Savage Grace - Könyvmolyképző

– Neked is jó napot, kölyök! – mondta, megbökve a sapka szemellenzőjét,és Aprilre kacsintott.Ökölbe szorítottam a kezem. Tisztán emlékeztem rá, hogy figyelmeztettem,mit teszek vele, ha még egyszer kölyöknek hív.– De legalább hoztam ajándékot – mondta, és a kővel teli tál felébiccentett. – A kinti fiúk már alig álltak a lábukon, ezért a többségéthazaküldtem. Egyelőre Marcos és én tartjuk a kavicsfrontot.A „haza” alatt Maryanne Duke régi házát értette, ahol ideiglenesenelszállásoltuk őket, amíg apa meg én ki nem találjuk, mit iskezdjünk öt hajléktalan, kamasz vérfarkassal.– Ez még mindig nem magyarázza meg, miért jöttél ide – vágtamrá. – Mondtam, hogy tartsd magad távol tőlem.– Én kértem meg Talbotot, hogy éjszaka vigyázzon Jude-ra –szólalt meg Gabriel. – Muszáj pihennem valamennyit, mivel holnapnéhány száz középiskolás vár. – Elnyomott egy ásítást, amelyetbizonyára a pihenés puszta gondolata hívott elő. Ismét hitetlenkedtemegy sort azon, hogyan kérhetett meg apa egy nyolcszázvalahányéves vérfarkast, hogy hittant tanítson egy keresztény magániskolában,ahová én is jártam. De azt még kevésbé értettem,hogyan bízhat meg apa és Gabriel Talbotban – mintha soha nemlett volna Calebhez semmi köze.– Őt kérted meg, hogy vigyázzon Jude-ra?Természetesen értettem, hogy Jude-nak szüksége van valakire,aki vigyáz rá, amíg újra megszokja a Rose Crest-i létet, de abbanegyáltalán nem voltam biztos, hogy Talbot a megfelelő ember.Az nyilván belejátszott, hogy kiderült: Talbot Gabriel ük-ükük-megmégvalamennyiszer-ükunokaöccse,de reméltem, hogy ez ahirtelen támadt családi érzés nem üt egyszer csak vissza Gabrielre.• 45 •