23.10.2017 Views

Kóspallagi Harsona 2015.12.

Első számunk.

Első számunk.

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

<strong>Kóspallagi</strong> <strong>Harsona</strong><br />

A kóspallagi polgárok független lapja * A lap ingyenes * 2015 december<br />

A <strong>Kóspallagi</strong> Hírvilág küldetése:<br />

beszéljük meg közös dolgainkat<br />

Tisztelt <strong>Kóspallagi</strong>ak!<br />

Meghívó fórumokra<br />

Tisztelettel meghívjuk a falu lakosságát,<br />

hovatartozástól függetlenül egy „fogadónap”<br />

keretei belül az összetartás jegyében<br />

a következő időpontokra és programokra:<br />

• 2015. december 29-én 12-20 óra között<br />

egy tál meleg étellel, hideg-meleg italokkal<br />

várjuk önöket!<br />

Az elmúlt egy év eseményeinek folyamatait<br />

- hivatalos jegyzőkönyvekkel alátámasztva<br />

- közösen értékeljük. Szó lesz<br />

az önkormányzat anyagi helyzetről - hivatalos<br />

dokumentumokkal alátámasztva - a<br />

pénzügyi vezetőnk előadásában!<br />

Mindhárom képviselő elmondja indoklását<br />

a feloszlatás okairól. Ezt kötetlen<br />

beszélgetés, évértékelő és évbúcsúztatás<br />

követi.<br />

Tiszteletbeli vendégünk: Klein Tibor<br />

polgármester, Drexler Lajosné képviselő,<br />

akik a még megválaszolatlan és még fel<br />

nem tett kérdésekre válaszolnak!<br />

18 órai kezdettel előadás Egy sikertörténet,<br />

avagy hogyan faragta le a 30 milliós<br />

hiányt 8 millióra a polgármester ügyes,<br />

Mi, vállalkozók, úgy döntöttünk,<br />

hogy elindítunk vagy<br />

inkább feltámasztunk egy<br />

megbízható, részrehajlásmentes,<br />

független, demokratikus<br />

hírforrást, ahol mindenki hozzászólhat,<br />

véleményt alkothat,<br />

tájékoztathat, tájékozódhat,<br />

hirdethet. Ez <strong>Kóspallagi</strong><br />

<strong>Harsona</strong> néven fog megjelenni<br />

havi egy alkalommal, az érdeklődés<br />

függvényében.<br />

Szeretnénk megoldani a faluban<br />

szemmel látható ellentéteket,<br />

összekovácsolni ezt a<br />

jobb sorsra érdemes közösséget.<br />

Megoldani a félretájékoztatást,<br />

ami a széthúzás<br />

egyik oka.<br />

A mai nehéz világunkban<br />

az összefogás elengedhetetlen,<br />

hogy ezt a kis közösséget,<br />

a falut megmentsük a „kihalástól”.<br />

Osszuk meg véleményünket,<br />

megbízható, ellenőrizhető<br />

hírforrásból tájékozódjunk,<br />

tartózkodjuk az alaptalan vádaskodásoktól!<br />

„ Az egyetértésben a kis<br />

dolgok gyarapodnak, a széthúzásban<br />

a legnagyobbak is<br />

széthullanak.” (Sallustius)<br />

„A viták lényege nem a győzelem,<br />

hanem az előrehaladás.”<br />

(J. Joubert)<br />

„A vita -a tudás cseréje. A<br />

vitatkozás – a tudatlanságé!”<br />

(R. Quillen)<br />

Kossik Miklós<br />

kapcsolat: 06-30/290-9806<br />

takarékos gazdálkodással - előadó Klein<br />

Tibor polgármester.<br />

• 2016. január 16-án 12–20 óra között egy<br />

tál meleg étellel, hideg-meleg italokkal várjuk<br />

önöket.<br />

