Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
TarTalomjegyzék<br />
ajÁNlÁS • DR. BENKŐ TIBOR 7<br />
A MAGYAR KATONAI TÉRKÉPÉSZET TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE<br />
DR. KLINGHAMMER ISTVÁN 11<br />
MÚLTUNK ÉS ELŐDEINK (XVI. SZÁZAD – 1919) 17<br />
Első emlékeink • DR. JANKÓ ANNAMÁRIA 19<br />
Az első <strong>kat</strong>onai felmérés • DR. JANKÓ ANNAMÁRIA 29<br />
A második <strong>kat</strong>onai felmérés és az 1848–1849-es szabadságharc<br />
DR. JANKÓ ANNAMÁRIA 41<br />
A harmadik <strong>kat</strong>onai felmérés és a kiegyezés évei • DR. JANKÓ ANNAMÁRIA 55<br />
A negyedik <strong>kat</strong>onai felmérés • DR. JANKÓ ANNAMÁRIA 67<br />
Az első világháború és következményei • DR. SUBA JÁNOS 75<br />
MAGYAR KATONAI TÉRKÉPÉSZET A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT<br />
ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ALATT (1919–1945) 83<br />
Az önálló <strong>magy</strong>ar <strong>kat</strong>onai térképészet megalakulása • DR. SUBA JÁNOS 85<br />
A szervezet kiépítése és fejlődése • DR. SUBA JÁNOS 93<br />
Katonai topográfiai térképek 1945-ig • DR. JANKÓ ANNAMÁRIA 113<br />
Haditérképezés a második világháborúban • DR. SUBA JÁNOS 141<br />
MAGYAR KATONAI TÉRKÉPÉSZET A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGÉTŐL<br />
A RENDSZERVÁLTÁSIG (1945–1989) 153<br />
Küzdelem az újrakezdésért (1945–1948) • DR. TREMMEL ÁGOSTON 155<br />
Az országos 1:25 000 méretarányú gyorshelyesbítési program (1950–1952)<br />
DR. TREMMEL ÁGOSTON 163<br />
Az országos 1:25 000 méretarányú újfelmérési program<br />
(1953–1959) • SZABÓ BÉLA – SZABÓNÉ DR. SZALÁNCZI ERIKA 177<br />
Technikai-technológiai megújulás (1960–1980) • SZABÓ BÉLA 203<br />
Információs forradalom a térképészetben (1980–1989)<br />
SZABÓNÉ DR. SZALÁNCZI ERIKA 231<br />
TECHNOLÓGIAI KORSZAKVÁLTÁS ÉS A RENDSZERVÁLTÁS (1989–2000) 265<br />
Szervezeti változások a rendszerváltás idején • SZABÓ GYULA 267<br />
A nemzetközi együttműködés bővülése • SZABÓ GYULA 279<br />
A térképészeti biztosítás szakmai eredményei • SZABÓ GYULA 285<br />
A digitális térképészet térhódítása • SZABÓ GYULA 289
6<br />
Tartalomjegyzék<br />
Szervezeti megújulás és állami térképészeti feladatok • SZABÓ GYULA 295<br />
Szakmai feladatok a térképészeti biztosításban • SZABÓ GYULA 303<br />
Felkészülés a NATO-csatlakozásra • SZABÓ GYULA 309<br />
Együttműködés a polgári térképészszervezetekkel • SZABÓ GYULA 315<br />
Változások a Magyar Honvédség térképészeti biztosításában • VÁRSZEGI LAJOS 321<br />
A térképészszakember-képzés és a <strong>kat</strong>onai térképészeti ismeretek oktatása<br />
VÁRSZEGI LAJOS 329<br />
ÚJ UTAKON A MAGYAR KATONAI TÉRKÉPÉSZET (2000–NAPJAINKIG) 335<br />
Szervezeti átalakulás a honvédelem korszerűsítése jegyében • SZABÓ GYULA 337<br />
Térképészeti támogatás az MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató<br />
Parancsnokság alárendeltségében • SZABÓ GYULA – VÁRSZEGI LAJOS 363<br />
Az MH Geoinformációs Szolgálat tevékenysége 2007-től<br />
napjainkig • SZABÓ GYULA – ROJKÓ ANNAMÁRIA 373<br />
A HM Térképészeti Közhasznú Nonprofit Kft. tevékenysége (2009–2012)<br />
DR. MIHALIK JÓZSEF 385<br />
Az MH Geoinformációs Szolgálat együttműködései és missziós<br />
feladatai • SZABÓ GYULA – ROJKÓ ANNAMÁRIA 395<br />
A HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú<br />
Nonprofit Kft. tevékenysége (2013–napjainkig) • DR. MIHALIK JÓZSEF 401<br />
FÜGGELÉK 409<br />
A <strong>magy</strong>ar <strong>kat</strong>onai térképészet kiadványai a nagyközönség számára<br />
HEGEDŰS ÁBEL 411<br />
A <strong>magy</strong>ar <strong>kat</strong>onai térképészet szervezetei és vezetői (1919–napjainkig)<br />
HEGEDŰS ÁBEL 447<br />
Magyar <strong>kat</strong>onai térképművek • BUGA LÁSZLÓ 453<br />
IRODALOMJEGYZÉK 474<br />
NÉVMUTATÓ 481
Dr. Suba János<br />
HAdiTérképezés<br />
A Második világHáborúbAn<br />
A térkép a háborúban a harcvezetés eszköze.<br />
A parancsnok a terep térképi ismerete<br />
alapján tervezi meg az alakulatok összeállítását,<br />
felvonultatását és széttelepítését.<br />
A háború kitörésekor a <strong>magy</strong>ar haditérképkészlet<br />
geodéziai alapok, térképi tartalom,<br />
kivitelezés szempontjából meglehetősen<br />
tarka képet mutatott. Az 1:25 000<br />
méretaranyú szelvények műszaki tervezésekre<br />
(ezek fedőterülete azonban hiányos<br />
volt), az 1:50 000 méretarányú szelvények<br />
tüzérlövésszaki célra voltak alkalmasak. Az<br />
ország területét fedő 1:75 000 méretarányú<br />
térképsorozat nagyobb része elavult<br />
és nem volt helyesbítve. Az újabb kiadásokra<br />
tüzérmérésszaki és jelentőhálózati<br />
◄◄<br />
1:50 000 méretarányú<br />
Don-kanyar térkép<br />
(részlet). A <strong>magy</strong>ar királyi<br />
1. honvéd távolfelderítő<br />
osztály légi fényképei<br />
alapján, zsákmányolt<br />
