23.10.2017 Views

Kóspallagi Harsona 2015.12.

Első számunk.

Első számunk.

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

<strong>Kóspallagi</strong> <strong>Harsona</strong><br />

A kóspallagi polgárok független lapja * A lap ingyenes * 2015 december<br />

A <strong>Kóspallagi</strong> Hírvilág küldetése:<br />

beszéljük meg közös dolgainkat<br />

Tisztelt <strong>Kóspallagi</strong>ak!<br />

Meghívó fórumokra<br />

Tisztelettel meghívjuk a falu lakosságát,<br />

hovatartozástól függetlenül egy „fogadónap”<br />

keretei belül az összetartás jegyében<br />

a következő időpontokra és programokra:<br />

• 2015. december 29-én 12-20 óra között<br />

egy tál meleg étellel, hideg-meleg italokkal<br />

várjuk önöket!<br />

Az elmúlt egy év eseményeinek folyamatait<br />

- hivatalos jegyzőkönyvekkel alátámasztva<br />

- közösen értékeljük. Szó lesz<br />

az önkormányzat anyagi helyzetről - hivatalos<br />

dokumentumokkal alátámasztva - a<br />

pénzügyi vezetőnk előadásában!<br />

Mindhárom képviselő elmondja indoklását<br />

a feloszlatás okairól. Ezt kötetlen<br />

beszélgetés, évértékelő és évbúcsúztatás<br />

követi.<br />

Tiszteletbeli vendégünk: Klein Tibor<br />

polgármester, Drexler Lajosné képviselő,<br />

akik a még megválaszolatlan és még fel<br />

nem tett kérdésekre válaszolnak!<br />

18 órai kezdettel előadás Egy sikertörténet,<br />

avagy hogyan faragta le a 30 milliós<br />

hiányt 8 millióra a polgármester ügyes,<br />

Mi, vállalkozók, úgy döntöttünk,<br />

hogy elindítunk vagy<br />

inkább feltámasztunk egy<br />

megbízható, részrehajlásmentes,<br />

független, demokratikus<br />

hírforrást, ahol mindenki hozzászólhat,<br />

véleményt alkothat,<br />

tájékoztathat, tájékozódhat,<br />

hirdethet. Ez <strong>Kóspallagi</strong><br />

<strong>Harsona</strong> néven fog megjelenni<br />

havi egy alkalommal, az érdeklődés<br />

függvényében.<br />

Szeretnénk megoldani a faluban<br />

szemmel látható ellentéteket,<br />

összekovácsolni ezt a<br />

jobb sorsra érdemes közösséget.<br />

Megoldani a félretájékoztatást,<br />

ami a széthúzás<br />

egyik oka.<br />

A mai nehéz világunkban<br />

az összefogás elengedhetetlen,<br />

hogy ezt a kis közösséget,<br />

a falut megmentsük a „kihalástól”.<br />

Osszuk meg véleményünket,<br />

megbízható, ellenőrizhető<br />

hírforrásból tájékozódjunk,<br />

tartózkodjuk az alaptalan vádaskodásoktól!<br />

„ Az egyetértésben a kis<br />

dolgok gyarapodnak, a széthúzásban<br />

a legnagyobbak is<br />

széthullanak.” (Sallustius)<br />

„A viták lényege nem a győzelem,<br />

hanem az előrehaladás.”<br />

(J. Joubert)<br />

„A vita -a tudás cseréje. A<br />

vitatkozás – a tudatlanságé!”<br />

(R. Quillen)<br />

Kossik Miklós<br />

kapcsolat: 06-30/290-9806<br />

takarékos gazdálkodással - előadó Klein<br />

Tibor polgármester.<br />

• 2016. január 16-án 12–20 óra között egy<br />

tál meleg étellel, hideg-meleg italokkal várjuk<br />

önöket.<br />

