Osho: Tantra: A lélekhez a szexualitáson keresztül

Osho: Tantra: A lélekhez a szexualitáson keresztül
A szexuális energia az alap
A joga harcol ezzel - a tantra felhasználja, átalakítja.
Első kérdés:
Mester mi a különbség a transzcendális joga és a tantra között?
Nem ugyanaz a kettő?
Ha megtalálod az összefüggéseket, akkor megtaláltad a kulcsot önmagadhoz- a
Tudathoz.
Más szóval: benned Isten keresi önmagát.
A tantra és a joga
A tantra és a jóga alapjaikban különböznek egymástól. Az eredmény, a cél egy, de a
módszer nem csak hogy különböző, de ellentétes. Ezt a különbséget alapjaiban kell
megértenünk. A jóga egy módszer, egy technika, éppúgy, mint a tantra. Az ember
csak tapasztalatból tanul; abból amit tesz. A cselekedet formál — ez igaz mindkét
esetben. A jóga küzd az ego ellen, ez a módszer a harcosé. A tantra nem harcol. Épp
ellenkezőleg, elfogadja azt, ami van. A tantrika szabadon cselekszik, de éberen
figyeli azt, amit csinál. A tantra éberségből fakad, a joga figyel. A tantra elfogad és
figyel. A tantra szerint akármit csinálsz, te része vagy a Teremtésnek, így nem
állhatsz ellentétben azzal, ami van. Változol, egyre tudatosabbá válsz, és egy ponton
ráébredsz önmagadban arra, hogy ki is vagy valójában. Nincs ellentét. Hogy lehetne,
amikor te szerves része vagy az életnek? Rajtad keresztül cselekszik a Teremtés. mi
értelme van ellentéteket keresni? Ha megtalálod az összefüggéseket, akkor
megtaláltad a kulcsot önmagadhoz — a Tudathoz. Más szóval: benned Isten keresi
önmagát.
A jogaban harcolsz lényeddel. Magad fölé akarsz emelkedni. Az, aki most vagy, és
aki leszel - ellentétben állnak... Küzdj - mondja a joga-, verekedj, győzd le azt, aki
vagy, és a küzdelemben majd felismered magadban az Embert. A joga olyan, mint a
halál. Meg kell halnod ahhoz, hogy újjászüless. Meg kell ölnöd ösztöneidet, meg kell
ölnöd vágyaidat, mindent, ami eddig mozgatott. A tantra szerint: fogadd el, aki vagy -
teljes lényedet. Ez a kiindulópont. Ne vágj szakadékot az élet és a mennyország
között. Mert a szakadék az ego alkotása. Nincs ellentét közted és a természet között.
Nem kell meghalnod, hogy újjászüless. Csak egy éber átmenetre van szükség, és az
átmenethez a módszer te vagy.

Itt van például a szexuális energia. Ez az alap, ez alkotott téged, ettől jöttél a világra.
Minden sejt szaporodik a testedben. Gondolataid nagy része a szexualitással
foglalkozik, számodra ez a középpont. A joga harcol a szexuális ösztönnel, és a
harcon keresztül igyekszik áthelyezni a központot. A küzdelemtől erősebb leszel és
megváltozol, Minél jobban harcolsz, annál erősebbé válsz. Egy ponton ráeszmélsz,
hogy a szexualitás már nem fontos, és többé nem rohansz vakon ösztöneid után.
14-15
Egész lényed megváltozik, öntudatra ébredsz; más szóval megszületik benned a
Lélek.
A tantra felhasználja a szexualitásodat — nem harcol ellene, hanem átváltoztatja.
Nem leszel ösztöneid ellensége, barátok maradtok. Ezt az energiát fel tudod
használni. Mind erősebb, annál gyorsabb lehet a változás. Az energia nem ’gonosz',
csupán használható. Nem jó, de nem is rossz. Nem kell neki irányt tulajdonítani; elég,
hogy létezik. Használhatod rombolóan és használhatod építően. Építhetsz belőle falat
magad köré, vagy építhetsz lépcsőket a felemelkedéshez... Tudatosan alkalmazva jóra
használhatod, így barát marad. De vakon használva ellenséged lehet...
Az energia semleges; attól függ, mire használod. Az ember általában úgy használja,
hogy ellenség válik belőle, ami kimeríti és tönkreteszi. Az a kevés leiek is elolvad
benne, amivel született.
A jóga harcol, mert tudja, hogy a vágy tönkreteszi az embert. A vágy vak. A jóga azt
mondja: add fel vágyaidat. A vágy tart börtönben. Győzd le őket, tedd magad
szabaddá. A vágyak százfelé húznak, amíg azok erősebbek nálad, nem lehetsz Egy.
De a tantra szerint csak légy éber. Figyeld vágyaidat. Ne harcolj velük, fogadd el
őket, de ne vakon! Ne fojtsd el ösztöneidet, csak figyeld őket, és légy éber minden
más megnyilvánulásodra is. Ha megtanultad látni önmagad, a vágyak maguktól
eltűnnek. Megjelennek, de nem hatnak rád... keresztülmész rajtuk, mint a
fakír a parázson, de nem égsz meg tőlük. Aki éber, az mindig kívül áll. A jóga
népszerűbb, mert sok szempontból érthetőbb. Az átlagembernek úgy tűnik, hogy azt,
ami rossz, ellenezni kell. A vágy rossz, a jóga ellenzi azt, tehát a joga jó.
Mindenki, aki gondolkodik és elég intelligens, előbb-utóbb rájön: ő a vágyak
rabszolgája, és az örökös vágyakozástól tönkre lehet menni. Mindezek ellenére az
ember mégis úgy ugrál vágyai körül, mint a Paprikajancsi — ezt könnyen fel lehet
ismerni tapasztalatból —, és így amikor a jóga azt mondja, küzdj vágyaid ellen, ezt
azonnal megérted. Innen származik a jóga népszerűsége.
A tantrát ennél sokkal nehezebb megérteni. Hogy lehet elfogadni a vágyat, és túljutni
rajta 'égési sebek' nélkül...éberen? Lehetetlennek tűnik. A vágy erősebb. Hogy lehet
szeretkezni, s ugyanakkor figyelni? Az átlagember számára ez veszélyesnek látszik;
ez vagy lehetetlen, vagy őrülethez vezet'.
A szexualitás veszélyes — ezt a legtöbben felismerik.
Ha a vágy felébredt, nemcsak másnak, de önmagunknak is hazudunk; '...szerelmes
vagyok beléd, drágám' — mondod, és akkor ezt el is hiszed. Az agy mindenre

magyarázatot ad: '…ez nem beképzelés, éber vagyok, nem is lehetnék ennél éberebb?
’Imádom ezt a nőt.' De nem vagy éber, és nem szeretsz senkit, csak áltatod magad.
Így jobb a 'lelkiismeretnek' — ami valójában nincs. A félelem
16-17
a hazugságból ered. A nő számodra csak egy tárgy, egy nőstény. Az aktusban félünk
leleplezni önmagunkat, ezért inkább a jogához vonzódunk. A mi szexualitásunk
beteg, elnyomott, kiéheztetett és önző. Az átlagember fél saját
ösztöneitől, ezért választják többen jógát, mint módszert. Az egészséges ember nem
fel ösztöneitől; az ösztönök normálisak és természetesek. De mi elfojtottuk mindazt,
ami természetes és normális - ez a folyamat bolondított meg bennünket.
Igen, mi bolondok vagyunk, de mivel majdnem mindenki az, azt hisszük, hogy ez a
normális. Bolondnak lenni annyira normális', hogy az, aki nem bolond, az
abnormális'.
Így Buddha, vagy Jézus abnormális. Nem tartoznak az emberiséghez, lehetetlen őket
megérteni. Ez a normális' agy teremtette meg az igényt a jóga iránt...
Ha természetesen viszonyulsz a szexualitáshoz, nincs szükséged filozófiára — se
mellette, se ellene. Ahhoz sincs szükséged filozófiára, hogy a kezeidet használd, vagy
hogy láss. Ha úgy el tudod fogadni ösztöneidet, mint a kezed vagy a
szemed használatát, akkor megérted a tantra értékét. A felszabadult embernek a tantra
lesz a legkedveltebb módszere a Tudathoz.
A tantra napjai közelednek. és a fordulat most talán nem Keletről, hanem Nyugatról
fog indulni. Freud, Jung, Reich megteremtettek a megfelelő talajt. Ők semmit nem
tudtak a tantra tudományáról, de előkészítettek a talajt a tantra magjának elvetésére. A
nyugati pszichológia elért arra a pontra, ahol már felismeri, hogy az emberi szellem
betegsége szexuális betegség. Agresszivitásunk és őrületeink gyökere az elfojtott
nemi ösztönben keresendő. Ha ezen nem lehet segíteni, akkor az emberen sem lehet.
Az emberiség letért a vágányról, mert elfojtotta természetes ösztöneit...
A szeretkezéshez nem kell szabály, nem kell filozófia. Mert mik a szabályok a szem
használatára? Erre még nincs szabály, a szem használata meg normális. De ha azt
hiszed, hogy a szem használata bűn, akkor, ha valakit meglátsz az utcán, attól
bűntudatod lesz. Akkor a látás éppen olyan probléma lesz, mint most a szexualitás.
Szeretnél mindent látni... és ha meglátsz valamit; bűntudatod lesz. Rosszat csináltál,
bűnöztél... Ki akarod kaparni szemeidet — és minél erősebben, annál többet fogsz
rájuk gondolni. Egész nap szemeid használatán, vagy nem-használatán fogsz
rágódni. Ez őrület. Akármilyen fáradtak a szemeid, te nézni akarsz, nem akarod
becsukni őket, sőt, aludni is nyitott szemmel akarsz.
Ez történt az ember szexualitásával...
A tantra azt mondja, fogadd el, aki vagy. Ez az első feltétel; fogadd el magad annak,
aki vagy — az egész embert..., úgy, ahogy van. Ebből a talajból, a tökéletes
ön-elfogadásból nő ki a tantra csirája. Használd fel szexuális energiádat a

változáshoz. Hogyan?
Fogadd el, ami van, és próbáld megfejteni az energia eredetét;
18-19
hogy mi az... hogy lehet felhasználni... miből fakad a vágy... mi ebből az ösztön, és
mi ebből az, amit a fej diktál...mi hajt... hogyan nyilatkozik ez meg...?
Mi a válasz ezekre a kérdésekre? Most csak azt tudod, amit valaki más mondott
erről... lehetnek szexuális tapasztalataink, de ezek általában nem tudatosak, sokszor
bűntudattal keveredtek, sokszor elnyomtuk őket, sokszor elsiettük, sokszor azt
csinálni 'kellett', át kellett esni rajta, és sokszor egyszerűen csak egy
megkönnyebbülést adott...
Mi köze ennek a szerelemhez? Nem lettél tőle boldogabb, de nem tudsz élni sem
nélküle.
Minél jobban szeretnéd legyőzni, annál kívánatosabb, Minél jobban el akarod '
fojtani, annál erősebben csábit... Nem tudod teljesen megölni, és a harc felmorzsol,
elpusztítja érzéseidet és tompítja a tudatodat. Hogy lehetne így felismerni, hogy mi
az? A szexualitás folytatódik érzés nélkül, és tompa tudattal. A folyamat egyre
érthetetlenebb.
Felismerni valamit csak érzékeny tudattal lehet. A mély érzés, a mély tudat előtt
eloszlik a köd. A nemi vágyat csak akkor fogod megérteni, ha majd úgy mozogsz
érzéseid között, mint költő virágok között — csak akkor. Ha bűnösnek érzed magad,
és ha sietsz, a szexualitás az marad, ami most — egy őrült rohanás.
Nincs hely számodra a kertben. Hogy tudnál így felébredni?
A tantra azt mondja: fogadd el hálásan azt, ami vagy; te a Teremtés nagy rejtélye
vagy, végtelen dimenziókkal. Fogadd el, tárd fel érzéssel, éberséggel, mély
tudatossággal, sok szeretettel... igyekezz megérteni azt, ami történik. Úgy az ösztön
már nem vak, akkor a vágy segítség lehet. Átsegíthet önmagán.
Ha az energia veled dolgozik és nem ellened, akkor ez a Föld a Paradicsom, a te
tested a templom, és ahol vagy, az szent hely...
A jóga tagadás — a tantra állítás.
A jóga a dolgok kettősségével foglalkozik. Innen származik a szó: jóga. Azt jelenti,
hogy kettőből egy lesz, a két 'dolgot' összehozza.
De ehhez azt kell feltételezni, hogy a kettősség eleve fennáll.
A tantra szerint nincs kettősség. Mert ha lenne, akkor abból nem lehet egy.
Csinálhatsz, amit akarsz, kettőből nem lesz egy. A belső harcnak így nem lehet véget
vetni. Kivel harcolsz? Önmagaddal!
Ha a Teremtés és az Isten kettő, és nem egy, akkor az úgy is marad. A tantra szerint a
kettősség nem létezik, a kettő közötti különbség csak látszat. Nincs ellentét.

Ha a lélek és a test kettő, akkor abból soha nem lehet egy, és ha te és az Isten két
külön dolog vagytok, akkor abból lehetetlen egyet csinálni; a kettősség megmarad.
A tantra szerint nincs válaszfal — az csak látszat.
Minden Egy. Mi értelme van a látszattal foglalkozni? Az csak erősödik attól, ha
többet foglalkozunk vele. A különbségeket a te elméd gyártotta. Felejtsd el!
Fogadd el önmagad, és mindent, ami létezik!
Ne gyárts ellentéteket, elméleteket, különböző központokat. Ne darabold fel magad
— az mind csak az ego játéka, önmagával.
20-21
Ne támogasd a látszatot. Emlékezz önmagadra. Légy éber! Ha küzdesz, akkor a
harcoló felek: az ego két arca.
Ezért nehéz olyan jogit találni, aki nem egoista.
Nagyon nehéz. A jógi állítja, hogy az egohoz neki már semmi köze, de maga az
állítás tagadja azt.
A belső küzdelemtől egyre erősebb az ego. A jóginak egész élete küzdelemből áll.
Minél erősebb a viadal, annál erősebbek az ellenfelek. És ha éppen győzöl, az azt
jelenti, hogy már kiváló egoista vagy.
A tantra azt mondja: ne harcolj. Harc nélkül, akarat nélkül az ego nem létezik. Ezt
nehéz megérteni, mert azt gondoljuk, ha nem harcolunk az ösztönök ellen, már eleve
beadtuk a derekunkat a vágynak.
Harc nélkül hogy tud kialakulni a karakter? Harc nélkül hogy lehet változni? Innen
származik a félelem. Ez érthető, hiszen sok életen keresztül rohantunk a vágyak után,
és egy lépessel sem jutottunk előbbre.
De a tantra engedékenysége, a tantra 'élvezete nem a mi engedékenységünk, az
gyökereiben más. A tantra azt mondja: csinálhatsz, amit akarsz, de figyeld magad!
Csináld, de éberen.
Mondjuk, dühös vagy... A tantra nem mondja, hogy ez rossz, ne legyél dühös, ez
helytelen. A tantra azt mondja: ha megjelenik a düh, ne nyomd el, légy dühös egész
lényedben... de figyeld magad! Figyeld a folyamatot. A tantra nincs semmi ellen, de
nem akarja, hogy alvajáró módjára cselekedd; tudatosság nélkül, gépiesen. Légy
dühös, de tudatosan, éberen, Ez a módszer titka: ha tudatosan cselekszel, az energia
átalakul. A düh átalakul megértéssé. A tantra szerint a dühöt nem ellenségként kell
felfogni; vegyük inkább úgy, hogy ez a megértés magja. A méreg átalakul, ha tudatos
tudsz maradni. Ha küzdesz a dühöddel, az már magában düh. Érted? Abból nem lesz
megértés. Ha mégis sikerül elnyomnod a dühöt, akkor olyan leszel,
mint egy halott: nem lesz ott a düh, mert elnyomtad — de nem lesz ott a megértés
sem, mert csak a düh alakítható át megértéssé.
Ha el tudod fojtani magadban az érzelmeket -- ami szinte leletetlen —, akkor eltűnik
a szex, de eltűnik a szerelem is, mert ha megölöd a szexualitásodat, akkor hiányzik az

energia, ami szeretetté fejlődhetne. Így tehát nem lesz szexualitás, de nem lesz
szeretet sem. Akkor pedig az egész dolog értelmét veszti, mert szeretet nélkül nincs
Isten, szeretet nélkül nincs felébredés, szeretet nélkül nincs szabadság.
A tantra szerint ezeket az energiákat át kell alakítani.
Úgy is mondhatnánk, hogy ha a világ ellen vagy, akkor a Nirvana, a megvilágosodás
ellen vagy, mert éppen ez az a világ, amiből Nirvánát kell csinálni. Ez az energia az
alapvető energia, ez a forrás.
A tantrikus alkímia tehát azt mondja, hogy ne harcolj ez ellen az energia ellen, inkább
fogadd el, üdvözöld; légy hálás, hogy van szexualitásod, haragod, kapzsiságod...
Légy hálás, mert ezek azok a rejtett források, amiket aztán át lehet alakítani, amik
elvezetnek a rejtélyhez. Ha a szex átalakul, szeretetté válik... a
salak levált a tiszta szerelemről.
22-23
A mag' még nem szép, de ha életre kel, akkor kinyílik, kivirágzik. Akkor már
gyönyörű. Ne dobd el a magot, mert eldobod vele együtt a virágot is. Még nincs ott a
megnyilvánult virág, de a nem "megnyilvánult” virág már ott van. Ha vigyázol
rá, akkor egyszer virág lesz belőle. Ezzel tehát azt akarom megértetni veled, hogy
először el kell fogadnod, érzékeny elmével, éberséggel meg kell értened... s ezután
jöhet csak az 'élvezkedés'.
És még egy dolog, ami tényleg nagyon érdekes, és a tantra egyik legfontosabb
felfedezése: minden, amit ellenségednek tartasz -- kapzsiság, düh, gyűlölet, szex,
vagy bármi — azért válik ellenségeddé, mert annak tartod. A te hozzáállásod teszi
azzá.
Vedd inkább úgy, mint egy isteni ajándékot, és fogadd hálás szívvel. A tantra például
sok módszert kidolgozott a szexuális energia átalakítására. Azt mondja, hogy úgy kell
a nemi aktus felé közeledni, mintha az Istenség temploma felé közelednél. Legyen a
nemi aktus ima, legyen az meditáció. Érezd a szentségét.
Ezért faragtak Khajurahoban, Puriban, Konarakban a templomok falaiba közösülő
szobrokat. Ezek a templomfalak, amik telis-tele vannak nemi aktusokat ábrázoló szép
faragványokkal, érthetetlennek tűnnek — főleg a keresztény, az
Iszlám, vagy a dzsaina elme számára. Hogy kerülnek ezek a 'disznóságok' egy
templom falára? A khajurahoi templomok külső falai felölelik a nemi aktus összes
elképzelhető formáját. Ez elég bizarrnak tűnik... Próbáld csak meg elképzelni
ugyanezeket az alakzatokat egy keresztény templom falain...
Már a mai hinduk sem mernek felnézni ezekre a falakra, mert
bűntudatuk támad… és ez azért van, mert a mai hindu
szemléletet is már meghatározza a keresztény szemlélet.
Ők a 'hindu - keresztények'. Jobb lenne, ha inkább tisztán csak keresztények

lennének, mert ez így nagyon szerencsétlen párosítás. Bűntudatuk van...
Az egyik hindu vezető, Purushottamdas Tandan, még javaslatot is tett ezeknek a
templomoknak a lerombolására. "Ezekhez nekünk semmi közünk!
A tantra sosem állt igazán közel hozzánk. A jóga a mi fő útmutatónk, és Khajuraho
nem egyeztethető össze a jógával - le kell rombolni...
A tantra azt tanítja, hogy úgy kell közeledni a nemi aktushoz, mint egy szent
templom bejáratához. Ezért kerültek fel nemi aktust ábrázoló faragványok a szent
templomaink falaira. A nemiség éppoly szent, mint a templom. Így, ha belépsz egy
ilyen templomba, a szex is rögtön jelen van, és nem választja el agyad a kettőt… mert
a világi és az isteni megjelenés nem ellenségei egymásnak, nem mondanak ellent
egymásnak; e kettő csak két ellenkező polaritás, melyek segítik egymást. Mindennek
ez a két polaritás az alapja. Ha csak az egyik polaritás is eltűnne - az
egész világ eltűnne. A kettőnek csak együtt van értelme.
Nézz tehát mindent ezzel az egységes szemlélettel. Ne csak az egyik, vagy csak a
másik polaritást lásd, hanem vedd észre e kettő belső egységét; e kettő együtt adja az
egységet.
24-25

A tantra számára minden szent. Ne feledd: a tantra számára minden szent -
semmi nem szentségtelen. Ha így mondom, talán jobban érthető a különbség a
vallástalan ember számára semmi nem szent; az úgymond 'vallásos' ember
számára van ami szent, van ami nem; a tantra számára viszont minden
szent.
Találkoztam néhány napja egy keresztény hittérítővel, aki azt mondta:
- Isten teremtette a világot.
- És ki teremtette a bűnt? — kérdeztem.
- Az Ördög — felelte.
- És ki teremtette az Ördögöt? — kérdeztem tovább, - Akkor egy kicsit zavarba
jött, és azt felelte:
- Természetesen az Isten teremtette az Ördögöt is...
Az Ördög teremtette a bűnt, de az Ördögöt az Isten teremtette, ..hát akkor ki az
Igazi bűnös; az Ördög, vagy az Isten? Egy dualista szemlélet mindig ilyen
zsákutcába vezet.
A tantra számára az Isten és az Ördög nem kettő. A tantra számára valójában
nincs semmi, ami gonosz, vagy ördögi lenne. Minden szent, minden isteni. És
úgy tűnik, hogy ez a helyes álláspont, ez hatol leginkább a dolgok mélyére, mert
ha van valami ezen a világon, ami nem szent, akkor az honnan származik, hogy
létezhet?
Így hát valójában csak két alternatíva létezik. Az egyik, hogy semmi sem szent
— ez az ateista szemlélete. Ez rendben van, ez sem dualista; ő semmit nem lát a
világban, ami szent lenne.
A másik, a tantra alternatívája: ő azt mondja, hogy minden szent. Ez sem
dualista.
A kettő között van azonban az úgynevezett „vallásos” ember, aki valójában nem
vallásos. Nem vallásos, de nem is ateista, mert állandó ellentmondásban van. Az
ő teológiája kibékíthetetlen ellentmondáson alapszik.

