CROSBY DAJKA DARVAS DOMJÁN EGRI FASSANG ... - Sprint Kft.

PREMIER • VIII. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 2007/10–11. OKTÓBER–NOVEMBER 480 Ft 

2007. OKTÓBER–NOVEMBER 480 Ft 

Szerencse, játék, szenvedély 

CROSBY 

DAJKA 

DARVAS 

DOMJÁN 

EGRI 

FASSANG 

FORMAN 

GÁSPÁR 

KASZÁS 

KORDA 

KORNISS 

NEMES JELES 

PALYA 

PICASSO 

POGÁNY 

TRILL 

VÁRKONYI 

VÉGVÁRI 

VIDNYÁNSZKY 

ALBERT 

BRÜCKNER 

CSIKÓS 

EGRESSY 

ÉBLI 

GROSS 

JOLSVAI 

KASS 

KARAFIÁTH 

KARINTHY 

KELETI 

KERTÉSZ 

KÕVÁRI 

KUKORELLY 

MEGYESI 

MOLNÁR GÁL 

ODZE 

SCHÄFFER 

TANDORI

KÁRPÁTI TAMÁS 

ALAPÍTÓ FÔSZERKESZTÔ 

Álom, álom 

Ifjú színész barátom meséli, hogy három átforgatott éjszaka 

után be kellett ülnie egy díszelõadásra, nagynevû kollégák társaságában. 

Amikor hamarosan elõrebiccent a feje, riadtan pislogott 

körül, észrevették-e a többiek szendergését, ám megnyugodva 

konstatálta, hogy a nagy öregek édesdeden szunyókálnak 

jobbról is, balról is. A színikritikusok doyenje egy alkalommal nemcsak 

mély álomba, hanem a zsöllyébõl a földre zuhant. Azt mondja, 

nem volt kínos, legalábbis neki nem, mert arra sem ébredt fel, amikor 

óvatos kezek visszacsúsztatták a helyére. 

Az én szó szerinti rémálmom már több évtizedes. Kétnapos legénybúcsút 

követõen, adjunk a kultúrának is jelszóval, beestem a 

vidéki színház premierjére. A fõvárosi újságírónak az elsõ sorban 

szorítottak helyet, s én igyekeztem lelkes, jó közönség lenni. Sajnos 

a zsongás, fülledtség, sötétség megtette jótékony hatását, de mikor 

bóbiskolás közben tapsot hallottam, még ki sem nyitottam szemem, 

már a leghangosabban vertem össze tenyerem. Nem kellett 

volna, ugyanis a színpadi szalonban kamaramuzsikálókat tapsolták 

meg színésztársaik… 

Ma már legénybúcsú nélkül is el tudok aludni némely elõadáson. 

Az unalmas rádió- vagy tévéjáték, a rossz könyv, a giccsfestmények 

ellen van mód a védekezésre; odébb kapcsolok, leteszem, kifordulok 

(magamból vagy a tárlatról). A színház viszont szó szerint 

rabul ejt, legalábbis szünet elõtt nem illik távozni. Ugyanakkor szégyenkezem 

a természet védekezõ reflexe, a silány, a középszer ily 

módon történõ elutasítása miatt, pedig lehet, hogy a szöveggel hadilábon 

álló, motyogó színésznek, a fantáziátlan jelmeztervezõnek, 

a nem létezõ díszlet megálmodójának, a kudarcot valló rendezõnek 

kéne inkább pironkodnia. 

A színházi szezon kezdetekor azért gyorsan leszögezem, nem ez 

a jellemzõ, szerencsére most is fut, s remélhetõleg bemutatás elõtt 

áll jó néhány olyan produkció, amelyeknek megtekintése után minden 

él nélkül mondhatjuk; olyan volt, mint egy szép álom. 

Bízom benne, hogy a Kedves Olvasónak mindeddig nem esett ki 

kezébõl az újság, ígérem, ha tovább lapoz, most már csakis érdekfeszítõ, 

szellemes, okos írásokkal találkozik. Jó szórakozást hozzá. 

2007. OKTÓBER–NOVEMBER 

Kéthavonta megjelenô mûvészeti magazin 

Alapító fôszerkesztô: 

Kárpáti Tamás 

Fõszerkesztõ-helyettes: 

Kõvári Orsolya 

Mûvészeti szerkesztô: 

Füleki László 

Képszerkesztõ: 

Keleti Éva 

Belsõ munkatárs: 

Darvas Iván 

Kreatív konzultáns: 

Gyémánt László, Szántó András 

Fõmunkatárs: 

Gordon Eszter, Szabó G. László, Szerényi Gábor 

Szerkesztôségi titkár: 

Almádi Ilona 

E számunk szerzôi: 

Albert Györgyi, Bita Dániel, Bíró Lajos, Brückner Gergely, 

Csáki Judit, Csikós Virág, Egressy Zoltán, Ébli Gábor, 

Fazekas Gergõ, Gera Mihály, Jolsvai András, 

Karafiáth Orsolya, Karinthy Márton, Kárpáti Tamás, 

Keleti Éva, Kertész Imre, Kiss Judit Ágnes, Koltai Tamás, 

Kõrösi Zoltán, Kõvári Orsolya, Kukorelly Endre, 

Mátraházi Zsuzsa, Megyesi Gusztáv, Molnár Gál Péter, 

Odze György, Sándor Erzsi, Schäffer Erzsébet, 

Szabó G. László, Szakonyi Károly, Szentgyörgyi Rita, 

Szepesi Krisztina, Szerényi Gábor, Tandori Dezsõ, 

Tarján Tamás 

Illusztráció: 

Gross Arnold, Gyémánt László, Kass János, 

Pállay Kovács Szilvia, Tandori Dezsõ, 

Tettamanti Béla, Verebics Kati 

Fotó: 

Éder Vera, Fábián, Fényes Gábor, Gál Gábor, 

Gordon Eszter, Ilovszky Béla, Kanyó Béla, Kárpáti Alma, 

Keleti Éva, Koncz Zsuzsa, Magyar Ágnes, Mohos Angéla, 

Petõ Zsuzsa, Soproni Gyula, Szebeni András, 

Szentiváni János, Szkárossy Zsuzsa, Tóth Nóra, 

Vancsó Zoltán, Várkonyi Tímea 

KIADJA: 

Premier Páholy Kft. 

Felelôs kiadó a kft. igazgatója 

1121 Budapest, Pipiske u. 7. 

Hirdetésfelvétel: 395-4260, fax: 274-4370 

Elôfizetés postai csekken a kiadóban 

Külföldrôl elôfizethetô 

a Hungaropress Sajtóterjesztô Kft.-nél 

Telefon: 36-(1)-206-1923; fax: 36-(1)-206-1921 

E-mail: hunpress@hungaropress.datanet.hu 

Lapmenedzser: Zsíros Zoltán 

Hírvilág Press Kft. 

1053 Bp., Kossuth Lajos u. 11. Telefon/fax: 411-0491 

TERJESZTÉS: 

LAPKER Zrt. országos hálózatán keresztül, 

RELAY, INMEDIO kiemelt árushelyeken, 

AUCHAN, INTERSPAR, KAISER’S, CORA üzletláncokban 

SZERKESZTÔSÉG: 

1137 Budapest, Újpesti rkp. 7. 

Telefon/fax: 239-0080; 270-0485 

E-mail: premier@sprintkiado.hu; premier@chello.hu 

GRAFIKAI ELÔKÉSZÍTÉS: 

STÚDIÓ 

Igazgató: Machos Ferenc 

Képfeldolgozás: Kôszegi Róbert 

Tel.: 237-0242, 237-0243. Fax: 237-5069 

NYOMÁS, KÖTÉS: 

Pharma-Press Kft. 

Telefon: 06 (1) 210-4190 

Felelôs vezetô: Dávid Ferenc 

ISSN 1585-7654 

A PREMIER az interneten: 

MAGYAR SZÍNHÁZI PORTÁL 

www.szinhaz.hu/premier

CÍMLAP: PALYA BEA 

FOTÓ: VANCSÓ ZOLTÁN 

ÍRÁSUNK A 66–68. OLDALON 

OKTÓBER–NOVEMBERI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: 

4 

15 

2 

32 

EXKLUZÍV 

58 

Darvas Ivánra emlékezve – Kertész Imre 

és Keleti Éva tiszteleg a Nemzet Színésze elõtt 4–7 

FEJGÉP: SZERENCSE, JÁTÉK, SZENVEDÉLY 

Tettamanti-tárlat 11 

Én vagyok a titok – árulta el Korda György 

Bita Dánielnek 12–13 

D-moll Vincerével – Egressy Zoltán írása, 

Pállay Kovács Szilvia illusztrációja 14 

Zsenánt! – Csikós Virág 

egy „szégyenteljes” játékszenvedélyrõl 15 

A szerencse nem játék – Odze György története 16–17 

Kukorelly Endre: Erõ, Erõszak, Rossz helyek 18 

Egy csöndes élvezetek közt zajló, játékos-élet? 

– Tandori Dezsõ írása és rajzai 20–21 

Életre, halálra – Schäffer Erzsébet novellája 22–23 

Jolsvai András: Fortuna szekercéje 24–25 

Fekete Péter 

– Megyesi Gusztáv a gyerekek játéklélektanáról 26 

Legnagyobb szerencsejátékom a film 

– Koltai Róbertet Albert Györgyi kérdezte 28–29 

„A színész minden estéje csupa kockázat” 

– Incze Ildikót 

Szakonyi Károly kísérte el fellépésére 30–31 

SZÍNHÁZ 

Veszélyes ember – Kõrösi Zoltán 

Kaszás Gergõrõl 32–34 

Elõbb megbocsátok – Pogány Judittal 

Sándor Erzsi beszélgetett. 

A Sötétben Látó Tündér portréját 

Gyémánt László festette meg. 36–39

81 

87 

Ezt tanítani kellene – Szepesi Krisztina 

Trill Zsolt megannyi remeklésérõl 40–41 

Most a Végvári Tamás – Csáki Judit tollából 42–43 

Egy kemény fickó: Gáspár Sándor 

– Koltai Tamás havi érzése 44–45 

Egy szerelem három éjszakája 

– Karafiáth Orsolya és Szebeni András 

premierre és közös könyvre készül 46–47 

Happy Art-morzsák 

– Brückner Gergely és Kárpáti Alma 

tudósítása a nyíregyházi fesztiválról 48–50 

Gólem a Merlinben – Szerényi Gábor ajánlója 

a zsidó fesztiválhoz 52–53 

Vállalkozó szellemû balerina – Mátraházi Zsuzsa 

a Szabad Tér Színház ügyvezetõ igazgatójával, 

Bán Teodórával találkozott 54–55 

Flamencótól klezmerig, avagy multikulti 

Andocson – képes élménybeszámoló 

Szepesi Krisztinától és Szkárossy Zsuzsától 56–57 

Premierrõl premierre – Gordon Eszter kedvcsináló 

képriportja az alkotók ajánlásaival 58–60 

GUNDELEFÁNT 

Gundel-díjasok XVI. 

Szabad választás 

– Egri Kati és Sándor Erzsi diskurzusa 62–64 

ZENE 

A tizenhárom tündér ajándéka 

– Schäffer Erzsébet Palya Beáról 66–68 

A hangszerek királynõjének szerelmese 

– Fazekas Gergely portréja Fassang Lászlóról 69 

Maya fátyla alól szól – Vidnyánszky Attilával 

az Operaház Sztravinszkij-premierje kapcsán 

Kõvári Orsolya beszélgetett 70–71 

3 

100 

112 

PREMIEROTIKA 

Irgalmasvérnõ történetei 

– Kiss Judit Ágnes versei, Verebics Kati rajzai 72–73 

KÉPZÕMÛVÉSZET 

Szépírók a Szépmûvészetirõl VI. – Ébli Gábor 

a Picasso-, Klee-, Kandinszkij-kiállításról 74–76 

SZELLEMIDÉZÉS 

Kõvári Orsolya rovatában a Vígszínház 

legendás direktora, Várkonyi Zoltán 81–86 

A Bolond Lány 

– Keleti Éva Domján Editre emlékezik 87 

Molnár Gál Péter „Az eltûnt idõ nyomában” 88–93 

Matt – Bíró Lajos novelláját Kass János illusztrálta 94–95 

Keresztrejtvény 96 

FOTÓ 

Árral szemben 

– Gera Mihály Korniss Péter mûvészetérõl 98–99 

GASZTRONÓMIA 

A Kisbuda Gyöngye – Karinthy Márton 

ezúttal Óbudán vacsorázott 100–102 

FILM 

Oroszlánok évada Velencében – a filmmustrát 

Szentgyörgyi Rita összegezte 104–106 

Forman gyertyái 

– Szabó G. László Milos Formanról 108–110 

HÍRÜNK A VILÁGBAN 

Türelem – Nemes Jeles Lászlóval 

Szentgyörgyi Rita beszélgetett 112–114 

Szabó G. László Karlovy Varyban strigulázott 118–120

PREMIER: EXKLUZÍV 

Darvas Ivánra 

emlékezve 

SZÖVEG: KERTÉSZ IMRE 

FOTÓ: KELETI ÉVA 

Még emlékszem: a háborút követõ években létezett 

egy ma már csak a legendáiban élõ 

színház Budapesten, a Várkonyi-féle Mûvész 

Színház. Fõként modern darabokat játszottak itt, olyanokat, 

amelyek a háború alatt és miatt addig nem juthattak 

el Magyarországra: Anouilh Euridikéjét, Cocteau Rettenetes 

szülõkjét, az Estére jó barát érkezik címû francia ellenállási 

darabot (a szerzõjére nem emlékszem), s éppen 

Sartre Zárt tárgyalását kezdték el próbálni, amikor a 

kommunista hatalomátvétel során, még 1949-ben, a darabot 

is, a színházat is bezárták. 

Ebben a rövid, de mozgalmas életû színházban tûnt fel 

egy fiatal tehetség, magas, szõke, átszellemült arcú színész, 

Darvas Iván. 

Mentem az utcán este, nyár volt, s a Szent István körúti étterem 

– késõbben Berlin étterem, ma nem tudom, hogy hívják – 

fülkékre szabdalt kertjének egyik asztalánál, a gyér világítás zöld 

félhomályában két, egymással szembeszegezett profilt pillantottam 

meg: a Darvas Ivánét meg egy akkor ismert nevû színésznõét. 

Két komoly arc, valamilyen – így képzeltem – magasabb 

rendû tárgyról folytatott vita eleven szenvedélyébe merülve, 

úgyhogy elszorult tõle a szívem mint fiatal emberé, akit nosztalgia 

gyötör, szerelemre s a magasabb rendû tárgyaknak egy szép 

barátnõvel való szenvedélyes megvitatására vágyakozva. 

Csak találgatni tudom, hogy milyen lett volna a barátságunk 

– ha barátok lehettünk volna. 

Elválasztottak az évtizedek és még sok minden más. 

Azután egyszerre ledõltek a korlátok. 2003 januárjában a József 

Attila Színházban a Sorstalanság Darvas Iván hangján, az 

õ értelmezésében szólalt meg. 

A gyász mellett mirõl is szólhatnék még? 

Néhány éve, egy irodalmi estet követõ vacsorán azzal fordult 

hozzám a párizsi hölgy: „Két diktatúrát élt át, és ön mégis…” 

Mi az, hogy mégis? Éppen azért – kellett volna mondanom, sokunk 

nevében, a Darvas Ivánéban is. „Mennyit kellett szenvednie!” 

– folytatta a hölgy. Nem világosíthattam fel arról, hogy 

nem a szenvedésrõl kell itt elsõsorban beszélni, hanem az 

örömrõl, hogy az ember végül is megtehette, amit tett. 

Hogy jóvátehetetlen életét végül mégiscsak átruházhatta 

szerepeire, figuráira, akikben feloldódott és megnyilatkozott. 

A mûvészet segítette, amelyre persze elõbb rá kellett 

bukkannia. Könyvekben, zenében, festményeken, színpadon. 

Azután önmagában. Elõbányászni az alvó rétegek alól. 

Micsoda szenvedés volt! És micsoda öröm volt. 

Az örömhöz úgy jutott, hogy megértette az életét: teljes 

élete volt, valójában csodálatos élete – mindenekelõtt erre 

kellett ráeszmélnie. Csak azután következhetett a küzdelem.

PATRICK SÜSKIND: A NAGYBÕGÕ. PESTI SZÍNHÁZ, 1989. JANUÁR 26. 

KRÚDY GYULA–KAPÁS DEZSÕ: REZEDA KÁZMÉR SZÉP ÉLETE. A CÍMSZEREPBEN RUTTKAI ÉVÁVAL. VÍGSZÍNHÁZ, 1976. FEBRUÁR 5. 

5 

JEAN-PAUL SARTRE: ALTONA FOGLYAI – FRANZ VON GERLACH. 

VÍGSZÍNHÁZ, 1968. MÁJUS 23.

ANTON PAVLOVICS CSEHOV: CSERESZNYÉSKERT – FIRSZ. VÍGSZÍNHÁZ, 1974. JANUÁR 24. 

6

HIRDETÉS 

7

PREMIER: KÖNYVAJÁNLÓ 

A Vince Kiadó kínálata múzeumlátogatóknak 

Október 19-tõl január 6-ig 

látogatható Budapesten, 

a Szépmûvészeti Múzeumban 

a Klee, Kandinszkij, 

Picasso és mások 

mûveit felölelõ, a berni 

Kunstmúzeum gyûjteményébõl 

kölcsönzött kiállításanyag. 

(Ébli Gábor írása 

a tárlatról lapunk 

74–76. oldalán olvasható). 

Ebbõl az alkalomból 

ajánljuk olvasóink figyelmébe 

a Vince kiadó egyedülálló 

mûvészeti sorozatának 

ide vonatkozó köteteit, 

a gyönyörû kiállítású, 

könnyû életrajzi füzetecskéktõl 

az átfogó monográfiákig. 

8

PREMIER: KÖNYVAJÁNLÓ 

Palatinus 

TANDORI DEZSÕ: 

A komplett tandori – komplett eZ? 

Tandori Dezsõ legújabb prózakötete önéletrajzi 

regény: regény is, életrajz is. A szerzõ „a 

tandori”-t próbálja körüljárni. Mint alkotót, 

mint idõsödõ, esendõ embert, és – az álszerénységet 

félretéve – mint jelenséget. A szerzõtõl 

megszokott módon önmagára is sûrûn 

reflektáló szöveg az életpálya mellett egyszersmind 

az alkotói pálya újabb állomása is, elõrelépés azon az 

úton melyet õ „regényt-írni-tanulásának” nevez. Kételyei, küzdelmei, 

kínjai fogságában Tandori azt vizsgálja, lehet-e író tovább, 

és ha igen, hol a helye egy olyan irodalmi közegben, mely 

egyszerre hagyja figyelmen kívül és emeli piedesztálra. 

GONDOLAT 

STEVEN RUNCIMAN: 

A BIZÁNCI TEOKRÁCIA 

BIZÁNCI STÍLUS ÉS CIVILIZÁCIÓ 

A szerzõ a XX. század egyik legjelentõsebb 

bizantinológusa és középkortörténésze volt. 

E kötetben két hosszabb tanulmánya olvasható. 

A bizánci teokrácia tíz, Amerikában tartott 

egyetemi elõadás keretein belül elemzi a 

világ leghosszabb ideig mûködött alkotmányának 

tartalmát és történetét. A Bizánci stílus 

és civilizáció azt a közhiedelmet cáfolja, hogy a bizánci mûvészet 

a kelet-római birodalom hosszú fennállása során mindvégig 

változatlan maradt. 

A könyv borítóján Kass János grafikusmûvész egy rézkarca 

látható, melyet Madách Imre drámája, Az ember tragédiája bizánci 

színéhez készített. 

ALEXANDRA 

REGÕS LÁSZLÓ: 

AZ OPERAHÁZ 

„Kilencéves voltam, amikor Délia néni, a 

Szent István Téri Általános Iskola énektanárnõje 

elküldött felvételizni az Opera gyerekkórusába. 

Operaházi pályafutásom tizenhárom 

éves koromig tartott, amikor az angyali 

hangok éneklése már akadályokba ütközött. 

Azóta sem felejtem el azt az áhítatot és csodálatot, amit minden 

alkalommal átéltem, amikor átléptem az épület kapuját. Késõbb 

gyakran visszatértem a nézõtér túloldalára, de az épület varázsa 

minden alkalommal legalább annyira megragadott, mint a zenéé. 

Aztán hosszú ideig nem találkoztunk. Szakmailag és fizikailag 

is messze kerültem az Operaháztól. Pár éve, amikor látogatóba 

hazatértem, szinte az elsõ utam oda vezetett. Részben nosztalgiából, 

részben a feladat nehézsége miatt egy pár képet akartam 

készíteni az épületrõl. Az elsõ felvételek után a régi szerelem 

újra fellángolt, igazolva azt, hogy ez nem egy futó kapcsolat. 

Az eredmény – az elmúlt négy év rendszeres munkájának gyümölcse 

– ez a könyv. Ugyan egy építészeti fényképész objektivitásával 

próbáltam megközelíteni az épületet, remélem azonban, 

hogy elfogultságom és az épület csodálata is érzékelhetõ képeimen.” 

(Regõs László) 

9 

A VÍGSZÍNHÁZ ÉS A PESTI SZÍNHÁZ 

BÉRLETI MÛSORTERVE 

A 2007/2008-AS ÉVADRA 

Vígszínház 

3 elõadásos sorozat a hét bármelyik napjára 

� 

Shakespeare: Minden jó, ha vége jó 

Molière: Az úrhatnám polgár 

Beaumarchais: Figaro házassága 

Ár: 2400–7000 Ft 

Pesti Színház 

3 elõadásos sorozat a hét bármelyik napjára 

� 

Kornis: Körmagyar 

Levin: Az élet mint olyan 

Wedekind: Lulu 

Ár: 4500–6000 Ft 

KOMBINÁLT BÉRLET 

3 elõadás a Vígszínházban, 

3 elõadás a Pesti Színházban 

a hét bármelyik napjára 

� 

Shakespeare: Minden jó, ha vége jó 

Molière: Az úrhatnám polgár 

Beaumarchais: Figaro házassága 

Kornis: Körmagyar 

Levin: Az élet mint olyan 

Wedekind: Lulu 

Ár: 7700–12 500 Ft 

KLASSZIKUS BÉRLET 

4 elõadás a Vígszínházban 

hétköznap este és vasárnap délután 

� 

Lope de Vega: A kertész kutyája 

Shakespeare: Tévedések vígjátéka 

Békés Pál: Össztánc 

Márquez: Száz év magány 

Ár: 3000–8000 Ft 

Bérletek válthatók 

a Vígszínház szervezési osztályán 

Budapest, XIII. ker., Pannónia u. 8. 

Tel./fax: 329-3920, 329-3921, 329-3922 

Diákoknak – meghatározott helyekre – 

20% kedvezmény!

PREMIER: FEJGÉP 


11 

TETTAMANTI BÉLA RAJZA

–V 

an jó lap, vagy csak jó játékos 

van? 

– Mindkettõ van, de a jó lapot 

másként értékeli és játssza meg a 

jó zsugás, mint a rossz. 

– Jó játékosnak születik az ember? 

És ha – mint mondják – igen, milyen 

egy jó játékos? 

– A pókernek a televízióban látható, 

versenyszerû változata, a Texas 

hold’em szakkönyvekbõl is megtanulható, 

akár hatvanéves korban. Az ötlapos 

pókerre viszont valóban születni 

kell. Nézze, hatvannyolc évesen már 

hiányos a memóriám, arra mégis tisztán 

emlékszem, hogy milyen ultipartit 

játszottam 1964-ben a világhírû jobbszélsõ, 

Sándor Csikar ellen. Ha kell, 

elmondom mind a tíz lapot, ami a kezemben 

volt, és mind a tizet, ami az 

övében. A jó játékos agyában szinte 

rögzõdnek a lapok. Ösztönösen tudja, 

megéri-e blöffölni, van-e értelme 

emelni a tétet. 

– Pókerezni mikor kezdett? 

– Huszonnégy évesen. Meszéna 

Miklós vívó világbajnok tanított meg 

játszani a Fészek Klubban. Elõtte nem 

tudtam errõl a játékról, itthon alig volt 

ismert. De nagyon jó útravalót kaptam 

Meszénától, aki azt mondta: a pókerjátszma 

olyan, mint a vívóasszó. Ha 

támadsz, a támadást végig kell vinned, 

mert különben megszúrnak. 

– Az ultit viszont már ötévesen ismerte. 

– Így van. Nagyapám házmester 

volt, éjjelente kapupénzt szedett, és 

közben ultizott a barátjával. Kellett 


„Én vagyok a titok” 

BITA DÁNIEL 

Pókerjátszmák kommentátoraként éli másodvirágzását Korda György. 

Az énekest egy budai bevásárlóközpont kávézójában kérdeztük játékszenvedélyérõl. 

Az interjúra persze felesége is elkísérte. 

melléjük egy harmadik. Hogy én jó játékosnak 

születtem, mutatja: leültek 

egy ötévessel. Hatesztendõsen már 

pénzben játszottam. 

– Kinek a pénzével? 

– A nagyapámtól kértem. 

– Pénz nélkül nem is érdemes játszani? 

– Bizonyos kártyajátékoknak nincs 

értelmük pénz nélkül. Ha az ötlapos pókert 

csak tízfilléres alapon játszom, akkor 

elveszíti varázsát a blöff, a legszebb 

dolog a pókerben. Hiába mondom önnek, 

hogy most aztán ráhívok húsz fillért 

vagy két forintot, ön kiröhög. 

Ugyanígy az ultinál: ha egyforintos az 

alap, minden talonba belenyúlnak, komolytalanná 

válik a játék, nincs tétje. 

– Otthon ötlapos pókert játszik? 

– Már nem. Noha korábban évtizedeken 

át vaskos, nagy összegekben 

játszottam európai, ötlapos pókert, 

újabban a barátaimmal rákaptunk a 

Texas hold’emre. Konzekvensnek kell 

lennem: ha egyszer az országgal megszerettettem, 

én sem játszhatom 

mást. Meg aztán ott az ulti hetente 

egyszer. Nem játsszuk nagy pénzben, 

de annyira mégis, hogy az izgalom 

valódi legyen. Egyszerre el lehet veszíteni 

húsz-harmincezer forintot, 

többet nem. 

– Úgy tudom, Réz Pállal, Csurkával 

és Tordy Gézával pókerezett egy idõben. 

Másmilyen az ember a kártyaasztal 

mellett, mint különben? 

– Csodálatos partik voltak azok: fineszes, 

intelligens emberek játszottak, 

mégis férfiasan, erõszakosan. A duma 

12 

meg, ami az asztalnál ment, igazi intellektuális 

élmény volt. Nem a cukkolásról 

szólt, mint egyébként sokszor. 

– Játéka alapján bárkirõl megmondja, 

milyen ember? 

– Lehetetlen. De egy-egy tulajdonságára 

mindenkinek fény derül játék 

közben. Például, hogy ijedõs-e vagy 

bátor. De attól, hogy valaki az asztal 

mellett hazudik, még lehet a legbecsületesebb 

ember az életben. Az viszont 

igaz, hogy sokat elmond rólad: hogyan 

viseled a gyõzelmet – mert azt is méltósággal 

kell –, a vereséget, a rossz 

lapjárást.

– Maga tud veszíteni? 

– Megtanultam. Vagyis Sándor Csikar 

megtanított. Amikor elõször játszottunk, 

tízig ment a játék, és én kilencre 

veszítettem négyezer forintot. 

Ahelyett hogy hagytam volna a fenébe, 

erõsködni kezdtem, és tíz órára 

nyolcezer forintot buktam. Akkor 

mondta a Csikar, hogy fiam, a lapot 

nem lehet megerõszakolni. Más szavakkal 

mondta, de én inkább így mesélem. 

– Volt úgy, hogy megfogadta: soha 

többet nem játszik? 

– Volt, de ezt egy kártyásnál nem 

kell komolyan venni. 

– Olvastam nemrégiben egy szakkönyvet. 

Szerzõje, Paul Mandelson 

szerint ha tizenöt perc alatt nem tudod 

kiszúrni, hogy az asztalnál ki a balek, 

te vagy az. 

„Undorító mondás” – szól közbe váratlanul 

Balázs Klári, mondván: aki 

ilyet állít, csak a pénzért játszik. Korda 

szerint másképpen van: 

– Érdemes figyelni, ki az, aki ijedtében 

egy-egy jó lapot is eldob, aki következetlen. 

De van úgy, hogy hat egyformán 

jó játékos ül az asztalnál. Mendelssohn, 

higgye el nekem, jobb zeneszerzõ 

volt, mint amilyen pókerjátékos 

ez a másik. 

– Mindig úgy gondoltam, hogy a 

póker olyan, mint a tollaslabda vagy a 

pingpong. Hogy az ember játssza, és 

nem nézi csupán. Most mégis tízezrek 

bámulják a képernyõn. Mi a titok? 

– Én vagyok a titok. Elnézést, nem 

vagyok beképzelt, de világszerte látva 

a közvetítéseket, arra jutottam: nélkülem 

a dolog szinte nézhetetlen. Persze 

van egy-egy izgalmas parti, egyegy 

all-in, ami mindenképp érdekes. 

De hosszú távon az én közvetítésem 

azért sikeres, mert egy énekes, színpadi 

ember és egy szenvedélyes játékos 

ül a mikrofon mögött. 

– Magát mi foglalkoztatja? Hogy 

mit lépne a helyükben? 

– Természetesen. Nem is tudok 

másra gondolni közben, mint hogy mit 

tennék, ha ott ülhetnék az asztalnál. 

És boldog vagyok, amikor a játékosok 

az esetek kilencven százalékában azt 

teszik, amit mondok. 

– Többször nyer, mint ahányszor 

veszít? 

– Határozottan állíthatom: sokkal 

többször. Kérdezze a feleségemet. 

Megkérdeztem: tényleg. 

* 

A csapos – jelen esetben a fõszerkesztõ 

– ezúttal nem közbeszól, csupán megerõsíti 

az utolsó mondatot. Annál is inkább, 

mivel Balázs Klárinál senki sem 

ismeri jobban Korda Györgyöt, ez kiderül 

abból a könyvbõl is, amelyet a feleség 

írt a férjrõl, s mely kötet a napokban 

kerül a boltokba. Bár az is igaz, hogy a 

feleségek jóval tájékozottabbak alkalmi 

vagy fõstátusú szeretõket illetõen (már 

ha léteznének ilyenek), mint a kártyanyeremény, 

pláne veszteség tekintetében. 

Ezúttal azonban kártyapartneri 

minõségben tudom igazolni Klári állítását, 

méghozzá azokkal a kötetben szereplõ 

sorokkal, melyeknek megírására 

Gyuri régi játszótársként kért fel: 

Én Gyurit, mint kártyapartnert és 

barátot tulajdonképp megörököltem. 

A hatvanas években szintén zenész 

apámmal rótták a pesti éjszakát, és 

egyéb hasznos elfoglaltságok mellett 

leginkább zsugáztak. Elõfordult, hogy 

szenteste csöngött a telefon – azért 

egyik Klein-famíliánál sem tengett 

túl az áhítat –; „mi van, Joe, sose 

játszunk?” 

Az elsõdleges cél természetesen – 

drága emlékû Zsüti pontos terminológiájával 

– a lehetõ legrövidebb 

idõn belüli kifosztás volt, de ez önmagában 

egyik felet sem elégítette ki, legalább 

ilyen fontos szerepet kapott a 

cukkolás, a hékli, kisebb-nagyobb 

stiklik a partner bosszantására. Apu 

például nem tûrt maga mellett kibicet, 

ezért mindig háttal a falnak ült, a 

Rátkai Klubban pedig csak az utcai 

frontra nézõ hatalmas ablak volt mögötte. 

Gyuriék megdumálták Pé bácsit, 

a Moulin Rouge legendás portását, 

hogy adott jelre a szemben lévõ 

mulató elõtt kezdjen el hadonászni a 

kezével. Valaki ekkor „jóindulatúan” 

figyelmeztette aput, hogy vigyázzon, 

mert „drótoznak” lentrõl, azaz ötven 

méterrõl mutogatják, hogy milyen lap 

van a kezében. Apám elég lobbanékony 

természet volt, úgyhogy elõbb a 

balhé, s csak aztán esett le a tantusz, 

pedig egy kis zrikáért õ sem ment a 

szomszédba. 

Pókerben egyszer csaptunk össze 

Gyurival és Klárival, ezt az õ családi 

kasszájuk bánta, mintegy háromszáz 

forinttal. Sajnos ennek a sokszorosát 

hagytam a Korda Villában, ultiból kifolyólag. 

Ennek is megvan a maga oka. 

Bár architektonikus ismereteim hagynak 

némi kívánnivalót maguk után, azt 

azért elsõ látásra megállapítottam, 

13 

(ÁSZ)PÁROSAN SZÉP AZ ÉLET 

hogy elõször elkészült a táncterem méretû 

kártyaszoba, majd köré építették 

a villát. Gyurinak megvolt az állandó 

helye, én pedig lehetõség szerint a 

jobbján ültem, mert akkor szemezhettem 

a falon egy csodálatos Mattioni 

Eszter-mozaikképpel, így viszont vállaltam 

annak az ódiumát, hogy közvetlenül 

tõle kapom a talont, ez az 

önsorsrontás szép példája. A házigazda 

játékstílusa ugyanis hasonlatos a 

viccbéli úrhoz, aki csak azért nem 

kettyint, nehogy a másik élvezzen. Bár 

a legutóbbi, ultival kapcsolatos közös 

emlék kifejezetten kellemes. Igaz, ez 

nem állandó vesztõhelyemen, a villában 

történt, hanem a lipóciai Dunapark 

kávéházban, a Molnár Dániel-emlékversenyen. 

Országos bajnokok, Magyar 

Kupa-gyõztesek, szóval roppant 

erõs mezõny, büszke lehettem Gyurira, 

aki a bronzérmet hozta el. Az már csak 

a csillagok különös együttállásának, 

valamint a hihetetlen lapjárásnak köszönhetõ, 

hogy az elsõséget e sorok 

írója szerezte meg. 

Amióta Klárika a hazai pókervilág 

first ladyje – Gyuri pedig nyilván first 

Lady N-je –, egyre több az irigyük. Pedig 

nem igaz, hogy Gyurinak nincs 

hangja. Jó, jó, vesztes partik után 

tényleg van az az elképesztõ regiszterekben 

megszólaló, furcsa, enyhén 

hiszteroid falzett, de aki hallotta már 

sikerrel abszolvált rekontra húszszáz 

után elemezni, az igazolhatja, hogy 

nincs bársonyosabb, melegebb, simogatóbb 

hang az övénél. Ráadásul (nyerésre 

álló) parti közben is szokott dudorászni, 

épp a minap dicsérték a 

partnerek: „nocsak, milyen kellemes 

hangod van, énekléssel még nem próbálkoztál?”


D-moll Vincerével 

Szervezett hangok nyersanyagából 

tökéletes szellemi élvezethez jutni 

– szép cél bárki számára, végsõ 

soron mindenkinek célja, van, aki tudja 

magáról, van, aki nem. Attól szép, 

hogy igazi élvezetrõl van szó, nem 

gyakorlati semmiségrõl, gondolatról 

például, egyiknek a másikhoz kevés 

köze van. Magyarázzon meg egy zenemûvet 

valaki, egy tételt vagy egy hangot. 

A keleti bölcsülõk szinte soha nem 

racionalitással próbálkoznak, azzal 

csak kivételes esetekben, nagyon ritkán 

és kevesen, nem is a legsikeresebben 

bölcsülõk. Az értelmen túli jobb, 

PÁLLAY-KOVÁCS SZILVIA ILLUSZTRÁCIÓJA 

EGRESSY ZOLTÁN 

titkos angyalságot a könyvek harmóniaként 

emlegetik, így nevezik meg az 

írók gondolatai. Biztos meg lehetne 

tudni, miért simább az út felé keleten, 

ahol pedig nem jobb a világ. Nem is 

rosszabb. Ehhez sincs sok köze. A zene, 

a keleti filozófia – amennyiben érdemes 

általában zenérõl és általában 

keleti filozófiáról beszélni –, valamint 

(egy angol úr szerint) az ópium vihet 

tökéletes szellemi élvezet felé. Szerencsés 

dolog, ha szenvedéllyé válik 

az út keresése, a lényegé és a célé, 

mert nyilván nem a zene belsõ logikája, 

az ópium íze vagy bármely filozófia 

komolykodása a lényeg, ezek eszközök, 

mint egy labda a pályán. 

Bocsánat, kisasszony, én senkit 

nem akartam bántani. Már megint labda 

került elõ. Alapvetõen rosszul érzem 

magam. Jó éjszakát. Ülünk a Gödörben, 

csepereg az esõ, ezt holnap 

meg kell írnom, valamit a szenvedélyrõl, 

és még szerelmes sem lehetek többé. 

Kisasszonynak igazából nemigen 

szólítanék senkit, maximum írásban, 

ilyesmi gondolatok közlése közben, 

egyfajta modorosság non plus ultraságként. 

Tudunk mi valamit a szenvedélyrõl, 

Vincere kisasszony? Én az 

elõbb itt magamba mélyedtem, saját 

véremmel táplálkoztam, csak nem 

vette észre, közben pedig már a vágyak 

betege lettem. Nem gond? A Megváltó 

is dicsérte Magdolnát, hogy jó szagú 

olajat öntött lábai elé. Ráadásul nem 

vagyunk keleten, abszolút nem érvényes 

semmi. Persze azért hallgassunk 

zenét. Menjünk el Toscanába. 

Ha szerelmes lennék, nem nyugodnék. 

Aki szeret, nem nyugszik addig, 

míg azt nem érzi, hogy amennyire szeret, 

annyira szeretik õt is. Nekünk viszont 

jobb, ha fenn szárnyalunk a magasban, 

hogy közös prédánkra találjunk. 

Repülhetnénk egyet Keresztelõ 

Szent Jánossal, egy keleti Szent Jánossal, 

egy keresztény buddhistával. 

Tagadhatatlan, hogy mindeközben 

Rahmanyinov muzsikáját hallgatom, 

nem a Gödörben vagyok, Vladimir 

Horowitz zongorázik, 1978. január 8áról 

szól a felvétel, a mû egy d-moll 

darab. Késõ romantika. 

Szerencsére véget ér minden este. 

R. Gy. régi költõ egyik prózai hõse 

kisétált a Városligetbe, addig mendegélt, 

míg egy híres sírkõhöz nem ért. 

Ahhoz, amelyikre már akkor az volt írva: 

Fuit. Leheveredett mellé a fûbe. 

Neki való hely volt. Elõvette pisztolyát, 

õ revolvernek mondta. Hogy lelõje magát. 

Ám ekkor szoknyasuhogást hallott. 

Doloresz érkezett, egy lány, éppen 

arra járt, és a költõ hõse nem lõtte 

le magát. Szerencse. Lelkünk összhangja, 

ez a szerencse. Minden csak 

játék. Ahogy ment be a városba, már 

azon gondolkozott, hová térjen be vacsorázni. 

Ettõl persze még tudta, hogy 

a Fuit (ami annyit jelent: „volt”) milyen 

szép felirat. A közös elmúlás minden 

búja ott zokog a négy betûben. 

Kisasszony, én szerelmes már nem 

leszek, túl sok az ismerõs mindenfelé. 

Nézzünk tovább a magasból, mellettünk 

keresztény buddhisták mindenfelé, 

repüljünk, jöjjenek zenék, jöjjön 

szellem, jöjjön élvezet, igazi szenvedély, 

vagy jöjjön, menjünk Toscanába 

tényleg.

Acsaládi legendárium legsötétebb 

bugyraiból került napvilágra, 

majd kúszott az érintettek 

bõre alá, hatolt csontjaikba és szivárgott 

keresztül-kasul érrendszerükön 

ez a velõtrázóan kellemetlen történet. 

Megfertõzve testet és tudatot, 

gonosz stigmaként megbélyegezve a 

komplett famíliát, amelynek megszégyenült 

tagjai mindmáig traumaként 

elevenítik fel az egynéhány generációra 

visszanyúló, arcpirító eseményt. 

Hõsünk, egyébiránt oldalági rokon, 

R. R., nevezzük Rezsõnek, dupla fenekû 

életet élt. Egy, a család profiljába 

vágót és egy, nevezzük így, karakterében 

dominánsan más jellegût. 

Egy balszerencsés keddi napon 

nyilvánvalóvá vált, hogy Rezsõnek 

foltja van. Nem is akármilyen. Neje, 

R. R.-né, nevezzük Rezsõnének, hirtelen 

ötlettõl sújtva, betört a lakat alatt 

õrzött pincehelyiségbe, fölfedezvén 

hites urának gyomorforgató szenvedélyét. 

Rezsõné korpuszán, a látottak 

hatására, elhatalmasodott a gyöngeség, 

és erõs émelygés lett úrrá megbolydult 

organizmusán. 

– Zsenánt! – hörögte két szótaggá 

passzírozva undorát, majd fölviharzott 

a hálószobába, és magára 

zárta az ajtót. Két nappal késõbb már 

csak a holttestét hozták ki a szerencsétlen 

asszonynak. Altatót vett be. 

Így mondják. 

Mocskos titok volt ez. Olyan, amit 

nem szívesen oszt meg az ember. Inkább 

elrejti lelkiismeretének soha ki 

nem nyíló fiókjaiba, a szégyen és a 

megalázottság ködös birodalmába. 

Fõleg ebben a famíliában, ahol a létezés 

alfa-tézise szerint: a férfi legyen 

férfi! Talpig, úgymond. Elõny, ha eliszsza 

az eszét, még jobb, ha elkártyázza 

a vagyonát, vagy ha nem, hát annyi 

tisztesség szoruljon belé, az isten 


Zsenánt! 

CSIKÓS VIRÁG 

áldja meg, hogy eljátssza legalább a 

becsületét. Itt minden valamirevaló 

hím föl bír mutatni minimum egy 

mocskos passziót. Akad gonosztevõ, 

bandita, gengszter, hamiskártyás, 

aszfaltbetyár, zugivó, idült alkoholista, 

sikkasztó, pénzhamisító, illegális 

szeszfõzõ, adócsaló, embercsempész, 

kokainbáró, bankrabló, szerencsejáték-szenvedéllyel 

kezelt többszörös 

visszaesõ, sõt, egy kanadai 

nagybácsi révén még egy krónikus kujon 

is. De nem. Rezsõnek nem volt anynyi 

vér a pucájában, hogy ha másért 

nem, a család érdekében keres magának 

egy valamire való gaztettet. Õ ki 

akart tûnni. Különbnek lenni. Az igen! 

Ahhoz volt esze. A szerencsétlen baleknak. 

A tragédia hírére a vérrokonság elözönlötte 

a házat, betüremkedett Rezsõ 

és megboldogult Rezsõné intim 

szférájába, hogy saját szemével gyõ- 

15 

zõdhessen meg arról, amit Rezsõ tizenhét 

évig a föld alatti világ jótékony 

homályában rejtegetett. Az összecsõdült 

tömeg megrendülten állt a 

pinceajtóban. A rangidõs mély levegõt 

vett és lenyomta a kilincset. Homlokán 

ingerülten lüktetett egy megfeszült 

ér. Egy baljóslatú verejtékcsepp 

utat tört magának a nyakszirt irányába. 

Nyikorogva résnyire nyílt az ajtó, 

ami éppen elég volt ahhoz, hogy megpillantsák. 

Ott volt. Ott feküdt az asztalon. 

A bûnjel! Egy várandós asszony 

nem bírt ránézni, kendõjével eltakarta 

a szemét. A tömegben ketten elájultak, 

egy öregasszony fölsikított. 

Kínos, rendkívül kínos. Kellemetlen. 

Sokkoló. Sõt, zsenánt! Farkasszemet 

néztek. A család és becsületük bemocskolója, 

R. R., oldalági rokon, nevezzük 

Rezsõnek, beteges fantáziájának 

szennyes kis játékszere: a villanyvasút. 

GROSS ARNOLD ILLUSZTRÁCIÓJA

16 


A szerencse 

nem játék 

Soha életében nem próbált semmilyen 

szerencsejátékot. Nem is 

hozta izgalomba a nyerés érzése, 

mint annyi ismerõsét. Paulák Pali egyszerû, 

átlagos üzletember volt, mindig 

arra gondolt, hogy ha sok pénze 

lesz, nagyvonalúan elosztja majd, sõt, 

az egészet a feleségének, Andreának 

adja, a két gyerek kapjon belõle egyenlõen, 

a család pedig részesedjen úgy, 

ahogyan részesednie kell. De azzal is 

számot vetett, hogy soha életében 

nem lesz gazdag, ezért a pénz sosem 

foglalkoztatta. Kis vállalkozást irányított, 

transzformátorokat adtak el kevéssé 

fejlett keleti országokba, négyen 

dolgoztak a két irodában. A szerzõdéseket 

többnyire ketten készítették. 

A hongkongi vásárra ketten utaztak 

Kertesi Gézával, aki otthonosan mozgott 

az ázsiai országokban, Pali bízhatott 

benne. A vásáron gyorsan körbenéztek, 

amint sejtették, üzleti lehetõségeik 

nem adódtak, és emiatt nem 

is éreztek csalódást. Délután aztán áthajóztak 

Makaóra. A kikötõbõl bérautóval 

egyenesen a Gigant kaszinóhoz 

hajtottak, amirõl Kertesi már sokat 

olvasott. 

– Itt milliókat lehet nyerni – állította, 

miután lapos, barna aktatáskájából 

egy borítékot húzott elõ. – Tessék, 

mindkettõnknek jut kétszáz dollár. 

Addig játszunk, amíg ez tart, nem tovább. 

Paulák meg is ígérte. Kertesi, a kopott, 

kiült, kihízott, világosbarna öltönyében, 

amibõl kilógott az inge, az 

ócska nyakkendõje, izgatottan futkározott 

egyik asztaltól a másikhoz. 

Õ megállt az elsõ rulettasztalnál, 

ODZE GYÖRGY 

zsetont vett, és feltette õket. Nem is 

nagyon figyelt, nem kötötte le a szerencsejátéknak 

semmilyen formája, 

ide is csak Kertesi miatt jött. Makaót 

nem hagyhatjuk ki, fõnök, duruzsolta 

neki már a repülõgépen a kis, köpcös 

könyvelõ. 

Nem hagyták ki. 

Negyedóra múlva Pauláknak egymillió 

dollárja volt. A krupié és a játékostársak 

is õt figyelték. Játszik tovább? 

Persze. Ismerte, hogy van ez. 

Egy ideig engedik nyerni, aztán pillanatok 

alatt visszaveszik tõle a pénzt. 

Félóra múlva ötmilliója volt. Dollárban. 

Hogy csinálta? Szinte észre sem 

vette. 

És akkor abbahagyta. A kaszinó 

egyik alkalmazottja elkísérte a pénztárhoz, 

õ azonban inkább egy bankszámlára 

íratta az egészet. 

– Ehhez Budapesten hozzáférek? 

– kérdezte. 

– A Citibank útján bármikor, ezzel 

a kódszámmal – a tisztviselõ egy kartonlapot 

helyezett elé. – Egy telefonszám 

is szerepel itt, a kódszám ismeretében 

ezen is adunk felvilágosítást. 

Õ eltette az igazolást, azután viszszasétált 

a játékterembe. 

– Hol jártál? – kérdezte idegesen 

Kertesi. 

– Körülnéztem – felelte õ. Miért 

kellene beszámolnia minden lépésérõl? 

Este, miután elköszönt a fõkönyvelõtõl, 

végigfeküdt az ágyon. Ötmillió 

dollár. Elõször is beavatja a feleségét, 

Andreát, nem, nem telefonon, ez bizalmas 

dolog, majd, miután megérkezik. 

Majd együtt eldöntik, mit kezde-

nek vele. Új vállalkozást kezd, házat 

vesznek, egy elegáns autót, elmennek 

két hétre egy karibi utazásra, ami a feleségének 

régi vágya volt. Aztán ott 

vannak a gyerekek, a két fiú, Áron és 

Péter, szorgalmasan tanulnak, megérdemlik 

a támogatást. Vilma néni, 

Zoli bácsi meg a többi idõs rokon is 

kap majd valamit. És még mindig marad 

annyi, amennyi nekik elég, amíg 

élnek. 

Reggel jókedvûen ébredt. Nem szólt 

Kertesinek, elment az elsõ Citibank 

fiókba, ellenõrizte, csakugyan megvan-e 

a pénze. Hallott már olyanokról, 

akiket meglepetések értek. 

– Ötmillió dollár van a számláján, 

uram – mondta szemrebbenés nélkül 

a bank alkalmazottja, egy fiatal kínai 

lány. – Óhajt kivenni? 

– Nem, köszönöm. 

Kertesit kerülte, félt, hogy nem tudja 

elõtte titkolni, ami történt. Csak délben 

találkoztak, a szálloda portáján. A 

fõkönyvelõ sértetten fizette ki a szobák 

számláját, majd indultak a repülõtérre. 

Nem szeretett egyedül maradni. 

– Történt valami? – kérdezte gyanakodva. 

– Nem – felelte Paulák. – Nem történt 

semmi. 

* 

Mire Budapestre értek, már mindent 

másképpen látott. Úgy döntött, 

nem avatja be a feleségét, mert a felesége 

túlontúl jószívû, szétosztogatná 

a pénzt. Persze, új házat vennének 

meg elegáns autót, hajókáznának a 

karibi szigetvilágban, a fiúk is lakást 

akarnának meg sportkocsit, nem is 

beszélve a rokonokról, akik belõle élnének. 

Magamra költök, határozta el. Csak 

magamra. 

Hetente eljárt a Citibank fiókba, ellenõrizte 

az összeget. 

– Elutazom Dortmundba, a nemzetközi 

vásárra – mondta egyik nap 

Gézának. – Hátha sikerül valami üzletet 

szereznem ott. Állítólag lesznek ott 

közép-amerikaiak, akiknek eladhatnánk 

néhány transzformátort. 

– Jöjjek veled? 

– Egyedül is boldogulok. Most nem 

szórhatjuk a pénzt – felelte õ komolyan. 

Ezt Kertesi is tudta. 

Paulák délben érkezett meg Dortmundba. 

Úgy gondolta, megszáll a legelegánsabb 

szállodában, a Carlton- 

ban, néhány napig éli az elõkelõ üzletemberek 

életét, nagyokat vacsorázik, 

pezsgõt iszik, lányokat hív meg a szobájába. 

Aztán átutal majd néhány ezer 

dollárt a vállalkozásának, a Hondurasszal 

kötött szerzõdés elõlegeként. 

Aztán nem ment a Carltonba. Egy 

panzióban vett ki szobát, fürdõ nélkül, 

elvégre két napig így pont jó lesz, felesleges 

dollárok százait elpocsékolni. 

A pályaudvar büféjében evett, minden 

este megengedett magának egy 

sört, ám ezt is abból a pénzbõl, amit 

Kertesi adott neki, mielõtt elindult. És 

nem utalt haza egyetlen fillért sem. 

Végül is, mi indokolná? Hondurasból 

nem is jöttek a vásárra. 

A makaói nyereményhez nem nyúlt. 

Nem nyúlt hozzá akkor sem, amikor 

Áron beteg lett, és a gyógyítására 

csak egy német klinikán nyílt volna lehetõség. 

– Mégiscsak a fiam – mondta magának 

egy reggel. Gondolkodóba 

esett, ám a végén nem vallotta be, 

hogy mennyi pénze van. Hogyan is magyarázta 

volna meg Andreának a 

hosszú hallgatást. És Áron végül meggyógyult, 

még szerencse, gondolta 

utána, még szerencse, hogy tudtam 

hallgatni. Majd ha igazán szükség lesz 

a pénzre, ha igazán, igazán szükség 

lesz, odaadom nekik. Egyszer elment 

a Citibankba azzal a szándékkal, hogy 

kivesz ezer dollárt és meglepetést 

vesz Andreának. Igen, elszánta magát. 

És akkor most apránként elpocsékolja 

az egészet? 

Hogy lesz ez? 

Nem, még nem jött el az idõ. Nem 

lehet türelmetlen. 

Egy évvel késõbb az irodában ült, 

amikor megállt a szíve. Érezte is, hogy 

megáll. A mentõautóban még újraélesztették. 

Volt egy tiszta pillanata, 

amikor elégedetten gondolt arra, hogy 

a pénz, az legalább megmaradt. Semmit, 

egyetlen fillért sem költött belõle. 

Azután meghalt. 

Kertesi számolta fel a vállalkozást. 

Rendezte a tartozásokat, kifizette a 

munkatársakat. Utolsó nap még átnézte, 

mi van Paulák fiókjában. Ott 

akadt rá a makaói bank által kiadott 

kis kartonlapra. Csupán két telefonhívásra 

volt szüksége, hogy tájékozódjon 

a számla összegérõl. Elégedetten 

mosolygott. 

Még hogy nem történt semmi Makaóban… 

17


Erõ, Erõszak, Rossz Helyek 

T 

ele vagyok titokzatos helyekkel. 

Test, lélek. Rossz kis titkos-élveteg 

zegzugok, kiismerhetetlenek, 

nem tudni, mi a csudát 

rejtenek, mire számíthatok. Sok 

jóra, sok-sok ijesztõre, igazi Dzsungel 

Könyve. Odavonz, megtart, mint az 

autó biztonsági gurtnija, leláncol, 

mint Prométheuszt Héphaisztosz. Meg 

vagyok kötve, és kapálózom bármely 

kötelék ellen, szeretem, akikhez kötve 

vagyok és kötõdöm a szeretteimhez. 

A családomhoz, szülõanyám illatához, 

halálosan egy percekkel azelõtt 

még vadidegen nõ illatához, idegenekhez, 

akiket barátaimnak érzek, ízekhez 

és tárgyakhoz, a lakásom levegõjéhez, 

volt osztálytársaimhoz, egy futballcsapathoz, 

valamely környékhez. 

Bármilyen is, pusztán mert ott nõttem 

föl. A hazámhoz, akármilyen is, igen, 

csak mert stb. Akarom vagy nem. 

Inkább akarjam, mint ne. Legidiótább 

és legszebb dolgokhoz és ügyekhez, 

csöppet sem zavar. Néha zavar. 

Néha élvezem. Élvezd ki. Meghalnál, 

ha nem kötõdnél. Nem is lennél. Szabadság, 

szabadulás, ezek nem külön 

vannak, hanem a kötõdés, sõt, függés 

részei, ehhez vannak láncolva, nem 

önmagában-önmagától, csupán ehhez 

képest létezik szabadság, attól, 

hogy, nagy szóval, kivívod. Megteremted. 

Kialakítod, megcsinálod. Függés, 

és a tõle való szabadulás adja ki mindazt, 

a mit is?, ezt az egész cirkuszgrimbuszt, 

és ez jó így. 

Jó és rossz. Emlékszem, ahogy, jó 

pár éve történt, ülök a komputerem 

elõtt egy pocsékul világított szobában, 

KUKORELLY ENDRE 

„lássátok e zord bilincset, amely ideláncolt engem”* 

(Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz) 

X, kólával a kézben: Képzeld, már iksz hónapja nem iszom egy kortyot se! 

Y plusz borospohár: Mi az, haver, te alkoholista vagy? 

Róma kellõs közepén, és a Mine 

Sweeperrel játszom. Játszottam? 

Kattintgattam, és hát amennyiben ez 

játék, akkor játszottam. Nem volt jó. 

Nem jó. Nagyon, de nagyon rossz. 

