A lélek nyelve a betegség

TartalomBevezetés . 11I. RÉSZI. Bevezetés a betegségek értelmezésénekfilozófiáJába.... . . 171.Értelmezés és értékelés.. . 172.Vakság önmagunkkal szemben és a kivetítés203.A tünetek átértékelése... . 214.A tünetek eltolódása két irányba . 225.Forma és tartalom . 246.A homeopátia... . 287.Az okkeresõ játék . 308.Analógia és szimbolika.. . 339.Formaadó mezõk . 35II.Betegség és rituálé.. . 391.Társadalmunk rituáléi... . 392.Az átmenetek rituáléi... . 413.A modern orvostudomány rituáléi . 424.A régi orvostudomány rituáléi... . 485.Betegség és minta . 496.A függõleges gondolkodás és az õselvek . 527.A betegség mint rituálé.. . 57III. Cyakorlati útmutató a betegségek feldolgozásához. . 601. A szókincsünk. . . . 602. Mítoszok és mesék . 613. A megismerés útja az ellenpóluson keresztül. . . 62IV. Összefoglalás. . . . . 641. Ki indulópontok 64

2. Irányelvek és alapkérdések 653. A betegség mint esély 667II. RÉSZI. A fej­Iáb séma. . . . 71 II. A rák 771. Korunk képe a rákról. 772. A rák a sejtek szintjén 783. A rák keletkezése. . . . e14. A ráktörténések értelmezésének síkjai 825. A betegség kialakulásának fázisai. . . 836. Regresszió és vallás. . 877. A rák mint valóságunk karikatúrája. 898. A rák és a védekezés. 919. A "rák" a társadalom szintjén 9410. A rákprobléma megoldása és felszabadítása 9911. Terápiás szempontok. 103III. A fej 1081.Ahaj.. 108Hirsutismus ­ A teljes testi szõrzet elvesztése ­ Hajhullás2.Azarc. 119Elpirulás ­ Trigeminus neuralgia vagy idegfájdalmak az arcban­ Facialis paresis vagy arcidegbénulás ­ Sömör az arconLázhólyagokvagy herpes labialisSzemünk világa és a látás. . . . 141A fül és a hallás 146Tinnitus vagy fülzúgásAz egyensúly szerve és a stabilitás. . . 153A szédülés ­ A Méniére­betegségAz orr és a szaglás. . . . 158Orrmelléküreg­gyulladás vagy sinusitis ­ Polipok ­Orrsövényferdülés ­ Rhinophima vagy krumpliorr és az alkoholistaorrOrrcsonttörésÍzérzékelés. . . . 173IV. Az idegrendszer. . 176

1. Az idegességtõl az ideg­összeroppanásig. . . 1772. Agyrázkódás. . 1813. Agyhártyagyulladás vagy meningitis. 1844. Neurológiai kórképek. . 190Parkinson­kór ­ Huntington­chorea vagy vitustánc ­SzélütésSclerosis multiplex – Epilepszia8V. A nyak... .2291. A gége. 2 3 3A hang ­ a hangulat barométere ­ A krákogás mint tünet2. A pajzsmirigy. 238A golyva ­ Pajzsmirigy­túlmûködés ­ Elégtelen pajzsmirigymûködésVI. A gerincoszlop. . . 2541. Porckorongproblémák. 2612. Az elsõ nyakcsigolya eltolódása. . . . 2663. A tartás problémái. . . . 268Cömbölyû hát, fokozott ágyéki lordosis4. A púp. 2725. A scoliosis vagy a gerincoszlop oldalirányúelgörbülése. . . . 2736. A harántbénulás 75VlI. A váll.... 280Vállproblémák ­ A kificamodott kar ­ A váll­karszindrómaVállgörcsökVIII. A kar.... .2871. Karproblémák. . 289Kartörések ­ Ínhüvelygyulladás2. A könyökízület . 293IX. A kéz 2951. Dupuytren­kontraktúra vagy a görbe kéz. . . . . 297 2. A körmök .. . . . 300

KörömágygyulladásX. A mell. . . . . . 304 1. A kitágult mellkas. . . . . 305 2. Abeesett mellkas. . . . . . 306 3. A mellkas "betegségei" . . . 307Bordatörések ­ Horkolás ­ Újszülöttkori légzésmegállás vagyhirtelen bölcsõhalál4. A nõi mell ­ A mellrák . . . 311 9XI.Ahas.... 322 1. Herpes zoster, az övsömör. . . 324 2. Sérvek vagyherniák 327Köldöksérv ­ LágyéksérvXII. A medence 333 1. Herpes genitalis 335 2. A prosztata ésproblémái. . . . 340 3. A csípõízület. . . . 342XIII. A lábszár 344 1. A térdízület ­ meniscussérülések. . . . 346 2.A vádli és a vádligörcs 348 3. Az Achilles­ín szakadása. . . . 350XIV.A lábfej. 3531.A boka. . 3562.A tyúkszem... . 3583.A lábgomba... 3594.Szemölcsök a talpon.. 362XV.Az öregkorproblémái... 3641.Az öregedés korunkban 3642.Az élet mintája ellen vívott modern háború 3663.A változás évei és az osteoporosis... 3724.A kapuzárási pánik... 3755.Combnyaktörés 3776.Szakállnövés a nõkön vagy az ellenpólusiintegrációja... 3797.Az öregkori távollátástól a ráncosodásig... 3828.A szürke szín.. 3859.Az Alzheimer­kór... . 388Összegzés. . . 397Jegyzetek . . . . 405A téma bõvitésére és elmélyitésére szolgálólehetõségek. . . . . . 413Bevezetés

Tíz évvel az Út a teljességhez elsõ megjelenése után' eljött az ideje,hogy folytassuk és kibõvítsük azokat a témákat, amelyeket ottfelvetettünk. EIméIetünk annak idején egy csapásra nagy visszhangotváltott ki elõször az érdeklõdõ laikusok, idõvel pedig az orvosiszakma egyre tágabb köreiben is. Ez a visszhang azt közvetítetteszámunkra, hogy egyre nagyobb az igény egy olyan betegségfelfogásra,amely újra egyesíti a formát és a tartalmat, a testet és a lelket.A betegek, a szemináriumok résztvevõi és az olvasók reakcióiból arra akövetkeztetésre jutottunk, hogy szükség van a további értelmezésekre.Az érdeklõdõk fõleg azokról a betegségekrõl szeretnének hallani,amelyekrõl az elsõ kötetben nem esett szó. Ezekrõl bõvített formábanszól a kötet. Sokak javaslatát követve nem a kórképek mennyiségéretektettük a hangsúlyt. Inkább úgy mutatjuk be a kiválasztottbetegségeket, hogy az érintettek felismerhessék azt az irányt, amelyetkövetve egyedül is tovább dolgozhatnak saját gyógyulásukon.Az elsõ kötet egyik tanulsága az volt, hogy szemléletesebben kellleírnunk azokat a köztes lépéseket, amelyekbõl az értelmezésekadódnak, továbbá részletesebben kell kifejtenünk az egész elméletalapját adó úgynevezett "függõleges gondolkodás" eszméjét. Atanácsadások során az érintetteknek az is nagy segítséget nyújtott,amikor egy­egy kórképet nem csupán egyetlen szempontból világítottunkmeg, hanem több oldalról is körüljártuk. Meglehet, azzal, hogy egybizonyos kórkép' Az Úa telJességhez­ német címe Krankheit als Wcg­ magyarul 1991­benjelent meg az Arkánum Kiadónál. Másodszor a Magyar Könyvklub adta ki1995­ ben. A könyv szerzõje Thorwald Dethlefsen, társszerzõje RüdigerDahlke.10 ))egyes tüneteit és leleteit behatóan értelmezzük, az illetõ betegségbennem érdekelt olvasó kevesebb örömét leli könyvünkben, az érintettektovábbi munkája azonban sokkal gyümölcsözõbb és következetesebb leszígy. Ezért is indítottuk útjára az idõközben a Heilen (Cyógyulás) címûzsebkönyvsorozatunkat, melynek egyes kötetei egy­egy nagyobb témávalfoglalkoznak, ilyenek például a szív és a keringés, az emésztõrendszerés a testsúllyal kapcsolatos problémák. Ezekben a zsebkönyvekbenmeglehetõs részletességgel elemezzük az egyes témákat, ez lehetõvéteszi, hogy az olvasó elmélyülten foglalkozhasson a saját betegségével

és elsajátíthassa az egyes kórképek értelmezését. A )egyzetek azt acélt szolgálja, hogy az olvasó egy helyen összefoglalva találja megazoknak a betegségtüneteknek az értelmezését, amelyeket eddig atárgyalt efmélet fényében kidolgoztunk.Annak érdekében, hogy rávilágíthassunk az egyes kórképeket környezõterületre, lemondunk az orvosi funkcionális felosztásról. A "fejtõllábig" haladó sorrendet választottuk helyette. Egyedüli kivételek arák és az öregedés problémái. Az elsõ kérdéskör a könyv elejére, amásodik pedig a végére került. Így lehetségessé vált, hogy a kórképekértelmezése elõtt ne csak az érintett szervek, hanem az adott testrészszimbolikájába is bevezessük az olvasót.Az elsõ kötet anyagát az elméleti alapokon nyugvó gyakorlatipszichoterápiás munkáink tapasztalatai nyomán bizonyos pontokonkibõvítettük, helyenként pedig átdolgoztuk. Így a megoldásilehetõségekkel kapcsolatban olykor elhagytuk a homeopátiásjavaslatokat. Például az alacsony vérnyomásban szenvedõ betegeknek azttanácsoltuk, álljanak a sarkukra, és mutassák erõsnek magukat.Valójában ebben az esetben is az a dolgunk, hogy elõszöralkalrnazkodjunk a tünet közölte közvetlen feladathoz, tehát fogadjukel gyöngeségünket, tanuljunk meg odaadónak lenni és gyakoroljuk azalázatot. Az ellenpólushoz vezetõ út csak a közvetlen feladatmegoldása után válhat járhatóvá. Az odaadásból és az alázatból idõvelerõ lesz, de nem az erõ az elsõdleges cél. Hogy világosabbá tegyük eztaz alapelvet, a homeopátia elméletének külön részt szentelünk.Megtartottuk azt az alapvetõ koncepciót, amely szerint a "betegségõszintévé tesz", de mellette az egyes betegségképeknek megfelelõenebben a kötetben tekintetbe vesszük azt az alapelvet is, hogy "abetegség megmutatja a feladatot". Azegyés fejezeteket lezáró kérdések a még meg nem oldott és a mármegoldott feladatokra egyaránt vonatkoznak.A Bevezetés a betegség értelmezésének filozófiájába címû fejezetmindössze az elméleti alapelvek összefoglalása. Emellett erõteljesenráirányítja figyelmünket azokra a pontokra, amelyekbõl ­tapasztalataink szerint ­ gyakran születtek félreértések. Azismétlések elkerülése végett abból indultunk ki, hogy az olvasó ismeriaz Út a teljességhez általános fejezeteit. Ennek az új munkának abevezetése részben az elõzõ könyvre kapott reakciók nyomán készült,ennyiben feltételezi is annak ismeretét. Röviden érintjük a fontostémákat, mint a polaritás és az egység, a jó és a rossz, melyekreolyan tovább vezetõ fogalmak épülnek, mint a fejlõdési mezõk és arítusok.Nem ismételjük meg azokat a nagy témaköröket sem, amelyekkel vagy azelsõ kötetben, vagy a Cyógyulás címû zsebkönyvsorozatban márfoglalkoztunk. Ilyenek például a szív, a vese és a máj problémaköre.Ezek ismertetése helyett a )egyzetekben utalunk rá, melyik könyvbenlapozhatja fel az olvasó az illetõ témát. Ha könyvünkben olyankórképekrõl szólunk, amelyeket máshol már bõvebben elemeztünk, erre

egy csillaggal (*) utalunk. A zárójeles számmal megjelölt tudnivalót a)egyzetek címû részben találjuk meg.Szükségesnek tartottuk, hogy a rák egész témáját a nõknél elõfordulóleggyakoribb forma, a mellrák* szempontjából még egyszer és jelentõsenkibõvítve vizsgáljuk meg. Eredetileg a rákot az elsõ kötet utolsófejezetében írtuk le. Kiderült, hogy az ottani végkövetkeztetések sokbeteg számára félrevezetõnek bizonyultak, mivel túl nagy hangsúlykerült a második tanulnivalóra, nevezetesen a szeretetre, a harcotpedig, azaz a szükséges elsõ lépést ez a fejezet kissé elhanyagolta.Végezetül nem marad más hátra, mint hogy elmondjam, mennyire sajnálom,hogy Thorwald Dethlefsen, aki ennek az egész elméletnek akimunkálásában döntõ szerepet játszott, olyan határozottanvisszavonult a nyilvánosságtól, hogy még a közösen elkezdett munkafolytatásához sem sikerült megnyernünk a közremûködését.I. Bevezetés a betegségértelmezésének filozófiájába12 131. Értelmezés és értékelésAz elsõ könyv címe (szó szerinti fordításban: A betegség mint út,németül Krankheit als Weg) bizonyos félreértésekhez vezetett. Amitmond, azt mi kizárólag szó szerint és értékelés nélkül gondoljuk. Abetegség ­ járható út, önmagában véve se nem jó, se nem rossz. Egyedülaz érintett személytõl függ, hogy mit kezd vele. Számos beteggel voltalkalmam együtt átélni, ahogy tudatosan végigment ezen az úton, ésvisszatekintve képes volt levonni azt a következtetést, hogy"súlyfeleslege", "szívinfarktusa" vagy akár a "rákja" is nagy eséllyévált a számára. Ma már feltételezhetjük, hogy Ávilai Szent Terézéletében a szívinfarktus volt az, ami õt késõbbi útjára vezette.Hildegard von Bingenrõl pedig tudjuk, milyen szoros összefüggés voltmigrénes fejfájásai és látomásai között. Egészen biztos, hogy ez a kétnagyszerû ember elfogadta azt az üzenetet, amelyet betegsége hozott aszámára, és példásan átültette a saját életébe. Pontosan ez az Út ateljességhez (Betegség mint út) célja: hogy tanuljunk a sajáttüneteinkbõl és fejlõdjünk általuk.Komoly félreértésre utal tehát, ha valaki ezzel az elmélettel és abenne rejlõ filozófiával visszaélve értékítéleteket alkot másokról. Azezoterikának semmi köze a bûnbakképzéshez. Mint ahogy az elsõ kötetben

észletesen kifejtettük, bûnbakkeresés helyett abból indulunk ki, hogyminden ember alapjában véve bûnös, mivel kivált az egységbõl. Az, hogyaz ember bûnössé válik, nem a mindennapi életben elkövetett kisebbvagy nagyobb hibák következménye, hanem egy alapvetõ hibáé. Az embereredendõ bûne annak következménye, hogy kilépett a paradicsomiegységbõl. Az ellentétek világában való lét szükségképpen tele vanhibákkal, és arra szolgál, hogy megtaláljuk az egységhez visszavezetõutat. Minden hiba és minden egyes kórkép a tökéletességhez hiányzóelemekre világít rá, és ezzel ad esélyt a fejlõdésre.17Ha valaki arra használja a betegségek értelmezését, hogy egy másikemberrõl értékítéletet mond, ez arra utal, hogy az illetõ személy többszempontból is félreértette az oivasottakat. Ez az elmélet semmilyenindítóokot nem szolgáltat a bûnbakkereséshez. Egyrészt az eredeti bûnközös, a felelõs kiderítéséhez nincs szükség emberi közremûködésre.Másrészt legalább annyi okunk lenne arra, hogy szívbõl gratuláljunk abetegnek a betegségéhez, hiszen ez remek lehetõségeket rejt magában azérintett személy fejlõdésére és tanulására. Az úgynevezett "primitívnépek" ebbõl a szempontból jóval elõttünk járnak. Ok azt tartják, hogya betegséggel a sors szólt bele az életünkbe, és készségesen el isfogadják ezt, gondolván, így lehetõséget kaptak arra, hogybizonyítsanak. Számos olyan törzs van, amelyikben a leendõ sámánegyenesen vágyik arra, hogy megkapja a beavatási betegséget. Ez abetegség az egyedüli dolog ugyanis, ami a tapasztalatszerzés újterületeire vezetheti õt. Egyes helyeken olyan következetesenragaszkodnak ehhez a gondolathoz, hogy egy gyógyító csak azokat abetegségeket gyógyíthatja, amelyeket testileg és lelkileg már õ magais átélt. Ha a gyógyítót a belsõ világok lélekvezetõjének tartjuk,akkor neki, akárcsak egy idegenvezetõnek, az illetõ vidéket márazelõtt meg kell ismernie, mielõtt odavinné a turistákat.Nálunk ennek a gondolatnak csak a nyomai lelhetõk fel. Egypszichoterapeutától végül is joggal várhatjuk el, hogy mind a saját,mind a kollektív lelki tájakat alaposan bejárja és tudja, hogy hovákíséri el a betegeit.Teljesen értelmetlen tehát valakinek csak azért szemrehányást tenni,mert rá is érvényes a mindannyiunkat összekötõ és alapvetõ tény, hogyaz ember megbetegszik, hogy ebbõl az alkalomból egy nehéz tanulásiidõszakot kell átélnie, és ennek megfelelõen lehetõséget kap afejlõdésre. Ha valaki mégis a negatív értékítéletek mellett marad,akkor annak a "betegség mint út" koncepciójához semmi köze. Nem ez azelmélet motiválja õt, hanem az, hogy szeret másokat bántani.Aki fegyverként használja a mutatóujját, és mások kórképeit értelmezvevádlón mutogat rájuk, vagy pedig saját magát vádolja a betegségemiatt, az többek között azt is elárulja, hogy az egész elméletet úgy,ahogy van, félreértette. Ha visszaél az értelmezéssel, és arrahasználja fel azt, hogy vádoljon másokat, például azzal a

felkiáltással: "Azért van székrekedésed, mert olyan fösvény vagy!",akkor félreismeri az összes betegség árnyéktermészetét. Az árnyék azérintett személy számára a definíció értelmében tudattalan. Pontosanezért van az, hogy az így megvádolt ember az értelmezést sem tudjaelfogadni. Ha tudná, hogy fösvény, akkor semmi oka sem Ienne arra,hogy székrekedése legyen. Senkinek sem lehet szemrehányást tenni azárnyékáért. Épp ellenkezõleg, létünknek e legnehezebb témájávalkapcsolatban a lehetõ legóvatosabb bánásmódra van szükség. Ahhoz, hogykis lépésekben és a saját ütemében fedezze fel az ember, vajon milyenkapcsolata is van a betegségben kifejezõdõ ténnyel, ahhoz mindenerejére szüksége van, és ehhez a környezetétõl is meg kell kapnia amegfelelõ segítséget. Ezt pedig a minõsítés legalább annyirahátráltatja, mint amennyire az értelmezés segíti.Aki saját magát vádolja a betegségéért, az félreismeri a betegségnyújtotta fejlõdési lehetõségeket. Ha a lelki síkig hatolva vizsgálunkmeg egy betegséget, az sem az eredendõ bûnt, sem az elõállt problémakonkrét tényeit nem változtatja meg. Ezzel se jobb, se rosszabbemberré nem válunk, csak a tudásunk és felelõsségtudatunk lesznagyobb. Ha nem veszünk tudomást errõl a tudásról és a vele járófelelõsségrõl, akkor alig változik valami, marad minden a régiben. Haezzel szemben vállaljuk a felelõsséget a saját sorsunkért, akkor abetegség eséllyé válik számunkra, és lehetõvé teszi, hogyválaszolhassunk mindarra, amire a saját mintánk utal.Az eljárás mindazonáltal egyáltalán nem nehéz. A testünk szintjénmindannyian tudjuk értelmezni a bajunkat. Mindenki oda tud bökni amutatóujjával arra a helyre, amelyik panaszokat okoz neki. Ennek akönyvnek az a célja, hogy segítsen megtalálni az összefüggést atestünkben megtapasztaltak és lelkünk között. Régen ez éppolyanmagától értetõdõ volt, mint amilyen nyilvánvaló manapság az, hogy rátudunk mutatni, rrii höl fáj. Arról van szó, hogy átvitt értelemben azujjunkat bele kell dugnunk a sebbe. Ehhez pedig bátorságra vanszükség, de azért nem olyan nagyon sokra, hiszen a seb már amúgy isott van. Nem akkor keletkezik, amikor rátesszük az ujjunkat, ettõlpusztán csak jobban tudatosul. Hosszú távon pedig éppen ennek a bátorlépésnek köszönhetõen kapja meg a Iehetõséget arra, hogy begyógyuljon.18 192. Vakság önmagunkkal szemben és a kivetítésNem mások betegségeinek, hanem a sajátunknak az értelmezése jelenti atulajdonképpeni esélyt. Ezt viszont megnehezíti az az általánosjelenség, hogy az ember meglehetõsen vak, ha önmagára néz. A kivetítés(projekció) problematikája, az a hajlandóságunk, hogy mindenkellemetlen és nehéz dolgot kívülre helyezünk át és ott is dolgozzuk

fel, illetve küzdünk meg vele, a kórképek értelmezésének a munkáját ishátráltatja. Míg mások szemében a szálkát is világosan felismerjük,szívesen elnézzük a magunkéban lévõ gerendát. Az Út a teljességhezcímû munkánkkal kapcsolatos tapasztalataink egy jellemzõ mintáramutattak rá. Ha a barátainkról és az ismerõseinkrõl van szó, akkor azttaláljuk, hogy a tünetek értelmezése tökéletesen jellemzõ. Ha viszonta saját tünetünkrõl van szó, sokszor egy nagy "de" kerül a mondatelejére. Hirtelen csõdöt mond az, ami a partnerünk vagy az anyósunkapósunkesetében olyan meggyõzõen mûködött.A betegségek értelmezése nem más, mint az árnyékkal végzett munka,és ezért gyakran kellemetlen. Annyira, hogy egyenesen abbólindulhatunk ki, ha egy értelmezés találó, akkor arra spontánelutasítással reagálunk. Ha viszont egy értelmezés elsõ hallásrakellemesnek tûnik, akkor vagy nem helyes, vagy nem elég mély. Ezért aza legegyszerûbb, ha mások betegségein tanulunk meg értelmezni, és azígy szerzett tapasztalatainkat saját magunkra is alkalmazzuk. Csakakkor válik értelmes és eredményt hozó tudássá ez az elmélet, haképesek vagyunk megtenni ezt a nehéz lépést. De ha megtesszük, mindezaz önmegismerés és az önmegvalósítás járható útjává válik.Más, fõleg az ezoterikus területrõl származó értelmezési rendszerekkelszemben a kórképek szimbolikájának megvan az az elõnye, hogy azérintett síkkal kapcsolatban alig ad lehetõséget a félreértésre. Igencsekély a veszélye annak, hogy például a gyomorfekélyt a közvetlenülküszöbönálló megvilágosodás jeleként értelmezzük. A test gondoskodikróla, hogy észrevegyük, itt most nagyon is jelenvaló, komoly tanulásifeladatról van szó.203. A tünetek átértékeléseAz elsõ pillantásra a mai orvostudomány és a mi elméletünk között az aleglényegesebb különbség, hogy mi a tüneteket pozitívan értékeljük.Ahelyett, hogy a megszokott gyakorlat szerint szövetségre lépnénk abeteggel a tünete ellen, a szövetséget a tünettel kötjük meg. Ígyismerhetjük fel, hogy mi az, ami a betegnek hiányzik, és amire atünetei figyelmeztetik. Ha megszabadítjuk a tünetet a rátapadt negatívítélettõl, akkor értékes útmutatóként szolgálhat hiányainkhoz, ésabban is a segítségünkre van, hogy tökéletesebb és egészségesebb emberváljék belõlünk.Mivel minden embernek vannak tünetei, ezért egy olyan fejlõdésilehetõséggel állunk szemben, mely felett képtelenség átsiklani. Azzalkapcsolatban, hogy mindenkinek vannak tünetei, ritka egyetértésuralkodik az orvostudomány különbözõ területei között. A hagyományosmedicina egyre kifinomultabb vizsgálómódszereivel gyakorlatilag mindenembernél talál valamit, ami eltér a normálistól. Az egészségügyistatisztikák (1), amelyeket inkább betegségstatisztikának

nevezhetnénk, ugyanilyen szellemben születtek. A természetgyógyászat amég érzékenyebb diagnosztizálási módszereivel még annyi valóbanegészséges embert sem talál, mint a hagyományos orvoslás. Mindegyikirányzat pánaszkodik e miatt az állapot miatt, míg a vallásosgondolkodás és az ezoterikus megdönthetetlen adottságként fogadja elezt az állapotot. Felfogása szerint a poláris világ embereszükségképpen nem egészséges, és az elveszett egységet keresi, amelyetmaga mögött hagyott a Paradicsomban. Érdekes, hogy a hagyományosorvoslásnak elkötelezett WHO (2) egészségdefiníciója emlékeztetleginkább az ezoterikus szemléletre. Eszerint az egészség a testi,szellemi és a szociális jólét állapota. Ennek megfelelõen az anatómiaésélettankönyvekben ábrázoltakon kívül ezen a világon egyetlenegészséges ember sem létezik.Akár egészségpolitikai botrányként, akár az egységbõl való kiválásunklogikus következményeként értékeljük, hogy mindannyian betegekvagyunk, tény marad, hogy valamennyien rendelkezünk tünetekkel. Atünetek pedig lehetõséget adnak arra, hogy fejlõdjünk általuk. Akérdés az, vajon tovább akarjuk­e folytatni azt a több ezer évesikertelen kísérletezést,21hogy kiküszöböljük a világból a tüneteket, vagy inkább veszszükmagunknak a fáradságot, hogy útmutatóként ismerjük fel és kövessükõket.4. A tünetek eltolódása két iránybaAz orvosok teljes mértékben magukra maradtak azzal a hiedelmükkel,hogy az ember bizonyos dolgokat csak úgy ki tud iktatni a világból.A fizikusok és a kémikusok tudják és be is bizonyítják, mindösszeaz lehetséges, hogy az egyik megjelenési forma a másikká változikát. Teljességgel lehetetlen tehát, hogy valami úgy tûnjön el, hogyne jelenjen meg helyette valami más.Ha egy jégtömböt felmelegítünk, akkor a szilárd anyag folyékonyhalmazállapotúra változik, tehát víz lesz belõle. Ha ∙ továbbmelegítjük, akkor a folyadékból légnemû halmazállapotú párakeletkezik. A hûtés során visszájára fordul ez a folyamat, a gõzbõlelõször folyadék, majd újra szilárd jég lesz. Ez magától értetõdik aszámunkra, és a fizika meg is magyarázza az energiamegmaradástörvényével, mely szerint az energia mennyisége mindig állandó marad.Soha semmi sem hagyja magát valóban megsemmisíteni.A fizika továbbá azt tanítja, hogy a víz különbözõ megjelenésiformáit a vízmolekulák különbözõ rezgési állapota okozza. Szilárdállapotban a molekulák építõkövei viszonylag alacsony frekvenciánrezegnek. A folyékony tartományban energetikailag élénkebbek ésmagasabb a rezgésszámuk. Légnemû halmazállapotban a legélénkebbek,és így frekvenciájuk is a legmagasabb.

Az ezoterikus tanok egy ennek megfelelõ felfogásból indulnak ki,amikor a szilárd halmazállapotban a materiális, vagyis a föld­, afolyékonyban a lelki vagy a víz­, a légnemû halmazállapotban pedig aszellemi, a levegõelemet látják. A rezgésszám a testitõl a szellemifelé haladva egyre magasabbá válik. A mi témánkra ez akövetkezõképpen vonatkozik: a testnek mint az anyagi világkifejezõdésének a legalacsonyabb a rezgési frekvenciája, a lelkisíké közepes, a szellemié pedig a legmagasabb. Következésképp ahhoz,hogy azt, ami a legalsó rezgési szinten mint testi tünet csapott leránk, a lelki síkra emeljük, energiára van szükség. Még ennél istöbb energia22kell ahhoz, hogy az adott téma a szellemi síkra kerüljön. Ezt azenergiát a kórképek értelmezése során tudatossággal és a témávalvaló elmélyült foglalkozással kell elõteremtenünk.A betegség keletkezésének a fentiekkel ellentétes irányúfolyamatában ezt az enegiát megtakarítjuk. Ha olyan téma közeledikfelénk, amellyel nem akarunk szembesülni, és ezért hagyjuk, hogy aszellemibõl lesüllyedjen a lelki tartományba, majd onnan méglejjebb, a testünkbe, akkor tudatossági energiát takarítunk meg.Mindaz, amit nem akarunk a tudatunkba beengedni, és amirõl úgyhisszük, ha nem veszünk róla tudomást, azzal meg is szüntettük, aszó eredeti értelmében a másik oldalra vagy C. C. )ungmeghatározásával élve az árnyékba kerül. Az árnyék következésképpmindazt tartalmazza, amit nem akartunk tudomásul venni és elfogadni,inkább megpróbálunk elnézni felette. Hiszen homlokegyenest szembenáll azzal az énnel, mely csupa olyasmibõl épül fel, amit szívesenelfogadunk a sajátunknak és amivel azonosítjuk magunkat. Ebben azértelemben nincs olyan én és nincs olyan ember, aki örömmeltalálkozna össze az árnyékban rejtõzködõ dolgokkal.Mivel azonban árnyékunk az egészségünk szempontjából szükségesrészünket alkotja, csak akkor válhatunk minden szempontbólegészségessé, ha integráljuk ezt az árnyékot. Az ember mint egész azénjébõl és az árnyékából áll. A kettõ együtt alkotja a Selfet, ez azintegrált, önmegvalósító embert jelenti. Következésképp önmagunkmegtalálásának az útja. A betegségtünetek az árnyék olyanmegnyilvánulásai, amelyek , a lélek mélyébõl bukkannak a testi sík(világ) felszínére. Ígymár könnyen hozzáférhetõek, és remek útmutatóként szolgálhatnak atökéletesség felé vezetõ úton.A gyomorfekély konkrét példája a tüneteltolás (vagy a tünetváltás)jelenségét is segít megérteni, bármelyik irányba próbálkozzunk is adologgal. A tüneteltolás fogalmát a hagyományos orvoslás és ahagyományos pszichológia alkotta meg. Kiderült ugyanis, hogy az"elterapizált", azaz megszüntetett tünetek egy másik helyen újraelõbukkannak. A testre figyelõ hagyományos orvoslás felfogásában a

tüneteltolás természetesen a testben zajlik. Cinikusan azt ismondhatnánk, hogy a tünetek szervrõl szervre, a betegek pedig"szakembertõl szakemberig" vándorolnak.Aki ideges gyomorpanaszokkal keresi fel az orvost, általá23ban pszichofarmakonokat kap. Ezek a gyógyszerek az úgynevezettpszichovegetatív kapcsolatok felbontását idézik elõ, azaz kémiai útonblokkolják a gyomor vegetatív idegei és a psziché (lélek) közöttikapcsolatot. Abban hátráltatják tehát a gyomrot, hogy a pszichévelegyütt reagáljon. A fájdalom megszüntetésének ez a módja, mely azérintett személy általános helyzetén mit sem változtat, csak ideigóráighatékony. A hagyományos orvoslás következõ lépése az, hogysebészeti úton szünteti meg a psziché és a vegetatívum közöttikapcsolatot. Egyszerûen átvágja a bolygóideg (X. agyideg) megfelelõágait. Ha már ehhez is túl késõ van, akkor kiveszik a gyomor egyvagykétharmadát. Ami már nincs, az nem is fájhat. Ez pedig igazán rövidtávú logika, hiszen az ily módon lekicsinyített gyomor számos másemésztési problémát fog okozni. Ezekkel a lépésekkel kizárólag atestet veszik célba. A tünetet a testi és ezzel a horizontális(vízszintes) síkon tologatják ide­oda.Ennek az lenne az alternatívája, hogy vertikális (függõleges)irányba toljuk el a tünetet: a testi síkról a lelki és végül aszellemi síkra. Ahhoz azonban, hogy a tünet az alacsonyabb rezgésszámúsíkról a magasabb frekvenciájú síkra kerülhessen, energiára vanszükség, amelyet magának az érintett személynek kell szolgáltatnia. Azorvos itt csupán a katalizátor (3) szerepét töltheti be. Tudatoselkötelezettséggel képesek lehetünk arra, hogy megnézzük, milyen lelkigyökerei vannak a gyomorfekélynek. Mi az, ami nyomást gyakorol agyomorra, mi az a megemészthetetlen valami, amit lenyeltünk? Végül ismi vezet oda, hogy mi magunk emésszük el a saját húsunkat? Ugyanis ezaz a képlet, amelyet minden gyomorfekély elénk állít. A megfelelõkutatás során kirajzolódnak az érzelmileg hangsúlyos témák hátterébenmeghúzódó tudatossági minták, és ha felfedeztük, fel is dolgozhatjukõket. A függõleges irányú tüneteltolódásnak megvan az az elõnye, hogya tünetek nem terjednek tovább, hanem ellenkezõleg, megoldhatóváválnak.5. Forma és tartalomA test, a lélek, illetve a szellem függõlegesen egymás felettelhelyezkedõ síkjai a forma és a tartalom tartományának felelnek meg.A test a forma tartományában létezik, a lélek, illetve a szellem atartaloméban. A vallásos és az ezoterikus világ24szemlélet szerint ez a párhuzamosság magától értetõdik, atermészettudományok számára azonban idegen. Az ókorban minden forma ésezzel minden dolog egy mögötte álló idea megnyilvánulásának számított.Coethe megfogalmazásában általánosan elfogadottá vált az, hogy:"Minden mulandó dolog csak hasonlat." Az élet számos területén, a

mûvészettõl a technikáig a forma és a tartalom közötti kapcsolat a mainapig magától értetõdõ. Michelangelo bármelyik szobrát azért tartjuknagyra, amit mond számunkra. Bármilyen fontos is az anyag, mindig atartalom mögött a helye. Ha egy technikai eszközön villogni kezd egyfigyelmeztetõ lámpa, ez arra ösztönöz bennünket, hogy megkeressük amögötte rejlõ okot. Tudni szeretnénk, mit akar jelenteni a lámpavillogása. Amikor azonban a testünk küld fájdalmas figyelmeztetõjeleket, akkor sok embernek az az elsõ dolga, hogy tablettákkalelnyomja õket anélkül, hogy megkeresné a mélyebben fekvõ okokat. Miértéppen a test jelzései ne fejeznének ki semmit? Már azzal is azegészségünket szolgálnánk, ha olyan tudatosan kezelnénk a testünket,mint ahogy ezt a gépeinkkél teszszük.A következõ példa megvilágítja a tudományos és az értelmezõ medicinaközötti különbségeket. Tegyük fel, hogy egy ismerõsünktõlmegkérdezzük, milyen volt az új darab, amelyet a színházban látott, éserre õ így válaszol: "A színpad nyolc méter hosszú, négy méter szélesés két méter magas volt. Tizennégy színész játszott a darabban, nyolcnõ és hat férfi. A jelmezeket nyolcvanhat méter lenbõl és negyvenötméter selyembõl varrták, a színpadot harmincöt reflektorralvilágították meg..." ­ és így tovább. A válasszal alighanemelégedetlenek lennénk. Ezzel szemben ha az orvos egy alaposkivizsgálás után ugyanilyen tény­ és adatmennyiséget mond el atestünkrõl, azt igen nagyra értékeljük. Pedig ez az orvos ugyanúgyelakadt a formális dolgoknál, mint ismerõsünk a színházban. Csak akkorérzi úgy a beteg, hogy valamelyest felvilágosították, ha az összesvizsgálati eredményt és leletet felolvasva így szól hozzá az orvos:"és ezt az egészet tüdõgyulladásnak nevezzük". Ezzel a szakértõértelmezte az adatokat és a leleteket, és máris jelentéssel telt meg amondanivalója az érintett személy számára.A mi elméletünk még tovább megy egy lépéssel. Felteszi ugyanis akérdést: Mit jelent valójában a tüdõgyulladás? A baj25megjelenési helye jelzi az érintett síkot. A tüdõ a gázcsere szerve,ezenkívül a tüdõ segítségével kommunikálunk, mivel a hangszálat akilélegzett levegõ rezegteti meg. Mindannyian ugyanazt a levegõtlélegezzük be, így a tüdõnkön keresztül vagyunk kapcsolatbanegymással. A testben a tüdõ két lebenyének összeköttetése megteremti ajobb és bal oldal kapcsolatát, ahogy a légzés is összeköti a tudatostés tudattalant. Nincs még egy olyan szervi funkció, amely mindkétsíkon ennyire egyenértékûen hozzáférhetõ lenne. A tüdõ mint szervtehát az adott problematika síkja, és ha róla van szó, akkor akapcsolatok, illetve a kommunikáció témája az; amivel foglalkoznunkkell. A gyulladás* ­ ahogy a hagyományos orvoslás leletei is mindenkétséget kizáróan megmutatják ­ harcos összeütközés, konfliktus, amelya szövetekben játszódik le. Az ellenanyagok harcolnak a kórokozókellen, folyik a fegyverkezés, a küzdelem, az egyik meghal, a másik

gyõz. Következésképp a tüdõgyulladásban a kommunikáció területén lévõkonfliktus testesül meg. De még ezzel a valamivel mélyebbre behatolóértelmezéssel kapcsolatban is lehetnének további kérdéseink, ésfolytathatnánk az értelmezést is: Miért éppen velem történik ez, miértéppen most, és miért éppen ez sújt rám? Miben gátol és mire kényszerítez engem?A diagnózisok értelmezése gyors eljárás, és helyénvaló még akkor is,ha csupán kis darabkákat ad hozzá a kórkép nagy mozaikjához. Mivel adiagnózis általában latinul hangzik el, az legyen az elsõ lépés, hogylefordítjuk a saját nyelvünkre. Ap *sclerosis multi lex lefordítva azt jelenti: "sokszoros me keményedés",ez pedig már maga is vet némi fényt a betegség természetére. Másdiagnózisok pedig szinte elvesztik ijesztõ jellegüket. A PCPA (4) nevû"ítélet" hallatán megrémült betegek újra bátorságra kaphatnak, halefordítják nekik azt, amit ez a négy betû jelent: Primaer(elsõdleges) Chronische (krónikus = idült) Poly (sok) Arthritis(ízületi gyulladás). Ahhoz, hogy ezt a diagnózist megtudják,egyáltalán nem kellett volna orvoshoz menniük. Hiszen azt maguktól istudták már régóta, hogy több ízületük be van gyulladva.Ha megvizsgáljuk a formát és a tartalmat, kiderül, hogy mindkettõegyaránt fontos. Minek a színdarab, ha nincs színpad és színész?Kosztüm nélkül legalábbis kínos lenne a helyzet, világítás nélkülpedig sötétben maradna a dolog értelme is. A fentiek közül mindegyikfontos, de egyikük sem minden.26Analóg a helyzet a testi mérési eredményekkel és a leletekkel is. Aformális aspektusok leírásához elengedhetetlenül szükséges, éstermészetesen mi is ezeket használjuk kiindulópontként. Ezek tesziklehetõvé ugyanis az elsõ lépést, és ezzel a második lépéselõfeltételévé válnak. Ez a második lépés pedig nem más, mint abetegség jelentésének feltárása, azaz az értelmezés, amelytermészetesen nem helyettesíti a Ieleteket és a diagnózist.Mindebbõl következik, hogy a hagyományos medicina fontos alapotszolgáltat a munkához, és az értelmezõ orvoslás egyáltalán nem tesziezt feleslegessé, csak jelentõsen kibõvíti. Mindkét orvoslásiirányzatnak ugyanaz az emberi test az alapja, fõ tevékenységiterületei azonban más­más síkon helyezkednek el.A hagyományos medicina látószöge beszûkül a testre, és ami agyógyításnak ezt a szintjét illeti, itt gyakran valóban csodálatosteljesítményekre képes. A lélek gondozását azonban a pszichológiárahagyja, a szellemmel pedig már régóta csak a teológia törõdik. Aki aztveti a hagyományos orvoslás szemére, hogy nem segítette hozzá lelkemeggyógyításához, ahhoz a városi strandvendéghez hasonlít, akielismeri, hogy jó a strand, de nehezményezi, hogy nincs kilátás atengerre. Pedig tengert senki sem ígért neki, ahogy manapság az

orvostudomány sem ígéri a test­lélek­szellem együttes gyógyulását,hanem csupán a test karbantartásának szerény területére korlátozódik.A visszavonulás a jelentés síkjáról nemcsak a hagyományos orvoslásra,hanem a legtöbb természetgyógyászati eljárásra (5) is jellemzõ. Ezeksokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint általában gondolják, ugyanismindkettõ ugyanazon a mechanisztikus világszemléleten nyugszik.Mindkettõ a múltban keresi az okokat, és abban verseng egymással, hogyki találja meg az alapvetõbbeket és ki tünteti el leghatékonyábban atüneteket. Még harci eszközeik megválasztásában (6) is sokkal közelebbállnak egymáshoz, csak éppen ezt nem ismerik be. Aki a tünetek ellenharcba száll (ellenszereket használó, fájdalom eseténfájdalomcsillapitó), annak fegyverre van szüksége. Védeni pedignyilvánvalóan az allopátiás szemléletet védi. Ez pedig fölesküdött atettes ellen, és a leghatásosabb ellenszerekkel próbálja kiiktatni.Amikor a természetgyógyászok azt vetik az orvostudomány 27szemére, hogy nagy elõszeretettel nyom el mindent kortizonnal(mellékvesekéreg­hormon), akkor azt is meggondolhatnák, hogy akortizon a szervezet egyik saját hormonja, következésképp egyértelmûena természet része, még pontosabban szólva a saját természetünké. Ahagyományos orvoslás legkedveltebb szívgyógyszere, a digitálisz nemmás, mint gyûszûvirágkivonat, és hogy ez a növény természetes­e, aztnem érdemes vitatni. Még a legelsõ és legkedveltebb antibiotikummögött is az Aspergillus penicillinum, azaz a penészgomba rejlik. Ahomeopátia ezzel szemben egy cseppet sem természetes. Természeteskörülmények között ugyanis sohase fordul elõ olyan potencia, mint aC30 vagy a D200: A homeopátia mesterséges eljárás, a régi homeopátiaorvosok nem is szégyellték mûvészetnek nevezni és eszerint gyakorolnia tudományukat.6. A homeopátiaA homeopátia világszerte a hagyományos orvoslással és a jelenlegitermészetgyógyászattal is szöges ellentétben ál!. Ez a világszemléleta valóban alternatív orvoslás szellemi alapját adja. Elméletünkkel miis ennek a világszemléletnek vagyunk az elkötelezettjei. Itt nem arrólvan szó, hogy egy tünet ellen küzdünk éppen a tünet ellenszerével.Ehelyett szövetkezünk a tünettel, és hozzá hasonló alternatívákkalvégül is támogatjuk azt a kísérletet, hogy felvillantson egy addighiányzó elvet a beteg életében.Eredetileg az orvostudomány is mélyen ebben a gondolkodásmódbangyökerezett, még a jelvénye, az Aszklépiosz botján felfelé tekeredõkígyó is ezt mutatja. Mellesleg az Egészségügyi Világszervezet csak azötvenes években fogadta el ezt az orvoslás nemzetközileg kötelezõjelvényeként. Ennek a szimbólumnak az emberiség kezdetéig visszanyúlótörténete van. A Paradicsomban a kígyó az, aki ­ mintegy az ördögkarjának meghosszabbításaként ­ az Istennel való szakításra csábítjaaz embert. Õ a szimbóluma az ellentétek világának, és a valóság kétpólusa között tekeregve halad elõre. A kígyó a földhöz van

ilincselve, ezt kapta büntetésül a bûnbeesésért, másrészt erre teszialkalmassá a formája is. Hermann Weidelener vallásfilozófus azt mondjaa kígyóról, hogy az egész állat egy láb (7). Az áldozatát körbefonja,ugyanúgy, mint az alvi28lág, melynek ugyancsak a szimbóluma. Két méregfoga mellett még egykettéhasított nyelve is van, mely a becstelenség, a viszály és azösszeveszés (két pártra szakadás) szimbóluma. A kígyó másfelõlrendelkezik azzal a képességgel, hogy a régit, a már átéltetradikálisan maga mögött hagyva évente egyszer levedli a bõrét, ésmindent egészen elölrõl kezd.Mint azokban a régi idõkben, amikor a kígyókat ott tartottákAszklépiosz szent templomában, a mai napig is az az orvosoktulajdonképpeni és legfontosabb feladata, hogy a polaritás mérgét (e)olyan ajándékká változtassák, amitõl fejlõdhet és gyógyulhat a beteg.A homeopátiás orvoslás látásmódjában és cselekedeteiben is akezdetektõl fogva ezt a gondolatmenetet követi, egészen a gyógyszerekelõállításáig. Olyan mérgekbõl, mint az arzén vagy a Lachesis (9), ahomeopátia orvosságot készít, mégpedig úgy, hogy hígításokkalfokozatosan megszabadítja õket az anyagszerûségüktõl. Ez azúgynevezett potenciálás nem is hígítás, hanem összerázás, illetvedinamizálás, mint ahogy ezt a homeopátia hangsúlyozza is. Emellett azõsanyag vagy õstinktúra minden hígítási lépéssel egytizedére (Dpotenciák, a D a decimálist jelenti) vagy egyszázad részére (Cpotenciák, a C centestimálist jelenti) csökken, és mintájuk mindenhígítási lépéssel átmegy a hordozóanyagra (10). Az ilyen módszerrelkészített potenciák a D 23 felett már semennyit sem tartalmaznak akiindulási anyagból, csak a teljes és az eredeti mérgezõ jellegétõlegészen megfosztott információt. Ez az információ pedig a szellemitartományba tartozik, mert legyõzte az alacsonyabb rezgésû anyagisíkot. Testi mivoltától megszabadítva és egy magasabb síkra átemelveigazi gyógyírként hathat. Olyan információt ad a betegnek, amelyhiányzott belõle, és így egészségesebbé teszi õt.A homeopátiás gyógyszereket a gyógyszervizsgálatok során ismerikmeg. Az egészséges orvos az adott szert alacsony, azaz még anyagottartalmazó potenciában beveszi, és regisztrálja az így kiváltotttüneteket. Ha a betegnél ugyanolyan vagy hasonló tünetek lépnek fel,akkor általában magasabb, azaz anyagmentes formában kell kapnia aszert, mely mint tiszta információ, csakis a gyógyuláshoz vezethet,amennyiben a gyógyszerkép fedi a tüneti képet.Minden kórkép egy olyan idea, illetve minta testi szintre süllyedtkifejezõdése, amely hiányzik az emberbõl. Ezt egy hasonló gyógyszeresvagy szellemi információval kezelni le29het. Az elsõ esetben homeopátiáról beszélünk, a másodikban a mintatudatosításáról vagy a betegség értelmezésérõl. Az információ sajáttermészeténél fogva magasabb rezgési szinten van, mint a testiprobléma. Ha sikerül visszahozni a problematikát erre a magasabb

szintre, a méreg ajándékká válik. Az árnyéknak a tünetegyüttesben valómegnyilvánulása az árnyék megvilágosításához vezet, és a betegség azönismerés útjává válik.7. Az okkeresõ játékA hagyományos orvoslást az ok­okozati összefüggésekrõl alkotottelmélete gátolja abban, hogy megértse a betegségek tartalmát, illetveüzenetét. A természettudományokhoz hasonlóan abból indul ki, hogymindennek megvan a múltban fellelhetõ oka. Azt tartja feladatának,hogy ezt az okot megtalálja és megküzdjön vele.Az a feltûnõ ebben az ok­okozati koncepcióban, hogy rendkívülkorlátozó jellegû. Csak egy irányba, nevezetesen a múltba lehetelindulni, és csak egyszer, legfljebb kétszer tehetjük fel a "miért"szabványkérdést. Természetesen más irányban is kereshetnénk, éstetszés szerinti ideig folytathatnánk a további kérdezõsködést. Miértfáztam meg? "Mert két nappal ezelõtt belélegeztem a kórokozót." Ígyhangozhatna a hagyományos orvoslás számára elfogadható válasz. Na demiért tudtak megtámadni ezek a kórokozók? "Mert az immunrendszeremlegyengült." Ám itt is tovább kérdezhetünk: Miért gyengült le azimmunrendszerem? Olykor a válasz az öröklésre hivatkozik a következõmottóval: "Mert ezt az immunrendszert örököltem a szüleimtõl." Ámmiért éppen ilyen immunrendszert kaptam a szüleimtõl? A felelet mostmár elõkeríti a nagyszülõket is, akik szintén a szüleiktõl örököltekstb. Végül aztán Ádámnál és Évánál és annál a kérdésnél landolunk,hogy: "Miért kaptak az elsõ emberek ilyen immunrendszert útravalóul?""Tudományosabban" ugyanezzel a kérdezési technikával eljutnánk akár azõsrobbanásig is. A következõ kérdésre adott válasz mindenesetreugyanilyen nyitott marad: Az isten szerelméremiért robbant olyanhirtelen?A kauzalitás elve csak az elsõ pillanatban tûnik olyan meggyõzõnek, amásodikra már kiderül, hogy megvannak a maga meglehetõsen gyengepontjai. A leggyengébb ezek közül is30az, hogy bizonyíthatóan nem felel meg a valóságnak, mint ahogyazt a modern fizika is tanúsítja. Ez a legfejlettebbtermészettudomány átlépte a mechanisztikus és a kauzalitásrafelépített világkép határait és meg is cáfolta ezt a világképet.Ehhez a nem csupán az orvostudomány számára döntõ fordulóponthozaz atom belsejében elhelyezkedõ egészen pici részecskék kutatása soránjutottak el a fizikusok. Azt találták, hogy a fény fotonjáig bezárólagminden részecskének van egy tükörképszerû ellenpólusa (11 ). Mindenrészecskéhez tartozik tehát egy ikerrészecske, mely amannak mindenbenaz ellentéte. Egy kísérlet során, amely még Einstein nevéhez fûzõdik,az ikerrészecskék egyikét valamilyen hatásnak tették ki, míg amásikkal nem csináltak semmit. Meghökkentõ módon kiderült, hogy abefolyásolt részecskénél beálló állapotváltozás a nem bolygatott

észecskét úgy változtatta meg, hogy az továbbra is az ikerpárjaellentéte legyen. Még meglepõbb volt az, hogy a két változás egyazonpillanatban történt, és ezzel a , hírközlés minden formája, mintmagyarázó elv, kiesik.Az angol )ohn Bellnek sikerült aztán matematikailag bizonyítania,hogy az egyazon forrásból származó, úgynevezett fáziskötöttrészecskék örökre összetartoznak, méghozzá logikailagérthetetlen, akauzális módon. A Bell­teoréma még egy lépésseltovább megy, és azt állítja, hogy mindez nemcsak a szubatomikusrészecskék esetében igaz, hanem hogy ez a törvény általánosérvényû. Ezzel megcáfolták a kauzalitást, illetve egy olyanmagyarázó modell szintjére süllyesztették, amely a valóságnakcsupán a megközelítését teszi lehetõvé.Ha meggondoljuk, hogy a tudomány szerint univerzumunk egyrobbanásból, az úgynevezett õsrobbanásból keletkezett, akkorcsupán egymással összeköttetésben lévõ részecskékbõl kell állnia.És pontosan ebbõl indulnak ki a Kelet szent írásai is. A hinduvédák és a buddhizmus szutrái szerint a valóság minden aspektusafolyamatosan minden más aspektusával kapcsolatban áll. Most,amikor a fizikusok metafizikainak tûnõ eredményeket mutatnak fel,nem arról van szó, hogy a modern és az ókori tudomány közelítegymáshoz, mint ahogy azt elõszeretettel szokták gondolni, hanemarról, hogy a természettudomány egyoldalúan közeledõ lépésekettesz a bölcseleti tanok idõtlen tudása felé.Ha a kauzalitást megcáfoljuk, akkor felmerül a kérdés: miért kelltovábbra is tartani magunkat hozzá? A kauzalitás teljes31kizárásával ­ legalábbis ebben a társadalomban (12) ­ nemboldogulhatnánk mivel a gondolkodásunk, beleértve még a nyelvet is,kauzálisan meghatározott (ahogy ezt például ez a mondat isbizonyítja). Mindenesetre semmi okunk sincs rá, hogy ragaszkodjunk akauzális gondolkodás korlátozott alformájához, mint amilyen atudományos gondolkodás is. A kauzalitást, mint a rendelkezésünkre állómagyarázó elvek legjobbikát, tovább tágíthatjuk, mint ahogy ezt márArisztotelész is megtette. Amint nagyító alá veszünk egy olyanegyszerû folyamatot, mint mondjuk egy sportesemény, azonnal kiviláglika görög mester tágabb kauzalitásfelfogásának elõnye. Még egyszázméteres futás is túl hosszú, ezért vágjunk ki belõle egy kisrészletet, mondjuk a startot. Arra a tudományos kérdésre: "Mi az okaannak, hogy a sportolók hirtelen futásnak erednek?" van egytudományosan elfogadott válasz: az ok a startpisztoly hangja. Amúltból a jelen felé hat, mindig kéznél van, és a lövésmegismételhetõ.Ám könnyen lehet, hogy valaki nem elégszik meg ezzel amagyarázattal. Nyomban azt mondja, hogy a sportolók egy sokkalfontosabb oknál fogva ugranak fel, mégpedig azért, mert meg szeretnék

nyerni az aranyérmet. A lehetséges gyõzelem azonban a startnál mégcsak a jövõ zenéje, ezért a tudomány ezt mint okot nem fogadhatja el.Arisztotelész szemlélete szerint minden történés hátterében egymintaoknak kell lennie. A százméteres futás esetében ezt a szerepet ajátékszabályok töltenék be. Ezek például megtiltják, hogy a sportolókerékpáron tegye meg az utat vagy más, nem megengedett segédeszközthasználjon. Csak a "százméteres futás" már régóta létezõ mintájaalapján tudják a sportolók egyáltalán, hogy melyik irányba∙kellnekilódulniuk. Végül pedig ott van még a materiális alap, illetve ok,a salakpálya, az izmok stb., amit a tudomány is elfogad. Egy helyettmost négy okunk is van, és még ezzel sem feleltünk meg a valóságnak,ám egyre közelebb kerülünk hozzá.Ha a betegségtünetek értelmezésében felhasználjuk ezt a négy okotattól a hagyományos orvoslás természetesen még nem válik hamissá.Kizárólag annyí történik, hogy azt az egyetlen okot, amelyet õ szemelõtt tart, kiegészítettük és kibõvítettük.A megszokás és a vakság önmagunkkal szemben gyakranazt vonja maga után, hogy éppen a saját fontos betegségeink 32esetében a "jól bevált" monokauzalitás karjaiba menekülünk. Így aztána saját tüdõgyulladásunkat megint csak a kórokozók nyakába varrjuk, ésezért nem is tesszük fel a további kérdéseket. A kórokozóktermészetesen minden tüdõgyulladásban szerepet játszanak, õkszolgáltatják a múltból ható okot. Ám hogy nem egy személybenfelelõsek a tüdõgyulladásért, azt az a tény is bizonyíthatja, hogy alegtöbb egészséges ember is ott hordozza a tüdejében ugyanazokat akórokozókat, és mégsem betegszik meg tõlük. Ha azonban egy egészségesszemélyt mondjuk egy súlyos autóbaleset után beszállítanak az intenzívosztályra, akkor ugyanezek a kórokozók hirtelen aktívvá válnak benne.Nem azért olyan nagy a tüdõgyulladás veszélye az intenzív osztályon,mintha ott hemzsegnének a kórokozók. Ennek ugyanis éppen azellenkezõje igaz; sehol sem üldözik és tizedelik õket olyan mértékben,mint éppen ott. A tüdõgyulladás fontosabb oka a kommunikációskonfliktus, és ez nyomban meg is testesül, mihelyt a beteg összeskapcsolata csupán gumicsöveken keresztül tartható fenn. Ahogy mindenesetben meglelünk egy funkcionális okot, ugyanúgy megtalálhatjuk acél­, illetve az õsokot, és rábukkanhatunk egy mintára, amelybe azegész történés beleillik.8. Analógia és szimbolikaMég ha visszanyúlunk is Arisztotelész négy alapokához, a "betegségmint út" filozófiája nem annyira a kauzális, mint inkább az analógiásgondolkodáson alapszik. Megint csak a fizika tárhatja fel elõttünk azutat e felé a bölcsesség felé. A fizikusok a szimmetriát állították akauzalitás helyére, és elmagyarázták, hogy a számunkra még felfoghatóutolsó törvények a szimmetria törvényei. A szimmetriafelfogás közelíta régi orvostudomány analógiás gondolkodásához, ezt fejezi ki

Paracelsus mondata, a "Mikrokozmosz = makrokozmosz", vagy mindenezoterikus tanítás alapmondata, a "mint fent, úgy lent, illetve mintkint, úgy bent". Amikor a formát és a tartalmat, a testet és a lelket,az embert és a világot (13) analóg módon látjuk, közelebb vagyunk avalósághoz, mint amikor okokat keresünk. A fizika ugyanisbebizonyította, hogy nem a kauzális egymásutániság, hanem a szinkronegymásmellettiség határozza meg a világot.33Ennek a világfelfogásnak nem az analízisben, hanem a szimbolikábanvan a kulcsa. Ez áll a tünetek értelmezésének középpontjában is. Mintminden más képet, a kórképet sem az anyaguk elemzése, hanem inkább akontemplatív (14) szemlélet segítségével tudjuk egész mivoltukbanfelfogni. Ha egy festmény mondanivalójára úgy próbálunk rájönni, hogyegyre kifinomultabb elemzésnek vetjük alá az anyagát ­ kudarcotvallunk. Végül is a kezünkben lesznek a festékpigmentek összetételévelkapcsolatos számadatok, de a kép õszi hangulatát ezek nemérzékeltetik. Azt inkább a színek szimbolikája, mint kémiaiösszetétele adja. Ahhoz, hogy egy festményt értelmezzünk, valamennyibenyomásunkat egyetlen összbenyomássá kell egyesítenünk. Az egésztöbb, mint a részek összege.A "szimbólum" szó a görög symbolunrból származik, ami annyitjelent, mint összedobálni, összeilleszteni. Ahhoz, hogy a kórképekértelmezése során képesek legyünk az embert a maga egész mivoltábanmegérteni, valamennyi különálló megfigyelésünket és benyomásunkategyetlen mintába, illetve az összes kis jelképet egy átfogószimbólumba kell illesztenünk.A modern fizika legitimációja ellenére az analóg gondolkodástovábbra is könnyen háttérbe szorul az analitikus gondolkodás mögött.Ennek ellenére sokkal nagyobb szerepet játszik az életünkben, mintamekkorát szívünk szerint beismernénk. Amikor elsõ alkalommaltalálkozunk valakivel, kialakul bennünk egy kép, amely a szimbólum­ ésaz analógiaértésen alapul. Még ha az intellektusunk figyelmeztet isarra, hogy az elsõ benyomás csal, gyakran hosszú idõre van szükségünkahhoz, hogy ezt elfogadjuk. Amikor meglátogatunk valakit a lakásán,kialakul bennünk egy kép az otthoniakról és ezáltal róla is, ugyanúgy,mint amikor az autójába beszállni látjuk. Mindez egy többé­kevésbétudatos szimbólummegértésen alapszik.Ha jobban megnézzük, maga a természettudomány is az összehasonlítógondolkodáson alapszik, ugyanis minden mérésben jelen van azösszehasonlítás és a kapcsolatba, illetve analógiába állítás mûvelete.Akár távolságot, akár hõmérsékletet vagy nyomást mérünk, mindig egyhitelesített skálával való összehasonlításra vagyunk utalva. Mivel atermészettudománynak a mérés az alapja végül is rnondhatjuk, hogy magais az összehasonlító gondolkodáson alapszik.34

Egyik kedvenc tudománya, a statisztika terén még világosabbanfelismerhetõ, milyen közel is áll a medicina az analógiásgondolkodáshoz. Mindig újra és újra belebotlunk azokba a kísérletekbe,amelyek statisztikákkal igyekeznek bizonyítékokat szolgáltatni. Amódszer ismert és igen csábító. Az ember megkérdez száz heroinfüggõszemélyt, hogy fogyasztott­e heroin elõtt valamilyen cannabisterméket,például hasist vagy marihuánát. Ha 90%­uk igennel válaszol, akkormáris kész a "bizonyíték", hogy a cannabis (indiai kender) a heroinhozvezetõ elsõ drog. Ami logikusan cseng, még sincs semmiféle bizonyítóereje. Mert ha másképp kérdezünk, statisztikailag "bebizonyíthatjuk",hogy a tej a legveszélyesebb drog a világon, ugyanis aheroinfüggõségben szenvedõk 100%­a és minden alkoholista is tejjelkezdte annak idején. Egyáltalán nem arról van szó, hogy lebecsüljük astatisztikát, hanem épp ellenkezõleg arról, hogy az alapjául szolgálóösszehasonlító gondolkodást rehabilitáljuk. A statisztikák fontosdolgokat mondhatnak el, épp csak bizonyítani nem tudnak semmit. Amérési eljárások és a statisztikák egyaránt azt mutatják, mennyireelterjedt az analógiás gondolkodás. Az a tény, hogy nem akarjuk ezttudomásul venni, nem sokat változtat a dolgon.9. Formaadó mezõkMivel nincs olyan régi kultúra és nincs olyan modern társadalom,amelynek ne lennének meg a maga rítusai, kiindulhatunk abból, hogyezek szükségképpen hozzátartoznak az emberi élethez. Eddig még kevéskutatás foglalkozott hatásosságukkal. Csak az elmúlt évtizedbenszületett meg egy ezzel kapcsolatos teória. Sheldrake kísérletekkeligazolta, hogy különbözõ élõlények olyan kapcsolatban állnakegymással, amely logikus magyarázatokkal nem megfogható. Posztuláltaaz úgynevezett formaadó mezõket, amelyek anélkül közvetítik ezeket akapcsolatokat, hogy ehhez anyagra vagy információátvitelre volnaszükségük. Különbözõ kísérletek bizonyítják, hogy az élõlények egyközös mezõben meghatározatlan módon összeköttetésben vannak egymással,egészen hasonlóan ahhoz, mint az atomfizikusok ikerrészecskéi.Ugyanabban a pillanatban ugyanazon a rezgési síkon rezegnek, ésmajdnem úgy viselkednek, mint egy élõlény. A dolog egy nagy halrajhozvagy35egy gabonamezõhöz hasonlítható, amelyen végigsöpör a szél. Amegfigyelt helyzetekben az élõlényeknek idejük sincs arra, hogy amegszokott értelemben véve fe!vegyék a kapcsolatot egymással.Az amerikai Condennek az embereknél is sikerült hasonlójelenségeket kimutatnia. Egy különlegesen lassító kamerával filmrevett egymással kommunikáló személyeket. Ebbõl aztán kiderült, hogy abeszélõ és a hallgató ugyanabban a pillanatban egészen pici,

úgynevezett mikromozgásokkal összeköttetésben állt egymással. Ez azegyüttrezgés az autista gyerekek kivételével minden embernélkimutatható. Olyan összefüggésnek bukkantunk a nyomára az organikusélet területén, amely az elemi részecskefizika megmagyarázhatatlanösszefüggéseinek felel meg.Egy hangversenyteremben bárki megtapasztalja az ilyen tértõl ésidõtõl független mezõket. Itt olyan harmónia uralkodik, mely az eddigikritériumaink szerint megmagyarázhatatlan. Miként lehetséges, tehetjükfel naivan a kérdést, hogy olyan sok különbözõ zenész olyan sokkülönbözõ reakcióidõvel ugyanabban az ütemben játszik? Természetesenmindannyian ugyanarra a karmesterre figyelnek, de mindegyiknek a magareakcióidejével kellene követnie a jelzéseket és átültetnie a magahangszerére. Hogy mégsem ez történik, az a zene öszszekötõ mintájánaktudható be. A logikusan elvárható káosz helyett szimfónia, azazegyütthangzás keletkezik, mert a zenészek eggyé válnak a mintával, ésegy Iényként cselekszenek. A hallgatók is ráhagyatkoznak erre amintára, és eggyé válhatnak a zenével, a karmesterrel, a zenészekkelés a többi nézõvel. Ez a titka annak, miért nem helyettesítheti akoncerttermet a technikailag egyre tökéletesebb gépi zene.Ezekkel a logikai úton felfoghatatlan, Iáthatatlan és mégis érezhetõmezõkkel végzett gyakorlati tapasztalatok teszik lehetõvé a meditációtis. Majdnem minden kolostorban voltak meditációs termek, amelyeketkizárólag erre a célra lehetett használni, nehogy megzavarják alégkörét. Akinek volt alkalma olyan teremben meditálni, amelyben márezer éve meditálnak emberek, az megtapasztalhatta, hogy itt sokkalkönynyebben megy a meditáció, és mélyebbre visz, mint otthon a sajáthálószobánkban vagy akár a repülõgépen ülve. Azok a nagy csoportok,melyeknek tagjai összhangban vannak egymással, szintén érezhetõ mezõthoznak létre. A Tai Csinál, az36egyik õsi kínai mozgásmeditációnál ez különösen érezhetõ. Ha a csoportegy lényként mozog, óriási erõk keletkeznek. Egy õsi katonaitapasztalás szerint könnyebben megy a menetelés, ha egyszerre lépnek akatonák. Hogy milyen nagy az összhang és a rezonancia ereje, azt az ismutatja, mennyire megnõ a veszélye, hogy leszakadjon a híd, haegyszerre lépõ csapatok menetelnek át rajta.Kialakulhatnak ilyen mezõk nagy távolságokat átfedve is, mintegy atértõl függetlenül. Illusztrálhatja ezt az a tény is, hogy nemritkánegyszerre találnak fel valamit a világ különbözõ részein, és hogyugyanazok az eszmék ugyanabban a pillanatban különbözõ helyeken isfelmerülnek. Még a politikában is megjelent ez a tapasztalat. A keletiblokk rezsimjeinek majdnem ugyanabban a pillanatban lezajlóösszeomlása egy mintaszerû mezõ erejét mutatta. Lejárt az idõ, ésugyanazok a tankok, amelyek évtizedek óta gondoskodtak a temetõinyugalomról, hirtelen már nem tudtak mihez igazodni. Míg a sarokbaszorított intellektus ezekre a példákra még kereshet más

magyarázatokat is, egy drasztikus kísérlet azonban megoldhatatlanproblémák elé állítja ezen a téren. Egy nyúlanyától elvették akölykeit, és elvitték õket egy atom­tengeralattjárón az anyátólkörülbelül ezer kilométerre. Amikor egy elõre meghatározott idõpontbanmegölték a kisnyulakat, az anya mérhetõen "reagált" a dologra. A"reagálás" szó itt tulajdonképpen nem is megfelelõ, hiszen az anyánaksemmiféle alapja nem volt arra, hogy, bármire is reagáljon, helyesebbazt mondani, egy mezõ kötötte össze a kölykeivel, amely váratlanulmegszakadt. A reakcióhoz idõ kell, itt azonban az idõ nem jutottszerephez.Miközben mi még mindig azt gondoljuk, hogy a világ legkülönbözõbbokoknál fogva mozgásban van, a modern fizika máris az ellenkezõjétbizonyítja: a valóságban egy számunkra megmagyarázhatatlanszinkronicitás uralkodik, és a kauzalitás pusztán csak gondolkodásihiba, még ha oly hihetõ is. A formaadó mezõkben történõ jelenségekszinkronban vannak egymással, és kauzálisan nem lehet megmagyarázniõket. Fölmerülhet bennünk a gyanú, hogy a mai fizika és biológia annaka mély valóságnak a nyomában jár, amelyet a keleti szent szövegekkülönbözõ szinteken szinkron lefutó nagy mintaként írnak le, amelybenmindennek megvan a saját helye, minden mindennel összefügg, de okokozatiszempontból semmi sem37feltételezi egymást. Az analógia tan cseng egybe leginkább a formaadómezõk elméletével. Ezért aztán érthetõ, hogy manapság megintodafigyelnek az olyan régi tanításokra, mint amilyen Paracelsusé is,miszerint az ember és a világ egy (15).Kézenfekvõnek tûnik a számunkra, hogy a rituálék hatását a formaadómezõk elvével hozzuk összefüggésbe. A rituálék a legközvetlenebb módonképesek arra, hogy ilyen mezõket felépítsenek és a valóságbahorgonyozzanak. Ha megnézzük a régi beavatási szertartásokat ésgyógyító rítusokat, ebbõl a gyanúbóf bizonyosság lesz. A pubertáskoribeavatások során nem az történik, hogy az ifjaknak elmagyarázzák afelnõttvilág szabályait, hanem a rituális cselekedetek végrehajtásaáltal válnak a fiatalok e világ részeivé anélkül, hogy valamit is megkellene érteniük belõle. Ha egyszer már bevezették õket az újszférába, automatikusan nyitva áll elõttük annak minden lehetõsége.Mi, akik már nem hiszünk a rítusokban, és ezért nem is tudunk erõsmezõket felépíteni, alig vagyunk képesek akár csak elképzelni is azefféle dolgokat.

38II. Betegség és ri tuá lé1. Társadalmunk rituáléiAz ismert régi kultúráknak kivétel nélkül volt egy közös vonásuk:életük különös átmeneti szakaszaira szimbólumokból rituálékatalkottak, de a mindennapjaikra és a mindennapok feladataira ismegvoltak a rítusaik. Csak a modern ember tartja túlhaladottbabonáknak a szertartásokat, és gondolja úgy, hogy nélkülük iselboldogul. E szemlélet mellett még meglepõbb, hogy a háttérben milyensok rituálét átmentett a mi felvilágosult korunk. Észrevétlenül vagyszándékosan figyelmen kívül hagyva még mindig rítusok uralják atársadalmat. Van néhány közkedvelt szertartásunk, a keresztelõ, abérmálás, az eljegyzés, az esküvõ és a temetés. Ám ezek mellettlétezik számtalan félig vagy egészen tudattalan cselekvés is, melymind a maga rítusjellegébõl él. Mindennapjainkat aprókényszerszertartások töltik ki. Például megyünk a járdán, és egyszercsak azt vesszük észre, hogy lépteinkkel önkéntelenül követjük a járdakövezetének mintáját. A vonaton ülve ugyanilyen kényelmesen elkezdjükszámolni az elsuhanó villanyoszlopokat. Többször is megnézzük, hogytényleg bezártuk­e az autót, a ház kapuját, hogy kihúztuk­e akonnektorból a csatlakozót és így tovább. Ezeknek a cselekvésekneknincs semmilyen logikailag követhetõ értelmük. A rituálék tipikusmódon csak magáért a cselekvésért folynak le. Az ilyen mindennapos és

látszólag mellékes apróságok mellett egész sor fontos rítussal isrendelkezünk.Igazságszolgáltatásunk arra épül fel, hog X a társadalom tagjaihisznek a jogszolgáltatás régi rituáléjában, és el is ismerik azt. Arituális jelleg minden tárgyalás erõsen szertartásszerû menetébenmegnyilvánul. A jogrend majdhogynem egyetlen (szerzetes) rendnek felelmeg. A bírák, a védõ és az ügyész talárjai megannyi jelentéssel terhesrituális öltözék. Mi másért öltené magára egy felnõtt bíró azt akülönös ruhát és parókát,39ha nem azért, hogy )ustitiának rituális szolgálatot tegyen? A bíróanélkül végzi a feladatát, hogy tekintettel lenne a saját vagy azelítélt ember személyére, csak a szabályoknak és a jog rítusainak vetialá magát, és a tárgyalás befejeztéig felhagy azzal, hogy sajátegyéniséggel és véleménnyel rendelkezõ magánember legyen. Ha ez nemsikerül neki, azaz nem kizárólagosan a törvénykönyv betûinekengedelmeskedik, akkor elfogódottnak nyilvánítják és elutasítják.Minden szerzõdéskötés, melynek során a felek saját kezûaláírásukkal ismerik el; hogy tudatában vannak a tényállásnak,megfelel a rituálé kritériumainak. Az ember nem írhatja oda géppelvagy névbélyegzõvel a nevét, annak ellenére, hogy úgy sokkalolvashatóbb lenne. A politikai szerzõdések esetében a ratifikálástkövetõ ünneplés rituális jellege különösen szembeötlõ. Életünket aszimbólumok és a jelek határozzák meg, ruházatunk színétõl kezdve aközlekedési táblákig. Minden iIy módon kialakított rituális eseményabból él, hogy elismerik és követik. A közlekedési szabályok és táblákönmagukban véve teljesen értelmetlenek, de amennyiben mindenkitiszteletben tartja õket, akkor a legnehezebb helyzeteket isszabályozzák. A rituálék nem logikusak, hanem szimbolikusak, õk a hatóminta. Nélkülük lehetetlenné válna a társadalomban való együttélés.A probléma az, hogy a tudattalan rituálék nem mûködnek olyan jól,mint a tudatosak. A modern ipari társadalomban pedig a rituáléktendenciaszerûen egyre inkább tudattalanok. )elentésük egyre ritkábbanhorgonyzódik le a tudatban, így aztán fokozatosan belesüllyednek azárnyékba. A társadalmi élet területén értelmüktõl kiürült formákkaltalálkozunk. Ezek a formák kifejezetten szívós természetüket annakköszönhetik, hogy hajdan tudatos mintákba mélyesztették gyökereiket.Eredeti értelme már rég feledésbe merült, ám a szokások így isfennmaradtak, és továbbra is keretet biztosítanak a társadalomszámára. Azok a kísérletek pedig, hogy reformokkal tüntessük el õket,mélyre nyúló gyökereik miatt idõnként csõdöt mondanak. Condoljunkarra, hogy az 1789­es francia forradalmárok mekkora lendülettelpróbálták meg eltüntetni a 7 napos hetet és ésszerûbb, produktívabbtíznapos ritmusba szervezni a napokat. Ám a hét ritmusa túl mélyengyökerezett a valóságban, és túlélte a forradalmat.Azzal is védjük a mintát, ha úykövetjük a szabályokat,

40hogy nem ismerjük már azokat a gyökereket, amelyekbõl annak idejénkinõttek. A veszély mindössze annyi, hogy a tudatosság csökkenésével alelki töltés is csökken. Ha a szabályoknak csak mechanikusan,tudatosság nélkül engedelmeskedünk, akkor azoknak megrendül az erejük.Ha nem ismerjük fel többé az értelmüket, értelmetlennek tûnnek. Ezértmár nem is értelmezzük õket, és így szükségképpen veszítenek ajelentõségükbõl.2. Az átmenetek rituáléiAz élet átmeneti stádiumai megkövetelik és minden idõben meg is kaptáka maguk rítusait.Míg az archaikus kultúrák bíztak a pubertáskori szertartások beavatóerejében, ezeknek a számunkra megmaradt utolsó relikviái, a bérmálásés a konfirmáció, már csak afféle szokásokká zsugorodtak, és alighatöltik be eredeti funkciójukat. A mai fiatalságnak sokkal nehezebbfelnõtté válnia, mert nincsenek meg hozzá a tudatos átmeneti rítusok,melyek biztonsággal lehorgonyoznák õket a felnõttvilág egészen másszabályainak és szimbólumainak a mintájában. Amikor azt hisszük, hogymeg tudjuk óvni õket a legsötétebb babonák szörnyûségeitõl, épp ajelentõs érési lehetõségeket raboljuk el tõlük. Az archaikus kultúrákbeavatási rítusai meglehetõsen kemények és borzalmasak voltak: azifjak napokon át kint voltak a vadonban, vagy sötét földüregekbetették õket, máshol véres bátorsági próbákat kellett kiállniuk vagypánikot keltõ szellemekkel taIálkozniuk. Mindennek ellenére járható útvolt ez az új életbe való átmenet során.Mivel rítusok nélkül nem megy a dolog, a mai fiatalság kénytelenpótrituáléat találni magának. Például az elsõ cigaretta*, amelyet arokon érzelmû társai körében szinte rituális módon szív el az ember,szintén ilyen színezetû kísérlet. Ezek a fiatalok jól tudják, hogy mégnem felnõttek, de bátorságukat összeszedve elõre megajánlják maguknaka felnõttvilág egyik tiltott privilégiumát. Tudattalanul azt remélik,hogy ennek a tabunak a megszegésével kierõszakolhatják az új mintábavaló szabad bejárásukat. Az archaikus pubertásrítusokhoz hasonlóan ezis szorongással jár. De bátran és agresszívan köhögve dacolnak ezekkela kezdeti nehézségekkel.41Egy még ennél is fontosabb pótrituálé a jogosítvány megszerzése.Ahhoz, hogy egy autós társadalom tagja lehessen az ember, megfelelõmódon kell tudnia igazolni magát. Amenynyiben ezt a tulajdonképpeniérettségi vizsgát kiálltá, akkor kezdõdnek az utcai bátorsági próbák.A jogosítvány megszerzése utáni elsõ évben bekövetkezõ balesetek száma

és fajtái arról árulkodnak, hogy fõleg a fiatal emberek azok, akik avezetés során akarnak megismerkedni a félelemmel.Ezekkel a pótcselekvésekkel egyrészt az a baj, hogy rítusjellegüknem válik tudatossá, másrészt pedig nincs jelen á segítõ kéz, ebben azesetben a felnõtt, és a fiatal nem érezheti át a biztonság érzését.Így ragadnak bele a fiatalok a pótrituáléba, és válnakláncdohányosokká, õrült gyorshajtókká, de felnõtté nem.Régen a mesterlegényeket elküldték vándorútra, és még néhány évvelezelõtt a fiatal lányok is szívesen vállalkoztak baby­sitternek, hogyidegenben tapasztalatokat gyûjtsenek és "megokosodjanak". A társadalom akkor még jól tudta, milyen veszélyesséválhatnak azok a fiatal emberek, akik nem okosodtak meg a sajátkárukon. Manapság, fõleg a polgárgyerekek, az alaposan megreformáltoktatásnak és a szülõi, illetve anyai majomszeretetnek köszönhetõensokszor nem tudnak leválni az otthonukról. Ilyenkor az utcák, még haveszélyes kiútnak is, de mégiscsak kiútnak számítanak. A horrorfilmekamelyeknek hatalmas betörése azzal magyarázható, hogy a fiataloknakszorongás­, pánik­ és kalandhiányuk van, ezt a vákuumot csakillusztrálni tudják, de kitölteni nem.3. A modern orvostudomány rituáléiA régi idõkben az élet kezdetét egy születési, a végét pedig egyhalotti szertartással ünnepelték meg. Manapság a születést és haláltis áthelyeztük a klinikákra, és ezzel egész sor tudattalan rítusra isott kerül sor. Ha végignézzük az orvostudományban uralkodó rituáléksorát, könnyebben átlátjuk azt is, hogy ezek milyen szerepet játszanaka gyógyulási folyamatokban. Ezért kell részletesebben ismegvizsgálnunk õket.Alaposan szemügyre véve a modern klinikákat, olyan meghökkentõmennyiségû varázslattal találkozunk, hogy az minden sámánnak abecsületére válna. Amikor a régi világban a42betegek a gyógyítók oltalma alá kerültek, teljesen rájuk kellettbízniuk magukat, elveszítették minden önrendelkezési jogukat. A maibeteg is rögtön a portánál feladja önrendelkezési jogainak többségét.A porta még mindig fontos hely minden klinikán, úgy õrzi a másik világküszöbét, mint annak idején a. templomõr. (A nevét is innen kapta.) Aporta után kezdõdõ világ a maga áttekinthetetlenségében szorongástkelt. A betegek riadtan néznek a velük történõ és számukra ismeretlenesemények elébe. Hasonló dolgok estek meg az ókorban is a gyógyulástkeresõkkel, ám õk Aszklépiosz templomába lépve sokkal tudatosabbanélték át ugyanezt az érzést. Miután a kórházban egy szigorú sémátkövetve felvették a beteget, olyan gyorsan ágyba dugják, amilyengyorsan csak lehet. Még akkor is, ha teljesen egészséges, és egyvizsgálat vagy egy beavatkozás elõtti este kellett bemennie akórházba. Ezzel egy csapásra biztosítva van, hogy a beteg ­ legalábbis

fizikailagaz orvos lábainál hever. Mindebbõl természetesen kiviláglik,szó sincs arról, hogy itt egyenrangú felek tárgyalnának egymással. Abeteg számára nem sok beszélnivaló marad, és döntenie sem igen lehet.Formailag és tartalmilag is a lehetõ leggyorsabban pácienssé (azaz"türelmessé") teszik õt. Az, hogy a betegek parancsra levetkõznek ésegy nõvér, mint a gyerekeket, ágyba dugja õket, úgy hozzátartozik adologhoz, mint az a tény, hogy többé már nem õk döntik el, mikorfekszenek le és mikor kelnek fel. A gyermeki felelõsségvállalásszintjére lefokozva már nem járhatnak többé szabadon. A legtöbbklinikán többen vannak egy kórteremben, ahogy annak idején,gyermekkorukban is többen voltak egy teremben. Ennek megvan az amellékes következménye is, hogy a nõvér dönti el, mikor van takarodóés lámpaoltás, természetesen "a kedves gyerekek érdekében": Lámpáteloltani, szemet becsukni! Másnap reggel azonban, a mosakodási parancsután nem az következik, hogy mit is ennének legszívesebben a kedvesbetegek. Hogy mi a legjobb nekik, azt megint mások döntik el.Nagyszabású színjátékot adnak itt elõ azzal a céllal, hogy páciensséés tulajdonképpen gyerekké fokozzák le az embert. Ezt a folyamatotszámos apróság segíti elõ: ha sétálni akar a beteg, akkor pizsamábanvagy hálóingben és fürdõköpenyben kell kimennie. Nem ölthet ruhát erreaz alkalomra, mint a normális, nagykorú felnõttek. Nem lehet olyanegészséges, hogy a vizit idején ne kelljen az ágyban feküdnie,türelmesen43várva arra, hogy mit nyilatkoznak majd ki ágya felett a félistenek.Valóban õk azok, akik messzemenõkig döntenek a beteg sorsa felõl,akivel csupán a döntés eredményét közlik. Miközben az orvosoktanácsaikat osztogatják, egy alig érthetõ titkos nyelvet használnak.Mindenféle görbét, grafikont és mérési eredményt hasonlítanak összeegymással, és az egész leletpaksaméta olyan, mintha egy hét pecséttellezárt titkos könyv lenne.A viziteknek, azaz a betegágynál tett orvosi látogatásoknak ismegvannak a maguk szigorú rituális szabályai. A hierarchia csúcsánálló fõorvos olyan, mint egy fõpap. Magától értetõdõ tehát, hogy veleszemben nem engedheti meg magának az ember mindazt, amit a nõvéri"gyalogos hadakkal" szemben igen. A fõorvos azt a benyomást kelti,hogy mindent tud, és semmit sem kell megindokolnia. A betegben pedigfeldereng a szigorú apának, a család fejének emléke. Ha véletlenül mégezek után sem tölti el õt a tisztelet és a nagyrabecsülés érzése,akkor egy kis nyomással ezt is kiváltják belõle. Korunkban mártöbbször kísérleteztek a hierarchiák leépítésével. Az orvoslás terénlévõ hierarchiák megszüntetésére irányuló próbálkozások különösenmélyen gyökerezõ ellenállásba ütköznek.Ennek az egész gondosan megtervezett regressziós rituálénak(regresszió: egy megelõzõ fejlettségi szintre való visszakerülés)megvannak a maga kellemes oldalai is a betegek számára, például

mindenhová elszállítják õket, annak ellenére, hogy maguktól is mindentovábbi nélkül oda tudnának menni. De nem szabad megerõltetniükmagukat, és nem szabad túl sokat gondolkodniuk sem. Tudomásukrahozzák, hogy a testnek, a léleknek és a szellemnek nyugalomra vanszüksége, mert ez hozzájárul a gyógyuláshoz. És természetesen az ismagától értetõdik, hogy azt, mikor tud megint a saját lábára állni, azorvos dönti el, és nem a beteg. És azt is, mikor szabad majdhazamennie. Amennyiben a páciensek nem ismerik fel a jeleket és amegszokott módon saját elképzeléseik támadnak, akkor rendreutasítjákés visszaparancsolják õket az elõre meghatározott keretek közé. Azorvostudománynak természetesen számtalan indoka van ezen intézkedésekmagyarázatára, anélkül hogy a rituálé szót egyszer is megemlítené. Aztmondják, az orvosoknak kell annyira latinul tudniuk, hogy nemzetköziszinten is megértessék magukat. Tanulmányaim és munkám elmúlt húsz évealatt még egyetlen olyan orvossal sem talál44koztam, aki latinul társalgott volna a kollégájával vagy olyannyiraa birtokában lett volna ennek a nyelvnek, hogy ezt megtehesse. Havalaki mégis megpróbálkozna ezzel, egészen biztos, hogy a kollégáibolondnak tartanák. Az orvosok mindig csak annyi latint használnak,hogy "egymás között" maradhassanak. Azaz a döntõ szavakat elzárjáka páciens elõl, mert gyereknek tekintve õket, nem akarjákmegosztani velük a teljes igazságot. (A szerkesztõ megjegyzése: anémet orvosi nyelvben sokkal több latin kifejezésnek vanelterjedten használt német megfelelõje, mint a magyar vagy az angolorvosi nyelvben.) Ugyanez a helyzet a klinikai személyzet "steril"fehér ruhájával, amely alól nem lehet kivétel. Higiéniaimegfontolásból a fehér szín semmivel sem jobb, mint mondjuk asárga. Miért tehát ez a világszerte elterjedt fehér? Valószínûlegazért, mert a fehér minden más színt egyesít magában, és így azegészség és a tökéletesség szimbóluma.Akárcsak a higiéné körüli varázslás, sok minden árulkodik effélemélyebb okokról. A higiéné eredetileg a magyar Semmelweisnekköszönhetõen szerzett fõ helyet az orvosi pótrituáléban, akkor még azorvostársadalom leghevesebb ellenállásába ütközve. Manapság éppolyanhevesen és helyenként irracionálisan védik, mint ahogy eredetilegharcoltak ellene. . Az ilyen nagy érzelmi töltés általában annak ajele, hogy valamely téma mögött több minden rejtõzik. Ebben az esetbena rituális tisztasági elõírásokat és tisztulási ceremóniákat látjukátragyogni a mélybõl.A normál ovosi gyakorlat is tele van tudat alatti rituálékkal.Miután a betegek a beteglap formájában bejelentkeztek az alárendeltsegéderõknek, a páciensek alaposan rászolgálnak a nevükre, ugyanismegkezdõdik a hosszú, türelmes várakozás. A feszültségatmoszférájában más betegektõl körülvéve epedve várnak a döntõpillanatra, mikor az orvosi szobába hívják õket. Ugyanannyiravárják ezt a pillanatot, mint amennyire tartanak tõle. Ezer évvelezelõtt is ugyanígy félve várt a beteg arra, hogy találkozzék

Aszklépiosszal, a gyógyulás istenével. Végre aztán bebocsáttatnakaz orvos misztériumaiba, és ezek valóban misztikusnak bizonyulnak aszámukra.Régebben betegnek nyilvánították az embert, manapság kiírjákbetegállományba. Ezzel egy hatalmi szó hangzik el. A betegségmegkapja a maga idejét, terét és gyógyszerét, és ezután meg kelladnia magát. A kiírással a doktor úr hivatala45erejénél fogva határidõt szab a betegnek és tünetének. Ha a határidõlejárt, az érintettet automatikusan ismét egészségesnek nyilvánítják.Ezt az ultimátumot okiratba is foglalják (a munkaképtelenségrõl szólóigazolás), és egy második "okiratot" a kezébe nyomva általában rövididõ alatt elbocsátják a pácienst. A recept a nem értõ számárakétszeresen is érthetetlen. A rajta levõ kézírás olvashatatlan,ráadásul a szavak és a rövidítések mintha egy másik világbólszármaznának. De az ugyancsak fehérbe öltözött és ugyanahhoz a cégheztartozó patikus megfejti a receptet (16), és átnyújtja a megmentõcseppeket vagy tablettákat. Ez a minta legalább olyan hatásos, mintamilyen a régi.Mindennek a varázslásnak a következtében áz orvosok megalapozzáktársadalmi rarigjukat. A beteg pedig minden további nélkül belátja erang rendkívüli fontosságát. Végül is valóban elõnyös pozíció ez. Nohaegyedül Isten dönt élet és halál felett, a gyógyító céh csaknem aközelébe manõverezte magát. Ha megnézzük a sámánok külsõségeitszabályozó kritériumokat, mindig egy orvos képe áll elõttünk.Mindkettõ sajátja a különleges viselet, és mindkettõ ugyanazokat aszíneket hordja. Az igazi sámánok aligha mondanának le arról, hogygyógyító amuletteket akasszanak magukra. Az orvosok ehelyett afonendoszkópot hordják, amit alkalomadtán a beteg szívére vagy másfontos helyre raknak. A sámánok sokszor a beavatatlan világ számáraérthetetlen beszéddel érintkeznek egymással, és olyan rituáliscselekedeteket hajtanak végre, amelyeknek mélyebb értelmét csak õkismerik. Ebben a két dologban egyáltalán nem maradnak le mögöttük amodern orvosok. Végül pedig a gyógyítók mágikus jelekkel veszikmagukat körül, amelyek tiszteletet váltanak ki a beavatatlanokból,nagy benyomást tesznek rájuk, sõt még szorongást is keltenek.Aszklépiosznak, az orvosok õsapjának hatalma volt a kígyó és annakbirodalma, a polaritás (e világ) felett. Az igazi gyógyító akisugárzása okán tûnik ki, ami az érzékek számára a feje körülisugárkoszorúban (glória) látszik a leginkább. Így aztán nem véletlen,hogy az orvos jellegzetes alakját a leggyakrabban a fül­orr­gégésztükrével a fején ábrázolják, amely a koszorút utánozza, és elöl, ahomlok táján még egy fényes napszimbólumot is magán hord. Ez az atükör, amely a fénysugarak mellett az összes beavatatlan figyelmétmagára vonja.

46A betegség mindig regressziót (visszafejlõdés) is jelent, és akiszolgáltatottság és a tehetetlenség állapotába juttatja a beteget. Ahorizontális testtartás mintha azt jelezné: nem az élet fekszik alábainknál, hanem mi fekszünk az élet lábainál. Ebben az értelemben abetegség minden formája megváltoztatja az embert. A kikényszerítettnyugalom mellett alázatosabb lesz, átéli a "legyen meg a te akaratod"jelentõségét, és már ennek megvan a maga gyógyító ereje. A betegségmintegy lehetõvé teszi, hogy feladjuk a talán legfárasztóbb emberimagatartást, azt, hogy "legyen meg az én akaratom!". Minéltudatosabban merül bele az ember a kiszolgáltatottság állapotába ésideális esetben az ebbõl következõ alázatba, annál hatásosabb agyógyító rituálé.Ennyiben az összes ­ mégoly jó szándékú ­ kísérlet arra, hogysegítsen a páciensnek egyenjogú és nagykorú partnerré válni, mindighatástalan. Ez különösen a magánkórházakban látszik, ahol az elsõosztályú ellátás semmivel sem hoz jobb eredményeket. Ilyenkor ugyanisépp nem arra van szüksége a páciensnek, hogy a beteg helyzetébentovábbra is érvényesítse a bevált hatalmi játékait és igényeit. Arravan szüksége, hogy tudatossá váljon benne, most alapvetõenkiszolgáltatott helyzetbe kerü It.Nem a klinika hierarchikus szerkezete vagy az ott elõadott "isteniszínjáték" az, ami valóban veszélyes a gyógyulási esélyekre nézve,hanem ha az ott dolgozó orvosok viselkedése azt sugallja a betegnek,hogy õk mindenhatók, az õ kezükben van minden.A tudományosan gondolkodó orvosok által gyanakvással szemléltplacebohatás (17) és az "orvos mint gyógyszer" egy modern orvosirituálé alapvetõ részeit képezik. Ebben az esetben az orvos egyprojekciós felületet nyújt ahhoz, hogy a beteg kivetíthesse rá azt avágyát, hogy magasabb vagy akár a legmagasabb helyrõl vezessék ésirányítsák. Egy olyan orvostudomány, amely az Istent, illetve azegység elvét kihagyja a játékból, mindig pótistenekre lesz utalva,mert anélkül nem tud gyógyítani. Maga a természettudományos medicinasem tud Istenrõl lemondani, pedig igazán megpróbál objektívencselekedni és távol tartani magát a lélektõl. Neki is van istene, akitúgy hívnak, hogy "Tudomány". A tudományhívõ emberek számára magában atévedhetetlen, mindenható tudományban való hit is egy gyógyulásiesélyt jelent.474. A régi orvostudomány rituáléiAz ókorban a kórházak Aszklépiosz isten templomai voltak. A betegek ésa segítségre szorulók messzi távolból zarándokoltak el oda.Megérkezésük után a templomszolgák által elõkészített behangolási ésmegtisztulási rituálékon estek keresztül. Az orvostudomány a szó maiértelmében nem létezett. Nem opéráltak, és a maiakhoz hasonló hatékony

gyógyszereket sem kapott a beteg. Az általunk ismert területek közülcsak a higiéniának és a dietetikának jutott szerep. Annak idejénezeket mindenesetre sokkal átfogóbban értették, mint manapság.Ennek a medicinának Aszklépiosz temploma állt a középpontjában. Agyakran ismételt rituálé következtében olyan mezõ alakult itt ki,amelyben megtörténhetett a gyógyulás. A beteget heteken át arrakészítették fel, hogy ott­tartózkodásának döntõ éjszakáján átélje atemplomban való alvás, az úgynevezett inkubáció élményét. Ezen abizonyos éjszakán lefeküdt a templomnak egy bizonyos helyén, ahoi márelõzõleg gondoskodtak a megfelelõ atmoszféráról, a fényrõl ésillatesszenciákról, és végül is elaludt. A döntõ dolog alvás alatttörtént meg vele, annak a mondatnak megfelelõen, hogy az az Úr álmotküldött az övéire". A beteg megálmodta a meg"oldást a problémájára, vagy közvetlenül képekben látta maga elõtt,esetleg Aszklépiosz maga jelent meg neki, és értelmezte a számára,hogy hová vezet az útja.Modern értelmünk számára ez hihetetlennek tûnik, mégis meg kellmondanunk, hogy ez az orvostudomány sikeres volt, és gyógyulásthozott. Mai pszichológiai tudásunk alapján azt mondanánk, hogy azakkori orvosok olyan teret teremtettek, amelyben a megoldásfelszállhatott a tudatalattiból. Ha a gyógyulás szót a mélyebbértelmében használjuk, és nemcsak a testi állapot javítását jelenti aszámunkra, akkor ennek a régi orvostudománynak nem kell a mai mögéelbújnia. Épp ellenkezõleg. Õk már akkor tudatosan kezelték azokat afolyamatokat, amelyeket épp most kezdünk újra felfedezni magunknak. Azókori orvostudomány azon alapult, hogy ismerte a rituálékjelentõségét.Sok minden szól amellett, hogy a morfogenetikus mezõk állítják elõazokat a tulajdonképpeni struktúrákat, amelyekben a fejlõdés és agyógyulás is végbemegy. Magát a nagy fejlõ48dést, az evolúciót is ennek alapján tudjuk jól magyarázni. A mezõkadják a keretet, amelyben a fejlõdés tapogatózva halad elõre. Egybizonyos keretbe azonbari csak pontosan meghatározott képek férnekbele, és ezért nem történhet meg bármi az evolúció során, hanem csakaz, ami az elõre megadott keretékbe beleillik. Ezért van az, hogy nemminden esetben érhetõ el a gyógyulás a szónak abban az értelmében,hogy a beteget mintegy teljesen újrateremtik, hanem csak akkor, haennek az újrateremtésnek az érintett természetben megvan az alapja,illetve, ha tervbe van véve a mintájában (18). Ha viszont azt értjükgyógyulás alatt, hogy az ember felszabadítja, beteljesíti a sajátmintáját, akkor minden esetben megvan rá a Iehetõségünk.5. Betegség és m i ntaA kórképek a mezõket jelenítik meg. Az egyes tünetekhez nemcsak egytesti forma tartozik, hanem egy környezet is, amely a hozzátartozóviselkedési mintákból és túlélési stratégiákból áll. A betegségben egy

izonyos mennyiségû energia szilárd struktúrája dermed. Ez a struktúramintaként bevésõdve van jelen, mélyen a tudattalanban. Ezek közül ajéghegy csúcsához hasonlóan csak a forma ér fel a láthatóságig. Azaddikciók (hozzászokás, függõség ­ alkohol, cigaretta, nyugtató stb.)példáját szemlélve mindez nagyon világosan látható. Nem a testimegvonásos tünetek jelentik itt a tulajdonképpeni problémát, ezeketugyanis az elvonókúra során napok alatt legyõzheti, hanem az a mélyenfekvõ, nehezen mozduló minta, amelytõl a függõségben szenvedõk nemtudnak szabadulni. Bármilyen jó szándékkal végezzék is a terápiát, hanem jutnak el a betegség alapjául szolgáló mintákig, hosszú távonvajmi kevés sikerrel járnak. Idõ kérdése, hogy az adott minta mikorkeríti ismét hatalmába az embert. Épp a függõségben szenvedõ betegekszámára igen fontos, hogy belássák, ezt a mintát egyáltalán nem lehetmegváltoztatni. Az az egyetlen lehetõségük, hogy a minta kiélésénekegy másik formáját válasszák.A kórkép formaadó mezeje a mélyen fekvõ mintából táplálkozik. A mintaegy olyan kerethez hasonlítható, amelybe különbözõ képeket tehetünk,feltéve, ha megtelelõ méretû. Tehát az ilyen képkeret nem mindegyikképhez jó. A keret határozza49meg azt az elvet, amely a maga mezejében kifejezõdésre juthat. Egybizonyos talajon például különbözõ növények nõhetnek, de nem bármilyennövény marad meg. A spárga, az erdei fenyõ és a pálmafélék a homokostalajon egyformán jól fejlõdnek. A jegenyefenyõ és más tûlevelûekazonban nem. Az összes, ugyanazon a talajon élõ növénynek vissza kelltükröznie az alapja elvét. A homok esetében ez az elv talán akisigényûség és a szerénység.A betegségekre átvive ez annyit tesz, hogy van egy alaptéma, példáulegy agressziós probléma, és ez a minta szintjén lerögzíti a kereteket.A felszínen ez látszólag egészen különbözõ módon valósulhat meg,például allergiákban, magas vérnyomásban, epekõben vagy körömrágásban.Ezzel azonban csak a felszínen megjelenõ testi síkot írtuk le. Aviselkedés szintjén is különbözõ lehetõségek jelentkezhetnek,amelyekben ugyanaz a minta fejezõdhet ki. A gyakori dührohamok, azembernek saját ösztöneivel való bánásmódja vagy az árnyéktémákerõszakos megközelítése jelentenék ezeket a lehetõségeket. Agondolkodás síkján is különbözõ formákban nyilvánulhat meg ez a minta:agresszív szexuális fantáziák vagy végletes gondolkodásmód. A lelkisíkon az autoagresszív (önmaga ellen forduló) érzelmek vagy adepresszióig terjedõ önmarcangolási fantáziák lennének a variánsok, deugyanúgy az a szélsõséges érzelmi élet is.A különbözõ szinteken ott vannak a legváltozatosabb leképzõdésilehetõségek, melyeknek mindegyike mégis az alapvetõ minta által elõremeghatározott kereteken belül marad. Csak a mélyben lévõ mintapontosabb vizsgálata fedi fel részletesen, mirõl is van szó. Hapéldául azokról az agressziókról, amelyeket az élet sötét, "piszkos"

témái gyújtanak lángra, az allergiák kerülnek a szûkebb választékba.De itt is számos lehetõség" g ( gközött "választhatunk, ami az aller ének aller iát kiváltó anyagok)nagy számában és gazdag szimbolikájában tükrözõdik vissza.A keretfeltételeket megszabó minták határozzák meg az életünket. Azezoterikus elmélet szerint azért hozzuk õket magunkkal az életbe, hogyaz idõk folyamán megéljük azokat. Az önmegismerés végül is nem más,mint az, hogy tudatosítjuk magunkban a mintát, az önmegvalósítás pediga minta elfogadását és beteljesítését jelenti. Az önmegismerésmunkaterülete következésképp a felszíni síkoktól ­ azaz a testtõl és a50viselkedéstõl ­ lényünk isteni magjáig, azaz a Selfig (önvaló) terjed.Ha a tudattalan minták foglyai vagyunk, azzal elzárjuk az igazilényünkhöz vezetõ utat.A "Betegség mint út"­ban megkezdett út a felszínen kezdõdik, és atestileg látható és érezhetõ tünetekbõl következtet a mélyebb lelkistruktúrákra. A genetika egy másik, idõközben általánosan elfogadottlehetõséget jelent ahhoz, hogy hozzáférjünk a mintánkhoz (19). A DNSgenetikai kódja az összes rólunk szóló információt tartalmazza. Ittnemcsak a testi keretfeltételek, hanem a viselkedésé is le vannakfektetve. Következésképp az õsmintát is meg lehetne itt találni, ám akutatások ehhez még nem eléggé fejlettek.Az orvostudománynak az a kérdése, hogy valami "öröklött vagyszerzett­e", a mi nézõpontunkból értelmetlen. A látszólagosalternatíva jelenti a gondot, amely alapos vizsgálódás után illúziónakbizonyul. Valamikor mindent örököltünk, és minden le van rögzítve amintában. Némi távolságból szemlélve eltûnik az alternatíva. Agenetika mai tudása szerint is sok minden rögzítve van már afogantatásnál. Ezzel az eseménynyel egy meglehetõsen világosanmeghatározott keretet kap elõre az ember az életéhez. Az emberipetesejt megtermékenyítésébõl minden esetben ember keletkezik. Az alehetõség, hogy egy kutya vagy egy kenguru szülessen, amegtermékenyítés pillanatától fogva nincs benne az elõre megadottkeretekben. Még ha kezdetben külsõleg nincs is olyan nagy különbségegy leendõ kutyához vagy kenguruhoz képest, ez ügyben a kocka már elvan vetve. A minta már ott van, és az élete során tesz szert az illetõazokra a lehetõségekre, hogy ezt a mintát megtapasztalja.Egy másik sík, amelyen a minták felismerhetõvé válnak, az a C. C. )ung­féle archetípusok szintje. Az archetípusok szintjével azúgynevezett õselvek közeli rokonságban állnak. Ez utóbbiak képezikpéldául az asztrológia (20) alapját is. Az õselvek nem mások, minttiszta archetípusok. De míg nagyon sok archetípus létezik, az embertöbbnyire csak két vagy tíz (21 ), a planétákról elnevezett õselvveldolgozik. A minták tartalmazzák az ember élete során megtanulandóleckéket. A minták pedig az õselvekbõl épülnek fel.

A betegségek értelmezésének megértéséhez nem kell az õselvek szintjéigleásnunk. Másrészt ez a lépés, amely egyszerre nehéz és érdekes, sokmindent megkönnyíthet, mint51ahogy a kórkép­szemináriumok tapasztalatai is mutatják. Ennek akönyvnek a keretei csak azt teszik lehetõvé, hogy bepillantsunk ebbe agondolkodásmódba (22).6. A függõleges gondolkodás és az õselvekVilágszemléletünk szerint a valóságon vízszintes és függõleges síkokhúzódnak keresztül. Az õselvek a függõleges rendezõ elveknek felelnekmeg, amelyek kb. a periódusos rendszer kémiai elemeivel lennénekösszehasonlíthatók. Mivel minden elemekbõl áll, az elemek alegkülönbözõbb megjelenési formákban játszanak szerepet. A szén és agyémánt is szénbõl áll, és ezért ez az elem az, ami ezt a kettõt"függõleges" értelemben összeköti egymással, annak ellenére, hogy amegjelenési forma szintjén a két anyag alig hasonlít egymásra. A"függõleges síkokkal" való munka az ezoterikus tanok terüle"te, a "vízszintes síkokba való leíró besorolás a tudományfeladatkörébe tartozik.A következõ sematikus ábra illusztrálja a két gondolkodásmód közöttikülönbséget, három fggõleges és néhány vízÕSELV: VÉNUSZ: MARS:SZATURNUSZ: ELV: Kapcsolat, Energia Koncentráció harmónia megszilárdulás kiegyensúlyozásLELKI SÍK: Szeretet Bátorság Kitartás TESTI SÍK: Érzékiség IzomerõCsontok TIPIKUS Élvezet Hare Kitartás TEVÉKENYSÉL: Evés ElõrenyomulásSZOCIÁLIS Luxushotel, Aréna, sportpálya Börtön, kórház, KÖRNYEZET:Bordélyház csatatér kolostor TESTTÁ)AK, Bõr (kontaktus), Izom, vér Bõr(határ) SZERVEK: ajak, vese homlok, pénisz térd, csontváz BETECSÉCREDiabetes, Sebesülések, Kõképzõdmény, VALÓ akne, túlsúly akutfertõzések pikkelysömör, HA)LAM: artrózis ÉTELEK: Édességek Nyersételek, Magok,steak diófélék52szintes láncot bemutatva. segít továbbá megérteni azoknak ajelenségeknek a mélyebb alapjait is, mint amilyenek pl. atüneteltolás, a tünet feldolgozása és beteljesítés.A mai tudományra orientált korunkhoz sokkal közelebb áll a"vízszintes" gondolkodás. Az õselvek segítségével történõ "függõleges"vagy analógiás gondolkodás sokkal nehezebben megy, mert ellentmond amegszokott logikánknak. Csak a pszichoterápiába tudott behatolni. Apsziché világának viselkedése se logikusnak, se kronologikusnak nemmondható. Mint ahogy ezt az álmaink is minden éjjel mutatják, itt azegyidejûség és az analógia uralkodik.

Egyáltalán nem volt olyan régen, amikor minden ember ezt a"pszichés" világszemléletet vallotta. Ám mára már az emberiségnek az akisebb része is, amelyikhez mi magunk is tartozunk, elhagyta ezt avilágszemléletet. Azonban titokban és intuíciójában sokkal szorosabbankötõdik régi gyökerek alapján ehhez a világszemlélethez, mint ahogyezt bevallaná magának. Az õsrégi szimbolika ma is élénken é! tovább.Talán szégyelljük magunkat miatta, és mint elõítéletet és babonátlenézzük, de mégis ragaszkodunk hozzá. Alig van olyan nagyobb újság,amelyik rrtegengedhetné magának, hogy lemondjon a horoszkópokról, éssokkal több ember olvassa ezeket, mint ahányan nyíltan beismerik (23).Még mindig feketében járunk temetésre, annak ellenére, hogy semmilyenértelmes magyarázatot nem tudunk adni a dologra. Vöröset látunk, haelfog bennünket a düh, és nem sárgát. Feketének látjuk a világot, haelhagy bennünket a remény. Ha valakit õrültnek tartunk, ezt azzal ajelbeszéddel nyilvánítjuk ki, hogy mutatóujjunkkal a fejünkre bökünk,és nem a térdünkre. A térd az alázat kinyilvánításának a helye, és nema (bolond) ötleteké. A makacsságot a bikanyak szimbolizálja aszámunkra, míg a hattyúnyak az elegancia és a kecsesség jele. Mindezés sok más ilyen közismert összefüggés létezik anélkül, hogy logikusmagyarázattal tudnánk rájuk szolgálni. Pedig csupán arról van szó,hogy a közhasznú logika helyett az analógián alapulnak.A betegségek olyan minták kifejezõdései, amelyek erõs gyökerekkel avalóságban horgonyoznak. Legabsztraktabb kifejezõdésüket az õselvekmintáiban és azok egymáshoz való viszonyában találjuk. A betegségektartós megszüntetéséhez néhány felületi kozmetikai változtatás nemelég. Egy képet sohasem lehet úgy kitörölnünk, hogy nem pótoljuk egymásikkal,53amivel a kép alapjául szolgáló minta nem tûnik el csak úgy egyszerûen.A betegségeket a legjobb esetben is csak a magunk mindenkori kereteinbelül lehet kicserélni. A hagyományos orvoslás allopatikuseljárásainak, sõt még az úgynevzett pozitív gondolkodásnak is az aveszélye, hogy nem teszek mást, mint hogy a felszíni síkokon pusztánkémiai orvosságkkal vagy jószándékú affirmációkkal lefedik a mélyenfekvõ mintát.Az igazi gyógyulás az elõre megadott minta keretén belül követel egyalternatívát is. Ha csupáncsak a tünet ellentétével próbálunk ellenehatni, azzal rövid távon ugyan megkönnyebbül a beteg, de hosszú távoneszkalálódik (kiterjed) a probléma. A harc anélkül, hogy akarnánk, mégerõsebbé teszi azt, ami ellen harcolunk, úgyhogy idõvel mind újabb ésújabb falakat kell ellene emelnünk. Aki kortizonnal harcol a bõrkiütésellen, a kiütéseket ugyan levarázsolja a bõrérõl, de a megfelelõenergiát egyre mélyebbre nyomja. Az aztán általában a tüdejébenIandol. A tüdõ a bõr mellett a második olyan szervünk, amely akapcsolatok szolgálatában áll. Minél jobban sikerül a bõrünkön lévõkiütéseket legyõzni, annál nagyobb lesz a mélyben a betegségpotenciál,

és a védekezésre szánt lépésekkel egyenlõ mértékben növekszik. Elvileghasonló történik, mint amikor az ember a szomorúságot vidámjelszavakkal próbálja legyõzni. Egy rövid távú javulás után, amelyethamisan gyógyulásnak értelmeznek, az elnyomott téma egy más helyenismét felmerül.A betegségtüneteket csak lelki tartalmakkal vagy viselkedésmintákkallehet valóban kicserélni. Ezeknek azonban egyezniük kell azõselvekkel, azaz az alternatíváknak ugyanabból a szimbólumláncból kellszármazniuk, és semmi esetre sem az ellenpólusból. Õselvi mintákattekintve a lehetõ leghasonlóbbaknak vagy ­ másképp fogalmazva ­homoepatikusnak kell lenniük. Ahhoz azonban, hogy az energiát egymásik, ám megfelelõ képmezõbe tudjuk irányítani, mindenekelõtt abetegség képét kell megvizsgálnunk.Mivel minden egyes betegség csak egésszé teszi az embert, egyiket semnélkülözhetjük és nem is változtathatjuk meg tetszés szerint. Tünetenélkül a beteg nem teljes egész, és ki van billentve az egyensúlyából.Amennyiben allopátiásan, azaz a betegség természetével ellentéteshatású gyógyszerekkel kezelik, a kórképpel stabilizált egyensúly ismétzavart szenved.54A következõ példa talán világosabbá teszi mindezt: aki bánatábanelhízik*, egy olyan tünetet alakít ki, amellyel meg tudja tartanilelki egyensúlyát. Egészében véve a túlsúly, amely egy bizonyosvédõréteget von köréje a szeretet nélküli külvilággal szemben, és azevéssel pótkielégülést is hoz a számára, nyilvánvalóan jobb, mint hapl. szerelmi bánatában ön­ gyilkosságot követne el. Na már most: haezt a beteget allopátiásan nulldiétára fogjuk, veszélyeztetjükkialakult lelki egyensúlyát. Elveszti vastag "páncélját" anélkül, hogyvalamivel pótolni tudná ezt a védõréteget, és egy másik kielégüléshezjutna. Fõleg azt nem kapja meg, amire olyan nagy szüksége lenne,nevezetesen a szeretetet. Természetesen az a dédelgetés, amihezédességek formájában és kizárólag csak a gyomrán keresztül jut, nemjelent ideális megoldást, de még mindig a téma egyfajtafeldolgozásának számít. Az édességek vagy a többi hasonló "jó" ugyannem adja meg azt a törõdést, amire tulajdonképpen vágyik, de mégmindig az odafordulás egyik formája. A nulldiéta ezzel szemben semmitsem ad neki a problémájával kapcsolatban.A homeopátiás orvoslásnak az lenne a célja, hogy olyasmit ajánljon fela beteg számára, ami hasonlít az evéshez. A lelki síkon ez a szeretet.A páciensnek kellene valamit találnia, ami kielégítené aszeretetigényét. Ha embert nem talál erre, akkor legalább tanuljon megtudatosítani magában, hogy mennyire szeret enni, és valódi élvezettelegyen ­ ennek sokkal több értelme lenne, mint a teljes lemondásnak. Atudattalan vagy félig tudatos édességnassolás a témának pusztán egylehetséges feldolgozási formája. A valódi megoldás az lenne, ha azilletõ megtanulná saját magát szeretni.

Az ember a különbözõ alárendelt mintákból összeálló mintával születikmeg. Ezt a mintát a genetikai vizsgálatok eredményeibõl, azarchetípusokból, az illetõ horoszkópjából, a betegségeibõl vagy másvisszatükrözõ felületekrõl is felismerhetjük. Az élet során ennek amintának különbözõ aspektusai válnak aktuálissá. Senki sem menekülhetel elõle, be kell teljesíteni, illetve meg kell tölteni élettel. Hapl. az ember az élettapasztalatainak vagy egy terápiának köszönhetõenmegismerte és mélyen áttekintette a struktúrája egy részét, akkor abeteljesitésére szolgáló alternatívák is lehetõségként állnak elõtte.A függõleges síkon belüli csere az az esély, amelyrõl az Út ateljességhez c. kötetben szó volt.55A betegségek úgy keletkeznek, hogy a szellemi­lelki témák atudatosság szintjérõl lecsúsznak a testünkbe. A betegségekbõl pedigfordított irányban haladva ismét a szellemi­lelki témákat lehetkiszûrni. Az õselvek tiszta képeihez vezetõ lépés megkönnyíti az elvtöbbi megnyilvánulási síkjára való jutásunkat is. A helyzet hasonlítahhoz, amikor nyelveket tanul az ember. Ha meg akarunk tanulniolaszul, franciául és spanyolul, akkor a legegyszerûbb, ha elõször alatint sajátítjuk el. Ebbõl a közös bázisból kiindulva az összestovábbi lépés könnyû lesz.Egy ilyen, az õselvben való gondolkodáson nyugvó terápiás lépés azlenne, ha a párkapcsolaton dolgoznánk kitartóan ahelyett, hogyvesehomokot kapnánk. A vese a Vénusz­elvnek van alárendelve, éppúgy,mint a partneri viszony és a homok. A kövek a szaturnusz­elvirányítása alatt állnak, ugyanúgy, mint a kitartó munka. A testi síkona vesehomok a partneri viszony hajtómûvébe került homokot jelképezi. Abetegnek mindkét, a test síkjára lecsúszott elvvel szembesülnie kell.Az ebbõl a gondolkodásból következõ terápiás lépések kihívások eléállítják az embert, mivel az elnyomott, kellemetlen elvet ismét atudatosság felszínére kényszerítik. Amikor valakiben nincs az illetõtémával szemben semmilyen ellenállás; akkor nem is nyomja le azárnyékba. Ha azonban arra kényszerítette az illetõ az adott témát,hogy egy probléma képében öltsön testet, akkor a téma lelki megfelelõiis kellemetlenek lesznek a számára. Amennyiben nem azok, akkoróvatosnak kell lennünk. Kézenfekvõ ugyanis a gyanú, hogy az analógiáknem egyeznek.Az õselvek alapján a szervek és a testtájak értelmezése, illetvejelentésének felismerése is könnyebb. Hogy a nyaknak a bekebelezéshezvan köze, azt a funkciója és a megfelelõ nyelvi utalások is mutatják,mint amilyen pl. a benyakal szó. Hogy a térd az alázattal vankapcsolatban, azt a térdhajtás és a letérdelés aktusából könnyenkitalálhatjuk. Az azonban, hogy a vese a partneri viszonyhoz kötõdik,fõleg az õselvek ismeretébõl derül ki.

567. A betegség mint rituáléA betegség egy mintának a problematikus megtestesülése. A páciensezáltal arra kényszerül, hogy (meg)élje ezt a mintát, amelynek elleneszegült és amelyet tudatosan nem fogadott el. Egy minta tudatosátélése nem más, mint rituálé. Egy betegség történései következésképpegy tudattalan, illetve az árnyékba Iesülllyedt rituáléval egyenlõk. Agyógyuláshoz vezetõ elsõ lépés az, hogy ezt a rituálét visszahozzuk atudatunkba. Ebben az nyújt jelentõs segítséget, hogy tudatosan ésszabad akaratunkból megtesszük mindazt, amire a betegségünk amúgy isrákényszerít bennünket. A szerelmi bánatban felszedett kilókpéldájában ez az lenne, hogy tudatosan nassolunk. Mialatt áz emberéberen és figyelmesen kebelez be mindent, ami édes és jó, kialakul azezzel együtt járó élvezet érzése. Így egy nassoló rítust alakíthatnaki magának, amely élvezetet jelent a számára. Fontos, hogy közben nelegyen rossz a lelkiismerete. A lelkifurdalás az allopátiás pólusbólszármazik, és ebben az esetben kizárólag kárt okoz. "Ha ahelyett, hogy rossz lelkiismerettel degeszre enné magát azember, tudatos élvezeti rituálékba kezdene, máris lazulna a tünetnyomása. Tudatos élvezkedés esetén egyrészt egyáltalán nem kell nagymennyiséget magába tömnie az embernek, másrészt a nassolásbólkövetkezõ zsírpárnákat is sokkal könnyebben el tudja fogadni. Tudjaugyanis, hogy mit kapott értük cserébe. Ha belemerül az ember azélvezetek tengerébe, más élvezeti síkok is maguktól feltárulnak. AVénusz birodalmában az evés élvezete mellett további megfelelõlehetõségek is vannak. Ha a többi érzékszervén keresztül is jut azember élvezetekhez, akkor azzal tehermentesíti a már úgyis túlterheltgyomrát, anélkül hogy az érzéki élvezetekrõl lemondana. , A szemnek ésa fülnek a gyönyöre, az orrnak és a bõrnek kedves dolgok többé­kevésbéugyanazt a mintát töltik be. A bõr, mint a Vénusz szerve, ezen aterületen az ízérzékelés mellett a legmegfelelõbb. Következésképp azérzéki bõrélvezet a habzsolás megfelelõ alternatívája. A csókolózásigen jól helyettesítheti az édességek szopogatását. Ez esetben még azélvezetet is ugyanaz a nyálkahártya közvetíti. A simogatás is azt azérzést adja, hogy az emberrel valami jó történik, ugyanúgy, mint ahogyegy kiadós ebéd után jó érzéssel eltelve simogatjuk a hasunkat.57Az elsõ lépés az, hogy a betegség tudattalan mintájából tudatosrituálét csináljunk. A következõ lépésnek az a célja, hogy a

szenvedéssel teli feldolgozási síkot egy fejlódési lehetõségetbiztosító síkra cseréljük. Ez annál könnyebben megy, minél jobbanbeleillenek a mintába, illetve minél inkább az adott õselv alátartoznak. A mintát nem tudjuk megváltoztatni. A minta feldolgozásánakvagy teljesítésének síkját azonban igen.A két fogalom között jelentõs szakadék van. A feldolgozásmindenekelõtt munka, a teljesítésnek megvan az az elõnye, hogymeghozhatja a megoldást. A már tárgyalt szerelmi bánatból való elhízásesetében akkor dolgozná fel az ember a témát a Vénusz­elvnekmegfelelõen, ha megengedne magának egy masszázsprogramot. Ennektermészetesen élvezetesnek kell lennie. A fárasztó vagy fájdalmasmasszírozási módok nem felelnének meg a vénuszinak. A szeretet, amelya testet, a lelket és a szellemet is érinti, ezzel szemben nemcsak atéma beteljesítésének, hanem a megoldásának is számítana.A teljesítések nem célra irányulnak, nem azért történnek, hogyelérjünk általuk valamit, hanem egy belsõ szükségletbõl fakadnak, és amaga teljességében érintik az embert. A téma tudatos feldolgozásamagában rejti azt a veszélyt, hogy csak egyes területeket fed le. Amasszázs, éppúgy, mint a nassolás, csak a testi élvezetek síkjántörténik. A tudattalan feldolgozásban is részt vehet az egész ember,ám ez a feldolgozási mód nem érinti olyan mélyen a témát.Ha valakinek a Mars õselvével van egy számára nem tudatosproblémája, akkor az agresszióját feldolgozhatja úgy is, hogy elmegy afutballmeccsre szurkolni. Ám hiába van jelen testben és lélekbenegyaránt, akkor sem oldódik meg a téma a harcias jelszavaküvöltésétõl. Aki ezzel szemben tudatosan dolgozza fel a témáját, annakmegvan az az eõnye, hogy ismeri is egyben. Ha pl. úgy dönt, hogyharci sportok ûzésével vezeti le az agresszióját, akkor az értelmesdöntés. Ekkor is fennáll persze a veszélye annak, hogy csak a testévelvan jelen a dologban, a lelkével nem. Az számítana teljesítésnek, haelhatározná, hogy kézbe veszi az életét, bátran szembenézne az elõtteálló feladatokkal, és ezután ezeknek megfelelõen élne.A rituáléhoz az érintett szintek mindegyikén szükség van atudatosságra. A rituálék annál hatékonyabbak, minél több sí58kot érintenek. Ebbõl adódik az, hogy a betegség egy­egy téma megoldásaszempontjából gyakran igen kevéssé hatékony (24). A tünetek többnyirecsak a feldolgozásig vezetnek, mert hiányzik a szellemi­lelkitudatosság. Ha ezeket is behozzuk a tünetbe, és a betegségtünettanából egy tudatos, minden érintett síkra kiterjedõ rituálétalakítunk, közelebb kerülünk ahhoz az esélyhez, hogy felszabadítsuk atémát.Ez a kulcsa annak is, hogy felszabadítássá váljanak a feldolgozásikísérleteink. A fenti példához visszatérve, lehetséges lenne, hogy azilletõ olyan tudatosan átadja magát a kiválasztott harci sportnak,hogy a szellemével és a lelkével is részt vesz benne, és harcimûvészetté fejleszti. Ennek a filozófiája pedig az egész életétáthatja, a felszíntõl a mélyen fekvõ gyökerekig. Így alakul ki az

agresszió témájával szemben szinte magától az a nyitottság, amely azélet más területein is utat tör a marsi energia számára, és ahhozvezet, hogy az ember bátran mer élni. Amikor a betegségek arraösztönzik az embert, hogy rituális jelleget adjon az életének, akkornemcsak önismeretet, hanem önmegvalósítást is hoznak. Az a célugyanis, hogy a fejlõdés teljes útját, az egész életet egy tudatosrituálévá alakítsuk.59III. Cyakorlati útmutató a betegségek feldolgozásához1. A szókincsünkAz értelmezés középpontjában a test és fõleg a tünetek nyelve áll.Mivel minden embernek vannak tünetei, a tünet a legelterjedtebbnyelvnek számít ezen a földön. Bár mindenki tökéletesen beszéli, mégiscsak kevesen vannak azok, akik meg is értik. Általában véve igaz, hogyminél intellektuálisabbak az emberek, annál kevésbé értik ezt akifejezési módot. Így fordulhat elõ, hogy az úgynevezett primitívnépek e tekintetben messze elõttünk járnak, éppúgy, ahogy a gyerekekis fölényben vannak e téren a szüleikkel szemben.A testbeszéd mellett a szavakkal történõ beszéd is igen jószolgálatot tehet. Mert nemcsak a test beszél, hanem a nyelv is testi.A pszichoszomatikus kifejezések egész sora vet érthetõ fényt a testre

és a lélekre. Egy megrögzött, makacs emberben nem a vérrögök rekednekmeg, hanem átvitt értelemben megreked benne az élet árama. Egymegkeseredett, haraós alak sem a saját konkrét fogait veti be, és egyvastag nyakú, konok ember sem a merev nyakizmaira hivatkozik. Csakakkor hajlamosak ezek a belsõ tartások arra, hogy testet öltsenek, haa tulajdonosaik nem tudatosítják õket magukban. Nem meglepõ hát, hogya testünk nemcsak a kezelésekre reagál jól, hanem a jelentésekmegfejtésére is.A nyelvjárások, fõleg azok meglehetõsen vaskos és kevésbé szalonképesformái, az irodalmi nyelvnél is sokkal világosabban fejezik ki amegfelelõ összefüggéseket. A szólások és közmondások a test és a lélekösszefüggéseinek mély ismeretérõl tanúskodnak.A nyelv bölcsessége sokkal megbízhatóbb, mint ahogy ezt általábanelfogadjuk. A kórképek a szó legvalódibb értelmében reagálnak akezelésre. Egy olyan kifejezés például, hogy "bánatában megszakadt aszíve", elárulja azt, amit a drága pszichoszomatikus vizsgálatoknakelõször igazolniuk: rr r60kell, nevezetesen, hogy a tartós bánat meg is ölheti az em­` bert.Azért tud a test nyelve ilyen jelentõs segítséget nyûjtani önmagunkmegismeréséhez, mert becsületes. Cyakran sokkal becsületesebb, mintamennyire az kellemes a számunkra. Ezért próbál ki a modern ember aszoláriumtól és napfürdõkúráktól a sebészeti beavatkozásokigmindent, hogy egy kicsit megváltoztassa a bõre adta túlzottanõszinte benyomást. "Egy õszinte bõr" ­ mondja a német azokra,akiken minden érzelmi állapotuk meglátszik. A becsületes bõrszámára teljesen idegen minden elrejtõzõ és elváltoztató játék.2. Mítoszok és mesékA mitológiai vagy a kiemelkedõ személyiségek életébõl vett,mítosszá vált képek, amennyiben hasonlítanak a saját mintához, jósegítséget nyújthatnak a kórképek értelmezéséhez. A mesék is olyanarchetipikus motívumokkal szembesítenek, amelyek nem is ritkánmodern köntösben jelennek meg életünkben. Egy ilyen, a költészetbenis gyakran felbukkanó idõtlen minta nem más, mint azélettapasztalat sûrített esszenciája. A reinkarnációs terápiának(az elõzõ életek megismerése) az az egyik célja, hogy ilyenmintákat keressünk és a saját mítoszunkat tudatossá tegyük általa.A betegségek értelmezése szempontjából elõnyös ugyanis, ha tisztábajövünk a saját életmítoszunkkal és kitaláljuk, hogy milyen szerepetjátszik benne a betegségminta.Minden embernek megvan a maga története, attól függetlenül, hogytudatosan álmodik­e a mese képeiben, vagy nem. Ennek a mesének a

felfedezése jelentõs segítséget nyújthat a betegségmintaértelmezésének folyamatában és az egész életminta jelentésénekmegértésében. A mese alapján, illetve abból kiindulva a mintaréteges modelljét is megérthetjük. A király­ és a varázslómesék,mint ahogy a Crimm fivérek összegyûjtötték õket, alapjában véve egynagy mintát ábrázolnak, a lélek útját a tökéletesség felé. A hõsnekel kell indulnia otthonról, amit néha az undok és csúr mostohaanyavagy valamilyen külsõ szükség megkönnyít. Végül ki kell állnia avilágban az élet próbáit, mielõtt végre megtalálja a másik felét,egyesül vele az alkímiai házasságban (25), és halhatatlanná válik.Ez az alapminta a leg61több mesében közös, és leképezi azt a Ielki utat, amelyet minden embermegtesz. Azért van olyan sok mese, mert sokféle különbözõ, egyediarchetípus rakódott rá az alapmintára, amelyek a személyesebbéletutakat képezik le.3. A megismerés útjaaz ellenpóluson keresztülA betegség kezelésének az ellenpóluson át vezetõ útja, mint ahogyazzal az allopátiában próbálkoznak, hosszú távon nem képes megoldaniegy problematikát, még akkor sem, ha rövid távon idõt nyerhetünk vele.Az értelmezésnél ellenben segítségnek bizonyult, ha az ellenpólusra, amásik szélsõségre is vetettünk egy pillantást. Az ellentétek sokkalközelebb vannak egymáshoz, mint ahogy azt megszokott szemléletünkkelelismernénk. Megint a népi bölcsességre hivatkozunk, mely szerint a"pszichiáterek mind õrültek", pedig a polgári ideális elképzelésszerint épp nekik kellene a szellemileg legegészségesebb emberekneklenniük. Ha meggondoljuk, hogy egy pszichiáter a szabad akaratából egyideggyógyintézetben tölti el a fél életét, akkor lehet, hogy a népibölcsességnek igaza van. Szenvedélyes érdeklõdéssel kell odafordulniaa lélek tévútjaihoz, ha ezt a foglalkozást választja magának. Honnanszármazna azonban ez az elõszeretet, ha nem abból, hogy az illetõvalamilyen módon maga is érintett? Ez persze semmiképp sem hátrány,hanem tulajdonképpen a garanciája annak, hogy a lélek orvosa képesbeleélni magát páciensei helyzetébe és érzelmeibe.Ezért az sem meglepõ, ha az orvosok a hipochondria jeleit mutatják.Fél életüket szabad akaratukból a kórházban vagy a saját praxisbantöltik el. Azért teszik, mert akárcsak a többi ember, õk is félnekattól, hogy megbetegszenek és meg kell halniuk. Egyenesen szerencse,hogy az orvosi hivatásra való motiváció abból a kíváncsiságból nõ ki,hogy felkészüljenek a betegségek ­ köztük a saját betegségük ­ elleniharcra. Így nehéz körülmények között sem lohad le azelkötelezettségük.A többi hivatás mintája is ennyire egybecseng az ellentétespozíciókkal, ami az elsõ pillantásra meglepõnek tûnhet. Pedig

62ha a bûnüldözõ nem tudna a bûnözõ agyával gondolkodni, soha senkit semtudna elkapni.Ami a betegségeket illeti, az ellentétes pozíciók éppígy hasonlítanakegymásra. Egy és ugyanarról a témáról van szó, ugyanúgy, mint a bûnözõés a bûnüldözõ esetében. A székrekedésben* és a hasmenésben* szenvedõpáciensek a belükön keresztül dolgozzák fel az elengedés és amegkapaszkodás, illetve a ragaszkodás témáját. Ha magas vérnyomásban*szenved az ember, akkor egy alacsony vérnyomással küszködõ beteg asaját problémájáról mesélve egyet s mást megvilágíthat magasvérnyomású sorstársa számára. Mindkét esetben az a kérdés áll aközéppontban, hogy mekkora teret foglal el az ember saját életereje.Mindez az alkoholisták és az absztinensek nem minden harc nélküliközös témájával kapcsolatban még nyilvánvalóbb (26). Az elsõ mohón kapmindenfajta pohár után, a második meg ostorozza. Mindegyikük életeugyanazon téma, az alkohol körül köröz. Ami a szellemi­lelkiegészséget illeti, az absztinensek is éppúgy veszélyeztetettek. Bár azalkoholista gyakran másokat tart bûnösnek a nyomoráért, általában vévebenne még lehet némi tudatosságot felkelteni egészségtelen helyzetévelkapcsolatban. Ebben a tekintetben az absztinens mind a maga, mind akörnyezete számára jóval nehezebb eset. ÁItalában annyira meg vangyõzõdve arról, hogy mások a hibásak, hogy a saját problémájátegyáltalán nem képes elismerni többé. Teljesen el van bûvölve sajátfennkölt elméleteitõl, amelyek az emberiségnek a bûnös szenvedélyektõlvagy hasonlóktól való megmentésérõl szólnak, és már nem látja, hogymaga is mennyire szélsõséges.Ennél az utolsó példánál talán világossá vált, hogy bármelyik témáróllegyen is szó, a szélsõséges töltés mindig gyanús. Általában éppen ottvan közel az ellenpólus, ahol a legkevésbé feltételeznénk.iI63l V. Összefogla lás

1. Kiindulópontok1.Semmi esetre sem értékelésrõl, hanem értelmezésrõl van szó.2. Mindenkinek vannak tünetei, mivel minden polaritásban való életlevált az egységrõl, és így nem teljes és nem egész.3.Minden egyes tünet egy fogyatékosság kifejezõdése, mert valamiolyasmit mutat, ami hiányzik ahhoz, hogy egészek Iehessünk.4. Semmi sem tûnhet el végérvényesen, ezért csak arról lehet szó,hogy a tünetet áttoljuk, akár vízszintesen az egyik síkon (pl. a testsíkján) innen oda, akár függõlegesen a külön­ bözõ síkok között (atest, a lélek, illetve a szellem síkja).5. A forma és a tartalom a testnek és a léleknek felel meg ésösszetartozik. A forma (a testi) a szükséges kapcsolódási pont atartalomhoz (a lelkihez) éppúgy, mint ahogy a színpad a kapcsolódásihely a színdarab tartalmához.6. Végül is nincsenek okok. Amikor mégis rájuk vagyunk utalva, hogygondolatilág közelebb kerüljünk a valósághoz, akkor az ókoriakklasszikus négy okából érdemes kiindulnunk: Causa efficiens (a múltbólható ok), Causa finalis (célok), Causa formalis (mintaok), Causamaterialis (a materiális ok, illetve a materiális alap).7. A valóság szimmetriasíkokból áll. Az analógiás gondolkodás ennekinkább megfelel, mint a kauzális.8. A síkok között szinkron és nem kauzális összefüggés van, és nemis a megszokott értelemben logikus, hanem analog(ikus).9. A rituálék alkotják az emberek együttélésének alapvázát, akártudatos ez, akár mint árnyékminta, tudattalan.10. A betegségek az embert egyensúlyban tartó árnyékrituálék, ésugyanannak az õselvnek a tudatos rituáléjával helyette­. síthetõk.642. Irányelvek és alapkérdésekA négy "ok" segítségünkre lehet abban, hogy rájöjjünk a tünet általkikényszerített rituálé nyitjára. Ehhez meg kell érezni azt a teret,amelyben az érintett él. Az okokra irányuló kérdések a következõklennének:1. Honnan jön a tünet? Mi a funkcionális alapja? A "náthát" vévealapul, a válasz körülbelül így hangozhatna: "Két nappal ezelõtt olyanvolt a helyzet, hogy az érintett megfázott, illetve megkapta a náthakórokozóját."2. Milyen materiális alapon fut le a betegség, és mit közöl azérintett szerv?Példa: Az orr­ és a garattájék szervei és az érzékszervek. Akülvilággal való cserérõl és kapcsolatfelvételrõl van szó.3. Milyen keretek között terjed ki a tünet? Milyen játékszabályaivannak?

