Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

PREMIER • IX. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM 2008/4. AUGUSZTUS–SZEPTEMBER 480 Ft 

2008. AUGUSZTUS–SZEPTEMBER 480 Ft 

Best of… 

AGÁRDY 

AVAR 

BÓDY 

CHARLIE 

EKBERG 

ESZENYI 

FARKAS 

FISCHER 

GERENDÁS 

GORDON 

HÁMORI 

HERCZEG 

KARÁDY 

KÁLLAI 

KIDMAN 

KOMLÓS 

MAKLÁRY 

MÜLLER 

ORBÁN O. 

RAKOVSZKY 

REMBRANDT 

RIMBAUD 

SPINOZA 

SZÁSZ 

SZIPÁL 

TORDY 

UDVAROS 

VASS 

VÁCZI 

VÁRADY 

WAGNER 

ADY 

ALMÁSY 

BRÓDY 

BRÜCKNER 

CSURKA G. 

DARVAS 

EGRESSY 

ESTERHÁZY 

FALUDY 

FÜST 

GYÉMÁNT 

JOLSVAI 

KARINTHY 

KELETI 

KONRÁD 

KORNIS 

KÕVÁRI 

KUKORELLY 

MEGYESI 

PARTI NAGY 

ROCKENBAUER 

RÉFI 

SÁNDOR 

SOMOGYVÁRI 

SZABÓ G. L. 

SZAKONYI 

SZENTGYÖRGYI 

SZERÉNYI 

SZIGETHY 

TANDORI 

TETTAMANTI 

VÁRKONYI

KÁRPÁTI TAMÁS 

ALAPÍTÓ FÔSZERKESZTÔ 

A Premier prímái 

Lehet, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, ám két prímás jól 

megvan egy bandában. Legalábbis ha a Premier zenekaráról van szó. 

Ezen állítás igazához elegendõ a szomszédos impresszumot böngészni, 

melynek elsõ soraiban ott található Gyémánt László és Keleti Éva neve 

kreatív konzultánsként, illetve képszerkesztõként. E hasábon többször feltûnt 

Gross Arnold neve is, a nyolc évtized alatt felnõni képtelen homo ludensé, 

aki mindmáig a maga rajzolta mesevilágban él; virágok, madarak, kisvonatok, 

egy színes ceruzákkal átfirkált élet legfontosabb rekvizitumai között, 

nem kevés bölcsességgel tudomást sem véve a minket körülvevõ valódi világról. 

(Talán nem véletlen, hogy amikor kitette lábát biztonságos birodalmából 

s az Óperencián túlra, pontosabban Amerikába repült, leánya egy 

láncon függõ plecsnit akasztott a nyakába ezzel a felirattal: Gross Arnold, 

Budapest.) 

Ami e három kitûnõ mûvészt most egymás mellé sorolja, az a Prima 

Primissima Díj kuratóriumának döntése: õk a képzõmûvészet kategóriában 

a nem akármilyen erkölcsi és anyagi elismeréssel járó díj idei várományosai. 

Egészen pontosan: december elsõ napjaiban eldõl, hogy a három Prima 

közül melyik lesz a Prima Primissima. Nem irigylem a döntéshozókat, inkább 

hasonló munkatársakat kívánok minden kollégának – rá is férne a magyar 

sajtóra. Nem a kvalitásaikat szeretném minõsíteni, aki bármelyikük 

bármelyik kiállítását látta, az jól tudja, szegényes hozzá a jelzõkészlet. A szó 

szerinti önzetlen segítségnyújtásukra gondolok, a Premierhez való megható 

ragaszkodásukra, a színház és a társmûvészetek iránti õszinte kíváncsiságukra, 

s nem utolsósorban arra a lapcsináló alázatra, ami szinte csak hetven 

fölött és húsz alatt jellemzõ ezen a pályán. 

Keleti Éva szó szerint a szerkesztõségbõl indult nyaralni, hogy még egyszer 

rápillanthasson a nyomdába küldendõ oldalakra. Gyémánt már hónapokkal 

elõre tisztázta, hogy kinek a portréját kell még elkészítenie, mert 

ezen a nyáron végre ismét elutazhatott Chicagóba, ahonnan már telefonált 

is, hogy az októberi számba tervezzük be képriportját, mint ahogyan párizsi 

látogatásáról is hozott emléket – egy (talán az utolsó) Csernus-interjút. 

Egy biztos: a három géniusz közül bármelyik is kapja majd a Prima Primissima 

Díjat, méltó helyre kerül. 

Ami a mostani lapszámunkat illeti, kicsit hasonlóra törekedtünk, mint az 

emlegetett díj alapítói. E Best of… számban megpróbáltuk kieprészni két 

évfolyam príma írásai közül is a legprímábbakat. Kellemes nyári és – lévén 

szó az augusztus-szeptemberi Premierrõl – sajnos már õszi kikapcsolódást 

is kívánok tisztelt Olvasóinknak. 

2008. AUGUSZTUS–SZEPTEMBER 

Kéthavonta megjelenô mûvészeti magazin 

Alapító fôszerkesztô: 

Kárpáti Tamás 

Fõszerkesztõ-helyettes: 

Kõvári Orsolya 

Mûvészeti szerkesztô: 

Füleki László 

Képszerkesztõ: 

Keleti Éva 

Belsõ munkatárs: 

Darvas Iván 

Kreatív konzultáns: 

Gyémánt László, Szántó András 

Fõmunkatárs: 

Gordon Eszter, Szabó G. László, Szerényi Gábor 

Szerkesztôségi titkár: 

Almádi Ilona 

E számunk szerzôi: 

Ady Endre, Bródy Sándor, Brückner Gergely, 

Csurka Gergely, Egressy Zoltán, Esterházy Péter, 

Faludy György, Füst Milán, Jolsvai András, 

Karinthy Márton, Kántor Péter, Kárpáti Tamás, 

Koltai Tamás, Konrád György, 

Kornis Mihály, Kõvári Orsolya, Kukorelly Endre, 

Liptay Éva, Megyesi Gusztáv, David Merlini, 

Orbán Ottó, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa, 

Réfi Zsuzsa, Arthur Rimbaud, Rockenbauer Zoltán, 

Sándor Erzsi, Szabó G. László, Szabó Lõrinc, 

Szakonyi Károly, Szentgyörgyi Rita, Szerényi Gábor, 

Szigethy András, Szilágyi György, 

Tandori Dezsõ, Várady Szabolcs, 

Várkonyi Zoltán, Zelki János 

Illusztráció: 

Almásy Aladár, Darvas Iván, Gyémánt László, 

Somogyvári Rudolf, Szász Endre, Tandori Dezsõ, 

Tettamanti Béla, Zórád Ernõ 

Fotó: 

Almásy J. Csaba, Éder Vera, Gordon Eszter, Inkey Tibor, 

Kaiser Ottó, Kanyó Béla, Keleti Éva, Kõszegi Róbert, 

Pólya Zoltán, Pierluigi Praturlon, 

Szaka József, Vörös Szilárd, Walter Péter 

KIADJA: 

Premier Páholy Kft. 

Felelôs kiadó a kft. igazgatója 

1121 Budapest, Pipiske u. 7. 

Hirdetésfelvétel: 395-4260, fax: 274-4370 

Elôfizetés postai csekken a kiadóban 

TERJESZTÉS: 

a LAPKER Zrt. országos hálózatán keresztül, 

RELAY, INMEDIO kiemelt árushelyeken, 

AUCHAN, INTERSPAR, KAISER’S, CORA üzletláncokban 

SZERKESZTÔSÉG: 

1137 Budapest, Újpesti rkp. 7. 

Telefon/fax: 239-0080; 270-0485 

E-mail: premier@sprintkiado.hu; premier@chello.hu 

GRAFIKAI ELÔKÉSZÍTÉS: 

STÚDIÓ 

Igazgató: Machos Ferenc 

Képfeldolgozás: Kôszegi Róbert 

Tel.: 237-0242, 237-0243. Fax: 237-5069 

NYOMÁS, KÖTÉS: 

Pharma-Press Kft. 

Telefon: 210-4190 

Felelôs vezetô: Dávid Ferenc 

ISSN 1585-7654 

A PREMIER az interneten: 

MAGYAR SZÍNHÁZI PORTÁL 

www.szinhaz.hu/premier

CÍMLAP: UDVAROS DOROTTYA 

FOTÓ: GORDON ESZTER 

4 

AUGUSZTUS–SZEPTEMBERI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: 

26 

28 

40 

2 

56 

EXKLUZÍV 

Arcok és arcátlanságok – válogatás Darvas Iván 

sorozatából: Faludy, Kulka, Parti Nagy, Sinkó, 

Szakonyi, Tordy, Várkonyi és Anita Ekberg 4–6 

58 

FEJGÉP 

Miénk itt a (szabad) tér 

Tettamanti Béla rajza 9 

Szabad terem, szabad üröm 

– Tandori Dezsõ írása és rajzai 10–11 

Egressy Zoltán: Rimbaud a Tabánban 12–13 

Partra, magyar! 

Konrád György úti jegyzetei Amszterdamból 14–20 

Magyar Magic 

Mi messzi – Esterházy Péter londoni cédulái 22–23 

Színészfotók, fotózó színészek 

A fotográfusok démonairól – Füst Milán novellája 24–25 

Hõsnek lásd magad – Szipál Márton fotófortélyai 26–27 

Reinkarnáció. Már elõzõ életemben sem hittem benne… 

Kidman esete egy kisfiúval 

– Szentgyörgyi Rita Velencébõl 28–29 

Eger csillagai 

Várkonyi Zoltán az Egri csillagok 

forgatásának elõkészületeirõl 30–32 

Önarckép, 1911 – Bródy Sándortól 33 

Örökre Egerben 

– Szigethy András szomorú története 34–35 

Pofon. Egyszerû? 

Tanári alkar – Jolsvai András élete legszebb 

fenyítésérõl 36–37 

Hat emelet – Sándor Erzsi egy színészházbeli 

dulakodásról 38–39

VÁLOGATÁS 2004–2005 LEGJOBB ÍRÁSAIBÓL 

60 

74 

Nem a részvétel, a gyõzelem a fontos 

Tandori Dezsõ olimpiája 40–41 

Úgy sír az õszi szél… 

Szabó Lõrinc: Õszi fák 42–43 

Misztérium, hisztéria 

Megyesi Gusztáv a hisztériás nemzedékekrõl 44 

Kedves naplóm… 

Darabnapló-télvég – Parti Nagy Lajos fiókjából 46–47 

SZÍNHÁZ 

Agárdy, Avar, Kállai. Mesterek a színpadon 

– Kornis Mihály tollából, Gyémánt László ecsetével 49–55 

Hercegnõ, polgárnõ, színésznõ – Koltai Tamás 

egy mondata Hámori Gabrielláról 56–57 

Eszenyi-enteriõr – Almási J. Csaba fotói, 

David Merlini szösszenete 58–59 

FILM 

A józan díva – Szabó G. László Anita Ekberggel 

beszélgetett 60–62 

IRODALOM 

Kukorelly Endre: Mit és hogy`(nem) mutattam 

meg Popov Eugénnak az irodalmi Budapestbõl? 64–65 

KÉPZÕMÛVÉSZET 

Szépírók a Szépmûvészetirõl XII. 

Fáraók reneszánsza – Liptay Éva írása 

a múzeum új kiállításáról 66–67 

Brückner Gergely beszélgetése Skonda Máriával 68–69 

Egy darabka magyar Párizs 

– Rockenbauer Zoltántól 70–72 

3 

86 

110 

A jó kép elnyeri jutalmát 

– Szerényi Gábor Müller Árpád festményeirõl 74–75 

Rembrandt, Spinoza 

– Szakonyi Károly a mesteri rézkarcok láttán 76–77 

GUNDELEFÁNT 

Farkas Ádám szobrairól Szerényi Gábor merengett 78–79 

SZELLEMIDÉZÉS 

Kõvári Orsolya rovatában: Karády Katalin 81–85 

Faludy György karácsonyi története, 

Gyémánt László szénrajza 86–87 

Egy éjszaka Port-Arturban – Ady Endre novelláját 

Almásy Aladár illusztrálta 88–89 

Hacsek és Sajó – Szilágyi György idézte meg 

a két utánozhatatlant 90–91 

Apám történetei – Színházi legendák 

Csurka Gergely családi archívumából 92–93 

Már nem sajog – József Attila legszebb 

öregkori versei 94–95 

Jellemrajzok – Somogyvári Rudolftól 96 

OPERA 

Interjú Vass Lajossal 98–99 

Réfi Zsuzsa beszélgetése Fischer Ádámmal 100–101 

A velünk élõ Wagner I. 102–103 

GASZTRONÓMIA 

Karinthy Márton a Symbolban vacsorázott 106–108 

HÁZUNK BÁJA 

Kötény-kupa, Premier-parti – nyári mulatság 

a Pipiskében 109–116

– Mikor a legjobb Rómába utazni? 

– Húsz és harminc év között. 

PREMIER: EXKLUZÍV 

Arcok és arcátlanságok 

DARVAS IVÁN SOROZATA 

Anita Ekberg 

– Milyen az ideális férj? 

– 90-70-60. Kilencvenéves, hetvenes IQ-ja van és hatvanmilliója 

a bankban. 

– Mit csinál a jó feleség szeretkezés után? 

– Felöltözik, és hazamegy. 

Gábor Zsazsa 

Anita 

Ekberg 

4 

Parti Nagy Lajos 

„Röhögtetõ, viháncoltató, heherészésre, 

fölvakkantásra és nyerítésre 

késztetõ, csikorgó kacajt 

kiváltó, megvihogtató (stb.) a 

szerzõ lubickolása a szegény gyanútlan 

klasszikusok irataiban és 

életrajzában mint ihletforrásokban...” 

Alexa Károly

Vénséges bácsika panaszkodik az orvosnak, hogy 

öregszik: 

– Tegnap is mondom az asszonynak, hogy gyere, 

drágám, szeretkezzünk. Mire jól leteremtett, 

hogy micsoda telhetetlen disznó vagyok, alig fél 

órája szeretkeztünk. 

– De hát bácsika, ne panaszkodjon, ez remek dolog 

a maga korában! 

– Ekkora feledékenység...?! 

Faludy György: 

A fasizmus ellentéte a szabadgondolkodás, 

nem pedig egy másik baromság. 

Jó testvérnek lenni – különleges sors, olykor igazi 

embert próbáló feladat tud lenni. 

Thomas Mann 

Sinkó László: 

Sinkovits Imre öccseként, színészként boldogulni 

aztán végképp nem könnyû dolog. Ki tudja, 

tán Imre is szívesebben vette volna, ha Sinkó 

László néven inkább festõként vagy focistaként, 

vagy – mit tudom én! – akár légtornászként 

csinálok neki konkurenciát. Azonos pályán 

mûködve ugyanis gyakran akadt olyasvalaki, 

aki egymásnak szeretett volna ugratni 

minket, meg olyan is, aki egyfajta értékelvû 

sorrendiséget szeretett volna ránk kényszeríteni, 

vagy olyan is, aki – éppenséggel azonosságunkra 

hivatkozva – egymás utánzására szeretett 

volna minket késztetni. Olykor bizony nem 

volt könnyû dolog ellenállni az effajta a törekvéseknek, 

és ehelyett egyensúlyban – se nem 

széttartó, se nem egymást keresztezõ, hanem 

párhuzamos pályán – tovább haladni. 

5 

Házasember is lehet boldog. (Csak az asszony meg 

ne tudja!) 

(brazil szállóige) 

Szerelembe esni – borzasztóan egyszerû. Szerelemben 

csalódni – egyszerûen borzasztó. 

(másik brazil szállóige) 

Tordy Géza: 

Amíg csak futsz egy nõ után, nincs mitõl tartanod. 

Problematikussá akkor válik a dolog, amikor 

utoléred.

Félelmetes arra gondolni, hogy annak is eljön egyszer az ideje, 

amikor a mi korunkra mondják majd, hogy „régi szép idõk”. 

Ernest Hemingway 

Tiszta stílus mögött rengeteg a piszkozat. Mark Twain 

Attól, hogy senki sem ért meg, még nem biztos, hogy nagy mûvész 

vagy. 

Modern irodalom: mintha az ember egy olyan levesben, amelyben 

apró betûtészták úszkálnak, megpróbálná követni a cselekményt. 

Erich Kästner 

A költõk légvárakat építenek, az olvasók belakják õket, a kiadók 

meg kasszírozzák a lakbéreket. Maxim Gorkij 

Sose törõdj vele, amíg hazugságokkal rágalmaznak. A baj ott 

kezdõdik, amikor az igazat kezdik el rólad terjeszteni. G. B. Shaw 

Szakonyi 

Károly: 

Aki már a rendszerváltás 

elõtt is publikált, 

nagyon jól emlékszik, 

mi a legroszszabb 

a cenzúrában: az, 

hogy – Aki már a rendszerváltás 

elõtt is publikált! 

Várkonyi Zoltán: 

Az õrültekháza és a színház között voltaképp csak annyi a különbség, 

hogy a bolondokházában azért elvárható, hogy legalább 

az igazgató normális legyen. A színigazgató esetében ez 

korántsem meghatározó feltétel. Viszont elvárható: egyesítse 

magában egy pszichiáter, egy állatszelídítõ, valamint egy 

pénzügyi szélhámos képességeit is. 

A színház korántsem demokratikus intézmény. Leginkább 

egyszemélyes diktatúraként mûködik. Ahhoz, hogy valaki létrehozzon 

egy színházi produkciót, legalább akkora elszántság 

és vakmerõség szükségeltetik, mint egy bankrabláshoz. 

Amikor odakinn felhangzik a rendõri riadóautó szirénája, 

nincs idõ arra, hogy demokratikus szavazással döntsenek a 

menekülés útjáról. 

6 

Kulka János 

Szakmai köreidben szeretnél népszerûségre 

szert tenni? 

Reménytelen kísérlet! 

Kudarcaidat – egytõl egyig, a legapróbb részletekig 

– mind számon tartják. 

Sikereidet – amíg csak élsz – soha meg nem 

bocsátják. 

Oskar Blumenthal, 

német színikritikus

Hirdetés 

7

HÁZUNK BÁJA 

A Premier szerzõinek legutóbb 

megjelent kötetei 

JOLSVAI ANDRÁS: 

MA MÉG 

CSAK SZERDA 

A regény a nyolcvanas 

évek második felében játszódik 

egy budapesti irodalmi 

folyóirat, a Havi Géniusz 

szerkesztõségében. 

Fõhõse a harmincas éveibe 

lépõ Reményi Zoltán, 

aki – nevével ellentétben 

– azt hiszi, hogy az élet 

már nemigen tartogat 

számára örömteli meglepetéseket. 

Elszöszmötölget tehát e belterjes világban, 

barátságok, szerelmek, focipályák és 

kéziratok között. Ám az évtized végén hirtelen 

felgyorsulnak az események, s az örök megfigyelõ 

váratlanul úgy érzi, elõtte is új lehetõségek 

nyílnak. Elhatározza, hogy mindent egy lapra 

tesz fel. Egy egészen új lapra… 

SZILÁGYI GYÖRGY: 

MINDENRE 

EMLÉKSZEM! 

„Ha a nyájas olvasó valamelyik 

hétköznap dél körül 

a Váci utca felõl ballag 

végig az Irányi utcán Pesten, 

a Cukor utca sarkán a 

Centrál Kávéház ablakában 

egy állandó profilt tanulmányozhat.Megszokott 

asztalánál ül gondolataiba 

merülve az író-humorista 

Szilágyi György, 

és miközben megrendeli reggelivel egybefûzött 

ebédjét kedves pincéreitõl, elbeszélget az asztalnál 

rendszeresen vagy alkalmilag elidézõ emberekkel, 

állandóan írja és újraírja kedves hõseinek 

történetét – fejben.” (Modor Ádám) 

FARKASHÁZY 

TIVADAR: 

BOBBY VISSZATÉR 

AVAGY 

A FISCHER-REJTÉLY 

Tudja, hogyan hozta viszsza 

Bobbyt egy tizenhét 

éves pesti diáklány a 

sakkvilágba? És azt, mit 

csinált a sakkvilágbajnok 

hét évig Budapesten, milyen 

bogarai voltak, miért 

kerülte a nyilvánosságot? 

Kik voltak magyar õsei 

kétszáz évre visszamenõen? Hogyan talált ki egy 

új sakkjátékot? Miért volt betegesen antiszemita, 

és mi köze volt a péceli rabbihoz?... Ha nem, 

itt az ideje, hogy a legenda nyomába eredjen! 

PREMIER: KÖNYVAJÁNLÓ 

Az Ulpius-ház nyári ajánlata 

8 

ALEXANDER BRODY: 

HÉT ÉVTIZED ÍZEI 

Az utazó fogalma nyelvünkben nem oly rég még a felfedezõ 

szinonimája volt. Kõrösi Csoma Sándort éppúgy utazónak 

mondjuk, mint Stanleyt és Livingstone-t. Kolumbuszt 

vagy Vasco da Gamát senkinek nem jutna eszébe 

utazónak nevezni. De vajon minek nevezzük Alexander 

Brodyt, aki az említetteknél sokkal nagyobb területeket 

járt be? Mondhatnánk, könnyû volt neki a repülõgép korában. 

Meg aztán: utazónak lenni napjainkban üzletemberi 

életforma. Brody azonban nem utazó, hanem felfedezõ. 

Mégpedig emberek, emberi kapcsolatok kivételes 

tehetségû felfedezõje. 

VERENA WERMUTH: 

A TILTOTT NÕ 

Verena, a csinos és fiatal svájci nõ egy angliai nyelvtanfolyamon 

ismerkedik meg egy tüzes tekintetû arab fiúval, aki 

a tanfolyam végeztével visszautazik Amerikába. Egy végzetszerû 

dubai nyaraláson ismét találkoznak, és újult erõvel 

lobban lángra szerelmük. Verena ekkor tudja meg, hogy 

a férfi nagy tekintélyû sejk, az emirátus egyik leggazdagabb 

családjának sarja. Tizenkét éven át tart a viharos 

szerelem, a férfi szembeszáll családja akaratával, a hagyományok 

kényszerítõ erejével, 

de vajon feladja-e mindazt, amit a 

sors kegyeltjeként kaphatna? 

JANE JUSKA: 

SZEX ÉS NYUGDÍJ 

Jane Juska hatvanhat éves nõ, aki ha nyáron végigmegy 

az utcán, gyönyörûséggel nézegeti a rövidnadrágos férfiakat. 

Imádja õket mindenestül. A bátor asszony hatvanhetedik 

születésnapja küszöbén rádöbben, elege van a 

sokéves magányból. S mivel nemcsak a szívében, de az 

ágyában is egyedül érzi magát, szexpartnert keresõ hirdetést 

ad fel az egyik legnevesebb New York-i lapban. 

PATRIZIA GUCCI: 

SZINGLI 

Patrizia Gucci gyönyörû, körülrajongott, magabiztos nõ, 

akinek flört- és szépségtitkaira egy világ kíváncsi. Bulvárlapok 

éppúgy, mint a dúsgazdag és botrányairól híres 

elit, amelynek õ is tagja. E könyv lapjain a vérbeli „celeb” 

a szingli lét édes titkaiba avat be, 

avagy hogyan lehet egyedül, de 

nem magányosan, hanem boldogan 

és kiegyensúlyozottan 

élni. 

PATRIZIA GUCCI: 

CSÁBÍTÁS 

A szerzõ naplójának megjelenése 

hihetetlen szenzációt keltett 

hazájában. Kiteregeti benne életének eddig nem ismert 

részleteit, és úgy avat be titkaiba, ahogy egy legjobb barátnõ 

tenné. Bevallja, melyek voltak életének fordulópontjai 

és futó kalandjai, tippeket kapunk, miként viseljük 

méltósággal a nagy fellángolásokat és az elkerülhetetlen 

csalódásokat.

TETTAMANTI BÉLA RAJZA 

PREMIER: FEJGÉP 

Miénk itt a (szabad) tér... 

9

PREMIER: FEJGÉP – MIÉNK ITT… 

Szabad terem, szabad üröm 

Rövid ü-vel. 

Azért ami nem nem szabad tér 

… bele ne bonyol. Hogy így. 

Még attól nem sodorint el az õszi szél, 

utadon, és nem akasztod szegre az 

emlékezés kalapját, nem akarsz felejteni, 

vagy fordítva? A szabad tér, tény, 

mindig úgy szabad tér, hogy… 

Hanyatt a füvek közt. Utolsó madaram, 

ma. 

Boldogan haza a Mókus Presszóból. 

Egykor. Majdnem 50 éve. 

El a Mókusból, boldogságodban, 

magad-bízón, hogy megihatsz két deci 

vöröset a szemközti csárdában, 

megvár a boldogság. 

Volt-e igazi szabadságod e boldogsághoz? 

Elõre jelezte kalandor-kalandos 

utad valami gátlásosság, hogy 

most ez legyen, ami van? Eltelt negyven 

év. Vagy ötven. 

Nádas Gabi halott. Sokan mások. 

Mókus Presszó, Földvár. De hagyjuk. 

A te Földvárod sem él úgy, ahogy te éltél. 

Te sem élsz. Vagy Füred, boldog 

tolmács-korod, idegenvezetõ, te. 

És ami ma Németország, hajdan 

NDK… az a szabad rabtér is messze 

valami más. Õszi szél… 

Leveleket fújtak õszi szelek a medence 

színére. Visszatértél a kis németországi 

szabadstrandra, leugrottál 

újra a szabad térbe a tízméteres 

toronyból. Valahogy más volt vized zamata. 

Füredre nem tértél vissza soha. 

Szabad gépiességgel járkáltál, gép része, 

1961, azok az idõk… várt utolsó 

éved az egyetemen, már a rabság elõjele-szele. 

A füredi szél a parton, ahogy végigdöngetted 

füledbe a hajógyári eztmeg-azt, 

már nem volt a szabadság 

MÉG EGYSZER NÁDAS GÁBOR EMLÉKÉNEK 

TANDORI DEZSÕ ÍRÁSA ÉS RAJZAI 

10

tere. Holott hitted. Talán ma, amikor 

nem hiszed – a szabadságban! – tered 

szabadnak, ma vagy szabad. 

Ó, földvári presszó-estek, füredi-tihanyi 

stégek! Hazakompozások, veled 

A félkegyelmû, te az élet egész kegyelmének 

részese. 

Csak még el kellett menned pincérnek, 

Illatos útra portásnak, felnõttoktató 

nyelvtanárnak, aztán – 1971… a 

szabad tér. Úszol. 

Szabadúszó lettél, Harmincötödik 

éve, na és, mi az, az vagy. Csak… 

Füred neked már csak barátod Füredje. 

„Aztán udvarolj… járd végig a 

korzót…” S barátod, teniszezõ bár, 

nevet. Még hogy õ! Örül, ha egy kávét 

ki tud fizetni. S így tovább. 

Tihany, ahogy a szabad térben jártál-keltél. 

Igaz, ott volt a fenyegetõ 

rabság. 1961, az egyetem utolsó éve. 

Kényszertanítás (próbatanítás). Felkészülés 

a komoly életre, hasznosan a 

munkás-paraszt-népköztársaságnak. 

Mely elvette ösztöndíjad, benyomott 

egy négyest neked a kis NDK-s 

lektor révén… Hiába tolmácsoltad végig, 

EXPRESSZ, a fél Demokratikus 

Köztársaságod. Pardon, „got”, ah, 

Gott. Jó, az a tied volt, Rügen, 

Wernigerode, Oberhof. Azt csináltál e 

szabad terekbõl, azt csinálhattál volna 

magadnak, amit akarsz. Mit csinálhattál 

volna? 1959–1964 között, semmit. 

Most itt vagy. Rabtered a szabadságod. 

Virginia Woolftól az ötödik re- 

11 

gényt fordítod. Megcsináltad a magyar 

Parzifalt. Fordítottál Walter 

Moers nevû zsenit, Jonah Blake-et, 

zsenit, szedtél fogyó-gyogyót, éheztél, 

kajoltál, ittál, szomjaztál, szabad 

vagy, tehetted. Jó ég, valaki megkérdezte 

tõled a minap: „Te ezt csak hobbiból 

csinálod, igaz?” 

Micsoda boldogság képzete! 

Ah, hobbiból. 

Hobbiból csak visszagondolsz… de 

ezt végképp nem hobbiból. Fõfoglalkozásúlag 

élsz Hunyady Sándor és 

Krúdy és Szép Ernõ helyett. És az elérhetetlen 

Kosztolányi és József Attila…ah, 

elõ se mered hozni õket. Te 

csak ott mész emlékeid szabad terének 

színpadán, nem tudod, akkor 

még, hogy minden – búcsúfellépés. 

Sok idõnek kell eltelnie, hogy ne az legyen. 

Meg kell öregedned, friss dolgozónak, 

de elhagyatott, fáradt – bár rugalmas! 

– léleknek kell lenned, hogy 

újra úgy szóljon az… 

„Õszi szél…” A „papírhajók”. Hová 

lett szabad tered valósága, hogy ez az 

igazi, a végsõ – és még mindig nem 

utolsó – szabad tered megnyíljék? 

Most tényleg, ha akarod, szabad vagy. 

Elmúltál. Szabadon kószálsz Füred 

és Tihany közt, a Mókus és a Csárda 

közt, és bárkivel és bármit… már ha. 

Vagy senkivel és semmi. 100 az 1-hez 

ló… 5 az egyhez csodaélmény… 1 a 

kettõhöz falmelléki… ámulsz, hogy 

már a számokat se írod ki pontosan. 

Ez a szabad tér. 

Ahol csak úgy, öregurasan, eltéblábolsz 

a billentyûkkel, mit tennél? Felírtad 

ma: „Egyre többször elvesztem 

magamat – de sajnos még többször 

újra megtalálom.” Ez a szabad tér? Elveszni, 

megkerülni? 

Fiúból férfi lettél, mondja barátod, 

akivel véletlenül összefutsz a piacon. 

Ah, így volna? Öregfiúból öregebb férfivé, 

fokozás, fiatalodás. A szabad tér 

rohan veled vissza, visszafelé, erõvonalai 

elmossák a valóságot, csak az 

álmok mértana vezérel, Krúdy, Szép 

Ernõ, Mókus Presszó, át vörösre a 

Csárdába, elbizakodottan, hogy… 

úgyse kell, hogy bármi legyen. Így volt 

és az. De – nem találom. „Õszi szél…” 

Hozd a nyarat. 

Utolsó madaramat… feledni akarom. 

Ha van az, hogy szabad. 

Úgy éljek. 

Ahogy õ halott. 

Szabad tér, kísérj el utamon.

Arthur Rimbaud: 

Jámbor 

reggeli gondolatok 

Nyári hajnalon, négy felé, 

a vágyaink még alszanak. 

Csalitból ünnepesti szag 

gõzöl az ég felé. 

De lenn a téres udvaron, 

ahol vad nap zuhog a rögre, 

már ácsok dolgoznak sürögve, 

ingujjason. 

A mohos szérün csöndesen 

készül a pontos burkolat, 

amelyre kancsal boltokat 

fest majd a város odabenn. 

Ez ácsokért, kiket a dús 

Babilon szolgasorba vet, 

hagyd el, Venus, a koszorús 

lelkü, dús Szerelmeseket! 

Pásztorok Királynõje, vigy 

pálinkát a robotosoknak, 

legyen erejük addig is, 

míg délidõn, a hûs tenger vizére jutnak. 

(Kardos László fordítása) 

Európa Könyvkiadó, 1965 

12 

PREMIER: FEJGÉP – MIÉNK ITT… 

Rimbaud 

a Tabánban 

SZÖVEG:EGRESSY ZOLTÁN 

ILLUSZTRÁCIÓ: ZÓRÁD ERNÕ 

Egy kisasszony siet, arca csupa mosoly. A sétány hársai közt jár, hol 

zöld az árnyék. Zajjal rebben a szél, hisz a város közel. A szív ragyog 

részegen. Az ember nem komoly tizenhét évesen. 

Egy nõ botlik, szeme hervadt virág. A sétány hársai közt baktat, most is 

zöld az árnyék. A szél rebben zajjal, ül a város közel. A szív gagyog félszegen. 

Az ember jó komoly harminchét évesen. 

Öreg a zöld árnyék, a város lassan rebben, bánt a szél zaja. Az ember komolytalanul 

komoly. A Tabán kis dombjáról lebukfencezik. Komolyan komolytalan. 

Mindegy, hány éves. Részegen gagyog. 

Járt-e Rimbaud a Tabánban? Nem járt Rimbaud a Tabánban. Párizsban 

járt, ott, ahol az õsz. Nem volt komoly tizenhét évesen. Halott volt harminchét 

évesen. 

Hexameterben ír levelet III. Napóleon fiának. Tizenhárom és fél éves. 

Gratulálnak neki. 16, lóg a vonaton, börtönbe csukják. Tizenhét évesen fázva, 

éhezve csatangol Párizsban. „Halál Istenre!” – vési krétával a padokra. 

Megvannak-e még azok a padok. 18 éves, a Verlaine-szerelem. 19, mikor 

Verlaine rálõ. Egy padlásszobába megy, befejezi az Egy évad a pokolban-t. 

Lejön a padlásról és nem ír többé. 

Még él tizennyolc évet. Semmit nem gondolok, s a számon némaság. 

21 éves, ekkor Verlaine már újra szabad ember, hívõ katolikus, próbálja 

téríteni Rimbaud-t, aki megveri és elzavarja. Verlaine nem lõ rá. 22 éves, 

katonának áll a holland gyarmati hadseregbe. Hamar megszökik. Nem ír. 

Cirkuszban tolmács, bejárja Skandináviát, teherhordó. Nem ír. Végigjárja a 

fél világot, építkezési felügyelõ. Nem ír. Tífuszos lesz. Nem ír. Meggyógyul, 

ír: útjairól a párizsi Földrajzi Társaságnak. (Vélemény: „szárazsága ellenére 

igen érdekes”.) 30 éves, egy abesszin nõvel él. Nem ír. Fegyverekkel kezd 

foglalkozni. Nem ír. Kávé-, bõr- és pézsmaexportõr ügynökséget vezet. 

Nem ír. 37 éves, daganatot észlel a jobb térdén. Nem ír. Levágják a lábát. 

Nem ír. Marseille-ben fekszik. Nem ír. Halála elõtt állítólag megtér. Meghal. 

Járt-e a Tabánban? Nem járt a Tabánban. Mindegy, hol szippantotta a 

szabad tér illatát. Egy június-esten a hársot. Nekem a Tabán illata Rimbaud. 

Nekem õ a tabáni júniusról írt, az én tizenhét évemrõl, egy kisaszszonyról, 

aki sietett, arca csupa mosoly. 

Az életrõl írt és a halálról. Jó ideig az érzelem a gondolat ura, a szív pedig 

az észé. A gondolat késõbb az érzelem fölé hajlik, az ész meg gúnyolódik 

a szíven. Gondolom én. A gondolat ölte meg a költõt. A tér szabad, a tét 

apad. Pár fapad. Pillanat. Az ember meghal egy perc alatt. Egy ember nem 

komoly tizenhét évesen. És nem él, mikor harminchét. 

A roppant ég alatt oly rút és bús az ember; nem tiszta már s ezért mezítlen 

járni nem mer. 

Írt az életrõl. A halálról. Annyit élt, mint mindenki, egy évadnyit a pokolban.

Rend és türelem 

PREMIER: FEJGÉP – PARTRA, MAGYAR! 

Úti jegyzetek Amszterdamról 1999 

(RÉSZLETEK) 

KONRÁD GYÖRGY 

FOTÓ: 

GORDON ESZTER 

Amszterdam tudja magáról, hogy szép, és természetesnek tartja ezt. 

Ha én valamelyik csatorna partján laknék, ha mióta eszemet tudom, ez a csendes 

vízáramlás lenne számomra az õskép, s az átkeléshez mindig a híd,a szállításhoz 

mindig a hajó lenne természetes, a csatornahálózaton haladó hajó vagy csónak, nem a lovas 

szekér (mert az õskép az, amit akkor láttunk, amikor nyiladozott a szemünk, az a kép, 

amelyhez a késõbbi látványt viszonyítani szoktuk), egyszóval ha odavalósi lennék, 

akkor azt mondanám, no persze, Amszterdam szép város, egyike a legszebbeknek, 

de ez nem minden, és elhangzanék valami de. 

14

Ezen a Szent György-hegyi akácpadon 

megadatott nekem az a 

nyugalom is, hogy egy szempillantás 

alatt átüljek a Café Créa teraszára, 

egy suta kis asztalhoz, csatornák 

és hajók találkozási pontján. 

Azon a csatornaparti vendéglátóteraszon 

élvezem azt, hogy vendég vagyok, 

és nézõ, mint a színházban, az 

elsõ sorban, a forgószínpad közelében, 

itt én magam védve vagyok, 

nem kell senki elõl kitérnem, és senki 

sem gázolhat el. Parti szemlélõje 

vagyok az elõttem elúszó csendélet- 

nek. Kedvem lenne inni annak a korombeli 

embernek az egészségére, 

akit elvisz elõttem a hajó. A csókdobáló 

donna éntõlem is kap egy ujjmozdulatot 

a számra. 

Különös, de talán nem véletlen, hogy 

éppen Amszterdamban kértek arra, 

hogy elmélkedjem a szépségrõl. Kétszer 

tíz napot töltöttem itt a Felix 

Meritis-ház és az Amszterdami Egyetem 

közös díjának köszönhetõen, a 

második tíz napot családosan. Jobb 

szemlélõhelyet, mint az amszterdami 

sarokszobám balkonja, ebben a fél- 

15 

órában nem találhatnék. Harangjáték 

csendül, villamos, autó, hajó, bicikli 

vonul alattam, a csatornában 

tavaszi virágszirom úszik és eldobott 

cigarettásdoboz. Galambok ülnek 

a homlokzatból kiálló csörlõs gerendákon, 

vizsgálom a tetõteraszok 

titkos életét és a magasban növõ fákat 

a lépcsõzetesen emelkedõ oromfalak 

mögött. A királyi vár tetején egy 

Atlasz tart egy földgömböt, a legtetején 

pedig egy aranytulipánból egy 

aranyhajó emelkedik ki aranyvitorlákkal. 

A nap a képemre süt, a test jól van, 

semmi dolgom, a berlini elnököt beteszem 

a fiókba, nem vagyok semmi, 

csak egy átutazó vendég, nagyokat 

ásítok, csodálkozom az ismeretlen 

madarakon, és egy kacsát szemlélek, 

valami furcsa sárga holmit cipel 

a csõrében. Május végén ingujjban 

ülök a Herrengrachton, rezeg, futkos 

a falevél árnyéka a kávézó asztalán. 

Friss narancslé, gyönyörû szõke lány 

zörög egy ócska biciklin, a híd egy 

kissé szamárhátú, rá kell taposni a 

pedálra. Könnyed, laza, ruganyos 

emberek, elengedett mozgásuk biztonságérzetet 

mutat. Megtanulták, 

hogy megy, a dolog, amit valóban elhatároznak, 

az megy. Egy zöldnyakú 

galamb magocskákat kapdos ki a 

téglákból rakott útburkolat mohával 

benõtt réseibõl. 

* 

Várom a családomat ebben a sarokszobában, 

a Hotel de l’Europe rezidenciájában, 

ahol már tíz napot eltöltöttem. 

Már majdnem mindent 

elõkészítettem. Megnéztem, honnan 

indul a sétahajó, és hol lehet motorcsónakot 

bérelni. Vettem reggelihez 

valókat, itt belém nyilall, hogy se tejet, 

se kakaót. Taxin jönnek, Jutka és 

a három gyerek, majd csengetni fog-

nak, csak a megfelelõ kapunyitó gombot 

nyomjam meg! Talán inkább lefutok 

eléjük. Majd fogom a fejüket, körülbrummogom 

õket, és megyünk vacsorázni. 

Addig is nézzük majd a gyerekekkel 

ezt a sok lobogó hajú, kopasz 

vagy piros fejû, pedálozó amszterdamit. 

Jutka szerint a gyerekek reggel táncoltak 

örömükben. Megpróbálok az õ 

szemükkel nézni. Mit észlel az esztéta 

Áron és a praktikus-hedonista Józsi, 

és mit Zsuzsi, aki mellékesen 

mindent észrevesz, és a szeme sarkából 

regisztrálja a világot. 

A megfigyelõállásnak kiváló harmadik 

emeleti sarokerkélyrõl mereven 

nézem a helyet, ahol fel kellene 

tûnniük, de most hogy Jutka itt fog 

aludni mellettem, szobánkat egy kissé 

zajosnak érzem, a villamosok sikkanása 

elég éles, aztán a nehéz alváz 

zakatolása, a figyelmeztetõ csörrenések 

is jól hallatszanak. 

De hát ez ennek a saroknak a zenéje, 

itt érzem a város lüktetését, a 

közlekedés kevéssé hierarchikus, 

önszabályozó anarchiáját. Mindenki 

minden teret kihasznál, de nem mennek 

egymásba, éberek, vigyáznak, 

nem kell mindig általános szabályokhoz 

igazodni, keretszabályok elegendõek. 

Ez az engedékenység az élettel, 

a furcsaságokkal, a szabálytalannal 

szemben elég messzemenõ. 

Próbálom elûzni aggódó idegességemet. 

A légifolyosók manapság a 

hadiesemények miatt tele vannak, 

egyórás késés normális. Örülj, hogy 

nem vagontetõn utaznak, mint te ötven-egynéhány 

éve, akkor is hadi- 

események miatt. Megvertük õket, 

gyõztünk, mindenki gyõztes, aki él. A 

halottaknak pedig a gyõzelem vagy a 

vereség tökéletesen közömbös. Nekik 

már nincsen okuk semmiféle aggodalomra. 

* 

Megjött a család, átadhatjuk magunkat 

a városszemle szépségeinek, 

szüntelen vigyázva arra, hogy a négyéves 

Zsuzsi el ne kallódjon. Vigyáz rá 

az anyja, az apja és a bátyái: a tizenhárom 

éves Áron és a tizenkét éves 

Józsi. Õ is vigyáz magára, mindenki 

vigyáz egymásra, ez a talán túlzott 

kölcsönös vigyázás, ez a család. 

A fiúk megcsodálták a grachtokat, 

a felvonóhidakat, az alattunk csendben 

elberregõ hajókat, beugráltak az 

üres csónakokba, átszökdécseltek 

az úttestet a járdasávtól elválasztó 

16 

vascölöpökön, ellenõrizték Rembrandt 

titokzatos fényeit, és egy kép alapján 

a Reiksmuzeumban megállapították, 

hogy a Herrengracht és a Spiegelstraat 

sarka ma is ugyanaz, mint volt 

háromszáz évvel ezelõtt, és ezen elcsodálkoztak, 

mert Budapest fiatalabb. 

Tetszéssel szemléltük a klaszszikus 

fúvószenekart az utcasarkon, 

és a zsonglõrt, aki lángoló végû pálcáit 

forgatta. 

Két szobában egymás hegyén-hátán 

jól megvagyunk, mindenki naplót 

ír, olvas, fest vagy rajzol. Az ember 

viszi magával a szertartásait, a reggeli 

kakaót és az esti fürdést, a mesét 

és a szõrpingvint. Jutka folytatásos 

meséinek a hõsei a Hotel de 

l’Europe rezidenciájának harmadik 

emeleti szobáit is nyugtatólag betöltik. 

Este tíz után a gyerekvilág elcsöndesedik, 

a szülõknek ilyenkor 

szabad egymással is beszélgetniük. 

Addig van, aki azt is észreveszi, 

mert hátul is van szeme, hogy megsimogattuk 

a feleségünk kezét, és 

ezért az észrevevõre kell sugározni 

minden rajongást, nehogy elszomorodjon. 

Vannak négyéves kislányok, 

akiknek a jókedvét amilyen könnyû 

elveszteni, olyan nehéz visszacsalogatni. 

Egy gyomnövényke, egy kacsa 

vagy egy pókháló ebben az életkorban 

még van olyan érdekes, mint 

csónakból a Herrengracht, s amikor 

a látnivalókért lelkesedem, Zsuzsi 

helyesbítõleg odaveti: Budapest is 

szép. 

Világos, hogy a csónakot Józsi kormányozza, 

Áron pedig bölcsen a csó

nak orrában szemlélõdik, nem minden 

szomorúság nélkül belátva, hogy 

a cselekvés és a kontempláció két 

külön szakma, és mind a kettõ élethossziglani 

fogság. 

* 

Józsi: „Papa most éppen memorizik 

Zsuzsival. Valamilyen oknál 

fogva mindig Zsuzsi nyer. Aztán lementünk 

enni egy hotdogot, meg egy 

fagyit. Elmentünk játszani meg sétálni, 

és mindenféle helyen körülnéztünk, 

ittunk egy narancslét, és továbbálltunk. 

Bementünk egy múzeumba, 

és sok mindent megnéztünk, én kivételesen 

nem fulladtam meg. Egy másikba 

is be akartunk menni, de szerencsére 

zárva volt. Aztán kibéreltünk 

egy motorcsónakot, és nagyon 

jól tudtunk vele menni. Bementünk 

egy pékségbe pizzázni, és hazajöttünk 

a szállodába csendes pihenõzni. 

Délután találtunk egy játszóteret 

a szálloda mellett, és ott is játszottunk 

egy kicsit. Zsuzsira nagyon kellett 

vigyáznom, mert sajnos beteg 

volt. Azután jött értünk Marianne, 

hogy elvigyen a tengerhez. Az autóban 

Zsuzsi elaludt. Amikor megérkeztünk, 

nagyon szép volt az óceán. 

Csak Áron ment be úszni, a víz nagyon 

hideg volt. Azután építettünk a 

homokba egy várat, csak sajnos a dagály 

elverte.” 

Zsuzsi körül zajlik az életünk, már 

az a fáradt elalvás a kocsiban figyelmeztetett, 

aztán jött a pocakfájás, 

meg a hasmenés, láz, ezt sem sza- 

bad enni, azt sem szabad enni, csak 

kekszet, meg teát. Az égi egyensúly 

és a földi igazság érdekében valami 

jóban is kell részesülnie. A mamából 

ilyenkor nappal is hosszú mesék 

csurgadoznak, telnek-múlnak a meghitt 

rajzolgatós órák, a turizmus föl 

van függesztve, a bátyáival Zsuzsi 

mindent megbeszél: ez egy furcsa 

fej, ez királylány, ez meg cica, aki hajóra 

szállt. Leírja, nagybetûkkel, hogy 

tegnap hajókáztunk. Négyéves, ezt 

mind értékeljük, a rímfaragását is, 

meg azt a sokféle furcsa pofát, amire 

õ a kis arcát elváltoztatja. Beosztjuk, 

ki mehet el, ki marad itthon õvele, 

õ húzza ki a neveket kalapból. 

* 

Áron: „Szegény Pipi (egy szõrpingvin, 

csecsemõkora óta vele alszik) 

kénytelen volt lent a repülõ 

gyomrában utazni, bár a mama azt 

mondta, hogy ott nagyon jól érzi magát. 

Mi remek helyen lakunk, majdnem 

a város szívében, egy óriási térre 

látunk, egy széles csatornára, és 

azon mindenféle hajóra. Van minden, 

vörös téglás, fehér ablakos házak, 

tarka villamosok, híd, templom, 

biciklisek, megmutattam fáradt Pipimnek 

a tájat, tetszett neki. A legjobb 

ágyat kaptam, a fejem egy ablak 

mellett van, távol a korán kelõk 

reggeli õrültségeitõl és visongásaitól. 

A papával lementünk sétálni, 

minden irányban csatornák nyíltak, 

rajtuk öreg hajók, kacsák és mindenféle 

érdekes madár. Kipróbáltuk a papa 

kedvenc kocsmáit, nekem is tetszettek. 

Megnéztünk egy nagy virágkereskedést 

mindenféle különös virággal, 

errõl festettem egy képet, 

amely a mamának nagyon tetszett. 

Minden harmadik házban van egy 

vendéglõ, vagy kocsma, vagy kávéház, 

nekem a legjobban azok tetszenek, 

amelyek székeket raknak ki a 

grachtok mellé, ott a papa whiskyt 

iszik, mi meg frissen facsart narancslét. 

Béreltünk egy motorcsónakot, 

természetesen Józsi volt a 

kormányos. Az elképzelhetetlen, 

hogy ilyen helyzetben én legyek; a 

csónak orrában kuporogtam és nézelõdtem. 

