Nyirségi Gondolat 2017-0304

Barcs János versei
Bizonyítva érzem
- Tündéremnek -
Nagy álmokkal megáldott gyermek
vagyok!
Álmodtam áldott szépet: - s tenger
nagyot!
Anyám sokszor, riadtan mondta
nekem: -
Sokszor részesülsz fiam
szerelemben…
Bizonyítva hallom sok intő
szavát: -
S érzem, sokat emleget féltőn,
ott át…
Tudom, ma is takar hű szíve
őrzőn:
- Mert hűséggel - Társamat, Tündét
Őrzöm.
Kettőnk sorsa: Világ-Tükörkép:
ÉLET: -
S közös Istenünk hozzám küldött
TÉGED!
(Szigethalom,2015. július28. du.15:35)
István öcsém
- emlékeztető -
Kint szél füttyögött, bent cellák fogadtak.
Sokáig hírét sem láthattad a Napnak…
Megőrizted az otthon kapott sugarat: -
S nem engedted elveszni magadban a nyarat!
(Budapest 1988. május 02.)
Szabó Tünde
Verspillér
Szivárványhíd pillérén
ölelkező nappal, éj;
képzelt álom: rejtregény…
Verseimben, prizma s fény.
Létezem
- haiku -
Rímeid között
levegőként áramlok
ha légszomj kísért.
2017. március-április
KULTURÁLIS SZALON
Barcs János
Élj még soká
- Szabó Tünde költőnek -
E szerelmem, egyedül csak a Tiéd!
Mondják: - Van neked egy hű Tündikéd!
Igazuk van! - ezt magam is érzem:
Többet ér, mint kitüntető érdem!
Neked adtam Tündérem, hű szívemet;
Úgy érzem, ezt Te megérdemelted!
Élj még soká, boldogság – létemben -:
Csak TE ragyoghatod be életem.
Istenünknek hála; - megismertelek:
Emlékeznek ránk, Tokaj - kishegyek.
Áldott emlék minden perc melletted,
Hűség-szíved oltáromra tetted…
Megáldva hiszek, minden szép szavadnak:-
S kinyílt előttünk, szívbeni ablak.
Istenem, de sokszor értünk tártad,
Közös sorsunkat hűséggel álltad: -
S mint hű madár a szerelmes párjáért:
Csőrét csókra csábítva, - áldást kért.
(Szigethalom, 2014. október 23 )
Születésnapomra
- 88 éves lettem -
Tavasz, nyár, ősz és tél, csodás évszakok,
hoztatok új erőt, békés holnapot.
Vidám madár-röptök közt lélegezve;
elorzott napjaink közt kételkedve,
örömre vágytunk, rakétás világban:
repülők suhantak égi határban.
Mesztényláb futkostunk barcsi homokon,
tépett napjaink közti futamokon…
bús cselekedet, rakétás világban -
félénk gyermekként, nagyapámmal háltam.
S a repülő; mintha madár lenne, -
lelkemből imákat szüretelve…
nyugtasd háborgásom barcsi határban:
kétkedve éltél e szörnyű világban!
Nagy sorsod, egykor majd mindent kitakar: -
s háború után, lesz még boldog magyar?!
Szigethalom 2015. 08.18.
Szabó Tünde és Barcs János
A rakamaz-tokaji írótáborban (2016)
Szabó Tünde
Mottó:
„Szerelmem tenger: -
S még mindig ugyanaz.”
B.J. Szerelem (2)
Lobogj tovább!
(Szerelem 3.)
A régi tűz emlékparázs
lett szívünkben.
Néma éjek
csorbult szárnyát
Isteni fénysugár karolta.
S jött új tavasz,
aztán nyári villanás...
Zsoltárát őszi levelek
zizzenései dúdolták,
korán megmentve téli zenének!
Sa szerelem tenger
tangót libben most. December
buja-pihe hangjegyei
szűz hókristály-köntöst
varázsoltak lelkünkre,
elrejtve érzelmek árnyát.
Lobogj tovább,
tiszta lángú, nagy szerelem!
Debrecen, 2014. nov. 20
Merengő
-Barcs Jánosnak-
Hold fényében elmerengve,
könnyű álom száll az estre,
színpompás a táj.
Csillagvarázs hinti porát,
kéklő égen ezüst sugár.
Szivárványszínű hajnalpír
üde reggeli haranghír,
reménnyel telt vágy.
Napkoronás hamvas füvön,
tölgyfa árnyékában ülök,
szép nyugodt nap vár.
Rigó fütyül a zöld lombon,
aranykakas templomtornyon
imáról mesél...
Kúszó felleg játszadozik,
bárány-felhő köddé válik:
Kies ábrándkép.
| 5