Ragyogóan sütött a nap, csillogott a 

város, száradt föl a szakadó esõ után, 

élt, zajgott, zajongott minden, én meg, 

ahelyett, hogy mászkáltam volna benne, 

ültem a szobámban, és egész testem 

beleremegett, amikor elrontottam 

– de mit? Mikor rossz mezõre kattintottam. 

Ezt érted? 

Tényleg, mintha fölrobbannék. Mert 

tényleg fölrobbantam: föl kellett robbannom 

ahhoz, hogy egyáltalában föl 

bírjak kelni az ágyamból. Ha rossz helyet 

talál bennem, rossz helyre fészkelõdik 

a fájdalom, el vagyok veszve. 

Add föl. 

Add föl! Add föl, mondja Franz Kafka 

rendõre a helyes út felõl érdeklõdõnek. 

És elfordul. 

Nagy lendülettel elfordult, mint aki 

nem akarja, hogy nevetni lássák.** 

Vagy pedig ne add föl: föladod vagy 

nem, úgyis föladod. Fájdalom, levertség, 

bánat, bántás, kudarc, szorongás, 

magány, elhagyatottság, kiszolgáltatottság, 

ezekbõl meglepõen kevés 

is meglepõen elég, a függõség 

könnyedén kialakul. Legújabbak, legkevésbé 

vártak is. Nem is könnyen, 

hanem azonnal. 

Eleve van kialakítva bennem, igazából 

uralhatatlan atavizmus, általában 

vagyok potenciális függõ, és aztán 

ez valami konkréthoz kötõdik, ha 

nem vagyok résen. És ki van folyton 

résen? Légy résen, ez a cserkészjel- 

18 

szó nagyon derék, rendben, rajta vagyok, 

mintha menne is, jó, jó, és paff. 

Zuhanás. Zuhansz, Misimókus, muszáj 

kapaszkodnod valamiben, mert 

csak reménykedhetsz abban, hogy 

más, régebbi eleve-kötõdéseid, másféle-fajta 

függõségeid megtartanak, 

visszarántanak. Hogy lesz olyan szerencséd. 

Nem szokott. Függõség, ez 

igencsak vészjóslóan hangzik, érzed, 

és tényleg vészes, hogy amilyen 

aránytalanul könnyen alakul ki, olyan 

reménytelen kiszabadulni. 

Szerelmes vagy, és otthagy a másik. 

Jó, hagyjuk, ki nem tudja, mirõl beszélek. 

Mégis, aztán sikerül. Dolgozol rajta, 

dolgozni kell rajta. És hagyni. Múlik 

valahogy, mert múlik az idõ. Prométheuszt 

Zeusz parancsára az a Héphaisztosz 

kénytelen a sziklafalhoz nyûgözni 

a föld határán, szkûtha tájon, akitõl 

ellopta az emberek számára a tûz virágát. 

Erõ és Erõszak segedelmével, végérvényesen. 

A leláncolt titán látja, mi a 

helyzet, és tudja, mit hoz a jövõ, nem kapálózik 

nagyon. Beszél. Az emberek lelkébe 

loptam vak reményt, így Aiszkhülosz 

Prométheusza. Van remény. 

Vak. 

Amúgy ott, Rómában azt csináltam, 

hogy egy sikeres föl-nem-robbanós 

menet után egy lendületbõl kitöröltem 

az összes játékot a komputerembõl. 

És akkor elmúlt. Végképp, lepattant 

rólam az egész. Legyen valami tanulság, 

vagy ne legyen? 

* Ford. Trencsényi-Waldapfel Imre 

** Ford. Tandori Dezsõ

HIRDETÉS 

19


Egy csöndes élvezetek közt zajló 

játékos-élet? 

Gábor Miklós egykori híres Hamletalakítása 

nálam a J. D. Salingertõl 

ellesett zen buddhizmus után rögtön 

a második helyen jött a hatáslistán. 

Töredék Hamletnek címû kötetem, 

TANDORI DEZSÕ ÍRÁSA ÉS RAJZAI 

verseim elsõ önálló gyûjteménye – 30 

éves voltam, mikor megjelent! csak 

semmi irigykedés, ma! – nevezett zen 

buddhizmus jegyében lett volna Egyetlen, 

mármint a címének ezt szántam, 

20 

de a Kiadó (Illés Endre) „lebeszélt”, 

…ahogy ez már csak zajlott akkoriban. 

Egzisztencialista fogalmam volt az 

„Egyetlen”, zen egzisztencialista. 

Egyetlen-mi-is…? Egyetlen-ömhömböm… 

Na. Befejezetlen számérték, 

hiányzó tárgy. 

A színész, akivel nem sokkal halála 

elõtt, 6-7 éven át már nagy könyvcserélõsdiben 

voltunk, hamletes verseimet 

kívül hagyta figyelmén, s ezért 

elnézést kért. Csodálatos ember volt 

õ. Elképzelem, ha csak ketten is elnézést 

kérnének tõlem, amiért lófogadási 

játszadozásaimat gyanúsak vették, 

házi kártyabajnokságaimat lenézték, 

„holmi medvék…” Ah, nekem a teddymackók 

és társaik életközpontok? 

De hagyjuk. 

Könyvében (faltam!), Tollal, Gábor 

kifejezi titkos vágyainak egyikét, Hamlet 

szerepében: egy csöndes élvezetekkel, 

nem bosszúállással, megtorlással, 

igazságtevéssel bajlódó élet, 

játékok, udvari vívások stb. közepette. 

Szép Ernõ, világirodalmi legnagyobbjaim 

egyike, a Néked szól egyik, 

általam is kevésbé idézett szakaszát 

így formázza: 

„Hallottam: boldogság. És azt mondták 

hogy az nincsen. 

De hiába mondták meg, mégis csak 

azt kerestem, 

Azt hittem énvelem majd kivételt 

tesz az isten 

És tréfarabság lesz az élet mézesbilincsen.” 

Pedig ez a háború árnyékában írt 

halálos komoly vers (1917 vidéke?) 

nem éppen játszadozós. 

Tréfa-rabság… mézes bilincs (írom 

én így). Bizony, sokszor tapasztalom, 

hogy még a közlekedés sem vicc. Kevés 

az, hogy ordíttató alhasi-bélfájásokkal 

stb. nem megyek kivizsgáltatni 

magam. Öngyógyítózom-mártózom

(szerekbe), kórházban engem ne vizsgáljanak. 

Ha mint prózaírót rendesen 

nem elemeztek ki az ítészek, orvosok 

és nõvérkék (laborosok) is hagyjanak. 

Nem tréfa pedig a kés, az olló se. Nemrég 

jöttem rá. Levágok egy darabot a 

fülembõl, szõreltávolításkor, levágom 

szalámi mellé az ujjamat, mehetek 

tényleg orvoshoz. Nem játék. Szenvedélyes 

játékom tehát az orvoskerülés. 

Nagyon sok kell a jó eredményhez itt. 

Sose hittem. 

Játék a zongorázás. Nem lettem sosem 

jó játékos, bár játszottam, tizenhét 

éves korom körül (feledhetõen) szórakoztatásra 

is. Nem lettem jó sakkjátékos, 

bár nyertem Budapest-középisk. 

csapatbajnokságot, negyedik tábla, 

elõttem három igazi sakkozó, aztán 

szakadék… és én. Nem volt türelmem 

tanulni e játékot. Ellenben a gombfoci 

mindig ment, Budapest-bajnoki V. hely 

ott is, kb., csapatszereplés oly klubokban, 

mint Röltex Pince, Rádió… máig 

tiszteljük, szeretjük egymást, egykori 

játszótársak. Pontosan tudom, kik voltak 

nálam jobbak. Csoda, hogy szabályaikhoz 

a házi gombfoci után ilyen jól 

idomultam. Ez is játék-elem. Elfogadni, 

mint Saint-Ex írja, a repülõ-poéta, 

„kishercegpapa”, a játszma (a sivatag) 

szabályait. A többi megy magától. 

Kész játék az élet. Tréfarabság. 

Csak le ne vágd füled, orrod. Olló ne 

álljon lábadba, ha hull. Ez nem zen 

buddhista egy-tányér-ha csattan. 

Nem szellem, nem játék. 

Tizenéves voltam, mikor a szegény 

drága jó dr. E. M-tõl (késõbb lett csak 

doktor a lelkem) megtanultam a francia 

kaszinót. Aztán minden második 

jóbarátommal játszottam ezt a kicsi 

hazárdjátékot, mígnem feleségemmel 

1972-ben el nem kezdtük a Nagy Koala 

Kártyabajnokságot (én szerveztem 

a dolgot, azóta van Kis Koala … is és a 

Liga a III. csoport), és mindegyikben 

20-20 klub van, ezek 5 csapattá állnak 

össze, és medvék, növények, halott 

madárkáink (vagy olykor az élõk), kutyáink, 

de plüssmadarak, kövek, famadarak, 

oroszlánkák, szamárkák 

(csodás állatok az igazi szamarak!) is 

vannak a játszók közt. A leghíresebb 

Dömi, Fõmedvém. Feleségemmel felváltva 

képviseljük színeiket. 

21 

Amikor együtt vagyunk itthon, tehát 

mindketten itthon idõzünk, naponta 

5-5 partit játszunk nekik. Félóra 

minden napomból csak a tornák könyvelése. 

Életem egyik legfontosabb eleme 

ez a játék. Nem szenvedély. Több 

annál. Sorolom, miféle rövid listába 

illik. Szép Ernõ emléke; egészségem; 

feleségem egészsége; kutyánk és madárkánk 

viszonylagos egészsége; az 

ország anyagi fennállása; házunk viszonylagos 

épsége; ép elmém megmaradása; 

a számomra kedves emberek 

egészsége; a világ biológiai, meteorológiai 

stb. fennmaradása. Munkám 

legyen. Kedvem legyen. Aludni 

tudjak kb. rendesen. Ne kelljen lázadoznom. 

Megtorolnom. Harcolnom. 

Tudjak mégis ügyes lenni. Maradjon 

meg az érdeklõdésem… és nem sorolom, 

annyi mindent kifelejtettem. A játék 

nagy szerepet tud. (játszani.) 

E rövidke sornak egyáltalán nem a 

legvégén áll a (házi medve-kártyabajnokság 

formájában zajló) játék. Nem 

lehet tériszonya. Mindig is rendszeralkotó 

lélek voltam, igazi társas. (Játékos.)

Ott, ott a kövek között. 

Egyedül, távol 

mindenkitõl, ott, vele 

találtam rá újra 

a játékra. Az elfeledett, 

öntudatlan játékra, 

ami velünk születik, 

és egészen addig velünk 

is marad, míg közel 

vagyunk az Éghez. 

Ezért tudnak 

a gyermekek játszani. 

Frissen érkeztek, 

még emlékeznek… 

Ám annyi minden ér 

egy ide küldött 

kis embert, 

kopnak az emlékek, 

és egyszer csak 

már nem tudjuk 

felidézni, honnan 

jöttünk… 


Életre, halálra 

SCHÄFFER ERZSÉBET 

Egy négyéves, érzékeny, minden 

idegszálával figyelõ, gazdagon 

fantáziáló kislányról, Lilirõl mesélt 

az édesanyja. Kisöccse született, 

Dani. Hozták haza a kórházból. Lili azt 

kérte, elõször hadd beszéljen vele õ. 

Bevitték a kisbabát a szobába, letették 

az öblös fotelbe. Lili odament hozzá, 

körbenézett, hogy valóban egyedül 

vannak-e, és ezt mondta: 

– Súgd meg nekem, milyen a Jóisten… 

Elfelejtettem… 

Lili még sokáig fog játszani. De amikor 

végképp elfelejtjük, milyen az Isten, 

akkor elhagy minket a játék. 

Egy idõre. Mert egyetlen ajándékot 

soha nem veszítünk el. Nem hagy el 

minket – vannak, akik szerencsének 

hiszik – a kegyelem. Ezért aztán elkövetkezik 

az idõben egy találkozás. Ott 

találjuk magunkat egy másik emberrel. 

A férfi egy nõvel. A nõ egy férfival. 

Megismerik és megérintik egymást. 

És ezzel az érintéssel újra övék a játék 

adománya. 

De ez már egy másik játszódás, 

amit sok egyéb követ majd. Csak hinni 

kell, hogy elérkezik, s várni nyitott 

szívvel, nyitott lélekkel, vágyakozva... 

… 

Tízéves házasok voltak, és az aszszony, 

mint minden nyáron, most is 

kérte, szinte könyörgött, utazzanak el 

a tengerhez. Soha nem nyaraltak még 

magukban. Mindig barátokkal, késõbb 

a gyerekekkel, kettesben soha. 

A férfi a hegyekbe akart menni, az 

asszony a vizet szerette. De nem ezért 

ragaszkodott a tengerhez. Ahhoz az 

egyetlen helyhez ragaszkodott, oda 

akart elmenni még egyszer, ahol 

egyetlenegy nap, nem is, csak egyet- 

22 

len délutánon felhõtlen játékot játszott 

valakivel. 

Látni akarta azt a helyet, meg akarta 

mutatni azt az öblöt, aztán a szigetet, 

ami olyan kicsi, hogy még neve 

sincs. De az asszony tudta, így is rátalál. 

És ha majd ott lesznek ketten, és 

végignyúlnak a csupasz földön, és a 

férfi lesöpri a hátáról a homokot és a 

fehér csiga- és kagylótörmeléket, ha 

úsznak egyet, és fáradtan kifekszenek 

majd egymás mellé a partra, akkor talán 

el tudja mesélni azt a délutánt. Már 

régen el akarta mondani. Mint a mesebeli 

pásztor, aki nagy kínjában egy 

lyukat ásott a földbe, és abba súgta 

bele a titkát, olyan vággyal akart õ is 

beszélni. Tudta, jól tudta, megérett 

már a szerelmük arra, hogy elmondhat 

mindent. 

Elgondolta, ha bevégzi majd a régi 

történetet, hallgatnak. Aztán nehéz 

dalmát bort nyitnak, a hátizsákjában 

juhsajt lesz és édes leveles sütemény. 

Megmártóznak majd a vízben, még 

csillognak a testükön a sós cseppek, 

így kortyolnak a borból, a sajt elomlik 

a szájukban, mint a sós vaj. Csönd 

van. A férfi végigsimítja a hátát, õ meg 

belecsókol a tenyerébe. Hálát érez 

majd, azt a végtelen szerelmes hálát, 

amirõl soha nem beszél, csak hagyja 

végiggyöngyözni az életén azóta, amióta 

a férfit megismerte. 

… 

Arról a régi fiúról azt mondták, 

õrült. Pedig csak félt. Azt mondták, 

mindent akar. Pedig csak élni szeretett 

volna. Szenvedélyesen. Szenvedélyesebben, 

mint bárki körülötte. Azt 

hitték, elvesz valamit a lánytól. Pedig 

adott. Magából sokat.

Már nem emlékezett, hogyan keveredtek 

fel az öreg vitorlásra. A kapitányát, 

Velicsko bácsit a halárus mutatta 

be nekik. Azon a reggelen, amikor a 

hajójára hívta õket, már tele volt turistákkal. 

Egyórás tengeri hajókázást 

ígért az öreg egy távolabbi partig, ahol 

lagúnává mélyül a tengeröböl. 

A hajó orrában állnak. Az arcukat 

veri a nap és a sós szél, egy asszony 

vörösboros kancsót kínál körbe, valaki 

gitárt penget. Néz a fiúra, az nevet. 

Milyen ritkán nevet, gondolja, látszik 

mind a harminckét foga, beletúr a hajába, 

nem bír a széllel. Olyan, mint egy 

vásott kölyök. Leveszi a lány nyakáról 

a kendõt, pántot teker belõle a homloka 

köré, és nevet megint. Amikor a 

lány beleiszik a borba, rászól, ne igyál! 

Olyan meleg van, becsípsz! És ha becsípek, 

néz rá grimaszolva, nevetnek 

mind a ketten, s mintha ragadós lenne 

a nevetésük, az egész hajó most egy 

kacagva suhanó vitorlás. 

Nem várta meg, míg az öreg Velicsko 

kiköt. A lagúnához közel lerúgta a 

saruját, tépte magáról az inget, nadrágot, 

beugrott a tengerbe. A kapitány 

kiabált. Ez õrült! Ez egy õrült magyar! 

A hajó szélesen fordult, s a fiú nagyjából 

a többiekkel egyazon idõben ért 

partra. Mosolygott gyõztesen, rázta a 

fejérõl, mint kutya a vizet, a kendõ rátapadt 

a hajára, nem vette le, otthagyta, 

a fején száradt meg és lett vizes 

újra. 

Mert nem telt be a tengerrel. Nem 

messze fölfedezett egy szigetet, oda 

akart eljutni. Az öreg Velicsko a fejét 

rázta, õ idõre indul vissza a turistákkal, 

külön utak nincsenek az árban. 

Egy napozó motorcsónakost kért 

meg. Õ vitte kettejüket a magányos 

szigetre, kérdezte, hogyan kerülnek 

majd vissza, a fiú a vállát vonogatta. 

Kecskesajt volt a lánynál, paradicsom, 

bor és két törülközõ. 

A sziget akkora lehetett, mint ötven 

focipálya. Csipkés, éles sziklák meredeztek 

a szélén, a partja csupán egyetlen 

helyen lágyabb, azt nevezték ki kikötõnek. 

Egyedül voltak, olyan egyedül, 

mint Isten a teremtés után. 

Vártak. Játszottak, úsztak, szívták 

magukba a napfényt és a szabadságot. 

Alig beszéltek. A fiú néha fölugrott 

és belevetette magát a vízbe. Fölmerészkedett 

az éles sziklákra. Onnan 

ugrott szaltót, fejest. Isteni csoda, 

hogy nem sértette föl magát. 

Nem érintették egymást, ez is a játékhoz 

tartozott. Egyszer, amikor az 

eljövendõ gyerekeikrõl beszélgettek, 

vagány fiúkról és ölbe bújó kislányokról, 

akkor mondta a fiú. A várakozást 

szeretem. A beteljesülés után 

már semmi sincs. A lány nem vitatkozott. 

Már elmúlhatott dél, a víz csöndes 

volt. Akkor jöttek rá, se hajót, se csónakot 

nem láttak. A fiú széttárta a karját, 

itt maradunk, akarod? 

És berendezték a szigetet. Hol lesz 

a házuk, hol a kert, hol legelnek majd 

a kecskéik, hol szövi a lány a hófehér 

vásznakat, hol faragja a fiú a szobrait. 

A te vásznaidba rejtem majd minden 

szobromat, mondta a fiú, aztán csak 

aki arra érdemes, annak takarjuk ki. 

Mindenféle bolondságot mondott. 

Amikor már készen állt a házuk, felkapta 

a lányt és a vízbe akart szaladni 

vele. Az egyik kövön megbotlott, elvágódtak. 

A térdét és a medencecsont- 

ját vérezte föl, nem volt mély a seb, de 

szivárgott, pirosan. Otthagyta a földön 

a lányt, berohant a vízbe, úszott 

befelé nagy, erõs csapásokkal. Amikor 

kimerülve visszajött, nem látszott 

a sebe. A sós víz kimosta. Lefeküdt a 

napra, és ezt mondta. Igazatok van. 

Tényleg õrült vagyok. Te is vigyázz velem… 

Nem, mondta a lány és megcsókolta 

a térdét, fölitatta szájával a sós vizet. 

A fiú fölült, a lányra nézett. 

– Te mindent megteszel értem… 

– Kérdezed? – kérdezte a lány. 

– Nem – mondta a fiú –, tudom. 

És akkor már nem vártak tovább. 

Valódi játékba kezdtek. Akarták egymást. 

Most és mindörökké. 

Az öreg Velicsko este hat körül értük 

küldött egy motorcsónakot. Kimerülten 

feküdt az alján a fiú, a lány a vizes 

kendõvel hûsítette a homlokát. 

Nem emlegették azt a délutánt, 

mégis, mintha mindig beszéltek volna 

róla. A fiú néha megfogta a lány kezét, 

és a térdén arra a forradásra helyezte, 

amit a kagyló vágott, amikor a kövön 

elvágódtak. 

… 

Ezt a szigetet akarta az asszony 

megmutatni. És elmondani, hogy a 

fiú nincs már. Elszaladt elõre. Futott, 

rohant, nem lehetett utolérni. Fehér 

vászonba takargatva egyetlen szobor 

maradt utána. Egy amorf kõ, találta 

valahol. Egyik oldalán, a durva felületen 

tenyérnyi helyet fényesre csiszolt. 

Ezt a címet adta neki: Az életem.


Fortuna szekercéje 

Másodikán déltájt megjelent 

Katinka a félbarna fizetési 

borítékokkal: egy tintaceruzával 

kitöltött, végtelen hosszú papírcsík 

meg néhány vadonatúj, ropogós 

bankjegy. Ezen az órán mindenki az íróasztalánál 

ült, hátratett kézzel, mint a 

kakaóra váró óvodások – aztán ki-ki 

vérmérséklete szerint vette magához 

megérdemelt bérét. Volt, aki egyetlen 

lendületes mozdulattal kiöntötte a boríték 

tartalmát az asztalra, aztán az 

üres zacskót a lámpa felé emelve vizslatta 

tovább, maradt-e benne valami. 

Volt, aki gondosan szétválogatta a papír- 

és fémpénzeket, elõbbieket érték, 

utóbbiakat nagyság szerint rendezve 

oszlopba. Volt, aki komoly szortírozásba 

kezdett – ez megy az asszonynak, ez 

a lakástörlesztésre, ez könyvre, ez italra, 

így. S volt, aki könnyed mozdulattal 

zsebre vágta az egészet, slejfnistõl, borítékostul, 

apróstul, mindenestül. 

Aztán elmentek ebédelni a Metropolba. 

Ilyenkor, fizetésnap, még Fazekas 

meg Nyíri Sanyi is velük tartott, 

akik máskor – ha egyáltalán a szerkesztõségben 

tartózkodtak déltájt – 

vajfoltos szalvétákba gyûrt parizeres 

kenyereket vettek elõ a táskájukból: 

Reményinek néha az volt az érzése, 

mintha ugyanaz a kéz csomagolt volna 

nekik. (Nem ugyanaz a kéz volt, de 

ugyanott, ugyanakkor tanulták a csomagolást.) 

Másodikán komoly trakták estek a 

Metropolban, Ulászló úr, a fõpincér (kinek 

persze László úr volt eredetileg a 

neve, de ki, mivel a törzsvendégeknek 

heves fejrázással és egy elnyújtott „ú” 

hang hosszas ismétlésével jelezte, ha 

errõl vagy arról az ajánlatról lebeszélné 

az embert, hõseinktõl igen hamar 

az Ulászló úr nevet nyerte el) ilyenkor 

ínyenctálakat ajánlott, libamáj és töltött 

borjúszegy kerültek szóba, néha 

még Kedvessy mód készült bélszín is, 

és voltak, akik éltek is az ajánlattal – 

pedig józan pillanataikban tudták, hogy 

JOLSVAI ANDRÁS 

a szakács kacsamájon és hátszínen túl 

sosem merészkedik, bármi álljon is az 

étlapon. 

De a másodika az mégiscsak ünnep 

volt, a munka megérdemelt ünnepe, és 

ezt ki kellett fejezni valahogy. A Havi 

Géniusz szerkesztõi átlagosan kerestek 

– rosszabbul, mint egy napilapos 

újságíró s jobban, mint egy pedagógus 

–, átlagos életvitelhez épp elég volt a 

pénzük, de ha „vinni akarták valamire”, 

már meg kellett gondolniuk minden 

kiadást. Fazekasnak évtizedek óta 

minden (látható) pénze az építkezésre 

ment el (s ezért vállalt brosúraírást a 

minisztériumnak, hogy maradjon valami 

a kedvteléseire is), Nyíri Sanyi félbe-szerbe 

hagyott korábbi házasságaira 

és gyermekeire fizette ki minden fillérét, 

Örvös víkendházat épített (pontosabban 

egy parasztházat rontott el 

egy kis bakonyi faluban), Csipkés autóra 

gyûjtött, Mátrai pedig egyszerûen 

betegesen fukar volt – bankszámlákban 

és aranyékszerekben tartotta a 

pénzét. Hogy legyen, ha vele valami 

történik – ez volt a hivatalos válasz. 

Így aztán Terjéket nem számítva (de 

Terjéket nem is szabad itt számítanunk, 

hiszen õ egy másik világban élt, a 

kivételezettek és dédelgetettek világában, 

ahol a fizetés önmagában már alig 

számított, hisz ott az ember szolgálati 

viszonyban volt az istenekkel – ennek 

megfelelõen szolgálati luxuslakást kapott, 

szolgálati autót és szolgálati úton 

utazta be a fél világot, és ha a nehéz 

szolgálat során megerõltette a máját, 

hát még az is elõfordult, hogy szolgálati 

kórágyon pihenhette ki fáradalmait) 

csak Sztárai meg Reményi engedhette 

magának meg, hogy bármikor beüljön 

akár a Metropolba is. Sztárai azért, 

mert jól szituált polgári családból származott, 

mely az elmúlt évtizedekben 

jól szituált haladó értelmiségi családdá 

változott ugyan át – Sztárainak már 

a nagyapja is egyetemi tanár volt, 

ahogy az apja is, s ahogy maga is az 

24 

lesz másfél évtized múltán, ha nem vigyáz 

–, de a rózsadombi villa éppúgy 

megmaradt, mint a páratlan értékû 

könyvtár meg a sok szép Rippl-Rónai a 

falakon. Sztárai (aki ráadásul még jól 

is nõsült, hajdani évfolyamtársnõjét 

vette feleségül, Budapest legismertebb 

gumijavító kisiparosának lányát) 

tehát megengedhette volna magának, 

hogy nap mint nap végigegye az egész 

étlapot a Gundelban, ehhez képest fél 

adag rántott gombákat tömött magába 

a szerkesztõség környéki kisvendéglõkben. 

Igaz, nem financiális okokból. 

Azt szerette. (Meg a csigát, de az utóbbit 

csak Párizsban volt módja fogyasztani. 

Ki is ment, ahányszor csak tehette.) 

Sztárai nem pénzért dolgozott a 

szerkesztõségben (félállásban ráadásul, 

hiszen fõállása az egyetem francia 

tanszékéhez kötötte), hanem az ismeretségek 

ápolása végett. Sztárai ragyogóan 

értett hozzá, hogyan tartsa 

félmelegen félbarátságait, telefonjaival 

és leveleivel behálózta az egész országot 

és fél Európát, láthatatlan kartotékrendszerében 

használati érték 

szerint sorakoztak autószerelõk és redõnykészítõk, 

belgyógyászok és anyakönyvvezetõk, 

nehézbúvárok és mûlovarnõk, 

és persze írók, költõk, kritikusok 

– népiesek és urbánusok, öregek 

és fiatalok, megfelelõ arányban. 

Sztárai súlyt helyezett rá, hogy mindenkivel 

jóban legyen, hogy mindenkire 

figyeljen, hogy mindenkire legyen 

egy-két jó szava. A hangját soha fel 

nem emelte, írásban rosszat senkirõl 

nem mondott, sõt, egyáltalán semmit 

nem mondott senkirõl. A semmitmondás 

bajnoka volt õ, sima modorú, 

mosolygó, kedves fiú, akit cserébe 

mindenki szeretett. És ha arról volt 

szó, támogatott is elõléptetésnél, ösztöndíjnál, 

kitüntetésnél, utazásnál, félállásnál. 

Sztárai nem volt még negyven 

sem, amikor már komoly egyetemi karrier 

állott mögötte, docens volt, kandidátus 

és tanszékvezetés-várományos, 

szakcikkeit háromévente gondosan 

kötetekbe rendezte, távoli kontinensek 

kutatói hivatkoztak rá, bizottságok 

nem voltak elképzelhetõek nélküle – de 

ha valaki azt kérdezte volna, mégis, milyen 

tárgykörben alkot ez a Sztárai, legközelebbi 

munkatársait is (Csipkést, 

például, ki mintegy Sztárai árnyékában 

volt tanársegéd, és az õ oldalvizén evezett 

be a Havi Géniuszba) zavarba lehetett 

volna hozni. Sztárai persze tudta 

ezt (nála jobban senki nem tudta), 

de látszólag nem törõdött vele. „Ezekbõl 

az adottságokból ennyit lehetett kihozni”, 

gondolta, miközben óvatosan

hódolt kispályás hedonizmusának. Öltönyeit 

a legjobb angol szövetbõl csináltatta, 

de azok színükben, fazonukban 

alig tértek el a minden sarkon kapható 

konfekcióöltönyöktõl – ilyen volt a 

Sztárai kispályás hedonizmusa. Szeretett 

éttermekben kvaterkázni, de azt is 

tudta úgy mûvelni, hogy a többiek azt 

higgyék, csak az õ kedvükért van jelen. 

Reményi meg azért járt kedve szerint 

a környékbeli éttermekbe (s így a 

Metropolba is), mert õ meg nem akarta 

egyrõl kettõre vinni a világban. 

Anyagilag aztán végképp nem. Ha volt 

pénze, elköltötte, ha nem volt, akkor is 

jól tudta érezni magát. Nem gyûjtött lakásra, 

bõven megelégedett azzal a kis 

Visegrádi utcai garzonnal, amely osztályrészéül 

jutott, nem gyûjtött autóra 

(sétálni szeretett a világon a legjobban 

– na jó, második legjobban), telekre, 

házra, semmmire: hónap elején, rendes 

keddi látogatása alkalmával, lerakott 

egy összehajtott ötszázast a nagyapja 

éjjeliszekrényére – a kialakult játékszabályok 

szerint úgy tettek, mintha 

ezt senki nem venné észre –, a többi 

pénzét meg elköltötte könyvre, zakóra, 

koncertre, pacalra. Az utolsó héten 

felváltotta az utolsó százasát, aztán 

másodikán kezdõdött minden elõlrõl. 

Reményi ezt nagyon rendbenlevõnek 

gondolta így. 

Ebbõl aztán az alakult ki, hogy a 

Sztárai meg a Reményi szinte minden 

szerkesztõségi napon együtt ebédelt 

valahol a szerkesztõség környékén. A 

Lucullusban, a Kulacsban, a Nemzetiben 

vagy a Metropolban. Reményi 

levesügyben el sem tudta képzelni a 

magányt (valahogy még a gondolata is 

borzasztotta, hogy magányosan kell 

ülnie egy gulyás vagy halászlé mellett), 

Sztárai pedig komoly pénzt tett arra 

magában, hogy Reményi még sokra viszi 

az életben. Sztárainak jó szeme volt 

a tehetség felismeréséhez, az pedig különösen 

imponált neki, mennyire nem 

törõdik Reményi a hivatalos karrierrel. 

Reményi viszont szívesen hallgatta 

Sztárai beszámolóit az általa ismeretlen 

világokról – Párizsról, Rózsadombról, 

effélékrõl. Még igazi barátok is lehettek 

volna, ha Sztáraival lehetett volna 

igazán barátkozni. De még így, félbarátként 

is jól érezték magukat egymás 

társaságában. Igaz, az sem volt 

ellenükre, ha a szerkesztõség egész 

kompániája (Terjéket nem számítva, 

de, tudjuk, Terjéket sosem szabad számítani) 

velük tartott. Néha, amikor a 

fõszerkesztõ hivatalos úton volt, vagy 

nagyon is nem-hivatalos úton járt, egyszóval, 

ha távolmaradásával tüntette 

ki a redakciót, még az is megesett, 

hogy odafönt bezárták a boltot, és Katinka 

is lement a Metropolba. Olyankor 

aztán komoly délutánokba nyúlott az 

ebéd, volt bor, desszert, megannyi vidám 

anekdota és középkorú férfihasak 

behúzása. 

És aztán eljött a kollektív totószelvény 

ideje is. 

A kollektív totószelvényt jobbára a 

Fazekas hozta elõ, de elõfordult az is, 

hogy a Nyíri vagy a Mátrai. Akárhogy 

is, valaki mindig elõhozta, szinte rituálisan, 

a kávé és a konyak között, amikor 

a beszélgetés menetrendszerûen 

elkanyarodott a meggazdagodás irányába. 

Pontosabban oda, hogy ki mit 

csinálna, ha meggazdagodna. Ilyenkor 

a legvadabb, legértelmetlenebb dolgok 

hangzottak persze el (nyilvánosan és 

értelmesen nemigen lehetett gazdag 

az ember akkoriban), például, hogy 

„megennék egy hatvangombócos fagylaltot”, 

meg hogy „Pest összes dizõzével 

egyszerre elénekeltetném a Savoy 

bárban a Lili Marleent”, meg hogy 

„megvenném az összes jegyet az Erkelbe, 

és egyedül hallgatnám a Mesterdalnokokat”, 

de a legszomorúbb a Nyíri 

Sanyi volt, aki a második szatmári 

szilva magasságában mindig ott kötött 

ki, hogy „ha én gazdag lennék, és nem 

kellene félnem a jövõtõl, megmondanám 

mindenkinek a véleményemet.” 

Itt kivárt egy kicsit, aztán keserû hangon 

hozzátette: „Még akár a Terjéknek 

is.” Aztán hosszan hallgatott. Arra nézve, 

hogy miben állana az a vélemény, 

már nem volt hajlandó nyilatkozni. 

„Majd ha megnyerjük a fõnyereményt.” 

Mert a cél persze ez volt, hónapról hónapra, 

a fõnyeremény elnyerése. Fazekas, 

de néha Mátrai is, komoly matematikai 

képletekkel bombázta a többieket, 

hogy milyen exponenciálisan nõ 

az esély, ha több pénzt tesznek a dologba. 

A végén egészen hihetõnek látszott 

az ügy. „Csak az kell, hogy a Catania 

ikszeljen” – ilyesfélék hangzottak 

el, elõbb kijelentõ, késõbb szinte felszólító 

módban. A végén már mindenki 

meg volt gyõzõdve róla, hogy a dolog 

el van intézve. Hogy ezen a héten a Havi 

Géniusz szerkesztõsége nyeri majd 

el a fõnyereményt. Ezért aztán mindenki 

a legnagyobb örömmel kereste 

elõ a kis barna borítékot, és tett ki az 

asztalra egy ropogós ötvenest: három 

ebéd árát. 

Aztán a Catania persze mindent csinált, 

csak nem ikszelt. Így aztán huszadikán 

Nyíri Sanyi menetrendszerûen 

feltûnt a Reményi íróasztalánál. 

– Nincs egy húszasod elsejéig? 

25

Nézem a feleségem, a gyerekkel 

kártyázik, Fekete Pétert 

játszanak, a feleségem készül 

épp húzni, tudom elõre, hogy mi lesz. 

A feleségem pontosan tudja, hogy melyik 

lap a Fekete Péter a gyerek kezében, 

de azért úgy csinál, mintha hezitálna, 

a gyerek legyezõszerûen tartja 

az arca elé a kártyákat, és lélegzetvisszafojtva 

várja, hogy mit húz el tõle 

az anyja, naná, hogy a Fekete Pétert; 

én már nyitom is az ajtót, nekem itt 

semmi keresnivalóm, a konyhába érve 

is hallom a feleségem tettetett 

bosszankodását, hogy jaj, jaj, megint 

rosszat húztam, te fogsz nyerni. 

Jómagam ki vagyok tiltva ezekbõl a 

játékokból. Amikor leülök játszani a 

gyerekkel, szent elhatározásom, hogy 

most nem a gyõzelem lesz a tét, hanem 

hogy megértse a játékot, sõt, 

megszeresse, amihez, persze, sikerélmény 

is szükségeltetik, a magam 

példájából tudom, hogy nagyon sok sikerélmény. 

Amikor én gyerek voltam, 

a nagyapám tanított meg kártyázni, 

snapszer kettesben, mert ugye ez a 

legegyszerûbb, ugyanakkor benne van 

a lényeg, s a nagyapám rendre úgy csinálta, 

hogy én nyerjek, direkt nem rontotta 

el a húszamat, nem csalta ki az 

aduimat, a végén mindig õ kapta a 

bunkót, én meg a levegõbe suhintottam 

örömömben. Nagyon megszerettem 

a snapszert, aztán amikor élesben 

másokkal is játszani kezdtem, kiderült, 

hogy hót hülye vagyok hozzá, 

sorra kaptam a bunkókat, s kifejezetten 

butának tartottak a játékhoz. A 

nagyapámnál soha nem voltak gondolkodásra 

kényszerítõ helyzetek, ha 

hibáztam, soha nem használta ki, 

igaz, ez kockázatos is lett volna, mert 

azonnal a földre vetettem volna ma- 


Fekete Péter 

MEGYESI GUSZTÁV 

gam, s félórás hisztéria várt volna a 

családra. 

Ettõl akartam én megóvni a gyermekeimet. 

A legnagyobb lányommal 

még egyszerû volt. Amikor õ megszületett, 

bevittek katonának, két évig 

gyakorlatilag nem is láttam, persze 

mindig meséltek neki rólam, apu így, 

apu úgy, az apu egyszerre volt isten 

meg mumus, aztán amikor leszereltem, 

és kártyázni tanítottam, ez mit 

se változott. Én azt hittem, hogy amíg 

én katona voltam, a család ellátta helyettem 

a családfõi teendõket, így többek 

között megtanították a lányomat 

Fekete Péterezni, ebbõl kiindulva aztán 

teljes szellemi kapacitásomat 

mozgósítva naponta harmincszor vertem 

el Fekete Péterben. A lányom csak 

nézett egy-egy gyõzelem után, hogy 

mitõl vagyok én ekkora izgalomban, 

de sohase hisztizett, nyilván azt hitte, 

az a világ rendje, hogy mindig az apukák 

gyõznek. 

A húga kicsit más természet volt. 

Amikor elhúzta a Fekete Pétert, azonnal 

a földre vetette magát, taknyanyála 

egybefolyt a hisztérikus üvöltéstõl, 

a családi béke érdekében úgy kellett 

játszani, hogy õ nyerjen. Viszont 

akkor hogyan készül fel az életre, 

ugyebár? Én nagyon szerettem a második 

lányomat is, néha órákig ült az 

ölemben, de amikor kártyázni kezdtünk, 

mintha az ördög szállt volna 

meg, egyszerûen nem bírtam tõle direkt 

elhúzni a Fekete Pétert, a gyerek 

ordított, jajveszékelt, ami viszont, ha 

lehet, még inkább feldühített, s még 

az is elõfordult, hogy az utolsó húzásnál 

egy másik pakliból egy második 

Fekete Pétert is csempésztem a kezembe, 

a lányom az egyikrõl észrevette, 

hogy az Fekete Péter, hát gyorsan 

26 

elengedte, hogy a másikat húzza, de 

he-he, az is Fekete Péter volt; még 

mindig itt van elõttem a lányom meghökkent 

arca, s hallom a saját, gonosz 

nevetésemet. 

A harmadik lányom mintha érezte 

volna, hogy nemcsak a családi béke 

volna itt a tét, de maga a létezés, mert 

mindig, amikor halálra vertem õt Fekete 

Péterben, sõt, egyszer az autós 

kártyában is, rám nézett, s nagy, kerek 

szemekkel azt mondta: – Olyan jó, 

hogy te olyan okos vagy. 

Na most, ez a fiúgyerek. Hatéves 

lesz, ugye, én meg a hatvan felé közeledem, 

azt gondolná tehát az ember, 

hogy… De nem, sõt, egyáltalán nem, 

még közelítõleg sem. Most is mindig 

hisztéria a vége, nemcsak Fekete Péterben, 

de Ki nevet a végén?-ben, 

KRESZ-társasjátékban, malomban, 

gombfociban is, egyszerûen nem bírom 

elviselni nem is azt, hogy nem én 

nyerek, hanem hogy valami magasztosabb 

cél érdekében nem is nyerhetek, 

direkt ki kell kapnom, hogy õ nálam 

jobbnak lássék, mert csak így nézhet 

szebb és boldogabb jövõ elé. 

Hanem most a nyáron itt voltak 

Svédországból az unokák, a legidõsebb 

lányom ikrei. A fiam, úgy is mint 

nagybácsi, Fekete Péterezni tanította 

õket, egy lélegzetvételre elmagyarázta 

a szabályokat, majd kevert, osztott, 

és öt perc alatt vagy húszszor verte 

õket tönkre, minden gyõzelem után 

diadalittasan nézve körbe, miközben 

az ikrek egymást megelõzve vetették 

magukat a földre, hisztizve, óbégatva; 

az én véreim õk is. 

Hanem akkor eléggé ingerülten 

a fiamhoz fordultam: – Hát hadd 

õket nyerni. Õk az én unokáim, érted?


Legnagyobb 

szerencsejátékom a film 

PECHRÕL, JÁTÉKRÓL, SZENVEDÉLYRÕL KOLTAI RÓBERTTEL 

ALBERT GYÖRGYI 

Ha van valaki, akit ebben az országban nem kell bemutatni, 

az Koltai Róbert, mindenkinek „csak” Koltai Robi, színész-rendezõ. 

A közönség nagy része viszont nem biztos, hogy tudja: 

Robi életének egy részében a szerencsejáték és a lóverseny is nagy szerepet 

játszott, pontosabban õ maga kísértette a sorsot. 

Ám ez már rég a múlté, mára egy szenvedélye maradt: a szakmája. 

MEGY A GÕZÖS – GESZTESI KÁROLLYAL FOTÓ: MOHOS ANGÉLA 

28

–K 

ezdjük egy bagatell kérdéssel. 

Bár a te esetedben 

mostanság ez nem is anynyira 

az. Mi van veled, hogy vagy? 

– A nyilvánosság elõtt zajlik az életem, 

úgyhogy ilyen értelemben nagy 

titkaim nincsenek, nem lehetnek. Arról, 

ahogy vagyok, nagyjából mindent 

elmondtam a közelmúltban. Ami a 

szakmát illeti, szerencsére nincs 

okom panaszra. Le se jövök a színpadról. 

Játszom a József Attila Színházban 

meg a Budaörsi Játékszínben. 

Van egy önálló estem a Pinceszínházban 

Ki kért meg rá, hogy énekelj? címmel. 

Most járunk a Megy a gõzös címû, 

legújabb filmem egy éve tartó utómunkálatainak 

a végén. Nem is emlékszem 

ekkora munkára. Abból a 

szempontból nem szorított határidõ, 

hogy szándékosan nem akartuk a filmet 

a karácsonyi mozidömpingbe belehajszolni, 

és a februári filmszemle is 

túl közel volt. Aztán akkor dõlt el véglegesen, 

hogy a Sose halunk meg-bõl 

készül egy zenés színpadi játék, amit 

a filmes alkotótársaimmal – Nógrádi 

Gábor íróval, Dés László zeneszerzõvel 

és a hozzánk csatlakozó Nemes István 

szövegíróval – elõször Szolnokon 

mutattunk be tavaly decemberben, és 

áprilisban már a József Attila Színházban 

is megtartottuk a premiert. 

– Végül is adaptáltatok egy már 

kész produkciót. 

– Ez nem ilyen egyszerû, ugyanis 

egy másik társulatnak ugyanúgy meg 

kellett birkóznia a darabbal, mint a 

szolnokiaknak. 

– Köztudott, hogy nagyon szeretsz 

játszani. Színészként és a szerencséddel 

is. A szakmai életedben milyen szerepe 

volt a szerencsének? 

– Bõdületes, olyannyira, hogy a 

szakma már régen helyettesíti a játékszenvedélyt, 

a szerencsejátékot. 

– Abbahagytad? 

– Igen. 

– Egyik napról a másikra? Hétfõn 

fölébredtél, és azt mondtad: ennyi? 

– Majdnem így történt. A lóverseny, 

hogy stílszerû legyek, a Sose halunk 

meggel lovagolt ki alólam. Sokáig 

az életem fontos része volt, de valahogy 

a filmmel kiadtam magamból. A 

mélységét és a fájdalmát is. Mert nemcsak 

izgalmat és örömet, hanem sok 

bánatot is okozott, nemcsak nekem, 

hanem a családomnak, a környezetemnek 

is. Ugyanakkor nyilván csak 

olyasmi tudta ezt kiváltani belõlem, 

mint mindenkibõl, ami tényleg mélyen 

és szenvedélyesen érdekelt. Azt viszont 

a legõszintébben mondom, amit 

most csinálok, sokkal nagyobb szerencsejáték. 

– A filmre gondolsz? 

– Persze. Eleve, hogy egyáltalán 

eszembe jutott, hogy filmet forgassak. 

Aztán még egyet meg még egy következõt. 

Nekem, egy vidéki színésznek. 

– Kaposvár soha nem volt olyan vidéki 

színház, mint amilyennek a vidéki 

színházat mi Budapestrõl elképzeljük. 

– Ebben igazad van. Amikor a Katona 

József Színház társulatának egy 

része Kaposvárról érkezett, engem 

például nem fogadtak be. Finoman fogalmazva, 

az elit vonal kimaradt az 

életembõl. Azt hitték, hogy a Sose halunk 

meg után nekem végem van. Pedig 

úgy éreztem, soha nem voltam 

olyan állapotban színészileg, mint a 

filmben és most a színházi elõadásban. 

Ascher Tamás, aki tizenvalahány 

éve nem látott semmiben, most megnézett, 

majd bejött az öltözõbe a végén, 

és egy órát beszélgettünk. Úgy érzem, 

nem okoztam csalódást. 

– Amikor filmkészítésre adtad a fejed, 

kik voltak melletted? 

– Sokat meséltem író barátaimnak 

arról, hogy volt egy színes egyéniségû 

nagybátyám, Gyuszi bácsi, a vállfás, 

aki imádta a lóversenyt. Szuggesztív 

élete volt, filmre kívánkozó. De ezzel a 

gondolattal csak eljátszogattam, és 

beszélgettem róla a realitás, a megvalósulás 

minden reménye nélkül. 

Farkasházy még meg is írta egyik 

könyvében, hogy mindig jöttem neki 

valamilyen vállfás történettel, és õ 

mindig kiröhögött. Aztán a forgatás 

alatt összebarátkoztunk Nógrádi Gáborral 

a Gyerekrablás a Palánk utcában 

címû film írójával, amelyben én 

voltam a fõszereplõ. Õ fölkapta a fejét 

Gyuszi bácsi történeteire. Ez ’85-ben 

történt. Aztán öt-hat évvel késõbb 

kaptam egy táviratot a kaposvári színházba: 

„Kérlek, filmrendezés ügyében 

hívjál fel!” Találkoztam egy idõsebb 

operatõrrel és egy elsõ asszisztenssel. 

Kiderült, se forgatókönyvük, se 

pénzük, de arra gondoltunk, hátha a 

nevemre felhajthatnánk az induláshoz 

29 

szükséges összeget. Telt-múlt az idõ, 

közben belekerültem Zsigmond Vilmos 

rendezõként jegyzett filmjébe, a 

Tékozló apába, amibõl késõbb kivágtak, 

mert utólag kiderült, dramaturgiailag 

nem stimmelt a karakter. 

Mindegy, van ilyen, pech. Szóval odaadtam 

Szabó Gábor operatõrnek két 

szinopszist, Gyuszi bácsi kalandjaiét 

és egy erotikus történetét. Õ a vállfás 

sztoriban látott fantáziát, noha nem 

Gabi lett az operatõröm, mert nem 

tudtuk egyeztetni, hanem Halász Gábor, 

akinek azóta is hálával tartozom. 

Nemkülönben Lukáts Andornak, aki 

bemutatott Simó Sándor stúdióvezetõnek, 

és attól kezdve felgyorsultak az 

események. Szóval: jó idõben voltam 

jó helyen. Simó adott másfél hónapot 

a könyvre, és megígérte, ha a pénz felét 

– 15 milliót – megszerezzük, õ állja 

a másik felét. Másfél hónap alatt 15 

milliót meg egy forgatókönyvet? Sikerült. 

Ötmillió helyen jártunk. Kis cégeknél, 

prosperálóknál. Életem legnagyobb 

szerencsejátéka volt. Úgy indult 

el a film, hogy hárommillió hiányzott. 

Éppen Miskolcon léptem fel egy mûsorban, 

ahol a vendégek között volt 

Juhász Judit, az akkori kormányszóvivõ. 

Látta rajtam, hogy baj van, és 

megkérdezte, mi a gond. Röviden elmeséltem, 

mire õ nagyon kedvesen 

annyit mondott, hogy pénzt sajnos 

nem tud szerezni, viszont megígérte, 

hogy bejuttat a Szerencsejáték Rt. vezérigazgatójához. 

Az õ szponzorációs 

szerepük adekvát volt a film szempontjából, 

például van olyan jelenet, 

amikor Gyuszi bácsi nem tud vidékrõl 

Pestre elmenni a lóversenyre, és lottószelvényt 

vesz. Pár nappal késõbb 

összejött a találkozó és a pénz is. 

– Végszó: játék, szenvedély? 

– Ismerem a játékszenvedély minden 

poklát, és ma már nem kell bizonygatnom, 

hogy a valódi szenvedélyem 

a színészet, a színház, a film, 

minden, ami ezekkel összefügg. Akár 

még ezek továbbadása, a tanítás is. 

Egyszer már kipróbáltam magam az 

egyetemen, ahol az Én és a kisöcsémet 

vittem színre. Soha nem gondoltam 

volna, hogy ekkora örömet, boldogságot 

ad. És hogy mekkora szenvedély 

kell a tanításhoz. Ettõl a szenvedélytõl 

viszont soha nem tudok és nem is 

akarok megszabadulni.


Játék, szenvedély 

Mi az igazi játékszenvedély? 

A kártya, a rulett vagy más? 

A lóverseny? A szenvedélytõl 

megszállottak lázas izgalommal 

játszanak, fogadnak, kockáztatnak, 

indulatba jönnek, ha vesztenek, de újra 

és újra nekiveselkednek a nyerés 

reményében, bár eljátsszák akár az 

egész vagyonukat, mégsem hagyják 

abba. 

Persze, szenvedély nélkül mit is érne 

az élet? 

Anna Grigorjevna, Dosztojevszkij 

felesége pontosan tudta, mikor kell a 

férjét útnak engedni némi pénzzel, 

mert türelmetlensége, vágya a játék 

iránt olyannyira fokozódott, hogy 

meggátolta az írásban. Utazásaik során 

mindenütt felkereste a kaszinókat, 

néha nyert és sokszor veszített, 

de nem lehetett visszatartani. Anna 

Grigorjevna bölcs asszony volt, és 

amikor Fjodor Mihajlovics idõnként 

írói válságba került, tudta, mivel lehet 

kizökkenteni: rulett-kiruccanásaiból 

tapasztalta, ha viharos benyomások 

érik, ha kielégíti játékszenvedélyét, 

kockázatigényét, megnyugszik, és újra 

tud alkotni. Akkoriban Németországban, 

Drezdában éltek, és Dosztojevszkij, 

mint mindig, örömmel fogadta 

az ajánlatot, elutazott száz tallérral 

Wiesbadenbe, ahol persze elveszítette 

az egész összeget. Felesége küldött 

utána annyit, hogy haza tudjon utazni. 

Fjodor Mihajlovics szörnyû önmardosás, 

lelkifurdalás után, hogy családjától 

vonta meg a megélhetésükre tartogatott 

összeget, elhatározta, többé 

nem lép a rulett-terembe. És állítólag 

be is tartotta. Úgy érezte, szabad lett, 

nem fog többé játékról, nyereségrõl 

álmodozni. 

De lehet-e lemondani a szenvedélyrõl? 

SZAKONYI KÁROLY 

Persze maradt – maradhatott – az 

írás szenvedélye. Nem hasonló-e a 

szerencsejátékoshoz a mûvész, amikor 

ír, zenét szerez vagy színpadra 

lép? 

Hiszen ott van a kockázat – a nyerés 

mellett a vesztés veszedelme. 

Csakhogy az alkotás közben feltámadó 

szenvedély, a játék, hogy Teremtõt 

játsszunk, mindent feledtet. 

A színész minden estéje csupa kockázat. 

Szenvedélyének kockázata. 

Felmegy a függöny, s attól kezdve minden 

váratlan megtörténhet. Vagy ott 

van a manézs artistája. Felkúszik a 

trapézra, leng a mélység fölött bekötött 

szemmel, s noha bármikor lezuhanhat, 

vagy a kötéltáncos a sodronyon 

egyensúlyozva elvétheti a lépést, 

mégis újra és újra porondra lép, s vajon 

véghezvihetné-e a mutatványt, ha 

nem lenne a játék szenvedélyétõl beoltva? 

Fellépésre megyünk. Színésznõm 

értem jön a kis Yaris kocsijával, otthon 

elkészítette családjának az ebédet, 

telefonokat intézett, a lányát kivitte 

a Déli pályaudvarra, hogy elérje a 

balatoni vonatot. Szerette volna átvenni 

a szöveget, de nem jutott rá idõ. 

Farmer. Könnyû blúz a nyári melegben. 

De a hátsó ülésen ott a sportszatyor 

a fellépõruhával, cipõvel, a 

sminkdoboz, a kellék. Terítõ, gyertyatartó, 

finom ívû pohár, ami kell a darabhoz. 

Tankolás a sztráda elején, matrica, 

végre egyenesben. 

Milyen lesz a helyszín? Milyen a 

szervezés? A közönség? 

Akármi lesz is, a darabra, a játékra 

kell gondolni. 

Figyelem Incze Ildikó arcát. Nézi az 

utat, diskurálunk, de olykor nem hallja, 

mit kérdeztem, mit mondtam, ki 

30 

akar kapcsolni a hétköznapi gondokból. 

Várja a közönség. 

Vagy nem is a közönség foglalkoztatja, 

hanem az a kellõ izgalom hatja 

át, amit Dosztojevszkij is érezhetett a 

kaszinó felé tartva: mit hoz a játék? 

Nyerni kell. 

Sokévnyi játék van már mögötte, a 

sepsiszentgyörgyi színház, a budapestiek, 

sokféle szerep. 

Persze, nem elég. 

Nem a puszta elégedetlenség okán 

nem elég. Hanem mert nem kapott 

elég lehetõséget. Amikor átjött Erdélybõl, 

azt hitte, folytatódik a játék, a 

hajdani fõiskolás reménye, a szerepformálások 

szenvedélye, a talentum 

kiteljesedése vár rá. 

Ha sikerült is sok minden, ha voltak 

is jó szerepek, ha akadtak is értõ színházi 

emberek, a nagy magyar pazarlás 

elérte, hiszen úgy bánnak itt a tehetségekkel, 

mint a mihaszna gazda, 

aki parlagon hagyja a bõ termésre alkalmas 

földjeit. 

Katyerina volt a diplomaszerepe a 

Szentgyörgyi István Színmûvészeti 

Fõiskolán, Marosvásárhelyt. Osztrov- 

INCZE ILDIKÓ FOTÓ: MAGYAR ÁGNES

szkij darabjával, a Viharral államvizsgázott. 

Küzdött fiatalon a szereppel, a 

beleéléssel. Már a fõpróbánál tartottak, 

s még mindig rettegett az egyik 

legfontosabb jelenettõl, amiben Katyerina 

elõször nyilatkozik meg sógornõje, 

Varvara elõtt. 

Vagyis a nézõk elõtt. 

Rendezõtanáruk szerint Katyerina 

egy fullasztó futás után Varvara elõl 

beszalad a színpadra, leír egy nagy 

kört, nézi a fákat, az eget, átöleli tekintetével 

a természetet, majd hirtelen 

megtorpan, és azt mondja: „Ugye, 

sajnálsz engem, Varvara.” 

A gesztus, a kimondott szó üresen 

csengett, nem jött létre az átélés. 

