Államadósságot 

növelõ hitelt nem vettem fel, fõként nem vele együtt. A pénzt 

soha nem láttam, kezemben soha nem tartottam. A „közösen felvett 

hitelbõl” szóösszetétel nem fedi a valóságot, az alkalmas arra, hogy jó 

híremen foltot ejtsen, így – ha az eladósodás folyamata államcsõdbe 

torkollik – valamennyi, esetleges végrehajtási intézkedést maga 

után vonó következmény a mûminiszterelnököt terheli. 

És akkor tegyünk rá még egy lapáttal! Nem tudom emlékszik-e még 

a kedves Olvasó arra a kínos szituésönre, amikor elõször vonták kérdõre 

Fletót, hogy merre található a lóvé? Akkor õ azt válaszolta, hogy 

benne van a fizetésemelésekben, a nyugdíjkorrekcióban. Ismerõs, 

ugye? Ez nem más, mint a „Hogyan vigyünk csõdbe könnyen és gyorsan 

egy egész országot” típusú, régi jó, kádári, „hitelekbõl tartsuk fent a 

mesterséges életszínvonalat” címû jövõfelélés modernkori változata, 

mely az eladósodás felgyorsításával és annak gigantikus mértékével 

turbófokozatra kapcsolva tesz tönkre egy egész nemzetet. 

A dologban azonban nem ez a legérdekesebb, és itt jön a gyurcsányi 

svédcsavar! Elõször még azt mondja a mûminiszterelnök, hogy a lóvét 

a kádári hagyományokhoz illõn belepumpálták a jövõ felélésébe, most 

22

meg hipp-hopp, mintegy varázsütésre, kitalálta, hogy bocs, mégsem ez 

történt, ebbõl a pénzbõl „csináljuk meg” az új, a modern, az élhetõbb és 

szerethetõbb Magyarországot. 

Azé’ ez szigorú! – ahogy mifelénk mondják. (Felhívnám a figyelmet 

a sántakutya effektus újbóli megképzõdésére!) 

„Tízmillió ember fogja megcsinálni ezt az országot!” – mondta a mûminiszterelnök. 

Köszönöm szépen, de én a magam részérõl nem vennék részt ebben 

az ún. ország „megcsinálásban”. Már csak azért sem, mert ez az 

ország már meg van „csinálva”. Ha tetszik, egyszer már „megcsinálták”, 

vagy mondjuk inkább így, felépítették. Már megint ez az alpári 

igénytelenség, ez a slendriánul pongyola megfogalmazás. Ez az ember 

csak csinálni tud. Ennél még Kádár is jobb volt, õ legalább építette 

a szocializmust, nem pedig csinálta. Képzeljük csak el, micsoda 

közröhej tárgya lett volna az Öreg, ha azt találja mondani a kamerák 

elõtt, hogy megcsináljuk a szocializmust, eftársak. 

„A nyugdíjak 25%-kal többet érnek a boltban” 

Igen ám, csakhogy Francisco arról már nem beszél, hogy a nyugdíjak 

egy tekintélyes része a rezsire, a megélhetés költségeire megy el, 

azok pedig jelentõs mértékben emelkedtek, ha tetszik a megdrágult 

élet megemelkedett költségeinek kifizetése után már közel sem ilyen 

rózsás a kép, már korántsem jut annyi pénz a boltba. 

„A ciklus eleji 56 Ft helyett ma 50, 8 Ft jut az államnak, 49,2 Ft 

marad az állampolgárnál.” 

És még azt is odabiggyeszti a mûminiszterelnök, hogy 1998-ban, 

amikor a Horn kormány átadta a stafétabotot 55 Ft, tehát 1 forinttal 

kevesebb jutott az államnak és 1 Ft-tal több a polgárnak, mint az Orbán-kormány 

ciklusának végére. 

23

Csak megint arról nem ejt egy árva szót sem Fletó, hogy abból a 

bizonyos 49 forint 20 fillérbõl mennyit ad ki az a szerencsétlen polgár 

pluszban a megdrágult élet finanszírozására és mennyit bukik a „szociális 

érzékenységre”, valamint a rászorultsági elvre hivatkozva felelõtlenül 

megváltoztatott családtámogatási rendszer miatt. Lásd 

gyermekek után járó adókedvezmény és társai. 

A mûminiszterelnök által rendkívül sikeresnek nevezett Fészekrakó 

programra ehelyütt ne is vesztegessük most a drága idõt. 

A szemléletmódról is ejtsünk néhány szót. 

Orbán Viktor évértékelõjében beszélt egy többgyermekes családról, 

ahol éves szinten mintegy 85 ezer forinttal kapnak kevesebbet az új 

„családtámogatási” rendszertõl. A „Kontraszt” címû mûsorban a nagycsaládosok 

képviselõjétõl hallhattuk, hogy két minimálbérbõl élõ szülõ 

és két gyermek esetén, ez a család már a gazdagok közé tartozik. 

(Kis magyar abszurd! Tessék nekem megmondani, hogy akkor ki 

számít szegénynek, ki számít rászorulónak? Mer’ hogy a szocialistáknál 

mindig és mindenkor a szegények és a rászorulók állnak az elsõ helyen. 

Igaz, nemrégiben a „Mokka” címû reggeli mûsorban maga a nagy Havas 

Henrik, a „tanár úr” talált mondani egy olyan baromságot, miszerint 

„a magyar nyugdíjasok túl vannak fizetve”. Igaz, hozzátette, hogy 

egyes közgazdász vélemények szerint, de az ember ilyenkor csak elgondolkozik, 

hogy hát talán azért mégsem ennyire hülye és ostoba a magyar 

közgazdász szakma, ha pedig mégis, akkor igen nagy a baj.) 

Egy pillanatra tegyük félre az érzelmeinket és a pártszimpátiánkat. A 

családfõ leül az asztalhoz, elkezd számolni. Oszt szoroz, tudja azt, hogy 

eddig mennyi volt a család bevétele és azt is látja, hogyan alakul a büdzsé 

ezzel az új rendszerrel. A végén kijön, hogy éves szinten állam-bácsi 

85 rugóval megrövidítette õket, ennyivel kevesebb a lóvé. 

Ha én vagyok ez a családfõ, akkor aszondom: „Na, barátom, éves 

szinten 85 ezret kivettél a zsebembõl (önkényesen, önhatalmúan, 

hiszen mi nem kértünk rá, jótékonykodni sem támadt kedvünk), 

ennyivel kevesebbõl kell el- és fenntartanom a családomat, menet! 

24

És innentõl kezdve lehet ideologizálni, lehet ígéretlicitezni, 

orsósviktorozni, mint 2002-ben, lehet arról vitatkozni, hogy melyik 

jelölt szimpatikus vagy kevésbé szimpatikus, ez a dolog nem errõl 

szól. Ez arról szól, hogy elvettél tõlem – még egyszer hangsúlyoznám, 

teljesen önkényes módon (mer’ hogy, majd most igazságos lesz!) – x 

összeget, ami nekem és a családomnak módfelett hiányzik, ezért 

menned kell! Ez errõl szól, semmi másról, ilyen egyszerû az egész. 

Kár túl ragozni, aki pedig mást mosd, az egész egyszerûen hazudik. És 

itt nincs apelláta, a számok azok bizony makacs dolgok. Eddig ennyi 

lóvé volt, most meg kevesebb. Kész. 

Félreértés ne essék! Én nem a mindenható, a mindenki felett bábáskodó 

és basáskodó államról beszélek itt. És gyanítom, hogy az 

ex-kormányfõ sem ilyen húrokat penget, amikor az államnak a társadalom 

életében betöltött helyérõl és szerepérõl beszél. Legfeljebb 

az ölebmédia hivatásos félremagyarázói viszik szándékosan tévútra a 

gyanútlan tévénézõ állampolgárt ez ügyben. 

Mire gondolok? Amikor kiáll a nyilvánosság elé a liberális miniszter, 

és azt hiszi magáról, hogy még mindig üzletember, az ország pedig 

nem egyéb számára, mint egy, a számtalan cége közül, nos akkor 

fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mi végre is fizetünk mi adót? 

Az állampolgár, amikor befizeti az adóját, a maga részérõl eleget tesz, 

teljesíti az állam és a közte fennálló íratlan, ún. társadalmi szerzõdés 

ráesõ részét. No, de ha nincs szükség államra – lásd SZDSZ, az állam 

a legrosszabb tulajdonos (ami egyébként egy komplett marhaság) –, 

egy végletekig lebontott és tulajdonától (ezzel egyszersmind önrendelkezésétõl 

is) megfosztott állam, vajon hogyan tud megfelelni az 

adófizetõ állampolgár és a közte fennálló íratlan, ún. társadalmi 

szerzõdés ráesõ részének? 

Sehogy. Ha viszont elõáll ez a helyzet, akkor az adófizetõ állampolgár 

joggal mondhatja azt, hogy ebben az esetben holnaptól nem 

fizetek adót, hiszen semmilyen ellenszolgáltatást, semmilyen garanciát 

vagy biztonságot nem nyújt számomra az állam. 

25

Ez egy rendkívül fontos társadalomelméleti kérdés, mellyel úgy 

tûnik az üzemgazdaságtan által megkövetelt, kizárólagosan a profitabilitást 

(haszonelvûséget), mint elsõdleges direktívát szem elõtt 

tartó liberális országlók egyáltalán nem foglalkoznak. Nagy hiba, 

mert ez a fajta gazdaságpolitika és szemléletmód bukásra van ítélve, 

mert nem életszerû. Pénz központú, ahelyett, hogy a rendszert 

mûködtetõ embert állítaná a középpontba. 

Más. 

Jelzésértékû az is, ahogyan a TB-járulék csökkentési javaslatra reagáltak 

a szocialisták. Ugyanis a járulékcsökkentés nem valami soha 

nem látott nóvum, különleges újdonság, hiszen a Fidesz ezt egyszer 

már meglépte kormányzásának ideje alatt, és a dolog bevált. Tehát a 

posztkommunisták hazudnak, és hazudik a mûminiszterelnök is, 

amikor azt mondja, hogy ez nem mûködik, hiszen láttuk, hogy meg 

lehet „csinálni”, láttuk, hogy „megcsinálták”, hogy mûködik. 

Talán csak nem arról van szó ismét, hogy nem tudnak kibújni a bõrükbõl, 

hogy kutyából nem lesz szalonna, és megint át akarják írni a 

történelmet? Megint olyat állítanak, aminek pont az ellenkezõje igaz. 

Megint egy már megtörtént eseményrõl akarják bebizonyítani nekünk 

(és a világnak, hiszen hallottuk, most azzal érvelnek Brüsszelben, hogy 

az ellenzék ígéretei az elmarasztalás oka, amirõl mindenki tudja, hogy 

nem igaz), elhitetni velünk, hogy meg sem történt. Tessék mondani, 

változott itt valami az utóbbi tizenhat esztendõben? 

Lendvai „Sipánka” Ildikó, egykori kultúr-cenzor ígéretlicitrõl beszélt, 

amelyben õk, mármint a szocialisták nem vesznek részt. Emlékszünk 

még 2002-re? Nem ígérgettek akkor sem, csupán annyit 

mondtak, õk mindent jobban fognak „csinálni”, mint a Fidesz. 

Akkor ez bejött nekik. 

De ha már itt tartunk, ejtsünk néhány keresetlen szót a „dübörgõ” 

gazdaságról is. 

Mielõtt még valaki rózsaszín fellegekben ringatná magát, annak felhívom 

a figyelmét egy nemrégiben sugárzott interjúra, amiben kitûnõ 

26

közgazdászunk, Csath Magdolna arról beszélt, hogy a 4%-os gazdasági 

növekedésünk a térségben a legkisebb, tehát semmi okunk arra, hogy 

túlzott magabiztosságról és elégedettségrõl tegyünk tanúbizonyságot. 

De van itt egy másik probléma, ami szintén a szemléletmódra vezethetõ 

vissza. 

A jelenlegi kormányzat a gazdasági problémák kezelésének megoldására 

a hitelfelvételt helyezi az elsõ helyre, abban látja az egyedüli 

üdvözítõ megoldást. De vajon jó ez a megoldás? Életszerû az, ha egy 

ország mindig máshová nyúl – ahogyan azt Bogár László, a kitûnõ 

közgazdász oly szellemesen fogalmazta meg „mindig a más lábán állunk” 

– ahelyett, hogy elõször itthon néznék körül, a saját forrásainkat 

használnánk fel, a saját piacunkat, a saját vállalkozóinkat hoznánk 

helyzetbe? Nem, nem az. Úgy tûnik rosszabb, sokkal rosszabb 

kondíciókkal jár a hitelfelvétel – drágább a leves, mint a hús –, mint 

például egy kamatmentes közpénzrendszeren keresztül, saját jogon 

nyomott pénzzel, beruházás élénkítéssel a gazdaság támogatása. 

Nagyon érdekes volt látni a miniszterelnöki évértékelés után 

másnap reggel a Nap-keltében – Pallagi Fefe, Bethlen János, Orosz 

József kérdezõ trió közremûködésével – a Franciscoval lezajlott beszélgetést. 

Megint csak egy apró kis nüánsz, jelzésértékû momentum 

a mûminiszterelnök szemléletmódjának hányavetiségérõl. 

Bethlen János számon kérte a mûminiszterelnökön a beváltatlan 

ígéreteket még 2002-bõl. Többek között például a fiataloknak ígért ingyenes 

jogosítványt. Francisco, majdhogynem legyintve, egy mondattal 

elintézte a dolgot, aszonta, hogy szerinte ez egy ostoba ígéret volt. 

És egyik riporter sem borította rá az asztalt (bár Orosz Jóskától 

igazából ezt senki sem várja el, ez tény), hogy hát Fletókám, ezt ígértétek! 

Ezzel nyertetek választást! És akkor most aszondod, hogy 

sorry, ez egy ostoba ígéret volt? Becsaptátok az embereket, hazudtatok 

a népnek, vazzeg! 

A kormányfõ nem próbált mentegetõzni, nem azt mondta, hogy 

nem fért bele az idõbe, de ha újra bizalmat kapunk a választóktól, 

27

vagy valami… Nem. Õ kerek perec kijelentette, hogy ez egy baromság 

volt. Nem tudom érzik-e a dolog álságos és hazug mivoltát, a 

sánta kutya effektus újbóli megképzõdését? A kormányzatnál a szavahihetõség, 

mint hibaszázalék jelenik meg. 

Ejtsünk néhány keresetlen szót az érzetrõl, a nézõt ért benyomásokról 

is. 

Nyilván mindenkinek meg vannak a saját benyomásai a két elhangzott 

beszédrõl és a két szónokról. Természetesen nekem is. Egy 

azonban bizonyos, és azt hiszem ebben mindannyian, egyetérthetünk, 

a két beszéd között – ahogyan azt az urbánus frazeológiában 

(városi szóhasználatban) mondani szokták –zongorázni lehetett a 

különbséget. 

Noha tudom azt, hogy ezek a benyomások meglehetõsen szubjektívek 

és nem mindig a racionalitás talaján állnak, néha elragadják az 

érzelmek az embert, de azt hiszem ez nem különösebben baj, hiszen 

az ember egy érzõ lény. 

Az „ellenzék vezérét” hallgatva nekem az volt a benyomásom, 

hogy valami ilyesmi az, ami az államférfiról, mint olyanról az én elképzeléseimben 

él. Vagy ha nem akarunk ilyen fennkölt szavakat 

használni, mondjuk úgy, Orbán pártelnök úr az én véleményem szerint 

erõsen hajazott egy olyan személyre, akit én felelõsen gondolkodó 

politikusnak nevezek. 

Ezt a hivatásos félremagyarázók kedvéért kívántam leszögezni. 

Ugyanis aki figyelte OV évértékelõ beszédét, valamint az országjárás 

egyes állomásain lefolytatott beszélgetéseket, hallhatta, hogy a 

problémák kezelésére konkrét javaslatok hangzottak el. A pártelnök 

nem csak ígérgetett felelõtlenül, bele a vakvilágba. 

Franciscot hallgatva azonban egészen más kép rajzolódott ki elõttem. 

Az SZDSZ emberének (Mi, liberálisok és szocialisták! – mondja 

ezt a szocialisták által hatalomba segített mûminiszterelnök) szavai 

hallatán nekem a listáján pontról pontra végighaladó, azt módszeresen 

kipipáló kishivatalnok jutott eszembe. Maga a megtestesült 

28

acionalitás. Kiadási oldal, bevételi oldal, egyenlegkészítés, a mínuszos 

szaldó miatt hitelfelvétel. Még az érzelmi túlfûtöttség mímelt 

mûvi szenvedélyessége is mesterkélten hat, nem tudja magával 

ragadni a nézõt, a hallgatót. 

Nincs is mit csodálkozni azon, hogy a kormányzati kishivatalnok 

olyan emberekkel veszi körbe magát, akiknek egy ország vezetése 

mindösszesen üzleti virtuskodás, maga az ország pedig 

szimplán nem más, mint egy jó pénzért eladható vagy megvehetõ 

üzleti érdekeltség. 

Sem üzletembernek, sem pedig közgazdásznak nem kell lenni ahhoz, 

hogy belássuk, egy ország és egy cég vezetése nem említhetõ egy 

lapon. 

Nincs új ötlet, nincs eredeti gondolat. Azon persze lehet vitatkozni, 

mennyire volt életszerû, mennyire volt megrendezett a „nép egyszerû 

fiainak és lányainak” kiültetése a pódiumra a Fidesz országjárása 

során, ezt mindenki döntse el maga. Egy azonban bizonyos, ezt a 

poént a politikai ellenfél már elsütötte, nem kellene ezt is szolgai 

módon lemásolni. Ám a mûminiszterelnök most sem nyújt újat, 

megint kopíroz, másol, vagy talán mondjuk azt, hogy lop? 

Tény az, hogy a Fidesz tisztában van azzal, Magyarország nem 

csak Budapestbõl áll. Úgy tûnik azonban politikai ellenfele, a szegfûmintás 

utódpárt mintha egyfajta elefántcsonttoronyba húzódna 

vissza, a székes fõváros által nyújtott hamis biztonságérzetbe, ahova 

nem hallik föl a milliónyi Tiborc keserûen panaszos hangja. 

Míg a Fidesz egy országjárással a háta mögött ültette ki a „nép egyszerû 

gyermekeit”, addig Francisconak ismét csak arra fussa, hogy a 

politikai ellenféltõl ellopott poénnal brillírozzon, meghívja sikeres 

Magyarországot a parlamentbe. Lám, sikeres ez az ország. 

Ezek után tényleg nincs mit csodálkozni azon, ha a már nem 

annyira fiatal demokraták olyanokat nyilatkoznak, hogy még darab 

ideig nem jönnek elõ a programjukkal, mert azt a szegfûmintás utódpárt 

úgy is egy az egyben lenyúlná. 

29

A mûminiszterelnök sablonos gondolkodásmódjára jó példa, amikor 

bemutatja a kétszáz fõt foglalkoztató sikeres vállalkozót és azt 

mondja, hogy cége kis- és közepes vállalkozás. 

Most kisvállalkozás, vagy közepes vállalkozás? No, ennyit a sablonokban 

való beszédrõl. 

És akkor tegyünk rá még egy lapáttal. 

Apró szépséghibája a dolognak, hogy utóbb kiderült, a sikeres vállalkozó 

a Széchenyi-tervbõl kapott támogatást, de ami talán még 

nagyobbat üt a kormányfõ parlamenti beszédén az az, amikor a sikeres 

vállalkozó a folyósón mikrofonerdõ és kamerák kereszttüzében 

azt találja mondani, hogy hát itt bizony egykulcsos adórendszer kell, 

de minél hamarább és a TB-járulék drasztikus csökkentésére van 

szükség. 

Hát, ahogy mondani szokták: ez nem jött be Fletó. Úgyis mondhatnánk, 

GÁZ. 

Látszólagos magabiztossága ellenére azért a mûminiszterelnök 

sem teljesen hülye, tisztában van õ is a helyzettel, hiszen évértékelõ 

beszédében is hallhattuk: 

„Igen, változásra készül az ország. Igen, választásra készül az ország.” 

Lehet, hogy õ már tud valamit? 



30

CSÚCSRA JÁRATOTT SZERVILIZMUS 

– avagy Abszurditás a köbön: a tehetõs nyugdíjasok országában 

öregkorára mindenki meghülyül? – 

A „Péntek 8” egyik utóbbi adásában Bayer Zsolt azzal viccelõdött, 

még megérhetjük azt, hogy a nyugdíjasok nem kérik a 14. havi nyugdíjat. 

Láttunk mi már karón varjút, emlékezzünk csak vissza, amikor 

a szakszervezetek próbálták elhárítani maguktól és a dolgozó tömegektõl 

a minimálbér duplájára történõ emelését. Megállt az ész és támaszkodott. 

Jelentem, megértük. A nyugdíjasoknak nem kell a 14. havi nyugdíj. 

Tudom, hogy most Önök is, akárcsak én, értetlenül állnak a hír 

hallatán, hiszen jól emlékszünk még valamennyien, hogyan álltak 

bosszút az anyagiakra oly érzékeny nyugdíjasok 2002-ben a Fideszen 

rongyos 19 000,-Ft miatt, amit állítólag a Fidesz, sõt, személyesen 

maga Orbán Viktor vett el tõlük. 

Most meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, elegánsan 

legyintenek egyet, és aszongyák, köszönik szépen, de nem tartanak 

igényt a 14. havi nyugdíjra, mondván, más elõl vennék el a pénzt, a 

nyugdíjasok viszont ennél szolidárisabbak, õk sosem tennének ilyet. 

Megáll az ész és támaszkodik. Újfent. 

Bár, most jut eszembe, valamelyik reggel a „Mokka” címû reggeli 

beszélgetõs mûsorban Havas Henrik, a média által újabban csak „tanár 

úrként” aposztrofált pökhendi stílusú kultúrbunkó azt találta 

mondani, hogy egyes közgazdászvélemények szerint, a magyar nyugdíjasok 

túl vannak fizetve. Akkor azt hittem, hogy a tévé elõtt ülve 

felrobbanok a méregtõl. 

31

– Számold már át euróra azt a szerény készpénzösszeget, jó barát! 

– hördült fel mellettem sajátos stílusú cimborám a rá oly jellemzõ 

egyedi hanghordozásával. Akkor mindketten azt hittük, Havasnál 

hibázik valami, nincs ki az összes kereke. 

Pedig nem! Úgy tûnik, a „tanár úr” tényleg tud valamit, és mi vagyunk 

a hülyék. 

Vagy csak annak lehettünk ismét szem- és fültanúi, ahogyan az 

ostoba ember vénségére meghülyül? De az is lehet, hogy itt a szervilizmusnak 

egy egészen kifinomult megnyilvánulásával van dolgunk, 

ahol úgy tudnak segget nyalni a kamerák kereszttüzében, hogy az 

már mûvészi magasságokba emelkedik. 

De miért is csodálkozunk ezen, hiszen ez egy abnormális és következmények 

nélküli ország. Próbálna így viselkedni az USA-ban valamelyik 

szakszervezeti vezetõ, valószínûleg a maffia egyik alvállalkozó 

cégének építési területén végezné egy betonszarkofágban. 

Nem így azonban nálunk! Magyarország szakszervezetmentes övezet, 

ahol a kirakat érdekvédelmi szervezetek elsõ emberei a parlamentben 

kvaterkáznak a multimilliárdos gyártulajdonosokkal. Csodálkozunk 

akkor, ha a dolgozó tömegek érdekvédelme helyett õk is csak a 

saját zsebük megtömésével vannak elfoglalva? De ezt még elnézné nekik 

a birkatürelmû nép, ha legalább jól végeznék a dolgukat. De nem! 

Õk teli torokból üvöltöttek és tiltakoztak, amikor a polgári kormány 

duplájára emelte a minimálbért. 

És senki nem szólt egy árva szót sem. Egyetlen egy riporter vagy újságíró 

sem ment oda, hogy megkérdezze a kissé szereptévesztésben leledzõ 

érdekvédõket, hogy aszongya: eszednél vagy te, jó barát? Tudod te, hogy 

mér’ veszed föl a lóvét az ablaknál? Ilyenek õk, amikor a mi érdekeinket 

védik. Milyenek lehetnek, amikor nem? Belegondolni is szörnyû. 

Milyen országban élünk? Mivé tette ezt az országot a nyolcévnyi 

magánszocializmus? 

Micsoda ostoba és buta népek lakják ezt a szerencsétlen sorsú és 

megcsonkított aprócska földdarabot, amit a hazánknak hívunk? Mi- 

32

csoda ostoba és buta az a nép, amelyik hagyja, hogy ezt tegyék vele? 

Amelyik ilyen embereket emel vagy hagy vezetõ pozícióban? 

Mindeközben pedig a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjas 

döbbenten ül a tévé elõtt, és megint azzal szembesül, hogy felelõtlen 

emberek felelõtlenül hordanak össze mindenféle hülyeséget, 

az õ nevében. Az, hogy õket meg nem kérdezte senki, az, hogy tõlük 

felhatalmazást nem kért senki, nem számít. 

Ez tényleg egy abnormális ország. A kis magyar abszurd hazája. 

Bár, talán most már az is lehet, hogy a nagy magyar abszurd idejét 

éljük. 

Fõként most, hogy a kampány lassan befordulni látszik a célegyenesbe. 

Megint a szemléletmód az, ami érdekes, ami jelzésértékû. Az 

ámerikai típusú, a két vezérre kihegyezett médiakampányból kifolyólag, 

valahányszor, ha szóba kerül a két erõs ember, a nép azonnal nekiugrik 

Orbánnak. Hogyan szerezte a vagyonát? Mibõl gazdagodott meg 

stb.? Értik, ugye? 

Nem a multimilliárdos KISZ-führeren akadnak ki, mint az Epeda 

sezlonyrugó – ki tudja, tán azért, mert az õ kutyájuk kölyke –, hanem 

OV-t feszítik keresztre azonnal, hogy jól írta-e be a padlástér nagyságát 

a vagyonbevallásba, és hogy beépítette-e azt? Értik, ugye? 

Nem a multimilliárdos KISZ-führeren akadnak ki, mint az Epeda 

sezlonyrugó, pedig majd’ 35-ször akkora a vagyona, mint politikai ellenfelének, 

de nem, a nép, az istenadta nép mégis õt, a sikeres milliárdost, 

az egykori sármos ifjúkommunistát kedveli jobban. 

Nincs is mit csodálkozni ezen egy olyan országban, ahol az egykori 

spicli, volt szt. tiszt, miniszterelnökként bebukva, nem megvetés és a 

kiközösítés tárgya lett, hanem az, ami mûvelt és szalonképes demokráciákban 

– de már a környezõ országokban is – egyenesen elképzelhetetlen 

lenne, népszerûség-növekedést könyvelhetett el magának. 

A nyurga Franciso a Number One, hiszen õ „becsületesen”, üzletemberként 

szerezte a vagyonát, míg Orbán politikusként, miniszterelnökként 

járt taggyûlésekre. A két pasas nemhogy egy lapon, egy 

33

könyvben sem említhetõk, olyan nagy a különbség közöttük. És 

mégis. Idõnként le kell mennünk alfába ahhoz, hogy megértsük, hogyan 

is mûködik ez a fordított logikájú ország. 

Gondoljanak csak bele, Hölgyeim és Uraim! Jön ez a nyurga 

KISZ-es gyerek, besétál a bankba – mit ad Isten, pont abba, ahol az 

anyósa a fõmufti – leperkál 5 millát, mire Piroska is odagurít mellé 

vagy 700-at, amiért Francisconak csak úgy az ölébe hullik a több 

milliárdos vagyon. Ennyit a becsületes meggazdagodásról. 

Tessék mondani, nekünk miért nem lehet így? 

Ha Önök, vagy én, bemegyünk a bankba, a csillagos eget le kell 

tennünk fedezetként – hacsak nem vagyunk rajta valamelyik VIPlistán 

–, és hát valljuk meg õszintén, nem kapunk 700 millert. 

Mintha visszájára fordult volna a világ. Hihetetlen önfeladás 

minden téren, döbbenetes mértékû értéktorzulások, aránytévesztések 

és értékvesztések mindenütt. Hát ezért nem a lóvé az oka annak, 

amiért soha a büdös életben nem fogjuk õket utolérni. 

Minden más, normális országgal ellentétben nálunk a szakszervezetek 

ágálltak a leghangosabban a minimálbér emelése ellen. 

Nõ a munkanélküliek száma, de ez jó hír – legalábbis a kormány 

szerint – mert ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy egyre többen regisztráltan 

keresnek munkát. Végül, az elvtársak átvágták a gordiuszi 

csomót, eldöntötték (hiába, no, õk már csak így szokták, nem 

tudnak kibújni a bõrükbõl), szóval úgy döntöttek, holnaptól nincs 

több munkanélküli! Ezentúl a munka világának perifériájára szorult 

százezreket álláskeresõknek hívjuk, így is tatjuk nyilván õket. 

Elvégre a pozitív szemléletmód az egy fontos dolog, nem igaz? 

Az Európai Unió egyedül a mi kilábalási tervünket dobta vissza, 

de aggodalomra semmi ok, mert ez nekünk tulajdonképpen jó hír, jó 

az irány, csak így tovább, nyugtat minket a Veres pénzügyminiszter. 

Képzelem, milyen szarul érezheti magát a többi 24 uniós tagállam, 

amelynek nem kellett kilábalási tervet készítenie, vagy éppen nem 

kell ikerdeficittel megküzdenie, és nem folyik ellene eljárás túlzott 

34

eladósodás miatt. Mit csináljunk? Mi már csak ilyenek vagyunk, 

szeretjük a kihívásokat. 

Mindeközben itthon Magyarországon beteljesedik Megyónak, a 

Kárpátok egykori ékes szavú bülbülmadarának immáron a klasszikusok 

közé sorolt mondása, hogy aszongya: „A jóléti államok kora 

lejárt.” 

És valóban. Jankovits György, a Magyar Nyugdíjasok Egyesületei 

Országos Szövetsége elnöke, az Idõsügyi Tanács – tehát nem a nyugdíjasok 

– nevében kijelenti, hogy a szolidaritást szem elõtt tartva lemondanak 

a jólétrõl, mit nekik rongyos 1 havi plusz nyugdíj! 

„Nem bátor az a ló, hanem vak!” 

Ha a 2002-es 19 000,-Ft után valaki nekem azt mondja, hogy 

2006-ban a nyugdíjasok egy havi nyugdíjukról, senki által nem presszionálva, 

csak úgy, önként és dalolva lemondanak, azok mellett 

kampányolva, akik már egyszer szemrebbenés nélkül és pofátlanul belehazudtak 

a képükbe, nos, akkor én harsány kacajra fakadtam volna. 

Mára azonban megtanultam, hogy ebben az országban minden, és annak 

ellenkezõje is megtörténhet. Ma már nincs kedvem kacarászni. 

Merhogy itten ez képzõdött meg! 

Egy dologban reménykedem csak, hogy a közel hárommillió nyugdíjas 

közül még nem mindenkinek ment el az esze. 



35

JUMP! TÁNCOLJ, GYERE, 

TÁNCOLJ MÉG!!! 

– avagy Hugh Grant a fasorban sincsen! – 

„Szinte hazafias érzés fogja el az embert. Ez a dal a kõkemény miniszterelnökünknek 

szól. Remélem élvezi majd. Egy régi kedvenc egy 

új kedvencnek.” 

E szavakkal konferálja fel a szpíker a Jump! (Ugorj!) címû számot az 

Love Actually (Igazából szerelem) címû angol filmvígjátékban, ahol 

Hugh Grant lejt egy kellemeset a Downing Street 10-ben lévõ miniszterelnöki 

rezidenciájának folyosóin, lévén a filmben õ alakítja Nagy 

Britannia miniszterelnökét. Mint utóbb kiderült, ez inspirálta szeretett 

mûminiszterelnökünket arra, hogy Batiz „Fókusz” Andrást házasságkötése 

alkalmából megajándékozza ezzel a sajátos hangulatú és kétségkívül 

egyedi kivitelezésû produkcióval. 

(Most attól az apró technikai részletkérdéstõl nyugodtan tekintsünk 

el, hogy Francisco most is képtelen volt arra, hogy valami újat, 

valami eredetit alkosson, ezúttal nem a politikai ellenféltõl, de még 

csak nem is a koalíciós társtól lopott, hanem az angol filmesektõl. 

Istenkém, õ már csak ilyen.) 

Nekem meg Komár Laci örökbecsû opusa, a „Táncoló fekete 

lakkcipõk” címû szám jutott eszembe, ahogy néztem a mûminiszterelnök 

már-már Fred Astaire-i magasságokba (vagy mélységekbe?) 

szárnyaló produkcióját. 

36

„Megállni, arra most nincs idõ, 

visznek õk, ha bennem nincs erõ. 

A táncoló fekete lakkcipõk” 

Ez az a pont, ahol a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek 

tûnõ eszköztára a végéhez ér. Az infantilis jelzõ ide már 

édeskevés. 

Francisco Jump Dance Party produkciója azok számára nyújt igazán 

élvezetes szórakozást, akik látták az eredetit, az imént már fent említett 

angol filmvígjátékot, hiszen nekik van összehasonlítási alapjuk. Nos, 

magam is ezek közé tartozom és ami engem illet, én inkább maradok 

Hugh Grantnél. 

(Aki nem látta a filmet, annak csak ajánlani tudom, másfél óra 

garantáltan könnyed szórakozás és angol humor.) 

A politikai korrektség kedvéért el kell mondanom, hogy a sajátosan 

mozgó Francisco láttán nekem bizony elakadt a szavam, pedig 

akik ismernek mind tudják rólam, hogy nem vagyok se hallgatag se 

pedig szûkszavú, de most, ahogy mondani szokták, szó bennragad, 

hang fennakad, pillogtam, mint Grisa a körmoziban. 

Végül is, ha úgy vesszük, a mûminiszterelnök mosolyt csalt az emberek 

arcára, és hát valljuk meg õszintén, a mai világban ez is valami, 

nem igaz? 

És az infantilitás farvizén evezve vissza is érünk a kályhához. Az 

ostoba, birkatürelmû néphez, amelyik szájtátva bámulja a „miniszterelnök 

is ember” koncepció által vezérelve nyilvánosságra hozott 

felvételt, mely egyfajta sajátos reinkarnációja a Horn Gyula-féle vaskoronás 

kis-nagy ember esendõségi prezentációjának (mellyel annak 

idején választást lehetett nyerni) és szerves folytatása a 

Megyó-féle „félénk vagyok, de hódítani akarok”, „lehet, hogy a folyékony 

beszéd még nem megy annyira, na de a szándékaim azok baromira 

nemesek” címû, „én is egy vagyok közületek”, a politikus is 

ember, még ha nem is látszik rajta típusú, „hogyan találjuk meg a kö- 

37

zös hangot a néppel?” imídzsépítésnek. Ezzel a PR-maszlaggal aztán 

a legelvetemültebb egykori pártkádereket is új színben lehet feltüntetni 

a fogyasztói társadalom véglényei számára. A múlt emberei új 

szidolozást kapnak, sokakat rábírva arra, hogy a rengeteg hazugság 

ellenére adjanak nekik még egy esélyt. 

Ezért van az, hogy a nép butábbik, ostobább része, az amelyik igazán 

odavan a kukkolósókért, továbbra is megtûri a nyakán élõsködõ múltat, 

annak összes elavult gondolkodású szereplõjével együtt. Pedig 

hány meg hány döbbenetes rácsodálkozáson vagyunk már túl. És mégis. 

Mintha mi sem történt volna, szemrebbenés nélkül megyünk tovább 

beszédhibás, raccsoló, alkoholista, hazudozós és még a jó ég tudja, miféle 

politikusainkkal. Mintha az elmúlt másfél évtized meg sem történt 

volna, mintha személyek és pártok nem kompromittálódtak volna már 

számtalan esetben. Sokan még mindig hisznek a múlt embereinek. 

Azoknak, akik már számtalanszor hazudtak nekünk és számtalanszor 

becsaptak minket. (Volt lakossági gázáremelés?!... Volt?!... Ön mit 

mond?!... Nem volt lakossági gázáremelés!) 

Az elvtársak által el- és kiprivatizált múlt magánszocializmus képében 

újra meg újra visszaköszön. Mit köszön, egyenesen beleröhög 

a képünkbe jelezve, hogy õk, ebben az országban még mindig, még 

most is mindent megtehetnek. 

Az ország házában a mûminiszterelnök magából kikelve, dagadó 

karotisszal kéri ki magának, hogy az ellenzék egyáltalán létezni mer. 

Biztos elfelejtettek szólni neki, hogy már nem a pártállamban élünk, 

ahol a Marosán (Buci Gyuri)-féle retorika még lehet, hogy szalonképes 

volt, de ma már egy teljes jogú európai uniós tagállamban élünk, ahol 

az ilyesmiért jobb helyeken kinézik az embert. Igaz is, ki a fene szólt volna 

neki? A közvetlenül mögötte ülõ egykori kultúr-fõcenzor? Szerintem 

õk sem tudták, hogy mit vesznek a nyakukba, amikor beültették a 

hatalomba ezt a hórihorgas ripacsot. 

Ahogy mondani szokták, döbbenethegyek ültek ki arcomra Francisco 

retorikai agresszivitása láttán. Nem is csodálkozom Áder Jánoson, 

38

aki így kezdte reagálását: „Nyugodjon meg, miniszterelnök úr!” Úgy tûnik, 

ezt az embert állandóan nyugtatni kell. Talán még emlékszik a tisztelt 

Olvasó arra az esetre, amikor egyik szerényre sikeredett eszmefuttatása 

után Francisco csak úgy spontánul, egyszerûen odaült Viktor király 

elé, felállítva az éppen ott ülõ képviselõt, hogy most azonnal, de 

íziben személyesen cserélhessen eszmét az „ellenzék vezérével”. Akkor 

Ov is így kezdte: „Nyugodjon meg, miniszterelnök úr!” 

Újabban – az elmúlt tizenhat esztendõben – szinte csak döbbenetes 

dolgok történnek velünk. 

Elõször 1988–89-ben döbbentünk meg azon, amire titkon mindenki 

vágyott, de csak kevesekben volt meg a bátorság, hogy ki is 

mondják, megbukott a kommunista rendszer, az állampárt évtizedekig 

tartó uralma összeomlott. (Ma már tudjuk, hogy ez nem teljesen 

így igaz, nagyon hamar reinkarnálódtak.) 

Szinte még alig ocsúdtunk fel a nagy változás okozta sokkból, 

amikor szûk négy esztendõ elteltével visszatértek a múlt emberei a 

múlt eszméivel. A vaskoronás kis-nagy ember vezetésével a kommunisták 

újra a hatalomban találták magukat. 

(A mi jó voltunkból, ezt ne felejtsük el!) 

A következõ döbbenet akkor ért minket, amikor az összlakosságnak 

alig több mint a harmada szavazta meg az új unióhoz történõ 

csatlakozást, és hipp-hopp, már bent is találtuk magunkat a csodálatos 

Európa-házba, igaz, a cselédlépcsõn engedtek be minket és egyelõre 

csak a mosókonyháig jutottunk, de mégis csak bent vagyunk, 

és ez nagy szó. Nem igaz? 

És hiába volt sikeres a négy éves polgári ciklus, az elvtársak másodszor 

is magukhoz ragadták a kormányrudat. Nem is akárhogy! Egy ország 

arcára ült ki a döbbenet, amikor az újdonsült miniszterelnökrõl kiderült, 

fogott ember, szigorúan tartott tiszt, magyarán hivatásos besúgó, 

spicli volt. De az igazi döbbenet akkor ért minket, amikor a 

törpeminoritás elsõ felindulásában aszonta, hogy Megyónak mennie 

kell, majd öt perc elteltével aszonták, no problemo, Megyó maradhat. 

39

Darab idõ múltán aztán újra próbára tették a magyar nép tûrõképességét, 

amikor belerúgtak a saját fajtájukba, kipaterolták a 

stórmant, hogy a helyébe hozzanak egy újabbat, egy fiatalabbat, egy 

energikusabbat. 

Hát, elég energikusnak tûnik, még táncra is marad ideje meg 

energiája. 

Aztán egy zártkörû szeánsz keretében a nyakunkba ültették a pártot 

alóluk kilóra kivásárló multi-milliárdos ripacsot. 

Aki viszont – és ezt most már ország-világ láthatta – sokkolóan 

mozog zenére, fõként ha kamera is van a közelben. Azt talán túlzás 

lenne állítani, hogy táncol, hiszen a tánc egyfajta mozgáskoordinációt, 

kulturált, harmonikus mozgást feltételez, és hát valljuk meg 

õszintén, mûminiszterelnökünk ilyennel láthatólag nem rendelkezik. 

És talán kellõ mértékû önkritikával sem. 

Pedig higgyék el nekem, nem a Ferinkkel van az igazi baj, hanem 

velünk, ostobán naiv és buta választópolgárokkal. Azt hisszük, hogy 

már mindent láttunk, nekünk már nem tudnak újat mutatni, és akkor 

tessék, jön Fletó és kamera elõtt eljárja a Simagöröngyösi 

Rittyentõst meg a Bükkszentkotkodácsi Pittykerekettyézõst. És akkor 

ne legyen odáig az ember? Most mondják meg nekem, de õszintén. 

Hát hol van ehhez képest egy ámerikai PR-team? De asszem 

még maga a nagy Ron Werber is visszaülhetne az iskolapadba korrepetálás 

céljából, ahogy ez a Feri gyerek táncra perdül. 

Azt hiszik, hogy mindent láttak? De mennyire nem így van ez! A 

mûminiszterelnök ismét leküld minket megalázóba, és hazánk – a „kis 

színes” kategóriában indulva – újból felkerül a világ online sajtójának 

internetes címoldalaira. Végül is, még mindig jobb, mintha az ikerdeficit, 

vagy a gigantikus méretû eladósodás miatt cikkeznének rólunk, 

nem igaz? 

Addig is, amíg elérkezik április 9-e, az öregedõ feleségek hölgyválaszának 

napja, az egyre durvuló kampány közepette, ha úgy érezzük 

le kell engednünk kicsit a gõzt, vagy egyszerûen csak szeretnénk rö- 

40

högni egy jót, vegyük elõ a táncoló mûminiszterelnök címû 

videóklippet. Garantálom, hogy Franciscóhoz képest Hugh Grant a 

fasorban sincsen. 



41

MI JÖHET MÉG? 

– avagy A hatalomért mindent? – 

Talán maga Roni fiú, a 2002-es választások izraeli kampány csodaguruja 

sem gondolta volna annak idején, hogy szûk négy esztendõvel 

az általa divatba hozott indulatkampány meghonosítása után 

mára idáig fajulnak a dolgok. 

Négy éve még csak arról adott hírt a média, hogy fatestápolóval 

(városi szóhasználat: baseballütõvel) felszerelkezett agresszív honfitársaink 

megvertek néhány, tõlük eltérõ politikai véleményen lévõ 

honfitársunkat, mára viszont eljutottunk oda – 2006. február 15., 

Kossuth Rádió reggel 6 órás hírek –, hogy gázpisztollyal rálõttek egy 

kopogtatócédulát gyûjtõ aktivistára. Mint utóbb kiderült, az SZDSZ 

számára gyûjtötte az ajánlószelvényeket. 

A dolog úgy tûnik pártoktól független, mert Pécsett meg egy a postaládákba 

a Fidesz szórólapját elhelyezõ idõs hölgyet bántalmaztak 

annyira, hogy eltört a karja és több helyen zúzódásokat szenvedett. 

Talán morbid a dolog, de nekem Hofi Géza egyik száma jutott 

eszembe errõl, amikor éppen arról értekezett az ország Gejzája, hogy 

hogy van az, hogy az egyik marxista lövi a másik marxistát? Hát gyerekek, 

annyira azé’ nem olcsó a lõszer!” 

Megint a végeken esnek el a közkatonák, míg az elérhetetlen magasságokban, 

az elefántcsonttoronyba visszahúzódó politikusok a médián 

keresztül anyázzák egymást. Mindeközben a háttérben az információs 

szupersztrádán keresztül egymás szervereiben kutakodnak. 

Tudom, hogy erre a gázpisztolyos hírre lassan már fel sem kellene 

kapnunk a fejünket, hiszen már-már immúnissá válunk a minket ért 

42

társadalom lélektani és környezeti ingerekre, hiszen annyi ér minket 

nap mint nap, amit szinte már képtelenség feldolgozni. Ha így folytatódik 

a trend, 2010- ben már emberéleteket is követel majd a választás? 

Ma még gázpisztoly, de holnap talán már éles lõszer? Ki tudja? 

Meg aztán egyszer már hallottuk valahol, valakitõl, hogy a választási 

küzdelem háború, mely áldozatokkal jár, a költséget meg majd 

utólag úgy is kifizettetik velünk. 

És valóban. Ez már a szó szoros értelmében háború, mely minden 

fronton dúl. Itt már lõnek is. És igazából, nem úgy, mint a filmeken. 

Ha eltalálnak, lent maradsz. Az esztelen ideológiai „öldöklés”, a gátlástalan 

hazudozás és ígérgetés a maga totalitásában rátelepszik 

munkás hétköznapjainkra éppúgy, mint a munkaerõnk újratermeléséhez 

elengedhetetlenül szükséges vasár- és ünnepnapjainkra is. 

Nézem a tévét. A hatásszünetek hosszát tekintve újabban már 

Franciscót is felülmúló Steve, megtört ember benyomását kelti, 

ahogyan kissé beszédhibás stílusában elpityergi a médiának, micsoda 

példátlanul aljas támadás érte az MSZP-t azzal, hogy az ellenfél 

betört a szerverére és onnan használhatatlan (Steve Hiller-féle Che 

Guevara póló, Hiller Haver autós matrica stb.) anyagokat letöltött. 

Ja kérem, a mai internetes világban az a minimum, hogy az ember 

védi a rendszerét a külsõ behatolások ellen. 

Maga a teljes dilettantizmus. 

Ez valószínûleg abból fakad, hogy az elvtársak még nem sajátították 

el kellõ mértékben és hatékonysággal az osztályharc megvívásának 

új módozataihoz szükséges modern eszközök és technológiák 

használatát. 

De ugyanebben a cipõben járnak már nem annyira fiatal demokratáink 

is. Nem is értem õket, semmit nem okultak a saját hülyeségükbõl? 

Ugyanazt tudom mondani, mint a nálam a kopogtatócéduláért 

kopogtató fiataloknak, ezek már évtizedek óta meg vannak szervezve, 

annak idején az illegalitásban meg a földalatti mozgalmakban kezdték 

pályafutásukat, ezek ellen nem lehet amatõr módjára harcolni! 

43

És bár az egykori amerikai elnök Ronald Reagan azt mondta, hogy 

„kommunistákkal csak erõbõl!”, azért nem árt, ha néha az eszünket 

is használjuk. Fõként akkor, ha valaki egyszer már bebukott bizonyos 

fejléces faxokkal. Hogy ennyi eszük ne legyen? Necces faxokat 

nem a párt székházából adunk fel. Az ellenfél szerverére pedig nem 

olyan IP címû géprõl török be, amirõl pillanatok alatt kideríthetõ, 

hogy a már fentebb említett távmásoló (gyengébbek kedvéért fax) 

készülék tartózkodási helyével megegyezõ címen található. 

Maga a teljes dilettantizmus. 

Nem mintha ez a kínos szituésön bármit is számítana, valamit is javítana 

az elmúlt négy esztendõ katasztrofális kormányzásának megítélésén. 

Azért a szegfûmintás utódpárt és annak szellemi holdudvara jó 

véreb módjára megpróbál ebbe is belekapaszkodni, kifacsarni belõle az 

utolsó média megjelenést is. De hát mi mást is tehetne az MSZP, hiszen 

egyetlen önálló gondolata, ötlete sincs, szarka módjára össze-vissza lop 

mindenkitõl. Amit lehetett, azt már ellopta politikai ellenlábasától 

vagy koalíciós partnerétõl, és talán a négy esztendõn át tartó monstre 

kampányolás, az ellenzék ellenzéke saját maguk által saját magukra ráerõltetett 

szerep az, ami efféle magatartásra predesztinálja õket. 

De vajon mi jöhet még? A választásokig már nincs sok idõ hátra. 

A küzdelem, ahogy az várható volt – a nemzetközi helyzethez hasonlóan 

–, egyre fokozódik. Még a végén megérjük, hogy golyóálló 

mellényt kell vennünk, ha el akarunk menni szavazni. 



44

1 ORSZÁG, 1 NÉP, 1 KOCSMA 

– avagy Így kampányol a haspárti magyar – 

A gázpisztollyal képen lõtt aktivista és az éppen Mediterrán Moszkvában 

fideszes szórólapokat szóró idõs hölgy karjának eltörése után azt 

hisszük, ennél lejjebb már nincs. Pedig van. Asszem még jó néhányszor 

szem elõtt kell tartanunk a Bayer-féle relativitási axiómát, amely valahogy 

így hangzik: „A lejjebbnél is van még lejjebb. Mindig!” 

Az egyik baranyai falu kocsmájában ugyanúgy zajlott az élet, ahogyan 

más napokon is zajlani szokott. Ám egyszer csak váratlan esemény 

törte meg az ivó vendégek által keltett egyhangú zsibongásának 

monoton kakofóniáját. Ajtó ki, „Zdraszt!” Betoppant a semmibõl a 

szegfûmintás utódpárt képviselõjelöltje, majd imígyen kurjantotta el 

magát: 

– Fizetek egy kört mindenkinek! 

A komcsik szépreményû jelöltjének belépõjét látva a kocsmáros 

fogainak kerítését a tõle telhetõ legszelídebb, legnyájasabb és legudvariasabb 

hanghordozással a következõ kérdés hagyta el: 

– Mi a francot akarsz itt? A fideszes négy kört fizetett. 

A derék szoci áldemokrata arcán egy pillanatra talán átvillant a 

jeges rémület – úristen!, illetve mit is beszélek, magasságos párttitkár! 

megelõztek, most akkor hogyan is kéne kezelni ezt a helyzetet –, 

de aztán egy csapásra a helyére került minden, amikor ekként adta 

bizonyságát ékesszólási tehetségének, hogy aszongya: 

– Akkó’ én öt kört fizetek! 

„Na baszd meg!” – mondaná erre elismerõen hazánk utazó nagykövete 

az õ szokatlanul kötetlen stílusában. 

45

És ha most azt hiszi a kedves Olvasó, hogy a fenti rövidke történet 

az írói képzelet szüleménye, akkor bizony nagyot téved. Ez a 

szituésön ugyanis megképzõdött a napfényes Baranya egyik kicsiny 

falujának kicsiny vendéglátó-ipari egységében. 

Talán még emlékszünk, 2002-ben Vitéz László is leereszkedett az 

õ szeretett népéhez, a proletariátushoz, annak illusztris tagjaival 

meglehetõsen hosszasan és nagy élvezettel iddogált együtt különbözõ, 

az italozás céljaira fenntartott mûintézményekben – ha szabad ily 

veretes módon kifejezni magamat. Ez akkor be is jött neki. Úgy tûnik, 

idénre a vidéken tevékenykedõ „mezei” bozótharcosok is elsajátították 

a Mediterrán Moszkva után immáron a kistérségeket is 

uralma alá hajtó fõ hallja kend, a nagy példakép, Don Tollerone a 

nép egyszerû gyermekeihez szóló választási stratégiáját. 

Haspárti Magyarország így kampányol. 

A bután kiskorú nép. 

De nincs is mit csodálkoznunk azon, hogy 2002-ben Pécs erõs 

emberénél bejött ez a taktika, hiszen otthon érezte õ magát a melósok 

között az ivóban. Hazatért az övéihez, a szocializáció le sem tagadható. 

Immáron a második, sebtiben összekuporgatott milliárdocska 

mellõl visszanézve Vitéz „a Fidesz meg bekaphatja” László elmúlt 

négy éves „teljesítményére” – nemkülönben vagyonosodására 

(az õ nevén csak egy Opel Vectra van!) – egy dolgot bizton állíthatunk, 

ezt az embert csak egyvalami állíthatja meg, a májzsugor. 

Mediterrán Moszkva erõsembere a szocialisták nagy öregjéhez, a 

vaskoronás kis-nagy emberhez hasonlóan napi harcban áll az alkohol 

szörnyû démonával, s a nap végére általában ez utóbbi szokott 

gyõzedelmeskedni. Hogy a déli végek szocialista párterõssége, a kistérségek 

rettegett kiskirálya meddig bírja a többfrontos harcot – már 

tudniillik egyszerre az ellenzék és az alkohol ellen –, nos ezt ma még 

nem tudjuk. De a jövõ erre a kérdésre is megadja majd a választ. 

Egyelõre a kommunizmus utolsó déli fellegvárának, Mediterrán 

Moszkva rettegett és teljhatalmú urának messzire elér a keze. Nem- 

46

csak a saját hitbizományának tekintett tüke (vagy lüke?) városában, 

bocsika, poliszában – ez az új magánszocialista terminológia –, szóval 

nemcsak Pécsett élet és halál ura õ, de csak egy szavába kerül, és ha 

nem olyan vállalkozó vagy beruházó vagy, akit szimpatikusnak talál 

(értsd, ha brancson kívüli vagy), akkor bizony még vidéken – vagy 

ahogyan azt mostanság európai uniós trendiül mondani szokták: a 

kistérségben – sincs esélyed arra, hogy labdába rúgjál. Ha nem gurítod 

a gurigákat (urbánus frazeológia: nem tejelsz milliókat) a megfelelõ 

elvtársi zsebekbe, mint vállalkozó, mint beruházó – az Arany 

János-i terminológiával élve –, nagyot koppansz, aztán elhallgatsz. 

Bizony ám! És ezt az embert kellene megbuktatni idén. Hajrá 

Pécs, hajrá pécsiek! 

Mindeközben országos méretekben dübörög a jólét, no meg a haspárti 

Magyarország, a bután kiskorú, a kereskedelmi médiacsöcsökön 

csüngõ nép számára ámerikai PR-team-ek és workshopok által 

kidolgozott, aljasságában, hazugságaiban és megalázóságában 

immáron mûvészi tökélyre fejlesztett kampány. 

VAN EGY ORSZÁG. VAN EGY EMBER. VAN EGY 

PROGRAM. 

Ez a következõ lépcsõfok a Fransisco neve által fémjelzett, a 

Mário és a varázsló Csipolláját is megszégyenítõen megalázó furcsán 

ostoba, magát szociáldemokratának feltüntetõ szoci áldemokrata 

kampányfolyamban. Nyomulunk az óriásplakátokon. 

Arra most ne is vesztegessük a drága idõt, hogy hazánkban nem 

prezidenciális, tehát elnöki rendszer van, mint például az Amerikai Egyesült 

Államokban, hanem parlamentáris, már csak ezért is hülyeség ez az 

egy emberezés, azonban akadhatnak olyanok, akiket aggodalommal tölthet 

el a fent idézett három mondat így egymás után szerepeltetve. 

(Mér’, ha annak idején a komcsik kiverhették a balhét az élettér 

szó miatt, akkor ez is legalább annyira jogos!) 

47

Szóval. Azok, akik már megértek néhány esztendõt, láttak egyet s 

mást, valamint tudnak németül és a történelemben is kellõ jártassággal 

igazodnak el, nos náluk nem lehet csodálkozni azon, ha bizony 

deja vu érzésük támad. Ne feledkezzünk meg arról, hogy népelnyomó 

diktatúrák milyen sok ideológiai hasonlóságot mutatnak 

egymással. 

Azoknak pedig, akik a közönség, vagy a számítógép segítségét kívánják 

igénybe venni, elmondjuk, hogy Fletón kívül eleddig egy valaki 

akadt csupán Európában, aki saját magát nevezte ki miniszterelnöknek. 

Az illetõt úgy hívták: Adolf Hitler. 

„Ein Reich, ein Volk, ein Führer”. Szolgai fordításban: egy birodalom, 

egy nép, egy vezér. 

Jó Ha Figyelünk! 

Nincs már sok hátra a választásokig, addig is, ahogyan azt az örökemlékû 

Knézy Jenõ szokta volt mondani meccsek elején: „Jó estét, 

jó szurkolást!” 



48

HONTALANOK A SENKIFÖLDJÉN 

– avagy Túlélni a reformert – 

„Nekünk se könnyû. Elõször is túl kell élni a reformjaidat.” – hangzott el ez 

a mondat a hétvégén, egyenesen Gyurcsány Ferencnek címezve. Mielõtt 

még valaki azt hinné, hogy az ellenzék valamelyik akadékoskodó és 

feltûnési viszketegségben szenvedõ politikusa élcelõdött így mûminiszterelnökünkkel, 

annak bizony csalódnia kell, mert ez a mondat az 

MSZP hétvégi miniszterelnök jelölõ rendezvényén hangzott el. Nem is 

akárkitõl! A szocialista lusta lista egyik örökös tagjától, a vaskoronás 

kis-nagy embertõl, a Horn Gyula-díjas Horn Gyulától. 

Azon persze lehet polemizálni, hogy a félreállított ember sértõdöttsége 

vagy a vodka (esetleg whisky) beszélt-e hazánk eddigi 

egyetlen „megkoronázott” kormányfõjébõl, egy biztos, a hazájában 

bukófélben lévõ Tony Blair után kontraszként felvonultatott hajdan 

volt pufajkás újra biztos befutóként tanyázik a szegfûmintás 

utódpárt választási listájának egyik elõkelõ helyén. A múltat – úgy 

tûnik – újabb négy esztendõre tovább cipeltetik velünk a posztkommunisták, 

egyfajta letehetetlen koloncként. Gondolom Kósáné meg 

Smith ügynök Brüsszelbõl megy majd nyugdíjba tisztes apanázzsal, 

legalábbis, ha marad így minden. 

Francisco Tony fiút hívta segítségül a kampányban, aki – meghálálandó 

a Ferihegyi repülõteret – el is jött és tört magyarsággal csak 

ennyit mondott: „Igen MSZP!” Valljuk meg, ez azért nem kevés egy 

a hazájában bukófélben lévõ kormányfõtõl, aki már túl van politikai 

pályafutásának delelõjén, és aki talán éppen Bushman elnök seggének 

feltétlen és odaadó nyalásába fog belebukni odahaza. Könnyen 

49

elõfordulhat még az is, hogy idõnek elõtte kell majd távoznia a 

Downing Street 10-bõl. 

Miskolc Technopolisz, Kecskemét és Szeged Biopolisz, Pécs meg 

Kutatópolisz. 

Ja! És a vonatok meg 160-nal fognak száguldozni országszerte! 

Ahhoz képest, hogy alig öt perce sincs még annak, hogy Lendvai 

„Sipánka” Ildikó az ülésteremben közvetlenül Francisco mögött helyet 

foglaló súgógép, egykori kultúr- fõcenzor bejelentette, hogy nem szállnak 

be a Fidesz által generált ígéretlicitbe, azóta már 14., sõt, 15. havi 

nyugdíjnál tart a szocialisták nyurga ifjúkommunistája. Most meg 

gyünnek ezekkel a poliszokkal – csak ne a police gyûjjön, mer’ abból 

mán elegünk vót – a 160-nal száguldozó vonatokról már nem is beszélve. 

Csak úgy röpködnek az ezer milliárdok. Francisco 10 ezer milliárd 

forintnyi EU-támogatásról hadovál. Ennyibõl gondolta õ a kis álmainak 

a megvalósítását. Képzeljük csak el, mennyibõl jönne ki, ha egyszer 

úgy istenigazából merne álmodni egy nagyot? Amolyan fideszesen nagyot! 

Talán a világ összes pénze nem lenne elég rá. Hát, ha még beleszámoljuk 

azt is, ami elvtárséknál, hogy úgy mondjam természetes fogyásnak 

számít, ami a magánzsebekbe vándorol. 

Talán a sors fura fintora, hogy az egykori pufajkás mitugrász fogalmazta 

meg a lényeget, õ mondta ki azt a mondatot, amiben tokkal-vonóval 

benne foglaltatott a mögöttünk álló teljességgel elvesztegetett 

négy esztendõ vezényszóra kézileg levezérelt posztkommunista egyhelyben 

topogása, az elvtársi kettõt elõre, hármat hátra típusú, a 

szarógalambokat is megszégyenítõ százegynéhány lépéses tipegés-topogás 

minden keserve. A buta hallgatóság jókat röhögött az öreg szeszkazán 

mondókáján. Röhögött, mert nem volt hallása ahhoz, hogy meghallja 

és értelmezze, a képességeiben és észben még részegen is jóval felettük 

álló vén komcsi mondanivalójának valódi lényegét. 

A vaskoronás kis-nagy ember azonban csak pedzegette a lényeget, 

azt, amit ma már a kamera elõtti infantilis táncprodukció láttán 

mindenki tud. Ez az ember, a Megyót dinamikusan és karizmatiku- 

50

san fel– és leváltó új stróman, a hórihorgas ripacs, ahogyan õt a dús 

képzeletû nép elnevezé, teljességgel alkalmatlan a közéleti szereplésre, 

és ahogyan azt a Nemzetesasszony által csak „a mi kommunistánknak” 

aposztrofált Csintalan Sándor szokta volt mondani – no 

pláne – a miniszterelnöki feladatok ellátására. 

Ha a Horn Gyula-díjas Horn Gyula tényleg a tuttit mondja, a fentebb 

idézet mondat ekképpen hangzott volna: 

„Nekünk se könnyû. Elõször is túl kell élnünk téged,meg a reformjaidat.” 

És valóban. Érdemes lenne belelátni az alkohol szörnyû démonával 

napi harcban álló egykori miniszterelnök gondolataiba, vajon õ 

hogyan éli meg azt a helyzetet, amikor több évtizedes vezetõ szerepe 

után egyszer csak se szó, se beszéd, jön egy nyikhaj senki a KISZ-bõl 

– saját nevelés! – és kilóra kivásárolja az elvtársak alól a pártot, a 

régi jó, megbízható kádereket pedig egyszerûen félreállítja, vagy jobb 

esetben – emlékeznek még a formulára, ugye? – „érdemeik elismerése 

mellett” – elküldik, no nem nyugdíjba, mert az lenne aztán az igazi 

kib…s az illetõvel, hanem az Európai Unióba. 

Vajon mit érezhetett az egykori kultúrcenzor, akire ma csupán a 

rikácsoló másodhegedûs szerepét osztották, amikor közölték vele, 

hogy vagy ezt csinálja nyugdíjas koráig, vagy fel is út, le is út, mehet 

Isten – ó pardon, dehogy leszünk itt klerikális reakciósok – a párt hírével. 

Bár a jelek szerint, Hornnal ellentétben Sipánka elégedett a 

ráosztott szereppel, úgy tûnik, élvezi, amit csinál. Csak a pénz meglegyen, 

a többi nem érdekes. A többit majd megvesszük. 

És valóban. Ez az új irány a magát magyarnak és szocialistának nevezõ 

szegfûmintás utódpártnál. Mindeközben az országot az eredeti 

tõkefelhalmozás korába visszarepítõ vadkapitalista KISZ-csinovnyik 

ígér fût-fát bokrot, poliszokat, meg 160-nal száguldozó vonatokat. 

Ebben van az igazi lóvé. S hogy mikorra lesz mindebbõl valóság? 

51

Hát majd a következõ négy esztendõben. Vagy ha akkor sem, hát 

majd az azt követõ négy esztendõben az azutániban meg az 

azutániban meg a … 

E nagyszabású tervek hallatán az ember nem is érti, mi történt az 

elmúlt négy évben. Mintha bizony nem is a szocialisták lettek volna 

kormányon. A négy esztendõvel ezelõtti nagy ívû ígéretekbõl mára 

nem sok látszik. Ja persze, majdnem el is felejtettem, hogy négy évvel 

ezelõtt még más volt a miniszterelnök, az egy másik kabinet volt. 

Másfél év alatt meg nem nagyon lehet sikert sikerre halmozni, nem 

igaz? Tessék, hogy mondja? Hogy az is egy MSZP-s kormány volt? 

– MSZP kormány volt?! Az én kormányom volt?! Ön mit mond?! 

Nem az én kormányom volt! 

Úgy tûnik, lassan az utolsó mentsvár és univerzális hivatkozási 

alap, a sokáig Jolly Jokernek számító 4%-os GDP növekedés is, mint 

érv, elolvadni látszik. Lassul a gazdaság növekedésének üteme. Az 

újonnan csatlakozott országokhoz képest pedig ezzel a 4%-os növekedési 

értékkel a sereghajtók között kullogunk. Ezért rendkívül álságos 

és visszatetszõ az, amikor a szocialista kormányzat rendre mindig 

az unió régi tagállamaihoz hasonlítja a növekedésünket, hiszen 

az ún. törzsállamok szinte stagnálnak. 

A minap a Széles Gábor nevével fémjelzett Echo TV-n láttam egy 

érdekes beszélgetést, ahol az egyik államtitkár bizonygatta, hogy 

számszerûleg sokkal, de sokkal több lóvé jut a vállalkozóknak, mint 

a polgári kormány ideje alatt. Az átlag azonban sok mindent eltakar. 

Más mutatók pedig azt jelzik, hogy sok pénzt is el lehet költeni 

rosszul. Lásd a Dél-koreai autógumi gyár számára kiutalt támogatási 

összeget. Az egy munkahely létesítésére az állam által nyújtott pénz 

nagysága feltûnõ aránytalanságot mutatott a kis– és közepes 

vállalkozások kárára. Többe került a leves, mint a hús. 

Valami ilyesmirõl beszélt Kósa Lajos, Debrecen polgármestere is a 

Fidesz Balatonfüreden megrendezett ország építõ találkozóján. Vannak 

intézkedések, elképzelések, melyek egyszerûen nem mûködnek, 

52

nem érik el a kívánt hatást. Vannak aztán olyanok – tán épp a túlzott 

bürokrácia miatt –, melyek több kárt okoznak, mint amennyi hasznot 

hajtanak. Megint más intézkedések pedig (ilyen például a Fészekrakó, 

alias Egérlyuk program) látszatintézkedések, melyek csak arra alkalmasak, 

hogy a társadalom elõtt szalonképessé tegyék a kirakat-politizálást, 

a média– és bulvárkormányzást, melyekkel az ölebmédia kitartó csahosai 

fényezhetik a posztkommunista kormányzat glóriáját. 

