23.12.2012 Views

CROSBY DAJKA DARVAS DOMJÁN EGRI FASSANG ... - Sprint Kft.

CROSBY DAJKA DARVAS DOMJÁN EGRI FASSANG ... - Sprint Kft.

CROSBY DAJKA DARVAS DOMJÁN EGRI FASSANG ... - Sprint Kft.

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

GÁL GÁBOR FELVÉTELEI<br />

Tudható, hogy vannak olyan színészek,<br />

akik, ki tudja miként,<br />

egyszerûen kimaradnak az idõ<br />

rendes múlásából. Ki tudnak maradni.<br />

Persze, kétség ne legyen, azért sorjáznak<br />

velük is az évek, múlnak és jönnek<br />

a szerepek, lám, esténként most<br />

már férfi hõsök lesznek, bajuszos,<br />

zord apák, hosszú fülû szamarak, pocakgyanús,<br />

meglett emberek, ám<br />

mégis.<br />

Ezek a színészek valamiként egy<br />

másfajta idõszámításban élnek.<br />

Állítólag a felnõttség, a végesség<br />

azzal a szomorú tudással kezdõdik,<br />

amivel az ember fokozatosan leveszi<br />

s elveszti magáról a lehetõségeit. Nem<br />

leszel már ûrhajós, világválogatott<br />

futballista, s nem is hiszed, hogy hegymászó,<br />

államelnök, felfedezõ válhatna<br />

belõled – vékonyodik és hegyesedik<br />

az életed.<br />

Egyre nagyobb a hétköznapok hatalma<br />

rajtunk.<br />

S akkor ezek a színészek… ez a Kaszás<br />

Gergõ pedig hiába játszik nagypapát,<br />

hiába válik belõle hõsszerelmes,<br />

lovag, Don Juan, hamiskártyás<br />

és ködlovag, Peer Gynt, Faust és Aureliano<br />

Buendía ezredes, kalap ide, kalap<br />

oda, gigerli cipõ és buggyos nadrág,<br />

ez a Kaszás Gergõ folytonosan<br />

egy elálló fülû kamasz is tud lenni.<br />

Az „is”-en van a hangsúly.<br />

Nem csorbulni, nem kevesebbnek<br />

lenni soha.<br />

Gergõnek lenni.<br />

Az a fajta kamasz, akirõl Bohumil<br />

Hrabal ír a maga gyerekkorát felidézve.<br />

Megesett vele, hazafelé menet,<br />

hogy egy járókelõ a túloldalról leszállt<br />

a biciklijérõl, átjött az innensõ<br />

oldalra, lekevert neki egy irtózatos<br />

nyaklevest, majd elégedetten továbbtekert<br />

– a nézése, az arckifejezése<br />

miatt.<br />

Hogy helyre tette a világot mégis.<br />

Hogy Faust is, meg az Éjjeli menedékhely<br />

Bárója is, de közben mintha<br />

ott ülne a szája sarkában az a pimasz,<br />

már-már gúnyolódó, kamaszos félmosoly.<br />

Intellektus és ösztön.<br />

Belül lenni, úgy, hogy közben ki is<br />

tudjon nézni, mi több, kívülrõl is rá<br />

tudjon nézni, Faustra, Aureliano<br />

Buendíára, Peer Gyntre s persze Kaszás<br />

Gergõre is. Ha jól sejtem, lényegében<br />

valami ilyesmi lehet a színészség<br />

titka: a test és mindehhez a folyton<br />

kacsingató értelem. A tudás, amit,<br />

A PÁRNAEMBER – KATURIAN SZEREPÉBEN GÁL KRISTÓFFAL ÉS MÉSZÁROS MÁTÉVAL<br />

tévedés ne essék, se ingyen, se könynyen<br />

nem adnak – csak éppen nem különösebben<br />

sokan indulnak el érte<br />

ezen az úton. Kaszás Gergõ ugyanis a<br />

honi tájainkon oly fájóan ritka intellektuális<br />

színészek közé tartozik, ami<br />

nem csupán annyit tesz, hogy éppenséggel<br />