Az új polgármester-jelöltek és képviselő-jelöltek<br />

bemutatkozása, a következő,<br />

megközelítőleg négy év elképzelései,<br />

programja. Kerekasztal megbeszélések,<br />

építőjellegű viták.<br />

VIP vendégünk: Orosz János, Kismaros<br />

volt polgármestere, Klein Tibor polgármester,<br />

Drexler Lajosné képviselő!<br />

• 2016. február 6-án 12–20 óra között egy<br />

tál meleg étellel, hideg-meleg italokkal várjuk<br />

önöket.<br />

Várjuk önöket a jelenlegi polgármester<br />

és a polgármester-jelöltek között tartandó<br />

kerekasztal megbeszélésre a nyilvánosság<br />

előtt. Programbeszédek. Nyilvános fórum.<br />

Állandó vendégeink továbbra is: Klein<br />

Tibor polgármester és Drexler Lajosné<br />

képviselő, akiktől várjuk a képviselő-testület<br />

elmúlt időszakának értékelését.<br />

Kedves <strong>Kóspallagi</strong><br />

Polgártársaim!<br />

<strong>Kóspallagi</strong> <strong>Harsona</strong> néven tájékoztató<br />

újság indul községünkben.<br />

A harsona sokszor<br />

szerepel a Bibliában. Az állatok<br />

szarvából készült kürtöket<br />

főleg jeladásra használták.<br />

Fémből is készült, amit<br />

harsonának, trombitának neveztek<br />

(ezüstharsona).<br />

Használták templomi<br />

szertatásokkor, énekesek<br />

mellett zenészek is voltak<br />

kürtösök és harsonások. Ritkábban<br />

más célra is használták.<br />

A prófétáknál az Úr napjának,<br />

az ítéletnek elérkeztét<br />

jelzi a harsona felhangzása.<br />

Most, az adventi időben,<br />

karácsonyra készülve, Krisztus<br />

világvégi, második eljövetelére<br />

is készülünk, amikor<br />

az angyalok harsonaszóval<br />

fogják összegyűjteni a választottakat<br />

és a végső harsonaszóra<br />

feltámadnak a halottak.<br />

Túrmezei Erzsébet versével<br />

kívánok szép adventet a<br />

község polgári vezetőinek és<br />

az itt élő polgártársaimnak és<br />

híveimnek.<br />

Betlehemi Kenyércsoda<br />

Letekintett az éhező világra<br />

Ő, aki minket öröktől szeret,<br />

s a betlehemi jászol szalmájára<br />

odatette ínségünket szánva,<br />

irgalmasan – a Kenyeret.<br />

Azóta évszázadok telnek,<br />

s az a Kenyér ezernek meg ezernek,<br />

éhezők millióinak elég...<br />

neked, nekem!<br />

Mindenkinek, aki a pásztorok<br />

nyomában eltalál oda,<br />

ahogyan ők azon a csendes éjen...<br />

s másokat is boldogan hívogasson<br />

osztozni az égi Kenyéren.<br />

Betlehemi kenyércsoda.<br />

Temesvári Károly Benedek<br />

pálos plébános


2 <strong>Kóspallagi</strong> <strong>Harsona</strong><br />

A „jöttment” gondolatai<br />

Kóspallag a Börzsöny ékköve.<br />

Madártávlatból szemlélve<br />

gyönyörűen simul be a környező<br />

hegyek közé, mintha<br />

Isten tenyerén feküdne.<br />

Amikor mérlegeltem, hogy<br />

ide költözöm, kompromiszszumok<br />

mentén döntöttem.<br />

A helység szép természeti<br />

környezete, a pénztárcámhoz<br />

szabott árú ház volt a pozitív<br />

ösztönző, s az, hogy senkit<br />

sem ismerek a faluból, okozott<br />