(Ez többszörösen halmozott képzavar volt, de sebaj, megyünk tovább!) 

De hogy mennyire így van ez! Hiszen jól mutat a Híradóban, amikor 

a multi-milliárdos Francisco 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal 

pózol a kamerák kereszttüzében, s egyúttal könnyed mozdulattal 

átad egy kb. 20 ezer forintos mikrót a további életére tartósan 

eladósított, két gyermek vállalására kötelezett ifjú párnak, akik a 

magas törlesztõ részletek miatt nagyobb lakásról többé már nem is 

álmodhatnak. Ha pedig megszületik a két gyermek, õk is átélhetik 

majd, mit éreznek azok, akik munkás hétköznapjaik monoton szürkeségét 

és egyhangúságát a szocialista nagyváros házgyári technológiával 

készült kalodaipari vasbetonkuckóiban élik le. A 42 m²-en 

négyen „élnek” majd, fejenként kb. 10 m² jut majd mindenkinek. Ez 

ám az élet, elvtársak! A NAGYBETÛS! Kezdem érteni Kósa Lajost, 

amikor ironikusan Egérlyuk programról beszél. 

Még ebben sem tudják megtagadni a múltjukat, a szocializációt. 

Nesze, itt van egy odú! Ennyit kapsz, de aztán fizesd ám rendesen a 

részleteket, vagy azonnal jelzálogot rakatunk rá a bankkal! Húzd 

meg magad a kompániáddal, és kushadj! A többi a mi dolgunk. 

Ha jobban belegondolok, az államszocializmus KEI=Kötelezõen 

Elõírt Igényszintje által levezényelt egyfajta kommunista polgárosodás 

bizonyos értelemben egy fokkal jobb volt, mint ez a mostani a magánszocializmusban. 

Hiszen akkor az állam által többé-kevésbé biztosított 

lakás mellett a jó nép azért csak összekapart magának egy Trabantot, 

Wartburgot, vagy a tehetõsebbje egy kocka Ladát, és sokaknak még 

53

egy hétvégi nadrágszíj parcellányi telekre is futotta. Ma már az odú 

megszerzésénél tökig eladósítanak egy életre. És akkor arról, hogy a tavalyi, 

a 2005-ös esztendõben soha nem látott mennyiségben vettek 

vissza a bankok újonnan vásárolt személygépkocsikat, még egy árva 

szót sem ejtettünk. 

Igen, tudom, mindezt hitelbõl finanszírozta az Öreg és csapata. A 

hitelfelvétel megvan ma is, csak nagyságrendekkel magasabb összegekkel. 

Mégis a nép az 1978-as életszínvonalon él. 

Emlékezünk még? Annak idején téeszesítettek, sokakat faluról 

bekényszerítettek a városokba, a lakótelepek kis betonkalickáiba, ahol 

nem lehet normális családi életet élni, már csak a hely szûkössége miatt 

sem. Tényleg nem tudják megtagadni sem önmagukat, sem a múltjukat. 

Az Egérlyuk programban a fiatalok zöme csak kis lakáshoz jut hozzá, 

a drága törlesztõ részlettel pedig ezt a helyzetet konzerválják. 

De másutt is megfigyelhetõ a múlt ismételt megjelenése, megismétlõdése. 

Már nem nehézipari központokat hoznak létre, ma poliszoknak 

hívják õket. Egyfajta modern központosítást ígérnek a következõ 

négy esztendõre. Megint nem a vidék, hanem a nagyvárosok 

kerülnek elõtérbe. A városi proletariátus, mint jól kézben 

tartható, irányítható, manipulálható fogyasztói tömeg, massza. A vidéki 

nagyvárosokra rátéve a kezüket pedig ellenõrzésük alatt tarthatnak 

egész régiókat. Sakkban tarthatják a vonzáskörzeteket vagy 

éppen gazdaságilag el is lehetetleníthetik azokat. 

Feltámadt az államszocializmus, csak most egy új, modern, technokrata 

köntösbe bújtatva. Ma már nem a pártnak, hanem a pártkatonáknak 

termeli a hasznot. A dolgozó nép meg dolgozzon, arra 

való, nem igaz? 

De hát mi mást is várhatnánk egy ilyen kormánytól? Egy olyan 

kormánytól, amelyik suttyomban, hátul a surranó pályán, fû alatt 

intézi az éppen esedékes gázáremelést, miközben a média színpadán 

lassan mondják, hogy mindenki, még maga OV is megértse, NEM 

LESZ GÁZ-ÁR-E-ME-LÉS! 

54

Ja. Nem lesz. Mert már van! 

De hát mit is várhatnánk egy olyan kormánytól, mely az uniós támogatást, 

mint kamatmentes hitelt – mert hát õk ugye szociálisan 

érzékenyek – akarják odaadni a vállalkozóknak? Hitelként azt, ami 

alapból járna! Még ebben is sanyargatnak, még ebbõl is hasznot 

akarnak húzni. 

Az MSZP nem száll be az ígéretlicitbe, õk poliszokat fognak építeni – 

legalább errõl a ronda csinálásról szokjanak már le végre! – és 160-nal 

száguldozó vonatokkal utaznak majd fel, s alá az élhetõbb, a szerethetõbb 

köztársaságban, ami – legalábbis a 2002-es ígéretek szerint, ha 

még nem változott meg az éppen érvényben lévõ trend – ugye még 

mindannyiunké. Vagy már nem? Csak azért kérdezem, mer’ egyes üzletemberek 

olyan hajmeresztõ dolgokat találnak mondani néha, hogy 

Magyarország az õ cégük. Ezt azért mondjuk jó lenne letisztázni, nehogy 

véletlenül rossz helyre tévedjünk és birtokháborítást kövessünk 

el, mielõtt még a bikanyakú securitys ránkszabadítja a pitbullját, s az 

darabokra tép minket. 

Szóval az egykori ifjúkommunisták 160-nal száguldozó vonatokon 

járják majd az országot – kivéve természetesen Kóka miniszter 

urat, aki saját, külön bejáratú piros helikopterén száll fel a magos levegõégbe 

–, onnan tartják majd szemmel a (magán)szocialista fejlõdés 

töretlen megvalósulásának megreformált újmarxista realizálódását 

Magyarország immáron zártkörûen mûködõ részvénytársaságában. 

Talán még az is elképzelhetõ, hogy újból be fogják vezetni a 

Sztahanovista mozgalmat, természetesen valamilyen megreformált 

módozatában, hatékonyabb ösztönzõ rendszer kíséretében. 

Pedig, ahogyan azt annak idején Gyurcsány KISZ-führersége alatt az 

ifjúkommunisták egyik legképzettebb kádere megfogalmazta jelentésében: 

„Megengedhetetlen, hogy Magyarország visszaforduljon a kapitalizmusba!” 

Ma ugyanez a Gyurcsány „Szélkakas” Fletó aszongya: „Nincs 

visszaút a szocializmusba!” 

55

És hogy mennyire így van ez! Az egykoron szebb napokat is megélt 

szépremény ifjúkommunista döntött. Üzleti körökben most már 

nem veszi ki jól magát a pártállami múlt, innentõl kezdve – ha tetszik 

gombnyomásra, ha tetszik köpönyeget forgatva – átmentünk 

szoci áldemokratába. 

A Himnuszt még nem, az Internacionálét már nem éneklik. 

Hontalanok a senkiföldjén. 



56

A GYAKORLÓ ÖNZÉS, MAGA 

– avagy A társadalom legkisebb, legújabb alapegysége: 

az individuum – 

Az emberiségre az egyik legtöbb szenvedést, pusztítást, halált és 

rombolást hozó gigantomán zsarnok néhány röpke pillanat erejéig 

reinkarnálódik a másik népelnyomó diktatúrából született utódpárt 

választási kampányában, az egoista mûminiszterelnök újfent – akaratlanul 

is – beletapos a lelkivilágunkba. Persze az is lehet, hogy az 

ámerikai PR-team feledkezett meg arról, hogy hol vannak éppen, és 

kinek is dolgoznak. 

Természetesen azonnal kitört a skandallum. Nem, nem arra gondolok, 

hogy a nem csekély áthallással náci húrokat pengetõ 

kampányolás ellen szót emelt az ellenzék, hanem arra, ahogyan a 

mindig elfogulatlan és semlegesen is jóindulatú Pallagi Fefénél, az 

Angol utcai megmondó-emberek szektájának egyik oszlopos tagjánál, 

aki még az élõ fába is beleköt, kiverte a biztosítékot a németes 

nevû ellenzéki képviselõ, amikor ez ügyben vele beszélgetett a közszolgálati 

tévé reggeli beszélgetõs mûsorában. Pallagi Fefe jó szokásához 

híven magyarázta a magyarázhatatlant, próbálta enyhíteni a 

rettenetet, láthatóan kevés sikerrel. Na, mondok, még a végén 

ennek a Tomi gyereknek kell majd magyarázkodnia! 

Aztán persze a Kereszttûzben Hiller (micsoda névhasonlóság!) pártelnök 

úr helyére tette a dolgokat, mondván OV bizonyos kijelentései 

kapcsán õ érdekes módon soha nem asszociál a nácikat odaadóan kiszolgáló 

Vichy-kormányra, így ebben az esetben is erõltetett a dolog. 

Az öt perc alatt félreállított pártelnökbõl hirtelen megszólalt a törté- 

57

nész. Mi más is szólalhatott volna meg, hiszen pártbéli funkcióinak ellátására 

tök alkalmatlan, gondolom ezért is lépett át rajta pillanatok 

alatt hanyag eleganciával Francisco, magyar hon senki által legitimen 

meg nem választott táncos lábú mûminiszterelnöke. 

De – ahogyan azt a költõ mondaná – „újult erõvel lépjünk a tettek 

más mezejére”. 

Érdekes analógia figyelhetõ meg az én saját, külön bejáratú országomért 

kampányoló szélsõséges törpeminoritás és a múlt terebélyesen sötét 

és baljós árnyalatú fellegeit nyomasztóan ránk borító, mára magát 

szociáldemokrataként aposztrofáló szoci áldemokrata tömegpárttá 

konszolidálódott szegfûmintás utódpárt kampánystratégiája között. 

Ez a közös pont pedig a végtelen önzés. 

Talán a másság és a tolerancia jelzésértékû zászlóvivõinél ez a momentum 

egy fokkal jobban elõtérbe kerül a politikai hatalomért 

folytatott gátlástalanul tobzódó audiovizuális ingerorgiában, mint a 

másik gyökértelen kaszt, az internacionalisták esetében (bár újabban 

már nem éneklik az Internacionálét!), egy dolgot azonban bizton 

állíthatunk, a jelenlegi kormányzó pártok kampánya a 

megtestesült önzés, maga. 

ÉN, ÉN, ÉN! ÉS MEGINT CSAK ÉN! ÉS MINDIG CSAK ÉN! 

Mintha a Mátrix címû film végtelen számban önmagát klónozó 

Smith ügynöke köszönne vissza a moziból. A különbség mindössze 

annyi, hogy itt nem a kitûnõ ausztrál színész Hugo Weaving szórakoztat 

minket, hanem egy hórihorgas ripacs, aki úgy tûnik még az 

okirat-hamisítástól sem riad vissza, valamint elmaradhatatlan oldalnehezéke, 

akinek gépen fölébe szállva minden bizonnyal csak térkép 

e táj, a piros helikopterén a magos levegõégben száguldozó Kóka 

Johnny, kisállattartó, a Pannon Puma hazai nemesítõje. 

Majd ÉN! Megmondom, hogy mit csinálunk! 

(Már megint ez a csinálni. Szörnyû!) 

Majd ÉN! Megmondom a tuttit! 

Majd eljön az ÉN! Országom. 

58

(Naná, hogy az enyém! Majd a tiétek? Még mit nem!) 

Tudom, hogy már számos alkalommal idecitáltam a világ egyik, 

ha nem a legbriliánsabb szociálpszichológusát, Elliot Aronsont, és az 

õ csodálatos sárga fedeles könyvét, „A társas lény”-t, de most mégis 

újból erre a mûre kell hivatkoznom. 

Az ember ugyanis hiába egyedülálló individuum, egyszeri és megismételhetetlen 

egyéniség, közösségben, társadalomban érzi jól magát. 

Vagyis társas lény. 

Nem véletlen, hogy a társadalom legkisebb alapegysége nem az 

individuum, az egyén, hanem a család. 

De ha nekem és Elliot Aronsonnak nem is hisznek, higgyenek a 

régi több ezer éves indiai bölcsességeknek: 

A déli országban volt egy város, melyet úgy hívtak: Szüzek öröme. 

Élt benne egy király, kinek neve Halhatatlan Hatalom volt. Jól ismerte 

mindazon könyveket, amelyek az élet bölcsességeivel foglalkoztak. 

A lábát sugárzó fénybe vonta az elõtte térdeplõ hatalmas királyok 

fejékének gyémántjaiból áradó ragyogás. Mindent tudott az 

ember életét édesebbé tevõ mûvészetekrõl. Ennek a királynak volt 

három fia. Úgy hívták õket, hogy Gazdag Hatalom, Harcias Hatalom, 

Végtelen Hatalom, és mindhárman szörnyen ostobák voltak. 

(Pancsatantra – Öt könyv) 

Az atomizált, szétesett nép, nemzet, társadalom létrehozása és manipulálása 

az egyén önzésén alapul. Az önzést – Jöjjön el az ÉN országom! – 

Magyarország legszélsõségesebb, legantidemokratikusabb, legtöbb pusztítást 

és rombolást véghez vivõ parlamenti pártja, az SZDSZ fejlesztette 

immáron tökélyre. Azt még – egyelõre – nem teszik hozzá, hogy legyen 

meg az ÉN akaratom!, de ki tudja, mit hoz a holnap? Igaz, Fleto már kezd 

bepróbálkozni e téren is. 1 ország, 1 ember, 1 program. Mi van ha jövõ 

héten még hozzábiggyesztik az ámerikai tanácsadók, hogy 1 akarat? 

59

Akkor bizony szem- és fültanúi leszünk, amint az állampárti szocializmus 

fõnixmadárként újjáéledve magánszocializmus képében immáron 

teljesen reinkarnálódik. A különbség csak annyi lesz, hogy a „Párttal, 

a néppel 1 az utunk!” helyett, most a mozgalmi szlogen valahogy így 

hangzik majd: „A bankkal, a vagyonnal 1 az utunk!” Innen pedig már 

csak 1 ugrás, hogy a népnek szóló üzenetek sorában újból bevezetésre 

kerüljön „A munka szabaddá tesz!” szlogen, amelyrõl mindannyian 

tudjuk, melyik kapura volt kifüggesztve. 

Mivel Hiller pártelnök úr a média nagy nyilvánossága elõtt közölte, 

hogy semmiféle náci áthallás nincs, a magam részérõl el tudom 

képzelni, hogy az ámerikai PR-team tanácsára ezt is simán bevezetnék. 

Ott se lenne semmilyen áthallás. 

Egy apró megjegyzés a fentiekhez. A zseniális Hofi Géza egyik száma jut 

eszembe, amiben arról beszél, hogy a vállalati bulin a kubai vendégmunkások 

összeverekedtek a rendõrökkel és jól helyben hagyták õket. A korabeli 

pártmédia természetesen nem számolhatott be errõl, hiszen baráti, 

elvtársi országok állampolgárai nem szoktak összeverekedni egymással 

(Egyik marxista lövi a másik marxistát. Gyerekek! Annyira azé’ nem olcsó 

a lõszer!), pláne nem a rendõrökkel, arról meg aztán végképp nem lehetett 

beszélni, hogy ütik a magyar rendõrt, így a rádióban elhangzó tudósításban 

illetékes elvtárs – nem Koltay, hanem az akkori! – azt nyilatkozta, hogy 

(idézem): „Semmiféle verekedés nem volt!” Mire Gejzánk felháborodottan 

aszongya: „Az újság meg azt írta, hogy volt!” Hát szóval ilyen ez a „most akkor 

van náci áthallás, vagy nincs náci áthallás” dolog is. 

És akkor egy kis színes így a végére, mintegy lezárandó a témakört. 

Tényleg nem azért, mintha nekem bármi bajom lenne Hiller pártelnök 

úrral, de ha a hagyomány állításának hinni szabad, a Hitler családban a 

családfõ egy idõben eljátszadozott a gondolattal, hogy Hillerre módosítsa 

(majdnem azt írtam magyarosítsa) a nevét. Még szerencse, hogy nem 

tette meg, mert akkor a pártelnök úr ilyen névvel egész biztosan nem 

lenne pártelnök úr, de lehet, hogy még a szocialista párt közelébe se engednék, 

mondván a médiában nem elõnyös a szerepeltetése. 

60

Megyünk tovább. 

Visszatérve még néhány röpke gondolat erejéig a szegfûmintás utódpárt 

amolyan Sancho Panza-féle oldalnehezékéül szegõdött erõszakosan aljas 

törpeminoritásának ügyes-bajos dolgaihoz, a Kovács Pistike sorsáért feltétlenül 

és odaadóan aggódó toleránsok „Jöjjön el az ÉN országom!” feliratú 

plakátjait a dús képzeletû nép több helyen is szellemes kiegészítéssel látta 

el. Leleményes honfitársaink még arra is ügyeltek, hogy a forrás is azonos 

legyen. A nép hangja Isten hangja! – tartja a mondás. És valóban. De talán 

még pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy a nép keze Isten keze. Legalábbis 

az embernek könnyen támad olyan érzése, hogy a neoluxos festékszóró 

sprayt, maga az Úr keze vezérelte, amikor a hozzá szóló csodálatos 

imádság félre sikerült parafrázisa alá ezt a szellemes szellemi riposztot kanyarították 

oda, hogy aszonyga: „de SZabaDíts meg a gonoSZtól!” 

Ja kérem, csak tiszta forrásból! 

Apropó! Kovács Pistike véletlenül nem az uniós biztos Kovács 

„Smith ügynök Casanova” László bácsi unokája? Vagy az is lehet, 

hogy szerelemgyerek? Mit lehet tudni? Egykori külügyérünkrõl is 

csak így most, õszülõ halántékú szépkorában derült ki, mennyire 

nagy természete van, már ami a hölgyek becserkészését és levadászását 

illeti. Forró Tamás, Szabó István és Paskai bíboros után mi minden 

elõ nem kerülhet még a furmányosan érdekes és pártatlanul elfogult 

honi médiában?! 

Megyünk tovább. A piac (és Mammon) mindenhatóságát feltétlenül, 

megkérdõjelezhetetlenül és fennen hirdetõ bagázst önmaga 

jólétén kívül láthatóan semmi más nem érdekli. Jelzésértékû az, 

ahogyan e témakörben Varga Mihály, a polgári kormány egykori 

pénzügyminisztere nyilatkozik: 

„Ennek a kormánynak a gazdaságfilozófiáját még Csillag István fogalmazta 

meg a ciklus elején: »Angliában sincsen Cronwell Terv, 

Ausztriában sincs Mária Terézia Terv, nekünk sincs szükségünk 

Széchenyi Tervre.« 

61

Ez egyrészt nem volt igaz, nagyon sokféle módon segítenek minden 

országban a hazai vállalkozóknak. Ami viszont rosszabb: Csillag 

István lényegében azt mondta ki, hogy a magyar vállalkozó nem számíthat 

a magyar kormányra. Ott a piac, majd az mindent megold.” 

Ismételten és nagy tisztelettel feltenném újfent a már oly sokszor 

elhangzott kérdést: Tulajdonképpen mi a rossebbér is fizetünk mi 

adót akkor az államnak? 

Mindeközben Miska Kancsó, alias Dörmögõ Dömötör, vagy ahogyan 

újabban elnevezé õt a pest flaszter dús képzeletû népe, „Brumi, 

aki kiebrudalta Medgyessyt”, szóval a száz kiló marhahús az önteltség 

kevély magabiztosságával és pökhendiségével nyilatkozik ölebmédiájuk 

alákérdezõinek, miközben a Kovács Pistike projekten dolgozó 

szélsõséges törpeminoritás renoméján éppen újabb folt esik. 

Az egykoron szélsõségesen antikommunista színekben tündöklõ, 

mára azonban posztkommunista szekértolóvá konszolidálódott sajátos 

parlamenti érdektömörülés kampány gépezetének eleddig olajozottan 

mûködõ fogaskerekei közé újabb apró homokszem került 1, 

azaz egy darab pedofíliával megvádolt képviselõjelölt személyében. 

Valljuk meg õszintén, ez az apró momentum a katolikus egyház szürke 

eminenciásait a pedofília és a homoszexualitás célkeresztjébe 

tévõ politikai erõre nézve, meglehetõsen kínos. 

A párt, mely olyannyira érzékeny a szabad(os)ságra, mint az 

US. Armyban a gyors reagálású haderõk az „Átvágjuk a gordiuszi 

csomót!” fedõnevû hadmûvelet keretében, rövidre zárta a dolgot, 

úgy kirúgta a számára kínossá vált jelöltet, hogy a lába se érte 

a földet. Megszabadultak a nehezéktõl, irány az 5%-os parlamenti 

küszöb. Arccal a parlamenti büfé felé! Több nem is kell, ennyi éppen 

elég az újabb négy esztendeig tartó kormányzati zsaroláshoz. 

Dõl a lé, nekünk jó legyen, a többi nem számít. És eljön az õ országuk. 

„Csak egészség legyen, a többit majd megvesszük!” – tartja a 

zsidó mondás. 

62

Csakhogy most már az egészséget is meg akarják venni! Nekik van 

rá pénzük. Az a fontos, hogy nekik jó legyen. Hogy velünk mi lesz? A 

kutyát nem érdekli. Legfeljebb ezeket, a jobboldali kutyákat, ahogy jó 

múltkorában szeretve tisztelt mûminiszterelnökünk kifakadt. 

Pedig a jelek szerint ezek a kutyaütõ jobboldaliak tudhatnak valamit. 

Magyar Vizsla ide, jobbos kóbor kutyák oda, ha valaki leül a Hír 

TV képernyõje elé és megnéz egy Nemzeti konzultációs vagy 

Országépítõ rendezvényt, az egy másfajta, az elõbb ismertetettõl 

gyökeresen eltérõ szemléletmóddal találja szemben magát. 

Úgy tûnik, a már nem annyira fiatal demokraták megértették az 

idõk és az emberek szavát. Igaz, ehhez ki kellett mozdulniuk Butapestrõl, 

nyakukba kellett venniük az országot, és talán április 9-e után, ha 

Isten is megsegít minket, elmondhatjuk majd, hogy megérte. 

Megérte, mert a Lendvai „Sipánka” Ildikó, egykori kultúrcenzor, 

ma önkéntes mérvadó által csak ígéretlicitnek nevezett retorikai 

versengés új megvilágításba kerül, ahogy mondani szokták, így azért 

mindjárt „más a leányzó fekvése”. 

A Fidesz kezd tisztába lenni azzal, hogy a politikum önzésébõl, a 

magukat mindenek felettinek képzelõ, a nép feje fölött döntõ önjáró 

politikusokból elege van már az embereknek. Ha demagógia, ha 

nem, ha populizmus, ha nem, az emberek most már szeretnének 

végre jól élni, nem mindig csak azt hallgatni – most már rendszerektõl 

függetlenül –, hogy majd a gyerekeidnek meg az unokáidnak jobb 

lesz. Nekünk legyen jobb végre, mert ha így folytatjuk tovább, nem 

lesznek gyerekeink meg unokáink! 

A narancsszínûek rájöttek arra – egy posztkommunista utódpárttól 

szokatlan módon, de – a lényeget mégiscsak az MSZP fogalmazta 

meg és mondta ki egyik 2002-es választási szlogenjében 

(amit persze késõbb eszük ágában sem volt betartani, sõt, hagyományaikhoz 

híven annak éppen az ellenkezõjére került sor), nevezetesen, 

hogy „Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!” 

63

A magyar vállalkozókat – NEM KAMATMENTES 

HITELEKKEL, HANEM VISSZA NEM TÉRÍTENDÕ ÁLLAMI 

TÁMOGATÁSOKKAL! – fel kell tõkésíteni, hogy a piaci versenyben 

valódi szereplõkként vehessenek részt. Több pénzt kell hagyni a magyar 

lakosságnál is, hogy megtakarításokat tudjanak eszközölni, és 

hogy megnövekedett fogyasztásukkal is elõsegítsék a magyar gazdaság 

élénkülését. Hiába állít elõ javakat a magyar gazdaság, ha azt a lakosság, 

szegénysége révén nem tudja megvásárolni, elfogyasztani. 

A jelenlegi kormánykoalíció egyfajta önzõ állambácsi szerepkörében 

tetszelegve elképesztõ mennyiségû jogcímen elképesztõ mennyiségû 

lóvét szed be tõlünk, amit aztán elképesztõ hatékonysággal szór szét 

Frutti helyett, miközben az életszínvonal helyett csak az adósságunk 

növekszik. Van erre logikus magyarázat? Ebben a rendszerben példának 

okáért az önkormányzatok nem tartoznak a csókosok közé, ennek 

lassan már katasztrofális következményeire egyre több polgármester 

hívja fel a figyelmet, immáron párthovatartozás nélkül. 

A különbözõ politikai pártok szemléletmódjaiban fellelhetõ különbözõségeket 

legközérthetõbben talán Cséfalvay Zoltán, a nemzeti 

konzultációs rendezvénysorozat fõ hallja kendje fogalmazta meg: 

„A konzervatívok a munkában hisznek, a neoliberálisok a pénzben, 

a szocialisták meg abban, hogy mások pénze egy elképzelt igazságosság 

szerint osztogatható.” 

De jól példázzák a szemléletmódbeli különbséget a nemzeti konzultáció 

után megrendezésre kerülõ országépítõ találkozókon elhangzó javaslatok 

is. 

A Széchenyi Terv újbóli bevezetésére most ne is vesztegessük a drága 

idõt, ez alap, gondolom ezzel mindenki tisztában volt. Álljon itt egy 

másik példa az önzés és az önzetlenség közötti különbség érzékeltetésére, 

mely talán elsõ ránézésre csökkenti az állam bevételeit, de összhatásában 

valószínûleg mégis csak kedvezõ eredményre vezet majd. Ez a ja- 

64

vaslat nekem különösen megragadta a figyelmemet, részletekbe menõ 

alapossága és a hozzá kapcsolt más egyéb intézkedés miatt is. 

Ez a javaslat Szombathelyen hangzott el, ahol egy szintén sokakat, 

gyakorlatilag mindenkit érintõ téma, a közlekedés volt napirenden. 

Nagyon érdekes és jelzésértékû az, ahogyan a legnagyobb ellenzéki 

párt gazdasági stratégiája hozzááll a problémakezeléshez és megoldáshoz. 

A javaslat tárgya a ma még széles néprétegek körében a 

státuszszimbólum állapotában leledzõ személygépkocsi, rusztikusabban: 

autó. A javaslat szerint éppen itt lenne az ideje végre, hogy az 

autó kis hazánkban is átalakuljon azzá, aminek lennie kéne, hasonlóan 

minden normálisan mûködõ ország normálisan prosperáló gazdaságához, 

azaz egy mindenki által könnyen elérhetõ és megvásárolható 

tartós fogyasztási cikké. 

Miért fontos ez? Azért, mert a mobilitás korunkban nagyon fontos 

érték. A mai tömegközlekedési árak (és a hazai tömegközlekedés 

által nyújtott színvonal, valamint utazási komfort) mellett családi 

viszonylatban – 2 felnõtt, 2 gyerek – már korántsem biztos, hogy a 

tömegközlekedés az olcsóbb. Nagyobb távolságokra is kimozdulhatunk 

otthonról. A vidékiek munkába járásához is nagy segítség lehet 

az autó, hiszen nem vagyunk helyhez és idõhöz kötve. 

És még valamit! Mielõtt a reális és kevésbé reális zöldek a környezetvédõkkel 

karöltve kiakadnának, mint az Epeda sezlonyrugó, az õ 

megnyugtatásukra mondjuk el, hogy az új, modern személygépkocsiknak 

már szigorú EU-s emissziós (kibocsátási) értékeknek kell 

megfelelniük, tehát az sem elhanyagolható szempont, hogy mennyi 

idõ alatt tudjuk lecserélni az elöregedett, mûszakilag (és környezetvédelmileg 

is) elavult autóparkunkat. Ennek a cserének az idõtartama 

pedig nagymértékben függ attól, mennyiért tudjuk beszerezni az 

új, modern technológiával készült kevésbé környezetszennyezõ személygépkocsikat. 

No, mármost a Fidesz azt javasolta, hogy az 1600 cm³ vagy annál 

kisebb hengerûrtartalmú motorokkal hajtott személygépkocsik vá- 

65

sárlásakor ne kelljen megfizetni a regisztrációs adót. Ráadásul, hogy 

rátegyenek még egy lapáttal, azok, akik ilyen autók tulajdonosai, fél 

áron vehetnék meg az autópálya matricát is. 

Bevallom õszintén, nekem ebben a javaslatban nem a regisztrációs 

adó eltörlése tetszett a legjobban, hanem a részletekbe menõ alaposság. 

Mirõl is van szó? Az ún. családi autóknál – érdekes új kategória, 

már az elnevezés is rendkívül találó, jól kifejezi a lényeget, 

sokkal jobban, mint a ma használatos „alsó középkategóriás” szóösszetétel 

–, szóval a kis lökettérfogatú autók esetében szocialista 

csökevény az 1500 cm³-es határ. Súlyadónál, kötelezõ felelõsség biztosítás 

megkötésekor is itt ugrik egyet az ár kategória. Az államszocializmus 

idején az 1500-as Lada jelentette a pórnép számára a csúcsot. 

Pártitkárok, tanácselnökök és más privilegizált elvtársak természetesen 

Volgával jártak, de mint tudjuk, a kivétel erõsíti a 

szabályt. Talán ezért van az, hogy egy másik kategóriahatárt meg 

éppen a 2500 cm³-nél húztak meg, a Volga motorja ugyanis éppen 

2498 cm³ volt, tehát még éppen beleestek az olcsóbb sávba. 

A javaslat szem elõtt tartja a mai kor aktualitásait is, ami rendkívül 

fontos dolog, hiszen ez teszi életszerûvé, a mindennapokban hatékonyan 

és jól alkalmazható javaslattá. Ma az autógyártók vagy 

1400, vagy 1600 cm³-es motorral készítik az ún. „alsó középkategória” 

mindennapos használatra tervezett modelljeit. Az 1,4-es motor 

még nem az igazi, az 1,6-os viszont a jelenlegi szabályozás szerint már 

a magasabb kategóriába esik, drágább a fenntartása. Akkor legalább 

a vásárlásnál nyújtsunk némi kedvezményt! Nem igaz? 

Arról nem is beszélve, hogy mennyire okos és elõrelátó hozzákapcsolni 

ehhez a javaslathoz az autópálya-matrica fél áron történõ árusítását, 

hiszen ezzel ösztönözni lehet az autósokat, hogy a kátyúkkal 

tarkított közutak helyett válasszák inkább a jóval biztonságosabb és 

korszerûbb, no és persze jóval gyorsabb közlekedési módot, az autópályát. 

Az effektív nagyobb motorteljesítményt nyújtó 1,6-os motorral 

bíró autók pedig igazán az autópályán érzik otthon magukat, a 

66

nagyobb, egyenletesebb és biztonságosabb utazási tempó lerövidíti 

az utazást, ezzel például kevesebb káros-anyag, jut a levegõbe. 

Úgy tûnik tehát, mindenki jól járna. Valószínûleg még az állam is, 

hiszen ellentétben a 2005-ös esztendõvel, amikor soha nem látott 

mennyiségben foglalt le a bank újonnan vásárolt autókat, mert nem 

tudták fizetni utánuk a havi törlesztõ részletet, az új autók eladása 

pedig a 2002-es esztendõ szintjére esett vissza, talán több gépkocsit 

tudnának venni a magyar emberek, s azokat ki is tudják majd fizetni. 

Erre próbálja azt mondani az MSZP, hogy a Fidesz megint a gazdagokat 

támogatja! 

Persze az is elõfordulhat, hogy egyszer csak, hipp-hopp, immáron 

nem tudom én, hányadszor elõugrik a semmibõl Sipánka, és elkezd 

recsegni a médiában, hogy aszongya: „A Fidesz megint a kõgazdag 

középosztály malmára hajtja a vizet, tudniillik ez a támogatás valójában 

az 1000 cm³ vagy annál kisebb hengerûrtartalmú gyufás-skatulya 

tulajdonosoknak járna, mer’ hogy õk azok, akik szociálisan 

igazán rászorulók.” 

Mivel kis hazánkban minden és annak ellenkezõje is elképzelhetõ, 

ha ez a szituésön megképzõdne, én, a szocialista nagyváros öntudatos 

polgára felhatalmazom valamennyi olvasómat, hogy a tévé 

elõtt ülve egy hangos „Anyád!” felkiáltással reagáljon az elhangzottakra. 

Azokat pedig, akiket ez a heves érzelmi megnyilvánulás döbbenettel 

tölt el, s ennek következtében rosszallásukat fejeznék ki, 

nyugodtan küldjék el melegebb éghajlatra. 

(A népi frazeológia ezen helyzetek lereagálására szokta alkalmazni 

a „Szíjjá’ gázt!” szófordulatot. Az urbánus frazeológia – Béla bátyám 

kedvéért, városi szóhasználat – egy lépéssel továbbmegy ennél, 

ott a „Lecsapja, mint Foxi a taxiórát” kifejezés dívik az efféle médiabeli 

eltévelyedések retorikai honorálására.) 

Nos, ez után az apró szemantikai kitérõ után fordítsuk komolyra a 

szót. Ha sok minden nem is, de a lényeg talán mégiscsak rajtunk múlik. 

Mi döntünk arról, hogy április 9-én az önzés újabb, négy eszten- 

67

deig tartó, a szakadékot nyílegyenesen célba vevõ lejtmenetes száguldozását 

választjuk-e (vasúti változatban 160 km per órás sebességgel!), 

vagy arra adjuk a voksunkat, hogy az emberek ismét 

rátaláljanak a hitükre, az önmagukba és képességeikbe vetett hitükre, 

melynek segítségével végre négy sarkánál fogva felemelhetjük ezt 

az országot és visszahelyezhetjük a fejlõdés helyes vágányára. 

Orbán Viktornak pedig azt üzenem: Idén már vagyunk úgy öltözve. 



68

AUTOMOBILO NECESSE EST? 

– avagy Kell-e nekünk autózni, kell-e nekünk autópálya? – 

Tisztelt Olvasók! 

Egyik házi szerzõnk, Csöröge, aki olykor Röcsöge, nemrégiben írt 

egy érdekes cikket , ami néhány helyen kiverte a biztosítékot. 

Most azonban váratlan fordulatot vett az események láncolata, 

ugyanis ezúttal a Fidesz nemzeti gépkocsi programja kapcsán leírt 

gondolataim (A társadalom legkisebb és legújabb alapegysége: az 

individuum – avagy a gyakorló önzés, maga címû írásom) olvastán 

õ került a kiakadt Epeda-sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba és 

egy hangulatos delejlevél formájában rögtön tudtomra is adta, 

hogy õ bizony nem ért velem egyet. Mivel Voltaire szellem itt lebeg 

felettünk, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának szellemében 

azonnal helyt is adunk magvas gondolatai kifejtéséül szolgáló 

villanyposta üzenete közlésének, egyszersmind arra buzdítjuk 

tisztelt Olvasóinkat, szóljanak hozzá a témához, kapcsolódjanak 

be és mondják el véleményüket, elvégre a közlekedés nagyon fontos 

dolog, mindannyiunkat érint. A késõbbiekben aztán ez az eszme- 

és gondolatcsere egészen szép távlatokat ért el. 

Kedves Fõszerkesztõ úr! 

Ez az elsõ eset, hogy kibékíthetetlenül ellentétes véleményen vagyok veled. 

Én tízvalahány éven keresztül jártam 1300-as Opel Astrával. Annál 

jobb nem kell Magyarországon. (Elõtte 1200-as Suzukival. Azzal is teljesen 

elégedett voltam.) Minden nagyobb kocsit büntetõ adóval sújtanék. 

69

(EU szabványokra ne hivatkozz. Az EU minden döntését a finánctõke 

diktálja! Az EU a Rotschildok pudlikutyája.) 

Magyarország olyan kis ország, hogy semmi szüksége nincs autópályákra. 

A magyar autópályákra az EU-nak van szüksége, hogy úthasználati 

díj nélkül (ui. lemondtunk róla) szállíthassák az árúikat keletre. 

A benzint 100%-os egészségkárosítási adóval sújtanám, mert nem a 

dohányzás okozza a tüdõrákot, asztmát, a fokozott allergiaérzékenységet, 

hanem az autó. A Fidesz egyszer azért hisztériázott, hogy az Andrássy 

útra olyan kõrisfákat ültettek, amelynek – kapaszkodj meg – virágpora 

van. Az emberiség 4 millió éves történetében mikor volt probléma a virágpor? 

Mióta autó van! 

Az összes „szigorú EU szabványnak“ egyetlen célja van, hogy leszerelje 

a gépkocsizással szembeni ellenállást. Amerikában minden árú legalább 

6000 km-t utazik, mielõtt a rendeltetési helyére kerül. Normális ez? 

Régen az emberek gyalog mentek a munkahelyükre. Ma tömegek autóznak 

naponta több száz km-t is. Normális ez? Normális az, hogy Kínából 

hoznak ide alsógatyát és Japánból hangszórót? Ezt az teszi lehetõvé, hogy 

nagyon olcsó a kõolaj, és a használatából származó károkat a köznépre 

terítik. 

A 60 dolláros olajár idején, az iráni háború elõtt, az autózást követõ 

korra kellene felkészülnünk. 

Magyarországon nem több pénzre van szükség, hanem munkahelyre, 

kiszámíthatóságra, magyar pénzre, magyar bankokra és minél nagyobb 

önellátásra. Vége van már a „szociális piacgazdaságnak“, amelynek – 

akár tetszik, akár nem – a szovjet kommunizmus volt az egyetlen oka. 

Most olvastam kéziratban Bozsik Valéria egy könyvét, amelyben a következõ 

mondatot találtam: „A kapitalizmus nem emberhez méltó rendszer.“ 

Szerintem még rosszabb a helyzet: A kapitalizmus embergyilkos rendszer. 

Eddig a vélemény. És akkor a halálra ítéltet megilletõ utolsó szó 

jogán adjuk meg a reagálás lehetõségét az egyszemélyes szerkesztõbizottságnak 

is. 

70

Tisztelt Csöröge, olykor Röcsöge! 

Elõször is köszönöm építõ jellegû kritikádat. Érveid megfontolandóak. 

Ez az elsõ eset, hogy kibékíthetetlenül ellentétes véleményen vagyok 

Veled. Valószínûleg ez abból fakad, hogy én már az urbánus civilizáció 

menthetetlenül elkényelmesedett fogyasztói csökevénye 

vagyok. Engedelmeddel, nekem viszont elegem volt abból (urbánus 

frazeológia: a tököm tele van vele), hogy miután este 19.30 körül elment 

az utolsó vonat, csak másnap reggel jutok haza székes fõvárosunkból 

a szocialista nagyvárosba, mert nincs vonat, az éjszakát pedig 

kénytelen kelletlen Butapest lumpenproli elemeivel kell, hogy 

eltöltsem az utcán, lévén a pályaudvarokat éjszakára bezárják. 

Németországban amikor kint jártam, megmondom az õszintét, a 

magyar határtól Németországig ugyanannyi, vagy talán még rövidebb 

idõ alatt jutottunk el, mint Pécstõl a magyar államhatárig. 

Mondjuk ez jelzi útjaink állapotát. Valószínûleg velem van a baj, 

túlzottan elkényelmesedtem, pedig itt Mediterrán Moszkvában Vitéz 

László Merdzsó csuklósain aszalódohatom a tömegnyomorban, 

valóban átérezve a fél világot kicsiny dobozba összeaszalva átutazó 

olajos szardíniák minden gyötrelmét. 

De hát ez a szép az emberiségben, a sokszínûség, nem igaz? 

S akkor még néhány adalék a személygépkocsi témaköréhez. 

Két éve Németországban jártunk egy, ahogyan azt az urbánus frazeológiában 

(Béla bátyám kedvéért: városi szóhasználat) mondani szokták, 

egy drága magyar forintokon megkeresett 1500 cm³-es középszarral. A 

motorizáltság szintjén ez manapság egy tök átlagos autónak számít. 1,5 literes 

90 LE-s benzinmotor, valahol a 120-130 Nm forgatónyomaték tájékán, 

átlagos német autópálya tempót számolva (mintegy 170 km/h, 

ezen a sebességen mondjuk már normálisan utazni is lehet , nem töltöd 

az egész napodat az autóban), mintegy 8 literes fogyasztást produkál. 

(Apró kis színes, hogy a Deutsche Bundesbahn – Német Államvasutak 

– menetrend szerint közlekedõ járata állva hagyott minket 

71

ennél a sebességtartománynál. Ez meg a vasútjaink színvonalát 

jelzi.) 

Egyébiránt a 170 km/h tempótól csak itt ájulunk el Magyarországon, 

ahol mindent alulméreteznek és alulterveznek, ott ez teljesen 

átlagosnak számít, számos alkalommal még ránk is villogtak, hogy 

méltóztatnánk végre kitakarodni a külsõ sávba, mert mások, velünk 

ellentétben haladni is óhajtanának, mi pedig feltartjuk a forgalmat. 

Akkor most váltsunk dízelre. Idén egy dízel autóval utazunk 

majd, amiben egy 2200 cm³-es lökettérfogatú gázolajos motor dohog. 

Ez 700 cm³ többlet a benzineshez képest, mégis a fogyasztás 

ugyanilyen nagyságrendû. Ez a motor már 177 LE teljesítményt ad 

le, a 400 Nm-nyi forgatónyomatékról már nem is beszélve. Ez már 

jelentõs különbség a 120-130 Nm-hez képest. Ráadásul, a népautó 

kategóriájába tartozó benzinest pörgetni kellett, mint állat – mondjuk 

ez jellemzõ a japán benzinmotorokra – különben nem ment. Ezt 

a dízelt meg jó, ha a sofõr havonta egyszer háromezer fölé pörgeti. 

És akkor tegyünk rá még egy lapáttal! A benzines „csak” 5-sebességes 

volt. A dízel már 6-sebességes. A 6-at nevezik autópálya fokozatnak. Az 

új, modern, nyomatékos motorok már rendelkeznek elegendõ nyomatékkal 

és teljesítménnyel a relatíve kis fordulatszámon végrehajtott nagy 

sebességû közlekedéshez. Kíméli a motort, növeli az élettartamát, a kisebb 

fordulatszám miatt pedig kevesebb károsanyagot bocsát ki. 

Nem tudom mennyire objektív a benzin- és a dízelmotor károsanyag-kibocsátását 

összehasonlítani, de az új dízeleket például pont 

ezzel a szûrõrendszerrel reklámozzák. Ilyen például a Toyota esetében 

a D-CAT, a Peugeot esetében az új befecskendezõs HDI motor. 

Nem véletlen, hogy elterjedõben van a 6-sebességes váltó, már a 

benzines modellekbe is beszerelik, lásd az új Honda Civic. 

Tehát egyáltalán nem biztos, hogy egy nagyobb lökettérfogatú motorral 

rendelkezõ autó arányosan annyival több káros anyagot bocsát 

ki, mint egy kisebb lökettérfogatú. A régebbi évjáratú – vagyis korszerûtlenebb 

– gépkocsikról nem is beszélve. Arról se feledkezzünk meg, 

72

mi van akkor, ha az ún. „alsóközép kategóriás” népautó tucatmodellbe 

a tömegtermelés hatékonyabbá tételének érdekében végzett költségcsökkentésbõl 

kifolyólag nem, vagy csak jóval késõbb építenek be bizonyos 

– például a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevõ – 

mûszaki újításokat? A népautó kategóriát mindig többen fogják vásárolni 

– már csak az ára miatt is –, mint a drágább, több mûszaki tartalmat 

hordozó exkluzívabb modelleket. 

Néhány gondolat az utak állapotáról. 

„Magyarország olyan kis ország, hogy semmi szüksége nincs autópályákra” 

– írod. Tehát, ha jól értem, úgy gondolod, hogy továbbra is 

zötykölõdjek három-négy órán keresztül a szûk 6-os úton, attól függõen, 

hogy éppen mekkora a teherautó forgalom, és az oszlop elején 

éppen nem egy IFA vánszorog 40-nel, ráadásul mindezt balesetveszélyes 

forgalmi szituációkkal megtûzdelve, lévén Mediterrán 

Moszkvából nem vezet autópálya székes fõvárosunk, Butapest irányába. 

(A benzinkuton az eladó meg néz rád, mint a hülye gyerekre, amikor 

autópálya matricát kérsz tõle, aszongya: minek az magának? 

Erre nincs is autópálya! Ne tessék röhögni, a nemzeti olajtársaság 

üzemanyag elárusítóhelyén ez a 2005-ös esztendõben megképzõdött. 

Ez kérem a magyar realitás maga.) 

Szóval kösz szépen, de én inkább az autópályát választom. Csak 

egy érv a teljesség igénye nélkül. Jóval biztonságosabb. Példának 

okáért azért, mert nem kell figyelned a szembejövõ forgalomra. Lévén, 

hogy nincs szembejövõ forgalom. 

(Most attól az extrém esettõl tekintsünk el, amikor bemondja a rádió, 

hogy egy õrült a forgalommal szemben száguldozik az autópályán, mire a 

pasas felháborodottan kiállt fel: Egy?! De hiszen mind szembejön!) 

Nem tudom feltünt-e, de nem azzal kezdtem, hogy az autópálya 

sokkal gyorsabb, egyenletesebb közlekedést tesz lehetõvé? 

(Természetesen átlagos körülményeket feltételezve, az országot 

megbénító francia gazdatüntetések egy speciális eset.) 

73

Ha például utolérsz egy lassúbb jármûvet, egyszerûen sávot váltasz, 

a szembejövõ forgalom hiánya miatt sokkal könnyebb, egyszerû, 

balesetveszélytelenebb az elõzés. 

Az egyeneletesebb tempó miatt csökken a fogyasztás, lásd 6. sebesség 

(autópálya fokozat), ezáltal a károsanyag-kibocsátás is. Gondoljunk 

például a 6-os fõközlekedési útra, ahol egy jármûoszlopot 

utolérve (elõl 40-nel cammog a még az átkosban lepukkant IFA), 

hol gyorsítunk, hol lassítunk, hol anyázunk. Fél napunkat a kocsiban 

töltjük, mire kikászálódunk a pléhkaszniból hullafáradtak 

vagyunk, és még az utazást se élveztük. 

Már hallom is! Ott a vonat! Ja. Tényleg ott van. Amíg el nem 

megy, mer’ utána csak másnap reggel indul a legközelebbi. A tömegközlekedési 

eszközök – szemben a személygépkocsival (és itt most 

természetesen a kifogástalan mûszaki állapotú autóról beszélünk, 

amely közlekedésre hatóságilag is alkalmas!) – nem kínálják a mobilitás 

teljes szabadságát, hiszen helyhez és idõhöz kötnek minket. 

Végezetül. Nem mondom azt, hogy a motorizált világ és a hajdani 

görögök Navigare necesse est!, azaz Hajózni kell! Bölcsessége között 

feltétlen párhuzam vonható, mármint, hogy autózni feltétlenül muszáj 

lenne, de e tekintetben OV álláspontját osztom, a gépkocsi – és itt külön 

hangsúlyozni szeretném, hogy nem mint státuszszimbólum, hanem 

mint normál, egyszerû használati tárgy, ha tetszik tartós fogyasztási 

cikk – igenis hozzátartozik a mindennapi élethez. Ilyen világban élünk. 

Ha ez így jobban hangzik, szükséges rossz. Ilyen alapon a repülõgépeket 

is be kellene tiltani, mert azok még több szennyezõ anyagot bocsátanak 

ki, ráadásul még baromi hangosak is. Az a törekvés pedig a legnagyobb 

ellenzéki párttól – kövezzenek meg érte, de nekem akkor is – szimpatikus, 

hogy a személygépkocsit a társadalom képzeletbeli fogyasztási 

polcrendszerében vissza akarják rakni a megfelelõ helyére, azaz, drágán 

fenntartható, szinte elérhetetlen vágyálomból egyszerû tartós fogyasztási 

cikké akarják ledegradálni. Tudom, hogy OV is mondta, hogy a kínaiak 

a jelenlegi 20 milliós autóparkjukról fel fognak ugrani 500 millió- 

74

a, valószínûleg emiatt is záros határidõn belül kiapadnak majd az olajmezõk, 

de én ennek ellenére is – ha tetszik önzõ módon – aszondom, 

hajrá Magyarország, Hajrá magyarok! Ide nekem egy megfizethetõ áru, 

modern autót! És igenis autópályán AKAROK utazni! A 200 km-t pedig 

a posztkommunista darázsfészek és liberálbolsevik irányítású Butapest 

között nem négy meg öt órák alatt akarom megtenni kamionokat 

kerülgetve, hanem hamarabb! 

Addig pedig, amíg olaj van a földön, és abból jól jövedelmezõ üzletet 

lehet csinálni, nem fognak elterjedni az alternatív hajtású autók, 

mert azok rontanák a profitot. Gondolom ezért, tûnnek el – általában 

rejtélyes körülmények között – azok az emberek, akik feltalálják, 

például a vízzel hajtott autót. A magam részérõl egyáltalán 

nem tartom elképzelhetetlennek azt sem – az elõbb említett profitéhség 

miatt –, hogy akkor, amikor majd elõször megállunk tankolni 

a sorozatban gyártott vízmeghajtású autónkkal, az üzemanyagtöltõ-állomáson 

egy hatalmas Shell kagylóembléma fog éktelenkedni. 

Mert arra azért majd kínosan ügyelnek, hogy akármilyen közönséges 

vízzel azért már mégse üzemeljen az az autó. De akkorra már valószínûleg 

nem füstadót fogunk fizetni, hanem a lélegzetvételért vonják 

majd tõlünk a sarcot. A tömegmédia pedig hûséges öleb módjára 

megmagyarázza majd ezt is, mondván, ez a mi érdekünk. 

Mostanra ennyit. 

Te jössz! 

És jött is! 

Kedves Fõszerkesztõ! 

Aranyos vagy – már ami a leveledet illeti. Nem szeretném, ha félreértenél. 

Ez nem olyan terület, ahol egyéni döntésekkel meg lehet változtatni a 

„trendet“. „Széllel szemben nem lehet ... szilvát aszalni” – ahogy egy hajdani 

évfolyamtársam szokta volt mondogatni. Vegyél autót. Nagyon örülök, 

hogy meg tudod tenni. Bár jobban örülnék, ha inkább három gyereket 

nevelnél, mert a nemes fajtát kell szaporítani. (Ez volt az egyik szövegem 

75

azok felé, akik megkérdezték, hogy azért van-e hat gyerekem, mert nem 

volt TV-nk.) Két fiam vállakozó. A világ olyan, hogy autó nélkül nem 

tudnak megélni, mert autó nélkül nem versenyképesek az autós vállalkozókkal. 

Muszáj autózniuk! A gépkocsizás világtársadalmi gazdasági kérdés. 

(Ez sem rossz szó, igaz?) Az is kényszer, ha nincs megfelelõ tömegközlekedés. 

De ne felejtsd el: ahol fejlett az autóközlekedés, ott nincs tömegközlekedés. 

Egyszer, még az átkos vége felé, hosszan együtt dolgoztam 

egy nagyon intelligens és gazdag ausztrál mérnökkel. Valamelyik nagy, 

Duna-parti szállodában lakott, és amikor a családja meglátogatta, kijött 

hozzám Szentendrére villamossal, HÉV-vel, busszal. El volt ájulva a magyar 

közlekedés fejlettségétõl: a pontosságtól, a gyorsaságtól és – kapaszkodj 

meg – a jármûvek tisztaságától. (Ez utóbbin már röhögöm kellett, 

bár a HÉV akkor is tiszta volt. Tisztább, mint most.) Azt mondta, hogy 

fantasztikus, hogy nekünk milyen kiváló közlekedési mérnökeink és szervezõink 

lehetnek. Ehhez mit szólsz? Nem bók volt: komolyan gondolta. 

Túl sokat dolgoztunk együtt ahhoz, hogy ebben biztos legyek. 

A regisztrációs adó csökkentése, vagy eltörlése sem baj, mert adózási 

szempontból olyan abszurd adónem, mint a füstadó. Egy a baj, ha lelkesedünk 

a gépkocsiért, a gépkocsizásért. Ha örülünk annak, hogy valaki segíti 

a gépkocsiforgalom növekedését, a gépkocsi általánossá válását. A mi 

helyi MIÉPünk készített egy programot, amelyben minden családnak 

megigért egy gépkocsit. Ez hátborzongató. A programmal kapcsolatban 

egy Miépes barátomnak tettem néhány barátilag bíráló megjegyzést – 

tényleg ilyet, mert nagyrabecsült, kedves barátomról van szó – amit õ házon 

belül tovább adott. A reakció az volt, hogy én semmire sem használható 

szellemi önkielégítéssel foglalkozom, és nem szabad törõdni azzal, 

amit mondok. Ezt meg is írták nekem. Dokumentumom van róla. Amit az 

írásodban kifogásoltam, az csak a lelkesedés, semmi más. A regisztrációs 

adó egy jogtalan teher – most figyelj – az „autózásra kényszerített társadalom 

vállán”. Amikor az Ipari MInisztériumban dolgoztam (kapaszkodj 

meg: egy miniszterhelyettes szakértõje voltam az „átkosban”) olvastam a 

Közl. Min. tanulmányait, amelyekben mindig megállapították, hogy az 

76

autózás kifizetõdõ az államnak, a vasút nem. Az „államnak”! Érted? Miért? 

Mert az autózás sok költségét és kárait externalizálják, azaz láthatatlan 

módon fizettetik meg a társadalommal. Ugyanakkor azt is hirdették, 

hogy épületet nem szabad felújítani, mert gazdaságosabb a lebontásuk és 

új építése. És így tovább. Ezek a társadalmi önpusztítás jellegzetes példái. 

Köszönöm, hogy javasoltad, hogy írjak errõl. Fogok, de nem most, a 

választási idõszakban. Most én is „kampányolok”. Remélem, holnap már 

küldhetek Neked egy újabb „kampánycikket”. A közelmúltban írtam egy 

hosszú, 22 oldalas dolgozatot az adórendszerrõl. Abban érintõlegesen a 

gépkocsival is foglalkozom. 

Tehát még egyszer: a regisztrációs adó eltörlésének szabad örülni, mondhatod, 

hogy ez tisztességes dolog, levesznek rólunk egy becstelen, igazságtalan 

terhet, de nem szabad úgy örülni, hogy a gépkocsizás fejlesztése, segítése 

iránti lelkesedének tûnjék. Sokszor muszáj gépkocsiznunk, de legyünk tisztában 

azzal, hogy az atomerõmûvek nem veszélyeztetik annyira az emberiség 

jövõjét, mint a gépkocsizás, ezért takarékoskodjunk vele, és ne lelkesedjünk 

érte. Legalább is én így gondolom. 

A gondot egyébként meg fogja oldani Bushnak Irán elleni – kapaszkodj 

meg – „a civil lakosságot nem veszélyeztetõ stratégiai mini atomfegyverekkel” 

tervezett támadása. Ezt hirdetik most! A „mini atomfegyver” 1/3-tól 

6-szorosig terjedõ robbanóerejû hiroshimai atombombát jelent. Ha ez 

megtörténik, lehet, hogy már csak nézegetni fogod a szép, új autódat. Nem 

kívánom magunknak. Nekem ugyan nincs autóm, de a dolognak nem 

csak az autósokra kiható következményei lesznek. Akkor a gyaloglás is 

drága lesz, mert a gyalogos „üzemanyagának” is föl fog menni az ára. Néhány 

évvel ezelõtt nagyon ínséges idõk voltak Észak- Koreában. Tudod 

miért? Mert az olcsó, szovjet kõolajra állított mezõgazdaság üzemanyag 

ellátása megszûnt a szovjet rendszerváltáskor, és emiatt nem tudták megmûvelni 

a földeket. Hasonló volt a helyzet Kubában, ahogy azt a „Jóléti 

Gazdaság a Szent Korona Országában” (Síklaky és társai) c. füzetben 

olvashatod, csak ott volt egy kis átmeneti idejük. Kínából kerékpárokat 

importáltak milliós tételben és újra nekiálltak igásállatokat tenyészteni. 

77

Sikerrel átvészelték az USA ma is tartó embargóját és élnek. (Annyira, 

hogy tavaly Bush kénytelen volt bejelenteni, hogy oda is muszáj személyesen 

elvinnie a demokráciát, mert embargó ide, embargó oda, magától, 

bombák nélkül, nem megy el.) Most az könnyít rajtuk, hogy Venezuela ad 

neki olajat is. Saját gyógyszeripart fejlesztettek ki, és ma már a 13 alapvetõ 

védõoltásból önellátóak (a mi gyógyszeriparunk meg megszûnt az 

MDF zseniális rendszerváltása miatt), sõt amerikai magáncégek már Kubával 

folytatnak közös, rák ellenes gyógyszerkutatási programokat. 

Castro „hülyeségérõl” csak annyit, hogy míg az USA-ban 450 lakosra jut 

egy orvos, Kubában 225-re. Jelenleg kubai orvosok dolgoznak Venezuelában 

az egészségügyi ellátás általánossá tétele érdekében, míg a jövõ venezuelai 

orvosai Kubában tanulnak. 

Hál’ Istennek, a világ nem olyan, amilyennek az egyetlen négypártunk 

nekünk mutatja. Bár Orbánnak volna annyi esze, mint Castronak. (A 

pápa temetésén nagy gond volt, hogy a leprás Castrot és a hasoló vadakat 

hogyan különítsék el a nemes nyugati politikusoktól. Nem érdekes, hogy a 

Hruscsov óta a szovjet politikusokkal a nyugatnak nem volt ilyen problémája? 

Kádárral sem. Ez azt jelzi, hogy Castro más és több mint õk voltak. 

Castroval az USA sosem folytatott „békés egymás mellett élési” politikát. 

Baráti szeretettel, 

Csöröge, olykor Röcsöge 

És még egy ráadás Csöröge barátomtól, aki olykor Röcsöge, amire 

még én nem tudok mit lépni, de azt hiszem nem is nagyon érdemes 

vitatkozni vele és az egész anyagból szerintem az alábbi sorok a legmegszívlelendõbbek: 


Látom, „kivertem nálad a biztosítékot“. Írod, hogy most én jövök. Nem 

megyek. Egyrészt olyasmiket adsz a számba, amit én nem is érintettem és 

semmi köze ahhoz, amit én írtam, másrészt minden autó kutyafüle a 

78

epülõ szõnyeghez képest. Az embernek a kényelem utáni vágyát a végletekig 

lehet fokozni. 

A vitánkat egy-két éven belül eldönti az élet, de a világóceán szintje 

már 35 cm-rel emelkedett. Lehet, hogy egy-két év múlva már késõ lesz? 

Itt be akartam fejezni, de még elmondok egy történetet. Vagy 10 évvel 

ezelõtt a keresztlányom egy német egyetemen dolgozott. Rendeztek ott akkor 

egy „Észak-Dél konferenciát“. A TV-ben látott egy beszélgetést egy 

iráni újságírónõvel. A német riporter az ilyenkor szokásos módon szövegelt, 

mikor a csaj visszakérdezett: „Mondja, mennyi vasat, kõolajat, stb. 

fogyaszt egy német állampolgár évente?“ Természetesen nem tudta. Az 

iráni csaj megmondta neki, majd folytatta: „Mi is szeretnénk olyan jól 

élni, mint maguk, ezért most szorozza be ezt az emberiség létszámával és 

mondja meg, hogy van-e ennyi a földön.“ NINCS! Vége a nyugati típusú 

jóléti társadalomnak. Az a világ kizsákmányolásán alapult. A jelenlegi 

európai gépkocsizás ára, hogy kétmilliárd ember kevesebb, mint két dollárból 

él naponta. Valami minõségileg új kell, amit nem az autó és az õrült 

rohangászás jellemez. Amerika most „meg akarja atomozni“ Iránt, hogy 

legalább Amerikában egy réteg számára fenntarthassa a megszokott állapotot. 

Nem fog menni. Hogy mi lesz ennek a következménye, azt nem tudom, 

csak imádkozom, hogy Isten óvja az emberiséget. 

Téged meg Isten áldjon, 

Csöröge, olykor Röcsöge 

Az egyszemélyes szerkesztõbizottság legutóbbi delejleveledhez mindösszesen 

csak annyit tud hozzátenni, ismét bebizonyosodott, hogy a szeleburdi 

fiatalság ifjonti heve és némileg éretlen vitakultúrája jobb, ha 

meghajol az idõsebb korral járó nagyobb élettapasztalat bölcsessége elõtt. 

Az iráni csaj betalált. Úgy is mondhatnám telitalálat, igazi K.O. 

volt. Asszem korrepetálás céljából nyugodtan visszaülhetek az iskolapadba. 

De nem csüggedek, önkritikát gyakorlok, mert a jó pap is 

holtig tanul. 

79

És akkor – ha olvasóinknak is ez a véleménye – a téma lezárásaként 

Csöröge néhány gondolata még ide kívánkozik: 

Nem tudom pontosan, mi a regisztrációs adó, de a nevébõl következik, 

hogy illeték jellegû. Akkor minden kocsira azonosnak kell lennie, azaz fedeznie 

kell a „regisztráció“ költségeit. Ez pl. egy illetékbélyeggel megoldható. 

Üsse part, legyen akár tízezer Ft. is. Elfogadható? 

Ha autót veszel, akkor egyszer adózol, amikor az ÁFÁ-t kifizeted. 

Minden további adó jogtalan. 

A tekintetben, hogy mi a jó és mi a rossz, semmit sem számít, hogy milyen 

gyakorlat van külföldön. Átvenni nem más országok gyakorlatát kell, 

hanem más országoknak a miénknél jobb gyakorlatát. 

Hogy kinek a gyakorlata jó, azt a következmények elemzésével tudjuk 

megállapítani, ha elõzõleg megfogalmaztuk magunknak, hogy mit tartunk 

jónak. Ha nincsenek tisztán megfogalmazott erkölcsi elveim, akkor akármire, 

meg az ellenkezõjére is rámondhatom, hogy „jó“. 

Tudomásom szerint a súlyadó az önkormányzati utak rongálási díja, 

tehát jogos. (Hogy a nagysága is jogos-e, abba nem megyek bele, mert fölkészületlen 

vagyok.) De csak akkor jogos, ha az egészet útkarbantartásra 

költik. Ha nem, akkor lopásról és sikkasztásról van szó. Nálunk 15 éve 

idén végeztek elõször valami útkarbantartást, tehát 15 éven keresztül ellopták 

a súlyadót. (Ha nagyon jóindulatú vagyok, feltételezhetném, hogy 

„gyûjtötték“, de nem hiszem, mert sosem számolnak el vele.) 

Itt föladok neked egy rejtvényt, amin törheted a fejed: jogos-e súlyadóból 

járdát építeni? A „rossz“ adóra az jellemzõ, hogy valakiket mások javára 

meglop. 

Mondok még egy példát. A gépkocsi nagyon rongálja az utakat. Jogos tehát, 

hogy a gépkocsizók hozzájáruljanak az útfenntartásoz. A nagyobb gépkocsi 

jobban rongál, mint a kisebb. A nagyobb gépkocsi több üzemanyagot 

fogyaszt, mint a kisebb. Ésszerûnek tûnik, hogy a közutak fenntartása érdekében 

az üzemanyag fogyasztást megadóztassák. (A mértékérõl megint ne 

essék szó, mert ahhoz költségadatokra van szükség, amivel nem rendelke- 

80

zünk.) De: hol fogyasztja a gépkocsi a legtöbb üzemanyagot kilométerenként? 

A városokban. De ebbõl a pénzbõl az önkormányzatok elvileg nem 

kapnak. Mondhatnád, hogy ott kevésbé rongálnak, mert lassabban mennek. 

De ez nem igaz, mert a keresztezõdésekben sokkal többet fékeznek, és 

fölhullámosítják az aszfaltburkolatot. Ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, 

hogy tökéletes megoldás nincs. A feladatunk nem a tökéletes megoldások 

létrehozása, hanem azok becsületes közelítése. Valamennyi igazságtalanságot 

le kell nyelnünk, mert nem kiküszöbölhetõ. Tökéletes megoldást 

a marxisták ígértek, meg a globalisták: a történelem vége, a tökéletes társadalmi-gazdasági 

rend. A „sötét“ középkor embere tudta, hogy ez hülyeség, 

ezért nevezte a földet a „siralom völgyének“. 

Minden rossz adó lopás: valakiket meglopnak mások javára. A gyalogosok 

pénzébõl fedezheti az autósoknak az autópálya építést, vagy az autósok 

sarcolásával építhetnek belvíz elvezetõ csatornát. Ez erkölcstelen. 

Ez lopás, amit finoman „átcsoportosításnak“, vagy „újraelosztásnak“ 

mondanak. (Ha tüdõszanatóriumot építenének asztmások számára, már 

nem merném ezt így kimondani, mert az asztmát manapság túlnyomórészt, 

az autók okozzák.) Most persze fölvetheted a kérdést, hogy akkor a 

progresszív jövedelemadó miért nem lopás, mikor az is „átcsoportosítás“? 

Az én véleményem az, hogy nem lopás, mert nyíltan történik, de igazságtalan. 

Akkor miért védelmezem? Azért, mert adott esetben a szolidaritás 

követelményét fontosabbnak tartom az igazságosságnál. Ez van lerögzítve 

az adó dolgozat (a szerzõ nem kevésbé érdekes és részletekbemenõ tanulmánya 

az adózásról, egyelõre még munkaközi állapotban – A szerk.) elején 

lévõ alapelvekben. Jogod van azt mondani, hogy nem értesz azokkal 

egyet. De az nem jelenti, hogy igazad van. Az csak azt jelenti, hogy különbözik 

az erkölcsi felfogásunk. (Félreértés nem essék: én sem tudom bebizonyítani, 

hogy igazam van, de meg vagyok gyõzõdve arról, hogyha a világunkat 

az ott leírt elvek alapján szerveznénk meg, kevesebb boldogtalanság 

volna a földön. Ennyi az egész.) 

