Kedves Olvasónk! - Magyar Nyomdász

kább a színek emelkedő festékmennyiséggel
való nyomtatása (amennyiben egymásra
nyomó színekről van szó).
Ugyanis, ha egy 160-as raszterhcngcrrcl
nyomtatott szín nem is szárad meg teljesen
egy 140-es raszterhengerrel nyomtatott színig,
akkor is a már 2/3 részben megszáradt első
színre egy jóval magasabb szinten nedvesített
nyomóforma nyom, így a visszaemelés
veszélye igen kicsi.
VISSZAEMELÉS
Egy még nedves színt egy utána következő
szín (általában közvetlenül utána) nyomóformája
leemel a nyomathordozóról. Ezt nem
úgy kell elképzelni, hogy ahova a következő
szín nyom, ott a leemelés után csak a nyomatlan
fólia marad.
Például: ott ahol két színt egymásra nyomunk,
a második színünk nyomatképe szemcsés,
felhős lesz, a színintenzitás gyenge, az
élek egyenetlenek, kirakódottak és ha az első
színt nem nyomjuk a második szín alá mindezek
a problémák megszűnnek. Egyébként
minden ilyen visszaemelés-gyanús esetnél első
kontrollként kapcsoljuk ki azokat a színeket
egyenként, amely színekkel a problémás
terület összenyom. Amelyik szín kikapcsolása
után a nyomatkép helyreáll az a szín nem
szárad meg kellőképpen. Ha ezenfelül egy darab
tiszta fehér alkoholos ronggyal a problémás
szín kliséjét a leginkább problémás helyen
vagy helyeken megtörölgetjük és persze
konyítunk valamit a színkeveréshez, akkor
még biztosabbak lehetünk abban, hogy melyik
szín is okozza a problémát valójában. Tehát
ha a cián klisénk emeli le, a sárga a rongynak,
zöldnek kell lennie.
Visszaemelés egyébként négy alapvető
esetben jön létre a legkönnyebben:
- Ha az előző színhez képest túl alacsony
fcstékfelhordásíi raszterhengerrel nyomjuk
a következő színt (pl. az első színt
100-assal, az utána következőt pedig 160assal,
200-assal vagy 260-assal).
- Ha közel egyforma alacsony festékfelhordású
raszterhengerrcl nyomtatunk két
egymást követő színt, de a második szín
festéke gyorsabban szárad, mint az elsőé,
így a második nyomóformára már kismér-
tékben a nyomtatás előtt rászáradt „ragacsos"
festékréteg könnyen letépheti az
előző színt. Például 200-200, 260-260.
- Ha szintén közel egyforma alacsony festckfclhordású
raszterhengerrel nyomtatunk,
de az első szín kliséjével nyomott
terület jelentősen nagyobb, mint a második
szín nyomófelülete. Például: sárga
flekkre nyomok 10%-os rasztert 260-260as
felállásban. Mivel az első szín nagy felülete
jelentősen lassabban szárad, mint a
második szín raszterpontjai által átadott
minimális festékmennyiség, így ismét
minden együtt van a visszaemeléshez.
- Ha a második szín nyomóereje túl nagy.
Ebben az esetben akkor is kialakulhat
visszaemelés, ha a színsorrend írás szabályait
betartottuk.
Az első esetben legcélravezetőbb a raszterhengercsere,
mert a többi szükségmcgoldás
(szárítás növelése maximumra, nagy menynyiségű
lassító a második színbe, a nyomtatási
sebesség drasztikus visszavétele 60-70
m/min) általában nem vezet megnyugtató
eredményre. A második esetben összetettebb
a helyzet. A második szín száradhat gyorsabban
azért, mert a nyomőfesték, ami ezt a
színt nyomja, eleve gyorsabban szárad, például
az alacsonyabb lassítótartalom miatt, de
száradhat gyorsabban, azért is, mert a második
színnél a domináns szárítólevegó'-befúvasi
értéke túl magas, így a nyomóformára már
részben rászárítja a festéket még a nyomtatás
előtt.
A domináns szárítómű befújási értékének
csökkentésével és a második szín oldószeres
lassításával általában a probléma megoldódik.
A harmadik esetben, ha szerencsénk van,
egy kis lassítóval és a befúvási érték helyes
megválasztásával (lamellával szabályozható
köztes szárítóknál) szintén megoldódik a
probléma, ha mégsem, akkor vagy cseréljük
ki a raszterhengert egy erősebbre - ami persze
megfelelő az adott rácssűrűséghez -, vagy
cseréljük fel a két színt. Magasabb gépsebességeknél,
180 m/min és efelett, ezek a visszacmelési
problémák igen gyakran előfordulnak,
még a raszterhenger azonos csészeszerűségénél
is. Hogy a problémáknak még inkább
elejét vegyük, a raszterhengereinket ki kell
méretnünk. Ennek a mérésnek az eredménye
egy cmVm 2
mértékegységű szám lesz, amit a