JHF 6. kötet - Jó Ha Figyelünk

„Nincs reménytelenebb vállalkozás, mint egy nemzetnek megmagyarázni 

hibáit.” 

(Márai Sándor) 

„Aki nem hisz az örökkévalóságban, kérdezzen meg egy ellenzéki 

politikust, mennyi idõ van hátra a választásokig” 

(Ed Perratore)

© Szabó László 

Mediterrán Moszkva 2005.

TARTALOMJEGYZÉK 

Csontváz a szekrénybõl 7 

– avagy Így múlik el a világ dicsõsége – 

Karlendítést lehetne? 16 

– avagy A nagy magyar médiavalóság – 

Mitõl magyar, mitõl nemzeti? 23 

Te mit tennél, Feri? 30 

– avagy Az állam én vagyok! – 

Koponya és Csontok 37 

– Érdekek mentén, avagy a tömegdemokrácia csõdje – 

Duplanullás hazaárulók 48 

– avagy a Struccokat is megszégyenítõ legújabb kori Pató Pálok – 

A népet nem lehet leváltani 55 

Szoros küzdelemben 65 

Fele királyságom 68 

– avagy Haspárti Magyarország, a gyáván buta kiskorú nép – 

Egyszemélyes impérium 84 

– avagy Népi naivitás az államszocializmusban – 

Közösségi fa 90 

– avagy Az értelem a végét járja? – 

Annyira ronda, hogy az már szép 97 

Ripacs Ripacsovics Ripacsov 109 

– avagy A kormánynál Miazhogy Ferkó mûminiszterelnök – 

A (meg)szokás hatalma 115 

3

Kaparj kurta! 121 

Legjobb védekezés a támadás 126 

– avagy Egész estés matinén a kiskorú nép – 

Polgárpukkasztó lufi-pukkasztók 131 

– avagy A bulvárkormányzás diszkrét médiabája – 

A vadászatról 139 

Húzd meg, ereszd meg! 141 

– avagy 2006: A hatalom kulcsa Budapest! – 

A popsztárok is kiöregednek egyszer 146 

– avagy Az önkéntes bálványimádás veszélyei – 

A csend hangjai 152 

– avagy Kifizetõdik-e a hallgatás ára? – 

Fogyassz! Hallgass! Halj meg! 162 

– avagy Társadalom rövid pórázon – 

A médiaidol 166 

– avagy Meddig lehet elmenni az emberi butaságban és hiszékenységben? – 

Lehetetlen nincs, csak tehetetlen 169 

– avagy Nem minden ragad, ami tapad – 

Belterjesség, a fejlõdés halála 172 

– avagy Pár(t) urat váratlanért el ne hagyj! – 

Rekviem Tévémaciért 183 

– avagy A média sara, bûze – 

Na, végre!!! 193 

Gyurcsányi Francisco, a neoliberalizmus hazai szószólója 201 

– avagy Szükség van-e az államra? – 

Új unió, régi beidegzõdések 215 

– avagy A virtuális Magyarország Háry Jánosai – 

4

A nép szava Isten szava 223 

– avagy Március 15-e, a gyönyörû nemzeti ünnep – 

Saláta Dobrev módra 231 

– avagy Bolgár vegyessaláta posztkommunista tálalásban 

First Lady körítéssel – 

Az önjelölt új jelölt 240 

– A vaskoronás kis-nagy ember – avagy 

a Horn Gyula-díjas Horn Gyula visszatér? – 

Álszentség 247 

5

CSONTVÁZ A SZEKRÉNYBÕL 

– avagy Így múlik el a világ dicsõsége – 

Ismét egy ismert közszereplõ került a reflektorfénybe – igaz, ahogyan 

az mostanság lenni szokott, akarata ellenére. Az Angol utcai Gyárfás-féle 

elit médiakommandó megmondó-embere, az egykoron a pólóra 

zakót húzó objektív és pártatlan sztárriporter, a mára már konszolidált 

multimilliomos bizniszmenné, galériatulajdonossá és 

lapdirigenssé átalakult Forró Tamás, alias Szilágyi Ákos került akarata 

ellenére a média reflektorainak kereszttüzébe. 

Most kezdem csak igazán megérteni, miért volt olyan fontos, hogy a 

kõmûvesbõl pilótajáték szervezõn keresztül sztárbrókerré avanzsált önjelölt 

pénzügyi zseni – a „Kulcsár” – darab idõt külföldön töltsön el a 

baráti Ausztria hatóságainak vendégszeretetét élvezve, míg az elvtársak 

megkísérelték eltakarítani az óvatlanul hátrahagyott nyomok tömkelegét. 

Képzeljük el, mekkora botrány lett volna, ha idõnek elõtte 

hozzák haza Attilát és idõnek elõtte nyitja ki azt a mosolygós száját? 

(Újabban a frissen elítélt Zalatnay Cini is Kulcsárt tekinti vonatkoztatási 

szintnek, mondván hozzá képest õ csak egy ebihal, és azon 

kesereg az egykori legenda, már rettenetesen bánja, hogy annak idején 

nem tálalt ki õ is, hogy kik azok a politikusok és közszereplõk, 

akik oly rútul megvezették õtet.) 

Aztán a még mindig a népi naivitás állapotában leledzõ ’pógárnak’ 

rá kell döbbennie arra is, hogy az, a médiában már többször elhangzott 

kijelentés, miszerint az ügyészség a Fidesz kezében, a rendõrség 

a Maszop fennhatósága alatt áll, hát bizony Kulcsár sorsát figyelve 

azt kell mondanunk, hogy nem minden alapot nélkülözõ. 

7

Ráadásul, ahogyan azt hõsünk, a szekrénybõl legutóbb kiesett 

(média)„csontváz” esetében is megtapasztalhattuk, nem elég, hogy 

Kerényi Imre – amolyan subidubidúsan – leleplezte Forrót, mint a 

III/III-as fõcsoportfõnökség tmb-jét, azaz társadalmi megbízottját, 

még ez az iskolázatlan Kulcsár gyerek is oly rútul rávallott. Az egykori 

sztárriportert bemártja az egykori sztárbróker. 

(Nem tehetek róla, de nekem errõl a társadalmi megbízottról a 

körzeti megbízott – urbánus frazeológiával: a körzeti meghízott – jut 

az eszembe. Le sem tagadhatnám a pártállami szocializációt.) 

Háromhavonta kapta a gurigákat (urbánus frazeológia: a milliókat) 

a sztárbrókertõl a sztárriporter sztár mûkincskereskedõ, s a mi 

drága õszinteségi rohamot kapó Attilánk azt is elcsicseregte a jegyzõkönyv 

számára – a Magyar Nemzet jóvoltából immáron mindannyian 

tudhassuk, hogy aszongya – „Forrónak az elvárható 

hozamot jóval meghaladó igényei voltak”. 

(A kis mohó. Nem kell mindig telhetetlennek lenni. Aki a kicsit 

nem becsüli, az a nagyot nem érdemli.) 

Milyen különös is az élet! Valóban a legnagyobb rendezõ. Itt van 

ez az ember, aki hetente papolt nekünk az objektivitásról, a pártatlanságról, 

a tárgyilagosságról és az összes többi magasztos dologról, 

miközben annak elõtte szorgalmasan írogatta jelentéseit a magyar 

társadalom bizonyos prominenseirõl, most meg a végjátékban, mint 

valami rossz „csontváz”, mindannyiunk legnagyobb riadalmára, teljesen 

váratlanul, mindenféle elõzetes jelzés nélkül, egyszerûen kiesik 

a szekrénybõl. És úgy tûnik egyúttal a pikszisbõl is. Akárcsak a 

kutyaszaros világváros teljhatalmú ura, Demszky Gábor is, de errõl 

majd még a késõbbiekben ejtünk néhány keresetlen szót. 

De vissza Szilágyi Ákos, alias Forró Tamáshoz 

Bizony, kedves Olvasó, mindannyiunk legnagyobb riadalmára esett 

ki ez a hajdan volt derék „csontváz” a szekrénybõl. Hiszen ezek után 

joggal tehetjük fel a kérdést, vajon hol, mikor és fõként kinek a képében 

fog kiborulni a következõ „csontváz” a szekrénybõl? És egyáltalán 

8

meddig kell még szekrénybõl kiboruló „csontvázakra” számítanunk? A 

meglepetésekbõl már egy jó ideje elege van a magyar társadalomnak. 

De vajon mi történhetett? Forróra is kiadták a kilövési engedélyt? 

Vagy mindössze arról van csak szó, annak lehetünk most szem- és 

fültanúi, ahogy Kulcsár Attila, „ha lúd, legyen kövér” alapon, magával 

rántja az egész brancsot? Mondván, ha nekem buknom kell, 

buktok ti is velem együtt. Az idõ, mint oly sok minden másra, majd 

erre is megadja a választ. 

Tulajdonképpen így már érthetõ, miért az ügyészség és miért nem a 

rendõrség vendégszeretetét élvezte az eddigiekben a kamerák elõtt 

mindig mosolygós ál sztárbróker. Az egész történet kezd hajazni azokra 

a hálivúdi eksönmúvikra, melyeket az urbánus frazeológia nemes egyszerûséggel 

csak az ún. „baszós- kardozós” kategóriába szokott besorolni, 

és amely alkotásokban a kényes szemtanút általában még a tárgyalás 

elõtt el szokták tenni láb alól, hogy ne vallhasson a rosszfiúk ellen. 

A magam részérõl egyébként módfelett csodálkozom azon, hogy Kulcsár 

egyáltalán még életben van, de hát ahogyan ezt mindannyian tudhassuk, 

ez itt kérem szépen azért még nem teljesen Amerika. Szürkék is 

lennének a hétköznapjaink – pláne a Magyar Nemzet hétköznapjai –, 

ha nélkülöznünk kellene a Seherezádé mesemondó tehetségét megszégyenítõ 

elõadói készségekkel bíró autodidakta pénzügyi szakember 

történeteit. 

Közben a kívülálló szemlélõ néha elveszti a több szálon futó cselekmény 

fonalát. 

Egy ilyen másik szál egészen az ország házáig visz el minket, ahol 

Csipolla, az új number one, mindjárt egy aljas kis törvénytelenséggel 

kezdte meg „áldásos” tevékenységét. 

(Most arra ne is pazaroljuk a drága idõt, hogy õt is ismerte Kulcsár, 

ráadásul õ maga, személyesen irányította hozzá az Altus igazgatóasszonyát, 

miután kilépett az üzleti ügyek intézésébõl.) 

Szóval. Csipolla, mindjárt az elején, elfelejtette felsorolni a minisztériumokat, 

holott erre bizony törvény kötelezi a mindenkori kormány- 

9

fõt, meg hát a minisztereknek sem árt tisztában lenniük munkakörük 

leírásával. Lásd Göncz Kinga nem tudom éppen milyen minisztert. 

Ugyan kérem! Egy ilyen apróságon fennakadni, amikor ilyen sorsfordító 

idõket élünk. Most dõl el, hogy a szocialista párt az Új Ember 

dinamikus és karizmatikus vezérletével képes lesz-e legyõzni Orbán 

Viktort, és akkor jön nekem ilyen piszlicsáré ügyekkel, mint a minisztériumok 

felsorolása?! Most nem érünk rá ilyen apróságokkal bíbelõdni, 

elvtársak, itten most a Haza sorsa a tét! Fent az elvtársak 

biztosan tudják, hogy mi a jó, majd õk megoldják. Ezt is. 

Mindeközben az alapjáraton duruzsoló ellenzék lapít, mint az a 

bizonyos sz-betûs dolog a gazban. Érdekes módon azonban mihelyt 

lezajlott a szocialista messiás nagybelépõje és az elõadás véget ért, elkezdtek 

teli torokból üvöltve, mellüket féltéglával verve hadonászni 

széles e magyar honnak belterjessé vált médiájában, annak a legrejtettebb 

zugában is, hogy aszongya Gyurcsány Ferenc kormánya nem 

a magyar nép kormánya. 

Na itt álljunk meg egy szóra Istenben szeretett fele barátaim! 

Ülök otthon a tévé elõtt és nem értem. Mint ahogy nem érti a dolgot 

az én rusztikus stílusú cimborám se, aki ily szavakkal terhelte meg a 

levegõnek könnyû szekerét, hogy szállítná azokat a derék ellenzéki 

politikusi fülekbe: 

– Eddig hol a rossebbe vótatok, aranybogár?! Ezt elõbb kellett 

vóna! Most mán annyi, mint a halottnak a csók, vagy a német szóban 

a nix! 

Mit lehet erre mondani? Nagy általánosságban semmit, kis általánosságban 

viszont az ún. optimista verziót, amit én elneveztem a 

naiv emberek változatának. 

Nézzük a szcenáriót! 

Jelenleg nem érett meg a parlamenti helyzet egy valódi kormányváltásra. 

A Fidesznek nem érdeke az elõrehozott választás. A 2006- 

ig terjedõ idõszakban érdemleges sikereket úgy sem lehet elérni, lévén 

kicsi a mozgástere a kormányzatnak, az eladósodottság behatá- 

10

olja a lehetõségeket, takarékoskodni kell. 2007-tõl azonban elkezdenek 

majd áramlani az európai pénzek (már ugye, ha kiépül a lehívásukhoz 

szükséges rendszer), így már a választásokat követõ elsõ 

évben – gondolom a költségvetési lyukak szorgos betömködése után 

– lehet felmutatni szerény eredményeket is. Addig pedig az elsõ számú 

feladat, a gyurcsányi retorikát állandóan szembesíteni a tényekkel, 

bebizonyítani az Új Emberrõl, hogy hiteltelen, hogy a szavai mögött 

nincs semmi. 

Ennyi lenne a terv. Egyelõre. Ez az optimista változat. 

Ezzel szemben áll az ún. realista változat, mely némiképp eltér az 

elõzõtõl. Ahogyan Bódi Lajos – mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó 

szokta volt mondani: „árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége”. 

Szerintem egyébként ez utóbbinak van nagyobb valószínûsége arra, 

hogy végül be fog következni, persze az is lehet, hogy én tévedek. 

Szóval. A retorikusan dinamikus és lendületes bizniszmen indulását 

abszolválva a szocialista nagyváros öntudatos polgárában egy 

meglehetõsen baljóslatú kép kezd kirajzolódni. Merthogy nincsen 

itten másról szó kérem szépen, mint a maradék állami vagyon széthordásának 

magasztos (és minden bizonnyal jól jövedelmezõ) feladatának 

rezzenéstelen és gördülékeny levezénylésérõl, melyet az 

egykori ifjúkommunistákból elitburzsujokká avanzsált törtetõ percemberkék 

a magyar nemzetre valaha is rázúdított legnagyobb mértékû 

és méretû eladósítással egyetemben óhajtanak véghezvinni. 

Jelige: utánunk az özönvíz! A befolyó pénzekbõl aztán jut is, marad 

is. Egy „kicsike” összeg eljut az elvtársi zsebekig (a jó és megbízható 

elvtársakhoz, akikre mindig és mindenhol bizton számíthat a 

párt, hiszen sok éhes szájat kell betömni, sok kinyújtott tenyérbe 

kell potyogtatni baksis gyanánt néhány jól csengõ, erõs magyar forintot), 

egy „kicsike” összeg pedig minden bizonnyal még meg is marad 

a 2006-os választási kampány finanszírozására. 

Fog ez menni! – ahogyan azt Attila, kedvenc kõmûvesem szokta 

volt mondani kedélyesen. 

11

Mindeközben a Csipolla vezérletével beindult generációk (és koalíciós 

partnerek) közötti hatalomátrendezõdés is felvette a fordulatszámot, 

a vég elérte a koalíciós partnert, az alapító atyái által már réges-rég 

odahagyott mikropártot, a zsarolhatósági potenciáljáról hírhedtté 

vált törpeminoritást, az SZDSZ-t is. Úgy tûnik, a kutya 

megelégelte, hogy állandóan a farok csóválja õt, nem pedig fordítva, s 

az új erõsember – a csahos ölebmédia teljes támogatását élvezve – átvágva 

a gordiuszi csomót, rövidre zárta a problémakört, megadta a kilövési 

engedélyt az SZDSZ még két utolsónak állva maradt nagyágyújának 

egyikére, a mostanság a fõvárosi közgyûlésen egyre gyakrabban 

elbóbiskoló Demszky Gáborra is. 

Az ellenzék részérõl a kutyaszaros világváros terepjárón furikázó 

fura urának eltávolítására tett hathatós intézkedések eltûrése az 

MSZP részérõl is azt mutatja, hogy a realista változatnak van nagyobb 

esélye. A Maszop kézbe veszi a dolgok irányítását, a kisebbik 

koalíciós partner legfeljebb a „futottak még” kategóriában juthat 

néhány csicskási pozícióhoz. 

Az MSZP már most elkezdte kommunikálni – istenem, de szép 

magyar szó is ez, kommunikálni –, szóval mást se hallani, minthogy 

ezúttal idõben elkezdik „felépíteni” saját fõpolgármester-jelöltjüket, 

hiszen kétség nem férhet hozzá, 2006-tól szocialista dirigense kell, 

hogy legyen Kelet-Közép Európa legmocskosabb, legszemetesebb 

világvárosának, azaz Butapestnek. 

Még egy svédcsavart is beletettek az egészbe, Csipollával kirúgatták a 

közigazgatási Hivatal vezetõjét, mivel csak õ illetékes a bírósághoz fordulni 

Demszky legújabb, álláshalmozásból kifolyólag elõállott összeférhetetlenségi 

ügyében. És bejött a dolog. A helyzet az, hogy a mára ingatlanok terén 

meglehetõsen kikupálódott egykori szamizdatelõállító kisiparos egy pillanatra 

ugyan fellélegezhetett, de csak azért, hogy az a bizonyos zabszem 

azonnal bekerülhessen újból az õt megilletõ helyre. Ugyanis a Közigazgatási 

Hivatal élére újonnan kinevezett „fõ hallja kend” is összeférhetetlennek 

találja Demszkyt ebben a kis álláshalmozási biznicben. 

12

(Na ja, ilyen rövid idõ alatt még az elvtársak sem tudják megváltoztatni 

az idevonatkozó jogszabályokat. De persze az is lehet, hogy 

nem is akarják.) 

De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a realista változathoz. 

Ha urbánus frazeológiával élnék, akkor most azt mondanám, a 

Maszop elsõ számú feladata, hogy ne szopjon túl nagyot a 2006-os választásokon. 

Lévén, hogy tudatában vannak annak, hogy a 2006-os választásokat 

nagy valószínûség szerint el fogják veszteni, a legfontosabb 

feladat most a szegfûmintás utódpárt számára, hogy a Fidesznek, vagy 

ha tetszik a polgári, nemzeti oldalnak semmiképpen se legyen meg a 

kétharmados többsége a Parlamentben. Ennek a célnak az eléréséhez 

viszont a jelenleg regnáló koalíciónak – mintegy biztosíték vagy hátvéd 

gyanánt –, de mindenképpen szüksége van a fõvárosra, s annak eltunyult, 

elkényelmesedett szocialista és liberális szavazóbázisára. Butapest 

nélkül egész egyszerûen nem fog menni. Az MSZP-nek is érdeke 

most már, hogy megszabaduljon a koloncként a nyakán élõsködõ, parazita 

módjára pénzt elszívó, ugyanakkor látványos sikereket felmutatni 

képtelen, szüntelenül handabandázó Demszkytõl, és beültetni a fõpolgármesteri 

székbe a saját emberét, aki gyaníthatóan nem a csodás 

mosolyú, teltkarcsún is rendkívül bájos, ám fikarcnyit sem karizmatikus 

Gy. Németh Böske lesz. Utána aztán majd orrba szájba lehet kommunikálni 

a médiában, hogy õk (természetesen Gyurcsány vezérletével 

és bölcs útmutatásai alapján) takarították el az útból a fõváros fejlõdésének 

legnagyobb akadályát, az évtizeden túl is kiskirályként 

uralkodó Demszky Gábort, aki gyökértelen kozmopolita mentalitásából 

kifolyólag csak mint egy örökös használatba kapott hitbizományra 

volt képes tekinteni székes fõvárosunkra, annak népére pedig csak 

mint egyszerû igavonó barmokra futotta a városházi kommünikékbõl. 

Már a 2002-es választások is megmutatták, hogy a polgári, nemzeti 

oldal szavazóbázisa inkább Vidék-Magyarország, míg a politikai 

ellenfél javarészt a szocialista nagyvárosokban és a fõváros egyes 

koncentrált területein talál támogatókra. A Medgyessy- kormány 

13

félideig tartó regnálásának köszönhetõen hatalmas méreteket öltött 

a szegfûmintás utódpárttól elpártolók száma. Legalább a törzsszavazóikat 

vissza kell nyerniük, különben 2006-ban nagyon nagy baj lesz 

a szocialista párt háza táján. Ehhez kell Butapest, és a többi szocialista 

nagyváros, köztük Mediterrán Moszkva is. Már folyik a lakosság – 

elsõsorban persze a fõvárosi lakosság – megdolgozása. Igaz, most 

még nem jött el a direkt módszerek ideje, a baksisosztogatást majd a 

választási kampányra tartogatják, telik majd az ezután felveendõ hitelekbõl. 

Egyelõre ravasz, körmönfont tervet eszeltek ki, a jobb kézzel 

bal fül vakarás jegyében indirekt módon – ahogyan a kakukk is 

becsempészi a másik madár fészkébe a saját tojásait, kitúrva onnan a 

sajátot, helyére betéve a potyalesõt – a Maszop (és persze Csipolla) is 

elkezdte szépen, szisztematikusan kitúrni posztjukról mindazokat, 

akik nem felelnek meg távlati elképzeléseiknek, és az ily módon 

megüresedõ helyekre beültetik saját embereiket. 

(Igaz, a folyamatba néha-néha bezavar, amikor teljesen váratlanul, 

mindenféle elõzetes jelzés nélkül, valamelyik szekrénybõl egyszer 

csak kiesik egy csontváz, ahogyan ez legutóbb is történt az ismert 

sztárriporter esetében.) 

Nem mintha ennek az égadta világon bármi jelentõsége is lenne a 

fõvárosi lakosság szempontjából, hiszen a szociáldemokráciáról papoló 

szoci áldemokraták is ugyanolyan neoliberális beállítódásúak, 

(az általuk folytatott politikával egyetemben), mint koalíciós partnerük, 

a jelenleg „Magyarország legszélsõségesebb és legkártékonyabb 

politikai pártja” büszke címet magáénak tudható SZDSZ. 

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy szíves figyelmébe ajánljam mindenkinek 

Bogár László, a kitûnõ közgazdász vélekedését, miszerint 

maga a rendszerváltás rendszere bukott meg, ezért van belekódolva az 

ún. rendszerváltó politikai elitbe és azok pártjaiba a négyévenkénti vetésforgó, 

azaz a biztos bukás. A közgazdász szerint ugyanis az emberek 

magával a rendszerrel elégedetlenek, hiszen az sem jólétet, sem szabadságot 

nem hozott, ahogyan azt beígérték és megígérték nekünk, azt vi- 

14

szont nem tudják leváltani. Ott ugyanis – és ezt már hazánk másik kitûnõ 

elméje Drábik János mondja –, ahol nincs tulajdon, ott önrendelkezés 

sincs, ahol pedig nincs önrendelkezés, ott szabadság sincs. Hát 

ezen bizony érdemes lenne elgondolkodni az ország házában óraszám 

henyélõ hölgyeknek és uraknak. 

Mindeközben mi, szerencsétlen adózó és igavonó barmok, akik a 

demokratikus jogállam illúziójában ringatózva olykor-olykor hajlamosak 

vagyunk polgároknak nevezni magunkat, vasárnap esti szarkasztikus 

hangulatú véleménymûsorokból kell megtudjuk, hogy a 

pártatlannak és objektívnek hitt közszolgálati közszolga korántsem 

pártatlan és objektív, sõt, éppen ellenkezõleg, valójában tmb, azaz 

társadalmi megbízott, vagyis a hálózat embere, aki megfigyelt és 

jelentett. 

Ezek után óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: vajon hol, 

mikor és fõként kinek a képében fog kiborulni a következõ „csontváz” 

a szekrénybõl? És egyáltalán meddig kell még szekrénybõl kiboruló 

„csontvázakra” számítanunk? A meglepetésekbõl ugyanis már 

egy jó ideje elege van a magyar társadalomnak. 

Isten áldja Magyarországot! 

A szocialista nagyváros öntudatos polgára 

15

KARLENDÍTÉST LEHETNE? 

– avagy A nagy magyar médiavalóság – 

„Nincs reménytelenebb vállalkozás, mint egy nemzetnek 

megmagyarázni hibáit.” 

(Márai Sándor) 

„Aki nem hisz az örökkévalóságban, kérdezzen meg egy ellenzéki 

politikust, mennyi idõ van hátra a választásokig” 

(Ed Perratore) 

„Kitartás! Éljen Szálasi! Megérkeztem! 

Így nyit Bácsfi Diána, született Bácsi Boglárka a képernyõn, majd 

azonnal lendít. A gyanútlan tévénézõ pedig a képernyõ elõtt ülve 

elsõ döbbenetében – ha nem is Lékó Péter zsenialitásával, de – huszár 

f6-ot lép és (be)rosál. A szerv aztán persze rögtön felkéri az újdonsült 

„médiasztárt”, hogy lenne szíves vele fáradni a rendõrautóhoz, 

amikor megtörténik a baj. Az egyik fotóriporter – valószínûleg a 

pechesebb fajtából való (lemaradt a szenzációnak számító pillanatról) 

– fogainak kerítését jól hallhatóan az alábbi mondat hagyja el: 

– Karlendítést lehetne? 

Hát persze, hogy lehetne. Diána rendkívül készséges. BM-es apukája 

nyilván parancsba adta neki, hogy az legyen. És máris csattognak 

a fényképezõgépek. 

Íme hölgyeim és uraim – no és persze hála a Maszopnak, még mindig 

elmaradhatatlanul – kedves elvtársak, a nagy magyar „valóság” a 

maga spontán megtestesülésében. 

16

A Hír Televízió tudósítását nézve az jutott eszembe, ha ne adj isten 

az ehhez a kaszthoz – a peches fotóriporterek kasztjához – tartozó médiamunkás, 

teszem azt véletlenül, tanúja lesz egy gázolásos balesetnek, 

de mondjuk valamilyen okból kifolyólag nem tudja megörökíteni magát 

a gázolás pillanatát, vajon mit tenne? Odamenne a gázoló autóvezetõhöz 

és megkérné, hogy legyen olyan szíves, üsse el még egyszer a 

szerencsétlent? Avagy, ha ez már végképp nem kivitelezhetõ, legalább 

egyszer hajtson keresztül a földön fekvõ vérzõ áldozaton, hogy lefényképezhesse 

azt, mert a vér az mindig jól mutat a címlapon? 

A Terror Háza elõtt készült tudósítás világossá teszi számunkra, 

hogy mára mennyire elvesztette jelentõségét „a hír szent, a vélemény 

szabad” mondás. Ma már nemcsak az azonnal oldódó (és azonnal eldobható) 

instant politikusok korát éljük, de az instant valóságét is. Ma 

már a híreket is gyártják. Hírgyárakban. Az elsõdleges szempont ma 

már nem az, hogy mi történt, hogyan történt valójában, hanem az, 

hogy mi növeli a nézettséget vagy az eladott példányszámot. 

(Egy jó ügyvéd csodákra képes! Két jó ügyvéd meg még több csodára! 

Tudják, olyan ez mint a reklámban. Mi lehet jobb egészsége 

megõrzésének érdekében, mint egy doboz X márkájú multivitamin? 

Hát két doboz X márkájú multivitamin!) 

Közben két sarokkal odébb éppen a spontánul fagyizó Csipollát 

spontánul fotózó média siserehada okoz némi fennakadást a járda 

gyalogosforgalmában. 

A látszat világ látszat valóságának látszat eseményeirõl a média 

látszatemberei mesélnek nekünk. Látszatra. Ó igen, mesélnek, mert 

ezt ami itt folyik – tisztelet a kevés számú kivételnek – mindennek 

lehet nevezni, csak éppen tájékoztatásnak nem. És arról se feledkezzünk 

meg, hogy elhallgatni megtörtént dolgokat csak azért, mert az 

éppen rossz fényben tûntetné fel az aktuális hatalmi elitet, legalább 

olyan elkövetett bûn az állampolgárok tájékozódáshoz való jogának 

sérelmére, mint rezzenéstelen pókerarccal belehazudni a kamerába, 

vagy rojtos nyelvvel mosolyogva alákérdezni a reggeli „közszolgála- 

17

ti” beszélgetõs mûsorba vendégnek éppen behívott kormánypárti 

politikustól. 

A látszat média látszatemberei elsõre derék médiamunkásoknak 

tûnnek, aztán mire kettõt pillantunk, némelyikükrõl kiderül – így járt 

legutóbb az Angol utcai médiakommandó egyik volt frontharcosa is –, 

hogy nem is újságíró igazából a szentem, hanem a megfelelõhelyen perjellel 

elválasztott és számkóddal ellátott belsõ ügyosztály embere, aki 

nemcsak a média és a nagyközönség számára készített riportokat. 

Ahogy gyermekkorom kedvesen, játékosan okító fizikatankönyvének 

címe is mondja: „Egy a valóság, s ezer a ruhája”. 

Amikor valaki elolvas egy hírt az újságban, meghallgat vagy megnéz 

egy tudósítást a rádióban vagy a televízióban, a maga szempontjai, 

világnézete, tájékozottsága szerint értékeli a látottakat, hallottakat, 

vagy az írásos szöveg megértése után véleményt alkot. Nyilván 

ezernyi, milliónyi különbözõ vélemény jön létre, akár ugyanannak a 

hírnek a hallatán is, de legalábbis árnyalataiban egészen biztosan el 

fognak térni egymástól. Ez így természetes, hiszen minden ember 

más, nincs két egyforma közöttünk. 

De mi van akkor, ha maga a hír nem igaz, vagy nem úgy igaz? Az 

esemény, amirõl a tudósítás szól, meg sem történt, vagy nem úgy történt? 

Nos, akkor úgy járunk, ahogyan az emberek, a tündék, a 

törpök és Középfölde valamennyi lakója járt, amikor Szaurón a Sötét 

Úr megalkotta a Hatalom Gyûrûjét, az Egy Gyûrût. Akkor bizony 

kedves barátaim, valamennyiünket becsapnak. 

Ez persze felveti a média és a médiában dolgozók felelõsségének 

fontos kérdését és azt, hogy a média mára jócskán meg növekedett 

véleményformáló ereje milyen fokú gátlástalansággal párosul a médiában 

dolgozó „szakemberek” részérõl. 

Amikor a fotóriporter forszírozására – igaz, olyan nagyon azért 

nem kellett noszogatni – Bácsfi Diána lendít, felmerül a kérdés, 

hogy az esemény tudósítására odaküldött tudósító, újságíró, fotóriporter 

mennyire válhat maga is az esemény, a valóság részesévé, 

18

mennyire formálhatja, alakíthatja azt? Nem éppen õmiatta történik-e 

meg valami, ami máskülönben nem következne be, ha õ nem 

avatkozna közbe? 

Ennek egyik eklatáns példája egy másik esemény, mely egy másik 

Diana nevéhez fûzõdik, bár õt – ellentétben itteni névrokonával – a 

média hathatós közremûködése nélkül is ismerték és szerették az 

emberek. Az igazság minden kétséget kizáróan talán sohasem fog kiderülni, 

mindenesetre sokan azt tartják, hogy Diana hercegnõt a 

paparazzik üldözték a halálba. Vajon meghalt volna-e a hercegnõ, 

ha nincsenek ott a lesifotósok? És persze az is elárul valamit a médiáról, 

hogy a Diana hercegnõ halálát okozó balesetnél jelen lévõ fotósok 

milyen választ adtak a lelkiismeretüknek (ha egyáltalán van 

nekik ilyen) arra a kérdésre, hogy fotóznak-e, vagy inkább életet 

mentenek? Az eredményt ismerjük. 

Mindeközben idehaza bulvárosodik a valóság. A bulvár-kommunikációban 

már a nagy elõd, az Ügynök is múlhatatlan érdemeket 

szerzett, de a koronát a „tizenöt percre mindenki híressé válhat” 

mondás jegyében történõ közbeszédformálás módszertanának gyakorlati 

megvalósítására minden bizonnyal Csipolla és az õt nagy 

mûgonddal felépítõ PR-csapata teszi fel. 

A kormányzati kommunikációt fontos feladatnak tekinti az új kormányfõ, 

kiemelt jelentõséget tulajdonított neki, hiszen nem is egy, hanem 

mindjárt két kormányszóvivõt is kinevezett. László Boglárt, a Magyar 

Fejlesztési Bank eddigi szóvivõjét és a Vitray-tanítvány, volt rtl-es 

ex-Fókusz dirigens Batiz Andrást. A meglehetõsen akadozósra, sikeredett 

és – talán a felkészületlenségbõl kifolyólag – igencsak csúnyácska 

bakikkal tarkított bemutatkozást nézve, nekem rögtön a sokat szidott 

szép emlékû Gál Junior „ugrott be”, akinek ugyan diplomája még ma 

sincsen (bukni azért õ is fölfele bukott, ahogyan az a jó és megbízható 

elvtársakhoz illik), szóval diplomája még mindig nincs a fiúnak, ellentétben 

a két ifjú titánnal (ti tán tudjátok, mire használni õket?), de legalább 

folyékonyan tudott beszélni. 

19

(Rusztikus stílusú cimborám ekként tett megjegyzést a Gál Juniorral 

kapcsolatos diploma problémakör gyors és hatékony megoldására: 

mér nem megy mán ki az ecserire, oszt vösz magának egyet?) 

Visszatérve a két új és fiatal kormányszóvivõre, itt kell megjegyeznünk 

azt is, hogy Gál Junior bizony Drazsé nevét is helyesen tudta és 

nem keresztelte át Tiborról Péterre, valamint Butapestet sem tévesztette 

össze Balatonõszöddel. 

Újabb apró momentum a média itt-ott már foszladozó csillogó-villogó 

szövetén. Amikor lehull a lepel, lekopik a máz a gondosan 

felépített imídzsrõl. Elég egy picikét megkapargatni a felszínt és 

azonnal kiderül, hogy ide már nem elegendõ az elõre megírt felkonf 

hanyag eleganciával sztárgázsiért történõ gördülékeny felolvasása a 

súgógéprõl. Itt nincs súgógép. Ezúttal maga a mûsorvezetõ, akarom 

mondani a szóvivõ kerül a fókuszba. 

Pedig az egyik hazai napilap – tudják, az amelyik sokáig hirdette 

magáról, hogy a hazánkban legnagyobb példányszámban eladott napilap 

(ma valahogy nem lehet hallani errõl) – szóval ez a lap televíziós 

hirdetéseiben – úgy tûnik Don Quijote-i szélmalomharcot vívva a 

bulvársajtó ellen – pont arra helyezte a hangsúlyt, hogy akinek nem 

a Bükkszentkotkodácson született kétfejû bikaborjú a legfontosabb 

hír, az vegye a lapot, mert ez egy olyan újság, amit ha elolvas az ember, 

valóban az igazán fontos hírekrõl, eseményekrõl értesülhet. 

De vajon tényleg így van ez? Tényleg fontos esemény az, amikor a 

fotóriporter kérésére, szinte elõre beállítottan karlendít a feltûnési 

viszketegségben szenvedõ önjelölt médiabohóc? A média pedig, 

amely immáron öntudatra ébredve rádöbbent arra, hogy önálló hatalmi 

ággá vált, a modernkori fogyasztói világ konzumerizált társadalmában 

most már nem arra helyezi a fõ hangsúlyt, hogy tájékoztasson, 

informáljon, oktasson, neveljen, hanem arra, hogy véleményt 

formáljon. Aránytalanul túlsúlyba került a közbeszéd 

alakítása, az egyes ember véleményének befolyásolása – sokszor 

manipulatív módon –, s ezzel bizonyos fokig csökkent az egyén 

20

tájékozódáshoz, szabad véleményalkotáshoz való joga, s ezzel 

egyúttal önrendelkezése is. 

A torz médiaszerkezet, a médián belül elfoglalt gazdasági pozíciók 

és tulajdonlások feltûnõ aránytalansága, valamint az, hogy az egyes 

médiumok – sajnos ilyen a többség – erõsen irányított szelekció révén 

egyenlõtlen arányú és idejû megjelenést biztosítanak például a 

politikai paletta résztvevõinek, meglehetõsen aggályos képet fest a 

hazai média állapotáról, s így az egyes állampolgár valósághoz való 

viszonyáról is. 

Csintalan Sándor egy helyütt például „klienssajtóról”, „kliensmédiáról” 

beszélt a szokásos bal-liberális sajtó megfogalmazás helyett, 

mivel szerinte ez a terminus technikus sokkal jobban ráillik a sajtó és 

a média ezen jól behatárolható, bizonyos érdekkörökhöz kapcsolódó 

részeire, mint a bal-liberális meghatározás. 

A nem régiben felszínre került újabb botrány, a Forró-ügy kapcsán 

pedig elõtérbe kerül egy, a médiával kapcsolatosan másik fontos 

szempont is, ez pedig a tárgyszerûség, az objektivitás. A Nap-kelte, 

magánprodukcióban készülõ reggeli közszolgálati beszélgetõs 

mûsorának egykori sztárriportere és az õ III/III-as „tmb” (társadalmi 

megbízott) múltja felveti a kérdést a nézõben, vajon hogyan várhatunk 

tárgyszerûséget, objektivitást egy olyan médiaszereplõtõl, aki 

nemcsak a nézõk számára készített riportokat? 

(Forró esetében egyébként érdekes lehet még maga a motiváció 

is, hiszen anyagilag nem volt rászorulva a Cégre, akkor hát miért?) 

Egyszer láttam a Duna Televízión egy nagyon érdekes kerek-asztal 

beszélgetést a magyar gazdaságról, ahol az egyik résztvevõ azt találta 

mondani, hogy Magyarországon a közgazdaság a politika szolgálóleányából, 

immáron az örömleányává változott. Úgy vélem, ez a megállapítás 

most már elmondható a hazai médiáról is – tisztelet a kevés számú 

kivételnek. De legalábbis a magyar média azon részére mindenképpen 

igaz a fenti megállapítás, amelyik politikai érdekcsoportokat anyagi haszonszerzés 

céljából feltétlen alázattal és gátlástalanul kiszolgál. 

21

Már a Medgyessy-kabinetnél is volt egy olyan érzése az embernek, 

hogy fordítva mûködnek a dolgok, a normálistól, az ésszerûtõl eltérõen 

itt a kormányzás van a kommunikációért, nem pedig fordítva. 

Az Új Ember, az új sztár, Csipolla és (ki tudja, tán éppen a messzi 

Ámerikából) toborzott PR-csapata még rá is tesz két lapáttal a nagy 

nevû elõd által lefektetett bulvár-kommunikációs alapokra. 

Na ja! Az új modellnek mindenben felül kell múlnia a régit, különben 

eladhatatlanná válik! Nagyon jól tudják ezt az egykori nepperekbõl 

mára elegáns szalontulajdonosokká avanzsált autókereskedõk, 

no meg persze a politikai darwinizmus evolúciós lépcsõfokait 

hármasával vevõ, rohamléptekkel a csúcsra törõ egykori milliárdos 

bankár-kommunista bizniszmenekbõl mára szoci áldemokratákká 

átvedlett álláshalmozó percemberkék is. 

Mindeközben mi, szegény szerencsétlen adózó és igavonó barmok, 

akik egész évben csak arra keresünk, hogy törleszteni tudjuk az 

államadósság kamatait, esténként (nem olvasunk, nem beszélünk 

egymással) letelepszünk a tévé elé, hogy megnézzük az általunk preferált 

csatorna híradójában a „valóság” egy bizonyos változatát. A 

híradó után aztán… 



22

MITÕL MAGYAR, MITÕL NEMZETI? 

Beindult a vörös gõzhenger, ám ezúttal a kormánynál a nagysikerû 

tévéfilmsorozattól eltérõen nem Józsit, az úthengerest, hanem Ferit, 

a privatizációból apró anyósi segítséggel megtollasodott újgazdag ifjúkommunistát 

találjuk, aki magabiztosan (no és persze karizmatikusan 

lendületesen) tör elõre a magánszocializmus felépítésének rögös 

útjain. – ha élhetek ezzel a csodás képzavarral. 

Feri – vagy ahogyan õtet a dús képzeletû panellakó nép az urbánus 

szemantika egyik gyöngyszemeként elnevezé –, Csipolla, Hiller Pisti újdonsült 

pártelnök cimborájával egyetemben megkezdte 2006-ig tartó 

dózer módjára való elõrenyomulását. Ennek következtében aztán a 

közvélemény-kutató cégeknél egytõl-egyig növekedésnek indultak a 

szegfûmintás utódpárt népszerûségét jelzõ, eleddig meglehetõsen kornyadozó, 

már-már hanyatlásnak indult növekedési görbék. A töretlen, 

lendületes és karizmatikus dinamizmus pedig hamar megtetszett Kádár 

népének. Otthon a proletárdiktatúra házgyári technológiájával készült 

35 m²-es kalodaipari vasbetonkuckójának közepén krumplilevest szürcsölgetve, 

Kozirev Iván csepeli öntõmunkás, öntudatos MSZP-szavazó 

éppen aszongya anyjuknak, hogy idén télen már végképp nem telik 

majd arra, hogy egyszerre egyenek is, meg fûtsenek is, ám élete párja 

megnyugtatja, hogy semmi vész, itt van ez a Feri gyerek, majd õ rendbe 

teszi a dolgokat. A mi emberünk, jó elvtárs, olyan szépen énekelte Ildikóval 

az Internacionálét. Ez majd jól megadja a Viktornak! 

Mindeközben az ellenzék látványosan nem találja a fogást az utódpárt 

új fenegyerekén, aki (vagy PR-csapata) nagyon ügyesen ráérzett 

23

arra, hogy Kulisszaország bulvársajtójának és kereskedelmi médiumainak 

igénytelenségébe süppedõ népének bulvárkommunikációt folytató 

bulvárkormány kell. E téren egyébként már a nagy nevû elõd, az 

Ügynök is múlhatatlan érdemeket szerzett, de a pálmát kétségkívül 

Csipolla viszi el, ahogy spontán fotósoktól és testõrök hadától kísértetve 

spontánul megáll az egyik fagyizónál és elvtársias légkörben nyal 

egyet. 

A legnagyobb ellenzéki párt mindeközben elegánsan magyarázkodik, 

mondván messzirõl jött ember azt mond, amit akar, várjuk 

meg a tetteket, az intézkedéseket, a törvényjavaslatokat, az itt a lényeg! 

Végül is ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Fideszéknél, mint 

tudjuk, „A tett az elsõ, a szó a második.” Csak aztán nehogy túl sokáig 

várjanak, mert a tétlenség bizony még a visszájára is elsülhet, akár 

a rosszul beállított kapanyél. Igaz, az elsõ intézkedések már megszülettek, 

némelyikük ki is verte a biztosítékot a parlamenti patkó 

átellenes részén ülõknél, nem kis sajtó és médiavisszhangot keltve. 

Itt van mindjárt példának okáért mai témánk, a Magyar Nemzeti 

Bank feletti uralom megszerzése a Monetáris Tanács irányításán keresztül. 

És valóban. A Fidesz azonnal rákezdte a „Gyurcsány rá akarja tenni a 

kezét a Jegybankra” kezdetû népi kesergõre. Mindenesetre az biztos, 

hogy gáz van, de legalábbis meglehetõsen kínos szituáció kerekedett a 

Monetáris Tanácsot megpiszkálni szándékozó törvénytervezet kapcsán. 

„Sérti a Jegybank függetlenségét!” – harsogja szünet nélkül a Fidesz, 

s közben Varga Mihály a kamerák elõtt mutatja be a nézõknek a 

Gyurcsány SC-t alkotó tizenegy Csipolla alteregót. De ez még csak 

hagyján! Az Európai Unió Központi Bankja is felemelte a hangját, 

hogy aszongya: Na ezt azért már mégse! Ez ellentétes az európai gyakorlattal! 

Miközben tökéletesen tudatában vagyunk annak, hogy Csipolla az 

életet csak mint valami vég nélküli (fel)vásárlást, shoppingolást tekinti, 

aközben azzal is tökéletesen tisztában van mindenki, hogy mire is 

megy ki itt a játék. 

24

Azért ennél a pontnál mégiscsak álljunk meg egy polgári szóra, 

mert egy igen érdekes problémakör bontakozik ki a szemünk elõtt, 

amirõl sajnos a honi média elfelejtkezik szót ejteni, pedig rendkívüli 

fontossággal bír. Ez pedig az ország eladósítása, pénzügyi függõsége 

és annak tudatos fenntartása. 

A Magyar Nemzeti Bank feletti uralom gyakorlása a Monetáris 

Tanácson keresztül felveti azt a rendkívül figyelemreméltó és általam 

már több, nálamnál okosabb és bölcsebb embernek feltett kérdést 

is, melyre ez idáig még senkitõl sem kaptam megnyugtató 

választ. 

Lehet, hogy talán éppen Ön az, kedves Olvasó, aki választ tud nekem 

adni erre a kérdésre? 

Lehet. 

Ahogy már Bob Hope is megmondta, „A bank az az intézmény, 

amely csakis akkor ad pénzt, ha be tudjuk bizonyítani, hogy voltaképpen 

nincs rá szükségünk.” Nos, talán elsõ pillantásra ellentmondásosnak 

tûnhet Mr. Hope szarkasztikus hangvételû kijelentése, ám ha vetünk 

egy pillantást a Magyar Nemzeti Bank nevû pénzintézetünkre és 

annak privilegizált helyzetére kis hazánkban, rögtön látni fogjuk, hogy 

mennyire nem minden alapot nélkülözõ Mr. Hope kétségkívül helytálló 

megállapítása, melyet akár mottó gyanánt is kiakaszthatnának a 

jegybank falára. 

Szóval, a nagyszabású monetáris huzavona közepette felmerült 

bennem a kérdés: Ugyan, magyarázza már el valaki, mitõl magyar, 

mitõl nemzeti a Magyar Nemzeti Bank nevû pénzintézetünk, amikor 

mindentõl és mindenkitõl független? 

Hogy még érthetõbb legyen a kérdés, egy rövid példán keresztül 

szeretnék rávilágítani a problémakör lényegi részére. 

Bizonyára a kedves Olvasó is emlékszik még iskolai történelem 

tanulmányaira, ahol többek között arról is tanultunk, hogy régmúlt 

korok királyai, uralkodói, akik sok esetben személyükben egyúttal az 

államot is megtestesítették, saját jogukon pénzt verethettek. Hiú- 

25

ságból, vagy egyéb más okoktól vezéreltetve – eléggé el nem ítélhetõ 

módon – rendszerint saját képmásukat tették rá a pénzérmékre. 

– No, mármost mi a helyzet manapság? – kérdezhetné a szocialista 

nagyváros öntudatos polgára és fel is teszi a kérdést. 

A helyzet manapság úgy tûnik katasztrofális. A gengszterváltó politikai 

elit által támogatott pénzügy- és bankpolitika – ami ugyan kétségkívülmegfelelazeurópaigyakorlatnak 

– teljesen életszerûtlen, logikátlan 

és egyenesen szembe menetel a nemzeti érdekek hatékony képviseletével. 

Hangsúlyozni szeretném, hogy ez még akkor is így van, ha ma 

ez az európai gyakorlat. Sajnos az Európai Unió a nemzetállamok számára 

egy rosszul rögzült pénz- és bankpolitikát konzervált, ami csakis 

és kizárólagosan a multinacionális pénzügyi csoportok érdekeit szolgálja 

ki. De vissza Járai Zsigmond ostrom alá vett fõhadiszállásához, a 

Jegybankhoz! 

A rideg valóság: ma a magyar állam – mondjuk az ún. fizikai, (tehát 

a ténylegesen) termelõ gazdaság beruházásainak finanszírozása 

végett – saját jogán nem nyomathat pénzt. Ehelyett külföldi tõketulajdonosokhoz 

fordul drága hitelért, melyekért cserébe adósleveleket 

(államkötvényt) bocsát ki, tovább száguldva lefelé az adósságspirál 

ördögi lejtõjén. Még akkor is így van ez, ha Draskovics pénzügyminiszter 

úr szerint kitûnõ hitelminõsítésünknek köszönhetõen 

olcsón juthatunk hitelekhez. A kamatkapitalizmus nemzetállamokat 

modern pénzügyi rabszolgasorba taszító motorja a kamatos kamat, 

melyet ha nem törölnek el, elõbb, vagy utóbb, de tönkreteszi a 

világ gazdaságának egészét, csak drága hitelezést jelenthet, semmi 

mást. 

A hitel mindig drága mulatság, különösen akkor, ha magas kamatokkal 

párosul, s ha mindez egy olyan országban történik, ahol a hiteleket 

kreativitásuk, anyagi bázisuk révén visszafizetni képes ún. 

középosztályt tudatosan leépítik, tönkreteszik, ellehetetlenítik, akkor 

még aggályosabb a helyzet. És nálunk ez a helyzet. 

Persze a neoliberális közgazdászok bajt szimatolva pavlovi reflex- 

26

ként (megindul a gyárleválasztás!) azonnal megkongatják a média 

vészharangjait, hogy aszongya: 

– Ha beindul a bankóprés, azonnal felpörög az infláció! 

Hát, kérem szépen, ez a már unalomig ismételt és a hajánál fogva 

elõráncigált, kissé naftalin ízû érvelés körülbelül ugyanabba az ostobaság 

kategóriába tartozik, mint az a másik, a tankönyv-közgazdászok 

által szintén elõszeretettel hangoztatott, már-már a dogma magasságaiba 

emelkedett baromság is, miszerint az állam a legrosszabb 

tulajdonos. 

(Tankönyv-közgazdászoknak nevezik az Amerikai Egyesült Államokban 

a neoliberális közgazdászokat, mivel elméleteik tankönyv-ízûek, 

az élettõl elrugaszkodottak.) 

De térjünk vissza a magyar állam saját jogon történõ pénznyomtatásához. 

Természetesen a spanyolviaszt nem nekünk kell feltalálnunk, 

mert azt mások már megtették helyettünk. Arról van szó, 

hogy mondjuk a magyar állam a termelõ – és kizárólag a termelõ !!! – 

gazdaság beruházásait saját jogon nyomott pénzbõl kamatmentes hitelezés 

formájában támogatná, a törlesztésekbõl visszafolyó pénzeket 

pedig az állam ténylegesen, a maga fizikai valójában azonnal 

megsemmisítené, így elkerülhetõ lenne, hogy fedezet nélküli 

pénzfelesleg maradjon a piacon, gerjesztve ezzel az inflációt. 

Ez a tömegoldás több szempontból is hasznos és elõnyös lenne a magyar 

állam számára. Hogy csak a két legfontosabbat említsem, csökkenne 

az ország kiszolgáltatottsága a külföldi tõketulajdonosokkal 

szemben, és a saját jogon nyomott, nemzeti valutával megtámogatott 

beruházás-élénkítés nyomán, nagyon sok jelenleg segélyen tengõdõ 

honfitársunkból rendszeres jövedelemmel bíró adófizetõ állampolgár 

válhatna, s ezzel nõnének az állam bevételei is. 

Hát ilyen egyszerû ez. 

De ha ilyen egyszerû ez, miért van az, hogy a gengszterváltó parlamenti 

pártok mindegyike az európai gyakorlatnak számító nemzetektõl 

független jegybankok mellett állnak ki? Miért nem akarják a 

27

nemzeti pénzintézet irányítását az állam vagy a nemzet fennhatósága 

alá vonni? Talán félnek valakitõl? Vagy valamitõl? Talán az Európai 

Unió Központi Bankjától? Hát, ettõl az intézménytõl van is 

okuk félni, mert ehhez foghatót a gyanútlan szemlélõ talán csak a 

londoni city szabadkõmûvesek által dirigált és évszázados múltra 

visszatekintõ rítusa alkalmával láthat, ahol még a királynõnek is várakoznia 

kell a city határánál, amíg a „fõ hallja kend”, a Lord Major 

nagy kegyesen oda nem megy és be nem engedi Õfelségét. 

Az Európai Unió Központi Bankjánál ugyanis még az Európai 

Unió Számvevõszéke sem vizsgálódhat, az urakat visszafordítják a 

forgóajtóból, majd a bank munkatársai – kétségkívül nagyon udvariasan, 

ám egyszersmind a kellõ határozottsággal – közlik, hogy majd 

õk (mármint a bank emberei) kivizsgálják a vizsgálat tárgyát képezõ 

ügyet, s arról minden bizonnyal ki fognak adni egy kommünikét. 

(Ez ám az igazi demokrácia!) 

Visszatérve még egy gondolat erejéig a Magyar Nemzeti Bankot 

érintõ problémakörhöz, már maga a szemléletmód is, amellyel a vazallus 

lelkületû szociál-liberális koalíció az ügyeket intézi, problematikus, 

hogy ne mondjam egyenesen aggasztó. Nem az az elsõ mozzanat, 

hogy mit tehetnénk mi, magyarok, vagy Magyarország, hanem 

az, hogy kihez fordulhatnánk segítségért? Ez a hozzáállás, amellett 

hogy rendkívül kínos a nemzetközi politikai színtéren, hiszen hazánkról 

egy gyenge(jellemû) ország képét mutatja kifelé, egyúttal 

kiszolgáltatottá is tesz minket külföldi „támogatóink” felé. 

(Egyesek már megtanultak kicsik lenni.) Pedig a vigyori figurát és 

a pókerarcot gombnyomásra váltogató Új Ember, ahogy Brüsszelben 

leült az újságírók elé, rá kellett döbbenjen arra, hogy a fényességes 

Európai Unió portáján már nem elég a bulvárkommunikáció, ifjúkommunista 

milliárdos létére is csak egy kis ország kis miniszterelnöke 

. Huszadrangú tényezõ õ is, meg ez a 93 ezer km² földdarab is, 

melyet csak azért húztak a kerítésen belülre, mert olcsóbb átmenni 

rajta, mint megkerülni, a 460 milliós piacot pedig valahogy élelmez- 

28

ni kell, a termõföld pedig itt még nincs annyira agyonvegyszerezve, 

mint pár száz kilométerre nyugatabbra. 

Addig is, amíg kiderül, hogyan végzõdik Csipolla legújabb banki 

tranzakciója, nemcsak központi pénzintézetünk, de lassacskán újraformálódó 

és újjáalakuló Központi Bizottságunk kapcsán is érdemes 

elgondolkodni azon, vajon mitõl magyar valami és mitõl nemzeti, ha 

minden mást képvisel, csak a nemzet érdekeit nem? 

Isten óvja Magyarországot! 


29

TE MIT TENNÉL, FERI? 

– avagy Az állam én vagyok! – 

Kulisszaországban dühöng a privatizált proletárdiktatúra, immáron 

feltartóztathatatlanul épül a magánszocializmus. A Kommunista Ifjúsági 

Szövetség egykori ifjú vezéregyénisége bornírt pofátlansággal 

tegezi le Nagy Imrét, megalázva ezzel az 56-osok emlékét, miközben 

az egykori forradalmárok hozzátartozói és a még életben maradt kevés 

harcostárs biztonsági õrök gyûrûjében kizáratik a 301-es parcellából, 

mer’ ottan most a kormánykoalíció tart megemlékezést a miniszterelnök 

elvtárs vezényletével. 

A kamera elõtt kissé ingerülten megszólaló POFOSZ fõ hallja 

kendnek legszívesebben pofozkodni támadna kedve, de legalábbis a 

média nagy nyilvánosságát kihasználva úgy dönt, a tettlegesség helyett 

civilizáltabb módját választja az elégedetlenség kinyilvánításának, 

õ inkább üzen. Üzen a mindig elegáns, mindig mosolygós „Hi, 

I’m Mónika Lamperthnek”, hogy aszongya a hon derék polgára fel 

van háborodva, ilyen Kuncze „Miska Kancsó” Gábor belügyminisztersége 

óta nem fordult elõ, s ha még egyszer megtörténik, bizony isten 

géppisztollyal fognak visszajönni, mert innen már csak egy lépés, 

hogy régi-új elvtár-uraink lovas-rendõrökkel tapostassák szét a 

forradalmárok sírjait. 

Nesze neked árokbetemetés! Puff egy tasli Kovács Laci bácsi, a 

nagy árokbetemetõ arcára. 

Mindeközben azonban nem áll meg az élet! Csipolla, a proletárdiktatúra 

centralizált kézi vezérléses pártállami irányításának nosztalgikus 

emlékeit idézi fel bennünk, amikor eljátszadozik a gondo- 

30

lattal, hogy õ egymaga is hozhatna kormányrendeleteket, amikor a 

kabinet éppen nem ülésezik. (Apró kis disszonancia a szocialista 

kormányzás felharmonikusai között, hogy a kabinet üléseit a miniszterelnök 

hívja össze, magyarán, ha nem hívja össze, akkor nem 

ülésezik!) 

Már a liberálisok kedvenc gyorsszavú megmondó embere, az alkotmányjogász 

Kolláth György is kapásból négy okot felsorol, ami 

miatt alkotmányba ütközik a dolog, de hát elvtárséknál ez mind nem 

számít, sebaj, majd valahogy módosítunk az alkotmányon is! (Vagy 

végszükség esetén csinálunk egy újat.) 

Gyurcsányt azonban keményebb fából faragták, nem olyasvalaki 

õ, aki megfutamodik az elsõ nehézség láttán, vagy sikítva menekülne 

el a problémamegoldás támasztotta kihívások elõl. A magánszocializmus 

mosolygós megcsinálása közben – ne feledjük el, Csipolla 

már nem épít semmit, mint nagy nevû elõdje, az Ügynök, õ már csak 

csinál: modern, szerethetõbb, élhetõbb MSZP-t, Magyarországot, 

köztársaságot stb. – arra is marad ideje, hogy a monetáris tanácson 

keresztül megpróbáljon rátenyerelni a magyar jegybankra. Felhívnám 

még a figyelmet arra az apró momentumra is, hogy karizmatikusan 

lendületes fiatal miniszterelnökünk (mert hát kétségkívül a mienk 

õ, ez most már holtbiztos) két európai uniós égés között (gazdaság 

és NATO) – melyekhez képest a Reichstag laza rõzsetûznek 

tûnik csupán – arra is marad ideje, hogy lobbizzon a tulajdonosoknál 

a Magyar Hírlap megszüntetése ellen, mondván a lap egyben kitûnõ 

liberális szellemi(ségû) mûhely, amelynek sorsát a szívén viseli. 

Egyszóval tényleg dinamikus, nagy terhelhetõséggel bír ez a Feri gyerek, 

meg úgy tûnik, ebben a „lendület” szövegben is van valami, legalábbis 

a Megyó országlása idején már-már félálomba merült baloldali 

törzsszavazókat is sikerült felráznia szendergésükbõl. És vegyük hozzá 

azt is, hogy mennyire kulturált és elegáns ez a mi Feri gyerekünk. 

Legalábbis ezt mondta nekem az az értelmiségi házaspár, akik 

Gyurcsány glóriájának fényezgetése közben arról sem feledkeztek 

31

meg, hogy szóljanak néhány jó szót, az én nagy kedvencemrõl, a 

szintén vegyész-technikusként szárnyait bontogató, mára azonban 

eurokomisszári babérokra törõ derék Smith ügynökünkrõl, hogy 

aszongya „az öregektõl tanulni lehetne, és különben is Barroso tehet 

az egészrõl, miért az energetikai területet adta Kovácsnak. 

Na, itt érkeztem én el a kiakadt sezlonyrugó állapotába és uralkodván 

a feltörõ érzelmi tolulásokon visszafogott hangnemben és 

hangerõvel megkérdeztem, hogy ugyan magyarázzák már el nekem, 

hogy mi a fenét tanulhatnánk egy hetven felé poroszkáló egykori 

PB, KB tag fõfunkcitól? A kommunizmus felépítésének metodikáját? 

Végül is a pártállam foxi-maxi típusú fejtágítóin szerzett ismeretanyag 

még hasznosnak bizonyulhat a magánszocializmus felépítésében 

is. 

Igaz, nemcsak én akadtam ki, mint az a bizonyos sokat emlegetett 

sezlonyrugó, de – és ezt úgy magamban apró sikerként azért mégiscsak 

elkönyveltem én – nekem is sikerült kivernem a biztosítékot a 

kedvesen mosolygó értelmiségi házaspárnál, amikor is arra kértek, 

mondanám el a véleményemet az új miniszterelnökrõl. Én meg 

amúgy röviden, tömören négy szóban mindjárt jellemrajzzal is szolgáltam, 

mely egészen pontosan ekképpen hangzott: ez egy buta 

ripacs. 

Már az arckifejezésük torzulásának mértékébõl azonnal leolvastam, 

hogy én itt egy életre elástam magamat náluk és az is megkérdõjelezhetetlen 

bizonyossággal kristályosodott ki elmémnek azon 

részében, mely a látvány feldolgozásáért felelõs, hogy mi bizony annak 

a sokat emlegetett ideológiai lövészároknak az átellenes oldalán 

tartózkodunk, és az elkövetkezendõ száz évben nincs is rá esély, 

hogy valaha is azonos oldalra kerüljünk. Ezen megállapításom véglegesen 

akkor vált minden kétséget kizáró bizonyossággá, amikor kifejtették 

nekem, hogy minden hazugságot nem kell ám elhinni, és 

jobb ha többet nem nézem a leghazugabb magyar tévécsatornát, a 

Hír Televíziót. 

32

Nesze neked objektivitás, nesze neked Prima Primissima díj! Puff 

egy tasli Borókai Gábor és a médiaítészek arcára. 

És ha valakinek még ez sem lenne elég, a Bayer-féle relativitáselméletnek 

megfelelõen újabb szinttel süllyedtünk lejjebb (utazás a 

Föld középpontja felé), már valahol a kilométeres mélységben járhatunk. 

A koalíciós pártok arra szólították fel a hon polgárait, hogy 

nemmel szavazzanak a kettõs állampolgárságról szóló népszavazáson 

(ha már megakadályozni nem tudták). 

Az SZDSZ indítékait már ismerjük, a határon kívüli nemzettestvéreinknek 

mintegy 90%-a valószínûleg a Fideszre szavazna (szavazati 

jogról egyelõre szó sem esett!) és ez speciel nekik nem érdekük. 

Meg aztán jóféle gyökértelen kozmopolitához illõen csak kibukott a 

mindent eladó kalmárszemlélet is, hogy ez mennyibe fog kerülni nekünk. 

A százmilliárdokat semmivé olvasztó bankkonszolidációk és 

az irgalmatlan rablóprivatizáció után még van pofájuk megkérdezni, 

hogy mennyibe fog kerülni. Hát magyar ember az ilyen?! 

Ez ám az igazi hazaárulás! Vajon, ha élne, mit szólna mindehhez 

Petõfi, Arany, Ady és a többiek? 

A komcsikra nem vesztegetem a drága idõt, õket ismerjük, tudjuk, 

hogy milyenek. 

Kulisszaországban dühöng a magánszocializmus személyi kultusza. 

A Kommunista Ifjúsági Szövetség nagy ígéreteként indult, mára 

milliárdossá váló klántag bornírt pofátlansággal megpróbál rátenyerelni 

egy egész országra. Õ az egyszemélyes pártbizottság, a központi 

bizottság. Barátjának kiosztotta a népfront szerepét, s a fotósok elõtt 

tegezõdve együtt karolnak bele a mártír miniszterelnök szobrába. Az 

öntudatos polgárnak pedig ott cseng a fülében Nagy Imre híressé 

vált utolsó mondata: „Csak attól félek, hogy azok fognak rehabilitálni, 

akik most meggyilkolnak.” 

Gyurcsány a hatalom. A hatalom, amely mindent lát, mindent 

hall és mindenütt ott van, mert neki mindenütt ott kell lennie. A 

nép pedig két dolgot tehet csupán. Félheti és tisztelheti a hatalmat, 

33

azonkívül pedig KUSS! Legalábbis egyelõre ez lenne a szcenárió 

2006-ig. 

Egy apró homokszem azonban bekerült az idilli gépezet fogaskerekei 

közé. Igazán szólhatna valaki Csipollának, legalább a PR-osok 

közül, hogy azok az idõk már elmúltak. És ugyan erõs felindulásból, 

de azért mégiscsak a média nyilvánossága elõtt hallottuk egy politikai 

szervezet képviselõjétõl, hogy legközelebb géppisztollyal fognak 

visszajönni. Azér’ ilyen eddig még nem vót’! (A halálbüntetést meg 

már ugye eltörölték. Ki tudja, lehet, hogy két-három köztársasági elnökkel 

késõbb az illetõnek még amnesztiát is adnának?) Ez jel. 

Mégpedig intõ! 

A küzdelem szinte reménytelennek látszik, az állampárt ideológiai 

és gazdasági örököse, jogutódja kibillenthetetlen „keljfeljancsi” 

módjára a birkatürelmû buta magyar választók segítségével újból és 

újból visszaáll abba a standard népszerûségi és hatalmi alapállapotba, 

amelybõl a rendszerváltáskor – naivan – azt hittük, egyszer s 

mindenkorra padlóra küldhetjük õket. Az életük jelentõs részét a 

szocializmusban leélõ és ledolgozó (elsõ számú érv: aki akart, az akkor 

dolgozhatott, volt munkája, ma meg nincs!), öreg korukra szenilissé 

váló városi proletariátus milliós potyalesõ tábora újból és újból 

beszopja a mesét, aztán újból és újból hangos csattanással terül el a 

kövezeten, ahogyan pofára esik (Meg persze velük együtt mi is.). És 

ez még így fog menni az idõk végezetéig. De legalábbis addig, amíg 

Kádár népe vagy meg nem hal, vagy rá nem jön arra, hogy rútul becsapták 

és elárulták, méghozzá a saját „elvtársaik”. És közben már 

kinevelték az utódokat is, akik még gyûlölködõbbek, még pénz- és 

hataloméhesebbek, mint egykoron õk voltak. Ezek a fiatalok már 

nem hisznek semmiben, csak az egyéni érdek, az individuum számít, 

semmi más. Az egy percig sem foglalkoztatja õket, hogy vajon mi lesz 

a sorsa a közösségnek, melyben élnek. jól egymásra talált a két 

gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták. 

Szóval, a harc meglehetõsen kilátástalannak tûnik, de azért ne 

34

csüggedjünk, mert van még remény! Semmi nem tart örökké, egyszer 

mindennek vége szakad. De addig is küzdenünk kell! Ki tollal, 

ki fegyverrel! – ahogy a költõ mondja. Idegesebb napokon nem árt, 

ha megfelelõ kiegészítõ aszeszoárokkal felszerelkezve indulunk útnak, 

elkerülendõ az olyan kínos szituációkat, melyek például akkor 

állhatnak elõ, ha fatestápolókkal (gyengébbek kedvéért: baseballütõkkel) 

ütlegelés céljából ellátott szocialistákkal találkozunk, és 

kellõ fegyverzet híján megfutamodásra kényszerülnénk. 

(A magam részérõl az ilyen helyzetek megfelelõ kezelésére 

szamurájkard beszerzését javallom.) 

Adódnak aztán olyan helyzetek is, melyben a toll jóval hatékonyabb 

fegyver, mint bármilyen, az élet kioltására tervezett ölõeszköz. 

Ilyen eset például, amikor az egyén, az egyes ember, a szavazófülke 

magányában meghozza döntését, s azt vizuális formában is tudatja 

a többiekkel, vagyis behúzza a megfelelõ helyre azt a bizonyos 

X-et. 

2004. december 5-én is egy ilyen csatába indulunk. Mindannyian. 

És bár látszólag most is egyedül állunk majd a szavazófülkében – 

elmaradhatatlan kísérõnkkel, a lelkiismeretünkkel együtt – ez a szavazás 

mégis más lesz, mint minden más eddigi életünk során. Más 

lesz, mert ha nem is látjuk õket, de valahol a lelkünk legmélyén érezzük 

a határon túli magyarok millióinak érintését és ez minden nemzeti 

érzelmû honpolgár számára irányadó, iránymutató kell, hogy legyen, 

hova is kell behúzni azt az X-et. Én legalábbis így gondolom. 

Mások, meg máshogy gondolják. Azok, akik szabadságra küldték a 

lelkiismeretüket. 

