ÚJság - Tavasz 2020/1.

tavasz

Magvetés
Újjáéledés

Szép jövőt!
Itt van a várva várt tavasz. A Kikelet, a vizek újulása, a föld ébredése, és a természet
hangos csicsergése, szerelmes éneke. A madarak párt választanak, és elkezdik építeni
fészküket A fákban elindulnak a nedvek, életre kelnek. A szorgos gazdák nekilátnak az
éltető kerteknek.
Éppen közepében vagyunk egy olyan jelenségnek, ami emberek millióit mozgatja meg.
Bekerült a rendszerbe egy olyan dolog, amit aztán a páni félelem naggyá növesztett. Az
utcán járva a rettegést látom az emberek szemében. Néha megcsillan egy hittel, és
szeretettel teli arc, szemében a lélek. Ilyenkor visszaragyog a lelkem, és hangtalanul,
örömmel köszönti. A vonaton a kalauznak, a bolti eladónak elengedek egy-egy finom
viccet, hogy oldódjon feszültsége, és amúgy is erős fizikai tehernek kitett teste enyhüljön.
Egyszerű humor ez. Olyan egyszerű, mint az Élet. Az Ember bonyolítja túl a dolgait.
Látok, hallok jó kezdeményezéseket is. Hogy a vihar elvonulta után vásároljunk magyar
termékeket, támogassuk a magyar tulajdonú, kis üzleteket, vásároljunk a termelőtől.
Gondoljuk meg, hogy a huszadik vászonzsák nagyon szükséges- e a vásárlásunkhoz?
Szóval azért van derű is. Mert az nagyon fontos! Mostani lapszámunk is igyekszik a
tapasztalatokra, a megélésekre, és a használhatóságra építeni. Íróink mind napi szinten
tapasztalják az írásba foglalt szavaikat.A megújulás, újrakezdés lengi be a magazint. Légy
a MOSTban! Tedd, amit meg tudsz tenni!
Szeretett költőm, mindig időszerű soraival köszöntelek ismét, kedves Olvasó!
II.
- Táncbéli táncszók
László Nagy
Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék
Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek
Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát
Aki bírja, kipirosul
Még a csúf is kicsinosul!
Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is
Elköltözni csúnya vóna
Deszka közé csomagolva
Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet ez az élet!

Ékes írás,
szabadon szólás
taltoskiraly.hu

Mint grafomán ember, életem tele van az írás - mint önkifejezés és átadás - napi szintű megélésével.
Igen ez a betegségem is. De mint mindenből, ebből is igyekszem a legjobbat kihozni. Szeretem
megfogni a tollat (néha töltőtollat vagy redisztollt) és kacskaringós, kunkori, díszített betűimet papírra
vetni. Ezzel örömet is szerzek másoknak.
De egyre jobban eltűnnek ezek a régen mindennapos szépségek az életből. Nehezen írunk kézzel,
alkotó készségünk csökken és megfigyelő képességünk is lankad. Úgy érzem ezek mind egymásra
hatnak. Néhányan már képtelenek olyan egyszerű dolgokra, mint egy arc leírása. Kerülünk olyan
helyzetekbe, ahol fontos lenne a jó megfigyelés. Például egy autó, egy arc leírása. A rendőrség is
külön figyelmet szentel már annak a tragikus ténynek, hogy segélykérő hívásokban az adott polgár
nem tudja megmondani hol van, mi a rendszáma az autónak...stb. Egy balesetnél nehezen tudjuk
szavakba foglalni a sérült ember életműködéseit, hogy megfelelő képet adjunk a mentést segítő
embernek telefonon.
Míves szókincsünk, értékes és ízes magyar beszédünk elfogyni látszik.
Hol is kezdődhetett?
Talán a Kazinczy féle nyelvújításnál? Ettől a ténytől mostanában viszketést érzek a nyelvemben.
Mindig jó voltam a helyesírásból, ennek ellenére minden porcikám tiltakozott a nyelvhelyességi
szabályok megtanulásában és betartásában. Szerettem és szeretek új szavakat kitalálni és tudatosan
keresem azokat a régies írásokat és magán leveleket, amikben még nem voltak nyelvtani szabályok.
Ez könyvet valamely Magyar olvasandja magába
Erről ő neki nagy vígasága legyen,
Hogy magyar nyelven az régi dolgok, idők is
Írva vadnak igaz chronica rende szerint...
Egy református pap feljegyzései 1569-ből.
Fontosnak találom a szép kifejező eszközeink használata mellett a kézi írást is. Agyunk olyan
területeit mozgatja meg, melyet másképpen nem tudunk. Szép érzékünk, gondolkodásunk, képi
kifejezésünk, megfigyelésünk is gyógyul ezáltal.
A kényszerű belesínyülést világunk szlengjeibe, idegen szavaiba, jó szem előtt tartanunk. Haladni kell
a változással, de egyben meg kell őrizzük nyelvünk, írás-, és kifejezőkészségünk ősiségét is. Tanítani
kell gyermekeinknek, hogy ne egy legyen idővel a kihalt nyelvek közül, magyar nyelvünk és régi rovás
írásunk. Rovásírásunk sokkal több, mint írás. Gyógyító pecsét, magas rezgésű szimbólumtár.
Ezek megtartásához írj egy ünnepi üdvözletet barátaidnak! Próbáld ki, milyen mikor szeretet levelet
kapnak a postaládájukba, számlák helyett!
Pagonyi Gabriella2019. 11. 21.