orosz térképekből<br />
a Magyar Királyi Honvéd<br />
Térképészeti Intézet<br />
kiértékelő munkái<br />
és tisztázati rajzai után,<br />
tábori nyomdában<br />
tervezték sokszorosítani<br />
a térképet 1942-ben.<br />
A hadi helyzet másképpen<br />
alakult<br />
I. 4.<br />
◄<br />
A jugoszláv<br />
erődrendszert<br />
nyilvántartó<br />
1:75 000 méretarányú<br />
térkép 1941-ből<br />
(kicsinyített részlet)
218<br />
Technikai-technológiai megújulás (1960–1980)<br />
►<br />
Különböző rajzi<br />
műveletekre készített<br />
speciális karceszközök<br />
A Kartográfiai Osztály<br />
mun<strong>kat</strong>erme<br />
▼<br />
kimunkálása lett a feladat. A kísérletek 1961-<br />
ben kezdődtek el. A példát a Budapesten<br />
1960-ban megrendezett SzOGSz-konferencia<br />
adta, ahol az NDK kiállítói egy üveglemezen<br />
gyönyörűen kikarcolt síkrajzot, vízrajzot<br />
és domborzatot mutató termékkel<br />
jelentek meg.<br />
Az intézeti rajzolók azonban nehezen<br />
fogadták el a belga tükörüvegre, mint réteghordozóra<br />
felöntött karcrétegre történő<br />
karcolást. Ez az ellenállás még inkább arra<br />
inspirálta a kutatást, hogy asztralonlapra<br />
öntsenek fel saját fejlesztésű, aszfaltalapú<br />
karcréteget. A vegyész végzettségű Németh<br />
Ferenc alezredes a karcréteg vizsgálatát<br />
követően olyan kiváló tulajdonságokkal<br />
rendelkező – hazai, bitumenes alapanyagból<br />
előállítható – réteget kísérletezett ki,<br />
amely teljes mértékben megfelelt a követelményeknek.<br />
A térképi elemek kikarcolását követően a<br />
lapot egy speciális, a műanyagon megmaradó<br />
tussal kenték le, amely csak ott fogta<br />
meg az asztralonfóliát, ahol a védőréteget<br />
megkarcolták. A karcréteg eltávolítása után<br />
már csak a tiszta, éles rajz maradt vissza. Ezt<br />
a műveletet hívták pozitiválásnak.<br />
Az asztralonfólia néhány kedvezőtlen<br />
tulajdonsága ellenére (a karcolás során<br />
elek trosztatikusan hamar feltöltődött; UVsugárzás<br />
hatására idővel „elöregedett”, rideggé<br />
vált, ezért fennállt a veszélye annak,<br />
hogy eltörik) mégis igen nagy volt a műszakigazdasági<br />
jelentősége, mert a térképek<br />
tisztázati rajzainak készítésénél a fényképezési<br />
munkák nagy részét kiváltotta, illetve<br />
felváltotta a jóval olcsóbb fénymásolási<br />
technológia.
A karcolóeszközöket, speciális célszerszámo<strong>kat</strong>,<br />
sablono<strong>kat</strong> a műszerészműhely<br />
szakemberei az NDK-ból kapott néhány<br />
karceszköz alapján kísérletezték ki és készítették<br />
el.<br />
Az asztralonfólia használata 1963-tól a<br />
topográfiai terepmunkánál mint felmérési<br />
eredeti terjedt el. A kísérleti munkáknál<br />
kezdték az asztralont a helyesbítési alaplapra<br />
illesztve − a terepmunka rajzi hordozójaként<br />
− egyben helyesbítési eredetiként<br />
is használni. 1966-tól a domborzatrajzot<br />
is elválasztották a felmérési alaplaptól, és<br />
szintén egy elkülönített fólián rajzolták ki.<br />
1970-től már a síkrajzot is az alaplapra illesztett<br />
asztralonfólián rajzolták ki.<br />
A Sokszorosító Osztály mun<strong>kat</strong>ársainak<br />
újító tevékenysége is nélkülözhetetlené<br />
vált, mert az importanyag-beszerzés csak<br />
szűkös forrásokkal rendelkezett. Az új alapanyagok<br />
előállítása, s a fényszedésre vonatkozó<br />
saját kísérletek mind hozzáadott értéket<br />
képviseltek.<br />
A mérettartó asztralonfólia hordozóanyagként<br />
történő alkalmazása közvetlen<br />
pozitiválást is lehetővé tett. Az eljárás során<br />
fénymásoló eljárással pozitívról – negatív<br />
közbeiktatása nélkül – pozitív másolat készült.<br />
Ez a technológia, kisebb módosításoktól<br />
eltekintve egészen az 1990-es évek végéig<br />
meghatározó és működő rendszer volt.<br />
Új feladatok, új technikák<br />
a légifényképezésben<br />
és a fotogrammetriában<br />
A fejlődést elsősorban a modern fotogrammetriai<br />
kiértékelő műszerek beszerzése és<br />
munkába állítása tette lehetővé. Használatba<br />
vették a csehszlovák gyártmányú L–410<br />
AF légifényképező repülőgépet. A dolgozók<br />
újítása alapján, üzemszerűen előállított<br />
és felhasznált ortofototérképek – mint az<br />
öves transzformáció – és sok más technológiai<br />
változtatás eredményeképpen az<br />
1:10 000 méretarányú térképek elkészítésére<br />
fordított munkaidő folyamatosan és<br />
nagymértékben csökkent.<br />
FOTOTÉRKÉPEK KÉSZÍTÉSE<br />
ÖVES TRANSZFORMÁCIÓVAL<br />
1959-ben Egressy Zoltán főhadnagy és<br />
Vágány László hadnagy közös újítással bővítette<br />
a fototérképek felhasználását a nagyobb<br />
terepi magasságkülönbségek esetében<br />
is. Az újítás lényege szerint a filmen<br />
– a transzformálás szempontjából megfelelő<br />
helyen – hat-kilenc fiktív illesztőpontot<br />
szúrtak ki, amelyek helyét a grafikus<br />