De ideje befejezni a filozofálást. Nem folytatom. Mindketten tanulunk 

és reméljük, hogy egyre jobban megértjük a világunkat és talán mi és az 

81

emberek is egymást. A becsületes sajtónak ez kéne, hogy legyen az egyetlen 

célja. Nem a hírekre van szükség, hanem megértésre. A hírekre csak a 

megértés elõsegítése érdekében van szükség. Bár eljutnánk idáig. 

És érkezett még egy delejlevél Csörögétõl 

Baráti üdvözlettel, Csöröge 


Nem kell visszaülnöd az iskolapadba. Mindnyájan ott ülünk. És még valamit: 

Te már sokkal többet láttál a világból, mint én láttam, amikor Veled 

egykorú voltam, emellett az élet sokkal több oldalát ismered, mint amit 

én, a magam alkalmazotti léte során egyáltalán megismerhetem. Ez igaz a 

vállalkozó, meg a – sajnos, ilyen is van – tartós munkanélküli fiaim esetében 

is. Ti, a fiatalabbak, nagyon sokat tudtok, amit mi, öregebbek nem tudunk, 

sosem fogunk már megtudni, csak érezzük, sejtjük, hogy milyen lehet. 

Az öregedésnek sok hátránya van, de elõnyei is vannak. Fiatal koromban 

halálra röhögtem volna magamat, ha valaki, mondjuk egy 

tenyérjós, azt mondta volna nekem, hogy én egyszer az adóról fogok értekezni. 

Most megtörtént, és már kaptam érte dicséretet: egy barátom, a 

rendszerváltás után tért haza, egyébként osztrák jogász, mondta, hogy sosem 

gondolta, hogy az adó ennyire érdekes dolog. Pedig az. Rossz adórendszerrel, 

rossz nyugdíjrendszerrel, rossz pénzrendszerrel ki lehet irtani, 

ki lehet zsákmányolni, tönkre lehet tenni egy népet, egy országot. Európát 

ezzel irtják napjainkban. Most, hogy így tudtunk lezárni a vitánkat, már 

számítok a véleményedre: nem mint szakértõére, hanem mint józan, becsületesen 

gondolkodó állampolgáréra. Akkor is érdekel a véleményed, ha 

úgy látom, hogy nincs igazad. Mert az azt jelenti, hogy én fogalmaztam 

rosszul a mondanivalómat. Mindenképp próbálj meg idõt szakítani a bírálatra. 

Te sem fogod megbánni, mert egy ilyen téma sok minden végiggondolására 

kényszeríti az embert. Fõleg azt, hogy mi a „jó“, és mi a 

„rossz“. 

82

(A szerzõ a nemrégiben elhunyt neves közgazdásszal Síklaky Istvánnal 

közösen készített egy tanulmányt az igazságos közteherviselésrõl, 

mely a késõbbiekben fog megjelenni. – A szerk.) 

Még egy utolsó gondolat: tanulj meg angolul. Nem divatból, hanem 

azért, mert rengeteg ismeret válik számodra hozzáférhetõvé. Az interneten 

óriási ismeret mennyiséget lehet találni nagyon olcsón. Rosszat is, jót is, hazugot 

is, igazat is. Nem szabad kihagyni. Annak idején Kölcsey nem akart 

németül tanulni, de késõbb belátta, hogy az ellenség nyelvét ismerni kell. 

(Tudod, most korrepetálok egy egyetemistát. Nem sok nyelvérzéke van 

– viszont kiválóan sakkozik –, de olyan jó látni, ahogy igyekszik, erõlködik, 

akar. Határozottan örömmel csinálom, pedig sosem volt türelmem a 

tanításhoz.) 

Egyszer egy fiatal munkatársnõm – tudod, kereskedelmi végzettség angol 

nyelvtudással, adminisztratív munkakör külföldi cégnél – mondta: 

„milyen jó az angoloknak, mert bárhová mennek, mindenütt megértik 

õket”. Azt válaszoltam, hogy borzasztó nekik, mert mindenütt kihallgathatják 

õket, míg a mi „titkos” nyelvünket senki sem érti meg. Nos, nekünk 

„ki kell tudnunk hallgatni õket”, ha meg akarunk szabadulni tõlük. 

Ezzel kapcsolatban ide másolok egy idézetet egy régi (2001-es) írásomból. 

(Egy elõadáshoz volt kedvcsináló, amelyet a 26 nyelven beszélõ 

Vekerdi József tartott, aki akkor kapta meg az indiai kormány legmagasabb 

irodalmi kitüntetését, a Modi Kalá díjat, amelyet ötévenként egyetlen 

külföldi kap meg. Az Orbán kormány tudomást sem vett róla! Ez is 

jellemzõ volt a „fiúkra”. Nekik is csak Kertész Péter számít, noha irodalmi 

Nobel díjat minden évben adnak.) 

„Középiskolás koromban olvastam az ezeregy éjszaka meséinek eredeti, 

nem gyermekek számára átírt változatát. Nagyon megdöbbentett, hogy 

a mesékbõl teljesen hiányzott a jónak és a rossznak a magyar népmesékben 

oly megszokott harca. A szereplõk nem a tetteik alapján voltak jóknak 

vagy gonoszaknak minõsítve, hanem kizárólag a fõhõshöz való viszonyuk 

alapján. De valahol ugyanezt olvastam a cigány mesékrõl is: a környezetükben 

honos meséket mondják rendkívül fantáziadúsan kiszínezve, de az 

83

erkölcsi mondanivalót kiirtják belõle. Talán nem értik meg? Nem tudom. 

De az amerikai mozit látva nekem ez a két párhuzam jutott az eszembe. 

Ez volna hát a fejlõdés? 

Ha valaki azt gondolná, hogy elfogultan rossz véleményt alkotok Amerikáról, 

annak számára hadd idézzek kedvenc amerikai szerzõmnek 

(mert ott sem mindenki egyforma!), David C. Kortennek „Tõkés társaságok 

világuralma” c. könyvébõl. (A kiemelések tõlem származnak.) 

„1991 júniusában részt vettem az American Forum for Global 

Education (Világszintû Oktatás Amerikai Fóruma) … éves konferenciáján. 

Ed Pratt, a Pfizer, Inc. elnevezésû – gyógyszerek és gyógyászati eszközök 

gyártásával foglalkozó, a világon évente 7 milliárd dolláros forgalmat 

lebonyolító – vállalat elnök-vezérigazgatója volt az egyik, nyitó beszédet 

mondó elõadó. Elõször átvett egy díjat a világszintû oktatás terén végzett 

munkájáért, azután nekilátott, hogy megossza tapasztalatait a jelenlévõkkel 

arról, hogy mire van szükség az oktatásban. Több száz amerikai nevelõ 

elõtt arról beszélt, hogy az ifjú amerikai nemzedék oktatásának központi feladata 

a fiatalok lehetõ legnagyobb mértékû versenyelõnyhöz juttatása kell, 

legyen, az új globális gazdaságban. Nézetei szerint nem szabad az idõt olyan 

hiábavalóságokra fordítani, mint a nyelvtanulás. Kijelentette, hogy a 

Pfizer-üzemeket végiglátogató világkörüli útjai során bárkivel kellett szóba 

állnia, az illetõ már beszélt angolul. Így azt javasolta, hogy azt az idõt, amit 

más országok gyerekei az iskolában angol tanulásra fordítanak, Amerikában 

azzal töltsék, hogy a diákoknak természettudományokat és közgazdaságtant 

tanítsanak.” – Mert ebbõl lesz a versenyelõny. 

Ez a szegény, szubtanyasi intelligenciájú lény (vagy aki a hallgatóságát 

nézte annak), Amerika egyik supermanja, a sikeres minta-amerikai, nem 

tudta azt, amit a saját esete is ékesen bizonyít, hogy a nyelvtanulás eredménye 

nem csak egy nyelv megismerése, hanem az intelligencia, a megértõ, 

kombináló és absztraháló képességek növekedése is. Ami egyáltalán 

nem haszontalan a „versenyben”. De honnan tudná ezt szegény, ha csak 

angolul tudott és számára a tudomány csúcsa a Business Administration 

(üzletvitel) volt. Ezért nem támadt soha kisebbségi érzése amiatt, hogy a 

84

sárgák, feketék és nem angol (alsóbbrendû) fehérek megértették õt, de õ 

semmit sem értett a sárgák, feketék és nem angol (alsóbbrendû) fehérek 

szavaiból. Talán azt sem jutott el a tudatáig, hogy lehetnek saját szavaik, 

vagy nem angol gondolataik. 

Nekünk, akik korábban – fõleg az akkori Népszabadság 

reformkommunista (ma liberálisnak mondják) újságíróinak a cikkei alapján 

– sajnos azt hittük, hogy csak a szocializmusban mûködött a kontraszelekció, 

ellentétben az „ésszerûen” mûködõ magángazdasággal, fájdalommal 

felül kell vizsgálnunk akkori hiedelmeinket. Õszintén meg kell 

mondanom, hogy ilyen neonáci ostobaságot a 60-as évek kötelezõ szemináriumain 

sem hallottam. Tapasztalataim szerint sok amerikaira, különösen 

a politikusokra jellemzõ a náci gondolkodásmód, ami ellen természetesen 

élénken tiltakoznak. 

Ha olvasom a hasonló megnyilatkozásokat, többnyire álszent demokrácia 

és emberjogi körítéssel felszolgálva, mindig Gyõri Klára „Kiszáradt 

az én örömöm zöld fája” c., néprajzilag rendkívül értékes önéletrajzának 

egyik részlete jut az eszembe. 

Erdély visszacsatolása után sok pesti látogató ment le székelyföldre és 

meglátván a piacon az egyik, kissé fogyatékos fiatal nõnek a szokásostól 

eltérõ hajviseletét, megkérdezték, hogy asszony-e vagy még lány. Mire a 

kérdezett, aki az s betûre selypített, azt felelte: „Azs bizs én, azs vagyok. 

Igazs, sületett egy kicsi leányom, de azsér sûzs vagyok”. Az amerikaiaknak 

is efféle a viszonya az egymást kizáró dolgokhoz. Ezért cseppet sem 

csodálkozom azon, hogy az ebben a szellemben iskolázott amerikaiak tömege 

elhiszi, hogy felderítõ és nyomozó szerveik a New York-i katasztrófa 

után fél óra alatt ki tudták deríteni, hogy a 20000 km-re, a Hindu Kus 

hegység egy barlangjában rejtõzõ bin Laden a tettes, és nem zavarja õket, 

hogy ugyanezek a szervezetek még máig sem tudták megállapítani, hogy 

kik lõtték le a nyilvánosság elõtt 100 méterrõl a két Kennedyt, egy elnököt 

és egy biztos befutó elnökjelöltet." 

Baráti szeretettel, 

Csöröge, aki olykor Röcsöge 

85

A nemzeti gépkocsi programtól ugyan meglehetõsen messze jutottunk, 

zárszóként azért még az egyszemélyes szerkesztõbizottság is 

idebiggyesztene egy idézetet, mely azt bizonyítja, hogy a szabad gondolkodás 

és véleménynyilvánítás a mai divatos trendek és önkizsákmányoló 

életvitel ellenére is igenis létjogosultsággal bír. Az idézet 

egyszer már olvasható volt a JHF 10. számában. 

PROVOKÁLÓ ÜNNEPI BESZÉD 

FRISS DIPLOMÁSOKNAK 

Lawrence Ellison, az Oracle cég vezetõje mondta el a következõ beszédet 

a Yale Egyetem végzõseinek. Nem tudta befejezni, mert lerángatták 

a színpadról: 

86 

„Ha elõre tekintek, nem látok fényes jövõt, nem látok ezernyi kiemelkedõ 

ipari vezetõt. Most fel vannak zaklatva. Ez természetes. 

Mégis, hogy jövök én, Larry Ellison, aki kibukott az egyetemrõl ahhoz, 

hogy ilyen módon ítélkezzem a nemzet egyik legnagyobb presztízsû 

egyeteme végzõsei elõtt? Megmondom. Mert én, Lawrence 

Ellison, a bolygó 2. leggazdagabb embere, kibuktam az egyetemrõl, 

és maguk nem. 

Mert Bill Gates, a bolygó leggazdagabb embere kibukott az egyetemrõl 

és maguk nem. Mert Paul Allen, a harmadik leggazdagabb 

ember, kibukott az egyetemrõl, és maguk nem. És azért mert 

Michael Dell, aki jelenleg a kilencedik helyen áll, is kibukott. És erõsen 

tör felfelé. 

Most nagyon fel vannak zaklatva. De ez természetes. Hadd bátorítsam 

önöket azzal, hogy nem hiába szerezték meg keserves munkával 

a diplomájukat. Nem hiába töltöttek el 5 évet itt azzal, hogy jó munka 

morált tanuljanak, kapcsolatokat fejlesszenek ki, és egy életre

megismerkedjenek a terápia szóval. Mindez nagyon jó. Kell is majd 

a jó munkabírás. Kellenek is majd maguknak a kapcsolatok, és bizony, 

kell is majd a terápia. Mert maguk nem buktak ki, és sosem 

lesznek a világ 10 leggazdagabb embere között. És bele kell törõdniük 

egy patetikus, évi 200 ezer dolláros állásba, ahol is a fizetési 

csekkjüket egy volt évfolyamtársuk írja majd alá, aki két éve kibukott. 

Most azon méláznak, hogy van-e még remény? Nincs. Maguk már 

végeztek. Túl sokat abszorbáltak. Már beépített sisakot viselnek. 

Most azokhoz szólok, akik még nem végeztek: ezt nem tudom eléggé 

hangsúlyozni. Pakoljanak össze! Menjenek el! Ne jöjjenek vissza! 

Valósítsák meg álmaikat! Mert bizton mondhatom, hogy az a beépített 

sisak úgy fogja lehúzni magukat, mint most ezek a biztonsági 

õrök engem.....” 

Forrás: Hunnianet 


és Csöröge, aki olykor Röcsöge 

87

POLITIKAI AKTUALITÁS 

– avagy A multimilliárdos vadkapitalista ártatlan gyermeki 

rácsodálkozása az Olcsó Áruk 1 Ft-os Boltjára – 

A kommunizmus áldozatainak emléknapján Árpi bácsi azt találta 

mondani, hogy õtet bizony húzzák le a listáról, mer’ hogy õ már 

’56-ban is tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a rendszer elleni tevékenység 

mivel jár. És még asztat is mondta az annak idején a kaptárban 

sajátos becenévvel bíró ’56-os, hogy egyáltalán nem gáz részt 

vennie egy MSZP-s rendezvényen, mivel nomentán a kommunizmus 

ma már nem politikai aktualitás. 

Akkor minden bizonnyal Horn Gyula sem politikai aktualitás, 

ahogyan Megyó sem, meg az egykori véreskezû veszprémi párthóhér 

lótifutijaként sertepertélõ, mára vagyonos pártkáderré avanzsált 

Szekeres Imre, no és persze az elmaradhatatlan és elhallgathatatlan 

Lendvai „Sipánka” Ildikó, néhai kultúrfõcenzor elvtársnõ sem az? 

Ne felejtsük el, õk mind a múlt rendszer privilegizált helyzetben 

lévõ emberei, akik ma is itt vannak! Mit itt vannak, hatalomban 

vannak! 

Érdekesek ezek az ’56-osok. Az egykori halálraítélt Mécs Imre, 

mint azóta kétségbevonhatatlanul kiderült róla, megélhetési ’56-os, 

szemrebbenés nélkül átül a forradalmat szovjet tankokkal kíméletlenül 

vérbefojtó állampárt jogutódjának padsoraiba, nyilván õ is úgy 

gondolja, hogy a kommunizmus politikailag ma már nem aktuális kis 

hazánkban. 

Mindeközben Árpi bácsi, a köztársasági elnökségig jutó másik 

dísz ’56-os szintén a múlt ledegradálásán dolgozik fáradhatatlan 

88

uzgalommal, mintha az államszocializmus hosszú évtizedei meg 

sem történtek volna, ugyan kérem, kit érdekel ez, hiszen a kommunizmus 

politikailag ma már nem aktualitás. 

Ez ám az igazi feudalizmus, ahol kiskirályok, zöldbárók, vagyonos 

vadkapitalistákká átvedlett egykori elvtársak uralkodnak továbbra is a 

dolgozó nép feje felett here módjára, s teszik mindezt technokrata körítésbe 

csomagolva, hogy a modernitás látszatát keltve eladhatókká váljanak 

a fogyasztó társadalom önfenntartásba merült véglényei számára. 

Ma – annak ellenére, hogy az eszmét, a múlt eszméjét képviselõ, 

és személyükben a maguk fizikai valójában megtestesítõ egykori elnyomó 

elvtársak ma is itt élnek közöttünk, mint a hatalom régi-új 

birtokosai – a kommunizmus nem számít politikai aktualitásnak. De 

ha a kommunizmus nem számít politikai aktualitásnak ma, akkor 

vajon mi számít annak? 

Hogy mi? Nem fogják kitalálni! Hát az, ahogyan a félhomályos dolgozószobájában 

esetlenül mozogva táncra perdülõ mûminiszterelnök 

szülõvárosában Pápán a kínai turkáló (Hong Kong Üzletház) mellett 

gyermeki ártatlansággal rácsodálkozik az Olcsó Áruk 1 Ft-os Boltjára. 

Ez már azért valami! Nem igaz? Azé’ vannak még kontrasztok kis 

hazánkban! 

A vadkapitalista multimilliárdos az Olcsó Áruk 1 Ft-os Boltja 

elõtt. Bemenni azért még nem megy be, de ki tudja, talán majd április 

9-e után, vagy ha végre elkezdõdnek a bírósági tárgyalások… 

Hát tessék, tisztelt nagyérdemû! Itt van nektek õ, az a bizonyos 1 

ember! Aki mindig megmondja a tuttit. Ahogyan most is. 

A kínai turkáló (Hong Kong Üzletház) és az Olcsó Áruk 1 Ft-os 

Boltja elõtt rögtönzött lakossági fórumon – ahol arra azért gondosan 

ügyeltek a kormányõrök, hogy kérdezni még véletlenül se lehessen – 

megtudhattuk Fletótól, hogy hát Orbán úr néha bizony nem mond 

igazat. Ezért elfogadhatatlan, hogy a miniszterelnök-jelöltek vitája a 

kampánycsend elõtti utolsó pillanatban legyen. (Ahogyan az történt 

például legutóbb, a négy évvel ezelõtti választásokon.) 

89

Gondolom a Szabad Nép jogutódjának szerkesztõségében, már fenik 

a pennájukat, akarom mondani, élesítik a klaviatúrákat a „majd 

mi megmagyarázzuk a dolgozó népnek, hogy mit is hallott valójában 

a vitában” címû eszmefuttatásra. 

(Csak így halkan, zárójelesen, ahogy szoktam, egy aprócska kiegészítést 

idepattintanék. A lapot – a Népszabadságot, tessék megnézni 

a lap fejlécében az évfolyamot jelzõ számot és rögtön kiderül, hogy 

miért nevetem a Szabad Nép jogutódjának –, szóval a Népszabit egy 

alapítványán keresztül az MSZP tulajdonolja, még pedig 26%-ban.) 

Ha a lapnál igazán komolyan veszik a jelöltek vitáját, a feladattal 

minden bizonnyal Gréczy Zsoltot, azt a baloldali újságírót bízzák meg, 

aki még az élõ fába is beleköt. (Ugyanezt, a „vitatkozzunk a vitatkozás 

kedvéért” színvonalat nõi kiadásban a mindig elegáns Ferenczy Krisztina 

képviseli.) 

De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a legnagyobb ellenzéki 

párt elnökének néha nem igazmondásához. 

Ez a nyurga pápai gyerek nehezményezte, hogy a 2002-es nyugdíjemelést 

OV a Fidesz érdemének tulajdonította, holott azt már 

Megyó fizette ki. 

Lehet, hogy én tudom rosszul, de ha a hagyomány állításának hinni 

szabad, akkor a 2002-es nyugdíjemelésrõl szóló határozatot még a polgári 

kormány hozta meg, a Kárpátok ékes szavú bülbülmadarára már 

csupán a pénztáros feladata maradt. Volt is mibõl fizetnie, hiszen volt 

lóvé a kasszában. Most akkor ki az, aki nem mond néha igazat? 

De az igazi botrány nem emiatt tört ki. 

Utóbb kiderült, a polgári kormány hozott egy másik, a nyugdíjemeléssel 

kapcsolatos kormányrendeletet is. Ez a rendelet a 13. havi 

nyugdíj bevezetésérõl rendelkezett. De nem ám úgy, ahogyan azt a 

szocialisták bevezették, tehát négy év alatt részletekben, hanem 

azonnal és egy összegben. Természetesen az újonnan felálló 

szociál-liberális kormánynak az egyik elsõ dolga volt, hogy ezt a rendeletet 

eltörölte, megváltoztatta. Ez azt jelenti, hogy az MSZP négy 

90

év alatt átlagosan minden nyugdíjas zsebébõl mintegy 85 ezer forintot 

vett ki. 

Most akkor ki az, aki nem mond néha igazat? 

A dolog az én értelmezésemben úgy néz ki, hogy a politikai korrektség 

kedvéért a posztkommunisták által elõszeretettel hangoztatott 

„A Fidesz 19.000 Ft-ot vett el a nyugdíjasoktól” szlogen mellé illendõ 

lenne most már odatenni „Az MSZP meg 85.000 Ft-tal rövidítette 

meg a magyar nyugdíjas társadalmat” emlékeztetõ szöveget is. 

Asszem épp itt lenne az ideje annak, hogy a Fidesz is elkezdje 

ragasztgatni a plakátokat. 

Ha talán a kommunizmus nem is, de ez mindenképpen aktuális 

politikailag! 



91

AZ ELSZABADULT HAJÓÁGYÚ 

– avagy Az abszurditáson túl a magánszocializmusban már semmi 

sem szent – 

Annak idején a 2002-es országgyûlési választások után a köztereken 

még jó ideig fellelhetõ Fideszes választási plakátokon – emlékeznek 

még, az ordító kisfiú –ott virított „A jövõ elkezdõdött!” szlogen a dús 

képzeletû nép által aláfirkantott szellemes kiegészítéssel, miszerint 

„de a múlt folytatódik!”. 

Akkor még nem sejtettük, hogy a félig-meddig tréfálkozó, a saját 

sorsunk nyomorúságán ironizáló népi kiegészítõ megjegyzés a legrosszabb 

rémálmainkat is lealázó kézi vezérelt, anyagilag és morális 

értelemben is a magyar demokrácia egyik legaljasabb, legmegalázóbb 

kormányzati ciklusának lényegi momentumára fog rávilágítani 

a sebészeti lézer pontosságával és precizitásával. 

A kezdeti nehézségek, a bankárkommunizmus dadogós, akadozós 

bukdácsolása után, az egykori eftársakból álliberálisokká átvedlett posztkommunisták 

sietve kiköszörülték a csorbát, megtalálták az ideális embert. 

Nagyot rúgtak a kiebrudalt stróman hátsó felébe és nyakunkba ültették 

a magánszocializmus bulvárkormányzásában magát otthonosan 

érzõ médiaripacsot, aki modern kultúrbunkó módjára zseniálisan ötvözi 

a régit az újjal, az álliberálist a szoci áldemokratával. Felkent papja õ 

Mammonnak, hiszen multimilliárdosként maga is a pénz istenítõje, feltétlen 

híve a megkérdõjelezhetetlen piac mindenhatóságának, a szabad 

versenynek, ugyanakkor a pártállami múltat idézõ kézi vezérléses hatalomgyakorlással 

találjuk szemben magunkat azonnal, amikor az egykori 

KISZ-führer neki nem tetszõ véleményekkel találkozik. 

92

Francisco, a mûminiszterelnök, merthogy róla van szó, sokkal 

profibb, mint elõdje, a bülbülszavú titokszolga, nem jön zavarba, ha 

meglát néhány kamerát, vagy mikrofont tolnak a képébe, hogy vakkantson 

valamit a kóbor kutyáknak. Még azt is mosolyogva tûri, 

hogy ezek a rohadt Fidesz-bérencek artikulálatlan üvöltözések meg 

„viktorozások” közepette naranccsal dobálják meg. Ám a nagyember 

még ekkor is rendíthetetlen és rendületlenül mosolyog bele a kamerába, 

mer’ az ámerikai PR-tanácsadók is mögmondták, hogy keep 

smiling!, abból baj nem lehet. 

Mindeközben a szerencsétlen sorsú tévénézõ otthon a 35 m²-es 

kalodaipari vasbetonkuckójában a televízió elõtt ücsörögve nem 

tudja eldönteni, hogy a mûminiszterelnök most akkor mosolyog-e, 

vagy csak szimplán vicsorít. 

De Francisco ennél továbbmegy. A dúsképzeletû nép által csak 

„második mohácsi vésznek” aposztrofált kormányfõi bevonulás a busók 

fõvárosába engem az orosz Patyomkin-falvakra emlékeztetett. A 

kínai népünnepélyek élõképeit felidézõ MSZP-aktivisták felvezetése, 

ahogy „IGEN MSZP” feliratú táblákkal elõre szaladnak, hogy mire a 

nagyember megérkezik mindenki spontánul vidám legyen és örüljön 

annak, hogy egy légtérben tartózkodhat a nagyemberrel. 

Szánalmas. 

Kit akarnak becsapni? Magukat, vagy minket? Van még valaki, 

aki bedõl ennek az államszocializmus világát idézõ „Kádár eftárs 

meglátogatja a gyárat ezért kifestünk mindent és haptákba vágjuk 

magunkat!” típusú látszat valóságnak? 

(Honvédségi változat ugyanez + rendkívüli karbantartó nap elrendelése, 

melynek keretében a nagytakarítás mellett zöldre kellett 

festeni a füvet, mer’ úgy az igazi, ha jön a Czinege hadseregtábornok 

eftárs, Magyarország egyetlen négycsillagos hadseregtábornoka «saját 

magát nevezte ki», megszemlélni a laktanyát.) 

Ezt egyébként már csak egy módon lehetett überelni, amikor a 

SZU-ban visszafelé akarták terelni a folyókat. 

93

Egyszóval, visszatért a múlt, a proletárdiktatúra pufajkáit Armani 

öltönyökre cserélõ, s ezzel együtt ideológiai köpönyegüket is mesterien 

forgató egykori ifjúkommunisták vezényletével turbofokozatra 

kapcsolt a vadkapitalista szabadrablás, mely kis hazánkban néhány 

évtized alatt azt a szerepet kell, hogy betöltse, mint a nálunknál szerencsésebb 

történelmi fejlõdésû országokban az ún. eredeti tõkefelhalmozás 

korának nevezett hosszabb idõszak. Valószínûleg ennek a 

lerövidítésnek köszönhetõ, hogy a magyar társadalom ennek az igen 

szûk élõsködõ rétegnek az õ szélsõséges vagyonosodását ilyen sokkszerû 

„élményként” tapasztalja meg és éli át. 

Az Egy Ember, az Egy Párt szellemiségével és nemtörõdöm pofátlansága 

érzéketlenségével Egy Program menetrendszerûségével 

alázza meg immáron sorozatosan a nemzetet. Most legutóbb is, amikor 

elhagyta a Butapest határát jelzõ táblát és kimerészkedett a terepre, 

volt pofája ellátogatni Mohácsra, egy olyan vidéki városba, 

ahol több nemzetiség él egymás mellett, és ahol úgy várták a kettõs 

állampolgárság megszavazását, mint zsidók a Messiást. 

Orbán pártelnök úr szerint a narancsdobálók nem az õ embereik 

voltak. Én a magam részérõl csak annyit tennék hozzá – és itt azért 

halkan megjegyezném, hogy a kamera hûen megörökítette a nem kívánatos 

személyek eltakarításában tüsténkedõ kormányõrök szorgos 

tevékenységét – hogy annak idején Jézus urunk is kiûzte a kufárokat 

a templomból. Talán nem ártana, ha végre ennek a médiapáváskodó 

ripacsnak egyszer végre valaki lekeverne egy hatalmas 

makarenkóit – kizárólag nevelési célzattal, természetesen. 

Ha másért nem, legalább a médiaszenzáció kedvéért. Bár ebben 

az országban még ezt is elhallgatnák. Hogy ettõl észre térne-e Fletó, 

azt nem tudom, gyanítom, hogy nem, mindenesetre egy biztos, a politológusok 

hetekig elcsámcsoghatnának rajta. 

Persze a valóság a képzelet szülötténél még sokkal durvább, sokkal 

abszurdabb. Lehet, hogy ez már a Gyalog-galopp stábjánál is kiverné 

a biztosítékot. 

94

Ha Csipolla az angol humor abszurd bajnokainál még nem is, a 

köztársaság elsõ emberénél viszont sikeresen kiverte a biztosítékot. 

Francisco, a magánszocializmus médiavirtuskodásaitól és a hatalom 

mámorától megrészegült pökhendien arrogáns és pofátlanul bunkó 

módon agresszív mûminiszterelnök újabban leginkább egy elszabadult 

hajóágyúra hajaz. Puffogtat össze meg vissza, miközben 

kontrollálatlan tobzódásai közepette végzetesen letarol mindent. 

Nagy ívben tesz a köztársasági elnökre, amikor az szóvá meri tenni, 

hogy a Kádár-rendszer szimbolikus alakjait tán mégsem kéne már 

a módszerváltás után másfél évtizeddel kitüntetésben részesíteni. 

Mire aszongya ez a Batiz gyerek, hogy „Kossuth-díjat az idén is 

csak olyanok kapnak, akiket életmûvük erre érdemessé tesz.” 

És tényleg! Milyen igaz! 

Tüntessük mán ki ezt a szegény, szerencsétlen Mosonyi Emil mérnök 

eftársat – mer’ jó eftárs ám õ –, amiért megtervezte nekünk a 

dunai vízlépcsõt. Végül is, nélküle nagy valószínûség szerint el sem 

indult volna, vagy csak jóval késõbb indul be a gengszterváltás, hiszen 

emlékezzünk csak vissza, a „Dunaszaurusz” kapcsán kezdtek 

mozgolódni a civilek, onnan nõtte ki magát a módszerváltás. 

Köszönjük neked Mosonyi eftárs, vazzeg! 

Marjai József egykori miniszterelnök-helyettes eftársról meg teljesen 

elfeledkeztünk az elmúlt tizenvalahány esztendõben. Nem is értem, 

hogy történhetett ez meg, miért nem kapott már elõbb Kossuth-díjat? 

Az a minimum, hogy az Egy Párt gondoskodik a jó 

eftársairól. Asszem ennél több idõt meg energiát ne is pazaroljunk 

Marjai eftársra, elégedjünk meg annyival, hogy õ is jó eftárs, neki is 

jár az elismerés, akárcsak Gálvölgyi mûvész eftársnak, meg Kocsi 

Ilona újságírónõ eftársnõnek, vazzeg. 

Fekete János pedig, az MNB egykori fõ hallja kendje, aki múlhatatlan 

érdemeket szerzett hazánk eladósításában, hátha van valaki, 

aki aztán igazán megérdemli a Kossuth-díjat, akkor az õ. Akárcsak 

Marjai eftársnál, Fekete János esetében sem értem, hogy a rossebbe 

95

van az, hogy eddig még senkinek nem jutott eszébe, hogy ilyen magas 

szinten kellene elismerni annak az embernek a tevékenységét, 

múlhatatlan érdemeit, aki tulajdonképpen elindította hazánkat az 

eladósodás lejtõjén, egyszersmind megadta a kezdõ lökést, a mintát 

az utána jövõ generációk számára, hogy kell hatékonyan 

tönkretenni egy országot azzal, hogy tökig eladósítják. 

Fletó meg csak annyit vakkant a médián keresztül a kóbor kutyáknak, 

hogy a kormány nem tehet semmit, a szakmai jelölõbizottság 

már meghozta a döntést. 

De ez még mind semmi! Ez a szánalmas ripacs letorkollja a Magyar 

Kereskedelmi és Iparkamara elsõ emberét – ezekkel, az elsõ emberekkel 

folyton csak gond van –, hogy adj Uramisten, de mindjárt, 

valljon színt, melyik oldalon áll, mer’ olyan nincs, hogy az MSZP 

programját is támogathatónak találják, meg a Fideszét is. 

Nem tudom értik-e, a lényeget? 

A 21. században, egy teljes jogú uniós tagállamban a kormányfõ 

kézileg akar vezényelni egy civil szervezetet. 

Ez felháborító! Demokráciából elégtelen! 

De ha azt hiszik, hogy ezt már nem lehet überelni, hát nagyon tévednek! 

Nem tudom, hogy a kedves Olvasó tudja-e, de kis hazánkban bibliaismeretbõl 

is lehet érettségit tenni. Mit gondolnak, melyik az a 

szervezet, amelyik idén összeállítja a vizsgaanyagot? Nem fogják kitalálni, 

a Hit Gyülekezete! Azé’ ez szigorú, nem? 

Meg az is, ahogyan a forint szemrebbenés nélkül, felfelé könnyedén 

átlibbent a 260 forintos lélektani határon az euróval szemben. 

Hölgyeim és Uraim! Kedves következmények nélküli ország lakói! 

A kampány lassan a célegyenesbe fordul. Most még van idejük, fontolják 

meg alaposan, hova húzzák majd április 9-én azt a nyavalyás x-et. 

Mert, hogy utána mi lesz, annak csak a jó Isten a megmondhatója. 



96

A 24. ÓRA UTÁN 

– avagy A mûminiszterelnök fél – 

ÜNNEP, A FEGYVEREK ÁRNYÉKÁBAN 

Ünnep volt ma. Nemzeti ünnep. s míg én botor, az udvarhelyi megemlékezés 

és ünneplés veszélyére hívtam fel a figyelmet, Magyarországra hozott 

szégyent a magyarnak nevezett bolsevik, diktatórikus kormány. 

Egy pojácára vigyázott a „feketesereg”, azaz a kommandósok serege, 

amely fegyvereit a nemzeti ünnepet ülõ magyar népre emelte. 

Igaz, nem sütötte el, mert erre még nem kapott utasítást Gyurcsány 

Ferenctõl. Még nem kapott, de még kaphat. És akkor a fekete ruhás 

fiatal kommandós lõni fog a népre. Saját népére, mert saját magyar 

vezetõinek parancsát nem tagadhatja meg! Az õrült táncos komikus 

pedig önhitten beszélt baromságokat, a Nemzeti Múzeum kertjében, 

miközben hozzá hasonló háborodottak csetepatét csináltak, felhívva 

magukra a figyelmet. Azt adták tudtára a népnek, hogy bizony van 

a jobboldalon is efféle önmutogató társulat, amely éppen annyi kárt 

okozhatna a magyar társadalomnak, mint e baloldali õrült elme, ez 

a fasisztoid kutyakupec. Ennyit a hazai ünneplésrõl, a központinak 

nevezettrõl, amelyben a hazug szélhámos arról fecsegett, hogy a 

kommunista világban ezen a napon szabadnak éreztük magunkat. 

Mikor? - kérdeztem volna meg ezt a hazaárulót? Mikor? 

1974-ben, amikor a hozzá hasonló fiatal kommunisták és párttársaik 

ütlegelték a Jégbüfénél a nemzeti ünnepen felvonuló fiatalokat, 

amikor a Pesti Ferencesekhez menekültünk be, ahová ez a vörös 

97

söpredék nem mert utánunk jönni, és ahol Kozma Imre atya volt a 

menekültekkel. Életében nem utoljára. És akkor diktatúra volt, s e 

templom adott békét és menedéket az odatóduló fiatalságnak, a 

kommunista ütlegek elõl. Igaz, e beteg elme akkor még kis 

proligyerek volt, ám késõbb KISZ vezért lett, támogatója a gyilkos 

diktatúrának, s mind a mai napig ott üt a magyar keresztény nemzeten, 

ahol tud, és amekkorát csak tud! 

Gyurcsány mindig azoknak hazudik, akik körül veszik, s úgy hazudik, 

ahogyan megkívánják tõle. Gyomorforgató volt a Nemzeti Múzeum 

oszlopai fölött álló feketeruhások fegyverei alatt a szabadságról 

beszélõ miniszterelnök. Gyomorforgató és veszélyeket sejtetõ, 

akit nem szabad e hivatalában megtartani, mert jövõre akár lövethet 

is, ha kedve tartja. És lesznek, akik lõnek, mert söpredék, alja féreg 

mindig akad ebben az országban. 

Stoffán György 

Immáron a vég óráit éljük. Az ifjúkommunista restauráció reinkarnációja 

a teljes megvalósuláshoz közeledik. Az épületek tetején a tömeget 

távcsöves puskákkal pásztázó fekete ruhás kommandósok 

mostanra már félreérthetetlenül tudatosítják mindenkiben, hogy ki 

az úr a házban. Most értjük csak meg igazán, hogy azoknak volt igazuk, 

akik azt mondták, nem jöttek vissza, hiszen el sem mentek. Aljas 

és szánalmas remegésük a hatalomért, a koncért, mindennél és 

mindenkinél elõbbre való. 

Bár a jelen állás szerint a múlt nyerésre áll, a mûminiszterelnök 

mégis fél. Fél, méghozzá a saját népétõl. Illetve, mit is beszélek?! Dehogy 

a saját népétõl, hiszen neki nincs olyan. Õ amolyan igazi tõrõl 

metszett gyökértelen kozmopolita internacionalista multikulti liberális 

világpolgár, leöntve némi szoci áldemokrata szósszal, olyasvalaki, 

aki önös érdekein kívül maximum csak Mammonnak, a pénz Is- 

98

tenének hódol. Azt is csak kedvtelésbõl, ha éppen olyan hangulatban 

van. Ezért van az, hogy nincs is mit csodálkozni, amikor a 

nagyembernek olyan ostobaságok hagyják el fogai kerítését, miszerint 

„1848 emléke megkopott”. 

Közben az ország házában átadandó kitüntetések már a kemény 

vonalas nap-keltés megmondó-embernél Pallagi Fefénél is kiverik a 

biztosítékot. Csaba László közgazdász professzoron nem lepõdöm 

meg, amikor az ismert közszereplõk közül egyedüliként világosan és 

bátran ki merte mondani a lényeget. 

Az ország elsõ számú közjogi méltósága lekezelõen nem kezel le az 

ország eladósításáért elsõ helyen felelõs egykori pártállami bankatyaúristennel. 

Ha eljön John Black. Eljött. Mindeközben Szabad Gyuri bácsi 

viszont Sintér Ferenccel felejt el parolázni a média nagy nyilvánossága 

elõtt, kínos pillanatokat okozva a nézõközönségnek. A tévé elõtt ülve 

szinte hallani, ahogy a jelenlévõk egy emberként hangosan felszisszennek, 

amikor megszívják a bal alsó hatosban az amalgámtömést. 

Kísértetiesen ismétlõdik a múlt. A királyi tévében, ahogyan tették 

azt tavaly is, kiszûrik, lehalkítják a háttérzajt, hogy ne hallatsszon 

be a füttykoncert. A közönséget sem mutatják, hogy ne 

látsszon az összecsapás a két tábor indulatos ünneplõi között. Átkapcsolva 

a Hír Televízióra aztán szembesülünk végre a rideg valósággal. 

A csinos bemondónõ közli velünk, hogy másfél percre küldjük 

ki a gyerekeket, mert obszcén szavak és trágár kijelentések is el 

fognak hangozni. És valóban. 

A felmenõk megszokott emlegetésén túl most már arra is buzdítanak 

minket a politikai ellenfél kevésbé kulturált hívei, hogy orálisan 

elégítsük ki azt a – és ez elhangzott, nem fütyülték ki – geci Orbánt. 

Közben egy idõs úr(?) jókora ütést mér egy ismeretlenre – a kamera 

végig õt veszi –, majd gyorsan a háttérbe húzódik egy nagyobb darab 

ember mögé, onnan rázza fenyegetõen az öklét, miközben elküldi a 

k… anyjukba azokat a rohadt fideszeseket. Ki tudja, talán éppen 

munkásõr volt szebb napjaiban? 

99

Hol a határ? Meddig lehet még feszíteni a húrt? Meddig lehet 

büntetlenül megúszni a népen való kísérletezgetést, a tesztelést? A 

vörös sarokban most az a legfontosabb kérdés, ami napjainkban a 

KISZ-es fiúkat foglalkoztatja: Hogyan lehet zökkenõmentesen levezényelni 

a kapitalista köntösbe öltöztetett pártállami múlt visszatérését 

anélkül, hogy 1956. 50. évfordulóján a választásokat megnyerve 

ne robbanjon ki egy újabb forradalomba torkolló népfölkelés, 

vagy polgárháború? Ráadásul mindezt úgy, hogy közben még csendben 

és feltûnés nélkül a lakosságtól is el kell venni az õ pénzét, mivel 

gazdasági elképzeléseik, hát azok nincsenek nekik. 

A tetõn posztoló fekete ruhás kommandósok látványától megrémülõ, 

egyszersmind megvilágosuló szerencsétlen sorsú tévénézõ most kapcsol 

csak igazán. Most szembesül azzal elõször a maga valójában, most 

érzi elõször, hogy eljött a pillanat, amikor komolyan számolnia kell azzal, 

hogy ezek tényleg megnyerhetik a választásokat. De vajon mi lesz 

azután? Mi lesz, ha újabb négy esztendõre bizalmat szavaz a nép tudatlanabbik 

fele a vörös arisztokráciának? Mi lesz, ha mondjuk az év végére 

immáron kezelhetetlen méreteket ölt az államcsõd? 

Hiszen épp a nemzeti ünnep elõtti napon láthattuk, hogy ma már 

nem jelent különösebb problémát – mondjuk egy Soros kaliberû 

csapat számára – hogy gyakorlatilag gombnyomásra elõidézzenek 

egy forintválságot. Napjában akár többször is. 

De ami még szörnyûbb. Vajon mi fog következni egy vesztes választás 

után? Hogyan dolgozza fel majd a polgári oldal? Mi jön majd 

azután? Zavargások vagy általános letargia? 

És mielõtt még valaki született pesszimizmussal vádolna meg, 

annak felhívnám a figyelmét arra, hogy most már nemcsak fej-fej 

mellett halad a két óriáspárt, hanem a szocialisták átvették a vezetést. 

Ez azt jelenti, ha egy ilyen borzalmasan rossz négy esztendõ 

után nemhogy labdába rúghatnak, de még vezetnek is, akkor 

azzal a lehetõséggel is komolyan számolnunk kell, hogy megnyerik 

a választásokat! 

100

Obi, azaz Obersovszky Péter új, „Haverok” címû könyvében – 

mindenkinek nagy szeretettel ajánlom figyelmébe – betekintést enged 

abba a világba, ahol az egykori KISZ-es generációt kiképezték a 

hatalomváltásra és a network, a hálózat felépítésére. 

Úgy tûnik – legalábbis a dolgok jelen állása szerint –, hogy a múlt immáron 

végérvényesen visszatért. A még éhesebb, még vadabb ifjúkommunisták, 

akik mára már, levetve régi kígyóbõrüket, gátlástalan 

vadkapitalistákká vedlettek, letehetetlen koloncként tovább akarják 

cipeltetni velünk a múltunkat, pedig attól már mihamarabb meg kellene 

szabadulnunk, ha másért nem, hát azért, mert nem eukonform. Az 

egykori államszocializmust privatizált formájában, az ugyancsak a kevés 

kiváltságos meggazdagodását szolgáló magánszocializmus formájában 

zúdítják ránk. 

A posztkommunista utódlás generációváltása oly jól sikerült, 

hogy az ifjú titánok – ti tán tudjátok mire használni õket? – még a 

vén rókákat is pillanatok alatt a partvonalon túlra küldték, parkoló-pályára 

állították õket. Mindeközben uralmuk immáron teljessé 

válni látszik. 

De talán egy halvány reménysugár mégis csak látszik a szocialista 

arisztokrácia által vérvörös fellegekbe borított magyar hon búskomor 

egének reményvesztett horizontján – ha szabad ezzel a csodás 

képzavarral kifejeznem magamat. Ez a reménysugár pedig nem más 

– talán elsõre kicsit furcsán hangzik –, mint maga a mûminiszterelnök 

– ahogyan Szamóca (Eperjes Károly színmûvész) oly találóan 

elnevezte – Ferenc testvér. 

Annak idején az elsõ strómannak, Megyónak, azért kellett mennie, 

mert önjáróvá vált. Olyan gazdasági dolgokba ártotta magát, 

nem fedezett tovább bizonyos ügyeket, amiket korábban még igen, 

melyek miatt további tartása már gazdaságtalanná vált a láthatatlan 

háttérhatalom számára, ezért mennie kellett. A szálak igazi kézbentartói, 

a valódi dirigálók, azaz az agresszív törpeminoritás ki is rúgta 

úgy, hogy a lába sem érte a földet. 

101

Most ez az új stróman, a Ripacs is ugyanebbe a hibába esik. Csak õ 

nem a gazdasági vonalon kezd önjáróvá válni, hanem a hatalom mámorától 

részegült meg. Azt hiszi, hogy innentõl kezdve szabad az út, 

gyakorlatilag mindent megtehet. 

„A béke és a ribillió között kell választanunk!” – recsegi Francisco, 

miközben a Nemzet sorozatos és egyre durvuló színvonalú megalázásával 

õ maga válik a ribillió fõ okozójává. Ahogy a tésztaképû Kiss 

Pétert magabiztosan maga alá gyûrõ sármos üzletember imídzsébõl 

ez a nyurga KISZ-führer szinte pillanatok alatt mindenkit magára 

haragító megosztó személlyé avanzsált. 

A metamorfózis immáron teljes. Csak a DNS-szekvenciába csúszott 

be egy aprócska hiba, mert a rút, mindent felzabáló hernyó 

nem gyönyörû pillangóvá változott, hanem csak egy szánalmasan 

verdesõ ripaccsá, amely megpróbál ugyan szárnyalni, de az anyaföld 

valahogy mindig lehúzza, és a végén a sárban köt ki. 

Itt ragadunk a múltban, vagy visszafordíthatatlanul elindulunk végre 

a jövõ felé? Ez a kérdés, e kettõ között kell választanunk áprilisban. 

Nem pedig az, a másik tehetségtelen idióta által recsegett kérdés van 

napirenden, miszerint a kisebb vagy a nagyobb szabadságot választjuk-e. 

Micsoda baromság ez! Szabadság vagy van, vagy nincs! Ez körülbelül 

olyan fából vaskarika, mint amikor a messzi Ámerikából 

idegyünnek független szervezetek vizsgálódni, oszt aszongyák „a magyar 

sajtó csak részben szabad!” Most szabad, vagy nem szabad? 

De térjünk még vissza egy gondolat erejéig a beszari mûminiszterelnökhöz! 

Ez az ember teljességgel alkalmatlan mindenféle Nemzettel, 

állammal, országgal vagy néppel kapcsolatos feladat ellátására. 

Esetleges bukása után, könyörögve kérem, nehogy még véletlenül is 

kinevezzék utazó nagykövetnek, mert csak a jó Isten a megmondhatója 

annak, mennyi kárt okozna felelõtlen el- és beszólásaival. 

Itt azonban alapvetõ értelmezési gondok vannak. A Nemzet egy 

lelki, szellemi közösség, ha tetszik, önkéntes társulása az embereknek 

egyfajta, lelki, spirituális, szellemi összetartozás alapján. Persze a 

102

materializmus emlõin nevelkedett Mammon-imádó ezt nem képes 

sem felfogni, sem megérteni. 

Az államforma – jelen esetünkben a köztársaság – egy lehetséges 

praktikus jogi alkalmazás a Nemzet, mint közösség, ha úgy tetszik, 

technikai jellegû, mûködtetésére, igazságos és hatékony formában. 

Másutt ezt királyság, alkotmányos monarchia vagy éppen valamilyen 

más formában teszik. Ettõl még természetesen mûködhetnek 

ugyanolyan jól. 

Az államformát felfoghatjuk úgyis, mint egy szervezéstechnikai eszközt, 

egyfajta jogi kelléket az adott Nemzet mindennapi mûködtetéséhez. 

Olyan ez, mint az ember kettõssége. Elsõsorban szellemi, lelki lények 

vagyunk, hiszen az önálló gondolkodásra képes tudat, és az emberi 

munka az, ami kiemel minket, például az állatvilágból. Ugyanakkor 

biológiai lények is vagyunk. A kettõ egymástól elválaszthatatlan, mégsem 

azt mondjuk, hogy elsõsorban vegetáló biológiai lények vagyunk, 

hiszen a biológiai létezés csupán a szellemi lény, a lélek hordozásául 

szolgáló földi porhüvelyünk mûködtetését szolgálja. Igaz, ha megszûnik 

biológiai létezésünk, meghalunk, evilági létezésünk síkjáról – jobb esetben 

átlépünk a létezés egy magasabb síkjára (például a Csillagkapu 

címû sorozatban ekkor tisztán energiává válik az ember, ez is egy érdekes 

megközelítés) –, tehát halálunkkal az evilági szellemi lény is megszûnik. 

Ennek ellenére mégsem a biológiai létezés az, amitõl valaki X 

vagy Y, azaz egyéniségé lesz. Ezért olyan nagy a csalódás a klóónozásban, 

az ember által Isten majmolásának amatõr próbálkozásában, hiszen 

legjobb esetben is csak a biológiai lényt tudjuk reprodukálni, azt 

sem biztos, hogy hibátlanul. 

De zárjuk rövidre a dolgot. A szellemi és a biológiai létezés varázslatos 

együttese áll össze egy egésszé az emberben, mégis létezik egy 

fontossági sorrend, és ha ezt a sorrendet rosszul állítjuk fel, rossz 

eredményre jutunk. Ugyanez áll a Nemzet és az éppen aktuális államforma 

egymáshoz való viszonyára is. A Nemzet a preferencia, az 

elsõdleges fontossággal bíró rész, nem pedig a specifikus mûködtetés 

103

jogi és praktikus kereteit biztosító eszköz, az államforma. Nem a 

Nemzet van a köztársaságért, hanem a köztársaság a Nemzetért. 

Az államforma (a köztársaság) csak egy eszköz a nép, a Nemzet 

kezében az állam hatékony és igazságos mûködtetésére. Nem pedig a 

megvalósítandó, az elérendõ cél. 

Ez a hibás értelmezés, az eszköz célként való szerepeltetése, kísértetiesen 

hajaz a materialista szemléletû emberek pénzközpontú gondolkodásmódjának 

alapelvére, melynek lényege, hogy az értékek 

helyett az (önös) érdekek a legfontosabbak. 

A 24. órában vagyunk. Vagy talán már azon is túl. A 2/3-os többség 

elérése immáron elérhetetlen vágyálomnak tûnik csupán, legalábbis 

innen a realitások talajáról szemlélve a történések és az események folyását. 

De mégis! Egyvalamit ne felejtsünk el! Nem kell tovább cipelnünk 

letehetetlen koloncként, elviselhetetlen teherként a múltunkat! 

Még akkor sem, ha a kevés kivételezett, akik most óriásira hízott, kórt, 

betegséget és ragályt terjesztõ vérszívó szúnyogként rajtunk élõsködve 

ezt akarják elhitetni velünk, és ezt akarják megvalósítani, ha a hatalomban 

maradhatnak. Ne felejtsük el, a szavazófülke magányában csak 

egyvalami lesz velünk, a lelkiismeretünk. Az pedig mindig és mindenüvé 

elkísér minket, és örökre ott lebeg majd felettünk mementóként, 

emlékeztetve arra, ha rosszul döntöttünk. 

Ezért fontos az, hogy mindenki, aki él és mozog, elmenjen szavazni, 

és a jó helyre húzza be azt a nyavalyás X-et. És az is nagyon fontos, 

hogy az elsõ forduló után még nincs vége, nem lazíthatunk! Ezt ne 

felejtse el! 

Ami engem illet, én szeretek jóban lenni a lelkiismeretemmel, 

nem szeretem, ha furdal. Ja és még valamit! Szeretek nyugodtan 

aludni. Remélem Ön is! 

És még valamit: KÉSZÜLJETEK! 


104 

A szocialista nagyváros öntudatos polgára

VALÓSÁG. SHOW NÉLKÜL 

– Na nehogy má’ a nyúl vigye a vadászpuskát! A gátlástalanság 

netovább-ja, avagy, amikor a fagyi nyalja a nagymamát – 

Íme egy gyöngyszem az Index internetes hírportálról: 

MI LENNE ORBÁN A DÁVID IBOLYA-KORMÁNYBAN? 

Az MDF akarja adni a miniszterelnököt a Fidesszel kötött koalícióban, 

máskülönben ellenzékben marad - jelentette ki Dávid Ibolya pénteken. A 

pártelnök arra a kérdésre egyelõre nem kívánt válaszolni, hogy kormányában 

milyen posztot szánna Orbán Viktornak. 

A Magyar Demokrata Fórum azzal, hogy miniszterelnök-jelöltet állított, 

azt üzente: vagy ellenzékben lesz, vagy pedig, ha kormánykoalícióra 

készül a Fidesszel való együttmûködésben, õ adja a miniszterelnök-jelöltet, 

mert nem kíván asszisztálni egy ilyen baloldali retorika 

és program mellé, amelyet ma Orbán Viktor és a Fidesz képvisel" 

- jelentette ki Dávid Ibolya a Magyar Televízió Nap-kelte címû mûsorában. 

Arra a kérdésre, mi a realitása a miniszterelnök-jelöltségének, példaként 

említette, hogy az osztrák választások után, 1999-ben a harmadik 

helyen végzett párt adta a miniszterelnököt, s más helyeken is 

elõfordult már, hogy nem a legnagyobb párt jelöltje lett a kormányfõ. 

Kitérõ választ adott arra a felvetésre, ki lenne Orbán Viktor egy 

Dávid Ibolya-kormányban. Mindössze annyit mondott: „érjük meg 

105

április 9-ét“. A kérdésre, hogy Mikola Istvánt megtartaná-e miniszterelnök-helyettesnek, 

viszont határozottan azt válaszolta: „nincs 

ilyen intézmény“. 

A Gyurcsány Ferenc kormányfõ által április 5-ére javasolt kétoldalú 

miniszterelnök-jelölti vitával kapcsolatban elmondta: ha „egyes“ 

miniszterelnökök vitáznak majd, akkor nem kíván jelen lenni, ha 

azonban „a“ miniszterelnök-jelöltek vitáját hirdetik meg, akkor ott 

van a helye az MDF-nek is. 

Aztán itt egy másik, a teljesség igénye nélkül 

Forrás: Index 

MEDGYESSY-T AKARJÁK JEGYBANKELNÖKNEK? 

Az MSZP gyõzelme kisebb, a Fideszé kicsit nagyobb baj lenne a gazdaságnak, 

mondták elemzõk. 

106 

Szocialista kormányalakítás esetén az önkormányzati választásig 

nagy valószínûséggel semmi lényeges nem történik, s a fiskális „kiigazítás“ 

minden bizonnyal csak jól kommunikálható látványelemekbõl áll 

majd. Igaz, olyan információk is terjednek, hogy a mostani pénzügyi 

kormányzat kész tervekkel rendelkezik, amelyeket az új kormány 

megalakítását követõ hetekben el is indítanak, az elemzõi és piaci vélekedések 

azonban meglehetõsen szkeptikusak e tekintetben. 

Narancsszínû kormány esetében pedig az jelent nehézséget, hogy a 

Fidesz olyannyira beszorította magát a populista ígéretekbe, hogy 

nagyobb „arculatvesztés“ nélkül nehezen tudna kilépni belõlük. A 

reformok elmaradása, illetve elvékonyodása esetén az elemzõ szerint 

a forint gyengülésére és kamatemelésre lehet számítani, ezek üteme 

fõleg a külsõ tényezõk akkori alakulásától függ.

A pártprogramokból mindenesetre - eltekintve a 2010-es euró stabil 

hangoztatásától, valamint a jól ismert lózungoktól - sok minden nem 

derül ki a kiigazítás mikéntjét és ütemezését illetõen, s a választási 

frazeológiából is csak következtetni lehet erre-arra - gyorsaságra a 

legkevésbé. 

Forrás: Index 

Az emberi hülyeség kollektív és határtalan. Akárcsak édestestvére, 

az emberi butaság. De miért is csodálkoznánk a fenti híreken, 

amikor ebben a következmények nélküli országban még ezt is le lehet 

nyomni a buta, birkatürelmû nép torkán. 

Nézem a televíziót és a március 15-i ünnepségek kapcsán a megmondó-emberektõl 

kísért ölebmédia csak arról recseg, hogy 

mennyire nem illik az ünnephez a ribillió, hogy a beszari mûminiszterelnök 

szavajárásával éljek. 

Mit ad Isten, a külföldi események azonnal rácáfolnak a pártállami 

kommunizmus kizárólagosságában szocializálódott média-õskövületek 

érvrendszerére. A francia diákok a demokrácia szellemében fesztelen hangulatban 

borogatják rá a felállított utcai kordonokat a rohamrendõrökre, 

és milyen érdekes, egy árva hang, egy nyikkanás, egy pisszenés nem sok, 

annyit sem hallunk a honi tömegtájékoztatás szócsöveitõl, hogy hát micsoda 

skandalum ez, kérem! Milyen antidemokratikusak ezek a francia diákok, 

hogy ki merészeltek menni az utcára az érdekeik védelmében! Atyaúristen, 

az utcára vitték a politikát, mindjárt szívrohamot kapok! 

Micsoda képmutatás! Micsoda álszent kétszínûség! Talán a világon 

nincs rajtunk kívül még egy ország, ahol a kettõs mérce ily magasságokat 

ért el a tömegtájékoztatásban. 

Mindeközben a pórnép új kategóriákat kell, hogy felállítson a 

megaláztatás szamárlétráján való lefelé haladás szemléletes és megfelelõ 

mértékû érzékeltetésére, mert az „itt kiskorúnak (nota bene 

hülyének) nézik a népet!” kifejezés együttes már nem fedi a valóságot, 

itt annál már sokszorta súlyosabb a helyzet. 

107

Szereptévesztések, arány- és értéktorzulások jellemzik a magyar(?) 

politikum egyes prominenseit, miközben mindegyikük kétségbeesetten 

kepectet, hogy a kondér közelében maradhasson. 

A ferde nyakú kalapos, talán Cervantest olvashatott utoljára, 

ugyanis Don Quijote fantáziavilágához hasonlóan õ is egyfajta virtuális 

létezésbe képzeli magát, még mindig azt hiszi, ma is a rendszerváltó 

idõk vezetõ politikai erejének élén áll, kivont karddal rohan 

elõre, fejjel neki a két gigászi monstrumnak, miközben mögötte már 

csak a légüres tér van. De azért még rátesz egy lapáttal, vagy õ lesz a 

miniszterelnök, vagy senki. 

Igen, megint az elefánt és a kisegér már-már tanmesei szintû kis 

története jut eszébe az embernek, amikor a nagy szürke és a kis szürke 

átmegy a hídon, és a kis szürke odaszól a nagy szürkének: Hallod, 

hogy dübörgünk? 

Kicsi a bors, de erõs! – tartják az én országomért fáradozó és Kovács 

Pistike sorsáért aggódó agresszív törpeminoritásnál. Dörmögõ 

Dömötörnek, aki mára teljességgel elveszítette legendásan jó humorát 

– ki tudja, tán a pártcsatározások és a koalíciós kényszerpaktumok 

hosszú évei alatt kiégett a vízvezeték-szerelõbõl pártelnökké 

felfújt politikai bohóc – csak annyira fussa, hogy a nagyobbik koalíciós 

párttól látványosan elhatárolódjon, egyszersmind megígérje 

ugyanazt, amit már négy esztendõvel ezelõtt egyszer a képünkbe hazudott. 

Kevesebb állam, több SZDSZ! – áll egyik falragaszukon. Isten 

ments! Akkor inkább már jöjjön a több állam, csak ezt az agresszív, 

kártékony szabadosságot tüntessük már el egyszer, s mindenkorra 

a magyar közéletbõl! 

A kampány célegyenesébe fordul, amikor ismételten, most már 

nem tudom hányadszor díjazzák a humor állítólagos egyik nagyágyúját, 

akinek díjátadásakor az MSZP nõi tagozata hangosan sikongat a 

gyönyörtõl. Még az is lehet – ahogyan azt a száz kiló marhahús szokta 

volt mondani – hogy „nedves lesz tõle a bugyijuk”. 

Ez Magyarország. Valóság. Show nélkül. 

108

A csillogó villogó médiafelszín alá nem láthatsz be, mert azt gondos 

kezek – pártállástól függetlenül – elrejtik elõled. A másként 

gondolkodókat nem hagyják megszólalási lehetõséghez jutni, csak a 

politikum (2004. december 5-e elõtt úgy hívták õket: az elit) hivatalos 

változata hangozhat el, jelenhet meg. A belterjes kör tovább akar 

uralkodni, gátlástalanul rabló és fosztogató hatalmát fenn kell tartania, 

mert csak ebbõl tudja finanszírozni fényûzõ életvitelét. 

Mindeközben az itthoni modern bérrabszolgaság jármát az egyre 

jobban elkeseredõ nép nyakába akasztó belterjes politikai osztály felelõtlen 

„törvénykezésével” tágra nyitotta az ajtót a gazdasági újgyarmatosítók 

elõtt, akiknek – nyugati mércével mérve – baksisért 

kiárusítják a hazánkat. Már szinte minden idegen kézen van. A közvagyon 

felvásárlásán keresztül felvásároltak bennünket is. Lassacskán 

semmink sem marad, a termõföld az utolsó, amit még nem tudtak 

teljesen kihúzni a lábunk alól, de törekednek rá erõsen. Most 

még birkanyáj módjára, rendezetlen tömegként, csürheként menetel 

a multi bevásárlóközpontjaiba, plázáiba a megtévesztett magyar, 

csak akkor néz majd nagyot, amikor már földünk sem lesz, a külföldi 

meg majd abbahagyja a termelést, külföldrõl hoz be mindent, oszt 

egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy hipp-hopp, nédd mán’ 

600 forint lett egy kiló kenyér! Vazze! 

Haspárti Magyarország, a bután kiskorú nép. Csath Magdolna, a 

kitûnõ közgazdász professzor-asszony írta egy helyütt, még a csatlakozás 

elõtt, hogy Európában hazánk a legjobban „megdolgozott”, 

legjobban liberalizált, legnyitottabb piaccal bíró ország. És valóban, 

úgy tûnik az átformálás, az agymosás mára már elért egy szintet, 

ahonnan, ha még egyáltalán lehetséges, nagyon nehéz lesz a visszaút. 

Ide már az EBESZ sem küld megfigyelõket, mondván, itt minden 

a lehetõ legnagyobb rendben van a választások körül, pedig mindannyian 

emlékszünk 2002-re. 

És most a hatalomban vannak. És most õk fogják lebonyolítani a választásokat. 

Az ember beleborzong, amikor felteszi magának a kérdést: 

109

az nyeri meg a választásokat, aki ügyesebben csal? Tényleg csak ezen 

múlik a dolog? Mert hát lassacskán idáig jut el az emberfia, hiszen az 

egymás mellett elbeszélõ, mit elbeszélõ, elharsogó Góliát pártok úgy tûnik 

csak egyvalamirõl, a NÉPRÕL, igen, így nagybetûsen, a NÉPRÕL 

feledkeznek meg. 

Lassan, ám annál kitartóbban amerikanizálódunk. De nemcsak 

azért, mert egyre jobban eladósítanak bennünket, mindent hitelre 

veszünk most már, vagyis elõre elköltünk olyan pénzt, amiért még 

meg sem dolgoztunk, de a politikánk is kezd olyanná válni. Csak két 

rossz közül választhatsz. Válaszd a kisebbiket! De mi van azokkal, és 

úgy tûnik õk vannak többen, õk vannak a legtöbben, sõt, õk egyre 

többen vannak, akik valami harmadikat, valami újat, valami mást 

szeretnének? Nem ezt a végletekig erodálódott, sokszor megkövesedett, 

megújulásra képtelen, beszûkült normavilágban gondolkodó, 

még a régi átkosban szocializálódott politikumot, hanem valami 

újat, valami frisset, valami más szellemiséget? 

Nos, a váltás nem megy egyik pillanatról a másikra, megvan ennek is 

a módja. Egy jól kezelt, körültekintõen megszervezett fokozatos átmenettel 

talán elérhetünk valamit. Együtt kell, járjon az ifjonti hév lelkesedése 

az idõsebb kor érettebb élettapasztalatával és a jó munkamegosztással. 

Az irányt már látjuk, most már csak egy dolgunk van, el kellene 

indulni az úton. 

EGYÜTT! 

Ja! És ha lehet, kézen fogva! 



110

LÁNCSZAVAZÁS VS. DEMOKRÁCIA 

– avagy Végérvényesen lenyúlják-e a honi (szociál)demokráciát? – 

A Nemzeti Hírhálón az alábbi delejlevél érkezett villanypostafiókomba: 

KÖSZÖNÖM, NEM KÉREK BORÍTÉKOT! 

Tisztelt Barátaim! 

Rengeteg fejtörést okozott a nemzet jobbik részére szavazóknak a werberi találmány, 

ami lehetõvé tette a láncszavazást. Bizony van erre egy joghézagnak 

látszó lehetõség elrejtve a választási eljárásról szóló hírhedt, és oly sokat idézett, 

és sokak által értelmezett 1997/C törvénynek csúfolt csapdahalmazban. 

Az idegenszívû mszp 2002-ben egy ron werberként azonosított szénvegyületet 

alkalmazott kampánytanácsadónak (így csupa kisbetûvel, mert a 

gyûlölet szellemét elhozó nem érdemli meg, hogy személynévként emlegessük 

- õ nekünk csupán egy vegyület). Okos vegyület ez a ron, mert megtalálta 

a kiskaput. 

