v asbetonépítés - a fib Magyar Tagozata honlapja - Budapesti ...

an publikált) munkaegyenleteket használó eljárása jöhetettszóba, de ez is alapvetően monolit szerkezetű irodaházakhozlett kifejlesztve. Kiváló munkatársakkal összefogva alakítottaki a panelek összeillesztési/kapcsolási hézagainak országosanegységesített rendszerét, melynek jóvoltából ma több mintfélmillió lakás lakói, közel az ország lakosságának egyhatodaélhet az átlagosnál biztonságosabb tartószerkezettelmegépített, tartós lakásban. Ez a panelkapcsolati rendszer agyártástechnológia lehetőségeivel és igényeivel összefüggésbenalapvető meghatározója a végső soron sok elemből összeszereltépület valóságos szerkezeti működésének. A statikai tervezésés ellenőrzés rengeteg fáradságos hétvégi többletmunkájasorán ismerte meg és elemezte a sok önálló falpanelből utóbb ahelyszínen összekapcsolt falszerkezetek igazi erőjátékát, melyalapvetően eltér a monolit faltárcsáknál levezetett esettől. Azállékonyság biztonságának legkényesebb eleme a vízszintesterhekkel (szél, stb.) szembeni megfelelő teherbírás. Az ebbenkulcsszerephez jutó harántfalak paneljei nagy teherbírásúak,másként „túl sem élnék” a gyártást és a szállítást. Viszontmire egyáltalán „megfeszülnek”, megterhelődnek, addigramár a fal egésze jelentős alakváltozáson, elmozduláson jutotttúl, ami a panelek közötti laza, gyenge, kissé elzsugorodottréskitöltő-betonok ellenállást alig mutató deformációiból, ahézagok záródásából adódik. Tovább bonyolítja a helyzetet,hogy a harántfalat alkotó panelek komoly hányada nemegyszerű „tömör fal”, hanem bennük kisebb-nagyobb ajtó-,ablak-, illetve átjáró-nyílások vannak. Ezek a panelek viszontugyanúgy a sarkaikon kapcsolódnak a többihez, viszont azelőzőek miatt egy, vagy két sarkuk sokkal kevésbé merev,mint egy tömör tárcsa lenne. (Csak egy sokkal „lágyabbandeformálódó”, gerenda-szerű felső vízszintes nyúlvány, ésalatta a kihagyás jellemez például egy panelt, mely előszobazónát,vagy lépcsőházat érint.) De egy végfali, ablakos panel,mely ugyan a kerülete mentén mindenütt tömör falból áll,az is sokkal nagyobb nyírási alakváltozást mutat azonosterhelés mellett, mint a nyílástalan elem, mert a közepe tájánlévő ablaknyílás ezt az elemet könnyen deformálódó, kisebbmagasságú tárcsa/gerenda elemekből álló keretté teszi.Mindezekhez hozzá jön az a hatás, hogy a fentebb említettnyílásos elemek azon falrészei, melyek kis szerkezeti magasságúhatárolói magának a nyílásnak, azok némi repedéshálózatkialakulása után az eredeti (tömör betonkeresztmetszethezszámított) merevségi paraméterük helyett csak jóval kisebbmerevséggel jellemezhetők – mind hajlításra, mind nyírásra.Az itt felsorolt három nagyon fontos jelenségcsoport számításirendszerbe illesztése és kezelése egyáltalán nem volt feltárva aszakirodalomban, amikor 1967-68-ban a paneles rendszerbőlépítendő 16-szintes magasházak szerkezeti tervezését kellettelvégezze. Értetlenségbe és az építész tervezők ellenállásábaütközött a kompromisszum-keresés a szükséges merevségbiztosítása és az építészeti, ablak-kiosztási szempontok között.Az általa kidolgozott újszerű számítási modell megmutatta,hogy a monolit testként tekintett harántfalhoz képest e panelfalakvízszintes eltolódásai, és helyenkénti belső alakváltozásaibizonyos (kiterjedt!) zónákban akár 4-5-szörösek is lesznek.Természetesen minderről nem eshetne most itt szó, ha avalóság, az épületeken utóbb nagy nehezen megfinanszírozott,végrehajtott kontroll-mérések nem igazolták volna az őszámításait és elemzéseit.Talán egy szomorú londoni épületkatasztrófa is segítettabban, hogy az általa feltárt újszerű statikai modellalkotástelfogadják. E nélkül – meglehet – ma csekélyebb földrengéselleni és egyéb katasztrófák elleni biztonsággal rendelkezőházakban laknának