BOGYAY CSIKÓS D. MAGYARI JOLSVAI KARINTHY ... - Sprint Kft.

Project6:Layout 1 5/28/09 3:26 PM Page 1

58 66 7246FILMRóma ölelésében – Szabó G. László Osvárt Andreáról 52–53Apaképek – portré Ravasz Tamásról 54–55KÉPZÕMÛVÉSZETSzépírók a Szépmûvészetirõl XVII.Jeruzsálem, Jeruzsálem– Spiró György írásaA Szentföld öröksége címû tárlat elé 56–57Sárosdy Judit: Egyetemes jel-képek Hispániából 58–60Panteisztikus hakni – állati dolgok Tibay Lászlótól 62–64Miért nem jöttök el?– Kukorelly Endre Koncz Andrásról 65Kettõs portré:Ungvári Gyémántról – Gyémánt Ungváriról 66–671 könyv, 1 tárlat, 1 díj – a Völgyi-Skonda gyûjtemény 68–69A szobrok akusztikája– Szerényi Gábor Madarassy mûtermében 70–71Szubjektek: ereklyék és tartóik II. 72–73PREMIEROTIKAAutóstop – Kiss Judit Ágnes írása, Verebics Kati rajzai 74–76Férfiszemmel Borszéki Zita izgatásairól 77TÁNCA tánc orgazmusa – Nelson Reguera, avagy egy„maximumra állított” táncos Frenák Pál társulatából 78–79SZELLEMIDÉZÉSÍgy nyaraltak õk – Kõvári Orsolya rovatában néhánykihagyhatatlan strandjelenet 81–86Molnár Gál Péter „az eltûnt idõ nyomában” 87–91108Horváth Terit Bogyay Katalin búcsúztatja 92–93Mingrélia hercege, a hivatásos sakkozó– Papp Márió tollából 94–95Keresztrejtvény 96OPERA„Kellene mellém egy másik Vass Lajos”– Réfi Zsuzsa interjúja az Ybl-palota direktorával 98–99ZENEA velünk élõ Wagner VI.Réfi Zsuzsa Fischer Ádámmal beszélgetett 100–101A Budapesti Wagner-napoka nemzetközi kritikák tükrében 102–103GASZTRONÓMIAHilton: ízek és ikonok– Karinthy Márton a Budai Várban ebédelt 108–1113

PREMIER: FEJGÉPHurrá, nyaralunk!TETTAMANTI BÉLA RAJZA

PREMIER: FEJGÉP„Balatoni szívhalászat”(NYÁRI ROMANTIKA)ÍRTA: KRÚDY GYULAILLUSZTRÁLTA: KASS JÁNOS

Már Vörösmarty Mihály idejében,éppen száz esztendõelõtt is tudtunk róla. „Fürediszívhalászat” címmel írt róla a nagyköltõ Frankenburg divatlapjába,amely a mai színházi és divatközlönyöknekõsapja volt.Jelentõségét a balatoni szívhalászatnakmi sem bizonyítja jobban,mint az, hogy az ország eleven tollforgatóiközül éppen a legnagyobb költõméltatta figyelmére ezt a témát. Magyarországvalamennyi jelentõs ésemlékezetes hölgye, grófnõk és színésznõk,pesti patríciusok nejei és leányai,a Balaton környéki nemesség hölgyeivelkaröltve vett részt a „Szívhalászat”ünnepélyén, amely tulajdonképpenállott: felvirágozott csónakokonvaló hajókázásból, egy kompon elhelyezettcigányzenekar (Lavotta vezetésealatt) hangjainál, és a hölgyek a csónakokbólhálót vetettek a tóba veszettszívek után. Bizonyára sok szívet kihalásztaka kecskekörmökkel és keszegekkelegyütt, mert a bálon, amely alampionnal világított platánok alatt a„Szívhalászatot” követé: már mindenkimegtalálta a maga párját. A százesztendõelõtti daliák (akiknek szíveit ahölgyek a tóból kihalászták) a költõ feljegyzéseszerint többet táncoltak, mintvalaha bármely balatoni bálon. Kitettekmagukért azonban a vízitündérekés egyéb balatoni sellõk is, akik a halászatrévén a szívek birtokába jutottak.Csak a szemünket kell lehunynunk,hogy a mai balatoni hölgyeket elképzeljüka száz esztendõ elõtti szívhalászokhelyére.A nõ és a szerelem tulajdonképpensohasem változik, mint ahogy az igazánnagy dolgok nem változnak a világon.Ugyanazok a hölgyek sétálnakszáz év elõtt a tópart platánjai alatt,akik manapság.Ott van közöttük a szívhalásznõ,Fruzsinkának hívják és szüleinek, valamintneki magának is az a feltevése,hogy nem tölti tétlenül a nyarat, szívethalász, ha még csak egyetlen szív vana Balatonban. A férjhezmenés éppenolyan célja a nyaralásnak 1931-ben,mint 1831-ben volt.Fruzsinka kezében éppen úgy van aháló, amellyel halat és a szívet fogja,mint Vörösmarty Mihály idejében.És ha a százesztendõ elõtti gavallér,aki valamely véletlen folytán elkésettaz akkori szívhalászatról, mostérkezne meg a Balatonra, hálós hölgyekkelbõven találkozhatik.7Így Ábrándi is, aki négy lovon és homokfutónérkezett a messzi Szabolcsmegyébõl a múlt héten a Balatonra,mintha száz esztendõ elõtti mulasztásátakarná jóvátenni: már az Eszterházyhozcímzett fogadó portásátóligazolást kér arra nézve, hogy a százesztendõ elõtti szívhalászatról elmaradt.– Követválasztás volt nálunk, nemjöhettem hamarább – mondja Ábrándi,míg négy lovát, kocsiját elhelyezi amai kor közlekedési eszközei, az automobilokés motorok között, amelyekértmég a farkát sem adná oda a négylovának, mert véleménye szerint igaziúriember csak négy lovon mehet fürdõzésbe.Négylovas érkeztének meg is van akellõ hatása a Balatonon, mert csakhamarszárnyára kapja a hír a gavallérnevét, aki elaludta az idõt és most érkezetta száz esztendõ elõtti szívhalászatra.Ábrándit mindenütt megnézik sújtásos,magyaros öltözetében, finompengésû ezüstsarkantyújának hangjáttalán még a tó túlsó oldalán (Somogybanés Zalában) is hallják az ilyenhangra figyelmezõ nõi fülek.Ábrándos hajviselete, ifjanti, göndörkésszakálla, aranyrojtos nyakravalójaés fõleg a múlt századból valópatetikus, szenvedélyes tekintete,ahogy a férfiak még a XIX.-ik századbantudtak nézni Magyarországon:mindenütt megteszi a magáét, ahol anõk nyitott szemmel várják a feléjükközeledõ eseményeket.Ábrándi pedig esemény. Õ nem álmodozni,vagy ami még rosszabb: pihennijött a Balatonra, mint a mai embereknagy része, akik kifáradtak azéletben. Ábrándi mulatni jött, mint régifiatalemberhez illik.– Milyen bált rendeznek ma este? –kérdi a százesztendõs fiatalember ésnagyon csudálkozik, amikor azt hallja,hogy estére aludni szoktak menni afürdõzõk.– Aludni lehet otthon is, de fürdõhelyena nõk mulattatásáról kell gondoskodniminden talpon levõ úriembernek!– mondja ki Ábrándi a százesztendõ elõtti jelszót, amikor valóbanígy éreztek és éltek a fiatalemberek.– Hol vannak a zenészek? Merrekóborol a táncmester? Hol henyélneka színészek, akik azért vannak a világon,hogy a holtakat elevenekké tegyék?Hol vannak a szívhalászok,akiknek hálójába, rabságába úgy vágyakozikszívem, hogy kiugrik helyébõl,mint a hal a Balatonból? Hol vanSzéchenyi István gróf, aki a komolymunkálkodás után táncra buzdítja afiatalságot? Hol van Vörösmarty Mihály,aki a legmagasztosabb költészetmellett nem megvetõje a szerelem érveinek,a gyönyör kedves üdveinek?Hol van a száz esztendõ elõtti jókedv,amely a Balaton mellett zengett nyáridején?Így Ábrándi, aki négy lovon jöttmost is fürdõzni, mint hajdanában ésszeretné jól érezni magát ebben a világban.És Ábrándi felhívására valóbanújabb és frissebb szellõk kezdeneklengedezni a pocsolyaszagú tó felett,megélénkül a semmittevésbe tespedtkedv és a nyár hétalvói felnyitogatjáka szemüket.Csak egy helyén levõ, vállalkozókedvû embernek kell elkezdeni, hogymegelevenedjenek az elvarázsolt vénfák, dalolni kezdjenek a poshadt réginádasok, kidugják fejüket a víz alól azelátkozott fogaskirályok.– Elõre, szívhalászok! – kiáltja Ábrándiés a szívhalászok, a Fruzsinákés Dérynék, Szegedy Rózák és LaborfalviRózák utódai, a balatoni hölgyekkezükbe veszik újra a hálókat, hogy aszívhalászat játékától élénküljön apart és tó.Itt vannak Csermák, Lavotta és atöbbi hangászok is, csak a hangszertkell a kezükbe adni, hogy megtaláljáka minden földi bajt feledtetõ dalokat.És aki nem tudott táncolni, a nyári Balatonmellett meg kell tanítani, hogy aszerelem mindenhatóságáról ne is beszéljünk,amelyre mégiscsak a balatonihölgyek tudják leginkább rászoktatniaz emberiséget.– Elõre, szerelem! – vezénylé Ábrándiis, ha közben tán meg nem szerelmesedettvolna, ha még szükségevolna, hogy a szerelmet éppen úgyszolgálattevésre hívja, mint a színésztvagy táncmestert az erdõbõl, ahol azelvarázsoltan alszik.…De a szerelmet most, e százesztendõsgavallérnak se kell nagyon hívogatnia tó környékén, mert a szereleméppen úgy tudja a maga teendõjétnapjainkban is, mint száz év elõtt. Elmerülnia szerelemben, beléfulladni aszerelem tavába: ma is lehet a Balatonon,bár a szívhalászat nem látszik divatbanlenni.Akár négy lóval, akár gyalogszerrelérkezik Ábrándi: a szerelmet nem kerülhetiel, ha nem is hívogatja.

PREMIER: FEJGÉPA BalatonÍRTA: SZÉP ERNÕILLUSZTRÁLTA: KASS JÁNOSNem a legkisebb öröme a fürdõéletnekaz esti csöndben leülniegy lócára a parton,szembe a Balaton vizével? Mikor anyaralók csevegése, meg az uszodacsatazaja, meg a hajóállomás csengetése,meg a cigányok muzsikája elmentekmind aludni, a csend édeshangversenye kezdõdik itten. A sétányfasorában mindig sétál egy álmatlanszellõ, fönn a lombok magasságában,s összeveri a levelek gyöngéd, aprócintányérjait. A part alatt nádas zizeg,oly gyönyörû nagy nádas, amilyennela legfashionableebb tengeri fürdõknem dicsekedhetnek s a nád közt a békákbeszélgetnek. Mi lehet minden estea témájuk? Sok béka vidáman brekegegyütt, sok meg külön kuruttyol,szaggatott szívhangokon fuvoláznak,mintha panaszkodnának. A békáknakse lenne egyforma az élete, a békákközt is volnának vígak és szerencsétlenek?A víz loccsan-loccsan a parthoz,mint valami örök halk és dallamosudvarlás. Ilyen késõ órán is vanmég egy csolnak, amelynek jólesik elfeledkeznia vízen, nem látni hol jár,csak messzirõl hoz a tiszta ég kedvesbeszélgetõ hangokat s távolról úgyhangzik a vízen át, mikor az evezõ fölfölmerüla vízbõl, mintha egy-egy csókcuppanna. Milyen szép ez a víz, a Balatonvize, mily fényes és lágy ilyenkor,a mozdulatlan levegõben hullámzikgyöngéden, mintha altatná magát,vagy mintha csak hízelegni óhajtanaannak, aki nézi, olyan ez a hullámzás,mintha egy végtelen vég sötét charmeuseselymet göngyölítenének leelébünk, a sötét selymet ezüstszalaggalszeretné átkötni a közepén a hold.Úgy fénylik odafenn a hold a Balatonfelett, az egész valami anzikszkártyáraemlékeztet, amelyet a fürdõigazgatóságcsináltatott reklám céljából.A hold ezt a szép képet naivul csináljaminden este, sejtelme sincs róla,hogy már régen anziksz lett belõle. Éskörülötte a kék nyáresti égen az aranycsillagocskák,mint a dedó udvarárarendetlenül kiözönlött kisgyerekek asápadt és mosolygó dedósné körül. Acsillogás talán az õ diskurzusuk s mikorhunyorognak, olyankor kedves,pajkos dalokat mondanak egymásnaktalán. Sok kis csillag összebújik együvé,ezek ide lenézve, talán mirólunkbeszélgetnek. Aki közülök legtöbbethallott a földön folyó életrõl, az magyaráza többinek, talán a Balatonrólis szó van, hiszen éppen ide néznek. Acsillagok talán most mutogatják egymásnaka parton körös-körül egy-egy8nagy csoportban épített csinos fehérházikókat, amelyekben most a lakókalusznak. És talán megtárgyalják magukközt odafenn, hogy ezeket a kis vidámházikókat villáknak nevezik, sokilyen villát nyaralóhelynek hínak, silyen helyen nyaralnak az emberek,akik nem olyan egyformák, mint õk, acsillagok s nincsenek olyan szépenegyütt, hanem szegények és gazdagokvannak köztük, meg elõkelõk és közönségesek,meg keresztények és zsidókés ezek mind külön mennek idelenn.Azután másról is cseveg egy tájékozottabbcsillag a többinek, lemutattalán itt-ott egy fasorba, ahol egynõ meg egy férfi megy egymás mellettlassan, egyik a másiknak a vállára teszia karját, vagy a derekát öleli körül,vagy egy-egy karjukat kapcsolták öszszeés a fejük egymáshoz hajol és egyikazt mondja a másiknak: Szeretlek. Akis csillag dicséri a többinek ezt a szóts meleg szavakkal ecseteli az embereknekezt a dolgát. És elnéz és megkeresimegint a lenn sétáló párt és egyarany pillantással üdvözli õket.

PREMIER: FEJGÉPHurrá, nyaralunk?„MI TAGADÁS, NYARALNI JÓ.” (CARLO GOLDONI)D. MAGYARI IMRE9Nem a recessziónak szól a címbelikérdõjel, ami szerzõiszándékom szerint végtelenülszellemesen változtatja meg ElemKlimov 1964-es filmjének címét, melyfilmmel egyébként a rendezõ aCsala–Veress-féle Filmlexikon szerintfriss szemlélete és szatirikus hangvételerévén „új csapást vágott a szovjetfilmvígjáték mûfajában”, ami azértnem lehetett nehéz; magam legalábbisnemigen emlékszem 1964 elõtti fergetegesszovjet filmvígjátékokra. (Hamár a közelmúltban vagyunk, említsükmeg, hogy például a slágerek milyenlojálisan simultak a fennállóhoz:gondoljunk mondjuk a Nekem a Balatona Riviéra, / Napozni ott szeretek ahomokon kezdetû dalra: naná, hogyott szeret, hiába is szeretne máshol.Ullmann Ottó – S. Nagy István szerzeménye1961-bõl való, akkor itt egészmás éra volt, nem Rivi. A lojális simuláspersze önkéntelen volt, Ullmannékaligha azzal vágtak bele, hogy na, akkormost simulunk, de nem véletlen,hogy ez jutott az eszükbe. Amúgy, havan olyan – nemigen hiszem –, hogy„magyar mentalitás”, akkor az ott találhatóe szerzeményben: nekünk ezjutott, de jó ez nekünk, nem ugrálunk,esszük a lángost, isszuk a sört. Emlékezzünktovábbá Harangozó Teri rafináltszövegû örökzöldjére a 69-esTáncdalfesztiválról: Szeretném bejárnia Földet… Mintha lehetett volna. Aszöveg azért rafinált, mert kis kreativitássalakár ellenzéki szövegként isfelfogható. Képzeljük el a Hobo BluesBand elõadásában! Vagy inkább gyorsanzárjuk be a zárójelet:)A kérdõjel tehát nem arra utal, hogynyaralunk-e mostanában – nyilván sokankénytelenek lemondani a megszokottegy-két hetes, netán hónaposutazgatásról, balatoni vagy tengerpartipihenésrõl (a magyar tengerolyasféle nagyzoló kifejezés, mint amagyar demokrácia: víz, víz, de a tenger,az valami más – és ebben is tettenérhetõ a magyar mentalitás: lássuktengernek, ami nem tenger). Nyilvánvannak olyanok is, akiknek a gazdaságiválság enyhe szellõ kicsiny fuvallatacsupán. Errõl értekezni nemilyen elegáns lapba való. A kérdõjel arravonatkozik, hogy valójában nyaralunk-e,amikor nyaralunk?A nyaralás (tavaszolás, õszölés, telelés)a pihenés, a kikapcsolódás, a feltöltõdésideje. Amire persze nemévente egyszer van szükségünk. PolczAlaine írja, hogy orvos fõnöke azt tanácsoltaneki, úgy hathetenként utazzonel valahová pár napra, az karbantartja.Kár, hogy ez sem olyan egyszerû.De akár pár napra, akár két hétrevagy egy hónapra vonulunk el egyedül,a párunkkal vagy a barátainkkal, különlegesszituációba kerülünk. S ha valaminem stimmel a hétköznapokban,akár úgy, hogy észre sem vesszük,mert nincs idõnk észrevenni, az a nyaralásidején óhatatlanul elõ fog kerülni.Mert akkor van idõnk, bõviben vagyunkaz idõnek, még túl soknak is bizonyulhat,nem ritka, hogy nem tudunkmit kezdeni vele. Napi huszonnégy óra!Még félni is lehet a nyaralástól!A nyaralás, ez a kifejezés jut eszembe,lombikszituáció. Ugyanúgy, ahogyegy ünnep, születésnap vagy karácsony,netán egy tragédia, haláleset,temetés. A mûvészet szereti az ilyenlombikszituációkat, mert ezeket megrajzolvameg tudja mutatni mindannakleleplezõdését, ami ilyenkor leleplezõdhet.Nem hagyja ki tehát a nyaralástsem. Carlo Goldoninak, a nagyszerû,18. századi velencei vígjátékírónak– aki 1762-ben a méltatlan támadásokelõl Párizsba ment „nyaralni”,ott élt haláláig – egész trilógiájaépül e témára, a Nyaralásmánia, aNyári kalandok és a Nyaralás után. Ahárom mûvet, megtoldva a szerzõ arspoeticájának számító Komédiaszínházzal,nemrég adta ki csinos és példásanszerkesztett kötetben az EurópaKiadó, Magyarósi Gizella mégGiorgio Strehlernek, a milánói PiccoloTeatro igazgatójának, az EurópaiSzínházak Unióját megalapító rendezõnekegy írását is lefordította, amitStrehler a maga változata elé írt. (Alegújabb variáció nálunk készült, az ÚjSzínház mutatta be Szikora János rendezésében.S ha már Új Színház:Hunyady Sándor itt játszott Júliusi éjszakájais nyaralási darab.) Goldonicsak az úti elõkészületeknek egy teljesdarabot szentel! Könnyed, üde komédia,de kiderül belõle, milyen nehézazoknak, akik a nyaralást társadalmieseménynek tekintik, ahol másnakkell mutatni magukat, mint amilyenek,legelsõsorban is sokakkal gazdagabbnak.„Ha az ember társaságban forog,lépést kell tartania a többiekkel” – jelentiki rögtön az elején Leonardo,Livornóból Monteneróba készülõdve.Amihez, ugye, pénz kell: Leonardo éshúga, Vittoria hitelbe vásárol mindenfélét,sõt, még az idõs, megfontoltFilippo úr is kölcsönkér…Gorkij egyik drámájának címe isNyaralók, Bazsovék nyaralójában vagyunk,a negyedik felvonás végénVarvara Mihajlovna ezt kiáltja kissétán hisztérikusan: „Igen, elmegyek!Minél messzebb innen, ahol mindengennyed és bomlik az ember körül…”;lám, hová juthat el az ember nyaralásközben. Csehov Sirálya is nyáron kezdõdik,Arkagyina a bátyja birtokán pihen.És folytathatnánk…De azért jó nyaralást mindenkinek.

PREMIER: FEJGÉPKosztolÁRNYI T. Dezsõ:Lufik Karinthy Frigyesnek„SZÓJÁTÉKOS, SZÉP NYARAT” JELIGÉRETANDORI DEZSÕ ÍRÁSA ÉS RAJZAIHa már nyár, nyaraljunk.Valamikor ezt írtam:ISKOLAI DOLGOZAT – ÕSZI EMLÉK:Apa nyara anya nyara,anya nyara apa nyara.A panyara a nyanyara,a nyanyara a panyara.Igényeim mára a korszellemmelegyütt nagyot csökkentek. Denem csöktek meg. Három szó dobódottfel a napok hordalékból. Ld.fent. Megindultam nyomukban. Kezdem:kék ész nyár. Ész kár kény. Ászkény kér. Nyák ér kész. A nyák: nyálkásmassza kb. Eldöntöttem: nemszabad pontot, vesszõt, kettõspontottenni a szavak közé. Így haladtam tovább:kék árnyész. Értsd: árnynak kékesze. Székárnyék. Kész kényár. Értsd:önkényes ár igencsak! Kék szárnyé.Szárnykéké. Azaz: szárnykékségé.Kész nyárék. Pl. egy monokini, egyszép lánc a testen. Ászkény kér. Értsd:vkinek ásza van, kényére-kedvére kérlehívást, ilyesmit, kártyában. Kénykészár. Értsd: olyan ár, melyet kényre-kedvrealakíthatnak, nem bánja.Késznyárék. Egy család pl., melyre anyárkészség jellemzõ, tehát: itt: õk.Rákész kény. Tehát: a rák eszénekkénye. Kényrákész. Ily rák esze. Kéknyárész. A nyár kék esze, ugye. Készkék árny. Kész árnykék. Azaz: tisztáraaz. Szárkényék. Kicsit nehézkes, aszár kényének, önkényének az ékessége.Nyákékrész. A nyákból készülték, ékesség része. Kékésznyár: akikkékkel foglalkoznak, kékészek, ilyenekneka nyara. Észkénykár. Vagyis:az ész önkényeskedésének a hátránya,kára. Kárészkény: oly ész önkénye,amely ész: kár, káros. Kény rákész. Észkényrák. Ritka betegség.10Érkész nyák: nyák, mely kész erekbejutni. Nyárkész ék… nem volt ez már,ha, bocs: nyárra kész ékesség, kini,lánc, fütyüri, egyéb. Résznyárék: bikinifelsõ pl. Árnykész ék: ék, mely kész,hogy árny legyen, árnyat fogadjon.Nyákékrész: nyákból való ék része.Észkék nyár. Észkék árny. Nyárkékész. Árnykék ész. Hoppá: kérész nyák!Volt-e? Székárkény. Vagyis: tetszésreváltoztatható ára a széknek.Kárkényész. Olyan ész, mely – mai fogalom– kész kényre-kedvre kárt okoznipl. az embereknek. „Kényenc” ártó.Itt abbahagytam. S akkor ugrott be:a három szó, összerakva, árnyékszék!Nem is gondoltam.Tessék folytatni. A „ny” és a „sz”maradjon egyben. A többit már mondtam.Kellemes nyaralást kívánok mégnyári képregényemmel is, mellékelve.(Mindezt azért írtam, mert különben,ha nem nyaralok, ilyeneket gondolok:„Rettentõ: egyszerûen: élek! /Nem tudok miket mondani. / Nem érzem,költõi beszédnek / jövõje volnavalami.”Ám a nyelvi játéknak, a jojónak, abigyónak van. Szavam rá, székkény!)

PREMIER: FEJGÉPAz elrepülõ gombalevesSÁNDOR ERZSIGondolhatta volna Lili hosszú hétvégénekis, de nyaralásnak akartagondolni inkább. Évek óta csakmunkában eltöltött nyarai voltak.Nyári színház, tanya-színház, szekérszínház,csûr-színház, pajta-színház– nincsen a magyar népi építészetnekolyan vívmánya, amelybõl szempillantásalatt ne lehetne színpadot rittyenteni,és nincsen a magyar színészekközött egy sem, aki arra fel akarna lépni.Aztán mégis. Mert van az a pénz. Illetveéppen hogy nincs. Lili talán csakkútban nem lépett fel nyaranta, de kútkáváján már énekelt, édesen kalimpálvaa lábával, ami komoly teljesítményvolt, tekintve hogy csak a combjahosszúsága két és fél oktáv. Ezt magaErõssy karnagy úr mérte kienkezével az egyik ebédnél, amikoraddig fúrta százhatvan centis termetéta tömegbe, mígnem sikerült Lilimellé leülnie a padra. Azonnal kezelésbevette a lányt, majd kontratenorbansikoltozni kezdett: mit szólnakkollégák, a kisasszonynak két és féloktávnyi combja van? Weisz, a rendezõ,szemüvege fölött átnézett a vele12szemben ülõ lányra, és átmormogtaaz asztalon: maga meg, mér hagyja?Mér nem üti le?Tényleg, villant át Lili agyán a gondolat,fölállt az asztaltól, és az elõttehûlõ gombalevest egyetlen littyentésselErõssy karnagy úr fejére borította.Bocsi! – tette hozzá bûbájosan, majdátlépett a padon, és az immár üres tányérralelindult a következõ porcióért.Nagy tapsot kapott, Erõssy meg a következõestéken át összevissza intetteneki a zenekart. Lili végigprózázta alegtöbb dalát, de nem szólt. Gondolta,egy-egy. Különben is Weisz dolga,hogy rendet tegyen. Ha neki nem fontos,õneki, Lilinek aztán mindegy. Hanem énekel, kevesebb ideig van tátvaa szája, és kevesebb szúnyog megy bele.Éljen a mûvészet!Weisz látta jól, mi történik, csakhogykíváncsi volt Lili tûrõképességére.Meg aztán neki is édes mindegyvolt az egész nyári produkció. Szeméta kasszára függesztve a Volán-menetrendetis megrendezte volna.Mindeközben Lili gombalevesesmagánszáma valamivel nagyobbvisszhangot kapott, mint az alakítása.Éjszakákon át röhögtek rajta a kollégák,és szegény Erõssy, amint letettea kezébõl a pálcát, már rohant is a bérleményébe,a lábát nem tette be a színészklubbatöbbé. A vasútállomásonevett, a kisrestiben.Az egyik éjszaka Weisz odahúzta aszékét Lili asztalához. Halkan beszélt,Lilinek erõsen kellett fülelnie az általánoszajban. Weisz arról beszélt, milyenjó lenne tehetségesnek lenni egyilyen utálatos nyári hakniban, aztánarról, hogy milyen lehetne függetlenmûvésznek lenni, aztán még arról is,hogy miért gondolják a tanácsban azt,hogy értenek a színházhoz, és a legvégénarról, hogy neki, Weisznek, miféle

kompromisszumokba kell állandóanbelemásznia ahhoz, hogy legalábbkétévente megrendezhesse azt, amitszeretne. Lili ájultan hallgatta. Egészenaddig eszébe sem jutott, hogy fikarcnyitis érdekes lehet Weisznek,most meg itt duruzsol neki egész éjszaka.Lili jó rendezõnek tartottaWeiszt, de csak most, ezen a hosszúranyúlt éjszakai beszélgetésen jutott azeszébe, hogy talán férfi is. Meg is lepõdött.Eddig Weisz semmilyen kétértelmûgondolatot nem hagyott magaután. Nagyjából hajnalodott, mire fölálltaka faragott asztaltól. A körülöttüklévõk már mind hazamentek, vagyott horpasztottak a félig kiivott poharukmellett. Frissen, ütemesen vágtattakát a parkon, amely a nyári színháztóla panzióig vezetett. Weiszhosszan kitartott kézcsókkal búcsúzott,semmi jelét sem adta, hogy Lilinélakarna maradni. Lili nem bánta.Érdeklõdve figyelte a benne újra rajzolódóWeisz-képet. Egy tépelõdõ,gondolkodó, kérdéseket föltevõ ember.Nem az az öntelt alak, akinek általábanmutatta magát.Néhány nap maradt csak az utolsóelõadásig. Weisznek közben mégPestre is kellett utaznia, ám estérevisszajött, és újabb hajnalig tartó beszélgetésekbebonyolódtak. Aztánkézcsók és jóéjszakát. Weisz a mûvészbarátairól mesélt Lilinek. Festõkrõl,szobrászokról. Aztán a tanárairól,akikrõl Lilinek is volt benyomása, deWeisz új szempontokkal gazdagítottaa lány iskola-közeli ítéleteit. Az utolsóelõadás után Weiszt várta a filmgyáritaxi, de mielõtt elment, azt mondta Lilinek,hogy csütörtöktõl Pécs mellettlesz, a présházában, ott fogja várni vasárnapig.Majd Lili kezébe nyomta aprésház telefonszámát, a címét, beszállta taxiba, és még sokáig látszottintegetõ karja a kocsiból, amíg belenem veszett az éjszakába.Lili úgy érezte magát, mintha Weiszbármelyik tévéfilmjében lenne. Aligbírta kivárni a reggelt, hogy végre hazaindulhassonPestre. Három napmég a fõvárosban, és aztán uzsgyi, rohanWeiszhez, a présházba. A nagyonjóindulatú és teljes körûen informáltkollégák valami kis tóról is suttogtak aprésház közelében, úgyhogy Lili biztosrament. Nyaralni fog négy napot,mielõtt elkezdi a következõ évadot. Eza négy nap maradt a nyárból, ezzelmost megjutalmazza magát. Weiszmesélni fog, magyarázni, aztán majdesznek, isznak, úsznak, és Weisz –semmi kétség – ágyba fogja õt duruzsolni.Négy nap hedónia, és jöhet akövetkezõ évad, amely így már jól indul.Lesz végre mellette valaki, akiokos, gondolkodó, segítõ, támogató.Talán szeretõ is. Kiderül. Kedden márösszecsomagolt, este Weisz telefonjacsak megerõsítette benne, hogy megy,persze, akadályát nem látja. Hosszúvonatos és kilátástalan buszos zötykölõdésután délután szállt le a porosfalucska napégette fõterén. Weisz várta.Kezet csókolt, és azt mondta Lilinek,hogy milyen rendes tõle, hogy eljött.Lili nem gondolta magát rendesnek,valahogy nem is jött ide ez a szó,nem is értette, de hagyta. Weisz beszélt,megmutatta a présházat, a pincét,a denevéreket. Majd ittak Weiszborából, és kora estére már azt is tudtaLili, hogy a dikóra terített cserge kicsi,bélyegnyi horzsolást dörzsöl a gerincemellé, meg azt is, hogy Weisz –akár a rendezéseiben – nem bíz semmita véletlenre, maga intéz el mindent.Aztán vacsoráztak, és Weisz beszélnikezdett. Mesélt a barátairól, atévérõl, a filmgyárról, közben a sajátborát iszogatta. Éjfélre már a harmadiküveget nyitotta ki. Lilinek derengenikezdett, hogy amíg õ a hosszúlépésétkortyolgatta éjszakánként a nyáriszínház klubjában, Weisz széke alattegyre-másra gyülekeztek az üvegek.Eddig nem gondolt erre.– Sokat iszol – kockáztatta megLili.– Sokat – bólintott Weisz. – Defigyeld meg, ha az ember jó társaságban,gondolkodva beszélget, nemrúg be.Ha be nem is rúg, gondolta Lili, mindenegyébre viszont garantáltan képtelenlesz. Ám ez Weiszt nem zavartaaz újabb és újabb kísérletben. Lili hajnalramár kívülrõl tudta a függönyökmintáját, a szújáratokat a faborításban,a kemence tetején kirajzolódó repedéseket,és egyre jobban égette acserge kis, bélyegnyi horzsolása a gerincemellett. Öt óra is volt reggel, mireWeisz elaludt. Lili fölöltözött, öszszekapkodtaa cuccait, és az utolsóreggeli téesz-járaton már ott zötykölõdötta napszámosok között a pécsipályaudvar felé. Tényleg rendes vagyok– gondolta, kesernyés émelygéssela szájában –, igaza volt Weisznek.13

PREMIER: FEJGÉPMarokkóielektrumRÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN„You make surf? No?! And smoke you hasish?”„No, we don’t…”„What do you do then here?”Marokkó, Taghazout falucska. Vera fest, én írok.Abdullah, a kisportolt, szezonális szörfoktató ezt nem érti.Szomorúan nem érti, mert ezekbõl él.Úgy negyven fok meleg van, deitt a part mellett ez nem kellemetlen.A kecskék már felmenteka hegyoldalba, legelni valamirejtélyeset és titkosat, ami biztosan akaktuszokba akadt nejlonzacskók mögöttterem. Helyettük most a gyerekekordítoznak, meg Minna tévéje, aki aszûk udvaron kézzel mos az egészcsaládra. Egész nap, mert itt még divata nagycsalád. Minna Abdullah nõvére,a férje Spanyolországban dolgozik.Aztán van egy fiú, aki hivatalnok,egy másik, aki katona, meg annak a felesége,ezeknek összes kisgyereke,természetesen egy csapatban, aztána családfõ, az öreg Lachen, annak felesége,Aisha, és az elmaradhatatlanszomszédasszonyok, változó létszámban,plusz mások gyerekei.Itt élünk lassan egy hónapja, ez aBeneni család.Az öreg Lachen estefelé majd a teraszonszardíniát süt és az víziószerûlesz. Színes dzsellabában, guggolva,õsi eszközökkel, parázson és minimumnegyvenet, betépve. A halakharminc centi körül vannak, a negyventehát nem kevés, de mert vendégszeretõnép ez, amit nem bírnakmegenni, azt majd nekünk adják. Verailyenkor korábban kel, és elsuvasztjavalahova.14A konyhát mintha csak mûteremnekszánták volna. Jó tágas, nincs telemindenféle ostobasággal, amiket általában„a konyhaberendezés”-nekhívunk. Szép, keleti mintás csempe, abelsõ végében, kézmagasságban, keskenypult, mosogatóval, afölött mégegy, oda lehet pakolni. A kis gázfõzõpalackhorpadt és ereszt, de van ennekjelentõsége egy olyan helyiségben,aminek a plafonján egyszer egy méterenaz ég néz be? Egy nagy lyuk a tetõn.Egyszer esett az esõ, akkor az ajtóalatt folyt ki a víz, ilyenre csinálták,direkt. De rengeteg, rengeteg fény!Igazi mediterrán fény! A tubusokból aszínek nem kinyomódnak, hanem újjászületnek.És folyton jár-kel a levegõ, az a sósszagú, amit pontosan egy perc alattszokni meg. Két perc gyalogút a házakközt az Atlanti-óceán. Ide mindenkiszörfözni jön, meg hasist szívni, báraz utóbbi nem szerepel a bedekkerben.Illetve dehogynem. Úgy óvatosan,hogy vigyázzunk. Ebben az országbanúgy nõ a kender, mint máshol a kuko-ILLUSZTRÁCIÓ: JAKATICS-SZABÓ VERONIKA

ica. És mi mégsem. Miért is? Talán azóceán miatt. Semmi szükség rá ezen ahelyen. Délelõtt dolgozni kezdünk, ésnem állunk meg, csak enni. A konyhábólbehúz a terpentin meg az olajfestéka szobába. Van ott egy szõnyeg,egy matrac, a holmijaink, kipakolva ahátizsákokból, meg én. Spirálfüzetbe,tollal, hason fekve a szoba közepén.Laptop se kell, majd otthon begépelem.Az meg jó messze van. Négyezer kilométer.Idõben még jobban. Vagy inkábbidõtlenségben. Ha van idill, akkoraz ilyen. Vera még nem tudja, hogyezek lesznek majd a diplomaképei, pedigezek. Úgy igazából nem sok ittenimotívum kerül rájuk. Azt festi, aminotthon is járt az esze, csak jobbanmegy. Nekem is. Nem kell mással foglalkozni:szavak, színek. Délutáneszünk majd valamit, aztán lemegyünka partra. Marokkó olyan ország,ahol több órát autózhatsz a víz mellettanélkül, hogy fürdõzõt láss – még ittis, ebben a kis Taghazoutban, ahol pediga turistákból élnek. Lemegyünk azösvényen, és vannak vagy húszan astrandon. Ez nem a kikötõ, ahol a halászoklibegnek a csónakjaikkal. Ez astrand. Kell hozzá gyalogolni bõ tízpercet, és könnyû felismerni arról,hogy nincs ott semmi. Ne bérelj napernyõt,nyugágyat se, nincs kitõl. Nemis kell. Tusoló sincs. Majd hazamészés tusolsz. Vehetsz a berber árustólezüstöt, cukormázas mogyorót, vizet,datolyát, kendõt, ilyesmit. Ha arra jár.Persze arra fog, gyõzd levakarni. Tábortverni ott, ahol még jól látni a mellettedlevõt, akkor nem lopják el a holmid,amíg benn vagy a vízben. SzemköztAmerika, csak nem látszik ide. Kicsitbeljebb a bukóhullám háromméteres,idõnként nagyobb. De itt csakaz a három-négy kezdõ szörfös gyakorol,különben is a szezon februárbanvan. Azt mondták Abdullahék, olyankornyüzsögnek. Milyen jó, hogy nemakkor van most, hanem most, mondjukmi.Az óceán. Nem is az a legjobb, mikorbenne vagyunk, hanem a partján,mikor a nap már lefelé megy. A homokonheverve a magas ég van, meg mi,és az a morajlás, aminek a ritmikájárólmég hitelest nem olvastam. Olyankornem beszélget az ember, amúgy iscsak emelt hangon lehetne, de minek.Elfáraszt és kitisztít, megnyugtat éserrõl is már annyi mindent összeírtak.Ha azt mondom, hogy szép és boldogérzés, gondolom, mindenki elhiszi. Degondolhatja banálisnak is. Hogy teljeslegyen a kép: kézen fogva szaladunkbe a hullámok közé. Simán megteszszük.Gondolkodás nélkül. Közbenhangosan röhögünk, hogy giccs.15„What do you do then here?”A régi görögök és rómaiak elektrumnakhívták az arany és ezüst ötvözetét,és ideálisnak tartották. Énmeg úgy vélem, hogy a semmittevésés munka efféle fúziója olyan, mint eza fém, bár itt a keverési arány variálható.Errõl nem beszélünk Abdullahnak,aki térül-fordul, és egy fotóval érkezikvissza. A képen az óceán vanmeg õ. Az óceán mint nagy, tarajoshullám, Abdullah pedig a tetejénegyensúlyoz egy kis szörfdeszkán,meg kéne festeni. Miért ne? Vera bevállalja,ingyen és bérmentve. Ebbõlholnapra az lesz, hogy Aisha matrónais átjön, a hóna alatt a családi fényképalbum.Rövid másfél óra alatt mindentmegtudunk a Benenikrõl. Csakberberül beszél, kicsit kikönnyítvegyarmati franciával, de nekünk mindkettõkínai. A fia fordít, angolra,amúgy meg mutogatunk.Visszabújok a szobába, csak elõbbfelmegyünk a tetõre. Száradó ruhákközt lehet itt lelátni a vízre meg a falura.Ha az ablakon nézünk ki, oldalt, akkoris ez látszik, csak nem ilyen teljes.Tulajdonképpen hegyoldalban lakunk.A betonlépcsõt a ház mellett, ami ajárda, most újítják föl éppen. Azóta,mióta itt vagyunk. Nem sietik el. Általábannem kapkodnak el semmit. Aznekem új, ahogy lassacskán, jókedvvel,beszélgetve tevékenykedik öt férfi.Azt nem mondanám, hogy dolgoznak.Idõnként félbe is hagyják, elmennekvalahova, vagy csak dohányozgatnaka fal tövében guggolva. Gyanítom,hogy nem fenyegeti õket infarktus. Egylassabb élet ez, mint az otthoni. Nemnehéz átvenni. A lépcsõ készül, a regényemis, mi a baj?A strand felõli faluvégen esténkéntfrissen fogott langusztínót sütnek panírban.Citrommal és fekete olajbogyóvaligazi ínyencség. Három-négynaponta ilyet vacsorázunk. Tenyérnyilepényhalak, arasznyi kis barrakudákjárnak mellé. Egyébként meg egyOmar nevû ember boltjából azt, amit ahelyiek. A tetõrõl lefelé megállapodunka rákvacsorában, aztán kiosztunka gyerekek közt némi édességet.Ravasz fogás, amíg majszolnak, nemkiabálnak annyira. Ez az idõ elég, hogybelejöjjünk a munkába, aztán megmár kit zavar?A szobában enyhe félhomály, mintmindig, az ablakpárkányon ismeretlen,öklömnyi madár, jöttömre elröppen.Leheveredek a füzet elé és várom,hogy érkezzenek a gondolatok.Odalent a munkások valami prózávalkevert dalt énekelgetnek. Gyártjuk azelektrumot, szépen, ahogy kell.

Egy háztartásbanKleopátrávalSZERÉNYI GÁBOR ÍRÁSA ÉS RAJZAITeljes kimerültségemet jelezte,hogy a Madison Garden közelébenmár egy parkolóórát ishosszasan tanulmányoztam, mire rájöttem,hogy egész másutt jár azeszem. Ágival való szakításomon tûnõdtemkényszeresen, hogy érdemes-eaz után szaladni, aki elhagyott. Mint egyrissz-rossz sláger, belakott a hiánya.Több mint egy óceán választ el tõle, smégis hurcolom mániákusan érzelmizûrzavaromat.„What should I do with him?” – kérdezteaz Al-Aksza Mártírjainak puskásembere a poros gázai téren a tömeget,miközben egy férfit lökött le a földre.Tényleg a tömeg válaszától tette függõvé,hogy mit tesz? Ezen töprengtem aNew York Times riportját fordítgatva késõdélutáni kávészünetemben. (Errõl azönkényeztetésrõl legdrákóibb spórolásaimközepette sem mondtam le.) „Killhim immidiately!” Mit is várhatunk a felhevülttömegtõl? „Öld meg azonnal!” Védõbeszédnem volt, statáriálisan elítéltékaz ötvenéves palesztin férfit, Izraellelvaló együttmûködésének és saját kiskorúlánya szexuális zaklatásának vádjával.Legalábbis ezt mondták.A végzet hatalma. A fotón az õsz hajúférfi már le is rogyott, az õ szerepebefejezõdött itt a földön. Elképzeltemaz arab külvárosi jelenetet, a szenvedélyesítélkezõket, a hamszint, a forrólevegõt, az ordításokat, az elítélt némaiszonyatát. (Miért, hogy mindig az áldozathelyébe képzelem magam?)Küzdeni kellene Ágiért, de lélekbenmár föladtam. Ha majd visszatérek Európába,talán megpróbálom még viszszahódítani,ha persze egyáltalán hazamegyek.Húzom az idõt. Hivatalosannyaralok, regenerálódom (beteg is vagyok),leszegényített költségvetésseltöbb hetet is kihúzhatok itt. Valójábanmegszöktem.PREMIER: FEJGÉPMegrángattam a Modern Múzeumkapuját. Végül kijött az õr, ma szünnapvan, mutogatott a feliratra. Semmiség,mégis szégyenkeztem. Eredeti tervemszerint Brooklynba mentem volna,Böröczékhez a Dobbin utcába, néhányátszállással sitty-sutty odaérek, deközben pontosan tudtam, hogy nemakarok odaérni. Kíváncsiságom vittvolna, de féltem, hogy csak magambaroskadtan szerencsétlenkedem.Egy barackszín ruhás lány sietett elmellettem, ahogy állva írtam noteszembe,picit meglökött véletlenül, „excuseme”, mondta, s eszembe jutott, hogynapok óta senki nem szólt hozzám.Megint szembesültem a ténnyel, hogymennyire nem esik nehezemre lemondaniaz emberi kapcsolatokról. (Sajátosellentmondás, hiszen egész újságíróipályám éppen az ellenkezõjérõl szól.Ebbõl is látszik, hogy milyen nehéz egyilyen bonyolult alakkal, mint én.)„Hugs and Kisses.” Állatkert reklám.(Csókok és ölelések.) Krokodil, óriáskígyó,orángután. Szerencsebambusz tízdollárért. Mit is akartam ma még? Abennem élõ közönséges ember rezonála világ hívságaira. Gyûjtögetem én is azélet hordalékait, szegény és gazdagmotívumait.New York kezdeti kaotikus tömegébõlkezd kirajzolódni a megragadható, átélhetõkarakterek sora. „Megkaphatóvagy!” Fenyegettem meg a TimesSquare-t a járda szélén imbolyogva,hagyva, hogy elképesztõ méreteivel, dinamizmusával,milliárdnyi lüktetésévelelnyeljen, szegény szökevényt Pestrõl.Elvihetõ a lelke is, szuvenírbe kódolva.De nem elfelejteni, hogy pénz nélküllenni egyenlõ a halállal. Vagy ami mégrosszabb: a haldoklással.Ilyen drámai képzetek hangulatábasodródtam magányomban. Visszakúszottaz újságban böngészett riport.„Halál, türtõztesd rémképeidet!” – feleseltemmagamban Allen Ginsbergverssorával. Már egészen elvesztem akis utcákban bolyongva, holott itt vonalzóvalszabták ki a város térképét.Minden érdekes. Nincs más tervem,mint hogy hagyom magam sodorni, apillanatnyi impresszióknak alávetve.Egy kirakatban Marilyn Monroe fotókonrögzített arcát, mosolyát, elbûvölõ tekintetétnéztem. Mit mozdít be a lélekmélyén egy hajdan élt szép nõ síron túliemanációja? Olyannyira, hogy nemzedékekkelkésõbb születettek is rezonálnakrá. Mi ez a szentképek hatékonyságávalvetekedõ, ezoterikus ikon státus,amit betölt? Hedonista, pogány termékenységikultusz újkori reinkarnációja,hogy egyszerûen jólesik nézni, révültenelmélyedve ezt az arcot, alakot. Minthakileshetõ volna valami õsi titka a teremtésnek.Olyan rejtelme, ami szavakkalmeg nem ragadható, de virtuálisan ittlüktet lényünk lényegében.Eltévedtem.Elõttem egy parkban egy obeliszk.„Cleopatra’s Needle.” Krisztus elõtt1600-ban az egyiptomi Heliopoliszbanállították föl („was erected”) elõször. Arómaiak Alexandriába vitték, onnan aXIX. században szállították New Yorkba,az egyiptomi khedive (ez valamiuralkodói rang) ajándékaként, majd1881. február 22-én W. H. Vanderbiltnagylelkûsége folytán került ide.Mindezt szorgalmasan lemásoltam atalapzatról, magam sem tudom, minek.Aztán eszembe jutott pesti lakásunk,ami a Kleopátra-emlékmû ideállításakormár 6 éves volt az Osztrák-Magyar Monarchiában.Zûrzavaros visszavágyódása múltba, ez az idõk latolgatása?Nem keresek választ. Csak egy kicsit– gyöngéden – odadõltem az egyiptomikirálynõ emlékoszlopához. Olyan jólesett,mintha hazaérkeztem volna, valódiotthonomban lennék. Vagy legalábbegy háztartásban Kleopátrával.16

PB sajto vaza 215x280.indd 1 5/21/09 6:03:22 PMwww.ersteprivatebanking.hu Tel.: 06 1 428 4090A mai világban is vannak idôtállóértékek. Mi a pénzügyekbenalkotunk maradandót.

