a mûszerházak fõvárosa BOPLA – a mûszerházak ... - Elektro Net

2007/4.
ELEKTRONIKAI INFORMATIKAI
SZAKFOLYÓIRAT
ALAPÍTVA: 1992
Megjelenik évente nyolcszor
XVI. évfolyam 4. szám
2007. május
Fôszerkesztô:
Lambert Miklós
Szerkesztôbizottság:
Alkatrészek, elektronikai tervezés:
Lambert Miklós
Informatika:
Gruber László
Automatizálás és folyamatirányítás:
Dr. Szecsõ Gusztáv
Kilátó:
Dr. Simonyi Endre
Mûszer- és méréstechnika:
Dr. Zoltai József
Technológia:
Dr. Ripka Gábor
Távközlés:
Kovács Attila
Szerkesztõ:
ifj. Lambert Miklós
Nyomdai elôkészítés:
Czipott György
Petró László
Sára Éva
Szöveg-Tükör Bt.
Korrektor:
Márton Béla
Hirdetésszervezô:
Tavasz Ilona
Tel.: (+36-20) 924-8288
Fax: (+36-1) 231-4045
Elõfizetés:
Tel.: (+36-1) 231-4040
Pódinger Mária
Nyomás:
Pethõ Nyomda Kft.
Kiadó:
Heiling Média Kft.
1046 Budapest, Kiss Ernõ u. 3.
Tel.: (+36-1) 231-4040
A kiadásért felel:
Heiling Zsolt igazgató
A kiadó és a
szerkesztôség címe:
1046 Budapest,
Kiss Ernô u. 3. IV. em. 430.
Telefon: (+36-1) 231-4040
Telefax: (+36-1) 231-4045
E-mail: info@elektro-net.hu
Honlap: www.elektro-net.hu
Laptulajdonos: ELEKTROnet Média Kft.
Alapító: Sós Ferenc
A hirdetések tartalmáért nem áll
módunkban felelôsséget vállalni!
Eng. szám: É B/SZI/1229/1991
HU ISSN 1219-705 X (nyomtatott)
HU ISSN 1588-0338 (online)
Budapest, 2007. május 8–11.
Kiállítások, vásárok
– kinek és minek?
Valamikor régen, amikor a csizmadia már
nem csak magának készített csizmát, hanem
környezetének is, hamar rájött arra, hogy
többre is képes, amit valami módon el kell
adni. Kivitte hát a vásárra, ahová a szomszéd
falubeliek is eljöttek, és „jó vásárt csinált”.
Azután a falukörnyezet megyévé, országgá,
sôt világpiaccá növekedett, és a csizmadia
cipôgyárrá, sôt multinacionális vállalattá
nôtte ki magát. A vásár pedig többé nem a
konkrét legyártott cipôk eladásának színhelye
volt, hanem elegendô volt csupán a mintákat
bemutatni, kiállítani a vitrinben, a többit a kereskedelem,
szállítás, a logisztika végezte. Jó,
ha ezt a logikai láncot végiggondoljuk, amikor
egy-egy kiállítás hallatán legyintünk: mi
újat tudnak mutatni az internet korában?
Anélkül, hogy lebecsülném az internet
jelentôségét, az egyre bôvülô e-kereskedelmet,
meg kell jegyezni, hogy a kiállításokra
szükség van. Beszélnek ugyan világszerte a
kiállítások korának lejártáról, zsugorodásáról,
a valóságban azonban inkább változásról kell
beszélni. Azon elven ugyanis, hogy a világon
semmi sem állandó (még a fizikai törvényeket
is idôvel pontosítjuk), miért éppen a kiállítások
legyenek változatlanok évszázadokon át?
Tudomásul kell vennünk, hogy egyes kiállítások
tönkremennek, mert valamit nem jól csinálnak
a szervezôi, egy idô után csökkennek
méretei, átalakulnak stb., de léteznek, és
ameddig a személyes emberi kommunikáció
fennáll, addig meg is maradnak.
