ÚJság - Tél 2019.

tél

Ünnep
S Z E R E T E T F É N Y

Mint minden évben, zakatol, kopogtat, és nyugtalanná tesz
mindannyiunkat. Mert fontos sora ez a változó körnek, melyből
kibújni senki sem tud. A természet jelez. Egyénileg is utat mutat, ha
befelé figyelünk, és a rezdüléseinkre.
Csendesen készülődj!
Légy egyszerű!
Ebben a számban újra találkozhatsz az ősi kultuszainkkal: Téli
Napforduló, Föld-, Eketiltó, Szülő és Tűzszentelő Boldogasszonnyal.
Folytatjuk a környék közösségi életével, jógával, adventvárással,
hagyományokkal, mesével, gyerekszájjal, recepttel. Remélem, te is
megtalálod azt, amivel széppé teszed otthonod, és családod téli
pillanatait.
Pagonyi Gabriella
főszerkesztő

Azt hiszem elmondhatom, hogy eddigi életem unalomtól, és
egyhelyben állástól mentes volt.
Már tini koromban sokat dolgoztam a közösségért. Valahogy
mindig egy összekötő kapocs voltam a különböző identitású
emberek között. Szerettem a középpontban lenni és cselekedni. A
kezdeményezés, és jó szervező készség alapot teremtettek ezekhez.
Ez kissé visszaszorult, mikor eljutottam a gyermekvállalás korszakába.
Ekkor arra tettem fel minden erőmet, leleményességem, alkotó készségem,
szeretetem, hogy négy gyermekem ingerekkel, gondolkodással teli
környezetben neveljem, otthon. Utólag elmondhatom, megérte. Az önálló
gondolkodás, a jó kérdések feltevése nem éppen népszerű a tanároknál és
úgy általában a társadalomban, de az önállóságra, és tisztaságra nevelés,
alapvető feladata kell legyen minden szülőnek.
Gyermekeimmel sok kalandban, élményben, és számomra is új
tanulásokban volt részem. A gyermek szeme tiszta, és figyelnünk kell rá.
Miután lapajok lettek, nekem is kinyílott a világ. Elkezdtem keresni, először
a világban, majd magamban. Rájöttem, hogy semmi nem rajtam kívül álló.
Minden megoldás bennem van. A Csontos Vilmos féle pszichotronika alapot
teremtett ahhoz, hogy gyógyítsam, jobban megismerjem lelki és szellemi
önmagam. Több betegségből ennek segítségével gyógyultam. Ekkor
csatlakozott be életembe az öt tibeti rítus, melyet azóta is, kisebb, nagyobb
megszakításokkal, minden reggel végzek. Segítve ezzel testi egészségemet
is. Ez a gyakorlatsor segíti a csakrák, és a meridián rendszer harmonikus
működését. Azt mondják: a fiatalság forrása.
Kb. 1992 óta érdekelnek a gyógyító növények. Gyermekeimet már velük
kúráltam ki a betegségekből. Olyan 10 éve kutatom, és fedezem fel
mélyebben a természet kincseit, melyekkel szolgálatára lehetek az
embereknek. A hosszú évek alatt eljutottam oda, hogy megszólítanak a
növények, és belső sugallatom vezet a velük való foglalkozásban. Gazdag,
élettel teli világot fedeztem fel bennük. Lelkesedésem határtalan irányukban.
Néhány éve Boldogasszony köröket vezetek az ősi kultuszunk
megismeréséért, és újbóli megéléséért.
Tavaly januárjában megkerestek a szomszédos faluból, baráti asszonyok,
hogy készítsünk egy magazint a hagyományok, a közösség
életbentartása céljából. Természetes, hogy csatlakoztam!
Közben elvégeztem a Lakitelki Népfőiskolán az újságíró tanfolyamot, ami
sok segítséget nyújt ebben.
Amire rájöttem az évek során, hogy ki vagyok? MINDEN és SEMMI.

Mit jelképez?
Az adventi koszorú egy minden
népnél ismert őskép. Ezzel
születnek a gyermekek, alapból
rajzolják. Barlangfestményeken,
templom mennyezeten,
mindenhol megtaláljuk. Nekem
az adventi koszorú a négy
égtájat jelképezi, ahol a négy
Szél Ura van. Hozzájuk tartozik
a tavaszi, nyári, őszi és téli Nap
ünnep.
1. Kelet -Tavaszi Napéjegyenlőség
2. Dél - Nyári Napforduló
3. Nyugat - Őszi Napéjegyenlőség
4. Észak - Téli Napforduló.
Maga a koszorú jelentése nekem: Égi Édesanyám ölelő karja a kör alakú
koszorú;, Isten Fénye a kereszt; középen pedig Maga a Mindenható.
Minden gyertyagyújtásnál köszöntöm az égtájhoz tartozó szellemi uralkodót
és bőséget, boldogságot kérek az elkövetkezendő esztendőre.
Mi kell hozzá?
Semmi flanc. Teljesen egyszerű és olcsó kellékekkel el lehet készíteni. 0 pénzbe
kerül. Néhány meleget és szárazságot jól tűrő örökzöld ág, csipkebogyóág,, szóló,
vagy lilaakác vesszőből koszorú alap és maradék gyertyákból öntött négy gyertya.

Hogyan készítsük szakrálisan?
A szakralitás annyit tesz, hogy nemcsak a fizikai eszközökre, kellékekre és
teendőkre összpontosítunk, hanem ráhangolódunk a készülődés teljes
folyamatára. Hogy ismerjük az advent szentségét, lefolyását. Megfelelő
lekülettel látunk hozzá az egész folyamathoz, kezdve az adventi koszorúval.
Ilyenkor néhány gyertya, a megfelelő zene és a barátnők köre segít ebben.
Mi mindig egy szűk körben összegyűlünk. Gyűjtünk és hozunk terméseket,
zöldeket és egyedi összetevőket, amiket a közösbe rakunk, hogy mindenki
használhassa. Együtt, egymásra hatva, minidg megjön az ihlet és az ünnepi
hangulat is.
Mikor elmennek asszonytársaim, mindig én takarítok. Ekkor melegen
gondolok arra, hogy hazavitték a koszorúikat családjuknak. Hogy holnap
begyújtják a gyertyákat és öröm gyúl a szemekben. Megnyugszik minden
lélek.
Pagonyi Gabriella, Szőkéd

Ünnepre
Terényi Gyöngy
hangolódás
Az advent a mi családunkban hagyományosan a várakozás, és a
készülődés időszaka. Vannak elemei, melyek minden évben ismétlődnek,
mások pedig változnak, ahogy gyarapszik, változik a család is évről évre.
Amíg a gyerekeim velem laktak, igyekeztünk együtt elkészíteni az adventi
koszorút. A szalmás alapot évről évre megőriztem, ehhez gyűjtöttünk friss,
zöld ágakat, örökzöldeket, borostyánt és színes bogyókat. A kisebb,
nagyobb tobozok a kedvenceim, ezeket egész évben gyűjtőm. Díszítésre
való színes szalag mindig van a varródobozban, minden évben más-más
színűt használunk, Én jobban szeretem díszítésre a természetes
alapanyagokat, mint a gyári díszeket.A koszorú mellett ablak, és ajtódíszek
is készülnek, változatos méretben. Belefeledkezünk a munkába, és addig
szorgoskodunk, míg el nem fogynak az alapanyagnak gyűjtött ágak. Vannak
féltve őrzött, barátnőktől kapott gyékény ablakdíszeim is. Lecserélem rajtuk
a tavalyról maradt fenyőágat, a csipkebogyót frissre, és már akasztom is
őket a régi helyükre. A koszorú, és a díszek készítése után a mézeskalács,
az, ami elmaradhatatlan kelléke a mi adventi készülődésünknek. Jó sokat
szoktam sütni belőle. Volt olyan év, amikor kínai rizses tállal szaggattam ki,
jókora kerek formákat a mézes tésztából. Ezek a nagyméretű, tojáshabbal
díszített korongok a fenyőfára kerültek, és illatoztak az ünnep idején, míg a
gyerekek le nem eszegették a fáról. Minden évben szívesen sütök
ajándékba is mézeskalácsot a barátnőimnek, és a tanítványaimnak is,
nemcsak a családnak. Gyakran használok mézeskalácsot az
ajándékcsomagok díszítésére is.Ahogy rövidülnek a napok, és egyre
kevesebb a fény, úgy jut több idő a lelki hangolódásra, a gyertyagyújtás
melletti biblia olvasásra, és elmélkedésre is. Ezzel a csendes elmélyüléssel
kerekedik ki nálunk az ünnepre hangolódás.

Várhelyi Panni
A mi
adventünk...
Írj be némi törzsszöveget
… a töprengés, hogy mézeskalácsból legyen az az adventi koszorú, vagy
fenyőágakból? Mindkettőt szeretjük készíteni. Aztán jön a felmentő sereg,
segít a döntésben, mikor azt mondja, mézeskalácsból legyen mama, mert az
finom. Végül lesz ilyen is, olyan is, mert kell minden szobába, a nappaliba,
meg rakjunk még az előszobába is, és de jó lenne ajándékba is adni mama!
A mi adventünk a termések gyűjtögetése az ajtó/asztaldíszhez, az adventi
koszorúhoz, a Luca-búza vetése.A fenyőgyanta ragacsa az ujjainkon, a
csipkebogyó tüskéinek szúrása. A narancs, és szegfűszeg illata, a fűszeres
forraltbor aromája.A mi adventünk a sülő sütemények, a fenyőgallyak, és a
mézeskalács illata. Az izgalom, hogy sikerül-e ebben az évben is
mézeskalács házikót… romtemplomot építeni.Az adventi mesék csillogása a
csimoták szemében.Az ajándék-csomagoló titkos tervezése, a csigatészta
pödrése.A mi adventünk a gyertyagyújtás, az együttlét öröme.

