Tölgy magtermelő állományok nevelése

634.0.234. Qu,TÖLGY MAGTERMELŐÁLLOMÁNYOK NEVELÉSEBÉKYALBERTTölgyeseinket váratlanul ért vész újra a szaporítóanyagra, afajták nemesítésére hívja fel a figyelmet. Nem büszkélkedhetünkméltán a tölggyel mint főjáfájúnkkal, ha jövőjéről nem gondoskodunkminden lehető eszközzel. Ilyenirányú munkásságról számolbe a következő néhány dolgozat.A tölgy magtermelő állományok nevelésével a hazai kutatás csakéve foglalkozik, az egyértelmű eredményekkel még adós.néhányA szovjet szakirodalomban V. í. Ivanov és G. G. Junas kísérleteiről olvashatunk,akik a sipovoi erdőben középkorú, vágásérettség előtti és vágásérettkocsányostölgy magtermelő állományokban állítottak be gyérítési kísérleteket.A gyérítés nem vezetett termésnövekedéshez és a makktermés sem lett gyakoribb.Bő termésű években minden korosztályban a maximális termésmennyiségeta 0,8 sűrűségű állományok adták. Minél kisebb volt a sűrűség, annál kevesebbvolt a termésmennyiség területegységre átszámítva. Az É-KaukázusbanP. M. Polezsáj adatai szerint a kocsánytalan tölgy termése a sűrűség 0,8-ról0,4-re csökkenésével a száraz és az üde termőhelyeken egyaránt csökkent.A tölgy termésbiológia legjobb hazai szakértője Mátyás Vilmos írta: „1960-ban már tisztán láttam, hogy vizsgálataink lényege nem az erdőművelési eljárásokon,a gyérítéseken alapszik, hanem meg kell keresnünk azt, hogy ettőlfüggetlen módszerekkel milyen lehetőségeink vannak a termés fokozására. Előzőévekben ugyanis azt kellett tapasztalnom, hogy hiába végzünk gyérítést,koronaalakítást, ha a termést a késői fagy, az egyéb abiotikus és biotikus károsításokmegsemmisítik."Tapasztalatból tudjuk, hogy— a legelőerdők tölgyfái gyakrabban teremnek, mint a zárt tölgyesek,— a szabadállású (nyiladék melletti), a nagyobb koronájú fák egyedileg nagyobbtermést adnak.A Somogyi EFAG területén tölgy magtermelő állományokban folyó, FodorSándor által irányított vegyszeres erdővédelmi és termésfokozási kísérletekadatait összehasonlítva azt tapasztalták, hogy a zárt erdőként nevelt taranyikocsányostölgy kísérleti terület 1981-ben hektárra vetítve nagyobb terméstadott mint a somogyzsitfai 20x20 méteres hálózatba telepített, hatalmas koronájú,hasonlóan kezelt legelőerdő.Zelnik Istvánnak a somogyzsitfai legelőerdőben végzett kísérleti adataibólkitűnik, hogy a 40%-os záródású, „földigágas", idős kocsányos tölgyeknekcsak 1/3-a hozott termést, 2/3 része nem. A 83. számú fa, amelyik 1981-ben 116

kg makkot termett. 1982-ben nem hozott termést, és több olyan fa, amelyik1981-ben nem termett, 1982-ben bőven termett.Trombitás Tamás taranyi adatai szerint a vegyszerezett állományokban iscsak 25% volt a jó termő fák aránya, és ugyanennyi nem adott termést.Tehát az egyes fák kedvező körülmények között sem teremnek minden évben,viszont az állományokban minden évben vannak termést hozni akaró fák.A termés csak akkor marad el, ha az abiotikus és a biotikus károsítások aztmegsemmisítik.A SEFAG megbízásából 1983-ban a háromfai kocsánytalan tölgy magtermelőállományokban is vegyszeres erővédelmi és termésfokozási kísérleteket állítottbe az ERTI. A kontroll terület minimális, gyakorlatilag begyűjthetetlen termésévelszemben a kezelt területeken alkalmazott vegyszer összetételektől függően400—1000 