Az új polgármester-jelöltek és képviselő-jelöltek<br />

bemutatkozása, a következő,<br />

megközelítőleg négy év elképzelései,<br />

programja. Kerekasztal megbeszélések,<br />

építőjellegű viták.<br />

VIP vendégünk: Orosz János, Kismaros<br />

volt polgármestere, Klein Tibor polgármester,<br />

Drexler Lajosné képviselő!<br />

• 2016. február 6-án 12–20 óra között egy<br />

tál meleg étellel, hideg-meleg italokkal várjuk<br />

önöket.<br />

Várjuk önöket a jelenlegi polgármester<br />

és a polgármester-jelöltek között tartandó<br />

kerekasztal megbeszélésre a nyilvánosság<br />

előtt. Programbeszédek. Nyilvános fórum.<br />

Állandó vendégeink továbbra is: Klein<br />

Tibor polgármester és Drexler Lajosné<br />

képviselő, akiktől várjuk a képviselő-testület<br />

elmúlt időszakának értékelését.<br />

Kedves <strong>Kóspallagi</strong><br />

Polgártársaim!<br />

<strong>Kóspallagi</strong> <strong>Harsona</strong> néven tájékoztató<br />

újság indul községünkben.<br />

A harsona sokszor<br />

szerepel a Bibliában. Az állatok<br />

szarvából készült kürtöket<br />

főleg jeladásra használták.<br />

Fémből is készült, amit<br />

harsonának, trombitának neveztek<br />

(ezüstharsona).<br />

Használták templomi<br />

szertatásokkor, énekesek<br />

mellett zenészek is voltak<br />

kürtösök és harsonások. Ritkábban<br />

más célra is használták.<br />

A prófétáknál az Úr napjának,<br />

az ítéletnek elérkeztét<br />

jelzi a harsona felhangzása.<br />

Most, az adventi időben,<br />

karácsonyra készülve, Krisztus<br />

világvégi, második eljövetelére<br />

is készülünk, amikor<br />

az angyalok harsonaszóval<br />

fogják összegyűjteni a választottakat<br />

és a végső harsonaszóra<br />

feltámadnak a halottak.<br />

Túrmezei Erzsébet versével<br />

kívánok szép adventet a<br />

község polgári vezetőinek és<br />

az itt élő polgártársaimnak és<br />

híveimnek.<br />

Betlehemi Kenyércsoda<br />

Letekintett az éhező világra<br />

Ő, aki minket öröktől szeret,<br />

s a betlehemi jászol szalmájára<br />

odatette ínségünket szánva,<br />

irgalmasan – a Kenyeret.<br />

Azóta évszázadok telnek,<br />

s az a Kenyér ezernek meg ezernek,<br />

éhezők millióinak elég...<br />

neked, nekem!<br />

Mindenkinek, aki a pásztorok<br />

nyomában eltalál oda,<br />

ahogyan ők azon a csendes éjen...<br />

s másokat is boldogan hívogasson<br />

osztozni az égi Kenyéren.<br />

Betlehemi kenyércsoda.<br />

Temesvári Károly Benedek<br />

pálos plébános


2 <strong>Kóspallagi</strong> <strong>Harsona</strong><br />

A „jöttment” gondolatai<br />

Kóspallag a Börzsöny ékköve.<br />

Madártávlatból szemlélve<br />

gyönyörűen simul be a környező<br />

hegyek közé, mintha<br />

Isten tenyerén feküdne.<br />

Amikor mérlegeltem, hogy<br />

ide költözöm, kompromiszszumok<br />

mentén döntöttem.<br />

A helység szép természeti<br />

környezete, a pénztárcámhoz<br />

szabott árú ház volt a pozitív<br />

ösztönző, s az, hogy senkit<br />

sem ismerek a faluból, okozott<br />