némi fenntartást bennem.<br />

Aztán döntöttem, léptem,<br />

s az előjelek borúsra fordultak.<br />

Édesanyám, aki terveink<br />

szerint velem költözött<br />

volna, meghalt, s a kisebbik<br />

lányom Kazahsztánból hazatérve<br />

kijelentette, hogy legfeljebb<br />

két napot bír ki abban<br />

a „nyugalomban”, ami engem<br />

idehozott.<br />

Hamar összebarátkoztam<br />

azokkal, akik visszasugározták<br />

a nyíltságomat és emberszeretetemet.<br />

Amikor tavaly novemberben<br />

Klein Tibor felkért, hogy<br />

legyek külső szakértő tagja a<br />

Immár 25 éve, hogy ezt a csodálatos,<br />

festői szépségű falut választottuk lakóhelyül,<br />

magunk mögött hagyva a<br />

nyüzsgő pesti életet. Tele lelkesedéssel,<br />

reménnyel és vággyal az új élet iránt,<br />

emberszerető, alkalmazkodó, mindenki<br />

irányában nyitó, emberként jöttünk.<br />

Imádjuk a szépet, ezt a mesés gyönyörűséget,<br />

ami körülvesz bennünket. Természetünknél<br />

fogva a szépet szebbé, a<br />

jót jobbá képzeltük, s ha tehettük, varázsoltuk<br />

magunk körül.<br />

Örömmel töltött el, hogy egyre több<br />

hozzánk hasonló, vidékre vágyó pesti<br />

képzelte el életét ebben a mesés hegyi<br />

faluban. Számtalan falugyűlésen voltunk<br />

tanúi annak, amikor mi, „idegenek”<br />

hangot adtunk annak, hogy a falu<br />

felvirágoztatására milyen lehetőségeket<br />

kínál a környezet, amit csak ki kellene<br />

aknázni és használni. Fájó szívvel<br />

tapasztaltuk, hogy a mi ötleteinkre, javaslatainkra<br />

itt nincs szükség, minden<br />

pénzügyi bizottságnak, először<br />

kategorikusan nemet<br />

mondtam, de később, látva,<br />

hogy Sorecz János és Kossik<br />

Miklós is ebben a bizottságban<br />

dolgozik, mégis elfogadtam<br />

a felkérést.<br />

Mindent elkövettem, hogy<br />

a testület munkáját a szakszerűség<br />

és a jogkövetés irányába<br />

befolyásoljam. Amikor<br />

láttam, hogy a reális teljesítménynek<br />

becsülete nincsen,<br />

sőt, a fellángoló irigység<br />

és féltékenység közellenséget<br />

csinál belőlem, inkább<br />

lemondtam a tisztségemről.<br />

Lemondtam, mert úgy<br />

éreztem, nem feladatom,<br />

hogy bárkire haragudni segítsek.<br />

Lemondtam, mert<br />

azt láttam, hogy a köz javát<br />

törvényes úton szolgálni<br />

akarókból itt ellenséget<br />

csinál a suttogó rágalom, s<br />

tudjuk, a rossz hír sokszorta<br />

gyorsabban terjed, mint az<br />

igazság. Megtanultam, hogy<br />

Kóspallagon nem azt tekintik<br />

bűnösnek, aki a gaztetteket<br />

elköveti, hanem azt, aki ezt<br />

nyilvánosságra hozza.<br />

Nem az erkölcstelen, aki<br />

hazudik, hamisít, csal, rágalmaz,<br />

hanem az, aki ezt szóvá<br />

teszi. Hovatovább dicséretes,<br />

ha választott vezetők megagyabugyálják<br />

politikai ellenfelüket,<br />

s ellenség lesz abból,<br />

aki az igazságot tanúsítja.<br />

Gyurcsányi szintű öntömjénezéssel<br />

elleplezni a hozzá<br />

nem értést, a többmilliós<br />