PREMIER: FEJGÉPDiákkori melódiákJOLSVAI ANDRÁSNyolcadiktáján valahogy afejembe vettem, hogy énvoltaképpen föl vagyoknõve. Ebbõl sok mulatságos dolog következett,meg néhány tanulságos is.Például az, hogy amikor bezúdult anyár, elmentem dolgozni. Ez egy könynyûlevezetés eredményeként jött ki,tudniillik hogy a felnõtteket úgy lehetmegkülönböztetni a nem felnõttektõl,hogy elõbbiek furtonfurt dolgoznak.Mármost ha magamat ebbe a halmazbakívántam számítani (és mint fent említettem,ez bizony így volt), akkor nekemis dolgoznom kellett. Dolgoztam tehát.Kérem, ne gondoljanak itt valamiCopperfield Dávid-os történetre. Engemsenki nem kényszerített munkára, sõt,felmenõim féltettek inkább, s ha tehetik,távol tartanak az efféle tevékenységtõl.(Nem tehették, felnõtt voltam,magam döntöttem a sorsomról.) Anyagijellegû presszió se nehezedett rám:pénzünk persze nem volt, de voltak jómódúrokonok, akik nyaranta igazánszívesen láttak egy ilyen kis fogyasztásúlemenõt, akivel a saját egyívású gyermekükeljátszogathat, és az iskolai, kerületi,egyesületi táborok is fillérekértabszolválhatóak voltak. Legrosszabbestben meg ott volt a városi strand, egypalánkbérletre a Tungsram-telepenmindig futotta nekem is. A munkát tehátnem luxusigényeim kielégítése miattvállaltam, hanem erkölcsnemesítésicélból. Felnõtt vagyok, mondottam magamban,az ilyesmi kötelességekkel jár,dolgozzunk tehát. És lõn.(Annyira, de annyira lõn, hogy ettõlkezdve, amíg igazán munkába nem állottam,minden egyes nyáron eltöltöttemegy hónapot a termelésben. Azon anyáron is, amikor elsõ látásra kivándoroltam– a Philips egyik hollandiai gyárábansajtoltam a magnótokokat –,azon is, amelynek végén bevonultamkatonának, sõt, még az egyetem befejezéseután is. Könyvkiadói állásomatugyanis csak szeptemberben foglalhattamel, gyerekeim viszont napontatöbbször is megéheztek, mit volt mittennem, a diplomaosztás után kiváltottama munkakönyvemet, és elhelyezkedtem,ahogy szoktam, segédmunkásként:ezúttal egy távhõszolgáltató vállalatkerítését festettem reggeltõl estig.Szeptemberben aztán komoly fejtöréstokoztam a redakcióban, hónapokig azttalálgatta mindenki, ki állhat mögöttem,hogy segédmunkásból egyszerreszerkesztõvé avanzsáltam.)De ne szaladjunk ennyire elõre. Mostmég csak a nyolcadik utáni nyárnál tartunk.Amikor megszületett a történelmi jelentõségûdöntés, elindultam, mint anépmesék hõsei, munkát keresni. Egygyárat, hogy egészen pontos legyek. Akkoribana környékünkön még hegyekbenállottak a gyárak, Ujpest kimondottanipari városnak számított (tudom, iparikerületnek, de nem áll rá a kezem valahogy),volt ott minden, mit szem-szájmegkíván, bõrgyárak meg bútorgyárak,textilgyárak, hajógyárak, és mindegyikkapuján öles betûkkel hirdették a betöltendõállásokat. (A szünidei diákmunkánakmeg nem is volt felsõ határa: a gyárakmintha kimondottan érdekeltek lettekvolna az efféle munkaerõk felvételében.)Egyszóval, aki dolgozni akart,dolgozhatott kedvére, még választhatottis, hogy a könnyû-, a nehéz- vagy afélnehéz-iparban kíván elhelyezkedni.Magam is végiggondoltam megannyi lehetõséget– a legkézenfekvõbb a lámpagyárlett volna, ahol családom sok tagjamegfordult az elmúlt évtizedekben, ésmég akkor is számos nagybácsi meg keresztszülõszorgoskodott ott, szívesen ahónom alá nyúltak volna, ha igénylem –végül határozott léptekkel elindultamRákospalota felé. Énrajtam ne segítsensenki, gondoltam, megállok én a sajátlábamon, ha kell. Fenékig kívántam ürítenia felnõttség poharát.Öt percbe se tellett, már a vasúti bakterháztúloldalán szembejött velem azelsõ gyárüzem. „Kismotor és gépgyár”– ez állott a bejárat fölött. Ennél jobbatkeresve se találhatnék, gondoltam magamban,helyes, ha az ember a felnõtt-18

séget elõbb csak kicsiny motorokkalkezdi, s ha körükben már otthonosanmozog, akkor tér át a nagyobb motorokra:egyszóval ott a helyem. Vettemegy nagy levegõt, és nekivágtam.Mit mondjak, már bejutnom se voltkönnyû. A gyárkaput napközben zárvatartották, beletelt egy negyedórába, miremegtaláltam a csengõt – aztán egymásik negyedbe, míg szereztem egy járókelõt,hogy becsengessen helyettem:én ugyanis nem értem el. Aztán az is komolyküzdelmembe került, hogy a portásne zavarjon el rögtön. „Büdös kölyök,majd adok én neked huligánkodni.”Aztán, hogy elmagyarázzam, mitakarok. Aztán, hogy megtaláljam a személyzetiosztályt. Hogy kitöltsem a vonatkozópapírokat. Hogy megleljem abbana hatalmas dzsungelben az orvosirendelõt, az öltözõt meg a szakszervezetikönyvtárat. (Ha jól emlékszem,ezek voltak a munkássá válás legfontosabbstációi.) A helyiek némi leereszkedõjóindulattal bántak ugyan velem, denem is értették, milyen nehézséget jelentaz újonnan érkezettnek, ha ekképpenigazítják el: „Menjen keresztül azudvaron, aztán a légópincénél balra, acsomagoló mellett.” Mindegy, végülcsak megfeleltem minden egyes lovagivizsgán, kora délután a gyár meg énegymás tenyerébe csaptunk, megállapodtunk,hogy az anyagraktárban fogoktevékenykedni egy egész hónapon át, smindezért végül ötszáz rénusi forint ütia markomat. A konkrét feladatokatmajd Farkas fõraktáros úrtól fogommegtudni holnap – derült ki végül. Kifelémenet még meglepetésszerûen megmotoztaka portások, és már túl is voltaméletem elsõ igazi munkanapján.– Hogy ment? – kérdezték az otthoniakaggodalommal.– Remekül – feleltem foghegyrõl, ésmintegy véletlenül, letelepedtem azasztalfõre. Elvégre magam is családfenntartólennék, vagy mi a szösz. –Gyerekjáték – tettem még hozzá a gõzölgõleves fölött.Másnap aztán megtanultam, mi amagyarok istene. Illetve, igyekeztemmegtanulni. Farkas fõraktáros úr, akibármelyik elmegyógyintézetben elsõhegedûs lehetett volna, kezébe vette törékenysorsomat. „Majd én megtanítomneked, mi a magyarok istene!”, mondotta,és munkához látott. Szellemes feladatokegész sorát eszelte ki számomra,kiöntött egy vasdoboznyi négyescsavart, és stopperrel mérte, mennyiidõ alatt számolom meg õket, felzavartaz egykarú létra tetejére, hogy nézzekmeg valamit a polcon, aztán kirúgta alólama létrát. Úgy dobogtam lefelé, mintegy amerikai rajzfilmfigura, mindenegyes polcba külön beverve az államat.A raktár fapadlójának felvikszelése,„hogy enni lehessen róla”, már vakációnaktûnt délután.Elaludtam a leves fölött. Felmenõimnem kérdeztek semmit, tapintatból.Másnap hajnalban (hatra jártam, hanem mondtam volna) komolyan felvetõdöttbennem, hogy elhalasztom ezt afelnõttedést pár évvel, de aztán ökölbeszorítottam a kezem (a gyomrom ökölbeszorult magától is), és elindultam apokol felé. Hogy tovább haladjak azalsegédraktáros-tanoncság felé vezetõgöröngyös úton.Farkas fõraktáros nem fogyott ki azötletekbõl. Körömreszelõvel reszeltetettmenetet a facsavarba, mozgó fejûkalapáccsal egyenesítette velem a rozsdásszögeket (melyeket az udvaron kellettgyûjtenem), tûzforró olajt öntöttfriss sebemre, és közben megállás nélkülhangsúlyozta, hogy mindez csak azén érdekemben történik. Voltak különfélealraktárosok is, akik látszólag ügyetse vetettek a mi nagyszerû küzdelmünkre,a raktár mélyén ultizták végig a napot,kis dobkályhán melegítve horpadtlábosban tartott elemózsiájukat. Volttehát sok minden ott, a raktárban, csakmunka, az nem volt. Nem emlékszem,hogy a hónap alatt, melyet Farkas fõraktárosóvó keze alatt töltöttem, egyszeris vittek vagy hoztak volna valamit.Reggel megérkezett a raktár személyiállománya (igen hamar az én feladatomlett kicsit korábban érkezni, és valamennyiszaktárs kartonját lepecsételnia bejárat melletti óránál – a rendészekunottan nézték, mit csinálok), akkor belülrõlránk csukódott a raktárajtó, és elkezdõdötta munkanap. Farkas kegyetlenkedett,én szenvedtem, a többiekmeg kártyáztak. Jó társaságban szaladtaz idõ. Hallgattuk a rádiót (tánczeneikoktél), néztük a konyháslányokat a kitörtablak tejüvegén át, lottóztunk, elvoltunk,mint a befõtt.A végén még szinte a kezét is nyújtottaaz én áldott emlékû fõnököm.– Szavamra, ember lesz belõled.Ebben akkor nem voltam biztos. Abbanmeg különösen nem, hogy ezt akarom-e.A fizetésembõl mindenesetrevettem nagyanyámnak egy lábemelgetõsszeméttartót (igazi újdonság voltakkoriban), nagyapámnak egy új borotvaecsetet(mindketten nagy becsbentartották az ajándékot, betették a nippekmellé a szekrénybe, és nem használtáksoha), aztán leittam magam egydupla nagymálnával.– Na, most jöhet a nyár – gondoltam–, igazán megérdemlem.19

PREMIER: FEJGÉPTengelice, nyársonMEGYESI GUSZTÁVHa az ember csak kicsit isad magára, akkor külföldinyaraláskor mindenképpenmegkóstolja a helyi ételeket, bármi kerülis elé. Igazi ínyenc persze igaziínyencségeket fogyaszt, amit azonbankülföldre jutva nem lehet hirtelen éserõbõl mûvelni, az ínyencségre jó elõreföl kell készülni itthon. Az igazi éslelkiismeretes ínyenc már a reggelijétse kapkodja el, megadja a módját.Elõtte forró fürdõt vesz, a szolgák vastagonbekenik jóféle olajokkal, majdfinom gyapjúlepedõbe tekerik, és azebédlõbe vezetik.A reggelit legjobb fehér és feketeolajbogyóval kezdeni, aztán a forrókolbász mellé mézzel és mákkal behintettmormotahúst kóstolgatni,melyhez leginkább a szíriai szilva járja,ehhez rímel aztán a pávatojás, aborsos tojássárgájába bújtatott fügemadárés a pacsirtamell. A különfélerákok, osztrigák és tengeri csukákután csakis sertéstõgy következhet, akényesebb gyomrúaknak inkább kétéveskoca méhe ajánlatos, persze kizárólagecetes fenyõvel. Hogy aztán kiaz, aki tollakkal felcifrázott nyulat rendel,s ki az, aki rézüstben fõtt egybeborjút,már ízlés dolga, az viszont íratlantörvény, hogy eme hétköznapifrüstököt rigónyelvvel vagy tengelicepástétommalkell befejezni.Tessék fellapozni Petronius beszámolójátbizonyos Trimalchio nevû polgártárslakomájáról.Mármost van nekem egy ismerõsöm,aki a napsütötte Itália nagy szerelmese,s vakációi idején nagy elõszeretettelfogyasztja az ínyencségeket,ha nem is a Trimalchio lakomájánfelszolgált teljes ételsort, de példáulrigónyelvet és tengelicét is evett már,utóbbit nem pástétomként, hanem

PREMIER: FEJGÉPBalatoni anzikszCSIKÓS VIRÁGBikinivonal Ponyvaregény BorotvaSzabadstrand Nádas NudistaBékatalp Vödör TuristaSzalmonella Szúnyogcsípés Diéta ReklámszatyorJacuzzi Párizsi Rüh PornóKiskegyed Hormon Giccs Libidó IzzadságcseppForrónadrág Fröccs ZimmerFrei Gumicsónak Pattanás PokrócLágytojás Lúzer Fregoli Compó MackósajtÚszógumi Sáskoszorú Túlsúly TejfölTrafik Narancsbõr Gumipapucs Golyósdeo Pecabot Nagyi Nereus CukorpótlóPofon Gagyi Ketchup Csók PollenjelentésFagyi Nyugágy NapszúrásHekk Csaláncsípés Savtúltengés KólaZápor Ragtapasz Rezsó AntivakarinAkali Zivatar Sneci Égszakadás PszichoanalízisSavanyúcukor Csõd FöldindulásPatkányméreg Tornádó VérCsali Fonyód Csónakkölcsönzõ BudiHorgászengedély Korzó Stég DefektGyomirtó Barom! Jégkrém Patika MellszõrMelír Kertmozi Polgárõr SportszeletMentõ Tihany Szalámi VadkempingLidérc Biciklipumpa Sellõ ZánkaKaszinó Hímringyó Csocsó TranszvesztitaVízibicikli Kékszalag AranyhídTramini Zsírleszívás Monokini TörcsiBalcsi Frottír Balhé Bicepsz TricepszZsírpárna Szifon Nyáribunda MolettStrandpacsker Helicon Ügyeletes FasírtBelgyógyász Dauer DiszkógömbSzóda Szoli Information Szörf GyógyfürdõRizling Lavór Melanoma WellnessIdegösszeomlás Csáky töltöttrostélyos Mallorca-acne Tölcsér PedikûrGumilabda Ránc Bója FürdõlepedõSuhogó Nemi erõszak Spray MeteorológusDeejay Komp Ózonlyuk NapolajTrapista Szifilisz Csendháborítás MustárMenetrend Szadista Condylomaacuminatum Lapostetû FokhagymaTesztoszteron Ótvar Galeri PlattenseeAntibiotikum Palacsinta Védelmi pénzTurmix Pára Szemölcs Áon szûzei HotdogPanzió Málnaszörp Para AngolnaFulladás Fitnesz Kempingszék GunyhóBusa Lacus Pelso Ponty MeggylevesHólyaghurut Zuhé Szájfény LábszagSiófok Lángos Lelle EgyrészesAmphora MK II. Gyomorhurut KurvaSzigliget Kétrészes Strici Fecske OlajpasztellTollaslabda ÉletbiztosításKoffer Bõrirritáció Mit Frühstück Test-nedv Sátor Pincér Zseblámpa FamíliaNapszúrás Felvágott Pingpong HomokPálinka Stég Ohne Frühstück KifliSwinger klub Rétes Napernyõ VálóperMatrac Kabin Ray-Ban Füles GyomorgörcsNektár Moped Orkán PuncsAmur Vattacukor Élményfürdõ KullancsMÁV Sült keszeg Nyugágy CserkészkolbászGyörök Induló Pumpa RovarirtóBadacsony Kalap Presszó CsaládterápiaBüfé Tupír Gyulai HasmenésNeptunus Emberölés Csuka KiütésHamburger Vakáció Polaroid WindsurfVérszívó Csomagmegõrzõ Fûzfõ CsajLakókocsi Tábortûz Fõtt kukorica Üdülésicsekk Traubi Guminõ Villanófényesszõrtelenítés Jégakku MásodosztályAszófõ Hûtõláda Hónalj Heveny AkkutGaz Szélvihar Traffipax Nimfa RohadtPótkerék Fritõz Poseidon AlkoholmérgezésOrgazmus Bazalt Vanília CsaláncsípésPikkelysömör Pigmenthiány Vegyesköret Pucér Defekt VendéglátóiparEchericia coli Köd Sziluett MajonézMulatós Görögdinnye MackónadrágFalatozó Vonyarcvashegy ManikûrÜdítõ Láz Móló Nedû Villám FelsõörsAlvilág Gyomorrontás Akarattya GonorrhoeaGõzös Hányinger Ekhó ViharHalásztanya Csopak Evezõlapát HullámApátság Virsli Zamárdi VurstliÖböl Szigliget Anyád! Víziszony RomlottM7 Figula Ungarische WirtschaftHínár Rendõr Sár Köcsög! Kócsag Vizenyõslapály Roham Rovarirtó AtlétatrikóFogassüllõ Szürkebarát HalászlékockaHiszti Villám Hajnal MuszkliRokon Ribanc Sült kolbász UszonyIszony Viszony Halál Hurrá Nyaralunk22

M A G Y A R Á L L A M I O P E R A H Á ZH U N G A R I A N S T A T E O P E R APremierek[2009...2010]Benjamin Britten A KIS KÉMÉNYSEPRÔThe Little Sweep | 2009. szeptember 20.Karmester / Conductor: Bartal László, Köteles Géza Rendezô / Director: Bata RitaBartók Béla A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRABluebeard’s castle | 2009. október 11.Karmester / Conductor: Fischer Ádám Rendezô / Director: Hartmut SchörghoferSz. Rahmanyinov - M. Muszorgszkij - R. Wagner - B. EifmanKARAMAZOV TESTVÉREK (balett)The Karamazovs | 2009. november 7.Karmester / Conductor: Medveczky Ádám, Szennai Kálmán Koreográfus / Choreographer: Boris EifmanSári József NAPFOGYATKOZÁSSonnenfinsternis | 2009. november 28.Karmester / Conductor: Hamar Zsolt Rendezô / Director: Kovalik BalázsWolfgang Amadeus Mozart A VARÁZSFUVOLADie Zauberflöte | Vígszínház, 2009. december 25.Karmester / Conductor: Fischer Ádám, Kovács János, Török Géza Rendezô / Director: Marton LászlóRichard Strauss A RÓZSALOVAGDie Rosenkavalier | 2010. március 20.Karmester / Conductor: Kovács János, Dénes István Rendezô / Director: Andrejs ZagarsRichard Wagner TRISZTÁN ÉS IZOLDATristan und Isolde | Müpa, 2010. május 29.Karmester / Conductor: Fischer ÁdámRendezô / Director: Parditka Magdolna, Szemerédy AlexandraMODERN BALETT-ESTModern Ballet Evening | 2010. június 5.Koreográfus / Choreographer: Robert North, Lukács András, Ohad NaharinA Mûvészetek Palotája ésa Magyar Állami Operaház közös produkciója.www.opera.hu/berlet215x280 Xerxes-Premiere.indd 1 25/5/09 21:52:12

PREMIER: SZÍNHÁZSzínházisvédasztalA PÉCSI ORSZÁGOS SZÍNHÁZITALÁLKOZÓ VERSENYPROGRAMJAJANISCH ATTILA AJÁNLÁSÁVALA PARK – LÁSZLÓ ZSOLT ÉS DEBRAH DENNIS A NEMZETI SZÍNHÁZ ELÕADÁSÁBANFOTÓ: GORDON ESZTERJanisch Attila filmrendezõ, Balázs Béla-díjas,érdemes mûvész közel egy év alatt csaknem kétszáz elõadástlátott, mire kiválasztotta az idei POSZT-on szereplõtizennyolc darabot. Olyan összeállításra törekedett, amelyhûen tükrözi a magyar színházi világ 2008/2009-es évadját,ugyanakkor színes és minden közönségigényt kielégít,„hiszen mindegyik elõadás rólunk, nekünk szól.”Az idei POSZT-ról, a versenyprogram összeállításárólés a mai színházi életrõl kérdeztük Janisch Attilát.– Milyen koncepció alapján alakítottaki a végleges listát?– Nagyon sok elõadást néztemmeg, és ezeket több szempontból értékeltem.Fontos volt az egyéni színészijáték, a darab és az elõadás stílusánakés egészének megfelelõ karakterformálás,de ugyanolyan lényegesnektartottam a társulati összjátékot, valaminta rendezõ tartalmi és formai elképzelését,eredetiségét, és természetesenaz elõadás rám gyakorolt hatását,értve ez alatt az érzelmi, érzéki ésintellektuális hatást egyaránt. Ezeketegyüttesen figyelembe véve válogattamés húztam meg a határvonalakat.– Soha nem versenyzett még tizennyolcelõadás a Pécsi Országos SzínháziTalálkozón, ilyen erõs színháziévad volt a 2008/2009-es?– Nem tudom az elõzõ évekkel öszszehasonlítaniezt az évadot, de ebbennagyon sok olyan elõadás volt,amely egy ilyen válogatás erõs bázisátképezhette, még akkor is, ha a színházúj formáinak keresése, nyelvének fejlesztésenem volt igazán meghatározótendenciája ennek az évnek. Ezértis örültem volna, ha a végleges programbanis benne tudtam volna tartaniMundruczó Kornél A jég címû, két évebemutatott és idén a Nemzetiben felújítottrendezését, amely az utóbbiévek egyik fontos, nagy hatású, eredetihangot megszólaltató produkciójavolt, amit az akkori válogató nem választottbe, nekem viszont végül is aszabályokra hivatkozva (csak új bemutatólehet) nem engedték meg. Ezfájdalmas hiány a számomra.– Nagyon színes a paletta, a nagy,meghatározó színházaktól kezdve akisebb, alternatív színházi társulatokigsokféle elképzelés képviselteti magátPécsett. Tudatosan törekedett aválogatás során arra, hogy a színházivilág sokszínûsége megjelenhessen aPOSZT-on?– Igen, ez határozott törekvésemvolt. Minden fajta-féle elõadástípusbólszerettem volna a POSZT programjábavinni az általam legjobbnaktartottat, a rám leginkább hatót. Aztszerettem volna, ha a válogatásombanminél több szín jelenik meg a magyarszínház palettájáról. Egy másikhasonlattal élve, azt szerettem volna,hogy ez egy színházi svédasztal legyen,amelyen mindenki megtalálhatjaa neki tetszõt. Remélem, ez sikerült.24

Botho Strauss tragikomikus haláltáncátkönnyed eleganciávalformálták az alkotói kezek aNemzeti Színházban. Alföldi Róbertrendezése, A park nagyvonalú operaifogalmazásban, de ugyanakkor a részletekfinom gazdagságával, nagyszabásúdíszletek között jeleníti meg aShakespeare Szentivánéji álomjábólérkezõ Titánia-Oberon kettõs történetét.Kiábrándult, démoni a végkifejlet,amiben ezek az istenek is emberi kisszerûségbenvégzik, és elvesztik azokataz értékeket, amiket õk próbálnánakaz embereknek adni. Önmagábanélmény Forgách András hibátlan fordítása,és a színészi alakítások is a legmeztelenebbvalójukig tökéletesek.BARBÁROK – JELENET A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ ELÕADÁSÁBÓLFOTÓ: SZILÁGYI LENKEFOTÓ: GORDON ESZTERahogy vakuvillanás-szerûen a tömegbõlkiemel egy-egy pillanatot, karaktert.Apró részletességgel ábrázoljaazt, majd visszasüllyeszti a többiekközé. Az elõadásban a boszorkánysággalvádolt és a hatalom által manipulálhatóközösség önfelszámoló tendenciáirahelyezõdik a hangsúly. Tartalmilagés formailag is bravúros produkció.Molière Képzelt beteg címû klasszikusaaz Istenítélet nagyszabású színpadikompozícióival szemben a személyekközötti kapcsolatokat ábrázol-JÓGYEREKEK KÉPESKÖNYVE – AZ ÖRKÉNY ISTVÁN SZÍNHÁZ ÉS A MÛVÉSZETEK PALOTÁJA KÖZÖS PRODUKCIÓJAAscher Tamástól két elõadás is bekerülta legjobbak közé, a Barbárok ésa Jógyerekek képeskönyve eltérõ megközelítéseannak a színházi gondolkodásnak,amit Ascher képvisel. A BarbárokGorkij-feldolgozás, amelybenlenyûgözõ a színészi játék és az a fajtarendezõi technika, amivel Ascher alegapróbb részletekig kidolgozza aszereplõk egymáshoz való viszonyát.Eklektikus világot mutató, de mégisegységes hangulatú elõadás, amelybenmég a komplett, önálló hangi világotteremtõ természeti atmoszféránakis fontos szerepe van, amely fojtogató,tompa zajával temeti be az istenháta mögötti kisváros tragikomikuskarakterekkel teli világát.A Jógyerekek képeskönyve egyrémmese-bohózat, zenés õrület, ahola színészek maszkban, fergeteges humorú,groteszk stílusban játszanak.Szabad formák kavalkádja ez a színpadon,háttérben a szülõk és gyerekekviszonyának bemutatásával és a kiszolgáltatottságérzékeltetésével.Hogy az elõadás nem csupán egy remekbohózat, az elsõsorban az ízléses,okos, gazdag humorú és jó tempójúrendezésnek és a színészek nagyszerûösszjátékának köszönhetõ.Az Istenítélet és a Képzelt betegMohácsi János rendezõ színházi tudásánakés tehetségének két oldalát mutatjákmeg. Arthur Miller darabjában,az Istenítéletben hihetetlen az a térhatás,amit (az egyedülálló térlátású)Mohácsi a színészek mozgatásával elér,ugyanakkor nagyon izgalmas,ISTENÍTÉLET – ZAYZON ZSOLT ÉS HERCZEG ADRIENNA PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ ELÕADÁSÁBANFOTÓ: KÖRTVÉLYESI LÁSZLÓ25

dulási pontot jelentette Mohácsiék átiratához,amelynek eredménye egy lényegébenteljesen önálló, kortárs mû.MÉHES LÁSZLÓ AZ ÉJJELI MENEDÉKHELYBEN – JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZFOTÓ: SZKÁROSSY ZSUZSAja rendkívül érzékletesen, kifinomultan.A Mohácsi testvérek elõadásábana halál lesz a játék egyik fõszereplõje.Az emberi jellemek és érzelmek gyarlóságaa halálhoz fûzõdõ viszony groteszkhumorral ábrázolt, tragikomikuskontrasztjában jelenik meg.Molière utolsó komédiája csak a kiin-Horváth Csaba mindkét rendezésében– Kalevala és Éjjeli menedékhely –alapvetõen fontos a mozgás mint kifejezésiforma. A Kalevala hõsköltemény,népi eredet- és termékenységimítosz. Az emelkedett tartalom azonbankorántsem ebben a hõsi formában,nem az õsi tartalommal jelenikmeg a Forte Társulat elõadásában,amely Szálinger Balázs posztmodernKalevala-átköltésének szövegáradatáraépül. A rendezõ tökéletesen kihasználjaa tánc, a mozgás és a szövegpárhuzamában rejlõ lehetõségeket.Két síkon zajlik az elõadás, az egyiket averbális tartalom, a másikat pedig erõteljesfizikai-színházi tánc-performanceképezi a színész-táncosok emlékezetesmegfogalmazásában.Az Éjjeli menedékhely egészen másmegközelítése Gorkij szövegének,mint amit az Ascher rendezte Barbárokbanláthattunk, itt nagyon keserûés mély érzéseket kavarva, az érzékeinkreés érzelmeinkre is erõsen hat,ahogy Gorkij realista klasszikusát alegkevésbé sem realista módon fogalmazzaújjá, kortárssá Horváth Csaba.Az elõadás a mozgásszínház és a prózaiszínház eszköztárát is használó,komplex színházi nyelven mutatja bea társadalom perifériáján vergõdõemberek sorsát. Ritka eset, hogy egyelõadás egyszerre megrendítõ táncszínháziprodukció és katartikusdráma.FOTÓ: GORDON ESZTERKALEVALA – HORVÁTH LAJOS OTTÓ, ANDRÁSSY MÁTÉ ÉS MUCSI ZOLTÁNNAGY PÉTER HAMLET SZEREPÉBEN, A ZALAEGERSZEGI HEVESISÁNDOR SZÍNHÁZ ELÕADÁSÁBAN FOTÓ: PEZZETTA UMBERTO26

Andrzej Bubien Oblom-off címû rendezésemás megvilágításban állíjaelénk Goncsarov klasszikusának Oblomovját.Trill Zsolt frenetikus játéka egyálmodozó, hiperszenzitív, mozgékonykaraktert formál az elhíresülten tunyaés semmittevõ figurából. Egy teljesemberi univerzum, amely tökéletesenidegen az õt környezõ világban.OBLOM-OFF – GYÖRGYI ANNA ÉS TRILL ZSOLT A DEBRE-CENI CSOKONAI SZÍNHÁZBAN FOTÓ: MÁTHÉ ANDRÁSFOTÓ: GORDON ESZTERA Maladype Színház Leonce ésLenája valódi testköltészet. BalázsZoltán rendezése a szavakkal nemközvetíthetõ érzékiséget állítja a nézõifigyelem fókuszába. A színészekállandó változásban lévõ teste éppenannyira hatékony érzelemközvetítõ anézõvel folytatott kommunikációban,mint a mozgás közben elhangzó szöveg.Minden elõadásban a nézõ választhata száz lehetséges jelenetvariációból– így két elõadás soha nemlehet egyforma. Érzelmileg telített, érzékiélményekben gazdag elõadás.AUGUSZTUS OKLAHOMÁBAN – GYABRONKA JÓZSEF, BÖRCSÖK ENIKÕ, IGÓ ÉVA, KÖZÉPEN: PAP VERABagó Bertalan a Hamletet az indulatokés a szenvedélyek irányából közelítettemeg. Egy kamasz kiszolgáltatottságát,a felnõtt világgal való megrázótalálkozását, ütközését mutatja be.Kétségbeesett és elveszett generációtagja õ, azé a generációé, amely (élõvagy holt) apáik kívánságait, terveit ésbosszúit végrehajtani létezik, és amelyeta saját szenvedélyei megakadályoznakabban, hogy felismerje ezt akiszolgáltatottságát. Fénybõl és sötétségbõlépül fel az elõadás kevés díszletelemethasználó, meggyõzõen erõsesztétikumú formavilága.Az Augusztus Oklahomában egycsaládi összeomlás története. Amiérta vígszínházi elõadáson megakadt aPOSZT-válogató figyelme, az a remekszínészek formátumos alakításainakköszönhetõ, amelyek a rendezõt,Eszenyi Enikõt is dicsérik. Pontos, érzékenyelemzésekkel irányított csapatmunka.Pap Vera megrendítõ alakítástnyújt, de összességében azegész szereplõgárda is nagyon meggyõzõ.Nekik köszönhetõen a kommerszsikerdarab hiteles drámáváválik.27LEONCE ÉS LÉNA – SIMKÓ KATALIN ÉS FÁTYOL KAMILLAA MALADYPE PRODUKCIÓJÁBAN FOTÓ: HEKTOR

Zsótér Sándor érzékeny és érzékilátomása meggyõzõen erõs értelmezéseShakespeare sokat vitatottklasszikusának. A velencei kalmárbana szenvedély kielégületlen és kielégíthetetlenvágyakozás, amely azonbansoha vagy csupán ideiglenesen éri elcélját. Az eredetileg vígjátéknak írottdarab sötéten tragikus idegenséggelés hidegséggel jelenik meg a színpadon.A VELENCEI KALMÁR – EGERBÕL FOTÓ: GÁL GÁBORFOTÓ: BÁCSI RÓBERTFOTÓ: NAGY ERZSÉBETKASIMIR ÉS KAROLINE – JELENET A NYÍREGYHÁZI MÓRICZ ZSIGMOND SZÍNHÁZ ELÕADÁSÁBÓLA Tamási Zoltán rendezte Hû, demessze van Petuski! majdhogynemegy monodráma, melyben maga Tamásijátssza a fõszerepet. Venyicska,az egykori kábelfektetõ brigádvezetõvégsõ összeomlása a Moszkva-Petuski vasútvonalon bonyolódik,amelynek hossza elég arra, hogy a fõszereplõrettentõ és folytonos mélymerüléseaz alkoholba bepillantástengedjen a volt kommunista Szovjetunió(és a környezõ szocialista országok)társadalmi rendszerének lélekölõmûködésébe. Remek, egyszerû,mély és mulatságos, költõi és abszurd.A Kasimir és Karoline társadalmitabló mai életünkrõl. Széles spektrumbanmutatja be az itt élõ embereketés kapcsolataikat – ironikus, sokszorgroteszk hangnemben. Ebben ahaláltáncban senki nem kerülheti elsorsát, hiszen a szegényesen fantáziátlan,csodaváró s a csodát az alkoholban,az érzelemmentes testi kapcsolatbanés az erõszakban megtalálóvilágban abba az egyetlen sorsbakénytelen mindenki mindent bepréselni,amely éppen az övé.FOTÓ: TÓTH SIMON FERENCHÛ, DE MESSZE VAN PETUSKI! – HOMONNAY KATALIN, KAKASY DÓRA ÉS TAMÁSI ZOLTÁN A STÚDIÓ K-BANGYABRONKA JÓZSEF A BÉRHÁZTÖRTÉNETEKBEN28

A Bérháztörténetek nagyon megfogott.Bodó Viktor egy egyszerû alaphelyzetbõlegy erõsen komplex hatásúelõadást bont ki. Különbözõ figurákbukkannak fel a bérház-térben, sorsukata legváltozatosabb színházi formával,vizualitással, zeneiséggel ésköltõiséggel villantja fel a rendezõ,mindezt vérbeli fekete humorral fûszerezve.Érzékeny elõadás, amelynagyon élõ és nagyon mai. Felkavaróarcképcsarnok Bodó Viktor és aSzputnyik Hajózási Társaság egyetlenlakószobányi játékterébe sûrítve.A Fédra fitness a klasszikus Phaedratörténetdemitizált, deheroizált változata.Csupa idézõjel, átfordítás, átértelmezésez az elõadás és mindeztszellemesen, könnyedén, gondolatgazdagonteszi. Tasnádi István tökéletesenönálló, szerzõi mûvét (amelyetmaga is rendezett) nem véletlenül egyfitneszteremben mutatják be a voltKrétakör és a KoMa társulat tagjai. Akonfliktusok mélyén a generációk közötti,végzetesen ostoba és megoldhatatlanproblémák feszülnek.Bocsárdi László sepsiszentgyörgyiA csoda címû elõadásában a két fiatalszerelmes küzdelme a tiszta érzelmeketféltékeny irigységgel gyûlölõ, ki-FÉDRA FITNESS – A KOMA PRODUKCIÓJÁBAN: SCHERER PÉTER ÉS JASKÓ BÁLINTégett felnõtt világgal szembeni próbatételléválik. A rendezõ a népmesékéles, tiszta karakterekkel megrajzolt –némiképp egyszerûsítõ – világa helyetta balladák súlyosan tömör nyelvénés az elõbbinél jóval sötétebb, komorabbtónusban fogalmazta újraTamási Áron Énekes madár címû színmûvét.Katartikusan érzelemgazdagelõadás.FOTÓ: SZKÁROSSY ZSUZSAFOTÓ: BARABÁS ZSOLTFOTÓ: MOLNÁR EDVÁRDA CSODA – NAGY ALFRÉD ÉS KICSID GIZELLA A SEPSISZENTGYÖRGYI TAMÁSI ÁRON SZÍNHÁZBAN29VICEI NATÁLIA ÉS PÁLFI ERVIN A GÉZAGYEREKBEN.A SZABADKAI NÉPSZÍNHÁZ ELÕADÁSA.A Gézagyerekben az autista Gézavilága kerül feloldhatatlan összeütközésbeaz õt segítõ és kihasználó felnõttektudatlan, a fejlõdéstõl és változástóltökéletesen mentes, habár barátságosnaklátszó világával. BérczesLászló rendezésében nincs jobban felnagyítvaaz, aminek éppen abban rejlikdrámai ereje, hogy szinte észrevehetetlenülkicsiny – mint az élet ezernyiapró eseménye, amelyek úgy szervezõdneksúlyos drámai konfliktussá,hogy közben mindvégig jelentéktelennekmutatják magukat. Háy János istendrámájaépp ezt a „semmit” tesziláthatóvá.

PREMIER: SZÍNHÁZEszter,közelrõlMÁTÉ GÁBORMÁTÉ GÁBOR ÉS ÓNODI ESZTER A BARBÁROKBANFOTÓ: SZILÁGYI LENKE30

Kerékpáron érkezik. Lábán bokabilincsben. Talán fluoreszkál. Hat óra elõtt – minden esetben. Nem is érkezhetne késõbb,mert hajfodrászat, szemöldök-megerõsítés. Olajozás. Csupa izzadt vidéki lesz itt nemsokára. A régi Oroszország.Az elsõ 16 oldalon nem vagyok. Volt úgy, hogy csak 12-re kellett mennem a próbára. Senki nem tudott semmit.Ónodi Eszter is csak a magasított MZT, MVP, VIP, ja….. „MBT” (tudom meg egy másik színésznõtõl, aki körülöttem járkál)cipõjében billegett, mint ma sok kolléga. (Egyébként is a színész öngyógyító és egymást gyógyító fajta, ha valakin valami segít,azonnal a másik is kipróbálja – színházi büfékben dõlnek el egészségek, orvosokat ajánlunk egymásnak, diagnosztizálunk.Mostanság a legtöbben magasított cipõben járnak. Billegnek a színészek a próbákon, nem lehet benne megállni.)Egyszer arra érek be dél körül,hogy az egész társaság tájszólásbanbeszél. A büfében elõszörmindenki azt hitte, hogy ez vicc, de aztána színpadon is egyik tájszólás jött amásik után. Ebben Eszter járt elõl, olyannyira,hogy csak egy-két nappal apremier elõtt Ascher unszolására szokottle róla. De a lelkében megmaradta tájegység, és ez fontos volt. Õ valójábanbelül, valahol a szíve tájékán mégmindig tájszólásban van. Bizonyítaninem tudom, de közelrõl úgy látom, ettõllett meg Nagyezsda Polikarpovna.Mert megvan. Ezt is közelrõl látom.Õ a legszebb nõ a kisvárosban. Minõsíthetetlenéletet él, katasztrofálisházasságban, egy magamfajta mérnöknekez rögtön feltûnik, elég megpillantani.Állok elõl, hátranézek, ésott van, Õ az! Ligyija Pavlovna megbökia könyököm, ne beszéljek az adóellenõrrõl,mert itt van a felesége! Megállmellette szétivott férje, MavrikijOszipovics, hogy tudott egy napig isvele élni?!Hóna alól kikandikál ragasztott szõrzete.Ellentétben egyéb színésznõkkel,Eszter az ilyen ajándékoknak örül.A második felvonásban egy székháttámláján összeér a kezünk (voltegy-két elõadás, amikor nem ért öszsze,de aztán kérés érkezett, hogy öszszeérjen).A harmadik felvonásban együtt távozunka színrõl. Eszter kabátot terítmagára, Czakó Klári várja ezzel, nehogymegfázzon! Már régóta beteg.Lényegében talán a premiert játszottaegészségesen.Azóta jön-megy benne az influenza.Hajlamos vagyok azt hinni: Nagyezsdabeteg.Ilyen értelemben kifejezetten szerencse,hogy nem csókolózunk.Mikor elõadás elõtt, mint írtam kb.hatkor, bent a színházban megáll a büfépultnál,iszik valamit, rendel, hangjanazális. Na, mondom magamban, maeste Barbárok! Néha hangos megjegyzéseketteszek. Kisfia hozta haza aJORDÁN ADÉL ÉS ÓNODI ESZTERkórt – válaszol többnyire, persze nemezekkel a szavakkal.Színésznõ anyák gyakrabban náthásak,mint a nem anya színésznõk.Nagyezsda egyszer még mikroporttalis volt Nagyezsda. Aki közel hajolthozzá, az is hangszóróból hallatszottazon az estén.Azóta szépen felerõsödött a hangja,csak az orrhang nem múlik, a náthásember hangja.Szerelmes vagyok belé (a darabban).Nem viszonozza, bár néha elbizonytalanodik.Mibõl veszem ezt észre?Például, amikor elõször találkozunk,megrebben a szeme. Nem aztmondom, hogy rám mosolyog, de ez istöbb, mint a semmi. Tudom, hogy nemreám vár, de lehet, hogy ló (Nagy Ervin)nincs, szamár is jó alapon, egyszermég megtörténik.Van egy pillanat, amikor kicsit bonyolultabblesz a viszonyunk. A másodikfelvonásban kezet csókolok neki(az elõadás alatt minden alkalmatmegragadok a kézcsókra, majd egymásik írás apropóján megszámolom,hányszor), itt csak egy zakó fedi a felsõtestem(jelmez: Szakács Györgyi),31és látom, hogy a mellszõrzetem vizslatja.Úgy vélem, Nagyezsda ezt szerethetia férfiakban: a mellszõrt. Nyilvána színésznõ magának is magyarázatotakart adni, hogyha egyszer Cserkun(NagyErvin)ba(be) szerelmes, õtvárja, õrá gondol, akkor mit hetyegfolyton ezzel a Ciganovval (velem), ésvégül kikötött a mellszõrnél. TalánCserkunnak nincsen is, legalábbisnem látszik (jelmez: Szakács Györgyi).Van még egy rejtélyes néma jelenetünk,de ez már a negyedik felvonásban.Kettesben vagyunk. Itt eléggé sértõmódon viselkedik. Jó, nem hozzámjött, nem engem keres. De öregnek titulálés kopasznak. Ezt elõsegítendõtöbbször az ölébe hajolok, hogy a nézõis lássa, van némi alapja annak, amitmond. Ezután bejön Redozubov, a lányátkeresi, és míg Pavlinhoz beszél,nekünk Eszterrel van körülbelül együres percünk. Ezt én arra használomki, hogy tovább fixírozom a mellettempihegõ asszonyt. Úgy veszem észre,nincs ellenére több félreérthetetlen pillantásom.Ezután nem sokkal bemegyCserkunnal egy szobába, ahonnan kisvártatvakétértelmû hangok hallatszanakki. Ezt nem veszem jó néven. Nemértem, ha így nézett rám, miért megybe abba a szobába? Ha megkérdezném,nem kapnék értelmes választ.Nagyezsda buta. Szép. De buta.Még egyszer bepróbálkozom, egypisztoly körüli birkózás után. Itt márnagyon könnyes a szeme az elérhetetlennek,a rúzs is elég csúnyán összemázolódotta száján – talán csókolózott,míg én az ügyeimet intéztem –,és megyünk a verandához, ahol fõbelövi magát.Van olyan szerencsém, hogy véresagyvelejének darabkái nem rám, hanemFekete Ernõre(Tiborra) fröcscsennek.Sajnos ezt már a közönség nemlátja.Mint ahogy azt sem, hogy elõadásután többnyire ottmarad a kollégáivala büfében, és jól elvan.