Ha van akár egyetlen sejt vagy egyetlen atom ezen a világon, ami nem szent,
akkor ettől az egész világ elveszti szentségét - mert hogy létezhetne akár egyetlen
atom is, ami nem szent, egy szent világban? Ugyan hogyan? Ahhoz, hogy valami
létezzen ezen a világon, az egész világ támogatására szüksége van. És ha a világ
egy ’eleme' nem szent, de az összes többi ’szent elem' támogatja őt — enélkül
nem létezhetne —,
akkor mi a különbség?
Így tehát vagy az egész világ teljes egészében szent — vagy egyáltalán semmi
nem szent. A kettő között nincs középút.
A tantra azt mondja, hogy minden szent; ezért nehéz megértenünk. Ez a lehető
legmélyebb kettősség-nélküli álláspont, ha egyáltalán álláspontnak nevezhetjük.
De nem is nevezhetjük annak, mert minden álláspont' már eleve kettősséget
hordoz magában. A tantra nem áll szemben semmivel, tehát nem álláspont,
hanem az Egység érzete — az Egység megélése.
A tantra és a joga két különböző út. A tantra nem annyira vonzó, mert el van
deformálódva a gondolkodásmódod.
26-27
De ha belül egészséges vagy, nincs benned zűrzavar, akkor a tantra csodálatos. Csak
akkor értheted meg a tantrát, ha nincs benned káosz. A jogi vonzóbb az
összezavarodott elme számára. Ne feledd; kizárólag az elméd állapotától függ, hogy
mit találsz vonzónak, vagy taszítónak. Csak rajtad múlik, hogy mi a vonzó, és mi a
taszító. Ez két különböző megközelítés. A jogán keresztül is oda lehet érni, de az nem
a közismert jóga. A közismert jóga valójában nem is jóga, az valójában csak a beteg
elme kivetítése. A jóga is lehet egy autentikus út, de ahhoz egy egészséges elmére van
szükség. Például Maliavira is a joga utját járta, de ő valójában nem nyomta el a
szexualitását, hanem megismerte, felismerte, és túljutott rajta. A szexualitás a
megértés után magától megszűnt. Vagy ott van például Buddha, aki szinten a jóga
utját járta, de kint élt a Világban, amit megismert és megértett. Nem kiizdött ellene.
Ha valamit megismersz, akkor megszabadulsz tőle. Nem ismerhetsz meg semmit, ha
kikerülöd. A megismeréssel a vágyak és félreértések lehullanak, mint ősszel a levél.
Ez nem akarat dolga. Nem kell semmivel sem megvívnod. Nézd meg Buddha arcát
— az nem a harcos arca. A küzdelem megszűnt, Buddha egész lényében nyugodt. Ez
az arc azt szimbolizálja, aki megbékélt Önmagával, ez béke. Nézd meg egy jógi arcát,
azt látod, hogy ez az ember harcban áll, lenn a melyben meg mindig forr. Keresztbe
tett lábakkal ül a vulkán tetején. Nézz a szemébe, és láthatod az elfojtott indulatot. el
van fojtva, de ott van. Nem tette túl magát rajtuk. Egy egészséges, természetes
embernek mindkét módszer '' jó - a tantra is és joga is. Mert aki keres, meditál, az
ráébred az igazságra. De egy beteg világban mindkét út nehéz: Ha a jógát választjuk,

azt nem azért tesszük, mert rájöttünk, hogy vágyaink kimeríthetetlenek —- azok
továbbra is velünk maradnak, és nem fognak eltűnni maguktól. Kényszeríteni kell
őket. Ezért választjuk a jógát ez egy jó módszer az elfojtásra. Ha a tantrát választjuk,
akkor azt azért, mert nem vagyunk őszinték, továbbra is az élvezeteknek akarunk
élni. Beteg elmével mindkét módszer használhatatlan, mindkettő csak önámítás. Mert
a jógához is és a tantrához is természetes, normális emberre van szükség. Ha az elme
ép, akkor nincs probléma. Akkor mindkét módszer jó. Kétféle embertípus létezik: a
férfias és a nőies. Ezt nem biológiai, hanem pszichikai értelemben mondom.
Azoknak, akik pszichológiai értelemben 'férfiak', azaz agresszívek, erőszakosak,
inkább a külső világban élnek, azoknak a joga az útjuk. Azoknak, akik inkább a nő
szemszögéből nézik a világot, azaz érzékenyek, passzívabbak, nem erőszakosak,
azoknak inkább a tantra. Jegyezd meg; a tantra az Anya. Káli és Tárá női istenek. A
jógában sohasem fogsz női istenről hallani. A tantra istene női, a jógáé férfi. A jóga
energiája kifele a tantráé befele. A modem pszichológia nyelvet
Tnatrikus szerelmi aktus, mint meditáció
28-29
használva: a jóga extrovertált, a tantra introvertált. / személyiségtől függ. Ha
introvertált vagy, akkor a küzdelem nem a te módszered. De ha agresszív típus vagy,
akkor válaszd a jógát. De mi annyira össze vagyunk keveredve... szinte minden
lehetetlen. Sőt, ezektől a módszerektől sokszor csak még jobban megkergülünk. A
jóga még jobban felzaklat, a tantrától pedig rosszul leszel. A sok orvosságtól
mérgezést kapsz. Ha az aki választ beteg, akkor annak a választása is beteges. Én
nem azt mondom, hogy a jóga nem vezethet felszabaduláshoz én csak azért 'pártolom'
itt a tantrát, mert szeretném megértetni veletek.
30-31
TANTRIKUS SZERELMI AKTUS, MINT MEDITÁCIÓ
Az első módszer az ellazuláshoz; Siva így szolt Devihez:
„Miközben kezem simogat, édes Hercegnőm, oldódj fel az örökkévaló szerelemben"
Síva, az Isten, a szerelemmel kezdi. Ez az első 'technika'. Mindenben akkor állsz
legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy. Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz

megnyugodni sem. De, ha tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a
szeretet. A feszült ember képtelen szeretni. Miért? Mert a feszültségnek mindig célja
van. Feszültséggel lehet pénzt keresni, de megnyugodni azt nem — az lehetetlen. Mi
a célja a szerelemnek? A szerelem nem egy tárgy, nem lehet spórolni, nem viheted a
bankba, nincs rá kamat, és csak feszül benned az ego tőle. Ha belegondolsz, a
szerelem egy furcsa dolog, nem lehet kinyomozni az értelmet, tehát nem lehet célja
sem. A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja. A pénzt valamiért keresed, az
eszköz. Építhetsz családi házat, ahhoz pénz kell, a pénz az eszköz. A szeretet nem
eszköz. Akkor miért vágyunk rá, mi a célja? Nem lehet tudni, önmagáért létezik. Az
az ember, aki mindent kikalkulál, logikus, az képtelen a szerelemre. Neki ok kell
ahhoz, hogy tegyen — nem mintha ez oldaná a feszültséget, mivel a
32-33
cselekedet eredménye mindig a jövőben van, nem itt és most. Ha építkezel, ott még
nem lehet lakni, előbb be kell fejezni, csak jövőre tudsz beköltözni. Dolgozol, a
fizetésedet elviszed a bankba, és majd abból fizeted ki a téglát és a munkabért. Az
eszközt most használod, de az eredmény a jövőben van. A szerelem mindig MOST
történik. A szerelemnek nincs 'JÖVŐ ideje', ezért áll a legközelebb a meditációhoz. A
halál szintén ezért áll közel a meditációhoz — az is közvetlen, mindig jelen idejű. A
halál nem történhet a jövőben. Ha haldokolsz, az MOST van, nem teheted át a jövő
hétre. Meghalni csak a jelenben lehet. Eddig még — minden próbálkozásunk ellenére
— senkinek sem sikerült a jövőben vagy a múltban meghalni. A múltnak vége, a
JÖVŐ pedig meg nincs itt. De a halál mindig most van. A halál, a szerelem és a
meditáció mindig most történik, a jelenben. Ha félsz a haláltól, képtelen vagy a
szerelemre, ha félsz a szerelemtől, képtelen vagy a meditációra. És ha nem tudsz
meditálni, nincs értelme az életednek. Ez alatt nem azt értem, hogy az életed céltalan,
hanem azt, hogy az ilyen életben nincs áldás. Hiába voltál itt, nem ébredtél fel. Nem
jöttél rá a titokra. Neked biztos furcsának tűnik, hogy a hármat összekötöm: szerelem,
meditáció, halál. De a három nagyon hasonló. Ha az egyiktől távol vagy, akkor a
másik kettőtől is.
Síva a szerelemmel kezdi:
,Miközben kezem simogat, édes Hercegnőm, olvadj fel az örökkévaló szerelemben."
Mit jelent ez? Sok mindent. Elsősorban azt, hogy miközben szeretkezel, a múlt
eltűnik, nem gondolkozol. A gondolat kapcsolat a múlt és a JÖVŐ között - de most
nem gondolkozol, csak érzel. Itt vagy, most, a jelenben? Ha voltál már szerelmes,
akkor tudod, hogy nem az elméddel szeretsz. Ezért az úgynevezett 'bölcsek' azt
mondják, hogyha szeretsz valakit, attól megbolondulsz... Bizonyos szempontból
igazuk is van. A szerelmes ember vak a jövőre, nem számítja ki, mit csinál, és hogy
az mire jó. A jövőre valóban vak, de nem törődik a múlttal sem... Mi történik egy
szerelmespárral? Csak a jelenben élnek, csillog a jelen, nem gondolnak a múltra vagy
a jövőre; arra, hogy ezt csinálom... mi ebből a hasznom... mi lesz ennek a
következménye? Tehát vakok. Vakok azok számara, akik logikusak, minden
cselekedetüket kigondolják, akiknek minden a civilizáció. Aki szerelmes, az az igazi

szemével lát, és nem csak lát, hanem meglát. Nem tántorog, mint egy alvajáró, hanem
megél. Tehát a szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van, az már nem
szerelem. Itt van egy kényes pont, amit meg kell értenünk: ha
34-35
nincs múlt és nincs jövő, akkor azt, ami van, nevezheted-e jelennek? A jelen a kettő
között van — a múlt és a jövő között. Ez relatív Ha nincs múlt és nincs jövő, akkor
mit jelent a jelen? Ha nem az idő határai között élsz, nincs jelen sem. Ezért nem
használja Siva a jelen fogalmát. Azt mondja: örökkévaló. Nincs 'idő' — beléptél az
örökkévalóságba. Az idő mindent feloszt múltra, jelenre és jövőre. De ez a felosztás
csak praktika', mert valójában ez nincs így, ez csalás. Az idő: csak a múlt és csak a
jövő. A jelennek nincs tartama. A jelen: örökkévalóság. Az, ami elmúlt, az az idő
egyik része — az, ami jönni fog, az idő másik része. De ami Most van, az nem jött és
nem ment; az mindig itt volt, van és lesz. Ez a Most a végtelenség, az örökkévalóság.
Érted? Ezért ha a múltból jössz, akkor sohasem vagy itt, a Mostban. A múltból csak a
jövőbe mehetsz. A Mostnak nincs időtartama. A. múltból mindig a jövőbe kerülsz. Mi
következik ebből? Az, hogy a Mostból sosem mégy a jövőbe. A Mostból csak egyre
mélyebbre vagy magasabbra mehetsz, de az mindig MOST. Ez az Örökkévalóság.
Úgy is kifejezhetjük: az idő a múlt és a jövő. Ez jelenti, hogy egy síkon haladsz,
egyenes vonalban, horizontálisan. De a Mostban az irány megváltozik. Az irány nem
horizontális, hanem vertikális. Fel vagy le. Emelkedsz, vagy süllyedsz, fel a magasba,
vagy le a mélybe. De nem előre. vagy hátra. Buddha, Siva vagy Jézus az
örökkévalóságban él, nem az időben. Jézustól azt kérdezte valaki: 'Mi lesz majd
Istenünk Királyságában?' A kérdező nem az idő jelentőségéről kérdezett. Inkább azt
akarta tudni, hogy mi fog történni vele, az ő kívánságaival; teljesülnek-e? Örökké
fog-e élni? Lesz-e ott betegség és halál? Lesznek-e osztályok, gazdagok és
szegények...? Ezek a kérdések mind ehhez a világhoz tartoznak. De Jézus azt felelte
— és ezt akár egy zen Mester is válaszolhatta volna —: „0tt nem lesz idő." Csak
ezzel válaszolt; ott nem lesz idő. Az idő mindig vízszintes, de az örökkévalóság —
vagy ahogy Jézus mondta; Isten Királysága — függőleges, örökkévaló. Az mindig
Most van. Ahhoz, hogy ott légy, ki kell lépned az időből. A szerelem az első ajtó...
kiléptél. Ezért vágyunk a szerelemre. Szeretni vágysz, és arra, hogy mások is
szeressenek téged. Érthetetlen. Miért ennyire fontos a szerelem? Mi ez a vagy? A
tantra azt mondja: ha nem vagy tudatos, képtelen vagy a szerelemre, mert a szerelem
a legmélyebb valóság ezen a Földön. Azt képzeljük erre mindenki képes..., de így
ahogy az ember most él, ez nem igaz. Be vagyunk zárva, képtelenek vagyunk szabad
utat engedni érzelmeinknek. Börtönben vagyunk! A szerelem az egy másik dimenzió,
és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz.
36-37
Előbb-utóbb kiábrándulsz, minden próbálkozás meghiúsul. Nézz magadba, nem így
van? Nem lehet az időben szeretni. Emlékszem egy anekdotára: „Mira szerelmes volt
Krisnába, de férjnél volt - egy herceg felesége volt. A herceg - és ez nem meglepő —

féltékeny volt. Ezt az sem enyhítette, hogy Krisna már több ezer éve nem élt. Ötezer
év telt el Krisna halála és Mira szerelme között. Hogy lehetett Mira szerelmes bele?
Ötezer év hosszú idő... A hercegnek elege lett: 'Mira, megbolondultál? Állandóan
Krisnáról beszélsz, hogy mennyire imádod őt, neki táncolsz, de hol van ő? Kibe vagy
szerelmes? Kivel beszélgetsz állandóan? Mert Mira állandóan beszélt, énekelt,
táncolt, nevetett vagy vitatkozott Krisnával. Ez a nő meghibbant — gondolod. Jó,
hogy akkor még ne voltak mentők. Mi azt gondoljuk, hogy Mira bolond volt. Végül a
herceg már nem bírta tovább: 'Elegem van Mira, teljesen elment az eszed. Hol van a
te Krisnád? Kibe vagy szerelmes? Itt állok előtted, te egy halottal tárgyalsz. Engem el
is felejtettél? Mira azt felelte: 'Krisna itt van velem, de te nem — ő mindig itt lesz, de
te soha. Krisna itt van mellettem, vele örökkévalóságban élek. De veled nem vagyok
sehol. Hogy lehetnék szerelmes beléd, ha nem vagy itt! Az élet lehetetlen azzal, aki
nincs jelen. Te valójában nem is élsz, a te életed csak álom. A herceg alszik, álmodik
az időben, de Krisna él - örökkévalóságban. Fizikailag közel lehetsz a herceghez, de a
lelki távolság megmarad. Nincs híd. De Krisna és közted lehet ötezer év, mert az
örökkévalóságban nincs távolság. Az egy másik dimenzió. Ha magad elé nézel, akkor
a tekinteted előbb-utóbb beleütközik valamibe, de ha felnézel az égre, ott nincs fal; az
végtelen. A szerelem kinyitja előtted az ajtót, kilépsz a szabadba, felnézel, és amit
látsz, az a végtelen, az a te utad az örökkévaló élet felé. Tehát ha szerelmes vagy,
akkor abból meditáció válhat.
„Miközben kezem simogat, édes Hercegnőm, olvadj fel az örökkévaló szerelemben."
Ne vedd kapcsolataidat közömbösen, az ajtó úgy nem nyílhat ki. Ne légy közömbös.
Jobb a fajdalom, ha megszakad a kapcsolat, mint a közöny. Tanulj meg szeretni! Mi
vagy, amikor együtt vagy szeretőddel? Ha egy érdekelt fél, akkor az nem szerelem.
Ha érdek köt, akkor az csak játék az időben, nem szerelem, nem igazi. Ha az én ott
van, fekhettek meztelenül egymáson, de lélekben több ezer kilométerre lesztek. Ha
szerelmes vagy, akkor az én megszűnt. Csak a Szerelem létezik, semmi más. Érezz,
válj te a szerelemmé, az egész lényed legyen a Kéz, amely simogat. Ne te csókolj,
légy - csók. Felejtsd el magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy, ne a színész... Ha
nem tudsz szeretni, akkor mást sem tudsz tudatosan csinálni, még enni sem, vagy
átmenni az egyik szobából a
38-39
másikba. Semmit. A szerelem a legegyszerűbb, legtermészetesebb átmenet a tudat
felé. A szerelem egy egyenes, széles út az ego temetéséhez. Egy egoista képtelen
szeretni. Beszélhet, énekelhet, szavalhat verseket róla, de fogalma sincs, hogy mi az.
Képtelen felfogni. Siva azt mondja: szeress! Amikor ölelsz, légy az Ölelés, amikor
csókolsz, válj a csókká. Felejtsd el a személyedet, hogy azt tudd mondani: nem
tudom, ki vagyok, meghaltam benne csak a szerelem létezik...' Nem a te szíved
dobog, hanem a szerelem szíve; nem a te véred kering ereidben, hanem a szerelem
vére; nem a te szemed lát, hanem a szerelem; és nem a te kezed simogat, hanem a
szerelem keze. Válj a szerelemmé — lépj át az örökkévalóságba. szerelem
megváltoztatja egész lényedet, annak minden dimenzióját. Nem az időben élsz,

eléptél a Mostba. A szerelemből mély meditáció válik, a lehető legmélyebb. A
szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent. Olyan központok nyílnak meg, ahova
kevés jógi jut el. De ezek csak pillanatok maradnak, ha nem változnak át
meditációvá. A tantra ezt a változást jelenti. Kilépsz innen, és belépsz az örökkévaló
Mostba. Ez a meditáció. Érted már, miért beszél a tantra a szerelemről, a
szexualitásról? A szerelem, a szerelmi aktus a tantra módszere. A szerelem
természetes ajtó, amin átlephetsz ebből a világból - horizontális világból — az
örökkévaló jelenbe. Nézd Sivát és szerelmét, Devit. Siva és Devi nem kettő - ők
Egyek... Ezt már nem lehet szavakkal kifejezni, csak szimbólummal lehet rá utalni.
Ez a szimbólum a Sivalingra — Siva hímvesszője Deviben. A hinduk abban a korban
sokkal bátrabbak voltak. Most ha látják, igyekeznek elfelejteni, hogy mit ábrázol.
Igen, elfelejtették, vagy inkább szeretnék elfelejteni. Jung megemlékezik
önéletrajzában egy bájos esetről, ami vele történt, itt Indiában. Elment Konarakba
meglátogatni a tanra-templomot. Ebben a templomban számtalan Sivalinga van, A
múzeumi vezető mindent készségesen és részletesen elmagyarázott Jungnak. Csak
egyet felejtett el: a Sivalingat — pedig a templom ezzel volt tele. Jung nagyon jól
tudta, mi az oka a feledékenységnek, épp ezért hangosan megkérdezte: „Hát ezek
micsodák?" A vezető közel hajolt Junghoz és a fülébe súgta: »Erre itt nem tudok
válaszolni, majd elmagyarázom, ha kimentünk, ez nagyon kényes dolog." Jung jól
szórakozott ezen magában. 'Ezek a mai hinduk...' Miután kimentek a templomból, a
vezető közelebb hajolt Junghoz, hogy senki se hallja: „Nem kellett volna ezt a
templomban kérdezned, mások előtt. Most megmondhatom, ha érdekel. De ez titok
— folytatta suttogva —, ezek Lord Siva és Devi privát részei". Mikor Jung visszatért
Európába, találkozott Heinrich Zimmerrel, aki a keleti mitológiának és filozófiának
nagy ismerője volt, és elmesélte neki kalandját. Zimmer nem csak szakértő volt, de
mélyen ismerte és szerette Indiát. Tudta, az indiai ember misztikus, és nem logikus.
Jung beszámolója
40-41
egyáltalán nem lepte meg, jól szórakozott rajta: „Köszönöm beszámolódat, másoktól általában csak
a bölcs hindukról hallok Buddháról, Krisnáról vagy Maháviráról. Végre valaki nem ezekről beszél,
hanem a mai hindukról." Sivának a szerelem a nagy kapu, és a szexualitás kulcs. A szerelem az
aktuson keresztül jelenik meg. A szexualitás a mag, a szerelem a virág. Ha elítéled a magot, elítéled
a virágot is. A gyönyörből szerelem válhat... Ha nem alakul át. akkor elkorcsosul és torz lesz. De ne
ítéld el a lehetőséget. Váljon a magból virág - ha nem ez történik, szexualitást okold, hanem
magadat. A szexualitás ne maradjon csak szexualitás, át kell alakulnia, ezt tanítja a tantra De a
folyamat ezzel nem áll meg! Szerelemnek is át kell alakulnia... meditációvá. Váljon a szerelemből
misztikus tapasztalás.
Hogy lehet a nemi aktust átalakítani? Felejtsd el önmagad, légy az aktus. Legyél te a
szerelem, csak a Szerelem. Az nem a te és partnered szerelme. Ez a folyamat már:
tartozik senkihez, ez egyszerűen csak Szerelem. Ha Te nem vagy, akkor csak Isten
létezik, ketten nem lehettek ott egyszerre. Az ego eltűnt; te, mint személyiség nem
szerepelsz. Csak az energia létezik, állandó mozgásban.
D. H. Lawrence kora nagy költő-zsenije volt. Tudta vagy sem a tantra követője volt.

A Nyugat elitélte őt, és könyveit betiltották. Miért? Mert azt mondta, hogy a szexuális
energia az egyetlen energia — ha azt elítéled, elnyomod, akkor magát az életet
nyomtad el. Abból így nem fejlődhet ki a Tudat. Ha elnyomod — eltorzul. A papok, a
moralisták, a hindu ál-bölcsek és sokan mások az emberi szexuális ösztönt
hibáztatják. Azt mondják: erkölcstelen, rossz és csúnya. Részben igazuk is van, mert
ha azt elnyomod, akkor annak torz formái valóban rosszak, erkölcstelenek és
csúnyák. Ezért mondhatják: "Látod, hogy Igazam van? Itt a bizonyíték, hát nem
látod, milyen ronda? A szexualitás csúnya, ezt te is tudhatod...” De ez hazugság. Az
emberi szexualitás nem csúnya, csak az a formája, amit a papok csináltak belőle.
Nekik lett igazuk. És mivel sok az ezt erősítő 'bizonyíték', egyre rondább lesz. A
szexuális energia ártatlan. Az Ösztön ártatlan. Ez az élet lüktetése! Ne nyomorítsd
meg! Engedd, hogy megtalálja természetes medrét. Csak úgy lehet a vágyból
szerelem. Hogy tudod a nemi vágyat megkülönböztetni a szerelemtől? Ha a vágy
hajt, akkor a másik csak egy eszköz, - csak arra jó, hogy kielégítsd vágyaidat. Ha a
vágy kielégült, akkor már semmi szükséged a másikra. De ha a vágy, átalakult, akkor
a másik már nem eszköz, nem egy használati tárgy. A másik már nem is 'másik' - a
részeddé vált. A vágy öncélú, a szerelem nem. Sőt, a másik fontosabb; felismerted
benne a rejtélyes, végtelen Egyént. Őt már lehetetlen használni, kizsákmányolni.
Lehetetlen, hiszen a kettőből egy lett. A szerelem tüze eggyé kovácsolt benneteket...
Egyenrangú
A felszabadult ösztön
42-43
emberré váltatok, nincs kizsákmányoló és nincs kizsákmányolt. A szerelem kölcsönös
segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes. A vágy eszközt csinál a
másikból — a szerelem egy végtelen felfedezőút, kéz a kézben. Nem csak egy szikra,
ami eltűnik, hanem tűz, amelyben te elégsz. Minél kevesebb marad belőled, annál
közelebb kerültél a meditációhoz, Istenhez. Az én eltűnt, csak a szerelem él.
Síva azt mondja: az örökkévalóság a tied.
44-45
Amit adni lehet, az nem ér semmit. Az csak egy tárgy, azt el is lehet venni. Csak az az
értékes, ami már eleve benned van, és a Mester erre segít rádöbbenni.