alaplapon – a teljes belső és külső tájékozás<br />
után – a terepen előforduló két szélső<br />
magassághoz viszonyítva határozták<br />
meg. Térkiértékeléssel megállapították az<br />
egyes magassági öveket határoló szintvonalak<br />
értékét is. A transzformálás először<br />
az alsó (vagy felső) szintre meghatározott<br />
fiktív pontokra történt, majd a magassági<br />
skála leolvasását követően a másik szélső<br />
szint pontjára kellett rápozícionálniuk a kiértékelőknek.<br />
A magassági skála ismételt<br />
leolvasása után a két érték különbségét a<br />
tervezett magassági övek számának megfelelően<br />
interpolálták. A magassági öveket<br />
úgy határozták meg, hogy a központi vetítésből<br />
származó hiba sehol sem haladhatta<br />
meg a 0,2 milliméteres hibahatárt.<br />
1968–1969-ben Balla Sándor őrnagy és<br />
Gerle László őrnagy közös újítás eredményeként<br />
a kartonpapírból készült maszkot<br />
egy a nyomdatechnikában alkalmazott<br />
maszkoló fóliával váltották fel, így jóval<br />
több övet lehetett előállítani, és ezzel nagyobb<br />
terepi magasságkülönbségű terület<br />
transzformálását is el lehetett végezni. A sikeres<br />
eljárást egészen az 1980-as évek elejéig<br />
használták, néhány esetben kiterjesztve<br />
szovjet mérőkamerás űrfelvétel transzformálására<br />
is.<br />
1961–1966 között évi átlagban a légi<br />
felvételek száma már 15 666 darabra növekedett.<br />
Ennek a teljesítménynek az elérését<br />
a személyi feltételek javítása is elősegítette.<br />
1965-ben már négy megfigyelő és két<br />
légi fényképész teljesített szolgálatot. A légi<br />
filmek minőségét javította, hogy 1961-től<br />
– fokozatosan finomítva az eljárást – megszervezték<br />
a szenzitometriai vizsgálato<strong>kat</strong><br />
219<br />
MAGYAR KATONAI TÉRKÉPÉSZET 1945–1989
222<br />
▲<br />
Holdampf Ferenc,<br />
a nyomdaipar<br />
szaktekintélye<br />
Technikai-technológiai megújulás (1960–1980)<br />
Új feladatok, új technikák<br />
a sokszorosítási technológiában<br />
Az intézet nyomdájában 1968-ban egy,<br />
majd egy év múlva még egy Roland–Ultra<br />
RZU típusú kétszínnyomó ofszetnyomógépet<br />
állítottak üzembe. Holdampf Ferenc<br />
év ti ze deken keresztül vezette a nyomdát<br />
nagy szakértelemmel, szakmai odaadással,<br />
hozzájárulva az intézet jó híréhez.<br />
A többletkapacitáso<strong>kat</strong> egyrészt a Magyar<br />
Néphadsereg más szervei részére,<br />
másrészt polgári cégek nyomdai megrendeléseinek<br />
teljesítésére lehetett fordítani.<br />
Ez a gyakorlat kettős előnnyel járt. Az intézet<br />
hozzájárult az 1970-es években jelentkező<br />
országos nyomdai kapacitáshiány<br />
enyhítéséhez; a megrendelők által fizetett<br />
bevétel egyrészt gyarapította az MN népgazdasági<br />
bevételeit, másrészt a bevétel<br />
egy részéből forrást lehetett biztosítani az<br />
intézet saját fejlesztési céljainak önerőből<br />
történő megvalósítására.<br />
A mérettartó műanyag fólia használata<br />
a sokszorosítási technológiában megkönnyítette<br />
az 1964-ben, illetve 1967-ben<br />
bevezetett új jelkulcsoknak megfelelő hét<br />
színhatású térképek négy direkt színből<br />
való nyomását. A nyomtatás színei a fekete,<br />
narancs, kék és sárga voltak. Az alapszínek<br />
mellett a kék és sárga különböző raszterkombinációival<br />
a zöld árnyalato<strong>kat</strong> nyomtatták.<br />
A vízfelületek világoskék színét 15%-os<br />
pontraszterrel, a tömbök színezését a narancsszín<br />
30%-os pontraszterével alakították<br />
ki. Később a jelkulcs kisebb módosításával<br />
sárga helyett a direkt zöld színt alkalmazták,<br />
az eredetileg sárga színnel jelölt háztömbök<br />
narancs rasztert kaptak. Így egyetlen felületi<br />
elem színét sem kellett színkeveréssel kialakítani<br />
(két színnel nyomtatni), a térképnyomatok<br />
szín állandósága javult.<br />
A bevezetett technikai újítások (kontakt<br />
lemezmásolás, fordított előhívás), a gazdaságos<br />
nyomási eljárás jelentős gépkapacitást<br />
szabadított fel. A karcolással szinte<br />
egy időben lehetőség nyílt a térkép névrajzának<br />
Diatype fényszedő géppel történő<br />
szedésére, amely nemcsak olcsóbb volt, de<br />
a filmre fényképezett megírások jobban is<br />
idomultak a finom vonalú térképtisztázathoz,<br />
mint a magasnyomás útján készült<br />
szövegnyomás, nem beszélve arról, hogy<br />
a tisztázatkészítésben alkalmazott átlátszó<br />
hordozókra nem is lehetett volna a papírra<br />
nyomtatott neveket felragasztani.<br />
►<br />
A fényszedés jelentősége<br />
a térkép névrajzának<br />
minőségében jelentkezett<br />
elsősorban<br />
DOMBORTÉRKÉPEK KÉSZÍTÉSE<br />
ÚJ TECHNOLÓGIÁVAL<br />
A terepasztalok, dombortérképek készítésének<br />
technológiája nagyon drága, meglehetősen<br />
pontatlan és rendkívül lassú volt.
