Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
ideg számadatok és statisztikai tabellák bizonyítják az egyszer-egy<br />
örök igazságai alapján.<br />
A nagyszerű terv kétségtelenül komplikált, de Lendl részletes<br />
útmutatása megmutatja a megvalósítás lehetőségének biztos<br />
útját. Magyar lélek, magyar szív és magyar elme német rendszerességgel<br />
dolgozó műve e terv, melynek megvalósítása örök<br />
időkre dicsőséget szerezne a fővárosnak.<br />
Maga a munka, mely érdemes arra, hogy minden magyar<br />
ember elolvassa, a Hadsegélyző Hivatal javára 3 koronáért e<br />
hivatal útján kapható <strong>Budapest</strong>en, V., Akadémia-utca 17.<br />
Erika mint takarmány. A háború következtében a hadviselő<br />
országok egyes területein mutatkozó takarmányhiány ana<br />
vezetett, hogy az illetékes körök eddig takarmánynak fel nem<br />
használt növényekkel tegyenek többé-kevésbbé bevált kísérleteket.<br />
E kísérletek között a legjelentősebbnek látszik az, melyet<br />
Észak-Németországban tettek a nálunk szép virágai miatt csak<br />
cserépvirágnak ismert, de amott kiterjedt mezőségeket borító<br />
hangával (Erica). A hanga nagy tömegben borítja Poroszország<br />
mezőit, különösen a Lüneburgi mezőséget s az ottani birkanyéjaknak<br />
eddig is úgyszólván kizárólagos tápláléka volt. Az<br />
erika a mostani kísérletek folyamán kitűnő takarmánypótléknak<br />
bizonyult s egyik nagy előnye, hogy egész télen át kaszálható,<br />
mert táplálóértéke — ellentétben a pázsitfüvekével — ebben az<br />
időszakban sem csökken. Takarmánynak azonban csak a száraz<br />
talajon termő közönséges hanga (Erica vulgáris L.) használható,<br />
mert a láptalajon termő mocsári hanga (Erika Tetralix L.) keserű<br />
és nehezen emészthető, miért is a marha nem eszi meg. Viszont<br />
a közönséges hangából, ha megszárítva megőrlik, igen tápláló<br />
liszt készül az állatok számára. Az erika mint takarmánypótlék<br />
annyira bevált, hogy Poroszországban valószínűleg a háború<br />
után is használni fogják takarmány gyanánt, annál is inkább,<br />
mert a szárított hanga métermázsája csak 80 pfennigbe kerül.<br />
Egy természettudományi főiskola a fronton. Németország<br />
hires természettudományi főiskolája, a Iharandü erdészeti akadémia,<br />
melynek E. A. Rossmássler is tanára volt valamikor, mos<br />
adta ki évi jelentését, melyből kitűnik, hogy az intézet összes<br />
hallgatói katonák és a harctéren küzdenek. Az intézet kilenc<br />
rendes tanára közül négy teljesít katonai szolgálatot, köztük<br />
dr. F. W. Néger, a nagynevű botanikus s ugyancsak fegyverben<br />
állnak az összes segédtanárok. Ily körülmények közt a főiskola<br />
természetesen már második éve zárva van.<br />
A tulipánhagyma — élelm'szer. Eddig Hollandia látta el<br />
virághagymával az egész világot s különösen Anglia virágkertészete<br />
fogyasztott óriási tömeget ebből a cikkből. A háború<br />
következtében azonban minimumra csökkent a kereslet s most<br />
óriási tömeg tulipánhagyma rekedt Hollandiában. Hogy az a<br />
rengeteg érték, melyet a meglevő készlet képvisel, veszendőbe<br />
ne menjen, németalföldi gazdasági körök és a sajtó azt javasolják,<br />
hogy a tulipánhagymákat használják fel emberi táplálékul.<br />
Ez a gondolat különben nem új, mert a tulipánhagymát ehetőnek<br />
tartották már akkor is, mikor 400 évvel ezelőtt behozták Európába.<br />
Egy hollandiai kereskedő, aki nagy tömeget vásárolt belőle,<br />
feldolgoztatta a konyhában és családjával elköltötte abban a<br />
feltevésben, hogy az a konyhahagyma apróbb faja. Egy író<br />
1629-ben megjelent könyvében azt javasolja, hogy megfőzve s<br />
ecettel és borssal fűszerezve használják<br />
élelmiszerül, Clusius, a<br />
híres botanikus pedig körülbelül ugyanakkor egy bécsi gyógyszerésszel<br />
kandiroztatta a tulipánhagymát s csemege gyanánt<br />
rendszeresen ette. Ha tehát most újra megvalósul<br />
a terv, evvel<br />