kg-os volt a hektáronkénti makktermés. Ez azért is említésreméltó, mert az állomány még fatermesztési célra is túl sűrű. A 67 éves, 28 mátlagos magasságú állomány törzsszáma 550 db/ha. Ez a törzsszám 40%-kalmagasabb a fatermési tábla egészállomány törzsszámadatához viszonyítva és80%-kal több, mint a kocsánytalan tölgy magtermelő állományok erdőnevelésimodelljében megadott törzsszám.Szükséges-e ezek után a magtermelő állományok külön neveléséről beszélni?Igen. A leírtakkal csak az „elböhöncösítés" szükségtelenségét próbálom bizonyítani.A magtermelő állományok nevelésének kettős a célja:— a genetikailag feltehetően értéktelenebb egyedek eltávolítása;— az arányosan fejlett koronájú, jó kondícióban lévő fákból álló állományszerkezetkialakítása gyakoribb és erősebb nevelő vágásokkal. Ezzel nemcsaka termésbiológiai igények jobb kielégítését segítjük, hanem a vízhajtásképződést,az időskori csúcsszáradást is megakadályozhatjuk.Viszonylag folyamatos szaporítóanyagellátás akkor érhető el, ha:— időben végrehajtják megfelelő erősséggel (modelltáblák) és minőségben anevelővágásokat;— a legkiválóbb magtermelő állományokban a gomba és rovarkártevők ellenhelikopteres vegyszeres védekezést hajtanak végre, valamint tápanyagutánpótlástvégeznek;— a közepes és a kisebb makktermést is megvédik, begyűjtik (vadvédelem,magasabb gyűjtési ár stb.)Az Erdészeti Hivatal az ERTI-t bízta meg a bükk és tölgy magtermelő állományokerdőnevelési modelljének elkészítésével. A bükkösökre Mendlik Géza,a kocsányos tölgyesekre Kiss Rezső, a kocsánytalan tölgyesekre és a gyertyánostölgyesekreBéky Albert szerkesztette a modelltáblákat 1982-ben.A magtermelő állományok nevelésével olyan állományszerkezetet kívánunkkialakítani, amely lehetővé teszi, hogy magasabb vágáskorral, kettős elsődlegescéllal hasznosítsuk legjobb tölgyeseinket: teremjenek gyakran makkot és adjanakértékes iparifát.A magtermelő állományok nevelési modelljét az új erdőnevelési modelltáblákkalazonos táblázatokba foglaltuk. A táblázatok a nevelővágás idejére, anevelővágás utáni legfontosabb állományszerkezeti adatokat adják meg: azátlagos magasságot, a körlapösszeget, az átlagos mellmagassági átmérőt, a törzsszámotés a fák átlagos távolságát háromszög kötésben. A modelltáblákat ru-

II. fatermési osztályú gyertyános-tölgyes magtér meló" állomány nevelési modelljeA nevelővágás(rudaskori indítás)Jele Megnevezése Száma Fafaj KoraAtl.magasságaHA főállományKöri.összcAtl.átmérőjeDgTörzssz.N1 hektárÁfákátl.táv.év m m 2 cm db ni1. Tisztítás 4 TGY27—29 128105136«0018003,82,52. Törzskiválasztógyérítés1 TTGY40 17161131152018910042080010,75,23,82 TTGY50 201913514526241110031055010,76,14,63. Növedékf okozógyérítés1 TTGY60 232215817632301310024042010,76,95,22 TTGY70 2524171118737351610019034010,77,85,83 TTGY80 2726181419742401810015028010,78,86,44 TTGY90 2828191720747462010012024010,79,86,95 TGY100 2919207512110021010,77,4daskori és időskori indítással az I—IV. fatermési osztályra dolgoztuk ki, agyengébb termőhelyeken nem állnak magtermelő állományok. Mintaként a II.fatermési osztályú gyertyános-tölgyes modelltáblát mutatjuk be, rudaskori indítással.A táblázatok első nevelővágása az erdőnevelési modelltáblákkal való kapcsolatotbiztosítja, az utolsó fatermesztési célú