némi fenntartást bennem.<br />

Aztán döntöttem, léptem,<br />

s az előjelek borúsra fordultak.<br />

Édesanyám, aki terveink<br />

szerint velem költözött<br />

volna, meghalt, s a kisebbik<br />

lányom Kazahsztánból hazatérve<br />

kijelentette, hogy legfeljebb<br />

két napot bír ki abban<br />

a „nyugalomban”, ami engem<br />

idehozott.<br />

Hamar összebarátkoztam<br />

azokkal, akik visszasugározták<br />

a nyíltságomat és emberszeretetemet.<br />

Amikor tavaly novemberben<br />

Klein Tibor felkért, hogy<br />

legyek külső szakértő tagja a<br />

Immár 25 éve, hogy ezt a csodálatos,<br />

festői szépségű falut választottuk lakóhelyül,<br />

magunk mögött hagyva a<br />

nyüzsgő pesti életet. Tele lelkesedéssel,<br />

reménnyel és vággyal az új élet iránt,<br />

emberszerető, alkalmazkodó, mindenki<br />

irányában nyitó, emberként jöttünk.<br />

Imádjuk a szépet, ezt a mesés gyönyörűséget,<br />

ami körülvesz bennünket. Természetünknél<br />

fogva a szépet szebbé, a<br />

jót jobbá képzeltük, s ha tehettük, varázsoltuk<br />

magunk körül.<br />

Örömmel töltött el, hogy egyre több<br />

hozzánk hasonló, vidékre vágyó pesti<br />

képzelte el életét ebben a mesés hegyi<br />

faluban. Számtalan falugyűlésen voltunk<br />

tanúi annak, amikor mi, „idegenek”<br />

hangot adtunk annak, hogy a falu<br />

felvirágoztatására milyen lehetőségeket<br />

kínál a környezet, amit csak ki kellene<br />

aknázni és használni. Fájó szívvel<br />

tapasztaltuk, hogy a mi ötleteinkre, javaslatainkra<br />

itt nincs szükség, minden<br />

pénzügyi bizottságnak, először<br />

kategorikusan nemet<br />

mondtam, de később, látva,<br />

hogy Sorecz János és Kossik<br />

Miklós is ebben a bizottságban<br />

dolgozik, mégis elfogadtam<br />

a felkérést.<br />

Mindent elkövettem, hogy<br />

a testület munkáját a szakszerűség<br />

és a jogkövetés irányába<br />

befolyásoljam. Amikor<br />

láttam, hogy a reális teljesítménynek<br />

becsülete nincsen,<br />

sőt, a fellángoló irigység<br />

és féltékenység közellenséget<br />

csinál belőlem, inkább<br />

lemondtam a tisztségemről.<br />

Lemondtam, mert úgy<br />

éreztem, nem feladatom,<br />

hogy bárkire haragudni segítsek.<br />

Lemondtam, mert<br />

azt láttam, hogy a köz javát<br />

törvényes úton szolgálni<br />

akarókból itt ellenséget<br />

csinál a suttogó rágalom, s<br />

tudjuk, a rossz hír sokszorta<br />

gyorsabban terjed, mint az<br />

igazság. Megtanultam, hogy<br />

Kóspallagon nem azt tekintik<br />

bűnösnek, aki a gaztetteket<br />

elköveti, hanem azt, aki ezt<br />

nyilvánosságra hozza.<br />

Nem az erkölcstelen, aki<br />

hazudik, hamisít, csal, rágalmaz,<br />

hanem az, aki ezt szóvá<br />

teszi. Hovatovább dicséretes,<br />

ha választott vezetők megagyabugyálják<br />

politikai ellenfelüket,<br />

s ellenség lesz abból,<br />

aki az igazságot tanúsítja.<br />

Gyurcsányi szintű öntömjénezéssel<br />

elleplezni a hozzá<br />

nem értést, a többmilliós<br />