Mama kiadta az utasításokat 

Józsinak, Zsuzsi is kiadta, 

csak sokkal nagyobb hangerõvel. 

Amúgy nagyon édes volt, mert amikor 

érdekességek történnek, Zsuzsi 

mindig nagyon édes. Festettem egy 

képet, amelynek az a címe: Egy spa-

getti emlékére. Megérkezett Marianne, 

nagyon kedves volt, mint 

mindig, és megint valami remek rajzolóeszközt 

hozott nekem, tetszettek 

neki a képek. Mikor Zsuzsit fényképeztem, 

a fenekét mutatta, mikor 

egy szép madarat, épp elrepült, és 

így tovább. Beléptünk egy házba, 

hosszú folyosóra jutottunk, hirtelen 

feltárult egy ajtó magától, és mi egy 

játszótérre jutottunk. Azután csavarogtunk, 

és én megfigyeltem a vízen 

úszó kis hajókat, egyikben épp esküvõt 

tartottak, a másikban egy jól 

megterített asztalnál vacsoráztak. 

Sugárzó arcú nõcikék dobálták a puszit 

mindenfelé.” 

* 

Mióta Jutka is itt van Amszterdamban, 

vele értelme lett a halnak 

és a bornak. Megállunk gyönyörködni 

a hidakon. Áron fiunk azt mondja, 

hogy ez maga a mese, és a mesealakok 

nem bántanak. Méltányoljuk a 

pincérnõk finomságát és a vendéglõ 

hangulatának megnyugtató természetességét. 

Nem érzem semelyik 

kocsmában, sehol az utcán az elõlegzett 

rosszindulatot vagy a készenlétben 

lévõ felháborodást. Otthon 

Budapesten várhatok bolyongásaim 

során szúrós pillantásokat, de persze 

kedvességet, rokonszenvet is, 

mindenfélét. 

Itt, Amszterdamban egynemûbben 

kellemes, meg nem zavaró a világ, 

amelybe belekeveredünk. Legfeljebb 

valami extázis tablettát akarnak 

eladni nekünk, jó a szexhez, suttog 

az egyik lábáról a másikra táncoló 

fekete árus, ahogy Jutkával sétálunk 

a vörös lámpás negyed határán, 

végigmenve a szállodánk mögött kezdõdõ 

Kloweniersburgwalon, amelynek 

vonz a neve és a széles, halálos 

nyugalma. 

Néhány sarokkal odébb mindenféle 

furcsa mozdulaton akad meg a 

szemünk, nõk a nyelvüket szélsebesen 

lökdösik a szájuk egyik sarkából 

a másikba, egyik lábukról a másikra 

szökkennek, elernyedve roskadoznak 

egy fotelban, akkora hatalmas 

melleket, combokat kínálnak fejmagasságban, 

mint az öles, érett, kemény 

sajtok, ezek a malomkõ nagyságú 

energiabombák. 

A férfiak óvatosan slattyognak, 

vagy célratörõen odalépnek egy ablakhoz, 

vagy negyed-ötödmagukkal 

viháncolva tárgyalnak, összeadják a 

pénzt, talán szabadságos katonák, 

az egyik bemegy, a többiek megvárják. 

Jó pozíciót találtam a Red Light 

District Coffeeshop ablakában, egy 

apró asztal mellett, innen szemmel 

tarthatom a nyájakban terelt turistákat, 

a kíváncsiság félénk seregét. Egy 

ajtó elõtt a lépcsõfeljáróra kiáll egy 

sudár nõ és napozik, könnyû tornamutatványokat 

végez, trécsel az el- 

haladókkal, mígnem egy gyors, õsz 

úr minden hezitáció nélkül benyomul 

hozzá, mintha már régen eltökélte 

volna, hogy ide, éppen ehhez a nõhöz 

eljön. Csattog a játékautomata, és 

valami zenét bocsát ki magából. 

* 

Amszterdam átlagon alul erõszakos, 

de igen erõs. Ó, van itt kéznél 

mindenféle hatóság, de még milyen 

gyorsan és kidolgozottan jönnek. Ha a 

kereskedelemben hatékonyak, miért 

ne lennének azok a rendfenntartásban 

is? 

Hogy mit tûrnek el az emberi természet 

megnyilvánulásaiból, és mi 

az, amit a kereskedelembe bevonható 

árunak vagy szolgáltatásnak tekintenek, 

az épp a tûréshatár filozófiájának 

a kérdése. 

Szól a harangjáték, zizegnek a kerékpárok, 

és csapatosan vonulnak a turisták. 

Mi kell a családapának? Háborítatlan 

dödörészés, szöszörészés, bámészkodás, 

semmittevés, elmekóválygás, 

hordozható csendbúra, ergo földugó. 

18 

Amszterdam bölcsessége és a kávézók, 

a coffeshopok elfogadása öszszefügg. 

Itt még csak az illendõség 

sem írja elõ a kender élvezetét, 

ahogy a szõlõét és más gyümölcsökét 

sem bor vagy pálinka alakjában, 

még a dohányét sem finom szivarok 

és pipadohányok alakjában, de ha 

éppen erre vágyol, vedd meg, és élj 

vele kedved, tárcád és mértéked szerint. 

Ez az elv összefügg azzal az intellektuális 

szabadsággal, amelynek ez 

az ország Spinoza idejében már a 

mûhelye próbált lenni. A vallásszabadság 

és az ember tisztelete, a másik 

személyiség jóváhagyása összefügg. 

A felebarát szeretetének, vagy 

legalábbis elfogadásának vallási parancsa 

a mindenkori Te szabad választásává 

teszi, hogy miben hogy hiszel, 

vagy azt, hogy mit fogyasztasz, 

és hogy milyen egyoldalúsággal ártasz 

magadnak. 

Hogy mennyire érett a polgári tudat, 

ez azon is mérhetõ, hogy menynyire 

ellenségeskedõ, kötekedõ, felfortyanó, 

magát végveszélyben látó, 

egyszóval mennyire erõszakos. Úgy 

rémlik, hogy az amszterdami polgárok 

derûs magától értetõdõséggel 

igyekeznek az ember hajlamait a közösségi 

ésszerûség határain belül 

törvényesíteni, megszelídíteni. 

* 

Van nekik is épp elég bajuk a normális 

kapitalizmus miatt, a méltá-

nyolt, de fárasztó verseny miatt. Hol 

megy, hol nem megy, és mindig jönnek 

újabbak, és sohasem lehetsz biztonságban, 

mert ma sütkérezel, holnap 

elfelejtenek. 

Van itt polgári egyéni szabadság 

és állami-városi fegyelem. Ez a város 

úgy döntött, hogy türelmet tanúsít 

az emberek és az õ vágyaik sokfélesége 

iránt. Olvasd, higgyed, egyedigyad, 

füstöld, amit akarsz. 

Ez a város nemcsak a helyben lakókra 

számít, hanem a vendégekre 

is, gazdagságának részleges, de illendõen 

megbecsült forrásaira. A 

vendég jön szépet látni és jól tölteni 

az idõt. Alkalmasint egy ágyba feküdni 

egy nõvel, akinek a teste és hívási 

módja egy kirakatban megtetszik neki. 

A Van Gogh Múzeum, a vörös lámpás 

negyed és a kávéboltok összefüggenek. 

Ezek az intézmények a turisták 

különbözõ igényeire válaszolnak. 

Amszterdam kínál egy koherens, 

enyhén változó és mégis összetarto- 

zó szépségélményt a régi városnegyedekben. 

Lehet a csatornapartokon 

hosszan õdöngeni, már csak 

azért is, mert autózni kevésbé lehet. 

Méltányolják az emberi testnek a láb 

használata iránti vágyát. Nem óriásváros, 

bejárható. Ahol az ember sokat 

jár vízparton, ott talán jobban érti 

a „minden folyik” filozófiáját, és 

kénytelen mindennap szembenézni 

a víz jótéteményével és fenyegetõ 

hatalmával. 

A fennmaradásért való mindennapos 

harc, a talpalatnyi föld védelme 

együttes gátépítési és védelmi rendszert 

igényelt, amelyhez fegyelmezett 

országlakosok kellettek, kiknek 

a fegyelme két forrásból származhat, 

vagy egy mindenható állami zsarnokságból, 

vagy a szabad polgárok ésszerû 

döntésébõl és önkéntes lojalitásából. 

Ezt a mögöttes erkölcsi teljesítményt, 

a harcot a vízzel, ezzel a kedves 

elemmel hajlamosak vagyunk elfelejteni, 

amikor az engedékeny vá- 

19 

ros csillámlását és derûjét nézzük. 

Megharcolt derû ez, nemzedékek 

küszködtek érte, nem a szomszédokkal, 

hanem a tengerrel, hogy ne vegye 

el a földet, ellenkezõleg, adjon 

földet, talajmegkötõ növényekkel betelepíthetõt. 

* 

Egy utas, egy külföldi viszi magával 

az arcát, néha felismerik, kezet 

fognak, süt a nap, csillog az alumíniumasztal 

és a templomtornyok 

aranygombja. Milyen állandó a város 

és a kikötõ szerves élete! Itt valaki 

száz éve is nézegette a kikötõt, kétszáz 

éve is, háromszáz éve is. 

A víz folytonos látványa megzilálja, 

hullámoztatja az éleket és a sík 

felületeket. Mindig van egy motorcsónak, 

amely megmozgatja a látványt. 

Három férfi ül az egyikben, egy 

barna, egy fehér és egy fekete. Lehet, 

hogy beszélgetnek, lehet, hogy nem. 

Eljöttek a családtól más férfiakkal 

együtthallgatni. 

Ki-be járnak a többnyire kistermetû 

hajók, aztán egyszerre látok egy 

óriási, sokemeletes úszó piramist. 

Csapódnak a zászlók, billegnek a 

zászlórudak, fehéren villognak a sirályok 

és a repülõgépek. A családom 

a csodák között tévedez, idõnként 

hallom a kislányunkat, mama gyere, 

mama gyere. A kikötõben mászkálok, 

apró szédüléssel élvezem, hogy 

billeg alattam az úszó famóló, amely 

mellett egy jacht áll. Egyszer csak motorcsónak 

köt ki, átrakodnak ezüstpapírral 

borított tálakat, italospalackokkal 

teli dobozokat, tálcákat, amelyek 

pecsenyéket, salátákat és süteményhalmokat 

sejtetnek. 

Ezt a civilizációt nem kell kitalálni, 

ki van találva, ezt csak folytatni kell, 

itt világosak az alapelvek, a szabályok 

és a közöttük belátható életpályák. 

Hatalmas, holland anya tolja az 

orrom elõtt a hatalmas, holland babáját, 

tömörek, erõsek, mint a sajtjaik. 

Tudják ezek a hölgyek felemelni 

az orrukat, nézted õket a cukrászdában, 

ahogy a bonbonok között válogattak: 

negyvenen felüli, nem egészen 

sovány, de most a diétával dacoló 

dámák, büszkén viszik a testüket. 

És megint leköti a figyelmemet egy 

biciklizõ fiatal anya maga elõtt és maga 

mögött egy-egy aprósággal, az 

elülsõ pici elõtt plasztik védõhomlokzat 

van, hogy a szél ne bántsa, a há-

tulsó belekapaszkodik a mama csípõjébe; 

mi sem természetesebb annál, 

hogy a mama hatalmas szõke sörénye 

lobog a szélben. A szamárhátú 

hídon van ereje akkorát taposni a pedálon, 

hogy csak úgy átrepül rajta. 

* 

Van itt valami egyenletes lüktetése 

az idõnek; nem sietnek, gazdálkodnak 

vele. A munkába beleadják magukat, 

de nem a nekiveselkedés komorságával. 

Megcsinálják, úgy gondolják, 

hogy meg lehet csinálni. Nem 

érzed a bezártság átkát, hogy nem 

megy, hogy reménytelen, hogy istennek 

sem megy, hogy fel kell adni. Ellenkezõleg, 

érzed, hogy megy, ha nekifogsz, 

csak jól kell hozzáfogni. 

Nincs nemzeti átok, egyéni kezdeményezés 

van, és az ország boldogul. 

Élvezik a bolondos mütyüröket, abszurd 

tárgyakat, amelyek valami hülyéskedésre 

jók csak. A mi méltóságos 

barátnõnk, Marianne a magas és hatá- 

rozott lényével bemegy egy ilyen boltocskába, 

és vesz egy plasztikcsodát, 

amelyben színes hullámok kergetõznek. 

Különös emberek lehetnek ezeknek 

a furcsa boltoknak a tulajdonosai. 

Ki lehet az az ember, aki ezt a két és fél 

évezredes nõi fejszobrot árulja? 

Szól a harangjáték, csikorog a villamos, 

surrannak a kerékpárok, vonulnak 

a turisták csapatokban, mennek 

oda, ahol szokás csoportosan bámészkodni. 

Az amszterdami lakosok 

engedik a vadszõlõt és a vadrózsát a 

házra felkapaszkodni, engedik a furcsát, 

határok között, de azért vastag 

lovon ülnek a rendõrök. 

Jutka már bemérte a környéket, 

már van biztonságérzete, az otthonossághoz 

nem sok kell. Én a portáskisasszonyokkal 

igen udvarias vagyok, 

mindent kétszer is megköszönök, 

és nagyon szívélyesen mosolygok, 

hogy ne kelljen megállni, és 

hadd folytassam zavartalan a bámészkodást, 

semmittevést, hangtalan 

dünnyögést, elmekóválygást. 

Ne erõltesd, hogy legyen egy zavartalan 

helyed, mert nem lesz ilyen, 

ne akard, hogy csendbúra közepén 

üljél, mert nem lesz csendbúrád. Te 

magad menj el onnan, ahol nagy a zaj. 

Fizess és menj. Vendég vagy, itt és 

mindenütt, a saját ágyadban is, mintha 

ideiglenesen idõznél éppen itt, 

mintha számolnál azzal, hogy nemsokára 

el kell menni.

Hirdetés 

21

PREMIER: FEJGÉP – MAGYAR MAGIC 

Ajánlom e néhány sort azonnal, 

gondolkodás nélkül a londoni 

Magyar Kulturális Központ embereinek, 

konkrétan nõinek, Bogyay 

Katalinéknak, hiszen. Jóvolt és hozzáértés. 

És Tibor Fischer kollégának, 

aki bevezetett, nem a szépirodalomba, 

nem a béka segge alá, nem is az 

angol irodalomba, de az estébe. És 

Békés Pálnak, aki részint szintén sokat 

dolgoz ezen a Magyar Magic 

kultúrévadon, részint pedig, vidéki 

kislányt, volt szíves engemet az angolszász 

dzsungelben pesztrálni. 

* 

Ha nem is az EU-ba, nem is mint 

Bóni gróf, kacagva át az életen, de kacagva 

szaladtam be a junájtid kingdómba, 

s nem ám másodosztályú európaiként, 

konkrétan magyarként (bár 

e sorok megjelenésekor nekünk már 

nem kell külön sorban állni, mint, hihi, 

teszem azt az amcsiknak), hanem 

leelõzve a szürke sorban állók izzadt 

masszáját, délcegen... 

Ellenkezõleg, nó délceg; hisz ez volt 

éppen a nagy ötlet veleje. Mert a repülõjegy 

megrendelésekor még mindenféle 

fájások lakoztak bennem, meg nyafogtam 

is, ezért rendeltek a jegyhez egy afféle 

tolószék-szolgáltatást. (Mikor az 

orvosomnak, az operatõrnek ezt megemlítettem, 

zokogva térdelt elém, hogy 

ezt nem tehetem vele, oda volna a szakmai 

renoméja; mondtam, ezt nem hagyhatom 

ki, hogy ott toljanak mindenki 

szeme láttára invalidus maximusként, 

és hát mikor jutnék én megint tolószék 

közelébe; ekkor ugyan hideg, sokat sejtetõ 

mosoly villant át az arcán, de azután 

kiegyeztünk döntetlenben, vagyis 

ha kérdik, ki operált, egy vargabetûvel a 

konkurencia nevét fogom mondani; de 

félre tréfa és csípõprotézis, mondhatom, 

minden rendben, áldassék a keze, 

név nem számít, Lakatos tanár úr.) 

Mi messzi 

– LONDONI CÉDULÁK – 

ESTERHÁZY PÉTER 

Hû mankómmal kikászálódván a 

gépbõl a híszrón, már jött is egy szálfa, 

hát én a gyerekeimtõl hallott szóval 

csak fekának mondanám, de ezt 

vélhetõleg nem illik, szóval egy afroanglo-szálfo, 

s de facto kacagva robogni 

kezdett velem átal a reptéren. 

Lobogott a hajunk, mintha boldogok 

lennénk és brit állampolgárok, pá, 

kurjantottuk az imigrésön ofiszernek, 

és sikongva dodzsemeztünk tovább... 

Azt mondják, úgy húsz évig jó egy ilyen 

protézis, akkor újat kell beleeszkabálni. 

Na akkor megint eltolatom magamat 

majd ide Londonba, ujjé... 

* 

Mint mikor elõször New Yorkban: 

szóval ez akkor tényleg igaz? Akkor 

tehát ez van, hogy kucsmások az õrségváltáson? 

Van. És van a Trafalgár 

tér is. És ha hiszik, ha nem, tényleg 

fordítva van a kormány beszerelve az 

autóikba. És az is igaz, hogy állandóan 

esik az esõ. Evvel kellett volna kezdenem. 

Utazásaim központi tárgya, gondolata, 

cselekvése, alanya: az esernyõm. 

Esernyõim olcsók és randák és 

feketék. A vártnál, mert várva van, ritkábban 

vesznek el, de azután elvesznek. 

S noha a következõ majdnem 

olyan, mint az elõzõ, én pontosan tudom, 

új történet kezdõdik, új idõszámítás, 

a hûségnek, szolgálatnak, kiszolgáltatottságnak 

új ideje. Puli-tulajdonosok 

érezhetnek így, ki hajdan 

én is valék. 

Nincsen olyan eset, hogy ne RÁ gondoljak. 

Ha eleve otthon felejtem, világos, 

hogy folyamatosan ostorozom 

magam. Ha elviszem, de a szállodában 

hagyom, és esik: ostor. Ha nem esik: 

szorongás, hogy mikor fog és akkor fog 

ostor. Ha rendben magammal viszem 

és nem esik: perverz vágy, hogy essék, 

noha utálom az esõt, de ez végre értelmessé 

tenné (múltban, jelenben, jövõ- 

22 

ben) ezt a kozmikus hurcolászást. Ha 

nagyon nem esik, verõfény, heteken át 

húzódó, Afrikát idézõ szárazság, az 

emberiség emlékezetébõl nem hogy az 

esernyõ, de az esernyõ szó is kiesett 

már, akkor az az enyhe bizonytalanság, 

hogy most talán kivételesen mégsem 

kellett volna. Ha viszem, és esik, 

akkor persze öröm, megelégedettség, 

elégtétel, melyet azonban természetszerûleg 

a folytonos szorongás felhõz: 

mikor hagyom el. 

Ehelyett akár anyakomplexusom is 

lehetne. 

Mindenesetre Londonban otthon 

érezte magát az ernyõm. 

* 

Londonban elfoghatja az embert 

egy személytelen, leginkább strukturálisnak 

mondható kisebbségi érzés. 

Ami az idõvel látszik kapcsolatban 

lenni, a mennyiséggel, a múlással, annak 

módjával. Tulajdonképpen ama 

vicc ezt pontosan leírja (mit csinálnak, 

hogy ilyen szép a fû?, semmi különöset, 

nyírjuk, locsoljuk, csak ennyi?, 

csak ennyi, de ezt négyszáz év óta), 

ebbe a négyszázba botlik itt unos-untalan 

az ember, a folyamatosságba, a 

történet folyamatosságába. Van persze 

abban valami rémületes is, hogy a 

Tíz kicsi néger vagy melyik cirka az 

egymilliomodik elõadása felé tart. 

Meg ezek az örök musicalek. Fölfoghatatlan. 

Aztán ezek a gyönyörû kis érdektelenségek, 

melyekbõl összeáll az 

életünk: minden pub mondjuk 11-kor

zár, kivéve ezt az egyiket, amelyik 

11.08-kor, mert ezt a jogot kapta valamelyik 

királytól 1517-ben, midõn az 

berúgván, mint az albán szamár, e kiváltságot 

a háznak mámoros kegyességében 

megadta. 

Mennyire szükségszerûek a mi folytonos 

újrakezdéseink, az, hogy nincsen 

semmi, ami érvényes maradt 

volna 1517-bõl, még a levegõt is másképp 

kell venni (vagy máshol etc.)? 

Itt (ott): struktúrák vannak, a kultúra 

mûködõ struktúrái. Az elképesztõ, 

parodisztikus formalizmusok és az 

ebben megbúvó személyesség lehetõségei. 

És ez a nagyon más viszony a 

világhoz. Hogy egyszer övék volt az 

egész világ. Az egész. És hogy ezt 

rinyálás nélkül tudják. És mintha 

mindez nyomot hagyna a hotelportáson 

és a taxison is. Vagy ezt a látszatot 

tudják teremteni – hosszasan. 

* 

Föltûnõ az utcán a sokféle arc, afrikai, 

arab, indus, ázsiaiak – s mindrõl 

látni vélem, hogy angol. Hogy idetartozik. 

Ez nyilván bonyolultabb, de 

mégis. A németországi törökökre nem 

tudok így nézni. Egyszer a (Németországban 

tartózkodó) hátam mögött 

ketten vitatkoztak, harsányan, rémes 

berlini akcentussal. Egy proli ll.Vilmos 

lehetett a dédapjuk. Emlékszem a 

megdöbbenésemre, ahogy megfordulván 

két török fiatalembert láthattam. 

Még ijedtséget is éreztem, mintha 

ezek valami tiltott dolgot követtek 

volna el, becsaptak volna, másnak 

mutatkozván, mint amik. 

Itt nem. Itt nyugodt önazonosságot 

véltem látni. Na ja, a turista mûfaja a 

gátlástalan rajongás. 

* 

Már régóta a brit kultúra fennhatósága 

alatt álltam, de még nem történt 

semmi, tompa udvariassággal tettem 

egy turista dolgát, amikor... Nos, az elsõ 

valóságos kulturális élmény, és 

azonnal sokk formájában, akkor ért, 

amikor a Covent Gardenen szembe jött 

velem maga Desailly. D. nem francia 

impresszionista, Renoir legbensõbb 

barátja, nem is elangolosodott sztárszakács, 

az egyetlen, aki evvel az Oliver 

gyerekkel fölveszi a versenyt, és 

nem is Norfolk titkos riválisa, álposztmodern 

regényíró – hanem õ a Chelsea 

középpályása. Megpillantván földbe 

gyökerezett a lábam, és eltátottam a 

szájam. (B. P. szíves késõbbeni szóbeli 

közlés nyomán.) D. daliás volt, õ va- 

lóban délceg, akár egy görög isten jövet 

az Olimposzról, nagyobb, mint mi. 

Mögötte összesúgtak, és egy házaspár 

tornából láthatóan fölmentett beltagja 

megkérdezte, lefényképezheti-e. D. 

meg se rezzent, épp velem nézte a téren 

a szabadulómûvész produkcióját, 

de az paródia lévén, láthatóan nem nagyon 

kötötte le. A védekezõ középpályások 

egyenes emberek. Ekkor mégis, 

anélkül, hogy magán kívül bárkit is tudomásul 

vett volna, kegyesen biccentett 

egy aprót, mire a kis ember boldogan 

kattintgatni kezdett. Desailly továbbvonult. 

Lihegtem az élménytõl. Rémlik, 

most nem fér be Chelsea-be, a tarta- 

23 

lékok keserû kenyerét eszi. (Idõközben 

már meg is ette.) 

* 

És persze, ezért lett menve, megjelent 

a könyvem is, a Harmonia caelestis, 

olyan higgadt, nyugodalmasan 

szép borítóval, mintha – eltekintve a 

tehetségbeli differenciáktól – én volnék 

Dickens. Volnék ha egy Dickens. 

Hát... majd kiderül. Azt mondják, a 

szépirodalmi könyveknek nem kevesebb, 

mint három egész százaléka lefordított 

könyv, ebben benne van már 

persze a spanyol, francia, olasz, német 

is. Meg a magyar is. Szóval meszszi 

van ez a London. Pontosabban Budapest.

PREMIER: FEJGÉP – SZÍNÉSZFOTÓK, FOTÓZÓ SZÍNÉSZEK 

FÜST MILÁN 

A fotográfusok 

démonairól 

24

Egy kedves fotográfusnál voltam a 

minap. Azt kérdezi tõlem, hogy 

mit szólok gyönyörû démonaihoz? 

Mondani se kell, hogy e démonok 

olyanok mûterme falán, mintha azt 

akarnák mondani szegény nézõinek s 

így nekem is: ó, földi lény, áhítat elõttem, 

mert én nem húsból-vérbõl való 

vagyok, én csupa hableány vagyok. S 

egyik az égre néz, mintha földi gondolat 

már nem is bántaná, a másik megtépett 

szempilláival maga elé réved, 

mintha a túlvilági szerelem magasztos 

fénylépcsõit látná maga elõtt… – s 

hogy én, szegény öregúr, mit szólok 

ehhez? A következõket feleltem a fotográfusnak: 

– Volt egyszer egy nagyon szigorú, 

kicsi kislány, három év körüli, Ninó nevû, 

afféle nagy szemû, zordon filozófus, 

mint amilyen a gyerekek között 

nemegy van. S ez a Ninó egy alkalom- 

mal még zordabb és sötétebb volt, 

mint eddig. Ott állt a tornác közelében, 

s úgy látszott, nagyon töri valamin 

a fejét. – Mi leli vajon ezt a gyermeket? 

– kérdezték úgy a szülõk, mint 

vendégeik. – Valaki megsértette talán? 

Vagy valamely újabb filozófia 

fészkelte be magát gyönyörû, fürtös, 

busa kis fejébe? – Mert nagyon fennköltnek 

is látszott ám, szinte égi látomás 

világolt sötét szemébõl. Végre hát 

oda is ment hozzá valaki s megkérdezte 

tõle szelíden: – Ninóka édes, min 

gondolkozol, lelkem? 

Amire Ninóka fel is vetette gyönyörû 

fejét, sugaras, égi tisztaságú szemét 

is rávetette a kérdezõre, és így felelt 

neki zordul: 

– Azt gondolom magamban, hogy: 

szalámi. 

Ezt elmondtam a fotográfus úrnak, 

és hozzátettem: 

25 

– Látja, uram, így vagyok én a démonaival 

is. Én már öregúr vagyok, és 

sajnos, jól tudom, hogy égi tisztaságú 

homlokuk mögött, hogy áhítatos szemük 

könnyes ködein túl mi gondolat 

jár fürtös fejükben. Fiatalember még 

nyilván azt hiszi, hogy a túlvilági szerelem 

vagy szerelmi haláltól való megdicsõülés 

– egyszóval csupa olyan finomságok, 

amelyekre az õ szegény, 

esendõ lelke nem is képes. Én viszont 

azt hiszem, hogy Ninóka esete világít 

rá jobban a titkaira, mert bizony én, 

öreg bûnös, azt hiszem: ha megkérdeznék 

tõlük, s õk is õszinték tudnának 

lenni, mint Ninóka, õk is csak azt 

felelhetnék nekünk: 

– Azt gondoltam magamban, hogy: 

csokoládé, nylonharisnya, finom bécsi 

szelet, habtortácska jegeskosárban 

meg effélék. 

– No de mit tehetünk?

alk Miksa utcai mûteremlakása 

már önmagában egy kompozíció, 

minden részlet vall tulajdonosáról. 

Saját fotóinak nagyméretû 

kópiái között mintha egy végtelenített 

illúzió birodalmába szállna be a 

látogató. Színészek, színésznõk néz- 

PREMIER: FEJGÉP – SZÍNÉSZFOTÓK… 

„Hõsnek lásd magad” 

FOTOGRÁFUSI FORTÉLYOK – AKCENTUS NÉLKÜL 

SZERÉNYI GÁBOR 

Édesapja császári és királyi udvari fotográfus volt. Õ nem akart fényképezni. 

Olyannyira, hogy amikor nyári táborozásra 

kapott filmmel betöltött gépet, egyetlenegyszer nem kattintotta el. 

Mi lesz ebbõl a gyerekbõl? – eshettek volna kétségbe szülei. 

A sors csattanós választ adott. Hollywoodi sztárok portréival karriert csinált, 

itthon is a fotográfusok doyenje: Szipál Márton. 

F 

DENNIS HOPPER 

nek ránk úgy, ahogy senki másra. Lehet, 

hogy ez is csak káprázat, de Martin 

– mert Amerikában egy picit módosult 

a neve – elhiteti velünk. 

„Nézd meg Dennis Hoppert! Igazi 

hõs!” – lelkendezik Martin, s nyomban 

beavat a titokba is, hogy tudniillik a 

26 

MARGAUX HEMINGWAY 

vagány, laza színész erõsen tudatmódosított 

állapotban érkezett a stúdióba, 

s fokozott koncentrálással lehetett 

csak elkapni azt az egy pillanatot, 

amikor elkészülhetett a természetesen 

egyetlen lehetséges felvétel. (Ez 

viszont megvan örökre!) A színésznek 

ugyan nem sikerült családfáján kimu-

OLIVIA HUSSEY 

tatni a tehetséghez feltétlenül szükséges 

magyar ágakat, de lássuk be, hogy 

a kultuszfilmmé vált 1968-as Easy 

Rider révén – fényképezte Kovács 

László, vagyis inkább Laszlo Kovacs –, 

így mégiscsak átdereng a vadnyugati 

hippire vett figurán valami megfoghatatlan 

sejtelme a magyar ugarnak. 

* 

Margaux Hemingway! Ezzel a családnévvel 

Magyarországon egy idõben 

még édességbolt-hálózatot is lehetett 

üzemeltetni. Ettõl a névrokontól 

izgalmasabb Az öreg halász és a 

tenger világhírû írójának unokájaként 

mûködni. Óhatatlanul próbálgatja az 

ember a szakállas kalandor, a Fidel 

Castróval parolázó mûvészember karakterét 

a nyugtalanítóan nõies, különös 

tekintetû modell-lány arcképéhez 

hasonlítani. 

Talán a nehezen leplezhetõ 

és mély mélabú az, 

amit Martin kamerája 

megjelenít Margaux Hemingway 

testi mivoltán át 

a mögötte, benne kucorgó 

lélekbõl. Ki tudja a tragikus 

történeteket pontosan? 

Talán senki. A képek 

mindenesetre a látlelet és 

a költõi képzelet határmezsgyéjérõl 

lüktetve jelentenek. 

* 

Olivia Hussey! Legyünk kegyetlenek. 

Egy édes nõi arc, mégha Zeffirelli 

Júliája is – lássuk be! – rövid szavatosságú 

önmagában. Ha Kosztolányi 

Dezsõ gondolatát tovább visszük, ami 

szerint a Jóisten nyilván szereti az ostoba 

embereket, hiszen olyan sokat 

27 

teremt belõlük, akkor sejthetõ, hogy a 

Teremtõ a szép leányok tekintetében 

sem lehet közömbös. Az elbûvölõ 

szempár, harmonikus vonások összhangja 

belsõ sugárzás nélkül kevés. 

„Schönheit kommt aus inner!” – 

mondja egyként a Walhallában üllõjét 

csattogtató teuton félisten és Krausz 

a Dob utcából. A szépség belülrõl jön, 

és ezt valahogy kifelé is közölni kellene 

a világgal. Martin szerint ehhez a 

technikai tudás csak egy rész. A fotóval 

kidédelgetett csoda meghatározó 

komponense „megfejthetetlen titok”. 

(Naná, hogy nem mondja meg még 

modelljeinek sem ezt a titkot. És lehet, 

hogy nem is szavakkal definiálható…) 

* 

Bódy Magdi! A make-up ne látszódjon. 

És nem szembebombázni erõs 

fénnyel. Nem félni az árnyéktól, megtalálni 

a módját, hogy három dimenzióban 

érzékeltessük a portrét. Plaszticitás! 

(Ilyen egyszerûek az instrukciók. 

Az elsajátíthatóról szívesen elárul 

bármit, csak az egyéni látásmód, 

az nem tanítható.) 

„Hõsnek lássa magát, ilyen lélektani 

helyzetbe kell hozni” – mondja és nagyot 

kacag. Aki egy perce ismerte meg, 

az is azt hiszi, hogy már a Sunset Boule- 

BÓDY MAGDI 

vardon is találkoztak. (Még ha sosem is 

járt ott.) Bódy Magdi ráadásul meg 

hosszú ideig élt Amerikában. Árnyalatnyi 

akcentus sincs angoljában. És micsoda 

énekhangja van! A róla készült 

fotó, az is akcentus nélküli. Világszínvonalú 

és hazai egyszerre.

PREMIER: FEJGÉP – REINKARNÁCIÓ. MÁR ELÕZÕ ÉLETEMBEN SEM HITTEM BENNE… 

Abalgák hite, a hívõk balgasága, 

a hitetlenek szemszögébõl. 

A lélek fejlõdésének útja 

azok által láttatva, akik hisznek benne. 

A láthatatlanról vallott meggyõzõdés 

valahol mindenkit foglalkoztat, 

akár vannak képzetei róla, akár nem. 

Az újra testet öltés témája, a reinkarnáció 

hasonló mélységeket és távlatokat 

érint, mint az istenhit. Amirõl 

nincs tapasztalati, materiális tudásunk, 

azt hajlamosak vagyunk a számunkra 

nem létezõ birodalmába 

számûzni. A megelõlegezett bizalmat 

feltételezõ hit egyik végtelen vonzáskörzete 

a mozi. A filmvászon, ahol 

még bármi megtörténhet, ahol még 

bármi hihetõvé válhat. Még az is, hogy 

az élõket egy új testben reinkarnálódott 

halott találkoztatja önmagukkal, 

önmaguk rejtett szándékaival, félelmeivel, 

vágyaival. 

Velencében vagyunk, a mozgóképmûvészet 

elsõ számú seregszemléjén, 

amelyet hatvanegy év óta Mostra 

d’ Arte Cinematografica, azaz Filmmûvészeti 

Kiállítás néven jegyeznek. 

Kicsiben a világ tüneteit, kísértõ témáit, 

érzelmi-indulati lenyomatát tükrözik 

a bemutatásra szánt filmek. Kortól, 

nemzetiségtõl, társadalmi érettségtõl 

függetlenül is meglepõen magas 

aránya volt idén a paranormális 

jelenségekkel, metafizikai kérdésekkel, 

a tudattalan birodalmával foglalkozó 

alkotásoknak. A blöfftõl a mûvészi 

értékekig megannyi árnyalatot, 

minõségi lépcsõfokot érintett az idei 

mozgóképes kínálat a fenti témakörökben. 

Az összekötõ kapocs, ami egy 

helyen, egy idõben, egy vonzáskörben 

találkoztatta élet és halál átjárójában 

az idei velencei Mostra filmeseit, az a 

szerelem, a szeretet. Ama bizonyos 

készség és képesség megszállottságok 

vállalására vagy feladására, meg- 

HALÁLON INNEN, ÉLETEN TÚL 

Velence: Kidman esete egy kisfiúval 

SZENTGYÖRGYI RITA 

élésére vagy elengedésére. Nincs jövõbe 

haladó élet a múlttal való szembesülés 

nélkül. Nincs motiváló erõ a 

jelen megéléséhez a személyiség felvállalása 

nélkül. 

Félelmet és rettegést is szülhet 

bármelyikünkben, ha azzal a kihívással 

találjuk magunkat szemközt, 

hogy a szeretett lény, akit halottnak 

hiszünk, életre kel és helyet követel 

az életünkben. Hasonló esetet él meg 

Anna is, a Születés címû Jonathan 

Glazer-film hõsnõje. Civilben Nicole 

Kidman névre hallgat, aki magánélete 

veszteségeibõl, Tom Cruise-tól való 

civakodó válása óta egyre távolibb 

területekre merészkedik. Láthattuk 

õt a Másvilág paranoiás anyaszerepében, 

a Dogville krisztusi áldozatot 

vállaló megbélyegzettjeként, az 

öngyilkos Virginia Woolfként Az 

órákban. És most itt van a Születés, 

ez a hitchcocki, kubricki atmoszfé- 

28 

rájú pszichokrimi, paranormális 

love story. 

Kidmanben a kettõssége a legmeghökkentõbb. 

A rivaldák és a közszereplések 

fényében valahol megmaradt 

annak a mértéktartó és szerény, 

ausztrál lánynak, aki vörösesszõke 

loknijai, angyali mosolya, macskanõsminkje 

mögé rejti az érzelmeit. Szecessziós 

babaarcához a Moulin Rouge 

táncosnõjének nyúlánk termete, szexilady 

kisugárzása társul. Egyszerûen 

„tetten érhetetlen” a cukormázas, fáradt-rózsaszín 

smink és öltözék mögött. 

Mégis tetten érhetõ a kamerák 

elõtt megélt „valóságban”. A Kifulladásig 

Jean Sebergjének rövid, fiús frizuráját 

és a Rosemary gyermeke Mia 

Farrow-jának pszichés megszállottságát 

magára öltõ Kidman annyi érzékenységet 

visz az alakításába, 

mintha maga is mély meggyõzõdéssel 

hinne a reinkarnációban. A vádak és 

tiltakozások, a hangos bekiabálások 

és füttykoncerttel kísért nevetések 

Velencében annak szóltak, hogy szerepe 

szerint a szép Nicole belesétál 

egy pedofil színezetû érzelmi csapdába. 

Nem kevesebbrõl és nem többrõl 

van szó, mint egy tízéves kisfiú feltûnésérõl, 

aki a Kidman alakította 

Anna halott férjének adja ki magát. 

Mindent tud, amit csak a legbeavatottabb 

„lélek” tudhat Anna intimitásairól, 

családi viszonyairól. „Nincsenek 

közvetlen tapasztalataim sem a 

lélekvándorlásról, sem a paranormális 

jelenségekrõl. A tudattalanom 

nem üzent még nekem, és azt sem állíthatom, 

hogy hiszek a reinkarnációban. 

Mégis van bennem egyfajta tisztelet, 

kíváncsiság vagy érdeklõdés a 

téma iránt. Tiszteletben tartom azok 

meggyõzõdését, akik hisznek benne. 

Az én hitem a jelenvalóra irányul. Hiszek 

a szerelemben, a szeretetben. A

lehetõ legjobbkor jött az életemben 

Glazer szerepajánlata. Mintha csak a 

forgatókönyv választott volna ki engem, 

nem pedig én a forgatókönyvet” 

– mesélte Kidman Velencében. 

Arra, hogy miért és mitõl találta 

meg a „legjobb helyen és a legjobb 

idõben” ez az érzelmi megszállottság, 

sejtelmes válaszokat adott. „Maradjunk 

a szeretet témájánál. Ha valóban 

szeretünk valakit, képesek vagyunk 

elmenni a végsõkig. Értem ezalatt 

akár mindannak a feladását, amiben 

addig hittünk, amit igaznak véltünk. 

De ki mondja meg, hol húzódik a valóság 

és a képzelet határa? Vannak pillanatok 

az életben, amikor hinni akarunk 

bizonyos dolgok valóságában. 

Nagyjából hasonló élmény esik meg 

azokkal is, akik azt állítják, hogy képesek 

kapcsolatba lépni halott szüleikkel. 

Van, aki hisz benne, mert hinni 

akar, és van, aki nem.” 

Igazán nem veheti komolyan a reinkarnációt 

az, aki Jonathan Glazer rendezõhöz 

hasonlóan úgy képzeli, hogy 

valaki elõzõ élete emlékeinek teljes 

birtokában ugyanoda tér vissza, ahonnan 

korábban távozott. Talán ez a 

„kulcsa” a Születés címû film önbomlasztó 

hiteltelenségének is. A racionális 

magyarázatok megadására törekszik 

ahelyett, hogy az ígéretes 

kezdethez hûen a lassú, fenyegetõ 

látvánnyal és zenével építkezõ misztérium 

nyomvonalát követné. Mindamellett 

kiválóbbnál kiválóbb színészeket 

állít csatasorba. Kidmanen kívül 

a kételkedésben és az ironikus kiszólásokban 

verhetetlen Lauren Bacallt, 

a játékfilmes karrierjét harmincon 

túl kezdõ Danny Houstont (a rendezõ 

John papa jóképû fiát, a színésznõ 

Anjelica fivérét) és nem utolsósorban 

a halott férj titkos szeretõjét, 

az özvegy barátnõjét alakító Anne 

Heche-t. Külön említés és figyelem illeti 

a gyermektestben reinkarnálódott 

Sean tízéves megformálóját, a 

komor felnõtt tekintetû Cameron 

Brightot. 

Szegény Kidman, kapott is érte hideget-meleget, 

hogy egy fia korabeli 

kiskorúval a provokáció mezejére 

„kirándult”. A rémhírek és botrányok 

terjesztésében élen járó pletykasajtó 

már jó elõre világgá kürtölte az ellenvetéseit 

egy olyan film kapcsán, amelyet 

vélhetõen még nem látott. Egy 

meztelen kádjelenet és egy „hitvesi” 

csók okozta az utólagos magyarázko- 

JELENET A SZÜLETÉS CÍMÛ FILMBÕL 

dásokat és helyreigazításokat. „Rémes, 

megengedhetetlen lett volna, ha 

bármiféle szexuális tartalmat kölcsönzünk 

az ún. intim jeleneteknek 

– kérte ki magának az alaptalan vádakat 

Kidman. – Egyikünk sem volt 

meztelen a kádjelenetben, ami pedig 

a csókot illeti, nem lépte túl az anyák 

és fiúgyermekeik közötti gyengédséget.” 

Rég rossz, ha a nézõ fürkészõ tekintete 

azt tapasztalja, hogy bizony 

„átvágták” õt. Sajnos ez történt a 

Születés esetében is. A reinkarnálódott 

férj történetével egy család életét 

feldúló kisfiúról kiderül, hogy csaló, 

aki a halott szeretõjének elrejtett 

leveleibõl nyert részletes betekintést 

Anna és Sean házasságának intimitásaiba. 

A „gyermeki” játék leleplezõdését 

követõen a már közös életet, 

távlati házasságot tervezgetõ Anna 

egy melodráma paranoiás hõsnõjévé 

29 

torzul. A film epilógusában álomittas 

tekintettel, felbolydult lélekkel bolyong 

esküvõje napján az óceán partján 

a férfival, akitõl az önmagát a halott 

férjnek hazudó kisfiú el akarta õt 

választani. 

A halottak új testben életre kelnek 

és táncba hívják az élõket. A szerelem 

természetfeletti ereje megszállottságot 

táplál a magányos lelkekben. Ha 

nem vagy elég biztos magadban és az 

érzelmeidben, bármikor számíthatsz 

hasonló paranormális jelenségekre. 

Kimondatlanul is ezek a kísértõ szándékok 

követeltek maguknak teret az 

idei velencei filmes kínálatban, a koreai 

Kim Ki-duknak a legjobb rendezés díjával 

jutalmazott, Üres ház címû alkotásától 

az olasz Michele Placido Bárhol 

is vagy címû szerelmi fantáziájáig. 

A halottaknak az élõkre vetett zavaró 

tekintete valahol kísérlet a testbe zárt 

lelkek kiszabadítására.

PREMIER: FEJGÉP – EGER CSILLAGAI 

Egri csillagok 

VÁRKONYI ZOLTÁN 

Megvettem a parasztházat Nagymaroson – mondta boldogan Szász Endre. – 

Valóságos kis paradicsom. Ki se mozdulok többé onnan. 

Aztán másnap reggel beköltözött a pasaréti filmgyár egyik emeleti szobájába. 

És ki se mozdult onnan közel egy esztendeig. 

30

Sûrû bruegheli kép fogadta a látogatót; 

zöldek, vörösek és aranybarnák 

a falakon, az asztallapokon, 

a földön. Festékesdobozok, falra szegezett 

vázlatok, fél liter tej és három 

zsemle. Nem tudom, minek ette, reggelinek-e 

vagy vacsorának – mert mindig 

éjjel dolgozott, a hajnal volt nála a 

nap vége. Alkimistamûhelyében kopott 

vájdlingok, üres filmdobozok, gyári hibás 

edények egymás hegyén-hátán. 

Ezekbõl egy szorgalmas kis kalapácscsal 

pajzsokat, sátordíszeket, ékszereket 

kalapált álmos délutánokon, az 

éjszakai festés elõtt. Már moshatatlan, 

tassista képeket idézõ köpenyében, 

sárga, lila, arany foltokkal borítva, 

néha megtörölte kezét koraõsz hajában. 

Nem találom a cinóbert. Nem értem. 

Pedig ide tettem. 

Általában semmit se talált meg. Tárgyakat. 

De atmoszférát igen, arcokat, 

tájakat igen, Gárdonyi hangulatát igen. 

Hogy és miért került ebbe a mély 

vízbe a varázsló, arról szeretnék beszélni 

egy keveset. 

Együttmûködésünk másként kezdõdött, 

mint ahogy folytatódott. Nem azzal 

az operatõrrel vágtam neki a filmnek, 

akivel eredetileg szándékoztam, 

és aki a Szász Endrével való együttmûködést 

javasolta. Akkor még üvegre 

festett díszletekrõl volt szó, sok trükkrõl 

és egy elõre megfestett, megtervezett 

képsorról. Mikor aztán új helyzet 

állt elõ, megváltozott minden. Szász 

Endre ismert, de idegen mûvész volt 

számomra. A véletlen úgy hozta, hogy 

személyesen sosem találkoztunk. Így 

aztán kerülgettük egymást tapogatózva 

és óvatosan. Nekem nincs szerény 

bárány hírem, Szász is extravagáns figura 

hírében áll. Hogy segíthetünk mi 

egymásnak, mit vár tõlem õ, és mit 

várhatok én? Ha munkája csak a díszlettervezésre 

szorítkozik, nem mozgatjuk 

meg eléggé egymás fantáziáját. 

Azonkívül a díszletek egy döntõ részének 

tervezésére mellettem volt egy kitûnõ 

fiatal tervezõ-építész, Vayer Tamás. 

A várat például õ tervezte. Ilyen 

hatalmas anyaggal egy ember egyedül 

meg sem birkózhat. A forró kása játéknak 

az lett a vége, hogy végérvényesen 

beleszerettünk az Egri csillagokba, a 

munkába és a munkában: egymásba. 

Szász lassacskán afféle ötletmûhelyt 

állított fel maga körül fiatal munkatársakkal, 

akik a pitykegombtól szultáni 

sátorig mindennel foglalkoztak Szász 

Endre kifogyhatatlan ötletei nyomán. 

A legfontosabb azonban továbbra is a 

rá esõ díszletek megoldása maradt a 

munkának ebben a praktikus idõszakában. 

Lassacskán azonban megindult 

egy érdekesebb, szakmailag megfogalmazhatatlan 

nevû mûvészi munkakör. 

Fantáziálgattunk a film eljövendõ 

képeirõl. Éjszakánként aztán õ megfestett 

négy-öt cinemascope méretû 

képet. Ez a képarány nem felel meg a 

képzõmûvészetbõl ismert és megszokott 

arányoknak. 

31 

– Keltsük már fel Szászt, eleget 

aludt! – Adjatok még neki fél órát! – 

Kibújt a pléd alól, felült a rozzant sezlonon. 

A kora délutáni mûterem-látogatás 

tele volt nagyszerû izgalommal. 

Ott sorjáztak a képek a falon. Cigánytábor, 

Isztambul, Cecey-udvarház, 

néhány vágtató lovas, néhány álombeli 

táj. 

Igen – ez jó, ezt meg is lehet valósítani, 

ez nem, ez más világ, nem találkozik 

a rendezõi elképzeléseimmel, 

amaz kicsit kék, és az operatõröm azt 

mondja, ezt a színt nem szereti az 

Eastmancolor nyersanyag. Szász ontotta 

a képeket, „beporoztuk” egymás 

fantáziáját, és õ szülte a virágokat. 

De bármilyen költõi is ez így, a valóság 

százszor keményebb és könyörtelenebb. 

