Vasárnapi Ujság 50. évf. 38. sz. (1903. szeptember 20.) - EPA

620 VASÁBNAEl tJJSÁQ.— Hogy itt tartom-e ? Megtartom-e a vért aa szivemben ? A fényt a szememben ?Egymásra nézve álltak.— írt nekem levelet — suttogta a lány —mielőtt elmentünk a kis házból?— Egyet? — ismételte a férfi hevesen. —írtam én mindennap, a míg ott laktak és mikorvégre az ajtóhoz mentem és zárva találtam,ön pedig nem volt ott, akkor az utczákonkóboroltam. Hol volt?A leány egy pillanatra a vállára hajtotta afejét és aztán ránézett.— Az anyám elzárta a házat ós elvitt engem.D e — jé én csak egy levelet kaptam. A többitbizonyosan elégették. Egy nap kimásztam azágyamból a kis házban — beteg voltam — éslátva a levélszekrényt az ajtón s arra gondoltam,hogy talán van benne levél, belenyúltamés az ön levele volt benne. Azt írta, hogy csakarra született, hogy engem szeressen, hogyman szomszédja. — Hallgatódzott az ön ajtajánála gazember. Azt hittem, úgy akar itt élni,mint mi többiek, pedig úgy látszik, csak önreleselkedett.Beekman leszaladt a lépcsőn. Késő volt, akapu becsapódott, mielőtt ő odaért volna. Kinyitottaés egy férfit látott futni az utczán lefelé.Fölszaladt a lépcsőn Parsonshoz, a ki mégmindig az előcsarnokban állt.— Ki volt az? — kérdezte.— Hát az a gaz detektív, a ki nemrég idejöttlakni. — Parsons vállat vont. — Láttam abíróságnál, magándetektív.— Ah, — bólintott Beekman, a mint visszamentszobájába. — elfelejtettem, hogy van egyellenségem, a ki attól fél, hogy egyszer mégelvágom a nyakát. Köszönöm pajtás.Parsons is bólintott, rábámulva Georginára.Beekman becsukta az ajtót orra előtt s isméta leányhoz fordult:38. SZÁM. 19Ö3. 50. ÉVFOLYAM.A KASSAI RÁKÓCZI EREKLYE-KIÁLLÍTÁSBÓL.Rugmdas György Fülöp képei a kuruczvüágból.A kuruczvilág ábrázolásának leghivatottabbés leglelkesebb előadója a Rugendas művészcsaládvolt. Már a XVI—XVII. század törökharczai óta az európai csatakép-festők mind amagyarországi harczokon folytatták tanulmányaikat.A Bugendasok is e művészi hagyományhatása alatt keresték fel hazánkat a Bákóczifelkelés mozgalmas éveiben, midőn egyikökhosszasan tartózkodott Pozsonyban is. Különösenlebilincselte őket a daliás magyar könnyűlovasság, a kurucz huszárság megjelenésébennyilvánuló festői hatás, miért is remek feketemodorú metszeteikben nagy előszeretettel ábrázoljákezeket.Az öreg Rugendas György Fülöp csataképfestőés rézmetsző 1666-ban született Augs-g. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM.mozgás, az emberi test s a ló plasztikájánakmegfestésében igazi mesternek bizonyul Bugendase kópén is. A kép jobboldali előterébenlátjuk a három tollas kuruczezredes daliásalakját, a mint huszárjait az ütközet közepéberohamra vezeti.Négy kisebb képünk egy sorozatból való,mely a huszárok hadi életét ábrázolja; szinténBugendas György Fülöp művei, feketemodorban készült 67 centiméter hosszú metszetek.Az első a portyázás előtt mutatja a hatfőből álló csapatot, a mint egy rom mellettépen itatni készülnek és szerszámaikat igazgatják,a második a megrohanást ábrázolja, amint a rejtekből kirohanva, az ellenség kocsiszállítmányátmegtámadják. Harmadik képünköna romok közé visszatérve találjuk őket, amint a földön