GONDOLATOK EGY KIRÁNDULÁS UTÁN
07
Egy ideje barátnőimmel kistérségi újságot készítünk, közösségi
eseményeket szervezünk.
Az őszi túrát október 6-ra terveztük, így adódott, hogy megemlékezzünk az
1849-ben ezen a napon kivégzett tábornokokról és mindazokról, akik a
szabadságharcban részt vettek.
Magamra vállaltam a feladatot, hogy készítsek valamit erre az alkalomra.
A mártírhalált halt hősök portréit kinyomtattuk a netről. Napokig nézegettem
és gondolkodtam hogyan s mint legyen. Majd egy éjszakába nyúló estén
elkészítettem egy borostyán ágakból való koszorút, amelyre szatén
szalagokat kötöttem. Ezekre kerültek a portrék ovális keretben.
Néztem a sok tiszta tekintetű arcot. Életerős, bátor, jó kiállású férfiak, katona
tisztek voltak valahányan.
A szabadságért haltak hősi halált.
Reggel kisétáltunk az átai Erzsébet ligetbe, ahol négy hatalmas nyárfa áll.
Ezeket Sissi tiszteletére ültették az ellene elkövetett merénylet utáni évek
valamelyikében.
Körbenéztünk hová is akaszthatnánk a felszalagozott koszorút, amikor észre
vettünk egy kínálkozó ágcsonkot az egyik fán, éppen a kellő magasságban.
Így könnyen feltehettük a koszorút. A szél erősen fújt s a szalagokon a
portrék erre-arra mozogtak, egymásba akadtak, majd újra szabadon szálltak
kiszámíthatatlanul. Különös látvány volt ez. Gondolatébresztő.
Arra gondoltam, ilyen kiszámíthatatlan erők küldték halálba ezeket a nemes
lelkű tiszteket is.

A megemlékezés során felolvastunk életük történetéből és részleteket
néhányuk búcsúleveléből. Szép és megrendítő élmény volt. Panni kis unokái
tágra nyílt szemekkel hallgatták.Ezután elindultunk a földes úton, az
evangélikus temetőtől elsétáltunk a másik temető mellett, fel egészen a
vadászok építette magaslesig. Útközben gyűjtögettünk szép faleveleket és
terméseket. Sok gombát is láttunk. Sőt még virágzó pitypangot
is!Beszélgettünk. Az idő hűvösebb lett ahogy a szél felerősödött, de amint
kisütött a nap, újra kellemesen melengette a hátunkat. Éreztük, bizony most
már itt van az ősz. A megemlékezés megmozgatta a hazánkhoz fűződő
érzéseinket, és vele a lelkünket, a természetjárás pedig a testünket.
Mindannyiunknak jól esett ez a testet-lelket felüdítő gyalogtúra. Jól esett a
gyalogtúra.
Terényi Gyöngy
Megemlékeztünk az
ÚJsággal...
Azt nem tudom, hogy miért,
de mostanában a
forradalomról,
szabadságharcról, háborúról
egy dolog jut eszembe. Hogy
a családok csonkák lesznek,
a gyermekek apa nélkül, az
asszonyok az összes
teendővel magukra
maradnak. Nem tudom, hogy
hősnek lenni mennyire vállalt
feladat valakinek az életére,
vagy mennyire férfi eszme,
aminek meg kellett, kell
felelni? Nem is az én dolgom
eldönteni. De azért némi hely
kerülhetne ilyenkor azoknak a
nőknek is, akik felvállalták a
hős férjük mellett akár azt is,
hogy a halál szele egy

pillanat alatt megváltoztathatja életüket. Hogy akkor a gazdaság, a
megélhetés, a gyermeknevelés terhe egy az egyben az ő felelősségük lett.
Ezen a gondolatmeneten tovább lépve az is eszembe jutott, hogy
manapság csendes háború folyik. Háború a családok ellen, a gyerekek ellen.
A média - mind az írott, mind az elektronikus - tele van azzal a szeméttel,
ami akaratlanul is megváltoztatja az emberek józan paraszti eszét, és
tömegfogyasztóvá avanzsálja őket. Fogyaszd a nőket (vagy férfiakat),
vásárolj olcsón, meg hülyeségeket, minél előbb a villanypásztor elé ültesd
gyermeked és tenmagad is. Szóval nem kell leölnünk senkit már, hogy a
népünkből csak egy népség maradjon, identitás nélkül. A kultúránk
megőrzése, élése és azokra való felhívások, találkozók egyre sürgetőbbek.
Kérdés: szükség van-e rá, vagy elvagyunk a langyos, gondolkodás mentes
mindennapi rutinban csak? Boldog, varázslatokkal teli-e életünk? Ápoljuk-e
közvetlen kapcsolatainkat? Van-e ami felvillanyoz, ha hazamész, ha vár
reád valaki? Mit tehetsz érte, hogy így legyen? A kérdések megválaszolásra
várnak, talán elég, ha csak magunkban...A szép megemlékezés után egy
elcsendesítő, elgondolkodtató, beszélgetős őszi séta segített a
levezetésben. Itt-ott csiperke, pöfeteg, szeder, kökény, csipkebogyó és
galagonya adta tudtunkra, hogy elérkezett az a pillanat, mikor utoljára
kapunk esélyt a természet kamrába való gyűjtésére, a hideg, téli hónapok
előtt. Te hogyan ünnepelsz? Mennyire vagy közel a természethez?Leld
örömödet a napi életben! Mutass példát a gyermekeidnek!
Pagonyi Gabriella
Emlékezés a vértanúkra
Ezen az októberi vasárnapon a sétánk több volt
egy kirándulásnál. Emlékeztünk. 16 vértanúra, és a
többiekre, akiket ugyan nem végeztek ki, de
megszenvedték, hogy kiálltak a szabadságért.
Miközben készültem rá, arra gondoltam, hogyan
lehet elmondani az ötévesnek, és a nyolcévesnek
ezeket a sorsokat. Végül sikerült úgy összeállítani
az emlékezet sorait, hogy érezni lehetett a
figyelmüket. Kérdeztek. Mi pedig válaszoltunk.
Gyönyörű napsütésben sétálva, beszélgetve. Szép
volt.
Várhelyi Panni

December 8.
Eke-, Földtiltó
Boldogasszony

"Ő, aki az Örök
Szerelemben
táncoló nő és a világ
édessége, amely a
Szerelmes nő
táncából születik."
Lélekláng
A kutatók (pl. Falvay Károly) által már jól megállapított tény, hogy ilyenkor
felkészülünk a Fény fogadására. Az időszak a sötétségé még, ami a belső
MAGunkba fordulásnak kedvez. Az ekének és földnek szimbolikus jelentése
van. A föld - a női test, az eke - a férfi hímszerszáma.Mivel egy szakrális
folyamatra készülsz fel a december folyamán, bizony az evésböjtön kívül a
testi örömök mögötted hagyása is segíti célod elérését. A tiltás talán nem
hangzik annyira modernül és talán ezzel pont az ellenkezőjét éri el, aki erről
akar meggyőzni téged. Én nem akarlak tiltani. De tudom és tapasztaltam
már, hogy teljesen másként élem meg a készülés időszakát, ha annyira
amennyire tőlem telik betartom az erre az időszakra vonatkozó tanácsokat.
A tánccal - amire a bevezetőben is utaltam - kifejezhetjük, felajánlhatjuk
szexuális energiánkat is az Istenanya és a Létezők felé. Ezzel egyfajta
tantrikus, tudatos energia irányítást is teszünk.
A testi és lelki böjttel felkészülhetünk a Sötétség után újra megjelenő Fényre.
Arra a pillanatra, amikor bennünk is megfordul a befelé igyekvés, egy
lassan, nagyon lassan kifelé forduló cselekvéssé. Ehhez nyújt segítséget a
korona csakra kinyitása, hogy még könnyebben tudjunk Felsőbb Énünk felé
nyílni és megérteni ennek a folyamatnak a ránk eső részét. Hagyjuk
beáramlani a Bölcsességet és az ebből fakadó irányítást.
Egyiptom kék virága a Kék Lótusz is jelképe nálam ennek a felfelé igyekvő
pillanatnak. Gyógyító hatása mellett hordoz egyfajta pszichedelikumot is. Ha
megnézzük az ősi Egyiptomi oszlopokat, falvéseteket, rengeteg helyen
megjelenik felajánlásként, fejtetőn hordozott jelképként. Lelki és szellemi
szentséget jelenített meg.

Nefertem a kék lótuszból született. A kéksége fejezi ki isteni jellegét,
megvilágosodottságát. Minden évben eljön ez az időszak és miden évben
lehetőséget kapsz arra, hogy a hétfokú létrán vissza(fel)felé haladhass, hogy
visszatérhess az illúziók világából a valóságba.
Hogy kiléphess földi játszmáidból, mókuskerékszerű gondolataid, tetteid
béklyójából. A természet rezdüléseiben élve, felfedezheted magadban az
Ősanyai mivoltod, mely se nem férfi, se nem nő.
Boldog átlényegülést kívánok és felkészülést a Setétség fordulására.

08
Ady 100
Nagyon bensőséges
hangulatban és könnyekig
megható, átérző
lelkületben tudtuk Ady
Endrét megidézni és a
felolvasást megtartani,
halálának 100. évfordulója
alkalmából. Gyűjtöttünk
kevésbé ismert
érdekességeket róla.
Ebben nagy segítségünkre
volt Szántai Lajos Adyról
tartott előadásából pár
részlet.https://www.youtu
be.com/watch?
v=WOhexYaK39o&t=2362s
Aztán ott volt a Csinszka
könyv is, mely megint más
megvilágítás alá helyezte
ezt a költő és publicista
óriást.Istennel, hazával,
szerelmetességgel
feltöltekezve fejeztük be az
estet.Köszönet minden
résztvevőnek.

