14SZAKMAI ÓRUMOlcsó fájdalomcsillapításKedves Kollégák!Posztoperatív, daganatos és egyéb fájdalmak esetén többnyire van olyan stádium,amelyben a panaszok per os adott fájdalomcsillapítóval tûrhetõvé tehetõk. Erre számosgyógyszer használatos; nem mindegyikük túl olcsó, a gyógyszerköltségek jelentõs részétképviselhetik.Régi szer is lehet jó, és ha ráadásul olcsó, nincs okunk mellõzni. A modern farmakoterápiaielvekkel összeegyeztethetõ a kodein + nem-kábító fájdalomcsillapítókombináció alkalmazása. A kodein (codeinium chloratum, codeinium phosphoricum)fenantrénvázas ópium-alkaloid, metil-morfin. Bár többnyire köhögéscsillapítóként találkozunkvele (5-10-20 mg egyszeri adag hatásosan deprimálja a köhögés-reflexet),indikációi közt a fájdalmak csillapítása is szerepel, erre a célra azonban (20)-30-60 mgegyszeri dózis szükséges. A kodein „csúcshatása” kisebb a morfinénál, de nem-kábítófájdalomcsillapítóval kombinálva az analgetikus hatás igen jelentõs. Mérsékelt eufóriátokozhat; az addikció veszélye viszonylag kicsi. Megvonási tüneteket általában nemprovokál a fent megjelölt adagok megvonásakor. Per os jól felszívódik, hatástartamakb. 6 óra.A kombináció másik elemének számos gyógyszert választhatunk. Az aszprin,noraminofenazon(...), paracetamol, ibuprofen hatástartama t. k. hasonló a kodeinéhez.Aszpirin esetén posztoperatív alkalmazáskor gondolnunk kell a hemosztázisra kifejtetthatásra (a vérlemezke-aggregáció gátlása). Ez a hatás a szintén ciklo-oxigenáz-gátlóibuprofen esetében (itt nem részletezendõ okokból) kevésbé jön számításba,noraminofenazon és paracetamol esetében pedig valószínûleg elhanyagolható. Aparacetamol analgetikus hatékonyságáról megoszlanak a vélemények. Megfontolástigényel, hogy rossz általános állapotú betegeknél ez a szer már a szokásos adagokbanis hepatotoxikus lehet. A noraminofenazon mielotoxikus hatása valószínûleg erõsen elvan túlozva, de használata természetesen mellõzendõ olyan betegeknél, akikben ez agyógyszercsoport valaha vérképelváltozást okozott. Bizonyos gyári készítmények tartalmaznakkodein + nem-kábító fájdalomcsillapító kombinációt. Potenciális gondok néhányilyen preparátummal kapcsolatban a következõk: (a) indokolatlanul drágák; (b) akodeint esetleg elégtelen mennyiségben tartalmazzák; (c) különbözõ meggondolásokbólharmadik-negyedik szer is van bennük, amely az esetek többségében szükségtelen.elvetném, hogy a következõ magisztrális készítmények hasznosak lehetnek (felnõtteknek):„mite” Rp.Codeinii chloraticgta tria (0,03 g)Noraminophenazoni natriimesylicicgta septuaginta quinque (0,75g)Misce fiat pulvisDa ad capsulas amylaceasS.: 6 óránként 1 port bevenniforte” Rp.Codeinii chloraticgta sex (0,06 g) (!)Noraminophenazoni natriimesylicigma unum (1,0 g)Da ad capsulas amylaceasS.: 6 óránként 1 port bevenni„A hatás kezdete kb. 30 perc, telt gyomor, fõleg pedig renyhe gyomor-motorikaesetén hosszabb késésre kell számítani.Nagyon örülnék, ha klinikus, családorvos és gyógyszerész-kollégáim hozzászólnánaka fentiekhez.Dr. Barthó LorándGyógyszerhatástani IntézetAz impakt faktorAz impakt faktorról írok, bár megtettékezt többen, e lap hasábjain is. Errõl hovatovábbdoktori értekezést lehetne összeállítani,hisz hazai irodalma is oly gazdag. A témamegnyugtatóan mégsem zárható még le.Ezért most a ritkábban tárgyalt kérdéssel, atöbbszerzõség és I kapcsolatáról írom legondolataimat.Az I meghatározása. Az impakt faktort,a „mérõszámot” eredetileg, 1974 óta nemszemélyek vagy szervezeti egységek értékelésére,hanem a szakfolyóiratok relatív idézettségénekvizsgálatára dolgozták ki.Garfield szerint egy közlemény tudományosjelentõségét az adott cikk közvetlen idézettségemellett leginkább a közlõ folyóirat idézettségefejezi ki, ami egyben a folyóiratokrangsorát is jelenti. Ma az impakt faktort aközlemények szerzõinek értékelésére, szakíróitevékenységének számszerûsítésére azösszeadott I-összeg, a kumulatív I (KI)alapján is felhasználják.Az idézettség. Mostohább terület, irodalmaközel sem oly gazdag, mint az I-é. Pedigegy