Nekünk, ebben a korban élõ magyaroknak ez adatott meg. Szent 

István új hazában új vallást adott a nemzetnek, ezáltal maradt fenn a 

magyar név. Mátyás a törökök ellen védte a hont. Rákóczi a szabadságot 

tûzte zászlajára, a 48-as és 56-os hõsök pedig az életük árán is 

követték nagy nevû elõdeiket. Mi már egy más korban élünk. Modernebb, 

mondják. 2004. december 5-én azonban nekünk is leg- 

35

alább akkora jelentõségû csatát kell megvívnunk, mint nagy nemzeti 

elõdeinknek. Az, hogy ezt a harcot más eszközökkel kell 

megvívnunk, semmit sem von le annak jelentõségébõl. 

És még valamit! Az inga most visszafelé lendül! A NATO tagság 

miatt levitt 25%-os részvételi arány, melynek ordítóan igazságtalan 

európai uniós tagságunkat köszönhetjük, most a visszájára fordul és 

a hasznunkra válhat. Hacsak a nemzeti tábor elmegy szavazni és az 

ellentábor – jó szokásához híven, az õt nem foglalkoztató kérdésre – 

nem megy el szavazni, már nyert ügyünk van. 

Kulisszaországban dühöng a magánszocialzmus. A Kommunista 

Ifjúsági Szövetség egykori führerének vezetésével a tulajdon ideológiáját 

elhasznált köpönyegként forgató szolgalelkû percemberkék 

élik ki hatalomvágyukat, miközben elvtársi hitbizományként tekintenek 

erre a szerencsétlen sorsú kis országra. 

De sohase felejtsük el, mit mondott Mark Burnett! „Nincs jobb, 

mint túl nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát.” 



36

KOPONYA ÉS CSONTOK 

– Érdekek mentén, avagy a tömegdemokrácia csõdje – 

MÉGIS CSALTAK AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁS 

SORÁN? 

Egyre több a gyanús momentum az alig egy hete véget ért idei amerikai 

elnökválasztás végeredménye körül. Ennek a véleményének 

adott hangot az amerikai Képviselõház egyik demokrata jelöltje, Jeff 

Fisher, aki szerint nemes egyszerûséggel választási csalás történt, 

amelyben óriási szerep jutott a több szövetségi államban is alkalmazott 

elektronikus szavazórendszereknek. 

A politikus kijelentette: több olyan bizonyíték is a birtokába került, 

amelyek egyértelmûen alátámasztják, hogy Floridában ismeretlenek 

feltörték a választási számítógépeket és manipulálták az eredményeket. 

Fisher a birtokában lévõ bizonyítékokon kívül a korábbi felmérések, 

a pártok hivatalos elõrejelzései és a választásokon kapott végsõ 

eredmények között lévõ óriási eltérésekre is hivatkozik, amelyek 

jóval a tévedési hibahatáron kívül voltak. 

Így például George W. Bush számos floridai választókörzetben kapott 

olyan az elõrejelzésektõl, sõt a saját Republikánus Pártja által 

korábban közzétett legoptimistább becslésektõl is jelentõsen eltérõ 

szavazatmennyiséget, ahol a szavazócédulákat optikai szkennerekkel 

(úgynevezett Op-Scan-Precinc eljárás) és a Diebold Election 

Systems nevû cég GEMS (Global Election Management System) 

nevû számítógépes programjával olvasták be és dolgozták fel. 

Forrás: sg.hu 

37

Ennyi a hír. 

No, mármost az embernek önkéntelenül is déja vu érzése támad, 

amikor ezeket a sorokat olvassa. Több okból kifolyólag is. Egyrészt 

valamennyien emlékszünk még „W”, azaz az ifjabb Bokor György 

elsõ nekirugaszkodására, ahol csak a papa hathatós segítségével – 

közbenjárásával az Amerikai Legfelsõbb Bíróságnál –, és jó néhány 

ezer elsõsorban afro-amerikai (néger) szavazó kizárásával tudott 

csak beköltözni a Fehér Házba. 

Idén ugyan valószínûleg elmarad a négy évvel ezelõtti kézzel-lábbal 

történõ többszöri szavazat újraszámlálás, de a világ legnagyobbnak 

és leggazdagabbnak tartott demokráciájában úgy tûnik még 

sincs minden a lehetõ legnagyobb rendben, már ami a népképviseletet 

és a népfelség elvét illeti. Maga a jelenség – nevezetesen a választási 

csalás emlegetése – és annak immáron másodszori ismétlõdése 

az, ami aggodalomra ad okot. Ez eddig nem volt divat az Amerikai 

Egyesült Államokban, legalábbis ilyen méretekben nem, és fõként 

úgy nem, hogy egymás után két választáson is ettõl harsogjon az 

amerikai és a világmédia. 

Persze, erre most azt is mondhatnánk, hogy hát ezúttal is szoros 

volt a verseny. Én azonban azt javaslom, lépjünk hátrébb egyet, üljünk 

fel a páholyba és szemléljük az eseményeket és a történéseket 

tágabb összefüggéseikben. 

Az idei és az azt megelõzõ amerikai elnökválasztás megmutatta, 

hogy mennyire megosztottá vált az amerikai társadalom. Valószínûleg 

akkor sem járunk messze az igazságtól ha kimondjuk, kettészakadt. 

(Ej, de ismerõs ez nekem valahonnan! Ugye, milyen kísérteties a 

hasonlóság?) 

Sorban egymás után ez már a második voksolás, melyet az amerikai 

szavazópolgárnak úgy kell megélnie, hogy lépten nyomon tömeges 

méretû csalásokról esik szó, s közben arról se feledkezzünk meg, 

hogy mindkét ominózus választás Bush Junior nevéhez fûzõdik. Voltak 

azért itt nagy nevû elõdök, akik talán még jobb képességekkel is 

38

írtak, mint a fiatalabb „bokorugró”, de talán a Watergate-ügyet leszámítva 

az elmúlt évszázadban eleddig nem nagyon volt szokásban 

a választási csalás az amerikai demokráciában, pláne nem ilyen 

méretekben. 

(Ki tudja, talán ebben az új évszázadban és évezredben lehet, 

hogy éppen ez lesz a módi? De akkor vajon mi lesz a demokráciával?) 

Tömeges választási csalások. Ez valami új divat. Úgy tûnik azok, 

akik a háttérbõl George W. Busht állították a kirakatba, ezt a 

divatot követik. 

2001. szeptember 11-e óta pedig már legitim indokuk is van a demokratikus 

szabadságjogok központilag elrendelt és az állam által 

végrehajtott csorbítására, valamint az egyén szabadságjogainak korlátozására, 

mondván az Amerikai Egyesült Államok biztonsága mindennél 

elõbbre való. Korlátozzuk az egyén szabadságjogait a köz érdekeire 

való hivatkozással. Az utasszállító repülõgépekkel kamikaze 

(isteni szél) módjára végrehajtott toronyrombolásokkal Amerika 

nimbusza és sérthetetlenségének mítosza látványosan – a szó legszorosabb 

értelmében – a porba hullt. Az óriást letaglózták. S miközben 

próbál feltápászkodni, össze-vissza csapkodva hadonászik, nem törõdve 

azzal, hogy közben éppen kit sújt halálra interkontinentális 

bunkósbotjával. Nem számít. Csak egy számít, az Egyesült Államok 

biztonsága. Ez mindennél és mindenkinél elõbbre való, még akkor 

is, ha közben egy helyi villongásokból világméretûvé terebélyesedõ 

esetlegesen bekövetkezõ III. világháborúban az egész bolygó hamuvá 

ég. 

Bush a demokrácia és az amerikai hon Lord Protectorának megkérdõjelezhetetlen 

szerepében tetszeleg, s miközben meghatódva a 

magas részvételi aránytól már-már könnyeivel küszködve nyilatkozik 

a kamerák elõtt, hogy mennyire csodálatosan mûködik az amerikai 

demokrácia, aközben „fiai” néhány ezer kilométerrel odébb az 

amerikai demokrácia önkéntes exportálása közben tank hadosztályaikkal 

földig rombolják a Mecsetek Városát. 

39

Ha ilyen az, amikor az amerikai demokrácia csodálatosan mûködik, 

vajon milyen, amikor nem mûködik annyira csodálatosan? Még 

belegondolni sem merek. 

De Busht mindez cseppet sem izgatja, újabb négy esztendeig õ 

marad az Ovális Iroda, s ezzel együtt a világ ura. 

(Szauron ismét ujjára húzhatja a Hatalom Gyûrûjét.) 

A szabadkõmûvességet idézõ Yale Egyetemi Skull and Bones (Koponya 

és Csontok) elitképzõ szervezetbõl biztos – a több helyrõl is megtámogatott 

– pályaív a Fehér Ház Ovális Irodájáig. Akárcsak kihívójának, 

a demokrata John Kerrynek, aki szintén „csontemberként” kezdte 

meg pályafutását a karrierépítés rögös útján. Az amerikai értelmiségiben 

talán még fel is vetõdik a kérdés, hogy hát tulajdonképpen akkor 

most miféle választás is volt ez, ahol akár demokrata, akár republikánus 

a jelölt, ugyanabból a fél titkos szervezetbõl indították útnak mind a 

kettõt? Mi között is választottunk akkor? Kinek az érdekeit fogja képviselni 

az ilyen elnök? Vagy csak arról van szó, hogy tényleg létezik valahol 

a kulisszák mögött egy láthatatlan háttérhatalom, mely így biztosítja 

a világ feletti uralmának a folytonosságát? 

(Egyes vélemények szerint Kerry azért ismerte el olyan gyorsan a 

vereségét, hogy négy év múlva Hillary Clinton biztos befutó lehessen. 

Ez ám az igazi politikai váltógazdaság! Egyszer mi, egyszer ti.) 

Tudom, most jön a tisztelt Olvasó az összeesküvés-elméletekkel, én 

azonban még egyszer szeretném felhívni a figyelmét az amerikai választások 

egyik legfontosabb tanulságára. A legfontosabb tanulság pedig 

az, hogy egy megosztott társadalomban, ahol állandósult a feszültség az 

egyes csoportok között, a legkönnyebb manipulálni, megvezetni, egymás 

ellen kijátszani a társadalom egyes részeit, mindig aszerint, hogy mi 

szolgálja éppen a legjobban a hatalmon lévõ elit érdekeit. A lényeg a 

megosztás és ezen keresztül a feszültség állandó fenntartása. 

És ezzel már haza is érkeztünk Magyarországra. (Már ha egyáltalán 

még így hívják ezt a 93 ezer km²-en elterülõ országra hajazó 

földdarabot. 

40

A történéseket utólag sorba rendezõ külsõ szemlélõ számára olyan 

kép rajzolódik ki, melyben igazolódni látszik az a sejtés, hogy a politikai 

elit bizonyos értelemben – talán éppen amerikai mintára –, de itthon is 

egygyökerû, és ha bármilyen apró támadás is fenyegeti a hatalmát, 

azonnal összezár. 

Emlékezzünk csak: 2002-ben alkalmaztak elõször ún. párhuzamos 

számítógéprendszert (a szocialisták) a választásokon. Felmerül 

a kérdés, hogy vajon, miért, hiszen eddig is jól meg voltunk e nélkül, 

soha semmi probléma nem volt. Most azonban, hogy – ha a hagyomány 

állításának hinni szabad, a kizárólag a választások napjára hazánkba 

érkezõ, majd másnap azonnal visszaszállított izraeli katonai 

számítógép-rendszer – alkalmazásra került, azonnal tömeges választási 

csalásokról szóló hírek jelentek meg a médiában, s késõbb aztán 

a MIÉP (tehát a választásokon résztvevõ egyik párt) több mint 

ötszáz esetben nyújtott be kifogást. 

De ezek csak amolyan pletykabeszédek, még akkor is, ha jól tudjuk, 

nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. 

Azon azonban már inkább érdemesebb elgondolkodni, hogy soha 

ennyien még nem mentek el szavazni és soha ilyen szoros még nem 

volt az eredmény, mint 2002-ben. 

Éppen ezért érthetetlen számomra az, hogy amikor aláírásokat 

gyûjtöttek a szavazatok újraszámlálásáért és a MIÉP ötszáznál is 

több kifogást nyújtott be az Országos Választási Bizottsághoz, a legnagyobb 

ellenzéki párt miért hallgatott, mint az a bizonyos sz-betûs 

dolog a gazban. Majd jó néhány hónappal késõbb a volt kancellária 

miniszter a vasárnap reggeli rádiómûsorban egy beszélgetés közepette, 

mint egy mellékes körülményt megemlítette azt is, „tudtuk, hogy 

csaltak”. 

A szocialista nagyváros öntudatos polgára pedig otthon töpreng a 

házgyári technológiával készült 35 m²-es kalodaipar vasbetonkuckójában 

és sehogy sem áll össze a kép. Pontosabban csak egyféleképpen 

áll össze a kép. Máshogyan egyszerûen nem tud összeállni. 

41

És most itt van ez a legutóbbi fiaskó, amit ma már leegyszerûsítve 

mindannyian csak kormányválságként emlegetünk. Most vajon mi 

fog történni? Fél év múlva majd azt fogjuk hallani Stumpf úrtól valamelyik 

akkori Vasárnapi Újságban, hogy hát igen, odacsaphattunk 

volna Mádl köztársasági elnök úr asztalára, hogy írjon ki új választásokat, 

döntsön újra a nép, de mi úriemberek vagyunk, nem az a 

csapkodós fajta? 

Mi lesz, ha 2006-ra kiderül, hogy mégiscsak létezik az a bizonyos 

Dávid-féle 70–30- as szabály? Ibolya asszony pedig megunván a kispadon 

való ücsörgést csak azért tudja ilyen rezignált nyugalommal 

szétverni saját pártját, mert bérmunkában teszi, dolgozni pedig csak 

annak érdemes, aki többet fizet? 2006-ban aztán valamelyik elegáns 

kalapjában félúton a Sándor-palota felé a sebtében (spontánul, ahogyan 

az ma divatos) megtartott sajtótájékoztatón már csak annyit 

mond az elnök-asszony: 

– Én szóltam elõre. 

(S hogy akkor éppen minek lesz majd elnök-asszonya az elnök-asszony, 

annak a eldöntését a kedves Olvasóra bízom.) 

A hazai „koponyák” úgy tûnik a mi „csontjainkat” törik össze, 

hogy hatalmon maradhassanak. A most felkapaszkodottak, az elit 

zártkörû klubjába újonnan bebocsátást nyertek még nagyobb elánnal 

vetik bele magukat az egyéni meggazdagodás, a vagyonszerzés 

napi parlamenti csatározásaiba, hiszen a nagy gengszterváltókat leszámítva, 

senkinek sem biztos a helye. Aki kicsit is kilóg a sorból, annak 

azonnal repülnie kell. Nincsenek érinthetetlenek. Ma már az 

sem számít, ha az illetõ a párt egyik alapító atyja volt. Érdekes fintora 

a sorsnak, hogy a gyökértelen kozmopoliták pártjában a naiv alapító 

atyák önként (igaz nem dalolva) váltak meg az általuk alapított 

párttól, amikor látták, hogy a Mammon eluralt mindent, míg ezzel 

szemben a magukat nemzetinek valló politikai szervezetben 

központilag levezényelt párthatározattal ebrudalják kapun kívülre a 

renitenskedõ alapítót. 

42

És bizonyos értelemben keményedett is a világ, hiszen annak idején 

az átkosban legalább a látszatra adtak, és soha nem felejtették el 

odaírni az elmaradhatatlan három szót: „érdemei elismerése mellett”. 

Ma, ebben a szívtelen, moráltalan, erkölcstelen, kizsákmányoló, 

kiszipolyozó, mindent és mindenkit legázoló gátlástalanul törtetõ 

vadkapitalista világban tökéletesen elegendõ, ha az etikai bizottság 

vezetõje küld egy SMS-t (RTK-t: Rövid Tényszerû Közlés) arról, 

hogy az alapító atya ettõl a pillanattól fogva ki van rúgva, és kész. 

Nemrég az ország házában jártam és a gyönyörû Parlament falai 

között sétálva az jutott eszembe elõször, hogy ezek a kutyaütõk meg 

sem érdemlik munkahelyként ezt a csodálatos épületet. 

Ahogyan a koronaõrök tisztelgését néztem a Szent Koronánál – 

és ez a jelkép tényleg több, mint egy jelkép, tényleg több, mint egy 

ékszer – arra gondoltam, mennyire idegen ez az egész attól az internacionalista 

és kozmopolita szemléletmódtól, attól a kalmárlelkûségtõl, 

mellyel a jelenleg hatalmon lévõ kormánykoalíció, a két gyökértelen 

kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták immáron 

közpénzbõl riogatják a magyar Nemzetet. 

A tisztelt Olvasó ezen a ponton joggal teheti fel a kérdést, hogyan 

függ össze az amerikai elnökválasztás és az elmúlt két esztendõ hazai 

történései. Egyetlen, ám annál lényegesebb közös ponton találkoznak 

ezek a földrajzi értelemben ugyan egymástól meglehetõsen távol, 

ám más vonatkozásban éppen hogy egymáshoz közel lévõ események. 

Ez a közös pont pedig a megosztottság. A társadalom megosztása, 

és ennek a megosztottságnak a tartós fenntartása. A 

megosztottság feszültséget generál, a feszültség pedig idõt, energiát, 

kreativitást visz el az embertõl, az igazán fontos kérdések feltevése és 

az igazán fontos problémák megoldása elõl. Ezek helyett a politikai 

csatározások napi iszapbirkózásába kényszeríti azokat is, akik ennél 

jóval többre lennének hivatottak, s ez a média elõtt folytatott 

mindennapi ökölharc egyúttal eltereli a figyelmet az igazán fontos 

kérdésekrõl is. 

43

És arról se feledkezzünk meg, amit George W. Bush Amerikájában 

is láttunk, az állandó feszültség legitimálja a hatalom demokráciacsökkentõ 

intézkedéseit is, elaltatva az emberek éberségét. 

(Olyannyira így van ez, hogy immáron másodszorra is elsõ embere 

lehetett ennek a hatalmas országnak olyasvalaki, akit sokan Amerika 

eddigi legbutább elnökének tartanak.) 

Miközben csak keveseknek adatik meg, hogy a zártkörû elit 

klub tagjaiként nagy „koponyák” társaságában a tûz közelébe kerüljenek 

velõt szopogatni a „csontokból”, aközben egyre több bizonyíték 

kerül a napvilágra arra vonatkozóan, hogy a 21. századra 

az ún. tömegdemokrácia látványosan csõdbe jutott. A parlamentarizmussal 

a tömegdemokrácia megszûnt annak lenni, ami. 

A tömeg, ha úgy tetszik a nép, egy kis számú döntéshozó testület 

kezébe adta a döntések jogát. Az élet pedig annyira felgyorsult, és 

annyira benépesítettük ezt a bolygót, hogy mára már kivitelezhetetlen 

és finanszírozhatatlan lenne minden kérdésben kikérni 

mindenkinek a véleményét. Éppen ezért nagyobb most minden 

korábbinál a politikusok felelõssége! 

Vannak, akik azt mondják, hogy egyfajta vizsgát kellene tennie az 

embereknek, s csak azok, akik sikeresen leteszik ezt a vizsgát, kaphatnának 

szavazati jogot, elvégre mégiscsak érthetetlen (és sokak 

szerint tûrhetetlen is), hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökének 

szavazata ugyanannyit ér, mint egy nyolc általánost végzett 

alkoholista lumpenproletár vonatkerék- pumpálóé. 

Nehéz kérdés ez, bizony. De talán mégsem a rendszerrel, a parlamenti 

demokráciával van a baj, hanem velünk, az azt mûködtetõ 

emberekkel. Ezért mondom azt, hogy politikusainknak – pártállásra 

való tekintet nélkül – felelõsebben kellene politizálniuk, s inkább a 

köz érdekeit elõtérbe helyezni a saját egyéni érdekükkel szemben. 

Az individualista társadalom elõbb-utóbb saját álszentségének áldozatává 

válik. Fõként akkor, ha választott vezetõik is saját egyéni 

érdekeiket helyezik elõtérbe a választóiké helyett. 

44

De térjünk vissza a társadalom megosztottságának problémaköréhez. 

Miért jó a megosztás? Ha nagyon leegyszerûsítem a dolgot azt is 

mondhatnám, mindig jó ha lehet halászni a zavarosban. Ki tudja, 

hátha pont mi leszünk azok, akik kifogjuk az aranyhalat! Mire 

gondolok? 

Itt van példának okáért a kettõs állampolgárság ügye. Kezdõdött 

azzal a feszültségkeltés és a megosztás, hogy elõször a kormánykoalíció 

pártja a „nem”-mel való szavazásra kérte fel híveit. Miután látták 

azt, hogy szinte mindenki, határainkon túl az összes környezõ ország 

összes magyar szervezete (még a Markó Béla vezette RMDSZ is) 

kiakadt, mint a sezlonyrugó, elkezdtek visszatáncolni. No, nem teljesen, 

csak egy kicsit, amolyan tessék-lássék módon. Nem mondták 

azt, hogy „elnézést kérünk mindazoktól, akiknek Trianon nyolcvan 

éve feldolgozhatatlan traumát és soha be nem hegedõ sebet jelent, 

mi tévedtünk”. Nem. Most hirtelen lett 20 milliárd otthonmaradást 

támogató vállalkozási segély, vagy mi fene, a magyar cégeknek, hogy 

ruházzanak be a határon túlra, és hirtelen a semmibõl lett 1 milliárdnyi 

másik támogatás is, ahová természetesen a nemzet kormánya 

várja a magyar hon nemzeti érzelmû polgárainak önkéntes befizetéseit 

is, hiszen minden befizetett 1 forinthoz a magyar állam is hozzátesz 

még egyet. És hát akkor mi tulajdonképpen ezzel jóval többet, 

jóval szebbet adunk a határon túli magyaroknak, mint amit a kettõs 

állampolgárság valaha is nyújthatna. 

(Eget-földet megmozgatnak azért, nehogy véletlenül megkapják a 

szavazati jogot a határon túl élõ magyarok, mert akkor végük van, 

mint a botnak, s akár még évtizedekre is eltûnhetnek a hatalomból.) 

Feladat kipipálva a listán, az elõre nem látható váratlan kiadások 

vésztartalékának terhére 21 milliárd átcsoportosítva, ezzel le van tudva 

nyolcvan év nemzettragédiája, mehetünk tovább a lenini úton. 

Csakhogy ez nem így mûködik, elvtársak! 

Az az igazán borzasztó és rémisztõ ebben az egészben, amikor országunk 

(állítólag) felelõs vezetõi (a nemzet kormánya – ha ha ha!) 

45

egy ilyen nemzetpolitikai jellegû kérdést kizárólag fiskális útra terelnek 

és semmilyen más szempont nem érdekli õket, csak a költségmutatók. 

Nem akarásnak nyögés a vége – ahogyan azt a régi bölcs 

mondás is tartja. Érdekes módon arra már nem vették a fáradságot, 

arról már nem készült hatástanulmány, mennyi haszonnal jár majd a 

kettõs állampolgárság a magyar állam, a magyar nemzet számára. A 

bevételekrõl nem, csak a kiadásokról készült hatástanulmány. 

Még ebben is, még a hazugságban is álszentek, álságosak. 

És képtelenek a megújulásra. Újra elõvették és leporolták a 

werberi „Mi lesz, ha 23 millió román munkavállaló özönli el az országot?” 

címû agit-prop dossziét, csak most átjavították a borítón a címet, 

hogy aszongya: „Mi lesz, ha 800 ezer magyar munkavállaló 

özönli el az országot?” címûre, vagy valami ilyesmi. 

(Csak úgy zárójelben – ahogy szoktam – jegyezném meg, hogy érdekes 

módon arról már nem hallani a közpénzen finanszírozott, két 

szóvivõvel is felturbózott hivatalos kormánykommunikációban, 

hogy Ukrajna kivételével gyakorlatilag az összes környezõ ország 

megadta a külföldön élõ honpolgárainak a kettõs állampolgárságot, 

és egyik ország gazdasága sem ment tönkre ebbe. 

Igaz – állításuk szerint – most már a Kormány sem a „nem” mellett 

érvel, csupán kötelességébõl fakadóan tájékoztatja a lakosságot 

a várható költségekrõl. 

(D akkor vajon a várható haszonról miért nem teszi ugyanezt?) 

A feszültségkeltésben, a megosztásban, az árokásásban és mélyítésben 

profik. A hazánkban húzódó ideológiai törésvonal mélysége 

minden bizonnyal vetekszik már a világ legmélyebb árkának tartott 

11 kilométer mély Marana-árok mélységével is. 

A tömegdemokrácia – mint a világon másutt is – a felelõtlen politikai 

elit kisstílû hatalomszerzési játszadozásainak esett áldozatául. 

A modernkori szavazópolgár pedig a gazdasági újgyarmatosítás multinacionális 

cégei által levezényelt világ(piaci) újrafelosztás bérrabszolgaságának 

monoton hétköznapjait éli meg a kamatkapitalizmus 

46

által a végromlás felé taszajtott és álságosan demokratikus jogállamoknak 

nevezett, legtöbbször kitartott bábkormányok által igazgatott 

országfélékben. Mindeközben az ellehetetlenítés és az elszigetelés 

ellenére idõnként fel-felbukkanó nemzeti gondolatokat – ha kell 

nemzetközi (internacionalista) összefogással – újból és újból elfojtják. 

A politikai elit „koponyái” pedig a kisember „csontjait” törik 

össze azért, hogy a hatalomban maradhassanak. 



47

DUPLANULLÁS HAZAÁRULÓK 

– avagy a Struccokat is megszégyenítõ legújabb kori Pató Pálok – 

James Gond, a brit titkosszolgálat 007-es ügynökének halovány kelet-európai 

utánzata, a KGB elleni küzdelem erdélyi származású magyar-orosz 

kettõs állampolgárságú egykori szigorúan titkos tisztje ismét 

hallatott magáról most, hogy terítékre került a kettõs állampolgárság 

ügye. Az utazó nagykövetté kinevezett, egykoron a dróton 

rángatott marionett-bábú státuszában leledzett volt miniszterelnök, 

akárcsak TGM, a szintén erdélyi származású, onnan még idejében 

áttelepült világpolgár, az otthonmaradásra, vagy az érvénytelen szavazat 

leadására buzdította a jó népet. 

Azt hiszi ez a két ember, hogy strucc módjára, a fejünket a homokba 

dugva, nem véve tudomást az immáron 84 esztendeje meglévõ 

problémáról, azok, akik otthon maradnak, mentesülnek a felelõsség 

alól? 

Hát nem! Nem mentesülnek! Sõt! Õket terheli majd igazán a felelõsség! 

Még az is jobb náluk, aki veszi a fáradságot, elmegy szavazni 

és nemmel voksol majd! Lehet, hogy megtévesztették, lehet, hogy 

megvezették, vagy egyszerûen csak tájékozatlanságból, vagy a kormányzati 

szócsõ hazug agit-prop ömlengésinek bedõlve félelembõl 

szavaz nemmel, de legalább véleményt nyilvánít. Magyarán, gyakorolja 

a demokráciát, és ami talán még ennél is fontosabb, a ráesõ 

egyetlen szavazat erejéig, de kiveszi részét hazája, nemzete, országa 

sorsának irányításából, s egyúttal fel is vállalja meghozott döntésének 

értelmében az ezzel járó, szintén egyetlen szavazat erejéig ráháruló 

felelõsséget is. 

48

Ha azt nem is állíthatjuk errõl a nemmel szavazó honfitársunkról, 

hogy nemzeti érzelmû lenne, azt azonban minden kétséget kizáróan 

kijelenthetjük róla, hogy demokrata. 

De vajon azok, akik otthon maradnak, vagy tudatosan érvénytelen 

szavazatot fognak leadni, na õk vajon micsodák, kicsodák? 

OH, OHA, OHO. Az egyes szám harmadik személy oroszban. 

Hím, nõ és semleges nem. Nekünk már megint az OHO, azaz a semleges 

nem jutott. És ez itten kérem szépen a szó legszorosabb értelmében 

maga a megtestesült „semleges nem”. Amolyan se nem igen, 

se nem. De talán azért a nemhez mégiscsak közelebb áll, hiszen „vétkesek 

közt cinkos, aki néma”. 

De milyen igaza van a költõnek! 

Már megint a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a 

kozmopoliták azok, akik kihúzzák a gyufát a nemzet gyufás skatulyájából, 

semmibe véve az általuk oly sokszor és oly fennhangon hirdetett 

ideológiai tûzgyújtási tilalmat. A dologban külön pikantériát jelent, 

hogy mindkét fent megnevezett közszereplõ erdélyi származású, 

tehát ha valakiknek lenne okuk az IGEN mellett kampányolni, 

hát nekik aztán végképp meg lenne rá minden okuk. De nem. Õk 

ennek éppen az ellenkezõjét teszik. 

Úgy tûnik tökéletes az összhang e két liberális szellemiségû önkéntes 

mérvadó (egyikük ráadásul még becsületlovag is – sic!) és a 

kormánykoalíció médián keresztül terjesztett és közpénzbõl finanszírozott, 

országos méretû, egy egész nemzetet megalázó agitációs 

propagandája között. 

A Csipolla által egyre gyakrabban hangoztatott „nemzetpolitika” 

és „nemzetstratégia” helyett sokkal találóbb a „kész átverés show” 

arra, ami itt folyik, vagy sarkosabb megfogalmazásban a „pofátlan 

hazudozás” kifejezés. 

Mert hát, mi másnak is lehet nevezni, azt, amikor a szegfûmintás 

utódpárt Erdélyben, Székelyudvarhelyen nyomattatja ki a kettõs állampolgárság 

ellen kampányoló kiadványát másfélmilliós példány- 

49

számban, a szóvivõjük pedig pofátlanul belehazudik a tévé esti híradójában, 

mondván, hogy õk sem Amerikában, sem Erdélyben, sem 

sehol máshol nem nyomtattak ilyen kiadványt, egy szó sem igaz az 

egészbõl, másnapra meg kiderül, hogy mégis igaz, az utolsó szóig. Ez a 

pofátlan hazugság, a maga teljes valójában. 

De minek nevezzük azt, amikor a budapesti elvtársak a kameráknak 

szóló vigyorgások és vicsorgások közepette újra meg újra belenyomják a 

sárba az erdélyi magyarok arcát, s közben jót röhögnek azon, hogy 

mennyire buta birka nép lakja ezt a megcsonkított anyaországot, akikbõl 

negyven év kommunizmusa teljesen kiölte a nemzeti büszkeséget 

és a nemzeti tartást? 

A történelmi léptékekben csak egy szempillantásnak tûnõ négy-öt 

évtizednyi internacionalizmussal egybekötött államszocializmus tökéletesen 

elegendõ volt ahhoz, hogy jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan 

károkat okozzon a fejekben, a lelkekben. Pedig, ha most nem ragadjuk 

meg a kínálkozó lehetõséget és oly sok viszály és oly sok idõ 

után végre nem egyesítjük a magyar nemzetet, még hacsak jelképesen 

is, végérvényesen lemaradhatunk a nemzetek immáron globálissá terebélyesedett 

versenyében. 

Mindeközben a Hír Televízió kamerája elõtt a székelyudvarhelyi tanárember 

a könnyeivel küszködik, amikor az ottani magyarok felháborodását 

tolmácsolja az anyaországiak felé, ezen nagy fokú megaláztatás 

láttán. 

Megmondom õszintén, nem értem a kormánypártokat. Nem is 

értem, hogy került szóba egyáltalán a nemmel való szavazás. Hiszen 

december 5-én csak arról fogunk szavazni, hogy az országgyûlés 

majd hozzon egy kétharmados törvényt arról, hogy az abban foglaltak 

szerint a határon túl élõ magyarok kérésre minden további nélkül 

megkaphassák a magyar állampolgárságot. 

Ami 84 esztendõ után egyébként is visszajárna nekik! 

Szóval, ha már mindenképpen keresztbe akarnak tenni, miért 

nem a törvényhozás során próbálják megfúrni a kettõs állampolgár- 

50

ságot? Sokkal produktívabb lenne, hiszen az ellehetetlenítést segítõ 

törvényi kiskapukat helyezhetnének el, lesöpörhetnék az ellenzéki 

módosító javaslatokat (ahogyan azt egyébként immáron napi gyakorlatként 

teszik a Tisztelt Házban más egyéb jogszabályalkotáskor 

is), hiszen arra már a kutya sem figyelne oda, de legalábbis nem 

annyira, mint most a népszavazás kérdésére és az a körül dúló 

számháborúra. 

De nem. Õk már rögtön az elején megpróbálják elkaszálni az ügyet, 

biztos, ami biztos, mit lehet tudni? Pedig könnyen lehet, hogy sok 

egyéb más életszerûtlen intézkedés mellett ez is – a nemmel való voksolásra 

történõ felhívás is – hozzájárul majd ahhoz, hogy a koalíciós 

pártok megássák a saját sírjukat. A felmérések szerint még a legelvetemültebb 

MSZP-szavazók körében is akad majd’ 20%-nyi, aki 

Gyurcsány Feri ide, Hiller Pista oda, azért csak megadná minden további 

nélkül a magyar állampolgárságot a határon túli magyaroknak. 

(Na, de hát nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen maga a miniszterelnök 

mondta a minap a parlamentben, hogy aszongya: „Magyarnak 

lenni jó.”) 

Némileg ellentmondani látszik ezen sommás – és véletlenül igaz – 

kijelentésének a kormánykoalíció népszavazással kapcsolatos eddigi 

tevékenysége. A miniszterelnök „magyarnak lenni jó” kijelentése ellenére 

a Maszop és a Szadesz eget-földet megmozgat azért, hogy 

mégse lehessen olyan könnyen magyarnak, jó magyarnak, s jól 

magyarnak lenni. 

Mindazonáltal nem értem, hogy miért nem kovácsol politikai tõkét 

a kettõs állampolgárság ügyébõl a kormánykoalíció, hiszen így most elérték 

azt, hogy a határon túli magyarok egységesen a legnagyobb ellenzéki 

párt, a Fidesz mögött sorakoznak fel, azzal azonosulnak. Ha a 

Gyurcsány-kormány történetesen azt mondta volna, hogy azonnal 

megadjuk (mi, a kormány!) a kettõs állampolgárságot, minimum a határon 

túli magyarok negyede, de lehet, hogy még több azt mondta volna, 

de legalább is gondolkodóba esett volna, hogy aszongya, „ezek a 

51

szocialisták mégsem olyan rosszak, ahogyan azt a Fidesz állítja róluk. A 

nem-mel való felhívással azonban elérték azt, hogy a határon túli magyarok 

egyetlen monolitikus tömbként a Fidesz mögé zártak. 

Visszatérve a kormánykoalíció kommunikáció technikájára, ez a 

módszer ismerõs, láttunk már ilyet többször is. Annak ellenére alkalmazzák 

még mindig, hogy nem eu-konform, pedig hát egy EUtagállamban 

az ilyesmire azért illene odafigyelni. 

És itt ismételten fel kell hívni a figyelmet az ellenzék – és azon belül 

is a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz – álságos viselkedésére! 

Annak idején, amikor az uniós tagságról szóló választás elõtt álltunk 

a Fidesz is az IGEN mellett kardoskodott, nem nagyon hallottunk 

egy árva hangot sem a háza tájukról, hogy ugyan tessenek már – nem 

ugyanannyit, de legalább – pár forintocskát potyogtatni a nem 

mellett kampányoló szervezeteknek is. 

De mi van most? Most az van, hogy eltérõ álláspontot képviselnek 

a hivatalostól és ez természetesen azonnal feljogosítja õket, 

hogy fél téglával verjék a mellüket, mondván, hogy az ellentétes vélemény 

kifejtésére is legalább ugyanannyi lóvé jár nekik, mint 

amennyit a kormánykoalíció közpénzen kifizet Gyurcsány Ferenc 

média-teamjének országos koncert turné címszó alatt. 

(A késõbbiekben biztosan kiadnak róla egy dupla DVD-t, most 

azoknak van nagy keletje.) 

Számomra ebben az egészben az az egyik legérdekesebb momentum, 

ahogyan a felelõsség egymásra hárítása magyar szakértõk bevonásával 

elindult, és azóta is folyamatban van, Patrubány Miklóst, a Magyarok 

Világszövetségének elnökét téve az elsõ számú felelõssé. Én azonban 

némileg eltérõen ítélem meg a helyzetet és Patrubány úr szerepét. 

Ahogy szoktam volt mondani, kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda 

kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra. 

A Magyarok Világszövetsége elnökével készült „Kereszttûz” beszélgetést 

nézve (már az külön élvezetet jelentett számomra, ahogy leküldte 

megalázóba a mindig mosolygós és mindig gyönyörû Ferenczy Krisz- 

52

tinát a Népszavától – ennyi személyes perverzitást igazán elnézhet nekem 

a tisztelt Olvasó). határozottan az a vélemény alakult ki bennem, 

hogy bizony tökös gyerek ez a Patrubány. Végre-valahára jött valaki, 

aki – hacsak képletesen is –, de jól seggbe rúgta ezt a here módjára a 

parlament épületében tespedõ, tesze-tosza politikai elitet, amely villámgyorsan 

elveszítette egykori nimbuszát. A képviselõ hölgyek és 

urak láthatóan nem örülnek,hogy itt van valaki, aki beszólt nekik, 

hogy aszongya, tizenöt esztendõvel a gengszterváltás után, ugyan, méltóztatnák 

már összekapni magukat, és a nemzetstratégiai kérdésekben 

végre felvenni az üzemi fordulatszámot! 

És akkor persze azonnal jön a hivatalos helyrõl szóló, két szóvivõvel 

– egyikük, László Boglár ráadásul szintén a határon túlról, Erdélyországból 

– megtámogatott lecseszés, hogy hát rosszul lett feltéve 

a kérdés. Rossz kérdésre meg ugye csak rosszul lehet válaszolni. 

Megint a cinizmus és a pofátlanság vegyes elegye. Amikor már az 

Index Pulitzer-díjas fenegyerekénél, a sokak szemében a honi elektronikus 

újságírás kipiszkálhatatlan szálkájaként jelen lévõ, néha-néha 

a publicisztikai rémálom kategóriába tartozó, és ókor-ókor még a 

nép faszáról is értekezõ Tóta W. Árpádnál is kiveri a biztosítékot a 

szeretve tisztelt szocialista vezérkar, mondván hogy Hiller Pistáék 

szerint hazafiatlan a katonák rendes idõben történõ hazahozatala 

Irakból, na arra azért már csak oda kellene figyelnie az igen tisztelt 

kormánykoalíciónak is! De legalábbis a Gyurcsány-féle PR csapatnak. 

Ahogyan azt Tóta W. úr nagyon helyesen végkövetkeztetésként 

levonja, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mi magyarok, úgy 

unblock, hazafiatlanok vagyunk. El velünk. Sebaj, Hiller Pistáéknak 

megmaradnak a hegyek meg a völgyek,meg az üres ország. 

És ha már a Pulitzer-díjas Tóta W.-nél kiverik a biztosítékot, mit 

mondhat erre a jóval szerényebb ingerküszöbbel bíró szocialista 

nagyváros öntudatos polgára? Ha kisstílû szeretnék lenni, akkor azt 

mondanám, Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok! De nem mondom. 

Ezt mondja Orbán Viktor. Õ találta ki, õ szabadalmaztatta, és 

53

nincs is ezzel semmi baj. Neki legalább van jelmondata, nem úgy, 

mint ennek a szerencsétlen, média elõtti közönségfellépéseiben az 

ámerikai PR-team utasításai egy használati útmutató pontosságával 

betartó ripacsnak. 

(Hogyan használja instant politikusát? Egyes pont: Kapcsolja be politikusát. 

Ezt a mûveletet a zakó hajtókáján lévõ, nem régiben újra engedélyezett 

vörös csillag jelvény alatt található rejtett kapcsolóval teheti 

meg.) 

Szóval a sportbuzdítást meghagyom a Felcsút SC. ideiglenes edzõjének, 

a polgári Magyarország egykori – és remélhetõleg leendõ – 

miniszterelnökének. Én azt mondom, s írom most ide, amit ilyenkor 

a vég elérkezésekor mindig is ide szoktam írni, igaz, ezúttal kissé módosítva, 

az alkalomhoz illõen, hogy aszongya: 

Isten áldja (Nagy) Magyarországot! 


54

A NÉPET NEM LEHET LEVÁLTANI 

És ez még akkor is így van, ha pártunk(?) és kormányunk(?) ezt tartaná 

egyedül üdvözítõ megoldásnak hatalmának megõrzése érdekében. Ha 

most életre kelne a Magyar vándor címû film hét vezére és megjelenne 

lóháton az esti neonfényes Budapest utcáin, akkor Álmos vezér 

(Gesztesi Károly kitûnõ alakításában) – aki az „Ember küzdj és bízva 

biznisz!” jelmondat szellemében adta el a selejtes nyílvesszõket a mongoloknak, 

most minden bizonnyal azt mondaná a nemmel kampányolóknak, 

hogy „Itt bizony csak ez az egy nép van, aranyapám! A magyar. 

Apropó, nem láttak errefelé hatszázezer magyart?” 

És jó, ha komolyan vesszük Álmos vezért, mert ha így folytatjuk 

tovább, ennek az évszázadnak a közepére kétmilliónyi eltûnt magyarnak 

üthetjük majd bottal a nyomát. 

A jelenleg regnáló kormánykoalíció a média valamennyi rendelkezésre 

álló csatornáján keresztül csak azt harsogja, hogy a legnagyobb ellenzéki 

párt kizárólag útlevél kérdéssé akarja lealacsonyítani a határon 

túli magyarok ügyét, miközben õk maguk állnak elõ a fából vaskarika 

„külhoni útlevél” ötletével és a gyakorlatilag értelmezhetetlen „nemzetpolgár” 

ötletével. A külhoni útlevél állampolgárság nélkül kizárólag 

belépési engedélyt adna hazánk területére, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen, 

mert mindenféle úti okmány, így bármiféle útlevél is, állampolgársághoz 

kötött. Eget-földet megmozgatnak azért, nehogy határon 

túli nemzettestvéreink megtehessék az elsõ lépést a szavazati jog felé 

vezetõ úton, mert nagyon jól tudják, hogy akkor végük van, mint a 

botnak. 

55

A nyomtatott és az elektronikus sajtóban lezajlott vitákat figyelemmel 

kísérve, elsõ ránézésre olyan kép rajzolódik ki, hogy a vitákban 

elsõsorban a gazdasági érdek, ha tetszik, a hideg racionalitás 

(némely esetben sajnos mindennek lehet nevezni õket csak észérveknek 

nem) és a nemzeti lelkesedésbõl, a hazafiságból, a hazaszeretetbõl 

fakadó érzelmi politizálás csap össze az újságok hasábjain és a 

különbözõ televíziós csatornák képernyõin. 

Úgy tûnik, a nemzeti oldal erõi felvették a kesztyût és viszonylag hamar 

rájöttek, felesleges arra vesztegetni a drága idõt, hogy azon polemizáljunk, 

egyáltalán fel lehet-e, fel szabad-e tenni a kérdést, hogy 

mennyibe kerül a kettõs állampolgárság megadása, hanem papírt, ceruzát 

és KSH-t ragadva – úgy tûnik saját fegyverét fordítva az ellen ellen, 

a gazdasági adatok racionalitásával küldi padlóra a magát szociálisan 

érzékenynek valló posztkommunista neoliberális véd- és dacszövetséget. 

Az elsõ sikert máris elérték, a MÁÉRT-en megbukott a kormánykoalíció 

két pártja, látványosan elszigetelõdtek mindenkitõl, szembemenetelve 

gyakorlatilag az összes határon inneni és határon túli 

szervezettel. 

Ahogyan az a napvilágra került számokból is kiderült – és itt jön aztán 

a képbe a sokat szidott globalizáció és az Európai Unió – már pusztán 

azzal, hogy (az MSZP és Gyurcsány számainál maradva) nyolcszázezerrel 

több magyar éli meg a fogyasztói létezés csodálatosnak éppen 

nem mondható munkás hétköznapjait csonka Magyarországon belül, 

már azzal is súlyos milliárdokkal növekednek az államháztartás bevételei. 

Köszönhetõen az EU, de talán a világ egyik legmagasabb általános 

forgalmi adójának. És akkor még a mindannyiunk által hõn szeretett 

másik sápról, az SZJA-ról (gyengébbek kedvéért: a személyi jövedelem 

adó) még nem is beszéltünk. Abból még egy petákot sem fizetett be ez a 

szerencsétlen sorsú nyolcszázezer betelepülõ magyar, aki a kormányzat 

hivatalos propaganda számításai szerint csak élõsködne a nyakunkon, 

igénybe véve mindenféle alanyi jogon járó szolgáltatást, értéket persze 

56

egy fillért sem termelve, arra azonban valamilyen rejtélyes okból kifolyólag 

mégis képesnek mutatkozva, hogy itt nálunk Magyarországon 

vásároljanak egy lakást. 

(Az utánozhatatlan színészkirály, a néhai Kabos Gyula egyik filmszerepe 

jut eszembe, amikor hazatelepült gazdag (vagy legalábbis 

gazdagnak hitt) amerikai nagybácsit alakított és a rokoni pénzkunyerálásra 

egyetlen kérdéssel válaszolt: MIBÕL?! 

Szóval idetelepül a nyolcszázezer magyar, nem csinál semmit, 

nem dolgozik semmit, csak élõsködik a nyakunkon és hipp-hopp, 

mégis tud venni magának egy lakást. Hát itt, kedves Olvasó, ismét 

elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol a szépirodalom és a publicisztika 

kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára a végéhez érkezik. Innen 

már csak az obszcenitás következne, de lévén, hogy e cikk írója magát 

civilizált kultúrembernek tartja – aki ugyan kétségkívül a káromkodások 

tekintetében talán a világ leggazdagabb szókincsével 

rendelkezõ nyelv tudását bírhatja magáénak és aki a trágárság 

öncélú alkalmazásától tartózkodik – ettõl most eltekintenék. 

Ahogy így visszapörgettem magamban az elmúlt napokban látott 

és hallott gazdasági elemzéseket, egyszer csak világossá vált számomra, 

megértettem, hogy miért hangzik el minden vitában szinte a 

legelsõ helyen az érv, miszerint a kettõs állampolgárság Európában 

egy bevett gyakorlat. Mielõtt azonban rátérnék a rideg gazdasági racionalitás 

kínálta kiadás-bevétel egyenleg már-már fõkönyvek fiskális 

szemléletmódját idézõ elemzésére, érdemes néhány szót szentelnünk 

a kérdéskör érzelmi részére is, megvizsgálva a dolgot a morális 

és etikai oldaláról is. 

Azoknál, akik elsõsorban (vagy kizárólag) érzelmi alapon közelítik 

meg a kettõs állampolgárság kérdését, azonnal kiveri a biztosítékot 

a kormánypropaganda elsõ megközelítésre haza- és nemzetáruló 

garasoskodása, vagy ahogyan egyesek írói munkásságuk részeként 

oly gyakran meg szokták fogalmazni, kalmár lelkületû kufárkodásuk 

a nemzeti érzésekkel. 

57

No, mármost Buddha óta tudjuk, hogy legjobb út az arany középút, 

járjunk hát mi is ezen az arany középúton, és próbáljunk meg 

szélsõségektõl mentesen viszonyulni az adott problémához. 

(És abban azért ugye valamennyien meg tudunk egyezni, hogy 

Buddha nem volt egy hülye ember?) 

Próbáljuk tehát bölcsen, higgadtan és okosan szemlélni ezt az 

egész kérdéskört, vizsgálódjunk az érvek mentén, természetesen 

azért nem mentesen egy csipetnyi egészséges nemzeti érzelemtõl és 

öntudattól sem. 

Nos tehát, ott tartottunk, hogy fel lehet-e tenni, fel szabad-e tenni 

a kettõs állampolgárság kapcsán azt a kérdést, hogy mennyibe fog 

ez kerülni nekünk, anyaországi magyaroknak? Az én rövid válaszom 

erre a következõ: – Fel lehet tenni, csak nem szabad. 

Pontosabban, nem érdemes. 

Sõt, továbbmegyek. A jelenlegi politikai elitbõl – pártállásra való 

tekintet nélkül – senkinek sincs joga hozzá, hogy feltegye ezt a kérdést, 

különösen a jelenleg regnáló kormánykoalíció pártjainak és 

politikusainak nincs joga ehhez. 

Tudom, hogy ezek rendkívül súlyos szavak, én ezzel tökéletesen 

tisztában vagyok, és nem is mondanám, ha nem így gondolnám. 

Mirõl van szó? 

Csak két dolgot említenék, a teljesség igénye nélkül. 

Elõször is, a privatizáció címszó alatt végrehajtott nemzetrablást, 

egy egész ország hivatalból elrendelt kifosztását. 

Ma már nem annyira, de régebben még gyakrabban kerülhettünk 

olyan helyzetbe, hogy az üzlet, vagy a kis ABC-áruház, ahová éppen 

vásárolni indultunk, leltár miatt zárva tartott. Idõrõl-idõre felmérték 

a készletet, hogy mibõl mennyi fogyott, mit kell utánrendelni 

stb. Ma már ezt a modern, számítógépes pénztárrendszerek automatikusan 

elvégzik, még a rendelést is leadják. 

Gondolná azt a kedves Olvasó, hogy ha még a legkisebb üzletben 

is ilyen nagy jelentõséggel bír a leltározás, el lehetett adni egy egész 

58

ország teljes vagyonát úgy, hogy egyáltalán nem készült róla vagyonleltár? 

Pedig Magyarország esetében pontosan ez történt. Csak az 

amerikai titkosszolgálatnak volt egy hozzávetõleges becslésen alapuló 

felmérése a privatizálható állami vagyonról, amely összegszerûen 

mintegy 120 milliárd dollárnyi privatizálható vagyonról szólt. Ez 

forintosítva mai árakon számolva körülbelül 20 ezer milliárd forintnak 

felelt meg. A magyar állam privatizációs bevételei azonban csak 

mintegy 1000 milliárd forintra rúgtak, a többi 19 ezer milliárd forint 

kézen-közön eltûnt. Hát ezért nevezem én ezt privatizáció címszó 

alatt végrehajtott nemzetrablásnak. (Egyes szakértõi számítások 

szerint, ha a teljes privatizációs bevétel befolyt volna a magyar 

államhoz, ma kb. 30%-kal magasabb lenne mindenki fizetése.) 

És akkor most arra kérek mindenkit, gondoljon bele, hogy egy 

ilyen mindannyiunk sorsára és anyagi helyzetére máig kiható, ezermilliárdokban 

mérhetõ nemzetmegkárosítás után fel szabad-e tenni 

azt a kérdést, hogy mennyibe fog kerülni a kettõs állampolgárság 

nekünk, anyaországi magyaroknak? 

Másodszor: 

Még mindig nem lehetünk benne biztosak, hogy Princz Gábor elviszi 

a Postabank-ügyet, hiszen kitûnõ sztárügyvédek egész garmadája 

védi õt, Bárándy úr, a volt igazságügy-miniszter vezényletével, 

aki jó baksisért még bársonyszékkel járó állását is hajlandó volt 

odahagyni. 

És akkor most arra kérek mindenkit, hogy gondoljon bele, a százmilliárdokat 

felemésztõ bankkonszolidációk után fel szabad-e tenni 

azt a kérdést, hogy mennyibe fog kerülni a kettõs állampolgárság nekünk, 

anyaországi magyaroknak? 

Nem. Nem szabad feltenni ezt a kérdést. Egyszerûen nincs jogunk 

hozzá, hogy feltegyük ezt a kérdést. De még ha jogunk is lenne hozzá 

és ha – jó magyar szokás szerint – immáron ki tudja hányadszor, csak 

ez okból kifolyólag újból beljebb kéne húzni egy lyukkal azt a képzeletbeli 

nadrágszíjat (amin talán már nincs is több hely egy újabb lyuk 

59

számára, s talán már félig a gatyából is kilóg a seggünk), nekünk ezt a 

cehhet akkor is kutyakötelességünk állni, még abban az esetben is, 

ha – képletesen szólva – beledöglünk. 

Ez a minimum. A nemzeti minimum. 

Ez nyolc évtized adóssága. 

Az anyaország adóssága a nemzet felé. 

Ráadásul egy evidenciáról van szó, amit minden más, úgy tûnik rajtunk 

kívül normális nemzet – ez ügyben sajnos mi vagyunk a cseppet 

sem üdítõ kivétel – majdhogynem automatikusan megad a külhonban 

rekedt vagy ott élõ és valamilyen honi kötõdéssel (pl. származás) bíró 

nemzettestvéreinek. És egyetlen normális állam sincs (csak úgy tûnik 

az Ibolya elnök-asszony által oly hõn áhított „normális” Magyarország 

az egyetlen, amelyik ennyire buta és ostoba), mely vezetõi és pártjai 

akárcsak egy pillanatra is elgondolkoztak volna azon, hogy ez mennyibe 

fog kerülni az adott országnak, annak lakóinak, vagy hogy pénzkérdést 

csináljanak egy ilyen fontos nemzetstratégiai ügybõl. 

Ja igen! És még egy apró adalék, ha már a pénznél tartunk. Mielõtt 

még valaki azt gondolná, hogy a kettõs (álom) állampolgárság 

valamiféle szociális intézmény a határon túli élõsködõ magyarok kiéhezett 

hordái számára, az jobb ha tudja, hogy a kettõs állampolgárságért 

folyamodó határon túli magyarnak – akárcsak nekünk, anyaországiaknak 

– még az útlevélért kirótt illetéket is meg kell fizetnie, 

vagyis semmi sincs ingyen! 

Ja kérem, piacgazdaságban nincs ingyen ebéd, azt valakinek ki 

kell fizetnie! 

Ennyit a dolog érzelmi részérõl! 

Most pedig térjünk vissza a gazdasági érdekekhez, a hideg (és olykor 

rideg) pénzügyi racionalitáshoz. 

Ahogyan arról már a korábbiakban is szó esett, a kettõs állampolgárság 

kapcsán fellángolt viták során a polgári, nemzeti oldal szinte 

az elsõként említi, hogy a kettõs állampolgárság bevett európai gyakorlatnak 

számít, az unió nem gördít akadályokat elé, az adott or- 

60

szág belügyének tekinti annak megadását. Még akkor is, ha ez az 

unión kívüli országok lakóit érinti (lásd Portugália esetében a 

brazilok – elegendõ feltétel, ha valaki portugálul beszél.). 

Ha visszapillantunk a közelmúlt történéseire, fõként az Európai 

Unió bõvítésének tükrében, jobban megérthetjük a kettõs állampolgárság 

kérdéskörét is, annak gazdasági és társadalmi folyamatokra 

gyakorolt hatásait és kapcsolatrendszerét. 

Ahogyan azt már a kettõs állampolgárságnak a magyar állam számára 

bevétel növekedéssel járó hatásainál is láthattuk, az inga most 

visszafelé lendül. Ha úgy tetszik, a neoliberális erõk társadalmi, politikai 

és gazdasági dilettantizmusból fakadóan meghozott, döntésekkel, 

törvényekkel és rendeletekkel szabályozott fogyasztás centrikussága, 

valamint az ebbõl következõ, mértéket nem ismerõ pénzés 

profitéhsége most a saját fejére hull vissza. 

Minden az Európai Unió alapeszményére, az áruk és a tõke szabad 

áramlására vezethetõ vissza. Paradox módon, ez a rendszer ugyan 

anti-humánus, hiszen nem az embert állítja a középpontba, hanem a 

fogyasztáson keresztül az árut (szolgáltatást) és a tõkét, valamint annak 

szabad, korlátok nélküli mozgását, ez az egész mégis visszájára 

sül most el (legalábbis az uralkodó kormányfelfogással mindenképpen 

ellentétesen), mivel a lánc legvégén természetes személyként a 

hús-vér ember, maga a fogyasztó áll. Ahhoz pedig, hogy a szabadon 

mozgó áru és tõke szabadon (tehát korlátok nélkül) értékesíthetõ, 

azaz fogyasztható legyen, magának a fogyasztónak is szabadon (tehát 

korlátok nélkül) kell mozognia, számára biztosítani kell a kötöttségek 

nélküli szabad mobilitást. Annak érdekében, hogy a lehetõ 

legtöbb helyen a lehetõ legtöbbet fogyaszthassa. 

No, mármost az Európai Unió bõvítésével lezajlott gazdasági újgyarmatosítási 

folyamat célja az volt, hogy az újonnan csatlakozott 

országok – ez mintegy plusz 100 millió új európai uniós fogyasztót jelent 

– felszívják az eddigi EU tizenötök által megtermelt árufelesleget 

– elsõsorban az élelmiszereket. 

61

Igen ám, de mi van akkor, ha ez az újonnan érkezett 100 milliónyi 

fogyasztó nem képes hozni a tõle elvárt fogyasztási mennyiséget, nem 

felel meg az elõzetesen kalkulált fogyasztási kvótának? Mondjuk azért 

nem, mert jóval gyengébb anyagi kondíciókkal rendelkezik, mint a tõle 

néhány száz kilométerrel nyugatabbra élõ EU-polgártársa? 

Két megoldás kínálkozik az unió számára. 

Az egyik – ez a hosszabb –, hogy a nagyságos és fényességes Európai 

Unió központilag, kézi vezérelten néha-néha ráripakodik az 

adott tagállamra –megunván annak kormányzati tökölõdését, a tekintetben, 

hogy nem képes megfelelni az uniós elõírásoknak – hogy 

aszongya: méltóztatnának végre egy kicsivel több pénzt hagyni a lakosságnál, 

mert így nem teljesíteni az elõzetesen önökre kalkulált 

fogyasztási mennyiséget, magyarán önök nem termelnek nekünk 

annyi profitot, amennyit mi elõre beterveztünk (Lásd átlagkeresetek 

felzárkóztatása az uniós átlaghoz). 

Azért mondom, hogy ez a lassúbb megoldás, mert itt diplomácia súrlódások, 

félreértések, ne adj’ isten még sértõdések is elõfordulhatnak, 

arról nem is beszélve, hogy meglehetõsen drágának tûnik ez a megoldás, 

mivel nagy valószínûség szerint ennek megvalósításához mind az 

uniónak, mind pedig az adott államnak bele kell nyúlnia zsebébe, és 

kétség sem férhet hozzá, meglehetõsen mélyre kell nyúlniuk. 

(Ja kérem, piacgazdaságban beruházás nélkül nincs haszon!) 

Van aztán a másik megoldás, ez jóval olcsóbb és jóval gyorsabb, 

„vendégmunkásokkal” külsõsökkel megnövelni a fogyasztók számát. 

Az sem baj, ha nem EU-tagállamból érkeznek az illetõk. A lényeg, 

itt nálunk, az unióban költsék el a pénzüket. Sõt, talán még ez 

a legjobb megoldás az összes közül, hiszen az EU-n kívülrõl érkezõ 

kettõs állampolgár fogyasztók sirámainak kielégítésére (TB, nyugdíj 

stb.) ott az illetõ anyaországa, a választójog meg ugye helyben lakáshoz 

kötött. Ezért tökéletes fogyasztók tehát az Európai Unió számára 

az EU-n kívülrõl érkezõ kettõs állampolgárok, így a magyarok is. 

Tehát az Európai Uniónak érdeke a kettõs állampolgárság. 

62

Csak nekünk nem érdekünk. Legalábbis pártunk(?) és kormányunk(?) 

szerint nem az. 

A Gyurcsány-Hiller duót hallgatva érdekes déja vú érzése támad az 

embernek. Kicsit emlékeztet engem ez az egész dolog az erõs forint vs. 

gyenge forint problémakörére. Minden épeszû államnak az a jó, ha stabil 

és erõs a nemzeti valutája. Mit ad isten, csak nekünk magyaroknak 

nem jó az erõs nemzeti valuta (legalábbis pártunk(?) és kormányunk(?) 

szerint. Gyurcsány mondta ezt: ”Beledöglünk ebbe az erõs forintba!”). 

Most ugyanez képzõdött meg a kettõs állampolgárság ügyében is. Minden 

épeszû nemzetnek, államnak, országnak szüksége van a sajátjaira, 

csak nekünk magyaroknak nincs szükségünk a saját fajtánkra (legalábbis 

pártunk(?) és kormányunk(?) szerint). 

De vajon milyen képet fest ez rólunk a külföld felé? Vajon milyen 

felhangot ad mindez a Tony Curtis nevével fémjelzett „Someone 

like hot!” – Van, aki forrón szereti! országimázsnak? De ami még ennél 

is fontosabb, milyen reakciókat vált ki a környezõ országok kormányaiból, 

lakosságából? Mi lesz, ha eztán még annyira sem veszik 

majd emberszámba az ott élõ magyarokat, mint eddig, mondván, 

„semmik vagytok, hiszen ti még a saját fajtátoknak se kellettetek?” 

Mert ha a népszavazás sikertelen lesz, vagyis érvénytelen lesz az alacsony 

részvétel miatt, vagy a nem gyõz, akkor könnyen elõfordulhat, 

hogy ezt a keserû valóságot kell majd megélnünk a Kárpát-medencében, 

miközben a magánszocializmus dölyfös milliárdosai – akik az 

Internacionálé szellemiségében tényleg semmik voltak, de mára 

mindenek (mindenhatók) lettek – karosszékükbõl röhögve nézik 

majd, hogyan enyészik el a nemzet. 

December 5-én a MÁÉRT-en egységes véleményt kimondó határon 

túli magyar szervezetek példáját követve félre kell tennünk az egymással 

való rivalizálást, a különbözõ nézeteltéréseket – talán az olimpia 

nemes hagyományához hûen – erre az egy napra mindenki kössön 

fegyverszünetet azzal, akivel éppen hadban áll, mert a nemzet mindenek 

elõtt! 

63

És mindenki hozzon magával még egy embert! 

És az a még egy ember is hozzon magával még egy embert, és szavazzunk 

IGEN-nel! 



64

SZOROS KÜZDELEMBEN 

Legújabban az Ukrajnában lezajlott elnökválasztás már-már forradalmi 

hangulatot gerjesztõ csalássorozata borzolja a kedélyeket Európa és a világszerte. 

A Nagy Testvér, az egykori államszocializmus központilag irányított 

félfeudális kézi vezérléses hatalmi struktúráit levetni képtelen 

Oroszország, az egykori Szovjetunió jogutódja persze most is gyorsan a 

segítségére sietett az oroszbarát „gyõztesnek”. Putyin elnök egy pillanatot 

sem tétovázott és rögtön gratulált az oroszbarát jelölt „gyõzelméhez”, 

gondolván az általa irányított majd’ kontinensnyi ország mára már csak 

van akkora hatalmi tényezõ a világban, hogy magával húzza a többieket 

is, akik aztán majd szintén elismerik hû csatlósának sikerét. 

Putyin tévedett. Nem így történt. A világ – élén Amerikával, mostanában 

minden esetben Amerika az, aki megmutatja, hogy ténylegesen 

kiisazúraházban–,szóvalavilágnemetmondottamúltraésamúlt 

antidemokratikus, itthon a Hazafias Népfrontos idõket idézõ 99,99%- 

os látszat választási színjátékoknak. Pedig a két jelölt között mindösszesen 

3%-nyi különbség volt. Állítólag. 

Mint utóbb kiderült, amint a részvételi arány 60-70% környékére 

ért, az ukrán rendõrség – jó lenne tudni, vajon ki adta ki az utasítást – 

egyszerûen kitessékelte, kidobta a szavazóhelyiségekbõl a nemzetközi 

megfigyelõket és a sajtót, majd ezután a részvételi arány szinte pillanatok 

alatt elérte a 98%-ot. A nemzetközi megfigyelõk, élükön egy amerikai 

szenátorral, szóvá is tették, hogy hát nem ehhez vannak szokva, és 

még akkor is túl megy a dolog a tûréshatáron, ha az egészre úgy tekintünk, 

mint az ukrán vezetés sajátos demokrácia-felfogására. 

65

A választás második fordulója nem felelt meg egészen a demokratikus 

játékszabályoknak. Még látszatra sem. Azonban van itt valami, 

ami mellett ismét csak nem mehetünk el szó nélkül. Maga a 

jelenség az, ami érdekes. 

Az ukrajnai választások – az amerikai elnökválasztáshoz és a 2002. 

évi magyar parlamenti választásokhoz hasonlóan – felhívja a figyelmet 

a társadalom hihetetlen mértékû megosztottságára, és arra a hatalmas 

méreteket öltött demokráciadeficitre, mely – például az egykori Szovjetunió 

érdekszférájába tartozott volt szocialista országokban – a múlt 

rendszerekbõl itt ragadt, és hatalmi, gazdasági pozícióihoz a végletekig 

ragaszkodó, s annak megõrzése érdekében a demokráciát lábbal tipró 

csalások immáron egyre gyakoribb megjelenésében testesül meg. 

Ez pedig nem lehet a véletlen mûve. Vajon itt is egy láthatatlan 

háttérhatalom keze munkálkodik, ahogy a kulisszák mögül, rejtve 

rángatja az általa kiválasztott marionett-figurák zsinórjait? 

(A megunt vagy törött babák pedig – stílusosan – selyemzsinórt 

kapnak? Némelyikük már rászolgált!) 

Érdekes egybeesések vannak. Vagy maguk a választási eredmények 

alakultak nagyon szorosan – lásd 2002-es magyar parlamenti 

választások –, vagy a kampány során haladtak fej-fej mellett a jelöltek, 

mint például az amerikai elnökválasztáson. 

Ukrajnában azonban úgy tûnik, átestek a ló túlsó oldalára. Egyes 

híradások szerint akadt olyan választási körzet is, ahol 100%-os volt 

a részvétel, de az igazi csúcsot a régi sztahanovista mozgalom munkaversenyeinek 

világát idézõ 120%-os részvételi arány jelentette, 

ami ugye képtelenség. 

(Az elvtársak egy kicsit túlteljesítették a felajánlást. Mindenki 

vitt magával még egy embert. Meg az is vitt magával még egy embert, 

és így tovább. Ilyen értelemben a december 5-i népszavazást illetõen 

van még mit tanulnunk az ukránoktól.) 

A tömegdemokrácia csõdje immáron kiteljesedett. A világ konszolidáltabb 

részén – mondjuk úgy, a mûvelt Nyugaton – cizelláltan, kíno- 

66

san odafigyelve még az apró részletekre is zajlanak a választási csalások. 

Izraelbõl egy napra az országba érkezõ katonai számítógéprendszerrel, 

finom nyomásgyakorlással a Legfelsõbb Bíróságra, vagy éppen a várhatóan 

nekünk nem kedvezõ szavazatot leadni szándékozó néhány százezer 

szavazó kizárásával folynak a választási csalások, elegánsan, feltûnés 

nélkül, a vazallus média csahos ölebeinek hathatós segítségével. 

A tömegkommunikáción keresztül gyakorolt manipulatív megoldásokkal 

elérik azt, hogy ne a démosz, a nép akarata érvényesüljön, vagy 

ne olyan mértékben érvényesüljön, ahogyan azt a nép szeretné, s mire a 

naiv, immáron sokadszor megvezetett, becsapott és megalázott választók 

milliói ráébrednek arra, hogy megint becsapták õket, addigra már 

késõ. Különösen az olyan országokban, mint amilyen hazánk is, ahol a 

diktatúraötévtizedeelégvoltahhoz,hogyalakosságtúlnyomórészébõl 

kiöljenek mindenféle tartást. Az egzisztenciális kényszertõl hajtva – 

sokszor még ma is – nagyon sokan nem merik felemelni a fejüket (a 

hangjukat meg aztán pláne nem), nem merik a nevüket adni valamihez, 

mert félnek, hogy a múlt keze utánuk nyúl és utoléri õket. És sajnos 

ez a félelem – sok esetben még ma is – jogos félelem. 

A recept általában ugyanaz. A tiltakozások, a hõzöngések, miután 

az adott ország választási bizottsága elegáns mozdulattal – sok 

esetben tárgyalás nélkül, erõbõl – lesöpri az asztalról a csalásokról 

szóló beadványokat, egy idõ után elhalnak. Az emberek belefáradnak, 

belefásulnak, s végül beletörõdnek. Túl sok a hasonlóság. Túl 

szoros a verseny, túl szoros a befutó, és úgy tûnik, néha a célfotót 

produkáló gépezet rosszkor kattan. A túl szoros befutó után pedig 

egyre többször túl nagy az elégedetlenség. 