nevelési beavatkozás utáni állományszerkezetetadja meg, tehát még nem a makktermelés volt a nevelpvágásegyik célja. A táblázatok többi nevelővágása a magtermelő állományok nevelése.Az egyes gyérítések utáni állományszerkezetet két-két, a gyertyános-tölgyeseknélhárom sorban adtuk meg. A felső sor a „magtermelő tölgy V-fák(MV-fák) adatait, a második sor az összes megmaradó tölgy (benne a MV-fákis) adatait, a gyertyános-tölgyeseknél a harmadik sor a nevelővágás utáni gyertyánrészállományszerkezeti adatait tartalmazza.A modelltáblák véghasználati kort nem adnak. A véghasználat ideje az állományegészségi állapotától, későbbiek során termőképességétől, utódállományainakminőségétől függ. A nevelővágások a modelltábla utolsó beavatkozási

ideje után is folytatódnak. Ekkor azonban már nem a magtermelő állománykialakítása, formálása a feladat, hanem a fenntartása. Tíz évenként egészségügyitermelést javasolunk, amennyiben az szükséges.A tölgy magtermelő állományok nevelésekor az alábbi szempontokat vegyükfigyelembe:— A nevelővágás-jelölést előzze meg a magtermelő V-fák tartós megjelölése.Hálózatuk ne legyen merev, minden elitfa kijelölésre kerüljön. Arudas korban kijelölt állományok esetében a tartós megjelölést csak akkorvégezzük el 40 éves korban, ha az állomány gyedéinek differenciálódásaezt egyértelműen lehetővé teszi.— A MV-fák az állományok legjobb törzsalakú fái. Magassági osztály szerintcsak kimagaslóak, illetve az uralkodók közül a legvastagabbak lehetnek.A törzs villássága öröklődő hiba, MV-fának lehetőleg ne jelöljükaz ilyeneket. A fák koronaalakja a korábbi nevelést is tükrözi, ezértnem a legfontosabb szempont. Itt kortól függően a monopodiális törzsfutásufákat válasszuk. Az ágvastagság arányos legyen a törzsvastagsággal.A finomágúság ugyanis legtöbbször gyengébb növekedéssel jár.— A magtermelő állományok kialakítása során először a kimagasló és azuralkodó fák közül a feltehetően rossz örökletes tulajdonságot hordozófákat vágjuk ki (mélyen villás törzsű, többszörösen villás, erősen térgörbe,rosszul feltisztuló, durva ágú).— A nevelővágás az MV-fák szabályos koronafejlesztését is biztosítsa.— A gyertyános-tölgyesekben ne maradjon közbeszorult, alászorult tölgy.— Az esetleges magas-cserjeszint vagy második koronaszint (gyertyán, bükk,hárs, juhar) gondozása is fontos feladat, amellyel a makkgyűjtést is segíthetjük.A magtermelő állományok nevelési modelljét az EFE Erdőművelési Tanszékeás az ERTI hosszú időtartamú erdőnevelési kísérleti területeinek eredményeiidővel bizonyára javítják, módosítják. Addig is a nevelővágás jelölés jó segédeszközea modelltábla.A lapban megjelent tanulmányok szerzői: dr. Béky Albert tud. főmunkatárs, ERTI,Sárvár; Fodor Sándor tud. főmunkatárs, ERTI, Sárvár; dr. Hajdú Gábor ERTIKísérleti Állomás igazgatója, Kaposvár; dr. Jereb Ottó erdőmérnök-tanár, Szakközépiskola,Sopron; Molnár László főmunkatárs, Mátrai EFAG, Eger; dr. Sali Emilvolt MÉM-főosztályvezető; Schandl Lajos fahasználati főelőadó, Pilisi Áll. Parkerdőgazdaság,Visegrád; dr. Sólymos Rezső MÉM EFH Erdészeti és Faipari Főosztályvezetője, Budapest; dr. Szappanos András egyetemi docens, EFE, Sopron; TanasziGyörgy a Budapesti Érdőfelügyelőség igazgatója; Trombitás Tamás erdészeti társulásvezetője, Igal.