A választási eljárásról szóló akármiben ezeket firkálta a jogtévesztõ: 

„VIII. FEJEZET SZAVAZÁS 70. § (1) A választópolgár a szavazólapot 

borítékba teszi, és a szavazatszámláló bizottság elõtt urnába helyezi.“ 

Kérdés: Honnan a boríték? Lehet saját, más színû-méretû boríték is? 

Európában tilos a boríték használata szavazáskor! 

Továbbá a következõ olvasható még többek között: „IX. FEJEZET A 

SZAVAZATOK ÖSSZESÍTÉSE A szavazatszámlálás 72. § (3) A 

szavazatszámláló bizottság az urna felbontása elõtt ellenõrzi az urna sértetlenségét, 

felbontja az urnát, és meggyõzõdik az ellenõrzõ lap meglétérõl, 

111

majd az urnában levõ szavazólapok számát összehasonlítja a szavazókörben 

szavazók számával. A választás eredményének megállapításához az 

urnában levõ szavazólapokat számba veszi, az urnába üresen dobott borítékokat 

figyelmen kívül hagyja.“ 

Nos, mint láthatjuk, itt van az eb elhantolva!: „...az urnába üresen dobott 

borítékokat figyelmen kívül hagyja.“ Mégis, arra kell felfigyelni, ami 

eddig talán senkinek sem tûnt fel, hogy ezek a mondatok nem teszik kötelezõvé 

a szavazó polgárok számára a szavazókörben felkínált boríték 

használatát. Dereng valami? - Igen, jól értette mindenki! 

Fordítsuk a szoclibek ellen saját módszerüket! Ha a választásokig megfelelõ 

terjedelemben, és igen kívánatos, sûrû ismétléssel, a lehetõ legtöbb 

emberhez eljuttatjuk ezt az információt, majd következetesen és büszkén 

visszautasítjuk a borítékot a szavazókörben. Igen nyílt sisakkal, és nem 

egy jöttment sunyiságától tévútra terelve tarthatjuk a választást. Legyen 

ez az alkalom egy emelt fõvel megélt, következetes, de legfõképpen tiszta 

ünnep! Nekünk ünnep. Ha mindenki eleget tesz ennek az egyszerûnél is 

egyszerûbb kérésnek, akkor az urnák felnyitásakor talált üres boríték 

csakis, és kizárólagosan a szoclibektõl való lehet. Ebbõl szorosan következik 

az a megállapítás, amelyet az égiek sem mosnak le ezekrõl soha többé, 

nevezetesen hogy most is, mint mindig, csaltak. Egyetlen alkalom is elegendõ 

a csalás elkövetéséhez, nem szükséges hozzá, hogy érdemben ezzel 

bármilyen eredményt is befolyásoljon ez a módszer. Mert igaz a régi mondás: 

a féligazság hazugság. Olyan, mintha azt állítanánk, 3X8=12. Lehetséges 

volna ez? Persze, hogy nem. 

Illõ tisztelettel, ám igen határozottan kérem a nemzeti elkötelezettségû 

politikai szervezeteket, szerepeltessék megszólalásaikban ezt a kérést: 

„Köszönjük, nem kérünk borítékot!“ Mindenki lássa-hallja ezt a kérést, 

lehetõleg nagyon feltûnõ módon, bárhol él az országban. 

Ugyanezen szervezetek egységesen lépjenek fel annak érdekében az Országos 

Választási Bizottságnál, haladéktalanul foglaltassék írásba, melyet 

rendkívüli közlemény formájában azonnal léptessenek hatályba (jogukban 

áll megtenni!), miszerint a szavazókörökben a szavazópolgárok számára 

112

nem kötelezõ a boríték használata. Ne felejtsük el, a törvényben benne van 

lehetõségként, a szavazópolgárnak jogában áll a szavazólapot boríték nélkül 

az urnába dobni! A boríték használata csupán egy eddig ránk erõltetett magatartásforma. 

Hiszen csupán az üres borítékot rendeli figyelmen kívül 

hagyni a törvény, a szabályosan kitöltött szavazólapot azonban véletlenül 

sem. Mondjuk tehát egyszerre a Kossuth téren valamint a Hõsök terén április 

másodikán, majd a hasonló rendezvényeken eztán, végül a szavazókörökben 

is olyan fennhangon és mosolyogva, hogy a körülöttünk lévõk számára 

jól hallható legyen: „Köszönöm, nem kérek borítékot!“ 

A boríték használatának ezen visszautasítása nem egy politikai szervezet 

mellett / ellen való kiállás. Nem lehet ráfogni, hogy megzavarhatja a 

szavazókörben a törvényes rendet. Továbbá, mindenki, akitõl ezt a lehetõséget 

megtagadja a szavazóköri elnök, vétesse jegyzõkönyvbe az esetet és 

követeljen a jegyzõkönyvrõl hiteles másolatot, melynek másolatát haladéktalanul 

juttassa el a helyi választási irodához, valamint az általa választott 

politikai szervezet helyi vezetõjéhez! Arról szól ez a rövid mondat, 

- Miket is írok, hiszen ezt közülünk bárki azonnal érti! 

A szoclibek közkeletû életfilozófiáját kölcsönözve: ami nem tiltott azt 

szabad megtenni. Nesze, werber, és az õ behívói, ezt nem lehet kivédeni! 

Ismételjük, egyszerre, hangosan, kitartóan, büszkén mosolyogva: „Köszönöm, 

nem kérek borítékot!“ Nem hallatszott elég határozottan! „Köszönöm, 

nem kérek borítékot!“ Jobban hangzott, de legyünk biztosak a 

dolgunkban. Most nincs kibúvó senkinek! Hogy volt? „Köszönöm, nem 

kérek borítékot!“ 

„Követem az igazságot, védem a jogot, 

mindenkinek jót akarok, senkitõl sem félek.” 

Köszönöm megtisztelõ figyelmüket: 

(Felsõbüki Nagy Pál) 

Lengyel Károly, egy magyarul gondolkodó és érzõ szavazópolgár 

113

Eddig a hír. 

2006. március 24. 21 óra 35 perc, Hír Televízió, Célpont. Mondanám, 

hogy lehullt a lepel, vagy hogy robbant a bomba, de nem mondom. 

Nem mondom, mert a már mindenki elõtt ismert, és a nép ajkán 

csak „kocsmaláncként” aposztrofált, Ron Werber által tökélyre 

fejlesztett borítékos szavazatvásárlási metódust nyílt titokként kezelte 

mindenki, az újdonság mindössze annyi, hogy most elõször 

merte valaki a nyilvánosság elé állva elmondani az MSZP részérõl, 

mi is történt valójában a négy évvel ezelõtti választásokon. 

Természetesen ahogy az várható volt, a szegfûmintás utódpárt 

azonnal bagatellizálni próbálja a dolgot, a pofa hazudott, nem is tagja 

a pártnak stb. 

Bordás Vilmos, az Országos Választási Bizottság tagja rögtön le is 

hûtötte a kedélyeket, boríték nélkül is lehet ugyanígy csalni, legfeljebb 

a láncban az elsõ üres boríték helyett egy üres lapot dob be az 

urnába. Ezt egy fehér lappal még megteheti, de ha teszem azt színes a 

lap, vagy mindkét felét lepecsételik a helyszínen a szavazás elõtt, akkor 

ugyebár ezt a lehetõséget máris kiküszöböltük. 

De ha már semmi más nem jut az eszünkbe és mielõtt még valaki 

végképp elkeseredne, hogy akkor most megképzõdött az a helyzet, 

ami már a szabaddemokraták választási plakátjain olvasható szövegnek 

is ellent mond, miszerint „Csak rajtunk múlik!”, mer’ hogy ha 

csalnak, akkor mindenen múlik, csak rajtunk nem, szóval azoknak 

mondjuk el megnyugtatásul, hogy igenis van megoldás! A rendkívüli 

mozgósítás! És itt most nem csak a Fidesz választóira gondolok, 

hanem a teljes nemzeti oldal szavazóbázisának az urnák elé vitelére. 

Menjünk el szavazni olyan nagy számban, hogy ne tudjanak annyi 

embert (láncszavazót) – és ezzel együtt szavazatot megvásárolni –, 

amely elég lehet a hatalmuk továbbviteléhez! 

Ugyancsak Bordás Vilmos, az Országos Választási Bizottság tagja 

mondta azt, hogy az urnában talált üres boríték még nem bizonyít semmit, 

hiszen valaki – mondjuk emlékbe is – hazavihette a szavazólapot. 

114

Ha viszont nincs boríték és az urnában egy vagy több üres lapot találnak, 

egyértelmû, hogy csalás történt, hiszen a szavazás elõtt a helyszínen 

mindenki csak szavazólapot kapna, az üres lap csak úgy kerülhetne 

az urnába, ha valaki a szavazólap helyett dobná be. Persze ilyenkor is 

lehetne arra hivatkozni, hogy valaki biztosan hazavitte emlékbe a szavazólapot, 

csak ez az indoklás – még fokozottabban, mint a mostani borítékos 

esetben – rendkívül életszerûtlen, fõként akkor, ha az országban 

számos szavazóköri urnában találnának egy vagy több üres lapot. 

Térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a Célpont adásához. 

Számomra nem is az információ elhangzása volt a legdöbbenetesebb 

és legérdekesebb, hanem a bejelentõ személye. Engem magamat 

mindig az foglalkoztat a legjobban, amikor átszakad a gát. Egy alombéli, 

aki eleddig a rendszer haszonélvezõje volt, egyszer csak borít, és 

az esetleges következményekkel („hiába fenyegettetek meg négyszer 

is életveszélyesen!”) nem törõdve, kipakol. Mennyi feszültségnek, 

mennyi megaláztatásnak, kínlódásnak, kihasználtságnak, mellõzöttségnek, 

vagy a jó ég tudja még minek kell felhalmozódnia ahhoz, 

hogy az illetõ kipakoljon? 

És a másik oldalon úgy tûnik, egyre többen vannak, akik a Célpont 

interjúalanyaihoz hasonlóan észreveszik, hogy nem ilyen lovat 

akartak és ki is merik mondani, hogy ez a párt, mármint az MSZP, 

nem a szociáldemokrácia, hanem a nagytõke pártja, õk pedig nem 

ilyen pártot akartak, azt nem érzik a magukénak. 

Ahogyan arról már magam is több alkalommal értekeztem e lap hasábjain 

is, 2002-ben az ún. baloldali szavazókat csapták be a legjobban. 

Eddig talán nem merték bevallani maguknak, de mostanra elillant a tizenkilencezer 

forintok és az egyszeri béremelések pillanatnyi kielégülést 

okozó röpke pillanata, és visszazuhanva a rideg valóságba, ahol a az 

ikerdeficit árnyékában szinte gombnyomásra elõidézett forintválságok 

következményeként a devizában végletekig eladósított lakosságnak 

havonta emelkedik a törlesztõ részlete, egyre többeknek kezd kinyílni a 

csipájuk. És valóban. A munkásosztály az ölebmédiától megtévesztve 

115

legádázabb, legesküdtebb ellenségét,anagytõkét,hatetszikaburzsujokat 

szavazta vissza a hatalomba, ráadásul a sors furcsa fintoraként, a 

mai burzsoáziának egy tekintélyes részét azok az egykori elvtársai képezik, 

akik annak idején szintén a kiváltságos párt-elit tagjaiként az átkosban 

is meglehetõsen jó módban éltek. Ezt az új rendszert azonban 

már ideológiai örököseik, a több tízmilliós luxusverdákon furikázó, és a 

hátsó ülésrõl (biztonsági öv nélkül!!!) a népnek az észt (egyelõre még 

ingyen) osztogató, limuzin-szocialistákká vedlett egykori KISZ-es fiúk 

vezénylik és irányítják, blazírt pléhpofával, szemrebbenés nélkül meghazudtolva 

egykori önmagukat. Tizenhat évvel a módszerváltás után, 

mintha egyre több ember lenne, akinek elege lett a segélyeken való 

tengõdésbõl, és helyette inkább a munkából való tisztes megélhetés 

mellé tenné le a voksát. Reméljük április 9-én és 23-án is így gondolják 

majd. 

Ugyanakkor a demokráciát – és nem a köztársaságot! – továbbra is 

féltenünk kell, mert a belügyminiszter-asszony egyik rendeletével 

újabbkiskaputnyitaválasztásicsalás megvalósításához. Ha valaki elõre 

bejelenti, kérheti, hogy a 2. fordulóban valahol máshol szavazhasson. 

Ezzel lehetõség nyílik tömeges szavazóátcsoportosításra. Gazdagabb 

pártok – és mint azt tudhassuk, a szegfûmintás utódpárt, talán éppen 

zseniális pénztárnokának vagy hatékonyan mûködtetett 

számlagyárának köszönhetõen ilyen párt – különösebb erõfeszítések 

nélkül finanszírozhatnak egy ilyen megmozdulást, akár országos méretekben 

is, lásd kocsmalánc megszervezése és kivitelezése a 2002-es 

választásokon. 

Nekem meg az jutott eszembe, amirõl eddig nem sok szó esett, 

hogy mi van akkor, ha valaki elõre bejelenti, hogy a 2. fordulóban 

máshol szeretne szavazni, de az õ választókerületében már az 1. fordulóban 

eldõl a szavazás? Így az illetõ indokolatlan elõnybe kerül a 

többi, az õ eredeti választókerületében lakó szavazópolgárral szemben? 

Hiszen vándormadarunk kétszer szavazhat, míg a többiek, akik 

ugyanott szavaztak elõször mint õ, csak egyszer, hiszen az eredeti vá- 

116

lasztókörben már az 1. fordulóban eldõlt a szavazás, így a 2. fordulóban 

már nem tartanak voksolást. De van itt még valami! Milyen alapon 

szavaz vándormadarunk az új körzetben, hiszen ott nincs jelen 

életvitelszerûen, magyarán nem ott él, szavazatával azonban mégis 

ugyanannyira befolyásolhatja az adott választókerület jövõjét, mint 

az egyébként ott élõk, akik a következõ négy évre el kell, hogy 

viseljék a választás következményeit. Hogy is van ez? 

Jó reggelt Magyarország! 

Azoknak pedig, akik igazi tõrõlmetszett ateisták, akik nem ismernek 

sem Istent, sem embert, akiknek olyan fogalmak, mint erkölcs, etika, 

morál, Nemzet, Haza, összetartozás az égadta világon semmit sem jelent, 

pusztán a hideg, rideg racionalitás farvizén evezve próbálnak eljutni 

a megvilágosodás magasztos mécseséig, hogy ezzel a csodás képzavar-kombinációval 

éljek, hadd tegyek fel két rövid kérdést. 

Mondják, épeszû ember szavazna olyan pártokra, melyek nemtörõdöm 

kontárságukkal ikerdeficitet szabadítanak az országra? És 

olyan pártokra, akiknél egyik hónapról a másikra csak úgy, megemelkedik 

a hitel törlesztõ részlete? Ugye nem? 

Végezetül még csak annyit: KÉSZÜLJETEK! 



117

EXIT-POLL(ITIKA)! 

– avagy Csal(ód)ásra készülve? – 

2002 több tekintetben is különleges esztendõ, ha tetszik vízválasztó 

volt az újkori magyar demokrácia történetében. 

Soha ennyi, a választásokkal kapcsolatos panasszal és beadvánnyal 

nem fordult még az illetékesekhez a lakosság. Soha nem volt még 

ennyire szoros a befutó a választások végeredményét illetõen. 

És még valami, amirõl ne feledkezzünk meg! Fõként akkor nem, ha 

ez most, négy esztendõ elteltével újra elõkerül, és a médiát figyelemmel 

kísérõ ember számára akarva akaratlanul is, de azonnal kibukik, valósággal 

belebotlik a hírbe, amire más talán fel sem figyelne. A nagy közvélemény-kutató 

cégek mindegyike aláírt egy megállapodást, hogy a 

választás napján nem végeznek ún. exit-poll felmérést, azaz nem kérdezik 

meg a választókörbõl kijövõ szavazópolgárokat, hogy kire adták le a 

voksukat. 

Miért érdekes ez? 

2002 volt az elsõ olyan esztendõ, ahol az addigiaktól eltérõen, elmaradt 

az exit-poll vizsgálat a választás napján. Az exit-poll azért bír 

nagy jelentõséggel, mert annak eredménye szinte hajszálpontosan, 

de legalábbis jó közelítéssel megmutatja a választás várható végeredményét 

is. Tehát ha feltûnõen nagy eltérés mutatkozik az exit-poll 

és a végeredmény között, ott már kezdhetünk gyanakodni, hiszen az 

mégiscsak furcsa, hogy a megkérdezettek mindegyike hazudna a felmérést 

végzõ szakembereknek, nem igaz? Ráadásul az exit-poll egy 

gyors módszer arra, hogy kapjunk egy közelítõ képet arról, milyen 

végeredmény várható. 

118

Még egyszer szeretném felhívni a tisztelt Olvasó figyelmét arra, 

hogy 2002 volt az elsõ olyan országgyûlési választás, ahol nem végeztek 

ilyen exit-poll vizsgálatot. 

Emlékszünk még? Mindegyik közvélemény-kutató szilárdan és 

meggyõzõdéssel állította, hogy a FIDESZ nyeri majd a választásokat. 

Mint azóta tudjuk, nem így történt. Ami a dologban így utólag 

visszatekintve jelzésértékû – persze utólag könnyû okosnak lenni – 

szóval, ami igazán figyelemreméltó, hogy a közvélemény-kutató cégek 

csak az óriási presztízs- és hitelvesztéssel járó bukásuk után 

kezdték el hangsúlyozni és elõtérbe tolni a közel 10%-nyi nem válaszoló 

választók nem elhanyagolható szerepét, már ami az eltérõ 

végeredmény megszületését illeti. 

A választások elõtt mindegyik közvélemény-kutató cég azzal kezdte 

a mondókáját, hogy a dolgok jelen állása szerint a polgári kormány kormányozhat 

majd tovább, mert biztosan vezet – ha jól emlékszem tán 

nagyjából egészébõl pont annyival, mint amennyi szavazó nem válaszolt, 

és egyszer csak hipp-hopp, elõtûnve a semmibõl ellenállhatatlan 

késztetést érezve úgy gondolta, hogy az MSZP-re adja le az õ voksát. 

Ez azé’ szigorú, nem? 

Akkor egyik közvélemény-kutató cég sem azzal kezdte a mondókáját, 

hogy hát az a helyzet hölgyeim és uraim, hogy van itten kábé 10% 

hallgatag magyar, aki annak a baga úristennek se hajlandó megmondani, 

hogy kire fog szavazni, és ezzel bizony, mint a voksolás fekete lovai, 

még akár boríthatnak is, így maximum csak találgathatunk, hogy 

ki lesz a befutó. A jelen állás szerint erre a FIDESZ-nek van nagyobb 

esélye. Nem. Nem ezt mondták. Aszonták, hogy a FIDESZ fog gyõzni. 

És lám, a 10%-nyi hallgatag magyar elegendõnek bizonyult ahhoz, 

hogy egy tizenhét lépéses algoritmus keretében a közvélemény-kutató 

cégek hitelességét és az általuk szolgáltatott adatok, 

felmérések megbízhatóságát örökre a múlt homályába veszejtve 

homlokegyenest más eredményt produkáljon, mint ahogy azt ezek a 

szerencsétlenek elõre megjósolták. 

119

Még egyszer figyelmébe ajánlanám mindenkinek: idén, 2006-ban 

sem lesz exit-poll! 

A különbözõ televíziós csatornák online választási mûsorokban közvetítették 

a jeles eseményt, a demokrácia nép általi gyakorlásának magasztos 

pillanatait, vagy ahogyan azt Franka Tibor találóan elnevezte 

az ismert Beatles sláger után, az „Egy nehéz nap éjszakáját”. Talán 

mindannyian emlékszünk még rá, a tévémûsorok esetében az elsõdleges 

szempont a gyors információáramlás volt, hogy a nézõk folyamatosan 

tájékozódhassanak a legfrissebb fejleményekrõl. 

A 2002-es választásokat kísérõ, a választási csalásról szóló beadványok 

magas száma pedig azt mutatja, hogy a gyorsaság helyett inkább 

a pontosság, a szakszerûség, illetve a törvények betartása kellett volna, 

hogy az elsõdleges fontosságú szempont legyen mindannyiunk számára! 

Elvégre ez választás, nem lóverseny! Itt nem az gyõz, aki a leghamarabb 

leszavaz, hanem az, aki a legtöbb voksot gyûjti be. 

De ha már a gyorsaságnál tartunk, éppen ezért érthetetlen számomra, 

hogy miért hagyták el négy évvel ezelõtt, ahogyan azt teszik 

idén is, az exit-poll vizsgálatot? 

Talán azért hogy ismét csalhassanak? Az ember, ha belegondol, nem 

nagyon tud más logikus magyarázatra jutni, hiszen az exit-poll aránylag 

nagy megbízhatósággal megmutatja a várható végeredményt, ráadásul 

gyorsan. Nem véletlenül találták ki. Ha viszont nincs összehasonlítási 

alapunk, egy elõzetes képünk, megközelítésünk – amely ha a pontos 

számokat nem is, de a tendenciákat, a trendeket jól mutatja – arról, 

milyen végeredmény várható, akkor nem vesszük, nem vehetjük észre, 

ha csalnak, ha becsapnak, átvernek minket. Nincs semmilyen elõzetes 

tájékozódási alapunk arról, hogy nagyjából egészébõl mire számíthatunk. 

Tehát nem tudunk arról, ha valamilyen általunk ismeretlen okból, 

okokból kifolyólag a választás menete egyszer csak gyökeres változáson 

megy át (például egy körzetben vagy egy idõpont után hirtelen, 

aránytalanul megnõ a leadott szavazatok száma, míg a nap más részében 

az nagyjából egyenletesen zajlott stb.), s ezzel mondjuk, felborul az 

120

addig stabil menete a voksolásnak. Mindenesetre, ha van exit-poll 

vizsgálat, és eltérés mutatkozik aközött, akire az emberek szavaztak és 

aközött, aki aztán nyert, na ott már kezdhetünk aggódni. 

Mivel pártunk és kormányunk a rend, a stabilitás és a nyugalom 

feltétlen, valamint elkötelezett híve, a magam részérõl elképzelhetõnek 

tartom, hogy mondjuk a lakosság megnyugtatásának céljából 

központilag elrendelte a közvélemény-kutató cégeknek, hogy ha a 

jövõben is szeretnének állami megrendeléseket, akkor jobb, ha kushadnak 

a helyükön, és nem tartanak exit-poll vizsgálatot. Végül is, 

õk is jól járnak, kevesebbet kell dolgozniuk. 

A 2002-t megelõzõ választásokon végeztek exit-poll vizsgálatokat. 

2002-ben nem, és idén sem terveznek ilyet. Egyik cég sem. A négy esztendõvel 

ezelõtti hatalmas presztízs- és hitelvesztést okozó bukásuk 

után a közvélemény-kutató cégek legalább ahhoz vehetnék maguknak 

a fáradságot, hogy némiképp kiköszörüljék a csorbát, és igazán odaállíthatnák 

a kérdezõbiztosaikat a szavazókörök kijárataihoz, már csak a mi 

megnyugtatásunk végett is. 

Apró, jelzésértékû momentuma ez is a magánszocializmus kézileg 

és központilag vezérelt térhódításának. Az értelmiségnek egy tekintélyes 

része, mint a magyar Nemzet elárulója, tökéletesen belesimult 

a régi-új hatalom többszörösen átforgatott köpönyegének vérvörös 

szövetébe, hogy a szolgalelkû kitartott médiához hasonlóan élvezhesse 

gazdája ölmelegét, hûségéért pedig néha napján hullajtanak 

neki egy-egy zsírosabb koncot. 

Az exit-poll felmérés újbóli elhagyása is azt mutatja, hogy az események 

irányításának most már a látszatát is végérvényesen szeretnék 

kivenni a nép, a Nemzet kezébõl. A négy esztendõvel ezelõtti, 

csalásokkal tarkított erõfelmérés nem egyszeri, kivételes esemény 

volt, hanem ez az újkori, a modernkori, a modern köztársasághoz 

igazán illõ standard, az új vonatkoztatási szint, ahol a lakosságot, az 

embereket, a szavazópolgárt a lehetõ legtávolabbra helyezik az objektív 

tájékoztatástól, a szabad véleménynyilvánítástól és a közvet- 

121

len néphatalom gyakorlásától. Azzal, hogy félrevezetik, a szavazás 

eredményét pedig manipulációkkal meghamisítják. 

Látszatdemokrácia egy következmények nélküli országban. Haspárti 

Magyarország, a bután kiskorú nép. 

Az MDF kalapos elnök-asszonya, legnagyobb meglepetésemre és 

megdöbbenésemre, mint kiderült, legújabb miniszterelnök-jelöltünk, a 

„felnõttek vagyunk” szlogennel kampányol és lépten-nyomon azt hirdeti, 

hogy a cumival együtt nem vesszük be a maszlagot. Valóban nem? 

A politikum, ahogyan azt Obersovszky Péter kérdezi filmjében és 

könyvében, tényleg hülyének néz minket, vagy tizenhat esztendõvel a 

módszerváltás után valóban felnõtt ez a nép, megérett-e ez a Nemzet 

arra, hogy felnõttként kezeljék végre? 

Perczel Tamás, a briliáns pszichológus gondolatait idézem ezzel 

kapcsolatban, melyeket a kevéssel halála elõtt készült „Számvetés” 

címû dokumentumfilm sorozatban mondott el: 

„A médiát irányító értelmiség, a média világa határozza meg lassan 

a mi tudatunkat is, mert már semmit nem közvetlenül látunk, 

hanem átalakítva, megrágva, szánkba köpve.” 

De hol van a határ? A magánszocialimzus tehetségtelen vadkapitalistáinak 

nemzetveszejtõ vergõdései mikor érik el a bután kiskorú 

haspárti Magyarország ingerküszöbét? Amikor ez az eltunyult, eltespedt, 

elkényelmesedett, csak önmagával törõdõ individualizált, atomizált 

lakótelepi népség végre megrázza magát, mert ha más nem is, de talán 

végre-valahára az autó, vagy a lakás havi törlesztõ részletének varázsütésre 

történõ megemelkedése a semmiért, már nála is kiveri majd 

a biztosítékot. Ha az eszmék, az elvek, az értékek nem is számítanak a 

materialista embernél, talán az majd hatással lesz rá, hogy immáron 

(tõle is) a brifkóban található összes lóvét le akarják nyúlni. Vajon a 

svájci frankban vagy euróban a végletekig eladósított autó- vagy lakásvásárlók 

(ne feledjük el, a kilakoltatás és a jelzálog veszélye immáron 

elérhetõ közelségbe kerül sokaknál) záros határidõn belül most már 

minden bizonnyal el fogja érni azt a fájdalomküszöböt, amikor a gomb- 

122

nyomásra elõidézett forintválságok által ránk zúdított többletköltségek 

nem férnek bele a család havi büdzséjébe. Kilakoltatnak, vagy jobb 

esetben viszi a bank az autót? 

Emlékszik még a tisztelt Olvasó, mit mondott annak idején a választásokat 

megnyerve a mostanra a nagyságos és fényességes Európai 

Portába kiebrudalt túlkoros Casanova? Nem? No, idézzük csak 

vissza Kovács „Smith ügynök Casanova” László, alkalmi választási 

szakértõ („Mi nem a közvélemény-kutatásokat, hanem a választásokat 

akarjuk megnyerni” De milyen igaz!), akkori szocialista pártelnök szavait: 

„A választók olyan kormányt akarnak, amely nem uralkodik, hanem 

szolgál, amely nem a saját klientúráját építi, hanem az országot. 

Esélyt adva mindenkinek, aki tanulással, munkával, teljesítménnyel 

akar boldogulni. Olyan kormányra szavaztak az emberek, 

amely nem eltünteti a választók adó-milliárdjait, hanem a köz érdekében 

használja fel. A magyar választók többsége a szociáldemokrata 

utat választotta, nem a FIDESZ-kormányzást, nem a FIDESZ- 

MDF, és nem a FIDESZ- MIÉP kormányát. A választók többsége 

Medgyessy Péter kormányát választotta.” 

Hogy is mondják a zsidók? „Mondd el fiaidnak!” Emlékezzenek 

Kovács Laci bácsi szavaira, amikor majd az urnák elé járulnak, és 

vessük össze az elmúlt négy esztendõvel! Úgy tûnik az egykori posztkommunista 

pártelnök módfelett elrúgta a pöttyöst, amikor arról 

beszélt, hogy a választók milyen kormányt akartak. Az élet hamar 

rácáfolt. „Esélyt adva mindenkinek, aki tanulással, munkával, teljesítménnyel 

akar boldogulni”. Hát, komolyan mondom, röhög a vakbelem! 

Mikor látott olyant valaki, hogy egy kommunista tanulással, 

munkával, uram bocsá’ teljesítménnyel akart boldogulni?! Azt sem 

tudják, mi az! És akkor most a klientúra-építésre, amiben aztán világbajnokok 

lehetnének, ne is pazaroljuk a drága idõt! 

123

Ki-ki döntse el maga, hogy a szabad Magyarország újkori történelmében 

eddig példátlan kuriózumként elsõnek megbukott Dé 

Kétszázkilencessy, valamint az õt puccsal eltávolító, egyszersmind a 

helyére rohamléptekkel beülõ másik stróman, Fletó Fletovics 

Jemelján, valamint a nevükkel fémjelzett kormányok mennyire voltak 

elfoglalva a hon elõmozdításával, avagy a klientúra építésében jeleskedtek 

inkább. 

Szerintem inkább ez utóbbi. 

De vissza a közelgõ választásokhoz! 

Franka Tibor, 2002-ben a választások után megjelent „Szabad választás, 

törvényes csalás” címû könyvében a következõket írja a választásokkal 

kapcsolatban felvetett kérdéseket és véleményeket illetõen: 

„A közvélemény-kutatók egyértelmû FIDESZ-MDF gyõzelmet 

mértek. 

124 

A közvélemény-kutatók a részvételi arányt alábecsülték. Az adatokból 

úgy tûnik, mintha a kampánycsend idején néhány százezer 

ember mégis úgy döntött volna, hogy elmegy szavazni és szavazataik 

nagy részét az MSZP-re adják. 

A MIÉP a független felmérések szerint az utolsó pillanatig 

8–15%-os eredményen állt, ennek ellenére a parlamentbõl kiszorult. 

Budapesten a MIÉP feltûnõen népszerû, mégis kevesebb szavazatot 

kapott, mint 1998-ban. 

Az SZDSZ gyenge szereplése ellenére igen nagy számban ért el harmadik 

helyet és ezek jó része stratégiailag fontos szerepet biztosít nekik 

a második fordulóra. Ez az elért százalékos eredmények torz eloszlásából 

is látható. 

A sebtiben alapított Centrum Párt hitelét vesztett vagy teljesen ismeretlen 

politikusaival meglepõen magas szavazati arányt ért el.. Ez

lényegében ugyanannyi, mint az 1998-as választásokon az MDF 

eredménye. Akkor pedig az MDF-nek ismert és népszerû egyéni jelöltjei 

is voltak. 

Még figyelemre méltóbb, hogy a Centrumra adott, egyébként csekély 

számú szavazatok eloszlása stratégiai fontosságot biztosít számukra 

pl. Budapesten. A százalékos eredmények eloszlása torz. 

Természetesen a fenti események egyenként kissé valószínûtlenek, 

de elmondhatjuk, hogy nem különösebben feltûnõek. Ugyanakkor 

minden eltérés az MSZP elõnyére szolgál és együtte elõfordulási valószínûségük 

igen csekély. Annyira csekély, hogy felvetõdik annak a 

kérdése, van-e mód és lehetõség a választási eredmények ilyen arányú 

befolyásolására. Válaszunk, néhány százezer ember célirányos 

szavaztatásával ez a helyzet minden további nélkül elõállítható. Ehhez 

nem szükséges más, mint szavazókörönként néhány tucat ember 

mozgósítása. (…) 

A fentiek alapján fontos kérdések merülnek fel (…) 

Találhatók-e a magyar társadalomban olyan közösségek, csoportok, 

melyek megfelelõ „felkérés” hatására szavaznak egy elõre meghatározott 

pártrra? 

Vannak-e olyan szervezetek, szekták, melyek ezt az irányított szavazást 

képesek megszervezni? 

Lehetséges-e az, hogy a csoportok koncentráltságuk miatt a közvélemény 

kutatások tudományos módszereivel nem érhetõk el, vagy 

olyan módon vannak felkészítve, hogy tõlük információ nem szerezhetõ, 

vagy akár hamis információt szolgáltatnak. Az ilyen csoportok 

hirtelen felbukkanása a szavazáskor amellett, hogy befolyásolják a 

125

126 

választás kimenetelét, jelentõs pszichikai csapást is mérnek az ellenfélre. 

Ugyanakkor a nem várt esemény „megérzése” jelentõs gazdasági 

elõnyökkel is járhat. 

Vajon történtek-e a választásokat megelõzõen a budapesti tõzsdén a 

szokásos kockázatot messze meghaladó vásárlások? 

Igaz-e, hogy az MSZP anyagilag támogatta a Centrum Párt 

megalakulását és aktivistái segítették a kopogtatócédulák begyûjtését? 

Van-e lehetõség arra, hogy bizonyos körök hozzájussanak a leadott 

kopogtatócédulák adataihoz? 

Van-e olyan szervezet hazánkban, ami még mindig hatalmas adatmennyiséggel 

rendelkezhet a lakosságról. Beleértve a korábbi rendszer 

által gyûjtött információkat is? 

Van-e lehetõségünk arra, hogy egyes szavazókörökben a személyazonosság 

hiteles igazolása nélkül lehessen valaki nevében 

szavazni? 

Miért kellett az MSZP-nek egy igen drága „alternatív” adatfeldolgozó 

rendszer? Azért biztos nem, hogy néhány perccel elõbb tudják 

meg a hivatalos adatokat. Vajon milyen információk áramlottak 

ezen a rendszeren a szavazókörök és a központ között? 

Vajon a szavazókörökbõl a szavazáson már részt vettek listája kikerülhetett-e 

a szavazás befejezése elõtt? 

Miért állították hetekkel a választások elõtt az MSZP, SZDSZ, 

FIDESZ vezetõi, hogy a MIÉP nem fog bejutni a parlamentbe?

Hogyan lehetséges, hogy közvetlenül a választások elõtt a nagy pártok 

által elfogadott és támogatott közvélemény-kutatók fennállásuk 

óta elõször nagy pontossággal képesek voltak megmérni a MIÉP 

várható eredményét? 

Miért volt olyan magabiztos Kovács László a közvélemény-kutatási 

adatok ismeretében, hogy azt mondta: „Mi nem a közvélemény-kutatásokat, 

hanem a választásokat akarjuk megnyerni”.? Miért olyan 

magabiztos az MSZP-SZDSZ a második forduló elõtt? 

Igaz-e, hogy a szavazókörökben általános volt a szavazatok „kreatív” 

számlálása? Ne feledjük, hogy az ilyen módon kezelt szavazat 

amennyivel gyengíti az egyik pártot, annyival erõsíti a másikat. 

Miért volt elegendõ egyes szavazókörökben a szavazáshoz a nyilvántartásba 

vételt igazoló nyomtatvány felmutatása? 

Miért álltak egyes szavazókörök elõtt sorok a zárás elõtti órákban? 

Ez korábban nem volt jellemzõ. 

Miért hallani hajléktalanokról, hogy õk megnyerték Medgyessynek 

a választásokat? 

Miért hallani olyanokat, hogy autókkal szállítottak szavazókat magas 

számban a szavazókörökhöz? 

Miért kezdtek a szcientológusok közvetlenül a választás után önfeledt 

levélreklámozásba?” 

A szerzõ által a fentiekben feltett kérdésekhez nincs kizárva, hogy 

idén újabbakat is felírhatunk még a listára. Itt most már mindenre 

fel kell készülnünk! 

127

2002-ben az volt a tét, hogy a FIDESZ ne folytathassa tovább, mert 

akkor az ifjúkommunisták számára igencsak beszûkül a gátlástalan vagyonosodás 

felé vezetõ rögös út, hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. 

Ahogyan azt valaki nagyon találóan megfogalmazta, az elõzõ (párt)generáció 

által elérhetõ közelségbe hozott, még privatizálható vagyon 

fényévnyi távolságba került volna az ifjúkommunista plebstõl, ha 

2002-ben veszítenek, ezt pedig minden eszközzel meg kellett akadályozni. 

Talán az is megképzõdött volna, hogy a pártállami érában állandósult, 

és immáron természetes adottságként kezelt dõzs, a sokszor még 

a Móriczi dzsentrivilágot is megszégyenítõ felelõtlen és féktelen urizálás 

nem tette volna lehetõvé a posztkommunista ország-bitorlók számára, 

hogy ellenzékben újabb négy esztendõt kibekkeljenek. Nem is beszélve 

a népszerûség fenntartásának horribilis költségeirõl. 

(Láttuk Gáspár Gyõzike apukáját, sokba kerül ám a Tescós zacskók 

osztogatása, teherautót kell fogadni, meg aztán könnyen bereked 

az ember, amíg megregulázza a kisebbségi magyarokat, még 

akkor is, ha a vérei.) 

Idén is nagy a tét! Az ellenzék tökéletesen tisztában van vele, Kövér 

Lászlóra bízták a feladatot, aki egyelõre – igaz csak sordinóban, 

de – már elkezdte mondani, ha ezek itt maradnak, végünk van, mint 

a botnak. 

A szocialisták számára a rideg anyagi érdekeken túl – szinte mindent 

eladtak, amit már el lehetett – nemigen maradt más kiaknázható 

vagyon, mint a termõföld, és abban még igen zsíros lóvé van. 

Erre még egész biztosan rámennek. De akármennyire is hihetetlen, 

talán most jött el a pillanat, amikor a szegfûmintás utódpárt számára 

az ideológiai gyõzelem talán még nagyobbat szólhat, mint a gátlástalan 

szabadrablás, az ország kiárusításának szimpla techikai jellegû 

továbbvitele. 

Itt az idõ, Francisco személyében egyedülálló és soha vissza nem 

térõ alkalom kínálkozik, hogy végleg hiteltelenné tegyék az ellenzéket 

és annak emblematikus alakját, Viktor királyt. 

128

Gondoljunk csak bele! Jön egy sehonnai bitang ember, kinek drágább 

rongy élete, mint a Haza becsülete – láttuk a kommandósokat. Ölebmédiája 

hátszelétõl kísérve itt produkálja magát, táncikál. Szûk másfél esztendõ 

elég volt neki ahhoz, hogy a fél országot megsértse, vagy magára 

haragítsa. És akkor képzeljük el azt a szituációt, hogy a feltûnõen torz és 

egyensúlyát vesztett médiának köszönhetõen mindenütt ott lévõ szolgalelkû 

megmondó-emberei segítségével simán lenyomja démonizált ellenlábasát, 

az „ellenzék vezérét” – ahogyan mostanság szokták nevezni 

az országot nyakába vevõ és újabban az emberek véleményére is odafigyelõ, 

már nem annyira fiatal demokrata Viktor királyt. 

Az igazán érdekes az, hogy mi fog történni ezután? Általános letargia 

lesz úrrá a nemzeti oldalon, vagy fegyveres népfölkelés robban 

ki, ami aztán forradalomba csap át? 

Ezért kell mindannyiunknak elmenni szavazni! Ezért kell mindannyiunknak 

most már nem egy, hanem legalább kettõ, de még 

jobb, ha három embert magunkkal vinnünk! És nem elég csak az 

elsõ fordulóban elmenni és a megfelelõ helyre behúzni azt a nyavalyás 

x-et. Ahol kell, ott a második fordulóban is el kell menni, és ha 

lehet, még többen, mint az elsõben, mert remélhetõleg az ellenfél 

figyelme már lankadni fog a második etapban. 

„Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed!” – mondta Sarah Connor a 

Terminator – The Judgement Day, azaz az „Ítélet napja” címû filmben. 

Vagyis küzdeni kell, harcolni kell az utolsó szavazatig! Nincs elveszett 

szavazat! NEM LEHET ELVESZETT SZAVAZAT! 

És ebben, Istenben szeretett felebarátim, mindannyiunknak meg 

van a felelõsségünk. Éppen annyi, az az egyetlen voksnyi jogunk, 

mely egyben kötelességünk és felelõsségünk is, amennyi nekünk jár, 

amennyi minket megillet. Hát éljünk vele! Jól éljünk vele! És azok, 

akik éreznek magukban annyi erõt, elszánást és kitartást, hogy másokat 

is rábírjanak arra, menjenek el szavazni, egyfajta modernkori 

misszionáriusként ne álljanak meg, menjenek, mindig csak elõre és 

ne nézzenek vissza, mert a múltból már elegünk volt. 

129

De aki sem nekem, sem Sarah Connornak nem hisz, annak végezetül 

ismét Perczel Tamást idézem, a 2002-es választásokról elmondott 

gondolatait: 

130 

„Nem hittem el, hogy ez megtörténhet. Nem hittem el, hogy egyszer 

megszûnik ez a világ, hogy egyszer beleszagolunk valami másba, 

hogy visszamegyünk. … Nem hittem el, hogy ez még egyszer elõfordulhat. 

… Elviselhetetlen volt számomra az a magyar értelmiség jelentõs 

hányadának a viselkedése – ezt aztán az Élet és Irodalomban 

meg is írtam talán egy évvel késõbb –, hogy milyen gyomorfordító, 

amit csináltak. 

Ugye ezek a nagy megmozdulások, a Kossuth téren, meg a Várban, 

meg mindenütt, én bennem a forradalmi idõt idézték, én bennem 

’56-ot idézték. Én szeretetet láttam a szemekben és jókedvet láttam 

a szemekben. És végre azt láttam, hogy emberek tömegei elkezdenek 

gondolkozni, elkezdenek érezni és elkezdenek akarni valamit. 

Ugye és ezekrõl az emberekrõl, ezekrõl a százezrekrõl vayg milliókról 

akár azt mondani, hogy ez csürhe, meg megtévesztettek, meg fasiszták, 

meg söpredék, meg vezérimádok, hogy e mögé beállt a magyar 

értelmiség, e mögé a rettenetes rágalomhadjárat mögé, amikor 

végre egyszer elkezdtek gondolkozni! Hát hogy lehet azt kimondani, 

hogy nem szabad a politikát az utcára vinni, meg bevinni a családba?! 

Hát mit kell bevinni a családba?! Most nem azért mondom, 

mert a Perczelek mindig politizáltak, de azon megfojthatják egymást, 

hogy tizenegyes volt-e vagy sem, vagy hogy az Isaura kurva 

volt-e vagy sem? Azon összeveszhetnek, vagy hogy a Kismocsok tetszik-e 

valakinek vagy sem, de az, ami az ország jövõje, ami mindannyiunknak 

a jövõje, hát azt, azt Isten ments, hát azt nem szabad, 

hogy a gyerekek ezen gondolkozzanak! Mi a rossebbrõl gondolkozzanak?!

És nem az bánt engem, hogy a másik oldal ezeket az érveket használta. 

Az bánt engem, hogy a magyar értelmiség egy jelentõs hányada, 

és tényleg emberek, akiket tiszteltem, akiket sokra tartottam, 

hajlandó volt itt finnyáskodva, orrát húzogatni és azt mondani, hogy 

hát ezt tényleg nem szabad. Ezt szalonképesen kell csinálni. Hogy lehet 

ezt szalonképesen csinálni?! 

Ugye? És amikor visszazuhantunk egy olyan állapotba, amiben vagyunk, 

hogy nem talál a vezetésben egy embert, aki ne lett volna a 

KISZ-irányításnak a tagja, vagy a pártirányításnak a tagja, vagy a 

titkosszolgálatnak a tagja, azok az emberek, akikrõl azt gondoltam 

1990-ben, hogy soha nem látom õket többet. 

Ez sok. Ez sok, mert reménytelen. Mert azt is meg kellett értenem, és 

igazán akkor lettem deprimált, amikor ugye gondolkoztam ezen, 

hogy mi történt. Mi ez? 

És arra kellett jutnom, hogy ez természetes és szükségszerû. Hogy 

azok az eszmék, amiket én fontosnak tartok, és amit részben minden 

rettenetes hibája és bûne ellenére meghirdetett a polgári kormány – 

és itt válasszuk külön a napi gyakorlatot az elvektõl – azok az eszmék 

egy jelentõs hányad számára nem fontosak. 

Ugye sokat beszélnek arról, hogy választási csalás, meg valami 

trükk, meg Mohács, meg Trianon. Szart! Ez a népesség, amibe benne 

van a szocializmus negyven évének rettenetes lélekromboló, prostituáló 

hatása, ez a népesség igenis megint úgy döntött, most már 

másodszor szabadon, úgy döntött, hogy ezeket akarja vissza. 

Most megint nem fogja akarni, megyünk ebbe az irányba, de mit ér 

ez? Az, amit kínált a másik oldal, tényleg perspektívát, tényleg jövõt, 

tényleg valami felemelkedést, tényleg egy álom valóra válását, ugye 

131

hogy csak egyet mondjak, ami nekem a legfájóbb, a magyar rurális 

népességnek a talpra állítását, a mezõgazdaságnak a megmentését, 

az ország nemzeti génbankjának a megóvását. Ez senkit nem érdekel. 

(…) 

Ha már találkozott tökéletes közömbösséggel. … Az, ami Budapesten 

kívül történik, az, ami nem az értelmiséggel történik, az nem érdekes. 

Nem érzik a súlyát. 

Evvel adott volna valami változást ez a Fideszes éra, mert érezni lehetett, 

hogy kezd valami ébredni az emberekben.” 

Hát ezért nem maradhat otthon senki sem április 9-én és április 

23-án! 

Végezetül csak annyit: KÉSZÜLJETEK! 


132

SZATEL(L)IT 

– avagy Senki sem lehet próféta a saját hazájában – 

A dolgok jelen állása szerint olybá tûnik, könnyen megismétlõdhet, 

hogy a közelgõ választásokon ismét nem várt meglepetésben lesz részünk. 

Négy esztendõvel ezelõtt, amikor az ország végre elmozdulni 

látszott mind a morális, mind pedig a gazdasági holtpontról, amikor 

sokak számára végre érzékelhetõen tényleg elindultunk egy jó irányba, 

a polgári kormány elbukott az országos méretû erõfelmérõn. 

Akkor a múlt visszahúzott minket a jelen rideg és kíméletlen valóságába, 

Kádár népe, haspárti Magyarország félreérthetetlenül tudtunkra adta, 

hogy köszöni szépen, nem kér az új rendszerbõl, õ még itten dagonyázna 

darab ideig a gulyáskommunizmus és a fridzsider szocializmus megszokott 

langymeleg posványában. A múlt visszahúzott minket a jelen rideg és kíméletlen 

valóságába, az egykori elvtársak ideológiai örökösei – saját nevelés 

– finoman, ám annál határozottabban adták tudtunkra, hol a helyünk. 

A mûvelt Nyugat helyett a vadkapitalista Keleten. Legalábbis 

szerintük. 

Vagy ahogyan azt Perczel Tamás, a kitûnõ pszichológus oly találóan 

megfogalmazta egy alkalommal: „Ez az ország olyan bumfordi 

módon korrupt”. 

Akárcsak négy évvel ezelõtt, most is tartogathat számunkra a sors 

egy keserû pirulát, és hát a dolgok mai állása szerint nagyon úgy néz 

ki, hogy be is akarják vetetni és le is akarják nyomni a torkunkon ezt 

a keserû pirulát. Persze csak ha hagyjuk! 

Akkor azt hittük, nem jöhetnek vissza, ma attól kell tartanunk, 

nagy az esély rá, hogy nem mennek el, itt maradnak a hata- 

133

lomban, hazánk újkori demokráciájának történetében õk lesznek 

az elsõk, akik maradhatnak. 

„Ez sok. Ez sok, mert reménytelen!” – idézem vissza emlékezetembe 

ismét Perczel Tamás tanár úrnak a 2002-es választások 

eredményét kommentáló szavait. Vajon mit mondana most a 

szakember, ha még élne? Amikor ahelyett, hogy valahol 3–5% 

körül tanyáznának, fej-fej mellett haladnak a már nem annyira 

fiatal demokratákkal? 

Négy-öt évtizednyi konspirációs múltat, a földalatti mozgalmakban 

gyökerezõ és az illegalitás évei alatt megedzõdött munkásmozgalmi 

tapasztalatokat nem lehet csak úgy sitty sutty félresöpörni. 

Az „oszd meg és uralkodj” jól ismert elvét továbbfejlesztve, 

a posztkommunisták áttérni látszanak a Magyar Néphadsereg 

berkeiben rendszeresített ún. „magasabb harci biztosítású 

egységek” metodikájának a megvalósítására, melynek lényege, 

hogy az efféle titulussal bíró egységek, ilyenek például a harckocsi 

dandárok, kijár a minden oldalú biztosítás. Na, mármost a mi 

derék posztkommunistáink is igyekeznek minden oldalról bebiztosítani 

magukat, egy helyett immáron két szatellit párttal próbálják 

körülvenni magukat. 

Az elgondolás alapjában véve nem rossz, és nem is lenne gond 

a kivitelezéssel, ha nem éppen maga a beszari mûminiszterelnök 

lenne az, aki hajlamossá válva arra, hogy idõnek elõtte önjáróvá 

válva, összedöntse a gondosan felépített látszatvalóságot. Hiába 

nó, hangulati embereknél gyakran megesik az ilyesmi. 

Idézzük csak fel, mit írt az Indexen az egyik bennfentesnek 

tûnõ szocialista kampánystáb tag: Kérem a tisztelt Olvasót, hogy 

az itt leírtakat fenntartásokkal kezeljék! Emlékezzenek 2002-re, 

amikor az a mendemonda járta, hogy szegény Kovács a Köztársaság 

téri székház folyosóin járkál üvöltve, hogy miért verte meg a 

sors egy olyan tehetségtelen barommal, mint Megyó, akivel tuti, 

hogy el fogják veszíteni a választásokat! Oszt mégis megnyerték. 

134

„SZEMELVÉNY AZ INDEX FÓRUMÁBÓL 

Sziasztok! Gyurcsány teljesen megzakkant, ma reggel felforgatta az egész 

kampánystábot, párat ki is rúgott. Pedig szóltak már neki, akikkel még 

szóba áll, hogy rossz az irány. Soha senkire nem hallgat, megy a saját feje 

után. Oyanokat szivárogtatunk ki, hogy 20 ezer meg 30 ezer sõt 45 ezer 

fõ aktivistája van az MSZP-nek. Röhej! Szentendrére plusz ötvenet (50!) 

szedtünk volna össze, és nem sikerült, Óváron pedig konkrétan egy sem 

volt! Az egész országban nincs háromezer használhaó szoci aktivista, és 

azok sincsenek eligazítva, csak a saját elképzeléseik alapján mozognak, 

kiprintelt ilyen-olyan nevekkel meg sms-ekkel bohóckodnak. A Fidesz 

négy éve készül erre a napra, eszméletlenül sokan vannak, mindegyiknek 

ki van osztva egy apró rész, arra gyúr hónapok óta. 

A Fidesz Szentendrén minden egyes szavazóját utolérte és elvitte! 

Bent mindenki tudja, hogy erre képesek országosan is, és akkor letolnak 

minket a pályáról, de Gyurcsánnyal nem lehet errõl beszélni, 

mert ordít, éjfélig tartó meetingeken keres felelõsöket, és senkinek 

nem hisz. Csak az mehet, amit õ talál ki, de már semmi nem tudja 

befolyásolni. Megkapta a Szonda vadiúj kutatását, nem adják ki, 

csak neki készült, totál csõd! Országosan négy százalék a Fidesz elõnye, 

a nagyvárosokban nem állunk rosszul, Pesten pl. egy tízessel 

húzunk, de Budán már a Fidesz áll jobban 5-tel. Eddig mindig volt 

kb. 45 olyan körzet, ahol tuti befutó volt az MSZP, ez most leolvadt 

16-20-ra! Viágosan kielemezték neki, hogy csak akkor marad a koalíció, 

ha bejut az SZDSZ, és az MSZP megveri a Fideszt, de rajta 

kívül mindenki tudja, hogy ez lehetetlen, egyszerre nem tud összejönni! 

A Medián ki sem adta a soron következõ mérését, valami telefonos 

gyorskutatást vágtak össze, hogy valami arca legyen a dolognak, 

erre is Gyurcsány vette rá õket. És nem lehet vele beszélni, egy idegroncs, 

mindenkivel ordít, ma a rádióban egy katasztrófa volt, és 

135

égés, és úgy jött vissza, hogy milyen klassz volt! Most az volt a mai 

adag, hogy õ majd elveszi az SZDSZ szavazóit, szerinte három mondattal 

képes erre, hadd essenek ki, de neki kell az a pár százalék, 

mondta ma, de három napja még kétharmadot vizionált! De nem 

ezért írom ezt, hanem mert mindenkit kikészít idegileg, olyanokat 

mond, hogy ha a Hornnak lehetett balesete a legjobb pillanatban, 

akkor neki is lehet, még sokkal jobb is, meg hogy arra is el van szánva, 

hogy magára lövessen a kampány végén! Totál bekattant, ezt 

kapjátok ki!” 

Nos, a terrorista fenyegetettséggel való felelõtlen játszadozás – 

lásd a Szabad Nép utódlapja hamarabb hozta nyilvánosságra a dolgot, 

mint a kormányzat – némileg alátámasztani látszik a fenti verziót, 

egyúttal igazolva látom azoknak a felvetését is, akik a beszari kormányfõt 

újabban csak, mint hazánk elsõ felelõtlen miniszterelnökét 

aposztrofálják. 

Azonban ne bízzuk el magunkat, már ami a közvélemény-kutatások 

eredményeit illeti. A láncszavazás elleni közös fellépés szükségességébe 

is feltûnõen hamar egyeztek bele a szocialisták. Ki tudja, 

talán már kidolgoztak egy vadiúj módszert, amirõl majd csak 2010- 

ben, az akkori egyik Célpont adásból értesülünk majd? Persze, ha 

nem mentek volna bele, a gyanú bélyegét végképp magukra sütötték 

volna, nem nagyon volt más választásuk. 

Igaz, a pályafutását az egykori Veszprém megyei párthóhér melletti 

lóti-futiként kezdõ Szekeres Imre egy 42-fogas amerikai fogpasztamosoly 

kíséretében azt feltétlenül szükségesnek tartotta kijelenteni, 

hogy márpedig a szavazókörökbõl adatok és információk semmiképpen 

sem kerülhetnek ki, mer’ hogy az micsoda dolog. 

Csak egy kérdés így közbevetõleg: Tessék mondani, kinek is volt 

2002-ben párhuzamosan mûködtetett számítógépes rendszere a választásokon? 

Jó reggelt! Ébresztõ Magyarország! 

136

Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek! 

Ez már nem is az emberek lenézése, ez már nem is a határtalan pofátlanságnak 

az õ mocskos aljassággal vegyítése, ez már nem is kettõs mérce 

a négyzeten. Ez maga a megtestesült gonoszság, amely tökéletesen 

tudatában van annak, hogy ebben a következmények és tartás nélküli 

országban gyakorlatilag mindent megtehet. Mert az õ országában övé a 

hatalom, és a … 

Na NEEEEM!!! A dicsõség nem az övék, mindörökké meg aztán 

végképp NEM! 

A Nemzetesasszony szellemes aposztrofálását idézve, a mi kommunistánk, 

Csintalan Sándor szokta volt emlegetni meglehetõsen sûrûn képernyõs 

szereplései alkalmával, hogy OV és a Fidesz a tüske a köröm alatt. 

Véleményem szerint nem is annyira a Fidesz, mint inkább Orbán Viktor 

az, aki nem lehet próféta a saját hazájában, az õ ellehetetlenítésére, 

hiteltelenítésére mozgatnak meg most minden követ azok, akik számára 

mindenképpen elkerülendõ az, az új gyarmatosító globalista gazdasági 

körök számára minden bizonnyal érzékelhetõ profitveszteséget okozó 

eseményfolyamat, melyet egy nemzeti húrokat pengetõ karizmatikus vezetõ 

elkezdhet a térségben, és amely folyamat, ha területileg nem is, de 

gazdaságilag mindenképpen visszaállíthatná az egykori Nagy-Magyarország 

középhatalmi státuszát a Kárpát-medencei térségben. 

Na, ez megint jó hosszúra sikeredett, de valahol itt van az eb elhantolva. 

Az egészben az a legérdekesebb, hogy kontinensünk mûveltebbik 

felén a polgári kormány feje által a vén Európa életerejének 

visszaadásához, felélénkítéséhez kínált – Made in Hungary – 

„Széchenyi Terv” értõ fülekre talál, pedig a narancsos pártelnök ott 

sem mond mást, mint itthon. Munkahelyteremtés, kis- és közepes 

vállalkozások, valamint a családok támogatását. Ezzel megállítható 

lenne a gazdasági és a demográfiai hanyatlás, elöregedés is. Ilyen pofonegyszerû 

ez, és lám, ha nem kommunisták ülnek veled szemben a 

tárgyalóasztalnál, egybõl értik a lényeget. Igaz, az õ hazájukban nem 

uralkodott több évtizeden keresztül a morálisan teljesen megalázó, 

137

gazdaságilag pedig teljesen a non-profitabilitásra törekvõ (emlékezz 

a meggymagosra!) államszocializmus proletárdiktatúra képében. 

Ahogyan azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná: 

„Árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége”. 

A magánszocializmust több tízmilliós luxusverdák hátsó ülésérõl 

menedzselõ limuzinszocialisták és elmaradhatatlan oldalnehezékük, 

a számára csak térképként funkcionáló táj fölébe helikopteren szálló, 

pumaugrató, tõkét eredeti módszerekkel felhalmozó, egykoron az 

állampárti csöcsökön csüngõ mai vadkapitalisták tökéletesen tisztában 

vannak azzal, ha – politikai értelemben – levadásszák, ahogyan 

manapság szoktak fogalmazni – az ellenzék vezérét, szétszalad a nyáj. 

Szokatlan nekik az, nem tudják, de nem is akarják megérteni, 

vagy felfogni, mit jelent az, ha valakit megbecsülnek, tisztelnek, ne 

adj’ Isten szeretnek (!) az emberek. 

Tömegesen mennek el azokra a gyûlésekre, ahol az illetõ beszédet 

mond és megtapsolják. És ami a lényeg! Nem azért mennek ki ezekre 

a tömegrendezvényekre, mint annak idején az átkosban, mert ki 

kellett menni, különben felírtak, hogy nem voltál ott, másnap aztán 

megnézhetted magad, mert kérdõre vontak, hogy az elvtárs (vagy az 

elvtársnõ) miért nem volt ott. Nem. Ezek az emberek önként mennek 

– igen, ráadásul ilyen nagy számban – ezekre a rendezvényekre, 

nem kell õket kihajtani. 

És nem azért tapsolnak, mint annak idején – ahogyan azt az édesanyám 

mesélte – a Rákosi-érában, amikor ott álltak mögöttük a figyelõk, 

hogy tapsolnak-e vagy nem, mert ha nem, akkor bevittek 

vagy jött érted a fekete autó. Nem. Ezek az emberek önként tapsolnak 

ezeken a rendezvényeken és önként lobogtatják a nemzeti színû 

zászlók erdejét egy olyan országban, ahol még ma is atrocitások érhetnek, 

amikor végigmész az utcán egy magyar zászlóval. 

Persze, azok, akiknek buszokon kell odaszállítani a nagy nehezen 

összefogdosott aktivistákat, és akik elõtt fizetett statisztéria lobogtatja 

az IGEN… feliratú táblákat, azok ezt sosem fogják megérteni, 

138

pénzért csak egy látszatvilágot tudnak kreálni maguknak, amely az 

elsõ adandó alkalommal, amikor az õszinteség felüti a fejét, pillanatok 

alatt összeomlik. Elég hozzá egy hangos füttyszó, egy pfújolás, 

vagy éppen egy orrba vert fiatalkorú kislány. 

Persze azt nem tudom megmondani, hogy ez az önkéntes rendezvényre 

járás meddig lesz még divatban a polgári oldalon, mióta március 

15-én kihívóan megmutatták nekünk a kommandósokat, azóta 

e tekintetben kissé pesszimistább lettem. 

Ezzel szemben derék posztkommunistáinknál csak apróbb változások 

figyelhetõk meg. Ma már nem jön érted a fekete autó, ma már 

nem lövetnek. Bár, és itt ismét csak március 15-ére kell hivatkoznom, 

ki tudja mi minden nem történik még? 

Az anyagelvûség ostobán önzõ haszonlesésére alapozva próbálják 

megvásárolni a népszerûségüket. Minden szinten szinte minden! A 

saját véreivel minõsíthetetlen hangon ordítozó, tescós szatyrokat 

osztogató id. Gáspár Gyõzõtõl az A8-as hátsó ülésérõl észt és demokráciát 

osztogató beszari mûminiszterelnökig bezárólag. 

Miközben a hórihorgas ripacs fesztelen hangulatban tréfálkozik a 

szónoki pulpitus mellõl, megpróbál spontánul laza lenni, vidék-Magyarország 

létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasaival, hasonlatosan 

a rigalánchoz, mert hát az IGEN MSZP! Feliratú táblákat elõre 

megkoreografált jelre mozgató statiszta fiatalokon kívül az ifjú korosztály 

nemigen látogatja ezeket a rendezvényeket, Francisco arra buzdítja 

a helyieket, hogy szavazzanak Nagy Imrére. Utána kapcsol csak, 

hogy elszabta a dolgot, itten bizony nem egykori elõdjérõl van szó, a 

forradalom miniszterelnökérõl, hanem bizony csak Németh Imrérõl, 

arról a bukott mezõgazdászról, akit annak idején még õ maga rúgott ki 

páros lábbal a Földmûvelésügyi Minisztérium élérõl és a kormányából 

isúgy,hogyalábasemérteaföldet.Igen,eztmegcsináltad!Vazze. 

Istenkém, apró baki, a hangulatemberekkel ilyesmi gyakran elõfordul. 

Apró hab az egyre apróbb tortán, hogy a kínos szituésön éppen 

abban a választókörzetben következett be, ahol a Hír Televízió 

139

stábja leleplezte a nép ajkán csak „kocsmaláncként” ismert és Ron 

Werber által tökélyre vitt választási csalást. 

Mindeközben nincs új a nap alatt. A kalapos hölgy igyekszik megfelelni 

az új partner elvárásainak, sietve ki is jelenti, Orbánnak mennie 

kell! Vagy õ lesz a miniszterelnök, vagy senki más! 

Szerénységénél talán már csak szépsége az, ami imponálóbb. 

Tudom, hogy a hála, hát az bizony nem politikai kategória. De ha 

visszaemlékszünk négy esztendõvel ezelõttre, az MDF bizony akkor 

sem jutott volna be a Fidesz segítsége nélkül, amely párt gyakorlatilag a 

hátán vitte be õket az ország házába. Nem mondom, hogy Ibolya 

asszony holnaptól vegyen magára csadort és napjában legalább tízszer 

boruljon le a földre Mekka felé és mondjon el hálaadó imát a Fidesz és 

Viktor király lelki üdvéért, de azért talán nem kellene ekkorákat belerúgni 

az egykori szövetségesbe. Nem biztos, hogy kifizetõdõ. 

Bár itt most már a fene se ismeri ki magát. 

Az MSZP újabb szatellit-pártot szeretne magának, kóstolgatják is 

egymást rendesen az MDF-fel, mindeközben a Szövetség – ez aztán a 

képzavar a javából – szép lassan magára marad. Pedig nem kellene, 

hogy így legyen. Ha kell fû alatt, de éppen itt lenne az ideje felvenni 

a kapcsolatot a Harmadik úttal, mert könnyen úgy járhatunk, hogy 

a választások végeztével az Örömóda magasztos sorai helyett – Fletó 

legnagyobb örömére – a Ripacsok címû film Nadrágdalának jól ismert 

refrénjét szajkózhatjuk csak: „Egyedül nem megy…” 

Ezért fontos az, hogy mindenki, aki él és mozog, elmenjen szavazni 

és a jó helyre húzza be azt a nyavalyás X-et! És az is nagyon fontos, 

hogy az elsõ forduló után még nincs vége, még nem lazíthatunk! Ezt 

senki ne felejtse el! 

És még valamit: KÉSZÜLJETEK! 



140

DÉJA VU 

– avagy Kossuth tér 2006. – 

Nézem a napjában többször is megszakadó televíziós közvetítést. 

Kommunista diverzánsok aknamunkájának köszönhetõen már a 

délelõtti órákban többször is elmegy a kép és a hang, élvezhetetlenné 

téve a „Sorok között” címû mûsort. Nyilván a délutáni nagy etapra 

gyúrnak az elvtársak. Utóbb kiderült, vasárnap estefelé megtudhattuk, 

a hiba a T-Com közvetítõvonalában volt. Elõtte levõ nap 

még minden klappolt, vasárnapra valahogy mégis sikerült elromlania 

annak a fránya közvetítõ vonalnak. Na mindegy. 

Délután 14 órakor aztán szembesülünk végre a valósággal, a tér, 

akárcsak négy esztendõvel ezelõtt, ismét megtelt. A hatás ugyan 

már nem olyan elementáris, mint elõször volt, láttunk már ilyent, 

nem hat az újdonság erejével, mégis felemelõ, ahogy a „híres” emberek, 

az ismert személyiségek, közéleti és politikai szereplõk a színpadra 

sorjáznak, nevüket, arcukat adva az ügy mellé. Ki-ki egy vagy 

néhány mondatos hitvallását is megosztja velünk. 

Déja vu. Ezt mintha már láttam volna egyszer. Akkor sokan voltunk, 

tán még többen, mint most, de nem voltunk elegen. Most talán 

másként lesz. 

Déja vu. Ezt mintha már láttam volna egyszer. Hiteles emberek 

sokasága, akik már letettek valamit a köz asztalára, akik életükkel, 

pályájukkal, teljesítményükkel kivívták mindannyiunk tiszteletét, 

szeretetét és elismerését, odaállnak egy ügy mellé, nevüket, arcukat 

merik adni egy ügyhöz, ki mernek állni valami mellett, amirõl úgy 

érzik fontos, és amirõl úgy érzik, beszélni kell, fel kell hívni rá az em- 

141

erek, a többi polgár, honfitársaik figyelmét is. Még akkor is felvállalják, 

hogy odaálljanak az ügy mellé, ha ebbõl késõbb ne adj’ Isten 

kellemetlenségük is származhat. 