… Ha képtelen vagy kreatív lenni, akkor destruktívvá válsz; akkor a pusztításban
próbálod érezni a 'hatalmadat'. A harag, az erőszak -- destruktív erők. Azért jelennek
meg, mert a kreativitás hiányzik. Ezeket nem szabad elfojtani. Sőt, elő kell segíteni a
felszínre törésüket, hogy megszabadulhass tőlük. Sose nyomd el magadban a haragot,
az erőszakot; engedd, hogy kifüstöljön belőled. Akkor megjelenik a destruktív erők
ellentéte. Ha a harag és az erőszak elpárolgott belőled, akkor hirtelen ráébredsz, hogy
ott van a csönd, a szeretet, az együttérzés. Ezeket nem kell hosszú, fáradságos
munkával megvalósítanod — ezek mindig is ott voltak benned. Ez éppen olyan, mint
a kis hegyi patak, ami a sziklák alatt csörgedez. Lökd félre a köveket, és elkezd
ömleni a víz. A patak nem küzd a kövekkel; egyszerűen csak elkezd ömleni, ha
felszabadítod a gátat. A szeretet, a szerelem egy ilyen patak benned, és a harag a kő.
Csak félre kell löknöd a követ... De te inkább csak visszanyomod, és így persze
visszanyomod a forrásvizet is. Teljesen elapasztod. Csak lökd félre azt a követ. Nem
kell senkinek a fejéhez vágnod, csak dobd félre. Te azt hiszed, hogy
46-47
csak úgy tudod félredobni, hogy egyúttal hozzá is vágod valakihez. De épp ez az,
amit én tanítok; hogy hogy kell odébb dobni anélkül, hogy eltalálnál vele valakit.
Úgy is félre lehet lökni, hogy közben senkit nem bántasz vele. És ha sikerül, akkor
mindenkinek csak a hasznára fog válni. Bármit csinálsz, azt egész lényeddel csináld
meditatívan; legyen az akar harag, akar dühkitörés, akár sex.
Csinálj egy kísérletet: képzeld el, hogy dühös vagy, ezt könnyen el tudod képzelni,
még akkor is, ha nincs kapcsolatban senkivel. De el tudsz képzelni egy olyan
szituációt, amelyben szabad utat engedsz szexualitásodnak — egyedül? Ha erre képes
vagy, ez egy fontos változást okozhat. A kísérlet: zárd be a szobád ajtaját, és alakulj át
egy ösztön lénnyé. Válj állattá. Mondjuk egy bika, aki érzi a tehén szagát, vagy egy
kanca, párzási időben. Engedj szabad mozgást testednek. Ugorj fel a magasba,
szimatolj, üvölts. Egész lényed, minden vágyad legyen benne az üvöltésben. Az
állatban nincs semmiféle megkötöttség, nem tanították illemre. És most te ez az állat
vagy. A civilizáció vékony rétege lehullott rólad. Állsz a barlang előtt és vered a
mellkasodat. Csak a vágy létezik. Legyen egész lényed az aktusban.
Megmagyarázom, miért: ha nem vagy egyedül, akkor a másikkal bejött a társadalom,
a megkötöttség. A társadalomban mindig szerepet játszol. És ahhoz, hogy a másik
személy jelenlétét el tudd felejteni, végtelen szerelem kell - te még erre nem vagy
képes. A szerelemben minden megkötöttség eltűnik; megkötni csak az én-t lehet.
Egyelőre képtelen lennél elengedni magad a pórázról, mert: ...- mit fognak rólam
gondolni, ha ezt meglátják? Mit csinál ez az ember, megörült? ...- ki ez a nő, egy
kurva?'
Például néhány napja eljött hozzám egy hölgy, hogy a férjéről panaszkodjon: 'Nem
bírom elviselni, ha rájön a szerelmeskedés, úgy viselkedik, mint egy állat...' Ha
ösztönösen viselkedsz, a ruhával együtt leveted magadról a kötöttségeket, amiket

eléd neveltek, Egész lényedben meztelen vagy, de te félsz ettől. Ez illetlen.
Gusztustalan. Erkölcstelen, disznó... Ha szerelmes vagy, ezek a szempontok' eszedbe
se jutnak. A szerelem nem korlátoz. Ellenkezőleg - felszabadít. A két test eggyé forr,
azonos ritmusban mozog — a szexualitás teljesen felszabadul. A Szerelem nem lehet
más, mint Szabad. A haragban felszabadult energia nem szép, a szexualitásban
felszabadult energia viszont gyönyörű lehet. Ez ritkán történik így, de ha igen, akkor
ez a leggyönyörűbb aktus a világon. Ha az aktus tökéletes, a légzés is közös. És akkor
az nem csak levegő, hanem prana. A prana egy organikus egységben összeköti a
párt, és a két testből, a két lényből Egy lesz. Nincs negatív energia, nincs pozitív
energia, nincs férfi és nincs nő. Minden Egy. És akkor, csak akkor, a szexuális aktus
gyönyörű. Ha erre nem vagy képes, próbáld meg a kísérletet egyedül, zárt ajtók
mögött, meditatív állapotban. Felejts el
48-49
mindent, engedj testednek szabad mozgást, vetkőzd le mind, amiről azt gondoltad:
'én, a civilizált ember...' Ha partnerrel próbálod, szerelmed, feleséged, férjed
nagyszerű partner lehet, de csak akkor, ha a tantrán keresztül ő is kész a kísérletre.
Ehhez bátorság kell. Nagy bátorság. Lényed mélyén levetkőzni... A nőknek ez még
nehezebb, mert a szemérem 'nagy erény’ a társadalomban. Felejtsétek el a
civilizációt, mintha soha nem is létezett volna; ott vagytok a Paradicsomban, Adam és
Eva. Nem kell az alma, tiltott gyümölcs. Ártatlan állatok vagytok, tele
kíváncsissággal, éber ösztönökkel. Fedezzétek fel egymást. Ha ez sikerül, minden
megváltozik. Két dolog történik: a szexuális energia ott marad, nem tűnik el, sőt,
erősödik. A vágy viszont eltűnik. És vágy nélküli szerelmi aktus isteni. A vágy eltűnt
az agyból, tiszta a fejed... nem gondolsz semmire, ekkor az aktus isteni. Ott vagytok
ketten, és ez elég. Több mint elég — ez minden. Ez az első lépés.
Később az aktus is abbamarad: ha megtaláltad az alapot, már nem kell építeni
semmit. Elég az alap. A szerelemhez még szükség van a szexualitásra, de ezt neked
kell felfedezned. Amit mondtam, számodra elmélet. Hogyan lehet ebből valóság?
Hogy lehet a tapasztalat a tiéd?
A felszabadult szexualitáson keresztül. Ha ez a tiéd, akkor erről a pontról számtalan
lehetőség nyílik számodra. Pl. rábukkansz egy gyönyörű virágra az ösvényen és ettől
épp olyan eksztázist érzel, mint szeretőddel. Az alap már benned van. Vagy felnézel
az égre, és amit látsz, éppen úgy elbűvöl. Eggyé válsz a csillagos éggel. Ha
felismerted az utat, már mindenhonnan oda tudsz menni, többé nem kell keresned.
Már szeretődnek is segíteni tudsz az út felfedezésében. A párod 'csak' segítség volt a
felfedezéshez, a tapasztalathoz, ő provokált kibújni önmagadból. Most ez már a tied
-- mindig is az volt, de te nem tudtál róla. Ez hasonlít ahhoz, ami a Mester és a
tanítvány között játszódik. A Mester felszólít és provokál: nyisd ki a szemed! Ő nem
tud adni neked semmit, mert nincs is mit — az már nagyon régen a tiéd. Amit adni
lehet, az nem ér semmit. Az csak egy tárgy, azt el is lehet venni. Csak az az értékes,
ami már eleve benned van, és a Mester erre segít rádöbbenni. Ha egyszer rábukkantál
az útra, nincs szükséged többet vezetőre. Hálás leszel a Mesternek, de nem lesz rá

szükséged. A szexualitás eltűnik. Először a vágy, azután az ösztön. A nemi aktus
megtisztul, ártatlanná válik, majd magától abbamarad. Ez a brahmacsárja. A
Brahmacsárja nincs a szexualitás ellen — a szexualitás volt a mag, abból nőtt ki. A
vágy egyszerűen és magától megszűnik. Ez számodra most csak egy elmélet, és
tapasztalat nélkül az is marad. jegyezd meg, amit mondtam — de ez még nem a te
tudásod! A begyepesedett vallások mindkettőt elítélik, a haragot és a szexualitást is,
mintha a kettő egy kategóriába tartozna.
50-51
De ezek lényegüket tekintve különböznek: a harag rombol, a szexualitás viszont lehet építő. A régi
vallások mindent egy kalap alá vesznek, legyen az harag, szex, kapzsiság, féltékenység -- mind
rossz, mind bűn, amit el kell ítélni. És mi elfogadtuk a "bűn kategóriát, mint tényt. De ez hamis!
Például a féltékenység valóban mindig rombol; képtelen alkotni, semmi jó nem származhat belőle...
és a haragból sem. De ez nem vonatkozik a szexualitásra. A nemi ösztön alapja a megújítás, a
teremtés. A természet ezzel alkot, ez isteni... De a szexualitás érzelem nélkül valóban éppúgy
rombol, mint a féltékenység, a harag vagy az önzés. A vágy romba dönt, de maga a nemiség nem.
Mi nem ismerjük a tiszta nemiséget - mi csak a vágyat ismerjük.
Aki pornográf képeket nézeget, vagy azért megy moziba, mert 'disznó' filmeket
láthat, vagy orgiákon vesz részt, ez az ember nem fizikai szerelemre vágyik, hanem
élvezetre. Ismerek olyan embereket, akik képtelenek feleségükkel közösülni anélkül,
hogy előzőleg pornográf képeket néznek: vagy muszáj egy disznó könyvből néhány
oldalt olvasniuk. ilyen mesterséges módon támad ingerük. Az igazi nő ott van
meztelenül az ágyban — az semmi. De a kép a Playboy közepes papíron, egy nő
széttett lábakkal — az igen.
Ez a vágy nem a nemi központból ered, hanem a fejből, és az a szexualitás, ami a
fejből ered, nem igazi. Az igaz szexualitásnak az életből kell erednie, csak az válhat
szerelemmé. Ha a nemiséget áthelyezed a fejedbe — az pornográfia. A nemi
központból átkerül a gondolataidba, akkor az pornográfia. Ha viszont természetesen
megéled, ha átéled, akkor az egy egész más dolog. Az, amit totálisan átéltél, amit
teljességében megtapasztaltál, az elmúlik belőled. Szabaddá válsz tőle. Ne félj
semmitől. Élj minden sejtedben! Ha úgy érzed, hogy erre még nem vagy érett,
próbáld meg egyedül. De ha képes vagy a szerelemre, keress magadnak egy partnert,
egy barátot. Legyen belőletek egy tantrikus pár, Siva és Devi. Tárjátok fel a
lehetőséget... egymásban. Ha ez lehetetlen, mert túl sok a korlát körülötted, próbáld
meg egyedül...
52-53
Az Isteni nemi aktus
54-55

„A másik csak ajtó: a szerelem, amely belőled partnered felé áramlik — valójában az
életet imádja.
'Kezdettől figyeld a fizikai egyesülés tűzét, mert a figyelem nem engedi, hogy a
lángból parázs váljon. Ha egy ilyen ölelésben érzékeid megremegnek, mint levelek a
szélben, add át magad a remegésnek. Elég, ha csak emlékszel az egyesülésre, ölelés
nélkül is van változás. Ha találkozol egy rég nem látott baráttal— engedd át magad a
boldogságnak. Ha eszel vagy iszol—érzékeld az ízt, töltődj fel az érzéssel.
Sigmund Freud valahol azt mondta: „...az ember valójában idegbajosnak születik". Ez
féligazság. Az ember nem születik idegbajosnak, de egy idegbajos társadalomba
szület bele, amely mindenkit hamarosan megbolondít. A csecsemő természetes és
normális. De szegény, épphogy megjött, belép bolondokházába. Nincs választási
lehetősége, tagja társadalomnak. Azonnal munkálkodni kezdünk rajta. Ahogy mi
élünk, az nem természetes. Mindenki tudathasadásban szenved; más szóval bolond.
Nem egy ember vagy — a legjobb esetben kettő, de általában egy egész sereg. Ha ezt
nem látod át, a tantra nem segíthet. Ezt a tényt fel kell ismerned magadról. Egyik
részed gondolkodik, a másik érez. Általában azt hiszed, hogy aki gondolkodik, az
vagy te. De az érzés sokkal természetesebb, mint a gondolat, hiszen azzal születtél, és
amit gondolsz, azt csak beléd nevelték, megtanítottak' rá. Nem tudod, honnan
erednek a gondolataid, az érzéseid pedig el vannak nyomva. Még amikor azt
mondod: 'úgy érzem...', az is csak gondolat. Az érzések szinte teljesen kihaltak
belőled. Miért van ez így? Ennek számos oka van. Az újszülött egy érzékeny,
természetes lény. Még nem gondolkodik. É1, mint minden más a természetben. Mint
egy fa, egy növény, vagy egy állat. De mi azonnal elkezdjük 'formálni' őt. Meg kell
tanulnia, hogy el kell nyomnia érzéseit, mert ha nem, állandóan bajban van. Sírni
szeretne, de nem szabad: apuka nem szereti a zajt...' Rossz gyerek, zajos, hogy lehet
valakit szeretni, ha bömböl? Miért bömböl? Lehetetlen elfogadni úgy, ahogy van; úgy
'kibírhatatlan. 'Így nem szabad viselkedni.' Ha nem úgy viselkedik, ahogy mi
szeretnénk, nem kap mosolyt, akkor nem szeretjük. Nem tudjuk szeretni úgy, ahogy
van — csak ha szeretetre méltó'. Ebben a kifejezésben minden benne van. Tehát ha
természetes, akkor nem méltó. Ami természetes, azt elnyomjuk benne, és az kerül
előtérbe, amire betanítottuk.
56-57
A te gondolkodásod is e szerint a minta szerint alakult. Kialakították. Ezzel az érzés
és a gondolat közötti szakadék egyre szélesebb és mélyebb. Ahogy az idő múlik…
már áthidalhatatlan. Már elfelejtetted, mi a természetes és mi nem, Mesterséges
ember vagy. Aki megszületett, vagy teljesen eltűnt, vagy nagyon mélyre eltemették.
Ha valami mégis felmerülne benned, azt félsz megmutatni, nem akarod, hogy bárki is
megbotránkozzon. Ahhoz, hogy eltűrjenek, el kell nyomni érzéseidet és ösztöneidet.
És ebből származik a neurózis, a tudathasadás. Nem tudod, mit akarsz... mi az, ami
természetes és mi az, ami nem. Már nem tudod, ki vagy... De valamilyen irányba

mégiscsak el kell indulnod, és a legkönnyebb út az, amire beidomítottak. távolabb
kerülsz érzéseidtől. Csak az érzések mutathatnak irányt önmagad felé. Nem tudod,
hogy mire van szükséged valójában. Ha a szükségleteket elnyomod, álszükségletek
alakulnak ki. Persze elkezdesz mértéktelenül enni, zabálsz, már az orrodon jön ki, de
nem hagyod abba. Nem az ennivalóra van szükséged, hanem a szeretetre, de te ezt
nem tudod, és a kettő szoros kapcsolatban van egymással. A szeretet utáni vágyat
elfojtod, és azt hiszed éhes vagy. Tömöd magadba az ételt. De nem ez az, amit akarsz
— az ennivaló nem segít. Csak a valódi szükségletet lehet kielégiteni. A szeretetre
való vágyad igazi, de mivel érzéseidet kiölted belőled, hát zabálsz. A vágy
jelentkezhet más perverz formában is. Például mindenáron te akarsz a társaság
középpontja lenni; akár van mondanivalód, akár nincs, nem számit, mindenkinek rád
kell figyelnie. És mi erre a lehető legjobb fórum? A politika. Fent állsz a pódiumon,
fényárban úszol, és minden szavadra figyelnek... Ha ez be is jön — az éhség
megmarad. Ezt a vágyat egyetlen ember ki tudná elégíteni: aki figyel rád, mert szeret.
Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. A figyelem és a szeretet mindig
édestestvérek. Ha a szeretet iránti szükségleted el van nyomva, akkor követeled a
figyelmet másoktól. Ha elég erős vagy, figyelnek is—de az nem szeretet, hanem
félelem. Az éhség pedig marad. Sőt, egyre nő. Ez a kettéhasadás, a kielégíthetetlen
vágy: ez a neurózis. A tantra egy belső forradalom. Nagyon régi, de egyben
vadonatúj is. Régi, mint tradíció - de valójában mentes minden tradíciótól. Az Élet
nem tradíció. Ha számodra az, akkor valójában te nem is élsz. Az élet
kiszámíthatatlan! A tantra azt mondja: ha nem vagy teljes és egész, akkor lemaradsz
az életről. Ne maradj ebben a meghasadt állapotban, válj eggyé. Hogy válhatsz
eggyé? A 'gondolat' erre nem jó. Az még jobban feldarabol. A gondolat analizál,
feloszt és megkülönböztet. Az érzés ennek az ellenkezője: szintézis, ami egyesit és
összefog. Gondolkodhatsz, amennyit akarsz, olvashatod a bölcsek könyveit, üres
óraidat kontemplációval töltheted, elméleteket gyárthatsz…, de ezek nem fognak
segíteni. Csak az érzés tud
58-59
kihúzni a 'mocsárból'! Ez nagyon nehéz számodra, mert az érzéseidre is csak
gondolsz. Azt mondod valakinek: ' Mi volt ez? Gondolat vagy érzés? Ha gondolat,
akkor hibás a lényeg.
Az érzés egész lényedre kiterjed; testedre, lelkedre, értelmedre, a gondolat csak a
fejre vonatkozik, de még ott sem egységben jelentkezik, hanem darabjaiban. A
következő pillanat nincs is ott. Eltűnt. Csak darabok és emlékek úszkálnak a
szürkeállományban. Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni sem, nincs rá alapod.
Darabokból állsz. Azt mondod: szeretlek - mindörökké. Egy ígéret, amit képtelen
vagy betartani, mert ez is csak gondolat. A gondolat nem tartja a lényedet. Holnap
mást fogsz gondolni. Tegnap ott volt, reggelre eltűnik, nyoma sincs már. A tegnapi
ígéret kötelezettséggé vált. Sartre azt mondja valamelyik könyvében: „... minden
hamis." Igaza van. Nem tudsz semmit megígérni, mert nem vagy ott, nem vagy egy
egész ember. Az egyik részed megígérte, de az a rész most nincs itt, most másvalaki

ül a trónon; tegnap még úgy gondoltam...' — mondod. Ma ezt már másnak kell
betartania... s megszületett a képmutatás. Nem azt gondolom, amit tegnap, de jobb, ha
megjátszom, mintha most is úgy lenne.' Ettől a ponttól kezdve minden hazugság.
A tantra azt mondja: menj olyan mélyre... ahol érzel. Hogy lehet eljutni ide, ebbe az
'érző központba'? Erre világit rá a következő szútra. Ezek a szútrák... mindegyik arra
törekszik, hogy teljes, egész légy:
’Kezdettől figyeld a fizikai egyesülés tűzét, mert a figyelem nem engedi, hogy a
lángból parázs váljon.’
A fizikai szerelem mély kielégüléshez vezethet. Képes feltárni igazi lényedet... - az
eredeti embert, aki benned él. Miért? A változás okait jól meg kell értened. A testi
szerelem elsősorban egy fizikai aktus, ami kiemel gondolataid börtönéből. Ahhoz,
hogy valami történjen, el kell magad engedni a pórázról. Ezért félsz annyira!
Azonosítottad magad a fejel, de ahhoz, hogy valami történjen, ki kell onnan másznod.
A fejnek ott semmi keresnivalója. Nincs szükség indokra, vagy elvont gondolatokra.
Ha azok mégis ott vannak, akkor elmarad a merevedés, nincs aktus, nincs élvezet,
nincs csúcspont — legfeljebb valami felületes, üres játék az ágyban. És a szexualitás
most az — egy üres játék az ágyban. Az egész világ a szexualitásról beszél, mindenki
erre vágyik, ezt használják a reklámokban... de ez nem jelenti azt, hogy a világ most
szexuálisabb, mint volt. Ellenkezőleg... Valójában képtelenek vagyunk élvezni a
fizikai szerelmet. Ezért foglalkozunk vele annyit. Nem tudjuk mi az, mert mi csak a
'mesterségest' ismerjük. Azzal van tele az agyunk.
60-61
Ez a modern' agy fő tevékenysége, de maga hamisítvány — főleg a fejedben történik... gondolkozz,
miközben csinálod. Sokan jönnek hozzám azzal, hogy állandóan gondolataik vannak; erről
olvasnak, erről beszélnek, ezért mennek a moziba, ezért vásárolnak pornográf lapokat, amikor
valóban arra kerül a sor, már nem érdekli őket. Sőt, sokan azt hiszik, hogy képtelenek rá, egyre
impotensekké váltak. Ha rágondolnak, az igen! Akkor jön az izgalom... De ha a nő ott van, és
hajlandó rá — megszűnik az érdeklődés. A test nem működik, meghalt. Miért?' aktus szellemi
tevékenységgé vált. Minden csak gondolatban történik, nem az egész emberben. Ezt jól meg kell
érteni. Ha valami olyasmi történik, ahhoz az egész emberre szükség van — attól az agy megijed,
mert nem ő a mester, már nem tud dirigálni.
A tantra arra használja a nemi aktust, hogy embert csináljon belőled. De ahhoz, hogy
így legyen mély érzékenységgel kell megközelíteni.
Hogyan lehet? Felejts el mindent, amit a szexualitásról hallottál; hogy mi a
véleménye a társadalomnak... hogy mit mondott erről a pápa, mit gondolnak erről a
szüleid... hogy ez múltkor milyen jó, vagy milyen rossz volt... Felejtsd el mindezt!
Menj lényeddel az aktusba. Nem kell szabályoznod; a szabályt a múltból cipeled,
azok csak behatárolnak. Engedd, hogy hatalmába kerítsen, ne rakj elé gátakat. Merülj
bele, ha mezavarod lenne, álljon meg minden tevékenység az agyadban, üres teret
érezz a helyén... gondolatok nélkül. Légy te a Test. Az állatot nem darabolja fel a