Mindeközben a gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig 

még szegényebbek lesznek. Semmi sem változik, csak a gyilkolás eszközei 

válnak még hatékonyabbá. 


A szocialista nagyváros öntudatos polgára. 

67

FELE KIRÁLYSÁGOM 

– avagy Haspárti Magyarország, a gyáván buta kiskorú nép – 

Az alábbi történet villanypostán érkezett egy kedves barátomtól, azt 

hiszem a legjobban ez foglalja össze, hogy mi is történt valójában az 

ügydöntõnek indult, s aztán véleménynyilvánítóvá korcsosult népszavazáson. 

Egy nagyon-nagyon tanulságos fiktív történet: 

Én igazán soha nem értettem meg, miért különböznek annyira a férfi 

és nõi szexuális szükségletek. És soha nem értettem meg azokat a 

Vénusszal és Marssal kapcsolatos dolgokat. Ugyanúgy nem értettem, 

hogy a férfiak miért gondolkodnak fejjel, a nõk viszont szívvel. 

És a végén, soha nem értettem, hogy miért csökken a nõi szexuális 

vágy a nagy „Igen!“ kimondása után. 

Például: Egyik este, múlt héten, a feleségemmel feküdtünk az ágyban. 

Már lángolt a vágy és a hormonok, amikor azt mondta: 

– Nem tudok most, nincsen kedvem... Csak akartam, hogy megölelj 

egy kicsit. 

– MIII??? – kérdeztem – ez most mit jelentsen? 

És akkor kimondta a mondatot, amelytõl fél minden férj a bolygón: 

68

– Te egyszerûen nem érted az én érzelmi igényeimet, amelyekre 

szükségem van mint nõnek, hogy kielégítsem a te férfi testi szükségleteidet. 

A furcsa arckifejezésemre csak azt kérdezte: 

– Hát nem tudsz szeretni egyszerûen magam miatt, és nem csak 

azért amit az ágyban csinálok veled? 

Rájöttem, hogy nem lesz semmi, elfordultam és elaludtam. 

Következõ nap felhívtam a fõnököm és kivettem egy szabadnapot, 

hogy egész nap a feleségemmel legyek. Elmentünk ebédelni, aztán elvittem 

egy nagy bevásárlóközpontba ahol egy fél emeletnyi nõi ruha 

üzlet volt. 

Körbe mentem vele, amíg kiválasztott néhány drága ruhát. Nem 

tudta eldönteni, hogy melyiket vegye meg, így mondtam, hogy megvesszük 

az összest. Cipõt is akart, amelyik illik a ruhához, mondtam 

hogy vegyünk mindegyik ruhához valót. Elérkeztünk az ékszerboltig, 

ahol vettem gyémánt fülbevalókat. Mondhatom, hogy itt már 

naagyooon izgatott volt. 

Biztos arra gondolt, hogy a csõd szélén vagyok. Arra gondoltam, 

hogy próbára tesz amikor kérte a tenisz csuklópántot, mert még az 

életben nem fogott tenisz ütõt. Biztos gondolkodásba ejtettem, amikor 

így válaszoltam: 

– Persze, drágám. 

Szerintem már közel volt a szexuális csúcshoz az óriási izgalomtól. 

69

Végre mosolyogva szólt: 

– Azt hiszem, hogy ennyi lesz. Menjünk a pénztárhoz. 

Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek, amikor válaszoltam: 

– Nem tudok most, nincsen kedvem. 

Az arca eltorzult és teljesen elsápadt: 

– MIIIII? 

Akkor elmondtam: 

– Csak azt akartam, hogy az öledben tartsad egy kicsit ezeket a ruhákat... 

Te egyszerûen nem érted az én pénzügyi gondjaimat, amelyekkel 

meg kell küzdenem mint férfinak, hogy kielégítsem a vásárlási 

vágyadat, mint nõnek. 

És amikor rám nézet – úgy mintha ölni akarna – hozzátettem: 

– Hát nem tudsz szeretni egyszerûen magam miatt, és nem csak 

azokért a ruhákért amiket veszek neked? 

Szóval, ma este sem lesz dugás..... 

Gyõztünk. Gyõztünk? Nem. Vesztettünk. Még annak ellenére is azt 

kell mondanunk, hogy vesztettünk, ha a szavazatok abszolút összegét 

tekintve, ha kicsivel is, de mégis csak az igenek kerültek fölénybe 

a nemekkel szemben. Vesztettünk, mert az ügydöntõnek készülõ, a 

népfelséget kinyilvánító népszavazás, a kormányzatot és a koalíciós 

pártokat jogilag semmire sem kötelezõ véleménynyilvánító népsza- 

70

vazássá korcsosult, s mint ahogyan az az elsõ reagálásokból (lásd 

Hiller és Gyurcsány) tökéletesen látszik, a szociálisan érzékeny szabadgondolkodású 

koalíció még a Horn-i érából eredõ vállrándításos 

„na és?”-sel reagálja le ezt a nemzeti tragédiának is beillõ lelki Trianont. 

A kamerák és a média nagy nyilvánossága elõtt ugyan felveszik az 

egyik barátom által találóan csak „lárvamosolynak” nevezett pózt, a 

megértésrõl, az összefogásról beszélnek, de már látható, hogy a közelgõ 

költségvetési csata foglalja le minden gondolatukat, ezt a témát pedig 

nagy valószínûség szerint jegelni fogják majd, talán épp a 2006-os választásokig, 

ahol aztán hirtelen feleszmélnek, hogy õk – mármint a jóságos 

kormányzat – talán mégis (nagy kegyesen) megadják azt a nyavalyás 

kettõs állampolgárságot, ha már annyit ácsingóztak érte ezek a szerencsétlen 

határon túli magyarok. 

A Fidesz pedig, amelyik most már napnál is világosabb, arra sem 

képes, hogy saját szavazótáborát mozgósítsa, a legrosszabb esetben 

csak szájtátva és értetlenül fogja bámulni, ahogy – szövetséges(ek) 

híján – ismét el fogja veszíteni a választásokat. 

– A népszavazás elbukott, a kezdeményezõk kudarcot vallottak, a 

választók a felelõs hazafiságot választották – mondta Gyurcsány 

Ferenc miniszterelnök. 

A kormányfõ azt mondta, tudja mi a dolga: 15 millió magyar iránt 

viselt felelõsséggel kíván kormányozni. 

„Induljunk ki abból, hogy ez a népszavazás megbukott!” – kezdte 

mondandóját a Nap-kelte reggeli négypárti vitamûsorában a nép által 

csak „Miska Kancsó” epiteton ornans-szal felruházott Kuncze 

Gábor, szabaddemokrata pártelnök. 

Gyõztünk. Gyõztünk? Nem. Vesztettünk. De hát akkor tulajdonképpen 

ki gyõzött? 

71

Haspárti Magyarország gyõzött, a kiskorú nép, amelyiket a KEI 

(Kötelezõen Elõírt Igényszint) közelében tartós függõségi helyzetben 

fog a „magyar” politikai elit. 

Haspárti Magyarország gyõzött, a kiskorú nép, amelyiket európai 

viszonylatban megalázóan alacsony bérekkel függõségi helyzetben 

tartva, egzisztenciális létezésükben való fenyegetéssel könnyedén 

irányítani, befolyásolni és manipulálni lehet. És akkor a létminimum 

alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasok több milliós táboráról még szót 

sem ejtettünk. 

Ez a teljes ún. politikai elit (bár az elit szót meg sem érdemlik) felelõssége, 

pártállásra való tekintet nélkül. Tizenöt esztendõ nem volt elegendõ 

ahhoz, hogy az emberek életvitele érezhetõen (azaz a pénztárcájukon 

konkrétan lemérhetõ módon) javuljon. Ez most megbosszulta 

magát. A tartós függõségi helyzet, párosulva a megosztottsággal, valamint 

a nemzeti öntudat teljes hiányával vezetett odáig, hogy szinte 

egyedüliként a nemzetek sorában, amit a többiek magától értetõdõ 

módon megadtak külhonba szakadt gyermekeiknek, azt mi csak nyögve 

nyelõsen, tudtuk kiizzadni magunkból, azt is csak úgy, hogy jogilag 

(tehát érvényesíthetõ, kikényszeríthetõ módon és számon kérhetõ formában) 

semmiféle kötelezõ hatálya nincs. 

Égünk. Ezerrel. Ahogy mondani szoktam, ehhez képest a Reichstag 

laza rõzsetûznek tûnik csupán. 

Kár a kiömlött tej miatt keseregni – tartja a nép ajkán született 

bölcs mondás, mindenesetre akad azért néhány érdekes momentum, 

amit nem árt, ha egy kicsit közelebbrõl is szemügyre veszünk. 

Itt van mindjárt a népszavazási kezdeményezés. Nos, azóta már 

Patrubány urat többen is elküldték a jó édes anyjába, mondván õ a 

felelõs mindenért. Példának okáért az Index internetes portálon ez a 

hír jelent meg: 

72 

A népszavazás újbóli kezdeményezése helyett húzzanak a francba 

Patrubányék – szögezte le Kasza József. A Vajdasági Magyar

Szövetség elnöke szerint az MVSZ vezetése eddig is eszetlenül állt a 

kettõs állampolgárság kérdéséhez, és nem mérte fel, hogy mit okoz a 

határon túli magyaroknak a kezdeményezés sikertelensége. 

Természetesen a Magyarok Világszövetsége sem késlekedett soká 

a válasszal, amely ilyeténképpen hangzott: 

Kasza tartson maga elé tükröt – jelentette ki az MVSZ elnökének telefonján 

jelentkezõ Okos Márton, világszövetségi tag. Okos szerint 

Kasza József is elvesztette a választást Szerbiában, mégsem mondott 

le, akkor Patrubánynak miért kellene otthagynia az elnöki posztot, 

mikor az „igenek voltak többségben“. 

Na mostan ez mind szép és jó, még szórakozhatnánk is rajta egy 

jót, ha ehelyütt éppen nem egy nemzet temetkezne itt a saját kisszerûségébe 

és kishitûségében, sajnos azonban az anyaországban éppen 

most ez képzõdött meg. 

Ha sarkosan fogalmaznék azt is mondhatnám, hogy lehúzhatjuk 

magunkat a fajanszon. 

De nem mondom. 

Megyünk tovább! 

Néztem az elsõ nyilatkozatokat, aztán másnap reggel a Nap-keltét, 

ahol ott feszített vállt vállnak vetve a Hiller-Kuncze duó, és legszívesebben 

hozzá vágtam volna valamit az új széles képernyõs SONY tévékészülékhez, 

ahogy mindkét oldal a maga gyõzelmeként szerette volna 

feltüntetni az eredményt. Igaz, árnyalatnyi különbség azért mégiscsak 

volt a két érvrendszerben. A Pokorni Zoltán által képviselt gondolatok 

egy fokkal szimpatikusabbak voltak a számomra, mert valamiféle magasabb 

szellemiségû gondolkodás módot tükröztek, melyben az erkölcsnek 

elõkelõbb hely és szerep jutott, mint a sokszor túlságosan is 

földhöz ragadt, kizárólag jogi csûrés csavarásokon alapuló napi politizálásnak. 

73

Természetesen Kuncze és Hiller pártelnök uraknak abban tökéletesen 

igazuk van, hogy az immáron ismert végeredménnyel zárult 

népszavazás jogilag semmire sem kötelezi a törvényhozást, azt azonban 

mégsem lehet elvitatni, hogy az igenek gyõztek mindkét kérdésben, 

és azért majd’ két millió ember véleményét semmibe venni 

azért egy demokratikus jogállamban talán mégsem ildomos 

cselekedet, fõként nem egy kormányzat részérõl. 

Persze egy következmények nélküli országban mindent meg lehet 

tenni, ezt is. Nagyon érdekes viszont az érvelés, mellyel a magát 

liberálisnak valló szélsõséges törpepárt elnöke elõhozakodik, 

hogy aszongya, ha a nem szavazatok számát és azokét, akik nem 

mentek el szavazni, összeadjuk, túlsúlyba kerülnek a nemek. 

Na, itt álljunk meg egy polgári szóra, mert ez volt az a pont, ahol a 

képernyõ elõtt ülve – ahogy mondani szokták – eldobtam a kanalat. 

Ahogyan arra Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke nagyon helyesen 

rámutatott, ha ezen érvelést tekintjük mérvadónak, akkor ma Magyarország 

nem lehetne tagja az Európai Uniónak, hiszen a többség 

akkor is otthon maradt és így nyilvánvalóan nemmel szavazott. 

(Csak emlékeztetõül, akkor az volt a hivatalos kormánypropaganda, 

az agit-prop osztály hivatalosan kiadott pártközleménye, 

hogy aszongya, minden bizonnyal igennel voksoltak az unióra az 

otthon maradottak, szinte automatikusnak találták a csatlakozási 

folyamatot, nyilván azért maradtak otthon. Szóval, hogy is van 

ez? Az otthon maradt milliók, a csendes többség, mindig épp úgy 

szavazott volna (most már sohasem tudjuk meg), ahogyan az éppen 

regnáló posztkommunista-liberális koalíció érdekei megkívánják?) 

Hiller pártelnök úr szerint a csapdahelyzetre nemet mondtak az 

emberek, a nép bölcsen döntött. Valahogy így lehetne röviden 

összefoglalni a rendõrgyilkos Ságvári Endrét menybemenesztõ szocialista 

pártelnök sommás értékítéletét. De vajon döntésnek, pláne 

bölcs döntésnek lehet-e nevezni a semmittevést? 

74

Talán a patópálok következmények nélküli országában még ez is belefér. 

A reggeli négypárti mûsorban a Markos-Nádas duó május elsejei 

felvonulásokat karikírozó kabarészámának hangulatát idézte meg 

–de nem ezt beszéltük meg, te szemét, nem ezt fogod kérni! – Hiller 

pártelnök úr, amikor mindjárt egy személyben ítélkezett is, hogy mi 

a megfelelõ hangnem és mi az, ami már nem. Mi az a hang, amit még 

meg lehet ütni – a Dávid Ibolya elnökasszony által mondottak ebbe 

a kategóriába tartoztak – s mi az, ami már megoszt, gyûlöletet kelt és 

árkot ás – ebbe a kategóriába soroltatott a szélsõséges Pokorni 

Zoltán, amikor minden határon túl ment. 

No, mármost a lárvamosolyú, sunyin ravasz és szelíd szavú Hiller 

Pistát hallgatva az embernek olyan érzése támadt, mintha a „merjünk 

kicsik lenni” Kovács László, alias Smith ügynök reinkarnációját 

látná és hallaná, hogy aszongya: „fõ a nyugalom!” 

Csak egészség legyen, a többit majd megvesszük! – tartja a zsidó 

nép bölcs mondása. Hát õk úgy tûnik megvették a többit. Az emberek 

lelkeit. Volt rá ötven évük. Immáron az anyagi kizsigereltséggel 

és az ebbõl fakadó reményvesztett helyzettel való visszaéléssel mára 

már lelkiekben is kizsigerelték ezt a szerencsétlen sorsú magyar nemzetet, 

amelyrõl nem beszélhetünk többet úgy mint magyar nemzetrõl, 

legfeljebb csak úgy, mint magyar lakosságról. 

Néhány dolgon azonban még így is érdemes eltöprengenünk. 

Van, aki azt mondja, hogy megint csaltak. 

Hát az kétségtelen, hogy a számok valahogy sehogy se akaróznak 

összeállni. Ha csak a nemzeti oldal teljes létszámban elment 

szavazni, a passzívak pedig – ahogyan arról az elõrejelzések is 

szóltak – otthon maradtak volna, már akkor ügydöntõ lett volna 

a voksolás. De nem így történt. Úgy tûnik, a közvélemény-kutató 

cégek ismét leszerepeltek. Talán éppen ezért, ez a népszavazás 

engem kísértetiesen emlékeztet a 2002. évi parlamenti választásokra. 

Emlékszünk még? 

75

Annak idején mintegy 10%-nyi olyan szavazó volt, aki nem tudta, 

vagy nem akarta megmondani, hogy kire fog szavazni. És láss csodát! 

Mind a 10% elment szavazni, és mind a 10% a Fidesz ellen voksolt, 

megfordítva ezzel a mindenki által elõzetesen beharangozott eredményt, 

a polgári oldal toronymagas vezetése hirtelen semmivé foszlott. 

(A közvélemény-kutató cégek akkorát buktak, mint Rottenbiller!) 

Most mintha ugyanezt élnénk át. 

Emlékszünk még? Akkor is a Fidesz szerezte a legtöbb szavazatot, 

mégsem õk alakíthattak kormányt, azaz, ha úgy tetszik, 2002-ben is 

csak véleménynyilvánításra volt elég a polgári oldal szavazatainak 

száma. 

Ugye milyen kísérteties a hasonlóság? 

De hát honnan került elõ ez a rengeteg nemmel szavazó? Vajon 

kik lehettek õk? 

A szocialisták mindig kiakadnak, mint a sezlonyrugó, amikor a 

polgári oldal egy-egy magáról megfeledkezett nyilatkozója panelprolikról 

beszél. Mediterrán Moszkva egyik részén, ahol szinte csupa 

fiatal ment el szavazni, elenyészõ számban szavaztak a kórház privatizáció 

leállítása és a kettõs állampolgárság mellett, toronymagasan 

vezettek a nemek. És akkor ne beszéljünk panelprolikról? Hát akkor 

kikrõl beszéljünk, szeretve tisztelt szocialisták? Õk a ti népetek, a 

Homo Kádárikusz, az õ fiaik és lányaik, akik szüleiktõl is csak azt látták, 

hogyan kell tartani a markukat a baksisért, õk is így lettek nevelve. 

A Hazafiság, a hazaszeretet, a nemzeti öntudat, ha gyengén 

pislákol is bennük, kizárólag az egyéni érdekek után következhet, 

kizárt dolog, hogy bármi is fontosabb lehet annál, hogy megtömjük a 

hasunkat. Az elvtársak pedig gondoskodtak róluk. Most is. Csöpögtetnek 

némi baksist nekik, ami arra elég, hogy éppen éhen ne haljanak, 

hogy hónapról hónapra tengõdve valahogy elvegetáljanak. Õk 

az a buta népréteg, amelyik az emberi létezés vegetatív szintjén kizárólag 

a homo sapiens alapfunkcióira – eszik, iszik, porlik –támaszkodva 

éli keserûen szürke hétköznapjait. Õk azok, akik annyira bu- 

76

ták, hogy képtelenek az önálló gondolkodásra, véleményalkotásra, 

az meg talán végképp nem mond nekik semmit, mit jelent az, hogy 

kultúra, vagy hazaszeretet. 

És akkor itt jogosan tehetjük fel a kérdést, vajon meddig kell még 

együtt élnünk a kommunizmusban gyökerezõ diktatórikus, kizárólag 

az önérdeket és a pillanatnyi hasznot szem elõtt tartó, már régen 

idejét múlt eszmékkel, és a pártállam neveltjeiként hatalomban maradt 

KISZ-aparatcsikokkal? Fõként Hiller pártelnök úrnál érdekes 

feltenni ezt a kérdést, hiszen õ történész lenne, vagy mifene. Hát 

neki semmit nem mond a magyar történelem ezer éve? Pusztán 

kötelezõen bebiflázandó tananyagot jelent számára, semmi mást? 

A csalás verzióját némiképp alátámasztani látszik, hogy december 

2-án a Pécsi Református Gimnázium tornacsarnokában mozdulni 

sem lehetett, ha lett volna csillár, még azon is lógtak volna. És a televíziós 

közvetítéseket nézve az ország más településein is ez volt a 

helyzet. A nagy kérdés, hogy vajon a polgári oldal egésze tényleg 

megmozdult-e és tényleg elment-e szavazni, vagy mégsem? 

Elképzelhetõ, hogy a Fidesz mégsem tudta mozgósítani a saját szavazótáborát? 

Vannak itt azért jelzésértékû momentumok, melyek 

mellett nem mehetünk el szó nélkül. 

Amint azt láthattuk, közéleti szereplõk (színészek, sportolók, mûvészek, 

még baloldali politikusok is – Csintalan Sándor, Pozsgay 

Imre, Németh Miklós) álltak ki az IGEN mellett, méghozzá igen 

nagy számban. Olyanok is arcukat, nevüket adták az IGEN-nek, 

akik eddig tartózkodtak attól, hogy politikai ügyekben a széles 

nyilvánosság elé álljanak. 

Az összes határon túli magyar szervezet egy emberként állt az 

IGEN mögé, félretéve az egymás iránti ellentéteket. A nemzeti 

ügyért való összefogás talán legszebb példája volt, ahogyan a két 

örök rivális, a Fradi és az Újpest kezet nyújtott egymásnak és mindkét 

klub arra bíztatta szurkolóit, hogy IGEN-nel szavazzanak. 

És ez sem volt elég. 

77

(Megjegyzem, amikor Orbán Viktor elõadásán Pécsett meglepetés 

vendégként a színpadra lépett Csintalan Sándor és vastaps fogadta, 

egy pillanatra megállt bennem az ütõ. A mellettem álló 

Nemzetesasszony pajkosan mosolyogva csak ennyit mondott: „A mi 

kommunistánk.” 

Meg kell hagyni, ennek az átmeneti kornak is megvan a maga 

diszkrét bája. Ezt késõbb majd lehet mesélni az unokáknak, mint 

nagy idõk nagy tanúja.) 

De van más is. 

A NEM-hez senki nem adta az arcát. Csak Gyurcsány Feri, meg a 

Hiller Pista. Meg a lakájok hada, de hát õnékik ugye hivatalból ez 

volt a kötelességük. 

Ennek ellenére ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy tönkretegyék 

a nemzet spirituális újraegyesítését. Az alapjáraton tartott vegetációs 

létezés biztonságát fenyegetõ garasoskodó riogatás hatott. A metamorfózison 

átesett képzeletbeli 23 millió román immáron 800 ezer 

élõsködõ, hordákba verõdött magyar képében reinkarnálódott, 

akiknek semmi más céljuk nem volt, minthogy tönkretegyék a magyar 

társadalombiztosítási rendszert. A demagógia, a mumus ismét 

sikert aratott a buta, birkatürelmû nép fölött, mindeközben a demagógiával 

riogató késõkádári ifjúkommunista csinovnyikok vádolják 

populizmussal politikai ellenfelüket. Zseniális. 

Hát, ember legyen a talpán, aki itt kiismeri magát. 

„Haspárti Magyarország, a gyáván buta kiskorú nép” – írtam az alcímben. 

Gyáva, mert nem meri (de talán nem is akarja) kezébe venni 

a döntés jogát. Egyúttal buta is, mert nem ismeri fel, hogyha nem 

él a népfelség elvébõl adódó ritka és értékes pillanatokkal, amikor 

önnönmaga véleményt nyilváníthat és – ha csak képletesen is, de – 

ezzel megregulázhatja a nemzeti érdekek képviseletétõl elrugaszkodott 

és elkanászodott törvényhozást, szóval, ha nem él ezzel a jogával, 

akkor bizony könnyen meglehet, hogy lemorzsolódunk és elveszünk 

a nemzetek közötti évszázadokon át tartó nagy rohanásban. 

78

Elnyel minket az út pora, és talán egy újabb ezer esztendõ múlva már 

a kutya sem fog emlékezni ránk. 

(Ha továbbra is ilyen iramban fogyunk biztosan nem.) 

Ha a kettõs állampolgárságot illetõen ügydöntõ lett volna a népszavazás, 

akkor a nép lekorlátozta volna a törvényhozást, hogy csak 

egy irányba hozhat törvényt a Tisztelt Ház, azaz az állampolgársághoz 

való könnyített hozzájutás irányában. Mivel az állampolgárságról 

szóló törvény kétharmados, a pártok rá lettek volna kényszerítve, 

hogy megegyezzenek. Így viszont nincs törvényhozási kényszer, – 

jogilag – még csak napirendre sem kell tûzni az ügyet. 

(Ugye mindenki emlékszik még a Nemzeti Petíció nevû sajtpapírra?) 

Ha sikerrel jár a népszavazás, konszenzuskényszer állt volna elõ. 

Így nem áll elõ semmi. 

És ebbõl is õk fognak jól kijönni, mondván, õk megmondták elõre, 

hogy ez lesz, a nép pedig bölcsen döntött, hogy jó szokásához híven 

az Isten se tudta kirobbantani õtet abból a rohadt tévénézõ 

fotöjébõl. 

Újra meg kell kérdeznem a tisztelt Olvasót: De vajon döntésnek, 

pláne bölcs döntésnek lehet-e nevezni a semmittevést? 

Mi a helyes, mi a követendõ? Soha semmit sem megtenni – abból 

nem lehet baj,ha minden marad változatlan –, vagy néha-néha, felvállalva 

az esetleges kényelmetlenségeket, kellemetlenségeket is, de 

mozdulni, ha mozdulni kell? 

De van más is. 

Emlékeznek még Kiss Elemér menesztésére? Tudják, õ volt 

Megyó bizalmasa még Kiss Péter elõtt. Amikor a korrupció árnyéka 

rávetült, fõnöke, a bülbülszavú Megyó, alias James Gond – aki azóta 

egyébként már szintén lapátra került –, szóval az erdélyi származású 

orosz-magyar kettõs állampolgár kormányfõként akkor valami 

olyasmit mondott, hogy a kormányzás magasztos feladatának ellátása 

közben az erkölcsi normák mindig a jogi normák felett kell, hogy 

álljanak. 

79

Azóta tudjuk, hogy ebbõl semmi sem valósult meg, de a D–209-es 

legalább retorikailag – ha kissé akadozva is – demokrata volt, ám 

utódja, a hosszú hatásszüneteket tartó, és a himnuszt mindig szívére 

tett kézzel éneklõ Csipolláról, és hûséges fegyverhordozójáról, Hiller 

„Sancho” Pistáról ugyanez már nem mondható el. 

Nem elég, hogy törvényellenesen belefolyt a kampányba a kormány 

– élén a miniszterelnökkel –, de a nemzetstratégiai kérdéseket 

is kizárólag csak a paragrafusok által elõírt ország üzemeltetésként 

hajlandók (le)kezelni. 

Valószínûsíthetõ, hogy ugyanazzal a hanyag eleganciával, mellyel 

a nemzeti petíció több mint egymillió aláíróját lepöckölték – mintha 

csak zakójuk válltömésére hullott korpa lenne –, ugyanazzal a lendülettel 

(Lendületben az ország, lendületben a kormány!) söprik 

majd le azt a majd’ kétmillió aláírót is, aki az IGEN mellett tette le 

voksát,mondván a lezajlott referendum jogilag nem kötelezi õket 

semmire. 

Kár a kiömlött tej miatt keseregni – tartja a nép ajkán született 

bölcs mondás. Inkább nézzünk most már elõre. Mi hát a teendõ? 

Az most már világosan látszik, hogy a szeretet és az összefogás ereje 

bizony édes kevés lesz. Ide most már szükség van valami másra is, 

hiszen az ellenfél sunyi és ravasz, aljas módszerekkel dolgozik, minden 

eszköz a kezében van, ráadásul óriási túlerõben is van. 

Az is világosan látszik, hogyha a Fidesz továbbra is egyedül menetel 

a 2006-os választások felé, külsõ szövetséges(ek) híján nemhogy 

a kétharmados többség nem lesz meg, de a választásokat is el fogja 

veszíteni, meg fog ismétlõdni a 2002-es választási kudarc. Kell egy 

vagy több külsõ szövetséges, mert ahogyan azt a „Ripacsok” címû 

film „Nadrágdala” is mondja: „Egyedül nem megy!” 

Ez a népszavazás rámutatott arra, hogy a médiaegyensúly megteremtése 

szintén nem halogatható tovább. Új médiumok, elsõsorban 

televíziós csatornák létrehozásával és meg kell kezdeni kivásárolni a 

médiát a bali-liberális oldal alól. 

80

Ha 2006-ban valamilyen isteni csoda folytán mégis gyõzne a polgári 

oldal – kétségtelenül nagy hangzavar közepette –, de bizony a 

köztévében is nagytakarítást kell végezni, a portásig bezáróan. A 

Nap-keltét pedig leparancsolni a köztelevízió képernyõjérõl, éppen 

elég kárt okozott már a lelkekben és a fejekben. 

2006-ban talán a legfontosabb feladat, mindennél elõbbre való, 

hogy Magyarország legkártékonyabb, legtöbb pusztítást és rombolást 

véghez vivõ, legszélsõségesebb pártját, a Szabad Demokraták Szövetségét 

valahogy elüssük a parlamentbe jutás lehetõségétõl! Ez az 5%-os 

törpeminoritás – élén a vízvezeték-szerelõbõl pártelnökké felfújt politikai 

bohóccal – okozza a legtöbb kárt és pusztítást a lelkekben és a fejekben, 

a legnagyobb kerékkötõje az ország fejlõdésének. 

A hit a szeretet és az összefogás erejében szép dolog, de ahogyan az 

most is megmutatkozott, ide már nem elég. Ha majd fél esztendõ múlva 

megint azt halljuk Stumpf úrtól valamelyik Vasárnapi Újság adásból, 

hogy ezt a választást is elcsalták és errõl is tudott a Fidesz, na akkor 

kezdhetünk igazán aggódni, mert akkor az azt fogja jelenteni, hogy Orbán 

Viktor soha a büdös életben nem lesz többet miniszterelnök és a 

polgári oldal sem fog soha többet a kormányrúdhoz jutni, mert ezt meg 

lehet tenni ma Magyarországon. Bármikor, bármennyiszer. (És ehhez a 

kezükben is tartanak minden szükséges technikai eszközt) 

A polgári kormány miniszterelnöke azt mondta, kérjük arra a jelenlegi 

miniszterelnököt, hogy tegye el a kardot, hagyjon fel a nemmel, 

és beszéljük meg a dolgot. A referendum után napnál is világosabb, 

hogy most rántották csak elõ igazán a kardot és nem lesz itt 

semmiféle megegyezés. 

A grúzoknak még be kellett törniük a parlamentjükbe, hogy kivívjákamagukigazát.Azukránoknakmárelégvoltaz,hakéthétigskandálva 

szobroztak a zergebaszó hidegben, de elérték, hogy érvénytelenítsék 

a csalást. Mi miért nem vagyunk elég tökösek ahhoz, hogy kiálljunk 

az érdekeinkért, miért csak zászlólobogtatásra megyünk ki a Kós 

Károly sétányra? Félek, ez ide most már nem lesz elég. 

81

De van ennél még rosszabb is. 

3-án este megnéztem Bayer Zsolt mûsorát. Hogy mennyire sikerült 

történelmet írnunk, azt döntse el a tisztelt Olvasó. 

Reggel fél hat. Az öreg iskolabuszon tanárok zötykölõdnek egy 

Ivó nevû település felé valahol Erdélyben. Vált a kép. Az iskola 

egyik tantermében vagyunk. 8–10 éves forma gyerekek, fogalmazást 

írtak arról, mit jelent nekik Magyarország. 

Az én kedvencem, ha lehet ezt mondani, az a nyolcéves forma 

kisfiú, aki kétmondatos fogalmazást írt, és amit – én bizony nem szégyellem, 

de – megkönnyeztem. Azt írta a kisfiú: 

„Én még nem láttam Magyarországot, mert nekünk nincs televíziónk. 

De én magyar vagyok.” 

Száz szónak is egy a vége. Itt nincsenek forintok, fillérek, nincsenek 

népszerûségi mutatók, pártpreferenciák, csak egy valami van. Ez a kisfiú 

van és ennek a kisfiúnak a szemei, melyek még nem látták Magyarországot, 

mert nekik nem telik arra, hogy meg tudjanak venni egy televíziót. 

Ez a kisfiú magyar. Még akkor is, ha nem itt él, ahol mi. És ezek 

után végképp nem tudom, vajon azok a magyar turisták, akik a gyerekek 

fogalmazásai szerint egyre többen látogatnak el hozzájuk Erdélyországba, 

na ezek a magyarok (mert hát õk ugye kétségkívül azok), vajon 

hogyan fognak belenézni ennek a kisfiúnak a szemébe? Hogyan fogják 

megmagyarázni neki azt, hogy õ hozzá, és a többi erdélyországi kisfiúhoz 

idén nem a jóságos Mikulás látogatott el, hanem a Krampusz? 

Megint mások mondják meg nekünk, hogy mi a jó. Most éppen 

Budapestrõl a posztkommunisták – akik soha a büdös életben nem 

tudtak mit kezdeni a nemzeti sorskérdésekkel – mondják meg a határon 

túli magyarságnak, hogy nekik éppen mi a jó. 

Vajon milyen nép az, amely megtûri maga fölött a nem legitimen, 

nem a nép által, hanem egy szûk kör által megválasztott önjelölt percemberkét, 

aki nyíltan szembemenetel saját nemzetével, s arra buzdít 

(egyébként törvénybe ütközõen) mindenkit, hogy tagadja meg a saját 

népét? 

82

Kiállítottuk magunkról a szegénységi bizonyítványt. Sehonnai bitang 

emberek állnak a kormányrúdnál, romlásba döntik országunkat, 

s ha csalárd fondorlatoknak köszönhetõen továbbra is kezükben 

maradhat a gyeplõ, sötétség borul majd édes hazánkra. 

Ezt a szégyent jó ideig egészen biztosan nem fogjuk tudni lemosni 

magunkról. 

A polgári kormány miniszterelnöke – természetesen akkor még a 

referendum sikerében bízva – többek között e szavakat mondta a 

Kós Károly sétányon: 

„…ezek a napok olyanok minden esztendõben, amikor a varázslatok 

sikerülnek, és a vágyak teljesülnek. Mikuláskor még azok a fiatalok 

is újra gyermekek lesznek, akik a világot egyébként koravén 

gyanakvással szemlélik, fiatalon is „öregecskedve”. Nekik üzenjük: 

„Ezen a napon ne hallgass a krampuszra, legyél inkább Mikulás!” 

Sajnos mi ezen a december 5-i vasárnapon mikulások helyett 

krampuszokká váltunk, s ezúttal bizony mi vagyunk azok, akik kiérdemeltük 

a virgácsot. 

Pedig mennyivel jobb lett volna Mikulásnak lenni. 

Isten áldja Magyarországot és a határon túli magyarokat! 


83

EGYSZEMÉLYES IMPÉRIUM 

– avagy Népi naivitás az államszocializmusban – 

Emlékszünk még? A 2002. évi országgyûlési választásokat követõen 

az elemzõk, a politológusok, a politikai szakértõk mind azt mondták, 

szoros kormányzásra kell felkészülnünk, hiszen éppen hogy megvan 

a kormányzati többség, mindösszesen csak tíz képviselõvel ül több a 

parlamenti patkóban a kormányoldalon, így igen nehéz lesz végig 

vinni ezt a négy esztendõs kormányzati ciklust. 

Egy frászt. 

Ebbõl kérem egy szó sem igaz. Bár az igazsághoz azért hozzá tartozik, 

hogy kivételes esetekben (a kivétel erõsíti a szabályt), még a halottas 

ágyán heverõ beteget is bevitték az ülésterembe, csak hogy 

meglegyen a kellõ számú szavazat. 

(Brezsnyev elvtárson elemcserét hajtottunk végre, most már integethet 

a mauzóleum mellvédjérõl, a két koffer méretû aksit pedig tegyétek 

le mellé, a márvány mellvéd miatt úgy sem fog látszani a 

televíziós közvetítésen.) 

Szóval, ezen ritka esetektõl eltekintve azt kell látnunk, hogy még 

egy idõközben fellépett „kormányválságot” is szemrebbenés nélkül 

lekezeltek, a népet, a nemzetet kirekesztve, házon belül megoldották 

a dolgot, az ellenzék pedig – ahogyan mondani szokták –, csak 

pillogott, mint Grisa a körmoziban. 

Elenyészõ többség? Frászt. A kétharmados törvényeken kívül simán 

és zökkenõmentesen keresztül viszik az akaratukat, átgázolnak mindenkin 

és mindenen, nem számít sem erkölcs, sem jó modor, sem semmi 

más. Lásd a Nagy Imre szobrát ölelgetõ egykori KISZ-führer 

84

Gyurcsány és a rendõrgyilkos Ságvári Endrét menybemenesztõ Hiller 

István közös fotóját. 

Mindent megtesznek a magyar nép anyagi értelemben vett kifosztása 

érdekében. Jó példa erre az Európai Unió felé szükséges fõkönyvi 

egyenleg megteremtése érdekében véghez vitt kreatív könyvelés, 

melynek oltárán feláldozták a vállalkozók felé történõ ÁFA visszatérítést, 

amin az érintettek enyhén szólva is ki akadtak, mint az a 

bizonyos sokat emlegetett sezlonyrugó. 

De nincs ez másként az emberi lelkekkel sem. Ahogy József Attila 

mondaná, „nem középiskolás fokon” folyik egy nemzet, egy nép 

megalázása, nemzeti gyökereitõl való mesterséges és erõltetett elszakítása 

is. A legutóbbi referendum szolgál jó példával erre. 

Mint ahogyan arról már oly sokszor esett szó e lap hasábjain is, az 

elõre lezsírozott gengszterváltásnak köszönhetõen, a politikai hatalmukat 

gazdasági hatalommá átmentõ állampárti elit nemcsak az ország 

vagyonleltár nélkül kiárusított vagyonát privatizálta, hanem a 

múlt rendszer államüzemeltetési gyakorlatát is. Az államszocializmusban 

testet öltött proletárdiktatúra, napjainkban magánszocializmusként 

manifesztálódik. A párt és a hatalom keze most is elér 

mindenüvé, még a határainkon túlra is. 

(Székelyudvarhelyen is dolgoztatunk, ott is van nyomdánk, és oda is 

a mi cégünk szállítja a gumihengereket, és hát mit ad isten, véletlenül a 

gumihengereket gyártó cég is a mi egyik leányvállalatunké.) 

Mindeközben az ifjú kommunisták felismerték, hogy disszonanciát 

kelt, ha a nép még mindig ugyanazokat az arcokat látja este, a 

szintén a kezükben lévõ „köztelevízió” képernyõjén, így szépen módszeresen 

elkezdték a párton belül a generációváltást. Némelyik a hatalomból 

félreállított emberke ugyan még puffog egyet-kettõt, de 

ezek a hangok aztán belevesznek a nagy vörös éjszakába, hiszen 

elõbb vagy utóbb õk is rájönnek arra – ahogyan az jó elvtársakhoz illik, 

vagy ha mégsem jó elvtársak, akkor rávezetik õket –, hogy ez a 

párt érdeke. 

85

Az egykori Kommunista Ifjúsági Szövetség führerébõl mára miniszterelnökké 

„választatott” milliárdos privatizõr pedig – ahogyan az jó 

hazafihoz illik – szívére tett kézzel énekli nemzeti imádságunkat, a himnuszt. 

Gyurcsány spontán fagylaltozásait és a nemzet ellen szóló felhívásait 

nézve nekem inkább egy másik imádság, a „Mi Atyánk” jut az 

eszembe. Van abban egy sor, amelyik így hangzik: „Szabadíts meg 

minket a Gonosztól!” Azt hiszem a mostani helyzetre éppen ez illik 

rá a legjobban. 

Nálunk az utóbbi idõben úgy tûnik hagyomány, hogy miniszterelnöknek 

buta embert ültetnek bele a bársonyszékbe. Az akciófilmekbe 

is beillõ kémmúlttal rendelkezõ nagy nevû elõd, Megyó, alias 

James Gond is egy ritka buta ember volt, de a jelenlegi kormányfõ, 

akit a dús képzeletû nép a Csipolla epiteton ornansszal ruházott fel, 

õ egy fokkal tovább megy sármos elõdjénél, õ nem csak buta, de még 

tetézi is a bajt azzal, hogy gonosz. Bizony, kedves barátaim, ez az ember 

gonosz. Mert hát mit lehet mondani egy olyan emberre, aki szívére 

tett kézzel énekli a Himnuszt, utána pedig magához ragadva a 

mikrofont egyenest arra buzdít, hogy tagadd meg népedet. Mert én 

bizony nem tudom máshogy értelmezni azt a helyzetet, amikor egy 

ország kormányfõje nem a nemzeti összetartozást, az együvé tartozást, 

a kéznyújtást, a szolidaritást tartja a legfontosabb mérlegelendõ 

szempontnak, mint ahogyan egyébként minden más jó érzésû állam 

és vezetõje tartotta, hanem a pénztári fõkönyv rubrikáiban szereplõ 

összegeket, hogy azok a végén pozitív összeget mutassanak (a 

nullszaldó már elfogadhatatlan, hiszen nem termel profitot.) 

Én már láttam néhány üzletembert a televízióban nyilatkozni, de 

õk valahogy másként nyilvánultak meg. Ha jól emlékszem tán éppen 

Demján Sándor kapott kitüntetést a szlovákoktól, amiért nagy 

értékû beruházásokat valósított meg országukban. Vagy itt van a 

Gazdasági és Iparkamara, amely tudományos igényességgel állította 

össze számításait, melyek szintén azt mutatták, hogy Magyarország 

86

gazdasági határainak „kitolása” az erkölcsi haszon mellett anyagi 

gyarapodással is járna az anyaország számára. 

De nem. Ennek az embernek ez sem elég jó. Túl mélyen gyökereznek 

benne a marxista gazdaságfilozófia alapigazságai, mint például 

„a nagy hal megeszi a kishalat”. 

Azért arról se feledkezzünk meg, mit mondott Qui-Gonn Jinn 

jedi mester az elsõ részben: „Always bigger fish.”, azaz „Mindig van 

egy nagyobb hal”. 

De talán ez a jelenleg regnáló kicsit buta, kicsit gonosz miniszterelnök 

nem is a saját irányvonalát követi, hanem – ahogyan az régen, az 

átkosban is történt –, most is központi utasítások érkeznek. A központ 

nyilván valahol egészen másutt van, de a módszerek ugyanazok. Ezért 

nem okoz gondot nekik az átállás. Új uraik tenyerébõl is ugyanolyan 

hûségesen tudnak enni, mint ahogyan azt tették a régiekébõl. 

A csendes többség pedig, mintha csak vezényszóra történne, kezdi 

azt érezni, hogy a tömegdemokrácia látványosan csõdbe jutott. A 

törvényhozások pedig – szép csendesen, feltûnés nélkül – elindulnak 

az egyéni szabadságjogok korlátozása felé. A végén még tényleg 

megvalósul a kommunizmus. Hátha az nem is, de egyfajta bürokratikus 

állami diktatórikus rendszer kiépülése felé határozottan elindult 

az emberiség. Jó példa erre az Amerikai Egyesült Államok, ahol a titkosszolgálatok 

átszervezésére készült törvényjavaslat elfogadásával 

újabb szabadságjogok kerülhetnek veszélybe azzal, hogy bármikor 

lekorlátozhatják azokat. Az esélyt megteremtik rá, a kérdés csak az, 

hogy élnek-e a lehetõséggel, és ha igen, ki él vele? 

Mintha csak vezényszóra, központi utasításra történne, az utóbbi 

idõkben egyre többször érkeznek hírek csalással végzõdõ választásokról. 

A világnak azon tájékain, ahol a demokrácia még gyermekcipõben 

jár, nem nagyon adnak a részletekre, azt hiszik, hogy a kommunizmushoz 

hasonlóan mindent szabad ami nem tilos. Jó példa 

erre az ukrán elnökválasztás, ahol némely választókerületben 

120%-os részvételi arány is elõfordult. 

87

(Most, hogy megmérgezték-e az ellenzék jelöltjét, avagy sem, azt 

nem tudom, mindenesetre szembe tûnõ a különbség a televíziós csatornák 

által bemutatott „ilyen volt és ilyen lett” fotó-összeállításon. 

A plasztikai sebészek kordokumentumaihoz képest Juscsenkó arcberendezése 

nem elõnyére, hanem hátrányára változott.) 

De ha félre tesszük a tréfát, az ukrán események rávilágítanak 

arra, hogy egyszerre több vasat is a tûzbe kell tartani. Nagy veszélyeket 

hordoz magában, ha mindent egy emberre építenek fel, mert bizony 

az emberi élet az nagyon sérülékeny. 

És még egy alapigazság: forradalmakat nem lehet megspórolni! 

Vannak, akik a demokratikus jogállam beköszöntével azt a 

mondatot tûzték zászlajukra: „Mindent szabad, ami nem tilos!” 

Ez egyfajta modernkori reinkarnációja az „Aki nincs velünk, az 

ellenünk!” mondatnak. Vannak azonban olyan dolgok is, melyeket 

nem szükséges kipróbálnunk ahhoz, hogy tudjuk róluk, nem 

szükséges õket kipróbálnunk. Nem szükséges, mert rosszak, mert 

ártanak az emberiségnek, az egyes embernek. Éppen ezért nagyon 

fontos feladat, hogy a szabadosság – és nem a szabadság! –, 

tehát a szabadosság hirdetõit minden lehetséges demokratikus és 

jogállami eszközzel elüssük a hatalomba való bejutás lehetõségétõl. 

Fõként akkor, ha ez a szabadosság erõszakos módon rátelepszik 

a társadalomra, megmérgezi a lelkeket, tönkreteszi az emberi 

kapcsolatokat. Mint ahogyan azt hazánkban is tapasztalhatjuk, 

amikor a szabadosság hirdetõi visszaélve privilegizált helyzetükkel 

és befolyásukkal a médiában, például kiállnak bizonyos kábítószerek 

legalizálása mellett. 

A multi-kultúra szép dolog, de talán a nemzeti kultúra is van olyan 

szép. Arról nem is beszélve, ha már a multi-kultúránál tartunk, a sokszínûséghez 

illenék talán nekünk is hozzájárulni a sajátunkkal, nem pedig 

itt is, kizárólag az önzést szem elõtt tartva, mindig csak kapni, kapni 

és kapni. Valamit nekünk is kellene adni. Ha pedig nincs saját kultúránk, 

saját mûvészetünk, saját táncaink, filmjeink, mûvészeti alkotása- 

88

ink, regényeink amit mi adhatunk a nagyvilágnak, a többi nemzet szemében 

megszûnünk létezni. 

Mint ahogyan most – egy buta és gonosz embernek köszönhetõen, 

akinek csak a pénz és a hatalom számít – ebbe az irányba tettünk 

egy hatalmas lépést. 

Szent István királyunk intelmeihez hûen befogadó nemzetté váltunk. 

Ma is az vagyunk, befogadunk mi most is boldog-boldogtalant, 

ám egy buta és gonosz embernek köszönhetõen, akinek csak a pénz 

és a hatalom számít, éppen a saját fajtánknak mutattunk ajtót, amikor 

az bebocsátást kérve kopogtatott. 

Egy dologra azért nem ártana odafigyelni. A nagy vendégjárás közepette 

nehogy a házigazda szoruljon ki a saját otthonából! 



89

KÖZÖSSÉGI FA 

– avagy Az értelem a végét járja? – 

90 

Készen áll Amerika a k***csonyra? 

Washington Times 

„Készen áll Amerika a k***csonyra?" – kérdezi a Washington Times. 

A szólásszabadság hazájában elharapódzó „politikai korrektség” 

ugyanis olyan méreteket öltött, hogy a karácsony szó használata 

egyre kevésbé elfogadott, hála a liberális tábornak. A Kansas-beli 

Wichita Eagle címû újság például helyesbítést közölt a minap: Véletlenül 

„karácsonyfának” neveztek egy karácsonyfát. A helyes megnevezés: 

„közösségi fa.” 

Denverben egy keresztény egyházi felvonuló csoportot kitiltottak az 

ünnepi felvonulásról, mert „közvetlen vallási témát" képviseltek. Homoszexuális 

amerikai indiánok, kínai oroszlán-táncosok és német 

néptáncosok viszont minden további nélkül részt vehettek azon. A 

Massachusetts állambeli Somerville polgármestere hivatalosan kért 

bocsánatot, amiért a polgármesteri hivatal egy sajtóközleményben – 

állítólag véletlenül – „karácsonyi bulinak” nevezett egy „ünnepi bulit.” 

Vannak azonban, akiket cseppet sem érdekel, hogy mi a politikailag 

korrekt, és mi nem. A chicagói God Squad (Isten Osztag) továbbra is 

építi éves karácsonyi díszletét Chicago belvárosában. Ahogy az egyik 

szervezõ fogalmazott: „Alapító Atyáink nem a vallást akarták kivenni 

az államból. Õk az államot vették ki a vallásból.” 

Forrás: MNO

Ennyi a hír. Meglepõdünk rajta? Ma már nem. Ez a hír ugyanis tökéletesen 

beleillik abba a sorba, amely kíméletlenül szembesít minket 

azzal a szomorú ténnyel, hogy a fogyasztói létezés igénytelenségébe 

süllyedt degenerált emberiség egy degenerált világban él, ahol 

hihetetlen erõk mozdultak meg annak a célnak az érdekében, hogy a 

múltat végképp eltöröljék, és a történelmet már nem is átírva, hanem 

egyszerûen semmibe véve, elszakítsák a népeket, a nemzeteket 

a gyökereiktõl, hagyományaiktól, kultúrájuktól. Uniformizálva a 

glóbusz teljes lakosságát, létrehozzák az engedelmes és könnyen manipulálható 

egyen-fogyasztót. Mintha hõsök, történelmi korok és 

események nem is léteztek volna, meg sem történtek volna. 

Ezért kaphat erõre, és válhat hivatalos állásponttá egy olyan – 

elsõ látásra képtelenségnek tûnõ – gondolat, hogy a vén kontinens 

megtagadja keresztény múltját, mondván, az sértheti a bevándorolt 

muzulmán milliók érzékenységét. 

Ilyen van? 

De van ám! A török vezetés pedig vércseként csap le az öreg kontinens 

szenilitásaként megmutatkozó semlegességre, hogy aszongya 

„Európa nem lehet egy zártkörû keresztény klub!” 

Igen, ilyen van. És mivel ilyen van, olyan is van, hogy Törökország 

európai uniós tagsága, mint olyan, egyáltalán megvitatandó kérdésként 

szerepelhet ma a világpolitika napirendjén. És meg is magyarázzák. 

Törökország egy része az európai kontinensen fekszik. Azon kívül 

itt van ez a rengeteg török vendégmunkás, akik még a hatvanas években 

vándoroltak ki Németországba, és az õ leszármazottaik. Napjainkban 

már a harmadik generációs törökök élnek német honban. 

Pedig a jelek szerint most már a németek is szabadulnának a kellemetlen 

török tehertõl. A legnagyobb probléma az – s ez talán intõ 

jel lehet számunkra is a kínai negyedek jövõbeni kialakulása elé –, 

hogy a németországi török társadalomnak esze ágában sincs integrálódni, 

ehelyett inkább zárt közösségeket alkotva párhuzamos társadalomként 

él az unió egyik legbefolyásosabb államában. 

91

Az, hogy évszázadokon keresztül rettegte Európa a hatalmas Oszmán 

Birodalom seregeit, hogy csak hazánk másfél évszázadon keresztül 

nyögte a török rabigát, mintha meg sem történt volna. 

Annyit se számít, mint a köröm alatt a piszok. Ami annak idején 

nem sikerült Szulejmán szultánnak hatalmas seregei élén, ma 

euro-bürokraták kínálják tálcán, önként és dalolva. 

Kicsit emlékeztet a dolog az Egri Csillagok címû film egyik jelenetére, 

ahol a török sereg ártatlan turistáknak álcázva vár(os)nézõ túrára 

indul, hogy belülrõl is szemügyre vegye Buda várát. Fényképeket 

ugyan nem készítettek róla, csak éppen kijönni és hazamenni 

felejtettek el vagy úgy százötven évig. 

És akkor Izraelrõl és virtuális EU-tagságáról még szót sem ejtettünk. 

Csak egyféleképpen áll össze a kép, ha arra a kérdésre keressük a választ, 

mi köze ezeknek az Európán kívüli országoknak az Unióhoz. 

Egyetlen válasz létezik csupán, mely logikus magyarázatot ad: a pénz, a 

Mammon. Annak feltétlen és megkérdõjelezhetetlen imádata. 

Kiüresedett az emberiség. A pénz eszközbõl céllá lépett elõ. 

De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a közösségi fához. 

Talán a csendes amerikaiaknak fel sem tûnik, de miért van az, hogy 

nekünk oly ismerõs ez a hír, amely a közösségi fáról szól? Mintha ezt 

már hallottuk volna valahol! Emlékszünk még azokra az idõkre, amikor 

az államszocializmusban manifesztálódott proletárdiktatúra – minden 

bizonnyal a szovjet elvtársak tudományos eredményeire alapozva – 

Fenyõünneppé degradálta a Karácsonyt, és a kommunista alkotmány 

ünnepévé államalapító Szent István királyunk ünnepét? 

A pénz ural mindent. 

Mindeközben a központilag felállított menórán kívül Advent 

gyertyái is sorban fellobbannak. Várjuk a karácsony, a kis Jézus 

eljövetelét. 

Mi várjuk. 

Mások meg a plázák és bevásárlóközpontok év végi leárazási akcióit 

várják, mert számukra csak ennyit jelent a karácsony. Kötelezõ 

92

evásárló körutakat, nagy zabálásokat, a sokszor családi veszekedésekbe 

fúló kötelezõ fogyasztói tivornyát, amelyet már halálosan unnak, 

mint a több évtizedes karácsonyfadísz készletet, vagy mint a 

nagy víz túloldalán élõ ámerikaiak a hálaadási ünnepet pulykástól 

mindenestõl. 

De valóban ilyenek lennénk? Csak a létezés biológiai alapmotívumaira 

szorítkozó gondolkodó „véglények”, két lábon járó fehérjehalmazok, 

akiket csakis önnön létezésük és túlélésük meghosszabbítása 

foglalkoztat? 

Múltjától, hagyományaitól, kultúrájától megfosztott agymosott 

tömeg, melyet engedelmes masszává gyúrtak, s mely masszát, mint 

kovász, kizárólag a pénz tart össze? 

Szerencsére nem. Legalábbis nagyon sokan, és hál’ Istennek egyre 

többen vannak olyanok – még a nagyságos és fényességes Európai Unióban 

is –, akik köszönik szépen, de nem kérnek a marketing dumából. 

Az emberi élet nem eladó! A rabszolgaság kora pedig már évszázadokkal 

ezelõtt lejárt, és ez még akkor is így van, ha a modernkori 

újgyarmatosítók errõl nem akarnak tudomást venni. 

Még akkor is így van ez, ha a Mammon féktelen tobzódása közepette 

embertelen méreteket öltõ önzés szinte semmivé foszlatja az 

ember társas lény mivoltát. A féktelen önzés, a kapzsiság és mohóság, 

a pénz utáni fékezhetetlen vágy az, ami a csendes többségbõl kiöli 

a lélek nemességét. A szürke masszává gyúrt engedelmes tömeg 

aztán már a félelem és az egzisztenciális létezés fenyegetettségével 

könnyen formálható, manipulálható, megfélemlíthetõ. 

A hatalom régi-új urainak pedig semmi sem elég. Telhetetlenek. 

Olyanok õk, mint a lukulluszi lakomán tivornyázó régi római patríciusok. 

Habzsolják az életet, két pofára zabálnak, nagy kanállal eszik 

a javakat, s amikor már nem fér több beléjük, egy lúdtollal lenyúlnak 

a torkukon és kiöklendezik magukból, amit bevettek, hogy helyet 

csináljanak az új fogásnak. Aztán megy minden tovább, mintha mi 

sem történt volna. 

93

A hatalomátmentést elõre lezsírozó posztkommunista politikum 

(december 5-e után a politikai elit jelzõ használata nem indokolt – nem 

érdemlik meg!), szóval ez a posztkommunista politikum – talán túlzott 

mohóságából kifolyólag – túlhabzsolta magát a javakból, s négy esztendõrefellélegezhettekazemberek.Ezvoltazazidõszak,amikoranép, 

ha csak átmeneti idõre is, de ízelítõt kaphatott abból, amit úgy hívnak, 

demokratikus jogállam és szabad fejlõdés. Fejlõdött a nemzeti öntudat 

és gazdaságunk is gyarapodott. 

Négy esztendõ. Ennyi idõbe telt, míg az elvtárs-urak lúdtollat ragadtak, 

hogy lenyúljanak a torkukon, kipiszkálni a régit, hogy helyet 

csináljanak a régi-újnak, és újból lenyomják, megint a mi torkunkon 

a régit, újként. 

Mindeközben az emberek csendes kérése mit sem ér. A több mint 

egymillió ember aláírásával támogatott népakaratot, mint holmi 

sajtpapírt, a szemétre hajították, mondván ez csak egy papír fecni, 

jogilag semmire sem kötelez. 

Szinte alig telt el pár perc a legutóbbi világégéssel is felérõ megaláztatás 

óta, ahol úgy tûnik ezúttal másfél millió ember szava sem ér 

egy fikarcnyit sem, mondván nem minõsült ügydöntõnek a referendum, 

jogilag semmire sem kötelez. 

Sõt! Hazánk legszélsõségesebb, legkártékonyabb, legtöbb rombolást 

és pusztítást véghez vivõ parlamenti pártja, az öt százalékos törpeminoritás 

és annak néhány prominens képviselõje szerint, a választási 

eredmények ismeretében épp itt az ideje, hogy a kérdés lekerüljön 

a napirendrõl, mondván, ez nem érdekli az embereket. 

(Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatások 

szerint a lakosság mintegy 75% (!), igen, betûvel 

is kiírom, hetvenöt százaléka azt mondta, hogy részt vett a népszavazáson. 

Valaki hazudik!) 

Hát én azt hiszem, tényleg meghülyült az emberiség! 

Egy értéktorzult világban élünk, ahol a jelek szerint már csak egy 

valaminek van értéke, már csak egy valami számít: a pénz. A pénz, a 

94

Mammon, mely egyben hatalmat is jelent. Ha pénzed van, hatalmad 

van. Ha nincs pénzed, vesztes vagy. A piacot mindenhatónak, tévedhetetlennek 

és megfellebbezhetetlennek kikiáltók mindenhol és 

mindenkire rászabadítják a kíméletlen versenyt, miközben nem biztosítják 

a résztvevõk számára az „egyenlõ pályák, egyenlõ esélyek” 

elv megvalósulását. Sõt! Egyes esetekben utólag azt is megtapasztalhatták 

már az új gyarmatbirodalom új lakói, hogy a gyarmattartók 

megint átverték õket, arra sem voltak restek, hogy némely esetben 

menet közben átírják a szabályokat. Csak minket felejtettek el 

idõben értesíteni errõl az aprócska momentumról. 

Száguldunk a káosz felé, ezerrel. 

Az Amerikai Egyesült Államokban a terror elleni harc szolgál hivatkozási 

alapként a demokratikus szabadságjogok korlátozására. 

A hatalmas demokráciadeficittel bíró, és az egykori Szovjetunióra 

egyre kísértetiesebben hajazó Európai Unióban a pénz diktatúrája 

diktálja a szigorú fiskális megszorítások szabályait és rendelkezéseit. 

A Mammon tartja kezében a gyeplõt, mégpedig senki és semmi által 

nem ellenõrizhetõ módon. 

A neoliberalizmus térhódításának köszönhetõen Európa a káosz 

hazájává válik. Multi-kulturális társadalom és a bevándorlók tízmilliói. 

Halálos kombináció. Most már elõbb-vagy utóbb el kell érkeznünk 

ahhoz a ponthoz, ahol megállj-t kell parancsolnunk a nemzetek, 

a népek tudatos elsorvasztásának, a pénz mindenhatóságának 

és újra az embert kell a középpontba állítani. 

A pénz van az emberért, nem pedig az ember a pénzért! 

Mindeközben a decemberi pécsi belvárosban a 30-as buszra várva, 

indián díszekbe öltözött Dél-Amerikai zenekar játékát élvezhetjük. 

Szépek ezek a dallamok, a pánsíp hangja is kellemes, a hatalmas 

tolldíszeket viselõ zenészek pedig gyermekkorom Karl May regényeit 

idézik fel bennem. Mégis, kissé disszonáns a kép. Valahogy nem 

passzol bele a karácsonyi hangulatba az indián zenekar. Ennyire 

talán mégsem kéne multi-kultinak lenni. Pedig szépen játszanak. 

95

És megint itt az év vége. Megint egy olyan év ér véget, aminek 

már az elején nem volt kedvünk boldog új évet kívánni, mert elõre 

tudtuk, hogy nem lesz az, és megint egy olyan év ér véget, melynek a 

végén megint nem lesz kedvünk boldog új évet kívánni, mert tudjuk, 

hogy nem lesz az. 

Mielõtt azonban végleg letargiába esnénk, jusson eszünkbe, mit 

mondott Duncan MacLeod, a hegylakó: 

– A jó mindig gyõz. Te ezt nem tudtad? 



96

ANNYIRA RONDA, HOGY AZ MÁR SZÉP 

„Kromsigt 1925-ben jegyezte le a kommunizmusról: „A mozgás szabadságának, 

mindenekelõtt a szellemi mozgás szabadságának (…) 

vége szakad. Mert az ideál nem létezhet annak tudása nélkül, hogy 

maga az élet organikus. A kommunizmusban minden mechanikus. 

Minden egymás mellé van rakva, mint egy gépben és ezért is van halálra 

és terméketlenségre ítélve. (…) Ezért vezet a kommunizmus feltétlenül 

a talaj kizsigereléséhez, az egész társadalom elszegényítéséhez, 

a kereszténység elnyomásához és egész mai kultúránk hanyatlásához. 

A vége az lesz, hogy a társadalmat nem az egyformán gazdagok, hanem 

az egyformán szegények alkotják, testi és lelki szegények…” 

(Marcel van Hamersveld – Michiel Klinkhammer: 

Könyörtelen Messianimzus c. könyvébõl) 

„Annyira ronda, hogy az már szép” – szoktuk mondani akkor, 

amikor valami olyasmivel találjuk szemben magunkat (mûalkotás, 

használati tárgy, ház, autó stb.), amely a végletekig megosztja az 

adott valamit szemlélõk csoportját. 

Az egyik felének rajongásig tetszik, ilyet azelõtt még sose láttak, 

nem is értik, eddig hogyan is lehettek meg e nélkül a valami nélkül. 

A szemlélõdök másik fele viszont ugyanazt a dolgot utálja, mint a 

kukorica gölõdint, ahogy a költõ mondja. 

Pont így vagyunk mi derék posztkommunistáinkkal is. A nemzetüket, 

népüket megtagadó, haspárti „magyarok” rajongásig szeretik 

az új, lendületesen karizmatikus vezetõt, ilyet – fiatalon ilyen pofátlanul 

pökhendit, arrogánsan törtetõt – azelõtt még sosem láttak, 

nem is értik, eddig hogyan is lehettek meg e nélkül a „szociálisan 

érzékeny”, milliárdosan is gátlástalan Feri gyerek nélkül. 

97

A többiek, csonka-ország még megmaradt magyarjai pedig szemlesütve 

pironkodnak a nagyvilág elõtt, tehetetlenül szemlélik, ahogy 

ez a koravén ifjúkommunista – a mûanyagellenzék asszisztálása mellett 

– végrehajtja minden idõk legnagyobb kaszálásával járó politikai 

ámokfutását. 

Miután Csipolla – a média kedvéért gyakori hatásszüneteket közbeiktatva, 

de azért – ellentmondást nem tûrõ hangon megalázó módon 

kilökte a bebocsátásért kopogtató határon túli nemzettestvéreinket 

– újabb strigulát húzva határidõnaplójában a kipipálandó feladatok 

sorában –, még így az ünnepek elõtt jól odamondott egyet a 

pásztorbotos öregembernek is, csak úgy a miheztartás végett. 

Mi az, hogy?! Nagyon is! 

Magam ugyan nem vagyok rendszeres templomjáró ember, de talán 

még az is, aki nem vallásos, beláthatja, hogy kultúrkörökben, 

diplomáciai körökben meg aztán végképp, nem viselkedik úgy az 

ember, ahogyan a jelenlegi senki által legitimen meg nem választott 

„magyar” kormányfõ viselkedett. 

De, ha már a mi figyelemfelkeltõ szavunk nem ér annyit, mint 

Gyurcsány Ferenc körme alatt a piszok, legalább a vatikáni kapcsolatok 

ápolásának nemzetközi hírû nagymestere, a „kis-nagy ember”, 

a Horn Gyula-díjas Horn Gyula, aki pufajkás létére azért mégiscsak 

meglehetõsen sokat munkálkodott a Vatikánnal való jó kapcsolatok 

kiépítésén és ápolásán, legalább az öreg szólhatott volna 

Ferkónak – mondjuk két whisky között –, hogy hát ezt azér’ má’ 

mégse’! 

De nem szólt. Hiába no, már az öreg se a régi. 

(Kósáné meg biztosan csendesen mosolyog a bajsza alatt.) 

Miért van az, hogy Gyurcsány modortalan és bárdolatlan viselkedése 

láttán az embernek rögtön önkéntelenül is a román kondukátor 

Nicolae Ceaucescu „ugrik be”, amikor a kamerák kereszttüzétõl 

kísérve (a szocializáció semmiképpen sem tagadható le) beletörli 

a száját a Kék Szalon egyik asztalterítõjébe? De ne menjünk messzi- 

98

e, ugye emlékszünk még az állítólag puccsal megbuktatott 

D–209-es számú egykori szt. tiszt miniszterelnök oldalnehezékére, a 

szocialista „first lady” Medgyessyné, született Csaplár Katalinra? 

Úgy tûnik a komcsiknak nem jön be a Kék Szalon, Katinka drága 

egyedüliként cigarettára gyújtott. Talán arra gondolhatott, 

flancosnak elég flancos, de akkor sem több, mint egy nagy ebédlõ. 

Vagy valami ilyesmi. 

Miért van az, hogy Csipolla arroganciája láttán az embernek óhatatlanul 

is a porcelánboltban fékevesztetten tobzódó elefánt jut az 

eszébe azonnal, ahogyan a riadt és tehetetlen eladók szemeláttára ízzé-porrá 

zúzza a piciny üzlet teljes árukészletét? 

Azért van ez így, Istenben szeretett felebarátaim, mert 

Szolzsenyicinnek bizony tökéletesen igaza volt, amikor a következõket 

mondta: „Kártékonyabb embertípust még nem produkált a történelem. 

Hataloméhségük, cinizmusuk, gátlástalan rombolási hajlamuk, 

nemzet-, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen 

minden más, normális – azaz nem kommunista – ember számára.” 

Az, ami az államszocializmusban manifesztálódott proletárdiktatúrában 

bevett gyakorlatnak számított, az egy piacgazdaságot építõ 

demokratikus jogállamban egyenesen nem kívánatos jelenség, demokráciaellenes 

cselekedet. Ezért akart a nemzet rendszerváltozást. 

Azonban a magyar nép – legalábbis eddig – megspórolta a rendszerváltást 

legitimizáló forradalmát. Így történhetett meg az, hogy immáron 

másfél évtized elmúltával sem tudtunk, nem akartunk szembenézni 

a saját múltunkkal, s így a múlt emberei a múlt eszméit, a 

múlt demokrácia- és népellenes gyakorlatát tovább folytathatják, s 

ebben az „új” rendszerben is a társadalmon here módjára élõsködve 

haszonélvezõi lehetnek a politikának és a gazdaságnak. 

Csak így fordulhat elõ az, hogy országunk felelõs vezetõi szemrebbenés 

nélkül belehazudhatnak a képünkbe, miközben átkapcsolva a 

külföldi csatornákra, vagy a világhálón szörfölve a külföldi sajtóorgánumok 

weboldalait lapozgatva rá kell döbbenjünk arra, hogy az 

99

itthoni közszolgálati média által sugárzott „magyar valóság” bizony 

köszönõ viszonyban sincs a tényleges magyar valósággal. 

Hiller István, az MSZP pártelnöke: „2004 a sebességváltás éve 

volt. A Medygessy-kormány a szociális ígéretek nagy részét teljesítette, 

a Gyurcsány-kormány a jövõ felé tekint.” 

Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy „tovább a lenini úton!” 

vagyis szépen (és most már nem is annyira csendben) visszabontani 

az ún. szociális vívmányokat és eredményeket. Ha tetszik elinflálni, 

amit az elõdök a népnek adtak. Vissza a lóvét, de ízibe! 

Beszólt az Unió, hogy nagy a hiány. Pártunk és kormányunk azonban 

nem esett kétségbe, alkalmazta az általam csak 

Gergényi-metodika névre keresztelt adminisztrációs eljárást. 