károkozást, az itt megengedett.<br />

Úgy látszik, a politika<br />

ott kezdődik, ahol a becsület<br />

véget ér.<br />

Keresztényként ez az értékrend<br />

számomra elfogadhatatlan.<br />

Helyi Fidesz-elnökként<br />

meg fogom tenni a<br />

megteendőket. Ha ez a generáció<br />

ezt nem tudja, nem<br />

akarja befogadni, hogy a közéletet<br />

nem lehet csúsztatásokra<br />

építeni, talán majd a fiatalok<br />

megértik, s változtatnak.<br />

Azoknak majd újra segíteni<br />

fogok becsületesen, a<br />

legjobb tudásom szerint.<br />

Cseke László<br />

Gyerekkori<br />

karácsonyeste<br />

Hirtelen milyen nagy teret<br />

nyitott<br />

óriási ereje a fagynak.<br />

A jeges mezőn szinte<br />

tériszonyt<br />

érezve csak gubbadnak a<br />

varjak.<br />

Meredeznek a reggel még<br />

komor<br />

hegyek fái is talpig<br />

zúzmarásan.<br />

A ház asztalán fölragyog a bor;<br />

fenyők zúgnak a<br />

harangkondulásban.<br />

S az erdei mélyutakra szorul<br />

a hófúvás; a szomszéd<br />

faluból hát<br />

toronyiránt jön a plébános úr<br />

imbolyogva karácsonyra<br />

hozzánk<br />

A havas fényben látni még,<br />

ahogy<br />

némán fölnéz az úti<br />

feszületre,<br />

hol szegként lógnak már<br />

a jégcsapok,<br />

mielőtt a fiú megszületne<br />

Az összefogás csak vágyálom marad?<br />

Simon István<br />

jó úgy, ahogy van!<br />

Ha jó volt eddig, legyen jó ez után is!<br />

Természetesen vannak és voltak kivételek,<br />

de ez volt a ritkább! Egyre inkább<br />

szembesülni kellett a falu kettészakadásával!<br />

Szörnyű megélni, átélni, hogy<br />

25 év után is csak toporgunk, mert az<br />

összefogás hiánya állandóan visszaveti<br />

ennek a falunak a törekvéseit.<br />

A családi összefonódások nem engedik<br />

meg a változásokat, az őszinte véleménynyilvánításokat,<br />

még akkor sem,<br />

ha a szíve mélyén ellentétes gondolatokat<br />

fogalmazna meg! Mindenki a hibát<br />

keresi a másikban és nem azt, hogy miben<br />

tudna segítő kezet nyújtani!<br />

Egy a cél, egy az út, egy az érdek, s<br />

ez nem más, mint kis falunk ÉLETE!<br />

Ez az élet pedig a miénk, a gyermekeinké,<br />

az unokáinké! Nincs joga tönkretenni<br />

senkinek!<br />

Miért nem hihető, hogy nem csak a<br />

született falubelinek lehetnek építő ötletei,<br />

miért nem hiszik el, hogy az „idegen<br />

betelepülő” is sajátjaként gondolhat<br />

arra a helyre, ahol az életét kívánja leélni?<br />

S ha ezért még tenni is tud, miért<br />

nem kaphat rá lehetőséget? Miért csak<br />

ellenséget látnak az ő személyükben?<br />

Nem kevesebbek, nem butábbak,<br />

nem műveletlenebbek! Talán tágabb<br />

látókörrel, a nagy városból hozott, az<br />

életre vonatkozó tapasztalattal javát<br />

szolgálhatnák ennek a közösségnek!<br />

Nézzünk körül a világban! Mire számíthatunk?<br />

Mi lesz a jövőnk?<br />

Legalább ott és azért tegyünk valamit,<br />

ahol még lehet! Ezért a kis közösségért,<br />

ezért a faluért érdemes áldozni,<br />

