You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
ak, mint a fiatal nőstények, amelyek nehezebben<br />
értik meg a tanítómesterük szándékát és minduntalan<br />
meg is feledkeznek kötelességükről, ami pedig<br />
egyelőre csak abban van, hogy ülni tanuljanak és<br />
hogy helyben maradjanak egy ideig, amíg adott jelre,<br />
vagy hívószóra felkelhetnek és mozoghatnak ismét.<br />
Kétéves, esetleg harmadféléves korukban többnyire<br />
már elvégzik az elemi oktatásnak ezt a bevezető<br />
részét s ezután rendszeresen gyakorolják az<br />
ülést, lefekvést, felkelést, elindulást és visszatérést a<br />
kijelölt helyükre. Ebben a legcsekélyebb hibát sem<br />
szabad tűrni és következetesen követelni kell az<br />
állatoktól, hogy mindegyik mindig a maga helyére<br />
üljön. Addig kell nógatni, kérlelni, fenyegetni, hívni,<br />
jutalmazni, várni, újból kezdeni és türelmesen százszor<br />
ismételni egy és ugyanazt a leckét, amíg az állatok<br />
ebben feltétlenül és az első szóra azonnal engedelmeskednek;<br />
ez a későbbi tekintély tartásnak az alapja.<br />
Ha ezt tökéletesen megtanulták és megszokták, akkor<br />
már a mesterük hatalmában vannak, teljesen megbízhatókká<br />
válnak és sohasem veszedelmesek későbbi<br />
korukban sem. Amelyik fiatal oroszlán ezt a készséget<br />
nem tudja, vagy nem akarja elérni, azt a dompteur<br />
kirekeszti az iskolájából; mert az ilyen állat a különböző<br />
mutatványokban későbben sem válik be és nem<br />
használható, esetleg zavarja a többit, sőt idővé<br />
veszedelmessé válhatik éppen engede lensége folytán.<br />
A mi állatkertünkben a háború első és második<br />
évében összesen öt oroszlánkölyök szü etett; Bánó<br />
Dezső felügyelő és egy igen ügyes olasz dompteur<br />
felnevelte mind az ötöt. Ezek most — az elmúlt<br />
nyáron — mint jónevelésű fiatal oroszlánok bemutatkoztak<br />
már egy csoportban az állatkerti közönség<br />
előtt. Nap-nap után a terjedelmes barlangban voltak<br />
láthatók és a nézők csodálkozására ápolójuk, néha<br />
órákhosszat járkált és üldögélt közöttük; úgy bánt<br />
velük, mintha óriás házimacskák volnának; egy<br />
cseppet se félt tőlük.<br />
A szeretet és béke ünnepe.<br />
A termr .et évszakai évezredek óta változatlanu szabályos<br />
sorrendben követik egymást. A legutóbbi szomorú évek alatt<br />
aggódó lelkünk világa előtt azonban ezek az évszakok sólyomszárnyakon<br />
repültek tova. Minden, minden e világon úgy tűnik, mintha<br />
bizony a természet rendje is megváltozott volna! Mintha bizony<br />
rövidebbek volnának a percek, órák, napok ... és az évszakok<br />
is összezsugorodtak volna tisztán az emberiség előtt fontos<br />
eseményekben dús időben. A tegnapelőtt, még tikkadó nyári<br />
nap idején aggódtunk a véres küzdelemben résztvevő szeretteink<br />
miatt; a tegnap, a borongós őszi nap meghozta a régvárt szabadság<br />
és béke pirkadását; a ma, a hóvirágos téli nap az átalakulások<br />
legizgatóbb jelenségeivel röpíti tova a történelmi nagy napokat.<br />
Hova fut az idő a bizonytalan vészes fergetegben, előre nem<br />
tudhatjuk s nem is sejthetjük, de mindenesetre érezzük mindnyájan<br />
lelkünk mélyén, hogy minden igaz szívű lény a társadalmi<br />
rend megváltoztatásában az igaz és egyenlő igazságot osztó<br />
szerető békét reméli.<br />
Amikor a hóborította táj fölött lassan kibontakozó, téli ködfányolán<br />
keresztül előcsillémlanak annak a díszes fána gyertyácskái,<br />
amelynek láttára a legvadabb és legelvetemedettebb<br />
indulatú ember szivében is megremeg a szeretet és béke engesztelékeny<br />
húrja, meg kell állani az emberi szellemnek egy pillanatra<br />
a rég óhajtott béke érdekében, hogy saját énjének lelki<br />
világa fölött elmélkedjék! Jól tudjuk, hogy a természet magasztos<br />
alkotása a célirányos fejlődésben halad tova évezredeken át s<br />
most is, mint réges-régen lassan szitáló hópelyhekkel borítja<br />
Az állatkertnek nem lehet az a célja és feladata,<br />