1963-ban Balla Sándor őrnagy újítást javasolt<br />
a felhasznált alapanyagok, illetve a<br />
kivitelezés technikai lépéseinek sorában,<br />
ami alapjaiban változtatta meg ezt a technológiát,<br />
s ezzel elindított egy nemcsak<br />
hazánkban, hanem Európa-szerte elismert<br />
sikertörténetet.<br />
Fénymásolással a szintvonalas eredetiről<br />
0,15 mm vastag asztralonfóliára másolatot<br />
készítettek két példányban. Ezt a<br />
domborzatrajzot papírvékonyságúra préselt<br />
hungarocellre nyomtatták. (A <strong>magy</strong>ar<br />
vegyipar által gyártott poliuretán habanyag,<br />
a hungarocell kiváló és olcsó hordozónak<br />
bizonyult.) Az adott tengerszint<br />
feletti magasságot reprezentáló területet<br />
0,1 mm vastagságú, függőlegesen kifeszített<br />
és elektromos árammal melegített<br />
közönséges konstantán huzallal, az adott<br />
szintvonalon végigvezetve metszették ki<br />
az alaplapból. A különböző hőfokra szabályozható<br />
ellenálláshuzallal a vágás sebességét<br />
is változtatni lehetett, amivel<br />
még megbízhatóbbá tették az alaplap<br />
elvágását a szintvonalak íveltebb részei<br />
mentén is.<br />
Újabb áttörést jelentett a hungarocell<br />
kiváltása – a szintén <strong>magy</strong>ar gyártmányú<br />
és nagyon olcsó – PVC-származékkal, az<br />
úgynevezett „szeparátorlemezekkel”. A 0,2–<br />
0,4 milliméter vastag fóliák előnye az volt,<br />
hogy lehetővé tették a kis méretarányú modelleknél<br />
a domborzat finomabb részleteinek<br />
kimunkálását. Mind a hungarocellből,<br />
mind később a PVC-fóliákból készített rétegek<br />
alkalmasak voltak akár pozitív, akár<br />
negatív modell készítésére.<br />
A modelleket gipszbe öntötték. Negatív<br />
modell esetén például a már kivágott szeparátorlemezeket<br />
egymáshoz ragasztották,<br />
és a vákuumformázó gépbe helyezve egy<br />
– felmelegített, hőre lágyuló – fóliát (vagy<br />
akár használt asztralont) szívattak a negatív<br />
formára, ezzel biztosítva a forma gipsszel<br />
történő kiöntésének pontosságát.<br />
Végül a fehér, vagy krémszínű és hőre<br />
lágyuló műanyag fóliára készített színes<br />
össznyomato<strong>kat</strong> – a kézi illesztési műveleteket<br />
követően – egy vákuumformázó<br />
gépben úgy melegítették fel, hogy a hő<br />
hatására fokozatosan képlékennyé váló<br />
fólia – miután a forma és a fólia közül<br />
kiszívták a levegőt – rásimuljon a gipszformára.<br />
A sokszorosítást kezdetben ofszet próbanyomó<br />
padon, kézi berakással, a színek<br />
egyenként történő nyomtatásával végezték.<br />
(Megfelelő minőségű, korszerű hordozófólia<br />
és nyomdafesték alkalmazásával ma már<br />
gyorsjáratú ofszetnyomógéppel történik a<br />
nyomtatás, óránként 1500-2000 példányos<br />
sebességgel, akár hat szín egy menetben történő<br />
felvitelével.)<br />
▲<br />
Egy magassági<br />
szint kivágása<br />
a dombormodellhez<br />
az adott szintvonal<br />
mentén<br />
223<br />
Dombortérkép készítése<br />
vákuumformázással<br />
▼
234<br />
INFORMÁCIÓS FORRADALOM A TÉRKÉPÉSZETBEN (1980–1989)<br />
▲<br />
A Szakmatörténeti<br />
Múzeum megnyitója<br />
1981-ben<br />
►►▲<br />
A 35. évforduló<br />
tiszteletére készült<br />
jubileumi emlékplakett<br />
arra is alkalmat adott, hogy a hivatásos<br />
állomány döntő többsége még együtt<br />
ünnepelhessen a küszöbön álló nyugállományba<br />
helyezések előtt.<br />
A jubileumi évfordulóhoz kapcsolódott<br />
a Magyarország az űrből című kiadvány<br />
megjelentetése Bombay László szerkesztésében,<br />
amelyet a Budapesti Műszaki Egyetem<br />
(BME) alapításának 200. és a Térképészeti<br />
Intézet 35. évfordulója alkalmából az<br />
intézet szakemberei a BME Fotogrammetria<br />
Tanszékével közösen állítottak össze Magyarország<br />
területéről készült űrfelvételek<br />
felhasználásával. Az évforduló alkalmából<br />
jelentették meg Magyarország korszerű,<br />
rendszeres felújítással azóta is kiadott<br />
1:500 000 méretarányú autótérképét is.<br />
A szeptember 29-én rendezett ünnepi<br />
állománygyűlésre meghívást kapott az intézet<br />
összes nyugdíjasa. A 35. évforduló tiszteletére<br />
szép, nemes vonalú emlékplakett<br />
készült. Az emlékplaketten a térképészeti<br />
►<br />
A Szakmatörténeti<br />
Múzeum kiállítása<br />
(részlet)
jelképek és a fegyvernemi szimbólum mellett<br />
az MN Térképészeti Intézet 35 éves szöveg<br />
olvasható. Az intézet parancsnoka öszszesen<br />
105 emlékplakettet adományozott<br />
azoknak, akik az intézetben 25, vagy ennél<br />