Példa: Az ember nem akarja senkinek sem kinyitni az ajtót, tele vanaz orra, semmit sem akar hallani és látni. Nem akar kapcsolatba lépnia külvilággal, illetve ha igen, akkor csak agresszív módon: köhög (ráa többiekre), tüsszent, fújja az orrát, és köpköd.4. Mit céloz a tünet? Hová akarja vinni az érintettet? Válaszpélda: Bekell látnia, hogy elege van, és meg akar szabadulni az agressziójától.A megfázás "normális" lefolyását figyelve kirajzolódik az a rituálé,amely az egyes tüneteken keresztül kényszeríti ki, hogyrrregvalósítsák. Önmagunk lezárásának aktusát a xest színpadánrendezzük meg: az érzékszervek és a lég­, illetve kommunikációs utakblokkoltak, a felhalmozott agressziókat pedig testileg éljük ki.Ezeket a jeleket a környezet elismeri, és elbocsátja a köhögõ és orrátfújó beteget. Hazamehet tehát. Ez a csata utáni visszavonulásrituáléja. A háború fõleg a szövetekben zajlik, és végbemegy aszociális környezetbõl történõ visszavonulás. A rituálé feltételezi,hogy a megfázottakat nem támadják tovább, hanem hagyják, hogyrendezett sorokban visszavonuljanak. Ha a játékostársak nem veszikészre azonnal a jeleket, a betegek barátságos közvetlenséggel hívjákfel rájuk a figyelmet: "Csak ne gyere ilyen közel, mert meg vagyokfázva!" Hogy menynyire szükség van erre a rituáléra, azt maguk acsöpögõ orrú betegek bizonyítják teljes ártatlansággal, amikor aztmondják, hogy náthát szereztek maguknak. Az ember természetesen65csak olyan dolgokat szerez meg magának, amelyekre szüksége van.A betegségrituáléra és annak kereteire irányuló kérdések:1. Mivel szereztem be magamnak ezt a problémát? 2. Miért éppen mosttörténik ez? A krónikus folyamatoknál: Mikor jelentkezett elõször?Mikor volt különösen intenzív?3. Miért éppen ez a kórkép talált el, illetve sújt? 4. Életem melyikvisszatérõ mintája sejlik ki a betegségrituáléból?3. A betegség m i nt esélyA betegségeket mindig kettõs szempontból szemlélhetjük. EIõször isószintévé teszik az embert, és megmutatják, amit eddig nem akartunkészrevenni. Egy bénulás pl. azt jelezheti a beteg számára, hogy milyenmerev(vé vált) és mennyire nem mozgékony (már) a lelki­szellemi téren.Másodszor pedig minden betegségnek megvan a maga értelme, és egyfeladatot tár elénk. A bénulás például azt az üzenetet hozhatja, hogyideje lazítani a tudatos kontrollon és átadni az embernek magát apihenésnek. A "betegség õszintévé tesz" mottónak megfelelõen a mintamegoldatlan síkja rajzolódik ki. "A betegség megmutatja a feladatot"alapmondat fényében pedig a minta megadott síkja válik világossá ázember számára.

Az elsõ szempontnak megfelelõen elõtûnik egy fájdalmas minta, magávalhozva egy betegséget, amely minden tudatosság nélkül folyik le. Enneka mintának és üzenetének az elfogadása a második síkra vezethet, és afájdalmas tapasztalatot egy rituálévá alakíthatjuk át. Ez pediglehetõséget ad arra, hogy fejlõdjünk.Egy kívülálló sohasem tudja pontosan megítélni, hogy épp melyik síkonés melyik fázisban van a beteg. A nyilvánvaló súlyfelesleg sokszor abelsõ beteljesülés hiányát próbálja kompenzálni.Ám ugyanúgy lehetséges, hogy a "mint kint, úgy bent" mottónakmegfelelõen a belsõ beteljesedés tényét tükrözi. Bár az utóbbi esetritkább, mégis lehetséges. Buddha esetében hajlamosak vagyunkelfogadni, hogy a testét borító zsírpárna a belsõ beteljesedés jele.66Mindamellett a buddhizmus abból indul ki, hogy minden ember magábanhordozza a Buddha természetét. Ez pedig ismételten arra hívja fel afigyelmünket, hogy az önmegismerés csodálatos munkaeszköze nemértékítéletekre való, ne züllesszük tehát kontárszerszámmá.

67I. A fe­láb sémaAz orvostudomány klasszikusan mûködésük szerint osztja egységekre aszervezetet. Ez a felosztás a szakorvosok számára megfelelõ. Így agasztroenterológus a gyomor­bél traktus, a nefrológus a vese és azideggyógyász az idegrendszer szakembere. A páciens ezzel szembenegységes egésznek éli meg a szervezetét. E látásmód mellett szól, hogyminden szorosan összefügg mindennel, a mûködési egységeket nem lehetszigorúan elhatárolni egymástól. A test majdnem mindegyik részébenvannak idegek és erek. Az egyes szervek pedig, mint pl. a máj vagy avese, az egész szervezet ellátásáért felelõsek.Ez utóbbi szemlélet azért is közelebb áll a laikusokéhoz, mert apanaszaikat mint általános állapotuk zavarát élik meg. Cyakran csakhomályosan érzékeli a beteg, hogy melyik testtájból indul ki a baj.Bár mind a funkcionális körök, mind a régiók szerinti felosztásnakmegvannak a maga elõnyei, a betegségek értékelése céljából aregionális szemlélet bizonyult jobbnak. Ha a kórképet a megjelenésiterületrõl kiindulva értelmezzük, akkor az alappal, azaz a színpaddalkezdjük a munkát, amelyen a szellemi­lelki dráma testet öltött. Atüdõgyulladásnál a tüdõ az a sík, amelyen a konfliktus lejátszódik. Atüdõtágulás ugyanezt a kommunikációs síkot érinti, de atüdõhólyagocskák túlzott felfújásával és az úgynevezett hordómellkaskialakulásával egy másik darab játszódik le ugyanazon a színpadon. Ígya test egy adott területe egymástól teljesen különbözõ problémák közösalapja lehet.Hogy ezt érthetõvé tegyük, fentrõl lefelé haladunk, és az egyesproblémák tárgyalása elõtt elõször az érintett területtel

foglalkozunk. Ezután mutatjuk be fontosságuk és gyakoriságuk szerintaz itt megjelenõ betegségek közül azokat, amelyekkel az eddigmegjelent kötetekben még nem foglalkoztunk.A különbözõ kultúrák különbözõképpen értették meg és ne71vezték el a test központjait és ezek egymáshoz való viszonyát. Amit akínaiak meridiánokként írtak le, azt az indiaiak nádiknak nevezték.Sok õsi nép rendelkezett rendkívüli tudással a test energetikaiösszekötõ útjaival kapcsolatban. Többféle hagyomány is megemlíti azindiai kultúrkörben csakraként ismert energiaközpontokat. Ezek atestnek azon pontjai, ahol az energia koncentrálódik. Keleten hétilyen fõcsakra létezésébõl indulnak ki. A két felsõ a fejben van, akét legalsó a medence magasságában, a harmadik a medencébõl a hasbavaló átmenet területén, az ötödik a nyak átmeneti részén, a középsõ,negyedik pedig a szívcsakra. Így energetikai szempontból aszervezetnek három súlypontja van: a fej, mint a medence ellenpólusaés a kettõ között középen elhelyezkedõ melltájék a szívvel. Míg ezt ahárom energiaközpontot gyakorlatilag a világon mindenhol ismerik, asúlypontokat egészen különbözõképpen helyezik el. Az északi germánnépek fejlõdésük során a fejet tanulták meg hangsúlyozni, míg amediterrán népek inkább a szívük szerint élnek, a megsemmisüléstõlfenyegetett indiai kultúrák pedig inkább a hasukban észlelt érzésekrehagyatkoztak. Más kultúrák sikeréhez viszonyítva ezzel meglehetõsenlemaradtak. Sem a Spanyolországból és Portugáliából származó forróvérûmediterrán népeknek, sem az északi kultúrák agresszív, józan eszéneknem tudtak ellenállni.Míg az általunk ismert történelem kezdetén az emberek a zsigeriérzéseiktõl és ösztöneiktõl vezetve szoros kapcsolatban éltek azanyafölddel, a spanyol­portugál világuralommal a szívközpont került acentrumba, és végül ezt váltotta fel a fej intellektuális hatalma. Afej a történelem folyamán megtanult a két másik centrum feletturalkodni. A fejhangsúlyos kultúrák alattvalójukká tették a földet.Ami a világban megesett, ugyanaz történt párhuzamosan a testben és alélekben is. A fej maga alá rendelte a szívet és a hasat, ésmegkezdõdött az ész kegyetlen uralma. Az értelem a szemmel, a füllel,az orral és az ízlelõbimbókkal egy csaknem abszolútinformációmonopóliummal (27) rendelkezik, és ehhez jön még az agy, aza központ, amely jelentésük szerint kezeli az információk áradatát.Mióta a Homo erectus magasan hordja a fejét, nemcsak az elülsõ lábaiszabadultak fel ahhoz, hogy érvényt szerezhessen az érdekeinek, azagyát is nagyaggyá tudta kifejleszteni. A nagyagy következésképp atest döntõ nagyhatalmává vált, amely minden más szervet uralniigyekszik. "A lábnak oda72kell mennie, ahová a fej akarja" ­ tartja a német közmondás. Mint ahatalomkoncentráció helye, a feje lett a fõvezér, a fõ ; dolog az

életben. Mint egy centralizált ország fõvárosa uralja a test vidékeit.Az olyan szavak, mint a fõnök és az államfõ vagy a kapitány (a latincaput = fõ), aki a hajót igazgatja, jól bizonyítják ezt a tényt. Arómaiak a Capitoliumból irányították a világbirodalmukat. Azamerikaiak pedig a "capital"­nak nevezett Washingtonból kormányozzák avilág nagy részét.A szorgalomra és az értelemre építve az ipari kultúrák embereimegakadályozták az érzékszervek és az érzékiség közötti kapcsolatkialakulását. Az eredetileg domináló, többek között az ételekaromájának felvételére alkalmas szaglást kitiltották az elsõ helyrõl.Mivel különösen közel áll hozzá az érzéki élvezet, ezért az isveszített a jelentõségébõl. A hallásnak is hátrébb kellett lépnie,maga elé engedve a szemet. Azzal, hogy a hátsó lábunkra álltunk ésfelegyenesedtünk, a szem került a legmagasabbra az összes érzékszervközül. A többi érzékszerv a felegyenesedés következtében eltávolodottaz információ forrásától, és ezzel hátrányosabb helyzetbe került, mintamilyenben azelõtt volt. A szem ezzel szemben széles körûinformációáradathoz jutott. Az alattvalóvá tett Föld mai állapotaéppolyan megrázó, mint a többnyire alattvalóvá tett testé, és arrautal, hogy a fej egyoldalú uralma könnyen zsákutcává válhat. A fõmagasan fejlett intelligenciája ellenére sokkal gyorsabban szaporodnaka problémák, mint a megoldások.Az érzéki emberek nyitottabbak a fej egyeduralmát fenyegetõ szívrezdülései iránt. Amikor szerelmes az ember, a hûvös fejnekreménytelenül kell végignéznie, ahogy a forró szív átveszi a hatalmat.Nem tartja fairnek az ilyesmit, és azonnal elkezdi rákenni afelelõsséget valaki másra, azt állítván, hogy az a másik elcsavarta atulajdonosa fejét, az illetõ elvesztette a józan eszét. Egy normálisanmûködõ fejnél ilyesmi nem fordulhatott volna elõ. Mielõtt aszerelmesek teljesen elvesztenék az eszüket, illetve az eszük azelsõbbségét, az intellektus a legsajátosabb feltételezésekkel áll elõ,hogy véget vessen ennek az isteni, ám a számára rendkívül fenyegetõállapotnak. Cyakorlatilag mindig az õ észérvei azok, amelyekmegzavarják és esetleg megsemmisítik a szerelmet, és véget vetnek aszív birodalmába tett kirándulásnak. Míg a szív frontján az értelemneknéha vereségeket kell elszenvednie, a has intuíció735ját biztosan tartja az uralma alatt. Már csak a népi bölcsességszámára ismert tény az, hogy az ember a szívével is láthat és azsigerei érzéseivel is élhet. Az olyan német közmondásokban, mint "Aszerelem és az értelem csak ritkán járnak kézen fogva", vagy "Amikor aszív lángol, a fejnek kell vizet hoznia", jól kifejezõdik a fej, aszív és az érzelmek közötti versengés. "A szív tüzének füstjétõl tele lesz az ember feje", tartja a népi"orvoslás", és a füstölgõ fej természetesen fáj.

A kérdés, hogy a fej birtokolja­e a hozzá tartozó embert, vagy azember birtokolja­e inkább a fejét, az intellektueleknél sokszor alighadönthetõ el. Mindenesetre számunkra, modern emberek számára a testneka fej a legfelsõ és a legfontosabb régiója. Ezzel törõdünk a legjobbanés miatta aggódunk a leginkább. A legtöbb ember több idõt fordít afeje ápolására, mint az egész testére. Munkaidõnkben és szabadidõnkbenis fõleg a fejünket vesszük igénybe, és az agy irányítóközpontjárahagyatkozunk.Felemelt helyzete a felegyenesedett gerincoszlop koronájává tette afejet. Ez a helyzet is mutatja, hogy valóban megilleti a fõnökiszerep. Kerek, az ideális gömbformát közelítõ formája ugyancsakkülönleges helyzetére utal. )oggal tehetnénk fel azt a kérdést, hogyvajon tudja­e a mi kultúránk tipikus fejembere, hogy a többi központis életfontosságú, és a fejnek tulajdonképpen csak az "elsõ azegyenlõk között" szerep jár? Elég lenne odafigyelnünk a nyelvünkre, ésmáris meghallanánk, hogy a fej csak állítani képes, de megragadni nem.Ahhoz ugyanis kezekre lenne szüksége. Az állításai is a levegõbenlógnak, egészen addig, amíg nincsenek megalapozva. Az anatómia szerintmegilleti ugyan a fejet az elsõ hely, de az alapot szolgáltató testnélkül önmagában semmit sem érne. A német népnyelv ezt tudja is: "Aszív kiszárad, ha a fej egyedül uralkodik." Ezért kevéssé meglepõ,hogy a szív­ és a keringési megbetegedések* állnak a halálozásistatisztikák elsõ helyén. Közülük is fõleg a szívinfarktus viszi el apálmát. Infarktus esetén a szív nem kap kellõ mennyiségû vért és ezzelelegendõ táplálékot, tehát gyakorlatilag éhen hal.Annak ellenére, hogy a szívrõl oly sok szó esik, a fejközpontunkkaltörõdünk a legtöbbet. Azt mondhatjuk, hogy az az ember legmagasabbrendû célja, hogy a társadalmi hatalmi harcban fent tartsa a fejét. )aj nekünk, ha hagyjuk, hogy valaki a fejünkön táncoljon. "Fel afejjel!", vidítjuk fel magunkat, ha74nem mennek jól a dolgok, vagy "Csak ne hagyjuk magunkat a víz alányomni!" Cyakran figyelmeztetjük egymást, hogy "ne lógasd a fejed" ésígy tovább. Abbéli meggyõzõdésünkben, hogy mi vagyunk a teremtéskoronái, leginkább a koronánkra szeretünk ügyelni. Azt pedig, hogy eza túlzott figyelem egyáltalán nem válik a hasznára, a fejfájásgyakorisága és elterjedt volta jelzi.Fejhangsúlyos világunkban egyes dolgok a fejünkre nõnek és fejfájástokoznak. Úgy fáj a fejünk, hogy csaknem szétreped. Amit a fejünkbeveszünk, azt igyekszünk végre is hajtani, s nem ritka, hogy a végén"nagyfejûvé"válunk.Alig van olyan ember a mi társadalmunkban, aki ne ismerné azt azérzést, hogy fõ a feje. Az úgynevezett primitív kultúrákban pedig aligtalálnánk olyan embert, aki el tudná képzelni, hogy mit értünk ezen.Bár nem estünk a fejünk lágyára, gyakran mégsem tudjuk, hogy hol áll afejünk. Azok az emberek, akik nem törik folyamatosan a fejüket, akik

nem hajlamosak arra, hogy fejjel menjenek a falnak, akiknek nem kellfolyton abból kiindulniuk, hogy csak akkor fejlõdik helyesen a világ,ha minden az õ fejük után megy, egyáltalán nem tudják, hogy mi az afejfájás. Az a tudat védi õket, hogy a teremtés úgyis Isten terveiszerint fejlõdik, s az embernek mindössze az a dolga, hogy felismerjeés végrehajtsa Isten tervét az õ életében. Az, hogy kineveztükmagunkat a teremtés urainak, nyomásként nehezedik ránk, és eznemritkán kiül az arcunkra is, miközben a betegségek többsége, amelyeka kiegyensúlyozatlan helyzet következményei, általában az elnyomotttestet támadják meg.Valószínûleg nemcsak a fejfájásainkat köszönhetjük annak, hogytúlzottan nagy hangsúlyt fektettünk a fejünkre, hanem apszichoszomatikus panaszok zömét is. Ezek ugyanis az egyelõre mégtermészetközelben élõ és az intellektualitásról mit sem tudó,úgynevezett archaikus kultúrákban messzemenõkig ismeretlenek.Ennek a helyzetnek nem az lenne az értelmes megoldása, hogy a fentifelismeréstõl vezetve mostantól fogva lebecsüljük a fejünket, sáltalában az intellektust. Az jelentené a helyes orvoslást, haodafigyelnénk arra, milyen figyelmeztetõ jeleket küld a fejünk, hogytudtunkra adja, túlterheltük. Testünk többi vidékét pedighozzásegítenénk ahhoz, hogy megkapják a nekik kijáró jelentõségüket.75Mielõtt megkezdenénk ezt a feladatot és végigdolgoznánk magunkat afej­láb sémán egészen a gyökereinkig, a rák témájával kellfoglalkoznunk. Erre értelemszerûen a fej­láb tagoláson kívül kerülsor, mivel a rák gyakorlatilag minden szervet és szövetet megtámadhat.Ebben az esetben is tanácsos tehát elõször az érintett területettanulmányozni, és azután foglalkozni a rákot általában tárgyalófejezettel (28).

76II. A rák1. Korunk képe a rákrólMinden rák diagnózisa mögött egyetlen nagy minta húzódik meg, amelyszámos különbözõ megbetegedésben juthat kifejezõdésre. Ezeknek abetegségeknek mindegyike, függetlenül attól, hogy melyik szervbõlindult ki eredetileg, teljes létében fenyegeti az embert. A ráktörténései sokkal összetettebbek annál, mint hogy csak a megtámadottszervre lehessen vonatkoztatni. Az a tendenciája, hogy az egésztestben elterjed, mutatja, hogy az egész embert támadja. A rák, korunkréme, nemcsak közvetlenül a beteg embert, hanem az egész társadalmatis érinti, amely egyetlen más betegséghez sem fogható tabuvá teszi. Abetegeknek több mint a fele meghal, és az orvosi sikerek ellenére arákos halálozási ráta szinte az egész világon tovább emelkedik.A hunzákon kívül nem ismerünk olyan kultúrát, amelyet teljesenmegkímélt volna a rák. Egyedül ez a kis himalájai hegyi nép az, amelyszámára teljesen idegen volt a rák egészen addig, míg nem csatlakozottennek az évszázadnak a közepén a modern civilizációhoz. Manapság mármindenhol ott vannak ennek a betegségnek a nyomai, és a modernvizsgálati eszközök segítségével a múltban is nyomon követhetjük õket.

Még az 500 éves inka múmiákban is találtak daganatokat. Dacára annak,hogy a rák általánosan elterjedt, a modern ipari nemzetekismertetõjelévé vált. Sehol máshol nem nyer olyan gyorsan teretmagának, mint ezeken a helyeken. Az az érv, hogy csak azért fordulelõ gyakrabban az ipari országokban, mert ott az emberek életkoramegnõtt, az egyes kultúrákra vonatkoztatva helyénvaló lehet ugyan, ámelviekben nem állja meg a helyét, és különbözõ pontokon megcáfolható.Az egyik pont az, hogy vannak olyan rákfajták, amelyekben fõleg agyerekek és a fiatalok betegszenek meg. A másik az, hogy a hagyományosorvoslás maga is bizonyítja, egyes rákfajták,77mint pl. a tüdõrák, egészen egyértelmû összefüggést mutatnak a micivilizációnk szokásaival és mérgeivel. Voltak azonban olyan régikultúrák, amelyek lehetõvé tették, hogy az ember a rák veszélye nélküléljen hosszú életet. A taoizmuson nevelkedett kínai kultúrákban a rákrendkívül ritka betegségnek számított, annak ellenére, hogy az emberekátlagosan magasabb kort értek meg, mint a mai kínaiak. A százéveséletkor normálisnak számított. Az észak­amerikai indián õslakosoktóltudjuk, hogy mielõtt leigázták volna õket, tovább éltek, mint az utánakövetkezõ "civilizált" idõkben. Annak idején alig ismerték a rákot,utána azonban ebben a tekintetben is meg kellett fizetniük ahadisarcot a modern idõknek.Hogy a rák mennyire kiemelkedik korunkban az egészségünket érõfenyegetések közül, azt az a tény is bizonyítja, hogy mindenbetegségnél nagyobb borzalommal tölt el bennünket. A sokkal többéletet kioltó szívinfarktus, amely az ember által ismert legszörnyûbbfájdalmakkal jár együtt, nem vált ki ehhez fogható iszonyatot. A rákvalószínûleg egy olyan témával szembesít bennünket, amely mégmélyebben fekszik az árnyékunkban, mint a fájdalom vagy maga a halál.Nincs még egy betegség, amely olyan világosan mutatná a test, a lélek,a szellem és a társadalom közötti összefüggéseket, mint ez. Akár asejtek szintjérõl, akár a személyiség szerkezetébõl, akár a társadalmihelyzetbõl indulunk is ki, mindenhol analóg mintákba ütközünk. Ezt amintát túl jóI ismerjük, sokkol bennünket, és mivel velünk született,nem tudunk tõle megszabadulni.2. A rák a sejtek szintjénAz orvostudomány a sejtcsoportok alapján tudja a legnagyobbbiztonsággal diagnosztizálni a rákot. A ráksejtek rendezetlen,kaotikus növekedésük alapján különböztethetõk meg az egészségesektõl.Az egyes ráksejtek a túl nagy sejtmagjukkal tûnnek ki az egészségesekközül. Mint a sejt nevû cég feje, a mag tartalmazza az egész rendszerbonyolult mûködésével kapcsolatos összes információt. Irányítja azanyagcserét, a fejlõdést és az osztódást. A túldimenzionált magbankifejezõdésre jutó nehézfejûségnek a sejtek abnormális osztódásiaktivitása az oka. A rákos sejt nem azért osztódik, hogy betöltse a

78többi sejttel való szövetségében a neki jutó feÍadatát. Önmagamegsokszorozódása a célja. Míg normál anyagcsere­irányítás mellett asejtmag inkább kisméretû, a rákos történések kaotikussejtosztódásánál a sejtmag a szó valódi értelmében kinõ sajátmagából, és további mintát szolgáltat az utódoknak önmagukfelépítésére. Még a sejten belüli regenerációs folyamatok isháttérbe szorulnak az újabb és újabb sejtgenerációk folyamatostermeléséhez képest.Ez a viselkedés a fiatal sejtre, illetve az embrionális szakaszraemlékeztet. Ez az a fázis, amelyben a szaporodás és a növekedésmindenek elõtt való. A morula sejtjeinek (a megtermékenyített petesejtszedercsíra állapota), annak a sejttömegnek, amelyben a korai emberiélet koncentrálódik, még nem kell semmilyen specializált feladatotbetöltenie. Egyetlen dologgal kell csak törõdnie: a sejtekszaporodásával. A fürge osztódásokkal és a megfelelõ növekedéssel teszeleget a feladatának. Ez a gyors szaporodás és növekedés mindenesetreszabályozottabban folyik, mint a kíméletlen ráksejteké. Atúlméretezett sejtmag és a felfokozott osztódás mellett a sejtekdifferenciálódásának hiánya is az éretlen korai formákra emlékeztet.Szaporodási õrületükben sok más dolgot elhanyagolnak, és gyakranelveszítik a képességüket arra, hogy olyan bonyolult anyagcserefolyamatokatfolytassanak, mint amilyen pl. az oxidáció. Egyrészt azerjedés primitív elõfokára esnek vissza, másrészt visszanyerik azt aképességüket, hogy anyagokat építsenek fel. Ez utóbbi képességegyébként csak az embrionális és a magzati sejteknek a sajátja. Akorábbi fejlõdési fázisokból való gének újraébredését ésreaktiválódását nevezi az orvostudomány anapláziának (sejtosztódás,amelynek során az osztódó sejtbõl egy kevésbé fejlett sejtformakeletkezik). Ami kívülrõl teljes káosznak tûnik, az a rákszempontjából értelmes dolog. Visszanyeri az õsrégi képességeit, éscserébe lemond a specializációról. Még ennek a lemondásnak is megvan aszámára az elõnye. Az oxidáció például sokkal , hatékonyabb ugyan,mint az erjedés, de az utóbbinak megvanaz az elõnye, hogy messzemenõkig független a "szállítók"­tól. Míg anormális sejtek a légzésre, azaz arra vannak rászorulva, hogy afriss vérrel elegendõ mennyiségû oxigén érkezzen hozzájuk, azerjedésre szorítkozó sejt szinte teljesen önellátó.A ráksejt következésképp kevésbé van ráutalva a szomszédos sejtekkelvaló kommunikációra, ami az õ rossz szom79szédi viszonyaiban ismét csak elõnynek számít. Míg a normális sejtekegy úgynevezett kontakt gátlás alá kerülnek, azaz amint más sejtekbeütköznek, leállítják a növekedésüket, a rákos sejt ennek éppen azellenkezõje szerint viselkedik. Anélkül, hogy tiszteletben tartaná ahatárokat, kíméletlenül nyomul elõre az idegen területek belseje felé.

Érthetõ módon ezzel ellenséggé válnak a szomszédai is. Nemrégenismerték fel, hogy a rákos sejtek attól sem riadnak vissza, hogy mássejteket szabályszerûen a rabszolgájukká tegyenek. Mivel maguk túlprimitívek ahhoz, hogy differenciált anyagcsere­folyamatokatfolytassanak, a normális sejtekkel szolgáltatják ki magukat, éselveszik tõlük a munkájuk gyümölcsét. Még a pontosan a saját képükreformált utódaikra sincsenek tekintettel, és csak a gyors fejlõdés adtasaját egoisztikus elõnyükre gondolnak. Rohanó fejlõdésükben nemritkána saját szüleiket is otthagyják elvágva az utánpótlástól. A nagyobbtumorcsomók közepében sokszor elhalt sejte,k vannak. Ezt neveziknekrózisnak (szövetelhalás). A nekrózis szimbolikusan rnutatja, hogyennek az új növekedésnek a halál a központi üzenete.A rákos sejt egy korábbi életmintára fejlõdik vissza, s ez az élõsködõviselkedésében is megnyilvánul. Minden táplálékot és energiát elvesz,amit csak megkaphat, anélkül hogy valamit is viszonozna vagy résztvenne az organizmusban ráes szociális feladatok ellátásában. Ezzelegy olyan viselkedésformát visz túlzásba, ami az embrionális sejthezmég illik. Ami azonban a kisgyereknek magától értetõdõen szabad, az afelnõtteknél már problémává válik.Abban, hogy a rákos sejt minden határt figyelmen kívül hagy, avisszafejlõdés egy további módja rajzolódik ki. Ahogy a gyerekekfokozatosan megtanulják tisztelni a határokat, a sejtek is megtanuljákaz érés és a differenciálódás folyamán, hogy figyelembe vegyék azadott struktúrákat és a számukra elõirányzott keretek közöttmaradjanak. A rákos sejtek ezzel szemben kilépnek a keretekbõl, ésmindent maguk mögött hagynak, amit a fejlõdés során megtanultak. Semaz élettontosságú határok, sem a kifejezett testi struktúrák nemtudják õket féken tartani. Teljesen elveszítik a kapcsolatukat azeredetileg nekik szánt mintával. Egy normális bélnyálkahártyasejtidõnként osztódik egyet, a fölérendelt nagyobb szervezet, azaz a béligényei szerint, de nem tör ki a számára megalkotott keretek közül, ésnem türemkedik ki a bélbõl. A rákosan80elfajzó bélsejt ezzel szemben elüt a fajtájától, felad mindent, amibélspecifikus, és megindul a maga egoisztikus útján. A bél elõremegadott mintája túl szûknek bizonyul a számára, és így forradalmi, ámdestruktív módon kiugrik a keretei közül.A korábban említett morfogenetikus mezõk további vizsgálataisegítenek majd, hogy a rák problematikáját is mélyebben megértsük.Éppolyan értelmes megközelítésnek látszik a formaadó mezõkszemszögébõl vizsgálni a problémát, mint abban látni az okát, hogy agenetika síkján mutációk történnek. A probléma ekkor az elõre megadottkeretek elvesztéseként fogalmazható meg. Ezzel tovább megyünk az egyessejtek szintjérõl a szövet vagy a szerv szintjére. A rák eszerintannak a szervnek vagy szövetnek a problémája, amely nincs már többéabban a helyzetben, hogy minden egyes sejtje esetében érvényesíteni

tudja a maga mintáját. Ez az elmélet kiegészíthetné a genetikaimagyarázatot. Mindkét magyarázat szerint az elõre megadott normákbólvaló kitörés esetével állunk szemben. A rák valóban éppúgy környezetiprobléma, mint amennyire az egyes sejtek problémája (29).Az itt vázolt regressziós folyamatokat a betegség neve is kifejezi. Arák ugyanis az az állat, amely mindenekelõtt arról ismert, hogyhátrafelé megy. Az a kifejezés, hogy valaki "csúszik­mászik", azokra afáradságos erõfeszítésekre vonatkozik, amelyek a fáradság ellenére nemsokkal viszik elõbbre az embert. Az elõre való mozgás olyan formáitírják le, amelyek hasonlítanak a pácienseknek a betegség kitöréseelõtti mozgásformáihoz. A "rák" név eredetét nem tudjuk egyértelmûentisztázni. Talán a mellrák egyik formája után kapta a nevét. Arra aformára gondolnak, amelynek olló formájú sejtjei szinte ~ berágjákmagukat a szövetekbe (30). Mindenesetre az, aki elnevezte, rátaláltennek a betegségnek a lényegére.3. A rák keletkezéseA kutatók messzemenõkig egyetértenek abban, hogy a rák keIetkezésénekfolyamatában a sejtek szintjén a mutációk játszszák a fõszerepet (31).Maga a mutáció szó a latinból származik, és változást jelent. Ha egysejtet elég hosszan ingerelnek, akkor késszé válik arra, hogydrasztikusan megváltozzék, kilépve ezzel az öröklött tulajdonságoksíkjából. Sokféle inger81jöhet számításba az ilyen változások elõtt, kezdve a mechanikustól akémiain át a fizikai ingerekig. Ilyen ingerek például a tartós nyomás,a cigarettából származó kátrány vagy a behatoló sugarak.A szövetek sejtjei sokáig sikerrel védhetik magukat a tartós ingerellen. Ám eljön az idõ, amikor az egyik sejt túlingerelten reagál éselfajzik. A szó legvalódibb értelmében elfajzik, és elkezdi a sajátútját járni. A saját viszonyaihoz képest valami teljesen újat kezd,növekedésbe és önmegvalósításba fog. A ráknak a neoplazma az egyikorvosi neve. A név "új növekedést" jelent. Ami a test számáraéletveszély, az a hosszú idõn át kínzott sejteknek egyfajtafelszabadulás. Most minden attól függ, hogy elegendõ stabilitással ésvédekezõerõvel rendelkezik­e a test ahhoz, hogy leverje a sejteklázadását. A rákkutatók ma abból indulnak ki, hogy a sejtek viszonylaggyakran elfajzanak, ám egy jó védelmi berendezés ártalmatlanná tudjatenni õket. Visszamenõleg vizsgálva a beteg életét, gyakran kiderül,hogy abban az idõben omlott össze a védekezõrendszere, amikorra a rákkitörése észlelhetõ. Mindenesetre azt, hogy pontosan hol volt ez apont, már nem könnyû megállapítani. Bár a tumor fejlõdésének sebességea fajtájától is függ, de az azonos típusba tartozó tumoroknál is abeteg általános helyzetének függvényében változik. Amikor a tumortfelfedezik, már gyakran évek óta megvan, már kb. egy gramm súlyú, és

több millió sejtbõl áll. Ezt szem elõtt tartva sohase tudhatjabiztosan az ember, hogy nincse­e neki is rákja. Valószínûlegmindannyian állandóan rákot kapunk, de az immunrendszerünk ura marad ahelyzetnek. Ez a titokzatos sejtburjánzás az egyik oka lehet annak,hogy miért okoz a rák ilyen példátlan rémületet.4. A ráktörténések értelmezésének síkjaiA ráksejt viselkedésének alapsémája egy növekedésbeli problematika.Miután a sejt túlzottan sokáig volt tekintettel másokra, most azellentétébe csap át a viselkedése. A rendkívüli mértékû kaotikusnövekedés a meggondolt, másokra tekintettel lévõ viselkedésnek nyomátsem mutatja, és sem az idegen területeket, sem a saját életének azalapját nem kíméli. Következetesen figyelmen kívül hagyja azegészséges növekedés és82fejlõdés törvényeit. A rákos sejt nem követi a sejtek normálisegyüttélésének szabályait, és gátlástalanul megszegi az életfontosságútabukat. Ahelyett, hogy elfoglalná a számára elrendelt helyet ésvégrehajtaná a kötelességét, veszélyes módon kitör a hámból. Vadegocentrikus osztódási aktivitásában minden irányban terjed.Kíméletlen agresszióját mind a szomszédság, mind a legtávolabb fekvõtesttájak érzik. Mindennek a ráksejt "feje" szerint kell történnie,minden utóda pontosan az õ képére formálódik. A szaporodását tekintveteljesen önellátó, és úgyszólván szûznemzéssel, idegen segítség nélkülnemzi a gyerekeit. Ezzel a szaporodási móddal megy a szó legvalódibbértelmében fejjel a falnak. Agressziójának a szövetek közöttilegfontosabb határfalaknak számító bazális membránok sem tudnakellenszegülni.A rákos sejt azt is leplezetlenül mutatja, hogy milyen komolykommunikációs problémája van, mivel a jószomszédi viszonyt agresszívanelnyomó könyökpolitikára redukálja. szûzi éretlenségbõl születetterejével védelmezi az erõsebbek jogát, és gyenge szomszédját a falhoznyomja, megsemmisíti vagy rabszolgájává teszi. Függetlenségéért inkábbfeláldozza azt is, hogy hozzájuthasson a kifejlett struktúrákmintájához. Egoizmusa, a mindenhatóságra és a halhatatlanságra tartottigényei kedvéért feladta a kommunikációt azzal a fejlõdési mezõvel,amelyre eredetileg kijelölték. A kommunikációs probléma a zavartsejtlégzésben fejezõdik ki szimbolil

pedig az ilyen személyiségprofilok mindig a betegség kitörése elõttiállapotot írják le. Ebben a fázisban azonban a test is egészen másképet mutat. Ez annak a tartós ingerlésnek a stádiuma, amelyet aszövetek és a sejtek egyelõre még reakciómentesen tolerálnak.Megpróbálják védeni és összehúzni magukat és nyugodtan eltûrni,83átvészelni, illetve kivárni a kellemetlen idõszak végét. Ha egy sejtközben megpróbálna fellázadni a tartós inger ellen, s elindulna asaját útját járni, elfajzani, akkor az immunrendszer azonnal elfojtjaezt a kísérletet.Ezzel a betegség elsõ fázisának megfelelõ mintával jellemezhetõ atipikus rákos személyiség. Azokról az emberekrõl van szó, akikmegpróbálnak extrém módon alkalmazkodni és a lehetõ legkisebbfeltûnést keltve élni. Engedelmeskednek a normáknak, és nincseneksaját kívánságaik, mert azzal, úgymond, terhet jelentenének másoknak.Mivel semmilyen ingernek sem szeretnék kitenni magukat, messzemenõkigfigyelmen kívül hagyják a személyes fejlõdés és a Ielki fejlõdéskövetelményeit is. Életük kettõs értelemben véve is ingermentes:egyrészt amikor csak lehetséges, elkerülik, hogy új tapasztalatokatszerezzenek. Ezek némi mozgást hoznának az életükbe, mivel amúgy aligmernek elmenni a saját határaikig. Azt a kevés ingert pedig, amelyneksikerül áttörni a védelmi páncéljukat, megpróbálják figyelmen kívülhagyni. A határok megtapasztalásához vezetõ lehetõségek elnyomásatükrözi a testben folyó észrevétlen és mindent biztos kontroll alatttartó védekezési tevékenységet. Hogy mindenáron és örökre konzerváljáka megszokott helyzetet, már csírájukban elfojtják a határokat átlépõtapasztalatokat vagy akár a hámból való ártatlan kirúgásikísérleteket.A következõ eszkalációs fok mutatja, hogy milyen magas lehet az az ár,amit mindezért fizetni kell. A fejlõdésre szólító impulzusok éveken átfelduzzadt áradata ugyanis áttöri az elnyomás gátját, éskontrollálatlanul kiéli magát. A gátszakadást követõen nincs visszaútés megállás. A test messze elmegy abba a másik szélsõségbe, amelyeteddig olyan áldozatosan el nyomva tartott.Az elnyomás jelensége a lelki élet és a testi betegségek történetébenis egyaránt megmutatkozik. Nem ritka az az eset, hogy úgynevezett üresanamnéziseket (kórelõzményeket) kapunk, ami annyit jelent, hogy a rákkitörése elõtti években, sõt évtizedekben a betegnél a legcsekélyebbtünetek sem jelentkeztek. Ami azonban az elsõ pillanatra makulátlanegészségnek tûnik, a második pillantásra kiderül, hogy nem más, mintszigorú elnyomás. Nemcsak a normáktól való lelki eltéréseket, hanem atestieket is teljes mértékben elnyomva tartotta az illetõ. Apszichoonkológus Wolf Büntig ebben az összefüg84gésben használja a "normopátia" kifejezést, ami azt jelenti, hogy anormákhoz való feltétlen és merev ragaszkodás betegséggé válik. Ami

a környezet szemében kellemes és elõkelõ visszafogottságnak tûnik, avalóságban nem más, mint az életimpulzusok elnyomása és végül is ameg nem élt élet. Ugyanúgy, ahogy a legerõsebb tartós ingerléstkiálló sejt minden erejét összeszedve próbálja továbbra is ellátni abél­ vagy tüdõsejtként kapott feladatát, a páciensek is megpróbáljákleányi, fiúi, anyai, apai, alárendelti stb. funkcióikat mindenkimegelégedésére teljesíteni, függetlenül attól, hogy nekik milyensaját igényeik és szükségleteik lennének. Éppúgy le kell mondaniuk asaját fejlõdésükrõl, mint a mártírsorba kényszerített sejtnek.Az ilyen "meg nem élt" élet alaphangulata az elnyomottakéhozhasonló. A betegben éppúgy nem tudatosul ez a lappangó depresszívállapot, mint a testi kitörési kísérletek elfojtása. A környezet nemvesz észre semmit. Ennek az az oka, hogy nem képesek bármit ismegosztani mindezzel kapcsolatban a környezetükkel, arra pedig mégkevésbé, hogy az életüket valóban megosszák másokkal. Csak akkor törelõ belõlük és szabadul ki a fogságából vehemensen a megosztásravaló vágy, amikor a gát már átszakadt, és az elnyomott élet utattört magának.A betegség kitörésének fázisában az érintettek már valóban"páciensek", azaz meglepõ mértékû türelemmel szenvednek. Akörnyezetüktõl messzemenõkig függve, állandóan barátsá, gosak és televannak tapintattal. Ennélfogva jól kiszámíthatóakés megbízhatóak, a változásra serkentõ impulzusaikat még acsírájukban elfojtják. Mivel arra törekszenek, hogy ne tûnjenek felés senkinek se legyenek a terhére, könnyen szereznek barátokat. Amély barátságok kialakulását azonban gátolja, hogy õk maguk is aligismerik a saját egyéniségüket, és ezért nem is tudják igazánmegmutatni magukat. Mivel nem képviselik a saját érdekeiket, atöbbieknek kezdetben egyszerûnek tûnik melléjük állni. Aztán ahogy abetegség elõrehaladtával mélyebb jellemvonások kerülnek az elõtérbe,mivel elkezdenek harcolni a saját életükért, mind a páciensek, minda környezetük számára nehéz feladatot jelent ezeket a nem is sejtetttulajdonságaikat elfogadni. A normopátiás pácienseket gyakran olyanemberek veszik körül, akik le vannak kötelezve nekik. Mivelvilágéletükben azon fáradoztak, hogy a saját fej85lõdésüket háttérbe szorítva mindenkinek a kedvében járjanak,bizonyára ott vannak mellettük a megfelelõ rezonanciával _ rendelkezõemberek.A beteg társas viselkedése a "hallgató többség" szempontjábólpéldaszerûnek mondható. )oggal számíthatják magukat a társadalompillérei közé. A példakép maszkja mögött azonban ott lapulnak azokaz ellentétes tulajdonságok; amelyek a rák második vagy kitörésistádiumában válnak nyilvánvalóvá. Ami a tudatban sohasem kapotthelyet, most a testben találja meg a maga színpadát. Olyan színpadez, amelyen fõleg drátnákat, jobban mondva "árnyjátékokat"játszanak.

Az éveken át kivédett változásra serkentõ impulzusok most atestszerte megnyilvánuló mutációkban érvényesülnek. Hogy mit szabadés mit nem, azt a rákos sejt elfelejti, most már csak a saját útjaszámít. A tökéletes társadalmi beilleszkedés önzõ élõsködéssé, ahagyományok és a mások jogainak letiprásává válik. Azelõtt az illetõsohasem engedte meg magának, hogy saját véleménye legyen, most pedigelõjön az árnyékból az a rég elfojtott igénye, hogy az egész (testi)világot a saját képére formálja. A szervezet megtelikleányvállalatokkal, a daganat halálhozó lányaival. A lelkileg hosszúideig visszafogott vetõmag most testileg rekordidõ alatt szárbaszökken, és megmutatja, milyen erõs az az eddig ki nem élt kívánság,hogy az illetõ megvalósítsa önmagát és másokra való tekintet nélkülérvényt szerezzen a saját érdekeinek.A betegség kitörésével az ego­igény betegenként változó nagyságúrésze az illetõ viselkedésében is megnyilvánulhat. Ha a felszínrenyomulnak az ilyen árnyékrészek, a környezet elõször is rettentõenelcsodálkozik. Az az ember, akit eddig a világ legbékésebb lényénektartottak, hirtelen azt követeli, hogy minden körülötte és "abetegsége" körül forogjon. Pillanatok alatt sutba dobja eddigivisszafogottságát, közmondásossá vált tapintatát, és egészen újfelhangok csendülnek fel. A legalkalmazkodóbbnak ismert emberekhirtelen kitáncolnak a sorból, és kirúgnak a hámból. Még ha akörnyezet számára kellemetlen is, hogy valakinek így megváltozzék agondolkodásmódja és a hangulata, az érintettnek mindez nagylehetõséget kínál. Amennyiben a beteg szellemi­lelki síkon éli ki ésszociális szinten is láthatóvá teszi a megváltuzott elveit,nevezetesen azt, hogy mostantól önmegvalósításra és önérvényesítésretörekszik, akkor a testi sík tehermentesül. Sok beteg86azonban olyannyira megreked a szabályozott szerepjátékban, hogy ahalál közelségének láttára sem változtat a türelmesen ! szenvedõviselkedésén. A lelki síkok tehermentesítése nélkül pedig az ego­elvcsak és kizárólag a testi síkra van utalva. Összehasonlíthatatlanuljobbak az ember esélyei arra, hogy elbánjon a rákkal, ha egészvalójával részt vesz az összeütközésben, és nemcsak a testét küldi,saját magát helyettesítendõ, a csatába. Hogy valamivel valóban eltudjon bánni, szükségszerû, hogy elõtte teljes egészében részt vegyena dologban.A visszafogottság elsõ, sokszor évtizedekig is elhúzódó idõszaka ésa következõ fázis, azaz a rák kitörése után a kahexia (kóroslesoványodás) utolsó fázisa egy harmadik mintával szembesíti azembert. A test megadja magát annak a ténynek, hogy a rák felemészti azerejét. A szó valódi értelmében hagyja magát megsemmisíteni, anélkülhogy tovább harcolna ellene. saját maga helyett a testével élteti meg,hogy milyen engedelmesen követi a sors menetét. A végén mindenérintett átéli ezt a témát. Átélheti tudatosan, ha sikerül a szellemi

síkra visszaemelnie ezt, vagy tudattalanul, magára hagyva az önmagátmegadó testét, és közben továbbra is védve magát a kikerülhetetlennelszemben. Ellentmondásnak látszik azt állítani a betegségrõl, hogy nemvédi magát kellõképpen, hanem azt hagyja magával csinálni, amit másokakarnak. Ezen a ponton két sík találkozik, amellyel a következõfejezetben foglalkozunk. A beteg ugyanis egyrészt valóban alig védimagát, másrészt pedig túlzottan. A környezetével szemben, amely õtbizonyos funkciókra kényszeríti, lényegesen kevésbé védi magát, mintkellene. Ezzel szemben annál jobban védekezik az életfeladata, az útjaés a sorsa ellen, pedig ezt az ellenállást nyugodtan feladhatná. Végülis a betegsége minden esetben kikényszeríti, hogy sor kerüljön azönmegadás fázisára (32), akár õ gyõzi le a rákot, akár a rák õt.6. Regresszió és vallásAz eddig tárgyaltakkal párhuzamosan a regresszióban a rákbetegség egymásik alapmotívuma is világossá válik. Mivel ez a motívum is azárnyékba süllyedt, kénytelen a test, mint a beteg helyettese, kiélni.A regresszió a kezdetekhez, az eredethez való visszatérést jelenti. Azérintettek elvesztették az õsta87lajjal való kapcsolatot, a tumor sejtjeinek kell helyettük kiélniük atémát, és ezt meg is teszik a testi szinten a maguk életveszélyesmódján. Az embernek nyilvánvalóan szüksége van arra, hogy élõkapcsolata legyen a gyökereivel. Ez a religio.Ez azonban nemcsak azt jelenti, hogy az ember visszafelé tesz egylépést, hanem azt is, hogy visszanyúlva újra felveszi a kapcsolatot.Ez a valódi elõrelépés feltétele. Ez a látszólagos ellentmondásfejezõdik ki a rák képében. Egyrészt a sejtek visszaállnak a fiatalosprimitívformákra, másrészt rohanva haladnak elõre a mindenhatóság ésa halhatatlanság felé.Az ilyen ellentmondást csak a valláson keresztül lehet helyesenértelmezni. A religio az eredethez, az egységhez valóvisszakapcsolódást jelenti. Ez az eredet a kereszténységben aParadicsom nevet kapta, és ez egyúttal a keresztény fejlõdési út céljais. A Biblia szerint az ember elhagyta a Paradicsomot, és valamikormajd oda kell visszatérnie. Ez a tudattalan egységbõl a tudatosegységbe vezetõ út. A Paradicsomból való kiûzetés történetét a tékozlófiúnak atyjához való visszatérése egészíti ki. Hogy milyen mélyengyökerezik az útnak ez az archetipikus mintája az emberekben, jólmutatja az a tény, hogy az indiai vallás is egészen analóg módon írjale az utat: "innen ide". Az Uroboros, a saját farkába harapó kígyóõsrégi szimbóluma adja a legtalálóbb képét ennek a szó szorosértelmében átfogó mintának. A vallások a megvilágosodáshoz, illetve ahalhatatlansághoz vezetõ utat a kiindulóponthoz való elõrehaladáskéntírják le. Az út tehát egy kör alakú mozgás, illetve spirál.Az ember a "Honnan jövök?" kérdéssel gondol vissza az eredetére, ésa "Hová megyek?" kérdéssel tekint elõre a jövõbe. Ez az elõre­,

illetve visszatekintés a rákbetegeknél lesülylyedt a tudatból azárnyékba, és ezért a kérdések testi síkon tevõdnek fel. Hogy milyenrövidlátóak lettek a szó szoros jelentésében az érintettek, az ismutatja, hogy túlzott elõretekintésük és tapintatuk az egészenkonkrétan vett környezetre és a jövõre vonatkozik. Annyiratapintatosak és annyira tekintettel vannak a többi emberre, akkoraóvatossággal togadnak minden reggelt, minden újat és távolit, hogy amúlttal és a jövõvel kapcsolatos nagy kérdések számára már egyáltalánnem marad bennük tér. A ráknak a talajtalanságba való regrediálólefolyása és reménytelen elõrehaladása éppolyan szörnyû, mintbecsületes tükre a helyzetnek.88Mindenképpen értelmes útnak számít, ha az ember megpróbál tudatosanvisszatérni a korlátlan lehetõségekkel teli kezdethez, és elkezdikeresni a halhatatlan értékeket. Ezzel szemben a tudattalanba valóelfojtás "a betegség mint út"­hoz vezet. Ám ez az út is megoldáslehet, mert amellett, hogy borzalmas, magában hordozza azt alehetõséget is, hogy gyümölcsözõ útnak bizonyul. Olyasmi ez, mintegy utolsó lökés arra, hogy a saját igények felébredjenek.Ehhez illik az a pszichoterápiás tapasztalat, hogy a rákbetegek aszó mélyebb értelmében "hit nélküliek". Amikor a különbözõszemélyiségprofilok a maguk hangsúlyozott vallásosságával és a sorsnakvaló megadásukkal ennek ellentmondani látszanak, akkor kiderül, hogyesetükben a templomi vallásosságról van szó, aminek a valódi hithezvajmi kevés köze van. Az a vallásosság azt jelenti, hogy az életet azegy_ házi hivatal igazgatja és látja el szabályzattal. A vallásoseIõírásokba való kapaszkodás inkább a valódi hit ellentéte, és üresen,hidegen hagyja a szíveket. Ami kívülrõl igen vallásos életnek tûnik,belülrõl üresen konghat. Hogy a beteg menynyire élettelen a magáravett külsõ aktivitás középpontjában, azt jól illusztrálja sok tumoranatómiája, közepén az elhalt területekkel. Nem szabad tehátösszekeverni ezt a "sorsnak való megadást" a "legyen meg a Teakaratod!" hitbeli magatartásával. A sorsnak való megadás azzalegyenértékû, amikor az ember érzékeli, hogy a másik sokkal erõsebbnála, és ezért elfogja a rezignáció. Valójában tehát nem arról vanszó, hogy elfogadta a sorsát. Nem azért törõdnek bele és lesznekalázatosak, mert legmélyebb bensõjükben bíznak Istenben, hanem ennekellenkezõje hatja át õket: a kétségbeesés és a tehetetlenség.7. A rák mint valóságunk karikatúrájaA rákbetegekrõl szóló beszámolók, miszerint "életük virágában,karrierjük és felelõsségük csúcspontján az alattomos betegségváratlanul kioltotta az életüket", tökéletesen ellentmondanak avalóságnak. Ha megnézzük az ilyen szövegek mögött rejlõélettörténeteket, akkor kiderül, hogy a betegség egyáltalán nem

olyan hirtelen lépett fel, és elõre megküldte a maga figyelmeztetõjeleit is. Éppen az volt az egyik jele a "normopá89tiának", hogy a beteg semmilyen testi reakciót vagy tünetet semmutatott.Figyelmesen szemlélve rájövünk, hogy a magas pozíció és a nagyfelelõsség hangsúlyozása azt fedi, hogy az érintett zokszó nélkül tetteleget a kötelezettségeinek. A felelõsség ezzel szemben azt aképességet jelenti, hogy az élet szükségleteire tudjon válaszolni azember (33). Ám épp a potenciális rákbetegek vannak híján ennek aképességnek. Mivel nem tudnak nemet mondani, könnyen hagyják, hogyfeladatokat varrjanak a nyakukba. Még szívesen el is vállalják õket,ezzel ugyanis valamilyen külsõ értelmet adnak az életüknek ­ a belsõértelem híján. Az elért teljesítmények és sikerek így idõlegesenleplezik a dolgot ­ a lepel mögött pedig ott dühöng az értelmetlenségérzése és a depresszió.A pszichiátria ismeri a larvált depresszió fogalmát. Azt a fajtadepressziót értik alatta, amelyik testi tünetei mögé rejtõzik. Aráktörténésnél a külsõ sikerek mögött nemritkán elrejtett depressziórabukkanunk. Az álarcot (németül die Larve) olyan nagyra értékeli atársadalom, hogy az embernek eszébe sem jut betegségre gondolni. Atipikus rákos személyiség számos tekintetben példaképnek számít. )ó ésnem agresszív, csendes és türelmes, kiegyensúlyozottnak hat, és mivelönzetlen és segítõkész, pontos és rendes, mindenkinek szimpatikus,ennek a társadalomnak szinte egyik eszménye sem hiányzik a képbõl. Ígytalán nem is meglepõ, hogy milyen szoros kapcsolata van atársadalomnak ezzel a betegséggel. A ráktól sem lehet elvitatni, hogymekkora sikereket ér el a szemmel látható szinteken. Aligha van mégegy olyan betegség, amelyik olyan gyorsan le tudná igázni aszervezetet és elérni, hogy a saját törvényeihez alkalmazkodjék, sugyanakkor egyik sem áll ellent olyan makacsul minden védekezésnek ésterápiának, mint a rák.Nem csoda tehát, hogy annyira rettegünk a ráktól. Még sincs másolyan betegség, amely alkalmasabb lenne arra, hogy tükröt tartsonelénk. A rák testesíti meg azt, amikor a derék és tiszteletre méltóideálok átcsapnak az ellentétükbe. Ezeknek az ideáloknak a testikarikatúráját ­ mint általában minden gúnyrajzot ­ könnyen rossz névenvesszük.90e. A rák és a védekezésAz említett leletek és tünetek alapján a rák egy, a testbe lesüllyedtnövekedési­fejlõdési és regressziós folyamatnak tûnik. Ehhez a

kettõhöz jön még harmadik összetevõként a védekezés is. A rákalaphelyzete éveken át fennállhat anélkül, hogy sor kerülne atumorképzõdésre. Az orvostudomány és fõleg a természetgyógyászatismeri ezt az állapotot, és praecancerosisnak, azaz a rákot megelõzõállapotnak nevezi. A leírt lelki feltételek már régóta fennállhatnak,a fizikai feltételek is jelen vannak a megfelelõ' rákkeltõ anyagok ésingereltségi állapotok formájában. A rák azonban vár, és csak bizonyoskiváltó ingerek hatására tör ki. Addig olyannak tûnik a helyzet,mintha az immunrendszer fogva tartaná és uralkodna rajta. Csak a testivédekezés összeomlása ad esélyt neki arra, hogy egy elsõdlegesdaganatot képezzen. Néhány páciens megérzi, hogy öszszeomlott azimmunvédekezése, és az adott idõszakról utólag elmondja, hogykülönösen nagy feszültségei voltak, és sokat szorongott.A rák és a védekezõrendszer közötti szoros összefüggés abban a ténybenis megmutatkozik, hogy a rák a védelmi rendszert, amelynektulajdonképpen le kellene õt gyõznie, kihasználja a sajátterjedéséhez. A nyirokutakat használja a terjedéshez. A nyirokcsomó aza hely, ahol különösen szívesen ütnek rajta és fogják el a limfocitáka ráksejteket. A testazonos katonaság legénységének kaszárnyáiba és ahadi útjain való elõnyomulással mutatja meg a rák, hogy milyen bátranrohamoz, és készen áll arra, hogy egy teljes ütközetben mindentkockára tegyen. Másrészt ebben a védelem tehetetlensége ismegmutatkozik. A rák azzal éri el, hogy kialakuljon ez a helyzet, hogytökéletesen álcázza magát. Kikapcsolja a sejtjeiben az "öregedésigéneket", és sikerül azt a rendszert is kiiktatnia, amelyik a sejteketkívülrõl felismerhetõvé teszi. Ez alatt az álca alatt a ráksejteknyugodtan bemehetnek egyenest az oroszlán barlangjába, azaz a védelemközpontjába. Itt pedig, mivel nem ismerik fel õket, büntetlenülmozoghatnak. Funkcionális síkon ez az a pont, ahol a biológiaihagyományosorvostudomány terápiájának megvan az esélye. Ha sikerül aráksejteket immunológiailag megfosztani az álcájuktól, akkor azonnal alegnagyobb veszélybe kerülnek.Az a kérdés, hogy mi az, ami mélyebb síkon a test védeke91zésének csõdjéhez vezet, általában megválaszolható, és nemcsak a rákfolyamatára érvényes. Minden megfázás ezt a jelenséget mutatja: amintaz embernek átvitt értelemben véve (ahogy a német mondja) tele van azorra (azaz elege van mindenbõl), és lelkileg bezárkózik, a lelkéthelyettesítendõ a teste nyílik meg a megfelelõ kórokozók elõtt, és azorra igazából is eldugul. Orvosi kifejezéssel élve a védekezésgyengülése hajlamossá, illetve fogékonnyá teszi az embert abetegségre. Ha a tudat elzárkózik az izgató témák elõl, testi síknakkell pótlásképpen megnyílnia a kórokozók elõtt. Az immunvédekezéstehát mindig akkor gyengül le, amikor a tudat szintjén túlzásbavisszük a védekezést.Alapvetõen az ember mindkét síkra nézve egészséges védekezéssel vanfelszerelve. Hogy testének határait egy életképes immunrendszerrelvédje a veszélyekkel teli idegen világtól, az nyilvánvalóan fontos.

Ugyanígy szükségünk van egy bizonyos Ielki védekezõrendszerre is, hogyne árasszanak el bennünket a túl erõs benyomások és ne rántsanak apszichózisba. A tökéletes nyitottság és az abszolút bezártság (34)között mindkét síkon középen kellene elhelyezkedni. Ha az ember azegyik síkon túl messzire megy el, a másikat az ellenkezõ iránybakényszeríti ki az egyensúlyából. Aki a tudatát mereven lezárja, azazminden konfliktust igyekszik elkerülni, annak a nyitottsága azárnyékba kényszerül, és a testben a kórokozókkal szembeni fogékonyságformájában merül fel ismét.Az az ideális állapot, amikor az ember az erõ talaján állvamesszemenõkig nyitott lelkileg. Ilyenkor szinte mindent beengedhet,anélkül hogy félteni kellene a lelki egészségét. Ez csak apotenciálisan erõs védelem talaján lehetséges, ami persze ritkán kerülbevetésre. Ha viszont egyszer mégis szükség van rá, akkor atulajdonosa biztos lehet átütõ erejében. Éppen azért, mert nagyonhatározottan nemet is tud mondani és meg tudja védeni az életterét,ritkán van rá szüksége. Az ilyen embernek edzett a testivédekezõrendszere, és ennek köszönhetõen minden feladattalmegbirkózik, ami elé a kórokozók állítják. Épp azért, mert nem azzalfoglalkozott, hogy magát kímélje, hanem bátor életet élve számoskihívással és feladattal került már szembe, mindig kész a harcra, ésbiztosan gyõz. Az a képessége sem kerül veszélybe, hogy leveri akórokozókat, mivel a lelki sík nem gyengíti. Aki engedi, hogy egyesdolgok izgalomba hozzák a tudatát, és ugyanezen a síkon92meg is tudja védeni magát, annak nem kell az izgató témát a lelkébõla testébe tolnia.Egy olyan világban, ahol akkor számítunk kulturáltnak éscivilizáltnak, ha elkerüljük a konfliktusokat, egyre jobban bezárulaz ember tudata. Ennek pedig az a következménye, hogy a teste váliktúlságosan nyitottá. Amikor a konfliktuskerülõ ember arra valóképtelensége, hogy nemet mondjon, a testébe süllyed, akkor az ottmint a saját maga elhatárolására való képtelenség válik újraláthatóvá. A mindennapi élettapasztalat igazolja ezt az elvet. Azéletet bátran felvállaló (vitális = élõ) ember egészséges testivédekezõrendszere következtében kevéssé fogékony a fertõzésekkelszemben. A magát félelmében összehúzó embernek rossz avédekezõberendezése, és gyakrabban "kapja el" a kórokozókat. Az, akicsupa tûz és láng, és lobogva lelkesedik valami iránt, nem fázik megebben a nyitott helyzetben. Mindenki számára ismerõs, hogy alegmakacsabb nátha is pillanatokon belül a semmibe vész, ha egyizgalmas filmbe felejtkezünk bele. Csak a film végén emlékezünkhirtelen rá, hogy hiszen náthásak vagyunk, és akkor dugul el újra azorrunk.Ahhoz, hogy a védekezés olyan tökéletesen összeomoljon, hogylétrejöhessen a tumor, az kell, hogy az érintett nagyon bezáruljon.

Akkor lép fel ilyen állapot, amikor az ember nem nyílik meg többéélete egy lényeges aspektusa számára. ∙ Amennyiben ezt a kapcsolatotmár csak egy hajszál tartjaössze, és az hirtelen megszakad, akkor ez olyan, mintha az életfonalszakadt volna el. Akkor alakul ki pl. ez a helyzet, amikor egy, akörnyezetével alig kommunikáló, depressziós embernek meghal azegyetlen hozzátartozója, akivel kapcsolatban állt. Mivel e nélkül azegyetlen ember nélkül nem tud tovább részt venni az életben (az életáramlatában), vonakodhat attól, hogy hagyja magában tudatosodni ezta hallatlan veszteséget. Amilyen mértékben bezárja a tudatát aveszteség elõtt, olyan mértékben és ugrásszerûen fokozódik a Ielkivédekezõképessége, és a testi védekezõrendszer összeomlik. Így válikaz immunrendszer a nyitottság és a vitalitás közvetlen mutatójává.A depressziós betegeknél minden, ami csak kiváltja ezt a labilishelyzetet, az immunvédekezés döntõ mérvû legyengüléséhez vezethet.Már az is elég lehet, ha felmondanak az embernek ­ holott azilletõnek a munka az élete tartalmává93vált ­ vagy ha az éveken át tartó kisebb áltatások után véglegesencsalódik a partnerében. A tipikus rákbeteg a belsõ mintájánál fogvahajlamos arra, hogy ilyen helyzetekbe kerüljön. Alkalmazkodó ésennélfogva elnyomott lénye újra és újra nyomás alá helyezi magát, ésmegpróbálja a kapcsolatot újraéleszteni. Mindegyik ilyen kísérlet afelszínre hozhatja azt a sok fáradsággal elnyomott érzést, hogy akapcsolat tovább már értelmetlen. Egy újbóli hirtelen "szakítás" pedigkiválthatja a betegséget. Még a sikerbe menekült rákbeteg is egész sorlehetõséget talál arra, hogy elzárja magát az életenergiától. Bármi,ami csak megkérdõjelezi a depressziója elfedésére szolgáló sikerét,alkalmas a betegség kiváltására.9. A "rák" a társadalom szintjénA rákos sejt az egész (testi) világot az uralma alá akarja hajtani, ésmindent a maga képére akar formálni. Ezért nyomul be mindenhová,illetve küldi elõre a maga agresszív "misszonáriusait" a (testi) tájaklegtávolabbikába is. Az orvostudomány "filiáléknak" (leányvállalatok,latinul lány = filia) vagy "metasztázisnak" (áttéteknek) neveziezeket. Ez görög szó, és átváltozást, áthelyezést vagy vándorlástjelent. Az az igény, hogy mindenhol, a test legtávolabbi zugaiban iselvegyülhessen, egy embrionális sejthez illik, ami a magadifferenciálatlanságában még minden lehetõséget magában hordoz. Afejlõdés azonban többek között a beszûkülést és a specializációt isjelenti. A ráksejt attól függõen, hogy milyen látószögbõl nézzük,mindkét ilyen tulajdonságát elvesztette vagy legyõzte.Hogy milyen éretlen ez a viselkedés, azt a gyerek és a felnõttösszehasonlításából láthatjuk. Cyerekkorban még jogos, hogy mindenfoglalkozásba és életmódba beleássa magát az ember, és azt higgye,

hogy az õ papája, a saját énjének felnagyítása, mindent tud. Mégszabad arról álmodnia, hogy az egész világot beutazza anélkül, hogytörõdne az olyan konkrét gondokkal, hogy ki fogja ez idõ alatteltartani. Az az igénye, hogy övé legyen a játszótér minden jáiéka, éshogy minden játékban részt vegyen, bosszanthatja ugyan a szülõket, deebben a korai fázisban ez még nem jelent problémát. Ha viszont egyfelnõttnek vannak meg ugyanezek az igényei, azzal igen gyorsan terhéreválik a környezetének, és csak kétY'94r:y alternatíva marad: vagy õ, vagy a környezet. Vagy az történik, hogya környezet meggyõzõ erejével vagy erõszakkal érvényesíti a magaelvárásait, és egyfajta megkésett utóérésre kerül sor, vagy ha eznem megy, akkor a társadalom határozottan kirekeszti az embert.A második lehetõség, az tehát, hogy az ember a környezete ellenéreérvényesíti az akaratát, ritkábban sikeres. A szellemilelki síkon amegfelelõ kísérleteket a társadalom mint nagyzási mániát intézi el,majdnem mindig leveri, és az illetõt egy pszichiátriai intézménybenelhelyezve "sikeresen" kiközösíti. Csak viszonylag ritkán sikerülegy­egy "bolondnak" valóban átvennie a hatalmat. A politikaterületén mint terrorizmust üldözik ezeket a kísérleteket, ésáltalában erõszakkal legyûrik. A terroristák forradalmároknak,idõnként forradalmi sejteknek nevezik magukat, az illetõ államazonban veszélyes bûnözõknek tartja õket, és se kegyelemre, semegértésre nem számíthatnak. Persze ha gyõznek, akkor respektáljáka hatalmukat, mivel mégiscsak õk az ország új urai.A gazdasági élet területén kezdetben megtapsolják azokat, akik ezta magatartst követik, ugyanis a rák arra a stílusra emlékeztet,ami a vállalkozót sikeressé teszi. A korai kapitalizmus tipikusvállalkozója ugyanis átlépi a fennálló határokat, és a konkurenciátkönyörtelenül kiveri a tereprõl. Erõszakosan a falhoz nyomja éskilöki az üzletbõl, vagy legalábbis behatol a piacaira. Ametasztázisok helyett a gazdasági életben lerakatok ésleányvállalatok jönnek létre. Elõször az anyacég fejlõdik, akár azelsõdleges daganat, és egyre nagyobb lesz, aztán infiltrálódik(beszûrõdik) a környezetébe, végül pedig országosan, ideálisesetben pedig világszerte aktívvá válik. Mindenütt jelen akarlenni, és mindent a maga kezében akar összpontosítani. Ez akapitalizmus és az általa létrehozott nagy konszernek hitvallása.Egészen magától értetõdõ, hogy ilyen esetekben agresszíven éskíméletlenül kell eljárni.A "rák" nevû konszern leányvállalatainak és kihelyezettrészlegeinek hasonló céljai vannak. Arra törekednek, hogy lehetõleg

minél többet megvalósítsanak a saját programjukból, és a hazaierõknek semmi esélyük se maradjon. A rák példájával a szemünk elõttmásképp látjuk a vállalati irodák falán függõ világtérképeket is. Aközépen egy vastag piros kereszt jelöli az anyacéget, amely aközelebbi környezetét kisebb piros keresztekkel jelzett filiálékkalszórja be. A periféria felé95Ccsökkennek a metasztázisok. Egyes országok még mentesek tõlük, mígmásokban nagy kolóniák találhatók belõlük, amelyek ugyancsak kisebbfiliálékat csoportosítanak maguk köré. Az ilyen jelekkel ellátotttérkép megdöbbentõen hasonlít a rák által megtámadott testrõlkészített szcintigráfiás képre (radioaktív anyag beadása utánkészített felvétel; a ráksejtek többet vesznek fel a sugárzó anyagból,így láthatóvá válnak).A gyarmatosítás is a rák történéseinek valamivel kisebb érzelmitöltést hordozó párhuzama. Azért kisebb az érzelmi töltése, mert atörténelem során annyiszor megismétlõdött e folyamat. A saját országonkívül gyarmatok létrehozása egy adott birodalomból szemlélve nem más,mint a rák stratégiájának alkalmazása. Az ember lehetõleg az egészvilágot a saját befolyása alá akarta vonni, és nem riadt vissza azerõszakos határsértésektõl és a pusztán csak kevésbé agresszívkultúrák brutális leigázásától sem. Az idegen életkörülményeketcseppet sem tisztelte, az ott talált embereket csökkent értékûneknyilvánította és rabszolgájává tette. A mindenkori birodalom annyirameg volt gyõzõdve a saját nagyzási mániája helyes voltáról, hogy avilágot Anglia, Spanyolország, Portugália, Franciaország vagyNémetország kisebb vagy nagyobb kiadásának látta. Kizárólag azok ahatalmak állítottak határt az inváziós növekedésnek, amelyek maguk isrákszerûen burjánoztak. Ugyanúgy, mint anatómiai megfelelõinek, atumoroknak, a gyarmati birodalmaknak is gyakran ellátási problémáikadódtak, mégis mindenekelõtt a terjeszkedéssel és nem az ehhezszükséges infrastruktúrával törõdtek. A portugál gyarmati birodalommaradványaiban még ma is szembeötlõ az infrastruktúra hiánya. Azeffajta differenciálatlan növekedés ideje alatt sok minden tönkrementa metasztatizálódó kolóniákban éppúgy, mint a sok, sikerültnek éppennem mondható lány anyaországában. A kisméretû "anyadaganatokon", mintamilyen Portugália vagy Anglia, óriási, folyton tovább burjánzó és azerõket felemésztõ impériumok lógtak. Különösen Anglia hasonlít a rákképére az "anyadaganattal" teljesen szakító gyarmataival (USA, Kanada,Ausztrália, Rhodesia vagy Dél­Afrika). A gyarmatosítás idõszakánaktörténelmébõl tudjuk, hogy a nemzeti daganatok a kereskedelem és acsere érdekében igyekeztek terjeszkedni és kibontakoztatni hatalmukat.A vízfejekhez hasonlóan élõsködtek a túlméretezett gyarmatiközigazgatási szervek a nyomorgó, rabszolgasorba

96kényszerített "primitívek" hátán. A ráksejtek a maguk túlzottan `"'megnövesztett sejtmagvaikkal is hasonló fölényeskedõ magatartásttanúsítanak a környezetükkel szemben.Nemcsak a nagyobb vonalakat tekintve lehet összevetni a rákot a mivilágunkkal. Ha szeme van az embernek a dologra, akkor látja, hogy avilág a részletekbe menõkig követi ezt a mintát. A modern nagyvárosoknövekedése például látványo­ san leképezi a rák terjeszkedésitörekvéseit. A mûholdas felvételeken jól látszik, hogy ugyanúgyberágják magukat a környezõ tájba, mint a tumor. Akárcsak a rákosdaganat, az elnyomó, beszivárgó növekedésben bízva küldik elõreküldönceiket a szatellitavárosok, az ipari és kézmûipari zónák és másmetasztázisos tevékenységek formájában.Ha egészében véve nézzük a Földet, melynek minden zugát rák módjánfalják fel, könyörtelenül kihasználják és megrabolják az ellenállóerejét, akkor a Föld képe is a rák által megtámadott testetszimbolizálja. Az ökobio­, teo­ és más lógusok egyelõre nem jutottakmég megegyezésre abban, hogy a Föld pillanatnyilag még a védelmiharc vagy már a betegség kitörésének fázisában van­e. A kahexia aztaz állapotot jelöli, amikor a test rezignáltan megadja magát a rákfiatalos életerejének. Megadja magát az elemésztési törekvéseknek,és ezzel már azt mutatja, hogy kész átlépni egy másik világba. Mivela mi Földünk még mindig megkísérel regenerálódni és tõle telhetõenvédekezni a burjánzó emberi faj ereje ellen, lehet, hogy még vanremény a számára.De nemcsak a Földdel kapcsolatban viselkedik úgy az ember, mint arákos sejt, hanem azt a döntõ hibát is elköveti, hogy nem vesziészre viselkedéséngk következményeit: a teljes szervezet halálaelkerülhetetlenül az összes sejtjeinek a halálát vonja maga után ­a rákos sejtekét is. Csak a vállalkozás kezdete olyan sokat ígérõ arákos sejt számára. Sikeresen szakít a környezetével, és azönállóság, a mindenhatóság és a mindenütt jelenvalóság ideáljaitközelíti meg. Mint az egysejtû, amelyik egészen önellátó, mindenfunkciót egyetlen testben egyesítve, õ is egy sejtegyüttes közepénélve egyre függetlenebbé váló, magányos harcossá lesz. Specializáltképességeit a potenciális halhatatlanságra váltja be, mint ahogy azegysejtû is az. Ameddig elegendõ táplálékuk van, az egysejtûek és aráksejtek is életben maradnak. Minden más, normális, szervezettsejtekbõl álló sejtegyesülésnek megvan a maga ter97mészetes, az öröklött anyagukban meghatározott élettartama. A rákossejtek hatálytaianították ezt a korlátot, és mint ahogy ezt egy ördögikísérlet is bizonyította, nem mutatnak semmilyen öregedési tendenciát.Még a mai napig is élnek és osztódnak egy olyan tumor sejtjei,amelynek a tulajdonosa a húszas években ebben a tumorban halt meg. Mais ott élnek a tápoldatban, és osztódnak, anélkül hogy az öregedésvagy a kifáradás jeleit mutatnák. Hogy a rákos sejtek normális esetben

hamarosan a gazdájuk után elpusztulnak, az a csökkenõ tápanyag­ ésenergiakínálat eredménye. Míg az egysejtû valóban függetlenül éselvileg örökké él a maga bõséget biztosító vízi világában, a rákossejt nem veszi tudomásul, hogy õ pusztán csak potenciálisanhalhatatlan, és egyáltalán nem tud független életet élni. Pontosanúgy, ahogy az ember a világra, õ mindig arra a testre lesz utalva,amelyikben él.Hogy a Földünk már elérte a betegség kitörésének fázisát, az azon akarikatúrán is jól látható, amelyet a rák torzított az ideáljainkból.Még kijózanítóbb azonban az a feltolakodó gondolat, hogy mi magunkvagyunk a Föld rákja. Cazdaságunk növekedése éppolyan õrületes, mint aráké. A növekedési mutatók óriásiak, de a vállalkozásnak nincssemmilyen elérhetõ végcélja. A ráknak is irreális célja van. Azárnyékában van ez a cél, ami nem más, mint a szervezet pusztulása. Habecsületesebbek lennénk, be kellene vallanunk saját magunknak, hogy ami haladásunk végcélja ugyanígy a Föld nevû organizmus pusztulása. Hateljesülnének a politikusok jámbor kívánságai, és a fejlõdõ országokbehoznák a technológiai visszamaradottságukat, az a halálos lövéstjelentené planétánk máris veszélyben Iévõ ökológiája számára. Ha nemgondolkodunk el azon, hogy a természetbõl származtunk, és ha semmilyenspirituális cél nincs a szemünk elõtt, akkor fennáll a veszélye annak,hogy magunk is fékezhetetlen rákká válunk. Az ennek megfelelõkritériumoknak ugyanis máris megfelelünk.E rosszindulatú betegség szörnyû képe azért is ijesztõ, mert sajátmagunkat ismerjük fel benne. Ennyire õszintén nem akarjuk magunkatlátni, egy ilyen kijózanító tükröt visszautasítunk. Az emberiség ebbenminden egyes pácienssel azonos.9810. A rákprobléma megoldásaés felszabad ításaHogy a rákban a megoldás és felszabadítás képét is meglássuk, az kétokból nehéz: egyrész mi magunk is érintettek va­ i gyunk, másrésztutunkban állnak az értékítéleteink. Mint kö­ zösség, nagyon félünka bennünk szunnyadó erõktõl és ener­ 'i giáktól. Egy sor társadalmialibivel alátámasztva az árnyékba i nyomjuk õket. Habár a társadalomaz egyén és a szabad válIaÍkozás kibontakozását a legmagasabberkölcsi elvvé nyilvánítja, az egyes embert ezzel kapcsolatbanóriási szorongások i g yötrik. A szellemi­lelki növekedési mutatókmessze mögötte i maradnak a gazdaságiaknak. Crandiózus bruttótársadalmi ter­ Í mékünk (Németország) nem kárpótol hosszú távon a

elsõ ) fejlõdés hiányáért. A társadalom fedezékére támaszkodva sokembernek sikerül a saját kibontakozását önerõbõl leállítania és 'kényszerrel vagy anélkül beilleszkednie az elõre megadott struktúrákba. A külsõ jutalmak megkönnyítik az ember számára, hogylemondjon egyéniségének fejlõdésérõl, és elõsegítik, hogytömegemberré váljon. A tömegembert pedig már csak egy kis lépésválasztja el a normopatáktól.Mivel az önmegvalósítás az ember fejlõdési útjának szerves része,nem lehet kiiktatni a világból. Legfeljebb csak félre lehet tenni.Az út szélére tolva az árnyékban landol. A materiális világban azárnyéknak két kifejezõdési lehetõsége van: a belsõ testi világ(mikrokozmosz) és a külsõ (környezõ) világ (makrokozmosz). Azelnyomott fejlõdési folyamatok útja következésképp a tudatból atudattalan árnyékvilágába vezet, és innen a test síkjára vagy akülvilágba. Mivel az elv minden lépésnél ugyanaz marad, ésalkalmazkodik az adott szint kifejezési lehetõségeihez, mindenholfellelhetõ, akár a maga megoldott, akár a meg nem oldott megjelenésiformájában. Minél hosszabb ideig tartják elnyomás alatt, annálmegoldatlanabb formában jelentkezik. Elvileg azonban még amegoldatlan formán is át kell fénylenie a megoldott síknak.Általában véve érvényes, hogy az anyagi szint a megoldatlannak, aszellemi­lelki szint a megoldottnak számít. A ráktörténésnél pl. aztnyilvánítjuk rosszindulatúnak, ami a számunkra átvitt értelembenteljesen kívánatosnak tûnik: az expanzió (kiterjedés) elvét. A rákminden határt és akadályt áthág, min99denre kiterjed, mindenbe belenyomul, mindennel megosztja magát, még aszámára idegen struktúrákkal is egyesül, sernmi elõtt nem torpan meg,szinte sernmivel sem lehet megfékezni, majdhogynem halhatatlan, éseszébe sem jut a haláltól félni. A rák a (test)árnyékba lesüllyedtexpanzió. Következésképp a tudatban kellene terjeszkednie ésfelfedeznie a lélek határtalanságát és halhatatlanságát. Hogy azösszes rákfajta közül a rosszindulatún süt át a legmagasabb elv, azonnem kell csodálkoznunk. A legsötétebb árnyék mellett a legvilágosabb afény. Az önmegvalósítással a rák esetében az a téma süllyedt azárnyékba, amelyik minden fejlõdés legutolsó céljára, a Selffelépítésére törekszik.Bár a közép a végsõ cél, az út elején ki kell mozdulnunk belõle, ésel kell mennünk a szélsõségekig. A közép lusta kompromisszumát el kellhagyni. Ebben áll a rákbetegek legfontosabb tanulnivalója. Ebben azértelemben a nyugodt középszer, amelyben a normopátiás olyankényelmesen berendezkedett, egyáltalán nem végleges hely. A középharmóniája helyett a látszatharmónia uralkodik. A ("rosszindulatú")énerõk, noha nem jelennek meg a felszínen, az árnyékban annálintenzívebben élnek. Bár a normopata senkit sem sért meg egy, , minden kompromisszumot nélkülözõ,egoista "nem '­mel, iszont nem is tesz senkit boldoggá a feltétlen"igen"­nel. Folyamatosan bocsánatot kér azért, hogy egyáltalán

létezik, azonban az eredendõ bûntõl (az egységbõl való kiválástól) nemszabadul meg. A látszat fontosabb a számára, mint a lét. Végül isazonban a létrõl van szó, és így a kényelmes középen, ahová alegkisebb ellenállás útján került, nem találja meg a végsõ nyugalmát,illetve az a végsõ nyugalom, amire itt találhat, az nem az utolsó.Számára mindenekelõtt arról van szó, hogy mozgásba lendítse magát,növekedjen, változzon és fejlõdjön. Ehhez az is hozzátartozik, hogymegtanuljon nemet mondani, hogy érezze és megélje a maga egoistaakaratát, hogy kipróbálja, milyen az, amikor a szigorú értékek ellenfellázad az ember, kitör a szûk struktúrából, közel és néha túl közellép másokhoz, felrobbantja a határokat, figyelmen kívül hagyja asorompókat, és mindazt megéli, ami különben az árnyékában aráktörténés formájában található. A sejtek szintjén zajló mutációkhelyett a lelki, szellemi és a szociális téren változik, és anélkül,hogy a fajtáját megtagadná, kirúghatna a (túl szoros) hám100iból. A saját ego megismerésérõl van szó, akkor és épp akkor, amikoraz nem egy finom úriember vagy úrihölgy, és ezért nem soktiszteletre számíthat a környezetétõl. Az elfajzás helyett a sajátútjára, pontosabban szólva a saját tulajdonságaira kell rátalálniaaz embernek. Az elkülönülés helyett arra van 5züksége, hogy önállólegyen és vállalja saját magáért a felelõsséget.Carl Simonton amerikai radiológus terápiája a testi síkra alkalmazvaképviseli ezt az irányt. Simonton naponta több­ ! ször sikeresenháborúztatja a rákbetegeit. Az irányított meditációkban egész újrafelfedezett agresszivitásukkal harcolnak a rák ellen a sejtekszintjén. Belsõ képzeleti képekkel és fantáziájukkal támogatjáksaját immunrendszerük létért való küzdelmét. Ezzel egyúttal a régótaelfojtott agressziójukat is kiélik. Az a tanács, hogy ha törik, haszakad, harcoljanak a rák ellen, csak az elsõ pillantásra tûnikellentmondani a homeopata elvnek. Az agresszív ráknál épp azagresszió a homeopátiás, azaz a hasonló szer. Tapasztalatok szerintéppen azok a páciensek, akiknek már régóta az agresszívönérvényesítésben kellene gyakorolniuk magukat, hajlamosak rá, hogygyorsan magasabb "síkokra" meneküljenek. Emögött az a tévesfeltételezés húzódik meg, hogy nekik könnyebb az olyan fenségestémákat megvalósítani, mint amilyen a szeretet, ahelyett hogy azénjüket annak minden agresszív energiájával kiszabadítanák abilincseibõl. Ha átugrunk egy síkot vagy túl gyorsan szaladunk rólatovább, akkor a soron következõnek sincs esélye. A félreértésekveszélye ellenére szükségszerû, hogy számbavételezzünk egy mégolytávolinak tûnõ célt is. A következõ lépések és feladatok azonbanfeltételezik, hogy már megtettük az elõzõ lépéseket, mert azoknélkül a most vázoltak könnyen bumeránggá válnak. Ez pedig az elsõkötet rákkal kapcsolatos fejezetével kapcsolatban egyszer mármegtörtént.

Amilyen fontos az énerõk kibontakoztatása ezen az úton, olyankevéssé lehet ez a végsõ cél. A rák történése az út további részéreés a céljára is egyaránt rámutat. A testi növekedés helyett aszellemi­lelki fejlõdésrõl van szó. Körülbelül húsz évig fizikailagnövekszik az ember, aztán szellemileg­lelkileg kéll továbbfejlõdnie. Ha ez nem történik meg, akkor a növekedés lesüllyed azárnyékba. Az ilyen növekedés sokáig a külvilágban is lejátszódhat,és aztán felhasználhat pl. egy terjeszkedõ gazdaság kínáltalehetõségeket. Egyszer azonban a101magasabb értelemben vett önmegvalósítás válik a növekedés céljává.Végül is arról van szó, hogy mindennel egy legyen az ember, hazatérjena Paradicsomba, illetve engedje, hogy az énje és az árnyékafeloldódjék a Selfjében. Ezt az állapotot, amelynek kultúránként másmásneve van, és mégis mindegyik ugyanazt jelenti, a polaritásvilágából szemlélve nem lehet találóan jellemezni. Azok a szavak, mintaz örökkévalóság, a nirvána, a mennyország, az Isten országa, aParadicsom, a lét vagy a közép csak megközelíteni tudják. A cél, ahozzá vezetõ fokozatok és azok sorrendje mindenkinek problémát okoz,nemcsak a rákbetegeknek.A rák folyamatának a regresszió az egyik része. A regresszió azeredet utáni kérdést testesíti meg, és egyben mutatja az utat is. Atesti regresszió helyett a szellemi­Ielki téren történõ religió lennea cél. A minden irányban kaotikusan burjánzó, fajtájától elütõennövekvõ sejtek arra a veszélyre hívják fel a figyelmet, hogy a célnélküli haladásnak a halál a vége. Még a halál is, amely a ráktörténésében mindig ott várakozik fenyegetõen a háttérben, a polárisvilágból az egységbe való visszatérés egyik formája. Minden utalásugyanarra a célra, az egységre mutat. Ezt a célt azonban énerõkkel nemlehet megvalósítani. Ezért ugyanolyan fontos a páciens számára, hogyfelfedezze az énjét, mint amilyen fontos késõbb, hogy kinõjön belõle.Miután épp megtanulta, hogy érvényesítse az akaratát, máris ennek azellentéte lesz a tantervben szereplõ következõ feladat: az embernekmeg kell tanulnia beilleszkedni a nagyobb egységbe. Lehet, hogy fontosvolt, hogy az illetõ fellázadjon a munkahelyi vagy a társadalmi életszûk szabályai ellen és rájöjjön arra, hogy a fõnöke nem maga azIsten. Ám miután az ego kifejlõdött és teljesen úr lesz maga fölött,akkor következõ lépésként azt kell felismernie, hogy az ego útjaéppúgy a katasztrófába vezet, mint az elnyomása. Miután a kicsinyesszabályok rendjét felrobbantottuk, akkor kell megtalálnunk éselfogadnunk a nagyot. "Legyen meg a Te akaratod", imádkozzuk, és eznem azt jelenti, mint korábban, hogy legyen meg az elöljárónk, apartnerünk vagy az énünk akarata, hanem Istené, vagy ahogy az egységetnevezzük.Itt van a rák fõ tévedése, ami megint csak tökéletes tükre a modernemberiség legnagyobb tévedésének. A rákos sejt egyedül és a test többi

észének kárára próbálja ki a halhatatlanságát. Eközben nem vesziészre, hogy ez az út végül is a102'!i ; testtel együtt õt is elpusztítja. Ugyanúgy van ez, mint ahogy azember sem vette eddig észre, hogy a világ számlájára tett ámokfutásacsak közös pusztulásban végzõdhet. Az ember nem lehet függetlenattól a nagyobb egységtõl, amelyikbe tartózik. Az önmegvalósításraés a halhatatlanságra való jogos ambíciók abban a spirituálisfelismerésben csúcsosodhatnak ', ki, hogy az egyetlen cél a Self, amindennel való egység. Az ! egység semmit és senkit sem zár kimagából, és nem engedi azt sem, hogy egoista módon saját magánakvívja õt ki az ember. Az individualitást és a magasabb rendetegyaránt felöleli. Ott van minden ember minden sejtjének a közepén,és ennek ellenére mégiscsak Egy. Nincs se én Selfem, se te Selfed,csak a Self van.Az a cél, hogy saját magunkban találjuk meg az egységet, a lélekhalhatatlanságát, és felismerjük, hogy az egész már bennünk van,ugyanúgy, ahogy mi is benne vagyunk az egészben. Ez azonban már avégpont vagy tulajdonképpen a középpont, amit csak a szeretet képesfeltárni. És a rák történései ezt is szimbolizálják. Mint aszeretet, a rák is átlép minden határt, átugrik minden távolságot,keresztülnyomul minden korláton, legyõz minden akadályt. Mint aszeretet, semmi elõtt sem torpan meg, mindenre kiterjed, benyomul azélet minden területére, uralja az egész életet. Mint a szeretet, arák is halhatatlanságra törekszik, és mint a szeretet, egyszer semjut eszébe a haláltól félnie. Így a rák valójában nem más, mint azárnyékba sü I lyedt szeretet.1 1. Terápiás szempontokA legjobb terápia korán, annál a belátásánál kezdõdik, hogy anormopátia már maga is betegség, még akkor is, ha csaknem olyan,mint korunk ideálja. Ebbõl megfordítva az következik, hogy ez az idõegy olyan álmot álmodik, amely elõsegíti a rák kialakulását. Ennek afelismerésnek a fényében a naponta felfedezett új karcinogének(rákkeltõ anyagok) ártalmatlanok. A megelõzés szót tulajdonképpencsak arra az esetre szabadna használni, amikor ebben a koraistádiumban indul meg az individuáció (egyedivé válás) felé az ember.Általában azonban a korai felismerést (35) szoktuk a megelõzésszóval illetni. Ebben a stádiumban még anélkül tehetjük meg az elsõlépése103ket, hogy közben nagy nyomás nehezedne ránk. Amennyiben márfelállították a diagnózist, óriási a nyomás, amely persze nemcsakleterítheti az embert, hanem bátorságot is önthet bele éselõrehajthatja a fejlõdés útján. Sok beteg a "rák" diagnózisának

hallatán úgy érzi, hogy halálos ítéletet mondtak ki felette. Vannak,akik elmondják, hogy szinte megkönnyebbültek, mert azzal, hogyrákosok, semmiért sem kell tovább vállalniuk a felelõsséget. Másbetegek a "csak azért is" mottó alapján elfogadják a kihívásokat.Számukra olyan a diagnózis, mint egy új életszakaszba való beavatás.Egy olyan szakasz következik, amelynek az eddigitõl eltérõ törvényekszerint kell lefutnia. Ami az elsõ csoport számára a véget jelenti,számukra a kezdet. És egyáltalán nem is olyan ritka, hogy tényleg újéletet kezdenek. A hagyományos orvoslás tapasztalatai alapján azorvosi prognózis sokkal kisebb befolyással van a várható élethosszra,mint a beteg belsõ beállítottsága. Hogy életben maradnak­e, az döntõenazon múlik, hogy várnak­e még a betegek valamit az élettõl, mert akkorõket is várja még valami. Amikor Héraklésznak a 12 állatövi jegyarchetipikus feladatainak megfelelõ próbákon kellett átesnie, aHüdrával való harca közben megharapta egy szörnyûséges rák. Ahelyett,hogy az ijedségtõl meghátrált volna, odaállt harcolni, és mielõttlegyõzte volna a Hüdrát, eltaposta a rákot.A diagnózis közlése után az a beteg feladata, hogy lehetõleg soklépésben lecsökkentse az árnyéka területét. Az, amit az embervisszahoz a tudatba, és megél, azt nem kell a test színpadán színrevinnie. Ennek az az elõfeltétele, hogy az ember becsületesenmeghatározza a saját helyzetét, és eljut addig, hogy belássa: semmisem történik véletlenül, hanem mindennek megvan a maga értelme, mégegy ilyen ijesztõ betegségnek is. Van, hogy csak ennek a belátásnakalapján tudja a beteg amúgy igazából megélni a rák diagnózis okoztakétségbeesését. Bármilyen keményen is cseng, mégis a kétségbeesésátélése a további lépések nélkülözhetetlen elõfeltétele. Lehet, hogyhumánusabbnak tûnik az az orvostudomány, amely "a beteg érdekében"elhallgatja elõle a diagnózist, és hazudik neki. A valóság az, hogyezzel blokkolja az összes még adott fejlõdési lehetõséget.Hogy milyen lehetõségek vannak arra, hogy átvegyük a testtõl azokat afeladatokat, amiket a léleknek kellene elvégeznie, azt a képek egészsora mutatja: a határátlépéstõl a "kirúgni a104hámból" érzésig, az élénk növekedéstõl a vad agressziókig. Arról vanszó, hogy langyos pozícióját be kell cserélnie az embernek sajátéletének hullámhegyeire és hullámvölgyeire. Tudatosan életteret kellteremteni mind a testi, mind a szellemi­IeGki tartományokban annak azabolátlan kreativitásnak, amit a rák eseményei olyan jólmegjelenítenek. Mutációk történnek, és ezek bátorságot követelnek.Mindenhol máshol értelmesebbek, mint a testben. Míg a biológiaievolúció a testi mutációkon keresztül haladt elõre, az egyénievolúciót a szellemi­lelki változásoknak kell vezetni az úton. Úgy,mint ahogy a ráksejt csinál magából valamit, a páciensnek is kezdeniekell valamit az életével. És ennek a valaminek sajátnak kell lennie

­ ezt tanácsolják a rák önállósági törekvései. Mindehhez vissza kellgondolni a saját gyökereire ­ talán szó szerint szükség van arra, hogyabból a specializált funkcióból, amit az ember a társadalomban, amunkahelyén vagy a családban elfoglalt, visszalépjen és ismét emberlegyen a maga akaratos és makacs igényeivel és õrült ötleteivel.Egyes betegek arról számolnak be, milyen radikálisan megváltozott azéletük a betegség óta. Már nem mások, hanem saját maguk rendelkeznekaz életük dolgaiban. Az alárendelt szolgalelkûségüket pedig a nyíltlázadás váltotta fel. A társadalmilag sikeres betegek számára az isfeladat lehet, hogy integrálniuk kell a tudatukba a rák általszimbolizált önállósági törekvéseket, amelyeket élnek ugyan, ám nemlátnak. Akkor azután kiderül, hogy valami más sokkal fontosabb nála.Az említett kritériumok teljesen analóg módon érvényesek a testre isirányuló terápiákra, kezdve az életenergiát mobilizáló bioenergetikaigyakorlatoktól az injekciókig. Amikor a terápiák maguk is azok szerintaz elvek szerint folynak, amelyeket a rák él ki, akkor különlegesesélyeik vannak. Az antropozófus orvoslás pl. ezért használja a rákgyógyszereként a fagyöngyöt (36), amely maga is egy kinövés. Afagyöngy jellegét tekintve részben megfelel a rákos növekedésnek.Olyan ingereket juttatnak általa az organizmusba, amelyék azt harcraserkentik. Simonton (37) említett pszichoterápiás módszere is ezen azelven alapul. Õ két legyet üt egy csapásra, mivel a betegeket a sajátagressziójuk kiélésére buzdítja, és ezzel egyidejûleg elvezeti atumortól a vizet. A ráksejtek ellen való harcban mindenesetre figyelnikell arra, hogy ez a harc ne váljék a saját sors elleni harccá. Mindenegyes gyógyulás elõtt szükség van105a betegség elfogadásának fázisára, a sors ellen való hadakozás pedigaz ellentétes irányba vezet (38).Végül is arról van szó, hogy serkentsük a beteg életerejét éskreativitását, és ne aláássuk, mint ahogy a "vas, sugár és kémia"teszik. Amikor ezen utóbbiaknak mégis megvan a maguk értelme, vagyelkerülhetetlenek, akkor idõt nyerhetünk velük, és az élni akarást éséletkedvet elõsegítõ intézkedéseknek ezekkel párhuzamosan és fólegutánuk kell bekövetkezniük. Simonton módszere és a hasonlók pl.optimális támogatást jelentenek a beteg számára a kemo­ vagy asugárterápia mellett. Ez fordítva mindenesetre nem érvényes.A légzés lényeges pont. A légzés kommunikáció, és ez a ráknál egyprimitív és radikális szintre esett le. Ennyiben a radikálislégzésterápia jó Iehetóséget ad arra, hogy újra és újra elárasszuk atestet oxigénnel. Ez már az alternatív medicina egyik rák ellenimódszere. Ehhez jön még az, hogy sok rákos betegnél a légzés, ami azélet áramlásának megnyilvánulása, beszûkült és gátolt. A légzésfelszabadítása nagy esélyt rejt magában arra, hogy az illetõ ismétnyitott legyen az élet áramlása iránt.

A sejtek szintjén lejátszódó mutációknak a szellemi­lelki szintenlezajló metamorfózisok a megfelelõi. Ezen az úton van mindaz, amierõsíti a religióhoz való kapcsolatot, és lehetõvé teszi, hogy azérintett hozzáférjen a saját mélyebb síkjaihoz. Ha túl van már amegalkuvás elleni szükséges lázadáson, és valóban megtalálja, teljesszívébõl elfogadja és el is foglalja a helyét, akkor nyert ügye van.Ez egyben annak a kísérletnek a végét is jelenti, amikor az embermegpróbált valamilyen különleges emberpéldány lenni. Mindenfajtaegoizmusnak vége. Felismeri ugyanis, hogy a helyére került, ésmindennel egy. Ez lenne a megoldás (megváltás) a rákos sejt számárais: elfogadni és felismerni a test egészével való egységét.Ily módon lehetnek igen értékesek a feltáró pszichoterápiák,feltéve, ha belevonják a testet és az érzések síkját is a munkába, ésnemcsak a "fejjel való gondolkodás" szintjén mozognak. Nagy esélytjelent rájönni annak az életmintának a nyitjá­1 ra, amelyben szükségvolt a rákra. A további alázat és kegye­ lem kérdése. Ugyanis ahalhatatlanság kulcsát jelentõ mindent átfogó szeretetet semelõállítani, se terápiásan kikényszeríteni nem lehet. Az ember pusztáncsak késszé teheti magát arra, hogy éber legyen, amikor megtörténikvele a dolog. Mindig106b t, "voltak olyan rákos betegek, akik arra használták a halálos betegségadta esélyt, hogy megtették ezt a nagy lépést. Bár õk isnormopátiásokként kezdték, betegségük nyomása alatt olyan emberekkéváltak, akik pusztán azzal tettek nagy benyomást másokra, hogyolyanok voltak, amilyenek.Kérdések1. A saját életemet élem­e, vagy hagyom, hogy kívülrõlirányítsanak?2. Vállalom­e a kockázatát annak, hogy a fejem szerint élek, vagyaz áldott béke kedvéért inkább súlyos kompromiszszumokra hajlok?3. Hagyok­e teret a saját energiáimnak, vagy minden esetben elõremeghatározott szabályoknak és meghatározásoknak rendelem õketalá?4. Megengedem­e magamnak, hogy kifejezzem az agressziómat, vagymindent magamban és magammal intézek el?5. Milyen szerepet játszanak az életemben a változások? Van­ebátorságom ahhoz, hogy új területekre merészked­ 'i jek? Kreatívvagyok­e?6. Értéknek számít­e a kommunikáció az életemben, vagy inkábbmagamnak való vagyok?

7. Megengedem­e magamnak idõnként, hogy kirúgjak a hámból, vagymindenekelõtt alkalmazkodni és beilleszkedni akarok?8. Harmóniában van­e nálam a lelki és a testi védekezés, vagy atesti védekezés legyengült a lelki kedvéért?9. Milyen szerepet játszik ez a két alapkérdés az életemben: Honnanjövök? Hová megyek?10. Volt­e a nagy, mindent átfogó szeretetnek esélye az életemben?11. Milyen szerepet játszik az életemben e mottó szerint megtett út:"ISMERD MEC ÖNMACAD,HOCY ISTENT MECISMERD!"?107IIl. A fej1.AhajAnatómiai szempontból a haj helyezkedik el a legmagasabban. Ereje ésfénye saját erõnket és fényünket tükrözi. Amikor jó formában van ésegészséges az ember, akkor ugyanez a hajáról is elmondható. A haj néhaa szabadság szimbóluma. A Vízöntõ kora és a Hair címû musical köréfonódott legendás hippikorszak látványosan demonstrálta a hajpompa ésa szabadságigény közötti kapcsolatot. A Vízöntõ kora hippijeinekellenpólusát a minden idõk minden országának katonái adják. Mindenreguláris hadsereg egyformán levágja az újoncok haját, s ezzelszimbolikusan a szabadságukat is megnyirbálják. A zen szerzeteseknélis ugyanezzel a jelenséggel találkozunk, õk azonban szabad akaratukbólés tudatosan mondanak le a hajukról és az általa szimbolizált külsõszabadságról. Céljuk az a spirituális értelemben vett mélyebb belsõfelszabadulás, amelynek megvalósítását a külsõ szabadság csak zavarná.Némi távolságból szemlélve azonban kiderül, hogy a zen szerzetesekneképpolyan szigorúan le kell mondaniuk a saját akaratukról, mint akatonáknak. Az engedelmesség áll az elsõ helyen, és a saját hajfürtökés a külvilág csábításai szimbolikusan ennek az útjában állnak. Aszabadságharcosoknak viszont, akik mint saját magukért felelõs egyénekharcolnak a hazájukért és a függetlenségükért, egyáltalán nincsútjukban a hajuk. Számukra a haj egyenesen a külsõ, illetve apolitikai szabadság kifejezõdése. A jobbágyoktól ezzel szembenmegtagadták a hajpompa szabadságszimbólumát.

A haj a szimbolikus szabadságharcok kedvelt szimbolikus megjelenése.Kínában a közmondásos coptokkal egy túlhaladott társadalmi rendetvágtak le. Még ma is szimbolikusan vágják le gyermekkorunkhajfonatait. Szigorú rendezettségében a copf attól copf, hogy mindenhajszál pontosan a helyére kerül, és ott is marad. Már maga a fonásais felér egy fegyel108.4∙; r ; mezési aktussal. Ha minden nap ezzel a szimbolikusönfegyelmezéssel kezdõdik, akkor az élet egy rendezett, de ugyanakkorkínosan kontrollált keretet is kap. Egy hajszál sem járhatja a magaútját, minden tincset szigorú szabályok kötnek. Ennyiben a copflevágása manapság is sok lány számára a felszabadulás és azemancipáció aktusa. Korábban a hosszú haj a nõ számára nem annyira aszabadság szimbóluma volt, mint inkább egy magától értetõdõ dolog.Ezért számított ennek a szabálynak a megszegése az emancipációaktusának. Valójában a tipikus nõi szereptõl akartak általamegszabadulni a nõk, amely megóvta ugyan õket a családfenntartásgondjaitól, de ezzel együtt a társadalmi felelõsségtõl is"megszabadította" õket.A Vízöntõ generáció vad hajnövesztése csak egy gyenge villámlásösszevetve azzal a zivatarral, amit a nõk okoztak, amikor elõszörvágatták le a hosszú és rendezett hajukat. Megjelentek az apród­ ésbubifrizurás fejek, jelezvén, hogy nekik is jár az a szabadság, ami aférfivilágnak. Mindkét esetben arról volt szó, hogy a saját fejüknekszerezzenek érvényt, és ne mások táncoltassák õket.A frizurák szellemi tartást tükröznek. Ezért hajlamosak a mûvészeksokszor az extravagáns hajviseletre, míg a társadalmi normáknakelkötelezett emberek a normák által szabályozott és fantáziátlanegységfrizurákat hordják. A konty még szélsõségesebben merev viselet,mint a copf. Ezt még manapság is láthatjuk vidéken. Nem lóghat kibelõle egyetlen tincs sem, hirdetve, hogy a szabadságnak és akreativitásnak nincs helye sem a fejen, sem az életben. A punkokfrizurája az ellenpólust képviseli, annak a jele, hogy mindenlehetséges szabadságot megadnak maguknak, és a jelenlegi frizurákáltal szimbolizált neveléshez és rendhez nem akarják, hogy bármi közükis legyen.A fejbõr színpadáról tehát jól meg lehet állapítani, hogytulajdonosa életében milyen darabok kerülnek színre. Mindenesetre mamég a kompenzáció lehetõségére is gondolnunk kell. Századokkal ezelõttegy manufaktúra munkatársának még nem volt meg a lehetõsége arra, hogya rizsporos loknis paróka viseletével legalább a látszat szerintfeljavítsa társadalmi helyzetét. Manapság azonban mindenkinek megvan alehetõsége arra, hogy "színre vigye" a fején a vágyálmait anélkül,hogy a konkrét élete megfelelne ennek. Aki egy szürke109

irodában a szürke egér életét éli, egy vad vörös loknis hajviselettelkifejezheti, hogy egészen más, színesebb világok várnak benne arra,hogy felfedezzék õket. A megfelelõ loknik vadsága így az unalmas életkompenzációja lehet, és ugyanakkor igényt is jelezhet a jövõre nézve.Különösen szembeötlõ és tünetértékû a ki nem élt álom, amikor mind ahajszínt, mind a formáját mesterségesen varázsolják az illetõ fejére.Ilyenkor az illetõ valóban egy új területet szeretne meghódítani. Haezzel szemben a hajviselet valódi, sok szól amellett, hogy olyanigényrõl van szó, amely természetesen jár a gazdájának, és ezért megis kapja.A hajviselet egy további jelentési síkja a hatalom témájáhozkapcsolódik. Condoljunk csak Sámson bibliai történetére, aki a magaóriási hajának köszönhetõen hatalmas erõvel és hatalommalrendelkezett. Haját soha nem érte olló, ebben volt az ereje. Alegkülönbözõbb kultúrák emberei hajlanak rá, hogy a megjelenésüketemelendõ, pótlólagos hajrészeket tûzzenek magukra. A szimbolikusangondolkodó kultúráknál ezeknek nem szükséges olyan valódi hajbólkészült pótlásoknak lenniük, mint a mi tupéink és parókáink. Ott azember szívesen díszítette magát anyagokkal és idegen tollakkal. Azindiánok fejdísze a madarak tollruhájának utánérzése. Egy óriásifejdísszel ékített fõnöki fõ erõt, hatalmat és méltóságot fejez ki, ésarra is utal, hogy közel van hozzá az ég.A kelta harcosok harci frizurákkal indultak a csatába. Ilyenkorhatásosan felépített alakzatokba rendezve hordták a hajukat. Az enyvszolgált a mai hajrögzítõ zselék korai változataként. Égnek állítotthajjal nagyobbnak mutatták magukat, így keltve félelmet ellenségükben.(Az ellenségnek is azonnal égnek állt a haja ijedtében, ahogy ezeket aharcosokat megpillantotta.) A madarak felfújják a begyüket, a ragadozóállatok pedig felborzolják a szõrüket, amikor az erejüket fitogtatják,hiszen valójában ­ félnek. Hasonló helyzetben némely ember a hajáttépi, ami egyrészt kétségbeesést fejez ki, másrészt meglepõ külsõtkölcsönöz. Amikor az ember valakinek "a haja szálát se görbíti meg",akkor a hatalmát és a méltóságát is érintetlenül hagyja. Ha azonbanketten hajba kapnak, akkor mindegyiknek az a célja, hogy a másikatlealacsonyítsa és legyõzze. Mindez akár szõrszálhasogatáshoz és ahhozvezethet, hogy az ember minden esetben hajszálat talál a levesben,azaz kifogásolnivalója van.P110A hatalom ellenpólusa a kopaszodásban mutatkozik meg. Aletartóztatottakat és azokat a nõket is kopaszra nyírták, akik aháború alatt az ellenséges katonák szeretõi voltak. Így fosztották megõket a szabadságuktól, illetve szégyenítették meg nõi mivoltukban.Hasonlóan bántak el a "boszorkányokkal" is. Általában vörös hajúak

voltak, és ez a hajszín azt a végzetes hatalmukatjelképezte, amivelelcsavarták az ártatlan férfiak fejét.Ennek az erõszakoskodásnak egy finomabb változata az a még ma ismeglévõ szokás, hogy valakinek megcibálják a haját. A büntetésaspektusa mellett ott van benne az abszolút tehetetlenségre valókényszerítés fájdalmas mozzanata is. Amikor a tanár a diákjaitméltóságuk és szabadságuk szimbólumánál rángatta ki a padból, a sajáthatalmát és áldozatainak tehetetlenségét demonstrálta ezzel. Amikorvalamit "a hajánál fogva rángatnak elõ" akkor abban benne van, hogyerõltetett a dolog, a valóságot megerõszakolták és úgy alakították,ahogy arra az illetõnek éppen szüksége volt.A nõi uralkodók Nofertiti stílusban magasra tornyozott frizurája ahatalom témáját a méltósággal köti össze. Egy nagyúri hajviselettel amagas születés még inkább kihangsúlyozható. Aki idõt és pénzt nemkímélve hatásos alakzatokba rendezi a haját, magasan ki akar emelkednia tömegbõl, és azt reméli, hogy a befektetése megtérül. A hatalommalés a méltósággal való összefüggésben az öntudat is megnõ. Ezt mindenolyan tinédzser átérzi, aki buli elõtt gondosan megmossa ésfeltupírozza a haját, hogy kicsivel jobb képet mutasson magáról.Mint a bõr csatolt képzõdménye, a haj vénuszi minõségeket is hordoz.A hajfürtökben van valami csábító és laza játékosság. Egy göndör fej aszó legszorosabb értelmében a "szabadságot" (kötetlenséget,szabadosságot) testesíti meg, mivel az egyes fürtök mindennemû rendnekellentmondva, a saját kreatív útjukon járnak. Az oroszlánsörényt nemlehet és nem is kell megfésülni, elég, ha csak megrázza a fejét azember. Ha valaki meg meri kockáztatni, hogy megszelídít egy ilyenragadozót vagy vadmacskát, akkor azt is megtapasztalhatja, milyenpuha, simulékony a hosszú göndör haj. Selymes fénye mintha vitalitástsugározna.A szép sûrû haj azonban az ellentétes irányba is mutathat, amikormadonnaszerû illedelmességben, középen elválasztva, egyenesen omlik aviselõje vállára. Itt éppen az erõ és a méltóság válik nyilvánvalóvá,ám ezt az erõt rendezett pályára111irányították, és harmónia nyilvánul meg. Hogy ezzel a hajviseletteltetszést arasson az ember, ahhoz a hajnak elõször is megfelelõtömegûnek kell lennie, ugyanis természetüknél fogva a laza fürtöktöbbet mutatnak. Ellentétes esetben, amikor az ember szabad akaratábólIemond arról, hogy díszként viselje a haját, világosan látszik, hogymilyen csekély hatással van a másik nemre. A szerzeteseknél ez sohanem is volt cél, s a katonák programjában sem szerepel. Õk azországukat szolgálják, így az én személyes szabadságának és annak,hogy a másik nemre ne hasson, a háttérbe kell szorulnia.A haj õszülésének kérdésérõl a könyv végén, az öregedésselkapcsolatban lesz szó. Az érintettek maguk dönthetik el, hogy õszülõfejük a belsõ szürkeséget tükrözi­e, és hogy hajuk fehérsége

ölcsességrõl tanúskodik­e, vagy csak azt színleli. Döntõ szempont,hogy az érintett szenved­e az õszüléstõl. A szenvedés mindig aztárulja el, hogy valami a tudatból a testi síkra lett lenyomva, és ottkellemetlenül érinti az embert. A mesterségesen színezett haj aztmutatja, hogy az ember kompenzálni akar vele valamit. Hogy a punkokazt a tarkaságot viszik bele a frizuráikba, amit az életbenhiányolnak, az nyilvánvaló. Aki egyszínû hajába néhány színes csíkotfestet, az nyilvánvalóan egy kis változatosságot akar a fején(fejében?) _ lévõ egyhangúságba belevinni. Ez történhet egyrésztkompenzáció gyanánt, ám lehet egy program része is, és akkor a festetttincsek gazdája más síkokon is megpróbál eleget tenni változatosságratörekvõ igényének.Ha az ember elkezd a haja színével játszani, a legritkábbanválasztja a középutat. A sötét hajat elõszeretettel festikkoromfeketére, a középszõkét szalmaszõkére. A szõke, aranyfürtösangyal és a titokzatos sötét démon komasági viszonyban vannakegymással. Az extrém külsõségek gyakran velük ellentétes, langyosbelsõ beállítottsággal járnak együtt.Végezetül a haj mint függelék képzõdmény a környézet észlelésének ésaz éberségnek a szolgálatában álló antenna is egyben. Condoljunk csaka macska bajuszára és az ember . finom testszõrzetére. Ennekmegfelelõen egy olyan embernek, akinek nincs szõr a testén, nincskifelé antennája sem. A katonák esetében kívánatos, ha szimbolikusanis elszigetelõdnek a külvilágtól: kaszárnyába zárják õket. A zenszerzeteseknél még mélyebb jelentést hordoz az, ahogy külsõantennáikat behúzva visszavonulnak a kolostorok elzártságába.112 ' A mellkason és a lábon lévõ szõrzet végül állatias szimbolikárautal, és az õsi erõvel és állati vadsággal teli múltunkat idézi fel.Az állkapocs és az arc területén növõ szakállszõr a férfiakklasszikus dísze. Az állszakáll a gazdája akaratát és annakkeresztülviteléhez való erejét hangsúlyozza. A teljes körszakáll (azarcvonásokat elfedõ szakáll) azonban rejtõzködésként is felfogható.Míg a férfiak általában szívesen büszkélkednek szõrzetükkel, ha ezeka "kiegészítõk" a nõkön jelennek meg, azt aligha viselik el. A nõkbajusza vagy szakálla és a mellükön növõ szõr tönkreteszi a nõieskisugárzást, ezért aztán általában szálanként irtják õket. Azõszinte természet azonban makacs, és a férfias kinövéseket mindigújra és újra utánanöveszti.Hirsutismus(Erõs szõrnövés)Sok szenvedést jelent egy nõ számára, ha a testén erõs és tipikusférfias szõrzet nõ. Ez a tünet túl világosan mutatja, hogy az illetõaz árnyékba nyomta le férfias jellemvonásait, és azok most így

próbálnak úrrá lenni a testen. A hormonállapot sokkal jobban tükrözia helyzetet, nevezetesen azt, hogy a férfihormonok aránya erõsenmegnövekedett. Az érintett nõk kívül, az õszinte bõrükön fedezik felés élik ki a tudattalan férfias igényeiket és lelkük férfiasjellemvonásait. Tény, hogy minden nõnek az a feladata, hogyfelfedezze és kifejlessze a )ung által Animusnak nevezett férfiaspólusát. Ennek azonban a tudatban kellene megtörténnie, és nem atestben. Különösen a változás éveiben idõszerû ez a kérdés és így ezaz életkor predesztinál a testi férfiasság kitörésére, amennyiben aszellemi­lelki erre nem kap esélyt.Az, hogy a férfias energia a szakállnövekedésben tör felszínre, arramutat, hogy az illetõben erõs tudattalan igény munkál arra, hogyképes legyen keresztülvinni az akaratát. A sûrû testi szõrzet egyanimális összetevõrõl árulkodik. Ha ez a tünet szenvedést okoz azérintett számára, akkor az arra utal; hogy túl kevéssé éli ki azanimális­férfias jellegét, és ezért a teste kénytelen ezt helyettekifejezni. Amikor pedig a szõrnövekedéstõl éppúgy nem szenved a nõ,mint ahogy az a férfiak számára is természetes, akkor arról van szó,hogy a külsõ a belsõt tükrözi. A nõi pólusra korlátozott túlzottanszõrös személy (férfi vagy nõ), aki113ket németül "szõr­ vagy kutyaember"­nek hívnak, elsõ feladata, hogyelfogadja a maga állati részét. Ha egy ember az ebek harmincadjárajut, az azt jelenti, hogy lecsúszott. Ami az evolúció hierarchiájátilleti, ez az állati múlttal konfrontálódó szõrös emberekre isérvényes. Amennyiben a hirsutismusban szenvedõ nõ szeméremszõrzete isférfias módon növekszik, akkor azzal a szexualitás területén lévõ benem vallott fallikus agresszív hajlama mutatkozik meg. Azelférfiasodásnak a szõrnövekedésbõl kiindulótovábbi jelei (virilizmus,latinul vir = férfi) is ugyanabba az irányba mutatnak. A környezetszámára többnyire azonnal világos, hogy ez a nõ olyan ember, aki nemismeri a tréfát, akivel nemjó egy tálból cseresznyézni. A tünet aztakarja, hogy ezt az érintett maga is belássa.A megtanulandó lecke tehát nem a férfias jelleg elleni harc, hanemaz ellenkezõje. Az érintettnek meg kell valósítania a férfias elvet asaját életében. Ahelyett, hogy a szakállal hangsúlyozná az állát, aztkellene elérnie, hogy érvényesüljön a saját akarata. Ahelyett, hogysûrû bundával venné körül magát, értelmesebb lenne átvitt értelembenmegszerezni magának a védelmet, mégpedig azzal, hogy kivívja atiszteletet. A férfias rnegjelenés helyett az erõ és a méltóságmélyrõl fakadó sugárzása vegye inkább körül. Ahelyett, hogy szõrösvolta miatt elbújik a külvilág elõl, pontosan az lenne a dolga, hogytudassa a külvilággal: nem riad vissza az élet kellemetlen (haarig)dolgaitól, és tüskés is tud lenni, ha kell. (Latinul hirsutus =tüskés.) A megtanulandó leckének tehát egy bizonyos mértékû nyakasságelsajátítása is a részét képezi.A makacsság és az a képesség, hogy az ember ellenálljon, aztmutatja, hogy van saját akarata. A saját akarat pedig az álszakállnál

lényegesen tartósabb bizonyíték arra, hogy szükség esetén ellenzékbeis tud vonulni a gazdája. A férfias jelleg a valóság két pólusa közülaz egyik, és nem is lehet egy szõrcsipesz segítségével eltüntetni avilágból. Az egyetlen lehetõség az, hogy kibékülünk vele.A teljes testi szõrzet elvesztéseA testi szõrzetüket elvesztõ betegek szervezete azzal, hogy feladja akülsõ antennáit, tudattalan visszahúzódási tendenciájukra világít rá.A haj és a szõrök látszólag minden ok nélkül114élhalnak a gyökereiktõl, és a beteg szó szerint megkopaszodik éslemeztelenedik. Mivel haj és szõr nélkül szégyell a nyilvánosság elélépni, a tünet tökéletes elszigetelõdésre kényszeríti õt. Ezzel pedigmegvalósul a világtól való teljes visszahúzódás, amihez a páciensnektudatosan nem volt meg a bátorsága. A test a tünet segítségévelszimbolikusan jelzi és meg is valósítja azt a saját tudattalanszándékukat, hogy be akarják húzni az antennáikat, és meg akarjákszakítani a környezettel a kapcsolatot. Anélkül, hogy bevallottákvolna maguknak, valójában már régóta azt érzik, hogy meztelenek, nemvédi meg õket senki, és ott állnak kiszolgáltatva. A kórkép kettõsértelemben mutatja a szemérmüket, illetve szégyenüket. Még atudattalanul szlelt látáskiesésre is utal, ugyanis a szeméreméshónaljszõrzet mellett a betegek a szemöldöküket és a szempillájukat iselveszítik. Amikor megtanulják a paróka és diszkrét kozmetikasegítségével eltüntetni a hiányt, a tünet veszít jelentõségébõl. Ám haanélkül kell visszatérniük a társadalmi életbe, hogy belül közbensemmi radikális nem történt, a szenvedés nyomása ismét fokozódik.A tanulni való lecke szemmel látható: arról van szó, hogy az embernekvissza kell vonulnia saját magába és be kell húznia az antennáit.Olyan meztelen õszinteségre és védelem nélküli teljes nyitottságra vanszüksége, mint amilyenben a esecsemõ él. A veszteségek elfedését célzókozmetikai kísérletek pusztán csak a kórkép üzenetét próbáljákelfeledtetni, és nem a gyógyuláshoz segítik hozzá a beteget. A hajjalazt a szabadságot is elveszíti az ember, hogy pl. szabadon éselfogulatlanul mozogjon az emberek között. Kisugárzásának és a többiemberre, különösen a másik nem tagjaira gyakorolt hatásának jó részétis elveszti. Kiesik az a lehetõség, hogy a hajával bûvöljön elvalakit, és nem létezõ szempillával sem tud már jelentõségteljesenpislogni.A betegség a természetes szégyen állapotába taszítja vissza az embert,és szembesíti saját védtelen helyzetével. Mindenekelõtt a megjátszottmagabiztosságot ássa alá. Ez mintegy a hirsutismus ellenpólusa. Azellenpóluson állóknak azt tanácsolnánk, hogy a gyógyulás érdekébentudatosan érvényesítsék az erejüket és a hatalmukat, hogy mentesítsék

a testüket ettõl a feladattól. A szõrzet teljes elvesztése ezzelszemben még mélyebben belekényszeríti az embert a gyermekikiszolgáltatottságba.115HajhullásAmikor a hajhullás kíméletlen tüneteinek köszönhetõen veszíti el azember a jelentéssel bíró ntennáit, fejének ékét, a hatalom, aszabadság és a vitalitás szimbólumát, akkor az összes fenti témáragondolnunk kell. Ezeken kívül végig kell gondolnunk az olyanszimbólumértékû helyzeteket, amelyekben az embernek veszítenie kell.Amennyiben nem vette észre, hogy eljött az ideje a szükségszerûszellemi­lelki vedlésnek, akkor az organizmus kénytelen ily módonmegtestesíteni a témát. Mivel a haj esetében a bõr függelékképzõdményérõl van szó,.ebben az összefüggésben a vedlésszimbolikájára is gondolnunk kell, különösen akkor, ha a hajhulláskorpaképzõdéssel jár együtt. A kígyó akkor vedli le a bõrét, amikormegérett rá, hogy új bõre legyen. Felmerül tehát a kérdés: talánelmulasztottam levedleni a régi bõrömet és egy újat növesztenimagamnak helyette?A hajhullásnak ez az aspektusa a következõ megtanulandó feladatramutat rá: tudatosan el kell engedni a régit, ami felett már eljárt azidõ, hogy helyet adjunk az újnak. Ezt a lépést pedig nekünk kelltudatosan megtennünk, ha nem akarjuk, hogy a testünk végezze elhelyettünk az elengedés feladatát. Kiegészítésképpen még arra istörténik utalás, hogy az elengedett helyen alig nõ valami vissza. Ateljes megkopaszodás arra szólítja fel az embert, hogy radikálisan, a(haj)gyökerekig hatolva búcsúzzon el a régi, túlhaladott témáktól.A másik lehetõség az, hogy az ember elismeri és elfogadja aszabadságvesztés tényét. Aki abban látja a szabadságát, hogy szabadonés tudatosan csinálja azt, amit meg kell tennie, annak nem kellféltenie szabadsága szimbólumait. Ez különösen az olyankikerülhetetlen szabadságvesztések esetén fontos, mint amilyen afelnõtté válás. Azok a páciensek, akik már a serdülõ­ és ifjúkorbanhullatják a hajukat, azt árulják el ezzel, hogy nem sikerültkibékülniük a felnõtté válás tényével. A korai kopaszságnak tehátkettõs értelme van. Elõször is az érintettek külsõleg idõ elõtt"megöregszenek", mivel a kopasz fej mégiscsak az "érettebb évek" jele.Másrészt a szimbólumok terén iskolázott pillantás azonnal felismeri azújszülött csupaszságát, különösen akkor, amikor a kihullott helyén nemúj haj, hanem finom pehely képzõdik. Az a kifejezés, hogy "olyankopasz, mint egy gyermekpopó", jól mutatja ezt a ket116tõs aspektust. A megoldás akkor is az, hogy szellemileg­Ielkilegváljék felnõtté az ember, amikor már kopaszon csillog a feje.Sohasem késõ, hogy eleresszük és egy magasabb szinten újra

felfedezzük a gyermekkor meséit, illetve a saját gyermekimivoltunkat.' Van az életnek néhány olyan idõszaka, amikor a kopaszodók jellemzõenelkezdik hullatni a hajukat: röviddel a házasságkötés és egy biztosállásba való elhelyezkedés elõtt. Itt elvileg ugyanazokat a dolgokatkell belátnunk: nem az veszélyezteti a férfifejek ékét, ha tudatosanfeladják a szabadságukat és a kötetlenségüket, hanem az, ha mindeztnem tudatosan teszik, és megpróbálnak az igénybe vett elõnyökértsemmit sem fizetni. Aki szándékosan, komoly elhatározással válikhivatalnokká, és ezért szívesen lemond szabadsága egy részérõl,annak biztonságban van a haja. Azt fenyegeti a kopaszodás, akimûvésznek érzi magát, és magasan szárnyaló álmai vannak. Közbenpedig be nem vallott egzisztenciális szorongása miatt alkalmazottisorba lép. Az ilyen félrelépésért, illetve ballépésért aztánfizetnie kell, pl. azzal, hogy szimboiikusan megkopasztják.A terhesség idején és a szülés után fellépõ hajnövekedésbeliváltozások egy másik szemszögbõl világítják meg ugyanazt a témát.Sok nõnek sûrûbbé és élettel telibbé válik a terhesség alatt a haja.Vannak azonban olyanok is, akik a szülés után azonnal újraelveszítik ezt a szaporulatot. Hogy a szülésben benne van azáldozathozatal aspektusa, az világos. Ahhoz, hogy egy gyermeknekéletet ajándékozzon, a nõnek el kell tõle válnia, és ezzel ajándékotad, azaz valamit odaad magából. Különösen azoknak a nõknek hullik aszülés után fokozottan a hajuk, akiknek problémái vannak azanyaszereppel és az áldozathozatal tényével. Azt, hogy nem szabadakaratukból hozták ezt az áldozatot, nem élik meg tudatosan,megteszi ezt helyettük a hajuk. Másrészt a testükön élik ki azt aváltozást is, aminek a gyermek születése után az életükre kellenekiterjednie.A kör alakú kopaszodás, az úgynevezett alopecia areata esetébenugyanerrõl a témáról van szó egy szorosan körülírt területrevonatkoztatva. A feladat az, hogy megtaláljuk, mi is ez ameghatározott terület, és engedjük, hogy új impulzusok lépjenek ahelyébe.Ettõl el kell határolni a férfiaknak a szerzetesek tonzúrájára 117emlékeztetõ jellegzetes hajhullását. Arról lenne itt szó, hogy azilletõ közelebb akar kerülni a szerzetesek archetípusához, méghozzáazzal, hogy a legfelsõ csakra helyén lévõ tonzúra segítségévelnyitottá válik felfelé? A szerzetes számára közömbös kell hogy legyen,van­e haj a fején, vagy nincs. Neki az a dolga, hogy fokozatosaneloldja magát a külvilágtól, hogy jobban ki tudjon nyílni a magasabbvilágok számára.Hasonlóképpen lehet a kopasz halántékot értelmezni, amely gondolkodójelleget kölcsönöz, és így az ember filozófus jellegét hangsúlyozza.Itt is csak arra lehet gyanakodni, hogy valami, amit az ember aszellemi­lelki síkon elmulasztott, az a testi síkon fejezõdik ki. Az

is lehet persze, hogy a magas, intelligens homlok egy nagy gondolkodótjellemez.Kérdések1. Büntetem vagy büntettetem­e magamat valamiért? 2. Vezekléskéntáldozom­e fel fejem ékét, hatalmam és méltóságom jelét? Ha igen,miért?3. Elfelejtettem­e fizetni a kiélvezett szabadságért, hatalomért ésméltóságért?4. Hol ragadtam benne a szabadságról vallott éretlen gyermekielképzeléseimbe?5. Elmulasztottam­e, hogy feláldozzam a régi hatalmi struktúrákat?6. Meg akartam­e menteni a túlhaladott struktúrák méltóságát és külsõformáját még jóval azután is, hogy azoknak lejárt az idejük?7. Lehet, hogy talán anélkül, hogy észrevettem volna, elvesztettem avalódi szabadságot, az igazi hatalmat és a megfelelõ méltóságot,mialatt ragaszkodtam a régi struktúrákhoz?e. Hagytam­e új impulzusokat és erõket fakadni az életemben?1182. Az arcAz arcunk nemcsak a testünknek az a része, amivel a világot látjuk,hanem egyben az is, amit a világ elsõként lát meg belõlünk. Az arcunkhatározza meg, hogy milyen benyomást keltünk és milyennek látják akülsõnket. Minden kontaktusfelvétel a látás segítségével, azaz aszemünkkel történik. Manápság a szem az ember legfontosabbérzékszerve. Az emberiség hajnalán a kifinomult szaglás még fontosabbvolt, és ennek megfelelõen a szaglóagy õsibb és nagyobb. Amíg atermészet ` veszélyeket rejtegetett az ember számára, az éles hallásiséletfontosságúnak bizonyult. A mára már majdhogynem luxusnak számítóérzékszervvé vált ízlelés pedig élet és halál kérdésében döntött,amikor õseinknek el kellett választani a romlottat az ehetõtápláléktól. Ma a szemünk az, amit leginkább óvunk. A világot is aszemmértékünk szerint becsüljük feI. Ennek ellenére, ha a hallásátveszíti el az ember, az sokkal komolyabb lelki károkat okoz, mint hamegvakulna. Ez pedig azt mutatja, hogy a Iélek mélyén egy másik,õsibb értékítélet uralkodik.