Az álmodozások kivitelezése 

anyagi körülmények, technikai 

nehézségek miatt sokszor megvalósíthatatlan, 

mégis érdemes megküzdeni 

az akadályokkal. A nemes 

szórakoztatás ugyan filmgyártásunkban 

nem kapta meg azt a rangot, 

amely megilleti, szerintem szûkebb 

közönségrétegnek készült, gyakorta 

problémákkal terhes filmek békésen 

megférnének a milliós közönség semmiképpen 

sem elítélhetõ szórakozási 

vágyát kielégítõ filmekkel. Egyelõre 

azonban valamiféle mondvacsinált 

ellentét lebeg egyáltalán nem békés 

vizeink felett. Gyakorta hangzik el a 

gyûlöletes „kommersz” szó, vagy a 

másik oldalon az „unalom”. Ha a kö-

zönség és a felettünk ítélkezõk kicsit 

mélyebben betekintenének mûhelyünkbe, 

ismernék a nehézségeket, 

a mûgondot, a múzeumi kutatómunkát, 

a végtelen fizikai fáradságot, 

a versenyfutást az idõvel, pénzzel 

– akkor talán másként gondolkoznának. 

Felmérte-e már valaki, hogy mekkora 

felelõsség egy milliók által ismert regény 

filmrevitele, milyen nyomasztó a várakozás, 

amely a filmet megelõzi!? Nem 

csalódik-e a nézõ, megtalálja-e a filmben 

emlékeit és álmait Cecey Éváról, 

Dobóról, Bornemisszáról és a félelmetes 

török haderõrõl? Eszébe jut-e vala- 

kinek, hogy hány szakértõ, történet- és 

haditudós, fegyvermester, jelmeztervezõ 

és szabó, építõmunkás és világosító, 

gazdasági szervezõ dolgozott itt a 

mûvészeken kívül, hány ember munkájából 

született a film? Ahogy a feliratokon 

olvasható, hányan vannak azok a 

bizonyos „és még sokan mások”!? 

Akik ilyen filmek elkészítésére vállalkoznak, 

semmivel sem kisebb fantaszták 

mint az „art Kino” alkotói. 

Az Egri csillagok létrejöttéért egy 

egész kis hadsereg harcolt. Bizonyos 

fokig a szó legszorosabb értelmében, 

mert a felvételek alatt például 

hatezer kiskatona civil tábor- 

32 

noka voltam. És a katonaságból Szász 

Endre is alaposan kivette a részét. 

Mivel a török tábor ezernyi sátrát õ 

tervezte, kénytelen-kelletlen megtanult 

lovagolni, hogy bejárhassa a hatalmas 

területet az építés kánikulai 

heteiben. 

Azt hiszem, mind a kettõnknek emlékezetes 

marad a munka esztendeje; 

marakodások, felfedezések boldog pillanatai, 

reménytelenségek és újrafellobbanások. 

És remélem, hogy emlékezetes 

marad a közönségnek is szeretett 

filmünk, Gárdonyi Géza felejthetetlen 

remekének mûvészi filmváltozata, 

az Egri csillagok.


Önarckép, 1911 

T 

izenhét éves koromban én még 

nem tudtam, mely pályán terem 

számomra babér. De hogy 

terem valahol, azt sejtettem, mint sejti 

minden gyorsan növõ siheder, aki 

szerzetes gimnáziumba járt, hol declinatióval 

egy idõben ojtják be szívébe a 

dicsvágyat is. Szobrász akartam lenni 

sokféle okból. Elõször is azért, mert a 

gimnázium terasza tele volt szentek 

kõszobraival, melyeknek kifaragása 

nagy és szép munkának tetszett nekem; 

és a városban is találkoztam kõemberekkel, 

apostolokkal és mártírokkal, 

akik mosolyogtak, intettek, 

híttak, éltek. 

Az egri hegyekben valami puha kõre 

találtunk, amibõl tollkéssel is lehetett 

figurákat faragni. Mi sem akadályozhatott 

meg abban, hogy képfaragó legyek. 

A versírás azonban kerülgetett 

mégis, de nem nagy erõvel, hiszen kötelesség, 

penzum is volt egyszersmind. 

Sokkal több baj volt a piktori hajlamokkal. 

Ezeket izgatta az egész város, melynél 

festõibbet nem látott még akvarellel 

dolgozó ifjú ember. 

Völgyben fekszik, telisdetele nagyon 

korán nyíló gyümölcsfával. Körülveszi 

a várost hegy, domb, olyan 

színû, mint az aranyos gyík háta. Meszszirõl 

kék hegyeket szel derékon a felhõ. 

Maga a város is csupa kész festmény. 

Omladékok, porló kõfalak az 

élõ utcák mentén. A sárga homokkövet 

át meg átöleli mindenféle folyondár; 

lila és piros bársonyszájú virágok 

csókolják a törmeléket, födik el a gyíkok 

palotáinak apró kapuit, mint megannyi 

portier. 

A hegyes kövû utcákon lassan, óvatosan 

járnak az emberek. És nagyon 

kevesen. Most jön egy fehér pap. A haja 

is ezüstszínû. A kezében márványfogantyús, 

fekete bot. Az a kevés élet, BRODY ÉS BRÓDY 

BRÓDY SÁNDOR 

melyet a diákok vidámsága vert föl az 

elhagyott utcán: kihal egyszeriben, 

amint megjelenik a fehér alak. Hang 

nincs itt, annál több a szín. Egy nagy 

csoport fekete kispap jön, komoran, 

nesztelenül, mint valami felleg. Két 

33 

egyformán piros ruhás, vörös kontyú 

puttonyos asszony rikít végig hirtelen. 

Papucsuk kattogása idehallatszik a 

túlsó szélrõl; valami vidám pincébõl 

jövõ vincellérlegény fütyülése kínos 

föltûnést okoz…

FOTÓ: KAISER OTTÓ 


Örökre 

Egerben 

SZIGETHY ANDRÁS

Délelõtt volt. Pontosan emlékszem. Fényes délelõtt volt, amikor megvettem a könyvet a Széchenyi utcában, és hazafelé 

tartottam vele abba a Hadnagy utcai kilencemeletes épületbe, melynek a legfelsõ szintjén laktunk, egy mosókonyhában. 

Jó hely volt. Szerettünk ott. Tulajdonképpen ez volt az elsõ önálló lakásunk. Egy mosókonyha. Egerben. Közös otthon. 

Nekem pedig az elsõ napilapos állásom, és a fõszerkesztõm addig járt az akkori hivatalosságok nyakára, amíg szabályosan 

meg nem kaptuk ezt az egy helyiséget lakás gyanánt. 

Egy mosókonyha a város fölött, esténként tele barátokkal és boldogsággal. Több mint harminc évvel ezelõtt. 

Szóval 

kezemben a könyvvel átvágtam 

az évszázados platánokkal, 

gesztenyéssel teli hajdani 

Népkerten, és a nap olyan ellenállhatatlanul 

ragyogott, hogy leültem az 

egyik padra. 

Felütöttem a könyvet, amit magam 

sem tudom, miért vettem meg, de úgy 

emlékszem, senki nem ajánlotta, nem 

is hallottam felõle, a szerzõjérõl sem. 

Csak a címe. Valahogy a címe nem engedett 

el a kirakat elõl. 

Száz év magány. 

Felütöttem. 

És azon nyomban leterített az elsõ 

mondat. 

„Hosszú évekkel késõbb, a kivégzõosztag 

elõtt, Aureliano Buendia ezredesnek 

eszébe jutott az a régi délután, 

amikor az apja elvitte jégnézõbe.” 

Leeresztettem a könyvet, fölnéztem 

az évszázados platánok lombos 

csúcsaira: hogy tud valaki ilyen elsõ 

mondatot írni? 

És aztán a többi. Egymás után dõltek 

ki a könyv lapjaiból a csodák, hömpölygött 

a mese, amirõl késõbb megtudtam, 

hogy mágikus realizmusnak hívják. Ezt 

sem tudtam akkor, és sok mindent nem 

tudtam, csak azt, hogy egyszer, valamikor 

szeretnék ilyen mondatokra képes 

lenni. Mindenesetre a platán alatti padról 

átültem a sörkertbe, és estig kiolvastam 

Gabriel García Márquez könyvét. 

Aztán hazamentem, megkérdeztem 

a feleségem, hogy mennyi pénzünk 

van, és másnap vettünk húsz kötetet a 

Száz év magányból, hogy osztogassuk 

a hozzánk járóknak. 

Az elsõt Zolnay Palinak adtuk, aztán 

szép sorjában az arra érdemeseknek, 

de arra vigyáztunk, hogy két kötet 

mindig maradjon, mert esténként 

egymás mellett fekve, versenyt olvastunk 

kedvenc mondatainkból. Akkor 

még nem is sejtettem, hogy miért ismétlem 

annyit az indián szavait, aki 

váratlanul megjelent Macondóban az 

õsi ház elõtt, és csak annyit mondott: 

„A Király temetésére jöttem.” 

Hosszú évekkel késõbb gyönyörû 

feleségemnek elõször mûgondos, kal- 

ligrafikus írásán vettem észre, hogy 

valami megváltozott. A betûk rajza folyamatosan 

romlott, a sorok átkószáltak 

egy másik dimenzióba, egy másik 

világba, aztán egy szép napon, a kórházi 

ágy szélén ülve már nem tudtam 

elolvasni a nekem küldött levelet. A 

szépséges szürke szemû utána költözött 

az írásnak. 

Száz év magány jött mindennap. A 

Királyt, aki vonzásával egybetartotta 

ifjúságunk csillagos égboltját, eltemettük. 

„A sebészkés az orvostudomány kudarcának 

legékesebb bizonyítéka” – 

leltem rá megint egy mondatra, amit 

megint Márquez üzent Juvenal Urbino 

doktorral a Szerelem a kolera idejénbõl. 

De ez már akkor volt, amikor jóval 

többet tudtam mindenrõl, arról is, milyen 

könnyû a boldogságot átaludni. És 

már nem akartam jó mondatokat írni. 

Csak élni, vagy élni se, csak lenni és 

néha olvasni. 

Aztán már olvasni se, semmi újat. 

Csak a régi sorokat. A múlt volt egyedül 

biztos. És a mondatok a csodákról. 

Vártam a csodát. 

Szüntelenül a csodát vártam. Már 

csak a csodában bíztam. 

Hogy majd a szicíliai Terrasini faluvégi 

bárjának tenger fölé kilógó teraszán 

egyszer csak megfordulok, és ott 

áll szõke mosollyal. Hogy a krétai halászfalu 

utcájában a délibábból hirtelen 

elém materializálódva azt mondja: 

hát persze, hogy nem történt meg. 

És vissza Egerbe éjszakánként az 

ország másik végébõl, megállva egy 

Hadnagy utcai kilencemeletes elõtt, 

fölfelé bámulva, hogy igen, hátha ott 

van ugyanúgy a mosókonyha, és benne 

õ. 

Csak Márquez meséiben bízhattam. 

A valóságon túli mesében, ami 

maga a valóság. Csak abban. Semmi 

és senki másban. 

Mert hiába cserélõdtek a helyszínek, 

a lakások, az ágyak, Márquez továbbra 

is ott volt, karnyújtásnyira a 

polcon, mindenre és minden ellen való 

szerként. 

35 

Márquez volt az elixír. 

És õ súgta a fülembe egy titkokkal 

és gonosz italokkal terhes estén, amikor 

az argentin lány fáradhatatlanul 

rakosgatta, dugdosta el elõlem a poharakat, 

azt mondva: vissza kell térni. 

Szó nélkül tolta elém Márquez 

könyvét, aki azt üzente egy katalán tudós 

sorsával, hogy föl kell számolni 

mindent, és úgy visszatérni. Megint 

rátalálni egy régi útra, amelyen, míg 

csak vagyunk, járunk. Saját álmaink 

színeihez. 

„...és megadva magát a tartós tavasz 

utáni sóvár vágyának, visszatért 

mediterrán szülõfalujába.” 

Így tértem vissza én is. Újra mediterrán 

lett a világ. Újra szerettem volna 

jó és igaz mondatokat mondani és 

írni. 

Újra hinni akartam a mondatok erejében. 

Hinni a mesében és a csodákban. 

Valóságot élni, és hinni a valóságon 

túli realizmusban. Hinni az összeilleszthetetlenségekösszeilleszthetõségében. 

Összeilleszteni egykori bátor semmit 

nem tudásomat hatvan év megtapasztalásával, 

a mosókonyha karnyújtásnyi 

boldogságát a világ boldogtalanságával, 

Egert Cartagena de 

Indiasszal, Márquez maga választotta 

lakóhelyével, a házzal a Santa Clarakolostor 

udvara mellett, az örökkön 

sóvárgott tengerparti várossal. 

Összeilleszteni az összeilleszthetetlenségeket: 

a helyben maradás biztonságát 

a repülés vágyakozásával, 

egy szürke szempár szerelmetes rajzolatát 

rávetíteni egy fekete pillantású 

értem aggódásra. 

Megtanulni békét kötni a kibékíthetetlennel. 

Élni tovább, amikor kiköltözött 

mellõlünk az élet. Megtanulni 

visszatérni és maradni, akik voltunk, 

úgy, hogy már semmink sincs abból, 

amik voltunk. 

Tudni, hogy nem tudjuk: melyiket álmodjuk, 

Egert vagy Cartagena de Indiast. 

Tudni, hogy csak a csodákra képes 

mondatok maradnak meg utánunk.

PREMIER: FEJGÉP – POFON. EGYSZERÛ? 

Tanári alkar 

– 

Füledet! – ennyit mondott 

csak Csák tanár úr, ha úgy 

ítélte meg, valamelyikünk 

átlépte azt a határt, melyen belül a pedagógia 

megelégedhet a szavak erejével, 

hogy a helyes ösvény irányába tereljen 

bennünket. – Füledet – mondotta 

határozottan, mire a delikvensnek 

sietõs léptekkel a tanerõ elé kellett járulnia, 

majd oldalirányba fordulva 

mintegy a saját vállára hajtani a fejét, 

így készítve elõ Csák tanár úr számára 

a terepet. A tanár úr ekkor mutató- és 

középsô ujja közé fogta a renitens diák 

fülét, s egyetlen, határozott mozdulattal 

megcsavarta – ha azt mondom, 

hogy néhány pillanatra csillagokat látott 

ilyenkor az ember, keveset mondok: 

az egész végtelen, csillagokkal 

telt világegyetemet kellene mondanom, 

amely, szemben az emberi fülcimpával, 

mint tudjuk, folytonosan 

tágul. 

Csák tanár úr, a Pajta utcai általános 

iskola köztiszteletben álló földrajz- 

és biológiatanára voltaképpen 

bölcs önmérsékletrôl tett tanúbizonyságot, 

amikor egy határozott fültekeréssel 

vezette le fokozódó idegességét. 

Hatalmas, erôs, szangvinikus ember 

volt ugyanis a Csák tanár úr, léptei 

alatt döngött az olajos hajópadló és palacsintává 

lapultak az elkobzott autómodellek: 

ha ô úgy igazán eleresztette 

volna magát, a jóisten se irgalmaz törékeny 

lelkünknek. (A testünknek meg 

eleve nem lett volna semmi esélye.) 

Megesett így is, vakációk elôtt, amikor 

már nagyon nem bírtunk magunkkal, 

hogy el-elcsattant egy makarenkói pofon 

a Csák tanár úr tolmácsolásában: 

az is nyolc napon túl gyógyult ilyenkor, 

akinek a büntetett nekirepült. 

Csák tanár úr persze szélsôséges 

példa, mert olyan bivalyerôs tanerô 

nem akadt még egy az egész kerületben 

– a Kinizsi Pál, ha tanárnak megy, 

és nem a törökre, ô versenyezhetett 

volna vele talán. Verni egyébként minden 

tanár vert minket, abban semmi 

különbség nem volt közöttük – a hat- 

JOLSVAI ANDRÁS 

vanas évek Ujpestjén ez még olyan bevett 

és elfogadott eszköze volt a köznevelésnek, 

hogy senki fenn nem akadt 

rajta. Sôt, nem egy szülô – kik otthon 

maguk is kivették részüket a mindenoldalú 

nevelés ilyetén formájából – külön 

kérte a tanári kar minden tagját, 

nyugodtan verje a gyerekét, ha rászolgált. 

„Elvégre egy-két jól irányzott pofon 

nekünk se ártott meg annak idején” 

– kacsintottak össze tanerô és 

szülôerô ilyenkor a fejünk fölött. 

Így aztán mi mást tehettünk volna, 

mi is természetesnek vettük ezt a helyzetet. 

Komoly veszélyt csak a férfi tanárok 

jelentettek, elsôsorban a tornameg 

a politechnikaoktatók, akik 

egyébként is közelebb voltak a fizikai 

valósághoz – meg a kötelekhez, husángokhoz, 

fûrészekhez. Ott volt aztán 

a mondott Csák tanár úr, a bivalyerejével, 

és szinte kész is. Mert persze 

a nôk is ütöttek, de ímmel-ámmal 

csak. Gyenes tanárnô a kulcstartója 

végével kokizta a renitenseket, Egyedné 

szinte simogatásszerûen paskolta 

végig a felhevült arcokat, Jolika néni, 

az apró termetû, törékeny orosztanár, 

ha végképpen kifogyott az érvekbôl, 

felállt a tanári székre, maga alá rendelte 

a legnagyobb széltolókat, és az 

osztálynaplóval istenesen fejbe verte 

ôket: de ezen aztán nemcsak maga Jolika 

néni nevetett, nemcsak az egész 

osztály fogta a hasát, de még akinek a 

büntetést el kellett viselnie, az is 

jókedvûen tûrte az egészet: igaz, egykét 

órát úgy érezhette magát, mintha 

a feje búbja a nyelôcsövébe költözött 

volna, de istenem, ennél nagyobb baja 

ne legyen az embernek. És, mondom, 

ezzel vége is a listának. Mert Balogh 

Piusz, a kiugrott (vagy inkább: kiugrasztott) 

szerzetes, akkor épp matektanár, 

hatalmas fakörzôjét suhogtatta 

csak, ha kihoztuk a béketûrésbôl, és 

Várnai tanár úr, a történelem oktatója 

sem volt híve a testi fenyítésnek. Ha 

rossz fát tettünk a tábortûzre, mint 

megértô úttörôvezetô, mindig megkérdezte, 

intôt akarunk-e vagy pofont. 

S minthogy otthon rajtam kívül mindenkit 

iszonyú verés várt egy intô láttán, 

lelkesen jelentkezett az egész osztály 

a pofonért. (Én is, mivel nem akartam 

kilógni a sorból.) Így zajlott az élet, 

csendesen, a Pajta utcai iskolában, s 

gyanítom, az összes többiben is. Mire 

kijártuk az elemit, megtanultunk mindent, 

amit akkoriban az élethez tudni 

kellett – a deltatorkolatot, a Himnuszt, 

a Pitagorasz-tételt, és azt, hogyan kell 

ellentartani egy pofonnak, hogy az 

ember ne törölje föl rögtön az egész 

padlót. 

Megtanultuk, hogy az életben mindig 

az erôsebb rendeli a zenét. 

S minthogy ebbe nôttünk bele, így 

volt természetes a világ számunkra: 

az iskola, minden apró drámája ellenére 

– melyek között a tanári ütlegek 

nem is szerepeltek komoly súllyal – 

szórakoztató dolog volt, még azok is 

szerettek oda járni, akiknek a tanulás 

nem jelentett túl sok sikerélményt. 

Hisz annyi, de annyi kaland adódott, 

adódhatott nap mint nap az iskolában 

– s hogy néhányért ezek közül tanári 

pofonokkal kellett fizetnünk, hát istenem. 

Több is veszett Mohácsnál. 

(1526, ha nem tudod, édes fiam, olyan 

pofont kapsz, hogy kiesel a padból! Hát 

milyen magyar ember vagy te, ha a legnagyobb 

nemzeti tragédiákat se vagy 

képes megjegyezni?) Ezeken tehát föl 

nem háborodtunk, meg nem ütköztünk 

– kivéve, ha igazságtalannak ítéltük 

ôket. Ha nem követtük el a terhünkre 

rótt cselekedetet. Vagy pláne, ha más 

helyett kellett elszenvednünk az atrocitásokat. 

Olyankor aztán volt vállrángatás 

meg visszabeszélés, óvatosan, a 

bajusz alatt – minek végén az esetek 

többségében kaptunk még egy-két pofont, 

hogy mégis elüljön a vihar valahogy. 

Akkor aztán, ha megnyugodott mindenki, 

látszólag napirendre tértünk a 

tévedés fölött (a tanár is ember valahol, 

ô is hibázhat), de az elsô adandó 

alkalommal kiegyenesítettük a világ 

gyémánttengelyét. Vagy úgy, hogy legközelebb 

bemártottuk az elôbbi eset 

valódi tetteseit, vagy úgy, hogy (ez volt 

az egyszerûbb megoldás) magunk vertük 

el ôket. 

Így araszoltunk, lassacskán, a felnôttlét 

felé. 

A gimnáziumban már nagyon nagy 

urak voltunk, ott már a férfi tanárok se 

ütöttek, csak ordítottak, ahogy a torkukon 

kifért, hogy „a középiskola nem 

kötelezô!”, a gimnáziumban már csak 

a részeges pedellus csapott szét 

köztünk, de hát annál meg sokkal gyor-

sabbak, fiatalabbak és józanabbak 

voltunk. 

Ott már csak a tornatanár ütött, ô is 

ritkán. Verényinek hívták egyébként, 

nomen est omen, nagyon ott volt a szeren, 

lévén egykor sokszoros gyûrûbajnok, 

akkoriban ereje teljében lévô 

negyvenes, komoly tornacsapatot kovácsolt 

az erre fogékony, csinosabb lányokból. 

Minket, fiúkat, nem is tanított, 

csak aprított, ha a keze ügyébe estünk. 

Tôle kaptam életem legnagyobb pofonját. 

Úgy esett, hogy a gimnázium persze 

már régen koedukált intézmény volt, 

amikor oda jártunk, de az épület, az 

még nem nagyon. Tornaterem is csak 

egy volt benne, öltözô is, igaz, utóbbit 

egy zárható szárnyas ajtóval ketté lehetett 

választani: egykor a szembenálló 

két fiúcsapat ruháit választhatták 

így ketté elôdeink. Az úzus az volt, hogy 

tornaóra elôtt elôbb bevonultak a lányok 

a belsô öltözôbe, aztán becsukták 

az ajtót, és vetkôzni kezdtek. Aztán 

jöttünk mi, és leselkedni kezdtünk az 

elôdeink által az ajtóba faragott jókora 

réseken. 

Az egésznek volt valami kiskamaszos 

bája, hiszen a lányok is tudták, 

hogy nézzük ôket, nem lehetett nem 

észrevenni a böhöm nagy lukakat a falon, 

ráadásul behorpadt a nagy faajtó 

szinte, ahogy a sok érdeklôdô egymást 

lökdösve, taszigálva nekifeszült – és 

persze minden szó áthallatszott, az is, 

ahogy a féktelenebbje, mintha futballmeccs 

szpíkere volna, mozzanatról 

mozzanatra közvetítette a többieknek, 

hogy mit lát a résen át. Úgyhogy a lányok 

elég visszafogottak voltak odaát, 

de azért a nagy számok törvénye miatt 

a kitartóaknak mindig leesett valami. 

Aztán kimozogtuk magunkból az élményt 

a salakpályán. 

Nem szeretném szebbnek rajzolni 

magam, mint amilyen voltam, de tény, 

hogy ebben a programban tevôlegesen 

nem vettem részt. Nem mintha nem 

villanyozott volna föl a lehetôség, nem 

érdekeltek volna a kilátások – hogy 

stílben maradjak –, sôt, nagyon is hogy 

érdekeltek: kevés dolog érdekelt ennél 

jobban akkoriban. Hanem a közelharcot, 

a lökdösôdést, az idétlen vicceket 

már akkor is nagyon rosszul viseltem 

– így aztán, szomorú szívvel bár, lemondtam 

az izgalmas élményrôl is. 

Ebbôl következett, hogy míg a többiek 

árgus szemekkel figyelték az egyetlen 

lehetséges veszélyforrás, Verényi tanár 

úr oldalirányú felbukkanását (ott 

volt a tornatanárok ugrózsámolyokkal 

telerakott kuckója), én, akinek nem 

volt takargatnivalója, elmerülten bogoztam 

a tornacipôm rakoncátlan 

fûzôjét. És épp abban a pillanatban 

egyenesedtem ki az ajtó mellett, amikor 

a tanár belépett, s a többiek, nagy 

rutinnal, szertespricceltek a szélrózsa 

minden irányába. Belátom, lehetett a 

jelenetnek egy olyan olvasata, mintha 

most tápászkodnék föl egy térdmagasságú 

figyelôállásból, és késôn venném 

észre a felbôszült tanerôt. Mondom, 

lehetett – talán. De Verényi nem várta 

meg, hogy mindenki kifejthesse álláspontját, 

vázolja elméletét meg ilyesmi, 

hanem mellém lépett, és egy akkora 

pofont akasztott rám, hogy azzal szépen 

átrepültem az öltözô túloldalára, 

és még az óra végén is arcomon viseltem 

a nyomát. 

– Ebbôl mindenki okulhat – mondotta 

lakonikusan, és távozott. 

Nem mondom, hogy örültem, mert 

az sem volna igaz, de nem rázott meg 

a dolog. Balesetnek fogtam föl, olyasminek, 

mint mikor ráesik a kapufa az 

ember lábára, vagy köpenyére ömlik a 

tinta – hiába, az élet tele van veszélylyel. 

De a pofon helye még a nagyszünetben 

is látszott, a lányok persze 

érdeklôdni kezdtek, hogyan szereztem, 

s ha én nem beszéltem is – úriember 

az úriember, még ha tornatanárral 

hozza is össze a sors –, a többiek szépen 

elmeséltek mindent, ahogy illik. 

– Szegény fiú – mondották a lányok, 

és többen nekem adták a tízóraijukat. 

Hazafelé a Székely Ica megvárt a kapunál. 

– Elkísérsz? – kérdezte. 

– Persze – válaszoltam. Csinos lány 

volt, és azon kevés nônemû lények közé 

tartozott, akik elsôben sem voltak 

magasabbak nálam. Még csak néhány 

hete jártunk egy osztályba, de azért 

már látszott, nem vagyunk teljesen közömbösek 

egymás iránt. Az utcán 

nemigen beszélgettünk, de megérkezvén 

szépen bevonultunk a lányszobába, 

megbámultam az összes Lennonposzterjét 

meg marlborós dobozát 

meg két méretes plüssmackót, aztán a 

Székely Ica elém állt, és amilyen váratlanul, 

olyan határozottan gombolni 

kezdte a fehér blúzát. Egy kicsit elpirult 

hozzá, és a kelleténél gyorsabban 

beszélt, de más jele nem látszott rajta 

a zavarnak. 

„Tudod, akkor éppen én vetkôztem 

az ajtó túloldalán. És hát így, azt hiszem, 

ez a látvány voltaképpen jár neked.” 

Pofonnak ember nem örült még úgy 

soha, mint én akkor.

PREMIER: FEJGÉP – POFON. EGYSZERÛ? 

Hat emelet 

Mi az ott, a maga lábán, fiam? 

– hörgött a döbbenettõl Gáti 

tanár úr, amint tetõtõl 

talpig szemügyre vette Ilonkát, aki a 

dobogó méretû színpadon feszengett. 

A tanításra alkalmatlanná tett helyzetet 

még tetézte, hogy a tanár úrból távozó 

hörgéshez használt, beszívott levegõ 

Ilonka feje tetejének megszemlélésekor 

vevõdött, majd hosszan benntartatott, 

és a százhatvannyolc centi 

tüzetes átvizsgálásakor ömlött ki végleg, 

hörgõ sikoly formájában. Az ügylet 

eltartott jó néhány percig. Mintha 

Ilonkán éppen a lábbeli stimmelt volna 

a legkevésbé. Csak Gáti tanár úr 

nem akart hinni a szemének, és a felismeréssel 

elegy megbizonyosodás 

eltartott kis ideig. 

– Kérem? – kérdezte vissza hökkent 

udvariassággal Ilonka. 

– Nem maga kéri, hanem én, érti! 

Kérem ki magamnak! – ordította a tanár 

úr. 

– Mármint hogy vegyem talán le és 

adjam oda önnek? – próbálkozott 

készségesen a szituáció megfejtésével 

Ilonka. – Talán ez kicsi lesz a tanár 

úrnak. 

Gáti percekig nem tért magához. Kiguvadt 

szemmel nézte a lányt, és a tüdejében 

maradt maradék levegõoszlopot 

próbálta beosztani. 

– Ez egy pionyérka, illetve kettõ – 

magyarázta Ilonka lefelé a színpadról, 

ami már önmagában is elhibázott 

döntés volt –, amennyiben önnek is 

szüksége lenne ilyenre, csak mondja 

meg a lábméretét, fölksribálom, és ha 

legközelebb hazamegyek, hozok én 

magának, kezit csókolom. Az Ungvári 

tanár úr kért éntõlem rendes liptóit is. 

Jó szagosat. Nehogy már ne hozzak! 

Aztán majd szállodát kell foglalnom 

õneki a Chopokon, mert hiszen síel- 

38 

SÁNDOR ERZSI 

nek télen a tanár úrék. Nagy hó van minálunk, 

ott fenn a hegyen, teccik tudni. 

Néha a szemöldökfa se látszik ki, úgy 

köll kiásni magunkat az útig. Szívesen 

foglalok én szobát, mi sem természetesebb. 

Nekem, kérem, ez öröm – pirult 

bele a buzgalomba Ilonka, felhasználván 

a biológiai szünetet, amíg 

Gáti tanár úr tüdeje ismét berendezkedett 

levegõvételre. 

– Na, fiam. Akkor ezt az imént elmondott 

monológot ne felejtse el, kérem, 

és ez lesz a maga félévi vizsgája – 

szögezte le Gáti, és rágyújtott egy Gauloises-ra, 

függetlenül attól, hogy egyet 

már tartott a kezében. Ilonka már éppen 

azon volt, figyelmeztesse õt a tévedésre, 

talán még a túlzott mértékû 

dohányzás károsító hatásáról is tett 

volna említést, hiszen ápolónõit végzett 

Pozsonyban, mielõtt a fõiskolára 

került. Figyelmeztetõen elõre nyújtotta 

a kezét, aminél fogva az osztálytársi 

szolidaritás lerángatta a színpadról. 

Kussoljon, ajánlották neki. Ilonka 

csöndben maradt, de szünetben tovább 

próbálkozott. A mondat, amit a 

lányöltözõben véghez vitt, nagyjából 

így hangzott: kérem szépen, én abban 

semmi kivetnivalót nem találok, ha oly 

termékek piaci beszerzésével bíznak 

meg, melyek az én hazámban egyszerûbben 

megkaphatók, mint itthon. 

Vagy hát, hogy úgy mondjam, itten – és 

idegesen rázta sárgarépára hidrogénezett 

haját, mert bizony némely termékek 

az õ hazájában inkább voltak 

kaphatók, mint itt, és a nagyobb baj, 

hogy meg is vették és használták azokat. 

Ilonka egyenesen a hajára kente. 

Mert Ilonka körülményes mondatszerkesztése 

csak egy volt a határon túli 

bájak közül. A pionyérka a másik, a 

sárgarépa a harmadik, a rózsaszín 

rúzs, kék szemhéjpúderrel a negyedik.

Mindez együtt az ötödik. Ám mind közül 

a legmegrázóbb az elcsatolt területeken 

megdermedt anyanyelvvel való 

pesti próbálkozása volt. Ilonka huszadik 

század elejiül beszélt a hetvenes 

évek közepén. Úgy is értett. Kérem? – 

kérdezett vissza, ha nem hallott jól valamit, 

amire a beszélõ ostobán keresni 

kezdte azt a valamit, amit Ilonka 

kért, és mert nem találta, õ is visszakérdezett: 

tessék? Mire Ilonka bámult 

elkerekedve, mit is kellene neki a beszélõ 

üres kezébõl átvennie. Ilonka körül 

teljes volt a kommunikációs zûrzavar. 

Ám csakhamar rájött, hogy nyilvánvalóan 

mindenki hülye, ezért szépen, 

tagoltan kezdte ontani magából, 

a Molnár Ferenc-i mondatokat. Ellenállhatatlanná 

téve magát ezzel a kollégiumot 

lakó vidéki fiúsereglet számára. 

Egyszersmind elérhetetlenné is. 

Mert tüzetes szemlélés után megsejthetõ 

lett a pionyérkában végzõdõ lábak 

sudár vonala, a sötétbarna rakott 

szoknyába elrejtett kerek fenék és a 

zsabós, fehér blúz alatt feszülõ gömbölyû 

mellek. Nem beszélve arról, hogy 

tornaórák is voltak a fõiskolán, ahol 

Ilonka fekete klottnadrágjához viselt 

fehér, vállpántos vászoninge beolajozta 

a fiúk tekintetét. Olyik néha megpróbálkozott, 

ám Ilonka ilyeneket mondott, 

hogy elmész te a csudába, te léha 

pernahajder. Láttam én már miattad 

zokogni. Majd még én szenvedjek tetõled, 

rágjam sírva a párna csücskét. Az 

éjszaka pihenésre kell ám, nem a huncutkodásra. 

Nem volt olyan fiú a fõiskolán, 

aki ettõl ne lankadt volna le egybõl. 

Illetve egy volt: Jenõ, aki valahonnan 

a nagy magyar Alföld távoli zugából 

érkezett a fõiskolára, és nem számított 

lírai költõ alkatnak. Nagyon 

erõsre tudta inni magát, ilyenkor törtzúzott 

mindent. Bádog öltözõszekrényt, 

kollégiumi portásfülkét, osztálytársat, 

aki vagy ami ellenségesen 

szembejött vele. Néha magához szorította 

Ilonkát, ilyeneket mondott neki, 

hogy: te, tee, ha én egyszer úgy istenigazából. 

Ilyenkor Ilonka sikoltozott, 

rázta a sárgarépa-haját és mondta: 

csúnya ember, még a végén eléri, amit 

akar. Jenõ volt az egyetlen, akinek volt 

türelme kibontani Ilonkát a bakancsból 

meg a rakott szoknyából. A zsabóról 

már nem is beszélve. 

Hogy az eset megtörtént, másnap 

mindenki számára látható volt Jenõn. 

Nem úgy Ilonkán. Aki szórványosan pi- 

tyergett, elszótlanodott, és még a pionyérkáját 

sem pucolta ki legalább két 

napig. Jenõ meg nyomult. Égre-földre 

esküdözött, hogy Ilonka olyat tud, ami 

senkihez sem fogható. A jól sikerült 

píár újból felkeltette a többi kollégista 

már hervadó érdeklõdését. A nagyobb 

baj, hogy Ilonkáét is a többiek iránt. 

Így történt, hogy egy téli délután Jenõ 

tokostól tépte ki a belülrõl gondosan 

bezárt kollégiumi szoba ajtaját. Az 

Ilonkán munkálkodó osztálytársat fölpöckölte 

a tapétára, Ilonkát meg, 

ahogy az volt, anyaszült meztelen, kihajította 

a folyosóra. Majd pofozni 

kezdte. Ilonka futott, Jenõ pofozta. A 

negyedik emeletnél a lépcsõfordulóban 

Ilonka könyörgõre fogta. Mondta, 

hogy kérem, meg disznófajzat, meg 

ördöglelkû, hájtestû izomember. Jenõ 

nem mondott semmit, csak pofozott. 

A második emeletnél Ilonka megállt, 

szembefordult Jenõvel, és ahogyan 

csak földagadt képébõl tudta, leköpte 

Jenõt. Jenõ kiesett a ritmusból. Az elsõ 

emeletnél érte csak utol Ilonkát, aki 

az elõnybõl erõt kovácsolva magának, 

a jó kurva anyád üvöltéssel olyat bemosott 

Jenõ arca közepébe, hogy az 

ülve maradt két emelet között a lépcsõn. 

Te tetves állat, szõtte tovább 

Ilonka, míg rugdalta a fiút lefelé. Így 

értek a földszintre. Akkor Ilonka biccentett 

a portásnak, még mindig anyaszült 

meztelenül elsétált a liftig, beszállt 

és visszament a hatodikra, ahol 

az egész eset elkezdõdött. Mivel a Jenõnek 

kiosztott jobbegyenese miatt 

Ilonka kezét be kellett gipszelni, hetekig 

kénytelen volt lemondani a hidrogénrõl. 

Lenõtt a sárgarépa, és az osztálytársak 

legnagyobb meglepetésére 

kiderült, hogy a lány magától szõke. 

De történt más is. Ilonka a pionyérkát 

elajándékozta egy arra járó cigánygyereknek, 

merthogy nem ázik át még télen 

sem, a barna rakott szoknyát a zsabós 

blúzzal együtt betette a fõiskolai 

jelmeztárba, hátha valaki pont olyan 

akar lenni egyszer, mint amilyen õ volt. 

Hat emelettel azelõtt. Ha van olyan állat, 

a kurva életbe – tette hozzá Ilonka 

meggyõzõdéssel. Majd körülnézett az 

osztálytársakon: csajok, hol a francba 

lehet itt szerintetek Turfot venni. Megígértem 

a Jenõnek, hogy viszek neki, 

ha megyek a koleszba. A csajok meg 

csak álltak és bámultak irigykedve. 

Kevésnek adatik meg az életben hat 

ilyen emelet. 

39

PREMIER: FEJGÉP – NEM A RÉSZVÉTEL, A GYÕZELEM A FONTOS 

Tandori Dezsõ olimpiája

Szabó Lõrinc: 

Õszi fák 

PREMIER: FEJGÉP – ÚGY SÍR AZ ÕSZI SZÉL… 

Láttalak, lomb, mikor születtél, 

fiatalon! 

Mint kívül a gesztenyefák, 

épp oly magas az ablakom: 

az ablakot a kék tavaszban 

zöld ujjongásod lengte be 

s még ráncos volt minden kis leveled, 

mint az ujszülöttek keze. 

Ráncos vagy most is, gesztenyelomb, 

ráncos megint, 

mint bõr vagy öreg papír zörögsz, 

ha a szél megráz odakint, 

de ha fele kincsed lent röpül is 

a földön ide-oda, 

még beragyogsz az ablakomon, 

gesztenyefáim aranya. 

FOTÓ: KÕSZEGI RÓBERT

Beragyogsz: ha kisüt a nap, 

ezer meg ezer kis kezed 

egyenkint markolja a fát 

és fölgyujtja a végsõ perceket: 

gyönyörû vagy! S akármilyen 

reménytelen, 

ez a tékozló szépség, ez a dac 

tetszik nekem. 

Örökké kellene élni, de 

ha nem lehet, 

küzdj bátran és búcsúzz vigan: 

így veszni szebb: 

küzdj és örülj, s hogy buksz, nyugodj 

büszkén bele – 

arany voltál, szemét leszel, 

szépség szemete. 

Küzdj s tékozolj! Arany levél, 

halál lepkéje, gyúlj ki, szállj! 

Most ég el a nyár, és nem is 

szomorú ez a szép halál. 

Küzdj s tékozolj! Ne bánd, milyen sírt 

igér a szél s az út sara: 

ragyogj, õszi lomb! – Bárcsak én is 

így pusztulnék el valaha.

PREMIER: FEJGÉP – MISZTÉRIUM, HISZTÉRIA 

Hisztériás nemzedék 

Állunk a feleségemmel a Flórián 

üzletközpont oldalában, 

és fiúgyermekünket nézzük. 

Fiúgyermekünk a járdán fekszik, és 

torkaszakadtából üvölt, karjai és lábai 

teljesen aszinkronban kalimpálnak, 

piros színû, téli kezeslábasában úgy 

fest, mint valami tréfás szerkezet, 

amelyben túlságosan is tartós az 

elem, ráadásul a sapkájának a pomponja 

metronómszerûen ütõdik a kövezethez, 

akaratlanul is elnevetjük 

magunkat. Az órámra nézek, délelõtt 

tíz múlt huszonhét perccel, tehát még 

három perc van hátra a hisztériából, 

hiszen pontban tíz óra húszkor kezdte, 

ezt a rövid idõt addig fél lábon is kibírjuk. 

Azt mi már fiúgyermekünk születése 

elõtt elhatároztuk, bárhogyan hozza 

is a sors, nem fogunk a fenekére verni, 

s fõleg nem könyörögni neki, hogy 

hagyja abba a hisztit, a zsarolásról 

nem is szólva, mert az a lehetõ legkárosabb 

pedagógiai módszer. Ilyenek 

szóba se jöhettek, már azon egyszerû 

oknál fogva sem, mert úgy gondoltuk, 

hogy a mi fiúgyermekünk tökéletes 

gyermek lesz, aki már eleve nem lehet 

hisztis, mert hát mitõl is lenne az. 

Most hetenként hétszer sétálunk el 

a Flórián üzletközpont mellett, ennek 

megfelelõen fiúgyermekünk hetenként 

hétszer fekszik le a földre, és pontosan 

tíz percen át hisztizik, mégpediglen 

minden ok nélkül. Mert soha 

nem arról van szó, hogy kellene neki 

valami a játékboltból, leginkább olcsó, 

kínai autóbusz, amibõl van már neki 

otthon vagy harminc, de mindig újabbakat 

akar, csak mi nem vesszük meg 

neki, épp ellenkezõleg: mi mindig minden 

buszt megveszünk; bárhogyan kutatjuk 

is, egyszerûen nincsen magyarázat 

a hisztire, volt már, hogy két 

MEGYESI GUSZTÁV 

busz is volt a gyerek kezében, mégis 

lefeküdt a földre. Már azon is gondolkodtunk, 

hogy esetleg ez a Flórián üzletközpont 

nevû építmény az ok, mert 

tényleg förtelmes épület. De hát az az 

igazság, hogy nem sétálunk mi mindig 

a Flórián üzletközpont környékén, sõt, 

van, hogy széles ívben elkerüljük, ám 

a gyerek az Auchan bevásárlóközpontnál 

is ugyanúgy a földre veti magát, 

de még a Szent Péter-Pál-templom 

mellett vagy a HÉV-megállóban 

is, és onnantól kezdve megáll az idõ, 

pontosan tíz percre. 

Néhanapján a feleségem anyja is 

velünk tart, ilyenkor jelentõségteljesen 

rám néz: „a lányomtól ezt aligha 

örökölhette”. 

Hát akkor vajon kitõl? – ezt kellene 

valahogy megfejteni, miközben a fiam 

torkaszakadtából ordít a járda közepén, 

a válasz azonban nem egyértelmû. 

Mert bár hároméves koromban a 

családi elbeszélések alapján én is 

ugyanolyan hisztériás voltam, mint 

most a fiam, s én is pontosan tíz percen 

át rángatóztam az út porában, egy 

perccel se többet vagy kevesebbet, mi 

több, én magam is éppen ezen a helyen 

vetettem magam a földre, csak 

akkor még nem a Flórián üzletközpont 

állt itten, hanem egy Csemege-bolt és 

egy Ápisz-üzlet, viszont nekem minden 

okom megvolt a hisztériára. Vagy 

az, hogy én is minden buszt azonnal 

megkaptam, vagy az, hogy nem, csak 

teszem azt, félóra múltán. De leginkább 

az adott okot a hisztériára, ha a 

családom tagjai nem álltak sorba sétáink 

során autóbusz-alakzatba, aminek 

a lényege abban állt, hogy én a sor 

elején állva, kormánykerék mozgatását 

imitálva kanyarodtam a fal mellé, 

majd az ajtók zárása után kikanyarodtam 

újra a járda közepére, és csalá- 

44 

dom valamennyi tagjának, ideértve a 

legidõsebbeket is, kötelessége volt 

követni engem, utánam kanyarodni, 

fal mellé állni, hangos „csimpsz” jelzéssel 

tudtomra adni, hogy az ajtók 

záródtak, több felszálló nincs, tehát 

indulhatunk. Hogy aztán kígyózva tekeregjünk 

végig Óbuda szûk, zegzugos 

utcáin, és ha valaki csak picit is kilógott 

a sorból, vagy a homlokát maszszírozva 

kiállt, hogy elég volt, nem csinálom 

tovább, akkor a földre vessem 

magam, és pontosan tíz percen át 

ugyanúgy kalimpáljak a földön fekve, 

mint most a fiam. Ám ez ritkán fordult 

elõ, mert családom fegyelmezett közösséggé 

formálódott sétáink során, 

meg nem is bírta igazából a hisztit, így 

hát elmondható, hogy nekem igen 

szép gyerekkorom volt, „ott jönnek a 

bolond buszosok”, mondta Óbuda lakossága 

vasárnap délelõttönként, és 

utat engedett nekünk. 

Tán ez nem adatik meg a fiamnak, 

gondoltam, ez a nagy, közös, családi 

buszozás. Így hát, amikor legutóbb 

megint sétáltunk a Flórián üzletközpont 

felé, és éreztem, hogy na, hamarosan 

közeledik a hiszti ideje, családomhoz 

fordultam, hogy akkor ennek 

most vége, most mi így, együtt egy 

nagy busz leszünk, libasorba állunk, a 

fiam lesz a buszvezetõ, szabályosan 

elindulunk, házról házra kanyargunk, 

a megállóknál megállunk, ajtót nyitunk, 

sõt, játszásiból jegyet is lyukasztunk, 

meglátjátok, ez csodát fog tenni. 

Ám a fiam ekkor is a földhöz vágta magát. 

Mi nem vagyunk busz, ordította a 

lábaival kalimpálva, és a híd felé mutatott: 

azok ott az igazi buszok. 

S csakugyan, épp akkor kanyarodott 

fel a hídra két kék busz és egy sárga 

Volánbusz; vajon melyikõnké a 

hisztériásabb nemzedék?

Naplót mindig is írtam, és nem 

írtam soha. 

Mindig is utáltam, mármint 

írni, a klasszikus napló-naplót, a tények, 

események kevéssé számba vehetõek, 

minél inkább krónikásuk akarnék 

lenni, annál inkább kicsúsznak a 

kezembõl, s mikor ezzel próbálkoztam, 

látnom kellett, egy nap regisztrálására 

nem elég egy nap, szalad a talpam 

alatt az idõ, mint egy járszalag, 

én meg folytonos hasra esésben, vagy 

hanyatt, ahogy veszem. Nem én uralom 

a naplómat, hanem õ engem, s ez 

válik központi problémámmá, a lemaradás, 

a bûntudat, a hasraesendõség 

mint állapot, az írás reménytelenül az 

írásról, a napló a naplóról kezd szólni, 

ha nem vigyázok. Itt is, most is, quod 

erat demonstrandum. 

Ha az ember író, ha azt nevezi ki a 

dolgának „az életben”, hogy mindenféléket 

kitalál, megforgat, sûrít és transzformál, 

majd (?) nyilvánosságra hoz, 

akkor naplói, nevezze õket bárhogy, 

nem privát naplók. Nem azért, mert az 

utókornak írja, vagy bárkinek írja, ez egy 

másik homályos összefüggés, hanem 

mert minden, amit lerögzít, nyersanyag, 

utólagos felhasználásra, át- és 

készre-írásra vár, illetve aspirál, meddõhányók 

egy aktatáska szénért. Csakhogy 

ki tudja elõre, mi a meddõ, és mi a 

szén? 

A penzum naplók esemény-része, a 

lemacskakapart telefonok, ügyek rendszerint 

meddõnek bizonyultak utólag, s 

fölértékelõdtek a zárvány-szavak, álomskiccek, 

klip-mondatok, az elsüllyedõ 

történet jelzõfényei. Jó ideje ez érdekel, 

ilyesmiket keresek a kazalban, tûket, s 

legalább annyira belátásból, mint megalkuvásból 

tekintem a „naplót” fölhordásnak, 

anyaggyûjtésnek, füzet formájú 

fióknak, melybe rendszertelenül és töredékesen 

beleírdobálok ezt-azt. 

PREMIER: FEJGÉP – KEDVES NAPLÓM… 

Darabnapló, télvég 

VALAHONNAN A ’90-ES ÉVEKBÕL 

PARTI NAGY LAJOS 

Fiók-füzeteimet, dossziéimat nem is 

hívom naplónak, hanem hol Studírnak, 

hol Gagarinnak, a gag itt ötletet jelent, 

az arin semmit, van aztán egy panasonic 

föliratú dossziém, éveken át diktafonnal 

jegyzeteltem, aztán legépeltem, 

fura és érdekes képzõdmény, kötetnyi 

biankó. Utólag már szeretem ezeket a 

kisebb-nagyobb kazlakat, a maguk, a 

magam módján azért kirajzolják az 

idõt, az én idõmet, marad tehát a klaszszikus 

naplófunkcióból is valami, a történet 

bennük van, nem tud nem bennük 

lenni, legföljebb nem mesélhetõ el, csak 

megmutatható egy-egy nézete, pontja, 

alkatrésze. Minden jó valamire, s hogy 

mire, menet közben derül ki. Aztán 

visszafelé már könnyû okosnak lenni. 