nemi ösztön, ő nem gondolkozik, hogy mit kell tennie. Az ember számára a
szexualitás a legkönnyebb út ahhoz, hogy eggyé váljon, mivel a legmélyebb biológiai
központjában hat rá. Ezen keresztül jöttél a világra, és minden sejt a testedben
szexuális. Egész lényed ennek a megnyilvánulása.
Mit mond a szútra?
„Kezdettől figyeld a fizikai egyesülés tűzét, mert a figyelem nem engedi, hogy a
lángból parázs váljon."
Nagy különbség van a között, amit a szútra mond, és amit te csinálsz. Számodra az aktus
megkönnyebbülés. Azért sietsz. Szeretnél megkönnyebbülni; az izgalom feszültté tett, valamit
csinálnod kell vele gyorsan. Aztán kész, kidobtad az energiát és megkönnyebbültél, gyengének
érzed magad, nem vagy már izgatott, és azt hiszed erről: ez a nyugalom. Igen. De ez negatív
nyugalom. Nincs tartalma — üres. Valóban nyugodt vagy, de nagy árat fizettél ezért. És ez a
nyugalom csak a testre vonatkozik. Nem ment mélyebbre. Nem változott semmi, nem lett
gazdagabb a lelkivilágod. Ha valamit kezdetben éreztél is partnered iránt, az már nincs ott.
62-63
A szútra azt mondja: ne siess, ne akard, hogy gyorsan vége legyen. Maradj a kezdetnél. Az aktusnak
számodra most két része van: a kezdete és a vége. Maradj a kezdetnél! A kezdet könnyedebb, nem
vagy túl izgatott csak meleg, nem forró. Ne siess, hogy "elkészülj". Felejtsd el! annak majd egyszer
vége is lesz. Felejtsd el!
’Kezdettől figyeld a fizikai egyesülés tűzét.’
Tele vagy energiával: ne gondolj feloldódásra. Maradj csak az energiával. Ne akarj
'elélvezni'. Felejtsd el! Maradj a kezdetnél, érezd a közelség melegét. Maradj úgy
szerelmeddel, mintha eggyé váltatok volna — mint egy tökéletes kör. A nemi aktus
három lehetőséget hord magában, amik geometriai ábrákkal is kifejezhetők. Lehet,
hogy láttál ilyen ábrákat, vagy olvastál róluk: egy meztelen pár a négyszögben, vagy
egy háromszögben, illetve egy körben a tantra ábrái a nemi aktusról; régi alkímiai
formulák. A négyszögben a résztvevők két részre vannak osztva, négy személy van
ott, nem kettő. Te is fel vagy osztva, partnered is. Ez nem egy pár, hanem egy
csoport. Így nem lehetséges mély egyesülés. A látszat az, hogy szeretkeznek, de ez
hamis, egyszerűen csak használják egymást. A szerelemnek ehhez semmi köze. Ez
nem egyesülés. Még az a kis tudat benned el, el van rejtve -- benned is és
partneredben is. Az érzések nem érintik egymást, mélyen el vannak fedve. A második
ábra: egy pár egy háromszögben. Ketten vagytok, és eggyé olvadtok egy pillanatra.
Az egybeolvadass a háromszög felső csúcsa. Egy pillanat, és kész. Az egyesülés
rövid, utána megint szétváltok, egyedül vagy. Ez jobb, mint a négyszög, itt legalább
volt egy pillanat. Pár másodpercig erős voltál, érezted az élet lüktetését; egy
másodpercre újjászülettél, újra gyerek voltál... A harmadik ábra egy pár egy körben:
ez tantra. Kettő helyett egy van. Nincsenek szögek vagy csúcsok, ez nem egy

pillanat. Az egyesülés nem átmeneti, és nincs időhöz kötve. Ez csak úgy lehetséges,
ha nem érsz el a csúcsra. Ha elélvezel, akkor felértél a háromszög csúcsára, a
kapcsolat megszűnt. Maradj a kezdetnél, ne akard 'befejezni'! Hogy lehetséges ez?
Emlékezz arra, amit mondok: először is ne hidd, hogy az aktussal elérsz valamit. Az
aktus nem egy eszköz. Az aktus maga a kezdet és az eredmény is egyúttal.
Másodszor: ne gondolkozz a jövőn, maradj a jelenben; ha a nemi aktus nem képes a
jelenben tartani, akkor semmi más sem képes... Maradj' a Most-ban. Érezd a két test
egyesülését, az érzelem egyesülését: olvadj bele a másikba... felejtsd el, hogy 'tartasz'
valamerre. Maradj a Most-ban, maradj ott. Forrjatok eggyé. Te nem létezel, csak a
szeretet és az érzés. Ha nincs szeretet az aktus nagyon rövid; csak használjátok
egymást. A másik csak egy eszköz, amit kizsákmányolhatsz.
64-65
Két ember csak a szerelemben tud összeforrni, és ez olyan érzést adhat, ami
fellobbanthatja a benned alvó tudat lángját, és meglátáshoz vezethet. Ha nem sietsz,
az aktus egyre kevésbé szexuális, egyre inkább lelki egyesülés. A két nemi szerv
összeforr... mélyen, és egyesültök, és órákon keresztül egymásban maradtok. az
egyesülés egyre mélyebb. Nincs gondolat, mert a gondolatba belép az én és a te.
Maradj a Most-ban, mélyen, egy pontban van a metamorfózis, ez a pont a változás. A
szexualitás átváltozik, ez eksztázis... ez szamádhi. Ha ide beléptél, ha felébredtél,
akkor a szexuális lény átalakult, a Lényedben változtál át; szabad vagy, vágyaid
lehullottak. Egyelőre paradoxonnak tűnik számodra a tantrát úgy gondoltad, hogy a
lelki élet és a test nem találkozhatnak, és jobb, ha a szexualitást elkerülöd, jobb, ha rá
sem nézel a másik nemre... menekülsz tőlük. 'Vagy-vagy; a kettő nem találkozhat. De
így soha nem fogsz kiszabadulni a börtönből. Igaz, hogy a testedet vissza tudod
tartani, de a fejedet már nem, minél jobban kerülöd a testet, annál többet gondolsz rá,
szexualitás nagyon mély emberi szükséglet. Nem lehet akarattal levedleni... A tantra
azt mondja: ne akarj elmenekülni, mert az lehetetlen. Használd a szexualitást, és
változz át azon keresztül. Nem vele! Fogadd el a természet törvényeit és menj át
rajtuk. maradj mindig szerelmeddel... ne siess, forrjatok össze... maradjon a szerelem
mindig a kezdet. Ha elveszíted az energiát, ha a csúcspontjára juttatod, akkor
legyengülsz. És energia nélkül nincs változás! Az aktus csak lenyom, letör,
elszomorít. Erről gondolod azt, hogy ez nyugalom, pedig ez csak letargia. A tantra
átemel egy másik dimenzióba, a létező legnagyobb nyugalomba — és ez pozitív
nyugalom. A férfi és a nő, a két polaritás találkozott, és energiát adtak át egymásnak.
Ez nem egy csúcs — ez egy kör. Minél több energiát adsz, annál többet kapsz
vissza... életenergiát. Nem veszítesz semmit; újjászülettek egymásban. Minden sejted
felébred. Érted? Ha az izgalom nem ér a csúcspontra, akkor minden úgy marad, mint
kezdetben -- nem forró, nem égsz el benne, csak melegen tart'. A tantrikus aktus
órákig tarthat, és mivel az energia gyarapodott, az aktusból meditáció válik, Eddig
részekből álltál, és most Egy vagy. A személyiségek, akik eddig benned laktak,
eltűntek. Velük együtt eltűnt a neurózis is, mivel ezek ellentétben álltak egymással- a
csoport eltűnt — újjászülettél. Egy ártatlan, de bölcs gyermek jött a világra, aki

mindent frissen lát. Él a társadalomban; cselekszik, mint eddig, de ez csak szerep —
nem azonosul vele. Élsz, és figyeled a színdarabot. Végtelenül érdekes mű, rengeteg
szereplővel. És a legérdekesebb része a darabnak a te közreműködésed. Ez egy
mesterséges társadalom, így amit tőled elvárnak, az szintén mesterséges. Időnként
álarcot kell öltened a szerephez...
66-67
Mert ha nem, összetörnek, meggyilkolnak, keresztre feszítenek. A felébredt embert képtelen
elviselni a társadalom. Jézust keresztre feszítették, Szókratészt megmérgezték. Ők felébredt
emberek voltak. Ne tedd életedet lehetetlenné, ne okozz kárt magadnak és másoknak.
„Kezdettől figyeld a fizikai egyesülés tűzét, mert a figyelem nem engedi, hogy a
lángból parázs váljon."
Ha nem élveztél el, nem herdáltad el az energiát — de ha igen, akkor leégett a tűz, nincs már láng,
még parázs sem. Kidobtad az energiát és semmi nem lépett a helyébe. A második szútra:
„Ha egy ilyen ölelésben érzékeid megremegnek, mint levelek a szélben, add át magad
a remegésnek."
Szeretőddel mélyen összeolvadva érzékeid megremegnek, mint levelek a szélben;
engedd át magad remegésnek. Mi félünk ettől. Nem merünk szabad utat engedni,
mert az aktus kiterjed az egész testre. Félünk, mert ha az egész test részt vesz, akkor
azt nem lehet 'fegyelmezni'. Ki tudja mi fog történni? Talán elkezdesz reszketni, mint
a nyárfalevél, vagy bömbölni, mint az oroszlán. Ezt már nem tudod kontrollálni. Itt a
test az úr. És ez nem civilizált dolog... Félünk ettől, és inkább elnyomjuk a testet.
Különösen a nők. Sokszor úgy fekszenek ott, mint a hullák. A férfi legalább csinál
valamit, de ők nem csinálnak semmit, csak passzívan 'tűrnek'. Miért van ez így?
Miért nyomták el a nőt az egész világon? Mert a férfi fél! Ha a nő teljesen átadja
magát a szexuális energiának, egyetlen férfinek szinte lehetetlen azt kielégítenie. A nő
sorozatos orgazmusra képes. Nem egy csúcspont van, hanem egy egész sorozat. A nő
nem élvez ’el’. Képes kétszer, háromszor vagy többször átmenni a csúcsponton, míg
a férfi csak egyszer. És ha a férfi élvez, attól a nő csak izgatottabb lesz. Nem
meglepő, hogy a férfi tart ettől, mert mit is lehet csinálni? Azonnal kellene egy másik
férfi, de ezt csoportosan csinálni nem való, erkölcstelen... A világon majdnem
mindenütt monogám társadalmak alakultak ki, így jobban el lehet nyomni a nőt. A
nők nyolcvan - kilencven százaléka nem is tudja, hogy mi az orgazmus. Gyereket
szülni, kielégíteni a férfit, azt lehet — az kötelesség. De az aktus élvezete — a
társadalom szerint — helytelen. Közönséges, erkölcstelen. Nem meglepő tehát, ha a
nők az egész világon el vannak nyomva, szomorúak, keserűek. Mi mások
lehetnének? Természetes vágyaik nincsenek kielégítve. A test remegése nagyszerű;
azon keresztül terjed ki az

68-69
aktus az egész testre. Az energia eljut minden sejtedbe, valójában az élet lüktet
benned. Két szexuális sejt találkozott... azért vagy itt. Az a két sejt van most is,
minden részecskédben. Szaporodtak, szaporodtak, de az a két sejt, az alap,
megmaradt. Amikor elfog a remegés nem csak szerelmeddel egyesülsz, hanem
közben minden sejt egyesül a testedben — ezért remegsz. Igen, úgy viselkedsz, mint
az állatok, de ez nem baj, az ember is egy állatfajta. A második szútra azt mondja:
" érzékeid az ölelésben megremegnek, mint levelek a szélben... "
Óriási szél fúj, gyökereiben rázza meg a fát, minden levél megremeg... Légy te ez a
fa! Ez az orkán a szexuális energia minden sejt táncol, vibrál, újjáéled benned. Ez a
férfira és nőre egyaránt vonatkozik. Remegjetek együtt a viharban. Csak találjátok
meg önmagatokat. Ez nem két elme találkozása, hanem két bioenergiáé. Engedd át
magad a remegésnek. Ne csak szemlélő légy, légy a remegés! Felejts el mindent és
remegj. Nem csak a test, hanem egész lényed. Ez nem két test, nem két elme...
Kezdetben az volt, de most már Egy. Mi történik a körben? A két egyéniség volt, de
eggyé váltak a Léttel. Most az Univerzum szerves része lett, és azzal összhangban
lüktet bennetek az élet. Az örökkévaló pillanata. A keretek eltűntek, eggyé olvadtatok
a szerelemben. Eltűnt az elme, leomlott a válaszfal... eggyé váltatok az orkán
közepette. Ez az advaita. Ha ezt nem érzed, akkor semmiféle filozófia nem tud
segíteni — akkor azok csak szavak maradnak. A tapasztalat mindig megelőzi a tudást.
Ha ezt megtapasztaltad, akkor tudod, hogy az Upanisadok miről beszélnek, akkor
megérted a misztikusok tanításait; hogy mit jelent eggyéválni a léttel... mi a tudat...
mi a lélek...? Ráébredsz, hogy már nem csak egy turista vagy a Földön, hanem egy
'bentlakó'. Az Univerzum állampolgára. Az egész Teremtés az otthonod. A Most-ban
eltűnnek bánataid, aggodalmaid, félelmeid. Nincs több küzdelem, gyötrelem,
nincsenek ellentétek. Lao Tzu ezt úgy nevezi: tao. Shankara erről azt mondja, hogy
ez advaita. Nem az számit, milyen nevet adsz neki; ha felfedezted, annak nevezed,
aminek akarod... de a szerelmi ölelésben a legkönnyebb felfedezni. Érezd magadban
az élet lüktetését, remegj, légy te a remegés...
A harmadik szútra:
" Elég, ha csak emlékszel az egyesülésre, ölelés nélkül is - változás.”
Ha tudatossá váltál – szabad vagy. Nincs szükséged másra. Egyszerűen csak
felébreszted magadban az aktus emlékét.

70-71
— és ott vagy ismét. De ne feledd, nem a gondolatról beszélek, hanem az érzésről!!
Így nehezebb, de nem lehetetlen. Ha sikerül, az azt jelenti, meg nem vagy szabad,
függsz valakitől, ha egyszer át tudtál alakulni, akkor megteremtetted a lehetőségét.
Már tudod, hogy ez lehetséges Már jártál ott. A szerelmi körben csak energia létezett,
te nem voltál ott, sohasem tudsz 'ott' lenni. Az aktusban mindketten eltűntök. Az én
eltűnt — aki magára ébredt: az Egyén. Az Egyén is benned élt, és arra várt, hogy
felfedezd. Ezt Keleten úgy mondják: felfedezted eredeti arcodat. Ez könnyebb a
nőnek, mint a férfinek. Miért? A nő csukott szemmel szeretkezik, és közelebb áll,
mint a férfi. Így ennél a módszernél jobb, ha a férfi szemei vannak csukva. Csak arra
figyelj, ami benned történik, figyeld magadban az ébredés pillanatát. Próbáld meg a
következőt: csukd be a szemed, mintha a szeretőddel együtt feküdnél, és emlékezz az
érzésre. Ha az érzés felébredt, tested elkezd remegni, egész lényeddel energiát. ...add
át magad. Felejtsd el, hogy partnered nincs veled... mozogj, lüktess úgy, mint a
szerelmi aktusban. Ehhez csak kezdetben kell a képzelet; ha az elér, akkor ez egy
természetes folyamattá válik. Engedd el magad teljesen, mintha ott lenne a párod;
hörögj, visíts, remegj... és hamarosan ismét ott vagy a körben... ahol nincs nő, nincs
férfi. Ha nő vagy, akkor most az egész létezés hímnemű. Ha férfi vagy, akkor most az
egész világ egy Nő. Eggyé válsz mindennel. Átlépsz egy másik dimenzióba. Ott nincs
én. A szerelmi aktus megtanított belépni ide, a körbe. A másik' volt az ajtó, ő
teremtette meg a lehetőséget a katarzisra. A szerelmi aktusban, lent, a tudat mélyen te
nem a partnereddel egyesülsz, hanem az egész Léttel. 'A másik' csak az ajtó. Azért
nem jöttél rá eddig erre, mert sietsz. A feszültségtől nem volt lehetősége kibontakozni
az érzésnek. Hova sietsz? Valami fontos dolgod van? Legyen az aktus a Minden.
Mély szeretetben öleljétek egymást szerelmeddel órákon át — adjatok alkalmat
egymásnak az átalakulásra. A két személy eltűnik az Egyben. Ha egyszer átleptél az
ajtón, akkor a módszert már egyedül is tudod használni. Életedben először szabad
vagy, nem függsz senkitől. Minden, ami létezik, a szeretőddé vált. Ez a tantra.
Szerelmes vagy mindenbe. Reggel sétálsz, és érzed a szellőt, ami simogat —
szerelmes vagy a levegőbe. Kibújik a nap a felhők mögül — a meleg sugár egy
gyönyörű csók. A kék ég a tied. Este felnézel a csillagos égboltra - neked ragyognak a
csillagok. Messziről... nagyon messziről... szerelmes vagy a Teremtésbe. Hálás vagy,
hogy rése lehetsz. Könnyebb a Most-ba átlepni, ha kezdetben van szeretőd, hiszen ő
áll a legközelebb lényedhez. De később ez már nem "szükséges, nem előfeltétel". Ha
bent vagy, akkor már nincs szükséged az 'ajtóra'.
72-73
,Elég, ha csak emlékszel az egyesülésre; ölelés nélkül is — változás'. "
Átleptél egy másik dimenzióba — újjászülettél. A tantra úgy használja szexuális
energiádat, mint közlekedési eszközt. Abból származik az energia, ami átmegy az
ajtóm. Az aktus volt az eszköz a Tudathoz. Ez azért tűnik lehetetlennek számodra,

mert te másképp használtad a szexualitásodat... és azt hitted az a természetes. De nem
volt az. Az állat jobban közösül, mint az ember, természetes és közvetlen. De mi
leginkább csak a fejben élünk, ezért tele vagyunk perverzitással. A mi nemi ~
agyunkban zajlik. Ráadásul a társadalom szerint az érzéki gondolatok bűnösek. Ezért
szenved az ember tudathasadásban, és ezért vagy képtelen átadni magad az aktusnak.
Egyik részed elítéli azt, amit a másik csinál. Ez a fiatalokra is vonatkozik. Ők azt
mondják és azt is hiszik, hogy túl teszik magukat a szexuális tabukon... de ez nem
megy ilyen könnyen! Ezeket évszázadokon át belénk nevelték. Az emberi törvény a
szexualitás elnyomásának története. A gondolat mondhatja, hogy a szexualitás nem
bűn, de az alatt van egy vastag réteg, ami nem enged el a pórázról, zárt vagy, nem
tudod teljesen átadni magad a szexualitásnak. Valami még kimarad, és ez okozza a
hasadást. A tantra azt mondja: add át magad, ne tarts vissza semmit. Felejtsd el, hogy
'civilizált' ember vagy, felejtsd el, amire a papok tanítottak. Ne cipeld a válladon
szüleid véleményét, ne csinálj az ösztönből ideológiát. Ha szeretőddel együtt
vagytok, az Minden! Ne hagyj ki semmit! Ha az aktus közben gondolkozol -- már
nem vagy ott. Az energia a fejedbe költözött. A gondolattal bejött az én. Az ajtó
becsukódott az orrod előtt, nem tudsz átlepni... Az újjászületett ember szerelmes az
Életbe. Szerelmes a fákba, a Holdba... mindenbe. Ébredj fel te is! A tantrikus
szerelem azt jelenti: a kör bezáródott. Ha ezt felismerted, nincs szükséged semmire.
És ez lehetséges, mert a férfi magában hordozza a nőt, és a nő magában hordozza a
férfit. Benned van mindkettő: azokból eredtél. Fele lényed a másik nemhez tartozik,
csupán ebben az életedben az egyik erősebb. Ha elfelejted' hova tartozol, ha
felolvadsz az aktusban, az organikus kör kialakulhat benned egyedül is, és akkor
találkozol a 'másik' nemmel, aki benned él. A nő a férfivel, a férfi nővel... Akkor
megszabadultál a szexuális vágytól. Csak akkor. Ha a kör bezárul, szabad vagy. De ha
a cölibátust magadra erőszakolod, akkor az elfojtott energia perverz formákban fog
megjelenni. A tantrán keresztül bezárul a kör, kiszabadulsz a vágy börtönéből. A
nemi vágy a legerősebb emberi kötöttség; tanuld meg használni. Ez a kulcs a
szabadsághoz. A méreg megfelelő módon
74-75
alkalmazva: orvosság. Ne harcolj a vágy ellen. Ne ítéld el, tanuld meg használni!
Alakítsd át. A tantra teljességében használja az életet. A tantra nagyon régi módszer;
Kipróbált, bevált módszer. Felébreszt álmaidból. Azt mondja, ne dobj el magadtól
semmit, ne küzdj ösztöneiddel, ne okozz magadban ellentmondásokat -- a
küzdelemben magad semmisíted meg. A vallások hagyományosan a szexualitás ellen
vannak, félnek tőle. Szeretnék elfojtani az óriási energiaforrást. Ha elkapott a folyó
sodrása, akkor magával visz, nem ellene.' — mondják. Ezért oktatják a papok, hogy
építs barikádokat, válaszd el magad a folyamtól, ne engedd magad elsodorni. Küzdj
ellene, győzd le, uralkodj az ösztöneiden. A tantra szerint ez a mester hamis, beteg,
tele kortünetekkel, lehetetlen erőszakkal elválasztani magad az ösztöneidtől, sokkal
erősebbek nálad. Veled vannak, mióta élsz. Az vagy. Minden felosztás mesterséges,
terméketlen, önkényes és hamis. A felosztás, a vágy feletti uralom egyszerűen
lehetetlen. Te vagy a szexualitás, te vagy a vágy. Érted? Valóban, erőszakkal meg

tudod fagyasztani érzelmeidet, de ha megfagytál, mi vagy? Hulla. Így tették mélyre
az emberiséget a vallások. Senki sem él igazából; csak lecsorognak a hideg folyón...
Olvadj fel! A tantra azt mondja: olvadj fel! Válj eggyé a folyammal. Figyeld az
olvadást. Az én jégtömb a mindaz, ami hamis, és csak az eredeti marad. Ezt a
változást nem az ellentétek szülték. Az ellentétek elolvadtak, azok csak az egoban
léteztek. Az éberség elmosta őket. A tantra egy tudomány, A szexuális energia
tökéletesen átváltozhat; a másik formáját egyelőre nem ismered. És ez nem ideiglenes
változás, mert az energia veled marad. Nem pazaroltad el. A körnek nincs vége. Ha
bezárult, akkor az már nem szex, hanem meditáció.
És most néhány ehhez kapcsolódó módszer (negyedik szútra):
„Ha találkozol egy rég nem látott baráttal — engedd át magad a boldogságnak."
Egész lényedben érezd, válj azzá — add át magad teljesen az örömnek. Ez is egy
módszer. Már rég nem láttad barátodat; több napja, vagy több éve. Találkoztok, és
elönt az öröm... De te a barátra koncentrálsz és nem az érzésre. Elmulasztottál valami
fontosat. Az érzés csak pár pillanatig volt jelen, alig vetted tudomásul — rögtön
elkezdtek beszélgetni, felébresztitek a régi emlékeket. A boldogságról elfeledkeztél.
Az érzésből gondolat lett, az érzés el is tűnt. A tantra azt mondja: ha találkoztok, és
eltölt a jó érzés, koncentrálj az érzésre!' Engedd át magad az érzésnek, válj eggyé
vele. Légy éber az örömre. A barát maradjon a tudat peremén, legyen az érzés a
76-77
központban. Ezt a módszert jó néhány szituációban alkalmazhatod. Például amikor a
Nap a horizont fölé emelkedik, a fények, a színek változnak... Ezt érzed. Figyeld
magad. Maradjon a Nap a tudat peremén, az energiát figyeld, ami benned emelkedik.
Ha tudatossá válsz az érzésre, akkor kezd. Eltölti testedet, egész lényedet. Ne csak
megfigyeld, válj azzá. Minden pillanat értékes lehet, ne mulaszd el, ne a tárgyra
koncentrálj, hanem az érzésre. Ha boldogok vagyunk, azt hisszük, hogy az
kiváltságos valami. Igen, valóban találkoztál a jó baráttal, és úgy hiszed, az öröm
abból adódott. De ez valójában nem így van. Az csak belőled eredt. Az már létezett
benned! A barát idézte elő, de már ott volt. Ez nem csak a boldogságra vonatkozik,
hanem mindenfajta érzésre. Legyen az harag, szomorúság, vagy boldogság —
minden érzéssel így van. A 'másik' csak szituáció; csak előhozza azt, ami benned már
létezik. Legyen bármi — benned történik. Az érzés már rejtve már ott volt, egy
szituáció kellett, hogy előtérbe kerüljön. A tantra azt mondja: koncentrálj az érzésre,
egyszerű és hatásos módszer. És ezzel minden átalakul, ne csak a pozitív érzésekkel
kövesd a tantra tanácsát - de a negatív érzésekkel is. Ne tégy kivételt. Ha dühös vagy,
figyelj, azt, aki ezt előidézte — figyelj a dühre. Az ok ott van tudat peremén. Érezd a
dühöt! Ne tartsd vissza az érzéseid tőle. Pontosan ez a lényeg. Ne próbáld