BEMUTATKOZÁS

Tavaly decemberben, egy zimankós vasárnapon, a pécsi Vásártéren,
egymás mellé sodort minket az élet. Ők szaloncukrot, mi száraztésztát
árusítottunk. Ők először próbáltak ott szerencsét, mi akkor már jelen voltunk
egy ideje. Hamar szóba elegyedtünk. Mesélték, hogyan kezdték a
webáruházat működtetni, beszélgettünk. Ügyesek voltak ott is. Aztán,
valamikor a nyár elején, megkerestek. Boltot szeretnének nyitni. Igazi, házi
termékeket árusítanának, olyasmiket, amit annak idején a nagyink is
készített, vinnénk-e nekik a tésztainkból. Így kezdődött hát a kapcsolatunk,
én pedig azóta is figyelemmel kísérem sorsuk alakulását.Olvassák
szeretettel Ildikó bemutatkozását, a Nagyi Boltjából. (Várhelyi Panni)
Sokan kérdezik, hogy miért „Nagyi Boltja” a bolt neve, viccesebbek keresik a
nagyit is a pult alatt. Elmondjuk, miért is az elnevezés. Sokan tudják már,
hogy két fős kis csapat vagyunk, párként ketten dolgozunk a boltban.
Városba települt falusi kölykök vagyunk, messziről érkeztünk ide. Imádjuk
Pécset, de hiányzott nekünk a kis település hangulata, a házak előtt
ücsörgő, beszélgető nénikék, a tücsök ciripelése, és persze a házias ízek.
Aki városban nőtt fel, annak is volt jó esetben legalább egy falusi nagyija
vagy rokona, ahol csodás gyermekkori emlékeket szerzett, és érti miről
beszélünk. A hófehér kenyérre csorgatott eperlekvár, vagy az akácméz

selyme… A frissen készített tészta, ami feltét nélkül is finom… A kertben, a
nagyi féltve őrzött málnája, amit megdézsmáltunk (csak még egy utolsót,
hátha nem tűnik fel). Az asszonyok, akik a házi kolbász készítéséből
versenyt űztek mindenki örömére, hiszen csodásnál csodásabb falatokat
hoztak kóstolni.
Ez az ország olyan kincsekben bővelkedik, amikre büszkék lehetünk. Az itt
készült étel a szívedig ér. Pontosan olyan, mint a magyar emberek. Van
bennük egy kis paprika, fűszeresek, összetettek, mindennek igazi,
karakteres íze, és jellege van. A szenvedély, amivel a hazai ételek iránt
viseltetünk, arra ösztönzött minket, hogy helyet keressünk ezeknek a
finomságoknak, egy boltot ahová beköltözhetnek, és bármikor elérhetőek.
Szeretnénk őket megismertetni helyiekkel, és turistákkal egyaránt.
Gyermekkorunk ízei pont úgy, mint a nagyinál - erről szól a Nagyi Boltja…
Egy menedék, egy kedves hely, ahol meg lehet pihenni a fárasztó nap
közben. A kedves, falusias berendezés, és a szívélyes kiszolgálás az, amitől
bárki rögtön otthon érezheti magát. Mi amolyan ódivatú boltosok vagyunk,
akik megjegyzik a neved, és hogy mi a kedvenced.
A termelők mellett, a helyi kézműves közösséghez is egyre jobban
kapcsolódunk, a kéthetente megrendezésre kerülő, kézműves börzékkel,
ahol a helyi kézművesek hozhatják be a portékáikat és mutatkozhatnak be.
Kéthetente van az esemény, a boltunk kávézó részében. Nagyon családias
rendezvény, kipakolnak oda a kézművesek, vegyesen van ékszer,
dekortárgyak, gyerekjáték, szóval tényleg bármi, nincs semmilyen kikötés.
Fontosnak érezzük, hogy az emberekhez elhozzuk ezeket a termékeket,
amik hagyományos módon és sok szeretettel készültek.
Várunk mindenkit, sok szeretettel, nálunk mindig barátságos kiszolgálással
találkoztok, és reméljük, hogy nem csak finomságokat, hanem igazi élményt
adhatunk, amiért megéri visszatérni.
Kothencz Ildikó

09
Benedek Elek mese est
Szeretettel, mézeskaláccsal,
forró teával várunk minden
mese szerető érdeklődőt.

hagyományaink.
akkor.
és most?
P O Ó R A N N A

Az egyes emberi kultúrák sajátosságai jól megfigyelhetők a
népszokásokban, hagyományokban. Többek között ezek a felületek tükrözik
egy-egy adott népcsoport gondolkozásmódját, a környező világgal való
viszonyát. Számos hasonló, közös motívum felfedezhető egymástól akár
teljesen távol élő népek műveltsége között, ugyanakkor az egyéni színezet
is jelen van. Ez a kavalkád, úgy gondolom napjainkra is jellemző, de már
teljesen másfajta keretek között zajlik.
Írásom azt a problémakört igyekszik körüljárni, hogy mik okozhatják saját
hagyományaink átalakulását, mellőzését (akár teljes elhagyását is) és
milyen lehetséges megoldások lehetnek e jelenség fölülírására.
Elsődleges és igen meghatározó okként a történelmi események súlyát
emelném ki. Ezek a tényezők nem csak helyi, de globális szinten is
drasztikus változásokat eredményeztek, hatást gyakorolva szinte mindenre -
gazdaságra, politikára, életmódra, kultúrára, az emberi mentalitásra, stb.-
olykor erősen traumatizálva a világ országait, így a miénket is. Azonban az
egyes történelmi tényezőket most nem kívánom részletezni, kibontani,
hiszen a cikknek nem ez az elsődleges célja.
Következőként életmódunk átalakulását említeném. A környezeti feltételek
folyamatosan változnak, ahogyan a benne élő ember is, és ez a
hagyományok szerepének átértékelődéséhez is vezethet. Ez nem csak
hazánkat érinti, hanem a világ más területeit is. A szokások, rítusok erősen
meghatározhatják egy nép identitását, és szorosan kapcsolódnak a
természeti folyamatok körforgásához. Mai modern életformánk azonban
egészen eltávolodott ettől. A városi közegben egyre nehezebb a
természettel való együttélés, más feltételek alakítják a napi rutint. Új típusú
rítusok születnek, és van, hogy a régieknek is már csak a formai szerkezete
adott, a belső mögöttes tartalom azonban kiüresedik. Ezen saját népi
hagyományaink is átesnek. A globalizációval világunk kitágult, a határok
kevésbé élesek, az információk gyorsan és könnyen cserélődnek.
Kíváncsian szemléljük másnál, máshol mi hogyan zajlik, hiszen a „szomszéd
fűje mindig zöldebb” ugyebár… Ennél a pontnál térnék ki a média és az üzlet
meghatározó szerepére is. A profitorientáltság és gazdasági praktikusság
korunk meghatározó szemléletévé vált, mely gyakorlatilag az élet minden
területét érinti, módosítva a hagyományokhoz fűződő viszonyunkat is. Talán
a legmegosztóbb ünnep e tekintetben, a kelta eredetű Halloween, mely az
angolszász országok (és főleg Észak-Amerika) közvetítésével szinte az
egész világon elterjedt. Magyarországon a 2000-es években jelent meg és
most is igen népszerűnek számít.

A Halloween-el kapcsolatos viták főként a pogány-keresztény ideológiák
ellentétén, az ünnep elüzletiesedésén alapulnak, illetve az idegenből átvett
hagyomány jelensége is sokakban ellenérzéseket gerjeszt, leginkább az
idősebb generáció részéről. A fiatalabbak inkább a bulizásra, jelmezes
beöltözésre való alkalmat látják benne. Úgy tűnhet, hogy napjainkra a még
élő (nép)szokások egyik fő motivációja is a fogyasztás maradt. Ez nem csak
az univerzális ünnepekre igaz, mint pl. a karácsony vagy a húsvét,
hasonlóképp megjelenik a busójáráson, lányvásárokon, búcsúkon. Valamit
azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, a rítusos hagyományok
kiszakadást jelentettek (és jelentenek ma is) az embereknek a
hétköznapokból, amikor úgymond „mindent szabad”. Azonban egy olyan
korszakban, amikor a külsőségek dominálnak, az adott ünnep megélése is
ezen igények kielégítésére korlátozódhat csupán. Ezzel találhatjuk szemben
magunkat szinte mindenhol, a médián vagy a bevásárlóközpontok
reklámdömpingjén keresztül. Mindeközben saját, egyedi hagyományaink
kikopnak a közösségek életéből, bár bizonyos helyeken, főleg vidéken még
fellelhetők, és aktívan működnek.
Meglátásom szerint, az elidegenedés saját népszokásainktól annak is
köszönhető, hogy gyakorlati alkalmazásuk, formai felépítésük nem tudott
megfelelően alkalmazkodni változó világunk igényeihez, követelményeihez.
Népi műveltségünk sajnálatos módon teljesen elkülönült az új típusú
életmódoktól és gyakorlatilag megfoghatatlanná vált a mai átlagember
számára. Az a világ, amit pl. néphagyományaink is tükröznek, egy olyan
életformát és ahhoz szervesen kapcsolódó gondolkozásmódot ábrázol,
mellyel a modernitás már kevésbé tud azonosulni. Így kerülnek mindezek
szép lassan „vitrin mögé” és merevednek be. Természetesen nem azt
állítom, hogy a „régi világ” értékei idejétmúltak vagy lebecsülendőek
lennének. Mégis úgy gondolom, valamilyen formai újításra, „vérfrissítésre”
igenis nagy szükség lenne, hogy korunk embere is megtalálja a párhuzamot
a múlt és a jelen világának vívmányai között. A népi rítusok is az adott
korszakok aktualitásában zajlottak, miért ne működhetne ma is így?
Személyes élményeken keresztül, személyes megszólítással talán
könnyebbé válna a hozzájuk való kapcsolódás. Mert népi örökségünket,
kincseinket igenis érdemes (újra)fölfedezni, megélni és megtartani. Viszont
ha csak múzeumi keretek között hagyjuk porosodni, úgy valóban nem lesz
fenntartható és maradandó. Igenis hagyni kell, hogy változzon, hogy az azt
művelő emberekkel együtt aktualizálódjon. Az élőt élhetőséggel tarthatjuk
életben.