ülve egy kiterített köpönyegen azsákmányul ejtett aranyakon osztozkodnak.Egyikük azonban, kunt a domboldalon őrt áll.A negyedik kép egy balul kiütött támadást mutatbe, midőn huszárjaink a megtámadott kocsitkénytelenek futva elhagyni a túlnyomó számúlabancz lovasság elől.utödik Bugendas-metszetünk egy kuruczhuszárezredet mutat a támadás előtt. Az előtérbennégy főtiszt tanácskozik, míg az ezredesmár az írásban átvett parancsot olvasva,lovával lépésben a csapatok felé indul. Segédtisztjeoldalt áll. A háttérben egy várromtól^ASÁKNAPIUJSÁG. 621PORTYÁZÁS ELŐTT.A KURUCZ HUSZÁROK TÁMADÁSA.meg Kassára, az ősi kurucz városba, mely akiállítás tartama alatt állandóan lobogódísztviselt. Eddig szokatlan élénkség költözött avárosba. Nagy csoportok érkeztek különösen azAlföldről, de az ország minden részéből, sőt akülföldről is jöttek látogatók. Külföldi látogatóinkközül különösen gróf Zichy Jenő francziavendégei: Colonna Matild grófnő és ChanvelőtBóbert hírlapíró tettek nagy szolgálatota kiállítás ügyének, a franczia sajtóban a lelkesedéshangján ismertetvén a kiállítást. A vendégkönyvbenott találjuk a mágnás nevét azírni alig tudó alföldi munkás neve mellett. Egyformahódolattal hajolt meg gazdag s szegénya nagy korszak emlékei előtt.Szeptember hónap folyamán ezrével zarándokoltaz ifjúság is a nagy idők emlékeihez.Megtekintették a kiállítást a budapesti tanítóképzők,a győri főreáliskola, a lőcsei katholikusfőgimnázium,a szepeshelyi tanítóképző, a rozsnyóir. k. főgimnázium, az eperjesi polgárileányiskola, a losonczi főgimnázium, az ungvárifőgimnázium, a homonnai felső kereskedelmiiskola, a budapesti mintagimnázium, apápai tanítóképző, az esztergomi gimnázium,a rimaszombati főgimnázium, a kolozsvári gimnázium,az eperjesi kollégium tanulói s azország minden részéből még sok más középiskolanövendékei.akárhol vagyok, akármikor szükségem lesz rá,csak jöjjek és hívjam. Hát eljöttem.Beekman halk, érthetetlen hangot hallatottés erősen magához szorította a leányt.•— De — folytatta az gyorsan — ők aztmondták, hogy ön gyalázatosan beszélt rólam,hogy dicsekedett a szerelmemmel . . .A fiatal ember felkiáltott.— És én — és én el is hittem, de Bittér úrmegmondta az igazat. Azt is mondták, hogymindenféle roszaság miatt bocsátották el azállásából. Anyám is hitte - - nem az ő hibája, —tette gyorsan hozzá, — elhitt minden szót, amit az az ember mondott Aztán ón már nembántam, akármit csinálnak is velem. Az anyám,olyan sokáig nyomorgott; kísértetbe eBettszegény . . .Megakasztotta a szavát a zokogás, a mint aférfi karjaiba borult. Beekman erősen magáhozszorította s lenézett a csillogó hajára. Hirtelenerős kopogás hallatszott az ajtón. Leültette aleányt a székre s az ajtóhoz ugrott. Veszekedéshangjai jöttek az előcsarnokból és Beekmankinyitotta az ajtót.— Parsons, — kiáltott le, — mi történt?-- Elment már, — kiáltott Parsons, Beek-A KASSAI RÁKÓCZI EREKLYE-KIÁLLÍTÁSBÓL.- KURUCZ HUSZÁREZRED A TÁMADÁS ELŐTT.Rugendas György Füldp metstete.