De ma, vízkereszt délutánján még nagyon 

odafelé van, s ugyanúgy sötétedik, 

mint tavaly, tavalyelõtt s még elõttebb. 

Januárok, ha összecsúsznak. „Vagy 

amit akartok.” 

* 

Volt, hogy éjjel fázom, jön a nyirok, 

mintha nem lennének csontjaim. Nem 

emlékszem, de nyilván influenza, minden 

év ezzel kezdõdik, hogy jön valami 

nyirok, holott alig búcsúztattuk el az 

elõzõt, ez is így, a tavalyi is, mikor azt 

írom, negyedikén, hogy egyik vállam 

nyomja a másikat. A test, ahogy hoszszában 

is összegömbölyödik, de ezt 

már most teszem hozzá. Elvenni és 

hozzátenni, minden füzet erre való: 

trambulin. 

* 

„Uszoda másnap”, s akkor uszodaképek, 

téli vattában imbolyog a gyógy 

fölött a hajnal. Halinavatta, nem az 

anyagnév, a posztó miatt, hanem az inhalálásból 

kifolyólag. Inhalatórium, 

inhalinátumok, medencék tömött lehelete. 

Valaki fürdõsapkát kér a kabinostól, 

teasárgát. Szoros, alája szorul féltüdõnyi 

levegõ, nem kell a fejet tartani. 

46 

„Mért én úszósapkázzak az isten helyett”, 

morogja a kabinos, kávét fõz, 

rántottát süt a zuhanyok mögött, velõrózsát, 

de ez már merõ fikció. 

Némely nõk úgy úsznak, mint a papagáj. 

Feltartott fejjel, de miért papagáj? 

Hideg dauerem. Dauer Egberts. „Ha 

egberts is, imádlak én”, verskezdemény, 

nem tudom, miért jön elõ, évekkel 

korábbi, megírtam már. Bizonyos 

motívumokkal újra és újra találkozom a 

füzetekben, s egyáltalán, évekig, évtizedekig 

hordoz az ember egy képet, egy 

sort, némelyik sose kerül a helyére. S 

akkor ez a helye, a helytelenség. 

* 

Piros úszónadrágban bolyong egy 

háromemeletes fürdõ folyosóján, elveszve. 

Gõzfürdõ és szálloda, fél marhák 

jönnek ki a konditerembõl dresszben. 

Lásd még: Szahara-vicc, „Uram, 

nem tudja, hol itt a víz?” „Fogalmam 

sincs, kurva nagy strand ez.” 

* 

Vízkereszt éjjelén, nem fejteni írom 

le, hanem anyagáért, emlékeztetõ, egy 

kép nyoma, mely kép megvan vagy 

megvolt „odakünn”, s meglesz megint, 

ha megírom, itt se oka, se célja. Történt, 

álmodtam. Kongó, hideg folyosó egy 

lánykollégiumban, üres. Szocreál vagy 

historizmus. A ruhatárban hideg csomagok, 

kabátok, háromnegyedes mûlakk, 

repedezett és karcsúsított. A távoli 

díszteremben zenekar játszik. A 

díszterem a diszkoték õse. Cintányérok 

törnek, mint az üveg, mint a jégcsap, s 

akkor fröccsöspohár és hóesés, ugrál a 

látvány, aztán csak kenõdik, mintha kidobnának 

az ablakon, ahogy egy kamerát. 

Szeretem ezt az obskúrus csúszkálást 

képek, síkok, idõk között, füzetben 

és nyerseléskor szeretem, ilyenkor. 

* 

Egy hentesbolt kirakata. Novella-ötlet, 

egy napig szüntelenül bámulni a be-

járatot, kik mennek be, kik jönnek ki, s 

nevet adni nekik, sorsot, fizimiskát, ki 

mit vásárolt, anyagnevek a Húsiparból, 

helyben vagyok, gondolom most, régi 

témám, „Töltelék és füstölt áruk fantázianevei 

a századfordulótól napjainkig”. 

Más változat: szigorú vegetariánus 

figyeli a boltajtót. Jelentést ír, név és 

lakcím szerint, heteken át. Lassan megõrül, 

egyszer csak lerohan, s telezabálja 

magát májas hurkával. Ebben a fekvésben: 

Hasek. 

* 

Nyakkendõk a Hunyadi téren tizenharmadikán, 

nyilván azóta is, papundeklitáblán 

a nõi vécé nyitott ajtajában. 

Szélesek, mintásak, szomorúak, ötven 

forint darabja, azóta tán száz, nem néztem, 

beleolvadt a térbe, úgy tartozik 

oda, mint a piac, a zsizsgõ szegénység 

vagy mint a fák az ég hullámpapírja 

elõtt. Nyakkendõk szürke szalonnán. 

Vett-e egyet is belõlük élõ ember januárban? 

Kis zöldséges grammatika: „Nálunk 

minden harmadik reklamálót lelövik.” 

Utcán hallom, nem pont így: És akkor 

az a kéményseprõ csöndben elkezdett 

hányni. De komolyan. Olyan csöndesen, 

mint a hó. És egészen fehér lett. 

* 

Karácsonyfa lebontása, szegényé. 

Kopasz, magatehetetlen esernyõ-patkány. 

Egy kellemetlen tárgy, szánni és 

megelégelni nem lehet párhuzamosan. 

Zölden, lábujjhegyen jött a fõbejáraton, 

hozták egymást a Jézuskával, s most a 

cselédlépcsõn távozik. Cipelem, tessékelem, 

belekapaszkodik a korlátba, 

nem akar menni, fordulóknál végképp 

megmakacsolja magát. Szabályosan le 

kell rugdalni. Aztán napokig gyanta- és 

borovicska-szagú a kezem. 

Szemetesek: pálinkát fõznek karácsonyfából, 

nem kell bele cukor, habkarika 

s szaloncukor maradt elég. (Cefrepalota?) 

* 

Valamelyik 16-án monológ a reggeli 

medencében. A gyógyvíz jobban viszi a 

hangot, mint a telefon. Hallom, aztán 

hallgatom, otthon lejegyzem. 

Író, lejegyzz, csak rajt ne fogjanak! A 

lélek kukkolója. 

„Negyvenkétszer voltam kórházban. 

Benedvesítettem a néni száját, reggelre 

meghalt. Csupa mûtét. Nekem az urammal 

sokáig semmi. Fiatalon kõbányában 

dolgozott, derékig vízben, azért 

semmi. Aztán mégis lement a két gyerek. 

De utána se nagyon akart. Már én 

mondtam, neki, legalább havonta egyszer, 

apja, teljesítsük a haditervet! Volt, 

hogy én kezdtem, hazamentem délelõtt, 

lefürödtem, és bementem hozzá, 

hogy gyere apja! Az meg, szegény, nagyon 

megijedt. De nagyon, még én nyugtatgattam, 

hogy ne féljen, nem baj. Azóta 

semmi. Nem haragszom, volt nagy 

mûtétem bõven, van úgyis bajom elég, 

én is fáradt, te is fáradt, nem baj. De akkor 

nagyon megijedt. Hogy napközben. 

Sokat eszik viszont. Szalámit. Úgy látszik, 

nagy a gyomra. Ki van tágulva. Volt 

kórházam elég. Mindegyik orvost fõorvosnak 

kell hívni és pogácsát kell sütni 

neki. A többi már megy.” 

* 

Falfelirat betû szerint a kis földalatti 

megállójában, az Operánál: „Amíg a 

Föld kerek, adig a Nõk csöcse mindig 

meleg.” Szép. Szép szomorú. Elképzelem, 

valami durvát akart volna írni, pinafasz, 

ilyesmiket, aztán ez jutott eszébe. 

Anyahó, anyavágy. Megírni nehéz. 

Csábít, hogy lágyra vegye az ember. 

Lágy, de nem nyúlós? „Lám, mennyi 

szeretet a mélyben.” De ez sok. Így sok. 

Nem spray, inkább tintaceruza. Ilyesmi, 

tizennyolcadikán. 

* 

Egy reggel, januárvég. Valószínûtlen 

ebben a hidegben, de ágynemûk. Sárgák. 

Kifordítva a szerda éjszaka, mint 

egy citrom. Kiakasztják a párkányra a 

lóbõrt, amit éjjel húztak. Álmok bõre az 

ablakokban. Kese, almásderes. Telivérek 

álma. Szegény muraközieké. Pónik, 

szódáslovak. Merõ trappolás a reggel. 

A remonda betanítatlan katonaló. 

(Závada közlése) 

* 

Jan. 29., elalvás elõtt. „Ujjlenyomatot 

kinagyítani, aztán kihímezni, ez lett 

a fõ ambíciója. Már az egész családé ott 

volt párnán, terítõn. Késõbb subaszõnyegen. 

Gagariné, például, subán. 

Nixoné. Nem tudni, hogyan szerezte a 

mintát, tán nem is voltak pontosak rendõrileg, 

ki is ellenõrizte volna azt, föl 

volt borítva a méretarány rendesen. De 

a lakás olyan volt, mint egy összefogdosott 

gyufásdoboz.” 

* 

„Itt megszakad”, így kéne befejezni, 

holott csak abbahagyom. Minek csinálnék 

neki véget? Írói mintha-napló, talált 

és gyártott följegyzetek esetleges 

rendje és alakulata. 

Elég nyitott, hogy bármi lehessen, 

március, hajó, kalaposinas. Folytatás 

lesz, leginkább ennyi mondható. 

47

PREMIER: SZÍNHÁZ 

Mesterek a színpadon 

Aszínészek öregkorukban megjavulnak. 

A rosszak elviselhetõek 

lesznek, a közepesek jók,a nagy színészek 

pedig zseniálisak. De akár jó, akár 

rossz színészek voltak addig, ha megérik 

a hetvenet, és még képesek színpadra lépni, 

a nézõ olyat kap a színházban, amit 

máskor csak templomban, persze ha hívõ. 

De a színház, sõt, még a színész hívé- 

GYÉMÁNT LÁSZLÓ FESTMÉNYE 

KORNIS MIHÁLY 

A soproni színidirektor, Szilágyi Tibor gondolt egy merészet, 

s beterelt karámjába három õsbölényt. Kornis Mihály megírta, 

Gyémánt László megfestette – milyennek látja õket. 

A Premier olvasói elõtt most megnyílnak a rezervátum kapui. 

nek sem kell lennie ahhoz, hogy a legmagasabb 

fokú, boldog megrendültség állapotába 

kerüljön az ember, amikor idõs 

színészeket lát a színpadon. Olyan élvezetes 

a játékuk, hogy a nézõnek eszébe sem 

jut, hogy színészeket lát: annak hiszi õket, 

amit játszanak. Beveszi, bármit mondanak, 

de teljesen ám, mint a gyerek. Ez csodálatos 

atmoszférát szül, még a tragikus 

mondanivalójú elõadásoknak is éterien 

tiszta karaktert ad: a teliholdas, csillagos 

éjhez mérhetõ titka van az öreg színészek 

kisugárzásának. 

Aki az eget nézi, maga is éggé válik. 

De ez még csak a kezdet. Azután a nézõ 

meghatottá is lesz, még a legzajosabban 

mulatságos komédiák élvezete közben 

is. Maga sem tudja, miért. Ha tudja, 

akkor már baj van, mert akkor a vén színész 

ripizik. De a legnagyobbaknak öregen 

ez már tényleg nem szokása. Ripacskodni 

fárasztó. Ezen idõs emberek látványán 

tûnõdve a nézõ elõbb-utóbb magáról 

az életrõl kezd meditálni magában, 

komoly, nagy dolgokról, és nem is egészen 

tudatosan. Hogy mi az ember sorsa 

a földön. No lám. Meg hogy miben áll az 

élet puszta végigcsinálásának fontos tanulsága. 

S hogy ez milyen egyszerûen kiderül 

az öreg színész játékából. Annyira 

kézenfekvõ a legmélyebb igazság is, ami 

elõcsillan, tényleg szándéktalanul az õ kicsit 

már csoszogó, vagy rekedt, vagy töredezett, 

vagy reszketeg ügyeskedéseibõl. 

Nem „játszik” õ már, szellemileg fáradt, 

fizikailag gyönge vagy labilis ahhoz, 

hogy megpróbáljon velem valamit elhitetni, 

ami nem lénye legmélyérõl jön, nem 

törekszik õ már mindenáron jó alakítást 

nyújtani; örül, ha gikszer nélkül lemegy a 

felvonás, a szöveg gyakran nem is jut 

eszébe, mondja tehát, ami abban a helyzetben 

szerinte elfogadható, és a nézõ valóban 

nem is veszi észre a kihagyást, vagy 

ha észreveszi, azonnal megbocsátja. 

Az öreg színész nem hazudik. 

Az öreg színész szent. 

Ötven éve gondolkodom, mi lehet ennek 

az oka. Az idõs, jó színészek túlnyomó 

többségének mindent elhiszek, anynyi 

biztos. Örülök már magában véve annak 

is, hogy látom õket. Reményt ad nékem 

a puszta látásuk, hálás vagyok nekik, 

hogy nem adták fel, hogy még élnek, még 

színészek, idehozták, valahogy megõrizték 

magukat e jelen pillanatnak – jóllehet, 

ez nem volt túlságosan egyszerû. A színház 

ugyanis mint szakma, rettenetesen 

fárasztó. A színész, aki túléli hatvanadik 

évét, az angyalok kegyeltje. Tudása a 

szakma esszenciája. Utánozni, magától 

értetõdik, nem lehet az idõs színészt, de 

ritmust, tempót, s bármilyen furcsa, mozgást, 

a színész mozdulatainak koreografikus 

ökonómiáját, továbbá színpadi beszédet, 

technikát tõlük tanul az okos színészpalánta. 

Az egész színház õket lesi, 

még erõsebben, mint odalentrõl a nézõ. 

Három, ma már idõs színészrõl mondom 

el, amit tudok. 

Nem ódát akarok írni róluk, hanem nézõi 

s részben kollegiális tapasztalataimat 

osztom meg az Olvasóval, itt.

MESTEREK A SZÍNPADON 

Agárdy Gábor 

Õ játszotta Halleluja címû tragikomédiám legnagyobb szerepét, a Nagypapát 

Zsámbéki Gábor legendás játékszíni rendezésében, 1981-ben. Amit folyton betiltottak, 

három és fél év alatt 34 alkalommal ment, végül kétszer még a Katona József 

Színházban is, többnyire éjszakai elõadásban. Minden díjat elnyert, egyet se 

osztottak ki, Agárdy a legjobb férfialakítás díját kapta érte (10 évvel késõbb). Az 

volt élete legnagyobb alakítása, mondják sokan, akik õt összes szerepében látták. 

Én a színpadon ezen az elõadáson kívül csak mint Bicska Maxira és Katz, tábori 

lelkész alakítására emlékszem, a Svejk legendás Jókai színházi elõadásából, 

mindkettõt gyermekként, a tévében láttam, azt hiszem. És millió filmben, tévéjátékban. 

Agárdy mindent tud. 

Ez, a közhittel ellentétben, ritka színészi tulajdonság. Õ éppoly fantasztikus tragikus 

színész, mint amilyen elsöprõen hatásos komédiás. Ilyen elõadó elvétve 

adódik. Olyan iszonyú részletesen és pontosan tud technikailag mindent, hogy 

õrült kísértése lehet a ripacskodásra, ám õ, ha akarja, el tudja kerülni ezt. Fegyelmezettebb 

színésszel nem találkoztam életemben. Vele kapcsolatban értettem 

meg, hogy az efféle színész jól teszi, ha a Rádiókabaréban olykor durvább eszközöket 

is megenged magának. Ott az kell. Az õ lelkének filterén áteresztve még a 

ripacséria is tiszta. Csak az tudja, miként hallgat Lear király két mondat között, 

aki tudja, hogy mereszti a szemeit egy uraskodó portás. Ezek ugyanis titkok. Csak 

a beavatottak értenek hozzá. Agárdynak pazar vidéki iskolája volt Jávor Páltól a 

dali társulatokon át a régi, nagy miskolci színházig. Õ tudja, hogy a színészet legfõbb 

titka a fegyelem. Az akrobaták fegyelme. A precizitás. Az erõbeosztás szellemi 

síkon történõ megoldása elõször is. Õ annyit dolgozik egy elõadáson, úgy értem, 

fizikailag is, hogy abba más színész belepusztulna. Általában bele is pusztul. 

Rendkívüli mozgáskultúrája van. Katz lelkészként olyat mûvelt a testével, amit én 

azóta se láttam. A részegség stádiumait, az emberi rosszaságnak és jóságnak a 

valósághoz való õszinte viszony mértékétõl való függését oly egzakt pontossággal 

mozogta végig – de még a hangjaiban, a hanglejtéseiben is – abban a nevezetes 

templomi jelenetben, ahova Katz már eleve részegen érkezik, és az áldoztatás, 

gyónás alatt csak még jobban berúg, hogy az elõadás ott, bizony, megállt. A közönség 

egyszerûen nem engedte, hogy tovább folytatódjék. Agárdy tehetsége mellett, 

le merem írni, még a Haseké is új értelmet nyert; a misébõl csaknem órás jelenet 

lett, vagy úgy hatott. Idõtlen idõkig nevettünk rajta. A nézõk a sorok közt térdelve, 

sírva és bömbölve röhögtek… Ha még egyszer ilyen alakítást élvezhetnék, 

biztos vagyok benne, hogy öt évvel tovább élnék. De a színpadi alázata is páratlan. 

Nem úgy néz ki, mint amilyen a lelke. Õ egy finom és szemérmes, idealista értelmiségi, 

festõ és narodnyik. Soha nem próbálta meg, amit a rosszabb színészek 

szoktak, hogy egyszer-egyszer a lelkét, a gondolatait játssza el valamelyik szerep 

FESTMÉNYE 

helyett. Lebovics nagypapa megformálásában például õ kolosszálisan zsidó volt. 

De nem volt egyetlen jidlizése. Sem kiszólása. Vagy pláne véleménye a figuráról. 

LÁSZLÓ 

Agárdy mindig a szerep mélyét játssza, nagy teátrális eszközökkel. Noha civil énje 

oly távol esik tõlem, mint Makó Jeruzsálemtõl, Halleluja-beli teljesítménye láttán 

– három kilót fogyott alkalmanként – egy életre a szívembe zártam õt. GYÉMÁNT 

50


Avar István 

Õ a legfiatalabb hármójuk közül. A Vasvirágban láttam elõször, Törõcsik Marival. 

Olyan volt, mint Yves Mondtand, egercsehi kiadásban. De õ sosem volt kikötõi 

szépfiú, hanem valahogy az egyszerû ember volt õ. A magyar ember, az igazi. Nem 

az, amelyik a politikai plakáton kuruckodik. A nehéz lelkû, a jószívû, az elszótlanodott. 

A kezdetek kezdetétõl, ha Avar a színpadra lépett, általa egy jobbfajta magyar 

ember lépett a színpadra, legalábbis a számomra, egy férfiember, nagy orrú, 

tagbaszakadtsága miatt kissé tán bárdolatlan, de igen mély érzésû, habár a méltóságára 

már-már mulatságosan kényes, mégis, ennek ellenére, valóban jólelkû 

férfi. Többnyire melóst vagy parasztot kellett játszania. 

Avart rosszul foglalkoztatták világéletében. 

Szerintem nem értették õt, vagyis alkatát a rendezõi. Kapott ugyan szerepeket, 

de rusztikus népfiket általában, indulataikat kordában tartani képtelen, átlagos 

vagy ellenszenves figurákat osztottak rá. Meg párttitkárokat. Királyokat ritkán. 

Talán kevesebbet is kellett volna játszania, de fõként mást. Sokkal több szerelmes 

szerepet, nem ennyi népi kajlát vagy pártbizalmit. Szimpáticseszkíjre vagy népies 

züfecre rendezték világéletében még a legnagyobb rendezõk is. 

Kivéve Székely Gábort, aki meglátta benne a Mrozek-hõst. 

De nem hittek benne, hogy õ a Királyasszony lovagja is lehetett volna, vagy késõbb 

Julius Caesar, továbbá Kleist-, Strindberg- s Ibsen-hõsök egész sora. Peer 

Gynt mindenekelõtt. Avar volt a magyar Peer Gynt a maga nemzedékében. Aki hitt 

magában, és akiben mások kevésbé hittek, akinek van kedélye hozzá, hogy a pokolban 

is ember maradjon, akit aztán ambíciói tehetségének valóságos forrásaitól 

messzi ragadták, hogy végül Solvejg szerelmes dala a fülében már csak emlék. 

Öregen, bölcs Náthánként, aztán valami érdekes történt vele. Ami az erõs természetû 

szõlõvel, amit fennhagytak a tõkén késõ õszig. Aszúvá érett. Mostanában 

olyan jó erõben látszik lenni a színpadon, hogy azt hiszem, a nagy aratás számára 

még csak most következik. Leartõl Prosperóig bármi megtörténhetne vele. 

Remélem, ráeszmél a szakma is. 

52 

GYÉMÁNT LÁSZLÓ FESTMÉNYE


Kállai Ferenc 

Szépfiúként kezdte, pufi slemilként folytatta, csillagszemû, érzékeny O’ Neill- és 

Shakespeare- vagy Vörösmarty-hõsökké változott, majd õ lett Hivatalos Hõs Elvtárs, 

rögtön utána ugyanennek szarkasztikus-szatirikus-kemény paródiája, majd 

A tanúban ennek örök életû és végsõ megfogalmazását adta, legvégül pedig öszszegzõ, 

nagy szerepek sora várt rá: A nép ellensége pozitív fõszerepétõl a Polgármester 

negatív fõszerepéig A revizorban. 

A végének is a végén következett el színpadi pályafutásában az, amitõl én Kállai 

Ferenc színmûvészetébe végül szerelmes lettem: az agg bohóctól varázsolódtam 

el, a Vígszínházban, Shakespeare Sok hûhó semmiért-jének átiratában. 

Ugyan, nem sokkal elõbb már Natasa Rosztova atyjaként is megbûvölve figyeltem 

õt Valló szerintem bûnrossz Háború és béke-rendezésében, amit szintén vendégként 

játszott, mert rendkívül jelentõs volt minden pillanata anélkül, hogy a hangját 

felemelte volna csak egyszer is. Körbeszaladtam a színházat és az összes kolléga 

barátot figyelmeztettem, menjenek már be a nézõtérre, hallgassák meg, hogy 

kell magyarul beszélni e hatalmas színpadon ahhoz, hogy a színész az utolsó sorból 

is hallható legyen. A Vígszínház rossz akusztikájának újabb idõkben keletkezett 

torz legendájának élõ cáfolata volt Kállai Ferenc a világot jelentõ deszkán. Egy 

karszékben ült, magában motyorászott, és a második emeleten is hallottam. Nem 

a kivételesen jó beszédtechnikája miatt, mondták, helyesen, a kollégáim, hanem 

hát ez az õ színészete. Éppen ebben áll. Kállai baromi szuggesztív, ha akar. 

Az ötvenes évek nagy Nemzeti társulatának alighanem utolsó bölénye õ. 

Galagonya segédjeként eredetileg egy szava sincs Shakespeare-nél a vígszínházi 

Sok hûhó Kornis-féle átiratában. Eszenyi, a rendezõnõ ötlete volt, hogy írjak 

neki szerepet a mi partitúránkban. Én sem írtam a számára dialógusokat, csupán 

néhány szót, de helyzeteket, szituációkat, megjelenési alkalmakat bõven írtam 

neki – ahogy már Shakespeare is, ámbár sajnos más szerepeknek, más darabjaiban. 

Mert volt a Globe-ban hozzá egy színész. Ez a színház és a színpad számára 

a sikerszagú sztorit aktuális felkérésre átdolgozó szerzõ dolga minden idõben: ha 

akad a deszkák környékén egy jelentõs színész, akit már nem szabad fárasztani 

hosszú szövegek megtanulásával – lehetõséget kell adni neki, hogy nagyot játszszon, 

sokat, minimális szöveggel is. Megengedhetõ, sõt, kivételes mulatság átadni 

neki a színpadot egy kicsit. Kállai olyan volt ebben a lényegében néma szerepben, 

hogy arra nehéz szavakat találni. A nagy Bourvil se lehetett volna jobb. Kállai 

Ferenc színészete mára eldobta magától minden eszközét. Áll és néz. Olykor körülnéz. 

Néha csodálkozik. Máskor a szeme mögött forral valamit – de titkolja, mit. 

Hogy ezt honnan tudjuk? Hogyan lehetséges, hogy megértjük, mi van a fejében, 

anélkül hogy ezért õ tenne valamit, megmondom egészen õszintén, fogalmam 

sincs. Ez egy színházi csoda. A maga nemében szentség. 

Avar István, Kállai Ferenc, Agárdy Gábor: szent, öreg színészek. 

Vigyázzatok rájuk. 

54 

GYÉMÁNT LÁSZLÓ FESTMÉNYE


Hercegnõ, polgárnõ, színésznõ 

Yvonne, burgundi hercegnõt, Witold 

Gombrowicz hasonló címû színdarabjának 

címszerepét játssza a 

kecskeméti Katona József Színházban, 

Bagossy László rendezésében, a „mutyulit”, 

aki talán kétszer vagy háromszor 

szólal meg a darab folyamán, akkor is 

csak egy-egy szót mond, különben némán 

és kábán üldögél vagy álldigál, de ezzel a 

néma és kába jelenléttel fölforgatja a királyi 

udvar nyugalmát (a királyi udvart 

persze úgy kell elképzelni, mint a XX. századi, 

polgárian berendezkedett dinasztikus 

királyságokét), formátlanságot visz a 

kialakult formák világába, ezáltal provokál 

és kihívja maga ellen az általános ellenszenvet, 

nehéz szerep, mindenhol a 

legjobb, legkarakteresebb mûvészek 

játsszák, csak a hozzá nem értõk szokták 

mondogatni, hogy jó lenne hozzá bárki, 

mindenhol vannak csúnya színésznõk, 

már ez is tévedés, Yvonne nem egyszerûen 

csúnya, egyáltalán, az sem biztos, 

hogy csúnya, több Yvonne-t láttam (sokat 

közülük külföldi elõadásfotón), akik 

egyáltalán nem voltak azok, a csúnyaságánál 

mindenképpen fontosabb a megfoghatatlansága, 

a bizonytalanság, amit 

a lényével kelt, Hámori Gabriella (aki felejthetõ 

szexbombákat is játszik felejthetõ 

filmekben) két tanti között érkezik a 

színpadra, hurkapálcikára kötött luftballont 

tart mereven a kezében, virágmintás 

ruhát, fehér térdzoknit, fehér szandált visel, 

piros kalapkáján lila díszítés, leül egy 

padra a tantik közé, mereven tartja magát, 

arcszíne fakó, szinte hamuszürke, 

ajka kissé lebiggyed, ami formátlanná teszi 

arcberendezését, mintha betétet hordana 

a szájában (valószínûleg hord, mert 

amikor megszólal, kásásan beszél), arckifejezése 

egyszerre félénk és gõgös, ami 

megvalósítja a figura lényegét, puszta jelenlétének 

provokációja fölkelti a Herceg 

figyelmét, a szerepet játszó Makranczi 

Zalán odamegy hozzá, megszólítja, ki- 

EGY MONDAT HÁMORI GABRIELLÁRÓL 

KOLTAI TAMÁS 

A FILLÉRES OPERA POLLYJA 

56 

FOTÓ: GORDON ESZTER

pukkasztja a lufiját, kezébe nyomja a maradék 

hurkapálcikát, minden lehetséges 

módon inzultálja, mint aki csupán gáláns 

tréfát ûz, Hámori Yvonne-jában ettõl 

kezdve beindul az a lassú, lomha, álmatag 

„mûködés”, amirõl nem pontosan 

tudni, együttmûködés-e vagy ellenállás 

(alighanem a kettõ egyszerre), feláll, jár, 

néha egyedül, néha noszogatásra, jobb 

kezével fölcsippenti ruhája szélét, mintha 

pukedlizni akarna vagy valami hosszú 

uszályt tartana a föld felett, újra leül, a 

Herceg megpörgeti alatta a padot, amely 

megbillen, õ leesik róla, lábai szétterpesztve 

a levegõben maradnak, feje lent 

a földön, egy darabig megmerevedik ebben 

a pózban, áldozatául esett egy gonosz 

tréfának, mégsem érezzük egyértelmûen 

áldozatnak, fogyatékosságai 

nem meghatóak, inkább irritálóak, létének 

passzív agresszivitása elûzi a konvencionális 

sajnálatot, szó sincs arról, 

hogy tehetetlen báb, amikor már eldöntött 

tény, hogy a Herceg feleségül fogja 

venni, a védelmére érkezõ fiút, aki azt állítja 

magáról, hogy a szerelme, megvetõ 

mozdulattal bocsátja el, mint egy valódi 

hercegnõ, arcán fölismerhetõ az undor 

kétségtelen jele, a Herceget viszont leplezetlenül 

megkívánja, ahogy ránéz, tekintete 

szenvedést és szenvedélyt sugároz, 

ez már nem idétlen és bamba, inkább 

áthatóan ambivalens pillantás, amely könyörög 

és parancsol egyszerre, megalázkodik, 

de le akarja gyõzni a másikat, a 

padlóra fekszik a Herceg elõtt, lábait kissé 

széttárja, ami kifejezetten kínos és kellemetlen, 

már a nézõ sem tudja, mit kezdjen 

ezzel a lehetetlen nõszeméllyel, nevessen-e 

rajta, vagy legyen rá dühös, 

kezd benne is kialakulni az az érzület, ami 

a darab többi szereplõjében, Hámori tökéletes 

bizonytalanságban hagy tökéletesen 

bizonytalan körvonalú Yvonne-jának 

milyensége felõl, ez a legtöbb, amit 

színésznõ ebben a szerepben megtehet, 

a tökéletességet fokozza, hogy a részleteket 

illetõen sok mindenrõl tudósít, egyáltalán 

nem fád vagy közömbös, általános 

némasága közben elsõdleges érzelmeket 

és indulatokat, sõt, teljes lélektani 

folyamatokat játszik el, úgyszólván mindenre 

reagál, igaz, kissé megkésve (spéttel, 

ahogy színházi nyelven mondják), 

mintegy utólag, lelassulva fordítja fejét 

az események után, de nem mulasztja el, 

hogy észrevételezze a történteket, kivonulásai 

kifejezetten hercegnõiek, „uszályát” 

fölemelve, fejét fölvetve, elõkelõen 

lépked a kulisszák mögé, csak egyszer 

veszti el a nyugalmát, amikor ráijeszte- 

nek, „hímzõfonál!”, mondja elõször fölényesen, 

hiszen azért küldték be, de nem 

akarják megérteni, hogy ez az egy szó 

egész mondatot helyettesít, és ahelyett, 

hogy örülnének, amiért ennyit is kegyeskedett 

mondani, és honorálnák a kivételes 

teljesítményt, zavarukban kiabálni 

kezdenek vele, mire visszarikácsol, a kölcsönös 

tehetetlenség váltja ki az általános 

ricsajt, ekkor már el van döntve, hogy 

Yvonne-t meg kell ölni, „élesen, felülrõl 

lefelé”, még látjuk egyszer, amikor menyasszonyi 

ruhában megjelenik az ajtókeretben, 

itt csakugyan idétlen benyomást 

kelt, de a nagy leszámoláskor, az utolsó 

vacsorán már nem, ott kisimult arccal ül 

az asztalfõn, ajkáról eltûnt a megvetõ lebiggyedés, 

vonásai szinte szépek, az udvar 

figyelõ tekinteteinek kereszttüzében 

rezzenéstelenül teszi szájába a szálkás 

kárászt, „megfullad”, mondja a Király, 

mielõtt még egyáltalán hozzákezdene a 

megfulladáshoz, mint mindenre, erre is 

késve reagál, de aztán csakugyan ráesik 

a terítékekre, szétlöki az összecsúsztatott 

asztalokat, repül az eszcájg, õ maga 

hátrahanyatlik, kimászik a terítõ mögül, 

sikertelenül próbálja kiszedni a torkából 

a szálkát, lassan ráhajol a kezére a padlón, 

elengedi magát, meghal, s ezzel 

visszahelyezi jogaiba a formát, elsõként 

a formális gyászt, amit ideiglenesen, saját 

formátlan létével megszüntetett, 

ennyi, mondhatjuk elismerõen Hámori 

Gabriella elsõrangú alakítására, kicsit 

csodálkozhatunk, persze (ha laikusnak 

tettetjük magunkat), hogy nemrég Wedekind 

Luluját játszotta, a végzetes nõt, 

az ördögi démont és öldöklõ angyalt, aki 

egyik sem a sok közül, egyszerûen a létével, 

a semmittevésével csábít (ahogy 

Yvonne taszít ugyanezekkel), holmi természeti 

tünemény gyanánt, mint aki kezdetben 

maga sem tud róla, hogy beléje 

van kódolva a rontás, õ az ártatlan fölforgató, 

csak késõbb kezdi használni az eszközeit 

mások (és a maga) végzetére, hogy 

a kezdeti szexuális tárgyból áldozati 

tárggyá váljék, ehhez a szerepéhez képest 

az ártatlanság képe volt az a fiatal 

lány, akit a Dosztojevszkij kisregényébõl 

készült elõadásban, a Fehér éjszakákban 

alakított, egy lányt, aki az érte rajongó 

fiúval találkozik nap nap után a folyóparton, 

de csak azért, hogy közben a „másikra” 

gondoljon, akit szeret, Hámori a reményt 

és a kétségbeesést sûrítette a lírai 

szerepbe, az illúziót, amelyrõl nincs eldöntve, 

hogy a valódi szerelem élteti-e 

vagy csak az álmokba kapaszkodás a valóság 

helyett, hiszen a valóság ott van 

57 

MAKRANCZI ZALÁNNAL AZ YVONNE-BAN 

FOTÓ: WALTER PÉTER 

elõtte, csak ki kellene nyújtania érte a kezét, 

ezt a melodrámát nem kis feladat 

szentimentalizmus nélkül eljátszani, neki 

sikerült, az alkatába és (föltehetõen) a 

gondolkodásába oltott józan realitásérzék, 

enyhe fanyarság, finom iróniára való 

hajlam segítségével, aminek aztán bõven 

a hasznát vehette A filléres opera (Brecht 

Háromgarasosát keresztelték át erre a 

címre az Örkény Színházban) Pollyjaként, 

illetve a Pollyt játszó felsõ középosztálybeli 

privátként (így neveztek valaha 

színházi körökben mindenkit, aki nem 

mûvész), hiszen az elõadás lényege az 

volt, hogy társaságbeli jómódú polgári 

urak és hölgyek, mindközönségesen 

„gazdagék” adják elõ a mûvet, talán valami 

jótékonysági rendezvényen, a szegények 

javára („kikrõl szól e színdarab”, írta 

volt Brecht), itt aztán kétszeresen is 

megmutathatta, milyen egy polgári liba, 

Polly Peachum meg aki alakítja, közben a 

valódi (kezdõ) színésznõhöz, Nyina Zarecsnajához 

is elérkezett Csehov Sirályában, 

az intuitív fiatal lányhoz, a természetes 

tehetséghez, aki vele született képességeit 

és nõi ösztönét egyszerre használja 

spontánul és tudatosan (maga sem 

érzékeli a különbséget) a színpadon is és 

az életben is, keresi az élményt, és gazdagodva, 

de legalábbis ép bõrrel jön ki 

belõle, van mersze a kihívásokhoz és a 

döntésekhez, van köze a saját sorsához, 

ahhoz, hogy színésznõ, s így valahogy – 

nem tudnám megmagyarázni, miért – 

Hámori Gabriella Nyináról vallott fölfogásában 

nagyon erõsen érzem õt magát, 

mintha ez a szerep több volna a szokásos 

önvallomásnál, mintha ez a szerep azonos 

volna vele.


Eszenyi Enteriõr 

SZÖVEG: DAVID MERLINI 

FOTÓ: ALMÁSI J. CSABA 

Szeretem 

a 

színházat. Szeretem 

Eszenyit. Szeretem a fotográfiákat. 

Szeretem az állatokat. Jó volt látni 

Eszenyit Sylviaként, kutyaszerepben. 

Különleges élmény Almási Jonathan 

Csaba képeit nézegetni, egy különleges 

céllal életre hívott tárlaton. 

A képek árából befolyt 

összeggel ugyanis 

a hontalan állatok 

alapítványát 

támogatják. Nekem 

mániám is, 

foglalkozásom is a 

szabadulás, a szabadság. 

Az utcákon kóborló 

állatok azonban nem szabadok, 

hanem hontalanok. Én 

szinte hetente viszek haza 

egy-egy kutyát, s próbálok 

nekik jó gazdit keresni. Hála 

és köszönet a csodálatos 

dívának, a kitûnõ fotómûvésznek 

s mindazoknak, 

akik összefogtak 

e nemes cél érdekében.

eretem a színházat. Szeretem Eszenyit. Szeretem a fotográfiákat. Szeretem 

az állatokat. Jó volt látni Eszenyit Sylviaként, kutyaszerepben. Különleges élmény 

Almási Jonathan Csaba képeit nézegetni, egy különleges céllal életre 

hívott tárlaton. A képek árából befolyt összeggel ugyanis a hontalan állatok 

alapítványát támogatják. Nekem mániám is, foglalkozásom is a szabadulás, 

a szabadság. Az utcákon kóborló állatok azonban nem szabadok, hanem 

hontalanok. Én szinte hetente viszek haza egy-egy kutyát, s próbálok 

nekik jó gazdit keresni. Hála és köszönet a csodálatos dívának, a kitûnõ fotómûvésznek 

s mindazoknak, akik összefogtak e nemes cél érdekében. 

59

Micsoda csobbanás volt, s 

mekkora lobbanás lett a 

vége! 

Egy dús idomú, szõke szépség, egy 

lenyûgözõ Capitolium, egy izzó nõsténybolygó 

hûtötte testét Róma szívében. 

Az örök Nõ az Örök Városban. 

Miss Svédország a Trevi-kút vizében. 

Az olasz mágus profán istennõje 

egész estét, egész mozit, egész világot 

betöltõ kebleivel. Édes élet egy érzéki 

jelenséggel. 

Anita Ekberg és a La dolce vita. 

Éjszakai fürdõzés 1960-ból, Federico 

Fellini „grande cinemájából”. 

Negyvenhárom évvel késõbb egy hideg, 

szeles estén Pozsonyban ugyanez 

a film egy nemzetközi fesztiválon, 

desszertként pedig õ: az egykori kebelcsoda, 

szexszimbólum és szépségideál. 

Fekete garbóban, fekete nadrágban, 

mezítláb egy kínai papucsban. 

„You are everything! You are everything! 

(Te vagy a mindenem!) – suttogta 

neki Marcello Mastroianni a 

szökõkút vizében állva. Ma vajon mivel 

ölelné magához? Talán azzal, hogy 

„Semmit sem változtál!” Mert a hajdan 

volt „svéd csoda” ma is ugyanolyan 

telt idomú, dús hajú, vonzó 

monstrum, mint annak idején. Évgyûrûit 

ugyanazzal a természetességgel 

mutogatja, mint aranyba ültetett, áttetszõ, 

kék köveit. Fülében, nyakában, 

csuklóján, ujján milliókat érõ ékszercsalád. 

Gesztusai erõsek, mozdulatai 

gyorsak, hangja mély és érces, 

lényébõl annyi szeretet árad, hogy 

hetvenkét évesen is olyan, mint egy 

nagy lánggal égõ Mamma Roma vagy 

egy sokak által imádott trafikosnõ, 

akinél már pult alatti áru a gyönyör. 

Egy svéd színésznõ, aki sosem játszott 

svéd filmben. 

– Nem sokkal azután, hogy Fellini 

PREMIER: FILM 

A józan díva 

SZABÓ G. LÁSZLÓ 

filmjét bemutatták Olaszországban, 

otthagyta Kaliforniát és Rómába költözött. 

Annyira megszerette a Mestert, 

hogy úgy gondolta, biztos, ami 

biztos, jobb, ha mindig a keze ügyében 

lesz? 

– Hol? 

– A keze ügyében. 

– Ezt hogy gondolja? 

– Hát úgy, hogy… 

– … na nem! Azt azért nem! 

– A közelében. 

– Az más! De így sem igaz az állítása. 

Téved, ha azt képzeli, hogy egymásba 

szerettünk. 

– Meglep, hogy nem. Fellini imádta 

a nõket. 

– Imádott volna engem is, csak nekem 

nem kellett. Rendezõként és barátként 

tiszteltem és kedveltem õt, jó 

viszonyban voltunk, de bensõséges 

kapcsolatba sosem kerültünk. És ez 

egyedül csak rajtam múlott! 

60 

– Nem találta vonzónak? 

– Egyszerûen nem volt érdekes 

számomra. Más típusban gondolkoztam. 

Federico persze hosszasan próbálkozott, 

de egy idõ után rá kellett 

jönnie, hogy nincs esélye. Még titokban 

sem lettem volna a szeretõje. 

– Megfosztotta õt egy nagy élménytõl. 

– Hogy miket mond maga!? Mellesleg 

valóban nagy élmény lehettem 

volna számára. 

– Látom. 

– Mit lát, könyörgöm, mit lát? 

– Hogy milyen nagy, deli nõ még 

ma is. 

– Köszönöm. Akkor folytatom... 

Federico sokáig várt rám. Türelmes 

volt. Azt hitte, elõbb-utóbb úgyis beadom 

a derekamat. De nem, nem, 

nem! Soha! 

– Élete legnagyobb szerelmével 

mikor találkozott?

– Épp akkor, amikor Federico ostromolt. 

Én a La dolce vita forgatásakor 

halálosan szerelmes voltam. Nem 

létezett számomra senki más, csak õ. 

Amikor meghalt, el is vitt belõlem valamit. 

– De bárhol jár is a világban, a férfiak 

rajongását bizonyára ma is érzi. 

– Olaszországban még ma is mindenütt 

azzal fogadnak, hogy „Viva la 

diva!” Filmsztárnak neveznek, érzéki 

nõnek. Engem ez sosem foglalkoztatott. 

Magánemberként sosem azonosítottam 

magam a filmiparral. Hamis 

világ az, olyan becsapós. A mai barátaim 

is inkább civil foglalkozásúak. 

Ügyvédek, bankárok. Idõnként meghívom 

õket, és õk is gyakran vendégül 

látnak. Filmesekkel ma már csak akkor 

kerülök kapcsolatba, ha dolgozom, 

vagy ha meginvitálnak egy fesztiválra. 

Moziba sem járok. Nem szeretem 

sem a dirr-durr filmeket, sem a 

horrort, sem az erõszakot. És az is 

feldühít, ha két szeretkezõ ember közé 

bújik a kamera. Nem vagyok prûd, 

de az erotika nálam a hálószobába 

tartozik és nem a filmvászonra. A mai 

61 

filmek többsége tehát nem az én ízlésemnek 

való. Ami érdekel, azt otthon, 

videón nézem meg. 

– Mikor is költözött Rómába? 

– Három évvel Az édes élet bemutatása 

után. 

– Nem lett volna jobb, ha már a milánói 

premier után Olaszországban 

marad? 

– A milánói premier maga volt a 

pokol. Iszonyú nagy botrányt váltott 

ki a film. Federicót többen le is köpdösték. 

Ha a közelében álltam volna, 

biztos, hogy nekem is jut belõle. A Va- 

ANITA EKBERG ÉS MARCELLO MASTROIANNI A FILMTÖRTÉNET EGYIK LEGENDÁS KOCKÁJÁN PIERLUIGI PRATURLON FELVÉTELE 

Érdekes véletlen: talán éppen ugyanabban az idõben, amikor Szabó G. László az interjút készítette, nyílt meg a 

budapesti Olasz Intézetben Pierluigi Praturlonnak, a Fellini-filmek standfotósának kiállítása. Õ maga is elmeséli a 

Trevi-kúttal kapcsolatos történetet, a néhány emlékkel gazdagabb sztoriból érdemes egy-két részt felidézni. 

Nagyon jó viszonyban volt Anita Ekberggel, és többször elvitte különbözõ társaságokba, vendéglõkbe. A színésznõ 

szeretett mezítláb táncolni, ám egy ilyen átmulatott éjszaka során alaposan megfájdult a lába, s amikor hajnalban 

hazafelé tartottak, a Trevi-kúthoz érve kérte, álljanak meg, mert le akarja hûsíteni a lábát. Így is történt, a fotós pedig 

eközben elõszedte a fényképezõgépét és megörökítette a pancsolást. Az álomjelenetnek mindössze két rendõr volt 

a tanúja, akik egy árkád alól némán, szélütötten bámulták a valószínûtlen történést. 

Ezeket a képeket látta meg késõbb Fellini, és kérte, hogy beépíthesse a filmjébe a jelenetet. Pierluigi Praturlon 

pedig nem kis részben ennek köszönhette további pályafutását, hogy aztán együtt dolgozhatott a világhírû rendezõvel... 

(Ezúton is köszönjük az Olasz Intézet szíves hozzájárulását, amellyel lehetõvé tette a kiállításon szereplõ 

jelenetfotó közlését.)

tikán be is akarta tiltani a filmet. Spanyolországban 

huszonöt évnek kellett 

eltelnie, míg mûsorra merték tûzni az 

ottani mozik. Olaszországban is idõbe 

telt, hogy elfogadják. Pedig a mai 

erotikus filmekhez képest ez egy szûzi 

alkotás. De hogy miért nem költöztem 

hamarabb Rómába? Nem tudtam 

azonnal felbontani az amerikai 

szerzõdéseimet. Tizenkilenc évesen 

ugyanis, mint Svédország szépe, elhagytam 

a hazámat, hogy ott lehessek 

a Miss Amerika-választáson. Aztán 

kint ragadtam Kaliforniában, és 

két év múlva már filmszerepet játszottam. 

Sokan azt hiszik, hogy a 

La dolce vitával kezdõdött a karrierem. 

Tévedés! Azt megelõzõen már 

vagy negyvenöt filmet forgattam. 

Ezeknek köszönhetõen még Japánban 

és Kínában is népszerû voltam. 

Amikor Federicóval dolgoztam, már 

nevem volt a világban. 

– Õ melyik filmben látta? 

– Én úgy emlékszem, egyikben 

sem. 

– Akkor hogy esett önre a választása? 

– Még mielõtt találkoztunk volna, 

készült rólam egy fotósorozat. Roma 

by night. Ez volt a címe. Egy fülledt 

augusztusi este jártuk a várost a fényképésszel. 

Ha megálltam valahol, kattintgatott. 

A Trevi-kútnál gondoltam 

egy nagyot. Tikkadt voltam, az egész 

testem szomjazott, azt mondtam, itt 

és most megmártózom. És úgy, ahogy 

voltam, ruhástól beugrottam a vízbe. 

A fotós pedig egy egész tekercset kilõtt 

rám. Ezek a képek aztán az egész 

világot bejárták, és Fellini is látta 

õket. Az édes élet-beli „nagyjelenetem” 

tehát egy korábbi ötletre épült, 

csak az volt a baj, hogy januárban forgattunk. 

Ráadásul éjszaka, amikor 

még hidegebb volt. 

– De ott volt Marcello Mastroianni 

is... 

– ... és azt hiszi, õ nem vacogott? 

Hét éjszaka forgattunk a szökõkútban, 

de minden egyes alkalommal 

megivott vagy fél üveg vodkát. A nadrágja 

alatt derékig érõ halászcsizma 

volt rajta, de egy nap, még mielõtt felvételre 

került volna sor, a sok vodkától 

arccal a vízbe esett. Meg kellett 

szárítani a haját és másik öltönyt adtak 

rá. A kút vize aztán másodszor is 

magába szippantotta. S amíg ismét 

szárítgatták õt, én ott vártam rá a vízben. 

A végén aztán úgy kellett kiemel- 

niük, mert mozdulni sem bírtam. Elfagyott 

a lábam. 

– Svédországból Amerikába, Kaliforniából 

Rómába. Sehol sem félt a 

változásoktól? 

– Malmõbõl boldogan repültem 

Amerikába. Tudtam, hogy egy csapásra 

meg fog változni az életem. Így 

is lett. Kaliforniától sokkal nehezebb 

volt elszakadni. Kötöttek a szerzõdések. 

