Egészségügyi finanszírozási technikák elmélete ... - Weborvos

SzakcikkEgészségügyi finanszírozásitechnikák elméleteMagyarországonElméleti összefoglalót tartalmaz az egészségügy finanszírozási technikáiról Magyarországon a szerzőpublikációja. Szakirodalmi gyűjtések alapján ismerteti az egészségügyi finanszírozási technikákatelkülönítve 1993. június 30-a előttieket és az utána következőket. Foglalkozik az előnyökkel,hátrányokkal. Részletesen a homogén betegségcsoportok rendszerét, előzményeit, kialakulását, ahomogén betegségcsoportok meghatározásának elveit, általános lépéseit, jellemzőit, hazai történetétírja le. Statisztikai elemzést készít a kórházi ágyszám és a HBCS-súlyszám közötti kapcsolatra, melyeredménye erős korrelációt mutat.Dr. Karner CecíliaEgészségügyi finanszírozási technikák elméletimegközelítésbenMagyarországon 1993. június 30-a előtt majd után az ábraszerinti egészségügyi finanszírozási technikákat alkalmazták(1. ábra).A finanszírozási rendszer típusainál megkülönböztetjük• az input és• az output rendszerű finanszírozást.Az input jellegű elsősorban bázisszemléletű rendszert jelent,míg az output a teljesítményarányos finanszírozás elvén nyugszik.Közgazdaságilag a teljesítményre épülő finanszírozás a hatékonyabb,de itt felmerül a teljesítmény mérésének a kérdése,mivel ennek megvalósítása az egészségügyi szolgáltatásoknálnagyon nehéz. A teljesítmény teljes pontossággal nem számolható,csak megközelítően lehet számba venni. Ennek elsősorbanaz oka az, hogy minden egyes beteg egyénileg reagál akezelésekre és más-más ennek a ráfordítás vonzata. A másik azorvos sajátos ún. monopolhelyzetében keresendő, ami eltérőkezeléseket, beavatkozásokat eredményez, tehát nehéz a tipizálásmegvalósítása. Harmadik okként a közgazdasági mérésnehézségeit kell kiemelni. Itt fontos hangsúlyozni az alábbi kételv teljesíthetőségét, ami a teljesítmény méréséhez közelebbvihet. Az egyik az „orvosilag lehetséges, gazdaságilag megengedhető”,a másik az ún. „mini-max” elv, tehát minimalizálni azinputot, optimalizálni a tevékenységet és maximalizálni a kimenetet.Más szóval a teljesítmény akkor hatékony, ha ezen elvekérvényesülnek. A kérdés az, hogyan értelmezzük az egyes elveket?Itt igen eltérőek a lehetőségek. Az output maximalizálásgyakorlatilag nem más, mint a beteg állapota, vagyis a betegmeggyógyult, illetve – krónikus esetben – állapota javult, vagynem romlott a korábbi időszakhoz képest.Mit jelent a „gyógyult” állapot? Általában akkor tekintikgyógyultnak a pácienst, ha a beteg a kezelés után egy bizonyosidőn belül (például két héten belül) nem tér vissza a járóvagyfekvőbeteg-ellátó rendszerbe. Valójában azonban azt abeteget tekinthetjük gyógyultnak, aki a beavatkozás (kezelés)hatására a korábbi életvitelét folytatni tudja, vagy másképpenaz életminőségét helyreállító vagy javító teljesítményt nyújtottszámára az orvos, illetve az egészségügyi szolgáltatástvégző intézmény. Ez is azt erősíti meg, hogy a teljesítménymérése elsősorban a betegre lebontottan egyéni módon leheta legmegbízhatóbb. Természetesen a finanszírozás az átlagostkíséreli meg mérni.A piaci alapú finanszírozás sem adja vissza jól a teljesítményt,mert ez elsősorban a haszonelvűségre épül. A minélkisebb ráfordítás, minél nagyobb haszon elve torzítja a költségérzékenységetés a tényleges ráfordítás mérését. A betegoldaláról nézve is a költségkorlát kicsi, de ez elsősorban akkorjelentkezik, amikor közvetlenül nem a beteg, hanem a költségvetés,vagy a biztosító fizet. A beteget ebben az esetbennem érdekli a költségek nagysága („morális kockázat”), denem is tudja megítélni ennek mértékét. Ez utóbbi érvényesüla piaci alapú finanszírozásnál, ahol erősebb a kereslet-kínálathatása, de a beteg itt is a kínálati jellegű egészségügy piacánegyoldalú függőségben van. (Legfeljebb nem veszi igénybea szolgáltatást, de ezt csak nagy kockázattal teheti meg, amitviszont nem szívesen vállal fel.)40 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/5.