PREMIER: SZÍNHÁZMaya egy szerepbenELEMZÉS IS LEHETNE, DE NEM AZ– ÉRVELÉS IS, DE LEGINKÁBB ELFOGULT ÖNIGAZOLÁS(RÉSZLET VEREBES ISTVÁN ÚJ KÖNYVÉBÕL)Anagy színészt nem alakításainakkiválósága teszi naggyá,hanem személyiségének hatóereje,önfeltárásának nyomatéka. Anagy színész nem attól nagy, hogy jóljátszik, hanem mert jelenléte üzen, sjelesül épp azt üzeni, ami énje legkülönlegesebb,de egyszersmind legegyetemesebbigazsága. Ez az igazságmindig valami mélyen megélt fájdalombangyökeredzik, játsszon akártragédiát, akár komédiát.A nagy színész attól nagyobb, mintegy csak (!) jó színész, hogy jelenléte aszínpadon egyszerûen többet jelentmindenki másénál.* * *Maya belép a színpadra, és pusztajelenlétével legyõz mindenki mást, akikörülötte játszik. Maya ugyanis nemjátszik, hanem a maga valójából mûködik,s csakis annyira, amennyire azelegendõ a szerep megjelenítéséhez.A rendezõ kifejezetten rosszul hozzabe a színpadra. Elsötétíti a színpadközepét, és ahogy a díszletet csempészikbe suttyomban, ugyanúgy csak„belopja” Mayát. Hatalmas hiba. ElvesziMayától a megjelenés lehetõségét,Maya így csupán feltûnik.Nem baj. Maya elõbukkanása így isvillámcsapásként hat.Valaki már itt van a színpadon, feszülttéválik a nézõtér csöndje.Maya tudja magáról, hogy nagy színésznõ,ezért sokáig mer mozdulatlanmaradni.Alkata egyébként is tökéletesen alkalmasbelsõ méltóságának megjelenítésére.Elõrelép, nyurga végtagjait képescsak annyira kicsavarni, hogy késõbbelhiggyem, mûlába, mûkarja van.Én azt mondom: „nagy színész”,te azt mondod: „rám nem hat”.Itt függönyt ereszthetünk, merta további párbeszéd értelmetlen.Mégis folytatom…!Kritikusaink az ilyen „fogásokat” leszólják,„olcsónak” tartják. Kritikusainkízlése azonban merõ görcs, fanyalgásukpuszta modorosság. Mayapontosan annyira rokkant, amennyitõlFOTÓ: ÉDER VERAegyszerre szánandó és mulatságos.Amikor megfogja bal lábát és beleteszimegmutatni valakinek a kezébe, felröhöga közönség, de rögvest utána torkukonakad a nevetés, erõsödik a figyelem.* * *32Maya szerepe szerint a rendezõ értelmezésénekmegfelelõen az elsõ pillanattólkezdve bosszúra készül. Ám abosszút eljátszatni hülyeség, hiszenkésõbb feketén-fehéren nyilvánvalóválesz, az elsõ rész végén fény is derül rá:ez bosszú. A bosszú azonban csak dramaturgiaiürügy. Ha csak a bosszúrólszól a dráma – márpedig a rendezõ azelsõ részben ezt játszatja Mayával –, azelõadás elsõ fele lapossá válik. Mayafegyelme és készségei azonban még ezta rendezõi tévedést is ellensúlyozzák, sa rákényszerített érdesség egyhangúságanem untat, mert Maya végig a másikszínészre összpontosít, aki egykoriszerelmét játssza.* * *A darab a bosszún túl arról is szól,hogy a pénz lealjasít egy egész várost.Ezt sem kellene külön eljátszania senkinek,mert a színmû szövegébõl, szövetébõlez is kiderül. A dráma szerintem,mint minden jó dráma, az emberikapcsolatokban rejtõzködõ kényszerekrõl,szorongásokról, konokságokról,reménytelenségekrõl és ellentmondásokrólszól. Ez esetben Maya és egykoriszerelmének történetérõl. Arról,hogy kettejük sorsa elválaszthatatlan.A második részben a rendezõ szerencséreelfelejti megrendezni a „társadalmi”konfliktust, és csakis a keserû, botrányos,aljas és gyönyörûséges kapcsolatottárja fel. Itt Maya szerepe szerintmár tudja, hogy amit tesz, az bestiális,tudja, hogy életének és sorsának értelmetlenségeközös öngyilkosságbanleplezõdhet csak le, ettõl szorul össze anézõ szíve, amikor az egykor kegyetlenférfi végzete beteljesedik. Maya, mintminden nagy színész, ha akarja, ha nem

(ezúttal akarja is!), önmaga nemes ésaljas érzelmeinek kibékíthetetlenségétéli meg a színpadon. Maya döntésképtelennéteszi a nézõt, mert kitárulkozásávalrészvétet és rokonszenvet ébresztmaga iránt. Szó szerint rokonszenvet,az õ színpadon sugárzó „szenvei”és a mi nézõtérrõl felé áradó „szenveink”nagyon is rokonok. Maya alakításaazt üzeni nekünk, hogy egyszerrevagyunk képesek tûrésre és megtorlásra,kegyetlenségre és szánalomra, shogy az igazi nagy szerelmek érzelmiszenvedélye rögeszmévé is válhat.* * *Mayát olyasmiért feddték meg kritikusai,aminek nyoma sincs alakításában.Nyilván elfogadhatatlan számukra,hogy „a sztár” Maya kifogástalanuljátssza egy jelentõs dráma címszerepét.Ha ezt elismernék, veszendõbemenne minden ostoba intésük. A kritikusoktehát ez esetben is le vannakszarva. Maya a „mayaság” begyakoroltanjátékos modorát egy pillanatrasem alkalmazza. Olyan fegyelmezett,hogy magam is meglepõdöm. Dicséretérte a rendezõnek is! Rájövök, hogy eza szertelen nõ, ha arról van szó, éppolyanfegyelmezetté zabolázza játékát,éppolyan visszafogott, mint a hazai filmekbenrendre megjelenõ, „eszköztelenné”vedlett pályatársainak leggyakorlottabbjai,azzal a különbséggel,hogy ami Mayában elfojtott, az nemmodor, mert az robbanásveszélyes.Az elõadásban is csak egyszer robban,a legpontosabb pillanatban, s pusztánegyetlen mondat erejéig, de akkormegijeszt. Megdöbbenek, mi erõ,mennyi veszély, mennyi tartalék gyûltfel ebben a nõben. Mayát most teszipróbára a színészi pálya, s minden,ami történt vele, rendbe szedve mutatkozikmeg eszközeiben.* * *Maya mindig jó színésznõ volt, ésolyan jó színésznõ, akirõl sejteni lehetett,hogy nagy színésznõ. Talán bebeszélemmagamnak, talán nem, de éppmost látom naggyá érni színészetét,most, amikor összegereblyézem életének,pályájának sajátságait, jelentõsmozzanatait. Ez az idõbeli egybeeséscsak egy dolog miatt nem szerencsés,hogy tudniillik Maya maga nem esikegybe azzal a korral, amelyet éppenélünk. Semmi más ellensége nincs,csak a kor, amelyben létezni kényszerülünk.Maya – én már tudom – az elmúláspillanatáig harcol majd ellene,de hogy végül melyikük gyõz, az kérdés.Jómagam ebben az egyben vagyokcsak borúlátó. Cáfoljon rám a jövõ!EGY ELKÉPZELT TÖRTÉNET A MÚLTBÓLA férfi ruházata mindenben más volt, mint idehaza. Öltönyénekbársonyos puhasága, a szövet szürke színének hamvassága,az ing kézelõjének makulátlan szigora, a nyakkendõ mértéktartómintázata, a sevrócipõ magabiztos csillogása, minden!– Korda Sándor vagyok, foglaljon helyet!Maya úgy ült le a bõrfotelba, hogy tökéletesen szembe kerüljöna filmrendezõvel. Szánt szándékkal egyenesen tartottaderekát, ettõl hosszú nyaka is kívánatosabban fehérlett, vállánakeszményi arányai is jobban szembetûntek. Tudta, hogyezúttal a legkisebb részlet is döntõ lehet.– Nem kell sokat beszélnem, Humphrey Bogart lesz a másikfõszereplõ! Maga hány éves, angyalom?!– Harminckettõ. Sok?!– Az ördögbe is, hogy volna sok? Láttam magát abban aMolnár-darabban, ha akarom, akármennyi lehet!– Akkor jó! – mondta a színésznõ, és továbbra is egyenletesenmosolygott.– Nézze, én nem szoktam odakinn lanszírozni a magyarokat,de a Lengyel Menyhért javasolta, hogy jöjjek haza, és nézzemmeg magát. Hát megnéztem! Lengyel Menyhért sokatkockáztatott, mert ha hiába jöttem volna, kifizettetem vele ahajójegyet és a szállodám is…– Ez az önök üzlete! – válaszolta Maya elõbb, mint Kordabefejezte volna mondandóját. Ezzel is jelezte, hogy „térjünk atárgyra”. De Korda folytatta:– Igaz, a Szõke Szakáll benne lesz a filmben, de ez is véletlen.Minden véletlen.Korda most úgy látta, a nõ alig észrevehetõen ingatni kezdia fejét, de aztán, mert abbahagyta, nem kérdezte meg, miérttette. Maya meg nem mondott semmit, mert nem tartozik azilletõre, hogy a véletlenrõl neki mennyire, de mennyire más avéleménye.– Azt mondják, jól beszél angolul.– Ha akarok, jól beszélek.– All right! Magáé a szerep. Itt a regény, amibõl a forgatókönyvkészül majd, nyilván egész más lesz, de azért olvassa el,hátha eszébe jut valami.33– Elolvasom, de…! – és nem folytatta, félbehagyta a mondatot,nagyon nyomatékosan hagyta félbe, miközben tekinteteirányán és a feje tartásán mit sem változtatott.– Valami baj van?! Na, ne hülyéskedjen, maga miatt csónakáztamel három hetet az életembõl.– Köszönöm! Mégis vegyük úgy, hogy Lengyel Menyhért tévedett.– De hát nem tévedett!!! Én mondom, hogy nem tévedett!!!– emelte fel a hangját Korda.– Jó, rendben van, nem tévedett, és én mégsem hagyhatomitt a Vígszínházat.Korda rákönyökölt az asztal bõrrel borított lapjára:– Mit mond?!..– Nekem nagyon jó a Vígszínházban, engem megbecsülnek.A Jób imád, és én is imádom õt.– Ki az a Jób?! Maga nem normális, Maya!– A Jób az a Vígszínház igazgatója, és én valószínûleg ténylegnem vagyok normális.– Holnap jön egy új Maya, és maga nincs sehol! Miközben aEverybody Comes to Rick'sszel világkarriert csinálhat.– Nézze, mester! Én egy pesti színésznõ vagyok. Nekem aznem való. Nekem nem állna jól egy világkarrier. Én azzal csakkellemetlenségeket hoznék magára meg magamra is. Nekemitt él az anyám, az apám, a gyerekem, a szeretõm. Én Hollywoodbanmegbolondulnék. Én ezt tudom magamról. Én egypesti színésznõ vagyok.– Garbo svéd, Bergman norvég, Dietrich német.– Az õ dolguk. Nekem nincs okom világkarriert csinálni. Énjókor születtem, és jó helyre!– Hitler megszállja Magyarországot is!– Lelke rajta. Különben pedig, ha menekülni kell, az is más.Korda már csak mérföldekre volt az Újvilág partjaitól, amikoregy este a fedélzet korlátjánál hangosan elkáromkodta magát:– A büdös kurva életbe, ilyen egy hülye picsát!– Sorry?! – szólalt meg mellette egy tweedfelöltõs angol úr,lecsavarva nyakáról sálját.– Semmi. Te ezt úgysem értenéd! – válaszolta az Amerikábannaggyá lett magyar filmrendezõ.

PREMIER: SZÍNHÁZÉvadzáró a százévesveszprémi teátrumbanFÜSSY ANGÉLAFOTÓ: MERCZEL ZSOLTTISZTÚJÍTÁS – BENCZÉDY SÁNDOR, SZÛCS LÁSZLÓ, LECHNER ANDRÁS (TAKARÁSBAN), KERESZTES GÁBOR, BAKODY JÓZSEF, KÕRÖSI CSABA ÉS HALMAI GÁBOR (TAKARÁSBAN)A Veszprémi Petõfi Színház épülete idén százéves. A jubileumi évad összeállítása a több mint egy évvel ezelõtt kinevezettBujtor István igazgató és Eperjes Károly mûvészeti vezetõ nehéz, de utólag mégis hálásnak mondható feladata volt. Számtalanmeghívott vendégjáték mellett három Kossuth-díjas rendezõ (Vidnyánszky Attila, Valló Péter, Szinetár Miklós) munkájaköszönthette fel a százéves színházat. A repertoár mûfajilag vegyes volt az idén, s fogadtatása irányt mutat a teátrumjövõjét illetõen. A mûvészeti vezetõ szerint panaszra nincs ok, de mindenképpen lazítani kell egy kicsit. Az olyan veretesbemutatókkal, mint Bulgakov Molière-je volt, Vidnyánszky rendezésében, talán néhány évet még várni kell. A finom,de nehéz színházi „étkek” bérletszünetben nem tudták megtölteni a nézõteret. Az évadot a Tisztújítással zárták. NagyIgnác mûvét Szinetár Miklós negyedik alkalommal állította színpadra, Parti Nagy Lajos átiratában, saját kiegészítésekkel.34

ATisztújítás az a mû, amelyegyszerre lehet élvezetes azínyenc és a könnyedebb szórakozásravágyó közönségréteg számára.Mûfaját Szinetár Miklós cselvígjátéknaknevezi, azért, mert aTisztújítás az õ felfogásában semmihezsem hasonlítható. Egyszerre szörnyûés mulatságos, édes és savanyú,hideg és forró. „A tragédia, a mély drámavagy a vígjáték külön-külön nemaz én mûfajom – mondja a rendezõ. –Szeretek csapongani, átcsapni forróbóla jéghidegbe. Leginkább ezértrendhagyó a Tisztújítás, s ezt az egyediségéta mûfaji meghatározás is jelzi.Az elõadás egyszeri és megismételhetetlen.Bár a mondanivaló mindigugyanaz, a végeredmény más és más,hiszen a színészek, a karakterek isrengeteget tesznek hozzá.”A politikai csatározásokban a nézõkönnyedén felismerheti napjaink hõseitFarkasfalvy alispán (Eperjes Károly),dr. Heves ügyvéd úr, alispánjelölt(Kuna Károly) vagy épp Tornyaiszolgabíró (Szeles József) személyében.Az elõadás során fordulatos kampánytárul elénk egy olyan korból,amikor a politikai vezetõk foggal-körömmelragaszkodnak betöltött pozíciójukhoz,az elkényelmesedett, mûveletlen,magukat sokra tartó kiskirályokborért és gulyásért cserébe adjákvoksukat, míg a politikához értõkjócskán eltúlzott lelkesedéssel, szélsõségesmegnyilvánulásokkal korteskedneka maradi vagy épp a haladásthirdetõ pártok mellett. Mindeközbena változás szele csigalassúsággal közeledik,hármat elõre, kettõt vissza,egyet jobbra, egyet balra. A szépségeshölgyek, akik válogathatnak kérõik között– mint például Aranka (HalasAdelaida), az ifjú, szerelemre és hírnévreéhes özvegyasszony –, a hatalomés megszerzett cím mellé ajánljákkacsójukat. „A politikai élet alaphelyzetei,az archetípusok állandóak, évszázadokonátívelõk az egész világon,Magyarországon ráadásul mindennekvan egy speciális zamata is” – mondjaa rendezõ, aki, talán szándékosan, talánvéletlenül, mindig beletrafál, mikoris kell bemutatni a sajnos örök érvényûnekmondható mûvet.Görbe tükröt állítanak a politikaielitnek, de a választópolgároknak is:ilyenek vagytok. A helyzet egyszerretragikus és mulatságos. Kacagunk, deha jobban belegondolunk, inkább sírnivolna okunk. Hálásak lehetnek a színészeka szerepekért, hiszen a karikírozottfigurák, a pergõ dialógusok alkalmatadnak arra, hogy megmutassáktudásuk legjavát. A tanár úr elégedett,azt szereti, ha színészeivel egyszerreélvezi a munkát, ami tulajdonképpenegy nagy játék. A veszprémiekpedig szemmel láthatóan lubickolnakszerepeikben. A rendezõ személyemellett csak két dolog nem változott afõvárosi bemutató óta, Farkasfalvyszerepében ez alkalommal is EperjesKároly látható, míg a díszlet és a jelmezmost is Balla Ildikó munkája.Úgy tûnik, újabb sikert könyvelhet ela Petõfi Színház vezetése, ezért azttervezik, hogy a Tisztújítást a következõévadra is átviszik. „Mûsoron marada Hyppolit és az Indul a bakterház is –mondja Eperjes Károly. A mûvészetivezetõ szerint minden várakozást felülmúltez a jubileumi évad. – Az elmúltévek során elszokott közönség visszatalálta színházhoz, minden bérletetértékesítettünk, az örökölt, elõirányzottbevételt pedig két és félszeresentúlteljesítettük. Azokat a produkciókat,amiket bemutattunk (Indul a bak-KUNA KÁROLY (DR. HEVES ÜGYVÉD), EPERJES KÁROLY (FARKASFALVY ALISPÁN), SZALMA TAMÁS (DR. LANGYOS RUDOLF FÕORVOS) ÉS SZELES JÓZSEF (TORNYAI SZOLGABÍRÓ)35

terház, Hyppolit, a lakáj, Én és a kisöcsém,Molière, Édes Anna, Kakukkfészek)az igényesebb drámát, tragédiátkedvelõ közönség és a könnyedebbmûfajokat igénylõk egyaránt jól fogadták.A bérletes elõadásaink telt házasakvoltak, rengeteg helyre hívtak megbennünket vendégszerepelni, és amihab a tortán, hogy a Vidéki SzínházakTalálkozóján az Édes Anna (Valló Péterrendezésében) díjat kapott” – soroljaEperjes. Nem bánták meg, hogyVeszprémbe szerzõdtek, pedig a szakmakrémje azt mondta, kész öngyilkosságelvállalni a Petõfi Színház vezetését.Valló Péter, amikor Veszprémbenrendezett, meg is jegyezte: „A végénmég jó színházat sikerül itt csinálni.”Bár számtalan, meglepetésszerûenjött nehézséggel is szembe kellett nézni,ezen túljutottak, ami viszont máigcsalódásként él bennük, az az egyetemistáktávolmaradása. Veszprémegyetemi város, több ezer diák tanulitt, szerették volna legalább a 30 százalékukatbehozni a színházba, négyötbérlettel, ami nem sikerült, és egyelõrenem tudják, miért.Egy évvel ezelõtt, amikor Bujtor ésEperjes megkezdték a munkát, mégnem látták pontosan, milyen színházatbír el a város. Az elmúlt egy évszázadbana veszprémi színház a klasszikusés kortárs magyar irodalom egyikelismert bástyája volt. A hosszú éveksorán a magyar színjátszás legnagyobbalakjai fordultak meg ezen aszínpadon. Az utóbbi években azonbanmind színvonalban, mind nézõszámbanis olyan visszaesés következettbe, hogy az igazgatóválasztáskornem tolongtak a neves szakemberek,akik vállalták volna, hogy felvirágoztatjáka veszprémi teátrumot. Így máraz is nagy eredmény, hogy hiány nélkül,sõt, pénzmaradvánnyal zárják azévadot, és túl vannak néhány olyan bemutatón,mely az igényesebb rétegközönségetis bevonzotta a falak közé.Ezt a fenntartó, a Veszprém MegyeiÖnkormányzat alelnöke, Talabér Mártais megerõsítette. Elmondása szerintmûvészeti és gazdasági szempontbóllegalább tíz éve nem zárt ilyenjó szezont a Petõfi Színház.„Próbaévad volt a századik jubileumi.Ki kellett derülnie, milyen tempóbanhaladhatunk elõre, milyen nehézségûdarabokat választhatunk, ahogyannak is, hogy ezzel a társulattal tudunk-edolgozni a jövõben – mondjaEperjes Károly. – A tapasztalatok vegyesek,akkor is, ha túlnyomórészt pozitívakaz elmúlt hónapok benyomásai.Bár a Molière és az Édes Anna bérletbentelt házzal ment, bérletszünetbenmár nem volt rájuk akkora igény,hogy jövõre be mernénk vállalni azilyen nehézségû darabokat.” Nemgagyibb, de fogyaszthatóbb, könnyedebb,ugyanakkor tanulságos bemutatókbangondolkoznak Bujtor Istvánnal.Már tárgyalnak a Gyõri NemzetiSzínházzal egy szerzõdésrõl, miszerinta gyõriek 15 elõadásra elhoznákVeszprémbe a Csárdáskirálynõt, azIndul a bakterházért cserébe. Lennehárom saját bemutató és a gyõri cseredarab,az így összeálló repertoártpedig vendégjátékokkal tarkítanák,ahogy idén is tették. Tervezik, hogy újrabeindítják a Latinovits Játékszíntis, ahol a Janus kivételével két évenem volt bemutató. A Janus címû kamaradarabotvinnék el a budapestiKomédiumba, amely két egyfelvonásosthozna cserébe, majd kisebb, néhányszereplõs bemutatóval élesztenékfel a szép idõket megélt kamaraszínházat.„Ehhez viszont költeni kella felújításra is, mert most olyan állapotbanvan az épület, hogy az nemméltó Latinovits Zoltán nevéhez” –mondta korábban Bujtor István.2009-re tervezik a rekonstrukciót,egyelõre kisebb lépésekben. A gazdaságiválság persze beleszólhat az elképzelésekbe.Túl nagyot már mostsem mernek álmodni. Eperjes Károlyazt mondja, ha az idei nézõszámot tartanitudják, már elégedettek lehetnek.Mivel gazdasági kérdésekben BujtorIstváné az utolsó szó, Eperjes mintmûvészeti vezetõ csak kérhette tõle,hogy együtt maradhasson a jelenlegitársulat, amely jól teljesítette a próbaévadot.Egy-két karakterszerepreszerettek volna újabb színészeketszerzõdtetni, de ennek egyelõre nincsmeg a financiális háttere. Arra mégnincs pontos forgatókönyve a PetõfiSzínház vezetésének, ha a vártnál nagyobbanyagi visszaeséssel kell számolni.Az biztos, hogy a 2009/2010-es évadban a fenntartó közel 30 millióforinttal kevesebbet biztosít a mûködésre.Felmerült, hogy csak három sajátbemutatót tartanának, ez viszont aszínházi törvény miatt – amely a finanszírozástaz önálló bemutatók számáhozköti – gondot jelenthet a veszprémiszínház számára.36

Egy bizonyos: e tételeket a legnagyobb büszkeséggel bocsájtjuk PNabernet F abernet R abernet abernet F Wunderlich PincészetH-7773 Villány, Baross Gábor út 106.Tel.: (+36 72) 592-800www.wunderlich.hu

PREMIER: SZÍNHÁZDIREKTOROK FÓRUMA„Gyerekkoromtólhozzászoktama versenyhelyzethez”SZEZON ELEJI TALÁLKOZÁS BÁN TEODÓRÁVALMÁTRAHÁZI ZSUZSACsalnia kell annak, aki többet vállal Bán Teodóránál. Mintha párhuzamos életeket élne. Az Operaházbalettmûvészeként ismerte meg a közönség, aztán pályatársaihoz mérten hamar abbahagytaa táncosi karriert, hogy a rendszerváltás idején beindítsa a Budafest nyári operafesztiváltés a szilveszteri operabált, közben állami ünnepségeket szervezett, s 2004-ben elnyertea Szabad Tér Színház azóta is általa betöltött igazgatói posztját, ápolja kilencvenhat évesédesanyját, segíti szintén balettmûvész lányát a családi feladatokban, pátyolgatja unokáját,s mindemellett másfél éve merõben új vállalkozásba is belefogott. De errõl majd késõbb, egyelõremaradjunk a Budapesti Nyári Fesztiválnál, hiszen kezdõdik a szabadtéri színházi szezon.– Ez a hatodik évad, amelyet Ön nyitmeg, június 11-én a Városmajori, 19-én pedig a Margitszigeti SzabadtériSzínpadon. Változott-e az elgondolásaaz elmúlt esztendõkben?– Amikor 2004-ben pályáztam aSzabad Tér Színház vezetésére, nagyjábóla jelenlegi mûködés szerint képzeltemel a munkát. Igaz, akkor szerepelta tervekben, hogy a margitszigetinagyszínpad megújul. Fölépíteni egyszínházat, egy társulatot, kiválasztania produkciókat és levezényelni egyilyen beruházást, ez nekem nagyontetszett. Elengedtem a fantáziámat, avízi színpadtól kezdve a beépített,speciális technikákon át a show-elemeketmagában foglaló produkcióigsok mindenen gondolkodtunk. Olyanlátványosságon, amely jellegzetességelesz a fõvárosnak. A beruházás kiemeltEU-s projektként még folyamatbanvan, elkészült hozzá megvalósíthatóságitanulmány, a továbbiak aMargitsziget rendezési koncepciójánakelfogadásától függenek. Elégnagyléptékû terv ez ahhoz, hogy nesürgessük. Szerintem van realitása,hogy elõbb-utóbb valóra válik.– Alakítottak-e kezdeti mûsorpolitikájána közönség igényei vagy a gazdaságikörülmények?– Az a célunk továbbra is, hogyamikor bezárnak a kõszínházak, megnyissona mi két játszóhelyünk, idénnyáron több mint száz program lesz aVárosmajorban és a Margitszigeten. Aháromezer fõs nézõterû margitszigeti38játszóhely a sok szereplõt felvonultatóoperákat, musicaleket, operetteket,látványos táncshow-kat, folkesteket,könnyûzenei koncerteket fogadja.Vendégül látunk olyan nagyprodukciókat,amelyeket frissen vittek színreaz ország valamelyik kõszínházában,s külföldi együttesek, az idén például akolozsváriak és a Boccaccio Dekameronjávalfellépõ beregszásziak fognakitt vendégszerepelni. Minden évbentöbb új bemutatónk van. Az idén azegyik egy szeánsz-koncert lesz. MiklósTiborral kértük meg a jogokatFreddie Mercury örököseitõl a zenésztöbb dalának magyarra fordításához.Ezekkel idézzük meg augusztusban atragikus sorsú nagy tehetség életútját.A mûvészeket hosszas meghallga-

tási periódus során válogattuk ki, hiszenMercury dalai csak sajátos énekhangbirtokában adhatók elõ.– Van-e domináns mûfaja a nyáriprogramnak?– Hiszek abban, hogy a kínálatnakolyan sokszínûnek kell lennie, mintamilyen a szivárvány. A klasszikusoktóla modernig, a könnyû mûfajtól akomoly mûvekig próbálunk mindenttudatosan felvonultatni, s a gyerekektõla felnõttekig mindenkinek ajánlhatóelõadásokat, családi programokatkínálunk. A látványt is nyújtó minõségiszórakoztatás a célunk. A színháznem tud a filmek fantasztikus technikájávalszolgálni, de más tekintetbensokkal többet ad. A színész és a nézõktalálkozása sehol másutt nem tapasztalhatóatmoszférát teremt, amelynekrévén a közönség is része lesz az elõadásnak.– Az Önök Budapesti Nyári Fesztiváljanagyon különbözik más szabadtérirendezvényektõl, mert nem egykéthétbe zsúfol bele minden programot.– Folyamatos mûsorpolitika amiénk, amely be kíván kapcsolódni akõszínházak nyújtotta egész évesrendszerbe. A szezon most a JózsefAttila Színház négy darabjával indul,Léner Péter maga keresett meg, hogyelhozná hozzánk a Bérgyilkos a barátom,a Legyen a feleségem, a Kölcsönlakásés a Négyesikrek produkciót. Atélen állandó játszóhelyeken dolgozórendezõk és színészek szerepelneknálunk, így a színvonal is stabil. A VárosmajoriSzínpad szinte népszínházjellegûen mûködik, mert, hogy csak azidei elõadásokból hozzak példákat,Shakespeare-tõl és Gogol A revizorjátóla Tótékon és Örkény Macskajátékánát a francia Valére Novarina Képzeletbelioperett címû rendezéséig ésa Parti Nagy Lajos dramatizálta Boldogultúrfi koromban címû Krúdymûvigsokféle darabot vonultat fel.Büszke vagyok rá, hogy a Városmajornakstabil látogatói köre alakult ki.Amikor öt éve idejöttem, nehezen tudtamelmagyarázni az embereknek,hogy hol van ez a színház, annyira nemtudtak róla, most pedig már bérleteselõadásokat értékesítünk. Számíthatunkazokra is, akik vidékrõl máskornehézkesen tudnak eljutni színházba,s nyáron összekötik a kulturális programotegy fõvárosi kirándulással. Azegyik elõadás a másikat reklámozza,az egyik mûvész a másik sikerét teremtimeg azáltal, hogy a közönségtetszését, elismerését vívja ki.– A hosszú távú építkezést jelzi azis, hogy bizonyos társulatok már évekóta visszatérõ vendégszereplõi a kétbudapesti játszóhelynek?– Látjuk is a gyümölcsét a folyamatosegyüttmûködésnek. A debreceniCsokonai Színházzal évek óta tartó jókapcsolatnak köszönhetõ, hogy idénVerdi Aidáját mutatjuk be a Margitszigeten,ami nekem régi vágyam volt.Külföldi vendégénekesek jönnek, azopera rendezõje az Európa-szerte ünnepeltorosz Viktor Rizsakov. A gyõriszínház együttmûködésünk jegyébena nemrég bemutatott Evita produkcióthozza el, az ugyancsak állandó partnernekszámító szegediek A királynõkalózai címû zenés kalanddal érkeznek.– Ígértem a cikk elején, hogy új oldalárólis bemutatom: Ön lett aRritmikus Gimnasztika Szövetség elnöke,s tagja a MOB-nak. Hogy kerülta színháztól ily távoli területre?– Elfogultságtól mentes vezetõtszerettek volna a szövetségben, akivalami módon mégis kapcsolódik aszakághoz. Gyerekkoromban ritmikáztam,akkor kerültem volna be a válogatottba,amikor kilencévesen felvetteka Táncmûvészeti Fõiskolára.Választani kellett. Ahogy visszagondolokrá, sokrétû pályám minden állomásasegítette a másikat, mert a mestereimtõltanultakat idõvel magam istudtam alkalmazni. A rendszerváltásutáni vállalkozási szférában is azérttudtam állva maradni, mert márgyerekkoromban, majd szólótáncoskénthozzászoktam a versenyhelyzethez.– Alkati az optimizmusa? Manapságmajd' mindenki a válság miatt panaszkodik,de Ön meg sem említette anehézségeket…– A válságnak természetesen nálunkis megvannak az elsõ jelei, leginkábba szponzorok és partnereinkcsökkenõ vagy átalakult jelenléténmérhetõ le. Szerintem azonban nemlehet optimizmus nélkül élni, nemérünk rá búslakodni, és csak feleslegesenergiákat pazarolnánk el. Hiszekaz emberben, abban, hogy a pozitívangondolkodók képesek átadni a hitüketegymásnak, erejük hatványozódik,ami még a válságból is segítheti majda kilábalást.39

PREMIER: SZÍNHÁZPremierrôl premierreGORDON ESZTER KEDVCSINÁLÓ KÉPRIPORTJAI AZ ALKOTÓK AJÁNLÁSAIVALTAKÁCS KATI ÉS ALMÁSI SÁNDORCARLO GOLDONI: NYÁRI KALANDOKVígjáték három felvonásbanÚJ SZÍNHÁZRendezte: Szikora JánosFODOR ANNAMÁRIAAzért ajánlom...…mert egy szerelemmel fûszerezett, különös nyaralás története, melybõlmindenki új vágyakkal tér haza.Takács KatiJELENET AZ ELÕADÁSBÓL40

CSÁKÁNYI – KULKASzöveg és zene 2 részbenTHÁLIA SZÍNHÁZKoreográfus-rendezõ:Dékány EditAzért ajánlom...…minden kollégámnak,hogy legyen bátorságuk találnimaguknak egy játszótársat.Csákányi EszterCSÁKÁNYI ESZTER ÉS KULKA JÁNOSBENGT AHLFORS:HAMU ÉS PÁLINKAKomédiaBUDAPESTIKAMARASZÍNHÁZ– SHURE STÚDIÓRendezte: Márton AndrásAzért ajánlom...…mert egy olyan életszemléletetsugall, miszerinthetven év felett islehet teljes értékû életetélni, ha az ember nem amegszokott, rossz konvenciókszerint szemlélia világot. Errõl szól a darab,nagyon mulatságosan,néhány kivételesennagy színészi alakítással.Márton AndrásTÍMÁR ÉVA41

BERNARD SHAW:A HÕSÉS A CSOKOLÁDÉKATONAZenés komédiaKATONA JÓZSEF SZÍNHÁZRendezte: Máté GáborHAUMANN PÉTER, KOCSIS GERGELY, JORDÁN ADÉL ÉS NAGY ERVINAzért ajánlom...…mert manapság hiányolni szokás a szép történeteket.Szerintem ez az.Kocsis GergelyHAUMANN PÉTERBODNÁR ERIKA ÉS PÁLMAI ANNABÁN JÁNOS ÉS NAGY ERVIN42

NAGY ILONA ÉS ÖTVÖS ANDRÁSHEINRICH VON KLEIST: HOMBURG HERCEGÖRKÉNY ISTVÁN SZÍNHÁZRendezte: Dömötör AndrásAzért ajánlom...…mert aki találkozik ezzel a darabbal, megtalálja a kedvenc mûvét.Dömötör AndrásSZÉLES LÁSZLÓJELENET AZ ELÕADÁSBÓLKNUT HAMSUN: ÉHSÉGSzínmûKATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ – KAMRARendezte: Ascher TamásHAJDUK KÁROLY ÉS KUN VILMOSSZIRTES ÁGI ÉS HAJDUK KÁROLYAzért ajánlom...…mert megismerkedhetnek egy nálunk talánkevésbé közismert író nagyszerû regényével,... bepillanthatnak a XIX. század végi Norvégiaegyedi hangulatú világába,...talán önök közül is sokan ismernek hasonlóembert, mint Knut Petersen,... szellemes, mulatságos, tragikomikus jelenetekenkeresztül megtekinthetik emberi agyés gyomor örök érvényûnek mondható, ádázcsatáját,... némi információhoz juthatnak a „Kuboaa”szót illetõen...Hajduk Károly43

JELENET AZ ELÕADÁSBÓLJOHN WEBSTER: AMALFI HERCEGNÕSzínjátékNEMZETI SZÍNHÁZRendezte: Balázs ZoltánAzért ajánlom...…mert mindig szükséglesz reneszánsz emberekre.Balázs ZoltánMAKRANCZI ZALÁN ÉS PÉTERFY BORI

PREMIER: GUNDELEFÁNTGundel Mûvészeti Díj 2009KÁRPÁTI TAMÁSAugusztust idézõ, csillagfényes májusi este; az est háziasszonya – Korcsmáros Nóra – által az életmûdíjasok kedvenceibõlösszeállított pompás menü (libamájas-meggyes rétestorta, lazac pastrami wasabi-habbal, kemencés borjúkaraj grillezettfehér- és zöldspárgával, mentás eperragu és egyéb finomságok, kitûnõ borok); remek társaság – távirati tömörséggelennyi a Gundel Mûvészeti Díj idei átadása. A többirõl az est fotós krónikásának, Gordon Eszternek a felvételei mesélnek.FESTENI SEM LEHET SZEBBET – HACSAK NEM KASS KEZÉBEN AZ ECSET. KÉT ÉLETMÛDÍJAS: KASS JÁ-NOS ÉS PSOTA IRÉNA HARMADIK ÉLETMÛDÍJ SEREGI LÁSZLÓÉA SZÍNÉSZNÕK KÖZÖTT MEGLEPETÉSRE BALSAI MÓNI-KA LETT A BEFUTÓ, BÖRCSÖK ENIKÕ ÉS FEKETE GIZIELÕTTA SZÍNÉSZ KATEGÓRIA GYÕZTESE, BÁCS FERENC FOGADJA A GRATULÁCIÓKAT46

A SZÍNHÁZI RENDEZÕK KÖZÖTT SZINETÁR MIKLÓS GYARAPÍT-HATTA AMÚGY SEM SZEGÉNYES KOLLEKCIÓJÁTKONOK TAMÁS ÕSSZEL A LEGMAGASABB SZAKMAI GRÉ-MIUMTÓL KAPOTT ÉLETMÛDÍJAT, EZÚTTAL A FESTÕK-GRAFIKU-SOK GUNDEL-DÍJÁT VIHETTE HAZAA SZOBRÁSZOK SZOROS VERSENYÉBENPÁRKÁNYI RAAB PÉTER LETT A BEFUTÓAZ OPERETT-MUSICAL KATEGÓRIÁBAN GYÕZTES DOLHAI ATTILÁTEGY KORÁBBI GUNDEL-DÍJAS, KALOCSAI ZSUZSA KÖSZÖNTI DALLALKÉT MÁSIK KORÁBBI DÍJAZOTT IS EGY-EGY MÛSORSZÁMMAL KEDVESKEDETT: BÍRÓ ESZTER ÚJLEMEZÉRÕL ÉNEKELT EGY DALT, MÍG HEGEDÛS D. GÉZA – KÉPÜNKÖN FELESÉGE ÉS KÁRPÁTI TAMÁSKURÁTOR TÁRSASÁGÁBAN – AZ ÓDÁT SZAVALTA ELA KÖNNYÛZENE DÍJAZOTTJAINAK, FERENCZI GYÖRGYNEK ÉS A RACKAJAMNEKGERDESITS FERENC KURÁTOR ADJA ÁT AZ ELISMERÉST. KÖZÉPEN A HÁZIASSZONY,KORCSMÁROS NÓRAKÉT ELSÕ HELYEZETT AZ OPERA ÉS A KOMOLYZENE KÉPVISELÕI KÖZÜL: SÜMEGIESZTER ÉS FARKAS GÁBOR47

A SZTÁR LETT KATEGÓRIA GYÕZTESE, AZ ÉV FELFEDEZETTJE: TOMPOS KÁTYA PÁRJÁ-VAL, SZÕCS ARTURRALSZOMJAS GYÖRGY KOLLÉGÁJÁNAK ADHATTA ÁT A LEGJOBB FILMRENDEZÕNEK JÁRÓSZOBROCSKÁT ANDRÁS FERENC, A KURATÓRIUM ELNÖKEA TÁNCOSOK KÖZT VOLF KATALIN DIADALMASKODOTT. AZ EL-FOGLALTSÁGA MIATT TÁVOL LÉVÕ PONGOR ILDIKÓ HELYETT KU-RÁTORTÁRSÁTÓL, A NÕK LAPJA FÕSZERKESZTÕJÉTÕL, MOL-NÁR GABRIELLÁTÓL VEHETTE ÁT A DÍJAT.AZ ÉJ PUHA TESTE CÍMÛ REGÉNYÉÉRT BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁNT IL-LETTE A GUNDEL-DÍJ, AMELYET MATYI DEZSÕ, AZ IRODALOM KATE-GÓRIA GAZDÁJA ADOTT ÁTSKONDA MÁRIA, A VOLKSBANKZRT. VEZÉRIGAZGATÓ-HELYETTE-SE MÛVÉSZETI MENEDZSER KATE-GÓRIÁBAN NEM KISEBB NEVEK,MINT A CSÁK–KÖRMENDI HÁZAS-PÁR ÉS KARINTHY MÁRTON ELÕTTKAPTA A LEGTÖBB SZAVAZATOTNEMCSAK A VENDÉ-GEK, A HÁZIGAZDÁKSZERINT IS REMEK ES-TE VOLT. ÚGYHOGYJÖVÕRE VELETEK –AZAZHOGY A 2010-ES GUNDEL-DÍJA-SOKKAL – UGYANITT.KOZMA KÁLMÁN ÜZ-LETIGAZGATÓ ÉSGERDESITS FERENC,ILLETVE KORCSMÁ-ROS PÉTER, DR. BU-DAY GÁBOR ÜGYVE-ZETÕ IGAZGATÓ ÉSLENGYEL ZSUZSAREKLÁMFÕNÖK.AZÉRT AZ EZÜST IS SZÉPEN CSILLOG…AVAGY A MÁSODIK HELYEZETTEK SEMSZOMORKODTAK: TAUBERT LÁSZLÓ(SZOBRÁSZ), VÁCZI ESZTER (KÖNNYÛ-ZENE), GÁBRIEL (MUSICAL)48

PREMIER: GUNDELEFÁNTÍgy alakultBESZÉLGETÉS FEKETE GIZIVELSÁNDOR ERZSI–Volt egy félmondatos vállrándításoda telefonban arról,hogy bár nem szoktál díjakatnyerni, följössz Szegedrõl a Gundelba,és hagyod magad ünnepelni egy kicsit.– Jelöltnek lenni is jó. Tudni azt,hogy vannak színházzal foglalkozók,nézõk, kurátorok, akiknek eszükbe jutok.Jó ott lenni, együtt lenni a többijelölttel, jó összetartozni. Nem olyanjó, mint amikor meg is nyerem, demajdnem. Vannak sikerdeficites idõszakokés ilyenkor mindennek jelentõségevan.– Két napja volt bemutatód, még elsem hervadhattak a premiercsokrok aszobádban. A Balta a fejbe címû darabbiztosan nem Shakespeare (hanemLõrinczy Attila), de a színészek szoktákkedvelni. Gond van?– Van gond, csakhogy nem velünk,a színészekkel, hiszen a premier fantasztikusvolt. Eljött a szakma egy része,kíváncsiak voltak, gratuláltak.Lõrinczy Attila is meg volt elégedve.Sokan voltak drukkerek, szimpatizánsok,akik valóban hozzáértõn, lelkesenfogadták. Nincs is ezzel semmi baj. Anézõkkel van baj. Azt hiszem, mostSzegeden nem pont erre vágytak.– Fekete humor, szocio-horror,szinte személyekre beazonosítható pitikarakterek. Akár nevethetnének is.– De nem nevetnek. Döbbenten ésrémülten nézik. Nem a humorát, a költészetét,a nyelvi izgalmait látják, hanemaz obszcenitást, a trágárkodást,az erõszakot, a durvaságot. Szegedenmost nem vevõk a mai problémákra,az életükkel való szembenézésre. Olyannyiranem, hogy jól érezhetõen tiltakoznakellene.A. MILLER: PILLANTÁS A HÍDRÓL – GÁSPÁR TIBORRAL ÉS SALLAY NÓRÁVAL FOTÓ: CZÉRNAY KÁROLY49

