Törökbálint MA - 2019 december

More documents

Recommendations

Info

Kultúra A kóruséneklés közösségi örömforrás A szeptemberi szép délutánon barátnőm – Gabi – azt kérdezte: van-e kedvem október 23-án Cherubini: Requiemet énekelni. Természetesen – válaszoltam, hiszen egy jó darab kedvéért bárhova elmegy az ember. Csak az első próbára érkezvén szembesültem azzal, hogy egy kiváló kórus alapos munkájába csöppentem. Törökbálinton a helyi városi ünnepnapról méltó módon emlékeznek meg és már több mint tíz éve a Törökbálinti Kamarakórust kérik fel szereplésre. Ők Boros Tibor karnagy vezetésével mindig lelkesen és lelkiismeretesen készülnek. A kórus számára ezt az egyik legfontosabb fellépést a helyi városi vezetés támogatásával lokálpatriótaként Weiler Róbert alapító tag, egyesületi elnök készíti elő, szervezi. Az esemény után velük beszélgettem a kórus munkájáról, zenei élményről, múltról, jövőről. A karnagy személye meghatározó a kóruséneklés szempontjából. Tibor, téged és a többieket mi motivál, és milyen elképzeléseid vannak a műsorválasztással kapcsolatban? A legfontosabb célkitűzésem, hogy magas szintű zenei élményt kapjon a társaság. Engem kiváló Kodály követők tanítottak, mint például Párkai István, Maklári József, Erdei Péter elismert karnagyok. Természetes, hogy Kodály öröksége meghatározó számomra is. Hiszen ő indította el az Éneklő Ifjúság mozgalmat, s zenepedagógiai írásaiban és a gyakorlatban is rámutatott a kóruséneklés szépségére, fontosságára, örömére. Nekem is az a meghatározó elvem, hogy az élő muzsikálástól az emberek kapjanak valami pluszt. Az énekes másként kerül kapcsolatba a zenével, mint aki csak hallgatja. Azt szeretném, hogy olyan érzésekkel ismerkedjenek meg kóruséneklés közben, amivel rádió, cd hallgatás során nem tudnak. Fontos számomra, hogy a kórus felkészültségéhez igazodva az igényes zenék között szerepeljenek Kodály kórusművek is. A repertoár sokszínű és igen gazdag, amiben bevallom egyik fő szempont a magyar zene népszerűsítése. Életem során 8-10 kórusban is megfordultam énekesként, zongoristaként, melyek komoly tapasztalatot jelentettek számomra. A Honvéd Férfikarban - ahol most énekes, szólamvezető is vagyok, - végigénekeltem Kodály férfikari műveit, a Törökbálinti Kamarakórussal pedig a vegyeskari darabok között mazsolázunk. A 20 év alatt az egyszerűbbektől eljutottunk az Öregekig, a Mátrai képekig, a Jézus és a kufárokig, amelyek meghatározó élmények énekesnek, hallgatónak egyaránt. A repertoár rendkívül színes, a fennállásotok 20 éve alatt énekeltetek már számtalan egyházi és világi kórusművet, valamint oratóriumot is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére megrendezésre kerülő hivatalos ünnepségen október 23.-án a Törökbálinti Önkormányzat hagyományosan a Kamarakórust kéri fel szereplésre. Az idén a Cherubini: Requiem szólalt meg, s a teltházas koncertnek nagy sikere volt. Közreműködtek a Budapesti Vonósok és Dobszay Péter vezényelt. Hogyan esett a választás erre a darabra és a fellépő művészekre? Mindig izgalmas feladat a megfelelő mű kiválasztása, de ez az ünnep annyira kötött, hogy az alkalomnak az egyházi mise felel meg. A legidevágóbb műfajnak a requiemet tartom, de ezeken a városi koncerteken énekeltünk már Vivaldi: Magnificatot, Mozart és Fauré Requiemet és elhangzott Purcell: Gyászzene Mária királynő temetésére írt műve is. Minden zeneszerző másként nyúl a mise szövegéhez. Nekem a Mozart Requiem az etalon, pont az én ízlésemnek megfelelő, arányos és hatásos mű. A Cherubini mű nem annyira ismert, mint a Mozart, vagy a Verdi és anyagi korlátaink miatt sem választhattam sokszólistás darabot. A franciává lett olasz zeneszerzőt a lexikon szerint az olasz temperamentum, a franciás ízlés és a német alaposság jellemezte. Ezt a 7 tételes művét 1816-ban 56 évesen komponálta. Megrendelték tőle, ám két évig nem mutathatta be, mert vegyeskarra és zenekarra komponálta. 