s ha kell, talán feláldoznia magát, az elképzeléseit<br />

annak, aki látja, hogy lehet<br />

ezt másképpen is csinálni!<br />

Reménykedjünk, hogy ez nem csak<br />

vágyálom marad!<br />

Ferencziné Teleki Katalin


<strong>Kóspallagi</strong> <strong>Harsona</strong> 3<br />

Karácsonyi gondolatok csengőszó mellett<br />

Az ember életében - sokáig<br />

fel nem ismerten - nagy jelentőségű<br />

az IDŐ. A kor előre<br />

haladtával mélyül az ember<br />

bölcsessége, hajlamos világmegváltó<br />

gondolatokra.<br />

Az adventi időszak minden<br />

évben fokozottan inspirál<br />

a gondolkodásra. Donászy<br />

Magdától kölcsönvéve:<br />

„Szeretettel jöttem,<br />

szívesen maradok,<br />

hogy veletek töltsem<br />

a szép ünnepnapot”<br />

Ember voltál, méltó e névre<br />

Legjobb fiú, testvér és rokon<br />

Örök szeretet kísérjen az égbe<br />

S kik maradtunk, lenn e halmokon<br />

Kérjük Istent, vegyen kegyelmébe<br />

Szülőfaludban, Kóspallagon<br />

sorsunk könyvét nem magunk<br />

A írjuk, azt születésünk pillanatában<br />

kijelölték, s azon az úton<br />

kell végighaladnunk. Te az utadat<br />

Kóspallagon kezdted, a legszebb tavaszi<br />

hónapban. Itt voltál kisfiú, kamasz,<br />

fiatal felnőtt. Itt találtad meg a<br />

boldogságot feleséged és fiaid mellett.<br />

Nincs más, aki nálad jobban szerette<br />

ezt a kis falut. Örömmel és büszkeséggel<br />

beszéltél, nyilatkoztál, írtál<br />

a csodás börzsönyi tájról és lakóiról.<br />

„Gazdag emberek élnek itt - írtad -,<br />

akik ismerik e táj titkait.” Szeretettel és<br />

tisztelettel beszéltél mindenkiről. Lehetett<br />

az fiatal, vagy idős.<br />

Nézegetem a régi újságok megsárgult<br />

lapjait – Népszabadság melléklete,<br />

Váci Napló, <strong>Kóspallagi</strong> Hírek, a szlovák<br />

Mintegy tizenöt évvel ezelőtt<br />

megérlelődött bennem,<br />

hogy ideje egy nyugodt, természeti<br />

környezetet választani<br />

és lassítani az életem folyásán.<br />

Sok-sok keresgélés után<br />

rátaláltam egy „ékszerdobozra”<br />

a Börzsöny szívében.<br />

Kóspallag az első pillanatban<br />

megfogott, elvarázsolt.<br />

Gyors döntés és felségemmel<br />

itt találtuk magunkat.<br />

Megbirkózva a kezdeti nehézségekkel,<br />

egyre világosabbá<br />

vált, megérte elszakadni a<br />

nagyváros irdatlan zajától és<br />

végre észrevenni az emberi<br />

szavakat, a természet üzenetét.<br />

Régi, gyermekkori karácsonyok<br />

hangulata köszönt<br />

vissza. Az emberek beszélgetnek,<br />

köszönnek egymásnak,<br />

figyelnek a másikra. Felbecsülhetetlen<br />

értékek.<br />

Egyre nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban<br />

éltük<br />

mindennapjainkat. Sajnos<br />

igaznak bizonyult a mondás,<br />

semmi nem tart örökké. Az<br />

utóbbi időkben egyre sötétebb<br />

felhők gyülekeztek. Teret<br />

nyer a gyűlölet, a másik<br />

ember lejáratása, a közösség<br />

megosztása. Az érdemi viták<br />

helyett a vitatkozás tört a felszínre.<br />