A T A V A S Z Ü Z E N E T E -
M E G Ú J U L Á S
S z a t m á r i K i n g a

Idén meglehetősen rendhagyó módon érkezett meg hozzánk a tavasz. Rügyezni kezdtek a fák,
kinyíltak az első tavaszi virágok, majd hó lepte be őket. Éltük a megszokott életünket, majd hirtelen
megváltozott minden körülöttünk, szinte szempillantás alatt. Gyorsan, váratlanul érkezett a változás,
mégis azonnali reakciót, átállást követelve tőlünk. Megmutatta az élet, milyen törékenyek és
kiszolgáltatottak is vagyunk valójában mi emberek, s milyen könnyen összeomlik mindaz körülöttünk,
amit felépítettünk, mert valóságosnak és biztonságosnak hittük azt az életformát, melyet
kialakítottunk.Most már talán tudjuk, de legalábbis sejtjük, mennyire nem így van.
Az élet körben jár, meghatározott rend, és törvényszerűségek szerint, egy esztendő viszonylatában
négy jelentős minőségváltást hordozva magában, ami az évszakváltások időszakában jelenik meg,
csúcspontjai pedig a „napfordulatok”, azaz a nyári, és téli napforduló, valamint a tavaszi, és őszi
napéjegyenlőség. Ezek a minőségváltások mindig a változást, a fejlődésünk lehetőségét hozzák
számunkra, ha tudatosan viszonyulunk, és ismerjük ezeket a törvényszerűségeket.
A tavasz a mindenkori megújulás lehetőségét hordozza magában, ami nem csak lehetséges, hanem
szükségszerű is, hogy időről-időre újjászülessünk.
A Nap útjának, az évkörnek ritmusát követve nagy segítséget kapunk az élettől, hiszen, ha rugalmasan
együtt tudunk áramlani annak változó minőségeivel, és tudatosan éljük meg a változást, bennünk is
egyensúly, harmónia, és stabilitás jön létre, helyreáll bennünk a rend.
A hosszú téli időszak alatt végzett belső összegző munka, a felszínre hozott lelki terhek most
elengedésre várnak, hogy helyet kapjon a tavasszal beáramló új élet, a tavasz újrakezdő, életet hozó
minősége. Meg kell tisztulnunk, hogy elegendő energiánk szabaduljon fel az új irányok kijelöléséhez,
az adott év feladatainak végrehajtásához, a célok megvalósításához. Mind a megtisztulásban, azaz az
elengedésben, mind a megújulásban, azaz a befogadásban nagy segítségünkre lehetnek a tavasszal
érkező friss életenergiák, ha tudatosan fordulunk feléjük, és hasznosítjuk őket.
Az idei tavasz nem csak egyéni, hanem kollektív szinten állítja feladatok elé az emberiséget, mivel az
élet mindig tükröt tart elénk, az „amint bent, úgy kint” elv szerint az jelenik meg az életünkben, amit mi
belülről hordozunk, és sugárzunk a külvilágba, megmutatja, hogyan viszonyulunk valójában az élethez.
A szélsőséges helyzetek, a nehézségek arra mutatnak, hogy valamit nagyon rosszul működtetünk az
életünkben, drasztikus változtatásra van szükség, különben felborul az egyensúly, a világ, az életünk
kifordul magából, a feje tetejére áll.Meg kellene látnunk, hogy ami most körülöttünk zajlik, annak mi
vagyunk az okozói, ezt teremtettük a magunk számára, mert nem az élettel, és az isteni törvényekkel
összhangban éljük életünket. Alázat helyett a hatalomvágy és a gőg uralkodik, hála helyett az
elégedetlenség jár át minket,összetartás helyett az egyéni érdek áll mindenek felett, teremtés helyett
az élet és a Föld kizsákmányolása zajlik,belső lelki-szellemi munka helyett kifelé élünk, az anyag
hajszolásában, felelősségvállalás és áldozat helyett legtöbben a saját kényelmünket akarjuk
biztosítani.
Valójában mi fordultunk el az élettől, mi nem követjük az isteni törvényeket, mi álltunk a fejünk tetejére,
az élet pedig erre reagál. Gyarló emberi tulajdonság mindaddig nem venni tudomást a helytelen,
életellenes működésről, míg az élet nem ad egy nagy pofont, térdre nem kényszerít.
Addig könnyedén ringatjuk magunkat illúziókban, hogy velünk nem történhet baj, hisz körbebástyáztuk
magunkat az álbiztonság érzetét nyújtó anyagi javakkal, megvan mindenünk, amivel fenn tudjuk tartani
a magunk számára ezt a látszatot, nem akarva szembesülni a valósággal.

Most megtapasztalhatjuk, hogy egy pillanat alatt elveszthetjük anyagi javainkat, munkánkat, végső
soron az egészségünket, vagy akár az életünket is. És ez alól senki sem kivétel, mindegy milyen
státuszt tölt be a társadalom mesterséges ranglétráján. A sorsát senki sem kerülheti el, senki nem
lehet hatalmasabb az Életnél, mely mindenek fölött áll.
Ez, ha nem látjuk be mielőbb, nem értékeljük át sürgősen, hogy mik az igazán fontos értékek
valójában, mi az, ami előreviszi, táplálja az életet, mi a földi létünk értelme, és célja, nem változtatunk
a ragadozó szemléletünkön, tovább fog fokozódni. És ez nem büntetés, hanem a tetteink
következménye, amelyet mi teremtettünk.
Tavasz. Új élet, új irányok kijelölése. Ami nem működik, ami nem élet-azonos, attól meg kell tisztulni,
azt el kell engedni. Most. Az önzést, az irigységet, a mások áldozatos munkavégzésével elért
eredményeire féltékenykedést, a harácsolást, az én-központúságot, a gonoszságot. A félelmet és a
pánikot is. Minden negatív érzés lehúz a mélybe, a sötétségbe, egyre jobban eltávolít a fénytől, az
istentől, az élettől. A feladat pedig szembenézni önmagunkkal, felismerni,és elismerni a hibákat,
vállalni ennek következményeit, és felelősséget vállalva dolgozni annak kijavításán. A helyes irány az
emelkedés a fény felé, az életet táplálva, szolgálva, kinek-kinek saját tehetsége, és tudása szerint. A
süllyedés, a szétesés, a félelem és tisztátalanság a halál felé visz, az áldozatos munka, mely túlmutat
önnön érdekeinken, az összetartás, egymás segítése, támogatása a haladásban, fejlődésben pedig
az élet áramlásával hoz összhangba.
Ezek felismerése, megértése a következő időszak nagypróbatétele mindannyiunk számára. Újra az
élet, és Isten felé fordulni, valós szándékkal, küzdeni és munkát végezni, hogy bizonyítsuk, méltóak
vagyunk az életre.
Szatmári Kinga
2020. 03. 22.

TAVASZ KÖSZÖNTŐ
Villőzés
Tavaszvárás, fúzfaág díszítés, tavasztündér
hívás, Villő víztündér köszöntése.
Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu, hadd bújjatok rajta.
Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat,
hadd kerüljem házadat, házadat.
Szita, szita péntek, szerelemcsütörtök,
bab szereda!
vagy
Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu,
csak bújjatok rajta!
Rajta, rajta leszakadt a pajta,
leszakadt a pajta, bennmaradt a macska.