munka értékét általában az idézettségdönti el. Az élettudományokban biztos, nemúgy pl. a matematikusoknál. Az MTA orvosdoktoricím kérelmezõinek anyagában nemritkán szerepel, hogy az egyik pályázó kumulatívimpakt faktora 40, idézettsége 150.Ugyanakkor másik disszertációnál a KI100, az idézettség szintén 150 (az adatokközelítõek). Az ellentmondásnak számos magyarázatalehet: a dolgozat értékes, jó, a lap iselfogadta, de kevesen foglalkoznak a témával.Vagy: a téma érdektelen, nem mond újat,ezért nem idézik. Más: sok, alacsony impaktfaktorú lapból adódik a magas KI (100), deértékeik miatt nem idézik. Véleményem szerintaz elsõ szerzõ szakmai teljesítménye azértékesebb (40/150). Nem véletlen, hogyegyesek dolgozataik idézettségére vonatkozóadatokat kérésre utólag csatolják csak. Végüla „körcitálás”, amire még visszatérek.Elgondolkoztató, hogy neves elõdeinkpályázatának értékelésekor a felelõs testület apályázók impakt faktora és idézettsége nélkülmint juthatott helyes döntésre. (A nyugati féltekénaz I-nek közel sincs olyan jelentõsége,kiváltképp a klinikai szakmában, mint nálunk.)A szakmabeliek akkor épp úgy tudták,mint ma, ki-kik az értékesek, kit kell megválasztásrajavasolni. Az is igaz, a döntést többesetben „magasabb szempontok” határoztákmeg. Erre a POTE elmúlt 50 évében is több<strong>PTE</strong> ORVOSKARI HÍRMONDÓ
15(I) „gyûjtés” kritikájapélda volt, pár hónapja, lehet nem utoljára, aTanári Testület ülésén egy pályázat véleményezésénélis tanúi lehettünk.A „veterán” POTE-sek tudják, hogyvoltak intézetek, ahol még akkor is illett adolgozat szerzõi közt a õnök nevét feltüntetni,ha nem foglalkozott a témával. Így,ha nem is impakt faktora és idézettsége(akkor nem volt), de dolgozatainak számatöbb százra rúgott. A kívülálló pedig eztlátta, a bennfentes pedig tudta, mit takar emegtévesztõ magas szám. De ez a múlt, ésvalójában ez az etikátlanság mindig irritált.Ma ugyanis lényegében hasonlóval találkozunk,csak épp számokban, az I-benkifejezve.A szerzõ. Az ICMJE (InternationalCommittee of Medical Journal Editors) állásfoglalásaszerint a szerzõség alapvetõkritériuma egyrészt a hitelesség, azaz atényleges részvétel a vizsgálatban, másrészta felelõsség az eredmények valósságáért.Az ICMJE szerint szerzõnek az tekinthetõ,akinek lényeges szerepe volt aközlemény koncepciójának megfogalmazásában,megtervezésében és az eredményekértékelésében, aki kritikusan résztvett a kézirat tartami és fogalmazásbelimegszövegezésében, kritikájában. Ugyanakkoraz anyagi feltételek megteremtésevagy az adatgyûjtési tevékenység nem jogosítfel szerzõségre. Nem könnyû a felsoroltkövetelményeknek eleget tenni, ezértcsak kevesen felelnek meg annak – sajnos.Csupán egyetlen megoldás volna, a gondosankidolgozott közlésetikai konvenciók ésirányelvek hazai betartása, az ún. etikainormakövetés. Úgy sejtem, hogy a hazaiszerzõk nem kis része nincs tisztában aszerzõség fent leírt követelményével.A szerzõszám. Napjainkban a korábbikét-háromszerzõs cikkekkel szemben magyakoribb az öt-tíz szerzõs „in extenso”dolgozat. A szerzõszám növekedés egyikoka, hogy érdemtelenül felvesznek a szerzõkközé olyanokat, akiknek a szerepeltetéseindokolatlan: ún. „vendég, ajándék,tiszteletbeli” szerzõk. Mind a „nagyvonalúság”,mind a „szûkmarkúság” hibás. Avizsgálatot végzõk pontosan tudják, ki játszottaz eredmények létrejöttében lényeges,alkotó szerepet és kik voltak azok,akik egy-egy részkérdés technikai, metodikaimegoldásához hozzájárultak. Utóbbiakrészvételét a közlemény végén nevük említésévelkellmegköszönni(függelék: köszönetnyilvánítás).Semmiképpsem indokoltazoknak a szerzõsége sem, akiknek aszerepeltetése csupán ellenszolgáltatás egymásik cikkben történõ, szintén indokolatlanfelvételért. Ez a már említett „körcitálás”egyik variánsa. Itt nem érvényes: „Aliftet illik visszaküldeni.” A nemzetközifelmérések szerint a „vendégszerzõség” asokszerzõs dolgozatokban egyre nagyobb,és ugyanezen dolgozatokban a cím alattiszerzõk 25-33 %-a nem felel meg a szerzõségfent leírt kritériumának. Érthetõ, hogyaz elmondottak ismeretében nehéz helyzetbenvan egy pályázatot véleményezõ:valójában mi is a pályázó érdeme alkotó,eredeti szerepe a benyújtott dolgozatokban.