Nemcsak a legfontosabb érzékszervek helyezkednek el az arcon. Otttükrözõdnek érzéseink és fejezõdnek ki hangulataink. Így érthetõ,hogy miért az arc köti le figyelmünk legnagyobb részét. Mindenáronmegpróbáljuk fenntartani a látszatot, és félünk, hogy elveszítjük aszemünk világát. Annak ellenére, hogy ez az egyetlen testrészünk,amit leplezés nélkül megmutatunk a külvilágnak, mégis csak nagyonritkán fedjük fel valódi arcunkat. Hogy ne kelljen elárulnunk, kikis vagyunk valójában, egy egész sor maszkra teszünk szert életünksorán. Az egyik legelterjedtebb maszk, annak ellenére, hogy angolneve van, világszerte igen nagy közkedveltségnek örvend: ez a "keepsmiling". (Mindig mosolyogj!) Mindegy, hogy mi történik, az embercsak mosolyog. ")ó arcot vágunk hozzá", mondja a népnyelv. Ígykínvigyorgunk át egy egész napot, még akkor is, ha egyáltalán semmimosolyognivalónk nincs. Az igazi és a mutatott arcunk közötti összenem illés egy sor izomfeszültséget okoz. Az ázsiaiak még rajtunk istúltesznek ebben a tekintetben. Örökké mosolygó arcukról csak egyszakavatott tudja megmondani, hogy mi rejlik mögötte. A mosolygómaszk másik oldala a komoly felelõsségtudat gondterhelt maszkja. Ezutóbbit különösen a politikusokszeretikmagukraölteni.119Egyes emberek egészen könnyedén bánnak különbözõ maszkjaikkal, ésszükség szerint váltogatják a bájos mosolyt az együttérzõvel, ajelentõségteljes pillantást a sokatmondó komolysággal. Az ember anaptár szerint is jól eligazodhat. Vasárnap feltölti a vasár­ ésünnepnapokra szóló arcát, majd hétfõn reggel a hétfõn szokásosat. Az akérdés, hogy "Milyen képet vágsz már megint?" ­ az adott körülményekközött arra figyelmeztet, hogy ekkora õszinteség már túlzás. Egypaptól hallottam, hogy szerinte neki három arca vart: egykeresztelõre, egy esküvõre és egy temetésre való. Az ilyen hivatalimaszkok legalább annyira elterjedtek, mint a munkaruhák. Astewardessek és a pincérek esetében a mosoly az egyenruha része. Abírók és a sírásók nem jutnának messzire ezzel az álarccal. Aszínészek az önmagában véve õszintétlen játékot játsszák õszintén,amikor a jelenet elõtt felveszik a maszkot, és a szerepnek megfelelõenkisminkelik magukat. Arcunkon megmutatkozik, hogy mennyire vagyunk jószínészek és vagyunk képesek arra, hogy igazi arckifejezésünketelfedjük. Sok oka van annak, hogy miért nem mutatja meg az ember avalódi arcát.Egy olyan társadalomban, amelyik az idõskort lebecsüli, sokakatkellemetlenül érint, hogy arcukon meglátszanak az élet nyomai.Legszívesebben leoperáltatnák õket magukról, igen jó jövedelmetbiztosítva ezzel egyes plasztikai sebészeknek. Az öregedéstõl valófélelem jó üzletnek bizonyul. Lehet, hogy a valóság sebészeti útontörténõ megszépítése új lehetõség, ám az ötlet õsrégi. Már a sötétõsidõkben is meglehetõsen durva módszerekkel próbáltak javítani ahomlok, az orr vagy akár a fej formáján.

És mivel semmit sem akar az ember annyira elkendõzni, mint az arcát,nincs még egy testrésze, amit annyiszor "átmeszelne". Egy egész iparél abból, hogy kozmetikumokkal, szoláriumokkal odacsalja, ami nincsott, és elfedje, ami ott van.Mindennek ellenére nem kell teljes mértékben felhagyni a retusálással,mondván, hogy õszintétlen dolog. Minden a szándékon múlik. Amikor azember elõször próbál meg lótuszülésben ülni, a külsõ és a belsõvalóság általában véve nem felel meg egymásnak. A tökéletes külsõforma csal, valami olyat mutat, ami belsõleg (még) nem létezik. Mégisértelmes dolog elvégezni ezt az õsrégi gyakorlatot, ugyanis így megvana remény, hogy a belsõ idõvel hozzáhasonul a külsõhöz. Így nézve atudatos kozmetikai kísérletek is értelmet nyernek.120;r .;A fiziognómia az arc formáját értelmezi, és ennek alapján találókarakterképekkel szolgál. Ezek egy részét a népi bölcsességekben ismegtaláljuk. Ahhoz az emberismereti tapasztalati kincshez tartoznak,amellyel majdnem minden ember akár tud róla, akár nem ­ rendelkezik.A széles ajkak különös érzékiséget tükröznek, míg a markánsállkapocs hajthatatlan akaratról árulkodik. Hogy ez így van, azt sokember tudja és minden ember érzi. Az alacsony homlok csekélyebbintellektusról tanúskodik, mint a magas, elõredomborodó, és a kicsi,mélyenfekvõ szem visszahúzódottságot jelez, míg az elõreálló, nagyszemek egyszerre keltenek kíváncsiskodó és ijedt benyomást. Amindennapokban folyamatosan értelmezzük, jórészt tudattalanul,embertársaink arcát. Ennek alapján dõl el, hogy valaki szimpatikusvagy ellenszenves­e számunkra. Az arckifejezés az illetõ pillanatnyihangulatát is spontán módon közli velünk.A nagyfokú õszinteség és a valóság megszépítésére tett rengetegkísérlet ­ mindez erre a kis területre, az arcra koncentrálódik. Nemkell csodálkoznunk tehát, amikor testi tüneteink ennyire látványosanés fájdalmasan meghiúsítják a tények elleplezésének kísérleteit. Azarcnál is az õszinteség a szervezet fõ témája. Amikor trükkökkelpróbáljuk elfedni mindazt, ami az arcunkra van írva, a sors egykeményebb palavesszõ után nyúl, hogy belekarcolja jeleit a valóságalapanyagába, ebben az esetben az arcunk bõrébe.ElpirulásMielõtt a fájdalmas és az eltorzító jelekre kerülne a sor, finomabbjelzésekhez nyúl. A gyakori elpirulás egy olyan témát akar azérintett tudatába juttatni, ami ellen lezárta magát. A helyzetbenvan valami teátrális. Általában egy személyes élû témáról van szó,ami mondjuk egy viccbe csomagolva lebeg a térben. Az illetõmegpróbálja figyelmen kívül hagyni a témát, például úgy tesz, mintha

egyáltalán nem értené a viccet vagy ha mégis, akkor sem lenne semmiköze hozzá. Mialatt a legszívesebben a padló alá süllyedne ésláthatatlanná válna, õszinte és pillanatnyilag elvörösödõ arcbõrearról árulkodik, hogy az illetõ téma mégsem annyira közömbös aszámára. Az égõpiros arc mágikusan magára vonja a figyelmet. Minélin121kább ellenáll a tulajdonos a felismerésnek és megpróbálja elnyomni,annál vörösebb és forróbb lesz az arca. Mint egy világítótorony adjahírül a kínos igazságot. Amit az érintett nem akart elismerni, azfélreismerhetetlenül kiül az arcára.Hogy itt mi a feladott lécke, az világos. Csak arra kell az embernekkésznek lennie, hogy az eddig semmibe vett témát felismerje éselismerje, hogy köze van hozzá, és akkor a piros lámpa kialszik. Amitnormálisnak és természetesnek élünk meg, az nem kerget szégyenpírt azarcunkba. Amennyiben sikerül úgy elmesélnünk egy témába vágó viccet,hogy közben nem szégyenkezünk, akkor a téma integrálódott, és nemgyullad ki a figyelmeztetõ lámpa. Azt a témát, amelynek hallatánkorábban kínosan éreztük magunkat és elfogott bennünket a szorongás,mostantól nyitottan és örömmel megélhetjük és életünk részévétehetjük. Lám, egy látszólag jelentéktelen és ártatlan kis tünet isfontos tanulnivalókra és feladatokra m utat rá.Kérdések1. Az élet mely területei kínosak a számomra? Mi miatt szégyenkezem?2. Melyek azok a gondolataim és érzéseim, amelyekért nem akarokfelelni?3. Milyen helyzeteket akarok mindenáron elkerülni? 4. Mit kelleneéppen ezekben a helyzetekben megtanulnom? 5. Mit jelent a számomra anyilvánosság és az, hogy a középpontban állok?6. Hogyan tudnám az erotika témáját a fejembõl a szívembe és a nemiszerveim területére áthelyezni?Trigeminus neuralgia vagy idegfájdalmak az arcbanA trigeminus tizenkét agyideg közül az ötödik, és többek között azarcban keletkezõ érzésekért felelõs. Három ága van. A felsõ ahomlokot, a középsõ az állkapocs felsõ szárát, a harmadik az állkapocsalsó szárát idegzi be. A neuralgia szó egy122∙4 ideg beidegzési területén keletkezõ fájdalmat jelenti. Hogy atrigeminus neuralgiát mi okozza, az az orvostudomány számára még

nem világos. A jelenség valóban megdöbbentõen hat az érintettéletére ­ mégpedig a szó lehetõ legkellemetlenebb értelmében. Afájdalmak kezdetben legtöbbször rohamszerûen lépnek fel, és az arcegyik oldalára terjednek ki. Korlátozódhatnak az ideg egyes ágaira,de fájhat egyszerre több ág beidegzési területe is, és a rohamokkrónikus, tartós fájdalomba is átmehetnek. A betegben így vagyvillámütésszerûen, vagy állandóan tudatosodik az arca. Hamarkialakul az arc bõrének a túlérzékenysége (hyperaesthesia), éskülönösen az ideg kilépési pontjai válnak érzékennyé a fájdalomra.A páciensek nemcsak hogy nem érzik jól magukat a bõrükben, hanem alegszívesebben üvöltenének a kíntól. Kimondhatatlanul nehezükreesik jó képet vágni. Néha olyan messze mennek el leplezõerõfeszítéseikben, hogy a fájdalomtól eltorzított grimasz ül ki azarcukra. Azt az állapotot, amikor az izomzat is reagál ésszétzilálja a beteg arcvonásait, tic douloureux­nek, azaz fájdalmasticnek hívja az orvostudomány. Ehhez jön még az arc intenzívkipirulása, az izzadságrohamok és a könnyáradat. A páciens azt abenyomást kelti, mintha egyszerre üvölteni, kiabálni és õrjöngeniakarna, és csak pillanatok kérdése, mikor tör ki belõle egyrémületes dühroham.Akit az fenyeget, hogy a fájdalomtól nem tud uralkodni magán, azsenkinek sem tud nyugodtan a szemébe nézni. Vonaglik fájdalmában,és sokkal inkább egy szerencsétlen féregre, mint egyfelegyenesedett emberre hasonlít. A fájdalomtól meggörnyedt tartásés az eltorzult arc a háttérben meghúzódó dologra utalnak. Ott lenna mélyben valami nincs rendben, már nem egyenesek, hanem elhajlítottak és görbék a dolgok.Onnan, ahol a fájdalom ilyen központi szerepet játszik, azagresszió sem esik messze. A trigeminus neuralgiában szenvedó betegúgy érzi, hogy letaglózták, és ténylegesen abban a helyzetben van,mint akiket pofoz a sors. Az állandóan fenyegetõ fájdalomkitörésugyanis az agresszió problematikájára utal. Az orvostudományszempontjából nem világos, mennyiben javítaná a fájdalom tünetét azagresszivitás szabadjára engedése. Szimbolikusan azonbannyilvánvaló a fájdalom és az agresszió közötti kapcsolat, ugyanismindkettõ mögött ugyanaz a hadisten, a Mars áll. Sok páciensnek azaz érzése, hogy ha szétcsapna maga körül, attól megkönnyebbülne.123A terápia szempontjából érdekes, hogy ilyen helyzetben milyenirányba indulna a beteg. Kinek jutnának a pofonok ahelyett, hogy õtmagát sújtják? A visszatartott ütések az emberre magára ütnekvalamikor vissza. Aki folyamatosan visszatartja önmagát és a látszatotpróbálja menteni, annak számolnia kell azzal, hogy ezzel maga ellenfordítja a helyzetet, és kiprovokálja a pofonokat. Mindenvisszatartott dolog természetesen a sajátunk marad. Ennyiben különösenkellemetlen következményekkel jár, ha olyasmit tartunk vissza, mint

pl. a másoknak szánt ütések. A beteg már nem tudja elviselni magátezekkel a fájdalmakkal, illetve agressziókkal. Az hozza meg amegoldást, ha szabadjára engedi indulatait. Fájó arca arra vágyik,hogy lerakja a terheket, és végre megnyugodhasson. Kívülrõl nézve ezcsak ritkán látszik meg a beteg arcán, az arcizmok még formábanvannak, és az illetõ továbbra is jó arcot vág a dologhoz. Egy idõ utánazonban nem bírja elviselni a maszk mögött, a mélyben meghúzódóérzést. A kitörésnek számító fájdalomrohamban a felvett maszkösszeomlik. Ilyenkor az ember már csak egy dolgot tehet: helyet csinála fájdalmainak.A betegség nem hagyja, hogy továbbra is megõrizze kifelé mutatottformáját. Egyenesen rákényszeríti, hogy sértõ és támadó legyen éskikiabálja a mélybõl fakadó fájdalmát. A környezetével is tudatniakell, hogy milyen pokoli kínokat él át. Hangosan el kell mondania,hogy milyen kínt jelent számára az élet a felvett maszk mögött, éshogy ezt így nem tudja tovább csinálni, nem bírja ki anélkül, hogy neverjen szét mindent maga körül. Konfrontálódnia kell azokkal, akikneka saját maga ellen fordított ütései szólnak. Erre szólítja fel égetõenfájó arca.A kiélés mindenesetre csak akkor hoz megkönnyebbülést, ha bizonyostudatossággal történik. A házsártos ingerlékenység, ami csak arraszolgál, hogy a beteg minden adandó alkalommal kieresszen magából egykis feszültséget, nem számít megoldásnak. Ennek ellenére oly gyakorijelenség, hogy szinte a betegség következményének tekinthetõ. Arra jó,hogy õszintén megmutassa, ki is lakozik valójában a maszk mögött. Azarcbõr túlzott érzékenysége és az, hogy a kis ingerek isfájdalomrohamokat váltanak ki, egy mimózáról árulkodnak, akinek amimikája becsületesen megmutatja, hogy tudattalan agressziók kínozzák.Az arc kipirulása, az izzadság­ és könnypatakok és az a tény, hogymilyen kevés kell a fájdalmak kiváltá124sához, megerõsíti azt a benyomást, hogy itt egy, a legvésõkigprovokált és ingerelt emberrõl van szó, aki nem ismeri be sajátmagának, hogy milyen helyzetben van. Ehelyett az arcának kellmegtestesítenie a robbanásra kész helyzetet. A páciens maga nagyonvilágosan elmondja, hogy mi a baja: minden erejére szüksége van ahhoz,hogy tartsa magát, és ne kezdjen el üvölteni. Van, hogy bele is bénulebbe a fárasztó feladatba.Az a tény, hogy a leggyakoribb, az úgynevezett esszenciális(ismeretlen kórokú) formában fõleg az 50 éven felüli nõk szenvednek,jól beleillik ebbe a képbe. A mi férfiuralmú, teljesítményre alapozotttársadalmunkban a nõknek nehezebb a valódi arcukat mutatniuk, éskiadniuk az agresszióikat, amelyeket kaptak. Abbeli félelmükben, hogyha ezt megteszik, faképnél hagyják vagy télreteszik õket, hajlamosak akeep smilingra, akkor is, ha belül inkább üvölteni és kiabálni lennekedvük. Amikor az elõrehaladott életkorban elviselhetetlenné válik afelhalmozott kiadni való agressziómennyiség, a külsõ dühkitörések

helyett a belsõ fájdalomkitöréseket választják, és ezek is csak ritkánnyomulnak be látható területre.Az esszenciális szóval a diagnózisok hátterében gyakran meglévõtisztázatlan okokat illetik, mint ahogy pl. a tisztázatlan okoknálfogva fennálló magas vérnyomás is az esszenciális hipertónia nevetkapta. A tünettan ténylegesen esszenciális (alapvetõ) az érintettszámára, mivel ez az egyetlen esélye arra, hogy kifejezze mindazt, amikülönben agyonnyomná.A fájdalom helye is megerõsíti ezt az állítást: a homlok akonfrontáció és az önfenntartás természetes helye (a latin frons =homlok). Aki érvényt akar szerezni saját elgondolásainak, annak ezt atestrészét kell bevetnie, és az is lehet, hogy fejjel kell a falnakmennie. Az állkapocs hordja a fogakat, és arra való, hogy amikor kell,harapjon és vicsorogjon. Ha a trigeminus neuralgia következtében azember állkapcsának a területe fáj úgy, hogy üvölteni kellene tõle,akkor azt követeli a betegsége, hogy harapjon, és ne féljen a sajátéles modorától. Nem az a dolga, hogy megkeseredett és mogorva legyen,hanem hogy fogvicsorgatva kiadja az agresszióját. Az állkapcsa mozgásután kiált. Ennek azonban tudatosan és a megfelelõ helyen kelltörténnie, különben csak érinti az illetõ a tünetet, és az alapjáulszolgáló konfliktust, de nem oldja meg.A hagyományos orvoslás terápiás javaslatai jellemzõ módon nem kevésbéagresszívek. Pusztán csak kifelé, és ezzel a be125tegre magára próbálják az agressziót irányítani, ami akörnyezetvédelem egy meglehetõsen hátborzongató formája. Afájdalmaknak az elsõ fájdalomcsillapítókkal való elnyomása ugyanebbeaz irányba megy. A pszichofarmakonok bevezetésével a már úgyis gúzsbakötött psziché még jobban beszûkül. A cél ilyenkor az, hogy ne keltsenvisszatetszést a beteg, senki se ütközzön meg rajta. A kétségbeesettpróbálkozás azt akarja megakadályozni, hogy egy elviselhetetlen ésõszinteségért kiáltó helyzet kitöréshez vezessen. A sebészet mintutolsó módszer, még becsületesebb. Az ideget ugyanis egyszerûenátmetszik. Ezen a beavatkozáson világosan érezhetõ, hogy mennyireszükség van az éles megnyilvánulásokra, sõt még az erõszakra is. AGasser­dúc elektrokoagulációja még ennél is tovább megy. E harciasterápiás beavatkozás során, elektromos úton elégetik azt a fölérendeltidegközpontot, amelybõl a trigeminus kilép. Még a legválasztékosabbtudományos nyelv sem tudja az itt fennálló témát eltussolni: azégbekiáltó fájdalmakat a felszín felé lökõ és kitörésre késztetõagresszió okozza, amely vagy a radikális bemetszéseket, vagy aztköveteli meg, hogy az illetõ bátran vegye a kezébe az életét.Kérdések1. Milyen fájdalom van az arcomra írva? Hol zavart az érzékelésem?2. Mi hátráltat abban, hogy jól érezzem magam a bõrömben? 3. Milyenelhajlásokat, milyen szétszakadásokat kell túljátszanom?

4. Mi a neve annak a rossz játéknak, amihez én jó képet vágok? Miingerel és provokál a legmélyebben?5. Kinek dukálnak a visszatartott ütések, amelyek az én arcomatégetik? Mi akadályoz meg abban, hogy szétcsapjak magam körül?6. Mivel kell felvennem a harcot? Hol nem merek érvényt szerezni sajátmagamnak, hol kellene vicsorogva harapnom?7. Mit akar feltorlódott energiám következõként a markába kaparintani?126Facialis paresis vagy arcidegbénulásA facialis vagy az arcideg a hetedik agyideg, és az arc izomzatának amozgató beidegzéséért felelõs. Az a feladata, hogy lehetõvé tegye azarcjátékot a homlokunk ráncolásától a szem becsukásáig, az orrunkfintorgásától a szájunk elhúzódásáig. Ami a trigeminus az érzékelés,az a facialis a mozgás és az arckifejezés számára. A facialis bénulásaugyanazt a területet érinti, mint a trigeminus neuralgia. A belsõérzések helyett itt azonban a külsõ megjelenési forma áll aközéppontban. A határok persze nem élesek. Mint ahogy a trigeminusneuralgia fájdalomrohamai csúcspontján az arcizmok is görcsberándulhatnak, a facialis bénulása is érzészavarokat vonhat maga után,mindenekelõtt az orca és a fül területén. Ilyenkor léphet fel azúgynevezett hyperacusis, a zajok kiváltotta felfokozott érzékenység.A legtöbbször egyoldalúan fellépõ facialis paresis tipikus képe a lógóalsó szemhéj. A beteg képtelen teljesen becsukni a szemét. Nem tudjaráncolni a homlokát, az orra és a szájzuga közötti ránc általábaneltûnik, és a két szemrés nagysága sem egyforma. A betegeklelkiállapotát fõleg a zavart külsejük határozza meg. Eltorzult arccalnem tudják összeszedni magukat, és láthatóvá válik a lényük mélyebbrétegében lévõ szakadás. Facialis paresissel aligha Iehet makulátlanvagy akár jó benyomást kelteni. Ehhez társulnak még gyakran a nyál­ éskönnyelválasztás rendkívül kellemetlen tünetei, a nyelv elülsõkétharmadán fellépõ ízérzékelési zavarok és a zajérzékenység.Elsõ pillantásra a két arcfél közötti felborult szimmetria aleglátványosabb jel. Minden embernek különbözik a két arcfele, de ezelsõ pillantásra alig észrevehetõ. Csak akkor látszik, hogyha egyfényképész az ember arcát két bal vagy két jobb arcfélbõlrekonstruálja. Ilyenkor kiderül, mennyivel lágyabb és puhább a balnõies arcfél a jobb oldali férfias arcfélnél. Ebbõl a szempontbólminden embernek két arca van. A facialis paresisnél ez a különbségazonban ijesztõ módon látszik, mivel az érintett arcfél annyiranyilvánvalóan kiesik a keretekbõl. A bénulás a Iélek mélyszétszakadását jeleníti meg. Az egyik oldalon az érintettek mindentszokás szerint a kezükben tartanak és õrzik a látszatot, a másikoldaluk viszont úgy lóg, mintha szélütés érte volna õket. A külsõ

maszk összetörése belsõ összeomlásról tanúskodik. Ezt a be nem vallotthasadást127testesíti meg a betegség. Különösen az intakt oldalukhoz és a kifelémutatott lényükhöz oly kevéssé illõ lekonyuló részük követel magánakés kap is nyilvánosságot ebben a betegségben. Két lélek lakik egykebelben, és hirtelen mind a kettõ kinéz az ember arcából. Eddig afeszes és szigorú oldal képviselhette az egész embert. Most azonbanmegkapta maga mellé teljesen neveletlen partnerét, aki egyáltalánnincs a jó összbenyomásra tekintettel.Az illetõ lényének egy meglehetõsen lecsúszott oldala került ezzelaz elõtérbe, és demonstrálja, hogy a feszes másik oldallal ellentétbenmilyen szenvtelen. Ritkán jön fel az árnyék ilyen világosan afelszínre! Aki nem vallja be magának, hogy mennyire alapvetõenszüksége lenne a szenvtelenségre és a nyugalomra, annak számolnia kellazzal, hogy ez a szükséglet az árnyékba süllyed, és a test színpadánlép fel újra. Akkor pedig megoldatlan formában minden tükörbõlszembenéz az illetõvel. Az ellazullást bénulás karikírozza, a tartósszenvtelenség pedig a szemhéjak lógásává változik, és nyomasztó,rosszkedvû benyomást kölcsönöz az arcnak. A beteg oldal mindenkiszámára világossá teszi, hogy milyen közönyös az illetõ, és hogy"mindannyian tehetnek neki egy szívességet..." A bajor köznyelv ésérintkezési formák között van egy gesztus, ami pontosan ezt fejezi ki:az ember egyik ujjával lehúzza az alsó szemhéját. A facialisparesisben szenvedõ betegek folyamatosan ezt a kifejezést élik át. Azorr és a szájzug közötti ránc eltûnése a gyomorbetegeknél a búbánatotés azt fejezi ki, hogy az érzelmeik õket magukat rágják szét. Ugyaneza jelenség a facialis bénulásnál azt mutatja, hogy mennyire nem tudjamár a beteg ­ legalábbis ez az oldala ­ összeszedni magát. Az is ebbea képbe illik, hogy képtelen ráncolni a homlokát. Személyiségének ez arésze azt közli, hogy elege volt a sok tépelõdésbõl. A lógó szájzugazt akarja mondani, hogy a tulajdonosát elfogta a mogorva, zsémbesvagy sértett hangulat. Az is a dolga, hogy ezt mindenkivel közölje. Abeteg eljutott a keep smiling ellenpólusába. Ez a szájzug már nem akarfelkunkorodni, hogy vidám képet vágjon a szomorú játékhoz. A szem márnem nyílik ki egészen, mintha odakint semmi lényeges látnivaló nemlenne, és nem érné meg nyitva tartani. De nem is záródik le teljesen,mintha úgysem találná meg nyugalmát a beteg. A szemhéj langyosközépállásban renyhén és ellazulva lóg. Ilyenkor fennáll a veszélyeannak,128' ­ hogy a szaruhártya kiszárad és következésképp károsodik. ; Ezert szokták egy úgynevezett óraüvegkötéssel lezárni a szemet és sajátérdekében egyszemûvé tenni a beteget. A szaruhártya kiszáradása

valóban egyszemûséggel és ezáltal a térbeli látás és a dimenzionalitáselveszítésével fenyeget. Ellaposodna a beteg látása.A szomorú arckifejezést sokszor a beteg szeme sarkából folyó bõségeskönnyáradat is hangsúlyozza. A betegnek ez az oldala elárulja, hogyüvölteni lenne kedve. Hogy már nem ízlik neki az élet, azt azízérzékelés kiesése mutatja. Aki már egyáltalán nem érez ízeket,annak minden egyformán ízetlen. A hallás túlérzékenysége jelzi, hogya környezet zajai túlzottan betolakodónak és ezzel zavarónak hatnaka számára. Egészében véve a rezignáció képe rajzolódik ki. Az egyikfél már semmit nem kér. Feladta erõfeszítéseit arra nézve, hogytovábbra is összeszedje magát, és hagyja, hogy elváltozzanak avonásai és eltorzuljon a külsõ megjelenése. A szétesõ személyiségijesztõ szelleme lapul e mögött a kép mögött.Hogy mit kell megtanulnia, az a beteg arcára van írva. Csak atükörbõl kellene leolvasnia és magának is bevallania, hogy kétkülönbözõ oldala van. Mostantól fogva el kell ismernie ésintegrálnia kell az életébe az eddig figyelmen kívül hagyottoldalát. A külsõ megjelenés és a belsõ valóság közötti tudattalanszakadás azt követeli, hogy ismerjék fel, és integrálják az életbe.Ez persze nem könnyû feladat éppen akkor, amikor belülrõl olyanheves kritika éri, de nem kerülhetõ meg. Akinek ez a hasadásszétszakította az arcát, az úgy érzi, hogy egész lénye szétszakadt,és megbélyegezték. A szakadás csak akkor kellemetlen és fájdalmas,ha van benne valami igazság. Az arc diszharmóniája a kifelé mutatottlátszatharmónia kiegyenlítése. Az érintettnek különösen nehézbevallania magának, hogy az igazi harmónia a harcból és a békébõl nõki. Csak a konfliktusra való készség teszi lehetõvé a békére valóképességet. Azonkívül meg kell figyelni, hogy az arc melyik felebénult meg, a bal nõies vagy a jobb férfias arcfél.A tünetek jól mutatják a beteg megtanulandó feladatainak egyesoldalait. A nyugalom és a szenvtelenség iránti vágy a szöveteklógásában testesül meg. Ahelyett, hogy mindig mindent irányítana éskontrollálna az ember, jó lenne egyszer végre szabad folyástengednie a dolgoknak. A petyhüdt bénulás nem más, mint a kontrollelvesztése. A szomorú arckifeje129zés a személyiség sötétebb oldalainak a vágyakozásáról be­ , szél, amit ugyancsak komolyan kell venni. Az arcjáték csak a másik, a keepsmiling tartásra felesküdött arcfélhez képest siklott ki. Lejárt abújócska ideje. Arról van szó, hogy az embernek átvitt értelemben ismeg kell mutatnia az igazi arcát, és hagynia kell, hogy a lélek másikoldalának õszinte vonásai is érvényesüljenek. Ahogy a mimikai izmokfelmondták a valóság elleplezésére irányuló munkakörüket, ugyanúgy alelki síkon is a becsületes, õszinte oldalra kell átállni, még akkoris, ha itt egészen más húrok feszülnek. Csak ha felismerik éselfogadják õket, akkor tehermentesül az arcizomzat. Még egy démon iselveszíti a hatalmát, ha a nevén nevezik.

A hagyományos orvoslásban szokásos terápia nem sokat tud bevetni ezellen az õszinte dráma ellen. Az akut kezdeti fázisban nagy mennyiségûkortizont adnak a folyamatot elnyomandó, miközben többnyire nemvilágos, hogy milyen folyamatról is van valójában szó. A betegségleggyakoribb formáját itt nem esszenciálisnak, hanem idiopátiásnaknevezik. Ez pedig annyit jelent, mint "magából kifolyólag szenvedõ".Ezenkívül nyugalmat, kíméletet, a stresszek leépítését javasolják,másképp fogalmazva azt, hogy az ember tényleg hagyja magát lógni. Ígylesz az orvosi tehetetlenségbõl egy egészen használható terápiásmegoldás.A betegség magától is megtesz egyet s mást azért, hogy a terápiásprogram meglóduljon, ugyanis teljesen meggyûlölteti a beteggel anyilvános fellépéseket. Mindenki megkérdezi, hogy mi a baja, és senkisem hiszi el neki, amit állít, nevezetesen, hogy "semmi különös".Amint a páciens megszabadítja a testét attól a tehertõl, hogy nekikelljen elõadnia ezt a drámát, és átviszi a lelki síkra, a bénulásijelenségek is bizonyos mértékig visszafejlõdnek.Mindenesetre a regenerációs fázisban is felléphetnek problémák,pontosabban fogalmazva akkor, ha a felszabadult energiák rossz iránybaterelõdnek. Különösen látványosak a rohamokban jelentkezõkrokodilkönnyek. Amennyiben az arcideg rostjai a regeneráció során abénulás után a fültövi nyálmirigy helyett a könnymirigyekhez juttatnakingerületeket, a betegnek minden harapásnál könnyel telik meg a szeme.Amikor a nyálnak kellene összefutnia a szájában, krokodilkönnyekképzõdnek helyette. Evés, azaz a világ bekebelezésének aktusa közben abetegnek sírnia kell. A napi táplálék130 h felvetelével a ki ném élt szomorúsága keveredik és egyáltalán azaz igénye, hogy hagyja a lelkét kiáradni. Megmutatkozik, hogy mégmindig elege van a világból, alighogy elkezdi falatonkéntbeereszteni magába, máris bömbölnie kell.A zajra való túlzott érzékenység jó útmutató lenne az ilyen tévutak elkerülésére. Elviselhetetlenül hangosnak tünteti fel akörnyezetet a beteg számára, és ezzel indokolja visszahúzódását.Ugyanakkor azonban élesíti a hallását, és ezzel azt tanácsolja, hogyhallgatózzék egy kicsit az ember, ébredjen fel végre. A visszavonultéletmód ideális lehetõséget biztosít arra, hogy felerõsödhessen azember saját belsõ hangja és új harmóniára leljen magában.Kérdések1. Életem melyik oldalát hanyagolom el?2. Hol mondtam le és hol engedtem el magam az életben? Mit fojtokmagamba?3. Hol játszottam bújócskát egy látszólag intakt homlokzat mögött?Mennyiben torzítom el a valóságot?

4. Miben gátol és mire kényszerít engem az, hogy összetört ez akülsõ kép?5. Hol szenvedek ízérzékelési zavarokban és tévedésekben? Hová nemakarok igazán benézni?6. Hol kontrollálok túlzottan a harmónia kedvéért? 7. Hol rekedtemmeg az egyoldalúságban, hol fenyegeti azéletemet kisiklás belsõ szétszakítottságom miatt? 8. Mi sértengem az életben? Mivel sértem én az életet? 9. Mennyiben hiányziknekem a szenvtelenség, a nyugalomés az odaadás állapota?10. Melyik oldalam tulajdonsága ül ki az arcomra? Sömör az arconEz alatt a betegség alatt az arcon fellépõ herpes zostert értik,azt, amelyik övsömör néven* ismeretesebb. Ebben a betegségben atrigeminus neuralgiához hasonló rendkívüli fájdalmak131világosan látható külsõ jegyekkel járnak együtt, még ha egészenmásmilyenek is, mint a facialis paresis esetében. A varicella­zostervírussal való másodfertõzésrõl van szó. A vírus az elsõ fertõzésnélbárányhimlõt okoz. Cyakorlatilag mindenki magában hordozza ezt avírust, a lakosság fertõzöttsége a 100%­ot is megközelíti. Abárányhimlõ egy ártalmatlan, ám rendkívül fertõzõ gyerekbetegség. Avírus nemcsak cseppfertõzéssel, hanem a levegõn át is terjed. A betegkörül kétméteres körzetben ott lebegnek a kórokozók a levegõben, és aszél továbbítja õket.Látszólag jól ki lehet gyógyulni ebbõl a betegségbõl. A kórokozókazonban soha többé nem hagyják el a szervezetet, hanem beülnek agerincvelõi idegek hátulsó gyökereibe. Egyedül a fej területén 24ilyen "parkolási lehetõségük" van a 12 agyidegpárnak megfelelõen. Ígya fertõzés tulajdonképpen bárhol felléphet. A gyakorlatban azonban avírus határozott elõszeretettel választ ki magának bizonyos helyeket,és így az arcon mindenekelõtt a bõr, ritkábban a fül és még ritkábbana szem az a hely, ahol megjelenik. Fõleg az 50. és 70. életév közötttámad, ám minden más életkorban lesújthat a betegség.A betegség lefolyása olyan, mint a tipikus gyulladásé. A kiütésekmegjelenése legtöbbször heveny égetõ és húzó fájdalmakkal jár. Végülkialakulnak a kis hólyagok, szigorúan az érintett ideg beidegzésiterületére korlátozva és majdnem mindig egy oldalon.Csak nagyon ritká n támad mindkét oldalon vagy terjed ki két vagy többidegszegmens területére. A folyadékkal töltött hólyagocskák végülbeszáradnak és bevarasodnak, általában anélkül, hogy heget hagynánakmaguk után. Ezzel viszont a dolog még nincs elintézve, a vírus ugyanisújra és újra bebizonyítja az alattomosságát. Néha a bõrtüneteklecsengése után egy­két évvel is még heves fájdalmakkal és rendkívüliérzékenységgel gondoskodik arról, hogy ne feledkezzenek meg róla.

Mivel minden bõrterületet idegek látnak el, a betegségnek szabadválasztása van, hogy rátaláljon az illetõ legérzékenyebb helyére.Vannak olyan tipikus helyzetek, amikor a betegség fellángol. Ilyen pl.az, amikor egy súlyos fertõzés, pl. tüdõgyulladás, tuberkolóziskövetkeztében vagy akár a cukorbajnak köszönhetõen kimerül avédekezés. Ugyanígy kedvezõ alkalmat jelentenek a vírusnak a súlyosfogyáshoz vezetõ bajok, mint a rák, a súlyos mérgezések vagy azimmunrendszer132összeomlása az AIDS, a leukémia vagy a szervátültetések utánalkalmazott, az immunválasz csökkentését célzó gyógyszerekkövetkeztében. A csontvelõ­átültetésen átesett leukémiás betegeknekmintegy a fele kap herpes zoster fertõzést. A modern medicina ezzelrendkívül kedvezett a vírus terjedésének.A hagyományos orvoslás is felismerte, hogy a testi védekezõerõgyengülése mellett a lelkiállapot is döntõ szerepet játszik ebben abetegségben. A fokozott és tartós stresszet tartják a betegség kiváltóokának. A stressz fajtái közül azonban csak a túlerõltetéskövetkeztében fellépõ a veszélyes ­ a normál követelmények általkiváltott stressz ugyanis inkább serkenti az ember védekezõerejét. Atúlzott követelményekkel szemben azonban megpróbálja védeni magát aszorongató külvilágtól. Ezzel önmaga helyetteseként arra kényszeríti atestét, hogy megnyíljon és aláássa az ellenálló erejét.Az arcon jelentkezõ sömörben szenvedõ beteget megbélyegzi a tünete.Az arca közepén kinyíló rózsa vele és a környezetével egyaránttudatja, hogy itt valami fel­ és kitört. A háttérben türelmesen lesbenálló vírus kihasználja az általános gyengeség teremtette helyzetet, éselõadja a kívánságát. A témának pedig nem más a neve, mint az, hogykonfliktus. A herpes zosternek, ami maga is egy konfliktustszimbolizál, megint csak egy konfliktus az alapja, mint ahogy azt abeteg anamnézisében szereplõ alapmegbetegedések mutatják. Idegencsapatok segítségével zajlik le a hosszú ideje halogatott összeütközésés szerzi meg magának a beteg és a világ figyelmét. Akárcsak atrigeminus neuralgiánál, itt is az agresszió kérdésérõl van szó. Abeteg lelke mélyén egy egészen más valóság él, amit õ elferdít, és abetegség ezt a kettõsséget ábrázolja. Az idõzített bomba jellegmellett a védekezõ­ és az ellenálló képesség problematikája ishangsúlyos.Már maga az alapbetegség is a fokozott lelki ellenállásra ∙ utal.Amennyiben elsõ pillantásra semmilyen alapbetegségsem tûnik elõ, a hagyományos orvoslás elkezd egy rejtett betegség utánvadászni, mint amilyen pl. a krónikus gyulladásos góc vagy egy fel nemfedezett daganat. Ha ilyeneket sem találnak, akkor feltételezhetõenigen erõs lelki ellenállás mûködik a betegben az élet egy központiterületével szemben, és ez elég ahhoz, hogy annyira Iegyengüljön atesti ellenállás, hogy a lappangó herpes zoster vírus kitörjön.

A betegség tanúskodik arról, hogy az illetõnek már régen az 133idegeire, illetve a bõre alá ment valami, ami most újra a felszínretörekszik. A fel­ és kitörés a legfájdalmasabb és a legnehezebb adologban. A folyamattal szemben mutatott ellenállás és a tõle valófélelem égõ és szúró fájdalomban és szorító, feszítõ érzésbenjelentkezik. Miután áttörték a határokat, Iegtöbbször két­három hételteltével beszáradnak és meggyógyulnak a hóIyagok. A kiütés éppenarra a helyre csap le, amely pillanatnyilag a leggyengébb, az arconmegjelenõ sömör esetében valóságosan is arcon csapja az illetõt.Ugyanúgy ég az ember egyik arcfele, mint egy jókora pofon után. Kaphatazonban egyet az orrára, a fülére vagy a szemére is. Különösen ezutóbbi pofonok annyira kemények, hogy az érintett oldalon kiesik abeteg látása és a hallása. Míg a homlokon és az arcon lévõ hólyagok"csak" eltorzítanak, és az ember úgy érzi, hogy megbélyegezték ésmegverték, ez a rendkívül veszélyes herpesz a szaruhártyát ismegtámadhatja, és akkor vaksággal fenyeget. Ha a fülön jelentkezik, abeteg meg is süketülhet. Talán az a legrosszabb a dologban, hogy akkortámadnak ezek az ütések, amikor az ember az alapbetegségkövetkeztében, tehát egy másik szempontból már amúgy is súlyosanérintett. Ha belegondolunk, hogy a vírusok már évek óta várnak arra apillanatra, amikor áldozatuk kellõképpen legyengül ahhoz, hogy õkelõjöjjenek onnan hátulról, az ideggyökökbõl, és lecsapjanak rá, akkorlátjuk, hogy jó adag alattomosság van a dologban.Régebben a betegségnek az volt a neve, hogy "ignis sacer", azazszent tûz vagy vad tûz. Mivel egy magasabb síkokról érkezõ jeletláttak benne, mágikus szerekkel kezelték. Valóban egy másik síkrólérkezõ jeI ez, még akkor is, ha ez a sík az ember saját bensõjébenvan. A beteg arcán ott ég a vad és eddig még ki nem fejezett düh. Azilyen lángoló düh természetesen vakká és süketté teheti az embert. Ésráadásul elcsúfítja.Az ilyen jelek magukban hordják az átalakulásra való esélyt is. Az"arcrózsa" kifejezésben is két lehetõség van egymás mellett: a rózsavirágzása mint a szépség képe. A vörös rózsa szimbólumában a tüske isott van, amely a Mars hadisten jelek nt bele tud szúrni a húsunkba,de ugyanakkor Venusszal, a szerelem istennõjével is kapcsolatban áll.Az indulatkitörések mögött lángoló lelkesedés és forró szerelem isloboghat, de ott lehet a nem kevésbé lángoló düh is.Azt kell az érintetteknek megtanulniuk, hogy valóban kinyíljanak,illetve pontosabban fogalmazva felszakadjanak, és134engedjék, hogy a másik, éppolyan valódi létük magva is kivirágozzék,és leplezétlenül kifejezzék azt, ami legbelül mozgatja õket. Ami eddiga mélyben szunnyadt, fel akar szabadulni. Hogy a düh szent avagyprofán harag­e, hogy a bosszú friss vagy õsrégi­e, az mellékes. Alényeg az, hogy ki kell fejezni. Éppen ez a ki­ és feltörés hozhatja

mozgásba a szükséges energiát ahhoz, hogy az ember elkezdje megoldaniaz alaptünetek formájában napvilágra lépett védekezési problémát. Akellemetlen téma iránti lelki ellenállást és nem a testivédekezõképességet kell csökkenteni.Kérdések1. Milyen konfliktus van az arcomra írva?2. Mi ment az idegeimre?3. Milyen félelem tesz lelkileg olyan bezárttá, hogy testileg kellkinyílnom?4. Életem melyik területe és melyik téma jelent ekkora túlterhelést aszámomra?5. Mi virágzott ki az arcomon, amit nem tudok kendõzetlenülkifejezni? Mit akarok és mi kell, hogy feltörjön belõlem?6. Mi által vagyok megbélyegezve? Mi által vagyok kitüntetve?7. Milyen idõzített bombák vannak a lelki hátországomban? 8. Mit mondel az arcomon viruló rózsa lelkem gyenge pontjairól? Belém fagyott­evalami, amit nem akartam kimondani? Ég­e az arcom a ki nem osztottpofonoktól? 9. Milyen szerepet játszik az alattomosság az életemben?10. Megkapja­e a jogos helyét a lángoló harag és a lelkesedéstüze az életemben?Lázhólyagok vagy herpes labialisAz épp most jellemzett zoster vírus ennek a több mint 90 tagotszámláló víruscsaládnak csak az egyik képviselõje. Egy egész sorborzalmat okoznak egészen a rákig. A vírusok szemszögé135bõl nézve az egyik legsikeresebb famíliáról van szó. Viselkedésük amaffiáéhoz hasonlítható. Különbözõ, részben szomszédos bandákraspecializálták magukat, és becsületesen felosztják maguk között amunkaterületüket, azaz az emberi testet.Az arcon a zoster mellett a herpes simplex vírusnak van jelentõsége.Két típusa van, ezek közül az egyik az öv feletti területrespecializálta magát, és lázhólyagokat, ajakherpeszt vagy azibolyántúli sugárzás által kiváltott erõs bõrgyulladást okoz. Az ettõlcsak kis mértékben különbözõ II. típus az övön aluli testrészekértfelelõs, és a manapság legelterjedtebb nemi betegség, a herpesgenitalis alapja. Az I. típus, az ajakherpesz kórokozója jóindulatú,ám ezért cserében sokkal elterjedtebb. Az emberek 99%­ában tartósvendégként szállásolta be magát. Cyakorlatilag minden gyerekérintkezésbe lép vele, mire iskolába kerül. Bár a vírus mindenhol ottvan, a hordozói közül csak minden századiknál okoz újra és újravisszatérõ tipikus panaszokat.

Az ajkakon húzó, feszítõ, bizsergõ vagy viszketõ fájdalmak közepettekialakulnak a hólyagocskák, lényegesen ritkábban más helyeken is, pl.az orrlyukak bejáratánál. Kezdetben tiszta, késõbb zavarossá válófolyadékkal telnek meg, a környezõ szövet feldagad és kipirul. Akövetkezõ napok folyamán a hólyagok kipukkadnak és beszáradnak, éslegkésõbb másfél hét elteltével az egész tünet elmúlik. Nagyon ritkánugyan, de súlyosabb is lehet a betegség lefolyása. Ilyenkor aszájnyálkahártyát és még ritkábban az agyhártyát támadja meg.A hagyományos orvoslás, ugyanúgy, mint a herpes genitalis esetében,abban látja a betegség okát, hogy csökken a védekezõerõ. Anapsugárzás, a láz vagy a lámpaláz is lehet kiváltó ok. Sõt már annyiis elég, ha a menstruációs ciklus keretein belül átállítódnak ahormonszintek. Mindenekelõtt azonban a lelki megrázkódtatások hozzákelõ a herpeszt. Ezek közül is fõleg azok, amelyek undorérzéssel vagyegy be nem vallott, "legrosszabb helyre nyomott" vággyal állnakkapcsolatban.A lázban a hõ és a testi harci kedv mellett fantáziaképek, álmok és amegoldás utáni lázas vágyakozás is felszabadul. A lámpaláz esetébenegy belsõ ellentmondás válik láthatóvá, ugyanis az ember kedvvel keresolyan helyzetet, amely egyszerre vonzza és kelt benne félelmet. Azember éppen azoktól az emberektõl szeretne elismerést és figyelmetkapni, akiktõl136' z fél. Az útiláz is vezethet lázhólyagokhoz, és ugyanúgy egy furahelyzetre világít rá. Egyrészt az ember ég a vágytól, hogy útrakelhessen, másrészt saját magának sem vallja be, hogy fél tõle. Ez akettõsség feszültséget szül, ami ott éghet az ember ajkán. Nemritkánez a ki nem mondott, "Nem lenne jobb ezt az egész utazást lefújni?"kérdés az, ami a képregényfigurák szájából kiinduló szóhólyagokhelyett herpeszhólyagok formájában jön az ember ajkára.Amikor valaki más poharából iszunk, az undor félelemmel keveredik,azzal a félelemmel, hogy elveszítjük ennek az embernek arokonszenvét. Nem merjük a közös pohár meghittségét megtagadni, ésezért magunknak sem valljuk be, hogy undorodunk. A herpesz aztánhelyettesítõként az ember szájára veszi, illetve teszi azt, amitmaga nem mert. Az undort kiváltó hólyagjaiban testesíti megtulajdonosa ki nem mondott iszonyát. A pohárral való fizikaifertõzésnek itt nincs szerepe, mert a vírus úgyis mindenrésztvevõben ott áll rendelkezésre.Egyesek számára már az is elég, ha meglátnak valakit, akinek éppherpesze van. Undorral fordulnak el, belsõleg, lelkileg bezárulnak aherpeszes ember elõtt, és ehelyett az ajkuk nyálkahártyáját kellkinyitniuk. Valójában az ajakherpesz (ugyanúgy, mint a gyomorfekély,de mindenesetre kevésbé kártékony módon) a védõ nyálkahártya ésrombolóerõ közötti kapcsolatra világít rá. Ami az érintettnek szóbansoha nem jönne a szájára, azt a herpesszel mégis kifejezi. A

nyálkahártya az undorérzés kifejezésének a területe, mivel a köpet ami kultúránkban undorítónak számít. Az indiánok ezzel szemben azélet megnyilvánulásaként tisztelték. Ezért tudják az indiánok alegcsekélyebb undorérzés nélkül elõre megrágni a táplálékotgyerekeik és betegeik számára. Náluk a herpes labialis ismeretlenbetegség.A Nap a férfias princípium és az életerõ szimbóluma, amiért isörömmel keresik a közelségét, habár a napimádókkal nem is olyanritkán rossz tréfát ûz. Különösen akkor csalogatja elõ nagyelõszeretettel a herpes simplexet, amikor a magas hegyekben, atiszta levegõben különösen közel kerülünk hozzá. Mint ahogy Ikaroszpéldája is tanítja, az égések életveszélyesek is lehetnek. Akinekmegégeti az ajkát az életerõ fizikai elve, annak tudatában ott van abe nem vallott védekezés ugyanezzel az elvvel szemben. Azok a modernhõsök, akik Ikarosz nyomain a gleccsereket és a hegyeket mászvaközelí137tenek a Naphoz, és közben herpeszüket "gleccseréges (súlyosbõrgyulladás) formájában teszik ki a felszínre, ambivalens vonásokathordoznak. Meg kellene kérdõjelezniük a Nap hõseire emlékeztetõvitalitásukat, és legalábbis meg kellene próbálniuk megtalálnimagukban ennek az elvnek az ellenkezõjét. A hegyi levegõ hûvöstisztaságában tisztázódhatna néhány nyomasztó kérdés a számukra.A menstruáció kezdetekor fellépõ lelki megrázkódtatások arrólárulkodhatnak, hogy a gyerek utáni vágy témájához egy be nem vallottbelsõ ellentmondás kapcsolódik. Ezenkívül a havivérzés sok nõ számáraa tisztátalanság érzésével jár együtt, és ennek megfelelõen undorralés iszonnyal tölti el õket.Orvosi szempontból nézve a herpes labialis veszélytelen tünet, ésalig igényel kezelést. A téma mögötti töltés a hozzátapadtértékítéletbõl származik. Az érintettek úgy érzik, hogy a herpeszeltorzította õket, és saját undorukból, iszonyatukból kiindulvakerülik a nyilvánosságot. Nem akarják megmutatni, hogy "tisztátalanná"váltak. A nyálkahártya szegélyén megjeIenõ jóindulatú fekélyek ugyanistúlságosan is viharos lelki dolgokról árulkodnak. Az ajkak felduzzadvamegnagyobbodnak, és az elõre megadott keretek közül kilépõérzékiségrõl tanúskodnak. Itt is tetten érhetõ a kettõség: egyrészt afelhólyagosodott ajkak magukra vonják a figyelmet, másrészt azt ajelzést adják le: "Ne nyúlj hozzám, visszataszító és undorító vagyok."Az eltorzulásban a becsületes test közszemlére tesz valamit, amivel atulajdonosa nem akar azonosulni. Valami tisztátalan jön elõ, ésráadásul az ember saját bensõjébõl érkezik.Most tehát mások undorodnak az embertõl, és így átérezheti az undormásik oldalát is. Az a dolog, ami mindig ott égett az ajkán ésillembõl nem jött ki a száján, az most herpeszhólyagok formájábanválik élõvé. Az égõ hólyagok, a nyáladzó gyerekekre emlékeztetõnedvek, a fekély túlzott nyitottsága vagy a varasan megkeményedetttisztátalanság tönkreteszi az ember megjelenését. Amit eddig

visszatartott és nem engedett ki a száján az ember, az most mindkijön. Összes visszatartott nyafogása, tajtékzó dühe, minden marószava, "tisztátalan" megjegyzése és az összeszorított ajkakon megakadtsértõ kifakadás esélyt kap. Az ajakherpesz az ember saját hátsógondolataitól való irtózás testet öltött formája. Ez az összes ki nem1389 feezett "tisztátalanság" testi formája. Hogy milyen visszataszí tóaz ember számára, azt azon a gondolaton lehet letesztelni,hogy milyen érzés Ienne a számára egy herpeszes ajkat megcsókol n i.Ezen a helyen adódik az alkalom arra, hogy a fertõzés el­ 1 vétmélyebben megértsük. A herpes labialis esetében egyértelmûen amegfertõzés jelenségérõl van szó, és az is éppolyan egyértelmû, hogya kórokozóknak vajmi kevés közük van a dologhoz. Ez nem mindenherpeszfertõzésre igaz. A herpes genitalis esetében látni fogjuk,hogy a fizikai kórokozók átvitele nagyobb szerepet játszik amegbetegedésKérdések1. Melyik az a téma, amelyik felborítja a lelki egyensúlyomat ésegyengeti a herpesz elõtt az utat?2. Mitõl undorodom? Mit tartok visszataszítónak? Hogyan undorodommásoktól és keltek undort másokban? Mi tölt el utálattal? Mittartok szennynek? Mennyiben kapcsolódik az undoromhoz az érzékivágy?3. Milyen viszonyom van a nedvekhez és a nyálkahártyákhoz? Tudom­eott élvezni õket, ahová tartoznak?4. Mely "tisztátalan" gondolatokat tartok titokban és hagyom, hogyherpesztõl felduzzadt ajkam fejezze ki õket? Melyek azok a szavakvagy kifejezések, amelyeket sohasem vennék a számra?5. Eltorzítom­e magam azért, hogy ne kelljen színlelnem, sem a szóbajövõ témákkal, sem partneremmel kapcsolatban? Megakadályozom­evisszataszítóvá vált számmal, hogy megcsókoljanak vagy a kontaktusmás formáiban vegyek részt?6. Rémisztõ­e a számomra az a gondolat, hogy a problémáimatnyilvánosságra hozzam, és épp a tüneteimmel érem el ugyanezt? Mivan, ami ennyire elmondhatatlan az életemben?7. Milyen belsõ ellentmondás okoz gondokat a számomra? Milyen kényesügybe nem merek igazán belemenni, habár úgy teszek, minthabelemennék?139ben. A megfertõzés elve azonban ugyanaz marad. Úgy gondoljuk, hogyvalami külsõ, visszataszító dolgot magunkra hozunk, és megbetegszünktõle. A valóságban azonban csak akkor találhatunk valamit külsõlegvisszataszítónak, ha az a valami Ielkileg már bennünk van. Semmi

külsõdleges nem tud megijeszteni bennünket, ha az nem létezik bennünk mintaként. A kórokozók a különbözõ helyzetekben a minta fontosabbvagy kevésbé fontos átvivõi. A herpes Iabialisnál ez a minta nemcsak atudatban van jelen, hanem ott él a testünkben is, és állandóan arendelkezésünkre áll. Ezért a fizikai fertõzés ebben a betegségben nem∙ játszik szerepet, egyedül a lelki a döntõ. Amennyiben az undor és afertõzéstõl való félelem felborítja az ember lelki egyensúlyát, atestben élõ, ám kontroll alatt tartott vírus kicsúszik ellenõrzésünkalól. A belsõ minta aktiválása nélkül a legalattomosabb vírusok semlehetnek veszélyesek. A híres járványorvosok, pl. Nostradamus élete ésmunkássága jól bizonyítja ezt a tényt. Nem féltek a betegségtõl, hanemellenkezõleg, mintha kibékültek volna vele, és így a legveszélyesebbkórokozók sem tudtak kifogni rajtuk.A herpesz esetében különösen nagy az ördögi kör kialakulásának aveszélye, amikor az értékítélet helyettesíti az értelmezést. Ahol aherpeszt nem a saját undora kifejezõdéseként, hanem a "tisztátalan"gondolatokért kapott büntetésként éli meg az ember, ott ez a területmég szigorúbb tabuvá válik, és ezért még mélyebbre süllyed azárnyékba. A testnek erre az Iesz az õszinte reakciója, hogy még többherpes labialist produkál.A megtanulandó lecke az, hogy "tisztátalanként" elkönyvelt érzékiségünket és a többi kétes témát a sajátunkként fogadjuk el ésfejezzük ki. Sokkal jobban megkíméli az ember száját, ha bevalljamagának az idevágó gondolatait, és nem herpeszhólyagokban, hanemszóban fejezi ki óket. Ilyenkor nem szabad lakatot tennie a szájára,és számolnia kell azzal a. veszéllyel is, hogy esetleg átvittértelemben megégeti a száját. Viszont mindezért cserébe ott a csábítólehetõség, hogy nagykorúbb és nyitottabb ember válik belõle.Ne feledjük: a nyitott herpeszes sebek éppúgy véreznek éselvarasodnak, mintha összeharapdálta volna az ember a száját...Az undorról az érzékiségre kell rátérnünk. A nedvek ugyan140is nemcsak undorítóak, hanem az érzékiségben is fõszerepet ;játszanak. Fel kell ismernünk és élveznünk kell azt a másik oldalukat, hogy életet adnak. A sötét õsingoványból keletkezett azélet, és minden ember sötét ölbõl mászott elõ, a menstruáció is a magasötét váladékaival teremti meg az új élet ' keletkezésénekelõfeltételeit, és azt akarja, hogy mint az élet ! alapvetõ részétfogadjuk eI.A merész gondolatok megfûszerezhetik az ember életét, impulzusokatadhatnak arra, hogy elégedetlenkedjék és tajtékozzék. Konstruktív vagyakár harapós kritikában is ki lehet fejez­ ni õket. Egyes filmek jópéldát nyújtanak arra, hogyan lehet erõsen fûszerézett szókoktélokatelegánsan szervírozni. A vicc egy további formája annak, hogyvirágnyelven és még az eltûrt formák keretein belül mondjuk ki atémával kapcsolatos gondolatainkat.Szemünk világa és a látás

A leggyakrabban elõforduló szemproblémákkal az elsõ kö­ ; tetbenfoglalkoztunk részletesen. A füllel kapcsolatos bajokat ∙ kevésbérészletesen tárgyaltuk, a szaglás­ és az ízleléskieséseket pedigegyáltalán nem érintettük. Ez meglehetõsen pontosan tükrözi azt, hogymelyik szervünkkel van a legtöbb bajunk, és ez az adott kultúráranézve tipikus értékrendet is kifejezi. A szem a külsõ megjelenésénélfogva a Napnak és a férfias elemnek felel meg (39). Coethe ígyfogalmazott: "Ha nem lenne a szem napsugaras, sohasem tudnámegpillantani a Napot." A hallószervünkbõl ezzel szemben kívülrõl csaka fülkagyló látszik, ami szimbolikusan a Holdhoz és a nõieshez ál Iközel.A szem testünk egyetlen olyan része, ahol láthatóvá válik az agy,ugyanis fejlõdéstörténeti szempontból a szem a látóideggel és arecehártyával együtt a központi idegrendszerhez tartozik. Ennélfogva alátás és a tudat igen közel áll egymáshoz. Az, hogy a szem elsõosztályú érzékszervvé emelkedett, a nagyagy elsõbbségének köszönhetõ.A gondolkodás meghatározza a látásunkat, és a látás meghatározza agondolkodásunkat. Lehetõségeiket és hibaforrásaikat tekintve mindkettõegyforma, és kölcsönösen segítik egymás mûködését. A gondolkodáselegáns módon korrigália a látás bizonyos hiányosságait.141Ugyanis míg mind a négy égtáj irányában hallunk és szagolunk, látnicsak a világ felét látjuk. Csak néhány többszemû istenségnek ésArgusnak, a négyszemû pásztornak adatott t meg, hogy egyszerremindent áttekinthessen...A látás a Nap fényétõl függ. A Nap sugarai mindig egyenesek, ésezért úgy tûnik, hogy mindig a legrövidebb utat választják. Ennekmegfelelõen mi is megpróbálunk egyenes vonalúan, kitérõk nélkülgondolkodni és tervezni. Mesterséges környezetünket egyenesre ésderékszögûre igazítottuk, miközben a természet görbékben éskerekségekben él, és sem az egyenest, sem a derékszöget nem ismeri. Agondolkodásunk nemcsak hogy a legrövidebb út mellett kötelezte elmagát, hanem minden elképzelésünk és a további fejlõdéssel kapcso'latos elvárásaink is a jövõbe való egyenes vonalú kivetítések.Mivel azonban a valóságban semmi sem egyenes vonalban zajlik le, azilyen terveknél idõnként félresiklanak a dolgok. Sok szól amellett,hogy a természetes környezet megerõszakolása és az egyenesvonalúságerõszakos érvényesítése összefügg egymással. Ez azonban egy, alátással összefüggésben álló gondolkodási hibán alapszik.Hogy a látáson keresztül milyen szorosan kapcsolódik a tudat afényhez, azt jól mutatják az olyan kifejezések is, mint a sziporkázás,a megvilágosodás, a világos értelem, a sötét középkor stb. Egészenmagától értetõdõen a megismerés fényérõl beszélünk, és nem ahangjáról, az ízérõl vagy a szagáról. A hang persze bejelenthetné,hogy jogosan igényt tart erre a tisztességre, ugyanis a legkülönbözõbb

népek mítoszaiban a hang állt az elsõ helyen, és az egész teremtés egyhanggal kezdõdött. "Kezdetben vala az ige", tanítja a Biblia. Azindiai védákból megtudjuk, hogyan keletkezett minden az Ommõsszótagból. Az ausztrál õslakosok elképzelése szerint Isten énekébõlkeletkezett a világ. Még a mi varázslatok alól feloldott világunkbanis azt tanítja a fizika, hogy az univerzum az õsrobbanásból jöttlétre.Ezt a helyzetet félreismerve helyeztük a látást a hallás elé, éstettük az üvegriél is átlátszóbb tiszta értelmet az elsõ helyre.Születéskor elõször a világ fényét pillantjuk meg, habár tudjuk, hogyjóval elõtte már halljuk az anyai szív dobogását, és hogy életünkegyes fázisaiban jobb, ha a szívünkre hallgatunk és nem az értelmünkszerint kancsalítunk.A szem felépítése látásunk és ezzel tudatunk egy további 142sa)atsagára világít rá. A recehártya nem minden területén lá p nkegyformán élesen. A széleken sokkal gyengébb a látóké esség, és aszínérzékelés is hiányos, míg a középpont felé ' haladva egyre javul.A látás egy koncentrációs gyakorlattá válta számunkra. Tekintetünket egy pontra szegezzük, és ezzelautomatikusan kirekesztjük a többi területet. Ennek megfelelõentudatunkat is a legfontosabbra összpontosítjuk, a lényegtelen dolgokgyakran az asztal alá kerülnek. A kiválasztásnak kettõs jellege van,ugyanis egy beválasztásból és egy kiválasztásból áll. Vélhetõleg nemmindig volt ilyen központosított a látásunk.A "többi emlõs állat", mint pl. a ló is az egész látómezejétegyformán jól látja. A legélesebb látás pontja mellett a mi szemünkbenvan egy vakfolt is, az a hely, ahol a látóideg belép a recehártyába.A kiválasztásra és az egyértelmû álláspontokra képzett tudat alegrövidebb útnak elkötelezve ugyanigy produkál néhány vakfoltot.Minden koncentráció és a belõle következõ kiválasztás az értékelésenalapul, és gondolkodási folyamatokat feltételez.Hogy milyen nagy szerepet játszik az értékelés mind a látásban,mind a gondolkodásban, azt a perspektívával kapcsolatos 'tapasztalatok tanítják. A valóságot meghazudtolva nagynak látjuk azt,ami közel van hozzánk, ami pedig távol, azt kicsi­ i nek. Ezzel márismegtaláltuk a látásunkban is azt az egocentrizmust, ami a történelemsorán a gondolkodásunkat meghatározta. Csak ami közel van hozzánk, azkapja meg gondolkodásunkban az optikájának megfelelõ helyet. Azorrunkon lévõ pattanás sokkal közelebb van hozzánk, és ezért fontosabbis a számunkra, mint a latin­amerikai kolerajárvány.Másrészt itt van a projekció látszólag ellentétes hatása. Míg amagunk szemében a gerendát sem vagyunk hajlandóak észrevenni, másokszemében a szálkát is igen világosan felismerjük. A mellett köteleztükel magunkat, hogy mindent kívül lássunk, annak ellenére, hogy aszemünk ellentétesen mûködik. Minden kép a recehártyán keletkezik, amipedig belül helyezkedik el. Az utóképek rávilágítanak erre a tényre:ha a világos Napba néz az ember, és utána becsukja a szemét, akkor

egy sötét foltot lát, a Nap negatívját, ami pedig odakint d e gészenbiztos, hogy nem létezik.∙ Álmaink minden este azt bizonyítják, hogy a látáshoz egyáltalánnincs szükség recehártyára. Minden kép, azok, amelyeket143látszólag kintrõl hozunk be, és különösen az álomképek, a valóságbanmindig belsõ képek. Más képek nincsenek, és elvileg nem is lehetnek.Mégis fényképezõgépnek tartjuk a szemünket, és abból indulunk ki, hogyamit kint "lefényképeztünk", az valóban ott kint van. Az elsõ kötetbenmás módon mutattuk meg, hogy milyen problematikus ez a számunkra olymagától értetõdõ feltételezés. A valóságban mindent belül látunk, nohaa külvilághoz tartozónak nyilvánítjuk. Ez a projekció, azaz akivetítés mechanizmusa, melynek segítségével mindent, amit sajátmagunkban nem szenvedhetünk, kitolhatunk a külvilágba.Tudatunk azt hiteti el velünk, hogy szemünk minden érzéklet,eobjektív, azaz minden, amit ott kint beképzelünk magunknak, megfelel avalóságnak.Ezen a trükkön nyugszik a világképünk és az intellektus uralma.Végül is a szemnek és fáradozásainak köszönheti, hogy mesterségesenegyenesre nyújtották a görbe világot. Hogy a szemnek ehhez mennyiremeg kellett tagadnia önmagát, azt a saját kerek formája is mutatja. Mamár tudjuk, hogy a valóságban ezen a világon semmi se fut le egyenesvonalban. Ami kicsiben egyenletesnek látszik, a valóságban mégisgörbe, mint ahogy azt a Föld domborúsága mindenkor bizonyítja. Mégmaga a fény sem egyenes vonalú sugarakban érkezik a Földre, hanem nagyspirálokban. Azt is tudjuk, hogy szemünk az elektromágneseshullámspektrumnak és ezzel a "valóságnak" csak igen kicsiny részétképes érzékelni. Ebben a problematikus, a maga korlátlan hatalmátfenyegetõ helyzetben az intellektus és a szem még szorosabbszövetséget kötött, és az ész annyira besegít a szem munkájába, mintahogy a többi érzékszerv egyikébe sem. Technikai segédeszközökkelbõvítette ki a szem korlátozott képességeit. Mikroszkópokat épített akicsik világának tanulmányozására és távcsöveket, teleszkópokat avilágmindenség távoli tereinek kémleléséhez. Minden trükk és technikaisegédeszköz azt akarja elhitetni, hogy nem áll olyan rosszul a dolog alátással, mint ahogy azt szemünk becsületesen mutatja. A szemüvegeknagyon világossá teszik, hogy a világ legtöbb intellektuele csak asaját szemüvegén keresztül képes látni. Kontaktlencsék próbálják ezt atényt elfedni. Az, hogy az úgynevezett , fejlett országok lakosságánaktöbb mint a fele segédeszköz nélkül alig lát, mindenesetreelgondolkodtató. A kipróbálás idõszakában lévõ tartós kontaktlencséksem tudnak majd sokat változtatni a helyzeten.144

f Mindezekhez a fájdalmasan igaz tapasztalatokhoz jön még a modernfizika, amely Heisenberg határozatlansági elvével bizonyítja, hogyalapjában véve sohasem vagyunk abban a helyzetben, hogy objektívenérzékeljünk, mert szubjektivitásunk mindig belejátszik az észlelésfolyamatába. Be kell látnunk, hogy milyen relatív a látásunk ésmilyen könnyû félrevezetni. Az érzékelés minden tudományos mérésmintája, azonban ugyanúgy, mint a mérés, ez is mindig azösszehasonlításon alapul, és ennélfogva relatív. A következõ ábraszemléletesssé teszi a dilemmát:A két középsõ kör egyforma nagy, de a kisebb környezetben a baloldali kör nagyobbnak látszik, míg jobb oldali ikertestvére a nagykörök környezetében inkább kicsinek tûnik. Ami optikai csalódásnaklátszik, megfelel a mindennapi tapasztalatnak: ahhoz, hogy különösennagyszerûnek tûnjék az ember, ha lehet, egy kisszerû környezetet keresmagának.Ám nemcsak relatív, hanem csalóka is a látásunk. Minden filmbenmegéljük, hogy a valóságban mozdulatlan képek az eleven életillúzióját adják, a régi filmekben a kocsikerekek hirtelen hátrafeléforognak stb.Látásunk talán legproblematikusabb oldala a kiválasztás, illetve azértékelés, amit a következõ képen magunk is Iátha­ : tunk: ;C' ' r . TW. E. Hill után 145Az öreg és a fiatal nõ egyidejûleg van jelen. saját választásunkalapján azonban elõször azt látjuk meg, amelyikhez na­ "' gYobb affinitásunk van. Még azután is lehetetlen egyszerre látnunkõket, miután mindkettõt felfedeztük, dacára annak, hogy tudjuk: ottvannak. Ami egy találós kép esetében szórakoztatónak tûnhet, egészen

más minõséget kap, ha tisztázzuk magunkban, egész életünket ilyenrasztereken keresztül érzékeljük, amelyek csak meghatározott,számunkra kellemes dolgokat engednek át, és a többit kieresztik. Nemtetszés szerint vetjük a pillantásunkat a világra, hanem egyesdolgokat belelátunk, míg mások fölött elsiklik a tekintetünk.Schopenhauer mondata, miszerint "A világ akarat és elképzelés",ugyancsak ezt a gondolatot közvetíti.A szem arra figyelmeztet, hogy a polaritás bilincsébe vagyunk verve.Az egyidejûség egymásutániságot csinál, és így linearitást hoz létre.Az egységet kettõsségre változtatja, és ezért a világban valókétségbeesett helyzetünk kialakulásában is központi szerepe van. Kétfizikai szemünkkel elvileg lehetetlen belelátnunk az egységbe.Ebben a helyzetben nem meglepõ, hanem tipikus, hogy ∙annyi gondja van az embernek a szemével. Egészen általánossá vált,hogy az ember hajlamos túlerõltetni a szemét, s ez az elsõdlegesoptikai világunk támasztotta követelményekbõl adódik. Persze csakakkor adódnak problémák, amikor a tudatunkkal nem akarjuk elfogadni azérzékelt dolgokat. A betegségek legkülönbözõbb formáiban az ölttestet, hogy nem akarjuk megnézni és valóságnak tekinteni, amitlátunk. Hogy ezeknek a jelenségeknek, akármilyen nagy mennyiségbenfordulnak is elõ, mi magunk vagyunk az okozói, azt az úgynevezett"primitív" népek mutatják, akik kevésbé egyoldalú vizuálisorientációval a fiatalkorukat rövidlátás, az idõskorukat pedigtávollátás nélkül élik Ie.A fül és a hallásA fülkagylónak, a fül külsõ részének befogadó, nõies alakja van. Míg aszem az aktívabb kontrollra szolgál, a fül egy passzívabb törvénynekengedelmeskedik. Mindig nyitva áll, még éjjel, a nap nõies részében isnyitva van, nem hagyja uralni és irányítani magát, és ennekmegfelelõen nem is tud146, annyira koncentrálni, mint a szem. Így természetesen a legélesebbhallás pontját sem tudjuk megjelölni. Míg a szem tetszés szerintfokuszál és elvileg a valóság egyik felére, a mindenkoriarc(fél)körre korlátozódik, a fül nem tud kikapcsolni, és ezértmindig átfogóbban informált. Még ha az ember ráfekszik is az egyikfülére, a másik akkor is éber marad. Az elektromagnetikus skálánérzékelt frekvenciatartomány jóval meghaladja a! szemét. A szemhéjak mozgékonyságával ellentétben a fülkagylómozdulatlan, és ez ennek az érzékszervnek a passzivitásáthangsúlyozza. A fül tipikus módon nem a centrumban van, mint a szemek,hanem az arc perifériáján helyezkedik el. Meghallgatunk valakit, apillantásainkat ezzel szemben csak magunk köré vethetjük. Az a tény,hogy az állatok még mozgatni tudják a fülüket ­ néhány embernél is

megvan a fülkagylónak ez az elcsökevényesedett, aktív mozgásilehetõsége ­, arra enged következtetni, hogy ez a képesség attólfejlõdött vissza, hogy elhanyagolódott. Csak átvitt értelemben tudjuka fülünket hegyezni. Hogy milyen messze jutottunk a régi állapottól,azt az a tény is bizonyítja, hogy manapság már egyenesen komikusnaktartjuk, ha valakinek mozog a füle. Ha viszont a szeme mozdulatlan, aztragikusnak, természetellenesnek tûnik a számunkra. A két érzékszervkülönbözõ súlyozása abban is megmutatkozik, hogy állandóan a szemünkrehagyatkozunk, de csak ritkán mondhatjuk el magunkról, hogy csupa fülvagyok. Hát igen, hogy mit jelent meghallgatni valakit, azt szinte márelfelejtettük.A fülnek a kagylónál is fontosabb része a csiga, a belsõ fülbenelhelyezkedõ tulajdonképpeni hallószerv. A spirál képe egy õsiszimbólum, és az egyenessel ellentétben sokkal közelebb áll avalósághoz. Az atomfizikusok éppúgy megtalálták ezt a formát alegkisebb részecskék területén, ott, ahol az új anyag keletkezik, mintaz asztrofizikusok, akik a világmindenség óriási dimenzióiban aspirálköddel találkoztak. A DNS átörökítõ anyagában is a nyomáraakadtak a molekuláris biológusok. A spirált a pszichoterapeuták is jólismerik. Ez az az örvény, amivel megkezdõdik az élet a fogantatásnál,hogy majd az élet végén, amikor a lélek ismét elhagyja a testet,bezáruljon. A fül érzékelése következésképp jobban megközelíti avalóságot, fõleg ha arra gondolunk, hogy ebben a teremtésben minden ahangzásra épül. "Nada­Brahma, hang a világ" (40) C. C. Carus aztmondta: "A belsõ fület nevezhetjük a147pszichés fejlõdés legfontosabb és legsokatmondóbb szervének."Schopenhauer és Kant a fülnek az idõhöz való viszonyára utal, amitévezredek óta a csillagok mozgása szerint mérünk. Az élet ritmus,ismerte fel Rudolf Steiner, és mivel az idõ is ritmikusan halad (41),szoros összeköttetésben áll az életünkkel. A szemünkkel a világfelszínét, a jelenségeket látjuk, a fülünkkel azonban behallgatózunka mélybe, életünk ; gyökereinek mélységébe. JA két elsõrangú érzékszerv közötti kapcsolat az emberek köztiérintkezésekben is nyilvánvaló. Látjuk és halljuk egymást. EIõször alátáson keresztül kerülünk kapcsolatba egymással, aztán a hallgatássalmegtanuljuk egymást megérteni. Hogy menynyivel mélyebben érintbennünket a hallás, azt abból mérhetjük le, hogyan reagálnak azemberek arra, ha megvakulnak vagy ha megsüketülnek. Az uralkodóértékítélet alapján a vakságot valami sokkal nagyobb rossznak tartjuk,ám a gyakorlat azt mutatja, hogy könnyebb elviselni. A hallássalelveszítjük azt a lehetõséget, hogy egyült rezegjünk, együtt érezzünka világgal, amibõl a depresszióig terjedõ pszichés zavarok adódhatnak.A szólásmondás tudja, hogy a hallás és az érzékelés a gyereknevelésbenis helyettesítheti egymást: "Aki nem akar hallani (vagyis szótfogadni), annakéreznie kell" (mivel kikap).

Ha elveszítjük a hallásunkat, akkor egy hang nélküli világban élünk.Ez a kitaszítottság, a legrosszabb értelemben vett kívülállóságérzését adja, amit lelkileg alig lehet elviselni. Mint ahogy ateremtés egy hanggal kezdõdött, minden teremtmény is a kezdettõlfogva hallgatja az anyja szívverését. Hogy milyen fontos ez azakusztikus köldökzsinór, azt minden anya érzi, aki a nyugtalangyerekét spontán és intuitív módon a szívére szorítja. Aszoptatásnál is nem utolsósorban ez az ismert hang az, amitõlnyugodt marad a gyerek. Minden kacsacsalád mutatja ezt a jelenséget.Az anya egyfolytában hápog, és amíg a kiskacsák hallják, addigminden rendben van. Ahogy halkabbá válik a hápogás, idejevisszafordulni.A megsüketülés, illetve a nagyotthallás* azt üzeni, hogyideje abbahagyni a kifelé hallgatózást, és azt, hogy onnan várjuk aválaszokat. Most már nem a kinti, hanem a belsõ hangnak kellengedelmeskedni, amire a betegsége vezeti és utalja rá az embert. Abelsõ ritmus azt akarja, hogy megtalálják. A természet szerint ez azérettebb életkorok feladata, ezért a betegség is elõszeretettel ebbenaz életkorban jelentke148'á :ta; ik. Aki elõrehaladott életkorában továbbra is csak kifelé hallgat,annak számolnia kell azzal, hogy a sors megteszi a korrigálóintézkedéseket, például bezárja a külsõ fület. A saját belsõ hangugyanúgy, mint Isten hangja, a fizikai fültõl függetlenül hallható, ésszélsõséges esetben ez marad az egyetlen kapcsolat. Ezt az esetetdrámaként és esélyként is felfoghatjuk. !tt említhetjük a kétzeneszerzõt, Beethovent és Smetanát, aki a külsõ megsüketülés ellenérecsodálatos zenét komponált, mert belsõleg hallott.Tinnitus vagy fülzúgásAmi az elsõ pillantásra ártatlan kis tünetnek látszik, az milliókatsújt szerte a világban, és ezzel elérte a járvány rangját. A"tinnitus szó a latin "tinnire ­bõl származik, ami azt jelenti, hogyhangzik, cseng. A betegek zajnak, morajlásnak, brummogásnak,haranghangnak, zümmögésnek, süvöltésnek, kopogásnak, fütyülésnek,csörgésnek vagy akár üvöltésnek írják le a hallottakat. Az érintettektúlnyomó többsége szenved a belsõ lármától, zavarja, és idõnkéntcsökkent értékûnek érzi magát.A hagyományos orvoslás a betegek felénél abból indul ki, hogy afülzúgást a lárma okozza. Cyakorlatilag minden betegnél megtalálhatóaz összefüggés a fülzúgás és a között a stressz között, amit azérintettnek nem sikerült legyõznie. Végül is a fülzúgás nem más, mintbelülre beengedett lárma. Az érintettek tehát saját magukat zavarják.

Sok szöl amellett, hogy azok, akiket a külsõ "lárma" zavar, nemvédekeznek ellene, hanem magukba fojtják, illetve belül hallják azagressziójukat. Ahelyett, hogy konstruktív módon bánnának a stresszelés kívül néznének szembe a követelményekkel, arra hajlamosak, hogymindent belül, magukban intézzenek el. Nem csoda tehát, hogy egy s mástörténik bennük. A belül lévõ hangokat (ugyanúgy, mint minden tünetet)üzenetet közlõ jelzésként kell érteni. Az üzenet fajtája a zajokjellegébõl adódik, amelyeknek kivétel nélkül valami figyelmeztetõ vagylegalábbis figyelmet kívánó mondanivalójuk van. A csörgõ vekkerfelrázza az embert, a szirénák felriasztják, az ébresztõóra, a sípolásés a fütyülés figyelmeztet vagy jelzéseket ad. Az ilyen hangok lehet,hogy nem kellemesek, de mindig értelmesek. A vihar zúgása, egy méhrajdöngése vagy egy medve149brummogása természetesen semmi jót sem ígér, de nagyon hasznos, amikorhallgat rá az ember, komolyan veszi a figyelmeztetéseket és annakmegfelelõen viselkedik.I A tinnitusbetegekben belülrõl támad a hang, és a legszoro sabbközelségbõl figyelmeztet, miután a távolabb lévõ szigná lokra nemfigyeltek oda. Az élettörténetnek van egy pontja, amikor afigyelmeztetések bentrõl kezdenek hallatszani. Ez a pont mutatja,hogy mikor került az utolsó csepp a pohárba. A páciensekmegakadályozzák tehát, hogy csend legyen bennük, és ezáltal megismerika bennük mélyen meglévõ szükségletüket ahhoz, hogy nyugalmuk legyenvégre. A belsõ csend azonban csak azután adatik meg, miután az emberkint már minden szükséges tennivalót elvégzett. Ebbõl a szempontbólhasonlít a helyzet a mi modern társadalmunkra, amely ugyanúgy egyrelehetetlenebbé teszi a csendet és egyre több lármastresszel ütköztetiaz embereket. Épp ezzel alakít ki egyre nagyobb igényt a csend iránt.A fülzúgásban szenvedõ betegek egyre növekvõ száma a növekvõ lármánakfelel meg. A lárma szót itt sokkal tágabb értelmében használjuk,nemcsak a decibelekben mérhetõ zajokat értjük alatta. Atinnitusbetegek egy olyan társadalom termékei, amely alig ismeri már acsendet, mégis arra szólítja fel õket a tünetük, hogy szálljanakszembe a zajjal, és tanuljanak meg bánni vele. De mielõtt allopátiásana lárma ellen harcolnánk, az lenne a feladatunk, hogy meghallgassuk,mit akar mondani nekünk. Legtöbbször, azt a feladatot adja, hogy necsak belül, hanem kívül is hangosak legyünk. A páciensek egyrészt túljól alkalmazkodtak a társadalom igényeihez, másrészt túl rosszul amaga folyamatosan növekvõ követelményeivel elõálló életszükségleteihez. A stresszet, ami egyébként elóhívhatná ésfelélénkíthetné az életerõiket, belülre engedték, és a jól funkcionálókülsõ élet mellett belsõleg elbarikádozták magukat. Ez a helyzetgyakran egyidejúleg zajló érelmeszesedésben csapódik le. A fülzúgásegyes válfajai akusztikusan is rámutatnak a megkeményedés aspektusáraés az élet változásaihoz való alkalmazkodás hiányára: a zajok ébresztõ

jellegéhez adódik még a megmerevedett struktúrák csörömpölése,csengése.Míg a hangok az energia harmonikus rezgései, a zajokra a nemharmonikus rezgések jellemzõk. Azonban minden hangban energia szabadulfel. Ezen a ponton lehet a betegek két csoportja között különbségettenni. A nagyobbik csoport azok150ból áll, akiket a fülzúgás zavar a kisebbikbe azok tartoznak,! !Y,akik a fülzúgásukat nem zajnak, hanem hangnak hallják, és el tudnakvele boldogulni. Már az is nagy segítség lenne, ha az elsõ csoportotát tudnánk változtatni a másodikra. Ez az, amit a legtöbb terápiacélként tûz ki maga elé.A tapasztalat azt mutatja, hogy ha az ember eliazulva eI tudjafogadni a zajokat, akkor a vihar vad hangjai máris elfogadhatóváválnak, és utat tudnak mutatni a beteg számára. Arról van szó, hogya betegnek ismét odakint kell felismernie a belülre vett stresszet,hogy szembe tudjon szállni vele. Így elõfordulhat, hogy a harangok aszó legszorosabb értelmében vihart kongatnak, az embert kifütyülik,a zúgással és a morajlással rendreutasítják. A káosz közepettenemcsak hogy meg kell találnia mindenkinek a maga álláspontját,hanem meg is kell védelmeznie, és a külsõ szorongatások ellenére ismeg kell állnia a helyét. Ez az érintettek lényeges feladata. Ehhezjön még, hogy sok tinnitusban szenvedõ betegnek egyensúlyzavarai isvannak. Az egyensúly­érzékelõ szerv ugyanabban a sziklacsontbanhelyez7cedik el, mint a belsõ fül, és ugyanaz az ideg, astatoacusticus (hallóideg) idegzi be. Végül is innen kapja mindenizom az irányítást ahhoz, hogy felegyenesedve tudjunk a nehézségierõvel szembeszállni. A gyakran társuló hallási problémákat a zavaróbelsõ zajkulisszával magyarázhatjuk. Azt mutatják, hogy milyennehézséget jelent a hallás, a hallgatás és az engedelmesség, amikoraz ember minden külsõ ingert magába fogad, és a belsõ lényeg számáraegyáltalán nem marad már hely.Nem az tehát az elsõdlegesen megtanulandó feladat, ahogy aviselkedésterápiás irányzatok vélik, hogy az ember lehetõség szerinteffektíven elterelje a figyelmét a belsõ zajadóról, hanem épp azellenkezõje. Egyenesen oda kell rá figyelni. Ha a zajoktól dühbegurul az ember, akkor azok a saját agressziójára akarnak utalni. Haa koncentrációs képességében zavarják, akkor ez azt mutatja, hogynehézségei vannak a lényeg megragadásában. A fõ mondanivalójukmindig az, hogy a baj gyökere az ember belsejében van. Nem a külsõlárma a hibás, hanem az, ahogyan az ember bánik vele. Belsõvé teszia zajt, és ezért elhanyagolja saját belsõ világát, illetve megengedia zajnak, hogy a belsõ rendet káosszá változtassa. A feladat az,hogy az illetõ fennhangon nyugalmat teremtsen magának az idegesítõkülsõ környezetben, és megtanuljon befelé hallgatózni. Ismét életrekel az intuíció, a saját rendhez és valóság151

, hoz vezetõ út. Abban a mértékben, ahogy az embernek sikerül rendetteremtenie, majd befelé fordulnia, a tapasztalatok szerint a belsõhang karikatúráját jelentõ tinnitus is elkezd felhagyni a kiabálással.Amennyiben a páciens szabad akaratából tanul meg odafigyelni, akkornem kell rákiabálni. A zavaró zaj pedig átalakulhat lelki tanácsadóvá,figyelmeztetõvé. Azok a betegek, akiknek sikerült ily módon pólustváltaniuk, elmondják, hogy hangjaik finom és megbízhatójelzõmûszerként szolgálnak, és ellátják a beépített ébresztõórafeladatát is, amely megakadályozza, hogy visszasüllyedjenek atudattalanságba. A vekker abban a pillanatban ébreszt és jelez, amintaz ember valamilyen kihívással kerül szembe. Ha az a veszély fenyegetiaz érintettet, hogy kizökken a belsõ egyensúlyából, akkor hangosabbáválnak a hangok, és ha ismét magába fojtja az agresszióját, akkoragresszívabbak lesznek stb.Mint figyelmen kívül hagyott és az árnyékba süllyedt belsõ hang atinnitus visszaváltoztatható, akár a mesebeli békakirályfi. Amegváltozott belsõ hangokból a misztikusok által leírt belsõ zene, abelsõ univerzum szféráinak zenéje válhat. Különbözõ spirituálishagyományok szerint nagy értéket jelent az, ha ilyen hangokat hall azember. Ezek a hangok jelzik, hogy az illetõ elõrehaladt az útján.Kérdések1. Hogyan bánok a stresszel, illetve a környezetem által támasztottkövetelményekkel és kihívásokkal, és hogyan a: túlzott követelményekkel? 2 Mi volt a baj akkor, amikor elsõ alkalommal hallottam a hangokat?Hogyan reagáltam rájuk?3. Mi az, amit nem akarok többé hallani, kit nem akarok meghallgatni,és kinek nem akarok engedelmeskedni?4. Hogy áll a dolog az egyensúllyal, az állóképességgel, azönállósággal és önmagam érvényesítésének kérdésével? Szilárdtalajon állok­e?5. Mit akarnak nekem elmondani a belsõ hangok? Mit akar közölni sajátbelsõ hangom? Milyen szerepet játszik az intuíció és a befeléfigyelés az életemben?152Á Az egyensúly szerve és a stabilitásAhogy a belsõ fülben elhelyezkedõ csiga az idóspirálnak felel meg,úgy a labirintus a maga ívjárataival a térbeli tájékozódás szerve. Ahárom ívjárat derékszögben helyezkedik el egymáshoz képest, éstérbeli koordináta­rendszerünk három dimenziójának felel meg. Azúgynevezett hallókristályok a súlyukat követve mutatják a szervezet

térben elfoglalt pillanatnyi helyzetét a nehézségi erõhözviszonyítva. Az ívjáratok és a hallócsiga is a belsõ fülbenhelyezkednek el, mind a kettõt ugyanaz a folyadék tölti ki, ésösszeköttetésben állnak egymással. Ugyanaz a VIII. agyideg, astatoacusticus látja el mind a kettõt. A tér és az idõ érzékeléséreszolgáló érzékszervek olyan szorosan összefüggenek egymással, mintmaga a tér és az idõ. Nemcsak a levegõben beszélünk idõtartamról, amodern fizika idõközben felfedezte a téridõt. Az anatómia õsidõk ótamintának ajánlja magát. A belsõ fül szerveinek segítségével tudunkegyenesben maradni, a dolgokat újra egyenesbe hozni és magunkategyensúlyban tarta n i.A szédülésA szédülésen nem sok értelmeznivaló van: Nomen est omen. A szédülésegy mélyebb értelemben vett szédülésre utal. Ez a betegség aprototípusán, a tengeri­ vagy útibetegségen világosan látszik. Ajelenség arról kapta a nevét, hogy a tengeri hajóutak alkalmávalgyakran elõfordul, noha autózáskor, a hullámvasúton, sõt még aliftekben utazva is fellép. A tünet keletkezésének feltételeielvileg mindig azonosak. A tipikus helyzet valahogy így játszódikle: az ember éppen hajón utazik a tengeren, a fedélzet alatt ül azebédlõben, és eszik. A szeme egy terített asztalt lát maga elõtt,amely szilárdan áll a padlón, és egyáltalán nem mozog.Következésképp ezt jelenti a szem a központnak: "Minden nyugalombanés rendben van." Ugyanakkor az egyensúly érzékszerve "ingómozgásokat" jelez. Ezzel egyfajta double bind helyzet (42) álI elõ,amelyre az agyközpontnak nincs megoldása. Vagy nyugalom, vagy mozgásuralkodik, de a kettõ egyszerre nyilvánvalóan nem lehetséges. Ebbena helyzetben testesíti meg a szervezet a nyilvánvaló csalást, azaz aszédítést, és értesíti róla a tudatot. Ebben az esetben különösenvilágossá válik, hogy mennyire õszintévé teszi a betegség az153embert. A tünet az érintett testében hozza létre azt, amit kívül . nemismert fel, nevezetesen, hogy inog a talaj a lába alatt.A tengeribetegség esetében ez a kijelentés ártalmatlan, mert valóbana konkrét talaj az, ami mozog az ember lába alatt. Az , olyanbetegségeknél azonban, mint a sclerosis multiplex (SM), a tünet a velejáró hányingerrel ugyanúgy azt jelzi a testnek, hogy "hányni tudna",és ezt a helyzetet a legszívesebben a leggyorsabb úton kiadná magából.A betegek a szó legvalódibb értelmében nem érzik magukat a sajátelemükben. Ellenkezõleg, abban az illúzióban élnek, hogy még mindig azismerõs és nyugodt földön állnak, mialatt már régóta a tengerhullámain hintáznak. Ezt a helyzetet kellene minden érzékükkelbelátniuk és teljesen ráhagyatkozniuk az õket vivõ vízelemre. Ezután

hamar I rendbe jönnének. Ha kevesebbet kellene hányniuk, akkor átvittértelemben a helyzetet adnák ki magukból.A betegség már magában foglalja a megoldást is, ugyanis mivelhánynia kell, a fedélzetre kényszeríti az érintettet. Ott aztán aszeme látja a víz és a hajó mozgásait, és újra megegyeznek álátottakból és a belsõ fülbõl származó információk. Elülhet a szédülésés a hányinger. Ha egy vitorlás hajóban a "szédülõs" embernek a kezébeadják a kormánybotot, akkor csakhamar rendbe jön: a vízre kellkoncentrálnia, és szeme belátja tévedését. Ez az oka annak is, hogymiért nem lesz soha tengeribeteg az ember úszás közben. Az autóvezetõjét sem fogja el a betegség soha, csak az útitársakat.Mindenekelõtt a gyerekek hajlamosak a "szédülésre". A vezetõvelellentétben általában nem az utat nézik, hanem szemük az autóbelsejében folytatott játékukat követi. Ez azonban az a helyzet,amikor fellép a kétértelmûség. Az érintett érzékszervek egymássalösszeegyeztethetetlen dolgokat jelentenek. A fellépõ hányingerrel agyerekek természetesen azt is megmutatják, hogy az autó nem az õelemük. Egyszerû megoldás az, ha mozgatjuk õket, vagy az utazás soránérdekes dolgokat mutatunk nekik. A legegyszerûbb, az összes hasonlóesetben bevált módszer pedig az, hogy a hibás jelentéseket küldõérzékszervet átmenetileg lezárjuk, azaz egyszerûen becsukjuk aszemünket. Így az elõbb még kellemetlen és felkavaró mozgásokmegszelídülnek, és álomba ringatják az illetõt. Az ember ezzel ismétsaját elemébe került, mert hasonló módon ringatózott annak idején amagzatvízben. Ezért van az, hogy sok gyerek annyira szereti, hahintáztatják. Az a fontos tehát, hogy154becsukjuk a szemünket, feladjuk a kontrollt és rábízzuk magunkat akialakult helyzetre.Ugyanaz az elv érvényes minden típusú szédülésre, még a sokkalgyakoribb keringéses eredetû szédülésre is, amit az alacsonyvérnyomású emberek éreznek, amikor túl gyorsan kelnek fel az ágyból.Úgy tesznek, mintha nagy lendülettel vetnék bele magukat egy újnapba vagy egy új helyzetbe. Ha ezt nem erõsíti meg egy belsõ tartásis, akkor a testnek kell felfednie, illetve megtestesítenie ezt aszédítést. Az érintettek megint lefekszenek, és ezzel új esélytkapnak arra, hogy a nekik megfelelõ sebességgel lassan keljenek felújra.A Méniére­betegségItt nem annyira egy körülírt betegségrõl, hanem inkább egytünetegyüttesrõl van szó, melynek a hányással járó szédülésrohamok,az izzadságkitörések és a sápadtság állnak a középpontjában. Ehhezjön még a hallás elvesztése vagy a fülzúgás és a nystagmusnak

nevezett jelenség. A szó görög eredetû, és szemtekerezgés a magyarmegfelelõje. Különbözõ idegbántal­ ; mak esetén lép fel, mintamilyen a sclerosis multiplex (SM), és gyakran elõfordul a belsõ fülmegbetegedéseinél is. Ezek közé ' kell a Méniére­betegséget issorolnunk, mert nagyon valószínû, hogy az ívjáratoklabirintusrendszerében jelentkezõ nyo­ más problémájáról van szó.A betegség hirtelen és látszólag a derült égbõl valómennykõcsapásként jelentkezik és rohamokban támad. A rohamok közöttegészen eltérõ hosszúságú, panaszmentes idõszakok vannak.Mint az SM­nél, itt is nagyon komolyan kell vennünk a szédülést. Atest egyrészt azt is jelzi a betegnek, hogy ingoványos talajralépett. Néha azt az érzést is közvetíti a számára, hogy hirtelenkihúzták a talajt a lába alól. Másrészt a térben nem létezõmozgásokat csal oda. Bizonytalanná vált az az alap, amin állnak, ésa környezetükben sem lehetnek biztosak. Ez az állapot állandófenyegetést jelent az önállóságuk számára, és az állóképességüketalaposan megkérdõjelezi.Ha terápiás szempontból vizsgáljuk a beteg szellemi­lelkikörnyezetét, akkor gyakran azt találjuk, hogy a betegek etikai,vallási vagy becsvágyó okokból széditõmagasságokba ragadtat ták elmagukat. Saját magukkal szemben támasztott követelmé155nyeik megakadályozzák, hogy magasröptû elképzeléseikben olyanéletalapot találjanak, amely el is bírja õket. Annak ellenére, hogybelsõ kényszertõl hajtva állandóan csinálnak valamit, ésvasakaratukkal, kitartásukkal kitûnnek embertársaik közül, mégisfolyamatosan a külsõ elismerésre vannak utalva. Ha ez utóbbi egyszerhirtelen elmarad, akkor elbizonytalanodnak és tehetetlenné válnak ­ hanem a tudatukban, akkor az ingó talajon. A páciensek nem biztosak máraz életükben. Ilyen helyzetekben és ezenfelül a tünetek általelbizonytalanítva nemritkán ördögi körbe kerülnek. Mivel a külsõmozgások bármikor kiválthatják a belsõ ingómozgásukat, megpróbálnak,amennyire lehet, mozdulatlanok maradni, mindentõl visszahúzódnak éssündisznóállásba vonulnak. Az ehhez csatlakozó nagyothallás továbberõsíti elszigeteltségüket. A mozgékonyság teljes hiányának a képe egykülsõ mozgásviharoktól fenyegetett kis világban lehangolóan, ámõszintén ábrázolja a helyzetet. Az élettér annyira beszûkült, annyirakicsi, hogy a betegek már egyáltalán nem tudnak két lábbal állni aföldön, képletesen szólva: csak fél lábon élnek. Ideáljaik egyetlenlábán azonban bizonytalanul állnak, mert oly magasra helyezték magukata világ profán dolgai fölé, mint amilyen pl. a szexualitás is, apolaritás kifejezõdése, hogy elkerülhetetlenül szédülni kezdenekodafönt. Az a tény, hogy a testnek kell a drámát színre vinnie,mutatja, hogy a betegekben nem tudatosult a saját helyzetük.A rohamszerûen vagy fokozatosan fellépõ nagyothallás orvosi okaszintúgy a belsõ fülben, tehát a hallás mély rétegeiben keresendõ. Aszervezet rávilágít, hogy az ember már se hallani, se másokatmeghallgatni nem képes. Csakhogy aki nem akar hallani, annak éreznie

kell. Amikor ugyanis bedugul az ember füle, akkor valóban alegkellemetlenebb tévérzetek kerítik a hatalmukba. Például elfogja ahányinger, amely azt . mutatja a betegnek, hogy nem tud lenyelnivalami számára megemészthetetlent. A szem reszketése és az ezzelegyütt járó nyugtalan pillantás gyakran a zuhanástól való félelemjele. A megoldás a tünetben van: a beteg élete alapjával kapcsolatbanbecsapja önmagát. Ez az alap inog és megbízhatatlan, a talaj mindenpillanatban azzal fenyegeti, hogy felbuktatja, illetve hogy bármelyikpillanatban kicsúszhat a lába alól.A tünetek a következõ tanulnivalókat fejezik ki: a betegnek meg kelladnia magát az ingásoknak, egészen addig, ameddig világossá nem válik,hogy az élet magasságból és mélységbõl156áll, és hogy jobb két lábon, mint egyen állva kiállni. A tünet azérintetteket egyenesen arra kényszeríti, hogy anyagi tá. masztkeressenek maguknak, mert különben felbuknak. Világossá akarja tenni aszámukra, hogy értelmes dolog lenne saját megélhetés után nézni ésmindenekelõtt tartalmat keresni az életük számára. Az ingás rámutat,hogy mindehhez arra lenne szükség, hogy feladják a túlzott kontrollt.A nagyothallást illetóen pedig az a feladat, hogy ne kifeléfigyeljenek, ne a külsõ parancsoknak engedelmeskedjenek, hanem befelé.A belsõ hangjukat igyekezzenek megérteni, és annak engedelmeskedvejárják saját útjukat. A hányinger és a hányás lehetõvé teszi, hogy azember újra és újra megszabaduljon mindattól, ami idegen a számára vagymár semmire sem használható. Ha kell, erre agresszív módon is sorkerülhet. Sokszor arról van szó, hogy az embernek alapot kell találniaaz élete számára, egy okot, amiért érdemes élnie, és ha megtalálta,adja át magát neki. A rángatózásszerû szemmozgások jelzik, hogy sietnikell, nincs vesztegetni való idõ.A tünet mélyén a megoldására is rátalálunk. Amikor az ember életebiztos alapokon áll, akkor az érzékszervek szédülése és kábulataszárnyakat adhat neki, és Iehetõvé teszi, hogy térrõl és idõrõlmegfeledkezzék. A szerelmi mámorban, illetveKérdések1. Mely pontokon nem bízhatok meg az életem bázisában? Mi a helyzetaz életem tartalmával és a megélhetésemmel?2. Miért nem akarom meghallani, hogy mit mond a belsõ hangom?3. Mi az, amit az életutam szempontjából már nem használhatok, ésgyorsan meg kell szabadulnom tõle?4. Hogyan tájékozódom térben és idõben életem koordinátarendszerében?Mire támaszkodhatnék?5. Hol van életemben a szilárd, a biztos és a megbízható pont? Van­evalami ingó világomban, ami biztosan megtart?

6. Hogy adhatom át magam az élet körforgásának, illetve ho­ gyanlehetek vele szinkronban?157 'kábulatban megjelennek az érzelmek magas és mélypontjai, és miközbenérzékcsalódásokat okozó kalandokba veti magát az ember, megbízhatóanmegtartja a testi egyensúlyát. Így máris élvezetessé válik számára azélet körforgása.Az orr és a szaglásAz orr az ember prominens és a legõszintébbnek számító érzékszerve.Kétséges esetekben az ember orra hegyérõl leolvasható az igazság.Exponált helyzeténél fogva különösen jelentéssel teli és sokatmondóterületté vált. Ha az ember mindig az orra után megy, akkortermészetesen egy ferde orr rossz irányba is vezethet. A "kampós orr""cinkelt" jellemre utal, az elegánsan ívelt a megfelelõ eleganciára, asasorr a merészségre, a nagy, formátlan orr pedig esetlenségre ésügyetlenségre vall. A csöpögõ orr azt a benyomást kelti, hogy gazdájátelhanyagolják, és ezért szomorú. A szemölcsöktõl eltorzított orr aboszorkányokra és az õ veszélyes lényükre emlékeztet, míg pisze társaszemtelen, kotnyeles gyerekességet mutat. Olyan gyerekre emlékeztet,aki mindig élénk és kíváncsi, és szívesen megelõzi egy orrhosszal akörnyezetét. Az "égre nézõ" orr a kisgyerek sémához tartozik. Ez aséma mélyen belénk vésõdött, és sokkal jobban meghatározza aviselkedésünket, mint ahogy az a racionális intellektus szerinthelyénvaló volna. A népnyelv szerint a hosszú, hegyes orrot mindenbetolakodóan beleüti a gazdája, míg a bohócok kerek krumpliorra afesztelenség szimbóluma. Az egész világ megpróbálja úgy sminkelni azorrát, hogy az ne keltsen feltûnést. Púderrel és alapozóval próbáljamegszüntetni csillogását és tompítani éles kontúrját. A bohócok és abolondok ezzel szemben egyenesen hivalkodnak orruk valódi mivoltával,ugyanúgy, ahogy különös elõszeretettel ráncigálják a napvilágra alegrosszabb hírû doIgokat, hogy jót szórakozzanak rajtuk. Ittkülönösen az orr szexuális vonatkozása játszik szerepet, ami aköznyelvnek abban a kijelentésében csapódik le, miszerint "Amilyen aférfi orra, olyan a )ohannja". A népi bölcsesség ismét ráérzett alényegre, mivel az orrkagyló nyálkahártyájában valóban ott vannak anemi szervek reflexzónái. Így minden egyes orrtúrás e kényes területegyfajta reflexzóna­kezelésének számít. Ez az oka annak is, hogy miértépp az orrtúrás számít illetlenségnek,158és miért akarják annyira megakadályozni. Az orrtúró nyilvánvalóannagy élvezetét Ieli benne. A gyerek akkor kezdi kevesebbet túrni az

orrát, amikor a fejlõdés folyamán az élvezet áttevõdik a genitálisterületre.A szaglás és az ízlelés még a hallásnál is jobban a háttérbeszorult. A meglehetõsen fiatal nagyaggyal összehasonlítva a szaglóagyõsréginek számít. Az orral együtt eredetileg egy viszonylag talajmenti életmód érzékszerve volt. A szimatot felvevõ, szaglászó orrállatias jelleget õrzött. Efelett manapság már csak az orrunkatfintorgatjuk. Büszkén felemelkedtünk a földrõl, eközben azonbanmagasabban hordjuk az orrunkat, és teljesen elveszítettük a jószaglásunkat. Az orrlyukunk azonban még mindig lefelé, a materiálisvilág mélyföldjei felé néz. I Csak amikor az orrunk alá dörgölnek vagyaz orrunkra kötnek dolgokat, akkor tudunk az orrunkkal biztosanérzékelni. Míg a szem felépítése egy kameráéra és a fül egyzeneszerszáméra , hasonlít, a szaglás az egyszerû kulcs­a­zárba elváltal meghatározott testi érintkezésen alapszik. A legfelsõ orrkagylószaglónyálkahártyája ötmillió, érzõszõröcskékkel borítottszaglósejtbõl áll. Ezekben a szaglósejtekben az érintés váltja ki azingerületet. Mûködésüket tekintve ezek a sejtek felelnek meg a zárnak,a megfelelõ illatanyagok pedig a kulcs szerepét játszszák. Hogy egyrózsa illatát érzékelni tudjuk, ahhoz a "rózsaparfüm" néhánymolekulájának meg kell találnia az orrban lévõ zárját. Ott aztán a szólegszorosabb értelmében véve feltárul az illat. Az ízérzékelés isjobbára ezt az utat követi, ugyanis az ételek aromáját szintén aszaglónyálkahártyával fogjuk fel. Hogy ez így van, annak a náthaszolgáltatja a gyakorlati bizonyítékát. A náthás ember számáramindennek egyforma íze van, illetve egyáltalán nincs is.Míg a látás elektromágneses hullámok segítségével történik, ahalláshoz már az anyagi természetû hanghullámokra is szükség van. Aszaglás pedig közvetlen fizikai kontaktust igényel a kívülálló és abefogadó között. Ha a hallást és a látást a differenciált,hangokból álló beszédhez hasonlítjuk, akkor a szaglás és az ízlelésa régebbi képekbõl álló nyelveknek felel meg, melyekben mindenfogalomnak megvan a maga szimbóluma. A szaglás ezzel azérzékelésnek olyan közvetlen és õsi módja, amely nemcsakfizikailag, hanem lelkileg is mélyebbre nyomul. A szaglás képességelelki élményekre való érzékenységünk fokának felel meg. A szemenkeresztül jön létre az elsõ159kontaktus, hangunk segítségével ismerjük meg a másikat, aszagláson keresztül érinti meg a két test elõször egymást. Egyidegenekbõl álló csoportban a tagok kezdetben csak óvatosankörülszimatolják egymást, amíg össze nem ismerkednek. Õse­ inkugyanezt tették több millió évvel ezelõtt. Ha mondjuk valakit nembírunk tovább látni, akkor attól egy viszonylag felületi szintenhatárolódunk el. Ám ha a szaga az, amit ki nem állhatunk, akkor azellenszenv igazán mély. Történelmünk régi koraiban a szaglás az

intuitív tartományokban is szerepet játszott. Még ma is vannak olyanemberek, akik szagról megérzik a veszélyt. Orruk van a gyanúshelyzetekre. A mi ezzel kapcsolatos szimatunk erõsen visszamaradt azállatokétól. Az állatok nemcsak a veszélyt szimatolják meg, hanemtáplálékukra és partnerükre is a szaguk alapján találnak rá. Azúgynevezett primitív népek még ma is képesek pl. szag után vizettalálni a sivatagban. Nekünk, moderneknek, legfeljebb már csak átvittértelemben bûzlenek a dolgok. Mindenesetre a partner és a táplálékkeresésében nálunk is sokkal nagyobb szerepet játszik az orrunk, mintahogy azt gyakran bevallanánk magunknak. Hogy az ínyenceknekmindenekelõtt finom orruk is kell hogy legyen, azt tudjuk. Hogy milyenfontos a partnerünk szaga, azt a parfümipar óriási mérete isbizonyítja. Majdnem kizárólag virágillatokkal dolgozik, mert ezek azintellektus megkerülésével biztosan elvezetnek a tudattalan archaikusterületére. Szinte érezzük a tavaszt, és a minták szintjén felmerülbennünk a Paradicsom képe. Nem véletlen, hogy olyan sok kultúrában aParadicsomra gondolva egy kert képe jelenik meg az emberben.A másik nemre való tekintettel igen szívesen csalunk azilyen eredeti illatokkal. A minden emberre nézve tipikus testszagotmanapság már csak ritkán találjuk vonzónak. Túlzottan õszinte ez aszag a számunkra. Itt sietnek a parfümgyárosok a segítségünkre, és újillatokat ajándékoznak nekünk, ha a természetes kellemetlen szaggávagy bûzzé züllött le. Már nem állhatjuk a saját szagunkat, és ezérthaladunk elõre az egyre "mesterségesebb" illatanyagok irányába mutató kényszerpályán. Idõközbenmár nemcsak az általában teherbíróbb orral megáldott nõk, hanem aférfiak is parfümöt használnak. Az embernek megvan a maga kölnije, ésazt tartja személyes illatának. Emellett nyilvánvaló, hogy itt egytömegcikkrõl van szó, ami jól csengõ nevével és magas árávalszemélyes, különleges160jelleget próbál elhitetni. Hogy ne vegyük észre, mily kevéssé vagyunkeredetiek, különleges emberekkel reklámoztatják a parfümöket.Mindazonáltal egy felséges parfüm természetesen még izgalmasabbáteheti az embert, amennyiben nem a saját kipárolgásának elfedésére,hanem egyéni illatának felerõsítésére használja.Saját szagmirigyeink a másodlagos nemi szõrzettel fedettterületeken, a hónaljban és a szemérem környékén vannak. Hogy az õillatukat, az igazán saját szagunkat már nem értékeljük, annak többoka van. Az egyik oka az, hogy már valóban nincs jó szagunk. Indiábanazt mondják, hogy akkor tiszta és ártatlan egy test, ha a legutoljáraélvezett gyümölcs illata árad belõle. A kisbabák kellemes szaga mégemlékeztet erre a majdnem paradicsomi állapotra, de mi márelvesztettük ilyesfajta ártatlanságunkat. Ez alól már csak afokhagymával szerzett élményeink a kivételek. Az indiánok úgyjellemezték az elsõ fehéreket, hogy õk azok a sápadtarcúak, akiknek

üdös a szájuk. Életmódunk és mindenekelõtt a táplálkozásunkmeglehetõsen rossz irányba befolyásolta kipárolgásainkat. Erre perszea magunk gyakorlati módján reagálunk. Minden alkalomra megvannak akülönbözõ illatos sprayink és szagos vizeink. Ezekkel felszerelkezvepróbáljuk lefedni, ami bûzlik a számunkra. Belülrõl, a mélybõlmegtisztulni már sokkal fáradságosabb. Aki ezt mégis megkockáztatja,mondjuk egy hosszabb böjtkúra formájában (43), az megtapasztalja, hogymilyen különféle hulladékok távoznak ilyenkor a test mélyébõl ahozzájuk tartozó szagokkal együtt.Ipari környezetünkben az erõs és természetellenes szagok olyanáradatával kerül szembe az ember, hogy teljesen lecsökken tõle azérzékenysége és a szagok megkülönböztetéséwe való képessége. Végezetülmár azért sincs ínyünkre a saját személyiségünk, mert valóbantömegemberekké lettünk. Ahelyett, hogy vállalnánk saját egyéniszagunkat, szívesen csüngünk néhány divatos példaképen, és átvesszükaz õ állítólagos illatukat. Mégsem fog azonban egészen sikerülniuniformizálódásunk az illatok terén, ugyanis annyira erõsek az egyéniösszetevõk, hogy még az ipari parfümök is minden bõrön egy kicsitmásképp hatnak. A lepkék kizárólag az illatanyaguk alapján találjákmeg a partnerüket, és a mi partnerkeresésünkben is komoly szerepetjátszik az illat. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az illatokerotikusabbak, mint az optikai benyo161mások. Egészen biztosan köze van a kipárolgásnak ahhoz, hogy aszerelmesek ellenállhatatlannak találják egymást, és hogy a szerelemragályos. Sokkal többet nyernénk a szagokkal, ha komolyabban vennénkés nemcsak harcolnánk ellene és elnyomni igyekeznénk. Ha rossz aszagunk, rosszul vagyunk tõle, és mások is büdösnek találnakbennünket. "Szagát se bírom" ­ tartja a szólásmondás arról azemberrõl, akit nem szeretünk. Ha az izzadságunknak rossz szaga van,akkor a testünknek valami haszontalan dologtól kell megszabadulnia, ésa bõrön keresztül méregteleníti magát. A régi orvosok komolyan vettéka szaglószervüket a diagnózis felállításánál. Nemcsak az egyesváladékokat, hanem az egész embert is intenzíven körülszaglászták. Ígyvezethette õket az orruk a helyes nyomra és így sokszor a helyes útrais.Hogy manapság fõleg a felülethez kötött látószervünkre hagyatkozunk,jól tükrözi azt is, hogy milyen felületessé váltunk. A szaglás, azaz akulcs­zár módszer eredetibb, és kevésbé hajlamos a tévedésre, mint abonyolult elektromagnetikus látórendszer. Így az, ha "valakinekszeretjük a szagát", többet mond, mint az, hogy csinosnak találjuk. Ezegy mélyebb síkon megvalósuló hatás. Ebben az esetben úgy illenek azemberek egymáshoz, mint a kulcs a zárhoz.Felületesen nézve szaglóképességünk csökkenése nem tûnikproblémának, manapság egészen le is mondhatnánk róla. Néhány ezerévvel ezelõtt azonban õseink számára a túlélés szempontjából alapvetõjelentõséggel bírt. Hogy milyen mélyen gyökerezünk a múltunkban, aztjól mutatja az a tudattalan hatalom, amivel az orrunk még mindig

endelkezik felettünk és a döntéseink felett. A hyperosmia, azepilepszia aurájában, a hisztérikusoknál és a terhesség alatt fellépõfokozott szagérzékenység azokba az archaikus idõkbe való visszalépéstjelzi, amikor a finom orr még jelentett valamit.Ha mi, modern emberek bátrabban hagyatkoznánk szaglásunkra, egy smás egyszerûbbé és könnyebbé válna. A mostani "optikai világ" helyettegy másik világot teremtenénk magunknak. Az, hogy eltávolodtunk azorrunktól, egy olyan világban történt, amely nagy területeken bûzlik aszó konkrét és átvitt értelmében is. Az, hogy az embernek jó orra vanvalamihez, azt jelenti, hogy biztos érzései vannak az illetõ dologgalkapcsolatban ­ csak kívánni tudjuk magunknak és a világunknak is, hogyismét megtanuljunk jobban bízni szaglószervünkben., r162Akkor mindenesetre megtapasztalnánk, hogy a levegõ, amitbelélegzünk, nemcsak a szagló­, hanem a légzõszervünk számára isdurva támadást jelent, mivel az orr nemcsak szaglószerv, hanemegyben a légutak elsõ szakasza. Ebben a szerepében elvégzi abelélegzett levegõ elsõ tisztításának feladatát. A nagyobb méretûszennyezõ részecskéket az orr finom szõrökbõl álló hálója fogjafel. További feladata az, hogy mielõtt a mélyebben tekvõ légutakbakerülne, felmelegítse a levegõt. Ehhez tágas üregrendszer áll arendelkezésére.Orrmelléküreg­gyulladás vagy sinusitis A fejünk nemvéletlenül és nem a kezdetektõl fogva helyezkedik el egészen felül.Amikor még négy lábon jártunk, ugyanolyan magasan volt, mint amellkas és a medence. Mialatt azonban felemelkedett, és a szem egytovábbi látómezõt kanyarított ki magának, az orr eltávolodott azanyaföldtõl, és nehéz helyzetbe került. Kialakult a lehetõségeannak, hogy krónikus torlódás keletkezzék a mélyében. Az ilyentorlódás pedig egyenesen a melléküreg­gyulladáshoz, a sinusitishezvezet.Az orrmelléküregek kivezetõ járatai a természettõl fogva úgyhelyezkednek el, hogy a váladék folyamatosan ürülhessen lefelé,feltéve, ha az ember négy lábon jár. Ha viszont felegyenesedik,akkor a kivezetõ járatok kerülnek a legmagasabbra, és a váladékoknem tudnak már az üregek természetes lejtésénél fogva kiürülni. Ígymeg kellett tanulnunk, hogy adott esetben többet fújjuk az orrunkatés lihegve fújtassunk, hogy az így keletkezett fokozott nyomássalsegítsük a váladék eltávozását. Amikor erre nem a kellõ idõben ésnem elégséges módon kerül sor, annak sinusitis a következménye.Be nem vallott kellemetlen lelkiállapot tükrözõdik az orreltömõdésében. Ha ehhez hozzájön még az is, hogy az ember fél a

fennálló konfliktustól, és a megterhelõ téma feldolgozása elmarad,akkor mindez a testbe süllyed. Megtelnek az orrüregek és amelléküregek, és megtestesítik azt a torlódást, amiben azérintettek szenvednek. A gyulladás világít rá az elnyomott helyzetkonfliktusos természetére. Különösen a Iappangó formához szokikhozzá számos beteg. A betegség mutatja, hogy az illetõnekkrónikusan tele van az orra és a mellékürege163(elege van mindenbõl), és mindig egy kicsit náthás. Míg õk magukgyakran figyelmen kívül hagyják ezt a visszás helyzetet, a hangjukonhallani, hogy nem kapnak elég levegõt, és orrhangon beszélnek.A koponyában lévõ terjedelmes üregekre egyrészt azért van szükség,hogy megadják a fej formáját anélkül, hogy ehhez túl sok nehézcsontanyagot kellene felhasználni. Ezzel tehát súlyt takarítanak meg.Emellett rezonancia­ és rezgõterekként is szolgálnak. A bél* üregeinekfelelnek meg egy feljebb lévõ síkon, és az alvilág tudatossági tereit,illetve a sötét tudattalant képviselik. A felsõ melléküregekfunkcióját éppolyan nehéz megértenünk, mint altestünkben aféregnyúlványét. A tudattaIan kivonja magát a tudatos értelem alól. Afelsõ melléküregek felelnek meg a pokolnak a felsõ szinten, mint ahogya homloküregek magasságában lévõ harmadik szem az éghez áll közel. Asinusitisnek köszönhetõ blokkolt, azaz bedugult állapotban odalesz afej könnyedsége, és a beszéd is a franciára emlékeztetõ orrhangújelleget kap. A lelki zavar abban a mértékben válik világossá,amennyire hiányzik a beszédbõl a rezonancia. Akinek tele van az orra,már nem rezeg együtt a világgal, az emberek közötti érintkezéslényeges komponensét veszíti el.A mindenkori melléküregek tovább bonyolítják a képet. Egy krónikushomloküreg­gyulladás a gondolkodásbeli gátlást hangsúlyozza. Azállkapocsüregek fájdalmas eldugulása arról vall, mennyire fáj azérintettnek, hogy agresszíven beleharapjon valamibe vagy valakibe. Aszaglóképesség minden esetben beszûkült. Valószínûleg annyira bûzlöttvalami a betegnek, hogy inkább minden szagérzékelésrõl lemondott.Ernellett azonban természetesen azt is számításba kell vennie, hogy"jó orra" más vonatkozásban sem mûködik. Aki központilag ennyireeldugult, az az intuícióját és a belátásra való képességét isblokkolja. Számos kultúra a homloküregek területére helyezi a harmadikszemet vagy a hatodik csakrát, az ajnát, ami a mélyebb értelemben vettbelátással áll kapcsolatban.A megtanulandó feladat abban áll, hogy tudatosítania kell az emberneka maga számára a blokádokat. A fájó állkapcsok kettõs értelemben isutalnak a testben tomboló agresszióra: az állkapocs szimbolizálja azta képességet, hogy az ember átrágja, átharapja magát valamin. Ar.

fájdalom pedig a Mars éles, megsebesítõ nyelvét beszéli. A tünet márközel fekszik az oda164vágó intézkedésekhez, mégis gyakori orrfújásra kényszeríti az embert,hogy megint egy pillanatra levegõt szerezzen magának. Tulajdonképpenarról van szó, hogy az ember liheg a dühtõl, és a megfelelõfelszabadítást célzó ütések után ismét szabadságot szerez magának atudatában. Ha szemellenzõ van az emberen, akkor az a dolga, hogytartson szünetet, és tájékozódjék újra. A feladat úgy hangzik, hogymég egyszer le kell szállni a poklokra, és kitalálni, hogy mi az, amimég a tudattalanban köt, és aztán felszállni a felismerés fényébe. Azönmagunkkal kapcsolatos tudatosságért folyik a harc, illetve az nyomjaaz ember kedélyét. Egy ilyen krónikus helyzetben az ütközéshezlegalább annyira szükség van a bátorságra, mint a kitartáshoz. Ahatékony terápiák a megfelelõ kompo­ ' nenseket legalább szimbolikusanbehozzák a játékba. A felismerés fényéért folytatott küzdelemben afény és a Nap alapvetõ szerepet játszik. Még a csillapító hatásúkamilla is magán hordja a Nap jelét. A hosszabb böjtölés végül is alegjobb terápia a szervezet krónikusan eldugult üregeire. Tisztítóhatásánál fogva fényt visz a tudattalan sötétjébe, és a blokkolómasszákat konkrét és átvitt értelemben is hagyja elfolyni.Ami a fejlõdéstörténet szempontjából mellékes problémáKérdések1. Van­e az életemben valamilyen krónikusan izzó konfliktus? 2.Kötöttem­e olyan rossz kompromisszumot, amit kívülrõl elfogadok ugyan,de belülrõl nem?3. Milyen területen vagyok hajlamos arra, hogy sértõdötten reagáljak?4. Mi az, aminek ki nem állhatom a szagát vagy amit nem akarok továbbszagolni az életemben?5. Elég levegõt kapok­e, és van­e elég szabad terem?6. Kellõ mértékû cserét folytatok­e a környezetemmel? Elégségesrezonanciát találok­e az embertársaimban?7. Hol blokkolom magamat, az intuíciómat, a hatodik érzékemet?8. Hol kellett volna átrágnom magamat, hol kellett volna több levegõtvennem?165nak tûnik, az jobban szemügyre véve az egyik tipikus betegségünk. Haehhez hozzávesszük az akut megfázásokat*, amelyek szintén tele orrhozvezetnek, akkor máris kirajzolódik a világszerte leginkább elterjedtés a mi világunkra nézve a legjellemzõbb betegség. Nem véletlenül azorrunkhoz kötõdik. Ez a régi jó tiszteletre méltó szervünk a rohanófejlõdés során félre lett tolva, és ezért demonstrálja leggyakoribbközös állapotunkat: náthásak vagyunk és meg vagyunk sértõdve.