A kiállításoknak ugyanolyan életgörbéjük
van, mint bármilyen terméknek. Elôször
szükség van rájuk, szépen fejlôdnek, évrôl
évre növekednek, azután telítésbe mennek,
a növekedés zsugorodássá fajul, majd megszûnik,
hacsak át nem mennek egy megújult
formába. Kezdetben, a 20. század elején a
világkiállítások voltak sikeresek. Azután
szakmai tagozódás történt, és a világ néhány
iparilag vezetô országa ezeket meg is alapozta.
Ezeknek a monstre kiállításoknak
(mint pl. a müncheni electronica és productronica,
vagy az ázsiai vásárok) az a hátránya,
hogy óriásira nônek, látogatásuk több
napot vesz igénybe, a világ minden részérôl
jönnek a látogatók, méregdrágán laknak távoli
szálláshelyeken (sokszor 50…60 km távolságban),
így valóban fel lehet tenni a kérdést:
megérte, meghozza a hasznot?
A monstre kiállításokkal párhuzamosan
viszont egyre nagyobb szerepet kapnak a regionális
kiállítások, egy régió (amely általában
több országot jelent) rövidebb utazással
elérhetô, olcsóbb a megtekintése, de vajon
így gondolkodik a kiállító is? A kiállító jórészt
bízik a bejáratott, nagy hagyományú
kiállításban, és odamegy, lemondva ezzel a
távoli potenciális érdeklôdôkrôl, akik anyagi,
túlzott idôigényû és egyéb okokból nem
jutnak el oda. Megfigyelhetô ezért pl. az
ázsiai kiállítók esete: a hongkongi kiállításokon
nagy a látogatottság, de kevés pl. a ma-
gyar. Ezért idehozzák Budapestre kis változatát,
a Style Hongkongot, gesztusként a
magyar piacért.
Mi a helyzet a hazai kiállításokkal?
Kezdetben „vala” a Hungexpo, minden kiállítások
fô rendezôje. A mi szakmánkat bemutató
BNV, majd az azt követô Industria hasonló
változáson ment át. A szlogen, hogy:
„…ahol az ipar üzletet köt” ugyan sok igazságot
takar, hiszen valóban az ipar szereplôinek
ismerkedési fóruma, ugyanakkor kissé visszaidézi
a közelmúlt látványpolitikáját, amikor
felsô szinten a kiállításon történtek meg a nagy
szerzôdésaláírások. A rendszerváltást követôen
a kiállítások is nagy változásokon mentek
át. A rugalmatlannak tûnô Hungexpo kiállítások
mellett a szûkebb szakmai közönséget
megszólítók voltak sikeresek (mint pl. az általunk
8 éven át rendezett Hungelektro). Mára a
szakmánkat érintô két kiállítás maradt fenn, a
Magyarregula és a Hungexpo új kiállítása, az
ElectroSalon. A privatizált Hungexpo új tulajdonosainak
átgondolt lépésváltása eredményeképpen
ez már a kelet-közép-európai régió
kiállítása.
Ezzel meg is mondtuk, hogy kinek szól a
kiállítás: a régió elektronikai szakembereinek,
bemutatva a legújabb eredményeket.
De minek? – ha az internetrôl úgyis mindent
tudunk? Azért van rá szükség, mert egy
internetes bemutatón át nem lehet mindent
megtudni. A két fórum jól kiegészíti egymást,
a látogató elôre tud tájékozódni, nem
a helyszínen lepôdik meg a látványtól. Felkészülten
érkezik, és a specialistához kérdéseivel
jön. Észrevesz és megtapasztal olyan
dolgokat, amely addig elkerülte figyelmét.
És ez még nem minden!
Emberi kapcsolatok alakulnak ki, az a bizonyos
PR, amire az amerikai típusú üzleti
vállalkozás épül. Mert enélkül a modern világban
sem megy az üzlet! Szükség van hát
a jó kiállításokra, és az arra épülô konferenciákra,
a kettô jól kiegészíti egymást. Így
ajánlom Olvasóink figyelmébe az Electro-
Salont, és az ELEKTROkonstruktot, amelyeknek
hivatalos médiája, illetve rendezôje a
most éppen 15 éves ELEKTROnet.