Akkor – a kettõs állampolgárságról szóló népszavazásnál is – közéleti 

szereplõk (színészek, sportolók, mûvészek, még baloldali politikusok 

is – Csintalan Sándor, Pozsgay Imre, Németh Miklós) álltak 

ki az ügy mellett, méghozzá számosan. Olyanok is arcukat, nevüket 

adták az IGEN-nek, akik eddig tartózkodtak attól, hogy politikai 

ügyekben a széles nyilvánosság elé álljanak. Mellettük még az összes 

határon túli magyar szervezet is egy emberként állt sorompóba, félretéve 

az egymás iránti ellentéteket. A nemzeti ügyért való összefogás 

talán legszebb példája volt, ahogyan a két örök rivális, a Fradi és 

az Újpest kezet nyújtott egymásnak és mindkét klub arra bíztatta 

szurkolóit, hogy IGEN-nel szavazzanak. 

És ez sem volt elég. 

A NEM-hez senki nem adta az arcát. Csak Gyurcsány Feri, meg a 

Hiller Pista. Meg a lakájok hada, de hát õnékik ugye hivatalból ez 

volt a kötelességük. Ennek ellenére ez is elégnek bizonyult ahhoz, 

hogy tönkretegyék a nemzet spirituális újraegyesítését. Az alapjáraton 

tartott vegetációs létezés biztonságát fenyegetõ garasoskodó 

riogatás hatott. 

Ma nem huszonhárommillió románnal, hanem két-három robbangató 

szlovákkal fenyegetõznek. 

Akkor jött egy hórihorgas ripacs, az egykori KISZ-führer, aki mára 

egészen a beszari mûminiszterelnökségig vitte, és aszonta: NEM! 

És ez elég volt. 

Ma ugyanõ, a köztársaság (önként) felkent védelmezõje riogat, 

fenyeget minket bombával a múltbafordulás révetegségével, miközben 

nem veszi észre, hogy személyében õ maga és egykori ideológiai 

elõdei testesítik meg az alattomosan visszalopakodó átkos múltat. 

Ilyen buták lennénk mi magyarok, hogy mindezt nem vesszük észre? 

Vagy mégsem? Lehet, hogy a magyar nép akkor – és négy esztendõvel 

142

ezelõtt is – helyesen döntött, csak szorgos kezek egy tizenhét lépéses algoritmuson 

keresztül megmanipulálva megváltoztatták a végeredményt? 

Mert ugye a kedves Olvasó szerint is rendkívül életszerûtlen, 

hogy mintegy nyolcezernyi honfitásunk (állítólag õk mindannyian levéltárosok 

vagy múzeológusok lennének) akik itt élnek közöttünk és 

megrögzött szavazólap-gyûjtõk, õk tehették zsebre a négy évvel ezelõtti 

országos erõfelmérõn a lapokat, mer’ hogy kis hazánkban, mintegy 

8.000, igen, tessenek megkapaszkodni a székük karfájában, nyolcezer 

szavazókörben találtak üres borítékot a szavazóurnában, amikor a voksokat 

összeszámolták. 

Idén nem jönnek EBESZ-megfigyelõk! (Nem mintha sokat érnének, 

lásd 2002!) 

Idén sem rendez egyik nagy közvélemény-kutató cég sem 

exit-poll vizsgálatot, amely jól körvonalazhatóan megmutathatná a 

valódi választási eredményt, de legalábbis jó közelítéssel szolgálhatna 

a választók valódi akaratának megismeréséhez. 

Nem ül össze a parlament rendkívüli ülésre, hogy a láncszavazás 

miatt módosítsák a választójogi törvényt és elhagyják a tömeges csalásokra 

lehetõséget adó boríték használatát. 

Nem módosítják vagy törlik el a belügyminiszter-asszony által 

még tavaly hozott, és tömeges választók átcsoportosítására lehetõséget 

nyújtó rendelkezést. 

Ezúttal a posztkommunista utódpárt óvatosabb duhaj lesz, mint 

négy évvel ezelõtt, idén magánlakásokban bonyolítják majd a láncszavazási 

procedúrát, hogy még nehezebb legyen lefülelni õket Bár, 

ahogyan azt Mark Burnett mondotta egy helyütt: „Nincs jobb, mint 

túl nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát”. 

Hogy kormányváltó hangulat van-e, azt ki-ki döntse el maga. 

Mindenesetre a külföldön szavazó honfitársaink magas részvételi 

aránya – mintegy 80% körüli – bizakodásra ad okot. 

Ed Perratore szerint: „Aki nem hisz az örökkévalóságban, kérdezzen 

meg egy ellenzéki politikust, mennyi idõ van hátra a választásokig”.Ésbi- 

143

zony a magunk mögött hagyott négy esztendõ átkozottul hosszú 

négy év volt. A lebukott titokszolgával, a modernkori demokráciában 

példátlan kormányfõ buktatással, és a példátlan önjáró, a nép 

megkérdezése nélküli továbbmenetellel, a multimilliárdos pozõrrel. 

Átkozottul hosszú volt ez a négy esztendõ, de már tavaszodik. Újjáéled 

a természet, s vele újjáélednek a reményeink is. Egészen addig élnek, 

amíg megint el nem csalják õket. 

Most jött el az idõ! 

KÉSZÜLJETEK! 



144

DÉJA VU 2. 

TÉVÉORSZÁG LAKÓI VOKSOLTAK 

– avagy MDF: születõben a második SZDSZ? – 

Elõször jól indul a dolog, aztán a nagyvárosok, és Butapest adatainak 

feldolgozásával kezdetét veszi a szörnyû vég. 

Déja vu. Ezt mintha már láttam volna egyszer. Ezt mintha már átéltem 

volna egyszer. Ráadásul, hogy még cifrább legyen a dolog, a regnáló 

kormánykoalíció pártjai, ha csekély mértékben is, de növelni tudták 

szavazataik számát a négy esztendõvel ezelõtti voksoláshoz képest. 

Ez életszerûtlen. 

Egy ilyen négy év után, amelyben félidõnél gyakorlatilag megbuktak, 

mint Rottenbiller. Egy olyan négy év után, amelyben hazánkat 

tökig eladósították, erkölcsileg, morálisan a végletekig lezüllesztették, 

a társadalmat atomizálták. 

Tévéország letette voksát az egykori ifjúkommunistákkal felturbózott 

állampárti múlt kapitalista csökevénye, a magánszocializmus 

mellett. 

Hogy is mondja Széchenyi? 

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminõt érdemel. Ha valami 

oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes 

nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb 

a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan 

megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a 

hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy mûveletlen.” 

145

Magyarország ismét rácáfolt a közvélemény-kutatókra, ismét bebizonyította, 

hogy az élet a legnagyobb rendezõ. Úgy tûnik, a térségben 

egyedüliként – de legalábbis az Unió tagállamai közül egészen 

biztosan – csak mi vagyunk olyan ostobák, hogy eltûrjük a posztkommunista 

„elittõl” hogy az átkos múltat egyfajta letehetetlen koloncként 

tovább cipeltessék velünk. Az egykori PB-, KB-tagok és 

KISZ-aparatcsikok másfél évtozeddel a módszerváltás után még 

mindig itt vannak a hatalomban, befészkelték magukat, beágyazódtak, 

a gazdasági életben hatalmas vagyonokra és hálózatra tettek 

szert, onnan õket most már kirobbantani sem lehet. 

Huth Gergely, a Magyar Nemzet újságírója volt az egyetlen, aki 

kimondta a lényeget, s akinek külön is hálás vagyok azért, hogy ezt a 

média nyilvánossága elõtt tette meg. Azért nem azt írom, hogy a média 

nagy nyilvánossága elõtt, mert Huth Gergely a Hír Televízióban 

mondta el a választással kapcsolatos gondolatait, és ahogyan azt a 

voksolás eredménye mutatta, a Hír Televízió a jelek szerint nem örvend 

nagy nyilvánosságnak, legalábbis nem a kellõ nagyságúnak, de 

persze az is elõfordulhat, hogy Tévéország lakóinak többsége nem 

ezt a csatornát tünteti ki figyelmével. 

Huth Gergely azt mondta dühöt érzett, én inkább csalódottságot, 

kiábrándultságot. De az, ami ezeket az érzéseket kiváltotta belõlünk, 

közös. Ahogyan azt a publicista megfogalmazta, a választás 

eredménye rá kellett, hogy ébresszen mindenkit, a kommunista hatalommal 

nem lehet tárgyalásos úton megegyezni a hatalom átadásáról. 

És milyen igaz! Nem tehetek róla, de nekem megint csak 

eszembe jutott, hogy nagyon úgy tûnik, egy nép nem spórolhatja 

meg a forradalmait. Érdekes kérdés, hogy mi lesz idén, az ötvenedik 

évfordulón, amikor majd a pozõr ripacs tartja meg az ünnepi beszédet? 

De eszembe jutott egy másik gondolat bölcsessége is, az idõ, és a 

választási eredmények ezt látszanak igazolni. Ezt a gondolatot 

Ronald Reagan, egykori amerikai elnök mondotta, és így hangzik: 

„Kommunistákkal csak erõbõl!” 

146

Egy ilyen négy esztendõ után, amely már nem csak kiált, hanem 

ordít a változás szükségességéért, nem hogy nem buknak meg, hanem 

még növelik is a szavazataik számát! 

Hát milyen ország ez? Milyen nép, milyen társadalom él Itt? 

Ez életszerûtlen! 

Egy ilyen négy esztendõ után, ahol félidõben gyakorlatilag megbukik 

a kormányfõ, s vele együtt a kormány! Ahol tökig eladósítják 

az országot! Ahol eladnak mindent, ami csak eladható! Nem számít! 

Itt ez sem számít! Itt, ebben a következmények nélküli országban ezt 

is lehet! Amíg érkezik a segély és megy a mûsor a kereskedelmi tévében, 

addig minden oké. Az etap végére már az is elég, ha kiültetik 

Horn Gyulát – a felvétel tanúsága szerint valószínûleg nem volt színjózan, 

ehhez azt hiszem kétség nem férhet –, s az egykori karhatalmistából 

egészen a miniszterelnökségig vivõ egykori kis-nagy ember 

kissé akadozva ugyan, de elszórakoztatja a jó népet a miniszterelnökök 

feleségét elletõ Szanyi Tibor társaságában. Igaz, Horn Szanyinál 

is kiveri a biztosítékot, az se köpni, se nyelni nem tud, csak annyi jön 

ki belõle, hogy megkérdezze Gyulát, „Hogy is mondtuk ezt?” (figyeljék 

a királyi többest!), de itt ez is elég. 

Azt hiszem nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, ebben 

a következmények nélküli országban a média az úr. Érdekes módon 

a minden eddigit rekordot megdöntõ államháztartási hiányt a 

kereskedelmi csatornákon elfelejtik bemondani. Van ez így. Ebben 

az országban ezt is lehet. 

De az is igaz – a médiától függetlenül –, a magyar társadalom ismét 

kiállított magáról egyfajta sajátos bizonyítványt. Mert azon bizonnyal el 

lehetne és el is kellene gondolkodnia mindenkinek, hogy milyen az a 

nép, ahol egy ilyen kormányzati ciklus után nem zavarják el, nem rúgják 

ki páros lábbal ezeket a kontárokat úgy, hogy még a lábuk se éri a 

földet? A nemzetet a végletekig eladósító, a jövõjét elõre felélõ kormányt 

és annak fejét, a ripacskodó pozõrt, aki belegyalogolt az emberek 

lelkivilágába, morálisan lezüllesztett egy egész országot. Nem. Õk 

147

maradhatnak, kicsikével még többen is szeretnék, hogy õk maradjanak. 

Ezek a szavazók vajon hol éltek az elmúlt négy évben? Õk ugyan 

fizikailag, testi valójukban – ahogyan azt az egyik szocialista rendezvényen 

a cigánynóta énekesnõtõl hallhattuk – a Magyar Népköztársaság 

területén éltek az elmúlt négy esztendõben is, de szellemileg (ha náluk 

egyáltalán lehet ilyenrõl beszélni) Tévéországban léteztek, a szerzõdéseiket 

idõ elõtt meghosszabbíttató kereskedelmi csatornák bûvkörében. 

Gondolom a Heti hetes is – ne felejtsük el mit mondott 

Farkasházy Tivadar: „a humor ellenzéki mûfaj!” – újabb négy esztendõre 

bebiztosította magát, hogy az RTL képernyõjén jó ellenzéki módjára 

bírálja és leszarozza az ellenzéki Fideszt és Orbán Viktort, a kis mini 

diktátort, akit közel másfél évtizedes erõfeszítések ellenére sem tudnak 

kiebrudalni a magyar politikai közéletbõl a komcsik. 

A kétfõs miniszterelnök-jelölti vita után naivul azt hittem, hogy 

Fletó a defektes retorikai úthenger szerepének eljátszásával végleg 

elkaszálta magát is és pártját is. Tévedtem. Tévedtem, mert megfeledkeztem 

Tévéország lakóiról, akik mindennél jobban kedvelik a 

showt. Mint a Mátrix címû filmben, amikor egy virtuális valóságot 

húznak az ember szemére, és az egyén nem is akarja tudni a rideg 

valóságot, valósággal menekül elõle. 

Gondolom, majd számosan próbálják magyarázni a rettenetet, 

lánszavazás, vándorszavazók stb. Az elsõ fordulóra mintegy 60 ezren, 

a másodikra 45 ezren jelentették be, hogy máshol kívánnak szavazni. 

Százezer ember, egy városnyi tömeg mozog az országban a szavazás 

napján. Kísértetiesen emlékeztet ez minket, nemzeti polgári 

érzelmû embereket egy másik rég volt voksolásra. Mindenki azt 

gondol, amit akar. 

Az igazán elgondolkodtató és megdöbbentõ az, hogy ismét ilyen 

szoros volt a befutó. Az elmúlt négy esztendõ önmagában minõsíti a 

jelenleg még regnáló kormánykoalíciót. Hazánkban így. 

Persze most feltehetjük a kérdést, minek kell még történnie ahhoz, 

hogy megbukjanak? Mi lehet az oka annak, hogy a magunk mö- 

148

gött hagyott átkozottul hosszú és szörnyû négy esztendõ után nemhogy 

nem csökkent, hanem még nõtt is a népszerûségük, a támogatottságuk? 

Varga Domokos Györggyel, a Gondola publicistájával kell, hoyg 

egyetértsek, aki szerint Maya, a hivatásos prostituált válaszol meg 

nekünk erre a kérdésre Pesty László „Egy hiteles ember” címû filmjében, 

aki ekképpen mondja ki az igazságot, amikor arra a kérdésre válaszol, 

miért Gyurcsány a szimpatikusabb: „Hihetõbben hazudik.” És 

ami talán még ennél is lényegesebb, érthetõvé teszi számunkra a valódi 

okot, Kádár népének a végtelen tunya szervilizmusára és beletörõdésére, 

azzal akkor szembesülünk, amikor a riporter megkérdezi 

az örömlánytól: 

– Ha most kiderülne, hogy súlyos bûncselekményt követett el a 

múltban, akkor megváltozna a véleményed? 

– Nem. Nem. Nem változna meg a véleményem. 

Ehhez nincs mit hozzáfûzni. Ehhez nem lehet mit hozzáfûzni. És 

egyelõre még õk vannak többen. Õk, tévéország lakói, akiknél nem 

számít semmi és senki, csak az, hogy tele legyen a has, és menjen a 

mûsor. Haspárti Magyarország, a bután kiskorú nép. A szájtáti 

bálványimádok kora ez. 

A meccsnek azonban még nincs vége. A második félidõ még csak 

most kezdõdik. Elvileg még minden megtörténhet. 

Azt szokták mondani, hogy a jó Isten azokat teszi próbára, akiket 

igazán szeret. Nos, lehet, hogy a Mindenható azt a sorsot szánta ennek 

a kis országnak és a népének, hogy végig kelljen mennie még 

egyszer a totális államcsõd felé vezetõ rögös úton, ha már nem tetszett 

forradalmat csinálni annak idején, hogy egyszer s mindenkorra 

mindenki számára világossá váljon, a kommunisták csak ehhez értenek. 

Romlásba taszítani egy országot gazdaságilag, lezülleszteni egy 

149

népet morálisan és erkölcsileg. Csak a vég küszöbén értjük majd 

meg, hogy mi is a tét valójában. 

Mindeközben szemtanúi lehetünk az új, a második SZDSZ megszületésének, 

bár amikor ezt a cikket pötyögöm, még nagyon úgy néz 

ki, hogy nem lesz együttmûködés a polgári oldal pártjai között. Kétszáz 

kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátás 

nyílik az eseményhorizontra, innen most úgy tûnik, megszületõ 

félben van a második, az új SZDSZ, csak a neve más – MDF –, de a 

zsarolási potenciálja talán még nagyobb lesz, mind az eredetinek. 

A Fidesz és Orbán Viktor most meg kell egye a saját fõztjét, a 

megbukott „Egy a tábor, egy a zászló!” elvet. Pokorni Zoltán alelnök 

úr ugyan nem követte meg a MIÉP szavazótáborát 2002-es kijelentése 

miatt, de most kéri, segítsenek szavazataikkal a nemzeti radikálisok, 

különben vége mindennek. Érdekes egy ország ez, nem igaz? 

Még nem tudjuk, mi lesz a választások végkimenetele, még minden 

elõfordulhat. Elméletileg. 

Azok, akik még állva maradtak, harcoljanak tovább, még semmi 

nincs elveszve. 



150

A BETONFALON TÚL 

– avagy Jó étvágyat! Mindenki egye meg a maga fõztjét! – 

2006. április 13-án, a választások két fordulója között Tévéország 

egyik legnagyobb példányszámú bulvár napilapjának internetes kiadásában 

ez a hír állt a vezetõ helyen: 

Indián: Szexgolyóm van, csajok! 

Budapest – Indiánnak (38), a ValóVilág 3 vademberének bármit megér, 

ha a nõket a fellegekbe repítheti az ágyban. Tegnap fájdalmas mûtéten 

esett át, a második szexgolyót ültették be a péniszébe, ám még négy hasonló 

operációra készül. A Blikk stábja is ott volt a nem mindennapi beavatkozáson. 

– Egy kicsit sem félek. Egyszer élünk, ezért mindent ki kell próbálni! 

– kezdte Indián, aki hozzátette, hogy eddig sem voltak gondjai az 

ágyban. –A kíváncsiság hajtott. Egy barátomtól hallottam, hogy óriási 

hatással van a nõkre a mágikus gyöngy. Az õ péniszében már 

nyolc ilyen implantátum van. Az enyémbe két hete operálták be az 

elsõ, nyolc milliméter átmérõjû golyót. Tíz napig kímélnem kellett a 

szerszámom, de az utóbbi négy napban teszteltem, és bátran mondhatom, 

bevált. Még négy operációt tervezek, férfiúi büszkeségem úgy 

fog kinézni, mint egy kukoricacsõ! 

Frabato, a mágus adta át a volt valóságshow-szereplõnek a különleges 

woodoo szertartással felturbózott golyócskát. 

151

– Az indián kultúrában is megtalálható a szexuális képességeket serkentõ 

vallási szertartás, és a nemi szervekbe már õsidõk óta helyeznek 

testékszereket - mondta Frabato. 

A beavatkozást végzõ férfi, Pöti (32) kérésünkre elmagyarázta az 

operáció menetét. 

– Az implantátumot sterilizáltam, csakúgy, mint a mûtéthez szükséges 

szikét. A nemi szerv közepe táján kis metszést ejtettem, behelyeztem 

a golyócskát, majd nyomókötéssel rögzítettem. Az egész mindössze 

húsz percet vett igénybe – mesélte Pöti. 

Scherer Zsuzsa 

A Blikk internetes weboldalán csak ezt követõen, a második rubrikában 

látható és olvasható a hír: Orbán kész háttérbe vonulni. 

Azt hiszem ez önmagáért beszél. 

Tévéország szavazott. 

Persze erre most azt is mondhatnám, hiszen én nem vagyok politikus, 

aki minden más mondatot kimondhat, csak éppen ezt az egyet 

nem, hogy buta a nép! 

De nem mondom. Nép csak egy van, és azt bizony nem lehet lecserélni. 

Az egész dologban legfeljebb az a legsajnálatosabb, hogy a 

nép nem akar nemzetté válni. Azt hiszem demokráciából, van még 

mit tanulnunk. 

Nézem a beszélgetést Hegedûs Zsuzsával, a Franciaországban élõ 

kettõsállampolgár szociológussal, aki arról beszél, hogy micsoda 

nagyszerû dolog volt, amikor a francia nemzet – nem lakosság, vagy 

nép! – kinyilvánította, hogy nem lehet döntéseket hozni a feje felett 

az õ megkérdezésük nélkül. Hát igen, néhány száz év fórral 

rendelkeznek velünk szemben. De mi van nálunk? 

Nálunk az van, hogy mindenkinek meg kell ennie a maga fõztjét. 

152

A választások fekete lova, a Magyar Demokrata Fórum, az újabban 

csak magyar Vasladyként emlegetett Dávid Ibolyával az élen, 

teljesítette elsõdleges célját, nem esett ki az ország házából, vagy 

ahogyan õk mondják, átmentek a betonfalon. 

Bulldózerpolitika a Nyugodt Erõ jegyében. 

S a folytatás sem különb. A szerencsecsillag váratlan felragyogása 

következtében az elnök-asszony hamar megtanulta az új szerepet, a 

kulisszák mögül pillanatok alatt elõbújt az új, a 2. SZDSZ, legalábbis, 

ami a zsarolási potenciált illeti, mert abban kétségkívül túltesznek 

az eredetin is. 

Most, amikor ezt a cikket pötyögöm, még a két forduló között vagyunk, 

nem tudni hogyan végzõdik majd a mérkõzés. Mindenesetre 

az jelzésértékû, ahogyan a Fórum állva maradt képviselõjelöltjei sorra 

rendre farolnak ki a kalapos hölgy mögül, presztízsveszteséget 

okozva a karizmatikus pártvezetõ imídzsét sugározni próbáló pártvezetõnek. 

Egy ilyen karakán vezetõvel, akinek nyíltan ellentmond a 

tagság meg a képviselõjelöltjeik nagy része, nem tudom, hogyan lehet 

majd felépíteni egy erõs konzervatív középpártot. Persze az is 

könnyen lehet, hogy az elnök-asszony tud valamit, amit én nem. 

Elvégre a nõk mindig tudnak meglepetést okozni. Lásd a fenti példa. 

Idézet a magyar Vasladytõl: 

„Dávid Ibolya azt javasolta a Fidesznek, hogy csinálja végig a kampányt, 

s a választások második fordulójának éjszakáján meglátják, 

szükséges-e az együttmûködés. 

„Dolgozza végig a Fidesz a kampányt, vállalja a felelõsséget a tetteiért, 

ne bennünket gyõzködjön. A választópolgárokat kell meggyõzni, 

és ha meg tudják fordítani a választás eredményét, adott lesz vasárnap 

éjszakán egy helyzet arra, hogy szükség van-e egyfajta lehetséges 

együttmûködésre, vagy nem” – mondta a pártelnök. 

153

Kicsi az esély a választási eredmény megfordítására, és a Fidesz 

bûnbakot akar csinálni az MDF-bõl - közölte Dávid Ibolya. Hozzátette: 

Orbán nem fogadta el az MDF ajánlatát, amelyet a levélben 

megfogalmaztuk, helyette kijelölt egy embert, aki majd „összegereblyézi“ 

az értékeket, ez komolytalan.” 

Hát, azt hiszem ez is önmagáért beszél. 

De még fel sem ocsúdtunk, amikor rákontráz az SZDSZ: 

„Fontos visszajelzés lehet mindannyiunk számára, hogy Európa inkább 

a koalíció mellett van“ – szögezte le Eörsi, a szocialista-liberális 

kormánykoalíció sikerére utalva.” 

De nézzünk egy másik idézetet a 168 Óra MDF-fel foglalkozó cikkébõl: 

„Az elnök asszony amúgy ragyog, fõleg ahhoz a megpróbáltatáshoz 

képest, hogy – mint hírül adja – pártjával átment a betonfalon. 

Hosszú idõ óta elõször látni arcán felhõtlen mosolyt, küzd a könnyeivel, 

és nehezen hiszi a sikert. Munkatársa említi, ’98 óta várja, hogy 

Orbán padlóra kerüljön, és õ a mennybe. Négy éve nem volt mit 

tenni, Lezsákék revolverezték: közös lista, vagy pártszakadás. A 

lakiteleki sátorverõ aztán távozni kényszerült, s ment vele az egész 

legényegylet, Ibolya meg maradt maroknyi hívével a vártán.” 

Dávid Ibolya valóban végig karakánul képviselte az álláspontját. 

De biztos, hogy most is ez a célravezetõ? Én még gyermekkoromból 

emlékszem arra a mondásra, hogy „okos enged, szamár szenved!” 

Mert ha most veszít a polgári, nemzeti oldal, és az egy tábor, meg a 

többiek egy emberként ujjal mutogatnak majd rá, hogy miattad 

vesztettünk – még akkor is ha mindannyian tudjuk, hogy ebben bizony 

Viktor király és a Szövetség is benne van vastagon – ugyan kivel 

fog õ egy erõs középpártot felépíteni 2010-re, amikor a mellékelt 

ábra szerint képtelen az összefogásra? 

154

Mindenki megeheti, amit fõzött! 

Talán a posztkommunista álliberális koalíciónak van a legkönnyebb 

dolga. Ha gyõznek, ott folytathatják, ahol abba se hagyták. 

Szemrebbenés nélkül megy majd tovább a felelõtlen urizálás tekintetében 

még Móricz dzsentrivilágát is megalázóba leküldõ pénzszórás 

és eladósítás. Ha pedig elérkezünk majd ahhoz a ponthoz, 

ahol elkerülhetetlenné válik az államcsõd hivatalos bejelentése, nos 

akkor az történik, ami ilyenkor szokásos a kommunisták esetében – 

leszámítva az egy szem szerencsétlen Németh Miklóst, aki egyedüliként 

el merte mondani az igazságot –, angolosan távoznak, minket 

meg itt hagynak majd, mint eb a Szaharát. 

De rotyog már a kondér a mûanyagellenzék számára is! Megfõzték 

a feketelevest és a nyurga ripacs, elmaradhatatlan oldalnehezékével, 

a száz kiló marhahús epithteon ornansszal felruházott Miska 

Kancsóval az oldalán most gõzerõvel azon munkálkodik, hogy a narancsos 

bukta után – fojtásként – le is nyomja azt a torkukon. 

Ugyanakkor a politikai korrektség kedvéért mondjuk el azt is, 

hogy szart sem ér ez a puhány ellenzéki Góliát-párt. Szavalhat nekünk 

itt arról Schmitt Pál, hogy az elmúlt ciklusban minden választást 

megnyertek, csak úgy tûnik, éppen a legfontosabbat fogják elveszteni, 

a finisre fogyott el ismét a szusz belõlük. A „keményen dolgoztunk 

négy éven át” szöveg pedig lehet, hogy igaz, csak úgy tûnik, 

a narancsos párt vezérkarában arról az apróságról feledkeztek meg, 

hogy sokat dolgozni a barom is tud, na de okosan dolgozni, arra bizony 

már kevesen képesek. A Fidesz a jelek szerint nem volt képes. 

Sokat dolgoztak, ez bizony igaz, el is fáradtak a végére, ez is igaz, oszt 

még sincs látszatja! Ez is igaz. 

Egy ilyen pocsék kormányzati ciklus után, az államcsõd szélén lavírozó 

országban nem tudnak gyõzni! Nem tudnak markáns 

15–20% különbséget produkálni a javukra, ami a jelen helyzetet ismerve, 

minimum életszerû és logikus lenne. Sõt! Még az országot 

csõdbe vivõk növelik, ha csekély mértékben is a támogatottságukat! 

155

Erre nem nagyon tud mást mondani az ember, mint hogy megbuktak, 

mint Rottenbiller. Ezt a szájtáti bálványimádóknak mondom 

kijózanodásképpen. 

És tessék elfelejteni a láncszavazást, a vándorszavazók százezreit, 

nem 1–2%-on kellene múlnia ennek a választásnak egy ilyen szörnyû 

négy esztendõ után! Azt hiszem ennek a mondatnak az igazságtartalmát 

mindenki belátja. 

A törpeminoritás elsõ embere nagy nyilvánosság elõtt mond köszönetet 

az utódpárt átszavazóinak, még a Fidesz elnöke is arról beszél televíziós 

interjújában, hogy bizony a koalíció kioktat bennünket együttmûködésbõl. 

Ütik-vágják egymást, anyáznak, de amikor szarban a 

haza, azonnal kõkeményen összezárnak, mint a vasbeton, vagy a monolit. 

Ez az, amit mi nem tudunk. Vagy nem akarunk tudni? 

Pedig, ha visszaemlékszünk Hiller Steve szavaira, amiket a köztársasági 

elnök megválasztása körüli ramazuri kapcsán a koalíciós 

társuk viselkedésérõl mondott, azt hinnénk, képtelenség, hogy ezek 

ketten együtt tudjanak kormányozni, és mégis: 

156 

„Azt gondoltam, hogy egy 5 százalékos pártot meg lehet arról gyõzni, 

ahogy mi gondolkodunk, akik sokszorosan nagyobb párt vagyunk. 

Azt gondoltam, hogy az érdekli õket, hogy az 5 százalékos támogatás 

azt is jelenti, hogy 95 százalék nem õket támogatja. De, barátaim, 

be kell látnom – és ezt együtt kell elhinnünk, én már az elmúlt 

napokban sokat-sokat gyötrõdve ezen, túl vagyok rajta –, nem érdekli 

õket. Nem az érdekli õket, hogy 95 százalék nem támogatja 

õket, hanem mindent csak azért és kizárólag azért tesznek, hogy az 5 

százalékos támogatást megtartsák és megõrizzék. 

Ebben a partneri viszonyban nem a szolidaritás, hanem az érdek szó 

a meghatározó. És abban a tárgyalásban, amit lefolytattam velük,

lefolytattunk velük, láttam, hogy nem a koalíciós szolidaritás, hanem 

a maguk által racionálisnak vélt, racionálisnak tudott érdek a 

meghatározó.” 

(Forrás: MSZP.hu szerkesztett változat) 

És kapcsoljuk be a tévét. Mit látunk? Puszipajtások, Francisco Miska 

Kancsóval kéz a kézben kampányol, összeölelkezve együtt járják 

az országot! Nincs az, hogy huszár üti futót és közben rosál! Nem! 

Együtt mosolyognak (vagy vicsorognak?) bele a kamerákba, miközben 

közösen segítik fel a színpadra az ötéves Kovács Pistikét. 

Telitalálat! Ez kell a körülbelül ötéves Kovács Pistike értelmi 

színvonalán álló Tévéország lakóinak. A show jár nekik. És meg is 

kapják. Jól is szórakoznak rajta. Azon már kevésbé, hogy az egykori 

rendõrattakok helyszínén, a Batthyány örökmécsesnél rendezett 

MSZP-nagygyûlésen az egyik környezõ ház tetejérõl egy velük kevésbé 

szimpatizáló fiatalember a meztelen hátsóját, valamint a 

Megyó által ismét a figyelem középpontjába állított egyezményes jelet 

mutatja nekik. Darab ideig el is tart, amíg a szolgálatok leszedi a 

háztetõrõl az illetõt. 

Hiába no, a terroristaveszély hipp-hopp, köd elõttem, köd utánam, 

csak úgy, az egyik pillanatról a másikra elillant, mintha soha 

nem is lett volna. 

Emlékeznek még Schneider úrra és az õ axiómájára? A filmben 

Kabos Gyula és Gózon Gyula híres párosának kitûnõ játékán szórakozhattunk, 

még most is a fülünkben cseng az azóta már klasszikussá 

vált mondat: „Nagyságos asszonyom, tegnap este Schneider úrral mi 

minden körülmények között az Operában voltunk!” 

A politikai élet Schneider úrja a Szadesz, amely párt minden körülmények 

között bekerül a Parlamentbe. Most is, mint négy esztendõvel 

ezelõtt, a fõváros eldöntött mindent. Rusztikusan, Pest lenyomta 

Vidék-Magyarországot. 

157

Részlet a 168 Órának, a választás napján az MSZP fõhadiszállásán 

uralkodó hangulatról készült cikkébõl: 

„Hát ez az. Ami a szavazólapokat illeti, azok még két órán át, zizegnek-hullanak 

a barna kartondobozokba, miközben a bejárat elõtti, elkerített 

térben piros inges ifjúszocik söröznek a fényben, és dübörög a Led 

Zeppelin. Hol vannak már a Horn-idõk könnyezõ pártnagymamái, 

esztékábottal csápoló veteránjai? Ezek fiatalodtak, a Fidesz öregedett. 

Kiss Péter kancelláriaminiszter jõ, leül egy kis „sajtóterápiára”. 

– A falvak – jegyzi meg valaki – kora délután óta csöndesek. 

– A nagyvárosokban áramlik a nép. 

– Azt hiszem, rendben is van – mondja Kiss. – Megleszünk. Budapest 

beviszi a koalíciót.” 

Ebben az egy mondatban minden benne van. Tévéország vízfeje 

ezúttal is el- és ledöntött mindent. Az abnormálisan hatalmasra duzzadt 

európai világváros megint lenyomta a vidéket. Megint azok 

döntöttek a jövõrõl, a sorsunkról, akik zömében ki sem teszik a lábukat 

székes fõvárosunkból, mert ami a Butapest táblán kívül van, az 

nem is létezik, az õket egyszerûen nem is érdekli. 

Természetesen eszem ágában sincs semmiféle urbánus-népi ellentétet 

felszítani, de hát a számok és azok alakulása önmagukért beszél. 

Emellett ma már jól megfigyelhetõ, hogy igenis létezik egyfajta totális 

közömbösség, közöny a fõvárosiak tekintélyes részében a vidék Magyarországa 

felé. Félreértés ne essék, nem mindenkiben, távol álljon tõlem, 

hogy általánosítsak, de bizony kétszáz kilométerre a Gerbeaud 

Cukrászda kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra. 

De aki nem ért velem egyet, az cáfoljon meg! 

158

Ugyanakkor vak az, aki nem látja, hogy a legfõbb cél most már – lásd 

Duray Miklós kijelentését Dzurinda és Gyurcsány közös Orbán-utálatáról 

– Orbán Viktor félreállítása, kiiktatása a magyar politikai közéletbõl. 

Miért is? Hát azért, mert nem illik bele a képbe. Mert õ az az ember, 

aki nagy tömegeket képes maga mögé állítani, és hát valljuk meg 

õszintén, nem a neoliberális politika jelszavaival. Nézzük meg, hogyan 

vall errõl õ, a Hír Televíziónak adott interjújában: 

„Szerintem ezt mindenki látja ebben az országban, hogy útban vagyok. 

Útban vagyok az MSZP-nek, útban vagyok az SZDSZ-nek, 

útban vagyok az MDF-nek is. Az is világos… és a mögöttük álló 

pénzügyi, nagytõkés köröknek is útjában vagyok. Ez az igazság. Én 

plebejus miniszterelnök voltam, egy plebejus érzelmû pártot vezetek, 

és elkötelezett vagyok a választók iránt. Semmilyen más szempont 

nem befolyásol, sem pénzügyiek, sem nemzetköziek, sem politikusi 

lobbiérdekek, ezért sok embernek vagyok az útjában.” 

Asszem ez is önmagáért beszél. 

No, de Kuncze már be is jelentette, hogy Orbánnak ki kell vonulnia 

a magyar politika élvonalából. Megmondom õszintén, én ezt 

nem értem. Ugyan, homályosítson föl már valaki, mi köze is van a 

Szadesz elnökének ahhoz, hogy ki a Fidesz elnöke? Önök értik ezt? 

Mert én nem. 

Hacsak nem arról van szó, mint annak idején az NDK több-párt 

rendszerben, ahol az ellenzéket is õk maguk, a kommunisták alkották. 

Úgy tûnik, most már az ellenzék is õk akarnak lenni – igaz, gyakorolták 

is szorgalmasan elannyira, hogy négy évig semmi mást nem 

láttunk tõlük, mint az ellenzék ellenzékének szerepét –, vagy legalábbis 

õk akarják megmondani, kijelölni, hogy ki legyen az. 

De itt van már az elmaradhatatlan „tanár úr”, a nyegle stílusú 

kultúrbunkó Havas Henrik is, aki a választások elsõ fordulója után 

arról áradozik a TV2-n reggelente a Mokkában, hogy végre-valahá- 

159

a eljött az ideje egy normális jobboldal, és pláne, egy normális jobboldali 

média kialakulásának ideje! 

Mit jelent ez magyarul? Azt jelenti, hogy kuss! A jobbos médiát át 

kell formálni a szervilis, szolgalelkû balos ölebmédia mintájára, a 

restaurációt immáron totálissá téve legitimizálva ezzel az utódpártot, 

s ezzel a hatalomban maradt posztkommunistákat. Hiába no, 

Tévéország már csak ilyen, itt még a kapitalizmust is csak a kommunisták 

vezényletével és dirigálása mellett lehet felépíteni. Bocsánat, 

MEGCSINÁLNI! Mer mostan ez a trendi, vazzeg. 

A másik megmondó-ember, Lengyel László is arról beszél, hogy 

Európa alig várja, hogy végre itthon is megjelenjen végre egy normális 

jobboldali párt. Olyan, mint amilyen az MDF volt egykor. 

Mit is jelent mindez magyarra fordítva? Csak annyit, hogy Európa 

valóban várja egy, az Unióba elvtelen szervilitásával, szolgalelkûségével 

zökkenõmentesen belesimuló jobboldali párt megjelenését, 

hogy a gazdasági újgyarmatosítást oly problémamentesen levezénylõ 

komprádor elit számára megkönnyítse a további szabadrablás 

zavartalan lebonyolítását. Erre megy ki a játék. 

Jó étvágyat! Ki-ki egye meg a saját fõztjét! A Fidesz a darálós metélõst, 

az MDF pedig rágódjon csak tovább a róka fogta csuka 

5%-nyi maradékán a Becsali Csárdában. 

De vajon ehetünk-e majd jókat egy olyan országban, ahol a kisvállalkozások 

90%-a banki szempontból hitelképtelen. Igen, jól tetszettek olvasni, 

minden száz kisvállalkozásból kilencven banki szempontból hitelképtelen. 

Ez nem életszerû! Ez katasztrofális! Fõként akkor, ha a jelenleg 

regnáló koalíció a hitelekben látja a gazdaság megsegítésének a kulcsát. 

No, de hát hogyan segítsünk azoknak, akik nem tudják igénybe venni a 

segítségül szánt hiteleket, lévén hitelképtelennek minõsítik õket? Végül 

is a kormányzat hátradõlhet a luxuslimuzinok hátsó ülésén, õk a maguk 

részérõl mindent megtettek, itt vannak a frankó vállalkozói hitelek, fasza 

kondíciókkal, arról ugyebár nem õk tehetnek, hogy nem tõkeerõs a hazai 

kisvállalkozó, hogy ezeket igénybe is tudná venni? 

160

Tessék? Hogy aránytalanul sok lóvét adtak a multiknak a kis- és 

közepes vállalkozásokkal szemben? Ki mondja ezt?! A Fidesz mondja?! 

Ön mit mond? Nem így van! 

Õk csak sikeres Magyarország sikeres magyarjaival foglalkoznak, 

a többiek, a „futottak még” kategóriája nem érdekli õket. 

Talán furcsának tûnik, hogy pont én, aki szüntelenül az eladósodás 

ellen emelek szót, érvelek a hitelképesség mellett, no de hát a 

gazdaságélénkítés, a munkahelyteremtés, a beruházás érdekében, 

egyáltalán a gazdaság, mozgásban tartása érdekében szükség van hitelekre, 

ezt nem vitatja senki. Én a felelõtlen költekezés, a meggondolatlan 

eladósodás ellen vagyok, és a kettõ nem ugyanaz. Felelõtlen 

eladósodás az, ha valaki újabb hitelt vesz fel, hogy az elõzõ hitelt 

törleszteni tudja, vagy úgy vesz fel hitelt, hogy már akkor, amikor 

felveszi, tudja, hogy nem fogja tudni visszafizetni vagy kitermelni. 

De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig az össztûz alá vett 

Viktor királyhoz. 

Részlet az Index cikkébõl: 

„Orbán Viktor és pártja jövõjérõl ez idõ szerint még nem nagyon érdemes 

messzemenõ következtetéseket levonni. Egyelõre nem vehetjük 

száz százalékra, hogy nem lesz-e képes csoda/rémálom számba 

menõen megszerezni annyi mandátumot, hogy az MDF az úgynevezett 

mérleg úgynevezett nyelvének szerepébe kényszerüljön - kilencvenkilencre 

azért persze igen -, és azt végképp nem tudjuk, mennyire 

mélyen erjed majd az ellenzéki párt. Totális összeomlásra nem indokolt 

számítani. Az nyilván kevés, hogy Orbán hétfõn a Dísz téren 

azt mondta, fent vagy lent, így is, úgy is marad, de az is tény, 1994 

után, tizenkét évvel ezelõtt is elkönyvelték, ennek az embernek vége, 

képtelen lesz visszatérni. És tessék.” 

Az egészben az a legszomorúbb, hogy a miniszterelnök-jelöltségtõl 

visszalépõ, s ezzel minden bizonnyal államférfiúi nagyságról tanú- 

161

izonyságot tévõ pártelnök – menteni, ami még menthetõ –, nem 

látja be, hogy hibázott. Továbbra is ragaszkodik az „egy a tábor, egy a 

zászló”, láthatóan befuccsolt koncepcióhoz. A Hír Televíziónak 

adott interjújában a következõket mondja errõl: 

„Így sem adjuk föl, én harcolok, vezetem továbbra is a kampányt, 

vezetem továbbra is a Fidesz Magyar Polgári Szövetséget és eszem 

ágában sincs elhagyni semmilyen hajót sem. Én, ha kapok bizalmat 

a választások után, továbbra is szívesen vezetem a Fidesz Magyar 

Polgári Szövetséget, sõt, bõvíteni is szeretném, és tovább akarok 

menni azon az úton, ha kapok erre bizalmat, amelyiken elindultunk, 

tehát rám a Fidesz-tagok is számíthatnak, a híveink is, 

meg a szavazók is. Mondom még egyszer, nem elõre, hanem utánam! 

Én fogok elõl menni egész addig, amíg engem megbíznak. És 

én menni fogok.” 

Én magam korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy Viktor 

király lemondana a miniszterelnöki jelöltségrõl, és mégis. A magyar 

politikai közélet mindig produkál meglepetéseket. Azt gondolom, 

erre a gesztusra már a legelfogultabb szocialista szavazó, vagy a legelvakultabb 

MIÉP-es sem mondhatja azt, hogy Orbán ragaszkodik a 

hatalomhoz. Éppen most mondott le róla. A visszalépés, a közös miniszterelnök-jelölt 

személye, a gesztusok sorozata – kövezzenek meg 

érte az MSZP-sek és a MIÉP-esek – de bizony államférfiúi erényekre 

vallanak. Éppen ezért nem értem, miért kell ragaszkodni egy 

láthatóan nem mûködõ, rossz koncepcióhoz. 

„A magam részérõl a következõkben tovább akarok menni ezen az 

úton, és tovább akarom erõsíteni, és hiszek abban, hogy a jövõ útja 

az a Szövetség útja. Még inkább erõsíteni, építeni, szélesíteni a Szövetséget” 

162

Most bosszulja meg magát a Fidesz önteltsége – A Birodalom 

visszavág! –, hogy nem vették figyelembe, mi több, el sem olvasták 

azt a tanulmányt, mely egészen a háború elõtt idõkig visszamenve a 

magyar választási szokásokat taglalta, s melybõl egyértelmûen kiderült, 

hogy a polgári, nemzeti oldal csak akkor tudott gyõzni, ha a 

nagy párt – ha arra volt szükség, akkor fû alatt is, de – támogatta a 

kis pártokat. 

Amikor ezt a cikket írom, még nem tudjuk, hogyan alakul a végeredmény, 

és egy esetleges kedvezõ fordulat esetén az új, a 2. SZDSZ 

zsarolás tekintetében meddig megy el. Csak azt tudjuk, hogy Ibolya 

asszony kényelmesen hátradõlt fotöjében és a narancsos párttal 

akarja kikapartatni a forró gesztenyét a magyar választási pokol 

forrongó üstjébõl: 

„Dávid Ibolya azt javasolta a Fidesznek, hogy csinálja végig a kampányt, 

s a választások második fordulójának éjszakáján meglátják, 

szükséges-e az együttmûködés.” 

Egy ponton aztán OV behúzta a féket és aszonta, na ezt már nem! 

Megmondom õszintén, nem értem Dávid Ibolyát. Azért a zsarolásnak 

is van egy határa, ami már sem úriemberekhez, sem úriasszonyokhoz 

nem illõ. A kalapos hölgy arra akarta rávenni, kényszeríteni a Fideszt, 

hogyvonjavisszaaprogramját.Azért,mertõszemrebbenésnélkülszemébe 

tud hazudni a saját választóinak – lásd Dávid Ibolyát miniszterelnöknek! 

–, attól még nem kell feltétlenül mástól is ugyanezt elvárnia. 

Ráadásul a Fidesz programját meglehetõsen sokan készítették, fõként a 

gazdaság szereplõi, nem lehet csak úgy azt mondani rá, hogy hiteltelen, 

vagy teljesen rossz és alkalmatlan, vagy hogy megvalósíthatatlan. 

Az ország talán egyik legkitûnõbb közgazdásza, Csath Magdolna 

professzorasszony mondja Dávid Ibolya követeléseire, hogy azok bizony 

neoliberális gazdaságpolitikát tükröznek. Ennyit a polgári és 

konzervatív értékrenden alapuló politizálásról. 

163

A TB-járulék tíz százalékos csökkentésérõl és a 100 ezer forintos 

minimálbér négy év alatti bevezetésérõl: 

„Ebben az a furcsa, azt is mondhatnánk, hogy meglepõ, hogy ez 

nincs összhangban, úgy egyébként a többi, a kampány során elhangzott 

gazdasági elgondolásával az MDF-nek, mert gondoljunk csak 

arra, hogy többször emlegették a kis- és közepes vállalkozások fontosságát, 

a támogatását, a középosztály támogatûását… 

– Az benne van most is a nyolc pontban. 

– Jó, de hát ugye ezek a kedvezmények alapvetõen a kis- és közepes 

vállalkozásokat érintik a leginkább, mert ez az a szektor, amelyik 

viszonylag tõkeszegény, nem tud beruházni, nincs elegendõ pénze, 

tehát, ha valami pénz náluk marad, akármilyen formában, akár kevesebb 

adó, akár TB-járulék, akár egyéb kedvezmény formájában, 

ezek a cégek azok, amelyek ezeket az összegeket be tudják fektetni. 

Ilyen módon bõvíteni tudják esetleg a termelést, el tudnak adni, 

többet tudnak eladni, tehát hozzájárul tulajdonképpen ezzel a kis- és 

közepes vállalkozások fejlõdéséhez és ha tetszik, a középosztály erõsödéséhez. 

Tehát nem értem, hogy akkor miért pont ezt kellene 

visszavonni? Teljesen logikátlan, gazdaságilag értelmezhetetlen. 

– Mennyivel reálisabb az, hogy a Fidesz vonja vissza azt az elképzelését, 

hogy a ciklus végéig 100 ezer forintra emeli a minimálbért? 

– Ez szintén nagyon furcsa gondolat. Megmondom miért. Mert 

egyfolytában az MDF azt hangsúlyozza, hogy egy konzervatív, jobbközép 

pártnak az értékrendjét vallja a magáénak, na most akkor 

mondhatnánk, hogy ez közel van ehhez a keresztény-szociális, kereszténydemokrata 

gondolatmenethez, a Ludwig Erhardt-féléhez, 

ugye, ami sikerre vitte Németországot a II. Világháború után. Ennek 

az egyik alappillére az, hogy nem olcsósággal kell versenyezni, hanem 

tudással – többek között. Na most az, hogy 100 ezer forintra 

négy év múlva se emelkedjék fel a minimálbér, hát ez egy neoliberális 

nézet. Ez nem konzervatív, meg nem keresztény-szociális, ez kimondottan 

neoliberális. Mert mit támogat? Azt támogatja, hogy 

164

nagyjából az olcsó munkaerõben érdekelt külföldi tõke továbbra is 

élvezhesse a nagyon alacsony béreket Magyarországon. Errõl szól ez 

a történet.” 

Ennyit a polgári és konzervatív értékrenden alapuló politizálásról. 

Már csak azért sem értem Dávid Ibolyát, mert ha be akarja nyújtani 

a számlát Viktornak, már pedig nagyon úgy néz ki, hogy nagyon 

be akarja, akkor arra a lehetõséget éppen a kormányzati pozíció 

adná meg. Ide nekem azonnal öt-hat miniszteri tárcát! Vagy valami 

ilyesmi. Pont úgy, ahogyan azt az egyes számú SZDSZ esetében láthattuk, 

akik a módszerváltás óta immáron tökélyre fejlesztették a 

kormányzati zsarolás mûfaját. Volt kitõl tanulni. 

Ellenzékbõl a Fidesz legfeljebb annyit mondhat, hogy „bocsika”. 

Vagy még annyit sem, hanem rátesz egy lapáttal, mondván: „Te voltál 

az, aki miatt a polgári oldal elbukta a választásokat, te voltál az, 

aki elárultál minket!” És ne feledkezzünk meg arról az aprócska, ám 

annál lényegesebb momentumról sem, hogy 1998-ban az MDF a Fidesz 

hátán vánszorgott be az ország házába. Errõl mintha Ibolyka 

újabban igen csak sûrûn megfeledkezne! 

Ez mondjuk érdekes szituésönök megképzõdéséhez vezetne egy 

esetleges elõre hozott választások alkalmával. Igaz, erre vajmi kevés 

az esély, de mit lehet tudni, a magyar politikában minden és annak 

ellenkezõje is megtörténhet! Ahogyan Tévéországot és lakóit elnézem, 

egyhamar nemigen számíthatunk változásra, az államcsõdöt simán 

elhallgatják, tekernek még kettõt-hármat a présen, a birkatürelmû 

nép pedig sziszegve szívja majd az amalgámtömést a bal felsõ 

hatosban, de tûr tovább. 

Az APEH-nek már a választások elõtt kiadták ukázba, hogy szálljanak 

rá a kis cégekre, olyan cég nem létezik, nem létezhet, ahol ne 

találnának valamilyen apró rendellenességet. 

Pedig a nemzetközi elemzõk egyértelmûen jelezték, hogy õk bizony 

nem a jelenleg regnáló koalíció hatalomban maradását tartják 

kívánatosnak. 

165

Elolvasva számos elemzést, cikket, publicisztikát, melyeket nálamnál 

jóval bölcsebb és okosabb emberek vetettek papírra vagy 

képernyõre, egyetlen tanulság vonható le számomra ebbõl az egész 

hatalmas amerikanizálódott választási média katyvaszból. 

Tévéország olyan ország, ahol nem a valóvilág, hanem a Való Világ 

számít. Nem az elmúlt négy esztendõ történései a mérvadóak, az, 

amit az emberek átéltek, a saját bõrükön megtapasztaltak, hanem a 

kommunikációs és a marketing stratégia, a kollektív néphülyítés 

magas szinten ûzött médiagyakorlata, valamint a parasztvakítás úgy 

összegészében. 

És ha most azt hiszik, hogy ezért a legnagyobb felelõsség a pártokat 

terheli, hát nagyon tévednek! A felelõsséget nekünk, ennek a 

buta, birkatürelmû népnek kell viselnie, minden következményével, 

vagy következmény nélküliségével egyetemben. 

Tévéország lakói, akik a képernyõ elõtt ülve a virtuális világ színes, 

szélesvásznú álomvilágába belefeledkezve nem tudnak (vagy 

nem akarnak?) tudomást venni a valóságról. Az ország másik fele 

pedig csak tûr, tûr és tûr, nyel, annyit, hogy az már a tömésre váró libának 

is sok volna, mert hagyja magát becsapni. Gágogunk össze 

meg vissza, pedig nem is simogatják a nyakunkat, mint a libáknak, 

inkább fojtogatnak most már. Ráadásul azok, akik immáron több 

évtizedes múltra tekintenek vissza a szervezett keretekben elkövetett, 

rezignált közönnyel végrehajtott kollektív pofátlan hazudozás 

bûntettében. 

Ez Tévéország, és lakói, a haspártiak, a bután kiskorú nép, melyet 

sajnos nem lehet leváltani, vagy lecserélni. 



166

ISTEN KÜLDÖTTE ÉS 

A HOROGKERESZTÉNY 

– avagy Széchenyi igazsága az aljas és/vagy mûveletlen nemzetrõl – 

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminõt érdemel. 

Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek 

ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat 

a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. 

De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a 

helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor 

az a nemzet aljas vagy mûveletlen.” 

Széchenyi István 

„Nem igaz, hogy a jó nem gyõzedelmeskedhet a gonosz fölött. 

Csak az angyaloknak is úgy kellene szervezõdniük, 

mint a maffiának.” 

Kurt Vonnegut 

„Egy baja van a tulipánnak, hogy szegfû szaga van az Ibolyának!” –szóla 

választások elsõ fordulója után a dús képzeletû nép által az urbánus frazeológiába, 

a ma oly divatos kör-smsként beemelt népi bölcsesség. 

Miközben jókat derülünk, meg élcelõdünk a Fábry Sándor által 

csak „kalapmûvésznõként” aposztrofált, az igazságért mindig oly 

bátran és vehemensen kiálló pártelnök-asszony „kilóg a lóláb” típu- 

167

sú, esetlen politikai hinta-palintáján, aközben szép csendesen (vagy 

nem is annyira csendesen?) elveszítjük a választásokat. 

(Ja! És csak így halkan, zárójelesen jegyzem meg, mindjárt itt az elején, 

hogy csodák csodája, az ország évek óta második legnépszerûbb 

politikusa – tudják kirõl beszélek ugye? – az erõfelmérõn saját körzetében 

5% körüli eredménnyel mindösszesen csak a harmadik helyet szerezte 

meg. Hogy is van ez? És akkor õt miniszterelnöknek?) 

Az igazság odaát van! – mondják Scully és Mulder ügynökök. 

És milyen igazuk van! Mert mi is zajlott le itt a szemünk elõtt? 

Minden szinten, szinte minden! Amirõl persze megint csak utólag 

értesülünk. Mint arról is, hogy a láncszavazás kiderültével a 

komcsik már jó elõre szárazon tartották a puskaport, már hosszú 

hónapokkal ezelõtt készen álltak arra, hogy megvalósítsák az új, 

az immáron történelmi hagyományokkal is bíró tervet, az egykori 

kék cédulás választások nosztalgikus remakejét, a szavazók szervezett 

utaztatását. 

„Mónikám drága Mónikám, néked szól a hermónikám!” – danolászta 

egykoron Solymos Tóni. Hát igen. A mi drága Mónikánk már decemberben 

meghozta azt a rendeletet, szépen fû alatt, amire akkor 

valahogy nem is figyelt fel senki, és aminek köszönhetõen technikai 

értelemben gyakorlatilag bebiztosították magukat. Sõt! A jelek szerint 

túlnyerték magukat, valószínûleg õk maguk sem számítottak 

ekkora fölényre, vagy ahogyan azt Miska kancsó megfogalmazta: a 

biztonságos többségre. 

Nem tudom, felfigyeltek-e arra az apróságra, hogy ez a rendelkezés 

mennyire diszkriminatív. Ahogyan arra már néhány lapszámmal ezelõtt 

felhívtam a figyelmet, ez a rendelkezés jogtalan elõnyhöz juttatja 

az átjelentkezõ szavazópolgárokat azon honfitársaikhoz képest, akik 

maradnak az eredeti szavazókörben, ahol talán az elsõ fordulóban már 

el is dõlt a mandátum sorsa. 

Ez akkor még csak amolyan józan paraszti ésszel való tûnõdés volt 

számomra, hogy hát a logika meg a józanész minimum ilyen kérdéseket 

168

vet fel az emberben, azóta azonban az idõ engem igazolt. Mint a széles 

publikum is megtudhatta, ellenõrizni kellene, hogy ki honnan jött a 

második fordulóra szavazni, és ha olyan körzetbõl jött, ahol már az elsõ 

fordulóban eldõlt a mandátum sorsa, az illetõ nem szavazhat. Ha mégis 

voksol, azzal megsérti a választási törvényt, választási bûncselekményt 

követ el, amely három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ. 

(Lefogadom, hogy senkit sem fognak elkapni!) 

Jó lenne egyszer már egy olyan statisztikát is olvasni – amit eddig 

még egyetlen egyszer sem láttam! –, hogy a rendszerváltozást követõen 

a választások alkalmával hogyan alakult az ún. vándor-szavazók 

száma. Van egy olyan gyanúm, hogy elõször 2002-ben ugrott 

meg a számuk, mégpedig nagyságrendekkel. 

Az idei választások két fordulójára mintegy 105 ezer ember – az 

elsõ fordulóra 60 ezer, a másodikra 45 ezer szavazópolgár – jelezte, 

hogy nem a lakcímének megfelelõ szavazókörben fog mozogni. Az 

elsõ fordulóban mintegy 58 ezren nem is ott szavaztak. 

Nem tudom, érzik-e a Lamperth Mónika által megalkotott rendelkezés 

álságosságát és diszkriminatív, megkülönböztetõ jellegét? 

Az elõbbiekben felvázolt, az egyes szavazópolgárok között jogtalan 

különbségek kialakító rendelkezés más tekintetben is hátrányos különbségtételeket 

tesz. Míg a külföldön szavazó honfitársaink voksai 

szigorúan az eredeti lakóhelyük szerinti választókerület leadott szavazatai 

mellé kerülhetnek csak be, addig az átjelentkezettek gyakorlatilag 

tetszés szerint választhatnak, hogy melyik kerületben szeretnének 

élni állampolgári jogukkal, ami, még egyszer mondom, már 

nem is biztos, hogy jár nekik (lásd, ha az eredeti körzetben már eldõlt 

a mandátum sorsa). 

De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a vörös szegfûben 

utazó hazai bolgárkertészek új üdvöskéjéhez, a hamar rozsdásodásnak 

indult honi vasladyhez. 

Hogy is írja Tõke Péter, a Leleplezõ címû könyvújságba szánt cikkében? 

169

170 

„Schmuck akkor ismertette, hogy egy jelentõs, mintegy 150 ezres, de 

hamarosan 200 ezresre bõvülõ egységes, jól karbantartott és támogatott 

lakossági csoportot vezet, s ezek olcsón megnyerhetõk a választásokra 

is. A mibe kerülnének kérdésre Schmuck azt a választ 

adta, hogy nekünk baráti áron olyan 60 millió körüli összegért elintézi. 

Azt is kifejtette, hogy ez a bérelhetõ kör minimum 3 %-ot hozhat 

a listás szavazásnál. 

(…) 

Mi van akkor, ha a Schmuck-ügy csak kitaláció, rágalom, szó sincs 

a Tisztelet Társasága besegítésérõl? Dávid Ibolyát nem hívhattam 

fel, hogy „elnökasszony remek volt, hasznosnak bizonyultak a 

schmuckista derék öregek“. 

Felhívtam magát Schmuck Andort-t és gratuláltam neki a gyõzelméhez 

azzal a megjegyzéssel, királynõcsináló lettél pajtás. A válasz meglepett: 

„Látod, hogy mûködik? Ti kihagytátok a felkínált lehetõséget. 

Hiába kilincseltem vele más pártoknál, nem vettek komolyan, az 

MDF vevõ volt rá. Megkérdeztem, egy késõbbi alkalommal bérelhetõ-e 

a választói közössége? Igen – volt a válasz – ha jól megfizetik.” 

Tudják, olyan ez, mint a hollywoodi eksön múvikban az ördög ügyvédje, 

akihez, miután megnyerte a pert, odamegy a vesztes fél és 

megkérdezi tõle: 

– Ha most felfogadnám, hogy bizonyítsa be, mégis nekem volt igazam, 

meg tudná csinálni? 

Az pedig szemrebbenés nélküli póker arccal csak ennyit válaszol: 

– Természetesen. Ha jól megfizeti, igen!

Gondoljunk csak bele! A mai kötélen táncoló globális médiavilágban 

valamilyen rejtélyes okokból kifolyólag, amikbe mi sajnos nem 

látunk bele, hogy-hogy nem mostanság mindenhol úgy alakulnak a 

választások végeredményei, hogy szinte azonos százalékkal végeznek 

a pártok és csak egészen minimális különbség dönt az egyik 

vagy a másik fél javára. Sokszor ezer, tízezer szavazatokban mérhetõ 

csak az eltérés a nyertes és a vesztes fél között egy ország esetében. 

Ez azért már több mint a véletlenek különös egybeesése, de 

legalábbis semmiképpen sem tûnik életszerûnek. Újabban szinte 

mindegyik országban – beleértve a nagyságos és fényességes Amerikai 

Egyesült Államokat is –, szinte ki van centizve mindkét oldal 

voksainak a száma. Élõ ember nincs, aki ezt elhiszi. Én legalábbis 

egész biztosan nem. És meg ne merjen szólalni nekem bárki is, hogy 

ez összeesküvés-elmélet! Valaki egyszer azt találta mondani nagyon 

bölcsen, hogy „az összeesküvés az nem elmélet, az már maga 

agyakorlat!” 

No, szóval visszatérve a mi kis torzonborz, de legalábbis azt leszögezhetjük, 

hogy borzasztó választási rendszerünkhöz, 3%-nyi bármikor, 

bárhova mobilizálható és fõként megvásárolható szavazótábor óriási 

jelentõséggel bír. Nem egy hülyegyerek ez a kis Smuck! A Xénia-lázban 

még Kiss Péter kifutófiújaként sertepertélt és bizony nagyon úgy 

tûnik, hogy a koszon kívül más egyéb is ragadt rá. Igazi kalmár lelkületû 

emberré vált a mi kis Andorunk. Hiszen mit is tett õ tulajdonképpen? 

Semmi mást, csak azt, hogy annak adta oda a portékát – jelen 

esetben a 3%-nyi mozgósítható, megvásárolható szavazótábort – 

aki egyáltalán érdeklõdést mutatott iránta. Persze nincs kizárva – ha 

ez a szisztéma ilyen jól és hatékonyan mûködik –, négy év múlva, 

vagy esetleg a legközelebbi ügydöntõ népszavazáson, ha egyáltalán 

ki mernek írni ilyesmit – még nagyobb keletje lesz a megvásárolható 

szavazótábornak, gondolom Andor akkor majd kicsikét feljebb srófolja 

az árat. 

171

A demokráciát meg lehúzhatjuk a fajanszon. Jó reggelt! Ébresztõ 

Magyarország! Itt bizony megint palira vettek bennünket. Immáron a 

megélhetési politikus kategóriája mellett úgy tûnik, meg kell barátkoznunk 

a megélhetési szavazó kategóriával is. Nincs is mit csodálkoznunk 

ezen, hiszen a tömegesen megvásárolható és mobilizálható szavazók 

tökéletesen belesimulnak haspárti Magyarország, a bután kiskorú 

nép koncepciójába, amit a jelek szerint az egykori gátlástalan karrieristákból 

verbuválódott KISZ-vezérkar (lásd Gyurcsány, Kiss) akar mindenáron 

megvalósítani és állandósítani hazánkban. 

Tudom, velünk van a baj, túl becsületesek vagyunk. A tömeges 

utaztatást a szavazókörökbe, a kocsmaláncként elhíresült tömeges 

szavazatvásárlási technikát a mi kényes ízlésû polgári gyomrunk 

nem veszi be. Mi annál becsületesebbek vagyunk. 

Pedig 3%-nyi szavazó elsõ hallásra talán nem is tûnik olyan soknak. 

Csak akkor, ha visszaemlékszünk a Centrum Párt kétes hírû 

szereplésére. Idén nem volt szükség rájuk, nem is hallottunk róluk 

egy árva szót sem. A voksoláskor a fasorban sem voltak. 

A Harmadik Út is elvitt 2%-ot a jobboldali szavazatokból, de ezek 

után azt kell, mondjam, hogy ha hozta volna az 5%-ot, akkor sem 

biztos, hogy megalakulhatott volna a polgári kormány. 

Ezért olyan elkeserítõ a legnagyobb ellenzéki párt négyéves teljesítménye, 

vagy inkább annak hiánya, és az ölebmédia figyelemelterelõ, 

elaltató zsongása, zsongítása. Mert ne mondja nekem senki, 

hogy életszerû az, hogy egy párt a ciklusnak körülbelül a háromnegyed 

részéig – amikor gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ki áll vezetésre 

a népszerûségi mutatókban – 10%-okkal vezet, majd ez az 

elõny, hipp-hopp, egyik pillanatról a másikra elolvad, mintha soha 

nem is lett volna. Aztán a két forduló között már eljutunk odáig, 

hogy az egykori rendõr-attakok helyén, a Batthyány örökmécsesnél 

Degesz uram vigyorog bele a kamerába és maga is csodálkozva 

mondja, hogy bizony, ha valaki annak idején azt mondja, hogy egy 

ilyen rendezvényen fog részt venni (MSZP nagygyûlés!) ilyen embe- 

172

ekkel, hát… És még közösen elnosztalgiázgatnak arról, hogy annak 

idején itt ütötték õket a rendõrök. 

De az is jelzésértékû, amikor az egyik szocialista szimpatizáns arról 

beszél, hogy Franciscót az Isten küldte, míg ellenben a cigány mini-diktátor 

– legalább is Hajós András szerint – egy horogkeresztény. 

Mit lehet ehhez még hozzáfûzni? Semmit. 

Körülbelül százezer embert mozgattak a választások két fordulójában! 

Egy egész városnyi embert! Ez igényel egyfajta professzionális 

szervezettséget! Ez már önmagában elgondolkodtató! 