károkozást, az itt megengedett.<br />

Úgy látszik, a politika<br />

ott kezdődik, ahol a becsület<br />

véget ér.<br />

Keresztényként ez az értékrend<br />

számomra elfogadhatatlan.<br />

Helyi Fidesz-elnökként<br />

meg fogom tenni a<br />

megteendőket. Ha ez a generáció<br />

ezt nem tudja, nem<br />

akarja befogadni, hogy a közéletet<br />

nem lehet csúsztatásokra<br />

építeni, talán majd a fiatalok<br />

megértik, s változtatnak.<br />

Azoknak majd újra segíteni<br />

fogok becsületesen, a<br />

legjobb tudásom szerint.<br />

Cseke László<br />

Gyerekkori<br />

karácsonyeste<br />

Hirtelen milyen nagy teret<br />

nyitott<br />

óriási ereje a fagynak.<br />

A jeges mezőn szinte<br />

tériszonyt<br />

érezve csak gubbadnak a<br />

varjak.<br />

Meredeznek a reggel még<br />

komor<br />

hegyek fái is talpig<br />

zúzmarásan.<br />

A ház asztalán fölragyog a bor;<br />

fenyők zúgnak a<br />

harangkondulásban.<br />

S az erdei mélyutakra szorul<br />

a hófúvás; a szomszéd<br />

faluból hát<br />

toronyiránt jön a plébános úr<br />

imbolyogva karácsonyra<br />

hozzánk<br />

A havas fényben látni még,<br />

ahogy<br />

némán fölnéz az úti<br />

feszületre,<br />

hol szegként lógnak már<br />

a jégcsapok,<br />

mielőtt a fiú megszületne<br />

Az összefogás csak vágyálom marad?<br />

Simon István<br />

jó úgy, ahogy van!<br />

Ha jó volt eddig, legyen jó ez után is!<br />

Természetesen vannak és voltak kivételek,<br />

de ez volt a ritkább! Egyre inkább<br />

szembesülni kellett a falu kettészakadásával!<br />

Szörnyű megélni, átélni, hogy<br />

25 év után is csak toporgunk, mert az<br />

összefogás hiánya állandóan visszaveti<br />

ennek a falunak a törekvéseit.<br />

A családi összefonódások nem engedik<br />

meg a változásokat, az őszinte véleménynyilvánításokat,<br />

még akkor sem,<br />

ha a szíve mélyén ellentétes gondolatokat<br />

fogalmazna meg! Mindenki a hibát<br />

keresi a másikban és nem azt, hogy miben<br />

tudna segítő kezet nyújtani!<br />

Egy a cél, egy az út, egy az érdek, s<br />

ez nem más, mint kis falunk ÉLETE!<br />

Ez az élet pedig a miénk, a gyermekeinké,<br />

az unokáinké! Nincs joga tönkretenni<br />

senkinek!<br />

Miért nem hihető, hogy nem csak a<br />

született falubelinek lehetnek építő ötletei,<br />

miért nem hiszik el, hogy az „idegen<br />

betelepülő” is sajátjaként gondolhat<br />

arra a helyre, ahol az életét kívánja leélni?<br />

S ha ezért még tenni is tud, miért<br />

nem kaphat rá lehetőséget? Miért csak<br />

ellenséget látnak az ő személyükben?<br />

Nem kevesebbek, nem butábbak,<br />

nem műveletlenebbek! Talán tágabb<br />

látókörrel, a nagy városból hozott, az<br />

életre vonatkozó tapasztalattal javát<br />

szolgálhatnák ennek a közösségnek!<br />

Nézzünk körül a világban! Mire számíthatunk?<br />

Mi lesz a jövőnk?<br />

Legalább ott és azért tegyünk valamit,<br />

ahol még lehet! Ezért a kis közösségért,<br />

ezért a faluért érdemes áldozni,<br />