SzakcikkAz input finanszírozás (fix előirányzatú rendszer) lényegeegyrészt a bázisszemlélet: az egészségügyre költött előző évikiadásokat veszik alapul, s ennek függvényében határozzákmeg a következő évi ráfordítás összegét; másrészt a maradékelvűség:a költségvetés felosztása után megmaradt összegetkapja. Tulajdonképpen előfinanszírozás, a bevétel egyenletes,kiszámítható.Az input finanszírozás formái• kapacitásfinanszírozás és• kapacitásfinanszírozás.Kapacitásfinanszírozás: Kapacitás lehet az ágyszám, az óraszám.Az elkölthető pénz mennyiség felső határát szabjákmeg az előző évi költségvetés alapján, ezen belül a szolgáltatónaknagy szabadsága van a döntéseit illetően. A költségvetésibázis többnyire historikus költségek alapján kerül meghatározásra.A kiinduló pont az intézmény előző évi költségvetése. Eztkorrigálják az inflációval, az új beruházások hatásával, és aszolgáltatás mennyiségében tervezett változtatással. Csökkentia kórházi felvételeket, mivel fix összegből gazdálkodik,nem érdeke több beteg kezelése. Ösztönzőleg hat az olcsóbbkezelési eljárások keresésére, használatára is. Kedvezőtlen,hogy az ellátó rendszer struktúráját bemerevíti, nem ösztönözgazdaságos tevékenységre, továbbá a betegek alulkezelése isreális veszély.Kapacitásfinanszírozás (fejkvóta alapú finanszírozás): a fix előirányzatmértéke a konkrét feladathoz kötődik. Feladatfinanszírozáskét formája ismeretes:• a listás és• a földrajzi alapú.A listás formában az egészségügyi szolgáltató annyi pénztkap, amennyi páciens szerepel a listáján (családorvosi rendszer).A másik forma adott földrajzi területen élő népességvalamilyen típusú ellátását van hivatva megoldani (pl. népegészségügyiprogramok, sürgősségi betegellátás). Ez a finanszírozásiforma a kórházi ellátásban nem került alkalmazásra,ezért ezzel részletesebben nem foglalkozom.Az outputfinanszírozás ( teljesítményelvű rendszer) lényegébenutófinanszírozás, teljesítményfüggő. Az egészségügyben– komplex és nem homogén rendszerről lévén szó– rendkívül nehéz dolog a teljesítmény definiálása. Az egyikszokásos megítélés a teljesítményt a tevékenységgel azonosítja,és a teljesítmény mérésére az elemi egységekre bontottés kategorizált tevékenységi listákat használja. A másik megközelítésnem a tevékenységből, hanem annak eredményébőlindul ki.Az output finanszírozás formái• tételes finanszírozás (pontrendszer, tarifarendszer),• normatív finanszírozás (napidíj, HBCS).A tételes finanszírozás a járóbeteg-szakellátás területén kerülalkalmazásra, amivel nem foglalkozom részletesen. A normatívfinanszírozást részletesen bemutatom.Mi a különbség az egészségügyi közkiadások és azegészségügyi kiadások között?A közkiadások magukban foglalják a központi költségvetés ésaz önkormányzatok kiadásait, valamint az egészségbiztosítástermészetbeni ellátási kiadásait, beleértve a beruházásokatis. Az egészségügyi kiadás magába foglalja az egészségügyiközkiadást és a magánkiadásokat – amelyek lehetnek copayment,hálapénz, magán-egészségügyi szolgáltatás igénybevétele(Dózsa, 2003).Az elméleti megközelítés szerint – közgazdasági szempontból– akkor optimális az egészségügyi kiadások szintje,amikor egy további egészségügyre fordított erőforrásegységugyanakkora (vagy kisebb) hasznot eredményezne a társadalomnak,mint ha azt az adott egységet más célra fordítanák(oktatás, környezetvédelem stb).Fekvőbeteg-szakellátás és finanszírozási technikáielméleti megközelítésbenFekvőbeteg-szakellátás küldetése, csoportosításaA fekvőbeteg-szakellátás küldetése – a szolgáltatók többicsoportjától megkülönböztethetően úgy fogalmazható meg,hogy szolgálnia kell azon betegek egészségügyi ellátását,akiknek a gyógyításhoz folyamatos, egész napra kiterjedőápolásra, egy napon belül több alkalommal megismétlődőspeciális orvosi ellátásra, és folyamatos orvosi ellenőrzés lehetőségérevan szükségük.A fekvőbeteg-szakellátás (kórház) felosztható• aktív és• krónikus szakellátásra.Az aktív fekvőbeteg-szakellátás gyógyító, megelőző, rehabilitálótevékenység, amelyben az ápolási idő előre tervezhető,többnyire rövid tartamú, az ellátásban az orvosszakmaitevékenység domináns, és az ellátás célja elsősorban a betegállapotának megváltoztatása, javítása.A krónikus fekvőbeteg-szakellátás alapvető jellemzője,hogy a betegség időtartama nem prognosztizálható. Az ellátásbanaz ápoló, szakápolói tevékenység a domináns, ésaz ellátás alapvető célja a beteg állapotának stabilizálásárairányul.A fekvőbeteg-szakellátás finanszírozási technikáinapjainkban, elméleti megközelítésbenA fekvőbeteg-szakellátásnak jelenleg alapvetően két finanszírozásiformája használatos:• normatív finanszírozás (napi-, átalánydíjas esetátalány),• normatív finanszírozás (HBCS).Normatív finanszírozás (napi-, átalánydíjas esetátalány)Magyarországon a krónikus fekvőbeteg-szakellátás finanszírozásatörténik napidíj elszámolással. A krónikus ellátás eseténa cél az egészségi állapot stabilizálása, romlásának megakadályozása.A krónikus ellátás formái• rehabilitáció: célja az egészségi állapot részleges vagy teljesvisszaállítása,• krónikus ellátás: célja a beteg állapotának stabilizálása, ha abeteg nem gyógyítható, állapota hosszú ideig változatlanmaradjon,• ápolás: kevesebb orvosi felügyeletet igénylő hosszantartófolyamat.EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/5. | 41