Nem mintha ez most már bármit is számítana, hiszen a jelenlegi 

mûanyagellenzék képtelen volt gyõzelemre váltani az eddigi legpocsékabb 

kormányzati ciklust, mely ráadásul a maga nemében 

még példátlan és egyedülálló is volt, hiszen félidõben megbukott 

akormányfõ. 

Ott ragadtunk a múltunkban. Másfél évtized nem volt elég ahhoz, 

hogy magunk mögött hagyjuk a kommunistáinkat. Legfeljebb 

arra futotta, hogy össznépi figyelem mellett izguljuk végig a posztkommunista 

generációváltás sajátos, vad-kapitalista változatának 

féktelen tobzódását, melyben a gátlástalan karrierizmus az eredeti 

tõkefelhalmozás egyfajta sajátos szocioneoliberális értelmezését láttatta 

számunkra, amely immáron mindenki számára világossá tette, 

hogy kinek terem itten babér, és kinek nem. 

Hogy kinek nem terem babér, azt valamennyien láthattuk, valamennyien 

hallhattuk. Természetesen Orbán Viktorról van szó. Õt az 

OVB, marxista vezetõjével (Szigeti Péterrel) az élen, elmarasztalta, 

amiért arra buzdította pártja híveit, hogy menjenek el a vízzel elárasztott 

tanyasiakért, hogy azok le tudjanak szavazni. Ezért megrótták a 

pártelnököt. 

Az államszocializmus idejét idézõ „szavazz a Párt (egyetlen) jelöltjére” 

címû, a hivatalos értesítéssel együtt, mintegy ötmillió példányban 

kiküldött, és természetesen csak a szocialista jelölt nevét tartalmazó 

„MINTA” nem számít. 

173

(Emlékeznek? Ezt annak idején még Hofi Géza is kifigurázta: 

„99%! Istenem, hogy jön ki nekik?”) 

Mint ahogy az sem számított, amikor a szocialisták autókonvojokkal 

szállították szavazni az embereket (felvétel készült róla!), hát az csak 

természetes, nem igaz? Sõt! Az ám az igazi pofátlanság és modortalanság, 

ha ezt valaki szóvá merte tenni! Ha pedig ne adj’ Isten, még fel is 

vette kamerával, na akkor aztán elszabadult a pokol. Arra az apróságra, 

hogy az intézkedõ (pontosabban a nem intézkedõ) rendõr ki sem mer 

szállni a rendõrautóból, most ne is pazaroljuk a drága idõt. 

De ne aggódjunk egy percig sem! Itt van velünk továbbra is, elmaradhatatlan 

emblematikus alakként jön velünk tovább a hosszú menetelésen 

az alkohol szörnyû démonával napi harcban álló vaskoronás 

kis-nagy ember, mint ahogy a csapat elmaradhatatlan tagjaként 

Sipánka, az egykori cenzor is, aki újabb négy esztendõre írt alá az Angol 

utcai megmondó mûhelyhez, ahol reggelente hetente legalább kétszer 

vagy háromszor láthatjuk majd ismét, amint a parlament mellett másik 

kedvenc helyén, az ölebmédia egyik kiemelt fõhadiszállásán jellegzetesen 

rikácsoló hangján az önkéntes mérvadó szerepkörében tetszeleg. 

Abszolút hitelesen, abszolút demokratikusan. 

Mindeközben a betemetetlennek tûnõ politikai lövészárok túloldalán 

Viktor király politikája látványosan megbukott. A mindenkit kisgömböc 

módjára elnyelõ, felfaló, bekebelezõ szövetség, az „egy a tábor, 

egy a zászló” nem mûködik. Egyetlen párt, akármilyen nagyra is pumpálják 

fel mesterségesen, nem elég ahhoz, hogy legyõzze az ellenfelet. 

Kifizetõdõbb lehetne talán választási szövetségben gondolkodni, ahol 

mindegyik jobboldali, polgári, nemzeti érzelmû választó megtalálja a 

saját pártját, jól beazonosíthatóan, tudja, hogy arra kell adnom a voksomat 

(lásd gazdák a kisgazda pártra), és a választások közeledtével választási 

szövetséget kötni, összezárni, mint a vasbeton, vagy a monolit. 

A Fidesz elsõ embere azonban nem így látja. Politikájának egyfajta 

igazolását látta a vereséggel végzõdõ választás eredményében, hiszen 

lám, nem tudott összefogni a jobboldal. De, vajon ki foghatott 

174

volna össze, kivel? Hiszen a most lezajlott választásokon már nem 

tûnt el 10–15% különbözõ kis pártok között, egyedül a Harmadik 

Út vitt el 2%-ot, a többivel az MDF szelelt el. 

A választások eredménye több tanulsággal is szolgál. Ezek rendre 

a következõk: 

– Ezt a politikát azonnal abba kell hagyni, mert láthatóan nem 

mûködik. Öngyilkos politika, mert a Fidesz egymagában nem 

elegendõ erõ egy választás megnyeréséhez Még egy ilyen pocsék 

négy év után sem! Minimum egy szatellit-pártra szükség 

van ahhoz, hogy megfelelõen lehessen taktikázni (értsd átszavazások, 

visszaléptetések) a második fordulóra. Pedig a párt elnöke 

már a vereség éjszakáján bejelentette, hogy ezen az úton 

kíván továbbmenni. Nagy hiba ragaszkodni egy rossz döntéshez. 

– A polgári, nemzeti oldal választóinak jól beazonosítható pártokkal 

és azok értékrendjével kell nekifutni a négy esztendõ 

múlva esedékes választásoknak, hogy még egyszer ne fordulhasson 

elõ az, ami most, nevezetesen, hogy vidék-Magyarországnak 

egy jelentõs része otthon marad, mert nem találja a saját 

pártját, azaz a kisgazda pártot. Nem is találhatta, lévén, 

hogy jelenleg nem létezik. A Fidesz pedig nem tudta hitelesen 

megjeleníteni, ha tetszik elhitetni, hogy õ a vidék pártja. Meg 

mellette még a városi polgároké, a kismamáké, a nagycsaládosoké, 

meg a jó ég tudja még kiké. 

– Nincs ezer arcú párt. Aki mindenkinek meg akar felelni, végül 

senkinek sem tud megfelelni! 

– Tegyük fel magunknak azt a kérdést is, és e tekintetben nem 

árt, ha tanulunk az ellenféltõl; nem lehet, hogy Francisco a 

szegfûmintás utódpárton belül végrehajtott generációváltással 

nyerte meg ezt a választást? Gondoljunk csak bele! Horn Gyulát 

és Lendvai Ildikót – az illendõség kedvéért, no meg persze 

az idõsebb korosztályok felé a tekintély jelzésértékû biztosítá- 

175

176 

sának érdekében – listán, biztos helyen befuttatják, de mindenki 

más, az idõsebb korosztályhoz tartozó kádert kellõ alapossággal 

és hatékony precizitással azonnal eltakarítottak az 

útból. A karizmatikusabb alkatúakat számûzték a messzi Európai 

Unióba, hogy a lehetõ legkevesebb vizet zavarják, a többieket 

pedig egyszerûen szélnek eresztették, vagy kilóra kivásárolták 

alóluk a pártot. A megfiatalodott, megújult, magát szoci áldemokratának 

hirdetõ pártra és vezetõire már nem lehet 

komcsizni, errõl az ölebmédia gondoskodik. És ez még akkor is 

így van, ha Pesty László filmjében körülbelül fél órán keresztül 

másról sem hallunk, mint arról, hogyan minõsítette a jelenlegi 

miniszterelnök akkori KISZ-führerként egyesek marxista öntudatát, 

és aztán e minõsítések következtében hogyan nem 

kaphattak állást ugyanezek az emberek. 

– Média. Az igazi neuralgikus pont. Tetszettek volna egy (vagy 

több) TELEVÍZIÓT venni maguknak! De nem tetszettek. 

Nem voltak úgy öltözve! Akkor sem, amikor még megtehették 

volna. Azt hiszem e tekintetben is itt lenne az ideje, tanulni 

egyet s mást az ellenféltõl. Például azt, hogyan kell blokkolni a 

számunkra nem kívánatos médiumokat, hírközlési csatornákat. 

Ahogyan a másik oldal teszi ezt a Vasárnapi Újsággal és a 

Hír Televízióval. Higgyék el, egy idõ után végtelenül unalmas 

lenne, hogy csak kormánypárti politikusok jelennek meg a 

„közszolgálati” televízió reggeli beszélgetõs mûsorában, és a végén 

még be kellene olvasni az ellenzék véleményét is, hogy egyáltalán 

lehessen mirõl beszéltetni a Nap-kelte mûsorába betérõ 

politikust. JOBBOLDALI MÉDIÁT EZERREL! Miért ilyen 

kulcsfontosságú kérdés a nemzeti értékeket magáénak érzõ 

média megléte és bõvítése? Mert ma Magyarországon nem a 

tények számítanak, hanem az, ahogyan magyarázzák azokat. 

Ezért hallatlanul fontos az, hogy ez ellen felvegyük a harcot! 

Nem szabad engednünk, hogy az õ ízlésük szerinti média és

jobboldal alakuljon ki! Meg kell maradnunk, összefognunk, 

okosan és bölcsen szövetkeznünk! Ehhez pedig elengedhetetlenül 

szükséges egy stabil (erkölcsi, morális, etikai és természetesen 

nem utolsó sorban a függetlenséget garantáló anyagi) 

alapokon álló nemzeti értékeket a magáénak valló média megléte. 

A tömegkommunikáció szempontjából a televízió vezetõ 

szerepe megkérdõjelezhetetlen. Természetesen az elektronikus 

sajtó mellett nem szabad megfeledkeznünk az írott sajtóról 

sem. A különbözõ szellemi mûhelyek tevékenységének széleskörû 

megismertetéséhez és terjesztéséhez pedig hatékonyan 

kell alkalmaznunk az Internet által biztosított második nyilvánosságot. 

Ennek naprakészségével, rugalmasságával és az eseményekre 

való gyors reagálásának képességével valamelyest 

ellensúlyozható a baloldali médiatúlsúly. 

És ha már a médiánál tartunk! Nem is kell messzire mennünk, csak 

idáig az MDF fõhadiszállásáig. Az MDF elnök-asszonya a vereség éjszakáján 

máris hozzákezdett az új, kb. 15–20%-osra tervezett nagy és erõs 

konzervatív értékrenden alapuló pártja felépítéséhez. Hogyan? Hát úgy, 

hogy az egyetlen polgári értékrendeket valló televízió, a Hír Televízió 

nézõit nem óhajtotta tájékoztatni. Hajrá Magyarország, hajrá MDF! 

(Adtunk a szarnak egy pofont.) 

Vizsgáljunk meg a jelenlegi helyzetet, az ország helyzetét egy másik 

szemszögbõl is. Két fajta ember létezik. Eddig az érzelmi alapokon 

álló, döntéseit az emocionális benyomások hatására meghozó ember 

szemszögébõl vizsgáltuk a történéseket. 

Van aztán egy másik, a racionális típus. Õhozzá inkább az anyagelvûség 

áll közelebb. A kézzelfogható dolgokat kedveli, 2×2 az mindig 

4. És ha az õ szemszögébõl vizsgáljuk meg, mi is történik jelenleg 

kis hazánkban, rájövünk arra, hogy itt már régen nem különbözõ 

pártpreferenciákról beszélünk, de még csak nem is holmi ideológiák 

vagy eszmerendszerek harcáról van itten szó, kérem szépen. 

177

Itt ugyanis jelenleg annak a sajátos folyamatnak lehetünk a csendes 

megfigyelõi – a koalíció szavazói ez esetben a csendes asszisztálók 

–, hogy az egykoron a pártállam kegyeltjeiként az állam pénzén 

kinevelõdött, gátlástalan karriert befutott gátlástalan karrieristákként 

feltûnõ KISZ-führerek és káderek záros határidõn belül ismét 

csõdbe viszik-e ezt a szerencsétlen sorsú kis országot. Ez most már 

igen könnyen megképzõdhet, és az egészben talán az a legszörnyûbb, 

hogy menet közben õk ezt valószínûleg észre sem fogják venni. Mi 

viszont annál inkább. Csak legyintenek egyet, és az egészet elintézik 

majd azzal, hogy Brüsszelben mindenki hülye, különben is messze 

vannak, mit tudják õk, hogy mi van itt? 

De az igazi baj nem velük, hanem velünk, a néppel van. Azzal a 

néppel, amelyik a jelenlegi helyzetet elnézve vagy aljas, vagy mûveletlen, 

ahogy Széchenyi mondta annak idején. Mert azt már megszoktuk, 

megszokhattuk tõlük, hogy nem veszik észre, vagy nem 

akarják észre venni, ha baj van. De a nagyobbik baj, hogy az ún. kisember 

sem veszi észre. És akkor néhány apró, jelzésértékû gyöngyszem, 

melyek mindent elmondanak a mi kis országunkról. A teljesség 

igénye nélkül szemezgessünk a sajtóban megjelent anyagok 

közül. Elsõként néhány cím a lapokból: 

Jaksity György, volt tõzsdeelnök a közszféra teljes bérbefagyasztását 

javasolja 

– Brüsszeli elemzõk szerint Budapest elfelejtheti a 2010-es eurót 

– Magyarországon a legkockázatosabb befektetni 

– Külföldi lapok: A gyõzteseknek szembe kell nézni a költségvetés 

helyzetével 

– Financial Times: Gyurcsány akár már hétfõn bejelentheti a 

megszorító intézkedéseket 

– Csaba László: Emelni kell az áfát és a jövedéki adót 

– A gazdasági érdekképviseletek kiigazításért kiáltanak 

– Külföldi elemzõk pesszimisták a hiánycsökkentést illetõen 

– Bod Péter Ákos: Hamar kell dönteni a reformintézkedésekrõl 

178

A nagy nemzeti összeborulás meghirdetése a baloldal vezérétõl kissé 

még hiteltelen és mesterkélt, ahogyan az alábbi tudósításból is kisejlik: 

ÜNNEP NEMZETI LOBOGÓ NÉLKÜL 

Az aktivisták tökéletesen vasalt és makulátlan tisztaságú vörös pólókban 

feszengtek, mindenki el volt látva MSZP-s baseball sapkákkal 

és hatalmas „igen”, meg „húzzunk bele” táblákkal. Kivetítõ segítségével 

az egész székházat vörösbe burkolták a szervezõk. Minden 

megvolt tehát a gyõzelem ünnepléséhez. Egy apróságot felejtettek 

csak el. A nemzeti lobogót. 

A tömegben az egyik hangoskodó fel is tette a kérdést: nincs valakinek 

egy magyar zászlója? A fideszeseknek van egy csomó, tette még hozzá. 

Hol a tábor, hol a zászló? – kérdezhetnénk joggal. Arra, hogy szoci 

áldemokratáéknál magnóról szólt a Himnusz, ne is pazaroljuk a drága idõt. 

Tévéország lakóinak látványkormányzás és bulvárkabinet dukál. Meg is 

fogják kapni, emiatt egy percig se aggódjon senki. De van itt más is. 

Ma a baloldali ölebmédia mindent lenyomhat az emberek torkán. Pofátlanságból 

és pökhendiségbõl egészen elképesztõ magasságokig érnek el: 

OSZT JÓ NAPOT! 

A jobboldalnak, ahhoz, hogy méltó vetélytársa legyen az új baloldalnak, 

új vezetõre lesz szüksége. Olyanra, akinek nem ilyesfajta „oszt 

jó napotos” a demokrácia felfogása. Olyanra, aki nem a jogszabályok 

szélén jár, hanem mindenkor a törvényekben hisz. 

A gyõztes baloldalnak most van ilyen vezetõje. Ezért is nem csaphatta 

be Orbán Viktor az országot. 

(Dési János – Németh Péter – Népszava, 2006. április 24.) 

179

Bocsánatot kérek! Ki jár itten a jogszabályok szélén? Na nehogy 

mán a fagyi nyalja a nagymamát! Mintha nem éppen a jelenleg regnáló 

kormányfõ lenne az, akit kizárólag csak az elévülés és a mentelmi 

jog kímél meg attól, hogy bíróság elé citálják. 

Ó szent kettõs mérce! 

Ó szent és sérthetetlen média! A mi mindennapi show mûsorunkat 

add meg nekünk ma, és vigyél minket a kísértésbe (csak dógozni 

ne kejjen), de szabadíts meg minket a gonosz fideszorbánviktortól! 

Nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de lesz ez még így se! 

Négy évvel ezelõtt szoros különbséget tudtak csak kiharcolni a választásokon 

és így is könnyedén el tudtak kormányozni, még egy 

kormány bukás is simán belefért, most meg kényelmes többségük 

van. Növelni tudták a támogatottságukat. Egy ilyen kormányzati 

ciklus után! Ez az, amin mindenkinek el kell gondolkodnia! 

Nem akarok riogatni, sem vészmadár lenni, de véleményem szerint 

a szabad Magyarország újkori történetének leghosszabb és kínkeservesebb 

négy esztendejének nézünk elébe. És senki ne reménykedjen 

abban, hogy idõ elõtt távozni kényszerülnek majd. Láthattuk, 

ilyen alkalmakra is meg van már a kidolgozott forgatókönyvük. 

Új mûsorhoz új férfi kell, ezt õk sosem felejtik el! Ha minden kötél 

szakad, legfeljebb útilaput kötnek majd Francisco talpa alá is, ha 

már kényelmetlenné válik, vagy nem hajt többé elég hasznot számukra. 

Persze az is könnyen elõfordulhat, hogy maga Csipolla veszi át a 

nagy kormányos szerepét és egy államcsõd esetén, lazán megnyomja 

a Reset gombot, amivel aztán végleg kipaterolja majd az õskövületeket 

a Köztársaság térrõl. 

Sõt! Az utódpárt még rátesz egy lapáttal. Amit 1990-ben elkezdtek 

azt most már szeretnék befejezni. Az egy-párt rendszer teljes restaurációját. 

Ölebmédia után most már külön, saját bejáratú ellenzéket 

akarnak, rájuk jellemzõ módon saját anyagából megoldva. Öleb 

módjára kushadó, ha kell parancsszóra ugró ellenzék kell nekik. 

180

Majd õk, majd az elvtársak megmondják a tuttit. Úgy tûnik az alkalmas 

embert és az alkalmas pártot már meg is találták. 

– Legyen szíves! Kérek 3%-nyi szavazót az elsõ fordulóhoz! 

– Tessék parancsolni! 60 millió forint lesz, szíveskedjen a pénztárhoz 

fáradni! ÁFA-s számlát kér? 

Lehullottak az álarcok, megtudhattuk, hányadán állunk is valójában, 

hallhattuk vasárnap este. És valóban. Ugyanakkor ez a választás 

azt is megmutatta, hogy míg a baloldal hagyományosan tömbös összefogásban 

tud sikeres lenni, addig a jobboldalon ez nem mûködik, a Fidesz 

egymagában nem elegendõ a választások megnyeréséhez. Hiszen 

pont a gazdák, ha tetszik vidék-Magyarország nem ment el szavazni a 

kellõ arányban. Nem ment el, mert nem találta a pártját, a Kisgazda 

pártot. Azt a pártot, amirõl minden kétséget kizáróan tudhatta volna, 

hogy bizony, ez az õ pártja, ide kell leadnia szavazatát, mert ez a párt 

képviseli õt, a gazdát, vagyis vidék-Magyarországot. Láthatóan a Fidesz 

ennek az elvárásnak nem tudott maradéktalanul megfelelni. És nem is 

fog tudni a jövõben sem. 

Ezzel szemben a baloldalon mindenki a magáénak érzi a Maszopot, 

rá is szavaztak. Ezért öngyilkos politika tovább hizlalni a már eddig is 

óriásira felpumpált Szövetséget, további bõvíteni. Helyette sokkal célravezetõbb 

lenne egy választási szövetség létrehozása, melyben a Fidesz, 

mint vezetõ erõ, ha tetszik néppárt, kiegészülne legalább egy 

szatellitpárttal, akivel lehet taktikázni a második fordulóra. Láthatóan 

az MDF erre a feladatra teljesen alkalmatlanná vált. Talán a MIÉP-nél 

szalonképesebb és jobb szakmaiságot felvonultató JOBBIK lehet az a 

párt – ne felejtsük el, õk már nem Csurka pártja! –, ha négy esztendõ 

alatt sikerül megerõsödniük és a köztudatba bekerülniük, akikkel választási 

szövetséget kötve a nemzeti radikális szavazók is elcipelhetõk az 

urnákig. 

Az önálló kisgazda párt újbóli megjelenése úgy tûnik immáron 

halaszthatatlan létkérdés a nemzeti oldal számára, hiszen Butapest 

voksait csak vidék-Magyarország ellensúlyozhatja, az is csak akkor, 

181

ha kellõ számban elmegy szavazni. Márpedig nagyon úgy néz ki, 

hogy önálló kisgazda párt nélkül nem megy. 

Ne felejtsük el, nem biztos, hogy az alakíthat kormányt, aki a legtöbb 

szavazatot kapta – lásd 2002 Fidesz! –, hanem az, aki együtt a 

legtöbb voksot tudhatja a magáénak – lásd 2002 MSZP-SZDSZ! 

Végezetül álljon itt egy tanulságos kis történet Lukács Csabának, 

a Magyar Nemzet publicistájának egyik cikkébõl, mely talán recept 

gyanánt is használható az elkövetkezendõ négy esztendõre: 

Egy jó barátom mesélte, hogy a negyvenes évek második felében, 

a kitelepítések idõszakában a nemesi származású nagymama a herendi 

porcelánkészletét, néhány könyvet és a nercbundáját vitte 

magával az engedélyezett harminckilós csomagban. A Békés megyei 

tanyavilágban, a nehéz fizikai munka után délutánonként áttipegett 

a szomszéd viskóban lakó barátnõjéhez, és mindennap rituálisan teáztak 

egyet. Aztán amikor visszaköltözhetett a fõvárosba, ahol nagy 

nehezen neki is jutott egy szoba, a bérház szegény gyerekeit egy lehangolt 

zongorán zenélni tanította, majd illemtanleckéket adott nekik. 

Így élte túl a túlélhetetlent: tartással, belsõ derûvel, a régi 

értékekhez való következetes ragaszkodással. 

Mi sem tehetünk másként. Holnap derûsen, egyenes derékkal fogunk 

neki újra dolgozni, miután a nekünk fontos értékeket gondosan 

elrejtettük a párnánk alá. Nem dugjuk a fejünket a homokba: 

pontosan tudjuk, hogy most újra nehezebb idõk jönnek, ugyanakkor 

nem keseredhetünk el, hiszen erõsek és sokan vagyunk. 



182

JÉZUS HELYETT BARABÁS 

– avagy Nyírás elõtt a birkatürelmû nép – 

A „Sorok között” egyik adásában Hankiss Ágnes nagyon érzékletesen, 

szemléletesen és találóan beszélt a legutóbbi országos erõfelmérõn született 

eredményekrõl. Azt mondta, úgy érzi, ez a mostani tömeges méretû 

véleménynyilvánítás emlékezteti a Pontius Pilatus elé citált Jézus 

esetére. Amikor a helytartó megkérdezi a feltüzelt tömeget, hogy kit 

engedjen szabadon, Barabást vagy Jézust. A tömeg legszívesebben Jézus 

nevét kiáltaná, elég csak ránézni a két emberre, mindenki látja, ahogy 

mondani szokás, szinte ordít a különbség kettejük között, a józanész is 

azt diktálja, hogy a Megváltóra voksoljanak, ám a nép, az istenadta 

nép, valamilyen általunk eddig ismeretlen okból kifolyólag (valószínûleg 

a korabeli zsidó média hatására), az utolsó pillanatban Jézus neve 

helyett Barabásét üvölti, mégpedig teli torokból. 

Mielõtt még valaki antiszemitizmussal vádolna meg a fenti, a korabeli 

jiddis médiát illetõen tett kijelentésem miatt, a félreértések eloszlatása 

végett közlöm – ha valaki nem hisz nekem, akkor vegye elõ 

a világ eddigi legnagyobb példányszámban megjelent könyvét, a 

Bibliát, abban is ez olvasható – a Megváltót bizony a zsidók juttatták 

a keresztfára. És ez cáfolhatatlan tény. Akár tetszik az SZDSZ-nek, 

akár nem. 

De megyünk tovább. 

Szóval. 

A dolgok jelen állása szerint – bár az eddigi tapasztalatokból kiindulva 

kizártnak tartom, de – mégiscsak számolnunk kell azzal a lehetõséggel 

is, hogy az újrázás mellett a szegfûtermelõ bolgárkertészek szabad- 

183

csapataiból álló hajdani KISZ-es (ifjú)gárda és elmaradhatatlan oldalnehezékük, 

a szabadmadarakat röptetõ volt szalonellenzékiekbõl álló 

kabinet lesz az elsõ olyan garnitúra a gengszterváltás után, amely egymás 

után kétszer idõ elõtt beledõlhet a saját kardjába. (Kis magyar abszurd? 

Vagy nagy magyar abszurd? Ezt ki-ki, döntse el maga, majd ha 

megképzõdik ez az érdekes szituésön.) Hogy aztán a salto mortale-t 

másodszor is túl tudják-e élni, fõként ilyen gazdasági helyzetben? Nos, 

ha ez a tunya, túlmediatizált, birkatürelmû nép ilyen ostoba marad, akkor 

a válasz minden bizonnyal igen. 

A nép ostobasági fokmérõje, ha lehet egyáltalán így fogalmazni, abban 

mutatkozik meg, hogy meddig tart még az az átmeneti, vagy nem tudom 

én minek nevezhetõ idõszak, amíg emberek tömegesen hagyják megvásárolni 

magukat néhány forintért, élelmiszerért, vagy valami másért? Mikor 

lesz vége annak – valószínûleg soha –, hogy bedõlünk Kocsi László 

MSZP-s fõ hallja kend száraztészta osztásának, meddig tûri még a roma 

lakosság, hogy Gáspár Gyõzike papája kocsislegény módjára ordítozzon 

velük a voksokért rendezett élelmiszercsomag osztásnál? 

TESCO-társadalom a rozsdaövezetekben. Pedig az aktuális ciklusnak 

már az elején, nemcsak a nemzetközi helyzet, de gyaníthatóan 

a nyomor és a szegénység is fokozódni fog. 

Másfél évtizeddel a módszerváltás és két évvel az új unióhoz való 

csatlakozás után már épp itt lenne az ideje, hogy magunkra erõltessünk 

némi européer magatartást és viselkedést. 

Egyik kedvenc televízió-mûsorom az ECHO TV „Kurázsi” címû 

produkciója. Ez a mûsor az Európai Unió országaiban szerencsét 

próbáló, ott élõ és dolgozó – némelyek már le is telepedtek, beilleszkedtek 

az ottani ország életvitelébe – magyar fiatalokat mutat be. 

Legutóbb egy Bécsben élõ ifjú magyar hölgy mesélte el tapasztalatait. 

A riporter a végén feltette neki a kérdést; azonos feltételek és lehetõségek 

mellett, hol élne szívesebben, Bécsben vagy Budapesten? A fiatal 

magyar hölgy – természetesen(?) – Bécset választotta, nem Budapestet. 

A „Miért?” kérdésre egy szóval válaszolt: ÉLETMINÕSÉG! 

184

Itt álljunk meg egy pillanatra. Felhívnám mindenkinek a szíves figyelmét, 

hogy a riportalany nem a pénzt emeli ki, mint azt talán oly sokan 

várták volna! Pedig õ is magyar, a szentem. Ugye a riporter azonos 

feltételek és lehetõségek mellett volt kíváncsi a válaszra, az azonos feltételekbe 

és lehetõségekbe az anyagi megbecsülés is beletartozik. Tehát 

az rögtön megállapítható, hogy azok, akik végre-valahára európai 

közegbe kerülnek, természetes módon alkalmazkodnak egy normális 

életvitelhez, és természetes lesz számukra, hogy nem a pénz és annak 

megkeresése az elsõdlegesen fontos és kizárólagos direktíva, hanem elsajátítanak 

egyfajta szemléletmódot, amit röviden talán úgy lehetne 

megfogalmazni, hogy végre marad idejük élni. 

De nézzük, miért is választotta inkább a sógorok fõvárosát az ifjú 

magyar hölgy, Degesz uram hitbizománya, a mi szeretve tisztelt koszos, 

szemetes és kutyaszaros világvárosunk helyett. 

Csak néhány elõny a teljesség igénye nélkül, amivel Bécs kedvezõbb 

elbírálást nyert Butapesttel szemben: 

Tiszták az utcák, a házakat festik, karbantartják, restaurálják. 

Igaz, hogy a hivatalban fizetni kell, de viszont idõre elkészül minden, 

sõt, ami Magyarországon elképzelhetetlen, egy mosoly kíséretében! 

A tömegközlekedési eszközök akkor jönnek, amikor kell, amikor 

az a megállóban ki van írva. 

Rend van minden tekintetben. 

Ismételten felhívom mindenki figyelmét, egy árva szó, még csak 

említés sem esik arról, hogy mennyivel többet lehet keresni az osztrák 

fõvárosban, mennyivel jobban lehet ott élni! Csupa hétköznapi 

apróság, amire talán oda se figyel az ember a mindennapjai során. 

Hát ez az, amire én azt szoktam mondani, hogy nem a lóvé a legfõbb 

oka annak, hogy soha a büdös életben nem fogjuk õket utolérni, hanem 

a szemléletmód. Pontosabban annak hiánya. 

Mivel az ifjú hölgy magyar, az osztrák cég, akinél jelenleg dolgozik, 

õt bízta meg magyarországi leányvállalatának megszervezésével. 

Hát mit mondjak, itt is beszédesek a tapasztalatok: 

185

Mindenhol alapból azt feltételezik rólad, hogy csaló, tolvaj vagy 

és be akarsz csapni mindenkit. Ja, és nem fogsz fizetni. 

Ausztriában a fizetési tranzakciókat átutalással intézik egymás között 

a felek, mert precíz, pontos, megbízható és gyors. 1 munkanapon 

belüli a giro-rendszer. Ezzel szemben Magyarországon mindenüvé készpénzt 

kell magaddal vigyél, súlyos százezreket, ha valamit el akar intézni 

(például ügyvédnél), mert mindenhol készpénzt kérnek tõled. 

A három mobilszolgáltató közül csak egy olyan akadt, amelyik 

nem akart azonnal lehúzni majd’ 40 ezer forintra a „barangolás” 

(roaming) opcióért. Ez a mûvelt Nyugaton elképzelhetetlen lenne – 

meséli az ifjú magyar hölgy. 

Ez Magyarország 2006-ban Európai Uniós szemmel! 

Ilyen egy teljes jogú Európai Uniós tagállam? Ilyennek kell lennie? 

Valaki szólhatna már Tévéország bután kiskorú népének, hogy 

ez az Unió már nem az az Unió, itten kérem szépen viselkedni illenék 

most mán’, mer’ ha a padlóra találunk pökni, azonnal ránk szólnak, 

oszt’ jó napot! Még akkor is így van ez, ha a cselédlépcsõn át engedtek 

be minket ebbe a nagyszerû Európa-házba, és hát mit tagadjuk, 

eleddig csupán a mosókonyháig jutottunk. 

Lárifári! – intézné el egy kézlegyintéssel Fletó. Mit neki az Unió, 

különben is Brüsszelben vízfejû hülyék ülnek, mit tudják õk, mi zajlik 

a végeken? 

Lehet, hogy nem tudják – bár azt hiszem nagyon is jól tudják, talán 

még jobban is, mint mi itt –, viszont náluk van a központi kassza 

kulcsa. Annak a központi kasszának a kulcsa, amelynél – ellentétben 

a hazai kasszával – elképzelhetetlen, hogy az zéróra kiürüljön, 

még ha csak szûk fél órára is, ahogyan az megképzõdött régi-új posztkommunista 

kormányunk elõzõ regnálása idején. 

Franka Tibor „Gyur(t)csány” címû könyvébõl tudhatjuk, hogy a 

nemzeti oldal emblematikus figuráját alig két esztendõ alatt lenyomó 

pozõrnél úgy mûködik az általánosan bevett gyakorlat, hogy elõször 

kihasznál valakit, majd lazán átlép a delikvensen, hogy azután 

186

kifacsarja, mint egy fáradt citromot, a szerencsétlen pedig, még kettõt 

sem pislantott, és máris az interperszonális kapcsolatok képzeletbeli 

szemetesládájában találja magát Gyurcsány Fletónál. Franciscónak 

úgy tûnik minden sikerül, még az élet is, mintha õt segítené. 

Az alig pár hete itt járt Nothinghami Bíró, fordított Robin Hood 

uraság is menni készül. Az angol barát, akinek társaságában Csipolla 

saját villájában ült tort a Ferihegyi Repülõtér sorsának megpecsételése 

felett egy kedélyes vacsora keretében. Pártja az albioni erõfelmérõn akkorát 

bukott, mint Rottenbiller. Az ottani nagy ember úgy tûnik egy 

röpke pillanatra, elveszítette angol hidegvérét, elkezdett kapkodnia, 

rögtön kirúgta néhány miniszterét. Lehet, hogy az õ széke is inog? 

No, de sebaj, a kampány véget ért, nincs szükség most már 

Tonyra, kit érdekel, hogy mi lesz vele? 

Visszatérve még néhány gondolat erejéig az országgyûlési választásokhoz 

és az annak kapcsán kialakult jelenlegi helyzethez, ezúttal 

is érdemes néhány kérdést feltenni magunknak. Annál is inkább érdemes, 

mert az ölebmédia oknyomozó sztárjainak (lásd Sváby-féle 

Napló Azurák Csabával – Mérlegen a valóság?) bizony eszük ágában 

sincs feltenni ezeket a kérdéseket: 

Ad 1: Honnan került elõ nagy hirtelen ennyi zseniális, szakértõ 

közgazdász? 

Ad 2: Eddig hol a rossebbe vótak? 

Ad 3: Mi a francnak kellenek reformok, ha amúgy meg dübörgünk? 

Ad 4: Mikor szól mán be végre valamelyik ellenzéki politikus a 

médiának, hogy gyerekek, a pofátlan hazudozásnak, meg a nyalásnak 

is vannak bizonyos határai, amit ti messzemenõkig átléptetek? 

És akkor a dolog etikai részérõl még nem is beszéltünk, mert hogy az 

általam eddig ismert legjobb sajtótörvény megalkotója, Deák Ferenc, 

aki valami olyasmit mondott volt, hogy ha rajta múlna a sajtótörvény 

csak egyetlen paragrafusból állana: Hazudni márpedig nem szabad!, 

nos õ most minden bizonnyal forog a sírjában. Én ezt még kiegészíte- 

187

ném annyival, hogy „Vétkesek közt cinkos, aki néma” Márpedig, ti, 

mocskos pernahajderek, kultúrbunkók és önkéntes mérvadók, ti hallgattatok, 

kussoltatok, mint az a bizonyos sz-betûs dolog a gazban. Ám 

abban a pillanatban, ahogy kicsöngettek, véget ért a kétségbeesett versenyfutás 

a hatalomért, és szembesültetek azzal, hogy újabb négy évre 

zöld a lámpa, azonnal 180E-os fordulatot vettetek, és teli torokból 

üvöltettétek a hangadó neoliberális közgazdászgárdát, hogy aszongya, 

úgy ahogy van, minden szar. És hát ezér’ köllenek a reformok. A reformok 

meg ugye nálunk immáron idõtlen idõk óta azt jelentik, hogy Jóska, 

húzdd mán’ bejjebb a nadrágszíjat vagy két lukkal! Ez meg ugye 

nemzeti összefogás nélkül nem megy ehhez kõne az a rusnya ellenzék 

is,mer’hogyezmán’kétharmadoshuncutság. 

Már maszatoltok, már kenitek, mázoljátok. Illetlenül és kéretlenül, 

rendkívül modortalanul odaszartatok egy jó nagyot a nyilvánosság 

asztalára, ahonnan a kenyereteket kellene megkeresni (de ti a 

nagyobb részt nem onnan kapjátok), most meg nagy vehemenciával 

nekiálltok, hogy minket is összekenjetek vele. 

Na ezt már nem, barátocskáim! Ti akartátok ezt, ti húztátok be az 

x-et, hát most húzzatok bele, egyétek meg, amit fõztetek! Remélem a 

mûanyagellenzék nem lesz olyan ostoba, hogy bele megy ebbe a nagy 

népi összeborulásba, és felvállalja, hogy elviszi a megszorításokkal járó 

felelõsség egy részét úgy, hogy nincs is kormányzati pozícióban! 

Elhallgatni az igazságot legalább akkora, ha nem nagyobb bûn, mint 

hazudni. A kormány részérõl a szándékosság immáron cáfolhatatlan 

bizonyítékként elénk tárult a választások elsõ fordulóját követõen. 

Mégis Kádár népének, ezek kellettek. A Megasztár nemzedéke és a kis 

Schmuck vezette nyugdíjas szabadcsapatok ismét gyõzelemre segítették 

a Pártot, mely immáron csak nevében magyar és szocialista. 

Azállamszocializmusutánikéjesésnosztalgikussóvárgásimmáron 

kétségbevonhatatlanul manifesztálódott az eredeti tõkét oly hatékony 

precizitással és eredményességgel felhalmozó ifjúkommunista pozõr 

helyben és hatalomban maradásával. A panelprolik, mert hát mondjuk 

188

ki bátran, igen, õk azok, a panelprolik, szépítgethetjük itt ahogy akarjuk, 

a szavazatmaximalizálás érdekében, de önmagunkat bizony nem 

tudjuk becsapni, szóval a panelprolik engedelmes birkanyájként való 

kollektív szavaztatása közepette, azért más is történt kis hazánkban. 

Némi öröm az ürömben, hogy a kezdeti csalódottság, levertség, fásultság, 

fáradtság, bénultság után egyre többen érzik úgy – és ehhez talán az 

ölebmédia is nagyban hozzájárul azzal, hogy nem veszi észre, a csata 

már véget ért, továbbra is kitartóan és hangosan rikoltozva rugdossák a 

döglött oroszlánt –, hogy a polgári oldalon az jelenti a megoldást, ha 

önszervezõdünk. Civilügyileg. Hagyni kell a pártokat, láthatóan semmit 

sem értettek meg abból, mit jelent felépíteni és mûködtetni egy európai 

értékek (kultúra, szolidaritás, kereszténység) talaján álló országot, 

melyben polgárai jól érzik magukat. 

Most, hogy egyre riasztóbb kép tárul elénk hazánk jelenlegi gazdasági 

helyzetérõl, most hogy már Franciscó is szolidaritásról és a változás 

szükségszerûségérõl beszél, most, hogy az ölebmédia is a reformok halaszthatatlanságáról 

fossa a szót megállás nélkül – halkan jegyzem meg, 

csak elõkerült a recept díj és a fizetõs egészségügy, ami ellen kézzel-lábbal 

tiltakozott Francisco a miniszterelnök-jelölti vitán (Vegyék ki a 

kampányból ezt a hazug filmet! Nem lesz receptdíj!) – szóval, egyre 

többen gondolják úgy, hogy talán még sincs minden veszve. 

A kezdeti sokk után egyre többen vannak azok, akik most jobban 

érdeklõdnek a politika, a közélet alakulása iránt, ami jó, mert gondolkozásra 

készteti az állampolgárokat. Arról nem is beszélve, hogy 

kifelé erõt mutat. Most kell erõt mutatni, összezárni, mint a vasbeton, 

vagy a monolit, amikor padlóra küldött az ellen! Most kell 

azonnal talpra állni, és küzdeni tovább a vörös polip ellen! Ha másért 

nem, hát azért, hogy szembesüljenek azzal a ténnyel, még több 

pénzt, idõt és energiát kell áldozniuk arra, hogy minket eltakarítsanak 

az útból, vagy beledöngöljenek az anyaföldbe. Mert ez a szándékuk, 

ehhez kétség nem férhet, ha valaki nyitott szemmel és nyitott 

füllel figyeli az ölebmédia megnyilvánulásait. 

189

Mindeközben Miska Kancsó már arról böfög a mikrofonokba – 

már veszi elõ a nyolc év alatt jól bejáratott és megszokott zsarolási 

potenciált! –, ha nem az õ úri kényük és kedvük szerint változik a 

magyar egészségügy, õket nem is érdekli a koalíció, mert csak azért, 

hogy benne legyenek, õk bizony nem lépnek bele. 

Talán csak nem az történt, hogy a Szadesz jó elõre bebiztosítja 

magát, látván, hogy mekkora a baj, és látván, hogy most már mindenki 

errõl beszél? Visszamutogatni most már nem lehet. A vízvezeték-szerelõbõl 

politikai bohóccá felfújt pártelnök így rögtön az elején 

talált egy jó kifogást, egy frappáns magyarázatot, egy kibúvót arra 

az esetre, ha netalán tán idõ elõtt menni kényszerülnének, borulna a 

bili és belebuknának a kormányzósdiba. 

Az SZDSZ óvatos duhaj, egyszer már megégették magukat, amikor 

immáron levakarhatatlanul odacsapódtak a posztkommunistákhoz. Akkor 

volt honnan elszenvedni a drasztikus népszerûség-csökkenést, ma 

nincs. Ráadásul az új karmesternek csak egyet kell füttyentenie, és az engedelmes 

rabszolgahad nem szavaz át többet a feleslegessé vált oldalnehezékre, 

amivel úgy is csak a gond van állandóan. Fletónak csak egy szavába 

kerül, hogy Ibolykának ne kelljen még egyszer igénybe vennie 60 

gurigáért a kis Schmuck szolgáltatásait, aszongya a híveinek, voksoljatok 

listán a tulipánra, és én eljárom nektek a simagöröngyösi rittyentõst. 

Mindeközben Dörmögõ Dömötör már azt is elképzelhetõnek 

tartja, hogy kívülrõl támogatnának egy kisebbségi MSZP-kormányt, 

ha minden kötél szakad, és sehogy sem tudnának megállapodni. 

Baj van. Baj van, mert a baj jóval nagyobb, mint amit elhitettek 

Kádár népével. 

Baj van. Baj van, mert a baj mértékét most már eltussolni nem lehet. 

Még a központi pénzen és pórázon tartott ölebmédiának sem. A politikus 

elvtársak és az újságíró elvtársak egyvalamirõl elfeledkeztek ebben 

a belterjesen konzerválódott, betokosodott hazai hatalmi struktúrában. 

Ez az Unió, már nem az az Unió. Itt bizonyos demokratikus értékeknek 

helye van, sõt, az a mûködés alapja. Minden nyûge, nyavalyája 

190

ellenére az Európai Unió egyvalamire talán mégis csak jó, mindent 

azért már mégsem lehessen megtenni. Egy idõ után a Nagy Testvér a 

fejére koppint a Kis Testvérnek, figyelmeztetésül, hogy hagyjon már fel 

végre az emberek véget nem érõ nyomorgatásával, mert ennek így nem 

lesz jó vége. Ha nem ad eleget enni a rabszolgáknak, azok egy idõ után 

beledöglenek az életben maradásért folytatott napi küzdelmek megpróbáltatásaiba, 

és akkor bizony nem marad senki, aki tovább húzná az 

igát, vagyis megszûnik a profit. Ebben az Unióban – ellentétben a régebbivel 

– ha csak egy árnyalatnyival is, de több figyelmet szentelnek a 

profitnak és ennek következtében a rabszolgáknak is, akik lent a fedélközben 

megfogják az evezõlapátot és gályáznak tovább rendületlenül. 

Baj van. Baj van, mert a kampány véget ért, el kellene kezdeni végre 

dolgozni. Tudom, hogy a kedves Olvasó most megenged magának egy 

halvány mosolyt, vagy unottan legyint egyet, DOLGOZNI?! Kicsodák?! 

Ezek?! Azt sem tudják, mi az, hogy munka! Az elõzõ négy évben 

sem tudták, mi az hogy kormányzás, majd pont most fognak rájönni 

arra, hogy mi fán terem egy országot elvezetni? 

Baj van. Baj van, mert ezúttal visszamutogatni sem lehet, nem az ellenzék 

volt hatalmon az elmúlt négy évben. Bár erre azért még történnek 

halvány próbálkozások, gondoljunk csak a Bokros Lajos és Csillag István 

nevével fémjelzett anyagra, ahol a válság kezdetét 2000-re teszik, tehát 

arra azért még kínosan ügyelnek, hogy ha nem is az egész Orbán-ciklus, 

de a fele azért csak beleessen a válságot elõidézõ idõszakba. 

Jó étvágyat kívánok! Mindenkinek egye meg, amit fõzött. 

Lehet élcelõdni, viccelõdni, elmélázni, elemezni, okoskodni a polgári 

oldal választási kudarcainak okain, csakhogy ez a téma hamar aktualitását 

veszíti. Kárörvendõen bele lehet még rúgni jó párszor a döglött 

oroszlánba, ám fennáll annak a veszélye, hogy ez egy idõ után már inkább 

visszafelé sül el. Az ölebmédia megmondó-embereinek stílusából 

és habitusából fakadóan püfölhetik még darab ideig az immáron másfél 

évtizede az univerzális pofozó-bábu szerepére kárhoztatott Orbán Viktort, 

de ez is nagyon hamar lecseng. 

191

Egy valami azonban itt marad, makacsul tartja magát. A hatalmas 

méreteket öltött eladósodottság. Az államháztartási hiány és az 

adósságspirál lejtmenete, az újonnan megtanult és a köztudatba is 

igen hamar átment ikerdeficit fogalma. Ez a legújabb Hungaricum. 

Így hirtelen nem is tudom, melyik másik európai államnak van még 

ilyenje. Hirtelen egy sem jut eszembe. 

Ja, és még egy apróság! A hiteleket vissza kell fizetni! 

Fletó aszongya fel kell hagyni a jövõt felélõ politikával. 

Utazó nagykövetünket idézném: „Basszátok meg!” 

Nem ti építetek PPP-beruházás keretében harminc évre eladósítva 

mindannyiunkat háromszoros áron autópályákat?! 

Nem ti adtátok idegen kézbe – európai mértékkel mérve is példátlan 

módon! – 75, azaz hetvenöt évre a jól mûködõ, hasznot hajtó 

repülõteret?! 

És még sorolhatnánk. 

A Fideszt – most, hogy a bukás után úgy tûnik ezúttal is mindenki 

marad a helyén – azzal vádolják, hogy nem tud megújulni, és ha így 

folytatja tovább, ismét veszíteni fog. Csakhogy ugyanez, a politikai vonatkozás 

tekintetében, mintha a prezidenciális kézi vezérlésre átálló 

Maszop esetében is megfigyelhetõ lenne. Az elmúlt két esztendõben 

mûködött az „új mûsorhoz új férfi kell” típusú bulvárkormányzás látványos 

showelemekkel tarkított színi elõadása. Ám idõközben kiderült, 

hogy a darab plagizált, a díszletek egy másik darabéi, ezért sietve lebontották 

õket a bonviván nagybelépõje után, s most itt állunk a csupasz 

színfalak elõtt. A zenekar pedig nem kapta meg a kottákat, ezért nem 

tud játszani, a közönség pedig egyre türelmetlenebb a nézõtéren, mert a 

publikumnak legalább a fele úgy érzi, becsapták. Akkor lesz nagy baj, 

ha felállnak és a kasszához mennek, mert ott szembesülnek majd az 

igazi problémával, a színház ugyanis már rég csõdbe ment. 


192 

A szocialista nagyváros öntudatos polgára

MEDITERRÁN MOSZKVA FURA URA 

– avagy Becsapni egy várost nem középiskolás fokon – 

Ha a hagyomány állításának hinni szabad, Pécsett a Megyei Kórház 

privatizációja – egyelõre, mert úgy hírlik, maga Gyurcsány Fletó vetett 

szemet az ingatlanra –, azon bukott meg, hogy Toller László és 

Kékes Ferenc urak nem tudtak megállapodni, kinek mennyi jusson 

a koncból. Elõbbi 60–40, míg utóbbi 50–50%-ot javasolt. Ki tudja, 

tán éppen Francisco lesz a nevetõ harmadik? 

Fura idõket élünk mostanság, Hölgyeim és Uraim. A posztkommunista 

utódpárt, Európában utolsóként, itt van még, mit itt van 

még, visszatért, mit visszatért, másodszor újrázik a hatalomban. Ezúttal 

már az elsõ erõfelmérõn túlnyerte magát, pedig az önkormányzati 

választás még elõttünk van, az újabb feketelevest majd õsszel zúdítják 

a nyakunkba az elvtársak. 2002-ben egyszer már bejött ez a 

„Színre színt” stratégia, valószínûleg most is mûködni fog. Még akkor 

is, ha az elmúlt négy esztendõben láthattuk, különösen mi, 

pécsiek, hogy mennyire nem ér semmit ez a fajta önámítás. 

Az országgyûlés elnöke pécsi. Még a miniszterelnöknek is vannak 

pécsi vonatkozásai, a köztársasági elnökrõl meg már nem is beszélve. 

Ilyenkor azért csak felteszi magának az ember a kérdést, láttunk, érzékeltünk 

mi ebbõl egyáltalán valamit ebbõl az elmúlt négy esztendõben? 

Valljuk meg õszintén, az égadta világon semmit. 

És ennek ellenére Szili Katalin 1994 óta töretlenül nyer a saját választókerületében. 

Pedig az idei választáson állítólag még nem is nagyon 

maradt ideje a kampányra. Gondolom az emberei most is lebonyolították 

az ingyenes ruhaosztogatást, meg ilyesmit, és hát ugye szóból 

ért a magyar ember. 

193

No, hát ezért mûködött, és fog még mûködni ez a taktika, stratégia 

a továbbiakban is. No meg azért, mert Tévéország haspárti, bután 

kiskorú véglényeinek, akik a vegetatív létezésen kívül mást nem 

nagyon tudnak felfogni és értelmezni, emlékezetük, mint olyan, na 

az, gyakorlatilag nem létezik. 

Mit tudják õk, meg persze nem is nagyon érdekli õket, hogy 

2002-ben itt Pécsett, a déli végeken, szocialista politikus, aki élt és 

mozgott, fût, fát, bokrot, meg M6-os autópályát ígért. Ugyan kérem! 

Csak az ilyen megátalkodott, pernahajder jobboldali magyarkodók 

kerülnek azonnal a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba, 

amikor elolvassák a rettegett hatalmú város (és immáron kistérség) 

dirigens mondatait, melyeket a Heti Válasznak mondott 

tollba. A polgári hetilap a beszélgetés címéül – utalva a 2002-es 

kampány egyik fõ szlogenjére – a „Színre színt” választotta. 

„Azt is át kellene gondolni, kell-e Magyarországra tíz autópálya. 

Szerintem elég lenne öt is, a többi legyen autóút. Magam is ezen tüsténkedem. 

Tudom persze, hogy sokan hiányolják a Pécsig érõ 6-os 

autópályát. Nem támogatom. Kétszer kétsávos autóút elég, és jóval 

olcsóbb.” 

Azt gondolom, ez önmagáért beszél. Mifelénk erre szokták azt 

mondani, hogy valaki segget csinál a szájából. Hajrá Toller elvtárs, 

hajrá Pécs, hajrá eftikéim! 

De idézzünk egy másik klasszikust, Kóka „Pannon Puma” János 

gazdasági minisztert, aki egy képviselõi kérdésre adott válaszában az 

alábbiakat mondta: 

194 

„A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekûségérõl 

és fejlesztésérõl szóló 2003. évi CXXVIII. törvény és a 

gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztésérõl rendelkezõ 2044/2003. 

(III.14.) Kormányhatározat értelmében az M6 autópálya

Dunaújváros-országhatár közötti szakasza több ütemben valósul 

meg. 2007 év végéig kerülhet sor a Szekszárd-Bóly és Bóly-Pécs közötti 

szakaszok átadására, Dunaújváros-Szekszárd között 2006 -ig 

megkezdõdik a kivitelezés és a Bóly- országhatár közötti nyomvonalon 

2015-ig kell megvalósulnia az autópályává fejleszthetõ autóútnak. 

(…) 

Bóly – Pécs (58. számú út) 

0,0 – 30,5 km szelvény, 30,5 km hosszúságban 

A környezetvédelmi engedély kiadásra került, ez ellen azonban két 

fellebbezést is benyújtottak, bár késedelmesen. Az engedélyezési terv 

elkészült, így az építési engedély kiadása várhatóan augusztusban 

megtörténhet. A területvásárlások, kisajátítások, valamint a lõszermentesítés 

és a régészeti feltárás ezen a szakaszon már a jövõ márciusra 

(2006. márciusa – A szerk.) befejezõdhetnek.” 

Ma már tudjuk, hogy az autópályából 2010-nél elõbb semmi sem 

lesz. Legalábbis a Nemzeti Autópálya társaság honlapja szerint. 

Az már csak hab a tortán, hogy az egyelõre soha véget nem érõ 

történetnek tûnõ M6-os autópálya építése körül is akad egy-két furcsaság, 

például az, ahogyan épül, ahogyan építtetik a sztrádát. 

Az Index, internetes portál 2005. április 27., szerda 8:49 perckor 

feltett híre szerint: 

„A Magyar Nemzet információi szerint kétszáz német építõipari 

munkás dolgozik az M6- os autópálya Érd-Dunaújváros szakaszán, 

a kivitelezés lebonyolítására létrehozott közkereseti társaság 

(kkt.) száz alkalmazottjából is csak tizenöt magyar. A lap szerint 

megfordult a trend a mélyépítõiparban, immár Nyugat-Európából 

jönnek munkavállalók hazánkba. Ez leginkább a német építõipari 

195

ecesszióval magyarázható, továbbá azzal, hogy a jelentõsebb autópálya-építések 

jelenleg Magyarországon és Lengyelországban 

zajlanak.” 

Hajrá Európai Unió, hajrá Németország! Nekünk moratórium a 

munkavállalásra, nekik mindent szabad. Üdvözlöm Önöket a nagyságos 

és fényességes Európai Portán, mely messze földön híres a demokráciáról, 

a polgárok felvilágosultságáról, értékrendjérõl 

blablablabla… Üdvözletem Jupiternek meg az ökörnek! Tessenek 

mán elbeszélgetni egy csöppet annak a négyszáz nem tudom én hány 

ezer munkanélkülinek az útépítõ iparban nem dolgozó részével! 

No, de sebaj, a gazdasági újgyarmatosítás apró mellékzöngéi ellenére 

megyünk tovább! 

A polgárok természetesen azonnal lereagálták Don Tollerone 

meglehetõsen furcsa kijelentését. Néhány hozzászólás a teljesség 

igénye nélkül a Dunántúli Napló Küzdõtér rovatának fórumából: 

HARKÁNYI 

Még hogy M6-os?? Nevetséges. Az év polgármestere nem tudott 

megépíteni 2 kilométer elkerülõ utat 4 év alatt! 

Ne vicceljetek már! A szocik 2002-ben azt ígérték a 6-ost 

KÉTIRÁNYBÓL egyszerre kezdik építeni, hogy a térségben is legyen 

munka. Azt is ígérték 2002-ben, hogy az 58-ast pogányig 2×2 

sávossá építik át! Ehelyett az 58-as a járhatatlanságig lepusztult, de 

a Mohácsra tartó út is, és lassan minden út az országban! Tele van 

az ország 40-es és 60-as korlátozásokkal az utak állapota miatt! Ez 

a szoci áldemokrata-kormány valódi eredménye, nem a 160 km 

megépített autópálya! 

196

GLOBAL 

Aki költségvetési tárgyaláson NEMET mond az M6-ra, az mélyen 

szégyellje magát, és adja vissza az év polgármestere címet! AKI A 

SAJÁT VÁROSÁT HOZZA HÁTRÁNYOS HELYZETBE, 

AZ CSAK A LEGGYARLÓBB POLGÁRMESTER CÍMET 

ÉRDEMLI MEG! 

A SZOCIK NEMET MONDTAK AZ M6-RA! KÁR 

TAGADNI, KÁR SZÉPÍTENI! NINCS ÉS NEM IS LESZ M6! 

EZ, NEM CSAK PÉCSET, NEM CSAK A MEGYÉT, 

HANEM AZ EGÉSZ RÉGIÓT SÚLYTÓ PROBLÉMA! 

TÉNY: 2002-es D-209 ÍGÉRET: 2006- ban autópálya lesz Pécsig. 

FETYKE 

Lehet, hogy nem volt tervezve az autópálya Pécsig, de ígérni viszont 

ígérték!:))) Saját szememmel láttam itt Baranyában az errõl szóló 

óriásplakátokat. Persze tudom én, a csillagos eget is le lehet hazudni 

az égrõl. 

Kedves Pécsiek! 

Autópályáról álmodozunk, amikor azt sz...s 2 km hosszú déli elkerülõ 

utat (nem autópálya, csak szimpla út) nem lehetett megépíteni 

idestova 4 év alatt. Nevetséges, ami ebben országban és fõleg ebben 

a régióban folyik... 

197

SUGO 

Szó sincs autópályáról? Ez újdonság! Amíg ígérni kell, addig autópálya, 

aztán amint kicsit megkapargatjuk a felszínt, máris gyorsforgalmi...” 

Eddig a nép hangja, amelyrõl tudni véljük, hogy általában Isten 

hangja is. A politikusoknak meg csak annyit, hogy most már épp itt 

lenne az ideje odafigyelni rá! 

Térjünk még vissza egy gondolat erejéig 2002-höz, amikor leígérték 

nekünk a csillagos eget is. Ismét egy idézet, ezúttal a Vasárnapi 

Hírek, 2004. november 28. számából, Avar Jánostól. 

„Egy közéleti személyiségrõl sokat elárul, hogyan viselkedik interjúalanyként. 

Szili Katalin azok közé tartozik, akik számára alapvetõ 

fontosságú az egyenesség, a szavahihetõség és a következetesség. Sosem 

kérdõjelezõdött meg benne, hogy vállalja-e nézeteit, mivel úgy 

véli, hosszú távon csak az õszinteség térül meg. Ez a kép rajzolódik ki 

a vele készült interjúkból, valamint a róla nyilatkozók mondataiból.” 

De vajon mi a jó szocialista politikus titka? Talán az origo 

internetes portál adja meg nekünk a választ abban a pár sorban, melyet 

2006. március 1-jei írásában közöl Szili Katalinról: 

„Szili Katalin az MSZP-ben „a mi Katinkként” kezdte 1989-ben – 

és meg is maradt annak, bármilyen pozíciót töltött is be. A pártban 

mindenki tudja róla, hogy mélyen hívõ, harcos környezetvédõ, gyermekkorában 

elvesztette bal kézfejét, magához vette egy balesetben 

elhunyt baráti házaspár két gyermekét, és hogy egy-egy elfajuló 

vitában elsírja magát.” 

Mit jelent mindez magyarra fordítva? A „mi Katink”, a mienk, vagyis 

közülünk való! Egy olyan ember, aki bármelyikünk lehetne. 

Ezen alapul az „american dream”, az amerikai álom is. Akár te is le- 

198

hetnél a parlament elnöke! Nem lehetsz – természetesen –, de legalább 

ábrándozhatsz róla. Emlékszünk Toller Lászlóra? Õ például 

médiaszerepléseiben is mindig Szili Katiról, Katiról beszél, soha nem 

azt mondja, hogy az elnök-asszony, a parlament elnöke vagy ilyesmi. 

Ezzel mintegy családtaggá avanzsál a ház first lady-je, egyúttal a magas 

közjogi méltóságot is relativizáltuk az egyszerû hétköznapi ember 

szintjére, két legyet ütöttünk egy csapásra. 

Légy harcos – mondjuk a környezetvédelemben, ha lehet, mer’ most 

az a trendi – ugyanakkor kitûnõ eredményeket érhetsz el, ha olykor 

gyengének, esendõnek mutatkozol bizonyos kérdésekben. Hölgyeknél a 

sírás tutti mõdszer. Régebbi korokban még a hirtelen ájulás volt a menõ, 

de ez ma már nem dívik, pedig minden bizonnyal médiaképes lenne. 

Ezzel persze még nem oldottuk meg a deáki egy paragrafusos sajtótörvény 

autópálya ügyben immáron feloldhatatlannak látszó ellentmondását, 

nevezetesen, hogy „Hazudni már pedig nem szabad!”. Nem 

oldottuk meg, s félõ hogy nem is fogjuk tudni megoldani, mert õk, 

amint az már kiderült róluk számtalan alkalommal, „hazudnak éjjel, 

hazudnak nappal, hazudnak minden hullámhosszon”. 

No, de hát miért pont ezt tartanák be, a nagy dübörgõ tönkremenetel 

közben? Lárifári! – ahogyan azt Francisco mondaná – Több is 

veszett Mohácsnál! 

Érdekes kettõsség, amolyan féloldalas politikai ugrabugra figyelhetõ 

meg a magyar közélet komor felhõkkel tarkított horizontjának vészterhes 

egén, hogy egyik képzavaromat a másikba ne öltsem. A Fidesz, a 

mûanyagellenzék mára legnagyobb gólemévé duzzasztott politikai érdekcsoportosulása 

egész jól elboldogul az ország kormányrúdjánál, csak 

éppen azt felejtette el, hogyan tud, hogyan kell odaférnie hozzá. Míg ellenlábasa, 

a színjátszásban és köpönyegforgatásban az utóbbi másfél évtizedben 

múlhatatlan érdemekre és tapasztalatokra szert tevõ posztkommunista 

utódpárt, a Kész átverés show igazi nagymesterévé nõtte 

ki magát, az ölebmédia bukott PB-, KB- és KISZ-tagokat felvonultató 

Megasztár handabandázásában. A baj csak az, hogy ebbõl a bagázsból 

199

meg éppen a szakaszgyõzelem után, az új etap rajtja elõtt fogy ki a szufla. 

Addig nincs baj, amíg színes lufikat kell eregetni, addig minden 

rendben megy, amíg az Elnök emberei kedélyesen kvaterkáznak a luxus-limuzinok 

hátsó ülésein – ókor-ókor gumicsizmában, mert alkalomadtán 

öt percre meg kell állni (a fotósok kedvéért) valamelyik árvízi 

töltésen és a bulvárlapok kedvéért arrébb kell rakni két homokzsákot. 

A baj ott kezdõdik, amikor – szokás szerint – túlnyerik magukat. Indul 

a Horn Gyula-díjas Horn Gyula idejébõl már jól ismert – akkor hosszú 

hónapokig tartó – központilag levezényelt kormányzati tökölõdés. Pedig 

a választási kampányban aszonták, azér’ köll rájuk voksóni, mer’ 

hogy õk lendületbõ’ kormányoznak majd tovább. 

Ja. Pont úgy, mint a Trabant negyedikben. Szabadonfutó. 

Mi meg földön. 

Csak úgy mellesleg említem meg, hogy a kétütemûeket ma már 

sehol sem látják szívesen. Fõként akkor nem, ha az ütemek közül 

nekünk folyton csak a szívás jut. 



Ui.: A lapzárta után érkezett az infó, hogy milyen szívélyes szavakkal köszöntötte 

Vitéz László az õt kifütyülõ tömeget a kosárlabdás lányok Széchenyi 

téren rendezett ünnepségén. 

Tizedik alkalommal nyerte el a Pécsi MiZO nõ kosárlabda csapata a 

bajnokságot. Az immáron hagyományosnak mondható ünnepségre sûrû 

füttykoncert és anyázások közepette Vitéz László is odatolta a képét, 

ahogy szokta. Ottan találta azt mondani – ha a hagyomány állításának 

hinni szabad némileg kapatosan -, az õtet kifütyülõ tömegnek, hogy 

aszongya: „az a város élhetõ város, ahol a szellemi toprongynak a lakossághoz 

viszonyított aránya 10% alatt marad.” Csak éppen azt nem tette 

hozzá, hogy a Fidesz meg bekaphatja. 

Csak azt nem értem, ha ennyire, és ennyien utálják, ki és fõként miért 

szavaz rá újra meg újra? Önök értik ezt? 

200

AZ ELMÚLT 16 ÉV ÖRÖKSÉGE 

– avagy A felelõsség egymásra hárítása magyar szakértõk 

bevonásával folyamatban van – 

Ez a fõ szlogen most. A baksison kitartott ölebmédia és a privatizációs 

bevételekbõl jólétre felhizlalt szellemi holdudvar a PR-csapattal 

teammunkában már elkezdte a magyar (?) társadalom megdolgozását. 

Elõkerültek zsenikéim, mint fehér nyuszi a cilinderbõl. Csipolla 

készül új magánszámára, a nemzetet megmentõ reformer miniszterelnök 

szerepére. 

Parasztvakítás a négyzeten, vagy inkább a köbön. 

Gyurcsány Fletó nagy belépõje, „Francisco, a nemzetmentõ reformer” 

címû többmenetes szappanoperában. Szakértõkéim riogatnak, 

de jön majd Csipolla, a fõ-fõ porondmester, pattint egyet az ostorával, 

mint valami selejtes oroszlánidomár, a light-os, a felvizezett változattal, 

szétszórja Frutti helyett, a kisember (Kádár népe, ha tetszik, 

a panelproli) pedig megnyugszik, aszongya: rendes gyerek ez a 

Fletó, õ a mi emberünk, ez megcsinálja! Belehúz! Nosza, húzzunk 

bele mi is, nyúljunk bele a brifkóba, mer’ hát ugye semmi sincs 

ingyér’, a nagy jólét sem. 

(És hogy ez mennyire így van, arra csak egy apró adalék. A megyei 

APEH emberei fû alatt súgnak a cégeknek, hogy ne 20-án fizessék 

be az éppen esedékes baksist, mert akkor a lóvé felkerül a fõvárosi 

központba, onnan pedig a vidéki adókirendeltségek dolgozói nem 

kapják meg idõben a fizetésüket, ezért a vidéki apehesek arra kérik a 

cégeket, hogy 21-én vizessék be a befizetni valót, mert akkor itt marad 

a pénz, és ki tudják fizetni a dolgozókat. Azé’ ez nem semmi!) 