De ha én egyszer azt mondom, 

hogy vége, akkor annak biztos, hogy 

vége. Engem nem lehet megkötözni, 

vagy ha mégis, a fogammal rágom 

szét a köteleket. Amerikát, s erre 

gyorsan rájöttem, nem nekem találták 

ki. Bár sok barátom volt és van 

ott is, de az európai életmód, az európai 

kultúra sokkal közelebb áll hozzám, 

mint az ottani. Amerika ügyesen 

el tud bódítani, de az ébredés is 

meglehetõsen gyorsan jön. Tizenkilenc 

évesen képes azt hinni az ember, 

hogy ott még a szemét is aranyból 

van. Aztán ahogy kezd kinyílni a szeme, 

egyre inkább elege lesz ebbõl a 

hamis ragyogásból. Európában öszszehasonlíthatatlanul 

jobban érzem 

magam. 

– Svédországig mégsem jutott el. 

– Azért nem, mert lehorgonyoztam 

Rómában. 1955-ben jártam ott 

elõször, amikor már javában forgattam 

Amerikában. Koprodukciós filmek 

szereplõjeként dolgoztam a városban, 

és annyira megszerettem, 

hogy sem Párizs, sem London nem 

volt rám ekkora hatással. Azóta sajnos 

Róma is sokat változott. A sok 

aluljáró miatt tönkretették a katakombákat. 

A Via Veneto pedig, ahol 

az Édes élet egy része játszódik, teljesen 

halott. Agyontaposták a turisták. 

Ott a sok áruház, bevásárlóközpont, 

tíz perc után elmegy a kedvem, ha arra 

járok. De már nem is Rómában lakom, 

kiköltöztem vidékre. 

– Hova? 

– Rómától harmincöt kilométerre, 

a tengerpartra. Castel Gandolfo. Hallott 

már errõl a helyrõl? 

– Soha. 

– Pedig a pápa is ott tölti a nyarakat. 

– Nem hiányzik a nagyvárosi élet? 

– Nem, mert nem szeretem a 

nyüzsgést, a lüktetést. Kaliforniában 

is mindig a csendet, a nyugalmat kerestem. 

– Ott, ahol most lakik, van, akivel 

élvezheti a nyugalmat? 

62 

– Férjnél vagyok, ha erre kíváncsi, 

1970-tõl mégis egyedül élek. 

– Harmincnégy éve egyedül? 

– Egyedül, de nem magányosan. A 

férjem elhagyott. Egyszerûen kilépett 

az életembõl. Elment, és nem jött viszsza 

többé. Nem is tudom, mi van vele. 

A szüleim nem élnek már, de a fiútestvéremmel, 

a feleségével és a lányukkal 

nagyon jó viszonyban vagyok. 

És a kutyáim! Az állatokat egyszerûen 

imádom. Õk nem csapnak be 

soha. Egy férj vagy egy szeretõ kiszámíthatatlan. 

Ma van, holnap nincs. A 

producerekben sem tudok már megbízni. 

Mindig azt mondták, hogy azért 

kapok kevesebbet a beígértnél, mert 

amit lecsíptek a gázsimból, azt mindenféle 

szociális és egészségügyi 

alapítványok kapják. És hogy legyek 

nyugodt, majd ha megöregszem, én 

ezt mind visszakapom. El is hittem 

sajnos, amit állítottak. Akkor tudtam 

meg, hogy becsaptak, amikor nyugdíjas 

lettem. Kiderült, hogy soha 

semmilyen összeget nem utaltak át 

az általuk emlegetett alapítványoknak. 

– A Trevi-kúthoz elsétál néha? 

– Miért sétálnék? 

– Mert bizonyos értelemben az ön 

kútja. 

– És ott botladozhatnék a japán turisták 

között, akik azt hinnék, hogy 

megbolondultam. Különben is, játszottam 

én vagy hetven filmben, nem 

csak az Édes életben. Marcello Mastroiannit 

is nagyon szerettem, de partnere 

lehettem John Wayne-nek, Dean 

Martinnak, Frank Sinatrának és Rod 

Steigernek is. Bár az utóbbira sokáig 

haragudtam. Évekkel azután, hogy 

együtt játszottunk, úgy tett, mintha 

sosem látott volna. Valami díjat kellett 

átadnom neki egy fesztiválon. 

Boldogan vállaltam, mert alig vártam, 

hogy viszontlássam õt. De még csak 

azt sem mondta, hogy „hello!”. Hogy 

mi a fene baja volt velem?! Lehet, 

hogy féltékeny volt a sikereimre, tudom 

is én! 

– Kamera elõtt, filmszerepben, mikor 

állt legutóbb? 

– Két éve. Azóta tévésorozatokba 

hívnak, de mindegyiket lemondom. 

– Milyen kifogással? 

– Hogy nem akarok nagymamákat 

játszani. Majd ha megõszülök. Amíg a 

természet kegyes hozzám, addig hódítani 

akarok. Ha már egyszer nõnek 

születtem...

Hirdetés 

63

PREMIER: IRODALOM 

Mit és hogy’ (nem) mutattam meg 

Popov Eugénnak az irodalmi Budapestbõl 

Irodalmi helyek gyorstalpaló. Harminc 

perc alatt bemutatom Pest 

(plusz Buda) irodalmi vonatkozásait 

olyan valakinek, aki semmit nem 

tud. Semmirõl, úgy értve, hogy Budapest 

és magyar irodalom, tehát abszolút 

ártatlan. Amúgy jóval könnyebb, 

mintha bennfentesnek kéne mutogatni, 

így azt mondok, amit akarok, jámboran 

bólogat hozzá úgyis. Mi mást tehetne, 

ráadásul a legjámborabb partnert 

kapom, Jevgenyij Popov, orosz 

avantgárd író, csak rápillantasz, máris 

meghatódsz a pasastól. Rögtön a 

Köröndre kormányzom az én Jenõmet 

meg a Duna TV stábját, gondosan 

(hiába!) kerülgetve a pázsiton szorgosan 

elhelyezett kutyaürülék-halmokat, 

a Zrínyi-szobor elé állítom, és mutatom 

neki ZM költõ-hadvezért. Ez 

kell ugyanis a koncepciómhoz. 

Mely szerint a magyarok kedvvel 

kultiválnak, tele az ország hadvezér- 

A „KIMARADT” NEW YORK 

KUKORELLY ENDRE 

és költõszobrokkal, íme, nyomban Balassi, 

Szondi, Vak Bottyán. Csak mikor 

már elkészült a fölvétel, jut eszembe, 

hogy ez a Zrínyi nem az, nem a vadkanos, 

hanem a kirohanós, de már lement 

a forgatási idõ egyharmada, 

annyit pepecselt a stáb a felvétellel, 

hát hagyom. 

Plusz koncepció. 

Andrássy út platánnal, Hõsök tere, 

igazi szoborerdõ, nem nagyon irodalmi, 

de nagyon színpadias, most valahogy 

képes vagyok a szcénét idegen 

szemmel nézni. Szép. Ráadásul pont 

mossák az angyalt darus kocsival, fölvitetjük 

magunkat, galambperspektíva, 

elég jól néz ki. Hihetetlen látvány, 

közben el lesz mesélve érintõleg 1956 

a „Csizma tér”-sztorival, tetszik 

mindez Popov Ödönnek, és szerintem 

ez a Jókai-féle Eugén/Jenõ/Ödönkeverés-kavarás 

is tetszene neki, ráadásul 

passzol a témához, ám csak 

harminc perc van, amibe némi általános-közhelyes 

budapestezést is bele 

kell szorítani. Kis kanyargás után végigautózunk 

Pest véleményem szerint 

legjellegzetesebb utcáján, a Szondin, 

az Állatkerttõl a Teréz körútig, jelentõs 

lepukkadtság és tatarozások, az 

Epreskert és a Béke/Britannia szálloda 

(a Nyugat Barátok Köre törzshelye 

volt, no meg Móráé, ami azért pikáns, 

mert õ az egyetlen komoly korabeli 

szerzõ, aki nem publikált a Nyugatban) 

között. Megállunk a Rózsa sarkánál, 

véletlenül épp jön ki a Szondi 40.bõl 

szomszédom-barátom, Végh Jóska, 

összekezelnek Jenõvel. Jóska 

egyébként szerepel TündérVölgy címû 

könyvemben, kapott is tiszteletpéldányt, 

de, úgymond, Bandikám, engem 

az olvasás nem köt le, nem olvasta. 

Viszont van három lánya és hat 

lányunokája.

ABBÁZIA KÁVÉHÁZ 

Van azonkívül a Béke falán egy 

Szondi két apródja-mozaik, gyerekkori 

folytonos ámulatom tárgya, ezt is 

megmutatom Ödönnek, és csak nehezen 

állom meg, hogy ne kommentáljam. 

Ugyanis kényszeresen úgy gondolom, 

Arany Jánost nem ismerni 

alapjáraton költészeti kompetenciadeficit. 

Jobb és a Nyugatinál bal 

visszakanyar után (a Skála helyén állt 

a hatalmas London szálloda, Krúdy, 

Szép Ernõ, Márai törzshelye), el a néhai 

Edison kávéház (Teréz körút 24., 

Rejtõ Jenõ) elõtt: és Oktogon. A Savoyból 

börgerking, az Abbáziából (Eötvös 

Károly, Krúdy, Heltai Jenõ, Molnár Ferenc, 

Bródy Sándor asztaltársasága) 

elõbb presszó, aztán gyorsétkezde, 

aztán bank, hagyjuk. Az Operától viszszasétálunk 

az Eckermannba (ehemalige 

Három Holló, Ady törzshelye), 

német-kultúr-kávézás Wilhelm 

Drostéval és Susanne Scherrerrel. 

Liszt Ferenc tér, egy papírlapra rajzolt 

FR-vel (a Japán kávéház törzsvendégeinek 

ötlete) bemutatom a FRADYszobrot, 

és nem tudom: meséljek a 

Fradiról? A Japán kávéház törzsvendégei: 

Munkácsyék asztala (Szinyei 

Merse, Ferenczy, Lechner, Rippl-Rónai, 

Kernstok), Molnárék, Tersánszky 

és persze Nagy Lajos meg József Attila. 

Satöbbi, figyelem a Jevgenyijt, még 

sok név lesz ám, néz vissza jóságosan, 

mégiscsak Írók Boltja, alaposan be 

lesz itt minden mutatva, szerintem 

tetszik neki, kapható a könyve. Innen 

hosszabb menet, az Astoria elõtt, a kicsit 

csüggedõ, egykori underground 

szerzõt élénkítendõ, mesélek az 1984ben 

alakult Örley-körrõl. Erdély Miklós 

és Hekerle László, Ottlik Géza és 

Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós és 

Mándy Iván. És Duna-part, ácsorgunk 

Petõfi elõtt, ez tuti, Popov is megkönynyebbül, 

nézi, ahogy a talpig bronz tet- 

65 

szetõs, romantikus pózba vágva mutat 

a kettes villamos megállója felé. 

Engem pedig megint elfog a csodálkozás, 

milyen szép ez. 

Az egész. 

Visszacsinálom a korzót. 

Vissza az egész szállodasort. Lebontom 

az InterContinentalt, visszaépítem 

legalább a Bristolt. Legalább a 

nyugatosok híres, ablak nélküli különtermét. 

Jó, hagyjuk, és akkor Centrál 

kávéház, iszunk sört, Kiss-József- 

Kerek-Asztal, Nyugat-asztal, sorolom 

a neveket, Ödön bólintgat, Kosztolányi, 

da, Karinthy, da, Osvát, Schöpflin, 

dada, Ady, da, már nem bólogat, ami 

sok, az sok, Szabó Lõrinc, Kodolányi, 

Tamási, Illyés, egyéb ál- és valódi népiek, 

abbahagyom. Narodnyikok, erre 

is csak rövidke da. Újhold, Válasz, ezt 

már kihagyom. 2000. Átballagunk a 

Károlyi-palotába, Petõfi Irodalmi Múzeum, 

Petõfi mintha tényleg meghatná 

a Jenõt. A Jókai-kiállításon jut 

eszembe, hogy Jókai szerint Petõfi nejének 

„mindegyik szeme szép volt külön”, 

de nem említem az illetõ hölgy 

nevét. Kicsit nevetgélünk azon, hogy 

mindegyik. Tulajdonképpen magamnak 

mutogatok, ez legalább biztos. 

Nagyon kimerítõ. 

Dolog az irodalom. 

Besötétedett. 

A New York kávéházat vagy például 

Óbudát (Kéhli, Sipos) kihagytam. Vagy 

a Fiatal Mûvészek Klubját. Még szerencse. 

Pilvax. Valaha háromszáz irodalmi 

kávéház mûködött Pesten, ezek 

zömét. 

Le kéne ide valahova feküdni. 

Beszállunk a kisbuszba, MTA 

(Arany János ugye, de nem mondom), 

Lánchíd, szót se szólok, vot eto cepnój 

moszt, a Philadelphia (Ady), Fiume 

(Szabó Dezsõ) és Lánchíd kávéházakról 

(Mikszáth, Gárdonyi) hangot se, 

fölkanyarodunk a Várba, vot kréposzty, 

vot eto panyorámá, minden 

ragyog, mindjárt elhanyatlok a fáradtságtól, 

szegény Eugén, bírja ez még? 

Persze reménytelen, amit csinálunk, 

és kicsit elkeserítõ, hogy én azért tényleg 

hozzá tudnék szólni valamit az õ 

Moszkvájához. Kilátástalan. Bámulom 

a kilátást. Majd megnézi Popov 

Jevgenyij a filmünket, és talán emlékezni 

fog arra, hogy. 

Valamire. 

Arany. 

Kicsit azért jó.

PREMIER: KÉPZÕMÛVÉSZET 

SZÉPÍRÓK A SZÉPMÛVÉSZETIRÕL XII. 

Reneszánsz a fáraók Egyiptomában 

Emlékezni a gyökereinkre alapvetõ 

emberi igény, hiszen egyfajta 

fogódzót ad az egyén számára a 

világban: egyrészt biztosítja a múlttal 

való kapcsolatát, másrészt segít meghatározni 

szocio-kulturális identitását, 

szerepét és eredetét. Az ókori 

egyiptomiak úgy tartották, országuk 

története a mitikus idõkben kezdõdött, 

amikor még istenek ültek Egyiptom 

trónján, de az ezután következõ 

történelmi idõk nagy fáraóit és dicsõséges 

korszakait, virágkorait is méltónak 

tartották arra, hogy megörökítsék 

maguk és az utókor számára. A 

múlt legendás és klasszikus idõszakait 

a kreatív energiák forrásainak tekintették 

mind mûvészeti, mind pedig 

mágikus értelemben, felidézésük 

ezért nemcsak inspirációt hozott számukra, 

hanem rituális cselekmény is 

volt egyben. 

Az egyén és a közösség múlthoz való 

hozzáállását minden esetben befolyásolja 

és behatárolja a 

történelmi helyzet, 

amelyben él. A múltbeli 

minták közötti 

tudatos vagy tudattalan 

szelektálás 

eredménye mindig 

tükrözi az 

adott kor 

világné- 

LIPTAY ÉVA 

zetét és értékrendjét is. A fáraókori 

Egyiptomban ez a fajta szelekció is a 

múlt és jelen közötti folyamatosság 

fenntartását szolgálta. Az elmúlt korokból 

származó minták felélesztése 

és újrafelhasználása révén biztosították 

azok idõrõl idõre való visszatérését, 

vagyis a kulturális emlékezetben 

való továbbélését. 

Az ókori egyiptomi kultúra több 

ezer éven keresztül ívelõ kontinuitását 

legszemléletesebben a dinasztiák 

egymást követõ sora példázza. A 

Szépmûvészeti Múzeum kiállításának 

tudományos szempontból legkiemelkedõbb 

tárgya a legkorábbi királyoknak 

emléket állító, a piramisépítõ fáraók 

korából származó Palermói Kõ 

(Kr. e. 3. évezred második fele) királylistája. 

A Középbirodalomtól (Kr. e. 

2. évezred elsõ harmada) a Ptolemaiosz-korig 

(Kr. e. 332–31) terjedõ 

idõszak különbözõ uralkodóinak portréi 

a dinasztiák egymásutánját szimbolizálják, 

a fáraói intézmény töretlen 

fennmaradását, 

amely a megfelelõ politikai 

és 

gaz- 

SZOBRÁSZATI MODELL 

66 

SZEMFESTÉKES EDÉNY 

dasági, valamint ideológiai hátteret 

nyújtva biztosította a kulturális tradíciók 

kontinuitását az ókori Nílusvölgyben. 

A fáraók és dinasztiák megszakítatlan 

sora hidat alkotott múlt és 

jelen között. 

A kiállításon bemutatott, legkülönbözõbb 

korszakokból származó reliefeken, 

sztéléken és szobrokon keresztül 

jól megfigyelhetõ, hogy a fáraókor 

kezdeti idõszakának udvari és 

elit kultúrája által kialakított mûvészeti 

kánon tradíciója hogyan élt tovább 

évszázadokon, sõt, évezredeken 

át. Az alapmotívumok ugyanis már jórészt 

a fáraókor elsõ évszázadaiban 

kialakultak: a sírfalak jelenet-típusai, 

a halottnak emléket állító sírsztélék 

formavilága és motívumkincse éppúgy, 

mint a különbözõ szobortípusok. 

A késõbbi idõszakok ezek közül a már 

kialakult típusok közül válogattak, 

azokat elevenítették fel, kis módosításokkal. 

Ez a mûvészeti kánon szintén 

a múlt és a jelen közötti kapcsolat 

fennmaradását szolgálta. 

A halotti kultusz hagyományai is 

ugyanazt a néhány õsi elképzelést követték 

a kezdetektõl fogva. A technikai 

újításokat és az új elképzeléseket

TJESZRAPERET LÁDA ALAKÚ KOPORSÓJA 

mindig gondosan igyekeztek beilleszteni 

a régi hagyományok szövetébe: a 

legtöbb esetben az új megjelenése 

nem jelentette a régi elvetését, hanem 

sokkal inkább a kettõ (vagy több) 

együttes, egymást nem kizáró tiszteletét 

és használatát. 

A hagyományok és múltból vett minták 

soha nem egyszerû imitációk, hanem 

óhatatlanul újraértelmezések is 

egyben. Az az attitûd, amely évezredeken 

át a múlthoz fordult inspirációért, 

így segítve megõrizni az ország kulturális 

identitását, nemcsak az ókori 

egyiptomi kultúrának a saját múltjához 

való hozzáállásáról árul el sokat, 

hanem arról is, hogy önképük hogyan 

módosult korszakról korszakra. 

A Szépmûvészeti Múzeum 2008. 

augusztus 8-án nyíló (és november 

9-ig látogatható) kiállítása az egyiptomi 

fáraókor utolsó virágkorát, a 25. és 

a 26. dinasztia (Kr. e. 7–6. század) 

korszakát állítja a középpontba, 

amelynek kultúráját és mûvészetét az 

egyiptológusok gyakran nevezik kusita, 

illetve szaita „reneszánsznak”. 

A szóban forgó idõszak elsõ felében 

a mai Szudán (az ókori Núbia, illetve 

Kus) területérõl számazó, kusita, te- 

hát idegen eredetû uralkodó dinasztia 

hódította meg Egyiptom trónját. Az 

Egyiptom kultúráját jól ismerõ 25. dinasztia 

uralkodói minden nehézség 

nélkül átvették és a maguk javára fordították 

a korabeli egyiptomi politikai 

struktúra nem egy elemét. Az idegen 

eredetû uralkodóháznak nyilvánvalóan 

legitimációt jelentett az ókori 

Egyiptom múltjával való azonosulás. 

TÜKÖR ÉS TARTÓDOBOZA 

67 

Elsõsorban ennek köszönhetõen egyre 

erõteljesebb archaizáló tendenciák 

figyelhetõek meg a kultúra több területén, 

többek között a kor mûvészeti 

alkotásaiban, az írásbeliségben vagy 

a halotti kultuszban. A kusita korszakbeli 

archaizmus, a múlt korabeli 

újjáéleszése egy csaknem kétezer évvel 

korábbi korszak, az Óbirodalom 

alkotásainak stílusát és ikonográfiáját 

idézte fel. Egyiptom kusita királyai az 

5. és 6. dinasztia uralkodóinak neveit 

vették fel, ily módon igyekezvén hangsúlyozni 

a kapcsolatot, és teremtve 

kontinuitást saját dinasztiájuk és az 

Óbirodalom legendás, nagy fáraói 

között. 

A „kusita reneszánsz” fontos kiindulópontul 

szolgált a deltai Szaisz városából 

származó 26. dinasztia számára: 

a „szaita reneszánsznak” ugyanis egyértelmûen 

kusita gyökerei voltak, még 

akkor is, ha teljesen eltérõ mûalkotások 

születtek a két korszakban. A 26. 

dinasztia mûvészei azonban elszakadva 

az óbirodalmi ideáltól, a Középbirodalom 

és az Újbirodalom thébai mûvészetét 

„fedezték fel újra”, amely aztán 

a legnagyobb hatást tette a korstílusra 

és az ikonográfiára. 

A Reneszánsz a fáraók Egyiptomában 

címû kiállítás a kusita és 

szaita „reneszánsz” alkotásai mellett 

több mint háromezer év fáraóportréiból, 

plasztikai repertoárjából és halotti 

kultuszának emlékeibõl ad áttekintést, 

ily módon mutatva be az ókori 

egyiptomi kultúra õsi elemeinek továbbélését 

és a történelem során egymást 

követõ „virágkorok” idején való 

újjászületését.

–T 

öbb meglepetés is várható, 

amit már elárulhatok, hogy 

õsszel a Kogart-Ház három 

szintjén szeretnénk az elmúlt öt év tárlatait 

felölelõ kiállítást rendezni, illetve 

egy albumot is megjelentetünk. Mi magunk 

is kaptunk születésnapi ajándékot, 

mert anyaintézményeink 20 milliárd 

forintos tõkeemelést hajtottak 

végre a bankban. Részükrõl már az is 

nagy bizalmat mutató, bátor tett volt, 

hogy 15 éve, még jóval nagyobb szabályozási 

bizonytalanságban zöldmezõs 

beruházással Magyarországra jöttek 

bankot alapítani, de most, amikor recesszióról 

beszélünk, illetve egyes multinacionális 

cégek már elhagyják az országot, 

a tõkésítés ismét a bizalom jele. 

– Tizenöt év banki mûködését nem 

könnyû pár mondatban összefoglalni, 

az eltelt évek során alapvetõen milyen 

stratégiát folytatott a Volksbank? 

PREMIER: MÛ, KINCS, KERESKEDELEM 

Galériák a bankfiókban 

BRÜCKNER GERGELY 

Az idén 15 éves Magyarországi Volksbank Zrt. a honi gazdasági növekedés megtorpanása ellenére intenzíven bõvül. 

Az elsõsorban a kis- és középvállalkozásokra szakosodott középbank az idén 55-rõl 70-re növeli fiókjainak számát. 

Mindez nemcsak a bank tulajdonosainak örömteli, de a képzõmûvészeti világnak is, hiszen a Volksbank-fiókok 

hagyományosan kiállítóhelyek is, mely galériákban az elmúlt években több száz kiállítást rendeztek. 

Skonda Mária vezérigazgató-helyettest elsõként arról kérdeztük, miképpen ünnepli a bank a 15. születésnapot. 

– Amikor az elsõ népbankokat 

mintegy 150 éve megalapították, mindig 

a helyi közösségek középosztályai, 

a vállalkozók fogtak össze, és hoztak 

létre hitelszövetkezeteket. Mi is mindvégig 

a középosztály, a kis- és középvállalkozások 

(KKV), illetve ezen cégek 

tulajdonosainak, alkalmazottjainak a 

bankja szerettünk volna lenni. Ezt a 

célt sikerült is elérni, e szegmensben 

5 százalékos a piaci részesedésünk, 

ami bizonyos termékeknél akár 10 

százalékos tortaszeletet is jelent. 

– Milyen termékeket igényel ez a 

réteg? 

– A KKV-k a kiszámítható döntést, a 

kiszámítható törlesztést szeretik. Általában 

tõkehiányosak, kevés a fedezetük, 

így nagyon fontosak számukra az 

állami garanciával igényelhetõ termékek, 

ilyen a Széchenyi Kártya, a most induló 

európai uniós JEREMIE-program. 

68 

Ezek a húzótermékek, de részt veszünk 

ezen programokon keresztül a vállalkozások 

mûködés-finanszírozásában, 

igyekszünk a körbetartozások miatt fellépõ 

cash-flow problémákon is segíteni. 

Magyarországon a munkavállalók 60 

százaléka KKV-nál dolgozik, közülük mi 

elsõsorban rájuk fókuszálunk. 

– A Volksbank az elmúlt években a 

piaci átlagot meghaladó ütemben növekedett, 

nemcsak a saját operáció révén, 

de átvette a piacról távozó Általános 

Értékforgalmi Bank (ÁÉB) ügyfeleit 

is. Hogy sikerült az ügyfél-akvizíció? 

– Másfél évig dolgoztunk, kemény 

munka volt, mert egészen másfajta 

banki kultúrát találtunk. Az ÁÉB korábban 

passzívabb betétgyûjtést végzett, 

mi az átvett munkatársakat aktívabb 

ügyfélkapcsolat-tartásra biztattuk. 

Összességében az ügylet sikeres 

volt, az ügyfelek nem morzsolódtak le, 

sõt, már újabbakat is szereztünk. Az 

ÁÉB egykori ügyfelei olyan magánszemélyek 

voltak, akik a vállalkozásuk 

számláit máshol vezették, azóta igyekszünk 

meggyõzni õket, hogy a vállalkozói 

számlájukat is nálunk vezessék, 

és teljes körû banki szolgáltatásokat 

vegyenek igénybe. 

– Mennyire kell követniük az anyabankjuk 

profilját? 

– A középosztályra fókuszáló stratégia 

közös, de mindent nem veszünk 

át. A magyar bankpiac egész egyszerûen 

sok mindent átugrott, ami Nyugaton 

még ma is jellemzõ. Nálunk nem 

terjedt el a csekk, a takarékkönyv sem 

divat. Más termékeknél átveszünk 

mintákat, és azokat beillesztjük az it-

teni környezetbe, de van, ahol mi viszünk 

úttörõ szerepet. A magánszemélyeknek 

kínált öngondoskodásra alkalmas 

termékeinknél például ötvözzük 

a befektetési és a biztosítási célokat. 

Egy konkrét példát kiemelve, a Kék 

Villám garantált tõkéjû, biztosítással 

kombinált megtakarítási terméket tízéves 

futamidõre, 50 százalékos hozamgaranciával 

kínáljuk, vagyis ekkora 

megtérülést mindenképpen elérnek 

az ügyfelek a futamidõ során, de a befektetések 

kedvezõ alakulása esetén a 

hozam magasabb is lehet. Ilyen hozamgaranciát 

kevesen adnak a piacon, 

és ha a futamidõ alatt bevezetik Magyarországon 

az eurót, a feltételeink 

euróban is érvényesek maradnak. 

– A magyar bankrendszer impozáns 

szárnyalása után az elmúlt egy 

évben megtorpanásról, újabban amerikai 

eredetû hitelezési válságról hallani. 

Mennyire fogta ez vissza az Önök 

növekedését? 

– Köszönjük, jól vagyunk. 2007-ben 

is 50–60 százalékkal nõttek a különbözõ 

nyereség-mutatóink, és fél év elteltével, 

idõarányosan azt látjuk, hogy 

2008-ban is akár 60 százalék lehet a 

növekedés. Fontos célunk volt, hogy az 

elsõ tíz magyar bank közé kerüljünk, és 

bizonyos szegmensekben legyünk kifejezetten 

erõsek. Ma már vannak ilyen 

területek, az említett Széchenyi Kártya, 

illetve JEREMIE-program mellett 

10 százalék feletti a részarányunk az 

orvosok körében. A fiókhálózatunk is 

intenzíven nõtt, az idei évet 55 fiókkal 

kezdtük, 70-nel fejezzük be. Fehér folt 

volt korábban a délkelet-magyarorszá- 

gi régió, de szegedi központtal sorra 

nyitjuk már ott is a fiókokat, 2010-re 

már országosan száz fiók a cél. 

– Önöket tehát nem érinti hátrányosan 

a magyar gazdasági növekedés 

lassulása? 

– Magyarországon több mint 200 

ezer vállalkozás mûködik, 75 százalékuknak 

egyáltalán nincsen hitele, Nyugat-Európában 

ez az arány fordított, 

vagyis látható, hogy van még hitelezési 

potenciál a piacon. A gazdaságnak 

ugyanakkor valóban vannak nehézségei, 

csökkennek a megtakarítások, a 

vállalkozások felélik a forrásaikat. 

Ahol azonban tõkehiányos a gazdaság, 

ott finanszírozási igény is van, élénkíteni 

kell a gazdaságot, és ebben a bankoknak 

óriási szerepük van. Már ma is 

vannak fellendülõ ágazatok. Ilyen a 

mezõgazdaság, az élelmiszeripar, bizonyos 

high-tech iparágak. Egyes magas 

színvonalú technológiát használó 

iparágakban versenyelõnyünk is van. 

Jól képzett szakembereink vannak, 

akik Nyugaton megfizethetetlenek, keletebbre 

pedig vagy nem megbízható 

még a minõség, vagy túl nagy a szállítási 

költség. Magyarországon ma még 

hallatlan lehetõségek vannak. Ahol pedig 

kereslet van, ott üzlet is lesz! 

– Hogyan illeszkedik a bank stratégiájába 

a mûvészetpártolás? 

– Amikor a XIX. században Ausztriában, 

Németországban, Franciaországban 

helyi közösségek megalapították 

az elsõ hitelszövetkezeteket, az 

intézmények mindig is jelentõs szerepet 

vittek a helyi közéletben. Az alapítók 

rendre a közösség fontos szereplõi 

69 

is voltak, így bekapcsolódtak a kulturális 

élet támogatásába. Ez a fajta társadalmi 

felelõsség a Volksbank számára 

is fontos. Ezt nem is jótékonykodásként 

kell felfogni, hiszen ha egy 

nyereségorientált szervezet jelentõs 

profitot kap a társadalomtól, akkor abból 

illik valamit vissza is áramoltatni. 

Emellett azt is észrevettük, hogy a kultúra 

nagyon jó kommunikációs eszköz. 

Ezen belül mi a képzõmûvészetet választottuk, 

mert a képeknek, az eredeti 

mûtárgyaknak erõs kisugárzásuk 

van. Ez egy olyan mûvészeti ág, amirõl 

mindenki szeret véleményt alkotni. 

Még akkor is, ha mi korántsem csak 

befutott mûvészek képeit mutatjuk be, 

hanem fiókjainkban igyekszünk teret, 

kiállítási lehetõséget adni kevésbé ismert 

kortárs mûvészeknek. 

– Vagyis a megnyitók vagy a tárlatvezetések 

jó alkalmat kínálnak az ügyfelekkel, 

potenciális partnerekkel történõ 

kapcsolatfelvételre? 

– Az ügyfelek szeretik a képeket, 

kellemesebb egy olyan környezet, ahol 

mûvészeti alkotások is találhatók. 

Sokszor halljuk vissza például, amikor 

két kiállítás között átrendezzük a falakat, 

hogy az ügyfeleink hiányolják a képeket. 

Azokon a kiállítás-megnyitókon 

vagy tárlatvezetéseken, ahol megmutatjuk 

a partnereinknek a képeket, jellemzõen 

nem a banki termékekrõl beszélünk, 

mindig oldottabb a hangulat, 

lehetõség nyílik szélesebb társadalmigazdasági 

kérdésekrõl is beszélni. Túlpolitizált 

életünkben az is fontos, hogy 

a kultúra politikamentes, ebben a közegben 

jól elbeszélgetnek egymással 

az eltérõ beállítottságú emberek is. 

– Említette, hogy nemcsak jól ismert 

alkotók mûveibõl rendeznek tárlatokat, 

hanem kevésbé ismert mûvészek 

is kiállíthatnak, mégis kiemelne a 

legutóbbi kiállításokból néhányat? 

– Emlékezetes kiállítás volt a közelmúltból 

az Egry József születésének 

125. évfordulójára rendezett A 

fény mestere címû tárlatunk, az Istenhegyi 

úti bankfiókunkban Egry József 

képei mellett kortárs mûvészeknek a 

fény ihlette alkotásait is bemutattuk. 

Szintén ebben a galériánkban nyílt a 

nyáron kiállítás három fiatal festõnõ, 

Csurka Eszter, Mátis Rita és Papageorgiu 

Andrea képeibõl. Keszthelyi 

bankfiókunk pedig ötödik születésnapját 

ünnepelte Laluk György grafikus 

és festõmûvész képeivel.


Egy darabka magyar Párizs 

Sejtjük-e vajon, hogy Párizsban a 

legismertebb magyar festõ korántsem 

Munkácsy Mihály, bár 

egykor palotája volt a francia fõvárosban? 

De még csak nem is Rippl-Rónai 

József, aki Vuillard, Bonnard és Maillol 

társaságában aktív tagja volt a 

Nabis csoportnak, sem Czóbel Béla, 

pedig õ rendszeresen szerepelt közös 

tárlatokon Matisse-szal, Braque-kal 

és Modiglianival. Nem. Párizsban a 

legmegbecsültebb magyar mûvész 

ROCKENBAUER ZOLTÁN 

jelenleg Hantai Simon. Míg a Magyarországra 

visszatért festõinknek jó, 

ha egy-egy kisebb alkotása részesült 

a kegyben, hogy francia múzeumi 

gyûjtemények darabja legyen, addig 

a fél évszázada Párizsban dolgozó 

Hantai önálló teremmel büszkélkedhet 

a modern mûvészet fellegvárában, 

a Pompidou Központban. A 

grenoble-i Musée d’Art Moderne-ben 

pedig egy 1961-ben elhunyt magyar 

szobrásznak, Beöthy Istvánnak, az 

70 

egykori Abstraction-Création csoport 

alapító tagjának rendeztek be 

állandó kiállítást. És bár az újságokból 

rendszeresen értesülünk egy-egy 

Munkácsy- vagy Rippl-Rónai-festmény 

kiemelkedõ leütési áráról, a 

Farkas István 

Kertben, 1930-as évek 

Olaj, vászon 

46 × 61 cm

Beöthy István 

Espace temps, op. 117. 

Bronz, öntõ: Clementi 3/6 

96 cm magas 

1951 

magyar mûvészek aukciós rekordját 

mégsem õk tartják, hanem az itthon 

teljesen ismeretlen Miklós Gusztáv, 

akinek Hosszúkás fiatal lány címû 

bronzszobra idén májusban 401 millió 

forintnak megfelelõ összegért kelt 

el egy francia aukciós háznál. 

Olyan már elhunyt nagyságok, 

mint Victor Vasarely, Nicolas Schöffer, 

Pierre Székely, André Kertész 

nevét még csak-csak ismeri a hazai 

közvélemény, de Csáky József, Prinner 

Antal, Réth Alfréd, Rozsda Endre 

munkáit már sokkal kevésbé. Henri 

Nouveau-ról talán nem is gondolnánk, 

hogy a francia név hazánkfiát 

takart. Bizony, külföldön más magyar 

képzõmûvészeket ismernek, 

mint idehaza. Franciaországban ma 

is számos magyar származású festõ 

és szobrász alkot: Csernus Tibor, a 

már említett Hantai Simon, Méhes 

László, Molnár Antal, Reigl Judit, 

Sándorfi István népszerû, keresett 

mûvészek nemcsak a franciáknál, 

hanem Japánban és az Egyesült Államokban 

is, miközben itthon a legutóbbi 

évekig szinte egyáltalán nem 

találkozhattunk mûveikkel. 

Mostantól azonban a nemzetközi 

magyar festészet helyet követel magának 

Budapesten is. Egy Párizsban 

és egy Szentendrén élõ mûkereskedõ 

találkozása kellett ahhoz, hogy a 

Falk Miksa utcai antikvitás-soron 

olyan galéria nyíljon, amely fõ profiljának 

a Franciaországban alkotó 

magyar mûvészek hazai megismertetését 

tekinti. Nemrégiben a „Párizsból 

beszökött az õsz” címû kiállítással 

nyitotta meg kapuit az új mûkereskedés, 

azért, hogy a hazai mûbarátok 

már ne kényszerüljenek okvetlenül 

Párizsba utazni, ha egy-egy 

Hantai-, Beöthy-, Réth-, Henri Nouveau- 

vagy Csernus-mûvet akarnak 

látni, netán gyûjteményükbe illeszteni. 

Erdész László már több mint másfél 

évtizede próbálkozik azzal, hogy 

– eltérve a hagyományos trendtõl – 

kínálatának középpontjába a klaszszikus 

magyar avantgárdot állítsa. 

Szentendrei galériáját elsõsorban a 

konstruktív törekvésekre: Kassák, 

Bortnyik, Uitz mûveire, illetve a három 

évtizeddel késõbbi Európai Iskola: 

Vajda Lajos, Vajda Júlia, Bálint 

Endre, Korniss Dezsõ, Anna Margit 

és mások munkáira alapozta. Az idõk 

folyamán számos kiállítást rendezett 

Szentendrén, az említetteken túl 

többek között Barcsay, Moholy-Nagy 

és Matthis-Teusch munkáiból, az 

idén pedig a fõvárosban, a Mûvészetek 

Palotájával szemben lévõ gyárépületben 

nyitott kiállítótermet, ahol 

elsõsorban kortárs mûvészek – az 

71 

idén Kelemen Károly, ef Zámbó István, 

Ottó László és Fehér László – 

tárlatait rendezi meg. 

A Párizsban élõ Makláry Kálmán 

neve sem ismeretlen Budapesten. 

2003-ban Réth Alfréd életmûvének 

hazai bemutatásával hívta fel magára 

a figyelmet. A hazai közgyûjteményekbõl 

fájdalmasan hiányzó Réth a 

huszadik század elsõ éveiben telepedett 

le Párizsban, ahol a kubistákhoz 

csatlakozott. Olyannyira sikeresen, 

hogy 1913-ban a neves berlini 

Sturm a francia kubizmus bemutatására 

éppen Réth Alfrédot hívta 

meg kiállítani. Az École de Paris 

egyik jellegzetes festõjévé váló, a 

harmincas években az Abstraction- 

Création csoporthoz csatlakozó, 

magyar származású festõ életmûvének 

bemutatása igazi revelációnak 

számított itthon, ahol ezt megelõzõen 

több mint 80 évig nem volt 

Réth-kiállítás. Makláry idén októberben 

Reigl Judit festményeit hozta el 

Párizsból a Mûcsarnokba. A szürrealizmus 

második nemzedékével induló, 

majd leginkább a gesztusfestészethez 

kapcsolható festõnõ mûvei 

ugyancsak helyet kapnak nagy francia 

képtárak, így a Pompidou Központ 

falain is. Mindkét kiállításhoz a 

Makláry Artworks gondozásában 

monográfiával felérõ, mutatós tanulmánykötet 

is napvilágot látott, jó 

minõségû reprodukciókkal, háromnyelvû 

szöveggel. 

Megállva a Markó utca–Falk Miksa 

utca sarkán, akárcsak Párizsban, 

Londonban vagy New Yorkban, itt is 

csöngetnünk kell, ha be akarunk lépni 

a mûkereskedésbe. Bent szinte 

naponta változó, folyamatos metamorfózisban 

lévõ kiállítás fogad. 

Most elsõként Reigl Judit nagyméretû 

festményei. Ugyanolyan reprezentatív 

munkák, mint aminõket a párhuzamosan 

zajló mûcsarnoki kiállításon 

láthatunk: nagy, színes, vastagon 

húzott örvény, amely a Dominancia 

központ címet viseli, vagy a Robbanás-sorozat 

egyik változata az 50es 

évekbõl. Ez utóbbi párdarabjai 

többek közt a Galerie de France tulajdonában 

vannak. Az 1928-ban 

született Kallós Pál munkái ugyancsak 

megtalálhatók a legjelentõsebb 

francia közgyûjteményekben, most 

az Erdész-Makláry Galériában egy 

egész falat foglalnak el – ideiglenesen 

leszorítva onnan Henri Nouveau

letisztult, absztrakt vásznait. A 

posztamenseken Csáky József, Beöthy 

István, valamint a Prinner Antalként 

és Prinner Annaként egyaránt 

ismert, excentrikus mûvész kisplasztikái 

láthatók, míg a belsõ terembe 

lépve az „ár-rekorder” Miklós 

Gusztáv törtfehér, art decós Királynõfeje 

vonja azonnal magára a tekintetet. 

Réth Alfréd kubista korszakának 

olyan fontos darabjai vannak itt 

kiállítva, mint az 1912-ben festett 

Madame Renaud arcképe, illetve késõbbi 

stílusának egyik vitathatatlan 

fõmûve, a sokat reprodukált Nyakláncos 

nõ. Hantai Simontól nagyméretû 

pliage szita változatban és kisebb 

olajkép egyaránt található. A 

galéria azonban nemcsak a Franciaországban 

élõ mûvészek munkáit állítja 

ki s kínálja eladásra, de olyan ha- 

zai festõket is, akiknek életmûve 

részben Párizshoz kötõdik: így Czóbel 

Béla, Vajda Lajos, Bálint Endre, 

Kassák Lajos, André Kertész fontos 

alkotásait. Czóbel Béla itt látható – 

Matisse Fekete-arany aktjáról készült 

– parafrázisa szinte a jelképe e 

koncepciónak. 

Csigalépcsõ vezet az emeletre, 

ahol egy másik világ fogad: Csernus 

Tibor, Sándorfi István, Méhes László 

realisztikus képei. A hatvanas 

évek óta Párizsban dolgozó Csernus 

egyike legvirtuózabb festõinknek, az 

õ munkáit a magyar közönség feltehetõen 

jobban ismeri hazai kiállításokról, 

közgyûjteményekbõl. A leginkább 

keresett, „caravaggiós” 

vásznak mellett egy hatalmas tortaszeletrõl 

készült festménye árulkodik 

varázslatos technikájáról. Sán- 

72 

Hantai Simon 

Pliage 

Akril, vászon 

123 × 98 cm 

1980–87 

dorfi István szürreális hangulatú, 

fotorealista képei az ábrázolásnak 

egészen más dimenzióit tárják fel. E 

vásznak oly tökéllyel vannak megfestve, 

hogy az ecsetvonások egészen 

közelrõl sem látszanak. Nagyméretû 

„kutyás képe” megdöbbentõ 

alkotás. A még Magyarországon festett 

Langyos víz sorozatáról híres 

Méhes László ugyancsak bravúros, 

„vizes-vásznas” aktjai bizonyára 

népszerûek lesznek sejtelmes erotikájuk 

miatt. 

Új színnel bõvül tehát a Falk Miksa 

utcai paletta, és bizony ráfér a lassan 

szinte csak az aukciókra koncentráló 

magyar mûkereskedelemre 

egy kis vérátömlesztés, szemléletváltás. 

Bár az utóbbi idõkben a 

Kieselbach és a Mû-terem Galéria 

kiállításai és igényes albumai valóban 

nagyszerû kezdeményezéseknek 

számítanak, az utca teljes hosszában 

mégsincs olyan pezsgõ élet, 

mint amilyennek lennie kellene: kávéházakkal, 

állandóan megújuló tárlatokkal. 

Makláryék most ezen is változtatni 

szeretnének, a többi galeristával 

összefogva nyílt napok tartását 

tervezik, valami olyasmit, mint 

ami a párizsi Saint Germain negyedben 

szokás a nyár kezdetén, amikor 

minden képkereskedés bemutatókat 

rendez; egy pohár bor és némi harapnivaló 

mellett késõ éjszakáig fogadják 

a látogatókat. Ilyenkor a rue 

de Seine-t és mellékutcáit ellepik a 

mûvészek, a gyûjtõk, a szakértõk, a 

sznobok és a bohém, félvilági figurák, 

aminek következtében valóságos 

mûvészi karnevállá alakul a környék. 

Valóban, miért is ne lehetne 

Budapest is kicsit könnyedebb, barátságosabb, 

élhetõbb? Talán a párizsi 

magyar mûvészek munkái ehhez 

is hozzájárulnak…

Hirdetés 

73


„A jó kép elnyeri jutalmát” 

Müller Árpádszületésekor szavazott. 

Az eleve elrendeltetésrõl. 

Arról, hogy az õ sorsa: 

a festészet. A gének nem teketóriáznak. 

A zuglói szülõi ház belsõ udvarán ma is 

látható nagyapja mesevárosa. Egy bájos 

makettvilág, amit saját kezével épített. 

(És egy ugrás elõre, 1988. január 

hetedikére, amikor a huszonhét éves 

mûvész ezt írja: „Az Arpeggio címû képemet 

nem tudtam volna megfesteni, 

ha édesapám nem lenne zenész.”) 

Az erõs egyéniség nem szeret csoportban 

lenni. (Ez akkor is igaz, ha van 

példa az ellenkezõjére. Lásd: fauvizmus, 

Nabis, nagybányaiak…) Az erõs 

– autonóm – egyéniség a maga útját 

járja. Ez kívülrõl általában imponál. 

Közelrõl már problémásabb lehet. Az 

öntudatos, büszke, ifjú mûvész sajátja, 

hogy nem tûr elkent, tisztátalan 

mozzanatokat maga körül. Sem emberi 

kapcsolataiban, sem pályáján – 

sem a festõvásznon. 

„Van a festészet és van a feleségem!” 

Egy megrögzött individualista 

szigorú és sajátosan hetyke kiszólása. 

Minden gesztusában – verbálisan és 

pikturálisan – félre nem érthetõen jelzi: 

a valamire való mû egy kicsit az 

egész világ ellenében jön létre. 

ÁBRÁND, 100×70 CM, OLAJ, VÁSZON 


Le kell küzdeni például a Mestert. 

Azt, akire annak idején, a kibontakozás, 

fejlõdés szempontjából életbevágóan 

szükség volt. (Mert a tehetség, a 

születés általi predesztináltság elõször 

csak egy lehetõség. Hogy benne 

rejtezik az, aki lehetne.) 

„Sok kolléga már õszülõ fejjel, de 

még mindig Gerzson mesternek festi 

képét!” Igen, a fõiskola nagy formátumú 

poéta doctusai, „tudós költõi”: 

Gerzson Pál, mint posztimpresszionista 

Cézanne, Kokas Ignác pedig 

szimbolista Gauginként, az expreszszív 

Sváby Lajos egyfajta Van Goghként 

reinkarnálódva teremtette korszakait 

– és ettõl determinált seregeit 

a tanítványoknak. 

Müller Árpád magának fest. Eddig 

kétezer képet, és terve még legalább 

kétszer ennyi. Épatez le bourjois, hallhatja 

ki ebbõl a polgár az õ artisztikum 

általi pukkasztását. De a filiszteus lélek 

meg is nyugodhatna, hiszen íme, ez 

egy tisztességes festõi program, táblázatos 

rendet sugallva, szó szerint. 

Van minek ellenében megnyilvánulni. 

A gyors siker bûvölõ démona! A tehetségesnek 

született festõ kollégák 

légiója buzgón be is hódolt. Sorolhatjuk 

neveit az „absztrakt giccsben” 

nyomulóknak. Akik a kordivatok nemzetközi 

áramlatainak nyomán szorgalmasan 

föladták az egyéniség terheit. 

Cserébe látványos, ámbár súlytalan 

sikereket arathattak. 

„Vizuális unintelligencia! Unalmas 

dilettantizmus!” Dohoghat az, aki csökönyösen 

a maga útját járja. De mielõtt 

belecsusszannánk a közhelyes képletbe, 

nyugalom! Müller Árpád nem tartozik 

a meg nem értett, sikertelen zsenik 

sorába, akik olykor épp önmenedzselésük 

fogyatékosságait próbálják 

igazolni a mûvészetet meg nem értõ 

üzleti élet könyörtelenségével. 

74 

A FESTÕ „ÖNARCKÉP MILÁNÓBAN, KOCKÁS NADRÁG- 

BAN” CÍMÛ KÉPE ELÕTT 

Jelenthetjük, hogy festõnk mûvei a 

világ számos köz- és magángyûjteményében 

megtalálhatóak. (Müller Árpád 

nem hatódik meg, szarkasztikusan 

megjegyzi: „A vizuális táplálkozási 

lánc csúcsán ott a festõ és a szobrász!” 

