Zsámbéki Polgár - 2020. január

Hogy kerültél ide Zsámbékra?
1975-2001-ig Budakeszin voltam. Azért
az 26 év! Ott, csak az alsós tanulók száma
875 fő volt - nagyobb, mint ez az
egész iskola - amikor igazgatóhelyettesként
dolgoztam. Azért az egy nagyon
jó vezetői tapasztalatot adott. Onnan,
hosszas rábeszélésre, egy főiskolai barátnőm
által indított budapesti felnőttképző
intézmény igazgatói posztjára
mentem dolgozni. Időközben viszont elvállaltam
a perbáli iskolában egy német
óraadói állást is. Folyamatosan ingáztam
Budakeszi, Perbál és Budapest között.
Akkor mondták a kollégák, hogy ide
a zsámbéki iskolába is keresnek igazgatóhelyettest.
Gábor Áron lett itt az igazgató,
én pedig megpályáztam az igazgatóhelyettesi
állást, amit sikerült is
elnyernem. Így kezdtem a felső tagozat
irányításával 2004 szeptemberében.
A családodról mondanál pár szót?
A fiam, a kisfiam, 39 éves már – szinte
hihetetlen. Amikor kisfiamnak nevezem
őt, a maga 186 centijével, mindig mosolyog.
Közgazdász egy multi cégnél. Két
gyermeke van már, Zsombor és Norbika.
Pesterzsébeten laknak a felesége
szüleinek közelében. Teljesen sínen van
az élete, ugyan úgy, mint a lányomnak
is, aki 28 éves és az orvostudományi
egyetemen dietetikusi szakon végzett,
de nagyon érdekelte a gyógyszertári
munka is, így elvégezte a gyógyszertári
szakasszisztensi iskolát is és most egy
patikában dolgozik, amit imád. Ők Zuglóban
laknak a párjával. Úgy érzem, nagyon
sikeresek a gyerekeim és remélem,
hogy ehhez én is hozzájárultam a saját
példámmal.
Mit szeretsz szabadidődben csinálni?
Az is jó a pedagógusi szakmában, hogy
a nyaraink viszonylag szabadok. A Balaton
az a nagy szerelem nekem. Van
ott egy kis lakásunk egy társasházban.
Amikor csak tudunk, ott vagyunk, engem
az kapcsol ki igazán. Ott képes vagyok
napi több kilométert sétálni, le a partra,
megmártózni, aztán vissza a házhoz.
Egyébként is szeretek nagyon utazni, de
színházba, operába is járok rendszeresen.
Olvasni is sokat szoktam. Nap nem
telhet el úgy, hogy én valamit ne olvassak,
nyáron regényeket, év közben inkább
folyóiratokat.
A háztartást is te viszed otthon?
Az úgy működik nálunk, hogy bent
a házban mindent én csinálok, de a küszöbön
túl, minden a férjem feladata.
A kert a férjem reszortja, a garázs a pince
is az övé. Ő már nyugdíjas, de hobbi
borász. Minden évben vesz szőlőt és készít
saját bort. Bent a házban én mosok,
takarítok, a főzéssel pedig úgy vagyok,
hogy hétvégén főzök, de hétköznap
nem. Ha nagy családi összejövetel van,
nagyon szívesen megcsinálom az egész
menüsort, de bevallom nem szeretek
főzni, ezt kevesen vallják be. Szerintem
azért nem szeretek főzni, mert annak
az eredménye nagyon hamar eltűnik és
én azt szeretem, ha látom a munkám
eredményét. Szívesebben kitakarítok,
lemosom az ablakot, kicserélem a függönyt,
bármit, mert annak sokáig látszik
az eredménye. A főzésnél meg dolgozol
egy napot, aztán puff, minden eltűnik.
Milyen jó tanácsod lenne a szülőknek,
mire figyeljenek a gyerekeikkel kapcsolatban?
A szülőknek azt kell megjegyezniük,
hogy nagyon fontos a szabálykövetés.
Szabálykövetés nélkül nem lehet az
életben rendet teremteni. Azt gondolom,
nagyon sok gyereknek azért van
gondja az iskolában, mert nem tanították
meg otthon arra, hogy vannak az
életben szabályok, amiket akkor is be
kell tartani, ha nincs hozzá kedvünk. Ez
a mai világban nagyon nehéz, mert túl
sok információ éri a gyerekeket, túl sok
irányból. Régen az iskola volt a tudás,
a tudományok temploma. Máshonnan
nem jutott a gyerek információhoz csak
az iskolából. Ma már sok helyről beszerezheti
ezt a tudást, de a mindennapi
élethez szükséges szabálykövetést és
magatartásformákat viszont nagyonnagyon
nehéz intézményesített formában
megtanítani, azt otthonról kell
hozni.
NT
6 ZSÁMBÉKI POLGÁR 2020. január