gyümölcsoltó boldogasszony
energiáit
M E G É L N I

Valamikor, a keresztény kultúrkörben kezdtem keresgélni a Boldogasszony kultusz magvai
után. Találtam az ősi népekkel megegyező jeles napokat, de találtam újakat, és hiányokat is.
Az északi, kelta, és germán népeknél Ostara, Eostre, és az ősi majáknál IxChel holdistennő is
hasonló jelképekkel bír, mint a nálunk szokásos tavaszi nyúl, és tojás. Mind a termékenység, a
duzzadás, a döngő-zsongó rovarok, párzó madarak és vadak, kibomló virágok élettel való áldását
hordozzák.
Hogyan hozhat az ember életet ebbe az időszakba?
A mag ültetésével.
Ez a fizikai létben éppen úgy működik, mint az érzelmi, vagy szellemi térben.
Kertet keríteni, magocskákat vetni, a melegedő, nedves földbe, ősi rítus, és élet emelő cselekedet.
Ezért élvezem a palántázó, mini “üvegházamba” való vetést is. Nézem, ahogy zöldbe szökkennek a
magocskák, és bontogatják apró szikleveleiket.
Pontosan ilyen módon lehet bontogatni a tél utáni szorongós, bezárkózós kedvünket is. Tó, vagy
csermely melletti sétával, kirándulival felfrissíthetjük nem csak a testünket, hanem lelkünket is.
Megcsodálhatjuk a bimbózó ágakat, a madárfütty fülbe-, és szívbe hatoló dallamát. Kinyitogatjuk
bezárt szívünket, és beengedjük rajta az életet, a szeretetet. Én szerelmetességben vagyok Jézussal,
így nekem ő az, aki utat mutat, tanít.
A szellemi térben pedig azzal kapcsolódom, hogy szolgálok közben. SZERt tartok, ahol együtt tudunk
kapcsolódni nőkkel és férfiakkal egyetemben. Ennek a tavaszi Boldogasszony napnak fontos eleme a
rituális mosdás. Megtisztulunk a felgyülemlett salaktól, szennytől. A már Tűzszentelőkor megkezdett
MAGébresztést folytatjuk, és kivirágoztatjuk magunkban. Az alkotás is fontos része ennek a
folyamatnak. Ilyenkor összekapcsolódik bennünk a két agyfélteke, és meg kell mozgatnunk a
fantáziánkat is. Segítőinkhez, Felsőbb Énünkhöz is tudatosan csatlakozunk a meditáció, vagy tánc
kapcsán.
Szerencsére már szép számmal lehet találni
olyan Boldogasszony kör vezetőket, akik
felelősen állnak hozzá egy-egy SZER
megtartásához.
Válassz Te is egyet, és hozd vissza az életet,
az ünnepet, az ősi, jó dolgokat az életedbe!
Pagonyi Gabriella

anyává válni
Rókus Beáta

"Nincs nagyobb dolog annál, mint a semmiből teremteni valamit. (...) Ezt teszi az Isten vagy
egy anya. Nincs részegítőbb élmény, mint valamit megalkotni a semmiből! Alkotni valamit
magadból!"
Rainbow Rowell
Nem szeretnék arról írni, mit jelent jó anyának lenni, és mitől is leszünk azok. Nem tisztem ezt sem
eldönteni, sem megítélni. Hitem szerint pedig minden anya jó! Mert az adott pillanatban, a tőle telhető
legjobbat cselekszi. Igaz, ezt most sokan vitathatják. Sok mindent megéltem gyermekként és
édesanyaként is.
Már javában felnőtt, és gyakorló anya voltam, amikor is mélyebben, tudatosabban kezdett el érdekelni
a természetes szülés/születés témája. Azt éreztem, és most is így van (igaz most már kicsit más a
rálátásom), hogy valami nagyon elcsúszott. Hogy lehetséges az, hogy mi Nők több ezer éven
keresztül tudtunk, mertünk, és hittünk egyedül, segítőkkel, bábákkal együtt szülni? Az 1950-es évektől
ez átalakult, bekerült valami úton-módon a hozzá kapcsolódó félelem, központosítottá vált, hisz
kötelezővé tették a kórházban szülést. Átadva ezt a férfiak kezébe (nem a szakmai hozzáállást, tudást
értve alatta), akik ezt nem képesek megélni, ezen a mély átváltozáson nem mennek át. Hisz ez a NŐI
lét egyik legfontosabb beavatása.
Amikor rábukkantam, egy számomra meghatározó, felvillanyozó előadásra, nagyon sok minden
megfogalmazódott bennem. Ez, Somlósi Lajos Fogantatás című előadása volt. A modern emberektől
ma már igazán messze álló szokásokkal ismertet meg. Feleleveníti, őseink mi módon készültek fel
egy kis csöppség fogadására, mind testileg, lelkileg, és szellemileg. Sok minden érdekes az
előadásában, mégis egyet kiemelnék. A Magyar néphitben az őseink a leszületendő lelket még
fogantatása előtt elkezdték „csalogatni”. Megfogalmazták, hogy milyen külső, és belső
tulajdonságokkal, személyiség jegyekkel legyen felruházva. Kicsit olyan, mintha a szülők
megálmodnák leendő gyermeküket. De fogalmazhatnánk úgy is, felvették vele a kapcsolatot. És, ha
nagyon jól figyelnek befelé, mind a jellemvonások alapján, mind a lélek sugallata szerint (a vállalt
életfeladatokhoz kapcsolódóan), megsúgta/megsúgja a nevét. Ez lehetséges álom szinten, egy
felvillanó emlék alapján, egy ős többszöri „megjelenése”, emlegetése, emlékként való visszatérése
szerint stb. A lélekcsalogatás az nálam ösztönösen jött. Tudtam, hogy egy olyan kis lelket szeretnék,
akinek a nyelvérzéke jó, könnyen tanul bármilyen nyelven, logikus gondolkodású, szabadelvű, szereti
a zenét, simulékony. Ezek közül a tulajdonságok közül katasztrofális a nyelvérzékem, tudtam mit
jelent ezzel nap, mint nap megküzdeni a suliban. A simulékonyságot biztos kicsit másként értelmezték
odafent, tény és való nagyon diplomatikus, de hogy nem simulékony az tuti. De lehetséges, hogy a
listán lévő őszinteséggel ez összeférhetetlen?
Amit még nagyon szerettem volna, hogy édesapja fekete haját örökölje. Ez nem így történt. A Drága
gyermekem válasza:- Legalább ebben apának lett igaza, ő jobban akarta a te hajad színét!
Számomra még az is nagyon fontos volt, hogy a gyermek KOS legyen, sőt ez volt a legfontosabb (de
ez egy másik történet).

Augusztus végén fogant. Akárhogy is számolgattam, nem jött ki hogy KOS legyen. Próbáltam
beletörődni, hogy ezt most nagyon benéztem, hát lesz, ami lesz, az Égiek tudják, mi miért úgy
történik. Az akkori énem ezen nagyon parázott. Most már innen jót mosolygok rajta, de akkor, ott, ez
véresen komoly terhet jelentett nekem. És, mit ad Isten, a gyerkőcünk KOS jegyben született.
Koraszülött baba lett. És megkaptam mindent, amit kívántam, ahogy csalogattam. Jóval utána esett
le, hogy én mit kértem. Megkaptam. A KOS kérést is, igaz, az akkor egy nehéz időszak volt.
Ez az ösztön szerintem minden szülőben ott bújik. Legyünk éberek rá! Éljünk vele, hisz így sokkal
könnyebb lesz a gyermekünkkel a fizikai síkon az egymásra találás!
Nekem az anyaságom valahogy így kezdődött!
Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás. Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke.
Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság
egyszerre. Könnyek a zuhany alatt. Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő
harmónia. Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében. A mosolya
mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele. Az anyaság kötelék. Ragaszkodás és elengedés.
Kérdések magadnak, válaszok magadtól. Az anyaság áldozat. És mindenekelőtt hála. Hála
annak, akit megszültél; és annak, aki téged megszült.
Kőváry Anett
Isten szívének legragyogóbb műve az anyai szeretet.
Az anyai ösztön sosem ésszerű, de ettől még nem helytelen.
Annabelle c. film
Doktor House c. film

