180 DEBRECENI POZSGÁS-TÁR Sziklakert épít<strong>és</strong> pozsgásoknak1. ábra Lejtős szil
Papp LászlóAz Escobaria nemzetség IV.Zusammenfassung: Neben der allgemeinen Beschreibung, den taxonomischenProblemen und der Evolution dieser Gattung stellt der Autor auch die Arten, bzw.derén Umstánde am Standort und in Kultur vor Aus organisatorischen Grundén hatder Autor die Thematik derArűlfei verándert (Teil 4)Abstract:: After giving a generál description and saying about systematical problemsand evolution of tiiis genus the author writes about species, habituai and raisingconditions of them. The editor has exchanged the subject of articles for reason ofediting.Utolsó gondolatokban - befejezvén a kialakulásuk <strong>és</strong> fejlőd<strong>és</strong>ük csak aklímarekonstrukciókból <strong>és</strong> a geológiai változásokból következtetett, feltételezettfolyamatsorát - bizonyos koevolúciós (együttes fejlőd<strong>és</strong>) jelenségekre is utalnunkkell. Ugyan - tudomásunk szerint - nincsenek speciális beporzó, magotvagy temri<strong>és</strong>t fogyasztó állalfajai az Escobariaknak, mégis kimutathatók azok aszáraz élőhelyi rovarfajok, amelyek szeme kimondottan e virágszínekre érzékeny,ezeknek a virágoknak a belső színkörére, porzókörére <strong>és</strong> bibéjének színére,ami célpontot jelenthet (bogarak, hártyásszárnyúak). (Nagy többségük középV. hosszú-nappalos időszakokban virít, ami bizonyítja egy <strong>és</strong>zaki út evolúcióshatását.) Észak felé haladva főleg a nagy síkságon a virág mérete is nő,ami az <strong>és</strong>zrevételt, valamint a felmeleged<strong>és</strong>ük <strong>és</strong> ez által kinyílásuk intenzitásátis fokozza. Jellegzetes húsos falú, sok összetett szénhidrátot tartalmazó term<strong>és</strong>ükis számos, elsősorban rovarfajoknak, de rágcsáló emlősöknek is táplálékotjelent, terjed<strong>és</strong>i lehetőséget teremtve ezzel. Ezekből láthatóan, számos élettelen<strong>és</strong> élő tényezője lehetett az <strong>és</strong>zaki irányba való terjed<strong>és</strong>nek, esetleg visszajutásnak.A nemzetségről az ismereteink akkor kezdtek nőni, amikor 1923.-banBritton <strong>és</strong> Rose leírta, a mexikói Escobar botanikus testvéréről elnevezve. Ebbena leírásban elválasztották őket a Mammillariáktól, így a kisebb virágú fajokestek bele az új genusba. Majd főleg Buxbaum, Backeberg, k<strong>és</strong>őbb Tayior soroltát, korábban Coryphantha, Neobessseya <strong>és</strong> Neolloydia nemzetségbe tartozófajokat. Tayior 1983-as revíziós* munkájával, a virágfelépít<strong>és</strong> <strong>és</strong> elhelyezked<strong>és</strong>,a term<strong>és</strong>- <strong>és</strong> magszerkezet, valamint az areolák <strong>és</strong> szemölcsök struktúrája<strong>és</strong> viszonya alapján próbálta összeilleszteni e csoportot, fejlőd<strong>és</strong>történetiszemlélettel, létrehozva a négy szekciót. A legutolsó vizsgálatok alapján, a legősibbAcharagma szekció aguirreana nevű faja annyira eltér, hogy önállónemzetség rangjára emelték (Glass 1998).
Change language