201

Mindeközben a bukott pénzügyminiszterek versengve harsogják 

túl egymást a szükséges megszorítások mértékét illetõen. Úgy tûnik 

kis hazánkban – ahogyan azt már többször megállapítottuk – a pofátlanság 

nem ismer határokat. Egy árva riporter nem sok, de annyi 

nem akadt – igaz, miért is lett volna? –, aki odamegy a nagybajszú 

népnyomorító Bokros Lajoshoz, a titokszolga miniszterelnököt 

szemrebbenés nélkül megbuktató Sternhez, vagy Drazséhoz, és megkérdezte 

volna valamelyiküket, hogy „Papa, mire vered itt a nyálad, 

hiszen te is kivetted a részed, méghozzá jócskán, a gigantikus hiány és a 

hatalmasra duzzad államadósság kialakulásából?” 

(A kérdés az urbánus frazeológia retorikai világában tükrözõdõ 

elkeseredettséget és kilátástalanságot reprezentálja. – A szerk.) 

A történelmi idõktõl eltérõen, most csak két részre szakadt az ország, 

ám félõ, hogy legalább olyan nagy gondok vannak, mint a törökök 

és labancok idején. Békeidõben, ellentõl mentes országban megyünk 

tönkre szép lassan, ám annál kitartóbban. 

Kettészakadt az ország. A betemetethetetlennek tûnõ ideológiai lövészárok 

két oldalán soha nem látott messzeségre távolodtak el egymástól 

az emberek. Ez tükrözõdik abból, a folytatásokban megjelent 

írásból is, melyet Somorjai Viktória a Demokrata kitûnõ tollú fiatal újságírónõje 

jegyez a lap hasábjain. A második részben azt a kérdést teszi 

fel a szerzõ, „Mit kell tennünk és mit várhatunk el a politikusainktól?” 

A Magyar Köztársaság alkotmányából olvashatunk idézetet, 

amely azt taglalja, hogy milyen esetben van lehetõség a kormány leváltására, 

aztán a konstruktív bizalmatlansági indítványról Gáspár 

G. Jánostól közöl egy figyelemre méltó értekezést. Majd így folytatja: 

202 

„A sokat ismételgetett kormánybuktatásra, tehát kizárólag abban az 

esetben lenne lehetõség, ha minimális különbség volna a kormányzóés 

ellenzéki pártok képviselõinek száma között és az elõbbiek közül 

meg lehetne gyõzni néhányat, hogy az ország sorsa fontosabb, mint a 

hatalom megtartása.”

Itt álljunk meg egy pillanatra, Istenben szeretett felebarátim, és 

nézzünk csak vissza egy röpke pillanatra az elmúlt négy esztendõre! 

Ha ragaszkodunk a tényekhez, akkor azt kell mondanunk, hogy a 

szerzõ fenti megállapítása tényszerûen nem igaz, nem állja meg a helyét. 

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szerzõ 

félrevezeti az olvasót, mondjuk inkább úgy, hogy a publicista a 

realitások talaján állva írta meg cikkét. 

A kormányváltás tekintetében magam Fritz Tamás politológussal 

értek egyet. A kormány megbízatása– ahogyan azt Somorjai Viktória 

is nagyon helyesen az alkotmányt idézve említi – megszûnik, vagyis 

a kormány megbukik, ha a miniszterelnök lemond. 

Már pedig Magyarországon éppen ez képzõdött meg 2004-ben. 

Az ország elsõ számú közjogi méltóságának, a köztársasági elnöknek 

minden alapja meg lett volna arra, hogy új választásokat írjon 

ki. Mondjuk, ha olyan presszió éri, akár a társadalom, akár a 

politikum részérõl, ami õt erre predesztinálja. És talán egy másik 

esetben is. Ne felejtsük el, õ az, aki személyében a nemzet egységét 

testesíti meg. 

Tudjuk, láttuk, hallottuk, magától a kormányfõtõl, az ország szintén 

egyik legfõbb közjogi méltóságától, hogy a kormányzó koalíció 

egyik pártja velejéig korrupt. Ha elfogadjuk azt a megállapítást, amit 

szintén a 2002-ben felelõs magyar miniszterelnöknek megválasztott 

titokszolga tett, nevezetesen, hogy az erkölcsi, etikai és/vagy a jogi 

szabályok közül mindig az etikai ismérveké az elsõbbség, akkor bizony 

joggal állapíthatjuk meg azt is, hogy ha a köztársasági elnöknek 

lett volna vér a pucájában, kiírja az elõrehozott választásokat. 

Mert mi történt? Az ország egyik legfõbb közjogi méltósága, a kormányfõ, 

ország-világ nagy nyilvánossága elõtt – ezt már az ölebmédia 

sem tudta elhallgatni! – felhívta a figyelmet arra, hogy az országot 

vezetõ koalíciós erõk közül az egyik olyan, hogy a meghozandó 

döntéseiben korrupt módon befolyásolható. Ez magyarra fordítva 

azt jelenti, hogy veszélyt jelenthet az ország érdekeire. 

203

Meddig tartott volna azt mondania a köztársasági elnöknek, hogy 

veszélyeztetettnek látja az ország stabil kormányozhatóságát, és 

ezért elõrehozott választásokat ír ki? Semeddig. 

Meddig tartott volna a mûanyagellenzéknek, hogy kihasználja a 

helyzetet? Semeddig. 

Vajon miért nem tette meg? Nem tudjuk. Legfeljebb sejtéseink 

vannak a dologról. Egyesek szerint a „minél rosszabb, nekünk annál 

jobb” stratégiát követték, remélve, hogy 2006-ra annyira leküldenek 

minket megalázóba a posztkommunisták, hogy játszva megnyerik 

a választásokat. Csak Tévéország lakóival, Kádár népével nem 

számoltak. 

A szerzõ még hozzáteszi: 

„Ha tehát – ismét – nem történik csoda, legközelebb négy év múlva 

szavazhatunk az Országgyûlés összetételérõl. Ezt tudomásul kell 

vennünk.” 

Sajnos ez a megállapítás korrekt és teljesen pontos. Felhívnám a 

figyelmét a kedves Olvasónak, hogy a politikum egyik elsõ lépése a 

módszerváltás után az volt, hogy kivette a lakosság kezébõl az egyetlen 

és utolsó jogi eszközt arra vonatkozóan, hogy a választási ciklus 

közepette is éljen a véleménynyilvánítás jogával. Ez a jog pedig a 

képviselõk visszahívhatósága. 

Nincs visszacsatolás. Sem pozitív, sem negatív. Az emberek, a nép, a 

nemzet, a lakosság kezében nincs semmiféle jogi eszköz a képviselõ ellenõrzésére, 

elszámoltatására. Mit csináljunk? Mennyünk az utcára 

tüntetni? Ugyan már, legfeljebb Hi, I’m Mónika Lampert (vagy utóda) 

kivezényli a BM Forradalmi Ezredet, szétvereti a tüntetést, oszt’ – ahogyan 

az áruló pártelnök-asszony mondaná: jó napot. 

Arról se feledkezzünk meg, hogy az új országgyûlésben is ott fognak 

ülni olyan emberek, akik személyükben, személyükkel hiteltelenítik 

el az egész rendszerváltoztatást. Lásd Horn Gyula, egykori pu- 

204

fajkás és Lendvai „Sipánka” Ildikó, az MSZP „nem lesz gáz-ár-e-melés” 

ügyi fõbiztosa, néhai fõcenzor. 

A képviselõk visszahívhatóságának újbóli bevezetése, vagy 

visszahozása a gyakorlatba praktikus elõnnyel is járna. Ciklus közben, 

ha van elég akarat és elszántság, az országgyûlés összetételének 

megváltoztatásával, kivételes esetben – ha annyi választókerületben 

kezdeményezné a lakosság az adott képviselõ visszahívását – akár a 

kormányzó koalíció többség is megszüntethetõ lenne. 

De nézzük tovább a cikket! 

„Aktív rezisztencia – utaltunk rá egy héttel ezelõtt a Demokrata hasábjain. 

De mi értelme van ismét elõvenni a kitûzõket, a karkötõket, nemzetiszínû 

szalagokat? Hogy megkülönböztessük magunkat? Igen, éppen 

ezért. És azért, mert így tudunk majd egymásról. Egyetlen pillantással 

meg tudjuk állapítani az üzletben a sorban elõttünk álló velünk együtt 

érez-e. Olyanok leszünk, mint az érettségizõ diákok a szalagavató után 

kitûzött szalaggal. Magunk miatt hordjuk. Kötelességünk felemelni a 

fejünket és büszkének lenni értékeinkre, gondolatainkra; a parlamenti 

mandátumok most az ellenfélnek kedveznek, de ez már csak azért sem 

ingathat meg minket abbéli meggyõzõdésünkben, hogy a jó oldalon állunk, 

mert a számszerû szavazatokat tekintve újra csak hajszálnyi a különbség 

a két Magyarország között.” 

2002-ben kitettük a kokárdát, lett is belõle nagy ribillió. Mielõtt 

még valaki tévedésbe esne, nem a baloldali ölebmédia ideges rángásai 

a legveszélyesebbek ebben az egészben. Van még ennél rosszabb 

is. Aki nézte a Hír Televízión Csintalan Sándor mûsorát, már a választások 

elõtt jó néhányan úgy telefonáltak, be a mûsorba, hogy 

nem mutatkoztak be, mert féltik a munkájukat, a megélhetésüket, 

az egzisztenciájukat. A vereség után ezek száma megszaporodott. 

Hölgyeim és uraim! 2006-ban, a XXI. században, Európában, egy 

teljes jogú európai uniós tagállamban félni kell az állampolgárnak a 

205

politikai meggyõzõdése miatt? Ez lenne az európai demokrácia? 

Másfél évtizeddel a rendszerváltozás után? Ezen azért mindenkinek 

el kellene gondolkoznia. 

De hadd utaljak vissza az Európai Unió parlamenti képviselõinek 

megválasztására. Mindenütt felhívták a figyelmet arra, nehogy véletlenül 

is kitegyünk bármilyen kitûzõt, kokárdát, miegyebet, amirõl 

beazonosítható, hogy hova fogunk szavazni, mert az ellenfél 

agyafúrt, és hát igen, mondjuk ki, gonosz. 

Mindannyian meghallgathattuk Fletó telefonos megkeresését, 

sokan többször is. Utóbb az is kiderült, feljegyezték azokat a telefonszámokat, 

ahol hamar letették a kézi-beszélõt. Nekem személy szerint 

van olyan ismerõsöm, aki elmondta, hogy amikor megkérdezték 

a közvélemény-kutatók, azonnal rávágta, hogy az MSZP-t támogatja, 

mert abból baj nem lehet. 

Most is tudjuk egymásról, hogy összetartozunk, jó példát adnak 

erre a méltánytalanul magára hagyott polgári körök. Most, hogy 

újabb négy évet kaptak a féktelen és gátlástalan urizálásra, még inkább 

fontos, hogy kifelé ne lehessünk beazonosíthatók. 

Túlerõben vannak, és ez háború. Akár tetszik ez nekünk, akár nem! 

Most nem mártírokra van szükségünk, hanem túlélõkre. Az ellenfél – 

majdnem azt írtam az ellenség – kíméletlen, és a hatalomért semmilyen 

eszköz bevetésétõl sem riad vissza. Sajnos ma ez a realitás, láthattuk 

négy évvel ezelõtt és láthattuk a tavaszi országgyûlési választásokon is. 

Túlerõben vannak, minden tekintetben. Egy reguláris hadsereg ellen 

nem lehet frontális támadást indítani partizáncsapatokkal. Hiába 

közel azonos a két oldal szavazóinak számaránya, a torz médiaviszonyoknak, 

a gazdaságba hatékonyan és precíz pontossággal átmentett 

hajdani politikai kapcsolatoknak köszönhetõen ez a valóvilágban nem 

tükrözõdik. Sõt! Torzul, a mi oldalunk kárára, méghozzá nem is kismértékben. 

Ezek nem úriemberek, nem is úriemberek módjára kell küzdenünk 

ellenük. Olyanoknak kell lennünk, mint a jó felderítõnek, elõ- 

206

ször lõ, csak aztán kérdez. Ez eddig még mindig mûködött. A hit a 

szeretet és az összefogás erejében szép dolog, de most már itt lenne az 

ideje, hogy egy lépéssel tovább lépjünk, fogjuk a karikás ostort és ûzzük 

ki a kufárokat az ország templomából! 

De térjünk vissza a kitûnõ tollú fiatal publicista írásához! Az 

„Egyenes beszéd” alcímû részben az alábbiakat írja: 

„Aki ott volt a Fidesz legutóbbi kongresszusán – igen, azon, ahol elhangzott 

Mikola doktor sokat támadott kijelentése a határon túli 

magyarokról –, az tudhatja, hogy a résztvevõk (mi) olyan energiával 

telten, oly bizakodón, olyan hittel hagyták el a Körcsarnokot, 

amilyet régen tapasztalhattunk.” 

Valamit nem értek. Ha a szerzõ, aki maga is ott volt, és aki maga is 

„olyan energiával telten, oly bizakodón, olyan hittel” hagyta el a Körcsarnokot 

Mikola doktor szavai hallatán, miért nem teszi fel a legfontosabb 

kérdést. Ha mi, jobboldali, polgári, nemzeti érzelmû szavazópolgárok 

ennyire megörülünk annak, hogy végre-valahára jön 

egy ember, és kimondja az igazságot, akkor a polgári párt teljes vezetõsége, 

az elsõ emberrel az élen, ugyan bizony miért határolódik el 

tõle, ha mégoly árnyaltan is? 

Mert mit tett Mikola doktor? Õ nem csupán azt mondta, amit a 

jobboldal választói hallani szerettek volna, a „nemzet orvosa” kimondta 

az igazságot. Ez volt a bûne. Az ölebmédia szerint. Még pontosabban 

az, hogy a határon túliak magunkhoz ölelésén kívül felvázolta 

a dolog praktikus oldalát is, vagyis azt, ahogy minden más, tõlünk 

eltérõen normális és józanul gondolkodó állam cselekszik a 

távolba szakadt hazafiakkal, amikor állampolgárságot, és az ezzel 

automatikusan együtt járó szavazati jogot ad nekik. 

Ez verte ki a biztosítékot a másik oldalon, a mûanyagellenzék vezetõi 

pedig aszonták, „Hú fiúk, ez azé’ sok vót, ezt mán nem bírja el a 

média, vegyünk vissza egy kicsit!” 

207

Elfeledkeztek arról, hogy õk nem az ellenféllel szimpatizáló médiának 

kell, hogy megfeleljenek, hanem az õket megválasztó polgároknak. 

Ezért lenne nagy jelentõsége az azonnali médiabojkottnak a 

balliberális média felé. Ez a másik oldalon, mint láthatjuk, kitûnõen 

mûködik. 

Vajon mi történt volna akkor, milyen hatással lett volna a nemzeti 

oldal otthon maradó választóira, kisgazdákra, otthon maradó 

MIÉP-es, Jobbikos szavazókra, ha a történtekkel ellentétben mondjuk 

kiáll Mikola és azt mondja, „Hölgyeim és uraim! Itt az ideje, 

hogy a virágnyelven történõ üzengetéseknek véget vessünk! És 

mondjuk ki azt, amit a franciák már megtettek: Ez itt Magyarország! 

Akinek nem tetszik, el lehet menni, nem kötelezõ maradni!” 

Utólag persze a „Mi lett volna, ha…?” kérdésekkel nem érdemes 

foglalkozni, de ez legalább valóban egyenes beszéd, nem ez az állandóan 

felvizezett, higított oda-odamondogatás. De azt is csak akkor, 

amikor az ellenfél nem áll velünk szemtõl-szemben. 

Az urbánus frazeológiában erre mondják, hogy „úgy üt, mint egy 

lány”. 

Egy másik idézet az írásból: 

„De ha egy kicsit a közelebbi múltba tekintünk, végiggondolhatjuk 

azt is, május 1-jén mikor hangzott fel a legelsöprõbb ováció. Akkor, 

amikor Orbán Viktor kõkeményen és egyenesen beszélt a kormányt 

kiszolgáló médiáról, az MDF árulásáról vagy a kormánypártok 

nyomasztó gazdasági fölényérõl.” 

A legutóbbi hír arról szól, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetõje, 

Ibolya asszony politika hitbizományát az „MSZP egyik tagozatának” 

nevezte. Igaz, rögtön hozzátette, lehet, hogy ez a tulipános 

pártnak nem tetszik, az is lehet, hogy bántja õket, és hát ez esetben 

elnézést is kér tõlük. 

208

„Azt kérem az MDF-tõl, vegyék tudomásul, hogy ez az álláspontunk. 

Lehet, hogy nem tetszik, az is lehet, hogy nem érzik igazságosnak, 

sõt bántónak érzik. Nem szeretném, ha így volna. Ha igen, elnézést 

kérek tõlük.” 

Viktor úgy üt, mint egy lány. Most meg foglak ütni, de bocsika. 

És akkor ilyenkor ne kerüljön az ember a kiakadt epeda sezlonyrugóhoz 

hasonlatos állapotba? Igaz, ez a semmilyen, mûanyag-ellenzékiség 

nem ma kezdõdött. Szemtõl-szembe Fletóval kicsire összehúzta 

magát a pártelnök, majd öt perccel késõbb az éppen aktuális 

nagygyûlésen elmondta a frankót, én meg otthon a tévé elõtt ülve 

nem értettem, hogy miért nem a vitában hallottam ezeket a dolgokat. 

Végezetül idézném a cikk utolsó bekezdését: 

„Hol volt Orbán Viktor kommunikációs tanácsadó csapata, amikor 

szakállasan, borzos hajjal és farmerdzsekiben kiállt, és azt állította, 

a szovjet csapatoknak mielõbb el kell hagyniuk az országot? Akkor 

sokunknak szorult össze a szíve. Egyrészt féltettük azt a hadaró fiút, 

nem tudhattuk, nem végzi-e börtönben. Másrészt azonban felszakadt 

a sóhaj: végre jött valaki, aki kimondta azt, ami sok millió ember 

lelkében már oly rég megfogalmazódott, csak nem volt erõnk és 

bátorságunk hangosan kimondani. Egy évtizeddel késõbb a vad külsejû 

fiúból Európa legfiatalabb miniszterelnöke lett. Újabb fél évtized 

múlva az egyik leghatásosabban szervezõ politikus. A rövid haj, 

az elegáns öltöny és a kiszámított, elõre megírt beszéd is tetszik, de mi 

nem felejtjük el az egykori csapzott, hadaró, de õszintén, egyenesen a 

szívünkbõl beszélõ fiút. Szeretnénk, ha õ is emlékezne rá.” 

Kedves Viktória, szívembõl beszélsz. 



209

HAZUDNAK ÉJJEL, HAZUDNAK NAPPAL, 

HAZUDNAK MINDEN HULLÁMHOSSZON 

– avagy Kutyából nem lesz szalonna – 

De vajon miért is lenne? Ezt legfeljebb csak a népi naivitás jótékony – 

tudatlanságot és tájékozatlanságot feltételezõ – állapotában leledzõ, a 

kereskedelmi média által a kérõdzõk szintjére lesüllyesztett fehérjehalmazok 

gondolhatják komolyan. Arra, hogy ezek valaha is megváltoznának, 

gyakorlatilag a nullával egyenlõ az esély. Ugyan miért is változnának 

meg, hiszen az égvilágon semmi sincs, ami erre késztetné õket. 

Emlékszünk még a miniszterelnök-jelöltek televíziós vitájára? A 

kétszemélyes változatban Csipolla, mint valami rossz ripacs, nekiment 

Viktor királynak, hogy márpedig azonnal vetesse le a mûsorról az 

egészségügyet pedzegetõ filmecskét, amelyben vizitdíjról és receptfelírási 

összegekrõl esik szó. Ma pedig, láss csodát, más egyéb vonatkozásokhoz 

hasonlóan, egyre többször halljuk a híradásokban, hogy bizony-bizony, 

könnyen elõfordulhat, hogy mégis sor kerül a bevezetésükre, 

a megszorító, ó pardon, a reformintézkedések keretei között. 

És akkor jöjjenek a szösszenetek az MSZP most lezajlott kongresszusáról, 

a teljesség igénye nélkül. 

Gyurcsány: „Nincs nagyobb csapás számukra annál, mintha beépítjük 

saját politikánkba az ellenzék legjobb javaslatait.” 

Már megint ez a szarka-mentalitás. Vagy inkább a kakukk a megfelelõ 

madár-hasonlat ide? A szarka egyszerûen csak lop, a kakukk viszont 

az a madár, amelyik más fészkébe teszi a saját fiókáját, kilökve onnan 

a fészek gazdájának a porontyát, a nevelés gondját másokra hagy- 

210

va. Sehogy sem áll össze a kép. Ha olyan jók az ellenzék javaslatai, hogy 

közülük jó néhányat megéri beépíteni a saját programjukba is (ha ilye 

program egyáltalán létezik valahol?), ne kerteljünk tovább, mondjuk 

ki, akkor a kampányban hazudtak. Becsaptak minket, átvertek, pofátlanul 

pókerarccal belehazudtak a képünkbe! 

Valahol õk is – ha nem is mindnyájan, de – érzik, hogy most nagyobb 

a baj, mint máskor. 

Szili Katalin: A kormányprogram nem mûködhet kizárólag a tõke 

logikáján… 

Horn: Lesznek ellenzõi és meg nem értõi a reformfolyamatoknak… 

Lendvai Ildikó: A bizalom törékeny… 

Miközben Steve-tõl megtudhatjuk, hogy balról fúj a szél – ilyenkor 

szól oda Onedin kapitány a flipper vitorlamesterének, hogy húzzák 

be az orrvitorlákat –, a fõvezér, a táncos lábú pozõr kerek-perec 

kijelenti: 

„Az ellenzék nem érdekes.” 

Mielõtt még valaki kiakadna, mint az Epeda sezlonyrugó, annak 

megnyugtatásul közlöm, hogy ezen a kijelentésen aztán végképp nincs 

mit háborogni, hiszen magától Viktor királytól is tudhassuk, hogy márpedig 

a parlament egész jól elmûködne ellenzék nélkül is. Igaz, hogy ezt 

még kormánypárti miniszterelnök korában mondotta, és az is igaz, 

hogy általában hozzá szokta tenni, hogy az ilyen helyzeteket már nem 

demokratikus jogállamnak, hanem valami egészen másnak hívják. 

És akkor itt van az a rész, amitõl nekem feláll a szõr a hátamon. Itt 

érkezünk el a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek látszó 

eszköztárának végéhez, ahol az átlagnál kicsikét érdeklõdõbb adófizetõ 

211

állampolgárnak reagálás címszó alatt már csak egy halovány anyázásra 

futja a türelmébõl, a megértésébõl. A tolerancia fájdalomküszöbét egy 

lazán könnyed lépéssel abszolválja, ha szabad egyik képzavaromat a 

másikba ölteni. És akkor jöjjön az idézet a nagyembertõl, amely szintén 

a bolgárkertészek legutóbbi összeröffenésén hangzott el: 

„Az a lényeg, hogy gyermekeink, unokáink egyszer majd azt mondhassák, 

hogy a rendszerváltás után 16 esztendõvel jöttek olyan tevékeny 

emberek baloldalról, és a szabaddemokratáktól, akik nem a 

múlton búsongtak, nem az ország évszázadok alatt szerzett sebeirõl 

elmélkedtek, hanem elõre indultak. Megértették, hogy nincs út 

visszafelé, hogy annak, aki menekül garantált a veresége. Megértették, 

hogy elõre lépni csak közös erõfeszítéssel lehet. Megértették, 

hogy a gyõzelem nem a világnak, hanem önmagunknak fontos, és 

ugyan együttmûködünk más országokkal, de emellett versengünk is 

velük.” 

Na itt álljunk meg egy polgári szóra Istenben szeretett felebarátim! 

Nekem ezzel a résszel több bajom is van. 

Ad 1.: Ebbõl elegem van egyszer, s mindenkorra! Én most akarok 

– nem szeretnék!, eleget kínlódtunk már ahhoz, hogy azt mondhassuk, 

hogy – MOST AKARUNK jól élni! Elég volt a hitegetésekbõl, 

elég volt a majd a fiainknak, majd az unokáinknak jobb lesz szövegbõl! 

Ha nekünk nem lesz jó, nekik sem lesz az. Ugyan mibõl is lenne? 

A felhalmozott semmibõl? Amikor a lakosságnak egy tekintélyes része 

nem képes tartalékot képezni, ugyan vajon mibõl lesz jobb majd 

az utánunk következõ nemzedékeknek? 

Ad 2.: Nincs út visszafelé. Nem érdekes, hogy mi volt, most csak az a 

fontos, hogy újult erõvel tekintsünk egy szebb, jobb és napfényesebb 

jövõ felé, elvtársak! Az állampárti idõk iránti nosztalgiázás közepette 

ugyan kit érdekel, hogy az államhatalom még ma is tele van az egykori 

diktatúra klientúrájának embereivel és azok ideológiai örököseivel? Ez 

212

ma már senkit nem érdekel. Ugyan vajon ki vonja kérdõre az egykori 

KISZinasokat, a foxi-maxin végzett, és pártvonalon nagyívû karriert 

befutott pedálgépeket arról, hogy immáron sokadszorra taszították 

adósságspirálba ezt a szerencsétlen sorsú országot? Ez ma már az emberek 

többségét – mindaddig, amíg a pénztárcájukon konkrétan és nagyságrendileg 

nem lesz érezhetõ, nem érdekli. 

Ad 3.: Most persze, hogy szegfûtermesztõ bolgárkertészkémék 

mindent frankón elvirágoztak, most összefogás kellene, most egyeztetés, 

együttmûködés kellene, mondván, a haza üdve mindennél 

elõbbre való. Eddig hol vótatok, pubi? Talán éppen villát építtetni 

Horvátországban? Könnyen lehet. Eftikéimnek ugyanis derogál az 

eurokonform viselkedési minta. 

Tudják mi az, amikor „a verseny és a szolidaritás, a haza és a haladás 

dinamikus egyensúlyban van egymással”? Na, azt úgy hívják, fõ 

szempont. Legalábbis Fletó szerint. 

És akkor itt van a lényeg: 

Gyurcsány Ferenc szólt az MSZP és az SZDSZ egymáshoz való viszonyáról 

is. Hangsúlyozta: koalícióról lévén szó a felelõsség közös. 

Hozzátette: nem szerelmi, hanem érdekházasságról van szó, amely 

együttmûködést feltételez, miközben fontos az önállóság megõrzése, 

és mind két oldal kompromisszumkészsége is. 

Felhívnám a figyelmet az „érdekházasság” szóra. Ez a legárulkodóbb 

jele a kormánykoalíciónak, s egyúttal mindent elmond róla. 

Azt is jelzi, mennyire nem természetes, inkább valamiféle muszáj-közösség 

az övék. Miért is? Hát azért, mert érdekek, nem pedig 

értékek mentén szervezõdött és szervezõdik most is. 

„Horn: Lesznek ellenzõi és meg nem értõi a reformfolyamatoknak…” 

Egy volt karhatalmista pufajkás már csak tudja. Meg azt is, hogyan 

kell szociális piacgazdaságot építeni. Ki ne tudná nála jobban, nem 

igaz? 

213

„Horn Gyula hozzászólásában arról beszélt, hogy a reform nem 

egyszerûen szükséges, hanem Magyarország fennmaradása múlik 

rajta. Hozzátette, amit a kormány az elõzõ ciklusban elkezdett, az 

történelmi jelentõségû, az pedig egyedülálló, amit véghez kíván vinni 

a következõ idõszakban.” 

Én asszem a Horn Gyula-díjas Horn Gyula ezen kijelentésével 

maradéktalanul egyetérthetünk. Történelmi jelentõségû volt ekkora 

adósság felhalmozása ilyen rövid idõ alatt, a Kádár-rendszert e tekintetben 

pillanatok alatt leküldték megalázóba. Egyszersmind bizonnyal 

állíthatjuk azt is, hogy a maga nemében egyedülálló is volt 

ez a folyamat, mint kormányzati teljesítmény. 

Mivel a vaskoronás kis-nagy ember szavaiból kitûnik, hogy a reformoknak 

nevezett megszorításokon immáron nem kevesebb, mint 

hazánk sorsa múlik, ennek az információnak a hirtelen felbukkanása 

a választási gyõzelem után arra a következtetésre enged juttatni 

bennünket, hogy az alkohol szörnyû démonával immáron napi 

harcban álló politikust elérte a megvilágosodás. 

Vagy a másik variáció, a B-terv, hogy gáz van. Most Sipánka sem keveri 

össze a Kerepesi úti ügetõderbyt az Angol utcai ölebmédia fõhadiszállásával 

és nem futtatja magát, mint versenyló, nem recsegi bele szótagolva, 

lassan, hogy mindenki, még OV is megértse, hogy nem lesz 

gáz-ár-e-me-lés. Nem. Ma a törékeny bizalom megõrzésérõl rebeg néhány 

gondolatot Tévéország lakóinak az egykori cenzor, a Magyar Szocialista 

Munkáspárt Központi Bizottsága Kulturális Alosztályának egykori 

vezetõje. 

Hazudnak éjjel, hazudnak nappal, hazudnak minden hullámhosszon, 

vagyis kutyából nem lesz szalonna. 



214

ARCOM A HARCOM 

– avagy Felépíthetõ-e egy ország a gyûlöletre alapozva? – 

A válasz természetesen az, hogy nem. Legalábbis tartósan egész biztosan 

nem. Ideig-óráig még fenn lehet tartani a látszatot, meg lehet félemlíteni 

az embereket, de egyszer minden kötél elszakad, és akkor eljön 

az a pillanat, amikor senki sem szeretne jelen lenni az éppen akkor 

történõ eseményeknél. Pedig tudjuk jól, most már mindannyian, az elmúlt 

másfél évtized megmutatta, bebizonyította számunkra, hogy bizony-bizony, 

forradalmakat nem lehet megspórolni. 

A kormány újjáalakítási projekt néven ismertté vált központilag levezényelt 

tökölõdésének szürke, balatonõszödi kiruccanásokkal tarkított 

munkás hétköznapjaiban a csahos ölebmédia viszi a prímet. A 

nyegle stílusú kultúrbunkó reggelente azon kesereg, egyre többször és 

egyre hangosabban, hogy hol késik a normális jobboldali média megjelenése, 

vagy legalább annak lehetõsége. Most ez van kiadva feladatnak, 

megkapta az ukázt, brillírozik is, ahogy az kell. 

Miközben Francisco azon fáradozik serényen, hogy elmossa a rendszerváltozás 

által meghúzott éles határvonalat, egykori rendszerváltók 

és leváltottak között – ha így haladunk tovább, így az ötvenedik évfordulóra 

már ’56 is az övék lesz –, aközben jómódú sajtómunkásaikból 

álló médiaserege továbbra is az ellenzék démonizált vezérének lejáratására, 

hiteltelenítésére és ellehetetlenítésére pazarolja a drága idõt. A 

kormányt – sem a leköszönõt, sem az újonnan megalakulót – nem szabad 

kritizálni, elvégre nem harapunk bele a kézbe, amely enni ad. 

A fõ célpont továbbra is az ellenzék vezére, aki a Führer hazánkban 

betiltott könyvébõl felolvasott idézettel, mert példálózni, olajat 

215

öntve ezzel a tûzre, mely az iránta táplált gyûlöletbõl táplálkozik. Itt 

az új hivatkozási alap, hogy az ölebmédia csahos kitartottjai tovább 

püfölhessék az immáron nyolc esztendeje az univerzális pofozó-bábú 

szerepére kárhoztatott pártelnököt. 

A Magyarország legszerényebb emberének kikiáltott televíziós újságíró, 

aki még saját palackozású borának címkéjére is ráteteti a 

fényképét – innen a kitüntetõ cím! – önkéntes mérvadóként hétrõl-hétre 

közli velünk az elvárásait a szerinte kívánatos konzervatív 

média ismérveirõl. 

Másik tanult kollégája – szintén az ideológiai lövészárok túloldaláról 

– eközben nyílt levélben fordul a kedves hatalomhoz. Az idõsödõ 

zsurnaliszta mesterien nyal be – tegyük hozzá mindjárt: egészen 

csontig, úgy, ahogy az kell –, a szocializációt sem õ, sem a reggeli bulvármûsorban 

nyeglén elkvaterkázó kollégája sem tudná (de lehet, 

hogy nem is akarná) letagadni. 

A harmadik õskövületre, aki a gengszterváltás viharfellegeinek elvonulását 

követõen – miután látta, hogy mindenféle következmény és 

karcolás nélkül megúszta a bársonyos puhaságú átmenetet – legalább 

olyan szélsebesen pakolta ki bõröndjét, ahogyan azt tette a becsomagolásnál 

(óh magasságos Imre Kertész, hol vagy most?), szóval a drága 

Aczél Acsádira most ne is pazaroljuk a drága idõt és energiát. 

Térjünk még vissza néhány gondolat erejéig ehhez a pimasz ellenzéki 

fõ hallja kendhez, aki, ahogyan az a démonokhoz már csak hivatalból 

is illik, megint kihúzta a gyufát a hatalomnál, és szolgalelkû lakájainál. 

Az elvtársak kiakadtak, mint a sezlonyrugó, amikor ez a Viktor 

gyerek a Mein Kampf-ból idézett. 

Csak úgy halkan és közbevetõlegesen, ahogy szoktam, jegyezném 

meg, hogy példának okáért a nagy büdös Amerikai Egyesült Államokban 

némely felsõoktatási intézményben egyetemi fakultásként lehet 

felvenni az elõbbiekben említett mûvet elemzési és egyéb más célzattal. 

Muszáj ide idéznem egyedi stílusú cimborám ezen információk halla- 

216

tán közölt észrevételezését, mely a tradicionális népi kultúrkör, valamint 

az urbánus szubkultúra mélységes bugyraiban alámerítkezett, s 

egyúttal kellõ felfedezõi vénával megáldott, és kíváncsiságától hajtott 

pógárának ékes kifejezõkészségét dicsérõ sajátos keverékérõl tett tanúbizonyságot. 

(Cizelláltabb lelkû olvasóimat kérném, hogy ugorgyanak 

a következõ bekezdéshez! Szóval az újonnan kapott információ hatására 

képzõdött felismerés az alább következõ mondat formájában hagyta 

el fogai kerítését: „Na hol a faszba vagytok libsikéim, baszom a duda orrotokat? 

Asszem szabadelvûségbõl vissza lehetne ülni az iskolapadba 

korrepetálás céljából!” 

A szolidabb polgári szalonokat, valamint kulturális vitaköröket látogatók 

számára a szocialista nagyváros kissé nyers, ám annál lényegre törõbb 

stíluselemeit felvonultató hanghordozása, miként azt az elõbbi 

példa is mutatja, minden bizonnyal kissé radikális megnyilvánulásnak 

tûnhet, ennek ellenére felhívnám a figyelmet arra, hogy bizonyos, a 

társadalomnak talán nem a legmagasabb intelligenciaszintjét felvonultató, 

ám annál szélesebb köreiben ez a hanghordozás még a haladóbb 

szellemûek közül való, s általában ez számít mindennaposnak. 

Térjünk most vissza még néhány gondolat erejéig a Viktor király által 

felhozott témára, a félelem- és gyûlöletkeltésen alapuló hatalomgyakorlásra. 

Mondhatnánk politizálást is, csak attól félek, hogy ez a fogalom, 

mármint a politizálás, kis hazánkban immáron a végét járja. 

És akkor lássuk az ominózus idézetet: 

ORBÁN: „Kedves barátaim, hogy megvilágítsam Nektek az MSZP 

politikáját, a legjobb, ha a következõ idézetet hozom elõ a Mein 

Kampfból: ‘a gyûlölet a legalapvetõbb emberi érzés, a gyûlöletre kell 

alapozni a politikát, és a gyûlölettel kell megsemmisíteni az ellenséget.’. 

Az MSZP politikája erre alapul, így akarja megsemmisíteni a 

Fideszt.” 

Erre a kormányfõ: 

217

GYURCSÁNY: „El tudom képzelni, mi visz rá egy politikust, hogy 

ilyen durva módon szegje meg az európai játékszabályokat. Azt tudniillik, 

hogy az ellenfelet a nyilvánvaló viták ellenére is tiszteljük., 

hogy nem vonjuk kétségbe a demokratikus meggyõzõdését és hazafiságát, 

hogy miközben versengünk vele, vigyázunk arra, hogy az 

együttmûködésnek megmaradjanak a feltételei. Brutális dolog egy 

gondolatfüzérben, egy mondatban említeni a Magyar Szocialista 

Pártot és Adolf Hitler Mein Kampfját. Aki ezt teszi, az nem egyszerûen 

a Magyar Szocialista Pártnak árt, de árt az országnak is, mert 

együttmûködésre vagyunk ítélve. Így vagy úgy.” 

Érdekes az egész affér utóélete, mondjuk úgy a technikai részletek. 

SZIJJÁRTÓ PÉTER, Fidesz ügyvivõ: egy napilapban korábban 

megjelent egy írás a gyûlöletpolitizálásról, ahol a szerzõ a Mein 

Kampfból idéz. Orbán csak ezt ismételte meg. 

A Hírszerzõ internetes portál ehhez az egészhez ennyit fûzött hozzá: 

Autentikusok szerint különben ilyen mondat a Mein Kampfban 

nem található. 

Azt javaslom, lendüljünk túl a dolog technikai paraméterein és 

szorítkozzunk a lényegi mondanivalóra. Tegyünk is fel mindjárt néhány, 

elsõnek talán kínosnak tûnõ kérdést. 

Van-e okunk feltételezni, hogy a XXI. században, egy teljes jogú 

európai uniós tagállamban a hivatalban lévõ kormány gyûlöletre 

alapozva politizál? 

Az, hogy a szocialista nagyváros öntudatos polgára, kétszáz kilométerre 

a Gerbeaud Cukrászda kirakatától, ahonnan némileg más 

rálátás nyílik az eseményhorizontra, egyértelmûen, hangosan és jól 

hallhatóan azonnal rávágja, hogy IGEN, még nem jelent semmit. 

218

Éppen ezért idéznék néhány figyelemreméltó gondolatot Gruiz Mártontól, 

aki kitûnõ elemzését a Demokrata címû hetilap ez évi 21. 

számában jelentette meg. (A teljes cikk a JHF 154. számában is olvasható.) 

„Az embereknek csak három hónapig terjed az emlékezetük” – valóban. 

De ebbõl hibás az a következtetés, hogy a kampányt megelõzõ 

éveket el lehet bliccelni. Az emberek felé áramló negatív információk 

a fejekben tudat alatt szép lassan lerakódnak, ellenséges attitûdöt 

létrehozva az illetõ párt vagy politikus ellen. Az így kialakított érzelmi 

viszony jelenti azt a betonalapot, amelyre a kampány végsõ hajrájában 

építkezni lehet. Ennek megfelelõen járt el az MSZP-SZDSZ 

négy éve, és most is. (…) 

Mostanában gyakran felmerül a kérdés: nem az okozta-e a jobboldal 

vereségét (s okozza esetleg a jövõben is), hogy Orbán Viktort oly 

sok ember utasítja el zsigerbõl? „Lehet itt akármilyen hitvány és kártékony 

a balliberális kormány munkája, a szavazók úgyis õket választják, 

»csak Orbán ne legyen!« elv szerint!” – hallani manapság. 

Akármi is lesz Orbán jövõje, fontos tudni: az „Orbán-fóbia” nem 

ok, hanem tünet. Tünete a félig-meddig rendszerváltásunknak, tünete 

az egyoldalú médiahelyzetbõl következõ nagy hatásfokú lejárató 

propagandának és tünete a máig élõ hálózati módszerekkel való 

ellehetetlenítésnek. Bárki lenne most a helyében, ugyanígy járt volna. 

Amennyiben az egyéb körülmények változatlanok maradnak, 

akárki követi is, ugyanaz a sors vár reá (emlékezzünk: milyen hatékonyan 

gyûlöltették meg Antall Józsefet fél év alatt).” 

Hát, azt hiszem ehhez nem sok hozzáfûznivaló van. Talán csak 

annyi, hogy a média, és azon belül az elektronikus média, azaz a televízió, 

ma már hatalomformáló tényezõvé lépett elõ. Ami nincs bent 

a tévében, az gyakorlatilag olyan, mintha nem is létezne. 

219

A média manipulációs erejérõl sokan sok mindent leírtak már, 

erre talán kár is vesztegetni a szót és a drága idõt. Az utóbbi idõben a 

legeklatánsabb példája a 14. havi nyugdíj, bizonyos nyugdíjas szervezetek 

által élbõl történõ elutasítása volt. Egészen mostanáig. 

Az ember mindig azt hiszi, próbál egy kis optimizmust magára 

erõltetni, hogy most már tényleg leértünk az aljára, innen lejjebb 

már tényleg nincs, ez már a Mariana-árok világrekorder 11 kilométeres 

mélysége, de nem. Mindig csalódnunk kell, és rá kell döbbennünk 

arra, hogy a Bayer-féle relativitási elmélet áll, azaz mindig van 

lejjebb. 

Most az ATV-hez betelefonáló, a létminimum alsó szélén tengõdõ 

kisnyugdíjas mondja azt, hogy drukkol a Ferikének, hogy meg 

tudja csinálni a „reformokat”, mer’ hogy kellenek nekünk azok a 

megszorítások, de fenemód kellenek. 

Beszarás. 

Ezt nem én mondom, hanem az urbánus szubkultúra mélységes 

bugyraiból feltörõ keserûség mondatja velem. Megáll az ész és támaszkodik. 

A goebbelsi sulykolásos propaganda és a több évtizedes 

tapasztalatokkal rendelkezõ agit-propos múlt megtette hatását. Az 

emberek nagy százaléka önként hajtja fejét a nyaktiló alá, kívánjuk a 

nemzet megsarcolását, címszóval, felvehetnénk a megreformált tizenkét 

ponthoz egy tizenharmadikként a megszorításokat is, amibe 

aztán végül csendesen belerokkan majd ez a többszörösen félre és 

megvezetett ország, lóvá tett, bután kiskorú népe. 

De mi van akkor, ha a gyûlölet- és félelemkeltés mégis ráillik az 

országot irányító politikai erõkre? Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy 

nemcsak én, a Vitéz László hitbizományában senyvedõ egyszerû szavazópolgár 

érzem úgy, hogy a dolgok jelen pillanatban ezen az úton 

haladnak, hanem nálamnál okosabb emberek is. 

Nézem a televíziót. A polgári oldal betelefonálós mûsoraiba a bejelentkezõk 

tekintélyes hányada nem meri bemondani a teljes nevét, 

vagy azt, hogy honnan telefonált. Az õszödi kormányüdülõ volt dolgo- 

220

zói csak levélben merték leírni az õket ért atrocitásokat, a megfélemlítést, 

a megaláztatást, nehogy utólag esetleg hangról beazonosíthatók 

lehessenek. 

Megint arra kérek mindenkit egy rövid pillanatra, tegyünk félre 

mindenféle pártszimpátiát, gondoljunk bele abba, elõfordulhat-e ez, 

normális állapot-e ez, egy teljes jogú európai uniós tagállamban a 

XXI. század elején? Ugye nem? 

És e helyütt kérdezem meg az annak idején az Európai Unióhoz történõ 

csatlakozást megszavazó honfitársaimat is, én, aki nemmel voksoltam, 

milyen elvárásaik vannak önöknek, egy európai gondolkodást, 

demokráciát és jogállamiságot reprezentáló kormányzattal szemben? 

Mert nekem nem olyanok, mint amilyeneket ez a mostani régi-új érdekközösség 

képvisel. Az Európai Unió teljes jogú tagjai vagyunk, hát 

akkor viselkedjünk is európai módra. Erre tetszettek igent mondani, 

vagy nem? Nekem inkább úgy tûnik a késõ kádári kor restaurációja folyik 

itt, mégpedig öles léptekkel, mégpedig fenemód zavartalanul. 

És itt megint meg kellene állnunk egy pillanatra. Gondolkozzunk 

el azon, hogy azok az emberek, akik személyükben, személyükkel hiteltelenítik 

a rendszerváltoztatást – és ugyanez a médiára is áll – még 

mindig befolyásos hatalmi pozícióban – lásd országgyûlés, kormányzati 

pozíciók, médiapozíciók – vannak. 

Milyen változás is volt itt akkor tulajdonképpen? 

Idézet Tóta W. Árpád, az index internetes portál újságírójának 

„Liberális minimum” címû írásából: 

„A médiafölény furcsa mítosz: feltételezi – a pártszimpátiából -, 

hogy az ország fele fideszes médiára vágyik, csak nem kapja meg. 

Pedig van fideszes napilap, hetilap, fideszes tévé, fideszes rádió. Ha 

naponta nyolcmillióan rohamoznák a trafikokat Magyar Nemzetért, 

akkor annyit nyomnának belõle, és kész, nincs médiafölény. De 

nem hajlandók levonni a következtetést, hogy ha mégse belõlük kérnek 

többen, akkor talán a termék rossz. (…) 

221

A médiaegyensúlyt nem úgy kell elõidézni, hogy köz- vagy pártpénzbõl 

lapokat gründolunk, hogy rövid pórázon keltetett droidokból 

szervezünk szerkesztõséget, és nem is úgy, hogy megszálljuk a közmédiát. 

A közönség elkapcsol. Csak azt a liberális minimumot kellene 

aláírni, és nem követelni meg a hiteltelen hazudozást – hiszen szegény 

sajtómunkásnak mása sincs a hitelén kívül.” 

Megint csak néhány kérdés: 

Tessék nekem megmondani, hogyan van az, hogy a mindenhol 

fogható köztévén a Gyárfás-féle angol utcai média-kommandó csak 

és kizárólag az ellenzék politiksait baszogatja reggelente a Nap-kelte 

címû beszélgetõs mûsorban, a koalíció politikusainak pedig hangos 

nyelvcsapások közepette nyal, mégpedig csontig? 

Tehát akkor, hol is van itt a médiafölény? 

Vagy emlékezzünk csak a váci esetre, ahol önhatalmúlag kiveszem 

a Hír Televíziót a kedvezõ áru csomagból. Ha most megint egy 

pillanatra félreteszzük a párthovatartozást, egy hírtelevízió, ami itthon 

még meglehetõsen ritka – valami hasonlót próbál megvalósítani 

az Echo TV is – kivegyenek az olcsóbb kategóriából. Miért nem 

mondjuk az ATV-t vették ki? 

Talán még emlékszünk azokra a cinikus kijelentésekre, amelyek 

arról szóltak, hogy akinek televízió kell, az vegyen magának. Ez a 

mondat világít rá a legjobban arra, hogy a volt kommunisták és ideológiai 

örököseik mennyire nem érzik otthonosan magukat a piacgazdaságban. 

Mert mit is jelent magyarul ez a pökhendien cinikus mondat? Ebben 

a mondatban tulajdonképpen benne van az egész erkorcsosult, 

félig-meddig abbamaradt módszerváltozás lényege. Õk könnyen beszélnek, 

hiszen jogutódlás címén vittek magukkal mindent. Õk 

könnyen beszélnek, hiszen nem – ahogy mondani szokták – kopasz 

seggel indultak neki a következõ másfél évtizedes etapnak, hanem 

alattuk volt pénz, paripa fegyver, média. 

222

De ne menjünk el szó nélkül a megyei napilapok esete mellett 

sem. Mit is ír Tóta W.? 

„De nem hajlandók levonni a következtetést, hogy ha mégse belõlük 

kérnek többen, akkor talán a termék rossz.” 

A Dunántúli Napló talán fikarcnyival is jobb, mint amilyen volt? 

Egy fenét. Mégis azt veszik a legtöbben, mert az a megyei napilap, azt 

szokták meg, az jut el mindenhová. Nagy tévedés tehát, hogy pusztán 

piaci alapon minden eldönthetõ. Ez a liberális politikai legszélsõségesebb, 

s egyben legkártékonyabb tévedése is. Általánosít, mint be 

akar suvasztani apiac nevû képzeletbeli hatalmas kalap alá. 

Ugyanez a torz értékítélet és beteges mentalitás figyelhetõ meg az 

elmaradhatatlan oldalnehezék esetében is, amikor nekimennek az 

egyházaknak, hogy ugyan már tartanák el magukat önerõbõl. Az 

elsõ pofára esés akkor éri õket, amikor „csuháséktól” visszakézbõl 

azonnal megkapják az elsõ ideológiai taslit, hogy aszongya: akkor ti 

is tartsátok el magatokat a párttagok befizetéseibõl. A szög pedig akkor 

bújik elõ immáron végérvényesen a zsákból, amikor az egyházak 

kérnék vissza a jogos jussot, az elvtársak által jogtalanul elvett 

jövedelemképzõ-képességgel bíró javaikat. 

Ilyenkor jól jön a jogutódlás, ezért is volt szükség annak idején az 

MSZP-vé alakuláskor annak kimondására, hogy vihessék magukkal 

a hatalmas vagyont. Ám ami a racionális oldalon áldás, ideológiai 

oldalon hatalmas koloncként még mindig lehúzza õket. Ezt ismerte 

fel zseniálisan Francisco, el is kezdte gõzerõvel az átkos múlt eltüntetését, 

elmaszatolását, egybemosást, hogy most már ne legyen egyértelmû, 

kinek is köszönhetõ tulajdonképpen az igazi rendszerváltás. 

Van már saját ötvenhatosuk is, aki felettébb jól érzi magát közöttük. 

Talán kínossá vált már így az ötvenedik évforduló felé egy 

padban ülni a körmös Bauer meg a Petõ fiával. 

Hogyan is írta Gruiz Márton az elemzésében? 

223

„Az emberek felé áramló negatív információk a fejekben tudat alatt 

szép lassan lerakódnak, ellenséges attitûdöt létrehozva az illetõ párt 

vagy politikus ellen.” 

Ha a pártok és a politikusok esetében ez mûködik, minden bizonnyal 

mûködik a média szereplõinek esetében is. Meg kell kezdeni 

azt a munkát, el kell kezdeni azt a folyamatot, melynek keretében fel 

kell hívni az emberek figyelmét a régrõl itt maradt, és a hatalmat elvtelenül 

kiszolgáló újságírók, véleményformálók hiteltelenségére, esetlegesen 

a média nagy nyilvánossága elõtt elkövetett hazugságaikra, vagy 

tájékozatlanságukra. Például korábban tett kijelentéseikkel történõ 

szembesítés stb. Ahogyan azt például a TV2 esetében is láttuk, Havas 

Henriket már több alkalommal is elmarasztalta a médiahatóság. Ez darab 

ideig még elmegy, de egy idõ után valószínûleg már a kereskedelmi 

csatorna sem tolerálja tovább, ha sorozatosan baj van az emberével. 

Ahogyan azt láthattuk a másik oldalnál a Vasárnapi Újság és a Hír 

Tv esetében, a média-bojkott is rendkívül hatásos lehet. De talán még 

hatásosabb, ha megfejeljük azt, például a kereskedelmi csatornák esetében, 

a média-bojkottal együtt kereskedelmi bojkottal is. X terméket 

árusító cég egy adott, nekünk nem tetszõ hangvételû mûsorban hirdetett? 

Annak a cégnek a termékét mindaddig bojkottáljuk, amíg ott hirdet. 

Ugyanezt újságokra, rádiókra is ki lehet terjeszteni. 

A polgári oldal tagjai is fogyasztanak, méghozzá nem is keveset. 

Jelentõs vásárlóerõt képviselnek, ha a szavazás eredményének hinni 

lehet, legalább annyit, mint a koalíciót támogatók. 

Ne dugjuk a fejünket a homokba! Gyõzzük le õket a saját fegyverükkel. 



224

A KISZ-TÁBOR AZ ÉGBE MEGY 

– avagy Még, még, még, még, még, ennyi nem elég! – 

Ha a hagyomány állításának hinni szabad – ez az a bizonyos „azt csiripelik 

a madarak” kategória –, nem olyan rég a magyar bank (al)világ 

kishercege, a Postabank egykori mindenható ura, Princz Gábor, vendéglátójával, 

Mediterrán Moszkva rettegett urával, az immáron többszörösen 

milliárdos Vitéz Lászlóval rótta együtt a pécsi Tüdõszanatórium 

folyosóit. No, nem beteglátogatás céljából érkeztek õk, sokkal inkább 

az ingatlan volt az, ami felkeltette az érdeklõdésüket. 

Gyakorlottabb, a politikai történések iránt az átlagosnál jobban 

érdeklõdõ egyszerû honpolgár számára azonnal világossá válik, hogy 

ez csak egyet jelenthet: privatizációt. 

A Nyugotszenterzsébeten házat építtetõ, kistérségi fõ hallja kenddé 

avanzsált város dirigens – ha a hagyomány állításának hinni szabad, valami 

csekély 20 méteres úszómedencét szeretne a frissiben felhúzandó 

kulipntyó mellé, (miután a szõlõhegyre bevezettette a gázt!) õt egész 

biztosan nem érintik a megszorítások, ó pardon, a reformok –, szóval az 

Aba Sámuelt és Csák Mátét, a történelmi tanulmányainkból ismert 

akkori kiskirályokat is megalázóba leküldõ, immáron vagyonos „vörös 

helytartóvá” emelkedõ tüke kondukátor, szép csendben, feltûnés nélkül 

árulja ki alólunk az utolsó négyzetcentiméternyi vagyont is. 

Csak ne lenne ez olyan fene nagy kontrasztban a nadrágszíjmeghúzásról, 

meg a kikerülhetetlen megszorításokról, ó pardon, reformokról 

szóló elõzetes híradásokkal. Vitéz László gyarapodását elnézve 

az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon hol húzódnak 

az emberi telhetetlenség határai? Mire kell ennyi lóvé? Mediterrán 

225

Moszkva, a déli végek megyei jogokkal felruházott városa mára a mi 

rettegve tisztelt Don Tolleronénk hitbizományává vált. 

Olyan ez, mint az ország, csak kicsiben. Az egy szem szerencsétlen 

sorsú Expocentert kivéve, épülni ugyan nem épült semmi, de a rengeteg 

lóvé, no hát az valahogy itt is elfojt. Az adósság meg megfojt. Minket. 

Ha a hagyomány állításának hinni szabad, a város lassan már arra 

sem kap hitelt, hogy a mûködési költségeit fedezni tudja. Bár azt hiszem 

a 2010-es Európa Kulturális Fõvárosa” cím elnyerése talán pillanatnyi 

lélegzetvételhez juttatja majd Pécset. Illetve most már ebben sem vagyok 

száz százalékosan biztos, ismerve az elvtársak étvágyát. 

Igazság szerint nem azért hozom elõ a Mediterrán Moszkvában kerengõ 

pletykákat, mintha hazabeszélni szeretnék, csupán aggodalmamat 

szeretném kifejezni amiatt, hogy ezek további négy évre bizalmat 

kaptak a dolgozó néptõl. (Vagy a nem dolgozótól!) Az anti-logikus társadalomtól. 

Mert hát, mit is mondhatna az ember egy olyan társadalomra, 

népre, tömegre, masszára(?), akiknek szemrebbenés nélkül belehazudnak 

a képébe, majd öt perc múlva meg aszongyák, hogy na emberek, 

mégse’ elég a zsé – pedig az elõbb még aszontuk nektek, hogy 

elég, de hát most meg mégse – oszt akkó’ most nyissátok ki a brifkót, 

mer’ a cehhet, hát azt bizony ti fogjátok állni? (És ennek ellenére újra 

meg újra megválasztják õket? Te érted ezt? Mer’ én nem.) 

És ez a végtelen toleranciáról tanúbizonyságot tévõ – az én értelmezésemben 

bután, bamba, birkatürelmû nép – nemhogy nem hördül 

fel, á, dehogy, nem, hanem aszongya: akkó’ jó. Az igazi csúcs az, 

amikor a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjas nénike protézist 

kattogtatva betelefonál Bolgár úr mûsorába és aszongya, hogy 

õ bizony nagyon drukkol a Ferikének, hogy mög tuggya valósítani a 

reformokat. 

Hát, szóval ilyenre mit mondjon az ember? És azokra mit mondjon 

az ember, akik a várost tökig eladósító polgármestert újra meg 

újra a hatalomba emelik hatalmas ováció és tapsvihar közepette? 

Miközben a nagyember félrészegen csak annyit tud beleböfögni az 

226

éjszakába, az élhetõ város egyik jellemzõ ismérve, hogy a szellemi 

toprongy aránya nem haladja meg az összlakosság 10%-át. 

Soha a büdös életben nem leszünk européerek. Legalábbis addig 

nem, amíg ez a jelenleg hatalmon lévõ generáció, de félõ, hogy még az õ 

gyerekeik, meg az õ gyerekeik is, ki nem halnak. Talán két-három generáció 

alatt kikopik ez a kommunizmus ideológiai lélektelenségében 

gyökerezõ, ám mára már a globalizmus anyagi lélektelenségébe átcsapó, 

technokrata, anyagelvûségen alapuló, mindenen és mindenkin átgázoló 

törtetõ – mai divatos szóhasználattal élve: versenyszellemû –, a 

fenntartható növekedést szajkózó, gátlástalan kapzsi szemléletmód. A 

pénz uralta ember a legveszélyesebb, mert nála a pénz, eszköz helyett 

céllá lép elõ, kiüresítve, lélektelenné téve az egyes embert. 

A legnagyobb értékek – ilyen például a szeretet, az igaz barátság, 

az egészség – pénzért nem megvásárolhatók. 

Nem tehetek róla, de valahányszor megjelenik a képernyõn 

egy-egy ilyen milliárdossá avanzsált politikus, nekem mindig bevillan 

egy pillanatra Dagobert bácsi, a „Kacsamesék” címû Disney rajzfilmsorozatból, 

ahogy fejest ugrik egy hatalmas pénzrakásba. Persze, 

az USA-ban nem lehet elég korán kezdeni a pénz, Mammon mindenhatóságának 

hirdetését. 

Én nem azt mondom, hogy mindenki legyen milliomos. De azt talán 

csak elvárhatná az ember az államtól – ha már fizeti az adóját –, 

hogy olyan környezetet teremtsen, ahol nemcsak a biológiai létezés 

szûken vett költségeire elegendõ a fáradságos munkával megszerzett 

jövedelem, hanem esetleg futja még másra is. 

Haspárti Magyarország, a bután kiskorú nép. Tévéország lakói nem 

kíváncsiak az igazságra, csak a sztárokra. A csillogásra, a ragyogásra. A 

sztároktól pedig mindent megkapnak csak az igazságot nem. Az ugyanis 

nem kifizetõdõ. Legalábbis a kereskedelmi adóknak nem. Ezért van 

az, hogy amikor nagy ritkán felbukkan az igazi érték – lásd a legutóbbi 

Megasztárban Rúzsa Magdi –, egy pillanatra mindenki megáll, nagy 

meredt szemekkel rácsodálkozik, hogy „jéé, ilyen is van?”. 

227

Sztárok azonban nemcsak a színészek és énekesek, de újabban az 

újságírók között is akadnak, mégpedig szép számmal. Ilyen például 

egyik nagy „kedvencem”, a nyegle stílusú kultúrbunkó, aki még borospalackjaira 

is ráteteti a saját fényképét. A nagy múltú, a képernyõn 

az objektivitás felkent papjaként riposztozó zsurnaliszta, akit a 

Heti hetes-beli pályafutása után immáron az ellenzéki politikusok is 

„tanáruraznak”, úgy tûnik jól érzi magát, lubickol a kötetlen hangulatú 

megmondó-ember szerepében. Néha kiveri a biztosítékot az 

ORTT-nél, de hát a nézettség mindenek felett – hirdetõk nélkül 

ugyebár nincs tévé – a csatornának megéri, még az esetleges néhány 

perces elsötétítést is vállalják emberükért. Ha minden kötél szakad, 

még azt is bebizonyítják, kimutatják, hogy az adásszünetet is rekord 

számú nézõ kísérte figyelemmel. 

Hát igen. Ez a mai magyar média 2006-ban. Legalábbis annak egy 

tekintélyes része, mely lefeküdt a régi-új posztkommunista, neoliberális 

komprádor elitnek. Elvtelenül kiszolgálja õket. Ha kell offenzív 

hallgatásba burkolózik, ilyenkor kerül elõ a bulvárvonal: 

Kis híján felfalta kandisznója a gazdát 

Hétórás mûtéttel sikerült megmenteni annak a walesi gazdának az 

életét, akit saját nevelésû kandisznója támadott meg. Geraint 

Robertset (49) akkor érte a támadás, amikor a hatalmas állatot 

megpróbálta terelgetni. A hízó húst tépett ki gazdája bal karjából, 

mindkét combjából és hátából. Az egyik harapás kis híján végzetes 

volt, mert majdnem eltalált egy artériát. „Ilyen szörnyû sebeket még 

sohasem láttam“ – közölte a farmert operáló sebész. A fenevadat elpusztítják. 

(A hír nem kitalált a Blikk internetes 

kiadásában jelent meg: 2006-06-02 15:05) 

228

A lényeg, hogy a lényegrõl szó ne essék, mert ha szó esik, példának 

okáért elveszíthetnék a választást. Én még jól emlékszem a miniszterelnökök 

vitájában hevesen gesztikuláló hórihorgas paprikajancsira, amikor 

dühödten nekiment ellenlábasának, hogy aszongya, „a receptdíjról, 

meg a vizitdíjról szóló filmet pedig vegyék ki a kampányból, mer’ az hazugság, 

vonják vissza!”, oszt ma meg mit látunk, itt kopogtat az ajtón a receptdíj, 

meg a vizitdíj. A tésztaképû Kiss Péter, aki maga is a KISZ jótékony 

alommelegébõl érkezett közénk, no meg a hatalomba, kénytelen kelletlen, 

de a reggeli beszélgetõs mûsorban csak bevallotta, hogy homlokegyenest 

mást fognak csinálni, mint amit ígértek. No, most erre lehet 

aszondani felháborodottan, mint amit az urbánus frazeológiában szoktak, 

nevezetesen, hogy „segget csináltak a szájukból”, meg lehet azt is 

mondani, dühösen – és teljes joggal –, hogy átvertetek minket, becsaptatok, 

hazudtatok nekünk. 

Vártam is, hogy mikor hangzik el ez a ténymegállapítás a sok virágnyelven 

való üzengetés közepette. Mer’ hogy úgy tûnik, az erõviszonyok 

megmerevedtek, a kormánypártok tovább folytatják a program 

nélküli, ötletek szintjén történõ bulvárkormányzást, a polgári 

oldal tömegpártja pedig megrekedt a mûanyagellenzék erõtlen, 

„szép csendben meghúzzuk magunkat, minél rosszabb, nekünk annál 

jobb, majd csak belebuknak – jelzem, ez egyszer már nem jött be! 

– sajátos posványszerû állóvíz állapotában. 

Egy, csak egy ember volt talpon a vidéken, megint csak Huth 

Gergely, a Nemzet fiatal sajtómunkása vállalta magára – tudjuk, 

mindig feszültséggel jár kimondani, hogy a király meztelen –, hogy 

kimondja: a hatalom hazudott a népnek. 

Méghozzá ölebmédiája hathatós közremûködésével. Vagy nem ez 

történt? Ha most jómagam hazánk legszélsõségesebb, legtöbb pusztítást 

és rombolást véghez vivõ pártjának – ugye tudják melyik gazdasági 

és hatalmi érdekcsoportosulásról beszélek? – tehát, ha az SZDSZ tagja, 

vagy pszichológus lennék, azt mondanám: beszéljük meg! Tulajdonképpen 

azt is mondhatnánk – és ezt a megközelítést szopja be a renge- 

229

teg, Bolgár úr (vagy elvtárs?) mûsorába elcsukló hangon protkót csattogtatva 

betelefonáló, a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjas 

is –, hogy „a kormány sajátos módon kommunikálta a magyar állam és 

gazdaság helyzetét, amely kommunikáció sajnálatos módon sokakban 

félreérthetõ következtetések levonását eredményezhette”. 

(Asszem nyugodtan benevezhetnék a kormányszóvivõi posztra. 

Addig talán én is kihúznám, mint a nyegle stílusú kultúrbunkó, aki 

maga is betöltötte, hál’ Istennek csak néhány rövid napig, ezt a tisztséget 

az egyik hasonló színezetû kormányban.) 

De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a média és a média 

sztárjai által irányított politikához. A sajátságos kommunikációhoz, a 

sajátságosan (és tegyük hozzá rögtön) mocskosan manipuláló kommunikációhoz. 

Az újságíró sztárok kollektív egyirányúságban szenvedve nekimennek 

a bukott tömegpártnak és vezérének, ahelyett, hogy a rétestészta 

módjára elnyúló kormányalakítási tökölõdésbe kötnének bele, annál is 

inkább, mert a hatalom saját magától vette át a stafétabotot. Vagy ahogyan 

a kampányban oly fennhéjázóan recsegték: lendületbõl kormányozhatnának 

tovább! (Nem elhanyagolható szempontnak tûnt a 

kampányban! Kár, hogy ez a fene nagy lendület megtört. Ja és a dübörgés 

is elnémult, kicsire összehúzták magukat. Ki érti ezt?) 

De nem. Az még hagyján, hogy õk nem mondják ki, a hatalom hazudott 

az embereknek – ilyet elvárni tõlük naivitás lenne, hiszen nem harapnak 

bele a kézbe, mely enni ad! –, de az ellenzéki sajtó is csak cizellált 

formában közli olvasóival, hogy hát nem ez volt a választási programban. 

Minimum, ordító szalagcímekben kellene hozni nap nap után, 

hogy HAZUDOTT AZ MSZP, HAZUDOTT AZ SZDSZ! 

HAZUDOTT A KORMÁNY! BECSAPTAK BENNÜNKET! Bár 

talán itt már ez sem segít! 

Azt sem értem, hogy például a Hír Televízió miért nem játssza be 

nap nap után az MSZP-SZDSZ-es ígérethalmazokat, vagy a miniszterelnök-jelöltek 

vitájának részleteit, szembe állítva a megvalósuló 

230

eformokkal. Itt nem lenne félrebeszélés, mismásolás, maszatolás. 

Papa, ezt mondtad akkor, most meg ezt csinálod! (Ne felejtsük el, 

Fletóék mindent csak csinálni tudnak!) A két dolog homlokegyenest 

ellentmond egymásnak, tehát hazudtál! Kész. Ennyi. Ennél 

egyszerûbben szerintem nem lehet prezentálni ezt a dolgot. 