Szakcikk1. ábra. Finanszírozási technikák Magyarországon (Forrás: Garancsy László előadása)1993. június 30-igINPUTFIX ELŐIRÁNYZATOS1993. július 1-tőlOUTPUTTELJESÍTMÉNYELVŰkapacitásfinanszírozásjáró- és fekvőbeteg-szakellátásfeladatfinanszírozás1. fejkvóta2. korrigált fejkvótaalapellátásnormatívtételesJáróbeteg-szakellátáskivétel: gondozói ellátásÁtalánydíjas esetátalánykrónikus fekvőbeteg-szakellátásHBCSaktív fekvőbeteg-szakellátásA krónikus ellátás finanszírozása tételes, naparányos, amitegy szakmai szorzóval korrigálnak. Az elszámolás alapja azápolási nap, ami időtartama előre nem tervezhető. Nem a betegségtípusa szabja meg, hogy mennyi ráfordítás szükséges,hanem az ápolás, hotelszolgáltatás határozza meg a költségeknagyobb részét.A bevétel alapja a napok száma szorozva a fixdíjjal és a szorzóval.A szorzó az ellátás típusának, ellátó osztályra jellemző,és attól függ, mennyi aktív, gyógyító tevékenységet igényel.Minden ellátásról egy betegszámla állítható/állítandó ki.Hosszú ápolás esetén azonban lehetőség van részszámla kiállítására,amit minden hónap végén készítenek el. Ha ez nemlenne lehetséges, akkor a kórházak akár csődbe is juthatnának.Az ellátás végén a biztosító kiszámlázza, és kifizeti a maradékot.A teljesítményfinanszírozás igazi változást idézett elő a krónikusellátásban, mivel általa a bevételek tervezhetőek lettek.Azonban a tervezhetőség nem minden, a krónikus ellátásraáltalánosan jellemző az alulfinanszírozottság.A teljesítményelvű finanszírozás bevezetésének célja, hogyméltányosan, racionálisan, a jogosnak tekinthető költségeketalapul véve kapjanak az egészségügyi intézmények finanszírozást.A rendszernek vannak tagadhatatlan pozitívumai. Így példáulbevezetésével megszűntek a bázisfinanszírozás idejébentapasztalható intézmények közötti aránytalanságok, amikor iselőfordult, hogy ugyanazért a feladatért – a személyes „kijárásnak”köszönhetően – akár tízszeres pénzt is kapott egy-egyintézmény.Megfelelő felkészültségű menedzsment kezében alkalmaseszköz lehet a költséghatékony gazdálkodás megteremtéséhez,és a kórház gazdálkodásának bevételi oldala átláthatóbbávált.Az adatszolgáltatás megbízhatóbb lett, mert bár még mindigvannak kiskaput kereső intézmények, de a rendszer magamégis megbízhatóbb morbiditási statisztikát szolgáltat, mintaz 1993 előtti.Nem elhanyagolhatóak a jelenlegi teljesítményfinanszírozásirendszer negatívumai sem.Teljesítményhajszába kényszeríti a kórházakat. Magasabbteljesítmény „hatékonyabb” kódolással, a kódokkal való bűvészmutatványok,adatok manipulálása, a túlkódolás - vagyesetszám növeléssel – a betegösszetétel felhígítása úgynevezett„vatta betegekkel” – érhető el. Az alulkódolás azonbanvalószínűleg nagyobb veszteséget jelent, mint amennyinyereséget a túlkódolás. A kórházak kódfelelősöket bíznakmeg a kódolás ellenőrzésével, munkaidejük nagy részét ezzeltöltik, akik anyagilag nem járnak jobban, s közben sajátmunkájukkal sem haladnak, esetleg elesnek a „szolvens” betegekkezelésének lehetőségétől is. Egyre több intézményalkalmaz külső tanácsadót. A tapasztalatok szerint ők járnakjobban.Minőségromlással is kell számolnunk. Ez itt azt jelenti,hogy a beteg állapota nem olyan mértékben javul, példáula túl korai elbocsátás miatt, mint az elvárható lenne azadott esetben. Gyenge az ellenőrzés, magasabb színvonalúrendszeres szakmai és adminisztratív kontrollra leszszükség a közeljövőben.A napidíj lehet degresszív is, annak optimális mértéke azonbannehezen meghatározható.Jellemzője, hogy kis adminisztrációs költsége van, könnyenkezelhető, és intézményi szinten kiadáskorlátozó.Normatív finanszírozás (HBCS)Az aktív ágyak finanszírozása Magyarországon a homogénbetegségcsoportok (HBCS) rendszere alapján történik 1993.július elsejétől. A HBCS-rendszer alapját képező DiagnosisRelated Groups (DRG) rendszert az Egyesült Államokban fejleszttettékki a Yale Egyetemen Fetter professzor vezetésévela 70-es években, eredetileg minőségellenőrzési és statisztikaicélokkal. A DRG rendszer orvosi szempontból logikailag öszszetartozó,azonos forrásigényű – ún. iso-resource – ellátásieseteket sorol egy csoportba, 467 csoportot képez (Magyarországonjelenleg 786 csoport van), ami statisztikailag könnyenkezelhető. Ezt a rendszert 1983-ban vezették be az USA-banfinanszírozási célokra két biztosító társaságnál, a MEDICAREés a MEDICAID társaság kórházaiban.A DRG-k mindegyike rendelkezik egy előzetes, empirikuselemző eljárás során meghatározott, majd folyamatosan karbantartottsúlyszámmal, amely az átlaghoz viszonyítva kifejeziaz adott DRG-be sorolt ápolási esetek relatív teljesítményértékét,illetve relatív erőforrás (költség) igényét. Ha a kórházfinanszírozása DRG-rendszer alapján történik, akkor a súlyszámokegysége előre meghatározott pénzösszegnek felel meg.Először Portugália kezdte meg ezt a rendszert alkalmazni,majd később Ausztrália, Egyesült Királyság, Belgium, Németország,Franciaország, Skandinávia, Ausztria, Hollandia. A DRG(HBCS)-elv nemzetközi alkalmazásának néhány példáját az 1.táblázat mutatja.42 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/5.

SzakcikkA DRG magyarországi megfelelője a HBCS, Géher szerint:a „HBCS az aktív kórházi ápolási esetek olyan osztályozásirendszere, amelyben a csoportképzés alapja az orvosszakmaiazonosság mellett a ráfordítás-igényesség homogenitása”.A besorolást elsődlegesen az ellátást indokló betegségek és abesoroláshoz kiemelt orvosi beavatkozások határozzák meg.Magyarországon 1987-től több éven keresztül 37 kórház részvételévelmintegy 500 ezer ápolási eseménynek, az országos betegforgalommintegy 40%-ának részletes adatgyűjtésére és eztkövetően adatfeldolgozására került sor (Bordás 1998).A HBCS-rendszerrel szemben fontos elvárás volt, hogy a korábbibázisfinanszírozáshoz képest• átlagos ápolási idő csökkenjen,• hatékonyabb legyen,• az aktív ágyakról időben áthelyezésre kerüljenek a krónikuságyakra a betegek,• csökkenjen a kórházi ellátások száma a járóbetegszakellátásjavára,• a kórházak belső szerkezete alkalmazkodjon az igényekhez,• igazságos legyen a finanszírozás, a teljesítménnyelarányosan változzon.A homogén betegségcsoportok szerinti finanszírozáselve a következő: az ellátásokat (ápolási eseteket) megfelelőalgoritmus szerint a költség és ráfordítás arányábancsoportokra osztják és a betegségcsoportokra jellemzőátlagos költséget fizeti a biztosító, függetlenül a konkréteseti ráfordításoktól.A kórházi ápolási esetek osztályozása során két fontos szakterületelvárásainak kell megfelelni:A klinikus szempontjai• a megbetegedés súlyossága, aminek lehetségesmérőszáma a megbetegedés következtében bekövetkezettfunkcióveszteség vagy a betegség