MACHIAVELLI–HÁY: MANDRAGÓRA – SASTRATA– Szegeden? Mondhatnál bármilyenvárosnevet.– Biztosan. De mégsem az elutasítása meghatározó, hanem a megosztás.Az elõadás megosztja a nézõket.Vannak, akik szívesen jönnek velünk,és élvezik, és vannak a zárkózottak,a mozdíthatatlanok, a sértettek.Az érdekes az, hogy középútnincs. Talán csak arról van szó, hogya szegedi közönség másképpen reagál,mint amire számítottam. Valamitelkalibráltam. Pedig régen ismerjükegymást.– Bizony. Szemmel tarthatták a pályádat,amely messzirõl szemlélveolyan, amilyet minden színésznõ kívánhatnamagának. Faltól falig eljátszottadmár eddig is a színházi irodalmat.Sõt, néha el is énekelted, amikoroperett- vagy musicalszerepet kaptál.Minden volt és minden mindig vidéken.Választás, beletörõdés, pech?– Sors. Így alakult.– Mikor vetted tudomásul?– Mostanában.– Ne hülyéskedj velem! Ha nemülünk le beszélgetni, eszedbe sem jut?– Nem hülyéskedek. Eszembe semjut. Lekötött az, hogy tettem a dolgom,próbáltam, játszottam. Azt gondoltam:most így van, aztán majd egyszertalán másképpen lesz. Nem gyártottamötéves terveket, nem találtam kiéletprogramot. Soha nem futkároztama karrierem után. Úgy fogadtamel mindent, ahogy volt, és jó is volt,ahogyan volt. Ami jött, azt csináltam.De nem azért, hogy valaki észrevegyen,és jutalmul Pestre szerzõdtessen.Mindamellett talán mégis ott volta lehetõsége.– Csak senki sem élt vele? Sohanem kellett senkit sem visszautasítanod?– Legyek õszinte? Nem. Aztán egyidõ után már egyáltalán nem hívtaksenkit sehová. De nagyon kérlek, el nekezdj sajnálni! Tudod, az én fõiskolautáni kaposvári szerzõdésem fölérthárom budapestivel! Fel nem merültbennem, hogy ne lennék egyenrangú afõvárosi kollégákkal. Most sem azegyenrangúsításommal van bajom,hanem az idõmmel. Nem jut elég agyerekeimre, akik most már Pestenvannak, sõt, a fiam Londonban. Nekemnincsen külön szakmai és családinyugalmam. Egyféle van, és most hiányoznak.Autópálya ide, Intercity oda,messze vannak tõlem.– Azt mondod, a kaposvári szerzõdésedfelért három budapestivel. Demégis elszerzõdtél Kaposvárról, a legnagyobbsikereid közben.– Mert gyereket akartam. Ilyenegyszerû. De nemcsak én, hanem apárom, Rácz Tibor is otthagyta azOperettszínházat. Mert család akartunklenni, gyereket akartunk, és eztcsak Szegeden tudtuk megoldani, aholaz anyám ott állt a hátunk mögött.– Áldozatot hoztál?– Nem, nem, nem. Nem volt semmilyenáldozat. Amit tettem, azt egymásik ugyanolyan fontos dologért tettem.Ha akarod, az is áldozat volt, hogyesténként otthon kellett hagynom a50gyerekemet, mert elõadás volt. Ahelyett,hogy a fejét simogatva meséltemvolna neki az ágya szélén, fekete trikóban,macskaként nyávogtam a színpadon,más gyerekeinek. Így alakult.– Furán alakult, hiszen ahhoz, hogyegyütt egy család lehessetek, mind akettõtöknek mozdulnia kellett. A fõiskolaiszerelmekbõl köttetett házasságokértéke mindig azon mérõdik, hánykilométert bírnak ki egymás nélkül afelek.– Csakhogy mi már a fõiskola elõttegyütt voltunk. Aztán külön szerzõdtünk,mert külön mûvészi utunk volt.Egyikünk sem áldozta fel magát a másikért,hanem megpróbáltuk a kétféleutat egyfelé terelni. Bíztunk benne,hogy lehet. Ma már tudom, hogy nemlehetett. De az utolsó utáni pillanatigpróbáltunk hinni benne. Aztán el kellettengedni.– Akkor talán pont fordítva van ezzelaz áldozathozatallal?– Valamelyikünknek valóban áldozatotkellett volna hozni a másikért,de erre egyikünk sem volt hajlandó, ésszép lassan megromlottak a dolgok.– Amikor Szegedre szerzõdtetek,felmértétek, hogy milyen fajta színházbaérkeztek?– Mi a várost választottuk, és a lehetõségeta családra. Mindegy volt,milyen a színház.– Azt tudtad, hogy – azok után,hogy eljössz – nem lesz utad visszafeléKaposvárra?– Pontosan tudtam, de nem mértemföl. Nagyon fiatal voltam és teljesentapasztalatlan. Hittem a sajáterõmben és tehetségemben, a pályámeleve elrendeltetésében, és biztosramentem: ha nekem ennyire fontos,hogy legyen családom és gyerekem,akkor én képes leszek/vagyok még erreis. Szemernyi kétségem sem volt.Ne kérdezd meg: ma már lenne.– Mikor kaptál észbe?– Talán nem is kaptam, mert nemérdekelt. Megszülettek a gyerekeim,olyan család lettünk, amilyenrõl álmodtam.Önfeledten és zavartalanulélveztem, hogy együtt lehetek velük,és esténként játszhatom a színpadon.Részletkérdés volt ehhez képest, hogyaz országnak mely pontján, mely városábanteszem. Gondold el, veszélyeztetettterhesként a lányommal végigfeküdtema kilenc hónapot. Az isbenne volt a kalapban, hogy talán sohatöbbé nem kerülök vissza a pályá-

a. Ám visszakerültem, méghozzáugyanabba státusba, fõszerepeketjátszva, tökéletesen boldog voltam, ésszerencsésnek éreztem magam.– Ám a színész pályája nem okvetlenülattól függ, miket játszik, hanemattól: ki rendezi.– Zsámbéki, Babarczy, Ascher,Szõke, Gazdag Gyula színházábólmentem Szegedre. Ám ahogy odaértem,megjelent Ruszt József. Történetesenegyetlen mondat szerepem voltA holló és a sajt címû szuperprodukcióban,de Rusztnak annyi is elég volt,hogy megkérdezze a mellette ülõBöhm Gyuritól: ki ez? Nekem meg elégvolt a Ruszt maga, és soha többé nemérdekelt, melyik színházában vagyokaz országnak. Gorkij Zikovék címû darabjánakjátszottam a fõszerepét, körülöttemKirály Levente, Barta Mária,Szalma Tamás, Kovács János, a rendezõRuszt. Onnantól kezdve nem voltidõm gondolkozni, mert egyszerre kellettszínésznõnek és családanyánaklennem.– Ezt akartad?– És ezért voltam boldog. Mindenmûködött, és minden ezer fokon. Nehézvolt, de nagyon szép volt.– Ezt az idillt az sem borította fel,hogy átszerzõdtetek Ruszttal Szegedrõla közeli Zalaegerszegre?– Nem. Magától értetõdõ volt. Ha õmegy, akkor mi is. Gyerekestül persze.– Az ember tragédiája, a Háromnõvér, a három Bartók – látod, kibírjákaz emlékezet próbáját.– Arezzóból A csodálatos mandarinnalminden díjat elhoztunk. A legjobbrendezés, elõadás, színésznõ,színész, díszlet – ami a színpadon volt,minden díjat kapott. Fergeteges sikerünkvolt. A Rusztnak még arra is maradtereje, hogy a szakmai figyelmetfelénk terelje. Mindenki tudta, mi történikZalaegerszegen. Õ meg egyszerûenmindent tudott. A szakmáról, azéletrõl, a kapcsolatokról, a színészetrõl.Nagyon nagy formátumú embervolt.– De mégsem mentél vele tovább.Visszamentél Szegedre.– Õ hagyott el engem. OtthagyottZalaegerszegen. Ami végül is nem volta legrosszabb, bár a Ruszt betölthetetlenûrt hagyott maga után. Háromévig maradtunk még, amikor jöttKorcsmáros György és egy rendezése– a Várj, míg sötét lesz – után, megkérdezte,nem mennénk-e vele Szegedre,ha megkapja a színházat. Nem voltkérdés.– Megspórolta neked az élet az alkatodtólidegen körtelefonálásokat, azajánlkozásokat.– Hála Istennek, meg. Nem is vállaltamvolna. Nem is tettem soha.Nem vagyok valami korszerû. Szerencsémvolt. Természetesen, simán,magától értetõdõen, egyszerûen hazamentünkSzegedre. Ez kilencvenbentörtént, és azóta tart.– Ez lassan húsz év. A mûvészetimunka mellett is láthattál ezt-azt aszegedi színházban.– Persze. Eleinte azt hittük, fontos,hogy mi a véleményünk, próbáltuk ismegfogalmazni. Aztán beláttuk: senkineksem fontos, feladtuk. Amíg illúzióimvoltak, addig azt hittem, segíteniis tudok, tehetek valamit. Aztánmegértettem sok mindent, és ma márnem akarom döngetni a falakat.– Meddig akartad?– Tudod mit? Egyáltalán nem akartam.Nem is voltam soha faldöngetõs.Azt hittem, azzal, ahogy odaállok,ahogy odaszánom az életemet, megteszekmindent. Nem is akartam ennéltöbbet. Játszom, dolgom van, számítanakrám. Sikerem is van, mintmost a Gundel-díj jelöltjeként, Beatrice-érta Pillantás a hídról-ban. De jobbanérezném magam, ha gondolkodnánakbennem, és nem csak a véletlenrelennék bízva. Túl sok az esetlegességmostanában körülöttem.– Mi az, ami rajtad múlik?– Hogy minden idõben és mindennekellenére alkalmasnak tudjam magama munkára. Jógázom, úszom, biciklizem,karbantartom magam mindenszinten. Szakmailag is formábantartom magam. Figyelek az eszközeimre,arra, hogy ne váljak unalmassá. Hakétségbeesnék, ha elkeserednék, hamegsértõdnék, nem tudnék dolgozni.A magam örömére létrehoztam egyönálló estet. Tavaly nyáron mutattambe háromszázötven ember elõtt a Városházaudvarán. Irtó nagy siker lett.– Játszod?– Néha. A szöveg Fráter Erzsébetlevele a gyerekeihez. Ezt kaptam aRuszttól, a halála elõtt nem sokkal,amikor meglátogattam. Addig sohanem kaptam tõle semmit. Ezt tartogattanekem, én meg neki tartoztamazzal, hogy egyszer csak idõt szakítokrá. Megtehettem volna elõbb is, de hátígy alakult.51rakpArt galériaBudapest,Bem rakpart 31.Tel.: 213-2057Különleges léceinkbõlgalériánkbanakár azonnal iselkészítjük képkeretét.Segítünk önneka képéhez legjobbanillõ keretkiválasztásában.Ismerjük a trendeket,hisz mi is alakítjuk.Közel egy évtizedetervezünk kereteketa világ vezetõ olaszképkeretlécgyártójaszámára, európaiés amerikai piacokra.Restaurálunk képeket24 év múzeumigyakorlattal.Konzerválás,dublírozás,restaurálásközvetítõk nélkül.Kortárs képek,szobrok, grafikák,egyedi keretezetttükrök árusítása.Kiállítás szervezése,paszpartuzása,keretezése,kiállítótér bérbeadása.Hotelek, irodákberendezéseképekkel,nyomatokkal,referenciával.TevékenységünkhözISO 9001:2001minõségitanúsítvánnyalrendelkezünk.KÉPKERETEZÉSrakpArt galéria • 1027 Budapest, Bem rakpart 31. • Tel.: 213-2057 • Nyitva tartás: H–P: 09–18

PREMIER: FILMRóma ölelésébenSZABÓ G. LÁSZLÓMesszire ment gyõzni. Idegenbe, egyedül. Nem is vitt magávalmást, csak megalapozott nyelvtudást, színészi ambíciókatés önbizalmat. Osvárt Andrea hatodik évét töltiRómában. Pompei címû filmjét Tunéziában forgatta, Belgrádban,a Botrány nõi fõszereplõjeként Vincent Perezpartnere volt, Bécsben most III. Napóleon feleségét, Franciaországcsászárnéját, Eugéniát formálja meg. Magyarfilmben még nem játszott. Olasz színésznõ vagyok, mondhatná,hiszen minden oka megvan rá. De nem mondja…FOTÓ: PIERO LAZZARI– Lehet, hogy tavaly óta új idõszámításszerint él?– Mire gondol?– San Remóra. Azzal, hogy a fesztiválnakköszönhetõen mind az öt este 20millió tévénézõ láthatta szerte a világon.– Hosszasan töprengtem, mit tegyek.Mûsorvezetõnek lenni nem színészifeladat. Természetesen nem ilyenfajtakihívásokra vágyom. Ez teljesenmás kategória. Végül azzal gyõztemmeg magamat, hogy erre a munkára isúgy tekintettem, mint egy színpadi megmutatkozásra.Azt mondtam: én mostegy mûsorvezetõt fogok játszani, akiénekel és táncol, s lehet, hogy a késõbbieksorán majd ez is terem valamit. Ésláss csodát: pont egy évvel San Remoután operetténekes-nõi szerepet kaptamaz olasz–francia koprodukcióbanforgatott Botrányban.– De hogy került a San Remó-i fesztiválszínpadára?– A Pompei címû filmemnek köszönhetõeneljutottam a 2007-es fesztiválutolsó napjára, és mint díszvendéget azelsõ sorba ültettek. Megtudta ezt a mûsorrendezõje, a fülébe súgta a mûsorvezetõnek,õ pedig leköszönt a színpadról,és bemutatott a közönségnek. Nem sokkalkésõbb már azt is tudta, hogy én olasznyelvbõl diplomáztam Budapesten, ennekköszönhetõen költöztem ki Rómába,és megkérdezték, lennék-e a mûsorvezetõpárja a következõ évben. Ugyan, legyintettem,addig még azt is ötször elfelejtik,hogy ezt a kérdést feltették nekem.Tévedtem. Nem felejtették el. De feszengtem,mert ilyet még nem csináltam.Élõ mûsor, öt este, a világon nincsmég egy ilyen könnyûzenei rendezvény.Huszonvalahány ország veszi meg a közvetítésjogát, Kína és Amerika élõben sugározza,ennél nagyobb reklámot nem iskívánhatnék magamnak. Felültettek egymagas lóra, és tudtam, nagyon kell kapaszkodnom,nehogy leessek. De mivel atelevízió és a mozi picit fújnak egymásraOlaszországban, a producerekkel el kelletthitetnem, hogy én továbbra sem egyrivaldafényre vágyó cicababa vagyok,hanem komoly szakmai kihívásokra vágyószínésznõ. Szerencsére nem kellettsokáig várnom. A félelem vágya címûolasz–svájci–magyar koprodukció negyedikepizódjában egy írónõ vagyok,akivel furcsa dolgok történnek. A völgybenélõ boszorkányt Törõcsik Mari játszsza,akivel sajnos nem találkoztam a forgatássorán. Õ ment, én jöttem. Luganokörnyékén dolgoztunk, és a stábtagokmesélték: Mari végig emberfeletti módonjátszott. Volt egy verekedõs jelenete…mindenki ámuldozva nézte. Nemhittek a szemüknek, hogy egy ilyen törékenynõben ennyi erõ lakozik. Mivel személyesenmég sosem találkoztunk, éstudta, hogy én is játszom a filmben, megnéztea weboldalamat, s állítólag aztmondta a rendezõnek: „Ez a lány nemsemmi! Sokra fogja vinni.”– Hát még, ha tudta volna, hogyanindult a pályán!– Igen, azt füllentettem az egyik rómaiügynökségnél, hogy színésznõ vagyok.Pedig egészen addig modell voltam.52– Végül is színésznõ lett.– Elvégeztem néhány kurzust. A páromtámogatott lelkileg. Általa maradtamRómában. Hitt bennem. Biztatott.Ha õ nincs, nem biztos, hogy lett volnaerõm végigcsinálni. Kint ismertem megõt, és öt évig voltunk együtt. Eleinte mindigcsak áldozatokat játszottam.– San Remo óta viszont nagyot változottaz élete. Bár elõtte is részt vett néhányértékes filmben. Stefano Chiantirendezésében, az Egy kis történetbenegy fenyegetõ földcsuszamlás miatt elnéptelenedõhegyi falucska utolsó lakóinakegyike, akit egy alpinista próbál kimentenia veszélybõl. „Emberileg és mûvészilegmegtisztelõ volt Andreával dolgozni– nyilatkozta a film budapesti bemutatójaután a rendezõ –, a csenddeljátszik kiválóan, ami egy színész legnagyobbérdeme.”– Egy kosztümös film után, mint aPompei vagy a Casanova, nagy kihívás azilyen független film. De az volt A víz mágusais, amelyben egy kelet-európai lányszerepét kaptam, aki egy alvilági alak elõlmenekülve egy skizofrén férfi tanyájántalál menedéket. Most már ilyen feladatokis jutnak. Sokkal bonyolultabb figurák,mint az elsõ években. Érzem a rendezõkbizalmát, a producerek pedig márválaszolnak a hívásaimra.– A Casanovában a tragikusan elhunyt„meleg cowboy” Heath Ledgerpartnere volt, közös jelenetük azonbankimaradt a filmbõl. Pokoli érzés lehet.– Már beletörõdtem. Van ilyen. Azt isnehéz volt elfogadnom, hogy Heath

Ledger meghalt. Egész nap totál kivoltam.Akkor még megvolt a párom,mondtam neki, hogy ne haragudjon,nem tudok vele találkozni, majd másnap,annyira megviselt a hír. „Miért?Volt köztetek valami?” – kérdezte. Nem,nem volt. De emberileg is, mûvészileg isfelnéztem rá, nemzedékének egyik legmarkánsabbtehetségét láttam benne.Egyetlen közös jelenetünk volt, öt lányés õ. Mind az öten beleszerettünk. Hihetetlenkarizmája, energiája volt.– Vincent Perez sem a „hathúszasról”szállt le.– Tõle is odavagyok meg vissza. Mentema válogatásra, és csak az járt a fejemben,hogy ki játssza majd a gonoszt.Nehogy azt hidd, hogy egy nagy darab,kopasz ember, mondták. Vincent Perez!Kicsoda? Nem akartam hinni a fülemnek.Ujjongtam, amikor megkaptam a szerepet.Egész karácsonykor otthon ültem,nehogy elcsússzak a jégen, és kezem-lábamtörjem. Nagyon vártam ezt a filmet.1894-ben játszódó történet. A gazdaságiválság révén még aktuális is. Egy híresolasz bankbotrányt elevenít fel, amelybeRÓMAI – FÉLPERCES – VAKÁCIÓ, CLIVE OWENNELrengeteg politikus belekeveredett, a miniszterle is mondott, de a végén ejtettékaz ügyet, és senkit sem ítéltek el. A forgatókönyvíróegy szerelmi szálat is beleszõtt.Vincent Perez egy lapkiadó igazgatójakéntlesz a korrupciós ügy egyik áldozata,én meg a párja vagyok. Renata,az operetténekes-nõ, aki egy idõ után elhagyjaõt, és átáll a jó oldalra. Sok közösjelenetünk van Perezzel, köztük két hoszszabbintim együttlét is. Jó volt vele játszani.Kedves, nyugodt ember, semmisztárallûr, pedig a francia film egyik legnagyobbcsillaga. Mindenben benne volt.Állandóan csipkelõdött, kóstolgatott,hogy megmaradjon köztünk az a színészi„adok-kapok”. Jól ütötte le a labdát, depasszolni is nagyon tudott.– A Kettõs játékban, Tony Gilroyamerikai filmjében Clive Owennel kerültkamera elé. Nem panaszkodhat: jó pasikkalhozzák össze.– Négy napot forgatott a stáb Rómában,kellett nekik egy lány. „Egy csodásolasz szõkeség” – ez állt a forgatókönyvben.Clive Owen egy nõbolond hírszerzõtjátszik a filmben, aki a világ különbözõpontjain flörtölget. Egy római kávézóbantalálkozik velem, váltunk párszót, egyszer csak észreveszi, hogyJulia Roberts áll mögöttem.– És valóban ott állt?– Valóban. De rettenetesen el voltzárva a külvilágtól. Abban a szállodábanöltöztem, ahol õ, csak egy másikemeleten. Annyi szerencsém volt, hogyamikor mentem fel az öltözõmbe, õ jöttle a testõrével. Ráköszöntem, visszaköszönt.Két good morning, és mentünk azutunkon.– Owenben sokkal mélyebb nyomothagyhatott.– Amikor felállok az asztaltól, megnézia fenekemet, aztán észreveszi Juliát,korábbi szeretõjét, és már el is indul felé.53Eredetileg nem volt szövegem, de acastingon folyamatosan beszéltem angolul,hogy hallják, mennyire tudom a nyelvet.Nagyon laza voltam aznap, megemlítettem,hogy szerepeltem a Spy GamebenRobert Redforddal, Rómában élek, deangolul is képzem magam. Tudom, hogynem beszédes a szerep, futott ki a számon,de ki tudja, még az is lehet, vicceltem.És az lett belõle! Tetszett a helyzet arendezõnek, és megengedte, hogy Owennelközösen kitaláljunk valamit.– Pereznek vagy Owennek megemlítette,hogy magyar?– A szívem mindig is magyar, éppezért nehezemre esik azt mondani, hogyolasz színésznõ vagyok. Amerikában eztkell mondanom, mert az olaszokat képviselem,tõlük kapom a lehetõségeket.Ezzel együtt mégsem leszek olasz soha,ezt senki sem várhatja el tõlem. Ha egyszernemzetközi hírû színésznõ leszek,bizonyára az olaszok is megszólalnakmajd, maguknak kérik majd ki az érdemet,hiszen õk indítottak el a pályán. Énezért hálás is vagyok nekik, igyekszemnagyon megbecsülni õket, bármilyen bajomis van velük. Mert linkek, lusták, sokszormegbízhatatlanok. Én is megfizettemaz árát mindennek, csak hajt a vérem,nem állok le egy napra sem. Ha benneakarok lenni abban a százban, akikközül választanak, nem vonulhatok félre,mindig szem elõtt kell lennem. Rómábanlakom, a Szent Péter-bazilika közelében,albérletben. Természetesen nemez a végállomás. Hívhatnak bárhová, egyóra alatt össze tudok csomagolni. A kíváncsiságbennem van, és hajt rendesen.– Honnan is indult voltaképpen?– Siófoktól negyven kilométerre, Tamásibannõttem fel. Nevelõapám lakatos,gyárban dolgozik, anyukám logopédus,iskolában tanít, mindketten teljesenhétköznapi életet élnek. Az öcsémútja is távol áll az én pályámtól. BármenedzserLondonban. Nem is kérkedem asaját dolgaimmal, hogy Cannes-ba megyek,magas sarkú cipõben, Chanelruhában,ami kölcsön jár. Nem szeretném,ha azt érezné, hogy ilyen óriási különbségvan köztünk, mert nincs. Ez amunkám része. És ha együtt vagyunk,nem is ez a központi téma köztünk. Attólmég, hogy ezt a hivatást választottam,belül megmaradtam annak, aki vagyok.Ezért nem zavart az sem, hogy afõszerepek után a Kettõs játékban csakegy rövidke jelenetben szerepelek. Megis kérdezték tõlem a válogatáson, hogyérdekel-e egy ilyen jellegû feladat. Hogyneérdekelne?! Ez mindenütt a világonígy van: egy külföldi produkció esetébena helyi színészek csak kisebb szerephezjuthatnak. De ki vagyok én, hogy nemjátszhatok Clive Owennel, akár csak félpercig is? Hadd legyek tûzközelben!Hadd lássam, hogy zajlik egy ilyen súlyosmilliókat felemésztõ forgatás. Ittlegalább felüdültem, és még tanultam isvalamit. Közelrõl láthattam, hogyankoncentrál és hogyan viselkedik egyolyan kaliberû színésznõ, mint JuliaRoberts.– És mit állapított meg?– Nyugodt volt, nem hisztizett, denem volt felhõtlen, kicsattanó jókedve.Nõi szemmel is megnéztem, mennyirevan megereszkedve a karja, van-e hasa,három gyerek után milyen a melle!?Teljesen rendben van. Nem NaomiCampbell és nem Angelina Jolie, nemolyan alkat, ettõl függetlenül rokonszenves,vonzó asszony.

PREMIER: FILMApaképekSZABÓ G. LÁSZLÓKamaszkorának rabja a fiú, sittrõl szabadulaz apa. Anya, feleség nincs. Devan bõ termést ígérõ föld, vad nekifeszülés,sorozatos kudarcba fulladó érzelmipróbálkozás. Két, egymástól elidegenedettember az újrakezdés reményében.Egy marcona külsejû, kérgeslelkû, ám érintések és szavak nélkül isszeretni képes férfi és egy folyamatosanszeretetre éhes, a felnõttkor küszöbénelhagyatottan ácsorgó, rokonszenvesfiú. Menny és pokol között a mélyenfelszántott föld. Derzsi János vészterhesereje és Ravasz Tamás kétes elõjelûcsendjei Nagy Viktor Oszkár Apaföld címûbemutatkozó opusában, amely azidei filmszemlén a külföldi kritikusok díjátkapta, és most indul a világ rangosfesztiváljaira.FOTÓ: OLÁH CSABAElsõfilmes mellett egy „elsõfõszerepes”.Ravasz Tamás állt márkamera elõtt többször is. Külföldiprodukciókban (Hazudós Jakab,Evita) ugyanúgy, mint hazaiban (AHídember), de hogy igazán teherbíróalkat, hogy az ilyen súlyos drámát isnagy erõvel elviszi a vállán, azt mostvolt alkalma elõször bizonyítani.„Teljesen õszinte leszek: én a forgatáselõtt nem ismertem Derzsi Jánost.Nem láttam egyetlen filmjét sem. Mégakkor sem gondoltam, hogy õ lesz azapám, amikor Viktor behívott, hogy ismerjükmeg egymást. Ott ült egy zordkülsejû ember, eszembe sem jutott,hogy õ az. Aztán kiderült, hogy mégis.Üljetek már le egymás mellé, szólt Viktor,teljesen olyanok vagytok, mint apaés fia. S készített rólunk egy képet. Akkorkaptam észbe, hogy te Jézus Mária,mi lesz ebbõl?! Eléggé tartottamtõle. Megrémített a marcona külsõ.Legközelebb már a forgatáson találkoztunk.Este megérkezett János, elkezdtünkbeszélgetni, és majdnemösszevesztünk. Illetve én morogtamvele, õ csak mosolygott. Felháborította modora, a nyers stílusa. Elõször isCsecsemõnek nevezett. Jött a pincér,rendeltem egy korsó sört. Õ is rendelt.Kértem még egyet, õ is rendelt. De márszilvapálinkát is kért hozzá. Akkor nekemis jöhet egy, szóltam oda a pincérnek.Erre azt mondta, hogy na, idefigyelj, Csecsemõ, ha meglátom, hogymég egy szilvapálinkát kérsz, felzavarlaka szobádba. Én meg, hogy jó, aztcsinálsz, amit akarsz, de végül is kivagy te, hogy engem felzavarj? Errerám parancsolt, hogy fogjam be a számat,itt az lesz, amit õ mond. Én meg,54hogy ha majd a rendezõ vagy a gyártásvezetõszól, hogy Tomi, nem kellene,akkor esetleg elgondolkozom, deha te mondod?! Iszonyú dühös voltam.Milyen alapon köt belém ez az ember?Vele fogok dolgozni, és egyfolytábanpiszkálni akar? Másnap reggel aztánodajött hozzám, és azt kérdezte, megvagy még sértõdve. És mondta, hogyneki ez a stílusa, aztán vagy elfogadom,vagy nem, de akkor három-négyhétig, amíg forgatunk, szúrós szemmelnézem. Nekem ez nagyon szimpatikusvolt, odaállt és közölte velem,hogy õ tényleg ilyen ember. Könnyenmegmondja a véleményét, ami nembiztos, hogy bántó jellegû.”A nagy áttörés akkor történt megköztük, amikor az Apa kiviszi a Fiút,hogy megmutassa neki a szûz földet,ahová majd együtt szõlõt telepítenek.

szakadt a fogam. Az orvos aztán megmentette.”Még egy idézet Derzsi Jánostól: „Énkíváncsi voltam rá, õ meg adta magát.”Elõbb egy kurta mosoly, aztán atömör válasz.„Én az a típusú ember vagyok, akiaz utcán, vadidegenekkel is képeshosszasan elbeszélgetni. Biztos azért,mert imádok új embereket megismerni.Ez az egyik énem, amelyet könnyûmegfejteni. A másikat már nem annyira.Az már olyan nem is gondoltam volna.Érzékenység és agresszió. Mindkettõmegvan bennem. Az agressziótki fogom nõni, az érzékenységet szeretnémmegõrizni.”AZ APAFÖLDBEN DERZSI JÁNOSSAL„Felvettük kétszer a jelenetet, majdazt mondta: figyelj, Tamás! Szerintemúgy kellene, hogy… – és elkezdtünkbeszélgetni. Hogy hol vigyem le ahangsúlyt, hol emeljem fel a hangomat,satöbbi, satöbbi. És így kezdtünkel összefolyni. Teltek-múltak a napok,õ feljárt Pestre, színházban játszani,majd egy nagyobb szünet után visszajötta forgatás helyszínére, mentünkebédelni, egyszer csak azt mondta:büszke vagyok rád. Köszönöm, demégis miért, kérdeztem. Mert nagyonfejlõdõképes vagy, felelte. Onnantólkezdve elindult köztünk valami, és kétjelenet között, amikor nem volt a közelünkbensenki, elmesélte, hogy õ árva,amit nagyon nehéz felfognia. Mertõ még szeretne a szüleivel beszélgetni.Ez engem annyira megdöbbentett,hogy milyen szíve van ennek az embernek!Amivel pedig hatalmas tiszteletetváltott ki bennem: azt mondta,hogy van egy nagyon nagy álma. Jó színészszeretne lenni. Ennyi film után!Mert õ ilyen ember. És jött egy elejtettmondat: Én nagyon szeretlek, Tamás.Mint a saját fiamat. Ezzel kezdõdöttaz igazi apa-fia kapcsolat köztünk. Ésez azóta is tart. Ha találkozunk, úgynéz rám, és úgy ölel magához, hogy aztényleg a szívébõl jön.”Idézet egy Derzsi-interjúból: „Szegénygyereket tényleg kiütöttem.”Alighogy kimondom, már meg is van ajelenet.„Amikor a skorpiót az ágyába tettem.Ettõl õ éktelen haragra gerjed, ésmegüti a fiát, hogy tanuljon végre tiszteletet.Ez az a pofon… én is azt akartam,hogy hiteles legyen. Kértem õt,hogy üss meg nyugodtan, Derzsi! Nemtudtam ugyanis, hogy tõle ezt nem kellkérni. Ha az a feladata, hogy megüssön,akkor nem fog simogatni. Arrapersze nem gondoltam, hogy akkorátkapok, hogy majd leszakad a fejem.Mert majdnem ez történt. Túl jól sikerülta pofon. Ma is, ha nézem a filmet,és jön ez a jelenet, amikor beront hozzáma szobába, megránt a nyakamnálfogva, és feltép a székbõl, remeg a lábam,és gombóc van a torkomban. Azvolt a baj, hogy nem teljes tenyérrel érkezetta pofon, hanem az alsó tenyéréllel,ami kicsit keményebb. Én csak anynyiraemlékeztem ott a helyszínen,hogy lendíti a kezét, majd az ágyon fekszem,és zúg a fejem. De a jelenetnekfolytatódnia kellett, felálltam szépen,és remegõ lábbal kisétáltam az ajtón,a szemem pedig megtelt könnyel. Csaka hangosítók és a világosítók miattnem sírtam el magam. Viszont abbana pillanatban, amikor elhangzott, hogyennyi! – Derzsi már szaladt is utánam,hogy megöleljen, és megkérdezze,hogy vagyok. A fogam, a fogam…mondtam. Erre lenézett a földre, és kiviharzotta házból. Ne haragudj, nemakartam, jött aztán vissza, de amikorViktor már negyedszer kérte, hogy namég egyszer, akkor kijelentette, hogyén már nem ütöm meg a fiamat! És kivonult.Innen jött az a mondata, hogykiütöttem a fiút. Tényleg így volt. Ki-55FOTÓ: MAGYAR FILMUNIÓApaföld. Én kettébontom a szót, RavaszTamás pedig hozzáteszi a magáét.„Nekem az apám a példaképem.Nulláról indult, feleségül vette azanyukámat, és felépítették közös életüket.Apámtól tudom, hogyan lehet ajég hátán is megélni. Hétévesen már aszerszámokat adogattam a kezébe.Ugyanolyan ember szeretnék lenni,mint õ. Dolgos, becsületes. A hétvégéntetõt bontottunk, nyolc méteresgerendákat cipeltem. Tizenhét szálkavan még most is a tenyeremben. De aföldtõl, az ásótól és kapától sem riadokmeg. Szeretem a kétkezi munkát.A filmezést is nekem találták ki. Imádokjátszani. Most egy koprodukciósfilmben kaptam szerepet. A franciazsidóságról szól a történet. Most kezdõdika forgatás pár hét múlva. Ez máraz Apaföld hozadéka.”

PREMIER: KÉPZÕMÛVÉSZETSZÉPÍRÓK A SZÉPMÛVÉSZETIRÕL XVII.Jeruzsálem, JeruzsálemSPIRÓ GYÖRGYKétszer töltöttem el hosszúidõt Jeruzsálemben, mielõttfizikai valómban is odautaztamvolna.Elõször 1845-ben tartózkodtamott. Sok forrásom volt ahhoz, hogy aJövevény (késõbb Messiások) címû regényemfõhõsének, bizonyos GersonRamnak ott-tartózkodását leírhassam.A korabeli Jeruzsálem nagyon kicsi,nagyon koszos, nagyon érdektelenhely volt, néhány ezer zsidó éltbenne, nagy többségben voltak a muzulmánok,noha már megindult aXVIII. század végén a lassú bevándorlás,elsõsorban az Orosz Impérium területérõl.A városfalakon kívül mégnem építkeztek, nem is volt szabadodakint éjszakázni; éppen akkor merültfel az ötlet, hogy mégis kimennek,és ha odakint lemészárolják õket, vérenvesznek jogot ahhoz, hogy házakatépíthessenek. Nem sokkal késõbbvalóban kint is éjszakáztak, körülbelülott, ahol ma a King David Hotel áll. Atörök birodalom része volt Palesztinaakkor, és nekem pontosan kellett tudnom,mi hol található.Egy osztrák szerzõ sok kötetes,1855-ben kiadott könyve volt a legjobbbedekkerem. Feltételeztem, ésigaznak is bizonyult késõbb, hogy azalatt a tíz év alatt nem sok minden változottJeruzsálemben. Volt már vallásiturizmus, de korántsem olyan mértékû,mint a XX. században. A Hurvazsinagóga ugyan már akkor is romosvolt, de még használták, és a kertjébenállt a nevezetes kaloda, ahová azaskenázi rabbi által elítélteket zárták.Mûködött a Hos, az óriási bérkaszárnya,amelybe fény alig szivárgott be,és a Siratófal elõtti teret, amely ma kivan kövezve, magrebi zsidók viskóitöltötték meg. Az osztrák szerzõ lelkiismeretesenleírt mindent, és a legjobbanakkor háborodott fel, amikoregy cigánycsapat zúgott el mellette azutcán, és a Rákóczi-indulót énekeltemagyarul(!). Sajnáltam, hogy ezt amozzanatot a regényembe nem vehettembe.Második látogatásom jóval korábbantörtént: kétezer évet ugrottamvissza az idõben a Fogság címû regényemkedvéért. Az nagyon eltérõ Jeruzsálemvolt, még állt a MásodikTemplom, amelyet évtizedeken át folyamatosanépítettek, arany- és ezüstlemezekkelborították, és emiatt végigfel volt állványozva. Még naponta áldoztaka Templom elõtt, és a nagy ünnepekremilliók özönlöttek a városba,ANTROPOID MÚMIAKOPORSÓKR. E. 14–13. SZÁZADPHOTO © THE ISRAEL MUSEUM, JERUSALEM56pontosabban a környékére, és ott táboroztakhetekig, a Kidron és aHinnom vizét használták, amelyek akkormég nem voltak kiszáradva. (AKidron völgye más néven a Jozafátvölgye, a legnagyobb zsidó temetõ avilágon, a Hinnom adta a Gyehennanevét, mert nagyon régen oda dobtákle a feláldozásra ítélt csecsemõket.)Sok kiváló forrást találtam, hogy azt avárost is el tudjam képzelni magamnak,hogy lássam magam elõtt a fürdõket– végül nem ábrázoltam õket –,hogy tudjam, miként fest Dávid városa– nem írtam le végül –, és hogy mifélealagútrendszert ástak a Templomtéralá, amit késõbb a zsidó polgárháborúbanhasználtak fel (az alagutakrólsem esik szó a regényben).Megtanultam, miként, mikor és milyenállatokat áldoztak – nem foglalkoztamvele –, és megfogott a Nõk termébentalálható kõ.Ez a kõ körülbelül ott volt, ahol maa dzsámi áll. (Vagyis nem a Szikladóm,amely a Második Templom helyéreépült.) A Nõk termébe nõk is beléphettek,az áldozati térre már csak a férfiak,bár lépcsõn fel lehetett menni azelválasztó fal tetejére, és a nõk is átkukucskálhattak.A követ úgy tartjaszámon a Talmud, mint a Talált TárgyakKövét. Ha valaki bármit elvesztetta városban, felment a Nõk termébe,és ott megtalálta ezen a kövön.Minden talált tárgyat odavittek. Sohasenkinek sem jutott eszébe, hogy egytalált tárgyat eltulajdonítson magának,és soha senki nem vitt el a kõrõlolyasmit, ami nem az övé. Olyan voltez a kõ, mint pár évtizede nálunk aBKV-végállomás, csak jobban üzemelt.Tudjuk Iosephus Flaviustól ésmásoktól, hogy kétezer éve is sokatloptak Jeruzsálemben is, de nem sze-

ÉZSAIÁS TEKERCSEQUMRAN, KR. E. ELSÕ ÉVSZÁZAD MÁSODIK FELEPHOTO © THE ISRAEL MUSEUM, JERUSALEMmélyes használati tárgyakat, hanemföldbirtokot, ingatlant, építési anyagokatés persze hamisan beteggé minõsítettállatokat. Talált tárgyat azonbannem lehetett ellopni, mert azt láttaa mindent látó Örökkévaló.Ezt a követ nem tudtam bevenni a regénybe,mert olyan típusú vallásosságottükröz, amilyenhez nekem – nekünk– már nincsen kulcsunk. Sok mindentnem tudtam bevenni – a regény megjelenéseután, 2006-ban készült hatrészesdokumentumfilmben aztán néhányilyen apróságot megemlítettem.Testi valómban ekkor, a dokumentumfilmforgatása alkalmából jártamJeruzsálemben elõször. Minden ottvolt, ahová elõzõleg képzeltem. A belvárosbanegyszerre megálltam egydeszkakerítésnél, és felkiáltottam: ezlesz a Hurva zsinagóga. Az volt. A múzeumbannéztem, néztem a kétezerévvel ezelõtti Jeruzsálem makettjét,és felfedeztem néhány hibát. Álltamaz egykori Phaszael-torony megmaradtrészén, és tudtam, hogy sok-sokemelettel magasabb volt, és a tetejétaz alexandriai Fárosz mintájára képeztékki, és szállodaként mûködött: agazdag zsidó követek nyertek benneelhelyezést, fõleg azok, akik a szentpénzt, az évi áldozatot szállítottákmesszi vidékekrõl, Babilonból, Alexandriából,Rómából, Athénból. Álltama Szentsír-templom bejáratánál,ahol a kétszáz éves lapos kövön ruhadarabokat,képeslapokat magnetizálnaka hívõk, mert él az a legenda, hogya keresztrõl levéve oda helyeztékKrisztus testét, és arra gondoltam: itttöltött egy teljes napot Juliusz S»owacki,a nagy lengyel romantikus költõ az1830-as évek végén, és itt csókolt nekikezet váratlanul egy turista házaspár.(Ezt a motívumot beemeltem aMessiások címû regényembe.)Minden ott volt, ahol lennie kellett,csak az lepett meg, hogy a belváros jóvalmeredekebb, mint gondoltam. Ezzelaz egy dologgal nem törõdtek azok,akik egyébként hûen írták le a várost.Nem tûnt fel nekik. Másfélszáz éve is,kétezer éve is annyit gyalogoltak még,hogy megszokták.A belváros északi vége ma simánkapcsolódik a város többi részéhez.Itt volt a Bethesda, muzulmánok lakják,és több sávon zúg az autóforgalom.Ez az a terület, ahonnét Jeruzsálemeta legkönnyebb volt megostromolni.El is esett, éppen szombaton,amikor a zsidók pihentek, a rómaiakpedig ezt kihasználva tovább emeltéka maguk falát, és ellenállás nélkül zúdultakbe. Nem épült fel az északi falsoha, pedig a források szerint késõbbPontius Pilatus is adott rá pénzt a magánvagyonából.Akárhol is ásnak, bizonyos, hogy sokszáz és sok ezer éves leletekre bukkannak.A dokumentumfilmben a világhírûBárkay professzorral volt szerencséminterjút készíteni a Jozafát völgyében,az egyik csodálatos sírkamrában,õ az, aki megtalálta a héber bibliaeddig legrégebbi darabját. Most éppennem lehet ásni, mert az arab házakalatt nem engedik, mindenféle ENSZhatározatokszólnak errõl.57Én nem tudok vallásos vagy hívõlenni, számomra a Béke városa,amelyben évezredek óta háború dúl,nem olyan spirituális élmény, mint azsidók, a keresztények és a muzulmánokszámára. Mégis különös egy városez a Jeruzsálem. Bárhová néz atörténelemben csak kicsit is tájékozottember, évezredek távolából néznekrá vissza az egykor éltek. Van adologban valami hátborzongató. Minta Jozafát völgye, a feltámadásra váróhalottak nyughelye, amelyet a Messiásokcímû regényemben sikerült leírnom,mielõtt magam valóban láthattamvolna.* * *(A Szentföld öröksége. Kincsek a jeruzsálemiIzrael Múzeumból címû kiállításjúnius 24-tõl szeptember 6-ig láthatóa Szépmûvészeti Múzeumban.)