Ezúton kérek elnézést a fõkapitány úrtól, nincsen énnékem õvele 

semmi bajom, pusztán a média nagy nyilvánossága elõtt az õ esetében 

találkozhattunk elõször ezzel az eljárással nagy port felverõ 

módon. 

Ha nem felel meg a jelölt, sebaj, majd megváltoztatjuk a törvényt, 

vagy csinálunk egy újat. 

(Úgy is mindig azt mondják a Parlamentre, hogy törvénygyár.) 

Annak idején, még a csatlakozás elõtt hosszú, estékbe nyúló szakértõi 

beszélgetéseket láthattunk arról, hogy Hazánk uniós tagállamként 

vajon melyik példát fogja követni, az ír fejlõdést, vagy a görög 

mélyrepülést. 

Alig telt el öt perc a csatlakozásunk óta, és hipp-hopp, máris a görögök 

mellett találjuk magunkat a „vádlottak padján”, együtt olvassuk 

megszeppenve az osztályfõnöki rovót, hogy aszongya: túl nagy a 

deficit. 

Mit tesz isten, a görögöknél még két súlyosbító körülmény is fellépett, 

egyrészt félrevezették az Uniót (ha sarkosabban szeretnék fogalmazni, 

azt is mondhatnám, becsapták õket, hazudtak nekik), s 

mivel õk már tagjai az eurózónának, ezért meg is bírságolják õket. 

Mi kizárólag annak köszönhetjük, hogy egyelõre elkerültük a bír- 

100

ságot, hogy nem vagyunk tagjai az eurózónának, mi még csak igyekszünk 

afelé. 

No, mármost felmerül a kérdés, hogy mit kellene tennünk ilyen 

esetben? Józan mezõgazdasági dolgozói ésszel ugye azt mondaná az 

ember, hogy hát akkor gyerünk, és lássunk hozzá a hiány 

lefaragásához. 

De nem így a mi szeretve tisztelt posztkommunistáink! De nem 

ám! Õk ennél sokkal rafináltabbak, sokkal agyafúrtabbak. Õk kérem 

szépen, nem azon gondolkodnak, hogyan faraghatnának valahogy 

a hiányból (bár erre utaló jelek azért mégis csak vannak, egyszerûen 

visszatartják a vállalkozóknak visszajáró ÁFA összegeket), 

hanem gondolnak egyet, és jó szocialista szokásnak megfelelõen, 

módosítják a törvényt. Már tudniillik azt, amelyikben megtervezték 

a hiányt. 

Tudom, hogy ez így elsõre kicsit furcsán hangzik, pedig rendkívül 

egyszerû. Ha például a magyar állam 100 egység hiányt tervezett be, 

de mire pöcsét kerül a költségvetésre már 140 egységnél tartunk, 

fogják magukat, megbuherálják (módosítják) a törvényt és azt 

mondják, meggondoltuk magunkat, nem 100 egység lesz a tervezett 

hiány, hanem 200. Ebbe meg ugye már simán belefér a 140? No, hát 

így megy ez Draskovics miniszter úrék háza táján, meg a Köztársaság 

téren. 

Az ember esze megáll és támaszkodik. 

Mindeközben a kormányfõ szerepkörében tetszelgõ buta ripacs, 

gátlástalan színpadias fellépéseivel sorozatos megdöbbenésre készteti 

a jóérzésû magyar embereket, akik értetlenül állnak a mára már 

ún. Gyurcsány-jelenséggé terebélyesedett egykori KISZ-führer 

ámokfutása elõtt. 

De ugyanúgy értetlenül áll a jelenség elõtt a mûvelt Nyugat is. Az 

Európai Unióban ugyanis nem szokás a diplomáciai körökben 

ennyire nyíltan arrogánsan és pofátlanul nyomulni, átgázolni mindenen 

és mindenkin. Nem tehetek róla, de a pápai látogatás megint 

101

csak a porcelánboltban tobzódó elefánt képét juttatja eszembe. Pedig 

hát rendkívül kínos szituáció, amikor az elefántról kiderül, hogy 

nem is elefánt, maximum egy apró kis köhögõ bolha, és nemzetközi 

diplomáciai körökben csak annyira számít fajsúlyos tényezõnek 

amennyire egy kis ország kis miniszterelnöke annak számíthat. 

Ahogyan az látszik is, Gyurcsánynak volt ideje, hogy kisszerû 

nagy elõdeitõl megtanuljon kicsi lenni. 

A senki által legitimen meg nem választott lendületesen karizmatikus 

és karizmatikusan lendületes kormányfõ azonban nagy ívben 

tesz az Európai Unióra. Megmondta: elsõ és legfontosabb a hazai 

igények kielégítése, minden más – beleértve az Európai uniót is – 

csak eztán következhet. Elsõ látásra talán még örülhetnénk is ennek 

a hazafiasnak tûnõ mondatnak, ám ha jobban a dolgok és a csomagolás 

mögé nézünk, rögtön kiderül, hogy itt bizony nem a mi igényeinkrõl 

van szó. Az eddigi tapasztalatokat elõvéve emlékezetünk tárházából 

arra a következtetésre jut az ember, hogy itt bizony a csókosok, 

a klánhoz tartozók kielégítésérõl van szó. És mivel ma már 

megkérdõjelezhetetlen alapigazságként fogadhatjuk el azt az állítást, 

hogy minden más volt szocialista országtól eltérõen, nekünk a 

nacionalista kommunisták helyett csak a szolgalelkû moszkoviták 

jutottak, kétség sem férhet a fenti megállapítás igazságtartalmához. 

A kizárólag a saját érdekeit szem elõtt tartó milliárdos üzletember 

kormányfõ és a haza érdekeiért kiálló miniszterelnök képe összeegyeztethetetlen. 

Még akkor is az, ha a gondosan felépített, amerikai 

PR-szakértõkkel megtámogatott színjátékkal ezt akarják elhitetni velünk. 

Kétségkívül nagyon profin, nagyon PR-osan, talán túlságosan is 

PR-osan felépített színjáték ez, de attól még nem több egy színjátéknál. 

Az elõadás pedig nem nekünk, hanem a párt törzsszavazóinak 

szól. És ahogyan azt a közvélemény-kutatások eredményeibõl is kitûnik, 

az ún. baloldali törzsszavazók visszataláltak, egyre többen váltanak 

jegyet közülük a matinéra, vagy ülnek vissza régebben üresen 

otthagyott székeikbe. 

102

Mindeközben a mûanyagellenzék vezetõ ereje képtelen együtt 

tartani a kezdetben hatalmasra duzzadt szekértábor sokszínû forgatagát. 

Nagy a lemorzsolódás, és a legnagyobb kormánypárttal szembeni 

toronymagas elõny mára szinte a semmivé olvadt. A média taktika, 

megtámogatva a társadalom megosztását mûvészi tökélyre fejlesztõ 

amerikai PR-duóval, hatékonyan és kitûnõen mûködik, még a 

jó öreg Roni fiú is csak pillog, mint Grisa a körmoziban. A módszer 

itt is, mint oly sok helyen, bevált. 

És hiába nyugtatgatja a „Péntek 8” képernyõjén Kövér László a 

maroknyi megmaradt magyart, hogy a hazugság elõbb-utóbb ki fog 

derülni, és akkor jön majd el megint az õ idejük. Ha így folytatják tovább, 

semmi sem jön el, az õ idejük meg aztán végképp nem. A hazugságok 

pedig – legalábbis a dolgok jelen állása szerint (ha egyáltalán 

valaha is kiderülnek) – inkább utóbb, mint elõbb kerülnek majd 

napvilágra, amikor már senkit nem érdekelnek, már nem számít a 

leleplezésük. 

Ha marad minden így, 2006-ban is, akárcsak 2002-ben már túl késõ 

lesz, mert a szemfüles dobogósok megint letaszajtják majd az elsõ helyezettet 

a dobogó legfelsõ fokáról, s helyette ismét õket kéri majd fel (talán 

éppen az egyik jelenlegi miniszter-asszonyuk, akinek családjában 

immár hagyománya van a köztársasági elnökösködésnek) az ország elsõ 

számú közjogi méltósága az új kormány megalakítására. 

A mûanyagellenzék és vezetõereje a Fidesz meg közben féltéglával 

verheti majd a mellét, hogy aszongya: de hát végig hazudtak! 

Persze 2006-ig még sok minden történhet. Egy azonban bizonyos. 

Gyurcsány miniszterelnök az amerikai PR-team által felvázolt útitervnek 

megfelelõen fog tovább garázdálkodni a magyar politikában 

és közéletben. Arrogánsan, ellentmondást nem tûrõen tapossa bele 

a betonba a magyar önérzetet a magyar társadalommal együtt, csakhogy 

2006-ra a szocialista szavazótábor újra régi fényében tündököljön. 

Miután 2006-ra teljesen legatyásodik az ország, a hatalmas 

adósságállománnyal pedig a tartós gyarmati függõségi viszony végleg 

103

állandósul, Gyurcsány (miután elévülhetetlen szolgálataiért lefölözte 

a neki járó baksist) átadja majd helyét egy nálánál jóval 

konszolidáltabb, kevésbé megosztó européer személyiségnek, 

valószínûleg jó haverjának, Hiller Pistának. 

De addig is, folytatódik tovább a kétéves terv, a pártállami múltat 

idézõ központi tervutasításos, ellentmondást nem tûrõ, „elvtársak 

ez így lesz, mer’ én azt mondtam, hogy így lesz!” típusú ország-üzemeltetés, 

mely egy mára már milliárdossá cserepedett volt 

KISZ-führer szájából mindenképpen méltó folytatása az egykori 

nagy elõdök, a kisszerû kommunista csinovnyikok és párt 

aparatcsikok által képviselt irányvonalnak, csak immáron privatizált 

formában, melyet úgy hívnak, magánszocializmus. A 

(vissza)fejlõdés töretlen. 

(Elvtársak! Dúdoljuk el együtt a „Megáll az idõ” címû dalt!) 

Lendületben az ország egy lendületesen karizmatikus vezetõvel az 

élén. Csak arra kell vigyáznunk – de arra aztán mindennél jobban –, 

hogy ebben a nagy jólétben bele ne dögöljünk ebbe az erõs forintba. 

Anyám, ne sirass! Gondoltuk volna tizenöt esztendõvel ezelõtt, a 

gengszterváltás hajnalán, hogy nekünk valaha is ilyen gondjaink lesznek? 

Ugye nem? Ha valaki nekem akkor azt mondja, hogy európai uniós 

tagként, egy a választópolgárok által nem felhatalmazott milliárdos 

ifjúkommunista miniszterelnök azért aggódik a televízió nagy nyilvánossága 

elõtt, hogy beledöglünk az erõs forintba, hát akkor azt kinevetem, 

de minimum azt gondolom róla, hogy megbolondult. 

Ja! És csak úgy mellesleg: tényleg mindenen és mindenkin átgázolva, 

mindenféle írott és íratlan szabályt (még az alkotmányt is) 

megszegve kormányfõként (ami aztán végképp érthetetlen) eltaszította 

magától a határon túli magyarságot. Gondoljanak csak bele, 

ha ilyen egy magát felelõs magyar miniszterelnöknek valló politikus, 

akkor milyen lehet az olyan, amelyik nem felelõs, vagy nem magyar? 

Hát dióhéjban ennyi. Valahogy így néz ki a – ki-ki döntse el maga 

– kis, vagy nagy magyar groteszk. És mindenki tudja, mindenki látja, 

104

mindenki a saját bõrén érzi, hogy miért is nincs kedvünk nevetni 

ezen az egészen. 

Húzzuk, vonszoljuk, cibáljuk magunk után az átkos múltunkat, 

ezekkel az átkozott haszonlesõkkel, akik egy rövid idõre ugyan meghúzták 

magukat, ám amikor látták, hogy minden rendben, a négy-öt 

évtizednyi kommunizmus nem múlt el nyomtalanul, megtette hatását, 

ez egy következmények nélküli országgá vált, elõbújtak vackaikból, 

visszasettenkedtek, és mintha mi sem történt volna, ott 

folytatták, ahol abbahagyták. 

Pénzre váltva egykori kapcsolataikat új hálózat építésébe kezdtek. 

Rablóból lesz a legjobb pandúr, a magántulajdon ellen prüszkölõ 

egykori kommunista elvtársakból lettek a legvagyonosabb kapitalisták. 

Kis megszokást igényelt, hogy eztán már nem Moszkvába kellett 

menni, ha a szõnyeg szélére rendelték õket raportra, hanem 

Brüsszelbe, de még ezzel is jól jártak, nincs olyan hideg, mint az orosz 

fõvárosban. 

Kimentek a tankok, bejöttek a bankok! Ennek a mondásnak a jelentõségével 

alighanem az egykori kommunista elvtársak vannak a 

legjobban tisztában, õk kapcsoltak a leggyorsabban, õk voltak információk 

birtokában, õk voltak a megfelelõ helyen a megfelelõ idõben. 

Õk a csókosok. Mára olyan hatékony hálózatot sikerült kiépíteniük 

a mindenkori mûanyagellenzék hathatós segítségével mely 

akár kormányok megbuktatására is képes. 

Az ember azt hihetné, ha sok jól menõ cég van akkor az országnak 

is jól megy. Elvtársi szinten azonban gondosan ügyelnek arra, hogy 

csak kevés jól menõ cég legyen. Kevés és nagyméretû. Holdingok, 

trösztök, konglomerátumok, részvénytársaságok. Nagyban érdemes 

játszani. Ugyanez zajlik a mezõgazdaságban is, a nagybirtokok támogatása 

elsõdleges prioritást élvez. Le se tagadhatnák honnan jöttek. 

Csak ma már nem kályhára ültetik a modern kori téeszesítés útjában 

lévõket, hanem „a nagy hal megeszi a kishalat” alapon gazdaságilag 

ellehetetlenítik az illetõt. 

105

A kicsik sorsa pedig egyáltalán nem érdekli õket. A szociális érzékenység, 

mint olyan, csak a párt nevében létezik, a koalíciós társnál, a törpeminoritásnál 

pedig még abban sem. Nem is hazudtolják meg önmagukat. 

A bankár miniszterelnököt követõ üzletember kormányfõ pedig 

felteszi az i-re a pontot. A demokratikus jogállam vezetõjéhez sokszor 

méltatlan viselkedésével és diplomáciai stílusával (ha ezt egyáltalán 

annak lehet nevezni?) egyetlen célt szolgál csupán, a párt 

népszerûségének visszaszerzését. 

A szocialisták vereségével záruló Európai Parlamenti választások 

után azt írtam, hogy a posztkommunisták még innen is felállhatnak. És 

íme, alig telt el néhány hónap, felálltak. És mindaddig, amíg ez az ostoba, 

buta, eltunyult, ellustult, tévéagyú, konzumidióta nép, amelyik türelem 

terén lassan már a birkákat is leküldi megalázóba, újra meg újra 

bedõl a hazug ígéreteknek, addig a múlt emberei a múlt eszméivel, a 

múlt pártja – átglancolt és átfestett cégérrel – újból és újból fel fog állni, 

ahányszor csak padlóra küldik, és elpusztíthatatlan fõnixmadárként, 

erõre kapva újból és újból fel fog támadni a poraiból. 

Amíg a haspárti városlakó, a magát még magyarnak nevezõ szavazópolgárújraésújrahagyjamagátmegvezetni,addignincsmenekvés. 

Addig ezek mindig vissza fognak jönni. Ha nem õk, akkor az ivadékaik, 

akik még egy fokkal rosszabbak mint õk, még éhesebbek a hatalomra és 

a pénzre, hiszen nekik még nem adatott meg a dúskálás öröme. 

Nekik tökéletesen elegendõ az is, ha a hazugságok a választásokig 

– de addig mindenképpen – kitartanak. A pógár a megfelelõ helyre 

húzza be azt a nyavalyás x-et, a többi már nem érdekli õket. Ami ragad, 

az tapad! Ha már egyszer letetted a voksodat, onnantól kezdve 

nem ugrálhatsz, kispajtás! Újabb négy évig biztosan nem! Újabb 

négy évre megint Kuss, a neved! 

Hiába van csak tízzel több képviselõjük, akkor is keresztül viszik 

az akaratukat. És ez még akkor is így van, ha tízezren, százezren, netán 

milliónyian mentek, mennek ki zászlót lobogtatva a Parlament 

elé a Kossuth térre vagy a Kós Károly sétányra. 

106

És még véletlenül se hidd, hogy számít egyáltalán valamit is milliónyi 

ember aláírásával szentesített akarata! Ugyan, te kis naiv! De 

hiszen jogilag nem kötelez semmire! – dörmögi a kamerába mosolyogva 

Miska Kancsó, a törpeminoritás elsõ megmondó- embere. 

Emlékszel még? 

„Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!” 

Ma meg mintha a valóság ennek éppen az ellenkezõjét mutatná, 

„Több pénzt az emberektõl, több pénzt az önkormányzatoktól!” 

Te még mindig azt hiszed, hogy itt bármit is érted tesznek? Ugyan 

már! Örülj, hogy élsz! Majd azt nézd meg, amikor holnap bevezetik a 

füstadót, holnapután meg – hogy enyhítsenek a költségvetés deficitjén 

– megadóztatják még a levegõt is! 

Te – és persze veled együtt én is – ezeknek (a politikusokról beszélek 

most) a szemében senki és semmi vagy. Az, hogy kisebb 

ügyekben már meg sem kérdezik a véleményedet, arra már csak legyintesz, 

ahogyan tette azt annak idején a jó öreg Horn Gyula-díjas 

Horn Gyula, hogy aszongya: Na és? Csakhogy ezeknek már semmi se 

szent. Most már az országos jelentõségû ügyekben sem kérik ki a 

véleményedet. 

Megbukott a kormány a ciklus felénél. Kit érdekel? Van másik! 

Majd összerakunk egy újat. Parlamenti kirakójáték. 

Hogyan? Mit mondasz? Hogy erre a fószerra senki sem szavazott? 

Azt se tudod, mi a programja? 

(Nem is fogod megtudni! Csak amikor már késõ lesz!) 

Kit érdekel, hogy nem tudsz róla semmit, illetve, hogy amit tudsz 

róla, az éppen elég? MI ismerjük, és ez a lényeg. Úgyhogy õ lesz, és 

kész, elvtársak! Punktum. 

Mert én azt mondtam, hogy õ legyen! 

És különben is, a párt is ezen a véleményen van! 

*** 

Szóval ilyen kilátásokkal vágunk neki az új esztendõnek. A posztkommunista 

erõk gátlástalanul tobzódnak a tizenöt esztendõvel ez- 

107

elõtt elõre lezsírozott forgatókönyvnek megfelelõen (ennyi idõ alatt 

háromszor megcsinálta volna Peter Jackson a Gyûrûk Ura trilógiát), 

miközben a mûanyagellenzék darabjaira hullik. Pénz, paripa, 

fegyver híján, úgy tûnik a vég egyre közeleg. 

„Gondor katonái vagytok, bármi is jön be azon a kapun, állni fogjátok 

a sarat! – bíztatja Gandalf a Minas Tirith városát védõ harcosokat. A kaput 

aztán betörik és a bejövõ hatalmas trollok iszonyú pusztítást végeznek 

a védõk sorai közt, akik a város felsõbb szintjeire szorulnak vissza. 

A város azonban mégsem veszik el. Nem hatalmas harcosok és nem 

erõvel, csak a legapróbb, egy kicsi hobbit és furfanggal, gyújtja meg 

Gondor jelzõtüzét, mellyel a város tudatja a külvilággal, hogy segítséget 

kér. 

Aki látta a Király visszatér címû filmet, soha nem felejti el annak 

a magával ragadó látványnak a hangulatát, amikor Lovasvég felmentõ 

serege, élén a rohani Théoden királlyal megérkezik, s zúgó 

áradatként söpri el az ellenség katonáit. 

Talán még nincs minden veszve. A védõknek, az értékek védõinek 

félre kellene végre tenniük büszkeségüket, s minden más egyéb hátráltató 

tényezõt, s végre meggyújtani a segélykérõ jelzõtüzet, mert az ellenség 

túlerõben lévõ hatalmas serege immáron itt áll a kapuink elõtt. 

Újra össze kell gyûjteni minden hadra fogható erõt, de ezúttal nem szabad 

erõszakkal rákényszeríteni mindenkire ugyanazt a harcmodort, 

hagyni kell, hogy mindenki úgy harcoljon, ahogyan a legjobban tud. 

Most nem szabad feladnunk, most nem szabad meghátrálnunk! 

Mert a legnagyobb vészek és a legnagyobb hányattatások közepette 

is, de a Hatalom Gyûrûjét mégiscsak elvitték Mordorba, a Végzet 

Hegyéhez. És nem nagy harcosok, csak a legapróbbak, két hobbit, 

Frodó és Samu vitte el oda. Olykor a legkisebbek is képesek változtatni 

a világ sorsának alakulásán. 

Ne felejtsétek! Mindenki számít! 



108

RIPACS RIPACSOVICS RIPACSOV 

– avagy A kormánynál Miazhogy Ferkó mûminiszterelnök – 

A padlógázzal lendületbe hozott ország teljes gõzzel száguld a szakadék 

felé. A kormánynál egy hajdan szép reményekkel útnak indult 

egykori ifjúkommunista KISZ-führer. Mellette az anyósülésen – 

mely tudvalévõ, hogy baleset esetén az autó legveszélyeztetettebb 

helye – a mitfárer szerepében hûséges fegyverhordozója, a rendõrgyilkos 

Ságvári Endrét a menybemenesztõ egykori történész, Hiller 

„Sancho” Pista, aki önkéntes mérvadó tevékenysége mellett többek 

között azt is a fejébe vette, hogy õ, és egyes egyedül csakis õ lehet az 

újkori modern magyar szociáldemokrácia programjának atyja, s kidolgozója. 

Úgy tûnik nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a nagy vajúdás 

közepette egeret szültek a hegyek, az elkészült mû, hát finoman 

szólva is meglehetõsen fércmunkára sikeredett. 

Nyerõ párosunk nem riad vissza semmitõl. Padlóig nyomják a gázt, 

hogy mi jön a következõ kanyar után, kit érdekel? Az öveket becsatoltuk, 

ki nem eshetünk. Legfeljebb elcsapunk néhány kóbor gyalogost a 

nagy száguldozás közepette, azokért meg úgysem kár. Különben is a Világbank 

szerint ennek az évszázadnak a közepére már csak nyolcmillió 

magyar a kívánatos, nekünk meg ugye teljesíteni kell a tervet (mint a 

régi szép idõkben!), meg kell felelni a kvótáknak, az elvárásoknak, no 

meg az elvtársaknak. Különben is, olyan gyorsan történt a váltás, nem 

maradt elég idõ, hogy mindenre odafigyeljünk, amikor a piros 

Ferrariból átszálltunk ebbe az új verdába. 

Meg aztán, dacára az eddig eltelt rövidke idõnek is, de adódott már 

néhány kínos szituáció is. A tehetségtelen mitfárer néhányszor fordítva 

109

tartotta az itinert, így aztán a népek egyre többször érezték úgy, ahelyett, 

hogy a kommunizmusból a demokratikus jogállamiság felé haladnánk, 

inkább mintha visszafelé mennénk, újra elõkerültek a régi, rossz 

emlékû, pártállami idõket idézõ reflexek és beidegzõdések. 

Például, egy alkalommal, amikor a nagy kormányos, Ripacs 

Ripacsovics Ripacsov, mûvésznevén Miazhogy Ferkó, a mûminiszterelnök 

a 2004-es esztendõt értékelte, azt találta mondani, hogy 

aszongya: 

„A szocialista-szabad demokrata kormányzás eddigi két és fél esztendejében 

30%-kal növekedtek az átlagjövedelmek, a keresetek vásárlóértéke 

pedig 20%-kal nõtt.” 

No,mármostebbenazegészbenazazérdekes,hogyaKSHadatai 

szerint – és itt emlékeztetnék mindenkit, hogy már nem Mellár Tamás 

a Statisztikai Hivatal elsõ embere – szóval a miniszterelnök által mondottak 

a KSH adatai szerint köszönõviszonyban sincsenek a valósággal. 

Mivel a (mindenkori) miniszterelnök – már csak pozíciójából kifolyólag 

is – tájékozott ember hírében áll, annak is kell lennie, hiszen 

máskülönben hogyan vezethetne el egy egész országot, azt kell feltételeznünk 

róla – más logikus magyarázat nemigen maradt –, hogy a kormányfõ 

készakarva, hogy ne mondjam direkte hazudott, becsapta az 

ország lakosságát, az embereket. A KSH adatai ugyanis azt mutatják, 

hogy 2004-ben elõször (!) csökkenni kezdtek a reálbérek. 

Rodolfó itt sikítva dobja el a bûvészdobozt. 

De a szemfényvesztés itt még nem ér véget, a bulvárkommunikáció 

és a látványpolitizálás az ámerikai média-tanácsadókkal és 

PR-team-mel tovább folytatódik. 

Közben száguldunk tovább 2006 és a szakadék felé. 

És közben rohad széjjel minden. 

Az Európai Unió bizottságától Magyarország kapta a legrosszabb értékelést, 

hazánk az utolsó helyen áll az államháztartási hiány leküzdése 

110

terén. A gyarmatbirodalmon belül még a gyarmatok között is a legutolsó 

helyre csúsztunk. A hajdani éllovasból, az eminens él-tanulóból 

mára sereghajtóvá váltunk. 

Elgondolkodtam azon, ha ilyen az, amikor lendületben az ország, 

vajon milyen lehet, amikor egyhelyben áll? 

És megint a már jól bevált, ki tudja hányadszorra alkalmazott bolsevik 

tolvajtechnika. Ellopjuk az ellenfél jelszavait, s közben éppen 

az ellenkezõjét tesszük annak, amit mondunk. 

A legutolsó világégéssel is felérõ nemzeti trauma elõtt néhány perccel 

arról harsogott a kormánypárti közszolgálati média, hogy a legnagyobb 

ellenzéki párt útlevél kérdéssé degradálja le a kettõs állampolgárság 

ügyét. Erre mit hallunk most? A Szülõföld-program keretén belül 

lesz útlevél is, mellyel nemcsak Magyarországra, hanem az Európai 

Unió többi államába is utazhatnak majd a határon túli magyarok. Lesz 

minden, mi szem szájnak ingere határon túli nemzettestvéreinknek, 

csak éppen kettõs állampolgárság nem lesz, mert az már veszélyes, ne 

adj’ isten, még véletlenül elvezethet a szavazati joghoz, s akkor a valamilyen 

történelmi baki folytán itt ragadt hatalomátmentett posztkommunistáknak 

végük van, mint a botnak. 

De nem is ez az igazán érdekes, a jelzésértékû momentum! Nem 

tudom figyelik-e? Csipolla a média nagy nyilvánossága elõtt látványosan 

(és alkotmánysértõen – errõl majd még késõbb egy apró 

megjegyzést!) megaláz egy egész nemzetet – a félreértések elkerülése 

végett megmutatja, hogy ki az úr a háznál – majd darab idõ múltán, 

mint egy királyi kegyet gyakorolva, csepegtet valamicskét az õ szeretett 

népének abból, ami elõl kb. öt perccel ezelõtt még mereven 

elzárkózott. 

De, ha már a demokratikus jogállamiságnál és az alkotmányosságnál 

tartunk! Vajon egy demokratikus jogállamban elõfordulhatna olyan, 

hogy a kormányfõ nyíltan, megszegve az alkotmányt korlátozza a népfelség 

elvét? (Ne menjenek el szavazni!) Közvetlenül beleavatkozzon a 

népszavazásba? (Szavazzanak nemmel! A felelõs nem!) És vajon az elõ- 

111

fordulhatna-e, hogy ezt követõen egy sajtóorgánumnak (Magyar Narancs 

– ez is önmagáért beszél) adott interjújában nyíltan lenyilatkozza, 

hogy mindezt elkövette? És mindezek után nem történik semmi? Ugye 

nem? Legalábbis eurokonform országokban egészen biztosan nem. 

Tényleg igazi ripacs. Ripacs Ripacsovics Ripacsov. Az igazi kvalitás 

De,hamáraminõségnéltartunk!Éppmostmondjaatévé,hogya 

minõségellenõrzést végzõ cégeket (KERMI, MEEI) is privatizálni akarják. 

Ebbe persze megint jobb bele sem gondolni, ki tudja, milyen következményekkel 

jár majd egy magánkézbe adott minõség-ellenõrzés! De 

hát, ki törõdik most ezzel? Az elsõ számú direktíva: kell a lóvé! 

Ahogyan az nyomtatásban már meg is megjelent (Magyar Közlöny), 

a fenti intézmények privatizációjának lebonyolításáért a gazdasági 

miniszter mellett a pénzügyminiszter is meg van jelölve felelõsként. 

Ehhez képest meglehetõsen érdekes, már-már azt kell 

mondjam komikus jelenetnek lehettünk tanúi, amikor a Hír Tv tudósítójának 

ezen témában feltett kérdésére Drazsé ártatlan arccal 

rácsodálkozik, hogy aszongya, hát õ konkrétan errõl még nem is 

hallott, de majd tájékozódik. 

Ilyen van? 

Egy kormányban nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb? Úgy tûnik, 

ilyen van. Legalábbis egy következmények nélküli ország következmények 

nélküli kormányában van. 

(Teddy, nosza, kösd föl a magyar textilt!) 

Ez ám a karizmatikus lendületesség! 

De mindez nem számít, megyünk elõre ezerrel! Padlógázon, lendületesen! 

Vagy mégsem? 

Ha minden változatlanul marad, továbbra is vak vezet világtalant, és 

nyakunkon marad ez az ingyenélõ, here módjára a nemzeten élõsködõ 

politikum – a politikai elit kifejezés 2004. december 5-e óta már nem 

használható –, a parlamenti diktatúra (urbánus frazeológiával: demokratúra) 

hazai letéteményesei, lehúzhatjuk magunkat a fajanszon. 

112

A gengszterváltó elit felett eljárt az idõ. Az elvtársuraknak ezt mostanramárészrekellettvolnavenniük.Mégakkoris,haakoncésahatalom 

iránti vágy minden eddiginél erõsebben munkál bennük. Elõbbi 

megállapításom természetesen párt-semleges, éppúgy vonatkozik a 

liberál-bolsevik kormánykoalícióra, mint a mûanyagellenzékre. 

Tudom, hogy ezek meglehetõsen súlyos szavak, de vállalom a fenti 

kijelentést, annak összes ódiumával. Most éppen az alkotmányhoz készülnek 

hozzányúlni, ahelyett, hogy visszatérnének a Szent Koronán 

alapuló jogrendszerhez, eltörölve végre a szégyenteljes 1944. XX-as 

törvényt, melyre aztán a késõbbiekben az azóta már számtalanszor átdolgozott, 

toldozott-foldozott sztálinista alkotmány is alapul. Vajon 

miért nem hozták létre még eddig a két kamarás parlamentet, ahol 

végre a társadalmi szervezetek is képviselethez juthatnának? Mitõl félnek? 

Attól, hogy végre a nemzeti érdekek felelõs képviselete is szóhoz 

jutna, és a politika végre nemcsak a pénzharácsolásról és az egyéni érdekek 

uram-bátyám kijárásáról szólna? 

De, miután 2004. december 5-e óta már azt is tudjuk, hogy haspárti 

Magyarország kizárólag a pénzbõl ért, állításom igazolására Bogár 

Lászlót, a kitûnõ közgazdászt hívom segítségül: 

„… amikor a Bokros-csomag 20%-kal csökkentette a reálbéreket 

két év alatt, 1995– 96-ban – és tegyük hozzá, a bérek 20%-kal csökkentek, 

a profitjövedelmek, tehát a profitok, osztalékok, kamatok viszont 

40%-kal nõttek ugyanezen idõ alatt, tehát ebbõl azért elég világosan 

kiderül, hogy kiknek az érdekében és kiknek a kárára ment végbe 

az az újraelosztás –, nos amikor ez a meglehetõsen brutális 

reálbércsökkentõ akciósorozat véget ért, 1996- ban, akkor az akkori reálbérek, 

az 1996-os reálbérek a harminc évvel azt megelõzõ szintre estek 

vissza. Tehát Magyarországon gyakorlatilag 1996-ban egy harmincéves 

elmaradás alakult ki a reálbérekben, és az elmúlt hét év során, 

tehát 1996-tól 2003-ig terjedõ idõszakban mindössze annyit 

sikerült elérni, hogy most, 2003-ban (az idézet 2003. augusztus 24-érõl 

való – a szerk.) az igen jelentõs, az elmúlt két és fél évben lezajlott igen 

113

jelentõs reálbér-növekedés ellenére 2003-ban a reálbérek szintje még 

mindig az 1978-as, huszonöt évvel ezelõtti szinten van. (…) Tehát 

2001 második fele, 2002 és 2003, két és fél év alatt körülbelül 30%-os 

reálbér-növekedés lesz, de még egyszer mondom, ezzel még mindig 

csak a huszonöt évvel ezelõtti szintet sikerül elérni – hogy most már 

nem harminccal, hanem csak huszonöt évvel maradunk el –, még mindig 

kevesebb, mint egyharmada az uniós bérek átlagának a magyar 

reálbér…” 

Az, hogy egy Európa közepén lévõ jelenleg európai uniós tagállamban 

az emberek egyharmada a létminimumon él, és még az ún. középosztály 

is csak harmadát keresi, mint a tõle néhány száz kilométerrel 

nyugatabbra élõ, szerencsésebb helyre született euro-polgártársai, a 

magyar politikum közös felelõssége. Hölgyeim és uraim, ezért volt a 

rendszerváltás? Nem. Ezért a gengszterváltás történt. És senki ne 

higgye azt, hogy ez csak játék a betûkkel, játék a szavakkal! Ez a nagy 

magyar valóság, s egyben a kis magyar abszurd is. 

Mindeközben a szociológus szakértõ arról beszél, hogy számos 

olyan rossz dolog, beidegzõdés van az életünkben, melyet már megszoktunk, 

és inkább együtt élünk velük, mintsem hogy felszólalnánk, 

vagy tennénk valamit ellenük. 

Valószínûleg ebbe az ún. „együtt élõ” kategóriába tartoznak szeretve 

tisztelt posztkommunistáink is. 

De vajon még meddig? 



114

A (MEG)SZOKÁS HATALMA 

Mottó: „Autót eladni mindenki tud, ahhoz elég egyszer szemérmetlenül 

hazudni!” 

(Empirikus tapasztalatszerzés útján bebizonyosodott urbánus 

bölcselet) 

Nézem a Herényi Károllyal készülõ interjút. Az aktuális híradásokkal 

kapcsolatosan éppen a Centrum párt 2002-es országgyûlési választásokon 

betöltött szerepe van terítéken. Jelzésértékû, de minimum 

elgondolkodtató, amikor az MDF frakcióvezetõje arról beszél, 

hogy a Centrum esetleges megszûntével a Fórum majd képes lesz felszívni 

a Kupa-féle választási képzõdmény szavazótáborát. 

Itt álljunk is meg mindjárt egy polgári szóra! 

Milyen érdekes is az élet! A gengszterváltás egykori legnagyobb 

erejét adó, hajdani vezetõ pártjának frakcióvezetõje ma arról ábrándozik 

(vagy azon siránkozik?) hogy – ha Isten (és a párt is) úgy akarja 

– kis szerencsével hozzájuk csapódik majd egy a választásokra létrehozott, 

sehonnai mesterséges pártkreatúra által becsapott, rászedett, 

megvezetett és manipulált szavazótábor, mely ha 2006-ban is 

legalább 3–4%-ot jelentene, akkor biztosíthatná az MDF túlélését a 

következõ négy esztendõs ciklusra is. 

De van itt még más is! Milyen érdekes dolog a médiakommunikáció! 

A média és az õ kommunikációja! A kitartott ölebmédiának köszönhetõen 

a mai magyar társadalom – ahogyan arról Dombrádi Krisztián, 

a téma szakértõje is beszélt az egyik vele készült interjúban – a 

megszokás társadalmává vált. Inkább megtanultunk együtt élni a problémáinkkal, 

gondjainkkal, mintsem hogy változtatnánk azokon, vagy 

leküzdenénk õket. Úgy tûnik szellemi téren is eltunyultunk, elkényelmesedtünk. 

Ez pedig nagyon nagy baj! 

Ugyanez a helyzet a parlamenti diktatúra, a demokratúra résztvevõivel, 

a négy parlamenti párttal kapcsolatban is. Mintha a magyar 

115

lakosság megkérdõjelezhetetlen tényként és igazságként fogadná el 

azt, hogy más pártok vagy politikai tömörülések nem alkalmasak 

arra, hogy bekerüljenek az ország házába. Mintha csak erre a jelenlegi 

négy pártra szûkülne a választék, mintha mások nem is léteznének 

Talán elsõre nem látszik, de tulajdonképpen a Centrum párt esete 

is ezt mutatja. Arról persze hosszasan lehetne polemizálni, hogy a 

Kupa Mihály nevével fémjelzett politikai „trójai faló” valóban a szocialista 

párt kreálmánya-e, vagy sem, ám ha a hagyomány állításának 

hinni szabad, az elnök úr, pártja 2002-es választási szerepléséért 

és eredményeiért csinos kis summát kapott, méghozzá cash-ben. 

(Egyes meg nem erõsített hírek szerint – ez az a bizonyos „csiripelik a 

verebek” kategória – az összeg mintegy 80 millió forintra rúgott. De 

persze lehet, hogy ezek csak amolyan pletykabeszédek. Vagy ahogyan 

azt Peter Sheldon szokta volt mondani, nem dokumentálható.) 

(De hát az ilyen dolgok általában nem arról híresek, hogy dokumentálhatók.) 

Szóval, a Centrum párt a semmibõl berobbanva a köztudatba, éppen 

annyi szavazatot vitt el a polgári oldaltól, amennyi kellett. A Fidesz 

éppen hogy nem gyõzött. A MIÉP pedig nem jutott be a parlamentbe. 

A legszebb az egészben az, hogy azóta egy árva szó nem sok, 

de annyit sem hallottunk a Centrumról. Legfeljebb a hasonló nevû 

multi-vitamin készítménnyel találkozhatunk nap mint nap a reklámokban. 

A pártelnök-expénügyminiszter szerint azért nem hallottunk róluk, 

mert a párt építkezett. Országos építkezés kötötte le erõiket. 

Most azonban, hogy „látótávolságba” került a 2006-os választás, 

hipp-hopp, újra elõkerült a Centrum. Vajon még egyszer meg lehet 

etetni a magyar választópolgárral egy direkt a választásokra kreált szélhámos 

pártocskát? Vajon a kenyéradó gazdák most is csak annyira 

eresztik el a Centrum gyeplõjét, hogy éppen ne jussanak be a parlamentbe? 

Ezt ma még nem tudjuk, de úgy tûnik a Centrumot alkotó 

összetevõk némelyikének elege lett a marionett-bábú szerepébõl. 

116

Egy percre játsszunk el most a gondolattal, vajon mi történne akkor, 

ha megváltozna az országgyûlés összetétele? A két nagy párt 

minden bizonnyal a következõ országgyûlésben is ott lesz. De mi van 

akkor, ha gyökeresen megváltozik a helyzet kis pártok esetében? Hol 

van az megírva, hogy csak az MDF és az SDSZ lehet szatellit párt? 

Mert mi történne akkor, ha az idegen test, hazánk legkártékonyabb, 

legtöbb pusztítást és rombolást véghez vivõ nemzetellenes pártja, az 

SZDSZ valamilyen csoda folytán nem jutna be 2006-ban a parlamentbe? 

És mi van akkor, ha az MDF helyett mondjuk egy radikális nemzeti 

párt, pártocska kerül be? Ez a legoptimistább forgatókönyv, aminek a 

megvalósulására egyelõre vajmi kevés esélyt látok. 

Sajnos a mai magyar valóság azt mutatja, hogy ha határon túli 

magyar cigánygyerekek (ez aztán már a képtelenség legfelsõbb foka) 

hullnak is alá a magos égbõl, ezt az 5%-os, magát liberálisnak valló, 

ám valójában arrogánsan szabados törpeminoritást, míg a világ világ, 

nem lehet kiebrudalni a magyar parlamentbõl, vagy elütni az ország 

házába történõ bejutás lehetõségétõl. Pedig ez egymagában 

felérne egy gyõzelemmel! 

December 5-e kapcsán az is nyilvánvalóvá vált, hogy az új, karizmatikusan 

lendületes és lendületesen karizmatikus ország-dirigens, akárcsak 

sajátos kódszámmal bíró nagy nevû és zavaros beszédû elõdje, akit 

oly könnyedén és rezzenéstelenül buktatott meg, s majd akin ugyanilyen 

könnyedén és rezzenéstelenül lépett át ez a haszonlesõ, karrier-építgetõ 

mikro-bagázs, szintén az õ emberük, csak most éppen szegfûmintás 

köpönyeget penderített magára. S azon nyomban ki is nevezte 

az atomhulladék-biznisz élére a százmilliós támogatások felvételébe 

belebukott SZDSZ-es Wekler képviselõ urat. Szõlõföldekrõl egyenest 

az atomerõmûbe! Elvégre a jó elvtárs mindenhez ért, a jó elvtárs univerzális, 

a jó elvtárs mindig odaáll, ahová a párt odaállítsa õtet! 

Ja, és még valamit a forgatókönyvekrõl! Az már csak a sors iróniája, 

hogy az MDF parlamentbõl történõ kiesése ugyanúgy része a legpesszimistább 

forgatókönyvnek is. 

117

Mégis, annak ellenére, hogy tudjuk, látjuk, a saját bõrünkön (no 

és persze pénztárcánkon) érezzük a jelenlegi parlamenti politikum 

alkalmatlanságát a hazánkat foglalkoztató kérdések nemzeti érdekek 

mentén történõ megválaszolását illetõen, görcsösen ragaszkodunk 

elerodálódott és hitelét vesztett parlamenti pártjainkhoz. Tevékenységük 

láttán az embernek óhatatlanul az jut eszébe, hogy itt 

minden és mindenki elõbbre való, mint a magyar nemzet. Elõbbre 

valók az idegenek (természetesen akkor, ha nem magyarok), elõbbre 

való a külföldi befektetõ, a multinacionális cég adómentesen kivihetõ 

profitja, elõbbre való a kiszolgáló kereskedelmi ölebmédia 

milliárdos összegre rúgó tartozásainak elengedése, minden elõbbre 

való, mint a magyar ember, mint a magyar nép. 

A menetközben napvilágra kerülõ síbolások, kényes pénzügyi tranzakciók 

és a politikusok által felvett százmilliós összegekben mérhetõ támogatások 

(hát persze, csak éltek az õket jogszerûen megilletõ lehetõségekkel) 

megdöbbentik és ledöbbentik az önérzetes honpolgárt. Azt a 

keveset, aki még megmaradt és nem hagyta itt ezt a szerencsétlen sorsú 

országot. A kisebb-nagyobb idõközönként a páncélszekrények mélyérõl 

kiesõ pártállami „ügynök csontvázakra” most ne is pazaroljuk a drága 

idõt. 

De vajon miért van ez így? Kizárólag csak a vazallus lelkületû ölebmédia 

tehet errõl? Nem lehet, hogy mi is hibásak vagyunk ebben? Legalább 

egy kicsit? Mert, mi van akkor, ha a választások után kis idõ elteltével 

rájövünk arra, hogy mi nem ilyen lovat akartunk? Csak éppen 

nem merjük, vagy nem akarjuk bevallani magunknak, mert a gengszterváltás 

elmúlt tizenöt esztendeje alatt már túl sok idõt és energiát 

fektettünk bele ebbe az egészbe, amirõl mi – és ezt hívják népi naivitásnak 

–, azt hittük, hogy a demokratikus jogállam? Mi van akkor, ha nem 

merjük, nem akarjuk bevallani, még magunknak sem, hogy tévedtünk? 

Nem a megfelelõ emberek kezébe helyeztük a bizalmunkat, s 

most magatehetetlenül szemléljük, ahogyan ez a megtollasodott, magát 

„elit”-nek nevezõ kisebbség visszaélve bizalmunkkal, a társadalom 

118

nyakára telepedve élõsködõ parazitaként szívja el az életerõnket. Egyre 

több mindennel vagyunk elégedetlenek, de mégsem szólunk, maximum 

négy évente a szavazófülke magányában, arra a pár másodpercre, 

ami még megadatott nekünk a népfelségen alapuló demokráciából, kitomboljuk 

magunkat, és büntetünk. 

Tele van a hócipõnk azzal, ahogy egy ripacs által dirigált nemzetellenes 

kormányzat ellehetetlenítõ megszorításait kell eltûrnünk, de abból 

is elegünk van már, hogy a mûanyagellenzék a stratégái által kidolgozott 

„minél rosszabb, nekünk annál jobb!” taktika árnyékában megbújva, 

szigorúan konfrontálódás mentesen, tétlenül szemlélik mindezt. És 

mégis. Bebeszéljük, megmagyarázzuk magunknak, hogy nincs más, 

nem lehet más, csak ezek a pártok és prominens képviselõi ülhetnek 

egymást olykor lehazaárulózva a parlamenti patkóban. 

Ugyanúgy, ahogyan a 23 millió román munkavállaló (illetve reinkarnációjának, 

a 800 ezer beözönlõ élõsködõ magyar) rohamának 

elmaradása nem késztette felülvizsgálatra a magyar társadalmat önnön 

hiszékenysége és butasága kapcsán, azonképpen többszörösen 

leszerepelt parlamenti pártjaink, sokszor egyenesen nemzetellenes 

tevékenysége sem készteti a jó népet, még csak egy homlokráncolásra 

sem! Ez így jó, ez így kényelmes. És mindaddig, amíg ez így marad, 

mindaddig újból és újból elõ lehet venni a parlamentarizmus „trójai 

falovaként” bevetésre kész mû pártocskát, és mindannyiszor be lehet 

csapni, meg lehet vezetni ezt az önbecsülését, magyarságát, 

hazafiasságát vesztett konzumidióta népet. 

Visszatérve egy mondat erejéig az optimista forgatókönyvre. Nem 

kell nagy dolgokra gondolni. Már az önmagában nagy elõrelépés 

lenne, ha egy radikális nemzeti erõ, mondjuk a koalíción kívülrõl, de 

támogatná a polgári oldalt. Ha meg esetleg még koalícióra is lépnének 

egymással, az még jobb lenne. Úgy tûnik mindennél jobban 

szükség van egy nemzeti kontrollra, mely vészjelzõként figyelmeztet 

minden olyan esetben, amikor lankadni látszik a figyelem és a 

fegyelem. 

119

Az SZDSZ nélküli parlament pedig maga lenne a megvalósult 

álom. 

Talán a politikai pártok és a politikusok esetében is itt lenne végre 

az ideje, hogy áttérjünk a „teljesítmény bérezésre”, mely eltüntethetné 

az életünkbõl a mindent és mindenkit túlélõ, megbuktathatatlan 

õskövületeket és pártállami matuzsálemeket. Vajon miért 

nincs még mindig olyan képviselõházunk, ahova csak egyéni képviselõként 

lehet bejutni, és vajon miért nem állították még vissza a 

„visszahívható képviselõ” jogintézményét? Ugye mindenki sejti a 

választ? 

2006-ig még van idõ elgondolkozni azon, hogy a változástól immáron 

nem félõ, hanem abban lehetõséget látó nemzetté válunk-e, 

vagy maradunk Pató Pál uram országa és cipeljük tovább a mások által 

ránk aggatott terheket. 

Akik ez utóbbi mellett teszik le a voksukat és továbbra is Pató Pál 

urammal szimpatizálnak, azoknak a figyelmükbe ajánlom Elizabeth 

Potier szavait, aki azt mondta: „Nem az élet terheitõl roskadunk 

össze, hanem attól, ahogyan cipeljük.” 



120

KAPARJ KURTA! 

Félájultra verték, majd megerõszakolták a rebellis szocialistát 

Félájultra verték, majd megerõszakolták Szabó Bálintot, az MSZP 

ifjúsági szervezetének Vas megyei elnökét 2003-ban – derül ki abból 

a levélbõl, amelyet Tóth Csaba megyei elnök írt Hiller István pártelnöknek. 

A lap birtokába jutott irat a súlyos bûncselekményt összefüggésbe 

hozza a párton belül a megyében kialakult politikai harccal, 

amely a 2006-os országgyûlési képviselõségért folyik. 

Forrás: MNO 

Tudják, mi az AIDS elsõ jele? Nyirkos lehelet a tarkón és enyhe 

nyomás a végbélben. Ez egy korai változat. Tudjuk, megy ez másként 

is. 

No, de komolyra fordítva a szót, a fentiekben idézett hír mégiscsak 

a Magyar Nemzet 2005. január 13-i csütörtöki számában, annak 

is a címlapján jelent meg. A Nemzet mégiscsak egy százezres 

példányszámban megjelenõ sajtóorgánum, vélhetõen utánajártak 

annak, mit tesznek be a lapba, kiváltképp akkor, ha az anyag a címlapra 

is felkerül. Meg aztán – ahogy mondani szokták – nem zörög a 

haraszt, ha a szél nem fújja. 

A JHF 101. számában a generációkon átívelõ társadalom feletti hataloméhség 

kommentárjaként a következõ sorokat vetettem papírra: 

„Amíg a haspárti városlakó, a magát még magyarnak nevezõ szavazópolgár 

újra és újra hagyja magát megvezetni, addig nincs menekvés. 

Addig ezek mindig vissza fognak jönni. Ha nem õk, akkor az ivadékaik, 

akik még egy fokkal rosszabbak mint õk, még éhesebbek a hatalomra és 

a pénzre, hiszen nekik még nem adatott meg a dúskálás öröme.” 

121

Azt eddig is tudtuk a posztkommunistákról, hogy megõrülnek a 

hatalomért, szinte remegnek érte, de hogy ennyire? Pedig itt még 

csak egy szimpla országgyûlési képviselõi helyrõl van szó, pontosabban 

arról, hogy kit jelöljön a szegfûmintás utódpárt erre a pozícióra 

az adott körzetben. 

De van itt más is! 

A teljes szocialista vezérkar, Kovács elvtárstól egészen a nagy médiakommunikátor 

Miazhogy Ferkóig, a mûminiszterelnökig bezárólag, 

megállás nélkül arról szónokol, hogy békéljünk meg, mûködjünk 

együtt végre, mer’ hogy legfõbb érték (az egészség mellett) a 

nyugalom. 

No, de hát kikkel mûködjünk együtt? Ezekkel? Akik még a saját 

fajtájukat sem kímélik? Akik egy vidéki képviselõi jelöltségért félholtra 

verik, veretik a másikat, majd egy könnyed prosztata-csocsón 

keresztül egy végbéltükrözéssel is felérõ anális aktussal tetõzik be 

mûvüket? Persze az is lehet, hogy a párton belüli adminisztrációs 

ügykezelésnek ezen új módozata már szabad demokrata barátaik 

behatását tükrözi. 

(Hopp, lehet, hogy nem buzi, csak toleráns!) 

Képviselõ. Milyen érdekes szó is ez. A mi ékes, édes és beszédes 

anyanyelvünkben semmi sem történik véletlenül. Nem bizony. 

Képviselõ. Képvisel. Valakit, valakiket, valamit, talán egy eszmét, 

talán egy érdeket, talán egy értékrendet, talán elkötelezettséget. 

Képviselõnek lenni, azaz képviselni valamit vagy valakit a többiek, 

azaz mindenki más elõtt, amellett, hogy egyfajta felelõsséget ró 

az emberre, mindamellett azt is jelenti – legalábbis az én értelmezésemben, 

ami persze lehet, hogy a népi naivitás határát súrolja –, szóval 

képviselõnek lenni szerintem azt jelenti, hogy az „én” háttérbe 

szorul és teret enged a „mi”-nek, vagyis a közösségnek. Nem az a 

fontos, a lényeges, az elsõdleges szempont, hogy a képviselõnek milyen 

elõnye, haszna származik a pozíciójából, hanem az, hogyan látja 

el a feladatát, hogyan képviseli mások, a választói érdekeit, a meg- 

122

gyõzõdése által diktált (és talán a neveltetésébõl fakadó) értékrendet. 

Mivel Krisztus urunk koporsóját sem õrizték ingyen, a képviselõktõl 

sem várja el senki, hogy ingyen, mai divatos kifejezéssel élve, 

társadalmi munkában lássa el munkáját. Tisztes javadalmazásban 

részesülnek ezért. 

Éppen az a gond a jelenlegi magyar politikum résztvevõivel, hogy 

az elõbbiekben említett képviselõi feladatok és kötelezettségek ellátása 

helyett, mintha egyre nagyobb hangsúlyt fektetnének a tisztes 

képviselõi javadalmazás tisztességtelen kiegészítésére, s a nemzeti és 

választói érdekképviselet helyett, az egyéni gyarapodás és vagyonosodás, 

mint követendõ végcél, kerülne egyre inkább elõtérbe. A rövid, 

négy esztendeig tartó parlamenti ciklust figyelembe véve ezen 

nem is csodálkozhatunk. Fõként akkor nem, ha ehhez még hozzá 

vesszük, hogy a gengszterváltás óta eltelt közel másfél évtized alatt a 

magyar társadalom eddig minden esetben büntetett az országgyûlési 

választásokon. 

(Reméljük, ezt a szép hagyományt a most következõ 2006-os választásokon 

sem törik meg! – A szerkesztõ megjegyzése) 

Nem is csoda tehát, ha a közvélemény-kutatások és a nemzetközi 

felmérések szerint – pártállásra való tekintet nélkül – a nép körében 

közutálatnak „örvendenek” a magyar politikusok. 

De maradjunk még egy pillanatig a „képviselõ” szónál. A képviselõ, 

amellett, hogy képvisel valamit, vagy valakit, egy képet is visel. 

Egy képet magáról. Kifelé a többiek felé, hogy milyen is õ valójában. 

Hiszen a disznóságok elõbb, vagy utóbb, de mindig napvilágra kerülnek. 

Éppen ezért – ahogyan azt már a lassú beszédû, ám ennek ellenére 

mégis bülbülszavú mutogatós titokszolga is megmondta – 

„hazudni nem szabad, de nem is érdemes”. 

Rövid távon még csak-csak el lehet lavírozni a média farvizén a 

különbözõ hazugságokkal, hiszen egy következmények nélküli országban 

(copyright by Fricz Tamás) gyakorlatilag mindent – és annak 

az ellenkezõjét is – meg lehet tenni. középtávon azonban már 

123

ezeg a léc, problémák is adódhatnak. Közbe jöhet példának okáért 

egy kormányváltás, vagy egy generációváltás a párton belül, de már 

az is elegendõ fejtörést okozhat a zavarosban halászó politikusnak, 

ha csak úgy egyszerûen kiesik a pixisbõl. Mert a következmények 

nélküliség csak a csókosokra, a klán tagjaira vonatkozik. Akit a védés 

dacszövetség kitaszít a soraiból, arra a biztos „pusztulás” vár, 

koncként odadobják az ölebmédia martalékául, hadd csámcsogjon 

rajta az ostoba pórnép. 

Itt érdemes megállnunk egy polgári szóra és elgondolkoznunk 

azon, hogy vajon miféle népképviselet várható el egy olyan párttól, 

amely nem elég, hogy jogutóda az állampártnak, de tagjai attól sem 

riadnak vissza, hogy a „nemes” (vagy nemtelen?) vetélkedés közepette 

félholtra verjék (vagy veressék) vetélytársukat? 

(Közbevetõleg jegyezném meg, hogy láttunk már ilyet, a fatestápolóval 

lekezelt MIÉP-es aktivisták esete hasonló, az újdonság itt 

abban rejlik, hogy most már egymást sem kímélik. 

Az örökifjú és felejthetetlen Hofi Géza jut eszembe, aki annak 

kapcsán, hogy „egyik marxista lövi a másik marxistát”, csak annyit 

jegyzett meg bölcsen: „Gyerekek, azé’ ennyire nem olcsó a lõszer!”) 

És vajon azoktól, akik kicsiben így kezdik, azoktól mit várhatunk 

nagyban, ha valamilyen csoda (vagy pártbeli összeköttetés) folytán 

mégiscsak a nagy politika közelébe kerülnek? A tárgyalás útján nem 

rendezhetõ kérdések lezárására esetlegesen verõlegényeket küldenek 

majd politikai ellenfelük lakására? Mi lesz így a politikai vitakultúrával? 

Aki gyorsabb, az üt elõször? Ha a kuncsaft nem áll föl, akkor gyõztünk? 

Miért van az, hogy egy ilyen hír megint a szegfûmintás utódpárt háza 

tájáról röppen fel, és miért van az, hogy megint csak nem az egykori 

nagyhírû sajtóorgánum, a Szabad Nép jogutódja, a Népszabadság számol 

be nekünk errõl a kínos szituésönrõl? Pedig, hej, de kíváncsi lennék 

a mindig kimérten elegáns és mosolygós Csuhai Ildikó kommentárjára! 

A merõ roszindulat élõ megtestesítõjérõl, az elragadóan vonzó, 

népszavás Ferenci Krisztináról már nem is beszélve! 

124

Úgy tûnik, a legnagyobb kormánypártnál az agresszív nyomulás – és 

az erre való trenírozás – már a vidéki alapszervezeteknél elkezdõdik, 

mely a felsõbb szintekig, sõt, magáig a miniszterelnökig bezáróan is 

megfigyelhetõ. 

De vajon nyugodtak lehetünk-e akkor, amikor ez a mindent legázoló, 

semmire és senkire tekintettel nem lévõ csörtetés nem a nemzet, az 

ország, a polgárok érdekeiért folyik, hanem öncélú tobzódásként, kizárólag 

percemberkék hatalomért és pozíciókért vívott bozótharcaiként 

testesül meg a bulvárkormányzás nagy magyar médiaszínjátékában? 

Nem lehetünk nyugodtak. Nem lehetünk nyugodtak, mert állandósul 

a politika körein belül a harács mindenek felettisége, kizárólag 

a „kaparj kurta” alapú individualizmus válik mérvadóvá, és akkor 

bizony lehúzhatjuk magunkat a fajanszon. Abban a pillanatban, 

amikor ez bekövetkezik, a nép, az emberek kizsigerelése olyan fokúvá 

válik majd, amely tömeges méretekben fogja felvetni reális alternatívaként 

– fõként a 30-as, 40-es korosztály tagjaiban – az ország 

elhagyásának lehetõségét. És ez ma már reális veszély! 

A látványos médiakommunikáción alapuló, tényleges tartalommal 

nem bíró bulvárkormányzás mellett, íme még egy érv ahhoz, 

hogy 2006-ban miért szavazzunk a polgári, a nemzeti oldal erõire. 

Lehet, hogy már régen hangzott el, de attól még igaz: „A tett az 

elsõ, a szó a második!” 



125

LEGJOBB VÉDEKEZÉS A TÁMADÁS 

– avagy Egész estés matinén a kiskorú nép – 

Változnak az idõk. A történelemben csak a szempillantás töredékének 

számító két-három esztendõ is elegendõ volt arra, hogy kis hazánk 

180°-os fordulatot véve, éllovasból sereghajtóvá lépjen – majdnem 

azt írtam elõre, szóval – hátra. 

A taktika bevált, az ámerikai PR-team megosztáson alapuló médiastratégiája 

mûködik. Az új seprû jól – és ami még talán ennél is 

fontosabb és lényegesebb – látványosan seper. Kisepert már szinte 

mindent. Az értékelvû politizálásból mára már semmi sem maradt. 

De aggodalomra semmi ok, hiszen itt van nekünk a szimpatikus 

kommunikáció. 

A magasabb eszmék és értékek helyét átvette a gyarló, biológiai 

létezés, immáron a pénzt, a megélhetést és a létbizonytalanságot 

középpontba állítva. 

Mindeközben a bulvármédiában feltartóztathatatlanul – szinte napi 

rendszerességgel – nyomul elõre Miazhogy Ferkó, a mûminiszterelnök. 

Õ az új, szocialista embertípus. A Janus-arcú gengszterváltás, a kétarcúság 

megtestesítõje. Ifjúkommunista gyökereit meghazudtolva (vagy 

megtagadva?) milliárdos kapitalistaként üzemelteti a pártállam privatizált 

formájában, a magánszocializmusban elkótyavetyélt országot. A kormányfõ, 

tevékenységének elsõ száz napját értékelve, nagy eredményként 

könyvelte el, hogy Magyarország Részvénytársaság holdinggá alakítását 

egy tizenhét lépéses algoritmuson keresztül sikeresen végrehajtotta. 

(Csak közben a kisbefektetõk kicsikét beledöglöttek ebbe a folyamatba.) 

126

Szóval õ az új szocialista embertípus, karizmatikusan lendületes és 

lendületesen karizmatikus. Nem baj, hogy nincs mögötte valós teljesítmény, 

sõt, a nemzetközi adatokból ennek éppen ellenkezõje derül ki. 

Megyünk lefelé megalázóba. Egy a lényeg, a médiában zajló folyamatos 

akciókkal elterelni az emberek figyelmét a valós problémákról. 

Miközben mindenki megbékélésrõl és árokbetemetésrõl beszél, 

mintha maga a közönség is a „véres” akciókra, a politikai csatározásokra 

lenne berendezkedve, azt élvezné igazán, álszent módon a békérõl 

papolva, miközben elégedetten dörzsöli tenyerét a kéjenc publikum, 

egy-egy politikai gladiátor kikészítése láttán. 

A média persze kapva kap ezen a lehetõségen, rátesz még egy lapáttal, 

s a modern kori arénába beküldött politikai küzdõ felek élet-halál 

harcát hihetetlenül nagy élvezettel prezentálja a tisztelt publikumnak. 

Az, hogy a különbözõ vitákban, összecsapásokban az érdemi polémiának 

nagyon sokszor már nem jut hely, hogy az érvek és ellenérvek legtöbbször 

nem hangoznak el – így a szerencsétlen nézõ az igazságnak 

még csak a közelébe sem kerülhet – senkit nem érdekel. 

Pedig – és ezt most már nem ússza meg a mûanyagellenzék, sem 

annak vezetõ ereje, a Fidesz sem – konfrontálódni kell! És ha már 

összefutottunk az ellennel, nem szabad hagyni, hogy õ üssön elõször! 

Mármint itt most az ideológiai harcra gondolok! (De ne feledkezzünk 

meg arról sem, hogy láttuk már, mire képesek, ha baseballütõ 

van a kezükben!) Ha pedig sikerült ellenfeledet egy jól irányzott 

ütéssel (érvrendszer, napvilágra került megcáfolhatatlan dokumentumok 

stb.) a padlóra küldened, azonmód rúgjál is bele még 

egyet-kettõt, nehogy még véletlenül is fel tudjon állni! 

Ja, barátaim, az élet az bizony nem lányregény! Egy olyan ellenféllel 

szemben, aki nem úriember módjára küzd, minden eszköz és 

módszer megengedett, legfeljebb – ahogyan azt a szocialisták egyik 

prominensétõl tudhassuk – majd utólag kifizetjük a bírságot. Miért? 

Ha nekik lehet, ha nekik szabad, akkor nekünk is lehet, akkor nekünk 

is szabad. Ha nekik elnézi a társadalom ezt a viselkedést, akkor 

127

majd elnézi nekünk is. Legalábbis akkor egészen biztosan, ha ez a 

hatalom megszerzésével párosul. 

Ahogyan azt annak idején Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült 

Államok egykori elnöke is mondta: „Kommunistákkal csak erõbõl!” 

Nála ez bejött. 

No, mármost a kommunisták, ahogyan Kádár népe is, csak az erõ 

szavából értenek. Tudják, olyan ez, mint amikor a kocsmában 

hõbölög egy részeg, beleköt mindenkibe, senki nem mer neki szólni. 

Csak akkor néz egy nagyot, amikor az egyik vendég, aki nem tolerálja 

a személye iránt mutatkozó illuminált érdeklõdést, a részeges 

hõsködõt lecsapja, mint Foxi a taxiórát. 

No, hát ilyenek ezek a mi szeretve tisztelt posztkommunistáink is. 

Ennek egyik gyöngyszemét láthattuk a jelenlegi mûminiszterelnök 

„Mi az, hogy? Nagyon is!” címû parlamenti kifakadásán. De ilyen 

Kádár népe is. Ha rájuk ripakodik a hatalom, visszahúzódnak házgyári 

technológiával készült panelvackaikba és újabb négy esztendeig 

meg sem mernek nyikkanni, csak igyekeznek jó képet vágni mindenhez 

még akkor is, amikor kiveszik a brifkót a zsebükbõl és a fürge 

ujjak mozgalom keretén belül gondos kezek az utolsó forintot is eltávolítják 

onnan szociális jólét címén. A társadalom anyagi helyzetének 

kezelése, ahogyan azt annak idején az „Ez a divat” szabás-varrás 

rovatában szokták mondai, saját anyagából meg van oldva. 

(Egy apró zárójeles megjegyzés, mielõtt a kedves Olvasó kitér a hitébõl. 

Ezen cikk írója is panellakásban tengeti nyomorúságos életét, és 

nem azért, mintha nem kívánkozna el a lakótelepek szürke világából, 

hanem azért, mert a reálbérek színvonalának nem kívánatos alakulása 

sajnos õt sem kerülte el, még mindig az 1979-es színvonalú keresetébõl 

kell megélnie 2004-ben. A nemzeti oldal pedig hiába töri magát, proletárból 

soha a büdös életben nem lesz polgár. Ez zicher. Ezen kijelentésemet 

fenntartom, felvállalva az általánosítás összes ódiumát. Mindazonáltal 

ha a széles néprétegek továbbra sem fognak tudni felül emelkedni 

a puszta biológiai létezés alapjárati fordulatszámán, a magyar nép 

128

katasztrofális véget fog érni. Hát ezért nem éri meg idõt és energiát pazarolni 

a posztkommunista proletariátusra.) 

De térjünk vissza még egy mondat erejéig Kádár népéhez. Ebben az 

egészben az a legszörnyûbb, hogy errõl az egészrõl nem õk tehetnek, hanem 

kedvenc elvtársaik és az õket követõ ifjúkommunisták. Azok, 

akik maguk esetleg külföldön okosodtak, miközben itthon, egykori szalonellenzéki 

haverjaikkal szétveretik a magyar közoktatást. Azok, 

akiknek nincsenek napi megélhetési gondjaik, miközben az egykori 

párttársaik által felvett hitelek következtében eladósodott országban a 

lakosságnak mintegy harmada már nyomorog. Egy a lényeg, jól mutassanak 

a képernyõn, karizmatikusak és lendületesek legyenek, erõt 

sugározzanak. 

A többit majd meglátjuk. 

A többit majd megveszik. 

Ahogyan az 1956 után betiltott dalban is felcsendül: „Ahogy lesz, 

úgy lesz!” 

A teljesítmény nélküli lébecolás, az igénytelen gagyi, a talmi csillogás 

ideig-óráig elkápráztathat, elszórakoztathat, de mi történik majd 

akkor, ha már a szomszédaink is észreveszik, hogy a király meztelen? 

Ha (minden tekintetben) védtelenek és kiszolgáltatottak leszünk, 

elõbb vagy utóbb, de el fognak taposni bennünket. Ma még 

csak egy ostoba fellengzõsségnek tûnõ kijelentés Szlovákia magyar 

lakta területeinek katonai megszállása, de ki tudja, mi jöhet még ezután? 

Egyszer már átéltünk hasonlót, amikor idegen megszállók csizmái 

tapodták hazánk földjét, Akkor is felelõtlen és meggondolatlan 

„magyar” vezetõk voltak azok, akik soha többé nem akartak katonát 

látni. Ugye, milyen kísérteties a hasonlóság? 

Ma is csak látszat vezetõje van az országnak, látszatra ugyan (jogilag) 

õ a kormányfõ, azonban az országos választásokon nem méretõdött 

meg, a programját sem ismerte senki, a zártkörû klub, a slepp 

választotta meg, és hát az általános hadkötelezettségnek is már csak 

a hûlt helyét találjuk. 

129

A XXI. század elejére a kommunizmus ötven éves uralmának, 

majd az elõre lezsírozott gengszterváltásnak köszönhetõen, az egykori 

elvtársakból és utódaikból, az ifjúkommunistákból, szabadrablásból 

élõ új-kapitalistákból verbuválódott szabadcsapat tevékenysége 

folytán, a hajdan volt szép reményû, potenciális Közép-Európai 

nagyhatalom mára egy „megtanultunk kicsik lenni”, a végletekig eladósított, 

pesszimista, önbizalomhiányban szenvedõ, a változásokban 

csak a rosszat, a félelmet, nem pedig a lehetõséget meglátó pici 

gyarmatállammá degradálódott. 