s ha kell, talán feláldoznia magát, az elképzeléseit<br />

annak, aki látja, hogy lehet<br />

ezt másképpen is csinálni!<br />

Reménykedjünk, hogy ez nem csak<br />

vágyálom marad!<br />

Ferencziné Teleki Katalin


<strong>Kóspallagi</strong> <strong>Harsona</strong> 3<br />

Karácsonyi gondolatok csengőszó mellett<br />

Az ember életében - sokáig<br />

fel nem ismerten - nagy jelentőségű<br />

az IDŐ. A kor előre<br />

haladtával mélyül az ember<br />

bölcsessége, hajlamos világmegváltó<br />

gondolatokra.<br />

Az adventi időszak minden<br />

évben fokozottan inspirál<br />

a gondolkodásra. Donászy<br />

Magdától kölcsönvéve:<br />

„Szeretettel jöttem,<br />

szívesen maradok,<br />

hogy veletek töltsem<br />

a szép ünnepnapot”<br />

Ember voltál, méltó e névre<br />

Legjobb fiú, testvér és rokon<br />

Örök szeretet kísérjen az égbe<br />

S kik maradtunk, lenn e halmokon<br />

Kérjük Istent, vegyen kegyelmébe<br />

Szülőfaludban, Kóspallagon<br />

sorsunk könyvét nem magunk<br />

A írjuk, azt születésünk pillanatában<br />

kijelölték, s azon az úton<br />

kell végighaladnunk. Te az utadat<br />

Kóspallagon kezdted, a legszebb tavaszi<br />

hónapban. Itt voltál kisfiú, kamasz,<br />

fiatal felnőtt. Itt találtad meg a<br />

boldogságot feleséged és fiaid mellett.<br />

Nincs más, aki nálad jobban szerette<br />

ezt a kis falut. Örömmel és büszkeséggel<br />

beszéltél, nyilatkoztál, írtál<br />

a csodás börzsönyi tájról és lakóiról.<br />

„Gazdag emberek élnek itt - írtad -,<br />

akik ismerik e táj titkait.” Szeretettel és<br />

tisztelettel beszéltél mindenkiről. Lehetett<br />

az fiatal, vagy idős.<br />

Nézegetem a régi újságok megsárgult<br />

lapjait – Népszabadság melléklete,<br />

Váci Napló, <strong>Kóspallagi</strong> Hírek, a szlovák<br />

Mintegy tizenöt évvel ezelőtt<br />

megérlelődött bennem,<br />

hogy ideje egy nyugodt, természeti<br />

környezetet választani<br />

és lassítani az életem folyásán.<br />

Sok-sok keresgélés után<br />

rátaláltam egy „ékszerdobozra”<br />

a Börzsöny szívében.<br />

Kóspallag az első pillanatban<br />

megfogott, elvarázsolt.<br />

Gyors döntés és felségemmel<br />

itt találtuk magunkat.<br />

Megbirkózva a kezdeti nehézségekkel,<br />

egyre világosabbá<br />

vált, megérte elszakadni a<br />

nagyváros irdatlan zajától és<br />

végre észrevenni az emberi<br />

szavakat, a természet üzenetét.<br />

Régi, gyermekkori karácsonyok<br />

hangulata köszönt<br />

vissza. Az emberek beszélgetnek,<br />

köszönnek egymásnak,<br />

figyelnek a másikra. Felbecsülhetetlen<br />

értékek.<br />

Egyre nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban<br />

éltük<br />

mindennapjainkat. Sajnos<br />

igaznak bizonyult a mondás,<br />

semmi nem tart örökké. Az<br />

utóbbi időkben egyre sötétebb<br />

felhők gyülekeztek. Teret<br />

nyer a gyűlölet, a másik<br />

ember lejáratása, a közösség<br />

megosztása. Az érdemi viták<br />

helyett a vitatkozás tört a felszínre.<br />

