200 A Weingartia nemzetség III. DEBRECENI POZSGAS-TAR35 mm hosszúal^. Minden tövise fe- mányban Cuchu Ingenio-nál. Valószíhér,barnás heggyel. nűleg csak egy fomnája a WeingartiaÉíőhely : Bolívia, Potosi tartó- fidaiana ( BACKBG. ) WERD. taxonnak.Felhasznált <strong>és</strong> ajánlott irodalom:Backeberg, C. 1959: Die Cactaceae, III. kötet, 1787-1794 oldal. VEBVeriag Gustav Fischer, Jena.DEBRECENI, J., Nagy, J.: Latin - német - magyar kisszótár, 1976 (In 1926-1976: 50 éves a magyar kaktuszgyűjt<strong>és</strong> Szerk.: Bartalis Imre), CSILI <strong>Kaktusz</strong>kedvelőSzakkör évkönyve 91-116.Donald, J., Bredero, A.J. 1979: Samenuntersuchungen an der GattungWeingartia Werdermann. Kakteen und andere Sukkulenten 30 (8): 198-202.Donald, J., Bredero, A.J. 1981: Blütenuntersuchungen bei Weingartia undSulcorebutia. Kakteen und andere Sukkulenten 32 (11): 270-273.Hillmann, R 1994: Weingartia pygmaea F. Ritter. Kakteen und andereSukkulenten 45 (10): 201-203.Krainz, H. 1975: Die Kakteen, Lieferung vom 1.10.Nemes, L., Szabó, D. 1981: <strong>Kaktusz</strong>ok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.Oeser, R. 1981: Weingartia neocumingii Backeberg var. koehresii Oeser -Eine neue Varietát aus dem Gebiet von Sucre. Kakteen und andere Sukkulenten32 (12): 286-289.Pilbeam, J. 1985: Sulcorebutia and Weingartia. Badsford, London.PRESTON-MAFHAM, R&K 1992: Kakteen-Atlas. Veriag Eugen Ulmer Stuttgart.Rausch, W. 1979: Weingartia kargliana spec. nov., Kakteen und andereSukkulenten 30 (5): 105-106.RITTER, F 1980: Kakteen in Südamerika 2 - Argentinien/Bolivien. FriedrichRitter Selbstveriag, Spangenberg.ca
RáczLászlóA Notocactus nemzetségről 3.(A term<strong>és</strong>zetes taxonok <strong>és</strong> cultivarok r<strong>és</strong>zletes leírása 2.)Zusammenfassung: Der Autor setz seine Artikelserie ohne nach Vollstandigkeit strebend mit derdetaiUierten Darlegung der Notocactus-Arten, der darunter stehenden taxonomischen Einheiten unCuUivaren fart.Abstract: The author continues his series giving exact description of Notocactus species, the classificationalunits under species and cultivars avoiding to mention all the "taxons". He also crticizewhether they are real or not.B. fajsor: kisvirágúaklínki félékN. linkii (LEHM. 1827) HERTER 1955Tőben erősen sarjadó, kékeszöldszínű. 12-13 bordája éles, 6-7 mmmagas. 6-12 fehéres peremtöviseegyenes, középtövise rövid, sötétbarnavagy feket<strong>és</strong>. Virága 3-4 cm átmérőjű,tojás sárga színű, rövid, kehelyalakú. Bibe világos piros. Mag apró,fekete. A fejlődő bimbókat kev<strong>és</strong>gyapjú fedi.Élőhely: Uruguay középső <strong>és</strong><strong>és</strong>zaki r<strong>és</strong>ze, Dél-Brazília. (20. sz. kép)v. albispinus BACKBG. 1962 (nom.inv. N. ottonis v. albispinus)Sötétzöld testű, 13 bordás. Peremtöviseifehérek, a rövid középtövisebarnás. Virága kb. 35 mm széles,bibéje 9 ágú, tégla-piros. Mértéktelensarjadásra hajlamos.Élőhely: Dél-Brazília.Eredetileg a N. ottonis fajsorbahelyezték, de a virág mérete, szerkezete,mag mérete <strong>és</strong> felépít<strong>és</strong>e indokoltaaz átsorolását. (21. sz. kép)V. buenekeri RITTER 1979Lapított gömb alakú, 10 cm átmérőjű.10-12 egyenes lefutású bordájábaaz areolák besüllyednek.A fejlődő tövisek barnák, amelyekhamar megszürkülnek. Virága 2cm nagy, fénylő sárga. Bibe világospiros.Élőhely: Brazília, Rio Grandé doSul, Garibaldi. (22. sz. kép)v. guaibensis RITTER 1979Sötétzöld testű, 10-12 cm átmérőjű,tőben erősen sarjadó. 10-11bordája egyenes lefutású. Barnásszaru-sárga perem- <strong>és</strong> középtövisei2,5 cm hosszúak, ívesen hajlottak.Virága 4 cm hosszú <strong>és</strong> átmérőjű.Term<strong>és</strong>e ér<strong>és</strong>kor megsárgul.Élőhely: Brazília, Rio Grandé doSul, Guaiba.V. multiflorus FRIC. & BUING 1957Bordák éles szélűek, töviseibarnásak, 2 cm-nél nem hosszabbak.Virágai 2,5 cm nagyok, aranysárgák,Porzószárak <strong>és</strong> porzók sárgák, bibe-