10
Hófehér habcsókok
Habkarika/habcsók
készítésére várjuk az
érdeklődőket.

DECEMBER 13.
LUCA
LUCA NAP VAN. Ő A FÉNYHOZÓ. FELKÉSZÍT, HOGY LELKÜNKBEN
ÚJRA VILÁGOT, FÉNYESSÉGET TUDJUNK GYÚJTANI.
Foto - Jonna JInton

Hagyományosan ilyenkor vetem a Luca-búzát. Előkészítem a földet,
benedvesítem, és egy marék búzamagot vetek, sűrűn a tetejére. Jól
belenyomogatom, és újra beöntözöm. Fényes ablakba teszem. Lesem
mindennap, hogy a magocskák a fényre hogyan csíráznak, gyökereznek, és
hajtanak ki. Így igyekszem szívemben is növeszteni a szeretetet, hogy
tisztán léphessek be az ünnepbe. Gyertyaszentelő Boldogasszonykor
mártott gyertyát teszek mellé, majd, ha kihajtott a búza, hófehér szalaggal
kötöm körbe és beleszúrom a gyertyát. Karácsonykor meggyújtom. Mindig
megáldom a földet, magokat és gyertyát.
Az északi népek még őrzik hagyományaikban a Fényhozás szokását
Luciával.
Amúgy Luca...Luca-szék...boszorkányok...
Erről megvan a saját kialakult nézetem. Ugye, a Luca napkor készített Lucaszéke
arra jó, hogy Szent este a templomban ráállva, megláthatjuk a
boszorkányokat. Kik a boszorkányok? Tündérvallásunk szerint ők a
tündérek. Ehhez ajánlok egy jó könyvet is, ha érdekel a téma, ebben
találhatsz érdekes dolgokat. Bíró Lajos - A magyar tündérvallás. Szóval, ha
felállsz e székre, meglátod a tündért, aki a Fényt hozza. Ha követed, a Téli
Napfordulókor, megjelenik benned a Fény, és könnyebben éled meg az
innentől egyre gyérülő sötétséget.
Foto - Cecilia Larsson
Foto - Pagonyi Gabriella
Foto - Pagonyi Gabriella

A karácsonyi ünnepkör András nappal (nov. 30.) veszi kezdetét és egészen
Vízkeresztig (jan. 06.) tart. Jelen írással célom a Karácsony valós
minőségének, jelentőségének körüljárása, az örök értékek és az ember
számára ebben az időszakban rejlő lehetőségek megragadása, a lélek
emelésének szándékával.
Karácsony ünnepe valójában a téli napfordulóhoz kapcsolódik, ez az a
pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap
sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad,
utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát,
következésképp a leghosszabb éjszakáját adja.
A téli napforduló az északi féltekén december 21-én van (esetenként 22-
én), a déli féltekén pedig június 21-én (esetenként 22-én vagy 20-án).
A téli napforduló az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti, a
legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik hozzá, és
ünnepségek kísérik
Mik hát a Karácsonynak, mint a Nap újjászületésének, a fény
ünnepének alapvető motívumai?
A Karácsony lényegének, valós, tiszta minőségének megragadása azért is
nehéz, mert egyrészt az ünnepek szokásrendszere folyamatosan változott
az idők folyamán, a különböző vallási, hitbeli, kulturális behatások
következtében, másrészt mert elvesztettük szorosan egybefonódó,
harmonikus kapcsolatunkat a természettel, annak erőivel, saját
lelkiségünkkel, végső soron Istennel.
A kérdés tehát alapvetően az, hogy mi is történik az évnek ebben az
időszakában, Karácsony idején, ami miatt ennyire kulcsfontosságú, a világ
minden táján kiemelkedő jelentőséggel bíró ünnep, függetlenül vallási
hovatartozástól, világnézettől az ősidők óta? A történelemben a téli
napforduló mindig kiemelt szerepet kapott, és gyökeret vert szinte
minden vallásban. Ilyenkor a fény diadalát ünnepelték, ekkortól kezdtek el
rövidülni az éjszakák. Már a Római Birodalomban és az ókori Babilonban is
megünnepelték, de a régészek szerint a kőkori Stonehenge is a napfordulók
ünnepének helyszíne volt. A manapság leginkább elterjedt keresztény
megközelítés, Krisztus születése is ugyanezzel a fény minőséggel azonos,
amely az ősi pogány ünnepekre, főleg a perzsa Mithrasz kultuszra épült rá.

Az ősi magyar hitvilághoz, hagyományokhoz, rítusokhoz visszanyúlva és a
téli napforduló időszakát ezen keresztül vizsgálva, láthatjuk, hogy egykor
őseink és tudó táltosaink még teljes harmóniában éltek az őket
körülvevő természettel, a földi és égi világgal, ismerték és működtették
az Élet törvényeit, képesek voltak általa alkotni és teremteni, ami
mindenképp példaértékű kéne, hogy legyen a mai ember számára. Itt
hagyták nekünk, az utódaiknak lenyomataikat, hogy feléjük és Isten felé
fordulva, a hagyományainkban sajnos csak töredékesen fennmaradt tudást
újra teljessé és élővé tehessük. A jelenben most épp a mi feladatunk, hogy a
folytonosság ne szakadjon meg, az ősi tudást a jelenhez fűzzük,
továbbszőve az élet fonalát. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy a
hagyományok nem halott dolgok, amire illik emlékezni, a hit pedig nem
elvont fogalom, hanem a valóság leképeződése.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a magyar hagyományok és az
ősmagyar vallás követése az egyetlen igaz, üdvözítő út. Hiszen, mint
korábban említettem, párhuzamai számos nép kultúrájában fellelhetők.
Annyiban fontos mindezek ismerete, megélése, mert segítség nekünk,
egyfajta útvezető, hogy lássuk az irányt, mivel a mai, elanyagiasodott
világban, még tiszta szándékkal is könnyű utat téveszteni, eltévedni. A
lényeg mindig az, hogy egyéni szinten megtaláljuk a saját lelkiségünknek
leginkább megfelelő, ugyanakkor valós utat Istenhez. Ez történhet akár a
természetbe való kivonulással, művészeti tevékenységgel, vagy bármivel,
csak a szándékunk tiszta legyen, az erre törekvő igényünk pedig valós. Ami
a fenti út mellett szól, az, hogy nekünk, magyaroknak ez a legkönnyebben
elérhető, a lelkünkben kódolt szimbólumokkal leginkább összerezonáló.
Tudatosítani kell magunkban, hogy ne hagyományokban, dogmákban,
vallásokban gondolkodjunk, mert Isten megérthető és elérhető számunkra
közvetlenül. Efféle „mankókra” addig van szükségünk, míg végre újra élő,
szoros kapcsolatot építünk ki lelkünkkel, hogy a belé kódolt irányfény
mutassa nekünk az utat Istenhez.
Az ősi időkben, az igazi nagy ünnepek a Nap járásával összefüggő ünnepek
voltak, így a magyar (természetalapú - sámánisztikus) hitvilágban is, a
Karácsony a legnagyobb ünnepnek számított.

A December hónap a magyar ősvallás napesztendőjének az utolsó jelentős
fejezete, amelynek végén meghal az óesztendő és megszületik az
újesztendő. Ez a fontos esemény a magyar vallásban kiemelt helyet kapott.
A magyar őshagyományok vizsgálata egyértelművé teszi, hogy elődeink
hitének központi elemei a Mindenség, a Tejút, a Nap és a magyar
nemzet. A Naptól függ minden földi lét, a Nap a földi lét megteremtője. A
Nap a legmagasabb szintű energiaforrás a Föld terében. A Föld ezt az
energiát közvetíti, bontja le különböző szintekre. Az ember képes egyedül
arra, hogy testén, lelkén át befogadja a fényt.
Ezt őseink is tudták, és az égitestek figyelésekor különös figyelmet
szenteltek a Napnak, a leghosszabb éjszakán különböző szokásokkal
éltették a fény győzelmét és a természetet.
Közeleg a téli napforduló ünnepe. Az ünnep, amely a keleti pusztai
népeknél, így őseinknél is, a legkiemelkedőbb örömnap lehetett. A kínai
krónikák, már a hunok esetében is feljegyezték a sötétség fordulójának
megünneplését.
A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást az újjászületést is
jelképezte. A sötétség átfordulását a világosságba: kara csun (azaz
karácsony) ünnepe.
A sztyeppei lovasnomád népek hitvilágában, így a magyarokéban is nagyon
fontos szerepet játszott a “téli napforduló” megünneplése. Az év legrövidebb
napja (december 21.) és ebből adódóan az év leghosszabb éjszakája ekkor
van (néha december 22-re esik). Valószínűleg az ősi magyar neve a “kara
csun ” volt. A “kara”- feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a
régi magyar nyelvben is, valamint a “csun” – fordulás szóösszetételből állt
össze a karacsun szavunk. Tehát “kara csun”- a feketeség csúcsa, fordulója.
A feketeség csúcsa és annak “átfordulása” után egyre nő a fény, a
világosság ideje. A fény növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező
tavasz és megújulás reményét ünnepelték az Anyatermészetet tisztelő ősi
hitvilágban.