PolipokA polipok a nyirokvédelmi rendszerhez tartoznak. Az orrgaratmanduláiként is leírhatjuk õket. Amennyiben az ember lelkileg nemtudatosuló védekezési harcokba bonyolódik, akkor beugranak helyette anyirokszervei, és õt magát helyettesítve megvívják az éppen tennállóháborút. A szövetekben tombol a kórokozók és a védekezõ sejtek közötticsata. Ez utóbbiakhoz tartoznak a limfociták is. A fehérvérsejtekegyik alcsoportját, a test legfontosabb rendõrõrsét képezik.A polipok a mandulákkal együtt a védelem területének a harcoktólleginkább feldúlt részei. Az összecsapás ideje alatt felduzzadnak. Haa heveny konfliktus tartóssá válik, akkor a gyulladás is krónikusgyulladás lesz, és mint minden rossz kompromisszum, nagy energiákatemészt el. Ebben a helyzetben világosan látszik a gyerekeken, hogymennyire blokkoltak és kimerültek. Mivel állandóan el van dugulva azorruk, csak a szájukon keresztül tudnak lélegezni. Az állandóan nyitvatartott száj és néha a kimerültségtõl lógó szemhéjak energiahiányrólárulkodnak. Cyakran elõfordul, hogy a különbözõ szinteken beálltblokádok jelei buta arckifejezést kölcsönöznek a gyereknek.A fennálló téma a védekezõképességhez, a harckészséghez és egytévutakra vezetett kommunikációhoz kapcsolódik, ugyanis a belégzettlevegõ nem a neki szánt úton halad, hanem a szájon keresztül. Ez pedignem jó megoldás. A tennivaló az, hogy a fenti tematikát be kell hoznia tudatba, és tehermentesíteni kell a testet. Mivel a polipoknálmesszemenõleg gyerekproblémáról van szó, a szülõknek kellmegteremteniük azokat az alapokat, amelyek a konfliktusokat iselbírják. Míg a torokmandulák területén zajló összeütközések a nyeléskörül166köröznek, a polipoknál arról van szó, hogy a beteg fellázad a túlzottkövetelmények ellen. A gyerek makacsnak tûnik.Cyakran a sebész az, aki fogja a kését, és vérig harcolja a harcotazzal, hogy egész egyszerûen kivágja a csatamezõt. Az akció különbözõeredményeket szül. A gyerekek egy részének sikerül az operációtkövetõen az összeütközést ­ aminek most már nincs meg a testbenmegszokott helye ­ visszahoznia a tudatába. Õk ennek megfelelõenjobban lesznek, és nem ritka az sem, hogy a szülõk arról számolnak be,hogy a gyerek az operáció után nagyot ugrott elõre a fejlõdésben. Agyerekek másik részének nem sikerül ez a lépés, és a védekezõ harctesti harc marad. Ilyenkor aztán gyakran a test saját védelmirendszerének egy másik színterére csúszik át, és ott parázslik tovább.Közben a gyerek tovább betegeskedik, és jelzi környezetének, hogy nemtud megfelelõen fejlõdni. Az agresszió olyan komoly téma, hogy nemIehet csak rövid távon megkerülni. Cyerekkorban tipikus módon avédekezõ nyirokrendszer szerveiben jelentkezik a gyulladás, akülönbözõ mandulákban és a féregnyúlványban. A védelmi csata, amit a

gyerek tudatosan nem tud megvívni, a testben ölt formát. Eldugultorrával és örökké nyitva álló szájával õ a két lábon járó makacsságképe. Dagadt polipjai blokkolják a kommunikációs utakat, és butánaktüntetik fel. Ez az õ tehetetlen védekezési módja a túlkapások,visszaélések és a túlzott követelmények ellen.Hogy milyen az álláspontunk az agresszió témájával kapKérdésekgyerekeknekés szülõknek1. Van­e egy küszöb alatt parázsló, tartós konfliktusunk? 2. Milyenösszeütközésbe ragadtam bele, amibõl nem tudokkijönni, és csak fogyasztom vele az energiámat? 3. Van­e a családbanmég a konfliktusok alkalmával is olyanteherbíró bizalmi sík, amelyen harcolni lehet?4. Milyen területek azok, amelyeken a gyerek túl van terhelve, majdkövetkezésképp rezignációba vonul?5. Milyen struktúrák gátolják a családban a fejlõdést? 167csolatban, azt azon a tényen is lemérhetjük, hogy nálunk alig vanolyan fiatal ember, aki nyirokszerveinek teljes létszámával éri el aserdülõkort. Gyakran ki kell venni a három legfontosabbat (orr­ ésgaratmandula, vakbél) ­ és ezt megpróbálják elegánsan kifejezni ésártatlan színben feltüntetni.OrrsövényferdülésEz a tünet az orr kiképzésének aszimmetriáján alapul. Agerincoszlophoz hasonlóan ez a válaszfal is elhajolhat az egyikirányba. Az az oldal, ahová elhajlik, ennek megfelelõen többé­kevésbébeszûkül. Ennek a tünetnek a jelentését úgy érthetjük meg a leginkább,ha egy pillantást vetünk keletre. Az indiai jóga rendszerében a prána,a lélegzettel áramló életerõ központi szerepet játszik. Apránájamánál, egy speciális légzõgyakorlatnál nagy súlyt fektetnekarra, hogy a két orrlyukon keresztül egyenlõ mennyiségû levegõáramoljon át. Az az ember, aki csak az egyik orrlyukán keresztül kaplevegõt, ténylegesen hátráltatva van, és egyoldalú a világgal valócsere folyamatában. Itt azt lenne jó megfigyelni, hogy a balorrlyukkal a nõies vagy a jobb orrlyukkal a férfias pólus szûkült­ebe.Ahogy ezzel a tünettel bánunk, az egy olyan tapasztalatot tükröz,amely számos más területre is érvényes. Ha az ember erõszakkal próbálugyanakkora mennyiségû levegõt keresztülpréselni a beszûkült járaton,mint a széles nyíláson, akkor a probléma még inkább felerõsödik. )obb,ha az ember alkalmazkodik a helyzetéhez, és finoman csak annyi levegõtmozgat át a szoros helyen, amennyi könnyen átfér rajta. Lelki síkon isarra kell törekedni, hogy a redukált pólust tehermentesítsük, és nehelyezzük nyomás alá. Akkor nyílik meg a leginkább. Amennyiben a két

pólussal kapcsolatban úgy tudunk ellazulni, hogy mindegyik oldalt amaga egészen más helyzetével együtt elfogadjuk, akkor utána egyezségrelépve középre kerülnek. A tünet egy fõleg veleszületett egyoldalúságotmutat az életben, mert a lélegzet a polaritásban való életünkszimbóluma. A kommunikáció árama is minden esetben egyoldalú lesz.Mielõtt az ember reményeket támaszthat arról, hogy az egyik oldalrakibillent helyzetébõl visszakerülhet a középpontba, el kell fogadniaezt az egyoldalúságot. Amennyiben a szükséges tudatosulás lépéseikísérik, az operáció ebben az168értelemben segítséget jelenthet. Ha viszont csak egy funkcionáliskorrekcióról van szó, amelyet nem tölt meg az élet, akkor aszervezetnek még számos más lehetõsége van arra, hogy a fennállóegyensúlyvesztést megtanulandó feladatként állítsa elénk.Kérdések1. Melyik oldalon szûkültem be, a bal nõies vagy a jobb férfiasoldalon?2. Mi a helyzet az életenergiám áramlásával? Hogy segíthetném elõ aszabad áramlá sát?3. Hogyan bánok a polaritással?4. Mi hozhatná egyenesbe az életemet és engem pedig középre?Rhinophyma vagy krumpliorr és az alkoholista orrHogy milyen ez az eltorzító tünet, azt már a neve is tökéletesenleírja. A rhino orrot jelent, a phyma pedig görögül daganatot, illetvenövekedést. Afrikában a "rhino" egy orrszarvú (a rinocéroszból). Ami ajelenség szemléletes leírását illeti, a krumpliorr név sem hagykívánnivalót maga után. A tünetet gyakran még egy másodikjellegzetesség, az úgynevezett rosacea súlyosbítja. A rosacea, amilatinul rózsaszínt jelent, az arc foltokban való piros elszínezõdéséreutal. A foltokon idõvel korpa, pattanás és kiütés képzõdik. Ezugyanúgy, mint a rhinophyma, az úgynevezett seborrhoeás alkat, azaz afaggyúmirigy­problémákra való hajlam talaján alakul ki. Idõnként arhinophymát a rosacea alformájaként, a rosacea hypertrophicans névalatt írják le, jelezve ezzel, hogy mind a faggyúmirigyek, mind akötõszövetek túltengenek, illetve burjánzanak.Az arc közepén, illetve az orron keletkezõ kinövésekrõl van szó,amelyek bõrmirigyekbõl indulnak ki. Ezek annak a zsírrétegnek akiválasztásáért felelõsek, amely a bõrünket fedi. A rosaceában és arhinophymában mértéktelenül eltúlozzák e feladat teljesítését, azérintettek úgyszólván úsznak a zsírban.

169A túltermelés következtében a faggyúmirigyek elzáródásra és emiattgyulladásra is hajlamosak.A tünet mindenkinek az illetõ arcára és fõleg az orrára tereli afigyelmét. Mivel a testi kenõfolyadékot túlzott mennyiségben választjaki a szervezet, kézenfekvõ a gyanú, hogy itt egy lelkileg hiányzósíkosítóképesség kompénzálásáról van szó. A betegség azokra a témákramutat rá, amelyek nemigen "csúsznak" az illetõnek. A népnyelvszimbolikus fallosznak tartja az orrot. Ezt a kapcsolatot a nemiszerveknek az orrkagylóban elhelyezkedõ reflexzónái komolyabban isbizonyítják. Az embernek tilos a nyilvánosság elõtt megérinteni azorrát, orrot túrni pedig egyenesen tabu. Milyen más ok állhatna enneka hátterében, mint valamilyen szimbolikus ok? Ehhez jön még arhinophymánál a lángoló rózsavörös szín, amely a szégyent és a dühötegyaránt kifejezheti, a szexuális izgalmat éppúgy, mint azagresszívet. A pattanások tömege és a sok kis gyulladásos "vulkán" aserdülõkori aknékra emlékeztet, amelyek szir l tén a seborrhoeás alkatalapján fejlõdnek ki. Sok szól amellett, hogy itt egy utolsókétségbeesett pubertásról és arról a kísérletrõl van szó, hogy azember felnõtté váljon. A serdülés helyett mindenesetre a genitálisszexualitás az, ami itt szimbolikusan a tudatba nyomul. A betegségfõleg az élet ötödik Pvtizedében jelentkezik, és majdnem kizárólagférfiaknál. A férfiak orra alkalmas arra, hogy nyilvánvalóvá tegye amaga kinövéseivel, hogy milyen szoros kapcsolatban áll a fallikusszexualitással. Alkalmas arra is, hogy bejelentse az elmaradtnövekedésre való igényét, még mielõtt túl késõ lenne. Amilyenmértékben nem vált súlyponti kérdéssé az érintettek fallikus ereje,olyan mértékben válik a szimbolikusan helyettesítõ orr krumpliorrá, ésmutatja az érintett téma súlyát.Ez az illetõ életében különbözõképpen fejezõdhet ki, ám mindig atudatosság hiányáról árulkodik. Egyrészt a rhinophyma leképezheti aszexualitással kapcsolatos konkrét élethelyzetet, másrészt utalhat aki nem élt, ám tudatos fantáziákra, és harmadrészt azt ismegmutathatja, hogy mi játszódik le észrevétlenül a tudattalanban. Mégakkor sem tudatosulnak a szexualitás terén a kinövések és azüllöttség, amikor kiélik õket. A kis vulkánok mutatnak rá arra anyomásra, amely alatt az érintett áll. Az agresszív és a vénuszikomponens kéz a kézben jár. A krumpliorr egy korhely emberreemlékeztet. A felszínen elfogadhatja az ember az ilyen mintát, ésvörös orrát170kihívóan, mint egy bohóc viselheti. Ám szégyellheti is magát miatta,és az is lehet, hogy az egész tartalmi vonatkozást elfojtja, és semmitsem akar tudni saját burjánzó fantáziáiról és álmairól. Az átvitt

értelemben megrövidült növekedési idõszakok öltenek testet ahelyszínen. Amit az ember a gyümölcsözõ folyadékból konkrétan vagyfantáziában elpazarolt, azt örvendetesnek nem mondható mértékben afaggyúmirigyek kiválasztják helyette. Az orr kötõszöveteinek élénknövekedésében épp a termékenység aspektusa fejezõdik ki. Az emberúgyszólván az orrával ütközik bele a problémájába, és hogy mi is az,azt az egész világ látja az orra hegyén.A tünet gyakran alkoholizmussal társul, amelynek a vörös alkoholistaorr a következménye. Az alkohol a mi társadalmunk klasszikusmenekülésre használt kábítószere. Épp amikor a reklám az ellenkezõjétszuggerálja, világossá válik, hogy különösen azok az emberek, akiksemmilyen szempontból sem tudják megállni a helyüket, mert túl puhák,azok nyúlnak az üveghez. Míg a kisgyerekek joggal kapaszkodnak acumisüvegükbe, ha a nagyok is ugyanezt teszik, az már függõségre,regressziós tendenciára és visszavonulásra utal. A többi alkoholtünetis ezt az irányt hangsúlyozza: az ember úgy imbolyog, mint egy gyerek,mielõtt biztosan tudna járni, és úgy gõgicsél, mintha még nem uralná anyelvet. Azt a tényt, ho az alkohol erõs kábítószer, még az ismutatja, hogy a szenvédélybeteg nem tud ráállni a saját lábára, haneminkább magára akarja húzni a takarót, és el akarja tompítani a kudarcfelett érzett fájdalmát. Ez a kép látszólag teljesen ellentmond abrutális alkoholistákról kialakult szokásos képnek, akik túl keménynekés férfiasnak látszanak. Amikor azonban valaki így bizonygatja, hogy atettlegességig elmenõ kemény férfi, az ugyanúgy, mintha apotenciájával hivalkodna, a saját bizonytalanságának és gyengeségéneka kompenzálására tesz kísérI etet.Így aztán hamar kialakul a tipikus ördögi kör: az alkohol mindenszinten az impotencia drogja, az ember az italba'fojtja a sajátképtelensége feletti bánatát. Másrészt kevés olyan dolog van, amiolyan hamar impotenssé tehetné az embert, mint a rendszeresalkoholfogyasztás. Nem erõs emberekrõl van tehát szó, hanemellenkezõleg. Magukat ámítva az alkoholból próbálnak egy kisbátorságot meríteni. Sokszor az egész akció nagy erõfitogtatásbanvégzõdik. Az orr világító171pirossága mindenki számára megmutatja, hogy valójában mi a baj,ugyanis a szó legszorosabb értelmében oda van írva az illetõ orrahegyére. A betegség egyrészt arra figyelmeztetheti, hogy ne üsse belemindenbe az orrát, és fõleg ne dugja túl mélyre a poharába. Másrésztazonban egy feladatra is rámutat, hogy saját magát orron, illetvefülön ragadva, menjen neki azoknak az égetõ témáknak, amelyek világítószínnel és tulajdonképpen vérrel írták rá magukat az arcára.A rhinophymánál és az alkoholista orrnál a megtanulandó lecke aszenvedélyes szexualitás és annak megfelelõ megoldása körül forog. Aza dolga, hogy "megismerjen" egy nõt, ami csak úgy megy, hogy az embera nemi szerelem minden síkján bebocsátást nyer. A fallikus erõ a

középpontba nyomul, és azt akarja, hogy uralkodjanak rajta. Az erõrõlvan szó, nem pedig annak rikoltva fitogtatott változatáról, ami nemmás, mint a gyengeség hangos maszkja. Erõrõl és hatalomról a mélyebbsíkon.OrrcsonttörésAz orrcsonttörés nem lábtörés, mondja a népnyelv, és ezzel azt akarjamondani, hogy az orrcsonttörés nem is olyan nagy baj. Az ember élhetvele, még begipszelni is csak ritkán kell, és csak egy kicsit torzulel az arca. Arrõl árulkodik, hogy az ember egy kicsivel messzebbremerészkedett a kelleténél, és szüksége volt egy kis orrbavágásra. Egyegyilyen figyelmeztetõ orrbavágás fékezi meg az embert abban, hogyvakon rohanjon a kiszemelt úton. Az orr, mint az arc legkiállóbbrésze, szimbolikus kapcsolatban áll azzal az alsó, a megfelelõhelyzetekben úgyszintén prominens taggal. Azt a tipikusan férfias,elõrerohamozó erõt és energiát képviseli. Az orrtörés aztán rárakja ahangfogót. Amikor valaki orrba vágja az embert, ezen az érzékenypontján alázza meg. Ennyiben kapcsolódik az orrcsonttöréshez még egyjelentés a szimbolikus anatómia talaján. Aki kap egyet az orrára, aztmegfékezik az elõrenyomulásában, már ha nem betegszik meg súlyosan.Aki saját magától bukik az orrára, ugyanazt a fricskát közvetlenül asorsától kapja. Erre céloz a népi bölcsesség, amikor arrafigyelmeztet, hogy ne üsse bele az ember mindenbe az orrát. A .kíváncsiskodók könnyen kaphatnak egyet.Különösen a fiatal fiúk látnak ebben a szimbolikában jó 172lehetõséget arra, hogy kinyilvánítsák, milyen messze el mernek menni aveszélyes területeken, és mi mindent meg mernek kockáztatni. Akibokszoló lesz, az elõre számol az orrcsonttöréssel, és talán mégbüszke is rá. A tünet azt szemlélteti, hogy az embernek egyesterületeken jobban állna egy bizonyos mennyiségû visszafogottság, éskevésbé lenne fájdalmas a számára a dolog. Nem az az ember feladata,hogy mindenáron kipróbálja, hol vannak saját bátorságának és aférfiúi, fallikus erejének a határai. Az orrcsonttörés arrafigyelmeztet, hogy nem a megfelelõ talajon gyakorol az illetõ, és túlmeszszire ment. Az rendben van, ha az ember kockáztat ezt­azt, ésidõnként megkapja a magáét. Ám meg kellene vizsgálni, hogy nem lenne­ejobb inkább átvitt értelemben fáradozni.Az a tény, hogy megszakad az ember orrcsontjának folytonossága, arrautal, hogy a bevett életút iránya ­ ami mindig az ember orra utánvezet ­ egy kis korrekcióra szorul.Kérdések1. Hol merészkedtem túl messzire elõre?2. Hol és milyen tekintetben volt szükségem hangfogóra, és hogyszereztem be magamnak?

3. Mennyiben avatkoztam bele olyan dolgokba, amelyekhez semmi közömsem volt?4. Hol kell korrigálnom az életem irányát?5. Hogyan mehetnék értelmesebb, új területekre?ÍzérzékelésA bõr felületi érzékenysége mellett az ízérzékelés a legközvetlenebbérzékünk. Ahhoz, hogy az étel ízét érzékelni tudjuk, a nyelven, aszájpadláson, a gégefedõn és a torok nyálkahártyájában elhelyezkedõízlelõbimbók megfelelõ kemoreceptorainak közvetlenül, materiálisanérintkezniük kell az étellel. Csak négy minõséget érzékelünk, azédeset, a savanyút, a sósat és a keserût. Az ízek nagy változatosságátaz ételek aromája adja, amit az orr szaglónyálkahártyája segítségévelérzékelünk. Az173ízérzékelés kiesése mint tünet nem veszélyes, és ezért nem is igazántartják betegségnek.Hogy nem valami jó a helyzet ízérzékelõ idegeinkkel, azmindenekelõtt a dohányosok* nagy számából adódik. Míg a reklámokfolyamatosan az egyes dohányfajták finom zamatát dicsérik, ennekpontosan az ellenkezõje az igaz. Semmi sem gátolja annyiraízérzékelésünket, mint a dohányzás. 100 dohányosból csak egy van mégabban a helyzetben, hogy több cigaretta közül felismerje azt a márkát,amit sajátjának mond állítólagosan egyedülálló íze riatt. A többiekmáris elvesztették az ízérzékelési képességüket. Ez az egyik okaannak, hogy általában miért nem szeretik a dohányosok a gyümölcsöt.Már nincsenek abban a helyzetben, hogy érzékelni tudják a gyümölcsökfinom ízárnyalatait, és inkább a nehéz, erõsen fûszerezett ételeketkedvelik. Ha megnézzük, hogy milyen mértékben emelkedett az elmúlt 200évben a fûszerek és ízanyagok fogyasztása, akkor világosankirajzolódik a túlingereltség képe. A túlingereltség pedig azízérzékelési képesség csökkenésének felel meg. Minden böjtkúraújrakezdést jelent, és mutatja, hogy ép érzékelési képesség mellettmilyen kevéssé van szükség ízanyagokra. A megszokott túlfûszerezés anormáiisnak számító túlingereltség állapotának és annak a görcsöspróbálkozásnak felel meg, hogy egyúttal az életünket is fûszerezzük.Másrészt a mesterséges aromaanyagok is egy valódi igényt elégítenekki. Még az eltompult íny elõtt sem maradhat rejtve, hogy milyenízetlenné vált sok minden. A mûtrágyának és az üvegházkultúránakköszönhetõen megtáltosodott anyaföld mindent szállít a számunkra, amités amikor csak akarunk. De a növényeinek csak a testét adja ilyenkor,a lelkét (44) visszatartja. Külsõleg szebb és nagyobb a málna és aparadicsom, mint valaha, csak éppen az ízük veszett el meglepõmértékben. Rászoktunk már, és a minõségbeli veszteséget nagyobb

mennyiséggel vagy mesterséges ízekkel kompenzáljuk. Ezekhez szoktakhozzá az ízlelõidegeink. Most már "erõs dolgokra" és nagykoncentrációkra van szükségük, hogy egyáltalán még reagáljanak.Ízérzékünk mutatja, hogy az egyre többõl egyre kevesebbet kapunk.Ezt a környezetünk is igazolja. Amit saját magunkból és a világunkbólcsináltunk, az aligha egyeztethetõ össze a jó ízléssel, és inkábbízléstévelyedésnek nevezhetõ. Herman Weidelener arra vezeti vissza aNyugat katasztrótáját, hogy a nyel174vet csak beszédre használjuk és elválasztottuk az ízleléstõl, pediganatómiailag mindkét feladata elválaszthatatlanul egyesül a nyelvben.A nyugati embernek a homlokán kellene hogy legyen a szája, mert mindigaz agyából beszél, az ízlése szerint szinte soha. Mindenesetre anyelvünket is ugyanannak az eldurvító kúrának vetettük alá, mintízlelõbimbóinkat. A beszéd és íz észlelésének kifinomítása terápialenne beszéd­ és ízkultúránk számára.

175I V. Az idegrendszerA központi idegrendszer centruma az agy. Még ha betegségei az egészszervezetet érintik is, akkor is a fejben lévõ központtaIösszefüggésben kell kezelni õket. Az idegrendszer a test alapvetõhírközlõ és összeköttetés­rendszere. Szabályozza a parancsokat kiadócentrum és az azokat végrehajtó periféria különbözõ szintjei köztikapcsolatokat. A hormonrendszerrel együttmûködve minden közvetítésértfelelõs (45). A test kommunikációs centrumai között lévõ határok nemmerevek, hanem többdimenzionális rendszert alkotva egymásba nyomulnak.Így az idegrendszer ahhoz, hogy a kapcsolódási pontjain elhelyezkedõszinapszisoknak nevezett hidakon átjuttassa az információkat, olyan, ahormonokhoz hasonló anyagokat alkalmaz, mint pl. többek között azadrenalin, az acetil­kolin és a dopamin. A szinapszisokat olyannakképzelhetjük el, mint a különbözõ elektromos kapcsolóköröket összekötõkonnektorokat. Az idegrendszer mindenekelõtt elektromossággaldolgozik, míg a hormonrendszer inkább egy futárszolgálathoz hasonlít,amely anyagi formában szállítja a híreket. Ennyiben az idegekszámítanak az újabb, a jövõt magukban hordozó változatnak.Kétfajta idegrendszert különböztetünk meg, az akaratlagos vagyszenzomotoros és az akaratlan vagy autonóm idegrendszert. Az akaratáltal irányítható rész tehát a vázizomzat szándékos mozgásmintáitvitelezi ki. Az önkéntelen rész a zsigerek akaratunktól függetlenbeidegzéséért felelös. Ez az úgynevezett vegetatív zsigeriidegrendszer maga is két antagonista részbõl áll: a szimpatikusból,melyet az archetipikus férfias pólusnak nevezhetnénk, mivel az aktív,kívülre irányított viselkedésmintákat szabályozza, mint amilyen aharc, a menekülés, a munka és a koncentráció. Ellenpárja, aparaszimpatikus pedig a regeneratív folyamatokért felelõs, azemésztéstõl a176

nemiségig, és ezért az archetipikusan nõies pólushoz kell számítanunk.A vegetatív idegrendszer mindkét pólusa különbözõ átvivõanyagokkalrendelkezik, amelyek az egyes idegrostok közötti információtilletékesek továbbítani. A férfias avagy szimpatikus zsigeriidegrendszerhez az úgynevezett adrenerg átvivõanyagok tartoznak, mintaz adrenalin, a noradrenalin vagy az agy területén a dopamin. A nõiesvagy a paraszimpatikus rendszer átvivõanyagai a kolinerg anyagok,mindenekelõtt az acetil­kolin.Ha az idegrendszer részeit hozzá akarjuk rendelni a pólusokhoz,akkor az akaratlagos idegrendszer a férfias vagy jang pólusnak felelmeg, míg a vegetatív vagy zsigeri idegrendszer a jin pólushozrendelhetõ. A szimpatikus aztán a férfias része ennek az önmagábanvett nõies területnek, a paraszimpatikus pedig kétszeresen is nõiesrésze.A tartalmi felosztás mellett a téri elrendezõdés szerinti felosztás ishasználatos. Eszerint megkülönböztetünk egy központi idegrendszert,amely az agyból és a gerincvelõbõl áll, és egy perifériásat, amely azegész testet átszövõ érzõ akaratlagos és akarattalan idegpályákból állössze. A perifériás rendszer szállítja az összes információt a testbõlés a környezetbõl, és megvalósítja az ezek nyomán kialakulóreakciókat. A központi idegrendszer a felelõs tehát mindenért, deebben a tekintetben a perifériás idegek együttmûködésére van utalva. Aperifériás idegrendszer együttmûködése nélkül egyrészt el lenne vágvaaz információ áramától, másrészt nem lenne képes kifejezni aparancsait.1 . Az idegességtõl az ideg­összeroppanásigMivel az idegrendszernek a kommunikáció a központi feladata, az idegiproblémák mögött mindig kommunikációs nehézségek rejtõznek. Akiidegileg úgy érzi, hogy a végét járja, az a kommunikációval futottzátonyra. A köznyelv azt mondja rá, hogy kész idegroncs. Az érintettekmaguk inkább a kivetítést választják menedékként, és abból indulnakki, hogy nagyon érzékeny az idegrendszerük, és a többiek kötéltáncotjárnak az idegeiken. Ezt fejezi ki az a kifejezés is, hogy az"idegeimre mész". Mint ahogy ez minden más testi funkciónál elõfordul,csak akkor tudatosodik bennünk, hogy vannak idegeink, ami177kor valamilyen problémát okoznak. Akinek állandóan feszül­ ∙ tek azidegei, az külsõleg idegesnek hat, és idegesítõnek éli meg akörnyezetét és az általa támasztott követelményeket. Aki ezzel szembenkötélidegekkel rendelkezik, megengedheti magának, hogy szoroskapcsolata legyen a jelen témáival. A kihívások szívesen vettingerületek a számára, és ahelyett, hogy terhet jelentenének neki, azelevenség érzését adják. Az ilyen "idegek nélküli ember" biztos benne,hogy még a vészhelyzetekben sem roppan össze. Egészen más eset az azember, aki nem mutatja, hogy idegei vannak, ugyanis tompa ésérzéketlen, és egyáltalán nem veszi észre, hogy mi történik benne és

körülötte. A tipikusan erõs idegzetû ember a magabiztosságábaburkolódzik, és nem azért erõs, mert az idegeit kíméli vagyfolyamatosan nyugtatja. Ellazultak és nyugodtak az idegei, egészenaddig, amíg nem kerülnek szembe valamilyen feladattal. Akkor azonbanmegfeszülnek, és az illetõ rábízza magát a belsõ és a külsõ közöttikommunikációra. Az ideges ember egészen másképp mûködik. Már anormálisnak számító helyzetekben is túlfeszült, a különlegeskövetelmények esetén pedig gyorsan eléri idegileg a határait.A biológusok az állatoknál is ismerik az idegesség jelenségét. Nemcsaka túltenyésztett, a természetes környezetüktõl és életfeltételeiktõlmessze eltávolítva élõ versenylovak idegesek. Ha egy populációtúlnépesedik és helyszûkében van, akkor az egyes állatoknál azidegesség kifejezett jelei mutatkoznak. A kommunikáció összeomlik, ésértelmetlen agressziós kitörések lépnek fel. A szûkösség szorongástvált ki, amitõl "kiégnek a biztosítékok". Analóg módon kevéssémeglepõ, hogy fõleg az ipari csomópontokban élõ emberek közül egyretöbben szenvednek ideges panaszokban és szorongásban.Az idegi problémák mögött alapvetõen a kommunikáció zavara áll. Azideges problémák csak annyiban különböznek a neurológiaiaktól, hogykevésbé mélyen süllyedtek le a testi síkra. Egy ideges ember nem bízikbenne, hogy meg tudja gyõzni a környezetét önmaga értékeirõl. EI vanbizonytalanodva, és állandóan viszontbiztosításokat keres. Ezkülönösen egy idegõrlõ vizsga esetén válik nyilvánvalóvá, amikor apattanásig feszült idegek még a vizsga kezdete elõtt azzalfenyegetnek, hogy felmondják a szolgálatot. Az érzékeny idegzetûemberek egyenesen idegõrlõnek tártják az ilyen helyzeteket. Röviddel amindent eldöntõ esemény elõtt az idegek reszke178tése eléri a tetõpontját, és az érintettek teljes mértékbenelerõtlenedettnek, enerváltnak hatnak. Az idegeket próbáló eseményelõtt a legkisebb zajtól a legkisebb késedelemig minden az idegeikremegy. Mintha minden azon múlna, hogy súrlódásmentesen mûködnek­e avezetékeik, és most úgy tûnik, hogy nem nõttek fel a megterheléshez.Úgy érzik, csupasz idegekkel állnak a világban. Ez magyarázza, hogymiért érzi magát az ilyen ember védtelennek és kiszolgáltatottnak,amit persze fel is lehet használni, mint érvet, ha kifogásokat akartalálni.Az ingatagsággal és az ugrásra kész feszültséggel jellemezhetõtipikus ideges viselkedésben mutatkozik meg az a vágy, hogy mindennelegyszerre kommunikáljon az illetõ. Emellett általában összeomlik akommunikációs struktúrák hierarchiája. Viszonylag jelentéktelen dolgoknyomulnak az elõtérbe, míg a lényegesek áldozatul esnek ebben ahajtóvadászatban. Az ideges ember állandóan vadászik az eseményekre,és gyakran úgy érzi, hogy ezek lehengerlik és túl sokat követelnektõle. Ennek az ördögi körnek a közepén áll ott õ a maga Énjével ésazzal az igényével, hogy minden körülötte forogjon. Ebben azelbizonytalanodott helyzetben fordulhat elõ, hogy túlpörögnek az amúgyis teljesen túlfeszített idegek, és az illetõ ideg­összeroppanást kap.

Akkor aztán valóban minden körülötte forog. A fizikai zsarolássalelérte a célját, még akkor is, ha ez csak orvosi síkon sikerült. Azegyszerû és hatásos terápiának az a célja, hogy minden túlzottankomolyan vett dologtól távol tartsa õt, és gondoskodik a külsõ ésmindenekelõtt a belsõ nyugalomról is.Az ideg­összeroppanás esete hasonlít arra, amikor a csúcsforgalombancsõdöt mond a közlekedés. A betegség elõtörténete, lefolyása éseredménye is ugyanaz. Amikor minden autó gyorsan és egyszerre akareljutni valahová, és ezért figyelmen kívül hagyja a közlekedésiszabályokat, akkor igen hamar eljön az a pillanat, amikor már senkisem tud egy tapodtat sem elõrehaladni. Közben pedig meglehet, hogyminden egyes sofõrnek jó oka van a rohanásra. Ám ha egyszer bedugul akeresztezõdés, akkor senki sem mozdulhat. A legmagasabb stressz­szintmellett beáll a nyugalom. Ugyanígy folyik le a test önmagamegsegítésére tett próbálkozása is, és amit elér, az is ugyanaz: azidegroham tetõfokán beáll a nyugalom. Ez a kikényszerített nyugalommegnyugtatja a túlterhelt struktúrákat,179és így járul hozzá a beállt zavar helyreállításához. Az ilyenösszeomlás esetén sem az utak, sem az idegpályák nem károsodnakkomolyan. A forgalom összeomlása mindkét síkon ahhoz hasonlít, mintamikor egy áramkörben kiégnek a biztosítékok. Ez megakadályozza, hogyaz ember idegeiben mélyebbre menõ károk keletkezzenek.Ennyiben az ideg­összeroppanás egyben saját maga terápiája is.Azzal, hogy összeomlik a környezettel való kommunikáció, és a páciensösszecsuklik, véget vet egy túlpörgetett állapotnak. Amikor a külvilágelõl pihenõállomásra megy, nagyon nyomatékosan jelzi, hogy nem mehettovább így az élete. A feladat nem más, mint feladni: a betegnek abbakell hagynia a külsõ harcot, hogy visszataláljon saját magához és újrafelvegye a saját centrumával való kapcsolatot. Csak ezután van értelmeannak, hogy lassan elkezdjen külsõ kapcsolatokat kötni.A zilált idegállapot azzal a félelemmel társul, hogy az illetõlemarad valamirõl, esetleg nem lesz ott az egyik partin. Az idegösszeroppanásmegmutatja azoknak, akik minden esküvõn ott akarnaktáncolni, hogy hol vannak a határaik, ám rámutat az esélyeikre is. Amegtanulandó lecke itt úgy szól, hogy ne csak kifelé, hanemmindenekelõtt a saját belsejükkel állítsák helyre a kapcsolatot. Azérintett eddig folyamatosan vadászott a rettentõen fontos külsódolgokra. Most az lenne a feladata, hogy a belül lévõ legfontosabbdologgal, azaz a szívével kössön békét. Erre utal felgyorsult vagyösszevissza kalimpáló szívverése. Arra is szükség lehet, hogyszorosabb kapcsolata legyen tudatossága központjával. Hogy mennyireszükség van erre, azt a témával kapcsolatban végzett irányítottimaginációk szép sikerei is bizonyítják. Ezen a módon jut hozzá apáciens ahhoz a nyugalomhoz és csendhez, ami ott uralkodik mindenember középpontjában. Az elismerés után folytatott hajtóvadászat

helyett a belsõ valójával keresi a kapcsolatot, és abból a valódikommunikáció érzése nõ ki. Ez pedig nemcsak nyelvileg áll közel akommunikációhoz, a közösséghez, a szívtõl szívig való kapcsolathoz.180Kérdések1. Vannak­e a kommunikációs mintáimnak tartalékai, vagy a tartóstúlterheltség miatt csakhamar az összeomlás szélére jutok? ,2. Fenntartom­e a kapcsolatot életem égetõen fontos témáival? Vagy éppa "gyenge idegeimet" használom kifogásként, hogy távol tartsammagamat tõlük?3. Mely alkalmakkor érzem az idegeimet? Mi megy az idegeimre? Kinekengedem meg, hogy az idegeimen kötéltáncot járjon ?4. Elég terem van­e ahhoz, hogy kibontakozzam, vagy úgy érzem, hogy asarokba szorítottak?5. Hogy állok az önbizalom és a saját magam adta biztonság dolgában?Rendelkezem­e ezekkel, vagy állandóan bizonyítékokra szorulok?6. Megtalálom­e a nyugalmamat saját magamban, és ha megtaláltam, eltudom­e viselni? Megengedem­e olykor magamnak, hogy nyugodt legyek?7. Sajátjaim és megvalósíthatóak­e kitûzött céljaim? Vagy az életem atúlterheltség következtében egyenesen halad az összeomlás irányába?2. AgyrázkódásEz a betegség a keletkezését és a jelentését tekintve is hasonlítbizonyos mértékig az orrcsonttöréshez. Az érintettek túl messze mentekel, és a hajó orra beleütközött valamibe. Mint ahogy a név is mutatja,az agyat megrázkódtatás éri. Mindenekelõtt olyan emberek agyáról vanszó, akiket egyébként semmi sem tudna megrázni. A fej könyveli el amagáénak azt a megrázkódtatást, amit az érintettek a szellemi­lelkisíkon nem hagynak a közelükbe férkõzni. A baj egy traumával,legtöbbször egy zuhanással kezdõdik. Ennek mély szimbolikájával még akéz­ és lábtörésekkel* kapcsolatban is foglalkozunk."Az olyan szólások, mint "leesni a magas lóról, mutatják, hogy ittsokszor egy tévút korrekciójáról van szó, amely tév181:s

úton az érintettek "kapnak egyet a fejükre". TúI magasra akarnakszállni, és elég drasztikusan húzzák vissza õket.Az agyrázkódás (commotio) egyes tünetei érthetõ nyelvet beszélnek. Afejfájás mutatja azokat az agresszív próbálkozásokat, hogy az egészember fejjel akar a falnak menni. A rákövetkezõ szédülés kertelésnélkül mondja ki, hogy az ember valamit színlelt, hamiselõfeltételezésekbõl indult ki, vagy pedig túlbecsülte önmagát. Ahányinger és a hányás jelzi, hogy a test a lehetõ leghamarabb szeretnemegszabadulni attól a problematikától, aminek most a levét issza. Hogya trauma élménye nem volt kellemes, azt a gyomor és a belek nyelvemutatja. Az agyrázkódáshoz egy rövid tudatvesztéses állapot istartozik, ami elárulja, hogy itt valaki rövid távon feladja azéletéért való felelõsséget. Az úgynevezett retrográd amnézia jelzi,hogy mily kevéssé tudnak az érintettek a baleset lefolyásáravisszaemlékezni. Ebben a saját akciókért való felelõsség továbbielhárítása is nyilvánvaló. Az ember kilopakodik a felelõsség alól, ésinkább hagyja, hogy mások vegyék át a kormányrudat. "Nem ér a nevem,káposzta a fejem." Így nevezi a népnyelv ezt a könnyen átláthatótaktikát, amit az érintett tudattalanul bevet.A következõ eszkalációs fokozatnál, az agyzúzódásnál (contusio) ezeka tünetek felerõsödnek, és további súlyosak is társulnak hozzájuk. Avizes folyadék jellegû liquor által körülvett és ezáltal a legjobbrugózó burkolattal ellátott agy olyan erõsen megrázkódik, hogy alökésgátló funkció felmondja a szolgálatot, és az erõs ütõdés vagyütés következtében a megrázkódtatás helyén vagy az ellenoldalonvérzések keletkeznek, és elpusztulnak a szövetek. A tudatvesztés mély,és a kóma állapotáig is elmehet. Az ödémával járó agynyomásfokozódása*, az epilepsziás roham*, a légzési és hõszabályozási zavarcsak néhány a lehetséges komplikációk közül. Ezekhez járulnak még akülönbözõ kiesések, mint az agnózia*, a felismerésre való képtelenség,az apraxia*, azaz az ügyesség és a készségek elvesztése, a beszédkészségének eltûnése, a gondolkodás és a tájékozódás nehézségei és akülönbözõ pszichés zavarok: az indítékzavaroktól az érzelmielszegényedésig és a konfabulációra való hajlamtól (mellébeszél, nem akérdésre válaszol) a hallucinációkig. Ezek a tünetek egyrésztkiszakítják az érintettet az élet mindennapjainak folyamatából, ,másrészt az elfojtott tartalmakat a tudatosság fényébe emelik.182Az üzeneteik saját magukat értelmezik. Hogy felhívják magukra afigyelmet, a ki nem élt és elfojtott tendenciák felhasználják akedvezõ idõpontot, azt, hogy az erõs rázkódás összeroppantja avédelmet.Az érintettek szemmel láthatólag nekiütköznek egy meghatározotthatárnak, amelyen nem tudnak minden további nélkül átlépni.Ellenkezõleg, a kísérlet során õk bizonyulnak a becsapottaknak.Elölrõl kell mindent kezdeniük, és mint a kisgyerekek, csak

fokozatosan tanulhatják meg újra egyedül ellátni a mindennapielintéznivalókat és vállalni értük a felelõsséget. A betegségvisszavetette õket a gyerek szintjére, és ezzel hangsúlyozza avisszafejlõdésre való hajlamukat. Azonban megnyitja elõttük azújrakezdés lehetõségét is. Az a merészség, ami a balesethez vezetett,szellemi­lelki síkon most ugyancsak a hasznukra válhat.A megtanulandó feladat az, hogy mindazt, ami a testben történt, átvittértelemben élje meg a beteg. Ezzel a további fizikai megrázkódtatásokfeleslegessé válnak. Egy zuhanásnál ez annyit tesz, mint leszállni amagas lóról, átvitt értelemben hagyni, hogy megrázkódtassa valami, afizikailag mutatott bátorságot szellemi­lelki szempontból kiélni éseze a síkon merészkedni elõre. Be kell ismernie magának, hogyelvesztette a tudatát, és elájult, ezzel mintegy feladta afelelõsséget, hogy aztán tudatosan, kis lépésekben újra felvegye. Azígy történõ újratájékozódásban van az újrakezdés lehetõsége.Kérdések1. Hol blokkolom le a szellemi­lelki megrázkódtatásokat? 2. Milyenpályáról térített le a baleset?3. HoI mutatok kívülrõl bátorságot és olyan kockázatvállalásikészséget, aminek fedezete belülrõl hiányzik?4 Hol csaptam be magam, illetve becsaptak­e? Hol van az életemnek újirányokra és újrakezdésre szüksége?5. Milyen szempontból kellene kisebb "feladatokat" választanom ésátláthatóbb célokat kitûznöm magam elé?6. Hol kellene a külsõ felelõsséget letennem és vállalnom a belsõmértvaló felelõsséget?1833. Agyhártyagyu I ladás vagy men i ngitisA meningitisnél az agyat borító védõhártyák gyulladnak be. Ez abetegség tehát a legmagasabb szinten folyó háborút ábrázolja amegõrizendõ nõies erõk ellen. Nem ritka, hogy a történés az agyramagára is átterjed, és meningoencephalitisszé alakul át. A lágy (piamater) és a kemény (dura mater) agyhártyák is érintettek. Különbözõbaktériumok és vírusok is részt vehetnek a tevékenykedés központjakörül kialakult konfliktus megjelenítésében. A behatolt kórokozókheves harcot váltanak ki a test védekezõrendszerével, amely, mintminden gyulladásnál*, nincs tekintettel a veszteségekre. Ebben azesetben egy olyan háborúról van szó, amelyben a szó legszorosabbértelmében az ember feje és élete a tét. A messzemenõkig nemjellegzetes szubjektív tünetek mutatják, hogy itt egyéni képrõl vanszó. Magáért az életért és a túlélésért folyik a harc.

Az elsõdleges megbetegedés fõleg újszülötteket és kisgyerekeketérint, akik azt a benyomást keltik, mintha még mindig azértharcolnának, hogy végérvényesen belépjenek ebbe az életbe. Az ebben akorai életkorban túldimenzionált fej a születés után másodszor válikaz életveszélyes harc színterévé. Mint ahogy a születésnél valóharántfekvés azt jelzi, hogy ez a gyerek keresztbe feküdt és az élettervbe vett játékát nem játssza olyan egyszerûen együtt a többiekkel,itt is egy bizonyos ellenállás fejezõdik ki. A gyereknek még továbbdagad a már egyébként is túlméretezett feje, mivel a gyulladás okoztavízbõségtõl tovább fokozódik az agyban lévõ nyomás. A lágy kutacskitüremkedik. Hosszabb távon a vízfej kialakulása fenyeget, a felsõférfias pólus túlzott hangsúlyozásának tragikus szimbóluma. Egy ilyenkorai életkorban távol esõ magyarázatnak tûnne fej­ vagy akár egoproblémáragondolni. A reinkarnációs terápia tapasztalatainak alapjána rutinszerû születés során, belevéve a születés elõtti szakaszt, azilyen korai ellenállások, az életbe való belépésért folytatottagresszív összecsapások teljesen mindennaposak. Szimbolikusan a gyereknagyobb ellenállást fejt ki az új élet, mint a sötét õsanya ellen,akinek az ölébõl éppen most szabadult ki. Az õsanya visszatartó erõiellen folytatott harc a test színpadán zajlik. Ez a görög mitológiábanHekaté, az indiaiban Kali néven ismert véréngzõ istennõ a maga sajátoseszközeivel dolgozik. A gyulladásos folyadék áradata a keménykoponyafalnak nyomja a184puha agyat. Amennyiben a csont még elég puha ahhoz, hogy engedjen,fennáll a veszélye annak, hogy vízfejû Iesz a gyerek. Ha viszont ehhezmár túl késõ van, akkor az agyszövetek mennek tönkre. Ennek pedig agyengeelméjûségig mindenféle agykárosodás lehet a következménye.A tágulásra képes testrészekben zajló gyulladásokkal ellentétben azértjátszik ennyire kiemelkedõ szerepet a minden gyulladásban jelen lévõvíz, mert a növekvó életkorral egyre keményedõ koponyaüregkitágíthatatlan határokat szab a térfogat­növekedés elé. Az agyatnyomás alá helyezõ víz szintjének emelkedése és az ellenállást kifejtõkoponyacsontok közötti szakítási próbát éli meg a beteg fejfájásként.Felnõtteknél a betegség fõleg mint másodlagos megbetegedésjelentkezik. Ha a tbc átterjed az agyhártyákra is, akkor az alapvetõharc a legmagasabb szintre terjedt ki és élethalálharccá vált. Azutóbbi néhány évben sok szó esik a kullancscsípés veszélyesszövõdményévé vált meningoencephalitisrõl, és sok emberrel utáltattameg a természetet. A kicsi, még néhány évtizeddel ezelõtt ártalmatlanvérszívókat a természet alattomos válaszának tekinthetjük a mierõszakoskodásunkra. Természet anyánk érezteti velünk a hatalmát,amikor az ilyen kis segítõcsapatok milliárdjait küldi a földre, avízbe és a levegõbe, s átváltoztatja az ártalmatlan kis élõlényeket azember ellenségeivé.

A meningitis tünetei a fej és a fejfájás körül forognak, bár agerincvelõ is érintett, és gyakran náthaszerû panaszok isjelentkeznek. Egyrészt az általános ingerlékenység, másrészt azapátiáig és álomkórig terjedõ indítékszegénység sorolható az általánostünetek közé. Az elsõ a testbe csúszott agresszív alaphelyzetetjeleníti meg, amely sokszor az úgynevezett ' opisthotonuson (a testgörcsös megmerevedése hátrahajló helyzetben) látszik. Ez az állapot,amikor a beteg fektében szinte felágaskodik. Cörcsök kísérik éssúlyosbítják ezt a drámát. A beteg végigrázkódik, mintha egy nagyobberõ próbálná felrázni az életre. A szájzár mutatja azt aképtelenséget, hogy mentse a bõrét és harapjon, ha kell. Az állkapocsagressziós eszközei a legmagasabb feszültségi szinten bénulnak meg. Ahiperesztézia nevû túlérzékenység árulja el, mennyire túlingerelt abeteg bõre, ami nem más, mint testének külsõ határa. Mialatt alegmagasabb szinten tombol a harc az agy védekezõpajzsáért, a testvédõrétege a legmagasabb fokú riadókészültségben van.185Másrészt az olyan tünetek, mint az apátia, azt mutatják, hogy milyenkevéssé készek a betegek arra, hogy tudatosan részt vegyenek azéletben maradásukért vívott harcban. Ennek éppen az ellenkezõjétfigyelhetjük meg. A somnolentia, a nagyfokú álmosság azt demonstrálja,hogy a szó legmélyebb értelmében véve átalusszák az életüket. Az alvásmint a halál kistestvére látszik megszerezni az uralmat az õsanyátólvaló elszabadulásért folytatott törekvések fölött. A fejnek mint atest fõnökének le kell feküdnie, az agyat pedig, a szervezetkapcsolócentrumát az a lehetõség fenyegeti, hogy visszasüllyed . azõstenger habjaiba. A teljes étvágytalanság pedig arról árulkodik, hogyaz érintett elvesztette az életre való étvágyát, vagy nem is volt nekisoha. A delíriumokat felesleges értelmezni. Meglehetõsen közvetlenülfejezõdik ki bennük az eddig pórul járt tudattalan tematika. A gyötrõfejfájások fokozatai a lüktetéstõl a szúráson át addig az érzésigterjednek, hogy a betegnek mindjárt szétrobban a feje.Ilyesmi fenyegeti azt a fejet, amelynek tulajdonosa túl sokáighalogatta vagy nem volt kész arra, hogy a magáévá tegye az életterét.Azt mutatja, hogy mennyire a sarokba szorították. Ez az újszülöttekrenézve is érvényes, akiknek azt kell eldönteniük, hogy részt vesznek­eebben az életben vagy visszatérnek az õsanyába. A fölérendeltkapcsolóközpontban zajló pokoli lárma a be nem vallott tudatosságiállapotot tükrözi vissza. A "szét tudnék robbanni" kifejezés világítrá arra, hogy mi a helyzet. Egyes betegeknek valóban az az érzésük,hogy a fejük teteje bármelyik pillanatban kinyílhat, és ígymegszabadulnak az elviselhetetlen nyomástól. És ez az érzés valóban apáciensek számára nyitva álló alternatívákat tükrözi: vagy felfelémenekülnek, cserbenhagyva a testüket, vagy le kell gyõzniük a nyomástgyakorló sötét áradatot, és ki kell szabadulniuk a szorításából. Apáciensek nincsenek abban a helyzetben, hogy felegyenesedve megtartsák

a fejüket, és le kell feküdniük, vagy pedig a testüket kell letenniük.Az úgynevezett opisthotonusban a gerincoszlop∙túlzott kinyújtásatestesíti meg a talán utolsó felágaskodásra való törekvésüket. Mindenegyes fej­ vagy térdhajlítás fájdalmas a számukra. Így fekszenekbetegen, homorú testtartásban, a nyakszirtjükre tolt fejjel, az állukfelfelé kinyújtva, az átélt kínokat tükrözve, ám dacosan. A tartáscsekély alázatról tanúskodik, a gyulladás pedig azt mondja el, hogymilyen kevéssé készek arra, hogy186tudatosan harcoljanak. A tekintetük felfelé, a háború színtere felévagy még azon is túl, a mennyekbe néz. A felé a terület felé, ahováfélõ, hogy elmenekülnek. Attól a pillanattól fogva van jó esélyükarra, hogy életben maradjanak, amikor elhatározzák, hogy harcolnifognak érte. Csak akkor csökkenhet a fizikai harc.A betegség magas lázzal jár, ami arra vall, hogy ebben a konfliktusbanaz egészrõl van szó, és általános mozgósításra került sor. Mindenfoknyi lázzal több mint kétszeresére növekszik a szervezetvédekezõképessége. Közben pedig lelkileg egyre nõ az apátia. Agondolatok elkezdenek pörögni, lázfantáziák keletkeznek, és nem ritka,hogy a betegek úgy élik meg pokoli harcukat, mintha egy moziban néznékvégig rendkívüli erejû szimbólumokkal illusztrált saját filmjüket.Ennek a tudatködnek a védelme alatt szemlélhetik belsõtávolságtartással azt, ami a normális tudati állapotukbanelviselhetetlen lenne a számukra.Az olyan tünetek, mint az egyre fokozódó agynyomás, mutatják, hogymilyen feszültség alá került a központ, és mennyire elnyomotthelyzetbe jutott a kommunikációja. Ebben az állapotban sem afelnõttek, sem a kisgyerekek nem tudják i érvényesíteni akaratukat.Minden gyulladás kórképébe bele­ ' tartozik az, hogy a szövetekbõlkilépõ víz hatására duzzanatok keletkeznek. Ebben az esetben azonbannincs kiút a vizes dagály számára. A felnõtteknél kialakul azúgynevezett pangásos papilla, azaz a látóidegnek a szemrecehártyájából való kilépési pontján keletkezõ ödéma. A pangásospapilla szélsõséges esetben annyira összenyomhatja a látóideget, hogya beteg megvakul. A csecsemõk kutacsa, a koponya elülsõ ré­ , szénekmég nyitott területe kidomborodik. Az elsõ esetben I a gyödéma, amásodikban vízfejûség a fenyegetõ szövõdmény. A tomboló háborúbanolyan sok lelki (víz) marad a pályán, hogy félõ: megfojtja a központikommunikációs struktúrákat. Ugyanúgy, ahogy az agy védelmére szolgálóagyhártyák is fenyegetéssé válnak, a liquor is veszéllyé változik. Agyulladás következtében egyre nagyobb mennyiségben termelõdik, ésszabályszerûen összenyomja az agyat.Ha a háború agyvelõgyulladás vagy encephalitis formájában átterjed azagyhártyákról a tulajdonképpeni agyállományra, akkor gyakorlatilag

élethalálharc veszi kezdetét. Ebben a háborúban a teremtéskoronájáról, az agyról van szó. A ki187sebb­nagyobb kiesések mutatják a fenyegetõ irányt. A teljestudatvesztésig is terjedhetõ öntudaxzavárok már a lét és nemlétérzésével szembesítik az érintettet. Ebben a fázisban a testhez valókötõdés is meglazul, a tudat idõnként elválhat a testtõl. Ez a háborúszétrombolhatja a kommunikáció bázisát, és maradandó kieséseketeredményezhet.Az agyhártyáknál az élet alapjának védelmérõl van szó, az emelkedõliquordagállyal és a területérõl visszahúzódó aggyal a polaritásokharcáról: egyrészt intellektusunk alapanyagáról, másrészt a nõies(gyulladásos) vízrõl. Az élet mindegyik fázisában az az ember dolga,hogy megtalálja a saját közepét, ez ugyanis az az egyetlen helyzet,amely összeegyeztethetõ az élettel. A betegség elõször is azt mutatja,hogy mennyi harc dúl az élet központja körüli védõbástyán, másodszorpedig azt, hogy egyensúlyvesztés állt be a nõies­vizes és a férfiastüzeserõk között. A test feletti uralomért folytatott háború egyrészta kórokozók és a védelem, másrészt a sötét õsanya visszahúzó erõi ésaz elõre­ és felfelé törekvõ világos szellemi erõk között tombol.A vizes áradat emelkedése a felnõtteknél gyakran a domináló szárazintellektus fordított, szellemi­lelki helyzetének a kompenzációja. Amegoldást jelentõ feladat ezzel kapcsolatban az "érzõgondolkodás"kialakítása lenne, ami annyit tesz, mint az érzések nõies­vizes erejétösszekötni a gondolkodó intellektus száraz szellemiségével. Azújszülötteknél kézenfekvõbb az az értelmezés, mely az emelkedõdagályban annak az õsharcnak a leképzõdését látja, amely az anyáksötét birodalma és a felfelé törekvõ szellemi erõk között folyik. Atúlélésre hangolt természetünk szerint a lázongó férfias oldal mellettállunk, és azt kívánjuk az újszülöttnek, hogy vívjon meg a forró harcsötét erõivel, és gyõzzön.Ami a felnõttek számára a megtanulandó feladatot illeti, a tünetekvalami belsõ ellentmondásosat mutatnak. A halálos fejfájások, amikor abeteg úgy érzi, hogy szétrobban a feje, a megoldások látszólagösszeegyeztethetetlen voltát mutatják. Egyrészt a liquor emelkedõszintjével a nõies erõk (érzelmek) akarnak az életben lendületbejönni. Másrészt az agresszív­férfias jelleg még erõsebben nyomul fel.A feladat pedig az, hogy merje megvívni a háborút a legmagasabbszinten, ha szükséges, merjen szétrobbanni (ahogy a fejfájás isüzeni), álljon rá saját útjára, és vegye kézbe mindazt, ami188bántja és szorongatja. És természetesen a nõies víz az (a liquor), amiilyenkor a szó szoros értelmében nyomja az embert.A hátgerinc túlnyújtása mutatja azt a feladatot, hogy húzza ki magát,fejlessze ki öntudatát, büszkeségét, és emelje fel a tekintetét. Errepedig kevés dolog lenne olyan alkalmas, mint a beteg saját gondolati

impulzusai és azok szabad kreatív áramlása, ahogy azok a lázálmokrohanó fantáziáiban kitombolják magukat. A gondolati képek, azérzelmek és az emóciók keveréke indított pert a tudatos életben õtmegilletõ helyért."A háború minden dolgok atyja", fogalmazta meg Hérakleitosz.Nyilvánvalóan Marsra, a hadak istenére és az általa képviselt õselvregondolt. Az agyvelõ(hártya)­gyulladásban szenvedõ beteg elõtt állókövetelmény az, hogy ennek az idõtlen tudásnak a maga életében isérvényt szerezzen. A Mars az energia minden formáját képviseli, ésazzal lehet kielégíteni, ha az ember pl. bátor és dinamikus. Arról abátorságról van itt szó, amellyel az ember nekifog megtenni az életbenaz elsõ saját lépéseit, és ha kell, tûzbe megy a közben megszerzettideáljaiért. A központban dúló pokoli háború helyett az élet központikérdéseivel kellene tûzzel és lánggal, azaz lelkesedéssel foglalkozni.Inkább a környezet számára fûteni be a poklot, mint a saját fejéttenni egy pokolian forró harc mezejévé. Az lenne a dolga, hogyfelnyíljon az izgalmas témák iránt, hogy belsõleg felizguljon és talánmég hagyja is, hogy a téma felzaklassa, ahelyett hogy a veszélyeskórokozók számára nyíljon meg, a központi szervét kívülrõl bolygassafel.A meningoencephalitisnél a benne lévõ alappolaritásokat össze kellhoznia az embernek, és forró, intellektuális harcot kell vívnia sajátnõies érzelmi világával. Annak az érzõ gondolkodásnak a kifejlesztésétérthetjük ezalatt, ami középen van a nõies és férfias jelleg között,és mindegyiknek megadja, ami jár neki.Végül nemcsak az újszülötteknél, hanem a felnõttek esetében is egy újszületésrõl van szó. A születés minden esetben összeütközés a megõrzõnõies és az elõretörekvõ férfias erõk között. Végérvényesen el kellhagyni az anyaölet, ám közben nem szabad figyelmen kívül hagyni azigényeit, hanem magasabb szinten kell megvalósítani õket.189Kérdések1. Melyik életbe vezetõ lépés áll most elõttem? Hol kell az õsanyaitmagam mögött hagynom ahhoz, hogy egy újabb síkon újra fel tudjamfedezni?2. Melyik életbe vágó konfliktust tagadtam le?3. Melyik érzelmi téma nehezedik rám nyomásként és fenyeget azzal,hogy gondolkodásom központját felrobbantja?4. Mennyiben vagyok kész arra, hogy tudatosan az egészre törekedjek ésharcoljak érte? Látom­e ebben a nõies­érzelemtelit is?5. Mire építettem az alapjaimat? Makacsságban vagy nehézfejûségbenszenvedek­e?

6. Mennyiben tudom a gerincemet kiegyenesíteni, fejemet felemelve asaját akaratomat érvényesíteni és a saját utamat járni?7. Van­e még bennem elég lelkesedés ahhoz, hogy teljes erõvelnekilássak életem álmának megvalósításához?4. Neurológiai kórképekAz ideges panaszokkal ellentétben ezeknek a betegségeknek az idegekkonkrét elváltozásai adják az alapját. A contusióval és ameningitisszel ellentétben ezek a bajok krónikus természetûek. Ezértabból kell kiindulnunk, hogy a zavarok mélyebben gyökereznek, és márrégóta fennállnak. A nagy kórképek, a sclerosis multiplex és azepilepszia mellett két alcsoportot lehet elkülöníteni: az úgynevezettpiramispályák betegségeit, amelyek az akaratnak alávetettmozgáskoordinációért felelõsek, és az extrapiramidális pályákbetegségeit. A piramispálya mint átfogó struktúra gondoskodik az izmoksaját reflexeinek gátlásáról és az izomfeszültség csökkentésérõl. Ígyaz izmok mûködését tartja kontroll alatt. Amennyiben a piramispályavalahol megszakad, akkor kiesik ez a gátlás, és spasztikus (görcsös)bénulások keletkeznek. A piramispályák idegrostjainak legnagyobb részea koponyaalap magasságában, az ellenoldalon keresztezõdik. Ezértvezetnek a vérkeringési zavarok190vagy vérzõ gócok ugyanúgy, mint a szélütésnél, az ellenoldalikiesésekhez.Az úgynevezett extrapiramidális rendszer az izomfeszültségért, azakarattól független és a koordinációt szolgáló mozgásokért, a testegyensúlyának megtartásáért és a testtartásért felelõs. Zavar eseténkét alcsoportot lehet elkülöníteni:a) a mozgásszegénységhez és a merevséghez vezetõ hypokinetikusrigidszindrómát, amilyen a Parkinson­kór is,b) és a hyperkinetikus szindrómát a maga sajátos, kontrollálatlanmozgásmintáival. Itt a vitustáncot és az athetosis nevû ritka kórképetkell megemlítenünk a maga féregszerû tekeredéseivel és a torgómozgásokkal járó ballismust.Parkinson­kórA Parkinson­kór az elõrehaladott életkor leggyakoribb neurológiaibetegsége. A betegség az akarattól függetlenül mûködõ extrapiramidálispályákat érinti. Orvosilag bizonyított, hogy a középagy adrenerg idegösszeköttetéseibenlévõ átvivõanyag hiányáról van szó. Ez azátvivõanyag a dopamin. A központi idegrendszer férfias pólusábanfellépõ hiányról van tehát szó. Ennek az a következménye, hogy a másik

pólus, az úgynevezett kolinerg rendszer kerül túlsúlyba, amelyet anõies pólus­hoz kell számítanunk.Az ennek eredményeként fellépõ szindróma világos kórképet mutat,amelyben a kifejezéstelen, maszkszerû arc és az általános merevségtûnik fel elõször. Minden mozgás lelassul, és hiányzanak az olyanfiziológiai együttmozgások, mint amilyen a kar lengetése járás közben.A beszéd lehalkul, szaggatottá és monotonná válik. A mozgásszegénységkontrasztjaképpen fellép a tipikus tremor, egy erõs remegés, amikülönösen nyugalmi állapotban jelenik meg. Amint a betegek egycélirányos mozdulatsort hajtanak végre, csillapul a remegés, vagy akáregészen meg is szûnik. A járásra a sajátos kis tipegõ és csoszogóléptek jellemzõk, a felsõtest úgy tûnik, mintha az alsótesthez képestelõre akarna rohanni, így aztán állandóan fennáll az a veszély, hogy abeteg elõre­ vagy oldalra esik. A lábak hajlamosak egyik pillanatról amásikra teljesen összecsuklani. Ez tovább fokozza az esés veszélyét,és ugyanúgy, mint a többi tünetet, nem lehet akarattal befolyásolni. Abeteg191egész tartása meghajlott, mintha megverte volna a sors. A betegkézírásának a képe is hasonló. A sorok jobbra lefelé esnek, és a sorokközben a betûk is egyre kisebbek lesznek. Az orvostudománymikrográfiának nevezi ezt a jelenséget. Ehhez jönnek még az olyanvegetatív tünetek, mint az erõs nyáladzás, az izzadságkitörések és atipikus "kenõcsös arccal" összefüggõ tünetek. Ezenkívül a bõrellátásának zavarai és a szexuális kreativitás csökkenése figyelhetõmeg. A lelki területen a melankolikus fázisokkal járó hangulatiingadozások a jellemzõek.A betegség gyakorlatilag csak idõs korban és fõleg olyan embereknéllép fel, akik nagyon aktívan és magas igényeknek megfelelõen éltek.Fõleg az intellektueleknél gyakori. Az orvostudomány különbözõformákat különböztet meg, míg az úgynevezett primer parkinsonizmusnaknevezett leggyakoribb változat keletkezésének történetetisztázatlannak számít. Az a név, hogy "agitált vagy izgatottbénulás", rávilágít az érintettek dilemmájára: a bénulás elvesziidegesítõ elkötelezettségük értelmét. Emellett ismert a szekunderParkinson­szindróma kisebb csoportja, amely agyér­elmeszesedés,mérgezés, agyvelõgyulladás vagy neurolepticumokkal való orvosi kezeléskövetkeztében lép fel (47). Egy ritkább forma a gyakori"agyrázkódások" következtében kialakult úgynevezett bokszolóbetegség,amelyben az egykori nehézsúlyú világbajnok, Muhammad Ali isszenvedett.Azt a mottót követve, hogy "a betegség megmutatja az árnyékot" abbólindulhatunk ki, hogy az érintettek hosszú ideig nem látják meg, hogymennyire megmerevedtek a kifejezés terén, és mennyire csökkent amozgékonyságuk. Most a testük gondoskodik arról, hogy észrevegyék.Olyan állapotban élnek, mint amikor az ember megmerevedik a

émülettõl, anélkül hogy ezt bevallanák maguknak. A szó legvalódibbértelmében egy arcizmuk sem rándul. Az orvostudomány "amimiáról", atermészetes mimika teljes hiányáról beszél. A beteg nyilvánvalóanmegtanulta, hogy semmilyen érzelmi rezdülését se ismerje fel. Az arcamaszkká merevedett, ami néhány szempontból a halotti maszkraemlékeztet. Ha a test többi részének a tipikus rigorban valómegmerevedését is hozzávesszük, akkor a még életében hulla, azaz egyzombi képe merül fel. Az ugyanis, hogy minden olyan mozgásformávalleáll a beteg, ami a természetes életet kísérné, a rigor mortis(hullamerevség) kialakulásának irányába mutat.192A még életében hullamerevvé vált kínai államférfi, Mao Cetung esetébenördögi képet mutat ez a horrorvízió. Az egykori forradalmár ugyanis azélete végére egy élõ, a környezete által politikailag megfelelõenbevetett emlékmûvé vált. A Parkinson­kór által teljes mozdulatlanságraítélve egyáltalán nem tudott beszélni. Mint élõ szobor azonbantovábbra is teljes mértékben meghatározta Kína életét, neve továbbrais dicsõítve forgott minden szájon, még akkor is, amikor az övé márrégóta a Parkinson­betegekre jellemzõ enyhén nyitott állásbannémaságra volt ítélve.A lassan csõdöt mondó hang mellett további testi funkciók is jelzik,hogy a beteg lefelé halad, és erõi fogynak. Azt, hogy a beteg hajlamosaz elesésre, a kézírása is tükrözi. A halált idézõ megmerevedésmellett egy mély félelem is kifejezõdik, ami abban a pillanatbaneluralkodik a betegen, ahogy nyugalomba kerül. Nem finoman remeg, minta nyárfa lombja, hanem heves, rázkódó mozdulatokkal, mely csak akkorhagy alább, ha valamit csinál. Feje és teste teljesén merev éskifejezéstelen. A rázó, remegõ mozgások mutatják, hogy mennyirefélelemmel terhes számára a céltalan nyugalom. Itt a gyökere a"rázkódó bénaság" elnevezésnek is. A beteg tulajdonképpen béna és nemmozog, a félelem az, ami rángatja. Feltûnõ, hogy fõleg olyanemberekról van szó, akiknek az volt az igényük, hogy megmozgassanakvalamit a világban. A betegségük azt mutatja nekik, hogy azigényeikhez képest milyen kevéssé mozogtak belsõ valóságukban, ésmindenekelõtt milyen kevéssé volt mozgalmas a lelki életük, amelynekmerev bénaságát most õk maguk testesítik meg. Közben pedig teljesenelfoghatja õket a szorongás. Érdekes, hogy a pszichoszomatikus orvos,Ceorg Croddeck megfigyelése szerint az I. világháború éveibenjelentõsen megnõtt a "rázkódó bénaságban" szenvedõ betegek száma.Felvetõdik a kérdés: miért rázkódik az ember, vagy miért rázza megmagát? PI. akkor rázkódunk meg akarattal, ha kijövünk a hideg vízbõlvagy megszabadulunk a hidegtõl, és lerázzuk magunkról a vízcseppeket.Az ember megrázkódhat a félelemtõl, mint ahogy a borzalomtól is. Azérintettek nyilvánvalóan valamit tudattalanul le akarnak ráznimagukról, ami félelembe és rémületbe kergeti õket, és meg akarnak

szabadulni tõle. Az elsõtõl megremeg az ember, a másodiktólmegmerevedik. A Parkinson­kórban szenvedõ betegek élettörténe193tét végignézve az a benyomás alakul ki az emberben, hogy a valóságuktapasztalata az, amit legszívesebben leráznának magukról. A sajáttehetetlen testük és a hozzájuk tehetetlenül viszonyuló környezetükegyenesen teher a számukra. Újra felmerül "Mao elnök" képe, akinekvégig kellett néznie, hogyan bizonyulnak megvalósíthatatlannak nagynakés merésznek vélt gondolatai.A bénulás csak látszólag ellentéte annak, hogy az ember tetõtõltalpig rázkódik. Tudatosítja az érintettben, hogy menynyire nemmozgékony és rugalmas a lelke mélyén, dacára annak, hogy folyton azonfáradozott, hogy nagy dolgokat hozzon mozgásba. A teste arra afelismerésre kényszeríti, hogy nincs abban a helyzetben, hogyalkalmazkodjék az életbe vágóan fontos változásokhoz. Ha a bénulás alégzésre is átterjed, a beteg meghal. A bénult légzés kettõsértelemben testesíti meg a bénult kommunikációt, mivel a tüdõ a bõrünkután a második legfontosabb kommunikációs szervünk. Az energiafelvételéért felelõs. Mindegy, hogy csak az oxidációs folyamatokszempontjából életfontosságú oxigént vagy a keleti szemlélet szerintaz életfontosságú Dránát, az életerõt veszi felmindegyik esetre igaz,hogy a légzés bénulásával az energiaellátás is megbénul. Nem áramlikbe több életerõ az emberbe. A tüdõvel mint a kommunikáció szervével abeszéd is szoros kapcsolatban van, ugyanis a kilégzett levegõáramokmodulációján alapszik. A betegség elõrehaladtával egyre súlyosbodóbeszédproblémák a kommunikáció zavarát is tükrözik. Nemcsak egyregyengébbé, hanem egyre szaggatottabbá is válik a beteg hangja. Amikora szavak már elvesztették az egymással való kapcsolatukat, akkor atartalmuk is szétesik, és a kommunikáció nem hozza létre a közösséget.A másik kommunikációs szerv, a bõr is éppennyire károsodik, ha azúgynevezett seborrhoeára és annak következtében kialakuló "izzadságtólfénylõ" kenõcsös arcra gondolunk. A betegek arcán megjelenõ félelemizzadsága a tartós halálfélelmet is kifejezheti. Másrészt azt azerõfeszítést is jelezheti, ahogy a betegek az arcuk veritékévelpróbálnak valamit elérni a világban. Végül pedig a kenõcsös arcnak afelkentséghez is köze van, és utalhat a beavatottakkal valókapcsolatra is. "Christos" annyit jelent, hogy felkent. A királyokat is felkenték. Ígyitt is megmutatkozik az árnyékba süllyedt igény. Az érintettek ragyogóbenyomást keltenek, csak éppen a test síkján.194A ragyogás az árnyékba süllyedt, és a test szintjén sikerült kivívnia,hogy felfigyeljenek rá.il

A betegek élettörténetében gyakran ott van a fénylõ, az arcukverítékével megvalósított teljesítmények iránti vágy és ugyanakkor aza félelem is, hogy csõdöt mondanak, és mégsem sikerül megtenniük azt,ami fontos lenne. A dicsõségtõl csillogó tettekbõl gyakran csak azizzasztó erõfeszítés marad. A tulajdonképpeni (lelkileg) mélyebb ésegyúttal (társadalmilag) magasabb cél többnyire nem elérhetõ, és ha acsillogás elenyészik és a glória leesik, az ember ott marad, lelkemélyén beteljesületlenül. A nagy erõfeszítések eredménye ott van azarcukra írva. Ám ebben van a helyzetük kulcsa is. Nem a valódi arcukatmutatják, hanem a "jól olajozott" maszkjukat.Valójában éppen azok az emberek, akik elérték vágyott pozícióikat ­amelyekre a Parkinson­betegek sokszor sikerrel törekszenek ­, ritkánvannak abban a helyzetben, hogy megmutathassák a valódi arcukat. Azorvosnak például mindig fittnek és egészségesnek kell lennie.Egyenesen hozzátartozik az orvosideálhoz, hogy mindig a szenvedõemberiség szolgálatára álljon. Emellett a saját igények háttérbeszorulhatnak, illetve azok a képek foglalhatják el a helyüket, amelyekaz egyes foglalkozásokról a társadalomban élnek. Ezek mögé bújva nemkell valódi arcukat és belsõ feladatukat közszemlére tenniük. Azügyvédeknél, a politikusoknál és a többi, nyilvánosság elõtt élõembernél nyomatékosan felmerülhet ez a téma.Az izzadásra való hajlam mellett a bõr úgynevezett trofikus, azaztáplálkozási zavarai is szerepet játszanak. A defektek láthatóváteszik, hogy milyen zavart a világgal való kontaktusteremtési felület.A bõr, amelynek mint szervnek egyrészt az a feladata, hogy felvegye aszeretetteli kapcsolatokat, másrészt hogy általa az ember elhatároljamagát, nem kapja meg azt, amire szüksége van, és ezzel átvittértelemben el van hanyagolva.A járás sajátosságai megerõsítik az eddigi értelmezéseket: azérintettek, mint ahogy szó volt róla, az igényeikhez képest csak igenkicsi lépésekben tudnak elõrehaladni. Ehhez jön még az a veszély, hogyelõrebukhatnak, mivel felsõtestükkel gyorsabban törekszenek elõre,mint ahogy azt lábuk gyõzné. A test minden lépésnél demonstrálja akülönbséget aközött, amit akarnak és amit tudnak.Még azoknál a fürge, mozgékony, a külsõ szemlélõ számára 195sikeres embereknél is felmerül a gyanú, hogy szellemi­lelki síkon nemváltották be saját haladásukkal kapcsolatos igényeiket. A járásuk,hajlott, meggörbült tartásuk éppúgy emellett szól, mint az írásuk, amiminden egyes sorával bizonyítja, hogy mennyire hegyrõl lefelétartanak. Egyre gyengülõ hangjuk arról árulkodik, hogy kifejezõerõikfogytán vannak. Monoton hangjuk, a kifejezés gépiességét skandálóbeszédük a szívélyesség hiányát mutatja. Mint hangulati barométerelárul valamit a mélyben egyre növekvõ rezignációról.A kimerültség és az elerõtlenedés képe jól illik az eddig igazoltorvosi kutatási eredményekhez. Ugy tûnik, mintha a dopamin, azadrenerg átvivõanyag fogyott volna el a túlzott aktivitáskövetkeztében. A substantia nigra, az agyban lévõ fekete kör területén

egy egyértelmúen degenerálódott és elszínezõdött területet találtak.Ennek az agytevékenység nõi pólusának viszonylagos túlmûködése akövetkezménye. A férfias pólus, miután hosszú ideig aktív volt, mostkimerült. Az érintettek az ellenpólusba kényszerülnek, nem maradszámukra más, mint hogy a bénaság és a merevség következtében átadjákmagukat a nyugalomnak, még akkor is, ha közben remegnek a félelemtõl.Igazán csak tevékenykedés közben érzi jól magát a beteg. Ilyenkorazonnal csökken a remegése is. A fokozott nyáladzás azt üzeni, hogy amögöttük lévõ túlzott aktivitással teli életet meg kelleneemészteniük. Ebben az összefüggésben érdekes az amerikai neurológus,Oliver Sacks megfigyelése: "A mozgásképtelen parkinsonos beteg tudénekelni és táncolni, és ha ezt teszi, akkor teljes mértékbenmegszabadul a betegség minden akadályától..." (48). A nõies pólusképességei tehát messzemenõkig megtartottak, és nyitva állnának abetegek számára.A csökkenõ szexuális potenciának az az oka, hogy egyre kevesebblehetõsége van a betegnek arra, hogy a másik nem képviselõiveltalálkozzék és ezzel bebocsátkozzék a polaritásba. A helyzetnek akonkrét értelemben vett hiányos termékenység a következménye, amiegyúttal az átvitt értelemben vett termékenység hiányát is kifejezi.Sok páciens éppen ebbõl a szempontból akarja, gyakran túlzásba vitterõfeszítéseket téve, demonstrálni a termékenységét. A testük azonbanazt mutatja nekik, hogy erre képtelenek. A Parkinson­betegeknél iskialakul az idegbántalmakra nézve tipikus koordinációs éskommunikációs zavar. A bent és a kint, illetve a fent és a lent196közötti kapcsolat egyaránt érintett. A merev, maszkszerû arc arrólvall, milyen nehéz a betegnek a belsõ folyamatokat kifelévisszatükröznie és a külsõ eredményekre belülrõl reagálnia. Aproblematikus járás elárulja a felsõ és az alsó szint, a szellemilelkiés a fizikai realitás közötti koordinációs nehézségeket. Agondolati világ és a realitás közötti kapcsolat lényegesenproblematikusabb, mint ahogy azt a betegek saját maguknak bevallják. Abeszéd és az írás, a klasszikus közlési lehetõségek egyarántösszeomlanak.A belsó igény és a külsõ sikerek közötti diszkrepancia aligha válikannyira nyilvánvalóvá a parkinsonos betegek között, mint Mao Ce­tungesetében. A nacionalisták felett aratott katonai gyõzelme után kezdtemeg elsõ nagy kampányát, amely alapjaitól felfelé akarta átalakítaniKínát. Ez lett volna "a nagy ugrás elõre". Kimondhatatlar> kudarc lettbelõle, amely emberek millióit döntötte nyomorba ahelyett, hogy mintahogy ígérte, boldog ûj embereket faragott volna belõlük. A forradalmielképzelések és nézetek semmiféle kapcsolatban nem voltak a kínaividéki élet paraszti valóságával, és teljesen kihúzták alóluk amegélhetést jelentõ talajt. A kínai történelem menete, amelyet ettõl aponttól fõleg Mao határozott meg, megfelel a Parkinson­beteg Mo

járásának, még akkor is, ha az idõ tájt õ még nem volt beteg. Az, hogya felsõteste saját magát megelõzve rohant elõre, nem volt más, mintélete karikatúrája. A magasröptû álmokkal teli fej rohan elõre, éselveszíti a kapcsolatát az anyagi valósággal, amelyet a testszimbolizál. Mao ideái meghatározták Kína szellemi világát, de élettõlidegen, kegyetlen vonásuk egyre nyilvánvalóbb lett, "a nagy ugráselõre" nevû kampánynak példátlan zuhanás lett a vége. Mao utolsó nagykampányának, a kulturális forradalomnak a következményeitõl még ma isszenvednek a kínaiak. Az életidegen, mesterségesen kiagyalt elméletetismét csak a legkeményebb erõszakkal lehetett a konkrét valóságraráerõltetni. Az emberek szívében és fejében, amit tulajdonképpenmegcélzott, egyáltalán nem fogant meg, ezért még távolabb állt areális élettõl, mint az elsõ "nagy ugrás". Így a kulturális forradalomis szörnyûséges beugratássá vált.Maónak annyira meghatározó befolyása volt Kínára, hogy az ország jóvalazután is magán hordja ennek a betegségnek a jegyeit, hogy az elnökmeghalt benne. A merev hatalmi apparátus még ma is leveri a szellemimegújulásra tett kísérleteket.197Az osztrák patológus, Hans Bankl írja a mai Kínai Népköztársaságról:"Összesen 9 millió öregasszony tartja megfigyelés alatt hivatalosmegbízatás alapján a polgártársakat. Ezzel mindent terrorizálnak ésmeggátolnak: az embereket, a családokat és a társadalmat. Mindegyikmerev, a tartásuk kényszertartásba görbült, a környezettel valókommunikáció vereséget szenvedett. A történelem tragikus iróniája,hogy Maót követve az õ Parkinson­betegsége az egész népreátterjedt."(49)Mint más betegségek, a Parkinson­szindróma is ijesztõen megmutatjaa tünetek mögött megbújó igazi arcot, illetve mintát, és ezáltal annakkarikatúrájává válik. A kifelé mutatott szellemi élénkség helyett amerev olajos maszk áll itt ennek szimbólumaként.A feladat a tünetekben kifejezett minta megoldott formában valómegvalósítása. Arról van szó tehát, hogy kisebb lépésekben kellhaladni, nem kell az embernek felemelnie a hangját, és figyelni kell arészletekre is. A mennyiség mellett a minõségre is figyelni kell. Ameghajlott testtartás és az a lehetõség, hogy orra bukhat az ember,maga elé, a földre irányítja a figyelmét. Arról van szó, hogy óvatosanés elõrelátóan szemügyre kell vennie a fizikai realitást, és mindigvissza kell térriie a tények talajára. Az egyre kisebbé váló betûkarra figyelmeztetnek, hogy az életben minden kezdeti lendületalábbhagy az akció lefolyása során. A mikrográfia egyenesen azt afeladatot fogalmazza meg, hogy a dolgokat kisebb méretekben ésrealisztikusabban fejezze ki az ember. Ami az út elején olyan nagykéntkezdõdött, egészen szerényen végzõdik. Ezt a minden egyes leírt sorbankifejezõdõ felismerést belülrõl is el kellene fogadni.

A test rendkívüli merevségét abban lehetne kiélni, hogy az ember atesti állapotnak megfelelõ lelki keménységgel keresi, hogy mi az, amilényeges. A fizikailag fellépõ erõs ellenállásokat a magasröptûgondolatokba is bele kell kalkulálni. A remegõ bénulás diagnózisánakmegfelelõen a betegeknek meg kell tanulniuk mozogni és pihenni. Amerevség és a bénulás helyett a pihenésnek kellene a folyamatosanelõrerohanó tevékenységüket felváltania, a test rázkódó mozgásahelyett inkább a lelküknek kellene mozognia. A testi remegésben afélelem mellett ott rezeg a lelki területrõl hiányzó érzékenység is. Akenõcsös arcban és a remegésben kifejezett félelemnek és merevségnekaz ideák nagyobb mértékû szilárdságában198kellene megvalósulnia. A magasröptû távoli elemet le kellene hozni aföldre, a valóság talajára, és hozzá kellene illeszteni a saját szúklelki valóság határaihoz. A hírnév és a tisztelet iránti igénynek, amia kenõcsösen csillogó arcban jelenik meg, ragyogó belsõ fejlõdésselkellene megfelelni. Ez a parkinsonos betegek titkos igénye ésfeladata.Kérdések1. Milyen érzéseket rejtek egy pókerarc mögé?2. Milyen rémület szállt az inaimba? Mi fojtja a torkomra a szót?3. Hullamerevvé válok­e a halálfélelemtõl?4. Milyen félelem, milyen becsvágy hajt belülrõl és gátol meg belsõnyugalmamban?5. Miféle magas cél tesz olyan nyugtalanná és elégedetlenné?6. Mivel alakítom olyan barátságtalanná a kommunikációmat, hogyinkább gátolja, mint kialakítja a velem való közösséget?7. Mire pazarlom az erõimet, és mi marad számomra célként?8. Hol túlzom el az aktív férfias pólust? Mivel maradtam a passzívnõies pólus adósa? Hogy érzi magát a bennem lévõ gyerek?9. Mi az, ami megemésztetlen maradt az életemben? 10. Hol figyeltemjobban oda a külsõ mennyiségre, mint abelsõ minõségre?11. Milyen a felfelé, a lefelé és a saját alvilágommal valókapcsolatom, és milyen a viszony saját belsõ és külsõ világomközött?Huntington­chorea vagy vitustáncEz a Parkinson­kórhoz képest lényegesen ritkábban elõforduló betegséga túlmozgással járó extrapiramidális szindrómák körébe tartozik. Mintegy Damoklész kardja terheli sorssze199

ûen születésétõl fogva az újszülöttet, de csak a 30. és 50. életévközött tör ki rajta. A betegség autoszomálisan és dominánsan öröklõdik(500). Az összes olyan gyereket utoléri ez a sors, akinek egyikszülõje vitustáncban szenved. Az izomzat általános renyhesége mellettfõleg a végtagokon és az arcizmokban hirtelen fellépõ rángatódzó éstöbbnyire aszimmetrikus mozgások jelennek meg. Innen a betegség neveis (görögül choire = tánc). Ehhez jön a tudati teljesítményekfokozatos gyengülése az elbutulásig. Az érzelmi labilitás és aszellemi ziláltság is gyakori jelenség. Ugyanúgy, mint a Parkinson­kóresetében, a betegség biokémiai oka a neurotranszmitterek, azaz azidegvégzõdéseknél mûködõ hírvivõ anyagok anyagcserezavara.A betegség attól kapja a maga különös jellegét, hogy az élet másodikfelében könyörtelenül fellép, és addig áldozatának hosszú(gondolkodási) idõt kell eltöltenie. Olyan ez, mintha arra akarnátanítani a betegség, hogy fogadja el a sors kikerülhetetlenségét, éshasználja ki az addig maradt idõ ajándékait. A jövõ fenyegetõ voltaazt a vágyat ébreszti fel, hogy a pillanatot élvezze, és az itt ésmostban éljen. Éppen szörnyû könyörtelensége miatt vezet ez a betegséggyakran gyümölcsözõ utakra. Az érintetteknek végül is nincslehetõségük arra, hogy a Miatyánknak azt a sorát, hogy "legyen meg aTe akaratod", kikerüljék. Ezzel a feladattal születtek, és errõllegkésõbb akkor szereznek tudomást, amikor az egyik szülõjükmegbetegszik. Ez a tudás pedig gyakran ahhoz vezet, hogy az ember aszokásosnál korábban kezd feltenni olyan kérdéseket, hogy mi az életértelme, és korábban kezd el a hitélettel is foglalkozni. Elejétõlfogva kérdéssé válik a számukra az a lehetõség, hogy a materiálisvilágban találják meg a világi boldogságot. Az embernek az eredetévelés az ellentétek világán túli egységgel való kapcsolata koránbekerülhet a beteg látóterébe. A szokásosnál jobban a tudatba nyomulaz a két központi kérdés, hogy "Honnan jövök?" és "Hová megyek?" ésvelük együtt a megtanulandó feladat, amit már születéskor odatettek:azérintett mellé a bölcsõbe.Ha nem fogadja el az ember a sorsszerû fenyegetettségét, nem marad mása számára, mint a reménytelen menekülés a rendeltetése elõl. Ez pedighihetetlen életéhségre és arra a kísérletre vezethet, hogy lehetõleggyorsan és lehetõleg sokat megéljen az ember. A saját fiatalságamindent jelent a beteg200nek, aki ezzel egyenesen ennek a társadalomnak a karikatúrájáváválik. Fiatalság dolgában a mi társadalmunk is ugyanígy érez. Az isnyilvánvaló, hogy az érintett perelni kezd a sorsával, ésmegpróbálja a szülõkre hárítani a felelõsséget. Az a szemrehányás,hogy inkább nem kellett volna gyereket szülniük, még az enyhébbekközé tartozik, és ugyanakkor egybecseng az orvostudományálláspontjával is.A felelõsség kivetítése a családi örökség problematikájávalkapcsolatban nem vezet eredményre. Ebben az esetben az "

átadott" és a nem szabad akaratból átvett feladat nem áttekinthetõ.A genetika és a pszichoterápiás tapasztalatok egyaránt azt mutatják,hogy mennyire azonosak vagyunk a szüleinkkel mi, gyerekek. Atörvényes örökséget még visszautasíthatjuk, a genetikai és a lelkiazonban minden esetben a mienk marad (51). Mi, modern emberek olyanszívesen lennénk teljesen önállóak, függetlenek és eredetiek ezen avilágon. Egy olyan betegség, mint a chorea azonban keményen ésvilágosan bizonyítja, hogy ennek az ellenkezõje az igaz. Korábban isiszonyattal töltötte el az embereket, mivel az érintettekrõl aztgondolták, hogy átkozottak vagy megszállta õket az ördög. George S.Huntington New Yark­i orvos valószínûleg akkor határozta el, hogyezt a betegséget fogja kutatni, amikor végig kellett néznie, hogyanszidalmazták az ördög cimborájának nevezve a járókelõk azt az anyátés lányát, akiket a nyilvánosság szeme láttára lepett meg egy roham.Az az érthetõ. kívánság, hogy ennél a betegségnél minden energiájáta fiatalságába ölje az ember és az élete közepével kezdõdõ idõszakotleírja, nemcsak ahhoz áll közel, ahogyan a mi kultúránk az élet egyesfázisait értékeli, hanem a vallásoknak és sok kultúrának a közöséletmintáját is kifejezi: elõször kifelé megyünk a világba, majd azélet felének eltelte után visszafordulunk saját magunk felé.Ebben az irányban található a tünetek kitörésénél kezdõdõ és azutánfolyamatosan elõrehaladó demencia (elbutulás) jelentése is. Az agymint kapcsolóközpont lassan, ám biztosan leköszön, és elengedi ahatalmát. A betegek minden felelõsséget feladnak, és fokozatosanbelesüllyednek a részvétlenségbe, amíg a környezetükkel teljesen megnem szakad a kapcso­ ' latuk. A megoldatlan testi szimptomatikán(tünetegyüttesen), i, ami a felelõsség elõl való teljeselmenekülésnek felel meg, I átsejlik a tünetek megoldott oldala,nevezetesen az a feladat,201hogy az életút közepén túlhaladva irányt változtasson az ember ésbefelé forduljon. A külvilág iránt való érdeklõdés csökkenésében aközömbösség buddhista elvét, az uppekhát ismerhetjük fel, amit olyfontosnak tart a Kelet az ember fejlõdése szempontjából. A betegekfelé közelítõ sors a maga kikerülhetetlenségében áldásos is lehetne,ha ezeket a megoldott lehetõségeket már a tünetek megjelenése elõttszemügyre vennék.A leglátványosabb tünetek, a táncszerû akaratlan mozgások afeltorlódott energia spontán kisülésével egyenlõek. A betegek afeszültség drasztikus hiányától szenvednek, amíg egy mozgásroham azelmulasztottat eltúlzott módon be nem pótolja. Ilyenkor a szólegvalódibb értelmében egy táncot adnak elõ. A népnyelv ilyenkor aztkérdezi: "Mi ütött beléd?", s ezzel az összes rohamban szenvedõ betegesetében arra kérdez rá, hogy nem szállta­e meg az ördög. Mindenesetreegy nagyobb adag energia süllyedt le az árnyékba, és tör mostlátványosan utat magának a rohamban, és ezzel automatikusan a

középpontba állítja a beteget. Ugyanilyen robbanásszerûen sül ki atáncenergia. Végül is minden tánc az energia rituálisan kötöttformában történõ kiélése. Különösen a sajátos kéz­ és lábmozgásokemlékeztetnek azokra a szimbolikus tartásokra, mint amilyenek a mudrákis a jógarendszerekben. Hogy mennyire elõre meghatározottak ezek atünetek, azt a nyugati ember sem tudja nem észrevenni. Felmerül agyanú, hogy az ember feladatokat hozott magával az életbe, amelyeketki kell élnie. Az érintetteknek szemmel láthatóan csak abban lehetválasztaniuk, hogy milyen mértékû tudatossággal foglalkoznak aszámukra felállított témával. A betegeknek az a dolguk, hogy erejüketennek a táncrituálénak a rendelkezésére bocsássák. Mivel azonbannincsenek tudatában és nem értik ennek a történésnek a mélységét, aminták már nem érik el az eredeti hatásfokukat, és idõszakonkéntmegismétlõdnek, anélkül hogy valóban tartós megkönnyebbülést hoznának.Hogy mégis milyen fontosak, az abból is látszik, hogy nem lehet õketmegakadályozni.Nem az a terápia célja, hogy az ember meggátolja és kordában tartsaaz ilyen mozgásviharokat. Ehelyett arra kell buzdítani a beteget, hogysaját magától, szabad akaratából menjen el a megfeszülés és azellazulás végletéig. Testben és lélekben is adja át magát azeksztatikus táncoknak, bátran mozgassa,202csavarja a testét, hogy kitáncolja lelke minden elcsavarodását éseltorzulását, grimaszokat vágjon az életnek, és eressze el magát. Azészak­amerikai indiánoknál találunk erre egy rituális példát. Ott az aszokás, hogy az ember életre táncolja az álmait.Hogy milyen közel esik egymáshoz az ilyen sors elleni lázadás és az,hogy az ember megadja magát neki, azt jóI példázza az amerikaiprotest­song­énekes, Woody Cuthrie és fia, Arlo története. Azérténekelte Woody a nyomorgó kaliforniai földmunkásoknak a This Land IsYour Land címû dalt (52), hogy felkelésre mozdítsa õket. Egész életeegyetlen lázadás volt korának megmerevedett Amerikája ellen. Mégmielõtt Huntington­choreában meghalt volna, Arlo fia vette át apjahagyományát, és az amerikai ifjúság vietnami háború ellenilázadásának, az önrendelkezésnek és a tudattágító drogokért folytatottharcának kultuszfigurájává vált. Arlo Cuthrie elkötelezett protestsong­énekesbõlkésõbb az önmegvalósítás útjának elkötelezettkeresõjévé vált.Kérdések1. Hol engedem, hogy szabadon áramoljanak az energiáim? Hol vagyokhajlamos arra, hogy összegyûjtsem õket, és robbanásszerûen süljenekki? '2. Mely pontokon vagyok hajlamos arra, hogy olyan táncot adjak elõ,amely nincs kapcsolatban a helyzettel?

3. Mennyiben találom meg a nyugalom és az aktivitás közötti !középpontot?4. Milyen szerepet játszik az életemben az élet értelmének a keresése?5. Kész vagyok­e arra, hogy vállaljam a sorsomért való felelõsséget?6. Milyen a viszonyom az élet egyes fázisaihoz, a fiatalkorhoz és azidõskorhoz?7. Milyen "öröklött terhet" kell lelki szempontból megválta­ 'i nom?8. Mennyire tudatos a rituálékhoz való viszonyom? Mennyiben rituálé azéletem?203SzélütésA szélütéskor az agy központi idegpályái szakadnak meg. Ez a testféloldali bénulásához vezet. Döntõ elentõségû, hogy a bal,archetipikusan nõi, vagy a jobb, férfias oldal­e az érintett, és hogya beteg férfi­e vagy nõ. Ezekbõl sok különbözõ alaphelyzet rajzolódikki.A betegség történésének alapját mindenekelõtt a magas vérnyomás ésannak következményei szolgáltatják. Az ezzel összeköttetésben állólelki alaphelyzetet a szívproblémáknál (53) tárgyaljuk részletesen.Élesen fogalmazva olyan túlzottan aktív emberekról van szó, akikminden harcba hálásan belemennek, csak hogy ne kelljen belemenniük ésmegvívniuk az életüknek azt az egy döntõ harcát. Minden ütés csak otttud károkat okozni, ahol valami keménnyel, merevvel találkozik, amiszéttörik. A legtöbb gutaütésnél az elmeszesedési folyamatokkövetkezménye ez a helyzet. Vagy az az ok, hogy az alvadt vérrögökelzárják a vérereket, vagy pedig az elmeszesedett erek beszûkülnek, ésnem tudják kielégítõ módon ellátni az agyszövetet, esetleg eltörnek azérfalak, és ezért keletkezik vérzés az agyban. Tipikus módon az ágybanvagy a vécén éri a beteget a szélütés. Ezek azok a helyszínek, ahol azerõfeszítés által fokozott nyomás hirtelen leesik. A szélütéskövetkez­ , tében majdnem minden funkció károsodhat. Ha például alégzõközpont érintett, akkor beáll a halál. Cyakran az úgynevezettCheyne­Stokes­légzéssel jelzi a közeledtét. Félelmetesen hosszúszünetek után kompenzációképpen különösen mély levegõvételekkövetkeznek. A tulajdonképpeni légzésszabályozás már kiesett, az életutolsó pillanataiban a vészhelyzetekre szolgáló mechanizmusok veszikát az irányítást.A tipikus szélütésnél a központi idegpályáknak az ellenol=, dalratörténõ keresztezõdés elõtti része az érintett. Amennyiben a balagyfélben alakul ki egy blokád, akkor a kiesések a jobb testfeletérintik. Szimbolikusan ebben az esetben tehát mindig a férfias pólusaz érintett. Ehhez a pólushoz kell a jobb testfelet számolnunk,amelyikkel a férfi a kardot forgatná, és ugyanígy a bal féltekét. ATai Csi szimbóluma szemlélteti ezt a felosztást:

204A jobb testfél felel meg a fehér férfias jang mezõnek, és benne afekete pont a szellem princípiuma, a nõies jin, amit a testben a nõiesjobb agyfélteke fejez ki. A vele szemben fekvõ fekete nõies jin a testbal oldalán fekszik, a férfias fehér jang ponttal a középpontban. Ez aférfias bal agyféltekének felelne meg a nõies bal testfél közepén.Amennyiben tehát a szélütés következtében a jobb (nõies) agyféltekébenkeletkezik károsodás, akkor a nõies bal testfélen jelentkeznek afunkciókiesések.Az érintett oldal olyan, mintha elvették volna a betegtõl, nem érzi ésismeri fel sajátjaként. Egy beteg, akit éjszaka ért a szélütés, úgyérezte, hogy zavarja a mellette fekvõ felesége lába, és megpróbáltakitolni az õ ágyfelébõl. Csak hosszas hiábavaló próbálkozás után jöttrá, hogy a saját lábáról volt szó, csak éppen minden kapcsolatátelvesztette vele.Ebben a betegségben mintegy a teremtés aktusa ismétlõdik meg,amelyben Isten elvette az elsõ ember, Ádám egyik oldalát (54), hogyabból alakítsa ki Évát. Ehhez szûkösen csak egy fél állt arendelkezésére. Ettõl az idõponttól kezdve felezõdtek meg az emberek,és lett az a feladatuk, hogy újra megtalálják a "jobbik felüket". Azaz ember, akinek a testében a visszájára fordul a teremtés aktusa,természetesen teljes egészében érintett. Akár a jobb nõies, akár a balférfias felét veszíti el, minden esetben tehetetlenségre ésgyámoltalanságra van kárhoztatva. Most, hogy egyoldalúvá lett, mindkétoldala feladatot jelent. Míg a szó legszorosabb értelmében levervefekszik az ágyában, és elfordul az érintett testfelétõl, figyelmétautomatikusan a másik oldalra irányítja, arra, amelyikben a betegséggóca van. A rehabilitációs kezelésnél is, amikor a beteg ismétfáradságosan üzembe helyezi a testét, fokozottan rá van utalva azegészséges oldalra, és teljes figyelmét a beteg oldalra kellirányítania.205A szélütöttnek az a feladata, hogy megkeresse a másik felét. 'Kézenfekvõ a gyanú, hogy ezt eddig sem a partnerség területén, sem alelkében nem dolgozta fel. Az egyik fél ilyen fokú elhanyagolása azilletõ oldal kiesésében és végül megszûnésében ölthet testet. A sorsmegmutatja az érintettnek a maga fél­ségét és azt, hogy másik oldalátkoloncként vonszolta magával végig az életen. A helyzet nagyontudatossá válik a tünetben, mert a betegnek az egészséges oldalasegítségéve kell a hiányzót maga után vonszolnia. Most veszi észre,hogy ilyen egyoldalúan nem jut elõre az életben, és a másik keze

nélkül nem is tudja kézbe venni az életét. A lekonyuló testfél lógószájzuga árulkodik a kedélyállapotáról. )ól szemlélteti azt is, hogymind a két arcfelére szüksége van az embernek ahhoz, hogy megfelelõenki tudja magát fejezni.Amit gyakran úgy írnak le, mint a derült égbõl a villámcsapást, avalóságban régóta halogatott témákkal szembesíti az embert. A"viharfelhõk", az egyoldalúság következtében beálló vihar jelei, márrégen ott gyülekeztek. Az érintett számára azonban mégis olyannyiraidegen az elhanyagolt oldalával kapcsolatos problematika, hogyszubjektíve felkészületlenül találja vele szembe magát. Egyesektestének és lelkének az érinte2t fele oly kevéssé vett részt azéletében, hogy nem is igen konfrontálódik a kiesésével. A betegektipikus módon elfordulnak a bénult oldaltól, kifejezve, hogyegyáltalán semmit sem akarnak tudni róla. A szemük az ellentétesoldalra fordul, és az agyi történés gócát, azaz a baj gyökerét nézik.Amikor a korábbi dél­afrikai államfõ szélütést szenvedett és ezzelharcképtelenné vált a jobb, azaz nõies agyféltekéje, úgy gondolta,hogy ez még nem ok arra, hogy letegye a kormányzás teendõit. Mint azapartheid rezsim képviselõje, a nõies (fekete) pólus elnyomásának válta szimbólumfigurájává. Szemmel láthatóan nemigen hiányzott neki ez apólus akkor sem, miután a saját személyes életébõl is kiesett. Apártbarátai számára azonban bizonyára túlságosan õszintévé vált azálIam csúcsán álló, immár kívülrõl is egyoldalúként megjelenõ alak. Újembernek kellett jönnie, hogy tovább vigye az egyoldalú politikát. Õtalán azért tájolta elõvigyázatosan a közép irányába az államkormánybotját, hogy megmeneküljön elõdje sorsától vagy megvédje azországot a hanyatlástól és a politi kai gutaütéstõl.Nemcsak a politikában válhat a szélütés újrakezdéssé. Min206den terápiás lépés is azt mutatja, hogy itt új kezdetekrõl van szó. Abetegeknek éppúgy meg kell tanulniuk bánni az érintett testfelükkel,mint a kisgyerekeknek. A gyógytornának fõleg az a célja, hogy a betegfoglalkozzon a hiányzó oldalával. A félrefordított fejet újra és újraa semmibe vett, sõt megvetett oldal felé fordítják. Így tanulja meg abeteg idõskorára, hogy két félbõl áll, és hogy két lény lakik akeblében.A szélütést így a C. C. )ung által megfogalmazott feladatkényszervégrehajtásaként lehet felismerni, ami nem más, mint hogy azembernek integrálnia kell a saját árnyoldalát. )ung szerint mindenférfi tudatából hiányzik a nõies része, az Anima, és minden nõébõl aférfias része, az Animus. Az életkor elõrehaladtával ez az ellenpólusegyre inkább a megvalósulás irányába nyomul. A szélütésben a márazelõtt is béna oldal kiesik, egy csapásra szakít a testbirodalommal,és minden parancsának ellene szegül. Nem is jelez már vissza a közösközpontba. Sztrájkol, és holtnak tetteti magát. Akik ellen sztrájkol,azoknak meg kell alázkodniuk, és testileg kell meg­ tenniük, amitlelkileg halogattak: soha nem ismert mértékben kell törõdniük a másikféllel.

A betegek kis gyakorlatokkal lépésrõl lépésre tanulnak meg újra járni.Ehhez gyakran járókeretet használnak, amirõl eszünkbe jutnak akisgyerekkorban a járáshoz használatos segédeszközök. Ami a kezetilleti, még messzebbre esik vissza az ember. A markolás képességeveleszületett a gyerekkel. Az érintett oldalt azonban most kelltanítani markolni. Szimbolikusan világossá válik, hogy a betegnekkézbe kell vennie az életét, és meg kell tanulnia valóban megértenie.Az akut helyzetben képtelen rá, hogy két kézbe fogja. Ahozzátartozókat oda kell állítani a betegágy mellé, hogy simogatássalújra és újra az érintett félre irányítsák a beteg figyelmét. A betegpersze azt szeretné, ha az egészséges oldalát simogatnák, az orvosazonban arra kéri õket, hogy a jó oldallal ellenkezõ ágyszélre üljenekle. Így kényszerítik arra a beteget, hogy foglalkozzon azzal arészével is, amelyet eddig elhanyagolt. Ebben a kutyaszorítóbansokszor sajátos, kígyószerûen elcsavarodott testhelyzetet vesz fel abeteg, elárulva ezzel, milyen nehezére esik a méltánytalan kívánság. Aszélütés majdnem mindig az élet harmadik harmadában lép fel. Ebben aszakaszban az ellenpólus integrálása jelenti az egyik legfontosabbfeladatot. Hogy egészséges legyen az ember, integrálnia kell azt, ami207eddig hiányzott. Az élet derekán túl lévõ embernek ez a fõ feladatamindenekelõtt akkor, amikor a hiány a fél életét teszi ki.Kérdések1. Mit akar a vérnyomás­ vagy érproblémám közölni velem? 2. Melyiktestfelemet vesztettem el, a bal nõieset vagy a jobbférfiasat?3. Melyik kapcsolatomban hagytam eddig figyelmen kívül, il­ ' letvevetettem meg a lényem gyenge oldalát?4. Ráruháztam­e ezt egy partnerre; vagy hagyom­e, hogy létezzen ?5. Mely ponton álltam az életben, amikor a szélütés ért? Milyenirányba hajt a váratlan fordulat?6. Hogyan lehet ezt a másik felemet újra együttmûködésre mozditani?7. Mi hiányzik még az életembõl ahhoz, hogy teljessé tegyem? Mitehetne egésszé és egészségessé?Sclerosis multiplexA világon több mint kétmillió ember szenved sclerosis multiplexben.Az északi országokban többen betegszenek meg, mint a déliekben, és anõket jelentõs mértékben jobban "kedveli" ez a betegség. A betegségáltalában a 20. és 40. életév között jelentkezik, bár a nyomait,utólag szemlélve, gyakran a gyerekkorig vissza lehet vezetni. Már a

sclerosis multiplex név is érthetõ utalásokat hordoz. A latinbólfordítva azt jelenti, hogy sokszoros megkeményedés. Azorvostúdománynak ez az idegrendszerre vonatkozó kifejezése azonban abeteg pszichés alapmintáját is éppolyan jól jellemzi. Saját magával ésa világgal szemben is rendkívüli keménységgel viseltetik, ami gyakrana saját igényeivel szembeni kíméletlenségben, acélosan keményalapelvekben és túlzó morális elképzelésekben fejezõdik ki. A központiidegrendszer megkeményedései nemritkán a központi élettémákmegkeményedéseit testesítik meg.208Az idegek és különösen az idegek és az izmok közötti összeköttetésekmegkeményedése mutatja, hogy mennyire nincs kapcsolat a beteg egyéniéletszükségletei és a külvilág követelményei között, és õ maga ismennyire csekély készséget mutat arra, hogy ezek között közvetítsen.Az orvostudomány máig nem biztos benne; hogy mi az SM testi alapja.Biztos csupán az, hogy az idegek myelinburka leépül, ami hosszú távonaz idegek vezetõképességének elveszítéséhez vezet.A betegségnek annyi arca és tünete van, hogy kezdetben gyakranfélrediagnosztizálják. Mikor pedig kész a diagnózis, akkor is szívesenelhallgatják a beteg elõl, mivel a hagyományos orvoslás nem tudjakezelni (55), a betegség pedig könyörtelen. Ez a már magában iskérdéses eljárás az SM­betegek esetében különösen ostoba, ugyanis adiagnózis nélkül a lelki mintájuk alapján most aztán valóbankilátástalan helyzetben vannak. Mivel az az igényük, hogy több mintjól mûködjenek és mindent százszázalékosan csináljanak, és még ennektetejében arra is hajlamosak, hogy mindenért saját magukat okolják,a betegség okozta számos kiesés kétségbeesett helyzetbe taszítja õket.Ez néha olyan messze megy, hogy egyenesen megkönnyebbülnek, amikorvégre megtudják a diagnózisukat. Végre megszabadulnak a szimulálás ésa "minden alól kivonja magát" vádjától, és végre kaptak egy ürügyetarra, ogy legalább egy kicsit engedjenek saját tökéletességükbõl.Most már nem kell mindent tudniuk.Az a tény, hogy fogukat összeszorítva minden kudarcért saját magukathibáztatják, még egy jó adag makacssággal is párosul. Ez pedig szinténveszélyt jelent a megfelelõ értelmezések szempontjából. Itt mégegyszer utalnunk kell arra, hogy sohasem értékítéletrõl van szó, mégakkor sem, ha néha a nyelvnek köszönhetõen ez a benyomás alakul ki azemberben, hanem mindig értelmezésrõl. Ha az ember az életet annakminden jelenségeivel együtt értelmezi, attól az nem jobb vagy rosszabblesz, hanem értelmet kap.A sokfélesége ellenére a tünetek egy alapmintát követnek. Agerincoszlop gyakori fájdalomérzékenysége a mélyben lezajló krónikusgyulladásos folyamatokból származik. Az õszinteség körül egyre dagadókonfliktust azt jelzi, hogy az õszinteség, a színlelés és az, hogygerincesnek mutassa magát az ember, fájdalmakkal jár. Más

fájdalomérzetek is hozzátartoznak ehhez az összefüggéshez. Sok betegpanaszkodik láb209fájásról, és ez arra vall, hogy milyen nehezükre esik az út, amitöbbnyire nem az õ útjuk. A láb­ és lábszárfájdalmak valóbanledönthetik a lábukról az embereket, arra kényszerítik õket, hogyleereszkedjenek, illetve leüljenek és elfogadják saját fájdalmasgyengeségüket. És persze hátborzongatóan hangzik a fülükben az azközhiedelem, hogy a betegség fájdalommentesen zajlik le. Azérzészavarok kifejezik, hogy a betegek a testük és a lelkük egyesrészeibõl már semmit sem éreznek, és ezzel semmit sem érzékelnek. Mégazt sem veszik észre, amikor az orvos beleszúr egy tût a húsukba. Amegérintett tárgyak is veszélyessé válhatnak a számukra, ugyanis aztsem érzik, ha megsérülnek. Ténylegesen a külvilág és annak hatásainakkikapcsolásáról beszélhetünk. Az ilyen kikapcsolás más tünetekben ismegnyilvánul. Ilyen pl. a reflexek gyengülése, ami a teljesreflexkiesésig mehet. A reflexek az idegrendszernek az ingerekre adottlegegyszerûbb reakciói. A reflexek nélküli emberek a külvilágra valóIegõsibb öröklött reakciós lehetõségüket vesztették el, illetve adtákfel. A szó legszorosabb értelmében reakciómentesek. Még ha ingerlik isõket, akkor is némák maradnak, és nem válaszolnak már az életre és azélet adta feladatokra és kihívásokra. Ennek felel meg a gyakori,idõszakosan fellépõ apátia. Az "apátia" szó szerinti jelentésében mégegy lépéssel tovább megy, ugyanis "nem szenvedni"­t jelent (görögül a= nem és pathos = szenvedni). Ezzel jellemezhetõ az a tipikusrenyheségbõl fakadó vonakodás, hogy részt vegyen az életben és együttszenvedjen a többiekkel. Hogy is vehetnének részt mások életében, hogyérdekelhetné õket a mások sorsa, amikor a sajátjukkal sem éreznekegyütt, mint ahogy ezt az érzészavarok is bizonyítják. A zsibbadtságés a kábaság érzése gyakran az elsõ tünet, és olyan fokozatosankezdõdhet, hogy a betegekben csak késõn tudatosul a saját helyzetük.Ezzel párosul a majdnem mindig fellépõ erõtlenség. A betegekfokozatosan észreveszik, hogy minden nagyon kifárasztja õket, és máralig tudják elvégezni mindennapi tevékenységeiket. Az élet a szólegvalódibb értelmében túlságosan fárasztóvá vált a számukra. Végülsokszor már a lábukat sem tudják megemelni, a kábító gyengeségmeggátolja, hogy sokszor meglévõ becsvágyuknak engedve elõrehaladjanakés magasra jussanak az életben. A külsõ testi bénulás a belsõnekleképzõdése. Eleinte még gyakran megpróbálnak az életbe csimpasz210kodni a betegek azzal, hogy minden szalmaszálba beleka­ ' paszkodnak.Amikor átvitt értelemben már régen bottaljárnak, akkor is vonakodnakegy ilyen harmadik láb segítségét elfogadni, amely újra kiszélesítenéaz életük alapját. Mind a sétabot, mind az oly sok rémülettelkörülvett tolószék is óriási megkönnyebbülést hozhat, ha a betegekneksikerül rávenniük magukat arra, hogy elfogadják a segítséget.Az ujjakban és a kézben jelentkezõ bénulási jelenségekig terjedõerõhiány mutatja, hogy a betegnek nincs ereje ahhoz, hogy kézbe vegye

az életét. Mindkét szinten képtelen már arra, hogy megragadjon, kézbevegyen valamit. Úgy érzi magát, mintha belül is megbénult volna.A gyakorta fellépõ bénító fáradtság szintén hozzátartozik a képhez.Egyes betegek 16 órát is alszanak naponta, átaludva ezzel az életüktöbb mint a felét. A késõi ébredés után azt mondják, hogy úgy érzikmagukat, mintha "el lennének kábítva". )ellemzõ módon süketek a sajátéletük kihívásaival és saját igényeikkel szemben. A levertség érzésedemonstrálja, hogy az ember az élete folyamatában már le volt verve,és aligha várható el tõle, hogy saját erejébõl befusson a célba. Ittnyilvánvalóan arról van szó, hogy az éber élettel szembeni védekezésegy jó adagját fojtotta a testébe a beteg, és most az is együtt rezega fáradtsággal. Cyakran hallani a betegektõl, hogy legszívesebben azegész nyomorukat átaludnák. Másrészt azonban rendkívülierõfeszítésükbe kerül az élet. Minden, még a legkisebb apróság isrettenetesen kifárasztja õket. Amikor a saját karjuk mázsás súlynaktûnik, hogyne lenne nehéz a konyhakés is. Az ilyen ólomnehéz súlyokmutatják a terhet, amely átvitt értelemben is ránehezedik a betegekre.Kézenfekvõ a gyanú, hogy van valahol egy lék, amelyen keresztülelszivárog az energia. Ezt a lyukat valószínûleg sikerült azorvostudománynak felfedeznie: az immunrendszer vizsgálatainakeredményei arra utalnak, hogy az SM egy autoagressziós betegség.Minden rendelkezésre álló erõt elszív az embernek a saját maga ellenfolytatott harca, úgyhogy a külsõ életre alig marad már valamennyi.A további tünetek a húgyhólyagot érintik, azt a szervet, amelyelernyedhet, de nyomást is ki tud fejteni. Sok SM­betegnél itt is agyengeség áll az elõtérben. Nem tudják már tartani a vizeletüket, azaza legcsekélyebb indítóok következtében túlcsordul a hólyagjuk. A tüneta korai gyerekkorba kényszeríti211vissza a beteget, amikor az ember még képtelen arra, hogy kontrolláljaa testi funkcióit és a saját életét. A fent ki nem sírt könnyek,amelyeket az SM­betegek a maguk reakciómentességében és érzelmiblokkolásukban nem éreznek a sajátjuknak, alul csordulnak ki, aholsenki más nem veszi észre rajtuk . kívül. Ez az eltolt sírás változhatújra vissza a teljesen kifejlett betegség fázisában, amikor avédekezés összeomlik a szenvedés súlya alatt. Nem ritka, hogy ilyenkorsírórohamok kerítik hatalmukba a beteget, s ezek senki számára nemolyan kinosak, mint neki magának. A legcsekélyebb apróság, pl. egymegható filmjelenet felszabadítja a régóta ott torlódó lelki árvizet,és megindulnak a könnypatakok. Az is lehet, hogy folyamatosan szivároga könny és mutatja a betegnek, hogy mennyire közel van hozzá, hogyeltörjön a mécsese. Kedélyállapotuk most cseppet sem száraz életettükröz, az állandóan nedves szemek elárulják, hogy ott bent, a lelkükmélyén mennyire megérintette õket valami. Ez általában véve érvényes akifelé érzelemmentesnek, keménynek látszó emberekre. Ahol aztán

átszakad a duzzasztógát, az érzelmi kitörések egészen más emberrevallanak.A húgyhólyaggyulladásokban az elengedés konfliktusa ölt testet. Égetõszükséggé válik. A tünet folyamatosan az elengedés aktusárakényszeríti a beteget, anélkül hogy magából vagy a lelkébõl sokattudna adni. Nemcsak azt demonstrálja, hogy mennyire szüksége van arra,hogy elengedje, kiadja magából, ami benne van, hanem azt is, hogy ezmilyen nehezére esik és mennyire fájdalmasan éli meg.Az ugyancsak tünetként jelentkezõ vizelet­visszatartás majdhogynem ahólyaggyengeség ellenkezõje. A vizelet viszszatartása testesíti meg,hogy mennyire visszatart minden lelki dolgot a beteg. Hogy az egésztörténés nem csupán a test történése, azt az a tény mutatja, hogy ahólyag sirós túlcsordulása a vizelet teljes visszatartásávalváltakozhat. Az ember saját lelki árvizének visszatartása a lelkialaphelyzet egyik jellemzõ tünete.A további tünetként társuló beszédproblémák ugyanazt a drámátillusztrálják. A szótalálási nehézség jelzi, hogy a betegekneknincsenek szavaik. Némák. Amikor pedig már az is problémát jelent aszámukra, hogy egy összefüggõ mondatot kimondjanak, az önkifejezésrevaló képességük is jelentõsen sérül. Az a nehézségük, hogy azösszefüggést megõrizzék és212egy egész, önmagában értelmes mondatot képezzenek, a betegség egyiktovábbi jellegzetességét, az általános összefüggések zavarát mutatja.Az az élet, amelyet a beteg él, és a saját lénye összeegyeztethetetlenegymással. A koordinációs problémák más területeken is döntõek. Márazelõtt gátolják a betegek mozgását, hogy megbénulnának. A rosszkoordináció következtében alakul ki a betegségre jellemzõ és arészegekére hasonlító bizonytalan járás. Az érintettek szinteátimbolyognak az életen, és csak nagyon korlátozottan tudnak a sajátizmaik fölött rendelkezni. Ez a meghatározhatatlanság az állapotukáltalános jellemzõjévé válik. A betegség a jó és a rossz idõszakokelõre megjósolhatatlan váltakozását mutatja azt, hogy a betegek csakaz adott pillanatban lehetnek biztosak.A test síkján az idegek és az izmok közötti összeköttetés jelenti abeteg gyenge pontját. A hagyományos orvoslás szerint az SMmindenekelõtt egy degeneratív ideg­izom gyulladás, tehát krónikuskonfliktus uralkodik az információt vezetõ ' és kivitelezõmozgásszervek közötti összeköttetési pontokon. A hírek továbbításakérdésessé válik. A szótalálási nehézségek _ esetén a betegek már nemtovábbítják az információjukat aházastársuk felé, és ezzel elveszítenek egy jelentõs lehetõséget arra,hogy befolyást gyakoroljanak a környezetükre. Amilyen mértékben nemtudják már szavakkal befolyásolni a környezetüket, olyan mértékbenveszítik el azt a képességüket is, hogy irányítsák. Azoknak azembereknek a számára, akiknek mindenre kiterjed a belsõ kontrolljuk, a

verbális kontrollvesztés szörnyû fenyegetést jelent. Ha a betegírásban próbálja megértetni magát a környezetével, akkor a karokfenyegetõ bénulása válik rettenetes félelemmé. A befolyásolásra és akontrollra való törekvés magyarázza, hogy miért szervezik meg egyesbetegek olyan jól az életüket, és miért tudott létrejönni az SMbetegekrendkívüli mértékben szervezett támogató közössége. Különösenazok a betegek, akik a saját problémájukat legyõzték, találnak itt jóterepet belsõ mintájuk számára, mivel nem arra használják, hogy asaját feladatuktól eltérítse õket, hanem ellenkezõleg, arra, hogy másbetegek tükrében felismerjék saját magukat, s így ez egy csodálatosmegoldási lehetõséget jelent.Hasonló irányba mutatnak a memóriaproblémák. A betegek már semmitsem tudnak megjegyezni, ezért beszélgetni sem lehet velük. Arra semképesek, hogy konkrétan válaszoljanak,213sem a beszélgetõpartner, sem az élet szavára. Kézenfekvõ, hogy aki nemtud felelni, nem is tud semmilyen felelõsséget , sem viselni. Dacáraannak, hogy a betegségük mindezt világosan érthetõvé teszi a számukra,az aktív és becsvágyó páciensek ritkán ismerik el és gyakran nemakarják elfogadni, hogy rokkantak lettek. A rokkantság pedig jogilagis felmenti õket a saját magukért való felelõsség terhe alól.A koncentrációs képesség elveszítése mutatja, hogy képtelenek egydolognál maradni. Az SM­betegeknek alapvetõ késztetésük van arra, hogymereven ragaszkodjanak az álláspontjaikhoz, még akkor is, ha csakritkán vannak abban a helyzetben, hogy ezeket másokkal szembenmegvédjék vagy akár keresztülvigyék. Az igényeikre a nyakasságig, sõta szemellenzõségig menõ állhatatosság és elvhûség jellemzõ. Akoncentrációs képesség csökkenése ugyanúgy, mint a húgyhólyagtúlcsordulása a test egy kísérlete arra, hogy önmagán segítsen.Koncentráció nélkül lehetetlenné válik az érintett számára, hogytovábbra is a megszokott, bejáratott keréknyomokban haladjon.Ellenkezõleg, állandóan kizökken a kerékvágásból, elfelejti, hogy éppmirõl beszélt, és újra kell tájékozódnia.A betegek a valóságot is elvesztik a szemük elól, mivel a látásuk isgyakran károsodik. A sajátos, világos villámokhoz hasonlófényjelenségekben az organizmusnak azt a próbálkozását Iátjuk, hogymégis megpróbál valami fényt csiholni, hogy lásson. Nyilvánvalóanolyan dolgokat látnak, amelyek nem léteznek. Cyakran fátylat istesznek a szemük elé, és idõszakonként meg is vakulnak. Amikorpontosan a fél látóterük esik ki, akkor egyszerû az értelmezés: azember a (saját) valóságának csak az egyik felét látja. A gyakranfellépõ kettõs látás egy veszélyes kétértelmûségre hívja fel afigyelmet. A betegek morális és etikai elképzelései gyakran annyiraszigorúak, hogy ami van, annak egyszerûen nem szabad lennie. Erre isutalhatnak a kettõs képek. A valóság, anélkül hogy az emberészrevenné, kétféle mércével mérõdik.