Hiányzott belõle valami. 

Egyre rosszabbul és rosszabbul 

érezte magát a szerepben, félt, hogy 

megoldhatatlan számára az alakítás. 

És akkor… – mondja most, annyi év 

után, akkor szerelmes lett. Elragadta 

a szenvedélyes szerelem. Csaknem 

megszûnt önmaga lenni. Cselekvéseit 

az érzelem, az ellenállhatatlan vágy 

irányította. 

Ez költözött át a szerepbe. 

Katyerina figurája elkezdett élni. 

A játék komolyra fordult, átizzott a 

szavakon, a gesztusokon a szenvedély. 

A színpadi szenvedély persze nem 

táplálkozhat egyszerû áttétellel a magánéletbõl. 

De a színész szenvedélyességébõl 

mindenképpen. Az alakítás, 

az alkotás motorja a belsõ tûz, a 

játék izgalma, a teremtés eufóriája. 

Ezt figyelem színésznõmnél. 

Írtam egy monodrámát Incze Ildikó 

számára. Egy nõ szerelmérõl. Kimondottan 

neki, mert ma már tudja, amit 

a fõiskolai vizsgaelõadások próbáin 

még kevésbé, hogy a nõnek egyetlen 

szenvedélye van, a szerelem, amely 

teljesen betölti, míg a férfi életében az 

csak epizód. 

Errõl szól a darab. A Szeretõk. 

Gyurkovics Tibor szerelmes verseibõl 

meg egy novellája motívumaiból. 

Történet egy férjes asszonyról, aki 

nem tud kitérni a véletlen találkozáskor 

fellobbanó kapcsolat elõl. Elfogadja 

a sorsát, amelyben megadatik 

neki úgy szeretni, ahogy addig sohasem. 

Pedig a férfit hivatása elrabolja 

tõle, így aztán meg kell élnie az elhagyás 

fájdalmát is. Azonban csak a férfi 

veszíti el, õ megõrzi magában örökre 

ezt a szerelmet. 

Esik az esõ, veri a szélvédõt a zápor. 

Kedélyt romboló idõ. Mennyivel 

jobb napsütésben megérkezni egy 

helységbe, még akkor is, ha már kezd 

leszállni az alkony, hiszen az elõadás 

este kezdõdik. Most fénylik az aszfalt 

és felfröccsen a sár. 

A terem tágas, a széksorok még 

üresek. Hang- és fénypróba, aztán a 

dobogón a szék, az asztalka meg a tárgyak 

elhelyezése. 

Most már csak kevés szót váltunk, 

Ildi bevonul az öltözõnek kijelölt szobába, 

készül. 

Kik lesznek? Nem tudni. Azt mondják, 

jó közönség várható. 

A rulett nemsokára megpördül. 

Dosztojevszkij ilyenkor már ott szorongott 

az asztalnál, széles, magas 

homlokán verejtékcsöppekkel, tíz ujjával 

a szakállába túrva, hogy hol áll 

meg a golyó… 

A színésznõ frizurát csinál, némi 

smink, öltözik, keze ügyében a szöveg, 

már ott van a sorok között, már megszûnik 

a külvilág. És amikor megszólal 

a bevezetõ zene, és a nézõtéren elül 

a nesz, és a fényekben megjelenik küllemében 

is átlényegülten, és elhangzik 

ajkáról az elsõ szó, már csak a játék 

van, a játék szenvedélye… 

A mondatok élettel telítõdnek. Alakok 

támadnak elénk, látjuk a termet, 

ahol Chopin szól, a kerti bukszusokon 

az esõcseppeket, a vidéki fogadót, 

ahol a lopott órákat töltik, halljuk a 

reimsi harangok zúgását… míg aztán 

elhangzanak az utolsó szavak: …mert 

az is szerethet, aki elhagy, és az is, aki 

elbocsát… 

Az asztalkán kialszik a gyertyaláng. 

Beúszik a zene… és némi csend után 

felcsattan a taps. 

Sötét van, de az esõ elállt. Tíz óra, 

elõadás után. 

A színésznõ vezet, nézi az utat, még 

minden ízében, idegében ott az est feszültsége. 

A nézõtér figyelmes csendje, 

az öröm, hogy megtörtént a katarzis, 

hogy a játék szenvedélye, mint egy 

finom ívû ellipszis, a színpadról a nézõkön 

áthatolva visszatért hozzá, kiindulási 

pontjához. 

Magaddal ragadtad õket!– mondom. 

Hallgat. Nézem oldalról az arcát a felvillanó 

reflektorfényekben. Csendesen 

mosolyog. Igen. Magával ragadta õket a 

szenvedélye sugárzásával. 

31 

A Normafa Szalon 

(Hotel Agro, Normafa út 54.) 

a 2007–2008-as színházi évben 

is folytatja a 

„Koncert a város felett” 

elnevezésû mûvésztalálkozóit. 

A szalonra jellemzõ módon 

a közönségnek változatlanul 

lehetõsége van 

a közremûködõ mûvészekkel 

személyes találkozásra. 

Jegyek foglalhatók 

a 458-3900 telefonszámon. 

Október 26. 

Baranyi Ferenc estje: 

Bella Ciao 

(olasz dalok magyar fordításban) 

Közremûködik: 

Kassai Franciska elõadómûvész, 

Csák József operaénekes 

November 23. 

Zongoraváltozatok: 

szóló + 2 zongorás + négykezes: 

József Ács és János Ács 

December 21. 

Giorgio Casciarri olasz tenor 

koncertje, 

a zongoránál János Ács 

December 23. 

Karácsonyi öröm koncert: 

Rossini: Petite Messe Solennelle 

Polina Pasztircsák (szoprán), 

Giorgio Cascarri (tenor), 

Giorgio Giuseppini (basszus), 

+ kamarakórus+ 2 zongora 

+ Harmónium 

vezényel: János Ács

PREMIER: SZÍNHÁZ 

Veszélyes ember 

KASZÁS GERGÕRÕL 

KÕRÖSI ZOLTÁN

GÁL GÁBOR FELVÉTELEI 

Tudható, hogy vannak olyan színészek, 

akik, ki tudja miként, 

egyszerûen kimaradnak az idõ 

rendes múlásából. Ki tudnak maradni. 

Persze, kétség ne legyen, azért sorjáznak 

velük is az évek, múlnak és jönnek 

a szerepek, lám, esténként most 

már férfi hõsök lesznek, bajuszos, 

zord apák, hosszú fülû szamarak, pocakgyanús, 

meglett emberek, ám 

mégis. 

Ezek a színészek valamiként egy 

másfajta idõszámításban élnek. 

Állítólag a felnõttség, a végesség 

azzal a szomorú tudással kezdõdik, 

amivel az ember fokozatosan leveszi 

s elveszti magáról a lehetõségeit. Nem 

leszel már ûrhajós, világválogatott 

futballista, s nem is hiszed, hogy hegymászó, 

államelnök, felfedezõ válhatna 

belõled – vékonyodik és hegyesedik 

az életed. 

Egyre nagyobb a hétköznapok hatalma 

rajtunk. 

S akkor ezek a színészek… ez a Kaszás 

Gergõ pedig hiába játszik nagypapát, 

hiába válik belõle hõsszerelmes, 

lovag, Don Juan, hamiskártyás 

és ködlovag, Peer Gynt, Faust és Aureliano 

Buendía ezredes, kalap ide, kalap 

oda, gigerli cipõ és buggyos nadrág, 

ez a Kaszás Gergõ folytonosan 

egy elálló fülû kamasz is tud lenni. 

Az „is”-en van a hangsúly. 

Nem csorbulni, nem kevesebbnek 

lenni soha. 

Gergõnek lenni. 

Az a fajta kamasz, akirõl Bohumil 

Hrabal ír a maga gyerekkorát felidézve. 

Megesett vele, hazafelé menet, 

hogy egy járókelõ a túloldalról leszállt 

a biciklijérõl, átjött az innensõ 

oldalra, lekevert neki egy irtózatos 

nyaklevest, majd elégedetten továbbtekert 

– a nézése, az arckifejezése 

miatt. 

Hogy helyre tette a világot mégis. 

Hogy Faust is, meg az Éjjeli menedékhely 

Bárója is, de közben mintha 

ott ülne a szája sarkában az a pimasz, 

már-már gúnyolódó, kamaszos félmosoly. 

Intellektus és ösztön. 

Belül lenni, úgy, hogy közben ki is 

tudjon nézni, mi több, kívülrõl is rá 

tudjon nézni, Faustra, Aureliano 

Buendíára, Peer Gyntre s persze Kaszás 

Gergõre is. Ha jól sejtem, lényegében 

valami ilyesmi lehet a színészség 

titka: a test és mindehhez a folyton 

kacsingató értelem. A tudás, amit, 

A PÁRNAEMBER – KATURIAN SZEREPÉBEN GÁL KRISTÓFFAL ÉS MÉSZÁROS MÁTÉVAL 

tévedés ne essék, se ingyen, se könynyen 

nem adnak – csak éppen nem különösebben 

sokan indulnak el érte 

ezen az úton. Kaszás Gergõ ugyanis a 

honi tájainkon oly fájóan ritka intellektuális 

színészek közé tartozik, ami 

nem csupán annyit tesz, hogy éppenséggel 

roppant olvasott és mûvelt ember, 

hanem azt is, hogy kevés olyan alkotót 

láttam még, aki ennyire ízekre 

szedte, megrágta és bekebelezte, újra 

és újra szétszedte és megértette volna 

a feladatát. 

Úgy értem, az aznap esti feladatát 

és az évekre szólót is. 

Azt, hogy színész akar lenni, és 

miért akar színész lenni. 

Mert akkor, ha már így, annyira erõsen 

és ennyire ízekre szedve az övé az 

anyag, akkor lehet csak igazán elengedni 

az ösztönöket, akkor lehet egy 

erõsebb lét érintésével játszani. Úgy 

megközelíteni például egy már-már 

tudattalan, animális létet, az ösztönök 

szabadságát, hogy abban, az odáig 

vezetõ útban iszonyú akarat, rengeteg 

gyakorlás, az intellektus kontrollja 

van. 

Különös, hogy Kaszás Gergõnek, 

legalábbis az életrajza valami ilyesmit 

sugall, e gyakorláshoz meg kellett tanulnia 

szakítani. Szakítani például a 

fénnyel, a könnyebb örömmel. Merthogy 

egyébként már gyerekszínészként 

sikeres volt (Magyar Rádió), aztán 

meg ugyan csak harmadik alkalomra 

vették fel a fõiskolára, ám közben 

már a Nemzetiben stúdiózott. A 

fõiskolán Zsámbéki Gábor osztályában 

tanult, s a Katonában gyakorolva 

korántsem a hamadik alabárdost ala- 

33 

kította, hanem Shakespeare-darabokban 

játszott komoly szerepeket. 

Na ugye, mi kellhet még? 

Ösztön és intellektus. 

Hogy a lovak iránti szenvedélytõl 

(ugyebár, az erõsebb lét) vezettetve 

beiratkozik állattenyésztést tanulni a 

kaposvári fõiskolára, ez még csak 

hagyján. S hogy az ország egyik legjobb 

színházában fõszerepre készülvén 

a próbarend és az állatenyésztési 

órák hirtelenjében összeegyeztethetetlennek 

tûnõ sokaságát úgy oldja fel, 

hogy szezon közepén odahagyja a 

színpadot, talán még ez is elképzelhetõ. 

(Képzelhetõ a fenét.) De hogy lerúgja 

magáról a virágszirmokat és a 

reflektorfényt, ösztönbõl, indulatból, 

kamaszságból, azonnal, s ráadásul 

úgy, hogy aztán ezt soha meg ne bánja, 

no, ez azért már egy kicsit… 

Nem csorbulni. 

Huszonöt éves és már élettörténete 

van. 

Más kérdés, hogy aztán nemcsak a 

fõiskolát végzi el, de részt vesz egy 

nagyszabású nemzetközi színészprodukcióban 

(s tegyük hozzá, éppenséggel 

a halálos lélegzettel odahagyott 

Zsámbéki Gábor ajánlásával!) Németországban, 

szerepeket játszik a Vígszínházban, 

ahol szívesen látják, és 

szerzõdést kínálnak neki… De. 

Már megint a de. Úgy osztogat gyilkos 

sebeket, hogy föl se pillant közben. 

Úgy akar otthon lenni, hogy közben 

azt mutatja mindenkinek, annak is, aki 

nem akarná látni, hogy nincsenek otthonok, 

nincsenek biztonságos, védett 

helyek.

Veszélyes ember. 

Mert erre fogja magát, és nem leszerzõdik, 

hanem alapítóként belevág 

egy ködös és bizonytalan kísérletbe, 

Szentivánéji álom, Bárka Színház. 

Szeretett társak és szeretett célok, 

siker és visszhang… de. Hát persze. 

Amikor már úgy ítéli meg, színésztársaival 

együtt, hogy kibicsaklottak az 

eredeti célok, s letûnt már az összetartozás, 

akkor egy pillanatig se habozik: 

választ, kilép, újat keres. 

Lebeg, ha az kell. 

Harmincöt évesen háromszor tudta 

már újrakezdeni. 

S ehhez képest fogja magát, elfogadja 

Csizmadia Tibor hívását, s lesz 

Egerben az új társulat legnagyobb 

csillaga. Merthogy – érzelem és intel- 

PEER GYNT – TÖRÕCSIK MARIVAL 

lektus – immár nem csupán a szabadság 

élményét ismeri, de tudja, hogy az 

alkotáshoz a társak megválasztása 

ennek a szakmának az egyik legfontosabb 

bölcsessége. Fantasztikus szerepeket 

alakít sorozatban, hogy csak 

a legutóbbiakat említsük, Faust, Polixenes 

A tél meséjébõl, Szoljonij a Három 

nõvérbõl, Peer Ibsen-Grieg darabjából. 

S az egyik leglenyûgözõbb: 

Katurian Martin McDonagh A párnaemberében. 

Ha a pályáját látva nem tûnne ez 

igencsak vészjósló megjegyzésnek, 

azt mondanám: már megint, újra a 

csúcsra ért. Siker, fényszóró, virágszirom. 

De hát azért is Kaszás Gergõ, 

mert ez már egy másfajta magasság, 

mint a húsz évvel korábbi sikerek. Pél- 

34 

dául tudhatja, hogy nem csupán az ugrás 

íve, a dobbantás, a léc földtõl számított 

távolsága számít, hanem alatta 

a föld és a levegõ szerkezete. Bizony: 

nem a kamaszosság kopott meg, hanem 

a bölcsesség és a mesterség tudása 

halmozódott. 

(Egyszer hazafelé ballagtam, amikor 

összeakadtam vele Budapesten, a 

Körúton. Nem is tudtam, hogy nagyjából 

egy környéken lakunk, ballagtunk 

hát tovább, miközben õ hosszan mesélt 

a házról, ahol az édesanyja lakik, 

a lakókról, az emberekrõl, az utcáról. 

Úgy beszélt, akár egy író. Vagyis még 

úgyabbul, hiszen szinte oda se figyelve, 

fél kézzel szórta el a történetet, 

mint egy adakozó keleti herceg. A legjobb 

regényem befejezõ fejezetét neki 

köszönhetem; csak úgy, ott a járdaszegélyen 

tette le elém.) 

Szóval itt van velünk egy érett, komoly, 

nagy színész, akihez persze 

idõnként biztosan le akarna szállni a 

biciklijérõl, az utca túloldaláról a megszokásokat 

kedvelõ ember… Egy férfiú, 

aki nem csorbul, Gergõ marad. 

Tegyük hozzá, a hangja mellesleg az 

egyik legképzettebb szinkronhang az 

országban. És hogy úgy tud úgynevezett 

„vidéki színész” lenni, hogy nemcsak 

a színészi tudása, de az ismertsége 

is (ha ez értelmes mondat így 

egyáltalán?) bárkiével összevethetõ. 

Rémületes, de olyannyira sokat tud 

a színészetrõl, hogy attól tartok, már 

megint a szabadságon gondolkodik. 

Nevetséges, hogy a magyar film 

(több mint féltucatnyi produkcióban 

játszott) nem használja õt jobban. 

Rémületes, de olyan komolyan lehet 

írni róla, mintha nem lenne az 

egész fickó egy nagy pohár angolkeserû. 

Jászai-díj és egyebek. 

Úgy hiszem, jó lehet vele egy színpadon, 

és jó lehet vele barátnak lenni 

is. Két korántsem mellékes dolog. 

Azt meg nem tudom, nem tudhatom, 

mi jöhet most a pályáján. A másfajta 

idõszámítás. Férfikor, érettség 

és miegymás. A párnaember, Faust, 

Don Juan, Aureliano Buendía. Na jó, 

Galambos Papi is… Ösztön és intellektus. 

Ellenben mi, a párnás székeken 

ülõk, biciklisták és nem biciklisták, 

nyaklevesekkel és anélkül, itt, Budapesten, 

Egerben, Pécsett és akárhol, 

jó, ha tudjuk, jó, ha figyelünk: egy, a 

szabadságot ismerõ, remek, nagy színész 

van elõttünk.

HIRDETÉS 

35


Elõbb megbocsátok… 

–K 

ét éve játszod A Sötétben 

Látó Tündért. Szakmai és 

nézõi – mi több, „gyerek-nézõi” 

– siker. Ám most éppen a rádióstúdióból 

jössz, ahol második napodat töltöd 

azzal, hogy rádiójáték legyen, meg 

talán CD is Bagossy László mesebeszédébõl. 

Papírból olvasod azt, amit fejbõl 

is tudsz, ám nem siethetnek segítségedre 

a tárgyak. A megszokott gesztusaidat, 

a kellékeidet sem használhatod. Így 

ez egy egész másik darab? Másik mese? 

– Mások a szempontok. A rádióban 

nem segíti a történetet a látvány, és csak 

a hangomra hagyatkozhatom. A háromezer 

éves tündér minden partnerét én 

szólaltatom meg a színházban. A 

kisvakondot, a világszép-királykisaszszonyt, 

a tökmagkirályfit, a táltost, a 

sárkányt, farkasokat, öregembert, törpét. 

Mindenki helyett én beszélek. Anynyira 

szeretem ezt az anyagot, hogy így, 

mindenféle külsõ segítség nélkül is jólesett 

elmondanom. Ráadásul van is benne 

gyakorlatom. Három és fél éves volt 

a nagyobbik unokám, amikor látta az 

POGÁNY JUDITTAL SÁNDOR ERZSI BESZÉLGET 

elõadást, és lázrózsákkal az arcán jött 

ki a nézõtérrõl, ölelgetett és elfúló hangon 

azt mondta: nagyon szépet meséltél, 

nagymama! Azóta állandóan mesélnem 

kell neki. Otthon, kocsiban. 

– Te vagy a hangoskönyv? 

– Igen, hogy ne unatkozzon a hoszszú 

út alatt. Nyáron így tudtam csak ágyba 

könyörögni. Megbeszéltük, másnap 

honnan folytatom a tündért. Három napig 

is el tudtam húzni, aztán kezdtük 

elölrõl. 

– A Kacsamesék óta biztonsággal 

tudható, hányféle hang van a torkodban. 

A gyengébbek kedvéért: te voltál mindhárom 

kiskacsa magyar hangja. Ha 

elõbb nem, ott végképp meg kellett adnia 

magát a szakmának, amely kitartóan 

stigmatizált téged a pöntyögõ beszéded 

miatt. A Sötétben Látóban nagyjából 

húsz figura hangján beszélsz. Mégis, 

meddig kísértett a „csipogó” melléknév? 

– A szakma és a külvilág mindent 

spéttel vesz tudomásul. Már jó pár szerepet 

eljátszottam, mire egyáltalán feltûnt 

és beazonosították. Aztán 1981- 

A SÖTÉTBEN LÁTÓ TÜNDÉR FOTÓK: GORDON ESZTER 

36 

ben a Marat/Sade fõpróbáin Ács János 

azt mondta, szeretné, ha az én figurám 

sötétebb tónusú lenne. Bár voltak kérdéseim, 

ezekrõl beszéltünk, és a másnapi 

fõpróbán mélyebb hangon szólaltam 

meg. 

– Ez a Kolumbusz tojása! Ennyi kellett 

csak ahhoz, hogy elõjöjjön egy sötétebb 

hangod? 

– Ennyi. Meg fogsz lepõdni, de amikor 

Montágh Imre lejárt hozzánk Kaposvárra 

tanítani, azt mondta: legalább 

annyira kéne mindenkinek jól beszélnie, 

mint a Pogánynak, aki mindig azon a 

hangon beszél és olyan beszédhibákkal, 

amilyen szerepet játszik. 

– Meglepõdtem. 

– Csehov Ivanovjában Anna Petrovnát, 

a tüdõbeteg zsidó feleséget játszottam, 

olyan pici, finom zsidós beszédmodorra 

kért Zsámbéki Gábor, hogy avatatlan 

fül észre se vegye. 

– Utánajártál? 

– Érdeklõdtem, figyeltem, aztán begyakoroltam, 

megpróbáltam azt a kicsi 

éneklõs hangsúlyt természetessé tenni. 

A kritika meg azt írta rólam, annyira elementáris 

az alakításom, hogy még a beszédhibáimat 

is elfogadhatóvá teszi. 

– Még azt is, ami addig nem is volt. 

– Hiszen egy teljesen más beszédet 

gyakoroltam be. Zsámbékinak nagy hajlandósága 

volt arra, hogy a különbözõ 

személyiségeket a hangjukkal együtt bányássza 

ki az emberbõl. Alkalmas voltam 

erre, érdekelt és akartam is. Az Éjjeli 

menedékhelyben három hétig próbáltam 

a Natasát, lírai naivának. Kétségbeejtõen 

hamis voltam. Egyszer 

csak Zsámbéki azt mondta: legyen ez a 

Natasa egy kis taknyos proligyerek. 

Olyan, akit vernek, és a száját szûkre 

szorítja a dac. Egyszeriben pofon talált 

a szerep. 

– Közelebbrõl ismerõs karakter, FESTMÉNYE 

nem? 

– Hát persze. Ritkán néz a partnerre, LÁSZLÓ 

inkább mellé vagy a földre. Hat évig éltem 

együtt a MÁV nevelõintézetben 

olyanokkal, akiket még tizenhat-tizen- GYÉMÁNT

VÍZKERESZT, VAGY AMIT AKARTOK – A BOLOND SZEREPÉBEN GÁLFFI LÁSZLÓVAL ÉS FÜR ANIKÓVAL 

nyolc évesen is megvertek otthon. Sok 

mindent tudok róluk. 

– Érzem én, hogy ez itt egy drámai 

beszélgetés kezdete lehetne, de közben 

nem hagy nyugodni az sem, amit a Marat/Sade 

próbáiról mondtál. Hogy nem 

végrehajtó színészként mûködsz, hanem 

ragaszkodsz a munkatársi ranghoz, ami 

feltételezi: ha nem értesz egyet a rendezõvel, 

megmondod, sõt, próbálod meggyõzni. 

– Azt a munkamódszert, amely szerint 

a rendezõ mond valamit, és mi azt 

feltétel nélkül végrehajtjuk, nem is ismertük 

Kaposváron. Néha vérre menõ 

viták és küzdelmek zajlottak. Életemben 

legtöbbet Ascher Tamással dolgoztam, 

és elõfordult, hogy ordítva veszekedtünk. 

– Eredmény? Elõbb-utóbb megtetted, 

amire kért? 

– Nekem biológiailag kell elfogadnom 

azt a személyt, akit el akarok játszani. 

Sok éve történt, A kopasz énekesnõben 

jellegzetes lófogú-angolnõ beszédmodort 

kért tõlem. Ám ez semmi 

ahhoz képest, hogy kijelentette: rövid a 

lábam, és úgy járok, mint a Pinocchióban. 

Kétségbeestem, hiszen amióta ismer, 

nem nõttem. Ekkora a lábam, ekkorát 

lépek. Végül a nagy üvöltözések 

közepette elkezdtem kifigurázni az instrukcióit. 

„Ezt akarod látni, tényleg, 

ezt?” – kérdeztem. – „Akkor miért rám 

osztottad a szerepet, hiszen ez nem én 

vagyok!”, és közben két lépéssel keresztülspárgáztam 

a színpadot, és villogtattam 

a lófogaimat. Mire tök higgadtan reagált, 

szemügyre véve engem meg a mûsoromat: 

nem pont ezt gondoltam – 

mondta –, de errefelé. Mire lassan megértettem, 

és megtaláltam magamban 

azt a hivataloskodó személyiséget, a 

maga beszédstílusával és tempójával, 

mozdulataival, amit Ascher keresett. Az 

egyik legnagyobb szakmai sikerem lett. 

– Mégiscsak elérte azt, amit akart. 

– De nem kényszerített. Igaz, rengeteget 

bántott, de soha nem lehetek elég 

hálás neki mindazért, amit kipiszkált 

belõlem. Akár hangban is, hiszen a 

Szecsuániban Sen Tét a saját hangomon, 

Sui Tát pedig – lemértük – hét 

hanggal mélyebben beszéltem. A York 

hercegnét pedig tizenkettõvel, bár állandóan 

berekedtem. 

– Gondolkodtál azon, hogy Kaposvár 

éppen az a hely volt, ahol a rendezõk 

mindenben ellene mentek a sémáknak, 

közhelyeknek, elvárásoknak? Azért 

játszhattál el az alkatodtól olyannyira 

eltérõ hõsnõket, mert õket nem az alkatod 

érdekelte, és az abból adódó kötelezõ 

szerepkör. 

– Tudtam, sehol máshol a világon 

nem játszhattam volna el ezeket a szerepeket. 

Még a Pinocchiót sem, amit 

a fiam születése után osztott rám az 

Ascher. Ötvenhárom kiló voltam, és kétségbeestem, 

hiszen a Pinocchio minden 

gyerek számára ugyanazt a fabábut jelenti 

és nem egy vastagabb combú nénit. 

Lukáts Andor segítségével fogytam le 

negyvenhét kilóra, ami használható volt 

Pinocchióként. Látod, ez a szerep is rejt 

választ arra, amit az imént kérdeztél. 

Neki köszönhettem a Rosalindát. Zsámbéki 

látott valamit rajtam a bemutatón, 

ami után eldöntötte: én játszom az 

Ahogy tetszikben. Nem hiszem, hogy ez 

bárhol másutt megtörténhetett volna. 

– Abba aztán belefogyhattál. 

– Még három kiló lement. Késõbb 

Pesten, a Szent Györgyben még tovább, 

38 

de negyvenhat évesen, amikor harmadszorra 

voltam Aschernél Pinocchio, 

még mindig alatta voltam az ötven kilónak. 

Így búcsúztam a szereptõl. Sokáig 

elkísért. 

– Mennyire változott meg benned 

mindaz, ami a Nemzeti Színházba való 

megérkezéseteket kísérte? Sokszor 

beszéltél már róla, kérdeztek is bõven 

arról az idõszakról, amikor Székely 

Gábor Szolnokról és Zsámbéki Gábor 

Kaposvárról megérkezett veletek a 

Nemzetibe. A színháztörténet majd helyre 

tesz mindent, az a dolga. De vajon 

benned a helyére került-e? Van helye 

egyáltalán? 

– Sokáig õriztem a feszültséget és a 

fájdalmat, amelyet a keserû tapasztalatok 

okoztak. Ma már megbocsátóbb vagyok. 

Végül is összesen két évad volt, és 

Koltaival visszamenekültünk Kaposvárra. 

Ascher visszajött fõrendezõnek félállásban, 

és jött Lázár Kati és Jordán 

Tamás is. 

– Ezzel megkezdõdõdött Kaposvár 

második nagy korszaka, Babarczyval. 

Ráismertél arra a Kaposvárra, amit otthagytál? 

– Változott. Helyey, Vajda Laci, Molnár 

Piroska nélkül egészen más volt. 

– Molnár Piroska is visszament. 

– Kicsit késõbb. Nagyon rábeszéltem. 

Hiszen a Katona társulatában a nálánál 

fiatalabb szerepekre voltak elegen, 

az idõsebbekre meg ott voltak a 

nagy öregek. Szerintem jól döntött, hogy 

visszajött, mert olyan szerepek sorát 

kapta meg Kaposváron, amelyeket Pesten 

már nem játszhatott volna el. Tudod, 

a hetvenes években még sokkal naivabbak 

voltunk, erõsebben összezárva, 

magunkra hagyva. Még nem cincáltak 

szét minket. Nem volt bennünk elvágyódás. 

– Aztán megtermett bennetek. 

– Ami érthetõ, és igazunk is volt. Akkor 

is, ha megváltozott sok minden. Ám 

kétségtelen, hogy erre a bizonyos második 

korszakra tehetõ az is, hogy rengeteget 

filmeztünk, és bedolgoztuk magunkat 

a szakmába. 

– A kaposvári színház mindig politizáló 

színház volt. Ebbõl következõen 

gondoltad, hogy vállalod az önkormányzati 

képviselõséget? A színész és a szerepkör 

eggyé vált? Küldetéssé? 

– Nem. Bár a társulat mindig megérezte, 

hogy üt és azt is, mekkorát. De 

nem ezért lettem képviselõ, hanem 

azért, mert Babarczy László megkért rá. 

Amúgy is megszállottan igazságkeresõ 

voltam világ életemben. A legcivilebb 

utcai csetepatékban képes voltam hangosan 

állást foglalni, ha az igazságérze-

tem háborgott. Nem egyszer történt 

ilyen. Üvöltöttem vadidegen, félrészeg 

apával, aki rángatta a kisgyerekét. Vagy 

egy tagbaszakadt örzõ-védõvel, aki egy 

földön fekvõ embert rugdosott fényes 

nappal a Corvin elõtt… 

– A végén téged kellett megmenteni? 

– Nem, mert az erõs felindulásom 

mindig kellõ döbbenetet okozott. Csak a 

fiam féltett, még veszekedett is velem. 

Mert a világ annyira megváltozott, hogy 

bármikor elõkerülhet valakinek a zsebébõl 

egy fegyver. Hát tudod, ez nekem 

eszembe sem jutott eddig. Én csak osztottam 

az igazságot. Nem bírtam nem 

csinálni. 

– Ezekbõl a tulajdonságaidból egészen 

biztosan tudhattad volna, hogy 

nem lehetsz alkalmas a politikára. Mégis 

képviselõ lettél. Miben reménykedtél? 

– Én voltam a társulatban egyedül 

kaposvári. Az Eörsi Pistával való barátságom 

okán pedig jól körvonalazódtam 

a politikai palettán. Jogilag megtámadhatatlan 

jelölt voltam. 

– Szükség volt valakire a színházból 

az önkormányzati testületben? 

– Babarczy László pontosan látta 

elõre, hogy meg fog változni a színházak 

finanszírozása, más lesz a gazdánk. 

Tudni akarta, hogy milyen veszélyhelyzetekre 

kell felkészülnünk. Legyen valaki, 

aki hathatósan védi a színházat. Néha 

sikerült. Amikor egy szavazaton 

majdnem elbuktuk a költségvetésünket, 

és nekem sikerült megfordítanom a 

helyzetet, és magunk mellé állítani azt, 

akinek a szavazatán az egész elkövetkezendõ 

évad múlott. 

– Színházi helyzet volt? 

– Jól felismerve, és az utolsó pillanatig 

kitartva. Nagy jelenetre készültem, 

ütõs monológgal. Elmondtam: 

büszkék lehetünk a húsüzemünkre, de 

ha bárhol az országban azt mondják Kaposvár, 

mindenki elsõsorban a Csiky 

Gergely Színházra gondol. Akkor ezért 

most tessenek áldozni is egy keveset. 

Sikerült. 

– Vágóhidak Szent Johannája, Brecht. 

– Akkor is sikerült. Ne legyél cinikus, 

mert a Petõfi Sándor Általános Iskolát 

is sikerült megmentenünk, pedig az önkormányzat 

át akarta adni az egyháznak, 

holott az mindig állami iskola volt. 

A tanároktól kaptam meg a szükséges 

dokumentációt, õk segítettek. Egyedül 

voltam kezdetben, aztán mellém állt egy 

fideszes képviselõ. Négy és fél órán át 

tartott a vita, de elértük, hogy független 

maradhatott az iskola. 

– Aztán csak lehagyott téged a politika. 

Profivá kellett volna válnod, azt 

meg – gondolom – nem akartad. 

PEDIG ÉN JÓ ANYA VOLTAM 

– Négy éven át voltam képviselõ, és 

közben kimaradtam produkciókból, mert 

a nagykoalíciós, listás harmadik helyemet 

nem lehetett elviccelni. Próbáltam 

teljesíteni azt, amit elvártak tõlem. Utánajártam, 

utánanéztem, utánatanultam. 

Komolyan vettem. Egyre reménytelenebbé 

és egyre lehetetlenebbé vált minden. 

– Beleláttál? 

– Nagyon is. Pokoli dolgokat láttam. 

Jobb lett volna, ha nem látom. Az nem 

volt kérdés, hogy a politikáért nem akarom 

abbahagyni a pályámat. Az ötvenes 

éveim felé jártam, és észnél kellett lennem. 

Az igazán nagy fiatal lány szerepek 

már elmaradnak, és a felnõtt nõi 

szerepek többsége alkatilag nem való 

nekem. Ahogy öregedtem, lányból egybõl 

néni lettem. 

– Túlzol, hiszen még ebben is szerencsés 

voltál! 

– Igaz. Egy évadon belül voltam tizennyolc 

éves Julika és kilencvenéves 

York hercegné. Megkaptam Ács Jánostól 

Blanche-ot A vágy villamosából. Példátlan 

gondolat! Hát nem? Pokoli hálás 

vagyok érte. Édesanyám alkoholizmusát 

és ideg-összeroppanását belejátszhattam 

ebbe a szerepbe. 

– Nagy öröm. Az ember sohasem tudhatja, 

miért legyen eléggé hálás a sorsnak. 

– Ha már megéltem bizonyos élményeket, 

akkor azokból táplálkozom is 

színészként. 

– Hát volt hová nyúlni. Nevelõotthonok, 

erdélyi nevelõ néni. 

– Az Eta! Két éve csak, hogy eltemettem. 

Rengeteget játszottam belõle. Akit 

igazán szeretek, azt a tökéletlenségeivel 

fogadom el, és Etát nagyon szerettem. 

39 

– Eljátszod, tehát földolgozod és 

megbocsátasz. 

– Elõbb megbocsátok. Azért merem 

feldolgozni. 

– Pedig én jó anya voltam címmel játszol 

egy monodrámát tavaly óta. Egy 

öregasszonyról szól, akinek a gyilkos fiát 

halálra ítélik és kivégzik. Csodálkoznék, 

ha Eta nem lenne ott a színpadon veled. 

– De nem tudatosan. Az ösztöneim 

teszik a figura alá a személyét. Mozdulatokat, 

gesztusokat, beszédmodort 

vettem át tõle. A bemutató után tudtam 

meg: a fiam azért nem maradt velem a 

banketten, mert úgy érezte, Etát látja a 

színpadon. 

– Ilyenkor büszke vagy és kicsit szégyelled 

magad, hogy eladod? 

– Nem szégyellem magam. Értéknek 

tartom. Megéltem, az enyém. Egyszer, 

talán tizenkét éves koromban egy osztálytársnõm 

felsikoltott mellettem, 

mert meglátott a hajamban egy õsz hajszálat. 

Ki akarta húzni. Erre rákiabáltam: 

ki ne húzd! Az a tartalmas élet jele! 

Mondtam tizenkét évesen. Pedig akkor 

még nem is tudtam, mit védek. 

– Valakinek téged is kéne talán védenie. 

Nem akarlak provokálni, de Csákányi 

Eszter és Lukáts Andor törtek neked 

egy kis falatot a Kossuth-díjukból? 

– Már azok is kaptak Kossuth-díjat, 

akik annak idején miattunk jártak le 

Kaposvárra. Az nagyon jólesett, amikor 

Eszter a díj kapcsán azt nyilatkozta, 

mennyi mindent köszönhet Kaposvárnak. 

Engem név szerint is megemlített. 

Volt egy idõszak, amikor fájt, hogy 

több mint húsz éve nem kaptam szakmai 

kitüntetést. Mostanában már nem 

fáj. Tulajdonképpen nem is törõdöm 

vele.


Ezt tanítani kellene… 

amikor látom, mindig ez jut eszembe. 

Aztán hamar rájövök, hogy azért ez 

elég nagy baromság. Ezt valószínûleg 

nem lehet. Sõt. Kicsit több mint valószínû, 

hogy nem. Amikor frakkban, kínosan 

oldalra fésült hajjal, bambán tudálékos 

kifejezéssel az arcán elõrelép 

a színpadon, majd sietve közli, hogy a 

felesége arra kérte, de nem is, inkább 

azt követelte tõle, hogy tartson elõadást 

a dohányzás ártalmairól, akkor 

meg körülírhatatlanul humoros. Az elsõ 

percekben még le lehet esni a székrõl 

a nevetéstõl, szóval nagyon kell kapaszkodni 

a karfában. Aztán amikor 

kiderül, õ bizony egy szegény, szerencsétlen, 

elnyomott kis papucsvéglény, 

akkor kezd szánni valóan mosolyogtató 

lenni, aztán amikor fény derül arra, 

hogy õ valójában egy elesett, végtelenül 

kilátástalan életû senki, na akkor 

már inkább zsebkendõ után kell kotorászni 

az imént még karfát szorongató 

kezemmel, mert Trill Zsolt – aki, megesküdnék 

rá, hogy amikor elõször láttam 

a Csehov-egyfelvonásosokban, ebben 

a jelenetben egy pillanatra megõszült 

– könnyeket csal az egyszeri nézõ 

szemébe. Abba már belegondolni is 

kacagtató, hogy elõtte néhány perccel 

még a Medve címû jelenetben játszotta 

Lukát, a meglehetõsen gyáva, ám 

annál röhejesebb szolgát, utána néhány 

perccel pedig a Leánykérésben a 

gyanakvó és nem kicsit különös földbirtokost, 

a „too much” kategóriát egy 

laza libbenéssel olyan könnyedén átugorva, 

hogy az már szinte egy nagy 

közös eksztázissal ajándékozza meg a 

teljes publikumot. 

A szintén Vidnyászky Attila rendezte 

Sólyompecsenyét látva pedig azt 

gondolnám, hogy mikor elõadja, miként 

vadászott le egy kacsát, megismételhetetlen, 

ha nem láttam volna 

még egyszer éppoly fantasztikus hu- 

SZEPESI KRISZTINA 

A SZARVASSÁ VÁLTOZOTT FIÚBAN 

morral és utánozhatatlan gesztusrendszerével 

Trillt, ahogyan azt bizonygatja, 

mekkora meccs volt leölnie 

azt a tudatosan menekülõ szárnyast. 

Aztán a Beregszászi Illyés Gyula 

Magyar Nemzeti Színház mellett néhány 

évre szerény fõvárosunkban, az 

Új Színházban is szerzõdést aláírt színész 

elõl már végképpen nem nagyon 

tudott elbújni a nézõ – nagy szerencséjére 

–, mert ott aztán szintén volt 

mit látni színészetbõl. A Bolha a fülbe 

akrobatikus hózentróger-jelenetétõl, 

az Álszentek összeesküvésében a zongorából 

kikecmergõ, nagyképû színészpalánta 

alakításán át, egészen a 

több erkölcsi vitát kiváltó Roberto 

Zucco sorozatgyilkosáig. Utóbbi esetében 

Trill képes volt szintén – és szinte 

mindig – Vidnyánszky rendezésé- 

40 

ben olyan ellentmondásosan megérinthetetlen 

karaktert formálni egy 

rejtélyes életû gyilkosból, hogy izgalmas, 

félve mondom, szimpátiát és 

együttérzést kiváltó emberré tett egy 

közellenséget. Olyan sokszínû volt, 

mint amilyen egy valódi ember élete. 

Talán ez is az egyik óriási erénye, hogy 

miközben fergeteges humorával néhány 

pillanatra irreálisan felnagyít 

egy-egy figurát, színpadi jelenléte valódi 

jelenlét. Mintha nem hazudna. Pedig 

hát õ is színész, aki Kijevben végezte 

el a színmûvészetit, úgy, hogy 

mikor kiválasztották, gyakorlatilag fogalma 

sem volt arról, milyen is a színház. 

Mondhatnánk, hogy természetes 

az, ahogyan testét táncosként használja, 

miközben játékával minden mûfaj 

minden színét képes felfesteni. 

Mondhatnánk, de ez sajnos nem az. 

Ez szinte egyedülálló. Volt például egy 

film, amiben egy néhány perces jelenetben 

a diszkó pultját támasztva 

nagyképû yuppie-ként magyarázott 

valamit az exnõje mellmûtétjérõl, az a 

jelenet meghökkentõen mókás volt. 

De láthattuk õt félénk, útját keresõ 

gyermekként A szarvassá változott 

fiúban, ahol valóban szükség volt akrobatikus 

tudására, ahogyan az egyik 

imbolygó pallóról a másikra átlépve, 

mind magasabbra törve kereste a választ, 

és volt õ a Tóték döbbenetes Õrnagya, 

aki az õrültség minden stációját 

felvonultatva artikulálta a közönség 

felé alig hallható suttogással, hogy 

„sze-ret-nek”. Hát igen. Mert még ha 

néha egy-egy pillanatra soknak tûnik, 

akkor is olyan igazi. Mostanában legtöbbször 

a debreceni Csokonai Színházban. 

A Word helyesírás-ellenõrzõ 

programja a Trillt drillre javítaná. Én, 

ha róla van szó, vakon bemondanám 

az all int egy lehetséges royal flössre.

GODOT-RA VÁRVA – SZÛCS NELLIVEL 

THEATER.HU FOTÓ – ILOVSZKY BÉLA

...akirõl 

azt hallottam-olvastam 

valamikor a nyár elején, hogy 

megünnepelték a hetvenedik születésnapját 

az Örkény Színházban, és jól 

fölmérgesedtem, hogy mégse kéne 

már tíz egész évet tévedni, ráadásul 

fölfelé. És meséltem is fûnek-fának – 

és fû-fa is jól fölmérgesedett. Erre tessék: 

Végvári Tamás tényleg hetvenéves 

volt a minap, pedig a minap elõtt 

két nappal még Andrejt játszott a Három 

nõvérben. 

Igen, abban a Három nõvérben… 

Teszetosza, kissé pocakosodó férfi, 

aki nõvérei unszolására hozta félszegen 

és engedelmesen a képkeretet, 

ennyi maradt nagyjából a nagy illúziókból, 

meg az a rezignált-megbékélt 

monológ a nagyothalló inasnak arról, 

hogy tán mégsem ilyennek képzelte a 

boldogságot. Sok vesztes volt abban 

a Három nõvérben – gyõztesre vagy 

nyertesre hirtelen nem is emlékszem 

–, de a legnagyobb balek kétségtelenül 

a Végvári Andreje volt. 

Szép, hosszú pálya – a vidéki évek 

azokban a bizonyos hatvanas években 

önmagukban is duplán számítanának; 

nemcsak azért, mert kétszer annyit 

van színpadon a színész, hanem mert 

minden utazás, minden család, minden 

élés dupla annyi energiába került, 

és Végvárinak ekkor már minden voltlett, 

család meg utazás. Gyõri Franciskával, 

a feleségével egy ideig lehetett 

együtt szerzõdni, aztán meg lehetett 

szervezni ezt a dupla életet. 

És amikor végül Pestre került – hiába: 

akkor és most is erre vezet, ha nem 

is minden színészi pálya, de a legtöbb 

vágyakozás –, akkor egyenesen a Kazimir 

Károly vezette Tháliába. Késõbb 

mi, a kezdõ és igen szemtelen kritikusok 

leginkább „telefonkönyv-színháznak” 

neveztük az akkori Tháliát, 

amelynek legfõbb küldetése volt, hogy 

a szocializmust építõ dolgozó népet 

megismertesse távoli népek mítoszaival, 

volt Kalevala, Csusingura, Rámajána, 

Gilgames. Aludtunk bele a zsölylyékbe, 

míg odaföntrõl sztentori hangon 

le lett tudva a népmûveltetés. Itt 

aztán meg lehetett tanulni fegyelmezett 

színésznek lenni. 

42 


Most a Végvári… 

CSÁKI JUDIT 

FOTÓK: 

GORDON ESZTER 

Volt persze annak a Tháliának egy 

másik arca is, erõsen árnyékos (és talán 

kárpótlásszerû): úgynevezett kényes 

és modern darabokat elsõként 

volt joga bemutatni. Így például Csurka 

Ki lesz a bálanya? címû drámáját 

is. Az igazság kedvéért mondom ezt, 

Végvárinak leginkább a maratoni népmûveléshez 

volt köze. 

Egészen addig, míg két produkció 

erejéig Szolnokra nem tévedt; az 

egyik a Paál István rendezte Nem 

félünk a farkastól volt, amelyben 

George-ot, a férfi fõszerepet játszotta, 

a másik pedig Ljubimov magyarországi 

debütálása, a Csere címû színdarabban, 

amelyben ugyancsak fõszerep 

zuhant rá. (Ez utóbbiban partnere 

– csere révén egyébként – a fiatal 

kezdõ, Udvaros Dorottya volt, 

mondhatnánk, neki ez volt a katapult.) 

Innen pedig egyenes út – noha 

lassú – vezetett a Nemzetibe, ahol 

szerencsés csillagzat fogadta: a Székely-Zsámbéki 

kettõs. 

Füst Milán Boldogtalanokjában õ 

játszotta az orvost – Székely rendezte,

ekkor már az is odafigyelt rá, aki korábban 

a Tháliába a lábát nem tette be. 

És noha sem Zsámbékinak, sem 

Székelynek nem volt a „saját” színésze 

– mégis hívták, vitték magukkal a 

Katonába. A csupa fõszereplõbõl álló 

társulatban õ lett a nélkülözhetetlen; 

hiszen minden darabban több szerep 

van, mint ahány fõszerep, tehát Végvárinak 

mindig jutott játszanivaló. 

Majdnem tíz évig „nyomta” Vencel királyt 

a legendás Übü királyban (majdnem 

ugyanennyi ideig a már említett 

Andrejt), A revizorban Dobcsinszkijt 

adta Bobcsinszkij mellett (aki Szacsvay 

volt, úgy emlékszem). És amikor a 

Hamlet árnyékában bemutatták a 

Kamrában Tom Stoppard darabját, a 

Rosencrantz és Guildenstern halottban 

fõszerepet játszott, a Színészt; ezt 

is jó sokáig, és remekül, komolyan és 

fergetegesen – hév, kedv, gusztus… 

Bejárta a világot, színpadról színpadra. 

Mindenki szeret dolgozni vele – és 

nemcsak azért, mert nem balhés színész, 

nem nehéz partner, nem problémás 

munkás, hanem mert úgy mozgatja-használja 

az óriási rutint, a megszerzett 

tudást, mintha mindig ott és 

akkor születne meg benne. Ismétli az 

egyszerit, az ismételhetetlent. Nem 

használódik el, mint körülötte megannyi 

fõszereplõ, nem fogy ki belõle a 

szusz. 

És közben a hangja megdolgozta az 

országot; nemcsak ismerik, hanem 

felismerik. Tõle és miatta lehet tudni, 

még a laikusoknak is, hogy szinkronizálni 

lehet jól meg rosszul, alámondani 

még inkább: az már igazi mûvészet, 

hogy bámulom az úszkáló halakat, és 

Végvári úgy magyarázza, merre vonulnak 

és miért, hogy abbahagyom a 

krumplipucolást, és nézem is, amit 

hallok. Nemcsak a hangszín, nemcsak 

a szép, tiszta beszéd, hanem az a bizonyos 

értelmes és értelmezõ intonáció, 

ami miatt azt lehet mondani, hogy 

a magyar nyelv szép – ezt tudja a Végvári. 

Azt mondják, akik közelrõl ismerik: 

higgadt és derûs – mármint délelõtt 

tizenegy óra után, addig ugyanis alszik, 

bárhol is van éppen; ha úgy néz 

ki, mintha próbálna, akkor is. Szóval 

egyébként sokszor õ a mérleg nyelve, 

csillapít, és konfliktust kezel, de elsõsorban 

is történeteket mesél, ízesen 

és humorosan; fanyar ez a humor, de 

erõs. Van mirõl mesélni: a hosszú pálya 

bõven szolgáltat muníciót. Van ne- 

APÁTLANUL – PORFIRIJ SZEMJONOVICS GLAGOLJEV SZEREPÉBEN, AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN 

43 

ki egy olyan értelmiségiféle tartása 

meg külseje, ezért aztán a csöndes, 

megbízható embereket vagy épp a rejtõzõ 

kiszámíthatatlanokat is rá osztják: 

Végvári Tamás mindig teljesít, 

nincsenek hullámvölgyei, legalábbis 

nem láthatók. Kritikusként nemigen 

jutott eszembe vele, az õ alakításával 

kezdeni az írást – viszont sosem hagytam 

említetlenül, mert mindig van mit 

mondani róla. 

Amikor tehette – nézem a dátumokat 

–, csöndesen nyugdíjba ment a Katonából; 

elegáns távozás, olyan, hogy 

vendégként vissza lehetett járni oda 

is, de közben lehetett, sõt, kellett új 

kalandokra is indulni, a Radnótiba – a 

Herzlre például a Tábori-darabból, a 

Mein Kampfból muszáj emlékezni –, a 

Merlinbe, a Játékszínbe, a Komédiumba, 

meg ahová még hívták. 

Kirándulásnak számít, hogy egy 

ideig a színészkamara elnöke volt, 

nyilván azért, mert bíztak benne a kollégák, 

semmi hebehurgyaság, viszont 

erõs elszánás. Nem tudom, tehetett 

volna-e többet a többiekért. 

Aztán valahogy az Örkényben megint 

csapatra, társakra talált: és megint 

egy alakuló, új színház formálódó 

társulatában. Sok körülötte a fiatal, 

szeretik nagyon, hallgatnak rá, adnak 

a szavára. És jó szerepeket játszik jól: 

A testõrben a Kritikussal kezdte ezt az 

új pályaszakaszt, ez is szép hosszú 

széria, még nincsen vége, de tart már 

vagy hat esztendeje. Barker Jelenetek 

egy kivégzésbõl címû darabjában fõszerepet 

játszott; Udvaros Dorottya 

festõnõjének volt az ellenfele, a püspök. 

A mûvészet szabadsága körül 

folyt életre-halálra menõ vita – és a 

retrográd figura annyira nagyszabásúra, 

annyira hitelesre és meggyõzõre 

sikerült, hogy igencsak megnehezítette 

a partner és a mûvészet szabadságeszméjének 

gyõzelmét. Higgadt erõ, 

kérlelhetetlen állhatatosság: ez volt 

Ostensibile püspök. A hárpia megzabolázásában 

(ez A makrancos hölgy 

volt) nõi ruhába bújt, isteni bohóc. A 

Finitóban a költõt adja, akit az író, 

Tasnádi István mostohán, klisékbõl 

gyúrt össze, ezért aztán vérszegény 

alak lett, akinek a paródiája sem lehet 

vérbõ. De nem Végvárin múlik, mert 

Végvárin nem szokott múlni soha 

semmi. Végvárira minden színpadi figura 

mindig bizton számíthat – ez a 

mi szerencsénk is, ha belegondolok.


HAVI ÉRZÉS 

Egy kemény fickó: Gáspár Sándor 

Mokány, rendíthetetlen karakter 

Monori Az arany ára 

címû Bereményi Géza-színmûben. 

Áll, mint a cövek, nem mozdítják 

ki sem családi tragédiák, sem társadalmi 

változások. Gáspár Sándornak 

való szerep. Õ tud egy tömbbõl faragott 

lenni. A Bárka Színház elõadásán 

teljes gazdagságában bontakozik 

ki elõttünk ennek a Teleki téri vagánynak 

a jelleme, aki nem a lehengerlõ, 

svungos-svádás vagányok közé tartozik 

– legalábbis az õ játékában –, hanem 

a magányos, magába zárt és magának 

való, belsõ titkait sohasem eláruló 

dörzsölt fickók egyike. 

Már a legelején, amikor még azt sem 

tudjuk, kicsoda, pontos képet ad róla, 

ahogy rezzenéstelenül állja a zabráló 

orosz katonák fosztogató akcióját. Halálos 

nyugalommal néz szembe a géppisztolyokkal. 

Sakkban tartják, de tudja, 

hogy nem adhatnak neki mattot, 

mert bár az áruját elvihetik, de a „vastartalék”, 

ami korántsem vas (annál értékesebb), 

megmarad. Gáspár Monorijának 

ez a kereskedõi finesz a mindenkori 

megmentõje. Hogy ha legatyásítják 

is, mindig újra tudja kezdeni, mert 

valamilyen értéket mindig át tud menteni. 

Anyagi értéket: brillt, aranyat, 

árut – Monori nem ismer más értéket a 

pénzzé tehetõ javakon kívül, amelyekkel 

bármit meg lehet vásárolni, seftet, 

tekintélyt, életet. Az alakítás ettõl a belsõ 

tudattól lesz különösen erõs. Ez táplálja 

nyakasságát, bátorságát (ahogy 

bratyizni próbál az erõfölényben lévõ 

„Nyikolájjal”, akivel alighanem korábban 

már üzletelt, csak hát a fegyverrel 

megtámogatott üzletnél nincs bratyizás), 

vagy ahogy késõbb Skultétival 

szemben „nagyvonalúan” enged a brill 

árából („nem is értem, mi van velem”, 

mondja fölényt színlelõ öniróniával). 

Mélyen jellemzi a figurát, ahogy a tisz- 

KOLTAI TAMÁS 

44 

FOTÓK: GORDON ESZTER

tességtelen üzletnél az üzleti tisztességre 

hivatkozik, és a maga módján 

igaza van: nem volt benne a szerzõdésben, 

hogy az ötért vett almát nem adhatja 

tizenkettõért, hiába csap le rá „a 

párt”. Gáspár Monorijának nyakassága 

megfelel a saját maga által fölállított 

törvénynek – de csak annak felel meg. 

Erõs vonulat a szerepértelmezésben, 

ahogy a gátlástalan akarat a leglehetetlenebb 

helyzetet is megoldja, 

legyen szó unokája életének megmentésérõl 

vagy egy manipulációs csapdából 

való kimenekülésrõl. Az utóbbi 

csak trükk: lenyeli, de elõtte demonstratív 

állkapocsmozgással meg is rágja 

a mitugrász ávós által a holmija közé 

csempészett tízdollárost. Az elõbbi 

Monori életének nagy kalandja, az 

egyetlen érzelmi kaland, amelyet átél: 

az Imike iránti – apait pótló – nagyapai 

szeretet. (A linkóci apát idejében „kiiktatja” 

egy sokat érõ – õt magát otthonától 

távol tartó – ékszerrel.) A csúcsjelenet 

a diftériás fiúcska kiragadása 

az életérõl lemondó halálfelcserek 

karmaiból – mi mással, mint pénzzel? 

–, majd az orvos rábeszélése a gégemetszésre 

a haldokló kis test fölött. 

Nem lehet pontosan tudni, hogy Gáspár 

Sándor Monorija e pillanatban miben 

hisz jobban, az akaratátvitel szuggesztiójában 

vagy az arany mindenható 

hatalmában, de nem is kell eldönteni, 

épp ez a szerepfölfogás lényege, 

hogy a kettõ menthetetlenül összekeveredik, 

vagy inkább eggyé válik. 