Az örökösen változó, ciklikusan újjászülető égbolt, az élet örök
körforgásának leképeződéseként jelképezte azokat a transzcendens
erőket, amelyek az Istent jelentették számukra. A hunok a téli napforduló
idején szintén a fény születésének ünnepét, a Kara Csong-ot ünnepelték,
amely az újjászületés és átváltozás isteni megnyilvánulásának is
ünnepe volt. A hunok a fényt az Isten egyik alaptulajdonsága
megnyilvánulásának tekintették, amely a Nap fényén keresztül jelképezi
Isten fénytermészetét.
Az ünnepek áldozatbemutatással kezdődtek, majd versenyekkel,
viadalokkal, solymászattal és játékokkal folytatódtak. Befejező szertartásként
áldozati tüzet raktak: pontosabban két hatalmas máglyát gyújtottak,
megfelelő távolságra egymástól, és az így képződött tűzkapun kellett
áthaladni az ünnep minden résztvevőjének, állataikkal együtt. Ez a
megtisztulási szertartás volt.
Eleink, az ősmagyarok ünnepei közül a legnagyobb, szintén a téli napforduló
ideje volt. A Nap születését a Csodaszarvas történetében örökítették meg:
aki ezen az éjszakán, a csillagösvényen indul útjára, az új élet ígéretével.
Agancsain hordozza a Napot, a Holdat és a csillagokat. Gyönyörűen
megőrizték ezt regösénekeink, amelyekből röviden idézek:
„Amott keletkezik egy fekete felhő,
Abban legelészen Csodafiú szarvas.
Homlokomon vagyon fölkelő fényes Nap,
Oldalamon vagyon árdeli fényes Hold,
Jobb vesémen vannak az égi csillagok.”
A csillagdíszes agancs a fény és az élet jelképe. Azt jelképezi, hogy az élet
diadalmaskodik a halál felett, a fény a sötétség felett: ő Isten küldötte, a
Világmindenség megszemélyesítője. A szarvas a bőség, a termékenység
jelképe. Az évenként lehullatott és újranövesztett agancsa révén egyetemes
jelkép: az örök megújulás, újjászületés szimbóluma.
A regölés és a hozzá kapcsolódó rítusok alapján a csodaszarvas a téli
napforduló égboltjának jelképe. A csodaszarvas szarvai közt a Nap, majd az
azt helyettesítő gyertyák a megújuló, újjászülető fényt jelképezik, egyben a
hosszú életet, a halhatatlanságot szimbolizálják.

A szarvas mellett, a téli napforduló másik szimbóluma a sólyom. A
kerecsensólyom ünnepélyes röptetése a megújuló Naphoz kötődik. A
rendelkezésre álló forrásadatok alapján tudjuk, hogy a sólymok és a sasok
fontos szakrális szerepet töltöttek be, a fény madaraiként tisztelték őket. Az
idomított sólymokat és sasokat borral és kumisszal felszentelték,
ünnepélyesen reptették, miközben a szabadban nagy tüzeket gyújtottak. A
sólymokat, a sasokat, a ragadozó madarakat Tengri szent madarainak
tekintették, és soha semmilyen körülmények között nem vadásztak volna
rájuk. Egy ragadozó madár elejtése a földi és az égi harmónia ellen
elkövetett legnagyobb bűncselekménynek számított volna. A hunok a
„Sólyom népének” tekintették magukat, a sólymot Isten és a Nap
madaraként, nemzeti azonosságuk legalapvetőbb szimbólumaként tartották
számon.
E rövid rendszerezés tükrében máris érthető, hogy őseink számára miért a
napfordulós ünnepek, ezen belül is maga a téli napforduló időszaka és a
Karácsony volt a legjelentősebb ünnep: ekkor ugyanis egy nagyon
jelentőségteljes folyamat érhető tetten: ilyenkor helyreáll az élet rendje, a
fény (Isten) újjászületik, győzedelmeskedik a sötétség felett. Ez az
átváltozás, újjászületés „pillanata”, amikor az erre felkészült ember
közvetlenül átélheti ezt a minőséget, kapcsolódhat, befogadhatja a fényt,
azaz Istent. Ezen kívül útmutatást, iránymutatást kaphat a jövőre
vonatkozóan. Persze, hogy erre képes legyen, előzetesen fel kell készülnie,
meg kell tisztulnia testi-lelki-szellemi szinten egyaránt. Száműznie kell
magából is a sötétséget, hogy befogadhassa a fényt. Erre szolgál a több
hetes felkészülési időszak, amely a néphagyományban számos, az ősi
vallásból átmentett mágikus rítust, jósló és megtisztító, gonoszűző
szertartást, böjtöt, valamitől való tartózkodást, tilalmat ír elő (pl. Luca napja).
Ezért szükséges – a természet működésének analógiájára ilyenkor
mindenkinek visszavonulni és belső lelki munkát végezni, magába nézni. A
törvény erői szembesítésükkel segítik ezt a folyamatot. Az, hogy valaki
számára felemelő vagy lehangoló élményt hoz a Karácsony, attól függ,
mennyit haladt, fejlődött, mennyi munkát végzett az adott évben.
Ez a számonkérés, számvetés időszaka is, egyszersmind felkészülés az új
évre, egy újabb esztendőnyi körforgásra, az életben való haladásra, új
irányok kijelölésére.

A korábban említett sólyom a nap törvényét tükrözi felénk, ezért segíti
számunkra a karácsonykor megjelenő élet és törvény befogadását,
megértését. Mivel az ember maga kell, hogy folytassa a teremtést, a lelkébe
kódolt isteni lehetőségek mentén, ezért fontos számunkra, hogy a fény
megmutassa ezt az utat, lehetőségeinket, a törvény pedig szembesítsen
azzal, ha nem ezen az úton járunk. Szabad akaratunkból adódóan, ez csak
akkor működik, ha valós szándékunk, belső igényünk van az erő
befogadására.
Szatmári Kinga
Pécs, 2019. 11. 18.
Martin Clarke Bridge - Seven Tines

Hallottatok már az éjszakai habcsókról? Kívül roppanós, belül csupa
lágyság... Készülhet kakaós, erdei gyümölcsös változatban (vagy, ami még
eszedbe jut, ha habcsókra gondolsz) Ez is olyan finomság, amit aprónéppel
készíteni remek időtöltés. A masszát (ízesítés nélkül) karikának formázva
pedig újabb díszt készíthetünk a karácsonyfára.Íme a recept:
Éjszakai
habcsókok
2 tojásfehérje 1/2 csésze porcukor 1 teáskanál vanília kivonat 1/2 csésze
csokoládépasztilla kakaópor erdei gyümölcs mix
Elkészítés
1. Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra.
2. Állítsuk a legmagasabb fokozatra az elektromos habverőt, és egy nagy
tálban verjük közepesen kemény habbá a tojásfehérjéket.
3. Folyamatos verés közben adjuk hozzá fokozatosan a cukrot, és verjük
kemény, fényes habbá.
4. Alacsony fokozaton keverjük bele a vanília kivonatot.
5. Fakanállal óvatosan forgassuk bele a habba a csokoládépasztillákat.
6. Tegyünk teáskanálnyi adagokat egy sütőpapírral kibélelt sütőlemezre.
Ügyeljünk rá, hogy mindegyik halomba jusson legalább egy (de inkább több)
csokoládépasztilla.
7. Tegyük a tepsit a sütőbe, amit azonnal kapcsoljunk ki.
8. A habcsókokat hagyjuk egy éjszakán át a sütőben.
Leskelődni tilos! Amikor másnap reggel, ébredés után kinyitjuk a sütő ajtaját,
a habcsókjaink készen lesznek, és fogyaszthatjuk is őket. Az ízesített
változatoknál: a kakaóporból egy-két evőkanálnyit tegyünk a habhoz,
keverjünk rajta kettőt-hármat. Ne keverjük el teljesen, úgy jó, ha márványos.
Az erdei gyümölcsösnél a gyümölcs mixet pürésítsük, rakjuk a habhoz, és a
kakaóshoz hasonlóan, itt is csak két-három keverésre van szükség, hogy
márványos maradjon.
Várhelyi Panni

Tudni, hogy testünk mekkora erőt, varázslatot és energiát hordoz nőként:
felbecsülhetetlen!
"The whole purpose of boobies is not what we think it is. Yes, they are
beautiful objects of attraction, but the why behind their attraction is far more
meaningful than the aesthetic pleasure they can derive.
Boobies NOURISH.
Mama Nature designed them as the pure nourishment source for our tender,
growing bodies beginning just moments after we are born. We, as women,
carry sacred vessels of life atop our heart’s chakra. The essences of love,
care, and safety that emanate from them are like no other.
As women, the nectar of NOURISH is our service. "
♡ Meagan, Evan + Bridgette

Szabad fordításban Tőlem:
A mellünk lényege nem az, amit gondolunk...Igen, gyönyörűek,
figyelemfelkeltőek, de a külső szépség mellett sokkal több jelentést is hordoz
magában.
A mellek TÁPLÁLNAK.
Az Anyatermészet úgy tervezte meg, hogy tiszta táplálékot tudjunk nyújtani
növekvő, zsenge gyermekünknek, már attól a pillanattól, ahogy
megszületett.MI NŐK, egy szent kelyhet hordozunk éppen a szívcsakránk
felett. Semmihez sem hasonlíthatóan kisugározza a szeretet lényegét, a
gondoskodást és a biztonságot. Nőként a mi szolgálatunk ez a tápláló
nektár.
Eleve elrendelés, hogy akit evilágra fogadunk, szülünk annak tápláló,
folyékony ételt tudjunk nyújtani. Hogy megkapja a legjobbat. Az intelligens
együttműködéssel Anya és Gyermeke között e folyékony élet/étel mindig
olyan minőséget vesz fel, melyre a gyermeknek szüksége van. Ahhoz, hogy
egy természetközeli táplálást ki tudjon alakítani az anya, a szülés, a születés
pillanata is meghatározó. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a tényt, hogy
minden anyában megvan az az ösztön, hogy milyen pozícióban hozza
világra gyermekét, milyen körülmények között. Az utóbbi századokban
elfogadott, természetellenes, kórházi, orvosi megszokások ezen ösztönök és
a nőkben lévő valódi tudás elnyomása.
Annak feltételezése, hogy azok után a hosszú hónapok után, melyben egy új
embert formáltunk testünkben, mégsem tudjuk hogyan kell világra
segítenünk őt, felháborító és elképesztő butaság. Talán újra teret kellene
adnunk az otthoni születésnek, a bábák, javasasszonyok, támasztó
asszonyok tudásának. Addig, amíg vannak ilyenek.
Szülő Boldogasszony nemcsak egy gyermek megszületésében tud
segítséget nyújtani, hanem a Karácsony és Téli Napfordulókor való sötétség
fordulásában is, hogy megszüljük magunkban is az erőt, a fényt, az új
kezdethez. Hogy a magot el tudjuk kezdeni érlelni az új tervek, a változás
előkészítéséhez.