Egymás meggyőzése<br />

helyett egymás legyőzése<br />

lett fontos.<br />

Az élet alapja, a lelkek<br />

In memoriam Csizmadia Vilmos<br />

nyelvű újság - mindegyikben az itt élő<br />

emberekről nyilatkozol. Az életükről,<br />

az iskolásokról, eredményeikről, eseményeinkről,<br />

pályázatokról, a környezetről,<br />

s ki tudja mind felsorolni.<br />

A kilencvenes évek elején az első<br />

polgármesteri teendőd volt, hogy viszszahoztad<br />

a felső tagozatot. Új iskolát<br />

építettél a meglevő két tanteremhez.<br />

Minden támogatást megkaptunk tőled.<br />

A „szíved csücske” volt az iskola<br />

sorsa, fejlődése. Segítettél, hogy legyenek<br />

több szakot ellátó tanárok (továbbtanulással,<br />

utazási hozzájárulással).<br />

Büszke voltál, hogy évről évre<br />

több diák tanul tovább a környező középiskolákban,<br />

s megállták a helyüket.<br />

Amikor pedig veszélyes felhők sorakoztak<br />

az iskola léte felett, minden követ<br />

megmozgattál. Ésszerű összevonással<br />

(készségtárgyak) kevesebb, de jól felkészült<br />

tanárral jó pár évig tettük a<br />

dolgunkat, mindenki a maga helyén.<br />

Oldalakat írhatnék a harcról, amit<br />

végig vívtál az önkormányzat tagjaival,<br />

tanárokkal, szülőkkel, vigyázva,<br />

nyugalma került veszélybe.<br />

MEGSZÓLALT A CSENGŐ!<br />

Most sajnos a vészcsengő!<br />

Emberek, <strong>Kóspallagi</strong>ak!<br />

Halljuk meg a csengőt!<br />

Tegyünk róla, hogy a csengő<br />

hangja ne veszélyt jelentsen,<br />

hanem a karácsony üzenetét<br />

közvetítse. Mindenki gondolkodjon<br />

el, nézzen a másik<br />

szemébe és nyújtson kezet,<br />

fogadja el a feléje nyújtott<br />

jót és ő is sugározzon megbékélést.<br />

„Karácsony ünnepén<br />

az a kívánságom.<br />

Legyen boldog mindenki<br />

ezen a világon.<br />

Itt is, ott is mindenütt<br />

legyen olyan béke,<br />

mint amilyen bent lakik<br />

az emberek szívébe.”<br />

(Pálfalvi Nándor)<br />

Áldott, boldog, békés karácsonyi<br />

ünnepeket kívánok!<br />

Miklós István<br />

alpolgármester<br />

hogy ne keresztezzük egymás elképzeléseit,<br />

terveit. Emlékszem, az első szülői<br />

értekezleten egy testületi tag rosszul<br />

számolt, s ez mentette meg az iskolát.<br />

2007-ben vége lett. Nem lehetett tovább<br />

halogatni. Az 1-4. osztály maradt,<br />

ilyen-olyan összevonásban. Sokan<br />

fordultak hozzánk segítségért, Te<br />

soha sem mondtál nemet. Mindig volt<br />

valamilyen megoldás a lehetetlenre is.<br />

Az értelmes érvek, az okos szavak<br />

elérték az embereket. Megértettük,<br />

hogy ez a kis falu kell nekünk, itt szeretnénk<br />

békében, egymásért élni. Nekünk<br />

is, Neked is számtalan szélmalomharcot<br />

kellett megvívni, hogy így<br />

legyen. Sajnos, a harcból sok maradt.<br />

Te utad a nyáron a végéhez ért.<br />

A Távozásoddal nagy űrt hagytál<br />

magad után.<br />

A sors könyvében úgy volt megírva<br />

Nehéz tölgyet derékon törte az élet vihara.<br />

xxxx. yyyyyyyyyy.