több esztendőt töltöttek el.<br />
A jubileum méltó megünneplésére készülve<br />
határozta el az intézet vezetése a<br />
Szakmatörténeti Múzeum létrehozását is.<br />
Kétéves előkészítő munka után, 1981 októberében<br />
került sor a Szakmatörténeti Múzeum<br />
megnyitására az I. épület harmadik<br />
emeletén. A szervezést, az anyaggyűjtést,<br />
a kiállítóterem elrendezését dr. Tremmel<br />
Ágoston mérnök alezredes irányította.<br />
A folyamatosan gazdagodó gyűjtemény<br />
átfogó képet ad a <strong>magy</strong>ar <strong>kat</strong>onai térképészet<br />
történetéről. A gazdag tárgyi emlékeket,<br />
műszereket bemutató tárlók anyagai<br />
– a látogatók számára – a mai napig is felérnek<br />
egy történelmi és szakmai időutazással.<br />
A Múzeum alapítása arra is alkalmat adott,<br />
hogy az 1919-től 1944-ig terjedő időszakra<br />
is összeállítsák az intézet történeti könyvét.<br />
A krónika folytatásának újabb és újabb kötetei<br />
1945-től kezdődően napjainkig – állandó<br />
tematika szerint – tartalmazzák az intézmény<br />
és az állomány történetét, a társadalmi<br />
és politikai eseményeket, előléptetéseket,<br />
nyugdíjazáso<strong>kat</strong>, a technikai-technológiai<br />
beszerzéseket, újításo<strong>kat</strong>, valamint az adott<br />
évben be- és kilépő minden hivatásos és<br />
polgári mun<strong>kat</strong>árs nevét napjainkig.<br />
235<br />
MAGYAR KATONAI TÉRKÉPÉSZET 1945–1989<br />
◄<br />
Tóth Ágoston honvéd<br />
ezredes a <strong>kat</strong>ona és<br />
térképész című könyv<br />
címlapja<br />
◄<br />
Az intézet történetét<br />
leíró, évről évre<br />
bővülő krónikák<br />
(történeti könyvek)<br />
a Szakmatörténeti<br />
Múzeumban
246<br />
II. 7.<br />
Magyarország új<br />
autótérképe. Az első<br />
kiadás (1981) óta több<br />
mint tíz javított kiadása<br />
jelent meg<br />
▼<br />
Információs forradalom a térképészetben (1980–1989)<br />
MAGYARORSZÁG KÖZLEKEDÉSI<br />
TÉRKÉPEI<br />
A közlekedési térképek rendeltetése a <strong>kat</strong>onai<br />
szállítási feladatok (közúti, vasúti, vízi és<br />
légi) tervezéséhez, szervezéséhez és végrehajtásához<br />
szükséges térképészeti alap<br />
megteremtése.<br />
Magyarország vasúti és közúti hálózatáról<br />
1:300 000 és 1:500 000 méretarányban<br />
készültek (általában halványított színű) térképek<br />
a menetrendhez kiadott vasútvázlat,<br />
illetve az állami közútkezelő szervezet által<br />
kiadott térképek áttervezésével, felújításával<br />
az 1970-es évektől kezdődően. A vasúti<br />
szállítások tervezésében alapvető és fontos<br />
információk (például teherbírás, műtárgyak<br />
adatai stb.) hiányoznak. A közúti hálózatra<br />
vonatkozó tematikus tartalom is minimális<br />
(úthálózat, útadatok: útszám, útkilométer),<br />
így csak a lehetőségek tanulmányozására<br />
alkalmas, konkrét tervezési feladatokra<br />
azonban nem.<br />
A legnépszerűbb térkép ebben a <strong>kat</strong>egóriában<br />
Magyarország új autótérképe.<br />
Az 1:500 000 méretarányú térkép először<br />
1968-ban jelent meg, és többszöri helyesbítés<br />
után 1981-ben új kiadást jelentettek<br />
meg. A térkép tervezésének alapját a<br />
lekicsinyített 1:200 000 méretarányú topográfiai<br />
térképek képezik. Ebből adódóan<br />
pontossága, részletgazdagsága és tematikus<br />
tartalma alapján kiválóan alkalmas a<br />
tervezésre is. (A térkép csak a közúti közlekedésre<br />
vonatkozóan tartalmaz tematikus<br />
információ<strong>kat</strong>.) A térképhasználatot jelentősen<br />
megkönnyítő újszerű kivitelezése miatt<br />
az autótérkép nemcsak a <strong>kat</strong>onai, hanem<br />
a polgári felhasználók körében is népszerű<br />
lett. A térképlap hátoldalán található közlekedést<br />
segítő információk, vázlatok a praktikus<br />
hajtogatásnak köszönhetően könnyen<br />
hozzáférhetőek. A termék sikerét bizonyította<br />
az évek folyamán növekvő kereslet,<br />
ezért az intézet – megváltozott borítóval –<br />
folyamatosan piacra dobja a javított kiadáso<strong>kat</strong><br />
is. Ez a termék később több 1:500 000<br />
méretarányú tematikus térkép alapja lett.<br />
A geodéziai pontjegyzékek<br />
modernizálása<br />
A SzOGSz-együttműködés keretében a korábbiakban<br />
végrehajtott Pulkovó–Pots dam–<br />
Szófia alkotta háromszög poligonjának mérése<br />
után, az 1980-as évek elejére megteremtődött<br />
a számítástechnikai lehetőség a<br />
szocialista országok elsőrendű pontjainak<br />
egy tömbben való kiegyenlítésére. A kiegyenlítést<br />
