Savage Grace - Könyvmolyképző

– Szuper. Most meg ez buggyant meg – jegyezte meg Brent.Ryan leintette.– Ez nem a hálód, Miss Grace. Tegnap mi támogattunk haza, ésa verandán feküdtél le, a hintaágyon. Mi meg itt maradtunk, hogyőrizzünk. Nem emlékszel?Mindkét szememet kinyitottam, és pár másodpercig a környezetemetvizslattam. Brent. Ryan. A diófa felső ágai. Lilás kora hajnaliégbolt. Veranda, hintaágy. A hátamat meg nem más nyomta, minta mobilom. Azon aludtam egész éjjel. Agyamba visszaszivárgottnéhány ködös emlék, eszembe jutott, ahogy Daniel üvöltését követvebevetettem magam az erdőbe, aztán az újból eltört bokámonpróbáltam hazasántikálni. Nagyjából félúton adhattam fel, akkorengedtem meg az egyik farkasnak, aki addig mellettem jött, hogyhazahozzon. Itthon aztán újabb meglepetés várt: sikerült kizárnommagam a házból. Eszembe jutott, hogy leültem a hintaágyra, ésapát akartam hívni, de minden bizonnyal elaludtam még azelőtt,hogy sikerült volna beírnom a számát.Elaludtam.Az igazság olyan erővel ütött meg, mintha pofon vágtak volna.Újra azzal kellett szembesülnöm, hogy az éjszaka, amelyet Daniellelaz Angyalok kertjében töltöttem, álom volt csupán. Amiótacsak elmenekültünk a raktárból, minden alváskor ezzel az életszerűemlékkel álmodtam: Daniel és én az Angyalok kertjében hat hónappalezelőtt. Mielőtt Jude visszajött volna. Még Caleb és Talbotelőtt. Mielőtt Daniel csapdába esett a fehér farkas testében. Olyancsodálatos volt, mint maga a mennyország.Az éjszaka bizonyára ennek az emléknek a sugárzása tartott melegena fagyos novemberi levegőben. Most azonban jobban fáztam,mint azelőtt. És Daniel nem jött el, hogy magához öleljen.• 24 •