A dupla optika arra utal, hogy az ember két, egymássalösszeegyeztethetetlen világban próbál meg egyszerre élni. A sajátigényeinek a világa és a külvilág támasztotta követelményekösszeegyeztethetetlenek egymással, amiért is a legtöbb pácienstudattalanul elhatározza, hogy drasztikusan letompítja a sajátérzéseit és érzékelését, vagy egyáltalán nem is fogadja be õket. Adupla képek azonban elárulják, hogy a saját elkép214zelések az árnyékban ugyan, de tovább léteznek, és innen kelnekversenyre a külvilággal. Az SM­páciensek úgyszólván két ­ egymássalharcban álló ­ világ gyerekei. A két világ közül egyikben sem tudnakigazán feloldódni, és így ott ülnek két szék között a földön. A két,egymással átfedésbe nem hozható érzékelés gyakran oda vezet, hogy azember beleszédül. A mechanizmus ugyanaz, mint a tengeribetegségesetében. Egész egyszerûen a csalás, illetve a szédelgés esete forogfenn.A gyakran fellépõ egyensúlyzavarok is ide tartoznak. Elárulják, hogymilyen kevéssé vannak a betegek lelkileg harmóniában. Ingó talajonmozognak. Cyakran úgy írják le a tapasztalatot, hogy a talaj süllyed alábuk alatt, mintha folyami homokon járnának. Úgy kell elõreküzdeniükmagukat, mint egy kötéltáncosnak, vagy mintha közben egy keskenypárkányon egyensúlyoznának. Az az érzés, hogy mintha részegeklennének, elveszítik a lábuk alól a talajt, mutatja, hogy milyenkevéssé szilárd és megbízható a saját bázisukkal való kapcsolatuk és alelki talajba vert gyökerük. A keskeny hídon egyensúlyozó és alezuhanástól rettegõ ember félelmével élik meg az életet és a szakadékközelségét. A betegség elõrehaladtával tényszerûen egyre fokozódik aleesés veszélye. A ki nem élt árnyék azzal fenyegeti a pácienst, hogya maga befolyása alá vonja. Különösen veszélyessé válik, amikor ehhezaz imbolygáshoz még a mázsás súlyúnak vagy teljesen elzsibbadtnakérzett lábak gyengesége és érzészavara is hozzájárul.A személyiségre egyrészt az a kívánság nyomja rá a bélyegét, hogymindent kontrolláljon és elõre megtervezzen, másrészt az jellemzó rá,hogy nem mutatja a kihívásokra való megfelelõ reakciókat. Amint valamia beteg jól összeillesztett és gyakran merev elképzelései ellen halad,azonnal ellenáll, és elfogja a félelem. A kudarctól való félelem és ahiányos önbizalom azonban megakadályozza benne, hogy kifejezze abosszúságát és hangot adjon a nemtetszésének. Ezt a keveréket látva akívülállók gyakran meg vannak gyõzõdve arról, hogy a betegmeglehetõsen konok.A betegben aligha tudatosodik, hogy mennyire elnyomja a sajátéletimpulzusait és az életre adott reakcióit. Ha feltevésszerûenmindez mégis tudatossá válik, akkor néha túlkompenzálásokhoz éskülönösen demonstratív életéhséghez vezet. A merevség, nyakasság és ajól kialakult elképzelések ellentét215.

en állnak azzal a hajlamukkal, hogy mindig mindent jól csináljanak.Közben pedig elhanyagolják a saját igényeiket, ami belsõ dühvel töltiel õket. Teljesen képtelenek arra, hogy érvé­ ∙ nyesüljenek éskifejezzék az agressziójukat, úgyhogy azoknak nincs más választásuk,mint hogy befelé forduljanak. A sclerosis multiplexet az orvostudományautoagressziós betegségnek tartja, és ez megmagyarázza, hogy hováfolyik el a beteg energiája. A terápiás beszélgetések során ilyenfélemondatokat hallunk: "A házasságom nem volt más, mint egyetlenáldozat", "Mindig megalázkodtam", "Soha nem engedtem meg magamnak,hogy gyenge legyek" vagy "Olyan messze eltávolodtam magamtól".A szexuális problematika igen fontos szerepet játszik. A szexuálisélet zavara különösen a férfiaknál kifejezett, és az erekciósgyengeségtõl az idõ elõtti ejakuláción át az orgazmusképtelenségigterjed. A kifelé orientált életbeállítódás esetén különös nehézségetjelent a betegnek az, hogy a saját értékelése szerint már nem állja kia másokkal való összehasonlítást. A terápiának az a célja, hogydrasztikusan megszüntessen minden olyan viselkedésformát, amit abecsvágy és a versengés motivál, ugyanis az ilyesmi a szexuálisteljesítménynek amúgy is biztos gátja. Abban kell segíteni a betegnek,hogy elfogadja a betegség általános irányát: az egyre jobbanmegnyilvánuló gyengeséget.A tünetek egyrészt õszintévé teszik az embert, másrészt rámutatnak amegtanulandó feladatra és ezáltal az útra is. A megkeményedés és amegszilárdulás arra szólítja fel a beteget, hogy a saját életigényeiérvényesítésében legyen szilárd és következetes, és találja meg sajátmagában az erõt. Az önbizalomnak kellene a lelki élet alapjává válniaés a fizikai idegek megkeményedését helyettesítenie. Az SM­betegek,attól való félelmükben, hogy saját magukat meglássák vagy mi több,hogy megvalósítsák, hajlamosak rá, hogy kicsivé, gyámoltalanná ésérzéketlenné tegyék magukat.A gyengeséget végül is azzal lehet megváltani, hogy odaadóvá válik azember, testének engedve elfogadja a rákényszerített pihenõt, éshagyja, hogy történjenek vele a dolgok. A harc feladása válik ateladatukká. A sors terapizálja az SM­betegeknek azt a nyíltan ugyanki nem mondott szükségletét, hogy mindent a maguk elképzelései szerinttervezzenek, irányítsanak és ellenõrizzenek. Csak azután váliklehetségessé, hogy megismert énjüket átalakítsák és egy magasabbakarat216nak vessék alá, miután sikerült elszakadniuk a környezetük igényeitõl."Legyen meg a Te akaratod!" ­ mielõtt azonban ezt valóban ki tudnámondani, az szükséges, hogy belülrõl a saját lábára álljon az ember.Saját maga érvényesítésének igénye árnyéklétet él, és nagyon hamar márcsak kizárólag a betegség tüneteiben éli ki magát. A feladat nem az,hogy az ember továbbra is odaadással megfelel a külvilágkövetelményeinek.Elõször a saját szükségleteinek kell megadnia magát és végülIstennek, illetve az egységnek a "legyen meg a Te akaratod!"

értelmében. A környezet irányába mutatott odaadás csak akkor jelentenemegváltást, ha nem a hullaengedelmesség és a gyengeség kelletlenkövetkezményei, hanem az illetõ szabad akaratából fakad. Cyakranlátunk ilyesmit, pl. akkor, amikor sorstársaikért vetik be magukat abetegek. A túlzottan nagy alvásigényben és a bénitó fáradtságban anapnak az éjszakai és ezzel a nõies oldala kap hangsúlyt és kötõdik abetegek lelkéhez. A saját érzéseik, álmaik, fantáziáik és a sajátéletterük megteremtése válik életfeladatukká.A gerincoszlopban jelentkezõ fájdalmak a saját vonal és az õszinteségtematikája körüli harcra irányítják a figyelmet. A tematikát mástünetek is felidézik. A szédülésre való hajlam azt a követelményttartalmazza, hogy az ember együtt forogjon a világgal, kérdõjelezzemeg saját elveinek és morális elképzeléseinek a látszatbiztonságát éslátszatvilágát, és mozgásban oldja fel a belõlük létrejött álláspontokmerevségét. Kérdésessé kell tenni a bejáratott utakat és amegszilárdult elképzeléseket, amelyek az ember elõtt és ezért azútjában állnak.A kettõslátás többek között arra utal, hogy a jelenlegi mellett vanmég egy másik valóság is, és hogy az életnek valóban dupla feneke,azaz talaja van. Csak ezzel a második szinttel, a minden embernekhozzáillõ életutat kínáló isteni tervbe vetett bizalommal fejlõdhet kiaz az önbizalom, ami annyira hiányzik az SM­betegekbõl.A túlcsorduló hólyag arra biztat, hogy hagyja a könnyeit kifolyni,használjon ki minden lehetõséget arra, hogy a lelki torlódástúlnyomásából leeresszen valamennyit. A hólyagjában érzett inger az"elengedés" fontosságára irányítja a figyelmet. A vizeletvisszatartás,a világgal való cserefolyamatok teljes visszatartása ésa tõlük való elfordulás mind olyan jelenségek, amelyeknek az lenne amegoldásuk, hogy az ember el217Kérdések1. Miért vagyok olyan szigorú önmagammal és ítélkezem mások fölött iskeményen? Miért próbálom meg ennek ellenére, hogy mindent úgycsináljak, ahogy az nekik tetszik?2. Hol próbálom meg kontrollálni (ellenõrizni) magamat és akörnyezetemet anélkül, hogy ehhez a megfelelõ helyzetben lennék?3. Milyen más nézetek vannak ebben a világban a magam élettel,erkölccsel és etikával kapcsolatos, megmerevedett álláspontjaimellett?4. Hogyan tudnám megkönnyíteni az életemet? Hol gyakorolhatnéktöbbtürelmet magammal kapcsolatban? Hogyan mérkõzhetnék meggyengeségemmel?5. Mi gátol meg abban, hogy részt vegyek az életben? Mi ösztönözarra, hogy kikapcsoljak? Milyen lehetõségeim vannak, hogymegbirkózzam a stresszel és a túlterheltséggel ?7

6. Mi bénítja a lelkierõmet? Milyen ellenállás fáraszt ki?7. Miért kábítom el magam? Hol tettetem magam süketnek? Mire vagyokvak?8. Mennyiben irányítom fõ energiáimat saját magam ellen? 9. Hol tudoma lelki árvizet, ami a hólyagomat feszíti, észrevenni a sajátéletemben? Mi az, amivel kapcsolatban már régen esedékesek a könnyek,és mivel kapcsolatban feleslegesek?10. Mennyire vagyok képes arra, hogy válaszoljak az életre, és hogyviseljem a felelõsséget? Miért teljesítek elvárásokat, ahelyett hogysaját magamra hallgatnék? Hogyan jutok el a saját magamért vállaltfelelõsséghez?11. Lelki folyamataim milyen mintát alkotnak? Mi a maguk természetesrendje? Mi tartozik az elsõ helyre? Hogyan lehet a külsõ és a belsõrendet összhangba hozni?12. Mi hátráltat engem abban, hogy nyíltan találkozzam ésszembeszálljak életem kiszámíthatatlan és változó dolgaiva I ?13. Hogyan tudok lelki identitásom megõrzésével a nagy egészbebeilleszkedni, és megtalálni az életem értelmét?218gondolkodjék saját magán, önmagára fordítsa lelki energiáit: avisszatartás és a visszavonulás helyett visszafelé átgondolja azéletét, és tekintettel legyen saját magára.Ebbe az irányba mutatnak az érzészavarok is. Az marad feladatként,hogy az eddig pórul járt belsõ világát tanulja meg érezni ésérzékelni. A belsõre való utalást a bénulásos jelenségekbõ! is kilehet olvasni. Amikor az embert már viszik a lábai, akkornyilvánvalóan nem kellene többé kifelé mennie a világba. A többiekért,illetve a többieken keresztül megszerzett elismerésért valófutkosásnak is vége. Befelé menni ­ ez lesz az egyetlen nyitva maradtlehetõség. Amikor a kezek elerõtlenednek, akkor már nem azt a céltszolgálják, hogy kézbe vegye az ember a külvilágot, és rányomja asaját bélyegét. Önmaga belsõ életének megformálása azonban továbbra islehetséges, sõt mi több, elsõrangú feladattá válik.Életünkön visszafelé gondolkodva a mítosz és a vallás általközvetített archetipikus képek azok, amelyekkel a legmeszszebbrejuthatunk. A nagy feladat végül is nem más, mint hogy az embernekvissza kell emlékeznie szellemi­lelki õshazájára. Egy olyan betegség,mint a sclerosis multiplex, nyomatékosan kényszeríti arra a beteget,hogy saját magával, önmaga belsõ világával foglalkozzék. Ezzel közelkerül a beteghez a religio témája, az eredethez való visszakapcsolódásvallásos értelemben. Az emberi lét nagy kérdései az árnyékbirodalombóla tudat fényébe emelkednek:"Honnan jövök?" ­ "Hová megyek?" ­ "Ki vagyok?"

EpilepsziaAz epilepszia az általunk ismert legrémisztõbb rohamkitörésekkelteríti le az embert. Az a szó, hogy "roham", azt jelenti, hogy azembert valami megtámadja, megrohanja, valami idegen, nyilvánvalóankívülrõl jövõ. A különbözõ kultúrákban, pl. az indiánoknál a betegségszent jelenségnek számít, ami egy másik síkról tör be az érintettenkeresztül. Az indiánok azt ; tartják, hogy idegen szellemi lényekköltöznek a betegbe. A rohamot õk a két szellemnek az egy testértvívott harcának látják. A régebbi orvostudományban nálunk is volt azepilepszia elnevezés mellett egy másik neve is a betegségnek. Úgyhívták, hogy "morbus sacer", azaz szent betegség.219A megszállottság jelenségei nálunk is ismertek. Közben pedig apszichiátria, aminek tulajdonképpen tudnia kellene az ilyesmirõl,hallani sem akar a témáról. A megszállottság és egyáltalán a szellemilények létezése annyira nem illenek bele a mi világképünkbe, hogy azilyen jelenségeket agyonhallgatják. Az azonban, hogy egy problémárólnem veszünk tudomást, egyáltalán nem befolyásolja annak létezését. Azepilepszia olyan eseteinél, amikor az embert rohamszerûen megszálljavalami, mindenesetre egy pszichiátriai problémról van szó. Azelmebetegségek között kellene tárgyalni, amelyekre alapvetõen máskiindulási feltételek érvényesek.A klasszikus nagy epilepsziás rohamot grand malnak nevezi azorvostudomány. A név a franciából ered, és annyit jelent, hogy "a nagybaj" vagy "a nagy rossz". Ezzel ellentétben vannak úgynevezett petitmalnak, tehát kis rossznak, illetve bajnak nevezett rohamok,amelyekbõl hiányzik a görcskomponens, és csak a tudatát veszti el azember egy rövidebb idõre. Mindkét megnevezésben benne van az azelképzelés, hogy a roham történéseiben valami rossz érvényesül, akárkívülrõl csap le az emberre, akár belülrõl tör ki belõle.A fellépõ testi jelenségeket természetesen ugyanolyan kritériumokalapján értelmezhetjük, mint a többi tünetet, közben pedig állandóanbeleütközünk az elmebetegség határaiba. Minden epilepsziafajtánál, azabsence­okat is beleértve, a tudatvesztés a döntõ jelenség. A betegektulajdonképpen nincsenek jelen. A tudatuk elhagyja a testüket, és egymásik realitásba ragadja át õket, amelyben nem tudnak tájékozódni, ésamelybõl általában semmilyen emlékképet nem tudnak viszszahoznimagukkal. A szenvedésük is más, mint a tisztán testi problémákesetében, mert állapotuk döntõ pillanatait nem élik meg tudatosan.Ha a fizikai rohamtörténéseket nézzük, akkor azok egyértelmûen aföldrengésre hasonlítanak. Van, hogy a rohamot egy rövidebb aura elõzimeg (56), amely jelzi a beteg számára a fenyegetõ történést. Az aurátkövetõen a betegek azonnal összeesnek és elvesztik az eszméletüket. AI :

vérnyomásuk is leesik, és kezdetben majdnem teljesen leáll a légzésük.Van, hogy a roham kezdetén egy hangos kiáltás szakad ki belõlük.Végezetül heves görcshullámok törnek rá a testükre, gyakran habzik aszájuk, és szét is haraphatják a nyelvüket, székletet és vizeletetüríthetnek. Azzal, hogy gumiéket tesznek a fogaik .220közé, a saját harapásuk ellen próbálják megvédeni a betegeket. Így nemmarcangolják szét a nyelvüket és az ajkukat. A pupillák tágak ésreakciómentesek, olyan merevek, mint a hulláké. A kívülállók számáravalóban olyan a helyzet, mintha a betegek az utolsókat ránganák.Miután eltelt néhány perc a görcsökkel jellemzett harcból, elfogy abeteg energiája, alábbhagynak a rángások, és beáll a mély, úgynevezettterminális alvás. A páciens gyengén, továbbra is fáradtan és gyakranfejfájásokkal ébred.A kis epilepsziás rohamokhoz sorolható egy egész sor álomraemlékeztetõ kábultsággal és önkívülettel (delírium) járó tudatködösállapot. Téveszmék, dezorientáltság, tájékozódási képtelenség, testiizgalmi állapot, sõt durva cselekvések is elõfordulhatnak, mintamilyen pl. az erõszakos kitörés. Ezen túlmenõen egész sorpszichiátriai állapot figyelhetõ meg, a depressziós ingerültlehangoltságtól és az öngyilkosságra való hajlamtól akár azúgynevezett "fecsegõ" epilepsziáig. Ez alatt azt értik, hogy a betegértelmetlen szavakat ismételget az epilepsziás roham alatt.Az egyes tünetek értelmezése elõtt szeretném bemutatni a makrokozmoszegyik történését, ami a maga szimbolikáját tekintve sok szempontbólmegfelel a grand malnak: ez a jelenség a földrengés. Itt is erõszakoserõk sülnek ki rángásszerû mozgásokban. Reng a föld, míg a legnagyobbfeszültségek el nem múlnak, aztán kisebb utórengések után beáll anyugalmi helyzet. A földrengés lefolyása és az a kár, amit okoz,annyira hasonló, hogy azt gondolhatnánk, a földnek épp epilepsziásrohama volt. Még maga a név is átvihetõ lenne, mert minden földrengéstragédia, nagy baj az ott élõ emberek számára. Hogy ez a földszempontjából is nagy baj­e, abban már kételkednünk kell, ha megnézzüka rengéstevékenység hátterét. A földrengések a földkéregnek azúgynevezett feszültségi zónáit érik, amelyek azáltal keletkeznek, hogykét kõzetlemez elcsúszik egymás fölött. Mivel a széleik nem homogének,óriási feszültségi mezõk lépnek fel közöttük. Amikor az ívtúlfeszített, egy rohamszerû rengésben sülnek ki ezek az évtizedekalatt felgyûlt feszültségek. San Francisco, amely közvetlenül a SzentAndrás­hasadék, az egyik legnagyobb feszültségi zóna fölött fekszik,egy olyan epilepsziás betegre hasonlít, aki épp a következõ rohamáravár. A földrengéskutatók egyáltalán nem voltak az ottani 1990­esföldrengéssel megelégedve, mintha221

túl gyengének tartották volna ahhoz, hogy az utolsó nagy rengés ótaegyre gyûlõ feszültségtõl megszabadítsa a területet. A betegeknekugyanígy szükségük van ezekre a kisülésekre. Az epilepszia nemkivétel, még akkor sem, ha az idegrendszerben nyugtalanítókárosodásokat okoz.Van az orvostudomány területén egy másik olyan dolog is, amelyetmesszemenõkig analógnak tarthatunk a roham lefolyásával. Ez pedig azelektrosokk­kezelés. A régi pszichiátriában erõs elektromosáramütésekkel próbáltak javulást elérni. Az egész procedúra az ördögkiûzésével volt egyenlõ. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy a"gonosz szellemek" idõnként valóban egy idõre kereket oldottak.Külsõleg egy elektrosokk természetes áramütés után beálló rohamhoz ha­' sonlítható. A nagy rohamot valóban elektromos jelenségnek kelltekintenünk, melynek során az összes elektromos agyi tevékenységretelepszik egy túldimenzionált elektromos feszültség, és elhallgattatjaõket. A beteg tudatát egy felsõbb hatalom hasonlóképpen kikapcsolja. Akérdés az: ki kapcsolja ki és miért? A választ aligha lehet a testitünetekbõl levezetni, mert hogy mi zajlik azon a másik, az éber tudatszámára hozzáférhetetlen síkon, arról alig tudunk valamit.A kívülrõl látható tünetek azonban lehetõvé teszik a számunkra, hogybepillantást nyerjünk a kórkép keretfeltételeibe és meglássuk, hogymilyen tanulni való feladatot szán az érintetteknek. Az aura, a rohamelsõ jele arra tanítja a beteget, hogy figyeljen a jelekre,mindenekelõtt azokra, amelyek egy másik szférából érkeznek. A szükségviszi rá, hogy megtanulja értékesnek tartani az ilyen jelek imminens(fenyegetõ) jelentését, még akkor is, amikor sem megmagyarázni, semmegérteni nem tudja õket. ,A görcsroham egy harcot ábrázol. Minden harchoz legalább kétrivalizáló fél kell. Ahogy a földrengés esetében a két kõzetlemezütközik össze egymással, az epilepsziás rohamban is két világ kerülegymással konfliktusba. A harcokbn az összeütközés által keletkezettsúrlódás fejezõdik ki. A tudat egy másik, nem tudatos síkkal csapössze, és nagyon gyorsan alulmarad. Ezt a másik síkot mindenesetre atudattalanhoz kell sorolni. Ezzel éppoly kevéssé zárjuk ki azindiánoknak azt a feltételezését, hogy idegen szellemek törnek be azéletbe, mint azt a lehetõséget, hogy az élet tör be egy másik szellemivilágba. Mindenesetre úgy tûnik, az a beteg feladata, hogy222adja meg magát a két világ között folyó küzdelemnek, és állandóanálljon rá készen, amint a másik oldalról érkezõ jelek erre felkérik.Ha szabad akaratából menne bele a beteg a másik oldallal valókapcsolatba ­ amire a betegség amúgy erõszakkal rákényszeríti ­, akkora teste tehermentesülne.A roham megjelenési formájában világossá válik a páciensbenfelhalmozódott feszültség. Habzik a szája. Akár a dühtõl, akárvalamilyen más energiától habzik, az mindenesetre igaz, hogy valami,

ami már régen ott halmozódik bennük, ki akar jönni. Ebbõl aszempontból a roham még pihentetõ is lehet a számukra. Oliver Sacksszerint az epilepsziás rohamok "a béke és a valódi jó közérzetérzésével járnak együtt".A nyelvizomzat görcse és az a veszély, hogy beleharapnak a sajátnyelvükbe, a történés kezdetén fennálló feszült helyzetet jelzi."Inkább leharapják a nyelvüket, semhogy kimondjanak valamit" mondjaegy szólás, s ez veszélyesen közel jár az epilepsziások valóságához.Amikor az epilepsziások a saját ajkukba harapnak, abban sokszor akonok elkeseredésre és makacsságra való hajlamukat lehet felismerni.Így a habon és egy kiáltáson kívül semmi más nem jöhet ki a szájukon.Mielõtt valamit kiengednének, inkább saját magukat marcango!ják szét.Zuhanás és kezdõdó ájulás jelzi a betegek feladatát. Az a dolguk, hogyeresszék el, amit olyan görcsösen szorongatnak, saját magukat pedighagyják összecsuklani. Adják meg magukat annak a másik hatalomnak,amely a mi világunk eszközeivel nem hozzáférhetõ. Más testi tünetek isutalnak arra, hogy saját maguk megadása a feladatuk. A vérnyomáseséspl. azt jelzi, hogy most nem az a dolga az embernek, hogy érvényesítseönmagát, hanem hogy adja fel és szolgáltassa ki magát az erõsebbhatalmaknak.A felhalmozott nyomás kíengedésének tematikája az akarattalanvizeletürítésben is tükrözõdik. A hólyag az a szerv, amellyel alegérzékenyebben reagálunk az olyan nyomásra, amelyhez nem vagyunkeléggé felnõve lelkileg. Minden lehetséges alkalmat kihasználunk arra,hogy félrevonuljunk és egy csendes, félreesõ helyen kieresszükmagunkból a felhalmozódott nyomást.A roham képe a kezdeti harc után az egész vonalon elengedést tükröz ­a beteg gyakran akaratlanul székletet ürít. A bélsár közvetlenül atest alvilágából származik, abból az ár223nyékvilágból, amelyben Pluto­Hadész, a holtak birodalmának isteneuralkodik. Így nézve ez a tünet azt a feladatot rejti magában, hogy azember nyíltan és nyilvánosan, szégyen és bármire való tekintet nélkülkönnyebbüljön meg, illetve eressze szabadon árnyékvilága tartalmát. Azitt feltorlódott sötét témák a roham idején szerzik meg maguknak anyilvánosság fényét. Végezetül azt a követelményt is felismerhetjükebben a tünetben, hogy az embernek maga alatt és maga mögött kellhagynia mindent, ami materiális. Mindent egybévetve a gátlástalanságképe rajzolódik ki, egy olyan gátlástalanságé, amelynek a rohamonkívül semmilyen esélye nincs az érintett életében. Ellenkezõleg. Sokepilepsziás példás kézírása például az összeszedettségtõl áthatottrendrõl árulkodik.A légzés kezdeti leállása, az úgynevezett apnoe arra engedkövetkeztetni, hogy a roham által kikényszerített állapot nem evilági. A légzés világosan kifejezi, hogy ehhez a polaritáshoz, azellentétek világához kötõdünk. A két pólus, a be­ és a kilégzés az,ami ehhez a világhoz köt bennünket az elsõ lélegzetvételtõl azutolsóig. Az elsõ lélegzetvétel elõtt még nem érkeztünk meg igazán

erre a világra, az utolsóval pedig el kell hagynunk. A modernhalálkutatások kiderítették, hogy tetszhalott állapotban, amikor tehátmár nem lélegzik az ember, továbbra is érzékel, méghozzá elképesztõenpontosan. Az is világos azonban, hogy ezek az érzékletek nem errõl avilágról valók (57). A mély meditációban lévó emberek vizsgálatánálkiderült, hogy a más spirituális világokban tett testen kívüliélmények egybeesnek a Iégzésmegállás fázisaival.)ól illenek a képhez a tág, reakciómentes pupillák, amelyek majdnemúgy viselkednek, mintha már meghalt volna az ember. Az, hogy olyantágak, mintha a rémülettõl tágultak volna ki, és az elején néhakiszakadó kiáltás arra utalhat, hogy még a roham legelején talán mégiselkapnak a betegek egy villámszerû benyomást a másik síkról, és ez alegmélyebb rémülettel vagy hitetlenkedõ ámulattal tölti el õket. Azember általában az iszonyattól vagy a borzalomtól vagy azért kiált,mert valami meghaladja az erejét. Idõnként persze elragadtatásában isfelkiált. Lehet, hogy a beteg lélegzete is az ijedségtõl akad el. Ahelyzettel az is összeegyeztethetõ lenne, ha ezt a kiáltástsegélykiáltásként értelmeznénk. Ugyanígy vehetnénk a beteg mélydimenziójából kiszakadó õskiáltásnak is. Oliver Sacksneuropszichológus utal arra, hogy Dosztojevszkij alkalman224ként eksztatikus epilepsziás aurákat élt át, és a következõket idézitõle: "Vannak pillanatok, és ezek csak öt vagy hat másodpercigtartanak, amelyekben az ember megtapasztalja az isteni harmónialétezését... A szörnyû világosság, amivel ez megnyilvánul, és azelragadtatás, amellyel betölti az embert, rettentõ. Ha ez az állapottovább tartana öt másodpercnél, a lélek nem tudná elviselni, és elkellene menekülnie. Ebben az öt másodpercben egy egész emberöltõt élekát, és mindent odaadnék érte, anélkül hogy azt hinném, hogy túl sokatfizettem..." (58). Az EEC alátámasztja azokat az értelmezéseket, miszerint valamierõszakos dolog rohamszerûen tör be az emberbe. Az agy sajátelektromos tevékenysége hirtelen kikapcsol. Kiégnek a biztosítékok, ésegy sokkal erõsebb hatalom veszi át az uralmat. A beteg idegrendszerenincs abban a helyzetben, hogy az ezzel bejövõ erõsebb áramot tudatamegtartása mellett kibírja. Itt ismét az indiánok értelmezéséhezkerülünk közel, akik szerint az epilepsziában egy szent hatalomtombolja ki magát. Sem a beteg idegrendszere nem elég fejlettelektromosan ahhoz, hogy elbírja ezt a terhelést, sem a tudata másszempontból. Olyan ez, mintha a normális váltóáramról hirtelenerõsáramra kapcsolnánk át. A reinkarnációs terápia tapasztalataiszerint az epilepsziánál mindenekelõtt a túlerõben lévõ sötét erõkbetörésérõl van szó.Hogy a pácienseknek mindezek után szükségük van az alvásra, azérthetõ. Ez a mély álom majdhogynem a tudatvesztéssel egyenlõ, és nemfrissít fel, hanem nagyon is fárasztó. Ez pedig amellett szól, hogy abetegnek vagy tovább kell élni a másik síkon szerzett élményeket, vagyegy nagy erõket felemésztõ folyamatban integrálnia kell õket.

Túlzottan megterhelt vezetékeinek is regenerálódniuk kell. Hogy aroham után fáj az ember feje, az világos, hiszen ­ legalábbisenergetikailag, ám valószínûleg tartalmilag is ­ egy ideig teljesentúl volt erõltetve. A betegek csak lassan pihenik ki a hosszú, tudatukhatárait feszítõ utazást. Ébredés után aztán nyugodtak, és aligemlékeznek valamire.Abból a ténybõl, hogy minden grand malnál pusztulnak az agysejtek, lelehet vezetni, hogy a beteg hosszú távon elveszíti a fejét és azakaratát. Ebbe az irányba mutat az epilepsziások késõbbi képe: azáltalános meglassúbbodás, a körülményesség és az elbutulás jelei.225A petit mal történéseit inkább a pszichiátriának kellenetárgyalnia. Itt most csak mellesleg említjük meg õket, pusztán azért,hogy rámutassunk, alapvetõen ugyanabba az irányba mutatnak. Azabsence­ok mögött a beteget hirtelen a hatalmába kerítõ tudatködösállapotok húzódnak meg. A ködös állapot az egyik síkról a másikra, anappalból az éjszakába vagy az alvásból az álomba való átmenet alattáll be, illetve fordítva. Az absence­ok arra kényszerítik a betegeket,hogy lépjék át a síkok közötti ­ ebben az esetben az ébrenlét és azálmodás, illetve az ébrenlét és az alvás közötti ­ átmenet pontját.Nyilvánvalóan az a feladatuk, hogy tudatosítsák magukban a szürkületzónáját, szabad akaratukból szenteljenek neki figyelmet és világokközötti vándorrá váljanak.A téveszmeszerû jelenségek már egy másik világban szerzetttapasztalatok. Az optikai hallucinációban szenvedõ beteg lát valamit,amit rajta kívül senki sem tud érzékelni. Ugyanez érvényes azakusztikus, a szaglási és az érintési hallucinációs formákra (59). Abetegnek meg kell tanulnia ezt a másik dimenziót a maga valóságakéntintegrálni az életébe. Mivel a kényszerképzetek esetében legtöbbszöraz ember árnyékának megvalósulásáról van szó, nyilvánvaló az is, hogymí a feladata: a tudatból hosszú ideje kiszorított tartalmak aztakarják, hogy megismerje, elismerje és integrálja õket.A delíriumok esetében még nyilvánvalóbb ez az összefüggés. Itt alegsötétebb árnyék nyomul fel, amiért is a pszichiátria az effélétmint lényegileg idegent írja le. A delíriumban mindaz testet ölt, amita páciensek a maguk polgári életében nem ismernek. Sok szempontból adelírium ennek a polgári életnek az ellentéte. Ettõl azonban nem válikidegenné, sõt a beteg lényének legmélyebb rétegeihez tartozik. Ez az õárnyéka, az õ másik, sötét oldala. Amikor "kontrollálhatatlan ésértelmetlen erõszakos cselekedetek" törnek elõ belõle, akkor azegyrészt azt mutatja, hogy a beteg ezeket az energiákat olyan régótatartja teljes kontroll alatt, hogy azok csak erõszakosan tudnakérvényt szerezni maguknak. Másrészt kiderül, hogy ezek a tettek abeteg polgári létéhez mérve értelmetlenek ugyan, ámösszegzisztenciáját véve nem. A másik, sötét oldalát képviselik, ésebbõl a szempontból nagyon is értelmesek. Ennek a sötét oldalnak

nyilvánvalóan már régóta az árnyéklétben kellett idõznie, úgyhogy mostcsak egy robbanásos effektussal tudott a tudatosság fényébefelnyomulni. Erre a területre226tartoznak azok a ritka aurák is, amelyekben a hangok egyre jobbanfelerõsödnek és egyre gyötrõbbé válnak, és a csúcspontot elérvemegfosztják a beteget a tudatától.Az olyan tüneteknél, mint a vándorlási mánia (epilepsziás roham alattelkóborol, nem emlékszik rá) gyakran napvilágra kerül a dologfelszólító jellege. A páciens nyilvánvalóan túl hosszú ideig topogottegy helyben, illetve ragadt le ugyanazon a helyen vagy ugyanannál atémánál. Most kényszeresen arra hajtja valami, hogy útra keljen és újterületekre, más világokba vándoroljon el.A beszélgetõs epilepszia kifejezés nagyon világosan tudtukra adja azüzenetet: már nem arról van szó, hogy inkább leharapná a beteg anyelvét, semhogy kinyitaná a száját. Az elegáns, illetve gátoltvisszafogottság ideje lejárt. Elég hosszú idõn át kellett tartaniamagát. Most aztán szinte elragadja az embert a tünet, és a régótafelduzzasztott áram locsogással vezetõdik el. A tünet a duzzasztógátátszakadásának felel meg. Ez az, amiben minden epilepsziás rohamhasonló: mindegyik olyan, mint a gátszakadás, ami mozgásba lendíti azember lényének eddig visszafogott részeit.Az, hogy az ember kapcsolódjék be az életenergia óriási áramába éshagyja, hogy saját energiái szabadon áramoljanak, illetvekisülhessenek, egészen biztosan az egyik legfontosabb lecke azepilepszia történései által a felszínre hozott tanulnivalók közül.Ezek közé tartozik az a követelmény is, hogy nyissa meg magát az embermás síkok, különösen azok számára, amelyek a normális éber tudat elõlel vannak zárva. A betegség az új tudatossági szintekre, az álom­ ésfantáziavilágra, sõt még a más szellemi dimenziókkal érintkezõmédiumok nyitottságára is utal, behozva ezeket a beteg számára jelzettfeladatok körébe.Sok olyasmi van, ami az elsõ pillantásra, az allopátiás szempontokszerint bolondságnak tûnik, ám a gyakorlatban igen sokat segít. Nagyonjól bevált az intenzív légzésterápia. A nagy görcsrohamokmegelõzésének az is egy lehetséges módja, hogy az ember még a rohamelõtt kis adagokban lecsapolja a lelki és testi világában bennszorultenergiákat. A légzésterápiás ülés a roham homeopátiás (hasonló) képétidézi elõ.Egy teljesen átélt orgazmus és a roham között is megvannak apárhuzamok, és bizonyos szempontból hasonlítanak is egymásra. Azorgazmusban is az egész testen és hullániformában227

sülnek ki az energiák, annak ellenére, hogy itt a fókusz áz altestbenés nem a fejben van. Az epilepsziás betegek pszichoterápiájábólkiderül, hogy az energiák lentrõl felfelé tolódtak el. Az alsó,többnyire piszkosnak megélt szinten nem me­ rik a betegek az összesenergiájukat szabadon engedni, és a fejük síkjára tolják át atörténéseket, ugyanis ez a sík tisztának tûnik a szemükben.Az energiák áramlását és robbanását lehetõvé tevõ intenzív nemi életterápia az epilepsziások számára.A betegségnek azonban az a legjelentõsebb üzenete, hogy az emberszabad akaratából adja át magát a roham által kikényszerítettiránynak, tudatosan utazzon oda­vissza a világok közötti határokon, avalóság többi síkjára, köztük az árnyékbirodalomba, és bízza rá magátaz élet erõs áramlatára.Kérdések1. Milyen nagy, ellentétes áramlatok ütköznek a lelkemben? 2. Arohamokon kívül milyen lehetõséget teremtek arra, hogyösszetorlódott energiáim levezetõdjenek?3. Hol lenne nálam szük.ség egy lelki gátszakadásra? Cátlásta­ . lanulel tudom­e engedni magam?4. Milyen jeleket kaptam más síkok létezésérõl és hagytam õketfigyelmen kívül?5. Hogyan tudnék önként teret adni a bennem lévõ árnyéknak?6. Képes vagyok­e rá, hogy másokkal (más hatalmakkal) szemben odaadásttanúsítsak?7. Milyen a kapcsolatom a szokásos idõ­ és térérzékelésen túlitranszcendentális viGággal?e. EI tudom­e képzelni, hogy tudatosan járkáljak oda­vissza a világokközötti határokon?228V. A nyak

A nyak mint összekötõ kapocs a fej és a test között kifejezettenérzékeny régió, olyan szûk járat, amelyen minden fontos dolognak átkell haladnia. Felülrõl lefelé a belélegzett levegõ, a táplálék és afej parancsai érkeznek, alulról felfelé a test visszajelzései futnakvissza a központhoz. A legszûkebb helyen találkozik itt három központiösszekötõ út: a légcsõ, a nyelõcsõ és a gerincvelõ. Következésképpenezeknek az összeköttetéseknek az ellenõrzése e régió egyik lényegesfeIadata. A döntõen a gégefõ által meghatározott hang is aközvetítéssel és a kommunikációval van kapcsolatban. A régió alapvetõfeladata a kifelé irányuló kommunikáció a hang útján és a befelé tartókommunikáció a légcsõ útján. A gerincvelõ idegei mindkét iránybaközlekednek.Az itt uralkodó szûkösség következtében a nyak, illetve a torok közelikapcsolatban áll a szorongással (= németül: Angst, latinul: angustusból= szûk) és különösen a halálfélelemmel. Az élet kezdetén, aszületés alkalmával mindenki egyszerre találkozik a szûkösséggel és aszorongással. A kezdetben már minden benne rejlik, minta magban afelnõttfa, ezért nem is nagyon csodálkozhatunk azon, hogy a szorongásaz ember alapvetó tapasztalata volt és marad. Ha a torkot mint a fejés a test közötti három alapvetõ kapcsolatot meghatározó járatotfélelem szorongatja, az több szempontból is életveszélyes. Az embertperceken belül a fulladás, napokon belül a szomjan halás, hetekenbelül pedig az éhhalál (60) veszélye fenyegeti, a gerincvelõ esetébenpedig központi bénulás okozhatja pusztulását.A nyak tehát nagyon is az ember megölésére predesztinált hely. Alegkülönfélébb, egymástól egészen eltérõ társadalmak a kivégzésIegkülönbözõbb módszereit fejlesztették ki, ám a legtöbb közülükelõszeretettel választotta a nyakat az esemény színteréül.Franciaországban a guillotine­nal végrehaj229tott tökéletes gépi megoldást alkalmazták a nyak elmetszésére, 'Angliában felakasztották az elítéltet, a keleti országokban karddalmetszették el a torkát, nyugaton pedig bárddal. A gyil­ , kosokelõszeretettel használnak sálat vagy a puszta kezüket a fojtogatáshoz.Ezért aztán túlságosan is érthetõ, hogy az embernek a torkátszorongatja a halálfélelem, vagy éppen a tarkója bizsereg, ha szorula hurok. Mivel mindig akkor lép fel a fullasztó érzés, amikor ahelyzet szorongatóvá válik, a félelem ' természetes otthona a nyak,illetve a torok.Ha valami baj van a nyakunkkal, akkor az éppen ezért fenyegetõ vagylegalábbis terhes a számunkra. Ha uzsorás ül a nyakunkon, akkor nagyonhamar nyakig merülhetünk a tartozásokba és a kátyúba. Ha valaki amásik torkának ugrik, akkor az azonnal veszélyes helyzetbe kerül,hasonlóképpen ahhoz, amikor nyakon ragadják. Már a gyerekek isengedelmeskednek ennek a szabálynak, és ellenfeleiken elõszeretettelalkalmazzák az izzasztó "nyakfogást". Másrészt viszont a bizalom jele,ha megengedjük valakinek, hogy karját szeretettel a nyakunk köré

fonja. Biztosak vagyunk abban, hogy nem fogja kitekerni a nyakunkat.Átvitt értelemben is megbízhatunk valakiben annyira, hogylegféltettebb titkainkba is beavatjuk. Késõbb nem fog kötelet hurkolnia nyakunk köré.A szorongás mellett a torokban uralkodik a vágy is, mégpedig atulajdonba vételé és a birtoklásé. A nyelés sok ember számára olyankielégülést jelent, arnely még az ízlelés élvezetét is felülmúlja. Hamegfigyeljük az embereket mohó evés közben, gyakran az a benyomásunktámad, hogy a lehetõ legrövidebb idõ alatt a lehetõ legtöbbet akarjáklenyelni. Az olyan kifejezések, mint a torkosság, errõl atapasztalatról szólnak, és a torkot kapcsolatba hozzák a birtoklássalés a vágygyal. Aki telhetetlen, az szenvedélyesen többre vágyik, mintamennyi megilletné. Aki túl torkos, az mindent magába akar habzsolni.A tarkó vagy nyakszirt további jelentésréteggel gazdagítja azeddigieket. Õsi erõvel rendelkezõ hely, ezért különösen veszélyes, havalaki már a tarkójában érzi a félelmet. A közmondásosan merevbikanyakkal ki lehet húzni a szekeret a kátyúból. A nyakas ember aföldhöz ragadt erõ jelképe. Tévedhetetlenül, intellektuális kételyeknélkül járja az útját a saját erejébõl és a vele járó makacsságsegítségével. A tarkón ütés azért olyan veszélyes, mert éppen aszimbolikus erõ he230lyére irányul. Ráadásul hátulról jön, és így egyúttal hátbatámadásis ­ azaz sportszerûtlen és visszataszító.A nyak mindezeken túl a dolgok átlátása és a szellemi horizontszempontjából is fontos. Meghatározza a fej irányát s ezzel aszemlélõdés területét is. Ahogy titáni névrokona, Atlasz tartja aföldgolyót, úgy tartja a legfelsõ nyakcsigolya fejünk gömbjét és velea mi világunkat. Az atlas közben a második nyakcsigolya, az axis körülfordul el, amely így a világ tengelyévé válik. A nyak tartásamegegyezik a fej tartásával. Ilyen tekintetben fõleg jelképes értelemIakozik benne. Ha valakibõl hiányzik a bátorság ahhoz, hogy egyenesen,felemelt fejjel nézzen szembe az élettel, akkor nem csupán átvittértelemben lógatja a fejét (vagy az orrát). Ilyenkor a nyaknak kellviselnie a lelógó fej terhét, s ez a tarkó izmai számára hosszú távontúlterhelést jelent. A következmény a merev nyak (makacsság), amiegyúttal kísérlet is arra, hogy az ember felvértezze magát a fenyegetõtarkóütésekkel szemben. Aki lógó fejjel járja a világot, az nem sokatlát belõle, és nincs is sok haszna sem a világból, sem az életbõl.Áldozattá teszi magát, és ennek jeléül a megfelelõ tartásban kínáljafel érzékeny tarkóját. A várt tarkóütések így nem is maradnak el. Azérintettek egyúttal elrejtik nyakuk elülsõ részét, a garatot, s vele abekebelezés és a birtoklás területét. Semmit sem várnak az élettõl,amit érdemes volna bekebelezni. Amit mégis birtokolnak, azt alegszûkebb térben préselik össze, és elrejtik a világ elõl.)ellegzetesen ördögi körrõl van szó, mert az érintettek az egészetkivetítve élik át. Úgy vélik, azért lógatják a fejüket, mert olyanrossz a világ, és úgyis csak nehézségeket tartogat a számukra. Minden

csapás után még jobban lekonyul a fejük, és ezzel még biztosabbankikényszerítik a következõ nyakra ütést.Azt kell megtanulniuk, hogy feloldódjanak ebbõl a merev tartásból,és a Ievertséget alázattá változtassák. Aki alázattal 2 várja, ami azélettõl megadatik a számára, annak nem kellebbe a tartásba kényszerítenie a nyakát. A nyak merevsége ígyalkalmazkodóképes mozgékonysággá lágyul. Aki valódi alázattal hever azélet lába eIé, annak végül a világ fog a lába elõtt heverni, delegalábbis megszûnik csapásokat mérni rá.Az ellentétes pozíció az, ha valaki fenn hordja az orrát, vagyiselõretolt állal hátraveti a fejét. Ezáltal hangsúlyossá vá231lik az áll, az akarat szimbóluma. Mindennek úgy kell történ­ ' nie,ahogy a dölyfös ember kívánja, aki nem lát tovább az orránál. Ennekmegfelelõen felülrõl szemléli a Iábai elõtt heverõ világot,pöffeszkedve tolja elõre a nyakát. Az ilyen ember egész lényével azt avárakozást fejezi ki, hogy a többiek engedelmeskedjenek neki. Régen anemesek magas lóról és az ennek megfelelõ gõggel szemléltékalattvalóikat. Azok pedig nemritkán golyvát pillantottak meg, haalázatosan fölemelték teki ntetü ket.Ennek a hibás tartásnak a megszüntetéséhez azt kell megtanulni, hogyátvitt értelemben is áttekintést nyerjünk, és a gõg helyett valódi,belsõ erõn nyugvó bátorságot fejlesszünk ki magunkban. Aki a szólegmélyebb értelmében legyõzte a világot, annak nem kell fizikaidölyfösséggel igazolnia szuvereni­ , tását saját maga és a világelõtt. Felnõtt a világhoz, és nem azzal fog kísérletezni, hogyfárasztó és erõltetett tartásával egy kissé nagyobbnak tüntesse felmagát.Hogy mennyire "kéz a kézben jár" test és lélek, azt a fej oldalrabillentése is jelzi. Ha az ember egy kissé oldalra billenti a fejét,akkor az egyik oldalt elzárja a tekintete elõl, míg a másik annáljobban feltárul elõtte. Egy egyszerû kísérlet igazolja, hogy a fejjobbra billentése a bal oldalt nyitja meg és viszont. Ehhez akísérlethez csak saját magunkat kell megfigyelnünk, hogy érezzük,amint a bal ­ a nõi ­ oldal felé történõ nyitáskor automatikusanlágyabb, odaadóbb hangulat kezd el uralkodni rajtunk. Ha azonban balrafordítjuk a fejünket, és így a világ jobb oldala felé nyitunk, akkorhangulatunk a férfi pólusnak megfelelõen keményebbé és határozottabbáválik.Ha valaki állandóan az egyik oldalra fordítva tartja a fejét, akkorez nagyon pontosan kifejezi, hogy a valóságnak melyik részét kerüli ésmelyiket részesíti elõnyben. Azt kell megtanul­ ; ni, hogy ezentúltudatosan forduljunk az elõnyben részcsített oldal felé, és olyansokáig nyugtassuk rajta a pillantásunkat, amíg képesek nem leszünkelfogadni és felismerni a lényegét és ezzel éretté nem válunk avalóság másik felének elfogadá­, sára is. Még tisztábban jelentkeznekezek a tünetek ferde nyak (torticollis) során: ebben az esetben avalóság egyik fele teljesen el van zárva. A megoldás (megváltás) útja

ilyenkor is az állandóan szemlélt póluson keresztül vezet. A külsõodafordulásnak mindenesetre belsõvé, a szemléletnek pedig lényegét illetõen mélyebbé kell válnia.2321. A gége, A hang ­ a hangulat barométereA hang a megjelenített tartalom mellett mindig kifejezi a mindenkorihangulatot, illetve azt a hangulatot is, amely az emberben az idõkfolyamán lerakódott. Cyakorlatilag szinte mindenki figyelembe veszi ahangfekvés jelentését és értelmét is­ még ha különben álmában sem gondolna erre (61 ) ­, amikor a szervifunkciókat vagy tüneteket kívánja értelmezni. Ezért nem olyan nehézezen a téren magyarázatokat adni, mivel az i lyesm i megszokott dolog.A hang akkor válik tünetté, ha nem illik a testalkathoz. Idejekoránjelzi, hogy nincs meg az összhang, és ilyen szempontból õszintébb,mint azok a tartalmak, amelyek kifejezésre jutnak általa. A halksusogás éppúgy nem illik a robusztus testhez, mint a mély, erõteljeshang a gyenge, finom felépítésû termethez. Míg az elõbbi esetviszonylag gyakori, az utóbbi alig fordul elõ. A gyenge testben ahangnak ahhoz, hogy mély és erõteljes lehessen, nincs elég tere arezonanciára. Ám az is nagyon jól elképzelhetõ, hogy az ember nemhasználja ki rezonanciaterét, és a hangja ezért nem zeng annyira,amenynyire zenghetne.A tekintélyes testbõl nyöszörögve elõtörõ csipogó hang olyantulajdonosról árulkodik, aki nem mer élni a lehetõségeivel, és nemképes kihasználni õket. Nem engedi meg a hangjának, hogy megremegtessea testét. Egyértelmû, hogy szorong a saját erejétõl és hatásától,illetve távolságot tart a testiségtõl. A külsõ megjelenésselellentétesen teli van szorongással, hiányzik belõle az önbizalom. Areszketõ hangban szintén ott vibrál a szorongás, ám bizonyospillanatokban a belsõ mozgalmasság és elfogódottság is okozhatja ahang remegését. Közeli rokona ennek a fakó hang, amely olyanmegszeppent emberek sajátja, akik túl korán kényszerültek arra, hogymeghunyászkodjanak, és nem volt lehetõségük saját erejükkibontakoztatására és az erõteljesebb önkifejezésre.A rekedt hang oka a hangszalagok ingerlése és a be nem vallottingerült hangulat. Utalhat ez arra például, hogy a hang tulajdonosaállandóan a kiabálás határán áll, anélkül hogy tényleg szívébõlelordítaná magát. A rekedtség azt jelzi, hogy a hang a fej és a nyakkörnyékérõl ered, mindenesetre nem a233

szívbõl vagy a hasból jön. Tulajdonosa tehát nem adja át egészszemélyiségét a megnyilvánulásaihoz. A "reszelõs" hangban a beszédimpulzusa mellett egyúttal a vele szembeni ellenállás is érezhetõ. Akipéldául akkor sem mond le a beszédrõl, ha meghûlt, az gyorsan bereked.Tulajdonképpen torkig van mindennel, és a legszívesebben nem hallana,látna és szagolna semmit, hanem minden oldairól bezárkózna. A rekedthang a túlságos ingerültség állapotáról árulkodik.Az edzett hang csak akkor válik rekedtté, ha tulajdonosa akörülményekhez képest túl sokat beszélt. Ha a test nem ad teret arezonanciára, kétséges, hogy a hang a hallgatóság körében rezonanciáratalál­e. Minél rekedtebb és krákogóbb, annál kevésbé hangzik hihetõen.A rekedtség hangadási képtelenséghez (afónia) is vezethet, amitünetként együtt jár a legtöbb gégemegbetegedéssel, a gyulladástól abénuláson át a tumorig. Hogy valaki nem hallathatja a hangját vagynincs a szavainak súlya, az nem csupán a politikában jelenti a joghiányát. Ha valakinek a hangja teljesen felmondja a szolgálatot, az ahatalom­ és jogvesztés be nem ismert helyzetére utal. A fizikaiszûkösségrõl látványosan tanúskodhat a golyva is. E mögött azonbanalighanem mindig valamilyen lelki szorongatottság húzódik meg.A tanárok és az énekesek gyakran szenvednek rekedtségtõl, és ezzelegyrészt azt jelzik, hogy túlságosan igénybe veszik a hangjukat,másrészt pedig azt, hogy nem találnak rá teljes (hang)erejükre. Ezgyakran odáig fajulhat, hogy a feloldatlan hangulati görcsök ahangszalagokon képzõdõ csomók formájában csapódnak le, ezért azok márnem zárnak rendesen. A bajok sebészi megoldása azonban nem igazánsikeres ­ tanúskodnak errõl azok az énekesek, akik már több ilyenmûtéten is átestek, mégsem sikerült megtörniük hangszalagjaikellenállását. Szervezetük újra és újra szinte ugyanazon a helyenkötötte meg a problémák csomóit. Ha viszont a görcs már felszakadt, ahang hangosabban és teltebben zenghet, mint valaha, kiaknázvalehetõségei teljességét. Cyakran a fej felemelésételõsegítõlégzõgyakorlatok teszik lehetõvé az érintett számára, hogy ebbõl a telessé bõl merítsen. A lélegzet áramán, "a lélek torkolatán keresztülsikerülhet megindítani a valódi hangoltságot.Rekedtség esetén a feladat nyilvánvalóán az, hogy legyünk halkabbak éstanuljunk meg hallgatni, ami testi szinten kímélethez és pihenéshez,lelki síkon pedig elmélyüléshez vezet.234Aki elmosódott hangon, tagolatlanul beszél, azt nehéz megérteni. Hanem érti meg a környezete, akkor felmerül a kérdés, vajon õ akarja­eegyáltalán, hogy megértsék, és érdekli­e õt igazán, amit mond. Vajonsaját maga számára világosak­e azok a gondolatok, amelyeket olyanérthetetlenül enged szabadjára? Az elmosódott, homályos beszéd,amelyben a szavak egymásba folynak, a gondolatok zavarosságáról isárulkodik. A beszélõrõl könnyen kiderülhet, hogy mondanivalója nem isbeszéd, csak locsogás. Álláspontja nem elég határozott, biztos és

világos ahhoz, hogy határozott, biztos és világos hangon tárja a világelé.Az elmosódott hanghoz hasonló jelzést ad a bizonytalan, gátlásos hang.A susogó minden elsuttogott szava mellékjelentést tartalmaz: "nebánts, és én sem bántalak". A hangsúlyos szelídséget tapasztalva hamarfelvetõdik a kérdés, hogy õszinte­e, valamint a gyanú, hogy mögöttebáránybõrbe bújt farkas rejtõzik. Hasonlóan áll a dolog a sírós vagy anyöszörgõ hanggal, amely szinte minden nyomatékot nélkülöz. Ha mégisvan súlyuk a szavaknak, és szorongás akadályozza hangosabbkinyilvánításukat, akkor ez érezhetõ az összeszorított torokkal valósuttogás hangszínébõl, illetve a nyöszörgés panaszos mellékzöngéjébõl.Aki kifejezés és nyomaték nélkül beszél, és az erõtõl meg akifejezõerõtõl való félelem elõl szelíd gyengédségbe menekül, annakvalójában a szelídség elsajátítása a feladata. SzelídségérõI esetlegel kell ismernie, hogy nem õszinte vagy nem egészen szívbõl jövõ. Ahalk hangszín feladatot és lehetõséget jelent a számára, hogymegtalálja önmagát. Csak így lehet esélye az õszlnteségre. Máskülönbenmegmarad báránybõrbe bújt farkasnak. Ha azonban a gyakorlás kedvéértfeloldódik a báránylétben, akkor észre fogja venni, hogy sokkal többés egész más is rejlik benne. Amíg továbbra is báránynak mutatjamagát, fennáll a veszély, hogy valamikor azzá is válik, és így örökrerejtve marad elõle a valódi szelídség. Ha viszont felfedezte éselfogadta lényének farkastermészetû részét is, akkor a kényszerûszelídségbõl oldott õszinteség lesz, amely megfelelõen ki isfejezõdhet: leheletfinoman és lágyan ­ vagy üvöltve.Az állandóan hangosan zengõ hang is tünetté válik. Cyakran túlharsogminden gyengédebb rezdülést. Aki mindig ágyúdörgéshez hasonló hanggalremegteti meg a falakat, az nemcsak a környezetét fárasztja ki hosszútávon, hanem õ maga is235lehangolódik. A hangulat olyasmi, amit változataiban érzéke= lünk ­ahhoz, hogy megtaláljuk hozzá a hangot, rnindig a pillanathoz illõhangoltságra van szükség.A notórius harsány hangulatúak is a saját hangos vagy kotnyeles,mulatságosan vidám hangoltságukon át találhatnak rá a megoldásra. Haegyszer annyira belemerülnek a jókedvbe és a vidámságba, hogy lelküklegmélyén is megérzik azt, akkor ezután engedhetnek belõle, ésnyitottabbak lehetnek az új helyzetek új hangulataira.A sziszegõ hang kígyótermészetrõl árulkodik, azzal a mélyjelképességgel, amely a bibliai idõk óta tapad ehhez a hüllõhöz. Ebbenemcsak a kétágú nyelv álnoksága, hanem valami csábító felhang isbelejátszik. Ha valakinek sziszegve mondunk valamit, abban van egyleheletnyi a veszélybõl és az összeesküvésbõl, a sziszegõ hangnak ezis a sajátja. Az ellenpólust a nyíltan kimondott, világos szavakjelentik, amelyek nem riadnak vissza a nyilvánosságtól.

Csábítás hallik ki, helyesebben érint meg a durva hangból is, ám ezinkább azt sugallja, hogy tulajdonosa kicsapongóan élt és szeretett. Adohányosok, akiknek gégéjét állandóan füst ingerli, gyakran tûnnek kiezzel a hangfekvéssel. Az érdes hang arra utal, hogy az embernek nemcsúsznak ki simán a dolgok a száján, hanem bizonyos ellenállásbaütköznek beszéd közben. Ha a hang olyan érdes, mint a reszelõ, akkorbeszéd közben az erõfeszítés hallhatóvá is válik. A megoldást a belsõellenállások felismerése jelenti.Az éles, metszõ hanggal figyelmet és figyelmességet kényszerítünk kimagunk iránt, amit a beszéd tartalmával valószínûleg nem volna olyankönnyû elérni. Günter Grass A bádogdob címû regényének dobosa lehetneennek a fajtának a prototípusa. Ha minden kötél szakad, és már aharcias dobolás segítségével sem képes érvényesülni, akkor éleshangjával apró cserepekké tör minden üveget.A fojtott hang színezetében az van benne, ami õt elfojtja. Avisszafojtott könnyek éppúgy megjelenhetnek benne, mint a düh vagy aharag. A nyomott hangban végül is mindig valamilyen lelkiszorongattatás jut kifejezésre.A köpködõ beszéd nem annyira a hang, mint inkább a kifejezésproblémája. Bár tulajdonképpen ártalmatlan tünet, feltûnõ szimbolikájamiatt mégis rendkívüli ellenszenv övezi. Mintha valaki az agressziójátköpné ki. Ezzel együtt viszont236eljut hallgatóságához, ami egyébként nem egykönnyen sikerülne neki.Az embernek az a próbálkozása rejlik e mögött, hogy jól fejezze kimagát. Nem lenne­e helyesebb, ha e helyett a gyerekes köpködéshelyett az érintettek a szükséges erõt és nyomatékot beszédüktartalmában fejeznék ki?Ahhoz, hogy összhangban legyünk a hangunkkal, elkerülhetetlenülfoglalkozni kell a hangszínben megjelenõ érzelmi síkokkal, át kellélni, elõ kell segíteni megnyilvánulásukat. Csak így van esélyarra, hogy (ami a hangot illeti) szabadon és nyíltan közeledjünkminden hangulathoz.Kérdések1. Nincs­e baj a hangommal? (Illik a megjelenésemhez? Afoglalkozásomhoz? A társadalmi helyzetemhez?)2. Elõtérbe tolakszik­e a hangom, vagy inkább elrejtõzik? Megfeleleaz élettel szemben támasztott valós igényemnek?3. Megbízhatom­e a hangomban, szabadon beszélek? Eljutok­e általa amegszólítottakhoz?4. Képes vagyok­e vita esetén megvédeni az álláspontomat? 5. Milyenalapvetõ érzelmet fejez ki a hangom? Megfelel­elelkem egészének?

6. Leragadok­e bizonyos hangulatoknál a hangommal, vagy nyitottvagyok a pillanatra?7. Miféle üzenetet közvetít a hangom azon túl, amit mondok?A krákogás mint tünetA krákogás természetesen csak akkor számít betegségnek, haállandóan fellép, és elkezd mind számunkra, mind a külvilág számáraterhessé válni. A krákogás a légutak megtisztításának kísérlete,mielõtt mondana valamit az ember. Ezért honosodhatott meg olyanjelzésként, amely a beszéd elkezdésére figyelmeztet. Ha valakiállandóan köhécsel, akkor olyan hozzászólást jelent be, amelyre nemkerül sor. Olyan emberrõl van237tehát szó, aki szeretne mondani valamit, de már a kezdet kezdeténelakad. A szó szoros értelmében nem jut szóhoz, hanem leragad amegszólalás elõtti helyzetben. A köhécselés és krákogás afigyelemfelkeltést is szolgálja, és kritikára is utal, anélkül, hogyaz illetõ személy ezt formába öntené.Ebben az esetben azt kell megtanulni, hogyan érjük el, hogymeghallgatásra és figyelemre találjunk, szavainknak pedig súlyalegyen. )obb, ha a fenyegetõen bíráló krákogásból is nyílt, tartalmikritika lesz.2. A pajzsm i rigyAhogy a neve is elárulja, a pajzsmirigy pajzsot alkot. Leginkábbpillangóhoz hasonlítható, amely vékony testét kevéssel a pajzsporcalá, a gége fölé helyezi, míg a szárnyai, a pajzsmirigy két lebenye alégcsõ két oldalán helyezkednek el. Felada­. ta olyan anyagcserehormontermelése, amely kétféle formában fordul eIõ. Az L­tiroxin és a méghatékonyabb trijód­tironin nagyrészt jódból áll, és anyagcsereserkentõszerepe van. Ezek az anyagok hosszabb távon és tartósabbanfokozzák a vitalitást, mint a mellékvesék gyorsan ható hormonjai, azadrenalin és noradrenalin. A vérnyomással és a szívritmussalöszszefüggõ keringés mellett serkentik a légzést és a bélfunkciót,hatásukra a hõmérséklet éppúgy emelkedik, mint ahogy nõ azalapanyagcsere, az idegek teljesítménye és az izomzat ingerelhetõsége­ miközben csökken a reakcióidõ, növekszik az éberség, és fokozódik agondolkodás gyorsasága.A pajzsmirigy ezenkívül döntõ szerepet játszik a növekedésifolyamatokban is. Franz Alexander rámutat, hogy a fejlõdés folyamán apajzsmirigy tette lehetõvé a vízbõl a szárazföldre való kilépést. Azélõlények csak a kétéltûek fejlõdési fokától kezdve rendelkeznek

pajzsmiriggyel. Egy mexikói gyíkfajta, az axolotl esetében a tiroxinkísérleti adagolása kopoltyúlégzésrõl a tüdõlégzésre való átállásteredményezi, úgyhogy az állatok víziállatokból szárazföldiekkéváltoznak át. W. I. Brown a pajzsmirigyet "a teremtés mirigyének"nevezte. A pajzsmirigy a tengerhez való viszonyt mindmáig fenntartja ajód általmely nagyrészt a tengerben fordul elõ ­, ez az egyetlenanyag, amelybõl képes hormonjait elõállítani. Ha az emberek túlságosaneltávolodnak a tengertõl, és például messzi hegységek238csúcsaira vándorolnak, akkor könnyen támad pajzsmirigyproblémájuk.A pajzsmirigyhormonoknak az emberi érésben játszott szerepérõltanúskodik, hogy hiánya esetén kretenizmus vagy mixödéma alakulhat ki,melynek során elakad a szellemi és a testi fejlõdés. A végtagok hosszúcsontjainak a növésben szerepet játszó végei például csak lassankéntzáródnak le, és az érintett személy visszamarad a szellemi fejlõdésterén. A fejlõdés szakaszában a tiroxin és a hipofízis növekedésihormonjához hasonló hatást fejt ki.A golyvaHa megnagyobbodott a jódtartalmú serkentõanyagokat termelõ szerv,akkor abból kell kiindulni, hogy megnövekedett az "üzemanyagszükséglet".A test a hormontermelõ szerv megnagyobbításával utalarra, hogy az érintett személy nem vallja be magának a megnövekedettüzemanyagigényt. Az energia, az aktivitás és a váltás éhsége van aháttérben. Ez a nagyobb anyagcsere iránti éhség elõször a csereenergiájára vonatkozik, és csak azután a hozzá szükséges anyagra. Agolyva a leggyakrabban a jódhiányos táplálkozásra vezethetõ vissza. Azérintettek, akik többnyire meghatározott hagyományokhoz ragaszkodnak,olyan környezetben élnek, amely túI kevés energiát és változatosságotkínál nekik. A golyva az ebbõl fakadó éhségrõl árulkodik. Ahormonhiány talaján alakul ki, akárcsak pajzsmirigy­alulmûködésesetén. A pajzsmirigy golyvás megnagyobbodása által végül is sikerülminden jódatom kihasználásával fedezni az anyagcsere­szükségletet.Elégtelen mûködés esetén a golyva szintén a megnövekedett üzemanyagszükségletetjelzi. A helyzet annyiban súlyosabb, hogy a termelõhelyfolyamatos kihasználása ellenére sem fedezhetõ a szükséglet. A betegeklustábbak és kövérebbek Iesznek, energetikai szempontból már semmi semtörténik az életükben. Még az éhség is megszûnik, mivel hiányzik azenergia ahhoz, hogy kezdjenek valamit a táplálékkal.A pajzsmirigy túlmûködése esetén az érintett személyek az anyagcsereiránti éhséget valódi farkasétvágy formájában érzékelik. Szünet nélkülképesek enni, mégsem híznak meg, mert testük azonnal elégeti azanyagot. Fogyásuk arról árulkodik,

239hogy a pajzsmirigy golyvaszerû kialakulása ellenére sem tudnak elegettenni testük energetikai igényeinek. Egyre csak halmoznák akészleteket, de hiába.Miként a golyvák három fajtája, a problémák is három nagy csoportraoszthatók fel: ezek a túlzott, illetve az elégtelen mûködés, valamintaz anyagcsere megváltozása nélküli golyvaképzõdés. A mirigymûködésnormális értékei mellett jelentkezõ golyva néhány évtizeddel ezelõttigszéles körben elterjedt volt azokon a tájakon, ahol jódszegény sóvaltáplálkoztak. Mint ártalmatlan változat, nem okoz tüneteket azanyagcsere . szempontjából, hanem csak esztétikai vagy mechanikaiszempontból, a méretváltozás miatt. A jódhiányos táplálkozás olyanmértékû növekedésre ösztönzi a pajzsmirigyet, hogy az értékes anyagminden létezõ részecskéjét fel tudja használni. Ha a keletkezõ golyvakifelé növekszik, kozmetikai problémákat okoz, ha befelé, akkor többekközött nyelési nehézségeket, légszomjat és hangproblémákat von magaután.A kövér, vastag nyak az ügyetlenség és a földhözragadtság benyomásátkelti, éppen az eÍegancia ­ ahogy mondani szokás ­ a karcsú hattyúnyakellentétét fejezi ki. Ha valakinek dagadt a nyaka, akkor ezzel abekebelezés és a birtoklás té­ máját hangsúlyozza. Végül a kövérnyak a mozgékonyság hiányát is jelzi, egészen a merevnyakúságig, amiszintén negatív hatással van az áttekintésre és a szellemi horizontrais.Egyes tájékokon a golyva annyira normális dolog volt, hogyhozzátartozott a táj lakosságának képéhez. A német parasztasszony adirndlihez magától értetõdõen díszes golyvakötõt viselt. A telt golyvaa pelikán nyakához hasonlóan a teli pénzeszsákot és a gazdag terméstszimbolizálta. Az érintettek körében elsõsorban paraszti, sajátföldjükbõl élõ emberekrõl volt szó, akikhez illett a földhöz ragadtember golyvával is hangsúlyozott, robusztus benyomása. Olyan emberekvoltak, akik szilárdan megálltak a lábukon, szigorúan betartották arészben a középkorig visszanyúló hagyományaikat, és nem fektettekkülönösebb súlyt szellemi horizontjuk kiszélesítésére vagy éppenéletmódjuk megváltoztatására. Konzervatív mozgáshiányuk mértékét és atulajdonra és megtartására való törekvésüket többnyire a jámborságfedte el.Az étkezési só és az ivóvíz jódozásának bevezetésével az ilyesfajtagolyva a háttérbe szorult, bár ezzel a téma természetesen nem szûntmeg. Most más (kifejezési) utakat keres.240Kétségtelen, hogy a városi kultúra felé való, ezzel egyidejûlegtörténõ nyitás is hozott egy kis mozgalmasságot a paraszti vidékekeredeti elzártságába és változatosságot nélkülözõ egyhangúságába, s

ezzel az annak alapjául szolgáló lelki magatartás egyre nagyobbmértékben vesztett jelentõségébõl a felnövekvõ nemzedékek körében.A külsõ golyva a tulajdon és a hatalom iránt be nem vallott igénytjelképezi. Az érintettek "kiteszik az ablakba", amijük van, ahogy anépnyelv találóan megfogalmazza. Rejtettebb, ezért problematikusabb abefelé növõ golyva. A témakör alapjában véve természetesen hasonló,csakhogy ez esetben az illetõ mindent bekebelez és elrejt a külvilágelõl. Ez kifelé ugyan jobb benyomást tesz, a befelé irányuló nyomásazonban annál veszélyesebb.A mohóság témája itt még mélyebbre szorul a tudattalanba, és ennekmegfelelõen mélyebb problémákat okoz. A megragadás és a felhalmozásilyen be nem vallott módja akadályozhatja a légzést s vele együtt azanyagcserét és a kommunikációt is. A befelé növõ golyva gyakranmegnehezíti a nyelést, és ezzel azt jelzi, hogy mennyire fájdalmas ésszorongó a dolgok további elnyelése. Ha a nyomás átterjed a gégére,akkor a hang is a szenvedés részesévé és rekedten krákogóvá válhat. Azérintett személyek egyrészt olyan hangot adnak, mint a keselyû,másrészt mintha éppen meg akarnának fulladni, és ez bizonyosértelemben így is van. Az a veszély fenyegeti õket, hogy belefulladnaka mohóságba.A további összefüggésrõl képet kaphatunk Hamupipõke meséjébõl, asegítségére sietõ galamboktól. Õk az ellentétére fordítják az eddigmondottakat. A "jókat a csuporba, rosszakat a ' begybe" mottó alapjánmindent gondosan szétválogatnak aszerint, hogy mi való a világnak ésmit kell inkább maguknak megtartani. Hosszú távon természetesen nemlehet egészséges, hogy minden jót és hasznosat odaadjunk, a rosszat éshaszontalant pedig megtartsuk magunknak, és mélyen lenyeljük.A nyakról szóló bevezetésbõl kitûnik, hogy az a szorongás otthona.Természetesen ezt a témát érinti az a golyva is, amely azzal fenyeget,hogy összeszorítja az ember torkát. Mint a test legfontosabbelzáródási pontjainak egyike, a nyak i olyan hely, amelyet hajlamos azember elreteszelni. Ha golyvát növesztünk, az Iehetõséget ad arra is,hogy elzárjuk a fejünket a testünktõl.241Kérdések1. Olyan környezetben élek­e, amely nem biztosít elég ingert ahhoz,hogy megõrizzem elevenségemet?2. Szélsõségesen viszonyulok­e a "tulajdon" témájához? Közszemléreteszem­e a tulajdonomat? Vagy torkig vagyok már a tulajdonommal?3. Magamévá teszek­e olyan dolgokat, amelyek felfújnak és 'megakadályoznak abban, hogy részt vegyek az élet elevenségében ?4. Mi a helyzet a súly(osság) témakörével? Fontosnak érzem­e magamatvagy esetleg fontoskodnom kell?5. Túl sok dolgot teszek­e el? Értékes dolgokat? Kellemetlenségeket?

6. Úgy gyújtögetek­e, hogy abból mások semmit sem vesznek észre (belsõgolyva)? Azért teszem­e, hogy semmit ne kelljen odaadnom, vagyszégyenbõl?7. Nyomasztják­e az életemet a felhalmozott dolgok?e. Gáttá alakítom­e át a nyakamat és így elválasztom a fejemet atestemtõl, a gondolataimat az érzéseimtõl?Pajzsmirigy­túlmûködésA pajzsmirigytúltengés (hyperthyreosis) egyre gyakoribb; de nemfeltétlenül jár együtt golyvával. Gyakran csomós alakban jelentkezik,és a hideg csomók, amelyek jódot csak kis mennyiségben vagy egyáltalánnem tárolnak, különböznek a forró, erõteljesen tároló csomóktól. Ahideg változat szöveti tekintetben úgy degenerálódik, hogy már nemtölti be hormontermelõ feladatát, és hajlamos arra, hogyrosszindulatúvá fajuljon el. Nem jár azonban túlmûködéssel.A forró csomók, amelyeknek hátterében orvosilag úgynevezett autonómadenómák (62) rejlenek, az életben hamar tüzes vassá válnak, amelyheznem kellemes hozzáérni. Az ember gyakorlatilag már nem tûri megnyakában a szûkösség érzetét. A nyakméret gyorsan növekszik, aszûkösség érzése mégis megmarad. Lelki megfelelõi ennek aklausztrofóbiás tenden242ciák, azaz az érintett személy minden korlátozó helyzetet szorongvakerül. A nyak dagadni kezd, és nyilvánvalóvá teszi a testbenelsüllyesztett, szinte fékezhetetlen növekedési kényszert. A szívhevesebben ver, a vérnyomás és a testhõmérséklet emelkedik,verejtékezés és idegesség lép fel. A motorikus nyugtalanságszórakozottságban, reszketésben és ûzöttségben nyilvánul meg.Álmatlanság rabolja el a test számára égetõen szükséges nyugalmat. Aszem remeg az izgatottságtól, tágra nyílik, sõt láthatóan ki isdülledhet (63).A betegnek az arcára van írva az ijedség, mintha fojtogatnák, és arémülettõl tágra nyílt szeme ki akarna ugrani a helyérõl. FranzAlexander "Basedow­sokk"­ról beszél (64). Az ilyen szem nemcsak tágranyílik, hanem túl éber is. A legnagyobb riadókészültséggel néz elébeannak az élethalálharcnak, amire a test többi része is nyilvánvalóankészülõdik. Nemcsak az arckifejezés miatt kapcsolhatók a tünetek arémülethez ­ a kapcsolatot már állatkísérletek is megerõsítették. Anyestek elé kitett nyulak, amelyek elõl elzárták a menekülés útját, ahyperthyreosis összes tünetét produkálták, beleértve a szemgolyóexophthalmusnak nevezett kidülledését is. Ezekben a kórtörténetekbengyakrabban lehet találkozni félelmetes jövõképpel, és az ezzel járóhosszú távú lelki megterheléssel, mint akut rémületélménnyel. Azonbantöbbnyire jelen van a halállal való korai találkozás és valamely közelálló személy elvesztésének tapasztalata is. A beteg azonban nem néz

szembe a halálfélelemmel és a rémülettel, hanem tagadással éselfojtással hárítja el azt, és így írja ki saját arcára. A tagadásbangyakran olyan messzire megy el, hogy éppen azokat a helyzeteketkeresi, amelyektõl a leginkább féI. Az arckifejezés mellett a félelema beteget kínzó hasmenésben is megnyilvánul, tele van a nadrágja,ahogy a népnyelv mondja. Ahelyett, hogy átvitt értelemben masírozna átaz életen, a belében éli meg a "marsot". Az izzadásra való hajlamesetében a félelem verejtéke mellett a túlzott megerõltetés ésfeszültség is ott bábáskodhat.A betegek valóban nem riadnak vissza sem a fáradságtól, sem amegerõltetéstõl. A nyak felpuffadásában és a szem kidülledésében apánik mellett benne van a totális túlerõltetés képe is. Atúlerõltetésre való hajlandóság benne van szinte minden érintettszemély élettörténetében. Hajlamosak a korai érésre és a felelõsségtéves átvállalására például a fiatalabb243testvérekért. A növekedési és érési hormonok túltengése a vérükbenkésõbb az ennek megfelelõ, a testbe lesüllyedt igényeket jelzi.Cyakran még anyjuktól is elszakítva, csalódottan vagy elutasítvamegpróbálják leküzdeni az ebbõl adódó félelmet és bizonytalanságotazáltal, hogy maguk azonosulnak az anya szerepével. ("Ha nem lehetekvele, akkor olyannak kell lennem, amilyen õ, hogy nélkülözni tudjam."Ez az érintett nõk esetében gyakran az apa iránti vérfertõzéshezközelítõ kötõdéshez vezet, férfiak esetében a nõi szerephez valóragaszkodáshoz, amely homoszexualitásba is torkollhat. Az anyaszereptúlzott kívánalmakat támasztó feladatához a betegek az önfeláldozásighûek maradnak. Az ilyen kompenzációs kísérlet kudarca kiválthatja atünetegyüttest.A tágra nyílt szemekben azonban tükrözõdhet harci vágy, sõtkíváncsiság is. Ezzel a látszólagos ellentmondással még gyakran fogunktalálkozni. Úgy tûnik, hogy a páciensek fenyegetve és üldöztetve olyannagy tettekre készülnek, amelyekhez összes erejükre szükségük van. Avihar elõjelei mutatkoznak, mintha a túlélésért folyó küzdelemlegnagyobb csatája állna a küszöbön. Õk maguk mindazonáltal semmit semtudnak errõl, ellenkezõleg, tüneteiktõl gyakran belsõleg a legnagyobbmértékben elhatárolják magukat, és a tapasztalatok szerint késõnfordulnak orvoshoz. Nem hajlanak arra, hogy betegállományba menjenek,hanem kitartanak, amíg csak lehet. Árnyékban marad harci kedvük,amelynek egyáltalán nincsenek tudatában. Testük azonban forró csomókés duzzadt nyak formájában a legõszintébben jelzi, hogy milyen hevesenvágynak a terjeszkedésre és a fejlõdésre, és milyen erõfeszítésekettesznek ezek érdekében. Nemcsak kiterjedni akarnak, hanemmindenekelõtt távolabbra jutni, csillapíthatatlan éhségük az életiránti éppilyen csillapíthatatIan étvágyról árulkodik. Nem tudjákmegtölteni a torkukat, és gyakran égetõ becsvággyal emésztik magukat.A vágynak ez a fukarrá tevõ formája messzemenõen az elõtérbe kerül. A

nyugtalanság gyakran a golyva valóságos rezgésében és lüktetésébennyilvánul meg. Az állapotban van valami emésztõ, az alapanyagcsereolyan magas, hogy az érintettek lefogynak, és ez még inkább megerõsítia hajszoltság benyomását. Becsvágyból és teljesítménykényszerbõlemésztik el magukat.A heves harc helyén, amely a vágy sajátos, megbecsülésre 244sóvárgó formájával van összefüggésben, a rémület és az ébervédekezõkészség mellett még egy további téma is feltûnik. A nyak ­mint a testbõl a fejbe vezetõ út ­ feljárat a legfõbb ítélõszékhez is.A golyva itt nemcsak megnagyobbított védõpajzsot jelent a test egyiklegérzékenyebb része számára, hanem olyan reteszt is, amely elzárjaminden létfontosságú ellátás útját. Ez az elzáródás olyan hevesösszeütközés színtere, amit értelmezhetünk úgy is, mint a legmagasabbhelyhez vezetõ útért való küzdelmet. Ennek gyakran valamilyen hevestekintélykonfliktus megtestesülése áll a hátterében, amely az érintettszemély léte szempontjából döntõ fontosságú. A test bemutatja, hogymennyire felõrli és mennyire elemészti az erõket ez a küzdelem, és aztis, hogy a felfelé vezetõ járat hogyan válik egyre szûkebbé. A betegekremegésében a szorongás és a nyugtalanság nyilvánul meg. Attól valóállandó félelmükben, hogy mielõtt még bármit szereztek volna, anyakukba kerülhet a dolog, minden további beszûkülés miatt magukonkívül vannak. Nem ritkaság, hogy megfelelõ tekintély jelenlétében areszketéstõl még arra sem képesek, hogy egy kávéscsészét sikeresen aszájukhoz emeljenek. A torkukban jókora gombóc van, és azt jelzi, hogymár semmi sem jöhet fel, holott átvitt értelemben mindenen felülkellene kerekedni. Ehhez még hozzájárul az élet iránti vágy, amelyazzal a (halál)félelemmel társul, hogy az ember elmulasztja alegfontosabbat az életben.Ha ilyen helyzetben még egyáltalán ki tudnak ejteni egy szót is aszájukon, akkor ezt annak a nagyszerû képességüknek köszönhetik, hogyössze tudják szedni magukat, és a tárgyiasságot mindenek fölébe tudjákhelyezni. Az érzelmi rezdüléseket, különösen az ellenségeseket, demindennemû érzelmet a golyva gátja mögé szorítják vissza.Ellenségeiknek ésszerû megfontolásokból még szívesen segítenek is,mint ahogy rivális testvéreiknek is legszívesebben anyai támogatástnyújtanak, és így állnak melléjük. A zsilipek csak akkor nyílnak meg,ha a nyakban levõ gát idõnként átszakad, s ilyenkor látszólagmotiválatlan könnyáradat keres utat a szabadságba. Néha árulkodó akrákogó, rekedt, hallhatóan szorongatott hang is, és jelzi, hogymilyen sok gondot okoz ez a helyzet. A hang nyíltan beszél arról anyomásról, amely alatt az érintettek állnak, és a nyomasztóhangulatról, amely eltölti õket. A hang kényszerû halkságában azerõfeszítések245

közepette megcsendül a voltaképpeni igény. Itt valaki többször ésjobban szeretne megnyilvánulni, de nem sikerül neki.A pajzsmirigyhormonok növekedési komponense alátámasztja azértelmezéseket, a hormontúltengés mégis a test mélyén rejlõ növekedésiigényt jelzi. Ez az ifjúkorig ide tartozik, azután azonban márkizárólag a szellemi­lelki színvonal része. Ezért nem meglepõ, hogygyermekkorban alig fordul elõ hyperthyreosis, és a megbetegedésekszáma csak a pubertáskor után nõ. A felnõttek esetében a fölöslegeshormon regresszióról árulkodik, egy már nem megfelelõ szintre valóvisszasüllyedésrõl. A betegek sem növekedési, sem küzdõ törekvéseiketnem vallják be maguknak. Abbéli igényük, hogy rendkívül gyorsanérjenek és nõjenek és hogy lehetõleg minél több dolgot éljenek át,visszaszorul a testbe, ahol a hormonszint növekedésében tombolja kimagát. Az anyagcsere­ és a növekedési hormon túltengése túlságosanérzékennyé, változékonnyá, zavarodottá és túlzottan elevenné teszi abetegeket, valamint fokozza a halálfélelmet is. A páciensek annyiraéberek, hogy le sem tudják hunyni a szemüket. Napközben remeg aszemhéjuk, éjjel pedig nélkülözik az alvást. Az alvásnak, a halál kistestvérének mellõzése miatt bezárul a kör, és az eredmény ahalálfélelem. Az érintett személy alighanem attól fél, hogy el kellhagynia az életet, mielõtt még igazán megélte volna ­ néhánykórtörténet megengedi ezt a feltételezést.Feltûnõ, hogy a nõket körülbelül ötször olyan mértékben sújtja ez abetegség, mint a férfiakat. Ez esetleg arra vezethetõ vissza, hogyszámukra lényegesen rosszabbak a társadalomban a növekedés és azérvényesülés lehetõségei, és ezért nagyobb a valószínûsége annak, hogyezek elfojtódjanak. Ráadásul a viszonylag gyermekellenes környezetbennehézségekbe ütközik az a feltûnõen sok betegben meglévõ kívánság,hogy növekedési törekvéseit terhességekkel elégítse ki, illetveezenkívül még örökbefogadással és nevelt gyerekekkel növelje acsaládot. Alexander "a terhességtõl való félelem ellenére fennállófogantatási vágy"­ról beszél. Ez az ellentmondás az érintett nõk azonkísérletét tükrözi, hogy saját halálfélelmüket azzal hárítsák el, hogyegy másik síkon életet adnak.A terhesség és a pajzsmirigy közötti kapcsolat többfélekép246pen is igazolható. A pajzsmirigy a terhesség ideje alatt példáulenyhén megnagyobbodik, és fokozottabban mûködik. A mirigymûködéshiányosságának gyakran meddõség vagy vetélés a következménye. Aférfiak nemzõképességére is pozitív befolyással van apajzsmirigyhormon. Így például növeli a spermiumok számát és áramlásisebességét. Vannak olyan adatok, amelyek szerint a pajzsmirigyfejlõdéstörténeti szempontból a méh tájékáról származik."A gyerekek révén tovább lépni" a hyperthyreosis esetében általábanjelentkezõ, a mindenáron való fejlõdésre törõ becsvágy gyakoriváltozata. Ez a törekvés egyébként kimerítõ munkában és a beteg éskörnyezete képességeit felülmúló teljesítmény igényében éli ki magát.Ilyen tekintetben is szûkebb határokat szab a társadalom a nõknek,

amelyek fájdalmasan testesülnek meg a pajzsmirigytúltengésben. Hakétségbe vonják a terhesség és a teljesítmény iránti vágyat, az enneka tünetegyüttesnek a jelentkezéséhez vezethet.A nõk körében nagyobb gyakoriság további oka az lehet, hogy ateljesítés, a küzdelem és az önmegvalósítás inkább az archetipikusférfi pólushoz tartozik, és ezért a nõknek alapjában nehezükre esikezt megvalósítani. A gyermekszülés õsi nõi területére például csaknehezen ültethetõ át. Ráadásul a társadalom a gyermekek nagy számátinkább bünteti.Végül pedig az anya és a lány közötti tekintély problémáját a lánysokkal nehezebben tudja megoldani, mint a fiú. Alexander szerintminden érintett abba a nehézségbe betegszik bele, hogy meg kellbirkóznia a szerepcserével, amikor gondozottból gondozóvá válik.Meg kell tanulni bevallani magunknak a saját életünkre vonatkozóijedtséget és pánikot, illetve a fejlõdés, a teljesítmény, a növekedésés az átélés magas igényeit. Saját történetünkkel kell összefüggésbehozni azokat az óriási erõfeszítéseket és törekvéseket, amelyek arrairányulnak, hogy a többnyire magunk választotta tekintély részérõlelismerésre találjunk. Ahhoz, hogy felszabadítsuk a mintát, szükségvan az ellentmondásos helyzetben való saját szerepünk elismerésére: azarcon tükrözõdõ félelem és szorongás többnyire visszavezethetõ sajátfüggõségi vágyunkban való korai (gyerekkori) csalatkozásainkra. Arákövetkezõ próbálkozások, hogy a fenyegetett biztonságot azzalhelyettesítsük, hogy másoknak nyújtjuk, rávilágítanak a túlzottkövetelményekre. Hiszen hogyan is adhat247nánk olyasmit, amink nincs, de amire magunknak is égetõ szükségünkvolna? A megoldás a betegség tünetegyüttese, amely lerombolja afélelembõl, erõfeszítésbõl és önmegtagadásból emelt épületet, és azidetartozó impulzusokat a testbe irányítja, amely most már a magarészérõl a legmagasabb igénynek veti alá magát, és megnyerhetetlenküzdelembe bocsátkozik. A kiváltó okok, amelyek a kapcsolatokválságától a halál általi veszteségig terjednek, és amelyeket alapvetõfélelem táplál, gondolatban többnyire már elõzetesen jelen voltak, sígy még az önmagát beteljesítõ jóslat félelmével is körül­ ' veszikmagukat.Ha az ember már feldolgozta saját lelki hátterét, amihez gyakranelkerülhetetlen a pszichoterápia, akkor jön el az ideje, hogy újratudatosan élje meg a testbe számûzött impulzusokat. A torokban dobogószív a törekvést és a küzdõszellem táplálta becsvágyat rejti. Miután abeteg már bevallotta magának, hogy milyen hevesen vágyik az életre ésmindennek az átélésére, a felemelkedésre és az elismerésre, és milyenszívesen lenne valóban "tüzes asszony (tüzes fickó)", aki mindeddigcsak rejtve élt, a magasröptû álmoknak valós esélyük van arra, hogy avalóságban mérettessenek meg. Csak akkor válhat tudatossá a teljesszorongás, ami a nyak szûk járatában tanyázik és a kidülledõ szembennyilvánul meg, ha a páciens már elismerte a nyaktájéki zárlatot, amelyelválasztja a fejet a test valóságától. Az érintetteknek nemcsak

konkrétan van gombóc a torkukban, hanem a lelki csomó, a fent és alent közötti barikád az igazi bajuk. Ha szembesülnek ezzel aszorongással, amit eddig lenyeltek (a golyvába), akkor a küzdelemnekvan esélye a külvilágban. Az is lehetséges azonban, hogy feleslegesséválik a küzdelem, ha a növekedés erõi más, kielégítõ irányokatkeresnek.Az élet elve árnyékba süllyedt, és tudatos síkokon akar visszatérni. Ahyperthyreosis az élet és a növekedés hihetetlen teljességénekjelképe, ami túl sok a testnek. Az életnek ezt a túláradását kellszellemi­lelki csatornákba terelni, és ehhez tetszés szerintimennyiségû ­ mindenféle ­ irányban el lehet indulni.248KérdésekHideg csomók esetén:1. Vannak­e a nyakamban olyan csomók (=megoldatlan problémák),amelyek meg tudnának ölni hideg életellenességükkel?2. Mi alakulhatna rosszul az életemben a további elfojtás miatt?. 3. Hol van olyan fontos terület az életemben, amitõl minden energiátelvontam, amit megpróbáltam befagyasztani?Hyperthyreosis és forró csomók esetén:1. Milyen tüzes vasat nem akarok megfogni?2. Milyen égetõ becsvágy és magas igény hajt? Mire irányulesillapíthatatlan éhségem?3. Mi derít túlságosan jó kedvre és mi hoz ki ugyanígy a sodromból ?4. Milyen gombóc, miféle félelem van régóta a torkomban? 5. Kitörhetne az életemre? Én kinek törhetnék az életére?Milyen tekintély körül forog a küzdelem, amit vívok? 6. Mennyibeningadozom a halálfélelem és az élni vágyásközött?7. Miért nyelem le az ellenséges indulatokat?8. Hogy vagyok képes a tárgyiasságot az érzelmek fölébe helyezni?Miért szorítom le a testembe a heves összeütközéseket?9. Mi rejlik túlzott segítõkészségem hátterében? Mi van (túlzott)gyerek utáni vágyam mögött?10. Mi rejlik gyámoltalanságom mögött, ha magamról és saját érdekeimvédelmérõl van szó?11. Mire unszol anyagcserém magas foka? Életem melyik anyagát kellkicserélni? Milyen váltás esedékes?

12. Hová igyekszem a bennem lévõ túláradó élettel? 249Elégtelen pajzsmirigymûködésA fokozott mûködéssel ellentétben a pajzsmirigy­elégtelenség(hypothyreosis) esetében túl kevés pajzsmirigyhormon jut a vérbe.Ennek csökkent alapanyagcsere és energiahiány a következménye. Avérnyomás és a vércukorszint egyaránt leesik, anémia lép fel, azanyagcsere pedig már csak takaréklángon mûködik ­ és ezfáradékonyságban, kimerültségben, általános kedvetlenségben és növekvõsúlyban érezteti hatását. Mindehhez étvágytalanság és szorulás járul,a haj* kiszárad, kócossá , válik, és ki is hullhat. Rossz a bõrvérellátása, ezért hideg, és hajlamos a megkeményedésre. A bõr alattiszövetek szivacsosan vastag állagúvá válnak, ezért az orvosokmixödémáról beszélnek. A hangulat kedvetlen és nyomott, azarckifejezés érzéketlen és részvétlen. A lelassult, intellektuálisanálmatag, már­már visszamaradottnak ható letargikus személyiség apajzsmirigytúltengéses, rendkívül eleven és éber, izgatott ésfélelemmel teli beteg éles ellentéte.A mixödémás betegek a külvilággal szembeni védekezésül vastag bõrrelfedik el magukat. A tésztaszerúen felpuffadt bõrtõl a vérárammalegyütt az életerõt is elvonják, azaz semmiféle eleven érintkezésre nemakarnak lépni a rajtuk kívül álló világgal. Így a bõr, mint a külvilághatára, hûvös és élettelen marad. A hideg kezek arról árulkodnak ­ haegyáltalán érintenek valakit üdvözlésül ­, hogy nem képesek szívélyes,meleg kapcsolatra. A hideg lábak pedig mintha a földbe kívánnánakélettelen gyökereket ereszteni. Ha az embernek hideg a lába, az együttjár a félelemmel. Az olyan ember, aki még nem találta meg azt ahelyet, ahol gyökeret verhetne, természetesen alapvetõ félelemmel élegyütt.Ezek a tünetek a betegeket túltengéses társaikkal ellentétes pólusrasorolják. Mint minden ellentét, ezek is szemben állnak egymással, ámugyanazon a tengelyen helyezkednek el. Míg a túltengéses betegekhalálfélelemmel szembesülnek az élettel, és küzdenek az életbenmaradásért, az elégtelenségben szenvedõk közömbösen viselkednek,mintha semmi közük sem lenne az egészhez. Olyanok, mint atetszhalottak. A halál témakörében azonban megint csak ahyperthyreosisos betegekkel való azonosság bújik meg. Az egyik típusfél a haláltól, a másik pedig utánozza, de mind a kettõ állandóan velefoglalkozik.250Nem csoda, hogy a betegek nem érzik jól magukat a hideg, szivacsosbõrükben. Ez meg is látszik levert hangulatukból és tompaarckifejezésükbõl, ami nélkülöz minden részvétet. A szív fáradt,gyenge ritmusban ver, és olyan vért áramoltat, amibõl hiányzik a

tápanyag. Teljesen híg életnedv rõl van szó, amiben kevés azenergiahordozó (vörösvértest) ésa tüzelõanyag (cukor). Az alacsony cukorszint emellett arra isrávilágít, hogy az életükbõl hiányzik az édesség. Nem csoda, hogy abetegek külsõleg is általában az élettõl való elfordulástszimbolizálják. A háttérben az élet minden frontjáról való feltételnélküli visszavonulás húzódik és testesül meg. A kórkép szélsõségesformában a mixödémában mutatkozik meg, amely tetszhalálállapottalés alacsony testhõmérséklettel ­ ez lehet akár 23 C­os is ­járhat. Az élet közel áll a befagyáshoz, az életfunkciókgyakorlatilag nem mûködnek. A betegek mély öntudatlanságukban márrégóta nem adnak életjelt magukról. Már nem tudnak felmelegedni azélethez, ez immár csak kívülrõl érkezõ segítség révén lehetséges.Ténylegesen vissza kell hozni õket az életbe. Általában ilyenszélsõséges helyzetek húzódnak meg az élve eltemetettekrõl szólórémtörténetek hátterében.Az elégtelenségben szenvedõ betegeket még a saját életük semérdekli. Fáradt, mély árokban ülõ szemük éles ellentétben álltúltengéses társaik csillogó, kidülledõ szemével. Lusta, érdektelenapátia áll szemben a túl aktív ûzöttséggel. Az egyik nem mozdul ahelyérõl, a másik egyik helyrõl a másikra rohan, anélkül hogyvalaha is megérkeznék. Bár ellentétesnek látszanak, egy témakörönosztoznak, ami éppen kettejük között, a középpontban helyezkedikel, és amitõl mind a ketten egyformán távol vannak. Az életbenbetöltött helyükrõl van szó. Az egyik esetben a túl kevés, amásikban a túl sok élet között, mindkettõtõl egyformán távol,félúton helyezkedik e! a valódi élet.Hogy valójában milyen közel van egymáshoz a két ellenpólus, azt amodern orvostudomány is jelzi, amely radikális terápiásmódszereivel, a sugárkezeléssel és a mûtéttel gyakran változtatjaát a túltengést elégtelenséggé. Ezeket szükségszerûen apajzsmirigyhormon egész életen át tartó adagolásával ' kellstabilizálni. Az érintettek ezen eljárás során két különbö­ zõoldalról élik meg ugyanazt az alapvetõ problematikát. Míg azelégtelenség terápiája a hagyományos orvostudomány sze251rint a helyettesítés elvét és az allopátia gondolatát követiéletet adópajzsmirigyhormonokkal fejt ki hatást a beteg élettelensége ellen ­, aradioaktív jódos sugárzás már szinte homeopatikus utakon jár. Abetegek radioaktív jódot vesznek be, ami felgyülemlik apajzsmirigyben, és azt belülrõl sugározza be. A kezelés ideje alatt abeteg olyan radioaktív sugárzást fejt ki, hogy szigorúan el kellkülöníteni. A kórisme testbe hatolt agresszív létimpulzusait aradiológusok még agresszívabbakkal ütköztetik. A radioaktív anyagok azelképzelhetõ legaktívabbak és legelevenebbek közé tartoznak. Belülrõlszinte szétrobbannak, más szóval megszakadnak halált hozóelevenségükért.

Ahhoz, hogy a beteg fel tudja oldani az elégtelenség problémáját, aztkell megtanulnia, hogy tudatosan egészen visszahúzódjon magába, azaktivitást a minimálisan szükségesre korlátozza és hagyja maguktólzajlani az seményeket. Azt a "minden mindegy" hangulatot, amivel az érintett mindenki máshozviszonyul, át kell alakítania a "legyen meg a Te akaratod!"tudatosságába. Nem az a feladat, hogy hagyja magát ide­oda lökdösni,hanem az, hogy türelmesen várja ki, míg az élet kijelöli a sajáthelyét. Nem az élettel szembeni rezignáció, hanem a visszavonulás ahelyes út az "akarom!"­tól a "legyen meg a Te akaratod!"­ig.Míg a túltengés hátterében az élet húzódott meg, e mögött a halálrejlik. Ezért hagyni kell meghalni minden régi dolgot, a régi mintákatés programokat, mindazt, ami már régóta elfáradt. A mixödémás betegolyan külsõleg, mint egy hulla, hideg, felpuffadt, vértelen.Elsõdleges feladata a halállal való szembesülés. Csak akkor élhet, hamegtanul meghalni. A modern ipari társadalomhoz nem nagyon illik ez afeladat. Léteztek viszont olyan kultúrák, amelyekben a halálra valófelkészülés volt az élet legfontosabb feladata, például az óegyiptomi,a maja vagy a tibeti Iámák kultúrájában. Errõl az útról a megfelelõhalottaskönyvek tanúskodnak.A pajzsmirigy veleszületett elégtelensége vagy mûködésképtelenségeesetén a kretenizmus kórisméje alakul ki, amely törpenövéssel éskülönbözõ fokú szellemi fogyatékossággal jár. Ebben az esetben atanulás fentebb leírt feladata még világosabbá válik, ám lényegébenteljesen a szülõkre irányul. Ahhoz, hogy az "akarom" legalábbalkalmanként megvalósulhasson, intelligenciára van szükség. Ha ezteljesen hiányzik, ak252kor fel sem merülhet a külvilág saját akarat alá vetésének témája. Akretének a világot ösztönösen, nem pedig intelligenciával érzékelik,õk kezdettól fogva kívülállók. Mivel a társadalom céljairahasználhatatlanok, mégis annak segitségére szorulnak, terhesek aközösség számára. Az érintetteknek mindezeket a megalázó helyzeteketel kell viselniük, akár akarják, akár nem. Számukra ez többnyirekevésbé nehéz, mint szüleik számára. Az egyetlen megoldás abbanrejlik, hogy a megaláztatásból alázatot tanuljanak. A kifejezettenalacsony növést is ilyen szempontból kell értelmezni. Az életbennyilvánvalóan nem arról van szó, hogy eljátsszák a "nagyfõnök"­öt,hanem hogy egy nagy világban kis keretek közé illeszkedjenek be, ésapró, szerény szerepeikkel azt töltsék be.Kérdések1. Miért nem akarok tovább eleven lenni? Mi ad okot arra, hogytakarékra állítsam magam?2. Miért van szükségem ilyen vastag bõrre?3. Mit akar közölni a túlsúlyom*? Mit helyettesít?4. Hová rejtem életenergiámat?

5. Mitõl válok jégtömbbé?6. Hogyan változtathatom rezignációmat odaadássá, fatalizmusomatalázattá?7. Mit kellene hagynom meghalni, hogy újra elevenné válhassak?e. Mennyire maradtam még a halllal való konfliktusban adós?9. Hol van a helyem, ahol élhetnék és fejlõdhetnék? 253VI. AgerincoszlopLegfõbb összekötõ szervünk a gerincoszlop, amely összekapcsolja afentet (fej) a lenttel (medence). A gerincoszlop neve (columnavertebralis) csak annyiban közelít a valósághoz, hogy az élet idejénektúlnyomó részében kevésbé oszlop, mint inkább mozgó ív. Oldalról nézvekettõs S alakot formáz. A gerincoszlop úgy viselkedik, mint egyfunkcionális egység, de 33­34 különálló csontból áll: 7 nyak­, 12hát­, 5 ágyék­, 5 keresztcsont­ és 4 vagy 5 farkcsontcsigolyából. Ezekközül a felsõ 24 mozgatható, az alsó 10 vagy 11 keresztcsonttá ésfarkcsonttá nõtt össze. A gerincoszlop funkcionális egységéhezhozzátartozik még az õt körülvevõ támasztórendszer 550 izma, 440 inaés szalagja, amelyek gondoskodnak a stabilitásról, és egyúttallehetõvé teszik a 144 kis ízület hatékony mozgathatóságát. A kétlegfelsõ nyakcsigolyán, az atlason és az axison kívül a többinek mindhasonló az alapformája:254

Míg a masszív csigolyatestek a terhet viselik, a gerinccsatorna, amelya csigolyák egymás fölött elhelyezkedõ üregeibõl alakul ki, azérzékeny gerincvelõt védi. A gerincvelõ idegei mindig két szomszédoscsigolya között nyúlnak ki. A hátcsigolyák egyúttal a bordák kiscsigolyafelületeivel is rendelkeznek, és így lehetõvé teszik a mellkaslégzéstõl függõ mozgását. A gerincoszlopot gyakran hátgerincnek isnevezik hátrafelé irányuló tövisnyúlványai miatt, bizonyára azért,mert ez az erõteljes perem volt az elsõ, amit az ember agerincoszlopból észlelt.A gerincoszlop fõ részeinek különbözõ mozgékonysága lényegében aszalag­ vagy csigolyaközti korongokon alapul. Minden ilyen korongnyálkás­folyékony anyagú, kocsonyás magvat tartalmaz. Újszülöttekesetében 88 százalékban, i0 éves korban is még 70 százalékban vízbõláll. E körül a lágy, alakját változtató mag körül, amely alkalmazkodika gerincoszlop mozgásaihoz, és összehúzódáskor a teheroszlató,nyújtózáskor pedig a tehermentesítõ feladat betöltésére egyarántképes, rostos körszerkezet helyezkedik el. Ez korlátozza mozgásában alágy magot, és a porckorongot a szó szoros értelmében formában tartja.Ezen erõdítmény esetleges szakadásai elõsegítik a porckorongsérvekrettegett elõfordulását. A zselés mag erõteljes belsõ nyomását agerincoszlop számos izma és szalagja egyenlíti ki. A vitorlásokárbockötélzetével összehasonlíthatóan feszes egyensúly jön létre. Azselés mag terjeszkedésre törekszik, az õt formába terelõ rostgyûrûpedig ellenáll neki. Az izmok egymáshoz feszítik a csigolyákat, és úgyhúzzák össze õket, hogy az embert kicsinek és koncentráltnak tartsákmeg.Ha a gerincoszlopot funkcionális szervi összességnek tekintjük, akkormindenekelõtt két szempont válik azonnal szembetúnõvé: a kígyóforma ésa poláris felépítés. Az egyes csigolyák úgy hatnak, mint egy kígyótestszegmentumai. A kígyó tulajdonképpen egyetlen gerincoszlop, hiszenkizárólag csigolyákból áll. Figyelmesebb szemlélés esetén hozzájárulehhez a poláris szerkezet, amely a kemény csigolyatestek és a lágyporckorongok váltakozásában fejezõdik ki.255,* :

Ha kívülrõl tekintünk a gerincoszlopra, akkor feltûnik Aszklépioszkígyójához, az orvosok jelképéhez való hasonlósága. AhogyanAszklépiosz kígyója és pálcája, a gerincoszlop is a nehézségi erõelképzelt vonala köré csavarodik, amelynek ' mentén az emberi testalulról állandóan visszakényszerül a földhöz és ezzel az állatoktartásához. A kígyó felegyenesítését, illetve a Ienti felemeléséttartották központi feladatuknak az antik kor orvosai. Azzalfoglalkoztak, hogy felsegítsék az embert a lenti anyagi világfogságából és utat biztosítsanak számára a valóság magasabb, eszmeiszempontjai felé. Ebben kínálkozik az indiai kultúrával összekötõ hídlehetõsége, amelyben az emberi fejlõdésrõl való tudás Kundalini kígyóerejével és a gerincoszloppal van összefüggésben. A védák felfogásaszerint Kundalini, a kígyó a legalsó csakrában, a Muladharában alszikhárom és félszer összetekeredve. Ez a legalsó csakra, a gerincoszlopmentén elhelyezkedõ hét energiaközpont közül az elsõ, a keresztcsontmagasságában fek"szik, latinul "os sacrum ­nak nevezik. Ebben a mi anatómiánk által isszentnek tartott csontban nyugszik a hindu hit szerint az emberiõsenergia, míg fel nem ébresztik, és a gerincoszlop i mentén acsakrákon keresztül fel nem száll. Ha eléri a legfelsõ csakrát, és azmegnyílik, akkor az ember megvalósult, megvilágosodott, vagy akkorvált ­ ahogy az indiaiak nevezikpurusává, valódi emberré.A hinduizmus okkult anatómiája abból indul ki, hogy a hátgerinctájékán három finom anyagú csatorna helyezkedik el, amelyekenkeresztül az energia felszállhat: az Ida és a Pingala kétoldalt, aShushumna pedig középen. Többszörösen és nyomatékosan óvnak attól,hogy ezekkel az e tájékon szunnyadó hatalmas erõkkel játsszunk és hogyértõ tanító nél256kül bemerészkedjünk ezekbe a régiókba. Másrészt semmiféle kétségnem marad afelõl, hogy a voltaképpeni emberré válásnak a gerincoszlopmentén kell végbemennie. Mint az ener giának, az egész embernek isezen a központi tengelyen kellfelfelé haladnia a legvégsõ egyenességig. Más õsi kultúrák istudnak azokról az erõkrõl, amelyek a gerincoszlop mentén áramlanak.A kínai akupunktúra tana például ugyanígy az ebben a régióbanelhelyezkedõ központi jelentõségû energiacsatornáktól(meridiánokból) indul ki.Ahogyan az indiaiak energiakígyója, Kundalini felébredése döntõ avalódi szellemi emberré való felemelkedés szempontjából, olyanmeghatározó volt a korai ember fizikai felegyenesedése, mert csakez tette lehetõvé az egyenességet s vele a tulajdonképpeni emberréválást. A gerincoszlop tehát mindkét szempontból az emberifelemelkedés középpontjában helyezkedik el. Valamivel költõibbenkifejezve ez azt jelenti, hogy az ember magasröptû álmai mindenidõkben a gerincoszlopon indáztak felfelé, és arra a célra

irányultak, hogy elszakadjanak az anyaföldtõl és közelebbkerüljenek a mennyei Atyához.A kígyó, mint a polaritás jelképe, a legnagyobb segítségetnyújthatja abban, hogy legyózzük az ellentétek világát. Arrólazonban, hogy milyen könnyen válik Iehetséges ajándéka ismétméreggé, tanúskodnak azok a spirituális balesetek, amelyek aKundalini erejével való könnyelmû bánás esetén fordulnak elõ. Aveszély abban rejlik, hogy az ember elveszti az egyensúlyt, és túlmesszire jut el az egyik pólusba. A célhoz csak a középút vezet el,és ezt csak akkor lehet járni, ha a kétoldali poláris erõk, a férfiés a nõi, egyensúlyban vannak.A kígyóforma mellett a gerincoszlop második sajátossága a pólusokváltakozása egész hosszában, hiszen minden csontos csigolyatestután egy elasztikus porckorong következik. A csontkemény anyag és avizenyõsen lágy kocsonyás anyag váltakozása (a porckorong magvában)szükséges a mûködéshez. )elképesen a kemény és erõs inkább a férfipólushoz tartozik, míg a vízelem lágy, alkalmazkodóképes minõsége,amely a porckorongokban túlsúlyban van, nõi jellegû. A nõies és aférfias állandó váltakozásával a gerincoszlop olyan õsi szimbolikátmintáz, amely minden kultúra és vallás sajátja. A taoizmus ezt akapcsolatot a Tai Csi jelképében ábrázolja, a görög mitológiaHarmonia gyöngysorában, amit Héphaisztosz,257az isteni kovács fekete és fehér gyöngyöket váltakoztatva ké­ ;szített.A polaritás elvének kihasználása módfelett megnöveli a gerincoszlopterhelhetõségét. Míg a csontos rész a szilárdságról és a stabilitásrólgondoskodik, a vizes­zselés rész az éppoly ' szükséges rugalmasságotés alkalmazkodóképességet biztosítja. Az olyan kórismék, amelyekbenvalamelyik szempont háttérbe szorul, a szélsõségek problematikájátmutatják: a Bechterew­kór az elasztikus csigolyaközti zónákmegkeményedésé­ , hez és csontosodásához vezet. A következmény a beteglété­ i nek súlyos korlátozása, középpontjának a szó szoros értelmébenvett megcsontosodása. Ezzel ellentétben a csontlágyulási folyamatokesetében rachitikus vagy tuberkulózisos folyamatok következtében agerincoszlop helyi összeroppanásaira kerülhet sor. Ennek következtébengyakran görbületek vagy púp­ , képzõdés korlátozzák az egyenességet.Szélsõséges esetben a bénulás veszélye fenyeget.A gerincoszlop jellege is a váltakozva egymást követõ pólusokelvének engedelmeskedik. A kettõs S alak a konkáv és konvexkanyarulatok állandó váltakozásával jár. Oldalról nézve az úgynevezettnyaki lordosis uralkodik, mint kiemelkedõ és ezért inkább férfiaselem, míg a mellkasi kyphosis (65), ahogy hátrahajlik, és védõnfogadja be a mellkasi szerveket, tartalmaz valami nõiesen rejtõt. Agerincoszlop mellkasi és lágyéki része közötti átmenetben megint egylordosis ellenté­ ' tes irányú görbülete következik. A (szent)

keresztcsont ésa farkcsont egyesülésében pedig ismét a tipikusan óvónõi jelleg jelenik meg a medence kelyhének hátsó részeként.A kemény és a lágy elemek váltakozása, valamint a formák ritmusa,amely a gerincoszlopot tulajdonképpen gerincfüzérré alakítja, egyszerûmódon valósítják meg a lengéscsillapítás eszméjét. Mindkét eIvalkalmas arra, hogy a Iökéseket és a taszításokat ideális módonelhárítsa. Normális esetben 30­50 kg súly nehezedik a porckorongokra.A terhelés négyszeres növelését csekély összenyomódással képesekfelfogni. A mindennapi terheléshez való alkalmazkodás nagyonegyszerûen igazolható egy centiméter segítségével. Reggelente az emberláthatóan magasabb, mint esténként. A nap terhe (legfeljebb kétcentiméterrel) lenyomja.Az akut terheléseket ezzel szemben a gerincoszlop görbületei hárítjákel. Ez a zseniális elv az autók lengéscsillapítójáé258hoz hasonlítható. A gerincoszlop hajlatai a spirális rugóknak felelnekmeg, amelyek, a tulajdonképpeni lengéscsillapító körül futva,felfogják a hirtelen lökéseket. A voltaképpeni lengéscsillapító acsigolya­porc rendszernek felel meg, amely a tartós terhelést viseli.A problematika, mint oly gyakran, a szélsõségekben rejlik: az S alaktúlzott kialakulásakor az egyenesség megy veszendõbe a megnövekedettalkalmazkodóképesség javára. Az ilyen emberek háta kidomborodik. Ha azS alak nem fejlõdik ki kellõképpen, akkor ennek az ellenkezõjetörténik. Az érintettek peckesen vonulnak végig az életen, nélkülözvea szükséges alkalmazkodóképességet és anélkül, hogy lehetõségük volnaa kemény lökések és ütések felfogására. Túl kemények (a rugóik), éséppen ezért különösen sérülékenyek.Mielõtt rátérnénk a gerincoszlop konkrét problémáira, érdemes egypillantást vetni az evolúcióra. Az emberi fejlõdés rendkívül szorosanösszefügg a gerincoszlop fejlõdésével. Ezért aztán nem is meglepõ,hogy a gerincoszlop legtöbb problémájának fejlõdéstörténeti gyökereivannak. Másrészt viszont, ha meggondoljuk, hogy a civilizációbanminden második ember ismeri a hátfájást, akkor láthatjuk, hogy máigmenynyire problematikus ez a történet.A századforduló tájékán egy Schwalbe nevû paleontológus igazolnitudta, hogy a hátsó lábakra való felegyenesedés jóval megelõzte anagyagy kifejlõdését. Felfedezték egy olyan lény 30 millió évescsontvázát, amely még a majom agyával rendelkezett, de már két lábonjárt. Más megfontolások is alátámasztják azt a feltételezést, hogy ahátsó lábakra való felegyenesedés volt a döntõ lépés az emberré válásútján. Mert lehetünk bármilyen büszkék is az agyunkra, az akkor semegyedi dolog. A különbözõ bálna­ és delfinfajoknak nagyobb ésdifferenciáltahb agyuk van. Az egyenes járás ezzel szemben egyszerijelenség, éppúgy, mint a lábboltozat, amely azt lehetõvé teszi, ésebben semmilyen más teremtménnyel nem osztozunk. Ezért anatómiaiszempontból az egyenes gerincoszlop mellett ez a legemberibb dolog azemberben.