roppant olvasott és mûvelt ember,<br />

hanem azt is, hogy kevés olyan alkotót<br />

láttam még, aki ennyire ízekre<br />

szedte, megrágta és bekebelezte, újra<br />

és újra szétszedte és megértette volna<br />

a feladatát.<br />

Úgy értem, az aznap esti feladatát<br />

és az évekre szólót is.<br />

Azt, hogy színész akar lenni, és<br />

miért akar színész lenni.<br />

Mert akkor, ha már így, annyira erõsen<br />

és ennyire ízekre szedve az övé az<br />

anyag, akkor lehet csak igazán elengedni<br />

az ösztönöket, akkor lehet egy<br />

erõsebb lét érintésével játszani. Úgy<br />

megközelíteni például egy már-már<br />

tudattalan, animális létet, az ösztönök<br />

szabadságát, hogy abban, az odáig<br />

vezetõ útban iszonyú akarat, rengeteg<br />

gyakorlás, az intellektus kontrollja<br />

van.<br />

Különös, hogy Kaszás Gergõnek,<br />

legalábbis az életrajza valami ilyesmit<br />

sugall, e gyakorláshoz meg kellett tanulnia<br />

szakítani. Szakítani például a<br />

fénnyel, a könnyebb örömmel. Merthogy<br />

egyébként már gyerekszínészként<br />

sikeres volt (Magyar Rádió), aztán<br />

meg ugyan csak harmadik alkalomra<br />

vették fel a fõiskolára, ám közben<br />

már a Nemzetiben stúdiózott. A<br />

fõiskolán Zsámbéki Gábor osztályában<br />

tanult, s a Katonában gyakorolva<br />

korántsem a hamadik alabárdost ala-<br />

33<br />

kította, hanem Shakespeare-darabokban<br />

játszott komoly szerepeket.<br />

Na ugye, mi kellhet még?<br />

Ösztön és intellektus.<br />

Hogy a lovak iránti szenvedélytõl<br />

(ugyebár, az erõsebb lét) vezettetve<br />

beiratkozik állattenyésztést tanulni a<br />

kaposvári fõiskolára, ez még csak<br />

hagyján. S hogy az ország egyik legjobb<br />

színházában fõszerepre készülvén<br />

a próbarend és az állatenyésztési<br />

órák hirtelenjében összeegyeztethetetlennek<br />

tûnõ sokaságát úgy oldja fel,<br />

hogy szezon közepén odahagyja a<br />

színpadot, talán még ez is elképzelhetõ.<br />

(Képzelhetõ a fenét.) De hogy lerúgja<br />

magáról a virágszirmokat és a<br />

reflektorfényt, ösztönbõl, indulatból,<br />

kamaszságból, azonnal, s ráadásul<br />

úgy, hogy aztán ezt soha meg ne bánja,<br />

no, ez azért már egy kicsit…<br />

Nem csorbulni.<br />

Huszonöt éves és már élettörténete<br />

van.<br />

Más kérdés, hogy aztán nemcsak a<br />

fõiskolát végzi el, de részt vesz egy<br />

nagyszabású nemzetközi színészprodukcióban<br />

(s tegyük hozzá, éppenséggel<br />

a halálos lélegzettel odahagyott<br />

Zsámbéki Gábor ajánlásával!) Németországban,<br />

szerepeket játszik a Vígszínházban,<br />

ahol szívesen látják, és<br />

szerzõdést kínálnak neki… De.<br />

Már megint a de. Úgy osztogat gyilkos<br />

sebeket, hogy föl se pillant közben.<br />

Úgy akar otthon lenni, hogy közben<br />

azt mutatja mindenkinek, annak is, aki<br />

nem akarná látni, hogy nincsenek otthonok,<br />

nincsenek biztonságos, védett<br />

helyek.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!