nagy csalán
ILYENKOR TAVASSZAL AZ EGYIK LEGERŐSEBB ÉS LEGJOBB VÉRTISZTÍTÓ.
NYERSEN KIFACSARVA, VAGY TEÁNAK ISZOGATVA.
ÍRTAM MÁR SOKAT RÓLA, ITT TALÁLOD:
HTTPS://GYOGYIRRAL.BLOG.HU/2020/02/24/CSALAN_KENCE
HÍM JELLEGŰ GYÓGYNÖVÉNY.
ELEME A TŰZ, BOLYGÓJA A MARS.
HOZZÁRENDELT ISTEN, THOR.
A VARÁZSLÁSBAN, MINT VÉDŐ NÖVÉNYT HASZNÁLTÁK ŐSIDŐK ÓTA.
MEXIKÓBAN TISZTÍTÓ FÜRDŐKET JAVASOLTAK VELE, MERT ÚGY
TARTOTTÁK, HOGY ERŐTELJESEBB BÁRMELYIK NÖVÉNYNÉL EBBEN.
GYÓGYÍRKÉNT, ÉTELNEK, RUHÁNAK, KATICA OTTHONNAK ÉS MÉG SOKFÉLE
FUNKCIÓKÉNT HASZNOSÍTOTTÁK.
MAGJA - AMIT ŐSSZEL SZOKTAM SZEDNI, - POTENCIANÖVELŐ. NAGYON
FINOM KENYÉRBE, VAGY KEKSZEKBE SÜTVE.
A NAGYCSALÁN JÓ VÉRTISZTÍTÁSRA, VÉRSZEGÉNYSÉGRE,
CSONTRITKULÁSRA, MÁJ- ÉS EPE PROBLÉMÁKRA, HAJHULLÁSRA, ÉS MÉG
RENGETEG ELŐNYÖS TULAJDONSÁGA VAN. AZ ŐSI EGYIPTOMIAK A
REUMÁT, ÉS A HÁT ALSÓ RÉSZÉNEK FÁJDALMAIT ENYHÍTETTÉK,
GYÓGYÍTOTTÁK VELE. AZ ÉSZAKI NÉPEK SZAUNÁZÁSKOR EGY CSOKOR
CSALÁNNAL VEREGETIK TESTÜKET, ÖSZTÖNÖZVE A VÉRKERINGÉST, ÉS
EZZEL MELEGÍTVE A TESTÜKET.
SOK TÁPANYAGOT TARTALMAZ:
- A, C, K ÉS B VITAMINOKAT, - KALCIUMOT, VASAT, MAGNÉZIUMOT,
FOSZFORT, KÁLIUMOT, NÁTRIUMOT,
- ZSÍROKAT: LINOLSAV, LINOLÉNSAV, PALMITINSAV, SZTEARINSAV, OLAJSAV,
- MINDEN AMINOSAVAT,
- POLIFENOLOKAT.
MAGAS KLOROFILL TARTALMA - AMI A SÖTÉTZÖLD PIGMENTJEIBEN VAN -
RENDKÍVÜL JÓTÉKONY HATÁSSAL VAN AZ EGÉSZ TEST ANYAGCSERE
RENDSZERÉRE. A KLOROFILL A NÖVÉNYEK VÉRE. BENNE VAN A NAP EREJE,
ÁSVÁNYI SÓK IS. ZSÍRBAN OLDÓDIK, DE SAV ÉS HŐ HATÁSÁRA
MEGVÁLTOZIK. EZÉRT NYERSEN FOGYASSZUNK SOKAT!

Fejlődés
jógával
3.

A jóga fáján- és nyolc tagján- tett utunkon elérkeztünk az ágakhoz.
Ezek az ászanák, azaz testtartások, pózok.
A hagyomány úgy tartja, hogy Siva volt az első yogi, Ő adta át tudását az első hét bölcsnek, akik
elkezdték terjeszteni azt.
Azt hiszem, az ászanák a jóga legismertebb és legnépszerűbb tagjai.
„Az ászana testtartást jelent, az egész test tartásának művészetét, fizikai, mentális, és spirituális
szempontból egyaránt.” B:K:S: Iyengar
A legtöbb ember valószínűleg jóga alatt az ászanák végzését érti. Viszont van néhány olyan irányzata
a jógának, ahol egyáltalán, vagy csak nagyon kis mértékben végeznek ilyen gyakorlatokat, a lelki és
szellemi gyakorlatokat tartják a helyes útnak.
Az ilyen irányzatok képviselői Iyengart sokszor pusztán tornatanárnak nevezték. Mert Ő az ászanákból
kiindulva közelítette meg a jógában való fejlődést. Ám, ha valaki olvassa könyveit, megismeri
munkásságát, láthatja, miként gondolta Ő ezt az utat.
Valóban a jóga a lelki, és szellemi fejlődést szolgálja, ám az ősi írások is a jóga nyolc tagjáról írnak,
biztos nem véletlenül. Természetesen a szent iratok tanulmányozásával, lelki gyakorlatok végzésével
el lehet jutni a megvilágosodásig, de én általában a mai ember szemszögéből szeretem megközelíteni
ezt a kérdést, nem egy szerzetesi életet élő személyéből.
Szerintem már az, hogy valaki elkezd jógaórákra járni, és fizikai gyakorlatokat végezni, önmagában
óriási fejlődés.
Az ászanák gyakorlásával először egyfajta testtudatosságra teszünk szert.
Később beindul a változás életminőségben, egészségben, gondolkodásban: javul a testtartás,
megtanulunk figyelni a testünk jelzéseire, a gerinc helyes állásával beindulnak gyógyító energiák…
Nézzük, hogy is van ez:
Amikor ászanát végzünk, eleinte megismerjük a gyakorlat helyes végrehajtását, ami nem kis
odafigyelést igényel tőlünk
.Megtanuljuk figyelemmel végrehajtani, és először bizony sokan felsóhajtanak: -De annyi mindenre kell
figyelni! Valóban, de azért van a jógaoktató, hogy emlékeztessen erre a figyelemre, és kiigazítson, ha
szükséges.
Fontos, hogy ne az ászanát próbáljuk a testünkre formálni, hanem a testünket az ászanához igazítani!
Ahogy Iyengar írta: „Az ászana szerkezetét nem lehet megváltoztatni, hiszen minden ászana
önmagában egy műalkotás.”
Fokozatosan megismerjük a testünket, és annak finom mozdításait.
Később, ha a kezdeti „erőlködéseken” túl vagyunk, már képesek leszünk benne maradni egy-egy
pózban hosszabb ideig, majd- bármilyen hihetetlen,- belelazulni ezekbe. Itt következik el az a rész,
amikor el tudunk nyugodni, és a megfigyelő állapotába kerülni. Ilyenkor kezd el lélek, elme és szellem
egymással kommunikálni, együttműködni, kialakul egy meditatív állapot.
Ilyenkor az ember szemlélővé válik, és előkerülnek a jama és nijama tagjai. Hiszen remek alkalom
nyílik pl: az áhimszá, mint nem ártás, a szatja, az igazságosság, vagy éppen a szvadjája, az
önmagunk tanulmányozásának gyakorlására. Tehát a különböző tagok oda-vissza hatnak egymásra.
Ahogy egy fa növekedése sem úgy zajlik, hogy először csak a gyökér, majd a törzs, majd az ágak,
stb.. nőnek ki, hanem, hogy a részek egyszerre növekednek folyamatosan.
Így elmondható, hogy valóban, az ászanák végzése közben számos előnyös tulajdonságra tehetünk
szert, és folyamatosan fejlődhetünk egyre jobban és jobban.
Kívánom minden Olvasónak, hogy fedezze fel, és ismerje meg a jóga gyakorlásának áldásos hatásait!