PREMIER: KÉPZÕMÛVÉSZETEgyetemes jel-képek HispániábólPALLARÉSSZENTENDRÉNA LÉNA & ROSELLI BEMUTATJA:SÁROSDY JUDITHispán – akik láttákaz öt Oscar-díjjalkitüntetett Gladiátort,e szó hallatán valószínûlegegy jóképû, páratlan erejûférfit képzelnek maguk elé. Arómai Colosseum legendáshõsét ugyan az Ausztráliábanfelnõtt Russell Crowe keltetteéletre, de ez most mellékes.A hajdani filozófus-császár,Marcus Aurelius legyõzhetetlentábornoka nem fényeskarrierrõl álmodott; leghõbbvágya az volt, hogy hazatérhessena családjához, s békébenélhessen velük. Ám asors szeszélye folytán MaximusDecimus Meridius nemvonulhatott vissza Hispániába.A zöldellõ olajligetek ésszõlõskertek helyett kalandosútja a Római Birodalomhatalmas arénájába vezetett,ahol gladiátorként is fényesdiadalt aratott. S bár életeárán, de legyõzte a zsarnokot.A becsület és a hûség eritka példaképe persze csaklegenda (bár tavaly õsszelRómában elõkerült MarcusNonius Macrinus sírja), a mûvészetlényege, hogy átformáljaa valóságot.HISPANIA (2007), OLAJ, VÁSZON,195×130 CM58

MONDRIAN (2005), OLAJ, VÁSZON, 100×100 CMGOYA (2005), OLAJ, VÁSZON, 100×100 CMAz idealizálás csak az egyik út, vanegy másik, kevésbé esztétizáló is,amikor az alkotó nem próbálja megszépíteni,mesévé szelídíteni a valóságot;inkább tükröt tart neki. Látni ésláttatni akar; feltárni, megérteni ésmegértetni mindazt, ami lényeges –még akkor is, ha az nem szép vagy kellemes.A 20. század kitágította a határokatés (újra) megteremtette a rútesztétikáját. Picasso, Miró és Dalí képeimára már valóságos ikonok, aGuernica, A polgárháború elõérzetevagy a német expresszionisták mûveimúzeumok és mûgyûjtõk féltett kincsei.Mint ahogy Francis Bacon eleintebotrányos alkotásait is kanonizálta amûvészettörténet. A száz éve születettabsztrakció – melynek gyökereimesszire nyúlnak – régóta polgárjogotnyert, ám azok a kortárs mûvészek,akik Malevics vagy Mondrianvégletekig letisztult világát teremtikújjá a maguk sajátos eszközeivel, kevésbészámíthatnak közönségsikerre.„Sárga és piros, Hispánia színei.Vér és nap, fény és szenvedély. Egymajdnem ezeréves tradíció, ahol a véráldozati rítus. Ahogy az élet maga akozmosz metaforája, energia, gravitációés megszállottság, mágia ésidentitás. Eredetileg beavatási szertartás,az összes energia tiszta állapotban.Tánc a halállal, az életért. Abikaviadalok hazájának színeit viselõbanderilla egy egész közösség szimbóluma;a jó erõk küzdelme a rosszerõk ellen. Piros vitalitás, sárga idealizmus,és a létezés. Emberi természet,katarzis és hagyomány, mindenidentitás.”A katalán festõmûvész, JordiPallarés szavai a lényeget maximákbasûrítik, ahogy méretes, erõteljes képeinis elmarad minden, ami lényegtelen.Akik látták tavaly az Új Kor Társcímû nemzetközi kiállítást Budapesten,nyílván emlékeznek pulzáló, energiátsugárzó festményeire. Hatásuktitka a mûvészi gesztus és a koncentráció.Az absztrakció nála nem öncél,negyedszázados, szorgos-tudatos kísérletezéseeredménye. Sorozatai,egymást követõ ciklusai a lét nagy kérdéseitfeszegetik. A Léna & Roselli Galériajóvoltából érett, nemzetközilegis ismert, hazájában pedig elismertmûvész munkáit láthatjuk június 25-éig Szentendrén. A régi mûvésztelepeurópai igényû galériájában rendezett59

MARIA CALLAS (2008), OLAJ, VÁSZON, 170×170 CMhullatja, hanem festékeket csorgat.Újabban fõleg vöröset, sárgát, fehéretés feketét használ, melyeknek szimbolikusjelentést kölcsönöz. A színeketlendületes, nagy gesztusokkal viszifel a méretes vásznakra. Kedveltmotívuma a kör vagy a spirál, s az egymásbagabalyodó horgok is az arénákvilágát idézik.A z õsi rítusokon nyugvó, mesterienkoreografált élethalálharc Goyától Picassóigszámos spanyol mûvésztmegihletett, ám Pallarés átiratai merõbenújszerûek. Altamira barlangfestményeitõla krétai labirintusig,Rembrandt mészárszékétõl Bacon eltorzultfiguráiig, az amerikai JacksonPollock gesztusfestészetétõl a landartig, illetve a természettudományosismeretektõl a modern média kínáltavideoperformanszig igencsak komplexképi világból merít és építkezik. Smég nem is említettük szûkebb hazáját,Barcelonát páratlanul gazdag emlékeivel!A román kori freskóktólGaudí varázslatos építményein át amodern mûvészet emblematikusmestereiig feszülõ szivárványívet,melyen Pallarés egy kötéltáncos biztonságávalközelít célja felé.önálló tárlata szerencsés folytatása aMi Vida címû mûcsarnoki kiállításnak,de még inkább a 2004-es Espana 1950– Az újjászületés évtizede címû átfogóbemutatónak. Korábban múzeumainkés jelentõs kiállítótermeink csak ritkánvállalkoztak a Pireneusokon túlikortárs képzõmûvészet hazai bemutatására,magángalériák sem igen invesztáltakegy ilyen költséges (és bizonytalankimenetelû) vállalkozásba.Ezért is örvendetes felfedezni a távoli,közös gyökereket és az aktuális különbözõségeket.Rég volt, amikor mégHispánia és Pannónia egyazon hatalmasbirodalom része volt. SzerencséreMaximus kései utóda már nemkarddal hódít, inkább az ecsetet forgatja– hasonló bravúrral. Nálunk azamfiteátrumok csak muzeális romok,de a hispán hagyomány Spanyolországbanmég ma is él: a bikaviadalnemzeti jelkép. Bár barbár volta miattsokan ellenzik, egy sok évszázadoshagyományt nem könnyû felszámolni.Pallarés élete során rengeteg viadaltlátott, pedig nem torreádor. Azaréna homokjára – melyet pigmentkénthasznál képein – sem saját vérétANNA NETREBKO (2008), OLAJ, VÁSZON, 170×170 CM60

PREMIER: KÉPZÕMÛVÉSZETPanteisztikus haknia tárlatok cirkuszábanTIBAY SZOBRAI BESZÓLNAKSZERÉNYI GÁBORGyerekek állnak megbûvölten azegyik belvárosi galéria kirakatátnézve. Fényes, gömbölyû idomúelefánt, mackó áll az üveg mögött.Nem játékok, de olyan szobrok,amelyek – íme, a próba – magukkalragadóan ejtik foglyul és viszik magukkala gyermeki képzeletet.62

Afém és fa figurák ugyanakkorképzõmûvészeti alkotások –ezt sem lehet elvitatni tõlük –,ám felvetik azt a régi dilemmát, hogylehet-e, szabad-e, sõt, illik-e a kifinomult,magas mûvészetnek (pontosabban,amit a közvélekedés annak tart)fittyet hányni? Fittyet, bizony, a tisztesunalomra, a fennkölt pátoszra, asejtelmes zûrzavarra, a sokat sejtetõmélyenckedésekre?Tibay László munkáit szemlélve jólesikbeletörõdni: igenis lehet népszerû(illetlen kifejezéssel: populáris) egygondolatilag letisztult forma. Egy üdítõenfriss és mûítészeti konzenvenciákkalnem bíbelõdõ stílus. Aminekszellemében árad, tódul a megfelelninem akaró alkotó szándék.Láthatóan meg sem fordul a mûvészfejében, hogy néhány virtuóz flikkflakkal„megemelje” mûvei intellektuálistöltetét, nem brutalizál, nem viszfigurái életébe szürreális elemeket,torzulásokkal meghökkentõ gesztusokat.(Pedig láthatjuk, hogy a kortársképzõmûvészet piacra dolgozó, s gyakortajobb sorsra érdemes munkásaimindenáron fel akarják hívni magukraa figyelmet, s ezért megjelenített figuráikkal,alakjaikkal „könyörtelenül elbánnak”.)Tibay – miközben mesterimódon formál, virtuóz tudással keltéletre embert és állatot legtisztábbformákban megmutató alakzatokat –elementáris könnyedséggel és derûvelkonferálja a világra teremtményeit.Az 1962-ben Szombathelyen születettmûvész nem tagadja, hogy a szakmaifelkészültség mellett meghatározószámára a humor erõteljes jelenléteés a világra csodálkozó gyermekiszem látásmódja. Édesapja állatorvosihivatása is nyilvánvalóan fontos impulzusmûvészi pályája kiteljesedésében,ha csak rajzolt, festett kutya- ésmacskaportréit nézzük, szembetûnõérzelmi ráhangoltsága a kis négylábúakra.Rokonszenve olyan határtalan,hogy már-már túlzottan idillinekhatna egy-egy kópésan villanó cicaszem,zavarba ejtõen bensõségesnekegy cirmos incselkedése, ha ugyanakkornem lenne minden elkapott pillanatnaksajátja egyfajta derû.A már jelentõs életmûvet alkotottTibay László nem titkolja, hogy nemmûvésznek készült. (Vegyük úgy, hogyédesapja hivatása mellett „belekeveredettebbe az egészbe”.) És még fokozzaa hatást: mûvészeti iskolát semvégzett. Ennek persze ismerjük jótékonyhatását is: az öntörvényû egyéniséget– jelen sorok írója is vallja – azintézményesített oktatási formákcsak zavarják.Helyette – szintén persze! – mesterekazért kellenek. (Vannak.)Tibay pályaképéhez elengedhetetlen,hogy – tessék számolni! – 1981óta Franciaországban él és alkot. Nemtagadja, sõt, hangsúlyozza szülõhazájaszerepét életében, fontos a kapcsolat,de Franciaország nélkül nem lenne,nem lehetne az, aki.TIBAY LÁSZLÓ BIRKANYÁJA A SZENTENDREI RÉGI MÛVÉSZTELEPI GALÉRIÁBAN IS „VENDÉGSZEREPELT”63

TIBAY PESTEN ÉS…Szenvedélyes alkotó, akinek élete,életformája a mûvészet. (Ezt úgymondja, olyan magától értetõdõ természetességgel,hogy mifelénk gyanakodvanéznék. Hol itt a duplafedél,hol a fifikás mögöttes, ravasz csavar,sejtelem, filozofikus áthallás?)A fényben elegánsan csillanó, egytalpon egyensúlyozó kiselefánt perszelehetne vendégjátékos importált indiaimisztikumban, de Tibay ormányosa inkábbegy kedves cirkuszi alkalmazott.Kedves csetlõ-botló, de úgy, hogy mintegymellesleg meggyõz a régi színpadiigazságról, hogy a táncoskomikusnak,ki nyeklik-nyaklik, ügyetlenkedik, igazábólsokkal biztosabb a lépése, tartása,mint a fõszereplõ bonvivánnak.Tibay „cirkuszában” a már megjelenésükkelszeretetre méltó állat- ésemberfigurák mindazonáltal árasztjáklényükbõl a teremtett világ dicséretét,mondhatni, panteisztikus hangszerelésbenhakniznak a tárlatokposztamensein.Ezt látják, érzik a gyereknézõk is.Hogy nem hízeleg a macska, a medve,az elefánt, a bika és a többi, sem a karikírozottember. Csak éppen adják létüklényegét (mert Tibay által mástnem adhatnak).Alkotói módszerérõl elárulta, hogyegy-egy szobor mögött számtalan…PÁRIZSBAN EGYARÁNT NÉPSZERÛ64vázlat áll. Folyamatosan skiccel, tervez.Megkérdezi – a maga mûvészmódján – modelljeit is, fürkészõ figyelmével,hogy milyen anyagból szeretnénekmegszületni. Van, amikor 10-15 verzió készül egy alakból, s azanyag a formából következik.Bár elsõsorban a saját szenvedélye,intuíciói vezérlik, fontosak a visszajelzések.És határtalan örömforrás, ha amû a környezetet is áthatja. (Mintmostanában egy Párizs közeli településrekészülõ köztéri szoborcsoportja:egy birkanyáj plasztikus megjelenítése.Vagy egy tûzoltó cég részérekomponált sárkány szobra, SzentGyörggyel.)A játékos kedvû mûvész boldog, haszeretik mûveit. Bele is szólhatnakmunkájába, jegyzi meg kissé megdöbbentve,de rögtön kajánul hozzáfûzi:„ha megrendelõrõl van szó”.Jobb változatnak az tûnik, ha Tibayszobrai lógnak be látómezõnkbe,idõznek közelünkben, s az õ szobrainak,képeinek hangulata szól bele derûjévela mi napjainkba…

PREMIER: KÉPZÕMÛVÉSZETMiért nem jöttök el?A KERTEMBEN ÍROM, KONCZ ANDRÁSNAK AJÁNLOMKUKORELLY ENDREDe szép a kertemDe jó az idõDe szép bogarakTe jó istenDe szép a paradicsomDe pokoli jóDe szép a válságDe jó a valóságDe szép a csajomDe jó a melleDe szép a jégesõDe jó, abbamaradtDe szép rántott húsT fogok de jól megenniMajd ha elmegyek.Nincs festékszag Koncz Andráslakásában. Majd ha elmegyek,mondja. Mutat egy Merian-számot,Hegyi Lóránd szövegével, 1989, ötmagyar festõ, õk a sztárok, Koncz a legfiatalabb,az õ képe áll elöl, hevesen festettnõi profil, nagyon szép. Nagy. Nagyonheves. Hegyinél olvasok Koncz1982-es akciójáról, a sötétben fényképezésrõl:egy elsötétített kiállítóterembentíz kollégájával 10×10 polaroidképet készítenekvakuval. Meg fogom nézni anaplómban, mit csináltam aznap.Persze melyik nap.És hogyhogy melyik.Az írás – a képírás is – sötétségben fölvillanó,a sötétben maradó teret újra ésújra bevilágító éles fény-sorozatok eredménye.Ha szép/jó valami, azért szép ésarra jó, hogy – Koncz Andrástól idézve –szép lassan megváltoztassa az életet. Mûvekmegváltoztatnak engem. Anyám rávesz,hallgassam végig Wagner Götterdämmerungját:emlékszem, ahogy lassanváltozom. Hölderlint németül olvasvaváltozom. És Kolmarban, MatthiasGrünewald Isenheimi oltárja elõtt.Szép lassan, jó lassan.Emlékszem, ahogy kijövök a múzeumból,mert baromira szép dolog az,hogy mûvészet, jaj, nagyon szép, de márbe vagyok telve, eleget voltam benn, élesensüt a nap, éhes vagyok, fáradt, szédülök,állok a ragyogásban, kijárat, nembejárat, aztán ahelyett, hogy azonnal keresnékmagamnak egy jó kis elzászikocsmát, visszamegyek.Vagyis hát nem olyan egyszerû, úgy kellettmagam visszakunyerálni, addig beszéltema jegyszedõnek, amíg vissza nemengedett. Eljövök Koncztól, és, rántotthús ide vagy oda, vissza kell mennem.Visszamegyek.Nincs jegyszedõ néni. Kezd lassanfestékszag lenni.Arról akartam írni még, miféle különbségetlátok az avantgárd és a posztmodern/transzavantgárdfordulat elfogadását,kanonizációját illetõen a képzõmûvészetbenés az irodalomban. Nagyot.Például Erdély Miklós vagy HajasTibor neve irodalmi „összefoglalókban”meg sincs említve. És arról, mi az oka,hogy a különbözõ mûvészeti ágak közöttmiért ilyen reménytelenül rossz a „forgalom”.A magam dolgairól persze.A dolgaimról, engem is érintõ ügyekrõlbeszélnek Koncz András képei:ugyanaz a korosztály, meglepõen hasonlómûvészeti kérdés/válaszok, anynyiraa kollégámnak érzem, azonnal abarátomnak is, ugyanott folytatjuk, harégóta nem láttuk is egymást. Mondjukígy, tükörként mûködnek, a saját ügyesbajaimlátom viszont. Csupa vidám ésdurva, éles, színkavalkádos, fekete-fehér,díszes, nagyszabású, aprólékos,örökké-valóságos ügy. Mackó és isten.A mackó megtalálja istent. Mellbevágó.Életbevágó. Halálbavágó. Az a mellbevágó,igazán élet/halálba vágó portré,Koncz két egymás mellé állított önarcképe1975-bõl és 2005-bõl. Nézzékmeg.Jöjjetek el.Miért nem jöttök el.Nézzük meg. Nézzék meg újra. Nézzék,de ne meg, hanem nézzék.

PREMIER: KÉPZÕMÛVÉSZETGyémánt LászlómonumentalitásaUNGVÁRI TAMÁSANZIKSZ – GYÉMÁNT LÁSZLÓ FESTMÉNYE – REPRODUKCIÓ: BORSOS MIHÁLY66

A Mount Rushmore-t sokan látták utazási hirdetéseken. Amerikai „ikon”,könnyen azonosítható. Gyémánt Lászlót azonban az ikon valóságos tartalma érdekelte,a hegybe vájt alakok üzenete. Talán a szikla, amelyikbõl a szoborcsoportozatotkivájták, a tektonikus csoda, a természet egyik ajándéka az amerikai népnek.Mint az várható volt, az indián kisebbségek tiltakoztak, hogy miért csak a fehérelnököket vésték oda az ég alá – s persze van külön indián emlékhely is Dakotában.A pénzt a szoborfejekre a Kongresszus szavazta meg, Rushmore az az ügyvéd volt,aki kilobbizta, hogy mindez megvalósulhasson.Vita folyt arról is, hogy miképpen oszlik meg a pártállás a republikánusokés a demokraták között, ha már páros a számuk azoknak az elnököknek, akik ígyaz emberek fölé magasodhatnak, ám mindez mellékes. A négy elnök egyszázötven évtörténelmét fogja át, s így a nagy amerikai álom egységét és töretlenségét.Gyémánt Lászlót, aki a helyszínen megszállottan tanulmányoztaa természetet és a civilizációt, nem a monumentalitásvonzotta, hanem ennek a történelemnek ahõsiessége és romantikája.Az Egyesült Államok elnökirendszer, az elnök enneka demokráciának amegtestesítõje. Gyémánt,egy szabadsághiányos ország(egyébként sokáigmellõzött) alkotója ezt akõbe vésett szilárdságotpróbálta ellesni és megragadni.Képein a monumentalitástemberközelbe hozta,amikor eltörpülõ alakokmerülnek fel az elõtérben,akkor a kontraszt mellbevágó,mégis elviselhetõ. Amonumentalitás Gyémántvarázslatában emberszabásúléptékké változik át.Látszatra naturalista azecsetkezelése a már-márfotografikus megjelenítéshez.Tessék azonban a színekrefigyelni. Az acélos, arõt, a sárga csakugyan atermészetnek bizonyos állapotátjeleníti meg – hiszena szobrok a természetés mûvészet egységét jelképezik.A sziklaszobrokmintha õsidõktõl fogva ottUNGVÁRI TAMÁSlennének. Holott alig egy évtized alatt véste ki a mesterük.Mount Rushmore – ahogyan a Társalgó Galéria tárlatánGyémánt megjeleníti – a mennyei vulgaritás, holott a sziklakompozícióarányait nem lehet kifogásolni. A négy elnök,bár maguk elé merednek, térviszonyaikban mégis egy párbeszédetsejtetnek. Gyémánt László az árnyékok és barázdákfelidézésével közvetítia hely és a hely szelleménekegyediségét.Gyémánttal egyébkéntAngliában ismerkedtemmeg, Bécsben is összefutottunk,s Amerikát jártukbe mindketten. Peregrinusoknakhívták hajdanán azilyen nyugtalan szellemeket,akik külföldön tanulvána nagyvilág üzenetét hoztákel a Lajtán túli területre.Nekünk nem volt semidõnk, sem érkezésünk lobbikatszervezni, szekértáborbatömörülni.Tettük a dolgunkat.Egyébként Gyémánt legutóbbikiállításán, bár azelnökök domináltak, ottfüggött néhány korábbrólismert kép. Elsõnek a megrázó„mûtéti” önarckép, ahatalmas vágás a mûvészmellén, s a melankolikustekintet, amellyel a messzibenéz.S azután ott a mûvészGYÉMÁNT LÁSZLÓ FESTMÉNYEédesanyjának portréja.Megrendítõ. Közöttünk járegy mesterségében mester, akit azért is nehéz elismerni,mert nincsenek „technikai” akadályai. Istenkísértés, eztmeg nem bocsátották meg senkinek.67

Stílusban tartva a folytatás pedigígy hangzik: 1 férfi és 1 nõ. Megkímélvénolvasóinkat a matematikai,mûvészeti rejtvény feletti töprengéstõl,íme a megfejtés: Völgyikortárs gyûjtemény címmel reprezentatívmûvészeti album jelent mega tavasszal, a kötet legjavából pedigkiállítás volt látható a Hamilton AulichArt Galériában. A tárlat finiszszázsaelõtt néhány nappal tartottáka Gundel Mûvészeti Díj átadását a legendásligeti kerthelyiségben, ahol amûvészeti menedzser kategóriábanSkonda Mária, a Volksbank vezérigazgató-helyettesekapta a legtöbbszavazatot a kurátoroktól. S hogy teljesenösszeálljon a kép; a kötet impresszumábanfelelõs kiadókéntSkonda Mária és Völgyi Miklós neveszerepel.A mérnök-közgazdász házaspár –akárcsak e sorok szerzõje – két évtizedehódol annak a szenvedélynek,amelyrõl Németh Lajos mûvészettörténészprofesszor egyik utolsó tanulmányábanmegállapította: „…mégnem írták meg a mûgyûjtõk és a mûgyûjtéslélektanát. Nehéz is lenne általánosítani,bár minden bizonnyalvannak a mûgyûjtésnek közös lelki indítékai,és ezek nemigen változtak azókor óta. A kincsfelhalmozás, a birtoklásivágy, a státusszimbólum keresése,a gyûjtemény révén önmagánakemlékmûvet állítás és az önzetlenmûvészetszeretet, a valódi mecenatúraegyformán lehet motivációstényezõ.”A vernisszázson megnyitó beszédetmondó Wehner Tibor e megálla-CSÍKSZENTMIHÁLYI RÓBERT: EURÓPA ELRABLÁSA,É.N. BRONZ, M: 70 CMPREMIER: KÉPZÕMÛVÉSZET1 könyv,1 tárlat,1 díjKÁRPÁTI TAMÁSpításhoz az alábbiakat fûzte hozzá:„…az önzetlen mûvészetszeretet, avalódi mecenatúra, az alapvetõ szellemitermészetû gyûjtõi indíttatás jegyébenkialakított Völgyi–Skondagyûjteménya Németh Lajos általmegjelölt gyûjtésindíték-kategóriákatigazolja, de a tanulmány eredeticímét módosítja: A mûgyûjtés csapdáihelyett a mûgyûjtés szépségeirõl,a gyûjtés varázslatáról kell beszélnünk.”Mindezt magam is igazolhatom,mint azon szerencsések egyike, akitöbbször is vendégeskedhetett Völgyiékcsillaghegyi házában. A falakróls a tárlókból a természetesnekmondható mérnöki precizitás és közgazdásziracionalitás mellett visszaköszönta jólesõ birtoklás különös bizsergése,az a nehezen megfogalmazhatóizgalmi állapot, amelyet amûvészettörténész az imént „a gyûjtésvarázslataként” aposztrofált.Egy gyûjtemény értéke, fõképp hakortársakról van szó, nem okvetlenülanyagiakban mérhetõ. Legjobb esetbenis csak évtizedek múltán derül ki,hogy ki volt korunk Vaszaryja, Gulácsyja,Kassákja vagy Bortnyikja.Szeizmográf-érzékenységû értékmérõlehet azonban a gyûjtõtársakegészséges irigykedése: mily boldoganlátnám ezt vagy azt a munkát asaját kollekciómban. A magam részérõlráadásul még sajtómunkásként isirigykedem, hiszen Völgyi Miklósgyûjteménygyarapító körútjánakmelléktermékeként – miként az albumánakbelsõ borítóin látható – többtucat pompás kordokumentummalajándékozza meg az olvasót és a magyarmûvészettörténetet. Azon ritkagyûjtõk közé tartozik, akinek nem-

TENK LÁSZLÓ: MESTER KERTJE, 2001. OLAJ, FAROST, 50×70 CMBENKÕ VIKTOR: ÚTON EURÓPÁBA, É.N. OLAJ, FAROST, 60×50 CMSZURCSIK JÓZSEF: BESZÉLGETÕK, 2006. OLAJ, VÁSZON, 100×70 CMRADÁK ESZTER: CSENDÉLET MELLTARTÓVAL, É.N. OLAJ, VÁSZON, 70×70 CMcsak a pénztárcája, hanem a fényképezõgépeis mindig a keze ügyébenvan. Ennek köszönhetõen GerzsontólDeimig, Fehértõl Bakig, CsikszentmihályitólBuktáig, Radáktól Szotyoryigmûtermi enteriõrben, saját képeiközt látható festõink, szobrászainkszíne-java.Azt eddig is tudtam, hogy Miklósnakés Máriának jó sok képe van. De69hogy ilyen sok jó képük van, annak felismerésébene remek kötet lapozgatásasokat segített. Kezdõ gyûjtõknekés rutinos mûvészetbarátoknak egyarántjó szívvel ajánlom.

PREMIER: KÉPZÕMÛVÉSZETA szobrok akusztikájaSZERÉNYI GÁBOR70Mint gyakran kiállításokatmegnyitó szereplõ, ráhangolvánmagamat a „megéneklendõ”mûtárgyakra, igyekszemelkeríteni több-kevesebb idõt, hogyegyedül maradhassak a tárlat terében.Tapasztalatom, hogy a „némamûfaj”, a képzõmûvészet „megszólal”.A maga módján. Tusrajzok olykorcsembalóhangon szólóznak, gigantikustájképeken Gershwin zenéjeárad, szobrok mélyébõl gyakorta Bartóktólaz Allegro barbaro nyargal elõilyenkor.Madarassy István mûvei közelébengótikus templom akusztikája éled,César Franck ciklikusan épülõ orgonaszólamaitsugallja. Mondhatjuk,hogy témaválasztásai, figuráinak eredendõalkata rokonságban áll a nemespátosszal, az archaikus fohászok szellemiségével.A Madarassy-szobroknakvédjegyük a tradíció életre keltése,a „mélységes mély múltnak kútjából”merítés.Nyugodt, kedves, derûs, csöndesszavú mûvész, aki elõzékeny munkáinaknézõjével, nem hagyja alakjait feszélyezõünnepiességbe dermedni.Így aztán – miközben méltóságábólnem veszt jottányit sem Szent Istvánés Gizella, s nem sérül az evangélistákfelmagasztosult karaktere – a megjelenítettarcok, alakok engedik meglátnieredendõ emberi vonásaikat, a teremtményekesendõségét.Számos alakja pedig kifejezetten ahumorral való természetes szimbiózistmutatja, apropói itt a borászatszõlészetmotívumaiból építkeznek.Az eleve elrendeltetés nyilvánvaló:édesapja, Madarassy Walter mûtermébenszeretett bele egy életre azegyik legizgalmasabb fém, a réz sugalltamûvészi lehetõségekbe. A tradíciótehát kézenfekvõ volt, mondhatnie vitatott kifejezéssel, de éppen akéz által, a kézmûvesség varázslatávalteljesedett ki, teljesítette be azöröklött tehetség kibontakozását.Kint és bent lenni, olykor egyszerre,ezt is kínálja az épületek homlokzatáraformált szobrok világa, hiszen acsupasz mennybolt alá komponáltalakok megméretnek az éghez szerkesztve,s közben saját belsõ spirituálisaurájuk is kifejezést nyer. MadarassyIstván merész léptékváltásokkalépíti életmûvét. Restaurátorkéntis mûvésze szakmájának, egyik impozánsfeladata volt – több éven át –,hogy a Néprajzi Múzeum homlokzatafölött lévõ több lovas harci szekeretelképesztõ minuciózus alapossággalgyakorlatilag új életre keltette. Egyilyen munka több mint a technikaimegvalósítás. A részletekkel való kitartó,hosszas és elmélyült foglalatosságmár-már egyfajta szellemi-lelki

odaadást igénylõ, filozofikus mélységeketmegnyitó és magasba szökõ, állhatatosfürkészést kíván. (A religio,vagyis a „vallás” szó eredeti latin jelentéseszerint: fürkészõ.)Madarassy jellegzetes típusa enneka sajátosan fürkészõ, hitbéli dolgokkalsosem hivalkodó (mert annál életbevágóbbszámára!), ám sokkalta inkábbbölcs derûre hangolt mûvésznek.Fürkészõ és viaskodó. Akinekmesterségbeli tudása, már eddigi impozánséletmûve tehetné õt megelégedett,nem kockáztató, saját ismertútjain biztonsággal manõverezõ alkotóvá.Ki róná föl neki?Õ azonban azoknak a nyugtalansággalmegáldott (meggyötört) alkotóknaka sorába tartozik, akiknek korábbi sikereijó érzést keltenek, de sohasemrutinból készítik következõ mûveiket.(Ha már a mesterségbeli elismertségetszóba hoztuk, fûzzük hozzá: MadarassyIstván tagja a Salzburgi EurópaiTudományos és Mûvészeti Akadémiának.Lássuk be, a nézõnek is jólesik,hogy láthatja, olykor az eredeti tehetségis részesül méltó elismerésben.)Eredetiségre törekvése, önmaga kipróbálása,merészsége indítja olykormeghatározó fõcsapása, rézbõl készítettmûtárgyain túli kísérletekre. (Egykiemelés: díszletet is tervezett akolozsvári Magyar Operának, VerdiNabuccójához, ekkor textilre is festett,s egy Bábel-tornyot is konstruált,amely a színpadon összeomlott –mindez nem kevés ötletet és pontostervezést is igényelt.)Legutóbbi alkotói leleményei aNekem szülõhazám sorozat számáraszülettek.Az egyik Gerevich Aladár hétszeresolimpiai kardvívóbajnok egyik legendássporteszközét „építi tovább”. Akard arányaihoz mért plasztikai mûegy fekvõ alakzat: Magyarország süttõimárványból mintázott alaplapjánfekszik a kard, fölötte az olimpiaiötkarika „koronázza meg” nemes egyszerûséggela tárgyegyüttest. (Készítésközben derült ki, hogy az általábancsak egy dimenzióban, képen ábrázolt,öt földrészt jelképezõ, színes karikákvoltaképpen láncként kapcsolódnakegymásba, még ha a jellegzeteskét sorban adják ki a hivatalosembléma összetéveszthetetlen formáját.)Madarassy elárulta azt is,hogy több verzióban is gondolkodott,de végül ezt választotta, amely éppenegyszerûségével hat, mégis sokatmondóan.A másik – ugyanebbe a gyûjteménybekészült – mû Faludy György botjátkomponálja tovább. Merész, sõt, kifejezettenerotikus konnotációjú mûtárgyszületett! A mívesen kidolgozottbot egy leporellóra hajtogatott kéziratotdöf át. A rézlemezbõl készült lapokona költõ Villon-fordítását olvashatjuk,s a mû meghökkentõ, zabolázhatatlangesztusával egyszerre tiszteleg71a hajdani francia poéta emblematikuskarakterének s a magyar költõfejedelemzsenialitásának. (A mûtárgyegyüttesa finom részletek gourmandjairais gondol: érdemes ráérõsen, figyelmesenelmerülni a kidolgozás remekléseiben…)Madarassy István virtuózleleményei közben egy pillanatrasem felejti el, hogy miközben szobrotalkot, képzõmûvészetet teremt, mintegymellesleg önmaga mûveinek zeneiáthallásáról is gondoskodik.FOTÓ: SÁRKÖZY MARIANNA

Szubjektek: ereklyék és tartóik II.A Premier legutóbbi számában beszámoltunk a Nekem szülõhazám… –, más néven aKárpátiA-gyûjtemény alakulásáról, s vagy tucatnyi repróval is találkozhattak olvasóink.Többek között Örkény István zsebórájával Szikora Tamás festményében, Tandori Dezsõsapkájával a Fehér László festette portré mellett, Taróczy Balázs wimbledoni gyõztes ütõjével,melynek húrjaira Hús Zoltán festett kozmikus teniszlabdát, Harasztÿ Édeske mobil szobrával,amely Szabó István csapójából készült, vagy a Gyémánt–Darvas-kollázzsal.Ezúttal is a Premier olvasói ismerkedhetnek meg elsõként a szépen gyarapodó kollekció újabb darabjaival.HÁROM HOMMAGE À… CZIFFRA GYÖRGY, ANDRÉ KER-TÉSZ ÉS SIR GEORG SOLTI EMLÉKE ELÕTT TISZTELEG-NEK KIVÁLÓ KÉPZÕMÛVÉSZEK. CZIFFRA KOT-TÁSKÖNYVÉT ZONGORABILLENTYÛKKEL ÉKÍTETTE BA-RABÁS MÁRTON; KONOK TAMÁS FADOBOZÁBAN A MU-ZEÁLIS MASINA MELLETT MINI KERTÉSZ-TÁRLAT IS LÁT-HATÓ; VINCZELLÉR IMRE NAGYMÉRETÛ OLAJKÉPÉN ZE-NESZERSZÁMOK FINOM KONTÚRJAI KÖZT SZEREPELSIR SOLTI KARMESTERI PÁLCÁJA.GYARMATI DEZSÕ SZERZÕKÉNT ÉS FÕSZEREPLÕKÉNTIS SZEREPEL ABBAN A KÉT KÖTETBEN, MELYEKETGYÕRFI ANDRÁS TUSRAJZÁN TART A KEZÉBEN „GYAR-MATI, A PÓLÓ KIRÁLYA”.SZALAY LAJOS ÖNARCKÉPE ÉS EGYKORI MUNKAESZKÖ-ZEI LÁTHATÓK EGYÜTT A VILÁGHÍRÛ GRAFIKUS LÁNYÁ-NAK, A SAN DIEGÓBAN ÉLÕ SZALAY KLÁRÁNAK (CLAIREPHIPPS) A PORTRÉRÓL KÉSZÍTETT, „SZÍNES, SZÉLES-VÁSZNÚ” VÁLTOZATÁVAL.„ABÁNK” PIPÁJA – EZT A CÍMET VISELI SZEMETHY IMRESZUBJEKTJE; EGY ÖREG ASZTALFIÓKBAN TALÁLT EGY-MÁSRA ABA-NOVÁK VILMOS PIPÁJA ÉS KÉT SZEMETHY-OPUS.72

B. M. – AZAZ A BETÛVÉSÕ MONOGRAMJA. A KÉT BETÛ BORSOS MIKLÓSTTAKARJA, AZ Õ – MAGA KÉSZÍTETTE – MUNKAESZKÖZE LÁTHATÓ ABBANA MÁRVÁNYTÖMBBEN, MELYET A MESTER TISZTELETÉREFARAGOTT FARKAS ÁDÁM.PAUER GYULA: ABACUS FROM THE GULAG. A „SZÁMO-LÓGÉP” OLDALÁN „A MAGYAR ÁLDOZATOK EMLÉKÉREPAUER ’09” FELIRAT ALATT A VASLEMEZBÕL KÉSZÜLTLELTÁRI SZÁM ÁRULKODIK A SZÁRMAZÁSI HELYRÕL: ABELÜGYI NÉPBIZOTTSÁG MUNKA-, JAVÍTÓ- ÉS IZOLÁLÓTÁBORAINAK FÕIGAZGATÓSÁGA; NKVD, 23-AS KÖRZET,GULAG. (SZINA GÁBOR, A SZOVJETUNIÓBAN VÉGZETTKOHÓMÉRNÖK AJÁNDÉKA A GYÛJTEMÉNY SZÁMÁRA.)A RÍTUS CÍMET VISELI SZOTYORY LÁSZLÓ FÁRA FESTETT OLAJKÉPE, MELLYEL A TAVALY ELHUNYT GÉNIUSZRA, EL KA-ZOVSZKIJRA EMLÉKEZIK AZ ALKOTÓ. (AZ ELÕTÉRBEN LÁTHATÓ EL CSUKLÓJÁN EGYKORI, JELLEGZETES KARKÖTÕJE).73

PREMIER: PREMIEROTIKAAutóstopKISS JUDIT ÁGNES ÍRÁSA, VEREBICS KATI RAJZAIM.Zoltánt napok óta kínoztaa vágy. Nem egyszerûszexuális kívánság, aszokásos spermatúltengés, az embermegcsapolja magát, és kész, sokkalkínzóbb. Az alhasból indult, négy-ötujjnyivala köldök alól, és lassan felfelékúszott a testben, míg a szájüregbenüvöltéssé vált, esetleg nyögéssé,ha még idejében sikerült összeszorítottfogsorral gátat vetni neki. Vagy acsontokban fakadt, és hullámzott kifelé,míg hideg párává csapódott a bõrfelszínén.M. Zoltánban elõbb szorongás ébredt,aztán a szûnni nem akaró gyötrõdéstõltehetetlen düh. Verekedniszeretett volna, de nem volt kivel. Céltalanulkóborolt gyalog, biciklivel vagyautóval, egyre nagyobb sugarú körökben,egyre messzebb otthonról, minthavalahol a távolban elhagyhatná aszenvedést. Már erekciója sem volt,csak az izzó fájdalom, aminek mégokot vagy nevet sem talált.M. Zoltán hátradõlt, hosszan kifújtaa levegõt. A nadrágja most sem domborodott,de a vágy úgy emelkedettbenne, visszatarthatatlanul, mint a dagály,éppen valahol a szegycsontnáljárt. Beindította a motort, különöshangja volt, az egyik hengerrel lehetettvalami baj. Pillanatnyi megkönnyebbüléstszerzett neki, hogy végre valamimásra tud figyelni, hallgatta az aszimmetrikusköhécselést. Hazafelé tartott,éppolyan céltalanul, ahogy reggel elindult.A nap már alacsonyan járt, alábbhagyotta hõség. Próbált lassan, ritmikusanlélegezni és a vezetésre koncentrálni,az útra nem kellett, kétszáz kilométerenbelül minden bokrot ismert.A nõt a B-i kanyar után látta meg, afehér nyári ruha lobogott rajta, mintegy békezászló, ócska csõvázas hátizsáka lábánál, citromsárga, igazimuslincareptér. A haja nem lobogott,szoros copfban lógott a hátán.M. Zoltán lába felemelkedett a gázpedálon.Ahogy az autó lassult, gyorsulta lélegzete, a szegycsontnál mardosóvágy följebb kúszott: gége, garat,szájüreg. Hirtelen lépett a fékre, a testeelõrelendült, és ahogy az öv visszarántotta,elakadt benne a kitörni készülõüvöltés. A békezászló rámosolygott,ahogy beült mellé. Szép mellevolt, nem kellett hozzá sok fantázia elképzelniruha nélkül, kitapogatni a tekintettel.A barna copf pont a jobbmellbimbójáig ért, ahogy elõrevetettea vállán. A hajszálak kihívóan simogattáka mellét. M. Zoltánnak az arcábaszökött a vér, lekapta róla a szemét.Tekla, gondolta M. Zoltán, mindegy,mi a neve, bemutatkozott, de kit érdekel,õ már így hívta magában, mint azanyja azt a fényes gyöngysort, amit néhafelvett vasárnaponként. Tekla,mondogatta magában M. Zoltán, és agyengédség nyála összegyûlt a torká-ban. Nem mert egyenesen ránézni,csak derékon alul látta, ahogy oldaltfordította a tekintetét. A hosszú, fehérruha kissé begyûrõdött a lábai közé,kirajzolta a combok vonalát, M. Zoltánlátni vélte a szeméremdomb feketeszõrzetét is. Nagyot nyelt. A vágyolyan erõvel tört rá megint, minthagyomorszájon vágták volna.Tekla csacsogott valamirõl, árvagyerekekrõl,akik mellett mostanáignevelõsködött minden fizetség nélkül,szeretetbõl. Vidám, kislányos volt ahangja, majdnem illúzióromboló, M.Zoltán mély, rekedtes búgásra vágyott.Szerette volna, ha Tekla csöndbenmarad, de nem mert rászólni. Megakarta szelídíteni a nõt, hogy bízzonbenne, hogy megérinthesse, hogy azövé legyen. Ha néha rápillantott, és láttamozogni a száját, már a hang se zavarta,nem is hallotta. Félrekapta a tekintetét,de a kanyargós úton újra láttaaz ajkakat, mintha rá volnának fényképezve.Most nem szavakat formáltak,hanem õt kényeztették, gyöngédenkörbevették, föl-le mozogtak rajta. M.Zoltán mosolygott és bólogatott.A nap vörösre színezte Tekla arcát,miközben mesélt, mintha õ is izgalombajött volna. A szél feltámadt, nyugatfelõl felhõk meredeztek, talán viharkészülõdik. M. Zoltán ismerte a falut,ahová Tekla tartott, még jó hatvan kilométerészaknyugatra onnét, ahol õlakott.– Hogy jutsz el ma még Cs-re? –kérdezte hirtelen. Tekla félbeharaptaaz elkezdett szót.– Hát azt nem tudom.74

– Ha beesteledik, nem tudsz stoppolni– folytatta óvatosan M. Zoltán. –Esõ is lesz.– Majd elalszom valahol az út mentén– válaszolt Tekla, de egy kis bizonytalanságrezgett a hangjában. –Van sátram is.– Ha gondolod, aludj nálam. Holnapdélelõtt úgyis bemegyek a városba,el is tudlak vinni, ha akarod.Látszólag oldott volt, de belül mozdulatlan,mint a ragadozók támadáselõtt, csak a szél meg ne forduljon, elne vigye a szagot a még gyanútlanzsákmányhoz.– Igazán? – Tekla mosolya felragyogott.– Ez nagyon kedves tõled. Ésha nem nagy kérés, adsz majd nekemegy szelet vajas kenyeret?A Zs-i fõutca kicsit lejtett. M. Zoltánüresbe rakta a sebességváltót, szeretetttakarékosan bánni az üzemanyaggal,de most még jobban örült annak,hogy az autó zajtalanul gurul végig azúton. A falu is csendes volt, vasárnapeste már mindenki otthon van, nézik atévét, ahogy õk is nemsokára, vajaspirítóst esznek, és Tekla hozzábújik afilm alatt, mintha félne, de mindkettentudják, hogy valójában õrá vágyik. Aztánvetkõzni kezd, kitárja felé a karjátés a combját, és ahogy õ vadul mozograjta, a fülébe nyöszörgi rekedtes,mély hangon, mint a filmeken: „Ez nagyonjó! Még!”A ház valaha tiszta volt, a kert rendezett,de mióta az anyja meghalt, M.Zoltán nem foglalkozott vele, kidobálta,ami odabenn tönkrement, és mostlyukas edények és széttört bútorokközt botladoztak. Érezte, hogy a környezetnem elég bizalomgerjesztõ, a nõmegtorpant a kapuban, a háta mögött.– Gyere nyugodtan, nincs kutya –vetette oda könnyedén M. Zoltán, éskinyitotta az ajtót.Odabenn zsíros por ült és savanyúcigarettaszag. M. Zoltán három mûszakbandolgozott, csak aludni járt haza,vagy feküdt a díványon, és a tévétnézte. Az udvarra se nagyon járt ki, ritkánlátták a boltban is, enni a munkahelyénszokott. A faluban azt mondtákróla, csendes, magának való. Kinekvaló lett volna? A kocsmát is csak addigismerte belülrõl, míg az anyja élt.Otthon jó volt. A kosz nem zavarta, hátnem takarított. Most hirtelen visszataszítóanmocskosnak látta a szobát,és szégyellte Tekla elõtt.A kredencben maradt még kenyér,a hûtõben vaj, nem is volt más, de hátezt kérte úgyis. A konyhaasztalon hangyákmászkáltak, M. Zoltán lesöpörteõket a konyhakéssel, és inkább bevitteaz ennivalót a szobába a tévé elé,ahol vasárnaponként õ maga is enniszokott. Amíg a kenyeret szelte, lopvanézte Tekla arcát, hány éves lehet. Tizenhatvagy harminckettõ, mindegy, anõknél soha nem lehet tudni. Nem voltigazán szép, de M. Zoltán gondolatbanmár kéjtõl torzítottnak látta a vonásait,és olyan erõvel gerjedt fel benneújra a vágy, hogy megszédült, és kitámolygotta konyhába teát fõzni.A Garzon tea, amit a fiók mélyén talált,már lehet, hogy évek óta ott állt, afiltereknek nem volt illatuk. M. Zoltánfelrakta forrni a vizet.Tekla nem a kanapén ült, ahol azelõbb, a polc mellett állt, elõrehajolvaa hátizsákjára, mintha keresne bennevalamit, de a feneke kihívóan domborodott,olyan kihívóan az áttetszõ fehérruha alatt, hogy az nem lehetettvéletlen.M. Zoltán akkor ért hozzá elõször.A középsõ ujja becsúszott a két dombközött a vágatba. Tekla összerándult,mint aki nem számított az érintésre,ahogy fölegyenesedett, beleverte a fejéta polc sarkába. Szembefordult M.Zoltánnal, a fehér ruha meglebbent ahirtelen mozdulatra. Mint egy angyal,gondolta M. Zoltán. Angyalkám. És akét tenyerét, mint egy-egy lepkére, ráborítottaa nõ mellére. Tekla olyanerõvel lökte el, amire nem számított,75a hangja elváltozott, ahogy rákiáltott:Megõrültél?M. Zoltán mosolyogva rázta a fejét,nem, nem õrült meg. A mosoly megnyugtatóakart lenni, elnézõ, megértiés megbocsátja Tekla vadságát, deazért most nagyobb erõvel támadt,egész testével a falhoz szorította anõt, megmarkolni való húst keresettrajta a kezével, felfalnivalót a szájával.Tekla újra és újra elrántotta a fejét acsók elõl, aztán kitépte magát a szorításából,és segítségért kezdett kiabálni,ahogy az ajtó felé rohant. Szorosrafont copfja szétbomlott, ettõl hirtelenzüllöttnek tûnt az angyalruhában. M.Zoltán a hajánál kapta el, és rántottale a földre. A szájára tenyerelt elõször,hogy elnyomja a kiáltozást. Üres a ház,minden ajtó és ablak zárva, de mi van,ha a szomszédok…A sikoltozás tompább lett, de a vonaglásegyre vadabb, mintha Teklaereje a hangszálaiból is az izmaiba költözöttvolna. A mozgás izgató voltugyan, a nõ csípõje éppolyan ütemesendörzsölõdött az ágyékához, minthamár belehatolt volna, de M. Zoltánkétségbe esett. Nem hitte, hogy a puhánynaktûnõ testben ilyen erõ lakik.Érezte, hogy gyengül a küzdelemben.Miért nem képes Tekla felfogni, hogyjót akar neki? Hát nem érti, hogy õ szereti,és azt akarja, hogy élvezze? Elöntöttea keserûség, pofon ütötte a nõt.Egyszer, kétszer, háromszor. Az ujjainyoma meglátszott az arcán. Tekla egypillanatra megdermedt, aztán mégjobban dobálta magát a szõnyegen.M. Zoltán a teljes testsúlyával nehezedettrá, a lába közé préselte a térdét,leszorította a karját, de nem tudta jobbanmegközelíteni, pedig ott volt elõttebelemarkolni, beleharapni. Nem adhatjafel! A kés, amivel a kenyeret vágta,még az asztalon hevert. Szinte vetõdött,mint kapusként a tornaórákon. Ahegyét szorította a nõ nyakához, az életompa volt már, fenyegetni is kevés.A vergõdés hirtelen megszûnt, Teklamozdulatlanná vált, mint a kézbevett bogár, csak a zihálása hallatszott.M. Zoltánt átjárta az öröm, végre nemkell dulakodnia, simogathatja ráérõsenaz alatta fekvõ testet. Elképzelte,hogy Tekla felsikolt az élvezettõl, átöleli,és a fülébe lihegi: szeretlek,ahogy a filmeken szokták.Elérzékenyült, de vigyázott, hogy ahangjában ne hallatsszon gyengédség,mikor rászólt: „tedd szét a lá-