sok tízezer magyar háztartás, család tagjai.Ugyanis sokszintes panelházak addigra már épültek másuttis a világban. És ott nem támadt gondolat, igény e speciálisteherbírási kérdések feszegetésére. Viszont 1968 májusábanegy 22-szintes londoni (Larsen-Nielsen típusú) panelház18. emeletén egy konyhában kisebb gázrobbanás történt. A„kisebb” jelzőt igazolja, hogy a robbanást okozó háziasszonykisebb sérülésekkel megúszta az egészet. Viszont az épületsarki zónája, alaprajzilag több helyiségnyi kiterjedésselegészen a földszintig leomlott, maga alá temetve négy halálosáldozatot. (Jelentősen csökkentette a tragédia súlyát, hogy azépület zöme még lakatlan volt, különben az áldozatok számaötven fölött lehetett volna.) Mindez óvatosságra intett, és azőáltala javasolt szerkezeti megfontolásokat végül is keresztüllehetett vinni. Mellékesen megemlíthető, hogy a helyszínimérésekkel is igazoltan az ő modellje szerint viselkedőépületmerevítő harántfal-rendszerek szerkezeti kialakítása– amellett, hogy nagyobb teherbírást és biztonságot ad – amegfelelő helyekre koncentrált vasalással azt eredményezte,hogy az érintett épületek hatalmas száma jóvoltából összesenmintegy három Duna-híd anyagának megfelelő mennyiségűacélanyagot takarítottak meg. Az előregyártott, panelesépületszerkezetek építésére és méretezésére vonatkozó,vezetésével kidolgozott ME95-72/74 műszaki előírás mindeztszabályokban is rögzítette.Azonban az építőanyag-paraméterek bizonytalanságait kissésterilen matematikai valószínűségi problémaként kezelők, ésa frissen berobbanó számítástechnikai eszközöktől túl sokatremélők a szabványosított biztonság lecsökkenthetőségétkezdték hirdetni a 70-es évek végén. Az ezt a mozgalmattükröző új műszaki előírást (ME95-80T) sem elfogadninem akarta, sem kiadását meggátolni nem tudta. Így 1980-ban (mellesleg az izgalmaktól és az épületek lakóit védőszabályozás lerontása miatti elkeseredése okán, szinte aközvetlen életveszélyig leromlott egészségére is hivatkozva)nyugdíjazását kérte. Egészsége aztán rendbe jött, és az azótaeltelt 28 évben eleinte több vállalatnál volt vezető tervező,szaktanácsadó, szakmai publikációs munkája pedig fellendült,sőt mindmáig tart. Azóta is rendíthetetlenül figyelmeztet arra,hogy a betont valóságosan képlékeny anyagnak tekinteni nemszabad, mert ez alapvetően téves, és a megkívánható szerkezetibiztonság elvesztését okozza. Szakirodalmi munkásságánakmásik alapvető üzenete, hogy az elemekből összeépítettszerkezeteinket monolit tartóval helyettesítő statikai modellszintén veszélyesen elrugaszkodik a valóságtól.1979-ben elnyerte a műszaki tudományok kandidátusacímet az előregyártott szerkezetekből készített épületekkörében elvégzett tudományos értékű munkájáért, 1982-benpedig a posztgraduális mérnökképzés keretében kifejtett sokévtizedes eredményes munkája elismeréseként – két általakorábban oktatott építész professzor kezdeményezésére –címzetes docensi besorolását a minisztérium címzetes egyetemitanári rangra emelte. Az Építéstudományi Egyesületben, aMérnöktovábbképző Intézetben, a Tartószerkezet-tervezőkMesteriskolájában, és egyéb fórumokon sok évtizedenát fáradozott tudásának, tapasztalatainak továbbadásána fiatalabb generációknak. 1982-ben jelent meg a témátegyszerre a gyakorlat és az elmélet terén is iránymutatóantárgyaló könyve a paneles épületek szerkezetiről, azóta többszakkönyvben társszerző, s csak nyugdíjba vonulása óta többmint 100 szakmai cikke jelent meg. Életműve alapján örököstagjává választotta a fib (Nemzetközi Betonszövetség) MagyarTagozata, a Mérnöki Kamara és az Építéstudományi Egyesületis. Annak idején diplomatervére kapta az első Alpár-díjat, ésnagy tisztességének tekinti, hogy ezt a díjat a közelmúltbanújólag elnyerhette.Gilyén Péter36 2009/1 • V ASBETONÉPÍTÉS