— Anglia önkéntelen segítségével — újabb rés támad az angolok<br />
embertelen<br />
kiéheztetési politikáján.<br />
Természettudomány a lövészárokban. Egy fegyverben álló<br />
német néptanító érdekes levelet írt egy lipcsei tanügyi lapnak,<br />
mely világosságot vet arra, hogy a lövészárokban mikép űzik a<br />
természettudományt a német katonák. A tanító megfigyelései<br />
szerint pozitív, korábban megszerzett ismeretekről alig lehet szó,<br />
amit a katonák a természettudományokból tudnak, azt a harctéren,<br />
közvetlen tapasztalat és szemlélet alapján tanulták.<br />
Az éjjelenként felettük domboruló<br />
csillagos ég hamar felkeltette<br />
érdeklődésüket. Mindig akad közöttük, aki a főbb csillagképeket<br />
megmagyarázza társainak s ma már valamennyiök ismeri az<br />
égbolt térképét. A lövészárok ásása és egyéb földmunkálatok<br />
érdekes geológiai problémákat vetnek fölszinre: az eredmény,<br />
hogy a legtöbb katona kitűnően ismeri annak a terepnek a<br />
földtani<br />
alakulását, melyen áll. Az erdő fái és egyéb növényei<br />
szeretetteljes tanulmányozás tárgyai azok részéről, akik hajlandóságot<br />
éreznek a botanika iránt. Nyáron sok az énekesmadár<br />
s ezek egyike-mésika személyes barátságot kötött a földszürke<br />
legényekkel. A levélíró osztagában volt egy varjú, mely a csalódásig<br />
utánozta a puskagolyó süvítését. Az állat most is kitart<br />
a katonák mellett s füttyentéseire ezek még ma is<br />
önkéntelenül<br />
lekapják fejüket, abban a hitben, hogy golyó száguld a levegőben.<br />
A londoni állatkert és a Zeppelin-támadások. A „Daily<br />
News" tudósítója<br />
meglátogatta a londoni állatkertet, hogy megtudja,<br />
minő magatartást tanúsítottak az állatkert négylábú és<br />
szárnyas lakói a Londont<br />
ért légi támadások alatt. A személyzet<br />
megfigyelései és előadása<br />
alapján a tudósító azt írja lapjában,<br />
hogy a londoni állatkertben, mely meglehetősen közel<br />
fekszik azokhoz a városrészekhez, melyeket a német légi járóművek<br />
megtámadtak, a korábbi támadások idején az összes<br />
állatok nagy nyugtalanságot és félelmet tanúsítottak. Különösen<br />
az oroszlánok, tigrisek és egyéb nagy dúvadak közt tört ki valóságos<br />
pánik. Ügy látszik azonban, hogy ezek a fejedelmi vadak<br />
hamarosan hozzászoktak a robbanások irtózatos zajához, mert<br />
a legutóbbi támadás alatt már meglehetősen nyugodtak, sőt<br />
közönyösek voltak. A legtöbb madár is, mely azelőtt kiabálva<br />
és ész nélkül röpködött a nagy ketrecekben, a legutóbbi támadás<br />
idejében nyugodt volt, egyedül a fácánok nem akarnak<br />
hozzászokni a levegőben keringő Zeppelin-léghajók kattogáséhoz.<br />
Ezek a finom érzékű madarak már akkor is megérzik a<br />
veszedelmes légi vendég közeledtét, mikor azt mások még csak<br />
nem is sejtik. A Zeppelinekkel szemben közömbösek, ellenben az<br />
aeroplánoktól nagyon félnek az állatkert kecskebakjai, melyek ész<br />
nélkül szaladgálnak akkor is, ha angol repülő kering a kert felett.<br />
Mekkora távolságra hallható az ágyúdörgés? Dr. Meinardus<br />
Vilmos (Münster) a mostani háború alatt végzett megfigyelései<br />
és kutatásai alapján megállapította, hogy a hires 42 cméteres<br />
ágyúk dörgése 230 kilométerre elhallatszik, de úgy, hogy e távolságon<br />
belül több zóna van, melyben az ágyúk dörgése egyáltalán<br />
nem hallható. Régebbi háborúkból az alábbi, hitelesen megállapított<br />
távolságok ismeretesek: A königratzi csata (1866.)<br />
ágyúinak dörgését a felsőausztriai Schlágeben hallották (230 km.), a<br />
mainzi csata ágyúzaját (1792.) a harzhegyi Einbeckben (245 km.), a<br />
hannoveri csata dörgését (1809.) Helgoland szigetén (-260 km.). Nincs<br />
hitelesen megállapítva s valószínűleg csak mendemonda, hogy<br />
Antwerpen 1832-ik évi ostroma alkalmával a francia ágyúk dörgése<br />
a Szász-Érchegységben, tehát 590 km. távolságra is hallható volt.
Change language