a Szovjetunió Geodéziai Szolgálata<br />
végezte. A <strong>magy</strong>ar polgári térképészet<br />
1984-ben visszakapta a Magyarország<br />
területére eső 130-140 pont kiegyenlített
koordinátáját. A régi és az új koordináták<br />
összevetése kiterjedt a pontok EOV-koordinátáinak<br />
vizsgálatára is. A vizsgálatok<br />
eredménye szerint a <strong>magy</strong>ar geodéziai<br />
alaphálózat homogén volt, s minden paraméterében<br />
megfelelt a nemzetközi követelményeknek.<br />
A Földmérési Intézet, a Térképészeti Intézet<br />
és a Budapesti Geodéziai és Térképészeti<br />
Vállalat szakembereinek vizsgálatai<br />
alapján az MN Térképész Szolgálat engedélyezte<br />
az EOV-koordináták átszámítását<br />
is tömbönként, az erre a célra kidolgozott<br />
transzformációval. Ezzel egy időben számos<br />
templomtorony – keresztjének, gömbjének<br />
– koordinátaváltozását is meghatározták<br />
az őrhálózatuk alapján.<br />
Megteremtődtek a feltételei egy korszerű<br />
geodéziai pontjegyzék kiadásának is.<br />
A pontjegyzék az új koordináták mellett a<br />
pontok sokkal több paraméterét tartalmazta,<br />
mint korábban. Megtörtént a geodéziai<br />
pontjegyzék számítógépes feldolgozása és<br />
az ország területét fedő 23 kötet kinyomtatása.<br />
Ezzel párhuzamosan az MN Térképész<br />
Szolgálat támogatásával és tevékeny részvételével<br />
elkészült egy korszerű gravimetriai<br />
pontjegyzék is.<br />
247<br />
MAGYAR KATONAI TÉRKÉPÉSZET 1945–1989<br />
◄<br />
EOT–2000 elektrooptikai<br />
távmérő<br />
A geodéziai alkalmazás<br />
újdonságai<br />
Az 1980-as években az elektronikus zsebszámológépek<br />
alkalmazása napi rutinná<br />
vált. Az elektronika fejlődésének köszönhetően<br />
az intézetben is egyre újabb geodéziai<br />
műszerekkel kellett megismerkedni és a<br />
napi munkánál alkalmazni, s ez gyökeresen<br />
megváltoztatta a geodéziai feladatok szervezését.<br />
1981-ben a geodéták három darab EOT–<br />
2000 típusú elektrooptikai távmérőt kaptak.<br />
Ezt követte a RECOTA elektrooptikai tahiméter<br />
beszerzése.<br />
A korszerű távmérők alkalmazása gyökeresen<br />
változtatta meg a geodéziai pontsűrítési<br />
eljáráso<strong>kat</strong>. A korábban alkalmazott<br />
◄<br />
Az EOT–2000 távmérőhöz<br />
alkalmazott prizma
424<br />
A <strong>magy</strong>ar <strong>kat</strong>onai térképészet kiadványai a nagyközönség számára<br />
Az Állami Térképészeti Intézet vízi turistatérképei<br />
SORSZÁM TÉRKÉP CÍME MÉRETARÁNY KIADÁSI ÉV MEGJEGYZÉS<br />
1 Balaton és környéke 75 000 1928 n. a.<br />
2 Balaton és tágabb környéke 200 000 1927 n. a.<br />
3 Velencei-tó és környéke 25 000 1931 n. a.<br />
4 Budapesti Duna 10 000 n. a. nem jelent meg<br />
5 Duna Budapest–Vác 25 000 1931 júl. előtt n. a.<br />
6 Duna Vác–Esztergom 25 000 1931 júl. előtt n. a.<br />
7 Duna Esztergom–Győr 25 000 1932 febr. előtt n. a.<br />
8 Duna Gönyü–Oroszvár 25 000 1932 febr. előtt 10-essel közös borítóban<br />
9 Győri (Mosoni) Duna-ág 25 000 1932 febr. előtt n. a.<br />
10 Duna Oroszvár–Wien 75 000 1932 febr. előtt 8-assal közös borítóban<br />
11 Soroksári Duna-ág 25 000 1934 júl. előtt n. a.<br />
12 Duna Budapest–Paks 25 000 1937 n. a.<br />
13 Duna Paks–Mohács 25 000 1936 n. a.<br />
14 Duna Ulm–Sulina 200 000 n. a. nem jelent meg<br />
15 Rába 75 000 n. a. nem jelent meg<br />
16 Sió–Sárvíz 75 000 n. a. nem jelent meg<br />
17 Tisza Csap–határ 75 000 n. a. nem jelent meg<br />
18 Tisza Csap–Polgár 75 000 n. a. nem jelent meg<br />
19 Tisza Polgár–Szolnok 75 000 n. a. nem jelent meg<br />
20 Tisza Szolnok–Szeged 75 000 n. a. nem jelent meg<br />
21 Hármas-Körös 75 000 n. a. nem jelent meg<br />
22 Kisebb folyók 75 000 n. a. nem jelent meg<br />
Megjegyzés: barna alapszínnel a tervezett, de a megjelenésig el nem jutó térképeket jelöltük<br />
III. 4.<br />
►►<br />
A Velencei-tó és környéke<br />
című térkép nádasrészlete<br />
A Velencei-tó térképe a többi vízitérképhez<br />
hasonlóan kék borítós, de a nagy tavain<strong>kat</strong><br />
ábrázoló lapok mind a turista-, mind<br />
a vízisport sorozatba beletartoztak. Ezeken<br />
középen a tájkép helyett evezős jelenet látható.<br />
A Balatont sokáig négy 1:75 000-es<br />
szelvényen ábrázolták, és csak később készült<br />
el az 1:50 000-es térkép. A Velencei-tó<br />
térképe azért is különleges, mert ennek remekbe<br />
szabott nádas ábrázolását légi fényképek<br />
alapján rajzolták: ez volt az egyik első<br />
fotogrammetriai munka a civil térképek körében.