VÍZBAJ
Írj be némi törzsszöveget
Írj be némi törzsszöveget

Komoly probléma manapság a víz hiánya, vagy mértéktelen fogyasztása, pazarlása.
Természetesnek vesszük hogy van, pedig nem az. Rengeteg víz fogy és piszkolódik az iparban, a
mezőgazdaságban, az állattenyésztésben. Legalább egyéni szinten próbáljuk meg csökkenteni a
lenyomatunkat. Kevesebb eszköz, ruházat megvásárlásával, máris tettünk efelé is egy lépést. Ami jó
ebben, hogy nemcsak a vízre vigyázunk ilyenkor.
Gondolataim elindítója az alábbi kérés, melyet testvérem osztott meg egy jól ismert közösségi
portálon.
“A tegnapi napon kis falunkban nem volt megfelelő víznyomás, mint kiderült, csőtörés volt. Mára
ugyan már elhárították a problémát, de ismét felvetődött a gondolat bennem, hogy írok a vízről.
Vajon miért hisszük azt, hogy mindig jönni fog a csövön? Miért nem vigyázunk rá, ami a legnagyobb
kincsünk ezen a földön, a levegőt leszámítva?!
Pedig lehetne takarékoskodni vele! Ezért gondoltam, megkérem minden ismerősömet, hogy figyeljen
oda!
-Kérlek, tedd meg, hogy nem folyatod feleslegesen!
-Gyorsan zuhanyozz!
-Zárd el, amíg fogat mosol!
-Mosogass álló vízben, vagy legalább zárd el, amíg nem fontos folynia!
-És ne szennyezd!!!
Kérlek, Kedves Ismerősöm, tedd meg ezt a pár egyszerű dolgot a Mi Kincsünkért! Nem
hozzászólásokat várok, csak tedd! Hálásan köszönöm!”
Pagonyi Tímea
2020. 02. 18.
Amit még hozzátennék részemről, hogy minden háztartásban megtehető 10-20 liter víz műanyag
kannában való tárolása. Így rövid ideig izgalom és szomjúság mentessé tehetjük a víz nélküli
napokat.
Falun jó lenne újra üzembe helyezni a kutakat. Talán szivattyúzással ki lehetne tisztítani annyira, hogy
öntözésre használható lenne, de egyszerű vízszűrökkel ihatóvá is válhatna.
Vidéken és a kiskertekben is az esővízgyűjtést kötelezővé tenném. Nézem, ahogy folyik ki a sok
csapadék az utcákra, pedig hasznosítható lenne. Wc öblítésre, tisztítva zuhanyozásra, mosásra.
Pagonyi Gabriella
2020. 02. 18.

tavaszi
megújulás -
nekem
POÓR ANNA ÍRÁSA ÉS ALKOTÁSAI

IIsmét eltelt egy év, ismét elérkezik a tavasz időszaka is. Pár gondolatban megpróbálom
összefoglalni, hogy ez számomra mit is jelent, illetve hogyan változott, alakult bennem a tavasz
megélése, életem bizonyos szakaszaiban, illetve, hogy jelenleg hogyan élem meg.
Nyári gyerek lévén mindig nagyon vártam, várom ezt az évszakot. Bevallom férfiasan, a telet elég
nehezen viselem, borzasztóan megterhelő tud lenni számomra testileg, és lelkileg egyaránt, habár az
utóbbi években nagyon igyekeztem finomítani a zsigeri „tél utálatomon”, és észrevenni, erősíteni a
szép dolgokat ebben az évszakban is. Mindennek ellenére azonban mégis a tavaszi, nyári időszak az,
melynek közeledtével erősebben érzékelhető változásokat élek meg magamban. Energikusabb,
vidámabb, kisimultabb leszek.
Valószínűleg nem lehetett ez másképp a régiség embereinél sem. Rengeteg népszokást, rítust
ismerünk, mely a télből tavaszba való átfordulást jeleníti meg, összekötve a természetben végbemenő
változásokat az emberi lélek változásaival.
A modern, városi lét kevésbé teszi lehetővé, hogy ezeknek a folyamatoknak önfeledten, és tudatosan
átengedjük magunkat, hogy együtt mozogjunk velük, de persze, a legapróbb egyéni próbálkozás is
rengeteget számít, és fontos.
Hasonlóképp van ez nálam is mostanság. Gyerekként még én is mélyebben, szervesebben
részesültem a tavaszi-húsvéti szokásokból, vagy az évkör bármely más ünnepéből. Aztán, ahogy
múltak az évek, és egyre inkább közeledtem a felnőtt lét felé, ezek szép lassan megváltoztak, az
éppen aktuális életformámmal együtt. Egy kicsit talán el is felejtődtek, hogy aztán visszataláljak
hozzájuk, és más szemmel fedezzem fel őket újra.
Jelenleg, a legelemibb tapasztalási és megélési mód az év körforgására, az a gyerekekkel való
foglalkozásban jelentkezik számomra. Rajtuk keresztül figyelem a természet változásrendjét. Az
évkörön alapuló rajzfoglalkozások, a jeles napok megtartása aktiválják bennük azokat az elemi, ősi
ösztönöket, melyet még az erős
urbanizáció sem képes teljesen elnyomni.
Elég, ha csak a nemrég megrendezett
közös farsangolásra, vagy az idei
busójárásra gondolok, ahol fesztelenül
szabad utat engedhettek a bennük
hömpölygő életkedvnek, és
életenergiának, hogy a közelgő tavaszt
üdvözöljék. Ez az erő és energia ilyenkor
átragad rám is. Igaz, már felnőtt fejjel
értelmezve, de párhuzamosan előhívja a
saját gyerekkori emlékeimet, amikor még
én is hozzájuk hasonló természetességgel
ünnepeltem a tavaszi megújulást. Amikor
még érezve értettem, és éltem meg.

