ÚJság - Tavasz 2020/1.

Újév reggelén a szokásos hétvégi rendben zajlottak a napindító szertartásaink: kényelmes reggeli,
kávé az ágyban, vihánc a gyerekekkel, végül a romok eltakarítása.
Mosogatás közben különös figyelmet kért a kávéfőző gumija, állandóan a kezembe akadt, toszigáltam
ide-oda a mosogatóban (ahelyett, hogy rögtön elmostam, elraktam volna onnan), de egyszer csak
sorra került, aztán be az edényszárítóba.
Amikor, kicsit később, a helyére akartam pakolni, csak hűlt helyét markolásztam az edényszárítóban.
Nézegettem, merre lehet, közben rakodtam a többi cuccot, a gumi csak nem került elő.
Hmmm… Belekotortam a szemétbe, hátha a zaccal, ugye… nem akadt az ujjaim közé. Négykézláb
álltam, kipakoltam a mosogató aljából, elemlámpával körbekémleltem, sehol semmi.
Kezdtem ideges lenni… sehol az a nyüves gumi. Nem értettem a dolgot, HISZEN MOST RAKTAM
ODA, HOL A FENÉBEN VAN????!!!!
TUDTAM, hogy másik nincsen (ez egy egészen friss darab, nemrég cseréltük).
Tartalék kávéfőző Ágnesemnél, Inárcson (az egyik családi bulira vittük ki, oszt kint hagytuk), január
elseje van, péntek, hétfőig minden zárva, hol veszek másikat?
Riasztottam a Papát, kotorja meg ő is a szemetet, hátha csak én nem, mert már sík ideg vagyok…
Papa ki az udvarra, kiborítja a szemetet, átnézi apránként. Aztán Ő is négykézláb, pakolás a
mosogató alól, elemlámpás kémlelés, hátha... hátha... gumi sehol.
Hogy a búbánatba fogok kávét főzni? Volt bajom, na!
Indítottam a problémamegoldó-fogaskerekeket… MUSZÁJ KITALÁLNI VALAMIT!
Gyors telefon Inárcsra, Veronkáék még ott vannak, takarítják a szilveszteri buli romjait, hurrráááááá!
Hazafelé kanyarodjanak erre, hozzák haza az elhagyott főzőnket! Rábólintanak, nekem pedig
hatalmas kő gördült le a mellyemről... Estére lesz kávéfőzőőőőnk!!!!
Ebéd utáni alvásból fölébredve aprónép sorban áll a reggeli kakaó maradványaiért. Apa rutinosan
veszi elő a hűtőből, tölti a bögrékbe, s aztán vigyorogva rám néz:
- Itt az én megkésett karácsonyi ajándékom neked. – mondja, s mutatja a kakaó alól kibújó
kávéfőzőgumit.
Abban a pillanatban megszólalt a csengő, és megérkezett a másik kávéfőző is.
Merugye: aki tud, az TUD!
Várhelyi Panni