Az egyenességet nem kapjuk azonnal ajándékba, hanem csak a lehetõségekerüla bölcsõnkbe. Mindenkinek újra meg kell küzdenie érte. Azorvosok arról beszélnek, hogy a filogenezis (törzsfejlõdés) és azontogenezis (egyedfejlõdés) megfelel egymásnak. Ez azt jelenti, hogy afelnövekvõ embernek259I ; Irövidített, mintegy jelképes formában újra végig kell járnia a itörzsfejlõdés lényeges állomásait. Egysejtûként kezdi, vízilénnyé lesz­ a magzatvíz máig bizonyos párhuzamokat mutat a tengervízzel.Születés után hason csúszik, mint a hüllõk, aztán felküzdi magátkúszva négykézlábra, mielõtt határozottan meg tudna állni a hátsólábain. A biológus Adolf Portmann úgy vélte, hogy az ember egy évvelkorábban jön a világra, mint kellene. Míg az újszülött csimpánz már akifejlett csimpánz arányait mutatja, az embernek még fel kell nõniefelnõtt testmintájához. Az 5. hónap elõtt nem tud felülni, és nem ;képes függõleges helyzetbe hozni a gerincoszlopát. Legkorábban a 6.hónaptól kezdve és csak idegen segítséggel tud meg­ ; állni a sajátlábán. Az elsõ ingadozó, de szabad lépések csak a 17. hónapelérkeztével, tehát majdnem egy év elteltével válnak lehetségessé.Akinek volt alkalma megfigyelni egy gyermek fejlõdésének eme fárasztólépéseit, az képet alkothatott azokról a vízszintes irányba tett éppenilyen óriási elsõ lépésekrõl, amelyekre õseink a távolba veszõõsidõkben rászánták magukat.Hogy rnilyen mélyen rejlik bennünk törzsfejlõdésünk öröksége, azkiderül az embriológiából. Az embriónak a 4. hónapig egyfelõllényegesen hosszabb a gerincoszlopa, azzal a"réssze! hosszabb, amit a "többi gerincesek esetében faroknak ,nevezünk. Másfelõl az embriológia kiderítette a gerincoszlopról, hogyaz a chorda dorsalis (66) továbbfejlõdése, amely minden gerincesállatban közös. A még meg nem született embernek is ilyen õshúrja vankezdetben. A fejlõdés folyamán aztán alábbhagy a chorda vérellátása,és belõle alakulnak ki a porckorongok zselés magvai. Ezért agerincoszlopról nemcsak azt lehet leolvasni, hogy hány év nyomja azegyes ember vállát, hanem azt is, hogy hány évmillió van már azemberiség ' háta mögött.Porckorongproblémáinkban azok a nehézségek jelentkeznek, amelyeketfejlõdés(történet)ünk okoz nekünk mindmáig. Ez akkor váliknyilvánvalóvá, ha anatómiai szemmel nézzük. A négy lábon valóelõrehaladáskor a test négy megbízható oszlopon nyugodott. Még ha egykiesett is, elegendõ volt a másik három. Egyébként pedig csekély voltaz esés okozta veszély a töld közelsége miatt. A gerinc még nem volt

oszlop, hanem inkább enyhén meghajlított lánc. Rajta függött szilárdanés biztonságosan egy szabályszerû zsák az érzékeny bel260sõségek számára. A fej még nem a legmagasabb helyet töltötte be azéletben, ezért még nem szerezte meg az uralmat. A poroszkálóelõrehaladás közben elõrelógott, és így többnyire alacsonyabban voit,mint a vállöv. Ennek megvolt az a már említett elõnye, hogy elõdeinkalig ismerték a náthát.Felegyenesedésükkel azonban csupán a tele orr problémáját szerezték bemaguknak a magasra törõ, becsvágyó emberek. Azáltal, hogy a négymegbízható oszlopot két ingatag lécre cserélték, veszélyesen magasrahelyezték a súlypontjukat, és a stabil egyensúlyt labilissáalakították át. A feltörekvõ emberek ezt a lehetõ legjobban használtákki, mert nemcsak megnyugtató biztonságra tettek szert két hátsólábukon, hanem ügyességre is szabaddá vált mellsõ lábaik révén. Ennekazonban meg kellett fizetni az árát.A felegyenesedéssel bekerült az életbe az egyenesség témája, a tejpedig a legmagasabbra, s így a legfõbb helyre emelkedett. A négy lábonélõ állatoktól józan ember nem várhat egyenességet, akárcsak agyerekektõl, amíg azok négykézláb mozognak. Csak a fejnek alegmagasabb helyre való felemelése és a gerincoszlop felegyenesedéseteszi lehetõvé az egyenességet. E két lépéssel azonban az egyenességmind fizikai, mind erkölcsi értelemben kategorikus követelménnyéválik, és ettõl kezdve csak az egyenes ember számít elfogadhatónak.Aki nem egyenes, arról ösztönösen úgy látjuk, hogy visszamaradt afejlõdésben, és elutasítjuk.Az egyenes élettel, illetve a fej felemelésével követelmények ésterhek áradata zúdult az emberre. Ahhoz a képességéhez, hogy fizikaiterheket tud nagy távolságokra cipelni a vállán, az ishozzákapcsolódott, hogy átvitt értelemben is terheket kell hogy avállára vegyen. Ezzel azonban mindkét értelemben fennáll a túlterheléslehetõsége. Nemcsak a magasan hordott és ezért olyan gyakran náthásorr vált az új problémák jelzõszervévé, hanem természetszerûleg agerincoszlop is a konfliktusok középpontjába került. Minden felvállaltsúly, teher és felelõsség kicsit visszanyomja a magasra emelkedettembert. Ebben a fizikai terhek még a legártalmatlanabbak, mert azokrólaz ember tudott. Manapság fõképp a tudattalan megterhelések és terhekazok, amelyek az embert nyomasztják, és nehézzé teszik a porckorongokdolgát.2611. PorckorongproblémákA tudatos fizikai, de fõleg a tudattalan szellemi­lelki túlterhelésteljes súlya kihat a porckorongokra. Amíg Iehet, alkalmazkodnak és

engednek, egyszer azonban már nem bírják tovább ' (illetve nem bírja arostgyûrû), és rossz dolog következik be: a porckorongkitüremkedése. Fájdalomban és más tünetekben nyilvánul meg ­ azérzékelési zavaroktól a bénulásig ­, hogy milyen fenyegetõ ez anyomás. Az ember a nyomástól képtelen megmozdulni, a fájdalomtól pedigordítani szeretne.Az ilyen kitüremkedések/sérvek leggyakoribb elõfordulási helyekikövetkeztethetõ elõzetes anatómiai megfontolásokból. A porckorongotott éri a legerõsebb terhelés, ahol a lengéscsillapító rendszer alegkevésbé képes a kiegyenlítésre és a teher a legnagyobb. Ezért asérvek 90 százaléka a legalsó három porckorongot éri, és fõleg azutolsó kettõt. Azt, ami lágy és nõies, és ' a kemény, férfiasmalomkövei közé kerülve engedett a nyornásnak, és most fájdalomformájában kiált segítségért, az ortopédorvosok a legjobb szándékkaltávolítják el. Akkor nem fájhat többé, mondja az igézõ logika. Ezzelazonban nem szüntették meg a problémát, csak elodázták. Aporckorongsérvben az a tendencia testesül meg, hogy a növekvõ nyomáselõl oldalra kell kitérni. A mûtét rövid távon ugyan megoldja ahelyzetet, a téma azonban még mélyebbre húzódik a háttérben, ahonnan alegközelebbi alkalommal megintfelhívja magára a figyelmet.A porckorongsérv elõtörténete sokkal korábban kezdõdik: azegészséges rugalmas kocsonyás mag a porckorong belsejében normálisesetben minden nyomó terhelés elõl a kinyújtott oldal felé tér ki. Haelveszti rugalmasságát, akkor már nem képes olyan jól kitérni. Anyomás terhének növekedése esetén tehát fokozódik a külsõ rostgyûrûbenelõforduló szakadás veszélye. Ilyenkor a mag már a normális nyomóterhelés közben is kitér a védõgyûrû hasadékán, és heves fájdalmatokozva nyomja az ott lévõ idegeket. Hátsó porckorongsérv esetén fõlegaz oldalsó ideggyökerek szenvednek. A keletkezõ fájdalom az idegpályákmentén kisugárzik a perifériákra. A tipikus isiász esetén egészen aIábszárig és tovább, a lábfejig is terjedhet. A kipréselõdöttporckorong ritkábban középen, a gerincvelõ irányába fejt ki nyomást.Ilyenkor a fájdalom azokban az alsó testtájakban érzékelhetõ,amelyekbõl a megszorított idegszálak erednek. Különféle bénulásijelenségekre kerülhet sor a ,262lábakban és a húgyhólyagban, illetve a belekben. Akut sérvek után akipréselõdött mag gyakran újra visszacsúszik magától, sok esetbenúgynevezett akasztással (pl. súlyfürdõ) vagy kiropraktikusmanipulációkkal lehet ismét visszatéríteni. Ezután azonban a betegnekminden szokatlan mozdulat esetén számítania kell újabb sérvre.A valódi megoldás az lenne, ha a nyomás alatt álló lágy résztmegszabadítanánk a nyomás terhétõl, hosszú távon pedig ki kelleneszabadítani a szorult helyzetbõl. Eközben segítséget jelenthet azeltolódott csontos környezet újbóli helyreigazítása, végsõ soron

azonban az útjukból kitért eseményeket kell helyretenni szellemi­lelkisíkon.Amikor lumbágóról, illetve hexensusszról (boszorkánylövés) beszélünk,az nem a német nyelv véletlen sajátsága, hanem sok nyelvbenmegtalálható. Az ókorban magától értetõdõen abból indultak ki, hogy apanaszokat és fóleg a hirtelen lecsapófájdalmakat a sors és ezáltal azistenek idézték elõ. Ilyen szempontból fõleg Hekaté és Pandóratüntette ki magát. A skót és az ír nyelvben "Albschoss" és "Elfflint"szavakkal illetik a derékzsábát. A régiek a hirtelen fellépõfájdalmakban a gonosz megjelenését látták, és ezt a gonoszboszorkányokra vetítették ki. Még ha ma már túI vagyunk is az ilyenokozati magyarázatokon, a kivetítés mechanizmusa változatlanulkézenfekvõ. Sok ember kacérkodik a gondolattal, hogy valaki ­mindenesetre nem õ maga ­ felelõs az egészért. A hexensussz megjelölésa felelõsséget a boszorkány nyakába varrja, aki állítólag mintegyhátulról és ok nélkül Iõtt rá az érintettre. A valóságban alegbelevalóbb "boszorkány" is csak annak a fejét (és a gerincoszlopát)csavarhatja el, aki hagyja magát. Természetesen létezik egy sor máshelyzet is, amelyben felõrlõdhet az ember, és semmi köze nincs aboszorkánytémához. Közös azonban a minta, hogy tudattalan, ezértellenõrizetlen mozgásokról van szó, amelyeket teljes mértékben nem látát az ember.Amennyiben a porckorongsérv hosszabb ideig fennmarad, akkor a kezdetibizsergéstõl és az olyan érzésektõl kezdve, "mintha hangyákfutkároznának", egészen a harántszindróma* értelmében vett bénulásokigkerülhet sor megbetegedésekre. A kórisme kezdetben a téves érzésekáltal világít rá arra, hogy milyen pontatlanul és hibásan érzékeljüktestünk felsõ részét. A bénulásban aztán megmutatkozik, hogy milyenélettelen és uralhatatlan a sérv alatti terület. A feladat is atünetekbõl fejt263hetõ meg. A téves érzékelések a figyelmet lefelé irányítják, és Iannak szükségességét hangsúlyozzák, hogy e terület felé forduljunk. Abénulásbán az ellazulás feloldatlan formája testesül meg. Az afeladat, hogy ezt éljük meg oldott módon, az alsó­ testre és alábakra vonatkoztatva. A lábakkal és akadályoztatá­ sukkal az állás(állóképesség, állhatatosság, önállóság) és a menés (elõrejutás,haladás, felemelkedés) témája kerül elõtérbe. Arról van szó, hogyilyen szempontból kell feloldódni, illetve ezeket a területeket kellellazítani.A panaszok speciális problematikája a mindenkori tünetmintábóladódik. Egyes porckorongbetegek például már nem képesek igazánkiegyenesedni. Csípõbõl elõrehajolva, merev háttal és görbén tudnakcsak létezni. A népnyelv nemhiába beszél "görbe utakról". Ittnyilvánvalóan a hiányzó egyenesség problematikája testesül meg.Egészen konkrétan jut napvilágra, milyen fájdalmas is azérintetteknek, hogy egyenesek , legyenek, illetve egyenes útonjárjanak, s megmutassák, hogy van gerincük. A megoldás a hajlott­

alázatos tartásban fejezõdik ki. Nyilvánvalóan arról van szó, hogyilyen pozíciót kel! felvenniük, azaz valóban meg kell hajolniuk,illetve a megaláztatást valódi alázattá kell változtatniuk.Ugyanilyen diagnózissal "futnak" azonban az ellentétes alakok is.Azok a botmerev, módfelett egyenes tartású betegek, akik, mint arobotok, szögletes mozdulatokkal járnak, mivel a legcsekélyebb hajlásvagy a függõlegestõl való bármilyen eltérés kibírhatatlan panaszokatokoz nekik. Ez a kórisme nyomatékosan jelzi, hogy milyen kevésséhajlékonyak, milyen merevek és élettelenek. Peckesen vonulnak át egylágy mozdulatokkal és finom átmenetekkel teli életen, amelyszükségképpen idegen marad a számukra. )árásukban világosankifejezõdik, hogy bensejükben semmilyen átmeneti árnyalatot ésfinomságot, illetve semmi bizonytalanságot nem engedélyeznek. Életüketkemény szerkezetek és a túlzott egyenesség határozzák meg, egészen azönfejûségig. Az átmeneti árnyalatok és a valódi alázat idegenek aszámukra. Az egyenesség kényszeredett és hamisnak tûnik, ez az amankó, amely segíti õket abban, hogy gyõzelmük tudatában, kevélyenhaladhassanak el a való élet mellett. Az agglegény vagy a poroszkatonatiszt képe ebbe a lelki tájba illeszkedik. Kézenfekvõ a tünetekképében megjelenõ, megoldandó feladat: azt az egyenességet, ; amit azember állandóan mutat, mert nem tud kivetkõzni saját264halcsontos fûzõjébõl, saját magával szembeni valódi egyenességgé ésõszinteséggé kell változtatnia.A két típus ugyanabban a témában osztozik, csak ellentétespólusokról: az egyenességben. Aki "görbe úton" jár, annak hajIottságátkell feloldania és a benne rejlõ alázatot felszabadítania. Ha ezsikerült, akkor részesülhet az ellenpólus õszinteségébõl ésegyenességébõl is. Az egyenes "agglegény"­nek pedig a merevségét kellelfogadnia, és azt kell megtanulnia, hogy az õszinteség és a szellemilelkiegyenesség vár benne felszabadulásra. Ha megtalálta magában amélységes õszinteséget, akkor könnyedén lehetõvé válik a számára azis, hogy leszálljon az élet mélységeibe, hogy a hátát meghajlítsa ésalázattal álljon elébe az életnek. Két ellentétes, feloldatlanfeszültségbõl érkezve közeledik a két dolog, a gõgösség és amegaláztatás, ugyanahhoz a különbözõ oldalakról megoldott alapvetõtémához: az egyenességhez és az alázathoz. Még ha látszólag olyanmessze állnak is egymástól, a valóságban mégis közel vannak. Senkitsem fenyeget például annyira a veszély, hogy megalázzák, mint azt, akifenn hordja az orrát. És senki sem hat olyan arrogánsnak éstaszítónak, mint a púpos, aki saját maga semmit sem tud görbe (rossz)természetérõl. Azon a síkon, ahol már feloldódtak, közelségük mégmegfoghatóbbá válik, hiszen a valóban alázatos ember abszolút egyenes.További jelentõs pont a nyugalom tényezõje. A legtöbbporckorongbeteget erre késztetik a tünetei, mivel minden mozdulatfájdalmat okoz nekik. Nyilvánvalóan túl sokat vettek magukra, és most

azt a fájdalmat érzik, amit az életük terhei alatt való mozgás okoz. Atünetek azonnal meghatározzák a terápiát is, mégpedig úgy, hogypihenésre kényszerítik õket. Így aztán teljes nyugalombangondolkodhatnak el azon, hogy mi okból és mi célból vettek olyan sokterhet a vállukra, vagy miért engedték meg másoknak, hogy ezt tegyékvelük. Az ilyen megfontolások eredménye elvezet ahhoz a felismeréshez,hogy megpróbáltak rendkívüli teljesítményekkel rendkívüli elismeréstszerezni maguknak. A becsvágyért és a felemelkedésért folyó külsõforgatag belsõ veszteségrõl árulkodik, és a test csigolyáiban csapódikle. Azt kell megtanulniuk, hogy elviseljék saját nyugalmukat, ahelyetthogy továbbra is kitartanának az összes súlyos próbálkozás mellett,amelyekkel belsõ kisebbségi érzésüket a külsõ nélkülözhetetlenségbizonyítékaival akarják elfedni. Ahogyan ennek a helyzetnek alá265vetik magukat, úgy kell levetniük minden fölösleges terhet is, hogypihenhessenek.Ritkábban fordul elõ, hogy a betegek éppen nyugalmi, fekvõhelyzetben érzik a leghevesebb fájdalmat, és ezért nyugtalanulbolyonganak, sõt a fájdalom miatt még azt is megkísér­ Í lik, hogyülve aludjanak. Itt a tünet mozgást eredményez, és így ébrenmaradásra, illetve felébredésre késztet. Nyilvánvalóan nem arról vanszó, hogy továbbra is nyugodtan kell pihenni és heverni az ágyban,hanem az aktivitás, a felegyenesedés és a felelõsség igénye merül fel,mégpedig tüstént.Kérdések1. Mi a helyzet az életemben az egyenesség terén?2. Cerinces vagyok­e és egyenesen közeledem­e a fontos dol­ ' gokhoz?3. Hajlékony és rugalmas vagyok­e, képes a valódi alázatra? 4.Elnyomja vagy még zsarolja is nõi részemet a férfi rész? 5. Viselek­etudat alatt olyan terheket, amelyek tudatosannem érdekelnek?6. Milyen terheket viselek az elismerés érdekében?7. Tüneteim nyugalmat vagy mozgást követelnek­e tõlem?2. Az elsõ nyakcsigolya eltolódásaA legfelsõ nyakcsigolya eltolódása többnyire balesetre vezethetõvissza, és fájdalmas kisugárzásával olyan problémákat okoz, amelyek azegész gerincoszlopra kihathatnak. A mitológiában Atlasz az a titán,akinek az összes titán Iázadása miatt büntetésbõl a vállára kellettvennie és ott egyensúlyban tartania a földgolyót. A legfelsõnyakcsigolyának az övéhez nagyon hasonló feladata van: nemcsaktartania kell koponyánkat, hanem ki is kell egyensúlyoznia.Ha az atlas úgy próbál megszabadulni ettõl a szereptõl, hogy oldalratér ki, akkor ez olyan kísérlet, amellyel a ráruházott felelõsség alólakarja kivonni magát. A fájdalmakkal egyúttal azt bizonyítja, hogy

mennyire fáj neki a golyó terhe. Mivel úgy érzi, hogy nem egyedülfelelõs, utat enged a fájda266lom kisugárzásának a csigolyák láncolatának lejjebb elhelyezkedõ,alárendelt tagjaira is. A fej az ember számára egyenlõvé válik avilággal, legalábbis azok számára, akik ilyen panaszokban szenvednek.Testük legfelül álló képviselõje, az atlas által mutatja meg nekik,hogy a továbbiakban már nem képes a (nehéz) fej terhét panasz nélkülviselni. Felhívja magára a figyelmet, és a fájdalom hevességétõlfüggõen valósággal segítségért kiált. Legszívesebben elmenekülneoldalirányba, és erre való hajlandóságát helyzetváltoztatással fejeziki. A mélyben rejlõ téma a következõ: a fej általi megterhelés márkibírhatatlan, túllépi a fájdalomküszöböt. Az egyetlen értelmesmegoldás az, ha a fejet hagyjuk megint visszatérni a helyére. Ezpersze leginkább átvitt értelemben történhet. Az elsõ lépéshez azonbanegy csontkovács (kiropraktor) is hozzájárulhat kívülrõl. A fejeterõteljes rántással ugrasztja vissza eredeti helyére, úgy, hogy közbenegy kicsittúlmozdítja a célon. )ellemzõ, hogy hosszú távon nem használa tisztán fizikai helyreigazítás, a csigolya ugyanis továbbra ismindaddig hajlamos az eltolódásra, amíg átvitt értelemben nemtisztázódik a helyzet. Az atlas olyan balesetet használ ki(el)tolódásához, amelynek hevessége jelzi, hogy milyen nagy azirányváltoztatásokkal szembeni ellenállás. Szükség van némi erõszakraahhoz, hogy az illetõnek elcsavarják a fejét. A baleset és acsontkovács egyaránt azt bizonyítja, hogy mennyire szükségeseklehetnek a mégoly hirtelen irányváltoztatások is.Eltolódott atlas esetén az a feladat, hogy megtanuljunkakár hirtelenis ­ letérni a bejárt pályákról, hogy új irányba fordítsuk a fejünket,sõt esetleg még azt is engedjük, hogy a csontkovács helyett inkábbvalamilyen elragadó ember csavarja el erõszak nélkül, s hogy mindeztönként és az újdonság örömével tegyük.Ha valakinek minden adandó alkalommal kificamodik valamije, akkorkézenfekvõ a gyanú, hogy nem vallja be magának_ opportunista váltásikísérleteit, és teste ilyen módon hozza azokat a tudomására.Fájdalmasan érteti meg vele, hogy kirándulásaival túl messzire megy,és túllõ a célon. A tünetekben itt is benne van a terápia, mert arrakésztetik a beteget, hogy idõnként szemellenzóvel járja a világot, ésse jobbra, se balra nem nézve, céltudatosan menjen az orra után.Miután kipróbálta az ellenpólust, hosszú távon az lesz a megoldás,hogy rátalál az igazi mozgékonyságra és alkalmazkodókészségre.267Nem az a feladata, hogy a kisebb elõnyök kedvéért váltson, hanem az,hogy kövesse az élet áramlását és alkalmazkodjon követelményeihez.Kérdések­ i

1. Kibírhatatlanul súlyos teherré vált­e a fejem?2. Mi ellen próbál fellázadni az atlasom?3. ∙ Mit akar mondani a sorsom azzal, hogy helyreteszi a fejemet?4. Mi tudná elcsavarni a fejemet, mi tudná helyrebillenteni? 5. Mi ahelyzet alkalmazkodókészségemmel és hajlékonyságommal ?3. A tartás problémáiA külsõ tartás megfelel a belsõnek, azt testesíti meg. Ha valaki belsõtartását tudatosan felvett külsõ tartással próbálja palástolni, akkoraz többnyire hamar feltûnik a környezetének, és saját magának isgondot okoz. Másrészt viszont a tudatosan végrehajtott külsõváltozások ­ például egy szertartás folya­ ' mán ­ belsõ valóságot isteremthetnek. A hatha­jógában ez az eszme az ászanák és mudrák alapja.Az ilyen rítusokból nem támad olyan testi fájdalom, mint amilyen ahibás tartás fáradságos legyõzésébõl.Ha valakire egy kórkép bizonyos testi formát kényszerít, akkorminden bizonnyal fennáll az annak megfelelõ belsõ tartás is, amirõlazonban a beteg nem tud. Az értelmezés szempontjából az a döntõ, hogyaz ember tudatosan azonosul­e egy tartással, vagy tudattalanul válikáldozatává. Az alázatos ember teljesen jól érezheti magát némileghajlott testtartásban, Iesütött szemmel, és valószínûleg nincsenekpanaszai. Ugyanezzel a tartással valaki, aki erre csak rákényszerült,megalázva érezheti magát, és ellenállásával összefüggõ fájdalmakatérezhet. A tartás tehát önmagában még nem azonosítható a betegségtünetével, hanem a beállítottság a döntõ, amellyel az érintett személya tartáshoz viszonyul.268Gömbölyû hát, fokozott ágyéki lordosis Az ellentéteknek aporckorongproblémák esetében megvilágított közelsége a tartáshibákbantovább folytatódik. Itt a gömbölyú hát és a lyukas hát képezi az éremkét oldalát. A gömbölyû hát meghajló, sõt néha megtört gyermekrõl(vagy késõbb ugyanilyen felnõttrõl) árulkodik. Ám többnyire éppen atünet szembetûnõ õszintesége szálka a nevelõk szemében. Nem akarnakszembesülni befolyásuk eredményével, és ezért fáradhatatlanulfigyelmeztetnek: "Állj egyenesen!" "Ki a mellet, be a hasat!" Ígyidõvel a gömbölyû hát tünetét a fokozott ágyéki lordosis kompenzációsmintájával lehet helyettesíteni. A gömbölyû hát azt jelzi, hogy valakinem tartja a hátát, nem tud kiegyenesedni, és "gerinctelen". Meg lehettörni egy ember gerincét fizikai érintés nélkül is, ha megakadályozzákabban, hogy kiálljon saját érdekeiért és nézeteiért és emelt fõveljárjon az életben. Az ilyen módon megtört ember természetesen görbe,és valóban nem õszinte, hiszen nem a saját életét éli. A népnyelvebben az összefüggésben a kerékpáros képét használja, akinek be kellgörbítenie a hátát, ha megfelelõen akar elõrejutni. Ez a kép az

élethez való viszony karikatúrája: felfelé hajlong, pedáloz, lefelépedig tapos. Más képek is hasonlóan opportunista magatartásformákatIepleznek leilyen például a talpnyaló vagy a csúszómászó. Olyanemberekrõl van szó, akiknek nincs tartásuk, akik nem képesekfelegyenesedni és emelt fõvel járni az életben. Lelki púposságukkalegy olyan korba való visszaesést testesítenek meg, amelyben az"emberek" még nem jártak felegyenesedve. Valószínûleg ez a regresszióaz, amit olyan rossz néven veszünk tõlük, mert nem szívesen emlékszünkvissza kollektív múltunk sötét korszakára.A fokozott ágyéki lordosis vagy egyszerûen lordosis mint ellenpólus,közeli rokon. A kifejezés nagyon õszinte, és a tartás ürességérõltanúskodik. Ha a gömbölyû hát a meghajló, megalázott porckorongbetegekénekfelelt meg, akkor a lordosis jóravaló emberrõl árulkodik,aki szintén fáradságosan lopakodik át az életen. Medencéje elõrebukik,és hogy ezt az elülsõ terhet kiegyenesítse és még valamelyest egyenesbenyomást keltsen, nagyon be kell húznia a mellét. Az eredménykérdõjelhez hasonló tartás (?) lesz, ami meghatározza az életét is.Míg a hajlott hátú ember minden elõl kitér, hogy semmibe269se gabalyodjon bele, õ, abbéli próbálkozása közben, hogy , mindenkineka kedvére tegyen, még azzal is kísérletezik, hogy jó, azaz tisztesbenyomást keltsen. A gerincoszlop már önmagában is billegõ tartását aszélsõségig fokozza, és ingatag léptekkel halad át az életen.A legagyafúrtabb ­ mert a legnehezebben felismerhetõ és a legtekintélyesebbnek ható ­ hibás tartást az agglegény alakjá­ ; banfedezhetjük fel. Derekát példásan kihúzza, egyenes, mint agyertyaszál, és makulátlanul délceg járással, dagadó mellel hívja felmagára a figyelmet. Ahol az ilyen tartás nem természetes, hanemdemonstratív, ott kézenfekvõ a gyanú, hogy egy árnyékban rejtõzõ,titkon talpnyaló, ingatag ember kompenzálására szolgál.Azok a megtört gyerekek, akik(kel) betanul(tat)ják ezt a tartást,szomorú ­ ha katonák, sokszor nevetséges ­ példát jelentenek. Minélkeményebb a kiképzés, annál "jobbak" a katonák. A kiképzésneklényegében az a célja, hogy megtörje a "szolgálatteljesítõ" akaratátés egyúttal a gerincét is. "Balra át!" "Hátra arc!" "Vigyázz!""Oszolj!" stb. Feltétlen függésre és engedelmességre van szükség, amitrogyásig gyakoroltatnak. A katonának semmiképp sem szabad önállóangondolkodnia és a saját érdekeit képviselnie, hiszen akkor aligha itenné kockára az életét hadvezérek vagy politikusok eszméiért. Idegenparancsra kell mûködnie, anélkül hogy arról a leg­ . kisebb mértékbenis elgondolkodnék. Mindent megparancsolnak neki, ami szükséges, kezdveaz iránytól, amerre néznie kell, egészen gerincének tartásáig. Egykiváló katöna, aki magáévá tette ezt az eszményt, nyilvánosan ésbüszkeségtõl eltelve nevezte magát "harci gép"­nek. Ahhoz, hogy géppé!

váljék, az embernek természetesen fel kell adnia a saját akaratát,illetve feltétel nélkül alá kell vetnie az idegen irányításnak. Agerincet parancsok vasszerkezete helyettesíti. Minthogy sem azellenségre, sem saját parancsnokaira nem tenne jó benyomást, ha akatona õszinte, gömbölyû háttal vonulna hadba, begyakoroltatják vele amerev derekat. Az erre irányuló parancsszavak ­ éppen naivegyügyûségükben ­ õszinték: "Igazodj!" "Lépést tarts!" Harcra nemalkalmasak ezek az utasítások, de arra igen, hogy az önállógondolkodást kiiktassák, a közmondásos vakfegyelem a cél.A lazán tartott derék, amely mindhárom szélsõség ellenpontja, külsõlegmeglehetõsen közel áll a katonák tartásához, belsõ270leg azonban a lekötött energiák helyett az energiaáramlás jellemzi. Azöntudatos embereknek van ilyen egyenes, de hajlékony alakjuk. A filmek"jó" hõsei ezt a belülrõl jövõ egyenességet és erõt sugározzák, mintáltalában azok az emberek, akik készek arra, hogy harcoljanak ajogaikért. Számomra ennek a tartásnak a legszebb példája az a Tai Csimester,aki hajlékonyságával fog madarat. Egyenesen és nyugodtan állvahelyet kínál a madárnak a vállán. A madár leszáll, mert érzi, hogy amester nem fél ­ hiszen nincs is rá oka. Amikor ismét el akar repülni,nem sikerül neki. Amint neki akar rugaszkodni, a mester követi amozdulatát. Ahhoz, hogy a madár visszanyerhesse szabadságát, a mesterellenállására van szükség.Arra kíván rámutatni ez a kirándulás a gyermekszobától a gyakorlótérenát a tudatos harcosig, hogy a gerincoszlop területén jelentkezõszélsõséges tartások egyetlen témáról szólnak, s ez egyfelõl a támaszhiánya és a gyenge belsõ tartás, másfelõl pedig a bátor egyenesség. A"tartásbeli károsodások" megnevezés nagyon kifejezõ, hiszen jelzi,hogy káros ­ mert a sajáttól oly nagyon eltávolodott ­ tartásról vanszó.KérdésekA gömbölyû háttal kapcsolatban:1. Hajlongva megyek­e keresztül az életen? Kinek a rúgásától tartok,kibe rúgok bele? Mitõl félek?2. Kiért vagy miért görbülök meg?3. Mit várok ettõl? Hová akarok megérkezni?A lordosisszal kapcsolatban:1. Mi üres az életemben?2. Kinek akarok bebizonyítani valamit?3. Milyen csapásoktól félek, mi elõl akarok elsomfordálni? A merevháttal kapcsolatban:1. Mit érek jó magaviseletemmel és engedelmességemmel? 2. Mi történikbennem, amikor külsõdlegesen felveszek egytartást?3. Van­e okom a büszke tartásra? 271

4. A púpA púp a gerincoszlop elõreirányuló görbületén alapul, és kü­ lönféleokai lehetnek. Tuberkulózisos vagy rachitises folyamatok következtébenösszetörhetnek a csigolyatestek, de örökletesen vagy balesetkövetkeztében is jelentkezhet a panasz. Viszszataszító hatásával amesék vén, púpos boszorkányára emlékeztet, akinek pillantása nem azég, hanem a föld felé fordul. Számunkra azonban ­ ahogy erre már akígyóproblematika i esetén is utaltunk ­ minden lenti dolog gyanús,sõt esetleg iszonyatos. A gyermekek például természetes idegenkedésselviseltetnek a púposok iránt, és kerülik õket. Ilyenkor nyilvánvalóannem az illetõ emberek elutasításáról van szó, hanem az alakjuk irántiellenszenvrõl. Olyan téma testesül meg benne, amelynek az érintettektöbbnyire nincsenek is egyértelmûen tudatában.Akiket a sors így jelölt meg, azokat õsidõk óta a gonosszal hozzákösszefüggésbe. Az egyes országokban elterjedt néphit a púpban akorábbi gonosztettek büntetését látja, a keleti ember számára pedigkarmatikus büntetést vagy vezeklési feladatot jelent. Anélkül, hogykitérnénk arra a feladatra, amit az ember magával hoz az életbe,megállapítható, hogy a púpos ember a vezeklõ alakja. A sors általmeghajlított emberek számára nyilvánvalóan kevés lehetõség van arra,hogy az élettel ' egészséges módon szembesüljenek. Lesütött szemmeljárnak, és ugyanilyen benyomást is keltenek. A rájuk kényszerítetttartás megakadályoz bizonyos élettapasztalatokat, õk nyilván nemkerülnek sorra ott, ahol mások tülekednek. ,A feladat elvben megegyezik a hajlott isiászbetegével, ám ez ,esetben sokkal alapvetõbb és mélyebb célra irányul. Arról van szó,hogy a megalázó tartásból alázatot kell tanulni. Egy ilyen érzelmilegrendkívül terhelt téma esetében különösen veszélyes az értékelésproblémája. Konkrétesetben a kívülálló ugyan mindig képes leszfelismerni a témát, azt a síkot azonban aligha, amelyen a páciensmegéli, azt meg igazán nem, hogy mennyire , oldódott már fel.Quasimodo, a notre­dame­i toronyõr állhat itt példaként. Sajáttapasztalatomból kiindulva azt mondhatom, hogy az egyik legalázatosabbember, akivel valaha találkoztam, egy nagyon idõs, púpos asszony.Külsõ "boszorkányalakját" arra használta fel, hogy az iránta bizalmattanúsító emberek számára angyallá váljék, így oldja meg sajátfeladatát. Türelme és jósága mellett feltûnõ a sorsa iránti feltétlenalázata.272Kérdések1. Mit akar a sors az orrom alá dugni? Hagyom­e magam elnyomni? Magamis megteszem? Vagy másoknak engedem?

2. Mit nem vettem észre abból, ami kézenfekvõ és a lábam elõtt hever?Hogyan reagálok a púposokra?3. Mikor hajlok a meghajlásra, és mikor hajlítok meg másokat ?4. Mi elõtt hunyászkodom meg? Másoknak meg kell­e hunyászkodniukelõttem?5. Milyen helyzetek aláznak meg? Melyekben alázok meg én másokat?6. Milyen a viszonyom az alázathoz?7. Milyen a viszonyom az élethez?5. A scoliosis vagya gerincoszlop oldalirányú elgörbüléseA scoliosis, vagyis a gerincoszlop oldalirányú elgörbülése esetén egyközponti terület középpontjától való tudattalan eltérésrõl van szó. Azõszinte test e tény mellett még az eltévelyedés irányát is jelzi,amely ­ mint minden egyoldalúság ­ mindkét oldal számára egyarántkáros. Ha a test súlypontja a bal, nõi ol­ ! dal felé fordul, akkorautomatikusan háttérbe szorul a jobb, azaz a férfi oldal, de a nõi semérzi jól magát. Fordított esetben, amikor a jobb oldal élvez elõnyt,akkor sem csak a baI, nõi oldal károsodik, hanem a jobb is szenvedsaját fölényétõl. Ahogyan mindkét oldalnak hasznára válik a harmonikusegyensúly, ugyanúgy együtt szenvednek az egyensúly elvesztése miatt.A középvonaltól való erõsebb eltérések a mellkas belsõ szerveit isérintik. Azt, hogy a sziv nincs a helyén, nem is érdemes magyarázni.Azt sem, hogy a tüdõlebenyek nem terülhetnek ki szabadon. Aszárnyaknak térre van szükségük. A szabadságukban megnyirbált szárnyaknem engednek teret a nagy (ki)repüléseknek és kirándulásoknak, semkonkrét, sem pedig kommunikatív értelemben.­ 273A testi elhajlásoknak lelkiek felelnek meg. Elsõsorban görbe ;utakról van szó, amelyek az érintetteknek egyáltalán nem tûnnek fel.Bárhogy csûrik­csavarják is a dolgokat, és bármerre fordulnak is, ahiba a hátuk mögött van. Az elhajlások mindig kettõs természetûek, azember egyvalamitõl el­, másvalamihez pedig odafordul. Érdekes, hogyszemmel láthatóan több jobbra, a férfi oldalra hajló scoliosislétezik. Az egyik beteg a terápia során még egyszer tudatosan átélte,hogyan kezdõdött el a gerincferdülése pubertáskorban, amikor azapjával szemben nem tudott egyenes lenni, és ehelyett inkább atestével tért ki elõle. Különös drámák játszódtak le akkoriban azasztal­ , nál, ahol a fiúnak az apja jobb oldalán kellett ülnie. Mivellelkileg nem jutott el az eltávolodáshoz, a gerincoszlopa lépettszínre, és elhajolt az apától. A fiú egyébként is megpróbálkozottazzal, hogy gerinc nélkül kígyózzon át az életen. Azok az emberek,akiknek ilyen elhajlásaik vannak, megpróbálnak ki­ ' térni éselkerülni az õszinteséget. Cerincoszlopuk görbe utakon jár, és

elárulja, hogy átvitt értelemben is hasonló dolgokra hajlanak, ám eztnem vallják be maguknak. A kommunikáció során a közvetlen, egyenes úthelyett arra hajlamosak, hogy másokat az u uk köré csavarjanak ésolyan kerülõ utakat válasszanak, ahol nem ütköznek akadályba. Eközbenõk is tévútra juthatnak, és elõfordul, hogy valaki õket csavarja azujja köré. Ennek a mintának a gyakorlott testû változatát vehetjükszemügyre a varieték úgynevezett kígyóemberében.Azt kell megtanulni, hogy valóban az elõnyben részesített oldalraálljon az ember. Ha ezt a pólust kiéli, akkor tehermentesíti a testét,és a súly ismét egyenletesen oszolhat el. Az egyik oldalban való igazifeloldódás tudatosítja annak fél voltát, és esélyt ad arra, hogymélységében az ellentét minõségét is felfedezzük. A kígyó módra valóátsiklás megoldása az élethez való simulékony alkalmazkodásban rejlik.Nem arról van szó persze, hogy mint a szélkakas, mindenfélefuvallatnak engedjen az ember, hanem arról, hogy együtt rezdüljön azelevenség ritmusával, Hérakleitosz és az õ felismerése értelmében:panta rhei ­ minden mozog.274Kérdések1. Melyik oldalamtól fordultam el, melyik maradt meg tehát aszámomra?2. Mi hiányzik az életemben? Mit kerülök el szívesen? 3. Milyenakadályok körül hajózom, ha kell, zavaros vizekenis?4. Mi a helyzet az õszinteségemmel? Ilyen szempontból milyenkompromisszumokra és enyhe eltérésekre vagyok kész?5. Hová (és hol) akarok görbe úton felkapaszkodni?6. A harántbénulásEz majdnem mindig a gerincvelõ traumatikus megszakadásánakkövetkezménye. Egy baleset során az érintett személynek a szó szorosértelmében megroppan a gerince. A gerincoszlop annyira megsérül egyhelyen, hogy a legerõsebb csontfalak által védett idegcsatornamegszakad. Ez az a baleseti esemény, amely az élet kontinuitását alegélesebben szakítja meg, hiszen a fent és a lent, a fej és a test,illetve az altest közötti kapcsolatot szünteti meg.

A harántbénulás a gerincoszlop bármely magasságában lehetséges. Haazonban a trauma az idegcsatornát nagyon magasan éri, akkor azakasztáshoz hasonlóan halál vagy légzésbénulás következik be. Alegtöbb harántbénulás az alsótestet érinti, és tolókocsis életrekényszerít. Ez szigorú értelemben véve protézis, és olyanmozgékonyságot tesz lehetõvé, amitõl a sors tulajdonképpen meg akartafosztani az embert. A tolókocsi az élet részévé válik, és ­ mivelmûszakilag egyre feljettebb ­ újra megnyithatja az élet bizonyosterületeit.A tünetek a test alsó, archetipikusan a nõihez közelítõ felénekélettelen merevségét és a helyzet megváltoztathatatlanságát jelzik.Nem eleven kapcsolat, hanem teljes zárlat uralkodik a fej és azalsótest között. A bénulásban a saját lenti pólussal szembenitehetetlenség válik érzékelhetõvé. A tünet arra kényszeríti azérintetteket, hogy úgy forduljanak altestük felé, mintha az idegen275test volna. Állandóan foglalkozniuk kell vele, de kívülrõl és az ér­ ;dekeltség belsõ érzése nélkül. A helyzet egyúttal azt is világossá 'teszi a számukra, hogy mennyire szükséges az alsó pólus az életbenmaradáshoz. Megszûnt az altest magától értetõdõ mûködése, és most márcsak külsõ erõfeszítésekkel, fáradságosan helyettesíthetõ. Újra megkell tanulni a hólyag és a belek ellenõrzését, mint az élet kezdetén,de nehezebb feltételek mellett. Az érintettek átélik, hogy milyennehéz dolog lent újra kiadni azt, amit fönt beengedtek. A tünetleleplezi, hogy hiányzik az adás megfelelõ idejéhez való természetesérzék. Most már feltételes reflexekkel irányítva és a belsõ érzéktõlfüggetlenül kell megtanulni az ürítést. Az élet ilyen tekintetbenkényszerû szertartássá válik.A genitális szexualitás teljesen ellehetetlenül. Ilyen szempontbólaz esemény nem csupán csapás, hanem visszaesés is a kisgyermekkorba.Az embertõl hirtelen és radikálisan elvették a nemiséget és veleegyütt saját nemének hatalmát. A járás, az állás és a kapaszkodás segyúttal a haladás, az elõrejutás és a felemelkedés is megbénult.Ezeket már csak a megfelelõ belsõ lépésekkel lehet helyettesíteni. Azélet köre jelentõsen leszûkült, és kiterjedése korlátok közé szorult.Teljesen nyilvánvaló, hogy az érintetteknek át kell helyezniük életüksúlypontját a külsõ tevékenységekrõl a belsõkre, és idõt kell maguknakhagyniuk saját helyzetük felismerésére. Már nem szabadok, hanemlekötözte õket a sors (a tolókocsihoz). A külsõ haladás helyett belsõfejlõdés a cél. A Föld távoli vidékeinek meghódítása helyett alegkisebb körben kell boldogulniuk. A megnyirbált szabadság és azelvesztett egyenes tartás olyan problémákra tereli a gyanút, amelyekilyen szempontból már korábban is fennálltak. A sors balesetek általikemény beavatkozásai jelzik, hogy mennyire szükségesek a hirtelen ésmélyreható irányváltások.

Azoknak a balesetben megbénultaknak a megnyilatkozásaiból, akik úrrálettek nehéz sorsukon, és megint kezükben tartják az életüket, gyakranmély önismeretre és a tragikus esemény megfelelõ értelmezésére derülfény. "A baleset vget vetett az õrült hajtásnak" ­ ez például komolyönismeretrõl tanúskodik. Az illetõ arra utal, hogy vakmerõségében túlmesszire ment és túl mozgalmasan élt. Igazi bátorságra csak baleseteután tett szert, amikor elsõ kétségbeesésében fel kellett ismernie,hogy a vakmerõség csak a mélységes kisebbségi érzés kompenzációjavolt. A felbukott motorosok és más szél276sõséges sportot ûzõk egyéb nyilatkozatai is igazolják, hogy a baleseta túlzásba vitt külsõ, de fõleg tudattalan mozgás szakaszát zárta le,és hirtelen, de gyógyító hatással hozta vissza õket a földre. Miutánaz életet a tolókocsiban elõször értéktelennek ítélték, késõbb kinyílta szemük az élet önmagában való értékeire. Ami azelõtt magátólértetõdõ volt, az hirtelen értékes ajándékként és mélyebbtapasztalatok szerzésének lehetõségeként jelenik meg. Így gyakran atolókocsi az, amitõl nyilvánvalóvá válik az elõrehaladás csodája. Azegyik beteg úgy érezte, hogy a baleset terelte a céltalan útról ahelyesre: "A baleset nélkül soha nem fogtam volna fel." Egy másikbeteg elõtt csak akkor tudatosult a másik nemmel szembenielbizakodottsága, amikor meg kellett válnia a genitális szexualitásIehetõségeitõl. A gyengédség olyan formái, amelyeket régebbenbanálisnak és jelentéktelennek tartott, nem is sejtett mélységet ésjelentõséget nyertek. A béna férfiak esetében gyakran döntõvé válikkettõs alkalmatlanságuk arra, hogy térfiasan megállják a helyüket.A legkézenfekvõbb megtanulandó feladat az, hogy meg kell találni atalajt a lábuk alatt, el kell fogadni és meg kell tanulni atehetetlenséget. Fõleg az olyan emberek számára nehéz átállni a belsõaktivitásra és mozgásra, akik korábban túlzottan aktívak voltak, éskülsõdlegesen mozgalmas életre rendezkedtek be. Sok beteg jelszava az,hogy nem hagyja magát legyõz"ni, azaz: "nem szabad feladni, nem szabad Iemondani. Mélyebbértelemben azonban elõször mégiscsak hagyniuk kell _ magukatlegyûrni, szõnyegre kell kerülniük, be kell fejezniük szárnyalásukat,és túlzott igényeiket a realitáshoz kell mérniük. Az ülõ élet arrakényszeríti õket, hogy ülve érvényesüljenek az életben. A tolószékbenegészen konkrétan veszik a kezükbe az életüket, és maguk gördülnekkeresztül rajta. A baleset megerõsíti azt a tudatot, hogy az élet nemtart örökké, és hogy jelentõs értéke van.Be kell vallaniuk maguknak, hogy mekkora értéket képviselt a múltban atest alsó fele és vele a nõi pólus. Bár a betegek sokat kaptak tõle,gyakran nem voltak készek arra, hogy a megérdemelt figyelemmelforduljanak feléje. Most aztán be kell pótolniuk és teljesen felé kellfordulniuk, holott már aligha várhatnak tóle valamit. A nõi oldalidegen testként lóg rajtuk. A tünetekbõl nemcsak kiderül, hogy milyenidegen a saját nõi oldaluk, hanem kényszeríti is õket, hogy jobbanodafigyelje277

nek rá. Érezhetõvé válik, hogy ez teszi ki az élet felét, és hogynélküle csak fél élet létezik.A baleset elfogadásából következõ központi feldat az, hogy ki kellhasználni a megmaradt felsõ pólust, mégpedig az eddiginél alázatosabbpozícióból. Az érintettek megtanulnak ' felnézni, hiszen gyakorlatilagmindenki más föléjük magasodik. Így a gyengeség és a gyámoltalanságalárendelt pozíciója egyszerre megtanulandó feladat és kihívás. Õk issok helyzetben "korrepetálásra szorulnak, mint azok, akik me buktak aziskolában. A partnerkapcsolat közege ­ hiszen sokakat cserbenhagynak ­igazolja, hogy mennyire megalázó ez a helyzet. Másfelõl az érintetteka kapcsolatok terén szükség­ ' szerûen cserbenhagyják partnerüket éssaját magukat, ami a szexuális szempontot illeti. A fizikai értelembenlealacsonyi­ tott betegek tolószékükben megértésre szorulnak, és megkell tanulniuk elfogadni a segítséget. A hatalomból egyik napról amásikra tehetetlenség Iesz. Testileg örökre ülésre vannak kárhoztatva.Ezt a tartást kell feltölteniük szellemi­lelki energiával, és amegmaradt lehetõségeknek kell áldozniuk magukat. Ha eddig lenézték azéletet, most a lába elõtt hevernek. Következésképpen ­ amint a tünetektanácsolják ­ a világgal való bánást messzemenõen a nõi pólushatározza meg. Feloldódva odaadás és alázat által, feloldatlanul pediga rezignáción és a szeszélyes (67) ingerültségen keresztül egészen adepresszióig.Ahhoz, hogy nyugodtan áldozzák magukat az élet értelmének ésodataláljanak magukhoz, az lehetne a kiindulóhelyzet, hogy az életIábainál ülnek. Egyre­másra elõfordul, hogy olyan emberek, akiknek azéletét egy ilyen sorscsapás szinte középen szelte ketté, ezt arrahasználják fel, hogy mintegy túlnõjenek magukon és lehetõségeiken.Hogy a sors által kijelölt út eközben nem annyira a rokkantakolimpiája felé, mint inkább szellemi­lelki mezõkre vezet, azt amozgáskorlátozás tünetei jelzik. Ha az ilyen (küzdõ)sportversenyekarra szolgálnak, hogy a valósághoz mérten hangsúlyozzák a mozgás és amegmaradt lehetõségek örömét, akkor viszont még a gyógyulást iselõsegíthetik. A mégoly nehéz sors elleni küzdelem is a hatalom útjalehet, ahogyan az olyan kísérletek is, hogy most már aztán igazánmindenkinek megmutassa és bebizonyítsa az ember, hogy nincs szükségerészvétre. A "most aztán igazán" viselkedésmintáinak egész soraegyértelmûen a küzdõ­férfias278pólushoz tartozik, miközben éppen arról van szó, hogy nõi jellegetkell közelíteni a férfi pólushoz.A három központ közül a medencétõl van a legnagyobb mértékbenmegfosztva az ember, a szív­ és a fejközpont azonban teljesen ép, ésfeladat is marad. A beteget nemhiába borította fel és taszította lepályájáról a sors. Nem vezethet mélyreható megoldáshoz az olyankísérlet, hogy a sors utasításait a beteg agyafúrt tiltakozással

semmibe vegye ­ kiváltképp ha nem létezik protézis azoknak azérzelmeknek és érzéseknek a pótlására, amelyektõl megfosztatott.Ezekmindig csak funkcionális kísérletek maradnak arra, hogyrászedje a sorsot. Sem a történetírásból, sem a népek legõsibbvallási és mitológiai irataiból nem ismeretes egyetlen olyan esetsem, ahol az ilyesmi végül sikerült volna. Ez nem aztjelenti, hogynem kellene kihasználni a modern technika adta elmés lehetõségeket.Ezek csak akkor válnak veszélyessé, ha az­ eredeti esemény elfojtásához vezetnek. Mert akkor a sorsnak valamimást kell kigondolnia, és ugyanazt a leckét más csomagolásban mégegyszer fel kell adnia. Miközben ugyanis még a modern protetikacsodálatos lehetõségeinek is vannak korlátai, a sorselképzelhetetlenül sokrétû lehetõségekkel rendelkezik.Kérdések1. Mi roppantotta meg a gerincemet? Mi fosztott meg életem korábbitartalmától és alapjától?2. Mit akar közölni velem alsó, halott felem? Mitõl szenvedek akiiktatása után?3. Hogyan állok az adással lelki és anyagi értelemben? 4. Mitjelent számomra az egyenesség?5. Megalázva érzem­e magam vagy közel az alázathoz?6. Hogyan szembesülök a sorssal, amely ilyen kicsivé tett engem éselvette alsó felemet?7. Mi közöm van a "cserbenhagyás" témájához? 8. Hogyan bánok agyámoltalansággal és a függóséggel? 9. Milyen viszonyban vagyok ahatalommal és a tehetetlenséggel ?10. Milyen a fenthez, a fejhez és az éghez való viszonyom? Milyen alenthez, a medencéhez és a földhöz?279Vll. A váPlA váll tartása elárul egyet­mást az élethez való viszonyról. A vállöv­ övre jellemzó módon ­ összetartja a test felsõ részét. Avállízületektõl a kulcscsontokon keresztül egészen a szegycsontignyúlik elõre, a Iapockák pedig a hát felsõ részét takarják el. A vállösszeköti a kart és a kezet a mellel, ami a közép és az integráció

helye. A gerincoszlop mellett ez a testnek az a része, amelyrõl lelehet olvasni, hogy milyen terhet visel az ember és közben hogyan érzimagát. A vállövben feszült és megkeményedett izmok, sõt esetleg acsontos váz deformációi is jelezhetik a krónikusan hibás belsõtartást.A legnyilvánvalóbb a felhúzott váll, amikor úgy tûnik, hogy azaggódó fej a vállak közé bújik. Be van húzva a kívülrõl jövõveszélyektõl való félelem miatt, mint a csiga vagy a teknõc feje. Hamegijedünk valamitõl, akkor automatikusan behúzzuk a fejünket. Amikoraztán alábbhagy az ijedség, a váll ismét visszatér elõzõ tartásába, ésa fej megint elõmerészkedik. A krónikusan felhúzott vállkövetkezésképp azt mutatja, hogy tulajdonosa állandóan megfélemlítettés sokkolt állapotban van, és már egyáltalán nem tud megszabadulni aszorongástól. Talán már olyan sokat kapott a fejére, hogy tudat alattelõnyösebbnek érzi, ha állandóan lapít, és behúzott fejjel lopakodikát az életen. A válltájékra krónikusan ráfagyott félelem a tartásszoros voltában is jelentkezik. Az ilyen váll gyakran nélkülözi azt aszélességet és erõt, amellyel az élet terhét és az érte vállalandófelelõsséget viselni lehetne. A csak bal oldalon felhúzott váll a szívvédelmét és elrekesztését egyaránt szolgálja.Az anatómiai ellenpólust a csapott vállú emberek jelentik, akikrezignációt fejeznek ki. Lelógó szárnyú madarakra emlékeztetnek, és alapockák valóban mutatnak valami hasonlóságot a fejlõdésbenvisszamaradt szárnyakkal. A csapott vállnak280többet kell elviselnie (a felelõsségbõl), mint amennyit elbír,tulajdonosa túl van terhelve. A váll azzal próbálkozik, hogy engedjelecsúszni, ami túl sok neki, és kivonja magát. Ebben van valamirészvétet keltõ, fõleg, ha a váll ráadásul keskeny is. Az érintettekolyan benyomást keltenek, mintha magukra kellene venniük a világösszes terhét. Az ember legszívesebben a hónuk alá nyúlna (mert akarjuk is lóg), és átvállalna belõle valamennyit.A kifejezetten keskeny váll annak a képességnek a csökkent voltátjelzi, hogy az ember a saját életéért vállalja a felelõsséget. Azilyen váll tulajdonosai összehúzzák magukat, hogy eI tudjanak bánni azélettel. Olyan benyomást keltenek, mintha össze kellene szedniükmagukat ahhoz, hogy el tudják viselni terheiket. Az ilyen válltulajdonosainak nagy az igényük a támaszra, fõleg a széles vállatrészesítik elõnyben, amelyre ráhajthatják a fejüket, és egyúttal afelelõsséget is átruházhatják.A felhúzott és a csapott között helyezkedik el a szögletes váll, amelya normális állapotot jelzi. Ám itt is fellelhetõ a túlzás néhány jele.A jellegzetes, feszes izmú férfiváll mintha azt akarná tudatni avilággal, hogy itt valaki készen áll arra, hogy felelõsséget vállaljonsaját maga és mások iránt. Az edzett izomkötegekkel az ember aztmutatja ki, hogy milyen sok gondolatot szentel a kifelé irányuló

hatásának. Ezért az a gyanú is felmerülhet vele szemben, hogy olyandnlgokat színlel, amelyeket csak szeretne birtokolni. Azok a katonák,akik nemcsak egyenruhájuk zubbonyán viselnek vállrojtot, hanem mindeningükön is szükségük van váll­lapra, ilyen szempontból külön csoportotképeznek. Kifelé azt sejtetik, hogy óriási hatalmat és felelõsségetviselnek, miközben valójában annyira megroppant a gerincük, hogyparancsra bármit végre képesek hajtani.A váll tehát elárul valamit a világgal való kapcsolatról. A csapottváll azt mutatja, mennyire függ gazdája másoktól, a felhúzott pedigazt, hogy felfelé akarja kivonni magát a feleIõsség alól. Hiszen afelhúzntt váll is elkeskenyedik, mert megpróbál összehúzódni, miközbenfedezéket biztosít a fejnek.A váll viszonylagos magassága és az, hogy melyik oldalon vanalacsonyabban, ezenkívül azt is elárulja, hogy az életben a polaritásmelyik fele kap nagyobb hangsúlyt. Így például a férfiaknak általábana jobb válla van valamivel alacsonyab281ban, és ez arra utal, hogy ezen a téren lazábbak, és hajlamosak arra,hogy a világhoz férfiasan és támadóan közeledjenek. Az alacsonyabbanfekvõ váll arra utal, hogy az ember ­ aki ez esetben többnyire nõ ­jobbára nõiesen passzív módon közeledik környezetéhez.A váll voltaképpeni feladata az, hogy biztosítsa a karok számára acselekvés szabadságát. Ám hasonlóan ahhoz, ahogy idõvel felfelévándorolhat és a fejnek búvóhelyet nyújthat, elõre is húzódhat, hogy amellet és a szívet fogadja rejtekébe. Ez jellegzetes önvédelmi tartás,amivel az érintettek azt mutatják ki, hogy milyen sérülékenynek ésvédelemre szorulónak érzik magukat. Nõk esetében gyakran ott van emögött az az érzés is, hogy mellüket óvniuk kell a világtól ­ vagyéppen eI kell rejteniük elõle. Az ilyen helytelen tartás gyakran apubertásra vezethetõ vissza. Ha a lánynak tulajdonképpen fiúnakkellett volna születnie, akkor a növekedõ kebleket nem örömmelfogadja, hanem inkább szégyenkezve elrejti. Önbizalom hiányában a nagykebel is ok lehet arra, hogy a nõiesség ilyen határozott jelét inkábbelrejtsék. Megtestesül a saját nõi szereppel kapcsolatos kisebbségiérzés és bizonytalanság, ha nem szembesülnek vele, és a megfelelõtesttájakon mintegy védõpajzsként válik láthatóvá és érezhetõvé. Ha avédekezõ tartás a szívre és a szívbéli érzelmekre irányul, akkor 'többnyire a bal váll görbül feltûnõen elõre.Ettõl a tartástól az érintettek elvékonyodnak, szinte magukbahúzódnak. Emiatt belül szûkössé válik a hely, és a tüdõlebenyek nemtudnak megfelelõen kiterülni. Az ebbõl adódó felületes légzés csekélykommunikációs készségrõl tanúskodik. A bezárkózás és a külsõ dolgokelõl való elzárkózás képéhez illik az a tendecia, hogy az embermegtartja magának az érzelmeit, és alig védekezik az esetlegestámadásokkal szemben. Még jobban visszavonulnak elõrehúzott válluk,karjuk és görbe hátuk rejtekébe. Ám még a legjobb bunker islégszomjhoz vezetõ szûkösséget, merevséget és szorosságot okoz a véltvédelem mellett.

282VállproblémákA kificamodott karA vállízület eme gyakori és látványos sérülése esetén kiugrik ahelyébõl a felkarcsont feje, miközben az érintett szintén elveszti afejét. Hiszen már korábban is magánkTvül volt, a sérülés ugyanis a kartúlzott mozgatásából származik. Valamivel görcsösen, kézzel­lábbal,saját lehetõségeit télreismerve és túlbecsülve próbálkozott. A karazzal jelzi a túlzott igénybevételt, hogy többé nem vesz részt ajátékban, elhagyja eredeti helyét, és fájdalmasan közli, hogy nemcsupán õ, de gazdája is rossz úton jár. Ahhoz, hogy ismét a megfelelõmederbe terelhesse a dolgokat, a saját ízületében rejlõ újbóli hõsiesés tudatos túlterhelésre van szükség. A kezelést végzõ személy asérült vállgödrébe támasztja a lábát, és hirtelen újból visszarántja,többnyire azt követõen, hogy lélekben magának is adott egy lökést, aminélkül nem is merte volna végrehajtani ezt a hõsiesen brutálisbeavatkozást. Szinte minden orvosnak össze kell szednie magát, mielõtta pácienst ezzel a módszerrel "helyrerakja". Ez a minden irányzatáltal kivételes egyöntetûséggel elismert eljárás egyenesen ahomeopátia felé közelít. Azt az aktust hajtják végre újból, amelyneksorán a baleset történt, de most tudatosan és eltúlozva. Ezzel azeltévedt kart fizikailag visszavezetik a helyes útra. Az, hogytulajdonosa is visszatalál­e erre az útra, attól függ, hogy mennyiretudatosítja magában a történteket. Máskülönben az úgynevezetthabituális vállficam alakul ki, azaz hasonló helyzetekben továbbra iski fogja ficamítani a karját, végü! pedig minden adandó alkalommal.Természetesen több értelme volna annak, ha az érintettek a mozgásszélsõséges kísérleteit szellemi­lelki területre helyeznék át. A lélekilyen szempontból többet visel el, valamint esélyt is adhat arra, hogya merész mozgékonyság elérje voltaképpeni célját. A kar többnyiredobáshoz hasonló forgómozgások közben ugrik ki.A krónikus esetek használatos terápiájának célja a vállhüvelymérsékelt mozgatással és edzéssel történõ erõsítése, ami biztoshatárok között megszilárdítja az azt körülvevõ izmokat és inakat.Ezzel elkerülhetõ az ízületi tok és a szalagok további megnyúlása, amiegyébként minden kiugrás és az azt követõ helyreigazítás soránbekövetkezik. Ezt a koncepciót a lelki problémákra is lehet

283alkalmazni. Az érintetteknek azt kellene gyakorolniuk, hogy a i k ülsõkörülményeik adta határok között mozogjanak. Ennek az az elõfeltétele,hogy megismerjék határaikat. Nem kíméletre van tehát szükség, hanembátorságra. Aki ismeri saját határait, az még odáig is elmerészkedhet,hogy túlnõjön rajtuk és saját magán. Ez lenne a feladatnak az az igazimegoldása, amelyet a határain túllépett kar jelenít meg. Az a lényeg,hogy messzire merészkedjen és távoli célokat érjen el, ha a helyzetúgy kívánja, akár jelentõs erõfeszítések, sõt fájdalmak árán is.Kérdések1. Hol megyek túl messzire? Mennyiben lépek túl saját lehetõségeimenés képességeimen?2. Nem várok­e túl sokat magamtól? Talán elérhetetlenért nyúlok, ésértelmetlenül okozok fájdalmat magamnak?3. Hol riadok vissza átvitt értelemben a határoktól, és hol szorítomvissza magamat jobban, mint amennyire az megfelel nekem és azéletcélomnak?4. Mit akarok elérni? Hová akarok eljutni? Mi az élettervem célja?Milyen "nagy dobás"­ra készülök?A váll­kar szindrómaItt a váll és a kar tájékán fellépõ fájdalmak olyan tünetegyüttesérõlvan szó, amely gyakran összefügg a gerincoszlop nyaki részénekszindrómájával. Az akadémikus orvostudomány 20 különféle okot jelölmeg a porckorongsérvtõl a tumorokig. Többnyire a plexuscervicobrachialis (a nyakat és a kart ellátó idegfonat) kórtünetérõlvan szó ­ azon idegfonatról, amely a kar ellátásáért felelõs. Ilyenkora kar mozgásra fájdalmassá válik, végül már alig lehet felemelni,mindenesetre vízszintesnél magasabbra nem emelhetõ. A betegek gyakrantermészetellenesen nehéznek érzik, és ezzel azt jelzik, hogy milyennehezükre esik kiemelkedni a lógás nyugalmi pozíciójából.Ha a beteg már nem tudja felemelni a karját, az már szinte nem isszorul magyarázatra. Már nincs abban a helyzetben,284hogy a kezében tartsa az életét, hogy összeszedje magát és megmutassa,ki az úr a (testi) háznál. Az értelmezés szempontjából döntõ, hogy ajobb, férfi jellegû kar blokkolt­e le, az a kar, amellyel a hatalomszablyáját tartaná az ember, vagy a bal, nõi jellegû, amellyel inkábbkérünk valamit, úgy, hogy a kezünkbõl kelyhet formálunk. A tünetbõlkiviláglik, hogy minek kell háttérbe vonulnia az életben, mert

célzatosan éppen abban korlátozza a beteget. Ezzel az oldallal nyilvánelég sokáig prõbált mindent megkaparintani. Kényszerszünetre vanítélve, a másik oldal pedig most kap esélyt. A betegek hátráltatvaérezhetik magukat abban, hogy kezelhetõvé tegyék a világot, ha jobbkezük, vagy ütõképes karjuk esik ki. Már nern tudnak úgy tenni­venni,ahogy nekik tetszik. A bal karral a kapaszkodás és a ragaszkodáslehetõségét vesztik el, jelképes értelemben pedig a kérését és akéregetését.Meg kell tanulniuk nyugalmat tanúsítani a hátrányos helyzetûszempontra vonatkozóan. Ha a férfi pólus záródott el, az automatikusana nõi területtel való több törõdéshez vezet. Hiszen csak a ba I kézmarad, és így az érintett arra kényszerül, hogy tcibbet végezzen aballal, annak a lazább és oldottabb, nõies magatartsnak az alapján,amelybõl hiányzik az ellenpólus elkeseredett makacssága. Ha a nõioldal záródott el, az azt jelenti, hogy többet kell törõdni a férfipólussal. Az ember a jobb karjával tud hozzáfogni a dolgokhoz, ésezzel tudja a saját kezébe venni az életét. Az a feladata, hogy a jobboldal felé fordulon, és ez arra ösztönzi, hogy élete hajóját sajátkezûleg ellenõrizze, jövõjét pedig maga határozza meg.Kérdések1. Melyik oldalt nem tudom már kézben tartani?2. Mennyire túloztam el a leblokkolt oldal témakörét? És mive I ?3. Mi célból emeltem fel a leblokkolt karomat? Esküre, ütésrezászlólobogtatásra vagy hogy szólásra jelentkezzem? És mi rossz voltebben?4. Lényem melyik részét hanyagoltam el, amellyel most kénytelen vagyoksokkal többet törõdni?285VállgörcsökA válltájékon vagy a hát területén jelentkezõ görcsök, egészen aszabályos izommerevedésig, szoros kapcsolatban vannak a test alsóvégén elhelyezkedõ ágyékcsigoiyák túlterhelési problémáival. Hiszenminden, amit a vállunkra veszünk (vagy engedünk), végsõ soron lentnyomja a medencét. A hátfájáshoz hasonlóan nem azok a terhek okoznakpanaszokat, amelyeket ' tudatosan és szívesen vállalunk fel, hanemazok a kötelezettségek, amelyeket tudattalanul és bevallatlanulcipelünk magunkkal. Ha komolyan veszünk valamilyen felelõsséget, akkorel is viseljük. Amit tudatosan hordunk konkrét vagy jelképes 'értelemben, azt el is bírjuk, még akkor is, ha valóban sokat nyom.Amiért azonban nem vállaljuk a felelõsséget, és amit nem ismerünk el(vagy nem vallunk be), az hamar kibírhatatlanná, tarthatatlanná válik.Aki egész életén át tudatosan és ' készséggel, keményen kitartott a

felelõsség és a súly mellett, az erõs vállat és edzett izmokat nyer.Aki viszont keveset is kelletlenül vagy öntudatlanul visel el, annakmég azt is nehéz cipelnie, és az izmai megkeményednek, a válla pedigfájni fog az elhasználódás tünetei miatt.Meg kell tanulni tisztázni a túlterhelést, szembesülni azzal, amit azembernek tudatosan és tudattalanul fel kellett vállalnia, és azzal,hogy ebbõl mi nyomasztja és feszíti. Ezután tudatosan eldöntheti, hogykészséggel viszi­e tovább, vagy inkább lerakja, mert kibirhatatlannávált, és vontatottá teszi az életet. Az ember csak azt rázhatja le,amit valóban ismer.Kérdések1. Mi nehezedik rám és terhel meg engem? Mi nyomaszt? 2. Mit vállaltamfel zokszó nélkül, de mégis titkolt ellenszenvve I ?3. Milyen kötelességek, milyen felelõsségek terhelnek?4. Mit kell elviselnem? Mit nem akarok többé (el)viselni? 286VlII. A karA kar két részre, az alkarra és a felkarra osztható, a két részt akönyökízület köti össze egymással. A felkar szimbolizálja az embererejét, úgyszólván a személyes hadserege. A kisfiúk a bicepszükremutatva szokták az erejüket fitogtatni. Az alkarnak pedig acselekvõképességet köszönhetjük, mivel az alkaron van a kézmozgatásához szükséges összes izom. A könyök egy csuklós ízület, ésmint ilyen, lehetõvé teszi azokat az emelõ mozgásokat, amelyekkel odatudunk nyúlni azért, amit megkívánunk. Ha az embernek hosszú a karja,ez azt jelenti, hogy nagy a befolyása, és minél messzebbre ér, annálnagyobb a hatalma. A felsõ végtag tehát az ember erejét, a világbanvaló ügyességét és mozgékonyságát tükrözi, és azt, hogy mennyire tudjakézben tartani az életét és hogyan bánik más emberekkel.A kéz és az emberek közötti kapcsolatok szorosan összefüggenekegymással, ugyanis a kéz az a tapogatóként használt testrész, amelyeta világ és lakói felé kinyújt az ember. Ég a keze alatt a munka ­tartja a szólásmondás, s ez azt a megbecsült emberi tulajdonságotfejezi ki, amikor valaki jókedvûen, hatékonyan dolgozik, olyan jól,hogy amit csinál, az elfogy a keze alatt, elfogy, mintha elégettvolna.Az egészséges karok arányukat tekintve illenek az ember testéhez, ésezeken az arányokon belül maradva éppolyan erõsek, mint amilyen

simulékonyak, megbízhatóak és gyengédek. Ha kell, odacsapnak, delágyan is tudnak ölelni. Fogva tartanak, adakozóak, és határozottanmegragadnak valamit. A hõnuk alá tudnak nyúln! azoknak, akikneksegítségre van szükségük, vagy mereven kitartva nemet is tudnakrnondani, ha arra van szükség. Ha pedig nem veszünk komolyan valakit,azt a karunkra véve gyerekké fokozhatjuk vissza.Amennyiben egy kar nem felel meg ennek az ideálnak, 287azzal a tulajdonosáról árulkodik. Így a túlzottan izmos és nehéz karoknemcsak tulajdonosuk erejérõl és hatalmáról beszélnek, hanem többekközött arról is, hogy van bénne egy bizonyos fokú nehézkesség, éshíján van a simulékonyságnak. Lehet, hogy nincs érzéke afinomságokhoz, és idõnként még tapintatlan is. Az ilyen kar durvánakés esetlennek hat, és fõleg járás közben lóg ügyetlenül éstehetetlenül a gazdája teste mellett. Azt a benyomást kelti az illetõ,mintha õ is kellemetlenül érezné magát ilyen erõteljes szerszámokbirtokában. Persze az is lehet, hogy fontos számára karjának súlya,különösen akkor, ha alaposan meg is dolgozik azért, hogy feldagadtizmaival másokra is nagy benyomást tehessen. A testépítõket ábrázolóplakátokon lát az ember ilyen karokat a hozzájuk tartozó vállakkal.Az ellenpólust a gyenge, a fejlõdésben ugyancsak visszamaradt karokjelentik. Azt fejezik ki, hogy a gazdájuk híján van annak aképességnek, hogy átölelje és birtokba vegye az életet. Atehetetlenség érzésébõl kifolyólag aligha van abban a helyzetben, hogymegtartsa, amire szüksége van, kitartson abban, ami fontos a számára,és távol tartsa magától, amit nem visel el. Wilhelm Reich megfigyeléseszerint az ilyen emberek nemigen kezdeményeznek. A kezük ráadásulgyakran még hideg is, mutatván, hogy mily kevéssé meleg és szívélyes avilághoz való viszonyuk (68).A pók karjaira emlékeztetõ vékony és erõs karok olyan emberrõlárulkodnak, aki megragadja, ami kell neki, néha talán erõszakos éstolakodó is, de a problémáit is kitartással megoldja. Hajlamos amerevségre, általában hiányzik belõle a gyengédség, noha igen ügyes islehet. Fogókra emlékeztetõ karjával hajlamos megragadni a dolgokat, ésa túlkapások sem idegenek tõle.A kövér és gyenge karok hol tehetetlennek, hol esetlennek hatnak.Lassúak, lusták, kevés életörömet és mozgékonyságot árulnak el. Asaját súlyuk és az élet terhe mázsás tömbként lóg rajtuk. Nehezenlendülnek mozgásba, a dinamika és az erõ mellett a finomság ishiányzik a mozgásukból.288

1. KarproblémákKartörésekA törött kar azt szimbolizálja, hogy eltörött az embernek a világhozvaló kapcsolata. Már nincs a kezében az élete, már semmit sem tudmegragadni és megfogni, nem tudja magához ölelni a világot, és anormális ügyekben sem tud részt venni. Cselekvésképtelenné vált. Ha ajobb karja törött el, aláírni sem tud. A régi kultúrákban levágtákvagy eltörték a tolvajok jobb karját.A töréseknél a bejáratott életminta tudatos megszakítása a tanulnivaló feladat. A betegség azzal, hogy cselekvésképtelenségre ítéli azembert, a külsõ kereteket is meghatározza. Lényeges, hogy melyik oldalesik ki: a jobb, amelyikkel hatni tud a világban, vagy a bal,amelyikkel inkább kérni szokott. Az orvosilag elrendelt nyugalomban kikell rajzolódnia annak is, hogy milyen változásokra lesz szükség ajövõben, hogy alakul a feszültség és az ellazulás mintázata az illetõéletében. A törés történése a testi, azaz megoldatlan formábanjeleníti meg a feladatot. Egy szokatlan vagy terjedelmében eltúlzottmozgás drámai módon megnöveli a feszültséget. A csontok utánaengednek,és így ismét beáll a lazulás állapota. Az ilyen feszítõ eseményeketátvitt értelemben is megélhetné az ember, azok mindenesetreértelmesebbek lennének.Azoktól az esetektõl eltekintve, amikor a kar emelõ tulajdonságaitfeszítik túl, a legtöbb kartörésnek az az oka, hogy az ember zuhanegyet. Az esés és a zuhanás teszi ki amúgy is a balesetek legnagyobbrészét. A zuhanás egy õsi emberi problematikával hozza kapcsolatba azembert: azzal, hogy kiesett a polaritás paradicsomi egységébõl. Máskultúrák más képeket használnak, de mindegyikben benne van az emberneka Teremtõje elleni lázadása és a rákövetkezõ zuhanás õsmintája. Azókorban egyedül az számított bûnnek, ha az ember fellázadt az istenekellen. Prométheusz példája igen szemléletesen mutatja a lázadásfázisát, amikor az istenek tilalma ellenére elhozza az embereknek atüzet. Ezután igen mélyre zuhan, és a megváltásig súlyos büntetéstkell elszenvednie.Amikor eltörjük a csontunkat, hasonló a szimbolika, mivel a testi síkmeglehetõsen alkalmatlan a lázadási kísérletekre. EItúlzunk valamit,és vétünk saját természetünk törvényei ellen.289Következik a büntetés. Mégsem azt az üzenetet olvassuk ki ' belõle,hogy "sohase merjél semmit megtenni, nehogy kipróbáld a határaidat!",hanem az ellenkezõjét. Azt, hogy merd élni az életet, és tekintsdkihívásnak. Minél több változatosság jön az ember életének szilárdanösszeillesztett sínjébe, annál kevésbé megy a téma a csontjaira. Atörött hely többnyire a hegszövet képzõdésének köszönhetõen szilárdabblesz, mint azelõtt. Ha egy törött csont nem jól forr össze, akkor az

elárulja, hogy a belsõ lépések nem voltak elégségesek, és továbbra isa testben tükrözõdik az összhang hiánya.Mindig újra meg kell kockáztatnunk, hogy esetleg hasra esünk azúton. Egy esésnekarra kell alkalmat szogáltatnia, hogy megálljunk, ésmás, fõleg új utakat keressünk. Olyanokat, amelyek kivezetnek abból arégi kerékvágásból, amelyikbe beleszaladtunk. Akkor aztán meg kel!törni a dolog folyamatosságát, és meg kell kérdõjelezni a szilárd,acélossá merevedett alapelveket.l Cérdések1. A nõies vagy a férfias oldalam akadt­e el annyira, hogy szünetre,megszakításra lett szükségem?2. Mennyiben volt ennek a résznek az élete a markomban, és men nyi refojtogattam ?3. Vajon a monotóniából való kitöréshez volt szükség a törésre? Mithoz számomra a töréssel együtt járó változás?4. Hol kérgesedtek a meggyõzõdéseim túl szilárddá, az ítéleteimelõítéletekké, és hol feszítettem túl vagy túloztam el a dolgokat?5. Hol követel az utam nagyobb (mozgás)szabadságot?6. Van­e bátorságom ahhoz, hogy képletesen elmenjek a határokig ésazokon is túl?7. Hogyan vihetnék változatosságot, izgalmat és értelmes ellazulást azéletembe?290ÍnhüvelygyulladásAz ínhüvelyek gyulladása is a túlzott igénybevételnek köszönhetõ. Ittazonban nem az eltúlzottan erõs emelõhatásból és az erõszakosütésekbõl fakad a baj, hanem inkább a hosszabb idõn át végzett kisebbés görcsös mozgásokból, mint a kötés vagy a gépelés. Itt sem maga atevékenység okozza a problémát, hanem a dolog görcsös kivitelezése. Akötés természetesen nyugtató is lehet. Aki azonban azt állítja, hogyõt nyugtatja a kötés, és közben ínhüvelygyulladást kap tõle, abbólrögtön világos, hogy az illetõben nem tudatosult, hogy milyengörcsösen csinálja. Cseppet sem nyugtató dolog lopódzott a kötésszemei közé. Talán valakit be kellene hálózni azokkal a szemekkel,vagy valakinek bele kellene sétálnia abba a hurokba, mint ahogy a légyberepül a pók hálójába? Az ilyen sorssal terhes motiváció el tudjavenni a megnyugtató tevékenység lazaságát. A tudattalan konfliktusaztán az ínhüvelyekben gyullad be, amelyektõl minden, legalábbis az

izmok összes ereje függ. Ahelyett, hogy akadálytalanul közvetítenék azizmok erejét, nehézségeket okoznak, és fájdalomkiáltások közepettekövetelik ki maguknak és a tulajdonosuknak a gondolkodási szünetet.Minden terápiás forma pihenést ír elõ, akár még idejében ésszerûpihenés, akár késõbb a gipsz formájában.A tanulni való feladat fõleg a nyugalmat célozza. A nyugalomban pedigtudatosulnia kellene a fájdalmas helyzetnek. Fel kellene hogy ismerjékazok mélyebb értelmét és az ezzel összefüggõ szándékaikat. A görcsnyilvánvalóvá teszi, hogy ellenállás is van a dologban. Ki kelltalálni, hogy mi ellen irányul. Az ellenállást okozó erõs súrlódástpedig a teljesen kialakult ínhüvelygyulladás súrlódó érzékleteibenérezni és majdhogynem hallani is lehet. Az ín szinte sistereg ésserceg a hüvelyében, és ez feszüléssel és fájdalommal jár. Mindenfinom mozdulat fáradságos megerõltetéssel jön létre azzal a mottóval,hogy "csak azért is". Így az ínhüvelygyulladáshoz mindig egy bizonyoselkeseredéttség járul. Az embernek erõsen össze kell szorítania afogát, hogy figyelmen kívül tudja hagyni a világosan jelentkezõfigyelmeztetõ jeleket és a betegség teljes kialakulásáig tartani tudjamagát.A dolognak többféle háttere lehet. Természetesen nem mindig arról vanszó, hogy egy pulóvernek még gyorsan el kell291készülnie. Ez a helyzet csak azért olyan tipikus, mert jól kifejezi atudatos kívánság, azaz a hatékonyság és a munka befejezése iránti vágyés a beláthatatlan munka elleni tudattalan ellenállás közöttikonfliktust. Az ínhüvelyek más kézimunkáknál is erõs konfliktusokszínterévé válhatnak. Ilyen pl. a gépelés is. A munka önmagában véveegyik esetben sem igényel nagy erõkifejtéssel járó mozgásokat.Mindkettõ igen monoton, és mindegyikben ott van a be nem vallottellenállás, amely az ember ínhüvelyében ölt testet és ugyanakkorrejtõzik el.Nem nagy és veszélyes ellenállásról van szó, amely arra ösztökélnéaz embert, hogy jó nagyot csapjon maga köré ­ ha az lenne, akkorinkább a felkar izmaiban testesülne meg ­, ' hanem egy állandóbb és(az ínhüvelyekben) jól elbújt ellenállásról, amely még átvittértelemben is kellemesen csengõ szólarnok mögé rejtõzik, mint pl. a"de hát olyan szívesen csinálom a páromnak (vagy gyerekeknek) éstényleg csak szeretetbõl". Szeretetbõl vagy barátságból ugyanlehetséges monoton tevékenységet végezni, ám nehéz feladat, amelyönmagában véve semmilyen örömet nem szerez, és a szíve mélyénkielégítetlenül hagyja az embert.Célraorientált, céltudatos gondolkodással valami halál unalmas dolgotodaadással csinálni ­ majdhogynem lehetetlen. Az ilyesmi csak úgysikerülhet, ha az ember rituálisan átadja magát a pillanatnak.Akkor válik különösen világossá a probléma, amikor olyantevékenységek közben alakul ki a gyulladás, amelyeket általában véve

nem értékelnek sokra. Ahol a "saját kötésû" pulóver a derék, dolgosember és a sikk hiányának a szinonimája, nem csoda, hogy nem okoz mélykielégülést a kötögetés. Aki meg olyasmit gépel, amit valaki másgondolt ki, annak mélyen azonosulnia kell az illetõvel ahhoz, hogy jólérezze magát, mialatt ezt az "elidegenedett" munkát végzi. Ilyentevékenységc:k közepette gyakran ellenállások alakulnak ki azemberben: Ahelyett, hogy ugyanúgy tovább csinálná a dolgot, minteddig, azzal elõzhetné meg igazán az ínhüvelygyulladását, hogytisztázza a tevékenységhez való viszonyát, és adandó alkalommal (még agipszszünet elõtt) egy pihenõidõt iktat be magának, és vagy a munkán,vagy a munkához való hozzáállásán változtat.292Kérdések1. Szívem mélyén milyen hozzáállással végzem ezt a tevékenységet?2. Milyen (görcsös) célokat követek vele titokban? Milyen motivációvan bennem a mélyben, ami hajt, hogy kössek vagy gépeljek?3. Milyen elkeseredetten melengetem ezeket a titkos szándékaimat?4. Titokban milyen kivetnivalóm van a munkám ellen? Honnan származikaz ellenállásom, pontosan mire vonatkozik?5. Mennyiben van köze ahhoz, hogy általában milyen értékesnek tartjáka munkámat? Merek­e több és igényesebb tevékenységeket vállalni?6. Milyen a monotóniához való viszonyom? Csak az eltompultságot vagya rituális aspektust is látom benne?2. A könyökízületA könyökízület segítségével tudjuk a világot magunkhoz ölelni,magunkat pedig átverekedni rajta. Ez az a klasszikus emelõ, amellyelminden követ megmozgatunk, másokat kibillentünk vagy gyengédenmagunkhoz tudunk húzni. Egyesek olyan kemény könyökvédõkkel dolgoznak,hogy szarupikkelybõl páncél nõ a könyökükön. Ez a pikkelysömör* egyikkedvenc helye, gyakran innen indul ki. Az elszarusodott felületekegyfajta konfliktusokkal terhes könyökvédõk. Hogy mennyire szükség vanidõnként rájuk, azt a ruháink is mutatják. Vagy már eleve megerõsítika könyökünket, vagy utólag kell a könyöknél kikopott ruhaujjakatvarrogatni. Az a kifejezés, hogy "könyökölni", finoman írja körül azt,amikor az ember könyöke segítségével nyomul elõre az élet különbözõterületein.A teniszkönyök elterjedt betegség. Az okozza, hogy a könyökemelõszerû alkalmazása szakszerûtlenül és túlzott igénybevétel melletttörténik. Klasszikus példája az ütésre való im, pulzus és az egyidejûütési gátlás párhuzamos létezésének. Az

ütõ, mint a kar meghosszabbítása, rendkívüli módon megnö293veli az emelõ erejét. Ha ezután az ember görcsösen összehúzódotttartásban "játszik", pl. azt, hogy hoznia kell egy bizonyosteljesítményt, vagy szorongatja a becsvágya, túlzottan nagy nyomáskéntnehezedik rá, akkor túlerõlteti az emelõízületét. A fájdalmak eztazonnal jelzik, és jó esetben innen minden szükséges dologra sorkerülhetne annak rendje s módja szerint. Egy fájó könyök ellenáll atovábbi játéknak, és gondoskodik a szükséges gondolkodási szünetrõl.Ezalatt a játé­ kosnak alkalma nyílik felülvizsgálnia, hogy milyenmotívumok hajtják erre a túlfeszített játékra. Csak az jelentproblémát, amikor az érintettek nem veszik figyelembe a test világosjelzését, és könyörtelenül játszanak tovább ugyanúgy, mint addig, hogylefõzzék a másikat. Az lenne a dolguk, hogy átlássák, a játék azjáték, és ennek megfelelõen valóban játszva játsszanak. Ateniszkönyökkel kapcsolatban leírtak természetesen nemcsak ateniszezésre, hanem más analóg helyzetekre is vonatkoznak. Annak islehet teniszkönyöke, aki még életében nem fogott teniszütõt a kezében.Kérdések1. Mit akarok igazán, amikor minden követ megmozgatok? Kit akarokkibillenteni? Hol vetem be magam túlzottan?2. Milyen jeleket nem vettem figyelembe arra, hogy pihennem kel lene?3. Milyen ellenállás van bennem, amikor az emelõimet lendítem ?4. Milyen be nem vallott motívumok (milyen becsvágy) emelik a karomat?Mely ütések ütnek rám vissza és rázkódtatnak meg (engem és azízületemet)? Tulajdonképpen kinek szántam õket?294IX. A kéz

A kéz az ember cselekvõ testrésze, amellyel megfogja, megragadja adolgokat, kezébe veszi az életét, békét köt, betegeket kezel, simogatés megáld, ám ugyanakkor manipulálni (latin manus = kéz) is tud vele.Minden kisgyerek a keze segítségével ismeri meg a világot. Hogyvalamit fel tudjunk fogni, ahhoz azt a valamit átvitt értelembenelõször kézbe kell vennünk, és ez analóg módon történik akkor is,amikor kézbe veszünk és nekilátunk valaminek. Amikor meg akarunk fognivalamit, akkor a hüvelykujj szemben áll az ujjakkal. Ha valamit felakarunk fogni, akkor ugyanúgy a dolog ellentétére van szükségünk. Csaka "szegény" segítségével érthetjük meg, hogy mi az a "gazdag", a"nagy" a "kicsin", a "jó" a "rosszon" keresztül fogható fel. Ahhoz,hogy poláris világunkban megértsünk valamit, arra van szükség, hogy azilletõ dolog ellentétét is felfogjuk. A kéz ezt anatómiailag isérthetõvé teszi.Hogy a kezünk mi mindenre képes, azt megvilágítja az az õselv, amelyalá tartozik. Hermész­Mercurius, a kereskedelem és a tárgyalás, akézimunka és a kézügyesség istene éppolyan ügyes, mint ravaszközvetítõ, aki az istenek és az emberek, illetve az emberek egymásközötti kapcsolataiért is felelõs.Az ember keze teljesen egyéni szerv. Nincs két pontosan egyforma kéz.A nyomozók is ezt a tényt használják ki, amikor az ujjlenyomatokvonalaiból határozzák meg egy ember személyazonosságát. A nonverbáliskommunikáció keretei között a kezek ugyanolyan megbízhatóak, mint aszáj, és jóval õszintébbek, mint a szavak. Még a kezek hõmérsékletébõlis fontos következtetéseket vonhatunk le. A meleg kéz a kapcsolatutáni vágyat fejezi ki. Ez a vágy szívbõl jön, mint a vér, amifelmelegíti (68). A hideg kezek ezzel szemben távolságról beszélnek.Nem járja át õket jól a vér, és elárulják, hogy tulajdonosukvisszatartja az életerejét, és nem szándékozik kapcsolat295ba lépni a többiekkel. A hideg, nyirkos kézben ott vibrál a szorongás.Amikor az embert elönti a hideg izzadság, akkor inkább kínosan érzimagát, mint kommunikatív hangulatban.A kéz és a kéz bõrének rendkívül becsületes voltát a pszichoterápiais kihasználja. Van, hogy az ülés alatt mérik és megfigyelik a páciensbõrellenállását. Különösen a kritikus fázisokban éri meg közvetlenül apáciens bõrével "beszélni", mert az közvetlenebbül és fenntartásoknélkül válaszol. Míg tulajdonosa még mindig egészen hûvös módonviselkedik, a keze máris elárulhatja, hogy mennyire meghatódott, pedigez még nem is tudatosult az illetõben. Így a kéz bõre az, ami a lélekmélyében történtekrõl tudósít.Az erõs kezek, amelyeknek jó a vérkeringésük és már köszöntésnélalaposan megszorítják a másik kezet, olyan emberrõl árulkodnak, akimegszokta, hogy megragadja, ami kell neki, és a saját kezébe vegye azéletét. Vannak viszont olyan kezek, amelyek már a kézfogásnál teljesenelhagyják magukat. Mintha azt mondanák: "Csinálhatsz velem, amitakarsz, egyáltalán semmilyen igényem sincs (az életben)". Végül meg

kell még említeni az érzékeny, kényes kezeket, amelyek nagyobb fizikainyomás nélkül is sokat éreznek és fejeznek ki. Az ilyen kezek gazdájaugyanilyen. A felsoroltak között az átmenetek minden fajtája létezik.Már maga az a tény is mutatja a kezek tág kifejezési lehetõségeit,hogy mindenkinek megvan a maga keze írása konkrétan és átvittértelemben is.Az a szokás, hogy köszönéskor és búcsúzáskor a kezét nyújtja az ember,valószínûleg abból az idõbõl származik, amikor az emberek még jobbanálltak az intuitív tehetség dolgában, és a kezek nyelvét is magátólértetõdõen jobban értették. Az üzleteket még ma is kézfogássalpecsételjük meg, ami ilyenkor a becsületesség szimbóluma. Akézfogásnál érezhetõ­ ' vé válik, hogy rendben van­e és mindkét félszámára megfelelõ­e az üzlet.Így a kezek nyelvébõl anélkül is sok mindent rnegérthetünk, hogyelemeznünk kellene az illetõ tenyérvonalait vagy a kézírását. Ezek azeddig inkább okkultnak számító módszerek is egyre nagyobb elismerésnekörvendenek. Egy angol orvoscsoportnak nemrég sikerült meggyõzõösszefüggést találnia az ember életvonala és az élete hossza között.Az összes ilyen lehetõség mutatja, hogy milyen kifejezõ és egyéni azember keze, és mint legjobb szerszámaink, mennyire megmutatják296az életmûvünket. Elárulják, hogy mennyire vagyunk képesekkapcsolatokat kötni, és feltárják azt is, hogy mennyire vagyunkszívélyesek.1. Dupuytren­kontraktúra vagy a görbe kézEnnél a betegségnél a tenyér inai a kisujjtól kezdõdõen fokozatosanösszehúzódnak. A kéz tartós kényszertartásba zárul, s ez több mindentszimbolizál. Egyrészt az õszintétlenség jele, mert ahhoz, hogyvalamit becsületesen lepecsételjen az ember, arra a szavát adja, ehhezpedig nyitott kézre van szüksége. Mivel a becsületszó is kézfogássaljár, a zárt kéz amellett, hogy õszintétlenséget tükröz,tisztességtelenségre is utal. A maga zártságával viszont azt mutatja,hogy gazdája szorult helyzetben van és szorong. Ehhez jön a görcsösségbenyomása. Ha a gyerekek a hüvelykujjuk köré szorítják az ujjaikat, aza félelem és a bizonytalanság tipikus jele. Az ember zsebébenösszeszoruló ököl pedig a félelem mellett agressziót is kifejez, és akettõ gyakran kéz a kézben jár. A dologban ismét van valamiõszintétlen, ugyanis ezt a kezet a zsebébe dugja a tulajdonosa, akörmeit, azaz a karmait pedig a kezébe rejti. Ha tudatos szimbólumkénthasználja az összeszorított öklét, mint ahogy a harcos munkásmozgalom,akkor az agresszió és a harc témája egyértelmû. A harcos szellemárnyékában azonban mindig ott oson a félelem is. A mindennapokgesztusai között az ökölbe szorított kéz fenyegetést, bosszút vagy aharc szándékát fejezi ki. A négy ujjal egyedül szembeálló hüvelykujj

az egység és az individualitás jelképe. Ha az ujjak körülzárják, akkorezzel kapcsolatban is fellép a védekezési igény, amit félelem ésagresszió is táplálhat. Az agresszió tudvalevõleg a legjobb védekezés.Végezetül a zárt kéz formája a titkolódzást is kifejezheti. Azérintettek nem akarnak egyedülállóságukkal elõrukkolni, mert túlfélénkek és bizonytalanok vagy agresszívak. A betegség tehát egyrésztaz õszintétlenségre és a rejtett szándékokra világít rá, másrésztkifejezi az illetõ meglévõ, ám ki nem élt agresszióját. Mindezekjelenléte az érintett számára természetesen tudattalan, ezért kell atestének megjelenítenie õket. Ehhez jön még, hogy a megcsomósodottmegvastagodások alatt összehúzódó kéz a kapzsiság képét is adja. Azérintettek297i "rvalójában sem adni, sem kapni nem tudnak. Aki csak visszatart éssemmit sem ad, az természetesen nem is kap semmit. Még a kezét semtudja kinyújtani. Ezt a karmokká hajlított ujjak és a csomók egyarántelárulják. Ez utóbbiakat a betegek a markukba rejtik. A csomók aproblémákat jelentik, amelyeket olyan szigorúan elzárnak a világ elõl,hogy arra már mindenki felfigyel.A megtámadott oldal szerint tovább finomíthatjuk a képet. Ha a baloldal az érintett, akkor azt többnyire eldugja az ember, és maga isugyanazt a sorsot szenvedi el, mint a bal nõies érzelmi oldala. Ha ajobb oldalról van szó, akkor a társadalmi életet tekintve nehezebb ahelyzet. Igaz, köszöntéskor, ha muszáj, a bal kezét is adhatja azember ­ attól elte­ ; kintve, hogy bal kezet nyújtani egy kisséügyetlennek és esetlennek tûnik, és árulkodó is a szimbolikája. Ahatalmat gyakorló jobbját eldugja az ember, és ezért az ártatlanbalját veszi elõ. Ha mindkét kéz beteg, akkormár nem tudja aztszínlelni, hogy nyitott. Ekkor már senkit sem tud normálisanköszönteni. Becsületesebb, ha ilyenkor teljesen lemond arról, hogykéznyújtással fogadja a többiek köszönését. Ilyenkor azonban fonákhelyzet is elõfordulhat, pl. hogy a beteget láto­ ' gató ember nem ajlandó lemondani a valódi köszöntési kontaktusról. Megfoghatja éskívülrõl körülveheti, a sajátjával mintegy foglyul ejtve a beteg zártkezét. Épp a köszöntési próbálkozásoknál válik a képszerû problematikavilágossá. Az érintettek már nem nyitottak az életre. Éppolyan kevéssétudják a hatalmúkban tartani, megragadni, mint a feléjük nyújtottkezet. Abból is látszik helyzetük tragikus volta, hogy a segítõ vagy amegmentõ kezet sem tudják már megfogni. Sóvár igyekezetük ellenére,hogy mindent (fõleg anyagit) a markukban tartsanak és soha többé neengedjék ki belõle, az életük végén már semmit sem kapnak a kezükbe. Abetegségnek az alkohol is feltûnõen gyakori kísérõje. A betegektöltenek maguknak, és elbújnak. Kezükkel szimbolikusan magukat islezárják. A lényük a kezükben van, és itt mindenki számára láthatóváválik, hogy miért kell a kezüket eldugniuk.

Az eltorzult, karomszerûvé zsugorodott kezekkel üzleteket se lehetrendesen kötni, azokat ugyanis kéznyújtással szokták megpecsételni. Haez elmarad, a kéz alatt kötött üzletek ötét hangulata dereng fel.Az a beteg feladata, hogy ismét megélje saját ügyleteinek a 298minõségét, és dacára annak, hogy azok negatív asszociációkat keltenekbenne, a sajátjaként ismerje el õket. Be kell vallania magának, hogyolyan szándékokat is táplál, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra.Amennyiben tudatosan megéli saját egoizmusát, akkor annak nem kell mára testébe leszállnia. Ugyanez érvényes agresszív indulataira,félelmeire és bizonytalanságaira is. A fukarság értelmesvisszafogottsággá alakulhat, a titokzatoskodás titoktartássá, azagressziós kitörések túláradó életenergiává, a félelem pedig bölcsmegszorításokká válhat.Kérdések1. Miben vagyok tisztességtelen? Mirõl tájékoztat engem az ujjaimformája?2. Az, ha az ember tartja a markát, megvesztegethetõséget jelent.Miért áll így az én kezem? Tudom­e még ártatlanságomban mosni akezeimet?3. Mit dugok el saját magam és a külvilág elõl? Kit vagy mit tartok amarkomban? Kinek szólnak azok a fenyegetések, amelyeket a kezemfejez ki?4. Kinek szól tulajdonképpen harci kedvem, ami az ökölbe szorultkezemben csapódik le?5. Mivel kapcsolatban nem vallom be magamnak, hogy megragadtam vagymeg akarom ragadni? Hogy állok az adás és a kapás dolgában? Mitjelent nekem, hogy már nem tudom nyitva tartani a kezemet, de nem istudok többé üres kézzel ott állni?6. Milyen (probléma)gubancokat fogtam meg olyan erõsen, hogy senki másse lássa meg, és csak én érezzem?7. Mitõl félek, mi tesz olyan bizonytalanná és gátol meg abban, hogyszemélyiségemnek megfelelõen éljek?8. Mit jelent a számomra, hogy senkinek sem tudom (az életre vagysegítségül) nyújtani a kezemet, és már nem tudom megragadni a felémnyúló megmentõ kezet sem?9. Mit akarok elrejteni egyrészt a világ, másrészt magam elõl? 2992. A körmökAz ember kéz­ és lábujjainak körmei a karmok tovább­, illetvevisszafejlett változatai. Következésképp agresszív örökségünkhöz éseredetünkhöz van köze. Amióta már nem vetjük be karmainkat közvetlenüla mindennapokért vívott harcba, rendszeresen le kell vágnunk õket.Korábban lekoptak, mint a ragadozó állatok karmai. Ezen a pontonéppolyan becsületes, mint kijózanító képet kapunk, ha megnézzük, hogyrajtunk kívül milyen fajok hordanak még karmokat az állatok világában.

Ebbõl képet kapunk a körmöknek és az embereknek az agresszióhoz valóviszonyáról.Egy ilyen korban, mint a miénk, amely egyszerre agresszióellenes ésrendkívül agresszív, nem könnyû az embernek jó állapotban tartani akörmeit. Megtelepszenek rajta olyan idegen betolakodók, mint agombák*. Fõleg gyerekkorában lerágja* õket az ember, méghozzá szabadakaratából, vagy könnyen törnek és beszakadoznak. Ez mind azt mutatja,hogyan bánik tulajdonosuk az agressziójával. Egyes kultúrákban akörmök hossza jelzi, hogy milyen messzire távolodott el tulajdonosuk ahitvány mindennapi kétkezi munkától. Emel­ ' lett a hosszú körmökdivatja arra is rávilágít, mennyi agresszivitásra van szükség ahhoz,hogy egy ilyen életsílust megvalósítson az ember és szert tegyen ahozzá szükséges hatalomra. Az ápolt köröm és az agresszió rafináltmegjelenési módja nálunk is arról árulkodik, hogy az illetõ szellemidolgozó.A mi kultúránkban fõleg a hölgyek hordják büszkén agressziójukszimbólumát. Idõt és energiát nem kímélve ápolják és festik. Akörömlakk az élet egyik szerves alkotórészévé vált. Van, hogy olyan aszíne, mint a gyöngyházé, és jelzi, hogy az agressziós tematika atulajdonosnál valami csillogóba és érté­ ' kesbe változott át. Aszínes lakkok közül túlnyomórészt a pirosat választják. Ez szimbolikusés nagyon találó, ugyanis ez Marsnak, a hadak istenének, és Venusnak,ellenjátékosának és játszótársának, a szerelem istennõjének a színe. Apirosra festett és hosszúra növesztett körmökben az agresszió és aszerelem szenvedéllyé egyesül. Az ily módon hangsúlyozott karmokbanvan valami erotikus csáberõ, amely mindig is ebbõl a két forrásbólmerített. Ez nem meglepõ, mivel Erósz­Amor, az erotika istene Venus ésMars egyik fia. Az apja harci fegyveré300vel, az íjjal lövi anyja kívánságát, a szerelem nyílvesszõjét azemberek szívébe.Ha a közlekedési lámpákra és a páviánok fenekére gondolunk, ott is apiros a klasszikus jelzõszín. A piros körmök tulajdonosuk csábítókülsejére, vagy a körmükbõl csöpögõ vérre hívják fel az emberfigyelmét. Végül a körmöknek saturnusi, határszabó jellegük is van,mivel jelezhetik: "Eddig, és ne tovább." Elhalogatott, kellemetlenkötelességeink is a körmünkre égnek.KörömágygyulladásEz a panaritiumnak is nevezett betegség az ember kezének és lábának akörmein is felléphet. Begyullad és genny képzõdik a körömágyban, azona helyen, ahonnan a köröm kinõ és amelybõl táplálkozik. Ha ezen aterületen alakul ki a gyulladás, akkor az általa megtestesítettkonfliktus az otthon és az agresszió, illetve az életerõ körül forog.Úgy, mint a fogínygyulladás (gingivitis) esetében, itt is az önbizalomtémájáról van szó. Agressziós eszközeinknek, a körmöknek és afogaknak egészséges alapokra van szükségük ahhoz, hogy

endeltetésüknek megfelelõen agresszívak lehessenek. Analóg módon azembernek is szüksége van az önbizalomra ahhoz, hogy az agresszióját, avitalitását és az energiáját ki tudja fejezni.Amikor a gyerekeknek nincs önbizalmuk és fõleg, amikor nem bíznak aszüleikben, akkor nem mernek agresszívek lenni. Ami kifejezetten jógyerekhez illõ ragaszkodásnak látszik, az gyakran nem más, mint abizalom hiánya. Ha ezzel szemben a gyerek meg mer tenni idõnként olyandolgokat is, ami nincs egészen a szülõk ínyére, akkor azzal a bizalmáttanúsítja. Az ilyen gyerek tudja, hogy akkor is számíthat szüleire,amikor szabad folyást enged az agressziójának, illetve avitalitásának. Ha egy gyerek állandóan a mama szoknyájábacsimpaszkodik, az a szorongását és bizalmatlanságát árulja el.Még világosabb a helyzet, amikor még a körmét is rágja az ember. Agyerek nem meri kézbe venni az életét és a karmait mutogatni. Azéletenergiája nem talál megfelelõ szelepeket, és így saját maga ellenirányítja az agresszióját, és pusztítani kezdi saját agresszióseszközeit.Ahelyett, hogy örülnének a szülõk, hogy a gyerek harapósságának nem õkaz áldozatai, még sokszor meg is büntetik a301körömrágásért. Abbeli próbálkozásukban, hogy kiûzzék a gyerekbõl a"neveletlenséget", az agressziós problémát még mélyebbre kergetik azárnyékba.Egyes gyerekek ilyen helyzetben odáig is elmennek, hogy alábkörmeiket is lerágják. Mi tehetné világosabbá az agresszióra valóéhségüket? Amennyiben a tünet a serdülõkorig vagy még tovább,fiatalkorukig is fennmarad, az azt mutatja, hogy továbbra sem lettlehetõségük arra, hogy kifejezzék a vitalitá­ ! sukat. Nem ritka, hogya dolog késõbb más köntösben, pl. allergiák formájában jelenik meg.Mivel a gyerekek sokszor tövig rágják a körmüket, semmi sem védi azujjuk hegyét, és így azok könnyen begyulladhatnak. A tipikuspanaritium vagy körömfekély azonban az önmagukban ép körmöket ismegtámadhatja, amelyekben kialakulhat egy hajlam arra, hogy benõjenek.Belefúródnak a saját húsukba, és így megindítják a háborút. A helyzettöbbnyire nem olyan krónikus, mint a körömrágásnál, hanem egy akutkonfliktus kapcsán gyullad be.A körömágy tipikus fekélye mellett vannak más, csontokig menõ módjaiis a dolognak. Amikor a csonthártya, a csontok vagy az inak azérintettek, akkor a napvilágra lépõ lelki prob­ lematika is ennekmegfelelõen mélyebb. Fizikai értelemben véve többnyire a gennyképzõstaphylococcusok vagy más baktériumok támadják meg a körmöket,úgynevezett vegyes fertõzéseket okozva. Mialatt az ember hagyja, hogyezek a kórokozók elõidézzék a gyulladást, a tulajdonképpeni kórokozótémák kevés teret kapnak. Való igaz, hogy olyan ember, aki sajátmagával háborúzik, illetve akinek a fegyverrendszere bentrõl éslentrõl, úgyszólván a saját hazájából válik kérdéssé, az aligha tudja

magát megvédeni. A közönséges körömágyfekély is elmehet addig, hogy akörmök kiesnek, és ezzel rámutatnak a védekezési képességben támadtveszteségre.Az idõszakosan harcképtelenné vált körmök azt tanácsolják feladatként,hogy emelje az ember ismét tudatosabb szintre a saját agresszióját ésvitalitását. A testi fegyverrendszerekért folytatott harcot olyanszinteken kell megvívni, ahol megoldásokra is lehetõség nyílik. Aszellem fegyverei ajánlkoznak itt a testiek elõtt. De még az isértelmesebb dolog, ha tudatosan karmol és kapar az ember, mint hogyfekélyeket növesszen a körmére.302Kérdések1. Hol kellene a karmaimat mutogatnom, csak nem merem? Holtulajdonítok el tudattalanul valamit?2. Mennyiben tesz a félelem védtelenné az agresszióval szemben?3. Hol vagyok átvitt értelemben véve az agresszióm áldozata? 4. Hogytudnék megtanulni bízni a saját erõmben és a vitalitásomban?5. Milyen értelmes lehetõségeim vannak arra, hogy használjam agresszívvédekezési készségeimet? Mivel tudnám jobban csillapítani azéhségemet?

303X. A mell! iA mell egyrészt a nõi mellmirigyet tartalmazó szerv, másrészt afelsõtest központi területe. A fej és a medence csontos tokja melletta mellkas a harmadik olyan "tartály", amely életfontosságú szerveketrejt magában. Az egyik a kapcsolatteremtõ és kommunikációs szervünk, atüdõ*, a másik pedig az ember energetikai középpontja, a szív*.Míg a koponya és a medence szilárd és ennélfogva megle­ ; "hetõsen merev "tartály, a bordákból és izmokból álló mellkasmeghökkentõ módon mozgékony. Nemcsak hogy a szívvel és a tüdõvel kétolyan szervet foglal magában, amelyek megszakítás nélkül, gyorsritmusban mozognak, hanem a légzés ritmusát is követi. Ez annyitjelent, hogy percenként egy tucat­ , szor kitágul és összehúzódik. Azteszi lehetõvé ezt a rendkívüli mozgékonyságot, hogy a bordák agerincoszlophoz ízületekkel, a szegycsonthoz pedig rugalmas porcosösszeköttetéssel rögzülnek. Rugalmassága ellenére a mellkas szilárdvárként veszi körül érzékeny tartalmát. Középen fekszik a szív, avérés az energiakeringés központja. A test síkján minden a szív körülforog. A keleti felfogás szerint a szívcsakra, az anahata a testnegyedik és egyben a középsõ energiaörvénye, egyúttal az energiábólálló ember középpontja is. A tüdõ a kommunikáció szerve, mivel végülis a beszéd nem más, mint a gégefõ és a szájüreg modulálta kilégzettlevegõ. Ha meggondoljuk, hogy az ember mindenekelõtt társas lény,akkor világossá válik, hogy milyen központi szerepet játszikérzelmeink és kommunikációs cserénk központja a létezésünkszempontjából. A mell értelmezésénél az is lényeges, hogy az emberközepe, következésképp az a hely, ahol minden integrálódik, ami csak aracionális fentrõl le, az intuitív­archaikus lentrõl fel és az érzelmibentrõl kifelé jön. Formája és funkciója tükrözi, hogyan boldogul azember ezzel a négyszeres feladattal.304

1. A kitágu It mel I kasAmennyiben a mellkas magába záró és védelmezõ szerepét a túlzottvédelemigénynek megfelelõen izomfeszültséggel és merev ízületekkelmegerõsíti, akkor a kasból kalicka lesz, amely fogva tartja a szívetés a tüdõt (69). Ez a kalicka lehet, hogy a maga felfújt állapotánakköszönhetõen egészen tágas, ám akkor is csak börtön marad. Ha egymadarat kalickába zár az ember, azzal élete alapvetõ értelmétõlfosztja meg. A börtönszerû mellkas gátolja a tüdõ mûködését, nincslehetõsége, hogy az összes elhasznált gázt kipumpálja magából, searra, hogy a kapacitásának megfelelõ mennyiségû friss levegõtbeszívja. A levegõ oxigéntartalmánál fogva az elsõdleges életenergiátjelenti a számunkra. Az oxigén, illetve a prána, az életerõ tartjaéletben és látja el energiával az embert. Miután amúgy is hajlamosakvagyunk arra, hogy tüdõnk kapacitásának csak egy kis részéthasználjuk, ha egy további megszorítás következtében még ennél iskisebb mennyiségû levegõt cserélünk, az az életben maradással ugyanösszeegyeztethetõ, ám a beteljesedett élettel nem. A szívvel egy olyanszerv kerül fogságba, amely az életnedvek cseréjérõl és a szívbõl jövõérzelmekbõl él. A szív központi tevékenysége, a szeretet, elhal afogságban, ugyanis az élteti, hogy adják és kapják. Amikor a mellétdöngeti az ember, akkor teleszívja magát levegõvel, aztán benn tartjaa levegõt, és megtapasztalhatja, hogy milyen ez a felfújt ésmegmerevedett állapot. Viszonylag gyorsan beáll a túlterheltség ésteltség érzése. Olyan teltség ez, amely nyomást gyakorol az emberre.Felfújtsága következtében a felsõtest meghatározóvá válik. Az érzelmekszempontjából, de az energiaellátás síkján is ez a pöffeszkedés azaltest rovására megy. Amikor elveinek felfújt mellkasával adhangsúlyt, sokkal erõsebbnek mutatkozik az ember, mint amilyenvalójában. Ennek az állapotnak a hordómellkassal együtt járótüdõemfizéma a tipikus betegsége. A mellkas erõteljesen kitágultformája olyan, mint a hordó, teljesen megmerevedik, és a lélegzetteláramló életenergia számára se a kellõ rugalmasságot, se a nyitottságotnem biztosítja.Ahhoz, hogy az ember fenn tudja tartani magáról ezt a félreismertképet, el kell nyomnia az érzelmeit. Így lesz a hatalmas, kívülrõlnézve nagy benyomást keltõ, boltíves mellkas nemritkán a lélek finomrezdüléseinek és szívbõl jövõ305érzelmeinek a sírboltja. Az ilyen mellkörfogatok tulajdonosai ritkánsírnak, és nemigen mutatják ki a gyengeségüket, vagy ha igen, akkorsem nyíltan és egyáÍtalán nem nyilvánosan. Ezzel szemben hajlamosakarra, hogy mindig agyonhajszoltan rohanjanak. Arra törekednek, hogyahol és amiben csak lehet, õk legyenek a hangadók, és szintekényszeresen akarnak ellenõrizni, mindent és mindenkit a hatásuk alatt

tartani. Haj­ ' lamosak a túlfeszítésre (hypertonus = magasvérnyomás*) a szívproblémákra, az asztmára* és a tüdõemfizémára*. Aszívproblémák elvileg a tüdõproblémákhoz hasonlítanak. Az anginapectorisban* vagy az infarktusban* kiéheztetik az amúgy is ∙ magasnyomás alatt dolgozó szívüket, az asztmánál és az emfizémánál nem kapelegendõ életerõt a túlfújt tüdõ.2. A beesett mel I kasA levert, kedvetlen állapotokat ezzel szemben beesett boltozatúmellkassal éli meg az ember. Míg a túl tág, úgyszólván a medrébõlkilépõ mellkas tulajdonosa a bõség közepette hal éhen érzelmileg, abeesett mellkasú ember nélkülöz. A felfújt, a maga énjét kitágítóember környezete és sokszor õ maga is szenved ettõl és tönkremegybele, a gyengén fejlett, beesett mell is ugyanilyen énrõl árulkodik.Távol áll tõle, hogy mellre szivja az életet. Úgy érzi, hogy gyenge atüdeje, üres, és a végét járja. Ezt az életérzést is könnyenelõidézhetjük a légzésünkkel úgy, hogy teljesen kifújjuk a levegõt, ésameddig csak bírjuk, várunk a belégzéssel. A nyomasztó üresség érzésenagyon hamar egyfajta kínzó és kétségbeesett minõséget kap. Azérintettet szinte gúzsba köti a szorongás és a félelem. Állandóan azaz érzése, mintha az utolsó erejére lenne szükség ahhoz, hogy magát ésa mellkasát össze tudja szedni.Felületes légzése és gyenge szívmûködése következtében joggal érziúgy, hogy elfeledkezett róla az élet. Azt azonban, hogy elegendõmennyiségû friss levegõt szívjon magába és adjon át a vérének, mégsemteszi meg. Ezért aztán nem meglepõ, hogy gyakran kínozza az az érzés,hogy nem kap eleget, és kívülrõl várja a segítséget. Lelkialaphangulatára a kisebbrendûségi érzés, a depresszió és sajátjelentéktelenségének tudata nyomja rá a bélyegét. Belefáradt azéletbe, és nem gondol arra, hogy amit a maga szûk keblébe beereszt,annak az élethez vajmi kevés köze van. Mellkasa, amely tu306lajdonképpen érzelmektõl akar túláradni, az õ esetében túl kicsi, üresés zárt. Csak a fejét tölti meg nagyszabású fantáziálgatással.Hatalmas mellkassal rendelkezõ ellenlábasánál ez a kas túl nagy,túlzottan tele van és ugyanúgy elzáródott. Mindkét típus elbarikádoztamagát az élet ellen a különbözõ pólusokon. A túl felfújtak erõdöketépítenek, a védelemre szorulók behúzott mellkassal álcázzák magukat azélettel szemben. Így bár egymás ellentétei, a döntõ ponton mégisazonosak: kisebbrendûségi érzéseik talaján nem válnak nyitottá ésátjárhatóvá az életenergia számára.3. A mel I kas "betegségei "Bordatörések

A bordatörések, különösen ha sorozatos törésrõl van szó, egy nyílástvágnak a mellkas erõdjébe. Óriási erõszak kell ahhoz, hogy ilyenrugalmas képzõdmény, mint amilyen a mellkas, összeroppanjon, hogyeltörjön az ember bordája. Mindennek vagy felkészületlenül kell érnieaz áldozatot, vagy pedig olyan helyzetbe szorult, ahonnan nem tudkijutni. A testi helyzetleírás egyúttal arra a lelkiállapotra isérvényes, amelynek következtében szüksége volt a betegnek abordatörésre. Ily módon tudott csak egy megmerevedett és beszûkültkorlátozó helyzetbõl kitörni. Végül is olyan kísérletrõl van itt szó,melynek során megpróbál az ember lyukat ütni az õt körülvevõerõdítményre, és erõszakkal nyitottá válni. Szellemi­lelki síkonkellett volna megvalósítania a test szintjén töréssel keletkezettnyitottságot és azt a fokozott mozgékonyságot, amit ez a nyitottságlehetõvé tett. A törés következtében, illetve helyén átmenetileg új"segédízületeket" helyez üzembe az ember. A további töréseket pedigazzal lehetne megelõzni, hogy az ember szabad akaratából újraélesztiazt a sok mozgási lehetõséget, ami már amúgy is a rendelkezésére áll.A rugalmasság a téma és a feladat, amelyet mindenekelõtt átvittértelemben kell megvalósítania. Hagynia kell, hogy betörjön az új azéletébe, ki kellene nyílnia az extrém támadásokkal szemben is, ésmozgékonyságot vinni a szívbõl jövõ érzelmek és a kommunikációvilágába. Így aztán tehermentesítené a mel Íkasát.307Kerdesek1. Az erõszakon kívül mi tudja még feltörni mellkasompáncélszekrényét?2. Érzelmi világom mely területei vannak annyira bebörtönözve, hogyaz erõszakos kiszabadítás jelenti számukra az egyetlen esélyt?3. Mely területen juttattam annyira szorult helyzetbe magamat, hogymár se ki, se be nem tudok jönni rajta, és tehetetlenül ki vagyokszolgáltatva a külsõ erõszaknak?4. Mennyiben hanyagoltam el a különbözõ kommunikáció­ ;. kat?5. Mozgásba merem­e újra lendíteni a nyitottság és a rugal­ I masságtémáját az életemben?HorkolásAz elõrehaladott életkorral egyre gyakoribbá váló jelenség a légzésenkeresztül a kommunikáció témáját érinti. Ehhez jön még aszabálytalan légzési fázisokban kifejezõdõ ritmusprob­ lematika.Éjszaka nehézkesen és egyenetlenül folyik a kommunikáció, és tetemesellenállásba is ütközik. A horkolók félnek attól, hogy másokatzavarnak, és mégis minden áldott éjszaka ezt teszik. Zavart a

külvilággal való kontaktusuk. A szervezetük világosan kifejezi, hogylegalábbis éjszaka egyedül, csak magukban szeretnének lenni. Azajokkal tartják távol a többieket. Azzal az "ürüggyel" szerzik meg akívánt teret maguknak, illetve érik el, hogy egyedül lehessenek, hogynem akarnak mások terhére lenni. Ha mégoly komolyan hangsúlyozzák is,hogy milyen szívesen töltenék az éjszakát a közös házastársi ágyban, atünetük egész másról árulkodik. Ha esetleg valaki mégis a közelükbemerészkedne éjszaka, ahhoz jókora adag alázatra és alárendelõdésihajlandóságra van szüksége, ugyanis a horkolást lehetetlenség csak úgyelereszteni a füle mellett. Vagy pedig füldugóra. Ezzel az illetõsüketté teszi magát a horkoló mellett. Nem vitás, ki itt a hangadó.Kézenfekvõ a gyanú, hogy a horkolók nincsenek olyan hely308zetben, hogy napközben megszerezzék maguknak a szükséges teret, atávolságot és a tiszteletet, és nincs alkalmuk arra sem, hogy õk adjákmeg a hangot. Ezért nagy hangerõvel demonstrálják, hogy, legalábbisami az éjszakai, illetve árnyoldalukat illeti, több figyelemre lenneszükségük. Ez az oldal pedig a lélek nõies, sötét részének felel meg.A légzés egyik vagy mindkét fázisában megjelenõ, a fûrészeléstõl areszelésig változó zaj a kemény, köszörületlen kommunikációt jelzi. Emögé rejtõzik az, hogy az illetõnek nehézséget jelent, ha keményenkell érvelnie vagy közölnie a mondandóját. Ennek persze nincstudatában. A többiekben azonban éjszaka tudatosul a hangos,demonstratív és gyakran agresszív közlési stílus, amelyrõl alighaállíthatja bárki is, hogy nem hallotta meg. A horkoló az egyetlenember, aki nem hallja a saját horkolását, s ez arra is utal, hogyegyben õ az egyetlen olyan ember is, aki nem érzékeli a saját közlésistílusát. Éjszakánként kell kinyitnia a szelepeket, hogy a maga módjánkifejezze az összes, még ki nem mondott dolgot. Hogy milyen magasenergiafogyasztással jár ez a fajta kommunikáció, az azerõfeszítéseibõl is hallható. A horkoló ember kevésbé pihenten ébred.A ritmusprobléma a gyakran megdöbbentõen hosszúra nyúló lélegzetvételiszünetekben lép fel. Egy ilyen hosszú szünet aztán egy reflexenalapuló, különösen mély belégzést erõszakol ki. Ezzel demonstrálják ahorkolók, hogy milyen nagyon beleragadtak az egyik pólusba, már ami akommunikációjukat illeti. Itt egy, a kifulladásig megerõltetõ közlésimód tükrözõdik, amely a megfelelõ légzésszüneteket kényszeríti ki. Ahosszú, légzésmentes intervallumok világítanak rá, hogy gyakranegyáltalán semmilyen csere sem történik. A kommunikáció (a Iatincommunis = közös) közlést, átadást, továbbítást jelent. A horkolókazonban általában kiosztanak, mintsem hogy megosszák másokkal, amibennük van, és végül saját magukat blokkolják, egészen addig, mígröviddel a megfulládás elõtt ismét levegõ után kapnak ­ persze úgy,hogy mindenki elkerülhetetlenül meghallja. Nem lélegezni annyit tesz,mint hogy az ember nem vesz részt az életben.A legtöbb horkoló sokat alszik. Ez bizonyítja, hogy kimerítõ közlésistílusuk következtében egyrészt hosszú regenerációs fázisokra van

szükségük, másrészt pedig hogy ez a fajta alvás nem hoz elegendõpihenést a számukra. Az alvás csökkent309minõségét a mennyiséggel kompenzálják. Ha a horkolás maga nem isannyira egészségte_len, de egy alapvetõen egészségtelen helyzetremutat rá.Kérdések1. Hol túlzom el a valóság egyik pólusát?2. Mennyiben hiányzik nálam a két szélsõség közötti összeköttetés?3. Milyen szerepet játszik nálam az, hogy a lelkem nõies ol­ i dalátis megmutatom a környezetemnek?4. Hol zárom magam ki az élet áramából?5. Mi az, ami szétválasztó jellegû a kommunikációmban, mi az, amiösszekötõ?6. Hogy tudnék harmonikus életritmust kialakítani magam­ ∙ nak?Újszülöttkori légzésmegállás vagy hirtelen bölcsõhalálEz az utóbbi idõben egyre gyakoribbá váló kór­, illetve halálképorvosi szempontból tökéletesen tisztázatlan. Az újszülötteklégzésmegállás következtében halnak meg, és mindenféle belsõ harctünete vagy jele nélkül holtan találják õket az ágyukban. Úgy tûnik,mintha elfelejtettek volna levegõt venni. Bár természetesen nincsenekterápiás tapasztalatok, az érintett szülõk nagy érdeklõdésselpróbálják a rejtélyes történést megfejteni. A lefolyásából úgy tûnik,mintha a gyerek leállította ' volna a kommunikációt a világgal, talánazt mondhatnánk, hogy ezzel a világgal. Tény, hogy a mifenyegetésekkel teli környezetünk, különösen a nagyvárosokban éskülönösen a gyerekek számára, már nem olyan hely, ahol érdemes élni.Anélkül, hogy egyedül erre akarnánk tolni a hirtelen gyerekhalálért afelelõsséget, az is biztos, hogy egyre több gyerek szenved, illetvehal meg légúti megbetegedésekben, az úgynevezett kruppnál fellépõgégefõ­elzáródástól az obstruktív bron­ i chitiszen* át az asztmáig*.Az eddig ismretlen hátterû jelen310ségekkel párhuzamosan a világtengerekben is egy éppilyen titokzatosdráma zajlik. A bálnák újra és újra valódi öngyilkosságot követnek el.Kiúsznak a partra, és feladják magukát. Az állatok erõs halálvágyagyakran megsemmisíti a dráma meg­gátlására irányuló emberikísérleteket is.4. A nõi mell

A nõi mell mind funkciója, mind a formája miatt központi jelentõségû.Az orvosi nyelv latinul mammának nevezi. Ez az anyaságot és a táplálásképességét szimbolizálja. Ahogy a gyerek fejlõdik a méhben,megnagyobbodik a mell is, a szülést követõen a tej belövésével pedigfeszesen megtelik. Amikor elõször teszik mellre a gyereket, az azanyánál és a gyereknél is kéjérzést vált ki. Ezzel együtt jó hatásavan az utófájásokra és a méh összehúzódására. Úgyszólván ez a jelarra, hogy megindulhat a szülés utáni regeneráció. A legtöbb anyaszámára a szoptatás boldogsággal jár együtt. A megtelt mell ürülése amegkönnyebbülés érzését adja, és ebbõl a szempontból is kellemes. Bára szopás a gyerekkel veleszületett reflex, mégis a lágy mell érintéseés a meleg tej árama ugyanúgy a boldogság és az elégedettség érzéséveltölti el (70).A mell rendkívül érzékeny. A gyerek arcának finoman simogató érintéseés mindenekelõtt a nyelvének és az ajkának szopó mozdulatai nagyon soknõnél kéjes érzést váltanak ki. Ebben az értelemben az anyai szeretetalapja nemi jellegû is. Hogy a szoptató mellnek a nemiség témájáhozköze lenne, azt mindenekelõtt azok vitatják, akik az anyaságot amennybe emelik, ám a szexualitást a pokolra kárhoztatják. A nõi mellnemi vonatkozását mindemellett nem vitatják. A szoptatásnál és acsókolózásnál is kéjjel veszik a szájukba. Ez pedig egy olyantörténés, amely a felsõtest szintjén az alsón történõ szeretkezésnekfelel meg. A mell itt a benyomuló pénisz szerepét játssza, a szájüregpedig a hüvelyboltozatnak felel meg.Függetlenül attól, hogy vajon a gyerek a szoptatásnál az anyjátnõként is megéli­e, a mell a késõbbi életben is központi jelentõségû.Az embernek az a legkorábbi élménye, hogy a mellre teszik. Ennyibenkézenfekvõ, hogy továbbra is a mellen keresi a szeretetet. Ez érvényesa nõkre is. Szívesen átölelik egymást, a másikat a keblükre szorítva,puha biztonságot adva311ezzel egymásnak. Egyáltalán nem kell leszbikusnak lennie egy nõnekahhoz, hogy jól érezze magát egy másiknak a keblén. Egy nõtermészetesen közelebbi kapcsolatban áll egy másik nõ mellével, mintegy férfi a másik hímtagjával. Valakit meg­ ölelni, mindig avonzalom és a szeretet gesztusa. Egy szerv i sem fejezi kiintenzívebben és melegebben a részvétet, és sehól máshol nem tudja azember például olyan jól kisírni magát. Hogy a mell a maga anyaitápláló feladata mellett a kapcsolat szerve is, azt az a tény ismutatja, hogy csak az emberek melle állandóan ilyen kidomborított, a"többi emlõsállatnál" csak a szoptatás ideje alatt fejlõdik kiidõszakosan. !A szerelemben a mell végül is nemi szervvé válik, mivel a férfi­ i a kmégiscsak intenzíven keresik a mellet. A mellek közötti helyet már a