A zárkózott, fegyelmezett, visszafojtott 

férfit egyszer látjuk elszabadultnak: 

amikor egy részeg éjszakán hazatérve 

kitör belõle a duhaj nagy természet, 

és nadrágszíját megoldva meghágja 

a feleségét. Józanon azonban a 

rideg, kemény, büszke önkontroll mutatkozik 

meg. Ennek sûrítménye az 

utolsó, hosszú jelenet: az életbõl való 

önkéntes távozás szigorúan megtervezett 

és végrehajtott szertartása. Villanyoszlop 

elõtt áll a piaci placcon, 

posztókabátban, csizmában, szotyit 

és tökmagot árul, mellette a két kis 

zsák, kezében az egydecis bádogbögre. 

Ez már nem kereskedés egy 

Monorinak, ez már a „vég”. Összeszorított 

fogai közt préseli ki a szavakat – 

ezt mindig is nagyon tudta Gáspár Sándor 

– , imamalomszerû ritmusban ismételgeti, 

„a szotyi, a szotyi… a tökmag”, 

van benne valami vészjósló és 

egyben tragikus. Tekintete a semmibe 

mered, már egy másik világban jár, 

AZ ARANY ÁRA – BÁRKA SZÍNHÁZ 

amelyikben nem hisz – ha van valaki, 

akinek semmi köze a transzcendenciához, 

csak a materiális világhoz, akkor 

az Monori. Csupán azokra a pillanatokra 

hagyja abba a szinte rituális mormolást, 

amíg elhessegeti maga mellõl 

a „búcsúimádkozásába” avatkozókat. 

Azután már csak intézkedik, elrendezi 

a dolgait, megköti az utolsó üzletet, 

gondoskodik unokája anyagi jövõjérõl 

– és a kívánt pillanatban int a kiválasztott 

„szakembernek”, hogy elvághatja 

a torkát. A villámgyors mozdulat után 

egy pillanatra fennakad a bódé falán, 

majd lecsúszik, és a földre vágódik. 

Szakszerûen kivitelezett halál. Száraz, 

érzelgés nélküli. Amilyen az élete volt. 

A drámát színre állító Bagó Bertalan 

remekül „használja” azt a sûrû 

emberi anyagot, amelybõl Gáspár színészete 

táplálkozik, de más rendezõk 

nem mindig vesznek róla tudomást. 

Bagóval néhány éve az Úri muriban is 

termékeny módon találkoztak: az a 

Csörgheõ Csuli, akit „kitaláltak”, panyókára 

vetett zakójával, fölényesen 

zsebre vágott kezével mai figura volt, 

és sikerült elkerülnie a megszokott jellemzésére 

sablonosan kisajátított 

parlagi kedélyességet vagy a zsíros, 

csikorgó agyú, moslék-közeli tanyasi 

dúvadat. Kiss Csaba volt az a rendezõ, 

aki rá osztotta Othello szerepét. Gáspár 

– színpadi alapkaraktere szerint – 

szoborszerû, zárkózott, hallgatag 

Othello volt. Elakadó nyelvvel kimondott 

elsõ féltékenységi gyanúja, epileptikus 

rohama, a fegyelmezett felszín 

mögötti robbanékony erõ és a 

személyiség fokozatos felbomlásának 

tragikuma végül szépen fölépített alakítást 

eredményezett. Übü papájának 

kiteljesedéséhez már hiányzott az elõadás 

egészének markáns elképzelése, 

45 

de röhejesen fölpuffadt-kipárnázott 

figurájával, a gyáva lelkiismeret örökös 

lidércnyomásával küszködve így 

is hatásos karikatúrát rajzolt. 

A beszédére nézve hadaró, mozgását 

tekintve motorikus karakter Gáspár 

komikus vénájának gyakori forrása. 

A rendezõk ezt korán megszerették, 

mert építhettek a színész technikai 

tudására. Õ volt Taub János (és 

persze Plautus) hetvenkedõ katonája, 

ez jó régen történt, csaknem húsz évvel 

ezelõtt, akkor még „öblösítenie” 

kellett magát, hogy kitöltse a fölfuvalkodott 

melák jókora lelki zakóját. Ezt 

megelõzõen a Galócza címû „bombasikerbõl” 

– a szót egy Katona József 

színházi elõadással kapcsolatban nem 

mindenki szerint hízelgõ leírni – máig 

emlékszem arra a gáláns piruettjére, 

amellyel elrúgott egy földön heverõ rózsacsokrot, 

és a papírba csomagolt 

bukéta egyenesen a rivalda elõtt balról 

jobbra átviharzó Básti Juli kezében 

landolt. Technika és emberábrázolás 

összeért a Csoda címû Schwajda 

György-darabban. Egy vakot játszott – 

Garas Dezsõ kiváló rendezésében –, 

aki látónak tetteti magát, hogy ne veszítse 

el a munkáját, és kiérdemelje a 

„társadalmi gondoskodást”. Játékának 

kulcselemeként nem tapogatózó 

esetlenséggel, hanem a stilizált akrobatika 

virtuozitásával jellemezte a figurát. 

Az a fizikai bravúrsorozat, ahogyan 

fölrúgta, lelökte, széthányta maga 

körül a dolgokat, s a testi sérülés 

mögött láttatni engedte a személyiséget 

fölsebzõ lelki atrocitást, bámulatos 

teljesítmény volt. Az elõadás dátuma: 

1990. Azóta sok minden történt a 

világban és a színházban. 

Viszont Gáspár Sándornak vannak 

még tartalékai.


Egy szerelem 

három éjszakája 

SZÖVEG: KARAFIÁTH ORSOLYA 

KÉP: SZEBENI ANDRÁS 

Az elsõ magyar musical miképp szólhat 2007-ben? 

Mitõl lesz mai, mitõl lesz ezé a társaságé? Mit vesz le mindenbõl a publikum? 

Egy örök érvényû darab, egy nagyszerû rendezõ (a legnagyobbak egyike), 

egy különösre komponált alkalmi társulat, egy fotográfus meg egy író. 

46

Nyár eleje volt – még nem állt 

annyira a levegõ, mint ahogy 

a próbák alatt mindig –, amikor 

felhívott Szebeni András (akit csak 

a képei, albumai alapján ismertem), 

hogy belevonna egy közös munkába. 

A Budapesti Kamaraszínház Tivoli 

Stúdiójában egy hét múlva kezdõdnének 

a próbák, Makk Károly rendezi 

meg az Egy szerelem három éjszakáját. 

Õ fotókkal, én szövegekkel dokumentálnám 

a folyamatot, megismerkedéstõl 

a bemutatóig, amelynek apropója, 

hogy a zeneszerzõ, Ránki 

György épp aznap (október 30-án) lenne 

százéves. Természetesen rögtön 

SZABÓ MARGARÉTA, 

JÁNOSI DÁVID, 

KEREKES JÓZSEF 

ÉS NÉMETH KRISTÓF 

igent mondtam. Életem során valahogy 

mindig a munkák hoztak össze 

azokkal, akikkel addig csak álmodtam 

együtt dolgozni. A színház pedig? Eddig 

csak nézõként vagy fordítóként 

vettem részt színházi eseményeken, 

vonzott már régóta a társulatok külön 

világa, sajátos atmoszférája. Kettõ az 

egyben – gondoltam. Mély víz, próbafolyamat 

magamnak is. Aztán elkezdõdtek 

a valódi próbák. Olvasópróba, 

megbeszélések, a tér és a hang megtalálása. 

Szebeni gépe kattogott, néztük 

késõbb a kontaktokat – kibõl mi 

lett az elsõ és az utolsó kocka között. 

Hogyan változott Kishonti Ildikó szerepformálása, 

hogyan élte át Szabó 

Margaréta zsigerbõl a tragikus szerel- 

47 

DOLMÁNY ATTILA 

ÉS SZABÓ MARGARÉTA 

mes nõ fájdalmát. Majd a munka véget 

ért, Gyulán, a Várszínházban lezajlott 

az elsõ premier. A jegyzetek gyûltek. 

Néztem a képeket (ekkor még nem 

voltak összeválogatva), figyeltem az 

emberek és darab változásait. Ahogy 

napról napra belénk ívódik egy történet. 

Ahogy a drámaíró, Hubay Miklós 

szövege átlényegül. Ahogy Vas István 

versei-dalai életre kelnek. (A végére 

már én is tudtam kívülrõl a szöveget.) 

Immár itt van, albumba zárva, feketén-fehéren. 

Ne lehessen elfelejteni. 

MAKK KÁROLY 

– MUNKA KÖZBEN


Happy Art-morzsák 

Nyíregyházáról 

SZÖVEG: BRÜCKNER GERGELY 

KÉP: KÁRPÁTI ALMA 

Augusztus utolsó napján este hétkor nyitották 

meg az idei Happy Art (leánykori nevén VIDOR) 

Fesztivált. A rendezõk nem akármilyen 

munkát végeztek, hiszen még azt is 

elérték, hogy a megnyitóra 

már végig autópályán 

lehetett érkezni 

Pestrõl.

T 

íz hónap késéssel ugyanis éppen 

augusztus 31-re készült el 

az M3-as Görbeháza és Nyíregyháza 

közötti, 40 kilométeres, utolsó 

szakasza. 

Nyíregyháza – nem hiába Krúdy Gyula 

szülõvárosa – egyedi gasztronómiai 

élményekkel is szolgál. Különösen ízlett 

a nyírségi gombócleves, amelyben 

nem a pici gombóc dominál, hanem a 

citrom. Miként az itt lapcsánkának nevezett 

krumplislepény is (máshol tócsni, 

egérke, bamborák), ami reszelt 

krumpliból, lisztbõl, hagymából, fokhagymából, 

borsból és sóból áll, de ízesítik 

tökkel, padlizsánnal, snidlinggel 

vagy éppen csirkemájjal is. 

A Happy Art Fesztivál egyik legeredményesebb 

szervezési sikere 

volt, hogy az általam látogatott helyszíneken 

mindig pont annyi hely volt, 

ahány érdeklõdõ, üres széket, de kívül 

rekedt embert sem láttam. Mivel a 

színházi elõadások jegyeit eladják, és 

nem kevés ingyenjegyes kolléga, kritikus, 

újságíró is tolong, ebben elévülhetetlen 

szerepük volt a jegyszedõ néniknek, 

akik hatalmas lelkesedéssel 

segítettek minden szegletet, lépcsõt 

páhollyá varázsolni. 

Lenyûgözõ, hogy egyes emberek 

(konkrétan színészek) milyen otthonosan 

mozognak a nyelvek között – 

döbbentem meg, amikor Pintér Béla 

Korcsula elõadásában remeknek tûnõ 

kiejtéssel váltogatták az angolt, németet, 

olaszt, horvátot. Az utolsó sorból 

és a gyengébb szemüvegemmel 

érkezve viszont a feliratból nem sokat 

láttam, így legalább magamat is tesz- 

PRAH – BÖRCSÖK ENIKÕ ÉS SCHNEIDER ZOLTÁN 

A FÖSVÉNY – EPERJES KÁROLY ÉS VASS GYÖRGY FOTÓ: GORDON ESZTER 

49 

FOTÓ: KONCZ ZSUZSA 

telhettem. Nagy sikerélmény volt, 

hogy a horvát részeket leszámítva, azt 

hiszem, követni tudtam a sztorit. 

A Happy Art Fesztivált Európa legnagyobb 

ingyenes világzenei fesztiváljaként 

hirdetik, így sajnáltam, hogy a 

19 órai színházi kezdések miatt nem 

hallom a 20 órai koncerteket. Két ízben 

azonban szerencsém volt. A rendezvény 

szívében, vagyis a hangulatos 

kávézókkal körülölelt Kossuth téren 

a Zöld-foki-szigetekrõl érkezett 

Rabasa együttes dél körül elpróbálta a 

mûsort, amit napsütésben kávé mellett 

hallgathattam végig. Késõbb az 

ítéletidõ segített. Az éppen 74. születésnapját 

ünneplõ argentin tangókirály, 

Juan Carlos Cáceres bemutatkozását 

a hatalmas esõ elmosta. Mire 

sikerült a közeli Kodály Zoltán Iskolába 

áttelepíteni a koncertet, az egyfel-

vonásos Woody Allen-komédiának is 

éppen vége lett, át lehetett érni. 

Sajnos a diktafonom nélkül sétáltam, 

így egy egészen érdekes koncertet 

nem tudtam rögzíteni. Dzsesszkoncert 

volt a Hõsök terén. A fákon verebek 

százszámra, jöttek szórakozni. 

Ha szól a dzsessz, a zenét határozottan 

túlharsogják a kis madarak, a számok 

között szinte azonnal elcsendesednek. 

Ennyire muzikálisak, vagy 

csak jelzik, hogy kié itt a tér? 

Egészen különleges helyszíneken is 

voltak elõadások. A Dumaszínház fellépett 

a nyíregyházi Büntetés-végrehajtási 

Intézetben is, amely gyakorlatilag 

a patinás Korona Hotel mögött, a 

Kossuth tér tõszomszédságában helyezkedik 

el. Szintén a Dumaszínház 

jutott el a nagykállói Pszichiátriai 

Szakkórházba. Nagykálló valaha megyeközpont 

volt, az egykori megyeháza 

gyönyörû épület a város közepén. 

Szerettem az embereket itt. Két félreértés 

is jólesett. Szobát a fõiskola 

melletti szállodában kaptam, a taxisnak 

a fõiskolát adtam meg úti célnak. 

„Megkezdõdött a tanév?” – kérdezte a 

sofõr, ami tíz-tizenöt évvel a diploma 

után legalábbis kedves. Happy artos 

nyakbavalóval járkálva pedig egy árus 

érdeklõdõtt lelkesen, mikor lépek fel. 

Csábított a szituáció, szívesen bocsátkoztam 

volna részletekbe is, de végül 

legyõztem a kisördögöt, és maradt a 

valóság. 

A fesztivállal egy idõben Nyíregyházán 

rendezték meg az ülõröplabda Európa-bajnokságot. 

Egy hotelben laktam 

a résztvevõkkel, sõt, el is mentem a Bujtos 

Sportcsarnokba megnézni pár 

meccset. A csapattársak, a cserék ha- 

talmas hangerõvel buzdítottak, jó volt a 

hangulat, láthatóan baráti a légkör. Esténként 

a hangulat fokozódott, a sportolókkal 

megtelt a szálló körüli három 

étterem. Egyik nap a horvát, a szerb és 

a bosnyák válogatott sörözött az étteremben, 

láthatóan jól el voltak. Más 

sportágban ez aligha lenne lehetséges. 

Firenze és Tokió után Debrecenbe 

érkezett és a fesztivál ideje alatt is látható 

volt a világhírû Az igazi Da Vinci 

50 

címû kiállítás. A MODEM Modern és 

Kortárs Mûvészeti Központ a legszebb 

európai, amerikai „museum and 

research centre” épületeket idézi. Húzós 

a belépõ, csalódás a tárlat. Bár a 

mester alapossága, „mániákussága” 

lenyûgözõ, a kis grafikák melletti 

hosszú feliratokat olvasni inkább a 

könyv mûfaja, mint a kiállításé. Annál 

üdítõbb a szintén a MODEM-ben látható 

Testbeszéd címû kiállítás, vagyis 

az Antal-Lusztig-gyûjtemény. Az egykoron 

Lusztig Sámuel derecskei kereskedõ 

által elindított, majd unokaöccse, 

Antal Péter debreceni ügyvéd 

folytatta gyûjtõszenvedély eredménye 

egy egészen pazar, XX. századi és kortárs 

kollekció. 

Nehéz pontosan megfogalmazni, 

miért is olyan jó hangulatú a Happy Art 

Fesztivál, de alighanem azért, mert 

nagyon összepasszol a fesztivál és a 

város. A fõtéri koncertre – a biztonság 

kedvéért – sámlival igyekvõ nyugdíjas 

nénik, a délelõtti próbák zenéjére táncoló-ugráló 

óvódások vagy az esõ 

miatt azonnal fesztivál-helyszínné váló 

általános iskolai tornacsarnokok kapcsán 

tényleg úgy tûnik, hogy a városban 

mindenkinek fontos és mindenkinek 

jó a Happy Art. 

A HAPPY ART DÍJAZOTTJAI 

DOTTORE-DÍJ – a legjobb elõadásért 

PORTUGÁL – Katona József Színház, Budapest 

CAPITANO-DÍJ – a legjobb rendezésért 

MÁCSAI PÁL – FINITO – Örkény István Színház, Budapest 

ARLECCHINO-DÍJ – a legjobb férfi alakításért 

SZÉLES LÁSZLÓ – az Örkény Színház elõadásaiban nyújtott alakításaiért 

EPERJES KÁROLY – A FÖSVÉNY címû elõadásban nyújtott alakításáért 

COLOMBINA-DÍJ – a legjobb nõi alakításért 

BÁSTI JULI – NEW YORK-I KOMÉDIÁK: CENTRAL PARK WEST 

BÖRCSÖK ENIKÕ – PRAH 

BRIGHELLA-DÍJ – a legjobb férfi epizódalakításért 

VARGA ZOLTÁN – PORTUGÁL 

SMERALDINA-DÍJ – a legjobb nõi epizódalakításért 

SZIRTES ÁGI – PORTUGÁL 

PANTALONE-DÍJ – a legjobb díszletért 

HORGAS PÉTER – PRAH 

PULCINELLA-DÍJ – a legjobb együttesnek 

PINTÉR BÉLA ÉS TÁRSULATA – KORCSULA 

PIERROT-DÍJ – a legjobb utcaszínházi elõadásért 

MÁRKUSZÍNHÁZ – A HELYSÉG KALAPÁCSA 

A filmes versenyprogramban kiosztott díj: 

HYPPOLIT-DÍJ – a legjobb filmvígjátéknak – LORA – rendezõ: HERENDI GÁBOR

HIRDETÉS 

51


Gólem Fesztivál a Merlinben 

Kezdjük egy ellenpróbával. 

„Norvég színházak elsõ 

nemzetközi találkozója.” És 

lett, litván, észt, de akár koreai, mongol, 

üzbég – sorolhatnám, de egyik 

sem olyan sokat sejtetõ (bocsánat 

minden tiszteletre méltó nemzettõl!), 

mint a zsidó. Mert ahogy Esterházy 

Péter írta volt, lássuk be, zsidónak 

lenni mégiscsak érdekesebb, mint 

nem-zsidónak. És most itt a Gólem 

Fesztivál, igen, a zsidó színházak elsõ 

nemzetközi találkozója, egy háromnapos 

rendezvénysorozat, ami októberben 

zajlik a budapesti Merlin Színházban. 

Miben különbözik ez a fesztivál a 

többitõl, kérdezhetjük stílszerûen a 

pészach esti rituális kérdés-modorá- 

SZERÉNYI GÁBOR 

ban. A szervezõk hangsúlyozzák, hogy 

természetesen világszerte számos 

zsidó témájú fesztivál létezik, de – 

jegyzik meg szigorúan – professzionális 

zsidó színházi fesztivál nincs. 

Mit értsünk ez alatt? Nem ismerjük 

el a közízlést megcélzó, populáris produkciókat, 

népszerû melódiákat ismételgetõ 

musicaleket, mint a zsidó kulturális 

reprezentációt? Legyünk tapintatosak, 

de ismerjük be, hogy nem, 

mert akkor ugyanolyan sematikus képet 

kapnánk errõl a világról, mintha a 

magyar színházakat csak az amúgy 

megbecsült operettek képviselnék. 

Meddõn szépítenénk, a könnyû mûfajú, 

zenés elõadások, a látványosnak 

szánt folklórbemutatók – hiába a klezmer 

minden értéke, a Hegedûs a ház- 

52 

tetõn bája – csak úgy aránylanának az 

egészhez, mint például a Margitszigeti 

Szabadtéri Színpadon egy Ecseri lakodalmas 

bármily virtuóz csûrdöngölõje 

a magyar kortárs dráma ezerfényû 

mélységeihez. 

Milyen lesz ez a fesztivál akkor? És 

kiknek szól? Zsidónak kell lenni értéséhez, 

élvezetéhez, vagy legalább ismerni 

kell a vallást, a kultúrát? Borgula 

András, rendezõ, fõszervezõ élénken 

tiltakozik. Színházszeretõknek 

szól a tizenhét produkció. „Sokáig zárt 

ajtók mögött játszottunk magunknak 

– magunkkal. Eljátszottuk azokat a 

történeteinket, amelyek a hagyományainkat 

jelentették. És most megmutatjuk 

érzéseinket, büszkeségeinket, 

problémáinkat, kiteregetjük, amit 

nem mertünk.” 

A zsidó nép színházából mutatnak 

meg szeleteket, olyan jellegzetes 

szegmenseket, amelyeknek meghatározója 

a mesélõkedv, a tipikus önreflexió. 

(„Mert a kiválasztott népnek is 

van mivel szembenéznie, kritikusan, 

önvizsgálattal.”) A fesztivál definíciójához 

tartozik az is, hogy milyen nem 

lesz. A tervek szerint nem lesz „lila 

ködben gomolygó mélyenckedés”, de 

távol tartják a sablonos paródiákat is 

(„semmi vicces jajveszékelés, jiddise 

máme bohóckodás!”), a kiválasztott 

színházak, elõadások nagy reménnyel 

jogosítanak fel arra, hogy izgalmas 

kortárs produkciókat láthat a közönség. 

(„És az sem baj, ha a Merlin ruhatárában, 

elõadás után azt kérdezik 

majd, hogy jó, jó, de mi volt ebben a 

zsidó?!”) 

Mert a Gólem Fesztivál összeállításában 

az sem volt meghatározó szempont, 

hogy a bemutatandó darab zsidó 

legyen. („Akár arab is lehet, csak 

mûvészeti-minõségi szempontok az 

irányadók!”)

Az elõadások, a nemzetközi produkcióknak 

megfelelõen, több nyelven 

zajlanak – a magyar mellett németül, 

angolul, románul, jiddisül, ivritül –, és 

az idegen nyelvûeket magyar felirat kíséri. 

A rangsorolás helyett csupán 

hangsúlyozzuk, hogy a világ elsõ professzionális 

zsidó színháza is megmutatkozik 

a Gólemen, ez pedig a Román 

Állami Zsidó Színház, amelyet 1786ban 

Avram Goldfaden író-színész alapított 

a romániai Iasiban. Napjainkban 

is világszerte megbecsült színház, 

ezúttal a Menachem Mendel, az üzletember 

címû darabot adják elõ. (Sólem 

Áléchem írta, de a szervezõk hevesen 

gesztikulálva jelzik, hogy ez nem a Hegedûs 

a háztetõn!) 

Az Osztrák Zsidó Színház a múlt 

századi „jüdische kabaré” hagyományait 

eleveníti fel. Igényes szórakoztatásra 

törekszenek, miközben tudatosan 

igyekeznek olyan produkciót létrehozni, 

amely gyógyír lehet az elõítéletekre, 

az elutasításra, és segíthet 

feldolgozni a múlt szörnyûségeit. A 

Légy gyönyörû! címû elõadást az Izraelben 

a hatvanas években megjelent, 

egy nõk által, nõknek írt könyv ihlette, 

a Szépséged a kezedben tartod 

címû kötet. (A három színésznõbõl, a 

zeneszerzõ-zongoristanõbõl és a rendezõnõbõl 

álló csapat munkája 2006ban 

elnyerte az Izrael Fesztiválon a 

legjobb eredeti alkotás díját.) A Gólem 

Fesztiválra érkezõ darabot Borgula 

András rendezõ, hangsúlyozottan férfiként, 

azzal a reménnyel ajánlja, hogy 

az úgynevezett erõsebb nem hátha tanul 

valamit, és jobban megérti a Nõ lé- 

MENACHEM MENDEL, AZ ÜZLETEMBER 

nyegét. (Zsidó és nem-zsidó férfiak 

közös, nagy és egyetemes problémája!) 

Két egyfelvonásos darab közös elõadása 

igazi szenzációnak ígérkezik. 

David Mamet, amerikai zsidó író és 

Huda Al-Hilali arab származású drámaírónõ 

találkoznak az Osztrák Zsidó 

Színház elõadásában – egy budapesti 

színpadon. A Pessach/Rammadan címû 

elõadás a multikultúra reprezentációja, 

két hagyomány közös pontjainak 

kutatása, érzékeltetése elevenedik 

meg, annak apropóján, miként zajlik 

egy-egy ünnep egy manhattani, illetve 

bagdadi helyszínen. (Az elõadás 

nemcsak kulturális, de kulináris örömöket 

is ad a nézõknek!) 

A fesztiválon a Gólem Színház saját 

produkcióival is szerepel. A Jazz és 

Jews olyan mûsor, ahol négy zongorista 

két zongorán (nyolc kézzel) zsidó zeneszerzõk 

dallamait dolgozza fel. (Például 

Gershwint, Seresst, Hermannt, 

Rogerst, Kandert.) A dzsesszbe oltott 

zenei képletek igazi különlegességnek 

ígérkeznek. (Taligás Tibor egy korábbi 

elõadáson úgy interpretálta a Boci, boci, 

tarkát, hogy szinte Liszt Ferenc-i 

opusnak hatott!) 

A zenei részletek mellett, több sikeres 

összeállítás példájára, különbözõ 

íróktól olvasnak fel idézeteket. Ezek 

klasszikus szerzõktõl való bölcsességek, 

ám a szerkesztést áthatja az a 

53 

szándék, hogy aktuális áthallásokra is 

módot adjanak, finom politikai iróniára, 

tovább gondolkodtató szellemi 

provokációra. (Tavaly az õszi utcai zavargások 

„kínáltak” apropót, most talán 

bizonyos feketére dizájnolt önkéntesek 

felbukkanása is belejátszhat a 

tematizálásba. Amúgy az abszurdtól 

egyáltalán nem idegenkedõ Gólem 

társulat még azt is fontolgatja, hogy 

produkciójához „gárdát” is applikál, 

mint mûvészeti munkásságának részét.) 

Kortárs mûvészet és több ezer éves 

tradíció. Ez lehetne talán a legpontosabb 

összegzése a Gólem Fesztivál 

produkcióinak. És ahogy az igazi szellemi 

kihívásoknál lenni szokott, még 

az utolsó pillanatban is történhet fordulat. 

Itt most jó hír érkezett: a budapesti 

New York kávéház helyet adott 

Warren Rosenzweig New York-i bábmûvésznek, 

a bécsi Zsidó Színház 

megalapítójának, hogy elõadja bábshow-ját 

az impozánsan felújított, legendás 

múltú intézményben. (Remélhetõleg 

ez is segíti, hogy a régi idõk 

szellemisége után nosztalgiázók megbékéljenek 

a New York kávéház újkori, 

kicsit hideg luxusának miliõjével.) A 

játék egyébként a közelben – a Dohány 

utca, Wesselényi sarkán – született, 

az eredetileg újságíró, késõbb Izrael 

államának létrejöttén munkálkodó 

Theodor Herzlrõl szól…


Vállalkozó szellemû balerina 

AVárosmajori Szabadtéri Színpad 

szokatlan csenddel fogad. 

Vidám színfolt feledteti 

az õszies hangulatot: a Szabad Tér 

Színház Kht. ügyvezetõ igazgatója, 

Bán Teodóra mosolygósan érkezik piros 

kabátban, piros pulóverben, karjában 

nyolchetes, hófehér bokszerkutyával. 

Útközben vette a kölyköt, „aki” 

békésen leheveredve rágcsálja Teodóra 

farmerját. A férfi szerkesztõk és 

fotósok bánatosak lennének a nadrág 

miatt, nem egyszer kérnek olyan képet, 

amelyben Teodóra balettos lábai 

is látszanak. 

– A lábforma adottság, csak részben 

függ össze a tánccal – mondja szerényen. 

– Nyolcéves korom óta koptattam 

a világot jelentõ deszkákat, a Magyar 

Állami Operaházét a legtöbbet. 

Igaz, a világ nagy színházai közül soknak 

a színpadán volt szerencsém táncolni. 

Csak néhány hely: Róma, Párizs, 

London, Milánó, Berlin, München, Tokió, 

Nagoya, Chicago, Mexikó és még 

sok-sok emlékezetes város. Körülbelül 

tíz éve voltam utoljára színpadon. 

1992-ben rendeztük meg az elsõ 

Budafest Nyári Opera- és Balettfesztivált. 

A tánc mellett egyre több idõt 

igényelt ez a munka. Hamarosan teljesen 

betöltötte az új életemet, belemerültem 

a fesztiválszervezésbe, egyre 

kevesebbet táncoltam. Tizenhat éve 

született meg a mára már nemzetközi 

hírû, az Operaházba nyáron is életet 

lehelõ Budafest fesztivál. 

– Emlékszik az ötlet kipattanásának 

pillanatára? 

– Azelõtt a nyári szezonban sohasem 

nyitott ki az Operaház, de mi, 

balettmûvészek bejártunk gyakorolni, 

mert az izmoknak sok a két hónapos 

szünet. A kánikulában odasomfordáltak 

a külföldiek, meg lehet-e nézni ezt 

a csodálatos épületet belülrõl is, de 

MÁTRAHÁZI ZSUZSA 

BÁN TEODÓRA FOTÓ: FÉNYES GÁBOR 

kár, hogy ilyenkor nincsen elõadás… 

A férjem egy dollárért körbevitte õket. 

Innen eredt az ötlet, hogy ott az üres 

színpad, a természetes klímával rendelkezõ, 

csodálatos Operaház, töltsük 

meg élettel… Akkoriban tört be Magyarországra 

a piaci szemlélet, valahogy 

így kavarodtam bele ebbe, egy 

kanadai partnerrel közös cég alapításába, 

kulturális vállalkozásba. 

– Méghozzá nagyon ügyesen, mert 

azt hisszük, talán egy kicsit szûklátókörûen, 

hogy a balett-táncos csak a próbatermet 

ismeri, az izmaira koncentrál, 

Önök pedig az üzleti életben is megtalálták 

a helyüket. 

– Lassú tanulási folyamat volt, ráadásul 

évekig a magunk kárán okultunk. 

Ez „összmûvészeti” tevékenység, 

ki kell találni a terméket, marketinget 

teremteni hozzá, megtámogattatni, 

felkutatni hozzá a partnereket, értéke- 

54 

síteni a produkciót. Magyarországon 

akkoriban ismeretlennek számító fogalmakat 

kellett megtanulnunk. 

– Olyannyira belemelegedett az üzleti 

világba, hogy lassacskán kevesellte 

a Budafestet, s belevágott a Szabad 

Tér Színház Kht. igazgatásába is. 

– A Budafest az én 16 éves „gyerekem”, 

a budapesti szabadtéri színházak 

vezetésére kiírt pályázat elnyerése 

pedig egy újabb kihívást jelentett számomra. 

Nem titkolom, az új pozícióban 

leginkább egy tradíció újraélesztése 

vonzott. Kevesen tudják, az ország 

egyetlen épített szabadtéri „kõszínháza” 

a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 

ennek újjáépítési lehetõsége csábított, 

no meg egy újabb megmérettetés: saját 

arculatú nyári színházat teremteni, 

gazdag szezont kínálni, amely három 

hónapon keresztül széles hazai és külföldi 

közönségréteget vonz a varázslatos 

hangulatú színpadokra. 

– Jól értem, építkezni fognak a 

Margitszigeten? 

– Egy lehetséges beruházásra készülünk. 

A színház és a területén álló 

mûemlék víztorony, a meglevõ kiszolgáló 

épületek és a szolgáltatási funkciók 

a jelenlegi területen maradnának, 

sõt, talán még a mostaninál is kisebb 

helyet foglalnának el. Célunk a korszerûsítés 

és a minõségi változtatás, a 

szabadtériszínház-jelleg megõrzésével 

egyedülálló idegenforgalmi látványosság 

létrehozása. A beruházás mint 

kiemelt projekt indul azon az uniós pályázaton, 

amelyet a tulajdonos Fõvárosi 

Önkormányzat hirdet meg. A Szabad 

Tér Színház Kht. a projektgazda, én a 

projekt motorja és a szellemi termék 

megalkotója vagyok. Olyasmit szeretnék 

létrehozni, amilyen még nem volt 

Magyarországon. Arra törekszem, 

hogy ez a szabadtéri játszóhely jól illeszkedjék 

a Margitsziget sajátos kör-

nyezetéhez, történeleméhez. Beépítettük 

elképzeléseinkbe a tõlünk száz méterre 

levõ dunai kikötõt is, hogy könynyebben 

lehessen eljutni majd programjainkra, 

akár közvetlen járattal 

más városokból, vagy akár Bécsbõl. 

– Térjünk vissza a mába! Melyek 

voltak a mostani szezonban a kedvenc 

elõadásai? 

– Nehéz választani, mert júniustól 

szeptemberig hetven elõadásunk volt 

a 3000 férõhelyes Margitszigeti és az 

ezres nézõszámú Városmajori Szabadtéri 

Színpadon. A kötelezõ elõadás-számokat 

majdnem ötven százalékkal 

túlteljesítettük. Sajnos néhány 

évvel ezelõtt ez a két játszóhely – 

lassú folyamat eredményeként – a 

szokások és az igények változása miatt 

veszített népszerûségébõl, majdnem 

teljesen kikerült a köztudatból. 

Amikor idekerültem, a sokszínûség, a 

szórakoztatás, a hosszú, tartalmas, 

gazdag szezon, a színpadok országos 

viszonylatban történõ újrapozícionálása 

mellett tettem le a voksomat. Azt 

gondolom, jó úton haladtunk, a négy 

év munkája meghozta az eredményt. 

A közönség újra szeret a Margitsziget 

és a Városmajor elõadásaira járni. Az 

idén is zenés, operett-, balett- és prózai 

elõadások, folk-, látvány- és táncszínház, 

valamint gyerekdarabok közül 

válogathatott a publikum. Látogatottak 

voltak a könnyûzenei koncertek, 

a külföldi és hazai szólisták, a 

pop- és rockegyüttesek fellépései. A 

legsikeresebb elõadásaink között volt 

A muzsika hangja, a Nemzeti Színházzal 

közös A méla Tempefõi, A furfan- 

DUNA KARNEVÁL 

DRAKULA – LÕRINCZ ANDREA, GALLUSZ NIKOLETT, VÖRÖS EDIT ÉS VINCZE KLÁRA 

gos menyasszony, A szókimondó aszszonyság, 

a Mezítláb a parkban, a 

Klezmer Magic Show, az Egy éj Velencében, 

Elton John és Tim Rice musicalje, 

az Aida, a Jekyll és Hyde, és az 

év nagy produkciója, a Drakula, 

amelynek a premierjére a darab CD-je 

is megjelent. Nálunk volt az Al Di Meola-, 

a Doors-, a Cotton Club Singersés 

a hagyományos Fenyõ-koncert is. 

Tehát bõséges volt a kínálat, minden 

korosztály talált magának való szórakozást. 

– A Budafestnél mi volt a fõ kulturális 

csemege? 

– A nyári idegenforgalmi szezon 

csúcsán, júliusban és augusztusban a 

fesztiválra sokszor olyanok látogatnak 

el, akik nem feltétlenül operara- 

KANYÓ BÉLA FELVÉTELEI 

55 

jongók. Kedvükért általában a népszerû 

mûvek közül válogatunk, mûsorra 

tûztük Puccini Pillangóasszonyát, fiatal 

tehetségekkel, valamint bemutattuk 

a Kolozsvári Magyar Állami Operával, 

Selmeczi György rendezésében 

Bizet Carmen címû operáját. Két kiváló 

külföldi énekessel, Paola Romanával 

és Mikhail Agafonovval a fõszerepben, 

a debreceni Csokonai Színházzal 

közösen, Vidnyánszky Attila rendezését, 

A végzet hatalmát tûztük mûsorra. 

A Dominikánus udvarban a kamarazenéé 

a terep, a Szent István-bazilika 

elõtt pedig ötödik éve rendezzük 

meg a Belvárosi Nyári Szimfonikus 

Koncertek fesztiválját. Nagyon szeretem 

a Szent István teret, amikor megtelik 

zenével, megszûnik minden, csak 

a zene és a csodálatos bazilika együttese 

érvényesül. Hiszem, hogy ilyen 

helyszínek és programok kellenek egy 

világvárosnak. 

– Másként nézi a színházat azóta, 

hogy nem a színpadon áll? 

– Nem egészen, mert a siker- és 

örömközpontúság közös a kétfajta tevékenységben. 

Mind a két esetben 

fontos és nem kikerülhetõ az alapos, 

mindenre kiterjedõ elõkészítõ fázis, 

amikor az ember tanul, készül, gyûjt, 

figyel, feldolgoz, ötleteket gyárt. Ilyenkor 

zavar is, ha valaki nagyon túlteng 

körülöttem. Szükségem van a nyugodt 

pillanatokra, akkor találok rá a maguktól 

értetõdõ megoldásokra. Az éjszaka 

nálam részint az elmélkedésé. 

És aztán ismét itt egy másik nap, egy 

újabb feladat…


Flamencótól klezmerig, 

avagy multikulti Andocson 

SZEPESI KRISZTINA 

Az elsõ Andocsi Mûvészeti Napok szemtelenül idilli környezetben, az ezerkétszáz lelket 

számláló, Balaton közeli községben, kínálatában a flamencótól a francia sanzonokon át 

egészen Csehovig – igazi nemzetközi kulturális eseménynek hatott. 

Az alig néhány esztendõs gyermektõl a templomhoz ballagó, sokat látott néniig mindenki 

örömét lelte benne. Vagyis ismét bebizonyosodott, hogy a közönség fontos, 

és érdemes érte komolyan venni az elõadó-mûvészetet, akárha középiskolás fokon. 

56 

FOTÓK: SZKÁROSSY ZSUZSA

A Kecskeméti Katona József Gimnázium tehetséges és lelkes 

csapata Plautus A hetvenkedõ katonájával nevettette meg a 

nézõket a sejtelmesen félhomályos, fák övezte ligetben. 

A gyerekek délelõttönként a csodatévõ aranyhallal, 

huncut boszorkányokkal vagy akár a híresen harsány, 

palacsintasütõvel hadonászó 

Paprika Jancsival viaskodhattak, de legalább 

a bárányok hallgattak. 

Az andocsi nézõrekord megdõlt az altemplom túl kicsinek 

bizonyult nézõterén, amikor a színpadon 

a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház 

Csehov egyfelvonásos komédiáit adta elõ. 

Vázsonyi János szaxofonmûvész sem veszett el 

a több száz éves római katolikus templom barokk falai 

között – mégha a túloldali felvételen olybá tûnik is. 

57 

Az egyetlen esõs estén Kiss Erzsi különös, helyenként tán õsi 

afrikainak vélt hangulatot varázsolt a templomkertbe zenésztársaival, 

hõsiesen viaskodva a viharos széllel, ám fél 

óra múltán a természet gyõzött az énekesnõ által ideológiáktól 

és sallangtól mentesnek aposztrofált muzsika fölött.

Premierrôl premierre 

HENRIK IBSEN: PEER GYNT 

(Színpadi fantázia Henrik Ibsen színmûve 

nyomán, Edvard Grieg zenéjére) 

Rendezõ: Csizmadia Tibor 

Aase . . . . . . . . . . . . . . . . . Törõcsik Mari 

Peer Gynt . . . . . . . . . . . . Kaszás Gergõ 

Solvejg . . . . . . . . . . . . . . . . Járó Zsuzsa 

Ingrid/Zöldruhás nõ/ 

Anitra/Gomböntõ . . . . . . . Bozó Andrea 

Võlegény/Dovre király/ 

Monsieur Ballon/ 

Begriffenfeldt/Idegen . . . . Görög László 

Görbe/Kapitány . . . . . . Safranek Károly 

Énekesek: 

Peer Gynt . . . . . . . . . . . Massányi Viktor 

Solvejg/ 

1. Pásztorlány . . . . . Létai Kiss Gabriella 

Anitra/2. Pásztorlány . . Simon Krisztina 

3. Pásztorlány. . . . . . . . Németh Mónika 

Tolvaj . . . . . . . . . . . . . . Zsigmond Géza 

Orgazda . . . . . . . . . . . . . . Farkas Gábor 


GORDON ESZTER KEDVCSINÁLÓ KÉPRIPORTJAI 

AZ ALKOTÓK AJÁNLÁSAIVAL 

GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ 

PEER GYNT 

58 

JELENETEK AZ ELÕADÁSBÓL – FÓKUSZBAN KASZÁS GERGÕ 

Azért ajánlom... 

… mert olyan, Magyarországon nem látható mûfajt képvisel, ahol egyenértékû 

a zene, a tánc, a próza, a látvány, és ahol olyan színészi jelenlétekkel találkozhat 

a nézõ, mint Törõcsik Marié vagy Kaszás Gergõé. 

Csizmadia Tibor

CSÁKÁNYI ESZTER 

PESTIESTI 

Rendezõ: 

Nagy Fruzsina, Láng Annamária 

Szereplõk: . . . . . . . . . . . . Bánki Gergely, 

Csákányi Eszter, Gyabronka József, 

Katona László, Láng Annamária, 

Mucsi Zoltán, Ötvös András, 

Péterfy Borbála, Sárosdi Lilla, 

Scherer Péter, Sivak Drazen, 

Specht-Ronique Verena, 

Terhes Sándor, Tilo Werner, 

Tóth Attila, Tóth Orsolya, Yang Li. 


KRÉTAKÖR SZÍNHÁZ 

PESTIESTI 

… mert nem normális, mert szürreális, 

mert szabad. Este a városban 

megy egy elõadás arról, hogy mi megy 

a városban este. 

Láng Annamária TILO WERNER, KATONA LÁSZLÓ ÉS TÓTH ATTILA 

59 

YANG LI

KORNIS MIHÁLY: 

KÖRMAGYAR 

(Komoly bohózat két részben) 

Rendezõ: Hegedûs D. Géza 

Az utcalány . . . . . . . . . . . . . . . Pap Vera 

A katona . . . . . . . . . . . . . . Lajos András 

A takarítónõ . . . . . . . . . . . . . Danis Lídia 

A fiatal elvtárs . . . . . . . . . Kamarás Iván 

A fiatalasszony . . . . . . . . . . Szabó Gabi 

A férj . . . . . . . . . . . . . . . Reviczky Gábor 

Az édes kislány . . . . . . . Csonka Szilvia 

Az író . . . . . . . . . . . . . . . . Varju Kálmán 

A színésznõ . . . . . . . . . . Hegyi Barbara 

A milliomos . . . . . . . . . . Lukács Sándor 

KAMARÁS IVÁN ÉS DANIS LÍDIA 

BÁRKA SZÍNHÁZ 

MEDEA 

HEINER MÜLLER: MEDEA 

(A Bipolar német–magyar produkciója a Bárka 

Színház és a Schloss Bröllin elõadása) 

Rendezõ: Uwe Preuss 

Szereplõk: . . . . . . . . . . . . Geno Lechner, 

Lengyel Tamás, Rona Meyendorf, 

Uwe Preuss, Katharina Schumacher, 

Ubrankovics Júlia 


PESTI SZÍNHÁZ 

KÖRMAGYAR 

… mert a hazaitól eltérõ, erõsen formalista 

színházat láthatnak, és mert 

Heiner Müller darabjának a Bárka elõadása 

a magyarországi bemutatója. 

Lengyel Tamás UBRANKOVICS JÚLIA ÉS UWE PREUSS 

60 

PAP VERA ÉS LAJOS ANDRÁS 


… mert miközben 

hahotázunk, minden 

szereplõnek van egy 

pillanata, amikor 

majdnem sírva fakad. 

Az õszinteség, a 

magány, a megaláztatás 

és a tehetetlenség 

pillanata – ez a 

Körmagyar, az ezer 

sírás országa. 

Hegedûs D. Géza

PREMIER: GUNDELEFÁNT 

GUNDEL-DÍJASOK XVI. 

Szabad választás 

–E 

szedbe jutott már, hogy egy 

igazán idejétmúlt foglalkozást 

ûzöl? 

– Egyre gyakrabban. De mit csinálhatnék? 

– Miért, mit csinálsz? 

– Mindazt, ami miatt joggal idejétmúltnak 

tarthatjuk ezt az egészet. 

Azonosulást keresek a szereppel, 

megtanulom, felkészülök, intenzíven 

megélem. Színházban játszó színésznõ 

vagyok, és az ezzel jár. 

– Meg azzal, hogy elmegy a fizetésed 

a benzinre, és csak a gyakori tankolás 

miatt ismernek meg a benzinkútnál. 

– Igazságtalan vagy. A Régimódi 

történet után hónapokig megszólítottak 

az utcán és gratuláltak. Megismertek, 

fölkapták a fejüket a hangomra. 

Jó volt. Sõt, még azt is mondták: mi- 

BESZÉLGETÉS EGRI KATIVAL 

SÁNDOR ERZSI 

lyen jó, hogy annyi idõ után végre igazi 

tévéjátékot láthattak. Talán meg lehetne 

menteni a nézõket, ha igényeset 

és színvonalasat kínálnának nekik. 

– Az a néhány megmenti magát, 

aki még eljár színházba. Bennük lehet 

bízni. 

– Egy ideig. Csakhogy a mindenkit 

érintõ megszorítások jelentõsen hatnak 

a színházjegyre költõkre is. A nézõkre. 

Az évad végére már mutatkoztak 

a jelek. 

– Nem lehet, hogy csak a váratlan 

meleg miatt nem mentek el a színházba? 

– Hát nem. Színház helyett otthon 

maradnak, tévét néznek, és tényleg 

azt fogják hinni, hogy a színész az, aki 

mûsort vezet, vagy aki médiaszemélyiség. 

Az újságok is ráerõsítenek erre. 

A sztár a hír, és nem a színész. 

Több tonna újság jelenik meg naponta, 

de színészrõl csak akkor írnak, ha 

pofon csattan, vagy elszínezõdik a 

szonda. Egy bemutatónak, egy fõszerepnek 

nincsen hírértéke. 

– Azért Zalaegerszegen tudtál hír 

lenni, az ottani újságok írtak rólad is, 

a bemutatókról is. A nézõk is felismertek 

az utcán. 

– Ezért is aggaszt, hogy mi lesz 

azokkal, akiknek nem telik majd színházjegyre. 

Zalaegerszegen Ruszt József 

kezdte felnevelni a közönséget, és 

mi egy érdeklõdõ, kritikus, a színházat 

és a színészeket magáénak érzõ 

közösségnek játszottunk. A színházbeli 

Régimódi történetben arattam a 

legnagyobb sikeremet. 

– Szabó Magda, a történet, az elõadás, 

te, a kollégák, a romantika. Minden 

együtt volt a Régimódiban. Szerencsés 

választás. 

62 

– Persze, az jó, ha van egy nagy ívû 

történet, ruhákkal, színekkel, színészekkel. 

Holott a sztori egyáltalán nem 

romantikus. Erõs családtörténet, jó 

néhány határozott jellemû szereplõvel. 

Rickl Máriát igazán csak a darab 

végére lehet megkedvelni. Addig – ne 

szépítsük – kõkemény szörnyeteg. Ha 

nem olyan, akkor szétesik körülötte 

minden. Igaza van, de attól még nehéz 

szeretni. Ezért is lepõdtem meg a hirtelen 

jött zalaegerszegi népszerûségtõl. 

– A nézõk finomságokra való nyitottsága 

is divatfüggõ, de biztosan 

nem mindegy az sem, mi mindent látott 

már a színházban addig. A zalaegerszegieknek 

biztosan jó nézõ-iskolájuk 

volt, de nyilván nem a pallérozott 

közönség miatt szerzõdtél oda annak 

idején. 

– Bagó Bertalan hívott a Kurázsi 

mamára, és a közös munka ígérete, a 

kollégák, Bereményi Géza mûvészeti 

vezetõi koncepciója szépen elcsábítottak. 

Nem volt nehéz dolguk. A színház 

nekem társulat. Közösség, együttes. 

Munkában és gondolkodásban 

egyaránt. Ha idejét- és divatjamúlt vagyok, 

akkor sajnos ebben. Fölfogom, 

hogy a társulatok puszta létét is megkérdõjelezik, 

de tudom, hogy az igazi 

színházi munka nem képzelhetõ el 

másképp. Társulatpárti vagyok és 

ezért divatjamúlt. Vállalom. 

– Jó, akkor miért jöttél el Zalaegerszegrõl? 

– Nem tudtam már megoldani az 

életemet. 

– A magánt és a színházit egyszerre? 

– Képtelenség volt ezt a kétlakiságot 

tovább fenntartani. Nyolc évig voltam 

Zalaegerszegen, és igazán remek 

szerepeket játszottam. Miközben a 

színházról és a mûvészi feladatokról 

kellene beszélgetnünk, nekem a lehetetlen 

közlekedés jut az eszembe. Az, 

hogy csak autóval lehet normálisan és 

idõben eljutni a tahi otthonomból a zalaegerszegi 

munkahelyemre. Hétfõnként 

hajnali négykor keltem, hogy leérjek 

a tizenegy órai próbakezdésre. 

Az maga volt a nagyhalál. 

– A te szakmaszerte híres precizitásod 

mit csinált a hétfõnkénti próbán? 

– Ne is beszéljünk róla. Nem bírom 

a lazsálást, a megúszást, a tehetetlenkedést, 

szigorú vagyok magammal is, 

a kollégákkal is, de azok a hétfõk… Az-

FOTÓ: TÓTH NÓRA

tán azt is meg kellett gondolnom, hogy 

hazajöjjek-e, ha nem is játszottam 

mindennap. Nem engedhettem meg 

magamnak. Egyrészt nagyon drága 

lett volna, másrészt pokoli fárasztó. 

– Azt sem értem, miként lehet a 

színházi fizetést beosztani a hó végéig. 

– Nem lehet. Van még tartalékom a 

Régimódi gázsijából és beosztással 

élek, ahogyan mindenki. A férjem is 

dolgozik. Mit csinálhatnánk? Számolunk. 

– A Régimódi történet sikere nem 

hozta a következõ munkákat? 

– Jaj, istenem! De hozta! Hollywoodban, 

biztos. Tudod, már csak röhögök 

rajta: annyira jó voltam a Régimódiban 

és annyira tetszettem benne, 

hogy azóta sem hívtak sehová. A 

siker nem hozott a világon semmit. 

– Tehát azért jöttél el, mert egyre 

megoldhatatlanabb lett az életed? 

– Igen. Holott régebben mindig 

azért szerzõdtem tovább, mert már 

nem éreztem jól magam. 

– Ez úri luxus. Hát ki érzi jól magát? 

Helyet cserélhetne az ország 

egyik fele a másik felével. 

– Akkor mázlista vagyok. Zalaegerszegen 

jól éreztem magam, szerettem 

a társulatot, szerettem dolgozni 

a Bagó Bercivel, Bereményivel, hiányoznak 

is. Életformát kellett váltanom, 

mert egyre nehezebben bírom a 

fizikai és a lelki terheket. És azért, ha 

szívemre teszem a kezem: a Budapesti 

Kamaraszínházban eljátszani Az ifjúság 

édes madara fõszerepét és Angliai 

Erzsébetet, azért nem nagyon nagy 

áldozat. Pokoli jó munka volt mind a 

kettõ. 

– Bulvárosodjunk egy kicsit: a te 

nagyon is civil férjed távol tartotta magát 

a színháztól? 

– Ó, nem. Megnézett mindenben. 

Az elmúlt évek alatt a színházi közeget 

is megszokta. A zalaegerszegi kollégákkal 

már nagy haverságban voltak. 

Most a Budapesti Kamaraszínházban 

neki is új a közeg. Meg is beszéltük, 

hogy nem a bemutatókra jön, hanem 

késõbb, amikor elõadás után már rá is 

tudok figyelni, nem csak magamra 

meg az egész premieres felhajtásra. 

– Nagy tehertétel színésznõ civil 

férjének lenni? 

– Mondjuk, nem könnyû. 

– Mégiscsak neked kellett volna inkább 

kovácsnak lenned, ahogyan apád 

akarta. (Egri Kati apja Egri István színész-rendezõ 

volt – a szerk.) 

AZ IFJÚSÁG ÉDES MADARA – JÁNOSI DÁVIDDAL 

– Apám azt akarta, hogy én legyek 

az elsõ nõi asztalos. Bármi, csak ne színész. 

A férjem Dunakanyar-szerte a 

leghíresebb kovács. Biztosan nem lehet 

könnyû neki a sok nem normális 

színházi ember között, akik nem is képesek 

másról beszélni, mint szerepekrõl, 

darabokról, kollégákról, színházról. 

De hát én meg szerettem volna már 

vele is lenni. Ezért jöttem el Zalaegerszegrõl. 

Meg lehet ezt érteni, nem? 

– Azt, hogy nemcsak színháziszakmai 

szempontok vezettek, hanem 

érzelmiek is? Meg lehet érteni. Amit 

nem értek: hasonló történt veled a 

Rickl Mária sikere után, mint a nyolcvanas 

években a Máli néni után, vagy 

A velencei kalmár Portiája, esetleg a 

Koldusopera Pollyja után. A szakma 

mindig megállapította, hogy remek 

vagy, kimagasló, és ebbõl aztán nem 

következett semmi, csak az, amennyit 

te kidolgoztál magadnak. Valahogy 

mindig elölrõl kezdhetted. 

– Röhej. Hát nem? Mi ez a sors? 

Vagy valaki személyesen kötögeti a 

szálakat? Máshol is így megy ez, nem 

csak a színházban: el van döntve, hol 

lehet a helyed. 

– Megsértettél valaha valakit? 

– Hirtelen természetû vagyok, de 

remélem, senkit. Legalábbis ennyire 

nem. Ugyanilyen sors jutott a szüleimnek 

is. (Náray Teri színésznõ és Egri 

István – a szerk.) Márta is hasonló 

gondokkal küzd. (Testvére, Egri Márta 

színésznõ – a szerk.) Nem lehet vé- 

64 

letlen. Ha pedig mégis az, akkor nagyon 

is tendenciózus. Miközben – azt 

hiszem – igazán mindent megtettem, 

hogy ne cibáljon a sors kénye-kedve 

szerint. 

– A Nemzetibõl Szolnokra, aztán 

szabadúszás, a Radnótiból a Budapesti 

Kamaraszínházba, onnan Zalaegerszegre, 

nem lehet rád fogni, hogy biztonsági 

játékra törekedtél volna valaha 

is. 

– Sokszor vállaltam kényelmetlenségeket 

azért, hogy szakmailag elõbbre 

léphessek. A magam ranglétráján. 

Így aztán azokkal a rendezõkkel és kollégákkal 

dolgozhattam, akikben bíztam. 

Meg is találtak a feladatok. Nem 

akartam sodródni. Választani akartam. 

– Amikor most a Rickl Mária után 

elnyerted a Gundel-díjat, összeszámláltad, 

hány elmaradt szakmai díj helyett 

kaptad meg éppen ezt? 

– Átfutott az agyamon. Miközben a 

Gundel-díj szakmai grémiumának a 

döntése nagyon is hízelgõ. El tudtam 

volna képzelni magam az elmúlt években 

piros szõnyegen a Parlamentben. 

Az igazgatómon sem múlt. Fölterjesztett 

minden évben, szorgalmasan. 

Mindig kihúztak. 

– A sors? Az eleve eldöntött dolgok? 

Vagy egyszerûen a slamposság, a tehetséggel 

való visszaélés, a figyelmetlenség? 

– Nem mindegy? Majd egyszer. 

Azért tudok aludni.

