Savage Grace - Könyvmolyképző

Egyszerre könnyebbültem meg, hogy végre abbamaradt az üvöltés,és keseredtem el, hogy nem sikerült Danielt visszacsalogatnommagamhoz, és először azóta, hogy Caleb raktárából kiszabadultunk,engedtem a könnyeimnek.Az erdő földjére feküdve zokogtam, míg csak egy szörnyű hangnem kezdett a fejemben suttogni: El fogod veszíteni. És nem tehetszsemmit.Majdnem felzokogtam, de sikerült úrrá lennem magamon.– Nem! – mondtam a fejemben lakozó szörnynek. Feltápászkodtam,letöröltem arcomról a sáros könnyeket, utáltam magam,amiért engedtem a gyengeségnek. – Daniel és én már túl sok mindenenmentünk keresztül ahhoz, hogy elveszítsem. Nem fogom elveszíteni.Bármibe kerül is.• 18 •