Jézus evangéliuma Márk tolmácsolásában - MEK

az alapprobléma húzódik meg: Hogyan élhet egy nő valamiképp boldogan és egészségesen egy patriarchálistársadalomban?219 Valamilyen menstruációs zavarról van szó, ami mögött a szexualitással, egyáltalán a női szereppel szembenielutasító-depresszív beállítódást kell feltételeznünk. Nem nehéz elképzelni, hogy ez az asszony mindent, ami„azzal” összefügg, piszkosnak és/vagy bűnösnek, de legalábbis károsodásnak és megszégyenülésnek élt meg,valóban mint valami „elvérzést”, mintha az asszonyi lét személyisége elfolyását, önmaga elvesztegetését, lényegénekörökös feláldozását jelentené, és így alapérzése az lehetett, hogy az élet nem más, mint veszteségekfeltartóztathatatlan folyama, a legcsekélyebb értelem és haszon nélkül, vagy egyszerűbben fogalmazva: az életazt jelenti, hogy örökösen csak adnia kell, hogy fel- és kihasználják, és nem kap semmit. Ez az életérzésfejeződhetett ki betegségében. – Ehhez társul, hogy a kor zsidó társadalmában a rendes és a rendkívülimenstruáció egyaránt „tisztátalanná” teszi a nőt, vagyis gyakorlatilag kiközösíti a társadalomból, sőt „tisztátalanná”teszi azt is, aki őt vagy az általa használt holmikat megérinti (ld. 3Móz 12,1-8; 15,19-30).220 Az előbbi lábjegyzetben mondottaknak tökéletesen megfelel ez a megállapítás: mások (az orvosok) egyregazdagabbak lettek általa, ő pedig egyre szegényebb, egyre üresebb, egyre magányosabb. Ez az ördögi körszükségszerű volt: egyre többet kellett áldoznia, mert csak így remélhette, hogy egyszer meggyógyul, viszontígy sosem gyógyulhatott meg, mert betegsége éppen abban állt, hogy úgy vélte, hogy mindenét, egészbensejét másokra kell árasztania.221 A 219. lábjegyzetben leírtak miatt érthető, hogy csak „a tömegben” megbújva és „hátulról” merte megérinteniJézus ruháját.222 Az asszonyt az a babonás meggyőződése vezeti, hogy a Jézusból áradó „mágikus” erő átárad mindenre,amihez csak hozzáér, tehát a ruhájára is.223 Banális bölcsesség: Végső soron egyetlen valami képes valóban meggyógyítani az embert – a szeretet; az aviszony, amelyben nem számít a méltóság vagy a méltatlanság, a teljesítmény vagy az érdem, a tisztaság vagya tisztátalanság kérdése, hanem csak a kinyújtott kéz, amelynek nem kell visszautasítástól tartania, egyegyszerű érintés, amely legbensejében kapcsol össze két embert, mintha áramkör zárulna, amelyen keresztülgyógyító energia áramlik. – Jézus minden más gyógyításának mintája, „paradigmája” lehet az itteni: Nemtitokzatos, „természetfeletti” vagy mágikus erővel gyógyít, hanem Isten feltétlen szeretetnek közvetítésével –ami aztán gyógyhatást vált ki, ha a beteg (vagy hozzátartozói) részéről megfelelő bizalommal találkozik.224 A „csapás” (az eredetiben „ostor, korbács”) jelentése a zsidó gondolkodásmód keretében „Isten által kiszabottbüntető szenvedés”, de jelenthet „sátáni gyötrést, kínzást” is; feltehetően az utóbbi értelmezés áll közelebbMárkhoz, minthogy beállításában a betegség istenellenes jelenség, amely ellen Jézus határozottan küzd.Ebben az értelemben Jézus is nyugodtan használhatja a szót (ld. 34. v.; vö. Lk 13,16).225 Ez az ábrázolás olyan tapasztalatokon nyugszik, amelyek mindig és mindenütt felbukkannak a gyógyításban.A természetgyógyászatban ma ismét természetes jelenségnek számít a „fényátadás” vagy az „erőátadás”, így alegmodernebb kor emberének sincs oka kételkedni a „kézrátétellel” történő gyógyítás hatékonyságában.226 Jézusnak van bátorsága feltárni az asszony kétségbeesett merészségét (ld. következő lábj.), és azt akarja, hogyő se tartsa alattomos lopásnak élete legbátrabb lépését, amivel csak azt akarta elérni, ami Isten szándéka is:hogy meggyógyuljon.227 Minden oka megvan a félelemre és remegésre: Megszegte a törvény előírásait, mert vérzésével „tisztátalanságot”vitt a nép közé, ráadásul Jézust meg is érintette, s ezzel őt is „tisztátalanná” tette. Tettével két súlyoskérdést vetett föl: „Tisztátalanná” válván, beléphet-e még Jézus a zsinagóga elöljárójának házába? Törvényszegéséértszámadásra fogja-e vonni a zsinagóga elöljárója, amint ezt tiszte megköveteli. Nincs másválasztása, mint legalább elmondani a „teljes igazságot”, ami feltehetően magában foglalta gyógyulásánakbizonyosságát is.228 Ennek a szokásos jézusi fordulatnak itt helyreigazító értelme is van: „Nem a ruhám szegélye mentett megtéged (ahogyan babonás reménykedésedben vélted), hanem a bizalmad.”229 Áldáskívánás és búcsúköszönés egyszerre.230 Minden valószínűség szerint szolgák, hiszen küldöncökről van szó.231 Irreális, hogy ilyen hidegen, kurtán-furcsán közöljék az apával a halálhírt, és valószínűtlen, hogy szolgák ilyenszemrehányó módon utasítgassák gazdájukat. Ezért vagy csak úgy érthető, hogy evangélista az olvasó kedvéértfogalmazta ezeket a szavakat, azt az érzést kívánva kelteni benne: az eset reménytelen, és tulajdonképpen46