mortalitása,• a prognózis (a javulás, a gyógyulás valószínűsége),• a gyógyítás nehézségi foka (munkaigényessége, terápiaés diagnosztika igényessége, a különleges betegségekkezelésének műszerigénye, komplikált eljárásokszükségessége),• a beavatkozás szükségessége (kell-e műtéti vagy intenzívterápiás beavatkozás).1. táblázat. (Forrás: Boncz Imre, 2003)Rövidítés Név OrszágHCFA-DRG Health Care Financing Administration USA, PortugáliaRDRG Refined Diagnosis Related Groups USAAP-DRG All Patient Diagnosis Related Groups USAAPR-DRG All Patient Refined Diagnosis Related Groups USASR-DRG Severity- Refined Diagnosis Related Groups USAIAP-DRG International All Patient Diagnosis Related Groups USAAR-DRG Australian Refined Diagnosis Related Groups AusztráliaNordDRG Nordic Diagnosis Related Groups SkandináviaGHM Groupes homogénes de malades FranciaországLDF Leistungsbezogene Diagnosen-Fallgruppen AusztriaHRG Health Related Groups Egyesült Kir.GR-DRG German Refined Diagnosis Related Groups NémetországDBC Diagnose Behandeling Cimbinatie HollandiaHBCS Homogén Betegségcsoportok MagyarországA gazdasági vezető szempontjaAz ellátás költsége, ráfordítás és erőforrásigénye (mi a relatívköltségigénye a különböző diagnosztikai és terápiás szolgáltatásoknakaz egyes betegségek ellátása során) és ezzelegyütt a várható bevétel.A homogén betegségcsoportokon alapuló magyar kórháziteljesítmény-finanszírozási rendszer négy szintből álló szabályozásistruktúrának tekinthető:I. szint: Bázisszabályok és paraméterek a homogénbetegségcsoportok típusától függőenA besorolásban döntő szerepet játszik a kórházi ellátás fő oka.Ide tartoznak az egyes betegségcsoportok finanszírozásánakmértékét befolyásoló paraméterek:• normál esetek alsó-felső határnapja• normatív ápolási idő• költségigényesség súlyszám (case-mix index)• zárt kassza.II. szint: Keretszabályok, amelyek a homogén betegségcsoportoktípusától függetlenül az ápolási esetre, valamint az árakmeghatározásának módjára, az árak költségfedezeti tartalmáravonatkozó eljárásokat szabályozzák. Minden teljesítményorientáltrendszerben szükséges tisztázni, hogy• a megkülönböztetések milyen alapegységekre vonatkoznak(pl. kórházi eset, finanszírozási eset fogalma stb.),• az alkalmazott módszer a teljes finanszírozás mely elemeireadja meg a díjelszámolás módját (pl. csak a működésiköltségekre),• az egyes szolgáltatókkal szemben érvényesít vagy nemspeciális szempontokat ugyanazon eset ellátása után(pl. a díjak eltérésének problémája ugyanazon HBCS-re aszolgáltató ellátási szintjétől függően).III. szint: Védelmi szabályokIde tartoznak azok a szabályok, amelyek a kórházi ellátás globálisrendszerén belül ható eszközökkel segítik az egyensúlyiállapot fenntartását a kifizetések és a rendelkezésre álló keretekközött. Ilyen eszköz például a havi korrekciós tényező,amely nagyon drasztikus módon garantálja, hogy a fix kórháziköltségvetési keretet országos szinten a teljesítmények növelésemellett se lépjék túl. Ez az egyensúly természetesen sokfélemódon fenntartható.IV. szint: Környezeti tényezőkA környezeti faktorként megjelenő szabályok közül azokat kellkórház finanszírozást befolyásoló faktornak tekinteni, amelyközvetve vagy közvetlenül hatással vannak a kórházi ellátásigénybevételének mértékére, ellenőrzöttségére.Így ebbe a szintbe tartoznak az alapvető környezeti tényezők(politika, pénzügyek, kulturális és higiénés szokások,hagyományok stb.) mellett a beutalási és igénybevételi előírások,a háziorvosi felelősség kiterjedése, a többi szolgáltatófinanszírozási rendszere és az ebből eredő kereslet a kórháziellátás iránt.A homogén betegségcsoportok meghatározásának elvei• A besorolás alapvető meghatározó szempontja az ellátástindokló fő diagnózis. Ez nyilvánul meg abban a ténybenis, hogy először a besorolás során a betegség alapjánmeghatározható betegség főcsoport kerül meghatározásra.EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/5. | 43

Szakcikk2. táblázat. Költségmegoszlás egy HBCS-súlyszámra számítottátlagköltségekkel (Forrás: Bordás István, 1999 – A 6/1998. (III. 11.) NM-rendeletaz egészségügyi ellátásban használt szakmai kódrendszerek és finanszírozásiparaméterek karbantartásának jogi szabályozásáról 7. számú melléklete alapján)Gyógyítás-ellátás költségei %Diagnosztikai és terápiás beavatkozások1.1. Közvetlen gyógyszerköltség 11,43Diagnosztikai és terápiás szolgáltatások.1.2.1. Kórszövettani vizsgálatok 0,381.2.2. Röntgen, ultrahang, és egyéb képalkotó eljárások 2,241.2.3. Tápcsatorna endoszkópia 0,131.2.4. Laboratóriumi vizsgálatok 3,031.2.5. Műtétek 14,221.2.6. Implantátumok 0,031.2.7. Fizikoterápia 1,001.2.8. Sugárterápia 0,061.2.9. EEG 0,031.2.10. EKG 0,201.2.11. Egyéb vizsgálatok 1,511.2.12. Pszichiátriai tevékenységek 0,401.2.13. Egyéb terápiák 2,331.2.14. Szakmai anyagok 0,851.2. Diagnosztikai és terápiás szolgáltatások összesen 26,411.3. Általános osztályos orvosi tevékenységek 10,371. Diagnosztika és terápia szűkített önköltsége (1.1.+1.2.+1.3.) 48,21Ápolási költségek2.1. Nővéri bér + járulékai 9,732.2. Szakmai anyagok 4,292.3. Kis értékű tárgyi eszközök 0,132. Ápolási költségek összesen 14,15Egyéb osztályos költségek3.1. Gyógyszertár 0,003.2. Egyéb személyi juttatás 0,733.3. Egyéb költségek 1,863. Egyéb osztályos költségek összesen 2,594. Ápolás-gyógyítás szűkített önköltsége (1.+2.+3.) 64,95Hotelszolgáltatási ellátás5.1. Kisegítő személyzet 4,035.2. Nem orvosszakmai anyagok 1,43Segédüzemi szolgáltatás5.3.1. TMK 1,285.3.2. Energia, gáz, víz, fűtés, csatorna 2,715.3.3. Mosoda, varroda 1,595.3.4. Központi sterilizáló 0,675.3.5. Betegségelemzés 11,205.3.6. Egyéb segédüzemi szolgáltatás 4,145.3. Segédüzemi szolgáltatás összesen 21,595. Hotelszolgáltatás költségei összesen 27,056. Gyógyítás-ellátás szűkített önköltsége (4.+5.) 91,997. Központi irányítás és igazgatás költségei 8,018. Gyógyítás-ellátás teljes önköltsége (6.+7.) 