4 <strong>Kóspallagi</strong> <strong>Harsona</strong><br />

Gazdaemlékeztető a múltról<br />

Az itt élő emberek az elmúlt<br />

évszázadban elsősorban bányászatból,<br />

illetve erdőgazdálkodásból<br />

biztosították<br />

családjuk megélhetését, másodsorban<br />

földműveléssel,<br />

állattartással foglalkoztak.<br />

A szántók művelését, a<br />

termés behordását lovakkal<br />

végezték. A szegényebb családok<br />

tehenet, kecskét tartottak,<br />

hogy tejet, túrót, vajat<br />

tudjanak adni a gyerekeknek<br />

és az asszonyok napszámban<br />

dolgoztak a módosabb<br />

gazdáknál.<br />

Az 1950-60-as években a<br />

politika nyomására megindult<br />

a TSZCS-k szervezése.<br />

Mivel Kóspallagon a földterület<br />

kevés volt, ezért itt<br />

egy átmeneti gazdálkodási<br />

formát, szakszövetkezetet<br />

alapítottak. A szakszövetkezet<br />

gazdálkodásában<br />

és a település életében a bogyós<br />

gyümölcs telepítésével<br />

új időszak kezdődött. Az ültetvények<br />

telepítése és pótlása<br />

1964-1973 között történt.<br />

Az ültetvény egy részét<br />

feles művelésbe adták az<br />

azt igénylő tagoknak, illetve<br />

családtagjaiknak. A fennmaradó<br />

területen a gyümölcsöt<br />

napszámos munkabérben<br />

szedték le a falu lakói, de<br />

sokszor Márianosztráról és a<br />

környékről is jött munkaerő.<br />

Az embereknek már nem<br />

kellett eljárni, helyben lehetőség<br />

nyílt a foglalkoztatásukra.<br />

A helyi szabad munkaerő,<br />

elsősorban lányok,<br />

asszonyok foglalkoztatását<br />

az Ikladi Műszergyár általi<br />

motortekercselési bérmunka<br />

biztosította, mely a szövetkezet<br />

keretén belül valósulhatott<br />

meg.<br />

A termelőszövetkezet<br />

szervezése Kóspallagot is<br />

elérte 1975-ben. Az idős<br />

szakszövetkezeti tagok,<br />

akiknek létszáma 150-160<br />

fő lehetett, öregségi nyugdíj<br />

fejében aláírták a tagsági<br />

belépést, lemondtak földtulajdonukról.<br />

A tagság a Szobi<br />

Újbarázda Termelőszövetkezettel<br />

egyesült. A közös<br />

együttműködés mintegy<br />

négy évig tartott.<br />

A politikai vezetés egyik<br />

rossz döntése volt a Budapesttől<br />

Ipolydamásdig működő<br />

gödi termelőszövetkezet<br />

szobiakkal történő öszszevonása.<br />

A szövetkezet vezetése<br />

nehezen volt áttekinthető,<br />

az ipari termelés került<br />

előtérbe, a mezőgazdaság leegyszerűsödött,<br />

a terület egy<br />

részét nem művelték.<br />

A rendszerváltás idején<br />

tömegesen szűnt meg a szövetkezetben<br />

dolgozók munkaviszonya,<br />

lehetőség adódott<br />

a kilépésre, üzletrészek,<br />

tulajdoni részarányok kiadására,<br />

új gazdálkodás indítására,<br />

vagy ezek értékesítésére.<br />

Mindezek a folyamatok<br />

a gyakorlatban az emberek<br />

irányítása, megfelelő,<br />

jó szándékú tájékoztatása<br />

nélkül zajlottak le. Ebben az<br />

időszakban mindenki a saját<br />

belátása, előrelátása szerint<br />

döntött.<br />

Volt, aki eladta 10 százalékért<br />

az üzletrészét, 500-1000<br />

forintért aranykoronáját,<br />

kárpótlási jegyét, mivel úgy<br />

gondolta, hogy ő már nem<br />

fog földet túrni a további<br />

időszakban. Nem volt olyan<br />

szakvezetője a településnek,<br />

aki megakadályozta volna<br />

az üzletrészek, aranykoronák<br />

eladását, a helyi vagyon<br />

elidegenítését. Hiányzott az<br />

emberekből az együttműködési<br />

készség, a közös gondolkodás.<br />

Az országban voltak<br />

olyan településvezetők, gazdasági<br />

vezetők, akik már ekkor<br />

másképp gondolkodtak,<br />

és a lehetőségeikhez mérten<br />

igyekeztek tulajdont szerezni<br />

a helyi önkormányzatoknak,<br />

ezzel megteremtve<br />

a későbbi indulás és foglalkoztatás<br />

lehetőségét. Voltak<br />

olyan szövetkezeti vezetők,<br />

akik megakadályozták a teljes<br />

felbomlást, és a lehetőségeikhez<br />

mérten próbálták<br />

KÓSPALLAGI HARSONA<br />

A kóspallagi polgárok független lapja<br />

Felelős kiadó:<br />

Kossik Miklós<br />

Kóspallag, xxxxxxxxx utca<br />

Nyomdai előállítás:<br />

Proxa Kft<br />

2167 Vácduka, Petőfi u. 28.<br />

egyben tartani a gazdaságot.<br />

Ők döntöttek jól, mert<br />

a jövő útja mindenképpen<br />

a közös együttműködés, és<br />

összefogás, mert erre nagy<br />

szüksége van az új gazdálkodóknak<br />

is.<br />

Az együttműködésnek és a<br />

közös gondolkodásnak nem<br />

csak a gazdaságban, hanem<br />

az önkormányzatok munkájában<br />

is meg kell jelennie,<br />

mert eredményt csak így lehet<br />

elérni.<br />

Az adventi és a karácsonyi<br />

időszak a megbékélés és<br />

az elmélkedés ideje. Talán jó<br />

lenne mindenkinek megállni<br />

és elgondolkodni egy kicsit<br />

azon, hogy hogyan éljünk<br />

békességben önmagunkkal<br />

és embertársainkkal.<br />

Draxler József<br />

TAB elnök

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!