FOTÓK: PETÕ ZSUZSA 

PREMIER: ZENE 

A tizenhárom tündér ajándéka 

SCHÄFFER ERZSÉBET 

T 

Palya Beának köszönettel, azért a csángó dalért cserébe, amit 

a nyáron rögtönözve elénekelt a kis dombról jõve, a kérésemre 

66 

e Bea, mondok én teneked valamit, 

hallod-e. Nincs énnekem 

elég tudományom teró- 

lad igazat írni. Talán azért se, mert a 

mi igazi találkozásunk, az még hátra 

van. Bár, amikor az énekedet hallom, 

most éppen a hajnali imát, kisgyerekkorod 

elsõ népdalát az Ágról-ágra lemezedrõl… 

Én fölkelék, jóregvel hajnalba’ 

Én fölkelék, jóregvel, hajnalba’ 

Kimosdódám minden büneimbõl 

Kimosdódám minden büneimbõl 

…hát a kis pihék meredten állnak a 

karomon, a szemembe sós könnyek 

gyûlnek, és hát a mellemben összeszorul 

és felszakad valami, fájdalom-e, 

sóhajtás-e, vágy-e, elhagyott titkok, 

meg nem fejtett, ki nem mondott szavak, 

sose tudom. 

S hogy mitõl? A szövegtõl, a hangod 

barna bársonyától, a dallam finom hajlításaitól, 

a dísztelen szöveg díszesen 

egyszerû éneklésétõl, az elhaló, szinte 

suttogva szóló utolsó szavaktól. Az 

üzenettõl, hogy reménnyel teli minden 

hajnal, mert minden nap újrakezdés, 

megtisztulás, test és lélek megszentülése, 

nekifutása az elkövetkezõ idõnek… 

Hogy nem kell félni, mert minden 

napnak csak a maga terhe… Hogy 

nem kell félni, mert szeretve vagyunk. 

Elég legyen ez az emberfiának… 

Hát mi ez, ha nem találkozás. 

Aztán tudod-e, még miért áll meg a 

pennám? 

Csupa féltékenykedésbõl. Mert 

olyan jól forgatod a szót a papíron, 

ahogy beszélsz is. Úgy irogálsz mindenrõl, 

te magadról is, csak azokat a 

sorokat kellene elolvasnia annak, aki 

tudni akar felõled. Stílus van abban, 

lélek, szín és fordulat, s annyi õszinteség, 

amennyi az õszinteség igaz élményéhez 

kell. Beleskelhet bárki az életedbe, 

sõt, be az álmaidba, megtudhatja, 

mit gondolsz az emberekrõl, 

meg az asszonyokról, a gyermekrõl,

az állatokról, a fákról, a lélek érzésérõl, 

a szív sajogásáról, a hajnali rigók 

füttyérõl, egy kismacska önfeledt vadászatáról. 

Az Istenrõl. 

A zenérõl… 

„Kiskorom a magyar népzene bûvöletében 

telt, és ma nagyon örülök, 

hogy a zenéhez ez volt a elsõ lépésem. 

Zene és szöveg. Mindkettõ egyformán 

fontos. A dallam hajlításainak órákig 

tartó kagylózása a recsegõ felvételekrõl, 

aztán áttenni mindezt a magam 

szájára-szívére… Aztán jöttek a cigány 

dalok, a bolgár zene. 

És persze imádtam rádiózni, a 

nyolcvanas-kilencvenes évek igényes 

amerikai pop-zenéje, Mariah Carey, 

Whitney Houston, Stevie Wonder, 

Michael Jackson, rajongtam értük, ez 

máig is tart. Amit hallottam, egybõl 

megjegyeztem, dallamok és szövegek 

után vadásztam, számra vettem a magyar 

popdalok gyakran bugyuta fordulatait 

is (Madonna, Madonna, nem 

versenyzek veled...), az angolra meg 

mindig kitaláltam valamit (ájgat szonsájn, 

oni klári déj...). És persze jó ebédhez 

nóta is szólt. Szóval paprika, só, 

szó, ami szó, igen sok zene volt nekem 

való… már akkor, kislányként. Késõbb 

csak bõvült a kör, jöttek a keleti 

klasszikus zenék, a jazz. Ma azt érzem, 

tizenöt év zenéléssel a hátam mögött, 

hogy csak most jön el az igazi tanulás 

ideje, annyira nagy az ismeretlen tartománya… 

A sokszínûség tehát természetes is 

lehet, egy szerves fejlõdés eredménye. 

Biztos vagyok benne, hogy számtalan 

ilyen kíváncsi, fülhegyezõ kislány vanvolt-lesz, 

mint én voltam. Persze, nem 

tudom, mi történik, ha egy kicsit kanonizáltabb 

zeneágazatba csöppenek, a 

klasszikus zenébe például. Kanonizált 

oktatási rendszer, kanonizált repertoár, 

kanonizált hallgatók, kanonizált 

managerek és gázsik…Errõl persze 

nem sokat tudok, de klasszikus zenész 

ismerõseim közül is a nyitott fülûek és 

a nyitott szívû, elitizmustól mentes 

gondolkodásúak jutnak a legmeszszebbre. 

Vagy ha a popzenébe keveredek? 

Nagyokos zsûritagok bólogatnak a tizenhét 

éves ígéretes tehetségnek: ’látom 

már, amint sorban állnak a külföldi 

managerek az ajtód elõtt’… Jaj, de 

csúszik ez a banánhéj! Ego-lufi pukk, 

Mariah pszichiátrián, Jacko plasztikai 

sebészkés alatt vagy bíróság elõtt, 

Whitneynél tán még ma is tart a drogéra. 

Ennyi pénz, ennyi érdek… 

Mivel a mi kis népzenei-világzenei 

világunkban nincsenek kánonok, világhírt 

hozó versenyek, egységesített 

fülû hallgatók, a kritikusok szilárd 

néhány-párt-rendszere, és ennyi pénz 

sem, könnyebb volt dolgom: fogtam, 

és csináltam a magam zenéjét, ahogyan 

nekem jólesett, azokkal, akiket 

nagyra tartok, abból, amim volt, mindenekelõtt 

a szívem. 

Merthogy a zenének ez a fõ értelme, 

hastól hasig elérni, összekötni, átsegíteni 

az embert az érzelmi csomópontokon, 

Istenhez kiáltani, elsiratni, elaltatni… 

Persze nem, nem is volt könnyû 

a dolgom, mindezt megcsinálni, sokszínû 

és kíváncsi lényemet a zenébe belefolyatni… 

Voltak félelmek, bizonytalanságok; 

egyedül-maradás. Ma már 

tudom, a zenében is erény lehet a sokszínûség, 

meg lehet engedni a különbözõ 

elemek keverését, ha van mögötte 

szellemiség, és ha elég munkát fektet 

bele az ember. Az én egyetlen stabilitásom 

a mobilitás, férfinak sem ígérek 

mást, a zeném is ilyen. 

Az új lemezemen is bátran használtam 

a zenei szabad-asszociációkat. Ez 

egy egyszerû folyamat: hallok valamit, 

eszembe jut róla valami más. Persze 

azt a benned lévõ zene (és más elemek, 

szavak, témák) határozzák meg, mi 

juthat eszedbe. Már a Weöres-lemez is 

tele volt vele, tulajdonképp az egész 

egy parafrázis-tanulmány. A négerek 

akasztásáról szóló hírhedt jazz-standard 

– Srange fruit – dallamára éneklem 

a betyárakasztós verset, a témát 

trombita helyett tárogató játssza. A 

francia nyelvlecke az Alouette francia 

gyerekdal nótájára ment rá. Az Akrostichon 

címû vers a szótagszámával és 

a hangulatával pont stimmelt egy gazdagon 

díszített ír dallammal. 

67 

Az új lemezen a Lover man – szintén 

ismert jazz-standard – dallamát széki 

népdalosan díszítem, a francia chansonrészletet 

cigányosan megpergetem. 

A Sometimes I’m happy is hegedûvel 

és népi furulyával szólal meg. 

Páratlan ritmusú bolgár dallamra írok 

idõmértékes szöveget. Indiai témára 

rakom rá a Lovas dal szövegét. 

Remek zenészeimmel is talán pont 

ezért hozott össze a sors: hogy ezek a 

dalok megszülessenek. 

Eklektikus és mégis egységes 

anyag, valami mindig történik, váratlan 

fordulatok, éles váltások… Szöveg 

és zene, mint két kisgyerek, együtt játszik. 

Így szeretem, így esett jól, így tartom 

igaznak. 

Minden mozdul, mégis teljes a nyugalom...” 

Remek dolgozat, egyéni, stílusos, s 

legalább olyan pontos és informáló, 

mint amennyire szórakoztató, személyes 

és árulkodó. 

Tudod, Bea, sokat gondolkodtam 

arról, miben áll az erõd. Hogyan „csináltad 

meg magad”. Honnan van harmincéves 

korodra az a disztingválni 

tudás, ahogy kivéded, hogy ne legyen 

körülötted semmi, ami értéktelen. Hogyan 

csinálod, hogy se a sok újságcikk, 

se az óriásplakátok, a siker, a koncertek, 

a címoldalak, a neveddel márkázott 

rendezvények – nem változtattak 

rajtad. Hogyan mondasz nemet. Amit 

– tudom – mûvészet jól és jókor kimondani. 

Hogyan tanultad meg beosztani 

az idõt, amiben elfér, hogy eltûnj 

két hónapra akár, ha arra van 

szükség. 

Nézem az arcod. Emlékszem, évekkel 

ezelõtt a szürke szemû lányra a Hólyagcirkuszban. 

Elõször láttalak. A 

Stúdió „K” pincéjében álltunk, feltûnt, 

milyen tiszta az arcod, milyen manír 

nélküli a beszéded. Akkoriban búcsúztál 

tõlük. Igazi volt a szomorúságod, 

de nem hagytál kétséget afelõl, hogy 

el fogsz menni. Nagy lehetõség, mondtad 

fájdalommal és mosollyal, és értette 

mindenki. Talán akkor indultál 

Belgiumba? 

Szeretem nézni az arcodat. Rajtakapom 

magam, kutatom is. Nem szeded 

a szemöldököd, talán rúzst sem 

használsz. Natúr minden vonásod, akkor 

is, ha sminkelnek. Erõ és lágyság a 

szádon, ahogy erõ és hajlékonyság a 

testedben. Erõs arc, erõs vonások, 

erõs fogak, ha nevetsz, ragyognak, 

mint a gyöngysor, de azt is látni, nem

csak húst, kenyeret tudnának harapni… 

Nem láttam még ilyen egészségesen 

vad, gyönyörû nõi fogakat… Micsoda 

kontraszt mellette az az apró 

lágy vonás, ha mosolyogsz. A szemed 

– kitõl kaptad a szemed színét, ezt az 

ezer árnyalatban játszó szürkét… 

Férfiszem volt ez valamikor… 

És a tisztaság. Igen, a kendõzetlen 

tisztaság. Amiben ott a játék, az incselkedés, 

a flört, de az is valahogy 

nyíltan. Nincs fülledt, fojtott érzelemvihar. 

Legfeljebb a lehetõsége… 

Rátaláltam a szóra. Friss, üde, 

mégis tele megfejtésre váró titkokkal… 

Igen, ott van, ott árulkodik rajtad 

minden, leplezetlenül. Ezt érzik 

meg, akik elkérik az arcodat, és bizonnyal 

meglepõdnek, hogy odaadod, 

s mégsem adsz magadból semmit, 

amit nem akarsz. 

S van még valami, ami átsüt. A lényeden, 

a dalokon, a zenéken, a találkozásokon. 

Az élet szeretete. A játék… 

Olvasom, mit mesélsz a férfiról… 

„Kalandozom egy kicsit. Szeretõim 

volnának... James Brown – a megállíthatatlan, 

Stevie Wonder, a vak énekes, 

a mindent-érzõ, Miles Davis, a 

leigázóan izgató. És megannyi hajóskapitány 

és izmos hátú vitorlázó, akik 

jönnek, és már mennek is. Versekkel 

Weöres vigasztalna. Szellememet szítaná. 

Hallgatnánk, ahogyan a rigók 

perlekednek, az alma ahogyan koppan, 

ha leesik a fáról. Füst Milánt, Ottlik 

Gézát csodálnám, még szeretném 

is, de a hatalmaskodásuk megõrjítene. 

Tersánszkyval nagyokat ennénk, kirándulnánk, 

sokat nevetnénk. Charlie 

Chaplinnel áttáncolnánk az életen. 

Jacques Brel franciául udvarolna, és 

megmutatná a frissen írott dalszövegeit. 

Boris Viannal a Quartier Latin 

egy kis kávézójában összebújva megváltanánk 

az emberiséget. Stinggel 

folyton versengenék, de egy szavával 

leszerelne. Éjjel meg Kabir Bedi Sandokánnal 

álmodnék, nappal szõke, éjjel 

barna... 

Egy Névtelen, kifinomult, kívül-belül 

erõs és tiszta, okos férfi pedig úgy 

szeretne, hogy nevemet feledném, és 

maradásra késztetne…” 

Lám, leskelõdhet az olvasó az írás 

mögé, addig, amíg engeded. Már az 

énekléssel nem tudsz így gazdálkodni. 

Ott lemeztelenedsz, akarattal. Hallottam 

azt a dalt, amikor egy cigány balladát 

indiai zenével párosítottál… Ló 

és lovasa beszélget. Akkor megint elért 

a borzongás: 

„Ahaj gazdám, az idõ elején 

Mikor ifjú csikó voltam én 

Húsom akár a tajték lágy volt 

Csontom, mint a velõ mállott 

Most, hogy megvénülék 

Húsom kötél kemény 

Csontom olyan mint az acél 

Mit bírtam ifjú koromban 

Hétszeresét bírom annak mostan” 

Azt mondod valahol, így is érzed, ha 

az ember teszi a dolgát, ha csinálja 

megszállottan, ha nem hagy ki, akkor 

bírja… Mint a festõnõ, akit idézni 

szoktam. „Mindig dolgozom, hogy a 

kegyelem munka közben találjon…” 

Igen, elég csak hallgatni a dalolásod, 

abból még többre rá lehet találni 

belõled. De az ember kíváncsi és lusta. 

Mindent akar tudni, de nem hagy rá 

idõt, hogy kinyíljon a lelke, hogy értse 

azt is, ami a hangok mögött van. 

Pedig az igazi mese ott rejtõzködik. 

A te meséd kezdetén, így képzelem, 

bölcsõd, ha volt, vagy kiságyad, ott állt 

körülötte tizenkét tündér. Mindegyik 

tündértõl kaptál valamit. 

Hitet az elsõtõl. Szépséget a másodiktól. 

Észt a harmadiktól. Erõt a negyediktõl. 

Szép hangot az ötödiktõl. 

Állhatatosságot a hatodiktól. Szorgalmat 

a hetediktõl. Kíváncsiságot a 

nyolcadiktól. Szerelmes természetet 

a kilencediktõl. Szenvedélyt a tizediktõl. 

Gyorsaságot a tizenegyediktõl. 

Gyengédséget a tizenkettediktõl… 

A tizenharmadik tündér sietve, késve 

ért a bölcsõ mellé. „Én a megbocsátani 

tudás képességét adom neked”, 

mondta és beállt tizenkét nõvére 

mellé a körbe. Így kezdõdött. Hogy 

megtartottad az adományokat, azt jelzi, 

elõrelátók voltak a tündérek. S talán 

azt is, nem hagytak el azóta sem… 

Egy interjúban Dénes Dóra fontosat 

kérdezett. Fontos, amit válaszoltál. 

„– Miért nem akar semmit és senkit 

birtokolni? 

– Mert én belül sétálok. Abban nõttem 

fel, hogy összehasonítottam, mi 

van nekünk, és ahhoz képest másoknak 

mi van, és nekem nincs sok mindenem, 

jobb lesz, ha belül építkezem inkább. 

Az életem pedig úgy alakult, 

hogy egy idõben nem telt el úgy tíz nap, 

hogy ne ültem volna fel a repülõre, így 

rájöttem, hogy fontosnak ítélt tárgyak 

nem nagyon fontosak. Mind nehezék, 

én egy madár vagyok, még akkor is, ha 

ebben van egy kis szerepjáték. Akár- 

68 

hányszor kidobtam dolgokat, olyan 

könnyûnek éreztem magam. Ha nekem 

egyszer lesz egy lakásom, lesz rajta ablak, 

elõtte valami víz, folyó, tenger, lesz 

benne pár szõnyeg, amire le lehet heveredni. 

Az életet úgy tekintem, mint 

egy nagy levegõvételt. Belélegzed, és 

kifújod, és az akkor el is távozik. 

– Nem lenne jó végre egy otthont 

találni? 

– Jó lenne, de én alkatilag más vagyok. 

Olyan a kémiám, amivel megmozgathatok 

zenéket, barátokat, szerelmeket, 

de hogy otthon házi tûzhelyet 

õrizzek, nem jön magától értetõdõen. 

Csodálom azokat a barátnõimet, 

akik szültek, otthont alakítanak ki, ruhákat 

varrnak. Én másban vagyok 

erõs. Az a fontos, hogy az ember felismerje, 

mi az erejének a gyújtópontja, 

és oda kell visszatérnie mindig. Kicsinek 

is ilyen voltam, mint most. Ha indult 

a busz, és mentem a néptáncosokkal 

szerepelni, akkor éreztem magam 

a legjobban. Ha elõttem volt az út, már 

rendben voltam. 

– Tényleg nincs olyan tárgy, amihez 

ragaszkodik? 

– De, a füzetem. Író ember vagyok, 

nekem az írás barátom. A füzetembe 

beleírom a gondolataimat szép, színes, 

vékony hegyû tollal, az egyfajta 

napló. Azokba gyûjtöm a dalokat, a 

mûsoraim sorrendjét, és hogy mit gondoltam 

Mexikóban a tengerparton. 

Abban van minden rólam.” 

Látod, elégedetlen vagyok. Jó lenne 

abba a naplóba egyszer belefeledkezni… 

És beszélgetni végre. Vagy hallgatni… 

Megtudni, honnan volt a cigány 

nagybõgõs nagyapád, anyáról, apáról? 

Megnézni azt a bagi, faluszéli házat, 

ahonnan táncolni mentél. Látni anyádat, 

ahogy indul a süteménnyel, a cseresznyével 

a világjáró lánya után. Beszélni 

apáddal, hallgatni vele az éneked, 

lesni a könnyeket a szemében… 

Hajnal van, mindenki alszik még a 

házban. Egyedül vagyok fönt… Üres 

és hideg minden… Nem jó most… És 

akkor megszólal a hangod, elõtte szinte 

súgva valami hosszúfurugla susog: 

„Álom esett a szememre 

Hajnal vessen ki belõle 

Ha a hajnal ki nem veti 

Édes rózsám kiöleli 

Édes rózsám kiöleli…” 

Megint azok a finom borzongások 

ott belül… Vigyázz a tündéreidre, 

Palya Bea, bár azt hiszem, már rég elengedhetik 

a kezedet…

PREMIER: ZENE 

A 

hangszerek 

királynõjének 

szerelmese 

FAZEKAS GERGELY 

Aklasszikus zene is specializálódik. 

Mûfajok, korok és stílusok 

zárják magukat karanténba. 

Élesen elkülönülnek egymástól 

régizenészek és kortárs muzsikusok, 

Chopin-elõadók és Schubert-játékosok, 

az interpretáció hû lovagjai és az 

improvizáció szerzetesei. Az úgynevezett 

klasszikus zene és az egyéb mûfajok 

között pedig talán soha nem látott 

fal magasul. Ezért is üdítõ az olyan 

zenészek mûködése, amilyen az idén 

harmincnégy éves Fassang László. 

A papírjai és hivatása szerint orgonamûvésznek 

tekintendõ fiatalember 

ugyanis nemcsak nyitott a legkülönfélébb 

zenei stílusokra és mûfajokra, 

hanem igen magas szinten mûveli is 

azokat. Rendszeresen játszik jazz-zenészekkel 

(nemrégiben tett szert egy 

eredeti Hammond C3-as orgonára), 

otthonosan mozog a különféle tradicionális 

zenei kultúrákban, lenyûgözõ 

invenciógazdagsággal improvizál, és 

nem mellesleg mesterien szólaltatja 

meg a klasszikus orgonairodalmat a 

16. századi spanyol mesterektõl Bachon 

át a 20. század francia zenéjéig. 

Olyan mûvészeket találunk kamarapartnerei 

között, mint a jazz-gitáros 

Gadó Gábor, a szaxofonos Bacsó Kristóf, 

az ütõs Dés András, a Zeneakadémia 

zongoraprofesszora, Prunyi Ilona 

vagy a legkülönfélébb népzenék koronázatlan 

ifjú királynõje, Palya Bea. 

Fassang László nyitottságának eredettörténetét 

legfeljebb pszichológusok 

tudhatnák feltárni, zenei tehetségének 

gyökérzete azonban a laikusok 

számára is jól látható. Többgenerációs 

zenész-családból származik: szülei 

hivatásos muzsikusok, nagyapja a legendás 

karnagy és zenepedagógus, 

Fasang Árpád (az eredetileg két s-sel 

írott nevet még a nagyapa idején kezdték 

szimpla s-sel írni egy félreolvasott 

hivatalos irat nyomán, s László az elsõ, 

aki visszatért az eredeti írásmódhoz). 

A Fassang család legifjabb zenész-sarja 

kezdettõl fogva billentyûs 

hangszeren játszott, eleinte zongorán, 

hogy aztán tizenhárom éves korában 

egy életre beleszeressen a „hangszerek 

királynõjébe”. Utolsó éves zeneakadémistaként 

ismerkedett meg egy 

mesterkurzuson a párizsi Notre-Dame 

legendás orgonistájával, Olivier Latryval, 

s a döntést meghozni csupán egy 

pillanat mûve volt. „Úgy éreztem: vagy 

nála tanulok, vagy abbahagyom” – nyilatkozta 

késõbb több helyen. Nem 

hagyta abba. A párizsi Conservatoire 

növendéke lett orgona- és improvizáció-szakon, 

s közben egy évet Japánban 

töltött a szapporói koncertterem 

hivatalos orgonistájaként. Tanulmányainak 

befejeztével – immár két jeles 

intézmény összesen három diplomájával 

a zsebében – azonnal hozzáfogott 

a zenészkarrier-építés manapság 

elképzelhetõ egyetlen útjához: különféle 

zenei versenyekre nevezett be. 

Nem aprózta el. 2002-ben a kanadai 

Calgary városában tartott nemzetközi 

viadalról hazahozta az improvizáció 

aranymedálját, két évvel késõbb pedig 

megnyerte a legrangosabb orgonistamegmérettetésnek 

tartott chartres-i 

nemzetközi verseny elõadói nagydíját 

és közönségdíját. 

Idõközben felkérték, hogy a Mûvészetek 

Palotája készülõ hangver- 

69 

FASSANG LÁSZLÓ 

senytermébe Baróti Istvánnal – egykori 

tanárával – közösen álmodjon 

világszínvonalú orgonát. A közös 

álom eredménye Közép-Európa legnagyobb 

hangszere, összesen 6804 

síppal, lenyûgözõ, a szakmabeliek 

szerint is egyedülálló hangzással. De 

nem csak a Nemzeti Hangversenyterem 

orgonáját ismeri jól, hiszen bejárása 

van a világ legjelentõsebb, orgonával 

ékes koncerttermeibe és 

templomaiba. 2004-es chartres-i 

koncertjérõl a rangos Le Figaro közölt 

lelkes kritikát, idén februárban 

pedig a Disney Hallban adott hangversenyt, 

amelynek kapcsán a Los 

Angeles Times hírhedten éles tollú 

kritikusa a következõket írta: „Ez 

volt a legjobb, leginspirálóbb Bachinterpretáció, 

amit az utóbbi években 

hallottam.” 

November 22-én a Mûvészetek Palotájában 

lép fel Palya Beával és talán 

legkedvesebb kamarapartnerével, a 

vietnami származású, francia szaxofonossal, 

Vincent Lê Quanggal, akivel 

nemrégiben jelent meg közös, improvizációs 

lemeze The Course of the 

Moon címmel. Koncertjeit mindig valamiféle 

magával ragadó, fiatalos lendület 

jellemzi, akár megírt mûveket 

játszik, akár improvizál, akár kamarazenél. 

Könnyed komolyság, áttetszõ 

mélység, a játék õszinte öröme hatja 

át Fassang László orgonálását. Ahogy 

õ fogalmazott egy interjúban: „Úgy érzem, 

belül mindig is gyerek maradok. 

Szükségem van arra, hogy folyamatosan 

rácsodálkozzak a zenére, valahogy 

úgy, ahogyan a gyerek fedezi fel a 

világot.”

–Minden 

rendezésében elõkelõ 

szerepet játszik a 

zene. Erõsen használja, 

és nem mint illusztrációt, hanem mint 

a színpadi hatás egyenrangú elemét. 

Honnan eredeztethetõ ez a vonzalom? 

– Valamelyest bizonyára az iskolának 

is köze van hozzá. Kijevben végeztem, 

és a szakmai fejlõdésemet nagyon 

erõteljesen meghatározták azok 

az évek, amiket Moszkvában töltöttem, 

Pétervárott, Grúziában… Hatott 

rám ez a fajta színházcsinálás. Itthon 

gyakran róják fel nekem, hogy túl sok 

zenét használok. Ha Oroszországban 

játszunk, ilyen sosem merül fel. Ez 

amolyan magyar specialitás, fontos, 

hogy a szóhoz kötöttség, a szó dominanciája 

ne sérüljön. Moszkvában legutóbb 

azt írták rólam, nyugati rendezõ 

vagyok. Szóval, jó helyet foglalok el 

itt, két színházi világ között. 

– Keleti helyet… 

– Valahol igen. Beszorultam. A kérdésére 

visszatérve, az elsõ pillanattól 

tudtam, hogy magát a szót is úgy kell 

kezelnem, mint a zenét. Hogy a teret 

úgy kell tekintenem, mint egy helyet, 

amelynek erõs és gyenge pontjaival 

zenélni lehet. Egy-egy elõadás szövetét, 

a helyzetek lebonyolításának mikéntjét 

nemcsak a szavak határozhatják 

meg. Nem általuk szervezõdik a 

színpadi történés, hanem a helyzetek 

által, bizonyos dialógok és zenei motívumok 

mentén. 

Az akarások néha szavak, néha 

gesztusok segítségével nyilvánulnak 

meg. A zenével legtöbbször valamilyen 

gondolatot szeretnék sugallani, 

néha csak sejtetve, de van, amikor határozottan, 

akár erõszakosan is. Így a 

zenéhez minden szereplõnek viszonyulnia 

kell. A Godot-rendezésemben 

például végig dialogizál egy bachi fúga 

és egy gregorián éneksor beépülve a 

helyzetek szövetébe. A Vladimirt játszó 

Trill Zsoltnak pontosan megkore- 

PREMIER: ZENE 

Maya fátyla alól szól 

BESZÉLGETÉS VIDNYÁNSZKY ATTILÁVAL 

KÕVÁRI ORSOLYA 

ografált reakciói, válaszai vannak egyegy 

konkrét motívumhoz. Természetesen 

van amikor csak egy hangulatot, 

máskor egyfajta emocionális állapotot 

képvisel a zene. Minden egyes elõadásban 

másként van, de mindig pontosan 

rögzített partitúrája van a hozzá 

való viszonynak. 

– Hogyan választ zenét a darabhoz? 

– Elõfordul, hogy hamarabb van 

meg a zene. Például az Új Színházban, 

amikor a Közeleg az idõt rendeztem, 

éppen túl voltam két iszonyú nehéz 

munkán, az operaházi Kisvárosi Lady 

Macbethen és a beregszászi Három 

nõvéren. Tele volt az agyam hihetetlen 

nagy zenékkel, melyeket hallgattam 

hónapokon, éveken keresztül. És egyszer 

csak kaptam ajándékba egy 

Bobby McFerrin-CD-t. Végigfutott rajtam, 

úgy elfiricskélnék másfél hónapot 

ebben a zenei világban, és akkor 

jött Hársing Hilda, aki a Közeleg az 

idõt ajánlotta nekem. A két világ tökéletesen 

illett egymáshoz. Ugyanez volt 

a helyzet a Dorottyával. Gyönyörûen 

szól a magyar cimbalom. Szívbemarkoló, 

mindig meghatódom tõle. Valami 

cimbalomra írottat akartam, hogy 

végig a cimbalommal beszéljek arról, 

milyen lehetett ez a világ itt, három- 

FOTÓ: SZENTIVÁNI JÁNOS 

70 

száz évvel ezelõtt. És akkor jött az ötlet: 

Dorottya! 

– Mi a helyzet az operával? 

– Az egészen más. Magasabb foka 

a stilizációnak. Furcsa mód az operában 

érzek kényszert arra, hogy a szituációk 

minél pontosabban és tisztábban 

legyenek megfogalmazva. Az operát 

a színpadi megnyilvánulások tetejének 

tartom. Az, hogy Debrecenbe 

jöttem, annak nagyrészt az volt az 

oka, hogy itt kísérletezgethetek az 

opera mûfajával. 

– Vagyis már a Jenufa elõtt kacérkodott 

a gondolattal, hogy operarendezõként 

is kipróbálná magát. 

– Igen, persze! Õszintén hálás vagyok 

Szinetár Miklósnak és Petrovics 

Emilnek, hogy bizalmat szavaztak nekem. 

– Az opera mûfaja hozott újat a zenérõl 

való gondolkodásába? 

– Fantasztikus, új világ nyílt meg 

elõttem. Végighallgattam, megnéztem 

számtalan operát, megtanultam 

partitúrát olvasni. Az operában való 

elmélyülés finomabbá, összetettebbé 

formálta azt is, ahogyan a prózai darabokban 

használom a zenét. Az operaházi 

bemutató után A sasfiókot kezdem 

Debrecenben, és ennek elõkészítése 

során vettem észre, hogy egyre 

több zenébõl rakom össze elõadásaim 

zenei anyagát. Sokkal odafigyelõbb, 

alaposabb vagyok a szerkesztésben 

is. Igazából most értettem meg miért 

mondta Mejerhold, hogy fölösleges 

rendezõknek tankönyvet írni, tökéletesen 

megteszi bármelyik nagy opera 

partitúrája. 

Sztravinszkij három egyfelvonásosán 

(A róka, Mavra, A katona története) 

dolgozom most. Egészen különleges, 

nagyon izgalmas világ. Megpróbálom 

összefogni a három történetet, 

kicsit a harmadikból megfejtve az elsõ 

kettõt is. Birkózom velük rendesen, és 

mint mindig, szorít az idõ is. Az Ope-

aház szólistáin kívül a Színház-és 

Filmmûvészeti Egyetem harmadik évfolyamos 

hallgatói vesznek részt a 

színpadi történésekben. Két külön világ, 

nagyon érdekes alaphelyzet. A zenekari 

árok és a színpad között feszülõ 

energiák, meglévõ konfliktushelyzet, 

valamennyire errõl is szól majd az 

elõadás. 

– A katona története kissé filozofikus, 

fausti téma… 

– Igen, a katona eladja a hegedûjét, 

eladja a lelkét az ördögnek, ezért bûnhõdik. 

A lemondásról, a megelégedésrõl, 

az örökösen újraszületõ vágyak 

utáni hajszából való kilépés lehetõségérõl 

szól. 

– Említette, egész sor morális 

problémát vet fel… 

– Példabeszéd. 

– Mi foglalkoztatja leginkább ezek 

közül? 

– Számomra az ördög folyamatos 

jelenlétérõl, világunkban való uralmáról 

szól a történet. Arról, hogy észre 

sem vesszük, és egy másodperc alatt 

eladjuk neki a lelkünket. Ha jobban 

megnézi az ember, a legapróbb ártatlan 

gesztusról is kiderülhet, hogy ördög 

által meghatározott pillanat. És 

nagyon nehéz ellenállni. Arról szól, 

hogy itt tombol és tobzódik közöttünk, 

hogy ez a világ a maga hétköznapjaiban 

már nem isten által irányított világ. 

Ezt hiszem magam is, mert sajnos 

ezt élem meg, ezt látom. Természetesen 

jómagam sem vagyok kivétel. 

Az ember folyamatosan keresi a 

lehetõségét annak, miként tudna ellenállni, 

hogyan tudna az ördög körébõl 

kilépni, hogy egy igazabb, tisztább 

életet éljen. Menekülünk családba, 

színházba – mert ez utóbbi is jó kis 

menedékhely, ha az ember nem olvas 

kritikát és nem követi, hogy mi történik 

a szakmán belül, hogy mi van az 

országban. A színház is ki tud szakítani 

ebbõl a világból, és amíg csinálom, 

elképesztõen jól érzem magam. Hatalmas, 

istentõl kapott ajándéknak tekintem. 

Ahogy haladok elõre, egyre inkább 

úgy érzem, ez lehetõség, amelyet 

meg kell hálálni, tudatosan fel kell 

használni. Korábban nem gondolkodtam 

ilyesmin, de most úgy érzem, a hitet 

kell megpróbálni visszaadni. Sokaknak, 

nagy-nagy alázattal. Ha a 

színházra gondolok, kulcsfogalmakká 

váltak számomra az Ünnep, a Derû, a 

Remény. 

– Most minek hatására érzi így? 

– Öregszem. Várjuk az ötödik gyermekünket. 

Ezek azért jelentõs dolgok 

VIDNYÁNSZKY ATTILA 

az ember életében. Túl vagyok a negyedik 

X-en, egy csomó ember elment 

mellõlem, akik fontosak voltak számomra. 

Az ilyesmik rákényszerítik az 

embert, hogy megtorpanjon, csöppet 

ránézzen erre a kicsinyes, tusakodó, 

zsörtölõdõ, hihetetlenül nívótlan életre. 

A négykézláb száguldozó legkisebbik 

fiam elsõ mondatokat gõgicsélõ 

valósága, igazsága mindent helyre 

tesz, amikor eltévelyedem. Meg akkor 

is a helyére kerül minden, ha azt látom, 

hogy hatni tudok. Ha játsszuk a 

Tótékat és a debreceni színházban 

együtt lélegzik velem ötszáz ember, 

akiknek adok valamit, nem a nyomorúságukat, 

szorongásaikat növelem: 

akkor szolgálom meg az adományt. 

– Azért elõfordult, hogy magának 

csinált színházat. 

– Hogyne! Korábban kizárólag. Kicsit 

vasziljevi módon, mert õ hatott 

71 

FOTÓ: ÉDER ÉVA 

rám leginkább. Vagyis a nézõ vendég, 

vegyen papucsot, ha vendégségbe jön, 

és legyen megtisztelve. Bekukucskálhat 

kicsit a történetünkbe, aztán nyomás 

kifelé. Ebben is van igazság, így is 

lehet, meg úgy is, hogy szolgálsz egy 

közösséget. Szolgálni kell megtanulni. 

– Jó ügyet? 

– Visszaadni a hitet, az jó ügy. 

– Egyre érthetõbb a zenéhez való 

vonzódása. 

– Nincs perverzebb támadás annál, 

ahogy a zene lerohanja a lelket. 

Nem tudsz ellenállni, megragad, visz 

magával. Gyönyörû! Gátakat szakít át 

az ember lelkében. Nem véletlen, hogy 

a bölcs keletiek azt mondják, a zene 

Maya fátyla alól szól. Olyan titokzatos 

valami, ami belülrõl jön, a titkok 

leglényegébõl. Biztos, hogy van ebben 

igazság. Zene nélkül nem mûködne 

sem a színházam, sem az életem.

PREMIEROTIKA 

Irgalmasvérnõ történetei 

De Renalné 

Kiss Judit Ágnes versei Verebics Kati illusztrációival 

Számát sem tudom már a híg napoknak, 

miket nem sûrûsített a jelenléted, 

s mint tejszerû ködben tapogatva téged 

kerestelek. Nem emlékszem, milyen 

rég nem becéztelek, kicsi Julien, 

de azóta a tükörbõl idegen 

nõ arca bámul rám, ki férje 

szenvedélyét eltûri hidegen, 

hisz nincs ereje már semmi egyébre, 

s minden gyûlölt szeretkezése 

mint új vonás vésõdik szögletébe 

két szemének. 

Naphosszat megroskadva a kertben 

ül, hol asszonyként elõször élte át, 

ott éltem át (és két kezembe rejtem 

az arcomat, ha lángra kap az emlék), 

hogy egy semmi, ártatlan kézfogást 

érezhet arc, nyak, mell, comb és az ágyék… 

Megtetted volna, ha tudod, hogy ilyen 

vágyakat ébresztesz bennem, Julien? 

Mûvész vagy, ki virtuóz etûdjét 

játszotta el egy bolond asszonyon? 

Lágy viasz, kiben én hagytam nyomom? 

Ha megtámadnak, leszel-e az ügyvéd, 

mert vádol a szív és az ismeret, 

hogy révbe jutva rég most hogy merek 

férfivá érlelni egy gyermeket, 

s asszonyból nõvé újra hogy tehet 

egy gyermek, kit ölembe vettem, igen, 

forró ölembe vonlak, Julien, 

s nem bánom, ha csak hangszered leszek, 

sem azt, ha mostanáig másé voltál, 

nem bánok férjet, gyermeket… ha kell, 

áldozz fel, csak legyél te az oltár. 

72

Irgalmasvérnõ 

rosszalkodik 

73 

Magamhoz húztam. Szõkesége vonzott 

vagy némasága? Nyúlánk termete? 

A földre rántottam egy kapualjban, 

s eldöntöttem: szeretkezem vele. 

Szégyenkezve hagyta, hogy tíz körömmel 

s fogammal tépjem róla a ruhát; 

ijedtében nem tudta, hogy keresse, 

s mit tegyen azzal, amit megtalált. 

A barna combok közt hatalmas oszlop 

fénylett fehéren, mint az utcalámpa. 

Meghatódott? Mert könnyes szemmel várta, 

hogy segítõ kezet nyújtok felé 

és bevezetem Paradicsomába. 

Megtettem, bár elég lágy volt a szára, 

vonaglott egyet bennem – s vége volt. 

Most itt fekszünk, õ puhán, én felcsigázva, 

én kéjre, õ a díjra vár hiába.

PREMIER: KÉPZÕMÛVÉSZET 

SZÉPÍRÓK A SZÉPMÛVÉSZETIRÕL VI. 

Klee, Kandinszkij és Picasso 

ÉBLI GÁBOR 

A Szépmûvészeti Múzeum nagy sikerû Van Gogh-kiállításán egy napraforgós kompozíció 

a berni Kunstmuseum gyûjteményébõl szerepelt. 

A világhírû svájci intézmény most önálló anyaggal is bemutatkozik Budapesten: 

október19-tõl január 6-ig látogatható a Szépmûvészeti Múzeumban 

a Klee, Kandinszkij, Picasso és mások remekmûveit felölelõ berni válogatás. 

A tárlat egyúttal a hazai gyakorlat számára is tanulságokkal szolgál az alapítványi 

mûködésrõl és a modern klasszikusok mellett a kortárs mûvészek felkarolásáról. 

S 

KANDINSZKIJ: KLANGVOLL, 1929 

KUNSTMUSEUM, BERN, HERMANN UND MARGRIT RUPF-STIFTUNG 

74 

záz éve született meg a klasszikus 

avantgárd mindmáig talán 

legnagyobb hatású mûve, Pablo 

Picasso Avignoni kisasszonyok címû 

festménye. Az európai régiségpiacokon 

ekkoriban felbukkanó afrikai törzsi 

mûvészetbõl, valamint az impresszionizmus 

pillanatnyi benyomásait 

meghaladni kívánó, szerkezeti 

megoldásokat keresõ kubizmusból 

merítõ alkotás forradalmi újdonságnak 

számított; Piacassónak még jócskán 

kellett várnia a késõbbi széles körû 

elismerésig. Néhányan azonban 

már ekkoriban felfedezték. Közéjük 

tartozott Herman Rupf svájci rövidáru-kereskedõ, 

aki már 1907-tõl 

kezdve rendszeresen vásárolt Picasso 

és fõ kubista harcostársa, Georges 

Braque mûveibõl. 

A svájci sajtóban írásaival is a modern 

mûvészet mellett lándzsát törõ 

Rupf Párizsban a tiszta színek bátor 

használatáról Vadaknak (Fauves) nevezett 

csoportból is választott, például 

Othon Friesz és André Derain 

munkáit. Szoros ismeretséget kötött 

a német származású, párizsi mûkereskedõvel, 

az avantgárd egyik legelszántabb 

népszerûsítõjével, Daniel- 

Henry Kahnweilerrel, s késõbb rajta

keresztül Fernand Léger, Juan Gris 

vagy éppen André Masson alkotásait 

szerezte meg. 1913-tól kezdve vásárlásaival 

támogatta Paul Klee-t is, s a 

két házaspár fokozatosan barátságot 

is kötött. 

A dátumoknak nagy jelentõségük 

van: kevesen ismerték fel ilyen korán 

a késõbb híressé vált mûvészek tehetségét. 

Rupf az absztrakt mûvészet 

legelsõ vásárlói közé tartozott, s ez 

erkölcsileg is érdemi kiállást jelentett 

az akkoriban még kevesek által becsült 

alkotók mellett. A mûveket nem 

utólag, csupán a vagyon erejét kihasználva 

vette meg, hanem gyakran már 

közvetlenül megszületésük után: saját 

szemében bízva, természetesen 

jutányos áron, egyszersmind az alkotót 

is további kísérletezésre ösztönözve. 

Gyermekeik nem lévén, Rupfék az 

összességében kétszázötven mûvet 

számláló gyûjtemény továbbélését 

egy alapítvány létrehozásával oldották 

meg. Ennek kezelését a berni 

Kunstmuseumra bízták, amely maga 

is alapítványi formában mûködik. Az 

1879-ben megnyílt (és nemrég átfogóan 

renovált, kibõvített) múzeumot 

eredetileg a felvilágosodás során hozta 

létre a berni mûvészeti társaság, s 

alapítványában máig is a városi és tartományi 

önkormányzat, valamint más 

civil szervezetek foglalnak el döntõ 

helyet. A jogi forma így nem volt ismeretlen 

Rupfék elõtt sem, akik kollekciójuk 

megõrzése és feldolgozása 

mellett annak mindenkori kortárs tematikájú 

bõvítését is feladatul tûzték 

ki a múzeum számára. 

Felismerték, hogy ahogy Picassóéknak 

létfontosságú volt a támogatás a 

maguk idejében, úgy a késõbbi mûvészgenerációk 

szintén rá lesznek 

szorulva a segítségre az óhatatlanul is 

csak lassan változó közízlés árnyékában. 

Az alapítvány létrehozásának ötvenedik 

évfordulóját így a berni Kunstmuseum 

a folyamatosan gyarapodó 

gyûjtemény egy olyan nemzetközi utazó 

(most Grenoble-ból Budapestre érkezõ) 

kiállításával ünnepli meg, amely 

a kortárs bõvülést is büszkén hirdeti. 

A kollekció ugyanis mára – a szobrokkal 

és papírra készült munkákkal 

együtt – kilencszáz tételes lett, benne 

egyetemes rangot élvezõ svájci mûvészek 

(a szürrealista Meret Oppen- 

PAUL KLEE: TÉLI HEGYEK, 1925 


heim, illetve a geometrikus Max Bill 

vagy a minimalista Richard Paul 

Lohse) és kiemelkedõ nemzetközi alkotók 

(Donald Judd, Joseph Beuys) 

kompozícióival. 

Ez példaértékû üzenet: egy magángyûjtemény 

túlélheti létrehozóját, nyitott 

szellemiségét a mindenkori jelen 

mûvészeinek felkarolásával megõrizve, 

s ráadásul egy adott nemzet mûvészetét 

egyetemes kontextusba helyezve. 

A Szépmûvészeti Múzeum 

kiállítása így sokrétû élményt kínál. 

Elsõsorban gyönyörködjünk a mûvekben: 

Vaszilij Kandinszkij zenei ihletésû 

(a varázslatos Klangvoll cím körülbelül 

annyit jelent, hogy hangzatokkal 

teli) kompozíciója hûen bizonyítja, 

hogy a lírai színharmónia és a geometrikus 

absztrakció nem zárják ki 

egymást. Paul Klee Téli hegyei borongós 

alpesi tájat hívnak szemünk elé; a 

jeges-kristályos elemekbõl felépülõ 

hegyormok ugyanakkor mégsem csupán 

hideg mértani formák, hiszen az 

elõtérben meghúzódó kopár fa és az 

alacsony horizonton pislákoló, fáradt 

Nap együttesen a természet magasabb, 

õsi rendjét sugallják, szinte 

panteisztikus erõvel. Picasso 1908ban 

festett Férfifején a markáns 

ecsetvonásokkal kialakított orrnyereg, 

az élesen megrajzolt kulcscsont 

vagy éppen az áll sötét árnyéka pedig 

75 

emlékezteti a szemlélõt az Avignoni 

kisasszonyok mûvészi elveire. Ma 

már magától értetõdõnek számítanak 

a modern mûvészet ilyen vívmányai – 

de megszületésükkor micsoda áttörést 

jelentettek! 

A klasszikus modernizmus fõszereplõinek 

ilyen bemutatása jól illeszkedik 

a Szépmûvészeti Múzeum azon 

programjába, amely elõször Claude 

Monet, majd Vincent van Gogh s a közeljövõben 

Paul Cézanne pályájának 

bemutatásával a magyar közönség 

számára is egyfajta vizuális képzést 

szeretne nyújtani a modern mûvészet 

alapjaiból. Ugyanennyire fontos azonban 

a berni alapítvány jelenbe mutató 

küldetése is: ne ragadjunk le a mára 

kanonizált avantgárdnál, keressük a 

kortársak között is a leendõ klasszikusokat! 

Nem véletlen, hogy a Monet-, a 

Van Gogh-, a készülõ Cézanne- és a 

mostani Rupf-gyûjteményikiállítás kurátora, 

Geskó Judit, a Szépmûvészeti 

Múzeum Modern Osztályának vezetõje 

a múzeum saját huszadik századi és 

jelenbeli anyagának is a szisztematikus 

fejlesztésén, a közönség számára 

mindig vonzerõt nyújtó bemutatásán 

dolgozik. 

Valójában a Monet-kiállítás is egy 

ilyen elõzményre tekintett vissza. Talán 

van, aki észrevette már akkor, 

hogy a tárlat minden termében felbuk-

PICASSO: FÉRFIFEJ, 1908 


kantak a Szépmûvészeti Múzeum saját 

gyûjteményébõl származó – egységes 

sötétbarna színben, oválisan keretezett 

– modern grafikai mestermunkák, 

amelyek Majovszky Pál minisztériumi 

fõtanácsos egykor kortársnak 

számító magángyûjteményébõl, 

az õ ajándékaként kerültek a múzeumhoz 

hetven éve. Tulajdonképpen 

ezen anyag köré szervezték a Monetkiállítást; 

a tárlat így a magyar gyûjtéstörténet 

egyik nagy alakja elõtt is 

adózott. Majovszky példájának követésére 

buzdít a berni Rupf-kollekció 

mostani meghívása is: világszinten 

rangos képzõmûvészeti munka csak a 

múzeumok és a magángyûjtõk együttmûködésével, 

továbbá a modern és a 

kortárs mûvészet egységes szemléletével 

lehetséges. 

Ezt a küldetést vetítette elõre a 

Szépmûvészeti Múzeum több más korábbi 

kiállítása is. 2000-ben Klee – 

Tanguy – Miró címmel három modern 

mester alkotásai villantották fel a tájábrázolás 

huszadik századi lehetõségeit, 

majd Joan Miró mûvészete önálló 

kiállításon is szerepelt. A 2004-ben 

megvalósult Alberto Giacometti-tárlat 

pedig már a mostani Rupf-gyûjteményi 

kiállításon kiemelt svájci alapítványi 

momentumot is napirendre 

tûzte. Giacometti alkotásai ugyanis a 

zürichi Kunsthausnak a szobrászról 

elnevezett alapítványából érkeztek a 

budapesti kiállításra – és ezek a mûvek 

a Stiftungba egykor ugyanúgy egy 

magángyûjteménybõl (David Thompson 

amerikai kollekciójából) kerültek, 

ahogyan a Rupf-történetben is láttuk. 

76 

A Giacometti-példa fontosságát aláhúzta 

az a tény is, hogy ott a mûtárgyak 

nem ajándékként kerültek a múzeumi 

alapítványba, hanem nyolc magántámogató 

pénzügyi nagyvonalúságának 

köszönhetõen. 

Szerencsére ma már a Szépmûvészeti 

Múzeum is elmondhatja, hogy – 

a huszadik század eleji gyakorlat újjáélesztésével 

– egyre több privát támogatója 

akad, többek között a nagyvállalatok 

körébõl. Több mint két évtizedes 

már a múzeum XX. századi Alapítványa 

is, amely jelentõs részben 

magántámogatással szerez modern 

és kortárs mûveket. Az ennél természetszerûleg 

nagyobb léptékû, de a 

magánszféra és a közgyûjtemények 

együttmûködését hasonlóan példázó 

nemzetközi kiállítások meghívásával 

a múzeum tehát azt szeretné a hazai 

közönség elõtt különbözõ modelleken 

keresztül bemutatni, hogy a magángyûjtõk, 

a mecénások, a gazdasági 

szférából jövõ szponzorok együttmûködésével 

milyen komoly, nemzetközi 

rangú mûvészeti eredményeket lehet 

elérni. 

A modern anyag ilyen hangsúlyos 

szerepeltetése az épülete fennállásának 

századik évfordulóját tavaly ünnepelt 

múzeumban arra is felhívja a 

figyelmet, hogy bár a törzsgyûjtemény 

magja az Esterházy Képtár és más 

klasszikus egységek, a Szépmûvészeti 

Múzeum mégis univerzális ambíciójú 

intézmény, ahol az egyiptomi vagy 

az antik görög emlékek mellett kiemelt 

helye van a modern és jelenkori 

alkotások folyamatosan bõvülõ körének 

is. Nem utolsósorban a múzeum e 

kiállításokkal a nemzetközi integrációját 

is erõsíti: egyenrangú partnerként 

igyekszik részt venni a mûalkotások 

kölcsönzésében, a kiállítások 

utaztatásában. A Van Gogh-kiállítás, a 

Rupf-kollekció és egy további, majd 

késõbb következõ tárlat révén szélesedõ 

kooperáció jegyében például a 

berni Kunstmuseumban idén Edouard 

Manet egy festménye – a Jeanne 

Duvalt, Charles Baudelaire mulatt szeretõjét 

ábrázoló, egész alakos portré 

– képviselte kölcsönben a Szépmûvészeti 

Múzeumot. Ez a nemzetközi kitekintés 

adja meg a Szépmûvészeti 

Múzeumnak azt a rangot, aminek jegyében 

az intézmény létrehozását 

1896-ban törvénybe foglalták.

6 lapszámra az elôfizetés 2400 Ft. 

Az eddig megjelent lapszámainkat darabonként 250 Ft-ért küldjük. 

MEGRENDELÔ: 

ELÔFIZETÉSI LAP 

Megrendelem a Premier címû kéthavi mûvészeti magazint 

Név: ...................................................................................................................... 

Cím: ..................................................................................................................... 

Irányítószám: ........................... Tel.: ................................................................. 

80 

KOLLAGÉN 

ARCSZOBRÁSZ 

Az elmosódott körvonalak, a kevésbé telt arc legalább annyira öregítenek, 

mint a ráncok. A KOLLAGÉN ARCSZOBRÁSZ újra feltölti az arc ráncos területeit, 

elõsegíti az új rostok termelõdését, egységessé és simává teszi a bõrt. Napról napra a bõr 

feltöltõdik és láthatóan kisimul. Két hét után az arc visszanyeri teltségét és körvonalát. Négy 

hét után az arcot mintha újraformázták volna, a körvonalak arányosabbá válnak. Az aktív 

ProKollagén biológiai úton stimulálja a kollagénrostok termelõdését és megvédi azokat a 

külsõ hatásoktól. A pumpás flakon exkluzív adagolója levegõtõl elzártan védi a krémet a 

maximális minõség és komfortérzet érdekében. 

� 

� 

Az elsõ 30 új elõfizetõ 

1-1 arckrémet 

kap ajándékba. 

A megrendelést postán, borítékban, 

valamint ezzel egy idôben 

az elôfizetési díjat postai csekken 

kérjük feladni, illetve befizetni 

a kiadó nevére és címére: 

Premier Páholy Kft. 

1121 Budapest, Pipiske u. 7.

PREMIER: SZELLEMIDÉZÉS 

Várkonyi Zoltán 

KÕVÁRI ORSOLYA 

Zseniális rendezõ és közepes színész? Csodás színész és feledhetõ rendezõ? 

Netán egyszerûen színész és rendezõ, akit káprázatos szervezõkészséggel, 

csalhatatlan szimattal, apadhatatlan szorgalommal és kiváló pedagógiai érzékkel 

ajándékoztak meg az istenek? Korszakos jelentõségû filmrendezõ vagy szépelgõ 

és heroizáló mozis? Hajszolta a sikert, vagy nem is tudott másmilyen lenni? 

Megannyi visszatekintés idézi meg pályáját, szinte mindben 

egy újabb és újabb Várkonyit ismerhetünk meg, akit hol patetikusan magasztal, 

hol méltatlanul lebecsül a képlékeny emberi emlékezet. 

81 

KELETI ÉVA FELVÉTELEI

Várkonyi Zoltán minden szakmabeli 

számára irigylésre méltó 

karriert futott be, így sem 

életében, sem holtában nem kerülhette 

el a keserûk és közepesek támadásait, 

de az erõtõl és tehetségtõl duzzadó 

ambíciókirályokét sem. Akik egykor 

nimbuszát döntögették, nemzedékváltást 

követeltek, olyanok közé 

sorolták, akikhez sohasem tartozott, 

ma két kézzel kapaszkodnak székeikbe… 

Várkonyi színházi ember volt. A formátumra 

utaló jelzõt szükségtelen beszúrni, 

mert jelentõsége fokozhatatlan. 

Olyan színházvezetõ, aki értett a 

színházhoz, és olyan színházi ember, 

aki nem csak a színházhoz, a közönséghez 

is értett. Irtózott az üres házaktól. 

Volt ízlése az igényeshez, orra 

a sikerhez. Nem értékelhetõ pusztán 

színészként, film- vagy színházrendezõként, 

igazgatóként, vagy fõiskolai 

rektorként. Mûvész volt és szakmunkás. 

Király és gyalog. Megbonthatatlan 

egész, aki a részletekben is mindig 

a teljességet kereste. Aki mindig folytatott 

és számtalanszor újrakezdett. 

Mindig magabiztos volt, és szüntelenül 

kételkedett. Aki halálosan komolyan 

vette a munkát, mégis az egész 

életét végigjátszotta. Aki elnyomott és 

felemelt. Várkonyi talán az egyetlen 

színigazgató volt a magyar színháztörténelemben, 

aki már az elsõ találkozásnál 

látta a színész egész további 

sorsát. Tévedhetetlen szemmel térképezte 

fel az elõtte állót. Hogy mit jelent 

ma és mit fog két évtized múltán. 

Hogy kit mire kell szerzõdtetni. Hogy 

kinek hova kell szerzõdni. Mert és tudott 

nagy ívekben gondolkodni. Utódot 

nevelni. 

Õ avatta halhatatlanná Béres Ilonát 

és Tordy Gézát A kõszívû ember fiaival, 

Huszti Pétert és Koncz Gábort a 

Fekete gyémántokkal, Venczel Verát a 

Kárpáthy Zoltánnal, Bárdy Györgyöt 

az Egri csillagokkal. Neki köszönhette 

megannyi hatalmas alakítását Ruttkai 

Éva, Latinovits Zoltán, Darvas Iván… 

A Várkonyi-filmek nem egyszerûen 

egy korszak remekmûvei, hanem generációk 

egész sorának jelentik a magyar 

mozi legdicsõségesebb korszakát. 