•— Az az ember — mondta — elszaladtWelshnek megmondani, hogy itt van. Kétszervagy háromszor utána mentem Welshnek, hogymegtudjam az ön lakását. Mindig meglátott éskikerült. Azt hiszem, attól félt a gyáva, hogyvalamit forralok ellene s felbérelte ezt az embert,hogy vigyázzon rám. Most — folytattabelenézve a leány tiszta, bájos szemébe — idefog jönni ön után. Nem ismerem a törvényt,de lehet, hogy baj lesz. Önnek vissza kellenemenni hozzá vagy az anyjához és ez nemlehet, úgy-e, édesem?A leány belenézett a szemébe.— Védjen meg — suttogta.A fiatal ember keze reszketett, a mint aleány kezét ajkához emelte.— Akkor most mennünk kell azonnal.Eleresztette a leány kezét és nyugodtan végigment a szobán, aztán az Íróasztalhoz lépett,kinyitotta a fiókját s a benne levő ládikábólelővett egy csomag bankjegyet, melyet akabátja zsebébe rejtett.— Van egy eszmém, — mondta aztán, — haeltakar jönni velem, kell hozzá egy kis merészség,de az megvan önben. Sietnünk kell —jöjjön.(Vége következik.)burgban s ugyanott halt meg 1743-ban. Előbbórás mesterséget tanult. Majd Fischer Josiásfestőhöz került, Bécsben két évig tanult.1692-ben Velenczóbe, majd Bómába ment,atyja halálának hírére azonban visszatértAugsburgba. 1699-ben kezdett fekete modorbancsataképeket metszeni. 1705-ben Augsburg ostrománálháza és vagyona elpusztult. Ekkorlátta közelről a háborút, a melyet azután olyanmesterileg rajzolt. 1710-ben a városi rajziskolaigazgatója lett. A mezzo-tinto nagy mesterevolt Kompozicziói mindig óletteljesek és szellemesek; sajátkezűleg radírozott metszetei különösenbecsesek. Idősebb fia, ki 1774-ben haltmeg, nemcsak atyja nevét, de művészetét isörökölte s tökéletesen annak nyomdokain haladtIfjabb fia I. Krisztián, ki 1781-ben hunytel, ugyancsak mint csataképek metszője tűnt ki.Az itt bemutatott képek az Országos Képtárbólkerültek a kassai kiállításba. Közűlök legérdekesebbaz öreg Bugendas által 1708-banfestett nagy csatakép, melyet a Schmidt Józsefáltal készített 66 centiméter hosszú s az OrszágosKéptárban őrzött metszet után közlünk.A lovas csata kuruczok és labanczok közöttfolyik s leghevesebb a zászló körűL A hatalmaskoszorúzott domb tövében állnak menetkészena csapatok, melyek előtt a vágtató tisztek azutolsó parancsokat osztogatják. A kép alá akövetkező jellemző német vers van nyomtatva:Da ein verwegner Streich auf ein Palanck zu wagenWird diesem kühnen Volck die Ortre aufgetragenSie stehn auf ersten Winck béreit und resolut,Je gröser die Gefahr, je gröser Kuhm und Muth.Vakmerő támadásra imhol az ordrét kapvaE hősi nép elszántan rohan a várfalakra.Első intésre elszánt mindnyája s harczra kész,S csak nő a bátorsága, mentül nagyobb a vész.A képek művészi értékükön kívül becsesekmég reánk nézve azért is, mert hű képét adjákRákóczi-korabeli huszárságunk felszerelésénekés külsejének. Látjuk a körűi prémezett magyaroskucsmát, a zsinóros, gombos dolmányt,zsinór övet, kerek köpenyeget, az egyenes dragonkardot, a fecskefarkú nyeregtakarót s alegénységnél a vállra vetett puskátDr. Szendrei János.A KASSAI RÁKÓCZI EREKLYE-KIÁLLÍTÁSBEZÁRÁSA.Fényes anyagi s erkölcsi sikert eredményezetta kassai Bákóczi ereklye-kiállítás, melyete hó 20-ikán zárnak be.A mióta július 26-án megnyílt a Bákócziereklye-kiállítás, valóságos búcsújárás indultAZ OSZTOZKODÁS.A KASSAI RÁKÓCZI EREKLYE-KIÁLLÍTÁSBÓL.Rugendas öyörgy Fülöp meUietei,