(Szabadrablás: az urbánus frazeológia szóhasználata a kapitalizmus 

eredeti tõkefelhalmozás néven ismert korszakának 

bemutatására.) 

A film kockái pedig tovább peregnek. A kiskorú nép, Kádár népe 

tölti meg a széksorokat, imádják ezt a fordulatokkal és izgalmakkal 

teli országos méretû valóság showt, a matiné a mindenük. Ilyenkor 

tovább tart a vetítés és (látszatra) a jegy is olcsóbb. A történet végét 

még nem ismeri senki, legfeljebb csak sejtik. Legalábbis azok, akik 

már nem elõször látnak ilyen elõadást. 

Persze a filmekben bármi megtörténhet. 

(A filmekben igen.) 



130

POLGÁRPUKKASZTÓ 

LUFI-PUKKASZTÓK 

– avagy A bulvárkormányzás diszkrét médiabája – 

„A déli országban volt egy város, melyet úgy hívtak: Szüzek Öröme. 

Élt benne egy király, kinek neve Halhatatlan Hatalom volt. Jól ismerte 

mindazon könyveket, amelyek az élet bölcsességeivel foglalkoztak. 

A lábát sugárzó fénybe vonta az elõtte térdeplõ hatalmas királyok 

fejékének gyémántjaiból áradó raygogás. Mindent tudott az 

ember életét édesebbé tevõ mûvészetekrõl. Ennek a királynak volt 

három fia. Úgy hívták õket, hogy Gazdag Hatalom, Harcias Hatalom, 

Végtelen Hatalom, és mindhárman szörnyen ostobák voltak.“ 

(Pancsatantra – Az Öt Könyv) 

Egyik gyengébb pillanatomban a hétvégén megnéztem a TV2-n, a 

Bochkor Gábor nevével fémjelzett „Csao Darwin” címû produkciót. 

Ebben az adásban éppen a kis mellû hölgyek küzdöttek ádázul a nagy 

mellû amazonok ellen. Most értettem csak meg igazán, miért is örvend 

oly nagy népszerûségnek a nõi pankráció és az iszapbirkózás. A felhõtlen 

szórakozásra csak egyetlen árnyékfoszlány vetült, nem igazán értettem, 

mi a fenét keres már itt is, egy ilyen mûsorban, ezen a csatornán is 

a zsûri elnökeként a mára már szinte nélkülözhetetlenné vált, állandóan 

polihisztori szerepben tetszelgõ, Verebes István? 

131

Na mindegy, a televíziónézõ férfiember végül is inkább a hölgyek 

dús bájain legeltette kocsányon lógó szemeit, nem pedig a bazidai 

Darth Vader epiteton ornans-szal felruházott szuszogó megmondó-ember 

szõrös ábrázatján. 

A nemes vetélkedés érdekes eredménnyel zárult. Annak ellenére, 

hogy végig a nagy mellûek vezettek, a fináléban, a „kikerül hamarabb 

fulladás közeli állapotba” címû, merüléssel egybekötött akvárium 

jellegû számot, s ezzel fordítva az álláson, magát a játékot is a kismellûek 

nyerték, újra bebizonyítva ezzel a régi mondás igazságát: 

„Nem a mennyiség, a minõség a fontos”. 

(A szerkesztõ megjegyzése: Nõi mellek esetében talán a legjobb 

kombináció, ha nagy mennyiségben van jelen a jó minõség!) 

Szóval, tökéletesen megértem a tisztelt Olvasót, ha most nem 

érti, hogy kerül a csizma az asztalra? És persze arról is polemizálhatnánk 

egy keveset, hogy mennyire volt megalázó ez az egész magamutogató 

showmûsor a hölgyek számára, de én most mégsem ezt teszem. 

Akik szerepeltek a mûsorban – Dundika, a szilikon kebelcsoda, 

Bódi Sylvi (nem Szilvi, mer’ az ugye derogál, az olyan szimpla 

magyaros) és Anettka, mint csapatkapitányok, szóval, hát lehet, 

hogy õk talán nem is hölgyek, csak úgy szimplán nõk, vagy esetleg, 

mint a „jó bõr” kategória reprezentánsai járultak hozzá a férfinép 

kora esti hormonszintjének felkorbácsolásához. Mindegy. 

Szóval. Megyünk tovább. Tulajdonképpen én itt most egy párhuzamos 

analógiát szerettem volna szemléletesen érzékeltetni. Mert 

hát, lám-lám, a magát értelmiséginek valló cikkíró is meginog 

egy-egy gyengébb pillanatában (a lónak is négy lába van, mégis megbotlik), 

csak ott ragad két óra hosszára a kereskedelmi média képernyõje 

elõtt, amikor hiányos öltözetû hölgyek dús bájaiban 

gyönyörködhet a gyanútlan televíziónézõ férfiember. 

(A következõ adásban egyébiránt a sovány emberek vs. kövér 

emberek csapnak majd össze. Nagy valószínûséggel ezt én már inkább 

kihagynám, kezit csókolom.) 

132

De vissza a párhuzamos analógiához! 

A bájaikat felvonultató hölgyek csatározása elõtti nap estéjén, a 

Hír Tv „Péntek 8” címû mûsorában Csintalan Sándor volt a vendég. 

Egy nagyon érdekes beszélgetés zajlott a stúdióban, többek között a 

kormány és a mûminiszterelnök bulvárkormányzását, s annak 

kommunikációját vették górcsõ alá. 

A polgári körökben magának újabban csak „a mi kommunistánk” 

(copyright by Nemzetesasszony) büszke címet kivívó Csintalan Sándor 

mondta ki a lényeget, vagyis hogy ez az egész állami „valóságsó” 

ami itt folyik a szemünk elõtt, valójában kormányzás helyett folyik. 

Persze ezt mindannyian tudjuk. Legalábbis itt a nemzeti oldalon. 

Egy olyan országban pedig, ahol Majka (az RTL Klub elsõ Való 

Világ játékának azóta már sztárrá vált második helyezettje) nagyobb 

érdeklõdésre tarthat számot, mint a költségvetés, vagy az ország gazdasági 

helyzete, ott ez a technika mûködik, ott ez a stratégia beválik. 

Félreértés ne essék, magam is jobban örülnék annak, ha egy olyan 

országban élhetnénk, ahol nem is tudjuk a politikusaink nevét, mert 

hogy oly jól élünk, és gyakorlatilag tök mindegy, hogy ki van a kormányrúdnál, 

de ettõl úgy tûnik, még fényévnyi távolság választ el 

minket. Természetesen nem is arra gondoltam, hogy mindenki azzal 

kezdje a napját, hogy a költségvetés sarokszámait bújja a Magyar 

Közlönyben órákon keresztül. Nem. 

De, hogy ez a fajta kolosszális méretû közöny az ország, a nemzet sorsa 

iránt tartósan nem maradhat fenn, az biztos. Persze, ha legalább ekkora 

méretû a kolosszális elhallgatás a közszolgálati és a kereskedelmi 

öleb televíziók híradóiban, akkor ne csodálkozzunk azon, ha minden 

változatlan marad. Pedig a közöny úgy tûnik tartósan megmarad. Az 

általam csak „médialétezésként” aposztrofált világnézet és látásmód a 

konzumerizmus fogyasztói létezése felé vezetve az átlagembert, – az 

ifjúkommunistákból ifjú kapitalistákká vedlett fináncoligarcha elit 

hathatós segítségével – lassan, de biztosan felváltja a gulyáskommunizmust, 

helyet csinálva a magánszocializmusban sokkal szalonképesebb- 

133

nek és eurokonfortabbnak tûnõ globálkolonialista (újgyarmati) létezésnek. 

Ezt röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy az egyén eljutott a 

társadalmi létezésnek egy olyan fokára, amikor már jobban hisz a médiának, 

mint a saját szemének. 

Látja – és végül valamilyen szinten talán még fel is fogja –, hogy a 

pénztárnál többet kell fizetnie, drágult minden, mégis mosolyog, jó képet 

vág mindehhez, hiszen neki azt mondták, ez a helyes, ez így a jó! 

Nekünk a gyenge forint kell, mer’ az erõsbe egyszerûen beledöglünk! 

És még mindig a párhuzamos analógiánál maradva. Ahogyan azt a 

„hölgyeknél” már tanulságként levontuk, az esetek többségében bebizonyosodik, 

hogy a minõség a fontos, nem pedig a mennyiség. És 

ahogyan azt az Írás is mondja, „Elsõkbõl lesznek az utolsók”. 

A kormányzati valóságsó lényege tehát, hogy a kommunikáció eszközbõl 

céllá lépett elõ Gyurcsány színrelépésével. Itt a kommunikációnak 

már nem az a szerepe, hogy megmagyarázza a kormányzat tevékenységét, 

vagy tájékoztasson annak intézkedéseirõl, vagy – rosszabb 

esetben – „eladja” azokat a társadalomnak. A Gyurcsány érában a 

kommunikáció a kormányzás helyett van. Mintha felcserélõdtek volna 

a szerepek. Mintha a kormányzás szolgálná a kommunikációt, s nem 

pedig fordítva, ahogyan az normális lenne. 

Pedig a kommunikáció mindenek felettiségébe vetett vak hitre hagyatkozni 

olykor végzetes hibákat produkálhat, jóvátehetetlen és 

visszafordíthatatlan cselekedetek elkövetését generálhatja. (Itt elegendõ 

megemlíteni a mûminiszterelnök és december 5-e viszonyát – a teljesség 

nélkül.) 

Álljon itt egy rövid részlete a „Gyûrûk Ura” filmtrilógia harmadik részéhez 

„A Király visszatér” címû filmhez készített szakértõi elemzõ beszélgetésnek, 

mely éppen a kommunikációt teszi vizsgálat tárgyává: 

134 

„A Gyûrûk Urához hasonló több szálon futó történetek egyik hatása 

az, hogy az egyik szál szereplõinek fogalma sincs arról, mi zajlik a másik 

szálon. Így a kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze a palantír.

Hét palantírt, vagyis látókövet hozott el Elandil Númenorról Középföldére 

és kommunikációs eszköz gyanánt szétszórta azokat a birodalomban. 

A palantír mindig az igazat mutatja nekünk, azonban könnyen hamis 

következtetésekre vezethet. Azt hiszem a regényben négy alkalommal 

használják õket. 

Legelõször Szarumán, aki úgy látja, mintha Szauron épülõ hatalmát 

mutatná neki. Így Szarumánban pillanatok alatt feléled a rossz, 

mert saját vágyai teljesülésének lehetõségét látja meg benne. 

Legközelebb Pippin néz bele, amibõl Szauron von le hibás következtetéseket. 

Egy hobbitot lát Orthancban, amibõl azt feltételezi, hogy a 

hobbit Szarumánnál van, a Gyûrû pedig a hobbitnál, vagyis hogy a 

Gyûrû Szarumáné. 

Ez az oka annak, hogy Pippint biztonságos helyre viszik, vagyis 

Minas Tirithbe. 

Szauron a következõ, aki belenéz, és Aragornt látja. Aragorn fogja 

a látókövet és direkt belenéz, hogy elterelje Szauron figyelmét. Ez elképesztõen 

bátor tett. Ebbõl Szauron ismét hibás következtetést von 

le, azt hiszi a gyûrû Aragornnál van. És ez azért kiemelkedõen fontos, 

mert sikerül elérni vele, hogy Szauron túl gyorsan támadjon. 

Ahogy a könyv írja: „Az elsietett csapás gyakran félrecsúszik”. 

Még egy alkalommal használnak palantírt. A Minas Tirithben elhelyezett 

látókõbe maga Denethor, a helytartó néz bele. 

Denethornak a Fehér Toronyban van egy palantírja. 

135

És ha megnézzük a dátumokat, és én megnéztem, Denethor Frodót 

Szauron kezei között látta, hiszen ekkor Frodó Szauron fogságában 

volt. És miután Denethor belenézett, akárcsak a többiek, õ is hibás 

következtetésre jut. Szauron azt hiszi, a Gyûrû Aragornnál van, 

Denethor meg azt, hogy Szauronnál. Miközben abban a pillanatban 

a Gyûrû Samunál van, amit persze senki sem tud, az egy szem Samut 

kivéve. 

Ez egy nagyon modern megoldás, aminek a félretájékoztatás a kulcsa. 

És ez jól mutatja, hogy a modern kommunikáció, ami a dolgoknak 

csak egy szeletérõl számol be nekünk, hogy tudja befolyásolni a 

reakcióinkat és a tetteinket. 

Így aztán a palantír, akárcsak Galadriel tükre, nagyon rossz tanácsadó 

lehet. Nem szabad rájuk támaszkodni a döntéshozatalnál. Csak 

az alapján szabad dönteni, ha meg is bizonyosodunk a dolgokról. 

Ebbõl persze szerintem az következik, hogy próbálkozni, tippelni 

sem szabad. (…) És azt hiszem, hogy Tolkien fejében ez egyfajta 

bakaszlogenként élt. Mert a bakaszlogen szerint „Mindig elõre 

nézz!” Ha elkezdünk körbenézni, hogy a többiek vajon mit csinálnak, 

õk pedig közben azt nézik, hogy mi mit csinálunk, akkor senki 

sem arra figyel, ami a feladatunk lenne. És akkor lesz mit behozni. 

Ezzel az a gond, hogy így az ember könnyen elhiteti magával, hogy 

valahol valami balul sült el, már nincs semmi esély, és jobb is, ha feladja. 

És ha feladja, az egyfajta önbeteljesítõ jóslat.” 

Íme a kommunikációs hadviselés – ha tetszik a médiaháború – egy 

korai változata. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy Tolkien 

professzor regénytrilógiáját legjobb tudomásom szerint 1954 és 1959 

között adták ki. Azt hiszem ennyi kommentár bõségesen elegendõ 

136

ahhoz, hogy megértsük, milyen jelentõsséggel bír egy társadalom 

életében a kommunikáció, és hol van annak a helyesen értelmezett 

helye és szerepe egy közösség életében. 

Azoknak pedig, akit a téma bõvebben érdekel, s még nem volt 

szerencséjük Tolkien professzor varázslatos világához, ajánlom, ruccanjanak 

ki Középföldére (az utazási irodák helyett inkább a könyvesboltokat 

keressék fel!), azoknak pedig, akik nem mozognak otthonosan 

a Gutenberg galaxisban, idegen számukra a betûk világa, 

azoknak jó szívvel ajánlom a Peter Jackson-féle filmes változatot, 

abból is a bõvített extrákat. DVD-n már beszerezhetõ. 

De térjünk még vissza kis idõre a mába, a 2005-ös esztendõ Magyarországára. 

Lufiország légbõl kapott miniszterelnöke körül sorra pukkannak 

ki a felfújt léggömbök, immáron szinte napi rendszerességgel. 

Békafóbia, szembe nevetve a halált a rák legyõzése (csak nehogy kiderüljön, 

hogy érzéstelenítés mellett végrehajtott tízperces melanóma eltávolító 

rutinmûtétrõl volt szó), rendmániás ellenforradalmár apuka és 

fotósok hadától kísért spontán fagyizás a körúton, mindez megspékelve 

az év végi – szinte már kötelezõnek mondható közszolgálati – „nap-keltés” 

pofavizittel, ahol a mûminiszterelnök ezúttal b. nejével együtt mutatkozott 

a Ki tud többet – no nem a Szovjetunióról, hanem – a másikról, 

„a politikus is ember” kategóriába tartozó, kötelezõen kipipálandó 

PR-feladat végrehajtása közben. 

A szocialista médialufik hangos durranások közepette impozáns sorrendben 

–az ámerikai PR-team szakember párosa által már jó elõre kitervelt 

és leírt forgatókönyv szerint – pukkannak szét. Mindeközben a 

szerény méretûre zsugorodott (zsugorított) polgárság – ha tetszik a középosztály 

– is megpukkad a méregtõl és a tehetetlenség érzésébõl fakadó 

dühtõl, hogy meddig kénytelen még eltûrni és elszenvedni a bulvárkormányzás 

látszatintézkedései által okozott károkat. 

Mindeközben a mûanyagellenzék, annak ellenére, hogy már az 

összes létezõ polgári fórumon riadót fújnak a fülükbe, tovább alussza 

csipkerózsika álmát, s egy olyan aranyifjút nevez ki a 2006-os kampány 

137

élére, aki hangos „mea culpázások” közepette borult térdre bocsánatkérõen 

az MSZP nagyasszonya, az egykori kultúrcenzor Lendvai Ildikó 

elõtt. 

(Mit mondjak, nem jó elõjelek.) 

Van itt minden, mint a moziban. Az ember csak kapkodja a fejét, 

azt sem tudja, hova nézzen, mindenünnen Csipolla fényképe néz 

vissza rá. Õ most a nagy szám. 

A nagy nulla. Legalábbis azok számára, akik valami igényesebbre 

vágynának. Csintalan Sándorhoz hasonlóan magam is azon töprengek, 

hogy vajon meddig tartható még képernyõn ez a már kissé idejét 

múlt parasztvakítás, mikor nõ már fel végre a nézõ is egy igényesebb 

színvonalhoz és mûfajhoz? Mikor un már rá a nézõközönség, és 

ahogyan azt Hankiss Ágnes is megfogalmazta kérdésében, mikor kiált 

fel végre egy emberként a nép, hogy a király mezítelen? 

Ki tudja? Tán épp akkor, amikor majd kikapcsolják a villanyt, 

mert arra már nem jutott a központilag legyengített, elinflált forintból? 

Lehet. De az is lehet, hogy még akkor sem. 

Közeleg a vég. De vajon kinek a vége? 2006-ban ez is kiderül. 



138

A VADÁSZATRÓL 

Rövid összefoglaló a politikai palettán zajló, ügynöki köntösbe öltöztetett 

embervadászatról, amit a köznyelv csak, úgy ismer, ahogyan 

azt annak idején az egykori magyar ATV-n vele készített beszélgetés 

során az ismert vállalkozó Tasnádi Péter mondotta volt: levadászás. 

Megmondom az õszintét, nem is értem ezt az egész mûfelháborodást. 

Legújabban Szita Károlyt, Kaposvár elsõ emberét vették elõ. 

Ha már Kósa Lajoson nem találtak fogást, mint kiderült, a kurvázásból 

egy szó nem sok, de annyi sem volt igaz, lássuk mire mennek a Fidesz 

másik sikeremberével, aki kormányzati ellenszéllel szemben is 

sikeresen vezeti települését. 

Már elsõ ránézésre is látszik, hogy mûbalhé az egész. Pedig higgyék el 

nekem, nem éri meg az egész! Kit érdekel ma már az ügynök múlt? 

Végül is a posztkommunisták Megyó szerepeltetésével elérték azt, 

hogy ez a kérdés végképp lekerüljön a napirendrõl, és hát az i-re is õk fogják 

majd feltenni a pontot azzal, hogy nyilvánosságra hozzák az ügynökök 

aktáit, learatva ezzel a múlttal való szembenézés babérjait. Ezzel két 

legyet ütnek egy csapásra. Õk lesznek a jó fiúk, s ezzel mindjárt a pártbeli 

öreg bútordaraboktól is megszabadulnak. Valószínûleg a gengszterváltás 

elõre megírt forgatókönyvében most érkeztünk el ehhez a szakaszhoz. 

Mirõl is van szó? 

Ha én jól emlékszem, a miniszterelnöki poszt a második számú 

közjogi méltóság hazánkban, az elsõ számú, a köztársasági elnök. 

No, mármost, ha egy ilyen fontos tisztséget betölthetett egy sz.t. 

tiszt, akkor kit érdekel, hogy egy polgármester esetleg az volt? Van 

ennek még ezek után bármilyen jelentõsége? 

139

Ha egy olyan országban élünk – és itt idézném Fricz Tamás terminus 

technikusát: „következmények nélküli ország” – amelyben minden 

és annak ellenkezõje is (a csókosoknak, a klán tagjainak) megtehetõ 

bármiféle következmények nélkül, akkor van még valamiféle 

jelentõsége annak, hogy ki volt besúgó és ki nem? 

Ha egy olyan országban élünk, ahol az eltunyult, elkényelmesedett 

nép nem horkan föl egy emberként, amikor az sz.t. tisztet beültették a 

miniszterelnöki bársonyszékbe, hogy „na ezt azért már mégse!”, akkor – 

és itt ismételten csak az urbánus frazeológiát hívom segítségül a cizellált 

irodalmi megfogalmazás kedvéért – pofa alapállásba és mindenki 

kussoljon, de ezerrel! 

Az sz.t. tiszt kormányfõként befutott karrierje számomra egyvalamit 

jelez, ám azt viszont kristálytisztán. Ma Magyarországon – legalábbis 

eddig, de kit tudja, mit hoz a jövõ? – a köztársasági elnöki poszt kivételével 

gyakorlatilag bármilyen posztot betölthet egy volt három per 

akárhányas. 

A történeti hûség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy ezen a ponton 

egy kissé elbizonytalanodtam. Bizonyos infók szerint ugyanis 

Árpi bácsi annak idején – állítólag – szintén suttogott (vagy susogott) 

néhányszor a börtönben és kizárólag ennek köszönheti, hogy 

élve megmenekült a bitófától. Szintén állítólag – a kóterben társai 

csak a „Patkány” epiteton ornans-szal ruházták fel. (Vajon miért?) 

Hát, ez az a bizonyos csiripelik a verebek kategória. A gond csak az, 

hogy egyre több veréb csiripeli és egyre hangosabban. 

Szóval dióhéjban ennyit a vadászatról. Az embervadászatról. Akiket 

pedig tényleg érdekel az, hogyan csinálják ezt a profik, azoknak a 

figyelmébe ajánlom a hálivúdi eksönmúvik vadhajtásának egyik legújabb 

gyöngyszemét, az Alien vs. Predator címû filmet. Garantálom, 

hogy jobban szórakoznak rajta, mint politikusainkon. 


140 

A szocialista nagyváros öntudatos polgára

HÚZD MEG, ERESZD MEG! 

– avagy 2006: A hatalom kulcsa Budapest! – 

Megindult a harc a fõvárosért. A Gyurcsány-féle PR-hadosztály a 

médiakommandók élén a kisebb ellenállás, az urbánus szubkultúra 

mélységes bugyrai felé vetet az irányt. Rájöttek arra, hogy felesleges 

bajlódniuk az egész ország szimpátiájának megnyerésével, hiszen ez 

eleve lehetetlen vállalkozás lenne, ehelyett, elegendõ, ha (csak) lerohanják 

a fõvárost. A cél immáron Budapest elfoglalása. Csapataik 

harcban állnak. Ahogyan azt az elõzõ országgyûlési választások alkalmával 

is láthattuk, a fõváros – és ezt 2002-ben meg is tette – egymaga 

eldöntheti egy választás végkimenetelét. 

Afelõl természetesen egy pillanatig se legyenek kétségeink, hogy a 

fõvárosi szalonértelmiség – karöltve a mûvészvilág és az ölebmédia 

prominens képviselõivel –, valamint az Izraelbõl érkezõ charter járatok 

utasaival, 2006-ban is betapsolják majd a parlamentbe a mára 

már jócskán megcsappant, egykori szalon-ellenzékieket tömörítõ 

törpeminoritást, az SZDSZ-t. Mégis, könnyen elõfordulhat, hogy 

2006-ban nem egészen úgy alakulnak majd a dolgok, ahogyan azt a 

hitgyülis fõmufti által csak szerényen „száz kiló marhahúsnak” 

aposztrofált pártelnök, Kuncze „Miska Kancsó” Gábor eltervezte. 

Úgy tûnik a szocialisták, élükön az ifjúkommunista KISZführerrel, 

ezúttal nagyon elrúgták a pöttyöst. (Urbánus frazeológia: 

elvetették a sulykot.) 

Már most lehet hallani olyan politológusi vélekedéseket, miszerint 

az SZDSZ egyszerûen nem jut szóhoz a hatalmas (és újabban 

rendkívül hangos) MSZP Gólem mellett. Arról nem is beszélve, 

141

hogy a nagy testvér pofátlanul ellopja a kisöcsi jobbnál jobban hangzó 

ötleteit, s most már a szegfûmintás utódpárt tetszeleg az adócsökkentõ 

szerepkörében. 

És milyen érdekes is az élet. Most hirtelen lesz majd pénz, ömlik 

majd a lóvé a fõvárosba, indulnak majd azok a presztízsberuházások, 

melyek Demszkygrad rettegett ura, az újabban csak „Degesz Demszky” 

elnevezéssel illetett szabad demokrata uralkodó (Demszky cáratyuska) 

alatt az elmúlt majd’ másfél évtized alatt képtelenek voltak beindulni. 

Demszkyt a szocialisták új (v)erõembere gyakorlatilag letaszajtotta 

trónjáról, kinevezte új helytartóját, s mindezt egyetlen cél érdekében, 

hogy a média összes létezõ és nem létezõ csatornáján keresztül – talán 

Kádár apánk egyfajta „A nép atyja” fiatalkori reinkarnációjaként – elmondhassák, 

ó pardon, kommunikálhassák, hogy aszongya: 

„Mink vagyunk a fasza gyerekek! Pillanatok alatt felvirágoztassuk a 

fõvárost! Mi nem csak ígérgetünk, mer’, hogy tuggyuk, merjük, oszt 

tesszük, hanem mi tényleg meg is csináljuk! Mi nem csak ígérgetjük a 

metrót, mint Demszky, mi meg is csináljuk, és oda is fogjuk adni a népnek! 

Metró, mert megérdemled! Szavazz ránk, mert a fõvárosnak 

Demszky nem kell! Szavazz ránk, mert a fõváros mindenkié!” 

És mielõtt még valaki hangosan felnyerít kínjában a röhögéstõl, próbálja 

beleképzelni magát egy gyenge pillanatra annak a Homo 

Kádárikusz beton(agyú) prolinak a helyébe, akinek már az ingyen hideg 

sör és a meleg virsli elegendõ ahhoz, hogy választási csalások alkalmával 

tevékeny részesévé váljon egy éppen frissen szervezõdött kocsmaláncnak. 

(Kocsmalánc: urbánus frazeológia = a kitöltetlen szavazó cédulát az 

illetõ a szavazókörbõl a legközelebbi vendéglátó-ipari helységbe vitte, 

majd miután a megfelelõ helyre – MSZP, SZDSZ – behúzta az x-et, 

megkapta a baksist és távozott, a következõ delikvens visszavitte az ily 

módon kitöltött szavazócédulát, bedobta az urnába és az újabb üres 

szavazólappal visszatért a kocsmába, majd a folyamat ugyanígy folytatódott 

tovább.) 

142

Ha pedig ne adj’ isten a közelben még felújítanak egy utat is, ami 

ugye az elmúlt tizenöt esztendõre visszatekintve a lakótelepek árnyékában 

meglehetõsen szokatlan jelenségnek tûnik a fõvárosban, 

nos ilyenkor könnyen megfogalmazódik a gondolat, hogy hát „nem 

is olyan rossz ez a Feri gyerek, mégiscsak elintézte, mégiscsak megcsinálták, 

amit Demszky ideje alatt nem lehetett elintézni, a Fideszrõl 

pedig jobb ha nem is beszélünk, hiszen a jobboldali csõcselék 

egyenesen rühelli a budapestieket.” 

A „Budapest Offenzíva” – ahogyan magamban elneveztem – a 

„ha lúd, legyen kövér”, illetve más megfogalmazásban a „kicsire nem 

adunk, nagy nem számít” elven alapul. Már úgy is tökig el vagyunk 

adósodva, hát most nem mindegy, hogy néhány száz millió még elmegy 

arra, néhány tíz milliárd meg elmegy erre? Fussa a hitelbõl, 

nem igaz? Egy a lényeg, innentõl kezdve Budapestre lesz lóvé. 

Természetesen hitelbõl. 

Ahogyan azt már az autópálya építéseknél is megtapasztalhattuk, 

a nagy hagyományokkal bíró dzsentri urizálás metodikáját követve, 

évtizedekre eladósítják az államot a magánszektor felé, ha pedig véletlenül 

megbuknának, nos az sem számít sokat, majd a következõ 

kormányok kifizetik a kálót. Mindösszesen abban van különbség a 

régi világ ihaj-csuhaj, dinom-dánom mulatozásai és a modernkori 

vircsaft rongyrázás között, hogy Mikszáth idején kártyaadósságokból 

kifolyólag úsztak el a nemesi birtokok, ma pedig titokzatosan eltûnõ, 

elszivárgó állami hitelfelvételeknek köszönhetõen semmizik 

ki az országot központilag kinevezett, ám a bankszektorban már 

többször is megbukott pénzügyi „szakemberek”. 

De mi történik akkor, ha bejön a 2006-ra elõre megírt forgatókönyv, 

és az MSZP egyedül is olyan erõs lesz, hogy kormányképessé 

válik? Nem lesz majd szükség az állandóan akadékoskodó és a magyar 

politikai életben a zsarolási potenciált tekintve felülmúlhatatlan 

SZDSZ-re. Ha ez bekövetkezik, az állandóan baksisért ácsingózó 

és kielégíthetetlen étvágyú, a politikai zsarolást napi gyakorlattá 

143

tévõ szélsõséges mikropárt kénytelen lesz beérni az asztalról lehulló 

morzsákkal, vagy haptákba vághatja magát, hogy a 2006-os MSZP is 

felvegye õket oldalnehezéknek. De talán még az is elõfordulhat, 

hogy eltûnnek a történelem süllyesztõjében. 

Ez a gigantikus méretû eladósodás az igazi Antall-i örökség, Dávid 

Ibolya elnök-asszony talán errõl is ejthetne néhány keresetlen szót. És 

függetlenül attól, hogy annak idején az „elsõ szabadon választott miniszterelnök” 

mennyire volt ún. „fogott ember” vagy mennyire volt 

zsarolható, talán jobb lett volna, ha mi is élünk az adósság-elengedés, 

de legalábbis az átütemezés felkínált lehetõségével. 

(De hát Antall József szerint a magyar az igazi úriember, ha tartozása 

van, akkor fizet, mint az a bizonyos sokat emlegetett katonatiszt.) 

Persze utólag könnyû okosnak lenni. És hát, végül az is igaz, 

ahogy a Medgyessy és Gyurcsány kabinetek rohamtempóban történõ 

adósságfelhalmozását nézi az ember, könnyen arra a megállapításra 

juthat, hogy ha el is engedték volna hazánk összes adósságát, a 

szegfûmintás utódpárt – talán éppen a kádári gulyás- és fridzsider 

kommunizmus utáni nosztalgiára gondolva – ha kell, a tervet túlteljesítve 

is, de biztosan behozták volna a lemaradást, nagy 

valószínûség szerint ma valahol ugyanitt tartanánk. 

Összefoglalva tehát, a kommunikációs hadviselés médiacsataterein 

új frontot nyitott, s tovább nyomul elõre feltartóztathatatlanul 

a Vörös Hadsereg. Az új helytartó segítségével – csak a hivatalos 

változat szól arról, hogy egyeztetések céljából nevezték ki – el is fogja 

foglalni a fõvárost. Ha pedig a hónapokon keresztül tartó „Budapest 

Offenzíva” kellõen hatékony lesz, pokoli méretekben fog állandósulni 

a fõváros és Vidék-Magyarország közötti ellentét. Jól bevált 

taktika, az egyik csak a másik kárára tud fejlõdni. Ja kérem, ha ide 

teszünk egy kis pénzt, azt valahonnan máshonnan el kell venni. Tizenkilenc 

megyét pedig nehezebb talpra állítani, mint egy várost. 

Még akkor is, ha ez a város egy 1,7 milliós kutyaszaros világváros. 

A mûanyagellenzéknek meg szóljon már valaki, hogy ébredjenek 

144

fel végre a csipkerózsika álmukból, mert ha így folytatják tovább, lekésik 

a 2006-os csatlakozást a hatalom felé, és ha nem vigyáznak, 

könnyen megint a két szék között a pad alatt találhatják magukat. 

Zsurnaliszták közül némelyek csak „nagy magyar valóságsóként” 

aposztrofálják azt az abszurd kort, melyben ma élünk. És valóban, 

úgy tûnik ez a megállapítás nem minden valóságalapot nélkülözõ. 

Annak idején a trilógiává terebélyesedett kukkoló széria, a Való 

Világ játékosai követték el azt a hibát, hogy nem nagyon törõdtek a 

nézõk, a közönség által beküldött SMS-ekkel, mondván, a nézõk 

nem ismerik a teljes igazságot, nem látják, mik történnek a színfalak 

mögött. Csakhogy ez a kutyát nem érdekelte, hiszen a nézõk mondták 

ki a döntõ szót, õk szavaztak, õk voltak „élet és halál urai”, õk 

döntöttek arról, ki marad a villában, s ki az, aki nem. Márpedig a 

nézõ csak az esti ötvenperces összefoglaló alapján tudott dönteni, 

csak abból „informálódhatott”, abba pedig az került bele, amit a 

szerkesztõk jónak láttak, hogy bekerüljön. 

Ugye, milyen kísérteties a hasonlóság? 

A Való Világgal ellentétben a valóvilágban az egyik játékos már 

rájött arra, hogy Média-Magyarországban nem az õszinteség, a lelkiismeretesség 

vagy ne adj’ isten a másik iránti szolidaritás a legfontosabb, 

hanem a nézõ és az õ kegyeinek az elnyerése. 

Ezalatt a másik játékos (állítólag a nagy ellenfél) – egyelõre még – 

csak áll, mint Bálám szamara és néz, mint borjú az új kapura, mert 

nem tud mit kezdeni ezzel a meglepõ és mulatságos showman-nel. 


A szocialista Magyarország öntudatos polgára 

145

A POPSZTÁROK IS KIÖREGEDNEK 

EGYSZER 

– avagy Az önkéntes bálványimádás veszélyei – 

Ami azt illeti, TGM már megint jól elrúgta a pöttyöst (urbánus frazeológia: 

elvetette a sulykot), jól megkavarta a honi politikai pártújságírás 

csendesnek éppen nem mondható állóvizét, hogy mindjárt 

egy képzavarral kezdjük így az elején. Az egykori SZDSZ-es önkéntes 

mérvadó a maga sajátos kommentárjával látta el a hazai politikai 

zsurnalisztákat talán legjobban foglalkoztató kérdést, nevezetesen, 

hogy Orbán Viktor most akkor ráunt-e az ellenzék vezérének szerepére, 

avagy pedig nem? 

Úgy néz ki, hogy a nagy ricsaj közepette tobzódó kormánypárti 

posztkommunista médiaoffenzíva közepette a másik oldalon az 

idolépítés, az önkéntes bálványimádás most megbosszulja magát. 

Kétségtelen, hogy a polgári kormány miniszterelnöke nagy formátumú 

politikus, én még azt is megkockáztatnám, hogy minden további 

nélkül felvételt nyerhetne „a nemzet miniszterelnöke” büszke 

címet viselõk elit klubjába, ahová csak olyanok nyerhetnének bebocsátást, 

akik megfelelnek a „száz évente egyszer születik ilyen 

politikus” kritériumnak. 

De! 

Azonban a többiek – ha tetszik, a csapattársak –a jelek szerint 

nem tudnak, vagy nem akarnak lépést tartani ezzel a nagy formátumú 

vezéregyéniséggel. A kiszolgáló személyzettel már gondok vannak. 

Annak idején, még a szépemlékû eredeti összetételû Sajtóklub- 

146

an lehetett hallani elõször olyan megnyilvánulásokat – ha jól emlékszem, 

tán éppen Molnár Tamás volt ennek legfõbb szószólója –, 

hogy Orbán Viktor zseniális politikus, de csapnivalóan rossz a 

személyzeti politikája. Úgy tûnik, ez azóta sem változott. 

Az éveken át tartó (ezt nevezik a hivatalos kommunikációban 

pártépítésnek, vagy újabban a szövetség kiépítésének) öngerjesztõ 

folyamat végére aztán a vezér készen állt, felépült az idol, de a jelek 

szerint rajta kívül minden más abbamaradt. Abbamaradt az állandó 

és profi PR-csapat összeállítása, kiépítése, az OV által is hangoztatott 

kívánatos kommunikációs és médiaegyensúly kiépítésérõl meg 

már nem is beszélve. 

Hogy csak egy fiaskót említsünk a teljesség igénye nélkül, ugye 

mindannyian emlékszünk még arra a kínos szituésönre, milyen izzadtságszagú 

magyarázkodásra kényszerült a Fidesz, amikor baloldali 

elkötelezettségû médiamunkásokat és szakembereket kértek fel 

kommunikációs továbbképzés megtartására? 

De abbamaradt még valami más is, ami talán még az elõbbieknél 

is fontosabb. Abbamaradt a felelõsen gondolkodó, saját véleménnyel 

bíró, és öntudatra ébredt választópolgárok népes táborának 

létszámbeli gyarapítása. Ma a politika pártoknak nem kell a 

gondolkodó honpolgár. Itt van az eb elhantolva! Ugyanis – és ez 

most párthovatartozás szempontjából teljesen indifferens – az olyan 

szavazó, akinek csak az a fontos, hogy az idol szóljon egy-két keresetlen 

szót az õ szeretett népéhez, hogy mit mond, az már tulajdonképpen 

lényegtelen is, na az a legkönnyebben manipulálható, becsapható, 

megvezethetõ. Pedig a demagógiára, a hazugságra, vagy éppen az 

elhallgatásokra mindkét oldalon láthatunk példákat. 

Ja kérem, a politika nem egy leányálom. Valóban nem az, de azért 

lehetne tisztességesebben is játszani ezt a játékot! De vajon miért is 

játszanának tisztességesebben a politikum tagjai, amikor azt látják, 

hogy lehet ezt tisztességtelenül is, hiszen a nép, amely megválasztja 

õket, ezt eltûri? Nincs kontrol, nincs visszacsatolás a társadalom fe- 

147

lõl a hatalom kordában tartására, csak a négy évente sorra kerülõ 

büntetõszavazás marad az egyetlen eszköz a lakosság kezében, hogy 

valamennyire egyáltalán érvényesíteni tudja akaratát. Már ha 

hagyják neki, és nem csalják el a választásokat, lásd a közelmúlt 

példái. 

Az önkéntes bálványimádásnak van még egy nagyon súlyos hátulütõje. 

Eszembe jut az egyik váraljai országos polgári körös találkozó, 

ahol úgy volt, hogy Orbán Viktor is beszédet mond. Autóbuszt is 

foglaltak, hogy mindenki el tudjon utazni Mediterrán Moszkvából 

meghallgatni az idolt. Abban a pillanatban, hogy kiderült, Orbán 

mégsem tud eljönni a találkozóra, annyian mondták vissza a 

jelentkezést, hogy le kellett mondani a buszt. 

Mit jelent ez? TGM így ír errõl a Népszabadságban megjelent 

OV-nak címzett nyílt levelében: 

„Mivel sikerült elérned (hosszú és bonyolult harcok után), hogy 

magad vagy az ellenzék, a személyeden sok múlik. Az általad szívós 

munkával létrehozott, (majdnem teljesen) egységes ellenzéki pártszövetségben 

Orbán Viktornak nincs alternatívája. A jobboldalon 

számos tehetséges politikus található, de vezéregyéniség egy se. A 

magyarországi jobboldal veled azonos – amit én ugyan nem helyeslek, 

de ebbe nekem nincs beleszólásom, és már nem is fontos.” 

Hát ezek bizony elgondolkodtató és nem minden alapot nélkülözõ 

szavak. Azért elgondolkodtatók és azért nem nélkülöznek minden 

valóságalapot, mert például a váraljai esetnél is ugyanez képzõdött 

meg, hiába szólalt fel nagyon sok tekintélyes és nagy megbecsülésnek 

örvendõ szakpolitikus, illetve ismert közéleti személyiség 

(tisztelet és elismerés e helyrõl is a bonyhádi kármentõknek), nem 

jött el a Boss (a Fõnök), nagyon sokan otthonmaradtak. 

Nincsenek komplementer (kiegészítõ) arcok, akik a Fõnök hiányában 

is elviszik a pártot (ha tetszik a mozgalmat) a hátukon, akiknek 

kedvéért a tömeg akkor is kimegy az utcára, ha a góré éppen 

akkor nem ér rá. 

148

Ha pedig nem megyünk el ilyen és hasonló rendezvényekre, mint 

amilyenek a váraljai országos polgári körös találkozók, nem mozdulunk 

ki otthonról csak azért, mert az idol nem jött el, ne csodálkozzunk 

azon, ha tájékozatlanok maradunk, hiányos ismereteink révén 

félrevezethetnek bennünket vagy nem tudunk megfelelõ érvekkel 

felszerelkezni vitapartnereinkkel szemben, ha kénytelenek vagyunk 

ideológiai csatározásoknak kitenni magunkat. 

És akkor még egy apróság! Egy személyre épül fel az egész hóbelevanc, 

amit úgy hívnak jobboldal – most már ugye polgári szövetség 

–, s ezzel egyúttal rendkívül sebezhetõvé teszik az egész rendszert. 

Mert mi történik akkor, ha az idolt baleset éri, vagy megölik, megöletik? 

Ma már minden és annak ellenkezõje is elképzelhetõ. Ahogyan 

azt a „mi kommunistánk” (copyright by Nemzetesasszony), 

Csintalan Sándor is megjegyezte, kriminalizálódott a magyar politikai 

élet egy része, így óhatatlanul megjelennek a politika körül a 

kriminalizálódott módszerek is. 

De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a magyar sajtót oly 

annyira foglalkoztató kérdéshez, nevezetesen, hogy Orbán Viktor 

most akkor ráunt-e az ellenzék vezérének szerepére, avagy pedig 

nem? 

Nos, ezt talán tõle magától kellene megkérdezni. Mindenesetre a 

magam részérõl el tudom képzelni, hogy tele van már a hócipõje az 

egésszel. A december 5-i népszavazás elõzetes eredménylatolgatása 

közben hallottuk tõle megpendíteni, hogy kedvezõtlen eredmény 

esetén (végül az igenek gyõztek) neki személy szerint is el kell gondolkodnia 

azon, hol is van az õ helye a magyar politikai életben. 

Talán emlékszik még a tisztelt Olvasó arra a fényképre (kép mellékelve) 

melyen az 1988. december 15-ei dátum szerepel, a felsõ képen 

Medgyessy Péter látható, amint egy hatalmasat ásít a parlament 

kupolatermében, míg az alatta lévõ képen Orbán Viktor látható, 

amint egy Zsiguli rendõrautóhoz szorítják, a nyakához gumibotot 

tartanak. No, mármost a fényképet nézve, az embernek óhatatlanul 

149

is eszébe jut, hogy mi van akkor, ha az idolnak tényleg elege van 

ebbõl az egészbõl? 

Volt itt gumibotozás, majd másfél évtizede tartó szünet nélküli 

iszapbirkózás a politikai ellenfelekkel, és akkor december 5-én az 

idolnak azzal kell szembesülnie, hogy az õ szeretett „magyar” népe 

egészen egyszerûen szembe köpte õtet. Gyakorlatilag szemrebbenés 

nélkül, olyan blazírt pofával, melynek kizárólag hatalmas tétekben 

zajló pókerjátszmákban veszi hasznát az ember. És ez még akkor is 

így van, ha az igenek kerültek többségbe. 

Végül is, a popsztárok is kiöregednek egyszer, nem igaz? 

Igen ám, de mi lesz, ha beüt a krach, és az idolnak tényleg elege 

lesz ebbõl a mocsokból és sárdobálásból, ami immáron másfél évtizede 

magyar politikai közélet címén folyik? Hiszen ne felejtsük el, Orbán 

Viktor nemcsak a magyar jobboldal megkérdõjelezhetetlen vezéregyénisége, 

hanem elismert és köztiszteletnek örvendõ, tekintélyes 

európai politikus is, az Európai Néppárt egyik fõmuftija, miért 

ne játszadozhatna el a gondolattal, hogy túllépve a kicsinyes hazai 

adok-kapokon, távozzon a magyar politikából és mint megbecsült 

európai politikus építse tovább a karrierjét? 

Ha a polgári kormány miniszterelnöke ne adj’ isten úgy döntene, 

hogy angolosan távozik, ki fog a helyére lépni? Mert arról bizony már 

a párt – ha tetszik – a Szövetség tehet, hogy nincs a talonban legalább 

még egy ember, egy markáns , karizmatikus egyéniség, ha nem 

is egy Orbán Viktor 2 (bár a komcsik most meg találták az övükét) 

de egy olyan vezéregyéniség, aki átvehetné a stafétabotot és akivel a 

hívek is mennének tovább. Lehet, hogy a már nem is annyira fiatal 

demokratáknál – a posztkommunistákhoz hasonlóan – szintén megérett 

az idõ a generációváltásra, a vérfrissítésre? 

Úgy tûnik, az egykori kollégiumi szobatársak felet kissé eljárt az 

idõ, mintha valamelyest lelassultak volna, már nem nagyon megy a 

ráhangolódás az ölebmédia által agyon ajnározott „one man show” 

által felpörgetett üzemi fordulatszám felvételére. Pedig – ahogyan 

150

azt annak idején már a valóságsókban is megtapasztalhattuk –, csak 

az esti összefoglalókból („közszolgálati” tv Híradó) informálódhat a 

nézõ, oda pedig csak a szalonképes hírek kerülhetnek be. Például az, 

hogy Dél-Dunántúlon leesett a hó. Ahhoz, hogy megtudhassuk, 

plusz két milliárdunkba került a Drazsé által levezényelt költségvetési 

plasztikai mûtét, át kell hogy kapcsoljunk a Hír Tv-re, mert a 

többi csatornán még képesek és elhallgatják elõlünk a valóságot, az 

igazságot. 

Visszatérve a kályhához, ahonnan indultunk. TGM ugyan nagyon 

nem szeretné, hogy 2006-ban a mostani ellenzék gyõzzön, irtózik 

õ ettõl, mint az ördög a tömjénfüsttõl, de azért, hogy legalább a 

demokrácia látszatát megõrizzük – elvégre mégiscsak OV mondta, 

hogy a parlament az ellenzék nélkül is mûködik (s lám, most a posztkommunisták 

is ugyanezt a lemezt tették fel) – szóval, kifelé úgy lássák, 

mintha minden a lehetõ legnagyobb rendben, a legdemokratikusabban 

menne, szeretné visszaterelni Viktort az arénába. 

A monodrámákat utálja a közönség, meg aztán, ha már ketten 

vannak a színen ki lehet találni dialógokat, melyeken a közönség jókat 

szórakozik. Mert ne felejtsük el, Média-Magyarországon ma a 

legfontosabb a nézõk kegyeinek elnyerése. 

Bármi áron. 



151

A CSEND HANGJAI 

– avagy Kifizetõdik-e a hallgatás ára? – 

Lehet, hogy tévedtünk? Lehet, hogy a mára már csak mûanyagellenzékként 

aposztrofált szövetség nem is annyira mû, és kiderül róla, 

hogy mégiscsak van abban anyag, legfeljebb nem látszik meg az elsõ 

szíre-szóra? 

Mit is írt könyvében a fantasy-irodalom szülõatyja, a nyelveket 

megalkotó Tolkien professzor a Gyûrûháború kapcsán? 

„Az elsietett csapás gyakran félrecsúszik.” 

A politikai korrektség kedvéért, csakhogy a dolgok egyensúlyba kerüljenek, 

ellentételezésként álljon itt az urbánus frazeológia egyik népi 

bölcseletében kikristályosodott terminus technikusa, hogy aszongya: 

„A tett halála a tökölõdés.” 

Ahogyan azt a néhai Jurij Ardonjak földesúr b. neje – született 

Ankica Toplák – mondotta volt egykoron az Eszék megyei járás tizedik 

fizetési osztályába besorolt Adam Zsazsics csendõr-tizedesnek: 

„Há’ most akkor gondolkozzál!” 

E pillanatban a magasságos Atyaúristenen kívül senki nem tudhassa 

asztat – de talán még õ sem –, hogy mi a fene fog történni még 

velünk ezután a 2006-os választásokig hátralévõ bõ egy esztendõben. 

De mégis! 

152

Mintha egy apró, halvány fénysugár törne utat magának a vörös 

éjszakában és csillanna meg a gyász-feketébe borult szocialista perspektíva 

korom sötét horizontjának egén. 

(Az elõbbi mondatban fellelhetõ képzavarok számát ráérõ idejében 

fakultatív alapon ki-ki maga számolja össze.) 

Az egyik közvélemény-kutató cég szerint megint nõtt a Fidesz 

elõnye, immáron 11%-kal vezet a szegfûmintás utódpárt elõtt. Mielõtt 

ebbõl a soványka idõközi eredménybõl messzemenõ következtetéseket 

vonnánk le és tömegesen átmennénk a gospell kórusokat is 

megszégyenítõ önkéntes hozsannázók táborába, nem árt, ha elõvesszük 

a naptárat és megnézzük a rajta lévõ dátumot. Továbbá az 

sem árt, ha emlékezetünkbe idézzük, hogyan is vélekedett az akkor 

még külügyminiszter-pártelnök Kovács „Smith ügynök” László a 

közvélemény-kutatásokról és a választásokról. 

Kovács „Smith ügynök” László – ma adóügyi fõparafenomén – örökbecsû 

szavainak lényege valami olyasmi volt, hogy aszongya: nem a 

közvélemény-kutatásokat kell megnyerni, hanem a választásokat. 

Mint látjuk, késõbb az idõ õt igazolta. 

Persze a választások megnyerése, a hatalom bármi áron való megszerzése 

– ahogyan azt ma is látjuk – elõbb vagy utóbb, de mindig 

rosszul sül el. 

De talán még nagyobb baj az, ha valaki úgy indul csatába, hogy 

nem hisz a gyõzelmében, nem hiszi el magáról és társairól, hogy képes, 

hogy képesek kivívni a gyõzelmet. Ennél már csak egy rosszabb 

van, amikor ennek ellenére váratlanul mégis az ölébe pottyan a 

hatalom. 

(2002: „Hát, ezt megnyertük.” – copyright by Megyó, alias James 

Gond, alias D–209.) 

No, de vissza a mûanyagellenzékhez és az õ „némasági fogadalmat” 

tett vezéréhez! Vajon azért nem szól az ellenzék hangosabban, ütõsebben, 

mert nem találják a fogást a „one man show” showmanjén, avagy 

arról van-e szó, hogy inkább okos hallgatásba burkolózva kivárják, míg 

153

a mûminiszterelnök hathatós PR-segédlettel teljesen a saját dugájába 

dõl? 

„Aki dudás akar lenni, pokolra köll annak menni!” – tartja a régi 

rigmus. Nos, keserû nosztalgiával gondolva vissza a Bokros-csomag 

idejére és a vaskoronás miniszterelnök, az urbánus frazeológia által 

csak kis-nagy emberként emlegetett Horn Gyula, máról holnapra 

élõ ügyintézõ kormányának tesze-tosza, tökölõdõs ország-dirigálására, 

úgy tûnik, most a Medgyessy-Gyurcsány kombó regnálása alatt 

ismét alá kell szállnunk a pokol mélységesen mély bugyraiba, ahonnan 

már tényleg nincs lejjebb, hogy aztán onnan már 2010-re újra 

visszakapaszkodhassunk oda, ahonnan 2002-ben az elvtársak 

jóvoltából elkezdtük a lejtmenetet. 

Tényleg nagyon gazdag ez a mi népünk. Micsoda pazarlás! Idõben, s 

energiában egyaránt. Ahelyett, hogy a 2002–2010-ig terjedõ idõszakban 

nyolc évet ugornánk elõre, négy évet megyünk hátra, majd utána 

– jó esetben – négy esztendõt vissza, elõre. Így gyakorlatilag egy helyben 

maradunk, miközben a többiek egyre inkább elhúznak tõlünk. 

Az emberek többségének pedig elege van ebbõl a kettõt elõre, 

kettõt hátra egyhelyben topogásból. 

De vajon meddig lesz ez még így? Mikor fogják végre tömegesen 

azt mondani az emberek, hogy ebbõl most már elegük van, ez így 

nem mehet tovább? A csókosok négy évenkénti váltóversenyében 

végül az ország halad át legutolsónak a célvonalon. 

A december 5-i eredmények láttán félve teszem fel a kérdést, vajon 

melyik politikai irányvonal, értékrend, eszmerendszer, politikai erõ lesz 

az hazánkban, amelyre végre-valahára a nép is azt mondja majd (egyszer) 

– elõször a gengszterváltás szabad(os) világában, s ez minden bizonnyal 

történelmi pillanat lesz –, hogy rendben van, nem hibátlan 

amit csináltok, de jó úton haladtok, jó irányban kormányozzátok az országot, 

bizalmat szavazunk nektek a következõ négy évre is? 

(Remélem nem a jelenlegi bulvárkoalíció lesz ez a politikai alakulat!) 

154

Vajon a látványos (harsány és hangzatos) bulvárkormányzás, 

vagy inkább a konkrét, pozitív eredményeket felvonultató és fejlõdést 

hozó polgári kormányzás fogja elvinni a pálmát a választóknál? 

December 5-e óta már egyáltalán nem lehet olyan egyszerûen megválaszolni 

ezt a kérdést, mint amilyen egyszerûnek szeretnénk látni a 

kérdésre adandó választ. 

És még mindig maradjunk néhány gondolat erejéig a mûanyagellenzék, 

s fõként vezére által választott „némasági fogadalomnál”. 

Itt egy sok ismeretlenes egyenlettel állunk szemben. Az egyik oldalon 

az ámerikai PR-team storyboardokon felvázolt szcenáriójának 

megfelelõ sorrendben, kisebb-nagyobb durranások közepette, de kitartóan 

kipukkanó Gyurcsány-féle médialufik. A nagy kérdés csupán az, 

hogy van-e elegendõ lufi a raktárkészleten, s hogy a szüntelen médiaricsaj 

egy idõ után nem válik-e idegesítõen elviselhetetlenné? 

Meg aztán a jelölt – most tudhattuk meg, hogy 2006-ra is 

Gyurcsány Ferencet jelöli a miniszterelnöki posztért folyó versengésre 

az MSZP – szóval még az is nagy kérdés, hogy a szegfûmintás 

utódpárt jelöltje mennyire megosztó személyiség a párt rajongói táborán 

belül, merthogy kétségkívül az, ezt a közvélemény-kutatások 

is igazolják. Ez a megosztás fõként generációs törésvonal formájában 

rajzolódik ki a párton belül, még pedig oly kristálytisztán, mint a 

Kalifornia mellett húzódó a Szent András törésvonal. 

Az egyenlet másik oldalán az ellenzék vezetõ ereje, s annak vezetõ 

embere áll. S talán azon tûnõdik, hogy vajon mikor álljon elõ végre õ 

is a farbával. Ha túl hamar ellövi az összes puskaport, nem marad 

muníció a véghajrára, ha viszont túl késõn lendül offenzívába, nem 

marad elegendõ idõ, hogy kifussa magát a dolog. Most akkor mi legyen? 

Úgy tûnik a megoldó képlet itt egy kicsikét bonyolultabb, 

mint a másodfokú egyenletek esetében. 

A szakértõk, elemzõk az ellenzék zavaráról, kommunikációs 

problémáiról beszélnek. Egyesek még azzal is megpróbálkoztak, hogy 

155

a hiúságra alapozva kiugrasszák a nyulat a bokorból, csakhogy az a 

rafinált nyúl sehogy sem akart kötélnek állni. 

(Ez a rafinált nyúl, ez tud valamit. De az is lehet, hogy csak arról 

van szó, hogy ismeri a vadászokat.) 

A Fidesznél már rég rájöttek arra, hogy a Megyó ellen kidolgozott 

stratégiáról át kell állítani a váltókat a Gyurcsány-féle médiakommunikáció 

vágányára. Pedig jó lenne kicsit fürgébben állítani azokat a váltókat, 

mert például egyes elemzõk már ma is a 2006-os kampány elõ forgatókönyveként 

idézik a Gyurcsány-kormány eddigi száznapos teljesítményének 

impozáns listáját, mondván, a Rogán-féle „dumakormány, 

tartalom nélküli dumapolitizálással” kritika minden alapot nélkülöz. 

A dicsõ száz napból néhány „dicsõ” tett a teljesség igénye nélkül: 

• A katonák hazajöttek Irakból. 

Amúgy is hazajöttek volna, hiszen lejárt az idejük, ráadásul 

pontosan a miniszterelnök az, aki amellett ágált, hogy maradjanak 

tovább, majd mikor látta, hogy ez nem sikerül, más jogcímen 

– mely felett az országgyûlésnek már nincs befolyása, 

újabb katonákat küld ki. 

• Megszûnt a sorkatonai szolgálat. 

Egyszer már nagyon ráfaragtunk az olyan politikusainkra, akik 

nem akartak katonákat látni. 

• Bevezették a bankadót. 

Amit a bankok természetesen velünk, ügyfelekkel fizettetnek meg. 

• Beindult a Fészekrakó-program. 

Az persze megint egy másik kérdés, hogy hányan tudják majd 

igénybe venni a magas törlesztõ részletek miatt.) 

• Két kulcsossá vált a háromkulcsos SZJA. 

Arról is lehet polemizálni, hogy hol húzták meg a jövedelemhatárokat. 

• Jelentõs ÁFA-csökkentések várhatók. 

Ennek még örülhetnénk is, csakhogy ilyen ikerdeficites idõszakban, 

amikor az állami bevételek arra sem elegendõk, hogy 

156

a pályázati pénzek önrészét befizesse a magyar állam (s ezzel eleshetünk 

magától a támogatástól is), adócsökkentést 

végrehajtani több, mint botorság. 

És hát valljuk meg õszintén, a fentiekben felsoroltak sokak számára 

egyáltalán nem pozitívumként hatottak. Minden azon múlik majd, 

hogyan tálalják azokat a nagyközönség számára, s hogy az ellenzék 

kommunikációja során megemlíti-e az imént kommentárként hozzáfûzött 

gondolatokat, amikor válaszol a bulvárkormány és annak 

bonvivánja, a mûminiszterelnök által véghez vitt kíméletlen és arrogáns 

médianyomulásra. 

De talán ebben a kommunikációs csodavárás mögött más is van. 

Talán a reménykedés mellett megfigyelhetõ egyfajta riadalom, egyfajta 

félelemérzet is. hiszen nem egy alkalommal lehetünk tanúi annak, 

hogy a média démonizálja a politikai ellenfelet, ami a szegfûmintás 

utódpártra különösen igaz. Úgy tûnik sokaknak van is félnivalójuk. 

Azok, akik hitükben, elkötelezettségükben, önbizalmukban, öntudatosságukban, 

hazafiságukban meggyengültek, õk bizony félelemként 

élhetik meg a posztkommunista politikai csoportosulásnak a hamvaiból 

újjáéledõ fõnixmadár módjára történõ újra és újra megismétlõdõ 

feltámadását. 

A gyõztes európai parlamenti választások után nem sokáig örülhettünk, 

az ellenfél december 5-én egyenlített. A vereség, túl azon, 

hogy egy miniszterelnök a saját népével szembemenetelve egy egész 

nemzetet alázott meg, szembesített minket a szervilizmussal, a 

szenilitással és a szolidaritás hiányával. 

És ami a legijesztõbb az egészben amellett, hogy az ország kormányfõje 

taszította el a határon túli nemzettestvéreit az, hogy aki élt 

és mozgott a mûvészvilágban, a tudósok, értelmiségiek között, de 

még baloldali politikusok is, a helyes döntésre bíztattak, s ez sem volt 

elég. Akkor egyszer csak megjelenik a képernyõn egy sehonnai bitang 

percemberke, aki a sors fondorlatából kifolyólag, senki által 

157

nem megválasztva beleülhetett a kormányfõi bársonyszékbe, jön és 

csak annyit mond: NEM. És ez elegendõnek bizonyult. Ezen a ponton, 

kedves barátaim, ezen a ponton bizony már el kell gondolkodnunk 

azon, hogy itt bizony ezzel a néppel sincs minden egészen 

rendben. Egy ilyen néppel, ahol ennyien félnek, mert ilyen döntést 

csak félelem által vezérelve lehetett meghozni, fõként ilyen nagy 

számban, nem sokra fogunk menni a nagy uniós versenyben. Fel kellene 

nõnünk végre és el kellene jutnunk egy olyan szintre, hogy a 

változásokban ne félelmet, hanem lehetõségeket lássunk. 

És december 5-e kapcsán szembesülnünk kellett valami mással is. 

Azzal, hogy az ellenfél az elõzõ öt évtized félelemkeltéseibõl él ma is. 

Méghozzá kitûnõen. Ezért van az, hogy a Homo Kádárikusz, Kádár 

népe újra és újra felsegíti õket, amikor a polgári demokrácia és a szabadság 

ideológiai ökölcsapásai következtében a posztkommunizmus 

– átmeneti idõre – a padlóra kerül. És abban a pillanatban, amikor 

felsegítették õket, ott folytatják, ahol abbahagyták, ahol abbahagyatták 

velük, a „munkásököl vasököl, visszaüt, ahogy az köll.” Sõt! 

Az évtizedek múltán a módszerek tán finomodtak valamelyest, ma 

már nem teszik el láb alól politikai ellenfeleiket – nem lenne komilfó 

–, ma már csak médiában döngölik bele a betonba és gazdaságilag 

lehetetlenítik el az illetõt. 

És talán ez a legrosszabb az egészben. Ez a gyors reagálódási képesség, 

ez a gyors megújulási készség, mellyel a posztkommunisták felelni 

tudnak a kihívásokra. Ez az, ami talán a legtöbb emberben félelmet 

kelt. Félelmet kelt, mert azt a hamis képet mutatja kifelé, hogy 

ezek sérthetetlenek, ezek sebezhetetlenek, kikezdhetetlenek, mindig 

mindent megúsznak, mindig mindenhonnan vissza tudnak kapaszkodni, 

még a népszerûségi listák legaljáról is képesek arra, hogy 

– ha kell fogcsikorgatva is, de – visszakapaszkodjanak a hatalomba. 

Lám, még a vezéráldozattól sem riadtak vissza, kirúgták Megyót. 

Elhasználódott, többé már nem szolgálta az érdekeiket, hát megszabadultak 

tõle. Eltávolították, hogy megõrizzék a hatalmukat. 

158

Talán éppen ezért lenne fontos, hogy ismét egy pozitív értékrendet 

képviselõ és azt jól menedzselõ kormányzata legyen hazánknak, 

és ez a csapat legalább kettõ vagy annál több cikluson keresztül végigvihesse 

végre az elképzeléseit. Fõként egy olyan ország esetében 

lehetne ez fontos, mint Magyarország, mely lemaradása már nemcsak 

a klasszikus eu-tagállamokhoz képest nõ, hanem a velünk 

együtt csatlakozottakhoz képest is. 

A nép a gengszterváltás óta eddig eltelt valamennyi országgyûlési 

választáson büntetett, azaz leszavazta az éppen hatalmon lévõ kormánykoalíciót. 

Remélem ez a szép és nemes hagyomány 2006-ban 

sem fog megtörni. 

Mindeközben a közszolgálati televízió reggeli beszélgetõs mûsorában 

a baloldali értelmiség két prominense – a képernyõn a többiek által 

csak „gazsizott” TGM, azaz Tamás Gáspár Miklós, szabados érzelmû és 

értelmû önkéntes mérvadó, valamint a boncmester Lakat T.-nél szintén 

elmaradhatatlan Heller Ágnes – kesergett azon az ügynök akták 

várható megnyitása kapcsán, hogy az embereket már nem érdekli a 

múlt, s hogy ez milyen nagy baj. TGM még példákat is említett, hogy 

XY ilyen és olyan magas párt tisztségeket töltött be, s ma már erre a kutya 

sem emlékszik. De szóba került még Csehák Judit is, mint egykori 

fõmufti, aki bizony kapta a jelentéseket. Szóval TGM megemlítette – 

amúgy mellékesként –, hogy ma is vannak köztiszteletben álló emberek, 

akik annak idején magas rangú párt tisztségeket töltöttek be, ma 

pedig szinte naponta találkozhat vele a nézõ a televízió képernyõjén. 

A teljesség igénye nélkül én itt most csak egy ilyen személyrõl – 

egy kedves, mindig elegáns, mindig mosolygós, bár kissé cserfes 

hölgyrõl – tennék említést, aki annak idején a Magyar Szocialista 

Munkás Párt Központi Bizottsága Kulturális Alosztályának volt a 

vezetõje, s akit az urbánus frazeológia csak a „fõcenzor” epiteton 

ornansszal ruházott fel. Ezt a hölgyet ma is sokszor láthatjuk a televízió 

képernyõjén, amint kioktat bennünket demokráciából. Ezt a 

hölgyet úgy hívják, Lendvai Ildikó. 

159

(Basszátok meg! – mondaná erre minden bizonnyal a volt miniszterelnök.) 

Megmondom az õszintét, én nem is értem ezt a kesergést a nép 

múlt iránt érzett közönyössége kapcsán. Hát hiszen pont a komcsik 

dolgoztak éjt nappallá téve azon, hogy az embereket ne érdekelje a 

múlt. Még a szigorúan titkos tiszt Megyót is elfogadtatták az emberekkel, 

ha tetszik, lenyomták a nemzet torkán. Most meg azon keseregnek, 

hogy minden más normális néptõl eltérõen nálunk elege 

van az embereknek a múltból? Hát ez egyszerûen nem igaz! Megáll 

az ember esze és támaszkodik! 

Ezt az apró kis intermezzót csak azért vetettem közbe, hogy az Olvasóban 

is tudatosuljon a médianyilvánosság elõtt zajló kommunikáció 

fontossága. Ugyanis, ha ez a felelõtlen kommunikáció (média)hatalmi 

pozícióból korlátok nélkül, felelõtlenül tobzódhat, az 

beláthatatlan következményekkel járhat a társadalomi morálra, erkölcsre 

és etikára. Mint ahogyan azt a fenti példa is bizonyítja. 

Emlékszem, annak idején Heller Ágnes – szintén épp Lakat T.-nél 

vendégeskedett, csak akkor éppen Tõkéczki tanár úr volt a vitapartnere 

– azt mondta, hogy Magyarország számára Megyó a lehetõ legjobb 

miniszterelnök. Holott éppen Medgyessy személye az, aki ledegradálta 

az ügynök kérdést, hiszen azok után, hogy egy sz.t. tiszt kormányfõ lehetett, 

gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy egy az egykori szigorúan 

titkos állomány tagja milyen posztra kerül(t) az államhatalomba. 

A jól mûködõ kommunikációs gépezet ezt is be tudta adagolni, a 

szájtáti, médiaemlõkön csüngõ, fogyasztásvezérelt konzum-idióta 

bagázsnak, akik még csak fel sem vonták a szemöldöküket, amikor a 

szabad demokraták elsõ megközelítésben elutasították Megyót, de 

ami még ennél is furcsább, akkor sem ráncolták össze a homlokukat, 

amikor ugyanezek a szabadok és demokraták aludtak a dologra 

egyet, majd szintén szabadon és demokratikusan – 180°-os fordulatot 

véve – elõzõ esti döntésükkel homlokegyenest ellentétesen, 

mégis elfogadták kormányfõnek James Gondot. 

160

És a média ezt is elmagyarázta. És a média ezt is megmagyarázta. 

Mi meg ezt is elhittük nekik. 

No, hát ennyit dióhéjban a kommunikációról. 

Azt mondják, sokszor a csend a legbeszédesebb. Néha ordító tud 

lenni. Asszem ebben lehet valami. Ismert közszereplõk – immáron 

saját pártjából is – megpróbálják szóra bírni az ellenzék által piedesztálra 

emelt néptribunt, de az csak nem akar kötélnek állni. Ez is egyfajta 

kommunikáció. De vajon milyen? Jó vagy rossz? Eredményes 

vagy eredménytelen? Ezt ma még nem tudjuk, de legkésõbb 2006- 

ban erre is választ fogunk kapni. 

Addig megmarad nekünk Simon&Garfunkel csodálatos remeke, 

a csend hangjai. 



161

FOGYASSZ! HALLGASS! HALJ MEG! 

