Jézus evangéliuma Márk tolmácsolásában - MEK

357 A valóságban – az evangélisták ábrázolásával ellentétben – kétféleképpen mehettek végbe az események: 1)Ismerve – és Jézusról, a zsidó gyógyítóról is feltételezve – a zsidók felfogását, az asszony mondhattaJézusnak: „Bizony, a ti szemetekben mi csak kutyák vagyunk. De hát a kiskutyák is esznek az asztal aláhullott morzsákból...” 2) Jézus egyik tanítványa, de még inkább a ház gazdája, egy diaszpóra-zsidó mondhattaaz itt Jézus szájába adott mondatot, s erre reagálhatott az asszony: „De hát a kiskutyák is...” – Az áthagyományozás,ill. az evangéliumszerkesztés folyamatában aztán (a Jézust nem értő, valójában meg nem tért„Jézus-követők”...) jézusi mondást csináltak az asszony szavaiból, s a végleges változatban az asszony immárcsak megerősíti „Jézus” kijelentését. Erre a bonyolult áthagyományozási folyamatra utalhat, hogy a véglegesszövegben nyelvtanilag nem állapítható meg, ki tette az egyik döntő kijelentést (ld. 355. lábj.)!358 Az állításnak itt sincs alanya a szövegben, bár most világos, hogy Jézus az.359 A szöveg szerint Jézus semmilyen „gyógyítási parancsot” nem ad ki; nem kiűzi a démont, hanem csakmegállapítja, hogy kiment, nincs tehát szó távgyógyításról.360 Viszonylag könnyen értelmezhetnénk az effajta történeteket, ha a) jobban ismernénk azok eredeti tartalmát éshátterét (például hogy miben nyilvánult meg ennek a kislánynak a „megszállottsága”), b) az evangélisták nemfújták volna fel őket látványos csodákká, s az elbeszéléseket nem töltötték volna fel saját teológiainézeteikkel, c) ha nem szoktuk volna meg, hogy eleve csodaleírásokat lássunk bennük (beléjük látva azt is,ami nincs is ott, ebben az esetben például a „távgyógyítást”). Mindezek ellenére itt a következő magyarázatotkísérelhetjük meg a lélektan, ill. a mélylélektan segítségével: Kézenfekvő az a feltevés, hogy a kislánybetegségének és gyógyulásának forrása egyaránt az anyja.A szülők, különösen az anyák aggodalmaskodása, ezerféle szorongása („Ne menj ki az utcára, kislányom, bajérhet!” – „Miért nem eszel, kislányom? Csak nem vagy beteg?” – „Hogy viselkedhetsz így, kislányom?Milyen felnőtt/feleség/anya lesz belőled?”), többnyire a „kötelesség- és felelősségtudat” gyönyörű köntösébeöltözve, könnyen valamiféle „démonná” sűrűsödik, mai nyelven szólva „átragad” a gyerekekre: olyangondolatokat, érzelmeket, magatartásformákat vált ki belőlük (például teljes önállótlanságot, masszív dacot,lázadást, kétségbeesést, egyetemes életfélelmet), amelyek valósággal „megszállottá teszik”, őrületbe kergetikőket. Majd bezárul az ördögi kör: a szülők pánikba esnek, s már csak emiatt is mindent rosszul csinálnak.Minél nagyobb „felelősséget” éreznek, annál rosszabb lesz aztán gyermekük sorsa.Joggal feltételezhetünk itt is ilyesmit, hiszen úgy tűnik, az asszonynak nincs férje, s ezért ő úgy érezheti, hogy„minden felelősség az ő vállát nyomja”. Jézus „kelletlenségéből” („azt akarta, hogy senki se tudja meg ottlétét”)megérthette, hogy még „egy ilyen nagy ember” „felelősségének” is vannak határai, hogy a „felelősségtudat”nem lehet a szorongás, a zsarnokság és a megfélemlítés menlevele. Ez a felismerés, továbbá Jézusgyógyító erejébe vetett feltétlen bizalma (vö. Mt 15,28) és Jézus „karizmatikus kisugárzása”, nyugalma ésmegnyugtató szavai gyökeres fordulatot hozhattak létre őbenne – és ezáltal a lányában is. Látva pedig azasszonyban bekövetkezett változást, Jézus nyugodtan kijelenthette: „Lányodból kiment a démon.” (Nem kella mélylélektan szakértőjének lenni ahhoz, hogy tudhassuk: az effajta belső fordulatok kisugárzása nem ismertér- és időbeli korlátokat, de a mélylélektan is igazolja, hogy a démonia állapotának megszűnésére jellemző eza fajta hirtelenség, pillanatszerűség.)361 Az evangélium más mozzanataival együtt (vö. 5,43; 6,13; 8,23-25; 9,26-27) ez a történet is emlékeztet arra,hogy Jézus nem csupán karizmatikusan gyógyított, hanem alkalmazta kora orvoslási módszereit is,amelyekben természetes módon egymásba folyt a fizikai és a pszichikai kezelés. Bizonyos Kumrán-kutatókfeltételezik, hogy esszénus terapeutákkal kapcsolatba kerülve, Jézus olyan orvosi ismereteket sajátított el,amelyek messze meghaladják azt, amit egy názáreti kézműves tudhatott.362 Más kéziratok szerint „Tírusz és Szidon határából...”. A cél mindkét esetben a Galileai-tenger (észak-) keletipartja, de az első eset kb. 120, a második kb. 60 km gyaloglást jelent.363 Az eredeti kifejezés (kóphosz) jelentheti azt is, hogy süket, de azt is, hogy néma (vagy hallgatag!), de a kettőtegyütt is! A szövegösszefüggés miatt érdemes megmaradni a hagyományos „süket” fordításnál.364 Az eredeti kifejezés (mogilalosz) valódi értelme még az előzőnél is nehezebben fejthető meg. A szó előtagjátegyesek a mogisz-ból (fáradságosan, alig) eredeztetik, mások a mongosz-ból (tompán, artikulálatlanul). Azáltalános értelmű „nehezen beszélő” mellett döntöttünk, ami azt is jelentheti, hogy „fojtottan” vagy „rekedten”,de azt semmiképpen sem, hogy az illető teljesen néma volt. Megerősíti ezt, hogy gyógyulása után„helyesen beszélt”.56