Míg Fábri, Ranódy, Gertler vagy 

Keleti emlékét alaposan kimarta az elmúlt 

évtizedek érdektelensége, Várkonyit 

megõrizte szívében a nagyközönség. 

DÜRRENMATT: FIZIKUSOK – MÖBIUS SZEREPÉBEN DARVAS IVÁNNAL ÉS TOMANEK NÁNDORRAL 

Bekebelezte a színházat, szõröstülbõröstül 

akarta, a portától a direktori 

páholyig, és semmi nem történhetett 

ott, ami elkerülte volna a figyelmét. 

Értett a színészek, a rendezõk, a dramaturgok, 

a súgók, a díszletezõk és a 

politikusok nyelvén. Befelé könyörtelenül 

kritizálta, kifelé anyaoroszlán 

módjára védte színházát. Mindent 

gyûlölt, ami az elõadásnak ártott. 

„Utálta a lelki restséget, a lustaságot 

– emlékezett rá legnagyobb felfedezettje, 

a Mûvész Színház Orfeusza, 

Darvas Iván. – Üvöltve tudott dühöngeni, 

ha készületlenségen kapott valakit, 

pláne ha az védekezésül múltbeli 

babérjaira merészelt hivatkozni. 

‘Nem érdekel! Teszek rá! Aki biztonságra 

vágyik, az menjen férjhez egy 

milliomoshoz, vagy vegye el egy milliomos 

özvegyét, vagy menjen örökös 

tagnak a Nemzetibe!’... Utálta az 

egyenlõsdit, a tehetség semmibevételét, 

a statiszták lázadását, az áldemokráciát… 

Utálta a tunyaságot, a 

ritmustalanságot, az indokolatlan lassúságot… 

Utálta a langyos biztonságot. 

Született hazárdõr volt.” 

82 

És sok mindent gyûlölt még: a hízelgést 

és a hazugságot, a pontatlanságot 

és a hozzá nem értést, a butaságot, 

a pökhendiséget. Egyetlen feltétlen 

igazságot ismert el: a tehetséget. 

Rajongott az ígéretes fiatalokért, mindenütt 

kereste õket, hajtotta a felfedezés 

öröme. Épp ilyen briliáns ösztönnel 

csapott le az ifjú írókra, az újrafelfedezésre 

várókra, a jó darabokra. 

Sõt, a színházi mûködés holdudvarában 

munkálkodókra is. Várkonyi Zoltán 

szerzõdtette a Vígszínházba Lázár 

Egon gazdasági igazgatót, aki immár 

három évtizede tartja kezében a költségvetést 

– higgadtan és megfontoltan 

uralva a kezelhetetlenebbnél kezelhetetlenebb 

helyzeteket. 

„Nem mondtak neki rólam szépeket. 

Így mikor elõször találkoztunk, 

határozott volt, célratörõ, perceken 

belül közölte, hogy nem kíván velem 

dolgozni, mert az információi meglehetõsen 

negatívak. Soha nem sumákolt. 

Mondtam, hogy nagyon sajnálom, 

mert minden vágyam az volt, 

hogy a Vígszínházban folytathassam a 

munkámat. Egyszerûen kirúgott. So-

A FOTÓ VÁRKONYI ZOLTÁN UTOLSÓ RENDEZÉSE, A PISTI A VÉRZIVATARBAN PRÓBÁJÁN KÉSZÜLT. VÁRKONYI EKKOR KERÜLT KÓRHÁZBA, A KÉPET MINDENKI ALÁÍRTA, ÍGY KÜLD- 

TÉK BE NEKI, BÚCSÚZÓUL… 

ha azelõtt nem kerültem ilyen helyzetbe, 

fogalmam sem volt, milyen az, 

amikor az embernek a szemébe 

mondják, hogy nem kellesz. Mégis, találtam 

valami nagyon vonzót az eltökélt 

nemet mondásában. Elvarázsolt, 

nem éreztem magam megsemmisítve. 

Aztán eltelt három-négy hét – 

csöndesen dolgoztam tovább a Színházi 

Intézetben –, úgy nézett ki, elfogadom 

a televízió által ajánlott fõosztályvezetõ-helyettesi 

posztot, ami 

1976 januárjától lett volna esedékes, 

mire egyik nap megszólalt a telefon. A 

titkárnõ bejött: ’Várkonyi Zoltán szeretne 

Önnel beszélni.’ Kõvé dermedtem. 

’Szervusz, Várkonyi!’ – hangzott 

a vonal másik végérõl. A tegezõ formula 

jó jel volt, megkérdezte, be tudnék-e 

menni másnap fél kettõre a fõiskolára. 

Elmondta, hogy tovább informálódott, 

és most már szeretné, 

ha mielõbb kezdenék. Hihetetlen gyorsan 

tudott dönteni. 

Mindenütt óriási tekintélynek örvendett. 

Szakmai körökben és a hivatalokban 

egyaránt. Ha felhívta a minisztériumot, 

hogy lezajlott egy cso- 

dálatos premier, ez és ez a színész kiválóan 

szerepelt, de a jutalmazási keretünkben 

már nincs egy vas sem, 

megkérdezte az osztályvezetõ, menynyire 

lenne szüksége, Várkonyi számolt, 

bemondta az összeget, és megkaptuk 

a pénzt. Ha valamiért lobbizni 

kellett, az õ személye volt az ütõkártyánk. 

Amikor kitalálta, hogy a Váci utcai 

Bartók Terem legyen Pesti Színház 

néven a Víg kamaraszínháza, csak telefonált 

néhányat, és ment minden, 

mint a karikacsapás. Mert amit a fejébe 

vett, az úgy történt. Kitüntetésnek 

számított, ha kikérte valakinek a véleményét. 

Halála után próbáltuk folytatni, 

úgy, ahogy õ csinálta, de nem lehetett. 

Mélységes gödörbe kerültünk. Ez 

nem azt jelentette, hogy bukást bukás 

követett, hanem azt, hogy megváltozott 

a színház légköre, kívül-belül, 

mindenkiben elhatalmasodott a hiányérzet. 

Horvai István – aki véleményem 

szerint a múlt század legnagyobb 

színházi rendezõinek egyike – 

igazgatóként kevésbé tudott ebben a 

gyászos periódusban helytállni, hat év 

múltán úgy érezte, át kell adnia a ve- 

83 

zetést. És akkor jött a Várkonyitanítvány 

Marton László, és az újabb 

reneszánsz. Várkonyi életem egyik 

legnagyobb élménye. Kegyelmi állapotnak 

tekintem azt a néhány évet, 

amikor együtt dolgozhattunk. Máig a 

bûvkörében élek.” 

Ahogy a Vígszínházban szinte mindenki. 

Marton Lászlótól Hegedûs D. 

Gézán át – aki Várkonyiból írta doktori 

disszertációját – Kern Andrásig. Halász 

Jutkától Pap Verán át Kútvölgyi 

Erzsébetig. Várkonyi megbabonázta a 

körülötte lévõket. Becsületes igazgató 

volt és következetes ember. Legnehezebb 

éveiben is megõrizte tartását, 

eszményeit, érzékenységét és a színház 

iránti olthatatlan szerelmét. Évtizedekkel 

halála után is mindenütt ott 

sejlik a keze nyoma. Emlékét most 

Bárdy György és Kern András idézik 

fel. 

„Huszonhét karácsony estét tölthettem 

az asztalánál – meséli a Furcsa 

pár, a Bolha a fülbe, a Szerelem, ó 

sztárja, Bárdy György. – Csodás karácsonyok 

voltak ezek, hatalmas vacsorákkal, 

fantasztikus társasággal. Mást

ne mondjak, Örkény István soha nem 

hiányzott a meghívottak listájáról. Évtizedeken 

át voltunk szomszédok, kollégák 

és barátok Várkonyival. Elhalmozott 

jobbnál jobb szerepekkel. Bízott 

bennem, gondoskodott rólam. És 

nemcsak rólam. Személyekre választott 

darabokat, és nem csak kedvenceire, 

minden valamirevaló színészére 

gondolt. Ám ha valaki nem váltotta 

be a hozzá fûzött reményeket, 

vagy ellenállt, esetleg ha csalódott az 

illetõben, könyörtelenül eldobta a barátságot. 

Várkonyi profi volt, nem tûrte 

az unalmat, a szürkeséget, a közönyt. 

Semmit, amit a közönség nem 

szeretett. Jómagam soha nem értettem 

meg azokat az embereket, akik 

bármilyen ügyben vitába szálltak vele. 

Mindünknél sokkal jobban tudott mindent. 

Bármit mondott, telitalálat volt. 

Úgy tudott darabot olvasni, hogy azonnal 

világossá vált, mit vár tõlünk, alig 

kellett hozzá instrukciót fûzni, egy-egy 

vigyora, nyögése, vakkantása elég volt 

ahhoz, hogy pontosan megértsük, mit 

akar. Néha csak annyit mondott: 

’ahogy akarod’, és máris minden úgy 

történt, ahogy õ akarta.” 

„Tizennégy voltam, amikor Várkonyi 

odahívott magához a Ki mit tud?os 

szereplésem után és azt mondta: 

’Kern, egyszer mutassa meg magát’. 

Évekkel késõbb történt, hogy megkerestek 

a Vígszínházból, játsszam el a 

Közjáték Vichyben címû Miller-darabban 

a kamasz fiú szerepét. Mint megtudtam, 

Várkonyi ajánlott be Horvai 

Pistának. Bementem, Horvai mondta, 

hogy kezdjek el próbálni, ha nem 

megy, leváltanak. Így történt, hogy 

egyszerre léphettem színpadra Várkonyi 

Zoltánnal. Emlékszem, már fõiskolás 

voltam, amikor Tahi Tóth 

Lászlóval errõl az elõadásról beszélgettünk. 

Tahi egy francia õrt játszott, 

aki a karjánál fogva vezette be Várkonyit 

a rendõrkapitányságra, mondta, 

hogy igazgatónk és mesterünk minden 

színpadra lépés elõtt remegett. Ennek 

a mindent kezében tartó, nagy embernek 

a félelme és gátlásossága fiatalon 

szinte felfoghatatlan volt számunkra. 

Sokszor elmeséltem már, filmrendezõ 

szakra akartam menni, ám abban 

az évben, amikor jelentkeztem, 

csak színészosztály indult, Várkonyi 

vezetésével. Jelentkeztem, mert úgy 

84 

terveztem, átmegyek majd a rendezõ 

szakra. Verebes István ugyanebben a 

cipõben járt, azzal a különbséggel, 

hogy õ színházrendezõnek készült. 

Aztán valahogy megszerettük a színészet 

nevû foglalkozást. Jó osztály voltunk. 

Várkonyi Verebesnek és nekem 

is engedte, hogy már a fõiskolán próbálkozzunk 

a rendezéssel. Különféle 

feladatokkal bízott meg minket. Elõfordult, 

hogy hetekig mi vezettük az 

osztályt, amikor Várkonyi nagyon elfoglalt 

volt. Könnyedségre, lazaságra, 

túlélésre tanított bennünket, és iróniára, 

pontosságra, szenvedélyre, 

vadságra, harapósságra, gazságra. 

Rendkívüli pedagógus volt. Nagy szakmatudó 

és szakmatanító. Ha kegyetlenséget 

emlegetnek vele kapcsolatban, 

nem tudom, mit értenek alatta. 

Természetesen olyan megesett, hogy 

ki akart szórni egyeseket a rostavizsgákon. 

Ennyi év múltán talán már elmondhatom, 

Blaskó Pétert is ki akarta 

rúgni, aki aztán igazán nagy színész 

lett. Blaskóval már gimnáziumba is 

együtt jártunk, máig jó barátom. Soha 

nem felejtem el, hajnali háromig-négyig 

beszélgettünk a Pannónia és a 

O’ NEILL: UTAZÁS AZ ÉJSZAKÁBA – UTOLSÓ SZEREPÉBEN, JAMES TYRONE-KÉNT A PESTI SZÍNHÁZBAN. PARTNEREI: TAHI TÓTH LÁSZLÓ, TORDY GÉZA ÉS RUTTKAI ÉVA.

Felka utca sarkán, és én próbáltam elmagyarázni 

Blaskónak, mi vele a baj. 

Várkonyi görcsösnek találta, azt pedig 

nem szerette. Sem a ’nagyon akaromságot’, 

vagy azt, ha valaki kemény és 

mozdíthatatlan. A formálhatóbbat 

szerette, a lazábbat. Nem volt mindenben 

igaza. Blaskó végül maradt, 

Várkonyi pedig soha nem hozta elõ a 

témát. Legalábbis nekünk. Nem 

közvetlenkedett, nem lelkizett. Én élete 

végéig nem tegeztem. Sõt, tanár úrnak 

szólítottam. Barátságos és rokonszenves 

is tudott lenni, de nekünk 

mindig a professzorunk maradt. 

Elfogult vagyok vele. Nem szívesen 

hallok róla rosszat. Amikor gyengéjérõl 

sztorizgattak, mindig mondtam, 

tudom, de nem akarom hallani. Egykor 

apámként néztem fel rá, ma utolsó 

nagy tanáromként tisztelem. A Bûn 

és bûnhõdést játszottuk, amikor az 

elõadás végi taps elõtt bejött Valló Péter, 

és kimondta: ’Várkonyi Zoltán 

meghalt’. Zavartan álltunk, szerencsétlenül, 

meglopva és kifosztva. Sírtam, 

mintha apám halt volna meg. Aztán 

jött a Horvai-korszak, a Martonkorszak, 

de nem telik el úgy nap a színházban, 

hogy ne emlegetnénk õt. Mit 

mondana, hova tenné a zenét, kihúzná-e 

a szöveget. Ma magával beszélgetek 

róla, holnap valaki mással fogok. 

Ennyit jelentett. Ez azért valami, 

nem?” 

Kern András fõiskolai csoporttársa, 

Verebes István egészen különös 

módon kötõdik Várkonyi Zoltán életmûvéhez. 

Amellett, hogy egyik kedves 

tanítványa volt, apja, Verebes Károly 

több mint egy évtizedet töltött a Vígszínházban, 

és nem ismeretlen a 

bennfentesek számára, hogy Verebes 

Károly nem tartozott a Várkonyit dicsõítõk 

táborába. Sok történet kering 

a színházi legendáriumban a két férfi 

feszült viszonyáról, ki Verebes Károly 

színészi korlátait, ki Várkonyi dacosságát 

olvasta ki a sorok közül. Most 

Verebes István próbálja visszapörgetni 

a maga idõkerekét. 

„Napjaink színházi kultúrájának ismeretében 

csak a visszavágyódás 

tiszteletével tudok Várkonyiról beszélni. 

Olyan unikális teátrumi tehetség 

volt, olyan sajátosan, példaszerûen 

volt az, hogy nem tudnék hozzá 

hasonlót említeni. Sem a múltból, sem 

a jelenbõl, és ahogy a jelen kinéz, a jövõbõl 

sem. Történetünk pikantériája, 

hogy amikor Várkonyit 1962-ben ki- 

SZÉCHENYI ÉS AZ ÁRNYAK – A CÍMSZEREPBEN, PÁGER ANTALLAL 

nevezték fõrendezõnek a Magyar Néphadsereg 

Színházához, apám tagja 

volt egy olyan szervezkedésnek, 

amely elutasította Várkonyit. Halott 

apám emlékét tisztelve is el kell mondanom, 

ez nyilvánvalóan csacsiság 

volt. Úgy hallottam tõle, még a Mûvész 

Színház korszakába nyúlt vissza a 

konfliktusuk. Apám a Pódium Kabaréban 

játszott, amelynek Békeffy Gábor 

és Pethes Sándor voltak a társigazgatói. 

Várkonyi áthívta apámat a Mûvész 

Színházba, Anouilh: Euridike címû darabjának 

fõszerepére, Orfeuszra, de õ 

hûséges típus volt, azt mondta, Békeffy 

és Pethes csináltak belõle színészt, 

nem hagyja ott õket. Ezt a szerepet 

játszotta el végül a fiatal Darvas 

Iván. Várkonyi állítólag zokon vette az 

elutasítást. Apám mindig azt mondogatta, 

ha egy forinttal többért hívnak 

valahová, el kell menni, mert akkor ott 

nagyobb szükség van rád. Megfogadtam, 

és ezt a fogadalmat a mai napig 

85 

betartom. A lényeg, hogy Várkonyi úgy 

érkezett meg, hogy a színház középnemzedéke, 

nem a vezetõ színészek, 

hanem a második vonal, tüntettek ellene. 

A nyitó társulati ülésen fekete ruhában 

jelentek meg, miegymás… Aztán 

lefokozták apámat, megalázó szerepeket 

kapott. Õ pedig természetesen 

elégedetlenkedett, pofázott a 

társalgóban, amolyan Verebes módra 

éldegélt. Apám legnagyobb butasága 

az volt, hogy Kazimir hívta a Tháliába, 

és nem ment. Nem eresztette a Vígszínház 

különös mágiája. Aztán eljött 

1966, amikor én a fõiskolára felvételiztem. 

A behívóm délutánra szólt, de 

délelõttre adminisztrálták. Ha délelõtt 

megyek, Gátihoz kerülök, mint késõbb 

megtudtam, kirúgott volna. Apám barátja 

volt, mindig ellenem szavazott. 

Gáti helyett Várkonyi felvételiztetett, 

ami amolyan alibi volt, megtáncoltatott, 

megénekeltetett, hagyott elmondani 

egy mondatot Csehov A csinov-

nyik halála címû novellájából, majd kiküldött. 

A második fordulón egyhangú 

szavazással mentem át, de a harmadik 

elõtt a fülembe jutott, hogy felvesznek, 

úgyhogy nagyon rossz voltam, az 

egész tanári kar ellenem szavazott, kivéve 

egyetlen embert, Várkonyit. Ettõl 

kezdve felhõtlen volt a kapcsolatunk. 

Lehet, hogy csak én magyarázom bele, 

de néha olyan érzésem volt, mintha 

a maga fiatalabb változatát látta volna 

bennem. Talán mert rendezni is 

akartam, vagy mert hasonlított az alkatunk, 

például a rezonõrségem. Színészi 

kvalitásaim éppúgy limitáltak, 

mint az övéi voltak. Úgy értem, jó színész 

volt, de nem sorolható a nagyok 

közé. A Kernnel hallatlanul szeretett 

és kényeztetett minket – miközben 

apám és õ változatlanul rossz viszonyban 

voltak. Megjegyzem, amíg a 

fõiskolára jártam, sem apámtól, sem 

tõle nem tudok felidézni olyan célzást, 

mely arra utalt volna, hogy õk nincsenek 

jóban. A fõiskola után nem volt 

szerzõdésem – mert persze már akkor 

is hatalmas pofám volt, és politikailag 

sem bizonyultam megbízhatónak 

–, mire Várkonyi a következõket 

mondta: ’Odavihetném magát a Vígszínházba, 

de három Verebes egy 

színházban kicsit sok.’ Értette ezen 

apám feleségét, Schubert Évát is. 

’Meg aztán, maga nem az a típus, aki 

éveket vár a színfalak mögött, végignézve, 

hogy más játssza el a szerepeit. 

Azt javaslom, menjen a Mikroszkóp 

Színpadra!’ Négy év után azt mondani 

a kedvencnek, hogy menjen… Akkoriban 

felért egy igazi sértéssel. Majd 

hozzátette: ’Ide figyeljen! Menjen Békéscsabára, 

a Déryné Színházba, 

mindegy, hova, csak arra vigyázzon, 

hogy ott mindig maga legyen az elsõ.’ 

Nos, ez az õ hallatlanul árnyalt lélektani 

ismeretét bizonyítja. 

Egy jeles színikritikus egyszer azt 

mondta róla, nem volt nagy elõadása. 

Én azt feleltem, jó, de mondj egyetlen 

rosszat. Mi az, hogy nagy elõadás? A 

nyár, a Szerelem, ó, a Furcsa pár, az 

Adáshiba – a maguk nemében mind 

nagy, korszakos elõadásoknak számítanak. 

Várkonyi okos volt, mûvelt, és hihetetlenül 

értett a rendezéshez. Amiben 

máig utolérhetetlen, az a manualitása. 

A rendezõ gyakorlati eszköztára. Három 

mondattal helyre tett egy egész 

elõadást. Semmi duma, ideológia, mellébeszélés. 

Ha azt mondta, a Kern ve- 

UTAZÁS AZ ÉJSZAKÁBA 

gyen fel egy svájci sapkát, félig megoldottnak 

tekinthettük az alakítást. 

Könnyed volt és elegáns. Anno a Mûvész 

Színházban Apáthi volt az alapos 

rendezõ, Várkonyi a grand-seigneur. 

Még egy komoly pillanatnak lehettem 

tanúja. Várkonyi szerelmes volt 

Latinovitsba. Senkit sem szeretett nála 

jobban. Pedig, valljuk be, Latinovits 

nem viselkedett vele valami szépen. 

Rapszodikus, beteg ember volt. Kernnel 

a két alabárdost játszottuk Pirandello 

IV. Henrikjében,Latinovits úgy beszélt 

Várkonyival, mint a cselédjével. Õ 

meg némán tûrte. A nyilvános fõpróbán 

érezni lehetett a levegõben, hogy 

baj lesz. Az elsõ rész utolsó pillanataiban 

Latinovitsnak a földre kellett dobnia 

a köpenyét, majd megtaposni azt. 

Aznap szilánkosra tört a bokája, de 

még a talpa hátsó része is. Hallottuk a 

reccsenést. Iszonyú pánik tört ki a szín- 

86 

házban, Várkonyi azonban nyugodt 

maradt. Odaszólt Kernnek és nekem: 

’Jöjjenek, meghívom magukat ebédelni 

a Mûvészbe!’ Kiszédültünk a színházból, 

majd a sarkon hirtelen megállt. ’Jegyezzék 

meg ezt a pillanatot. Latinovits 

színészete ma átfordult a szuggesztióból 

az agresszióba’ – mondta. Komoly 

hatást gyakorolt rám. Minden munkám 

során arra gondolok, mit mondana az 

apám és mit mondana Várkonyi.” 

Várkonyira nincsenek szavak. Õt 

nehéz elkezdeni és nehéz befejezni. 

Nem lehet megfogalmazni. Õ nem IV. 

Henrik, nem Hamlet, Möbius, Széchenyi 

vagy James Tyrone. Õ nem rendezõ 

vagy direktor. Õ maga a színház. 

Gábor Miklós írta róla: „ha bárhol a világon 

megjelenik, egy perc alatt színház 

nõ körülötte”. Bár nem kényeztették 

itthon, soha nem ment el. És valóban, 

színház nõtt körülötte.


A Bolond Lány 

1956. október 23-a Szegeden 

ért. Elõzõ este 

autóval érkeztünk Pécsrõl, hárman. 

Alig jutottunk be Szegedre, mert a határban 

fiatalok megállítottak, hová 

megyünk, biztos ÁVH-sak vagyunk, 

mert Skoda autójuk csak nekik van. 

Kovács Feri kollégám, feltalálva magát, 

kiüvöltötte az autóból: „Hozzuk a 

pécsi fiatalok üdvözletét!” 

Így október 22-e estéjét már a szegedi 

színház klubjában töltöttük. Itt 

Dukáné, akit nemrég, a Gyerekszínház 

vezetése után neveztek ki a Szegedi 

Nemzeti Színház igazgatójának, kicsiny 

termetét meghazudtoló energiával 

rázárta a társulatra az ajtót, 

mondván, innen senki sem megy ki 

szavalni. Még csak az kéne. Holnap fõpróba 

a Lammermoori Luciából. Szegény 

Komlóssy Erzsinek, akinek most 

van a bemutatkozása, más se hiányzik, 

mint egy botrány a színház körül. 

Miért mondtam el mindezt? Mert 

akkor este feltûnt nekem egy csendes, 

fiatal lány, aki nem vett részt a politikai 

viharban, csak ült a társalgóban, 

és szerepet tanult. Kívül maradt a 

habzó világon. Színésznõ volt akkor 

és ott, amikor az események megrengették 

a világot. 

Még abban az évben azt a feladatot 

kaptam, készítsek riportokat a vidéki 

színházakról. Akkor én elsõnek (most 

már tudom, ez egyben az utolsó alkalom 

is volt) Szegedet választottam. 

Imádtam a várost, a színházat, színészeit 

és rendezõit. Kaló Flóri, Inke 

László, Ambrus Edit, Ádám Ottó, Lontay 

Margit, Miklósy Gyuri és Domján 

Edit. 

Ha jól emlékszem, Csehov Cseresznyéskertjére 

készültek, Ádám Ottó 

rendezésében. 

Képeket akartam készíteni a különbözõ 

mûhelyekben is. Elfogott a folyó- 

KÉP ÉS SZÖVEG: KELETI ÉVA 

son a fodrászat vezetõje (csúnya öregség, 

nem jut eszembe a neve, pedig híresen 

jó fodrász és parókakészítõ 

volt). „Évike, tessék gyorsan jönni, 

Editke van nálam. Ilyen szõke copfot 

csak neki érdemes csinálni.” 1956-ot 

írtunk. Domján, aki Avar Pista osztálytársaként 

akkor végezte el a fõiskolát, 

már a színház kedvence volt. Beléptem 

a fodrászatba, és a mai napig nem 

felejtem el azt az érzést. Háttal ült nekem 

egy lány, hosszú, szõke copfos 

parókában és én azonnal megszerettem. 

Soha sem beszéltünk elõtte, de a 

háta, a feje tartásából is áradt a tehetség. 

Rubányi Vili bácsi, az akkori fõ-zeneigazgató 

operaénekesnõt szeretett 

Gyönyörû hangja volt és még szebb orgánuma. 

Ma is, ha megszólal egy-egy 

sanzonja a rádióban, lebilincselve 

87 

hallgatom. Így csendülnek fel emlékeimben 

Az üvegcipõ elsõ mondatai. Azóta 

se tudta senki úgy eltáncolni a két 

cipõvel a darab esszenciáját, mint õ. 

Vannak és lesznek zseniális alakítások, 

jó elõadások, de nekem Irma 

örökre Domján marad. 

Számtalan nagy alakítást hagyott 

maga mögött, a Koldusoperától az Éjjeli 

menedékhelyig, de Edit mégis a 

Bolond Lány. A szerep választotta ki 

õt. Márkus Laci mondta egyszer: „Ünnep, 

ha A bolond lányt játsszuk, 

Domján-ünnep.” 

Az élet kegyetlen volt hozzá. A róla 

szóló emlékkönyvben Avar azt írja: 

„Fekete hajú, cingár kislány volt. Azt 

hittük, nem fogja bírni a fõiskolát. De 

kivirágzott. Második évben már mindenki 

irigyelte Kaló Flórit, mert akkor 

kezdtek együtt járni.” 

Sokat fotografáltam. Mûteremben, 

színpadon egyaránt. Örömünnep volt 

vele találkozni. Alázatos maradt, tudta, 

miért van szükség a képekre, és 

minden bolondériámat megértette. 

Nagyon szerettem. 

Így aztán döbbenetes volt az a karácsony, 

amikor nálunk, színészek társaságban, 

mulatozás közben bemondta 

a rádió: meghalt Domján Edit. 

Nem akart 40 éves lenni. És nem is 

lett. Ma is úgy él emlékezetünkben, 

mint a Bolond Lány: vidáman és fiatalon, 

nevetõsen és optimistán. 

Sohasem fog megöregedni.


„Az eltûnt idõ nyomában” 

DAJKA 100 

A Mestersége: színész sorozatban Dajka 

Margit beszélt a rendezõhöz való viszonyáról: 

„Ugye, itt vagyon én, mint 

hangszer, és odateszem a lába elé, hogy 

legyen olyan szíves, játsszon rajta… Ha 

egy rendezõ emberszeretõ, emberismerõ, 

jó, az nem elég – ehhez azt is tudnia 

kell, mi az a módszer, amivel egy 

emberbõl ki lehet simogatni vagy kipofozni 

azt, amivel, ugye, minél remekebb 

lehet a mûvészet. Nem lehet mindenkivel 

egyformán bánni. Van, akit meg kell 

rúgni ahhoz, hogy a maximumot adja. 

Én az a típus vagyok, akit meg kell simogatni! 

És ha jók hozzám, ha emberségesek, 

akkor mindent tudok. Ha nem, 

akkor megmerevedek, képtelen vagyok 

megszólalni. Mert akkor, ugye, elszégyellem 

magam, ha simogatnak.” 

És mondta, mondta a televízió stúdiójában 

az életét és mesterségének 

emlényeit. Szerencsénk volt. Nem kellett 

szakadatlan leállni – éppen amikor 

belemelegedtünk a beszélgetésbe 

–, kazettát cserélni. Filmre vették a 

beszélgetést. Volt idõ nekifutni, kerülgetni 

a témát, elidõzni és kitérõkre is 

jutott alkalom. 

Diskurzusunk közben a mûteremben 

izgalom kerekedett. Fejek jobbrabalra. 

Hason bekúszott a hangmérnök 

ellenõrizni a belógatott mikrofont. Elállíthatatlanul 

növekvõ feszültség. A 

hangmérnök benézett az asztal alá. 

Megtalálta a hiba forrását. Rálelt, mitõl 

hallják azt az állandó fémes kopogást. 

Dajka kezében szorongatta kézitáskáját, 

amely lelógott az asztal alá, 

és ütemesen nekiverõdött az asztallábnak. 

Harkályként kopogott. A nagy 

színész pályája csúcsán félt elengedni 

a világirodalom drámaíróinak kezét és 

saját szavaival jótállni életéért. Izgatottságában 

reszketett a lába. Az 

MOLNÁR GÁL PÉTER 

veregette hozzá az asztallábhoz a táskát. 

Izgalmának mikrofon vette jele 

volt a kopogás. Vacogott a saját szövegek 

felelõsségétõl. 

88 

Eljátszotta a világirodalmat. Tragédiát, 

operettet, középfajú színmûvet, 

komédiát. Csak önmagát nem tudta 

civilben eljátszani. 

1907. OKTÓBER 13-ÁN JÖTT VILÁGRA DAJKA MARGIT FOTÓ: KELETI ÉVA

A VÖRÖS KÉMNÕ 

Az elsõ világháború leghíresebb kémnõje 

Mata Hari. 19 évesen újsághirdetés 

nyomán talál magánál 21 évvel 

idõsebb férjet, az Indiában szolgáló 

holland tisztet, Rudolf MacLeodot. Bár 

a hirdetés csak beszeszelt hecc volt, 

négy héttel késõbb összeházasodnak. 

1917. október 15-én 12 francia katona 

sortüze kivégezte a vincennes-i 

erõdben. Alighogy kivégezték a franciák, 

azonnal megfilmesítették az amerikaiak 

(Mata Hari, a vörös táncosnõ, 

1919). Egyetlen kocka sem maradt 

fenn belõle. Nem tudni: ki rendezte, ki 

játszotta. A következõ évben Asta 

Nielsen vállalta magára. Rendezõje a 

német Ludwig Wolff. A bécsi Magda 

Sonja (1899–1974) a német némafilm 

címszerepét (Mata Hari, a vörös táncosnõ, 

1927) játszotta, amelyet a színésznõ 

színész-rendezõ férje, Fehér 

Frigyes rendezett. Parádés szerepe 

volt Greta Garbónak (1931), Jeanne 

Moreau-nak (1964), a nem színészetérõl 

elhíresült Sylvia Kristelnek 

(1985). Curtis Harrington rendezése 

nem is a spionázst hangsúlyozza, hanem 

a figura leszbikus vonásait, kémkedésnél 

mutatósabban maszturbál 

Kristel. Játszotta továbbá Maruschka 

Detmers francia tv-filmben (2003). 

Puskacsõ elé állítsanak egy fõszereplõt, 

egy mozicsillagot, kivégezzék azt a 

szerelmes színésznõt, akiért jegyet vált 

a közönség? A mozinézõk annak biztonságában 

tehették ki képzeletüket 

odaadóan valamennyi veszélynek, hogy 

mielõtt széthúzzák a bejárati függönyöket, 

és kilépnek a napfényes utcára, 

megérkezik a királynõ lovas hírnöke, 

váratlan kegyelmi leiratot hoznak, kiszabadítják 

a szép fõszereplõnõt a fogságból, 

hatálytalanítják a kirótt halálos 

ítéletet. Isten a vetítõgépbõl nem engedi, 

hogy rossz véget érjen a történet. A 

boldog vég nem a mozigépészek leleménye. 

A nyilvánosan elõadott mese 

megnyugtató befejezése nem elvetemülten 

pénzsóvár álomgyárosok patentje. 

Már a régi görögök is. A világ 

egyensúlyáról van szó. Arról a hitrõl, 

hogy a végén úgyis minden jóra fordul. 

(Vagy a vége után.) A cselekményük középpontjába 

kémnõket állító mozidaraboknak 

ezzel az obligát optimista véggel 

kellett megküzdeniük. 

Greta Garbo Mata Harija kivétel. 

Garbo baljós személyisége tragikus, félárbocra 

eresztett szemhéjával, ajka körül 

a fáradt félmosollyal azt sugallta: 

nem lesz ennek jó a vége. Ramon Novar- 

90 ÉVE VÉGEZTÉK KI FRANCIAORSZÁGBAN MATA HARIT 

róval a szerelmi beteljesülést megakadályozza 

a fátum. Hiába az odaadó lángolás, 

beköszönt a rossz vég. 

A Mata Hari-mese sokadik magyar 

leöntéseként Karády Katalinra méretezték 

a titkosügynök Machitát (1943). 

Machita nevében is ügyesen megpendítette 

Mata Hari visszhangját. Egzotikus 

lokáltáncosnõ lett a napközben angol 

kiskosztümben ipari kémkedéssel mellékállást 

vállaló, érzéki mulató-csillag. 

Sok forgatókönyvírói fejgyötrés kellett 

a filmvégi autós üldözés kieszeléséhez, 

hogy Karády mérnök kedvese karjai között 

haljon meg golyótól eltaláltan. Miközben 

megbánta bûnös cselekedetét, 

erkölcsös útra terelte a szerelem, az országúton 

mégis kilehelte lelkét, hogy a 

happy end is jóllakjék, a magasabb erkölcs 

is megmaradjon. 

François Truffaut könnyen boldogult 

a Jeanne Moreau-nak írt Mata 

Hari forgatókönyvével. Nem kellett 

bajlódnia már a happy endlizéssel. 

Amikor filmkritikusok vették kezükbe 

a filmkészítést, nézõpukkasztó módon 

akkor következett be a happy end 

eltörlésének programja. Godard Kifulladásig-jának 

befejezése kihívóan kilátástalan. 

A reménytelenség került 

mozi-trónra. Gyöngyözött az értelmiségi 

borúlátás. Amíg ugyanolyan klisévé 

nem kopott a kötelezõ pesszimizmus, 

mint az obligát optimizmus. 

Hat éve Mata Hari szülõvárosa – 

Leeuwarden – és a Mata Hari Alapítvány 

perújrafelvételt adott be Párizsban. 

Az amatõr táncosnõ elfogadott 

ugyan pénzt a németektõl, de használhatatlan 

volt kémszolgálatra. A franciák 

is tudták, hogy ártatlan, de pere 

és elítéltetése alkalmat szolgáltatott a 

háborús hisztéria fokozására. 

89 

AZ A BIZONYOS 

„KIS FEKETE” 

Nem Christian Dior, hanem Coco 

Chanel volt a feltalálója a 20-as években 

a petite noire néven elhíresült nõi 

ruhának. Fiús nõi viselet. Ez akár kézitáskában 

is elférõ, minden alkalomra 

megfelelõ darab. Viselhetõ koktélruhának, 

tárgyaláshoz és alkalmas eljegyzésre, 

keresztelõre, még estélyi 

ruhának is megteszi (különösen, ha 

háromsoros igazgyöngysorral dobjuk 

fel). A Chanel-leleményt selyemszalag-szegéllyel 

visszanõiesítette Dior, 

aki Pierre Balmainnél tanulta a mesterséget 

– õ pedig Edward Molyneuxnél 

dolgozott önállósodása elõtt –, és 

aki Josephine Baker revüjelmezeit tervezte 

a Broadwayre. Állandó kliense 

volt Marlene Dietrich és Ava Gardner, 

akiknek filmbeli jelmezeit is nem egyszer 

tervezte. 

50 éve, 1957. október 23-án halt 

meg a montecatini Hotel Pace-ban a 

nagy divattervezõ. 

A feltevések szerint szívrohamot 

kapott egy lenyelt halszálkával vívott 

küzdelemtõl, mások szerint a szívroham 

kártyacsata izgalmától érte, közeli 

barátai úgy tudják, hogy csakugyan 

szívroham végzett vele, de kiváltó 

oka, hogy még két fiatalember 

volt túl szenvedélyesen az ágyban. Halálakor 

jelen volt állandó barátja, a 27 

éves, algériai születésû énekes, 

Jacques Benita. 

CHRISTIAN DIOR ÉS CSAPATA

HAIR 

A nõi meztelenség a szórakoztatóipar 

kereskedelmi ajánlata. A színpadon 

lemeztelenített férfitest sosem esztétikai 

vagy erotikus megfontolású: kezdetektõl 

politikai kérdés. Az utolsó tabu 

színházi megtörése. New Yorkban, 

az off-Broadwayn lévõ Public Theatreben 

1967. október 17-én nyílt színen 

lepucérodtak (majd 1750 elõadáson 

kifogyhatatlanul) Tom O'Horgan rendezésében 

a Hair szereplõi. 

A darab és dalszövegeinek szerzõje 

két színész: Gerome Ragni és James 

Rado. 

A bemutató idején 26 éves Gerome 

Ragni szegény pittsburgi olasz bevándorlottak 

gyermeke (1942–1991). 

Richard Burton Hamletje mellett 

(1964) – amit John Gielgud rendezett 

és õ játszotta a szellemet is – Horatio 

szerepét alakítja. Az Open Theatre vad 

kulisszarázó társulatában Megan 

Terry: Viet Rock darabjának fõszereplõje. 

A Hair premierjén õ volt Berger. 

Meghalt rákban az átszerkesztett Hair 

felújítása elõtt New Yorkban. 

James Rado (James Radomicki, 

1932) Lee Strasberg növendéke az 

WHITE CHRISTMAS 

Bing Crosby eredeti neve Harry Lillis 

Crosby. Korán fölismerik bársonyos 

hangját. Al Rinker zongoristával duóban 

énekel mulatókban. 1925-ben Los 

Angelesben Paul Whiteman felfedezi. 

Harmadiknak csatlakozik Harry Barris. 

Nevük: The Rhythm Boys. Tekin- 

40 ÉVE MUTATTÁK BE ELÕSZÖR A VILÁGHÍRÛ MUSICALT 

Actors Studio kötelékében. A Hairben 

Claude. A bemutatót vezényelte 

és villanyzongorán játszott a kanadai 

születésû zeneszerzõ, Galt 

MacDermot. Negyvenéves a bemutatókor. 

A Hair nyílt színi lázadás az ameri- 

tettel rá, hogy 104 éve, 1903. május 

3-án született, hivatásos énekesi pályafutását 

22 évesen kezdte meg. Olvatag 

elõadói modora fél évszázadra 

behízelegte magát nemcsak az érzelmességet 

kedvelõ amerikai fülekbe, 

hanem világszerte magával sodorta 

hallgatóságát. Feje két oldalán határozottan 

elálló füleivel úgy hatott, 

BING CROSBY KÉT MAGYAR KARDVÍVÓ OLIMPIAI BAJNOK, KABOS ENDRE ÉS PETSCHAUER ATTILA TÁRSASÁGÁBAN 

90 

kai életforma, a vietnami háború és a 

Broadway-musical ellen. A 68-as 

diáklázadások nemzedéke a darabbal 

betör a szórakoztatóiparba. Kiszellõzteti 

onnan az édes sütemények szagát 

és a romantika odaragadt holdfényét. 

mint egy jól fésült kereskedõsegéd. 

Volt színészi képessége. Chuck 

O'Malley atya eljátszásáért a Magam 

útját járom (1944) címû filmben, 

Oscart nyert. Volt humora. Bob Hopepal 

(és az egzotikus szépségû Dorothy 

Lamourral) végeérhetetlen vígjátéksorozata 

a Road… Út Szingapurba 

(1940), Út Zanzibárba (1941), Út Marokkóba 

(1942) Út Utópiába (1946), 

Út Hollywoodba (1947), Út Rióba 

(1947), Út Baliba (1952), Út Hongkongba 

(1962), Crosby legnagyobb 

dalsikere Irving Berlin White Christmas 

címû dalával volt. 1941 karácsonyán 

rádióadásokban énekelte, és az 

Egész évben farsang címû filmben is, 

ahol Mikulás-jelmezben búgta a nótát 

a kandalló elõtt, odakünn hullott a 

díszlethó. Azóta a világon sehol nincs 

karácsony Crosby nélkül. A Guinnessrekordok 

szerint a White Christmasbõl 

több mint 100 millió lemezt adtak 

el világszerte. 

1977. október 14-én Madridban 

Crosbyt szívroham megölte a golfpályán, 

miután sikerrel befejezte a 18 

lyukat. Churchillnek volt igaza, amikor 

kijelentette: „csak semmi sport!”.

CASABLANCA 

Buta sznob fejemmel Marokkóban elsõ 

dolgom volt Casablancában megszállni. 

Nem Rick bárját kerestem, 

ahol Peter Lorre-t lelõtték egy razzián. 

Casablanca annyi vonzerõvel és építészeti 

bájjal bír, mint a szocialista 

Komló. A casbah, a tapasztott vályogházak 

rengetege, persze, mûteremben 

épült a filmhez. Carl Jules Weyl és 

James Hopkins tervezõk munkája. 

Rick Café American bárját a tangeri 

Hotel El Minzahról másolták le. Érthetõ: 

az Európából Amerikába menekülõk 

tarka hadát széthordta a történelem. 

Szorgos város építi ma a liberalizált 

királyságot. Nyoma sincs a regényesen 

zegzugos toprongy-halmaznak 

a mai unalom-rengetegben. Hozzá: 

megérkezésünk idejére esett a 

ramadán. Általános éhkopp. Vallásos 

zárva tartás. Turistáknak is kötelezõ 

koplalással. 

Tisztességes kávézóval is beértük 

volna Rick lokálja helyett, ahol Dooley 

Wilson szívszaggatón zongorázta 

Humphrey Bogartnak Herman Hupfeld 

(1894–1951) As Time Goes By címû 

szerzeményét. (Eredetileg nõi elõadónak 

szánták a fekete zongoristaénekes 

szerepét. Hazel Scott, Lena 

Horne vagy Ella Fitzgerald játszotta 

volna. Mivel a dalt 1932-ben Frances 

Williams tette slágerré az Everybody's 

Welcome címû Broadway-musicalben. 

Wilson csak arcát és zongorajátékát 

adta Sam szerepéhez. A stúdióban 

függöny mögött Elliot Carpenter 

játszotta a slágert.) 

Murray Burnett (1910–1997) és 

Joan Alison (1902–1992) Everybody 

Comes to Rick's címû színdarabja volt 

a kiindulási pont. Az egyetemi tanár 

Burnett 1938 nyarán feleségestül vakációzik 

az annektált Bécsben. Segít 

zsidóknak elhagyni a náci földrészt. 

Hazatérõben elvarázsolja annak élménye, 

hogy német menekültek, zsidók, 

nácik és helybéliek egy északfrancia 

bárban belefeledkeznek egy 

amerikai néger zongorista elõadásában 

az As Time Goes By slágerbe. Az 

élménybõl megszületik melodrámája. 

Casablanca helyett Lisszabon a helyszíne. 

Sose mutatják be. (1991-ben 

Burnett új darabot készít eredeti melodrámája 

és a film kombinációjából. 

Egy hónapig kibírja a londoni West 

Enden.) 

65 ÉVE MUTATTÁK BE A SZÍVSZAGGATÓ SZERELMI TÖRTÉNETET – KÉPÜNKÖN HUMPHREY BOGART ÉS INGRID BERGMAN 

Az MGM foglalkozik a darabbal, de 

Louis B. Mayer drágállja az érte kért 

ötezer dollárt. A Warner Brothers 

20 000 dollárért megvette a jogot. Nekikezd 

a forgatókönyvnek Aeneas 

MacKenzie és Wally Kline. Nem jutnak 

vele messzire hat hét alatt. Átveszik a 

munkát az Epstein testvérek: Julius J. 

Epstein (Julius J. álnévvel), Philip G. 

Epstein és Howard Koch. A fõcímen jelöletlenül 

részt vett még az írásban: 

Casey Robinson. 

Pánikban folytak a felvételek. Három 

nappal a felvételek megkezdése 

elõtt fejezték be Epsteinék a forgatókönyvet. 

Csupa rögtönzés. A színészek 

nem ismerték szerepük végét. 

(Igaz: a szereposztás körül is bonyo- 

91 

dalmak akadtak. Ronald Reagan, Ann 

Sheridan és Dennis Morgan volt az elsõ 

nyilvánosságra hozott fõszereplõhármas 

(The Hollywood Reporter, 

1942. január 5.). 

Késõbb a francia Michèle Morgan 

55 ezer dollárt kért a szerep eljátszásáért. 

Hal B. Wallis sokallotta. Jelöltje 

Ilsa szerepére a cseh Hedy Lamarr volt 

– az Algir fõszereplõje –, õt azonban 

kötötte az MGM szerzõdése. Végül 

Ingrid Bergman eljátszotta 25 ezerért.) 

A zûrzavart fokozta a rendezõ 

Michael Curtiz – Kertész Mihály (Kaminer 

Miksa) rettenetes angoltudása. 

Végül nagy nehézségekkel csak öszszeállt 

a Casablanca.

FOGVÁJÓT KÉRT 

HALÁLOS ÁGYÁN 

Így tett Alfred Jarry. Kigúnyolta Goethe 

utolsó szavait: „több fényt”. Halódásában 

is komolytalanul viselkedett, miként 

egész életében. „Jarry úgy öltözködött, 

mint egy cirkuszi bohóc, mesterkélt 

volt minden: fõként beszédmódja, 

amelyet az Argonauták versenyezve 

utánoztak; élesen tagolták a szótagokat, 

groteszk szavakat találtak ki, más 

kifejezéseket pedig elferdítettek, de 

egyedül csak Jarrynak sikerült ilyen 

színtelen, erõtlen, hangsúlytalan, kifejezéstelen 

hangon beszélnie” – írja le 

André Gide A pénzhamisítók címû regényében 

(Réz Pál fordításában) a költõt, 

amint egy folyóirat (valóságban talán a 

Plume) bankettjén részegen hatalmas 

pisztolyból vaktölténnyel lövöldöz. Tréfáival, 

írásaival rémisztgette kortársait. 

Õk túlzottan komolytalannak tartották, 

semhogy komolyan vegyék munkásságát 

és személyét. Ha irodalmár nem viseli 

magát óvott méltósággal, hogy bármikor 

mellére tûzhessék a becsületrend 

rozettáját, ha rossz viccnek tekinti a társadalmi 

berendezkedést és visszavicceli 

gonoszul a vele tréfálkozót, ha semmit 

nem vesz komolyan, hanem anarchista 

gesztusokkal kérdõjelezi meg a 

tisztes belesimulók világát – hát magára 

vethet árokpartra szorításáért. 

FÁBRI, AZ ELEGÁNS 

Hovatovább beidegzõdhetne, hogy a 

Hannibál tanár úr filmrendezõje y nélkül 

írta nevét: Fábri Zoltánnak. Ipszilonos 

Fábry Zoltán a „stószi remete” volt. 

Fábri október 15-én kilencven éve született. 

18 éves korától festészetet tanul 

a Képzõmûvészeti Fõiskolán. 1941-ben 

diplomázik a magy. kir. Színmûvészeti 

Akadémián. Színész lesz a Nemzetiben. 

Úgy tartják, az elegáns Uray Tivadar 

utóda lesz. Játszik, rendez: Grillparzer: 

FÁBRI ZOLTÁN – CSALÁDI KÖRBEN 

Jarry úgy öltözött és rosszalkodott, 

mint egy csatornatöltelék, holott sokoldalúan 

mûvelt ember volt, a párizsi IV. 

Henrik kollégiumban Henri Bergson filozófus 

osztálytársa. Diáktréfából indult, 

majd egyre dagadó fõmûve, az Übü 

király beletrottyantott a szimbolista 

drámába, földrengést okozott az éppen 

izmosodó naturalista színháznak. Szokvány-rajongással 

elmondható volna: 

Jarry megelõzte korát, de az igazság, 

hogy gyökeresen elkülönbözõ színházi 

ajánlatát csak mostanában éri utol a 

kor, ha egyáltalán. 

Jarry meghalt november elsején 

száz éve. Übüje halhatatlannak látszik, 

holott bemutatója 1898. január 20-án 

volt – kiszámíthatatlan, azóta hány 

Bánk hûségét, Shakespeare IV. Henrikjét, 

Giraudoux: Sellõjének játékmestere. 

Az ostrom elõl Nyugatra megy. A 

Nemzeti vendégjátékán, a Magyarban, 

megrendezi Bajor Gizivel Scribe Navarrai 

Margitját. Persze saját díszleteivel. 

Õ tervezi Déry Tibor Itthon címû darabjához, 

valamint Fagyajev: Az ifjú gárda 

elõadásához a díszletet. A Pesti Színház 

Molnár-felújításán az õ Városligetében 

játsszák a Liliomot. Várkonyi Zoltán 

Mûvész Színházához szerzõdik 

1946-ban. Mindaddig, amíg nem államosítják 

a színházat, valamennyi elõadás 

díszletét õ tervezi. Szám szerint 

25-öt. Az államosítás színigazgatóvá 

teszi. Ugyanabban az épületben dolgozik 

tovább, ahol addig, csak most Úttörõ 

Színház cégér alatt. 1950-ben kinevezik 

a filmgyár mûvészeti vezetõjévé. 

Négy évvel korábban megrendezi Pest 

egyik legnagyobb színházi sikerét: 

Turay Idával és Sárdy Jánossal a Janika 

címû bohózatot. Majd komor filmeket 

forgat. Elsõ filmjét nem rendezte 

meg. Illetõleg megrendezte, csak utóbb 

nem vállalta. Így elsõ mozimunkája 

Urbán Ernõ forgatókönyvébõl a Vihar 

(1951), benne a Vörös Hajnal Termelõszövetkezet 

belsõ problémáit taglalta. 

Letagadott elsõ filmjének Gyarmat a 

föld alatt volt a címe. A filmográfiák fél- 

BÁSTI JULI 

ÉS SINKÓ LÁSZLÓ, 

A HAZAI ÜBÜ-IDOLOK 

FOTÓ: FÁBIÁN 

fûzfadrámát nyomtalanul sodort el világszerte 

a bemutatókényszer –, és a 

végtermékek rémbohózata még eleven. 

Elsõ szava, a szahar – Jékely Zoltán 

fordítói leleménye is tette magyarrá 

a Jarry írta merdre-t – valóban 

emésztési végtermékre utal. Az Übütrilógia 

harmadik darabjának színpadhátterében 

árnyékszék tátong, készen 

a drámai személyek elnyelésére. Az 

Übü nem csak a színre csábított fekália 

miatt végtermék-dráma. Übü apó, a 

körtefejû, hasas kispolgár, az erõszakos, 

önzõ, önérvényesítõ terrorista a 

behorpadt társadalmi erkölcsök végterméke. 

Ocsmánysága, gyermeteg ártatlansága 

el nem évült. Napról napra 

idõszerûbb. 

revezetõen tudatják, hogy a film rendezését 

„a Magyar Filmgyártó Nemzeti 

Vállalat rendezõi és dramaturgia munkaközössége” 

végezte. 

Jóllehet, kollektív mûvészet a film, az 

adat némileg eltúlzott. Az amerikai tulajdonú 

MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari 

Rt.) -szabotázsról szólt a stréberfilm. 

Papp Simon ártatlanul életfogytiglanra 

elítélt tudóst Pápai néven Ajtay 

Andor játszotta. Nem Fábri kezdte forgatni, 

hanem Jenei Imre, régi megbízható 

filmes szakember, Békeffi István 

forgatókönyvíró-társa. Megérkezett a 

filmgyárba Alekszander Pudovkin, a 

szovjet film élõ klasszikusa, aki azon 

idõn talonba téve nem rendezhetett, így 

jutott ideje az élenjáró szovjet film tapasztalatait 

terjeszteni. Könyékig belesegített 

Jenei forgatásába, aki ezt követõen 

életében több filmet nem rendezett, 

visszavonult gegembernek a Gellért 

Szállóba, majd Békeffiékkel együtt a 

svájci Asconába. 

A segédrendezõ Szemes Mihály és 

Makk Károly volt. Beugrott az ideológiai 

és esztétikai csõdtömeget enyhíteni 

Máriássy Félix. Végül a filmgyár mûvészeti 

vezetõje mentette meg a kátyúba 

került koncepciós filmet. A Gyarmat a 

föld alatt Karlovy Varyban a filmfesztiválon 

diplomát kapott.

„Az öreg Strindberg nem ura többé 

mérgének s így alakjainak és a színháznak 

sem. Színmûvei elõadhatatlanok, 

elképzelhetetlenek, ügyetlenek, 

idétlenek, elgondolásban, megcsinálásban 

egyaránt zavarosak, ez a fogatlan 

szájban tajtékzó düh, a tehetetlen 

görcsbe szorult kéz, ádáz, borzalmas, 

hajmeresztõ, hatalmas, néhol fenséges 

színháza” – írta Hatvany Lajos 

négy Strindberg-egyfelvonásosról a 

Nyugatban 1910-ben. Négy év múlva 

– közben meghalt Strindberg (1912. 

május 14.) – Schöpflin Aladár a Nemzetiben 

bemutatott A kapocs alkalmából 

ezzel a mondattal kezdi kritikáját: 

„Rettenetes ember ez a Strindberg, 

megmarkolja az ember agyvelejét, 

szorongatja, tépi, morzsolja, de úgy 

odanyûgözi magához, hogy nem bír elmenekülni 

elõle, ott kell maradni vele 

és végig tûrni marcangolását.” 

Kellemetlenül kíméletlen író. Kíméletlenségében 

önmagát sem kíméli. 

Védekezésül írt, burkolt önéletrajzi regényfolyama 

méricskélés nélkülien 

vall magáról. A szerelmi egymást kínzás, 

a házassági rabtartás szakírója. 

100 ESZTENDEJE NYITOTTA MEG SZÍNHÁZÁT 

AUGUST STRINDBERG 

INTIMA TEATERN 

Több gyûlöletet talán egyetlen író sem 

tudott ilyen meggyõzõ õszinteséggel 

papírra vetni. Haláltánc címû színdarabja 

még Dürrenmatt svájci szelíd 

szarkazmusával is kínos este. 

Strindberg drámáival – átdolgozva 

vagy nyers eredetijében – manapság 

is próbálkoznak. Nagy hatással volt az 

August Falckkal közös stockholmi 

Intima Teaternjével (1907–1910) az 

Odengatan 81. szám alatt. Nem mentesen 

Sztanyiszlavszkij tanításaitól, a 

romantika nagyszájú és bõ lélegzetû 

színészetével szemben a meghittebb 

és igazabb elõadásokra törekedett 

színészeivel, Manda Björlinggel, Anna 

Flygare-rel, Fanny Falknerrel. A nyitó 

elõadás az átdolgozott Júlia kisaszszony 

volt, harmadik felesége, Harriet 

Bosse fõszereplésével. Kis színpad 

(6×4 méter), apró, puritánul díszített 

nézõtér 161 férõhellyel, ahol az ékítmények 

és külsõségek nem vonják el a 

nézõk figyelmét. Sminkeletlen arcok. 

