Új kor, megújuló szeretet - Magyar Schönstatt Család

M18 MindennapjainkMindennapjaink19Mhelyzetben kellettélnünk, ésapám nem segítettbenne.Aztán később,a nagymamámhalálaután hazaköltözötta szülőfalujábaédesapjához.Innenkaptuk a hírt,hogy verekedésbekeveredett,és lecsukták.Hogy pontosanmi történt, nemderült ki soha. Kés volt nála. Hét évetkapott. A segítségünket kérte. Csomagot,telefont, levelet, látogatást.Sokat lázadoztam: Uram, miért engeded,hogy ez az ember még most ismegkeserítse az életemet? Nem elég,hogy annyi fájdalmat okozott gyerekkoromban,hogy máig magamon hordomazoknak a nyomát? Igyekeztemőt az eszemmel, az akaratommal sze-Érdekes kísérlet alanyai voltunk többcsaláddal együtt idén augusztusban.Mi lesz abból, ha különböző nemzetekheztartozó, más nyelvet beszélő,más hagyományokkal, szokásokkalrendelkező családok vesznek együttrészt családnapokon?retni. Látogattam, küldtem a csomagokat,írtam a leveleket. Amikor kijötta börtönből, testvéreimmel albérletetszereztünk, igyekeztünk támogatni,kapcsolatban maradni vele. Későbba munkakeresésben segítettem neki,naponta gyűjtöttem a hirdetéseket azinternetről, életrajzokat küldtem, néhamég az élettársának is. Vagy például bevásároltunk,ha szükség volt rá. Mindigazt, amit erővel bírtunk.Most megint előzetes letartóztatásbanvan. És én azt érzem, elfogyott azerőm, elég volt! Le akarom tenni ezt aterhet, mint egy hátizsákot, és jó messzireelfutni. És akkor kapok egy üzenetetKentenich atyától: „Mindenki, házastársunk,gyerekeink, barátaink olyanok,mint egy szent fonal, melyet Isten szereteteeresztett le a földre, hogy felemeljenminket az Õ szívébe.” Szép lassan próbálommegérteni, hogy mindez nem véletlen,hogy most a Jóisten nevel engem.Hisz lehetett volna másképp, (mert Istennélsemmi se lehetetlen), de ez mostígy van. És nagy nehezen kezdek megújulni.Elindulok vissza a keresztemhez.„A juhásznak jól van dolga…”Első közös nemzetközi (német-magyar) családnapok ÓbudaváronA végeredményen nem lepődtünkmeg, mégis szeretnénk összefoglalniazokat a tényezőket, amelyek ezt a hetetmindnyájunk számára széppé, lelkileggazdaggá tették.A hét a szokásostól eltérően márszombat este elkezdődött, tehát egynappal tovább tartott, mint a hagyományoshetek. Ez lehetővé tette, hogy a hétközepén egy úgynevezett pihenőnapotlehessen beiktatni, amikor a délelőtti előadásokhelyett minden házaspár végigjárhattaa házaspárok útját, vagy annakegy részét, s az addig szerzett élményekkicsit leülepedhettek. Gyakorlatilag azvolt a „program”, hogy a pároknak kettesbenkellett a nap jó részét eltölteniük.Sokszor nem is ismerjük fel ennek fontosságát.Akik ezt eddig még nem próbáltákki családnapokon, megízlelhettékennek gyümölcseit, és valószínűleg hagyományosheteken is be fogják iktatnia programba.A németek három családdal érkeztek.Sajnos a másik három családnak induláselőtt váratlan egészségügyi gondjaikakadtak, reméljük, hogy imáink meghallgatásrataláltak, és már minden családtagjukjól van. A német delegációtkét schönstatti atya és egy nővér tetteteljessé. Itt szeretnék külön írni pár szótaz atyákról és a nővérről. Nehéz dolguklehetett azzal a tudattal idejönni, hogy amagyarok szívében Tilmann atya emlékévelkell felvenniük a versenyt. Talán aschönstatti atya- és nővérképzést dicséri,hogy bár teljesen más és más egyéniségekvoltak, felnőttekkel és gyerekekkela nyelvi nehézségek ellenére azonnalmegtalálták a közös hangot, a „lélekhangját”. Azon, hogy egy nővér profimódon gitározik és énekel, vagyhogy a két atya előadóművészekrejellemző kommunikációval ésdinamikával vezette a záróestet,saját műsorszámokat is bemutatva,Schönstattot ismerve márszinte nem is csodálkozom. Kétdolog van azonban, ami ennél is jobbanmegérintett a velük való találkozáskor.Az egyik az, ahogy a német schönstattimozgalmat bemutató prezentációjukbanmegismertették velünk, hogyan foglalkoznakfiatalokkal és házaspárokkal(nem tőlük tudjuk, hogy hogyan sikerültegy válságban lévő házasságot megmenteniük,s gondolom, nem ez az egyetlen),a másik pedig az, amit a személyes beszélgetéseksorán tapasztalhattunk meg.A lelki mélység, a teljes odafigyelés, anyitottság, a pozitív, konstruktív hozzáállása problémákhoz. Nagy élmény volta velük való találkozás.Mint ismeretes, a németek és magyarokkicsit különböznek lelkületükben,habitusukban. Nagy kalandnakígérkezett, hogyan tudjuk ezt áthidalnia német házaspárokkal közösen végzettlelki és gyakorlati munkában. Szépvolt az egymásra gyakorolt hatás eredménye:ők néha magyarabbak lettek amagyaroknál, mi meg németebbek anémeteknél. Az első nap kicsit meg isijedtünk, ahogy a csapat német fele – azatyákat is beleértve – a magyarokra jellemzőspontaneitáshoz (ami nem ritkánkéséseket, pontatlanságot eredményez)minden lelki trauma nélkül azonnal alkalmazkodott.Szerencsére volt egy