megmagyarázni az érzést. A magyarázattal eltűnik a lényeg. Ne az okot keressd, az is
csak magyarázat. Ne mondd magadban: 'pimasz pacák'. Ne hibáztasd a másikat. Neki
köszönheted a szituációt a megfigyelésre. Légy hálás az alkalomért. Felismerhettél
magadban azon keresztül valamit, amiről eddig nem tudtál. Titok volt, de már nem
az. Megérintett valamit benned, talán egy régi sebet. Az most meggyógyulhat, mivel
tudatossá váltál rá. Használd érzéseidet — akár pozitívak, akár negatívak. Ébredj
tudatra a segítségükkel. Ha az érzés negatív, akkor eltűnik a felszínen. De ha pozitív
érzés kerül felszínre, akkor az a fénytől csak erősödik. Engedd a boldogságot egész
lényedben szétáradni. Az éberség kétféle módon hat az érzésekre: a méreg eltűnik, de
ami jó, az a lényeddé válik. Ez a kritérium: ha valamire tudatossá váltál, és megmarad
— akkor az jó volt. Ha valami a felszínre került, és azzal szertefoszlott — az rossz
volt. Amire képtelen vagy éber lenni, és nem tudod a tudatodban tartani: az bűn. De
ami az éberséggel növekszik: az erény. Én nem a társadalom szempontjából
vizsgálom a bűnt és az erényt, engem csak az erény kialakulása érdekel. Légy éber!
Ez a kulcs. A dolog egyszerű. Ha a sötét szobába beviszel egy gyertyát, a sötétség
eltűnik. A sötétség nem más, mint a fény hiánya. Beviszed a tudat lámpáját, és
minden megvilágosodik. Nem fog eltűnni, ami ott volt, hanem láthatóvá válik. A
szoba falai, a polcok, a könyvek sora ott marad, de a sötétben számodra
78-79
ezek nem voltak ott, legfeljebb vakon néha beléjük botlasz. Most mindent látsz, ami
ott van. A fény belőled származik. Ha éber vagy, el tud tűnni mindaz, ami sötét a
lényedben; a gyűlölet, a megkülönböztetés, az szomorúság, az erőszak... és amit a
fényben látsz az a gyönyör és jóság:
„Ha találkozol egy rég nem látott baráttal —engedd át magad a boldogságnak."
Az ötödik módszer (ötödik szútra):
„Ha eszel vagy iszol—érzékeld az ízt, töltődj fel az érzéssel”
A táplálkozás életszükséglet; ennivaló nélkül pár hétig élhetsz. Mi úgy eszünk, mint
egy gép. Tömjük a fejünket. Nem érezzük az ízeket — talán az első pár falatot igen,
de azután már nem. Mint egy gép, kinyitjuk a szánk, megtömjük, becsukjuk,
lenyeljük, kinyitjuk... Egyél lassabban! Légy tudatos minden falat izére. Ha beszélsz,
vagy vitatkozol, vagy újságot olvasol evés közben, ha gondokon jár az agyad, akkor
erre képtelen vagy. Csak akkor tudsz ízlelni, ha lassan eszel. Válj eggyé az ízzel. Ha
édeset eszel, legyél az édesség, érezd az ízt szétáradni a testedben. nyelveden és ne
csak a szádban. Az íz lassan szétárad testben -- érezd ezt. A tantra — minden más
vallással ellentétben -- azt tanítja, hogy élvezd az ennivalót, légy éber az ízre, és
figyeld a hatást. A dzsainizmus azt tanítja, hogy ne érezd az ízeket — és ebből

Mahátma Gándhi még törvényt is csinált az ásramjában. „Egyél - mondta — de ne
élvezettel. Enni muszáj, legyen az kötelesség, de ne élvezet. Az élvezet: vágy. Egyel
gépiesen, vágy nélkül..." A tantra ennek az ellenkezőjét tanítja: érezd minden
falatnak, minden morzsának az izét. Válj egyre érzékenyebbé. Éledjen fel minden
érzékelő-sejted. Válj az érzékeléssé. Ha egy szervet nem használsz, az elsorvad.
Elhal. Az érzéketlenség kihatással van minden szervedre. Ha a testre nem vagy
érzékeny, akkor az érzéseidre sem. Csak a fejedben élsz. Ez szakadást okoz az
egyénben. A tantra azt tanítja: ne teremts semmilyen szakadékot. Gyönyörű dolog,
hogy képes vagy ízeket érzékelni; gyönyörű, hogy érzékeny vagy testileg és érzésben.
Minél érzékenyebb vagy, annál inkább élsz. Ez az energia fog Tudattá válni. Kinyílsz,
mint a virág, és megszületik benned a Lélek. Ehetsz ízlelés nélkül is, nem nehéz.
Hozzányúlhatsz valakihez érzés nélkül is. Te ezt már rég így csinálod. Kezet fogsz
valakivel, de mit érzel? Ha érezni akarsz, akkor neked kell a kéznek lenned, neked
kell ujjaidban "megelevenedned... mintha a lelked ott élne a tenyeredben; csak akkor
érzed, hogy kezet fogtál. Kezet foghatsz egy halott kézzel is. Is. A kettő hasonlít, úgy
látszik, mintha megérintettétek volna egymást, de valójában nem történt köztetek
semmi.
80-81
Mi félünk megérinteni egymást, mert úgy gondoljuk ez szexualitásra utal. Állsz a
villamoson, szorosan bepréselődve, több embert is érintesz — de ez nem kapcsolat, te
nem érintesz senkit, és téged sem érint senki. Csak a ruhadarabok mik érintkeznek --
te nem vagy ott. A különbség érezhető, ha valakihez valóban hozzáérsz, az
szemtelenség. A test érintkezik neked nem szabad ott lenned, távol kell maradnod,
mintha nem is élnél abban a testben. Csak két tárgy találkozott. De ez az
érzéketlenség mindenre kihat. Így szigeteled el magad mindentől. Az élet folyik, de
téged nem érint meg... Mi annyira félünk a haláltól, hogy élni sem tudunk. Mitől
félsz? Mi a különbség? Most se élsz! Azért félsz csak, mert azt érzed, hogy valamit
elmulasztottál. Elmulasztod az életet, és közeledik a halál. Aki valójában élt, az nem
fél a haláltól. Ő már megtapasztalta azt, ami itt van. De ebben a lényedben neked kell
élned, tudatosan. Akkor tovább élsz. Jön a halál, ezt még nem tapasztaltad éberen.
Vadonatúj, nagy kaland. Ha valóban élsz — átéled az életet. Éber maradsz a haldokló
testre, visszahúzodsz éned központjába és átengeded magad a folyamatnak… életben
maradsz, halhatatlan vagy.
„Ha eszel vagy iszol— érzékeld az ízt, töltödj fel az érzéssel”
Válj azzá!
Ha iszol, érezd a víz üdítő ízét. Csukd be a szemed. Így idd.
Hűvös... átterjed a nyelőcsövedre... leér a gyomrodba, az egész test lehűl egy kissé. A
víz eggyé válik a testtel. Érezd a folyamatot, ahogy kihat az egész testedre; a

hangulatod is megváltozik. Tapasztald meg, ami történik. Ettől érzékenyebbé válsz,
vagy inkább csak így élsz. Máskülönben az élet csupán üres események hosszú
sorozata, tartalom nélkül. Ennek mi vagyunk az oka. Mi nem töltsük meg
tartalommal. Mi zártuk be magunkat a ketrecbe. Senki vagy semmi nem tud bejönni
oda. Így érezzük biztonságban magunkat — minél erősebb a rács, annál védettebbek
vagyunk, elsősorban az érzelmektől. Ez mar nem is ketrec, ez kripta. A tantra azt
mondja: élj, élvezd az életet. Nincs más Isten, mint maga az Élet. Minél nagyobb
vitalitással élsz, annál közelebb kerülsz a Teremtéshez. Ha teljességében éled az
életet akkor számodra nem létezik a halál.
82-83
Harmonikus orgazmus a tantrán kersztül
84-85
,A szexuális aktus csak a kezdet, és nem a vég. De ha elmulasztod a kezdetet, akkor
lemaradsz a Tartalomról.’
Mielőtt válaszolnék a kérdéseitekre néhány dolgot világosan látnátok kell, hogy
jobban értsétek mi a tantra. Ez nem egy morális tanítás. A tantra nem morális,
immoralis. A tantrának a moralitáshoz semmi köze, egy tudomány, és egy tudomány
nem lehet erkölcsös. Hogy mi a véleményed az erkölcsökről, mik az elveid, nem
érdeklik a tantrát, az sem érdekli, hogy mi illik és mi nem. Nem érdekli, hogy mik az
elképzeléseid, vagy hogy milyen előítéletek között nevelkedtél. Ugyanis ha ezekkel
foglalkozna, ha ezeket figyelembe venné, akkor nem lenne tudomány, a különbséget
meg kell értened. A moralitás a társadalom elképzelése arról, hogy hogyan kellene
lennie, hogy hogyan kellene viselkedni. A moralista szemszögéből nem vagy
tökéletes, tehát vádol. Eleve bűnös vagy. A moralitás a bűntudat műhelye, te sosem
kerülhetsz ki ebből a műhelyből, mint jó példány. Már eleve vesztes vagy, mert az
Ideál más, mint te. Sosem lehet belőled ideális ember, az lehetetlen. Az Ideál mindig
a jövőben van. A legjobb esetben te közeledsz felé, de sosem éred el. Összehasonlítod
magad az ideállal, de hiába; nem vagy tökéletes, valami mindig hiányzik. Ezért élsz
bűntudatban. Ezt jól értsd meg: a tantra a bűntudat ellen van — mert bűntudattal a
vállaidon nem tudsz megváltozni. A bűntudat csak hipokritát csinál belőled; nem
vagy tökéletes, de annak akarsz mutatkozni. Aki vagy, az nem jó, azt másnak nem
szabad látnia... megjátszod magad, és a szereppel szakadékot teremtesz lényedben.
Színész vagy egy pocsék darabban. A tantra azt keresi benned, aki eredeti. A tantrát
sem a szereped, se a színmű nem érdekli. Ismétlem, a moralitás a képmutatás
műhelye. Ez mindig így volt, és így is lesz, Ameddig létezik társadalmi moralitás,
addig lesz képmutató ember is. Ez paradoxnak tűnik neked, mert eddig azt hitted,
hogy a moralitás a képmutatás ellen van. Ezt felejtsd el — az egyik a másikból ered.
A képmutatás nem tűnhet el, amíg a moralitás itt van... ők ugyanannak az éremnek a

két oldala. A moralitás ad egy ideát, ami messze van tőled... és éppen ezért szükség
van a moralitásra. Bűntudatban élsz, erre neveltek; és ez természetesnek is tűnik, mert
ez születésed óta veled van. Sosem voltál tökéletes, és tehetetlen vagy a bűntudattal
szemben. Nem tudsz kibújni alóla, mert agyon nehéz... Viszont el tudod nyomni; az
sokkal könnyebb. Álarcot öltesz, és megjátszod magad. Ez megment a társadalom
támadásaitól, így elfogadnak - de nem téged, hanem az álarcodat. Így a színész
könnyebben mozog a színfalak között. Az eredeti embert el kell nyomnod, különben
az alakítás
86-87
elfogadhatatlan. Előbb-utóbb teljesen elfogadod a szerepet, és azt hiszed az
alakításról, hogy az te vagy... és ez már nem is szerep... az igazi ember már szinte
teljesen eltűnt. Mind élethűbb az alakítás, annál mélyebb a szakadék lényedben. Az
újszülött még egész lény, azért gyönyörű. A báj szépség az egész lényből fakad. Ott
nincs megosztottság szakadék, színlelés. Nincs hamis gyerek és igazi gyerek. A
gyerek egy. Egyszerűen valódi. Nincs morális csecsemő, meg immorális csecsemő;
ha jól érzi magát, akkor mosolyog, ha nem, akkor bőg. Nincsenek elvei. Mi adunk
neki elveket, belőle is képmutatót nevelünk, és egyre nehezebben fog tudni
természetesen viselkedni. Ez elkerülhetetlen, emlékezz vissza; téged is megtanítottak
a szüleid a rendre, a cselekedeteidet muszáj volt szabályozni... különben kidobtak
volna az iskolából. Korlátokat kellett emelni köréd, hogy 'civilizált' — kulturált, jó
modorú és főleg sikeres — ember váljon belőled. Egyébként nem tudtál volna
beilleszkedni a társadalomba. Meg kellett tanulnod, hogy 'csináld ezt' és ne csináld
azt'. Sokszor a csináld ’ezt' még korai volt, magadtól nem csináltad volna, nem is
tudtad volna csinálni. Nem értetted miről van szó, nem akartad, de muszáj volt. És
amire azt mondtak, hogy ne csináld', azt szeretted volna csinálni, de nem volt szabad.
Beidomítottak. Mi elítéljük a valódit, és a hamist erőltetjük. A család 'jót’ akar, mert
ha nem a szabályok szerint viselkedsz, akkor a világ elítél. Hogy is lehetne valaki egy
mesterséges világban valódi? Szerep nélkül nem mehetsz színpadra. Ha van benned
valami, ami igazi, megakadályozza az előmeneteledet. A család az előre nevel, arra,
hogy légy jó színész, hogy mindenki elfogadjon, hogy a társadalom tapsoljon.
Emberek egy társadalomba... még nem volt a világon olyan, amelyik eltűrte volna
azt, ami természetes. Ez a gyerek bekerül egy olyan társadalomba, ahol már minden
meg van szabva... magatartás... moralitás... ezt mind betanulta. Mire felnő, már nem
is tudja, hogy tulajdonképpen — már csak a szerepeiben él, az ártatlan gyermek
meghalt. És neki is lesznek majd gyerekei, akiket majd ő tanít a rendre... és ez így
megy körbe-körbe. Jó ezt tenni? A társadalmat nem tudjuk megváltoztatni... és ha
mégis megpróbáljuk és sikerül, addigra mi már rég nem leszünk itt. Esztendők
végtelenjére lenne szükség. De mégis mit lehet tenni? Válj tudatossá, dolgozz
magadon. Ismerd fel az életet önmagadban. Keressd azt, ami igazi, és vetkőzd le ami
hamis. Mert emiatt szenvedsz, ebből adódik a rossz, ezért pokol az életed. A hamis
nem adhat beteljesülést, a hamisból csak hamis fakad. A színdarab végén ki kell
menned az utcára, ez elkerülhetetlen. Meg kell értened: csak az adhat tartalmat az
életednek,

88-89
ami igazi, ami valódi. A benned élő lélekhez csak egy út lehetséges: a Valódi. Ami
igaz, az valóság. A hamis csak a színpadon működik. Egyre több és több hazugság
születik; képzetek, illúziók, álmok... az álmok félrevezetnek. Az álmokon keresztül
hazudsz magadnak, és az álmok nem adhatnak beteljesülést. Ha például] azt
álmodod, hogy szomjas vagy — megjelenik előtted egy kút, merítesz a vödörből és
iszol. Ez csak arra jó, hogy tovább tudj aludni, de a szomjadat nem oltja. Vízre van
szükséged, nem álomra. És ez nem csak akkor van így, ha alszol — az egész életed
ilyen. Valami arra ösztökél, hogy kutass, de aki kutat nincs ébren, csak a felszínen
kapirgál. Bármit fedezel is fel, az felszínes lesz. Ha nem találod meg, amit keresel,
akkor boldogtalan vagy — de ha megtalálod, akkor is boldogtalan vagy. Sőt, jobb, ha
nem találod meg, mert ha megtalálod, akkor az még nagyobb szenvedés, ezt ne
feledd, Ezt már a pszichológusok is felismerték; mi nem is akarunk valójában eljutni
a célhoz, mert amint oda jutunk, rögtön látjuk, hogy semmi értelme. És ettől teljesen
megsemmisülsz. Téged a remény tart életben. És mi a remény? Egy álom. Jobb, ha
nem érsz oda, mert így legalább megmarad a remény, legalább nem jössz rá, hogy az
egész életed céltalan. A szegény ember küzd a pénzért, és így boldogabb. Van
remény. Az alvajáró ember számára a remény az egyetlen esély, hogy boldog legyen
egy rövid időre. Ha megnyeri a főnyereményt, fog reménykedni? Egy pillanat alatt
megsemmisül; — nyert nincs remény. Megszűnt a jövő, a jelen pedig élettelen. Ha a
társadalom életszínvonala emelkedik, akkor az egyre élettelenebb, mint például
Amerikában, ahol a legtöbb ember a világ többi részéhez viszonyítva — jómódban él.
A jómód remény volt, de ez most beteljesedett. Többé nem áltathatod magad, van
lakásod, tévéd, a kocsi a garázsban, tele a hasad... és? De a fiatalság lázad. A szüleik
célja csak egy nagy illúzió, nem lettek tőle boldogok, a pénz hajszolása nem vezet
sehova. Nekik elképzelhetetlen, hogy valaki saját akaratából a szegénységet válassza.
Indiában hiába mesélnél a hippikről, itt nem hiszik el. Itt erős a remény. Azt reméljük,
hogy ez is egy gazdag ország lesz. Azt hisszük, a jómód: A mennyország. A
mennyország is remény. Alvajáró vagy. Bármivel próbálkozol, bármit csinálsz, azt
teszed. a tantra azt mondja: csak akkor látod azt, ami van, ha ébren vagy, ehhez
bátorság kell. Aludni sokkal kényelmesebb. Mindenki alszik, legalább nem vagy
egyedül. A hamis olyan mélyen beépült a tudatalattidba, hogy a valóditól már félni
fogsz.
90-91
Az első kérdés:
Azt mondtad, hogy a szerelmi aktusban teljesen engedjük elmagunkat.
Élvezzük, ne siessünk, maradjunk benne hosszú ideig, egedjük egész testünket
remegni a gyönyörtől.
Mire tanítasz minket?Kéjelgésre?"

Ez perverzitás! Ez a hamis személyiség. A hamis személyiség mindig az élvezet ellen
van, ellened van: semmit sem szabad élvezned. Inkább áldozd fel magad. Legyen az,
áldozd fel magad a társadalomért, a családért, az eszméért, a mennyországért, a
jövőért... a lényeg, hogy áldozd fel magad. Ebben nőttünk fel; az áldozat erény, az
élvezet önző. Az önzés pedig bűn. E teória szerint minden, ami élvezet, az eleve bűn.
Én mást tanítok... csakúgy, mint a tantra: ha nem élvezed az életet, akkor segíteni sem
tudsz másoknak. Ha te nem ébredtél fel, akkor senkit nem tudsz felébreszteni, ha te
nem vagy boldog, akkor nem adhatsz mást másoknak csak boldogtalanságot. Csak
abból tudsz adni, amiből neked is van... sőt, több kell legyen, mint amennyire
szükséged van. De ha fel akarod áldozni magad, akkor előbb-utóbb áldozat lesz
belőled, és másokat is fel akarsz áldozni. Ha anyád azt mondja, hogy '...érted
áldoztam fel az életem…’ akkor vigyázz, megjelent a szadista. Ha a férjed azt hogy
'...halálra dolgozom magam, mit gondolsz kiért', akkor menekülj, azt akarja, hogy te
is szenvedj. Az áldozat' egy trükk mások kínzására. Óvakodj tehát az 'áldozatok'-tól,
ők nagyon veszélyes emberek. Te ne áldozd fel magad. Már maga a szó is csúnya.
Örülj magadnak, élvezd az életet. Ha csordultig vagy boldogsággal, szinte több nem
is fér beléd, akkor, ami túlárad, beleömlik másokba. Ez nem áldozat! Senkit nem
kötelezel le, senki nem kell, hogy köszönetet mondjon neked. Sőt, inkább te leszel
hálás, hogy részt vettek a boldogságodban, hogy megoszthattad másokkal. Az olyan
szavak, mint 'áldozat', 'kötelesség, szolgálat' — csúnya, erőszakos szavak. A tantra
azt mondja: hogy tudnál másokon segíteni, ha te magad sötétben botorkálsz? Csak
akkor tudod, hogy mi az az igazság, ha megtaláltad a fényt önmagadban. Most csak a
félreértéseidet tudod megosztani. Csak akkor tudsz adni, ha neked már van. Ha
szomorú, boldogtalan, keserű vagy, akkor erőszakos leszel másokkal, és szenvedést
okozol nekik is. Lehet belőled 'Mahátma' vagy úgynevezett 'szent ember', ez igazán
nem nehéz. De nézd meg őket; minden lehetséges módon kínozni próbálják azokat,
akik hozzájuk fordulnak tanácsért. Igaz, először nem könnyű észrevenni, mert a
jóindulat köntösébe van burkolva — az álszentek mindent a 'te érdekedben’
csinálnak. A saját érdekedben kínoznak. És még azt sem mondhatod nekik, hogy
92-93
vizet prédikálsz, és bort iszol', mert ők magukat is kínozzák; ez jogosítja fel őket. Így
nem tehetsz nekik szemrehányást. Az a kínzás, ami a 'te' saját jól felfogott
érdekedben történik, a legveszélyesebb, mert nem tudsz tőle megszabadulni, Miért
bűn a boldogság? Miért bűn, ha jól érzed magad? Ha boldogtalan vagy, akkor az
kiárad belőled és másokra is hat. Mint a gyűrűk a vízbe dobott kavics körül, úgy
gyűrűzik szét körüllőtted is a rossz hangulat. Tanulj meg boldog lenni... És erre a
legeredményesebb iskola a tantra... a nemi aktus. Fedezd fel a benned rejlő lelket. A
tanra nem a szexualitást tanítja, hanem a módszert. A szexualitás lehet a forrás, az
alap. Onnan indulsz, és ne feledd, hogy az aktus nem az eredmény, hanem az alap. Az
ember nem kell, hogy megragadjon a szexnél, de használhatja, mint ugródeszkát. A
tantra szerint a szex ugródeszka. És ha megismerted a nemi eksztázist, akkor már
lehet némi fogalmad arról, hogy mit értenek a misztikusok a "nagy orgazmus", a