100,00• Meghatározott beavatkozások az ápolást indokló fő diagnózismellett elsődleges besorolási tényezők. Elsődleges besorolásitényező lehet az a beavatkozás, amely megadott értéketmeghaladó (legalább az ellátás összes költségének 10 %-tmeghatározza) elvégzésére csak kórházban, folyamatosfelügyelet mellett kerülhet sor. Így pl. ezen okok miatt nemlehet besorolási tényező a labor, röntgen vizsgálatok jelentősrésze, MRI, CT.• Az elsődleges besorolási tényezőnek számító ápolást indoklófő diagnózis mellett a kísérőbetegségek meghatározott köre,a beteg további sorsa, újszülött testsúlya, kora besorolástmódosító faktor lehet.• A HBCS-rendszer meghatározott beavatkozásokat másodlagosbesorolási tényezőként kezel. Ezek olyan beavatkozások,amelyek meghatározott ápolást indokló fő diagnózissal együttvaló előfordulása egyértelműen jelzi, „igazolja” a preferálandómagas szintű ellátás elvégzését. Ezek az ellátások önállócsoportként jelennek meg.• Nem célszerű a szolgáltatás egységek (csoportok) számátjelentősen megemelni, 1000 fölé emelni. Túl sok csoportalkalmazása rontja a rendszer áttekinthetőségét. A sokféleségmellett a koncentráltság is jellemző a kórházi ellátásra. Az elsőtíz leggyakoribb HBCS-csoport kiteszi a teljes kórházi ellátás30%-át.• A nagy esetszámban előforduló ellátás típusokat célszerűa BNO szintjén csoportként megnevezni. Azokat az ellátástípusokat, amelyek országosan ritkán, de kórházankéntegyforma valószínűséggel jelennek meg átlagosköltségigénnyel, nem célszerű önálló csoportba tenni, hanemfőcsoportonként megkülönböztetve és összevonva egy„egyéb” kategóriában kell besorolni.• Új csoportokat akkor célszerű létrehozni, ha az esetek számaországosan jelentős. Meg kell különböztetni a koncentráltan,kevés szolgáltatónál ellátott és a minden kórház eseténegyforma valószínűséggel megjelenő esettípusokat. Anagy értékkel rendelkező, minden szolgáltatónál egyformavalószínűséggel megjelenő esettípusokból legalább évi100 előfordulásnak, a koncentráltan, 10 intézetnél nem többszolgáltatónál megjelenő esettípusokból legalább évi20 esetnek kell ahhoz megjelenni, hogy új HBCS-csoportkerüljön bevezetésre. Ennél kisebb esetszám, magas ellátásiköltség esetén inkább célszerű a tételes elszámolást alkalmazni.A homogén betegségcsoportok meghatározásánakáltalános lépései• Orvos-szakértők az előre definiált csoportokra a statisztikaiadatok és a szakmai ismertek alapján meghatározzák acsoportba tartozó betegségeket és műtéteket.• A kialakított besorolási szabályok szerint a vizsgált eseteketbetegség-csoportokba sorolják.• Ezt követően a ráfordítás adatok és költségek alapján amegfigyelt esetekre szabályos betegszámlák készülnek.• Az egyedi ellátási esetek számlái alapján az egyes betegségcsoportokrakiszámítják az átlagköltségeket, egyéb jellemzőket,vizsgálják a csoportok költség szerinti homogenitását.• Az így kialakított csoportok homogenitását a költségekalapján matematikai statisztikai módszerekkel ellenőrzik(variancia minimalizálás).• A vizsgálat alapján meghatározzák a besorolási szabályokszükséges módosítását.• A módosított csoportokra ismételt vizsgálattal ésszámításokkal határozzák meg az új jellemzőket.A homogén betegségcsoportok főbb jellemzői• Határnapok: minden ápolási eseményhez egy alsó és egyfelső határnap tartozik, mely korábbi elemzések alapján a44 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/5.

Szakcikk2. ábra. A kórházból elbocsátott betegek száma 100 lakosra vetítve (Forrás: ESZCSM Gyógyító Ellátás Információs Központ)Elbocsátás (%)30252015100A kórházból elbocsátott betegek száma 100 lakosra vetítveA kórházi ápolás átlagos időtartama1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 200514121086420Ápolásbetegségcsoportra jellemző legrövidebb és leghosszabbápolási időnek felel meg; e két határérték között a biztosítóazonos, a tényleges ápolási időtől függetlenül díjat folyósítaz ellátónak.• Normatív ápolási idő az alsó-felső határnap közötti esetekápolási idejének országos átlaga.• Ellátási esetek, mint finanszírozási kategóriák egy homogénbetegségcsoporton belül. Az után a beteg után, aki 24órán belül elhagyja a kórházat, nem kap HBCS szerintifinanszírozást az intézmény. (Kivételes eset, ha a betegmeghal.)• Rövid ellátási esetről beszélünk, ha az adott homogénbetegségcsoport ellátására megszabott alsó határnapletelte előtt befejeződik a kezelés. Ez után az intézménynem jogosult a teljes HBCS-díjra. Ennek nagysága a HBCSsúlyszámés a minimum nap hányadosa, megszorozva aténylegesen bent töltött napok számával.• Átlagos (normális) ellátási esetről beszélünk, ha az ellátásidőtartama az adott betegségcsoporthoz tartozó alsóhatárnapot meghaladja, de a felső határnapot túl nemlép. A finanszírozás a HBCS-súlyszámok alapján történik.(országos alapdíj*súlyszám)• Hosszú ellátási esetről beszélünk, ha az eset hosszameghaladja a felső határnapot. Erősen redukált ápolásinaparányosdíj számolható el• Nappali kórházi ellátás finanszírozása: a teljesítmény 0,7-esszorzóval számolható el.• Áthelyezett ellátási eset akkor, ha a továbbküldési diagnózisHBCS-je megegyezik az ápolást indokoló fődiagnózissal,illetve az áthelyezés előtti ellátás nem érte el a HBCSnormatív ápolási idejét, akkor megosztva történik a térítés anapok arányában.• Súlyszám a betegségcsoportra jellemző átlagosköltség mértéke; értéke, átlagos ráfordítás esetén1,0 pont. A súlyszám tehát a különböző homogénbetegségcsoportoknak az átlagos esetköltséghezviszonyított költségigényességének mértékét fejezi ki.Súlyszám = adott HBCS esetköltsége/átlagos esetköltségahol az átlagos esetköltség az egyes csoportokátlagköltségének súlyozott átlaga. A súlyszámok atársadalombiztosítás által folyósított működési költségekteljesítményelvű elosztásának eszközei az ellátás átlagoserőforrásigényét fejezik ki.A súlyszámok összetevői• átlagos bérhányad,• átlagos rezsihányad,• átlagos anyagköltség,• az igazgatási költségek, központi szolgáltatásokarányos része,• HBCS esetén az igénybe vett konzíliumok átlagos költsége.Megállapítható, hogy a diagnosztikai és terápiás beavatkozásokjelentik a gyógyítás-ellátás teljes önköltségének48,21%-kát, ezen belül is a legnagyobb részarányt a műtétek(14,22%), a közvetlen gyógyszerköltség (11,43%) majd pedigaz általános osztályos orvosi tevékenységek (10,37%) jelentik.Az ápolási költségeken belül a legnagyobb hányadot a nővéribér + járulékai (9,73%) adja.Az említett tényezők racionális felhasználásával lehetne azönköltség szerkezetét megváltoztatni.A súlyszámok nem tartalmazzák az• amortizáció, fejlesztés, tőkehozam,• eseti ráfordítás,• konkrét szakmai igényesség tételeit.EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/5. | 45