76bad”. Tekla azonnal engedelmeskedett,mint egy jól nevelt kutya, közbenfolyamatosan a kés hegyét nézte. Ettõléppúgy bandzsít, gondolta M. Zoltán,mint Ida, a gyengeelméjû osztálytársa,akit elõször baszott az iskolapincéjében. Akkor annyira undorodotta tekintetétõl, hogy hátulról verte beneki, Tekláé viszont most még jobbanfelizgatta, a két szem, ahogy egy közelipontra próbál fókuszálni.A szoknya rá volt csavarodva, recscsenta szövet, ahogy felrántotta. Mostelõször látta meg a lebarnult bõrt a hason,a combon a borotválatlan szõrzetlefelé gyérülõ szálait. Teklán nem tangavolt, nem is csipkebugyi, nem tudta letépniegy mozdulattal, csak odébb rángatta,Tekla felnyögött, ahogy a gumi abõrébe vágott. A nyögés feltüzelte M.Zoltánt, épp így nyögnek a nõk a filmeken,mikor már a csúcs közelében járnak.Tekla akarja õt. Sietve rángatta acipzárt, a nadrágra most nincs idõ.Egyik kezében most is a kés, a szabadonmaradt másikkal feszítette szét aszeméremajkakat, és megpróbálta bedugnia farkát. A hüvely forró volt ésszáraz, mint egy sivatag. Újra és újralendületet vett, de képtelen volt beljebbjutni, a szárazság makacsul ellenállt,dörzsölte a makk érzékeny bõrét. M.Zoltán foga összecsikordult. A tenyerébeköpött, és a nyálával próbálta síkosabbátenni magának az utat, de anedvesség szinte azonnal felszívódott,ahogy egy pohár víz elpárolog a sivatagban.Az erõlködéstõl még jobbankínlódott, és ahogy a fájdalom nekifeszülta vágynak, M. Zoltánban fellobbanta harag: Tekla elárulta õt!Összevissza döfködött, mintha akéssel hadonászna vaktában, szintecéltalanul, ahol csak érte Tekla combját,hasát, mellét. Kínlódva kúszott rajtaegyre följebb, a kést még mindig anõ nyakához tartotta. Amikor a fejéhezért, rákiáltott: „vedd a szádba!” Teklaszeme kimeredt, már nem is látszottmás az arcából, csak két kiguvadt kékszemgolyó, mint egy játékbabán, mega kitátott száj, amiben M. Zoltán megpróbáltelmerülni. A nõ iszonyatosantehetségtelen volt, mint aki még sosemcsinált ilyet. A szopásában annyierõ se érzõdött, mint egy ócska porszívóban,mikor megtelik a porzsákja. M.Zoltán föl-le rugózott, de nem talált élvezetet.A szájból ott az ágyéka alattiszonyatos hangok jöttek, valahol azöklendezés és a fuldoklás között, a fogakpedig folyton beleakadtak, ahogy afej jobbra-balra csapódott.– Ne fogazz! – fröcsögött M. Zoltán,és a nõ hajába markolt. Tekla kitátottaa száját, és levegõ után kapkodott.M. Zoltán kivette a farkát. Sírniszeretett volna a kétségbeeséstõl,hogy itt van a nõ, végre itt fekszik alatta,és semmire sem megy vele. Szintekapaszkodott a jobbjában levõ késnyelébe, ahogy a torkában lévõ gombócotüvöltéssé préselte:– Hasra! – Egy pillanatra elégedettséggeltöltötte el, hogy a vezényszóugyanazzal a keménységgel hagyjael az ajkát, mint az õrmesterekét aháborús filmekben. És még nagyobbelégtétel volt, hogy Tekla éppolyangyorsan engedelmeskedett, ahogyilyenkor a katonák.M. Zoltánt most elõször közelebbsodorta a kielégüléshez a nõ félelme. Akéssel vágta le róla a bugyit, élvezte,ahogy remeg alatta a test. Ida fenekepattanásos volt, Tekláé a barna bõrhözképest hófehér és sima, mint a retusáltképeken. Megpróbált hátulról behatolni,de megint kudarcot vallott. A zabszemse menne bele a seggelukába,nemhogy a faszom, gondolta M. Zoltánfogcsikorgatva. Tekla még mindig köhögött,felöklendezett valamit a szõnyegre,nem a vajas kenyeret, abbamég bele se kóstolt. Undorító volt.M. Zoltán ütni kezdte, ahol érte,érezte a tenyere alatt a sima bõrt, aduzzadó húst, hallotta az ütések csattanását,látta, ahogy a fehér dombokvörösre válnak a kezétõl, és maga ismegdöbbent, amint lassan tudatosodottbenne, hogy a jól ismert hullámvégre megmozdul a köldöke alatt, éselindul lefelé, a hímvesszõ irányába.Észre sem vette, hogy kiejti a kést a kezébõl,és a szerszámát markolja meghelyette. Döfködte a két farpofa köztivágást, rángatta magán a bõrt, a másikkezével, mint az indiánok a lovukat,megállás nélkül csapkodta a meztelentestet. A napok óta kitörni vágyó üvöltésvégre utat talált. M. Zoltán eltátottaa száját, és ordított és hörgött, mintegy sebzett állat, a hangja elnyomta aforró víz fütyülését a teafõzõben. Teklamozdulatlanul feküdt alatta.A hullám kicsapott a partra, M. Zoltánbólvégre kirobbant a gyönyör, elöntötteés túlcsordult rajta, szétfröcsköltaz elõtte hasaló nõ combján és aszõnyegen. Hörgése lassan lihegéssécsillapult. Kiürült belõle a kínzó vágygyalegyütt a harag, kiürült a kétségbeesés,és mint egy olvadó jégtömb,lassan lefolyt a nõ testérõl. A gyilkosvadállat a lába közt pillanatok alattlárvaméretûvé sorvadt.Tekla centinként mert csak távolabbhúzódni, aztán megfordulni. Aszája szélén odaszáradt váladék, azorra alatt keskeny vércsík. Még mindiga kést bámulta.– Én most elmegyek, jó? – suttogtarekedten, azon a hangon, amire M.Zoltán mindig is vágyott. Mintha köszönetetrebegne. M. Zoltán elmosolyodott,most minden olyan jó volt,olyan békés. Legyintett, még nem tudottválaszolni, vállat akart vonni, deaz is nehéznek tûnt, minden hang ésminden erõ elhagyta.A nõ odavánszorgott a sárga, csõvázashátizsákért, ami még mindig ottállt a polc alatt, és az ajtó felé indult.Fehér angyalruhája meggyûrõdött, elkoszolódott,a haja szétzilálva. Megpróbáltaa vállára emelni a zsákot,nem bírta, a karja lehanyatlott, hátcsak vonszolta maga után. Nem fordultvissza, lassan mozgott, mint akihirtelen megöregedett. Az arcán, anyakán vörös foltok, ahogy a nõkön orgazmusután lenni szokott. Nem csuktabe maga után az ajtót, M. Zoltánmég látta a fehér ruhát villogni, ahogya nõ végigment az udvaron a lyukasedények és széttört bútorok közt.Neki is jó volt – gondolta M. Zoltán,és visszahanyatlott a spermaszagúszõnyegre.A víz tovább sikított a teafõzõben.

PREMIER: PREMIEROTIKABorszéki Zita izgatásairólÁLDORI VENDELNagy ravaszdi õkelme. Beetetazzal, hogy évtizedeken át divatottervez. Álmunkból hajnalbanriasztva (remélhetõen Borszékitervezte pizsamában) is gépiesenmotyogjuk: „Borszéki Zita a magyardivattervezés egyszerre nyugtalanítóanvirtuóz és megbízhatóan elegánsnagymestere. Aki úgy komponáljaszuggesztív öltözékeit, hogy viselõjeámul önmagán: e ruha által nyilvánulmeg – eddig lappangott – valódi énje,mélylélektanilag hiteles önmaga, elõzõéleteinek archetipikus lelkülete, satöbbi,satöbbi.”Aha.Ez mind igaz. De mindez a kifutókonlüktetõ lepel-univerzum valójábantrükk, mimikri. (Hogy súlyosabbváddal ne illessük.) Rajzol, fest õ,olyan érzékletesen, ahogyan kiforrottéletmûvekben dukál. Apropói – miértis lenne hûtlen éltetõ mesterségéhez?– a divat modelljei, motívumai.Fogja tollát, ecsetjét, feketével kanyarít,bélyegzõfestékre emlékeztetõlila lazúrokban futtatja vonalait, nõitesteket sejtet. Csipkés fátyolzat mögött(ne feledjük a buddhista intelmet:ez az egész világunk „máyá”,tiszta szellemiséget elfedõ drapéria!)a testi vágyak világuralmi mibenlétérõlhallgat. (Igen talányosan.) Olyanerotikát gerjeszt éppen ez a sejtetõábrázolás, hogy léleknyomorítórendszerekben fel lehetne jelenteniizgatásért.Holott Borszéki – csak hogy rejtõzvesugallja bölcsességeit – a mondénságával,frivolságával tüntetõ,provokáló felszín mögött szinte vallásosáhítattal fohászkodik, hogy ateremtés, az élet, a vágy gyönyörû.Bocsássuk meg neki, hogy becsapottminket, s eltitkolta, elrejtette divattervezõimivolta mögé képalkotóénjét.Töredelmes vallomásának tényfeltáródarabjait láthattuk legutóbb a Ruhátlanulcímû kiállításán.77

PREMIER: TÁNCA tánc orgazmusaSZABÓ G. LÁSZLÓKetrecbõl kiszabadult vad. Fényestechnikájú testharcos.Szexuális energiával hajtott,hús-vér erõmû. Nelson Reguera, aFrenák Pál Társulat „maximumra állított”táncosának a neve mellé írommindezt, aki bámulatos könnyedséggel,néha csonttalanul, máskor nagyonis csontosan, a kellõ pillanatban,pontosan kilõtt nyíl hasító eleganciájávalszakad el a föld vonzerejétõl. Vulkán,tûzforrás és magasra lövellõ gejzíregy személyben. De a sebzett vadis õ. A lélekben megtört harcos. A magányoserõmû. Ösztön és tudat mesterielegye, szellem és érzelem finomkeveréke, a tánc orgazmusa egyetlentestben.78KLEB ATTILA FELVÉTELE* * *„Megtaláltam, mint zsák a foltját –mondja Frenák Pál. – Fotókat láttamróla, videót, bár ez utóbbi elég hideg,de a kisugárzása akkor is átjött. Hatottrám. Megfogott. Találkoztunk, beszélgettünk.A rezonancia már az elsõpillanatban létrejött köztünk. Nemkellett sokat töprengeni, azonnal eldõlt,hogy mi együtt fogunk dolgozni.Ahogy az elsõ két mozdulatot megtettea bemelegítésben, rögtön láttam,hogy megvan, õt kerestem. A Fiúkbabeállt, a Csajokban volt egy kontraszerepe,de a Frissonban volt az elsõ kreáció,amelyet neki hoztunk létre. Ezután jött az Instinct és most az InTimE.Rengeteg koreográfus van a világban,sok kényelmes, jó pozíció. Rezonanciatáncos és koreográfus közöttnagyon kevés. Ezt Nelson is érzi, ésnem herdálja el. Vannak, akik ezt képtelenekfelmérni. Nem tudják kimeríteniazt az energiát, amit ez a közös frekvencianyújt. Épphogy elindulnak egyúton, már fel is rúgják, kilépnek a tény-

leges mûvésszé válás folyamatából.Nem a gyakorlaton, a megélt valóságonkeresztül, hanem a teória által jutnakel a mûvészet lényegéhez. Nelsonis mehetne sok helyre. Hívják õt. Táncolniis, koreografálni is. Épp tegnapmondta, hogy nagyon nehéz ebben agazdasági helyzetben anyagilag fennmaradni,de amíg bírja, marad, és velünktáncol. Vagyis még mindig tanulniakar, miközben nagyon nagy kreatíverõ mozgatja. Látja, hogy ez egy fejlõdésifolyamat. Nyilván huszonévesenis lehet kreálni valamit, de jobb, ha méggyûjtöget, ha a saját tapasztalatait gazdagítja.Kivételek természetesen itt isvannak. Valaki hirtelen megjelenik, létrehozvalamit, s az egyszerûen zseniális.Nelson tudja, itt van idõ elmélyülni.Magyaráznom nem kell neki, mindenrepontosan ráérez. De ami nagyon érdekes:ha kimegyek a terembõl, leáll. Eztaz Instinctben is megfigyeltem. Már ottis produktív módon kreált, szinte ömlöttbelõle a sok mozgásforma, ám hakimentem, abbahagyta. Kell neki egymegfigyelõ, egy külsõ szem, egy külsõenergia. Iránypontokat vár. El kell õtindítani, és már megy is elõre. Köztünkolyan finom kapcsolat van, olyan a vibrációnk,a kommunikációnk, hogy elég,ha csak megfordulok és visszanézekrá, már viszi is tovább a lendület.Kicsit olyanok vagyunk mi is, mintaz állatok. A legapróbb rezzenésekreis reagálni tudunk. Ott már beszélnisem kell, minden szó felesleges. Ennélpedig semmi sem több. Megszûnikköztünk a racionális gondolkodási út.Egyszerûen elfogy alólunk. Nelsonzseniális táncos. A színpad az igazi tere,lételeme. A hétköznapi életben, atársadalom által ráerõszakolt terheksúlyától könnyen megbotlik. Ott vigyáznikell rá.Hogy mi teszi õt olyan izgalmassászámomra? A benne dúló animalitás.A színe, a bõre, a szaga, a testtartása,ahogy ez a férfias jelenség ezzel a hihetetlenérzékenységgel közlekedik avilágban. Ez ad nekem kreatív inspirációt.A szó nemes értelmében vett gátlástalansága.Hogy bármit kérhetektõle, rááll. És az az elõítéletek nélkülialázatosság, amivel át tudja adni magáta táncnak, az a mérhetetlen intelligencia,amit látok benne. A pontossága,a technikai precizitása. Hogynem esik szét soha. Hogy csak egyféleképpentud menni: mint a kötéltáncos,aki nem léphet se jobbra, se balra,különben leesik. Hogy egyben van.Harmóniában. A teste, a lelke, a szexualitásamind kreatív erõ számomra.Érzékiség és maszkulinitás. Ez a kettõsségbenne. Ezzel vívódik. Ennek aterhével. Hogy elképesztõ belsõ kontrollalegyensúlyban tartsa ezt a kettõt.Picasso mondta nyolcvanvalahányévesen, hogy a mûvészet és az erotikaegy tõrõl fakad. Ez le van írva. Ha õmondja, csak elhiszik. Nelsonnal miegymásba szagoltunk, és azóta isrendben van a dolog. Mûködik.”79* * *Nelson Reguera kubai táncos. Tizenegyéves volt, amikor pályát választott.San Juanban, egy kis falubanélt, onnan került Santa Clarába, bentlakásosiskolába. Hétfõtõl péntekigszigorú rend, hétvégén, otthon a teljesszabadság.„Stoppal jártam tizenegy évesen,ami nem ugyanaz, mint New Yorkbanfelszállni a metróra. Az én esetem kicsitbonyolultabb. Reggel hatkor ébresztõ,cukros víz, plusz egy szelet kenyér,utána tanulás, fõtt bab, négy óratánc. De három évvel késõbb már a KubaiNemzeti Balettintézetbe jártam,ahova minden évben tizenöt fiút vettekfel. A tizenöt legjobbat országos viszonylatban.A családom azt mondta:menj, ha menni akarsz! Apám alkoholistavolt, anyám elvált tõle, én mégisvele és a nagymamámmal maradtam.Anyámnak nem volt pénze, nem tudottengem is meg a nõvéremet is eltartani.Meg kellett bocsátanom neki. Egyébkéntmindig a fán ültem. El akartam repülni.A társaimtól mindig különböztem.Ezt õk is látták. Te más vagy, temás vagy! – kiabálták. Igazuk volt. Engemcsak a tánc érdekelt.”Diplomával a kezében két és fél évigtáncolt Kubában, húszévesen már egyausztráliai modern táncegyüttes tagja,így jut el Budapestre, a Sziget Fesztiválra,és így találkozik Frenák Pállal.„Anyagias világban születtem, deörülök, mert itt csak a mûvészetrõlszól az életem. Nem a pénz miatt hagytamel Kubát, tanulni, táncolni akartam,mindenféle kultúrát magambaszívni. Séta közben itt is mindig azt figyelem,hogyan beszélnek, miképpenmozognak az emberek. Ez mind élményszámomra. Gazdaggá tesz. Kubanem igazán hiányzik. Vagy Párizsbanlakom, vagy Budapesten, vagy atársulattal utazunk a világba. Pali melletta teljes alkotói szabadságot élvezem.Megadja a lehetõséget, hogy én iskitaláljak valamit. Hogy valami speciálisattegyek ahhoz, amit õ kínál. Szabadjáraengedi bennem az állatot. Lehetõvéteszi, hogy életre keljen. AzInTimE-ban is rengeteg ötlettel indított.Néha mérges vagyok magamra,hogy semmi nem jut az eszembe, aztánépp a méregbõl születik valami,amire azt mondja: nagyon jó!”Szólóban, duóban, trióban is bravúros,amit e „bensõséges idõben” ad.Személyisége legintimebb szféráit tárjafel. Kivetkõzik a szó átvitt és szorosértelmében is. A test esztétikuma címszóalatt mindent megmutat, maró, feszítõkínokat és tébolyító vágyakat, apõrére vetkõzött lélek teljes valóját, azértelem parttalan sodródását.„Jantner Emesével játék a táncunk.Erotikus töltetû, felszabadult játék,amelynek végén kiderül: nekem megsem kell mozdulnom, már õ is megtudja adni magának, amire vágyik.Olyan, mint egy istennõ, ahogy ott állelõttem. Fekete Zoltánnal nehéz kettõsünkvan. Fizikailag megerõltetõ ésveszélyes is olykor, de végig nyugodtvagyok, teljesen megbízom benne. Aztánjön a trió. A meztelen tánc. KolozsiViktória, Zoli és én. Ott szinte egymásbafolyunk. Összeforrunk. Összeégünk.Négy éve táncolok Palinál, demost kimondom: nekem õ a mesterem.Én nem akarok fölé kerekedni,vagy vetélkedni vele, mert amit tõlekapok, az a lehetõ legtöbb, amit kaphatok.Önmagamat bárhol meg tudnámmutatni, bármelyik kortárs táncegyüttesben,de azt az érzelmi többletet,amit Pali csöpögtet belém, s amiáltal színesebb és izgalmasabb a táncom,egyedül tõle várom. Nyilvánazért, mert a gondolati világa teljesmértékben fedi az enyémet. Az energiánkis azonos elõjelû. Ugyanazok azérzések motiválnak mindkettõnket.”* * *Civilben fekszik a vörös kanapén.Ugyanott, ahol fél órával ezelõtt mégfénybe és árnyékba öltözve, két társávaleggyé válva, az eksztázis csúcsátmegmutatva, mezítelen testtel, frenetikusantáncolt. Zárlat utáni csend.Valami elszállt, valami itt maradt. Valamiintim, valami izgató, nyugtalanítóa végtelen idõben.Nelson Reguera.A test akarata.

LINDA EVANGELISTAMegrendelem a Premier címû kéthavi mûvészeti magazint.6 lapszámra az elôfizetés 2400 Ft.Az eddig megjelent lapszámainkat darabonként 250 Ft-ért küldjük.MEGRENDELÕELÔFIZETÉSI LAPNév: ......................................................................................................................Cím: .....................................................................................................................Irányítószám: ........................... Tel.: .................................................................KOLLAGÉNARC- ÉS RÁNCFELTÖLTÕ termékekA kollagén a bõr alapvetõ alkotóeleme. A kollagénrostok igazi pillértjelentenek a bõr számára. Azonban 35 éves kor körül meggyengülnek,fenntartó szerepüket kevésbé jól látják el. Az idõ jegyei nyomothagynak a bõrön, és az veszít teltségébõl és kialakulnak a ráncok.A L’Oréal Paris laboratóriumainak innovációja a kollagén arcfeltöltõnappali és éjszakai krém, melyek használatával biztosítható a napiszükséges kollagén bevitele a kisimult és teltebb arcbõrért. A kollagéntegy speciális eljárás során nyerték ki, megtisztították, amely ígymegõrzi minden tulajdonságát. Lágy és selymes textúrája gyorsan beszívódika bõrbe.A kollagén arcfeltöltõ nappali krém használatával elért látható eredmények:• Azonnal hidratálja a bõrt, mely 24 órán át hidratált lesz.• 2 hét után a bõr teltebb lesz.• 3 hét után a ráncok halványulnak.A kollagén arcfeltöltõ éjszakaikrém használatával elért láthatóeredmények:• Ébredéskor a bõr hidratált, és 24órán át hidratált lesz.• 1 hét után a bõr teltebb.• 4 hét után a ráncok feltöltõdnek.A L'Oréal Paris laboratóriumai ajakfiatalítóbõrgyógyászati technikák által inspirálvakét különleges ápolót egyesítettek az ajkakés a szájkörnyék megfiatalításáért, és megalkották a kollagén ráncfeltöltõ kettõsápolót ajakra és szájkontúrra.Az 1. fázisban a kollagén biorészecskéket tartalmazó kisimító krémet az ajkakkörvonalán kell használni, hogy kisimítsa a ráncokat és újrakörvonalazza az ajkakat.A kollagén biorészecskék a száj környékén bejutnak a bõrbe és akár eredetiméretük többszörösére duzzadnak. A 2. fázisban a hialuronsavat tartalmazóajakfeltöltõ krémet az ajkakra kell felvinni, hogy visszaadja azok teltségét.A kollagén ráncfeltöltõ kettõs ápoló ajakra és szájkontúrra tökéletes sminkalapotképez. Az ajakrúzs nem kenõdik el és hosszú ideig tart.Azonnali és kumulatív eredmények:• Azonnali hatás: a szájkörnyéki ráncok kisimulnak, az ajkak újrahidratáltak,mintha feltöltõdnének.• Napról napra: az ajakkontúr mintha újrakörvonalazódna, az ajkak fiatalabbnak tûnnek.Az elsõ 15új elõfizetõegy-egycsomagotkapajándékba.A megrendelést postán, borítékban, valamintezzel egy idôben az elôfizetési díjatpostai csekken kérjük feladni, illetve befizetnia kiadó nevére és címére:Premier Páholy Kft.1137 Budapest, Újpesti rakpart 7., fszt. 3.80

PREMIER: SZELLEMIDÉZÉSÍgynyaraltakõkKÕVÁRI ORSOLYAÍgy üdült egy nagy magyar színészdinasztiasarja. Vízváry Mariska szülei, Vízváry Gyula ésVízváryné Szigeti Jolán – Szigeti József színészés színmûíró lánya és Szigeti Imre színész, rendezõ,színigazgató unokahúga – színházmûvészetünkjeles alakjai közé tartoznak. A gyermekkorátólszerepelni vágyó kislányt nemtudták távol tartani a családi mesterségtõl.Ki gondolná e fotó nyomán,hogy Vízváry Mariska valaha sorrajátszotta a Nemzeti Színházban adivatos írók fiatalleány-szerepeit?A tengerparton „lencsevégre”kapott színésznõ akép készültének idejére –az 1920-as évekre – márkülönleges drámaierejérõl is bizonyságottett (amit annálkönnyebb elképzelni).

Ez már Amerika. MarilynMonroe kezeslábas korszakátólnagy strandrajongó.Az egész világotbejárt sorozat jól ismertképeit senkinek nem kellbemutatni, ez itt egy csemegea homokban ücsörgõ,apró szõkeségrõl, melyenkétesztendõsen látható,anyja társaságában,Norma Jean Mortensonnévre hallgatva.A tengerentúl 1933-ban: Cary Grant ésRandolph Scott – nemderül ki megnyugtatóan,hogy egészen pontosanmit csinálnakezen a felvételen.Mondjuk, sportolnak.A késõbb világhírûvé vált porcelán-szépség, Greta Garbo egy svéd fürdõhelyennyújtózik 1922-ben, a Luffar-Petter címû némafilm forgatásán. Húszéven át ragyogta be a filmvásznat, majd a végzetes szépségû Mata Hari, Krisztinakirálynõ, Anna Karenina, a törékeny kaméliás hölgy, a felszabadultan kacagóNinocska elvtársnõ után a díva négy évtizeden át élt visszavonultan – ígybiztosítva magának az örök ifjúságot.82

Németország. Marlene Dietrichkét férfi kollégájával –ugyancsak munka közben, aDer Sprung ins Leben címûopusban 1924-ben, melybenDietrichnek rövid epizód jutott.Rá sem ismerni a hat évvelkésõbbi fess kis Lolára, akitJoseph von Sternberg látottmeg benne, vagy ha partnere,Emil Jannings epésebb magyarázatáttesszük magunkévá:látott belé. De még kevésbéemlékeztet a Hollywoodbahívott, hirtelenszõkíttetett, fogyókúrárafogott végzet aszszonyára,a szívet formázó vonásokra.A bûvkörébõl sokáigszabadulni képtelen rendezõösszesen hét közös filmmeltisztelgett szépsége elõtt.Dietrichet elsõsorban ezekbõlismerik a nézõk világszerte,miközben remek filmeket készítettAlfred Hitchcock, FritzLang, Orson Welles, BillyWilder kezei alatt. A fenti felvételigen ritka példány, nemtartozik a Marlene-kultuszmûgonddal komponált köszönõképeiközé.Színházi szünet a Balatonnál. A magyar kaméliás hölgy, Bajor Gizi Fiú nevû terrierévelsütkérezik a napsütötte stégen, valamikor az 1930-as években. Ezekbenaz esztendõkben nemcsak az ország elsõ színházának vezetõ mûvésznõje,de a Nemzeti – elsõsorban Hevesi Sándor igazgatása alatt – egyenesen ráépíti mûsorát. A képet látva kétség sem férhet hozzá, egy igazi dáma szabadperceibe pillanthatunk bele.83

Marilyn Monroe, 1947-ben. Még mindig ismeretlen. Alig múlt húszéves,de már túl van az elsõ válásán, modellként dolgozik és híres színésznõszeretne lenni. Ebben az évben mutatják be a mozik az elsõ filmet,melyben feltûnik, a Veszélyes éveket. Egy évvel késõbb eljátsszaa butás-édeskés A kóristalányok fõszerepét, 1950-ben már az Aszfaltdzsungeltvetítik.Az 1940-esévek többszexszimbólumotcsábíta strandokra.A hazaifotótárbólKarády Katalinképét húztukelõ, melyenkét kedvesszabadidõsportjánakhódol:nyaral és fényképezkedik.Több fotóörökítettemega Balatonpartjánsétálva,strandolás,vitorlázás,a kavicsospartonélvezettnapfürdõzésközben.1949 – A tragikusan és fiatalon elhunyt ígéret, Soós Imre, a Ludas Matyibemutatójának évében. A fotó még a fõiskola alatt készült – 1952-ben diplomázott –, barátjával és osztálytársával, Psota Irénnel heverészikrajta.84

A Vígszínház mûvésznõje élvezi a strandot. Ruttkai Éva 1956-ban.Cary Grant és Grace Kelly a Fogjunk tolvajt! címû Hitchcock-filmben. Amester a Gyilkosság telefonhívásra és a Hátsó ablak után ebben a filmbenforgathatott utoljára (egyes források szerint) legkedvesebb színésznõjével.Miután Kelly 1956-ben hozzáment Rainier monacói herceghez,már csak privát vakációiról adhattak hírt az újságok. A rendezõ ezt követõenis sok szépséggel dolgozott – Kim Novak, Eva Marie Saint, JanetLeigh –, de csak évekkel késõbb bukkant rá újabb testhezálló múzsájára,a Madarak és a Marnie gyönyörû hõsnõjére, Tippi Hedrenre.Ikonná lett fotó. ElizabethTaylor 1959-ben, aMúlt nyáron, hirtelen címûTennessee Williamsadaptációban.Taylorközremûködése az amerikaidrámaíró több nagymûvét avatta halhatatlanná:gondoljunk csak aMacska a forró tetõnMaggie-jére – persze ittPaul Newmanra és BurlIvesra is erõsen gondolunk– vagy Az ifjúságédes madara AlexandraDel Lagójára.Fürdõben – Simor Erzsivel. Góth Sándornál tanulta a színészmesterséget,pályája elején rendkívüli szépségével tûnt fel, idõvel drámai erejérõlis bizonyságot tett. Játszott Stuart Máriát, Gertrúdot, Lady Milfordot…Több mint ötven filmben forgatott.85

Brachfeld Siegfriedné, Honthy Hanna és KollerEdit, férje, Koller György mûkereskedõ, mecénásnyaralójában Balatonakarattyán, a ’70-esévekbenElemzõ-próba a szegedi Tisza-parton, 1965-ben. Az ember tragédiája: Éva – Ruttkai Éva, Ádám –Nagy Attila, Lucifer – Gábor Miklós.Brando imádott nevettetni.A Keresztapa forgatásárólegész sor anekdota maradtfenn arról, hogyan szórakoztattákegymást és a stábotRobert Duvall-lal. A képenlátható jelenet a BedtimeStory címû filmbõl való.A harmincnyolc esztendõs Marlon Brando valószínûleg ezekbena pillanatokban melegszik össze harmadik feleségével, Taritával, a Lázadás a Bountynforgatásán. Ez a sztár leghosszabb házassága, tíz évet jegyeznek fel az életrajzok. A filmfelvételei sokat csúsztak a színész különféle szeszélyei folytán, ráadásul meg sem közelítettea Clark Gable és Charles Laughton jegyezte eredeti vállalkozást. Igaz, Brando vásárolt egyszimpatikus szigetet a forgatás után.86

PREMIER: SZELLEMIDÉZÉS„Az eltûnt idõ nyomában”MOLNÁR GÁL PÉTERRemek író volt. Remek ember. Mondhatni:remek pofa. Hetyke, szél cserzettearcára ránézni is csupa megvidámítástszerzett. Furulyázni is tudott.Fel is lépett szerszámával sajátszervezésû kabaréjában. Tersánszkykeveset írt és egyre többet ivott. A Délivasút sínjei mögött tekergõ utcákJÓZSI JENÕ PREMIERJE1969. JÚNIUS 12-ÉN, 40 ÉVE HALT MEG TERSÁNSZKY JÓZSI JENÕegyikében volt egy düledezõ külvárosikocsma a sarkon (manapság vetkõzõs-bár).Ott itta magába a napi ihletet.Ifjú al-írókkal poharazott. Etetteõket vaskos meséivel.Valamelyik ivó-unokáját felengedteközeli lakására. Az alkoholista-tanulóroskatag bõröndöt fedezett föl az íróágya alatt. Benne írások, köztük mégnyilvánosságot sosem látott színdarab-próbálkozás.A kegyelmes aszszonyportréja. Lecsapott rá. Magávalakarta vinni. Tersánszky ellenállt. Azifjú túlerõben lévén elragadta a kéziratot.Sebtiben fölfedezte. A KatonaJózsef – akkor a Nemzeti kamaraszínháza– bemutatta. Kegyeleti okokbólnem számolnék be a bemutatóról. Inkábba felvonásközrõl szólnék megemlékezésül.Meg az utolsó függönyután történtekrõl. A premierközönségpotyajegyesei felsorakoztak a nézõtérbal oldalán. Ez még a Katona JózsefSiklós Mária elõtti állapotában történt.Páholysor fogta közre a széksorokat.A bal ötösben ült a szerzõ nejével.Elõadás közben, fõként mikor fehérszemélyekléptek színre, hangosakatrikkangatott, bele-beleszõtte ízesmegjegyzéseit, rendszerint az elõadástólfüggetleneket. KülönösenVáradi Hédi befûzött dereka és merészdekoltázsa ragadta meg. Értett aszínházhoz, tanúi ennek a Nyugatbanis közzétett, jó eszû, éles látású, telibetaláló elemzései. A gratulálók úgy vártaksorukra, mint utóbb Kádár Jánoskoporsójánál a gyászoló gyülekezet. Avidor szerzõ, a nézõtéren is legényesenfélrecsapott micisapkában, derûsenfogadta az ismerõs-ismeretlengratulálók részvétlátogatását. Semmiképpennem tartotta magát élõklasszikusnak. Zavarba ejtõ derûvelkezelt az irodalmi törleszkedõkkel, vigyorogvabezsebelte a puffasztott elragadtatásokat.A gratuláló csokrokatasszonya kezelte, rendezgette a szûkpáholyban. Megtelt szirmokkal hamarosana loge. Feküdt a csokrok alatt.Csak orra hegye látszott ki a kegyeletvirágai alól.Néhány héttel késõbb a jelenetetmegismételte felravatalozásakor.87

Évtizedek óta jön szembe az utcánKállai. Pipázik. Kopasz. Mosolyog. Azembernek máris jobb a kedve. Ma isjön szembe, egyre kevesebbet. Márnem pipázik. Még mindig kopasz ésmég mindig mosolyog. Bármennyiresiet is az ember, meg nem állja, hogymegálljon vele, fürdõzzék igazi kedvességében,élvezze derûjét és vegytisztamosolyát, amiben semmi mûanyag,érdekkeresõ mellékvegyület,csak az emberszeretet és a kedvesség.Voltaképp nem is értem, sose isértettem, igaz, a világból mind kevesebbetis értek: mitõl olyan bizakodóanártatlan a Kállai mosolya? Mibenreménykedik? Talán csak nem attól,hogy mennyi rémségen már túlesett,és a rossz élményeket el nem vehetitõle már senki?A lexikon azt mondja, 1929-benszületett. Vagyis májusban volt nyolcvanéves.Nem látszik meg rajta. Nemcsaka nyolcvan év, hanem az a nyolcvan,amit sikerrel túlélt eddig. Nyolcvanés még mosolyog. Nyolcvan és ártatlanulnéz a világba, holott megvana magához való esze és a közgazdászdiplomája, tehát tudja, hol él, hol éltés hol fog most már mind örökkéig élni,milyen körülmények, indulatok,alakok között. És mosolyog. És hivatásszerûenmosolyogtat.New Yorkban a humoristák és vígjátékszerzõkállandó találkahelye azAlgonquin Hotel. Pesten a Luxor kávéházköréhez tartozott Kállai. Köröttekönnyûtollú írók. Kardos G. György, azutóbb nem zenés vígjátékaiért Nobeldíjatkapott Kertész, Bokor István, BánPál. Humorista tandemek dolgoztak.Párban eszelték ki a termelési humort.A Rádióban csillogott a Vaj-Ko(Vajda Albert – Kovács Dénes). Legsikerültebbjüka 2×2 néha öt címû zenésfilm. Mindketten átigazoltak aSzabad Európához. Bágyadtabb utánfutójuk:Bán Pál és Kállai. A Rádiókabarénaktermeltek fakó humort.1957-ben felvirradt neki. Bán külföldrement. A színpadok nemzetigyászt viseltek. Nem miatta. Kállaimegtörte az irodalmi sztrájkot, megrendülést,jogos könnyeket és a JózsefAttila Színházban Fejér István társzerzõveldisszidens-komédiát írt. IrányCaracas! Bemutató: 1957. március 14.KÁLLAI PISTA ÁLLÍTÓLAG 80A következõ évadban már egyedülfolytatta a Kötéltánc címû darabbal.Akkora politikai jelentõsége volt a vígjátéknak,hogy a Népszabadság fõszerkesztõ-helyettesekolumnás kritikábanméltatta „elõremutató” fontosságát.József Attila-díjat kapott érte.Nem Rényi: Kállai. Ez nem fordulhatottvolna elõ sem elõtte, sem utána.Idõzített díj volt. Azt díjazta az államiés párt-díjazóság, hogy Kállai megpróbáltaderûsen látni és láttatni a köröttelévõ világot. Ha visszagondolokaz Angyalföld és az Új-Lipótváros80 ÉVE SZÜLETETT BUDAPESTEN KÁLLAI ISTVÁN ÍRÓ,DRAMATURG, HUMORISTAérintkezésénél bemutatott úgynevezett„új magyar darabra”, csak annyiraemlékszem, hogy a bürokrata-kar,a színdarab tisztviselõi Schäffer Juditjóvoltából mindannyian egyformaszilvakék öltönyt viseltek. Egyen-szilvakéket.Hivatalos egyen színt. A JózsefAttila-díjtól sem ment el Kállaikedve. Vagyis nem komorult komolyíróvá. Ugorj ki az ablakon! volt következõkomédiája. Megmaradt a nevettetésmesterségénél. Annál a tollalvégzett ipariságnál, ami kidolgoz ötleteket,akár idegen ötleteket is, bedolgozrégi darabokra, két régibõl kísérelmeg egy újat csinálni, házilag fércel88színész-méret után kanavászokat, renoválelhasznált operetteket és viselhetõvéteszi a divatból régóta kimenttréfákat.A József Attilában – nem a díjban,hanem a hasonnevû színházban – RádayImre játszotta a fõszerepeket Kállaidarabjaiban. Ami egyrészt szolidszínészi munkát, jó ízlést, mondhatni:a régi világból való angol úri szabástkapott, Old Lavendel illatú, ómódipoentírozást, nem az elvtárs-kartársvígjátékokmicisapkával vagy drótkeretesszemüveggel karakterizáló egybeszabottságát.Ráday abból a régi úrivilágból itt rekedt fõszínésze lett Kállainak,akirõl még biztosak lehettünka napi háromszori rendszeres fogtisztításbanés a kétszer egymás után felnem öltött fehérnemû megrögzöttségében.A Barta Béla nevet viselte adisszidens-drámában, Zalai Sándor aKötéltáncban, Szekeres István azUgorj ki az ablakon! címûben, deugyanaz volt az arca, a hangja, a szociálishelyzete és a filozófiáját jelzõpoénrendszere. Nem mintha Kállainem tudott volna másfélét, de mertpászszentül Rádayra szabottnak kellettlennie a szerep-jelmeznek, hogykényelmes otthonossággal viselhessea színház fõszínésze az új jellemruhát,amibõl szakajtott azonosból vagy kétszázegyforma lógott emlékeinekgardróbjában. Úgy belejött a mértékután dolgozásba, hogy egyidejûlegUray Tivadarnak a Dohány utcai gõzfürdõbõlátfazonírozott Blaha LujzaSzínházba is szerepet készített a Tavaszikeringõben, ami HauptmannNaplemente elõtt polgári szomorújátékapesti operettben elbeszélveInnocent Vincze Ernõ muzsikájával.Írt rövidet, hosszút, operettet, zenésvígjátékot, tv-játékot, filmvígjátékot.Kállai István alkalmazott drámaíró.Sokáig a televízió alkalmazottja ésnyugdíjaztatásáig szórakoztatóipariosztályvezetõje is volt. Nyugdíjba meneteleután sem nyugodott meg. Ír,mintha ûznék. Vidámakat ír a szomorúságelõl.Mosolyog. Fogait mutatja barátságosan.Olyan derût süt ki magából, minthanagy, kerek hollandi sajt volna.