– avagy Társadalom rövid pórázon – 

Csipolla megnevezte embereit – akik milyen érdekes, mind a gyenge 

forint mellett vannak –, aztán a média nagy nyilvánossága elõtt be is 

mutatta a monetáris tanácsba szánt négy új jelöltjét. Szerencsétlen 

Járai Zsigmond, a jegybank elnöke mindösszesen egy órával a bejelentés 

elõtt lett értesítve a dologról. Manapság (vörös)diplomáciai 

körökben ezt nevezik egyeztetésnek. 

A JHF hasábjain már volt szó a Magyar Nemzeti Bank néven 

funkcionáló pénzintézetünkrõl, ahol e cikk írója eltöprengett azon, 

vajon mennyire lehet magyar és nemzeti egy olyan bank, amely gyakorlatilag 

mindentõl és mindenkitõl – kivéve a fényességes Európai 

Unió még fényességesebb központi bankját – teljesen független. 

No, mármost a függetlenség tovatûnni látszik azzal, hogy a mûminiszterelnök 

vazallusait ülteti be a monetáris tanácsba, ám aki azt 

hiszi, hogy ezzel máris egy csapásra megoldódik a nemzet financiális 

érdekképviselete, az nagyon téved. 

Ha ugyanis (poszt)kommunisták pénz közelébe kerülnek, ott kõ 

kövön nem marad. 

(Csak így zárójelesen jegyzem meg, ne feledkezzünk el arról az 

apró, ám annál lényegre törõbb, hogy ne mondjam, jelzésértékû momentumról, 

amikor a derék bankár-kommunisták – ha csak röpke 

egy órácskára is, de – zéróra ürítették az államkasszát.) 

Utóbbi sommás értékítéletet, nevezetesen, hogyha a (poszt)kommunisták 

pénz közelébe kerülnek, ott kõ kövön nem marad, mintegy 

3500 milliárd forint felvett hitel könnyed és rezzenéstelen pókerarccal 

történt eltapsolása után hoztam meg. 

162

És ha már a Nemzeti Bank kapcsán szóba került a nemzet gazdasági 

és financiális érdekeinek képviselete, hadd osszam meg a kedves 

Olvasóval egyik közeli könyvélményemet. 

Abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem Matolcsy 

György közgazdász, a polgári kormány gazdasági miniszterének „Hit, 

tudás, erkölcs” címû elõadásán itt Mediterrán Moszkvában. Számomra 

rendkívül szimpatikus volt az, hogy az elõadó közgazdász létére a pénzrõl 

beszélt a legkevesebbet, szinte szó sem esett róla. Helyette inkább a 

tudástõke, a társadalmi tõke kapott nagyobb hangsúlyt. Külön érdekesség 

volt az, ahogyan a hallottak szinte rímeltek a miniszter úrnak az 

„Amerikai birodalom” címû könyvében írottakra. 

De még érdekesebb volt az, amit ennek a könyvnek a 224. oldalán 

„A pénzügyi liberalizáció logikája” címû részben olvashatunk: 

„Az 1990-es évtizedben azután már a globális pénzpiac lényegében 

valamennyi szereplõje eltörölte azokat az állami korlátozásokat, 

amelyek a nemzetközi tõkeáramlás útjában álltak. Ekkor tiltotta 

meg a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, hogy az egyes nemzetállamok 

pénzt nyomjanak, hiszen ezzel szabad kezet nyerhettek 

volna nemzeti valutájuk árfolyamának meghatározására, ami korlátozta 

volna az amerikai árfolyam-politika szabadságát.” 

Ugyanennek a könyvnek a 226. oldalán „Az okosabb birodalom” 

címû részben a következõket olvashatjuk: 

„A mai globalizációnak egyáltalán nem a termelés a legfontosabb területe, 

hanem a pénzügyi rendszer globalizációja. 

(…) 

…a birodalom (…) a pénznyomáson keresztül hatalmas haszonra 

tesz szert..” 

163

A szerzõ arról is ír, hogy Amerika alapító atyái között nagy számban 

voltak szabadkõmûvesek is. No, mármost talán nem járunk 

messze az igazságtól, ha a fentiek olvastán eképpen módosítjuk az ismert 

régi mondást, hogy aszongya: „Amit szabad a szabadkõmûvesnek, 

nem szabad a … 

E cikk írója is, mint annyian mások, szintén eltöprengett már 

azon, hogy mi a fenének kell a magyar államnak külföldi tõke tulajdonosoktól 

drága pénzen hitelt felvenni mondjuk a beruházások finanszírozására, 

amikor saját jogán pénzt is nyomathatna? Hát ezért. 

A gazdasági önrendelkezés eszközét, vagyis a saját jogon történõ 

pénznyomtatás lehetõségét a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank 

kivette a nemzetállamok kezébõl, illetve azok szervilis lelkületû vezetõi 

szinte önként és dalolva mondtak le errõl a lehetõségrõl. Vajon 

1991-ben, amikor meghozták a Nemzeti Bank függetlenségérõl szóló 

törvényt, kiknek állt az érdekükben, hogy ilyen törvény szülessen 

a Tisztelt Házban? Vajon miféle nemzeti érdekképviselet lehet egy 

olyan országban, ahol önként és dalolva lemondanak a nemzeti valuta 

árfolyam szabályozásának lehetõségérõl? Méghozzá központi 

ukázra! 

Csak annyi a különbség az elõzõ rendszerhez képest, hogy most 

nem Moszkvából, hanem Brüsszelbõl érkezik a napi parancs, az illetékes 

gazdasági érdekközösséget pedig nem KGST-nek (Kölcsönös 

Gazdasági Segítség Tanácsának), hanem Nemzetközi Valutaalapnak, 

Világbanknak vagy éppen Európai Uniónak hívják. 

Mindeközben a televízió képernyõjén zavartalanul folyik az ideológiai 

porhintés, zökkenõmentesen zajlik a parasztvakítás, nyomul a 

média ezerrel. A televízió képernyõjén a Lapzárta rovatban Tóta W. 

Árpád, az Index harmincon még inneni Pulitzer-díjas tollnoka hinti 

az igét. Mint a televíziós beszélgetés során kiderül, az olykor kemény 

hangú, mindkét oldal felé kritikusan ostorozó cikkek mögött a középszer 

embere áll, aki – saját bevallása szerint – utálja a hõs kultuszt, tart 

is tõle. 

164

(Talán gyerekkorában nem olvastak neki elég mesét.) Ezek az 

elejetett félmondatok azok, melyek igazán elárulják a képernyõn 

megnyilvánuló közszereplõ valódi egyéniségét. 

„We don’t need another hero!”, vagyis Nincs szükségünk újabb hõsre 

– énekelte annak idején nagy sikerû slágerét, a harmadik Mad Max 

film betétdalát a rock-nagymama Tina Turner. Úgy tûnik ma sincs 

szükség a hõsökre. Nem kellenek hõsök, nincs szükség példaképekre, 

tök feleslegesek az olyan egyéniségek, akik példát mutathatnának, 

mintául szolgálhatnának az eljövendõ nemzedékek számára, elegendõ 

ha mindenki éli a mindennapok szürkeségét, totál elég ha belemerülünk 

a középszer középszarába, az meg aztán végképp tûrhetetlen, ha 

ne adj’ isten valaki még mer hinni valamiben, vagy netán valakiben. 

Mindezt közömbösen és unottan, amolyan foghegyrõl veti oda a nézõknek 

a harmincon még inneni Pulitzer-díjas önkéntes mérvadó, az 

igazi, vérbeli (érték)semleges nem megtestesítõje. 

Lassan mindent elvesznek tõlünk. Elveszik a pénzünket, az önbecsülésünket, 

a nyugalmunkat, de még ez sem elég nekik. Szemet vetettek 

az álmainkra is, és addig nem állnak meg, míg porig nem rombolják 

maradék hitünket is. Ez ám az igazi vadkapitalizmus, a valóvilág 

rablógazdálkodása. Elõször csak a jelszavainkat lopják el, 

minden más utána következik. A pénz- és lélekkufárok rideg világa 

ez. Gátlástalan harácsolás, következmények nélküli lélekrombolás. 

Elzálogosított jövõ, lendületes eladósodás. Ezek a nagy jólét honi ismertetõjegyei. 

No, de gond egy szál se, mert ne felejtsétek el, 

„Magyarország mindannyiunké!” 

MSZP, mert megérdemled. 

MASZOP. Holnap is szopni fogsz, meg holnapután is, s hogy azután 

mi lesz, abba jobb ha bele se gondolsz! 



165

A MÉDIAIDOL 

– avagy Meddig lehet elmenni az emberi butaságban és hiszékenységben? 

– 

Oké. Buta is meg bamba is ez a mi birkatürelmû magyar népünk. Rendben 

van. De azért nehogy azt higgyük már, hogy teljesen hülye is! 

Az elvtársak most aztán tényleg nagyon elrúgták a pöttyöst. (Urbánus 

frazeológia: elvetették a sulykot.). 

Nekem már a halál képébe nevetõ mûminiszterelnök is egy kicsit 

erõs volt, de ahogy mondani szokták, még elment sok szódával. 

Gyurcsány valóban a klasszikus kommunista megtestesítõje, azt 

sem szabad elhinni neki, amit kérdez. 

Élõ ember nincs ma Magyarországon, aki elhinné, hogy ez nem 

elõre megtervezett és megrendezett PR-akció volt. Az is csupán 

merõ véletlen, hogy az aggódó anyukát az MSZP ceglédi fõmuftija 

mellett érte a mûminiszterelnök telefonhívása, hogy meglett az 

elveszettnek hitt kislány. 

Azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, a kiscsajnál részletes itiner 

is volt annak érdekében, hogy egész biztosan odataláljon a 

Gyurcsány rezidenciához. Számomra legalábbis rendkívül nehezen 

hihetõ a bulvárújságírás remekbeszabott fogalmazványa, miszerint a 

kislány egyszer csak Gyurcsányék villája mellett találta magát. Taxit 

nyilván csak azért nem vett igénybe az elkóborolt nebuló, mert az 

könnyen visszanyomozható, no meg drágább is mint a tömegközlekedés, 

és hát annyira azért nem áll jól a ceglédi MSZP, hogy ezt is 

megfinanszírozza, a központi büdzsé agit-prop, ó pardon, PR-részlege 

ugyanis nem szponzorálja az egyedi kezdeményezéseket. 

166

Apró hiba azonban mégis csak becsusszant az olajozottan mûködõ 

médiagépezet csikorgó fogaskerekei közé, hogy ezzel a szemléletes 

képzavarral éljek. Merthogy a sztori kétféle változatban is létezik. 

Az egyikben maga a nagyságos és fényes tekintetû mûminiszterelnök 

volt az, aki rátalált az elkóborolt kislányra, õ maga viszont egy 

összejövetelen már úgy mesélte el a történetet, hogy felesége, Klára 

asszony talált rá a gyermekre. 

Asszem valamelyiküknek nem a frankó papírt adták oda. No, de 

mindegy is, hiszen ez a sztori is kitart néhány napig, amíg a PR-csapat 

elõ nem áll valami új ötlettel. 

Mondjuk lerészegedett mohácsi busók alkoholmámortól vezérelve 

elkötettek egy motorcsónakot és tévedésbõl a Gyurcsány rezidencia 

mellett kötöttek ki. A busók természetesen nem emlékeznek 

semmire és természetesen nem voltak hajlandók nyilatkozni a Hír 

TV kamerája elõtt. Vagy valami ilyesmi. 

Vakulj magyar! 

*** 

Ami sok(k), az sok! Immáron nemcsak Vágó István és Marsi Anikó 

teszteli a média csöcsein csüngõ konzum-idióta bagázst, de most 

már bepróbálkozik az ámerikai PR tanácsadó team is, s mindjárt 

kettõs vonatkozásban. 

Egyrészt azt próbálgatják, meddig mehetnek még el hülyítésben, 

mi az, amit még szemrebbenés nélkül bevállal a fõripacs, másrészt az 

országos méretû tesztelésen arra is kíváncsiak, mi az, amit még bevesznek 

az emberek anélkül, hogy esetleg itt is kitörne egy, az ukrajnaihoz 

hasonló narancsos forradalom. 

(Kiadom a sütit, amit bevettem. – urbánus frazeológia.) 

Élõ ember nincs ma Magyarországon, aki elhinné, hogy ez nem elõre 

megtervezett és megrendezett PR-akció volt. Már amikor a mûminiszterelnök 

színre lépett, volt egy olyan érzésem, hogy az egész ember 

olyan mûvi, túl jól, túl kimérten van meg csinálva, túlságosan fel van 

építve ez a figura. Ez a benyomásom azóta csak tovább erõsödött. 

167

Tudom, hogy most azt fogja mondani a kedves Olvasó, hogy ez 

megint egy összeesküvés elmélet, de azért csak érdekes az az apró 

momentum, amely mellett mégsem tudtam szó nélkül elmenni. Itt a 

média idolt állítják szembe a politikai idollal. Emlékszünk még? A 

politikai ellenlábas elhagyja az utcán a saját gyerekét (otthagyja az 

utcán a hidegben!), bezzeg a médiaidol! Befogadja az otthonába a 

másét is, ha az elkóborolt! Micsoda különbség! 

(Egy újabb összehasonlítás, amibõl OV kerül ki rosszabbul a média 

halszemoptikával ellátott torzító görbe-tükrének köszönhetõen. 

Nem elég, hogy nem ért az államadóssághoz, még a saját gyerekét is 

elhagyja jöttében, mentében. Hát milyen apa az ilyen? 

A proletárdiktatúra végórájának parancsuralmi retorikája felett 

elnosztalgiázó egykori KISZ-führer látványosan és hangzatosan, no és 

persze harsányan kommunikál, az MSZP nõtagozatának tagjai pedig 

egy emberként pihegnek a meglepetéstõl és a megdöbbenéstõl szinte 

elaléltan, hogy az új nagyfõnök sok egyéb más mellett, a konyhában is 

jó. Az ellenlábas fõmufti meg jobb ha befogja a száját (eredetileg a pofáját 

lett volna, de a PR-team még idõben lebeszélte az erõs embert, 

mondván, hogy ebben az esetben a kevesebb több.), szóval Orbán fogja 

be a száját, egy olyan ember, aki kint hagyja az utcán esõben, szélben a 

saját gyerekét, az jobb ha nem szól egy árva szót sem, nemhogy a költségvetésrõl 

hazudozzon össze-vissza! Úgy ám, kedves elvtársnõk! Majd 

a mi Ferink, a halállal is (hacsak átmenetileg is, de) dacoló jóságos 

gyermekmentõnk, majd õ megmondja a frankót. 

Hát persze. De meddig még?! 

Vakulj magyar! 



168

LEHETETLEN NINCS, 

CSAK TEHETETLEN 

– avagy Nem minden ragad, ami tapad – 

Lám, lám. Itt egy, a demokráciát még csak éppen hogy tanulgató, de 

máris szép eredményeket – legalábbis a mieinknél sok tekintetben 

szebb eredményeket – felmutató állam, Ukrajna, amely még csak 

nem is uniós tagállam, s amelynek még az sem szegte kedvét, hogy a 

nagyságos és fényességes Európai Porta köszöni szépen, de egyelõre 

nem kér az ukránokból. 

Annak ellenére, hogy a volt szovjet utódállam átmenete az egyik 

unióból a másikba korántsem zökkenõmentes folyamatként megy 

végbe a világpolitikában, nem árt ha vigyázó szemeinket Párizs helyett 

most mégis inkább Kijevre vetjük. Van mit tanulnunk ugyanis 

az ukránoktól! 

A honi narancsszínû politikai tömörülésnek van mit ellesnie az 

Ukrajnában lezajlott narancsszínû forradalom levezénylõitõl. Két 

fontos momentumra hívnám fel én itt most a figyelmet. Az egyik 

ideológiai, a másik gazdasági vonatkozású. 

A narancsos forradalom szemrevételezésekor az elsõ, ami azonnal 

szembetûnõ különbség a puhadiktatúrák államszocializmusába beleposványosodott 

fél-kapitalista országok eltunyult lakosságával 

szemben, az maga az ukrán nép, és annak viselkedése a nehéz idõszakban. 

Úgy tûnik, az ukrán nép rendelkezik a nacionalizmusnak 

egyfajta olyan egészséges minimumával, mely nem hagyja, hogy a 

politikai elit egész egyszerûen átlépjen a nemzeten – például egy vá- 

169

lasztási csalás, vagy a politikai ellenfél likvidálására tett kísérlet 

formájában –, annak érdekében, hogy önös érdekeit biztosítsa. 

De van itt még valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, 

és amely történések újra szembesítenek minket a hazai politikai élet 

belterjességével, illetve a múltunkkal való szembenézés immáron 

sokadszorra történõ elodázásával és annak tarthatatlanságával. Az 

ukránok nemet mondtak a csalásra, a régi hatalom régi embereire, 

kiszobrozták maguknak a szabadságot a röpködõ mínuszok között. 

Új idõk, új gondolkodást, új arcokat kívánnak. 

Ellentétben velünk, akik még a szavazatok újraszámlálását sem 

voltunk képesek kiharcolni 2002-ben, az ukránok igazságérzete, 

merészsége és egészséges nacionalizmusa elsöpörte a politikai hazugságokat 

és a politikai hazudozókat. 

De van itt egy másik, ennél talán még fontosabb vonatkozása is a 

narancsos forradalomnak. Ez pedig gazdasági vonatkozású. 

Julia Timosenko kormányfõ, aki maga is kõ-gazdag üzletasszony, 

egyik elsõ intézkedéseként visszaveszi az állam számára Ukrajna 

egyik legnagyobb acélüzemét, az indok pedig nem más, mint a jogellenesen 

történt privatizáció. 

Õk meg tudják tenni. Mi miért nem? 

Itt álljunk is meg egy polgári szóra! 

Ugye mindannyian emlékszünk még a Fidesz 1998-ban tett ígéretére, 

miszerint felülvizsgálják majd a privatizációs szerzõdéseket? 

Mai napig nem történt semmi! A teljes élelmiszer-feldolgozó ipart 

kiárusították, a villamos-energia szektort bagóért eladta a „vaskoronás” 

kis-nagy ember és csapata, s ha nem hozna nyereséget, még mi 

fizetjük a garantált 8%-os hasznot. És még sorolhatnánk. 

Az embernek déja vu érzése támad, amikor a Jobbik Magyarországért 

Mozgalom programját olvassa, amelyben szintén kiemelkedõ 

fontosságúként van feltüntetve ez a feladat, mármint a privatizáció 

teljes körû felülvizsgálata. Persze nincs is mit csodálkoznunk ezen, 

hiszen hazánkat gyakorlatilag teljesen kiárusították. 

170

Azonban az ideológiai és a gazdasági következetlenség, a nép 

kontrolljának szinte teljes hiánya a politikum felett – s ha ez tartósan 

így marad – elõrevetíti azt a leépülést, mely egy szép reményekkel 

induló országból nemzetközi gazdaságpolitikai lábtörlõt fog csinálni, 

amit a gyarmattartók csak arra fognak használni amire való, 

vagyis beletörlik majd a lábukat. 

Jó lenne végre, ha az ukránokhoz hasonlóan ez a mi birkatürelmû 

népünk is felébredne végre a negyven éve tartó ideológiai hülyítésbõl 

és az erre szervesen ráépült, tizenöt esztendeje tartó, a média által 

oly lelkesen szponzorált csipkerózsika álmából. 

Az pedig már a honi narancsosok felelõssége, hogy a nép szemére 

„jótékony” és feledtetõ amnéziás álmot hozó kutyaütõ aneszteziológust 

végre kitakarítsák a mûtõbõl. 



171

BELTERJESSÉG, A FEJLÕDÉS HALÁLA 

– avagy Pár(t) urat váratlanért el ne hagyj! – 

Egyik este néztem a televíziót és a csatornák között kapcsolgatva, hirtelen 

elfogott a bizonytalanság. Az RTL-en éppen a Heti Hetes címû 

szellemi környezetszennyezés ment a már jól ismert és unalomig megszokott 

megmondó csapattal. A rojtos nyelvû bérszórakoztatók ezúttal 

nem egymás éppen frissen megjelent könyvét ajánlották a másiknak 

(no és a nézõknek), de meg kellett állapítanom, hogy a színvonal jottányit 

sem tér el az utoljára kb. egy esztendeje látottaktól. 

Még most is fülembe csengenek az ország Tedyjének, a bölcs balatonszárszói 

sátoroztató kisiparosnak a fennkölt szavai, hogy aszongya: 

„A humor mindig ellenzéki!” 

Ezt Teddy meg én tudom, de úgy tûnik a humor az nem. Legalábbis 

az RTL fent említett mûsorában résztvevõ, „a humor nagyágyúi” 

epiteton ornansszal felruházott szereplõk – igaz, köztük ott 

ült a szellemeseket és jópofákat oda-odamondogató Teddy is –, szóval 

õk valahogy nem éreztek rá ennek az egyszerre szellemi mélységeket 

és magasságokat is súroló kijelentésnek a megkérdõjelezhetetlen 

igazságtartalmára. A humornak ugyanis, sehogy sem akaródzott 

rátalálnia ezen az estén az õ ellenzéki szerepkörére, legalábbis az 

RTL Heti Hetes mûsorában nem. Ki érti ezt? 

Nem kis kajánsággal állapítottam meg, hogy az RTL csatorna kitartottjaiból 

verbuvált szervilis lelkületû médiarabszolgák, mint egy önkéntes 

ideológiai szeánsz résztvevõiként, szellemesnek éppen nem nevezhetõ 

szellemi tivornyázásuk közepette inkább hajaznak most már a 

„humor kispuskái” titulusra, miközben hangosan durrogtatva oly- 

172

kor-olykor az altesti humor ingoványos mezejére is ki-kiruccantak, 

próbálván elhitetni egymással, hogy õk mégis csak az ellenzék ellenzéke. 

Mindenki más pedig fogja be a pofáját, itt csak õk tudnak okosakat 

(Hernádi Juci meg még szépeket is) mondani. 

(És akkor Hajós esetenként közízlésromboló megnyilvánulásaira 

még nem is pazaroltuk a drága idõt.) 

(De hát ez a szép az emberiségben, a sokszínûség! – mindig ezt 

mondom.) 

Jó, hát ebben még semmi rendkívüli nincs, így megy ez hétrõl-hétre 

a magyar médiában, annak is a kereskedelmi szegletében. A kereskedelmi 

média profitorientált világában a nézettség mindenek felett, 

adjuk meg a királynak, ami a királyé, a nézõnek meg, amit (szerintünk 

– eszi nem eszi, nem kap mást alapon) nézni akar. 

Nem is itt volt az eb elhantolva. 

Történt ugyanis, hogy darab idõ múltán totálisan elegem lett a jól 

megfizetett önkéntes mérvadók egyre jobban ellaposodó tobzódásából. 

Megragadtam én a számos egyéb más funkció mellett a csatornaváltás 

mûveletének lebonyolítására szolgáló, kreatív elmék által megtervezett 

céleszközt, vagyis a távirányítót, s egy határozott ám a csuklót egyúttal 

kímélõ ujjperc súlypontáthelyezéssel átdzsesszeltem én a közszolgálati 

Magyar „Királyi” Televízió 1-es csatornájára. 

Ám amint megjelent a kép, hirtelen nem kaptam szikrát. Az én 

ábrázatom a pillanatnak tört része alatt hasonlatossá vált a hipermarket 

polcán gyenge tizenkét hónapot állással eltöltött töppedt 

mazsoláéhoz, melyet tudvalevõ, hogy az urbánus frazeológia csak 

mint „riadt arcú szõlõszem”-et tart nyilván az urbánus szubkultúra 

írott és íratlan nyelvi emlékei között. 

No, mármost arcberendezésem ilyetén hirtelen és nagy arányú 

alakváltozása annak volt betudható, hogy az m1-en is az éppen magam 

mögött hagyott szórakoztatóbrigád jeles prominensei voltak 

láthatók. Verebes „Bazidai Darth Vader” István, a maga elmaradhatatlan 

szuszogásával, Hernádi „Sohase mondd” Judit, egész képer- 

173

nyõt betöltõ kebleivel és dekoltázsával, valamint az elmaradhatatlan 

Bajor „Kicsi Huszár Könyvtáros” Imre. A szilveszteri mûsor 

ismétlésével szórakoztatták a nagyérdemût. 

Mondom, mi van itt? Hát még be se nyomtam egy ampullát, vagy 

valami! Azt hallottam, hogy a mosónõk korán halnak, de hogy ennyire? 

És itt álljunk is meg mindjárt egy polgári szóra, Istenben szeretett 

felebarátim, hogy helyt adjunk egy aprócska analógiának, mely éppen 

ide kívánkozik, s mely talán napnál is világosabban rávilágít 

ezen problémakör lényegi mondanivalójára. 

Megmondom az õszintét, annak idején általános iskolai tanulmányaim 

során szívbõl utáltam a biológia tantárgyat, s hogy tetézzem a 

bajt, az én idõmben ezt még Élõvilágnak nevezték. Leküzdhetetlennek 

bizonyuló ellenszenvem ez iránt a tantárgy iránt két okra volt visszavezethetõ. 

Elõször azt hittem, hogy maga a tanerõ személye az – a nevére sajnos 

már nem emlékszem, de hát ez nem is csoda –, aki leküzdhetetlen akadályt 

jelent köztem és a Biológia nevû tantárgy között, aztán rá kellett 

jönnöm, hogy az érdeklõdés teljes hiánya az, ami megakadályozott engem 

a biológiával történõ szorosabb kapcsolat elmélyítésében. 

Már maga az „Élõvilág” elnevezés is értelmezhetetlen imperatívuszként 

tornyosult elõttem, feloldhatatlan dilemmát okozva ezzel 

lelkem oszlopcsarnokaiban, mert hát mi a fene lenne élõ, ha nem a 

világ, melyrõl már egy másik tantárgy, név szerint a fizika (amely viszont 

elsõ számú kedvencem volt) is megmondta, hogy minden 

mozgásban van, semmi sem állandó, csak a változás. 

(Késõbb aztán, ahogy kicsiny, de bátortalan lépésekkel araszolgattam 

elõrefelé életem rögös útján, autentikus forrásból azt is megtudtam, 

hogy csak egy biztos dolog van az életben, a halál. De ez már 

egy másik történet.) 

Ráadásul – és ez volt a másik ok, mely engemet végleg eltaszajtott 

a biológia tantárgy amúgy sem baráti közelségébõl –, az év végére 

174

kötelezõen el kellett készíteni egy kompletten összegyûjtött és saját 

anyagában kivitelezett növénygyûjteményt, melynek összeállításához, 

a halott növények begyûjtéséhez és azok préselés útján történõ 

vizuális konzerválásához én bizony vajmi kevés ingerenciát éreztem, 

rusztikusabban qrvára nem volt kedvem az egészhez. Hogy most a 

növények iránti szolidaritás, avagy a tárgykörben tanúsított lustaságom 

és a trehányságom volt-e a domináns a nálam tapasztalható, a 

minimum limitet is megalázóan alulmúló passzivitásban, asztat csak 

a jó Isten tudhassa. Gyanítom inkább ez utóbbiak játszottak ebben 

meghatározó szerepet. 

No, mármost e rövidke kitérõ után vissza az analógiához. Bármennyire 

is hihetetlen, s a látszatnak ellentmondó, de biológiai 

(élõvilág) tanulmányaimból – hihetetlen mértékû passzivitásom ellenére 

is – megmaradt a lexikális tudásnak egy apró szikrája, mely 

olthatatlan örökmécsesként ragyogta be hiányos mûveltségem koromfekete 

egét. Ez az apró, ám annál kitartóbban világító lámpácska 

az egyetemes emberi tudomány egyik óriásának nevére világított rá, 

ezt az úriembert pedig úgy hívták: Charles Darwin. 

Ez a gentleman egy azóta világhírûvé vált munkájában („A fajok 

eredete”) hosszasan értekezett a fajok eredetérõl és fejlõdésükrõl, 

vagyis az evolúcióról. Ebben a mûben – többek között – arról is szó 

esik – és itt térünk vissza az analógiához –, hogy a belterjesség, hát az 

bizony nem nagyon használ az evolúciónak, a fejlõdésnek. Sõt! Egy 

idõ után kifejezetten káros. 

No, mármost én úgy gondolom, hogy evolúció nemcsak a biológiai 

folyamatoknál játszódik le, de a politikai és társadalmi változások 

is magukban hordoznak bizonyos, a biológiai evolúcióval nagyon rokon 

jellemzõket, törvényszerûségeket. A külsõ szemlélõ számára is 

nyilvánvaló, hogy ezekre a társadalompolitikai folyamatokra is alkalmazható 

a biológiai evolúció analógiája, s nagy valószínûséggel 

ezekre is igaz az a darwini megállapítás, hogy a belterjesség nem 

használ a fejlõdésnek, sõt, egy idõ után kifejezetten káros. 

175

Amíg a biológiában évmilliókban mérhetõ egy-egy evolúciós lépcsõfok, 

addig a társadalmi, politikai változások esetében sokszor már évek, 

évtizedek alatt is láthatóvá válnak a különbözõ, a társadalomra ható 

ingerekre adott válaszok következtében kialakuló változások. 

Külön említésre méltó, hogy az életnek két olyan kiemelten fontos 

területén, mint a politika és a média, mára szinte teljesen megszûnt 

a társadalmi kontroll. A nép nem hallatja szavát (legalábbis 

nálunk biztosan nem), nem emeli fel a hangját, hogy felhívja a figyelmet 

a belterjességre, mely eluralkodván a politikán, a médián, 

veszélyt jelent az egész társadalomra, mert számûzi a kreativitást, a 

változatosságot, helyette meghonosítja a sztereotípiákat és a 

sablonokban való gondolkodást, s végül a véleménynélküliséget is. 

„Az eszköz – média – mára zsarnokká vált, olyan zsarnokká, amely 

a társadalom nagy részét uralma alá hajtotta. A média tömegbetegség 

Magyarországon – mondta felvezetõjében Balogh Zoltán, a Polgári 

Magyarországért alapítvány fõigazgatója a Média a családért 

címen rendezett konferencián.” 

Forrás: Magyar Demokrata 

A médiában, a politikában, mindenütt a belterjesség köszön viszsza 

ránk. A képernyõkrõl a már évek, évtizedek óta megszokott és 

elnyûhetetlen, elgyûrhetetlen arcok mosolyognak (vagy tán éppen 

vicsorognak?) vissza ránk. 

A politikában az egyik oldalról a politikai hatalmukat a gazdasági 

szférába átmentõ megbuktathatatlan, a magyar politikai életbõl szinte 

kirobbanthatatlan posztkommunisták, a politikai aréna túloldaláról 

pedig az egyszer (párszor) már levitézlett megélhetési politikusok lökik 

az igét. Mi pedig – a jelek szerint – istenien szórakozunk ezen. 

Mert hát mi más is lenne az, mint szórakoztató, amikor vasárnap 

este már-már fõ mûsoridõben az éppen visszatérését fontolgató 

176

Torgyán doktor nevetgél kedélyesen a televízió képernyõjén, és ezt 

még el lehet adni az embereknek? 

Miközben a pénz szagát megérezvén újból színre lép (és erõre 

kap?) a politikai trójai faló szerepét egyszer már sikeresen betöltõ 

párt elsõ embere, egykori kenyeres pajtásai és pajtásnõi elpártoltak 

tõle, s most szégyenszemre fülüket farkukat (már akinek van!) behúzva 

visszasomfordálnak ahhoz a párthoz (MDF) ahonnan egyszer 

már kirúgták õket, s a régi-új arcok a régi idõkön nosztalgiázva újból 

összeverbuválják a régi-új csapatot. Talán majd most, a tökös, ó pardon, 

dögös és mindenre elszánt elnök-asszony vezetésével kínálkozik 

rá némi remény és esély, hogy a surranó-pályán beslisszoljanak 

valahogy a Tisztelt Házba. 

Itt van újra a csodás mosolyú Pusztai Erzsébet is – igaz, pár évvel 

öregecskébben. Dávid (a sok kicsi Góliátot már gallyra vágta), Pusztai, 

Kupa, kezdõdhet az elsõ felvonás! 

(Gyerekek, szóljon már valaki a Kónya házaspárnak, csak õk hiányoznak 

a családi tablóról, még a végén lemaradnak a csoportképrõl!) 

Ja! Tényleg! Ez már nem kacsa, most mondja itt mellettem a TV, 

hogy Torgyán doktor tényleg a nagy visszatérésre készül! 

Hol vagy, Józsi, hol vagy? 

Jöjj hát, gyere gyere, 

Jöjj hát egye fene 

Ól jor láv! 

Sajátos elegye vagyunk mi a két nagy rendszernek, a szocializmusnak 

és a (vad)kapitalizmusnak. Még magunkon viseljük a pártállami 

idõk nyomait (és embereit is szép számmal), de már egyre jobban hajazunk 

az új nagy seggre, amit fényesre lehet nyalni, Amerikára, a 

Lehetõségek Hazájára, nálunk is van most már „Land of the 

Freedom”, meg mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, mert 

hát most már nálunk is bárki lehet vízvezeték-szerelõbõl pártelnök. 

177

Mindeközben Hiller Pista – a fent említett vízvezeték-szerelõbõl 

politikai bohóccá felfújt pártelnök szocialista kollégája –, immáron 

valahányszor csak megjelenik a színen egy televíziós kamera és kigyullad 

a piros fény, már-már pavlovi reflexszerûen az alábbi mondat 

hagyja el fogai kerítését: „Mi, szociáldemokraták.” 

(– Na baszd meg! – mondaná erre James Gond. De nem mondja, 

mert most éppen valahol utazó nagykövet állami pénzen, vagyis a mi 

adóforintjainkból.) 

Mindannyian tudjuk, hogy Hiller pártelnök úrnak minden egyes 

alkalommal úgy kellene kezdenie a mondandóját, hogy „Mi, szoci 

áldemokraták.” Végül is, lehet, hogy õ is így kezdi, csak nem egészen 

jó az intonációja, s ezért érti félre a széles hallgatóság õtet. Meg aztán, 

hangzásban majdnem ugyanaz, fakultatív alapon mindenki 

döntse el maga. 

Mondjuk az azért érdekelne, hogy a Ságvári Endrét mennybemenesztõ 

Hiller honnan tudja, milyenek voltak az igazi szociáldemokraták, 

találkozott már életében egy igazival is? 

Furcsány Fegyenc, (ugye milyen furmányos és leleményes ez a mi 

ékes, édes anyanyelvünk?) a kombó másik tagja, állandó kísérõként 

tölti be a szocialista pártelnök oldalnehezékének szerepét, és vice 

versa. Mindenhova együtt mennek, de hát, mint tudjuk (azért még 

nem felejtettek el mindent!): egységben az erõ! 

Elsõ ránézésre talán úgy tûnhet a gyanútlan szemlélõ számára, 

hogy a politikai élet belterjességét illetõen a szegfûmintás utódpárt 

valamelyes kivételt jelent a többi párt között, hiszen lám, ha nem is 

mindet egyszerre, de azért megkezdték a régi kommunista arzenál lecserélését 

a lightosabb kivitelezésû, középszerû posztkommunista 

középszarra. 

A MASZOP, mint sok minden másban, ebben is eltér kicsikét a többi 

párttól. Itt ugyanis a belterjesség egyfajta érdekes pozícióváltásának 

lehetünk szem- és fültanúi. Ez elsõsorban abban nyilvánul meg, hogy az 

ideológiai érdekközösséget, s ezzel egyúttal az azt képviselõ politikai 

178

pártelitet is, felváltja (ha tetszik lecseréli) egy szintén belterjes, de gazdasági 

elit, mely az üzleti életben immáron kirobbanthatatlanul betagozódott, 

bebetonozódott, és a pókháló szerkezeti bonyolultságát is 

megalázó összetettséggel bíró hálózatot épített ki magának, melynek 

segítségével gyakorlatilag mindent és mindenkit (beleértve még a kormányokat 

is) az ellenõrzése alatt tarthatja. 

Szép új világ! Üdvözletünk Mr. Huxley! 

Ez a gazdasági elit azonban ugyanolyan belterjes, mint a lecserélt 

politikai, viszont azzal szemben kétségkívül meg van az az elõnye, 

hogy tagjai, az abban tevékenyen résztvevõ potentátok, jobban rejtve 

maradnak a társadalom tekintete elõl, mint mondjuk a politikum 

tagjai, akik szinte folyamatosan reflektorfényben vannak. 

Ma jó üzlet a politika, és az MSZP példáján keresztül látható a legjobban, 

hogy biztos és megfelelõ nagyságú tõkeháttérrel gyakorlatilag 

bármi elérhetõ a mai magyar politikai életben. A pártok kis létszámúak, 

viszonylag könnyen fel- és megvásárolhatók, s ha mindehhez 

még hozzávesszük pluszban a direkt marketing eszközeinek 

hatékony alkalmazását, gyakorlatilag nyert ügyünk van. Elvégre annak, 

hogy rózsaszín tanga bugyit árulunk, vagy politikai eszméket, az 

égadta világon semmi jelentõsége sincs. Legfeljebb arra kell 

ügyelnünk, hogy melyik árut melyik polcon helyezzük el. 

(Az lesz a nyerõ, amelyikért nem kell lehajolni!) 

Persze, ahogyan már annyiszor, most is beigazolódik, hogy érdemes 

a csomagolás mögé nézni. Csak oda érdemes nézni! És kétségkívül 

abban is sok igazság van, hogy bizony-bizony, tényleg nem eszik 

olyan forrón azt a bizonyos kását. 

Ha a politika folyamatit az evolúció analógiájának szemüvegén 

keresztül vizsgáljuk (ez aztán a képzavar a javából!) – elsõ ránézésre 

– a MASZOP jobban áll, hiszen nem riadtak vissza a változásoktól, a 

bülbülszavú James Gondtól is megváltak, csak a gond volt vele. Lecserélték 

egy lendületesen dinamikus, egyszersmind karizmatikusan 

lendületes, ugyanakkor dinamikusan karizmatikus mûminiszterel- 

179

nökre, akirõl egyebek között most már azt is tudhassuk, hogy õ 

bizony a konyhában is jó. 

Orbán Viktor meg fogja be a száját! Ezt is a mûminiszterelnök 

mondta a minap egyik zajos sikert aratott közszereplése alkalmával. 

Nem tehetek róla, de megint azt kell mondanom, hogy le sem tagadható 

a szocializáció, hogy Tóth Gy. László kedvenc kifejezését 

használjam. 

Furcsány Fegyenc új önkormányzati kapcsolattartójának egyik 

régi mondása ötlött fel bennem, amikor is Don Tollerone, Mediterrán 

Moszkva teljhatalmú ura azt találta mondani, hogy aszongya: „A 

Fidesz meg kapja be!” 

Felemásra sikeredett a váltás az MSZP-ben, maradt még a régi arcokból 

jócskán. Tudják, mint a mesében az egyszeri lány, aki vitt is 

ajándékot, meg nem is, fel is volt öltözve, meg nem is. 

(Hogy végül a király megdugta-e vagy nem, arról már nem szól a 

fáma.) 

Száz szónak is egy a vége, a közvélemény-kutatások nem tükrözik 

a változás hatékonyságát. De talán ez éppen annak köszönhetõ, 

hogy a változások nem voltak mélyrehatóak, és csak a felszínt 

birizgálták meg egy kicsit. 

Az is lehet, hogy maga a nép is lemaradt egy csöppet, túl gyorsan 

történtek a változások. Úgy tûnik a Homo Kádárikusz állapotát illetõen 

kihívásokkal küszködik, amikor fel kellene végre venni az 

ámerikai PR-team által diktált médiaüzemi fordulatszámot. 

Lehet, hogy az elmúlt négy-öt évtized alatt az emberek gondolkodása 

is belterjessé vált? Kialakultak bizonyos sablonok, sztereotípiák, viselkedésminták, 

melyektõl aztán az évek, évtizedek során sem tudtak, 

vagy nem akartak elszakadni az abban felnövekedett generációk. Talán 

éppen ennek köszönhetõ az, hogy Csipolla személye ennyire megosztja 

az embereket még a saját rajongói táboron belül is. 

A szocialista politikusoktól nem szokta meg a lakótelepek népe, 

hogy multimilliárdos legyen, miközben kenetteljesen arról szónokol, 

180

hogy ne aggódj kisember, én veled vagyok, érted vagyok. Hát, ezt elég 

nehéz elhinni, pedig az ámerikai PR-team ezekben a percekben is vért 

izzadva dolgozik azért, hogy ezt a szart nap mint nap lenyomják valahogy 

a dolgozó nép torkán. 

Ha maradunk olyan buták és hiszékenyek, mint 2002-ben, akkor 

2006-ban is sikerülni fog nekik. 

Pedig most már, így másfél évtizeddel a gengszterváltás elõre lezsírozott 

és olajozottan végrehajtott tizenhét lépéses algoritmusa után, 

mindennél nagyobb szükségünk volna egy kis, nem, nem kis, hanem 

nagy vérfrissítésre. Új arcokra, új megoldásokra van szükség, mert új 

kérdések merültek fel és új helyzetekbe kerültünk. 

Új helyzetbe kerültünk, hiszen immáron teljes jogú tagjai vagyunk 

az Európai Uniónak. Ekként is kellene cselekednünk. Gondolok itt 

példának okáért az uniós pénzek megpályázására és lehívására. 

De új helyzetbe kerültünk amiatt is, hogy a velünk együtt csatlakozó 

országok lassacskán megelõznek bennünket, vagy már csak a 

hátukat láthatjuk, õk meg kajánul vigyorognak ránk a visszapillantó 

tükrükbõl. Sok tekintetben sereghajtók lettünk. 

Bizonyos tekintetben új helyzetként foghatjuk fel azt is, hogy az 

unió figyelmeztetésben részesített bennünket az államháztartási deficit 

nagysága miatt. 

És ez utóbbi szintén elvezet bennünket egy másik új helyzethez, az 

eladósodás következtében elõálló vészhelyzethez, amely adósságspirál 

formájában ölt alakot. A felelõtlen dzsentri kormányzás a jövõ 

kontójára, de a jelen kárára dorbézol. 

Pedig rengeteg a megoldandó probléma, s úgy tûnik az idõ nem 

nekünk dolgozik. Maholnap itt van a 2007-es esztendõ, indul az Európai 

Unió új, hét éves költségvetési ciklusa, nekünk meg kilóg a 

seggünk a gatyából. Pedig amikor felvételt nyertünk az elit klubba finoman 

közölték velünk, hogy a pénztárnál való megjelenés során 

eleget kell tennünk bizonyos öltözködési kívánalmaknak is, melyek 

kétségkívül együtt járnak az eleganciával is. 

181

Attól, hogy valaki nem talpig Givangiban jelenik meg az öt órai 

teán, még nem nézik ki a klubból, de ha állandóan szakadtan érkezik, 

ráadásul nem köt nyakkendõt, elõször csak összesúgnak a háta mögött, 

aztán egyszer csak azt veszi észre az illetõ, hogy bár finoman és udvariasan, 

de azért kellõ határozottsággal mégiscsak kitessékelték a kapun kívülre. 

Addig is, míg a Vörös Október Ruhagyár öltöny részlegében (hitelre) 

elkészítik az új kölcsön ornátus darabjait, nem tehetünk egyebet, 

mint tovább kapcsolunk egy másik csatornára, ahol végre nem a belterjes 

ölebmédia kitartott vérebeinek csaholását hallgathatjuk, hanem 

idõnként értelmes emberek értelmes gondolataival is megismerkedhet 

a jobb sorsa érdemes nézõ. 



182

REKVIEM TÉVÉMACIÉRT 

– avagy A média sara, bûze – 

MáramikoraHírTelevíziónzajlóinterjútnéztem,akkortudtam,hogy 

nekem ezt a könyvet el kell olvasnom. El is olvastam. Ókovács Szilveszter, 

a csatorna sokoldalú mûsorvezetõje beszélgetett Obersovszky 

Péterrel, most megjelent „Öljétek meg Tévémacit!” címû könyve kapcsán, 

mely beszélgetés fõ témája a könyv által bemutatott magyar média 

helyzete, összefonódása a politikával, s nem utolsó sorban az volt, 

hogy a mû szerzõje sikeresen kihúzta azt a bizonyos sokat emlegetett 

gyufát mindhárom oldalon. Értem ez alatt a politikai aréna két ellen 

pólusán tartózkodó önkéntes matadorok hadát, valamint a honi média 

agyon sztárolt prominenseit. 

A könyv hátsó borítóján az alábbi ajánlószöveg olvasható: 

„Bukott dívák, hazudozók és píárpolitikusok özönlötték el a közéletet. 

Kik õk, miért tesznek úgy, ahogy tesznek, mi tette ilyenné õket – 

errõl írtam. A hasonló könyveket úgy szokták kezdeni, hogy kijelentik: 

nincs már bennem indulat, írásomat nem a személyes érzések 

diktálták. Az olvasó ebbõl tudja, hogy a szerzõt nagyon is az indulat 

és a személyes érzés vezérelte. 

Nem szeretem a képmutatást, úgyhogy jobb felvállalni a valóságot. 

Könyvemet igenis a harag diktálta. A harag azokkal szemben, akik 

hazudnak, akik vásári komédiává züllesztik a közéletet. A fél életemet 

keserítették meg. Hazugok keze alá dolgoztam, hazugságot építettem, 

pedig nem volt szándékomban, és nem csak én jártam így. 

183

Nem gondolom, hogy az odamondástól megváltozik a világ, de ha 

valamitõl változik, az mégiscsak az õszintén elmondott vélemény. 

Sokan fognak haragudni rám, én viszont megbocsátottam, ahogy kitettem 

az utolsó mondat végére a pontot.” 

Hát igen. A szájtáti bálványimádó tömegek közül – és ebbõl a szempontból 

teljesen indifferens, hogy a politikai küzdõtér melyik részén tartózkodik 

valaki elvakult pártszimpatizánsként – biztosan sokan lesznek 

olyanok, akik felhördülnek az olyan kitételek láttán, mint például az 

„alcsútdobozi Napóleon-palánta”. De gyanítható, hogy annak sem fognak 

sokan örülni, hogy egykori kedvelt (a szerzõ által is igen kedvelt) 

„magyar demokratájuk” – aki most éppen a nagyságos és fényességes Európai 

Unióban pengeti biztos kézzel az eurobürokrácia húrjait, ha szabad 

élnem ezzel a szemléletes képzavarral –, szóval egész biztosan nem fognak 

örülni annak, hogy immáron hivatalosan, nyomtatásban is megjelenik 

róla, hogy ókor-ókor bizony nem átallott belecenzúrázni a mûsorba. 

Ami a jelzõs szerkezetek és minõsítések odaítélését illeti, a magamfajta 

polgári beállítottságú embernek azért csak van egy olyan 

érzése, minthogyha a szerzõ akarva-akaratlanul (talán tényleg csak a 

véletlen mûve és nem szándékos), de valahogy egy kicsit mindig nagyobbat 

rúgna bele az ún. jobboldalba és annak vezéregyéniségébe, 

Orbán Viktorba. 

A politikai korrektség kedvéért azért hozzá kell tennünk, hogy 

Gyurcsány Ferencrõl is, akit egyébként pedig kezdetben nagyra tartott 

a szerzõ, lerántja a vizes lepedõt, mondván a mûminiszterelnök 

gyakorlatilag egy központilag megfinanszírozott parasztvakításban 

részesíti az õ drága kicsi közönségét. A gondolatok és a hangzatos 

szólamok valahogy nem kerülnek szinkronba a késõbbi kormányzati 

cselekvéssel, annál inkább a cselekvésképtelenséggel. 

(Ez engem kísértetiesen emlékeztet Fábry Sándor egyik nagyszerû 

elbeszélésére, mely a „Vietnámi balzsam” címet viseli. Ha jól emlékszem 

ott vezet be minket a mester kamasz kora legszebb éveibe, ahol is 

184

megtudhatjuk tõle, hogy a vérbõséget okozó áhított kencefice utáni 

beszerzés és a nõk utáni hajkurászás közepette elméleti síkon már igen 

jelentõségteljes eredményeket értek el, hogy ne mondjunk mást, „fejben 

kúrásban” például nagyok otthon voltak. Igen ám, de míg Fábry 

mestert és ifjúkori cimboráit az ínség (nõhiány) vitte rá az elméleti 

problémamegoldás kategorikus imperatívuszainak leküzdésére, addig a 

jelenleg regnáló mûminiszterelnöknek hatalmában állana jó útra 

(vissza)téríteni a gazdaságot, viselkedésével pedig példát mutatni az 

egész társadalomnak, ezt a kormányfõ azonban valamilyen általunk 

eddig teljesen ismeretlen okból kifolyólag mégsem teszi.) 

Érdekes módon a polgári oldal vezéregyéniségét néhol diktátorpalántaként 

jellemzõ szerzõ a jelenleg regnáló Gyurcsány mûminiszterelnökrõl 

csak mint egykori „koleszos pápai srác”-ról ír. A történet szempontjából, 

ahogyan azt kedvenc flaszterhõsöm, Bódi Lajos, mûvésznevén 

Tüdõ, az erõcsávó mondaná: „Árnyalatnyi különbség, nincs 

jelentõsége.” 

Sokkal mélyebb dolgokról van szó itten kérem szépen! Aki azt hiszi, 

hogy itt Árpa Attila, az RTL Klubról keresztvizet leszedõ „Ha én ezt a 

klubról egyszer elmesélem” címû könyvének egyfajta TV2-s ellenpólusáról, 

vagy folytatásáról van szó, az nagyon téved. Persze olvashatunk a nép 

ajkán egy idõben csak „Lenin TV”-ként elhíresült csatorna viselt dolgairól 

és még sok minden másról is, de ez a könyv ennél mélyebb összefüggéseiben 

tárgyalja a média és a politika egymáshoz való viszonyát. 

Ismét egy rövid idézet a könyvbõl, ezúttal a 107. oldalról: 

„Tudják egy politikusnak mindig könnyebb, ha kettesben van a riporterrel. 

Nincs ellenvélemény, és ami még fontosabb: nincs körülötte a 

világ. Ha megnézik a magyar köztelevízió adásait, egy dolog biztos, 

hogy feltûnik: keveset mutatnak az országból a kamerák. Pedig a tévé 

nem arra szolgál, hogy beszélõ fejek uralják a képernyõt, hanem arra, 

hogy a kamerák segítségével megmutassák önöknek a saját és környezõ 

világukat. Hogy gondolkodni és mérlegelni tudjanak. 

185

(…) 

Igen ám, de kinek érdeke ma már, hogy bárki lásson? 

Nehogy azt gondolják, hogy a kereskedelmi tévéken többet mutatnak 

a világból! Ott nem divat a szürkeség.” 

Jim Coltec halhatatlan volt. Ugyanakkor indián is. De nem ám az 

a közönséges fajta. Szent ember volt õ, hajoka. Egyfajta varázsló a 

törzsben, aki képes volt arra, hogy kiszívja a gonoszt és a rosszat másokból 

és aztán elraktározza magában. 

„Hajoka vagyok, a csuprom feneketlen”. – mondta MacLeodnak, 

amikor kiszívta a bosszúvágyat és a haragot belõle, amit az iránt a 

másik hallhatatlan iránt érzett, aki az indián falu nyomára vezette a 

fehér katonákat, s akik ennek következtében meggyilkolták indián 

asszonyát és annak gyermekét. 

Évszázadokkal késõbb aztán a hajdan feneketlennek hitt csupor 

mégiscsak megtelt, s az utolsó csepptõl kicsordult a pohár, a szent 

ember gonosszá változott, s ezen már az sem segíthetett, hogy a barát, 

akin az egykori szent ember segített, végül fejét vette. Sõt! Innentõl 

szabadult csak el igazán a pokol. 

Óhatatlanul is felrémlett bennem a Hegylakó címû tévéfilmsorozat 

ezen epizódja, amikor a könyv hátsó borítóján lévõ ajánló szöveget 

olvastam. Egy újságíró, aki hivatásánál fogva is sok mindenen 

keresztül megy, eljut egy pontig, ahol azt mondja, eddig és ne tovább! 

Neki is megtelt a csupra, vagy ahogyan mai divatos urbánus 

szóhasználattal mondanánk: tele lett a töke az egésszel. 

Ez egyben jelzésértékû momentum is. Elérkeztünk egy olyan ponthoz, 

ahol a szar már annyira felcsap, hogy néhányan azok közül is, akik 

ezt az egész katyvaszt csinálják, maguk is elhányják magukat, megundorodnak 

tõle, és rádöbbennek arra, hogyha ez így megy tovább, akkor 

bizony a trutyival együtt mi magunkat is lehúzhatjuk a fajanszon. 

186

Számomra a könyv egyik legérdekesebb vonatkozása az volt, ahogyan 

a szerzõ saját szakmájának, hivatásának prostituálódását leírja. 

Hogyan hígul fel az újságírói szakma, hogyan igénytelenedik el a 

zsurnaliszta társadalom, hogyan veszi át minden és mindenki felett a 

pénz az uralmat. Pedig a pénz nem minden, az emberi értékek, a 

szakmai nívó elõbbre való, mint a piszkos anyagiak, mint az idõlegesen 

felkarolt és agyon ajnározott, agyon sztárolt percemberkék futtatása 

és a talmi csillogás fenntartása bármi áron a nézettség és a 

példányszám érdekében. 

Nagyon tanulságos volt látni azt is, ahogyan egy volt híradós, egy 

ember, aki a hírekbõl és a híreknek élt, ezt a szakmát bírja – a szó legteljesebb 

értelmében – szakemberként, hogyan szembesül most azzal, 

és hogyan dolgozza fel azt, hogy ami a televíziózás egyik lényegi 

eleme, alappillére volt sokáig az egyeduralkodó köztévében, s ami a 

média egyik tényleges feladat is lenne sok minden más mellett, nevezetesen 

az objektív tájékoztatás, az most hogyan szorul háttérbe. 

Hogyan kerül a partvonalra, hogyan válik éppen csak megtûrtté, 

szükséges rosszá egy kereskedelmi csatornán, ahol kizárólag azért 

nem szûnik meg, mert ezen médiumok számára is kötelezõen elõ van 

írva a médiatörvényben megszabott módon, hogy mûsoridejük egy 

bizonyos százalékában közszolgálati mûsorokat kell sugározniuk. 

És akkor nézzük meg a politika és a média sajátságos viszonyát egy 

másik aspektusból is. Ide kívánkozik egy idézet a könyv 132. oldaláról: 

„A magyar politikának jelenleg elemi érdeke szekértáborokat fenntartani. 

(…) A demokrácia politikai elitje megörökölte az egypárti 

nómenklatúra korlátlan hatalmát, és nem leépítette, hanem szétosztotta. 

De ebben a magyar polgár is benne van. 

Sokszor elgondolkodom azon, mire gondolhat az átlagpolgár, amikor 

bemegy a szavazófülkébe. Végigfuttatja a fejében, ki volt õ régen 

és ki most. Látta, hogy ezek is loptak, azok is lopnak, más jelölt meg a 

187

szavazólapon nemigen van. Miben reménykedik? Ki az elkötelezett 

pártfüggõ? Õ miben reménykedik? Mikor következik be az a pont, 

ahol a kör bezárul? Amikor az átlag-szavazópolgár észreveszi, hogy 

õt csak szavazógépnek tekintik. 

(…) 

Meddig az addig? Az elkötelezett pártfüggõk mikor látják be, hogy 

párthûségük ellenére átverik õket? 

(…) 

A lanyhuló szavazati kedv azt mutatja, hogy a magyar társadalom kezdi 

bejárni a csalódottság polgári demokráciákban elõírt pályaívét. Ha 

mindenki hülye és cinkelt, akkor elõször a saját hülyéinkhez ragaszkodjunk. 

Aztán, ha az se segít, ne ragaszkodjunk senkihez. A rendszerváltó 

politikai elitnek hamarosan szembe kell néznie a történelemmel. Azzal, 

hogy lejárt az ideje. Diktatúrában forradalom végez a megbukott elittel, 

polgári demokráciában az apátia és a közömbösség.” 

Hát ezek bizony elgondolkodtató szavak. Ha valaki bármi nemû 

hasonlóságot fedezne fel a JHF korábbi számaiban hasonló gondolatmeneteket 

tartalmazó cikkek és az ezen könyvbõl idézett gondolatok 

között, az kizárólag a véletlen mûve. Vagy talán mégsem? Lehet, 

hogy nem áll egyedül azon elképzelésével a szocialista nagyváros 

öntudatos polgára, hogy változnak az idõk, ideje lenne már végre 

a hazai politikumnak is hozzáidomulnia ezekhez a változásokhoz? 

Hirtelen Lovas István egyik, tán éppen a Magyar Demokratában 

napvilágot látott nyílt levele jut eszembe, ahol a neves publicista 

azon véleményének adott hangot a Fideszt bírálva, ha minden így 

marad, tovább folytatódik a tökölõdés és a langyos politizálgatás, 

fontolóra veszi, hogy egyáltalán elmegy-e szavazni. 

188

Gyanítom, hogy a Lovas Istvánéhoz hasonló gondolatok a bal-liberális 

oldal híveinek fejében is szép számmal megfogalmazódtak, 

mert hát valljuk meg õszintén, bizony ott sem elégedett mindenki a 

gengszterváltás utáni szoci áldemokrácia sajátos multimilliárdosék 

PR-csapatában team- munkával kidolgozott változatával. 

Háborús övezet ma Magyarország. Legjobban ezt talán az újonnan 

alakult „Magyar Vizsla” adóügyek vizslatására alakult civil szervezõdés 

elnök-asszonya fogalmazta meg, aki valami olyasmit mondott, hogy a 

két nagy párt politikai hidegháborút vív egymással, az SZDSZ melegháborút 

folytat, az MDF pedig saját magával áll hadban. 

A háttérben azonban – és bizonyos fokig errõl is ad felrajzol egyfajta 

képet Obersovszky Péter könyve – folyik egy, sokszor a színfalak 

mögött, a nagyközönség teljes kizárásával dúló médiaháború is. 

Olyan háború ez, melyet a lassacskán öntudatára ébredõ, ugyanakkor 

már-már zsarnoki szerepkörben tetszelgõ honi média vív a végletekig 

elerodálódott hazai rendszerváltó elittel, s mely háború legfõbb 

kérdése az, hogy ki kinek diktáljon, azaz a média van-e a 

politikáért, vagy a politika a médiáért. 

Persze, már maga a kérdésfeltevés is rossz, hiszen itt ugyanazzal a 

problémakörrel találjuk szemben magunkat, mint a nagyságos és fényességes 

Európai Unió esetében, az ember helyett megint a pénz és 

a hatalom állítódik a középpontba, egyébként nagyon helytelenül. 

Magam is egyetértek a szerzõvel, „ebben a magyar polgár is benne 

van”. Igaz, magam kicsit sarkosabban szoktam fogalmazni ez ügyben, 

mindahhoz, ami a mai helyzet kialakulásához vezetett, kellett egy birkatürelmû 

nép is, amely lelkesen asszisztált saját kisemmizéséhez. 

És akkor következzék ismét egy ide vonatkozó idézet a könyv 

176-177-178. oldalairól: 

„Magyarország elsõ, tökéletesen PR-politikusa Gyurcsány Ferenc. 

Minden gesztusa beállítás. Négy-öt jól kiszámított eszközzel operál, 

pontosan úgy, mint a kertévések. Jobban csinálja, mint Orbán. 

189

(…) 

Három-négy gondolatból tevõdik össze világrendszere: pozitív képet 

sugározni (jobban élünk, mint korábban), boldoguljon ki-ki, ahogy 

tud, az állam nem fejõstehén és széllel szemben nem pisálunk. Ez az 

utóbbi azt jelenti, hogy Amerikával soha, semmilyen körülmények 

között ujjat nem húzunk. Mindez le van öntve a mindenkit szeretek 

és mindenkinek a gondját a vállamon viselem címû hazugság vaníliahabjával. 

(…) 

Be kell vallanom, eleinte szimpatikus volt Gyurcsány. Úgy tûnt, 

hogy gondolkodó ember, aki nem akar dogmákat, hanem értelmezni 

akar folyamatokat. Úgy tûnt, valóban érdekli, mit jelent most, az új 

évszázad elején Magyarországon a szociáldemokrácia. Jelenleg 

azonban úgy néz ki, hogy mindez virítás a hatalommegszerzés technikája 

volt. Ezt kellett mondani, hogy szimpi legyen. Veszélyes dolog, 

ha valaki milliárdosként lesz miniszterelnök, mert nagy valószínûséggel 

hasonszõrûek a barátai is. Ez pedig vaksághoz vezet. Az 

ember ilyenkor hajlamos elhinni, hogyha õ és a barátai is szépen, 

egyenletesen gazdagodnak, akkor így van ezzel mindenki más. Ebbõl 

téveszmébõl következett az az országos felzúdulást kiváltó mondás, 

miszerint nincs itt nagy baj, hiszen nagy a jólét.” 

Tehát a helyzet válságos, de nem reménytelen. Gyakorlatilag a 24. 

óra után vagyunk már és a 2006. évi választásokon fog eldõlni, milyen 

jövõt választ magának az ország. Az öleb média által elvtelenül és 

szenvtelenül szponzorált modern (értsd alatta nyugatias), nyitott, haladó 

tönkremenetelt és eladósodást, vagy pedig a vért, könnyeket és áldozatos 

munkát igénylõ, újabb négy esztendõn át tartó kilábalást, 

visszakapaszkodást? 

190

Tudom, hogy eleve elhibázott a kérdés ilyeténképpen való felvetése, 

hiszen ki az a barom, aki a másodikat választaná? Pedig itt ez 

képzõdik meg 2006-ban és szegény Churcill nem is tudja, mennyire 

igaza volt. Ha neki bejött, nekünk is bejöhet. 

Még annak ellenére is bejöhet, hogy a kissé érettebb fiatalság tagjainak 

emlékezetében még élénken élhet az a szocializmus népszerûsítésére 

a hatvanas évek táján készült mozgalmi plakát – amire az én 

iménti kérdésfeltevésem is erõsen hajaz –, mely plakát egyik részén a 

munkás-paraszt-értelmiség a szocializmus felépítésének érdekében 

egységbe kovácsolódott triumvirátusa nézett bíztatóan a jövõ felé 

(akárcsak a MOSZFILM legendás proletár szerelmespárja), míg átellenben 

a dolgozó nép büszke és derék gyermekeivel egy elhízott 

mágnás foglalt helyet az asztal mellett és éppen libacombot falatozott 

jóízûen, másik kezében pedig egy pezsgõspoharat szorongatott, 

alatta pedig a felhívás csupa nagybetûkkel: ELVTÁRS, VÁLASSZ! 

Ugyan ki volt az a barom, még a legelkötelezettebb pártszimpatizánsok 

közül is, aki nem a libacombot és a pezsgõt választja, hanem a 

munkát? Senki. 

No, de hát ezt betudjuk a korai szocializmus kezdetleges és még 

kiforratlan PR, akarom mondani agit-prop technikájában mutatkozó 

fehér foltoknak. 

Attól tartok azonban, hogy a mi mostani választásunk során nincs 

igazán jó választás. Eladósodni senki sem akar. Fõként akkor lesz elege 

mindenkinek az eladósodásból (megtelik a csuprunk), amikor azt látjuk, 

hogy a milliárdos bizniszmen sem jobb egy fikarcnyival sem a pártállami 

õskövületektõl, õ is csak ahhoz ért, amihez a nagy nevû elõdök, 

az Öreg, a horribilis összegû hitelfelvételt az életszínvonal mesterséges 

fenntartására költik el. 

A gengszterváltás óta eltelt közel másfél évtized alatt itt semmi 

sem változott gazdaságpolitikai téren. A lóvé ugyanúgy eltûnik kézen-közön, 

már megint bent vagyunk egy unióban, a nép meg 

ugyanúgy döglõdik, mint a kommunizmusban, csak most már annyi- 

191

val rosszabb, hogy a barakk, amiben tengõdünk, már vidámnak sem 

nevezhetõ. Ugyanaz az iskola. Ugyanazt az eladósodást éljük át, 

mint a gulyás- és a fridzsider-kommunizmus idején csak most felturbózott 

iramban, ahogyan az illik mai felgyorsult világunkhoz. 

Nem igazán jó a másik választás sem, hiszen tizenöt esztendõvel a 

gengszterváltás után az ember most már szeretne egy kicsit könnyebben, 

egy kicsit lazábban létezni ebben a kicsiny országban, amit még 

meghagytak nekünk a nagyok és a mohó szomszédok, nem pedig halálra 

dolgoznia magát az egyre dráguló semmiért. 

Mindeközben pedig a média önálló hatalmi ággá nõtte ki magát. 

Kamaszos zavarodottsága már a múlté, néha már királycsináló szerepben 

is tetszeleg, s közben hazugul elhiteti a nézõk millióival, hogy 

õk pont azt szeretnék látni a képernyõn, amit eléjük rak. 

Addig pedig, amíg 1,8 milliónyi engedelmes fogyasztó, a kábelhálózatra 

rákapcsolódott konzum-idióta barom élvezetét leli abban, 

ahogy Gyõzike súlyos tízezrekért nagybevásárol az egyik hipermarketben, 

vagy egyenes adásban izgulhatja végig, ahogy kislánya szörnyû 

gõzök, s gázok közepette ügykezel a 80×120-asban, nos addig 

semmi sem változik. 

Addig kedves Péter, fényévnyi távolságra vagyunk attól, hogy mi 

is (ha legalább képzeletben, de) lübecki polgárokká válhassunk. 


Ui.: Õszinte részvétem Tévémaciért. 

A szocialista nagyváros öntudatos polgára. 

192

NA, VÉGRE!!! 

Gyanítom, vannak még rajtam kívül pár milliónyian kis hazánk határain 

innen és határain túl is, akik hozzám hasonlóan ekképpen sóhajtottak 

föl nagy megkönnyebbüléssel Orbán Viktor kissé rendhagyóra, 

ám annál élvezetesebbre sikeredett ország-értékelése után. 

Hál’ istennek, ahogyan az most már nyilvánvalóvá vált, a bölcs hallgatás 

volt a valódi oka az ellenzék vezérénél a darab ideig tartó szótlanságnak, 

s a Fidesz – okos vezetõjével, ha tetszik vezérével együtt – nem 

feledkezett meg arról a népi bölcsességrõl, hogy aszongya: „hamar 

munka ritkán jó”. 

Sõt! Most, hogy így túl vagyunk mindkét beszéden (Gyurcsány 

Ferencé inkább parlamenti évadnyitó beszédnek tekinthetõ), az 

embernek határozottan olyan érzése támadt, hogy fordulni látszik a 

kocka. Mintha most a posztkommunista bulvárkoalíció lenne az, aki 

nem találja a fogást az ismételten új erõre kapó (megint csak változni 

és tanulni képes!), a modern kommunikációs technikákat, stratégiákat 

és médiaelemeket hatékonyan alkalmazó polgári oldalon, de 

legfõképpen annak nagy formátumú vezetõjén, a stratégiát váltó (s 

egyúttal az ellenféltõl is tanuló) Orbán Viktoron. 

A minden tekintetben harmatgyenge teljesítményt nyújtó 

szociál-liberális politikai amõba csak arra képes, hogy „lekádáristázza” 

az ellenzék szociális érzékenységgel megáldott (vagy megvert?) vezérét. 

Az egy cseppet sem zavarja õket, hogy rendkívül disszonáns és hiteltelen 

az, amikor egykori MSZMP és KISZ KB-tagok ragadtatják magukat 

efféle kijelentésekre, maholnap talán még azt is megérjük – tán ép- 

193

pen a 2006-os kampányban –, hogy Orbán Viktort egyenesen lekommunistázzák 

majd politikai ellenfeleik. Miért? Ha két-három év 

kínkeserves médiakínlódásaival el tudták érni azt az elvtársak, hogy ’56 

lehetett baloldali, hovatovább szocialista forradalom legyen, akkor ez 

sem okozhat nagyobb problémát az agit-prop, ó pardon, a PR-osztályon 

dolgozó elvtársaknak. 

De vissza az ország-értékeléshez! 