SzakcikkTöbb fekvőbeteg-osztályos ellátási esetnél, amennyibena beteget• több aktív minősítésű osztályon kezelték és azosztályokra történő áthelyezést, illetve a felvételt azonosHBCS- be tartozó fődiagnózis indokolja, valamennyi ellátástösszevontan, egy finanszírozási esetként kell kezelni,• különböző HBCS-be tartozó fődiagnózissal kezelték többosztályon, az osztályok minősítésétől függetlenül különkülönfinanszírozási esetként kell kezelni, és a súlyszámotaz eltérő minősítésnek megfelelően, esetenként kellelszámolni.A HBCS-rendszer hazai történeteA HBCS-rendszer bevezetése több éves folyamat volt, 450 csoportothatároztak meg először. A HBCS-rendszer több mint 10éves alkalmazása során jelentős változásokon és fejlődésenment keresztül. A folyamatos fejlesztés, a finanszírozási paraméterekkorrigálását a valós kórházi ráfordítások értékelésével,szakmai protokollokon alapuló ellenőrzésével célszerűmegalapozni. Magyarországon 1993. július 1-én vezették be.HBCS 1.01993. július 1-től 1994. június 30-ig alkalmazott verzió. Ebbenaz osztályozásban még nem volt általános a műtét – BNO kódmegfeleltetés. A besorolás elvei, a betegségcsoportok nagyrésztmegegyeznek az amerikai HCFA DRGS 5.0 verzióval. Azegyes csoportok jellemzőit a magyar gyógyítási gyakorlat szerinthatározták meg.HBCS 2.01994. július 1-től 1997. február 28-ig használták a kórházakteljesítmény elszámolási rendszerben. Jelentős változás azelőző verzióhoz képest, hogy ez a verzió már tartalmazza adiagnózisok, műtétek megfeleltetését is. 1996. január 1-jétőla besorolási táblázatok megváltoztak a BNO-10 kódrendszerbevezetése miatt. Ez a változat nem kapott megkülönböztetőmegnevezést, mivel a csoportok, a csoportok besorolási algoritmusanem változott meg.HBCS 3.01997. március 1-től 1997. szeptember 30-ig alkalmazták. 34kórház részvételével mintegy 110.000 eset adata alapján kerültsor a HBCS módosítására. A módosítás jelentős változásokathozott a csoportok számában, a besorolás tényezőiben,a besorolás menetében, a szakmailag preferált ellátások besorolásában.A HBCS 3.0 kifejlesztésében az USAID támogatásávalamerikai szakértők is közreműködtek. Az AP DRGS 12.0verzió és a HCFA DRGS 12.0 verzió osztályozási elvei egyarántmintaként szolgált a fejlesztéshez. Jelentős számú csoportdefiníciója, besorolási algoritmusa azonban eltér az amerikaiverziótól.HBCS 3.1A garanciális szabályok megfelelő érvényesítéséhez módosítottáka felső határnapot. Kialakítottak néhány új csoportot is. 1997.október 1-től vezették be 1998. március 31-ig alkalmazták.HBCS 3.2Új csoportokat alakítottak ki a szívsebészeti, tüdőgyógyászati,hematológiai ellátásra. 1998. április 1-jétől 1999. április 30-áigvolt érvényben.HBCS 4.0Egy alapjaiban új verziót dolgoztak ki. A besorolási szabályokkidolgozásához nem szolgált alapul egyetlen külföldi DRG-sosztályozási rendszer sem. 1999. május 1-jétől vezették be,2000. május 31-éig.HBCS 4.1Ebben a verzióban új csoportokat hoztak létre a rövid időtartamú,sürgősségi esetek osztályozását szolgáló eseményekre.Az alsó határnapokat megemelték. Ezt a verziót 2000. június1-jétől vezették be, 2001. március 31-éig.HBCS 4.2Ezen változtatást szakmapolitikai indokokra hivatkozva nemfogadták el.HBCS 4.3Ez a verzió 2001. április 1-től 2004. január 31-ig érvényes.A kisebb megbetegedések társult betegséggel minősítettcsoportjainak száma jelentősen csökkent. Az életkor szerintúj csoportokat határoztak meg a nagyobb költségigényűgyermek HBCS-csoportokra, és néhány felnőtt HBCScsoportra.A hagyományos és a modern eljárással végzettsebészeti ellátások díját harmonizálták, egységesítették.Az új verzió kialakításához az orvosi szakmai kollégiumokjelentős mértékben hozzájárultak (Boncz-Nagy, 2003).HBCS 5.02004. február 1-jén vezették be. Kidolgozását a bérfejlesztésifedezet teljesítménydíjakba való beépítéséről hozott döntés,a gyógyszerárak áfa-tartalmának bevezetése, a vérkészítményekdíjváltozása indokolta. A HBCS-súlyszámokban feltüntettékaz Orvosi Eljárások Nemzetközi osztályozása (OENO)kódrendszer 2003. január 1-jétől érvényes pontszámainakváltozását. Alapvető elvárás volt, hogy a szűkös erőforrások ellenérebiztosított legyen a jelentős kórházi ellátások pénzügyifedezete (Dózsa, 2004). Folyamatosan módosításra kerül, azutolsó módosítás az egészségügyi miniszter 8011/2007. (EüK.16.) EüM-tájékoztatója, melyben módosította a 8009/2007.(EüK. 13.) EüM-tájékoztatóban szereplő változások hatálybalépését.A különböző HBCS-k történetében a leghosszabb HBCSverzióérvényességi ideje 32 hónap, a legrövidebb pedigmindössze 6 hónap volt. Az egészségügyi szolgáltatók teljesítményelvűfinanszírozási elszámolásaiban használt kódrendszereketés finanszírozási paramétereket rendszeresen(átfogó és célzott) és soron kívül karbantartani kell. A HBCSkarbantartáscélja a napi gyakorlatot tükröző, ésszerű, arányosdíjtételek megállapítása A karbantartást, módosítást végzőszervek:• az egészségügyi szolgáltatók,• az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP),• az Egészségügyi Minisztérium (EüM),• a Gyógyító Ellátási Információs Központ (GYÓGYINFOK),• a Magyar Kórházszövetség,• a Magyar Orvosi Kamara (MOK),• a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK),• az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat(ÁNTSZ),• a Finanszírozási Kódkarbantartó Bizottság.46 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/5.