kozmikus orgazmus alatt. Mira táncol... Ezt a táncot még nem érted, nem tudod, miről
énekel Mira. Ez a szexuális energia tánca. Ezen keresztül mondja el, hogy mit érez, a
táncon keresztül tanít. A tánc azt mondja: '...ebben a létben a szerelmen keresztül a
legkönnyebb feloldódni, ...megszűnik a kettősség, -elolvad az ego, eggyé válsz. Nincs
múlt, nincs jövő — csak a Most. A valóságban élni csak Most lehet. A misztikusok,
akik eggyé váltak a léttel, akik megtalálták magukban az Istent... csak gondolatokkal
tudnak utalni az élményre, ez közelíti azt, amit átéltek. A szexualitás csak a kezdet,
nem a vég. De ha lemarad a Kezdetet, akkor lemaradsz a Végről is. Ne menekülj a
kezdet elől, a kezdeten keresztül jutsz el a véghez. A tantra azt mondja: élj
természetesen. Soha ne légy más. Soha ne tagadd meg a nemi ösztönt, élj vele! Mi
rossz van a gyönyörben? Azt hiszed, hogy aki boldog, az biztosan egy nagy disznó.
De ha boldogtalan, akkor minden rendben, az biztosan egy erényes ember. Ezért
neurotikus az egész lét, ezért boldogtalan mindenki. Ha látsz valakit, aki szenved,
akkor rögtön odarohansz, és biztosítod az együttérzésedről. De ha valaki boldog,
mosolyog, akkor mihez kezdesz? Vele már nem tudsz együtt 'érezni'. 'Töröld le azt a
mosolyt a képedről — mondhatod — hiszen az egész világ szenved,
megbolondultál?'
Bajban vagy, és valaki odajön, hogy együtt érezzen, nézd meg az arcát. Szinte
sugárzik; örül, hogy kimutathatja részvétét. De ha boldog vagy, akkor ő tehetetlen.
Elvetted tőle az alkalmat, megfosztva érzi magát; a boldogságod bántja — ha
szomorú vagy, az boldoggá teszi. Életkép a bolondokházából. A tantra azt mondja:
cselekedj az érzéseid szerint, csak az a jó. A boldogság jó, nem rossz. A boldogság
nem bűn. Ha átalszod az életed; ha keserű vagy — az bűn.
94-95
A boldogság az igazi erény, mert a boldog ember nem árt másiknak. Csak a boldog
emberen keresztül fejlődhet a boldogság másokban is, a boldogtalan ember viszont
sokat árthat a környezetének.
Mégegyszer tehát; amikor azt mondom, hogy a tantra sem erkölcsös, sem
erkölcstelen, akkor azt értem ez alatt, hogy a tantra alapvetően egy tudomány. Annak
lát, aki vagy. Ez nem azt jelenti, hogy nem próbál megváltoztatni, hanem azt jelenti,
hogy csak abból lehet kiindulni, ami van.
A moralitás és a tantra között éppen az a különbség, mint a bűvészet és a tudomány
között. A varázsló megpróbál halandzsázni valamit, a békából herceget csinálni. Vagy
megpróbálja elállítani az esőt a faluban, mert áradás van, de persze az esőnek esze
ágában sincs elállni. Vagy aszálykor igyekszik pár csepp esőt lecsalogatni az égből…
de még egy árva bárányfelhő sem jelentkezik. Ezzek csak buta szavak, egyfajta
megélhetés. Ha időnként valami véletlenül mégis úgy történik, akkor a varázsló meg
van elégedve magával. Ha nem, akkor pedig mindig van valamilyen kifogás; 'valami
nem stimmel'. Ebben a szakmában mindent úgy kell kezdeni, hogy 'ha...' 'Ha itt
mindenki jó, ha mindenki erényes, akkor október 17-én esni fog az eső.' Ha tényleg
esni fog, akkor minden rendben — de ha nem, akkor nem mindenki erényes, akkor
valaki a nőket nézte... Még ebben a században is, a huszonegyedik században, egy

olyan ember, mint Mahátma Gandhi azt mondhatja, van Biharban —, hogy „...az
éhínség a bűnei miatt éri Bihar népét..." Miért, a világ összes többi részén nem ember
él ? A mágusok mindig a 'ha'-val kezdik, és ez az egész dolog rákfenéje. A tudomány
nem építhet a 'ha'-ra, mert a legelőször azt kell felderítenie, ami van... csak akkor
tudunk vele tenni, csak akkor tudjuk átalakítani. Ha megismertük a dolgot; akkor
használhatjuk, megváltoztathatjuk. A mágus nem tudja mi az elektromosság. Ennek
ellenére látni akarja, át akarja alakítani! Beszélhet, jósolhat, de csak halandzsa. A
moralitás éppen ilyen halandzsa. A 'tökéletes embert' prédikál, miközben nem ismeri
magát az embert sem. A tökéletes ember mindig csak egy álom marad, és azt a célt
szolgálja, hogy elítélhessék általa a valódi embert. A 'tökéletes ember lehetetlen. A
tantra — tudomány. Azt mondja: először azt kell látni mi a valóság, hogy mi az
ember. Nem kell se dicsérni, se leértékelni — egyszerűen fel kell ismerni. Nem az
hogy milyennek kellene lennie. Elég az, ami van... az hogy most létezik, a vágyaival,
az ösztöneivel. Csak akkor kell átalakítani, ha megismertük. Ez a tantra titka. A tantra
azt tanítja, hogy ne próbálj a nemi energiád ellen tenni. Az ösztön sokkal erősebb
nálad, veled van vágy... És mit állítasz szembe vele? Egy keskeny szürke
96-97
réteget, egy mázt az agyad felszínén, tele elvekkel és teóriákkal. Gondolj bele, hogy
tudnál te ártatlanul', vágy nélkül, nő (vagy férfi) nélkül létezni? Az csak bűvészkedés,
hokusz-pokusz. Hogy tudnál egy energiát kezelni, amikor fogalmad sincs róla, hogy
mi az? A szexualitás lényed legmélyebb rétege — mit tudsz róla? Mit tudsz a
rejtélyről, ami benned él... Tudom, vannak elveid, de azok használhatatlanok. Így
csak egy lehetőséged van; elfojtani a vágyat. De minél inkább el akarod fojtani, az
annál erősebb. Nem vetted meg észre? Az, aki 'csinálja' nem gondol állandóan a
nőkre. Az aktussal elmúlik a feszültség egy darabig mással is tud foglalkozni. De aki
elnyomja, nem tud leengedni. A vágy és a gondolat megy körbe-körbe, mint a
ringlispíl. Aki elnyomja a szexuális energiáját, az mindenben szexualitást lát; a lyuk a
fában, a seprű nyele, a banán, a bicikli ülés... Az agyad a vetítőgép a fejedben, azt
látod a vásznon, amit elképzelsz; a lyuk a fában és a többi dolog mind az elfojtott
szexualitás torzképei. Akármerre nézel, magad elé vetíted a vágyad keltette
illúzióidat. Ezért a moralista elítéli magát, és ezen keresztül másokat is. Nincs olyan
moralista, aki ne ítélné el a szexualitást. Mindenki bűnös, mert ő az. De ő 'kevésbé
bűnös' — gondolja — és ettől az összehasonlítástól jobban érzi magát. Mindenkiben
azt látja, amit magában elnyom. Minél erősebbek az álomképek, annál
félelmetesebbek. Ez teljesen természetellenes, és hamarosan teljes perverzitássá
fejlődik. A vágytól való megszabadulás a tantrán keresztül, már az ellenkezője. A
tantra először megtanít arra, hogy mi a szexuális energia, hogy hogyan lehet kezelni,
hogy mi az a sex, az abban rejlő óriási lehetőség... hogy mi az orgazmus és a
gyönyör.
És aztán, hogy tudod túltenni magad a vágyon. Ráeszmélsz, a boldogság nem az
aktusból származik, az csak elvette a lehetőséget. Az eksztázis máshonnan ered. Az
eksztázisnak három forrása van... ezeket mondom, de ne higgyétek, hogy szavakból

ezt megértitek. Az elvek önmagukban használhatatlanok. A csak tapasztalaton
keresztül lehet a tied. Mi a három tényező? Az aktusban meghal az idő. Teljesen túl
jutsz az időn — ez nem azt jelenti, hogy megszűnik az idő, mint olyan, hanem
egyszerűen kikerülsz belőle. Az idő számodra nem létezik, nincs múlt és nincs jövő.
Az egész Lét ebben a pillanatban koncentrálódik, itt-most. Ez a pillanat az igazi,
pillanat. Ha ezt a valódi pillanatot meg tudod élni akkor nincs szükséged többé a
szexre, akkor az meditáció.
Ha az aktusban nem a 'személyiség' vesz részt — azt a nyűgöt levetetted magadról.
Felszabadultál. Ezért fél az egyén az aktustól, neki ott el kell tűnnie. Te, mint olyan,
nem fogsz létezni, a kedvesed, a másik, mint olyan, megszűnt. Mindketten
felolvadtok valami másban. Az energia alapjaiban olyat teremtett, amiben az ego nem
tud létezni, s persze
98-99
az ego retteg ettől. Ha az aktus nélkül el tudsz ide jutni, akkor nincs rá szükség.
Harmadszor; az aktusban végre természetes vagy. Elmúlik a mesterkéltség, lehullik
az állarc; magad mögött hagyod a társadalmat, a kultúrát, a civilizációt... a természet
organikus része vagy, épp, mint egy fa, vagy egy állat, vagy mint egy csillag az égen.
A természet része vagy, beleolvadsz egy nagyobb valamibe, a világegyetembe, a taoba...
Ebben az energiafolyamban hömpölyögsz — nem úszol, hanem sodor az áradat.
E három dolog következménye az eksztázis. Az aktus csak a természetes táptalaja e
három tényezőnek, egy természetes szituáció. Ha már ismered, és érzékelni is tudod
ezeket az összetevőket, akkor az aktustól függetlenül is létre tudod őket hozni. Ha
tudatossá váltál az eksztázis valódi okaira, akkor megszabadultál a nemi vágytól. A
meditáció nem más, mint a szerelmi aktus élménye az aktus nélkül. De ezt neked kell
megtapasztalni, ezen keresztül kell menned, máskülönben nem értheted. Az elvek, az
ideák, a gondolatok itt használhatatlanok. A tantra nem a szex kedvéért van, hanem
azért, hogy átsegítsen a vágyon. De csak a tapasztalaton — egzisztenciális
tapasztalaton -- keresztül tudsz túljutni rajta, nem ideológiákon keresztül. A
szexualitáson keresztül kivezet a vágy börtönéből. És csak ez lehet az igazi
brabmacsárja. Ez számodra paradoxnak tűnik, pedig nem az. A vágyon csak tudáson
keresztül lehet túljutni. A tudatlanság nem segít, úgy legfeljebb egy jó hipokrita lehet
belőled...
A következő kérdés:
Milyen gyakran engedjünk a nemi aktus csábításának, hogy az segítse és ne
hátráltassa a meditációt?"
Ez a kérdés egy félreértéből adódik. A te nemi aktusod és más nemi aktusa alapjaiban
különbözőek. Számodra ez csak megkönnyebbülés — tüsszentettél egy jó nagyot.
Kiadtad az energiát magadból, és ettől megkönnyebbültél. Ez nem építő jellegű,
hanem destruktív. Nem azt mondom, hogy a terápia megnyugtat — de semmi más

nem történik. De a tantrikus nemi aktus alapvetően más, az előbbi ellentéte. Itt nem
dobod ki az energiádat, nem a " dolgod végzed". Itt az aktusban maradsz, megtartva,
ejakuláció nélkül... a két energia találkozik, egymásba folyik kört alkotnak. Az
aktusnak nincs vége, mindig megmarad. Ettől teljesen megváltozik az aktus
minősége. Meg kell értened két dolgot; kétféle csúcs, kétféle energia létezik. Az
egyik fajtát ismered: elérsz egy izgalmi szintet, ahonnan már nincs tovább, az a
tetőpont. Itt az energia nem tőled függ; átmegy rajtad, mint a villám, és te
megszabadulsz tőle, megnyugszol, elernyedsz. Leraktad a terhet, pihenhetsz...
elálmosodsz. Ekként használod, de ez legalább természetes, nyugtató. Utána jobban
alszol... ha nem tömte tele a fejed valamelyik vallás, mert úgy ez sem segít. Akkor
100-101
rémalmaid lesznek, vagy nem tudsz aludni a bűntudattól. Marcangolod magad,
esküdözöl, hogy többé nem teszel ilyet, és ha mégis elalszol... jön a mumus és
kiherél. Ha normális, természetes ember vagy, nincs túlterhelve a fejed vallási
dogmákkal, akkor nyugtatóként hat. Ez az egyik fajta orgazmus, ezt ismered. A
tantrikus orgazmus egy egészen másfajta orgazmus. Ha az elsőt úgy nevezzük, hogy
'csúcs-orgazmus', akkor a tantrikus orgazmust elnevezhetjük 'völgy-orgazmusnak'. Itt
nem mész fel az izgalom csúcsára, hanem lemész a völgy legmélyebb nyugalmi
pontjára. Mindkét fajtához szükség van az izgalomra az elején; a behatoláshoz a
férfinek is és a nőnek is szüksége van az izgalomra. Ezért mondom, hogy a kezdet
mindkét esetben ugyanaz, de csak a kezdet. Az elején az aktus legyen heves, mély;
ettől mélyebb a tartalma, az intenzitása. De ha ide jutottal, akkor állj meg! Egyikőtök
se mozogjon. Csak öleld, szeresd, érezd szerelmesed. Ha a férfi az idő multával veszít
merevségéből, azt pár mozdulattal rendbe hozza, egy kis izgalom elég és aztán
nyugalom. Így órákon keresztül együtt tudtok maradni. Az izgalom csökken, de az
érzés, a szerelem erősödik. Elértek egy pontra, ahol mindketten álomba merültök. Ez
a 'völgy orgazmus'; két tökéletesen nyugodt lény egymásba olvadása. A közönséges
nemi kapcsolatban két izgatott — feszült, végletesen felizgatott — ember keres
kielégülést. Kívülről egy rövid őrületnek látszik. A tantrikus orgazmus viszont egy
mély, nyugodt meditáció. Ha megérted, akkor fel sem merül a kérdés, hogy milyen
gyakran lehet szeretkezni...?' Ahányszor akarsz. Itt nem vesztesz energiát —
ellenkezőleg, energiát nyersz. Lehet, hogy nem tudod, de az, hogy a férfi és a nő
nemi erőket képviselnek, biológiai, bioenergiai tény. Két polaritás, negatív-pozitív,
yin-yang... vagy érted, ahogy akarod, a lényeg, hogy egymással szemben állnak. A
tantrikus nemi aktusban viszont küzdelem helyett mély nyugalomban egyesülnek,
melyben erőt, vitalitást nyernek - mindketten vibrálnak az új energiától. Ha a két
szerelmes egyesül a szerelemben, abból mindketten nyertek. Ezt akárhányszor
csinálhatod. A közönséges aktusban viszont energiát veszítesz, és csak akkor
csinálhatod újra, ha a test regnálódott, pótolta a veszteséget. Aztán ha regenerálódtál,
megint újra elveszted az energiát... és ez így megy... ez elég kimerítő. Az egész
életedet azzal töltöd el, hogy erőt gyűjtesz, elveszíted, aztán újra erőt gyűjtesz,
megint elveszíted — ez megszállottság. Láttál már közösülő állatokat? Lehet, hogy
még nem volt alkalmad megfigyelni... mindegy, hogy milyen fajta; kutya, macska,

majom — nem látsz rajtuk semmi örömet, nem örülnek, nem boldogok. Az csak egy
gépies cselekedet, amit az ösztön diktál. Csupán a természet parancsának
engedelmeskednek. Nézd meg a majom arcát közösülés után, mintha misem történt
volna, ott nem volt eksztázis. A nőstény
102-103
ivarzik, a hím befedezi. Slussz. Az energia parancsának engedelmeskedni kell. A
közönséges nemi aktus éppen ilyen, de érdekes módon a moralisták nem így látják.
Azt mondják, ne közösülj, ne élvezz, ne viselkedj úgy, mint az állat...' Pedig az állat
csak kényszerből teszi; azt teszi, amit az ösztön diktál. A párzási időszakon kívül nem
látsz állatokat közösülni. Azt csak az ember teszi — élvezetből. És mind mélyebb az
élvezet, annál emberibb az ember. Az élvezet válik meditációvá, azon keresztül
kerülsz kapcsolatba önmagaddal. De ne feledd: a tantra a 'völgy orgazmust' tanítja,
nem a 'csúcsorgazmust'. Ez a völgy megtapasztalása. Nyugaton nagyon népszerű
Abraham Maslow csúcs-tapasztalat' terminológiája. Izgatottan törekszel a csúcs felé,
de ha odaértél, azután csak egy irány lehetséges: lefele. Erős hanyatlást érzel; levert,
letört leszel. Lezuhansz a csúcsról. A tantrikus szeretkezés után sosem érzel ilyet. A
völgyből nem lehet lezuhanni, csak felfelé mehetsz. Tele vagy vitalitással, energiával,
élettel, csak úgy sugárzol. Az eksztázis órákig, akár napokig is tarthat. Attól függ,
mennyire mélyültél el benne. Ha ezt gyakorlod, akkor előbb-utóbb rájössz, hogy az
ejakulációval csak elpazarolod az energiád. Arra csak akkor van szükséged, ha
gyereket akarsz. És egy tantrikus szexuális élmény után egész nap mélységesen
nyugodt leszel. Sőt, akár több napon keresztül érezheted a hatását; könnyű, békés,
üde leszel, otthon érzed magad. Egy ilyen ember sosem árt a másiknak. Ha tud,
másokat segít a boldogsághoz. Ha nem, akkor legalábbis senkit nem tesz
boldogtalanná. Csak a tantra képes belőled új embert teremteni — aki az idő
korlátain belül él, aki megismerte az ego-nélküliséget, személyiség-nélküliséget. A
tantrikát nem az akarat mozgatja, hanem a szeretet. Nem áll ellentétben önmagával,
vagyis az egyén már más dimenzióban él; már nem hajszolja a vágy, és vágy nélkül a
szexualitás eltűnik. Nem azért, mert te úgy akarod - a változásnak az egohoz semmi
köze. Ez egy folyamat; egyszer csak ráébredsz, hogy eltűnt a vágy, megszületett az
igazi Brahmacsárja.
Lehet, hogy ez szinte lehetetlennek tűnik számodra, hiszen évszázadokon keresztül
félrevezettek. Ez félelmetes, mert eddig pont az ellenkezőjét tanították. Két dolog
van, amitől nagyon félünk: az egyik a szexualitás, a másik a halál. Pedig mindkettő a
természet része. Ha valóban kutatsz a tudat felé, akkor egyiket sem kerülheted el.
Meg kell tapasztalnod a szexualitást ahhoz, hogy megismerd a halált. És ha nem
ismered meg a halált, akkor nem ismerheted meg a halhatatlanságot sem. Ha
megismered a nemi tudatodat, akkor megismered az életet. És ha önként vállalni
mered a halált, abban a pillanatban, hogy eléred a központját megérted az
örökkévalót. Akkor halhatatlan leszel, mert a halál csak a felszínen történik. Az igazi
kereső számára a szexualitás és a halál alapvető

104-105
kérdések annak ellenére, hogy mindkettő társadalmi tabunak számit - ezekről egy 'jól
nevelt' ember nem beszél. De ez a kettő az alap, és mély kapcsolatban vannak
egymással. A mély szexuális aktusban te, mint ego, meghalsz. Eltűnik az idő, meghal
az ego, szétoszlik a személyiség. Igen, a szexuális aktus egy kis-halál. Ha ezt tudod,
akkor azt is tudod, hogy a halál egy óriási szexuális orgazmus. Szókratész nem fél a
haláltól, sőt kíváncsi, érdeklődéssel közeledik a nagy kaland felé. Örömmel köszönti
a halált. Miért? Mert tudatos a boldogságra, ami a kis-halált követte, és várakozással
fordul a kozmikus orgazmus fele, ami majd a nagy-halált követi. De számunkra
mindkettő tabu. A tantra számára viszont ezek a tudat kutatásának eszközei. Mindkét
jelenségen át kell menni, mindkettőt át kell élni.
Következő kérdés:
"Ha az embernek már emelkedik a kundalini energiája a gerinccsatorna mentén,
akkor nincs erre negatív hatással az orgazmus?"
Mindegyik kérdés arra utal, hogy nem tudjátok, mi a tantrikus nemi aktus. Igen, a
közönséges nemi aktusban az valoban úgy van. De ha az energia valoban emelkedik a
gerinc mentén a fej felé, akkor nem tudsz és nem is akarsz közönségesen elélvezni.
Ha mégis megpróbálod, akkor mély konfliktust érzel belül, hiszen az energia megy
felfelé, és te megpróbálod gátolni az irányát, megpróbálod lefelé kényszeríteni. A
tantrikus orgazmus nem okoz nehézséget, konfliktust. Segíti a mozgó energiát még
feljebb jutni. A pároddal együtt megnyugodtok, mély ölelésben maradtok együtt... ez
segíti az energia emelkedését. Közönséges nemi aktusban nagyon nehéz lelassulni,
szinte lehetetlen, mert az más felé törekszik. A meditáció más formái ellenzik a
szexualitást, mert nem ismerik az 'orgazmus' lehetőségét. Csak a közönséges nemi
közösülést ez a joga nagy problémája. A joga igyekszik a nemi energiát felfelé terelni
— a felfelé mozgó nemi energiát nevezik jónak. A közönséges nemi aktusban viszont
az energia lefelé mozog, ezért mondja a joga, hogy 'tartózkodj!' 'Ha energiát akarsz,
akkor tartózkodj a szextől, mert a kettő együtt a nem fér meg a szervezetedben.' Az
egyik kezeddel igyekszel felfelé energiát, a másikkal viszont kinyitod a csapot alul.
Süllyedni kezd. Ezzel zavart okozol. Ezért ellenzi a joga a szexualitást. A tantra nem
ellenzi a szexet, mert a tantra ismeri a 'tantrikus orgazmust'. Nem pazarolja az
energiát, sőt elősegíti. Nincs ellentét. A szexualitás tantrikus formája — meditáció.
Ha el akarsz szökni a vágy elől... ha férfi vagy, és menekülsz a nők elől; ha nő vagy,
és menekülsz a férfiak elől —
106-107
az nem segíthet. Attól csak erősödik a vágy a fejedben. Ez is paradox, de már tudod,
hogy így van. Mély szerelmi ölelésben viszont a 'másik' eltűnik. Azt sem tudod, hogy
fiú vagy-e vagy lány. Csak így tűnik el a különbség, csak így... a férfi elfelejti, hogy a

másik a nő; a nő elfelejti, hogy a másik a férfi. Így semmi gát nincs az energia
utjában, k5nnyeden emelkedik. Egyébként, ha van 'másik' akkor lefelé húz. A joga és
más meditációs módszerek igyekeznek távol tartani téged a másik nemtől, ellenzik a
szexualitást. Állandóan kontrollálnod kell magad, küszködnöd kell az ösztöneid ellen.
De ha ellenzed a másik nemet, akkor ez megint csak feszültséget okoz, és az állandó
feszültség szintén lehúz. A tantra azt mondja: nincs szükség feszültségre, engedd el
magad, ne ellenezd a másik nemet. A nyugalomban a 'másik' eltűnik; ha nincs
ellentét, az energia emelkedik. De ne feledd, ez csak akkor lehet, ha a völgyben vagy,
mert ha felmásztál a csúcsra, akkor onnan csak lefelé mehetsz.
Következő kérdés:
,Tegnap este azt mondtad, hogy a nemi aktusnak lassúnak kell lennie, ne siessünk, de
azt is mondtad, hogy ne kontrolláljuk a nemi aktust, hanem teljesedjünk ki benne. Ez
számomra ellentmondó, kérlek, magyarázd meg."
Én nem kontrollról beszéltem. A kontroll és a nyugalom ellentétes. Én azt mondtam,
hogy légy nyugodt. Ha az korlátozni akarod, akkor az valoban feszültséghez vezet.
Utóbb be kell fejezni, mert a feszültség tűrhetetlen. Az erőfeszítés feszültséghez
vezet, amit aztán le kell vezetni. Amiről beszéltem, annak ehhez semmi köze. Ne
kontrollálj semmit, ne állj az utjába semminek. Egyszerűen nincs értelme sietni; nem
mész sehova — jó ott, ahol vagy. Nincs hiány és nincs cél. Az aktus egy gyönyörű
játék — nincs miért sietni. Ha sehova nem kell odaérned, akkor minek sietsz? Ha
olyan rossz, hogy minél előbb túl akarsz jutni rajta, minek csinálod? A rohanás ott
van minden cselekedetedben, egész életed egy rohanás. S ha mindig mindenhova
csak sietsz, akkor az aktusban is sietni fogsz. Időt akarsz spórolni... de ez nescaffe. A
szex ne legyen 'instant szex'. Így csak elrontod, és annak nincs értelme. Élvezd,
lassan... ezen felül kapsz egy kóstolót onnan, ahol nincs Idő. De ha sietsz, itt maradsz.
A tantra azt mondja: hova sietsz? az aktus nem iroda, itt nincsenek határidők. Legyen
inkább olyan, mint egy tavaszi sétának nincs más célja, csak kint lenni a szabadban.
Süt a nap, énekelnek a madarak, lassan lépdelsz, sehova nem kell menned, nincs cél.
Visszafordulhatsz, ahonnan csak akarsz. Ez az alap, erre épül a 'völgy-orgazmus'. Ha
elsieted, akkor feljutsz a csúcsra. Ezzel nem azt mondtam, hogy korlátozd.
108-109
Aki lassan lépdel, nincs veszélyben, nem esik le sehonnan. Ha túlizgultál, akkor már késő. Érted mit
mondok? Ha nagyon felizgultál, akkor kontrollálni akarod, és az feszültség.
Inkább légy nyugodt, legyen az aktus egy gyönyörű játék. Ne fejezd be maradj a kezdetnél. Csukd
be a szemed, érezd a párodat, érezd, ahogy árad, lüktet az energia, válj eggyé vele... ha nem állsz
utjába, eggyé válik veled.
Ha a régi szokásaid nem tűnnek el azonnal, ne keseredj el... eljön az ideje. Légy nyugodt. Ne
gondold, hogy ha nem élvezel el, akkor valami baj történt. Ne gondold, hogy lemaradtál valamiről.