Áthidalásra ma még mint oly sokmúltbeli (csak részben megvalósult) tudompraecox javaslatomat egy mûvi példánmutatom be.A neves, Nobel-díjra érdemes kutató10 munkatársával a 20-as impakt faktorúfolyóirathoz küldte be dolgozatát, ami rövidesenmeg is jelent. Ma valamennyi társszerzõ,hasonlóan a Nobel-díj jelölthöz,irodalomjegyzékének öszeállításánál adolgozatot 20-as impakt faktorral szerepelteti.Ez nemcsak a folyóirat idézettségétemeli nagymértékben, de a 9 ún. társzerzõimpakt faktor melletti idézettségét is. Ezaz, ami zavar, mert nem fedi a valóságot.Lehet, bár nem biztos, mind a 9 társszerzõaktívan részt vett a munkában, egy részfeladat,rutineljárás kivitelezésével járult hozzáa munkához, valójában asszisztensnõifeladatot végzett. A szerzõk többsége is talánmagasabb szinten, de hasonló tevékenységetfolytatott. Sok esetben frissenvégzett hazai vagy ösztöndíjas fiatal külföldiekadják a szerzõk egy részét. Nemméltányos ezért, hogy õk épp úgy 20-asimpakt faktorral szerepeljenek a késõbbiekben.Márpedig ez a helyzet. Ezért a „Nobel-díjjelölt” vezetõ szerzõ feladata volnaegyrészt a szerzõséget komolyan venni.Másrészt azok közt az impakt faktort teljesítményarányában százalékosan megjelölni.Példánkban ha az I 20, Nobel-díj jelölté50 %, X szerzõé 20 %, Y-é 15 %, Z-é 10%, W-é 5 %. A százalékokat a címben anév után zárójelben kellene feltüntetni. Ígya Nobel-díj jelölt impakt faktora is csak 10lenne, de pl. X-é 4, Y-é 3, Z-é csak 2, W-é1 és nem az érdemtelen 10. Ugyanakkoregy szorzó faktor bevezetésével a dolgozatbanszereplõ kutató, esetünkben a „Nobel-díjjelölt” elérné a kiindulási I értéket.Példámban a faktor kettõ. Ezzel szorozva a10-es I értéket megkapjuk a kiindulási20-as impakt faktort. A társszerzõk csakmegkettõzhetik I értéküket, de nem érhetikel a vezetõ kutató 20-as impakt faktorát.Etikám szerint ez volna a korrekt és ígykaphatnánk reális képet az érdemtelenülmagas I számot felmutató „vendég-tiszteletbeli”szerzõkrõl. Ha az utóbbiak tudományosteljesítményét az I és idézettségalapján összevetjük az egy-háromszerzõsneves szerzõ és munkatársainak teljesítményével,a fiatal „zöldfülû” pár évig külföldiösztöndíjas „mutatói” (impakt faktor,idézettség) aránytalanul jobbak. A 4-5 külföldidolgozat alapján itthon simán kapPhD minõsítést. Kérdem, ha munkája valóbanérdemi, kreatív, miért nem külföldönkérte a PhD-t? Nyilván ott pontosan tudtákmunkája valós értékét, nem voltak olyannagyvonalúak, mint itthon. Ezért aggályosanértékelem a hazai tudományos teljesítményt.Ma a nem kezdõ szerzõk egy részénekis alkotó, érdemi munka nélkül folyamatosanemelkedhet a tudományos teljesítménytmérõ impakt faktora. Ezért is fontosaz értékelésnél az utolsó 5-10 év teljesítményéneka mérése. Különösen érdekesenalakulhat a kép, ha egy több évet külföldönelméleti intézetben töltött szerzõ itthonszerez PhD-t. Majd elmegy klinikusnak ésa késõbbiekben egy pályázatánál a sok évelõtti munkáinak az impakt faktorát szerepelteti,aminek semmi köze sincs klinikaiszakmai tevékenységéhez. Ugyanis aklinikumban csak hazai közleményt tudfelmutatni (v. ö. HSZM).Epilógus. Aberráns javaslatomat csakakkor méltatja figyelemre az olvasó, ha aztadatokkal támasztom alá. Megtettem dolgozataimmal,ahol önkényesen osztottamszét az I százalékos megosztást ott, aholnem voltam vezetõ vagy csak „vendégszerzõ”.Az eredmény megerõsített, ez volnaa nemcsak objektív, de etikus értékelésis. Érdekes volna, ha a Tudományos Bizottságkészítene egy hasonló tanulmányta kar asszisztenciájának az elmúlt 5-10 évbenmegjelent publikációiról. Így kialakulhatnaa pécsi I, a PI. Gondolom, sokmeglepetésben lenne részünk az eddigi Iés az új PI összevetésekor. Jó volna a leírtakkalõszintén szembenézve kritizálni,javaslatot tenni.P. S. Irodalmat kérésre küldökJobst Kázmér<strong>PTE</strong> ÁOK Klinikai Kémiai Intézet2002 NOVEMBER – DECEMBER