Ilyenkor persze tanár úrék rögtön rávágják, hogy de hát a Fidesz is 

ígérgetett, õk se tudnának mást csinálni! Két válaszom van erre. 

1. Nem a Fidesz kormányzott az elmúl négy évben. Ne kenjük 

már rá a rákennivalót. 

2. Most sem a Fidesz van kormányon, tehát teljesen indifferens 

ebbõl a szempontból, hogy mit ígértek a választási kampányban, az 

ország nem nekik szavazott bizalmat arra, hogy megvalósítsák a 

programjukat. Kész, passz. 

Ennél tisztább és jogfolytonosabb átmenetet elképzelni sem lehet. 

Lám-lám, ilyen az, amikor elsül a kapanyél! Most már az ölebmédia 

néhány prominensének is elege van abból, hogy Fletóék 

még mindig a narancsos pártra és annak vezérére, magára az élõ 

személyben megtestesült ördögre mutogatnak vissza, ezt már 

nem lehet szó nélkül hagyni a mûsorban, hiszen akkor õk válnak 

a végletekig hiteltelenné, immáron a saját táborban is. Hogy jön 

ide egyáltalán a Fidesz? Ezt most már egyre nehezebb kimagyarázni 

és bemagyarázni. 

Egy kép felér ezer szóval, tartja a régi mondás. Nézzünk is egy beszédes 

példát a sajátságos kommunikációra. Nem nagy politika, csak 

egy futballmeccs, a legutóbbi magyar-angol: 

Index: Beszorítottuk Angliát 

Blikk: A nyolcvanadik percig királyian helytállt a magyar labdarugó-válogatott 

Megint, nem a valóságot írják le, nem a valóság kerül az elsõ helyre, 

nevezetesen, hogy kikaptunk, nem. Tisztesen helytálltunk, sõt, 

megszorítottuk az ángliusokat. Bezony ám! A lényeget, azt, hogy kikaptunk, 

meg sem említik a címben, há’ minek azt? 

231

Ugyanez a maszatolás, elkenés megy nagyban is, mint kicsiben, ennek 

a focivereségnek a közlésében. „Elõször elandalítjuk a jó népet, 

oszt amikó’ mán ellazult, na akkó köll fiam a feketelevest a nyakukba 

zúdítani, mer akkó’ könnyebben elviselik” – taníthatják az ölebmédia 

„tanár úr”-féle kurzusain és tanszékein. Vagy valami ilyesmi. 

(Bár, ki tudja, lehet, hogy a bulvár lapoknál olvasták Kopátsy 

Sándor közgazdász tanulmányait, ugyanis õ végzett olyan munkahelyi 

felméréseket még az átkosban, hogy mérte a közhangulatot a gyárakban, 

irodákban, és kimutatható volt, ha elõzõ este a magyar válogatott 

megnyerte az éppen aktuális mérkõzését, másnap a melós 

jobban dolgozott.) 

Visszatérve a KISZ-tábor mennybemenetelére, Francisco régi-új 

kormányprezentációját nézve az embernek óhatatlanul olyan érzése 

támadt, mintha visszacsöppentünk volna a 70-es évek vége, 80-as 

évek elejei kádári Magyarországra. Legalábbis a retorika szintjén. 

Ezt egyszer mintha már láttuk volna, ezt egyszer mintha már eljátszották 

volna velünk. Az ötletszerû kinevezések – Göncz papa lánya 

belebukott az esélyegyenlõtlenségbe, se baj, jó lesz majd külügyminiszternek, 

mer’ hogy jól beszél németül és angolul is, Szekeres meg, 

akinek eddig köze se vót a katonasághoz, megteszi honvédelmi miniszternek 

(ki tudja, tán Czinege elvtárs nyomdokaiba lép majd) –, a 

mindenki mindenhez ért elv érvényesül, akárcsak Nagy Sándor idejében, 

aki a szakszervezetektõl a munkaügyön át az üdültetésig nagy 

ívû pártkarriert futott be annak idején. Te jó eftárs (eftársnõ) vagy, 

ezér’ a párt hálás neked, ide állít téged erre a jó posztra, semmit se 

köll csinálnod, majd a versenyszférából gyütt eftársak möghozzák a 

döntéseket, neked csak reprezentáni köll. Meg aláírod a papírokat, 

oszt kész. 

No, hát így néz ki ez a régi új, a KISZ- és építõtáborok világát emlékezetünkbe 

idézõ Fleto Fletovics Jemelján nevével fémjelzett, 

brüsszelita komprádor elit által marionett-bábúkból felállított Laokoón-csoport. 

232

A régi film címét kölcsönvéve, s azt némiképp módosítva, ez esetben 

nem a cigánytábor, hanem a KISZ-tábor ment az „égbe”. 

Már-már azt mondhatjuk, hogy szinte megdicsõültek. Legalábbis az 

a momentum, hogy a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasok 

szinte remegnek a legkisebb reform után is, annyira köll nekik, 

mint az éltetõ levegõ (alig várjuk, hogy Feri még több lóvét vegyen 

ki a zsebünkbõl!), erre utalnak. A KISZ-esek alakítottak kormányt. 

(A gyengébbek, valamint a fiatalabbak és a pontosság kedvéért azért 

írjuk csak ki szépen: Kommunista Ifjúsági Szövetség! Felhívnám minden 

kedves olvasóm figyelmét az elõbbi szóösszetétel elején, mindjárt 

elsõként szereplõ „Kommunista” szóra! Tehát aki a komcsizáson kiakadna, 

mint a sezlonyrugó, az emlékezzen arra, honnan is jöttek az 

eftársak, honnan is erednek az õ gyökereik! Kommcsik õk, akárcsak a 

Horn Gyula-díjas Horn Gyula, legfeljebb fiatalabb kiadásban. Igaz, jóval 

agresszívabbak és gátlástalanabbak, mint az alkohol szörnyû démonával 

napi harcban álló egykori vaskoronás kis-nagy ember.) 

Ha a hagyomány állításának hinni szabad, derék posztkomunistáink 

is rácsodálkoztak arra, hogy megnyerték a választást. Mit megnyerték, 

túlnyerték magukat! Állítólag maga a nagy Don Tollerone is csodálkozásának 

adott hangot a megképzõdött szituésön képtelensége láttán. 

Azt rebesgetik néhányan, és az utóbbi idõben egyre többször találkoztam 

ezzel a véleménnyel, hogy a szegfûmintás utódpártban azzal számoltak, 

hogy ha szoros eredménnyel is, de alulmaradnak a választásokon 

és nagy létszámú ellenzékként tovább üthetik majd az egy zászlót 

ezerrel lobogtató narancsos tömegpártot és annak démonizált vezetõjét, 

miközben azok kétségbeesett erõfeszítéseket tesznek annak érdekében, 

hogy újra mozgásba hozzák az ország kátyúba ragadt szekerét. 

Isten azonban nem bottal ver! Micsoda nagy igazság! Nem ez történt! 

Bekövetkezett az, amire senki sem számított. 

A gengszterváltás óta eltelt tizenhat esztendõ leggyengébb, legpocsékabb, 

legtöbb adósságot felhalmozó, legtöbb pusztítást és rombo- 

233

lást véghez vivõ kormányzati négy éve után megnyerték, amit meg 

lehetett, sõt túlnyerték, amit túl lehetett. 

És, hát most itt az igazi fekete leves. Ezt mutatja a lendületbõl való 

tovább kormányzás helyett a kormányalakítási tökölõdés, a program 

hiánya stb. A sok gondot, bajt, adósságot, plusz költséget, amit az elmúlt 

négy év alatt a nyakunkba zúdítottak, nekik kellene eltakarítaniuk. 

Erre viszont nem számítottak. Ehhez nem nagyon fûlik a foguk az 

eftársaknak, velünk végeztetnék el a piszkos munkát. Azt gondolják, 

ha már ennyit nyeltek Tévéország bután kiskorú lakói, még egy ki szart 

le tudnak nyomni a torkunkon. A cehhet majd utólag kifizetjük. 

Nem õk. Mi. – de ezt már csak én teszem hozzá, ismerve a posztkommunista 

államirányítás mentalitását. Az ún. középosztály minden 

értelemben vett ellehetetlenítésével, az alsóbb néprétegekhez 

való hozzászegényítésével majd csak úrrá leszünk a gondokon 

eftársak. Ez eddig is bevált, eztán is mûködni fog. Kádár népe még 

mindig itt van (és még mindig õk vannak többen!), és Kádár népe 

nem szereti, ha valaki kilóg a sorból, kicsit is jobban él, kicsit is több 

van neki, azt rögtön lehúzza (vagy lehúzatja a hatalommal) vissza a 

mélybe, vissza közéjük, a vegetáló homo kádárikusz jótékony langymeleg 

posványába. Nehogy itt véletlenül valakinek is dolgozni 

támadjon kedve! Á! Majd eltart az állam, kapjuk a segélyeket. 

Ezen a ponton szeretném ismételten felhívni minden kedves olvasóm 

figyelmét a tömegdemokráciák egy apró, ám annál fontosabb hiátusára, 

nevezetesen arra, hogy a mûveletlen, „orbáncigányozó” 

panelprolinak a szavazata is ugyanannyit nyom a latban, mint Vizy E. 

Szilveszteré, a Magyar Tudományos Akadémia fõ hallja kendjéért. 

Az autóvezetéshez vizsgát kell tennünk, drága pénzen jutunk hozzá 

az erõátviteli rendszereken keresztül hajtott, a helyváltoztatást kötetlen 

módon lehetõvé tévõ szerkezetek irányítására feljogosító dokumentumhoz. 

Egy ország sorsának irányításához, befolyásolásához – 

amely azért valljuk meg õszintén, jóval nagyobb jelentõséggel bír az autóvezetésnél 

– azonban nem kell semmilyen jogosítvány, semmilyen 

234

papír, néhány ésszerû kizáró okot leszámítva, állampolgári jogunk, 

hogy – amint azt az idei választások is jól mutatják és bizonyítják – elcsesszük 

az életünket. 

Pedig nem a rendszerben van a hiba, hiszen, ahogyan azt a Latin-Amerikai 

országok példáin is láthatjuk, lehet ezt a rendszert jól 

is mûködtetni. Nem az számít, hogy egy országnak olyan indián az 

elnöke, aki még írni sem tud, hanem az számít, hogy mit tesz a hazájáért. 

Meg kell mondjam, számomra új élményeket, új tapasztalást 

jelent, hogy egy írástudatlan indián a maga egyszerûségében kimondja 

mi a jó a hazájának és aszerint cselekszik. Ez ilyen egyszerû. 

Valószínûleg még nincs „megrontva” a média által. Vagy az is lehet, 

hogy felismerte, a valóság a valóság, nem pedig a média által kitalált, 

kitálalt való világ a valóvilág. 



235

THANK YOU MR. PRESIDENT 

– avagy A Majomember legfõbb majmolója – 

Vagyis: Köszönöm Elnök úr! Így búcsúzik Jack Bauer, a CTU, azaz a 

Terrorista-elhárítás szuperügynöke a lélegzetelállítóan izgalmas 24 

címû krimisorozat 4. évadának végén az ex – micsoda képtelenség, 

színesbõrû – Palmer elnöktõl. 

Elõször volt a himnuszéneklés szívre tett kézzel. Ahogyan a nagyembertõl 

látta. Azt hitte, hogy ettõl õ is nagyember lesz. Pedig nem. 

Marad az, aki volt. Egyszerû KISZ-fiú. 

Aztán a kampányban jött a parasztvakítás. A nem éppen polgári értékekkel 

szimpatizáló internetes hírportál leleplezte Tévéország egyik 

legnagyobb átverését, az akkor még mûminiszterelnök kampányát az 

Elnök emberei címû amerikai sorozatról koppintották. (Mer’ hogy Gál 

Juniornak ez a serial az egyik nagy kedvence!) Most pedig nyomul elõre, 

folyik a prezidenciális, vagyis az elnöki kormányzás kiépítése ezerrel. 

Egy kézben összpontosul a hatalom, százfelé szétosztva a felelõsség. Hûbéreseivel 

veszi körül magát, egykori kádertársaiból válogatja össze 

csapatát. 

Idézzük csak emlékezetünkbe, mit is mondott egy másik nagyember, 

akinek még élt, szintén kijárt a Mr. President, vagyis az Elnök 

úr, megszólítás: 

„Nincs biztonságban egy demokráciának a szabadsága, ha polgárai 

eltûrik, hogy akkorára nõhessen a magánhatalom, hogy erõsebb legyen, 

mint maga a demokratikus állam. 

236

A kormányzati hatalom birtoklása egyetlen személy, csoport, vagy 

bármely ellenõrzést gyakorló magánhatalom által – lényegében fasizmus.” 

Franklin Delano Roosevelt 

(Halkan és zárójelesen, ahogy szoktam: honnan is érkezett Francisco 

a politika világába?) 

És azt is emlékezetébe idézném a kedves Olvasónak, hogy ezúttal 

egy KISZ közösség alakíthatott kormányt kis hazánkban. 

Más. 

Amikor ezt a kis írást körmölöm, a tervrõl, a nemzetet megmentõ 

„szent” írásról még vajmi keveset tudunk, jótékony hallgatás veszi 

körül, csak abban lehetünk biztosak, hogy megint szívni fogunk, de 

amúgy istenesen, már ha derék ifjúkommunistáinknál egyáltalán 

használhatom eme méretes képzavart. 

Nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen eftikéim máshoz sem értenek, 

csak ehhez a „húzd meg, ereszd meg” hinta-palinta politikához. Amit a 

másik felépített, azt õk pillanatok alatt lezüllesztik, tönkreteszik, lerombolják, 

mint valami modernkori (szabad)kõmûves Kelemen és szocialista 

brigádja. E tekintetben még kommunista szombat megtartásától 

sem riadnak vissza, elvégre az ország sorsa mindenekelõtt, nem igaz? 

És valóban. Az ország sorsa mindenek elõtt, azaz ebben a ciklusban 

várható, hogy készre csinálják mûvüket, – ne feledjük, Timur és 

csapata mindent csak CSINÁLNI tud! – azaz betetõzõdik a nagy 

vadkapaitalista szabadrablás, az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulójára 

minden bizonnyal végérvényesen és visszavonhatatlanul 

kezdetét veszi a vég. Ez magyarra lefordítva körülbelül annyit tesz, 

hogy tovább folytatódik az ország vagyonának gátlástalan kiárusítása. 

Ennek a folyamatnak a lehetõ leggördülékenyebbé tételéhez a 

versenyszférából hívnak segítségül szakembereket. A ciklus végére, 

sorra kerül majd a termõföld is, el fogják érni, hogy túlnyomórészt 

237

külföldi kézbe kerüljön, és akkor bizony felkészülhetünk majd a 

kilónkénti több száz forintos kenyér árra, mint például Svájcban. 

Már kidolgozták a hozzávaló kommunikációs receptet is. Az állami 

szférából történõ tömeges elbocsátásokat hitelekbõl felvett segélyezéssel 

fogják majd tessék-lássék módra kompenzálni. És ne legyünk 

meglepõdve, amikor majd a 2010-es választási kampányban 

azzal ütik az ellenzéket, de legfõképpen „Fideszorbánviktort”, aki 

akkor már nyolc éve nem lesz kormányon, hogy mi bezzeg támogatjuk 

az embereket (adjuk a segélyeket) az a rusnya Fidesz pedig, el 

akarja venni, ha hatalomra kerül. És higgyék el, mûködni fog! 

Az elõzõ országos önkormányzati megmérettetésen is taroltak, 

most is gyõzni fognak, ez borítékolható. Még akkor is, ha a megszorításokat, 

ó pardon, már megint rosszul fejeztem ki magam, a reformokat 

elkezdik bevezetni még az õsz elõtt. A nép, Kádár népe áhítozza 

a reformokat. Hazugságok után, összeomlás elõtt. Ez a demokrácia 

látványos csõdje. 

Válságmomentumok és válsággócok jelzik az értéktorzult tömegdemokrácia 

társadalomra gyakorolt hatásait. Jogbiztonság, szavahihetõség, 

hitelesség, européer viselkedésminta. Mára semmivé lettek. Pedig 

az elitklubban ez a minimumlimit. Aki e tekintetben leveri a lécet, arra 

elõször csak megvetõ pillantásokat vetnek a klubtársak, s ha minden 

marad a régiben, a személyzettel egyszerûen kidobatják a personan non 

grata-vá vált delikvenst, vagy ha el akarják kerülni a feltûnést, egyszerûen 

gazdaságilag ellehetetlenítik az adott országot, és a renitens máris 

a csodás Európa-ház falain kívül találja magát. 

Emlékszünk még? Annak idején Horn Gyula mondta ki elõször a 

nagy nyilvánosság elõtt Surján László egy interpellációjára válaszolva, 

hogy egy dolog a választási program és egy másik dolog a kormányprogram. 

És itt van minden bajok gyökerének egyike. No, mármost azzal 

mindannyian tisztában vagyunk, hogy olyan választási program nincs, 

amit 100%-ban teljesíteni lehet. Olyan is elõ szokott fordulni, hogy bi- 

238

zonyos vállalások nem férnek bele a négy esztendõs ciklusba. De azt elfogadni, 

és szemrebbenés nélkül tûrni, hogy a kampányban ezerrel beleharsogják 

a választópolgár képébe: NAGY A JÓLÉT, majd öt perccel 

és két tonna narancsos buktával késõbb meg azt vágják a pofánkba, 

hogy NAGY A BAJ, hát az bizony a tolerancia félreértelmezése. 

Hiszen mi is történt valójában? Már megint! Mióta a Horn Gyula-díjas 

Horn Gyula, a vaskoronás kis-nagy ember megtette elhíresült 

kijelentését, mint valamilyen megkérdõjelezhetetlen dogma, vagy 

szent tan, rögzült egy rossz beidegzõdés, sõt, kifejezetten káros szemléletmód. 

Hiszen ha elfogadjuk a pufajkás fõ hallja kend érvelését, gondolatmenetét 

magunkévá tesszük, egyszersmind azt is elfogadjuk, hogy 

az egész rendszer hazugságra épül. Mi az, hogy más a választási program 

és más a kormányprogram?! Utóbbinak az elõbbin kellene alapulnia, 

mert ha nem így van, azonnal oda a hitelesség! 

Ez egyben jelzésértékû momentum, mert megmutatja, hogy a mai 

magyar(?) társadalom morális állapota, értékítélete, értékrendje valahol 

a bányászbéka megfelelõ testrésze alatt, a szellemi mélyponton tartózkodik. 

Belenyugszunk, sõt, már-már természetesnek tartjuk, hogy 

hazugságon alapul ez az egész színjáték, amit négyévente drága pénzen 

matiné jelleggel a parlamenti pártok kollektív népszórakoztatás és urbánus 

parasztvakítás címén elõadnak nekünk a média hathatós közremûködésével. 

Mindenki igyekszik jó képet vágni hozzá, a politikai sztárok 

42-fogas amerikai fogpaszta mosollyal pózolnak a kamerák elõtt – 

némelyikük még arra is hajlandó, hogy szívére tett kézzel énekelje a 

Himnuszt (miután az Internacionáléval már beskálázta magát!) – 

mindeközben belül meg rohad széjjel minden. Ha nem itt és most élnénk, 

azt hihetnénk, hogy kissé túlspirázom a dolgot. Pedig nem. 

Mondok egy példát. 

Mindenki hallott már a színlelt szerzõdés fogalmáról, vagy a vásárlók 

megtévesztésérõl, vagy arról, hogy törvénysértésen jog nem 

alapulhat. 

239

Ami igaz, igaz. Jól bevásároltunk a kommunistákkal. Csakhogy 

kérem szépen, minket becsaptak! Sõt! Tudatosan megtévesztettek, 

félrevezettek, melynek következtében megkötöttek velünk, a társadalommal, 

egy színlelt szerzõdést, sok esetben úgy, hogy aláhamisították 

a nevünket, és most azt hiszik, de nem is, meg vannak róla 

gyõzõdve, hogy törvénysértésen jogot alapíthatnak, mert hogy õ 

nekik még ezt is lehet! 

Gondoljunk csak bele! Az üzleti életben, de úgy egyáltalán bárhol, a 

fent említett esetekben az állampolgár, vagy egy gazdálkodó szervezet 

jogorvoslattal élhet, és még az is elõfordulhat, hogy a bíróság nekünk 

ad igazat. No, de hova, forduljunk, kitõl kérjünk tanácsot, hogy mit tegyünk, 

amikor egy egész országot vezettek félre, csaptak be, tévesztettek 

meg, hidegvérrel, elõre megfontolt szándékkal és sorozatosan? 

Itt már nem arról van szó, hogy az ún. „szakértõi kormány” kissé elkésett 

a helyzetértékelést illetõen, lévén, hogy átvenni a stafétabotot az 

ellenfél kormányától rendkívül idõigényes feladat, ebbõl kifolyólag kilenchónapnyi 

központi tökölõdés után is csak egy Bokros-csomagot 

tudtak kiizzadni magukból nagy nehezen. Nem. Itt arról van szó, hogy 

lelki szemeink elõtt már láttuk a gazdasági dübörgés ellen Bilson-vattát 

osztogató Kóka „Pannon Puma” Jánost, ahogy vigyorogva ott ugrál a 

gazdaság szereplõi között, miközben fõnöke megregulázza az engedetleneket, 

mert nem szereti, ha renitens alakok állandóan közbepofáznak, 

mialatt õ a minket irigylõ államok hosszú listáját olvassa fel a tévében. 

Erre most meg itt van a sokkhatás?! Azé’ ez nem ugyanaz! 

De fel kell tennünk magunknak még egy fontos kérdést, függetlenül 

attól, hogy az ellen nagyarányú gyõzelme borítékolható. Kívánatos-e 

számunkra, az ország számára, hogy ilyen erkölcsi, etikai mélyponton 

álló, értéktorzulással bíró „értelmiségi elit” intézze továbbra 

is az ország ügyes-bajos dolgait? A kérdés természetesen költõi, 

már-már az ostobaság határát súrolja, hiszen a válasz egyértelmûen 

az, hogy nem. A politikum részérõl a megszerzett pozíciókhoz foggal-körömmel 

való ragaszkodás okán tökéletesen érthetõ, hogy nem 

240

akarják a változást, jó nekik úgy, ahogy van. Az ostobán voksoló, orránál 

fogva (meg)vezetett, a krumplileves és Kádár apánk fémjelezte 

korszak után még most is nosztalgiával vágyakozó kisember pedig 

önigazolásképpen – ugye, hogy jól szavaztam, ugye, hogy jól szavaztam? 

– nem akarja, hogy újra elinduljunk felfelé a lejtõn, mert akkor 

megképzõdhet az a képtelen szituáció, hogy dolgozni kelljen. 

Hogy néhány gondolat erejéig elidõzzek szûkebb pátriámban, 

Mediterrán Moszkvában, meg kell mondjam, élõ ember nincs ma a 

kommunizmus utolsó déli fellegvárában, aki ne lenne meggyõzõdve 

arról, hogy idén is Don Tollerone, a város rettegett ura nyeri majd a 

polgármesteri posztért kiírt választásokat. Azonban, ahogy azt Mark 

Burnett mondotta volt nagyon bölcsen: „Nincs jobb, mint túl nagy 

fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát.” 

Az esélytelenek nyugalmával indulhatunk az idei erõfelmérõn, és 

tapasztalatokat is szerezhetünk. Tudom, hogy ez kevés az üdvösséghez, 

de mégis. Pécsett, a fõvároshoz hasonlóan a legnagyobb probléma, 

hogy a polgári, nemzeti oldalnak nincs olyan jelöltje, aki rögzülne az 

emberekben, mint lehetséges alternatíva a polgármesteri posztra, Vitéz 

Lászlóval szemben. Akárcsak a Degesz uram által bitorolt kutyaszaros 

világvárosban, itt is öt perccel a választások elõtt rugaszkodik neki az 

ellenzék, hogy nagy sebtiben kiállítson és felépítsen egy arcot. Mindenki 

tudja, mindenki látja, hogy ez így nem fog menni, izzadságszagú a dolog, 

de hát a becsület úgy kívánja, hogy mi is részt vegyünk a megmérettetésen. 

Lehet. De az is lehet, hogy okosan taktikázva, jól megválasztott 

stratégiával, kellõen hatékony összefogással, mely összefogás 

akár gyõzelemre is vezethet, jó eredmények érhetõk el. Ha esetleg nem 

is tud gyõzni a polgármester-jelöltünk, az önkormányzati testület összetétele 

korántsem mindegy, hiszen a városi fõ hallja kend együtt kell, 

dolgozzon a testülettel és egyáltalán nem mindegy, hogy annak milyen 

az összetétele. 

Szeretném felhívni a figyelmet még egy apró, ám annál fontosabb 

momentumra! 2002-ben még mûködött az ún. „kormányzati hát- 

241

szél” teória, vagy szlogen. Az elmúlt négy esztendõ megmutatta, ez a 

annyit ér, mint a német szóban a nix. Semmit. 

A KISZ-generáció az Európai Unióból érkezõ euró milliárdok fogadására 

és szétosztására rendezkedett be. Ugyanezt a vonalat szeretné 

továbbvinni Vitéz László is, aki kerek-perec kijelentette, hogy 

a kulturális fõváros projectre szánt 30-40 milliárd forintot õ szeretné 

elkölteni. Én meg nagyon szeretném, ha nem õ költhetné el. Véget 

kellene most már vetni a további károkozásnak, mind országos, 

mind helyi szinten. Elég volt most már a kontárok uralmából. Mekk 

Mester csak az esti mesében szórakoztató. 


Ui.: 


Tisztelt Olvasó! 

Valószínûleg élõ ember nincs, aki ezt az írást elolvasva elhiszi nekem, 

hogy a cikk a kormányprogram beterjesztésének vitája elõtt íródott, pedig 

– ahogyan azt Kalányos Winnetou, kisebbségi brácsamûvész bizniszmen 

családtagjai szokták mondani maroktelefonjukon ügyvédeikkel lefolytatott 

beszélgetéseik során – „ez a tényvalóság”. Magam is megdöbbentem, 

amikor a narancsos tömegpárt elsõ emberének szájából szó szerint a fentiekben 

leírt „húzd meg, ereszd meg” és a „hintapolitika” kifejezéseket hangoztak 

el. Az élet már csak ilyen, akinek van szeme a látásra, van füle a 

hallásra, és van szája a dolgok néven nevezésére és az igazság kimondására, 

az úgy tûnik, hasonlóképpen gondolkodik. Ezért van az, hogy ma is létjogosultsága 

van a komcsizásnak és a panelprolizásnak. Igen, még itt vannak, 

és még sokan vannak. 

242

ISTEN NEM BOTTAL VER 

– avagy Egyszer mindenkinek benyújtják a számlát – 

Élet és halál közötti szûk határmezsgyén lavírozik ezekben a napokban 

Mediterrán Moszkva rettegett ura. A Don földi porhüvelyét a 

Pécsi Idegsebészeti Klinika intenzív osztályán próbálják megmenteni 

az élet számára a kitûnõ orvosok. Így múlik el a világ dicsõsége. 

Egy röpke pillanat alatt. A médián edzõdött átlagpolgár persze tökéletesen 

tisztában van vele, ahova nemzetközi hírû orvosdoktort kell 

hívni, ott igen nagy a baj. 

A pécsi bürgermeister halálhírérõl szóló pletykák szinte azonnal 

lábra kaptak a városban. Jól mutatja, mennyire kedvelhetik itt ezt az 

embert, nagyon sokan vannak, akik a halálát kívánják. Ahogyan 

egyik ismerõsöm oly találóan megfogalmazta, a helyi szocialistáknál 

most állítják egymás hátába a nagykést a hatalomi torzsalkodások, 

az új helyosztó közepette. Hogy ebbõl mi igaz és mi nem, azt persze 

nem tudhatjuk. 

Más vélekedések szerint – melyek valamelyest rímelnek a fenti megfogalmazásra 

–, a polgármester már csak gépekkel tartható életben, s 

amíg kipucolják a megfelelõ irodákat, eltüntetik az eltüntetendõ papírokat 

(ki tudja ki vagy kik, következnek ezután, s mi után fognak majd 

vizsgálódni?) addig életben is tartják, jogilag még õ a polgármester, sõt, 

õt tekintik polgármester-jelöltnek az õszi helyhatósági választásokon is. 

Hallottuk a helyi MSZP fõ hallja kendtõl, úgy kezelik a dolgot, mintha 

Toller László szabadságra ment volna. Meg aztán itt volt a Bush-látogatás, 

megy a foci világbajnokság, a megszorító intézkedések bejelentését 

sem idõzíthették volna jobbkorra, hiszen nem nagyon van hírértéke 

243

a pórnép között, mit érdekli õket mi lesz itt õsszel, javában zajlik a futball 

cirkusz, szeptemberben meg ki emlékszik majd arra, mi volt a nyár 

elején. A pécsi városvezetõ esetlegesen bekövetkezõ halálhíre sem 

szólna olyan nagyot, mint mondjuk a nyári uborkaszezonban. 

És itt álljunk meg egy pillanatra! A félreértések elkerülése végett 

szögezzünk le néhány dolgot. 

1. A magam részérõl ma Magyarországon semmin nem lepõdöm 

meg. Mindent és annak ellenkezõjét is elképzelhetõnek tartom. 

(Az elmúlt négy esztendõben erre számos példát láthattunk.) 

2. Magyarország, a magyar társadalom egy túlmediatizált (vagyis a 

média által jelentõs mértékben befolyásolt, befolyásolható) társadalom. 

3. Az MSZP – különösen a Gyurcsány- féle – a médián, a médiából 

élõ párt. (Ezt is láthattuk az elmúlt ciklusban) 

4. Gátlástalanok és haszonelvûek. 

Ha Toller László állapotában kedvezõtlen változások állnának be – 

és ezzel nagyon is számolnunk kell, hiszen az orvosi jelentések is 

életveszélyes állapotról tesznek említést, nem is beszélve az állandó 

altatásban tartásról – szóval, ha ez megtörténne, valakinek pótolnia 

kell õt. De vajon kinek? Ezt a kérdés azért sem kerülhetik meg a szocialisták, 

mert ha a város-dirigens fel is épül a balesetbõl, kérdés, 

mennyire áll helyre az egészségi állapota, és mennyi idõ alatt? 

Lehet szeretni, vagy nem szeretni Toller Lászlót, de azt nem lehet 

elvitatni tõle, hogy a párt karizmatikus alakja, szava van az MSZPben, 

sokakra van hatással és kiterjedt kapcsolatrendszerrel bír. Városi 

viszonylatban pedig az egyik, ha nem a legtekintélyesebb alakja 

a helyi közéletnek. Egy ilyen emblematikus figura pótlása nem 

könnyû feladat, fõként akkor nem, ha minden egy emberre lett 

felépítve. 

Megint mások azt mondják, nem is biztos, hogy baleset történt. A 

túl nagy hatalomra és befolyásra szert tett pécsi erõsember valakinek, 

244

valakiknek útjában állhatott. Mindenesetre nem tart semeddig kifigyelni 

a célszemély szokásait, közlekedési útvonalait stb. Nem tudom. 

Persze összeesküvés-elméleteket könnyû gyártani, de azért abban van 

valami igazság, hogy a közéleti szamárlétrán fölfelé araszolgatva jó csomó 

ember tyúkszemére ráhághatott a Don. 

Egy azonban egészen bizonyos. Isten nem ver bottal, elõbb vagy 

utóbb, de mindenkinek benyújtja a számlát. Mit ér a hatalom, a vagyon, 

ha ott fekszel kiterítve egy kórházi ágyon és csak gépekkel tudnak 

életben tartani? Milyen élet ez? Élet ez egyáltalán? 

Az igazi értékek pénzért nem megvásárolhatók, figyelmeztet minket 

az Isten! Jó Ha Figyelünk rá! Ezúttal is! 

Az igazi értékek pénzért nem megvásárolhatók, azt csak egymásnak 

adhatjuk, mégpedig önzetlenül. 

Csak egy életünk van, nem vagyunk halhatatlanok. Rövid az idõ, 

amit ajándékba kaptunk, használjuk hát ki minél jobban. Vigyázzunk 

az egészségünkre, õrizzük meg az emlékeinket, nevettessük 

meg a barátainkat, szeressük a szeretteinket! Ez az élet! Ez a lényeg! 

Minden más, csak ezután jön. És az Úr látá, hogy ez jó. 

Visszatérve még néhány gondolat erejéig a Toller Lászlóval történtekre. 

Az egyik televíziós mûsorban feltették a kérdést, mi lesz 

most az Európa Kulturális Fõvárosa dologgal, merthogy állítólag 

Toller László az egyetlen, aki teljes egészében átlátja a projektet. 

Hát, itt is meglehetõsen érdekes a helyzet. A lóvé még meg sem érkezett, 

de már megy a pofozkodás. A fõmufti már ideje korán beültette 

embereit a megfelelõ pozíciókba, jól jönnek majd, ha pénzosztásra 

kerül a sor. Az sem véletlen, hogy távozott a gyõztes pályázat 

megírásában kulcsszerepet játszó Takáts József irodalomtörténész, 

aki 2004 õsze óta dolgozott a Pécs2010 projekten. 

A híradások beszámolója szerint: 

„Szûkszavú e-mailben tudatta az érintettekkel távozása tényét 

Takáts József, indoklás nélkül. A projekten június hatodikáig 

245

fõtanácsadói minõségben dolgozó irodalmár a távozását firtató kérdésünkre 

csupán annyit közölt, hogy belefáradt. 

Tavaly augusztusban még Takáts mutatta be a Város határok nélkül 

címû, gyõztesnek bizonyult pécsi pályázati anyag könyv megjelenését, 

és a tevékenysége elismeréseként idén március 15-én Magyar 

Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet kapta.” 

Azt hiszem egy kultúrával foglalkozó ember életében talán egyszer, 

maximum kétszer adódik ilyen lehetõség. És ha figyelmesen olvasták 

a híradás szövegét, Takáts úr nem azt közölte, hogy elfáradt, 

hanem azt, hogy belefáradt. De vajon mibe fáradt bele? Hogy nem a 

dolog szakmai részébe, az egészen bizonyos. Mindenesetre ez is beszédes, 

sok mindent elárul a Mediterrán Moszkvában uralkodó 

állapotokról. 

A magam részérõl – látva a polgármester úr eddigi tevékenységét 

– kizártnak tartom, hogy Toller László valaha is valamikor is tett 

volna valamit önzetlenül. Fõleg ezért a városért nem. Persze ez az én 

magánvéleményem. Lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni vele. 

Véleményem szerint az Európa Kulturális Fõvárosa címû projektért 

az egyik legtöbbet tevõ ember épp most hagyta ott az egészet. Egy 

dolog felépíteni valamit, egy másik, egy egészen másik dolog pedig a 

hasznot lefölözni mások munkájából. Újra hangsúlyozom, ez az én 

magánvéleményem. Lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni vele. 

Magam is többször leírtam e helyt is, hogy a kommunizmus utolsó 

déli fellegvárának számító város gyakorlatilag a jelenlegi polgármester 

hitbizományának tekinthetõ, s õ úgy is tekint rá, Pécs a kézileg 

vezérelt település minta példája. 

Járja mifelénk egy mondás, ami úgy szól, „halottakról vagy jót, 

vagy semmit. A polgármester úr azonban még él, legalábbis amikor 

ezt a cikket írom, még itt van közöttünk. Arra kérek minden pécsit, 

minden tükét (tõsgyökeres pécsi lakos, régebben, akinek szõlõje is 

246

volt Pécsett – A szerk.) emlékezzen arra, mit köszönhet ez a város 

jelenlegi vezetõjének! 

Mára már nyílt titok, vezetésével a kormánypárti frakciók tökig 

eladósították a várost, elmaradt és lemaradt térséggé váltunk. Ja és 

nemrégiben a Heti Válasznak adott interjújában kijelentette, hogy 

ide nem kell autópálya, mer’ az aztán piszok drága, elég lesz nekünk 

a gyorsforgalmi út is. 

(Megint csak így halkan, zárójelesen, ahogy szoktam: Ha történetesen 

autópályán száguldozott volna a Don, nagyságrendekkel kevesebb 

lett volna az esélye arra, hogy balesetet szenvedjen, lévén az extrém 

eseteket leszámítva egy autópályán nem nagyon van szembeforgalom.) 

Mindannyian – így a Don is – Isten kezében vagyunk. Vajon véget 

ér egy korszak a város életében, vagy sikerül a nagy visszatérés, 

mint annak idején a vaskoronába kényszerülõ kis-nagy embernek, 

akinél mérhetõ szavazatokat hozott az elesett ember iránt megnyilvánuló 

tömeges szánalom? És mielõtt még felháborodottan törölné 

merevlemezérõl ezt az írást, vagy kukába dobná a kinyomtatott újságot, 

még egyszer felhívnám a kedves Olvasó figyelmét, ön Tévé-országban 

él, egy buta, birkatürelmû nép között – Homo Kádárikusz –, 

akik azt is nyekkenés nélkül tûrik, hogy az éppen most ügyeletes médiasztár-politikus 

vezetésével egy újabb réteg bõrt nyúzzanak le róla! 

Errõl ne feledkezzen meg semmilyen körülmény között sem! 

A JHF egyszemélyes szerkesztõbizottsága jobbulást kíván Toller 

László polgármester úrnak! 



247

FÁBÓL VASKARIKA 

– avagy Ifjú posztkommunisták kabaréba illõ töketlenkedései 

sehogy se jó, senkinek se jó ország vadkapaitalizmusában – 

Igaz, ez így, ebben a formában azért nem teljesen igaz, mert Tévé-országban 

nekik, a kis számú csókosnak, annak a kivételezett sorsú 

százezernek mindig és mindenkor, így most is jó. Már arról is olvashattunk, 

hogyan nyerészkedik Fletó exportorientált cégén keresztül 

a forint gyengülésen. Örüljünk hát az ócsított (copyright by Megyó) 

forintnak, mer’ jó az az exportõröknek, no meg a multinacionális cégeknek, 

akik gyakorlatilag adózás nélkül kivihetik a hasznukat az 

országból. Csak nekünk, szerencsétlen sorsú tízmillió magyarnak, 

akik nem illünk bele a világbanki tervdokumentáció számunkra 

fenntartott szûkös, 6-8 milliós rubrikájába, nekünk nem jó ez az 

egész globalista vircsaft. De hát kit érdekel, hogy nekünk mi a jó? 

Akinek nem tetszik: „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket 

hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” Erre a késõbbiekben 

majd még visszatérünk! 

Még mondják azt, hogy rosszabbul élünk mint négy éve! Ugyan 

kérem, micsoda marhaság! Ki volt az a barom, aki ilyen hülyeséggel 

próbált etetni minket? Még hogy rosszabbul élünk! Hát ki hiszi ezt 

el, amikor azt olvashatjuk, hogy az elmúlt évben 13 (gyengébbek 

kedvéért kiírom betûkkel is: tizenhárom) milliárd forint bevétel 

folyt be a két kereskedelmi csatornához, csak emelt díjas sms-ekbõl. 

Kilóg a seggünk a gatyából, de mi azér’ rázzuk a rongyot ezerrel, 

ahogy az köll. Így mulat a magyar. Miközben megyünk lefelé megalázóba. 

Szintén ezerrel. A gátlástalan, néha személyiségzavarral küzdõ 

248

paprikajancsi még turbófokozatra is kapcsolja a középosztályt le- és 

elkaszáló országos méretû fûnyírógépezetet, senki nem mer szólni 

neki, hogy már négy éve lefelé száguldunk a lejtõn, megy az már magától 

is, nem kéne tán még taszajtani is rajta egyet, de Fletó se lát, se 

hall, csak megy elõre, mint a vak ló. Tudják, az, amelyik olyan bátor 

ha jön a fal. 

Egyes vélemények szerint visszatért a hetvenes évek vége, nyolcvanas 

évek eleje, késõ kádári nosztalgiázás állami kiadásban. Mások 

szerint viszont ez, ami most van, sok tekintetben már azon is túl tesz. 

Minden várakozásunkat felül (vagy talán alul?) múlja. 

Tévé-ország bamba népe, amelyik Frutti helyett lazán szét szórt 

13 milliárdot emelt díjas sms-ekre, hörögve szemléli az üzleti szférából 

visszatérõ ifjú posztkommunisták kabaréba illõ töketlenkedéseit 

sehogy se jó, senkinek se jó ország vadkapaitalizmusában. 

1 elemzés a sok közül: 

Pénzbehajtás és tõkediktátum 

Nem történik más csupán pénzbehajtás, távlatos elképzelésekrõl szó 

sincs, miközben a globális tõke diktálja a feltételeket – kommentálta 

az Info Rádiónak Szalai Erzsébet, szociológus, a Baloldali Értelmiségiek 

Társaságának alapító tagja a Gyurcsány-csomagot. 

A gazdasági elit nyílt hatalomátvétele, a politikai elit lefejezése zajlik 

– nyilatkozta az InfoRádiónak Szalai Erzsébet szociológus annak 

kapcsán, hogy üzletemberek irányítják az ország stratégiai fejlesztésével 

foglalkozó kormányzati szervezeteket. 

A globális tõke diktálja a feltételeket, itt a félperiférián a kormányok 

nem tehetnek mást, minthogy végrehajtják a tõke kívánságait – kommentálta 

az InfoRádiónak Szalai Erzsébet szociológus, a Baloldali 

Értelmiségiek Társaságának alapító tagja a Gyurcsány-csomagot. 

249

A kormányoknak egyetlen választási lehetõségük maradt, azt eldönteni, 

hogy kire hárítják a válság terheit, a középosztályra, vagy a legszegényebbekre 

– tette hozzá Szalai Erzsébet. 

Az elemzõ példaként említette, hogy az elmúlt napokban Magyarország 

több figyelmeztetést is kapott, amelyek szerint a tervezettnél 

is szigorúbb intézkedésekre van szükség, ellenkezõ esetben kivonul 

atõke. 

A szociológus szerint a kormány által bejelentett megszorító intézkedések 

a társadalom valamennyi rétegét kedvezõtlenül érintik, de nagyobb 

terhet rónak a lakosságra, mint a tõkére. 

Nem történik más csupán pénzbehajtás, távlatos elképzelésekrõl szó 

sincs – mondta Szalai Erzsébet, aki szerint a politikai elit lefejezését 

jelenti, hogy az ország fejlesztési stratégiáját meghatározó testületeket 

üzletemberek vezetik. 

InfoRádió – fidesz.hu 

Aztán itt 1 másik, ez már magától a nagyságos és fényességes tekintetû 

miniszterelnök elvtárstól, Allah növessze hosszúra a szakállát, 

s egyúttal az Isten rogyassza rá az eget! Az alábbi kis opusz az 

OÉT (Országos Érdekegyeztetõ Tanács – ha egyáltalán van még 

bármi értelme is ennek az elnevezésnek) legutóbbi ülésén hangzott 

el. Ímé a veretes szavak (aki látta a felvételt az a türelmét vesztett 

akarnok stílusát is felidézheti magában: 

„- Lehet Szlovákiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy szlovák 

viszonyokat szeretnénk-e. Szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fizetni 

az osztalék után adót, nem kell! Nem kell fizetni annyi tb-t! Nem 

kell! De lényegében magyar árszínvonal mellett fele annyi a nyugdíj, 

mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? Én is tudok keményen 

kérdezni! Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El 

250

lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! 

Tessék! Lehet menni! – mondta Magyarország miniszterelnöke.” 

Az üzleti élet nagykutyái közül tán éppen Demján Sándor ücsörgött 

ott nagy kínosan egynehány kollégájával egyetemben, mint valamiféle 

érdekegyeztetõ fõmufti, és kénytelen kelletlen tûrte, hogy ez a mihaszna 

pernahajder, taknyos kis országrontó, pimaszul kioktassa õket. 

Ahelyett, hogy felállt és otthagyta volna a puffogó vipera pózába merevedõ 

ripacsot, Demján barátunk, no meg az egész díszes kompánia csak 

ült ott, mint lólány álma a hideg vízben. De ha nem is hagyja ott – lévén 

Demján is gentlemanus, vagy legalább is annak próbál mutatkozni 

a nagy nyilvánosság elõtt – szóval a minimum az lett volna, hogy a kormányfõi 

kirohanás után, a lenyugodás perceiben, amikor Fletót benyugtatózzák 

és vérnyomáscsökkentõt adnak be neki, Demján úr, vagy 

valamelyik szerencsétlen kollégája megereszthetett volna 1 keresetlen 

mondatot az egykori mûminiszterelnöknek, annál a résznél, amikor azt 

kérdezi „Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan?” 

Valahogy így, hogy aszongya: „Ferikém! (Vagy ha a bizalmas stílus a 

kamerák és a firkászok jelenléte miatt gáz lenne, Miniszterelnök eftárs!) 

Mondjuk úgy fizethetnék ki a nyugdíjakat, hogy vissza tetszenének adni 

a gengszterváltáskor a Társadalombiztosítástól elrabolt vagyont! Mer’ 

hogy ottan ingatlanoktól kezdve miegymásig bezárólag ölég sok minden 

vót, ami most bizony termelhetné a lóvét a népnek. Vazzeg! 

No, hát így valahogy, Ferikém! Ha jól emlékszem, kendtek mondták 

ki a jogutódlást. Ki kellett mondani, különben oda a hatalmas összeharácsolt 

vagyon. Nem így volt? 

De ha csak ez lenne! A nyugdíj kifizetésének a kérdése? Hát istenkém, 

a magyar úgy sem él sokáig, sokszor meg sem éri a nyugdíjkort. 

Ez ám a bombabiztos bevétel az államnak, kiadás nélkül. A temetési 

költségek a hozzátartozókat terhelik. 

Mindeközben ifjú posztkommunistáink kabaréba illõ töketlenkedései 

sehogy se jó, senkinek se jó ország vadkapaitalizmusában zavartalanul 

folynak tovább. 

251

Itt van például a közlekedés. Épp most olvashattuk néhány sorral 

elõrébb, hogy rettegve tisztelt miniszterelnökünk biztat bennünket 

a mozgásra, arra kér legyünk mobilak: „El lehet menni Magyarországról! 

Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet 

menni!” Hallottunk mi már ilyeneket tõle korábban is. Akkor még a 

fiatalok voltak a kiszemelt célcsoport, most már a vállalkozók is. 

Nem számít kicsi vagy nagy, ha valakinek nem tetszik ami van, „El 

lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem 

szépen! Tessék! Lehet menni!” 

Aki nincs ellenünk, az velünk van! 

Aki nincs velünk az ellenünk van! 

Aki nincs velük az velünk van! 

Aki nincs velünk, az velük van! 

Aki meg egyikünkkel sincs, az elmehet Magyarországról, itt hagyhat 

bennünket. 

(Megint csak úgy halkan, zárójelesen, ahogy szoktam. Azért én szíves 

figyelmébe ajánlanám a KISZ-emlõkön, pártállami csecseken, valamint 

a dialektikus materializmuson nevelõdött Fletó Fletovics Jemelján, 

musktáliherélõ szakon végzett karriertörtetõ aparatcsiknak, hogy 

a lóvét, na azt bizony a középosztály termeli. És ha kendnek ki tetszik 

irtani, el tetszik üldözni kis hazánkból a társadalomnak ezt az egyre vékonyodó 

rétegét, akkor bizony tényleg elkezdhet rettegni, mert arra a 

kérdésre: „Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan?”, valóban 

nem fog tudni válaszolni. 

De tegyünk fel magunknak egy másik kérdést, ami elsõ látásra talán 

semmilyen rokonságot nem mutat a nyugdíjak és a gengszterváltáskor 

elrabolt TB-vagyonnal, pedig ha hátrébb lépünk egy lépéssel 

és kicsikét tágabb szemszögbõl vizsgáljuk meg a dolgot, kristálytisztán 

kirajzolódik elõttünk egy szörnyû kép, melybõl legalább ily szörnyû 

felismerés támad, hogy itt bizony a „jobb kézzel bal fül vakarás” 

faramuci nyakatekert szemléletmódjával van dolgunk. Elég, ha csak 

a legújabb õrületre, az autós társadalmat megsarcoló súlyadó módo- 

252

sításra gondolunk. Minél újabb, minél korszerûbb (kevésbé környezetszennyezõ) 

autója van valakinek, annál több adót fog fizetni. Ezt 

józan ésszel érti valaki? De hát hogyan is érthetnénk? Hogyan is érthetnénk 

olyan emberek észjárását, mint például a derék Stern, aki 

ugyan a maga idejében még valódi miniszterként, nem holmi papír 

alászignáló pojácaként tengette napjait hivatalában, szóval a derék 

Csillag, aki most hirtelen többedmagával frankón megokosodott, 

amikor megkérdezték tõle, hogy ma Magyarországon ki számít jó 

módúnak, gazdagnak, azt találta mondani, hogy aki hó végén félre 

tud tenni. 

Nosza, rajta, kedves barátaim!, illetve kedves eftársak, ott még 

van egy ki zsé, azonnal le kell csapni rá, küggyük az APEH-ot ide 

vele, de ízibe! 

A hibás szemléletmód, vagy a helyes káros mértékû torzulása az, 

ami összeköti ezeket a „jobb kézzel bal fül vakarás” jellegû dolgokat, 

s egyúttal lehetetlenné teszi, hogy megálljunk és visszaforduljunk a 

romlásba vezetõ lejtõn. 

„Jobb kézzel bal fül vakarás”. 

Az elõzõ részek tartalmából: 

Emberünknek nincs meg az adott poszt betöltéséhez szükséges iskolai 

végzettsége? Sebaj! Megváltoztatjuk az idevonatkozó törvény(eke)t, 

hogy az emberünknek is jó legyen. Ha minden kötél szakad, 

hozunk egy új törvényt. 

Beszólt az Unió, hogy nagy a hiány? Sebaj! Pártunk és kormányunk 

nem esett kétségbe, alkalmazta az általam csak Gergényimetodika 

névre keresztelt adminisztrációs eljárást. 

Ezúton kérek elnézést a ftkapitány úrtól, nincsen énnékem tvele 

semmi bajom, pusztán a média nagy nyilvánossága elttt az t esetében 

találkozhattunk eltször ezzel az eljárással nagy port felvert módon, 

médiasegédlettel. Visszamenõleges hatállyal módosítunk a tervszámokon 

(kedvezõbb színben tûnik fel az ötéves terv, korrigáltak az 

elvtársak a TervhivatalbanJ). 

253

De ha azt hiszik, hogy ezt nem lehet überelni, hát nagyon tévednek. 

Lehet. 

Hogyan takarít meg pénzt a Gyurcsány- kormány az utak felújítására 

szánt összegeknél? Soha ki nem találnák. Visszaminõsítik az 

utakat alacsonyabb rendûvé, így már nem jár nekik a felújításra 

szánt összeg. Erre szokták azt mondani pajkosan összekacsintva az 

MSZP-szavazók, hogy ügyes. 

Van az a mondás, „ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed 

megy a hegyhez. No, hát kérem szépen sehogy se jó, senkinek se jó 

ország vadkapaitalizmusában rettegve tisztelt ifjú posztkommunistáink 

kabaréba illõ töketlenkedései közepette Mohamednek ugyan 

egy tapodtat sem kell mennie sehová. Naphosszat legyeztetheti magát 

rabszolganõivel, kortyolgathatja a mézédes serbetet, ugyanis 

házhoz viszik neki a hegyet. Tízszer annyiba kerül, hússzor bonyolultabb, 

százszor annyian belerokkannak, de mit számít az! Semmit. A 

nagyember aszonta, hogy ennek már pedig így köll lenni! Itt apellátának 

helye nincs! Egyszer aszontam hogy így lösz, akkó’ így lössz! 

Értve vagyok? Mer’ ha nem, „El lehet menni Magyarországról! Itt 

lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” 

Úgy tûnik tényleg van valóságalapja a fentiekben idézett elemzésnek. 

A jelek szerint az üzleti szférának véget ért a türelme, sokéves várakozás 

után most benyújtja a számlát, fiatalítás címén – talán az 

emblematikus figurákat kivéve – most szemrebbenés nélkül kipaterolja 

a hatalomból az egykori állampárti elitet. Az ideológiai mindenhatóság 

helyébe a gátlástalan, mindenen és mindenkin átgázoló profitmaximalizálás 

lép. A budapesti utca emberének kabaréba illõ megfogalmazásával 

élve: Marx, Engelsz, Leninsz átadja helyét Mammonnak, a Pénz istenének. 

Operett-országban, a végletekig túlmediatizált közép- európai 

banánköztársaságban, a térség egyetlen kuriózumaként, ahol nem 

skanzen jelleggel még aktívan tevékenykednek a múlt árnyai, a múlt 

eszméivel, a bután kiskorú nép csendesen éli tovább szürke hétköznapjait. 

Fel-fel hördül ókor-ókor, amikor megorrontja a vész elõszelét, de 

254

egyelõre még nem veszi komolyan, hiszen esténként lerogyva a tévénézõ 

fotöjbe a foci vb éppen aktuális összecsapására koncentrál. Tudja ezt 

az ámerikai PR-csapat is, ezért mostanra, a futball világbajnokság idejére 

idõzítették a rossz hírek közlését. Ki van ez találva. Most már csak 

arra kell vigyázniuk, nehogy öngólt rúgjanak õsszel. 

Addig is az egykori zseniális sportriporter, a néhai Knézy Jenõ szabadalmilag 

levédett jelmondatával búcsúzom önöktõl: Jó estét, jó 

szurkolást! 



255

MAJOMEMBER RENDÕRÁLLAMBÓL 

Villamosokból a Parlament köré vont kordon. Régen, a másik Nagy 

Testvér ezt még tankokkal oldotta meg. Persze, el is felejtettem, 

hogy ez ma már nem dívik. Legalábbis egy teljes jogú európai uniós 

tagállamban semmiképpen sem. 

Hazánkba látogatott a világ elsõ számú terroristája, a világ elsõ számú 

demokráciáját – Land of the Freedom – a világ elsõ számú rendõrállamává 

változtató Majomember, „W”, azaz George W. Bush, akit a 

mérvadó amerikai értelmiség a hatalmas ország eddigi legbutább elnökének 

tart. 

Az alapító atyák – még ha szabadkõmûvesek is voltak egykoron – 

ma valószínûleg forognak a sírjukban, mivé lett az általuk megálmodott 

és létrehozott ország. Mára általánossá vált az Amerika iránti 

ellenszenv és az amerikai elnök iránti utálat, gyûlölet. Lassan nincs 

olyan ország ezen a bolygón, ahova, ha beteszi a lábát ez a pojáca, ne 

tüntetõk fogadnák. Illetve egy azért mégis van, Magyarország. Összvissz 

heten tiltakoztak, azok is az Amnesty International hivatalból 

kiküldött munkatársai voltak. Legalábbis a híradásokban ennyit 

mutattak belõlük. Elõzõleg még TGM, az egykori szadeszes szócsõ 

pötyögött valamit alapjáraton a globalizmus ellen, rendkívül „hitelesen”, 

de az egykoron újságos pavilonok felborogatására uszító különc 

figura ebben a témakörben úgy tûnik az ölebmédia hivatásos 

hazudozóinál sem talált kellõ fogadtatásra. Csodálkoztam is, hol marad 

Heller Ágnes? Mindig mindenhova együtt hívják õket. Persze, el 

is felejtettem, ez itt most nem az Angol utcai kedélyes reggeli 

256

kvaterkázások egyike volt, hanem a szabadság és a demokrácia 

önkéntesen és önkényesen felkent papja elleni tiltakozó akció. 

Az elnök Citadellán elmondott beszédét hallgatva meg nem tudnám 

mondani, hányszor hangzott el a szabadság szó. Guantanamó 

fényében ez meglehetõsen hiteltelenül hangzott. Annak idején a 

pártállamban járta az a kommunista metódus, hogy „márpedig nektek 

jó lesz, ha beledöglötök, akkor is!”. No, hát valami ilyesmit gondolhat 

magában „W” is, amikor belebombázza a homokba az afganisztániakat, 

meg az irakiakat, hogy aszongya: elhozzuk nektek a 

szabadságot és a demokráciát, ha beledöglötök, akkor is! 

A nép egy részének biztosan tetszik az elnök és emberei által elõadott 

show, de az azért talán már mégiscsak túlzás, hogy kipateroljunk 

egy fél világvárost (még ha csak kutyaszaros, akkor is!) csak 

azért, mert egy pasasnak és a feleségének délelõtt furikázni támad 

kedve a nyolc tonnás golyóálló bombabiztos Cadillacjén! 

A csávó érettségizni ment volna, csak nem engedték átmenni az 

út túloldalára. Egy másik fószer meg éppen a munkahelyére tartott, 

nála is ugyanez a szituésön képzõdött meg. Azért azon mondjuk „W” 

is elgondolkodhatna, normális dolog-e, ha elnöki látogatásai alkalmával 

mindenütt csak kihalt városok utcáin limózik végig? Nem lehet, 

hogy õ csinál valamit rosszul, hogy ennyire félnie kelljen, 

akárhová megy is? 

Van valami diszkrét bája ennek az egész elnöki látogatás dolognak. 

A birodalom rettegve tisztelt ura ellátogat az egyik kis gyarmati porfészekre, 

ahol lekezel az ottani komprádor elit prominens tagjaival, a többiek 

meg addig kussban vannak. A szokásos protokoll program. 

Mint utóbb kiderült, „W” egyáltalán nem is akart kis hazánkba 

látogatni – ó milyen kár, elmulasztotta volna Budapest csodás látképének 

megtekintését a Citadelláról (egy másik elnyomó hatalom 

által emeltetett létesítményrõl) – Ukrajnába készült eredetileg, de 

mivel az ottani új kormány nem állt fel idõre, gyorsan közbeiktatták 

a programba Magyarországot. 

257

Hát ennyire fontos a mi kis országunk. 

No, de sebaj! Az elnök ugyan elment, itt hagyott minket, ám 

csüggedésre, levertségre semmi okunk! Hiszen hallhattuk a Népszabadság 

mindig gyönyörû és ékesen szóló újságírónõjétõl, Csuhaj Ildikótól, 

az elnök beszédében tudtunkra adta – és ez itten a lényeg, kérem 

szépen, még talán sokkal, de sokkal fontosabb, mint az állandóan 

erõltetett nyavalyás vízumkérdés –, hogy Magyarország ezentúl a 

gyõztes államok között tarttatik számon. 

Na baszd meg, ez azé’ mán’ valami! – szólalt meg a tévé elõtt ülve, 

sörét kortyolgatva a nép egyszerû gyermeke, aki nem rendelkezvén a 

kellõ jártassággal, informáltsággal, valamint a bonyolult világpolitikai 

események megfelelõ átlátásának koordinatív képességével, nem is 

fogta fel az adott pillanatban, a fiatal zsurnaliszta szavainak mélyebb jelentéstartalmát. 

Magyarra lefordítva ez körülbelül annyit tesz, immáron 

végérvényesen és visszavonhatatlanul bent vagyunk a klubban. 

Igaz, hogy a futottak még kategóriában, no, de hát a golfpályán vinni az 

ütõt a nagyember, a sztárjátékos után, azé’ az se semmi! Néhányszor 

óhatatlanul mi is megjelenünk a képernyõn, nem igaz? 

A nép egyszerû gyermeke, ahelyett, hogy ily magvas gondolatokat 

fõzött volna feje bográcsában, végre megnyugodott, mert ráébredt 

arra, hogy a 24 órás villámlátogatás élõ egyenes adásban közvetített 

felemelõ pillanatai ugyan hamar tovaszálltak, mint kisnyugdíjas 

spájzából a 19 000 forinton vett húsvéti sonka illata, viszont itt maradt 

nekünk a majomember legfõbb majmolója, aki két megszorítás 

(ó pardon, reform) között eztán is minden bizonnyal szívére tett kézzel 

énekli majd a Himnuszt vagy az Internacionálét, mikor melyiket 

kívánja meg a nézettség. 

IttvanAmerika!Illetve,ittvoltAmerika,aszólegszorosabbértelmében. 

Hacsak rövid idõre is, de rajtunk volt a világ szeme. Aztán 

ugyanolyan gyorsan el is fordult tõlünk, ahogyan azt a külföldi sajtó 

már meg is állapította, semmiféle nemzetközi jelentõsége nem volt 

„W” Magyarországon tett látogatásának. Ugyanolyan semmitmondó, 

258

unalmas és jelentéktelen ország vagyunk, mint a sereghajtók általában. 

De hát mitõl is lennénk mások? Amit szét lehetett hordani, nagyjából 

már széthordták, egyedül a termõföld maradt még hazai kézen, bár annak 

is egy tekintélyes része már zsebszerzõdések formájában külföldi 

tulajdonosokhoz került. 

Ilyen az élet hát a gyarmatokon, vagy ahogyan manapság szokták 

mondani, a félperiférián. A birtok ura szivarját pöfékelve dõzsöl a fehérre 

meszelt falu tornácos házában, estélyeket ad, szórakozik, néha 

megdug egy-egy szobalányt. Mindeközben az ültetvényeken szorgalmasan 

robotolnak a rabszolgák, hogy megtermeljék a feneketlen étvágyú 

és telhetetlen gazdának a sohasem elegendõ mennyiségû hasznot. 

A legközelebbi forint/euró árfolyameséskor – ahogy Fletó mondaná, 

amikor átkerülünk majd a gyenge oldalra (lehet, hogy sötét oldalt 

akart mondani?) – gondoljanak Kuntakintére a Gyökerekbõl 

vagy Isaurára a Rabszolgasorsból. Mert nagyon úgy néz ki, hogy ez 

következik! 



259

„A nép az igazságra fogékony, a tömeg a hazudozásra. A lakosság a mai napnak él, a nemzet a jövõnek.” 

– állapítja meg nagyon találóan Fekete Gyula. És valóban, Tévéország lakói, a haspárti magyarok, a bután 

kiskorú nép, amely ostoba birkatürelemmel tûri, mit tûri, most már egyenesen áhítozza a megszorításokat 

(ó pardon, a reformokat: értsd alatta: tessék lenyúzni rólunk még egy bõrt, tessék még mélyebbre nyúlni a 

zsebünkbe, tessék onnan még több lóvét kiemelni) immáron harmadszor dobta oda a gyeplõt a lovak 

közé, hagyta ebek harmincadjára jutni az országot. Ráadásul egy olyan négy év után, ahol az újkori magyar 

demokráciában példátlan módon, a kormányfõ belebukott a hatalomgyakorlásba, ráadásul házon 

belül puccsolták meg. A gyíkoktól eltérõen, itt nem a gazdaállat szabadult meg a terhessé vált faroktól a 

kínos szituáció beálltával, hanem a farok döntött úgy, hogy tovább már nem csóválja ezt a kutyát, jöjjön 

egy új, egy másik, egy fiatalabb, lendületesebb, de talán ami még fontosabb, harsányabb! 

És az újkori magyar demokrácia történetében szintén példátlan módon, a módszerváltás óta lezajlott 

legrosszabb, legszánalmasabb négy esztendõs kormányzati ciklus után – beleértve ebbe a kilenc havi központi 

tökölõdéssel induló Horn Gyula-féle „szakértõi kabinet” áldatlan tevékenységét is – újra a hatalomba 

szavazták, illetve marasztalták a kommunistákat. Igaz, most már ifjonti kiadásban. A volt szocialista 

országok közül utolsóként és egyedüliként, nálunk még mindig ez a szalonképtelen garnitúra és ivadékaik, 

az egykori elvtársaknál még mohóbb, még gátlástalanabb, még telhetetlenebb, még agresszívabb 

módon kizsákmányoló kommunista ifjak kezdték meg hosszú menetelésüket az üzleti szférából – ahol az 

öregek kapcsolatrendszereinek köszönhetõen kellõen megtollasodtak – a hatalom világa felé, hogy végleg 

széthordják, ami még ebbõl a szerencsétlen sorsú eladott és eladósított – ahogyan Megyó mondaná: 

ócsított – országból még megmaradt. 

A médiabohóc, a felturbózott paprikajancsi azt hiszi hitbizományba kapta ezt az országot, amivel mindent 

megtehet, amiben mindent lehet. Neki. És csak neki. Álszent módon szívére tett kézzel énekli a Himnuszt 

– ha éppen nem az Internacionáléra tátog – s közben szemrebbenés nélkül magára haragítja a fél 

országot, a másik felének meg rezzeneéstelen póker arccal tapos a lelkivilágába. Szolidaritásra szólít fel 

minket és arra, hogy nagyobb részt vállaljunk a terhekbõl, mert most erre van szükség ahhoz, hogy egy sikeres 

Magyarországot csinálhassanak. Ja és, hogy majd a gyerekeinknek jobb legyen!!! Arról már egy árva 

szót sem ejt a szolgalelkû ölebmédia szervilis megmondóemberei által vezetett mûsoraiban, hogy ez az áldatlan 

helyzet és csõdtömeg miattuk, az õ vezetésével keletkezett. 

Talán nem ártana, ha valaki figyelmébe ajánlaná Francisconak Monica Popp jó tanácsát, aki azt 

mondja: „Ha elsötétül az agyad, ne felejtsd el levenni a hangot!” 

A választásokra visszagondolva emlékezetünkbe idézhetjük Pliniust is, aki azt mondta: „Nincs olyan 

hazugság, melynek tanúja ne volna.” De milyen igaz! 

A mûanyagellenzék vezetõ ereje a választási kampányban elkövetett egy óriási hibát, szlogenjei között 

az egyik jelmondat a MUNKA volt. Egy olyan országban, ahol az emberek többsége nem akar dolgozni! 

A Homo Kádárikusz a tömegmédia által elcsökevényesített agytekervényeivel nem tudja – vagy talán inkább 

nem is akarja – felfogni, hogy nem normális állapot az, ha egy tízmilliós országban alig hárommillió 

ember dolgozik csak. Annak idején már Konfucius is megmondta: „A nemes ember a munkához ért, a silány 

a nyereséghez.” 

De mi, úgy tûnik semmibõl nem tanulunk. A négy évente megrendezésre kerülõ színház is csak sok 

hûhó, semmiért. Pedig ha hallgattunk volna Shakespeare! Már mikor megmondta, hogy „hazug szív sikeréhez 

álcának, hazug arc kell”. És milyen igaza volt...

JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?