Egymás meggyőzése<br />

helyett egymás legyőzése<br />

lett fontos.<br />

Az élet alapja, a lelkek<br />

In memoriam Csizmadia Vilmos<br />

nyelvű újság - mindegyikben az itt élő<br />

emberekről nyilatkozol. Az életükről,<br />

az iskolásokról, eredményeikről, eseményeinkről,<br />

pályázatokról, a környezetről,<br />

s ki tudja mind felsorolni.<br />

A kilencvenes évek elején az első<br />

polgármesteri teendőd volt, hogy viszszahoztad<br />

a felső tagozatot. Új iskolát<br />

építettél a meglevő két tanteremhez.<br />

Minden támogatást megkaptunk tőled.<br />

A „szíved csücske” volt az iskola<br />

sorsa, fejlődése. Segítettél, hogy legyenek<br />

több szakot ellátó tanárok (továbbtanulással,<br />

utazási hozzájárulással).<br />

Büszke voltál, hogy évről évre<br />

több diák tanul tovább a környező középiskolákban,<br />

s megállták a helyüket.<br />

Amikor pedig veszélyes felhők sorakoztak<br />

az iskola léte felett, minden követ<br />

megmozgattál. Ésszerű összevonással<br />

(készségtárgyak) kevesebb, de jól felkészült<br />

tanárral jó pár évig tettük a<br />

dolgunkat, mindenki a maga helyén.<br />

Oldalakat írhatnék a harcról, amit<br />

végig vívtál az önkormányzat tagjaival,<br />

tanárokkal, szülőkkel, vigyázva,<br />

nyugalma került veszélybe.<br />

MEGSZÓLALT A CSENGŐ!<br />

Most sajnos a vészcsengő!<br />

Emberek, <strong>Kóspallagi</strong>ak!<br />

Halljuk meg a csengőt!<br />

Tegyünk róla, hogy a csengő<br />

hangja ne veszélyt jelentsen,<br />

hanem a karácsony üzenetét<br />

közvetítse. Mindenki gondolkodjon<br />

el, nézzen a másik<br />

szemébe és nyújtson kezet,<br />

fogadja el a feléje nyújtott<br />

jót és ő is sugározzon megbékélést.<br />

„Karácsony ünnepén<br />

az a kívánságom.<br />

Legyen boldog mindenki<br />

ezen a világon.<br />

Itt is, ott is mindenütt<br />

legyen olyan béke,<br />

mint amilyen bent lakik<br />

az emberek szívébe.”<br />

(Pálfalvi Nándor)<br />

Áldott, boldog, békés karácsonyi<br />

ünnepeket kívánok!<br />

Miklós István<br />

alpolgármester<br />

hogy ne keresztezzük egymás elképzeléseit,<br />

terveit. Emlékszem, az első szülői<br />

értekezleten egy testületi tag rosszul<br />

számolt, s ez mentette meg az iskolát.<br />

2007-ben vége lett. Nem lehetett tovább<br />

halogatni. Az 1-4. osztály maradt,<br />

ilyen-olyan összevonásban. Sokan<br />

fordultak hozzánk segítségért, Te<br />

soha sem mondtál nemet. Mindig volt<br />

valamilyen megoldás a lehetetlenre is.<br />

Az értelmes érvek, az okos szavak<br />

elérték az embereket. Megértettük,<br />

hogy ez a kis falu kell nekünk, itt szeretnénk<br />

békében, egymásért élni. Nekünk<br />

is, Neked is számtalan szélmalomharcot<br />

kellett megvívni, hogy így<br />

legyen. Sajnos, a harcból sok maradt.<br />

Te utad a nyáron a végéhez ért.<br />

A Távozásoddal nagy űrt hagytál<br />

magad után.<br />

A sors könyvében úgy volt megírva<br />

Nehéz tölgyet derékon törte az élet vihara.<br />

xxxx. yyyyyyyyyy.