Mérsékelt világítás. Teljes bedíszítettség 

helyett csak szobasarkok. Elsötétített 

nézõtér. Emelt színpad. Sülylyesztett 

zenekar. Alkalmas kamarakörülmények 

Strindberg darabjainak 

megvalósítására. Strindberg és Falck 

igazgató színháza nem ért el nagy 

anyagi sikereket, de utóhatása máig 

elér. Manhattanban az Actors Studio 

is hasznosítja tapasztalatait. 

Strindberggel kezdõdik a kamaraszínházak 

divatja, ahol színpad-nézõtér 

egymáshoz bújva bensõségesebb 

hatásokat ér el köznapi emberek drámáinak 

megjelenítésében, mint a széles 

terekben prelegáló uralkodók és 

félistenek ünnepies dagálya. 

1908-as memoranduma elvi megalapozása 

az Intima Teaternnek. 

Strindberg szerint minden dráma egyfelvonásos. 

Júlia kisasszony címû drámáját 

is sikerült egyfelvonásossá sûrítenie. 

Strindberg Ákos utóhatásaként 

manapság a rendezõk az ötfelvonásos, 

másfajta színház számára írott 

darabokat is igyekszenek szünet nélkül 

adni. Ez nem a kívánt intimitást 

szüli meg, hanem az inkvizíció spanyolcsizma-kínzására 

hajaz. 

93

Aleány szülei sokáig ellenkeztek. 

A férfi kezdõ ügyvéd volt 

és nem bíztak benne, hogy 

lesz valamivé. A leány makacs akarata 

végre diadalmaskodott. Megvolt az 

esküvõ, egy hónapig utaztak és azután 

megkezdték a házasság csendes, békés, 

munkás életét. 

Az elsõ mámor hónapokig tartott. 

Egy fél év telt el, amíg szinte mindennap 

újra érezték gyõzelmük örömét, 

egyesülésük mámorát, lassan azonban 

jelentkezett az unalom. Meglepetve 

fogadták, és szégyenkezve titkolták 

maguk elõtt is. De nyilvánvaló volt 

már, hogy egymás társasága nem elégíti 

ki õket. Az örökös együttlétbe befurakodott 

a fanyarság. Nem volt mit 

mondaniuk egymásnak. Próbálgatták 

a dédelgetés és a becézés régi játékait 

és unottnak találták. Nézték egymást, 

ásítoztak és tanácstalanul õdöngtek a 

lakásban. 

– Paula – kérdezte egy napon a férfi 

–, tudsz sakkozni? 

– Nem – válaszolt az asszony. – 

Miért? 

– Az íróasztalom fiókjában megtaláltam 

a régi sakktáblámat. Kedves 

volna… 

– Taníts meg – mondta az asszony. 

– Jó – kiáltott örömmel a férfi. 

Kihozta a kockás táblát, felállította 

a figurákat és magyarázni kezdett. 

Eleinte kissé nehezen ment a dolog, 

de azután mindent megértett az aszszony. 

Az idõ gyorsan telt el és mikor 

végét vetették a tanításnak, örömmel 

állapították meg: 

– Ezentúl mindennap játszunk. 

Mindennap játszottak. Az ebéd utáni 

és a vacsora utáni idõ, amelyet a 

férfi még mindig otthon töltött, volt a 

legunalmasabb. Ilyenkor játszottak. A 

férfi szivart vett elõ, az asszony is rágyújtott 

egy cigarettára és megelége- 


Matt 

BÍRÓ LAJOS 

déssel, örömmel ültek le a kis asztalhoz, 

amelyen szép rendbe sorakozva 

ott állottak a játék figurái. Jó pajtásoknak 

érezték magukat, szórakozást, 

kellemes, apró izgalmakat vártak a játéktól. 

Szerették ezeket az órákat. 

Addig, amíg az asszony kezdõ volt, 

minden pompásan ment. A férfi könynyen 

nyerte meg a játékokat, és ha az 

asszony is nyert néha, az véletlenszámba 

ment. Ebbe belenyugodott az 

asszony is. Hónapok teltek el és a sakkozás 

óráit mindig örömmel várták. 

Lassanként azonban az asszony veszedelmes 

ellenfél lett. A férfinak erõlködnie 

kellett; törnie a fejét, kínos fejmunkával 

kellett fáradnia a nyerésért. 

És nemsokára szó sem volt a könnyû, 

tréfálkozó gyõzelmekrõl. Az asszony 

egyenlõ rangú játékos lett. A férfi nap 

nap után vereséget szenvedett a mérkõzésben, 

és kedvezõ eredmény volt, 

ha nyert és veszített játékai egyenlõk 

voltak. 

A sakktábla körül ekkor valami titkos 

és lappangó gyûlölet keletkezett. 

Nem a játék kedvéért ültek most már 

le játszani, hanem a gyõzelem kedvéért. 

Aki veszített, az dühbe jött, elkeseredett, 

fanyar haraggal pillantott 

a másikra és gyûlöletesnek találta az 

örömét. Hibákat keresett rajta. Néha 

megállapította a fellobbanó harag, 

hogy a másik durva lelkû, otromba, 

rút. Keserû kifakadások estek. Vad és 

sértõ vita támadt azon, ki játszik jobban. 

Gúnyolták egymást. A játéktudás 

után a szellemi képességekre került a 

sor. 

– Minden ostoba liba azt hiszi manapság 

magáról, hogy hódító szellemû 

asszony – mondta a férfi. 

Az asszony élesen válaszolt: 

– Te azt hiszed, hogy csak az az értelmes 

ember, aki egyszer megbukott 

az ügyvédi vizsgán? 

94 

A vita átsiklott a többi külsõ és belsõ 

tulajdonságokra és sivár, maró, marcangoló 

veszekedés lett. De a sakktábla 

azért egyre vonzotta õket. Mindennap 

újra kellett kezdeni a játékot és a 

tegnapi veszekedést mindig elfelejtették, 

mikor a sakkozás ideje eljött. 

Jókedvvel ültek le játszani. De mikor 

rámeredtek a kockás táblára, a figurák 

mozogni kezdtek és a játék kibontakozott, 

akkor a fejtörés, a megerõltetett 

gondolkodás, a gyõzelem 

eshetõsége izgatta és lázba hozta 

õket. A játszás szenvedélye, a szellemi 

mérkõzés tudata, a párbaj izgalma 

egyformán ingerelte õket. Fékezhetetlen 

indulatok háborogtak bennük és 

vadul törtek ki, mikor egy-egy vita támadt. 

A férfi egyszer elhibázott egy lépést. 

Az asszony felvillanó szemmel 

nyúlt a táblához. 

– Elhibáztam – mondta gyorsan a 

férfi. – Nem úgy lépek a bástyával. 

– Most már késõ – válaszolt kárörömmel 

az asszony. 

– De nem. 

– De igen. 

A férfi haragosan nyúlt a bástya 

után. Az asszony felkapta a kezét és 

elébe tartotta. A férfi elrántotta a kezet, 

az asszony erre lesöpörte az 

egész táblát. 

– Nesze. Akkor játssz velük magad. 

A férfi elfehéredett a dühtõl. Felemelte 

a kezét és az asszony felé ütött. 

Nem találta. Az asszony sikoltva hátrált. 

Megdöbbenve néztek farkasszemet. 

Az asszony sírva sietett ki a szobából, 

a férfi pedig haragosan ment el 

hazulról. Ekkor hetekig nem játszottak. 

Kezdtek társaságba járni és az 

asszony kihívóan kacérkodott mindenkivel, 

aki az útjába akadt, a férfi 

pedig tüntetõen udvarolt minden kacér 

asszonynak.

Néma, hideg gyûlölet volt közöttük. 

Naphosszat alig beszéltek és siettek 

megszabadulni egymástól, mihelyt tehették. 

A sakktábla megértette velük, hogy 

nem egymáshoz valók. Vad és kíméletlen 

természetükrõl leoldott minden 

féket a játék szenvedélye, és nem szerelmes 

férfi és nõ, hanem két meztelen 

indulat állott egymással szemben. 

Az érintkezés lassan újra megkezdõdött 

közöttük. Megszokták azt, amit 

a házasfelek lassanként megszoknak, 

hogy együtt legyenek, beszélgessenek, 

együtt éljenek, amikor a lelkük 

rég eltávolodott egymástól. Hideg 

szemmel és hideg lélekkel nézték és 

mérlegelték egymást, de az érintkezésük 

majdnem olyan volt, mint a régi. 

Egy napon otthon voltak. Ne lehetett 

sehová se menni. Unatkoztak. 

A férfi ekkor az asszony felé fordult 

és egy kicsit önmagát is gúnyolva, zavart 

mosollyal, félvállról kérdezte: 

– Nem játszanánk egy partit? 

– Nem. 

A férfi gúnyolódni kezdett: 

– Nem mersz játszani. Félsz, hogy 

veszítesz. 

Az asszony hallgatott. A férfi folytatta 

a gúnyolódást és végül már 

nyújtva, elhúzva a szavakat, gyerek 

módra csúfolódott: 

– Nem mersz játszani. Neeem 

meeersz… Neeem meeersz… 

Az asszony hallgatott. De az arca kipirult, 

az ajka dühtõl remegett és végül 

reszketve pattant fel. 

– Hát lássuk. 

Odaült a sakktábla elé. Összehúzta 

a homlokát, beléharapott az ajkába és 

kemény, vad akarattal akart nyerni. 

Nyugodt is akart lenni, de a belsejében 

remegett az izgalom. A férje még 

mindig gúnyolódott. Õ nem szólt semmit, 

de forrón érezte hullámzani a vérében 

minden gyûlöletét és úgy érezte, 

hogy a játéknyerés vad, gyönyörû, 

régen kívánt fizikai legázolás lesz. 

– Hármat játszunk – mondta a férfi. 

– Mind a hármat elveszted. 

Játszottak. A férfi folyton gúnyolódott. 

Az asszony dühös erõfeszítéssel 

játszott, remegett, izgatott volt és az 

elsõ játékot csakugyan elveszítette. 

– Látod – mondta a férfi –, megmondtam. 

Nem tudsz semmit. Mindig 

nagyra vagy vele, milyen jól tudsz. 

Ilyenkor látszik, hogy semmit se 

tudsz. Semmit. 

– Majd meglátjuk. 

– A másodikat is elveszted. 

– Majd meglátjuk. 

– Elveszted, elveszted – dúdolta a 

férfi. 

Az asszony reszketõ ajakkal, tüzelõ 

szemmel meredt a sakktáblára. A faragott 

figurák összezavarodtak elõtte. 

A kockák kinyúltak, megdagadtak, 

az alakok feltornyosodtak. Láza volt. 

Gyûlölte, dühe és megvetése úgy borzongatta, 

mint valami kínzó láz. Elveszítette 

a második játékot is. 

– Látod – mondta a férfi jóindulatú, 

oktató hangon –, nem megmondtam. 

Minek kezdesz azzal, aki többet 

tud nálad. 

Az asszony elkeseredve, leigázva lihegett. 

– Hát lássuk – mondta hebegve –, 

hát lássuk most… 

Újra játszani kezdtek. Az asszony 

vigyázatlan volt. Valami kombináción 

törte a fejét és parasztjait elmozdította 

királya elõl. A férfi észrevette. Óva- 

95 

tosan felvonult és amíg az asszony nehéz, 

komplikált tusára készült, elõrehúzta 

királynéját, felugrott és diadalmasan 

kiáltotta: 

– Sakk. Matt. 

Az asszony megdermedve bámult a 

táblára. Az volt. Matt, kétségtelenül 

az. De orv módra, tisztességtelenül 

az. Tisztességtelenül, komiszul kijátszottnak, 

bandita módra kifosztottnak, 

becstelenül legázoltnak érezte 

magát. Elfehéredett a dühtõl. A férfi 

gúnyosan nevetett rá, és õ vérforralónak, 

rettenetesnek, galádnak látta ezt 

a nevetést. Elvakult, elkábult a dühtõl. 

Az asztalon a sakktábla mellett gyújtótartó 

hevert: nehéz, éles szegletû 

öntöttvasból. Gyûlölettõl részegen 

nyúlt utána. A férfi nevetõ feje elõrehajolt. 

Õ felkapta a nehéz vasat és õrjöngõ 

erõvel vágta a nevetõ fejhez. 

A vas éles szeglete mélyen vágódott 

be a halántékon, a férfi elbukott és 

homlokán kibuggyant a vér. 

KASS JÁNOS ILLUSZTRÁCIÓJA


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 

1 V Á S 1 

2 2 

3 P 3 

4 4 

5 5 

6 6 

7 M 7 

8 8 

9 H 9 

10 Á 10 

11 O 11 

12 12 

� G N L K � 

VÍZSZINTES: 1. Színmûvész, idén ünnepelte 

70. születésnapját. 2. Trombitahang 

– Legendás egyéniségû író, a 

Miloš Forman nevével is fémjelzett 

cseh filmes új hullám irodalmi vezéralakja 

(Bohumil). 3. Védõszérummal 

ellát – Szerelemistenke. 4. Albert…: 

hazai település – Postán pénzt küld – 

Elefántcsontpart gépkocsijele. 5. Ügy, 

dolog, latinul – Angol elöljáró – Vér 

szerinti családtag. 6. Hószakadás része! 

– Lángol – Zsemle, kenyérke, ismert 

olasz szóval. 7. A „Rendezõként 

hogyan reagálsz?” kérdésre Koltai Róbert 

többek között ezt válaszolta – 

Olasz szopránénekesnõ (Mirella) – 

Francia folyó. 8. Ilyen bor is van – Idegen 

kávéház – Ékszer. 9. Baltadarab! 

– …szentgyörgy: helységünk – Jászai 

…: közszeretetnek örvendõ színésznéni 

– Végtelen oázis! 10. Morzehang 

– Tört rész, negyed fele – Hangtalan 

Tamino! – A szabadba. 11. Hiszékeny 

– Francia utca – Stimulálni kezd! – Tova 

– Jód, ittrium és kálium vegyjele. 

12. Színmûvésznõ – e lapszámunkban 

ugyancsak színésznõ testvérérõl olvashatnak 

– Witold Gombrowicz darabja, 

egykori vígszínházi elõadásá- 

ban Gáspár Sándor és testvére, Gáspár 

Tibor is szerepelt – Cipészszerszám. 

FÜGGÕLEGES: 1. A „S ha a színházi 

életét újra kezdhetné?” kérdésre 

Várkonyi Zoltán többek között így 

felelt. 2. Kondér – Elme. 3. Rakamaz 

határai! – … Douglas: Michael Douglas 

színész apja. 4. Vas István múzsája, 

elsõ felesége – Római 7. 5. … but 

not least: végül, de nem utoljára (angol) 

– Néma maci! 6. A kosárlabda taktikai 

eleme. 7. Micsodák? – Színmûvész 

(István). 8. Nõi név. 9. Ecet fele! – 

Kissé odaönt! 10. Író, drámaíró, Ady 

Endre és Nagy Endre nagyváradi baráti 

körébe tartozott. 11. Bódító szerrel 

átitatott – Szakadt ruhát javítgat. 

12. A kortárs magyar képzõmûvészet 

egyik különleges világú alkotója (Arnold) 

– Lábbeli. 13. Régiesen volt – Patakocska 

– Iskolai elsõ osztály jele – 

Házõrzõ. 14. Nyolcvan éve született 

Révész György (1927–2003) filmrendezõ. 

Egyik filmje – Goromba. 15. Vércsoport 

– Nem élvez – Féreg – Farmermárka. 

16. Akta – Nõi név is, ital is – 

Etna közepe! – 17. Idegen eredetû nõi 

név – Bizottság, választmány, francia 

96 

eredetû szóval. 18. Marcel Achard 

színmûve, címszerepe Domján Edit 

egyik legnagyobb sikere volt. 19. Tép – 

Porrongyot tisztít – Keleti uralkodó. 20. 

Hamis – Arthur … Doyle: a Sherlock 

Holmes-történetek írója – Egyiptomi 

fõistenség. 21. Pogány Judit emlékezetes 

alakítása egy gyerekdarabban. 

Beküldendõ a dõlt betûvel szedett sorok 

megfejtése. 

Beküldési határidõ: 2007. november 

20. 

Címünk: 1121 Bp., Pipiske u. 7. 

A helyes megfejtést beküldõk között 

egy-egy képzõmûvészeti albumot sorsolunk 

ki. 

Elõzõ rejtvényünk megfejtése: Magyar 

babák. Kertész. Szentháromság-szobor. 

Holl. Habgab. Almási. …és még 

bambi is kapható. Szendrõ. Máthé. 

Goldoni. Ormos. Tiszták. Prah. Kohler. 

Márton László. 

Az alábbi olvasóink nyertek egy-egy 

könyvutalványt: Fabula Gézáné, Budapest; 

Meyer Hanna, Budapest; Kalapács 

Ede, Budapest; Petrik Ilona, Szolnok; 

Nagy József, Keszthely. 

Nyereményüket postán küldtük el.

PREMIER: FOTÓ 

Fotó: Korniss 

ÁRRAL SZEMBEN 

Ha valaki azt kérdezné tõlem, 

hogy Korniss fényképei közül 

melyik a legkedvesebb, 

bizony zavarba jönnék. Merthogy néhány 

évtizede, mióta Korniss Pétert 

ismerem, számos fényképérõl mondtam 

már, hogy a legkedvesebb. Idõnként 

ugyanis választok közülük egyet, 

van mibõl. Most például ezt a korai felvételt 

(késõbb Éneklõ legények a táncházban 

címet kapta), amely néhány 

társával együtt 1967-ben készült, és 

fordulópont a szerzõ életében: attól 

kezdve ár ellen úszott. 

Korniss Kolozsvárott született 

1937-ben, 1949 óta Budapesten él. 

Néhány viszontagságos év után a fotózást 

választotta hivatásául, és 1961ben 

fényképész szakvizsgát tett. Még 

abban az esztendõben a Nõk Lapja fotóriportere 

lett. Évekig a fotósok mindennapi, 

megszokott életét élte. Kiszolgálta 

a mindent elnyelõ, fényképre 

éhes hetilapot. Nem válogatott. Azt 

kapta le, amire éppen szüksége volt az 

újságnak. Már akkor is kitûnt azonban 

azzal, hogy igyekezett a legkisebb feladatot 

is szakmailag a legigényesebben 

megoldani. Így nyerhetett felvételeivel 

számos pályázaton. 

A fordulópont, amelyrõl ma már világosan 

láthatjuk, hogy megszabta további 

életét, néhány év múlva jött el. 

Nevezetesen 1967-ben, amikor Novák 

Ferenc, az ismert koreográfus elõször 

vitte el Székre, a magyarlakta erdélyi 

településre. Az élményre így emlékszik 

vissza: „Szombat este érkeztünk 

– éppen a táncház idején. A kékre festett, 

zsúpfedeles ház egyik párás, félhomályos 

szobájában három idõsebb 

zenész muzsikájára, régi viseletbe öltözött 

fiatalok táncoltak. (…) A táncház 

hangulata nem mulatságra emlékeztetett, 

inkább valami különös eseményre, 

amelyrõl alig volt hihetõ, 

GERA MIHÁLY 

hogy minden szombat este rendszeresen 

megismétlõdik. Egyszeri és tünékeny 

látványnak éreztem – régi emléknek. 

(…) A széki táncházban egy eltûnõ 

világ utolsó pillanatai tárultak 

elém. Tudtam, hogy amit ma látok, az 

a tegnap. Adva volt a feladat: ezt kell 

megörökítenem.” 

Az utolsó mondat kiegészítésre 

szorul. Egyrészt tudnunk kell: nem 

csupán Székrõl volt szó, hanem a magyar 

népszokások fényképezésérõl, 

amit megbízás nélkül, ahogy mondani 

szokták, a maga szakállára végzett. 

Tanúja voltam, hogyan kutatja föl, hol 

találhat még élõ népszokásokat, hogyan 

egyezteti az idõpontot, hogyan 

teremti meg a lehetõséget a fotózásra, 

számolatlanul írva a levelet kis települések 

plébánosainak, vezetõinek, 

támogatásukat, segítségüket kérve, 

hónapról hónapra, évekig. 

Másrészt, emlékezhetünk rá, abban 

az idõben jószerével csak néhány 

megszállott magánügye volt a paraszti 

kultúra hagyományait kutatni, ápolni. 

Rajtuk, a többségükben néprajzzal 

foglalkozó szakembereken kívül alig 

támogatta valaki Kornisst, sõt. Tõle 

tudom, hogy amikor 1969 táján bevitte 

az elkészült fényképeket a Corvina 

Kiadóhoz, azt mondták, jó, érdekes, 

de egyáltalán nem biztos, hogy folytatni 

lehet. Különben pedig, mondták, 

ez nem érdekel senkit sem, nem lehet 

eladni. 

Korniss azonban tántoríthatatlan 

volt: mondhatott bárki bármit, úszott 

tovább ár ellen, vitte a szíve, vitték az 

érzelmei, megérezte a közösség öszszetartó 

erejét. Szívós kitartással 

végzett gyûjtõmunkája, amellyel az eltûnõben 

lévõ paraszti kultúrát megörökítette, 

nyolc esztendeig tartott. 

Az eredmény mintegy tizenötezer felvétel, 

amelyeknek másolatait a Ma- 

98 

SOPRONI GYULA FELVÉTELE 

gyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. 

A tizenötezerbõl az egyik elsõ az 

Éneklõ legények a táncházban, amely 

magán viseli a Korniss-fényképek jellegzetes 

jegyeit. A megörökítés tiszta 

eszközeit, egyszerûségét, a sallangmentes 

tényrögzítést. „Amit láttam, 

számomra felfedezés volt. Úgy gondoltam, 

le kell fordítanom a fényképezés 

nyelvére” – írta 1998-ban. A fordítás 

pedig hûség az eredetihez, a valósághoz. 

A negyven évvel ezelõtt készült 

fénykép éppen ettõl a nemes 

gesztustól õrzi frissességét. A legények 

egymástól eltérõ, egymást kiegészítõ, 

természetes vidámsága, a 

mennyezetrõl lógó, egy szál villanykörte 

ma is elénk idézi a táncház meghitt 

hangulatát. 

Miután a fényképek elkészültek, 

még ott volt az a szinte kilátástalan 

harc, amit az Elindultam világ útján 

címû, a magyarországi népszokásokat 

bemutató albuma megjelentetéséért 

folytatott. Sikerrel. Az album 

1975-ben a könyvesboltokba került, a 

kirobbanó sikertõl a kételkedõk arcára 

fagyott a gúnyos mosoly. 

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, az elsõ 

albumot számos másik követte, a 

legutóbbi, a Betlehemes címû, 2006ban 

jelent meg. Korniss Péter végül 

több mint három évtizedet szentelt az 

eltûnõben lévõ paraszti életforma és 

kultúra megörökítésének. Ma már 

nem Korniss úszik az árral szemben, 

hanem az ár Korniss-sal.

ÉNEKLÕ LEGÉNYEK A TÁNCHÁZBAN – 1967 

99

PREMIER: GASZTRONÓMIA 

A Kisbuda Gyöngye Óbudán 

Ezúttal ez volt a menünk: 

Budai Sauvignon Blanc 2006, a Nyakas Pincészetbõl 

Fejtett bableves csipetkével 

Fokhagymás Szent Jakab-kagyló, magos pirítóssal 

Libamáj rózsaszirommártásban, sült, friss ananászon 

Royal Tokaji Áts Cuvée, 2005 

Citromsorbet 

Bélszínszelet libamájjal, friss lecsóval, magyarosan 

Villányi Cabernet Sauvignon 2005, Riedel-pohárban, 

a Vylyan Pincészetbõl 

Csokoládé-szuflé amarettós meggyel 

AMargit kórháznál szálltam le 

a 17-es sárga villamosról. Ám 

egy megállóval elõbb kellett 

volna. Visszabattyogtam hát három 

utcányit. A Kiscelli út mentén, a Népszabadság-székház 

elõtt. Csaknem 

azzal szemben, a Kenyeres utcába 

(nomen est omen) befordulván, halványan 

pislákoló, ám barátságosan hívogató 

fényekkel vár rám a Kisbuda 

Gyöngye. 

Alacsony, formás házak között. Valódi 

óbudai design és nosztalgiás feeling. 

És „halk futam a zongorán”, amikor 

belépek. „Petibácsi” (Schmidt Péter) 

zongoráz. 

No meg Alice – nekünk csak Aliz. 

Õ nem zongoráz. Õ fogad. Úgy látszik, 

tényleg igaz a képzet: a bûnösöket valami 

titokzatos erõ húzza vissza régi 

bûneik színhelyére. A bûn ezúttal a 

torkosság. Bár nevezzük inkább 

ínyencségnek. Ez sokkal jobban hangzik. 

És nem is akkora bûn. A tetthelyeket 

pedig az üzletvezetõ asszony személye 

köti össze. 

A régi Aliz, a régi Remízbõl. Igen, 

kedves ínyenc olvasóm. Jogosan kapod 

fel a fejed. Már találkozhattál ezzel 

az ízletes szópárosítással. Csak- 

KARINTHY MÁRTON 

nem másfél évvel ezelõtt e címmel hódoltam 

a Remíz ízei, no meg Aliz aszszony 

erényei elõtt. Tehát a régi Aliz, a 

régi Remízbõl. Persze csak a Remíz a 

régi. Aliz azóta fiatalabb lett. Most a 

másik legendás helyén fogad. A régi, 

kedves ismerõsnek kijáró szeretettel. 

Persze, tudom már, ez nem csak üzleti 

fogás. A fõnökasszony természetébõl 

fakadó ösztönös szeretet az érkezõ 

vendég iránt. Ha nem ismernénk 

egymást, ha életében elõször látna, 

ugyanilyen figyelmesen és kedvesen 

fogadna. Minden betérõvel így tesz. 

Az étterem falait régi bútorok, szekrények, 

asztalok darabjai díszítik. Az 

elmúlt évszázad hatalmas, intarziás 

és faragott franciaágyainak támlái 

ölelik körül a vacsorázókat. Régi óbudai 

polgárok ágyaié. Akiket elsodort 

az elmúlt hatvan-hetven esztendõ. Az 

ágyaik azonban idõállóbbnak bizonyultak. 

Ha ezek az ágyvégek mesélni 

tudnának, ábrándozom. Szinte kedvünk 

lenne mögéjük/alájuk feküdni. 

Mármint az ágytámlák mögé/alá. Ám 

akkor ki ülne a szintén mutatós és patinás 

asztaloknál? 

Fõszerkesztõm ezúttal késik. Csak 

percekkel késõbb áll meg taxija a bejá- 

100 

rat elõtt. A feszültség pedig egyre fokozódik. 

Érezni azt a bizonyos remegõ 

izgalmat. Amelyik valamilyen új, érzéki, 

fõleg gasztronómiai gyönyör elõtt 

szokta magával ragadni az embert. 

Aliz már jól ismeri az ordrét. Ezért 

már érkezésünk elõtt összeállított egy, 

a Kisbuda Gyöngye ízeit, jellegét, hangulatát 

és specialitásait reprezentáló, 

kiadós menüsort. Lásd fent és alább. 

Az étlap újdonsága: a régi, megszokott, 

hagyományos ételek sora mellett 

havonta újdonságok, idényspecialitások 

és fantáziaételek csokrából 

rendelhetünk. 

Kezdetnek a Budai Sauvignon Blanc 

2006, a Nyakas Pincészetbõl aromájával 

ismerkedünk. Ízlelgetem, szagolgatom 

ugyan, de be kell ismernem 

férfiasan, nem vagyok valódi borszakértõ. 

Családunkban Dani unokaöcsém 

az, Párizsból. Gourmand és gourmet 

egy személyben. Az õ ízlelési szertartását 

mindig irigységgel vegyes ámulattal 

nézem. Miközben csaknem kipukkad 

belõlem a röhögés. Hogy mennyi 

faksznival és apró mozdulattal jár 

egy ilyen borkóstoló. A pincér apró 

ízelítõt nyújt át a pohárban. Azt sza-

golni, forgatni, apró kortyokban nyeldekelni 

illik. Nyelvvel és szájpadlással 

az aromája apró, nüansznyi eltéréseit, 

különlegességeit ízleli a vendég. Aztán 

csettinteni szokás hozzá és elismerõ 

szavakkal engedélyt adni a nedû 

üvegbõl történõ pohárba töltésére. 

Vagy pedig visszaküldeni, ahonnan 

jött. Végigcsináltam. Nem küldtem 

vissza. Nem bántam meg. Nagyon finom 

volt. 

Nem volt ugyan a tervben, de megláttam 

egy csészében és gusztusom 

támadt a fejtett bableves csipetkével 

nevû házias íz-remekre. Igazam volt. 

Zöldekkel tálalva kihagyhatatlannak 

bizonyult. Ráadásul borunk is ugyanúgy 

passzolt hozzá, mint az elsõ elõételhez, 

amelynek már a neve sem 

akármi: fokhagymás Szent Jakabkagyló 

(franciául: Saint Jaques) vajban 

sütve, magos pirítóssal (az étlapon: 

baguette). 

Közben Aliz asszony eltûnt a konyhában. 

Mint utóbb elárulta: szuflénk 

készítésére adott utasítást. Be is avatott 

a titokba: ha nem jóval a tálalás 

elõtt kezdik a szuflé gõzölését, percek 

alatt szétesik, élvezhetetlen masszává 

omlik. 

No, majd meglátjuk, túléljük-e azokat 

a perceket, gondoltam, miközben 

javában elmerültünk Szent Jakabkagylónk 

óceán-mélyû, ám nagyon is 

szárazföldi ízesítésû, omlós húsában. 

A rafinált, változóan hol savanykás, 

101 

hol édes ízesítés nemcsak ízlelõbimbóinkat, 

de az összes többi érzékszervünket 

is maximálisan lefoglalta. Nem 

véletlenül tartják oly sokan a világ 

egyik legjobb tengeri étkének, a tenger 

gyümölcsei egyik fejedelmének. 

Aliz szerint a zamata még a híres királyrákét 

is felülmúlja. Sokféle ízesítése 

ismert, de mi ezúttal a legegyszerûbb, 

mégis legfenségesebb módjával 

találkoztunk. Pikánssal, finommal és 

elõkelõvel. Igaz, ami igaz. Szó szerint 

szóhoz sem jutottunk a gyönyörûségtõl. 

Nem is volt tanácsos szaporítani a 

szót: mire kagylónkat bekebeleztük, 

már be is futott következõ elõételünk, 

a libamáj rózsaszirommártásban, sült, 

friss ananászon. Ha nem magam fogyasztom, 

tán el sem hiszem, hogy valóságos 

étel volt a tányéromon, nem 

pedig ambrózia, az istenek eledele. A 

nehéz tápláléknak számító libamáj a 

fekhelyéül szolgáló ananásztól annyira 

könnyûvé és áttetszõvé vált, hogy 

szinte elvesztette a súlyát, felrepült. 

Igaz, ehhez a kísérõként felszolgált 

2005 évjáratú Royal Tokaji Áts Cuvée 

is besegített. A rózsaszirommártás 

már csak a hab volt a tortán, mondanám, 

ha történetesen édességrõl lett 

volna szó. Ami nem is akkora képzavar, 

ha elárulom: élvezetünk közben 

egyre fogyott az idõ közelgõ tésztafélénk 

érkezéséig. 

S hogy addig is bírjuk szuflával, ekkor 

citromsorbettel áztattuk meg ízek 

kényeztette torkunkat. 

Szükség is volt rá, mert estünk fénypontjához, 

a bélszínszelet libamájjal, 

friss lecsóval, magyarosan nevû, a lényeget 

pontosan fedõ fõételünkhöz érkeztünk. 

A hús olajos, mustáros pácban 

érlelõdött, ki tudja, mióta. Húsa 

válogatja. A miénk éppen annyit érett, 

amitõl ilyen fenségessé vált. Ekkor szó 

megszakadt, lehelet bent rekedt. Csak 

ettünk, ettünk, nem beszéltünk, ettünk. 

Mint afféle rendes magyarok, 

akik, ugye, evés közben soha. Csak ha 

dicséretre nyitják a szájukat. Vagy ha 

a kísérõül felszolgált Villányi Cabernet 

Sauvignon 2005-ös évjáratú nemes 

folyadékból kortyolnak, a Vylyan 

Pincészetbõl. Mi pontosan ezt tettük. 

Fõnökasszonyunk még arra is ügyelt, 

hogy italunk a híres és jellegzetes 

Riedel-pohárban itassa magát. Mit 

mondjak: itatta. 

De csitt, most valami nagyon komoly 

dologról szólok. Mialatt szótla-

nul ettünk és ittunk, jól megfigyelhettem 

magamnak Petibácsit, akinek 

halk Chopin-muzsikája jóízû étkeink 

fölé úszott. Korábban Boros Géza prímással 

együtt játszottak itt. A Szomorú 

vasárnap címû filmben is õk adták 

a kíséretet. A prímás halálával Péter 

bácsi egyedül maradt. Egy teljes zenekart 

pótló, sõt, egy egész nagy kort a 

kicsiny helyiségbe varázsoló pianista 

önmagában is megér egy estet Óbudán. 

Nála aztán tényleg minden megrendelhetõ. 

Mármint zenei vonalon. 

Na, jó, talán hip-hop zenében nem teljesen 

naprakész. Lehet, hogy a funky 

vagy a metal sem a legerõsebb oldala. 

Ám minden másban verhetetlen. Korosodó 

pszichiáternek gondolná az 

ember. Nem téved sokat: családja bõvelkedik 

a lélekbúvárokban. Régi melódiától 

a filmdalig, örökzöld tánczenéktõl 

modern fülbemászókig mindent 

kapásból blattol. Pedig az összes 

rejtett tartalékomat bevetettem, hogy 

megfogjam, hogy zavarba ejtsem. Hiába. 

A kért dalokat késedelem nélkül 

és hiánytalanul tálalta A Szeretlek, Fábián 

után aztán végleg feladtam az 

egyenlõtlen küzdelmet és bedobtam a 

törülközõt: Petibácsi egy zenei vemppel 

és egy szép lezárással fölényesen 

nyert. 

Ideje is volt, hogy abbahagytuk a vetélkedést, 

mert célba ért az este kezdetén 

beígért, gõzön párolt csokoládé-szuflénk 

is. Valójában csokoládéfelfújt 

õ, ami franciául még sokkal jobban 

hangzik. Ráadásul amarettós 

meggyel öntötték nyakon, amirõl fogalmam 

sincs ugyan micsoda, mégis 

tanúsíthatom, hogy isteni. Bár az étlap 

nem említi, én mégis apró ribizliszemeket 

is felfedezni véltem az öntetben. 

Közben izgatott telefonokból 

az is kiderült: épp most rakják el a szilvát 

az egész évre való Havelka-buktához. 

(Lásd korábban a Remíz és Aliz 

címû dolgozatomban). 

És én eltûnõdtem: a dolgok milyen 

különös módon fordulnak önmagukba. 

És hogy milyen gyorsan tovatûnik 

az idõnk, gondoltam ezután. És hogy 

az este során megint mennyi finomat 

és zamatosat tettünk magunkévá, 

ámultam. 

És meglepve vettem észre, hogy az 

étterem eddigre mosolygós, már korábban 

odaszokott vagy most elõször 

odalátogató, kedves, külföldi, óbudai 

és ópesti vendégekkel telt meg. És ez 

határozottan jó érzéssel töltött el. 

Aliz másfél év alatt már másodszor 

tett ki magáért. Bár két vendéglõje, a 

102 

Remíz és a Kisbuda Gyöngye gyökeresen 

különbözõ hangulatú. Az elõbbi 

modern, ez inkább régies, kávéházjellegû. 

Mégis felfedezhetõk hasonlóságok. 

Mert a régi Kisbudából öröklött 

híres ételek, mint a speciális francia 

hagymaleves és az olasz fokhagymaleves 

vagy a mátrai saláta, mindkét helyen 

fogyaszthatók. Az étlap bal oldalán 

mindkét helyen a hagyományos, 

míg jobb oldalán a naprakész ételek 

sorjáznak. A különbözõségek azonban 

még szembeötlõbbek. A Remízbe csak 

úgy ki-be járnak az emberek. Leugranak 

enni. Összefutnak valakivel. A Kisbuda 

Gyöngyében viszont családi 

program vacsorázni. Ide nem ugrál le 

és fel az ember. Ide el kell jönni. Nem 

csak Óbuda miatt. A hely szelleme is 

így kívánja. Ide készülni kell. Elõre 

asztalt foglalni sem luxus. Így adjuk 

meg a módját egy élvezetes estének. 

Ha szerencsénk van, akkor Alizt is itt 

találjuk éppen. Így lesz teljes az élmény. 

A Kisbuda Gyöngye tehát Óbuda 

gyöngye is egyúttal, állapítottam meg 

végül. Jóllakottan és elégedetten. 

Péter bácsi zongorajátéka pedig felszárnyal 

a kora õszi, langymeleg éjszakába.

„AZ ÉKSZER OLYAN, MINT A NÕI ÉRZÉKENYSÉG, 

MAGÁVAL RAGADÓ ÉS EGYEDI.” 

Budapest, XX. ker., Lajos u. 31/a 

telefon: 283-4534 

E-mail:erzsebet@uraniaekszerhaz.hu 

www.uraniaekszerhaz.hu 

Budapest, XIII. ker., Pozsonyi út 9. 

telefon: 340-4039 

E-mail: lauli@uraniaekszerhaz.hu 

Az Uránia Ékszerház 

már évtizedek óta 

a minõséget és a valódi 

értékek bemutatását 

tartja a legfontosabb 

irányelveinek, 

hogy mindazoknak, 

akik értékelik az eleganciát 

és a ritka szépségeket, 

olyan élményt és értéket 

tudjon nyújtani, amellyel 

a mindennapok 

és a különleges alkalmak is 

egyaránt megváltoznak, 

még szebbek, boldogabbak 

lesznek. Mindamellett 

fokozatosan törekszünk 

a már jól ismert széles 

választékunk 

és megbízható áraink 

színvonalas fenntartására. 

„Lauli” Szalonunkban 

exkluzív 

ékszervásárral várjuk... 

Budapest, VIII. ker., Rákóczi út 19. 

telefon: 266-8897 

E-mail:urania@uraniaekszerhaz.hu

PREMIER: FILM 

Oroszlánok évada Velencében 

MICHAEL CAINE ÉS JUDE LAW – A MESTERDETEKTÍVBEN 

T 

avaly még a talapzatukon trónoltak 

méltóságteljesen Velence 

szárnyas oroszlánjai. Idén 

„elszabadultak”, úton-útfélen árválkodva 

fenyegetõ arcukat mutatták 

Lido-szerte. Helyüket Fellini nevezetes 

vasgömbje vette át a Zenekari próba 

címû filmbõl a velencei fesztiválpalota 

metafora értékû díszletelemeként. 

Dante Ferretti képzelete „mélybe” 

szárnyalt: egy pusztulásra ítélt világot 

és benne egy korszak lezárását 

tervezte meg az Oscar-díjas díszlettervezõ. 

Papírforma szerint 2011-ig 

kell várni az új nyitányig, a tervek sze- 

SZENTGYÖRGYI RITA 

rint ugyanis akkor avatják fel az új 

filmpalotát. 

Idén hetvenöt éves a velencei nemzetközi 

filmfesztivál, de csak hatvannégynek 

néz ki. Pontosabban: hatvannegyedszer 

rendezték meg 1932-es 

alapítása óta. Marco Müller fesztiváligazgató 

az erõs érzelmek kontra kegyetlen 

valóság Mostráját hirdette 

meg, zavarba ejtõen magas arányban 

minõségi alkotásokkal, a hetedik mûvészet 

legendás mestereivel és sztárjaival. 

Az illusztris névsor önmagáért 

beszél: Woody Allen, Peter Greenaway, 

Nyikita Mihalkov, Eric Rohmer, 

104 

Kenneth Branagh, Tim Burton, 

Bernardo Bertolucci, Brian De Palma, 

Ang Lee, Ken Loach, Ridley Scott, Wes 

Anderson, nem is beszélve a sztárok 

sztárjairól, George Clooneytól Brad 

Pitten át Richard Gere-ig, Ewan 

McGregortól Colin Farrellen át Jude 

Law-ig. A filmes kínálat láttán elgondolkodhattunk 

a nõk uralmának hanyatlásáról. 

A néhány kivétel sem a 

„nõnek lenni szép, nõnek lenni jó” érzetét 

keltette. Ellenkezõleg. Charlize 

Theron ûzötten, magányosan nyomoz 

az Elah völgyében címû filmben. Tilda 

Swinton neurotikus arccal ölti magára

egy multicég üzletasszonyának szerepét 

a Michael Claytonban. Cate 

Blanchett Bob Dylannek maszkírozza 

magát a Nem vagyok itt címû Dylandal 

nyomán ihletett filmben. Vanessa 

Redgrave Alzheimer-kórban szenved, 

a csont és bõr Keira Knightley egy beteljesületlen 

szerelmet él meg a Vágy 

és vezeklésben. Susan Sarandon brutálisan 

meggyilkolt fiát siratja az Elah 

völgyében. 

Nem mintha a férfiaknak könnyebb 

dolguk volna. Hol vannak már azok az 

idõk, amikor Egy marék dollárért folyt 

a harc, amint arról a spagetti-westerneknek 

szánt tematikus válogatás 

Sergio Leone-klasszikusa árulkodik? 

A hófehér hajú Giuliano Gemma megfakult 

mosolya, a boszniai frontvonalat 

tv-riporterként pásztázó Richard 

Gere, George Clooney manipuláció 

csapdájában vergõdõ, bukott ügyvédje, 

a világfájdalmát testvérgyilkosságba 

„fojtó” Woody Allen, az iraki háború 

brutalitását lefilmezõ Brian De 

Palma, a lelkileg sérült áldozat-banditát 

alakító Brad Pitt, Tommy Lee 

Jones, az iraki háborús hõsnek hitt fia 

kegyetlen halálával szembesülõ vietnami 

veterán: a teremtés koronái sincsenek 

jobb helyzetben, legalábbis a 

valóság mozgóképes megközelítésében. 

Vágy és vezeklés: az idei nyitófilm, 

Ian McEwan angolszász bestsellerébõl 

az Ocar-díjas Christopher Hamp- 

CASSANDRA ÁLMA – JELENET WOODY ALLEN LEGÚJABB FILMJÉBÕL 

ANG LEE – AZ IMMÁR KÉTSZERES ARANY OROSZLÁN-DÍJAS RENDEZÕ 

ton átiratában, Joe Wright rendezésében 

híven tükrözte a Venezia 64 válogatás 

huszonkét versenyfilmjének 

alaphangvételét. A szerelmet és a gyilkosságot 

az erõszak érzéki aspektusa 

rokonítja. És mindig elkövetünk bûnöket, 

amelyek így vagy úgy, de magukkal 

vonják a vezeklést. Elkeserítõen 

nem tudunk mit kezdeni a zsigeri ösztöneinkkel, 

éljünk bár háborúban vagy 

békében. A nagy érzelmek szinte érzelemmentes 

képi mesélõje, Ang Lee, 

két évvel a velencei Arany Oroszlánnyertes 

Túl a barátságon-t követõen, a 

105 

japán megszállás idejébõl hozakodott 

elõ egy erotikus kém-thrillerrel. Az akrobatikus 

szex-jelenetei okán is nagy 

visszhangot kiváltó Féktelen vágy, 

óvatosság ereje abban áll, hogy a tudattalan 

szemszögébõl eleveníti meg 

egy rettegett kém és a leleplezésére 

vállalkozó nõ szenvedélyes kapcsolatát. 

Kiváló arányérzékkel írta át 

Harold Pinter Joseph Mankiewicz 

1972-es kamarafilmjét, a Mesterdetektívet 

Kenneth Branagh felkérésére. 

A hipermodern londoni környezetbe 

helyezett párviadal a Laurence Olivier 

szerepét megöröklõ Michael Caine és 

a Caine szerepét megöröklõ Jude Law 

között hamisítatlan brit fekete humorba 

csomagolt krimi az elhagyott férj 

és feleségének szeretõje között. Wes 

Anderson sokat veszített nem annyira 

képi, mint inkább a meseszövési intenzitásából 

az indiai road movie-nak 

álcázott Darjeeling társaság címû 

filmjével. A Coppola fiú, Roman forgatókönyve 

nyomán készült paródia 

testvértrióját Jason Schwartzman, 

Owen Wilson és Adrien Brody alakítja. 

A Meccslabda címû filmje óta Londonszerelmes 

Woody Allen tragikus kalandnak 

tartja az életet. Hetvenkét 

évesen sem tudja levetkõzni magáról 

a New York-i neurotikus mezét. Szomorú 

spániel-szemei mindenesetre 

meggyõzõbbek legújabb filmjénél. A 

Cassandra álma egy bárkára utal, 

amely az Ewan McGregor – Colin Farrell 

testvérpárost „ringatja” a végzet 

tengerén. Káin és Ábel története éppúgy 

visszacseng, mint Dosztojevszkij

CATE BLANCHETT NYERTE A LEGJOBB NÕI ALAKÍTÁS DÍJÁT A BOB DYLAN ÉLETÉRÕL SZÓLÓ FILMÉRT 

Bûn és bûnhõdése. Sajnálatos módon 

Zsigmond Vilmos finoman megkomponált 

képei sem feledtetik a komor 

hangvételû film hiányosságait. Legfõként 

Allen hiányzik belõle a maga senki 

máshoz nem hasonlítható, sziporkázó 

szellemességével. Azzal nyugtatta 

meg rajongóit, hogy legközelebb 

egy Barcelonában játszódó romantikus 

komédiával hallat magáról. Éppígy 

csalódást okozott a kisvárosi bûntények 

vitriolos humorú francia mestere, 

Claude Chabrol. Filmrõl filmre 

igyekszik megújítani magát ifjú színésznõivel, 

ám mindhiába. Ezúttal a 

Nyolc nõ cserfes kamaszaként megismert 

Ludivine Seignert „vágta ketté” 

milliomos playboy férjével és öregedõ 

író szeretõjével folytatott szerelmi há- 

romszög játékában, A kettévágott 

lányban. 

A pokol neve: Irak. Személyes és 

kollektív tragédiák köntösében faggatta 

az iraki háború kihatásait Brian 

De Palma és a leginkább Clint Eastwood 

forgatókönyvírójaként ismert, 

az Oscar-díjas Ütközés rendezõje, 

Paul Haggis. A gengszter-mozi mestereként 

számon tartott De Palma 

megközelítése a maga brutális naturalizmusával 

sokkolóbb. Megcsonkított 

emberi testek, vérzõ kiáltások 

festik vörösre a Napló címmel videokamerával 

forgatott tényfikcióját. 

Köztörvényes bûnözõkbõl lett iraki 

harcosok kínoznak halálra ártatlan 

polgárokat, erõszakolnak meg kiskorúakat 

amerikai zászló alatt. Háborús 

106 

hõsként tartják õket számon a Bushkormányzat 

Amerikájában. „Hollywood 

adós az igazsággal – mesélte 

szenvedélyes szavakkal Paul Haggis, 

az Elah völgyében rendezõje. – A média 

nem a valóságot közvetítette az 

iraki háború esetében, mert a Pentagon 

ellenõrzése alatt áll. Mi lesz azokkal 

a kiskatonákkal, akik hazatérnek? 

Képtelenek beilleszkedni, drogfüggõké, 

hajléktalanokká, bûnözõkké válnak, 

vagy öngyilkosságba menekülnek. 

A patriotizmus zászlaja alatt harcolnak 

anélkül, hogy morális kérdéseket 

tennének fel maguknak. Közben 

észre sem veszik, hogy csak õrlõdnek 

a politika fogaskerekei között.” 

Alkalmi partnernõi oldalán a megrögzött 

agglegény hírnevét öregbítõ 

George Clooney újfent elkötelezett filmes 

arcát mutatta. A Comói-tó partján 

lévõ villája csendjét Velence nyüzsgésére 

felcserélõ hollywoodi sármõr a 

pénzvilág érdekviszonyaiba bonyolódott 

figurát, a piszkos ügyek ügyvédjét 

alakítja a Michael Clayton címû 

thrillerben. 

A pénz és a háború mindenhatósága 

ellen tüzelõ Hollywood mellett a 

legaktuálisabb társadalmi témát a 

munkásosztály hû krónikásaként ismert 

Ken Loach érintette. Ez egy szabad 

világ címû londoni kaleidoszkópja 

az illegális munkavállalók világát közelíti 

meg a kizsákmányolók oldaláról. 

Jelen esetben egy magánéleti-egzisztenciális 

válságba került nõ olvasatában, 

aki törvénytelen eszközökhöz 

nyúlva munkaközvetítõ céget üzemeltet. 

Loach a politikai mozi üzenetével 

forrósította fel a Lido közönségét. 

Honfitársa, az esztétikai útkeresésérõl 

ismert Peter Greenaway Rembrandt 

szabálytalan mûvészportréjának 

megfilmesítésére vállalkozott az 

Éjjeli õrjárattal. A fantázia mestereinek 

arcképcsarnokában Tim Burtont 

övezte fokozott népszerûség készülõ 

musicalje, a Sweeney Todd okán, 

amelynek címszereplõje, Johnny Depp 

kezébõl vehette át Velence életmû- 

Arany Oroszlánját. Az ideológiai utópiák 

mûvészeként számon tartott 

Bernardo Bertolucci sem távozott 

üres kézzel: õt a jublieumi 75. fesztivál 

Arany Oroszlánjával tüntették ki. 

Bevallva vagy bevallatlanul is elégtétel 

ez az olasz mozi legnagyobb nemzetközi 

elismertséggel büszkélkedhetõ 

mesterének.

Párizson keresztül hagyta el Európát 

1968-ban, most pedig 

Madrid csalogatta vissza Európába. 

A két idõpont között csaknem 

negyven év telt el, s Milos Forman korunk 

egyik legjelesebb alkotója, az 

Amerikában élõ, európai származású 

filmrendezõk vezéregyénisége, aki 

kétszer nyert Oscar-díjat, kilenc játékés 

egy dokumentumfilmet forgatott 

választott hazájában. Csehország és 

elsõsorban Prága azonban továbbra 

is a szíve csücske. Párizshoz egykori 

fõiskolai irodalomprofesszora, Milan 

Kundera köti, Prágához leginkább hajdani 

gimnáziumi osztálytársa, Václav 

Havel, Madridhoz pedig legfrissebb alkotása, 

a Goya kísértetei, amelynek 

létrehozása több mint húsz éve foglalkoztatta. 

A film prágai bemutatójára 

két színészét, a neves spanyol festõ 

szépséges, fiatal modelljét, Natalie 

Portmant és az inkvizítort megtestesítõ 

Javier Bardemet is magával hozta. 

Egyedül a Goyát megformáló Stellan 

Skarsgaard hiányzott az estérõl, 

aki csak azért nem lehetett jelen a Forman 

számára láthatóan nagyon fon- 

JAVIER BARDEM, NATALIE PORTMAN ÉS MILOS FORMAN 

PREMIER: FILM 

Forman gyertyái 

SZABÓ G. LÁSZLÓ 

tos csehországi premieren, mert a világ 

egyik távoli pontján már újabb szerepben 

állt kamera elõtt. 

A Goya, akárcsak Forman korábbi 

opusa, az Amadeus nem a hagyományos 

értelemben vett mûvészéletrajzfilm. 

Pályájának azt a szakaszát viszi 

vászonra, amikor a festõ a spanyol királyság 

lejáratójaként kerül a szent 

inkvizíció figyelmének középpontjába. 

S bár az események a 18. század utolsó 

évtizedében zajlanak, a képsorok 

mögött az egykori csehszlovák állampolgár 

felejthetetlen kelet-európai 

traumáit érezhetjük, akárcsak korábbi 

alkotásaiban, a Száll a kakukk fészkére 

vagy a Valmont nem egy jelenetében. 

Forgatókönyvíró társával, a francia 

Jean-Claude Carriére-rel, akihez 

olyan filmek kötik, mint az Elszakadás 

(Taking Off) és a Valmont, régóta készültek 

a Goyára. A nyolcvanas évek 

közepén, amikor az Amadeus európai 

bemutató-sorozata alkalmából Forman 

Madridba is eljutott, a Prado kiállítótermeiben 

került igazán Goya hatása 

alá. Ahogy ma meséli: „Egysze- 

108 

rûen nem tudtam szabadulni tõle. De 

nem is annyira a festõ életérõl, mint 

inkább a spanyol történelem azon fejezetérõl 

akartam beszélni, amikor 

Goya alkotott. A 18. és 19. század fordulópontja 

ugyanis Európa történelmének 

is egyik legfontosabb korszaka, 

amikor a francia forradalom, a napóleoni 

háborúk a spanyol nép sorsát 

is jelentõs mértékben meghatározták. 

Spanyolország azokban az években 

konzervatív, katolikus ország volt, a 

felvilágosodás leggyérebb fénye nélkül, 

az inkvizíció teljes hatalmával. Minél 

többet tanulmányoztam ezt az idõszakot, 

és minél közelebb kerültem 

Goya alkotásaihoz, annál inkább úgy 

éreztem: változásaival és ellentmondásaival 

együtt azokra az évtizedekre 

emlékeztetnek, amelyeket Csehszlovákiában 

éltem meg. Elõször demokráciában, 

aztán a náci, majd a kommunista 

hatalom alatt, majd ismét demokráciában 

és újra a kommunisták 

totalitárius rendszerében. Hogy csak 

egyetlen konkrét példát említsek: Napóleon 

is azzal a ’nemes szándékkal’ 

rohanta le az országot, hogy a haladást, 

a francia forradalom ideáljait viszi 

a spanyoloknak. Ami kísértetiesen 

emlékeztetett arra a momentumra, 

amikor a szovjet csapatok a felszabadítás 

gondolatával szállták meg Csehszlovákiát. 

A háborúk viharában és a 

rendszerváltozások során Goya nem 

szavakkal, hanem a festményeivel 

foglalt állást. Remek megfigyelõ volt. 

Véleményérõl vásznai tanúskodnak. 

Ahogy a filmben is mondja: ’Azt festem, 

amit látok.’ Spanyolországban 

mindenki rajongva beszél róla. Szinte 

minden családnak ’élõ’ tagja. Mindenki 

a nagypapáját látja benne.” 

Jean-Claude Carriére, aki Bunuel 

számára is több forgatókönyvet írt 

(A nap szépe, A burzsoázia diszkrét

ája), annyira jól ismeri Spanyolországot, 

a spanyol népet és a spanyol 

történelmet, hogy három és fél évvel 

ezelõtt, amikor Forman felkérte õt a 

Goya kísérteteire, azonnal „tanulmányútra” 

hívta õt Dél-Aragóniába. 

„Mindketten a cannes-i fesztivál 

vendégei voltunk, amikor egy nap elindultunk 

a nagy útra – meséli Forman. 

– Szinte megszöktünk a vetítésekrõl. 

Autót béreltünk, és tizenkét 

napra úgy eltûntünk, hogy csak a feleségeink 

tudták, merre járunk. Különbözõ 

várakba, kolostorokba is bejutottunk, 

így késõbb, a forgatási helyszínek 

megválasztása során pontosan 

tudtam, melyik jelenetet hol szeretném 

filmre vinni. Connecticutban aztán 

két évig írtuk, csiszolgattuk a forgatókönyvet, 

négy különbözõ változatot 

küldtünk el a spanyoloknak, hogy 

véleményt mondhassanak.” 