duglászfenyő
CITRUSOS ILLATA, EGY AZ EGYBEN ORVOSSÁGNAK
TEREMTETTE.
MAGAS ANTIOXIDÁNS ÉS C-VITAMIN TARTALMA AZ
INFLUENZA, KRUPP, MEGFÁZÁS, GYULLADÁSOK
ELLENSZERE.
ILLATÁT BELÉLEGEZVE IS TÁGUL A TÜDŐ.
APRÓ TŰLEVELEI LINZERBE SÜTVE CITRUSOS ÍZT ADNAK.
ÉN SZOKTAM FŐZETET KÉSZÍTENI BELŐLE. TŰLEVELET, KIS
ÁGAT, TOBOZT TESZEK A FENYŐBŐL EGY KIS FAZÉKBA.
ANNYI VÍZZEL, AMENNYI KÉT ÚJNYIRA ELLEPI FELÖNTÖM,
ÉS FŐZÖM 20 PERCIG. LESZŰRÖM, MAJD MÉZZEL
ÍZESÍTEM.
SZELLEMI SZINTEN EZ A FENYŐ A BECSÜLETESSÉG,
ŐSZINTESÉG, FELAJÁNLÁS ÉS A PÁRTATLANSÁG
SZIMBÓLUMA.. ELEME A TŰZ.
ÉSZAKI TESTVÉREINKNÉL NEM VÉLETLEN, HOGY A TÉLI
NAPFORDULÓKOR BEVISZIK A HÁZBA ÉS AZ AJTÓ ELÉ IS
TESZIK, MINT "LÁBTÖRLŐ", MERT VÉDELMEZŐ EREJE VAN.
AZ ERŐTELJES, ILLATOS ÖRÖKZÖLD, GYERTYÁKKAL
FELDÍSZÍTVE TÁMOGATJA A BENNÜNK LÉVŐ ERŐT ÉS
SEGÍT ÁTHALADNI A SÖTÉT IDŐSZAKON, AMIKOR A
NAPPALOK RÖVIDEK ÉS ÁHÍTOZZUK A NAP ÉLETETŐ
EREJÉT.
Varázsfüves

PAGONYI TÍMEA
Fejlődés
jógával

Folytatva a jóga fáján való haladást, elérkezünk a következő részhez, a
törzshöz.
Erős törzs nélkül a fa is nehezen állna meg a „lábán”, az ember fejlődésének
is fontos része a szilárd alap.
Ezért a következő állomásunk a nijamák, melyek a fa törzsével
szimbolizálhatók.
Míg a jamák általános érvényű erkölcsi szabályok, addig a nijamák az egyéni
fejlődésben alkalmazandó útmutatások.
Ezek:
- Shaucsa (tisztaság)
- Szántósa (megelégedettség)
- Tapasz (égő vágy)
- Szvádhjája (önmagunk tanulmányozása)
- Ishvara pranidhána (önátadás)
Tisztaság alatt érthetjük a test vagy a környezet tisztán tartását. Ezek a jó
közérzethez fontosak, de már egyre többen tudják, hogy még fontosabb a
táplálékunk tisztasága!
Amit a szervezetünkbe beviszünk, az nagy mértékben segíti, vagy
akadályozza az egészséges életet.
Ám ezeknél sokkal fontosabb a gondolataink, szándékaink tisztasága.
Az „Az vagy, amit megeszel” mondást én módosítottam „Az vagy, amit
gondolsz” szabályra.
Igen, a gondolat nagyon erős energia, ebből ered minden cselekedetünk.
Ha tiszta szándékkal állunk neki bármilyen feladatnak, az lelkileg-szellemileg
előbbre visz.
Tiszta szándék az, amikor nem várunk dicséretet, vagy bármi más jutalmat a
cselekedeteinkért, és fejlődni sem azért akarunk, hogy mi lehessünk a guruk,
mesterek.
Ez az ászanák gyakorlásában is fontos, hogy tudjam, mit miért csinálok, ne a
teljesítmény vezessen!
A megelégedettség összefügg a kapzsisággal, vagyon felhalmozásával. Amíg
ezen vagyunk, nem tudunk soha elégedettek lenni, állandó akarás jellemzi
életünket.
Szerintem a megelégedés nagyon jó eszköze a hála. Ha megtanulsz
hdálásnak lenni azért, amid van, amit tudsz, eléred a szantósát.
Vedd észre a hétköznapjaidban azokat az embereket, helyzeteket, akikért,
amikért hálás lehetsz! Gyakorold minden este, elalvás előtt, hogy végig nézed
a napodat, miért lehetsz hálás!

És ne feledd, ami látszólag rossznak tűnik, nem biztos, hogy az!
Minden azért történik, hogy a Te fejlődésedet szolgálja!
A tapasz, mint égő vágy, természetesen nem az érzéki vágyakat jelenti.
Egyfajta heves erőfeszítést jelent valamilyen életcél elérésére.
Ezt nevezhetnénk lelkesedésnek is, de annál több. Mert itt a fejlődés a cél,
az, hogy minél jobb ember lehessek, minél közelebb juthassak a valódi
Énemhez, és a mindent betöltő Egyhez.
Szerintem ez az égő vágy jellemzi az alkotókat is, amikor valamit
létrehoznak, legyen az művészet, vagy akár tudományos felfedezés.
Az önképzés nem az iskolapadban történik, ezt sajnos tudjuk, de
természetesen egy-egy előadás, könyv segíthet minket a továbblépésben.
Ezek akkor jók, ha valamilyen katarzist ki tudnak váltani, mert akkor
tudhatjuk, hogy az most éppen akkor nekünk szólt.
De már sokan tapasztalták, hogy ez kevés. Ha nem értjük meg, mik azok a
gondolatok, cselekedetek, amiket jó lenne elhagyni az életünkből, addig
nem igazán tudunk fejlődni.
Tehát járhat valaki vallásos, vagy spirituális közösségbe, olvashat
könyveket, de ezek nem oldják meg helyette a problémáját. Itt már egyéni
fejlődésről van szó, nem általános szabályokról! Sokat segíthet valaki
kívülről, de nekünk kell megtenni, amit meg kell tennünk.
Az önképzés erőfeszítés, odafigyelés, de szerintem még szórakoztató is
lehet, mert megtanít észrevenni, pl: már megint mit tanultam ebből a
helyzetből. De jó!
Ishvara pranidhána: Tetteinket Istennek szenteljük.
Szerintem Isten a világot betöltő szeretet energia. Nélküle nincs semmi.
Ha tudjuk, hogy az egész teremtett világ Belőle fakad, akkor azt is látjuk,
hogy – bár szabad akarat van, de- érdemes a cselekedeteinket Neki
szentelni! Ez nem vallásos imádat, hanem a Lét megértése.
És végül, -bár ezzel kezdhettem is volna,- sokakban felmerül a kérdés:
minek fejlődni?
Csak azért, mert emiatt vagyunk most, ebben az életben itt!
Minek változni? Mert a változás zajlik, ha tetszik nekünk, ha nem, és
értelmesebb vele haladni, mint ellenállni.
Persze, szabad akarat van…

Karácsonyfáink ékessége,
finomsága a szaloncukor...
...amit évek óta magunk készítünk.
Sokfélét kipróbáltunk már. Van köztük egyszerűbben elkészíthető, és van munkásabb is.
De mindegyik nagyon finom, és gyerekekkel készíteni szintén remek program (mint,
minden adventi sütés-főzés-koszorú/asztaldísz-, és ajtódísz készítés).
Kettőt szeretnék közülük megmutatni: az aszalt gyümölcsöset az egyszerűsége miatt, a
másikat meg azért, mert annyira zserbós.
Az aszalt gyümölcsösre nem tudok konkrét receptet adni: ahogy sikerül, ami van itthon,
az kerül bele. Legutóbb a következő aszalványok voltak itthon: szilva, vörös áfonya,
mazsola (kétféle), sárgabarack, és tettem hozzá jó adag, kandírozott narancsot is, és
szeletelt földimogyorót.
Arányokat/mennyiséget sem tudok pontos számokban megadni, saccperkábé egy-egy
maroknyi volt minden aszalványból... talán a mazsola és a vörös áfonya volt több, mint
egy maroknyi. Az egészet megpörgettem aprítógépben, szaloncukrot formáztam belőle,
hűtőben jól áthűtöttem, olvasztott csokoládéba mártogattam, és hagytam megdermedni
rajta a csokit. Attól függően, mennyire "szaftosak" az aszalványok, lazítani lekvárral
szoktam, ha pedig nehezen áll össze, akkor mehet bele több darált dió, kókuszreszelék,
vagy őrölt mandula.
A zserbóshoz már tudok receptet is mondani, mennyiségekkel:
Hozzávalók a masszához:15 dkg darált dió20 dkg darált keksz1 evőkanál kakaópor
(nálam igen erős, holland)2 ek baracklekvár2 csomag vaníliás cukor5-10 szem meggy
annyi meggylé, amivel formázható lesz
Mázhoz:15 dkg étcsokoládé, 15 dkg vaj
Elkészítése:A tészta hozzávalóit jól dolgozzuk össze, a meggyszemek kivételével. A jól
összedolgozott tésztából diónyi golyókat formálunk, úgy hogy minden golyóba
beledugunk egy fél meggyet.
Ha készen vannak a golyók hűtőbe tesszük.
Az étcsokoládét gőz felett a vajjal felolvasztjuk, majd a zserbógolyókat beleforgatjuk,
zsírpapírra tesszük és dermedésig visszatesszük a hűtőbe (vagy, ha van jó hideg
kamránk, az is jó hely a dermedésre).
Várhelyi Panni