SzakcikkA kódrendszerek karbantartása során a Betegségek NemzetköziOsztályozása (BNO-kódok) kiadására, illetve módosításáracsak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által elfogadottszabályoknak megfelelően kerülhet sor.A rendszeres karbantartási munka a HBCS-típusú finanszírozásirendszer szerves része. A gyógyítási technológia változása,az új betegségek megjelenése szükségessé, a több éspontosabb információ lehetségessé teszi a folyamatos felügyeletetés ellenőrzést.A karbantartás érinti a homogén betegségcsoportok körét,a besorolási szabályokat, a csoportok jellemzőit, a diagnózisokés a beavatkozások kód szótárát, a kódok elfogadhatóságánakfeltételeit. A besorolási csoportokat, fő szabályokat ésparamétereket mint finanszírozási jellemzőket a mindenkoriérvényes rendeletek szabályozzák.A teljesítményfinanszírozás többletteljesítményre ösztönöz,a többletteljesítmény, pedig a magas kihasználtsággalműködtetett intézetektől pénzt csoportosít át az alacsonykihasználtságú intézetekhez. Cél volt a díjkiegyenlítés, mivelaz alacsonyabb ágykihasználtságú intézetekhez a pénzátirányítástovább folytatódott. Ezt a helyzetet 1997-ben a teljesítménytőlfüggetlen fix díjazás (a bevétel 10–20%-ára) alkalmazásávalpróbálták rendezni. A fix hányad nélküli csökkentettteljesítménydíj arra ösztönözte az intézeteket, hogy csak azegyszerűbb eseteket kezeljék, hiszen a bonyolultabb eseteketa csökkentett teljesítmény-bevétel nem fedezte. A case-mixindex a HBCS bevezetése után gyors növekedést mutatott,majd beállt egy mérsékelten emelkedő változásra (Bordás1998).A betegforgalom folyamatosan nőtt, így próbáltak az intézményeknagyobb bevételhez jutni. Néhány adat ennek alátámasztására:• 1993-ban a betegforgalom átlagosan 157 279 eset/hó,• 2002-ben a betegforgalom átlagosan 210 000 eset/hó,• 2005-ben a betegforgalom átlagosan 213 000 eset/hó.A kórházból elbocsátott betegek száma 100 lakosra vetítveaz alábbiak szerint mutatja a növekedést.Mit lehet tenni az indokolatlan forgalomnövekedésmegállítására?A teljesítménynövekedés elszámolásának megállítására kidolgoztakegy degresszív finanszírozási formát, amit 2004.januártól kötelezően alkalmaznak.2004. évre vonatkozóan a 2003. évre elszámolt teljesítményeik(2002. október és 2003. szeptember közötti ellátásokravonatkozóan) 98%-a – amit korrigálni kell a bázisidőszakotkövető súlyszám értékváltozásával – után jogosultak 100%-osmértékű finanszírozásra. A finanszírozott kapacitás változásaesetén ez a teljesítmény – a változásnak megfelelően – korrigálásrakerül. A bázisidőszakot követő pontszám, illetvesúlyszám változás szintén korrigálja az elszámolható 100%-osteljesítmény mennyiségét.A teljesítmény mennyisége éves szinten – a szezonális ingadozásokatfigyelembe véve – havi bontásban kerül meghatározásra.Az OEP havonta legfeljebb a teljesítmény volumentárgyhónapig figyelembe vehető időarányos része és a tárgyhónapotmegelőző hónapi degresszió nélkül elszámolt menynyiségeközötti különbözetet számolja el 100%-os díjazással.2007. júliustól TVK-kiegészítésben részesült több fekvőbetegintézmény.3. ábra. Kórházi ágyszám és a HBCS-súlyszámösszefüggése(Forrás: Fecske Mihály adatai, 2004)HBCS súlyszám300025001500100050000 200 400 600 800 1000ágyszámAmennyiben a szolgáltató jelentett teljesítménye meghaladjaa teljesítményvolumen adott hónapra elszámolhatómértékét, úgy a jelentett további teljesítmény• 5%-ig 60%-os,• 5–10% között 30%-os,• 10%-ot meghaladóan 10%-os forintértéken számolja elaz OEP (43/1999. III. 31. Kormányrendelet módosításokkalegységes szerkezetben).A TVK bevezetésének a szakmai közvélemény szerint kiadáscsökkentőcélzata volt, de újabb módosításokra kerültsor. 2006. július 1-től a TVK megszűnt, valójában a 132/2006.(VI.15.) Kormányrendelet szerint a „teljesítményvolumen szerintifinanszírozás alapja a 2005. évben – a járóbeteg-szakellátásesetében pontszámban, az aktív fekvőbeteg-szakellátásesetében súlyszámban – degresszió nélkül elszámolt teljesítmény95%-a”. A TVK-n felül elszámolt teljesítményt az OEPnem finanszírozza.A kórházi források beszűkülésével járt az eltolt finanszírozásbevezetése 2000 januárjától. Ugyanis addig az intézmények atárgyhavi teljesítményük után járó díjazást a tárgyhót követőharmadik hónap első napján kapták meg. Ez úgy változottmeg, hogy 2000 januárjától a tárgyhót követő harmadik hónap25-ére kitolták az utalást, ezzel kamatbevételtől estek elaz intézmények, vagy a későbbi fizetés miatt késedelmi pótlékotkellett fizetniük.2006-ban a betegforgalom átlagosan 195 500 eset/hó-racsökkent. 2007. február 15-én bevezetésre került a vizitdíj,ami újabb bevételi forrást jelent az egészségügyi intézményekszámára.A HBCS-típusú finanszírozási rendszer előnyei (Boncz, 2003)• A rendszer segíti a költséghatékonysági elvárás teljesülését,mivel a szolgáltatókat az erőforrás-felhasználásoptimalizálására ösztönzi (technikai hatékonyság), ígycsökkentheti az ápolási időt, a lekötött kapacitásokat, afelesleges vizsgálatok, terápiák számát.• A teljesítményelvű finanszírozás alkalmazása során afinanszírozás követi a beteget, a finanszírozás arányos akórház által biztosítandó erőforrásigénnyel, a forráselosztásátlátható, bizonyítható, a nyilvánosság által is számonkérhető.EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/5. | 47