És a dzsungelhangulatot erõsítendõen 

így folytatja: „Rettenjenek.”) 

De milyen a zebra? Bármi is az ötlet, 

az csak alibi. A festmény kilencvenhét 

százaléka a szakmai tisztesség, 

a kézmûves munka, a három százalék 

a rizikófaktor, a csoda. „Egyméteres 

titok” – mondja Müller Árpád. 

„Az a távolság, ami a paletta és a vászon 

között van” – fedi fel a mérték 

mibenlétét. Oda kell állni. Azzal kezdõdik 

minden. (Akárcsak Tom Wolfeot 

hallanánk, aki az írás misztériumát

is így kezdi: „oda kell ülni az íróasztalhoz!” 

Zavarba ejtõen primitív, ám – 

gyakorlatból tudja, tudhatja minden 

írással foglalkozó, hogy ez az iniciatív 

mozzanat sorsdöntõ. A másik a határidõ, 

ez a szívszélhûdés közelébe sodró, 

delejes iszony.) 

Aztán: „en garde!” Mint egy Tulipános 

Fanfan, kardot rántva vívni. Az elsõ 

öt percet túlélni – és harcolni. 

(„Nem szabad, hogy a kép gyõzzön!”) 

Ne feledjük, a pontos indítás: reggel 6 

óra 4 perckor! (Egy kis számmisztikai 

motiváció.) 

Kemény két óra jön ezután. Teljes 

csönd. Pici katarzist belopva születik a 

mû. Ha kész, mint egy konyhai mûveletnél, 

pihenjen a kép a mûteremben. 

„Hogy mikor van kész? Amikor befejezem.” 

A témák mint a vonatok jönnek. 

„Megküzdesz egy világos nadrággal, 

egy árnyékban lévõ fehérrel, vagy 

egy fényben lévõ faktúrával – ezek festõi 

örömök.” (Az ellenpélda, amikor 

kimázolnak felületeket. Egy kis oldalvágás 

a kortárs kollégáknak: „megúszni 

a rizikót, ez is lehet egy program, 

csak az nem mûvészet!”) 

Müller Árpádnak nincsenek alkotói 

válságai, „a képek megvédenek”! Ez a 

védelem érvényes az élet egyéb megpróbáltatásaival 

szemben is. „Sokszor 

sajnos azért viszik a képet, amit ábrázol.” 

Pedig nem attól jó, hogy kutya vagy 

ló a témája. „Egyszer egy könyvesbolt 

kirakatában néztem egy Van Gogh-albumot, 

aminek címlapján egy piros asztalkép 

volt. Egy folklórcsapat vonult épp 

KANDINSZKIJ PORTRÉJA,110×75 CM, OLAJ, VÁSZON 

EL GRECO PORTRÉJA, 30×55 CM, OLAJ, VÁSZON 

a bolt elõtt. Ez a két motívum transzponálódott, 

s lett belõle egy Müller-kép.” 

Egy újabb korszakát mutatja betûképeinek 

sora. Angolul és németül festi 

meg a rövid, egyszerû szavakat. 

Például: PAINT WIFE AND WITH 

BELIEVE, vagyis a lényeget sûríti a 

festés, a feleség és a hit kifejezésének 

kódjával. De még itt sem számít, ha 

valaki éppen nem fordítja le az üzenetet. 

A megjelenítés módja, ami természetesen 

nem illusztratív, úgyis küldi 

a képben lévõ tartalmakat. „A jó kép 

mindig elnyeri jutalmát.” 

Ha jól számolunk, és a sors kegyes, 

akkor a teljes Müller Árpád-életmû 

75 

hatezer darabból áll majd. Nem vonakodik 

bevállalni, hogy a világnak 

szüksége van arra, hogy Müller-képek 

szülessenek. „A mûvészettörténet 

engem jelölt ki, hogy megfessem 

a Müller-képeket. Történetesen így is 

hívnak.” 

Lehet fejet csóválva hümmögni, 

hogy miért ilyen magabiztos mûvész, 

de képeit nézve nincs ellenérv sem 

szavaival, sem festõi gesztusaival 

szemben. 

* 

A Müller-életmû sajnos torzó marad. 

Müller Árpád 2006. június 9-én elaludt, 

és nem ébredt fel többé.


Rembrandt, Spinoza 

Soha nem láttam ilyen tragikus képet 

a bûnbeesésrõl… 

Sziklás, õserdõs tájban, százados, 

vaskos fa tövében áll a két meztelen 

ember, a férfi meg a nõ. Õsapánk 

és õsanyánk. A világ teremtése óta hatalmasra 

nõtt almafa föléjük hajló 

ágán hívogatón csüng a tiltott gyümölcs, 

s a törzsre kúszva sárkánykarmú, 

pikkelyes farkú, denevérszárnyas 

csábító figyeli, sikerül-e a sátáni szándék, 

ellenszegül-e a törvénynek az asszony, 

és a markában tartott, leszakajtott 

almába végre beleharap-e a 

férfi kétségbeesett tiltása ellenére. 

Rembrandt 1638-ban készült rézkarcán 

a jelenet drámai erejû. A vaskos 

csípõjû, a termékenységre széles 

medencéjûnek teremtett, loboncos 

hajú Éva értetlenül, sõt, haraggal tekint 

Ádámra, mert az figyelmeztetõn, 

sõt, parancsolón emlékezteti az Úr tilalmára. 

A legtöbb ábrázoláson az emberpár 

szép és fiatal, a férfi általában dalia, a 

nõ pedig csaknem erotikusan vonzó. 

Rembrandt nem ilyennek látja õket. 

Mintha már mindkettõjüket megtörte 

volna az élet, noha még a Paradicsom 

lakói, ahol békében léteznek egymás 

SZAKONYI KÁROLY 

mellett a különbözõ lények, s hogy így 

van, bizonyítja perspektivikus kicsinyítésben 

egy távoli elefánt, jelezve a 

kert isteni békéjét. De minden édeni 

állapottal együtt, úgy tetszik, az a lét 

sem volt az ember számára maradéktalanul 

derûs és gondtalan. Ádám arca 

és férfiteste nem a délceg örök ifjúé, 

és Éva tekintetében is megtörtség, 

mondhatnám, házsártossággá 

fajult fáradtság tükrözõdik. A paradicsomi 

kígyót is szörnynek ábrázolta 

Rembrandt. A sötét tónus is tragikus 

hatást kelt. 

Mindenképpen drámai és tragikus a 

bûnbeesés, de a holland mester alighanem 

többet akart közölni velünk remekével. 

Mégpedig magának az életnek, 

a létnek a drámaiságát, tragikumát. 

A megteremtett ember szembesül 

a világgal, amit ha csodál is, nem 

ért, mert nem értheti a titkát. Szelleme 

élõlény társai fölé emeli, ezért kevésnek 

érzi a vegetálást, többre hivatott, 

ezt az elsõ pillanatokban is sejti. 

De mire? Mi végre jött a világra? Nem 

ad erre magyarázatot semmi az Éden 

terein. 

Mire szülök utódot?! – kérdezhette 

Éva, már belefásulva az üres jólétbe, 

amit Isten meggondolatlanul, mint egy 

rosszul nevelõ szülõ adott teremtményeinek. 

Meg kell tudnia, és leginkább 

neki, a leendõ anyának, hogy miért is 

kell sokasodni? 

A kígyó azt ígéri, megtudhatja. Hát 

enged a csábításnak. 

Enged a Gonosznak? 

Rembrandt sárkányos kígyó-Lucifere 

gonoszt sugall. A történet százszor 

is feldolgozott, de a mester nem 

lenne zseni, ha nem adna többet a 

megszokottnál. Ha nem tudná megrázóan 

megmutatni a környezettel és 

benne a figurák jellemzésével azt a 

drámát, azt a kibékíthetetlen ellentmondást, 

ami az ember sorsára jel- 

76 

lemzõ. Az õsszülõk veszekszenek 

ezen a képen. A nõ haragvó: Ádám ne 

akadékoskodjék, valaminek már történnie 

kell végre! Mert a szellemet 

nyert teremtmény nem nyugodhat bele 

a mégoly kellemes semmittevésbe, 

tudatlanságba, hiszen ez láthatóan 

éppen úgy megviseli, mint tudásvágyának 

beteljesülése, amely bár tragédiáját 

is elõidézheti. 

Nézem a Spinoza-ház termében a 

tizenöt kiállított Rembrandt-rézmetszetet. 

Csodálatos, hogy szinte miniatûr 

mivoltukban is mennyire monumentálisnak 

hatnak. Az Ülõ férfiakt, a 

Parasztház csûrrel, A tékozló fiú hazatérése 

meg Jákob és Izsák bibliai jelenete 

az angyallal, a holland kikötõ, 

vagy az alamizsnát kérõ koldus, a 

szélmalmos táj meg a többi az amszterdami 

Rembrandt-ház jóvoltából 

most itt van a Dob utcában, a mester 

szomszédjáról, barátjáról, a XVII. század 

legnagyobb gondolkodójáról, Spinozáról 

elnevezett kávézó termében. 

Nézem és csodálom a barokk kor zse-

niális festõjének karcait, mindegyiknél 

hosszan elidõzhetek, de mégis 

minduntalan visszatérek a Bûnbeeséshez. 

A századokkal ezelõtti kép 

mai életérzést sugároz. Minden törekvésünk 

és bukásunk, létünk minden 

dilemmája ott van ennek a zseninek a 

látomásában. 

Elbûvöli a nézõt a mester nagyszerû 

rajztudása. Kismestereknél tanult, 

de csak úgy, ahogy megtanuljuk az 

abc-t az íráshoz. Fiatalon már önálló 

mûhelye volt, az élet elkényeztette a 

tehetséges ifjút. De nem tört meg akkor 

sem, amikor az 1650-es évek derekán 

nehézzé vált a sorsa. Talán még 

nagyobb erõvel folytatta munkálkodását. 

Pesten látható rézkarcai a korábbi 

évekbõl valók, a valóságosan monumentális 

képei élete utolsó szakaszában 

születtek. Értéküket sokáig 

nem becsülték, csak a XIX. században 

fedezték fel igazán, mekkora kincset 

hagyott az emberiségre. 

Ezek a rézkarcok felülmúlnak mindent, 

amit addig a grafikában teremtettek. 

A vonalak pontossága, a metszetek 

artisztikus finomsága és 

ugyanakkor erõteljessége lenyûgözõ. 

A sík tájban álló parasztház a szalmatetõs 

csûrrel, a végtelenbe olvadó háttérrel, 

melyben távoli épületcsoport 

sejlik, a házat valamelyest elfedõ bokorral 

s a tanyát körülfogó úttal belekápráztat 

a XVII. század Hollandiájába. 

Ott vagyunk, közeledve ehhez a falusi 

házhoz, Rembrandt odacsal minket 

a németalföldi síkság hatalmas 

ege alá. De a színpadias jelenet a fõés 

mellékfigurákkal ugyancsak bevon 

bennünket egy megálmodott világba: 

ahol a tékozló fiút atyja magához öleli 

házuk lépcsõjén, amit a cselédség 

meg a testvérek cseppet sem fogadnak 

örömmel, hiszen akkor mit ér a jó 

magaviselet és hûség, ha a megtértnek 

jár a nagyobb megbecsülés? 

Rembrandt témáiban a drámaiság 

meg a líra váltakozva jelenik meg, 

részben alkatából következõn, részben 

sorsának és korának konfliktusaiból 

eredõen. Spinozához fûzõdõ barátsága 

is meghatározó lehetett. A teológiával, 

skolasztikával foglalkozó, a 

természettudományokban jártas, 

Descartes-hívõ filozófus, aki késõbb 

Hágába költözött, hatással lehetett témáira. 

Csaknem négyszáz év – de Rembrandt 

mûvészi világa ismerõs a ma 

emberének. Ádám és Éva meggyötörtsége, 

választási kényszerûsége, amit 

a Bûnbeesés címû rézkarc sugall, átélhetõ 

napjainkban is. 

77

PREMIER: GUNDELEFÁNT 

GUNDEL-DÍJASOK XXI. 

Szobrok, hogy jobban lássunk 

Azt hihetnõnk, hogy képzõmûvészeti 

alkotások közül a szakadékony, 

ázékony, sárgulva 

száradó, gyúlékony papírra készült 

darabok a legkiszolgáltatottabbak az 

élet fordulatai közepette. Noha a történelem 

már számtalanszor megmutatta, 

hogy szobrok – s különösen köztéri 

szereplésre készültek – talányos 

sorsokat élnek, napjainkban megint 

szemtanúja voltam egy mû sajátos pályafutásának. 

A budapesti Bajcsy-Zsilinszky és 

Nagysándor József utca sarkán, egy 

korszerûen – tehát nem feltétlen szerethetõ, 

de tiszteletre méltó anyagokból 

és ívekbõl – épített házhoz komponált 

mûvel ismerkedtem meg. Mivel 

gyakran arra járok, mondhatni köszönõviszonyba 

kerültem vele. Elsõ pillanatban 

kizártam, hogy ezt más is készíthette 

volna, mint Farkas Ádám. 

(Nem tévedtem.) 

Amíg az épülettel nehezebben barátkoztam 

meg, a hozzá rendelt szobor 

nyomban elnyerte rokonszenvemet. 

Ez a mû egy szép napon eltûnt 

helyérõl. Rögtön igazolódott Kosztolányi 

Dezsõ elmélete, aki azt javasolta, 

úgy állapítsuk meg egy mûalkotás 

értékét, hogy próbáljuk meg elképzelni: 

a mû nem létezik. És ha hiányzik, 

akkor remekmûrõl van szó. 

A költõi játék kedves ötlet elméletben, 

ám a valóságban kissé meghökkentõ. 

Mielõtt magával a mûvésszel megbeszélhettem 

volna az ügyet, már értesültem 

a kerületben elterjedt hírekrõl, 

miszerint az épület gazdát cserélt, 

az új tulajdonos pedig szobor nélkül 

látta volna kiteljesedettebbé látóterét. 

A sokak által korszerûnek és nye- 

FARKAS ÁDÁM MÛVEIRÕL 


rõnek vélt lehengerlõ stílusban pedig 

közölte a mûvésszel, hogy „jutányos 

áron” visszavásárolhatja és elszállíthatja 

munkáját. 

A következõ menetben – mert ez 

azért már szinte bokszmeccshez hasonlított 

– visszavett stílusából a cég, 

s már ingyen visszaadta volna a mûvet, 

ha a szétszerelést (nem kis mun- 

ka! vízgépészeti szerelések!), elszállítást 

bevállalja a mûvész… 

Van „deus ex machina”! Nevezzük 

néven az Astra svéd gyógyszercéget, 

hiszen õk vállalták be a szobrot. Második, 

új élete lett tehát a mûnek. Farkas 

Ádám mindazonáltal alakított a 

kompozíción, hiszen egy másik térben 

másként szólnak az ívek, az arányok, 

a formák ritmusai, vizuális képletei. 

Valamennyi munkájára jellemzõ, 

hogy nemcsak a belsõ inspirációra hagyatkozik, 

de a külvilágból kapott intuíciókat 

is érvényesíti megoldásai- 

78 

EGY KARMESTER EMLÉKÉRE 

ban. Van fönn munkája a Várban, a 

Mátyás-templom mellett, immár hat 

éve, Egerben a Dobó téren, s most a 

budai panorámára reflektál a pesti 

Marriott elõtti kompozíciójával. 

Meghökkenve hallgatom, hogy vakokkal 

dolgozik, mert a szobrokat õk 

is érzékelik tapintással, úgy készíti, 

hogy ezt belekalkulálja. Braille-írással 

kiegészített munkáinak sikerét egyértelmûen 

jelzi, hogy a fémfelületek a 

kezek érintésétõl kifényesednek, „nemesen 

kopnak.” 

A régi bölcsesség, miszerint a mester 

is tanul a tanítványtól, igazolódik 

ezúttal is. A tér érzékelése, mélység 

és magasság átélése nyer sajátos tapasztalatot. 

A mûvész látóként kap elmélyült, 

belsõ képekre inspiráló impulzusokat, 

miközben a nem látó helyébe 

képzeli magát alkotás közben. 

Erre az évre szinte jutalomjátékként 

jutott, hogy meghívták a Velencétõl

északkeletre lévõ Pordenonéba, egy 

land-art szimpóziumra. Tizenöt ország 

alkotói dolgoznak ott egy négyhektáros 

szigeten, egy szabadidõ parkban. Semmilyen 

más megkötés nincs, mint hogy 

az ott készülõ mûvekhez csak a helyi 

anyagokat (növény, föld, kavics, víz) 

használják. („Az idõvel és az öregedéssel 

az ottlévõ munkák lassan visszafordulnak 

a természetbe, elenyésznek. 

Nem tartom szomorúnak, inkább 

bölcsnek a gondolatot, s mindenképpen 

újfajta alkotói mentalitásra ösztönöz.”) 

Csaponghatunk, akár recski emlékmûvét, 

akár Japánban lévõ mûvét 

nézzük, mindegyik felmutat fizikai érzékelésen 

túli tartalmakat, tényleges 

és spirituális tereket nyitnak meg, 

ahol helyet kapnak nemcsak a gondolatok, 

de az azokat generáló erõk is. 

Két köztéri szobra egy Párizshoz 

közeli városrészbe került, ez is tanulságos, 

szép történet, hogy ilyen is van, 

de persze szívfájdító is, hogy a franciáknál 

s nem nálunk jellemzõ. 

Egy felújított fõtérre, amit meghatározott 

egy szép gótikus templom, íz- 

ÖNKÖSZÖRÛ 

léses, visszafogottan komponált, kicsit 

fórummá épített területre kérték 

fel, hogy tervezzen szobrot. 

Az avatáson a polgármester elmondta 

az alkotó életrajzát – fejbõl! –, s Farkas 

Ádámot díszpolgárrá is választották! 

(Ellenzék nem ellenkezett.) Rendeltek 

tõle még egy kis szobrot, de igazából 

az elismerésnek, megbecsülésnek a 

formája, kifejezése megfizethetetlen. 

Legyen egy borúsabb élmény is, hazai 

tájról. 

Szintén a budapesti Belvárosból. A 

Bank Center elõtti, nyilván sokak által 

ismert, jellegzetesen a mûvészre valló, 

szinte zenei ritmusképletet megjelenítõ 

kompozíciót maga az épület tervezõje, 

Finta József szerette volna, 

mintegy fókuszpontként a térbe, a ház 

elé, a zöldnövényes karéjba. 

(„Elõször jártam úgy, hogy a beruházó, 

egy kanadai úr, lesöpörte tervemet, 

’Mi ez? Nem tetszik!’ felkiáltással. 

Kellemetlen élmény volt. Modortalanság, 

de hát van ilyen, próbáltam 

beletörõdni. Egy hónap volt az avatásig. 

Egyszer csak megérkezett a fõberuházó, 

aki botrányosnak tartotta az 

elutasítást, s kérte Fintát, hogy szervezzen 

meg egy találkozót velem. Anynyira 

rosszul éreztem már magam ettõl 

az ügytõl, hogy megkértem a feleségemet, 

tárgyaljon õ, én meg Szentendre 

másik felén faragtam. Telefonon 

kérdeztem, mi történt. Egy jó s egy 

rossz hír. Ezt mondta. A jó hír, hogy 

megveszi a szobrot. A rossz, hogy az 

egész házat is meg akarja venni. Hát a 

háztól persze sose tudnék megválni. A 

79 

szobor árán volt egy kis alkudozás. 

Mondtam egy árat, ami reális. A felét 

ajánlotta. Végül kicsit kevesebbért, az 

általam eredetileg ajánlott árért, de 

megkötöttük az üzletet. Viszont az egymillió 

forintot, amit lealkudott, azt 

odaadta a Képzõmûvészeti Egyetem 

igencsak nélkülözõ tanszékének.”) 

Mik a jelek? Ki lesz mûvész? 

Farkas Ádám az egyetemen rengeteg 

tapasztalatot szerzett. Tudja, felelõsség 

dönteni. Amit alapvetõnek tart, 

az nem a begyakoroltság. Nem a beidomított 

kéz bravúrja. Lehet, hogy 

egy ügyetlenebbnél csillan föl a kifejezõ 

erõ. Az érzékenység. A nyitottság. 

Egy beszélgetés során nem azt tartja 

meggyõzõnek, ha valaki „slágfertigen 

felmondja a leckét”. Lehet, hogy 

akadozik, de keresi a gondolatot – ez a 

rokonszenvesebb. (Szóba is hoz egy 

most diplomázott mûvészt, Polgár Botondot, 

aki Erdélybõl jött, s dicséretes 

jelessel végzett, „hallunk még róla”.) 

Tanári ars poeticája, hogy az egyéniséget 

segítse önmaga legjobb szintjére 

jutni, s a gyenge pontokat leküzdeni. 

Az igazi, vérbeli mûalkotás hiteles 

legyen, élményszerû – ezt állítja. 

(Tizennyolc év alatt – amióta ott tanít 

– a szobrásztanszék valódi szellemi 

mûhely lett, szakmai, etikai etalon. 

„Sokszor órákig itt ülnek, vitatkoznak, 

komolyan veszik, tudják, hogy kínlódással 

is jár a hiteles alkotás.”) 

Önmagát a természettel való együttlét, 

a vadászat kondicionálja testileg, 

szellemileg, lelkileg. („Ritkán sütöm el 

a puskát, sokkal inkább meditálok a 

természet rendjén, törvényein. Azon, 

hogy miként él együtt a rigó, a vaddisznó, 

az évszakok hogyan változnak. Az 

állatok, növények kapcsolatán való tûnõdés 

pedig túlvezet etológián, meteorológián 

egy teljesebb világkép felé, 

amiben az ember is benne van. Születés 

és halál szemlélete segít, hogy elnézõbb 

legyek a többi emberrel, a világ 

feszültségeit fel tudjam dolgozni.”) 

Mintha egy zen buddhista feladvány 

lenne, rigó és vaddisznó kapcsolatából 

benyitni az ember természetrajzába. 

S ne feledjük, hogy a vakoknak (is) 

készített szobrok által a látók is meszszebbre 

jutnak! 

Láthatjuk, még az egyébként sokszor 

kompromittálódott kitüntetések 

is lehetnek tisztán és igazán örömet 

okozók, mint Farkas Ádám franciaországi 

elismerése. És ilyen a friss Gundel-díja 

is, amit itthon kapott…

� 

Megrendelem a Premier címû kéthavi mûvészeti magazint 

6 lapszámra az elôfizetés 2400 Ft. 

Az eddig megjelent lapszámainkat darabonként 250 Ft-ért küldjük. 

MEGRENDELÕ 

ELÔFIZETÉSI LAP 

Név: ...................................................................................................................... 

Cím: ..................................................................................................................... 

Irányítószám: ........................... Tel.: ................................................................. 

80 

� 

A Style egy különleges, fás-virágos 

illat kifinomult hölgyek 

számára. 

A Jil Sander Style a megtestesült 

minimalista luxus. Akárcsak 

a finom kasmír, körülöleli 

viselõjét és felszínre hozza érzékiségét. 

Finomsága az íriszéhez 

hasonlatos, egy olyan 

virágéhoz, melyet ritkán kötnek 

csokorba, s szépségét csak 

második pillantásra fedi fel. 

Kényelmes érzékiséget árasztva 

a Jil Sander Style olyan 

magabiztos nõknek való, 

akiknek nincs szükségük rá, 

hogy eltúlozzák csáberejüket. 

Egy illat azoknak, akik szeretik 

a modern, de karakterisztikus 

dizájnt. Minden részlet a 

tökéletesség keresését követi, 

a fehér egyszerûségét vibráló 

színekkel ötvözi. Jil Sander 

Style – a név önmagában kifejezi 

üzenetét – megidéz egy 

hangulatot, egy attitûdöt 

anélkül, hogy egy konkrét nõtípusra 

utalna. Egy közös pont 

van a stílusos nõkben: kisugárzás, 

magabiztosság, amitõl 

önmaguk lehetnek. 

Az elsõ 15 új elõfizetõ 

egy-egy parfümöt 

kap ajándékba. 

A megrendelést postán, borítékban, 

valamint ezzel egy 

idôben az elôfizetési díjat 

postai csekken kérjük feladni, 

illetve befizetni a kiadó nevére 

és címére: 

Premier Páholy Kft. 

1137 Budapest, 

Újpesti rakpart 7., fszt. 3.

FOTÓ: INKEY TIBOR 

PREMIER: SZELLEMIDÉZÉS 

Karády Katalin 

KÕVÁRI ORSOLYA 

81 

Néhány esztendõ leforgása 

alatt húsz nagyjátékfilmben 

állt a kamerák elé. 

Több mint hat évtizede 

minden róla felröppenõ hír 

lázba hozza az országot. 

Õ volt a magyar film talán 

leggyengébb színésznõje, 

de legnagyobb dívája is. 

Soha nem tett bizonyságot 

mesterségbeli felkészültségérõl, 

még kevésbé zsenialitásáról, 

viszont õ volt az a színésznõ, 

aki félelmetes dramaturgiai 

érzékkel választotta meg 

azt a pontot, amikor 

el kell hagynia a pályát. 

Ma is a csábító, õrjítõen vonzó 

vadmacska képe sejlik fel 

elõttünk, nem pedig egy 

szerzõdésekért kuncsorgó, 

méltatlan fellépésekbe 

kényszerülõ, valaha jobb 

napokat látott matrónáé. 

Késõbb ügyesen ápolgatta 

legendáját: sokszor kecsegtette 

azzal hazaváróit, hogy jön, 

miközben tudta, 

ez soha nem fog megtörténni.

Karádyról írni annyit jelent: egy 

mítosz nyomába eredni. Õ is a 

XX. század egyik talánya. Megkoronázása 

éppoly valószínûtlen, mint 

trónfosztása. Izgalmas, nyers, csiszolatlan 

tehetségként robbant be a köztudatba, 

bálvány lett, a férfiak vágyálmainak 

megtestesítõje. Személye senkit 

sem hagyott hidegen. Rajongták, imádták, 

gyalázták, támadták. A vég nélküli 

pletykák élve boncolták. A lapok értesítettek 

arról, hol vacsorázott, milyen ruhákban 

járt, hogyan viselte a haját, kiknek 

az oldalán jelent meg, miben szerepelt, 

hová ment nyaralni. Tudjuk, hogy 

rengeteget cigarettázott, imádott órákig 

telefonálni, gyûjtötte a porcelánt és 

az ezüstöt, rajongott a róla készült fényképekért, 

felbecsülhetetlen idõt töltött 

ruha- és cipõüzletekben, kalapszalonokban, 

és hogy elõszeretettel reklámozott 

(szappant, sampont, kalapot, télikabátot). 

Tudjuk, hogy nagy könyvtára 

volt, szívesen olvasgatta Adyt, Kosztolányit, 

Juhász Gyulát és József Attilát. 

Tudjuk, hogy szenvedélyesen sportolt: 

golfozott, úszott, kajakozott, lovagolt. 

És most mégsem tudunk róla semmit. 

Semmit, ami igazán fontos. Élete legizgalmasabb 

részeit, lelke intimebb szegleteit 

kizárólag magának tartotta meg, 

sõt, a füllentés sem állt távol tõle. Felfedezésérõl, 

letartóztatásának és fogva 

tartásának körülményeirõl, disszidálásáról, 

emigrációban töltött fél életérõl 

máig folynak az egymást meghazudtoló 

találgatások. Ha Karádyról van szó, 

semmit sem lehet kizárni. És hogyan 

születik egy hozzá hasonló legenda? 

Vegyünk egy lelkes, könnyen szerelembe 

esõ, komoly összeköttetésekkel 

bíró lapszerkesztõt: Egyed Zoltánt. Képzeljünk 

hozzá egy filmtörténeti fordulópontot: 

a magyar mozi hátat fordít a rózsaszín 

szerelmi történetecskéknek, katarzist 

kíván okozni. Az új mûfaj új ideált 

kíván, a korábbi törékeny szépségek helyét 

egy démoni, kiszámíthatatlan, veszélyes 

nõtípus foglalja el. (Úgy jelent 

meg Karády a vásznon, ahogy Vajda János 

Ginája a verssorok között: nyugalom 

és boldogság helyett szenvedést hozott 

a férfira.) 

Mindehhez politikai fordulat csatlakozik: 

1939 januárjától zsidó származású 

személyek nem mûködhetnek a szakmában, 

így nem hemzseg a filmipar a 

vetélytársnõktõl. 

Egyed Zoltán viszont alighogy útjára 

engedi Hollywoodba Hajmássy Ilonát, új 

sztárjelöltet fedez fel. Kranczler Katalin 

A HALÁLOS TAVASZBAN 

Mária egy hétgyermekes kõbányai családból 

származik, ahol a családfõ ökle 

volt az úr, és ahol az ebéd ideje a lóversenyprogramhoz 

igazodott. A lány kimarad 

a kereskedelmi iskolából, tizenhat 

évesen férjhez megy – a nála harminc 

évvel idõsebb Vargha Rezsõ adóhivatali 

fõtiszthez –, számolatlanul költi a 

pénzt, adósságokba bonyolódik, mígnem 

férje egyik nap bejelenti: „Elválunk.” 

Tizennyolc éves ekkor. Eleinte 

kölcsönökbõl él, majd „ismerõsei” – következetesen 

így nevezi kitartóit – egyre 

gondtalanabb életet biztosítanak neki. 

Keserûen emlékszik vissza ezekre az 

évekre: 

82 

„A kétszobás kalitka helyett fényûzõ 

élet, a szakaszjegyes utak után nagy utazások. 

Párizs, London, sõt egyszer 

Egyiptom is. Boldog voltam? Soha... 

Mindig rabnak éreztem magam. Csak a 

cella berendezése változott, az ajtó akkor 

is, mint azelõtt a házasságban, 

kulcsra volt bezárva. Rengeteget gyötrõdtem 

a férfiak féltékenysége miatt (...) 

Amikor minden ismerõsöm azt hitte, 

hogy boldog vagyok, hiszen gondtalanul 

élek, és amit megkívánok, az már a következõ 

percben az enyém is – akkor 

szenvedtem a legtüneményesebb magaslatokban. 

Mint a Szaharában eltikkadt 

vándor a friss ivóvíz után, úgy vágy-

BÁL A SAVOYBAN – IFJABB LATABÁR ÁRPÁDDAL, BÁRSONY RÓZSIVAL, DÉNES OSZKÁRRAL, NÉMETH MARIKÁVAL 

ÉS GOZMÁNY GYÖRGGYEL 

tam függetlenségre, szabadságra és 

önállóságra.” 

Egyed 1938-ban, társaságban találkozik 

vele. Kranczler Kata itt dalolja el 

sejtelmesen búgó hangján a You can’t 

have everything címû számot, ami teljesen 

megszédíti a Film, Színház, Irodalom 

szerkesztõjét. Szárnyai alá veszi, 

majd elindítja a lavinát. A lány új nevet 

kap, a reklámhadjárat keretében megjelentetett 

cikkekbõl Karády Katalinként 

ismeri meg az egész ország. Egyed lecsippent 

kicsit az életkorából, amit ettõl 

kezdve szinte minden lexikon és újságcikk 

rosszul közöl. (Valójában nem 

1912-ben, nem is 1914-ben, hanem 

1910. december 8-án született. ) Aczél 

Ilona vállalja, hogy magánórákat ad neki, 

férje, Csathó Kálmán a mendemondák 

szerint egy új Márkus Emíliát lát 

benne, míg Bajor Gizi szerint rejtélyes 

bestiatípus, az van meg benne, amit Hollywoodban 

Marlene Dietrichbõl szerettek 

volna kicsiholni. Angelót – a korszak 

legdivatosabb fotómûvészét – oroszlánarca 

és szemeinek foszforeszkálóan 

zöld tekintete ihleti meg. Karády álmai 

beteljesülni látszanak, hiszen mióta kislány 

korában megpillantotta Lábass Jucit, 

azóta szeretne primadonna lenni. 

1939. február 4-én debütál a Vígszínház 

kamaraszínházában, a Pestiben Az 

asszony és az ördög címû darabban, év 

végén pedig bemutatják a Halálos tavaszt, 

az 1922-ben megjelent Zilahy Lajos-regénybõl 

készült filmet. Zilahynak 

önálló filmvállalkozása van ekkor, a Pegazus, 

a mozi számára lényegében õ fe- 

dezi fel a színházban kétes sikerrel bemutatkozó 

Karádyt. Máig több film-, 

mint színházi szerepét jegyezzük. 1940ben 

két vígszínházi elõadásban játszik 

Hegedûs Tibor rendezésében, és ugyanennyi 

filmet forgat, az Erzsébet királyné 

címszerepében és a Hazajáró lélek csalfa 

énekesnõjeként tûnik fel. 1941-ben 

négy, a következõ esztendõben hét plakát 

csalogatja nevével a mozi- és Karády-rajongókat 

– ezalatt egyetlen színdarabban 

szerepel, a Féltékenységben, 

Ajtay Andor partnereként. 

Bemutatják a Ne kérdezd, ki voltam 

címû filmet, a tévedésbõl ártatlanul 

meghurcolt nõ figurájával, a Kísértést, 

melyben bosszúból el akarja csábítani 

FENDRIK FERENC: VERA ÉS CSALÁDJA – A PESTI SZÍN- 

HÁZBAN RÁTONYI RÓBERTTEL ÉS SOMLÓ SÁNDORRAL 

83 

VOGEL ERIC 1940-BEN 

KÉSZÜLT KARÁDY-TANGOLITA JELMEZTERVE 

az öccsét elítélõ bírót, de az belészeret, 

a Szíriuszt, a Halálos csókot, a Csalódást, 

a Külvárosi õrszobát, az Egy szív 

megállt... 

A szûz és a gödölye erkölcstelen hõsnõjeként 

életében valószínûleg elõször 

és utoljára lejátssza partnernõjét, Bajor 

Gizit, akinek filmszínészi fogyatékosságairól 

már akkor legendák keringenek. 

Karády a Halálos tavaszban Somlay Artúr, 

Szörényi Éva és Jávor Pál oldalán 

vonul be a filmtörténetbe, utóbbival még 

hat alkalommal jelennek meg együtt a 

vásznon: a már említett Erzsébet királynéban, 

az Egy tál lencsében, az Ópiumkeringõben, 

a Makrancos hölgyben, a 

Valamit visz a vízben és a Szováthy Évában. 

Mindössze egy film hiányzik a 

Karády-archívumból, magyar és bolgár 

változata is létezett az Alkalomnak, a 

hazai kópia nem maradt fenn. 

1943-tól egyre gyakrabban tûnik fel a 

Fõvárosi Operettszínházban, itt két Fényes 

Szabolcs-darabban mutatkozik be: 

A királynõ csókjában és a Mayában. 

Színpadi pályafutása leglátványosabb 

közönségsikerét a Sybill címszerepével 

vívja ki. Azért lendíthetett a színvonalon 

Honthy Hanna és Sárdy János felléptetése 

is. Utolsó operettszerepe a Bál a 

Savoyban La Tangolitája, Bársony Rózsivalés 

Németh Marikával. Drámai szerepeitõl 

a fent számba vett Féltékenységben 

örökre elbúcsúzik. 

Kalmár Tibor ezekre az évekre emlékszik: 

„Mint minden kamasz, én is szerelmes 

voltam Karády Katalinba. Az ösz-

szes filmjét láttam, slágereit betéve fújtam. 

Akkoriban gyûjtöttem az autogramokat, 

tõle levélben kértem dedikált fotót. 

Küldött is egy zöld tintával aláírt képet, 

melynek alján egyik dalszövegét olvashattuk: 

Ezt a nagy szerelmet tõled 

kaptam én... A képet azóta õrzöm. 

Öt évvel késõbb egy színpadon szerepelhettem 

vele a Sybillben, ahová Lakner 

bácsi gyerekszínháza delegált. Egy 

lift-boyt játszottam, akinek Karády idõnként 

egy »barackot« nyomott a fejére. 

Órákig éreztem a parfümjének illatát. 

Akkoriban a legnagyobb Karády-sláger 

a Holdvilágos éjszakán, mirõl álmodik a 

lány... Én kisfiúként ilyen találkozásról 

nem álmodtam volna. Azt is mondhatnám, 

hogy partnerek voltunk, bár a lexikonok 

Sárdy és Jávor mellett engem 

nem említenek. 

Évtizedekkel késõbb, immár rendezõként 

a Magyar Televízió megbízásából 

szilveszteri mûsorokat készítettem. 

Képernyõre vittem a Karády iránti nosztalgiámat. 

Azt találtam ki, hogy ne egy, 

hanem több »Karádyt« jelenítsünk meg, 

és hozzunk létre egy Karády klubot. 

Olyan színésznõket kerestem, akik alkatilag 

vagy hangjukban emlékeztettek a 

nagy dívára. Így esett a választásom 

Bencze Ilonára, Faragó Verára, Hernádi 

Juditra, Kánya Katára, Kishonti Ildikóra 

és Tordai Terire. Mindegyiküknek jellegzetes 

frizurát kreált a stáb fodrásza. A 

Halálos tavasz egyik jelenetét is bejátszottuk, 

úgy, hogy felépítettük a korabeli 

díszlet egy részének pontos mását, és 

a Karády-Jávor csókjelenetet a belépõ 

Vitray Tamás zavarta meg. Õt késõbb 

fél tucat Karády azzal a slágerrel üldözte, 

hogy Hiába menekülsz, hiába futsz... 

Vitray nem tudott, talán nem is akart 

menekülni elõlük.” 

1944-ben nemcsak a világ és Magyarország, 

de Karády élete is elhagyja 

medrét. A jobboldal rossz szemmel nézi, 

hogy kapcsolatot tart zsidó származású 

barátaival. A színészkamara elnöke, 

Kiss Ferenc valamennyi érvényben 

levõ szerzõdésének semmisségét követeli. 

Egyre többet beszélnek Újszászy 

Istvánhoz fûzõdõ szerelmérõl is. A magyar 

hírszerzést és kémelhárítást irányító, 

magas rangú katonatiszt Budán, 

a Mûvész út 6. szám alatt vásárol villát 

késõbbi jegyesének. A német megszállás 

idején nemcsak Újszászyt, a színésznõt 

is az angolok javára történõ 

kémkedéssel vádolják. A sohasem bizonyított 

híreszteléseknek csak táptalajt 

ad a Machita, melyben veszélyes 

A SZÍRIUSZ CÍMÛ FILMBEN 

vállalkozásáért az életével fizetõ kémnõt 

alakít. A filmet 1944 áprilisában 

mutatják be, ekkor Karády már forgatja 

a Gazdátlan asszonyt. Április 18-án a 

birodalom elárulásának vádjával tartóztatja 

le a Gestapo. Filmjeit betiltják, 

a Machitáról megjelenõ írás (Magyar 

Film,1944. április 20.) nem tesz említést 

róla, a Gazdátlan asszonyt Simor 

Erzsivel forgatják újra. Újszászyt 45 tavaszán 

a krasznojarszki fogolytáborba 

viszik, hitelesnek tekinthetõ hírek nem 

érkeznek róla többé. 

Karádyt 1945 után jobb- és baloldalról 

egyaránt támadják. 1947-ben még 

szerepel a Betlehemi királyok címû rövidfilmben, 

egy évvel késõbb a Forró 

84 

mezõkben. Ezután a filmgyártás nem 

tart rá igényt. Maradnak a vidéki fellépések 

és a revük. 

Karády Béla rendezõ ezekben az 

években, az utolsók között dolgozott 

együtt vele. 

„Mindenekelõtt be kell számolnom 

egy »nem személyes« találkozásról. 

1945-ben Bárdos Artúr Belvárosi Színházában 

kezdtem a pályám, eredetileg 

Krámernek hívtak. Bárdos javasolta, 

hogy magyarosítsuk a nevet, és rögtön 

elõállt egy ötlettel: Karámi. Mondanom 

sem kell, nem lelkesedtem, és mivel akkortájt 

már imádtam Katit, kitaláltam, 

hogy legyen Karády. Késõbb tiszteletbeli 

öccsének fogadott.

A GOLFJÁTÉKOS 

1947–48-ban a Városi Színházban 

csináltam amolyan »esztrádszerû« mûsorokat. 

Kati szintén ott lépett fel, így 

megismerhettem személyesen is. 1949ben 

megalapítottam a FÕNI-t (Fõvárosi 

Népszórakoztató Intézmények), 

melyhez hét színház és játéktér tartozott: 

a Városi és a Royal Revü Színház, 

a Kamara Varieté, a Fõvárosi Nagycirkusz, 

a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 

a Károlyi-kert és a Vurstli. Mûvészeti 

igazgatóként kezdetektõl szívügyem 

volt a Royal Revü Színház, melynek 

természetesen meg kellett változtatnunk 

a nevét, így lett Fõvárosi Varieté. 

Ide hívtam Nóti Károlyt, Romhányi 

Jóskát, Szenes Ivánt, zenei vezetõnek 

Fényes Szabolcsot. Második bemutatónk, 

egyben legnagyobb sikerünk a Bé- 

AZ EGY SZÍV MEGÁLL CÍMÛ FILMBEN 

kehajó címû revü volt. Ennek egyik képére 

kértem fel Katit. Emlékszem, nyári 

kánikulában mentem fel a villájába. 

Budán, a Harangvirág utcában lakott 

barátnõjével, élettársával, Frank Irmával. 

Õ volt a belváros elsõ számú kalaposa. 

Elõkelõ Váci utcai üzlete az államosításig 

virágzott. 1950-ben Frank 

Irma elhagyta az országot, és ma már 

tudjuk, Kati is csak a megfelelõ pillanatra 

várt. Visszatérve a felkéréshez, 

örömmel elfogadta. Mivel egyáltalán 

nem volt érzéke a pénzhez, gázsijáról 

Irmával tárgyaltam, neki magának csupán 

egy kikötése volt: õ kapja a legtöbbet. 

Mindegy, hogy mennyi az a legtöbb. 

Megszokta, hogy ömlik hozzá a 

pénz. Egy filmszerepének a gázsija egy 

autó árának felelt meg. 

A mûsorban két dalt énekelt el, az 

egyik sláger lett. Talán ismeri... Álltam a 

hídon... 

Nem volt jó színésznõ, ugyanakkor izgató, 

elemi erõvel ható egyéniség. Csontossága, 

darabossága dacára sokszor 

fantasztikusan tudott kinézni. Amikor 

én dolgoztam vele, nagyon sértettnek 

érezte magát. 1949-ben, a színházak államosításakor 

Major Tamás vezetésével 

»szétosztották« a színészeket, róla 

nem rendelkeztek. Megjegyzem, Egyed 

többször javasolta neki, hogy folytassa 

színitanulmányait, õ ezt sértésnek vette. 

A negyvenes évek elején kapcsolatuk is 

megszakadt. Filmrendezõit pedig soha 

nem érdekelte a sorsa. 

1951 februárjában, egyik nap a délelõtti 

órákban felhívott, hogy szóljon, 

megfázott, este nem tud fellépni. Ami- 

85 

kor legközelebb hívott, már csak annyit 

közölt velem, Bécsben van, és nem jön 

vissza. Évtizedekkel késõbb, mikor New 

Yorkban jártam, nagy nehezen kiderítettem 

a számát, de nem tudtam vele 

beszélni. Irma mondta, hogy nem akar 

»senkivel« találkozni. 

Ennyi az én Karády-történetem.” 

1951. február 19-én reggel házvezetõnõjével, 

Mohácsi Ilonával Szombathelyre 

utazik. Este Lantos Olivérrel közös 

mûsort ad, másnap hajnalban 

együtt lépik át a határt. Hónapokig nem 

tud továbblépni, a hivatalok lesújtó elõrejelzésekkel 

ijesztgetik az amerikai vízumot 

illetõen. 1953 tavaszán Brüsszelbõl 

Sao Paulóba megy, itt él egészen 

1968-ig, mikor is megkapja a vízumot. 

Ekkor New Yorkba költözik, Frank Irmával 

közös kalapüzletet nyitnak a Madison 

Avenue-n. 

AKIT KEBLÉN MELENGET: HONTHY HANNA 

Sokan haza akarják csábítani, de 

bölcs, érzi, hogy az õ pályája 1944-ben 

lezárult. 

Nekünk a nosztalgia maradt: a Gyûlölöm 

a vadvirágos rétet, ahol kezed a 

kezemre téved..., a Mindig az a perc a 

legszebb perc..., a Száz vágy muzsikál 

itt az éjben... 

Meg a Hamvadó cigarettavég. Nemcsak 

a dal, hanem Bacsó Péter filmje 

is. Õ Nagy-Kálózy Esztert álmodta 

Karádynak napjaink mozivásznára. 

Meg az Ág utca, a zongorán hagyott 

mézeskalácsszív botrányt kavaró 

tükörképe, Jávor tekintete, és hogy 

Ez lett a vesztünk, mind a kettõnk 

veszte...


Karácsonyi történet 

FALUDY GYÖRGY 

Kedves 

karácsonyi 

mesém 

valójában 

nem mese, 

hanem 

megtörtént 

esemény. 

Színtere 

nagyobbrészt 

London, 

de a történetet 

magát 

Fowey-ban 

mesélte el 

nékem 

annak 

hõsnõje. GYÉMÁNT LÁSZLÓ SZÉNRAJZA 

86

Fowey-ba úgy kerültem, hogy 

összeismerkedtem a városka 

egyik ismert lakójának, 

Sully ezredesnek a feleségével. Az 

asszony magyar nyelvû levelet kapott 

egy munkástól, aki 1956-ban emigrált 

Angliába. A magyar szöveget az 

angolok nem tudták elolvasni, és levélben 

fordultak hozzám azzal a kéréssel, 

hogy fordítsam le. Késõbb 

Sully és felesége meghívtak Foweyba, 

ahol három házat birtokoltak, 

köztük a Bull Hill 1-es szám alattit. A 

városban a régi házak külsejét (külsõ 

frontját) nem szabadott megváltoztatni, 

de belül azt csinálhattak velük, 

amit akartak. Az 1492-ben épült ház 

büszke címert hordott a kapuja fölötti 

márványtáblán, de belül már minden 

korszerû berendezéssel rendelkezett. 

Fowey Cornwallban fekszik 

Anglia délnyugati, az Atlanti-óceánba 

benyúló szirtjein. Tengerpartján 

még pálmák is nõnek, ha nem is nagyon 

magasra. Fowey-ban, amint az 

egy 2000 lakosú tengerparti városkában 

lenni szokott, hamarosan öszszeismerkedtem 

a lakosok sokaságával. 

A vámhivatal fõnöke behunyta 

szemét, mikor csempészett francia 

cigarettával kínálták – mert azt szívta 

az egész város. A postáskisaszszony 

hivatalból hazamenet megszólított 

az utcán: „Faludy úr, levele van 

a postán New Yorkból, holnap kihordom 

magának!” A anglikán plébánossal 

elbeszélgettem a város közepén 

lévõ sírkertben, a dombon. Dicsérve 

említettem néki: „…látom, hogy a város 

urai, a Treffrey-ek mind ott fekszenek 

a sírkertben 1500 óta. Ilyesmit 

aligha találhatok Magyarországon!” 

De a plébános megcáfolt: „Treffrey 

13-at Norfolkban, Virginiában 

akasztották fel, mint kalózt. Míg Treffrey 

15 tengeri csatában hunyt el, és 

ott fekszik a trafalgari öböl homokjában, 

Nelson tengernagy mellett.” 

A legérdekesebb figura azonban 

Brenda volt, egy legfeljebb 25 esztendõs, 

nagyon szép nõ. Férjével együtt 

abból éltek – méghozzá igen jól –, 

hogy lerobbant házakat vásároltak 

meg, azokba beköltöztek, a házak 

belsejét gyönyörûen helyrehozták, 

aztán a házat drágán eladták és potom 

pénzért megint új házat vagy lakást 

vásároltak maguknak. Brenda 

két kislánya – az egyik 3, a másik 4 

esztendõs – a kertben sündörgött körötte, 

amikor Brenda érdekes vallomást 

tett nékem. Õ nem polgári, hanem 

bûnözõ származású, és ezzel 

bevezetett ebédlõjükbe, ahol a falon 

egy 1661-bõl származó, egyoldalas 

röpirat lógott. A röpirat Jimmy Fergusont, 

a zsiványt ábrázolta, amint 

kétkerekû kordélyon akasztani vitték. 

Méltóságteljesen ült a kordélyban, 

míg elõtte 10 éves fia állt. Azt 

gondoltam, eljött, hogy apja bûnbánatát 

lássa, és egy jobb életre készüljön. 