4 <strong>Kóspallagi</strong> <strong>Harsona</strong><br />

Gazdaemlékeztető a múltról<br />

Az itt élő emberek az elmúlt<br />

évszázadban elsősorban bányászatból,<br />

illetve erdőgazdálkodásból<br />

biztosították<br />

családjuk megélhetését, másodsorban<br />

földműveléssel,<br />

állattartással foglalkoztak.<br />

A szántók művelését, a<br />

termés behordását lovakkal<br />

végezték. A szegényebb családok<br />

tehenet, kecskét tartottak,<br />

hogy tejet, túrót, vajat<br />

tudjanak adni a gyerekeknek<br />

és az asszonyok napszámban<br />

dolgoztak a módosabb<br />

gazdáknál.<br />

Az 1950-60-as években a<br />

politika nyomására megindult<br />

a TSZCS-k szervezése.<br />

Mivel Kóspallagon a földterület<br />

kevés volt, ezért itt<br />

egy átmeneti gazdálkodási<br />

formát, szakszövetkezetet<br />

alapítottak. A szakszövetkezet<br />

gazdálkodásában<br />

és a település életében a bogyós<br />

gyümölcs telepítésével<br />

új időszak kezdődött. Az ültetvények<br />

telepítése és pótlása<br />

1964-1973 között történt.<br />

Az ültetvény egy részét<br />

feles művelésbe adták az<br />

azt igénylő tagoknak, illetve<br />

családtagjaiknak. A fennmaradó<br />

területen a gyümölcsöt<br />

napszámos munkabérben<br />

szedték le a falu lakói, de<br />

sokszor Márianosztráról és a<br />

környékről is jött munkaerő.<br />

Az embereknek már nem<br />

kellett eljárni, helyben lehetőség<br />

nyílt a foglalkoztatásukra.<br />

A helyi szabad munkaerő,<br />

elsősorban lányok,<br />

asszonyok foglalkoztatását<br />

az Ikladi Műszergyár általi<br />

motortekercselési bérmunka<br />

biztosította, mely a szövetkezet<br />

keretén belül valósulhatott<br />

meg.<br />

A termelőszövetkezet<br />

szervezése Kóspallagot is<br />

elérte 1975-ben. Az idős<br />

szakszövetkezeti tagok,<br />

akiknek létszáma 150-160<br />

fő lehetett, öregségi nyugdíj<br />

fejében aláírták a tagsági<br />

belépést, lemondtak földtulajdonukról.<br />

A tagság a Szobi<br />

Újbarázda Termelőszövetkezettel<br />

egyesült. A közös<br />

együttműködés mintegy<br />

négy évig tartott.<br />

A politikai vezetés egyik<br />

rossz döntése volt a Budapesttől<br />

Ipolydamásdig működő<br />

gödi termelőszövetkezet<br />

szobiakkal történő öszszevonása.<br />

A szövetkezet vezetése<br />

nehezen volt áttekinthető,<br />

az ipari termelés került<br />

előtérbe, a mezőgazdaság leegyszerűsödött,<br />

a terület egy<br />

részét nem művelték.<br />

A rendszerváltás idején<br />

tömegesen szűnt meg a szövetkezetben<br />

dolgozók munkaviszonya,<br />

lehetőség adódott<br />

a kilépésre, üzletrészek,<br />

tulajdoni részarányok kiadására,<br />

új gazdálkodás indítására,<br />

vagy ezek értékesítésére.<br />

Mindezek a folyamatok<br />

a gyakorlatban az emberek<br />

irányítása, megfelelő,<br />

jó szándékú tájékoztatása<br />

nélkül zajlottak le. Ebben az<br />

időszakban mindenki a saját<br />

belátása, előrelátása szerint<br />

döntött.<br />

Volt, aki eladta 10 százalékért<br />

az üzletrészét, 500-1000<br />

forintért aranykoronáját,<br />

kárpótlási jegyét, mivel úgy<br />

gondolta, hogy ő már nem<br />

fog földet túrni a további<br />

időszakban. Nem volt olyan<br />

szakvezetője a településnek,<br />

aki megakadályozta volna<br />

az üzletrészek, aranykoronák<br />

eladását, a helyi vagyon<br />

elidegenítését. Hiányzott az<br />

emberekből az együttműködési<br />

készség, a közös gondolkodás.<br />

Az országban voltak<br />

olyan településvezetők, gazdasági<br />

vezetők, akik már ekkor<br />

másképp gondolkodtak,<br />

és a lehetőségeikhez mérten<br />

igyekeztek tulajdont szerezni<br />

a helyi önkormányzatoknak,<br />

ezzel megteremtve<br />

a későbbi indulás és foglalkoztatás<br />

lehetőségét. Voltak<br />

olyan szövetkezeti vezetők,<br />

akik megakadályozták a teljes<br />

felbomlást, és a lehetőségeikhez<br />

mérten próbálták<br />

KÓSPALLAGI HARSONA<br />

A kóspallagi polgárok független lapja<br />

Felelős kiadó:<br />

Kossik Miklós<br />

Kóspallag, xxxxxxxxx utca<br />

Nyomdai előállítás:<br />

Proxa Kft<br />

2167 Vácduka, Petőfi u. 28.<br />

egyben tartani a gazdaságot.<br />

Ők döntöttek jól, mert<br />

a jövő útja mindenképpen<br />

a közös együttműködés, és<br />

összefogás, mert erre nagy<br />

szüksége van az új gazdálkodóknak<br />

is.<br />

Az együttműködésnek és a<br />

közös gondolkodásnak nem<br />

csak a gazdaságban, hanem<br />

az önkormányzatok munkájában<br />

is meg kell jelennie,<br />

mert eredményt csak így lehet<br />

elérni.<br />

Az adventi és a karácsonyi<br />

időszak a megbékélés és<br />

az elmélkedés ideje. Talán jó<br />

lenne mindenkinek megállni<br />

és elgondolkodni egy kicsit<br />

azon, hogy hogyan éljünk<br />

békességben önmagunkkal<br />

és embertársainkkal.<br />

Draxler József<br />

TAB elnök

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!