Natalie Portman és Javier Bardem 

Formanról alkotott véleménye a következõképpen 

hangzott Prágában: 

„Legremekebb tulajdonságának a 

humorérzékét tartom – így Bardem. – 

A forgatás öt hónapja alatt egyetlen 

napig sem láttam kedvetlennek, morózusnak. 

Az instrukciói pedig mindig 

tömörek, kifejezõk. Az õrült és a mûvész 

között csak annyi a különbség, 

hogy kettõjük közül az egyiknek retúrjegye 

van, mondta. Ebbe kapaszkodtam 

én is a forgatás során. Titkon végig 

abban reménykedtem: nem vesztettem 

el a ’visszaútra’ szóló jegyet.” 

„Arról a jelenetrõl, amikor Inés, Goya 

modellje kilép a tömlöc kapuján, a 

forgatókönyvben csupán annyi állt: 

’Arcán az õrület jelei.’ De mit jelent ez 

valójában, mi zajlik le az emberben ott 

legbelül, kérdeztem elõbb magamtól, 

aztán Milostól – emlékezett Natalie 

Portman. – Te vagy a színész, neked 

kell tudnod, felelte. Azért adtam neked 

a szerepet, mert téged találtalak a 

legmegfelelõbbnek rá. Egy ilyen választól 

az elsõ pillanatban megijed az 

ember, aztán mégis szárnyakat kap 

tõle. Milos nem zúdít nagy szavakat a 

színészeire. Filmjei láttán világos volt 

számomra, hogy hatalmas entellektüellel 

lesz dolgom, egy mérhetetlenül 

mûvelt, olvasott, bölcs és sokat tapasztalt 

emberrel. És bár mindez érvényes 

rá, mégis azt mondom: az én 

szememben ilyen az igazi antientellektüel. 

Egyáltalán nem fitogtatja a 

tudását, nem bonyolítja a dolgokat, a 

szellemessége pedig olyan humorral 

MILOS FORMAN FELESÉGE, MARTINA ÉS JEAN-CLAUDE CARRIÉRE TÁRSASÁGÁBAN 

párosul, hogy minden percben képes 

elkápráztatni az embert.” 

– Amadeust Tom Hulce, Valmont-t 

Colin Firth, Larry Flyntet Woody Harrelson 

játszotta korábbi filmjeiben. 

Most hogyan osztott szerepeket, milyen 

megfontolás alapján döntött úgy, 

hogy a neves spanyol festõt nem egy 

ismert és világszerte elismert spanyol 

színészre bízza? 

– Miközben az lett volna a legkézenfekvõbb 

megoldás, ugye? Csakhogy 

én nem vagyok híve a „kézenfekvõ 

megoldásoknak”. A producereim is 

arról akartak meggyõzni, hogy Goya 

szerepét Javier Bardemre, A belsõ 

tenger Oscar-jelöltjére bízzam, aki 

szerintem is illúziót keltõ alakítást 

nyújtott volna. Szerintem egész Spanyolország 

azt várta tõlem, hiszen 

amikor az elsõ hírek kiszivárogtak arról, 

hogy a neves spanyol festõrõl készülök 

filmet forgatni, és a spanyol 

film egyik nagy ászával, Javier 

Bardemmel is számolok benne, mindenki 

biztosra vette, hogy õ játssza 

majd Goyát. Én nem szeretem az efféle 

elvárásokat, és úgy érzem, Javier 

helyzetét is sokkal izgalmasabbá tudtam 

tenni azzal, hogy nem a festõt, hanem 

a hatalom félelmetes emberét, az 

inkvizítort, Lorenzo barátot formálhatta 

meg. Egy olyan figurát, akiben 

szemmel látható a „színeváltozás”. 

Aki megingathatatlan a hitében, s talán 

nem túlzok, ha azt mondom: fanatikus. 

De nem gonosz és nem is õrült. 

– Stellan Skarsgaard hogyan került 

a képbe? 

– Úgy, hogy nem egy túl ismert színészt 

kerestem a szerepre. 

109 

– Nem egy túl ismert spanyol színészt? 

– Mi az, hogy spanyol? Tudja, hány 

szõke, kék szemû színészt láttam a válogatások 

során? Sokat. Nagyon sokat. 

És azok is hetedíziglen spanyolok 

voltak. Stellanra egy közeli ismerõsöm 

hívta fel a figyelmet, és megnéztem 

õt egy csomó filmben. Természetesen 

a Lars von Trierrel forgatott Hullámtörésben 

és a Szabó István rendezésében 

készült Szembesítésben is 

láttam. Nagy formátumú színész, s 

nekem épp ilyenre volt szükségem. 

– Hogyan fogadták a spanyolok, 

hogy neki adta a szerepet? 

– Elsõre meglepõdtek, hiszen õk is 

azt várták, hogy ha már Goyáról szól a 

történet, és náluk forgatok, akkor spanyol 

színészben gondolkozom. De 

nem éreztem semmiféle feszültséget 

ebbõl adódóan, tiszteletben tartották 

a döntésemet, és végig, a forgatás 

utolsó napjáig igyekeztek mindenben 

a kedvembe járni. 

– S Natalie Portman? Õ hogyan került 

be a filmbe? Ráadásul dupla szerepbe, 

hiszen nemcsak a festõ szépséges 

modelljét, hanem annak lányát is 

õ alakítja. 

– Láttam egy fotóját a Vouge címlapján. 

Azonnal megfogott. Mellé tettem 

egy Goya által festett nõi arcképet, 

és azt mondtam: ilyen nincs! 

Ugyanaz az arc, ugyanaz a finomság. 

Aztán megnéztem a Közelebb címû 

filmben, elhívtam egy vacsorára, és 

tudtam, hogy felesleges lenne tovább 

keresgélnem. Örülök, hogy mellette 

döntöttem, Natalie mindkét szerepben 

hiteles.

– Ha pontosak az információim, 

akkor az ön kedvenc párizsi éttermében 

találkoztak. 

– Igen, oda hívtam õt Saul Zaentzcel, 

a produceremmel. Egy kellemes 

vacsora során sok minden kiderül az 

emberrõl. Natalie sírva érkezett. Elfelejtette 

átállítani az óráját a repülõn, 

és ahelyett, hogy a szállodában megkérdezte 

volna, hány óra van, elkezdett 

számolni… és elszámolta magát. 

– Önnek meg, gondolom, kapóra 

jött ez a „könnyes belépõ”, hiszen láthatta 

azt az arcát is, amelyre a késõbbiekben 

amúgy is szüksége volt. 

– Igen, de a francia boroknak, tudja, 

van egyfajta nyugtató hatásuk. Ennek 

köszönhetõen pedig Natalie is 

percek alatt lecsillapodott. 

– Vele is játszott egy nagyot? 

– Mire gondol? 

– Arra, hogy önnél már az elsõ megbeszélés 

is meglehetõsen sajátos recept 

szerint zajlik. Kiválaszt egy szerepet a 

forgatókönyvbõl, s azt a jelen lévõ színész 

partnereként el is játssza. Jean- 

Claude Carriére elmondása szerint még 

a nõi szerepektõl sem riad vissza. 

– Én nem szeretem a hagyományos 

próbafelvételeket. Nálam sokkal 

jobban bevált az a módszer, hogy a kiválasztott 

színésszel én is beleélem 

magam egy bizonyos helyzetbe, és az 

alapján már pontosan látom, hogy kivel 

van dolgom. 

– Megtörtént már, hogy hatalmasat 

tévedett. 

– Egyszer. Amíg négyszemközt 

elemeztük a figurát, és ketten játszottunk 

a szobában, hibátlan volt az illetõ. 

Semmi kivetnivalót nem találtam 

benne. Teljesen felszabadult volt, 

minden gesztusa hitelesnek tûnt. Ám 

abban a pillanatban, ahogy beindult a 

kamera, szemmel láthatóan megváltozott. 

Addig ugyanis, amíg velem játszott, 

normálisan érezte magát, de attól 

a perctõl fogva, hogy a partnernõjével 

kellett felépítenie ugyanazt a jelenetet, 

kétségbeejtõen rossz volt. A 

nõkkel szemben ugyanis meglehetõsen 

nõiesen viselkedett. 

– Lecserélte? 

– Nem. Elmondtam neki, hogy szeretném, 

ha az én filmemben továbbra 

is férfiként mûködne. 

– Jean-Claude Carriére szavait fogom 

most idézni, mert úgy érzem, nagyon 

idevágók: „Józan paraszti ésszel 

megáldott, született humanista. Nem 

intellektualizálja túl a dolgokat…” 

– Ezt rólam mondja? 

– Igen. „Pontosan ismeri az emberi 

jellemet, tudja, mi a jó és mi a rossz 

benne. Rengeteg tapasztalatot szerzett 

az életben, megélt nagyon sok fájót 

és megalázót is, a humorérzékét 

mégsem veszítette el egy pillanatra 

sem.” Stimmel? 

– Örülök, ha valaki ilyennek lát. 

Jean-Claude pedig ismer jól, hiszen 

négy évtized köt hozzá. 

– Hét év szünetet tartott a Goya 

elõtt. Mire számíthatunk, újabb hétéves 

csendre? 

– Ez nem rajtam múlik. Én szívesörömest 

forgatnék akár már holnap 

is. Csak tudja, vannak producerek is a 

világon, akik irgalmatlanul meg tudják 

keseríteni az életemet. 

– Robert Haggiag is ilyen volt, aki a 

kezébe adta a Márai-regényt? 

– Õ vette meg A gyertyák csonkig 

égnek megfilmesítési jogait. Nem sok 

filmet hozott létre, de az egyikhez még 

Marlon Brandót is sikerült megnyernie. 

Mindegy. Bedõltem neki. A regényt 

azonnal megszerettem, Sean 

Conneryt pedig gyorsan megszereztem 

a történethez. Kétszer volt nálam 

New Yorkban. Feljött a lakásomba, és 

az egész forgatókönyvet átvettük. 

– Eljátszották? 

– De úgy, hogy õ volt az idõs ezredes, 

én meg a történet összes többi 

szereplõje. Sean irgalmatlanul élvezte 

a helyzetet. Valósággal itta a szöveget. 

Az utolsó mondat után arra kért, 

kezdjük el újra, és még egyszer lenyomtuk 

az egészet. Aztán másnap 

visszajött, és újra belevetette magát. 

Nem tudtam leállítani, akkora kedvvel 

játszott. Amikor elmondtam neki, 

hogy Csehországban szeretnék forgatni, 

nagyon megörült. Nem sokkal 

azelõtt jött ugyanis haza Prágából, 

ahol egy külföldi produkcióban dolgozott, 

és nagyon jól érezte magát. A 

producer, aki már a kilencvenedik 

évén is túl volt, ugyanolyan lelkesen 

fogadta minden elképzelésemet. 

Csehországba is utánam repült, hogy 

lássa, milyen képekben gondolkozom. 

Jó ideig minden remekül alakult. A baj 

akkor történt, amikor Robert, megfeledkezve 

a korábban tett ígéretérõl, 

Sean Conneryt csúnyán átverte. Minden 

jogot átruházva a fiára, fütyült az 

adott szó fontosságára, Michael Haggiag 

pedig, aki még fösvényebb, mint 

az apja, egyszerûen lefaragott Connery 

tiszteletdíjából. Õ pedig, aki sért- 

110 

ve és anyagilag megrövidítve érezte 

magát, visszalépett a filmtõl. Hiába 

könyörögtem neki, hogy én majd rendezem 

az ügyét, azt felelte: õ már soha 

az életben nem kíván olyan produkció 

résztvevõje lenni, amelynek a producere 

az idõsebb vagy a fiatalabb 

Haggiag lesz. Ezzel aztán minden eldõlt, 

pedig már csak hetek választottak 

el bennünket a forgatástól. Én már 

ott tartottam, hogy aludni sem tudtam 

rendesen a több oldalról rám nehezedõ 

nyomástól, s magától a ténytõl, 

hogy ismét dolgozni fogok, amikor hirtelen 

az összes teher lecsúszott a vállamról. 

Ami ezután következett, az 

Milan Kundera szavaival élve a lét elviselhetetlen 

könnyûsége volt, de én 

már ismerem a gyógyírt erre is. Két 

üveg pilseni, és jön az édes szunnyadás, 

amely minden bajt felold az emberben. 

– Producerként is dolgozott az elmúlt 

években. A Nomád címû, 40 millió 

dolláros kazah filmet jegyzi ebben a 

minõségben. A gladiátorokat, a cowboyokat 

vagy a szamurájokat jól ismeri 

már a világ, a mongolokkal küzdõ, 

18. században élt kazah nomádokat 

kevésbé. Hogyan került egy ilyen nagyszabású 

történelmi film élére? 

– Kollégám és jó barátom, Ivan 

Passer vállalta a rendezést, õ volt az 

események motorja. Az õ ötlete volt, 

hogy engem kérjenek fel a munkára, 

én pedig bele is mentem, csak a vége 

az lett, hogy különbözõ nehézségek 

miatt õ egy év után feladta, és Szergej 

Bodrov vette át a rendezést. Én viszont, 

a legnagyobb bonyodalmakat is 

áthidalva, végigcsináltam. 

– És most mi következik? Tudja 

már, vagy még nem döntött? 

– A Gyertyákról nem tettem le. Ott 

a regény az éjjeliszekrényemen, idõnként 

bele-belelapozgatok, és abban 

reménykedem, hogy egyszer talán 

mégis visszatalál hozzám a történet. 

Hetvenöt éves vagyok. Nincs sok idõm 

a várakozásra. Mond az a név magának 

valamit, hogy Thomas Preston? 

– Az égvilágon semmit. 

– És az, hogy Amarillo Slim? 

– Ugyanannyit. 

– Ez a két név egy embert jelöl. A 

világ leghíresebb és leghírhedtebb 

kártyajátékosát. Õrületes fickó volt, 

nekem elhiheti. Róla készülök filmet 

forgatni, Nicolas Cage fõszereplésével. 

Ettõl a lehetõségtõl, remélem, 

nem foszt meg senki.

A legdrágább szemüveg is 

olcsóbb, mint egy pohár sör 

Elõbb-utóbb valamennyiünk életében 

eljön a pillanat, hogy rájövünk, nem 

látunk úgy már, ahogy régen. Nem adjuk 

meg könnyen magunkat. Kicsit 

messzebbre tartjuk az olvasnivalót, 

koncentrálunk, feszítjük szemizmainkat. 

Vagy a távolabbi dolgokat nem látjuk 

már olyan jól? Akárhogyis, most 

már valamit tenni kell. 

Szemészet? Optikus? Hová menjünk? 

Az orvos sokaknak megbízhatóbbnak 

tûnik. Õ lenne az objektív(!) 

diagnoszta, akit nem vezérel kereskedelmi 

érdek, csupán a hippokratészi 

eskü, hogy segítsen? (Aztán értesülünk 

róla, hogy rejtett üzleti kapcsolata 

van a legközelebbi látszerésszel…) 

Mit tegyünk? Megváltozott a világ, 

sokkal több megterhelés éri szemünket. 

Egyre többen egyre többet ülnek 

képernyõ elõtt. Hajdan tán elég volt 

egy olvasószemüveg, a mai kor azonban 

megsokszorozza az igényeket. 

A szemünket nem tudjuk becsapni. 

Könnyezik, kivörösödik, hiába erõltetjük, 

segíteni kell. Tapasztalhatjuk, 

hogy mennyi mindentõl függ, miképp 

látunk, akár egy napon belül is. Számít 

a stressz, a vérnyomás, a rettegett 

vércukorszint, belgyógyászati 

problémák! Reggel, pihenten jobban 

látunk, estére a szemünk is elfárad. 

Amikor belátjuk, hogy nem érdemes 

tovább kínlódni, úgy tenni, mintha 

nem számítana a szem erõltetése – 

holott mennyi fejfájásnak okozója! –, 

akkor elszánjuk magunkat a segítségre: 

jöjjön a szemüveg! 

A divat ki is használja az ebben rejlõ 

lehetõségeket, évrõl évre újabb és 

újabb vagy éppen régebbrõl újból elõ- 

vett formákkal kecsegtetnek. Ez mind 

nem is volna baj, mert a lényeg a lencse. 

Óriási a kínálat ezekbõl is. Csakhogy 

jól választani tudni kell. 

Kire hallgassunk? 

A lelkiismeretes szakember elõször 

is alaposan megvizsgálja látásunkat. 

Felméri, hogy milyen életformához 

keresünk szemüveget. Egyedi, pupillához 

mért számításokkal tervezi a 

lencsét. 

(Hol van már a régi bifokális szemüvegek 

generációja? Azoknál, ugye, 

kétfelé osztották a lencsét, az alsó 

sávban volt egy „olvasó” rész, fölötte 

a „távolba látó”. Na de a köztes tér? ) 

Napjainkban, az ûrkutatásnak köszönhetõen, 

az optikai fejlesztések 

közül már a legkorszerûbbek is eljut- 

OPTIMAX KFT. 

Optikai szaküzlet 

1061 Budapest, Andrássy út 1. 

hatnak hozzánk. Természetesen nem 

olcsók ezek a megoldások, de itt is érvényes 

a régi bölcsesség, hogy „nem 

vagyok elég gazdag ahhoz, hogy az olcsót 

vegyem meg.” A paradoxon megfejtése, 

hogy hosszú távon akkor járunk 

(látunk) jól, ha az igazán ránk méretezett, 

csiszolt lencsét választjuk. 

Sajnos sokan – szemorvosok, látszerészek, 

szemüveg-kereskedõk – 

abban érdekeltek, hogy minél több 

szemüveget adjanak el, „egyet olvasáshoz, 

egyet vezetéshez, egyet sportoláshoz” 

és a többi, holott ma már 

egy szemüvegen belül lehet olyan 

eredményt elérni, hogy fejünk mozgatása 

nélkül, szemgolyónk irányításával 

láthatunk tökéletesen. Persze a 

legkiválóbb lencsével. 

Bizalmi ügy, hogy hol vásároljunk 

szemüveget. 

Aki idáig jutott az olvasásban, várja, 

hogy most egy ajánlat következzen. 

Nem okozhatok csalódást. Hatodik 

kerület, Andrássy út 1. Ez a cím. Optimax 

– ez pedig a cég neve. Bár e sorok 

írója még csak barátkozik a gondolattal, 

hogy megújítja életét és nem 16os 

betûnagysággal gépeli cikkeit, s 

nem hunyorog többé az apró betûk olvasásakor, 

már sejthetõ, hogy hol lesz 

az elsõ szemüveg megrendelése. 

Drága, de megéri. Akszentievics 

Györgyné optimetrista azt mondja, 

egy korszerû, tökéletes látást biztosító 

szemüveg legalább három évig 

használható. (Lehet tovább is, de enynyi 

bizonyos.) És ha elnyûhetetlen, 

törhetetlen lencsét, titán keretet választunk 

is, az naponta kevesebbe kerül, 

mint egy pohár sör…

Ahogy ül velem szemben egy 

budai kávézó teraszán, az elsõ 

benyomásom róla egyfajta 

nemes elszántság. A harmincéves Nemes 

Jeles László a Budapest–Párizs– 

New York háromszögben él, tanul, 

rendez. Jelenleg a New York-i Tisch 

School növendéke filmrendezõ szakon. 

Rendezõ- és producer-asszisztensi 

gyakorlattal a háta mögött készítette 

el elsõ rövid játékfilmjét Türelem 

címmel. Egy irodista nõ arcának 

rezdülésein keresztül egy esztelen kor 

embertelenségének utóízét hagyja a 

nézõkben. Nem hiába nyerte el vele a 

38. Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilm 

díját. A fennállásának hetvenötödik 

évfordulóját ünneplõ velencei 

nemzetközi filmfesztivál Corto Cortissimo-mezõnyébe, 

majd a genti filmfesztiválra 

meghívott mû alkotójával 

indíttatásról, hitelességrõl, vizuális 

igényességrõl beszélgettünk. 

– Mi volt az a lélektani pillanat, ami 

elindította benned egy munkafolyamat 

lefilmezését a Türelemben? 

– Láttam egy irodista nõ fényképét, 

egy régi képet, egyszerre volt feldúlt 

és visszafogott. Egy egészen különös 

helyen élt, dolgozott. És ez a fénykép 

annyira megfogott, hogy beindított 

bennem egy folyamatot: milyen érdekes 

lenne csak egy emberi arcot látni, 

amint a munkáját végzi, miközben a 

háttérben katasztrófák zajlanak. Nagyon 

nehéz egy olyan korról beszélni – 

egy kis rést vágni rajta, átkukucskálni 

–, amire annyi magyarázat rakódott. 

Azt akartam elmondani, hogy apró 

elemekbõl áll össze egy nagyon nagy 

dolog. Amit utólag rekonstruálunk, az 

általában túlságosan érzelmekkel teli. 

Sokkal hidegebb megközelítést pró- 

PREMIER: HÍRÜNK A VILÁGBAN 

Türelem 

BESZÉLGETÉS NEMES JELES LÁSZLÓVAL 

SZENTGYÖRGYI RITA 

NEMES JELES LÁSZLÓ FOTÓK: VÁRKONYI TÍMEA 

112

VELENCE – SÜTKÉREZÉS A LIDÓN 

báltam adni a történetnek – talán a jelen 

hidegségét. 

– Éppen ez az érzelmi kivonulás 

sokkol a film láttán… 

– Az érzelmek máshogy léteznek 

ebben a filmben – természetük, skálájuk 

nem megszokott. Az angol cím, 

With a Little Patience, jobban érinti a 

ritmus, a várakozás kérdését, azt, 

hogy az információ furcsa áramlása 

egy arcon türelmet igényel a nézõtõl, 

hogy megtudja, mi történik az iroda 

falain kívül. 

– Miként esett a választásod a Radnóti 

Színház ifjú színésznõjére, Marjai 

Virágra? 

– Hat-hét hónapon át több ezer arcot 

néztünk, embereket szólítottunk 

le az utcán, a metrónál, mígnem a 

gondviselés elküldte nekünk Virágot. 

Már nagyon pesszimista voltam, amikor 

a barátnõm, aki részt vett a szereplõválogatásban, 

megmutatta nekem 

a fényképét. Embert kerestem, 

nem színésznõt. Egy olyan alapjáratban 

meglévõ feszültséget és kettõsséget 

– szépséget és valami fenyegetõt 

–, hogy el tudjam nézni tizenöt percig 

úgy, hogy közben ne legyen unal- 

mas. Rögtön kiderült, hogy Marjai Virágban 

mindez megvan: egyszerre 

iszonyatosan fegyelmezett, komoly, 

egyszerû. 

– Milyen érzésekkel indultál a fiatalok 

fokozott jelenlétét meghirdetõ 

velencei filmfesztiválra? 

– A fesztiválok kapcsán az jut 

eszembe, hogy az emberek kigondolnak 

maguknak eseményeket, ahol 

egymást jutalmazzák. Közben elég 

szürreális az egész egy cölöpökre vert 

városban. A film jövõje, a további filmterveim 

szempontjából fontos Velence; 

a filmes kapcsolatok, a filmek finanszírozása, 

a karrierek mind intézményesített 

rendszerben mûködnek, 

sokkal inkább, mint régen. Ezért egy 

fiatal filmesnek a fesztiválszereplések 

meghatározóak. A filmem tematikáját 

illetõen manapság más van divatban, 

inkább a menekültkérdéssel foglalkozó 

filmek, a kultúrák találkozása, a 

szociális történetek érdeklik a fesztiválokat. 

– Két férfi a völgyben címmel újabb 

rövidfilmre készülsz, azt követõen pedig 

az elsõ nagyjátékfilmedre. Mi árulható 

el ezekbõl a tervekbõl? 

113 

– A Magyar Mozgókép Közalapítványtól 

kapott pénzbõl januárban kezdjük 

el forgatni a következõ kisjátékfilmemet, 

ami egy elsõ világháborús epikus 

film a saját forgatókönyvembõl. A 

nagyjátékfilm még a tervezés fázisában 

tart. Egy nagyon személyes, régebben 

játszódó történetrõl van szó. 

– Amennyire tudom, vargabetûk 

megtétele után kerültél a filmhez, évekig 

Párizsban éltél. 

– Anyám újraházasodott – így kerültem 

ki Párizsba tizenkét évesen. 

Mindig is filmrendezõnek készültem, 

de sok mindent tanultam, többek között 

történelmet. A filmek nyolc-tíz 

évesen kezdtek foglalkoztatni, és autodidakta 

módon érdeklõdtem a filmkészítés 

iránt. A rendezés szempontjából 

nagy benyomást tett rám az angolszász, 

sõt, inkább az amerikai iskola 

– Coppola, Kubrick, Malick. De az 

európai tradíció is mélyen hatott rám 

– Antonioni, Tarkovszkij, Bergman. 

Forgatókönyvírás, történetmesélés, a 

film felépítése, formai kutatások terén 

az amerikai filmes világhoz kötõdöm 

a leginkább, de ez egyáltalán nem 

zárja ki a kísérletezgetést.

MARJAI VIRÁG A TÜRELEMBEN 

– Eszedbe sem jutott, hogy idehaza, 

a Színház- és Filmmûvészeti Egyetemen 

tanulj filmrendezést? 

– Apám (Jeles András rendezõ – a 

szerk.) is ide járt. Bizonyára hátszelet 

adhatna, de mindenképpen hátrányt, 

külön harcot jelentene. 

– Ezért is vetted fel a Nemes nevet? 

– Eredetileg apámat is Nemes Jelesnek 

hívják. Megtévesztõ egy név, 

azt hiszik rólam, hogy báró vagyok. 

Nem akartam az õ kis követõje lenni, 

másfelõl nem idehaza éltem. Franciaországban 

kezdtem el a filmszakmában 

dolgozni, de sehogyan se tudtam 

zöldágra vergõdni. Iszonyatosan konzervatív, 

feudális ország. Bele kell 

születni a családba, a filmbe, a táncba, 

a divatba, miegymás. Onnan már 

belülrõl összeraknak, mint valami figurát 

és tolnak elõre. Próbálkoztam, 

de soha nem adtak volna pénzt filmre, 

soha nem tudtam volna egy nagy kaliberû 

rendezõ mellett dolgozni. 

– Ezzel szemben másodasszisztens 

voltál egy igazán nagy kaliberû magyar 

filmrendezõ javarészt Franciaországban, 

Korzikán forgatott filmjében: 

Tarr Béla A londoni férfijában. 

– Nagyon nehéz, mondhatni, maffiózó 

körülmények között kellett dolgoznunk, 

amikor kint voltam. 

– Milyen hatással van rád Tarr Béla 

mûvészete? 

– Szeretem Béla filmjeit. Sokat tanultam 

tõle, a kompromisszum abszolút 

elutasítását, a félmegoldások 

utálatát, a szereplõk életbevágó fontosságát. 

A részletek alapvetõ, meghatározó 

erejét. Van egy ritmus, egy 

érzés, amely mindenképpen befolyásolt 

Tarr Bélánál. Az én világom teljesen 

más. Engem a történelem és a történet 

nagyon érdekel, és szeretem bizonyos 

korokba belefúrni a fejemet. 

– Mint például? 

– Az elsõ világháború, a második 

világháború, az 1900-as évek, a századforduló. 

Amikor egy városban vagyok, 

megcsap a történelem szele, és 

úgy vélem, tisztán érzem, hogy milyen 

lehetett akkor. Történelmi hozzáállásom 

van a filmkészítéshez. Iszonyúan 

frusztráló, ahogy a filmekben reprezentálják 

a különbözõ korokat – azt 

gondolom, hogy minden megcsinált, 

érzelgõs. Szeretnék olyan filmeket készíteni, 

ahol tényleg hihetõ, belülrõlkívülrõl 

organikusan megeleveníthetõ 

egy kor. Persze ehhez a filmnyelvet is 

meg kell újítani. 

– Érintõlegesen említetted édesapádat, 

aki kísérleti, avantgárd filmjeivel, 

színházi elõadásaival, manapság 

a könyveivel hallat magáról. Miben 

nyilvánul meg nálad az apai örökség? 

– A filmjei nem befolyásoltak direkt 

módon, inkább a gondolatai, az 

114 

elképzelései. Erõsebb nyomot hagytak 

bennem a forgatási emlékek. Öthat 

éves lehettem az Angyali üdvözlet 

idején. A tömegjelenetekben szerepeltem. 

Nagyon megleptek a gyerekfejjel 

óriásinak tûnõ díszletek. Elvarázsolt 

hely volt az egész, olyan, mint egy 

játék. 

– Nemzetközi viszonylatban számos 

fesztiválgyõzelemmel a magyar 

film új hullámáról beszélnek. Számodra 

mennyire fontos a párbeszéd, az 

eleven kapcsolat a korodbeli magyar 

filmrendezõkkel? 

– Kommunikálunk egymással. Kenyeres 

Bálint, akivel együtt dolgoztam 

a Before Dawnban, a barátom. Még 

nem tartok ott, ahol Hajdu Szabolcs 

vagy Mundruczó Kornél, õk már több 

nagyjátékfilmet rendeztek. Megnézem 

a filmjeiket, mindamellett más világot 

képviselnek, mint én. 

– Érzel valamilyen kettõsséget a 

magyar és a külföldi „identitásod” között? 

– Valószínûleg van egy kettõs, hármas 

vagy többes rétegem. 

– A magyar oldal mégis most hangsúlyosabb… 

– Magyarországon adtak nekem 

esélyeket, holott nem is gondoltam 

volna. Nem az elsõ nekifutásra ugyan, 

de voltak emberek, akik megelõlegezték 

a bizalmat, pedig nem végeztem 

idehaza fõiskolát. Muhi András, a filmem 

producere sokat segített és bízott 

bennem. Talán garanciát jelentett 

az intézmények számára, hogy az 

Inforg Stúdió áll mögöttem. Még Amerikában 

sem így megy, ott is elsõsorban 

és egyre inkább az összeköttetések 

számítanak. Úgyhogy hálás vagyok. 

– New Yorkban tanulsz filmrendezést. 

Lesz idõd, hogy befejezd ott filmrendezõi 

tanulmányaidat? 

– Csak azért nem fogom elvégezni 

a fõiskolát, hogy diplomám legyen. 

Most éppen egy évet halasztottam. 

Hat-nyolc-tíz év távlatában lehet elkészíteni 

ott egy nagyjátékfilmet. Iszonyú 

dzsungel az egész. Amerikában 

nem lehet kisfilmet csinálni, csak egy 

adott iskolán belül, vagy úgy, hogy külföldrõl 

hoz az ember valamit, és egy 

stúdió szerzõdést kínál. Nagyjátékfilmet 

szívesen rendeznék Amerikában, 

de erre meg várni kell, fõleg ha a rendezéshez 

valamennyi alkotói szabadságot 

is szeretnék.

LANCÔME 

PARIS 

Luxus márkák 

A végzet dobókockája 

Egy tenyérbe illõ, nõies és dekoratív fém dobókocka, 

amely 17 oldalán szimbólumokkal 

és kulcsszavakkal mondja el a jövõt. 

Két tökéletes harmónia: 

– Charisma: rózsaszín 

ajkak és füstös szemek. 

– Mystery: burgundi ajkak és bézspasztellzöld 

szemhéjfesték. 

Orientális 

szemceruzaduó 

Fekete vagy sötétbarnaszemceruza, 

amelyet 

az arany ragyogása 

tesz ünnepivé, 

és egy különleges 

estén, 

az eleganciát vidámsággalvegyítve, 

akár hajtûként 

is használhatjuk. 

Hidratáló 

érzéki 

ajakbalzsam 

Puhává varázsolja 

ajkait és 

kókuszillatával 

elbûvöl. 

Le Rouge Absolu 

A Lancôme legendás 

rúzsa négy új 

misztikus árnyalattal 

teszi kívánatossá és 

hidratálttá 

az ajkakat. 

Rénergie Morpholift Yeux R.A.R.E. TM 

Lifting hatású, újraformáló, feszesítõ, ránctalanító szemkörnyékápoló. 

Finom, gazdag textúrájú, intenzív 

újraformáló hatású szemkörnyékápoló, amelyet 

ennek a kifejezetten érzékeny területnek az 

ápolására fejlesztettek ki. Koffeinnel dúsított 

összetétele serkenti a bõr mikrokeringését és 

eltünteti a fáradtság jeleit. Mindennapos használat 

mellett a szemkörnyék visszanyeri üde, 

fiatalos megjelenését. 

116 

EYE CONTOUR MASK – 

szemkörnyékápolópakolás 

A szem környékének érzékeny 

bõre felfrissül, a fáradtság jelei látványosan csökkennek. 

A szarkalábak, a duzzanatok és a sötét karikák szemmel 

láthatóan halványodnak, a szem pihentebbnek, a 

szemhéj és a szemkörnyék bõre simábbnak hat. 

Használja reggel és este, a pakolást vastag rétegben a 

szemhéjra és a szemkörnyék bõrére kell felkenni, majd tíz 

percig rajta hagyni. Bõr- és szemgyógyászatilag tesztelt. 

SISLEYA 

Radiance Anti-Aging Concentrate 

Rendkívüli eredményei: már négyhetes használat 

után az arcszín ragyogóbb, frissebb és 

tündöklõbb lesz, a barna foltok intenzitása láthatóan 

csökken, a bõr simává, puhává és teltté 

válik, fiatalabbnak látszik. 

Használata reggel és este az arcon, nyakon és 

dekoltázson; magában vagy más Sisley bõrápoló 

termékekkel együtt ajánlott. 

NUTRIX ROYAL BODY 

Intenzív tápláló, regeneráló testápoló tej száraz 

és extra száraz bõrre. A méhpempõvel és 

növényi olajokkal gazdagított termék helyreállítja 

a bõrt, megõrzi annak hidratáltságát, 

serkenti a sejtmegújulást. A felsõ hámréteg 

így több erõt és védelmet biztosít a káros 

külsõ hatásokkal szemben. A hámlás és a 

feszítõ érzés azonnal megszûnik, a bõr rugalmassá, 

végtelenül puhává válik, szinte 

fellélegzik. A tej lágy textúrája kényezteti a 

bõrt és megóvja az idõjárás-változás 

okozta irritációktól, a bõr selymes, feszesebb 

és egészséges tónusú marad. 

Az exkluzív kozmetikai márkák termékeit 

a Marionnaud üzletekben vásárolja, ahol mindig 

különleges ajánlatok is várják Önt! 

Legyen a sok kedvezménnyel járó Marionnaud törzsvásárlója!

újdonságai 

A Guerlain legújabb, Parure elnevezésû 

alapozója ragyogóan széppé és 

sugárzóvá varázsolja az arcbõrt. A 

benne található mikropigmentek optikailag 

korrigálják a bõrt, egészségtõl 

sugárzó színt kölcsönözve az arcnak. 

A természetes, hosszantartó hatású 

alapozó utántölthetõ doboza valódi 

ékszer, a kifinomult megjelenés elengedhetetlen 

kiegészítõje. 

A Success Future termékcsalád 

feszesítõ, ránccsökkentõ tulajdonságait 

a benne található ámbrakivonat 

revitalizáló és a tensotrophin nevû 

öregedésgátló molekula feszességnövelõ 

hatásának köszönheti. 

A nappali, gyengéden illatosított arckrém 

védelmet nyújt a Nap káros sugaraival 

szemben, kisimítja a ráncokat, 

azonnali feszességgel ajándékozza 

meg a bõrt. Az éjszakai krém segíti a 

sejtek energiatermelõdését, 

reggelre tónusossá varázsolja, 

revitalizálja az arcbõrt. A ráncok kisimulnak, 

az arcbõr egészségtõl ragyogóvá, 

rugalmassá válik. A szérum használata 

növeli a krémek hatékonyságát. 

Árak – nappali: 30 ml 20 150 Ft; éjszakai: 

30 ml 25 450 Ft; szérum: 30 ml 28 650 Ft. 

Guerlain 

L’Instant Magic 

A Guerlain legújabb nõi illata egy nyugodt, 

békés, boldogságot hordozó, csillagos 

éjszaka emlékét õrzi. A bergamott, 

frízia, rózsa és fehér pézsma illatjegyekre 

épülõ parfüm segít a varázslatos pillanatokat 

megõrizni, felidézni. 

Fogyasztói ár: EDT 50 ml 19 100 Ft. 

Üzletek: 

MAMMUT II., Rózsakert Bevásárlóközpont, WestEnd City Center, 

Árpád Üzletközpont, Pólus Center, 

Campona, Csillagkapu Bevásárlóközpont 

117 

HERMÈS 

PARIS 

Hermès Kelly Calèche: a 

márka gazdag örökségû múltját 

a jelen független, szabad 

nõideáljának eszményképével 

összekötõ illat. 

A spontaneitás örömét felvillantó, 

ugyanakkor a kifinomult 

eleganciát megtestesítõ illatot 

a benne található mimóza, 

írisz, tubarózsa és futórózsa teszi 

ellenállhatatlanná. 

Fogyasztói ár: 

EDT 50 ml 15 700 Ft. 

J. DEL POZO 

IN WHITE 

Jesús del Pozo a gyöngy finomságát 

és tisztaságát választotta 

új parfümjének 

megalkotásakor, s ezzel az 

intimitás, a meghittség eleganciájának 

tökéletes képét 

fedte fel. 

Egy elbûvölõ virágcsokor: 

bergamott és bambuszlevél, 

narancsvirág, magnólia, 

orchidea, mandulavirág, egyiptomi 

jázmin mellett íriszvirág és õrölt pézsma.

Ahány forrás, annyi gyógyír. 

Karlovy Vary pedig gyönyörû! 

Ámulattal csodálja, aki elõször 

kortyolgat forrón feltörõ vizeibõl, 

de lenyûgözve nézi az is, aki visszavisszatérõ 

vendége e varázsos nyugat-csehországi 

városnak. A legtöbben 

persze a fesztivál tíz napján látják, 

amikor vörös szõnyeg kerül a 

szocfolklór égbekiáltó „emlékmûve”, 

a Thermal Szálló nagymozija elé, a luxuslakosztályokból 

álló, festõi Hotel 

Pupp elõtt pedig életnagyságú lesz a 

mustra jelképévé vált, kristályglóbusszal 

forgó üveglány. 

Ahány film, annyi remény. Karlovy 

Vary azonban mindenképpen gyönyörû! 

Azok számára természetesen, akik 

BOGDÁN ÁRPÁD 

PREMIER: HÍRÜNK A VILÁGBAN 

Magyar strigulák 

Karlovy Varyban 

SZABÓ G. LÁSZLÓ 

díjjal a kezükben búcsúznak a fesztiváltól, 

dupla élmény az itt töltött néhány 

nap, de azok életében is kellemes 

emlék marad, akik a versenybõl 

csalódottan távoznak, vagy valamelyik 

mellékszekcióban lépnek közönség 

elé. Õk ugyanis a város legdrágább 

és legbódítóbb forrásából, a helyben 

gyártott becherovkából isznak. Bánatukban 

esetleg többet is. A titkos recept 

alapján készülõ gyógylikõrtõl 

másnap legfeljebb a fejük fájhat, a lelkük 

aligha. 

Ahány nagy ivó, annyiféle kúra. 

Karlovy Vary persze akkor is gyönyörû! 

Ezt az idei mustra magyar csapata 

is így látta. Két szemledíjas film kapott 

meghívót a fesztiválra: Kamondi 

118 

Zoltán itthon a legjobb látvány díjával 

jutalmazott Dolinája és Bogdán Árpád 

a legjobb elsõ film Simó Sándor-díjával 

kitüntetett Boldog új élet címû alkotása. 

Kamondi új opusa a versenyben 

szerepelt, Bogdán Árpádé A Nyugat 

Keletje szekcióban futott. 

Elsõfilmes rendezõként Bogdán Árpád 

elsõ köreit futja Európa fesztiváljain. 

Karlovy Vary elõtt a berlini mustrán 

is részt vett, ezért azzal kezdi: 

„Berlin a hideg utópia, Karlovy Vary 

a megelevenedett mesekönyv.” 

De sem itt, sem ott nem azt kérdezték 

tõle, mennyi a filmben az önéletrajzi 

elem, ez csak itthon érdekes. Roma 

fõhõse ugyanis, akárcsak õ, intézetben 

nevelkedett, szüleit nem ismeri, 

a világról és annak szabályszerûségérõl 

jóformán semmit sem tud. Vágyai 

az irreális és a vegetatív célok között 

váltakoznak, miközben minden 

erejével a talpon maradásért küzd. Albérletben 

lakik valahol a periférián, 

rendszeresen munkába jár, de a janicsár 

túlélõképzõben csak az abszolút 

fantáziátlan, sematikus, technikai lépéseket 

tanulta meg, s most azokhoz 

tartja magát. Igazából csak az ágyát 

érzi a magáénak, mert azt le tudja fedni 

a testével. Maga a város neki már 

kozmosz, nem a nyugalom és a tudás, 

hanem a nyugtalanító ismeretlen 

szimbóluma. 

„Berlin egy fortyogó katlan, Karlovy 

Vary megõrizte monarchiabeli hangulatát 

– vélekedik a fiatal rendezõ. – A 

csehek fesztiválja sokkal emberközelibb, 

személyesebb, mint a németeké, 

amire az is magyarázat, hogy Berlin

nagyobb filmhalmot ölel fel, mint 

Karlovy Vary. Ettõl függetlenül ott nekem 

mégis erõsebbnek tûnt a kapcsolat 

meghívók és meghívottak között, 

mintha csak azt mondták volna: nézzük 

meg alaposan, mit vettünk magunknak! 

Különbözõ idõpontokban 

négyszer-ötször is levetítenek egy filmet, 

és mindig látni akarják az alkotókat. 

Nekem ez nagyon tetszik. Karlovy 

Vary a mesebeli babaház-érzetet hozza. 

Sétálok a fesztivál két nagy szállodája 

között a Kolonnádon, és valahogy 

nem hiszem el, hogy a turistákon és a 

moziünnep vendégein kívül civilek is 

laknak a városban.” 

Bogdán Árpád rendezõi diploma 

nélkül forgatta le elsõ játékfilmjét. 

Ahogy õ állítja: a kalózok kényelmességével 

hajózik a vizeken. S bár elég 

késõn kezdett el fellélegezni, most 

már úgy érzi, jó irányba halad. 

„A rendezés autonóm tanulás eredménye 

is lehet. Mint az én esetemben. 

A szabad hajózáshoz azonban jó vitorla 

és õszinte ötlet kell, ám a széljárás 

is nagyon fontos. Színházban sok 

mindent megtanultam, létrehoztam 

egy kilencvenperces monodrámát, 

amelyben én játszottam József Attilát, 

az a munka indított el késõbb a játékfilm 

felé. Nyugodtan mondhatom: 

egyenes úton jutottam el az elsõ csapóig. 

A magányérzet, a szeretetéhség 

pedig nem csak a filmbeli hõsömre jellemzõ, 

az nem árvaspecifikum, ezzel 

mindannyian megküzdünk az életünk 

során. Ami közös bennem és a történetbeli 

fiúban, az a múlttalan múlt. Az 

esetek többségében sajnos ilyen típusú 

életutakat lehet látni, sok pénzért, 

nagyon rosszul, életképtelenségre nevelnek 

egy csomó embert. Vannak már 

persze jó kezdeményezések is Magyarországon, 

nem csak ezek a nagyon 

drágán üzemeltetett túlélõrendszerek, 

de amikor én voltam nevelõotthonos, 

százból egyvalakinek sikerült 

életben maradni, és annak is csak 

iszonyú nagy nehézségek árán. A többi 

ugyanoda jutott vissza, és rengeteg 

öngyilkossági kísérlet fordult elõ. Az 

én arcom láttán sem egy Rilke-vers jut 

az emberek eszébe, mert én is megéltem 

nagyon kemény történeteket. Még 

a falkán belül is durva harcok voltak. 

A legnagyobb csatákat természetesen 

önmagával vívja az ember. A Boldog 

új élet egy vérszerzõdés eredménye. 

MOLNÁR PIROSKA, KAMONDI ZOLTÁN ÉS BÁN JÁNOS 

Összetettük néhányan a csuklónkat. 

Hogy mikor jön a következõ film? Egy 

évet adtam magamnak a forgatókönyv 

megírására. Bizonyára egyszerû történet 

lesz az is, de mint tudjuk, azt a 

legnehezebb összerakni.” 

Kamondi Zoltán korábbi alkotásával, 

a Kísértésekkel is jelen volt már 

Karlovy Vary fesztiválján, abban az évben 

azonban nem a versenybe kapott 

meghívást. Bár díjat nem sikerült 

nyernie, a nézõk és a kritikusok egyaránt 

jól fogadták új filmjét, Az érsek 

látogatása címû Bodor Ádám-regény 

alapján készült Dolinát. 

„Ezerkétszáz nézõ elõtt, a fesztiválpalota 

nagymozijában vetítették a filmet, 

én a leghátsó sorban ültem, hogy 

lássam és halljam a közönség reakcióját. 

Ez mindig nagy izgalom számomra. 

Boldoggá tett, hogy volt egy 

kemény mag a hátsó középsõ fertályban, 

ahol nagyon jól vették a filmet. 

Mivel ez volt az elsõ nagy megmérettetés, 

elmondhatom: bár nem könnyû 

a történet, élvezték és értették az emberek, 

s a visszajelzések szerint még 

hatni is tudott. Cannes és Berlin mellett 

Karlovy Vary a harmadik legjelentõsebb 

európai fesztivál, utána következik 

a sorban Velence és San Sebastian. 

Itt adnak ugyanis a legtöbbet a 

keleti blokk termésébõl. Maga a város 

is alkalmas arra, hogy ilyen rangos 

eseménynek adjon otthont. Nagy szál- 

119 

lodái vannak, és rengeteg jó közösségi 

helye, amelyek remek partikra alkalmasak. 

Ehhez adja a fesztivál a maga 

speciális zamatát, hogy itt szinte 

tapinthatóan érezhetõ a figyelem, 

amely az alkotások iránt megnyilvánul.” 

A Dolina közönségsikere természetesen 

annak is betudható, hogy Csehország 

és Magyarország történelme 

sok szempontból közös. Nemcsak a 

Monarchia, a szocializmus negyven 

éve is összeköt bennünket. 

„Ez a film arra int bennünket, hogy 

figyeljünk a társadalmi történésekre, 

tartsuk szem elõtt, mi zajlott például 

a franciáknál az elõzõ elnökválasztás 

során, amikor Le Pen bejutott a második 

körbe. A jobb- és baloldal összefogásával 

sikerült a jobboldali elnök 

megválasztása, nehogy Le Pen nyerjen. 

A film másik aspektusa pedig az, 

hogy hiába van demokrácia, az elmúlt 

tizennyolc év még nem errõl szólt. 

Sem nálunk, sem a cseheknél. A múlt 

rendszer sajnos a zsigereinkbe ette be 

magát, nem akarattal reagálunk úgy, 

ahogy, hanem a múltunkkal, ami sajnálatos 

módon már a reflexeinkben 

van. Szerintem a bennünket követõ 

sokadik generáció tud majd csak kikecmeregni 

ebbõl – ha nem jön egy 

újabb baj. Bodor Ádám szerint ugyanis 

a diktatúra újratermelõdik. Ha pedig 

bennünk marad, akkor tovább hor-

dozzuk a félelmet is, mindez pedig újrateremt 

egy olyan politikai hatalmat, 

amely igazolja az õ deformált karakterét.” 

A Dolina nõi fõszerepét, Colentina 

Dunkát, a rejtélyes múltú fodrásznõt 

Molnár Piroska formálja meg, aki harmincegy 

évvel ezelõtt, Ranódy László 

Árvácskájával járt elõször Karlovy 

Varyban. 

„Csehszlovákiába jöttem filmfesztiválra, 

külföldre! Nekem akkor olyan 

volt ez a város, mint egy varázsdoboz. 

Kinyitottam a fedelét, és azonnal láttam, 

hogy itt hihetetlen élet van. Óriási 

élmény volt számomra, hogy itt lehettem. 

Emlékszem, Törõcsik Mari 

egyenesen Cannes-ból jött akkor, a 

Déryné, hol van? sikere után azonnal 

hozták Karlovy Varyba. Olyan barátsággal 

közeledett felém, hogy emlékszem, 

el is mentünk egy közeli tóhoz, 

ahol õ sem úszott, meg én sem, csak 

napoztunk és beszélgettünk. Halványkék 

estélyi ruhám volt, abban hajoltam 

meg az Árvácska bemutatója 

után, de emlékszem, volt egy szép indiai 

hímzett blúzom is, amelyet Japánban 

vettem. Nagyon nagy újdonság 

volt az akkor, ma viszont már minden 

második embernek van ilyen.” 

A Dolina forgatásáról is szép emlékeket 

õriz. 

„Már majdnem letettem róla, hogy 

ez a film egyszer valóban elkészül – 

meséli –, hiszen a színészválogatás 

három évvel a forgatást megelõzõen 

zajlott. Alig vártam, hogy elkezdjük 

végre a munkát, ott melengettem a 

szerepet a keblemen. Párszor behívott 

Zoli, hogy segítsek neki a többi 

szereplõ kiválasztásában, különbözõ 

kollégákkal vettük fel a jeleneteket, így 

majdnem az egész filmet tudtam már, 

amikor elindult a forgatás. Az elsõ három 

hét nagyon megerõltetõ volt. Fél 

tizenegykor végeztem a színházban, 

várt az autó, reggel volt, mire odaértünk 

a helyszínre, Hargitafürdõre. 

Ahogy végeztem, már hoztak is viszsza. 

Rengeteg energiára volt szükségem 

a sok utazgatás miatt, de sikerült 

ráállnom a forgatás ritmusára. 

Nyáron aztán hét hetet töltöttem a 

helyszínen. Elképesztõ idõjárási körülmények 

között dolgoztunk. Én, aki 

nehezen bírom az éjszakázást, volt, 

amikor többórás várakozás után hajnali 

négykor kerültem sorra, mégsem 

voltam fáradt vagy dekoncentrált soha. 

A legkedvesebb jelenetemet is a 

hajnali órákban vettük fel. Bemegyek 

a fõszereplõ fiú kis kamrácskájába, és 

erõszakkal ráveszem, hogy meneküljön, 

közben mindent elmondok neki, 

amit az apjáról tudok. A szállodabeli 

ebédlõasztalon született meg az új 

szöveg. Hozzáteszem: Bodor Ádámnak 

elég furcsa a nyelvezete… ahogy 

az erdélyiek beszélnek. De nem volt 

mindegy, milyen szórendben mondom 

a szöveget, hiszen a beszédstílus is 

jellemzi a figurát. A természetesség 

kedvéért azonban bele kellett nyúlnom, 

ezért megkértem az írót, engedje 

meg, hogy változtassak valamit 

anélkül, hogy a stílus sérülne. Bodor 

Ádám erre azt felelte: ’Piroska, azt 

mondasz, amit akarsz!’ Ennél nagyobb 

jutalmat nem is kaphattam volna 

tõle.” 

Színpadon többször is játszott már 

ennyire bonyolult, erõteljes figurát, 

filmben azonban nem. 

„Ilyen nagy étvágyú nõt alakítani 

óriási kihívás a színész számára. Boldog 

vagyok, hogy összejött. Colentina 

Dunkának meglehetõsen tarka a ruhatára, 

mégsem közönséges. A szalonbeli 

lányokat is a saját ízlése szerint 

öltözteti. Valósággal uralja a város 

fõterét, mint egy nagy pók a hálójában, 

úgy ül a fodrászüzletben, hogy 

ha moccan valami, azonnal lássa. De 

õ is egy felsõbb parancsnak engedelmeskedik, 

a katonai-papi közegnek, 

amely fölötte áll, ezzel együtt mégis 

sokan az õ alárendeltjei. Szinte a markában 

tartja az embereket. Nagyfokú 

szeretetéhségét, kielégítetlen vágyait 

a fodrászlány abajgatásában éli ki, 

fiatalon azonban kapós nõszemély lehetett, 

erre utalások vannak. Rengeteg 

titok veszi körül, nagyon talányos 

figura. Imádtam játszani. El is érzékenyültem, 

hogy ezzel a szereppel, 

ezzel a filmmel jutottam el újra 

Karlovy Varyba.” 

Bán János ugyancsak a Dolinával 

érkezett a dolinába (magyarul: a 

völgybe, Karlovy Vary sétáló utcája 

ugyanis egy jókora völgyben tekereg), 

a cseh közönség számára azonban õ 

már „csak” Az én kis falum címû Menzel-film 

félnótás Otyikja marad. Nagyobb 

szeretetrõl, mint ami õt övezi 

Csehországban, színész nem is álmodhat. 

Túlzás nélkül állíthatom: va- 

120 

lósággal tombolt a közönség, amikor 

a Dolina vetítése elõtt megjelent a 

fesztiválpalota színpadán. 

„Mindig szívesen jövök Csehországba, 

mert az itteniek szeretete újra 

és újra feltölt. Nagyon sok barátom, 

színészkollégám van itt, akikkel az elmúlt 

évek során együtt dolgoztam, 

vagy csak megismerkedtem. Igen, én, 

aki a nyilvánosságot nem nagyon szeretem, 

mert inkább az érdemi munkára 

próbálom helyezni a hangsúlyt, a 

cseheknél tényleg fürdök a szeretetben. 

Egy ilyen fesztivál persze centrális 

helyzet, folyamatosan autogramot 

osztottam, és gép elõtt álltam, interjúkat 

adtam, de Pesten is megszólítanak 

a cseh turisták. Ennek tényleg 

szívbõl örülök. Egyébként Otyik is a 

szeretetet, a humánumot testesíti 

meg Az én kis falumban, és konkrét 

példa arra, hogy a két kultúra, a cseh 

és a magyar milyen szoros szálakkal 

kötõdik egymáshoz. Erre én rendkívül 

büszke vagyok. Köszönöm a sorsnak 

és Jiøí Menzel úrnak, hogy rám gondolt, 

amikor színészt keresett erre a 

szerepre. Ha már több filmet nem csinálnék 

az életben, akkor is azt mondanám: 

megérte.” 

A Dolina kolostori elöljárója meglehetõsen 

negatív figura. Egy olyan hatalmi 

struktúrát képviselõ embertípus, 

aki – bármilyen rendszer jön is – 

mindig a spiccen, vezetõ pozícióban 

marad. 

„Neki teljesen mindegy, hogy az a 

rendszer homlokegyenest más lesz, 

mint az elõzõ volt, és elveket kell megtagadnia, 

õt mindig a hatalom megszerzése 

és megtartása motiválja. 

Elõzõ életében katonatiszt volt, most 

pedig hirtelen pap lett belõle. Ez egy 

fikciós film, de minden korban érvényes 

lesz, s ha nem is a pillanatnyi sikerorientáció, 

az idõ megmutatja 

majd az érvényességét. Az igazán értékes 

alkotásokról amúgy sem az 

adott pillanat dönt. Majd az idõ megrágja, 

aztán vagy kiköpi, vagy lenyeli.” 

Az idõ… A szeszélyes nyár. De az 

már egy másik film. Egy sokkal régebbi, 

a zseniális Rudolf Hrušínskýval. Aki 

Az én kis falumat Bán Jánossal együtt 

egészen az Oscar kapujáig vitte, és 

egyszer, nem is olyan nagyon régen 

Kamondinál is játszott a Halálutak és 

angyalokban. Karlovy Vary pedig egyszerûen 

gyönyörû!

CROSBY DAJKA DARVAS DOMJÁN EGRI FASSANG ... - Sprint Kft.

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?