De nem! A gyerek azért állt ott – 

a röpirat szerint –, hogy apja hõsies 

halálát végignézze, és lelkesen 

ugyanazt a pályát válassza. Brenda 

mindjárt el is mondta, hogy a fiút is 

rablásért akasztották fel a XVIII. század 

elején. Közvetlenül tõlük származik, 

mert õt is Fergusonnak hívják. 

A család, mint ahogy Brenda egy 

másik alkalommal elmesélte, I. György 

király alatt Londonból vidékre költözött, 

törvénytelen cselekedeteivel 

felhagyott, és mint mészárosok, félkézkalmárok 

és uzsorások mûködtek. 

Életükrõl rövid beszámoló található 

a csatos Bibliában, melyet Brenda 

az éjjeliszekrényén tartott. Egy 

másik alkalommal elmondta, hogy 

édesapja vidéki vendéglõs volt, és az 

ártatlan szemlélõnek úgy tûnik, hogy 

tisztességes módon élt, de ez azért 

nem egészen bizonyos. Édesapja 

ugyanis gyakran hozott haza XVIII. 

századi sèvres-i porceláncsészéket. 

Az ilyeneket csak megfizethetetlen 

áron lehetett kapni, tehát nyilvánvaló, 

hogy lopta õket. 

Egy alkalommal, mikor megint a 

nyári kertben ültünk kettesben, elküldte 

közelünkbõl a két kisgyermeket 

és azt mondta: „A bûnözés családunkból 

persze nem halt ki még, és 

én is követem azt a magam módján. 

Add a szavadat, hogy húsz esztendeig 

nem szólsz, és nem írsz errõl. 

87 

Húsz esztendõ után bátran elmondhatod; 

nem te vagy az egyetlen, aki 

tud errõl. Két-három héttel karácsony 

elõtt mindig valami érthetetlen 

láz vesz erõt rajtam. Nem tudok aludni, 

vagy éppen ellenkezõleg, 12 órát 

alszom. Alkony felé a tárgyak összefolynak 

elõttem, és tudom, hogy ezen 

segítenem kell. Szívverésemet is torkomban 

érzem. Mindez megszûnik, 

amikor felszállok a londoni vonatra, 

és Londonban megszállok nagynénémnél, 

aki természetesen ugyancsak 

Ferguson. Londonban attól fogva 

minden reggel 9 óra felé és minden 

este 5 óra után felszállok a földalatti 

vasút valamelyik vonalára. 

Rendszerint az ajtóhoz közel, általában 

fiatal férfiak tömegébe állok be. 

Nagyon vigyázok, hogy az illetõ lehetõleg 

35 évnél fiatalabb legyen, de 

semmiképpen sem 45 fölött, mert 

azok jobban vigyáznak magukra és 

dolgaikra. Szóval fiatalabb férfiak közé 

állok, kiválasztom magamnak a 

legjobban öltözöttet, és valahogyan 

odacsúszom hozzá. Rendszerint mögéje 

és leheletemmel megpárásítom 

a nyakát. Aztán odasiklok eléje, hadd 

érezze apró melleim erejét a mellén, 

sõt, ölemet is odadörzsölöm hozzá, 

amíg megérzem, hogy õ is elevenen 

megkíván engemet. Ilyen állapotban 

maradunk néhány percig. Ebben a 

helyzetben nagyon könnyû az illetõ 

csuklójáról karóráját lecsatolni. Sajnálatos, 

hogy manapság a karórák 

legtöbbje szinte semmit sem ér, de 

akadnak ezüst vagy arany cigarettatárcák, 

töltõtollak és gyûrûk is. Nem 

érzem mûködésem veszélyes voltát, 

sohasem buktam le. Egyetlenegyszer 

történt, hogy miután egy fiatalember 

platinaóráját sikerült lekapcsolnom, 

és aztán a következõ állomáson leszálltam, 

egy pillanatra megálltam a 

vasút mellett, és szemem találkozott 

az illetõ kétségbeesett pillantásával. 

Természetesen otthagytam a földalatti 

vasút ezen vonalát. 

Ezt csinálom tehát minden karácsony 

elõtt. Rendszerint négy vagy 

öt napig. Az összeg, melyet mûködésemmel 

megkeresek, váratlanul 

nagy és soha sincsen 4-500 font 

alatt.” 

„És mit csinálsz a pénzzel? Ajándékot 

vásárolsz férjednek vagy gyermekeidnek 

belõle?” 

„Jótékony célra adom az utolsó fillérig!” 

– mosolygott Brenda.

ADY ENDRE: 

Egy éjszaka Port-Arturban 

Louis Cottely, a francia újságíró, 

diplomás orvos, idegek javítója 

és spiritiszta, este tizenegy órakor 

elálmosodott, és haza akart menni. 

Egy elõkelõ francia kereskedõ vendégei 

voltunk az estén, erõs borokat 

ittunk, nagyszerû likõröket, gyilkos-jó 

kávékat. 

Húsz nap óta ismertük egymást 

Cottelyvel, s azon a napon érkeztünk 

Port-Arturba, a hírhedt városba Japánból. 

Fáradtak voltunk, kedvtelenek 

és unalmasak, már csak azért is, 

mert húsz nap alatt minden elmondhatót 

elmondtunk már egymásnak. 

– Kedves barátom, én hazamegyek 

istenverte szállodánkba, mert én már 

ezúttal negyedszer vagyok ebben a jeles 

városban. Az ostrom óta is másodszor 

vagyok itt már, s érzem, hogy alig 

változott egy fél év óta: alakuló, bevégezetlen, 

ázsiai. De nagyon érdekes 

annak, aki, miként ön, elõször látja, ha 

nem is éppen olyan, mint a bulvár-lapok 

egykoron kiküldött hõs és hazug 

tudósítói leírták. 

– Félek – rebegtem szégyenkezve 

–, félek, pedig szeretnék egy kis kocsikázást 

csinálni, látni, érezni valamit 

ennek a városnak éjszakájából. 

– Különös – csúfolódott ásítva Cottely 

–, hogy ön, aki otthon a Hortobágyon 

nem fél, e jól õrzött városban 

nyugtalankodik. 

Cottely ugyanis járt már a világ minden 

bejárható, furcsa helyén, s valamikor 

elkíváncsiskodott a magyar 

Hortobágyra is. Gyönge fényû villamoslámpa 

alatt álltunk, s Louis Cottely 

megigazította barna szemüvegét, 

de nem vette le. A szemei pedig az 

üveg alatt rosszak, fényesek, sötét villámúak 

és szúrók voltak. 

– Segítsen – szóltam – egy kocsit 

találni, s azután az ördög bánja a többit, 

legföljebb leszúrnak valahol a legsötétebb 

sárga külvároson. 

Cottely öt perc alatt kocsit szerzett, 

különös, de mégis európai szerkezetû 

kocsit, mely nem volt cab-szerû. Kétlovas 

kocsi volt, bakos, mint a miénk, 

nehéz, nagy, vasalt kerekû, föl kellett 

ugrani bele. A bakon pedig nagyon 

tiszta ruhájú, de nagyon rablószerû s 

kiszámíthatatlan korú kínai kocsis ült. 

Cottely tudott vele beszélni, mert õ 

mindent tudott, s elég volt barna 

szemüvegéhez nyúlni, hogy eszébe 

jusson minden, amire szüksége volt. 

– Miért fél, ha ugyan valóban fél 

Port-Arturban – feddett újból engem 

Louis Cottely. – A föld igazán nem 

nagy terület, s én úgy-ahogy, már 

majdnem egészen bebarangoltam. Kicsinyes, 

vadember-szerû hit, hogy 

bárhol is több az életveszedelem, mint 

szép délelõttön a Hyde-parkban vagy 

nálunk otthon, Párizsban vagy az Opera 

elõtt. Veszedelem mindenütt van és 

sehol sincs, mert a betegség úszik 

mindenütt, a szerelem ellen még vadabb 

vitorlásokon sem lehet védekezni. 

A halál pedig, a halál – a barna 

szemüveg szivárványszínekben csillogott 

– talán a legkisebb veszedelem, 

ami csak élõ embert érhet. 

– Igen – válaszoltam –, a halál, 

mondtam is már, hogy nem attól félek, 

de a meglepetéstõl és az irtózattól. 

A copfos kocsis már a lovak közé 

csapott, s a nagy kerekek üvöltöttek, 

lármáztak, amikor elköszöntem Cottelytõl. 

Gyér világosságban, gödrös utakon, 

messze japán, hegyi, tornyos, integetõ 

bakterlámpáktól lekacagva döcögtünk. 

Szép volt, elég tiszta, levegõs út is 

eleinte, máskülönben a nagy esõzések 

hónapja elõtt. Az ég ki akarta buján, 

ázsiaian, igazán utoljára ragyogni magát, 

mielõtt sárga felhõivel ránehezedne 

e sárga világra. 

A kínai kocsis nógatta, noszogatta, 

biztatta a lovait, mint egy szalkai vagy 

szolnoki fuvaros. De váratlanul megálltunk 

egy lampionos, bolond kicsi fészek 

elõtt, s a kocsis gyanúsan füttyentgetett. 

Mint egy fölszállni akaró repülõgép, 

elébb tipegve, aztán fölemelkedve 

mellettem ült két perc múltán egy némber. 

Sárgaarcú, ferdeszemû, bosszantó 

parfümökkel belocsolt, de fiatal és 

88 

csacsogó. Mintha az én kicsi, megbolondult 

Spot kutyám néhai, kedveskedõ 

kutyabeszédét hallottam volna. 

Kacagott is a nõ, csókolt is, a szája 

drága jó illatú volt és meleg, és nem is 

tudnám, mennyi ideig döcögött velünk 

a kocsi. Voltaképpen mintha Budapesten 

lettem volna, itthon, Magyarországon: 

ismerõs volt minden, az út, a kocsi, 

az éjszaka, a csók, a nõ, a nõ szája. 

Az is gyönyörûséges volt, hogy egymás 

beszédét nem értettük, s hogy az 

utcák, a házak egyre álombavalóak, 

hihetetlenebbek lettek. 

Megállottunk, megint megállottunk, 

amolyan kripta-féle, de világos, 

alacsony, terpeszkedõ, nagy ház elõtt. 

Csodálkoztam, de a nõ már nem 

volt sehol, s a kínai kocsis a copfjával 

játszott a bakon, s valamit dalolt, ami 

hasonlított a vonító kutyák nótájához. 

Tetszett nekem a nóta, de mintha szemeimbe 

Louis Cottely szemei szegezõdtek 

volna be a barna üvegen át. 

A kínai kocsis abbahagyta a nótát, 

leszállt a bakról, megrángatott engem, 

s a házat mutatta. Valami affélét 

kellett értenem, hogy csak idáig hozott, 

ide menjek be, fizessek neki, s vége. 

Egy magas oromról, a tengerpart, 

a kikötõ felõl, messzirõl egy fárosz nézett 

ránk, s a világos és hangos házból 

senki se jött ki. 

Kerestem a pénzemet, hogy kifizessem 

a kocsisomat, az én rablóarcú, 

ugatva daloló kocsisomat. Volt pénzem, 

és még az erszényhely sem maradt 

meg utána, csak egy rejtett zsebben 

találtam néhány angol, kicsi pénzdarabot. 

Nyilván a nõ vitte el minden pénzemet, 

de a kínai kocsis türelmetlenkedett, 

s valószínûleg káromkodott. Kevesellte 

a pénzt, végigvágott rajtam 

az ostorával, mely mérges volt, mert 

nem szíjból, de valami tartós, különös 

ázsiai bürökvesszõbõl fonódott. 

Meggyalázva mentem be a fényes 

házba, s a kapu egy csarnokba vezetett, 

hol frakkos európai emberek 

vidámkodtak kedves, ostoba, különös 

ázsiai nõcskékkel. És nekem már egy

pennym sem volt, és reszkettem, és 

halott voltam félig. 

Louis Cottelytõl tegnap megkérdeztem, 

hogy mit jelent az ilyen egzotikus 

álom Budapesten? Mert Louis Cottely 

– utólag kiderült – egy nagyon jeles, kiváló 

budapesti doktor, aki, mert nem 

hisz az orvostudomány hatalmában, 

képes egészen okos tanácsokat adni. 

– Álmodni szabad – mondta Louis 

Cottely, akit talán dr. Nyerges Ignácnak 

hívnak az ébrenlétben. – Álmodni 

szabad – folytatta komolyan és értelmesen 

–, de nagy a baj, ha valaki Port- 

ALMÁSY ALADÁR RAJZA 

Arturba kénytelen elvinni álomkészségeit. 

És két dolog aggaszt: a nõ, aki 

a pénzt elszedte öntõl s a kínai kocsis. 

Három nap múlva találkoztam 

ismét Louis Cottelyvel, aki – ma már 

tudom – valóban dr. Nyerges Ignác. 

– Nincs semmi baj – mondta 

nevetve –, gondolkoztam, s 

ma már tudom, hogy nincsen 

rontó álom. Aki bolondokat 

89 

álmodik, az legfeljebb bolond, de boldog 

az a bolond, aki még álmodik, és 

én nem esküszöm meg, hogy ez a történet 

nem igaz-e?

Aháború után újra szárba szökkent 

magyar kabaré legjelesebb 

kiválóságai már nincsenek 

közöttünk. Csupán a jellegzetes 

pesti humor képzeletbeli panteonjában 

vagy a közelmúltban megjelent lexikonban 

találhatjuk meg õket. Mellettük 

nõttem fel. Befogadtak. Szakmai 

ismeretek garmadáját tanultam meg 

tõlük. A teljesség igénye nélkül csak a 

legjelentõsebbeket említem: Békeffi 

István, Darvas Szilárd, Gádor Béla, 

Kellér Dezsõ, Király Dezsõ, Nádasi 

László, Nóti Károly, Palásti László, Pártos 

Jenõ, Stella Adorján, Szécsén Mihály, 

Tabi László, Zágon István. 

Néhány még ismert, de többnyire már 

elfelejtett név. Világosan emlékszem 

rá, sokáig nem tudtam kiheverni, hogy 

személyesen vehetek részt a színházi 

kapitalizmus utolsó fellegvárának bevételében. 

Szerencsére kéznél volt egy 

tapasztalt kapitalista, Salamon Béla, a 

Teréz körúti Színpad egykori igazgatója, 

aki mindent elkövetett, hogy elsajátítsam 

a 360 személyt befogadó kis 

mûintézet, a Kamara Varieté vezetését. 

Segítettek a társulat tagjai is. Elláttak 

tanácsokkal, nem mozdultak 

mellõlem, minden lépésemet éberen 

figyelték, egyszóval vaskézzel fogtak. 

Késõbb rájöttem, azért ilyen lelkesek, 

mert elhatározták, nem hagyják, 

hogy tönkretegyem a színházukat. A 

„fellegvár” aggasztóan kisméretû volt. 

A „trónterem” egy fürdõszobára emlékeztetett. 

Rajtam kívül legfeljebb a 

keszeg Kellér Dezsõ és a szikár Benedek 

Tibor fért el benne. Ha Komlós Vili 

és a kövér Bellák is benyomult a helyiségbe, 

rövid idõre kénytelen voltam 

felfüggeszteni az „osztályharcot”... 

Vegyes összetételû közönségünk volt. 

Az elsõ sorokban az elegánsan hanyatló, 

megfogyatkozott középosztály 

foglalt helyet, mögöttük a „West End” 


Hacsek és Sajó 

SZILÁGYI GYÖRGY 

HERCZEG JENÕ ÉS KOMLÓS VILMOS 

környékének kispolgárai, az erkélypáholynak 

kinevezett kalodákban pedig 

az utcáról beesõ járókelõk. Jóllehet, 

többségükben dolgozó emberek, iparosok, 

munkások, orvosok, tisztviselõk, 

alkalmazottak jártak hozzánk, azzal 

semmiképp sem dicsekedhettünk, 

hogy a proletariátus is törzsvendégeink 

közé tartozott. Nem így a dolgozó 

parasztság! A Nyugati pályaudvar 

közelsége miatt gyakran pirospozsgás 

menyecskék és cserzett arcú férfiak is 

feltûntek a széksorokban, akik a vo- 

90 

natjuk indulásáig beugrottak egy Hacsek 

és Sajóra. 

Alkalmam nyílt a Teréz körúti Kamara 

Varieté három korszakát háromféle 

minõségben – titkárként, dramaturgként, 

mûvészeti vezetõként – végigcsinálni. 

Kezdetben – híven a színház 

hagyományaihoz – kabarét játszottunk. 

A legjelesebb színpadi szerzõk 

írásait a mûfaj „aranycsapata” – 

Alfonzó, Barna Anci, Bársony Irén, 

Bellák Miklós, Benedek Tibor, Boross 

Géza, Halmai Imre, Herczeg Jenõ, Hol-

lós Melitta, Komlós Vilmos, Misoga 

László, Peti Sándor, Salamon Béla, 

Turay Ida, Türk Berta – vitte sikerre. 

Komlós Vili – Sajó alakítója – aranykedélyû, 

drága ember volt. Nem lehetett 

nem szeretni. Imádta ugratni, 

megtréfálni kollégáit. Remekül tudott 

halandzsázni. Amikor bejött az elõcsarnokba 

egy ismeretlen pofa, könyörögtem 

Vilinek, „halandzsázza 

meg” a pasast. Vili komoly arccal szólította 

meg a manuszt. „Mondja, uram, 

az átmesztes az iveldébe cselbri kelpintye 

nyust, de remélem, pénteken 

behozza.” A halandzsa lényege, hogy 

a mondat elején és végén érthetõ szavakat 

kell mondani az értelmetlen 

marhaságok között. A pasas elvörösödött. 

„Ne haragudjon, Komlós úr, 

nem értettem tisztán...” Vili felemelte 

a hangját. Most már erélyesen ismételte 

meg a mondatot. Én közben az 

ajtó mögött a falat kapartam a röhögéstõl. 

Végül a pasas kínjában megígérte 

Vilinek, hogy „pénteken behozza”… 

1950 júniusában megszületett az 

elsõ fiam. Akkoriban hiánycikk volt a 

babakocsi. Szerettem volna hozzájutni 

egy reprezentatív példányhoz, hogy 

büszkén grasszálhassak Ákoskával az 

utcákon. Problémámat fûnek-fának 

elpanaszoltam. Komlós Vili segített 

rajtam. Elvitt egy Eötvös utcai babakocsi-készítõ 

kisiparoshoz, aki Vili kérésére 

azonnal elém gurított egy hófehér, 

nikkelezett darabot. Késõbb tudtam 

meg, hogy Vili a zsidótörvények 

idején babakocsival ügynökölt. A régi 

nexus megmaradt, ezért nem jelentett 

gondot számára kívánságom teljesítése. 

Csillagászati összeget, 840 forintot 

fizettem érte, ám az elsõ gyerek, 

különösen, ha fiú, minden pénzt 

megér. – Haupttreffer ez a kocsi! – jelentette 

ki Vili. Amikor elõször levegõre 

vittem a gyereket, mindenki megfordult 

utánam. Annyira fülsértõen 

nyikorogtak a kerekek. Visszavittem, 

megjavították. Tovább nyikorogtak. 

Nyilvános helyen nem lehetett mutatkozni 

vele. Szerencsére Csonka Endrének, 

az ugyancsak kitûnõ komikusnak 

fia született. Sopánkodott, hogy 

képtelen babakocsit szerezni. – Ha 

akarod, tõlem vadonatújat kaphatsz! 

– csaptam le rá, mint vércse a pintyõkére. 

Akarta. Eljött hozzánk, megnézte, 

el volt ragadtatva. Megvette 600 

forintért. Hálálkodott. – Ne nekem legyél 

hálás, hanem Komlós Vilinek! 

Haupttreffer ez a kocsi, Bandikám! 

Hamarosan Csonka is eladta egyik színészkollégájának. 

Kideríthetetlen, 

hány csecsemõt ringattak a „reprezentatív” 

babakocsiban. Jobban jártam 

volna, ha Komlós Vili a vészterhes 

idõkben sós heringgel ügynököl. 

Tapasztalataim szerint annak nincsenek 

kerekei. 

Köztudottan bolondja volt a lóversenynek. 

Esténként kopott figurák keresték, 

néhány forintot kunyeráltak 

tõle, mert „tuti tippjük” volt egy lóra. 

Szó nélkül adott. Lóversenyre mindig. 

Egy alkalommal borostás képû alak 

lépett hozzá. „Drága Komlós úr, adjon 

két forintot, hogy kenyeret vehessek 

magamnak!” Vili megvetõen végigmérte: 

„Kenyérre nem adok!” Temetésén 

a hivatalos beszédek után egy ismeretlen 

férfi ugrott a mikrofonhoz: 

„A nézõk tízezreinek nevében köszönjük 

neked, hogy évtizedeken át nevettettél 

bennünket ragyogó humoroddal! 

Isten veled, Komlós Sándor!” Már 

a koporsója fölött elfelejtették a nevét. 

Tiszavirág-életû mûfaj a kabaré… 

Hacsek, az 1886-ban született Herczeg 

Jenõ ritka színészi adottságokkal 

rendelkezett: jó ízlés, stílus, elegancia. 

Ahogyan ezüsttárcájából kihúzott egy 

szál cigarettát, ahogyan hozzáütögette 

a tárca fedeléhez és rágyújtott, 

mintha egy Marlitt-regénybõl lépett 

volna elõ. Olykor monoklit csippentett 

a szeméhez. Jól állt neki. Nem volt barátkozó 

természetû. Mindenkivel 

szemben megtartotta a három lépés 

távolságot. Megkockáztatom: zárkózott 

volt. Szöges ellentéte partnerének, 

Sajónak, a kedélyes, mindig bolondozó 

Komlós Vilmosnak. Pedig a 

népszerû kabaréjelenet egymás mellé 

kényszerítette õket. A dialógust az öltözõben 

folytatták tovább, a szöveget 

azonban itt már az élet írta. Nem hallgatom 

el: Herczeg szerette a nõket, 

akik a decens, õsz, megnyerõ külsejû, 

ízlésesen piperkõc, gáláns és nobilis 

széptevõt kedvelték benne. Õ pedig a 

nõkben mindazt, amiért érdemes szeretni 

õket. Nemcsak nevében, hanem 

megjelenésében, magatartásában is 

volt valami hercegi. Csaknem hetvenesztendõs 

korában ismertem meg. 

1961-ben távozott az élet színpadáról. 

Azóta számtalan színészpáros próbálkozott 

több-kevesebb sikerrel betölteni 

az utánuk keletkezett ûrt. Az igazi 

Hacsek és Sajó azonban mindörökre 

Komlós és Herczeg marad. 

91

EGY CSORTOS (menetrend szerinti) 

Nem sokkal a világháború után, az éledõ 

pesti kávéházak egyikének mélyén… 

A színészfejedelem ezúttal rák helyett 

beérte virslivel. Igaz, a világégést 

követõen már annak is örülni illett, hogy 

egyáltalán akadt egy pár felszolgálni való. 

Arról nem is beszélve, hogy hát… 

Sem a minõség, sem a mennyiség… 

Csortos Gyula végigmérte a két vékonyka 

rudacskát, majd odaintette a 

kenyereslányt. 

– Jöjjön ide, kedves. 

– Igenis, mûvész úr! Mit tetszik parancsolni? 

– Látja ezeket a virsliket? 

– Látom, mûvész úr… 

– Látja, milyen kicsinyek? 

– Látom, mûvész úr… 

– Nohát akkor, simogassa õket egy 

kevéskét! 

EGY MAKLÁRY 

Egy újabb nagy nemzeti trauma, ’56 

után. 

A nagy Nemzetiben idõlegesen ajtót 

mutattak Sinkovits Imrének, bûne 


Apám történetei V. 

CSURKA GERGELY 

Azt nem mondanám, hogy copyright Csurka László – ugyanakkor tény, az alábbi 

történeteket atyámtól hallottam, a legkülönfélébb helyeken. Gyulán, elõadások 

utáni vacsorák során, parti esték folyamán Siófokon, vagy csupán oldottabb hangulatúra 

sikeredett családi összejövetelek alkalmával. Nyilván lesz ismerõs köztük, 

vagy – cseppet sem idegen módon az efféle minor legendáktól – olyan, amelyiket valaki, 

valahol másképpen hallott. Ami közös bennük: szerintem jók. Mesélhetõk. Írhatók. 

Utóbbi változathoz képzeljék hozzá a megszólalók hangját. Ott ugyanis még nem 

tartunk, hogy CD-n mellékeljük apám elõadásait. (Sajnos.) 

SINKOVITS IMRE FOTÓ: KELETI ÉVA 

egy szavalat volt, a forradalom napjaiban. 

Nos, a számûzetés keserû napjainak 

egyikén Sinkovits belebotlott a 

zseniális Makláry Jánosba. Az idõs pályatárs 

rögtön nekiszegezte a kérdést. 

– Mondd, Imre! Miért nem jössz te 

játszani a Nemzetibe? 

92 

– Nem hívnak, Jani bátyám! 

Az öreg elbiggyesztette a szája szélét, 

majd Sinkovits vállára csapott: 

– Hát, igazad is van! 

MÉG EGY MAKLÁRY, MAJORRAL 

Major Tamás zseniális rendezéseinek 

volt egy fura mellékzöngéje: a maestro 

néha elveszítette a fonalat a saját maga 

által színpadra állított daraboknál. 

Néha nagyon. Olyannyira, hogy azzal 

sem volt tisztában, melyik karakter 

mikor és hol tûnik fel a színen… 

Egy Brecht-mû premierje a Nemzetiben, 

a fõrendezõ már a szünetben 

úgy érzi, minden sínen van. Végigjárja 

az öltözõket, gratulál a fõszereplõknek. 

Most épp Makláryékhoz tér be. 

– Uraim, gratulálok! Remek, minden 

remek. Megmutattuk ezeknek a 

szemeteknek, hogyan kell egy ilyen darabot 

elõadni. Tényleg… Csodálatos… 

Janikám, te is csodálatos vagy… 

Csak egyet szeretnék kérni: ha lehet, a 

második felvonásra még jobban fehéríts 

a maszkodon. 

– Hát, Tamás, abból elég nagy röhögés 

lenne.

MAKLÁRY JÁNOS 

– Miért lenne röhögés? 

– Mert akkor én már rég hazafelé 

tartok a hetvenhatos trolibuszon… 

EGY ORVOSI ESET 

A régi szép idõkben saját orvosa volt a 

színháznak – igaz, nem az a kifejezett 

szaktekintély. Távol tartandó az 

egészségügy éles helyzeteitõl, a párt 

inkább a Nemzetibe delegálta a dokit. 

Ennek folyományaképp… 

Színhely: a színház öltözõfolyosója, 

enyhe félhomály. Az orvos épp kilép 

szobája ajtaján, a berekedt mûvész a 

lépcsõfordulóból érkezik, 

Színész (hörögve): Üdv, doki! Nagyon 

fáj a torkom… 

Doki (kissé zavartan): Tényleg nagyon 

fáj? 

Színész (aléltan): Tényleg… 

Doki (szakszerûen): Menjen hátra 

négy lépést, a hamutartóig. 

(Színész odabaktat.) 

Doki: Jó, most forduljon meg, és 

nézzen rám. 

(Színész ránéz.) 

Doki: Még mindig fáj? 

Színész (elfúló hangon): Igen. 

Doki: Akkor menjen orvoshoz! 

EGY LENIN 

Ötös busz, telt ház, az elsõ ajtónál 

Várkonyi Zoltán meglepõ méltósággal 

viseli a sajtolódást, s könyvébe mélyed. 

Az egyik megállónál a hátsó ajtó- 

nál felkapaszkodik a korszak egyik 

édes-aranyos mûvésznõje, Tõkés Anna. 

Észreveszi Várkonyit, nem bírja ki, 

hogy ne sivítsa át a tömeget. 

– Hahó, üdvözlet, Zoltán! 

Várkonyi igyekszik megõrizni a méltóságát. 

– Kezeit csókolom, Annácska! 

Ez kevés. Legalábbis Annácskának. 

– Mondja, Zoltán, mit olvas? 

Mit lehet ilyenkor válaszolni, itt, a 

zsúfolásig telt busz fedélzetén… 

– Lenin: Mi a teendõ? 

– És mondja, Zoltán, jó?! 

EGY TÁJJELLEGÛ 

A régi szép idõk, midõn az agráriumban 

dolgozókhoz is elvitték a magas 

kultúrát. A tájolások tán legismertebb 

története, midõn a paraszt bácsi az 

Othello ötödik felvonásában ízes magyarsággal 

felszólt Jagónak a színpadra, 

hogy „Kiismártelek! Te g…ci vagy!” 

VÁRKONYI ZOLTÁN 

No de akadt azért ehhez hasonló 

arany eset, például a Csíksomlyói passió 

egyik falubéli elõadásán, egy nagyobb 

pajtában. 

Gazduram bizony jelentõs késéssel 

érkezett a mûsorra, megszaladt a 

munka a földeken: már erõsen a vége 

felé közeledett a darab, elvégre épp 

akkor ért oda, amikor az oldalbejáraton 

– amely egyben a színpad oldalbejárata 

is volt – a „tömeg” épp bement, 

megtekintendõ a keresztre feszített 

Krisztust. A bácsi jobb híján csatlakozott 

a statisztériához, s nemsokára 

93 

maga is a keresztfához ért. Hanem 

annyira meglepte, hogy ott egy ember 

görnyed megfeszítve, hogy gyorsan levette 

a kalapját, majd a csodálkozástól 

tátva maradt szájjal nézte az Üdvözítõt. 

És csak nézte, nézte, nézte – és 

a darab nem tudott tovább folyni, az 

öreg ugyanis nem mozdult. 

Egy idõ után Jézusnak elege lett ebbõl, 

meg aztán a kereszten való álldogálás 

fizikális megpróbáltatásait is 

nehezen viselte, úgyhogy leszólt a magosból. 

– Bátyám! Maga is a szent passiósok 

közé tartozik? 

– Nem én, fiam! 

– Akkor miért nem megy innen a 

p.csába?! 

EGY BÜFÉS 

A Nemzetinél eltöltött munkaviszony 

rövidségi rekordját egy rutintalan büfés 

tartja, aki Marton Endre országlása 

alatt szolgálta ki a társalgóba tévedõket. 

Egy teljes délelõttön át. Melynek 

végén betoppant a fõrendezõ, aki 

egy nem túl jól sikerült próbát követõen 

próbált rendelni, a maga utánozhatatlan 

nazalitásával. Orrhangjáról 

mindenki tudott – csak hõsünk nem. 

Vesztére. 

– Jó dapot kívádok, egy dagy bálnát 

kérek! (Eredeti: Jó napot kívánok, 

egy nagy málnát kérek!) 

A büfés kedélyesen válaszolt. 

– Sajnálom, uram, én csak aranyhalakat 

tartok… 

Fél óra múlva megkapta a munkakönyvét. 

MARTON ENDRE


MÁR NEM SAJOG 

József Attila 

legszebb 

öregkori versei 

(Balassi Kiadó – Cserépfalvi Kiadó) 

Budapest, 1994 

ZELKI JÁNOS 

Ajánlás 

„… s én állok minden fülke-fényben, 

én könyöklök és hallgatok.” 

J. A. 

„Naponta kérdem: Élsz-e? Élek, élek.” 

V. Sz. 

Borderline case. Ez azt jelenti, hogy határeset, amit a 

pszichológiában arra mondanak, aki az elmebaj és a 

neurózis között téblábol, nem bolond egészen, még 

nem az – gyógyítható. Lehet belõle egy jó kis neurotikus, ha 

sikerül a kezelés, és nem jön közbe semmi. 

Most nem az az érdekes, hogy akkor ezt nem tudták József 

Attiláról, illetve úgy tudták, hogy skizofrén és kész; hanem 

az, ami következik belõle: nyugodtan elképzelhetjük a valamelyest 

felépült költõt, amint verset ír ötven-, hatvan-, hetvenévesen. 

Meglessük – egyszer az életben –, „mi lett volna, 

ha”? Mert az úgy nem jó, ahogyan volt (ebbõl indulunk ki). Hiszen 

amikor meghal egy költõ, mi van? Nagy költõ, amikor 

meghal fiatalon. Hova megy? És a verseivel mi lesz? Amiket 

még nem írt meg, csak fog. Visszaadja az Istennek? Vagy mi? 

Itt van ez az ember, József Attila, élt harminckét évet, csavargatták 

arra, aztán meg erre, meg is bolondították csöppet, 

majd gyógyítani kezdték alaposan – mi fájt neki jobban? 

A felét élte le az életének, mondjuk, akkor összepakolt, fogta 

a bõröndjét, és kiment a vonatához. Hát mi most utáname- 

94 

KÁNTOR PÉTER VERSE 

gyünk szépen, ez lett kitalálva, talán nem veszi észre. Talán 

észreveszi, és nem fog haragudni. Akármilyen módon persze 

nem lehet fölkerülni arra a szerelvényre, csak a legjobb... indulattal. 

Tizenhárom költõ húsz verse egy könyvben: József Attila 

legszebb öregkori versei. Szabad ilyet csinálni? – így kezdõdött, 

aggályokkal. Nem véletlen ugyanis, hogy nem írta meg 

senki Rimbaud vagy Shelley vagy Petõfi öregkorát! Ráadásul 

ez az életmû teljesen le van zárva. József Attila nem „egyszerûen” 

meghalt, elõbb befejezett mindent, leírta utolsó verseit. 

Lehet feszegetni ezt a keretet? Kicsit széjjel tolni, s közéje 

szorítani még valamit? 

Most viszont már nincsenek kérdések, csak ez van itt, ez a 

kötet, tessék elolvasni. Látni belõle, hogy József Attila van, 

hogy öregnek nem tud lenni, akárhány éves, és hogy szeretni 

kell nagyon, mert õ is nagyon szeret. Ez biztos. Az nem derül 

ki, hogy meghalt-e egyáltalán harminchétben vagy mikor. Valószínûleg 

nem. 

De soha többet nem fog, arra mérget lehet venni.

Rakovszky Zsuzsa: 

ÉJSZAKA 

Mióta elhagytam magam, 

se gond, se baj már nincs velem. 

Van poharam, van kanalam, 

asztalom, ágyam, istenem… 

És van az ablak, van a rács, 

négyzetháló mögött a nap, 

pirosan hûlõ faparázs: 

az alkonyat, a pirkadat. 

Közbül az éjszakai ég, 

szappanhártya duzzad a drót 

szemei közt, holdbuborék 

száll, míg gyûröm a takarót. 

Az esti altatóadag 

nem irtja ki tõbõl a kínt, 

besöpri csak az öntudat 

szõnyege alá. Odakint 

folyosók, percegõ halott 

ívfény. Nyitott szájjal, csukott 

szemmel fekszünk, kik a valót 

elrúgtuk, parttól csónakot, 

s ahogy magába lemerül 

elménk, a világról levált 

eszméink hemzsegik körül, 

méhraj virágzó körtefát. 

Az eszelõs gyermeki vád, 

a sérelem, a félelem, 

a bûn, mely szétfut a világ 

terein mint történelem, 

bennünk rejtve erjed a zárt 

térben, hangyasav, mit az ész 

termel, hogy szétmarja magát. 

Magunk vagyunk a repedés 

énünk falán, amelyen át 

elszivárgunk, ledugaszolt 

palackból lassanként. Levált 

szemlencse néz minket, a Hold. 

95 

Várady Szabolcs: 

LEHETSÉGES VÁLTOZAT 

A holmimat ma is csak összeszedtem, 

kis táskámmal megint elindulok. 

A rácsok visszahoznak. Rácsodálkozz: 

rács kezdet, rács vég. Itt enni kapok – rács 

ízében hol a jóillatu bogrács? 

Legjobb, ha összeférek és lefekszem. 

Elvették amim lehetne hurok. 

A rímekre akaszkodom. Halálhoz 

nem juthatok, élet meg nem jutott. 

Mutatnám magam az erényre késznek, 

de fûrész szemeikkel csak fürkésznek. 

Vagyok nekik, ki voltam büszke, félszeg, 

tekintetem betûi sanda félszek. 

Naponta kérdem: Élsz-e? Élek, élek. 

Vastagszik rajtam az idõ, e kéreg. 

Fûrész kicsorbul, érjen ahol érhet. 

Orbán Ottó: 

FÖLKEL A SÍNEKRÕL 

Költözz a mûvelhetõ csillagokba! 

Ott tán nem a gazember a nyerõ. 

Csillagnál csillogóbban hajnalodna 

szemed elõtt a zengõ fényerõ. 

A kõnehéz kín is csak átlebegne 

a szorongástól fuldokló szobán, 

s a történetnek mintha célja lenne, 

nem csak megesne tompán, ostobán. 

Mérgeidet, világ, többé nem innám, 

fõképp nem hánytató politikát. 

Számûzetésem végsõ végein, lám, 

az ép elméhez mondanék imát. 

De szerelmem, e surrogó madárszárny 

bõrömhöz ér, és megborzong a csont. 

Nagy bolondság, hogy árva segíthet az árván – 

izzásuk mindent föléget s leront. 

Jó volna élni még? Jöjj, szív, segíts föl, 

oldozd le összevérzett ingemet! 

Egy füstcsík emelkedik föl a sínrõl – 

azt nem temeti el, ki eltemet.


Somogyvári-karikatúrák 

Somogyvári Rudolf színházi szövegkönyveit nem apró széljegyzetek sora tarkítja, az emlékeztetõ szavak helyett inkább 

rajzokat készített. Jelmezekrõl, maszkokról, testtartásokról, gesztusokról. Gyermekkorában festõmûvész szeretett volna 

lenni. Karikatúrái – melyeket külön hangsúlyozva „jellemzrajzoknak” nevezett – hol partnereit, hol rendezõit, 

hol az elõadások és a próbák emlékezetes pillanatait örökítették meg. Némelyik ma is ott függ a Vígszínház társalgójának falán. 

Más darabok nyomtalanul eltûntek az egykori Thália Színházból. Ezúttal a család féltve õrzött archívumából válogattunk. 

TORDY GÉZA 

FÖLDI TERI 

INKE LÁSZLÓ 

PETI SÁNDOR 

KELETI LÁSZLÓ 

KOLLÁR DUDUS 

SZABÓ GYULA

PREMIER: OPERA 

Ybl-palota: jubileumi év, 

ünnepi kínálat 

RÉFI ZSUZSA 

T 

izenegy bemutató, Májusünnep 

világsztárok fellépésével, 

együttmûködés a vidéki és a 

külföldi dalszínházakkal. A Magyar Állami 

Operaház a következõ évadban 

számos különlegességgel várja a közönséget. 

A szezon második fele ráadásul 

a jubileumi, 2009-es esztendõre 

esik, amikor az Ybl-palota megnyitásának 

125. esztendejére emlékeznek. 

Vass Lajos fõigazgató szeretné 

méltó módon megünnepelni az évfordulót, 

s arra törekszik, hogy a következõ 

idõszakban még többen megismerjék 

a megújuló dalszínház kivételes 

miliõjét. 

– Azt nyilatkozta, hogy azok a pillanatok 

töltik fel energiával, teszik boldoggá, 

amikor az elõadás végén még a 

mûszak is vár egy-két percet, mielõtt 

szétszerelné a díszletet. Mit tud tenni 

azért, hogy ezekbõl még több legyen? 

– Igyekszem jó gazdája lenni az 

Operaháznak. Az összes egyéb tennivalóm 

mellett próbálok minden ember 

gondjával törõdni, s megoldást találni 

olyan problémákra is, amelyek sok éve 

okoznak nehézséget. Fontosnak tartom, 

hogy rangjukhoz méltó módon 

bánjak a világsztárokkal, megbecsüljem 

azokat a mûvészeket, akikre a repertoárt 

építjük, és lehetõséget biztosítsak 

a fiatal tehetségeknek. Ha pedig 

a számomra egyik legnehezebb feladatra 

kényszerülök, és meg kell válnom néhány 

munkatárstól, akkor igyekszem 

azt is emberséges módon tenni, úgy, 

hogy ne tapossak bele senki lelkébe. 

– Ezzel a gondolkodásmóddal lett 

annak idején az év vállalkozója? 

– Igen. Mert kulturális vállalkozóként 

is mindig az „élni és élni hagyni” 

elv betartására törekedtem. S úgy vélem, 

egy ekkora intézményt szintén 

98 

FOTÓK: ÉDER VERA 

ilyen mentalitással lehet jól mûködtetni. 

– Több szempontból is különleges a 

következõ, 2008/2009-es szezon, hiszen 

ez lesz az elsõ, valóban az új vezetés 

által összeállított évad, ráadásul a 

jövõ esztendõben ünneplik az Ybl-palota 

megnyitásának 125. évfordulóját. 

– Már idén is e bûvös szám bûvöletében 

élünk, hiszen a következõ 

évad a 125. a dalszínház történetében. 

A szezon bemutatói karakteresen 

tükrözik mûvészi elképzeléseinket, 

s új, rendhagyó formátumú mûsorfüzetünkkel 

is jelezni kívánjuk, más 

lesz a folytatás. Az aranykorok hagyományát 

megtartva ugyanis új korszakot 

szeretnénk kezdeni. Az elsõ, nagy 

premierünk októberben Beethoven 

Fideliója lesz, a darabot Kovalik Balázs 

állítja színpadra, Fischer Ádám 

dirigálja, olyan vendégmûvészekkel,

mint Thomas Moser vagy Evelyn Herlitzius. 

A Haydn-emlékév elõtt is tisztelgünk 

a zeneszerzõ Orfeusz és 

Euridiké, avagy a filozófus lelke címû 

operájának elõadásával. Végre mûsorra 

kerül Händel Xerxese, s a különlegességek 

közé tartozik Verdi A szicíliai 

vecsernye címû darabja. Emellett 

felújítjuk A sevillai borbélyt, valamint 

a Manon Lescaut-t Lukács Gyöngyivel 

és Sümegi Eszterrel a címszerepben. 

– Szintén izgalmas elõadásnak 

ígérkezik Kurt Weill darabja a Tháliában… 

– A Mahagonny városának felemelkedése 

és bukása címû mû rendezõje 

Szikora János, karmestere Kesselyák 

Gergely. A Magyar Nemzeti Balett két 

balettpremierrel: Minkusz–Petipa 

A bajadér és Rahmanyinov–Muszorgszkij–Wagner–EiffmanKaramazov 

testvérek címû estjével várja a közönséget. 

A bemutatók mellett a jubileumi 

évben számos más rendhagyó 

program is akad, ezek közé tartozik a 

Májusünnep, amelyen Cecilia Bartoli 

mellett többek között Elena Mosuc, 

Renato Bruson vagy Roberto Frontali 

is pódiumra lép. 

– Kicsit soknak tûnik ez a tizenegy 

bemutató… 

– Ennyi új produkcióval már valóban 

el tudjuk érni, hogy a repertoár jelentõsen 

megváltozzon. Fontos 

ugyanis, hogy ne csak megõrizzük az 

itt felhalmozott értékeket, hanem meg 

is újítsuk. S bár létezik olasz és német 

modell is, én semmilyen kaptafát nem 

szeretnék ráhúzni a házra. A jót szeretném 

mindenhonnan átvenni. A minõség 

híve vagyok. Abban hiszek, hogy 

– mûfajtól függetlenül – igazi hatást 

csak a kimagaslóan jó elõadásokkal 

lehet elérni. 

– A bemutatók között két fiataloknak 

szóló produkció, a Pomádé király 

és CarmenCET is szerepel. 

– Nagyon lényegesnek tartom a közönségnevelést. 

Eddig az Interaktív 

operaóra és a Hangszervarázs keretében 

igyekeztünk felkelteni a gyerekek 

érdeklõdését az opera iránt, s indítottunk 

még egy sorozatot, a hangszereket 

bemutató, Csengõ-bongót is. 

Emellett a szezon fontos eseménye a 

Gyerekkarácsony az Ybl-palotában. A 

terveink szerint az Operabálra átrendezett 

dalszínházban is vendégül látjuk 

majd a legfiatalabbakat, azon dolgozunk 

ugyanis, hogy ez a program a 

jövõ évben már a saját rendezvényünk 

legyen. Az egy és negyedszázados évforduló 

kapcsán egyébként többféle, a 

fiataloknak és a vidéken vagy a határon 

túl élõ magyaroknak is szóló elõadásokat 

tervezünk. Szeretném azt is, 

ha minél többen ellátogatnának a házba. 

Nem feltétlenül operaelõadásra, 

hanem azért, hogy megismerkedjenek 

az Ybl-palotával. Gyakran látom 

ugyanis, mekkora élményt jelent már 

maga az épület is az ide érkezõknek. 

VASS LAJOS: „SZERETNÉM, HA MINÉL TÖBB EMBERNEK ADNA ÉLMÉNYT AZ OPERA” 

Szeretném, ha a jubileum évében ezt 

még többen megtapasztalnák. 

– Milyen programokkal várják az érdeklõdõket 

2009. szeptember 27-én? 

– Nagyszabású ünnepséget tervezünk, 

amelyen felhangzik az egykori 

nyitómûsor is, de errõl még nem akarok 

többet elárulni. Az Andrássy úton 

is szeretnénk programokat kínálni, és 

sok egyéb módon eljutni a közönséghez. 

Az Osztrák-Magyar Monarchia 

területén lévõ, ma is mûködõ operaházakat 

– Bécstõl Pozsonyig – valamilyen 

módon meg akarjuk hívni Budapestre. 

Emellett a Visegrádi Négyek 

közötti együttmûködést az operaházak 

szintjén szintén meg szeretnénk 

valósítani. A vidéki operatagozatokkal 

is szorosabb kapcsolatra törekszünk. 

– Korábban szinte mindig mûvész 

állt az intézmény élén. Nem érzi ebbõl 

99 

a szempontból hátrányosnak a helyzetét? 

– Lehet, hogy szörnyen hangzik, de 

én general direktornak tartom magam, 

„vezetõ vezetõ” vagyok. Nem 

rendezek, nem vezénylek, hanem vezetem 

a házat. Mindent annak rendelek 

alá, hogy még jobb produkciók szülessenek. 

Szívesen vagyok szürke 

eminenciás. Azt pedig, hogy jó operaigazgató 

vagyok-e, a munkámnak kell 

visszaigazolnia. Arra törekszem, hogy 

olyan izgalmas elõadások szülessenek 

a házban, amelyek felkeltik a szakma 

és a közönség érdeklõdését. Remélem, 

tevékenységemnek köszönhetõen 

a budapesti dalszínház ismét az 

európai operaélet egyik központjává 

válik, s ezzel együtt az opera mûfaja 

nagyobb teret kap a mai hazai kulturális 

életben is. 

– Hogy érzi magát az Ybl-palotában? 

– Az Opera egy fantasztikus világ. 

Nagy öröm számomra, hogy itt komplex 

módon hasznosíthatom mindazt a 

tudást, amit életem, eddigi pályafutásom 

során megszereztem. 

– Egyszer azt nyilatkozta, hogy a 

szolnoki Szigligeti Színház igazgatói 

pozíciója jelenti életében a szakmai 

csúcsot. Most mit gondol errõl? 

– …Tévedtem.


Az operaházi Mózes és Áron 

FISCHER ÁDÁM JÓ PRODUKCIÓKAT AKAR ÉLETRE HÍVNI 

Gyerekként sokat nézegette a 

dalszínházat, a szobája ablaka 

az Ybl-palotára nézett. S bár 

Fischer Ádám karrierje kezdetétõl 

a világ legnevesebb operaházaiban 

vezényel, a budapesti 

teátrumban elõször csak 

hét esztendõvel ezelõtt dirigált: 

a mannheimi társulat vendégjátékát. 

A karmester most készül 

elsõ, saját premierjére a 

dalszínházban, a Fidelio dirigenseként 

2008. október 5-én 

mutatkozik be. 

–T 

avaly nyáron nevezték ki a 

Magyar Állami Operaház fõzeneigazgatójának, 

s a színházban 

most is tart a csodaváró hangulat… 

– Elmondtam többször, „csupán” 

jó elõadásokkal szolgálhatok, ezért 

hívtak ide. De bízom abban is, hogy így 

sikerül nemzetközi rangúvá tenni a 

dalszínházat. Az azonban még mindig 

kérdés számomra, hogyan tudom fõzeneigazgatóként 

megoldani a különbözõ 

strukturális problémákat, menynyiben 

tudom fejleszteni a házat… 

– Sok elõadást megnézett, meghallgatott 

az elmúlt évadban. Hogyan 

vélekedik az együttesrõl? 