hogy cirkusz módjára izgalmas látványosságokban<br />
részesítse a nézőközönséget. Mi beérjük tehát ázzak<br />
hogy állataink jó tulajdonságait, tanulékonyságát,<br />
sőt egyéni sajátságait lehetőleg kedvező világításba<br />
helyezzük az érdeklődők szeme előtt. S aZ;<br />
itt közzéadott kép tanúsága szerint Celesto — ez:<br />
az ápoló neve — sorba ültette az öt szépen fejlett,<br />
most már három- és négyéves állatot, azután —<br />
mindegyiket a nevén szólítva — maga elé lépteti a<br />
három fiatalabb nőstényt, hogy egy-egy kis húsfalatot<br />
adjon nekik; a két idősebb hím ellenben még ül a<br />
sor elején és végén; nyugodtan várja a hívást, mert<br />
biztosan tudja mindegyik, hogy róla se feledkezik<br />
meg a jóságos ember.<br />
A tenyérnyi falatokat sohasem szabad közvetlenül<br />
a kézzel nyújtani az állatok felé ; a bot végéről<br />
szedjék le a húst egyenkint. Amelyik irigykedne,<br />
vagy morogna a társára, azt a mindenre figyelő<br />
mester azonnal visszaparancsolja a helyére és utolsónak<br />
hagyja, mert megkívánja a neveltjeitől, hogy<br />
bízzanak benne s az ő igazságosságában ne kételkedjenek,<br />
hiszen mindegyiknek juttat egyformán. És<br />
a naiv oroszlánlélek meg is bízik benne; ezért nem<br />
is szabad soha megfeledkezni egyikről vagy a másikról,<br />
nehogy csalatkozzék bármelyik, ami bosszúságot<br />
kelthetne az állatban.<br />
Jutalmuk vétele után visszamennek a helyükre,,<br />
várják a gondozójuk további rendelkezéseit és örülnek,<br />
ha ez melléjük áll, ha fésülgeti a hátukat,<br />
pacskolja az oldalukat vagy kapargálja a fületövüket.<br />
Ilyenkor hálásan tekintenek reá.<br />
A nézők látják, hogy mindez teljesen veszélytelen<br />
foglalkozás. Talán idegen ember is mehetne közéjük,<br />
olyan szelídek ezek az állatok: a jó bánásmód és<br />
a céltudatos nevelésnek az eredménye.<br />
Az oroszlánoknak — szintúgy más állatfajoknak<br />
— ezt az emberséges iskoláztatását az öreg Hagenbe<br />
a sok bűntől és mocsoktól szennyezett föld sarát. A magasztos<br />
természet hű maradt tradíciójához. íme ezeken az ünnepies<br />
napokon minden szennyet, piszkot eltüntet, hogy minden igaz<br />
szívvel bíró ember méltón ünnepelhesse a szeretet, a béke<br />
ünnepét. Mindenki látja a természet magasztos rendjében ennek<br />
a békés együttműködésnek magasztos célirányosságát, amikor<br />
ott látjuk a természetnek minden élő szervezetét a maga kijelölt<br />
helyén, csupán az emberi elme, a szellem nem találja meg a<br />
természet rendjéhez alkalmazkodó helyét. Még ma szertelen<br />
nyugtalanságában tombol és az elégedetlenség átkától sarkalva<br />
bér megesküdött, hogy a pusztítás démonát akarja kiirtani a nagy<br />
világból, be nem számítható önkívületi állapotában éppen szertelenségével<br />
a pusztító démon útját egyengeti a legjobban. Eközben<br />
nem veszi észre saját énjének elkerülhetetlen és biztos pusztulását..<br />
A mindennel elégedetlen és joggal igen sokat szenvedett lelkek<br />
harca tombol végig a magasztos természet célirányos munkás élete<br />
fölött, bár e nagy változásé'.at nem a természet rendje okozta,<br />
hanem a szertelenséghez hajlamos szellemi élet. Ez a szellemi<br />
élet éppen most akarja meghódítani magának azt a helyet,<br />
amelyen a legjobban kiépítheti megelégedett békés életét. Röviddel!<br />
ezelőtt, talán egy év sem múlott el, e lapok karácsonyi számában<br />
megjelent cikkemben már kifejtettem: A béke egyedül a<br />
szellemé, de még a szellemnél is fenntartással mondom. Mondhatom<br />
is, hiszen az Isten odavetette közénk a tagadás szellemét,,<br />
s ameddig azt le nem győztük, addig igaz béke nem lehet. Az<br />
énünk, a lelkünk világa az életreébredés első pillanatától kezdve<br />
a jó és a tagadás szellemét magában rejti s ha legyőzzük<br />
önmagunkat, saját tagadó szellemünket, elérhetjük a mi saját<br />
különleges lelki békénket. Míg ezt el nem értük, addig az elégé-
Change language