Nem kis kajánsággal állapítottam meg, hogy az elvtársaknak savanyú 

a szõlõ. Meglehetõsen nagy elégedettséggel töltött el, s ennek 

egyúttal szívbõl örültem is – hiába no, legszebb öröm a káröröm –, 

hogy Orbán a saját fegyverét fordította Gyurcsány ellen, saját területén, 

a kommunikáció, a médiakommunikáció, a politikai show 

mûfajában vágott vissza, méghozzá nem is akárhogyan. A politikai 

korrektség jegyében itt kell megjegyeznünk, hogy rusztikusabban fogalmazva 

Orbán Viktor a jelenleg regnáló mûminiszterelnököt médiakommunikáció 

ügyileg egész egyszerûen leküdte megalázóba. És 

ez még akkor is így van, ha a szocialista médiagõzhenger már a beszéd 

utáni elsõ percekben beindult, hogy ellensúlyozza annak 

hatását és hogy teljes gõzzel elkezdje bagatellizálni, ledegradálni az 

ellenzék vezére által mondottakat. 

Sipánka (menetrendszerûen) már másnap reggel ott túráztatta 

magát a közszolgálati televízió Nap-kelte címû reggeli beszélgetõs 

mûsorának Kereszttûz címû rovatában. A Magyar Szocialista Munkáspárt 

Központi Bizottsága Kulturális Alosztályának egykori vezetõje, 

akit az urbánus frazeológia szerényen csak a már fent említett 

Sipánka epiteton ornansszal ruházott fel, múlt béli áldásos (vagy kevésbé 

áldásos) tevékenységének köszönhetõen a fenti megnevezés 

mellé az urbánus szubkultúra mélységes bugyraiból begyûjtötte még 

magának a „fõcenzor” beazonosító kódot is, mindjárt korán reggel 

azzal kezdte a napot amihez a legjobban ért, a szavak kiforgatásához. 

Lendvai mûvésznõ interpretálásában az ellenzék vezére állítólag 

azt mondta, hogy mi mindannyian süket törpék vagyunk és hát így 

194

ugye – ezt már õ maga tette hozzá– meglehetõsen nehéz lesz bármit 

is megbeszélnünk. 

Orbán Viktor természetesen nem ezt mondta. Azt tanácsolta, 

hogy a nagyotmondást engedjük el a fülünk mellett, nem pedig azt, 

hogy fogjuk be mindenre a fülünket. Éppen ennek ellenkezõleg, a 

„nemzeti konzultáció” a minden magyar ember meghallgatása volt a 

lényeg, én nem is tudom, hogy Lendvai mûvésznõ ha egyáltalán nézte 

a beszédet – állítólag nézte –, akkor agyilag vajon hol tartózkodott 

a közvetítés idõtartama alatt? 

Ahogyan azt kedvenc flaszterhõsöm, a lassacskán már az „urban 

legend” (városi legenda) magasságába emelkedõ Bódi Lajos, mûvésznevén 

Tüdõ, az erõcsávó mondaná: „árnyalatnyi különbség, 

nincs jelentõsége”. 

Azaz, hogy éppen hogy van! Mert az ilyen apró hazugságok, ferdítések, 

csúsztatások összeadódnak, s végül egy teljesen más országban 

találjuk magunkat, amit úgy hívnak Kánaán. Csak azt nem értjük, 

hogy kerül egy lapra Kánaán és a nagyságos, fényességes Európai 

Unió által kézbesített gazdaságpolitikai intõ? 

Jelzem, nekem a mûvésznõ már az elején gyanús volt. A 

Gyurcsány-féle parlamenti évadnyitó beszéd után sehogy sem értettem, 

miért forszírozza annyira Sipánka, hogy Áder János kis piros szíveket 

rajzoljon neki Valentin-nap alkalmából. És hát mit tagadjuk, 

a Kereszttûzben megint csak elszólta magát, s én ismét csak a káröröm 

kellemes állapotában találtam magamat. Fáj nekik Kudlik Juli. 

De nagyon. De hát ez van, ezt kell szeretni. 

De talán még érdekesebb a szabad demokraták erõs emberének 

Kuncze „Miska Kancsó” Gábor (egyelõre még) pártelnöknek a reagálása, 

aki szerint ügyes Kádár-paródiát láthatott a tisztelt nagyérdemû 

az Orbán-féle országjáró roadshow záró akkordjaként. 

Lehet, hogy én emlékszem rosszul, de nekem úgy rémlik, mintha a 

Kádár-rendszerben lett volna általános az a gyakorlat, hogy a felvett hiteleket 

fizetésekre, nyugdíjakra, az életszínvonal mesterséges fenntar- 

195

tására fordították. Tönkre is ment ebbe a rendszer. Belerokkant az eladósodásba 

a pártállam. Most ugyanennek a folyamatnak az újjá élesztését 

láthatjuk napi gyakorlatként a Gyurcsány kabinet regnálása alatt. 

Az óránkénti mintegy 225 000 000 forintos eladósodási mérték sokkhatásként 

éri, egész egyszerûen letaglózza a józan gondolkodású honpolgárt. 

Tessék mondani, akkor ki itt az igazi kádárista? 

Elvtársak! Orvos már látott benneteket? Veér András merre 

jársz? 

Szóval ez azért így szigorú, nem igaz? 

De megyünk tovább! 

Ismételten elrebegném szerényen azt a tiszteletteljes kérésemet a 

jelenleg regnáló posztkommunista bulvárkoalícióhoz, miszerint: Ne 

tessék már a jó népet teljesen hülyének nézni! 

Mindeközben – ahogyan azt már megszokhattuk a kommunista 

szellemiségû pártoktól (talán ez még az illegalitás idejébõl a földalatti 

mozgalmak hõskorából származó és azóta magukkal cipelt stratégia), 

azzal vádolják meg politikai ellenfelüket, amit õk maguk tesznek. 

De jelzésértékû az a fajta kommunikáció, frazeológia, retorika is, 

amely a Gyurcsány-féle ország-értékelõ, évadnyitó beszédbõl kihallatszott. 

Komolyan mondom, ha becsuktam a szemem és a ma oly divatos 

„konvergencia-program” kifejezés helyére behelyettesítettem a „szocializmus” 

szót, azonnal visszacsöppentem a Kádár-éra pihe-puha gulyáskommunizmusába. 

Tovább folytatjuk megkezdett utunk meg efféle 

baromságok, miközben a felhangzó lózungok némelyikénél déja vú 

érzés fogja el az embert, és bizony azon kapja magát, hogy elkezd gondolkodni, 

vajon hogy a jó büdös francba lehetett multimilliárdos ebbõl 

a KISZ káder gyerekbõl, ha ilyen jól bevágta annak idején a leckét. 

Mert hát a beszédet hallgatva az embernek olyan érzése támad, hogy a 

foxi-maxin (gyengébbek és fiatalok kedvéért: a pártfõiskola meghatározása 

az urbánus frazeológiában) elsajátított tananyagot Gyurcsány, 

még ha álmából felriasztanák, akkor is betéve tudja. 

196

És még egy nagyon fontos dolog! 

Az Orbán-féle beszéd másnapján, amikor Sipánka már reggeli vizuális 

környezetszennyezés címén terhelte a jobb érzésû emberek 

képernyõjét, vele egy idõben a másik csatornán TGM vetette be magát 

a reá oly jellemzõ flegma hanyagsággal. Csakhogy volt egy kis 

bökkenõ! TGM és Sipánka is elfeledkeztek a demokrácia (démosz=nép) 

egyik legfontosabb alapszabályáról, amely valahogy így 

hangzik: „A népet nem lehet leváltani!” 

TGM gyakorlatilag parasztvakításnak tartja azt, hogy megkérdezik 

a népet, mert úgy se az lesz amit a nép akar. Én ugyan nem vagyok 

sem filozófus, sem egyetemi tanár, csak a szocialista nagyváros 

egy szem öntudatos polgára, de tessék mondani, nem lehet, hogy 

pont azért mondja mind Gyurcsány Ferenc, mind Orbán Viktor is 

azt, hogy újfajta politikára (s hadd tegyem hozzá mindjárt, hogy szerintem 

újfajta politikusokra is – a szerk.) van szükség, mert ami eddig 

volt az befuccsolt és nem mûködik tovább? Az emberek köszönik 

szépen, de elegük van abból, hogy a politikum folyton folyvást 

átlépjen felettük. 

Tökéletesen megértem azokat, akik a proletárdiktatúrában szocializálódtak 

– elvégre (már életkoromnál fogva is) ilyen lennék én 

magam is –, de azt már nem egészen értem, hogy TGM miért örül a 

polgári köröknek, miközben azt mondja róluk, hogy nem valódi közösségek, 

hanem csak közösségpótlékok? 

– Hát akkor mi a jó fene a polgári kör, ha nem közösség? – kérdez 

közbe ezen a ponton rusztikus stílusú cimborám, aki azt a hasonlatát 

sem érti TGM-nek, miszerint „akinek fél lába van, vegyen magának 

mûlábat, még mindig jobb, mintha sántikálna.” A mûláb ebben az 

esetben a polgári köröket jelentené, melyek TGM szerint nem valódi 

közösségek, hanem csak közösségi élményt nyújtó pótlékok. 

Talán éppen ez a gondolkodásmód, szemléletmód az, ami már 

idejét múlt, s amely számára szokatlan – elvégre proletárdiktatúrákban 

és kamatkapitalizmusokban nem szokás –, hogy megkérdezzék 

197

az embereket, kikérjék a véleményüket. Persze az is igaz, hogy olyasvalaki 

számára, aki egy olyan rendszerben szocializálódott, melyben 

három ember már tömegnek számított és ahhoz, hogy találkozzanak 

gyülekezési engedély kellett a számukra, teljességgel szokatlan, hogy 

civil szervezõdések végre a saját kezükbe vegyék a sorsuk irányítását, 

vagy legalábbis megpróbáljanak beleszólni valamelyest az õket 

érintõ dolgok menetébe. 

Újra megkérdezem tehát, akkor most tulajdonképpen ki is az igazi 

kádárista? 

Az egy dolog, hogy Sipánka és pártja ki van akadva mint a 

sezlonyrugó, hogy nekik a büdös életben nem lesz ilyen nagy formátumú 

politikusuk, istenkém, ilyen az élet. De ami a nagyobb baj, 

hogy ezek a nyavalyás fideszesek, sõt, maga a néptribün is, vették 

maguknak a fáradságot és „lementek” (vagy inkább elmentek?) a 

nép közé, és megkérdezték az embereket, hogyan élnek õk. Ott vidéken. 

És innentõl kezdve lehet számháborúzni, jöhet a joviális kancelláriaminiszter 

(szintén a Kommunist Ifjúsági Szövetségbõl indult 

a karrierje, akárcsak Gyurcsány mûminiszterelnöké) és mondhatja 

azt, hogy az ellenzék vezére 2001-es adatokkal manipulál, ami még 

az õ kormányzati ciklusukra szól. Mindent lehet, Kiss elvtárs és 

Lendvai elvtársnõ, csak egyet nem lehet, a népet überelni. Itt kérem 

szépen nincs mese! Ha vidéken az emberek között járva lépten-nyomon 

azt hallani, hogy szarban a magyar haza, romlott az életszínvonal, 

méghozzá érezhetõen, akkor innentõl kezdve nyomulhat a világot 

rózsaszínben lefestõ politikusok garmadája az ölebmédia kitartottjainak 

csatornáin keresztül, az emberek kiábrándulnak a 

politikából, mert valóban úgy érzi, ahogyan azt Orbán Viktor is elmondta 

beszédében, nevezetesen hogy a politika nem róluk szól, 

nem értük van. Pedig a politikusok a nép jóvoltából éppen azért 

kerültek oda, hogy a nép érdekeit képviseljék. 

Lassacskán, de egyre biztosabban, a média által sugallt hamis talmi 

csillogás lehelet vékony látszat szövete igen hamar és egyre számosabb 

198

helyen felfeslik. Egyre nagyobb darabokban elõtûnik alóla egy másik 

világ, a valódi Magyarország képe, mely nagyon úgy tûnik, hogy köszönõviszonyban 

sincs a jelenleg regnáló mûminiszterelnök három 

hantamétert érõ kijelentésével, miszerint „hazánkban nagy a jólét”. 

Egy nappal Sipánka szánalmas nap-keltés produkciója után és néhány 

perccel Kiss Péter kancellária miniszter ugyancsak meglehetõsen 

vérszegényre sikeredett kádáristázása után a Gyárfás-féle média 

fõhadiszálláson vendégül látták Orbán Viktort. A kérdezõ trojka 

két doenje Tamás Ervin, a Népszabadság fõszerkesztõ-helyettese, és 

mindannyiunk kedvence (ezért ha megengedik kedves barátaim, én 

becenevén említeném õtet) Pallagi Fefe, a Blikk fõmuftija. A háromság 

harmadik tagjának nevét sajnos nem tudtam megjegyezni, 

csak arra emlékszem, hogy a fõnixmadárként hamvaiból feltámadt 

Magyar Hírlaptól érkezett. 

A lényeg, hogy a két idõsebb zsurnaliszta, de még tán a fiatalabb, a 

magyar hírlapos is kérdéseiben valahogy azt a fajta bedohosodott 

„miért nem tudunk valamit megcsinálni?” szemléletmódot tükrözte 

vissza, ami ellen az ellenzék vezére is szót emelt elõadásában és ebben 

a reggeli interjúban is. Váltásra van szükség, úgy tûnik nemcsak 

a politikai életben, de a médiában is, talán a zsurnalisztáknál is 

elkélne némi generációváltás, egy kis vérfrissítés. 

Száz szónak is egy a vége. Épp itt volt már az ideje annak, hogy az ellenzék 

vezére is kardot rántson és az intelligencia fegyvertárából választva 

hatásos feleletet adjon végre a bulvárkabinet dumakormányzásából 

ránk áradó központilag levezényelt össznépi médiahülyítésére. 

Szellemes, intelligens és humoros riposzt, pörgõs, dinamikus elõadásmódban, 

alkalmazva a modern média kínálta kommunikációs lehetõségeket. 

Ezen az oldalon is van profi PR-csapat, amely talán van 

olyan profi, ha nem profibb, mint a drága pénzen szerzõdtetett ámerikai 

kommunikációs duó. Úgy tûnik, az ellenzék is képes arra, hogy felvegye 

az üzemi fordulatszámot, s ami talán a legörvendetesebb az egészben, 

saját fegyverével gyõzi le a posztkommunisták önjelölt fenegyerekét. 

199

Véget ért a varázs, az új seprû eddig sepert, hogy mennyire jól, azt ki-ki 

döntse el maga. Az is lehet, hogy ennyi volt benne, kiseperte magát, és 

nincs kedve tovább takarítani. A stratégia kész van, és mûködik. Méghozzá 

elsõrendûen. Csak így tovább! 

A polgári kormány miniszterelnökének ország-értékelõjébõl az 

látszik, hogy nemcsak a vezérszónok érti a dolgát, de azok is, akik a 

keze alá dolgoznak. Magam abban bízom, hogy ez a lendület és ez a 

profizmus kitart és meg fog jelenni majd a 2006-os választásokon is. 

Egy biztos, ennek a kormánynak mennie kell, mert ha tovább marad, 

akkor lassan nekünk kell mennünk. El ebbõl az országból és azt 

egyikünk sem szeretné. 



200

GYURCSÁNYI FRANCISCO, 

A NEOLIBERALIZMUS HAZAI 

SZÓSZÓLÓJA 

– avagy Szükség van-e az államra? – 

Veszélyes vizekre evezett a jelenlegi mûminiszterelnök. A Friderikusz-féle 

„A szólás szabadsága” címû – egyébként szabadkõmûves 

jelkép, a piramis (már csak a tetejérõl hiányzik a mindent látó szem) 

– felvonultatásától sem visszariadó mûsorban Gyurcsányi Franciscót 

hallgatva az embernek olyan érzése támadt, mintha az SZDSZ 

legnagyobb híve, sõt fellelkesült mentora látogatott volna el az 

ember otthonába röpke háromnegyed órácskára. 

(Nem tudom, megfigyelték-e, az MSZP mindig olyan miniszterelnököt 

választ magának, aki a neoliberális eszméket támogatja és megnyilatkozásaiból 

rendre mindig a neoliberális törpeminoritás frazeológiája 

köszön vissza. A puccsal eltávolított sármos elõd – Megyó – például ki 

is jelentette, hogy ha õ valaha is belépne egy pártba, akkor az egészen 

biztosan az SZDSZ lenne. Ez meg azért ugye meglehetõsen furcsán 

hangzik egy a szocialisták által indított miniszterelnök szájából.) 

Szóval. Nézve a mûminiszterelnök képernyõs szereplését és hallgatva 

az általa elmondottakat, arra gondoltam, hogy a jég ebben az 

esetben is egész nyugodtan visszaülhetne az iskolapadba korrepetálás 

céljából, mert a csúsztatás, mint fogalom, az teljesen új értelmezést 

nyert. 

201

A mûminiszterelnök mondandójának lényege egy mondatban 

összefoglalható, s ez valahogy így hangzik: Nincs szükség az államra, 

majd a piac, a verseny, no meg a sikeres magyar emberek meghozzák 

az eredményeket. 

(Csak mi, sikeres emberek építhetünk fel egy sikeres országot! 

Elvtársak! És aki ebben nem ért egyet, elvtársak, az kádárista csökevény, 

elvtársak! Bizony ám!) 

Hát ez így elsõre kétségkívül rendkívül szépen hangzik. Mutatós a 

portéka, szép az áru, csak éppen amikor kibontjuk a díszes (média)csomagolásból 

jövünk rá, hogy ez bizony rohadt a javából. No, 

de haladjunk szép sorjában, ahogy az meg van írva. 

Több irányból is megközelíthetjük a kérdéskört. Kezdjük talán a 

kapitalizmusban az egyik legnagyobb szentségnek tartott tulajdon 

perspektívájából. Milyen és mekkora szerepet kell, hogy betöltsön az 

állam a polgárok életében? Egyáltalán szükség van-e államra, mint 

olyanra? 

Azt már az Európai Unióhoz történõ csatlakozás elõtt is halhattuk, 

például Csath Magdolna jeles közgazdászunktól, hogy hazánk a térség 

legjobban megdolgozott, legliberalizáltabb, legglobalizáltabb országa. 

Ez a hazai tulajdonviszonyokban is visszatükrözõdik, hiszen – ahogyan 

arról régebben már volt szó e lap hasábjain is – hazánk gazdasága valahol 

a 90% körül jár, ami a magántulajdon arányát illeti, e tekintetben 

tehát mondhatjuk azt, hogy a magánosítás jól sikerült. 

Talán túl jól! Az is megérne egy külön misét, hogy ez a magántulajdon 

vajon miféle magántulajdon, a késõbbiekben errõl még részletesebben 

is szót ejtünk, azonban az bizonyos, hogy a magántulajdon-állami 

tulajdon aránya meghaladja számos Nyugat-Európai állam 

hasonló értékét. Ott általában a 75%-25% arány a bevett 

gyakorlat, ettõl kisebb-nagyobb eltérések természetesen mutatkoznak, 

de általában e körül mozog a tulajdonviszonyok egymáshoz 

viszonyított aránya. Mondjuk úgy, hogy ez egy egészséges aránynak 

tekinthetõ. 

202

Felmerül azonban a kérdés, ha a jelenlegi hazai 90-10% aránynál 

a mûminiszterelnök még mindig azt szajkózza, hogy túl sok az állam 

az életünkben, akkor vajon a többi kapitalista államban, ahol csak 

75-25% az arány, kádárista politikát folytat az ottani elit? Érthetetlen, 

mi szükség van ezekben a nemzetállamokban ilyen nagyfokú állami 

tulajdonra. Németország, Franciaország, Nagy-Britannia – fõként 

Nagy-Britannia, ahol például a vasút állami visszavásárlása is 

téma – kádárista politikát folytatnának, visszafordultak volna a 

múltba? 

De, ha már a tulajdonlásnál tartunk, van itt egy másik nagyon érdekes 

momentum is, amely mellett szintén nem mehetünk el szó 

nélkül. A gengszterváltás elõestéjén mindenki azt hitte, abban reménykedett, 

hogy hát ugye a kapitalizmusban, ami majd most fog 

következni, ott a magántulajdon szent és sérthetetlen, és akkor 

majd ott bent a kapitalizmusban, ott akkor majd jó lesz nekünk. 

Nem ez történt. 

Persze lehet azt is mondani, hogy a népi naivitás ártatlanságával 

közelítettük meg ezt a problémakört, én azonban azt javaslom, olvassuk 

el, mit ír errõl Drábik János, „Világzsákutca” címû könyvében 

a 371. oldalon: 

„Az elmúlt húsz évben nemcsak Európa keleti, de a nyugati felén is 

rendszerváltás zajlott le. A globalizmus pénzuralmi rendszere felbomlasztotta 

Kelet-Európában a reálszocializmus állammonopolista 

rendszerét, Nyugat-Európában pedig felszámolta a jóléti állam 

szociális piacgazdaságát. Kelet-Európában a szervezett magánhatalom 

arctalan pénzviszonyokban elrejtett kollektív tulajdonlása váltotta 

fel a reálszocializmus állammonopolista rendszerében érvényesülõ 

kollektív tulajdonlást. A szervezett magánhatalom jelenlegi monopolista 

rendszerében pedig a társadalmi és gazdasági élet egésze a 

kamatjáradékkal mûködtetett hitelpénzrendszer hegemóniája alá 

került. Ez a pénzmonopolista rendszer a kamatjáradékkal 

203

szükségtelen növekedésre kényszeríti a termelõ gazdaságot, és minden 

közösségi érdeket alárendel a pénzvagyon növekedésének. A kamatkapitalizmusnak 

az új tulajdonosi struktúrája sem Nyugaton, 

sem Keleten – így Magyarországon sem – tudta megnövelni az egy 

fõre és egy négyzetkilométerre esõ gazdasági teljesítményt” 

Ami a tulajdonlást illeti, úgy tûnik cseberbõl vederbe kerültünk. Sokak 

gyarapodása helyett megint egy kis létszámú „elit” elrettentõ méretû és 

mértékû gazdagodásának lehetünk hoppon maradt szemtanúi. Pedig 

úgy tudtuk – nekünk azt mondták –, hogy a jól mûködõ kapitalizmusnak 

elengedhetetlen feltétele a piac és a szabad verseny. A szabad versenyhez 

pedig tõke és a magántulajdon megléte is szükségeltetik. 

No, de hogyan jutottunk idáig? Mert azt láthatjuk, hogy manapság 

nem az egyéni (azaz személyhez köthetõ) tulajdon dominál, hanem 

egyfajta korporációs (cégszintû) tulajdonlás, mely számos esetben 

világméretûvé duzzadt. 

Ismét vessünk egy pillantást a „Világzsákutca” címû könyvre, mit 

mond errõl a szerzõ: 

„A természetes személyiségû állampolgárok közös vagyonát a magyar 

állam – amely ennek a vagyonnak csak a kezelõje és nem a tulajdonosa 

volt – a valódi tulajdonosok hozzájárulása nélkül elidegeníthette. 

A nemzeti vagyon értékét 1989-ben a Nemzetközi Valutaalap 

és a Világbank szakértõi 120 milliárd dollárra becsülték. A 

privatizáció során magántulajdonba került, illetve megszûnt létezni 

a közvagyon 90%-a, és mindössze 5,6 milliárd dollár ellenérték folyt 

be. De ezt az összeget sem kapta meg a magyar társadalom, mert az 

MNB, ahová ez a pénz befolyt, adósságszolgálat és kamatfizetés 

formájában átutalta a nyugati hitelezõknek.” 

Ennyit röviden az állam szerepvállalásáról a tulajdonlás szemszögébõl. 

204

Most vizsgáljuk meg a kérdést egy másik oldaláról is. A mûminiszterelnököt 

hallgatva felmerült bennem egy másik kérdés is, mely ez 

esetben szintén megválaszolásra vár. Vajon ma is képes még arra a piac, 

hogy mûködésével betöltse azt a szerepet, amit a piaci szereplõk elvárnak 

tõle? Létezik egyáltalán még olyan, hogy szabad verseny? 

Nos, ahogyan egy kissé jobban beleástam magam a témába, egyre inkább 

az a kép alakult ki bennem, hogy ezekre a kérdésekre ma már sajnos 

nem tudunk igennel felelni. A válasz nem. Sem a piac nem tölti be 

azt a szerepet, amit eredetileg a szabad versenyes kapitalizmus idején betöltött, 

sem pedig szabad versenyrõl nem beszélhetünk ma már. Ma, 

amikor világot behálózó multinacionális és transzkontinentális vállaltbirodalmak 

és korporációk léteznek, melyek éves büdzséje sokszor meghaladja 

egyes nemzetállamok éves költségvetését, akkor az embernek bizony 

gyakran támad olyan érzése, hogy a Gólem elszabadult, a kísérlet túl 

jól sikerült, életre kelt a szörny, és ahogyan az a jó rémfilmek esetében 

már lenni szokott, kikerült az õrült tudós kontrollja alól. De legalábbis 

egészen biztosak lehetünk abban, hogy a dolgok rossz irányban haladnak. 

A „Világzsákutca” címû könyv 378. oldalán ezt olvashatjuk: 

„A piacgazdaság is eltûnõben van. A jelenlegi világgazdaságot uraló 

alig 400 monopolhelyzetû vállalatbirodalom és a világcégeket ellenõrzõ 

globális pénzmonopólium csaknem teljesen felszámolta a gazdasági 

versenyt. A Nemzetközi Pénzügyi Közösség ezzel megszüntette 

a vállalkozói szabadságon alapuló piacgazdaságot. Nem léteznek 

olyan trösztellenes törvények, amelyek korlátozhatnák a 

transznacionális vállalatok termelési és kereskedelmi, valamint a 

Nemzetközi Pénzügyi Közösség monetáris monopóliumát. A globális 

„Big Business” magának abszolút gazdasági szabadságot igényel, 

és gyorsított ütemben számolja fel a gazdasági versenyt, valamint a 

piacgazdaságot.” 

Vagy egy másik nagyon tanulságos rész a 396. oldalról: 

205

„A gazdasági esélyegyenlõség elõfeltétele az, hogy a magánpénzrendszer 

helyére visszaállítsák a közpénzrendszert és a monetáris 

szuverenitás (a nemzeti valuta feletti teljes körû rendelkezés joga – 

A szerk.) is visszakerüljön a demokratikusan választott népképviseleti 

szervekhez. Olcsó állami pénz- és közhitelezés nélkül nem lehet 

biztosítani az egyenlõ esélyek alapján folytatott gazdasági versenyt. 

A pénzmonopólium monopolizálja a termelõ gazdaságot is. Ahol 

monopolrendszer van, ott nem lehet piacgazdaság. 

(…) 

Tehát a gazdasági esélyegyenlõség, a pénzmonopólium és az arra 

épülõ korporációs monopóliumok kölcsönösen kizárják egymást. Ha 

pedig nincs esélyegyenlõségen alapuló vállalkozói szabadság, akkor 

a demokrácia sem lehetséges. Ha a vagyon, az önrendelkezés anyagi 

bázisa átkerül egy kivételezett csoporthoz, akkor azzal együtt az állampolgárok 

önrendelkezése is átkerül hozzájuk. Az így kiürült és 

formális eljárásokká redukálódott demokrácia megsemmisíti a társadalmi 

szabadságot. A szabadság a vagyonnal rendelkezõk elõjoga 

lesz.” 

Magyarán arról van szó, hogy az államnak az a dolga, hogy a polgárai 

számára – például törvényi szabályozással, vállalkozásbarát adóztatással, 

olcsó állami pénz- és közhitelezéssel stb. – megteremtse, biztosítsa 

az esélyegyenlõséget. Senki sem várja el az államtól, hogy még a széket 

is az ember segge alá tolja. Senki nem is mondott ilyet. Ezért álságos és 

hazug a mûminiszterelnök sarkított megfogalmazása, amikor az állami 

szerepvállalás fontosságát kihangsúlyozó ellenzéki vezért a múltba 

révedéssel és kádárista nosztalgiázással vádolja meg. 

Az persze rendkívül szépen hangzik, hogy Magyarország legyen a 

sikeres magyar emberek országa. Legyen! Ámen. Legyünk minél 

többen sikeres magyarok. Oké, én benne vagyok. Csakhogy van egy 

206

kis bökkenõ. A mi Franciscónk is errõl az egy kis apróságról feledkezett 

meg, de arról aztán nagyon. Az álmodozások legtöbbjében a 

megvalósításhoz általában pénz, paripa fegyver is szükségeltetik, s 

úgy tûnik nekünk elõbbibõl meglehetõsen kevés van, eléggé csehül 

állunk. (Bezzeg a csehek!) 

Szóval. Annak ellenére, hogy a jelenleg regnáló mûminiszterelnök 

pápai gyerek – pártvonalon futó pécsi kitérõjére itt most ne is 

pazaroljuk a drága idõt – tehát vidéki vóna, vagy mifene, azér’ én 

mégis javasolnám a nagy tiszteletû mûminiszterelnök úrnak (vagy 

elvtársnak), ugyan méltóztatna már beülni valamelyik új Suzuki 

Swiftre lecserélendõ kormányzati Audi A8-asba és csak úgy a hecc 

kedvéért néhányszor kikocsikázni a Butapest táblán kívülre is, 

mondjuk olyan 100-150 kilométeres körzetben, merhogy ott is élnek 

ám emberek, teccik tunni! Akkor talán méltóztatna szembesülni 

azzal a kontraszttal, ami immáron azóta állandósult kis hazánkban, 

mióta a népi frazeológia Magyarországot csak vízfejû országnak 

nevezi, azaz emberemlékezet óta. 

Egy a lényeg. A magyar embert gatyára vetkõztette a gengszterváltás, 

most vetkõzteti immáron sokadjára az Európai Unió, úgyhogy 

igencsak rá van szorulva arra, hogy a jóságos állam-bácsi – a 

fent említett módozatokban – még egy darab ideig bizony a hóna alá 

nyúljon. Szóval, már csak ezért sem mellõzhetõ az állam. 

Azt a liberális baromságot meg, hogy olcsó és szolgáltató állam 

kell, mindenki sürgõsen felejtse el. Hatékony államra van szükség, 

nem pedig olcsóra. Sokkal fontosabb az szempont, hogy a befektetett 

idõ, energia, pénz milyen hatásfokkal térül meg annál, minthogy 

mennyire volt olcsó az adott szolgáltatás. 

Tudják, olyan ez, mint az olcsó kínai cipõ. Hordjuk egy rövid ideig, 

majd gyorsan tönkre megy. Nem elég, hogy utána bosszankodunk, 

vehetünk egy új cipõt – de most már nem kínait, az hétszentség 

– s ráadásul drágábban jövünk ki, mintha már elsõre is egy rendes 

(igaz kicsit drágább) cipõt vettünk volna. 

207

Szóval bizonyos esetekben hagyni kellene az államot, hadd végezze 

a dolgát, sõt, még jobban kellene támogatni az állam szerepvállalását, 

hogy aztán ezzel az állami szerepvállalással még jobban, még 

hatékonyabban tudja támogatni az állam saját polgárait. 

Van aztán egy másik érdekes szempont is. 

Az idõk, a történelem során kialakultak az életnek olyan területei, 

melyeken az állam bizonyult a legalkalmasabbnak a feladatok ellátásában. 

És itt most nem a mûködtetés hatékonyságára gondolok elsõsorban, 

hanem arra, hogy az állam polgára egyfajta társadalmi szerzõdés 

keretei között ezen feladatok ellátását az államtól várja el. A teljesség 

igénye nélkül most csak két fontos – talán a két legfontosabb – 

területet említeném, ezek az oktatás és az egészségügy. 

Miért van az, hogy nem magániskolákba jár a gyermekek többsége, 

ha olyan jó üzlet az oktatás, miért nem épül több magániskola, 

oktatási intézmény? Vajon miért ütközött ilyen nagy ellenállásba a 

kórház-privatizáció gondolata? Azért, kedves barátaim, mert a polgárok 

igényelnek az államtól egyfajta minimális létbiztonságot, minimális 

garanciaszintet, amit mint az állam polgárai, elvárhatnak az 

államtól. Ez ennek az íratlan társadalmi szerzõdésnek az államra esõ 

része. A polgárra esõ része pedig az, hogy ennek fejében hozzájárul a 

közteher viseléséhez, vagyis adót fizet az államnak, ha tetszik a közösségnek, 

a Nemzetnek. Ez az õ személyes hozzájárulása ahhoz, 

hogy az állam teljesíteni tudja kötelezettségeit a polgárai felé. 

Az nem megy, kedves barátaim, hogy csak az egyik fél teljesíti a 

szerzõdésben foglalt kötelezettségeit. Az meg aztán végképp nem, 

hogy egyszer csak beállít valaki, közli velünk, hogy a másik szerzõdõ 

fél (az állam) kimúlt, Isten nyugosztalja, de azért mi csak fizessünk 

tovább. Átnyújtja a névjegykártyáját, majd 42-fogas amerikai fogpaszta 

mosollyal közli velünk, hogy a bal alsó sarokban olvasható 

bankszámlaszámra kéri átutalni az éves törlesztõ részletet. Ja, és még 

átnyújt egy másik papírt is (ez a kiegészítõ záradék, 4 pontos betûmérettel 

írva, hogy csak Zeiss nagyítóval tudd elolvasni), amin az áll, 

208

hogy ezentúl többet kell fizetned, mert õk a társadalom 

mûködtetését nem tudják olyan kevésbõl kihozni mint állam-bácsi. 

Sorry. Így jártál. 

De térjünk vissza a mûminiszterelnök tévészerepléséhez. 

E lap hasábjain is utaltam már arra, mennyire disszonáns jelenség, 

amikor egykori KISZ, DEMISZ fõmuftik, MSZMP KB, PB tagok és 

funkcionáriusok vádolnak meg ellenzékieket a kádárizmus iránt érzett 

nosztalgiázással, múltba révedéssel. Úgy tûnik, darab ideig még 

ez a lemez lesz mûsoron MSZP-éknél. Azt is megbeszéltük már, hogy 

a régi, jól bevált bolsevik taktikában sincs semmi újdonság, azzal vádolják 

meg a politikai ellenfelet, amit õk maguk követnek el. 

A mûminiszterelnök repülõgép-mûszerfalas hasonlata rendkívül 

szellemes és szemléletes volt. Az eladósodás csak egyetlen óra a 

cockpiten található számtalan más óra között, igaz, arra jobban oda 

kell figyelni, mint a többire. 

Csak azt nem értem, ha a nagynevû elõdök egyszer már elkövették 

azt a hibát, hogy a robotpilóta bekapcsolása nélkül elaludtak, 

miközben pedig a magasságmérõ pörgött lefelé ezerrel, és csak akkor 

ébredtek fel, amikor a gép hangos csattanással a földbe csapódott 

(értsd: csõdbe ment a szocialista Magyarország), akkor a mi drága 

Franciscónk miért akar beleesni ugyanebbe a hibába? 

Egyébként a repülõgépen van még valami, ami talán még a mûszerfalon 

elhelyezett cágernél is jobban figyelmeztet a várható katasztrófa 

bekövetkezésére. Ez pedig a propeller. 

Talán akadnak Önök között olyanok, akik nem tudják – akkor 

most azok kedvéért elmondom –, a propeller valójában a gép elejére 

szerelt nagy ventilátor, amely arra szolgál, hogy hûtse a pilótát. Ha 

leáll, a pilóta azonnal izzadni kezd. 

Ja! És ha már a repülõs hasonlatoknál tartunk! A mûminiszterelnök 

parlamenti évadnyitó beszéde kapcsán több olyan kritikát kapott, hogy 

a kezdeti viharos gyorsaságú indulás után, mintha alábbhagyott volna a 

szárnyalás. Nos, ezen kritikusok figyelmébe ajánlanám a repülés egyik 

209

aranyszabályát, miszerint: a felszállás mindig szabadon választott 

gyakorlat, a landolás mindig kötelezõ. 

Térjünk még vissza egy gondolat erejéig a kádári érához és a nosztalgiázáshoz. 

A minap Berecz János, egykori MSZMP fõmufti volt a Hír 

TV vendége. Még õ is somolyogva állította, hogy ennyi hitelt azért még 

õk sem mertek felvenni. Pedig, mint tudjuk, az államszocializmus pont 

az eladósodásba döglött bele. S lám, most ugyanez képzõdik meg. S 

lám, most megint szocialista kormányunk van. Idézzük ismét Drábik 

Jánost, „Világzsákutca” címû könyvének 371. oldaláról: 

„Érdemes megemlíteni az MNB Külsõ eladósodás és adósságkezelés 

Magyarországon címû mûhelytanulmányának megállapítása szerint: 

„Az (1973-tól 1989-ig) terjedõ idõszak egészét tekintve 1 milliárd 

dollár erõforrás-bevonás az ezt többszörösen meghaladó, 

összesen 11 milliárd dollár halmozott kamatkiadással járt” – Magyarország 

számára. A 11 milliárd dollár kamatfizetés mellett Magyarország 

adóssága 1990- ben elérte a 22 milliárd dollárt. 

A rendszerváltó kormányzatok nem tudták megakadályozni, hogy 

tovább nõjön az ország eladósodása. Jelenleg ez eléri a 12.000 milliárd 

forintot, vagyis dollárban kifejezve mintegy 56 milliárd dollárt.” 

Tehát megéri figyelni azt a nyüves magasságmérõt, mert nagy magasságokból 

bizony szörnyû nagyot lehet zuhanni ám. És ezt a zuhanást 

a gép összes utasa valószínûleg nem fogja túlélni. 

Száz szónak is egy a vége, államra bizony szükség van, igaz, korántsem 

mindegy, hogy milyen államra. A mindenható magántulajdon, 

mint olyan nem létezik. Igaz, a mindenható állami, ha tetszik 

kollektív tulajdon, mint olyan, nos annak sem szabadna léteznie. 

Vegyes gazdaságra és önrendelkezõ demokráciára van tehát szükség. 

Miért? Azért, hogy a pénz helyett ismét az ember kerüljön a dolgok 

középpontjába. A pénz szolgálja az embert, ne pedig fordítva! 

210

Errõl a fentebb már idézet könyvben a 379–380. oldalon 

olvashatunk figyelemreméltó gondolatokat: 

„Regionálisan és világszerte olyan vegyes gazdaságra van szükség, 

amely ötvözi az önrendelkezõ demokráciát, valamint a hatékony 

gazdaságirányítást az egyéni és a közösségi tulajdonlás legváltozatosabb 

formáival. Egy ilyen vegyes gazdaság mentesül a szükségtelen 

centralizációtól, a szervezett közhatalom – az állam – túlzott beavatkozásától. 

De ez a vegyes gazdaság elkerüli azt is, hogy a szervezett 

magánhatalommá integrálódott monopolhelyzetû csoportok 

gyakoroljanak illetéktelen hatalmat a gazdasági és a társadalmi élet 

felett, a politikai felelõsségre vonás és az elmozdíthatóság minden lehetõsége 

nélkül. 

A magántulajdon különbözõ formái, tehát a közösen mûködtetett 

társult magántulajdon változatai is, jelentõs hasznot húznak a természeti 

és társadalmi környezetbõl. Az általuk igénybe vett gazdasági 

infrastruktúra azonban nemzedékek sorának közös erõfeszítései 

nyomán – közköltségbõl – jött létre. Éppen ezért a társadalom minden 

tagjának részesülnie kell valamennyi gazdasági szereplõ profitjából, 

különösen a nagyméretû magántulajdonban álló gazdasági 

szereplõk jövedelmébõl. De nem a profit megadóztatása útján, hanem 

úgy, hogy a társadalom valamennyi tagja – együttesen és 

kötelezõ módon – e magánvagyonok meghatározott részének a 

tulajdonosa legyen. 

Minden egyes embert – Isten akaratából, vagy akinek ez jobban 

megfelel – a természet törvényeinél fogva – elidegeníthetetlen emberi 

jogok és politikai szabadságjogok illetnek azért, egyedül azon az alapon, 

hogy embernek született. Ezekhez a születéssel járó elidegeníthetetlen 

jogokhoz tartozik az önrendelkezéshez nélkülözhetetlen 

egyéni tulajdonhoz való jog. Tulajdon és tulajdon között azonban 

211

igen lényeges különbség van. Itt arról a tulajdonról és hozzá tartozó 

jogról van szó, amely minden egyes ember személyes teljesítménye 

révén az emberiség közös tulajdonának tekinthetõ. Az így értelmezett 

– konkrét személyhez kötött – tulajdon az elidegeníthetetlen emberi 

jog. Csak ez a tulajdonjog szent! Nem az állam adja ezt a jogot, 

és nem is veheti el. Az állam dolga csupán e jog szavatolása! 

Az állam fölé növekedett szervezett magánhatalom sem sajátíthatja 

ki magának ezt az emberi jogot, és nem teheti kizárólagosan a saját 

magántulajdonává – felelõtlen kollektív tulajdonlás mögé rejtõzve – 

azt, amit nem õ hozott létre, s amely minden egyes természetes személyhez 

tartozik. 

(…) 

A kisméretû és részben középméretû vállalkozások személyhez kötõdõ 

vagy önkéntes társuláson alapuló közös tulajdonlása – kapcsolódva 

azokhoz, akik ezt a vállalkozást ténylegesen mûködtetik – igazságosnak 

és hatékonynak tekinthetõ. Ezért támogatni kell. Ugyanilyen okból 

a közhatalomnak, a társadalomnak védenie kell ezt a személyhez 

kötött tulajdonlást. De csak ezt kell védelemben részesítenie! Az anonim, 

névtelenségbe burkolódzó és felelõtlen kollektív tulajdonlást – legyen 

az állammonopolista vagy pénzmonopolista felelõsség nélküli tulajdon 

– nemcsak hogy nem szabad védelemben részesíteni, hanem 

egyenesen küzdeni kell ellene.” 

Szögezzük le még egyszer – csak a rend kedvéért –, senki nem mondta 

azt, hogy mindent az államnak kell csinálni. Még a polgári kormány 

elsõ embere sem mondta ezt. Nem bizony! 

De mivel hazánkban a cégek, vállalkozások, vállalatok nem éppen 

tõkeerõsek, beruházásaik, fejlesztéseik végrehajtásához igenis 

szükség van egyfajta állami szerepvállalásra, gyaníthatóan nagyobb- 

212

a, mint amit a jelenlegi kabinet gyakorlata mutat. Az sem kétséges, 

hogy a gazdaság szárnyalása sem tart a végtelenségig. Fõként akkor 

nem, ha a mûködéshez szükséges törvényi-gazdasági keretrendszert 

az állam kizárólag saját fiskális bevételi politikáját szem elõtt tartva 

állandóan szûkíti, szigorítja. Gondolok itt példának okáért az 

adóemelésekre, pénzvisszatartásokra. 

Ennek az élõsködõ, parazita módra a gazdaságra rátelepedõ szemléletmódnak 

a gazdasági károkozáson túl egyfajta morális károkozása 

is van a társadalom felé, hiszen a gazdaság szereplõi állandóan azt 

hallják az államtól, hogy adjatok még többet, cserébe viszont nem 

kapnak semmit, sõt, még növekednek a terheik. Egy idõ múlva azt 

fogják mondani, hogy ebbõl elegük van. 

(A gazdáknál már elszakadt a cérna.) 

Természetesen ebben az esetben is legjobb az arany középút. A totális 

államot már megtapasztalhattuk, ez volt a reálszocializmus. A totális 

államnélküliséget hál’ istennek még nem, pedig az SZDSZ mindent 

megtesz annak érdekében, hogy beköszöntsön a káosz korszaka. 

A mûminiszterelnök számára a verseny a minden, a verseny maga 

az élet. De vajon kötelezõ nekünk minden egyes alkalommal odaállnunk 

a rajtvonalhoz? Azt hiszem nem. Legalábbis akkor teljesen felesleges, 

ha nem velünk egy súlycsoportban lévõ az ellenfél. Elõre 

tudjuk, hogy nem gyõzhetünk, márpedig ha csak ilyen ellenfelek ellen 

állunk ki, elõbb-utóbb frusztráltak leszünk a sok vereségtõl és 

tényleg elhisszük magunkról, hogy megtanultunk kicsik lenni. 

Drábik János errõl így ír könyvének 397. oldalán: 

„Ha kizárólag a nyers profitérdek diktatúrája érvényesül, akkor az 

emberi élet is csak profittermelõ eszközzé válik.” 

Száz szónak is egy a vége, vegyes gazdaságra és önrendelkezõ demokráciára 

van szükség, ahol az öntudatos polgár és a felelõsségteljes állam 

békésen megfér (és megél) egymás mellett, és azon 

213

munkálkodnak együtt, hogy a Nemzet felemelkedjen, a Haza valóban 

felkerüljön a magasba. Ez a mi munkánk és nem is kevés. 



214

ÚJ UNIÓ, RÉGI BEIDEGZÕDÉSEK 

– avagy A virtuális Magyarország Háry Jánosai – 

Hát, kérem szépen, van itt minden, mint a moziban. Gazdatüntetés, 

ügynöklista hegyek, miközben egymásnak ellentmondó nyilatkozatok 

jelennek meg hazánk uniós teljesítményérõl a tekintetben, hogy 

akkor most tényleg nettó befizetõk voltunk-e az elsõ csonka uniós 

esztendõben, vagy csak megint a sötétben bujkáló, rémhírterjesztõ 

ellenforradalmárok és a klerikális ellenzék aknamunkájaként kerülhettek 

a felszínre ezek a koalíció által csak a rémhír kategóriájába 

besorolt megnyilvánulások. 

Magyarán teljes a káosz. 

A televízióban nyilatkozó kistelepülési polgármester ízes tájszólással 

beszél arról, milyen jó dolog is lehet az a szélessávú Internet, 

de talán még ennél is jobb lenne, ha az ötödszörre elutasított pályázatuk, 

melyet az ötszáz méteres járda felújítására nyújtottak be, végre 

nyerne. Az Internet – még ha oly szélessávú is – ráérne talán 

aztán, amikor már a járda elkészült. 

Lehet, hogy a parasztember mûveltsége nem említhetõ egy lapon 

a városi értelmiségével és minden bizonnyal hagy némi kívánnivalót 

maga után, de attól még a földbõl élõ vidéki ember nem hülye. Ezt jó 

lenne, ha végre megértenék a Butapest táblán belül, az ország házában 

tespedõ posztkommunista pártkatonák is, meg a Kommunista 

Ifjúsági Szövetségbõl a hegesztõktõl – ja nem, az apparátból – szalasztott 

csinovnyik ripacsok is. (Bocs a kissé hevesebb hangnemért.) 

Szóval. A vidéki kistelepülés polgármestere mindjárt meg is válaszolta 

az önmaga által feltett kérdést, nevezetesen, hogy minek is 

215

kell a járda a parasztembernek falun? Dehogy kell ide járda – mondja 

a riporternek. Minek? A tejcsarnokot rég bezárták. A postát is 

megszüntették, oda se kell már elmenni, s még néhány perc és a falusi 

kisboltokat is be fogják zárni, mondván nem felelnek meg az uniós 

elõírásoknak. Lásd az ominózus külön kosármosó helyiséget és a 

többi mondvacsinált baromságot. 

(Leéltünk az átkosban vagy öt évtizedet, de valahogy meg voltunk 

kosármosó helyiség nélkül mégsem voltunk betegek meg allergiások 

sem. Ha megbetegedtünk, hát nem a kosártól, az hétszentség.) 

Közben a Duna TV vitamûsorában az MSZP színeiben induló 

versenyzõ váltig bizonygatja, hogy minden oké, minden a lehetõ legnagyobb 

rendben, dehogy voltunk mi nettó befizetõk, hiszen papíron 

– ahogy õ fogalmazott: leszerzõdve – a pénztári fõkönyv szerint 

minden a lehetõ legnagyobb rendben van. 

Másnap aztán a Hír Televízió interjú beszélgetésében megkapom 

az eligazítást attól az úriembertõl, aki egy komplett tanulmányt készített 

arról, hogyan csal és hazudik a kormány az uniós támogatások 

felhasználásának tekintetében, és hát ha a törvényt szó szerint értelmezzük, 

amiben ugye benne van, hogy ígérvényt ígérvénnyel lehet 

szembe állítani, magyarán csak a ténylegesen kifizetett összeg számít 

felvett támogatásnak, akkor rögtön kiderül, hogy kilóg a lóláb. Méghozzá 

nem is kicsit. Természetesen errõl a tanulmányról (adatokkal 

részletes kimutatásokkal levezetve) más tévécsatornákon, mondjuk 

a közszolgálatin, nemigen hallani. 

Érdekes módon Boros Imre, az Orbán-kormány európai ügyekért felelõs 

minisztere is hajthatatlan, õ szintén azt ismételgeti már-már szinte 

mániákusan, hogy csak az számít felvett támogatásnak, amit ki is fizettek, 

tehát ténylegesen oda is került a címzettekhez. Úgy tûnik ennek az 

érvelésnek a logikáját támasztotta alá a gazdatüntetés is. 

Elõször a gazdáknak is azt mondták, hogy aggodalomra semmi ok, 

megvan a zsé, aztán utána meg azt mondták, hogy mégsem kaptok 

egy kanyiló vasat sem, mer’ hogy kiderült, nincs rá keret a büdzsé- 

216

õl. És ebbõl egy fikarcnyit sem enged a mûminiszterelnök még akkor 

sem, ha a gazdák belegebednek. 

Aztán láttuk, mi történt, hogy végül is ki hátrált meg, annak eldöntését 

a kedves Olvasóra bízom. 

Elsõre talán kissé követhetetlennek tûnik a dolog, de azért próbáljuk 

meg kibogozni a szálakat. 

Annak idején Kovács „Smith ügynök” László, akkori fõkülügyér 

által sikerpropagandaként felvezetett koppenhágai csúcseredmény 

értelmében hazánk posztkommunista nagyjainak áldozatos munkával 

és hihetetlen erõfeszítések árán sikerült elérniük – mertek kicsik 

lenni –, hogy a régi uniós tagállamok mezõgazdasági támogatásának 

55%-át megkapják a magyar gazdák is. Ez úgy áll össze, hogy 25% az 

uniós támogatás, 30%-ot pedig a magyar állam tesz hozzá. 

Vagyis, amíg mondjuk egy francia gazda 100 Ft támogatást kap, 

addig a magyar gazda – maximum (és ez a legoptimálisabb eset, azaz 

ha van rá lóvé) – mindösszesen csak 55-öt, amibõl 25-öt az unió, 

30-at a magyar állam ad. No, hát ezzel a magyar állam által fizetendõ 

30%-kal vannak a problémák. És ezen a ponton álljunk is meg egy 

pillanatra. 

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy tisztelettel felhívjam 

minden kedves MSZP hívõ, betelefonáló, az ATV-be SMS-t beküldõ 

EU IGEN-nel szavazó kedves honfitársam figyelmét, hogy ez itten 

kérem szépen nem a KGST, hanem az Európai Unió. Ez így mûködik! 

Erre tetszettek szavazni annak idején az IGEN-kampányban! 

Jó reggelt! Ébresztõ! 

Az a helyzet, hogy itt szigorúan ellenõrzik, mire megy el a központi 

kasszából az adminisztratíve leosztott zseton. Elvárják, hogy arra 

költsék, amire adták, és szintúgy elvárják, hogy az adott állam is tegye 

hozzá a maga részét. És ha nem arra költik – itt jön a Drazsé vezetésével 

napi gyakorlattá tett „Kreatív könyvelés” – amire a pénztári 

fõkönyvbe be van írva, ha véletlenül eltévesztik a rubrikát, büntetõ 

kamatokkal terhelten kell azt visszafizetni. Szintúgy azonnali 

217

hatállyal megy vissza a zsé, ha az adott ország nem rakja az uniós 

összeg mellé a maga nemzeti részét is. 

És mielõtt még valakinél kiveri a biztosítékot az Új Szovjetunió bürokratikus 

szabályozása, annak ismételten felhívnám a figyelmét, hogy 

az uniós kampányt lezáró népszavazáson – a média és a jelenleg regnáló 

koalíció szerint – meggyõzõ többséggel erre tetszettek szavazni. 

(Igaz, kicsit beárnyékolja a képet az alacsony részvételi arány, ha jól 

emlékszem az össze választásra jogosult polgárnak csak mintegy 

37-38%-a vett részt a választáson, és asszem ennek mintegy 16%-a nemet 

mondott az unióra, tehát semmiképpen sem mondhatjuk többségi 

akartnak uniós tagságunkat. Azonban a jogi csûrés-csavarásnak és ennek 

a birkatürelmû népnek köszönhetõen hazánk ma mégiscsak európai 

uniós tagállam, így az unió szabályai szerint kell élnünk.) 

Csak két fontos motívumot, alap pillért, sarokkövet emelnék ki 

én most itt a teljesség igénye nélkül az Európai Unió vonatkozásában, 

ezek pedig a dotáció (vagyis a támogatás), illetve a pályázás, a 

pályáztatás. A dotáció, azaz a támogatás nem újdonság a magyar átlagpolgár 

számára sem, hiszen már a csatlakozás elõtt is mindenki 

tisztában volt azzal, hogy az unió egyik, ha nem a legtámogatottabb 

területe éppen a mezõgazdaság. Tehát a fejlett nyugati országokban 

is csak támogatással képes a mezõgazdaság talpon maradni. Nincs 

ebben semmi újdonság. 

Nemcsak az európai, de az amerikai unióban, az Egyesült Államokban 

is nem ritkaság ma már, hogy azért kapnak támogatást a 

gazdák, hogy valamit ne termeljenek. A túltermelés mára olyan méreteket 

öltött, hogy eladatlan vajhegyek, tejtavak vannak az 

Európai Unió raktáraiban. 

(Hogy az éhezõ fekete kontinens lakóinak csak úgy grátisz adnának 

belõle, az viszont kizárt.) 

Közben persze megy a parasztvakítás. Nem is értem, hogy az ATV 

logója mellé, miért nem teszik ki az MSZP stilizált szegfût ábrázoló 

emblémáját is. A múltkor kb. 10 percre ott ragadtam a csatornán a gaz- 

218

dák ellen uszító, gyûlölködõ betelefonálók, sms-küldõk között. Egyetlen 

vélemény sem szólt a gazdák mellett. Legalább a demokrácia látszatára 

odafigyelhetnének. 

Szeretett szülém szokta volt gyakorta emlegetni a népi bölcsességnek 

azt a szállóige formájában kikristályosodott kvintesszenciáját, 

mely rövid, tömör és frappáns megfogalmazásában ekként hangzik, 

hogy aszongya: „Ha a paraszt nem szarik, a városi nem eszik!” 

Bizony, érdemes megfontolni mindnyájunknak ezen népi bölcsesség 

mély igazságtartalmát: Az ország házában ülõ képviselõ hölgyek és urak 

is, de legfõképpen a jelenlegi posztkommunista kormányzat gõgös, lekezelõ, 

pökhendi módon viselkedõ szakminisztere és feje is jobban tennék, 

ha nem feledkeznének meg arról, hogy a nép szava Isten szava. 

Természetesen a napnál is világosabb, hogy ez az egész istenverte agrárcécó 

egy cél érdekében zajlik, hogy minél kevesebb kézben összpontosuljon 

a földtulajdon, ha majd a moratórium hivatalosan is (lejár a 

törvény szerint elõírt határidõ) véget ér és európai ára lesz a magyar 

termõföldnek is, a kivételezettek, a sok esetben vörös báró téeszelnökökbõl 

zöldbárókká átvedlett tõkeerõs a csókosok szuper extra profitot 

vághassanak zsebre, amikor majd egy mozdulattal könnyedén túladnak 

az addigra már nagybirtokokká összevont földvagyonokon. 

Ezért hallani egyfolytában az olyan – és itt a szó legszorosabb értelmében 

– parasztvakításokat, amilyet például Magda Sándor, az 

MSZP agrárszakértõje is megenged magának, nevezetesen, hogy 

500 hektár alatt nem lehet sikeresen gazdálkodni az EU-ban. Holott 

mindannyian tudjuk, hogy ez tényszerûen nem igaz. Az EU-ban 19 

hektár az átlagos termõterület nagysága. Egyébként hazánkban ennek 

kb. majdnem a kétszerese, úgy 35 hektár körül van ez az érték. 

Az EU-ban az 50 hektárt meghaladó birtokok aránya mindösszesen 

csak 8,6%, vagyis a birtokoknak több mint 90%-a 50 hektár alatti. 

De a hazai helyzet sem mutat nagyon más értékeket. A tulajdonlást 

megvizsgálva hasonló eredményeket kapunk. Jelenleg 766 ezer 

gazdasági egység mûködik a magyar mezõgazdaságban. Ebbõl mint- 

219

egy 7 ezer a társas vállalkozás, a többi kb. 760 ezer egyéni gazdaság. 

És ami legalább ennyire fontos! Az sem mindegy, hogy mi kerül az 

asztalunkra! 

És akkor következzenek a személyes tapasztalatok. 

Megmondom az õszintét, tõsgyökeres pécsi, azaz „tüke” lévén, nem 

sokat konyítok a mezõgazdasághoz, bár gyermekkorom nyarainak javarészét 

nagyszüleimnél, két aprócska baranyai zsáktelepülésen, a 

Pécsvárad és Mohács közötti Marázán, valamint a Szigetvárhoz közeli 

Szulimánban töltöttem, de itt érkeztem el ahhoz a ponthoz, ahol a témában 

végzett módszeres adatgyûjtés összetalálkozott az empírikus 

úton történõ tapasztalatszerzéssel, és ez egyfajta sajátos, ugyanakkor 

mégis autentikus urbánus véleménynyilvánításra sarkallt. 

Autentikus ez a véleménynyilvánítás, mert a kereskedelem terén 

zajló háború legfõbb „hadurától”, magától a vásárlótól (jelen esetben 

tõlem) hangzik el, vettetik papírra és hát ugye végül is az õ kegyeiért 

harcol itt mindenki ezen a hatalmas, immáron globális méretûvé 

terebélyesedett hadszíntéren, amit úgy hívnak, piac. 

Szóval. Készleteim feltöltése céljából néhány nappal ezelõtt felkerestem 

a lakóhelyemhez legközelebbi „Olcsó és gazdaságos” áruházat 

(március 15-én még arra sem voltak képesek, hogy kitûzzenek 

egy nemzeti színû lobogót, ennyire számítunk mi a multiknak!), ahol 

megakadt a szemem a 199,-Ft/kg áron hirdetett spanyol paradicsomon. 

A házunk mögötti – egy másik multinacionális áruházlánc tulajdonában 

lévõ – ABC-áruházban (külföldiül: szupermarketben) 

ugyanez a gyárilag piros zöldség 499,-Ft/kg áron volt kapható éppen, 

úgyhogy gondoltam bepróbálkozom én. 

Az igazat megvallva, már az áru vizuális észlelése során támadtak bizonyos 

kételyeim, a gyárilag kívánatos piros szín helyett csak valamilyen 

pirosszerû volt megfigyelhetõ, de az igen kedvezõ ár és az ATV-be 

betelefonálók azon véleménye, miszerint a gazdák nem mondanak igazat, 

amikor azt mondják, hogy a külföldiek csak szemetet tudnak gyártani 

élelmiszer címén, elhessegette páni félelmemet. 

220

Logikusan felépített hadtáp tervet dolgoztam én ki, a maga teljes 

részletességében. Ahogy mondani szokták, már elõre összefutott a nyál 

a számban, mint a Kengyelfutó Gyalogkakukk rajzfilmekben, amikor a 

Coyote (Prérifarkas) gondosan összekészül az étkezéshez, a Kengyelfutó 

Gyalogkakukk szendvicséhez mindent gondosan odakészít, csak éppen 

a madárka hiányzik belõle. Én is felépítettem egy elképzelést, 

amely mind megjelenését, mind pedig íz hatását illetõen kellõen megfelelõnek 

mutatkozott egy jól megtermett szenyó (urbánus frazeológia: 

szendvics) elkészítéséhez. Arra gondoltam, hogy helyben sütött „Olcsó 

és gazdaságos” zsemlyébõl (két ujjal a végletekig összenyomhatod), tavaszi 

felvágottból, sajtból és friss paradicsomból készített szenyókkal 

emelem én komfortfokozatomat. Egyúttal a nap lezárásaként, mintegy 

megkoronázandó aznapi tevékenységemet, bélbolyhaim lenyugtatását 

is letudom én a hidegélelemnek egy laza tizenhét lépéses algoritmuson 

keresztül véghez vitt ízléses kivitelû megkomponálásában, majd ezt követõen 

a nyíláson gyors egymás utáni leküldésével. 

Ám amikor a paradicsom szeletelésének mûveletéhez értem, észleltem, 

hogy a sima kés nem funkcionál. Rükverc funkció kimarad, 

és a sima héjú, a Mediterraniumból érkezett sápadt piros színû paradicsom 

a maga puha állagával mintegy hibaszázalékként jelent meg 

az én étkezõ alkalmatosságomnál. A dolog érdekessége abban rejlett, 

hogy a paradicsom elsõ tapintásra keménynek tûnt, a kés azonban 

mégsem akarta vinni, minduntalan elslisszolt annak felületén. 

A Spanyolhonban termett seszínû paradicsomot végül a fogazott 

nagy kenyérvágó késsel sikerült csak felszelnem csínos kis 

szeletkékre, de gondoltam ennyi fáradságot megér a dolog. 

Ám az igazi megpróbáltatások csak ezután következtek. 

Ahogy ezt mifelénk mondani szokták, hát ennek a paradájszlinak 

bizony se íze, se bûze nem sok, de annyi se vót. Mintha magokkal teli 

vizet szürcsölt volna az ember a fogai között. Kénytelen voltam egy 

kis bajor pikáns mustárt rányomni, hogy valami íze is legyen a 

szerencsétlennek. 

221

Utóbb tudtam csak meg, hogy én voltam a hunyó, ugyanis a spanyol 

paradicsom az olyan, hogy fogyasztás elõtt pár órával ki kell 

tenni a napra (állítólag) és akkor megjön az íze is, meg a színe is. 

(Persze az is lehet, hogy ez már ilyen genetikailag módosított, elõre 

beprogramozott, idõre érõ fajta.) 

De volt ennél még cifrább is. Ugyanennél a multi láncnál vásároltam 

fokhagymát is. Siettem, nem nagyon volt idõm körülnézni, be a 

kosárba, aztán hajts! Otthon aztán mindjárt gondoltam, hogy ebbõl 

még gáz lehet, ugyanis kipakolva pillantottam meg a címkét. Forgalmazó 

telephelye: Makó. Származási ország: Kína. 

Hát kérem, legyen elég annyi, hogy a spanyol paradicsomhoz hasonlóan 

ennek sem volt semmi íze. Igaz, szaga az volt, de azonkívül semmi. 

No, hát ennyit arról dióhéjban, hogy mi is kerül az asztalunkra. 

Még egyszer felhívnám mindenkinek a figyelmét arra, hogy a nép 

szava, Isten szava, az Istent pedig nem lehet elhallgattatni! Igenis 

tessék odafigyelni arra, mit kér a nép, és addig tessék odafigyelni a 

népre, amíg még oda lehet figyelni rá, mert késõbb már lehet, hogy 

baj lesz! Hál’ Istennek, most nem lett. És ne akkor tessék majd siránkozni, 

amikor 3-400 forint lesz egy kiló kenyér, mert a multik elõzõleg 

az 5 forintos zsemléikkel tönkreteszik egy csomó ember életét. 

Ja, és még egy a nép ajkán született bölcsesség így a végére: 

Az leszel, amit megeszel! 

*** 

Idáig jutottam a cikk megírásában, amikor bemondta a televízió, 

hogy Francisco, ez a tehetségtelen ripacs, miután három hétnyi vajúdás 

után nagy kegyesen leereszkedett a néphez egy aláírás erejéig, 

még utoljára, visszakézbõl belerúgott egy jó nagyot a magyar 

gazdákba. 

Ahogy mondani szokták, a stílus maga az ember. 


222 

A szocialista nagyváros öntudatos polgára

A NÉP SZAVA ISTEN SZAVA 

– avagy Március 15-e, a gyönyörû nemzeti ünnep – 

Az igazat megvallva lemaradtam az élõ közvetítésrõl, de aztán bepótoltam 

a késõbbiekben a félóránként jelentkezõ híradások alkalmával. 

Sõt, este a Lapzárta kibõvített, plusz két zsurnalisztát felvonultató 

és dupla mûsoridõre felturbózott változatát még rögzítettem is. 

Hát igen. Csodálatos volt az idei, a 2005-ös március 15-e. Gyönyörû 

verõfényes napsütés és egy kifütyült, ripacskodó mûminiszterelnök. 

Most mondják meg nekem, de õszintén, kell ennél szebb így 

március idusán? És akkor még a szintén kifütyült fõvárosi fõpolgármesterrõl 

még szót sem ejtettünk! 

Ellentétben a Lapzárta mûsorában felvonult, a magyar újságírást reprezentálni 

próbáló illusztris zsurnalisztákkal, a magam, amolyan botcsinálta 

firkász módjára én bizony egy röpke pillanatot sem pazarolok arra, 

hogy „micsoda stílus a nemzeti ünnepet felhasználni ilyen alantas célokra, 

hogy kifütyüljék a miniszterelnököt” kezdetû mûfelháborodásra, 

amely számomra úgy tûnik, egyes újságíróknál, mint a rendszerváltozás 

utáni itt ragadt öncenzúra jele, egyre többször kerül a felszínre. 

Nem lehet, hogy azért fütyülték ki a mûminiszterelnököt – és a 

késõbbiekben aztán azért röhögték kia debreceni diákok is –, mert 

(Petõfi szavaival élve) utálják, mint a kukorica gölõdint? De bizony 

könnyen meglehet, hogy éppen azért. 

Ne kerteljünk, mondjuk ki! Ha valaki – még akkor is, ha történetesen 

csak egy szûk grémium által megválasztott és morálisan teljesen 

illegitim mûminiszterelnök is az illetõ, de – szembeköp egy egész 

nemzetet, leküldi megalázóba, egyszerû pénzkérdést csinál a legma- 

223

gasztosabb nemzeti érzésekbõl, belegyalogolva ezzel egy ország lelkivilágába, 

akkor az ne csodálkozzon azon, hogy minimum kalkuló kifütyülik. 

Kiváncsi vagyok mi let volna akkor, ha a nyugaton már jól 

bevált módszerrel, Franciscót egyszerûen képen törlik egy jól megtermett 

tortával? Asszem elszabadult volna a pokol, Sipánka nagy 

valószínûség szerint berekedt volna a sok rikoltozástól, amikor 

Torgyán doktort is lepipáló állhatatossággal és kitartással rikácsolta 

volna, hogy a Fidesz és Orbán Viktor határolódjon el végre a 

szélsõjobboldali cukrászok szeparatista szabadcsapataitól. 

Az ember lassan tényleg nem tud másra gondolni, mint a porcelánboltban 

féktelenül tobzódó elefántra. Csipolla háromhétnyi 

hosszú vajúdás után külföldi útjáról hazaérkezve – mikor máskor 

menjen külföldre az MSZP által delegált kormányfõ, mint árvíz és 

gazdatüntetés idején, amikor a legnagyobb szükség volna rá itthon – 

nagy kegyesen végre leereszkedik a néphez az éteri magasságokból, 

szignál egyet, ha már ott van (közkívánatra), majd öt perccel késõbb 

még visszakézbõl jól belerúg egyet a gazdákba. 

Az öregecskedõ (és lecserélésre szoruló) feleségek, a pápai gyerek 

által hókon billentett Pápa után immáron a megsértett egyre terebélyesedõ 

sorába a gazdák is nyugodtan besorolhatnak traktoraikkal. 

Már csak az a kérdés, vajon kik lesznek a következõk, akiknek ez a 

hatalomtól megmámorosodott egykori KISZ-führer beletapos a lelkivilágába, 

mely népcsoport lesz az, amelynek keresztül gázol az önérzetén 

a fõ ripacs? 

Mára az is kiderült, hogy még az MSZP-n belül sincs pótolhatatlan 

ember. Lendvai Ildikóval sikeresen megoldották Kovács „Smith ügynök” 

László pótlását. Igaz, árnyalatnyi különbség azért van az egykori 

külügyér médiakommunikációja és a helyébe lépetthajdani kultúr cenzor-asszony 

megnyilvánulásai között, utóbbi hülyegyerekesre vette a figurát. 

„OV kérje meg a traktorokat, hogy menjenek haza és otthon ünnepeljenek!” 

224

Beszarás. A traktorok (nem az emberek!) otthon ünnepeljenek, 

mert hogy ez itten, kérem szépen a mi (mármint mi, pestiek) ünnepe. 

Mintha ki ovis hülyegyerekek lennének az emberek! Tessék mondani 

Ildikó néni, hogyan ünnepelnek a traktorok? Álmukban hangosan dudálnak 

egyet-kettõt, vagy mi a szösz? Megáll az ember esze és támaszkodik! 