GYERMEKKORI ÁLOM MEGVALÓSULÓBAN
Pölcmann
Farm

A Pölcmann Farm a Zengő lábánál, Pécsvárad külterületén
található családi gazdaság.
2013 óta őstermelőként foglalkozom mezőgazdasági
tevékenységgel, ezen belül baromfi-, kecske- és
szarvasmarha tenyésztéssel, illetve, a jövőben is az
állattenyésztés mentén szeretném gazdálkodói
tevékenységemet magasabb szinten végezni.
Családom életében a mezőgazdaság, főként az állattartás,
hosszú múltra vezethető vissza. A gazdaság alapítás, és
mezőgazdasági tevékenység folytatása fontos céljaim
egyike, ezért tervezem a családi örökséget újragondolni, és
folytatni, melyben meghatározó szerepe van az
állattartásnak, azon belül is főként a szarvasmarha
tenyésztésnek.
A baromfiállományt a jelenlegi méretben szeretném
megtartani, majd - a szarvasmarha és kecske
állomány növelésével - kis mértékben csökkenteni.
Meggyőződésem, hogy a megfelelő fajták kiválasztásával,
illetve keresztezésével tökéletesen kialakítható a jelen kor agráriumába illő mikro gazdaság, amely a
saját megélhetésemet is biztosítja.
Jelenlegi őstermelői, kistermelői tevékenységem során tojás, és tej értékesítését végzem. A
megtermelt mennyiség egy részét feldolgozom, házi tészta, és tejtermékek, pl. sajt előállítására,
kismértékű értékesítésére. A hús egyelőre csak a családi igényeket kielégítő, illetve
rokonságot és barátokat ellátó mennyiségű. A családi ingatlanunkban most is évi átlag 100-150 db
tojótyúkot, és 8 db szarvasmarhát, 9 kecskét tartunk.
Működési területemnek Pécsvárad és környékét választottam, mivel családommal jelenleg is itt élek,
illetve a területi adottságok alkalmasak és előnyösek a tevékenységem végzésére.
A jelenlegi ingatlan, és a hozzá tartozó terület, méretéből adódóan ideális a további fejlesztési
lehetőségekre, azonban tervezem a melléképület átalakítását, felújítását, így nyílik majd lehetőség
nagyobb állatállomány, több faj tartására. Mivel az állatállomány eddig nem indokolta, ezért
takarmánytermesztéssel, ezáltal szántóföldi kultúrákkal eddig nem foglalkoztam. Tervezem főként
legelő, illetve kaszáló területek bérlését, esetleg megvételét, mellyel a kérődző állomány
takarmányszükségletét részben, vagy egészben biztosítani tudom.
A megnövelt állomány, és feldolgozott termékek által tudom megvalósítani a céljaimat, és egy
stabil lábakon álló, jól működő gazdaságot felépíteni.
Pölcmann Eszter

Mikor is van húsvét?
A húsvét a változó ünnepeink közé tartozik. Mindig a a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét
követő vasárnap. Ez március és április hónapban van. A keresztény egyház legnagyobb ünnepe,
ekkor ünnepeljük Krisztus kereszthalála utáni feltámadását.
A tojás
A húsvéthoz szorosan kapcsolódik a tojás, a hímes tojás. A tojás az emberiség egyetemes
szimbóluma, több nép a világ keletkezését tulajdonította neki. A finn eposz, a Kalevala verses
történetei a nép ősi életéről, világról alkotott elképzeléseiről is mesél nekünk., s szépen
megfogalmazza a világ keletkezését:
"Tört tojásnak alsó fele
válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,
Sárgájának felső fele
Fényes Nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány Holddá lészen,
Tojáson mi tarka rész volt
Égen csillag lesz belőle..."
A tojás jelenti az új élet keletkezését is ilyenkor tavasszal. De a hosszú, negyven napos böjt után
mint élelmiszer is ott van a húsvéti asztalon, méghozzá díszbe öltözve.
A piros tojás
A húsvéti tojás a feltámadásra, piros színe pedig Jézus Krisztus kiontott vérére emlékeztet. Az
erdélyiek úgy tartják, hogy amikor egy asszony - kötényében a tojásokkal - a kereszthez ment, akkor
Krisztus egy rácseppenő vére megfestette pirosra az összes, kötényében levő tojást. Persze az
asszonyok aztán nemcsak színezték a tojásokat, hanem különböző jeleket, mintákat karcoltak vagy
írtak rá. Ezeknek a hímeknek (mintáknak) jelentése és jelentősége van.

A hímes tojások mintái
A tojásírás tipikusan női tevékenység volt. Anyáról lányára, illetve nagymamáról unokára szállt a
tojáspingálás hagyománya. Így volt ez az én esetemben is. Mikor még iskolába sem jártam,
nagymama mellé odaálltam nagypénteken, és együtt írtuk viasszal-írókával a tojásokat, s festettük
meg aztán. A gereblyés volt talán az első, amit írtunk együtt. Ezek a szerszámok osztókörök közé
kerültek, ami egyrészt megkönnyíti a munkát, másrészt különösen szép szerkezetet adnak. A
legkedvesebb mintáink a virágosak voltak. Írtunk az írókával tulipánokat, gyöngyvirágot, búzavirágot.
Aztán jöttek sorba a többi minta: a kötőfékes, a récetalpas, a csibelábas, a csillagos és még
számtalan. Egész mintakönyvet lehetne telerajzolni velük. Ezek a minták nemcsak szépek, de
jelentésük, titkos nyelvük van. Például a kakastarajas az szerelmi szimbólum, és ha ezt adta a
locsolás jutalmául a lány a legénynek, akkor az felért egy szerelmi vallomással, s szavak nélkül is
megértették az üzenetet.
Hogyan is készítheted el a hímes tojást?
Végy egy darabka szőlővesszőt (kb. ceruzányi vastagságúl és hosszúságút), a végét vágd be
hosszában, és tegyél bele egy kis fém csövecskét, amit rögzíts oda. Ezzel kész is az íróka. Ezt
mártogatjuk majd olvasztott viaszba. Ehhez kell egy kisebb fém konzervdoboz, amiben felmelegítjük a
méhviaszt vagy egyszerű paraffin gyertyát. Az írókát belemártogatjuk a forró viaszba, és ezzel tudunk
rajzolni, írni a tojás felületére. Amikor készen vagyunk a mintával, langyos festőlébe mártjuk a tojást. A
lényeg az, hogy amit letakarunk a vonalakkal, ott majd nem fogja meg a festék, és a minta szép
világosan fog ragyogni a viasz leolvasztása után. Csinálni sokkal egyszerűbb ám, mint leírni!
A tojásírás élő hagyomány ma Magyarországon.
Jó 100 évvel ezelőtt hazánkban minden család készített hímeseket húsvét előtt főtt tojásból. Azt
elvitték a borral, kaláccsal, sonkával együtt a templomba, ahol megszentelte a pap. Hazamenve
elfogyasztották a húsvéti asztalnál. A legszebbeket félretették a húsvét hétfői locsoláshoz, a
keresztszülők is ajándékoztak piros tojást a kereszt gyerekeiknek. És még számtalan népszokás is
kapcsolódik ezekhez a törékeny varázslatokhoz.
2019-ben a "Tojásírás élő hagyománya Magyarországon" felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális
Örökség Hazai Jegyzékére.
Bíztatok mindenkit, őrizze és adja tovább a húsvéti tojás örökséget.