égi korok óta kitakarják, a másik nemet ingerlendõ. Akármilyenkülönbözõek voltak is az egyes korok divatjai az idõk során, csakritkán mondtak le arról, hogy ezt az izgató árkot közszemlére tegyék.A régi idõk ezzel kapcsolatban még szabadosabbak is voltak. Condoljunkcsak XIV. Lajos mellrész nélküli ruháira, az úgynevezett "primitívek"divatjáról nem is beszélve. A ' régi Egyiptomban a dekoltázs mélységea társadalmi befolyás magasságával állt arányban. Athénban apolgárasszonyok ünne­ ' pi alkalmakkor pucér mellel jelentek meg(topless). A "fent semmi" tehát nem a mi liberális korunk vadonatújtalálmánya.Más, kevésbé nyilvánvaló utakon­módokon is hangsúlyozzák a mellet:emelõkkel felemelik, melltartókkal megfékezik és ugyanakkordemonstrálják, különleges fûzõkkel formába hozzák. Az is a mellhangsúlyozását szolgálja, ha a nõ egyszerûen csak a melle alattkeresztbe fonja a karját. Ha pedig jó szorosra fûzi a derekát, azzalis a melle jut külön hangsúlyhoz. Az ékszerek, a brossok és a láncokaz alattuk lévõ értékekre utalnak. A meztelen mell látványánál sokférfi számára sokkal ingerlõbb az, amit egy "véletlenül" elõrehajló nõa ruhájából látni enged. Ezért vetik be legalább olyan ügyesen, mint(fél)tudatosan a nõk a kivágott ruhák félrecsúszott pántjait és azefféléket.Mint ahogy a nõk mindig is hajlanak arra, hogy a természettõl fogvakiemelkedõ mellüket a szociális játékokban is bevessék, ugyanúgy aférfiak sem akartak errõl sohasem lemondani. Ami a divatot és ezenbelül a nõi mellet illeti, azt majdnem kizárólag a férfiak határozzákmeg. A mell a maga puhaságával és rugalmasságával a test legkisebbellenállást I tanúsító része. Ezt a már csecsemõként is intuitívenelsajátított312tudást használják ki minden idõk férfiai, hogy a mellén keresztül azegész nõt meghódítsák.Míg a nõk inkább a férfiak "nyakába ugranak" (71 ), a férfiakrendszerinta mellükre repülnek. Félgömbformájának lágyalakjavalószínûleg meghatározóan felelõs azért az elõszeretetért, amit azéletben késõbb is minden kerek dolog iránt tanúsítunk. Nincs rajtasemmi visszataszító, sõt. Vonzó, érdekes és csábító. Így írják körüligényes és kevésbé igényes módon, képekben dicsérve tökéleteskerekségét és puha formájának tökéletességét. A gyümölcsök között errevonatkozóan az almát és néha a körtét emlegetik. Ami a mellbimbótilleti, míg a magyarok ilyen szép nevet adtak neki, a németek nemriadnak vissza attól, hogy szemölcsökrõl* (Brustwarze) beszéljenek. Aszemölcs név valami visszataszítóra, undorítóra utal, amelynek akeletkezését a csúf öreg boszorkánnyal szoktuk összekapcsolni. Kivenne szívesen egy szemölcsöt a szájába? Lehetséges, hogy ez azelnevezés az inkvizíció egy maradványa, azé a kollektív projekciósõrületé, amely a vonzó külsejû nõkben rossz, csábító boszorkányokat

látott. A modern nõmozgalom ennek elfedésére napjainkban a"mellgyöngyök" nevet próbálja bevezetni. A szemölcs név ebben azösszefüggésben arra enged következtetni, hogy a németekben küszöbalatt negatív beállítódás uralkodik az érett nõiséggel szemben. Ennekis megvan a történelemben a maga hagyománya. A középkorban a vallásifanatikusok a dekoltázst a pokol ablakaként szidták, a kebleket pedig"az ördög fújtatójának", illetve "az ördög golyójának" nevezték. Még apolitika is foglalkozott az izgató keblekkel, és rendeletekkeltiltotta és ítélte el, hogy a nõ szégyenletes módon közszemlére tegyea mellét. Különösen a katolikus országokban próbálkoztak azzal, hogyelejét vegyék a mell veszélyes fejlõdésének, például azzal, hogyéjszakánként nehéz ólomlemezeket tettek a nõk mellére.A nõi mell a legfontosabb másodlagos nemi szerv, és optikailag alegszembeötlõbb. Ezt néha alaposan ki is használják. Mindenekelõtt azamerikai és az olasz filmipar hoz fel a férfiszíveket megdobogtató"dögös nõstényeket". A nõket három számjegygyel jellemzik, a háromközül elsõ helyen a mellbõség áll. Így lesz a mell egészennyilvánvalóan azzá a szervvé, amelyen keresztül egy nõt meghatároznak.Az ódivatú lelkülettel rendelkezõk még több szóval fejezték kiideáljukat. A mellnek jól formáltnak, feszesnek és középnagynak kelllennie. Ha túl kicsi, akkor a gazdája fogyatékos lénynek számít, hatúl nagy, akkor a313tulajdonosával együtt provokáció tárgyává válik. Számunkra , aligérthetõ, hogy vannak olyan kultúrák, amelyek pl. a "lógó ' melleket"dicsõítik. A lógó mell ott az érettséget, a bõséges gyermekáldást ésegy erõteljesen megélt életet jelent.Minél nagyobb a mell, szexuálisan annál izgatóbb a nõ, szól errefeléaz egyszerû képlet. Ez egy nagyon anyaízû szexualitás. A "hódítóférfi" elbújhat az ilyen keblek között, és ' hagyhatja, hogy mint egybébit, elkényeztessék. Ennyiben a valódi mellfetisizmus világos tünet.Az ilyen férfiak az anyát keresik a nõben, és az érett genitálisbeteljesülés helyett inkább az érzelmi gondoskodásra, a biztonságra ésa védelemre és ezzel az erõs nõre vágynak. Ez a nagyevõ Miki egeret éstársait megalkotó, cowboyosdit és indiánosdit játszó gyerekes ;amerikai kultúrára éppannyira jellemzõ, mint az olaszéra. Az olaszMamma klasszikusan telt keblû, és tetõtõl talpig betölti ; az a vágy,hogy számos kis és nagy gyerekét ellássa.Hogy milyen alak számít ideálisnak, az mindig a kor ízlésének afüggvénye. A századfordulón még a kerekded, úgynevezett teltkarcsúalakok voltak a kelendõk, ma inkább a karcsú vonalak. A Hollywoodbólmeghatározott ideálkép, amelyet a dögös sztárok valósítanak meg, anagy mellû, karcsú nõ. Ellentéte a Twiggy­ideál, a lapos, fiús alak,gyakorlatilag mell nélkül. Az ideáloknak ez a sokféleségeszükségképpen problémá­ , kat szül. Tény, hogy az orrot is beleértvenincs olyan szerv, amelyet minden orvosi szükségszerûség nélkül annyit

operálgatnának, mint a nõi mellet. Ugyanakkor nincs még egy nõi szerv,amelyet annyiszor kellene sürgõsen megoperálni, ugyanis a mellrák anõknél fellépõ leggyakoribb rákfajta.A mellrákA mellrák nemcsak hogy a leggyakrabban elõforduló nõi megbetegedés,hanem a legfélelmetesebb is. A legszebb és a legpuhább helyenkeletkezik valami kemény és rosszindulatú, s ez rémületet vált ki. Arákról szóló általános fejezetben elmondottak a betegségre általábanérvényesek. Az érintett szerv helye és speciális jelentése pedigtovább bõvíti a betegség jelentését, hozzáadva annak a szintnek ajelzését, amelyen a történés zajlik. Amikor a mell puha mirigyszövete,a természetes biztonság, az öröm és a kéj számára fenntartott314hely megkeményedik és rosszindulatúvá válik, akkor ez az anyaság, azérzékiség és a kapcsolatok témáját veti fel. "Az a valami" alegérzékenyebb helyen, a szív közelében találta el az érintettet, és abeteg megtartja magának, nem árulja el senkinek, hogy mennyiremegsebezték. Így a testnek kell megmutatnia, hogy valójában mi is ahelyzet. Az ember a keblébe temeti a benne tomboló érzelmeket.A mell nemcsak hogy érzékeny, hanem a formájánál fogva szexuálisanprovokáló jellege is van. Így az offenzív erotika témájára isgondolnunk kell.A mellrák esetében gyakran akkor omlik össze az immunrendszer és akkortör ki tulajdonképpen a betegség, amikor egy mély bánat éri a beteget.Hogy ez mekkora horderejû és milyen nagy bánat, azt saját magának semvallja be. Többet vesz a szívére, mint amennyit bevall magának. Akeblére szorítja a bánatát, nem azért, hogy közel engedje magához,hanem hogy elrejtse. Nem kiabálja ki magából, hogy mennyire aggódikvagy dühös, és mekkora szégyen érte. Ehelyett a keblében õrzi, ahol aztestet ölthet, és rákká változhat.Ami önzetlen visszafogottságnak és megértésnek látszik, az sokkalinkább a félelem attól, hogy odacsapjon, panaszkodjon és a sajátérdekeiért harcoljon az ember. Cyakran a büszkeség is megakadályozza akitörést. Az egoizmus különösen távol áll az önfeláldozó anyától, ésígy aztán tudatosan el is nyomja. A testben azonban ismétkitüremkedik, és méghozzá pontosan azon a helyen, ahol a valódilágyszívûség, a mindenki iránti anyai megértés lakik. Ezek ellen amagas ideálok ellen persze semmit sem lehet mondani, csak éppen azérintett nincs (még) nyilvánvalóan abban a helyzetben, hogy fenntartásnélkül ezekért a célokért éljen. A be nem vallott fenntartás testetölt és elárulja, hogy mennyi pokoli energia szunnyadt ott eddig ésébredt fel most a saját keblében. Az összes ki nem fejezett agresszív,

pusztító, összekuszáló és kíméletlen érzés most a test síkján kezdimeg a támadást.A mell puha szövete, amelynek az adás, a gondoskodás és a táplálás afeladata, olyan egoistává válik, amilyen a beteg tudatosan sohasemszeretne lenni. A test ezzel leveszi válláról azt a terhet, hogyezeket a dolgokat kiélje. Nem azért nem éli ki, mert nincs neki, hanemmert nem vallja be vagy nem engedi meg magának.Ami a mellet, mint a kapcsolatok szervét illeti, a mellráknál 315a támadás maga is gyakran az árnyékba süllyed. A rák gyakran a bõrbehúzódása formájában mutatja, hogy az érintett feladta akezdeményezést, és a visszavonulás pólusába helyezkedett.Visszavonulni azonban a testi síkon nem lehet, csak a lelkin, j és ottis csak a dolgók visszamenõleges végiggondolásának és a religiokeresésének értelmében. Mint kimagasló, a testbõl kiálló szervnek, azorrhoz hasonlóan többek között a mellnek is az lenne a feladata, hogytámadó jellegû legyen. Hogy ez milyen fontos, az abból is látható,hogy ez az a két szerv, amelyet a leggyakrabban változtatnak megsebészeti úton, hogy kifelé jobb minõséget tudjon kiállítani azilletõ.A tudatosan ki nem élt támadó­agresszív elem ugyanúgy kifejezõdik arák történésében, mint a manapság használatos I terápiás formákban. Haa csomót, ami a szimbólumok nyelvén mindig egy megoldatlan problémátjelent, sebészi úton kivág­ ; ják egy késsel, akkor a vérig menõagressziót nem lehet nerr felismerni. De az energiában gazdagsugarak (a sugárterápia) is agressziót sugároznak ki, és a ráksejtekmellett számos egészséges sejt halálát is okozzák. Ugyanez áll acitosztatikumokra is, amelyeknek pokoli agressziója mérgezéssel ésblok­ , kolással jár együtt. Szimbolikusan a citosztatikumokhasonlíta­ ' nak leginkább magára a rákra. Ezek a visszataszítómódszerek ; valami olyant hoznak be a rákos beteg életébe, ami otteddig hiányzott. Amennyiben integrálná ezt a tudatába, akkorkihozhatná a testi árnyéklétébõl, és megszabadíthatná magát afenyegetettségtõl.A mitológiában van egy motívum, amely közel áll ezekhez atörténésekhez. Penthesilea, az amazonok királynõje levágja a jobbmellét, hogy a harcban jobban meg tudja feszíteni az íját, azazhogyegy férfivilágban jobban megállja a helyét. Õt követve az amazonoklevágják lányaik jobb mellét, hogy jobban fel legyenek fegyverkezve azélet harcára és legalább jobboldalt olyanok lehessenek, mint aférfiak. Önként lemondanak puha nõiességük egyik részérõl, mert azútjukban áll, és gátolja õket abban, hogy a kemény élettelszembeszálljanak.A mellrák is ugyanúgy jelzi, hogy a puha, nõies jelleg hátrányossávált az élet küzdelmeiben. Azt mutatja, hogy a puhaság keménységgéalakult, és bizonyos körülmények között a nõiesség egy részérõlegészen le kell mondani. Ami átvitt értelemben nem történik meg, az

valamikor a sebészek feladata lesz, akik kivágják, ami az (élet)útjában áll. Aki nem kész arra, hogy a316szükséges metszéseket maga végezze eI a saját életében, annak végül isa megoldatlan szinten kell majd elvégeztetni.Az a feladat, hogy az ember élete bizonyos területeit (egy idõre)feladja, hogy más, eddig elhanyagolt területek is megkapják, ami járnekik. Vagyis: el kell hagyni az anyák birodalmát, a holdországot.Például ez azt is jelentheti, hogy az ember feladja a függõséget, abiztos, ám a fejlõdése útjában álló pozícióját. Lemond a feltételekhezkötött ellátásról és gondoskodásról, és feladja a "jó feleség", atoleráns, örökké háttérbe szorított szeretõ, a "kedves lány", amindent elfogadó, "megértõ anya" szerepét. Szabad akaratából és átvittértelemben kell elföldelni a családi tûzhelyet, feladni a Borsószemhercegkisasszony viselkedést, hagyni, hogy meghaljon a jó házból való,jó modorú úrilány.A rák alapvetõen azt jelzi, hogy az ember nem a saját fejlõdésénekaz útját járja, vagy hogy megállt rajta, és így nem tudott egészenmegszületni a lelke. A rák rámutat, hogy melyik helyen szorult be azember a szülõcsatornába. A mellel az anyaság érzékeny területét ésezzel az anyáskodás, a rólunk való gondoskodás, a táplálás és atápláltság témáját érte a karcolás. Így nem meglepõ, amikor kiderül,hogy a mellrákos betegeknek majdnem kivétel nélkül különös kapcsolatukvan az anyjukkal, kezdve attól, hogy elhagyta õket, a "szokatlanul jóés mély" viszonyig bezárólag. Ebben az összefüggésben a váladékozómellbimbóra, a mellráknak a betegek 10%­ánál fellépõ figyelmeztetõjelére is gondolnunk kell. A mellmirigy elkezd tejet adni, és jelzi,hogy a táplálás és a szoptatás témája az árnyékba csúszótt.Mivel a mell a puhaság és a simulékonyság szimbóluma is, ezért azeltartás és az eltartottság, a sebezhetõség és a kín, a megsértõdés ésaz érzékenység témája is felvetõdik. A mell mint a kapcsolatok szervea visszahúzódás és az ember magából való kikelése, a csábítás és azelcsábítás, az elretés és a kihívás témáit is veszélyesen mozgásbahozza.Mindezeknél az a cél, hogy az ember ne azt akarja csinálni, ami"helyes", "jó" vagy amit "elvárnak" tõle, hanem találja ki, hogy miaz, ami neki magának megfelel, és azt vigye keresztül. Minden emberfejlõdése egyedülálló, akkor is, ha a célja ugyanaz, mint mindenkimásé. Ez a cél pedig az egység. Ezt kell végül is megvalósítani, éscsak akkor jön be a képbe a szeretet mint a ráktematika megoldása.Ennek a szeretetnek pedig már semmi köze sincs ahhoz, hogy kedvesember­e az illetõ. Amíg nem jut317

el idáig az ember, azaz nem vált mindennel és mindenkivel egygyé,addig világosan ki kell fejeznie, hogy egyáltalán nem ért mindenkivelegyet, hanem a saját egyéni útját szándékozikjárni. i Ehhez pedig egyidõre le kell mondania arról, hogy puha és hajlítható legyen. Le kellmondania az alkalmazkodóképességérõl, és fütyülnie kell a "nagyonrendes nõ"­féle jelzõkre. Biztosan gyógyítóbb, ha az ember az életebizonyos szakaszaiban szabad akaratából lemond minderrõl, mint hogyszimbólumértékû nõies vonásától, a mellétõl kelljen megválnia.Amennyiben már elvesztette a mellét ebben az összecsapásban, akkorvilágossá válik, hogy mi mindent jelentett a számára. Sokkal többetvesztett el, mint csupán egy szervet. Elvesztett egy szimbólumot ésezzel annak az érzésnek egy részét is, hogy õ teljes értékû nõ. Ha azamputáció után már nem érzi magát igazi nõnek, akkor addig fõleg ateste miatt érezte magát annak. A jövõben rákényszerül arra, hogy márne csak a testi nõiességgel határozza meg magát. Az élet más tartalmaiakarnak helyet kapni az életében.Azok a nõk, akik egyik vagy akár mindkét mellüket is kénytelenekvoltak feláldozni a ráknak, és az amputációt sok évvel i t úlélték,hatásosan számolnak be arról, hogy fõleg tartalmi ' szempontbólmennyire megváltozott az életük. Az amazonok mítosza sejlik fel aháttérbõl. Így válhat a veszteség eséllyé ; arra, hogy az emberrátaláljon új identitására. Egy olyan tartalomnak kellett helyetkapnia az életében, amely fõleg saját magával, és nem annyira másokkalkapcsolatos. ;Itt kell beszélnünk arról, hogy miért válhatott a mellrák a nõkleggyakoribb rákos megbetegedésévé. A megbetegedések száma egyébkéntis döbbenetes módon növekszik. Magyarországon a daganatosmegbetegedések a haláloki statisztikákban a második helyet foglaljákel. A mellrák korai felismerésrendszere (72) és az operáció,amennyiben az elsõ stádiumban elvégzik, a nõk majdnem 90%­ának teszilehetõvé, hogy a következõ öt évet visszaesés nélkül túlélje. Azóriási növekedési arányszámnak nyilvánvalóan egy, a mai nõk életébenés a mai modern társadalomban egyre gyakrabban fellépõ problematikáhozvan köze. A mellmirigy önmagában eddig nem volt olyan szerv, amelyetkülönös elõszeretettel támadott volna meg a rák. Mint ahogy abevezetõben már említettük, vannak olyan kultúrák, amelyek nem isismerik a ráknak ezt a fajtáját. Természetesen a mell esetében egykifejezetten érzékeny szövetrõl van szó. Más318részt viszont i lyen érzékeny szövet az ember szájában is van, sráadásul még egy sor rákkeltõ anyaggal is kapcsolatba kerül. Mégisjóval kevesebbszer jelentkezik rák a száj nyálkahártyáján. A tejelõtehenek tõgye gyakrabban gyullad be, mint amilyen gyakran a nõkmellmirigygyulladást kapnak, ennek ellenére a rákos megbetegedés nálukteljesen ismeretlen.A specifikus helyzetet keresve nem nehéz felfedezni a saját nõi útelhanyagolását. Ennek az útnak semmilyen köze nem kell hogy legyennapjaink nõiességideáljához, és sokkal több keménységet és erõt

követelhet, mint amennyi egyesek számára rendjén való lenne. Az a tényis beleillik ebbe a képbe, hogy az apácák átlagon felüli gyakorisággalbetegszenek meg mellrákban. Meg kell gondolnunk, hogy mennyibenjelenti az apácarendi nõvér hivatása a nõi út ellentétét. Valószínûlegazok az apácák betegszenek meg, akik nem a saját útjukat járják, mertnem elhivatást követve kerültek a kolostorba, hanem az élet elõlmenekültek oda. És talán azok is, akik bár hivatástudatból lettekapácák, de késõbb elveszítették a kapcsolatukat a kolostori úttal, ámennek ellenére ott maradtak. Mint ahogy elõsegíti a rákot, ha az embera kolostori élettel mintegy visszaél, ugyanis menekülésre használja,ugyanúgy meg is gátolhatja a kialakulását, amennyiben ez az élet azilletõ nõt a saját útjára viszi.A betegségnek a lakosság körében való megoszlását tanulmányozvatovábbi érdekes összefüggéseket lehet ;elfedezni. Míg az apácákátlagon felüli gyakorisággal betegszenek meg mellrákban, azok a nõk,akik fiatalabb éveikben több gyereket szültek, a legkevésbéérintettek. Amennyiben a szülések idején 25 évnél idõsebbek voltak,máris megnõ a rizikó. Azok a nõk, akik csak 30 éves korukon túlszültek gyereket, már nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint agyerektelenek. Természetesen semmi értelme sincs annak, hogy ilyenstatisztikák alapján fogjunk családtervezésbe. Ez azt jelentené, hogya statisztikákat ok­okozati összefüggéseknek tekintjük, és ezzelfélreértettük õket. Másrészt viszont meglehetõsen megbízhatójelzõszerepük van. Ezek szerint a korai gyerekszülés még mindig nagyonsok nõ számára döntõ az önmegvalósítás szempontjából, míg a nagyonkésõi gyerekszülés inkább egy kívülrõl elfogadott igénynek vagy egyracionális megfontolásnak felelne meg. Ezt támasztják alá apszichoterápia tapasztalatai, ugyanis meglehetõsen gyakran derül ki,hogy a modern életstí319lus felszíne alatt még mindig õsrégi ideálok és minták élnek. ;Statisztikákat értelmezni mindig kényes ügynek számított. Mégkényesebb, ha egy ilyen témáról és egy ennyire érintett korról i v anszó. Azt viszont leszögezhetjük: annak ellenére, hogy az emancipációsmozgalmak azt hangsúlyozták, mennyire fontos az embernek a saját útjátjárnia, nem kell mindenben követni a nyomdokaikat. Ez a mozgalombizonyult az elmúlt évtizedek talán legfontosabb mellrákmegelõzõkampányának, ugyanis új (szabad) teret és lehetõségeket nyitott meg anõk számára. Ahogy azonban hatalmat kapott, az árnyéka is rögtönkirajzolódott. A mellrákot azzal lehet megelõzni, hogy saját nõiesútjának járására biztatják az embert. Ebben a mon­ ' datban mind asaját, mind a nõies szó hangsúlyos. A nõmozgalom azonban mégoly sokjogos követeléssel a zászlaján egyre csak arra bátorította a nõket,hogy férfiak legyenek a , talpukon, és ezzel akaratlanul isleértékelte a nõi utat. Ahol a gyerekek, a konyha és a vallásosságszitoknak számít, sok nõnek esik nehezére, hogy megtalálja ésértékesnek is tartsa az útját. Ezek a témák nyilvánvalóan mélyebben

ögzülnek, mint amennyire a korszellem védelmezõinek az ínyére lenne.iAligha találunk olyan specifikus személyiségprofilt, amely 'mellrákra lenne predesztinálva. A probléma éppolyan egyéni, mint magaaz út. Az elhagyott vagy a meg nem talált, de minden esetben a nemjárt egyéni út problematikája azonban mindig áttûnik valamilyenformában. A növekvõ csomó azt jelezheti az anyasággal kapcsolatban,hogy itt olyasvalami nõ, ami a valódi anyai szeretetet helyettesíti,valami hideg és veszélyes. A beteg éppenséggel olyan anya is lehet,mint amilyen a nagy könyvben ' meg van írva. Ha az anyalét nem szívbõljön és csak eljátssza saját magának és a világnak a képeskönyvekanyafiguráját, akkor az nem az õ útja, és ezért veszélyessé válik aszámára. Az anyai szeretet a maga önzetlenségében az isteniszeretetrõl ad valamelyest ízelítõt. Ha szívbõl jön, akkor mindentmeggyógyító ír, de ha csak társadalmi normákat utánoz, akkor azéletébe kerülhet az embernek. Ugyanezzel a problémával találhatjamagát szembe a képeskönyv­nõ, akivel õ maga és a partnere isszerfelett elégedett, mert annyira sikerült megközelítenie a nõi ,ideált. Ám ha ez nem felel meg saját belsõ ideáljának, akkor az õpéldaképszerû élete is rákgyanús. Maga a dinamikus, modern , nõ semautomatikusan védett a mellráktól, ha csak látszólag csinálja azt,amihez kedve van. Ha mégoly sikeres démont játszik320is, ám valójában nem az, akkor éppolyan veszélyeztetett, mint az aszürke egér, aki annyira szeretne démon lenni, csak nem mer. A modernnõ, aki azért "emancipálódott", mert manapság ez hozzátartozik akorszellemhez, de a szíve mélyén a klasszikus anyaszereprõl álmodik,természetesen éppúgy a rizikócsoportba tartozik. Minden, ami atársadalmilag elõre megadott sablonok szerint történik, aggasztó, mertaligha felel meg az ember saját alkatának. Aki azonban nem felel meg asaját alkatának és jellemzõinek, az veszélyesen él. Fennáll aveszélye, hogy a testébe süllyed az a vágya, hogy elüssön a fennállónormáktól, és ezen a szinten saját maga ellen fordul. Következésképpaz a rák megelõzésének legjobb módszere, ha bátor életet él az ember,és a saját egyéniségének megfelelõ utat járja. Az út teljesen egyéni,a cél azonban túlmutat az egyénen, és tökéletes.Susya rabbi ezt mondta röviddel a halála elõtt: "Ha a mennybe megyek,nem azt fogják tõlem kérdezni, hogy miért nem voltál Mózes. Hanem aztfogják kérdezni, hogy miért nem voltál Susya. Miért nem az az egyetlenlettél, aki csak te lehettél volna?"Kérdések

1. Milyen szerepet játszik az anya témája az életemben? Elvárom­e,hogy anyáskodjanak felettem? Kielégít­e, hogy másokkal anyáskodom?Hogy állok a saját anyámmal, a saját anyaságommal ?2. Milyen szerepet játszik a gondoskodás a számomra? Milyenmotívumoktól hajtva gondoskodom másokról? Milyen érzéssel és milyenáron hagyom, hogy gondoskodjanak rólam? Tudnék­e saját magamrólgondoskodni?3. Milyen szerepet játszik az önállóság, illetve az emancipáció azéletemben?4. Mennyire engedem meg a mellemnek, hogy legyen? Merem­e jelképkéntbevetni?5. Megtaláltam­e nõként az utamat? Haladok­e elõre rajta? 6. Amiteddig éltem, az az én életem volt­e? Amit közelednilátok magam felé, vajon az az én életem?7. Hová kellene hogy vezessen? Mi az álmom? Mi a célom? 321XI. A hasMivel a has belsõ életét az Emésztési problémák (73) címû könyvben márrészletesen bemutattuk, csak az van hátra, ' hogy a hasat mint régiótértelmezzük.A has sokkal kevésbé védekezõképes, mint a mellkas és a medence,amelyek között elhelyezkedik. A hátsó lábakra való felegyenesedésokozta számára a legnagyobb hátrányt. A négy Í lábon járás közbenbelsõ részeit még valóban óvta a hasüreg. Felülrõl a gerincoszlopgondoskodott a takarásról, oldalról a végtagok biztosították alágyékokat, alul volt a védelmezõ talaj, elõrefelé pedig a mellkasvédõbástyája szolgáltatott biztonságot. A felegyenesedés a hasüregetelõrefelé nyitottá és teljesen védtelenné tette. Csupán a hasfalakadnak némi biz­ ; tonságot hosszú, lapos izmaik által, és ezek védik abelsõ ' szerveket a kieséstõl.De nemcsak védettségébõl, hanem jelentõségébõl is vesztett a has afej felemelése miatt. Abból, hogy a csecsemõ ' számára milyen fontos ahas, az egyedi és a törzsfejlõdés nagy vonalakban analóg történeténekalapján kikövetkeztethetjük, milyen szerepet játszhatott legrégibbõseink számára. A kisgyermek esetében még minden a has körül forog, ésakörül, hogy az hogy érzi magát. Ha meleg és tele van, akkor mindenrendben van, ha üres és feszült, az a vihar jele. A fej megfon­ 'tolásai még nem játszanak semmiféle szerepet, és még a szív rezdüléseiis háttérbe szorulnak a has érzéseivel szemben.Fejlõdéstörténetünknek ezzel a korai szakaszával a továbbiakban nemkívánunk foglalkozni. Az olyan kifejezések, mint "hasra esni", azt

mutatják, hogy egyáltalán nem kellemes dolog a visszaesés abba akorba, amikor az élet még természetes módon a has körül forgott. Aki"hasból" (ex has) cselekszik azt nem értékelik nagyra. A hideg fejelhatárolja magát a hastól és annak rendezetlen, mondhatni kaotikusigényeitõl.322A mi világunk lenézi azokat a kultúrákat, amelyek ­ mint az indiaiak ­a has érzésére és az intuícióra hagyatkoznak. Az ilyen embereketelõszeretettel nevezzük primitíveknek. A has érzelmeiben és érzéseibenvalóban van valami primitív, összehasonlítva a fej differenciáltvéleményeivel és megfontolásaival. Az olyan õsi erõ, mint a belekmélyébõl kíméletlenül elõtörõ éhség, kétségtelenül durvának ésbárdolatlannak számít az agy vitára kész közremûködésével szemben. Adühödt has a legnehezebb partner az okos fej számára.Ha a fej az ész központja, a szív pedig az érzelmeké és a lelkirezdüléseké, akkor a has az õsi, egyrészt gyermeki, másrészt archaikusérzések és ösztönök otthona. A köldök alatt elhelyezkedõ harmadikcsakrának, manipurának sok köze van az eredendõ erõhöz és hatalomhoz.A kisgyermek számára saját köldöke még a világ közepe. Ha valami akedve ellenére történik, akkor hasfájással reagál, ha jól érzi magát,akkor a kellemes érzés a hasát bizsergeti. A felnõttek a rejtettséggelés a védettséggel kapcsolatos legyõzhetetlen érzelmeikért még mindig agyomrot* okolják. A mély, felfoghatatlan szorongás hasfájást* okoz, azintellektuális problémák közvetlenül fejfájáshoz* vezetnek, az érzelminyomás pedig fõleg a szívet* terheli meg.A keleti emberek számára a has általában a test középpontját jelenti,amelybõl pl. a harcmûvészetekhez szükséges erõt merítik. Ezzel akeleti hagyományok elfogadták azt a kihívást, amely gyenge pontunkkiszolgáltatásával jöt' lére, és meg is birkóztak vele. A legtöbbnyugati ember számára azonban a has továbbra is a test leggyengébbrésze. Cyakran elõforduló löttyedt puhasága, valamint a terhes has ésa hasüreg azt jelzik, hogy a has a befogadás, az emésztés és aregeneráció "õsi nõi" helye.Védtelenségében és sebezhetõségében a has az a hely a testben, aholkifejezõdhet az egzisztenciális félelem és az embernek a világban valómindenkori fenyegetettsége. A köldök az élet elsõ súlyosegzisztenciális válságának színhelye. Még mielõtt kipróbálták volna azellátás új lehetõségét, elvágják az újszülött köldökzsinórját, azt azelsõdleges utánpótlást biztosító vezetéket, amely gondoskodott a mesésviszonyokról az anya testében. Felszínre kerül az egyik legõsibbszorongás, az éhhalál félelme. A köldökön szenvedjük el egyúttal alétharc elsõ elkerülhetetlen sebét. Ha megkísérelnék elhalasztani a323köldökzsinór elvágását, az rendkívüli mértékben akadályozná

­ talán fenyegetné is ­ a fizikai létet. Az a kísérlet, hogy aköldökzsinór elvágását átvitt értelemben kitolják, olyan problémákhozvezet, amelyek gyakran a gyomorban* vagy a nyombélben* csapódnak le.Végül a has a test éléskamrája is, és jelzi az elhelyezett anyagitartalékokat. Hogy sok ember a Iegszívesebben minden szükségesetmindenhová magával cipelne, azt azonnal láthatjuk, ha egy pillantástvetünk a modern jóléti társadalomra és a rá jellemzõ túlsúlyra (74).Mint a szûkös idõkrõl való elõzetes gondoskodás helye, a has az anyagijövõbe vetett bizalomról tanúskodik.Ez utóbbi feladatot nem becsüljük, hanem elítéljük a hasattartalékoló gondolkodásáért. Ha jót akarunk egy embernek, azt mondjuk:"Fel a fejjel ! Ne hagyd magad legyûrni !", és a felsõ pó­ lusthangsúlyozzuk. A kövér, teli has lehúz bennünket, és kevésdolgotgyûlölünk ennyire. "Teli hassal nem lehettanulni", tartja anépnyelv, s benne ismét világossá válik a fent és a lent érdekeinekellentétes helyzete. Mindaz a vér, amit a has élvezetitevékenységeivel leköt, a tanulni akaró, becsvágyó fejnek hiányzik.A modern ember has helyett leginkább egy sima telületet szeretne,feszes hasfalat, amelynek gyakorlatilag nincs mit eltakarnia. Ígypéldául rendkívül viszolygunk a has hangjaitól is, I míg a szívhangokellen nincs semmi kifogásunk, ami a szájból jön, azt pedig egyenesenbecsüljük, amennyiben a szellemi, nem pedig a konkrét emésztéshez vanköze. )aj viszont akkor, ha a has morogva árulkodik érdekeirõl, vagyha éppen a belek hallatnak magukról. Nem éppen finom dolog, amit azalsó térfelek kínálnak. Pedig mindez, ha nem is annyiratiszteletreméltó, de fölöttébb õszinte.A hasember az aszketikusan átszellemült, fegyelmezettséget I gyakorló,észre és rossz esetben fanatizmusra hajló fejember I kevéssé becsültellenpólusa. Az ilyesmi távol áll a test­ és i é lvezetorientálthasembertõl, aki kedvére él sejtelmeibõl és érzelmeibõl.1 . Herpes zoster, az övsömörMivel övsömör esetén ugyanarról a kórismérõl van szó, mint a herpeszesetében, az ott mondottakat itt is tekintetbe kell venni. Mindenkitelérhet a varicella zoster vírus másodlagos fertõ324zése, mert gyakorlatilag mindenkinek volt már dolga a bárányhimlõvel.A kórokozók az ártalmatlan gyermekbetegségek után nem hagyják el atestet, hanem a gerincvelõ idegeinek hátsó gyökerében sáncolják elmagukat. Így csak a törzs körzetében mindkét oldalról 31 idegpár van abirtokukban, amelyek hatókörében lecsaphatnak. A névvel ellentétben avírusok fõ támadási felülete a derékvonal fölött húzódik, és az 50. és70. életév közötti embereket támadja meg.A gyulladás többnyire már napokkal a heves égetõ és húzó fájdalommaljáró, jellegzetes kiütések megjelenése elõtt elkezdõdik. Az apróhólyagok, amelyek szigorúan az érintett idegek hatáskörére

korlátozódnak, öv alakban veszik körül a testet. Ritka a mindkétoldali támadás vagy a betegség több mint két idegszegmentumra valókiterjedése. Mindamellett az ellenállás rendszerét gyengítõmegbetegedések keretein belül, amilyen például az AIDS vagy alimfatikus leukémia, sor kerülhet az egész törzsre való átterjedésreis (generalizált zoster). Normális esetben a folyadékkal feltöltõdötthólyagocskák hamarosan leszáradnak, és a hegek két­három hételteltével leesnek anélkül, hogy sebhelyek maradnának utánuk. Az olyankomplikációk miatt, mint a fekélyképzõdés vagy a szövetelhalás, agyógyulási folyamat elhúzódhat. Ezeken a problémákon túl a vírustovábbra is alattomosan lesben áll. Még a bõrjelenségek elmúlta utánegy­két évvel is heves fájdalom és nagyfokú érzékenység jelentkezhetaz érintett területeken. A kórkép mindenkit a legérzékenyebb helyenér, olyan idõpontban, amikor ellenállóereje hanyatlik, sõt esetlegösszeomlóban van.A bõrön kivirágzó rózsák azt tudatják a beteggel, hogy valami ki akartörni belõle. A gerincvelõ hátsó csücskeiben idõzõ vírus egy gyengepillanatot használ ki ahhoz, hogy kitörjön maga választottaszámûzetésébõl. Tárgyát gyulladásnak s egyúttal kettõs értelmûkonfliktusnak hívják. Az alapbetegségek bázisáról, amelyek a magukrészérõl többnyire valamilyen konfliktust testesítenek meg, a herpeszoster még egyszer megjeleníti egy konfliktus tárgyát. Egy sokáighalogatott összeütközés idegen csapatok uszályában fordítja magárafájdalmasan a figyel met.Határkonfliktusról van ilyenkor szó, hiszen az övvonal és a derék afenti és a lenti világ határát jelzi, miközben a bõr révén azáltalános határszerv válik érintetté. Az övsömör e határok áthágásátés a lelki tartalom kiáramlását testesíti meg a325hólyagocskák folyadékának formájában. Nedvedzõ sebeket hoz létre, ésmindkét irányba megnyitja a határt. Ahogyan a folyadék kifelé, akórokozók befelé áramolhatnak. Ebben is van valami alattomos, mertmiközben az érintettek fent és lent, illetve bent és kint közöttihatáraikat szigorúan lezárják, a támadás a saját hátországukbólkövetkezik be. A zoster vírusoknak jut az ötödik hadoszlop szerepe.Eljárásmódjuk külön­ legessége hangsúlyozza a témakör idõzítettbomba jellegét. Sokáig várathat magára, de megszüntetni nem lehet.A bõr emellett feleleveníti a lét központi tárgyával szembenivédekezés és ellenállás témáit. Már az alapbetegség is olyanellenállásról árulkodik, amely minden bizonnyal olyan nagy, hogy atestet tágra nyitja. Ami valakinek réges­régen az idegei­ re ment,az most a bõre alá kerül. A kiütés fájdalmas megjelenése az ellenállásmegtörését tudatosítja. A kiütés elõtti fe­ ! szültségérzet egyrészt ahelyzet szorító voltát testesíti meg, ' másrészt már a felfakadásszükségességét is. A kiütés olyan pillanatban csap le, amikor másszempontból már úgyis meg van verve az ember. Olyan, mint egy

alattomos hasba­ vagy mellbevágás. Övformája lánchoz hasonlatosképeket fest, kínzó béklyót.A virágzó rózsa képében felcsillannak a kórismétõl való Ímegszabadulás lehetõségei is. A tüskékkel felfegyverzett rózsa akinyílás készsége mellett és amellett, hogy a szerelem jelképéülszolgál, a védekezés képességét is szimbolizálja. A vörösen izzórózsák küzdelmes nyitás jelképei a test falán.Arról van szó, hogy újra sebezhetõek lehetünk, hogy megnyílhatnak ahatárok, áttörhetjük a falakat és kivirágozhatunk. A virágzáskapcsolatkeresést jelent. A virágok azért nyílnak, i h ogymegtermékenyítsék õket. Színükkel, illatukkal odacsalogatják arovarokat. Minden kivirágzással és fakadással valami belsõ kerül afelszínre, fény­ és árnyoldalak egyaránt. Nemcsak a rózsás oldalakatkell elõtérbe helyezni, hanem annak valódi magvát is észrevenni.Ahogyan a csipkebokor rózsái a közepükben hordják lényegüket, atermésüket, az övsömör virágainak sem véletlenül van a közepükben agyulladási folyadék. A vízben, a lelki szimbólumban úszik itt a fehérvérsejtecskék, az antitestek és a kórokozók agresszív árja. Olyasmikerül itt jelképesen a napvilágra, ami ha nem virágozna el, sérüléstokozna. A saját rózsa töviseit fogadja magába a kóris­ me szúrósfájdalma. Akinek szinte kiszakad az oldala, annak326ki kell engednie, ami belül van, akkor is, ha az nem rózsás, hanem aharag vöröse vagy tisztátalan és visszataszító, mint ez a kiütés. Ésbe kell engednie fény­ és árnyoldalaira azt, ami kívül van. Offenzívfolyamatban akar összetalálkozni a fent és a lent, a bent és a kint. Afelkelés ilyen hangulata tehermentesíti a testet a fel­ és akitörésektõl. Csak ilyen nyitott tartásból lehet energiát meríteniahhoz, hogy uralkodhassunk az alaptüneteken.Kérdések1. Milyen szellemi­lelki konfliktus van a (testi) házam táján? 2. Miment egykor az idegeimre és a bõröm alá, amit mégnem felejtettem el?3. Miféle szorongás zár be annyira, hogy testileg ennyire ki kellnyílnom?4. Minek kell testileg virágoznia, mert szellemileg­Ielkileg nembontakozhat ki?5. Mi az, amit csak virágnyelven merek elmondani magamnak?6. Melyek a számomra a konfliktusokkal terhelt határok, hol érzemmagam korlátozva? Miféle béklyók kötöznek meg?7. Miféle aknák vannak elásva Ielkem kertjében?2. Sérvek vagy herniák

A sérvek olyan határfelületeken lépnek fel, ahol egészen különbözõtesti régiók érintkeznek egymással. Az úgynevezett sérvkapun keresztülkerül sor az átterjedésekre, melyek során az egyik rész behatol egymásikba, ahol nincs semmi keresnivalója. Minden sérv egyúttal betörésés beavatkozás is. A két szomszédos terület közötti konkurenciahelyzetére világít rá a határ­ és tulajdonviszonyok figyelmen kívülhagyásával. A fennálló érvényes határok semmissé válnak és veszélyesmódon megsérülnek. Az elfoglalt terület ezáltal leszûkül, oldalranyomódik, és létjogosultsága csonkul. De a behatoló szövetnek semhasznál semmit a támadás, az így nyert élettér nem327tehermentesíti, ellenkezõleg, gyakran kerül sor strangulációra(elszorítódásra) a túl szûk sérvkapun, vagyis kizáródik a sérv, selhal. Világossá válik a bûnügyi betöréssel való analógia, amelyhasonló módon aligha teszi boldoggá a tettest, és felvillant néhánytovábbi párhuzamot is.A bûnözõt vagy valamilyen nyomás készteti betörésre, vagy a csábítóalkalom. A testben a sérvhelyzet hasonlóképpen egyfelõl a nyomásfokozódása, másfelõl a gyengeség összjátékából adódik. Minél nagyobb anyomás és minél gyengébb az elválasztó fal, annál könnyebb áttörni ahatárt. Aki átvitt vagy szó szerinti értelemben túlterheli magát, azkönnyen szerezhet magának sérvet. Nyilvánvalóan túl nehéz témát vett anyakába, és nem nõtt fel az ebbõl adódó nyomáshoz.Minden sérvnél (ill. betörésnél) számolni kell komplikációkkal, pl.a sérvtömlõ gyulladásával. Ez az agresszív konfliktus­ nak és atúlkapásnak felelhetne meg. Ilyen helyzetben a háború a megfelelõreakció. A figyelmet a gyenge pontokra és az uralkodó túlnyomásrairányítja. Ezenkívül sor kerülhet a sérvtömlõ kizáródására tartalmávalegyütt. Ebben az incarceratió­ ' ban (latinul carcer= börtön) a teljessérvtömlõ életveszélyes ' fogságba kerül. A kizáródott szövetelzáródik a véráramtól. A belek területén egészen az általánoshashártyagyulladással já­ , ró áttörésig fajulhat a dolog, amiéletveszélyes állapotot jelent­ het.KöldöksérvA köldöksérv a gyermekgyógyászat szakterületéhez tartozik, bár afelnõttkori sérvek 5 százalékát is köldöksérvek teszik ki. Az emberelsõ sebe újra felfakad, a hasizmok engednek a belsõ nyomásnak, és márcsak a rugalmas bõr tartja vissza a belet. Miután az, a hasüregnyomása elõl kitérve, behatolt a hasadékba, kivül lóg, egyfajtabõrbõl való hátizsákban, ami fej nagyságúra is megnõhet.Ujszülöttek esetében erre két okból kerül gyakran sor. Egyrészt mégfriss a köldökseb, másrészt sírás közben gyakran úgy kerülnek nyomásalá, hogy nem "a fejük megy szét", hanem az ekkor még sokkal

érzékenyebb hasuk pukkad meg. A sírás­ , sal akarják felhívni magukraa figyelmet, és így akarnak átha­ ' tolni szûkös határaikon. Ha nemkapnak visszajelzést, akkor a I fizikai nyomás az egyre dühösebbsírástól addig növekedhet,328míg a leggyengébb ponton át nem szakad a gát. A nyomás a hasösszeszorításának segitségével a saját falak ellen és fõként a világhajdani kapuja ellen irányul. Ezzel egy régi út nyílik meg újra,amelyet a fejlõdésnek tulajdonképpen le kellett volna zárnia. Ezregresszív hajlamról árulkodik, a korábbi viszonyokhoz valóvisszatérés vágyáról, ahol a gyermeknek még nem kellett annyitkínlódnia, a nyomás még nem volt olyan nagy, és fõleg az ellátáshelyzete volt összehasonlíthatatlanul magától értetõdõbb.Ha egy felnõttnek lesz köldöksérve, akkor a viszonyok alapjában véveehhez hasonlóak. Az ember archaikus érzelemvilágában észrevétlenülnyomás alá került, és valamilyen alapvetõ szükségletet, mint az éhség(rejtettségre és védelemre, anyagi ellátásra vagy hatalomra) nem tudkielégíteni. Egyéb nyomóeszközök hiányában a has szorításával próbálmegszabadulni túlnyomásától, és közben egy régi, jól bevált iránybatör. A kiutat tudattalanul a régi,szép idõkbe való visszavonulásbankeresi, amikor még minden sokkal jobb volt és fõleg magától ment.Azt kell megtanulni, hogy tudatosítsuk magunkban az egzisztenciálisnyomást, és engedjünk neki. Arról van szó, hogy új tereket kellmegnyitni, más utakat járni és közben a múlt ismerõs tapasztalatairatámaszkodni. Az ösztönt követve, az élet anyagi bázisának központitémájában kell törekedni az áttörésre.)ellemzõ, hogy a köldöksérv ­ a túlsúlytól és más fizikaiterhelésektõl támogatva ­ a 40. és 50. életév közötti nõket éri el.Fiatalabb korban a terhesség is elõkészítheti az utat. A testimegerõltetések azt mutatják meg, hogy mennyire kell kínlódnia azérintettnek azért, hogy biztosítsa létfenntartását, a túlsúlyelárulja, hogy milyen nehezen viseli saját léte terhét, a terhességpedig alkalmas arra, hogy felfakassza a saját születéséhez kapcsolódósebeket. Ezenkívül általa az egzisztencia biztosításának tisztázatlankérdései kétszeresen is aktuálissá válnak. Ha a materiális ellátásproblémája a változás korában még nyitott, amikor már tulajdonképpenkülsõleg biztosított területen kellene végbemennie a lelkihazatalálásnak, akkor nagyobb az esély arra, hogy egy áttörésretegyünk fel mindent, illetve hogy tudatosítsuk az ellátás irántinyomatékos kívánságot. Ha ezt a szükségszerûséget kiszorítják atudatból, akkor a testben "sikerül" az áttörés.329A terápia abban áll, hogy az eltévedt béltartalmat visszahelyezik,és lezárják az illegális sérvkaput. Az újszülöttek esetében ez egy

úgynevezett köldöktapasszal történik, a felnõtteket ; gyakranmegmûtik, és a gyermekded búvóhelyet és ezzel együtt a hasat szószerint összevarrják. Ha a testi kiút ismét el van zárva, akkorvalószínûleg sor kerül a konfliktusnak a tudati szintre valóvisszahelyezésére.A közvetlenül a középvonalon vagy oldalt jelentkezõ úgynevezett hasisérvek hasonló problematikát fejeznek ki nyo­ ! matékosan. Arekeszizomsérv esetében megkülönböztetnek valódi herniákat agyakrabban elõforduló hamisaktól, amikor , például a gyomor anyelõcsõnek való átjáró használatával fel­ felé, a mell területérecsúszik, anélkül hogy sérvzsákot képezne.Kérdések1. Hol kerültem súlyos nyomás alá? Zsaroltak? Megszorítottak?Elzártak?2. Egzisztenciám melyik területén vállaltam túl sokat?3. Hol terveztem olyasmit, ami túlzott követelményt jelent a számomraés túl nagy nyomás aIá helyez?4. Hol raktározok eredendõ, õsi érzelmeket? Hol nem figye­ lek azösztöneimre?5. Visszaesnék­e legszívesebben a régi szép idõkbe? Mifélebúvóhelyeket és menekülési utakat hagytam nyitva?6. Van­e olyan érzés a hasamban, hogy hamarosan áttörés vagyösszeomlás következik?LágyéksérvAz úgynevezett inguinalis hernia már a medencetájékhoz tartozik, ésmint a leggyakoribb forma, a sérvek 80 százalékát teszi ki. Lehetveleszületett vagy szerzett, és fõleg férfiakat ' érint. A direktforma esetében a bél a lágyék külsõ peremén nyomul át egy kis nyílásona hasüregbõl kifelé, a bõr alá. Az indirekt forma esetében a sérvtartalma a spermavezetéket kö­ ,330veti, illetve nõknél az úgynevezett lingamentum rondumot, és aherezacskóban, illetve a nagy szeméremajkakban köt ki.Ebben különösen szemléletesen mutatkozik meg minden sérv közöskiútkeresõ szempontja, amely zsákutcává válik. A hasi nyomás általkeletkezett nyomás egy mellékúton ürül ki, és a nemi szervek tájáravagy legalábbis azok közelébe jut el. A hasprés, a hasi nyomástermészetes feladata az, hogy a belek tartalmát kinyomja. Ebben azesetben is azt teszi, csakhogy obskurus utakon. Akkor kerül sor a sérvkialakulására, ha túl naggyá válik a has belsõ nyomása, például a test

olyan túlzott megerõltetésekor, amilyen a túl nehéz dolgok emelése, ésha a gyenge pontok a lágyék környékén találhatók.Az olyan kifejezés, mint a "megemeli magát", a túlzásalapproblémájára, illetve a felfuvalkodottságra utal. Saját magunknak,illetve erõnknek a túlbecsülése a lágyéksérv alapja. A következményaz, hogy a bél egyes részei mellékutakra jutnak. Túlzott mértékûnyomásnak kitéve a legkisebb ellenállás útjában térnek ki, és azérintett személy lágyékába hatolnak, miután áttörték az izmoshasfalat. Miközben az archaikus érzelemvilág a lágyékba és aherezacskóba, illetve a szeméremajkakba vándorol, a tünet azt mutatja,hogy nem bír ki annyit, amennyit hitt magáról. Ha megpróbáljaösszeszedni magát, az még jobban erõsíti a hasi nyomást és ezzel aproblémát is.Még ha úgy tûnik is, hogy alapjában véve testi szintû túlerõltetésrõlvan szó, elsõsorban itt is a tudattalan lelki tartalmak azok, amelyek,miután nem találtak meghallgatásra, a testben csapódtak le. Vannakolyan emberek, akiknek egy életen át nehéz dolguk van, és nehézterheket cipelnek, anélkül hogy utolérné õket a lágyéksérv. Azobjektív fizikai terhelésnél veszélyesebb a bevallatlan lelki tortúra,amely akkor keletkezik, ha az ember valami olyasmit visel vagy viselel, amivel nem tud mit kezdeni.Mint más sérveknél, a tanulás feladata itt is új utakat kíván, hogy abelsõ nyomásnak szelepeket teremtsünk és túllépjünk az eddigihatárokon. Figyelemre méltó tény, hogy a belek világa által kifejezetteredendõ és õsi érzelmi tartalmak utat keresnek a nemiség területéhez.Fennáll a hasi érzés és a szexualitás kapcsolata. Ha az ösztönzõ erõ ahas területérõl nem a fenti világba törekszik, mint a rekeszizomsérvesetében, hanem lefelé, a nemi tájékra, akkor pl. szenvedélyeséhségrõl331lehet szó a szexuális kielégülés iránt. Az archaikus érzelmi ihatalmak a szexuális szférába nyomulnak. Ez idõsebb férfiak esetében,akik sérvüket éveken keresztül sérvkötõvel "tartják kordában",elképesztõ lehet. A szexualitás azonban lényegesen kevésbé kötõdikéletkorokhoz, mint általában feltételezzük. Különösen ha az életkorábbi szakaszaiban mostohán kezelték, akkor kísérheti az embertsokáig ebben a megváltatlanul kifelé nyomuló formában.Minden sérv két, korábban egymástól elkülönített területet egyesít.Még a bûnügyi betörés is két tulajdoni állapotot hoz létre, amelyekaddig el voltak választva. Akinek el kellett szenvednie egy betörést,annak ­ allopatikusan gondolkodvamég jobban be kell biztosítania ésbarikádoznia magát. A ho­ ! meopátia álláspontjából kiindulva viszontebben azt a felszólí­ ' tást lehet felismerni, hogy legyünk bõkezûbbekés nyíltabbak. Tudatos nagyvonalúsággal az ember megelõzheti, illetveodaadhatja azt, amit különben a sors erõszakkal vesz el. Az ellopottés az elvesztett miatt lehet siránkozni és panaszkodni, vagy ­ a

sztoikus Epiktétosszal ­ úgy is lehet viszonyulni hozzá, hogyvisszaadtuk.Kérdések !1. Hol kerültem õsi érzelmeimre vonatkozóan nyomás alá, és holtévedtem rossz útra?2. Hol találhatók új utak, és hol nyithatók termékenyterek? 3.Szexualitásom el van­e szigetelve más energiáktól? Holemelkedem felül a szexuális igényeken?4. Mennyiben érvényesül ösztönös érzelemvilágom?5. Mit kell az életemben egyesítenem, ami eddig külön volt választva?6. Hol terhelem túl és hol tartom túl sokra magamat? Hol vagyokfelfuvalkodott?7. Van­e valami köze ennek az öntúlbecsülésnek és nagyképûségnek aszexuális energiaforrásoktól való elszakítottsághoz?332XII. A medenceA medence tartja a testet, és ez az egész test alapja. Az indiaiakszerint három csakrának, tehát nagyobb energiatörvénynek ad otthont,mint a fej. A Kundalini kígyó összetekerve nyugszik az alján, és arravár, hogy felébresszék és felszálljon a koponyáig. Eltekintveenergiánk titkától, ez ad rejteket a szaporodási szerveknek és akiválasztás szerveinek: a hólyagnak, illetve a végbélnek. Mint agerincoszlop alapja, nemcsak az egész felsõtest terhét viseli, hanemössze is kapcsolja egymással mozgásszerveinket. A medencébõl jönnek azigazán erõs mozdulatok, ahogyan azt a Tai Csi közben átélheti azember. Ez haladásunk alapja, a földdel való rezonancia talaja. Amedence valójában hangszer is, és megmutatja, milyen viszonybanrezgünk bázisunkkal.A medence tartása elárulja, "hogyan is állnak és mennek a dolgok". Kétszélsõséges pozíció kristályosodik ki: a nyitott medence, amelyannyira elõreirányul, hogy tartalma kényelmesen kifolyhatna. Ez atartás a gerincoszlopot erõs meghajlásra kényszeríti, és a feneketegyértelmûen kinyomja. Mint tipikusan nõi tartás, félreismerhetetlenül

érzéki és érzelmi hangsúlyú kisugárzása miatt izgatónak számít. Aszexuális vonatkozás kidomborodik, a járás a kacsáéra emlékeztet. Atest alsó, nõi pólusának hangsúlyozásával az ilyen ember a jókiképzésû medence mellett gyakran stabil lábakra is támaszkodhat. Ahangsúlyozott fenék kiegyenlítéséül a has kissé elõbbre kerül, ésérzelmi tartalmainak sokaságával gyakran még meg is nagyobbodik. Olyanemberrõl van tehát szó, aki ezekrõl az alsóbb szintekrõl indul kimagából. A felsõtest és a mell tájéka ezzel szemben egy kicsit aháttérbe szorul; azt jelzi, hogy az önmeghatározás a talajon valóállással és az érzékiséggel szemben háttérbe húzódik. Ez a nõiestartás jellemzõ a legtöbb feketére, és kifejezõdik táncuk módjában is.333Alig akad olyan fehér ember, aki csípõjét a blues ritmusára olyantermészetesen rezegtesse, mint õk. Az ember a fekete rhytm andbluesból kifejlõdött rockzene egészét olyan kísérletnek tekinthetné,amellyel az elhanyagolt medencétõl kérünk ; bocsánatot. Elvis, thepelvis (latinul = medence) ennek a provokatív irányzatnak volt atipikus képviselõje. Az elhanyagolt, , illetve élettelen csípõjûemberek a mozgásnak és a táncnak ezt a fajtáját provokációnak érzik.A másik szélsõség az, amikor a tipikus férfi kínosan ügyel ' arra,hogy egy csepp érzelem vagy esetleg érzékiség se folyhasson ki amedence kelyhébõl, olyan magasan zárva tartja. A visszatartásnak ezta tipikus képét támasztja alá az összeszorított fenék is. Azellentétes tartásban a fenék ellazul, és hátrafe­ Í lé is nyitottságotjelez. A magasra emelt medence a revolver­ hõs ismertetõjegye.Mellkasa erõteljesen fejlett, míg zártan keskeny, inkább fejletlencsípõjét elõretolja. Hátrafelé a fenék megfeszülõ izmai adnakbiztonságot. Sem érzelmeket, sem más ellágyulást nem enged megmagának, csak a feszült figyelem és az önmeghatározás acélos igényeuralja. )ellegzetes, a katonák által felvett tartás ez, a poroszkatona emellett még a bokáját is összevágja. A szexuális energia ebbena tartásban i szinte elsikkad. Ha elõjön, akkor nem éppen érzékientörténik, hanem támadásszerûen és gyakran meglepõen korán. Ateljesítõképesség elsõdlegessége, amely ezzel a habitussal jár, afelsõ, férfias pólusra vonatkozik. Az érzelmek szûkössé válnak és aháttérbe szorulnak, az érzékiség nem játszik jelentõs szerepet. Azilyen összehúzott tartásért gyakran aranyeres* panaszokkal ésszexuális zavarokkal kell megfizetni. Szabályszerûek a feszültségek ahasban, a medencében és a hát alsó részében. Még az elõnyt élvezõ fejis gyakran fájdalmas figyelmeztetésekkel reagál a túlterhelésre.Mindkét szélsõséges tartás maga után vonja a neki megfelelõnehézségeket, míg a megoldás középen van, egy olyan tartásban, amelyhátra és elõre egyaránt rendelkezik bizonyos nyitottsággal. A"kacsatartás" hátrafelé nyitott, és ezzel a nemi ' érintkezés eredeti,állati testhelyzetét hangsúlyozza. Ennyiben i ösztönös állativonásaink kerülnek a felszínre általa. Elõrefelé viszont ez a tartás

zárt, az élet nem konfrontálódik, hanem a hátsó frontot kínálják neki.A "hõstartás" képviselõi pedig elvágják magukat állati eredetük hátullevõ és idõben is túlhaladott területétõl, és minden a konfroncióraösszpontosul. A334hímtag a kacsatartásnál rejtve maradna és lefelé irányulna. Ahõstartás ezzel szemben büszkén felfelé irányítja, elõretolja ésfegyverjellegét hangsúlyozza. Persze ismeretes, hogy a parádék kevesetárulnak el a valós küzdõerõrõl...1. Herpes genital isItt az AIDS* ellenére megközelítõleg a leggyakoribb nemi betegségrõlvan szó. A herpes simplex vírus már felbukkant az övvonalon felül mintún.1. típus, amely az ajkakat és az arcot keresi fel és csúfítja el. A2. típus a nemi szervek tájékára specializálódott, és külsõlegegyáltalán nem, belsõleg pedig csak kissé különbözik fenticinkostársától. Hasonlóan csekélyek azok a különbségek is, amelyek afertõzés kialakulását és külsõ megjelenését illetik. Csupán a vírusokviselkedésében mutatkoznak különbségek. A felsõ világi változatánállényegesen agresszívabb és támadóbb 2. típus mégis kevésbé terjedt ela lenti világban, mivel csak nemi érintkezés útján fertõz. Mígikertestvére gyakorlatilag a modern emberiség egészébe beköltözött, a2. típus csak a lakosság 15 százalékának körében volt képes otthonossáválni. Bár az Afrika déli részén élõ fekete lakosság állítólag mármegközelítõen 70 százalékban fertõzött. E számok azt mutatják, hogyvégsõ soron a herpes genitalis a modern nemi betegség. Azorvostudomány is a venereás megbetegedések közé sorolja. A vénusziörömök birodalmának árnyoldalaként messze túlszárnyalta már aszifiliszt és a gonorrhoeát. Ha csak arra a hisztériára gondolunk,amit az Egyesült Államokban máris kiváltott, akkor nálunk mindenbizonnyal még csak most fog eljönni az ideje. Nevének (görögülherpetosz = lappangó rossz) úgy szerez érvényt, hogy ­ mint acsaládjához tartozó más vírusok is ­ türelmesen várakozik titkosleshelyén az esélyre, hogy aztán fájdalmasan és könyörtelenüllecsapjon a hátországból. A gerincvelõ hátsó dúcaiba ássa be magát, ésaddig szunnyad ott, amíg a megfelelõ helyzet fel nem ébreszti.Leginkább talán a zsákmányra lesõ tengeralattjáróhoz lehetnehasonlítani.Bár szemmel láthatóan agresszívabb, mint a test felsõ részében élõváltozat, fertõzéskor a lenti típus is rá van utalva a lelkimintára. )ellemzõ, hogy a betegséget félrelépés váltja ki. Ilyenkor avírust át lehet adni, de nem törvényszerû, hogy335

ekövetkezik a fertõzés. Cyakran elegendõ a szégyen és a bûntudat,hogy elõsegítse a kórisme kialakulását. A félrelépés ténye olyanproblémákat okozhat, hogy a következmények magából a félrelépõbõlerednek. Ilyenkor a fertõzés önbíráskodás azért a mellékvágányért,amihez az embert nem fûzi igazi kapcsolat, és azt a helyet jelzifélreérthetetlenül, de fõként érezhetõen, ahol a félrelépéslezajlott. Az érintettek gyakorta Í hajlamosak arra, hogy afelelõsséget az alkalmi partnerre hárítsák, még akkor is, ha azbizonyíthatóan nem vírushordozó. Másképpen be kellene ismerniük, hogysaját magukban van a "gyalázat" forrása, és õk maguk veszélyeztettékaz alkalmi partnert s egyúttal az állandót is.Mint minden más nemi betegséget, a herpes genitalist is erkölcsielõítéletek terhelik. A venereás kórisméket általában úgy tekintik,mint amelyek különösen bemocskolják és megszégyenítik az embert. Seholmáshol nem ilyen nagymértékû a homály, és az orvostudományban seholnem vetítik ki ilyen bátran a felelõsséget, mint itt. Viccek tömege isszól errõl: azt ! mondja a derék családapa a háziorvosnak, miután azmegálla­ pította a herpes genitalis diagnózisát: "Biztosan a vécénkap­ tam el", a tapasztalt háziorvos pedig így felel: "Milyenkínos." Az a lehetõség, hogy a WC ülõkéjérõl szerezzünk vírusokat, tisztáncsak elméleti, és mindeddig nem bizonyított. Lehetséges viszont, hogyérzékeny emberekben egy vécéülõke olyan irtózást és ennek megfelelõutálkozó asszociációkat váltson ki, hogy ez aktiválja az undor belsõképét és a már meglevõ I vírusokat. A legsterilebb vécé iskiváltt>atja így a herpeszt. Manapság abból kell kiindulni, hogy avírus átadása még jobb társadalmi helyzetben levõ polgártársainkesetében is nemi érintkezéssel történik, azonban sok megbetegedésvezethetõ vissza régóta meglevõ vírusok újabb támadására. Ebbõl aszempontból a pimasz félrelépõk öntudatuk miatt elõnyt élveznekszégyenlõs, bûntudatos társaikkal szemben. Betegség esetén a vírusoknem csupán a dúcsejtekben és az idegpályá­ kon tartózkodnak, hanem anemi szervek nyálkahártyájának felületén is. !A fertõzés, amely megjelenésében nem különbözik lényegesen azövvonalon felüli herpesztõl, elsõsorban a genitális nyálkahártyákat:az ajkaknak megfelelõ szeméremajkakat és a férfi nemi szerv makkjánlevõ kisajkakat és az elõbõrt érinti. Emellett a hüvely és a külsõnemi szervek területének teljes nyálka336hártyája begyulladhat és megdagadhat. A lágyék nyirokcsomói, mint anemi tájék õrhelyei, duzzadtak és nyomásra érzékenyek. A hólyagokidõnként kiterjednek a pénisz külsõ részére, a combra, a gátterületére és az anális régióra is (végbél területére). Az úgynevezettherpes analis általában a megfelelõ szexuális tevékenységbõl ered.Cyakorlatilag mindig olyan intim felületekrõl van szó, amelyekhezjelentõs szégyenérzet fûzõdik. Az a tény, hogy a herpes genitalishalmozottan fordul elõ olyan személyek körében, akik korán lépnekszexuális kapcsolatba, és partnerüket gyakran cserélik, magától

értetõdõ egy nemi betegség esetében, ám fokozza az elõítéleteket. Aterhes nõket is átlagon felüli mértékben sújtja a betegség.A herpeszhólyagokkal önmagát jelöli vagy jelölteti meg az ember, egytöbbnyire viszonylag idegen partner által. Ahogy az ajakherpeszmegakadályozza a csókot, az altest herpesze megakadályoz mindentovábbi nemi érintkezést. Az érintettek "tisztátalan élvezetükért"kedvetlenséggel és fájdalommal büntetik meg magukat. Atisztátalansághoz kapcsolódó asszociációk hozzák létre a hólyagokat,különösen azért, mert folyadékuk baktériumtenyészetektõl hemzseg.Kézenfekvõ a kapcsolat olyasvalakivel, aki a zavarosban halászik ésnem tiszták a szándékai.A hólyagok végül felfakadnak, és visszataszító folyadék önti el azintim területeket. Egyértelmû az összefüggés a kéj tulajdonképpenideillõ nedveivel. Ha a váladék gennyesre sûrûsödik, akkor mégközvetlenebb lesz a spermával való képi kapcsolat. Hiszen az isveszélyes, és megfertõzheti a nõket az idegen partner gyermekével ­ezért aztán ilyen helyzetekben gondosan kiiktatják. A fertõzéskövetkezõ fázisában a hólyagok összefolyásával nagy felületû sebesterületek keletkezhetnek, amelyek megfelelnek annak a "veszélyesnyíltságnak", amit megengedett magának az ember. A gyógyulásistádiumban a sebhelyek arra a szexualitással kapcsolatos sérült belsõbeállítottságra vetnek fényt, amellyel együtt éI az ember.A tisztátalan ­ mert társadalmilag ellenõrizetlen ­ szexualitás általitisztátalanná válás még látszólag felvilágosult korszakokban istabutéma. Rásütötték a szégyen bélyegét. Attól függõen, hogy milyenerõs az önbíráskodás fenyegetése, elég lehet egy tisztátalannak ítéltgondolat is ahhoz, hogy beindítsa az önbüntetés vírusos folyamatát.Ilyen szempontból a herpeszvírusok a "felettes én" bosszúállócsapatai. A büntetés kiszabásához elég337lehet pusztán az a gondolat is, hogy az ember elhagyja az elrendelt éstörvényesen elõírt pályát, hogy "mellé"­megy, félrelép vagy idegenbenkószál. Valószínûleg ebben rejlik a vírusok ter­ , hesség alattigyakori elõfordulásának lelki oka is, hiszen olyan idõszakról van szó,amikor a nõnek leginkább egyetlen partner­ I re kell hagyatkoznia. Haazonban gondolatban vagy konkrétan ; tabukat érint, akkor ebben azérzékeny idõszakban az önbíráskodás különösen gyorsan és drasztikusanjelentkezhet. Ilyenkor , nemcsak a saját biztonsága, hanem aszületendõ gyermeké is ; veszélyben van. A veszélyes és tiltott dolgokegyrészt feltüzel­ nek, másrészt viszont a leendõ anya minden olyan,a gyermeke jövõjét veszélyeztetõ kockázatért különösen elítéliönmagát, i amit szeszélybõl, de akarattal vállalt. Az egyik konkrétveszély i az, hogy a gyermeket születésekor vagy már korábban, azanyaméhben megfertõzi a herpesszel. Az újszülött herpeszes fertõ­ 'zése mindig az életét veszélyezteti.

A herpes genitalis lelki alapja mindig a vágy és a bûntudat közöttiambivalencia. Az ember olyasmit kíván, amirõl a lelke mélyén tudja,hogy nem engedheti meg magának. A genitális gyulladás így azt akonfliktust képezi le, amely a lélekben a nemi vágy és abeszennyezõdéstõl való félelem között tombol. Az idegen test utánivágy, valamint a testi gyönyörtõl és a ; hûtlenségtõl való undor állellenségesen szemben egymással. Elõször a vágy indul be. A büntetésazonban a sarkábanjobban mondva a szemérmében ­ van, és fájdalmassokoldalúsággal bontakozik ki. A "szégyenhez" csatlakozik a "felettesén" által kikényszerített lemondás a vágy birodalmában való továbbikalandozástól. Ha az ember összehasonlítja a gyönyör rövid pillanatáta hozzá kapcsolódó ítélet mértékével, akkor az egyensúlynak akkorahiánya mutatkozik, hogy az tényleg ' elveszi minden kedvét.Így aztán nem csoda, hogy az érintett érzékeny arra, ha az elfogult környezet kivetíti rá a bûnt, hiszen nagyon is szívesen ítéliel azt, amit maga is kíván, de nem mer megtenni. Ördögi kör alakul ki:az a próbálkozás, hogy az ember a rossz tapasztalatot követõen jobbanelnyomja a vágyat, még több torlaszhoz vezet, és még jobbanvalószínûsíti az erkölcsi gátak következõ átszakítását. A gyönyör ésaz eksztázis olyan alapvetõ emberi igények, amelyeket nem lehetkiirtani a világból, hanem csupán félreállítani. Ha eltávolítjuk õket,akkor viszont a háttérben kötnek ki.338)obb lenne felbátorítani az érintetteket, elõsegíteni Iépéseiket,melyek között természetesen nem az egyetlen a félrelépés lehetõsége.Mindenesetre szükség van arra, hogy engedjük az örömök terénfellobbanni a tüzet, és ne a gyulladások élvezzenek elõnyt. Aholviszket, ott meg kell vakarni, hogy megtudhassuk, mi van mögötte, amitéletre kell kelteni. Ez persze nem azt jelenti, hogy most már csak afelületes erotikus igényeket hajhásszuk. A szexualitás nem több, denem is kevesebb, mint a szeretet testi megnyilvánulása. Több elevennyíltság szükséges saját magunkkal és másokkal szemben. Biztos, hogytöbb értelme van sok alkalmi partner helyett egy emberhez tartozni ésõt megismerni kívül és belül. Egy ember elõtt egészen megnyílni sokkaltöbbet jelent, mint sok elõtt egy kicsit. Egyvalaki meghitt közelségbekerülhet egy másik emberhez, sokaknak azonban ez aligha sikerülhet.Ahhoz, hogy e téma õselvének kívánalmait teljesen kimerítsük, arra vanszükség, hogy a félrelépésben rejlõ nyíltságot az új és az idegeniránt ugyanúgy megéljük, mint a szégyent, amely az azt követõönbüntetésben fejezõdik ki.Az idegennel, a mással szembeni undor és iszonyat is téma és feladat.Ami valakiben nincs meg, az kívülrõl sem rémisztheti el, állapítottukmeg az ajakherpesz esetében. Arról van szó tehát, hogy fel kellkutatni, mi annyira idegen a saját lényûnkben, hogy másban kellkeresni és elutasítani. A távoli cél az, hogy olyan nyíltak legyünk,mint amilyenek a fertõzés sebei.

A hagyományos orvostudomány terápiája nem sokat segíthet, mivelvírusok ellen nem vethet be antibiotikumokat, mint a baktériumokellen, és csak nagyon korlátozottan rendelkezik hatékony vírus elleniszerekkel. Nevüknek megfelelõen a vírusokat statikus állapotbantartják. A legérdekesebb új felfedezés a testsaját gyógyszer, amélyetaz orvostudomány interferonnak nevez. Ez olyan anyag, amit avírusoktól megtámadott sejt röviddel elhalása elõtt különít el, ésamely képes arra, hogy más sejteket megvédjen a vírusokkal szemben. Ezaz elhaló sejt úgynevezett hagyatéka a fennmaradók számára, amelyfeltartóztatja a többi vírust. Ismerõs a módszer: a vírussal szembenimegadás végül a vírus legyõzéséhez vezet.339Kérdések1. Hogyan viszonyulok a szexuális szégyenérzethez és bûntu­ ' dathoz?2. Hajlamos vagyok­e arra, hogy megbüntessem magam a félrelépésekért?A herpesz­e a büntetésem, amely elveszi a kedvemet az illegálisgyönyörtõl?3. Természetes viszonyban vagyok­e a szexszel, vagy az a rész vantúlsúlyban bennem, amely elutasítja mint piszkos dolgot?4. Milyen kockázatokat vállalok szexuális téren? Saját partneremmelszemben? Idegen partnerrel szemben?5. Felfedezek­e még új dolgokat a saját partneremmel, vagy ' már csakmásokkal?6. Milyen szexuális konfliktusokat nem vallok be magamnak? Hol esiknehezemre szexuális téren megnyitni a határaimat?7. Mi izgat, mitõl jövök Iázba igazán? Hogyan adhatnám meg nemiszerveimnek azt, amire vágynak, úgy, hogy örömet leljek benne, és nelegyen bûntudatom?e. Mennyiben hagyatkozom valójában a partneremre, és mennyibenbocsátkozom (az én) titkai(m)ba?2. A prosztata és problémáiA prosztata megnagyobbodása az érett férfikorban elterjedt probléma. Améret fokozatos növekedése következtében a dûlmirigy, amely körülveszia férfi húgyvezetéket, elnyomja a vizeletáramot. A nyomás növekvõtendenciája szorítja össze. Ezért a hólyagot már csak az ellenállássalszemben, jelentõs (nyomó) erõfeszítéssel lehet kiüríteni. A vizeletkiengedéséhez Í erõlködésre van szükség, és a hólyag már nem ürül kiteljesen. Ez egyrészt gyakoribb vizelést tesz szükségessé, és ígyzavar az alvásban, másrészt a vizeletsugár, sok kisfiú büszkesége,

kimerült csatornává válik. A vizeletürítés nagy íve szánalmasanmegtörik, az ember kínosan kerüli a nyilvános piszoáro­ ' kat, mert(a sugár) erõtlenségét megalázónak érzi.A büszke sugár, amellyel a kisfiúk versenyeznek, hogy ki jut 340a legmesszebbre, ebben a korai idõszakban arra szolgál, hogynyomatékos módon elhatárolják magukat az ilyen tekintetbennyilvánvalóan gyengébb másik nemtõl. Ehhez az is hozzájárul, hogy aférfi vizeletürítés közben felvett tartása hatalmi pozíciót jelez.Széles terpeszben, támadóan elõreirányítja a sugarat. A prosztatátjelentõ "dûlmirigy" fogalma ebben nyilvánul meg. A fiúk játékában ahímtag éppenséggel sportszerré válik. A nõi tartás ezzel szembeninkább alázatosan hat. A nõ leguggol, és hagyja kifolyni a vizeletet.Ha a megkülönböztetésnek ez a képessége a korral alábbhagy, akkor atest azt jelzi, hogy a (férfi)ember a gyengébb nem felé közelít. Mostmár nem képes a vizeletét csak úgy egyszerûen, nagy ívben kiadnimagából, hanem olyan a helyzete, amilyennel a nõk mindig együtt élnek.A szervezet tudatja, hogy a nõi pólushoz való közeledés testi síkonmegy végbe. Kézenfekvõ a gyanú, hogy a voltaképpeni feladatot, a sajátnõi pólushoz, az animához való közelítést nem látják el megfelelõen,és a testnek kell átélnie azt, amit a lélek elkerül.A tünet a következõ feladatot jelzi : a férfiúi nagyság képzeteinekvisszafogására van szükség. A test õszinte, és az érintettet arra afelismerésre készteti, hogy már nem áll olyanjólférfiúi sugarával ésaz ezzel kapcsolatos kisugárzással. Egyúttal átvitt értelemben iskörvonalazódik a nõi pólushoz való közelítés feladata.A kórismére kiegészítésül egy használatban levõ terápiás módszer isfényt vet. A prosztata feladata a folyadéktermelés, hogy a nemiérintkezés során minden jól menjen és biztosítva legyen a spermiumokútja. A prosztata mérete következésképpen a kiürülés miatt csökken.Ennyiben tehát következetes az urológusok tanácsa, amely rendszeresszexuális (tettekkel való) életet javasol. Ha ilyen vonatkozásban abeteg híján van az akaratnak vagy a képességnek, akkor arrakényszeríti az urológust, hogy maga vegye kézbe a dolgot. Avégbélnyílásba vezetett ujjal nyomást lehet gyakorolni amegnagyobbodott prosztatára, és ezzel az anális masszázzsal ki lehetnyomni. Mindamellett a saját szexuális tevékenység elõnyösebb, mertilyenkor a sperma ürülése is tehermentesít.A betegség tünetei arra akarják késztetni a beteget, hogy jobbanengedjen szexualitásának. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy az arabkultúrákban, ahol a gyakori szexuális tevékenység egészen öregkorigszinte kötelezõ egy jómódú sejk számára, összehasonlíthatatlanulkevesebb prosztataprobléma jelent341kezik. Másrészt a prosztatahiperplázia gyakran az impotenciaeredménye. A mirigy olyan folyadékokat termel, amelyeket aztán nemhasználnak fel. Ezek felhalmozódnak, és szükségessé válik a raktárkiépítése.

A betegség tünetei több szexualitásra s egyúttal a polaritástémájának felismerésére és feldolgozására ösztönöznek. A beteg nyilvánelmulasztotta, hogy ezzel kielégítõen foglalkozzék. Ezérttöbbtestikontaktust kell ajánlani neki a nõi nem irányába, és több lelkikontaktust saját nõi oldala felé. Az életkor elõreha­ i l adtával aszexuális kapcsolatokról a súlypont fokozatosan az ; animához valóviszonyra tevõdik át. E tünetek esetében azonban a testi szint olyannagy mértékben marad fontos, amennyire eddig elhanyagolták. Ráadásulmég a férfi pólus is utólagos feldolgozásra várhat. A feldagadódûlmirigy a férfiasság növekedésének szükségességére is utal. A fõ célazonban az marad, hogy megvalósítsuk magunkban az ellenpólust, nem avizeletsugár, hanem a szellemi­lelki kisugárzás szintjén.Kérdések1. Mennyiben érzem, hogy gyengült férfiúi kisugárzásom? Túl öregnek éselhasználtnak érzem­e magam a szexhez?2. Hol küzdök kitartóan növekvõ ellenállások ellen?3. Mi nincs rendben a vizeletürítésemmel? Hol halmozok fel valamit?4. Mostohán bánt­e velem az élet?5. Hová lett a nagy ív? Hol vesztettem szem elõl?6. Milyen szerepet játszik az életemben a "gyengébb nem"? Milyen avele való (szexuális) találkozás?7. Mennyiben szembesültem a bennem rejlõ nõiséggel?3. A csípõízület ÍA csípõízület lépteink alapja, elõrehaladásunkat neki köszönhetjük.Minden utazás egy lépéssel kezdõdik, mint ahogy minden kicsapongás is.A csípõízület fájdalmai, amelyek többnyire valamilyen arthrosisra(ízületi kopás) vezethetõk vissza,342megakadályozzák az ilyen kicsapongásokat, és azt jelzik az érintettszámára, hogy már nem számíthat jelentõs haladásra. Már csakfájdalomtól kísérve haladhat elõre (az életben). Az úgynevezettelhasználódási jelenségek mellett elsõsorban reumatikus* problémákjöhetnek szóba orvosi szempontból.A feladat az, hogy eljussunk a ránk kényszerített nyugalomba, hogyelismerjük, mennyire nehezünkre esik a haladás és a mozgás, és nekülsõ, hanem belsõ lépéseket tegyünk. Annak bevallásával, hogykifejezõkészségünk ezen a szinten elveszett, a külsõ célok nagyontávolra kerülnek. Az érintett számára emellett egy ilyen alkalom arravilágíthat rá, hogy a kényszerû nyugalomban még mindig megmarad az alehetõség, hogy belsõ célokat fogalmazzon meg magának, és el is érjeazokat. Az elhasználódott ízület nehézkes, nem eléggé olajozott

mozgása azt jelzi, hogy korlátozni kell a külsõ utakat. A helyzetzátonyra futott. Nyugalomra van szükség. Ha ez elég elmélyült, akkorvégül ismét mozgás származik belõle, mégpedig belsõ mozgás.A ma használatos megoldás a mûvi csípõízület, amely éppolyan zseniálistrükk, mint amennyire a fejlõdés ellensége. Lehetõvé teszi, hogy abeteg úgy éljen tovább, mintha mi sem történt volna. Ebben is bennerejlik az õszinteség esélye, amennyiben bevalljuk magunknak, hogyjövõbeli haladásunk nem valódi, hiszen szigorú értelemben véve már nema saját lábunkon állunk. Ebbõl az következhet, hogy noha ettõl kezdveaz ember külsõ dolgokban egyre inkább idegen segítségre hagyatkozik,ám belsõleg önállóbbá válhat.Kérdések1. Hogyan jutottam elõre az életben? Hogy mentek a dolgok? Csak akülsõ célokra figyeltem? Elértem õket?2. Elérhetõk­e egyáltalán a céljaim külsõ utakon?3. Hol futottam zátonyra vagy hol tévedtem el?4. Milyen szerepet játszik számomra a nyugalom és a befelé fordulás?5. Hová érkeztem meg belsõleg, és még hová szeretnék eljutni? 6.Megtanultam­e külsõ segédeszközökre támaszkodni, éshasznossá tenni õket belsõ igényeim számára?343Xlll. A la bsza rA lábfejjel, a térdízülettel és a bokával együtt a lábszár képezi azta funkcionális egységet, amely megválaszolja azt a kérdést, hogy "Miújság, azaz hogy állnak a dolgok?" Annak ellenére, hogy általábanvéve nem szentelünk túl sok figyelmet neki, tény, hogy az embernek alábán nyugszik az egész élete. A láb a térben való mozgás szerve, ésmutatja, hogyan járjuk az utunkat. Mivel az alsó végtag a testnek atalajjal érintkezõ része, a konkrét valósághoz való viszonyunkatszimbolizálja. Míg az ember karja a levegõben lóg, két lábbal áll aföldön. Elárulja, hogy hogyan mozog és milyen állást foglal el azéletben. Az ember álláspontja és magatartása az élete központi része.Az pedig, hogy hogyan áll hozzá az élethez, eldönti, hogy hogyanérzi magát benne. A családi állapot mutatja, hogy egyedülállóként

járja­e az élet útját, vagy kettesben. A fiatalok, akik még nemkötötték le magukat, és még mozgásban vannak, járnak egymással. ,Mint ahogy az ember karja, a lába is hajlamos arra, hogy konzerváljaa fel nem használt mozgási energiát. A leblokkolt menekülésre szántmozdulatok izomfeszülésekben öltenek testet, az elhárított harciimpulzusok görcsökké válnak, egy ' petyhüdt, erõtlen beállítódás ésmagatartás az ennek megfelelõ jellegû izomzatban tükrözõdik. Ahányember és álláspont, annyiféle láb létezik. Mégis fel lehet közöttükismerni néhány i visszatérõ mintát. Nem ok nélkül beszélünk végtagokról,mert ezek segítségével kerülünk a közel és a távolvégleteivel kapcsolatba. Az a feladatuk, hogy egyenesben tartsák aszélsõsé­ ; geket.A tömött, izmos lábak izomtömegei járás közben súrlódnak i egymáshoz.Cazdájuk "széles nyomtávon" jár, és hajlamos némi modorosságra is.Mindez ugyanilyen személyiségrõl árulkodik. Bár erõs, a spontánmozgékonyság és a hirtelen344változások nem számítanak az ilyen láb erõsségei közé. A merev,robotszerû járás kényszeresen igyekvõnek tûnik. A robusztus erõhelyettesíti a hajlékonyan áramló mozgékonyságot. Amennyiben az ilyenlábhoz hasonlóképpen esetlen lábfejek is tartoznak, akkor máris készaz elefánt a porcelánboltban.A gyenge lábak jelentik az ellenpólust a maguk fejletlen izomzatával.Az ilyen lábaknak problémát jelent, hogy megtartsák tulajdonosaikat,és minden pillanatban fennáll a veszélye, hogy összecsuklanak. Azérintetteknek nehezükre esik a saját lábukon megállni, és szilárdálláspontok híján kifejezetten igényük van arra, hogy valakiretámaszkodhassanak. )oggaI aggódnak az állásuk és a boldogulásuk miatt.Ennek megfelelõen mindenhol támaszt és segítséget keresnek, és azért abizalomért esengenek, amely az életük térszínén olyannyira nem akarkifejlõdni. Kompenzációképpen gyakran megpróbálnak kar­ és agyizmaikfokozott hangsúlyozásával szert tenni némi tartásra ­ legalábbisfelül.A drótszerû lábak ugyanolyan vékonyak, de gyengének egyáltalán nemmondhatók. Intenzív, spontán mozgékonyságuk feltûnõ, és ez az idegesnyugtalanságig is elmehet. Állandóan úton vannak, és az okoz nekikproblémát, hogy valahová megérkezzenek és ott is maradjanak. Az ilyenlábak vonzónak számítanak, mert feszesek és karcsúak, emellettmozgékonyak és érzékeny idegzetûek. Cazdájuk állhatatlansága a dolgosmozgékonyelegancia mögé rejtõzik.A drótszerû lábaknak a testes, gyengén fejlett lábak az ellentétei,melyeknek tulajdonosa csoszogó járásával tûnik fel. Ezzel a járássalvonszolja magát végig az életen. Cyerekkorától kezdve mást se hall,mint hogy "Emeld már fel a lábadat!", vagy "Megbotlasz a sajátlábadban!". Persze gyakran be is teljesítik ezeket a jóslatokat. Sajátmaguk útjában állnak, és nehezen tudnak talpon maradni, a haladásról

nem is szólva. Álláspontjaik gyengesége lehúzza õket, mint a ballaszt,amit magukkai vonszolnak. Álmosnak ható, kúszásszerû járásuk szemmelIáthatóan alkalmatlan arra, hogy nekifussanak az életnek. Ígycsoszogják végig az útjukat, s általában hiányzik belõlük a szükségesállhatatosság és kitartás.3451. A térdízület ­ meniscussérülésekA térdízületben dolgozzuk fel az alázat témáját. Térdelni és térdethajtani a hódolat gesztusa. Térdhajtással köszön az ember, amikormagas szellemi méltóságokkal találkozik. Korábban így lépett azalattvaló a király elé. A modern emberek már feltûnõen kevésséhajlamosak arra, hogy térdet hajtsanak. A katolikus templomon kívülmég alkalom is alig akad rá, és még ott is jellemzõ változás megy ezügyben végbe. Egyes ; országokban, az új "rend" szerint az embermanapság már fel ' is állhat a misének azokon a pontjain, ahol eddigtérdelni kellett. Ahelyett, hogy alázattal térdet hajtanánk aMindenható elõtt, manapság konfrontálódunk vele. Az alázatnak és ahódolatnak már nincs nagy értéke.Az egyenes és hajlíthatatlan ember vált az ideállá ­ mindenki a sajátmaga királya. Még azok a munkák is ­ mint pl. a takarítás vagy asikálás ­, amelyek korábban térdre kény­ szerítették az embert,manapság annyira gépesítettek, hogy egyáltalán nem kell letérdelnihozzájuk. Így nincs mit csodál­ ' kozni azon, egyre nagyobb atérdproblémák, fõleg a meniscuskárosodások jelentõsége. 'A meniscussérüléseknek a túlzott igénybevétel az alapja. A i kétporcból álló meniscus teszi lehetõvé, hogy a csuklós ízület forgómozgásokat is végezzen. A térdhajlítás képessége teljes mértékbennekik köszönhetõ. Formáját tekintve az egyik a félholdhoz, a másik ateleholdhoz hasonlít. Funkciójuk szerint I is a nõies pólusnakfelelnek meg. Amikor a meniscusok megsérülnek, a hatalmas felsõ combéslábszárcsont összepréseli õket, és így beszakadnak. A szokásosterápia a porckorong­ elõreeséskor alkalmazott kezelésre hasonlít,és abban áll, hogy Í lemetszik a szétrombolt és a megkívántterheléshez képest túl gyenge szöveteket. Az érintettek gyakran aporcos ütközõk nélkül próbálnak meg továbbra is helytállva megfelelnia túlterhelésnek.A tünet rávilágít az érintett vétkére. Fel kellene ugyanis ismernie,hogy hol vannak a határai, és be kellene látnia, hogy külsõmozgáskényszere és a testétõl megkövetelt teljesítmény túlzottá vált.Amennyiben a fájdalmas figyelmeztetõ jeleket figyelmen kívül hagyja, aszerénység és az alázat ki nem élt, árnyékba nyomott témái térdére

kényszerítik. A szabad akaratából gyakorolt alázat helyett csak akikényszerített szerénysé346get, mozgékonyságának korlátait és a fájdalmak megaláztatását éli meg.Aki nem szab szabad akaratából határt túlzott külsõ mozgékonyságának,azt majd a meniscusa ráveszi erre.Az a dolga az embernek, hogy õszintén és egyenesen vallja be magának,hogy melyek azok a teljesítmények, amelyeket valóban megkövetelnektõle. Éppen a neves sportolóknál merül fel a gyanú, hogy a belsõmozdulatlanság kompenzációjaként viszik túlzásba a hülsõmozgékonyságot. Ebben az értelemben a térdsérülés egy becsületes, abelsõ állapotuknak is megfelelõ tartásba, a mozdulatlanság állapotábakényszeríti õket. Az élethez szerénység is szükséges. Így tudja csakelfogadni az ember, hogy nem lehet kikényszeríteni belõle azt, ami túlvan lehetõségei határain vagy nem tartozik a feladatai közé.Ha megvizsgáljuk, hogy például a sportban mi váltja ki közvetlenül abalesetet, akkor olyan helyzetet találunk, ahol a szellemimozgékonyság hiányát a test túlzott igénybevétele volt hivatottkiegyenlíteni. Ha a futballjátékos a maga fölényes (és felülelhelyezkedõ) fejét használva ügyesebben viszonyult volna a labdáhozvagy az ellenfélhez, akkor nem kellett volnaKérdések1. Milyen szerepet játszik a szerénység az életemben? Meghajlok­e, haszükség van rá, vagy hagyom, hogy a sors hajlítson meg?2. Vannak­e olyan emberek vagy témák, amelyek alázatot kényszerítenekki belõlem?3. Megpróbálom­e kifacsarni magam, amikor valamilyen túlzottterhelésnek kell megfelelnem?4. Miben vagyok túl szélsõséges és csak a "magasabb hatalmaknak"hagyom, hogy térdre kényszerítsenek?5. Hogyan tudnám amellett, hogy külsõleg szeretek forgolódni, abelsõmet is mozgásba hozni?6. A nyugalom táplálja­e a mozgásban lelt örömömet, vagy anagyravágyás hajt?7. Hová sodor engem a sors? Mire kellene irányulnia a tekintetemnek?347olyan nagyon kicsavarodnia. Ráadásul többnyire olyan helyzetekrõl vanszó, ahol az érintettek belülrõl pattanásig feszült érzelmekkel"játszottak". A tudatos, a mozgás örömével kivitelezett testhelyzeteknem okoznak sérülést, ahhoz mindig egy adag belsö elferdülésre éselcsavarodottságra is szükség van.2. A vád I i és a vád I i görcs

A vádli teszi széppé a lábat. A szép láb vádliizomzata egészségesmódon közepes méretû, rugalmas és feszes. Ha valaki mozgásban vanvagy ugrásra kész, akkor ez a vádliján is megmutatkozik. Az azerõssége, hogy helyesen tud elmozdulni. Ha ezt nem helyesen teszi,akkor gyakran a vádli az, ami a be nem vallott túlterhelést jelzi. Avádli érzelmi túlfeszítettségünk páncélszekrényének számít, és ennekmegfelelõen hátul, a sípcsont ' mögött elrejtve és védve hordjuk. Asípcsont szabja meg mozgásunk mértékét, és tõle függ, hogy mitvagyunk képesek kiállni. Ha valaki "kap egyet a sípcsontjára", akkoraz egy idõre lefékezi a haladását. A futball­ és jéghokijátékosok,akiknél döntõ a jó ál­ ; lóképesség, sípcsontvédõkkel óvják ezt azerõs és ugyanakkor I érzékeny területet. Mivel az ember sípcsontjaelöl helyezkedik , el, ez kapja meg általában a leginkább a magáét. Akék foltok és az erõs fájdalmak mutatják, hogy milyen érzékeny ésharagtartó. A puha vádli is az, azonban más módon.Ami az éjszakánként fellépõ vádligörcsök esetében azálomtörténésekbõl vezethetõ le, az a futballjáték hosszabbításainál fellépõ vádligörcsöknél nyilvánvaló. Csak a döntõ meccseken vannakhosszabbítások, azoknál, amelyeknél a csapat továbbjutása a tét.Amikor a "továbbjutással" kapcsolatosan felhalmozódott érzelmifeszültség a mérkõzés vége felé eléri a tetõfokát, akkorjelzik abegörcsölt vádlik, hogy mekkora érzelmi teher­ nehezedik az egyesjátékosokra. Természetesen a fizikai erõfeszítés is nagy szerepetjátszik bennük. Ezzei kapcsolatban azonban feltûnik, hogy ugyanazok ajátékosok az edzéseken többnyire I problémáktól és vádligörcsöktõlmentesen állják ki az ugyanak­ i kora megterhelést. A maratoni futók,akik nagy fizikai megerõltetést jelentõ távot futnak végig, alighajlamosak a vádligörcsre. Ennek valószínûleg az az oka, hogy óklényegesen kisebb érzelmi megterhelésnek vannak kitéve ezeknél ahosszú és aiigha olyan érdekfeszitõ feladatoknál.348Az éjszakai vádligörcsök felfedik, hogy a napközben felhalmozódottérzelmi feszültség olyan tetemes, hogy az éjszakai feldolgozás soránnem tud kielégítõ tudatossággal szembesülni vele az ember. Így még azéjszaka védelme alatt a testbe süllyed, és a túlfeszültvádliizomzatban teszi magát észrevehetõvé.A manapság használatos elsõsegély­intézkedések, amelyek amegkeményedett izomzat ellazítását célozzák, homeopátiásan mûködnek.Erõsen nekiszorítja valaminek az ember a lábát. Ez a szándékosmegfeszítés a tudatba hozza a túlfeszítettség helyzetét, és adjaegyben a megoldást is, a görcs eleresztését. Hasonlóan hatnak azérintettnek azok az elkeseredett kísérletei, amikor elkezd ugrálni. Akórkép kihozza a harc testi történésébõl, és tudatos megfeszülésrekényszeríti. A gondolkodásnak ez a pillanata elég lehet ahhoz, hogyvilágossá váljon az ember számára a testi harc, és felismerje, hogy

milyen érzelmi feszültség és mennyi becsvágy húzódik meg mögötte.Arról van szó, hogy az embernek a testével és a lelkével is tudatosanneki kell feszülnie az érzelmileg fenyegetõnek, mert ha a tudatfeladja a harcot, akkor a testnek egyedül nincs esélye. Akkor görcsökformájában mutatja ki, hogy túlterhelték, ami nem más, mint a harckarikatúrája. Amennyiben azonban az errrber ismét tudatosan elfogadjaa kihívást, akkor a test tehermentesül az alól a feladat alól, hogyvalaminek helyetteseként neki kelljen feszülnie valaminek, amitegyedül fizikai eszközökkel úgysem lehet feltartóztatni. Ezzel atudatossági lépéssel és a hasonlóképpen rituálisan keresztülvittmegfeszítéssel csökken a test túlfeszítettsége. Akkor aztán továbbjátszhat, alhat, illetve álmodhat az ember. Amennyiben a harcot ismétérzelmileg tudatosítva vívja, akkor a test is tovább küzdhet. Afizikai vádligörcs így mindig egy adag rezignációról és feladásról isárulkodik. Az érintettek jelzik, hogy harcképtelenné váltak. Amitlelkükben nem vallanak be maguknak, az testileg válik világossá.349Kérdések1. Melyik be nem vallott túlzottan nagy érzelmi feszültséghalmozódhatott fel a vádlimban?2. Mennyiben hiányzik az érzelmi harc az életembõl, ami a görcsbentestesü I meg?3. Mi ellen feszülök neki átvitt értelemben, amikor görcsöslábszáramat nekifeszítem egy ellenállásnak?4. Miben kellene tudatosabban megerõltetnem magam, hogy ' végig tudjamcsinálni az érzelmileg telített harcomat?5. Mi forog számomra pillanatnyilag kockán, és hogy bánok ezzelérzelmileg? Í;6. Hol akarok kiugrani és mit akarok feladni anélkül, hogy eztbeismerném és megengedném magamnak?3. Az Ac h i I I es­ í n sza kadásaA teljes vádliizomzatot az Achilles­ín függeszti fel a sarokra. 'Miután ez a kötél elszakad, az ember már nem lép többet, az ugrásrólnem is beszélve. Hogy a sarka Achilles­sarokká és ezzel a gyengepontjává vált, annak különbözõ okai vannak. Akhilleusz, á trójai

háború hõsének mítosza különösen veszélyeztetett területnek mutatja azember sarkát. Az anyja meg akarta gátolni, hogy szeretett fiát avilágban valami baj érje; és ezért bemártotta az alvilági folyó, aSztüx halhatatlanságot ígérõ vizébe. Valahol azonban meg kellettfognia, hogy ne süllyedjen el egészen. Mivel a sarkát választotta, ezmaradt Akhilleusz egyetlen sebezhetõ pontja. Itt találta el Hektórnyila, és ebbe halt bele fiatalon. Végül is a sarok testünknek az apontja, mely a legintenzívebben köt bennünket össze az anyafölddel. Ezpedig konkrétan és szimbolikusan is a polaritást, az ellentétek nõiesvilágát jelenti.A kettõsség világa, mint a paradicsomi egység ellenpólusa a !halandóság és minden szenvedés helye. A sarok, amely Akhilleusznál ésaz emberiség fennmaradó részénél a polaritáshoz való kötõdés pontja,ezzel az a hely is, ahol minden lehetséges méltánytalanság és sérelemelérheti az embert. A boldog350talanság, mint a polaritás kifejezése és az egység boldogságánakellentéte, különösen szívesen tör itt be az ember életébe.Az Achilles­ín, amely ezt a különös helyet erõsíti meg, alegmasszívabb és legerõsebb inunk, és rendkívüli módon túl kellfeszíteni ahhoz, hogy elszakadjon. Az ilyen helyzetekben már nemszámol az ember a lehetõségeivel, és túlfeszíti, szó szerint darabokraszaggatja magát. Az lenne a kézenfekvõ kérdés, hogy: minek? Hogy azember megszakad egy feladatban, azt jelenti, hogy mindent és túl sokatis kockáztat. Az ínszakadás után az érintettek hirtelen ismét a tényektalaján találják magukát. Az Achilles­sarok, amely már nem tud alépéshez felemelkedni, világossá teszi, hogy az ember mégiscsak egyember és nem több, és legalább itt, a polaritásban nem alkalmas azemberfeletti dolgok kivitelezésére. Az, hogy emberfeletti dolgokatmerészel végrehajtani az ember, bûn, az antikoknál ráadásul azegyetlen.Amikor sportolás közben megsérül az ember Achilles­ina, olyankormindig túlfeszített, a testet igénybe vevõ és az inakat túlfeszítõmagas teljesítményekrõl van szó. Amikor az Achilles­ín utánaenged, aztmutatja, hogy a célba vett rekord túl van azon, amit képes elérni azember. Ismeretes módon mindig az okos enged. A testnek gyakran kelleljátszania ezt a hálátlan szerepet a becsvágyó értelemmel szemben,amely gyakran irreális dolgokat vesz a fejébe. Ez különösen egyeskönnyûatlétáknál válik világossá a doppingellenõrzések során. Ahormonálisan "feljavított" izomkolosszusok olyan erõket fejtenek ki,amelyek sorozatban elszakítják a már amúgy is túlfeszített inaikat.Amikor a tudat biztosítékai kiégnek, anélkül hogy ezt az érintettekészrevennék, akkor a testen a sor, hogy leállítsa ezt az eszelõsbecsvágytúltengést.Így gondoskodik a test gondolkodásra alkalmas szünetrõl, és így leszaz egyetlen megmaradt mozgási lehetõség a gondolati mozgás. Bár ebbenaz érintett nem annyira gyakorlott, még mindig obb, mint a teljesmozdulatlanság. Ahelyett, hogy fizikailag rúgná le magát az ember és

hihetetlen teljesítményeket préselne ki magából, hirtelen itt azideje, hogy a gondolatait hagyja bolyongani. A szervezet világosankifejezi, hogy mennyire szüksége van a szünetre. Az érzelmierõpróbáknak túl gyenge a belsõ, a csontok által szimbolizáltstruktúrához való kapcsolatuk. Olyan úton jár az érintett, amelyik nem351igazán illik hozzá. Abba kell hagyni, mondja a test, és azonnalgondoskodik is az elsõsegélyrõl azzal, hogy az elvállalt becsvágyfeladatokatazonnali hatállyal leállítja. Nem akarja, hogy bármi közeis legyen az ilyen ugrásokhoz, és hagyja, hogy megszakadjon azösszeköttetés. Vagy az erõ és a mozgás eleme túl erõs ehhez akötélhez, vagy a kötél túl gyenge ennyi erõhöz.Hogy mit kell mindebbõl megtanulnia, az kézenfekvõ. Az eddigikoncepciót kell átalakítani, fizikai pihenés közben lelkileg kelltisztázni, hogy hol áll az ember, és hová törekszik. Az embertelencélok embertelen erõfeszítéseket követelnek, és emellett egy s más,mint pl. a fontos kapcsolatok, darabokra szakadhatnak. Fel kellismerni, hogy mely kapcsolatok húzzák az embert a boldogtalanságba, ésezért fel kell adni õket. Vannak dolgok, amelyek nyilvánvalóankényszerítõvé váltak. Ezeket meg kell rövidíteni. Ha túl erõsenkötõdünk a saját lehetõségeinket meghaladó becsvágyó célokhoz, akkorelszakad a poláris világgal való kapcsolatunk. Az ember elveszítenékülönben a talajt a lába alól, és veszélybe kerülne, ha !""elszállna. A testben bekövetkezõ szakadás az, amely vissza­ I h ozza atények talajára.Kérdések i1. Hol feszítem túl a lehetõségeimet? Miért szakadok meg? 2. Holhagytam, hogy a túl magasan szárnyaló álmok rabjaI egye k ?3. Életem mely kötelezettségeit kell megrövidítenem?4. Hol kell magamat eloldani, hol kell ismét talajt fognom 5. Holválik a becsvágyam csapdává? ; 6. Mit csinálok, ha minden kötélszakad?

352 !XIV. A lábfejA lábboltozat a testnek a fejtõl legtávolabb esõ és egyben az emberreleginkább jellemzõ része. Míg minden más szerv, beleértve az agyat is,más teremtményeknek is része, lábboltozata csak az embernek van. Alábboltozat teszi lehetõvé, hogy felegyenesedjünk, és ezért egyáltalánnem kapja meg azt a figyelmet és elismerést, amit megérdemelne. Az,ahogyan a lábunkkal bánunk, az életstílusunkról árulkodik. Fejlõdésünksorári lábunk közvetlen bõrkontaktusban állt a földdel. Néhányévszázada azonban ez a kapcsolat megszûnt. Egyéni élettörténetünknekis csak a kezdetén jártunk egy rövid ideig mezítláb. A továbbiakbansarokkal ellátott cipõket hordunk, és ez mutatja azt a tudattalanszándékot, hogy olyan messze akarunk kerülni az anyaföldtõl, amilyenmessze csak tudunk. Magas sarkú cipõket hordva egyet s mást vállalniukkell a nõknek azért, hogy Achilles­inuk elszakadjon a földtõl. Mindezelegánsnak is hat, így sokszor nem is bánják, ha cserébe le kellmondaniuk arról, hogy szilárd talaj legyen a lábuk alatt.Hogy mennyire meggyötörjük a gyökereinket, azt jól tükrözik arendkívül szûk cipõk, amelyekbe belekényszeríti a lábát az ember. Arégi Kínában egészen addig elmentek, hogy szorosan Iekötötték akislányok lábát, megakadályozandó, hogy nõjön. A mai napig is a kislábakat kedvelik inkább, amiért is nemritkán túl kicsi cipõkbekényszerítik az emberek a lábukat. Ez a régi, rossz kínai szokás,amely szándékosan eltorzította a természet adta méreteket, szögesellentétben áll azzal, hogy az ember átvitt értelemben szeret nagylábon élni. E mögött a kifejezés mögött az a tapasztalat húzódik meg,hogy az erõs gyökerek képezik a sikeres élet alapját. )ól fejlettgyökerekkel jó teljesítményekre képes az ember. Ha ezzel szemben túlszûk börtönbe zárja a lábát, akkor azért magasabb síkokon kellmegfizetni az árat.353Megfelelve annak a törvénynek, miszerint "mint fent, úgy lent", azember talpán levõ reflexzónákban az egész teste leképezõdik. A fejzónái a lábujjak környékén fekszenek. EI kell fogadnunk, hogy annakmegfelelõen, ha túl szûk cipõkben kínozzuk a lábunk elülsõ részét,rohamosan emelkedik a fejfájások gyakorisága. Az úgynevezett primitív

kultúrákban, ahol csak mezítláb járnak az emberek, a fejfájás éppolyanismeretlen, mint az a szokás, hogy az ember töri a fejét vagy i pedigfe el megy a falnak.Az, hogy megalapozottan tudunk cselekedni, képesek vagyunk megvetni alábunkat az életben és a saját lábunkon állni, mutatja, hogy mennyirerá vagyunk utalva a gyökereink­ re, és milyen esztelen dolog semmibevenni õket. Belõlük fakad az állhatatosság, az állóképesség és azellenálló képesség. Ezek teszik lehetõvé számunkra, hogy kibírjuk azéletet. I Ezért tartja Hermann Weidelener lábbeteg társadalomnak a miénket. Mivel szerinte csak a fejünkkel foglalkozunk, fennáll aveszélye annak, hogy elveszítjük a talajt a lábunk alól. Azonkívülminden állítás egy indokláson alapszik, és észre kell vennünk azt is,hogy az értelemnek és a világ megértésének is a talajjal valókontaktus adja meg az alapját. Ahol szorit a cipõ, ott van atulajdonképpeni probléma, tartja a népnyelv. ,A stabil személyiség egészséges lába két boltozatból áll. A kétboltozat két hidat és három érintkezési pontot képez a földdel. Akisebb elülsõ boltozat két ilyen pontot alkot, a kis­ és a nagyláb­ Iu jj magasságában, a harmadikat pedig a nagy boltozat adja a saroknál.A lábnak tehát kitûnõ a stabilitása és a rugalmassága. Mindenesetremár nem sok modern embernek van meg ez az ideálisan kiegyensúlyozottkontaktusa a talajjal. Legtöbbünk inkább ingadozva és bizonytalanuláll, mert három helyett gyakran csak két vagy egy ponton támaszkodik.Aki mindkét lábával úgy áll a földön, hogy mindegyik lába három pontonérinti a talajt, az nyugodtan ráhagyatkozhat megalapozottrealitásérzéké­ ' re. Ha viszont ezzel szemben széles felületen nemjár, hanem i inkább siklik a talajon, az azt mutatja, hogy avalóságtól elidegenedve szeret ellebegni a tények fölött. Némiképpingatag és gyenge lábakon nyugszik, illetve csúszik az élete.Ha az ember eltapossa, illetve "lejárja" a kis lábboltozatát(harántboltozat, süllyedéses láb), azzal az elülsõ híd elveszíti azegyik pillérét, és a földdel való kontaktust két pontra csökkenti. Amennyiben a hosszanti boltozatot is "eltapossa" az ember, ak354kor beszél a népnyelv lúdtalpról. Elvész a rugózás, és megszûnnek adifferenciált alátámasztási pontok. A széles felfekvési területekenmajdhogynem úgy csúszkálnak körbe az érintettek, minthakorcsolyáznának, anélkül hogy stabilan éreznék a talajt a lábuk alatt.Ez gyakran a kötelékek nélkül berendezett életben tükrözõd i k,melynek gazdája el mu I asztott gyökereket ereszten i.A nehéz lábú emberek, akik szinte hozzáragadnak a talajhoz, a"korcsolyázók" ellentétei. Õk egyenesen túlhangsúlyozzák álláspontjaikbiztonságát, és járás közben is alig emelik fel a talpukat. A csoszogójárás már a kövér, ám gyenge lábaknál is feltûnik. Átvitt értelembenis alig rugaszkodnak el a földtõl, és nem teszik be a lábukat alevegõsebb gondolati szférákba, ahol a kreativitás és a spontaneitáshonol. Ehelyett megbízhatóak és állhatatosak, értelmesek és "jól

földelt"­ek. Semmi sem tud csak úgy megtörténni velük, és kevés dologtudja kiborítani õket. Míg a lúdtalpasok bizonyos mértékig ingatagnaktûnnek, a nehézkeseknél az az ember érzése, hogy valahogy mindentvisszafognak. Számukra az az elsõ, hogy álljanak a lábukon, amozgékonyság csak utána következik. Ha csakugyan ólomsúlyúvá válik azember lába, akkor lehúzza a tulajdonosát a talajra, és meggátolminden, a többi dimenzióba tett kirándulást. Az az élet, amely csak atényekre szorítkozik, meglehetõsen unalmassá válhat.Megint egészen mások a hercegek és a hercegnõk. Lábujjaikon járvasokkal inkább lebegnek a világban és különösképpen az álomvilágban.Szinte balettstílusban táncolnak át az életen. A lábujjhegyen valójárás a magas sarkú cipõk természetes velejárója, és mutatja, hogy azilletõ milyen kevésre értékeli a talajjal való kapcsolatát vagy akár atartósság és az állhatatosság minõségét. Sohasem vernek gyökeret, mertaz csak zavarná az õ gondtalan (mûvész)létüket. Realitásérzék helyetta fantáziák birodalmában élnek. A poláris világ két oldala helyett amagasság mellett döntöttek, a mélységeket átengedik a nehézlábúaknak.Cyökerek helyett magasröptû álmaik vannak, kreativitásuk szinteelsodorja õket. Bõségesen árad a fantáziájuk, és nemigen van talaj alábuk alatt. Még nehezebb levenni õket a lábukról és kiborítani õket,mint a nehézlábúakat, mert a lebegõ lények tündérvilágában semmi semszilárd, és minden mozgásban van. Az ilyen felhõlények könnyedségénekis megvan a maga árnyoldala, ugyanis gyakran elhanyagolják életükanyagi oldalát.355Az ellenpólust a karomszerû lábak jelentik, amelyekkel tulajdonosukmegkapaszkodik a föld felszínén. A karom formájúra elgörbült lábujjakgörcsösen kapaszkodnak. Az ilyen lábak fe­ nyegetettegzisztenciárólvallanak, erõsvágyról, hogytalajttaláljon magának az ember, és semmitse engedjen el. Nemcsak a lábujjak, hanem a combizmok is gyakrankrónikusan megfeszülnek, és ugyanilyen magatartásról árulkodnak azéletben is. A nyugtalan lábak ezzel szemben azt leplezik le, hogy atulajdono­ i suk állandóan szaladna és leginkább elszaladna. Mindigjól tájékozott az éppen futó dolgokról, és mozgási kényszere ésérdeklõ­ ! dése mögött nagyon gyakran a menekülés vágya rejtõzik.Hasonló irányba mutat az, amikor az ember majdhogynem hátradõlvetartja magát, és a sarkán jár. A sarokállás azt jelenti, hogy azilletõ megtorpan az élet elõtt, és így biztosítja magát a hanyatt esésés a nyaklevesek ellen. Ennek az álláspontnak a képviselõje elölrõlannál könnyebben feldönthetõ. Félelemtõl motivált óvintézkedéseiellenére hajlamos az esésre. Már a könnyebb ellenszél is ledönti alábáról.1. A boka

Ha kificamítja az ember a bokáját, az úgy, mint Héphaisztosz, azistenek kovácsa, már nem tud nagyokat ugrani. Õ egyszer­ i r e mindkétbokáját eltörte, amikor az anyja ledobta a mennybõl a földre, és attólkezdve sánta volt. Hasonlóan megy a soruk azoknak is, akik túInagyokat ugranak, és utána túl keményen landolnak a tények talaján. Akihívás világos: a talajon maradni és szép lassan, fokról fokrafelmászni. A nagy szökelléseket törölte a sors. A bénaság keményterápia azok számára, akik állandóan mozognak. Ha ezután mégismegtanulnak fáradsággal és szorgalommal járni az élet mélyföldjein átvezetõ útjukon, akkor olyannak tûnik a gipsz a lábukon, mint a béklyó.Ám horgonnyá is válhat, amely a földön tartja az embert, éshátráltatja abban, hogy fizikailag elugorjon és kitáncoljon asorból. Épp a töldön fogva tartott test válhat a i s zellemi ugrások ésszárnyalások ideális alapjává.A közvetlenül a lábboltozat fölött levõ bokának köszönhetõ, hogyfelegyenesedtünk. Arra is megteremtette a lehetõséget, hogyfelágaskodjunk. Csak innen, a bokából kiindulva sikerülhet felugraniaz istenek síkjára. A ballépések azonban megbosszul356ják magukat. Ha kificamítjuk a lábunkat, akkor megütjük magunkat, atörésnél betörünk, ha kifordul a bokánk, akkor elreped, hamellélépünk, akkor a földön fekve találjuk magunkat.A baleset eredményei mutatják, hogy mit kell az embernek mindebbõlmegtanulnia: be kell vallania magának, hogy tévedett, és hibáselképzelései vannak, hogy túl durván landol az ugrásai után, és hogymagasröptû szárnyalásai végén összezúzza õt a realitás. Gondolativilága és a valóság közötti kontaktus nem harmonikus, és veszélyesutak felé fut. Az lenne a dolga, hogy levegye a testérõl a realitássalvaló konfrontáció terhét, biztonságosabb klrándulásokat tegyen,gondoskodjon arról, hogy a landolásnál jobban rugózzon, és mielõtt avalóságban megtenné, gondolatban próbálja ki azokat a merész utakat,amelyekkel nincs egészen tisztában. A szerzett sérülések nyugalomrakényszerítik és ledöntik a lábáról. Kímélni kell a testét, és ebben akülsõ nyugalomban inkább a belsõ mozgékonyságra és a szellemiugrásokra kell átállnia. A sánta Héphaisztosz fizikai haladásábangátolva kreatív feltalálóvá válik, és így elnyeri a helyét az égben,amely korábban kérdésessé vált a számára.Kérdések1. Milyen szerepet játszik az ugrásszerûség az életemben? 2. Hajlamosvagyok­e a valóságban a bizonytalan kimenetelûmagasröptû szárnyalásokra? Gyakran elõfordul­e, hogy a startnál nemveszem észre, hogy landolnom kellene? Milyen viszonyban vagyok azálmokkal és a valósággal? 3. Figyelmen kívül hagyom­e azt azigényemet, hogy pihennem kell, miközben a helyemet próbálom kivívni?

4. Milyen tévedésben élek, miben fogok mellé? Hol ficamodott ki azéletem, minek kellene benne eltörnie, mit kellene megszakítani?5. Milyen területeken hajlok a fizikaiban való félrelépésre ahelyett,hogy az új utakat szellemi szempontból próbálnám ki?6. Hol lázadok fel a sorsom ellen? Miben válik a lázadás a sorsomrészévé?3572. A tyúkszemAz alsó "szem" egészen más perspektívát kínál, mint a fenti. Akrónikusan nyomás alatt álló pontok a tyúkok gomb formájú szemérõlkapták a nevüket. Egészen pontosan megmutatják, hogy hol szorít azember cipõje.Mint ahogy ezt a reflexzónák is felfedik, a tyúkszemek különösenvilágosan jelzik a fent és a lent közötti kapesolatot. A ; tyúkszem,amely fõleg az ember lábujjain keletkezik, azt jelzi, hogy a fejeegyes területei nyomás alá kerültek. Amikor valaki áll az ember lábán,akkor egy idõ után fájni kezd az a pont, ahol a nyomás éri. Az islehet, hogy az ember maga lép a saját lábára, lehetetlenné téve önmagahaladását. Egészen biztosan ez a helyzet akkor is, amikor az embertudatosan szûk cipõket hord. Különösen a nõk hajlamosak arra, hogy egyízlésbeli ideál hátráltassa a saját elõrehaladásukat.Anatómiailag a tyúkszem nem más, mint szarulerakódás, melynek az acélja, hogy az adott helyet megvédelmezze a külsõ nyomással szemben. Agyenge pontokat próbálja kipáncélozni. Hogy ez a páncéllemez idõve!maga is fájdalmat okoz, az jól ismert tapasztalat. Épp azt fenyegetiszenvedéssel, i aki mindentõl meg akarja kímélni magát. Következésképpaz lenne a dolga, hogy ne testileg akarja mindentõl megóvni ma­ gát,hanem az önvédelem szellemi­lelki intézkedésein gondo!­ kodjon elinkább. Ami nyomja az embert, azzal konfrontálód­ Kérdések1. Ki áll a lábamon? Talán én magam vagyok az?2. Hol ragaszkodom az álláspontjaimhoz, annak ellenére, hogy márelértem a fájdalomküszöbömet, és már valaki a lábamon áll?3. Mennyiben fájdalmas és hátráltat a félelmem, illetve a biztonságipolitikám az elõrehaladásom szempontjából?4. Mely pontokon nehezedik rám olyan nyomás, amit el kel­ lenetávolítanom az életembõl?5. Melyek azok a pontok, amelyeknél fájdalmas módon határokba ütközöm?358

ni kell, majd meg kell tenni a megfelelõ megoldást hozó lépéseket.Például feladhatná azt az álláspontot, amely olyan nagy ellennyomásthoz létre, vagy pedig helytállóbb érvekkel biztosíthatná õket.3. A lábgombaA növényvilág gombái fõleg az elhalt szerves anyagokon élnek, de azélõ növények elhalófélben levõ részein is megtelepszenek. Kifejezettélõsködók, amelyek idegenek életébõl húznak hasznot, és semmit semadnak érte cserébe. Ennek a rossz hírnévnek köszönhetõen a gomba akülönbözõ spirituális csoportokban a tiltott ennivalók listájárakerült. Igaz, az állatokon és az embereken élõsködõ gombák élõstruktúrákban telepszenek le, de ezek már meggyengültek, és adegeneráció útján vannak az elhalás irányába. A gombák gyakorlatilagmindenütt megjelenhetnek, ahol a szövetek feladják az életért valóharcot, és ezzel egyúttal a halál elõhírnökei. Az összes minket sújtómikroorganizmusnak megfelelõ körülményekre van szüksége a támadáshoz.Ézek akkor állnak elõ, amikor a szervezetnek lecsökken avédekezõereje. Csak akkor válik egy struktúra megrohamozhatóvá amikroorganizmusok számára, amikor a szervezet kivonja az energiájátegy struktúrából, mégpedig azzal, hogy törli a tudatban az általaképviselt tematikát. Mialatt a legkisebbek, a vírusok akutan támadnak,a baktériumok az akut és a lappangó eljárásmódokra álltak be, ámismerik a békés szimbiotikus egymás mellett élés fogalmát is. Ezutóbbira szolgáltatnak példát a bélbaktériumok. A gombák a testvédekezésének teljes összeomlásakor a lassú térhódítás taktikájátkövetve kívülrõl támadnak, és lépésrõl lépésre hódítják megterületeiket anélkül, hogy a gazdájukat közben komolyanveszélyeztetnék. Nem hoznak halált, ám (a megtámadott terület számára)jelzik a közeledtét.A lábgomba egy önmagában véve ártalmatlan élõsködõ. Nem okozfájdalmat, és alig akadályozza az embert valamiben. Mégis sokakatkeserít el. Éppen a körmeinken telepszenek meg az idegen lények,fitogtatva, milyen kevéssé tisztelik fegyvereinket. A makrokozmosszalösszehasonlítva a helyzetet, érthetõvé válik a dilemma. Olyan ez,mintha egy számunkra ártalmatlan fegyverekkel érkezõ rablóbandatámadna359meg egy országot, és ott éppen a kaszárnyákban terpeszkedne el.Elõsködve és kifelé egy rendkívül kellemetlen megjelenési képetmutatva hatalmába keríti a fegyverrendszert, és lassan, ámfolyamatosan nyomul lefelé.Az a tény, hogy a gombák kizárólag csak azokra a területekremerészkednek, amelyek a végüket járják, jellemzõ fényt vet az érintettkörmök helyzetére: a halál közelségében vannak, és a legnagyobb

mértékben avitálisnak (életteleneknek) kell lenniük, hogy azélõsködõknek táptalajt nyújtsanak.Ha egyszer a gombák gyökeret vertek, akkor rendkívül makacs módontartják az állásaikat, és bevethetjük ellenük akár a legnehezebblövegeinket is, mint amilyenek pl. a vegyi antimikotikumok, akkor semhajlandók elvonulni. A taktikai visszavonulást könnyebb elérni. Amintazonban alábbhagy a saját offenzíva, újra jelentkeznek a rendbontók,újból megzavarják az ember lelki békéjét. A gomba az ember körmeibõl !táplálkozik, darabonként széteszi. Fõleg ez a lappangó agresszívtámadási mód az, amelynek tehetetlenül ki van szolgáltatva az ember,és ami a leginkább kihoz bennünket a ' sodrunkból. Emelletttermészetesen az is szerepet játszik a , dologban, hogy az ily módonkirágott körmök nem szépek. Hamar oda a csillogás és a simaság. Egyszépnek nem mondható patthelyzet ön létre a körmök és az élõsködõkközött. Amit ez utóbbiak darabonként elzabálnak, az elõzõk darabon­ ként helyettesítik. Ezzel a csatatérként használt köröm vastagabbáés egyenetlenebbé válik, és egy számtalanszor megsé­ rült, de újraés újra kijavított, csorbával tele kardpengéhez ∙ hasonlít. Amikor agombák eltúlozzák a dolgot, és a köröm leesik vagy kétségbeesetttulajdonosa kitépi, azzal sincs vége a történetnek. Egészen addig,amíg az alaphelyzet fennáll, újra és újra jelentkezik a burjánzócsúnya kihívás.Végül a tisztaság hiánya is szerepet játszik a dologban. Szá­ mosvallásban szimbolikusan megmossák az ember lábát, hogy tisztánálljanak ott, amikor felveszik a kapcsolatot saját ! eredetük ésmúltjuk alapjával. A lábgombák demonstrálják, hogy az embernek azanyafölddel és egyáltalán a világgal való kapcsolata nem tiszta. Aklasszikus lótusz meditációs ülésben a talp felfelé néz szimbolizálvaezzel, hogy tökéletes mérték­ I ben a szellemi világ felé orientálódikilyenkor az ember. Ilyen helyzetben pedig a lábgombák vagy a talponmegjelenõ sze­ i mölcsök éppolyan kellemetlenek, mint becsületesek.360A feladat így hangzik: megszüntetni a fegyverzetet és csökkenteni azellenállást. Ennek azonban a tudatban kell megtörténnie. Ha aszellemi­lelki oldal tehermentesíti, akkor a test ismét elõállíthatjaa maga sérült fegyvereit, és visszahódíthatja az elvesztett területet.Az ember védelmi harcra való képessége körül kialakult krónikus és afeledésbe merült konfliktus akar visszatérni a tudatba és ottmegoldódni. Mint minden olyan fertõzésnél, amely idegen csapatoktámadásával jár, a szellemi­lelki védekezés túl erõs, és ezáltal atesti legyengül. Mint minden kórokozó, a gombák is arra szólítanakfeI, hogy védjük magunkat. A lábgombák fõleg arra buzdítanak, hogytörõdjünk a fegyvereinkkel és a szerszámainkkal, hagyjuk, hogy atámadás után ismét megnõjenek. Ezt a megvastagodott durvakörmökbenteszik képszerûen nyilvánvalóvá. Különösen a saját határainkvédelmével kell törõdnünk. Aki bosszankodik az élõsködõk és a potyázók

miatt, annak problémája van ezzel a témával, és saját hasonló vonásaitelfojtja. Ezeket kell újra felfedezni és tudatosítani magunkban. Atanulnivaló az, hogy nyomuljunk elõre az életben, és amikor szükséges,kapaszkodjunk meg a karmainkkal, és maradjunk elevenek a határokig.Kérdések1. Milyen be nem vallott, a tudattalanban parázsló önvédelmi konfl iktusom van ?2. Hol mulasztom el, hogy megmutassam a lelki karmaimat ésmegkapaszkodjam velük? Mely testi határvidékeimet hagyom parlagonheverni és leromlani?3. Amikor szégyellem magam a testi, gombától roncsolt körmeim miatt,mennyiben szégyellem magam a lelki körme∙ im miatt?4. Hogy lehet az, hogy a végét járja a körmeim vitalitása? 5. Kiélõsködik az életemben és az életemen? Hol élõsködömén magam?3614. Szemölcsök a talponA szemölcsök, ugyanúgy, mint a gombák, semmiféle testi fe­ !nyegetettséget sem jelentenek. Lelkileg azonban nagyon veszélyeseklehetnek. Az ember lábán és különösen a talpán rendkívül kellemetlenekis. Az jelenti a veszélyt, hogy nem tudni, honnan ered. Mint ahogy akígyók vagy a pókok sem jelentenek semmiféle életveszélyt a miszélességi fokunkon, és mégis a maguk sajátos szimbolikája miattsokan rendkívül fenyegetõnek élik meg õket, a szemölcsök okoztaijedelmet is szimbólumokkal terhes volta okozza. A vastag, ronda,talán még szõrszálakkal is éktelenkedõ szemölcs a mesék rosszboszorkányának, a pokol, illetve a sötét hatalmak egy kinövésé­ i n eka tipikus szimbóluma. Még a legracionálisabb embereket ' is kihoznáegy ilyen szemölcs a sodrukból, ha mondjuk az orruk hegyén telepednemeg. Bár nem veszélyes, és senkitõl sem lehet rossz néven venni, hogyszemölcse van, még a legokosabb ember is úgy érzi, hogy még ha nemvették is rossz néven ezt a kinövést, egy mélyebb síkon mégis valami ,rossznak értelmezik, mert az archetipikus minták világában valamirosszat sejtet. Emellett nem hivatkozhat az ember arra, hogy aszemölcs kívülrõl jön és letelepszik rajta. A csúnya kinövés túlegyértelmûen az ember bensõjébõl nyomul fel. ! Akinek állandóanszemölcsei vannak, az a varacskos disznó­ tól a varangyos békán át arossz boszorkányig terjedõ kedve­ Í zõtlen asszociációkat váltja ki azembertársaiból. ,

A különbözõ terápiás formák további információt adnak a szemölcsökjelentéséról. A hagyományos orvoslás a nyers erõszakkal kísérletezik.Lemaratja, leégeti vagy levágja a szemölcsöt, és mindez magassikertelenségi rátát eredményez. Annak ellenére, hogy egészében ésmaradéktalanul kivágják, a sze­ mölcs gyakran ugyanazon a helyenismét felbukkan a sötét árnyékbirodalomból, ugyanazt az üzenetethozva. A népi gyógyászat többféle módszerrel és nagyobb sikerrelgyógyít. Mindegyik hasonlít egymásra abban, hogy mágikusfeltételezéseken alapszik. Éjszakánként a teliholdnál varázsolják vagyimádkozzák le a szemölcsöt, a legkülönbözõbb varázsigéket mondják elfelette, kézrátétellel vagy egyéb rituálékkal boszor­ kánykodják el.A szemölcsökkel az ember a saját sötét oldalával szembesül. Ezért isreagálnak olyan jól a megfelelõ okkult (75) kezelé­ 362sekre. Amikor más betegségek is reagálnak a ráolvasásra és akezelésre, vagy használnak a gyógyszerek, az azt mutatja, hogyegészében véve milyen mágikus volt az a régi orvostudomány. Hafeltesszük a kérdést, hogy miben hátráltatja vagy zavarja az illetót aszemölcs, akkor kirajzolódik az egyéni jelentése. Legtöbbször abbanakadályozza, hogy makulátlan legyen a külseje. A talpon jelentkezõszemölcsöknél még azt is meg kell kérdezni, hogy mennyiben botorkálkörbe az ember az okkult területen anélkül, hogy elismerné ajelentõségét. A megoldás a tudatosodásban van. A mágikus rituálékrészben az árnyékoldal elfogadásáról szólnak, és ezért hatásosabbak,mint a harcos módszerek. A homeopátia elve szerinti gyógyítás, amely atitokzatos sötétet titokzatos sötét módszerekkel kezel, több és fõlegtartósabb sikert mondhat a magáénak, mint az ember saját mélységeibõlérkezõ üzenet ellen folytatott allopátiás hadviselés.Kérdések1. Mennyiben zavar vagy gátol engem a szemölcs? Nem tudokfájdalommentesen állni és menni? Vagy eltorzít, illetve megláttatvalamit velem kapcsolatban, amit nem akarok látni és fõleg azt nemakarom, hogy mások meglássák?2. Mit dugtam el, amikor a szemölcs kijött?3. Milyen szerepet játszik számomra az életem sötét oldalával valóharc?4. Tudatos­e bennem a létem okkult oldala?