Csúnya volt Szép Ernõ vége. Nemkaptak utána. Jelentkezéseit eltolták.Ki nem adták volna. Hallgatólagosproskribált lett. Versei nem kellettek.Kiadatlan karcolatait utólagosangyûjtötték össze a SzéchényiKönyvtár hagyatékából. Minden újságbaírott semmisége, rotációsbasóhajtása a magyar nyelv ismereténekutolérhetetlen fölényét és (havan ilyen) mívelésének tökéletességétérezteti. Elvétve beeresztették aLudas Matyi címû heti vicclapba.Tudniillik a vele egy idõben születettés egyazon évben meghalt költõtárs,Gábor Andor tudta, Szép versei nemcsakvirtuózak, de igazi költészetetillatoznak, minden leírt sora irodalmikincs. Rajta kívül a kutyának semkellett az „öreg” Szép. (Heltaiék vendégüllátták ebédre egyszer. Szépcsúnyán étkezett. Leette zakóját.Ügyetlenkedett az étkészlettel. Mikorelment, Heltai megkérdezte feleségét,Lillát: ha megöregszem, én isilyen leszek? Heltai 13 évvel volt idõsebb.)Az életbõl kikopott, az irodalmiéletbõl kikoptatott öreg Szép Ernõemberként nem volt múlt idejû;elholtakor is csupán 69 éves volt.Még élt, amikor tökéletesen elfeledték.Az irodalmi tehetség és nagyságutóbb bosszút áll elfelejtõin. Akik elmulasztottakneki Kossuth-díjatodaadni, kikoptak már az irodalmiatlaszról. Nevük ismeretlen. SzépErnõ vidáman él költõként, drámaköltõként,prózaköltõként.Nem akarok belejutni irodalmi dicsõségébe,de el kell mesélnem, másodévesfõiskolásként írtam Svájcicsokoládé címmel egy satnya komédiát.Elvergõdött valahogy VámosLászlóhoz. Javításokat kért a színházhozzám küldött dramaturgjával.Ellenálltam. Kérdezte kétségbeesetten,mit kezdjünk akkor próbálni?Mondtam: Szépet. Írt drámát is? Kölcsönadtama Võlegény elsõ kiadását.Kivételesen visszakaptam. A MadáchKamarában megrendezte Vámos.Híre kiszivárgott, márminthogy létezik ilyen nevû színházi szerzõ.A fiatalok rákaptak. Szirtes Tamásmegismételte, szerencsésebbkézzel, a Võlegényt. Kerényi Imreszínre vitte az Azrát, amit annyiraZSEBKENDÕNK, SZÉP1884. JÚNIUS 29-ÉN, 125 ÉVE SZÜLETETT SZÉP ERNÕ KÖLTÕ, ÍRÓ, SZÍNPADI SZERZÕorientális, mint a Keleti pályaudvar.És remeket rendezett a Lila ákácból.Végül Ascher Kaposvárott igazi nagyabszurdistának, abszurdul bájos ésremek szavú színpadi nagynak mutattaSzépet a Patikával.Miközben lobogónk volt Petõfi,zsebkendõnk lett Szép Ernõ.89

A SZABÓ-SAGAHétfõn kettõkor a rádió udvarán állópagoda tömve színészekkel. Megjelentaz ajtóban Hankó Elemér ügyelõ.tapsolt, elkiabálta magát: Szabóék!!!A büfé egy pillanat alatt kiürült. Gépeltszövegpéldányát szorongatva ügetettmindenki a stúdió felé, hogy a végeérhetetlenpapírkígyó újabb felvételébenrészt vegyen.1959. június 30-ától 2007. május21-éig, 48 éven át habzott a MagyarRádióban a Szabó család szappanoperája.Négy adásra tervezték. 2500lett belõle. Felvétel hétfõnként. Adáskedden. Ismétlés csütörtökön. EleinteLiska Dénes dramaturg, Baróti Géza,Magyar Nemzet-es újságíró, ForgácsIstván, a Nemzeti Színház dramaturg-drámaírójakészítette a Lapályutcai családtörténetek idõszerûségeketmagába szívó sorozatait. Azország vastagabb része képzeletbelirabicfalra tapasztotta fülét, úgy hallgatózott,mi történik a lelkükkelszomszédos Szabó családban. Tanulságoslett volna dráma-szociológiaifüllel megfigyelni a közönség konfliktustûrõképességét, érzelmes békülés-igényét.A szereplõket valóságnak fogtáksokan. Folytatásbeli nevükre kaptaklevelet, ajándékot a színészek. A legnépszerûbbközülük talán Gobbi Hildalett, a nemzet jóságos tyúkanyója. Ha1934. JÚNIUS 9-ÉN, 75 ÉVE JELENT MEG ELÕSZÖRKÉPREGÉNY DONALD KACSA FÕSZEREPLÉSÉVEL1959. JÚNIUS 30-ÁN, 50 ÉVE KEZDTE MEG A KOSSUTH RÁDIÓ A SZABÓ CSALÁD SUGÁRZÁSÁTDonald fehér ember, narancsszín lábakkal,tengerészingben, sapkában,vörös vagy fekete csokornyakkendõvel.Elsõ filmszerepét a Bolond szimfóniában1934. június 9-én játszotta.Ez hivatalos születésnapja.Mindenki szerint Walt Disney azapja. Csak mostohája. EredetilegDick Lundry rajzolta meg,aki 82 évesen halt meg Kaliforniában.Walt Disney nem rajzolt különösképpen.Munkatársai hosszasan gyakoroltattákvele Miki egér sematikusvonalait, amennyiben autogramotkérnek tõle, mégse maradjon szégyenben,teremtményének hitt mulatságosegeret sem tudván papírra vetni.Híres névaláírása, amennyiben sajátkézzel írta le, kétszer nem tudottegyformán festeni. Semmiképpenbeteg volt, a technikusok és partnerekbevonultak kórházi ágyához, el ne maradjona heti adás.Fél évszázadon át egyetlen stabilpont volt a sorozatban: Major Annadramaturg, a folytatások bábaasszonya,szülõnõ, vajúdást levezetõ helyesírás-kijavító,nyelvtani és dramaturgiairetusõr, belenégerkedõ, hallgatólagosalkotótárs.Egy életet áldozott a Szabó családra.Szentté kéne avatni érte.DONALD KACSA SZÜLINAPJAnem hasonlított a szabadalmaztatottautogramra.128 rajzfilm készült el az agresszívkacsa fõszereplésével. 1934 elejéremár akkora népszerûségre tett szert,hogy napilapban, folytatólagos rajzsorozatbanvásárolták hívei.Donald Duck eredeti karattyoló hangjaClarence „Ducky” Nashé volt, azutánaz artikulálatlan csárogást, felháborodottkarattyolást maga a stúdióvezetõDisney hápogta mikrofonba, és csak 50év után engedte át a kacsaszinkront színészének,Tony Anselmónak.Maga Disney zseniális üzletembervolt. Még halála után is ömlik vállalatáhoza pénz. Nemcsak trikók, babák,társasjátékok, mindenféle járulékosárucikkek hozzák a pénzt Donaldbólés rokonaiból, hanem a mesegyárosalapította giccsváros, Disneyland is.90

CUKOR,A „NÕ-RENDEZÕ”1899. JÚLIUS 7-ÉN, 110 ÉVE NEW YORKBAN SZÜLE-TETT GEORGE CUKOR AMERIKAI FILMRENDEZÕGeorge Cukor magyar nevû, NewYorkban – a Lower East Side-on – születettfilmrendezõ. Apja bevándoroltmagyar zsidó: Cukor Viktor, anyjaGrósz Ilona.20 évesen a Cort Theatre-ben színészkéntkezdett. Hat év múlva együttrendezi Lengyel Menyhérttel a szerzõAntónia címû darabját. 10 év sikeresBroadway-szolgálat után áttelepülHollywoodba.Fölfedezte Katharine Hepburnt.Többször dolgozott vele. ConstanceBennett, Greta Garbo, Ingrid Bergman,Judy Garland, Judy Holliday,Angela Lansbury, Sophia Loren, AudreyHepburn, Candice Bergen gyarapítottahírét, miszerint legelõnyösebbennõket rendez, kihozza szépségüket éslegcsábítóbb személyiségüket. Cukorkezdte el rendezni az Elfújta a szél szuperprodukcióját.Mindössze tíz napigirányította a mûvészi munkát. 33percnyi anyagot vett fel. A homofóbClark Gable (Rhett Butler alakítója)dührohamban követelte kirúgását, ragaszkodotthozzá, hogy „igazi férfi”rendezze õt. A munkát Victor Flemingvette át. Cukornak hosszabb viszonyavolt William Haines némafilm-színésszel,akit 1933-ban letartóztattakLos Angelesben, a Pershing Squarenevû nyilvános parkban felcsípettmatrózzal. Hollywood diszkréten kezeltea botrányt.Joseph L. Mankiewicz szerintGeorge Cukor „nagy hollywoodi rendezõnõ”volt.Szomory Dezsõ nagyzenekarilag írtdrámákat és regényeket. Hegedûkre,rezekre, nagydobokra és érzékienpergetett cintányérokra hangszerelteprózáját. Búgott, dalolt, kurizált, urizált,brummogott és cselesztázott aleírás meg a párbeszéd. Kitekeredetta színészek nyelve, kiszáradt a gégéje,amíg betûhíven sikerült recitálniokszerepük szövegét.Összeáll a 26 éves Georgette Leblanc(törtetõ) színész-operaénekesnõvel– az Arsene Lupin frakkos bûnözõdetektívregény-sorozatot íróMaurice Leblanc nõvérével –, akivel,noha nem tudott elválni spanyol férjétõl,huszonhárom évig együtt éltek(1895-1918).Házasság helyett hozományulmegírja számára a Monna Vannát(legjelentéktelenebb darabját), világkörüli nászútra mennek vele, beleértvea letarolt amerikai színházi kaszszákatis. Az asszony kieszelte, hogya 649-ben alapított normandiai saintwandrille-iBenedek-rendi apátságregényes romjai közt rendezzenekHamlet-elõadást kevés számú meghívottvendég elõtt. A hatalmas parkSZOMORY DESIRÉ1869. JÚNIUS 2-ÁN, 140 ÉVE SZÜLETETT SZOMORY DEZSÕ ÍRÓ, ÚJ-SÁGÍRÓ, SZÍNMÛÍRÓrétjén izzó katlan körül a boszorkányok.A fõbejárat reneszánsz. Az udvaritemplom 13. századi rom, fûbeomlott oszlopokkal. A mellette lévõkolostort a 14. században emelték.Tovább XV. Lajos korabeli dísztermek,kápolnák, folyosók, régi faburkolattal.A refektórium 12. századi. Anyíló kapun át belovagol Duncan királyés kísérete. Vörös ruhában koronájáraáhítozik a Lady: a ház úrnõje, afordító felesége, Maeterlinckné. Fáklyák.Lovasparádék. Sisakok, lándzsák,pajzsok. A háziasszony fehérárnyékként jár teremrõl teremre.Harminc lépcsõn aláereszkedik a nézõkhöz.Gótikus, négynyílású ablakelõtt megáll. Csak a kintrõl besütõholdfény világítja meg.Szomorynak nem volt kastélya. Aháziúr nagy tisztelõje lévén, átépíttetteszámára a Belvárosban a Sütõ utca 2.számú ház padlásának nagyját. Az írómaga tervezte bútorait, orgonáját –mert orgonált idegnyugtató élvezetül,nagy melomán lévén. Csipkék, miseruhák,festmények, szobrok. Ajtó a fürdõszobátsem zárta. Helyettük selyemfüggönyöklógtak a IV. emeleti kastélyban.A lift csak a harmadikigvitt föl. Onnan gyalogolnikellett vaskorlátú lépcsõn.Többször gyönyörködtemebben a bolondos lakásdíszletben.Szomory megírtagúnyos elragadtatássalönmagát Pálfi Tibor névenHermelin címû drámájában.A Madáchban Gábor Miklóslényegült megistenültenSzomoryvá, KaposvárottMáté Gábor ábrándozta ünnepivémaga köré a köznapokat.Máté rendezésébenpedig a Vígben Gálffi lettSzomoryvá.Vendégként többszörjártam a Sütõ utcában.Kerényi Imre lakik benne jóideje, õrizve, rekonstruálvaa költõ lakhelyét.Szomory továbbköltözött.Öccse elárvult, SzentIstván körút 13-as számföldszintjére 1944-ben.Megölték volna úgyis, de inkábbnem fogadott el ételt,hogy saját akaratából végezhessebe életét.91

PREMIER: SZELLEMIDÉZÉSHorváth Teri búcsúztatásaBOGYAY KATALIN„Jeanne d’Arc! Itt van Jeanned’Arc!” – mondta Nádasdy Kálmán,amikor elõször hallotta Horváth Terit.Teri kétségbeesett, hogy mit takarez a név? Egy városnév, egyhelységnév, egy virágnév? Akkor õmost jó vagy rossz? Megnyugodott,amikor elmagyarázták neki. És késõbbel is játszotta a Johanna amáglyán címszerepét.De pályáját valahogy végigkísérteez a kétségbeesett bizonytalanság.A színházi élet meg nem magyarázottszövevényeibõl fakadó kiszolgáltatottság.A lázas értetlenség.Játszottak vele. De õ formátumosember volt. És a formátumos embereka diktátumot el nem viselhetik.Ötvenéves sem volt, amikor betelta pohár, és otthagyta színházát.De azt nem gondolta, hogy ezutánjóformán egyetlen színház ajtajánsem fog újra belépni.Már csak Sánta Ferenc Tündérvilágábantáncolhatott – és csak táncolt,táncolt, mintha ki akarna szakadniebbõl a világból, mintha kiakarna repülni, repülni, repülni.Elkeserítette az estefelé – mindennap,amikor valahol felgördült afüggöny egy színházban, és õ otthonült. A feleslegessé válás mindennapossászelídülése az õrületbekergette.92

– Hogyan képzelted te el a színészséget,Terike? – kérdeztem tõle 1991-ben, amikor több éves rábeszélés utánkötélnek állt, és a televízió kamerájaelõtt beszélgethettünk.– Hát valahogy úgy, mint SzentTerézke életét! Valahogy úgy gondoltam– mondta –, hogy a színészéletolyasforma, mint az apácaélet! Ésnem is tévedtem! Ha valaki igazán teljesvérttel, elszántsággal csinálja, akkoraz bizony olyan, mint az apácaélet!”–vallotta.Falujában a tanítója ráosztotta egyszera Regélõ szerepét. Ez volt elsõszínészi alakítása. Töpörödött öregasszonynakálcázta magát, még édesanyjasem ismerte föl. Tudatos alakításvolt az is, amikor a csornai vásárondideregve, kicsi lányként, facipõbenel kellett adnia a cirokseprûket,amelyeket édesapja bízott rá! Kitaláltamagának, hogy õ a seprûvarró villám,akinek addig kell vacorognia a hidegtélben,amíg a seprûk el nem kelnek.Tudatos színjáték volt, érzelmekkelmegmelegítette a vásárba érkezõklelkét, és gyorsan eladta portékáját.Ezt a tehetséget látta meg benne JászaiAndrás, a nagy tragika testvére,aki biztatta, induljon útnak, szálljonvonatra. Így lett a Rábatamásiban születettHorváth Teri 1948 és 1952 közötta Népi Kollégiumok OrszágosSzövetségének tagja és a SzínmûvészetiAkadémia (SzAk) hallgatója.De keserves volt elhagynia faluját,mintha szíve-teste-lelke fele otthonmaradt volna.Amikor Terivel beszélgettem, olyanvolt, mintha mesét hallgatnék. Találkozásainkelõtt szertartásosan odakészítettea gõzölgõ teát, fehér zsebkendõjéta tenyerébe szorította, egyenesderékkal ült, s hol kacagott, holszitkozódott, hol elszomorodott. Pillanatokkellettek csak ahhoz, hogyhangulatai változzanak, vagy hogy egykönnycsepp kiessen szemébõl. Micsodaszínésztársakról mesélt! DajkaMargit, Ajtay, Somogyvári, KovácsKároly, Latinovits, Bihari József!De a színház felügyelõin átlátott. Sez megrendítette további sorsát. „Nebánts a nevem” volt homlokára írva!Arca tisztasága, fejtartása, szemei ragyogásanem véletlenül tették KonfárGyula múzsájává. A festõmûvész férjsokáig csak Teri arcképét festette.Mindig valami újat látott meg benne.Ahogyan új és új személyek elevenedtekmeg alakításaiban, mégis mindegyikHorváthteri volt.Kérdeztem, mirõl szokott álmodniebben a több évtizedes budapesti létben.Úgy mondta, falujáról! A faluszélitemetõrõl, amelynek sírjain ezüstösencsillant meg a hold. Hiányoztakneki az iskolatársai, Pölöskei Mariska,Stanic Annus, Testyén Bözsi, a tamásiharangok, a karácsonyra összeköszöntöttdiók.Pedig nagy izgalommal érkezett afõvárosba 1948-ban, hiszen tanulnihívták. „Minket vigaszságba hívtak,hogy mi is vigaszságot adjunk az embereknek!”– így emlékezett HorváthTeri a kezdetekre. A kollégiumbanegyik nap belebotlott a késõbbi jó barátbaés sorstársba, Soós Imrébe.„Hát te is paraszt vagy?” – kérdeztetõle megörülve. Soós Imre így válaszolt:„Én nem vagyok paraszt, énkondás vagyok.”Õstehetségek beszélgettek egymássala népi kollégium ajtajában. Azegyik mezítláb volt, a két csizma lógotta vállán. A másik meg úgy hordtafonatba fésült haját, mintha koronáttettek volna a fejére.Piros és Ludas Matyi találkozásakettejük elõadásában, amit 1949-benmég fõiskolásként játszottak el a filmvásznon,feledhetetlen.A fõiskola legendás osztályába járt.Soós Imre, Tarsoly Elemér, LászlóffyKata, Szemes Mari, Váradi Hédi, BussGyula, Hacser Józsa, Psota Irén, BerekKati.A fõiskola elvégzése után mindenolyan szépen indult. 1952-ben az IfjúságiSzínházhoz szerzõdött, 1953-tóla Madách Színházban, 1961-tõl a JókaiSzínházban, majd a Thália Színházbanjátszott.Rozika Sarkadi Imre Út a tanyákrólcímû darabjában, Nyilas Misi MóriczZsigmond Légy jó mindhaláligjában,Pék Mária Fejes Endre Rozsdatemetõjében,Mama Móricz Zsigmond Csibéjében,Najmán Ana Ajtmatov Az évszázadnálhosszabb ez a napjában, SzonjaDosztojevszij Bûn és bûnhõdésében.A film, a televízió számtalan kockájaaz örökkévalóságnak õrzi nagy,mély lélekkel átélt, szuggesztív alakításait,karakterszerepeit. Húsz óra,Indul a bakterház, Kalevala, RózsaSándor, Elátkozott nap, Szevasz Vera,Aranysárkány.„Jól rendelték azt az Istenek, hogy aszegény ember is tudjon kacagni!” –93mintha Móricz Zsigmond A hét krajcártHorváth Terinek írta volna. Nemjátszott, amikor elmondta, meséltesaját életét.„Istenem” – sóhajt fel az édesanya,amikor megtudja Móra Ferenc Kincskeresõkisködmön címû írásában,hogy kislányának torokgyíkja van.Horváth Teri ugyanezzel a sóhajjal sirattael a kort, amibõl indult, amelyfelemelte õt, és amely szertefoszlott.„Jaj” – hallani a Móricz ZsigmondBarbárok címû darabjából készültfilmben Horváth Teri szájából, amikorkicsi fiának tetemét találja a föld alatt.Aztán ez a jaj oly sokszor szakadt kibelõle boldogtalanságában.Mintha szerepeinek mondatai mindigvalahonnan a mélybõl törtek volnaelõ belõle. Pertuban volt a lányokkal,asszonyokkal, akiket megformált aszínpadon vagy filmvásznon.Harminc éven át ünnepelt színészvolt. Kapott Kossuth-díjat, Jászai Mari-díjat,érdemes mûvész lett. És mégis,amikor alig ötvenévesen a Tháliátelhagyta, jóformán semmilyen másszínházba nem hívták többet. Zavarólett. Felesleges lett. Büszkesége, emberitartása túl súlyosnak bizonyult. ARõzsetûz a Sárigyöpön címû önállóestjével járta az országot, de lassanazok a hívások is elmaradtak. És nemvalósulhatott meg a Szeretet Színházasem, amelynek társulatába LatinovitsZoltán hívta Dajka Margittal, BihariJózseffel együtt.Megrendítõ szépséggel és árnyaltsággalírt gyermekkoráról a Sárigyöpben,1978-ban, és pályatársairól aFényben és árnyékban címû, 1992-ben megjelent kötetében.A kilencvenes évek elején, emlékszem,mindig arról beszélt, hogy úgyszeretne egy friss, ropogós vígjátékbanjátszani. De nem találták meg adarabok. Nem találták meg a rendezõk.És õ is elzárta magától a világ zaját.Férjével, a tavaly elhunyt KonfárGyula festõmûvésszel élt fájdalmasmagányában a Gorkij-Városligeti fasorban.Horváth Teri élete egy elsodort világés a felmorzsolt tehetség tanúságtétele.Végakarata szerint Balfon szüleimellé temették.* * *(Elhangzott 2009. március 20-án, aFarkasréti temetõben.)

PREMIER: SAKK-MÛVÉSZETMingrélia hercege,a hivatásos nyaralóPAPP MÁRIÓÁtnyaralta az életét. Mondhatnánk,azért, mert megsejtette,így tud a legkisebb megalkuvásárán a leginkább maradandótalkotni. Olyan mesés az egész, hogynehéz nem akként napirendre térni fölötte.Arról volna szó, hogy Mingréliahercege, trónjának reménybeli kandidátusa,bizonyos Dádián nevezetû,mikor ajándékba kínáltak neki egy királyságot,visszautasította a koronát,inkább a mecénási és sakkozói (!) babéroknálmaradt, mert azokat jobbanmagához illõnek és méltónak vélte,mint az idegenföldi szuverénség mérhetetlenhatalmát. Mint a báb szerepéta világhatalmi játszmákat szövögetõ,nálánál mérhetetlenül nagyobb94urak sakktábláján. Pedig hiába a legendábaillõ elemek, ha kissé összevontanis, de mindez valóság. ADádián-dinasztia korszakokat átívelõ(fõ)szerepet játszott a világ folyásánakalakításában, országuk pedig azérdeklõdés középpontjában álló színteretbiztosított ehhez.Leszármazójuk, Andrej Dádián(1850–1910) jó negyedszázadon át akirályi udvarok, az elõkelõ társaság, acasinók és fürdõhelyek fejedelmi jelenségevolt. Ráadásul nem csak méltán,de szó szerint is. FelmenõitKyrosig, az istenszámba menõ perzsavilághódítóig vezette vissza hazájamárványba vésett történelme. ADádián hercegek mindenkor Örményországmeghatározó nagyságai voltak,a trón elismert várományosai. Országuknak,Transzkaukázia leggazdagabbrészének, Mingréliának, a Fekete-tengerfelé szélesedõ bõ síkvidéknek,a Dádiánok vívtak ki évszázadosfüggetlenséget. Az orosz terjeszkedés1454-es megtörésének tiszteletéreazóta viselték a „Mingréliai herceg” címetis! Mindennek a jelentõsége jóvaltöbb volt az elvieknél. Mingrélia a Kaukázuskulcsának, az oszmán elõretöréselõtt becsapandó ajtónak a kéretlenszerepét játszotta. De mindezekentúl még fél kontinens legtermékenyebbföldje, könnyû kitermelésû vasérc-és aranybányáinak köszönhetõenpedig az iparosítás elõtti idõk gazdaságinagyhatalma is volt. Függetlenségecsak 1803-at követõen lett egyrejelképesebb. A délrõl fenyegetõ törököketaz oroszok északról, rajtuk keresztülverték vissza – és ott maradtak.Az utolsó, immár névleges hatalmúmingrél fejedelem, Dádián Dávid1856-ban hunyt el. Az õ legidõsebb fiaNikolai (András bátyja), aki mégis Bulgáriábankerült majdnem trónra. A nagyobbhazáját, Armeniát is meghódítóOroszország ezredeseként nemcsak acár szárnysegédje volt, de bizalmasbarátja is. Így adódhatott, hogy 1886-ban, Sándor fejedelem lemondásakor,a cár õt jelölte a bolgár trónra. Ám õinkább maradt egy nagyra hivatottnemzet egyszemélynyi, jelképes, függetlenországa. Ismertségére, népszerûségérejellemzõ, hogy a századfordulónagylexikonja, a Pallas ígyszerepelteti, ékezetes magánhangzókkal,magyar keresztnévvel: DádiánMiklós hg!

Mert, mint megszokhattuk, mindentörténetnek a világon, így természetesenennek is számtalan magyar vonatkozásavan. Nagyban és kicsiben egyaránt.Az elõbbit szomorúan példázzaa cári uralmat örményföldön megszilárdítóhadvezér, Paskievics hercegszemélye, aki magyarul is használt„keresztnevét” – Erivánszki – itt szerezte.Az uralkodótól hálából kapta ajereváni herceg címet. És az évtizedekigkitartó fõvezérséget elõbb a lengyel,majd a magyar szabadság elleniexpedíciós hadak élén. Az országokatösszefûzõ szálak boldogabb fajtái acsaládi kapcsolatok. Esetünkben ezekis a Dádiánokhoz vezetnek. Miklós ésAndrás fivérük, Vahram házassága révénsógorságban állt a Széchenyiekkel.Széchenyi Vanda grófnõ, a legnagyobbmagyar leszármazója 1887-ben, Isztambulban nyújtotta kezét amár nem létezõ Mingrélia másodikemberének. (És micsoda jelkép a helyszínis: az egykor mindkét hazát megnyomorító,akkoriban az oroszokosztrákokellen már inkább egyensúlytadó hatalom székvárosa…) Egy másikDádián, Naum Giorgi pedig egyenesenmagyar földön talált családi békét.Grúz feleségével, Sevarsidze hercegnõvelitt telepedett le az ezerhétszázasévek elején, a kuruc világot követõvákuum idején. Három fiuk márDadányi néven kapott magyar nemességeta császártól. Ám, ahogy mondaniszokás, ez már egy másik (harmadik?hányadik?) történet…Mindenesetre Dádián herceg, András,a fõúri „hivatásos nyaraló” szelíd,békés óriás volt. Igazi mecénás. Hatalmasmûveltségével és nagy tudásávalszerzett tekintélyt magának szertea világban. Utazó világfiként Európábanvolt otthon – hat nyelven beszélt.Mérhetetlen vagyonát a mûvészetektámogatására, képvásárlásra, múzeumépítésre,színház fenntartására,zenemûvek rendelésére fordította.Részben. Ám legnagyobb részben asakk mûvelésének fellendítésére. Õnyerte meg a cárt a nagy szentpéterváriversenyek patrónusának. Ma úgymondanánk, õ menedzselte Csigorint,a világbajnokság közelébe emelkedõnagymestert. S õ maga is mestererejû,szívesen látott versenyjátékos volta századvég versenyein. Hogy nemcsak a rangja és a bõkezûsége megköveteltetiszteletbõl, bizonyítsák bárkiáltal megirigyelhetõ játszmái:DÁDIÁN HERCEG – KOGANKIJEV, 1902 – EVANS-CSEL1,e4 e5 2,Hf3 Hc6 3,Fc4 Fc5 4,b4 Fxb45,c4 Fa5 6,d4 exd 7,0-0 dxc 8,Vb3 Vf69,e5 Vg6 10,Hxc3 Fxc3 11,Vxc3 Hge712,Be1 b6 13,Fd3 Vh5 14,e6 0-015,Fb2 f6 16,Fe4 Ve8 17, Hg5 g618,Vh3 fxg 19,Vh6 Bf7 20,exf+ Vxf721,Fd5 Hxd5 22,Be8+ Vxe8 23,Vg7+és matt!DÁDIÁN HERCEG – BOULTZHOFFKIJEV, 1893 – KIRÁLY-CSEL1,e4 e5 2,f4 exf 3,Fc4 d5 4,Fxd5 Hf65,Hf3 Hxd5 6,exd Vxd5 7,0-0 Fe68,Hc3 Vd7 9,d4 c6 10,Fxf4 Fd611,Fxd6 Vxd6 12,He4 Vc7 13,He5 0-014,Vh5 f615,Hg5! fxg 16,Bxf8+ Kxf8 17,Bf1+Ke7 18,Bf7+! Fxf7 19,Vxf7+ Kd620,Hc4+ és matt!Igazán fenséges, mondhatnánk:hercegi.95

Hurrá, nyaralunk!1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 211 R 12 23 34 L 45 56 67 Y I Ú 78 O 89 910 1011 T 1112 1213 A A 13VÍZSZINTES: 1. Egy igazi „kánikulai”darab, az Augusztus Oklahomában(Vígszínház) egyik fõszereplõje. 2. Hitvány,nemtelen – Idegen nõi név. 3. Piperemárka– Olasz névelõ. 4. XI. századiegyháztanító, püspök, szent – Azigenlés szócskája. 5. … gratias: hála Istennek!– Langaléta – Szamárhang. 6.Gyarapszik – Közvilágítás része! – Minden,összes, angolul. 7. Fekete Giziegyik emlékezetes szerepe – Faevõ rovar– Fábri Zoltán filmje (1959/1961),fojtogató atmoszférájában fontos funkciójavan a nyári évszaknak. 8. Idegenkötõszó – Német fagylalt – Esztendõ –Ismét. 9. Coast Guard (parti õrség) –Földterület vagy kertes házbirtok arányosmegosztásával keletkezõ tulajdon– Tényleg. 10. Házat felújít – Repülõgéptípus– Kossuth-díjas író, Virágszálgyökere c. novellájának már a másodiksorában elõfordul a nyár szó (Áron) – AVolga közepe! 11. … Maiden: heavymetal zenekar – A Pesti Színház egykorinagy sikerû, A nyár c. RomainWeingarten-bemutatójának egyik fõszereplõje(Tóth László) – Író, kora nyáron,júniusban született (1909–1978,Miklós) – Állóvíz. 12. A Nyár a hegyen c.1967-es Bacsó Péter-film fõszereplõje(László) – … Ui: Brecht-figura – Rendszertanifogalom. 13. Tersánszky J. Jenõnovellájában a címszereplõ Ákombáktanár úr így nevezi az osztály leggyöngébbmatematikusait.FÜGGÕLEGES: 1. Una … sul viso:Bobby Solo száma. 2. A sísport híressége(Tobias). 3. Néma duda! – Olasz zeneszerzõ(Luigi). 4. Kubai vívó, 1904-ben három olimpiai aranyérmet nyert(Ramón). 5. E nap – Dehogy! 6. Szlovákiaihegység, több Szép Ernõ-novellában„benéz az ablakon”. 7. Életet eltölt– Kissé modoros! 8. Szereplõ EgressyZoltán Kék, kék, kék c. színmûvében –Tudományos Stúdió. 9. Az antik Rómakikötõje. 10. Schöpflin Aladár – konzervatív…: (egykori, kedvesen gúnyos rigmus)– Pusztul a sejtszövet. 10. Tova –Tiltó szó – Napszak – Iráni légitársaság.12. Kis lakás – Magot hint – Morzehang.13. Fordított kettõs betû – Elõd –Tersánszky híres Marcija. 14. Reding …:mi a „magyar” kártyáról ismerjük alakját– Zúzni kezd! – Mogorva. 15. KállaiBori születési helye. 16. Masinában van!– Kávé! – A Zöld-foki Köztársaság egyik96szigete. 17. Szép Ernõ regénye. 18. Kockázatosmûvelet, vagánykodás – Névutó.19. Az arany vegyjele – Nemzetközioktatási forma, iskolatípus – Fekete Dávid.20. Televíziós csatorna – Becézettnõi név – Hegység Belsõ-Ázsiában. 21.Tersánszky-elbeszélés.Beküldendõ a dõlt betûvel szedett sorokmegfejtése.Beküldési határidõ: 2009. július 12.Címünk: 1121 Bp., Pipiske u. 7.A helyes megfejtést beküldõk között5×2 darab szabadtéri színházjegyetsorsolunk ki.Elõzõ rejtvényünk megfejtése: MajorTamás. Száraz barokk. Lukáts. Gellér.Megszólal a néma ezüst éj. A guru.Albánia. Monostori. Osir Liliana.A turné. Pártiskolatej.Az alábbi olvasóink nyertek 1-1 dbképzõmûvészeti albumot: Havas Antal,Veszprém; Kovács Hajnalka,Szentes; Varga József, Budapest; HegyiGusztávné, Budapest; AlbertnéKiss Ilona, Budapest.Nyereményüket postán küldtük el.

Családi mozi a T-Home-malAz Objektív Filmstúdió a készülõHalász Judit-film és a mûvésznõ2009-es koncertsorozata kapcsánegyüttmûködik a MagyarTelekom T-Home márkájával –errõl Liptay Gabriellát, a MagyarTelekom T-Home és a T-Mobilemárkákért felelõs kommunikációsvezetõjét kérdeztük.– Szerethetõ, népszerû családimoziról kaptunk hírt, egy valóbanszeretett és népszerû mûvészfõszereplésével. Ez önmagábanis vonzó lehetõség aszponzor számára, de természetesenszigorúan szakmai döntéstkellett most is hoznunk. A meggyõzõérvre – mondja Liptay Gabriella– a film hozzánk érkezettszinopszisában találtunk rá:A DAL UGYANAZ MARADMÁTRAHÁZI ZSUZSAFOTÓ: FARKAS ANITA„Egész estés mozifilmet készítünkgyerekeknek, felnõtteknek, fiataloknak,öregeknek, fiúknak és lányoknak,nõknek, férfiaknak –mindenkinek!” Leegyszerûsítveez tökéletes meghatározása a T-Home ügyfélkörének. Emelletttermészetesen fontos, hogy a T-Home márka kommunikációsstratégiájához jól illeszkedik a készülõfilm, ezért örömmel vállaltuka kiemelt támogatói felkérést.Cégünk számára fontos, hogyolyan szórakoztató produkciókmellé álljon, amelyek nemcsaktömegeket érnek el, de értéket isközvetítenek. Halász Judit mûvészimunkássága, évtizedek ótatartó, töretlen népszerûsége azérték és a siker igazi, szép találkozása.Régen nem filmezett a moziban, tévében hajdanánoly gyakran látott Halász Judit, de most újraa kamerák elé állt. Rózsa János a rendezõje ésRagályi Elemér az operatõre a Minden felnõttvolt eccer gyerek címû, az õsz folyamán mozikbakerülõ filmnek. Errõl kérdeztem a mûvésznõt.– Ez nem klasszikus filmszerep, nincs szabályosanmegírt forgatókönyv, amelynek azegyik figuráját el kellene játszanom – mondjaHalász Judit. – Ez, a koncertjeim felvételein alapulófilm rólam szól és a közönségrõl. Régótaszeretném, ha mások is látnák azt, amit én látoka színpadról, és ez a dalokkal összekapcsolódólátvány talán megmagyarázza, mi tartott és mitart engem fogva, mióta az elsõ koncertre rászántammagam. Természetesen sok olyan dalvan a filmben, melyekrõl még sohasem készültfilm- vagy tévéfelvétel, de sok régi kedvencet isláthatnak-hallhatnak majd a nézõk. És talán nyilvánvalóváválik az is, hogy az én úgynevezettgyerekmûsoraim mostanára átalakultak családikoncertekké.– Az egyik legutóbbi lemezérõl idézett filmcímis erre utal, olyan találkozásokra, amikor aza szülõ vitte el gyermekét Halász Judit-koncertre,aki maga is a Csiribiri-dalokon nõtt fel.– Valóban sok harmincas felnõtt jött be koncertután az öltözõmbe, gyerekét kézen fogva,vagy szólított meg az utcán, hogy õ is az én dalaimoncseperedett fel. Gondoltam, énekelek arégi gyerekeknek is olyat, ami ma szól hozzájuk.Idõközben körülöttem is változott a világ, unokáimlettek, és újra találkoztam azokkal az örömökkelés gondokkal, természetesen ma mármás módon, melyekkel az elsõ dalok megszületésénekidején. A világ is nagyot fordult, mondhatjuk,hogy minden megváltozott, de a Micimackótma is ugyanúgy szeretik a gyerekek és afelnõttek is, mint régen. Így lett családi tematikájúa három legutóbbi lemezem. Ezek közül kiváltképpkedves számomra A dal ugyanaz maradcímû Bródy-szerzemény, ami ezt versbe foglalja.– Igaz, hogy jótékonysági koncerteket is tartanaka csapatával?– Minden évben vállalunk néhány olyan elõadást,amely jótékony célokat szolgál. Természetesennem tudunk minden kérésnek megfelelni,bármennyire szeretnénk is. A filmes stáb iselkísért néhány olyan helyre, ahol talán még azútiköltséget is nehezen tudnák kifizetni, de aNemzeti Kulturális Alap támogatása segített leküzdenia távolság okozta anyagi nehézségeket.Öt remek zenésztársam: Móricz Mihály, Anti Tamás,Bartha Tibor, Födõ Sándor és Fodo, valamintkét technikus kísér, akik szintén részt vállalnaka jótékonyságban. Tesszük ezt azért, mertsok olyan település van, ahol a gyerekek egy részemég a falu határán túl sem járt, ahol a napiélelem is gond, és akik más módon talán sohanem jutnának el élõ koncertekre vagy színházielõadásokra. Számomra élmény éneklés közbennézni az arcokat, a falusi óvodásokét éppúgy,mint az elegáns nagymamákét, a kétkezi munkásokétvagy a professzorokét. Ezt rajtam és azenekaron kívül eddig senki sem látta, de a készülõfilm ezt is megmutatja. Így a koncert hallgatóságaa produkció fõszereplõjévé válik.

PREMIER: OPERA„Kellene mellém egy másik Vass Lajos”AZ OPERAHÁZ FÕIGAZGATÓJA ZENÉLÉSRÕL, TERVEKRÕL ÉS A 125 ÉVES YBL-PALOTÁRÓLRÉFI ZSUZSANagyszabású, szeptemberi évadnyitóval, ünnepi hangversenyekkel, Andrássy úti rendezvényekkel, jubileumikiadványokkal, kiállításokkal és bemutatókban gazdag szezonnal köszönti fennállásának 125. esztendejét aMagyar Állami Operaház. A teátrum fõigazgatója már nagyon készül az évfordulóra, de Vass Lajos nemcsaka ház programjairól beszélt, hanem arról is, miért imádja a színházi õrületet, hogyan szeretett bele a muzsikálásba,milyen állomásokkal jutott el a tangóharmonikától a basszusgitárig, s miért nem lett operaénekes.98FOTÓ: ÉDER VERA– A ház szeptemberben ünnepli 125éves jubileumát, s gondolom, fõlegez a hónap tartogat különleges rendezvényeketaz érdeklõdõk számára…– Akadnak addig is izgalmas programok,hiszen például augusztus 1-jén az Ybl-palota ad otthon az Operaliaénekverseny döntõjének. Ezt a megmérettetéstPlácido Domingo hívtaéletre, s az operaházi esten maga aspanyol tenor dirigálja a Pannon Filharmonikusokat…Szeptember 7-énpedig rendhagyó évadnyitót rendezünk.Délután megtartjuk a szokásosösszejövetelt, ezt követõen pedig azösszes, egykor itt dolgozó kollégátmeghívjuk, és nagy közös ünnepléstrendezünk. Majd világszínvonalú balettgálátláthatnak az érdeklõdõk,amelyre Londonból, Párizsból és NewYorkból is érkeznek mûvészek. Szeptember26-án legjobb mûvészeink adnakgálaestet, másnap este pedig felcsendülaz 1884-es nyitóest programja:Erkel Bánk bánjának elsõ felvonása,a Hunyadi László nyitánya és WagnerLohengrinjének elsõ felvonása.Ezen a két napon kinyitjuk a házat, ésmég az Andrássy úton is ünnepléstrendezünk.– S a jubileum kapcsán a következõszezonban magyar mûvek láthatókminden mennyiségben…– Lesz egy különleges Bartók-premierünk,kétszer hangzik fel egymásután A kékszakállú herceg vára. Azelõadás rendezõje Hartmut Schörghofer,dirigense Fischer Ádám, JuditotVizin Viktória, Kékszakállút Szabó Bálintkelti életre. Új bemutató lesz SáriJózsef Napfogyatkozása Kovalik Balázsszínrevitelében, Hamar Zsolt vezényletével.Újra mûsorra tûzzük aSzékelyfonót és A fából faragott királyfit,Petrovics Emil C ’est la guerrejét,Ránki Pomádéját és Szokolay Vérnászát.A jövõ évadban összesen nyolcbemutatót és három felújítást tartunk.Britten A kis kéményseprõ címû operájávalnyitjuk a szezont, s a programbana Karamazov testvérek balettváltozata,valamint Modern-est is szerepel.Emellett bemutatjuk A rózsalovagot,felújításként pedig a Titus kegyelmeis színre kerül.– A következõ évadban pedig márkoprodukciós premiereket is tartanak…– Igen, hiszen a Vígszínházzal együttvisszük színre Mozart A varázsfuvoláját,s a Mûvészetek Palotájával közösprodukcióként születik meg a Trisztánés Izolda. S egy különleges konferenciánakis otthont adunk, hiszen az Operaházjubileuma elõtt tisztelegve a dalszínházakatés fesztiválokat tömörítõszervezet, az Opera Európa Budapestentartja soros tanácskozását, október16–18. között. A 107 tagintézmény többszáz szakembere jön el, és a Bartókpremiertis megnézik.– S lesz jövõre is Cecilia Bartolikoncert?– Hát, õt nem ígérhetem, de folytatódika Májusünnep sorozata, rangosvendégekkel. S ennek azért is örülök,mert bár a külföldi vendégmûvészekfellépései évekre elõre vannak egyeztetve,így is elérjük, hogy a neves mûvészekvalahogyan helyet szorítsanaknaptárukban a budapesti Operának. AMájusünnep programjában jövõre aTitus kegyelme, az Elektra, a Tosca, Asevillai borbély, a Nabucco és a DonCarlos szerepel. A 125. évfordulórapedig emellett kiállításokkal és kiadványokkalis emlékezünk.– Gondolom, a pedagógus-énjénekis köszönhetõ, hogy ilyen nagy szerepetkapnak a dalszínház mûsorában a

gyerekprogramok és az ifjúság-nevelés.A különbözõ, kicsiknek szóló rendezvényekmellett például modernrendezéseket összegyûjtõ bérletetajánlanak az egyetemistáknak…– Ebben szerepet játszik a tanárivégzettségem is, de nemcsak emiatttartom fontosnak az ifjúságnevelést.Az Operaház érdeke, hogy úgy õrizzükmeg azt a közönséget, amelyik idejár,hogy közben változtatunk a repertoáron.El kell érnünk, hogy ne csak amegszokottat szeressék, hanem fogadjanakel valamit abból is, amit újdonságkéntmûsorra tûzünk. A régi repertoármellett kortárs magyar mûvekreés barokk operákra is szükségvan. De persze nagyon lényeges, hogymegtaláljuk a helyes arányt.– Amikor a Szegedi TanárképzõFõiskola hallgatója volt, elhitte volna,ha valaki azt mondja, egyszer elnyeri aMagyar Állami Operaház fõigazgatóiposztját?– Meg sem fordult ez a fejemben,de valahogy már akkor is éreztem, annálazért többet tartogat számomraaz élet… Már abban az idõben is folytonnyüzsgõ, szervezkedõ ember voltam,aki kitartóan küzdött az elképzeléseiért,s mindig igyekezett megvalósítania céljait. Valahogy mindig vezetõalkat voltam; saját jazz-zenekartalakítottam az osztálytársaimból, sebben az együttesben én gitároztam.– S hogyan lett a klarinétból gitár,hiszen a zeneiskolát még ezen a hangszerenkezdte?– Elõször hegedültem, két éven keresztül,s utána következett a klarinét.Hétéves koromtól Szolnokon, a zeneiskolábantanultam. Édesapám, akiPesten, a Filmgyárban dolgozott, nemazért küldött zeneiskolába, hogy zenetanártneveljen belõlem, hanemazért, mert õ nem volt zeneértõ ember,s úgy gondolta, az én életem legyenennyivel szebb. Szülõfalumban,az iskola furulyaszakkörében kezdtem,s tangóharmonikázni is tanultam.A gyakorlatok között sok operarészletszerepelt… Igazán azonban azvolt lényeges számomra, hogy hetedikeskoromban megalakítottam a sajátzenekaromat, amelynek a szólógitárosalettem. Mi játszottunk az iskolairendezvényeken, s az Omega-, Illés-,Bergendy-dalok mellett saját számokatis elõadtunk. Megvolt ehhez amegfelelõ stílusunk, napszemüveggel,Beatles-frizurával… A zenélést99FOTÓ: MEZEY BÉLAfolytattam a középiskolában, elválaszthatatlanvolt tõlem a gitár, s ahangszer még a nagy hódításokban issegített...– S ekkor már eldöntötte, zenei hivatástválaszt?– Nem, dehogy. Sokféle dolgongondolkodtam, hiszen gyerekkoromtólnagyon vonzott a színházi õrület.Olyannyira, hogy azt mondták, színészlesz belõlem… A rendezés is érdekelt,bár amikor a felvételi második rostájánkiestem, nagyon megsértõdtem,hogy nem ismerték fel a zsenialitásomat…Késõbb azért elvégeztem aSzínház- és Filmmûvészeti Fõiskolaszínházelmélet szakát. Sõt, még operaénekesnekis készültem…– Miért mondott le errõl?– Mert magamat sosem tudtam jólmenedzselni… Mindig mondogattam,kellene mellém egy másik Vass Lajos!Félretéve a viccet, ezekben az évekbenmég nem tudtam igazán, mi szeretnéklenni. A zenélés miatt választottama tanárképzõt, de a muzsikálásbanis a saját énemet, önmagamatkeresgéltem. Közben azonban mindigazt éreztem, hogy ha valamilyen ügymellé odaálltam, akkor azt igyekeztemmindenáron megvalósítani, és jószerévelmindig sikerrel jártam.Ugyanakkor arra is rájöttem, van egyelmélyülésre vágyó, elemzõ énem…Mindez kijelölte számomra az utat. Adiploma megszerzése után a mûvelõdésiosztályon dolgoztam, s elvégeztemaz Eötvös Loránd TudományegyetemBölcsészettudományi Karának filozófiaszakát. Majd a szolnoki színházszervezõ irodájának vezetõje, késõbbpedig a teátrum menedzserigazgatója,majd igazgatója lettem. Stényleg azt éreztem, ez óriási megtiszteltetés,a karrierem csúcsának tartottam,hogy egy teátrumot vezethetek...– Visszatérve a menedzseléshez,már szolnoki éveiben is jó érzékkel társítottaössze a Liszt Ferenc Kamarazenekartés a várost…– Igyekszem összehozni az általamtehetségesnek tartott embereket. Stalán tényleg van „orrom” ennek a felismerésére…– Erre a tulajdonságára az Operaházbanis nagy szükség van… Ahol tulajdonképpenaz idei, a 2008/09-esszezon az új vezetés elsõ igazi, sajátelképzeléseik alapján felépült évada.Mennyire elégedett az eddigi eredményekkel?– Amikor két esztendõvel ezelõttmegnyertük a pályázatot, a vezetõtársaimmalleültünk, és megbeszéltük,milyennek látjuk a helyzetet, hováakarunk eljutni. S már akkor is eldöntöttük:az egyes elõadások, azaz a nézõka legfontosabbak. Az eddigi bemutatóinkiránt nagy az érdeklõdés, súgy vélem, az elõadások színvonalátszintén sikerült emelnünk. A régi repertoármellett egyre több modernprodukció szerepel a programban.Nagyon fontosnak tartom, hogy a házmegtalálja a saját arcát. Ehhez lényeges,hogy a középvezetõi réteg is partnerréváljon az átalakításban. Alapvetõena csapatjátékban hiszek, de adöntéseket mindig egy személynekkell jóváhagyni… S bár egy ilyen jubileumkapcsán kicsit szomorúan hangzik,de nagyon megnehezíti az életünket,hogy az Ybl-palotát utoljára 25 évvelezelõtt újították fel, így technikailagmára már rengeteg területe elöregedett.Megoldást kell erre a problémáratalálnunk, hiszen az itteni, nagyonszínes repertoárt és a sok bemutatótcsak akkor tudjuk megvalósítani.A mostani viszonyok között ugyanismindez emberfeletti teljesítménytkíván tagjainktól… S nagyon örülnék,ha a vidéki operatagozatok is jobb körülményekközött tudnának dolgozni,hiszen akkor konkurenciát jelentenének,s ez a verseny mindenkire jótékonyanhatna. Emellett megoszthatnánkvelük a feladatokat is… S jó lenne, haaz Operaház jubileuma az egész országzenei életének ünnepet jelentene…

