Letöltés - Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért

JUDY GARLAND1922–1969Judy Garlandnak soha nem jelentett problémátelvinni a közönségét oda, ahova ô akarta; ezvolt az ô különleges varázsa, színpadra lépésénekelsô pillanatától fogva. 1939 telén hozzákezdetthetedik filmjéhez, az Óz, a csodák csodájához,és szalagra került A szivárványon túl címû dal,amely késôbb szimbólumává vált. Még abban azévben betonba nyomta kéz- és lábnyomait aGrauman’s Kínai Színház elôudvarában; egy igazimérföldkô a hollywoodi Hírességek Sétányán – egy17 éves világsztár.Azonban az ilyen hírnév ára és a vele járónyomás is igen nagy. A stúdióval kötött szerzôdésemegkövetelte tôle, hogy bizonyos fizikai megjelenésttartson fenn – például ha meghízott volna,fizetség nélkül felfüggeszthették volna. Antidepresszánsokatés amfetaminokat írtak fel neki,hogy kordában tartsa étvágyát, és barbiturát tartalmúaltatószert az alvászavaraira.Ahogy Garland egyre jobban gyógyszerfüggôlett, barátai vészjósló változásokat figyeltek megrajta: súlyosan lefogyott és kékesfekete karikákjelentek meg a szemealatt. Garlandot pszichoanalitikushozis elvitték.Az elsô interjújánKarl Menninger pszichiáterelmondta, hogy„problémái vannak, amikkomollyá válhatnak, éssegítségre van szüksége”– azonnal. Garland elkezdettMenningerhez, atársához, Ernst Simmelhez,majd késôbb FrederickHackerhez járni.A szerek egyre nagyobbmértékben kerítettékhatalmukba, és ezzel párhuzamosan viselkedéseegyre szeszélyesebbé, bomlasztóbbá ésegyre demoralizálóbbá vált a forgatásokon. Késôbbaz orvosi leletekbôl kiderült, hogy a szerek fizikailagfokozatosan tönkretették ôt.Gerald Frank Judy címû könyvében feltárta,hogy A kalóz címû film végére Garland „teljesen éskétségbeejtôen kimerült” a segítség reménye nélkül.„Gyógyszert szedett, hogy elmulassza szorongását,majd ugyanezt megpróbálta tabletták nélkül iselérni... aminek eredménye fizikai fájdalom és olyanerôs fulladásérzet volt, hogy újra be kellett szednie atablettákat.” Így „az orvossága lett a betegsége, amiaz orvosságává vált, ami a betegsége lett.”Egy pszichiáterutasítására megkezdtesok pszichiátriaikórházi tartózkodásaközül azelsôt. 1949-ben még27 éves sem volt,amikor az elektrosokkokozta bántalmaknakés leépülésnektették ki. Az1950-es évek végén,ahogy Garland gyógyszerekmiatti egészségügyiproblémáikritikussá váltak, kórházbautalták; májaés lépe megdagadt,és az egész testemérgekkel volt átitatva.Hét héttel késôbbkijelentkezett, hogy„Gyógyszert szedett, hogyelmulassza szorongását, majdugyanezt megpróbálta tablettáknélkül is elérni... aminek eredményefizikai fájdalom és olyan erôsfulladásérzet volt, hogy újra bekellett szednie a tablettákat... azorvossága lett a betegsége...”– Gerald Frank, a Judy írójaharmadszor és utoljáravisszatérjen a színpadra.Ekkor Valiumot,Thorazint, és egy alkalommalnapi 40 tablettaRitalint írtak fel neki.Annak bizonygatása,hogy Garland bajainakforrása egy veleszületett mûvész-neurózis (vagyvalami hasonló pszichohalandzsa) volt, csak a pénztárcájukatmegtömni szándékozó arrogáns pszichiáterektôlés pszichoanalitikusoktól származott. Sôt, ô magánakis saját, határozott véleménye volt az ôt kezelôpszichiáterekrôl, írta Frank: „Mérhetetlenül elcsüggedt;az analízissel töltött évek nem segítettek rajta... semmiresem becsülte a pszichiátereket, tucatnál is többhözjárt, és mindegyik kudarcot vallott vele.”Ezt azonban már túl késôn ismerte fel. 1969.június 15-én utolsó alkalommal lépett színpadra aGreenwich Village-beli Half Note Clubban. Hatnappal késôbb pszichiátriai szer túladagolásbanhalt meg egy londoni szállodában. 30