Semmiről nem maradsz le, sőt... Kezdetben azt gondolod, hogy nem fejezted be, hiányolod az
izgalmat, a csúcsot. Ez elmúlik, csak a megszokásból adódik. Pár héten vagy hónapon belül
megjelenik a 'völgy-orgazmus'. Várj türelmesen. Ne légy türelmetlen, engedd megérni. Ha a 'völgyorgazmust'
megismerted, akkor már nem vágysz a csúcsra, nem éri meg. De ezt ki kell vámi. Ne
akard, hogy így legyen, hanem engedd, hogy így történjen.
Számodra a nyugalom probléma; ha azt mondom, hogy légy nyugodt, akkor azt
hiszed, hogy azért valamit tenned kell. A nyelvből származik az ellentét. Olvastam
egy könyvet, aminek az a címe: „Meg kell nyugodnod". Ha valamit ’kell’, akkor már
eleve nem lehetsz nyugodt. Ez utasítás egy kitűzött cél felé... elérem a célt?... ez már
a nyugalom?... vagy még hiányzik valami?' Ha valamire azt mondom, hogy 'kell',
akkor feszültséget teremtek, de ha feszült vagyok, akkor nem lehetek nyugodt. A
nyelv problémája, bizonyos dolgokat lehetetlen kifejezni. Légy nyugodt. Ha azt
mondom, hogy nyugodj meg, akkor azt hiszed, hogy ez egy feladat, és azt kérdezed,
hogyan már más vágányon vagy. Ez a kérdés értelmetlen, erre nincs válasz. Módszert
vársz tőlem, de a módszert csak akarattal lehet alkalmazni. Az akarat pedig egyenlő
az egoval. Szóval a válasz: ne csinálj semmit. Feküdj le és várj. Amit csinálsz, azt te
csinálod. Te állsz az utadban. Ha elkezdesz számolni egytől százig... aztán visszafelé,
száztól egyig, nem tudsz aludni. Ha mégis elaszol, akkor azt nem a tett okozta, hanem
az unalom. Csak úgy tudsz elaludni, ha nem csinálsz semmit. Ezért mondom:
szexuális aktus, az úgy hangzik, mint egy tett, és minden cselekedet erőfeszítéssel jár.
Itt a nehézség. Mit mondjak? Inkább azt mondom, 'szerelmi játék'. Talán így
könnyebb megértened. Játsszatok egymással, ez nem feladat, ez játék. Mint két
gyerek, vagy két állat. Ne gondolj arra, mi következő lépés az aktusban?... Jól
csinálom...?' Ha ez történik, akkor az nem 'komoly'. Komolysággal sosem érsz a
völgybe. Ha gondolkozol, akkor saját magad utjában állsz, a gondolat elvon a
történéstől. Ha játék közben gondolkozol, akkor mechanikussá válik, már nem vagy
ott, és a gondolataid a jövőben kószálnak. Értsd meg: a gondolat mindig elvon attól,
ami van. Ott vagytok együtt, szerelmes ölelésben, és az agy azt kérdezi,
110-111
hogy 'mi a következő lépés?' Dobd el ezt az ostoba gondolatot ' és csak játssz. Az
történik, ami történik — ne szólj bele. És ha érzel valamit, azt se analizáld; hagyd
békén. Nem értékelheted, mert eddig még sosem voltál ott. Légy boldog. Gyönyörű
együtt lenni azzal, akit szeretsz. Szóval te ne csinálj semmit, de azért tudsz segíteni
Például, ha felizgulsz, akkor a légzésed is felgyorsul, ez kölcsönös. Lélegezz lassan,
mélyeket. Ha a légzés lelassul, az izgalom is csökken, tovább tarthat az aktus. Ne
beszélj, ne mondj semmit az csak zavaró. Nincs szükség szavakra, engedd a testet
beszélni. Ne gondolj arra, hogy mi történik, inkább csak érezd. Érezd, ahogy árad a
melegség, az érzelem, ahogy ömlik feléd az energia. Légy éber a testben, de ne
feledd; ez nem erőfeszítés, hanem játék. A völgy vár rád... szinte eléd megy, ha nem
rohansz. S ha ott vagy, akkor már átalakultál. Ha eltölt az érzés... a völgy nyugodt
orgazmusa... ha a folyó beleömlött a tengerbe... akkor túljutottál a szexualitáson. A
sex meditációvá vált, szamádhi lett belőle.

112-113
Az első kérdés:
TANTRA: MEGTÉRNI A SZERELEMBE
„Szeretett Mester, magyarázd el, hogy a Vigyan Bhairava Tantra eddig
tárgyalt módszerei a joga, vagy a tantra tudományához tartoznak?
És mi a tantra tulajdonképpeni lényege?"
Sokakban felmerül ez a kérdés. Ezeket a módszereket, amikről eddig szó volt, a joga
is alkalmazza, de egy lényeges különbséggel. Ugyanazt a módszert használhatod
egész más körítéssel is. A keret, a háttér más, de a módszer ugyanaz. A joga éppen
ellenkezőleg viszonyul az élethez, mint a tantra, a joga küzdelemben hisz; a joga
alapvetően az akarat eszköze, a tantra nem hisz sem a küzdelemben, sem az
akaratban. A tantra azt mondja, hogy add fel ezeket. Nincs szükség az akaratra. A
tantra szerint éppen az akaratod a forrása minden küzdelemnek. A jogi szerint pedig
pont az a baj, hogy nincs elég akaraterő, hogy túl hamar feladod. A joga szerint azért
van egod, személyiséged, mert van akaratod. A joga azt mondja, hogy legyen az
akaratod száz százalékos, akkor felszabadulsz. A tantra szerint az akaratnak szerte
kell foszlania, az akaratnak a nyoma sem lehet benned, akkor lesz belőled Szabad
Ember.
114-115
Mindkettőnek igaza van, és ez okozza a problémát Számomra mindkettő helyes út. A
joga útja azonban nagyon nehéz. Szinte lehetetlen; meg kell valósítanod a
legtökéletesebb egot, egy szikla-szilárd Én-t. Ez azt jelenti, hogy te vagy a teremtés
középpontja. Ez az út nagyon hosszú, borzasztó nehéz, és valójában sosem jutsz a
végére. Hogy ér akkor mégis célba a jogi? Úgy, hogy az út valamelyik pontján átlép a
tantra utjára. Az elme számára nagyon is logikus, hogy a jogi útja 'bejárható'. De az
élet nem elmélet. Az élet ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ennek ellenére a jogával is
oda lehet érni, de nagyon-nagyon ritka esetekben. Itt van például Mahávira. Hosszú
évszázadok elmúlnak, és egyszer csak felbukkan egy Mahávira, aki a jogán keresztül
felszabadul. De ő csak a kivétel, aki erősíti a szabályt. Mindennek ellenére a joga
sokkal népszerűbb, mint a tantra. A tantra könnyű, természetes; a tantrán keresztül
könnyedén, természetes módon, erőfeszítés nélkül odaérhetsz — és éppen ezért nem
annyira vonzó. Miért? Azért, mert minden, ami vonzó, az egot vonzza. A
küzdelemben való győzelem reménye vonzza az egot. Minél nagyobb egoista vagy,
annál jobban tetszik neked a joga. Te majd megmutatod! Minél lehetetlenebb, annál
jobb... Miért másznak fel annyian a Mount Everestre... hóviharban? Mert nagyon

nehéz. És amikor Hillary és Tensing felértek a csúcsra, akkor szinte önkívületbe
estek. Miért? Mert az ego beteljesedett — ők voltak az elsők. Mikor az első ember
kilépett az űrhajóból a Holdra... el tudod képzelni mit érzett? Ő az első a
történelemben, belőle csak egy van, róla fognak tanulni majd az iskolában, a neve
bele lesz írva a történelem márványkönyvébe, ezt már senki nem veheti el, nem érheti
utol senki, ez az ego hatalmas beteljesedése. Száz év múlva már ott töltheted minden
hétvégédet, de te leszel végleg az első. És sokkal többen fognak felmászni a hegyre,
vagy a Holdra látogatni, mint a jogával elérni a tudathoz, mert az a legnagyobb, a
legnehezebb kihívás; abszolút ego. Nietzschének nagyon tetszett volna a joga, mert ő
azt mondta, hogy az életet az akarat mozgatja, hogy minden dolog mögött az akarat
energiája működik — az uralom, a joga által részesülhetsz ebben az érzésben.
Hatalmassá tesz. Minél jobban tudod uralni önmagad, annál jobban tudod uralni a
testedet. Minél jobban tudod kontrollálni a tested és az akaratod, annál
hatalmasabbnak érzed magad. Saját mestereddé válsz a küzdelmen és az önerőszakon
keresztül. És aki sok életen keresztül gyakorolja a jogát—, küzd, törekszik —,
általában elér arra a pontra, ahol minden szürke és unalmas, mert minél jobban
kiteljesedik az ego, annál inkább érzi az értelmetlenséget. A joga követője a tantra
felé fordul. De a joga jobban tetszik, mert mindenki egoista. A tantra kezdetben nem
vonz. Azokat vonzza, akik már a jogáról fordulnak felé, akik már hosszú ideje
küzdenek
116-117
magukkal. Az átlagember számára nem vonzó, de ha mégis akkor helytelenek az
indítékai... próbáld ezt megérteni. Elsősorban azért nem vonzó a tantra, mert azt kéri,
hogy add fel magad, hogy ne küzdj, hogy ne ússz az árral szemben, hanem csak
engedd magad sodródni. Azt mondja, hogy lebegj az árral, bízd a dolgot a
természetre; bízz a Természetben, vagy ha jobban tetszik az Istenben. Még a szex is
belefér. Bízz benne, menj vele, ne küzdj ellene. 'Ne küzdj' — ez a tantra
tulajdonképpeni lényege. Sodrod). Engedj. Ez nem vonz, mert ez nem tetszik az
egonak. Ebből semmit sem nyer az ego, sőt... Már rögtön az elején az egodat kéri;
arra kér, hogy olvaszd szét az ego-t. A joga is ezt kéri, de csak a végén. Először jól ki
kell suvickolnod... és aztán addig kell tisztogatni, amíg teljesen el nem tűnik. Mert ha
minden mocskot lemostál, akkor végül is az ego eltűnik, mert az ego nem más, mint
felhalmozódott piszok. A jogánál ez a cél, a tantránál ez a kezdet. Általában véve
tehát a tantra nem vonzó. De ha mégis valamilyen okból vonz, akkor a biztos egy
rossz indíték. Mert ha eddig élvezted a bort és a nőket, akkor erre most a tantra
'feljogosított'. Hogy ezek a hinduk mit ki nem találtak...!' Drágám, miért mondod,
hogy nekem csak a tested kell? Szó sincs róla, csak meg szeretnélek tanítani
valamire: gyakoroljuk a tantrát' Téged nem a tantra érdekel, hanem a hasznos trükk,
Becsapsz másokat és önmagadat is. Ezért ha a tantra mégis vonzó, akkor az egy rossz
indíttatásból ered. A tantra nem azért van, hogy a gyöngeségeidet táplálja, hanem
hogy segítsen felébredni álmaidból. Ne hazudj magadnak. Tantrával nagyon könnyen
becsaphatod magad. Mivel ez a veszély fenn áll, több joga-mester - pl. Mahávira —

nem engedi a tantrát. Túl erős a kísértés. Az ember képmutató, és minden cselekedete
mögött van egy hátsó gondolata is. Az agy mindent meg tud magyarázni, valójában a
félremagyarázás az össz tevékenysége. Kínában volt egy titkos tanítás, amely
majdnem meg egyezik a tantrával. Úgy hívták: tao. A tao azt mondja, ha meg akarsz
szabadulni a szexuális vágytól, akkor ne ragaszkodj egy partnerhez. Jobb, ha
váltogatod partnereidet. A tao-nak tökéletesen igaza van, de ezt nagyon könnyű
félremagyarázni — könnyen becsaphatod magad. Lehet, hogy sex-őrült vagy, és most
ez egy nagyszerű ürügy. 'Követem a taot, nem szabad egy partnerhez ragaszkodni,
sok partnerre van szükségem a fejlődéshez...' Sok császár gyakorolta a taot Kínában.
Nagy háremeket tartottak ebből a célból. Ha mélyebben megvizsgálod az emberi
pszichét, akkor a taonak igaza van. Ha egy partnered van, akkor előbb-utóbb csökken
a szexuális érdeklődés. Ugyanakkor a legkevésbé sem csökken az érdeklődésed a
többi nő után,
118-119
feleséged viszont már nem vonz. Hozzászoktál; már nem vonz, mint egy mágnes. A
tao azt mondja: ha a férfi több nő között mozog, akkor nem csak egyen teszi túl
magát, hanem az összesen, vagyis a vágyon. Ha nem vagy teljesen vak, előbb-utóbb
rájössz, hogy körbe-körbe mozogsz a vágy körül, és ennek semmi értelme. A sok
tapasztalat segíthet; segít túljutni az egészen, Ez így is van—de ez nagyon veszélyes,
mert te nem azért szeretnéd ezt, hogy túljuss rajta, hanem mert ezzel a tantra
feljogosított és így még nagyobb hedonista lehetsz. Ez a baj tantrával. Ezért végül is
a taot Kínában, a tantrát Indiában elnyomták. Ezek nagyon veszélyes tanítások —
veszélyesek, mert te hazudsz. Ha őszinte lennél, akkor semmi baj nem lenne velük,
akkor ez a két legnagyszerűbb tan lenne. Semmi nincs, mi hozzájuk fogható. Ezek a
legmélyebb, legrejtelmesebb módszerek, melyekre az ember valaha is rábukkant. A
tudat utáni kutatás mindig veszélyes. Minél többet tud a tudomány, annál
veszélyesebb. Sok mély titkot feltárt már az ember. Felfedeztük például az
atomenergiát. Einstein azt mondta, ha még egyszer születne, akkor inkább vízvezeték
szerelőnek tanulna, mert ha visszatekint, akkor azt látja, hogy elrontotta az életét. És
nemcsak a saját életét, de nagy veszélybe sodorta az egész emberiséget. Felfedezett
egy nagy titkot, de az ember megbízhatatlan. Azt hiszem, nemsokára eljön az az idő,
amikor el kell nyomjuk a tudományos eredményeinket, mert egyre veszélyesebb
vizekre evezünk. Már most is nagyon meggondolják a tudósok, hogy meddig
menjenek el. A tudás magában hordja a veszélyt; a tudatlanság nem. Nem tudsz sok
bajt okozni, ha buta vagy. Jobb a babona, mint a rosszul használt tudás. A babona
éppoly veszélytelen, mint a homeopátia. Megkapod a pirulát, és a legrosszabb
esetben nem használ, de biztosan nem árt. A homeopátia ártalmatlan, csak hinned kell
benne. Jegyezd meg; ha valami csak segíteni tud, az babona - ha valami segíteni is és
ártani is tud, az a tudomány. A tantra mindkettőre képes; árthat is, használhat is.
A tantra tudomány, mégpedig mélyebb, mint az atomfizika, mert az atomfizika csak
az anyaggal foglalkozik, a tantra viszont veled-- te pedig sokkal veszélyesebb vagy,

mint az atomenergia. A tantra a biológiáddal, a sejtjeiddel, a teljes gépezettel, a
tudatoddal, és mindezek viszonyával foglalkozik. Ezért érdekli a tantrát a szexualitás.
Ha valaki az elmével és a tudattal akar foglalkozni, akkor nem kerülheti el a nemi
ösztönt, mert ez az élet, a szerelem, és minden, a tudat energiával kapcsolatos dolog
forrása. Ha nem érdekel a szexualitás, akkor nem érdekel az élet sem. Akkor
legfeljebb filozófus lehetsz, de nem kutató. A filozófia pedig többé-kevésé
használhatatlan rágódás.
120-121
Hallottam egyszer: „Mulla Nasruddint nagyon érdekelték a lányok, de sosem volt
szerencséje velük. Nem érdekelte a lányokat szegény Mulla. Egyszer aztán végre
összejött egy randevú. Mulla nagyon félt izgalmában elment a barátjához: —Mondd,
mit csinálsz, hogy neked mindig sikered van a nőknél? Mondd el a titkot.
Meghipnotizálod őket, vagy hogy csinálod? Ez lesz az első randevúm, kérlek, segíts.
—Három fontos dolog van — mondta a barát —, amit szem előtt kell tartani: beszélj
ennivalóról, családról, és filozófiáról. --Miért ennivalóról? — kérdezte Mulla. - Az
érdekli a nőket; szeretnek főzni... a nő táplálék az újszülött számára, és az egész
emberiség számára... a nőket nagyon érdekli az étel. - Értem, és miért a családról? ~-
kérdezte tovább Mulla. —Ha családról beszélsz, akkor úgy fogja látni, hogy
komolyak a szándékaid. - Ezt is értem, de minek a filozófia? —Azért, mert abból arra
következtet, hogy intelligensnek tartod — felelte a barát. Mulla elrohant a randira, s
alighogy odaért, megkérdezte: —Mondja kisasszony, szereti ön a nokedlit? —Nem!
— felelte a meghökkent lány. Mulla megpróbálkozott a második kérdéssel: van
bátyja? — Ettől a lány még zavartabb lett: - Nincs - felelte kényelmetlenül. Mulla egy
pillanatra elvesztette a fonalat, nem tudta hogy lesz a filozófia, de aztán összeszedte
magát: kisasszony, ha lenne bátyja, akkor ő szeretné a nokedlit. Ez a filozófia. Többékevésbé
egy nagy marhaság. A tantra nem filozofál. A tantrát csak az érdekli, ami
van. Nem érdekli van-e Isten, vagy pokol, vagy mennyország... hogy van-e
paradicsom? Nem. A tantra az élet alapvető kérdéseivel foglalkozik. A nemi élet
nagyon alapvető dolog; azon keresztül jössz a világra, és most is része vagy. Ha
szexuális energia játékszere vagy, és ha nem tanulod meg használni, ha nem érted
meg, hogy mi az, ha nem tudsz eligazodni rajta, akkor az is maradsz — a nemi
energia játékszere. Úgy lehetsz csak több ennél, ha tudatossá válsz. A lehetőség
benned él, amelyből a Tudat kifejlődhet. Ezért érdekli a tantrát a szexualitás, a
szerelem, a természetes élet. A tantra nem absztrakt elmélet, hanem egy kísérlet,
amelynek te vagy a tárgya. A tantrában nincsenek ellentétek, ezért nehéz megértened.
Benned sok az ellentét, ez okozza a feszültséget. Ha feszült vagy, akkor képtelen
vagy bármit befogadni. Ha magot kell ültetni, akkor jobb, ha a talaj laza, könnyű,
levegős. Ha harcolsz önmagaddal, akkor bezárulsz, 'tömör leszel, és a tantra
122-123
nem tud beavatni titkaiba. Küzdelemmel nem jutsz befelé eleve rossz irányba
mozdulsz, és így kint maradsz. Ha feladod az én-t, akkor elhárul minden akadály, az