– Vannak nagyon jó és kevésbé sikeres 

produkciók. De a legfontosabb 

az, hogy úgy érzem, ebben a társulatban 

óriási lehetõségek rejlenek. A szezontervezésnél 

azonban némileg prob- 

RÉFI ZSUZSA 

lémát jelent, hogy a budapesti dalszínház 

az egyetlen ilyen operai mûhely Magyarországon, 

s ez azzal a veszéllyel 

fenyeget, hogy csakis a társulat igénye 

szerint alakult a repertoár… 

– S ezt nem tartja jónak? 

– A mûvészi elvárások és a közönség 

igénye az elsõdleges. Az külön 

szerencse, ha olyan programot sikerül 

összeállítani, amely még az együttes 

kívánalmaival is találkozik… A következõ 

szezon bemutatóival igyekszünk 

szélesíteni a repertoárt, ezért 

tûzünk mûsorra barokk operát, kevéssé 

ismert Verdi-mûvet, Kurt Weilloperát. 

A Fideliót is régen adta elõ a 

társulat, és számomra a darab remek 

lehetõséget nyújt arra, hogy a zenekart 

és a kórust egyaránt alaposan 

megismerjem. 

– Még a mannheimi színházban dolgozott, 

amikor azt nyilatkozta, idõn- 

100 

FOTÓK: ÉDER VERA 

ként az operaigazgató és a karmester 

énje ellentmondásba került egymással. 

Nem tart ettõl az Ybl-palotában? 

– A budapesti sokkal nagyobb társulat, 

ahol jóval több az elõadás, így 

úgy vélem, ezeket az ellentéteket el lehet 

kerülni. Ráadásul nem is fogok 

olyan sokat vezényelni, mint a német 

színházban. 

– Olyan alkatnak tartja magát, aki 

mindennel szívesen foglalkozik, s százötven-kétszáz 

elõadást is dirigál szezononként… 

– Néhány munkát fel kell adjak a 

budapesti dalszínház miatt, a jövõben 

kevesebbet fogok vendégszerepelni, 

azonban így sem leszek annyit itthon, 

mint amihez a társulat hozzá van 

szokva. Persze azért minden meghívást 

nem tudok és nem is akarok lemondani, 

hiszen premierem lesz a 

brüsszeli operaházban, jövõ nyáron a 

Salzburgi Ünnepi Játékok nyitóestjét 

dirigálom, s van már felkérésem 

2010-re, a New York-i Metropolitanbe, 

ahol A varázsfuvolát vezénylem. 

Az általam alapított Osztrák-Magyar 

Haydn Zenekar is temérdek meghívást 

kapott, hiszen a következõ esztendõ 

Haydn-emlékév, s bár igyekszem 

kevesebbet fellépni velük, nem 

mondhatok le minden közös koncertet, 

mert még nincs meg az utódom… 

– Viszont világjáró életmódjának 

köszönhetõ, hogy olyan sztárokat is el 

tud hozni az Operaházba, mint például 

Cecilia Bartoli. 

– Az énekesnõvel sokat dolgozunk 

együtt, közös lemezünk is született, 

így könnyebb volt rábeszélnem, hogy 

lépjen fel Budapesten. De azt is remélem, 

hogy a Wagner Napokhoz hasonlóan 

a dalszínházban is születnek 

majd olyan produkciók, amelyekben a 

legkiválóbb mûvészek is örömmel 

vesznek részt. Ha adhatok a magyar

zenei életnek magammal kapcsolatban 

használati utasítást, akkor azt 

mondom, használjanak engem arra, 

amire való vagyok. 

– S mire való? 

– Vezénylésre. Arra, hogy jó produkciókat 

hívjak életre. Tudomásul 

kell venni, hogy bár minden tõlem telhetõt 

megteszek, nem tudok olyan 

mértékben együtt élni a társulattal, 

mint a korábbi fõzeneigazgatók. Nem 

tudok minden második este bent ülni 

a páholyban, nem tudom az énekesekkel 

megbeszélni a személyes problémáikat… 

Arra viszont nagyon fogok 

ügyelni, hogy emberi sorsokról ne hallomás 

alapján döntsek, mert azt tisztességtelennek 

tartanám. 

– De az is jellemzõ Önre, hogy nem 

szívesen forgatja fel maga körül a világot… 

– Használni szeretem az emberi 

gyengeséget, nem pedig legyõzni. 

Sokszor mondják, hogy azért tudnak 

az együttesek az én irányításommal 

kimagasló produkciót nyújtani, mert a 

dirigálásommal elfedem a hiányosságaikat, 

és így a legjobb oldalukat tudják 

mutatni. Ez azonban csak részben 

igaz. A júniusi Wagner Napokon a Rádiózenekar 

is azt gondolta, takargatom 

játékuk szépséghibáit, de nem na- 

gyon akadt, amit el kellett volna palástolni. 

S bár ez a sorozat valóban 

õrült vállalkozás volt, a kezemet fogva 

képessé váltak arra, hogy átsétáljanak 

a szakadék fölé kifeszített kötélen. 

Ez is azt igazolja, hogy csak karmester 

és együttes viszonylatában létezik 

zenekar. Olyan ez, akár a táncpartnerség. 

Az Operaházban is látnom 

kell, milyenek a partnereim… 

– Fõ-zeneigazgatóként a dalszínházat 

olyanná alakíthatja, amilyenné 

szeretné. 

– Talán igen. Kovalik Balázzsal szerencsére 

remekül kiegészítjük egymást, 

nekem millió ötletem van, s õ 

ezeket a gyakorlatban is keresztül viszi. 

Szoktam is tréfálkozni azzal, hogy 

olyanok vagyunk, mint Mózes és Áron, 

én vagyok az ideológus, Balázs pedig 

az elképzelések megvalósítója. A dalszínházban 

valóban számos változásra 

van szükség, ezeket azonban õ jobban 

átlátja nálam. 

– Bár a Rádiózenekar vezetését 

nem tudta vállalni, azért a jövõben is 

sokat koncertezik majd az együttessel, 

s a Wagner Napok sorozatát is velük 

folytatja. 

– A társulatért most is igyekszem 

minden tõlem telhetõt megtenni, s a közös 

fellépéseink szintén fontosak szá- 

101 

momra. Jelenleg is dolgozunk a tervezett 

Kodály-összkiadáson. Lényeges 

pillére az együttes életének a Wagnersorozat, 

s az idei fesztiválon nyújtott 

teljesítményükkel ismét túlnõttek önmagukon. 

A Budapesti Wagner Napok 

mûsorával fejben már 2013-ig készen 

vagyok, s remélem, a program nemcsak 

hagyományt teremt, hanem az 

együttesnek is segít a fennmaradásban! 

– A Wagner-sorozat után milyen új 

mûvekkel akarja bõvíteni a repertoárját? 

– Ma már azokat a darabokat is 

másképp látom, amelyeket karmesteri 

pályám négy évtizede alatt rengetegszer 

dirigáltam. Inkább arra törekszem, 

hogy minden tapasztalatomat 

beleépítsem a mûvek elõadásába, 

hogy még jobb, még kifejezõbb legyen 

minden este. Akárcsak az egyik kedvenc 

filmem, az Idétlen idõkig meteorológusa, 

aki újra és újra ugyanazt a 

napot éli át. Számomra a karmesterség 

is ilyen, hiszen mindennap ugyanannak 

a feladatnak rugaszkodunk neki, 

s nap nap után csak egy kicsit vagyunk 

elõrébb az addig szerzett élményekkel, 

tudással. Ritkán vállalok hát új mûveket, 

bár a múlt század közepén született, 

klasszikus avantgárd kompozíciók 

még nagyon érdekelnek… 

MAHAGONNY VÁROSÁNAK FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA – HERCZENIK ANNA A SEVILLAI BORBÉLY – SZEGEDI CSABA 

XERXES – MELÁTH ANDREA A SZICÍLIAI VECSERNYE – 

SÜMEGI ESZTER


A VELÜNK ÉLÕ WAGNER I. 

A nibelung gyûrûje 

A Mûvészetek Palotája és a Magyar Rádió közös produkciója, 

a Budapesti Wagner-napok új fesztivált teremtett Európának. 

A rendezvénysorozatot Kiss Imre és Fischer Ádám indította 

útjára a MüPában, 2006 júniusában a Parsifal nagy sikert aratott, 

félig szcenírozott elõadásával. A rákövetkezõ évben 

A Rajna kincse és A walkür már teljesen szcenírozott formában 

volt látható, a színház és a virtuális mûvészet eszköztárát 

egészen újszerû módon egyesítõ koncepció jegyében és világszínvonalú 

szereposztásban. 

SIEGFRIED – CHRISTIAN FRANZ ÉS MICHAEL ROIDER FOTÓK: MÜPA, PÓLYA ZOLTÁN 

102 

2008 júniusában teljesedett ki a kép. 

Elõbb a Siegfried és Az istenek alkonya 

bemutatóját tartották meg június 

7-én, illetve 14-én, majd pedig június 

19–22. között teljes egészében színre 

került A nibelung gyûrûje, mégpedig 

úgy, ahogyan arról Wagner és közönsége 

mindig is álmodott: négy egymást 

követõ estén. Ezzel egy gigantikus 

színházi elgondolás teljesedett be: 

valósággá lett a Richard Wagner által 

megálmodott Gesamtkunstwerk, a 

szerelemrõl és hatalomról, törpékrõl, 

óriásokról és istenekrõl, hõsökrõl és 

erõs nõkrõl, az arany átkáról és a világvégérõl 

szóló színház. Valódi ünnepi 

játék született. A szokatlan helyszínen 

megvalósuló színrevitel, amely 

már 2007-ben is nemzetközi feltûnést 

keltett, ismét a rendezõ-díszlettervezõ 

Hartmut Schörghofer és csapatát 

dicséri. A fettFilm multimédia-mûvészeinek 

videovilága a nézõ közvetlen 

közelébe hozta Wagner világdrámáját. 

A történések, a látvány és a koreográfia 

összessége olyan élményt 

kínált, amely a Wagner által megragadott 

hatalmas tárgyat közvetlenül 

megtapasztalhatóvá és jelen idejûvé 

tette. Merthogy a Ring-tetralógia nem 

másról mesél, mint a mi történetünkrõl. 

A mindent meghatározó arany átka 

megsemmisít egy régi, rendezett 

világot. A reményt egy új, igazságos, 

háborúkon és romboláson túli jelen eljövetelében 

Wagner Siegfriedbe, a rettenthetetlen, 

semmi törvénytõl meg 

nem kötött hõsbe veti, és Brünnhildébe, 

aki az egoizmustól átitatott társadalom 

ellenpéldájaként a szeretet 

erejét testesíti meg. A sarkából kifordult, 

összeomlott világból azonban 

csak a szerelmesek elbukása teremthet 

új valóságot. Fischer Ádám ehhez 

a grandiózus vállalkozáshoz olyan 

nagyszerû énekeseket nyert meg,

akiknek köszönhetõen a MüPa produkciója 

igazi ünneppé vált a világ 

minden tájáról idesereglõ Wagner-rajongók 

számára. 

Az alábbiakban a koncertsorozatot 

értékelõ kritikákból szemezgettünk, 

mintegy kedvcsinálónak a következõ 

esztendõkre. 

„Fischer Ádám röpke két év alatt átformálta 

a magyar operajátszást. Tavalyelõtt 

a Parsifal még csak biztató 

kezdet volt, valami új ígérete, hogy 

lám, lehet másként is. Minimális díszlet, 

egyszerû jelzések és korábban itthon 

nem tapasztalt zenei színvonal 

együtt csodákra képes. Már nem koncert, 

de még nem színház – Wagner 

mûve mégis életre kel a maga teljes és 

magasztos pompájában. Lehetett volna 

így is folytatni, és most akkor is elégedettek 

lennénk. 

Ám Fischer Ádám a Ringgel jelölte 

ki az utat. Opera a Bartók Teremben, 

és opera az Ybl-palotában. A helyzet 

pikantériája, hogy közben már itt is, 

ott is õ a fõnök – így saját magának teremt 

konkurenciát. Operaigazgatóként 

a Budapesti Wagner-napok igazgatójával 

kell versenyre kelnie, s minél 

magasabbra emeli a lécet itt, annál 

nagyobbat kell ugrania ott. Lehet, 

hogy ez a garancia a magyar operaélet 

megújulására? Õsszel kiderül, mire 

képes az Operaházban a Fidelióval. 

(…) 

E csodálatos elõadásból nem emelek 

ki egyetlen nevet sem. Túl sokan 

szerepeltek, és túl sok köztük a világsztár. 

És akik nem azok, õk is erõ felett 

teljesítettek. Olyan elõadást hallottunk-láttunk 

Budapesten, amit 

csak a legmagasabb mércével lehet 

mérni. Olyat, ami kesztyût dob Bécsnek 

és Bayreuthnak. Nem volt még erre 

példa a magyar operajátszás történetében.” 

(Rockenbauer Zoltán, Heti Válasz, 

2008. július 3.) 

„Ennyi operaénekes világsztár egy 

színpadon pedig még nem volt nálunk. 

Nem sztárkodtak, belesimultak a produkcióba, 

miközben nagyon is érzõdött 

markáns egyéniségük. Christian 

Franz, aki például a Siegfried címszerepét 

adta, látszólag nem hõs alkat, 

már kis pocakot is eresztett, és nem is 

egy égimeszelõ, nem deli legény, mégis 

annyi elszántság, energia, akaratosság 

és lendület van benne, hogy ideá- 

AZ ISTENEK ALKONYA – STIG ANDERSEN ÉS SUSAN BULLOCK 

lis Wagner-hõs. Evelyn Herlitzius pedig 

ideális Wagner-hõsnõ. Tud elbájolóan 

nõies lenni, de úgy halad elõre, 

mint a buldózer, Brünnhildeként lehengerlõ 

a személyisége. Walter Fink 

pedig úgy játszik óriást, hogy a termete 

és a hangja is óriási, képes annyira 

dermesztõ lenni, hogy megtestesíti a 

világ aljasságát, kegyetlenségét. Fischer 

Ádám karmesterként a motorja 

mindennek, hihetetlenül szuggesztív, 

nem lankad egy pillanatra sem, karmesteri 

pálcája nyomán árad a zene, a 

zsigereinkbe hatol, egyszerre letaglózó 

és felemelõ. De hogy a Budapesti 

Wagner-napokból Wagner-heteket 

terveznek, az egyértelmûen felemelõ.” 

(Bóta Gábor, Pesti Mûsor, 2008. július 

3.) 

„A színészekként is döbbenetes 

énekesek (na, ide valóban kimerítõ 

névsorolvasásra lenne szükség) bebizonyították, 

hogy a figurák az õ eleven 

személyiségükön keresztül nyerik 

el a legmélyebb ábrázolást, nincs az a 

duplázás, triplázás, vetítés, árnyjáték, 

mely megközelítõ mélységbe hatolna, 

az opera lelke – lám-lám, ki hitte volna 

– a színész, aki történetesen énekel.” 

(Molnár Szabolcs, Magyar Narancs, 

2008. június 26.) 

103 

„Az eseménytelen színházi júniust 

fölélénkítette A nibelung gyûrûje a Mûvészetek 

Palotájában, holott nem is 

volt színház, inkább illusztrált koncert. 

Mitõl mégis a teátrális élmény? 

Bizonyosan nem a videótól, az árnyképektõl, 

a földön tekergõ táncosoktól; 

ezek hol jók voltak, hol kevésbé, 

mindenesetre általában nem zavarták, 

képzettársító vizualitásukkal inkább 

segítették az értelmezést. Akkor 

nyilván Fischer Ádámtól, aki mágikusan 

tolmácsolta Wagnert, és mivel az 

opera mégiscsak elsõsorban zene 

(mondják sokan), a zenei élmény volt 

az adu ász – mindent vitt. És hát kiváló, 

nemzetközi rangú énekesek szerepeltek, 

plusz a Bartók Hangversenyterem 

akusztikája, ami kenterbe veri az 

operaházakét, Bayreuthot kivéve. Így 

van, persze. Mindez mégsem magyarázza, 

hogy a produkció több volt, 

mint ’félig szcenírozott’ koncert. Vagy 

akár ’kosztümös koncert’, ahogy 

Felsenstein nevezte a színpadi díszletek 

között, jelmezekben játszott konvencionális 

operaelõadásokat. A 

MüPa-Ring attól volt színház, hogy az 

énekesek többsége magas nívón formálta 

meg az alakokat, más szóval 

személyisége által vált Wagner-karakterré.” 

(Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 

2008. június 27.)

Exkluzív smink- 

A szemhéjpúdereknél: a duó két idõtlen színt egyesít: a lágyan 

irizáló fehéret és a hamubarnát. 

A 4-es kompakt az aranytól a barnáig és a pezsgõszíntõl a 

hamuszürkéig árnyékolja a szemet. 

A bronz minden szemszínhez illõ árnyalat. Kiemeli a szem 

kékségét, illetve a világosbarna 

szem zöldebbnek 

látszik bronzzal árnyalva. 

A finom gyöngyházszemcsékkel 

dúsított púder 

lágy, rózsaszínes pezsgõs 

árnyalattal emeli ki a bõr színét. 

A pigmentekben gazdag 

és rendkívül komfortos rúzs 

megfiatalítja az ajkakat a 

vibráló pink színnel. A rúzs 

szilva és réz színekben is 

elérhetõ. 

Három árnyalatú a szájfény. 

Borostyán, lila vagy lamé 

fénnyel, és arany csillámokkal. 

BOBBI BROWN 

MEGÉRKEZETT 

Budapestre, a Mammut II. újjávarázsolt Douglas parfümériájába. 

Bobbi és sminkmestereinek küldetése, hogy a nõket 

saját maguk sminkmesterévé és szépségszakértõjévé avassák: 

megismertetik õket a 

kiváló minõségû sminktermékekkel, 

fényûzõ arcápolási 

készítményekkel 

és személyes konzultáció 

keretében megtanítják nekik 

a professzionális 

sminkeszközök helyes 

használatát. 

A nemzetközileg elismert 

sminkmester, Bobbi 

Brown hitvallása a következõ: 

„A smink egy olyan 

eszköz a nõk számára, 

amelynek a segítségével 

úgy néznek ki, és úgy is érzik 

magukat, mint egyébként, 

mégis sugárzóbbak 

és magabiztosabbak.” 

Pure Color Pure Delights színkollekció 

az Estée Laudertõl 

Az Estée Lauder 

pazarul 

krémes, játékos 

és ellenállhatatlanulgazdag 

illata, a 

pleasures 

delight által ihletett 

üde színkollekció 

a 

nyár örömeit idézi. A Pure Color Pure Delight kollekció öt új 

sminkje, a Berry, a Candy, a Mint, a Vanilla és a Honey a pleasures 

delight virágos, élvezeteket hajszoló ínyenc jellegébõl 

merít ihletet és színes, játékos sminkkel ünnepli a nyarat. 

A smink alapja az új Pure Color Delight Shimmer Powder, 

mely a napfény melegét idézõ, leheletnyi barackszínû csillogást 

varázsol az arcra, melynek felvitele után csemegézzen 

kedvére a nyár ellenállhatatlan színeiben pompázó szájfényeibõl, 

rúzsaiból, szemfestékeibõl, körömlakkjaiból, és alkossa 

meg saját, játékos nyári sminkjét! 

A Maybelline New York nyári sminktrendje igazi fényáradat. 

A természetes hatású napbarnított bõr, a vibráló tekintet, és a 

dús, érzéki ajkaké a fõszerep. 

A bronzosító krém természetes csillogást kölcsönöz az arcnak. 

A szem kelléke a habkönnyû textúrájú púder-szemceruza, 

mely alaposan satíroz. A szem végsõ intenzitását a szempillaspirálhatározza 

meg, mely szétválasztja, 

dúsítja, 

és kifejezõen megemeli 

a pillákat. 

Igazi nyári szenzáció 

az ajakdúsító 

folyékony ajakrúzs. 

Nem csak csillogó, 

de elbûvölõen 

telt ajkat varázsol 

egy pillanat alatt. 

Az exkluzív kozmetikai márkák termékeit 

a Marionnaud üzletekben vásárolja, ahol mindig 

különleges ajánlatok is várják Önt! 

Legyen a sok kedvezménnyel járó Marionnaud törzsvásárlója!

és illatvariációk 

Üzletek: 

MAMMUT II., Rózsakert Bevásárlóközpont, WestEnd City Center, 

Árpád Üzletközpont, Pólus Center, 

Campona, Csillagkapu Bevásárlóközpont 

TUSCAN SOUL 

A határtalanul szabad Toszkán-életérzés öltött testet, mely egyaránt 

szól nõknek és férfiaknak. 

Illatcsalád: citrusos-virágos-fás. 

A fejjegy azonnal rabul ejti az érzékeket a jellegzetes citrusos jegyeinek 

összhangjával. 

A szívjegy a magnólia finom érzékiségével és a narancsvirág határozott 

dinamizmusával hódít. 

A száraz alapjegy az elõkelõ írisz és fügefa akkordja élénk és csábító. 

Egy illat, mely PEZSEG 

Az igazi KIROBBANÓ nõiesség, 

SZIKRÁZÓ gránátalmával. 

A narancs adja ezt a rendkívül 

PEZSGÕ illatot! 

Az illat friss rózsákból, 

egy csepp gránátalmából, 

pézsmából és cédrusból 

készült, ezektõl lesz 

ilyen izgalmas és elegáns… 

A VERINO új illata 

A bájos hûvösség briliáns eleganciája, 

mely inkább fakad pajkos szemérmességbõl, 

mint mesterkélt pimaszságból. 

Az ihletet nemes és idõtlen alapanyagok 

szolgáltatták, mint a neroli és az ámbra, 

melybõl kiemelkedik a kalábriai mandarin és a zöld citrom. 

Az illat szívében értékes virágcsokor áll, a viola és a törékeny lótuszvirág. 

Az alapjegy az örök ámbra, a friss és üde koriander.

PREMIER: GASZTRONÓMIA 

A Symbol étterem Óbudán 

Amikor a Karinthy Színháznak 

végleges helyet kerestem, elsõként 

a régi Óbuda ledózerolt 

házainak romjain már csak körvonalaiban 

álló volt Újlaki mozit szemeltem 

ki magamnak. Az új városközpont 

akkor még csak terv és ábránd formájában 

létezett. A mozi aztán végleg eltûnt 

a városrendészet süllyesztõjében, 

színházam pedig Buda más tájain 

nyitott kaput. 

Mindig vonzódtam a szimbólumokhoz. 

Életem történéseiben égi jelek útmutatását 

keresem. Tán egy égi kar 

intett akkor is, amikor legutóbbi 

gasztronómiai kalandomra ugyanerre 

a vidékre, a lassan teljes pompájába 

szökkenõ Óbuda-Újlakra vetõdtem. 

Már csak hosszas keresgélések és beazonosítások 

után rémlik fel az a régi, 

tán sosem létezett Óbuda. A teljesen 

felújított és a régit tündöklõen imitáló, 

varázslatos városrésznek is egyik legszebb 

dísze a Bécsi út 56. alatt nemrég 

megnyílt Symbol Budapest vendéglátó 

és szórakoztató komplexum. 

Jól tettem tehát, hogy követtem a 

szimbólumok szirénénekét. 

KARINTHY MÁRTON 

Ahogy a vendég belép az ajtón, formás 

lányok és jóképû fiatalemberek 

hada kezd el foglalkozni vele. Engem 

is átkísérnek az átriumos központi helyiségen. 

Minden asztal foglalt, ismerõs 

arcokat fedezek fel, építészek, 

ügyvédek, filmproducerek integetnek 

barátságosan felém. 

Amikor Fõszerkesztõmmel elfoglaljuk 

asztalunkat, ahonnan jó rálátás 

nyílik a komplexum egészére, egy mosolygós 

pikoló azonnal hatalmas kehelyben 

színes limonádékat helyez 

elénk. Ahogy önmagáról mondja, õ 

Óbuda legöregebb pikolófiúja, aki a 

ház egyik legkedveltebb italáról azt is 

elárulja: már csak kilencet kell meginni 

belõle, hogy az ital titkos receptje 

feltáruljon elõttünk. Merthogy a beavatás 

varázsszáma a tíz. Addig 

egyébként sem tudunk majd megállni, 

állítja. Mármint nem a lábunkon, 

hanem a fogyasztásban. A karibi 

ízvilágot magában sûrítõ, csak természetes 

alapanyagokat tartalmazó nedût 

a fúziós konyha alapján bazsalikommal 

szórják meg és földi eperrel 

vegyítik. 

106 

Az energikusan modern kinézetû 

Strasser András, a Symbol managere 

az este során folyamatosan rövid, de 

átfogó betekintést nyújt az üzlet történetébe 

és helyrajzába. Mert az elmúlt 

két-három év alatt felépült étterem és 

szórakoztató komplexumban bizony 

könnyen eltéved az új látogató térkép 

vagy szakszerû magyarázat nélkül. 

Alapítója, Barna Sándor bõrdíszmûvesként 

kezdte a Nógrád megyei 

Szécsényben. A kis Flört diszkó volt 

az elsõ saját vendéglátású helye, késõbb 

megnyitotta a nagy Flört diszkót 

Siófokon, majd következett Széplakon 

a Palace Disco és pizzéria és a 

Camelot Középkori étterem. 2004ben 

kezdte építeni a késõbbi Symbolt. 

A háznak kétszázhúsz éves története 

van, amelyet az épület eredeti 

formáját õrzõ 220 éves pinceétterem 

szimbolizál. Egy 1783-ban épített, 

eredetileg tipikus, régi nagy udvarház 

állt a komplexum helyén. Elsõ tulajdonosa 

Sebastian Remete volt, majd a 

Hoffmann családé lett a ház. Az udvarába 

lovas kocsival is nyugodtan beállhattak. 

Helyükön manapság luxus-

autók bemutatója zajlik. Mivel az ingatlan 

mûemléknek minõsült, az eredeti 

nagy ház alaprajzát követve a tulajdonos 

álmai Kövessy Szabolcs és 

Bara Ákos tervezõasztalán keltek életre. 

A háznak három bejárata van, a 

zárt rendezvények bármikor szeparálhatók 

egymástól. Az elektronikus 

rendszer az összes helyiséget zajmentesen 

leválaszthatóvá teszi. 

A legnagyobb egységnek a föld alatt 

elterülõ Live Music Club nevezetût tekinthetjük. 

Ez önmagában is 4-500 fõt 

képes befogadni. Tévékivetítõkön képileg 

is bármelyik egységbe közvetíthetõ 

és követhetõ a ház valamennyi 

programja. A nyári idõszakban azonban 

nem kívánják a szabadba vágyó 

vendégeket ide beszorítani. Ilyenkor a 

klubot inkább csak speciális rendezvényekre 

használják, a mobil pultrendszer 

minden variációra átalakítható. 

Itt forgatják például az MTV 

Ánplágd címû tévémûsort meg a hétfõnkénti 

Showder Klub címû stand up 

comedyt. 

Gyönyörûen kiépített lépcsõkön, 

visszhangosan hangulatos folyosókon, 

zártkörû rendezvényeknek szolgáló 

különtermen haladunk keresztül, 

amíg az eredeti faszegekkel visszaácsolt 

barokk fedélszékbe jutunk, ahol 

havonta változó szépmûvészeti kiállítások 

láthatók. A falakban Harasztÿ 

Édeske István szellemes és változatos 

perpetuum mobiléi kísérik utunkat. Az 

Óbudai Nyár rendezvény részeként 

pedig az imént fejezõdött be Tenk 

László festõmûvész kiállításának 

megnyitója. Egy zongoraszékkel, csil- 

lárral berendezett, projektoros csodavécébe 

nyitunk be. Mit mondjak? 

Már ezért érdemes idelátogatni. 

A 220 éves pinceétterem, az eredeti 

borospince tégláiból, a boltíves helyiség 

évszázadok hangulatát hordozza. 

A Tükör Terem és a Fekete Terem 

között helyezkedik el a Festõk Terme, 

ahol minden asztal a tulaj festõmûvész 

barátairól neveztetett el. A 220 

éves borospince a napokban nyílik, étterem 

része pedig csak õsztõl üzemel 

folyamatosan. Itt igazi magyaros étkek 

fognak dominálni, és minden fogást 

kemencében sütnek majd. 

A frontbejárattól egyenesen az átriumos 

központi kerthelyiségbe, név 

szerint a Bombay bárba jutunk. Nevét 

a Bombay Sapphire Ginrõl kapta. Eddig 

mindössze öt világvárosban van 

107 

hasonló. Könyöklõjébe kétszáz üveg 

épült, a lábazat is üvegforma, színei a 

kék üvegek hangulatát hozzák. A bárban 

üldögél Kövessy Szabolcs, aki úgy 

élvezi a saját tervezésû helyiséget, 

mintha önmagát is beleépítette volna. 

Azt mondja, naponta a saját bõrén 

akarja érezni, hogy a tervei valóra váltak. 

Olyan íveket mutat, amelyek végigvonulnak 

a ház teljes architektúráján. 

De ugyanilyen szimbolikusak a 

mindenütt megjelenõ zongoralábak, 

villák vagy a központi tér büszkesége: 

az eredeti kút, amelynek mélyén egy 

csillár látható. A tetõ ablakai gombnyomásra 

nyithatók, nyáron lebonthatók, 

télen fûthetõre csukhatók. Az 

ablakokra vászonsötétítõk kúsznak, 

így a külvilág akár teljesen kizárható. 

A Symbol néven két évig gondolkoztak. 

Végül megannyi érzést, mondhatni, 

egy életérzést foglal magában. 

Mindezek szimbólumává vált. A hely 

legnagyobb valódi szimbólumát azonban 

nem láthattuk. Azt az arany gömböt, 

amely az átrium közepén, a vacsorázók 

feje fölött forog, most éppen 

renoválni vitték. 

A Bombay bárból nyílik az Italian 

Fusion Restaurant, ahol majd vacsoránkat 

elfogyasztjuk. 

A helyiségek ízvilága élesen elkülönül. 

Ezzel is a vendégek orientációját 

segítik, melyiket is válasszák aktuális 

étkezésükhöz. A Puskás Pancho Sport 

Pubban például – amely a kávézóval 

együtt az épület oldalában található és 

külön bejáraton át is megközelíthetõ – 

a régies, nagy ételek mellett elsõsorban 

a magyaros-spanyolos ételsor dominál. 

Mint például a balkezes bécsi

zsemle (magyarul egy zsemlében megbúvó 

nagy Wiener Schnitzel). Egyébként 

ez a részleg nyújt leginkább pubos 

feelinget. A spanyol vonal Puskás Öcsi 

reálos idõszakát idézi. Ahogyan a falakat, 

lámpaernyõket díszítõ relikviák, 

kancsók, trófeák, serlegek, üvegek 

fényképek és más Öcsibácsi-mütyürkék 

is egy zseniális életút megannyi állomására, 

a magyar futball aranykorára 

emlékeztetnek. Talán a tulaj bõrdíszmûves 

eredete vagy a focilabda 

emlékére, de eredeti marhabõrrel borított 

padlón járunk. A kávézó esténként 

inkább egy bárra hasonlít, már 

csak amiatt is, hogy itt található a ház 

legnagyobb italválasztéka. 

A komplexum központi konyháját 

Jászai Tibor fõséf irányítja. A konyha 

akkora, hogy egy komolyabb szállodának 

is becsületére szolgálna. Az önálló 

gasztronómiai egységekbe innen 

érkeznek ételliftekkel a rendelt étkek. 

Az összes rész-étterem csak abban 

hasonlít egymásra, hogy mindegyik 

szakácsa az egészséges, természetes 

alapanyagú étkeket preferálja. 

Most, hogy a kedves tájékoztatókból 

némi rálátást nyertünk az egész vendéglátó 

egységre, alaposabban szemügyre 

vesszük vacsoratermünket. 

A ház legnagyobb à la carte étterme 

az olasz fúziós étterem, amelyhez külön 

konyha és hozzávaló konyhafõnök 

dukál. Finom, szellõs terem, hatalmas, 

a konyhába torkolló körpulttal 

szegélyezve. Falain designos rajzok, 

villára tekert makaróni, csésze és 

egyebek, elegancia mindenütt. A fúziós 

étterem az olasz konyha alapjaira 

épült, amely az orientális, keleti-, távol-keleti 

fûszerezéssel fuzionál. Az 

étlapon is külön oldalakon választha- 

tunk a csak olasz vagy az ezekkel fuzionáló 

ételekbõl. Az új, nyári étlapot 

nemrég álmodta meg az új séf, Paolo 

Petris, aki Udinében született, de 

Olaszországon kívül dolgozott Dubaiban, 

Új-Delhiben, Tokióban, Szingapúrban 

és Párizsban. 

Nell Béla üzletvezetõ arra a legbüszkébb, 

hogy fiatal kora dacára a 

részlegek üzletvezetõi mind az õ szárnyai 

alatt nevelkedtek. Az átlagéletkor 

egyébként is jól láthatóan alacsony. 

Csupa jó külsejû, udvarias és energikus 

fiatal szakember látja el az étterem 

szolgáltatásait. 

Az elsõ próbát üzletvezetõnk fényesen 

állta. Bevezetésként Symbol tapas 

tálat ajánlott, amely a hely összes híres 

elõételét magában sûríti. Ezek 

sorrendben: libamájpástétom házilag 

pirított brióssal. Citrusfélékkel marinált 

lazac (vagyis sóval pácolva és citrommal, 

naranccsal bedörzsölve), 

amelyet mangó chatney-val (vagyis 

házi mangólekvárral és mangódarabokkal) 

tálalnak. Tataky tonhalszelet 

(vörös tonhal sakéban pácolva, 

amely megszívja magát, mire a széle 

egyre pácoltabb lesz, viszont a közepe 

kissé nyersen marad). Mozzarella 

caprese, amely paradicsommal és 

pármai sonkával tálaltatik fel. 

A valódi étek-mûremekek után két 

levest kapunk mutatóba a választékból. 

Az egyik, a porcelán tálacskában 

felszolgált, a nyitás napja óta a közönség 

kedvence: enyhén csípõs, kókuszos, 

lime-os csirkeraguleves , amelyet 

pici gyömbérrel bolondítanak 

meg, ami által pikánsan csípõssé válik. 

És épp ebben, a csípõsítés pikantériájában 

áll a nagy titok. E leves eddig 

minden étlapújítást átvészelt, és 

108 

szinte a jelenlétünk alatt vált még biztosabban 

a cég örökös darabjává. Elfogyasztása 

után ugyanis bõsz hívévé 

váltam magam is. 

A másik levesünket, a nyári étlap 

egyik favoritját, a hideg sárgadinnyelevest 

õszibarack-sorbettel nevezetût, 

amelyet pirított, friss bazsalikommal 

kevernek, és a sorbet valójában a levesen 

úszkáló fagylalt, meglepetésként, 

pohárban kapjuk. Fõszerkesztõm 

persze azonnal ráveti magát. 

Ezért én e helyt csak az õ elismerõ véleményét 

tolmácsolhatom. 

A séf egy kiadós átvezetõ fogást alkudott 

étkeink közé, mondván, ha 

olasz étterem, ugye, akkor nem hagyható 

ki, és már hozza is a ricottásspenótos 

házi raviolit vajban, zsályalevelekkel, 

parmezánforgácsokkal. A 

neve önmagáért beszél. Helyben gyúrják 

a tésztáját. Az ízét és fenséges aromáját 

tessék elképzelni. A méreteit is. 

A mi további befogadóképességünknek 

mindenesetre keresztbetett. Már 

alig bírjuk szuflával, ám rögvest lecsapnak 

ránk fõételeink is. Nekem valódi, 

könnyû, nyári halfogásként 

gyömbérrel és korianderrel sült tengeri 

süllõ édes-savanyú mártással, 

zöldcitromos salátával. Annyira könynyû 

és finom, úgy eteti magát, mintha 

most kezdeném csak az étkezést. Fõszerkesztõmnek 

pedig a lazacsteak 

roston, fokhagymás királyrákkal, sáfrányos, 

rukkolás rizottóval, parajmártással 

jutott. (Utólag bevallhatom: nagyon 

irigyeltem õt azért a frissiben 

sült, laza lazacszeletért, az elképzelhetetlenül 

elegáns olaszos rizottóért, 

más néven piláf, amely a fizika törvényeinek 

fittyet hányva, kívül kicsit folyós 

volt, belül viszont kemény. Hiába 

a jóllakottság, a nyálam csorgott irigységemben, 

na…!) 

A halakhoz fehér Sauvignon blanc 

dukált. 

A gasztronómiai estét lezárandó 

Symbol-desszertválogatás a ház finomságaiból 

jelesül és finoman öszszegzi 

a ház minden élményét, hangulatát. 

Mondhatjuk úgy is: szimbolikusan 

búcsúztunk vele e varázslatos 

helytõl. A remek és gusztusos háztól, 

a figyelmes kiszolgálástól, az érdekes 

beavatásoktól, Óbudától és 2008 

egyik felejthetetlen nyárestéjétõl. 

Mert szimbólumok ide vagy oda, 

mostantól magam is erõsen vonzódom 

a Symbolhoz. Nem csak szimbolikusan, 

valóságosan is.

Az idén három csapat 

PREMIER: HÁZUNK BÁJA 

Endre, Farkas Zsolt, 

mérkõzött a Pipiske utcai 

centerpályán a XI. 

alkalommal kiírt Kö- Kötény-kupa 

Sajó László) + a kispadon 

Karinthy Márton és 

Bitó László. Gordon 

tény-kupáért; a Geszte- 

Eszter és Kanyó Béla jó 

si Károly válogatta Blue Boys (Illés Béla, Halmai érzékkel ezeken a meccseken kattogtatta masiná- 

Gábor és Madar Csaba), a tavalyi gyõztes Machos- ját, nem pedig az aznap esti spanyol-német Eb- 

Andrejszky Team és az íróválogatott (Kukorelly döntõn. 

NEGYVEN ÉVIG NEM RÚGTAK MELLETTE LABDÁBA, NEGYVEN ÉV ÓTA ELÕSZÖR 

MOST RÚGOTT LABDÁBA. A 75-SZÖRÖS VÁLOGATOTT, IDÉN 80 ÉVES LEGEN- 

DA, SÁNDOR CSIKAR KÖZMEGELÉGEDÉSRE VEZETTE A TALÁLKOZÓKAT. 

KÖTÉNY VAGY NEM KÖTÉNY? – EZ ITT A KÉRDÉS 

HIÁBA A SZÜLÕK LELKES BIZTATÁSA, EZT A KUPÁT IDÉN NEM A LEGIFJABB MACHOS… 

A KEZDÕRÚGÁST A MIND KÜL- 

SÕLEG, MIND BELSÕVEL RE- 

MEK FORMÁBAN LÉVÕ LÉTAY 

DÓRA VÉGEZTE EL 

VÉDD MAGAM! – GESZ- 

TESI A JÖVÕ CSAPATÉPÍ- 

TÉSÉRE IS GONDOL 

AZ I. FELVONÁS ELÕTT MÉG MINDENKI BIZAKODÓ 

…HANEM GESZTESI ÉS CSAPATA EMELHETTE A MAGASBA

PREMIER: HÁZUNK BÁJA 

Premier-parti a Pipiskében 

Szerzõink, szereplõink és barátaink tiszteletére 

rendeztük meg az immár hagyományos 

zenés-táncos kerti bulit június utolsó vasárnapján. 

A családias hangulatú összejövetelen 

ünnepeltük egyúttal Shakespeare Vilmos 

444. és Kárpáti András 22. születésnapját. 

Olvasóink Gordon Eszter, Kanyó Béla, Vörös 

Szilárd és Szaka József felvételei segítségével 

követhetik nyomon az eseményeket. 

ÉS ARRA EMLÉKSZEL…? MÁTHÉ ERZSI ÉS BÉRES ILONA 

KÉSÕBB MÁR CSAK ANGÉLA ÓVTA. A HÁTTÉRBEN SZYKSZNIAN WANDA ÉS BITÓ LÁSZLÓ. 

A NEMZET SZÍNÉSZEINEK TÖRZSASZTALÁNÁL HA NEM IS ELSÕBÁLOZÓKÉNT, 

DE MINDIG ELSÕK KÖZT ÉRKEZÕ PSOTA IRÉN A HÁZIGAZDÁVAL 

BODROGI GYULA A KÁNIKULA ELLEN HÁRMAS VÉDELEMMEL ÉRKEZETT: KALAPPAL, 

ERNYÕVEL ÉS ANGÉLÁVAL 

A NEMZET SZÍNÉSZEI 

TORDY GÉZA 

KIRÁLY ADRIENNEL 

ÉRKEZETT

A KERTI KONCERT 

SZOKÁS SZERINT AZ 

ÚJDONSÜLT APUKA 

(MIKOR NEM AZ?!) 

GERENDÁS PÉTER 

ÉS AZ ÖRDÖGFIÓKA- 

FRIZURÁS DANI MÛ- 

SORÁVAL KEZDÕ- 

DÖTT 

BÓDY MAGDI AZ ÖLÉ- 

BE ÉS A FÜLÉBE HÚZ- 

TA FRÄNK SÁNDOR- 

NAK 

GYARMATI ISTVÁN ÖTÓRAI TEÁJA MÉG A TÁNCHOZ IS KEDVET TEREMTETT 

KALOCSAI ZSUZSA KANYÓ BÉLÁT ÉS STRASSER TIBORT IS MEGTÁNCOLTATTA 

ZENE ÉS TÁNC 

111 

CHARLIE KITETT MA- 

GÁÉRT A HÕSÉGBEN, 

A KÖZÖNSÉG PEDIG 

INKÁBB A DUPLA JÉG- 

RE SZAVAZOTT 

VÁCZI ESZTER MÁR AZ 

ÕSSZEL MEGJELENÕ 

ELSÕ ALBUMÁRÓL IS 

ÉNEKELT 

TETTAMANTI BÉLA ELSÕKÉNT (ÉS UTOLSÓKÉNT) A PREMIER FÕSZERKESZTÕ-HELYETTESÉT, 

KÕVÁRI ORSOLYÁT KÉRTE FEL

GÁBRIEL MÛSORT VEZETETT, ÉNEKELT 

MEGA TÁNCBAN IS JELESKEDETT KARSAI 

ZITÁVAL 

KIRÁLY LINDA IGAZOLTAN VOLT TÁVOL AMERIKÁBAN, ÕT A SZÜLEI 

KÉPVISELTÉK 

KARINTHY VERA INKÁBB FÉNY- 

KÉPEZETT, MINT ÉNEKELT AZ IDÉN. TÖRTÉNETESEN 

ÉPP AZ APUKÁJÁT, MÁRTONT FOTOGRAFÁLTA. 

VOLTAK, AKIK A 33 FOK, A JÉGHIDEG ITALOK S TALÁN A KONKU- 

RENCIA MIATT INKÁBB CSAK SZEMLÉLÕI MARADTAK A KONCERT- 

NEK. GAZDA BENCE PÉLDÁUL CSAK A PÁRJÁT, VEREBICS KATI 

FESTÕMÛVÉSZT HOZTA, A HEGEDÛJÉT NEM. 

Z 

E 

N E 

É 

S 

T 

Á 

N 

C 

112 

SZULÁK ANDREA SZEMMEL LÁTHATÓAN JÓL ÉREZTE MA- 

GÁT DOBÓ KATA TÁRSASÁGÁBAN – MIKROFON NÉLKÜL 

IS 

EZT A TRIÓT SZÍVESEN HALLGATTUK (VOLNA): KONCZ ZSUZSA, GERENDÁS PÉTER ÉS 

SOMLÓ TAMÁS 

TOLCSVAY – ÉS EGY MÁSIK TRIÓ. CHARLIE, TOLCSVAY LÁSZLÓ, PÉRELI ZSUZSA ÉS GERENDÁS PÉTER.

KUTYA MELEG VOLT – EZT IGAZOLJA MARKÓ IVÁN ÉS MARCI, SOMLÓ TAMÁS ÉS SERGIO, SÁNDOR ERZSI ÉS SMICI 

A CSÖPPSÉGEK JOBBÁRA A MEDENCÉT VÁLASZ- 

TOTTÁK 

AKADT, AKI SZIVARRAL HÛSÍTETTE MAGÁT: BÁRDY GYÖRGY ÉS ALEXANDER BRODY 

LÉTAY DÓRA ÉS KUKORELLY ENDRE EGYMÁSON KÍVÜL SZINTÉN A VÍZ- 

RE SZAVAZTAK 

KUTYA MELEG 

113 

A GYARMATI–BUDAY HÁZASPÁR A LOM- 

BOK ALATT KERESETT MENEDÉKET

VOKSÁN VIRÁG NEM A HÕSÉG 

MIATT VETTE LE TRIKÓJÁT 

A 22-ES CSAPDÁJA 

RADNAI PÉTER FÕSZERKESZTÕ NEMCSAK A FELESÉGÉT 

HOZTA EL, HANEM A PLAYBOY ÁPRILISI CÍMLAPJÁT IS… 

NEM KISPÁLYÁS CSAPAT, AVAGY HÓFEHÉRKE ÉS A HAT TÖRPE: RADNAI, HALMAI, 

FÜLÖP MARCI, VOKSÁN, KÁRPÁTI, ILLÉS, MADAR 

MEGFESSEM – NE FESSEM? – KIESELBACH TAMÁST FEHÉR LÁSZLÓ KÉRDEZI 

114 

…AKINEK JÓVOLTÁBÓL GAZDÁRA LELT A SZÜLINAPI AJÁNDÉK. AKI BESÉTÁLT A 

22-ES CSAPDÁJÁBA: KÁRPÁTI ANDRÁS. 

HÁT NEM ÉDESEK? FÕKÉPP A KÖZÉPSÕ, HARASZTŸ „ÉDESKE”, TOVÁBBÁ 

ZÁBORSZKY KATI ÉS A HÁZIASSZONY, JUDIT. 

HASONLÓ KÉRDÉS FOGLALKOZTATJA ERDÕS SÁNDOR FESTÕMÛVÉSZT 

ÉS PÁRJÁT, GALLAI ANDREÁT

POLGÁR JUDIT OLIVÉRREL ÉS HANNÁVAL 

KIRE ÜTÖTT EZ A GYEREK? 

KRIZSÓ SZILVI KISLÁNYÁVAL ÉS A KUBAI KÁNIKULA ELÕL 

„HAZAMENEKÜLT” HORVÁT JÁNOSSAL A LEGNAGYOBB KIRÁLY A TRÓNÖRÖKÖSÖKKEL – AZ ILLÉS FAMILIA 

BÁRDY ANNA ÉS GYÖRGY + AZ ÚJDONSÜLT NAGYPAPA, SZÉKHE- 

LYI JÓZSEF OTT TÚL A RÁCSON… STRASSER TIBOR ÉS ANDRÁS 

KALOCSAI ZSUZSA, GRÜNBERGER GÁBOR ÉS TAMÁS ANDREJSZKY TAMÁS, TIBOR ÉS DÓRA 

TAKÁTSY FÜLÖP – KÁLDI NÓRA 

UNOKÁJA, TAKÁTSY PÉTER KISFIA LIPTAI CLAUDIA, GESZTESI PANKA, KÁROLY ÉS MÁTÉ 

115 

KÁRPÁTI ALMA – REMÉLEM, NEM AZ APJÁ- 

RA ÜTÖTT

PÁROSAN (PÁRATLANUL?) SZÉP AZ ÉLET 

GALLUSZ NIKI SZILÁGYI TIBOR 

HÁROM SZERZÕ KE- 

RES EGY SZEREPLÕT – 

FÁBRI PÉTER, SÁN- 

DOR ERZSI, KINCSES 

KÁROLY ÉS MARGITAI 

ÁGI 

LÉTAY DÓRA ÉS 

KRIZSÓ SZILVIA 

HÁMORI GABI ÉS HARKÁNYI ENDRE CSIZMADIA TIBOR ÉS BOZÓ ANDREA 

PÁLFFI KATA DR. MADAR, DR. PÓKA ÉS KENTAUR 

OROSZ ILONA LÉNA 

KINEK ADJAM A CSOKROT? KINEK ADJAM A KUPÁT? ORLAI 

TIBOR, KULKA JÁNOS ÉS A HÁZIGAZDÁK

Premier 2008. augusztus - Sprint Kft.

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?