(Nekem meg kisszék volt a jelem az óvodában.) 

Valamelyik elõzõ JHF-ben már volt róla szó – és az utóbbi idõk 

Péntek 8 adásaiból az derült ki, hogy nem csak én vagyok így ezzel a 

véleményemmel –, hogy ez az ember, mármint a mûminiszterelnök, 

nemcsak szimplán buta, de gonosz is. Itt a „Lapzárta” egyik zsurnalisztája 

által használt „cinikus” jelzõ véleményem szerint Gyurcsány 

esetében már túlhaladott. Az, hogy megsérti a nõket, a pápai gyerek 

beszól a Pápának, szembeköpi a határon túli magyarokat, majd 

visszakézbõl még a magyar gazdatársadalomba is belerúg egy jó nagyot, 

hát ezt sok mindennek lehet nevezni, de cinizmusnak semmiképpen 

sem. Ez már öncélú gonoszság. Bizonyos szemszögbõl vizsgálva 

azt is mondhatnánk, hogy meglehetõsen impozáns az elõzõ felsorolás, 

csak éppen a közönség nem szórakozik rajta valami jól, sõt 

most már mind erõteljesebben zúgolódik is, ahogy egyre többen veszik 

észre, ez a meccs bizony veszésre áll. Visszaadnák a jegyüket, de 

most már késõ, meg kell várni, amíg a bíró végleg lefújja a 

mérkõzést, csak nehogy addigra már késõ legyen. 

„Helló Viki!” – lépett oda lazán és spontánul a mûminiszterelnök 

egy kislányhoz március 15-én. A megszeppent gyereket Francisco azzal 

invitálta a Múzeumkertbe, hogy ottan egy elképesztõ beszédet fog tartani. 

A spontaneitásról csak annyit, hogy a bodyguardok (testõrök 

külföldiül, szintén urbánus frazeológia), szóval a szekrény méretû fekete 

öltönyös oldalnehezékek gyûrûjén úgy hatolt át a médiaviszketegségben 

szenvedõ szerencsétlen hajléktalan, mint forró kés a vajon. 

A hajléktalan – ó pardon, a lakhatását illetõen kihívásokkal 

225

kûzködõ egyén, a szociálisan rászoruló néptömegek egy illusztris 

képviselõje –, majd annak egy kollégája is spontánul és 

zökkenõmentesen a mûminiszterelnök közelébe férkõzhetett. 

Szóval ez a jelenet inkább már a tragikomédia határát súrolta. Jelzésértékû 

az is, ahogy ezek az emberek kinéztek, amit mondtak és 

ahogy mondták és hát tulajdonképpen az is, hogy milyen emberekkel 

(a hajléktalanokkal) kezel le a kormányfõ. Vajon az ún. „utca 

embere” miért nem érezte szükségét, hogy kezet rázzon a kormány 

fejével, elvégre nem minden nap adódik ilyen alkalom? 

De jelzésértékû volt az a pillanat is, ahogy a multimilliárdos egykori 

KISZ-führer a kamerák kereszttüzében kezet fog a kézben tartott réteg, 

a segélyeken tengõdõ, s így anyagi függõségben és kiszolgáltatottsága 

révén könnyedén manipulálható és csekély összeg ellenében mindenre 

kapható (csak dolgozni ne kelljen!) hajléktalannal. Persze a második 

delikvens se felejtette el fennhangon megemlíteni, hogy õ is hajléktalan 

ám, róla se tessék megfeledkezni, és õ is azt reméli, hogy Gyurcsány 

elnök úr nyeri majd a 2006-ban a választásokat. 

Most ugrik csak be, hogy a ma reggeli (2005. március 21. – Éljen a 

Tanácsköztársaság?) Lezsák Sándorral készült „Kereszttûz”-ben Kocsi 

Ilona A Magyar Hírlap egykori, a Népszava mai lapigazgatója is feltette 

a kérdést a lakitelki sátorverõnek, hogy aszongya: „Önök egyáltalán 

nem is számolnak azzal, hogy a jelenlegi koalíció 2006-ban megnyerheti 

a választásokat?” 

Ezek a hajléktalanok tudhatnak valamit! Vagy Kocsi Ilona szólta el 

magát? Ki tudja? Lehet, hogy már 2006-ra is leadták a rendelést az egy 

napra hazánkba szállítható izraeli mobil számítógéprendszerre? Gondolom 

jövõre már egy nagyobb tudású változat fog kis hazánkba érkezni 

valamelyik Jeruzsálembõl érkezõ charter járattal. És persze valószínûleg 

a kocsmaláncok szervezésének is hozzákezdtek már derék szoci áldemokratáink. 

A Hír Tv becsületére legyen mondva, a magát közszolgálatinak 

nevezõ m1-gyel ellentétben nem halkították ki a háttérzajt, így kris- 

226

tálytisztán behallatszott, amint a mûminiszterelnök spontán sétája 

közben valaki bekiabálta: „hazaáruló”. A Múzeumkertben aztán 

végleg helyükre kerültek a dolgok. 

De hát mondjátok meg Istenben szeretett felebarátaim, hol máshol, 

ha nem éppen a Múzeumkertben, és mikor máskor,ha nem éppen 

most, március 15-én lett volna jobb alkalom arra, hogy kifütyüljék ezt a 

– finoman fogalmazok – államférfiúi szerepkörre teljesen alkalmatlan, 

megosztó egyéniséget? A nép, az istenadta nép nem érzi miniszterelnökének 

ezt az embert. Elmúlt a kezdeti médiavarázs, lehullt a lepel, 

egyre több ember számára derül ki, hogy a király meztelen. 

A sármos elõd, az Armani öltönyben glasszáló D–209-es gyárilag 

tök hülye volt ehhez a miniszterelnökösdihöz, s ami még rosszabb, 

ezt azonnal mindenki (mai divatos szóhasználattal élve) le is vette. 

Gyurcsányi Francisco esetében a médiacsomagolás, a karizmatikusan 

lendületes és lendületesen karizmatikus, sikeres fiatal bizniszmen 

imídzse darab ideig bírta a gyûrõdést, de aztán csakhamar kiderült, 

hogy ez az ember túlságosan buta ahhoz, hogy végig csinálja azt, amit az 

ámerikai PR-team kitalál a számára. 

Megyó esetében a bukás egyik kétségtelen oka az volt, hogy Mr. 

Gond gazdasági értelemben) kezdett önjáróvá válni és ez az õt hatalomba 

segítõ társaságnál nem tetszést váltott ki. 

Most ugyanez a folyamat figyelhetõ meg Gyurcsány esetében is, csak 

itt a gazdaság helyett a kommunikáció kerül a reflektorfénybe. Ráadásul 

– és ez a jövõben még komolyan visszaüthet, mint negatívum – a 

kormányfõ rossz példával jár elõ, s ezt a nem éppen „felhasználóbarát”, 

pökhendi, arrogáns, lekezelõ magatartást úgy tûnik szakminisztere is 

feltétel nélkül átvette. 

Természetesen másnap reggel már próbálták magyarázni a rettenetet. 

Igaz, ezúttal nem Sipánka, az ügyeletes megmondó-ember túráztatta 

magát, hanem az újabban csak az „áhítatos manó” epiteton 

ornansszal felruházott, a rendõrgyilkos Ságvári Endrét mennybemenesztõ 

Hiller István fõ szoci áldemokrata. Steve szerint vannak olya- 

227

nok, akiknek nem tetszik a szocialisták által diktált tempó, elégedetlenek 

az elért eredményekkel, a haladással és a nagy jóléttel, ezért 

fütyültek. 

M. Kiss Csaba a TV2 Napló címû mûsorának oszlopos tagja, aki 

az oknyomozó bulvár mûsor színeiben az égadta világon szinte már 

minden volt, csak még miniszterelnök nem, csak ült ott, mint lólány 

álma a hideg vízben és még véletlenül sem kérdezte meg a szocialista 

párt elnökétõl, hogy már ne haragudjon elnök úr, de nem lehet, 

hogy azért fütyülték ki az emberek Gyurcsány Ferencet, mert mint 

miniszterelnök, hiteltelenné és morálisan vállalhatatlanná vált a 

szemükben? Nem lehet, hogy azért szólalt meg és nem némult el végig 

az ünnepi beszéd alatt az a nyavalyás füttyszó, mert ez az ember 

miniszterelnökként a saját népe, a saját nemzete ellen politizál? 

És mielõtt még valaki naivitással vádolna meg, hogy ugyan kérem, 

nincs az a riporter, aki ilyen kérdést fel merne tenni a szegfûmintás 

utódpárt elnökének, azoknak megnyugtatásul közlöm, hogy 

épp most olvastam a Neten – tán épen az Indexen –, hogy „közleményben 

kért elnézést a Tv2, amiért Havas Henrik tahó vidéki 

mûvháznak nevezte a tapolcai sportcsarnokot a Mokka címû reggeli 

mûsorban”. És ahogyan hallom ma reggel (2005. március 21-én) 

Kuncze Gábor szólt be Havasnak, hogy tahó beszólása volt, amiért a 

Heti hetes egykori nagyágyúja azt találta mondani, hogy Miska Kancsó 

újbóli elnökké választása alkalmából elmondott beszédétõl a 

nõknek minden bizonnyal nedves lett a bugyijuk. 

(Soma találta azt mondani a Megasztár egyik fordulójában, hogy 

nedves lett a bugyija attól, ahogyan a versenyzõ elénekelte a dalt.) 

Visszatérve tehát M. Kiss Csaba tesze-toszaságára, a TV2 háza táján 

nincs hiány riporter fenegyerekekben, de legalábbis Havas „tanár 

úr”-ról elképzelhetõ, hogy feltette volna a Gyurcsány iránt érzett 

vagy nem érzett nép-nemzeti szimpátiára vonatkozó kérdéseket. 

Na mindegy. Mint tudjuk, a „mi lett volna, ha? Címû kérdések 

feltevése meglehetõsen történelmietlen. 

228

Én magam ugyan még nem rendelkezem nagy élettapasztalattal, de 

azért egy-néhány kényes szituációt már átéltem és bizton állíthatom, 

ha az emberek azt tapasztalják, hogy valaki (fõként ha politikus az illetõ!) 

vizet prédikál miközben bort iszik, akkor nagyon finom és nõies vagyok 

amikor azt mondom, nem rokonszenveznek az illetõvel..) 

Csak a miheztartás végett, szögezzük le még egyszer. Ez az ember 

rezzenéstelen pókerarccal szembeköpte az egész magyar Nemzetet. 

Határon túliakat és határon innenieket egyaránt. Ne csodálkozzon 

akkor, ha kifütyülik. 

Ja és még valamit! Mielõtt még valaki fenn akadna azon, hogy 

eszerint az értelmezés szerint e cikk írója mindenkit, aki nemmel szavazott, 

vagy otthon maradt december 5-én a kettõs állampolgárság 

ügyében történt megmérettetésen, azokat rongy embereknek tartja, 

annak felhívnám a figyelmét nemzeti költõnknek – az SZDSZ és 

Lendvai Ildikó szerint ma már minden bizonnyal szélsõjobboldali, 

nacionalista, irredenta, antiszemita és fasiszta – Petõfi Sándornak a 

„Nemzeti dal” címû versére, melynek egyik sora így szól: 

„Sehonnai bitang ember, 

Ki most, ha kell, halni nem mer. 

Kinek drágább rongy élete, 

mint a Haza becsülete.” 

Régen fegyverrel kellett kivívni a szabadságot, ma másféle eszközökkel, 

döntésekkel kell küzdenünk, de felelõsségünk legalább akkora, 

mint a régieknek és ezt a felelõsséget nem háríthatjuk át másra. 

Az pedig, hoyg ez az ember miniszterelnökként – az összecsórt 

fontok árnyékában – hivatalos kormány-állásfoglalásként megtagadja 

a magyar Nemzettõl a határokon átívelõ újraegyesítésnek még 

az elvi lehetõségét is, holmi pitiáner pénztárfõkönyvi kérdéssé degradálva 

az ügyet, nos ez véleményem szerint is lazán kimeríti a hazaés 

nemzetárulás fogalmát. 

229

Milliók álltak lélegzetvisszafojtva a határ mindkét oldalán, várva, 

hogy mit tesz az anyaország – hogy 85 év Trianon után – ha nem is 

egy tollvonással, de legalább kettõvel, hárommal, jó szándékkal, közös 

akarással, immáron végérvényesen hazatalálhatnak. Aki élt és 

mozgott az ügy mellé állt, aktivizálta magát az értelmiség, pártállástól 

függetlenük – kivéve az SZDSZ-t –, és ez sem volt elég. Kiállt az 

egykori KISZ-führer és aszonta, hogy NEM. És ez elég volt. 

És akkor most ugyanez a ripacs kiáll a Nemzet elé, hogy elmagyarázza, 

miylen Magyarországot „csináljunk”?! 

Asszem a pofátlanságnak tényleg nincs határa. 

És ha már a pofátlanságnál tartunk. Tudják ki volt a vendége szónokként 

a veszprémi MSZP-nek és az SZDSZ-nek? Nem fogják kitalálni, 

Dávid Ibolya, az MDF elnök-asszonya. Természetesen az indoklás 

az volt, hogy mégiscsak a Parlament egyik alelnöke. Azonban 

ma már ez kevés a közönség megnyugtatására, hiszen egyre többen 

tudják, hogy egy a valóság, s ezer a ruhája. 



230

SALÁTA DOBREV MÓDRA 

– avagy Bolgár vegyessaláta posztkommunista tálalásban 

First Lady körítéssel – 

Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége személyesen mutatta meg a 

Szent István Középiskola diákjainak, hogyan kell salátát készíteni. 

A gyerekek többsége szerint azonban az eseménynek semmi értelme 

nem volt. A saláta nem tartozik a kedvenc ételeik közé, így az elkészült 

salátából nem is igen fogyasztottak. 

Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége salátakészítõ tanfolyamot 

tartott a Szent István Középiskola diákjainak. A védnökségével mûködõ 

Éld meg az életed! szervezet, a IX. Kerületi Vöröskereszt és a 

Honvédelmi Minisztérium ezzel az akcióval próbálta felhívni a figyelmet 

az egészséges táplálkozás és nevelés fontosságára. 

Dobrev Klára az iskola kémiatermében néhány kötényes lány segítségével 

gyümölcssalátát készített. A fiúk, akik bejöttek a terembe, 

külön álldogáltak, és nézték, amint Gyurcsány Ferenc felesége fotósokkal 

és kamerákkal körülvéve salátát készít. 

A gyerekek nagy része úgy gondolta, az eseménynek semmi értelme 

nem volt. A saláta nem tartozik a kedvenc ételeik közé, ráadásul az 

iskolai büfében sem lehet kapni. – Mi nem eszünk salátát, csak ha 

anyu csinál – mesélték másodikos gimnazista fiúk. – Magamtól nem 

eszem, nem is hiányzik – mondták mások. 

231

- Nem igazán van értelme ennek, itt vannak benn húszan csak 

azért, hogy az újságírók lássák - mondta egy másodikos lány az 

Origo kérdésére, hasznos-e így népszerûsíteni a salátakészítést. – Mi 

csak bejöttünk, és várjuk, hátha leesik valami kaja – nevetett az 

egyik diák. - De most már meggondoltuk magunkat, mert ezek a kezükkel 

beletúrtak! - tette hozzá a mellette álló fiú. Amikor a tanulók 

látták, hogy a gyümölcssalátát megszórták mogyoróval, inkább kimentek 

a terembõl. 

A miniszterelnök felesége felhívta a figyelmet, hogy a salátát mindig 

frissen kell enni, és minden hozzávalót alaposan meg kell mosni. 

Dobrev Klára azt ajánlotta, a gyerekek mûanyag dobozba csomagolva 

az iskolába is hozzanak salátát. - Ezentúl figyelni fogom, hogy 

eszitek-e a mûanyag dobozból a salátát! - figyelmeztette Hegedûs 

Sándor igazgató a diákokat. 

Forrás: Origo 

A hírt olvasva nekem rögtön az jutott eszembe, hogy mennyire átpolitizálódott 

az életünk, és hogy mennyire nem lehet eléggé korán elkezdeni 

a fiatalság megdolgozását. Talán szerencsésebb lett volna, 

ha az egészséges életmód és táplálkozás népszerûsítéséhez a fiatalok 

kedvencei közül nyernek meg valakit, mondjuk valamelyik megasztárt, 

szappanopera sorozat fõhõst vagy fõhõsnõt, esetleg valamelyik 

playbackre tátogó ún. zenekar tagját, vagy ha minden kötél szakad, 

valamelyik médiasztárt, mer’ hogy nekünk ilyen is van ám. Talán 

még a salátából is ettek volna és talán még az sem lett volna baj, 

hogy a tésasszony kézzel beletúrt, amikor készítette, de hát ahogyan 

azt mán tudhassuk, itt nem ez képzõdött meg. 

„Aki szereti a virslit és a törvényeket, ne nézze végig, hogyan készülnek!” 

– mondta egyik híressé vált törvénykönyvében Murphy 

bátyánk. És milyen igaza volt! Érdekes szociológiai tanulmány alap- 

232

ját képezhetné az urbánus szubkultúrában ma felnövekvõ elpuhult, 

eltunyult, az allergiára fokozottan érzékeny magyar(?) fiatalság 

mentalitása és henye életszemlélete is. Minden bizonnyal – ahogyan 

azt a nép ajkán született bölcs mondás is tartja – megérne néhány 

misét. 

Az én kamasz koromban, amikor falun nagyanyám felejthetetlen 

és utolérhetetlen tojásos lecsóját készítette, nem átallott kézzel hozzáérni 

az alapanyagokhoz, és hát elõfordult bizony olyan eset is, hogy 

a tojást azon melegében éppen a kotlós alól vette ki és mégsem lett 

tõle soha semmi bajunk, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy 

azóta sem ettem olyan finom és ízletes tojásos lecsót, mint amilyet a 

nagyanyám készített annak idején falun. 

A vidékiek a magamfajta városi kamasz fiúkat csak amolyan „tápos” 

legénynek hítták, pedig akkoriban se szénanáthások se allergiások 

nem voltunk és hát mi tagadás, a mai fiatalokhoz viszonyítva az 

immunrendszerünk is nagyságrendekkel nagyobb kihívásokkal volt 

képes rezzenéstelenül megbírkózni, az elsõ szíre-szóra, ha meglegyintett 

minket a hideg idõ nem kapitulált azonnal, pedig akkor még 

nem szedtünk se Centrumot se Activalt. 

Aszongyák a srácok – ahogy itt a hírben is olvasható –, hogy a saláta 

nem tartozik a kedvenceik közé. Az én idõmben a tökfõzelék és 

a spenót töltötte be az ügyeletes kajamumus hálátlan szerepét a gyerekek 

és a fiatalok körében. Minden kornak megvan a maga hóbortja. 

Pedig ha valaki evett már igazán jól elkészített tökfõzeléket vagy 

spenótot, az a világ minden kincséért sem hagyná ki ezt a két 

finomságot. 

Régen a húst hússal szemlélet dívott, ma meg a hamburgert hamburgerrel 

a divat. Pedig aki látta a „Super size Me” címû amerikai filmet, 

az – ha nem is árnyaltat, de képet kaphatott arról, mi minden 

szemetet viszünk be a szervezetünkbe a gyorséttermek menüsorain 

szereplõ kínálattal, amikor indulatos bélbolyhaink megnyugtatásának 

céljából leküldjük azokat a nyíláson keresztül. 

233

A film ellenére én mégis azt mondom, nem a gyors étteremi kajával 

van itt az igazi gond, hanem velünk emberekkel. Azzal, hogy 

nem tartjuk be a helyes arányokat, és ez már fiatal korban elkezdõdik, 

már akkor ránk erõltetik az uniformizált egyen-kaját. 

Ezért válhat az éhség alkalmi és gyors csillapítására kitalált zseniális 

ötlet és táplálék mára már világméretûvé terebélyesedett gyorsétterem 

franchise-zá, s ezzel együtt egy életformává is. A gyorsétterem átvett bizonyos 

közösségi funkciókat, például a fiatalok körében kedvelt találkozóhely, 

s ez általában rendszerességgel is párosul. És a legnagyobb 

probléma ezzel a rendszerességgel van. Ha már ott van az ember, akkor 

be is kap valamit, tehát a rendszeres ottlét rendszeres fogyasztással is 

együtt jár. A filmbõl láthattuk, hogy a gyorsétteremben kapható élelmiszer 

minõsége (ha tetszik összetétele) nem teszi alkalmassá a napi 

rendszerességgel történõ fogyasztásra, pontosabban fogalmazva, kifejezetten 

árt az egészségnek, ha naponta ezt fogyasztjuk. Legalábbis az 

extrém eseteket leszámítva – õk a kisszámú kivétel, amelyik erõsíti a 

szabályt – a népesség túlnyomó részénél ez egészen biztosan így van, a 

gyorséttermi kaja nem használ a szervezetnek, inkább árt. 

Ha a dolgokat arra használnák, vagy úgy, amire valók, valószínûleg 

sokkal harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb és 

egészségesebb életet élhetnénk, mint most. Ez a gyorséttermek esetében 

azt jelentené, hogy néha betérne az ember egy-egy falatra, ha 

nincs más lehetõség, hogy csillapítsa az éhségét. Végtére is ezért találták 

ki. Magam is jártam már így, kifejezetten örültem annak, hogy 

volt a közelben egy „Meki” és bekaphattam pár falatot, mivel minden 

más éppen zárva volt, de ezzel együtt egy kezemen meg tudnám 

számolni, hányszor eszem egy évben gyorsétteremben. 

Ha kicsit tágabb kitekintésben nézzük a dolgot – és ebbõl a szemszögbõl 

vizsgálva a kérdést, ugyanez vonatkozik a teljes étkezési- és 

élelmiszerkultúránkra is – azt láthatjuk, hogy ezen a téren is erõteljes 

a globalizáció hatása, hódít az uniformizálódás. De talán az is lehet, 

hogy nem kellene ennyit termelni. Hihetetlen mennyiségû élel- 

234

miszerfeleslegek halmozódnak fel a világ egyik felén, miközben a 

másik felén meg éheznek. Az élelmiszert termelõ multi cégek kizárólag 

a profitot tartják szem elõtt, õk nem szociális intézmény, hogy 

csak úgy odaadják a felesleget, miközben például az Európai Unióban 

a magas mezõgazdasági támogatások ellenére (vagy tán éppen 

azért?) eladatlan „tejtavak” és „vajhegyek” vannak. 

De persze feltehetnénk azt a kérdést is, mi szükség van arra, hogy 

fél Európán átutaztassák a szerencsétlen spanyol paradicsomot, 

hogy aztán – igaz viszonylag alacsony áron, de – teljesen ízetlenül 

kerüljön az asztalomra? 

És ha már a globalizációnál tartunk! Ma már az ún. „Big Mac” indexszel 

is rangsorolják az egyes országokat és bizony ebben az összehasonlításban 

mi vagyunk a térség legdrágább országa. Még akkor is 

így van ez, ha az átlagkeresetet figyelemeb véve mintegy 80 percet 

kell güriznünk egyetlen szendvicsért. 

Még egy gondolat a média közremûködésével már fiatalon elkezdett 

élelmiszer és táplálkozás terén elkezdett eligénytelenítés hatékonyságához 

és sikeréhez. Az immáron univerzális árfolyammérõként 

is szolgáló emeletes szendvicset elõállító világot többszörösen 

behálózó gyorsétterem-lánc a teljes éttermi étkeztetésnek mintegy 

14, a gyorséttermi étkeztetésnek pedig mintegy 70%-át tudhatja a 

magáénak. Tehát elmondhatjuk róla, hogy rendkívül nagy hatással 

és befolyással bír az emberek táplálkozási szokásaira, különös tekintettel 

a fiatalokéra. 

(Például Oroszországban a fenti gyorsétterem-lánc megjelenése 

után mérhetõ volt a nemzeti italnak számító tea fogyasztásának 

visszaszorulása.) 

De térjünk még vissza egy pillanat erejéig az arányokhoz és az 

egészséges életmódhoz. Tipikus példája a ló túlsó oldalára történõ 

átesésnek – akárcsak a gyorséttermi kaja esetében – az élvezeti cikkek. 

Ahogyan azt a nevük is mutatja, arra vannak kitalálva, hogy 

használatuk a fogyasztó számára élvezetet okozzon. 

235

(A két legnagyobb élvezetet okozó emberi igény az önfenntartás – evés 

– és a fajfenntartás – a szex –, ez évmilliók óta semmit sem változott!) 

Visszatérve az élvezeti cikkekhez. Asszem Woody Allen fogalmazta 

ezt meg a legtalálóbban, amikor azt mondta: „Nincs is jobb 

annál, mint elõtte egy whisky és utána egy szál cigi.” 

Az élvezeti cikkekhez hozzátartozik az alkalmiság, az exkluzivitás – 

szép magyar szóval. Éppen ez teszi õket élvezetessé. Amikor valami 

napi rutinná válik – és ez alól az élvezeti cikkek fogyasztása sem kivétel 

–, elveszik belõle a varázs, kiüresedik az egész, eltûnik az íz, az aroma által 

elõidézett hatás egyszerisége. Az élvezetet felváltja a monotonitás, 

késõbb pedig – lásd cigaretta, alkohol, kávé – elvonási tünetek jelentkeznek, 

ha a delikvens nem tartja fent a fogyasztás magas szintjét. Az 

illetõ rabjává válik a szernek (sok esetben az adott terméknek is) és fõként 

a cigaretta és az alkohol esetében még súlyos összegeket is otthagy 

a kasszánál csak azért, hogy elõbb meghalhasson a szerencsétlen. 

A rossz szülõi példa pedig rendkívül ragadós. Nála talán csak egyvalami 

van, ami még rosszabb, még ragadósabb, ez pedig a média által 

sulykolt ámerikai egyen fogyasztói lét, nyakon öntve a hálivúdi 

eksönmúvik csillogó-villogó, pörgõs-lövöldözõs (urbánus frazeológia: 

baszós-kardozós), a szuperhírónak mindent szabad, egy perc 

alatt megmentem a világot a rosszfiúktól álomvilága. 

A mácsó fõhõs itt akkor is makkegészséges, ha az eksön múvi 90 

perce alatt végig a szájában van a 150 mm-es Rothman King Size 

dekk, amit Zippo öngyújtójával még a fõcím alatt hanyag eleganciával 

hagy lángra lobbanni. Azt, hogy enne is valamikor a fõhõs, nemigen 

látjuk, az azonban, hogy „whiskyt jéggel, rázva, nem keverve”, 

kb. öt percenként elhangzik, ám a film végéig ennek ellenére sem részegedik 

le a fõhõs. Ez Amerika. (Vagy ott is vizezik a whiskyt. A 

vadnyugaton ezért ölni is képesek voltak!) 

Hollywood kapcsán azonban ismét ott találjuk magunkat a salátába 

kézzel beletúró Hungarian First Ladynél, a bolgár maffiával rokoni 

kapcsolatokat ápoló Dobrev Klára nacsasszonynál. 

236

„Nem igazán van értelme ennek, itt vannak benn húszan csak azért, 

hogy az újságírók lássák - mondta egy másodikos lány az Origo kérdésére, 

hasznos-e így népszerûsíteni a salátakészítést.” 

Szóval. Talán a KISZ csöcsein felnevelkedett posztkommunistáknak 

is tudomásul kellene venniük végre, hogy ez a fiatalság már nem az 

a fiatalság. De már nem is az Újhelyi félék és Zuschlag-félék korosztálya 

idézõ fiatalság. Ezek a srácok már úgy kerülnek be a középfokú oktatási 

intézményekbe, hogy siker- és pénzorientáltak, ellentétben például Újhelyi 

obersthrumbanfürerrel, aki akkor kezdte pályafutását a KISZ vonalon, 

amikor a repülõtérre menet, útban a nemzetközi pionírtalálkozóra 

valahova Mongóliába, bemondta a rádió, hogy meghalt Kádár János. 

Arról meg, hogy hogyan kerülnek ki onnan, mármint a középfokú 

oktatási intézménybõl, jobb ha nem is beszélünk. 

(Asszem az egyetemi oktatók tudnának mesélni egy smást. Gond 

van a folyamatos olvasással, a szövegmegértéssel és társai.) 

Szóval. Ezek a fiatalok siker- és pénzorientáltak, náluk a munka már 

csak a sokadik helyen tanyázik. Tisztelet a kivételnek. A „Mi csak bejöttünk, 

és várjuk, hátha leesik valami kaja” mondat tökéletesen 

visszatükrözi azt a haszonlesõ szemléletmódot, amely a lehetõleg mások 

munkájából, az erõfeszítés legcsekélyebb jele nélkül képzeli el az 

életet, amolyan a társadalom nyakán here módjára élõsködve, legnagyobb 

kiugrási (mai divatos szóhasználattal: önmegvalósítási) esélyét 

pedig a valóságshowkban látja. 

Szóval. Ezek a fiatalok már nem azok a fiatalok, kezit csókolom. Ellentétben 

a még csak háromévente nyugatra utazható úttörõkkel és 

KISZ-esekkel, ezeknél a fiataloknál már nem megy eseményszámba 

egy-egy külföldi út, sõt az sem ritkaság, ha hétvégére átruccannak valamelyik 

szomszédos országba. Ezek a gyerekek – urbánus frazeológia – 

pörögnek ezerrel. Látják, hogy mi megy más országokban, hogyan élnek 

ott az emberek, a kortársaik. Ezeknek a gyerekeknek már nem lehet 

mindent beadni! Nem vesznek be mindent engedelmes birkanyáj 

237

módjára, ha pedig éles ellentét feszül aközött, amit saját szemükkel tapasztalnak 

és aközött, amit mondanak nekik, akkor bizony tekintet 

nélkül a tekintélyre, a maguk keresetlen módján (ha tetszik stílusában), 

bizony kõkeményen beszólnak. 

Ja és még csak annyit, hogy jó lesz ha a politikum figyel rájuk, 

mert nem is olyan sokára, rajtuk múlik majd a több milliós nyugdíjas 

tábor lecsendesítése, vagyis õk fogják majd kitermelni a nyugdíjakat. 

Már ha lesz munkahelyük. 

Ez a korosztály a süketelést, a vakert kizárólag a showmanektõl 

vagy a sztár DJ-ktõl (urbánus frazeológia: menõ lemezlovasoktól) 

fogadja csak el, azoktól is csak azért, mert tudják, hogy ez a szórakoztató 

mûfajba tartozik, nem kell komolyan venni. A salátába kézzel 

beletúró miniszterelnökné asszonyság pedig kompletten nem illik 

bele ebbe az idillinek éppen nem mondható, a magyar (?) ifjúságról 

szociológiai látleletet kiállító, meglehetõsen lehangoló körképbe, 

ott mintegy hibaszázalékként jelenik meg. 

S végül, de nem utolsó sorban, a rettenet betetõzéseként, bizonyítandó, 

hogy az emberi hülyeség pártsemleges és határtalan, ne felejtsük 

el megemlíteni ehelyütt Hegedûs Sándor igazgató úr örökbecsû 

szavait sem, melyeket a diákokhoz intézett, hogy aszongya: „Ezentúl 

figyelni fogom, hogy eszitek-e a mûanyag dobozból a salátát!” 

Igen, valahol itt kezdõdik a baj. Amikor hülyének nézik a diákokat, 

késõbb aztán gyerekeknek nézik a felnõtteket. Most komolyan, 

létezik olyan nebuló, aki elhiszi, hogy a diri a nagyszünetben végig 

járja az oktatási intézmény összes termeit és folyosóit salátát ropogtató 

gyerekek után kajtatva? Ugye nem? 

Foglaljuk össze végezetül, mit tudtunk meg Dobrev Klára sajátságos 

iskolalátogatásából. Mindenekelõtt azt, hogy a fiatalok nincsenek oda 

a salátáért és herótjuk van a politikusoktól (de még legközelebbi hozzátartozójuktól 

is). Pláne, ha az illetõ – szigorúan spontánul, természetesen, 

ahogy férjura szokta a fagylaltozást – kamerák kereszttüzében 

ügykezel, de azt aztán végképp nem tolerálják, hogy kézzel még bele is 

238

túrjon az illetõ az ennivalóba. Ennyit mára a szép emlékû Molnár Margit-féle 

„Fõzõcske, de okosan” 2005-ös változatáról. 

Azoknak pedig, akik nem lehettek jelen a Dobrev-féle kulináris 

szeánszon, további jó étvágyat kívánok mindazon fekete leveshez, 

amit még az elkövetkezõ szûk egy esztendõben a szeretve tisztelt 

kormánykoalíció feltálal majd! 



239

AZ ÖNJELÖLT ÚJ JELÖLT 

– A vaskoronás kis-nagy ember – avagy 

a Horn Gyula-díjas Horn Gyula visszatér? – 

Ami igaz, igaz, tényleg nehéz megfelelõ szavakat találni. Az ember 

azért mégiscsak megválogatja, hogy miket ír le egy újságba, még akkor 

is, ha csak ilyen szerény, az interneten megjelenõ offline médiumról 

is van szó, mint a JHF. És hát a szalonképességet, meg a jó modort 

is illendõ volna megõrizni a lap hasábjain. Pedig hej, de nehéz a 

jó modornak és a szalonképességnek még a látszatát is fenntartani, 

amikor azt halljuk, hogy a nem tudom én hányadszor levitézlett pufajkás 

szeszkazán immáron sokadik alkalommal jelentkezik újra meg 

újra a média nagy nyilvánossága elõtt, hogy õ itt van ám, nem ment 

el, és hogy nagyon szívesen megméretné magát újra, mer’ hogy a minap 

az utca embere is odament hozzá, oszt aszonta neki, hogy Gyula 

bátyám, mégiscsak te lennél a legjobb köztársasági elnök, a rézangyalát! 

Komolyan mondom, nem értem! Mi a büdös francot keres még itt 

egyáltalán ez a posztkommunisták között is õskövületnek számító, 

egykoron szebb napokat is látott ex-karhatalmista? Már réges-rég 

nyugdíjba kellett volna vonulnia, élvezni a gondtalan nyugdíjas életet 

a százhúszmilliós villájában, vagy a „B” változatnak megfelelõen, 

végleg eltûnnie a történelem süllyesztõjében. Nem ez történt. Az alkohol 

szörnyû démonával napi harcban álló, egykori vaskoronás 

kormányfõ még mindig itt rontja a levegõt, két snapsz vagy whisky 

között pedig üveges tekintettel belebámulva a kamerába elrecsegi, 

hogy „ajropunó”. 

240

A Horn Gyula-díjas Horn Gyula – a népi frazeológiában csak 

Horn Gyufaként emlegetett – vaskoronás kis-nagy ember 2005-ös 

„come back”-je több tanulsággal is szolgál számunkra. 

Egyrészt azon véleményeknek ad kellõ alapot, melyek szerint a jelenleg 

az ország házában dõzsölõ magyar (?) politikum teljes lecserélõdéséig 

a rendszerváltást nem tekinthetjük megtörténtnek, addig 

csak gengszterváltásról beszélhetünk. 

Másrészrõl viszont az is igaz, hogy Horn Gyulával a „Na és?” mentalitás 

újbóli ismételt visszatérésével megint bebizonyosodott, hogy a hazai 

politikum – az ölebmédia hathatós támogatásával – át akarja írni a 

történelmet, bizonyos dolgokat szeretne meg nem történtté tenni, ami 

persze – mindannyian tudjuk – nem lehetséges. Kádár népe pedig engedelmesen 

bégetõ birkanyáj módjára asszisztál mindehhez. 

Egyúttal vissza is vezet minket ahhoz a kiindulási ponthoz, amelynél 

kiskorúnak, sarkosabb megfogalmazásban hülyének nézik az 

embereket. 

Sipánkán kívül talán élõ ember nincs széles e vidéken, aki elhinné, 

hogy Horn Gyufához csak úgy – ahogyan Csipollánál szokás – 

spontánul odamegy az utca embere, majd verbális nyomás alá helyezve 

a nagy idõk vodkától, majd késõbb whiskytõl bûzlõ pufajkás 

nagy tanúját arra presszionálná, hogy hát Gyulám, mégiscsak te 

lennél a legjobb elnök! 

Ugyanakkor elgondolkodtató az is, hogy milyen viszonyok uralkodnak 

az MSZP-n belül. Valamelyik Õsbölény elböffenti magát és 

mindenki haptákba vágja magát? 

Még az jutott eszembe, hogy a Horn Gyula-díjas Horn Gyula magánakciója 

mögött az is megbújhat, hogy így szeretné ismét felhívni 

magára a figyelmet a Gyurcsány mûminiszterelnök által erõteljesen 

háttérbe szorított régi (vörös)gárda, nevezetesen, õk is itt vannak 

ám, az õ szavuk is számít még a pártban. 

Mégis úgy tûnik, az Új Ember magával hozta a romlás virágait is, melyek 

áldozatos munkájának köszönhetõen most szárba is szökkentek és 

241

teljes pompájukban díszlenek. Immáron a szavazópolgároknak mintegy 

40%-a nem tudja, vagy nem akarja megmondani, hogy kire adná le 

a szavazatát, ha most vasárnap lennének a választások. Ez pedig nagyon 

sok! Ez az arány nagyon magas és az is biztos, hogy ennek a 

40%-nak egy tekintélyes részét a szegfûmintás utódpárt hívei teszik ki. 

Úgy tûnik, amit annak idején a Bánó „Sonyboy” András által a Való 

Világ analógiájára készített dupla miniszterelnök-jelölti interjúkor 

megjósoltam, az bejönni látszik. Kimondani ugyan nem mondják ki, de 

a színfalak mögött – testbeszéd a kamerák elõtt, apró rángások gyomor 

tájékon, mélyülõ ráncok és szarkalábak Sipánka szemei körül – egyre 

jobban érzékelhetõ, hogy Fletó (Gyurcsány Ferenc mûminiszterelnök 

fedõneve a mozgalomban – KISZ-frazeológia) megválasztását bánják 

már, mint a kutya, amelyik hetet kölykezett. Az MSZP berkein belül 

immáron nosztalgiával gondolnak vissza a tésztaképû Kiss Péterre, a 

joviális pártcsinovnyikra, aki vazallus lelkületû, a kiszolgáló pártszemélyzetre 

oly jellemzõ lelkiismeretességgel (mely a mai fiatalokból már 

hiányzik), ugyanakkor langyos, ám kétségkívül semmitmondó és üres, 

mindazonáltal botrányoktól mentes kommunikációjával mára már 

minden bizonnyal egy nyugodtabb, csendesebb, kiszolgáltatottságának 

és sorsának kilátástalanságába sokkal jobban belenyugvó Magyarországot 

vitt volna a 2006-os választások elé. 

De nem! Nekik a szocialista, a vörös Orbán Viktor kellett. Hát 

megkapták. Illetve a fene se tudja, hogy mit kaptak, csak az biztos, 

hogy nem azt, amire számítottak. 

Derék posztkommunistáink csak arról az apró, ám annál fontosabb 

momentumról feledkeztek meg, hogy Isten forgószínpadán 

mindenki csak egyszeri, megismételhetetlen fellépési lehetõséget 

kap, alakítása pedig egyedi és megismételhetetlen. 

De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a bizonytalan szavazók 

sokaságához, annak is az MSZP-bõl érkezett részéhez. 

A MASZOP egykori feltétlen hívei – legalábbis egy tekintélyes 

részük – minden bizonnyal csalódottan vette tudomásul, mennyire 

242

könnyen és ellenállás nélkül vesztette el pozícióit és hatalmát a régi 

párt-elit – a nagy hal megeszi a kishalat. A dúsgazdag yuppie irányzat, 

élén a mûminiszterelnöki babérokra törõ fõ ripaccsal, úgy hatolt 

át a régi kommunista öregek hatalmának védvonalain, mint forró 

kés a vajon. Jelszó: Kilóra megveszlek titeket, csórikáim! 

Kétségkívül sokak szemében az volt a végzetes momentum, amikor 

látták, hogy az ismert népi mondás – pénz beszél, kutyaszar táncol – 

alapján lezajlott MSZP-n belüli erõátrendezõdés során a párt-elitet 

olyan játszi könnyedséggel söpörték félre az útból, mintha csak egy tollpihét 

hessintettek volna le a zakójuk hajtókájáról. Gondoljunk csak 

bele, micsoda kudarcként élhették meg ezt az MSZP szavazópolgárok 

idõsebb korosztályai. Minden viszontagság, kudarc és nehézség ellenére, 

de a MASZOP a gengszterváltás után mégis csak visszaküzdötte 

magát a megkerülhetetlen párt pozíciójába, és akkor jönnek ezek a tejfölös 

szájú nyikhaj taknyosok, kivásárolva alóluk az egész hóbelevancot, 

belülrõl egyszerûen szétverik a pártot, amit õk áldozatos munkával 

és demagógiával annyi idõn keresztül életben tartottak ezekben az újdonsült 

kapitalista idõkben. 180 fokos pálfordulás után – pártállamban 

a magántulajdon bûn, hirdették, majd a kapitalizmusban a magántulajdon 

szent, hirdették ugyanõk – ez nem kis teljesítmény, és akkor 

jönnek ezek a suhancok a milliárdjaikkal és egy csapásra tönkretesznek 

mindent. 

És hát valljuk meg õszintén, az idõsebb korosztály azzal se nagyon 

tud mit kezdeni, már-már feloldhatatlan dilemmának tûnik számukra, 

mi a büdös francot akar ez a Steve gyerek (a rendõrgyilkos 

Ságvári Endrét mennybemenesztõ Hiller István pártelnök) állandóan 

ezzel a szociáldemokrata maszlaggal? 

(Steve ma már minden megszólalását úgy kezdi: „Mi, szociáldemokraták!”) 

Pedig volt idõ, õk még nagyon jól emlékeznek a ’45–48-ig terjedõ 

idõszakra, no meg a kék cédulás választásokra, amikor – igaz, kissé erõszakosabb 

módszerekkel, és gyakorlatilag a teljes fizikai megsemmisítés 

243

irányában haladva – a Kéthly Anna-féle hazai szociáldemokrata mozgalom 

csak az útból eltakarítandó konkurenciának számított csupán. 

El is takarították õket az útból. Most meg „Mi, szociáldemokraták!”? 

Hogy is van ez? 

És akkor mindezen történelmi háttérrel, plusz a gengszterváltás 

óta eltelt tizenöt esztendõ fényében újra itt van a Horn Gyula-díjas 

Horn Gyula, a vaskoronás kis-nagy ember, aki egy „Na és?”-sel magasból 

tesz a szankció nélküli törvényre, aki ráadásul egy csomó 

mindenben, ami mûvelt jogállamban egy csomó mindenbõl kizárná 

õtet, érintett? 

Vajon meddig alázhatják még ezt a népet, meddig tûri még el? 

Most, hogy a bárpult (és a whisky) mellõl felágaskodó vaskoronás 

kis-nagy ember újra bele „ajropunózik” a kamerákba, most értettem 

meg csak igazán, miért is volt olyan fontos, hogy a magyar (?) politikum 

még ideje korán, az elsõ négy igenes népszavazás alkalmával kivegye 

a nép kezébõl ezt a döntést, a köztársasági elnök megválasztásának 

felelõsségteljes akarat- és véleménynyilvánítását. Nem másért, 

mint ami Sólyom László egykori alkotmánybíró jelölésével 

most is bebizonyosodott, a nép sokkal bölcsebb, mint a haszonelven 

alapjáraton mûködõ magyar (?) politikum, amely gyakran abba a 

hibába esik, hogy – különös tekintettel december 5-ére – politikai 

elitnek meri nevezni magát. 

Volt már pufajkás miniszterelnök (éppen Horn Gyufa személyében). 

Volt már szt. tiszt miniszterelnök, aki milyen érdekes, most hogy 

már nem õ van a kormányrúdnál, egyszeriben el tudja mondani kétoldalas 

exluzív interjúban a Magyar Nemzet olvasóinak, hogy mit és hogyan 

kellett volna csinálni. És akkor kedves elvtársak és elvtársnõk, 

hágnánk föl most már a megaláztatás, az elvtelenség, a moráltalanság 

és a kihasználás grádicsának egy következõ, magasabb fokára, jöjjön 

most már a pufajkás köztársasági elnök! 

Mér’? Ha kommunista EU-adó fõmuftink lehet, akkor a pufajkás 

köztársasági elnök is elmegy, sok szódával, ahogy mondani szokás. 

244

Gond egy szál se, az ölebmédia majd ezt is lenyomja a nép torkán. A 

reggeli Nap-kelte „Kereszttûzben” Kocsi Ilona, a Népszava lapigazgatója, 

aki annak elõtte a Magyar Hírlapnál töltötte be ugyanezt a posztot, 

csak tehetségtelensége és hozzá nem értése miatt a tulajdonos kirúgta, 

majd olyan kérdéseket tesz fel Sipánkának Kócziánnal és Bánóval 

vagy Orosz Józseffel egyetemben, ami rögtön a választ is a szájába 

adja az egykori kultúrcenzor asszonynak, aki bizony le sem tagadhatja a 

múltját, hiszen a neve ott olvasható a Heti Válasz internetes oldalán 

megjelent meglehetõsen terjedelmes ügynöklistán. 

Egyáltalán, mit keresnek még itt ezek az emberek? Egyáltalán, mit 

keres még itt ez a posztkommunista utódpárt? Ha jól meggondolom, 

nem is szabadna itt lenniük! Vajon egy mai fiatal, aki ma belép a 

MASZOP-ba, elgondolkozik azon legalább egy percig is, hogy egy 

diktatúrát kiszolgáló politikai szervezet jogutódjához csatlakozik, 

ahhoz adja a nevét, az arcát? 

Ne felejtsük el, az értékes ingatlanvagyon miatt elkerülhetetlen volt 

a jogutódlás kimondása annak idején az MSZP megalakulásakor! 

Vajon belegondolnak ebbe a fiatalok, vagy csak egyszerûen követik 

az Újhelyi által meghonosított, s mára már úgy tûnik gyakorlattá 

váló, kizárólag az anyagelvûséget, a haszonelvûséget, az azonnali 

hasznot szem elõtt tartó, „ha nem kellettem a Fidesznek, majd jó leszek 

a MASZOP-nak” típusú, mindenféle morális alapot nélkülözõ 

szemléletmódot? 

(Újhelyi barátunk is a Fidesznél próbálkozott elõször, de miután ott 

köszönték szépen, de nem kértek belõle, átigazolt a másik oldalra.) 

Addig jó, amíg káosz van, lehet halászni a zavarosban. A Csipolla 

által vezetett mai MSZP pedig ideális táptalajt nyújt ehhez. Francisco 

példája mutatja, hogy ebben a pártban az erõsebb kutya… alapon 

minden kivitelezhetõ. A „Haditechnika fiataloknak” címû gyermeksorozat 

Mazán Pál által a szárazföldi páncélos alakulatok bemutatására 

szolgáló füzetecskéjének címét juttatja eszembe: „Nincs 

akadály!” És valóban, nincs, ha neked van a legtöbb lóvéd, ha nálad 

245

parkol a bankszámládon a legtöbb zsé, még akár miniszterelnök is lehetsz. 

Csak arra kell vigyáznod, hogy úgy vásárold ki a többiek alól a 

pártot, hogy ne vegyenek észre semmit. Mire észbe kapnak, addigra 

már késõ. Így jártak. 

A Horn Gyula-díjas Horn Gyula még próbálja menteni a menthetetlent, 

mintha még számítana valamit a szava, mintha még jelentene 

valami ellenpólust a média által agyonsztárolt yuppie multimilliárdossal 

és brancsával szemben. Az MSZP, s vele együtt Magyarország 

immáron az Altus cégbirodalom részévé vált, és 2006-ig a holdingbirodalom 

flottájával együtt próbál meg szembe úszni az árral. 

Mindenki tudja, mindenki érzi – talán még Sipánka is, csak hát õ 

ugye nem mondhat mást, a szerencsétlen, fõleg nem kamerák elõtt 

–, a világ szégyene lenne, ha ezt a pufajkás szeszkazánt választanák 

meg köztársasági elnöknek. 

Azon is eltûnõdünk idõnként, miért van az, hogy a televízióba és a 

politikába felelõs és vezetõ posztokra az esetek nagy részében csak és 

kizárólag tehetségtelen, pösze, raccsoló, vagy a hozzá nem értésérõl és 

mûveletlenségérõl pillanatok alatt tanúbizonyságot tévõ egyéneket választanak 

meg? 

A kérdés megválaszolását a kedves Olvasóra bízom. 

Addig is, amíg véget ér ez a köztársasági valóságshow, arra bíztatok 

mindenkit, ne ijedjen meg, ragadjon sípot és egészen nyugodtan 

fütyülje ki „ajropunó” kis-nagy embert, ha valahol meglátja, még 

csak esélye se lehessen arra, hogy mint a nemzet egységét megtestesítõ 

köztársasági elnök jöjjön számításba bárhol is. 



246

ÁLSZENTSÉG 

„A pápának nem az a dolga, hogy megváltoztassa azt a tanítást, 

amit Jézus Krisztustól kapott, hanem az, hogy gondosan 

megõrizze és továbbadja.” 

Karol Wojtyla – II. János Pál 

Alig pár perce van annak – legalábbis történelmi léptékben mérve 

mindenképpen –, hogy a pápai koleszos fiúból mûminiszterelnökké 

avanzsált egykori KISZ-führer az udvari illem és kellem, a protokoll 

hiányában (képletesen) jól hókon vágta a pásztorbotos öregembert, 

most meg, mint a legnagyobb humanistát, az egekig magasztalva búcsúztatja 

a média nagy nyilvánossága elõtt. 

Alig pár perce van annak – legalábbis történelmi léptékben mérve 

mindenképpen –, hogy a nagyságos és fényességes Európai Porta, 

hagyományait, emlékeit, történelmét semmibe véve, megtagadva 

múltját, arra sem volt képes, hogy az Alkotmánynak nevezett tákolmányába 

bele vegye a kereszténységet, az öreg kontinensre ezer 

éven át oly jellemzõ keresztény értékrendet, de most, hogy Szent Péter 

kései utóda elhagyja ezt a szomorú sorsú árnyékvilágot, álszent 

vezetõi az egekig magasztalják a pápát. A majomember (copyright 

by Szentmihályi Szabó Péter) még odáig is elmegy, hogy a béke 

legnagyobb harcosa volt a II. János Pál pápa néven ismertté vált 

néhai Karol Woytila. 

A béke legfõbb harcosa! Kár, hogy nem hallgattak rá, amíg élt, 

Mr. President! 

247

Micsoda képmutatás! Micsoda álszent viselkedés! 

Jorge Luis Borges ekképpen vélekedett a könyvekrõl: 

„Mindig azt mondtam a tanítványaimnak, hogy ha egy könyvet 

unalmasnak találnak, tegyék félre. Nem kell elolvasni csak azért, 

mert híres, régi vagy modern. Az olvasás örömforrás, senkit nem lehet 

kényszeríteni rá, hogy örüljön.” 

Mint ahogyan arra sem, hogy keresztény legyen, vagy arra, hogy szeressen. 

Kereszténynek lenni, keresztény értékrendet parancsszóra vallani 

egészen biztosan nem lehet, lásd az inkvizíció sötét korszakát. 

Nem tehetek róla, de a nyugati világ álszent vezetõinek képmutató 

nyilatkozatai megint a maffia filmeket juttatják az eszembe. Amikor 

vasárnap a Don és famíliája kirittyentve beül az Úr házába, meghallgatja 

a misét, mindeközben tudják jól, hogy a maguk mögött hagyott 

héten hány embert tettek el láb alól, hideg vérrel, számító 

módon, az irgalom legkisebb jele nélkül. 

Színház az egész világ, s benne színész minden férfi és nõ, vagy valami 

hasonló. Hát asszem a politikusok színlelésben már rég túltesznek 

Thália felkent papjain és papnõin, eljutottunk arra a pontra, hogy immáron 

az megy ritkaságszámba, ha egy politikus igazat mond, vagy betartja 

azt, amit ígért. Mintha ez lenne a normális állapot, mintha valahol 

a szabadkõmûves páholyok mélyén, titkos és titokzatos boszorkánykonyhák 

egyikében már kifõzték volna a receptet, hogyan 

forogjon tovább a világ kereke az eljövendõ száz esztendõben és most 

megpróbálnák lenyomni ezt az elképzelést az emberiség torkán. Az emberiség 

pedig úgy tûnik egyre kevésbé tud ellenállni a rá nehezedõ nyomásnak 

és gazdasági kényszerítõ erõnek. Még nem veszett el minden, 

de hogy a 24. óra utolsó perceit éljük, az egészen bizonyos. A profit – lehetõleg 

az azonnali – mindenekfelett. Pénzisten, a Mammon, hatalma 

csúcsán trónol. Erkölcs, tartás, morál, mintha nem létezõ fogalmak 

lennének mai élvhajhász és haszonmaximalizáló világunkban. A mó- 

248

kuskerék újabb sebességi fokozatba kapcsolt. Aki nem bírja a tempót, 

tangenciálisan kiröpül az árnyékvilág napi taposómalmából. 

Még szinte be sem végezte földi pályafutását a szent ember, az 

ÁVÓS csemete Petõ Iván már arról beszélt a Nap-keltében, milyen 

károkat okozott a Szent Atya. Tóta W., az Index Pulitzer-díjas fõmunkatársa 

„Game over JP2” címmel pedig olyan cikket kanyarított 

nagy hirtelenjében (állítólag akkor még élt a szentatya), amit kisvártatva 

le kellett venni a honlapról, mert olyan nagy volt a tiltakozás 

és a felháborodás. 

A parlamentben teli torokból klerikálisozó Francisco megemlékezõ 

beszédében – valószínûleg az ámerikai PR-team tanácsára – nagymértékben 

visszavett a hangerõbõl és hosszú hatásszünetekkel tarkított 

nyökögésben mesélte el a publikumnak, milyen nagy formátumú egyéniség 

is volt a pápa. 

Beszarás. Most azok beszélnek fennkölt hangnemben az elhunyt 

szentatyáról, akik vizet prédikáltak miközben bort ittak. A kiváltságosok. 

A bolygót akár egy gombnyomásra elpusztítani képes majomember 

és hûséges vazallusai, akik immáron nem is kézben tartják, hanem vasmarokkal 

szorítják a hatalmat, néhol már-már végsõ kétségbeesésbe 

sodorván ezzel az apró sárgolyón élõ emberiség józanabbik felét. 

Kicsit olyan ez az egész , ez a látszat demokrácia, amely csak kevesek, 

a kiváltságosok (urbánus frazeológia: a csókosok) számára demokrácia 

csak, mint annak idején – ha már mindenképpen az egyházi 

hasonlatnál akarunk maradni –, amikor kezdetben csak latinul 

miséztek, a köznép pedig egy kukkot sem értett belõle. S bár most 

már több évszázada is van annak, hogy a latin helyét átvették a különbözõ 

nemzetek nyelvei a templomokban is, s ma már vallásszabadság 

van, ki-ki kedvére választhat magának a nagy világvallások 

közül, úgy tûnik, a mai modern emberiségnek egy tekintélyes része 

nem érti a vallás lényegét. 

A kommunisták (ahogyan azt a Tanú címû filmbõl is tudhassuk) az 

erotika mellett a vallást is a hanyatló nyugat ópiumának tartották. Az 

249

Index Pulitzer-díjas publicistája, Tóta W. pedig egyenesen diktatúra-vallásokról 

beszél. Azon kesereg a liberális szellemiségû Tóta W., 

hogy miért nem képes változásra a katolikus egyház, meg hogy könnyû 

a cölibátust fogadott papoknak a családi élet és a szeretet harmóniájáról 

papolni, nem nekik kell nap, mint nap megküzdeni a családi élet és 

a házasság nehézségeivel. 

Ez utóbbi megállapításon érdemes elgondolkozni, ugyanakkor az is 

igaz, hogy mi többiek, akik nem vagyunk katolikus papok, az egymás 

elleni acsarkodás, az egymás idegeinek hosszú éveken át történõ felõrlése, 

az alkoholba, a kábítószerekbe való menekülés helyett ugyanilyen 

könnyedséggel választhatnánk a szeretetet is, sok esetben mégsem ezt 

tesszük. 

A vallást pedig éppen az teszi naggyá – valamennyi világvallást –, 

hogy idõtálló. Az általa hirdetett alapértékek kiállják az idõ próbáját, 

állandóak, az idõben változatlanok, nem hódolnak be mindenféle 

jött-ment szeszélynek, hóbortnak és divatnak. Ha például megnézzük 

a kereszténységet – és itt most szándékosan nem a katolikus 

vallásról, mint olyanról beszélek –, a dolog úgy néz ki, hogy a „szeresd 

felebarátodat, mint tenmagad!” utasítás, elõírás, parancs, kérés 

(kinek, hogy tetszik), vagy a tízparancsolat kõtáblába vésett alapértékei 

kétezer év elteltével is aktuálisak, maradandóak, idõtállóak, és 

ugyanúgy érvényesek a mai emberre is, ugyanúgy mércét állítanak 

fel a számára, mint hajdan élt elõdeink számára. Morális, erkölcsi 

alapot, egyfajta tartást adnak az emberi létezéshez. Megmutatják, 

hogy mitõl több az ember, mint bármelyik másik élõlény a földön. 

Attól, hogy nemcsak a biológiai létezés van az ember számára, úgy 

szoktuk ezt mondani, nem csak kenyérrel él az ember, hanem 

egyfajta magasabb rendû, ha tetszik szellemi, vagy spirituális létezés 

is van, az embernek lelke is van. 

De maradjunk még egy pillanatig Tóta W. diktatúra-vallás elméleténél. 

Én nem vagyok a téma szakértõje, de a józan mezõgazdasági 

dolgozói ésszel azt tudom mondani, hogy szerintem a diktatúra az el- 

250

nyomást jelent. Vannak olyan ismerõseim, barátaim, akik rendszeresen 

járnak templomba, és õk mind, kivétel nélkül örömmel teszik 

ezt vasárnaponként, senki sem kényszeríti õket, hogy menjenek el 

oda. Senki sem nyom géppisztolyt a hátukba, hogy mese nincs, irány 

a templom. Én azt hiszem, hogy a mi derék Pulitzer-díjas Árpinknál 

egy kis fogalmi zavar lépett fel. 

Természetesen mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy volt 

inkvizíció, amelyik ráadásul még szentnek is nevezte magát, volt kötelezõ 

tized és volt sötét középkor is, meg minden, no de hát Galileit is 

hülyének nézték a maga idejében, ráadásul elég komoly pressziónak is 

alávetették, hogy vonja vissza a tanait az egyház tekintélyének megõrzése 

érdekében, de ahogyan azt mi már tudhassuk, az idõ utóbb mégis 

csak õt igazolta. 

Ugye emlékszünk még Jorge Luis Borges könyvekrõl mondott szavaira? 

Ugyanúgy, ahogyan örülni nem lehet parancsra, templomba 

járni sem lehet. 

Talán kissé furcsán hangzik ez olyasvalakitõl, aki maga nem rendszeres 

templomba járó, s aki a heti rendszerességgel ismétlõdõ hittanórákat 

már kora gyermekkorában is egyfajta kötelezõ penzumként 

élte meg, de mégis ezt kell mondanom. 

Miért is? 

Többek között azért, mert gyermekként a szombat délutánonkénti 

hittanórák helyett mással is eltölthettem volna a drága idõt. Igaz, csak 

akkor minden bizonnyal lemaradtam volna Balikó Zoli bácsi, néhol 

mennydörgõ hangon elõadott csodálatos Biblia magyarázatairól és történeteirõl. 

De ugyanígy felejthetetlen marad számomra a Dischka 

Gyõzõ utcai evangélikus templomban elõadott passiójáték is, ahol 

(„Hozzátok a názáretit!”) mint egymondatos római katona debütáltam 

én a világot jelentõ deckákon. A passiójáték idejére kicsit mi is Thália 

felkent papjaivá és papnõivé válhattunk, legnagyobb szerencsénkre. 

De mesélhetnék egy másik idõs papról, a kb. öt nyelven beszélõ 

öreg és bölcs Váróczi János bácsiról is, aki picikét nagyobb haté- 

251

konysággal vezetett be engemet az angol nyelv rejtelmeibe, mint annak 

idején a TIT fiatal és kissé szeleburdi angol tanárnõje. 

Ezektõl az emberektõl olyan értékrendet, szemléletmódot, tartást, 

mûveltséget kapott az átkosban felnövekvõ fiatalság, köztük jómagam 

is, mely értékeket máshonnan egészen biztosan nem kapta volna meg. 

Ja, és még valamit! A gyülekezet az közösség! Ha nem is olyan szoros 

közösség, mint régen volt, például falun, de mégis csak közösség. 

*** 

– Nézz körül! Mit látsz? 

– Egy templomot. 

– Ez egy épület. Jézus igazi temploma ennél sokkal több. Nem épületek 

fája és köve. Én szeretem Jézust! Nekem nincs szükségem közvetítõre 

közte és köztem. Érted? Csak az Isten és az Ember. Papok nélkül, 

templomok nélkül. Jézus evangéliumainak elsõ szavai: „Benned 

lakozik az Isten országa, és körülötted. Nem épületek fájában és kövében. 

Hasíts szét egy darab fát, s ott vagyok. Emelj fel egy darab 

követ, s ott találsz.” 

(Részlet a Stigmata címû filmbõl.) 

Térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a Pulitzer-díjas újságíró 

diktatúra-vallás gondolatmenetéhez. A vallás, a kereszténység ezen 

belül a katolikus egyház szerepét, helyét kutatja, keresi, tárgyalja a 

Stigmata címû film, s még akkor is, ha hollywoodi alkotásról van szó, 

szerény véleményem szerint sokkal szemléletesebben, ötletesebben 

és szakszerûbben és egyúttal bölcsebben is teszi azt, mint a mi derék 

Tóta W. barátunk. A sztorit most nem mesélem el, akit bõvebben 

érdekel a téma, a film kikölcsönözhetõ vagy megvásárolható DVDn. 

Irány a téka! 

252

Álszent és képmutató világban élünk, melyben – Tóta W.-vel ellentétben 

– véleményem szerint pont nem a vallás, hanem valami egészen 

más az, ami diktatórikusan megpróbál rátelepedni a világra immáron 

globális méretekben. Próbálják ránk erõltetni, elfogadtatni velünk, a 

látszatvilág látszat értékrendjét, a judeokereszténységet. Fából vaskarika. 

Legeklatánsabb példája a majomember. 

Az Államokban csak W-ként emlegetett ifjabbik Bokor (Bush) 

példának okáért egy ilyen judeokeresztény demagóg. A Haaretz 

címû lap tudósítása szerint Bush ezt nyilatkozta: „Isten azt mondta 

nekem, hogy sújtsak le az al-Kaidára, és én lesújtottam. Utána azt 

mondta, hogy sújtsak le Irakra, és én megtettem.” 

Talán még emlékszünk az Írásra. Vagy Mel „Mad Max” Gibson 

Passió címû filmjére. Amikor Péter apostol urának védelmére kelve 

levágja a fõpap szolgájának a fülét, Jézus meggyógyítja a szolgát, és 

azt mondja Péternek: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat, mert aki 

kardot fog, kard által vész el.” Ennyit arról, hogyan értelmezi a majomember 

a kereszténységet. Enynyit arról, mit is jelent valójában a 

judeokereszténység. 

Bush judeokeresztény. Judeokeresztény, mert vezérlõmotívuma 

nem a megbocsátás, a szolgálat, hanem a kiválasztottság (rasszizmus), 

a pénz- és hatalomimádat, a bosszúállás. 

A látszatvilág, a látszatdemokrácia kitermelte a maga látszat vallását. 

Mit tegyünk akkor egy ilyen világban? 

A szocialista nagyváros öntudatos polgára csak egyetlen tanácsot 

adhat. Fogadjuk meg az Írás szavait: „Szeresd felebarátodat, mint 

tenmagad” és „ne tedd másnak, amit nem kívánsz, hogy neked 

tegyenek”. 



253

260

Butapest. Vízfejország kutyaszaros világvárosa. A tavaszi nemzeti ünnepen a fõváros elsõ embere, 

Degesz uram is osztozott a koalíciós társ „fõ hallja kendjének” sorsában. A nép – még akkor is, 

ha az ölebmédia csupán néhány tíz emberrõl beszél – igen végre-valahára hallatta a hangját, méghozzá 

hosszantartóan – értsd alatta: végig a beszéd ideje alatt –, kifütyülték a tizenöt éve tehetetlenkedõ, 

eredményeket felmutatni képtelen, a megújulást, a fejlõdést még csak hírbõl sem ismerõ, 

egykoron kerékpáron közlekedõ hajdani szamizdat kiadó, mára már adriai villatulajdonossá avanzsált 

Degesz uramat. 

De ugyanígy járt a hajléktalanokkal spontán lekezelõ Gyurcsányi Francisco mûminiszterelnök is, 

aki szintén nem tudta elkerülni a sorsát, a népharagot, a nép szava (nem a Népszava!) pedig Isten 

szava, mint tudjuk! 

A 2005. év télutóján, tavaszelõjén a Kossuth tér új nevet kapott: a Gazdák tere lett és a fõvárosi 

lakosságnak egy tekintélyes része – nem azok, akik pénzt és fáradságot nem kímélve küldözgették 

be a hites ATV-be a gazdákat gyalázó sms-eket – tanúbizonyságát adta annak, hogy tizenöt évvel a 

gengszterváltás elõre lezsírozott és lepaktumozott szcennáriójának megvalósulása után most már 

nekik is kezd elegük lenni abból a postkommunista tökölõdésbõl, melyet országos szinten a szegfûmintás 

utódpárt és hûséges oldalnehezéke, az egykori állampárt jogutódjának farvizén elevickélõ, s 

a nagyobbik koalíciós partnert állandó zsarolásaival rövid pórázon tartó alig 5%-os, szélsõségesen 

álliberális törpeminoritás mûvel kormányzás címén véghez vitt rabló ámokfutásában. 

(Tudom, hogy ez így egy kicsit töményre sikeredett, de mit csináljak, ez a mai magyar valóság. 

Kis magyar abszurd.) 

Magyarország legkártékonyabb, legszélsõségesebb, legtöbb pusztítást és rombolást véghez 

vivõ parlamenti pártja – népi frazeológia: az idegen test a nemzetben –, a Kuncze „Miska Kancsó” 

Gábor, többszöri upgrade-n átesett vízvezeték-szerelõbõl politikai bohóccá felfújt pártelnök által 

vezényelt SZDSZ, kezdeti sikerein felbuzdulva olyannyira felbátorodott (urbánus frazeológia: elrúgták 

a pöttyöst), hogy Vízfej ország fõvárosát, Butapestet lassan már csak mint külön bejáratú hitbizományt 

tekintik és teljességgel elképzelhetetlennek tartják, hogy annak élén esetleg valaki más is 

állhatna, mint a Kátyúk Atyja kétes címet büszke tulajdonosa, Degesz uram. 

Mindeközben a magyar (?) politikum szereplõi komikus mutatványokkal szórakoztatják a naponta 

immáron öt óra hosszára is a tévé elé kuporodó honi publikumot. 

Mintha az elmúlt másfél évtized és az azt megelõzõ öt évtized nem is lett volna, meg sem történt 

volna, újra itt van a vaskoronás kis-nagy ember, a Horn Gyula-díjas Horn Gyula, bele „ajropunózik” 

a kamerákba és két whisky közepette üveges tekintettel elgagyogja nekünk, hogy õt még nem szabad 

leírni, õ itt van újra, szeretné magát megmérettetni, mer’ hogy a napokban odament hozzája az 

utca embere és aszonta neki, hogy „Gyula, mégiscsak te lennél a legjobb köztársasági elnöknek. 

Mint annak idején Brezsnyev elvtársnál. Elemcsere megvolt, az oxigénpalackot meg viszik utána 

a szerencsétlennek, de még mindig õ akar labdába rúgni, a fiatalok várják ki a sorukat, legalábbis 

addig legyenek türelemmel, míg a nagy idõk nagy tanúja elpatkol ebbõl a szánalmas sorsú árnyékvilágból. 

Asszem Bayernek igaza volt. Az emberi hülyeség és a (poszt)kommunisták pofátlansága határtalan.

JHF 6. kötet - Jó Ha Figyelünk

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?