energia megindulhat befelé, és minden kivilágosodik. A szexualitás eddig küzdelem
volt számodra, mert mindig volt valami célja. Ezért nem nyílt ki soha előtted az ajtó.
Eddig mindig csak letargiát éreztél az aktus után; nem tudod, hogy az életerőt is
adhat. Nem tudod, mert ehhez ismerned kellene a belső világodat. Add fel magad;
hagyd, hogy az energia magával sodorjon. Akkor rájössz, hogy az aktus nem csak
életet tud teremteni, de meg is tudja változtatni annak minőségét. A tantrikus
aktusban a 'szereplők' eltűnnek; csak a szerelem, az energia marad, és megváltozik a
dimenziók minősége. A tantra és a tao tudja, hogy az ejakulációval csak veszítesz az
életenergiádból. Erre nincs szükség, az ejakulációt teljesen elfelejtheted. A tantra és a
tao azt mondja, hogy azért van ejakuláció, mert harcolsz egyébként nincs rá szükség.
Amikor a szerelmesek egymásba olvadnak mély, szexuális ölelésben, ellazulva,
sietség nélkül, ejakuláció nélkül... ott nincs feszültség. Hova sietnél? Miért akarsz a
gyönyörű állapotnak véget vetni? A két test, a két lélek eggyé forrt... nyugalom...
szerelem. Felébred benned a lélek — vagyis inkább magadra ébredsz. A tao azt
mondja: ezer évet élhetsz, ha tökéletesen átadod magad, ha nem sietsz az aktusban,
ha nyugodt maradsz. Nem csak két test, de két egész lény találkozik, eggyé olvad.
Már minden lelassul, aztán leáll. Ha megállt az idő, akkor miért sietni. A test
mozdulatlan, és mélyen belül találkozik, egybe olvad a két ellentét, a két bioenergia,
a pozitív és a negatív — az így létrejött egyensúly adja a harmóniát. Itt csak az ego
létezik az időben, a lélek időtlen, de még a test öregedése is lelassul. Ez csak akkor
lehetséges, ha már nem harcolsz. Tudom, ezt nehéz megérteni, de azok, akik
harcolnak a szexualitás ellen, akik küzdenek az aktusban, hamarabb öregednek, mert
minél nagyobb a feszültség az elmében, annál hamarabb meg akar tőle szabadulni;
minél nagyobb a feszültség, annál nehezebb azt fenntartani. A mai kutatási
eredmények nagyon meglepő adatokkal szolgálnak. A 'Masters and Johnson hosszú
évekig végzett felmérései szerint a férfiak hetvenöt százalékának korai magömlése
van — hetvenöt százalékának! Egy-két perc és slussz. Még mielőtt valami
történhetett volna, még mielőtt egyesülhettek volna. ...a férfi elélvez, és az aktusnak
vége. Egy másik adat, hogy a nők kilencven százaléka nem tudja, hogy mi az
orgazmus, hogy mi a csúcs, a mély kielégülés - a nők kilencven százaléka! Sok nő
ezért ingerült és ideges, és ez így is lesz mindig. Nem segít meditáció vagy filozófia.
Hiába mennek a paphoz, és hiába próbálnak magyarázatokat gyártani hozzá. A tantra
és a mai tudomány teljesen egyetért; ha a nő nem jut
124-125
mély kielégüléshez, akkor nem lesz családi harmónia sem. A kielégületlenség
feszültséget okoz. Könnyű másra fogni... de ha a feleséged kész minden pillanatban a
torkodnak ugrani, akkor gondolkozz azon, amit mondtam. Lehet, hogy te vagy a
feszültség oka. Ne az anyósod viselkedésében keressd a gyökereket, ez nem genetika.
És persze, ha a nő nem jut el a gyönyörhöz a szexben, akkor nem is különösebben
híve a dolognak. Szinte könyörögni kell neki. Nem akarja. Miért akarná? Kinek jó az,
ha nagy súllyal ráfekszenek, és az orrába lihegnek? A nők így kizsákmányolva érzik
magukat. Használati tárgyak. Használat után már nincs is rájuk szükség. A férfi pedig
hanyatt dől, és elégedetten horkol. A nő pedig sokszor csak halkan sir. Kinek jó ez? Ő

kielégítette a férjét vagy a szeretőjét, de ő nem kapott semmit. A nők kilencven
százaléka nem tudja, mi az orgazmus, soha nem értek el a csúcsra, soha nem érezték,
hogy a testük a gyönyörtől remeg, nem tudják milyen érzés az, amikor a testben
minden sejt táncol. Ezt legfeljebb a nők tíz százaléka érezte. Miért van ez így? Mert a
társadalom a szexualitás ellen van; ez társadalmi örökség. Az agyunk tele van
ellentétekkel, aminek következtében a nőt el kell nyomni, aminek következtében
frigiddé válik. Az ember már eleve bűntudattal kezd az aktushoz, és a bűntudat oka
ezeregy formát ölthet; miért jó ez Pirivel, és miért nem az asszonnyal... mindjárt haza
kell mennem, mit szól ehhez Piri?… remélem Piri mamája nem tudja... neki is jó volt,
vagy csak nekem?... mit szólna ehhez a feleségem, mindig a nőkön jár az eszem?...
túl kicsapongó, hűtlen vagyok... Mindegy mi a mese, a bűntudat meg van. Nagyon
nehéz lerázni a társadalmat; az veled megy. Nem csak ketten vagytok a takaró alatt,
egy egész tömeg van ott; ott van Piri mamája is, a pap is... legkevesebb öten vagytok,
de inkább ennek többszöröse a létszám, mert a partnerednek is van bűntudata. A
bűntudat feszültséget teremt. És minél nagyobb a feszültség. annál hamarabb vége az
aktusnak; elélvezel. Ha nincs feszültség, akkor nem kell azt levezetni sem. Akkor az
aktus órákig, sőt, akár napokig is tarthat. Ha igazi, mély a kapcsolat, akkor a két test
szótlan párbeszédet folytat... a feszültséget néhány mozdulattal rendbe lehet hozni... a
két lény harmóniába kerül. Akkor évekig tartó együttlét után sincs szükség
ejakulációra, a szerelem pedig erősödhet, végül az ejakuláció teljesen eltűnik, nincs
energiakidobás, a két test elmerül együtt, egymásban. A tantrikus aktus mély
nyugalom. A sima aktus számodra izgalom, a tantrika számára nyugalom. A
nyugalom az életenergia generátora, újjászületsz. Az én megszűnik. A vallások azt
akarják, hogy add fel az egot az Istenért, akivel nem találkoztál. A tantra azt mondja;
add fel az én-t a szerelmedért, aki ott van melletted. A tantra szerint az aktus a
126-127
lehetőség és a módszer. Azt mondja, hogy sose szeretkezz felizgulva. Ez számodra
lehetetlennek tűnhet, 'hogy lehet a kettőt elválasztani?' A tantra azt mondja: ha
felizgulsz, energiát vesztesz, mert a feszültséget le kell vezetni. Maradj nyugodt
derült, higgadt. Meditálj az aktus előtt. Meditálj a test szépségen, gyönyörködj benne.
Érzékeld az energia változásait, ismerd meg a határaidat, ne lépd túl őket. Mit értek
ez alatt? Ne izgulj föl, ne légy erőszakos, ne mozogj durván... haladj lassan...
érzéssel... — az energiád megmarad, sőt növekszik. Ha megfigyelsz egy közösülő
párt, akkor úgy tűnik, verekednek. Ha a kisgyerek váratlanul betoppan szülei
hálószobájába, akkor megijed. Azt hiszi, hogy apuka gyilkolja anyukát. A látvány
kétségtelenül hasonló; apuka rajta fekszik anyukán és leszorítja... anyuka körmei
apuka hátában... nem valami szép látvány. Legyen az aktus olyan, mint a lágy zene,
harmonikus. Legyen egy gyönyörű, lassú tánc. Két test szerelmi ölelésben mozog az
Univerzum dalára. Összeolvadtok, aztán... nyugalom. Ez a tantra. A szexuális
energiával dolgozik, de korántsem szexuális. A szexualitás csak egy módszer az én
feladásához. Ha az ego eltűnt, a természet beavat a titkaiba. Kinyílik a szemed.
Keleten azt mondják: 'kinyílik a harmadik szem'. És meglátod a valóságot... A tantra
életet ad. Az aktusban éledezni kezdesz,… eddig az aktustól csak haldokolni tudtál,

elfáradtál, letargikus lettél. Izgalom-csüggedés, izgalom-csüggedés... mentél körbekörbe.
A vágy elfárad, lassan de biztosan feléled magad. A tantra szerelmi aktusa egy
mély meditáció. A test leáll a mély szerelmi ölelésben. Az agy nem gondolkozik, a
'személyek' eltűntek, a két szív együtt dobog. Ha ez nem segít felébredni, akkor
semmi nem segíthet, mert ehhez képest minden más felszínes. Ha a szerelem nem
segít, más sem tud. A szerelemnek megvan a maga meditációja. De te nem ismered a
szerelmet, te csak a vágyat ismered, és az aktust, csüggedést, az energiavesztést, a
nyomott hangulatot. Egy bráhmacsarját fogadsz, de ez sehova nem vezet, mert ezt
frusztráltságodban fogadtad. Csak annak a fogadalma ér valamit, aki nincs tele
ellentétekkel, akiben a meditáció magja már csirázik. Egyébként mi a fogadalom? Az
csak kivetíti a pillanatnyi érzéseidet, de másnapra már elfelejted az egészet és kezded
elölről: izgalom-csüggedés, izgalom-csüggedés… A nemi aktus számodra pont olyan,
mint a tüsszentés: ...há... - felizgulsz - ...PCI! - elélveztél. Felgyűlik a feszültség az
orrodban, aztán kitüsszented. A nemi izgalom is ilyen, csak nem az orrodban gyűlik
fel a feszültség. A tantra azt mondja: az aktusnak óriási melységei vannak, mivel az
az élet. De te csak a felszínt érintetted eddig. Ha nem akarsz mélyebbre hatolni, akkor
felejtsd el a tantrát. Nem lehet önös érdekből foglalkozni a tantrával, ne használd
128-129
kifogásnak, és akkor nem lesz veszélyes. Akkor segít az átalakulásban. A joga is
használja a tantra módszereit, de merőben más megközelítéssel. A joga harcol az
ösztön ellen — a tantra használja azt. A tantra szerelmet tanít — a joga önuralmat.
Ettől a módszer teljesen megváltozik. Megváltozik, mert más a háttere. Azt kérdezed:
,...mi a tantra tulajdonképpeni lényege?" Te vagy. Te vagy a tantra tulajdonképpeni
lényege; te, aki most vagy, és az, aki rejtve benned van, aki lehet belőled... Te most
csak szexuális energia vagy, úgy hajt az ösztön, ahogy az állatokat. Ha ezt nem fogod
fel teljes egészében, akkor nem válhat belőled spirituális energia. A szexualitás és a
spiritualitás ugyanannak az energiának a két végpontja', A szex a kezdet, a lélek a
vég. A tantra úgy kezd veled dolgozni, ahogy most vagy. A joga viszont úgy, mint
távoli lehetőséggel. A joga a végével kezdi, a tantra az elejével. Jobb az elején
kezdeni a dolgokat, mert ha a végével kezded, akkor fölösleges szenvedéseknek
teszed ki magad. Messze vagy még a végtől, az ideáltól, de ezt követeli tőled a joga.
Ha az állatot ketrecbe zárod, akkor megvadul, megbolondul. Az emberi állat
legnagyobb ideálja az Isten. A tantra nem az Istennel kezdi, hanem azzal, aki most
vagy. Felejtsd el az Istent. Megjelenik ő magától, ha az én már nincs ott, ha te
eltűntél, ha az ego eltűnt. Csak akkor lesz hely benned Isten számára. Hidd el ezt a
tényt, csak ennek megértéséből fakadhat tudat. Ha ezt képtelen vagy befogadni, akkor
hamis alapra építesz, és az így épült ház hamar összedől. Ha valoban kutatsz, akkor a
teóriák, a filozófiák, mások elképzelései használhatatlanok. Az igazságot neked kell
felfedezned. Ezért a tantra tulajdonképpeni lényege te vagy, te K a tárgya: a
folyamat, ami elkezdődött benned... ami veled, és rajtad keresztül történik. De az
emberek bizalmatlanok a tantrával szemben. Miféle vallás ez? Nem beszél istenről,
nem beszél mennyországról, vagy arról, hogy mi történik velem a halálom után. Nem
ad semmilyen felemelő filozófiát, nem ad hitet, nincs kit imádnom... sőt olyan

dolgokról beszél, amitől zavarba jövök, ilyen intim dologról még a barátaimmal sem
beszélek... miért kell a nemi élettel foglalkozni? Mindenki azt hiszi, hogy eleget tud a
szexualitásról. Azt hiszed, ismered, csak, mert képes vagy a szaporodásra. Azt hiszed,
hogy szakértő vagy a szexben is és a szerelemben is, ezért neked ezekről már semmi
újat nem mondhatnak. De nézz körül; az emberek gyűlölik egymást. A nemzetek
gyűlölik egymást. Hol van a szerelem? Amiről azt hiszed, hogy szerelem az csupán
egy kis kikapcsolódás a mindenapi gyűlöletből. Hallottam egy hásszid tanítóról, úgy
hívták Baal Shem: „Elment a szabóhoz, és rendelt tőle egy kaftánt. Hat hónapig
készült az egyszerű ruhadarab. Szegény fakírnak
130-131
hat hónapig kellet várnia a köntösére. Amikor végre elkészült- Baal Shem
megkérdezte a szabótól: —Mondd, hogy van ez; a Jóisten hat nap alatt megteremtette
az egész világot, neked meg hat hónapig tartott elkészíteni ezt az egyszerű kaftánt?
— a szabó a fejét vakargatva így felelt: —Igen, igazad van, az Isten hat nap alatt
megteremtette ezt a világot, de nézz körül, szép kis világ ez, mondhatom..." Te is
nézz körül. Szép kis világot teremtettél magad körül. Nem tudsz semmit, a sötétben
tapogatódzol, ez így nem élet. De mivel mindenki így csinálja körülötted, nincs kivel
összehasonlítsd magad. A tantra elfogadja a tudatlanságodat, de a változáshoz az kell,
hogy te is elfogadd — mert ha nem, úgy maradsz, ahogy most vagy.
Második kérdés:
„Hogyan alakíthatjuk a nemi aktust meditációvá? Van erre valamilyen speciális
pozitúra?"
A pozitúra lényegtelen, a testhelyzetnek nem sok jelentősége van. Ami fontos, az a
hozzáállás — nem a test pozíciója az érdekes, hanem az elméé. De természetesen, ha
az elme pozíciója megváltozik, akkor a test pozíciója is megváltozhat, mert ezek
kapcsolatban vannak egymással. De nem ez a lényeg. Például Nyugaton legtöbbször
a férfi van felül, a férfi ráfekszik a nőre. Ez egoista testhelyzet... a férfi a
felsőbbrendű, uralkodik a nőn, minden az övé, hogy engedhetné át ezt a szerepet?
Szerte a világon, a természeti néptörzseknél a nő van felül. Afrikában a nyugati
pozitúrát' a hittérítőktől látták először. Innen kapta a nevét: „missionary posture", a
misszionárius helyzet, mert amikor a keresztény hittérítők eljutottak Afrikába
szegény primitív bennszülöttek nem értették, hogy mit csinálnak ezek az emberek...
miért akarjak bántani a szegény nőt? Szerintük ez brutalitás; miért akar a férfi felül
lenni, hiszen ő az erősebb? A nő a gyöngébb és érzékenyebb, neki kellene felül
lennie. Nyugaton a férfinek ~ minden értelemben — nehéz magát a nő alá helyeznie.
De ha az elme képes a változásra, akkor minden más is változik. Több okból is
szerencsésebb, ha a nő van felül. A nő sokkal passzívabb, mozdulataiban kevesebb az
agresszivitás; természeténél fogva nyugodtabb. Így a férfinek is nehezebb mozogni,
ezáltal ő is nyugodtabb; nem tőle függ a végkifejlet, nem terheli a felelősség. Ha a
férfi felül van, akkor azt hiszi, hogy csinálnia kell valamit, a tantra szempontjából

viszont annál jobb, minél inkább nem csinál semmit. A tantra azt mondja: maradj
nyugodt. Ez könnyebben megy, ha a nő van felül — a nő pszichológiája passzívabb.
A testhelyzetek váltogathatok, ez nem lényeges. Az a
132-133
lényeg, hogy te hogyan viszonyulsz az aktushoz. Engedj át magad, mondj le
magadról. Ha te nem vagy ott, akkor csak a szerelem, csak az élet létezik. A két test
érzi a változást ~ maguktól összhangba kerülnek. A test sokkal 'értelmesebb', mint
hiszed. A két lélek összeolvad, és ezt a két test visszatükrözi ~ ez a tökéletes pozitúra.
Legyen az aktus olyan, mint az élet; változó. Ne határozz el semmit előre, mert
minden elhatározás megkötést jelent. Ha te nem vagy ott, akkor minden kialakul
magatok ~ csak akkor lehet harmónia. Bízzál az aktusban, engedd, hogy spontánul
kialakuljon, hogy folyjon az áradattal. Ne aggódj; ha egyik testhelyzet után jön a
másik, akkor az úgy jó — ha elejétől végig ugyanabban a testhelyzetben maradtok,
akkor az úgy jó. Engedd át a döntést az Életnek, az ezerszer bölcsebb nálad.
Hangsúlyozni szeretném, hogy az elhatározás a probléma. Azt sem lehet elhatározni,
hogy holnap 18:15-kor gyakorolni fogjuk a tantrát. Ahhoz érzés kell és hangulat.
Manapság egyik könyvet a másik után adják ki arról, hogy hogyan kell szeretkezni.
Ma ezt könyvekből tanuljuk. Az emberi evolúció négy és fél millió évét eddig
valahogy átvészeltük ilyen könyvek nélkül —ma a test értelme nem elég, a
szeretkezéshez könyv is kell. A lovak, a kutyák, a majmok... értelmesebbek, mint az
ember, ők tudják, mit kell csinálni, csak mi nem tudjuk. Az ember a fejében él.
Minden csak gondolat; először mindenhez csinálsz egy főpróbát, aztán jóváhagyod.
Minden, amit csinálsz, kell egy másolat, semmi nem eredeti. Eljátszod a jóváhagyott
próbát, nem tudsz önmagad lenni, mert szerepelned kell. A tantra nem egy szakleírás,
nem egy forgatókönyv, amit végre kell hajtani, hanem egy spontán energiamegnyilvánulás.
Engedd el magad, hadd vigyen az energia oda, ahová akar. Mitől
félsz? Ha a szerelmeddel együtt lenni is félsz, akkor hol nem félsz? Ha csak egyszer
megérzed, ahogy a tested remeg, ha csak egyszer megérzed, ahogy az energia áramlik
a testedben... akkor attól a ponttól már minden más. Az Élet erre várt, most már jön
segíteni. Megy előtted, és mutatja a helyes utat. Attól a ponttól mindenhez segítséget
kapsz. Nem tudod honnan, de ott van... már nem vagy egyedül. A tantrikus szerelem
kivezet a sötétből. Nem tervezel; az örökkévaló Most-ban élsz. Az életed nem
képzelődés, hanem valóság. Nem kell többé azzal próbálkoznod, hogy a jövőt a saját
elképzeléseidre formáld. Minden Isten akarata — de ez nem egy kívül álló félelmetes
Isten a Bibliából, hanem maga az Élet, amelynek te is szerves része vagy. Azt
kérdezed, hogy hogyan lehet az aktusból meditáció... Azzá válik, ha nem állsz az
utjába. Ne gondolkozz, csak engedd, hogy történjen. Minél kevesebbet cselekszel,
annál jobb. Légy nyugodt, ne akarj 'haladni', a te akaratod a gát. A törekvés az elme
nagy problémája; sosem éred utol magad, a gondolat előtted jár... a jövőben. Az elme
eredményt követel: '... itt

134-135
fekszem a kedvesemmel, szorosan ölelem már negyvenöt perce, és nem történik
semmi... valami nincs rendben...' Így nem lehetsz az aktusban, az elvárás nem enged,
ebből fakad minden nehézséged; az elvárás mindent romba dönt. Maradj az aktusban,
felejtsd el, hogy mi lehet az eredmény, mert az a jövő. A jövő eljön magától, nem kell
miatta aggódnod. Nem attól fog eljönni, hogy aggódsz érte; jön az magától, már el is
jött. Felejtsd el. Ne csinálj semmit, csak légy itt és most. A szerelmi aktus a lehető
legtermészetesebb módszer, ami segít ráébredni arra, hogy mi az itt és most. Talán ez
az egyetlen emberi cselekedet, ami természetes meditáció. Nem tudsz itt és most
lenni a munkahelyeden, vagy az egyetemen, vagy bárhol a mai világban — minden
az időben történik. Mindennek előzménye és következménye van. Csak a
szerelemben tudsz itt és most lenni... De te sajnos még ott sem. Még akkor is az
eredményre gondolsz. Az a sok könyv a 'sikeres nemi élet'-ről csak még több
problémát teremtett. Most már az is a problémád, hogy elég jól csinálod-e, hogy
melyik pozitúra a leghatásosabb?', hogy volt-e elég előjáték... stb.?' A pszichológusok
több problémát okoztak, mint amennyit megoldottak. A férj aggódik, hogy volt-e a
feleségének orgazmusa, vagy csak úgy csinált...? és ha volt, akkor elég mély? Az
aggodalmak nem segítenek, csak akadályt jelentenek. Ma a szeretkezés is egy feladat.
A feleség is aggódik, hogy kellőképpen együttműködött-e a férjével? Jó képet kell
vágnia, nehogy komplexusokat ébresszen benne. Így aztán minden hamis lesz.
Mindketten az eredmény miatt aggodnak, így az a bizonyos eredmény sosem jön el.
Felejtsd el az egészet. Élj a pillanattal. Adj szabad utat a testnek, neki megvan a saját
bölcsessége. A tested sejtjei nem kérdezik, hogy mi a feladatuk. Nem kérik a
jóváhagyásodat. Csak spontánul azt teszik, amire szükséged van. Ne avatkozz bele.
Ha te is spontánul és természetesen viselkedsz, akkor az aktusból is meditáció válik.
Ha az aktusban feladtad az én-t, akkor a kulcs már nálad van, nem veheti el tőled
senki. A tantra módszere kinyitotta előtted az ajtót, szabad vagy. Ez éppen olyan,
mintha a Mesternek adnád fel az én-t. Mert a Mester és a tanítvány közti kapcsolat is
olyan, mint egy szerelmi kapcsolat. Amikor a fejed a lábára hajtod, akkor a fejed
kiürül, eltűnik az ego, az is meditáció. Azután már nincs szükséged Mesterre sem. A
módszer már a tied, vagy inkább te vagy a módszer Ha képes voltál feladni az én-t a
szeretődnek, akkor már képes vagy feladni akar egy fának, vagy a kék égnek... Érted?
Azért vagy bolond, mert ragaszkodsz az én-hez, ami nincs is, csak a fejedben létezik.
Emiatt szenvedsz, pedig az csak illúzió. én és te közötted nincs más, csak az ego.
Láthatjuk, ahogy a primitív ember lemegy a faluból a folyóhoz és átadja magát neki.
A folyót Anyának, az Isteni Anyának nevezi... vagy feladja magát a felkelő Napnak,
akit a
136-137
Nagy Istennek nevez... vagy letérdel egy fa elé, és fejet a gyökereihez hajtja... ő és a
fa egyek. Mi azt mondjuk, hogy ez az ember babonás. 'Mit csinál ez, bolond? Ugyan
mit tehet érte az a fa, vagy az a folyó? A Nap mindenkinek felkel, minek az a nagy
hűhó?' De minden Isten, ha nincs ego. Ekkor közted és a Teremtés között nincs fal.

Leomlott. Mar nincs folyó, nincs fa, nincs Nap... — csak egy van: Isten. Add fel
magad a szerelmednek, mert ő isteni. Ha nincs köztetek gát, akkor minden
megnyilvánul a valódi mivoltában. Bárkinek, bárminek adod fel magad, az isteni.
Akkor jössz rá isteni mivoltára, amikor feladod magad neki. Feladhatod magad egy
útszéli kavicsnak is. Tehát azt kell megtanulnod, hogy hogyan kell feladni magad. A
'hogyan' alatt pedig nem a módszert értem, hanem a termeszét-adta lehetőséget, hogy
a szerelemben feladatod magad. Add fel az én-t a szerelemben, s aztán hadd áradjon
ez szét egész életedben...