HÍMES, ÍROTT TOJÁS MINTÁK
A képre kattintva elérheted az albumot.

A köddé vált
kávéfőzőgumi

Újév reggelén a szokásos hétvégi rendben zajlottak a napindító szertartásaink: kényelmes reggeli,
kávé az ágyban, vihánc a gyerekekkel, végül a romok eltakarítása.
Mosogatás közben különös figyelmet kért a kávéfőző gumija, állandóan a kezembe akadt, toszigáltam
ide-oda a mosogatóban (ahelyett, hogy rögtön elmostam, elraktam volna onnan), de egyszer csak
sorra került, aztán be az edényszárítóba.
Amikor, kicsit később, a helyére akartam pakolni, csak hűlt helyét markolásztam az edényszárítóban.
Nézegettem, merre lehet, közben rakodtam a többi cuccot, a gumi csak nem került elő.
Hmmm… Belekotortam a szemétbe, hátha a zaccal, ugye… nem akadt az ujjaim közé. Négykézláb
álltam, kipakoltam a mosogató aljából, elemlámpával körbekémleltem, sehol semmi.
Kezdtem ideges lenni… sehol az a nyüves gumi. Nem értettem a dolgot, HISZEN MOST RAKTAM
ODA, HOL A FENÉBEN VAN????!!!!
TUDTAM, hogy másik nincsen (ez egy egészen friss darab, nemrég cseréltük).
Tartalék kávéfőző Ágnesemnél, Inárcson (az egyik családi bulira vittük ki, oszt kint hagytuk), január
elseje van, péntek, hétfőig minden zárva, hol veszek másikat?
Riasztottam a Papát, kotorja meg ő is a szemetet, hátha csak én nem, mert már sík ideg vagyok…
Papa ki az udvarra, kiborítja a szemetet, átnézi apránként. Aztán Ő is négykézláb, pakolás a
mosogató alól, elemlámpás kémlelés, hátha... hátha... gumi sehol.
Hogy a búbánatba fogok kávét főzni? Volt bajom, na!
Indítottam a problémamegoldó-fogaskerekeket… MUSZÁJ KITALÁLNI VALAMIT!
Gyors telefon Inárcsra, Veronkáék még ott vannak, takarítják a szilveszteri buli romjait, hurrráááááá!
Hazafelé kanyarodjanak erre, hozzák haza az elhagyott főzőnket! Rábólintanak, nekem pedig
hatalmas kő gördült le a mellyemről... Estére lesz kávéfőzőőőőnk!!!!
Ebéd utáni alvásból fölébredve aprónép sorban áll a reggeli kakaó maradványaiért. Apa rutinosan
veszi elő a hűtőből, tölti a bögrékbe, s aztán vigyorogva rám néz:
- Itt az én megkésett karácsonyi ajándékom neked. – mondja, s mutatja a kakaó alól kibújó
kávéfőzőgumit.
Abban a pillanatban megszólalt a csengő, és megérkezett a másik kávéfőző is.
Merugye: aki tud, az TUD!
Várhelyi Panni

Gy
e
r
e
k
s
z
á
j
Este, a vacsoraasztalnál, jó a hangulat. Zsebi és Kismaszat sziporkázik, mi dőlünk a nevetéstől. Zsebi
pedig megkérdezi: Na, mi van fiatalok (!!!)? Mi a nevetés "trágya"?
***
Vacsora vége felé járunk, Zsebi már befejezte, kéri az új játékot. Abban az időben a kirakós volt a
sláger nála. Mondjuk neki (ekkor még etetőszékben ült), itt nincs hely kirakni, várjon egy kicsit.
- Jaaaaajanyaaaaa! Ne bosszantsál már föl! KI AKAROK RAKÓZNI! - érkezik a felháborodott válasz.
***
Viharosan indult reggel a napunk. Csimotáink dúlva-fúlva érkeztek a reggelihez.
- Nem jó papát vettünk! - háborgott a kisebbik.
- Mit csináljunk, ha nem volt más papa a boltban! - sóhajtotta válaszul a bátyja.
Várhelyi Panni

Csukás István
FEBRUÁRI CAPRICCIO
Rózsafa, a nyárt ne felejtsd el!
Vedlik a tél kölyke: február,
szőre hull, s a jércehangú reggel már
sipítva perel a Dunán.
Kékrevált arccal a testes nénék
topognak s kiáltják, mi a hír.
Ha a világgal mit sem törődnék,
figyelmeztetnének szavaik.
Sajgó tűz emészti a kerítések vasát.
csikorog a hó a talpam alatt;
gyerekcsapat előz, kedvük szívemig kiált,
mintha tíz-húsz rózsatő fakad…
Ej, szilaj s kemény az élet,
vad ritmusa, szívem, gyönyörű dobszó!
Arcomat tartom üvegszilánkos szélnek,
torkomat fojtja érte a szó!
Csukás István
1936 - 2020

a pajkos
napsugár
F É S Ü S É V A M E S É J E
– Süss fel nap, fényes nap!…-ezt a dalt énekelte télidő végén néhány kipirult arcú, csillogó szemű
kisgyerek – de olyan szépen, hogy a felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves
hívogatásnak.
Először csak egyetlen elszánt fénysugár keresett magának rést a a vastag fellegek között, hogy
lekandikáljon a földre, de amikor sikerült a próbálkozása, egyre többen tódultak utána. Elcsúsztak
a tó vékony jéghártyáján, megcsillantották a nedves, kopasz faágakat, s egy szempillantás alatt
millió kicsi fény kacagott, ugrált, sziporkázott piros gyereksapkákon, fehér hófoltokon, csepegő
háztetőn és sima ablaküvegen.
– Kikelet! Kikelet! – ujjongtak a magdarak.
– Süt a nap! Süt a nap! – kiabálták a gyerekek.
– Utat a tavasznak! – füttyentett a szél és sepregetni kezdte az utakat.
Nap-anyó most már egész kerek arcával lemosolygott a földre és így szólt a sok kis fickándozó
napsugárhoz:
– Ideje, hogy munkához lássatok! Vigyétek el mindenhová az élet melegét!
Kit a rétre küldött, kit az erdőre, kit a kiskertekbe, hogy olvasszanak, melengessenek, alvó csírákat
ébresztgessenek. Mindegyik örömmel tette a dolgát, csak az egyík aranyszínű napsugárka
duzzogott.
– Még mit nem! Hogy én folyton csak egy sáros, piszkos hófoltot kerülgessek? Ugyan minek?
Igazán nem azért vagyok fényes, tavaszi napsugár, hogy ilyen unalmas munkát végezzek!
Hipp-hopp!…végigtáncolt a pocsolyák tükrén, ezüstöset bokázott a patakon és csúfondárosan
megríkatott egy makacs jégcsapot.
– Ó, de pompás! Így érvényesül igazán az én ragyogásom! – tünkdöklötta boldogságtól és olyan
helyet keresgélt, ahol fényessége megsokszorozódnék. Ebben a pillanatban megjelent egy
ablakban egy kisfiú. Éppen unatkozott odabent és csintalanságon törte a fejét.
– Kisütött a nap! – kiáltott vidáman. – Napsugárral fogok játszani!
Elővett a zsebéből egy kicsi tükröt és oda tartotta a fény elé. Az önfejű napsugár belepillantott és
valósággal elámult a tulajdon ragyogásától. Csillogott, villogott büszke örömében és csúszkálni
kezdett a tükrön, ahogyan azt a kisfiú forgatta. Éles fénye átvetődött a tükörlapról a szemközti
házfalra és végigtáncolt rajta, mint vakító aranyfoltocska.
A kisfiú eleinte csak hunyorgó cicákat bosszantott vele, de azutánmerészet gondolt és úgy tartotta
a tükröt, hogy a haszontalan napsugár belevillanjon róla a járókelők szemébe. A sugárkának
tetszett a mulatság.
Ez igen! Így mindenki észreveszi! Nicsak, máris milyen nevetségesen kapkodja a fejét a sarki
újságárus néni!
– Ide nézz, milyen vakító vagyok!
– Ide nézz, te padon üldögélő bácsi, hogy elkápráztatlak!
– Csodáljatok meg, emberek! Ilyen az igazi napsugár!
– Ámulj-bámulj, te rollerozó kislány, akkora ragyogást varázsolok a szemed elé!

