You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Kisné Elő Mária (Kiskunhalas)<br />
Anyámhoz<br />
Édesanyám! Te drága múlt idő!<br />
Te szigorú szerető lélek!<br />
Gyerekkorom biztonsága,<br />
Ifjúságom féltő őrizője,<br />
Érett korom támasza,<br />
Lelkem vigasztalója,<br />
Hiányzol!<br />
Kinek fussak a karjába?<br />
Kinek mondjam el titkom, bánatom?<br />
Kitől kérjek tanácsot, vigasztalást?<br />
Nincs hozzád hasonló, nincs más!<br />
Édesanyám! Hiányzol!<br />
Szeretett-e valaha is engem úgy<br />
Féltve, becézve, bíztatva bárki, mint te?<br />
Nem hiszem, mert akkor most nem érezném:<br />
Anyám, te drága csupaszív ember<br />
Még mindig nagyon, tán egyre jobban<br />
Hiányzol!<br />
Pecznyík Pál<br />
2016. március 12.<br />
Búcsú vers, - temetés napon<br />
Életemben a Nap alatt,<br />
eljött a végső pillanat.<br />
Végleg megállt verő szívem,<br />
véget ért földi életem.<br />
Lelkem itt hagyta testemet,<br />
földi por, mennybe nem mehet!<br />
Testem koporsóba zárva<br />
pihen, temetésre várva.<br />
Egyszerű koporsóm felett,<br />
hangozzon istentisztelet.<br />
Hadd lehessen temetésem<br />
felhívás, hogy el ne késsen<br />
az, ki Jézust nem ismeri,<br />
még ma, adja szívét neki!<br />
Elföldelve, Lelkem sátra,<br />
vár a nagy feltámadásra!<br />
Arasznyi volt földi pályám,<br />
Istenhez szállt, érte hálám.<br />
Ne ejtsetek könnyet értem,<br />
szebb hazámba hazaértem!<br />
Ott nincsenek évek, napok,<br />
nemsoká’ új ruhát kapok.<br />
Képzeletfeletti szépet,<br />
melyen nem fog az enyészet.<br />
Urunk hívó, szent szavára<br />
ti is jöttök, nemsokára.<br />
Haláltól ti ne féljetek!<br />
Jézus győzött, hogy éljetek!<br />
Megváltónkkal együtt leszünk,<br />
s örök fényben örvendezünk.<br />
Celldömölk, 2013. 01. 28.<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Kiss László<br />
Finoman...<br />
Finoman mondom el, hogy jól is<br />
tudj lakni a szavaimmal, és ne csak<br />
éhező szemekkel nézz rám ártatlanul.<br />
Kész vagyok igaznak adni magam,<br />
kész a megkezdésre, kész a „van”-ra,<br />
és kész a folytatásra. Finoman mondom<br />
el, s magam hibáit mutatom,<br />
hogy tudd, komolyságom megrendíthetetlen.<br />
Dinók Zoltán (Kecskemét)<br />
Jóska megbánja<br />
novelláját<br />
Az SZTK-ból jött haza. Letette barna<br />
sálját, levette fehér nadrágját s enni készült,<br />
de az ideg tovább munkálkodott<br />
benne, sőt érezni kezdte még a gyomrában<br />
is. Nehezen rágta meg a falatokat, a<br />
szájzárára gondosan ügyelt. Ő már soha<br />
többet nem lesz munkaképes. Segélyből<br />
él. Nehezen. Miután befejezte az evést,<br />
sóhajtott egy nagyot s írni akart. De mielőtt<br />
gondolataiba merült volna, hívta<br />
Gábor, a legjobb barátja:<br />
– Szia, Jóska, hogy vagy?<br />
– Köszönöm, jól!<br />
– Voltál az SZTK-ban?<br />
– Igen. Kapom továbbra is a segélyt.<br />
– Ha írsz, akkor nem zavarlak!<br />
– Köszi, sok kéziraton dolgozom.<br />
Elköszönt, s letette a mobilt. Valóban<br />
rengeteget írt, így hozzá is látott a<br />
munkához. Legutóbb küldött novelláit<br />