A Duna Bécsig tartó szakaszát nem ábrázolhatták<br />
topográfiai térképen, hiszen<br />
a Monarchia utódállamai csak azo<strong>kat</strong> a<br />
(részletes) szelvényeket adhatták ki, amelyek<br />
tartalmaztak területet a saját országukból.<br />
Ezért, ahol az 1:25 000-es térkép<br />
véget ért, ott átváltottak 1:75 000-esre,<br />
majd ezután egy egyszerűsített vázlatot illesztettek<br />
ugyanebben a méretarányban a<br />
térképhez Bécsig.<br />
425<br />
FÜGGELÉK<br />
Fürdőtérképek<br />
Erre az időszakra esett a balatoni idegenforgalom<br />
fellendülése (fellendítése) is, s<br />
ezt az intézet a Magyar fürdőtérképek című<br />
sorozattal támogatta. 1929 végére már 12<br />
különféle térkép jelent meg. A térképek (két<br />
kivétellel) 1:10 000 méretarányúak, igen<br />
részletesen ábrázolják a Balaton-parti településeket,<br />
feltüntetve az összes üdülőt,<br />
szálláshelyet, vendéglőt és minden más<br />
fontos helyet. Az ábrázolt településeknek<br />
valószínűleg hozzá kellett járulniuk a költségekhez;<br />
ezt válthatta ki némelyik hirdetésekkel,<br />
hiszen egyébként az ÁTI egyetlen<br />
más kiadványán sincs reklám. A Balatonfüred-térkép<br />
hátoldalán például tizenhat<br />
8×5 cm-es hirdetés van. Nem lehetett könynyű<br />
a szervezés, mivel a helyek negyedén<br />
az intézet saját termékeit kínálja.<br />
◄<br />
A Duna Budapest–Vácszakaszának<br />
térképe<br />
(címlap)<br />
III. 5.<br />
◄<br />
Balatonfüred fürdőtérképrészlete
428<br />
A <strong>magy</strong>ar <strong>kat</strong>onai térképészet kiadványai a nagyközönség számára<br />
FÖLDGÖMBÖK,<br />
DOMBORTÉRKÉPEK<br />
►<br />
Atlaszborító forint árral<br />
majd évente a világtörténelem tanításához<br />
használt atlasz három füzete. Mindezeket<br />
1932-ben egy 40 oldalas Egyetemes történelmi<br />
atlasszá szerkesztették össze, a szerzők<br />
nevéből csak Barthos–Kurucz maradt.<br />
Az összes iskolai atlasz 28-29 cm magas,<br />
egyedül az 1939-ben kiadott Magyarország<br />
történelmi atlasza lett 21 cm-es és<br />
mindössze 16 oldalas, így tudták 80 fillérért<br />
árusítani. Érdekes, hogy – az iskolai<br />
atlaszok közül talán egyedüliként – 1945-<br />
ben engedélyezték a további forgalmazását,<br />
még 3,60 Ft-ért is lehetett belőle vásárolni.<br />
FALITÉRKÉPEK<br />
Ebben az időben még nem minden gyerek<br />
tudta megvenni az iskolai atlaszo<strong>kat</strong>, ezért,<br />
hogy ők is követni tudják a tanórá<strong>kat</strong>, az<br />
atlaszok fontosabb lapjairól falitérképet készítettek.<br />
Ezek a térképek általában az atlaszoldalak<br />
egyszerű felnagyításával készültek.<br />
Míg 1925-ben csak két-, 1941-re már<br />
43 féle iskolai falitérképet kínált az ÁTI–HTI,<br />
22 földrajzit és 21 történelmit.<br />
Az iskolák földrajzi felszereléséhez a földgömbök<br />
is hozzátartoztak, és borsos áruk<br />
ellenére vásárolták intézmények és magánszemélyek<br />
is. A földgömbökhöz az ÁTI<br />
szállította a nyomato<strong>kat</strong>, de a különböző<br />
méretű és kivitelű gömböket a Turner István<br />
által vezetett Domborművű Térképészeti<br />
Műintézet készítette. Az ÁTI egyetlen<br />
dombortérképet adott ki, Budapest budai<br />
részéről 1:25 000 méretarányban, de ehhez<br />
a domborművet a Kartographische Reliefgesellschaft<br />
München készítette. Ez a kiadvány<br />
60 pengős árával az intézet legdrágább<br />
kiadványa volt. Ugyanerről a területről<br />
úgynevezett „anaglif térkép” is készült, egy<br />
piros-zöld szemüvegen át nézve térérzékeléssel<br />
látható a terep. Ez egy nagyon jó<br />
eszköz a domborzatolvasás tanításához, a<br />
Kékes és a Balaton környékéről is készült<br />
hasonló. Érdekes, hogy „domborművű térképnek”<br />
nevezték, ugyanúgy, mint a ténylegesen<br />
háromdimenziós alkotáso<strong>kat</strong>.<br />
Az ÁTI kisatlasz<br />
A <strong>kat</strong>onai térképészet civil térképeinek sorára<br />
az ÁTI egy kisatlasszal tette fel koronát.<br />
Ez valóban az első, ténylegesen hazánkban<br />