"És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének.
És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és
leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat
adának néki: aranyat, tömjént és mirhát."
Máté 2:10-11
Mindegyik ősidők óta gyógyír az embereknek.
Az arany oldattal már régóta a testi betegségek megnyugvását gyógyították.
Szent Hildegard, polihisztor is több helyen használja, pl. az aranyporos
tésztánál.
A tömjén füstje a szellemi világba, az Égiekhez való csatlakozásban segített
és segít is minket. A test rothadó, viszkető, tályogos, gyulladásos tüneteit
enyhítették, gyógyították vele.
A mirha a balzsamozás kelléke volt, ezzel jelezték, hogy aki kapja sosem hal
meg. Fertőtlenítő hatása is nagyszerű!
De hogy a három bölcs (görögül magoi: asztrológus) miért hozta Jézusnak,
az már egy kicsit több látást igényel, mint a földi szemünket.
A teljes megváltáshoz és Jézus személyéhez mindhárom ajándék üzenete
hozzátartozik.
Az arany annak a királynak jár, aki uralkodni fog, és az uralmat nem
önkényesen, katonai haderővel ragadta magához, hanem a szeretetével
nyerte meg az alattvalóit.
A tömjén a főpapé, aki engesztelést végzett értünk egyszer és mindenkorra,
és a lelkünknek bebocsátást szerzett Isten országába.
A mirha pedig a szenvedő Messiást illeti meg, aki vállalta a kínhalált azért,
hogy mi élhessünk. Nem tudom, hogy a bölcsek tudták-e, mit adnak
Jézusnak. Akár tudták, akár nem, az ajándékok üzenete az evangélium
magvát foglalják össze.
Infaustus
...szóval elkezdtem írni ezt a nagyon tudományos írást (ami nem mellékesen
igaz is!)...aztán rájöttem, hogy nem kell tovább írni. Akárhol rákeresel,
megtalálod ezeket a dolgokat.
De a rituálék, amiket az ünnepek, vagy akár a hétköznapok alkalmával
megélhetünk fontosak a számunkra. Ebben az időszakban is van olya;
dolog, amit minden évben elvégzek. Például a ház tisztítása, nemcsak
fizikailag, hanem szellemileg is.

Meggyújtok egy fehér gyertyát, zsálya füstölőt veszek és az általam áldott
vízzel, szobáról szobára megyek és az egész házamat kitisztítom úgy, hogy
aki benne lakik tiszta és önálló tudjon lenni.
Ez éppolyan évente elvégezhető rítus, mint a napi reggeli kávéivás, vagy a
kedvesed csókkal búcsúztatása. Hogy kizökkenjünk a hétköznapok állandó
körforgásából, ilyenekkel” tehetjük életünket szebbé, értékesebbé.
Hogy mit jelent nekem mai embernek a vízkereszt? Az Epiphania?
Az istenség megjelenését, jelzését az életemben. Hogy mikor megjelenik,
megfogható, emberi érzékkel is észrevegyem ezt. Ha észrevettem,
használni is tudjam azt.
Pagonyi Gabriella

Az Örvendezés Házának Őrzője – Ő, aki hallja a Teremtés zenéjét, a
szeretet hangját, és ebből teremti önmagát, felszínre hozva azt a
szépséget, ami az EGYből benne nyugszik, és erre szenteli fel a vele
kapcsolatba lépőket
Lélekláng
“Az első fokozat a tanítványt elragadja, felemeli. Ez a tudat kitágulása. Az
anyagi énből való kilépés. Az anyagi világ merő varázslat, az érzéki látásnak
a valósághoz nem sok köze van. “
Hamvas Béla - A beavatás hét fokozata (Scientia Sacra)
Újra megszólalt a Teremtés zenéje.
Ideje előhívogatni a belső tüzet, az Életerőt, mellyel teremtő Énünket
megszólítva kibonthatjuk a lefagyott magot és elkezdhetjük az érlelés
folyamatát.
Gyökér csakránkhoz lenyúlva és kapcsolódva a Földcsillag csakrához alant,
megtapasztalhatjuk a kozmikus energiák befogadását az anyagi testbe és a
Föld energiáinak beáramlását.
Ha Újholdra esik ez az időszak, vagy közelében van, a nők havi
virágzásukat kihasználva áldozhatnak Földanyának. A gyökér csakrához
tartozó szervi egység a vér is. Izzó vörössége a tüzet juttatja eszembe. A
férfiakban szintén van egy havi ciklus, mert bennük is ott van a Nőiség ereje.
Fókuszálunk idén ezekre az erőkre is.

A mag erejének kibontásában
segítségünkre lesz az ősi Hathor
misztérium is. Segít nekünk
meghallani belső, saját zenénket,
hogy a teremtés forrásához
csatlakozva, másoknak is
juttathassunk belőle. Hogy
márciusig kivirágoztassuk a sarjadó
életet.
A természet ébred, a fa óriások
dolgoznak már a mélyben. Kitörni
készül az Élet.
Légy része!
Pagonyi Gabriella
Hétboldogasszony

Gyerekszáj
Andrássy Réka: A fátyolka
- Apa, szerinted a virágok beszélgetnek
egymással?
- Nem tudom. Szerinted?
- Szerintem igen. Úgy, hogy a bogarakkal
üzennek egymásnak.
- Ezt hogy érted?
- A virágoknak nagyon vékonyka, halk hangjuk
van, ezért mikor rájuk száll valami bogár, akkor
megsúgják neki amit mondani szeretnének és a
bogár elviszi az üzenetet.
- Értem.
- Csak az a baj, hogy a katica pletykás, a légy
rosszindulatú, a méh nem ér rá meghallgatni
egy virágot, a poloska mindig csak
panaszkodik, a lepke öntelt és még
sorolhatnám... Csak a fátyolka önzetlen, őszinte
és figyelmes.
- Akkor nincs könnyű dolga a virágoknak.
- Nincs. Ezért aztán inkább hallgatnak.
- Igazad lehet. Néha azt hiszem az emberek is
így vannak ezzel.
- Például nagypapa?
- Igen, lehet hogy nagypapa is ezért olyan
csendes mióta elment nagymama.
- Nagymama volt nagypapa fátyolkája.
- Igen, nekem pedig Te vagy a fátyolkám!
- Akkor vigyázz rám nagyon!
- Nagyon vigyázok....

Beigli
TEJMENTES LAKTÓZ
ÉRZÉKENYEKNEK IS

Hozzávalók : 8 rúdhoz.1 kg liszt, 50 dkg Vénusz margarin, ( tejmentes) 10
dkg cukor, 4 tojás, 4 dkg élesztő, 4 dl rizstej,egy csipet só.
A megtöltött rudak kenéséhez még 2-3 tojás szükséges.
Először a töltelékeket készítjük el, hogy legyen idejük kihűlni. Nálunk a
mákos beigli a népszerűbb, ezért mi mindig 5 rúd mákost és 3 rúd dióst
készítünk.
Hozzávalók a diótöltelékhez: 50 dkg darált dióbél, 20 dkg cukor és 3 dl víz,
15 dkg birsalmasajt vagy más besűrűsödött gyümölcsíz apró kockákra
vágva.
A diótöltelék elkészítése: a 3 dl vízből és a cukorból jó sűrű szirupot főzünk,
tűzről levéve, ebbe keverjük bele a darált diót és a birsalmasajtot. Ha túl
sűrű lenne, egy savanykás reszelt almával lazítható a töltelék állaga.
Hozzávalók máktöltelékhez: 100 dkg mák, 20 dkg cukor, 3,5-4 dl rizstej,egy
marék mazsola, 15 dkg birsalmasajt apró kockákra vágva.
A máktöltelék elkészítése: a mákot kevés cukor hozzáadásával kávédarálón
ledaráljuk. A tejet felmelegítjük és belekeverjük a mákot és a többi
hozzávalót. Pár percig együtt melegítjük, jól elkavarjuk.
A tészta elkészítése: az élesztőt egy kis langyos tejjel és cukorral felfuttatjuk.
A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a jól felvert egész
tojásokat, az élesztőt, a porcukrot, sót, tejet, és gyorsan összedolgozzuk.
Langyos helyen, deszkán letakarva, két órán át pihentetjük. Nyolc cipót
formálunk belőle.Téglalap alakúra és késpenge vastagságúra nyújtjuk
egyenként a cipókat. Megkenjük töltelékkel, vigyázva arra, hogy a tészta
széleit 2 cm szélességben kihagyjuk. Felcsavarjuk, úgy hogy a tészta széle
alulra kerüljön. A két végét benyomkodjuk. Sütőlemzre fektetjük és egész
tojással megkenjük, langyos helyen egy órán át kelesztjük. Majd
tojásfehérjével kenjük át és tegyük fél órára hideg helyre. A hűtéstől lesz a
tészta felülete márványos erezetű majd a sütés után. A megrepedés
elkerülése végett, a rudak oldalait szurkáljuk meg óvatosan egy villával,
még a sütőbe helyezés előtt. Sütésidő, ha a 8 rudat egyszerre sütjük: 35
perc 220 fokon légkeveréssel, majd 20 perc 200 fokon szintén
légkeveréssel. De jobb tepsinként külön sütni, mert az első négy rúd egy
kicsit túlkel, mire megtöltjük a másik négyet. Ha egyszerre csak egy tepsinyit
sütünk, akkor 5-10 perccel rövidül a megadott sütési idő, és a második
szakaszban elhagyható a légkeverés. Sütés után hideg helyen,
konyharuhával letakarva pihentetjük. Kihűlés után vágjuk fel.
Jó étvágyat!
Terényi Gyöngy