363XV. Az öregkor problémá i`1. Az öregedés korunkbanEgy olyan korban, amely a fiatalságot isteníti, az öregség és azöregedés folyamata szükségképpen problematikus. Alfred Ziegler mondjaezzel kapcsolatban: "Minél inkább elvakít egy kort Hébé, a fiatalságistennõje, annál inkább járvánnyá kell ' válnia az öregség élettelellentétes szürkeségének. Hébé agg népeket hoz a világra" (76). Abbólindul ki, hogy az elöregedés járvány, a mi fiatalmániás társadalmunklegitim árnyéka, "olyan, mint "a vad reneszánsz szerelem, amely szifiliszt hozott avilágnak. Minden kornak megvannak a maga betegsé­ ; gei, és ezekegyfajta korrekciós eszközként szolgálnak. Ezek hozzák egyensúlyba akor egyenlõtlenségeit. Az orvostudo­ mány évszázados vitája, hogy azöregséget a normális fizioló­ giai adottságok körébe kell­ebesorolni, vagy pedig betegségnek számít, és kezelni kell. CeorgCroddeck a következõket fûzte ehhez: "Az idõskori jelenségeknél nemarról van szó, hogy a szervek el vannak nyûve, hanem arrõl, hogygondokkal terheltük meg õket. Ha az ember 70 éves, akkor a szervei is70 éve cipelik ezt a terhet" (77). A modern orvostudomány az öregedésjelenségeit olyan betegségekre utaló jelként fogja fel, amelyek ellenérdemes harcolni. Manapság a Iegtöbb ember hajlandó öreggé válni, deöregnek lenni senki nem akar. : Ez a paradoxon világít rá adilemmánkra. Éppen azért, mert olyan kevéssé értékeli az öregkort és afiatalságot oly nagyra tartja, szemlátomást elöregszik a társadalom.Minden lehetségessel megpróbálkozunk, csak hogy fiatalok maradjunk, ésezenközben mindig öregebbé válunk. Végül is minden fiatalságkultusználaz öregségre orientálódunk, már csak azért is, mert mindent ahaladásra teszünk fel, az pedig a definíció szerint a jövõ zenéje. Azemberi életre vonatkoztatva a hala­ dás az öregkor és a halálirányába mutat. Sok fáradságunkba kerül elfojtanunk azt, hogy mindenerõfeszítésünk, amely a

364jövõre orientált, az idõskor és a halál felé visz közelebb bennünket,és ezzel az örök fiatalsággal és az örök élettel kapcsolatosálmainknak pontosan az ellenkezõjét érjük el velük.A régi korok fiatalságvizével csobogó kútjai nevetségesek aszámunkra. Még sincsenek olyan nagyon messze próbálkozásainktól,amelyekkel a korunkat próbáljuk becsapni és a halált számûzni alátóterünkbõl. Egy egész ipar él ennek a két rémisztõ témának alétezésébõl. Azok a színes tabletták, amelyek a korral meggyengültvagy megmerevedett ereket védik vagy a másképp keletkezett hiányosvérellátást hivatottak növelni, a gyógyszeripar legjövedelmezõbbbevételi forrását jelentik, annak ellenére, hogy legtöbbszörbizonyíthatóan egyáltalán nem használnak. Amit átvitt értelemben márnem tudunk magasra húzni, azt konkrétan felvarratjuk, az arctól anyakon és a mellen át a hasig és a fenékig. Egyesek azzalpróbálkoznak, hogy még meg nem született állatok friss sejtjeiveljavíttatják fel magukat. Ez pedig erõsen emlékeztet a középkoriuralkodók szokásaira, akik friss leányvérrel frissítették fel a magukmegfáradt vérét. A román diktátor, Ceauescu még napjainkban ispróbálkozott ilyesmivel. Lankadó életét újszülöttek vérénekinfúziójával igyekezett megfiatalítani. Modernebbek, ám nem kevésbésajátosak azok a próbálkozások, amikor az ember affirmációk (78)segítségével próbál szert tenni a fizikai halhatatlanságra.Közelebbrõl szemlélve a különbözõ korok fiatalságvizével csobogókútjai naivnak tûnnek. Az illúziókat kergetõ reményektõlfelkorbácsolva rövid távon sok követõre találnak, akiknek perszeminden idõkben csalód"niuk kell. Akár a plasztikai sebészek "veszik el a ráncokat, vagy anaiv lelkeknek age­control krémeket (79) kennek az arcukra, vagy azõsz hajat tüntetik el a bemosók és festékek segítségével, esetleg azöregedési foltokat harsogják túl valamivel, mindig ugyanarról a naivpróbálkozásról van szó az idõ ellen. Ez a harc pedig csak egyetlengyõztest ismer, a halált, és annak elõhírnökeként az öregséget.Minél inkább gyõzedelmeskedik az öregség az egyéni életben és atársadalomban, annál inkább hajlunk arra, hogy fiatalos ideálokbakapaszkodjunk. A reklámok, a divat, a film és a televízió mind, mindfiatalosan friss bájakat közvetít, és fiatalságuk virágában levõ,dinamikus, aktív embereket mutat be. Olyannyira az elõtérbe tolják azélet elsõ felét, hogy a másodikra már semmi sem marad, és ha õszintékvagyunk, nem is365akarunk semmit sem látni vagy hallani róla. Inkább átadjuk magunkatannak a téves reménynek, hogy mi magunk soha nem is kerülünk aközelébe. Pedig az elsó lélegzetvételünkön kívül csak kevés olyanbiztos dolog van, mint az utolsó. Tetemes elfojtási mesterkedésekre

van ahhoz szükség, hogy ilyen következetesen ne vegyünk tudomást errõla tényrõl és az élet természetes ritmusáról. Az ilyesmi csak egyszervezett, kollektív, a társadalom minden szintjére kiterjedõstruccpolitikával ' sikerülhet. Arra, hogy a várható életkormegemelkedett, rendkívül büszkék vagyunk. Ám görcsösen nem veszünktudomást arról, hogy ezáltal mindenekelõtt az öregség az, amit ezzel ' elvárhatunk. Amikor az orvostudomány attól a gyanútól akarbennünket megszabadítani, hogy valóságos ráktársadalommá váltunk,akkor azzal érvel, hogy a rákos megbetegedések magas számának avárható magas életkor az oka. Ez az érv természetesen számos krónikusbetegség esetében is alkalmazható, a reumától az öregkori cukorbajig.Azok a kísérletek, melyek az életet pl. egy intenzív osztályonmesterségesen meghosszabbítják, gyakran csak a szenvedés idejétnyújtják meg. Ennyiben a hagyományos orvoslás majdnem hogyárnyékorvoslás, ugyanis az árnyék és a kísértetek sötét birodalmátsegíti a saját jogaihoz. A modern intenzív osztályok ennek avilágnak az igazi kísértetjárta helyei, ahol az élet és a halál kózöttjárkálnak a lények, és sem itt, sem ott nincsenek igazán ott­ hon.Ki tudja felmérni, hogy mit él át egy lélek, mialatt a teste azágyhoz kötve kómában fekszik, akit nem hagynak meghalni, és így néhaévekig nem mehet tovább a maga útján?2. Az élet mintája ellen vívott ' modern háborúMég sohasem volt olyan kultúra, amely ilyen sikeresen ne vett i volnatudomást azokról a fejlódési fázisokról, amelyek az élet , és ezzel azöregedés folyamatát is megvilágítják. A születéssel kezdõdik a dolog,amibõl egy sajátos orvosi drámát csinál­ ; tunk. Egyre több szüléstsorolnak be a veszélyeztetett szülések kategóriájába, és acsászármetszés segítségével "oldják meg". Ez nem jelent mást, minthogy az élet kezdete egyre kockázatosabbá válik. Ha meggondoljuk, hogyminden kezdet már a366legkisebb térre besûrítve tartalmazza a további fejlõdést, akkor ez atény jellemzõ fényt vet korunkra. Orvosilag megfelelõen felszerelkezveszállunk szembe az élet egyre problematikusabbá váló kezdetével, éseközben nem vesszük észre, hogy mi magunk voltunk azok, akik mindentolyan szörnyen bonyolulttá és veszélyessé tettünk.Az orvostudomány viszonylag fiatal ága, a nõgyógyászat tett mégegyet s mást ebben a vonatkozásban. Például sikerült rávennie a nõket,hogy az egyik legalkalmatlanabb testhelyzetben szüljék meggyerekeiket. Minden természeti nép a szüléshez szükséges nyomásttermészetes módon, guggoló helyzetben fejti ki. Nincs gátmetszés ésgátszakadás. A háton fekvõ helyzetnek, attól az egyetlen elõnytõleltekintve, hogy a nõgyógyász számára áttekinthetõ munkaterepetbiztosít, csak hátrányai vannak. Aki ezt nem tudja magának elképzelni,

próbálja meg egyszer, hogy háton fekve produkálja a székletét. Még azilyen nyomorúságos kis ügyekhez sincs meg a kellõ nyomás. A hollandok,bár ezt az alkalmatlan szülési pózt kedvelik, mégis demonstrálják,hogy egy­két dolog másképp is mehet, mint nálunk. Hollandiában agyerekek 90%­a nõgyógyász jelenléte nélkül, otthon születik. Csakszükség esetén megy ki az úgynevezett Klinimobil, ügyeletes orvosokkala fedélzetén. Természetesen a gyerekhalandóság alacsonyabbHollandiában, mint nálunk, akik szeretünk mindent az elejétõl kezdveagyonkomplikálni.Ebben a stílusban megy a dolog tovább a következõ nagy érésilépésig, amikor a betörõ pubertással elõjönnek a felnõtté válást hírülhozó ösztönök. A szükséges rituálék nélkül tehetetlenül állunk szembenazokkal a szükségletekkel, amelyek természetesen megkövetelik afejlõdést. A felnõttek oldaláról mindig újabb és újabb kiképzõprogramokkal próbálunk szembeszállni velük, miközben a kamaszoképpolyan veszélyes, mint sikertelen pótrituálékkal próbálkoznak.Amennyiben a lelki síkon nem zajlik le a pubertás, akkor a felnõttéválás veszélyeztetetté válik, és a szülõi házhoz kötõ köldökzsinórelvágásának következõ szükséges lépése még nehezebb lesz. A németnyelv a hollószülõk elnevezést a rossz szülõknek tartotta fenn. Pediga hollószülõk, amint erre megérettek a gyerekeik, nagyon okosankidobják õket a fészekbõl, hogy a saját életüket tudják élni. Nekünkvalószínûleg még hosszú idõre és sok tudományos kutatásra leszszükségünk ahhoz,367hogy megértsük a holló természetes bölcsességét. Így nem kell ­csodálkoznunk azon, hogy társadalmunk egyre jobban elöreg­ y s zik, ésemellett egyre kevésbé válik felnõtté. A pszichoterapeuták egészserege él abból, hogy olyan emberekkel, akik koruknál fogva márelérték az élet közepén jelentkezõ krízist, még mindig pubertástjátszanak. Az élet minden olyan fázisa, amellyel nem birkózott meg azember, alapot szolgáltat arra, hogy a következõ zátonyra fusson. Ésminden késõbbi feldolgozás sokkal nehezebb, mert a fejlõdést elõsegítõkörnyezet mindig csak az illetõ fázis természetes idején áll azember i r endelkezésére. IAz elrontott születés és a meg nem harcolt pubertás az élet közepénekkrízisét is gyakran zátonyra futtatja. Ezek minden ember életmintájadöntõ pontjainak számítanak. Amellett, hogy önmagukban is döntõek, azöregedés rémtémája további terhekkel nehezíti õket. Az öregedés mégakkor is boldogtalanná teszi az embert, ha az elõzõ kríziseket azokrendje és módja szerint megoldotta. A mandalában, az élet õsmintájábanaz élet derekának krízise fordulópontként jelentkezik. A i m andala egyolyan szimbólum, amely minden kultúrában közös. Nálunk a gótikuskatedrálisok rozettás ablakaiban maradt I f enn, keleten sok formában a

meditáció alapjául szolgál, és minden kultúrában hátrahagyottvalamilyen nyomot.< i ' , i c (80)i)C i 1i 7 I A párizsi Notre­Dame alkimiai rózsája368Mint az ember fe lõdési út ának archetí usa a le szorosabban összefügg nemcsak a mi, hanem az egész univerzum létezésével. Minden egyes atoma maga energetikai táncával a saját közepe, az atommag körül,mandalának számít. Mivel ebben a teremtett világban minden atomokbólépül fel, következésképp minden mandalákból áll. Minden sejt a mandalaõsmintájára épül, ugyanis a sejtekben is minden a középen elhelyezkedõsejtmag körül forog. Földünk is egy mandala, ugyanis mindig a sajátközepe körül forog, amely egyúttal a nehézségi erõ támadási pontja is.Maga a Naprendszer is egy mandalának felel meg, amelynek a Nap áll aközéppontjában, és körülötte kering az összes planéta. A spirálködberendezõdött univerzum végül is a mandalák formáját viseli magán. Egymandalákból álló világban minden magában hordozza ezt az õsképet, ésez természetesen az emberre is vonatkozik. Ebbõl a mintából fejlõdikki az életünk, és a teremtésben soha semmi sem tudja elhagyni ezeketaz általános kereteket.Az ember élete a mandala középpontjában álló fogantatással kezdõdik. Amatematika a pontot a térben kiterjedés nélkül definiálja, éskövetkezésképp csak eszmeileg elképzelhetõ. A pont egy olyan síkszimbóluma, amely nem ebben a világban létezik, mert a polárisvilágban mindennek megvan a maga kiterjedése. A fogantatássalelhagyjuk a dimenziómentes végtelenséget, és az anyaméhben landolunk,ahol azonban még nagyon is közel vagyunk az egységhez. A gyerek egy azanyjával. Ezt az egységet aztán a mandala közepébõl a széle feléhaladva az utunkon lépésrõl lépésre elhagyjuk.A születésnél a tolófájások nagy erõszakkal kilökik a gyereket amagától értetõdó ellátást biztosító paradicsomi állapotból. Az anyávalés a táplálékkal való fizikai kapcsolatot, azaz a köldökzsinórtelvágják. Az elsõ lélegzetvétellel az egy nagy szívkamra a szívválaszfala segítségével két félre oszlik, kinyílik a két tüdõszárny,

és a lélegzet a maga ki­ és belégzési pólusával végérvényesen apolaritáshoz bilincseli az embert. A legutolsó lélegzetvételig,amellyel ismét elhagyjuk ezt a poláris világot, az embernekszakadatlanul lélegeznie kell, és meg kell fizetnie a hadisarcot apolaritásnak. Ezután a középbõl kifelé, a világba vezetõ lépés utánis, amelyet gyakran kétségbeeséssel él meg és üvöltve nyugtáz agyerek, még nagyon közel marad az anyjához. Kezdetben szoptatja, amígannak is vége nem szakad, és egyre inkább a maga kezébe369nem kerül a táplálása és ezzel a felelõsség is. Végezetül a gyereknekrá kell állnia a saját lábára, fel kell tápászkodnia a stabil hasonfekvésbõl a két lábon való állás veszélyesen labilis egyensúlyakedvéért. És így kellene a dolognak tovább mennie, mígnem végül átvittértelemben is a saját lábára áIl az ember, és elvágja azt aköldökzsinórt, amely a szülõi házhoz fûzi. Elkezd beszélni, ésvalamikor odaveti az elsõ nem­jét a világnak. Ezzel elhatárolja magát,és kizárja a valóság egyes ; részeit. Minden egyes nemmel és mindenlépéssel egyre távo­ lodik a középtõl, és törekszik a mandalaperifériája felé.A pubertásban aztán vége van a "gyerek"­nek, és "nõ" vagy "férfi" lesz belõle. Az archaikus kultúrákban a gyereknek rituálisanmeg kellett halnia, hogy megszülethessen belõle a felnõtt. Rémülettelés gyötrelmek között "halt meg" a gyakran véres pubertásrituálékközepette, és a szülei ennek megfelelõen meggyászolták. Csak agyerekkor halálából születhetett meg a felnõttkor. Ezután eggyel többfelnõtt tagja lett a törzsnek, aki minden gyermeki vonást messze magamögött hagyott egy másik világban.A pubertás után olyannyira a tudatában van az ember annak, hogy õ magacsak egy fél, illetve tökéletlen, hogy a fiatal elindul megkeresni ahiányzó másik részét. A népnyelv tudja, hogy akit az ember keres, az ajobbik fele. Ha megtalálja, akkor kezdetben ténylegesen a jobbikfelének tûnik. Idõvel általában kiderül, hogy inkább az ember sajátárnyoldalát találta meg. Sok embernek nincs meg a bátorsága ahhoz,hogy felismerje és belássa, még mindig és csak most igazán a jobbikfelérõl van szó, nevezetesen arról, amelyik a tökéletességéhez hiányzik.A bibliai utasításnak megfelelõen, miszerint "Hajtsátok uralmatokalá a földet", továbbhalad az út a középtõl kifelé, és valamikor,miután többé vagy kevésbé sok mindent elért az ellentétek világában,megérkezik a mandala szélére. Most minden megfordul, az út már nem amegszokott irányba vezet tovább, és minden arra irányuló kísérlet,hogy ennek ellenére továbbmenjünk rajta, zátonyra fut és zátonyra iskell futnia. Hogy milyen markáns az életnek ez a fordulópontja, azabból is lemérhetõ, hogy még a hagyományos orvoslás is számon tartja,pedig egyáltalán nem ismeri az alapjául szolgáló mintát. Hogy egy

nõnél a menstruációk abbamaradásával és a jelentõs mértékû hormonálisátállással kísérve beállt a klimax,370azt nem nehéz felismerni. Ám a férfiaknál sem lehet tartósan nemészrevenni a "kapuzárási pánik"­ot. Azok a népek, amelyek tudatosanélik a mandalamintát, nem ismerik a mi medicinánkat is nyomra vezetõ,a hõhullámoktól a depressziókig terjedõ tipikus változáskoriproblémákat. Ennek egyrészt talán az az oka, hogy másféle súlyozásszerint élnek, és fenntartás nélkül elfogadják a különbözõéletfázisokat.Az archaikus népek számára az élet derekának ideje egyben az életcsúcspontját is jelenti, és ez a mi klimaxfogalmunk jelentésében isott rezeg. A fizikai és ezzel a külsõ erõ és hatalom kifejtésénekideje véget ér a belsõ kibontakozás javára. A külsórõl a belsõfejlõdésre való váltás a minta elõre meghatározott része. A lélekhezhazafelé vezetõ út kezdete jelzi ezzel, hogy eljött az idõ. Egybonyodalmakkal teli fél élet után most a fejlõdés következik. Ezt azesélyt élik meg azok a népek tudatosan, amelyek megtartották aspirituális gyökerei ket.Ami a számunkra az öregedés és a lankadó erõ jelének számít, azszámukra szívesen látott és kedves, ugyanis õk a hazafelé vezetõ útcélját, az egységhez való visszatérést is más szemmel nézik, mint mi.Míg számunkra a halál a világ végét jelentõ fenyegetés, számukratermészetes átmenet a létezés egy másik formájába. Következésképp azéletnek ez az utolsó krízise sem jelent problémát a számukra. Üdvözlika halált, amikor az belép, néha még várják is, és mindenesetre semmiokát nem látják annak, hogy elmeneküljenek elõle. Mi ezzel szembenkollektíven menekülünk. Még ha eléri is a halál az egyikembertársunkat, akkor is megpróbálunk nem tudomást venni róla vagylegalábbis átretusálni a dolgot. Hogyan másképpen lehetne az olyanpróbálkozásokat értelmezni, hogy a halottakat fiatalosan kidekoráljuk?Az USA­ban az a divat, hogy a 80 éves hullákat is úgy kisminkelik,mintha tinédzserek lennének. Ezekkel a valóság leplezésére irányulópróbálkozásokkal szemben teljesen megható az a méltóság, ahogy azindiánok vagy az eszkimók erre az utolsó találkozásra készülnek. Neméheztetik ki õket szívtelenül, mint ahogy az ilyesmit nálunk szívesenfélreértik. Egy öreg indián, aki érzi, hogy eljött az ideje,ugyanolyan nyugodtan visszahúzódik, mint egy fiatal indián nõ, amikora szülésre készül. A törzsnek semmi oka sincs arra, hogy hisztérikusanreagáljon, csak azért, mert a létezésnek ezen a síkján mostantól fogvaegy taggal többet371vagy kevesebbet számlál a törzs. Ez a természet rendje, és magátólértetõdõen elfogadják. Mi vagyunk azok, akik a haldoklókat, különösen

az idõs haldoklókat berakjuk a klinikákra és ott is a sötét sarkokban,elfüggönyözve tartjuk, ahol nem kell végignéznünk az "iszonyatostörténést". Ezt a méltatlan viselkedést vetítjük ki aztán azúgynevezett primitívekre, akik ebbõl a szempontból jóval elõttünkállnak.Amikor már nincs esélyünk arra, hogy odaszúrjunk egyet a ," halálfelé, akkor megpróbálunk nem tudomást venni az élet kö­ ! zepénekkrízisérõl. Nem is hagyjuk, hogy emlékeztessenek arra bennünket,hogy ez így nem mehet tovább, sem arra, hogy az j élet fele mármögöttünk van. Az ilyen felismerésekkel annak a ; másiknak kelleneegyütt járnia, hogy az élet fordul, és most már ; a halál felé tart, afiatalságunkat végérvényesen elveszítettük, és s helyette az öregkoráll az ajtónk elõtt. Ez iránt az életszakasz f iránti ellenállásunkbólegy egész sor orvosilag fontos probléma keletkezik. Amit a tudatunkbannem akarunk elfogadni, azt annál durvábban kell atestünkbenmegtapasztalnunk.3. A változás évei és az osteoporosis Mivel az olyan tipikus tünetekrõl, mint a hõhullámok és azizzadságkitörések, már az elsõ kötetben beszéltünk, itt most" p gcsak a "modern tünettel, az osteo orosisszal fo lalkozunk. Annyibanmodern, hogy a mindig is létezõ osteoporosis egy ideje a menopauzaautomatikus velejárójává vált. A menopauzában ténylegesen fokozódik acsontok kalciumvesztése. Ez azonban nem egy betegség tünete, hanem atest ebben a fázisban bekövetkezõ átállásának a normális jele. Ennekellenére egy ideje sok nõgyógyász ösztrogénekkel kezeli a klimaxosnõket. A kezelésnek sok nõ számára járulékosan kellemes hatása van,mégpedig az, hogy nem kell a menopauzáról mint pauzáról tudomástvenniük. A testet a bevitt ösztrogén annyira becsapja, hogyfeltételezi, hogy minden a régiben maradt, és még egyáltalán nem jöttel a változás ideje.Aki attól fél, hogy a csontjai elveszítik a mésztartalmukat, éskalciumhiánya van, annak tulajdonképpen kalciumot kellene bevennie.Érdekes módon a pótlólagosan beszedett kalciumnak ebben az életkorbansemmilyen hatása sincs. A test az így kapott kalciumot feleslegesnektekinti, és ismét kiválasztja.372Abbõl indul ki, hogy most megkönnyebbülhet, már nincs szükségemasszív csontozatra, mivel a változással az élet témái isátalakulnak, és a súlypont a külsõ aktivitásról a belsõre kerül át.Most már nem annyira a fizikai csontjaira támaszkodik az ember,hanem a belsõ lelki struktúrája adja meg számára a szükségestámaszt. A menopauzának a külsõ életre vonatkozóan ténylegesenszünetet, illetve pihenési fázist kellene jelentenie. Csak azzal

vehetjük rá a testet, hogy továbbra is ugyanannyi kalciumotraktározzon a csontjaiban, mint eddig, hogy alaposan rászedjük.Ezzel a hormonális trükkel lehet nem tudomást venni a változásról,továbbra is a fiatalt játszani és a saját csontjait provokálnia azilletõnek. Ebben a nálunk uralkodó ifjúságkultuszban, ami persze azöregkor elutasításával jár, egyáltalán nem csoda, hogy ennyireközkedveltté váltak ezek a trükkök. Mindenesetre kérdéses marad,hogy érdemes­e egy élethazugság kedvéért feláldozni az esélyt arra,hogy tudatosan birkózzon meg az ember az életnek ezzel a nagyátmeneti krízisével. Annak van itt az ideje, hogy az ember éppúgymegkönnyebbüljön mind fizikai, mind lelki síkon, és elõkészüljön avisszafelé tartó útra, a lélekhez való hazatérésre. EI7hez pedigszükségszerû, hogy megszabaduljunk a ballaszttól. Minél inkábbátvitt értelemben történik ez, annál stabilabb maradhat a teststruktúrája.A modern ember annak ellenére, hogy az ellenkezõjére len' neszüksége, ellenségesen viseltetik az élet változásaivalszemben. Már az, hogy a nyár télre vált és fordítva, elég ahhoz,hogy az emberek millióinak tele legyen az orra, mert beszereztemagának a tavaszi vagy az õszi náthát. A szükséges kórokozók mindensarkon fellelhetõk.Olyan egyszerûnek tûnik, hogy minden kellemetlen dolognak atestünkkel itassuk meg a levét. Hogy az orvostudomány ezt a játékotmég támogatja is, az csak álmélkodást váithat ki belõlünk ­ ilyeneka nõgyógyászati érvek is. Aki a nókben félelmet kelt, mondván, hogyeltörik a csontjuk, ha nem nyelik le az ösztrogéneket, attól többekközött azt is meg lehetne kérdezni, hogy lehet az, hogy azösztrogén­idõk elõtt a nõk milliói csonttörés nélkül élték át ezt azidõszakot, és sok idõs nõnek ez még manapság is sikerül.Ezt az érvet a maga arcátlanságában az a másik, a változásokidejének legalább ennyire kedvelt tanácsa csak túllicitálja,373miszerint "ha nem veteti ki a méhét, akkor rosszindulatúvá fajulhat".Ugyanezzel a logikával akár azt is javasolhatnánk az illetõnek, hogyamputáltassa a karját, nehogy egyszer eltörjön. Mindemellett mégbõrrákot is kaphat, és az is rosszindulatúvá válhat. Az effajtapánikkeltés nemcsak a méhkivételek számá­ ; nak példátlanemelkedéséhez vezetett, hanem széles körben . aggasztóanelbizonytalanította a nõket. Természetesen mindig vannak olyanhelyzetek, amikor ki kell venni a méhet. Honnan tudhatja azonban egynõ, hogy a nõgyógyásza a méhelle­ ' nes keresztes háború harcosa­e,vagy megalapozott orvosi oka van a javaslatának? Az énlegszégyenletesebb "orvosi" tapasztalataim közé tartozik, hogy amiómát* egyedül azzal össze lehet zsugorítani, ha az érintett abiztonság kedvéért egy olyan nõgyógyásszál is konzultál, aki nem

kórházban dolgozik, és ezért nincsenek is általa betöltendõbetegágyai, következés­ c képp nem érdekelt operálni...Az osteoporosis problematikájánál sajnos nincs semmilyen ; ennekmegfelelõ trükk, azonkívül talán, hogy az ember elõve­ szi azegészséges józan eszét, és egy pillantást vet a nõk gene­ I rációinakláncára a saját nagyanyjától vissza Éváig, az elsõ nõig.Mindegyiküknek nõgyógyászok nélkül kellett rendben tartania ahormonháztartását, és még így is magasabb volt az átlagéletkoruk, minta férjeiké, és az is biztos, hogy nem törték el gyakrabban acsontjaikat.Az egész problematikával kapcsolatban az az értelmes megelõzés, ha anõk a változás kora beállta elõtt a nõies pólust kielégítõ ésbeteljesítõ életet élnek. Ha pedig eljön a változás ideje, azokat atémákat, amelyek még megmaradtak, áthelye­ I zik a szellemi­lelkisíkra. Ez igazi mély megkönnyebbülést jelent a számukra. Aki sajátforróságát a megfelelõ helyzetekben a férfira árasztotta, annak nemkell azután a nem megfelelõ alkalmakkor a forró nõt játszania. Mostannak jött el az ideje, hogy más tartalmak iránt lobogjon és azellenpólus, a szellemi világ iránt lelkesedjen. Aki kihordta a sajátgyerekek utáni vágyát, a változás után nem kell hogy a méhében mégvalami újra kinõjön. A termékenység és a fejlõdés most a szellemilelkiszintre tartozik. Aki a klimax idején kidobja a ballasztot ésátállítja az életét a külsõ kibontakozásról a belsõre, annak nincs márszüksége olyan nehéz csontokra. Így is elég erõsek a csontjai ahhoz,hogy a lélekhez vezetõ, hazafelé tartó utat anélkül járja végig, hogyközben eltörnének.374Kérdések1. EI tudom­e fogadni a változás feladatát, azaz a feladást, ami azélet közepének krízisével jár együtt?2. Bevallottam és beteljesítettem­e magamnak az utódok és az életutáni vágyamat, vagy hagyom, hogy miómák formájában nõjön ki az, amihiányzik a számomra? Eleget éltem­e? )óllaktam­e az élettel?3. Vannak­e síkok, amelyekre szívesen átváltanék, de nem merek? Mibenválhatnék átvitt értelemben termékennyé?4. Milyen ballaszttól kellene megszabadulnom? Milyen feladatoknakkellene nekilátnom?5. Hol hiányzik számomra a struktúra? Hol találhatnám meg?4. A kapuzárási pánikEz a férfiaknál jelentkezõ változás kora, illetve az átalakulásra valófelszólítás. A férfinak is el kell döntenie, hogy tudatosan kívánja­evégigjárni a visszafelé vezetõ utat, vagy inkább tudattalanul akarja

végigszenvedni. Azt kell eldöntenie, hogy ezután is mindent úgy akar­etovább csinálni, mint eddig, vagy visszafordul. A minta úgysem enged,és így vagy úgy, de kikényszeríti a fordulót.Ebben az életkorban a legtöbben érzik is, hogy valami vonzza õketvisszafelé. Csak mint mindig, most is arra hajlunk, hogy a testi síkonhordjuk ki a dolgokat. Így lesznek az 50 évesek ahelyett, hogylelkükben válnának gyerekekké, külsõleg gyerekesek, fiataloknak valóruhákban járnak, sportkocsikat vásárolnak, és fiatal barátnõketkeresnek maguknak. A manapság uralkodó fiatalságkultusz mellett perszemindez nem is nehéz. A sportautókat már csak az áruk miatt is fõlegjómódú, idõsödõ urak számára gyártják, a divat amúgy is a fiatalsághozigazodik. Annak következtében pedig, hogy a fiataloknál gyakranelmarad a szülõkrõl való lelki leválás, elég fiatal lány van, akimegoldatlan apaproblémáját egy idõsebb úr oldalán próbálja elintézni.A krízisnek ez a külvilágban történõ és kissé nevetséges kezelésimódja azonban még min375dig jobb, mint a helyzet teljes letagadása, ugyanis lehetõséget adarra, hogy az érintett megtegye az esedékes lépést. Aki átvittértelemben véve tagadja le magának a dolgot, az arra kényszeríti atestét, hogy ugorjon be helyette. A depresszió lenne a visszafordulásegy ilyen megoldatlan formája. De­ presszió szó szerint azt jelenti,hogy "el a nyomástól" vagy feszültségmentesíteni", és ténylegesentartalmazza azt az élethez való hozzáállást, hogy az ember mindenfeszültségtõl megszabaduljon, még ha teljesen megoldatlan módon is.Ahelyett, hogy az ember eleresztené fülét­farkát és a saját élete problémáját átengedné a szociális államnak, el kellene lazulnia, ám nem akárhogy, hanem igényes módon. A manda­ laperifériáján a legnagyobb a feszültség. Éppen ott válik fel­ I adatáváaz embernek, hogy visszatérjen a minden feszültség­ tõl mentesegységbe, ahol a leginkább gyakorolja a hatalmát és a befolyását. Anépi bölcsesség a maga módján ezt így Í3 fogalmazza meg: "Akkor kellabbahagyni, amikor a legszebb." Í E mögött az a tapasztalat áll, hogyattól a ponttól kezdve ' szükségképpen hanyatlik a dolog színvonala.A mítoszok számtalan változatban ábrázolják a lélekhez va­ ló visszatérés folyamatát: Parszifalnak éppúgy meg kell keres­ ; nieaz egységhez visszavezetõ utat, mint Odüsszeusznak vagy azargonautáknak. Minden mesehõs ezt az archetipikus mintát követi.Idõnként egy gonosz mostohaanya könnyíti meg, hogy elhagyja azegységet. Utána az uralma alá kell hajtania a földet, és végül megkell találnia a másik felét, azaz integrálnia kell az árnyékát. Miutánegybekelt a hercegkisasszony képében megtalált árnyékával, mindkettenhazatérnek az apához, és "boldogan élnek, míg meg nem halnak".Ez a minta hasonló módon a modern emberekre is érvényes (78). Akeresztény vallás jelentõs támaszt nyújt a visszafelé vezetõ úton,hiszen )ézus ígérete szerint, aki benne hisz, "ha meghal is, él".A keleti vallások medi­tációnak a közép a célja, és korábban ugyanezvolt a medi­cináé is, mint ahogy a szóból ez még ma is látszik.

Mindenesetre egy archetipikus medicina volt, amely az útmutatókénthasznált szimbólumokra támaszkodott, valahogy úgy, mint az a medicina,amelyet az indiánok ûznek. Náluk nem tabletták formájában kell bevenniaz orvosságot, hanem a szívén kell viselnie az embernek.376Kérdések1. Életmintám melyik pontján állok most?2. Életutam melyik részével állok hadilábon?3. Hol és milyen formában fejtek ki ellenállást a minta megköveteltevisszafordulással szemben ?4. Hogy, bánok életem feszültségeivel?5. A feszültségektõl való megszabadulásnak milyen útjai állnak nyitvaa számomra?6. Megvalósítottam­e életcéljaimat, vagy már túléltem õket? 7. Mimenthetné meg most az életemet?5. CombnyaktörésEzzel a témával ahhoz a rémképhez kerülünk közel, amelyet anõgyógyászok újabban az idõsödõ nõk számára festenek a falra. Haeltörik az ember combnyakcsontja, ami gyakorlatilag csak idõskorbantörténik meg, akkor azonnal az úgynevezett kifáradásos törésregyanakszunk. A csontok kifáradásának az az élettani magyarázata, hogyidõs korra sokat veszítenek a kalciumtartalmukból. Ez az úgynevezettosteoporosis, ami nõknél és férfiaknál egyaránt elõfordul. Akifáradásos törés diagnózisa teljes mértékben becsületes, ugyanis aztmondja ki, hogy egy fáradt csont utánaengedett. Ezért nem meglepõ,hogy sokszor nem is kell hozzá semmilyen erõhatás, már az is elég atöréshez, hogy az ember könnyedén a csípõjére esik.Az esés magában hordozza a hanyatlás teljes szimbolikáját. A baleseteknagy száma a zuhanás vagy az esés gyakoriságára és ezzel egyjelentéssel terhes mitológiai téma aktualizálására vezethetõ vissza."A fennhéjázás az esés elõtt jár", tartja a német közmondás ahelyzetet értelmezve. Lucifert, Isten egyik angyalát magával ragadta agõg, mielõtt lezuhant volna a polaritásba. Ez a bûncselekmény tette azelsõ embereket, Ádámot és Évát bûnössé. A dolognak a bûnbeesés után aparadicsomi egységbõl való kiûzetés lett a következménye. AzÓtestamentumban a bábeli torony építésének történetébe sûrítõdött be aminta, amely végül is, mint minden vétek, összeom377lásban végzõdik. Az antikoknál az isteneknek való ellenszegülés vétkeszámított az egyedüli igazi bûnnek és ugyanakkor az egyetlen esélynekis arra, hogy az ember megkezdje saját fej­ lõdésének útját, amely

az istenné válással fejezõdik be. Ez az ' út pedig majdhogynemszükségszerûen tartalmazza a zuha­ nást, mint ahogy azt Prométheuszlezuhanása is mutatja.Minden esetben egy adag fennhéjázás testesül meg és egyúttalkúrálódik ki. Altalában "öreg csontok" zuhannak úgy, ' hogy eltörik acombnyakcsontjuk. Az õ vétkük legtöbbször ; abban áll, hogy nemvesznek tudomást a korukról, és még li mindig olyan tetterõs emberkéntviselkednek, mint egy fiatal. I A kifáradásos törés, amely egy fiataltugyanabban a helyzet­ ben megkímélt volna, ismét a helyére teszi avalódi idõskori é viszonyokat, és a csontokat eltolja egymástól. Mostmár nem I tud öles léptekkel haladni, és a természet szabta határokatsem ;ia tudja már átlépni. Abetegség helyretette a dolgokat, és egy i olyan magatartásbakényszeríti az embert, amely a pihenéssel és gondolkodással egyenlõ,és inkább megfelel a korának. A , mozgalmas külsõ élettõl valótávolságtartás pozícióját szabad akaratából kell elfogadnia.Tiszteletben kell tartania az ember­ nek a saját korát és mindazt,ami azzal jár. A természetes I fáradtság, amelyet külsõleg túljátszik,a csontokban testesül meg. A csontjai pedig megkövetelik a jogukatahhoz, hogy kipihenhessék magukat. Amennyiben a beteg alkalmazkodikehhez az igényhez, akkor minden esélye megvan arra, hogy belsõleg mégnagy lépéseket tegyen meg a fejlõdés útján. Hasonló a helyzet, mintamikor egy sportoló sérül meg, mert túlértékelte a saját természetadta lehetõségeit. !A megtariulandó lecke az lenne, hogy az ember fogadja el a I , sajáthelyzetét, és ne vegyen a vállára többet, hanem adja át magát apihenésnek és az ezzel együtt járó gondolkodásnak. Meg kell szakítaniaz aktív, fiatalosan vezetett élet folytonosságát, és egy pihenésiszünetet beiktatva új, a korának megfelelõ sínekre kell kormányozniaaz életét.378Kérdések1. Fennhéjázássá vált­e a bátorságom? Illik­e még a koromhoz? Kinek ésmit kell vele bebizonyítanom?

2. Hajlamos vagyok­e rá, hogy túljátsszam a koromat? Nem vettem rólatudomást, hogy nemcsak öreg csontjaim van­ , nak, hanem magam is egyöreg csonttá váltam?3. Tudatosságom megcsontosodásával kompenzálom­e a gyengévé válócsontozatomat? Túlfeszítem­e a testemet, hogy kíméljem vele alelkemet?4. Hogyan bánok természet adta határaimmal? Mely pontokon respektálomõket kevéssé?5. sikerül­e megkönnyítenem a magam számára a lélekhez visszavezetõutat, és sikerül­e kidobnom terhessé vált ballasztjaimat?6. Szakállnövés a nõkönvagy az ellenpólus integrációjaA mesék mintájából kirajzolódik, hogy a hõsnek az a dolga, hogymegtalálja a másik felét, egyesüljön vele és aztán térjen haza. C.C. )ung szerint a férfinak élete során az a feladat jut osztályrészül,hogy felfedezze és életre keltse a nõies részét, az Animát. A nõnekpedig ennek megfelelõen az a dolga, hogy lelke férfias részét, azAnimust megtalálja és hozzásegítse a jogaihoz. Az ellentétekegyesülését az ezoterika kémiai házasságnak, az asztrológia a Nap és aHold konjunkciójának hívja, az alkímia pedig az androgyn fogalmábanfejezi ki. Az ilyen képek és különösen a kétnemû androgyn képe nemszabad, hogy azzal ámítsanak el bennünket, hogy ezt az egyesüléstszellemileg­lelkileg értjük. A testi síkon szeretkezés során azorgazmus egy pillanatra megérezteti az emberrel, hogy milyen érzés azegyesülés, különben pedig kevés alkalma van arra, hogy megváltsa azellenpólust. Amikor a testileg merev férfinak öregkorára meglágyul azarckifejezése, a tartása és a mozgása, akkor lehet, hogy lelkilegközeledik az Animához,379és akkor szívesen el is fogadja mindezt. Amikor az ember testében azellenkezõ nem ismertetõjelei kezdenek felmerülni, akkor az azt ismutathatja, hogy annak szellemi­lelki integrációja nem történik meg,és a test kompenzálja ezt a hiányt. Ilyen esetben pedig világos,hogy mit kell megtanulnia az embernek: hagynia kell, hogy lendületbejöjjön a másik oldalaátvitt értelemben.Amikor a menopauzában szakálla és bajsza nõ a nõnek, akkor aztipikus jele annak, hogy a férfias pólusra kell irányíta­ k nia afigyelmét, de mint ahogy mondtuk, a másik síkon. Magá­ , ban véve aszõrzetnövekedés tökéletesen ártalmatlan, mégis ellenszenvet vált ki,és ezzel elárulja, hogy a téma robbanékony. Mutatja, hogy az érintettaz erre kevéssé alkalmas külsõ síkon fejezi ki a férfias oldalát ­nagyon is férfias módon. Pedig a saját nõies­holdszerû útját kellene

megkeresnie ahhoz, hogy kellõképpen számításba vegye a férfiasnapszerûprincí­ piumot. Nem férfiassá kell válnia, hanem közelebb kell kerülnie aférfias pólushoz, a jang elvhez. Egy, a szellemi­lelki szintenmegrövidült Animus az ember bõrén keresztül keres magának kiutat. Aborotválkozás, mint a nemkívánatos szõrzet Í megjelenésére adottférfias válasz már csak azért sem jöhet I szóba a nõnél, mert afenyegetõ borosták férfias keménységet kölcsönöznének az arcának. Azérintettek általában szálanként húzkodják ki a szõrszálakat azzal akifejezett szándékkal, hogy kiirtsák õket. Hogy ez aligha sikerül, aztigazolja, hogy milyen fontosak az organizmus számára az ily módonkapott üzenetek. A szõrszálak marcona módon való tépkedése azon­ banlegalább marsikus­agresszív viselkedésre késztet, akkor is, ' ha ebbena korban a férfias póluson inkább a napszerû szim­ ; bolikát kellenefelfedezni. A nõi hormonok termelésének csökkenése élettanilagmagyarázza a férfias rész viszonylagos túlsúlyát. A férfias rész pediga nõknél is mindig ott van és rendelkezésre áll. A férfiasszõrnövekedési minta mellett maszkulin arcvonások is kialakulhatnak.Ha fiatalabb korában nõ szakálla a nõnek, az azt mutatja, hogy aférfias elvet egy kevéssé megoldott, túlzottan materiális síkon éliki. A tünet akkor azt jelzi, hogy a túlsúlyba került Animust finomabbsíkokon kell megvalósítani, mint amilyen a szellemi sík is. Ennek aváltozás kora után mindenképpen itt az ideje, elõtte természetesenkevésbé.Hasonló jelenség mutatkozik az idõsödõ férfiaknál, akik el380hanyagolták az Anima felfedezésének munkáját, és puha, nõiesarcvonásokat és testformát alakítanak ki helyette. Az arcelpuhulásától az egészen atipikus kerekségeken át odáig is elmehet adolog, hogy a férfinak melle nõ. A népnyelv tiszteletteljesnek nemmondható jelzõvel "nõiesen elpuhultnak" tartja az ilyen férfiakat, ésezzel jelzi, hogy itt a fejlõdés hamis vágányra siklott.Az idõs nõk és férfiak ily módon, hogy testileg átalakulnak, igenhasonlóvá válhatnak egymáshoz. Néha ez a "mint kint, úgy bent"alapmondat értelmében egy párhuzamos belsõ fejlõdés kitejezõdése islehet. Indokolt lehet azonban a gyanú, hogy gyakrabban kompenzációrólvan szó: "a belsõ helyett kívül". Az elsõ változatot arról lehetfelismerni, hogy az ilyen öreg arcok nagyon szépnek és harmonikusnaktûnnek. Az öreg indián nõknél és férfiaknál ennek megfelelõen androgynkisugárzást élhetünk meg, de minden olyan embernél is, akik igazánélték az életüket és merték integrálni a jobbik felüket. A bölcsességés az együttérzés nem a nemek kérdése, és mindkét nemnél hasonlóképpenfejezõdik ki. Következésképp hasonlóvá válnak az arcok és a testek is.A nemeknek az a tendenciája, hogy öregkorra közelítenek egymáshoz, avisszatérés és a religio témájával is összefügg. Ha átvitt értelernbenvéve elhanyagolják ezt a visszafordulási tendenciát, akkor az azárnyékba süllyed, és mint úgynevezett involúció (szervvisszafejlõdése) jelenik meg a testben. A pubertás után a

csecsemõmirigy visszafejlõdése normális elenség, mint ahogy a méhösszezsugorodása is a menopauza után. Ám az involúció más szerveket isérinthet, és különösen akkor válik kellemetlenül érzékelhetõvé, ha azagyat érinti. Így az idõs emberek kifejezésüket és viselkedésükettekintve nem∙ritkán újra gyerekessé válnak, és a gyermeki együgyûségõsi állapotokat idéz fel. Az öregkori makacsság a gyermekidackorszakra hasonlít. Az öregember az evésnél ismét nyáladzik, abeszéde értelmetlenné, járása bizonytalanná válik. Szexuális energiájakialszik, és közelít az élet kezdetekor fennálló állapotához. Azagresszió témája szintúgy visszalép, az embert egymás után elhagyjáka fogai, ugyanúgy, mint ahogy annak idején egymás után jöttek. Amikora visszafelé gondolkodásnak és a hazatérésnek ez a folyamata atudatban zajlik le, akkor sokszor azt eredményezi, hogy unokák ésnagyszülõk feltûnõen jól megértik egymást.381A hazatérésrõl és az élet során oly sok fáradsággal felépített Énelengedésérõl van szó. Az öregkori testi jelenségeknek a tipikusbetegségekig terjedõ skáláa, mint a dementia (a lelki mûködés kóroshanyatlása) és az Alzheimer­kór, a testen keresztül kényszerítik ki azÉn hanyatlását, ugyanis elveszik tõle az alapját képezõ agyat. Ezt afolyamatot is be lehet emelni a tudatba. Ez történik, amikor a soktudást elengedte az ember, és az bölcsességgé változik. Akkor agyerekek és az aggok, két oldalról közelítve, ugyanazon a síkontalálkoznak.7. Az öregkori távollátástól a ráncosodásig Ezek a "normális öregkori jelenségek" annyira széles körben el­ terjedtek, hogy nem is látunk bennük semmi betegeset. A távol­ látással elnéz az ember afölött, ami közel fekszik hozzá, és a ?messzeségbe kóborol. A feladat így hangzik: áttekintést és kilátástszerezni magának és átvitt értelemben távollátóvá válni. Az élethorizontja éles marad, és a közeli dolgok elmosódása miatt még inkábbhangsúlyossá válik. Fontos, hogy a távolba kóbo­ roljon az ember, ésvilágossá tegye a maga számára, hogy mi vár rá ott a jövõben. A távolikilátás mögött a közel fekvõnek vissza kell lépnie. Miután megtaláltaaz élete perspektíváját, akkor a közel fekvõ dolgok ismét elérhetik azembert.Egészen analóg módon lehet értelmezni a rövid távú memóriahanyatlását. Míg az utolsó háború eseményeire emlékszik az ember, ésvilágosan maga elõtt látja õket, a közvetlen. múlt elmosódik aszámára, a felejtés ködébe burkolózik pl. azoknak a dolgoknak alistája, amelyeket épp be akart vásárolni magának. Itt is világossáválik a feladat: ki kell szabadítania magát a mindennapok monotonkicsinyességébõl, és inkább az élet nagy íveit kell felfedezniemagának, az élet fontos témáira kell emlékeznie. Amennyiben ezt a

szellemi munkát elvégezte az ember, ismét megfelelõ tér keletkezikbenne a közeli dolgok számára, arról az elõnyrõl nem is beszélve, hogya szellemi tevékenység mozgékonnyá teszi az embert, és a tréningbenlevõ emlékezet ép marad.Az öregkori nagyothallás arra figyelmezteti az érintettet, hogybizonyos dolgokat nem bir tovább hallgatni. Fennáll a gyanú, hogy mártúl sokszor hallotta õket, és most kikapcsolt. Ebben az összefüggésbenfeltûnõ, hogy a legtöbb öregkori na382gyothalló sajátos egyenetlenséget mutat: egyes dolgokat egyáltalán nemhallanak már, másokat azonban a várakozások ellenére jól. Aki ismerilyen öregkorára nagyothalló embereket, idõnként nem tud szabadulniattól az érzéstõl, hogy itt egy bizonyos mértékû rászedés van adologban. Míg az ugyanabban a szobában levõ partnerük kikiabálhatja alelkét is, a szomszéd szobában a gyerekek érdekes beszélgetését jólhallják. Így ez a tünet az ember saját világába való visszahúzódásánakegy megoldatlan formája, ahová a többiek, még ha kiabálva próbálkoznakis, nem tudják követni. A tünet elszigetel és távolságot tart avilágtól, magányossá és zárkózottá teszi az embert.Az egyre rafináltabbá váló protézisek nagy mennyisége ellenére anagyothallás olyan tünet marad, ami sok embert kívülállóvá tesz.Mialatt ugyanis az aktívabb látásért mindig tudunk tenni valamit, apasszívabb hallásnál minden technika ellenére tehetetlenek maradunk.Nagy számuk miatt a nagyothalló öregek a maguk elmagányosodásában éselszigetelõdésében társadalmi árnyékokká válnak, és ahogy ez mindenárnyékterülettel elõfordul, nem szívesen látjuk meg õket. Az uralás ésaz önuralom áll nálunk az elsõ helyen. Valakit meghallgatni ésengedelmeskedni, az a legtöbb modern ember esetében árnyéklétbekényszerül. Az öregek mutatják a számunkra, hogy hová vezet ez azelfojtási politika.Az otosclerosis (progresszív halláscsökkenés), a hallócsontocskákelcsontosodása a hallás és az engedelmesség területén fejezi kitestileg a már­nem­hajlékonynak­lenni témáját. Az embernek elege van(eleget hallgatott és engedelmeskedett), megmerevedik a külsõrezgésekkel szemben, és mint egy csiga, visszahúzódik saját magába. Anagyothallók a szó mélyebb értelmében véve nem rezegnek már együtt avilággal. Még maguk a vakok sem ennyire izoláltak.A feladat úgy szól, hogy az embernek valóban gondolkodnia kell,csökkentenie a külsõ kontaktusokat, és ahelyett, hogy állandóan atöbbiekre hallgatna, befelé kell fülelnie. Meg kell tanulnia a sajátbelsõ hangjának engedelmeskedni. A mindennapi életben tetten érhetõtendencia ugyanis az, hogy csak azt hallja meg az ember, ami érdekli ­mutatja az utat: a fontosra, a lényegesre kell hallgatni. Ahogy akülsõ hangok elhalkulnak, a belsõk érthetõbbé válhatnak. A tünetbenrejtõzõ esély pedig az, hogy az ember elfogadja: mostantól befeléfordul.383

Az öregkor hanyatló mozgékonysága az ízületek merevségéig is elmehet.A szervezet demonstrálja, hogy mennyire berozsdásodott, és hogyhiányzik az olaj a hajtómûbõl. Meg akarja mutatni, milyen nehezéreesik a mozgás, és hogy már nem sok minden megy elõre az életben,felfelé pedig még inkább nem. A feladat megint csak úgy szól, hogykülsõleg 5 nyugalomba vonulva az embernek a saját belsõ pihenõpólusára kell gondolnia. A középnek ebbõl a nyugalmából aztán megintkinõhet a belsõ mozgékonyság és ennek következté­ ; ben a külsõ is.A bõrön megjelenõ "idõskori szinjáték" is egy éppannyira ielterjedt, mint amilyen kevéssé kedvelt változat, mindamellett orvosiszempontból ártalmatlan. Hogy idõskorban az ember i bõre a belsõ életetükre, azt mindenki elismeri. És ki szereti, hogy a saját történeteolyan érthetõen rá van írva a bõrére és az árcára? Dorian Crayhistóriája is érthetõvé válik, aki eladta a lelkét azért, hogykülsõleg fiatal maradhasson. Az ember élete során összegyûjtöttszámtalan folthoz jönnek még a sajátos elszínezõdések, az öregkorimájfoltok, nem is szólva a belsõ kiszáradásról tudósító ráncokról. Aszarkalábak különö­ f sen tartós események nyomait jelzik, anevetõráncok mély barázdákká válnak. A rugalmasság eltûnt, helyettesajátos kinövések jelennek meg a kinyomozhatatlan mélységbõl. Ezeksötét tematikáját a szemölcsökrõl szóló részben már tárgyaltuk. Azember meg van jelölve, mint egy foltozott szõnyeg, csakhogy nem tarka,inkább szürke, õszbe vegyülõ.A mindebbõl kirajzolódó tanulnivaló egyenesen beleveri az ' emberorrát a saját makacsságába, a kinövéseibe, a lelke sötét ! foltjaibaés abba az elkerülhetetlen felismerésbe, hogy nem feddhetetlen életû.Az életutazáson, ami mindenekelõtt lelki utazás, a testnek vizeletet ­értsd alatta Ielki folyadékot ­ kellett kieresztenie. Mint ahogy ahervadó virág, amely most már csak azzal törõdik, hogy továbbadja azesszenciáját és a hagyatékát tartalmazó magját, és minden mástannyiban hagy, az öreg embereknek is az esszenciájukkal és ahagyatékukkal kellene törõdniük. A lényeges megmarad belõlük, a toknakazonban el kell múlnia.3848. A szürke színAz öregedés tematikáját a megõszülés és a szürkülés, illetve arettegés fogalmai alatt is tárgyalhatjuk. A bõr változásaitól azérzékszervi észlelés elszürkülésén át a szürkehályogig terjedõjelenségeket is ide kell sorolnunk. Ez utóbbi egy szürke függönyt húz

a tarka világ elé. Öregkorban ténylegesen hanyatlik a színérzékelés,mégpedig olyan mértékben, amennyire az érte felelõs csapokvisszafejlõdnek. Az elhomályosodott tekintet homályos és borúskilátásra szegezõdik. A szürke fátyol a fül elõtt is szétterül. Romlika magas hangok észlelésének képessége, az ízlelés és a szaglás pedigfigyelmen kívül hagyja a pikánsabb ízeket és illatokat. Maga a lélekis úgy tûnik, mintha sokszorosan elszürkült volna, fáradtnak éskilúgozottnak, kedvetlennek és színtelennek látszik.Az ember haján mutatkozik meg leginkább, hogy kifakul az élet. Ezt arezignáció (82) jeleként értelmezhetjük. Mielõtt még kihullana azember haja, az öregedés tipikus jeleként megõszül, s ez sokak számáraiszonyatotjelent. Ugyanakkor a férfiak õszülõ halántéka meglehetõsenkedvelt je7enség. Az õsz halánték dokumentálja, hogy gazdája kellõtapasztalatokra tett szert a világban és az életben. Ez pedig együttjárhat az öregedéssel. Ziegler úgy gondolja, hogy az öregkorimegõszülés azzal a rettegéssel függ össze, hogy ez az életfázis válikaz ember soron következõ feladatává. Õ pozitívnak látja az öregkorlehetõségeit, mivel mégiscsak arról lenne szó, hogy az embernekmagának meg kell tanulnia rettegni, és ezt a fiataloknak is meg kelltanítani. Ez az összefüggés a korai õszülésnél különösképpenszembetûnik, kiváltképpen azokban az esetekben, amikor az emberhirtelen, egyetlen éjszaka leforgása alatt õszül meg. Ilyenkor arémület és a halálfélelem okozzák azt az iszonyatot, amelyet azérintettek tudatilag nem tudnak megemészteni. A testnek kellhelyettesítõként beugrania és az iszonyatot a haj színében kifejezésrejuttatnia.A feladat úgy hangzik, hogy kivonulni, megtanulni félni és leszállni asötétebb pólusba, szabad akaratból elmenni oda, ahol az élet elveszítiminden tarkaságát: az árnyék világába, az élet éjszakai oldalára. Ottmost a saját elemében van az ember, éjszaka a sötétben minden tehénfekete. Az éjszakai lovaglásnál nem számítanak a felsõ világ tarkaszínei, itt a lélek mélységeirõl van szó. Az élettapasztalatokfeldolgozásá385nál a nagy ív, az absztrakció áll a középpontban. Ha szembekerülve azárnyékunkkal elfogadjuk és integráljuk azt, akkor ez mélyebbértelemben lehetõvé teszi, hogy az eniber bölcsességben õszüljön meg.Ha a fény és az árnyék egyesül, abból szürke keletkezik, és a világszínessége illúziónak tûnik. "Bölcs" és "fehér" (németül "weise" és"weiss") nem állnak olyan messze egymástól. A fehér minden színttartalmaz, mint ahogy a bölcsességben is benne van az ember összestudása. Az illetõ tudatosságától függ, hogy mit jelez egy öreg és õszfej: a színek hiányát vagy a fehéret, ami az összes színt tartalmazza.Hogy a hajszín a belsõ állapotot tükrözi­e vagy kom­ penzál, aztkívülrõl nem lehet eldönteni. Ezt mindenki csak a maga számáratisztázhatja.r;

Aligha tudunk olyan gyorsan bevásárolni, mint ahogy a dolgokelöregednek. Az ember az ócska rongyokkal, a régi nézetekkel és a régitudással lehetetlenné teszi magát. Mindez azt dokumentálja, hogy márócskavasnak számít, és ennél kevés olyasmi van, ami rosszabb lenne.Abban a törekvésünkben, hogy mindent mindig a legújabb állapotábantartsunk, védekezõ varázslatot ûzünk mindennel szemben, ami régi. Akísértetvárak és a régi várromok (83) szerepét manapság azöregotthonok és az öregeket megõrzõ intézmények vették át. Lehetnekezek a helyek kívülrõl mégoly csinosak, mégis elkerüljük õket, nemakarunk megfertõzõdni az öregedés vírusával. Tartunk tõle, hogymegszáll bennünket az ilyen helyekrõl fújó (gonosz) szellem. Azellenpólusok közvetlen közelsége itt megint csak különösen világossáválik, mivel az új szelleme teljesen megszállt bennünket. Átok, hogymegöregszik az ember, és ráadásul egy fiatalságtól megszállt ésújításmániás társadalomban öregszik meg.Megpróbáljuk megkímélni magunkat az öregedés rémszellemétõl, ám ezértmeg kell fizetnünk az árat. Ugyanúgy, mint ahogy korábban mindenféleanyagi áldozattal próbálta az ember megszelídíteni a kísérteteket és aszellemeket, hogy békén hagyják õt, manapság majdnem az egésztársadalom nagy összegeket fizet be nyugdíjra abban a téves reményben,hogy azáltal elvesz valamennyit az öregkor rémületébõl. Anyugdíjelõleg fizetése inkább ahhoz vezet, hogy az ember, anyagilagúgy­ahogy ellátva, különösen világosan éli meg az öregség rémületét ésiszonyatát. Semmi sem tereli el a figyelmét arról, hogy mi is ennek azéletkornak a tulajdonképpeni témája.386A szürke öregségnek az iszonyat a feladata. A társadalomban azöregek azok, akik megtanítják a fiatalokat rettegni,fiatalságkultuszuk játékelrontóivá válnak, és elszürkítik az .egyoldalúan gyér és sekélyes gondolatokat. Úgy, mint magukat, másokatis megõszitenek, és idõben eliszkolnak a háttér sötétjébe. A nap fényemár nem nekik süt, az õ elhasználódott bõrüknek már csak árt, éselvakítja gyengülõ szemüket.Az egyén számára az öregkor jelenti az esélyt arra, hogykonfrontálódjon mindazzal, ami sötét és iszonyatos felhalmozódott azéletében, és végezzen a kísérteteivel.Emellett az életnek ebben a fázisában a bolondos elem is lényegesszerepet játszik. Az öreg bolond a kortársak számára teljesenérthetetlenül viselkedik, mert õ a dolgokat már egy másikperspektívából látja. Az udvari bolond képében a bolond klasszikusszerepe és az ezen a fokozaton meglevõ esély ragyog feI. Az udvaribolond volt az egyetlen, aki szépítés nélkül megmondhatta azuralkodónak az igazságot, anélkül hogy felelõsségre vonták volnaérte. Mivel kívül állt az igazságszolgáltatáson, nem lehetett bûnös.Az volt a legnagyobb bûne, ha unalmasnak bizonyult.

Itt mutatkozik meg, hogy milyen árvává és megfosztottá váltmanapság ez az archetípus. Van egy egész seregnyi kiöregedettpolitikusunk, akik továbbra is ragaszkodnak a hatalomhoz, még asírba is magukkal viszik. A korábbi korok udvaroncait és talpnyalóitaz alkalmazottak kiöregedett serege helyettesíti. Szürkeségükkel ésnyárspolgári mivoltukban csak hiányosan helyettesítik az udvariünnepeken a metreszeket. Csak a lakájmintákat tartották meg teljesvirágukban. Nincsenek bolondos öregjeink, akik megengedhettékmaguknak, hogy kimondják az igazságot, és ráadásul vicces módon. Mitkellene adnunk azért, hogy legyenek olyan öreg politikusaink, akikbetöltenék az udvari bolond óvó­intõ szerepét, akiknek már semmiveszítenivalójuk sincs, és ezért mindent megengedhetnek maguknak,akik szépítés nélkül beírnák az üzleti klikkek könyvébe azigazságot.Az öreg bolond, aki végre kimondhatja, amit mindig is ki akartmondani, következésképp az öregség témájának megoldása lenne. Direktés vicces, akár trágár formában is helyet tudna csinálni magának.Amennyiben eddig a szívébe temetett mindent, akkor most itt lenne azideje, hogy az öregség védelmében az összes sötét ésmegbotránkoztató mondani387valóját a napvilágra engedje. Õ maga megkönnyebbülne ettõl, másoknakpedig talán fontos kezdeményezõ lépéseket adna. Még idejében festenéintelmeivel a bajokat a falra. Megszabadulva a létfenntartás és afáradságos társadalmi játékok terhétõI, vissza tudná nyerni azt agyermeki örömöt, amit az élet titkai és meglepetései adnak azembernek. Idõnként találkozunk még az egyre ritkábbá váló nagycsaládokban ilyen bolondos öregekkel, akiket a gyerekek mintmagukfajtát fogadnak el, mivel õk éppolyan komolyan veszik ésfontosnak tartják a gyerekek játékszabályait, mint a felnõttekét. Nembecsülik le a gyermeki játékot, és nem is burkolják be a felnõttek komolyságával. Õk (a bibliai feladatnak megfelelõen) ismét hasonlóváváltak a gyerekekhez. Így aztán a gyerekek sokszor sokkal jobbanszeretik õket, mint a szüleiket. Az az öregkort gyakran sújtómegoldatlan pszichiátriai õrültség legjobb meg­ elõzése, ha az emberkiéli a benne levõ bolondos bolondot. Az öregkor leginkább idézett archetípusa a bölcs öreg. A mi társadalmunkban már csak azért sem juthat szerephez, mert az öregkorolyan görcsösen kapaszkodik az életbe, hogy híján van annak azoldottságnak, amely nélkül nincsenek bölcs öregek. Bölcsek, mert mintSzókratész, tudják, hogy semmit sem s t udnak, és az élet sokkal több,mint a tudás és a cselekvés.9. Az Alzheimer­kórRégebben "preszenilis dementiának" hívták ezt a betegséget, mivel azélet korábbi fázisaiban idézte elõ a normális öregkori leépülésjelenségeit. A betegség fõleg az 50. és a 60. életév között éri el az

embert, különös elõszeretettel a nõket. A betegség az agy elöregedésifolyamatának korán beinduló karikatúrája, és gyorsan teret hódít azöregségtõl amúgy is annyira szenvedõ társadalmakban. A nyugati ipariországokban a negyedik leggyakoribb halálok lett, mégis a (még) nemérintettek tudatában ez a kór semmilyen szerepet sem játszik. A "nagyfelejtés" maga is a felejtés áldozatává válik. Egy olyan betegség,melynek eredményeként az ember elveszíti az értelmét, provokációnakszámít az olyan társadalomban élõ ember számára, amely az értelmetmindenek felett valónak tartja. Amikor Alois Alzheimer bajorpszichiáter 90 évvel ezelõtt elõször leírta ezt a kórt, az orvosok egyideig nem is akartak hallani388róla. Csak annak következtében kezd megjelenni a köztudatban ez atudatvesztés legrosszabb formáját, azaz az agy degenerációját jelentõbetegség, hogy az utóbbi években rohamosan emelkedett a megbetegedésekszáma. Az öregkor szürke függönye itt az úgynevezettamiloidlerakódások formáját ölti. Ezek az idegsejtekben és fõleg aközöttük levõ összeköttetésekben, a szinapszisokban telepszenek le. Afehérjelerakódások az alumíniummal összecsomósodva egyfajta habarcsotképeznek, amely egyformán bebetonozza az idegsejt belsejét, külsejétés a nyúlványait. Így az idegek nem tudják ellátni a legfontosabbfunkciójukat, ami az összeköttetések teremtése lenne. A lerakódásokcélzottan a logikai mûködésekért felelõs nagyagy és az érzelmi életbenszerepet játszó limbikus rendszer mûködését blokkolják. Mialatt azemlékezet, az intelligencia, a döntéshozatali képesség, az orientáció,a beszéd, tehát egyszerûen minden, amit az értelmünkhöz számítunk,elvész, az érzelmek és a szociális minták a ritmusérzékelés és amuzikalitás gyakran sokáig megtartottak. Miútán az utóbbi idõbenintenzívebben kutatták a problémát, különbözõ nyomok mutatkoztak.Egyrészt genetikai defektusokra gyanakszanak, mivel az érintettekegytizedénél igazolták a betegség öröklött jellegét. Ehhez jön még,hogy gyakorlatilag minden úgynevezett mongol idiótánál, miutánbetöltötte a 30. életévét, kialakul az Alzheimer­betegség. Ennyibenmindkét betegség egyaránt a 21. kromoszóma defektusára vezethetõvissza. Az azonban, hogy végül is mi váltja ki ezt a defektet, még nemtisztázott. Ezenkívül vannak, akik az agresszív oxigén hatásának, azidegek zsírburkát megtámadó úgynevezett oxigéngyököknek, illetve azonvédõanyag hiányának tulajdonítják a betegséget, amely az ilyesmitmegakadályozza. Nem az oxigén mint olyan került gyanúba, hanem azok azegyes, küIönösen agresszív molekulák, amelyek pl. az ózonfelbomlásakor keletkeznek.A tünetek alig észrevehetõen, könnyû emlékezeti zavarokkal kezdõdnek.Fõleg a rövid távú memória károsodik, míg a hosszú távú emlékezettovábbra is épen mûködik. Az, hogy a közelit elfelejtik, a messzetávoli múltra azonban jól emlékeznek, amúgy is tipikus az öregembereknél. Az alattomos kérlelhetetlenséggel a hanyatlásba vezetõ

etegség elõrehaladtával a beteg gyakran nyugtalanná és ûzötté válik.Szinte kényszerszerûen megy a maga apró, tipegõ lépéseivel. Atájékozó389dás és a beszéd zavarai, a felismeréssel kapcsolatos problémák, azértelmes cselekedetek kivitelezésének képtelensége, végül pedigdepressziók, ritkábban eufóriás hangulati zavarok jelentik a betegségtovábbi tüneteit.A betegség mindig az élet második felére és ezzel arra az idõre esik,amikor az ember visszafordul és magába száll. A tünetek értelmezésekorkiderül, hogy ez a betegség az ember fejlõdési útjával vankapcsolatban, és mutatja, hogy hogyan vesztette el az illetõ akapcsolatát ehhez az úthoz, illetve hogyan tolódott át ez a fejlõdésa testébe. A betegek gyerekes­ i sé válnak, és a szó konkrétértelmében visszafejlõdnek.A rövid távú memória egyre súlyosbodó kiesése mutatja, , hogy hogyanadják fel a betegek a közeli dolgok feletti felelõs­ séget. A szólegszorosabb értelmében véve elfelejtik az életü­ ket, elõször ajelent, majd az idõben visszafelé haladva a múltat is. Az emlékezetösszeomlásával könyörtelenül arra kényszerülnek, hogy a jelenbenéljenek, illetve számukra a múlt eggyé válik a jelennel. Az itt ésmostban való élet, ami egyébként a fejlõdés útjának a céla lenne,ebben a megoldatlan formában iszonyatossá válik. Amikor a megoldottformá­ ban merül el az ember a pillanatban, akkor a polaritásbanvaló élet lényeges feladatai már a háta mögött vannak. Az Alzheimerbetegeknéla nyugtalanság és az ûzöttség elárulja, hogy mi mindenlenne még elõttük. Az idõ elvesztésével az életút megértéséneklehetõsége és a feladatai ott maradnak az úton. Aki semmire sememlékszik, és a lineáris idõn kívül él, az már semmilyen felelõsségetnem tud viselni. A tájékozódó­ képesség hanyatlása is ugyanabba azirányba megy. Az élet végén az ember, ahelyett hogy elérte volna acélját, utat vesztett. A betegek már nem tudják, hogy hol vannak, ésmerre vezet az út. A gyakori depressziók teljes reménytelenségrõlárulkodnak. A másokra való tekintet hiánya, ami idõnként a rokonokidegeire megy, majdhogynem kikerülhetetlen. Mivel az értelem mindenkontrollfunkciója kiesik, ugyanolyan gátlástalanul nyilvánítják kiminden érzelmüket, mint a kisgyerekek. Mindaz, ami neveltetése ésélete során felgyülemlett a betegben, az most utat törhet magának. Azápoló személyek csak nehezen értik meg a beteg szenvedését, amikülönösen éjszakánként ölt aggasztó mértéket, amikor is pániktólhangosan kiabálva felriad vagy kóborol a házban. Mivel sem atájékozódása, sem az emlékezete nem mûködik, éjszakánként tel390jes sötétségben ébred, anélkül hogy tudná, hogy hol van. A betegségelõrehaladtával azt sem tudja, hogy õ kicsoda. Már az ismegnyugtathatja, ha egy kicsi, inkább szimbolikus fényt égve hagynak,ugyanúgy, mint ahogy ez a gyerekek számára is megkönnyíti a valóságsötét oldalának elviselését.

A betegséget leginkább úgy foghatjuk fel, hogy az ismét gyermekkéválás feladata lesüllyedt a testbe. A betegek sokszor úgy szaladnak azápolóik után, mint a kisgyerekek, ugyanúgy kapaszkodnak aszoknyájukba, vagy legalábbis arra van szükségük, hogy az ápolójukakusztikus jelekkel, énekkel, dúdolással, beszéddel meggyõzze õketarról, hogy ott van a közelben. Mint a kisgyerekek, õk is gyûlölik acsukott ajtókat és a bizonytalanságot. A legszívesebben a megszokottkörnyezetükben vannak, és bizonyos körülmények között a jó szándékúmeglepetésekre vagy változásokra is pánikkal reagálnak. Az érvekkelegyáltalán semmit sem tudnak kezdeni, de hálásan és örömmel reagálnaka szeretet olyan megnyilvánulásaira, mint a simogatás és a dicséret.Ha az ember meg akarja kímélni magát a beteg dühkitöréseitõl, akkoradjon mindig igazat neki, hagyja, hogy minden játékban õ nyerjen, ésmindenért saját magát nyilvánítsa hibásnak. Végül minden szempontbólúgy kell gondoskodni róluk, mint a gyerekekrõl, az etetéstõl apelenkázásig. Mialatt a betegek visszatérnek életük kezdetéhez,alázatot követelnek a környezetüktõl. Ezt pedig annál inkább nehézgyakorolni, mivel a javulásra alig van remény.Az acathisiának nevezett nyugtalanság, amely apró tipegõ léptekkelkörbekergeti a betegeket, arról tanúskodik, hogy muszáj menniük, dearról is, hogy a lépések túl kicsik, és nincs irányuk. A betegekkörben forognak. Hogy milyen igényük van a kommunikációra, az élettelvaló kapcsolatra és az aktivitásra, jól látszik abból is, hogy nembírnak nyugton ülni és egyedül maradni. Az, hogy minden lehetségesalkalommal eltévednek, mivel már semmit sem ismernek fel és orientációnélkül tévelyegnek körbe­körbe, világossá teszi, hogy átvittértelemben is mennyire letértek az útjukról.A beszédzavarok arra utalnak, hogy milyen nehéz és egyrelehetetlenebbé válik számukra a kontaktus. Beszéd közben állandóanelveszítik a fonalat, mint ahogy az élet vörös fonalát iselveszítették. A film egyre gyakrabban elszakad, míg végül néhányösszefüggéstelen kép rnarad. A mondatok egyre rövi391debbé válnak, szavakká lesznek, és fokozatosan elvesztik a logikusértelmüket. Végül pedig teljesen elapadnak. A betegeknek már semmirõlnincs mit mondaniuk. Átvitt értelemben véve sincs már szavuk, azazgondnokság alá helyezik õket. Emellett a nonverbális kommunikációvalmég mindig sok min­ dent ki tudnak fejezni. A beszédprobléma orvosiszakkifejezé­ se a dysphasia, ami annyit jelent, hogy már nemrezegnek együtt a többiekkel ugyanabban a ritmusban. A majdnem tel­ sjes némaság eredményeként a beszéd terén is dezorientáltak. ;Az agnózia, egy további tünet a felismerésre való képtelen­ ' ségetjelenti. Ez a végén odáig is elmegy, hogy a betegek saját ' magukatsem ismerik már fel. Az önmegismerés, mint az em­ = ber útjának célja,az árnyékba süllyedt. Így természetesen a világ megismerésénekfeladatával sem tudnak már elkészülni. Az apraxia, a gyakorlaticselekvések kivitelezésének képtelen­ i; sége meggátolja, hogy az életsegédeszközeit értelmesen használni tudják. A betegek belesüllyednek a

tétlenségbe és a tehetetlenségbe. Egy olyan világgal, amelyet már nemismernek fel, nem is tudnak bánni.A depressziós, lehangolt állapotok hozzák a témát a legvilá­ gosabban egy közös nevezõre. A de­pressziót feszültségmentesítésnek isértelmezhetjük, és valóban az elengedés egy megoldatlan formájátfejezi ki. A betegek lelkileg és testileg is leeresztenek, és azéletükkel kapcsolatos gondokat átengedik a környezetüknek. Ittdrasztikus formában mutatkozik meg, hogy az élet eredetéhez valóvisszatérés az árnyékba süllyedt. Ahelyett, hogy megoldott formábanismét olyanná válna az ember, mint a gyerekek, testi, lelki ésszellemi szempontból ; fejlõdik vissza a gyereki életkorba. Ahelyett,hogy ismét nyitott ' szájjal és szívvel tudna csodálkozni az életcsodáin, a némaságba süllyed. Ahelyett, hogy kis lépésekbenmeghódítaná az élet nagy körét, a legkisebb lépésekben körbe­körbeforog és eltéved. Visszamenekül a gyerekkor felelõtlenségébe,figyelmet és gondoskodást követel mindenféle ellenszolgáltatás nélkül.Anélkül, hogy ennek tudatában Ienne, hatalmat gyakorol, ugyanis azegész család vagy az egyes hozzátartozók nyakába varrja azt afelelõsséget, amelyet õ semmiképpen sem tud elvállalni. Bebetonozottidegsejtek a magu,k megszakadt, haszontalanná vált és lassan maguktólelsorvadó kapcsolataivalez a helyzet aggasztó anatómiai tükre.Még ha a de­pressziót a mai felfogás szerint mint afacsony 392nyomást értelmezzük, akkor is kirajzolódik belõle a menekülésaspektusa, ugyanis a depresszióban minden életimpulzus tönkremegy. Azeredmény az élõhalott. Végül is az életerõk teljes elnyomása halálhozvezet.A tüneteken lehangoló jellegük mellett a megoldás is átsejlik, ebbenpedig ott tükrözõdik a megtanulandó feladat. Az emlékezet elvesztéseazt is jelenti, hogy az ember eloldja magát a múltjától. Az emberfeladja a kötéseket és a kapcsolatokat. A nyugtalanság és a mozgásikényszer azt hangsúlyozza, hogy milyen fontos az, hogy kinyíljon azember és megkezdje az útját ­ inkább kis lépésekben, mintsemmilyenekben. A tájékozódóképesség elvesztése és az, hogy a betegnem tudja, hogy õ kicsoda, a mitológiai párhuzamokat juttatják azeszünkbe. Odüsszeusznak az a felismerés mentette meg az életét azemberevõ óriás Polüphémosztól, hogy õ senki. Az óriás bezártaOdüsszeuszt és társait egy barlangba, és azzal fenyegette õket, hogymegeszi. Odüsszeusz azonban a maga hosszú útján már sokat tanult.Amikor megkérdezte tõle a küklopsz, hogy õ kicsoda, azt válaszolta:"Senki". Erre elengedte és hagyta, hogy Odüsszeusz becsapja. Azon ahazafelé vezetõ úton, amelyet az Odüsszeia ír le, fel kell ismerniÉnünknek a rendkívüliségre és a különlegességre való igényeit. Ezabban csúcsosodhat ki, hogy rájövünk, milyen tudatlanok is vagyunk ateremtés misztériumához képest. Akármekkorára fújta is fel magát azember Énje, mégiscsak egy jelentéktelen senki. Ezt a felismeréstkényszeríti ki a maga drasztikus módján ez a betegség. Odüsszeusz ésSzókratész teljes tudatossággal váltották meg ezt a feladatot. Hogy a

viszonyításnak és az intelligencia állította korlátok átlépésének, ahaza­, illetve visszatérésnek ez a lépése milyen fontos, arra ImmanuelKant világított rá, aki az akkori tudás csúcsaira hágva 80 éves koraután betegedett meg Alzheimer­kórban.A némaság azt is jelentheti, hogy az ember csendben marad egy olyanvilág elõtt, amely ámulatot vált ki, és amelyrõl már eleget mondtak.Az apraxiából, a gyakorlati cselekvések kivitelezésénekképtelenségébõl azt a felszólítást olvashatjuk ki, hogy a dolgosgyakorlati életet most pihenni kell hagyni ugyanúgy, mint ahogy atudás területét (emlékezetvesztés). A cél inkább a megismerés, úgy,ahogy azt Odüsszeusz értette, és ahogy a religio és a filozófia érti,ami nem más, mint a bölcsesség iránti szeretet. A Sophiára, a nõieséletbölcsességre393lehetne itt gondolni, aki nem tagadja le az érzéseit. A depresszió afeszültségmentesítést jelzi, a lélek tulajdonképpeni otthona felészálló gondolatokat. Az élet csúcspontján, miután az ember kifejtettemaximális erejét, eljutott az élet közepén bekövetkezõ krízisbe, ésmost az a fejlõdésének a célja, hogy elhagyja a feszültségek területétés visszatérjen az egység teljes nyugalmába. A depressziós fázisokközött fellépõ eufória , adhat egy kis ízelítõt abból a boldogságból,amely ott vár az emberre. Isten mennyei birodalmát az embernek sajátmagában megvalósítani, ez minden élet célja. A mi életünknek itt, azellentétek világának polaritásában végül is mindig az egység, aParadicsom, a nirvána a célja, vagy ahogy az ember nevezni akarja.Gyakran két embert támad meg ez a betegség. Ha meggondoljuk, hogy afehérjelerakódások már a tünetek megjelenése elõtt 30 évvelmegkezdõdnek, és a betegség lefolyása akár 15 évig is eltarthat, akkorfelmérhetjük, hogy mit jelent mindez a beteg partnere számára. Azápoló személy problémája, akire a betegnek egész nap és sokszor egészéjjel is szüksége van, aligha megoldható. Az idegen ápolószemélyzeta helyzet ne­ Í hézsége miatt egészen gyorsan eléri tûrõképességehatárait, és a legtöbb otthonban nyugtatókat használnak. Ezek ugyankönnyebben kezelhetõvé teszik a betegeket, a tüneteket azonbanrontják. A rokonoknak, többnyire a feleségeknek és a lányoknak, megvanaz a felbecsülhetetlen elõnyük, hogy szeretik a beteget. Ezzel azonbanaz a probléma is elõáll, hogy eddig pozitív képük volt a betegrõl. Eza kép azonban többnyire maradéktalanul összetörik, és éveken át tartó,lépésekben történõ és visszavonhatatlan búcsúzáson kell átesniük,amely több erõt visz el, mint amennyit bárkitõl megkövetelhet azember. Gyakran nem is tudni, hogy ki szenved jobban, a beteg vagyazok, akik szabad akaratukból mellettük maradnak. Mialatt a betegekvisszafelé haladnak visszavonhatatlan útjukon, az õket kísérõ emberekaz önfeláldozás útját járják. Ez annak a visszafelé vezetõ útnak azegyik változata, amelyet a rájuk bízott betegek megtagadtak. Míg nekiktudattalanul kell ezt az utat végigjárniuk, illetve végigszenvedniük,

a mellettük álló segítõk arra kényszerülnek, hogy mindezt tudatosanéljék meg. Egyes emberek, akik ezt az utat vállalták, elmondják, hogymennyire megváltoztatta és gazdagította õket ez az út. Aki ezt azemberfeletti feladatot vállalja, sokat megtanul394saját magáról és a mindannyiunkban benne rejlõ gyermeki létrõl, abátorságról és az alázatról. Egy gyerek felnevelésével ellentétben,ahol minden problémában ott van a javulásra való kilátás, itt az embertudja, hogy a helyzet kilátástalan, és ez óhatatlanul lesújtó. Míg agyerekek felnõnek, az Alzheimerbetegek elsüllyednek. Ezért az ápolóknevelési kísérletei évtizedekkel megkésve érkeznek, és nincsenek is ahelyükön. A hazafelé vezetõ úton szükség lenne az útmutatásra. Azember útjának a sötétbe való alászállás a legfontosabb és alegnehezebb fázisa. Ez öltött alakot ebben a betegségben. A szabadakaratából ajánlkozó lelki vezetõ számára nem kevésbé fontos ez afázis, mint a vezetettnek. Orpheusz és Eurüdiké történetére emlékeztetaz útnak ez a szakasza, még akkor is, ha a mi világunkban többnyire anõk azok, akik szabad akaratukból vállalják, hogy egy szeretett lélekkedvéért alámerülnek a holtak birodalmába. Ezen az alapon érthetõvéválhat, amikor az ápoló partner vagy a gyerekek a szeretet boldogítópillanatairól számolnak be, amely gyakran csak akkor tud érvényesülni,amikor az intellektuális páncélzat összetörik. A késõbbi, az útnak azáthatolhatatlan sötétséghez egyre közelebb kerülõ fokozatain azonbanaz ilyen tapasztalatokat is fel kell áldozni: az egyéni embernek szólószeretet szükségképpen személyfeletti, mindent átfogó szeretettéváltozik, mert az ember, akit annyira jól ismertünk, eltûnik asötétben, és az ápoló ott marad az illetõ gyermeki formájával. Ebben agyermeki létben azonban nincs más, mint az ásító üresség (84). Amegvilágosodott ember is feladja Énjét, amikor belép a nagy ûrbe,eltûnik az egyénisége. A kettõ között azonban az a jelentõs különbség,hogy õ eközben teljesen tudatos.Mivel ez a betegség "az öregkori normális leépülési jelenségeket"erõsíti fel, világos és elrettentõ tükröt tart egy olyan társadalomszámára, amelyben egyre több az Alzheimer­kóros beteg. Nálunk az, hogymegöregedni, igen gyakran azt jelenti, hogy gyerekessé válik az ember,akár az agyér­elmeszesedés (85), akár a dementia más formáinak vagy atöbbszörös szélütésnek* vagy az agy "normális" leépülésénekkövetkeztében. A tulajdonképpeni feladat azonban úgy szól, hogy azembernek tudatosan vissza kell fordulnia, és "ismét olyanná kellválnia, mint a gyerekek."395Kérdések a betegség kezdetén állók és az ápolóik számára

1. )ól vettem­e a kanyart, megtaláltam­e azt a pontot az éle­ 'temben, ahol vissza kellett fordulnom, és felhasználtam­e arra,hogy hazatérjek?2. Hogy érzi magát a bennem levõ gyerek? Megtartottam­e a = hozzá fûzõkapcsolatot, és egyre közelebb kerülök­e hoz­ zá, ahogy öregszem?Ismét közelebb kerülök­e a gyerekek­ hez?3. Mi szerint tudnék tájékozódni? Honnan kellene fénynek jönnie azéletembe? Milyen segítséget hagytam ott kihasz­ nálatlanul?4. Mi által veszítem el újra és újra a többi emberhez és az ' élethezvaló kapcsolatomat?5. Megtagadom­e az életemért való felelõsséget?396Összegzés

Végezetül marad az a kérdés, hogyan váljon az ember a képek bõségétõlegészségessé. Egyáltalán meg lehet­e gyógyulni a képek segítségével? Aképekkel való gyógyulás folyamata önmagában véve nem olyan egyszerû,így az intellektuális emberek számára nehéznek túnik. Az, hogyproblémáink vannak a mintákkal és a képekkel, az mindenekelõtt azegyoldalú, férfias­analitikusan orientált gondolkodásban rejlik, amelymeglehetõsen lebecsüli a nõies­szimbolikus ellenpólus jelentõségét.Azonkívül a fordított eljárás, a képszerû szféra túlzott hangsúlyozásasokkal inkább megfelelne a mi belsõ valóságunknak.Az analízis férfias pólusa nélkül heteken, sõt hónapokon át is jólmegvolnánk. Egyes népek teljesen lemondanak róla és vele együtt ahaladásról, mármint arról, amit mi értünk rajta. Mindez egyáltalán nemkárosítja a testi és a lelki egészségünket. Ha viszont belsõ képeit,mondjuk, csak néhány napon, illetve éjszakán át nem tudja megélni azember, akkor komoly elmezavarai támadnak. A modernalváslaboratóriumokban meg tudják gátolni, hogy a kísérleti személyekáImodjanak. Amikor arra utalnak szemmozgásaik, hogy megkezdik alátható álom­, illetve a REM­fázisokat (86), felkeltik õket. Azéjszaka végére aludtak ugyan összesen hét vagy nyolc órát, de anélkül,hogy álmodtak volna. Legkésõbb kilenc nap elteltével a kísérleticsoport legutolsó tagjánál is jelentkeznek a hallucinációk, azaz olyandolgokat látnak és hallanak, amelyeket rajtuk kívül senki más nemérzékel. Az ilyen nyitott szemmel látott agyrémképeket nevezi apszichiátria optikai hallucinációknak. Az agyrémszerû hangok hallásátpedig akusztikai hallucinációnak hívják. Olyannyira túlerõbe kerülnekazok a belsõ képek, amelyeket az illetõnek nem volt alkalma azálmaiban feldolgozni, hogy benyomulnak az éber397tudatba, és még nyitott szemmel is láthatóvá válnak. Ezen lemérhetõ,hogy mennyire alapvetõek az élethez (illetve az életben maradáshoz) abelsõ képek, noha itt még csak arról van szó, hogy láthatja­e az emberazokat a képeket vagy sem. Az értelmezésrõl még nem is beszéltünk. Ezta fajta belsõ filmet" minden szellemileg egészséges ember minden éjjelmegéli, még azok is, akik nem emlékeznek az álmaikra. Hogy ez egyretöbb emberrel esik meg, jelzi, hogy milyen csekély szerepet játszik amodern ember életében a valóság nõies, képszerû oldala. A belsõ képekmélyebbre süllyedtek az árnyékba, mégpedig olyan mértékben, mint ahogya szeretetrõl szóló álmok, az egymásra való odafigyelésrõl szóló mesékés a fantaziálások vesztenek a jelentõségükbõl. Így a velük való áminden egyes találkozás az árnyékkal való munkának felel e meg, ésgyógyító, mivel visszahozza azt, amit elvesztett, elfojtott az ember,és ami hiányzik neki.Persze úgy érezzük, hogy teljesen jogosan részesítjük elõnyben aférfias­analitikus pólust és a kritikus éber tudatot az éjszakaipólussal szemben. Mindamellett a mi beállítottságunk ellenkezõjeéppannyira elképzelhetõ, sõt létezik is. A senoi egy olyan nép, amely

az éjszakát helyezi az elsõ helyre a maga álmaival. A nappalaikkizárólag az éjszaka körül forog­ nak. Az éjszaka jelenti számukra alehetõséget arra, hogy tapasztalatokat szerezzenek azokon a képsíkokonés felvegyék a kapcsolatot az isteneikkel. Az indiánoknál istapasztalható, hogy mílyen központi szerepet játszanak a nagy álmok ésvíziók a mindennapi és az egész életük szempontjából.Azt, hogy ez a belsõ "film" önmagában véve hatásos, mi sembizonyítja jobban, mint az a tény, hogy lelki egyensúlyban tartbennünket. Ehhez az intellektuális értelmezési képes­ ségre nincsszükség. Itt tisztázódhat az a kérdés, hogy mit kezdenek a gyerekek azértelmezésekkel. Általában véve nincs szükségük az értelmezésintellektuális változatára, meg tudják maguknak takarítani ezt akitérõt. Hajlamosak spontán elfogadni a képeket, és integrálják õket alelkivilágukba. Fel kell adnunk azt az elõítéletet, miszerint agyerekek a szimbolikával és a betegségek üzenetével semmit sem tudnakkezdeni. Épp ellenkezõleg. Cyakran sokkal fogékonyabbak, mintintellektuális szüleik, akik mindent értenek és sokszor semmit semfognak föl. A gyerekekkel végzett pszichoterápiában ezért pl.megtakaríthatjuk magunknak azt, hogy megvizsgáljuk a külön398bözõ inkarnációkat, mert õk még fontosnak tartják a mesék és afantáziák szimbolikáját.A gyerekterápiában az ember megálmodhat a kis páciensekkel együtt egymesét, és néhány perc múlva megkérdezheti, hol vannak õk maguk ebben atörténetben. Ha arra kérjük õket, hogy meséljenek tovább, többnyireörömmel folytatják. Így azonnal szemléletes képek formájábanrajzolódik ki az élethelyzetükre illõ minta. Egy másik, legalább olyanegyszerû, mint hatásos lehetõség az, hogy a saját családjukatállatfigurákként képzeltetjük el. Az ilyen fantáziajátékban a családstruktúrája és a kapcsolati minták is problémamentesen kirajzolódnak.Mivel a gyerekek spontán módon fontosnak tartják és saját magukravonatkoztatják ezeket a képeket, többnyire abban a helyzetben vannak,hogy a képszerû minta megváltoztatásával az életük valóságátbefolyásolhatjuk. Ez sokszor könnyebben megy nekik, mint afelnõtteknek.A hatékonyságra törekvõ pedagógia hatására általában már koránfeladjuk a gyermeki naivitásunkat. Már az általános iskola kezdeténolyasmiket hallunk, hogy: "Ne aludj! Ne álmodozz! Ne fantaziálj ittösszevissza! Na ne hülyéskedj! Inkább koncentrálj!" Amennyiben ez anevelés sikerrel jár, teljesen fantáziátlan felnõttek kerülnek ki aziskolapadból, akik már nem emlékeznek a saját álmaikra, és gyakran máraludni sem tudnak. Nemritkán a pszichoterapeutáknál kötnek ki, hogyújra szert tegyenek erre az õsi emberi képességre. A mai pedagógianemritkán összekeveri a tudás közvetítését a képzéssel. A valódiképzésben a kép nemcsak a szavakban, hanem a szívekben is ott van.Mikrokozmoszként (ember) a makrokozmosz (világ) leképzõdései vagyunk,és ennek a világnak minden képét magunkban hordjuk. Ha eztelfelejtjük, akkor a képek egyre mélyebbre süllyednek a tudattalanban,

és a képzés azzá az információáradattá züllik, amellyel még magasanképzett intellektusunkkal sem tudunk kellõképpen elbánni. Még azinformáció szóban is benne van a forma, a minta, és mutatja, hogymilyen mélyen össze vagyunk kapcsolva a valóságnak ezzel anézõpontjával. A kép a lélek tápláléka, és táplálék nélkül éhen hal alélek.Még a kórképek is táplálékot jelentenek a léleknek, és sokkal jobbak,mint a képek teljes hiánya. Ez a könyv intellektuális kirándulás abetegségképek világába, attól a reménytõl399hajtva, hogy a képek nem maradnak ott az olvasók fejében, hanem belsõmûveltségre tesznek szert általuk a test és a lélek közöttiösszefüggéssel kapcsolatban. Túl szép lenne, ha ehhez a racionálismegértés is elég lenne, és az ember pusztán azzal, 5 , hogy olvas ésmegérzi a mintákat, meg is tudna gyógyulni. Sajnos ez a kivétel.Miután ésszel felfogtuk a dolgot, "intézkednünk kell", és engednünk,hogy a tudás megérintse a lelkünket, és bebocsátást nyerjen az érzésekvilágába.Az intellektuális megértés mint elsõ lépés azért nem jelen­ 'téktelen, csak épp nem elég. A saját képvilágunkba való bele­ mélyedés lehetne a második, messzebbre vezetõ lépés. A meditációs zeneés a szavakkal festett képek segítségével tett képzeletbeli utazásokmélyebbre vezetnek, mint az intellektuális kirándulások. Amikor máregy könyv elolvasása is veszélyt jelent a régi elvekre éselõítéletekre, a belsõ képek szárnyain megtett kirándulások mélyebbtapasztalatokat és nagyobb veszélyeket tartalmaznak a régi viselkedésésbetegségformák szempontjából. Az itt ismertetett elmélet (87)értelmében tett utazások gyakran olyan területekre vezetnek, amelyekeddig idegenek voltak az ember számára, és el voltak zárva elõle. Azt senki sem ígérheti biztosra, hogy az utazás ártalmatlan. Azutazásnál azonban sokkal veszélyesebb a nem utazás. Aki utazásai soránismerte meg a külvilágot, annak veszélyeket is ; rejtegetett az út.Ha egész életében csak a szülõvárosában ' maradt volna, akkormegtakaríthatta volna magának õket, viszont sokkal inkább ki lenneszolgáltatva az ismeretlennek. Az utazás köztudottan képzi az embert,és közben képekkel gazdagítja a lelkét.Hasonlóképpen álI a dolog a belsõ utazásokkal. A belsõ ; világazáltal, hogy az ember megismeri, éppoly kevéssé válto­ zik, mint akülsõ. Ám mindkettõ veszít fenyegetõ jellegébõl, mivel az ismertveszély kevésbé kelt félelmet. Végül is a kórképeknél sem a betegségektémája és tartalma az, amit meg kell változtatni, hanem a látásmódunk.A megtanulandó feladat, illetve a minta mindig ugyanaz, de nagykülönbséget jelent, hogy az ember egy ördögi körben topogva testiszinten van­e kiszolgáltatva nekik, vagy egy megoldott szinten szabadakaratából éli ki õket. Saját belsõ hangjára hallgatva kevéssé hízelgõdolgokat is megtapasztalhat magáról az ember. Ezért rövid távon

kellemesebb, ha nem hallgatunk rá. Hosszú távon azonban veszélyesfigyelmen kívül hagyni, mert amikor a400hosszú ideig elhanyagolt belsõ hang hirtelen felerõsödik, máráltalában késõ. A konzultáló pszichiáter többnyire nem hallgatja megazt a belsõ hangot, és aligha tulajdonít neki jelentõséget. Ehelyettkémiai fegyverekkel próbálja leblokkolni. A tapasztalat szerintértelmesebb, ha a maga idejében és nyugalomban ismerjük meg belsõvilágunkat, mintha a régóta kialakulóban levõ torlódás nyomása alattkezdenénk neki a dolognak. Az, ahogyan a testünkkel bánunk, tükrözi alelkünkkel való bánásmódunkat is. Rövid távon kényelmesebb figyelmenkívül hagyni és elfojtani a belsõ képeket, hosszú távon azonbanüdvösebb megkockáztatni a velük való konfrontációt és fejlõdni,ahelyett hogy lapulna az ember. Mindkét fajta orvostudománynak,illetve pszichológiának megvannak a maga elõnyei. A hagyományosorvoslásnak és pszichológiának a helyzet rövid távú javítása a céljaaz üdvösség mellõzésével. Az értelmezõ orvostudomány és terápiaszámára nem a pillanatnyi jólét, hanem hosszú távon az üdvösség acélja.Régebben nem sokat utazott az ember a külvilágban, és ha igen, akkoris többnyire zarándokutakra ment, amelyek összekötötték a külsõ utat abelsõvel. Az a tendencia, hogy anélkül teszünk külsõ utakat, hogyazoknak bármi közük lenne a belsõ lelki úthoz, viszonylag új. Akuhúrutak, amelyeket a kultusz már egyáltalán nem érdekel, éppolyanfurcsán lógnak a levegõben, mint a tanulmányi utak, amelyek semmifélekapcsolatban sincsenek az ember belsõ képeivel. Sokkal kényelmesebblenne néhány kultúrfilmet megnézni helyettük. Az úgynevezett üdülõutaktöbbsége orvosilag szemlélve az ember egészségének csúfságára vannak.Az utazás nyomorúságos voltáról most már a szervezõk is tudnak, ezértaztán folyamatosan új koncepciókat dolgoznak ki, és amennyibenhiányzik belõlük a belsõ úthoz való kapcsolat, hamar el is vetik õket.A kalandutak lehet hogy izgalmasabbak, mint amelyeket a napfürdõzéskedvéért tesz meg az ember, az igazi kalandok azonban mindig belültörténnek, legjobb esetben emellett még kívül is tükrözõdnek.A régi idõkben a hõsi út egy belsõ utat jelentett, amely kívülkizárólag a belsõ út tükre volt. Az ember saját megtanulandófeladatait feltáró utak, mivel azok a betegségek belsõ tájképeibentükrözõdnek, valódi hõsi utazások. Gyakran nem kellemesek, és még csaknem is szépek, és idõnként sok bátorságot követelnek, viszont mindigmegéri megtenni õket. Mint ahógy401az elsõ kötetben is írtuk, messzi utakra indulva jó és olykoregyenesen szükségszerû is, hogy legyen az embernek egy vezetõje. Azilyen vezetõket hívják manapság pszichoterapeutáknak. Ilyenek mindig

is voltak, csak korábban, amikor még az emberek saját maguktól ismítoszaik és a mesék képutazásaiban éltek és bíztak a fantáziáikban,másképp hívták õket, és kevesebb munkájuk akadt. Az volt a feladatuk,hogy utat mutassanak és elkísérjék a másikat abba a belsõ világba, amimindig ott van, és vár ránk. Amikor egyáltalán nem készülõdünk arra,hogy közelebb kerüljünk hozzá, akkor õ jön oda hozzánk, tünetek ésbetegségképek formájában ad jeleket a számunkra.Ha megpillantjuk és ki is használjuk a kórképek kínáltalehetõségeket, attól nem lesz feltétlenül könnyebb az életünk, denagyobb lesz a felelõsségtudatunk, és gazdagabbá válunk általuk.Minden hiba lehetõséggé válik arra, hogy fejlõdjünk általa, ugyanishozzáad valamit az életünkhöz, ami eddig hiányzott belõle. Ígyteljesen megváltozhat az értékítéletünk, és ahelyett, hogy kikerülnénka problémákat vagy elmenekül­ j; nénk elõlük, örömünket leljük abban,hogy nekimegyünk, és Á felfedezzük a bennük elrejtett lehetõségeket.Így válhatnak a fejezetek végén felsorakoztatott kérdések a sajátmeditációnk alapjává. Mi a vesztenivalónk, ha életünk a Iehetõségektágas Í mezejeként fekszik elõttünk? Minden lehetséges, ha elfogadjukaz élet kihívásait, nemcsak a külsõségekben, hanem belsõ értelembenis. A saját lehetõségeket bátran kihasználó külsõ i élet hozzájárulhata fejlõdésünkhöz, bátor belsõ életet élve pedig elérhetjük azt a célt,ami felé mindvégig igyekeztünk. A Iegkülönbözõbb vallások igyekeznek megmutatni a belsõ világonkeresztül vezetõ utat, a mi kultúrkörünkben pedig a keresztény tanításad félreérthetetlen utasításokat vele kapcsolatban.A kereszténység lényege: az Isten és a felebarát iránt érzett iszeretet. Sõt, Krisztus nehezebbre is felszólít: "Szeressétek el­ lenségeiteket!" Ennél többet sohasem fogunk tudni mondani a Iterápiáról, és rövidebben, velõsebben sem tudjuk megfogalmazni.Manapság hajlamosak vagyunk arra, hogy ugyanezt modernebb ésbonyolultabb módon fejezzük ki: "Vegyétek vissza a projekcióitokat!"Mert minden, ami az üdvösségünkhöz hiányzik, benne van a sajátárnyékunkban, és mivel nem tudjuk és nem akarjuk látni, kivetítjük.Ellenségeink külsõ pro402jekciós felületek, amelyek minket tükröznek. Másokban utáljuk mindazt,amit saját magunkban nem állhatunk ki. A betegségek tünetei a legtöbbember számára belsõ ellenségek. Testünk a nem kedvelt oldalainkprojekciós felületévé válik. Ha sikerül szeretnünk külsõ és belsõellenségeinket, akkor létrejön az üdvösség. És ez annál könnyebbensikerül, minél inkább abban a helyzetben vagyunk, hogy a betegségetmint a lélek nyelvét tudjuk elismerni. Akkor a betegség úttá válik. Eznem új és nem is bonyolult, olyan idõtlen, olyan egyszerû és olyanigényes, mint azok az idõtlen szavak, hogy: SZERESSÉTEKELLENSÉCEITEKET!

403Iegyzetek1 A statisztika szerint egy átlag német tízévente egy életveszélyes,tíz nehéz és egy egész sor könnyebb betegségen esik át. Haösszegyûtünk egy nagyváros utcájáról 1000 embert, és modern orvosidiagnosztikai eszközökkel, valamint alapos kikérdezéssel megvizsgáljukõket, akkor egyetlenegy sincs közönük, aki teljesen egészséges lenne.

2 WHO = World Health Organisation = az ENSZ egészségügyi szervezete. 3A kémiában a katalizátor olyan anyag, amely anélkül indít meg egyreakciót, hogy közben maga megváltozna. Katalizátor nélkül a reakciónem jön létre, s noha részt vesz benne, a reakció magát a katalizátortnem befolyásolja. Ennyiben sántít a hasonlat, mivel az említettgyógyulási folyamatok gyakran orvos nélkül is lejátszódhatnak, és azsem igaz, hogy az orvost nem befolyásolja a terápia.4 Legújabban a PCP kifejezést a fõleg az AIDS­betegeknél fellépõtüdõgyulladásra alkalmazzák. Ebben az esetben azt jelenti, hogypneumocystis carinii pneumonia. A régi PCP elnevezésbõl az elsõsemmitmondó P­t amúgy is törölték.5 Ameddig a homeopátiát vagy a kínai orvoslást természetgyógyászatnaktartják, ez az értékítélet nem felel meg a valóságnak. A holisztikusgyógyítás keretein belül is próbálkoznak egy átfogóbbbetegségfilozófia kidolgozásával.6 A terepen bevetett fegyverek mellékhatásainak veszélyes voltafontos, még ha csak fokozatbeli különbséget is jelent. Amikor azallopátiás eljárást nem lehet elkerülni, a mellékhatásoktól mentesvagy csak csekély mellékhatásokat okozó szereket kell választani. Ezektermészetesen nem felelnek meg a szó tulajdonképpeni értelmében vettgyógyitó szerek kritériumainak, mert nem vezetnek gyógyuláshoz,pusztán a beteget tünetmentessé teszik.7 Hermann Weidelener: Lebensdeutung aus der Weishet der Sprache S.19.(Az élet értelmezése a nyelv bölcsességébõl,19. o.)8 Paracelsus utalt rá, hogy ebben a világban végül is minden méregnekszámít. Kizárólag a dózison múlik, hogy milyen mértékben mérgezõvalami.9 A Lachesis muta, azaz óriás csörgõkígyó mérges kígyó.40510 Az alkoholról és a vízrõl van szó, amelyrõl egy bécsikutatócsoportnak sikerült kimutatnia, hogy döntõ szerepet játszik aszer mintájának felvételében.11 Az ezoteria számára nem különösebben meglepõ, hogy ebben a polárisvilágban mindennek megvan a maga ellenpólusa, és hogy ezt a világotegyáltalán csak ezekben az ellentétekben vagyunk képesek felfogni.Hogy megértsük a "kicsi" fogalmát, ahhoz szükség van a "nagyra". A"jó" csak "rossz" által nyeri el az értelmét stb.12 Egyes úgynevezett primitív kultúrák majdnem teljesen az ok­okozatiöszszefüggések nélkül mûködnek. Ezek azonban nyilvánvalóan nemjelentenek alternatívát a számunkra.13 Lásd ehhez R. Dahlke: Der Menscb und die Welt sind eins ­ Analogienzwischen Mikrokosmos und Makrokosmos (Az ember és a világegyAnalógiák a mikrokozmosz és a makrokozmosz között). München,1987.14 A "kontempláció" szó már magában is kifejezi az analógösszefüggést. A "kon" igekötõ azt jelenti, hogy "együtt, egyesülve",

a "templum" eredetileg a mennyek egy területe volt, amelyet egymadárjósnak kellett megfigyelnie, hogy a fent történéseibõlkövetkeztetéseket vonjon le a lentre nézve. A mennyek felsõtemplomát és az alsó földi templomot "összetemplomolni" volt a kontemplációszó eredeti jelentése.15 Lásd Dahlke: Der Mensch und die Welt sind eins (Az ember és a világegy). München, 1987.16 A recept jogi szempontból valóban okiratnak számít. Ha valakiilletéktelen változtatásokat végezne rajta, akkor azt okirathamisításértel lehetne ítélni.17 Azt a jelentõs gyógyszerhatást nevezzük placebohatásnak, amely nema feldolgozott anyagnak, hanem a beteg szuggesztibilitásánakköszönhetõ, illetve azon a rituálén alapszik, melynek során az orvosgyógyszert ad a betegnek. Ez a hatás még az erõs kémiai szereknél isbizonyíthatóan mûködik. Még az olyan drogokat is helyettesíthetjükokosan beadott placebókkal, mint a morfium.18 Ebben találjuk meg minden prófécia jelentékeny sávszélességénekmagyarázatát. Valószínûleg a legjobb esetben arról van szó, hogy amintát, illetve a kereteket látjuk, hogy ezek konkrétan mivel telnekmeg, azt az idõ dönti el.19 Azt, aki 100 évvel ezelõn olyasmit állított volna, hogy azok asejtek, amelyek a hüvelykujj szaruhártyájáról válnak le,tartalmazzák az összes információt az emberrõl, biztosankinevették volna.20 Az õselvek természetesen nemcsak az asztrológiának, hanem mindennek az alapját képezik. Egyedül az asztrológia az, amely tudatosanalkalmazza ezeket a képeket. Az archetípusok is mindennek az alapjátképezik, és a mítoszokban és a mesékben különösen világossá válnak.40621 A 7 a klasszikus 7 planétára vonatkozik, a 10­nél hozzávenék még ahárom transzszaturnuszi planétát is.22 N. Klein és R. Dahlke: Das senkrechte Weltbild (A függõlegesvilágkép) c. könyve lMünchen,1985) részletes bevezetõt ad ebbe agondolkodásba.23 Az a tény, hogy olyan sok ember nem ismeri már be nyíltan, hogyvonzódik a régi analógiás világképhez, az nem az üzeneteieltûnéséhez vezeten, hanem aggasztó ellaposodáshoz ésbanalizáláshoz, mint ahogyan azt a színes képeslapok horoszkóprovatának színvonala is mutatja.24 A gyerekek képezik a kivételt, akik, mivel intuitív módon tudnakbánni a képekkel és a szimbólumokkal, a tipikus betegségképeket isarra tudják felhasználni, hogy nagyokat ugorjanak a fejlõdésükben.25 A kémiai esküvõ írja le az ezoteriában az ellentétek egyesülését,és gyakran a Nap (a férfias elv) és a Hold (nõies elv) konjunkciójaábrázolja.

26 E kifejezésen azt a harcos alkoholellenest értjük, aki szerint azitalozók bûnös szenvedélynek hódolnak, és nem lehet eltéríteni amissziójától. Nem azokra gondoltunk tehát, akik maguk nem isznak, dea többieket egészen addig békében hagyják, ameddig az õ italozásuk asaját életüket nem érinti.27 A tapintási érzék és különösen az intuíció, amelyet nem lehet a fejkontrollja alá hajtani, a fej diktatúrája alatt egyre inkább ahánérbe szorul.28 Miután a tüdõrák a férfiaknál leggyakrabban elõforduló rákosmegbetegedés, a dohányzással* hozzák kapcsolatba. A gyomor­ és abélrákkal, amelyben az összes rákos beteg fele szenved, az Emésztésiproblémák c. kötetben foglalkozunk részletesebben. Ebben a kötetbena mellrákot, a nõknél leggyakrabban elõforduló rákformát tárgyaljuk.A most következõ általános fejezet, amely megfelel az Emésztésiproblémák c. kötet általános részének, megadja azt az információt,amely az illetõ terület leírásával együtt segít a külön nem tárgyaltrákformák értelmezésében.29 Legalábbis a retina egy rákos megbetegedésérõl idõközben mártudjuk, hogy örökletes. Ha egy újszülött mindkét szülõjétõl örökölteaz erre a rákra való hajlamot, akkor biztosan megbetegszik. Ha csakaz egyik szülõjétõl örökölte a "rákgént", akkor minden a környezetihatásoktól függ. Ilyenkor nagyobb a rizikó, de nem kényszerítõ.30 Itt mindenesetre meg kellene gondolni, hogy a rák elnevezésrégebbi, mint a mikroszkóp, amely segítségével az ember ezeket azolló formájú mellráksejteket elõször megtalálhatta volna.31 Egyes leukémiai formáknál mindenesetre többet gondolunk arra, hogya betegség keletkezése vírusoktólfügg.32 Lásd ehhez Elisabeth Kübler­Ross közleményeit.33 Az angol "responsibility" szóban még nyilvánvalóbb a válaszolásra(to respond) való képesség (ability).34 Mivel a nyitottságnak a mi nyelvhasználatunkban pozitív akicsengése,407ezzel szemben a zárkózottságé negatív, könnyen félreértésekkeletkezhetnek. Egy olyan ember, aki a saját közepében nyugszik,személyiségének messzemenõ zártsága mellett megfelelõen nyitott azéletre. A testi határai ugyan zártak, de az immunrendszere nyitottarra, hogy tapasztalatokat szerezzen és persze emellett továbbra isúrrá legyen az ellenséges kórokozók fölött.35 A félreértések elkerülése végett nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy akorai felismerés lényegesen jobb, mint a késõi, csak épp amegelõzéshez nines semmi köze.36 A hazai növények közül a fagyöngy hasonlít leginkább a rákhoz. Alegkülönbözõbb fákat támadja meg, s minden szabály ellenében nemfelfelé nõ, hanem más irányokba. Élõsködik a gazdáján, nagyobb

ütemben fejlõdik, és több nedvet szív el, mint az. Viszonylagjóindulatú, ugyanis alig fordul elõ, hogy elpusztítja a fát.37 Carl Simonton: Wieder gesund werden. Hamburg, 1982 (magyarul: Agyógyító képzelet, Egészségforrás Kiadó,1990).38 Itt a saját, a rákbetegekkel folytatott munkám során készítettkazettámat is megemlíthetném. Az elsõ, a kezdet szempontjábólfontosabb oldalon lévõ szöveg a rák növekedésével szemben érzettagresszió irányítására szolgál. A Z. oldal a betegségvisszatérésének és visszafordulásának kérdéseivel foglalkozik. R.Dahlke: Krebs. Edition Neptun, Münehen,1990.39 Az ember a szemekben az egész, a telesség szimbólumát is láthatja.Emellett szól a körforma és a szemnek a fényhez való viszonya, amelymegint csak a tökéletesség jelképe. Mint ahogy azonban a polárisvilágban ott áll az árnyék a fénnyel szemben, a szem inkább aférfias felé tendál. A szem a lélek tükre, és nemcsak sugározni tud,hanem ragyogni is, nemesak élesen látni, hanem nézni is. Számunkraazonban fõleg racionális optikájának köszönhetõen vált dominánsérzékszervünkké.40 Vö. )oachim­Ernst Behrendt hasonló címû munkáját.41 Minden napot egy éjszaka követ, minden nyár után a tél következikstb. a maga folytonos ritmusában.42 Az úgynevezett double bind (kettõs kötés) pl. az olyan helyzetekbennyil­ ; vánvaló, amelyekbõl nincs kiút. Valaki mondjuk kap egy sárgaés egy piros zakót ajándékba. Ha a sárgát veszi fel, akkor azthallja: "Aha, szóvalI, a piros nem tetszikneked." Ha a pirosat veszi fel, ugyanazt hallja, csak i mostfordítva.43 Lásd ehhez: R. Dahlke: Bewusst Fasten (Tudatosan böjtölni).München, 1980.44 Az alkímia a növényeket is, mint minden mást, a test, a lélek és aszellem részeire osztja. A testnek a növény szilárd anyagból valórésze felel meg, a lelkének az éteri olaj, amit tartalmaz. Ezjelenti az individualitását és 408ezzel a különleges ízét is. A szellemnek az alkohol felel meg, amelyaz erjedés során szabadul fel belõle, mint pl. a borszesz.45 Ezek mellett az egész orvostudomány által elismertek mellett vannaka meridiánoknak még olyan információs útjaik is, amelyeket eddigcsak a természetgyógyászok fogadtak el, és más biorezonanciajelenségek. Emellett a bevezetõben említett morfoge n etikus mezõk isegyfajta átfogó információs rendszerek.46 Az itt felsorolt kérdések természetesen a felnõtteknek szólnak. Agyakran megbetegedõ csecsemõknél és kisgyerekeknél értelemszerûen amegadott témákról van szó, csak természetesen más síkokon.

47 A neuroleptikumok a pszichiátriában használatos szerek, amelyekkela pszichotikus történéseket próbálják elnyomni.48 Oliver Sacks: Der Mann, der seine Frau mit einem Hut verwechselte(A férfi, aki összetévesztette a feleségét egy kalappal).Hamburg,1987.136. o.49 Hans Kankl: Viele Wege führten in die Ewigkeit (Sok út vezetett azörökkévalóságba). Wien,1990.50 A choreát hordozó gén a 22 normális kromoszómapár l= autoszomális)egyikén ül, és érvényesül a neki megfelelõ kromoszóma egészségesörökségével szemben (= domináns).51 A tudatállapotokkal végzett munka egyik USA­ból származó iránya,amelyet Robert Hoffmann alapított, Németországban a "Quadrinity­Prozess" néven vált ismertté. Itt egy héten át igen intenzíven aszülõkkel való kapcsolattal foglalkoznak. Ez után a hét utánkiderül, hogy az embernek egy olyan mintája sines, amely ne az egyikvagy a másik szülõféltõl származna, és ne vagy közvetlenül vettevolna át, vagy az ellentétébe ne fordította volna.52 "Ez az ország a te országod" ­ A dal további szövege alapjában véveaz észak­amerikai táj leírása.53 Lásd itt a rnagas vérnyomásról szóló fejezetet: R. Dahlke:Herz(enslprobleme ­ Be­Deutw g und Chance der Herz­KreislaufProbleme (Szívproblémák ­ a szív­ és vérkeringési problémákértelmezése és a bennük rejlõ esély). Münehen, 1990.54 Luther fordította szabadon az "oldalt" "bordának".55 Azonkívül, hogy nagy mennyiségû kortizont adnak, a hagyományosorvoslásnak pillanatnyilag nines más szere az SM ellen.56 Ebben az összefüggésben a tulajdonképpeni rohamot megelõzõ rövidfigyelmeztetõ idõszakot hívják aurának. Vannak fényaurák, dekifejezetten hallási, ízlelési vagy szaglási érzetekkel járó aurákis.57 Vö. Elisabeth Kübler­Ross és Raymond Moody munkáival.58 Oliver Sacks: Der Mann, der seine Frau mit einem Hut verwechselte(A férfi, aki összetévesztette a feleségét egy kalppal).Hamburg,1987.40959 Az akusztikus hallucinációk gyakran rémisztõ hangokkal, azolfaktoriusok szaglási érzetekkel, a taktilisek érintésérzetekkeljárnak, és vannak ízérzékelést produkáló hallucinációk is.60 Különbséget kell tennünk az éhezés és a böjtölés között. Az emberheteken át böjtölhet, amennyiben tudatosan és a megfelelõkörülmények között teszi.61 Álmában különben valójában mindenki arra gondol, hogy jelentésekkelruházza fel a szervi funkcióit, mert a tudattalan nyelve végül isszimbólumnyelv. A szimbólumok világában minden formának megvan amaga tartalma. A tudattalan spontán módon látja ezeket az

összefüggéseket, míg az éber tudatnak ez ügyben nagyobb problémáivannak.62 )óindulatúan növekedõ mirigydaganatról van szó, amely gyakrangolyva nélkül is elõfordul. Az "autonóm" szó arra vonatkozik, hogy acsomók a szükséglettõl függetlenül hormont termelnek.63 Az elõreálló szemgolyóval (exophthalmus) járó hyperthyreosistgyakran Basedow­kórnak is nevezik.64 Franz Alexander: Psychosomatisehe medizin (Pszichoszomatikusorvoslás). Berlin, 1971.136. o.65 A lordosis egy elõre való, a kyphosis pedig egy hátrafelé valóboltosodást jelöl.66 A chorda dorsalis a hátul fekvõ húrt jelenti.67 A hangulat szónak (Laune) köze van a Holdhoz (Luna, latinul =Hold). 68 L. ehhez a keringési zavarokról szóló fejezetet az alacsonyvérnyomásrólszóló részben R. Dahlke: Herz(ens)probleme ­ Be­Deutung und Chanceder Herz­Kreislauf Probleme (Szívproblémák ­ a szív­ és keringésiproblémák jelentése és a bennük rejlõ esély) c. könyvben.Münehen,1990. 69 A többi mell­ és testi forma típusokkal kapcsolatbanI. még: KenDycktwald: Körperbewusstsein (Testi tudatosság). Essen,1981.70 Az ilyen kijelentések a reinkarnációs terápiák számos egybehangzóta­ pasztalatából származnak.71 Mint ahogy fent tovább kifejtettük, a toroknál a tulajdon témájajön szóba. 72 Ez a korai felismerés sokkal jobb, mint a régebbenszokásos késõi felismerés, másrészt azonban semmi köze a megelõzéshez.A profilaxisnak, amivel gyakran összekeverik, egy nagy lépést kellenetennie elõre és meggá­ i tolni a tünetek kitörését, illetve akárfeleslegessé is kellene õket tennie. 73 R. Hössl és R. Dahlke:Verdauungsprobleme (Emésztési problémák). Mün­ chen,1991.74 A hasformák súlyeloszlásáról, a lovaglónadrág formáról és a nagytérfogatú fenekek és az érvényesülés témájáról I. R. Dahlke:Cewichtsprobleme (Súlyproblémák). München,1989. t:75 okkult = sötét, rejtett.i; 41076 Alfred Ziegler: Bildr einer Schattenmedizin (Egy árnyékmedicinaképei). Zürich,1987.77 Georg Groddeck: Werke (Írások). I. kötet, 64. o.78 Az affirmációk a "pozitív gondolkodás" követõi által bevetettmondatok, amelyekkel minden lehetséges negatív (mint pl. a betegség)ellen harcba szállnak.79 Az angolból vett kifejezés az "öregedést kontrolláló krémek"­etjelenti, és olyan tiszteletre méltó fogalommá vált, mint az"életbiztosítás", melynek segítségével eddig még egyetlen életet semsikerült biztosabbá tenni.

80 L. ehhez R. Dahlke: Mandalas der Welt (A világ mandalái). Münehen,1985.81 Az arany gyereket keresve címû hollywoodi filmben pl. pontosanerrõl a mintáról van szó.82 Re­zignáció = a (színes élet) visszavétele, szó szerint latinulannyit jelent, hogy pecsétet feltörni, visszaadni, érvénytelennétenni.83 Hogy a turisták kedvelik az ilyen hátborzongató helyeket, ábban vanvalami jó is, mert így az elnyomott szellemárnyékok életre kelnek.Az ilyenfajta kísértethelyeknek ­ szörnyûségek terme, szellemvasutak­ és a horrorfilmeknek is megvan az az elõnyük a megöregedettpolgártársak megõrzésére létesített intézményekkel szemben, hogy azember távolságot tud tõlük tartani. Nem emlékeztetik olyanközvetlenül a saját jövõjére.84 A nagy ûr éppolyan tökéletlen leírása csupán a tökéletesnek,nevezetesen az egységnek, mint a krisztusi tanításban a Paradicsom.Még ha a különbözõ kultúrákban különbözõ meghatározásokat használnakis rá, a mi poláris világunknak ezen az oldalán elvileg csak egyegység létezhet, ami attól függõen, hogy milyen látószögbõl nézi azember, mindent magában foglal, vagy maga az abszolút ûr, amelybenpotenciájában minden benne van.85 Az úgynevezett elmeszesedés is, ami az agy mellett más szervekereit is megtámadhatja, az Alzheimer­betegséghez hasonlóan"elfehérjésedés". Már sokkal azelõtt megindul a fehérjék lerakódása,hogy a mész lerakódna. Ezek még a koleszterin­* és a zsírlerakódásokelõtt történnek. A koleszterin ellen, amely életfontosságú anyag,jogtalanul alakult ki a hisztéria.86 REM angolul: rapid eye movement, azaz gyors szemmozgások. Azálomfázisokat gyors szemmozgások kísérik.8i A "pozitív gondolkodás" ködétõl csak eltanácsoljuk az olvasót,ugyanis a különbözõ szenvedéseket a pozitív affirmációkkal lefedikés ezzel még mélyebbre lökik az árnyékba. Ennek a könyvnek azértelmezéseit ilyen elfojtásokra használni arra hasonlítana, minthaegy organizmust böjtöléssel tennénk fogékonyabbá apszichofarmakonokkal szemben.iÁ411A téma bõvitéséreés elmélyitéséreszolgáló lehetõségek

Könyvek:Krankheit als Weg ­ Deutung und Bedeutung der Krankheitsbilder C.Bertelsmann (T. Dethlefsennel együtt) (Út a teljességhez ­ Abetegségek jelentése és jelentõsége)Bewusst Fasten ­ ein Wegweiser zu neuen Erfahrungen (Tudatosan böjtöl, i ­ útmutató az új élményekhez) Urania Das senkrechte Weltbild ­symbolisches Denken in astrologischen Urprinzipien (N. Kleinnelegyütt) (A függõleges világkép­ szimbolikus gondolkodás az asztrológiai õselvekkel) HugendubelDer Mensch und die Welt sind Eins ­ Analogien zwischen Mikrokosmos undMakrokosmos (A világ és az ember egyAnalógiák a mikrokozmosz és amakrokozmosz között) HugendubelA Knaur zsebkönyvek "Alternativ Heilen" (Alternativ gyógyulás)sorozatában:Herz(ens)probleme ­ Be­Deutung und Chance von HerzKreislauf­Symptomen(Szivproblémák ­ A szív­ és keringési problémák jelentése és a bennükrejlõ esély)Verdauungsprobleme ­ Be­Deutung und Chance von MagenDarm­Symptomen (R.Hössllel együtt) (Emésztési problémákA gyomor­ és béltünetekértelmezése és a bennük rejlõ esély) Gewichtsprobleme ­ Be­Deutung undChance von Über­ und Untergewicht (Súlyproblémák ­ A túlsúly és asoványság értelmezése és a bennük rejlõ esély)Die Psychologie des Blauen Dunstes ­ Be­Deutung und Chance desRauchens (Margit Dahlkéval együtt) (A kék füst pszichológiája ­­ Adohányzás értelmezése és a benne rejlõ esély)4134 .5Elõadás­kazetták:"Krankheit als Sprache der Seele" (A lélek nyelve: a betegség)"Krankheit als Weg" (A betegség mint út)"Krankheitsbilder unserer Zeit" (Korunk betegségei)"Der Mensch und die Welt sind eins" (Az ember és a világ egy)"Heilung durch Fasten ­ Gesund durch Verzicht" (Cyógyulás böjtöléssel­ egészséglemondás árán)"Sucht und Suche" (A függõség és a keresés)[A kazetták a könyvesboltokban kaphatók, vagy a következõ címenrendelhetõk meg: Audiotex K. Hammerle, A­6020 Innsbruck, Cramarstr.46d, tel.: (0Q43) (0)512/293685, fax: 2941 O1 ]Cyakorlókazetták az orvosi témákhoz:

Gewichtsprobleme (Súlyproblémák), Rauchen (Dohányzás), Hoher Blutdruck(Magas vérnyomás), Niedriger Blutdruck (Alacsony vérnyomás),Verdauungsprobleme (Emésztési problémák), Leber (Máj), Allergien(Allergiák), Krebs (Rák), Rückenprobleme (Hátproblémák), Angste(Szorongások) és Tiefentspannung (Mély relaxáció) és Der Innere Arzt(A belsõ r o rvos).(A kazetták a könyvesboltokban kaphatók vagy: Edition Neptun, München,telefon: 089/339222 címen rendelhetõk meg.) t I nformációkpszichoterápiával, tanácsadással és szemináriumokkal kapcsolatban:Dr. med. Rüdiger Dahlke, Heil­Kunde­Zentrum )ohanniskirchen D­8349 )ohanniskirchen. Telefon: 08564/819. Fax: 1429.t. 5 9414