elutasították. Jóska gondolt egyet s rájött,<br />
hogy legjobb lesz, ha a saját életéről<br />
fog írni. Abban van aztán fikció meg<br />
miegymás, így hát bele is vetette magát<br />
a munkába.<br />
– Akkor írok jót, ha azzal a szándékkal<br />
írom, hogy a fióknak lesz csak!<br />
– gondolta<br />
Írta egymás után a sorokat, megállás<br />
nélkül. Egy idő után azonban belefáradt<br />
s vágyott a friss levegőre. Felvette dzsekijét<br />
és sétálni indult. Kint más volt az<br />
élet. A levegőváltozás azonban kellett<br />
neki. Pár perc múlva elmúlt arcának sápadt<br />
színe. Miközben azonban megy az<br />
utcán, nézi a kirakatokat, néhány hatodikos<br />
vagy hetedikes gyerek beleköt.<br />
– Nézzétek, olyan a kabátja, mintha a<br />
múlt századból lépett volna elő!<br />
A másik meg így:<br />
– A nadrágja ezer éve kiment a divatból!<br />
Finoman húzlak el, magamtól magam<br />
mellé, hogy érezd milyen, ha<br />
nem vagyok, és milyen az, ha megint<br />
visszatérek. És finoman altatlak el<br />
este, két karod párnáid közt, mintha<br />
velem aludnál el.<br />
Idézet<br />
„Föl-földobott kövek, ha visszahullnak,<br />
hoznak magukkal kis darab eget”<br />
Révbíró Tamás:<br />
Faludy György köszöntése<br />
– Gyerekek, ne csúfolódjatok, ti is<br />
lesztek ennyi idősek! – próbálta humorosra<br />
fogni a dolgot.<br />
– Mi nem csúfolódunk, hanem azt<br />
mondjuk, amit látunk – a tényeket!<br />
– Tudjátok is ti mik a tények! Hányasak<br />
vagytok történelemből, vagy<br />
irodalomból? – kérdezte mind a három<br />
gyereket.<br />
Erre hallgattak.<br />
– Maga csak nem író? – kérdezte az<br />
egyik nagysokára.<br />
– De az vagyok! – s megélem azt a<br />
kort, amelyben az időseket csak kigúnyolják.<br />
Erre tanítottak a tanárok és a<br />
szüleitek? Tudjátok, mit beszéltek? Az<br />
író a jobb világról álmodozik s aközben<br />
itt vagytok ti. Így legyen jobb a világ?<br />
Gyerekek vagytok s fogalmatok sincs<br />
mit jelent az a szó hogy: humanizmus.<br />
És ahogy gondolom, ezután se fogjátok<br />
tudni! Az írónak viszont ez rosszul<br />
esik, mert e nélkül is pocsék az élete,<br />
hiszen maga is belefárad a néha teljesen<br />
felesleges munkájába, mert sejti,<br />
hogy a kutyából nem lesz szalonna.<br />
A gyerekek hallgattak. Már bánták,<br />
hogy belekötöttek a bácsiba.<br />
– Vegyetek könyvet is a kezetekbe,<br />
ne csak az internet előtt üljetek!<br />
A diákoknak elege lett s magára<br />
hagyták. Ő meg mérgében rágyújtott.<br />
Már nem volt több kedve sétálni. Szép<br />
lassan hazaballagott.<br />
Arra gondolt, az élettörténetében<br />
is megírhatná ezt a jelenetet. Mindent<br />
leírt pár óra alatt, de valami nem fért a<br />
fejébe. Elolvasta a hosszú novellát s rájött,<br />
hogy ezt nem adhatja ki a kezéből.<br />
Keservesen sírt a végén.<br />
– Ó én szerencsétlen! Miért égetem<br />
magam? Nem adom ki. Mást fogok<br />
írni. Olyat, amire a léha közönség kíváncsi…<br />
Majd lefeküdt s elaludt. Az őrangyalok<br />
vigyáztak rá. Nekik is nagy feladatuk<br />
volt.<br />
4 | <strong>2017</strong>. március-április
Change language