A recept
Hozzávalók: 50 dkg liszt, melyet nem egyszerre keverünk a tésztához. 20
dkg porcukor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg,
1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 csipet só, 5 dkg vaj vagy zsír, 1,5 dl méz, 1 tojás
Elkészítése: a liszt kétharmadát egy keverő tálba tesszük és beleszórjuk a
száraz hozzávalókat, majd jól elkeverjük.
Megolvasztjuk a zsiradékot és vele együtt megmelegítjük a mézet. Nem
szabad 40 foknál melegebbre hevíteni a mézet.
A tálba öntjük a langyosra hűlt mézet, és lazán összedolgozzuk a liszttel,
majd hozzáadjuk a felvert tojást és fokozatosan a maradék lisztet is. Egy
órára hűtőbe tesszük.
Hűtőből kivéve kis darabokat csípünk belőle és lisztezett deszkán vékonyra
nyújtjuk.
Különböző szaggató formákkal kiszúrjuk a tésztát és kizsírozott, lisztezett
vagy sütőpapíros sütőlemezre tesszük. Helyet hagyunk a tésztának a
növekedésre.
Előmelegített, de nem túl forró ( kb. 180 fokos) sütőben óvatosan
sütjük, Vigyázat gyorsan sül, kb. 15 perc alatt.
Ha kihűlt felvert tojásfehérjéből készült cukormázzal díszítjük.
Ha a karácsonyfára szeretnénk majd akasztani, akkor még melegen szúrjuk
ki tűvel és húzzunk bele cérnát.
A mázhoz: 2 tojásfehérje,néhány csepp ecet vagy citromlé, 15 dkg szitált
porcukor.
A mázhoz valókat kemény habbá fel kell verni, majd egy levágott csücskű
nejlon zacskóba tölteni, a zacskót elcsomózni és a kisült mézeskalácsot
ezzel megmintázni.
Jó munkát kívánok!
Terényi Gyöngy

A HUNYOR
MESÉJE
FERENCZ ÉVA - LUKÁCS JÓZSEFNÉ
A KEREK ESZTENDŐ TÉL CÍMŰ KÖNYVBŐL

Egy virággyermek aludt egy kényelmes gyökérszálon a föld alatt. Aprócska
fiú volt. Kényelmesen odafészkelődött a gyökérhez, amin éppen jó fekvés
esett. A többi gyökérszál úgy vette körül, mint az emberek gyermekeit a
rácsos kiságy. Nem is férhetett hozzá semmi rossz. Aludt békésen. A föld
alatt lakó népek tudták, hogy ott van, és alszik. Vigyáztak is, nehogy
fölébresszék.
A törpék csak lábujjhegyen jártak arra. Az ürge messze elkerülte. A cickány
szerencsére szintén aludt, különben alighanem megzavarta volna a fiúcska
álmát, mert a cickány mindig rohan, és sohase néz a lába elé. Egyszóval:
aludt a virággyermek a kényelmes melegben, míg egyszer csak meg nem
szólalt mellette a föld:
- Lassan ideje lenne fölébredned, gyermekem! Érzem, hogy a Nap melegíti
a hátamat. Olvadozik rajta a hótakaró. Nemsokára kibújnak az első virágok.
A fiúcska azonban olyan mélyen aludt, hogy nem is hallotta meg, mit mond
neki a föld. Nem ébredt föl se aznap, se másnap, se harmadnap.
Telt-múlt az idő. A hótakaró elolvadt. Apró patakocskák indultak belőle
lefelé. Megtalálta az egyik ilyen patakocska a virággyermek föld alatti
hálószobáját. Neki ugyan nem volt akadály a sok-sok gyökérszál! Máris ott
ringatózott egy csepp éppen a fiúcska orra előtt.
- Lassan ideje fölébredned! A föld már egyáltalán nem fagyos. Egészen
puha lett, könnyű lesz kibújni a fényre! Gyere, igyál egy kortyot, mosd ki a
szemedből az álmot, nézz körül a világban!
A fiúcska fordult egyet, de csak azért, hogy ne zavarják. Hátat fordított a
vízcseppnek, és aludt tovább. Még összébb is kucorodott, mert úgy érezte,
hogy a vízcseppel együtt egy kis hideg is bejött a szobájába. A vízcsepp
továbbszaladt, a fiúcska pedig tovább aludt.
Bezzeg nem aludta mellette a többiek! A hóvirág, a téltemető, a nárcisz, a
kankalin, a krókusz, az ibolya szinte versenyeztek egymással, hogy ki ér föl
hamarabb a fényre. Nem volt már egy szem hó sehol az erdőben. Ami fehér
volt a földön, az már mind hóvirág volt. Fölébredtek a tündérek, akik egész
télen a virághagymákban aludta, és itt is, ott is egész csapat hóvirág
bontotta ki a szirmait. A többiek meg igyekeztek utána.
Hívták magukkal a gyökérszálon alvó virággyermeket is:
- Ó, te még nem ébredtél föl? Lassan ideje lenne, hogy elindulj! Fönt fény
van és meleg, mert a Nap egyre korábban kel, és egyre tovább marad fönt
az égen
- Bújócskázni fogok a szellővel – mondta az ibolya tündére -, eldugom a
virágaimat, de ha a szellő megtalál, elviheti az illatukat, amilyen messzire
csak tudja.

- A szellővel én is játszani fogok! – mondta erre a harangvirág tündére.
– De még várok egy kicsit az indulással, amíg melegebb lesz a levegő.
De a gyökérszálak között alvó virággyermek, mintha nem is hallotta volna.
Pedig most már a manócskák se jártak lábujjhegyen. Annyi, de annyi dolguk
volt az erdőben, hogy kora hajnaltól késő estig nem volt megállásuk.
Azazhogy: néha megálltak a virággyermek hálószobája mellett.
Tanácstalanul néztek egymásra:
- Hát ez a kis álomszuszék vajon miért nem akar fölkelni? Hétalvó! –
csóválták meg piros sipkás fejüket, de aztán mentek is tovább a dolgukra.
Már az összes virágtündér kint repkedett a levegőben, és a fiúcska még
mindig ott kucorgott a föld alatt. Akkor elindult érte egy napsugár.
Keresztültört a rögökön, át a gyökerek között, és finoman átölelte a fiúcskát.
- Igazán itt az ideje, hogy fölébredj! – duruzsolta a fülébe. – Ha tudnád,
milyen szép most minden a Földön! Lépten-nyomon színes virágok nyílnak,
és mindegyiknek a kelyhében ott ül egy tündér. Fölöttük ott táncolnak a
lepkék. A levegőben méhecskék röpködnek. Kora hajnaltól késő estig
dalolnak a madarak. A fűben nyuszik ugrándoznak, a fákon mókusok
szaladgálnak. Ráadásul fönt most sokkal melegebb van, mint itt lent. Érzed?
Gyere hát!
A fiúcska megfordult, de csak azért, hogy a jó meleg a másik oldalát is érje.
Behunyt szemmel élvezte, ahogy a napsugár cirógatja az arcát. És nem kelt
föl. A napsugár ettől kezdve mindennap meglátogatta, és a fiúcska mindig
örült neki, ha jött, de nem nyitotta ki a szemét, és nem indult el utána,
akárhogy is hívta.
Aztán egyszer csak ritkábban jött a napsugár; végül teljesen elmaradt. A
virágtündérek pedig újra téli álomra készülődtek. A fiúcska azonban nem vett
észre semmit, csak aludt és aludt. Közben fönt elkezdett esni az eső. A
lehullott levelek egy darabig fölfogták az esőt, de aztán úgy tele lettek vízzel,
hogy egy csöpp nem sok, annyi se fért el rajtuk, az eső meg csak esett és
esett kitartóan.
A fiúcska körül már csupa víz volt minden. Épp ekkor ébredt föl.
Megborzongott.
- Hol lehet a jó meleg? – kérdezte magától, mert eszébe jutott, hogy miket
mondtak a virágtündérek. Körülnézett, de egyet se látott a környéken. – Nem
baj – gondolta magában -, tudom, hogy mind fölfelé mentek. Elindulok, és
megkeresem őket.

Így is tett. Elég nehéz dolga volt. A gyökerei jó erősek voltak, az igaz, de a
puha, zöld száracskának nagyon meg kellett küzdenie a hideg, vizes, sáros
földrögökkel. Sok-sok időbe telt, míg elért a felszínre. Nem tudta, hogy
közben fönt már havazik.
Amikor kinyitotta az öt kerek, hófehér szirmot, és körülnézett a kehelyből,
elszorult a szíve: se egy tündér, se egy lepke, se egy bogár, se egy virág
sehol. Hó és hó mindenütt, ameddig csak ellátott. Ámbár nem látott
messzire, mert a Nap még föl se kelt a hegyek mögül. Legszívesebben
elsírta volna magát. Mit tegyen most már itt egyedül? Még csak vissza se
bújhat!
Végre fölkelt a Nap. Még mindig hideg volt, de rózsaszínű fény borította be
az erdőt. A hó ropogni kezdett. Egy asszony járt arra.
- No nézd csak! – állt meg a kis virág mellett. – Mekkora ajándék! No gyere
szépen! – hajolt le hozzá, és magával vitte.
Ahogy hazaért, a gyermekei izgatottan ugrálták körül. Látták, hogy valamit
takargat a kezében.
- Mi az? Mit hoztál? Mit találtál? Mi van a kezedben? – kérdezgették.
- Egy frissen kinyílt rózsát – felelte az asszony.
- Ilyenkor? Ilyenkor nincs is rózsa, csak nyáron! – tiltakoztak a nagyobbak.
- Csakhogy ez nagyon különleges virág – mosolygott titokzatosan az
asszony. Odasétált a feldíszített fenyőfához.
- Ez Krisztus rózsája – mondta, és letette a virágot a betlehem elé.
A gyerekek pedig csillogó szemmel nézték a hófehér virágot, aki aludt,
amikor a többiek kint díszelegtek a mezőn, de fölébredt, amikor eljött a
karácsony.

ÁLDOTT,
BÉKÉS
ÜNNEPEKET
KÍVÁNUNK!
V á r h e l y i P a n n i
T e r é n y i G y ö n g y
s z e r k e s z tők
P a g o n y i G a b r i e l l a
főszerkesztő