Szakcikk• Prospektív (előre rögzített díjas) finanszírozás bevezetésetámogatja a kiszámíthatóságot, tervezhetőséget.• Biztosítja a költségvetési korlátok betartását, a költségekféken tartását.• Az esetosztályozáson alapuló forráselosztás a biztosítottakszámára egyenlő esélyt nyújt az ellátás minőségére, ahozzáféréshez, mivel minden esetben azonos esettípusután azonos díj jár, súlyosabb események után magasabbsúlyszám jár, függetlenül az ellátó intézettől.• A rendszer optimalizálja a szolgáltatói és a biztosítóikockázatok nagyságát, a kockázat kezelést a megfelelőszintre helyezi (egy ellátásnak pénzügyi kockázata aszolgáltatót, a teljes kórházi ellátás, a várható betegszámbólkövetkező kockázat alapvetően a finanszírozót terheli).• A rendszer alapját képező információbázis a finanszírozó, azegészségügyi rendszer iránytói, a kórházak számára sokrétűinformáció biztosít az ellátás minőségének, a hozzáféréselemzésére, a betegösszetétel vizsgálatára.A HBCS-típusú finanszírozási rendszer hátrányai (Boncz, 2003)• Indokolatlan teljesítménynövelésre ösztönözheti akórházakat, ha más rendszerelemek nem épülnek kimellette. Éppen ezért az allokációs hatékonyságotönmagában nem képes megfelelően támogatni.• Garanciális elemek, minőségbiztosítási követelményeknélkül ösztönözhet az ellátás megfelelőségének,minőségének csökkentésére.A HBCS magyarországi alkalmazásának előnyei (Boncz, 2003)• A technikai kivitelezés megoldható volt, a kórháziinformációrendszer fejlesztésének ösztönzést adott,fejlődött a kórházi menedzsment, kontrolling.• A díjak egységesítése megtörtént. A kórházi ellátásegységesítésére a feltételek egy része létrejött. A HBCSalkalmazásszabályozási környezete kialakításra került,folyamatosan fejlesztik.• Az ágyszámok, ápolási idők csökkentek, számos adatbizonyítja, hogy a jelentős infláció ellensúlyozásában, akórházi ellátás fenntartásában jelentős szerepet játszott atechnikai hatékonyság javulása.• Minden szinten elkezdődött az információk hasznosítása.• A magyar HBCS-rendszer alkalmasnak bizonyult egyesátmeneti ellátási formák finanszírozási rendszerénekkialakítására is (kúraszerű ellátás, egynapos ellátás,sürgősségi ellátás).Más szerzők szerint a költségtudat kialakulása így jelentmeg az egészségügyben.A HBCS magyarországi alkalmazásának hátrányai(Boncz, 2003)• A szabályozottság ellenére még mindig az aktuálislobbyérdekek jelentős hatást tudnak kifejteni, nem elégtranszparens a rendszer felülvizsgálata.• A gyakori változások a HBCS-verziókban nehézségeketokoznak a kiszámíthatóságban. Még mindig jelentősproblémák vannak az adatok minőségében, nem elégintenzív az ellenőrzés.• A rendszer nem egységes a különböző erőforrástípusokkezelésében. A HBCS-díjak csak a működési költségekreadnak fedezetet, a fejlesztésekre nem. Így ezekre azerőforrás-tényezőkre a szigorú hatékonysági elvárások nemteljesülnek.• A HBCS-rendszer segítségével különbséget lehet tennia kórházi ellátás esettípusai között. A progresszivitásmegfelelő kezelésében az elmúlt években történtelőrelépés, de még nem tekinthető megoldottnak.• Jelentősen növekedett a kórházi esetek száma (bár ez nemokozott a kórházi kassza reálértékében növekedést), aperiódusban a reálérték csökkenése volt megfigyelhető.Készítettem összehasonlító elemzést Fecske (2004) kutatásábanszereplő alapadatok segítségével, hogy megállapítsammilyen kapcsolat található a 25 kórház esetében akórházi ágyszám és a HBCS-súlyszám között. Ehhez a lineáriskorrelációs együtthatót használtam (2. ábra). A lineáriskorrelációs együttható értéke: 0,99, ami nagyon szoroskapcsolatot mutat a kórházi ágyszám és a HBCS-súlyszámközött. Lineáris függvény illeszthető az ágyszám és a HBCSsúlyszámkapcsolatára, a függvény meredeksége 31,77,ami azt jelenti, hogy egy plusz ágy a HBCS-súlyszámot átlagosan31,77-tel növeli. Ez egyszerűen forintban meghatározható.Felhasznált szakirodalom1.2.3.4.5.6.7.Boncz Imre [2003]: A magán- és köztulajdonúkórházak és kórházi ágyak aránya az Európai UnióbanEgészségügyi Gazdasági Szemle 41. évf. 1-2. sz.Bordás István [1998]: Finanszírozási reform a magyaregészségügyben Egészségügyi Gazdasági Szemle 36. évf.3. sz. 225–239Boncz Imre, Dr. – Dr. Nagy Júlia [2003]: 10 éves aHBCS Egészségügyi Menedzsment 3. sz.Bordás István [1998]: Költség-eredményesség értékelésea fekvôbeteg-ellátásban Egészségügyi Gazdasági Szemle36. évf. 4. sz. 346–352Fecske Mihály [2004]: T31874 OTKA nyilvántartásiszámú kutatás eredményei alapján készült OTKAzárójelentésGéher Pál [2001]: Besorolási kézikönyv a HBCSképzéshezEgészségügyi Minisztérium – Gyógyinfok,BudapestGidai Erzsébet dr. [1998]: A piac szerepe azegészségügyben – nemzetközi összehasonlítás,Egészségügy és piacgazdaság Magyar TudományosAkadémia, Budapest48 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/5.