CROSBY DAJKA DARVAS DOMJÁN EGRI FASSANG ... - Sprint Kft.

szkij darabjával, a Viharral államvizsgázott.
Küzdött fiatalon a szereppel, a
beleéléssel. Már a fõpróbánál tartottak,
s még mindig rettegett az egyik
legfontosabb jelenettõl, amiben Katyerina
elõször nyilatkozik meg sógornõje,
Varvara elõtt.
Vagyis a nézõk elõtt.
Rendezõtanáruk szerint Katyerina
egy fullasztó futás után Varvara elõl
beszalad a színpadra, leír egy nagy
kört, nézi a fákat, az eget, átöleli tekintetével
a természetet, majd hirtelen
megtorpan, és azt mondja: „Ugye,
sajnálsz engem, Varvara.”
A gesztus, a kimondott szó üresen
csengett, nem jött létre az átélés.
Hiányzott belõle valami.
Egyre rosszabbul és rosszabbul
érezte magát a szerepben, félt, hogy
megoldhatatlan számára az alakítás.
És akkor… – mondja most, annyi év
után, akkor szerelmes lett. Elragadta
a szenvedélyes szerelem. Csaknem
megszûnt önmaga lenni. Cselekvéseit
az érzelem, az ellenállhatatlan vágy
irányította.
Ez költözött át a szerepbe.
Katyerina figurája elkezdett élni.
A játék komolyra fordult, átizzott a
szavakon, a gesztusokon a szenvedély.
A színpadi szenvedély persze nem
táplálkozhat egyszerû áttétellel a magánéletbõl.
De a színész szenvedélyességébõl
mindenképpen. Az alakítás,
az alkotás motorja a belsõ tûz, a
játék izgalma, a teremtés eufóriája.
Ezt figyelem színésznõmnél.
Írtam egy monodrámát Incze Ildikó
számára. Egy nõ szerelmérõl. Kimondottan
neki, mert ma már tudja, amit
a fõiskolai vizsgaelõadások próbáin
még kevésbé, hogy a nõnek egyetlen
szenvedélye van, a szerelem, amely
teljesen betölti, míg a férfi életében az
csak epizód.
Errõl szól a darab. A Szeretõk.
Gyurkovics Tibor szerelmes verseibõl
meg egy novellája motívumaiból.
Történet egy férjes asszonyról, aki
nem tud kitérni a véletlen találkozáskor
fellobbanó kapcsolat elõl. Elfogadja
a sorsát, amelyben megadatik
neki úgy szeretni, ahogy addig sohasem.
Pedig a férfit hivatása elrabolja
tõle, így aztán meg kell élnie az elhagyás
fájdalmát is. Azonban csak a férfi
veszíti el, õ megõrzi magában örökre
ezt a szerelmet.
Esik az esõ, veri a szélvédõt a zápor.
Kedélyt romboló idõ. Mennyivel
jobb napsütésben megérkezni egy
helységbe, még akkor is, ha már kezd
leszállni az alkony, hiszen az elõadás
este kezdõdik. Most fénylik az aszfalt
és felfröccsen a sár.
A terem tágas, a széksorok még
üresek. Hang- és fénypróba, aztán a
dobogón a szék, az asztalka meg a tárgyak
elhelyezése.
Most már csak kevés szót váltunk,
Ildi bevonul az öltözõnek kijelölt szobába,
készül.
Kik lesznek? Nem tudni. Azt mondják,
jó közönség várható.
A rulett nemsokára megpördül.
Dosztojevszkij ilyenkor már ott szorongott
az asztalnál, széles, magas
homlokán verejtékcsöppekkel, tíz ujjával
a szakállába túrva, hogy hol áll
meg a golyó…
A színésznõ frizurát csinál, némi
smink, öltözik, keze ügyében a szöveg,
már ott van a sorok között, már megszûnik
a külvilág. És amikor megszólal
a bevezetõ zene, és a nézõtéren elül
a nesz, és a fényekben megjelenik küllemében
is átlényegülten, és elhangzik
ajkáról az elsõ szó, már csak a játék
van, a játék szenvedélye…
A mondatok élettel telítõdnek. Alakok
támadnak elénk, látjuk a termet,
ahol Chopin szól, a kerti bukszusokon
az esõcseppeket, a vidéki fogadót,
ahol a lopott órákat töltik, halljuk a
reimsi harangok zúgását… míg aztán
elhangzanak az utolsó szavak: …mert
az is szerethet, aki elhagy, és az is, aki
elbocsát…
Az asztalkán kialszik a gyertyaláng.
Beúszik a zene… és némi csend után
felcsattan a taps.
Sötét van, de az esõ elállt. Tíz óra,
elõadás után.
A színésznõ vezet, nézi az utat, még
minden ízében, idegében ott az est feszültsége.
A nézõtér figyelmes csendje,
az öröm, hogy megtörtént a katarzis,
hogy a játék szenvedélye, mint egy
finom ívû ellipszis, a színpadról a nézõkön
áthatolva visszatért hozzá, kiindulási
pontjához.
Magaddal ragadtad õket!– mondom.
Hallgat. Nézem oldalról az arcát a felvillanó
reflektorfényekben. Csendesen
mosolyog. Igen. Magával ragadta õket a
szenvedélye sugárzásával.
31
A Normafa Szalon
(Hotel Agro, Normafa út 54.)
a 2007–2008-as színházi évben
is folytatja a
„Koncert a város felett”
elnevezésû mûvésztalálkozóit.
A szalonra jellemzõ módon
a közönségnek változatlanul
lehetõsége van
a közremûködõ mûvészekkel
személyes találkozásra.
Jegyek foglalhatók
a 458-3900 telefonszámon.
Október 26.
Baranyi Ferenc estje:
Bella Ciao
(olasz dalok magyar fordításban)
Közremûködik:
Kassai Franciska elõadómûvész,
Csák József operaénekes
November 23.
Zongoraváltozatok:
szóló + 2 zongorás + négykezes:
József Ács és János Ács
December 21.
Giorgio Casciarri olasz tenor
koncertje,
a zongoránál János Ács
December 23.
Karácsonyi öröm koncert:
Rossini: Petite Messe Solennelle
Polina Pasztircsák (szoprán),
Giorgio Cascarri (tenor),
Giorgio Giuseppini (basszus),
+ kamarakórus+ 2 zongora
+ Harmónium
vezényel: János Ács