A fényképezés gyakorlati területei - inter-studium.hu

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei
3.4 Személyfényképezés a szabadban
A szabadban történő személyfényképezésnél a napfényes, derűs napok
ideálisak, de gondot okozhat a vakító napfény, ami éles árnyékokat vet. A
modell ilyenkor hunyoroghat, ez csöppet sem vonzó. A problémát úgy is
megoldhatjuk, ha a modellt árnyékos helyre visszük, vagy háttal is állíthatjuk
a Napnak és derítővel vetíthetjük vissza rá a fényt. A szabadban
készülő portréknál gondot okozhat a szél is, összekuszálja a modell haját.
Ha lehetséges, keressünk széltől védett helyet a fotózáshoz. Fontos a jól
megválasztott háttér. Például egy érdekes textúrájú fal, egy szép táj jól
mutathat. Ha a háttér nem vonzó, próbáljuk a képet úgy komponálni,
hogy kiejtsük a képmezőből, vegyük szűkebbre a képkivágást, közelítsünk
az alakra. Nagyobb gyújtótávolságnál a háttér elmosódik, a témánk viszont
éles lesz, így tudjuk kiemelni őt a környezetéből. Csoportképnél, figyeljünk,
hogy az alanyok ne árnyékolják egymást.
A fotósok a szabadtéri fotózásnál – legyen az természetfotó, vagy portré –
a kora reggeli és a késő délutáni fényeket kedvelik a leginkább. Ilyenkor a
nap alacsonyan áll, a fotók kellemesebb tónusúak lesznek, mint a déli
napsütésben. Az árnyékok nyúlánkabbak ilyenkor, erre a komponálásnál
figyelni kell. Tiszta időben a napsugarak keményen érik a témát, viszont,
amikor felhős az ég sokkal lágyabb, szórt fény világít meg mindent. Amikor
kevés az alanyra érkező fénymennyiség, használjunk derítőlapot, vagy
vakut. A vakura érdemes diffúzort rakni, hogy ne legyen a fénye túl kemény.
27