PREMIER: ZENEA VELÜNK ÉLÕ WAGNER VI.„NemWagner-,hanemHaydn-típusvagyok”FISCHER ÁDÁM SZERINT A LEGFONTOSABB AZ,HOGY AZ ELÕADÁS NE LEGYEN UNALMASFOTÓ: PETÕ ZSUZSARÉFI ZSUZSAIdén is kétszer hangzik fel a Ring a Budapesti Wagner-napok június 11-én kezdõdõsorozatában, s A nibelung gyûrûje mellett két alkalommal a Parsifal is színre kerül.A Mûvészetek Palotájában rendezett esteken ismét rangos elõadógárda,olyan mûvészek énekelnek, mint Waltraud Meier, Linda Watson, Németh Judit,Christian Franz, John Treleaven vagy Eric F. Halfvarson. Az elõadások dirigensea fesztivál kitalálója, mûvészeti vezetõje: Fischer Ádám, aki úgy vélekedik,most kipróbálják, hogyan mûködik mindaz, amit az elmúlt három évben építettek.100

– Tavaly, amikor a Budapesti Wagnernapokrólbeszélgettünk, azt mondta,úgy van ezzel a sorozattal, mint más akedvenc ételével, sosem tud belõle elegetenni. Éhes még Wagnerre?– Ha egész évben a német zeneszerzõmûveit kellene dirigálnom, akkorbiztosan elegem lenne belõle, deígy, hogy már eltelt egy év a tavalyiWagner-napok óta, ismét kellõenmegéheztem rá.– Több éven keresztül nagy sikerrelvezényelt a Bayreuthi Ünnepi Játékokon,majd életre hívója lett a ma márnemzetközi népszerûségnek örvendõWagner-napoknak. Meglepett ezért,hogy azt nyilatkozta magáról, „botcsináltaWagner-karmester vagyok”…– Részben annak érzem magam,hiszen minden muzsikát szeretek, snem gondolom, hogy Mozartot vagyVerdit rosszabbul vezényelném, minta német zenedrámákat… De úgy vélem,kétféle muzsikus, Haydn- ésWagner-alkat létezik. Wagner mégszínházat is épített, hogy a zenéjemegfelelõ módon szólaljon meg,Haydn pedig csak olyan mûveket komponált,amelyekkel megbízták. Énnem Wagner-, hanem Haydn-típus vagyok,azt dirigálom, amire felkéréstkapok. Gyerekkoromban nagyon untama bayreuthi rádióközvetítéseket,s késõbb, karmesterként valahogy sokéven keresztül elkerültek Wagner mûvei.Amikor mannheimi zeneigazgatólettem, akkor változott a helyzet.– Az Operaházban is elõször amannheimiek vendégjátékában felhangzóTrisztán és Izoldát dirigálta…– A német városban komoly hagyományaivoltak a Wagner játéknak. Devégül a kényszer volt a legnagyobbmester, hiszen amikor Giuseppe Sinopolimeghalt, nagy meglepetésemrevalaki engem ajánlott Bayreuthba, ahelyére. Néhány hetem volt mindöszsze…Még ma is úgy vélem, nem voltbecsületes ilyen felkészületlenül beleugranoma produkciókba, de nem lehetettmit tenni, a színházban akadnakilyen kényszerhelyzetek… Mostmár nagyon örülök annak, hogy belökteka mélyvízbe. S Wagnernek köszönhetemtulajdonképpen azt is, hogyegyre többet vezényelek itthon, hiszena Mûvészetek Palotájában dirigáltParsifal gyõzött meg arról, a magyarközönségnek tetszik az én, zenérõlvallott felfogásom.101– A Budapesti Wagner-sorozatrólremek kritikák jelentek meg, s elkapkodjáka jegyeket. Lehet mindezt mégjobbá tenni?– Mindig lehet még kiválóbb elõadásokatprodukálni. S eddig az istenekkegyesek voltak hozzánk, mertnem kellett azzal szembesülnünk, mitörténik akkor, ha valaki megbetegszik.Nem volt még lemondás ez alatta három év alatt. Ha ugyanis az elõadáselõtt közvetlenül egy olyan Wagner-tenor,akibõl összesen négy van avilágon, lereked, az nagy bajokatokoz… Az idei fesztivált egyébként akonszolidáló szakasznak tartom, hiszennincs új bemutatónk, az eddigiévek alatt színre került produkciókatjátsszuk. Most kipróbáljuk, hogyanmûködik mindez, hiszen ez a tíz elõadáskomoly megterhelés elé állítja aMûvészetek Palotáját. A következõesztendõben lépünk ismét elõre, aTrisztán és Izolda-premierrel, majd azutána lévõ évben ismét bemutatónaktapsolhat a közönség a Wagner-napokon.– A tavalyi sorozat óta új mûvekkelis színesítette a repertoárját. Ezeknekaz impulzusoknak a hatására másképpvezényeli majd a Wagner-mûveket?– Igen, biztos, hogy változtatok ahangsúlyokon, tempókon. Emellett aszínrevitelben is lesznek apróbb finomítások.Akadnak mûvészi kérdésekis, amelyekrõl ma másként gondolkodom,mint egy esztendõvel ezelõtt.Bayreuthban minden évben változtatnaka produkciókon. S úgy vélem, egyrendezésnek ugyanúgy fejlõdnie, érniekell. A világ legújabb történéseineka színpadon is meg kell jelenniük…Természetesen azáltal is máslesz a darab, hogy némileg a szereposztásis változik a tavalyihoz képest.– Beszélt arról is, ha valami nem sikerül,akkor abból nagyon sokat lehetszakmailag profitálni… A Wagner-napoknálezek szerint nem nagyon akadttanulnivaló…– Bár tényleg jól sikerültek az elõadások,azért én tudom, milyen lettvolna, ha nem így történik… S levontama megfelelõ következtetéseket.– Különlegességek is színre kerülnekmajd a Müpában?– Hát arról, hogy Wagner-ritkaságokatjátszunk, már lekéstünk… Sokáigfoglalkoztatott a Rienzi, de lemondtama darabról, úgy vélem, Wagnersem akarta annyira ezt a mûvetelõadni. Nem érzem igazán a helyét, snehéz hozzá megfelelõ énekeseket találni…Ha ugyanis van egy jó tenorom,akkor inkább a Ringet játszom.– Mikor lesz elégedett a BudapestiWagner-napokkal?– Amit eddig terveztem, amit szerettemvolna megvalósítani, az mégaz elképzeltnél is jobban sikerült. Afesztivál terve 2013-ig teljesen készenvan. S úgy érzem, évrõl évre egyre jobbanel tudunk mélyülni Wagner világában.A kísérletezésnek vége, tudommár, hogy hogyan szól a Rádiózenekar,milyen nehézségek merülhetnekfel. Az együttes a kezdetektõl kiválóteljesítményt nyújt, s jövõre az Operaházzenekara is csatlakozik az elõadóksorához.– Úgy látom, változott a viszonya arendezõkkel is, hiszen egy korábbi interjújábanazt nyilatkozta, a karmesterés a színre vivõ gondolkodása közöttalapvetõ eltérés van, olyan ez,mint amikor a katolikus és a reformátuspapnak együtt kell istentiszteletetcelebrálnia…– Mostanra már én érzem úgy, felekezetenkívüli lettem… Azt ugyanis,hogy egy produkciónak mi a célja, filozófiájama már másképpen látom. Alényegnek én azt tartom, hogy az elõadássemmiképp se legyen unalmas.Már arra is rájöttem, a szerzõ akaratasokkal tágabb fogalom annál, mintahogyan mi gondoljuk…– Beszélt arról is, hogy mindenkimás miatt tart jónak egy operaelõadást.Van, akinek a rendezés, van,akinek az énekesek és van, akinek azenei megvalósítás a fontos…– Mindenki mást vár és mást lát.Az utóbbi évek során megtanultam aztis, hogy nem tudom meggyõzni az embereketarról, amit minderrõl én gondolok,és ezt nem is érdemes megtenni...Arról viszont nem tettem le – s azOperaházban ez az egyik legfontosabbcélom –, hogy ne kerüljenek színreolyan elõadások, amelyeket szégyellnünkkell…– Azért azt, hogy a közönség jónaktartja az elképzeléseit, talán igazolja,hogy a produkciói telt házasak…– Én csak a meggyõzõdésem szerinttudok zenélni, de persze örülök,ha az sokaknak tetszik is …

PREMIER: ZENE„A Rajna kincse a Dunán csillog”A BUDAPESTI WAGNER-NAPOK A KÜLFÖLDI KRITIKÁK TÜKRÉBENRÉFI ZSUZSATitáni erõvel éneklõ tenor, expresszív és vad Wagner, sikeres kísérlet, zenei hõstett, megszállottvízió – csak néhány idézet a Mûvészetek Palotájában tavaly színre kerültRing-produkció nemzetközi sajtóvisszhangjából. A Budapesti Wagner-napokat nagy érdeklõdéskísérte, s külföldön is számos kritika, beszámoló jelent meg a sorozatról.AMannheimer Morgenben Bayreutha Duna mentén? címmelszámol be Stefan M. Dettlingerarról, hogy Fischer Ádám a wagneriánusokMekkáját próbálja felépíteniMagyarországon. Részlet írásából:„Mannheim korábbi fõzeneigazgatójamár-már lehetetlent akar: a Dunamenti metropolisban egy másodikBayreuthot teremteni, a Zöld Dombota Budapesti Wagner-napokra transzportálni.Mi ez? Opera? Oratórium? Talánmindkettõ? Valami merõben új dolog.Fischer Ádám, aki Sinopoli halálaután örökölte meg Jürgen Flimmbayreuthi Ringjét, az akkori szereplõknem csekély részét hozta el a Dunapartjára. A legkiemelkedõbb talán aSiegfriedben fellépõ Siegfried ésBrünnhilde: a titáni erõvel éneklõ tenor,Christian Franz és a minden szexepiljétlatba vetõ Evelyn Herlitzius.De legalább ennyire izgalmas a zenekar,amely operajátszásban szintejáratlan, hiszen az MR Szimfonikusokrádiózenekar. S amit Fischer ezzel azegyüttessel mûvel, annak semmi közesincs a 2001/2002-ben Bayreuthbanhallottakhoz.A kamarazenei elemek tartósan teretengednek nagy érzelmi megnyilvánulásoknak– a már-már thielemannoshévnek. Expresszív és vad Wagner,rég nem hallottunk ilyet…Fischer, a Magyar Állami Operaházfõzeneigazgatója, popsztár Budapesten.A pódiumra lépés pillanatában olylelkesen üdvözli a nagyszámú publikum,mintha már Karajanhoz hasonlóéletmûvet tudhatna maga mögött.Hogy álma megvalósul-e, még kérdéses.”A Neue Freie Zeitungban A nibelungokgyûrûje Budapesten a címe annakaz írásnak, amelyet szerzõje C. M. C.monogrammal jegyez. A cikk néhányrészlete:„Már a ’Gyûrû’ elõestéje, A Rajnakincse, tökéletes volt, és nagyon sokatígért a következõ elõadásra. És ez teljesültis. Fischer Ádám nagyszerûenvezényelte a Magyar Rádió SzimfonikusZenekarát, és nagyon finom érzékkelirányította az énekeseket a cselekménysorán. Meggyõzött arról,A WALKÜR – EVELYN HERLITZIUS ÉS STIG ANDERSON102hogy a világ legjobb produkcióihoz képesta Mûvészetek Palotájában megtartottWagner-ünnepnek nincs szégyellnivalója.Összességében megállapítható,hogy négy csodálatos estérõl volt szó,amelyek a Bécsi Állami Operaház esetébenaz énekeseknek szóló, hosszantartó tapshoz vezettek volna. Budapestenviszont a taps meglepõen rövidresikeredett. Pedig gratulálni kell,és a lehetõ legjobbakat kívánniFischer Ádámnak a ’Gyûrû’ jövõjét illetõen,amelyet évente meg fognak ismételni,s 2009-tõl még meg is toldjákegy Parsifallal. Kétség nem férhet hozzá,hogy itt zenei hõstettet hajtottakvégre, amely abszolút nem magátólértetõdõ, és a Mûvészetek PalotájaFOTÓK: PÓLYA ZOLTÁN

A WALKÜR – CHRISTIAN FRANZ ÉS EVELYN HERLITZIUSteljesítõképességének egyik kitûnõ bizonyítványa.”A Kronen-Zeitungban kapott helyetaz a V. P. monogrammal ellátott beszámoló,amelynek Sikeres kísérlet! acíme. Szerzõje Fischer Ádámot éleseszû, lángoló intenzitású analitikusnaknevezi, s arról ír, hogy egy új, építészetilegizgalmas koncertterembena dirigens félig koncertszerû verziótmutatott be, videóval, filmmel, tánccalés képzõmûvészettel. Így fejezi becikkét: „A budapesti Gyûrû sikeres kísérlet,zenei esemény!”A Die Zeitben Christa. M. Chladekcikkének a címe: Wagner gyûrûje Budapesten.„A PR-ráfordítás óriási volt. A jegyekiránti kereslet úgyszintén. Azegész világról érkezõ Wagner-barátoknem akartak lemaradni a magyarfõvárosban rendezett Ring-bemutatóról.Ezen okokból a szervezõk igyekezteknemzetközi szereposztástbiztosítani. És ez a terv teljes egészébensikerült, mivel az egész világrólösszegyûltek azok a sztárénekesek,akik önmagukban is garanciái a kiválózenei elõadásnak. Mindez késõbbbe is igazolódott, mert a résztvevõkegyike sem szolgáltatott arraokot, hogy azt lehessen állítani, hogyezt vagy egy másik szerepet valaholmásutt, már jobb interpretációbanhallottuk volna. Már ez a tény önmagábanis a szervezõk mellett szól,akik ezzel a produkcióval mindenszempontból rászolgáltak a méltó dicséretre.”A Der Neue Merkerben BudapestiWagner-Napok a Mûvészetek Palotájábana címe Klaus Billand írásának.„Vida Gábor jó koreográfiája, valamintCorinna Crome jelmezei és bábjai,illetve Andreas Grüter a lehetõlegjobban összehangolt fényeffektusailétrehoznak a Ringben egy mégnem igazán megélt fantáziavilágot.Az MR Szimfonikusok FischerÁdám vezényletével jó Wagner-elõadástmutatnak be. A karmester aszínpad elõtt széles árokban lesülylyesztettzenekarral nagy ívelésû,transzparens, kerek, valamint dinamikushangképet ér el, amely messzemenõenkimeríti a Gesamtkunstwerkdimenzióit.103A Budapesti Wagner-napok 2008-ban megmutatták, hogy az itt választott,félig szcenírozott koncepciótkomolyan kell venni, ha szembeállítjukazt a szcenikus elõadásokkal, nohasemmiképpen sem pótolhatja azutóbbit.”Jürgen Kanold a Heidenheim sajtókiadószámára idézi fel Ring-élményeit,s írásának címe:A Rajna kincse a Dunán csillog.„A Rajna Budapesten is folyik, ahola Duna széles folyóként áramlik. ARajna kincse – ezt jelenti a DasRheingold magyarul, és Fischer Ádámaz Esz-dúr hullámokat olyan nyugalommalvezényli, hogy szinte látjuk amitikus mélységeket, ezalatt pedig aszínpadon a videovászon megtelikpiszkos vízzel és úszó sellõkkel.Azt mondják, hogy a magyarok szívesenálmodoznak, mégpedig az elmúltszép és nagy idõkrõl, amelyeknem is léteztek. Fischer Ádám karmesterazonban szülõvárosábanmegvalósít egyfajta ’megszállott víziót’:legyen Budapest Kelet-EurópaBayreuthja.”

A nyárEAU DE SISLEYIllat-triója a fantázia, a könnyedség és azelegáns egyszerûség jegyében született,a csinos, vidám nyári ruhák kavalkádjátidézi.Mindhárom illat finoman érzéki, mindháromsaját egyéniségével bûvöl el.Mind büszke saját egyéni illatjegyére, elegánsösszetételére és titkos kötelékeire:ötvözik a víz frissességét a ciprus titokzatoscsábításával.1Egy nap-simogatta nyári ruha, mely túlcsordula nyári kertek varázsával.2Egy zöld illatjegyekkel meghintett, fehérvirágos ruha.Ragyogó, élénk és vidám. Újraértelmezi amodern zöld illatjegyet: finom, derûs éstermészetes érzékiséget közvetít.3Egy csillogó vörös rubintokkal díszített,csábító ruha.Egyszerre incselkedõ és tartózkodó, kiszámíthatatlanés szeszélyes.Legújabb nõi illata: „CH”Friss, keleties, virágos, édes. A nyárra emlékeztet,amikor a napsütés finoman melegíti abõrt: ez a legfrissebb, legfelszabadultabb érzés.Késõbb mindez keveredik néhány elegánsillatjeggyel: bolgár rózsaolaj, jázmin éspraliné. Melengetõ, szenvedélyes pillanatok,amelyek a szeretetteljes családi légkörreutalnak. Az illat pezsgõ érintése után a kasmír-akkorda nõiesség és a kifinomultság puhafelhõjébe burkol.A Prada bemutatja új nõi és férfiillatát:Infusion d’Irisés Infusion d’HommeAz Infusion d’Iris egy maiillat, amelynek megalkotásánála Prada-ház a hagyományokatvegyítette azidealizmussal, a múlt örökségéta modernséggel, a klasszicizmustaz eredetiséggel. Ezaz illat olyan, mint egy álom,mint egy itáliai utazás. Természetesnövényi olajokbólés luxusminõségûösszetevõkbõl áll. Nemköveti a ma divatos parfüm-sztereotípiákat,nem sorolható a szokásos illatkategóriákba.Ez az illat különleges kontrasztokraépül: friss és könnyed, ugyanakkor érzékifátyolba burkolja a nõt, aki viseli.Az Infusion d’Homme megalkotását azInfusion d’Iris nõi illata ihlette, hasonló életérzéstsugall. Az illat optimista, életvidám hangulatotáraszt. Diszkréten mindig jelen van.Könnyed, de hosszan tartó benyomást kelt.A bõrre permetezve azonnal frissességet kölcsönöz.Olyan klasszikusés minõségi alapanyagokbólkészült, mint azértékes firenzei írisz.Emellett a kompozíciófõbb jegyei: narancsvirág,cédrusfa, vetiver,tömjén, bezoin.104

luxusillataiNARCISO RODRIGUEZ:ESSENCENarciso Rodriguez az a New York-i tervezõ, aki a nõiszépségbõl meríti az ihletet.A stílusa elegáns és idõtlen.Egy illat, mely a tervezõ lényegének esszenciája, személyiségének,stílusának tükre. Ugyanakkor annak anõnek is az esszenciája, aki hordja: egy parfüm, melyfelfedi a nõiességet.A mosúz mindig is a tervezõ kedvenc illata volt, ésmáig is fellelhetõ a Narciso Rodriguez-illatszerekben.Három illatjegy körül dobog a modern mosúzszív:virágos, púderes, ámbra.Egy illat ragyogó fej-illattal, mely fokozatosan felfedi a sugárzó érzékiséget.Essence: az olyan nõk számára, akik biztosak önmagukban, akiknek van sajátelképzelésük a stílusról, legyen az akár klasszikus, akár modern.KÉT ELRAGADÓILLATA LA PRAIRIE-TÕLSILVER RAIN ÉSMIDNIGHT RAINSHEER MISTMindkét illat ugyanazona ritka, drága összetevõkbõlálló, egyedi kompozíciónalapul. Elragadóantiszta, mégis csábítófátylat vonnak a bõrköré.A Silver Rain Sheer Mistfejjegye bergamottal,zöld almával és korianderrelnyit, a tubarózsa,a vörös rózsaszirom, a magnólia és az éjjel virágzó jázmin virágosjegyeit mutatja, a pazar, szárított vanília, az agarfa és apézsma pedig még gazdagabbá teszi az illatot. Azoknak, akikjobban kedvelik a lágy hangokat az egészen telteknél.A Midnight Rain Sheer Mist fejjegyét a guava, a mandarin, agránátalma és a frézia teszik pikánssá, majd a kompozíció afehér liliomtól, a vanília-orchideától, a szilvavirágtól és a borostyánvirágtólkivirul. A végén érzéki fás jegyek, pacsuli, vetiverés pézsma adják meg az illat tartását.KENZOAMOUREau de Toilette floraleEgy új, florális, friss illat, körbeölelve gyengéd virágokkal– az utazás élménye keltette életre.Áttetszõ, levegõs kezdet: neroli-esszencia és kardamom,grépfrút- és feketeribizli-akkord.Napos, virágos szívillat: frangipanivirág, rózsabimbóés gardénia.Tiszta és érzékeny alap: fehér pézsma és cédrusfa.105

LANC]MEPARISSECRET DE VIE NUITTeljes körû sejtmegújító éjszakai arcápolóA Secret de Vie termékcsalád újdonsága egy olyan frissítõéjszakai kezelés, mely akkor dolgozik, amikor Ön alszik.Egyedi keveréke a ritka, aktív alapanyagoknak, melyek sejtaktiválóhatásukról ismertek: a fekete tea az élet elixírjekéntközismert, a Chondrus-esszencia pedig a Jeges-tenger legmélyérõlszármazik.Sûrû, bársonyosérintésû, azonnalfelszívódik a bõrben,érzéki és bársonyosanselymeshatást eredményezve.Hihetetlenül nõiesillata kifinomult ésdiszkrét, nyugalmatés békességetsugároz.LuxusPRIMORDIALE SKIN RECHARGESkin recharge nappali arcápoló száraz bõrreBõrmegújító, hidratáló nappali arcápoló, mely láthatóankisimítja az elsõ ráncokat.A Biotin (B8) – egy erõs koenzim – feltölti a bõr sejtjeitenergiával. Az erõteljes hámlasztó összetevõ pedig kisimítjaa bõrt és újjáalakítja annak szerkezetét. A feltöltéssorán a bõr tökéletesen hidratálttá és sokkalegyenletesebbé válik. Szerkezetében már 3 nap utánlátható javulás mutatkozik.CLARINS MENÚj, férfiaknak kialakított bõrápolásitermékeit már akkor érdemes elkezdenihasználni, amint az öregedéslegelsõ jeleit észleljük a bõrön,hiszen a termékek sikeresenkésleltetik az idõ múlása és a fáradtságmiatt megjelenõ, nemkívánatosváltozások kialakulását.A 30–45 éves korosztály számárajavasolt. Elsimítja az elsõ, halványanmegjelenõ ráncokat, enyhítia szem körüli karikákat, ragyogóvávarázsolja a duzzadt, petyhüdtbõrt. Csökkenti a mélyebb ráncokat,feszesíti a szemkontúrt a frissebbés ragyogóbb tekintetért.Termékei:– Anti-fatigue eye serum– Revitalizáló gél– Line-control eye balm– Line-control krém & balzsam106

a bõrápolásbanGUERLAIN ROUGEKompakt vagy ékszer. Dupla panorámatükör.Szédítõen„légies” hatás.Rendkívüli kollekció:25 pazar árnyalat, értékespigmentekkelgazdagítva. 10 natúrszín, 15 élénk szín.SKIN CAVIAR CRYSTALLINECONCENTREA gyémánt utánozhatatlanragyogásaés a Caviar luxuskényeztetése.Azért alkották meg,hogy a bõr fiatalosfénye és sugárzásavisszatérjen.A fényvisszaverõfolyékonykristálytechnológialehetõvé teszi, hogy a gyémántoktündöklõ ragyogása a bõr folyamatosfényforrása legyen. Feszesíti, telttéés fénnyel telivé varázsolja a bõrt.Mindez a folyékony gyémánt ragyogásával,peptidek, aminosavak és a kollagénttámogató hatóanyagok koncentrátumával,valamint a La Prairie egyedi,exkluzív sejtkomplexével és a Caviar tengerivarázsával lehetséges.CHANELLevres ScintillantesUltrafényesszájfény, csillogószínek.Könnyen felvihetõ,lágy,mégis gazdagtextúra.Használatakorkiválóansiklik, precízfelvitelt teszlehetõvé, anélkül, hogy nagyon pontosanoda kellene figyelnünk.Fedése kiváló, gazdag pigmentállományamiatt szép, gazdag színekközül választhatunk, textúrájának köszönhetõenpedig tökéletesen tartós.Több rétegben is felvihetõ, ezáltalmélyíthetjük a színt.A 2009-es új árnyalatok a meteoritesõkés a hullócsillagok intenzív fényébenpompáznak, csillámokban,gyöngyházas pigmentekben kifejezettengazdagok, anélkül, hogy hétköznapivátennék viselõjüket.Az új JUVENA MasterCream felszínrehozza a nõben rejlõ karizmatikusenergiát. Az egyedülálló technológiatámogatja a bõr õssejtjeinekmûködését – ami az üde, új bõrforrása –, valamint óvja a sejtek önmegújítóképességét. A hatékony,aktív összetevõkben gazdag MasterCreamláthatóan javítja a bõr minõségét.107A LA PRAIRIE FOKOZZA ATENGER VÉDELMEZÕ EREJÉTNapvédelemmel bõvült az AdvancedMarine Biology kollekció.Véd az ártalmas környezeti hatásokkal –légszennyezettség, káros napsugarak –szemben. Óvja abõrt a káros sugarakokozta, idõ elõttiöregedés jeleitõl,a ráncok és szeplõkkialakulásától.Exkluzív sejtkomplexszelserkenti abõr természetesönmegújító képességét, és segíti az optimálismûködést. Aktivizálja a kollagéntermelést,és csökkenti az elasztin lebomlását,javítja a bõr feszességét és rugalmasságát.Erõteljes antioxidáns hatású.A La Prairie újdonsága,a luxus csúcsa a CELLULARCREAM PLATINUM RAREA La Prairie kutatásaikimutatták, hogy a platinaképes a bõrhözkötõdni, és páratlanerõsségû bõröregedés-gátlóhatású.A Cellular CreamPlatinum Rare sikerénektitka a platina rendkívülkülönleges hatásmechanizmusábanrejlik. A platina a bõröregedés tüneteivelegyedülálló módon számol le, segítmegõrizni a bõr természetes szépségét,csodás ragyogást kölcsönözve. Anegatív töltésû, nanoméretû platinakolloid-részecskékkiváló elektron-donorkéntszolgálnak, biztosítják a bõr megfelelõelektromos egyensúlyát.

PREMIER: GASZTRONÓMIAHilton-ebéd a Budai VárbanKARINTHY MÁRTON

Az elõcsarnok és az étterem közöttelhelyezett, süppedõ fotelekegyikén õsz hajú, elegáns,jobb napokat látott hölgy éppena szájához emeli finoman metszett kávéscsészéjét.Merengve néz a Dominikánusudvar varázslatosan tükrözõdõnagy üvegablakai felé. A középkoriboltív impozánsan hajlik a levegõbe:úgy lebeg ott könnyedén, mintha csakvéletlenül felejtették volna a semmiközepén…Konrad Hilton 1919-ben alapítottaelsõ, késõbb a világ minden táján hírretörõ, majd világhírnévre jutott szállodájátAmerikában. Az idõs és elegánshölgy korába lépett hotelláncotmára nyolcvan ország több mint háromezerHilton Hoteljében százötvenezerHilton-csapattag mûködteti.Mégpedig szigorú brand-standard,normarendszer alapján.A napfényben úszó Icon étterembenkáprázatosan elegáns asztal várja,hogy mintegy a Halászbástya derékmagasságábanhelyet foglaljunk melletteFõszerkesztõmmel. Deréktól felfelélátjuk az étterem szakembergárdájátis, ugyanis Nagy Judit trainingmanager és Kovács Pál PR-directormár asztalunknál várnak ránk. Mosolyogvaés ünnepélyesen. Jogos azöröm: épp tegnap este volt a GrandOpening! Különlegessé teszi tehát látogatásunkat,hogy egy megújult étteremünnepi megnyitójának másnapjánhozott ide a szerencsénk. Kettõszázötvenfõ élvezte ma hajnalig azIcon Restaurant gasztronómiai csodáités a környezet különleges atmoszféráját.Megjegyzem, nem lep meg. Már akörnyék se kutya. Közvetlen szomszédságunkbanaz elsõ szocialista-kapitalistaképlerakat, a Koller Galériafekszik. Az amerikai tengerészgyalogosokszékházából Budapest legszebbpanorámáját csodálhatják megaz amerikai követséget védõ kiválasztottak.(Hírlik, már nem sokáig: hamarosanszékhelyet váltanak.) Aztán ittvan Megyeri Máriának, az Operettszínházegykori táncosnõjének, bohócestekrégi sztárjának villája is. Avárlejtõ legszebb kiskertjeire emeltházak közül különös szerkezetévelmagasodik ki a dominikánus kolostorromjaira épült Hilton Hotel. A szomszédságábanmûködõ KulturálisÖrökségvédelmi Hivatal felügyeli,hogy átépítései esetén se keletkezhessenakár egy szöghelynyi kár világörökségünkben.(Vajon ki felügyeli afelügyelõt, ha változtatni akar a sajátépületén?)Átépítésben pedig nem volt hiánydominikánuséknál az elmúlt évtizedekben.Már a Hilton megnyitásakoris a helyszín „magyarosch” jellegétvolt hivatva õrizni a szocializmust építõKalocsa étterem. A kádári nyitáskorában még a nemzetközi hotelláncokis magyarrá váltak, legalább egy„csárda” erejéig. Az étterem mellett aMargaréta eszpresszó adott helyet ahíres Budapest Ragtime Band forróestjeinek. A rendszerváltás hozta aromra utaló Dominican éttermet, amaga szent termeivel, az Imrével ésaz Istvánnal. A legutolsó, ez évi átalakításalatt a kiszolgálás a Corvina terembeszorult, amíg megszületett aSchinagl Gábor építész remek terveinyomán az all purpose, a minden eshetõségrenyitott, bõ és választékos,nemzeti és nemzetközi kínálattal reagáló,új Icon Restaurant. Névadó pályázatára483 jelölés érkezett, köztük234 egyetlen kollégától: õ lelte az Iconnevet is. A vár sziluettje jelenik meg afalaktól a sótartókig mindenen: finomanmetszett, elegáns ikonként.Mint vendéglátóink mesélik, a várbeliHilton egyúttal a Danubius Hotelsszállodalánc tagja. Franchise-rendszerbenmûködnek: mind a Danubius,mind a Hilton név magas színvonalánakmeg kell felelniük. A Váci útiBudapest Hilton WestEnd viszontmanagement szálloda, a Hilton-láncönálló tagja. Megnyitás elõtt áll továbbáVisegrádon, a hegyen épült harmadik,a kétszázhúsz szobás, tán a világlegszebb tájára vendégeket csábítólegújabb Hilton Hotel.Az Icon reggel fél héttõl éjfélig várjaa vendégeket. Kis részeket csíptek elhozzá a régi konyhából, ruhatárból,raktárból. Izgalmas és rejtelmes beszögelléseknyíltak általuk. Igény esetén,túl a rácson, akarom mondani, a109falon túl, még 160 szék várja használatbahelyezését, tehát összesen 240fõs a kapacitás. Az új állóbüfébensvédasztalos bõségtálakról csemegézheta reggeli vendég. Vagy akár,mint tegnap este, a nyitó ünnepségdíszközönsége.A világítás maga is egy csoda. Programozhatófokozatokkal és színorgiávalteremthetnek hangulatokat, akáresküvõ vagy családi összejövetel, akárüzleti tárgyalás zajlik az üvegajtókkalnyitható-csukható, leválasztható terekben.Látogatásunk alkalmával akinti halvány napfény színét egy belsõnarancsfény melege erõsíti. Éttermünka szabadtéri színpadra tárul. Aváros legszebb panorámáját visszatükrözõnagy üvegablakok határoltaboltív nemcsak nyáresti, zsongítóoperaelõadások dallamait visszhangozza,de felejthetetlen esküvõk helyszíneis. „Emlékszel, szívem, milyeniconikus esküvõnk volt?”– révedhetneka múltjukba deresedõ férjek, finomanõszülõ nejükre kacsintva.Persze a szállodaigazgatók is évõdnekegymással. A vásott legenda szerinta mindenféle Duna-parti szállodák,InterContinentalok, Sofitelek,Hyattek és egyéb nagyszállók csakirigykedve néznek a vári magasba,ahonnan csupa Parlamentek, hidak,Margitszigetek láthatók panorámaként.Van is okuk a szomorúságra. Tõlük,odalentrõl ugyanis csak a Hiltonlátszik.A középsõ teremrész belsõ fénye jelenlegibolyaszínû: gondolom, ebédünkatmoszféráját elõsegítendõ. Ám„mielõtt még a részletekre térnénk”,hogy Sir John Falstaffként szóljak,Verdivel, az asztalunknál teremSzikszay István fõborász, hogy eldicsekedjenszállodájuk választott boránakkülönös esetérõl.Történt ugyanis, hogy italszakértõnka legnemesebb aroma után kutatva,vakkóstolás útján (vagyis csak asaját orrára hagyatkozva), személye-

sen választotta ki a cég házi borát. Egyegri fehérbort. Mit ad Isten, két héttelkésõbb a világ legnagyobb borbörzéjén,a bordeaux-i borvilágversenyen(ahonnan a magyar borok is szépszámmal hoznak el érmeket) többmint tízezer bor közül a budai Hiltonházi borául is választott nedût díjaztákbronzéremmel. De nem ám világfajtaként!Hisz borunk se világhírûChardonnay, se jól csengõ Sauvignonnem volt! „Csupán” az egerszalóki JuhászPincészet olaszrizlingje!Beszélhetünk-e hazafiasabb tettrõl,mint világhíressé tenni szép hazánklankás tájainak borait? – kérdezhetnénkBerzsenyivel. A világ borkóstolóimindenesetre így gondolták.110(Vagy õk is hallottak tán a Hilton csapatválasztásáról?)Mellette a friss, üde, ropogós savakkal,lendületes, gyümölcsös illatokkaltelített 2008-as Pinot Noir, aPortugieser cuvée rosé, valamint aKékfrankos-blauburger házasításábólkészült Cuvée Cabernet vörösbor számítházi bornak Hiltonéknál.Bátran állíthatjuk: megannyi könynyencsúszó, nem túlmisztifikált, a fogyasztószámára könnyen érthetõ bor.Megfiatalító hatásúak. Elfogyasztásukután, és ez már nem legenda csupán,tíz évet fiatalodtunk. Na jó, ötöt.Az étterem mesterszakácsa, JuhászIstván még Dél-Franciaország ésOlaszország titkos receptjeibõl is válogatottaz étlap finomságai közé. Tudatos,egészséges táplálkozás az arspoeticája. Felkínált étkei után úgy tûnik,könnyû, kímélõ, sok zöldséggelvegyített, olívaolajjal és zöldfûszerekkelkészített grillek, saláták és tengerihalételek a specialitásai. Évszázadosmagyar hagyományokról, érszûkítõenzsíros húsokról és szívdöglesztõennehéz étkekrõl akar a gasztronómiaiélmény varázslatával a jó útra, a bûnmentesétkezés útjára téríteni. Kovácsdirektor elmélete szerint az emberek,legyen szó akár hibás közgazdaságról,politikai kultúráról vagy éppen halálosétkezési szokásokról, görcsösenragaszkodnak a megszokott hülyeségeikhez.Harmincéves idõszakokszükségesek a bevett trendek megváltoztatásához.Hát, majd elválik azebéd végére, hányadik évnél tartunk aharmincból. Mi, magyarok, Fõszerkesztõmmeg én, közismerten makacsnép vagyunk. Akit nehéz eltéríteni azétkezési szokásaitól. Lássuk hát, sikerül-ema délelõtt?Rabb István konyhafõnök avat beminket készülõ étkeink titkaiba. Hogymiket választottunk együtt? Íme, mostén is beavatom a kedves Olvasót.Mindenekelõtt étvágygerjesztõelõtti kedvcsinálónak kis íz-szösszenetekkerültek elénk: tormakrém, balzsamecet-szószés levéldarab övezte aközéppontot: az algával töltött lazacfalatkát.Étvágyunk az egekbe szököttáltala.Ezután valódi étvágygerjesztõ ízelítõnkkövetkezett, amely a következõösszetevõket tartalmazta: libamájpástétomot,királyrákot, hideg bélszínszeletcarpacciót, a megfelelõmártásokkal, öntetekkel, úgy mint:áfonyával, homárral, tormakrémmelés szójával.Leveseinkben csak hosszas tárgyalásután sikerült megállapodnunk. Fõszerkesztõmszárnyas erõlevesét,amelyet libamájas és zellerpürés pirítóssaltálaltak, csak az én tárkonyosborjúragulevesem szárnyalta túl, zöldfûszeresburgonyagombóccal. Elemzéséhezlegyen elég ennyi: a péppéõrölt, ízes és zamatos lében omlószöldség- és húsdarabkák úszkáltak,valóságos ízélménnyé fokozva a levesamúgy is õrületes aromáját.A fõétkek kérdésében is csak elemzõmérlegelés után jutottunk dûlõrefõszakácsunkkal. Végül is kompromisszumosmegoldással választottuk

ki a következõket. Igyekszem szabatosanvisszaadni az élményt.Evõtársam ezúttal nem volt jó formában.Megelégedett egyetlen szerénytállal, amely így festett: erdeigombákkal rétegezett burgonyaköretövezte a vajas zöldspárgára ültetett,enyhén roséra sütött borjúgerincet,amely reszelt szarvasgombával lettmegszórva. Alatta vermutos mártáscsörgedezett lilahagyma jammel. A tetejénsárgarépa és cukkini chipsek integettek.Isteni ételnek látszott, de énkeveselltem volna. Engem nem ilyenfából faragtak. Én már a legelején eldöntöttem:hic et nunc legalább kététekbõl összevont tálat fogyasztok elegyültömben. És lõn a következõkben:1/ Tálam egyik felérõl kacsa javátettem roséra (vagyis rózsaszínre)sütve, áfonya-salsával (vagyis narancsos-áfonyás,fûszeres raguval), póréhagymánés fehér boron futtatott,fûszerezett laskagombás ragun, káposztatekercskörítéssel, amely forrázottkelkáposztalevélbe csomagolt lilaés fehér káposztából, valamint salátalevélbõlálló, párolt vegyes salátából állt.Sült snidlinggel megszórva tálalták.2/ Tálam másik felérõl báránygerincfilétettem kuszkusszal (arab országokbangyakori, zöldséges, sáfrányosízesítéssel kevert körettel), zöldborsópürével,valamint sült fokhagymávalkörberakott, fokhagymás pecsenyelévelnyakon öntött étekremeket,amelynek a teteje sült rozmaringággalvirított.Ahogy kiürült tálainkra visszanéztünk,lelkünket elégedettség töltötteel: egészséges, szívbarát ételekkel pakoltuktelibe a bendõnket. Befejezésüleljött hát a bûnözés és nyomában nagybûntudatok ideje, gondoltam. Már azelsõ szempillantással kiszúrtam az étlapona diétás erdei krémszelet meg avilmoskörte sorbet nevû, kispolgárizamatú, bûntelen édességek közöttegy hivalkodóan bûnre csábító csupacsoki variációt. Erre csaptam le hát!Hiába óvatoskodott asztaltársam, akiki tudja, mely bûnei vezekléseként,persze, ezúttal sem csábult el a kákabélûgyomorbajos patikusok vilmoskörte-variációjától.Nem bántam meg.Igaz, a négyféle csokiból álló nyalánkságbefalása közben szorongva vallottammeg összes bûneim.Ám büntetés helyett, láss csodát,kegyes Olvasó, édes szobakalandokraítéltettem. Méghozzá a kedves trainingmanager asszonnyal. Mal y soi, qui maly pense! Rossz az, aki rosszra gondol.Mert egyáltalán nem volt az rossz,ahogy ebéd utáni búcsúképpen, felfedezõúton kukkanthattam be a hotellegkülönlegesebb helyiségeibe. A gyönyörûkerengõbe, amelybõl a legszebbkilátás nyílik a dominikánusok megunhatatlanudvarára. Esküvõk, koktélpartik,fogadások, tárlatok méltó helyszíneez a kerengõ. Most Kádár JánosMiklós színes, áttetszõ képei sorjáznaka falon. Örkény és Bartók arcmásai,Fábri Zoltán filmrendezõ portréja ésfestménybe illesztett Vermeer-imitációjól megférnek együtt. Megtekinthettema barokk lakosztályt, a kétszintescsoda-apartmanjával és a legszebb sarokszobát,az egész várost maga alá111kényszerítõ panorámájával. Végül beléphettema kiemelt lakosztályok vendégeiszámára fenntartott executivetársalgóba, étterembe. Nassolhattammég a gyümölcstálakból, kaphattamemlékül egy igazi, pesti kávét a süppedõfotelekben bámészkodva.És egyszer csak, mint egy régi ismerõs,elsuhant mellettünk a szállodábalépésem elsõ pillanatában feltûnt,szép, finom, idõs hölgy, hogykedvesen integetve tûnjön el végleg azegyik folyosó és az idõtlenség mélyén.Ahogyan generációm emlékszik azegykori Szentháromság téri Illés-koncertekre,úgy õrzöm mától a megállóidõben az idõs hölgy kortalan némaságátés a Dominikánus udvar mellettelfogyasztott Hilton-ebédet.

1958, Longchamp lóversenypálya, Párizs. 33x48 cm.Ezüst zselatin, baryt papír.E sorok olvasása után az ember akarva-akaratlanulegy esetleges sportfotóra asszociál, de semmiképp nemegy divatfotóra. Márpedig ezt a lélegzetelállító fotótFrank Horvat a Jardin de Modes-nak készítette.És hogy hogy jön ide egy ruházati, luxusmárkákat árusítóüzlet? Természetesen a válasz: a divat és a divatfotózás,továbbá a mûvészet és a szépérzék édestestvérek.Ugyanis az Andrássy úton lévõ Jud Marceau-ban a kivételestehetségû, magyar származású Frank Horvatfotómûvész alkotásait csodálhattuk meg. A tulajdonosnõnagy rajongója a modern és kortárs mûvészeteknek,ami az üzletbelsõn is erõsen visszaköszön.(Az üzlet díszeMiklós Gusztáv 1938-as nõi fej szobra, Köves Évakortárs képzõmûvész festménye, és természetesen afent említett Frank Horvat-fotókópia, továbbá a fiatal,de kimagaslóan tehetséges fotómûvész, Perlaki Mártonfotói).Tehát: divat.Divatfotózás, fotómûvészet, fotózás. A különbség abbanrejlik, hogy egy jó divatfotón az ember tekintetét elsõsorbana reklámozandó „anyag” vonzza, míg egyportréfotón egyértelmûen maga a kép kis, finom darabokbólösszehangolt részecskéi.Horvat sem divatfotósként kezdte pályafutását, hanemsajtófotósként.Talán Cartier-Bressonnal való szoros barátsága, talánkielégíthetelennek tûnõ tudásszomja és kalandvágyahajtotta el egészen Pakisztánig, Indiáig, végül Párizsig,ahol ma is él. Riportázsszerû fotóit három kulcsszóvallehetne a legjobban körülírni: valós élethelyzetek, természetesfény, 35 mm-es film. Soha nem használ digitálistechnikákat, amiket „digitális képezésnek” hív.1956-tól kezdett divatfotósként dolgozni olyanmagzinoknak mint a Vogue, a Harper’s Bazaar, aGlamour vagy az Elle, folyamatos kiállításai pedig NewYorktól, Londontól Tokióig számos, nevesebb galériábantalálhatók.Inspirációinak mindig a „hús-vér”nõket nevezte meg,nõket, akik szomorúak, nõket, akik csábítóak, nõket,akik erõsek, nõket, akik fiatalok, nõket, akik kortalanok.Kortalanok, mint azok a csodálatos ruhaköltemények,amelyek közt a képei voltak kiállítva, az Andrássyúti Jud Marceau-ben, így alkotván tökéletes harmóniát:magyar/francia fotós képei a francia/magyar üzletben.A ruhák, bár 2009 legsikkesebb és legfrissebb ruhakreációi,nosztalgikusan emlékeztetnek a letûnt 50-es,60-as évek ruháira, Audrey Hepburn és KatharineHepburn aranykorára, amiket Horvat is megörökítettnekünk, az utókornak.

az AndrássyútonFOTÓ: PERLAKI MÁRTON