készített világatlasz, a korábbi kiadók ezt<br />
csak állították kiadványaikról.<br />
Az ÁTI kisatlasz nevében a „kis” jelző<br />
csak a méretére, és nem a tartalmára utal,<br />
mert az igencsak gazdag: a 32 oldalpáron<br />
lévő 56 színes és a 176 oldalas leíró részben<br />
található további 155 kétszínnyomású<br />
szövegközi térképet harmincezer-tételes<br />
névmutató egészíti ki. Ez egy átlagos „kézi”<br />
(asztali) atlasznak is becsületére válnék, de<br />
valószínűleg a nyomdai költségekkel való<br />
takarékoskodás miatt a magassága mindössze<br />
21 cm, a kéziatlaszok méretének alig<br />
kétharmada. Az ÁTI vezetése semmilyen<br />
nevet nem engedett a térképekre írni, csak<br />
külső mun<strong>kat</strong>ársakét az iskolai kiadványokra.<br />
Így az atlasz alkotóit is csak közvetve
ismerjük: közülük Irmédi-Molnár Lászlót és<br />
Takács Józsefet 1937 decemberében Kruttschnitt<br />
(Medvey) tábornok elismerésben<br />
részesítette.<br />
Az 1934-es kezdés (munkaszám: M. 291.-<br />
934) után három évvel, óriási munka után<br />
született meg az első kiadás, tartós egészvászon<br />
kötésben, igényes kivitelben. A jobb<br />
kezelhetőséget az egyes részek más-más<br />
színű papírja is segíti, a tartóssághoz hozzájárul<br />
a szép nyomtatás és kötés. A tartalom<br />
szintén nagy gondossággal készült, az<br />
egyetlen bírálat, ami érheti, csak a zsúfoltság,<br />
ami a kis méret miatt következett be<br />
(a térképek tervezése és rajzolása jóval nagyobb<br />
lapokon történt).<br />
A kisatlasz megalkotásának idejére már<br />
egy egész sor kitűnő szakember gyűlt össze<br />
az intézetben, de közülük is kiemelkedett a<br />
földrajzi térképészet terén az atlasz készítésének<br />
motorja, Takács József. Ő fogta össze<br />
a munkát és elsősorban a névírási kérdésekben<br />
volt szakértő. A legfontosabb alapelveket<br />
a névmutató előtt egyoldalnyi apró<br />
betűs szövegben foglalta össze (A névírás<br />
elvei, A névmutató használata).<br />
Ma már idejétmúlt módszerrel tüntették<br />
fel a nem latin betűs írást használó országok<br />
helyneveit: a <strong>magy</strong>ar ábécé betűivel<br />
próbálták meg visszaadni a nevek kiejtését.<br />
Minden nyelvhez találtak szakértőt, de a<br />
rengeteg kínai nyelvjárással nem boldogultak.<br />
Ezért Takács (saját költségén) kiutazott<br />
Párizsba, ahol nagyon sok kínai diák<br />
tanult. Egy ismerőse segítségével minden<br />
este más-más vidékről származó diákot<br />
ültetett maga mellé és felolvastatta szülőföldje<br />
neveit a térképről, amit ő fonetikusan<br />
lejegyzett, így állt össze Kína névrajza.<br />
A Péj-pinn, Nan-tyinn, Sann-haj nevek ma<br />
már megmosolyogtatók, de az adatgyűjtés<br />
ötletessége és szívóssága tiszteletre<br />
méltó. Érdekes, hogy a nálunk hivatalosan<br />
nem használt Szovjetunió kifejezést is feltüntetik<br />
a névmutatóban, bár a térképeken<br />
lefordítva „Egyesült Tanácsköztársaságok”<br />
néven szerepel az ország. A korabeli, pontatlan<br />
Szovjetoroszország kifejezést nem<br />
használják.<br />
A névírás másik érdekessége a Trianonban<br />
elveszített területek ábrázolása. Ebben<br />
az időben hazánkban szigorú szabály volt,<br />
hogy a más országokhoz került területek,<br />
helységek neveit is csak <strong>magy</strong>arul szabad<br />
megírni, így volt ez az iskolai térképeken,<br />
újságokban, mindenütt. Csak a hivatalos<br />
(közigazgatási, közlekedési stb.) térképek<br />
ábrázolták „Csonka-Magyarorszá got”.<br />
Takácséknak nagy harcot kellett folytatni<br />
azért, hogy a (történelmi) Magyarország-térkép<br />
mellett az utódállamok román,<br />
szlovák, szerb stb. neveit feltüntető térképet<br />
is betehessenek az atlaszba, amely<br />
ezért (is) hézagpótló munka lett. Nem sokkal<br />
az atlasz elkészülte után a világban, és<br />
különösen Európában sok határváltozás<br />
429<br />
FÜGGELÉK<br />
Ausztrália az ÁTI<br />
kisatlaszban (részlet)<br />
▼
Change language