Különösen fényeset akart kacagni, amikor a rolleros kislány ijedten a szeme elé kapta a kezét,
elengedte a kormányt és nagyot esett. Csúnyán megütötte a térdét és hangosan sírva fakadt. A fákon
haragosan lármázni kezdtek a verebek.
– Mit csináltál, te haszontalan, semmirekellő napsugár? Megállj csak, bepanaszolunk Nap-anyónál!
A napsugárka maga is megijedt a váratlan balesettől, akárcsak az ablakban a csintalan kisfiú, aki
most megszeppenve bújt el a függöny mögé. Zsebében eltűnt a fényszóró tükör és a napsugár
elsápadva, tétován simogatta a rolleros kislány arcát, de bizony azon csak a könnyeket tudta
megcsillantani. Elszégyellte magát, mert hiszen nem volt ő rossz, csak meggondolatlan és pajkos.
– Bocsáss meg! Na, igazán ne haragudj rám! – suttogta bűnbánóan, de a kislány nem értett
napsugárnyelven, és csak otthon az édesanyja tudta megvigasztalni. A napsugár utánaillant, belesett
a házuk ablakán, ott ugrabugrált a kertjükben és nagyon szerette volna jóvátenni azt, ami történt.
Mindennap az ablak alatti hófoltocskán táncolt, minden melegét odaszórta, csak megbocsájtana az a
kislány!…Közben észre sem vette, hogy a hófolt egyre zsugorodik, alatta megpuhul a föld, sőt, mintha
megmozdulnának a sáros rögök.
Egyszer csak egy apró repedésből ágaskodni, tolakodni kezdett kifelé egy icipici, zöld hajtás.
– Hát ez mi? – lepődött meg a napsugárka és minden fényével még jobban odacsodálkozott. A zöld
szár másnapra csaknem arasznyira nőtt, harmadnapra pedig – ó, csodák csodája! – apró, fehér
szirmok bomlottak ki a végén.
– Hóvirág! – csendült meg az ablak mögött a kislány kacagása. – Anyu, nézd, milyen szép! –
Előcsalogatta ez az áldott, tavaszi napsugár – felelte egy kedves hang.
A napsugár csak most értette meg, hogy mi történt. Akaratlanul is virágot fakasztott, elhozta a földnek
az élet melegét. Körös-körül fiatal rügyek pattogtak, friss füvek serkentek a napsugár testvérek
munkája nyomán. A pajkos napsugár azt sem tudta, hová legyen örömében! Milyen jó, hogy ő is
hozzájárult ehhez a nagy csodához! Mindjárt körül is néz, hogy hol kell még melengetni, érdes rögöket
cirógatni, fagyot olvasztani, hogy minél szebb legyen a világ. Az ablakban nevetett a kislány. Arcán
nyoma sem látszott már a múltkori könnyeknek, s odafent a kék égen Nap-anyó is mosolygott,
legderűsebb tavaszi mosolyával.

E D V E H A G Y M Á S
Ű
S Z T A ,
A V A G Y E G Y E G Y S Z E R T Ö R T É N E T
É T
V á r h e l y i P a n n i r e c e p t j e
Környékünkön bőven terem a medvehagyma. Tavaly, közös,tavaszi sétánkon én is gyűjtöttem egy
kosárra valót az illatos zöld növényből.
Már sétánk alatt láttam lelki szemeimmel egy gyönyörű, zöld, medvehagymás tésztát, éreztem, hogy
van élet a medvehagymás pogácsán túl is (persze az is készült).Nem csalódtam megérzéseimben, a
tészta remekül sikerült, finom egytálételt tudtam belőle a család asztalára tenni.

Fél kiló réteslisztet, öt tojást, és kb. 30 gramm medvehagyma pürét*, pár csepp olíva olajjal, ruganyos
tésztává gyúrtam. Ha a tojások nagyobbak, több liszt kell, hogy ruganyos tésztát kapjunk. Míg a tészta
pihent (ez legalább fél óra, vagy még lehet több is) elkészítettem hozzá a mártást: pár csepp olíva
olajon, csíkokra vágott, szaftos sonkát pirítottam, majd a serpenyőből kiszedve, félre raktam. A
zsírjában kevés, apróra vágott vöröshagymát fonnyasztottam, került bele szeletelt gomba (nálam
csiperke), fűszerek (só, bors), fokhagyma, fél maroknyi medvehagyma, apróra vágva (ebből mehetett
volna bele több is, de csak annyi volt). Végül fölöntöttem kb. két deci tejszínnel, és
összerottyantottam. Amikor már elkészült, hozzátettem a sonka egy részét.
A tésztát kinyújtottam, széles metéltre vágtam, kicsit szélesebbre a szokottnál, sós vízben kifőztem,
lecsurgattam, és beleforgattam a tejszínes-gombás mártásba. A tetejére pirított sonka-csíkok
kerültek.
Egyszerű, ízletes ebédünk lett aznap.
*medvehagyma püré: A medvehagyma leveleket megmostam, megszárítottam, késsel kicsit
összevágtam, majd aprítógépben pürésítettem.
Pannus tészta

Áldott Tavaszt kívánunk!
Tanulj meg ünnepelni!
A magazin szerkesztői:
Várhelyi Panni,
Pagonyi Tímea
Pagonyi Gabriella