20 évvel később élete végén megírta a második gyászmisét férfikarra, ami kísértetiesen hasonlít az elsőre, ám az is rettentő nehéz. Azt énekelve kezdetben nem gondoltam volna, hogy a kórus képes lesz megbirkózni a komoly felkészültséget igénylő, nehéz művel, de szerencsére tévedtem. Rettentő magas fekvésben van a darab, nincs idő pihenni, mindig történik valami, készülni kell a hirtelen tempó-, hangszínváltásokra. Cherubini inkább operaszerző, ezért a c-moll mise is többszínű, változatos, dinamikus, több tétele dúrban záródik. Talán attól is különös, hogy ekkor már ki mertek fejezni romantikus érzéseket. Ezeket a koncerteket Törökbálinton Deák András karnagy és a Budapesti Strauss Zenekar felkérésével szoktuk megvalósítani, ám András most szólt, hogy mivel külföldön dirigál, nem ér rá, nem tudja vállalni. Szerencsére a Nemzeti Együttműködési Alap pályázatán jelentős támogatást nyertünk, így fel tudtunk kérni nagyobb apparátust és más karmestert. Dobszay Pétert jól ismerem, énekeltem a kezére és dolgoztunk együtt is. A Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny közönségdíjasa volt, nagyon jó szakembernek tartom. A kórus is nagyon megszerette végtelen türelme, kedvessége, a zene iránti alázata és nem utolsósorban kimagasló szakmai tudása miatt. Sikeres és eredményes volt ez a találkozás. S hogyan fogadta a közönség a produkciót? Óriási siker volt. A város és a fenntartó ezt a színvonalat szokta meg tőlünk a koncertjeinken. A kórus igen magas teljesítményt nyújtott, a közreműködők pedig eleve profi zenészek voltak. A felvételt meghallgatva is állítom, hogy szép munka volt és az előadás jogosan érdemelte ki a sok gratulációt. A koncertet követő fogadáson Elek Sándor polgármester úr is jóleső szavakkal 8
Kultúra közösség sikeréhez elengedhetetlen az emberi jellemvonások megfelelő harmóniája. Hogy zeneileg csodálatosan szóljon a kórus, ahhoz rengeteg „áldozat” és munka szükséges. méltatta fellépésünket – folytatja Robi. 2006-tól énekel a Kamarakórus az október 23-ai önkormányzati ünnepségeken és mindig nagyon hálásan fogadja a közönség. Nemcsak a rokonok, de van egy törzsközönségünk, akik miattunk jönnek el. Azért ez tényleg nagyon jó érzés! A szakmai betanítói, karnagyi tevékenység mellett rendkívül fontos a szervezés, a közösség alakítás, amit már 15 éve Weiler Robi végez. Hogyan indult és milyen most a helyzet? 2000-ben az alakuláskor a szárnybontogatás időszakát éltük, próbálgattuk mit tudunk, s mit szeretnénk. A 2006-ban először előadott Mozart Requiem jelentette az első igazi kihívást. Olyan utat szerettünk volna megtalálni, ami azon túl, hogy sok örömet tartogat számunkra, zeneileg is rangot jelenthet. Tibi egy fiatal, tehetséges, kitűnő muzsikus, aki az évek alatt kiváló karnagy lett. Ehhez nyilván hozzájárultak a művek, amiket felsoroltunk, de kellett hozzá egy olyan kórus, egy olyan közösség is, akik ezeket el is tudták énekelni. Ma már elmondhatjuk, hogy a Kamarakórus tagjainak többsége jelentős kórusmúlttal rendelkező, kottát ismerő amatőr énekes. Jó kapcsolat van a tagok között, jellemző a segítőkészség és jó a közösség is. Mitől különös, egyedi és sikeres ez a közösség? A Törökbálinti Kamarakórus abban különös, hogy zeneileg rendkívül intelligens emberek alkotják, fogékonyak, jól érzik, hogy mit akarok. - sorolja Tibi, a karnagy. Én inkább rögtönző típus vagyok, nem tudok, nem is akarok előre bepróbálni minden zenei elemet, halkítást, lassítást. A kórus jól reagál, s ezért tud jól teljesíteni idegen karnagy kezére is. Nekem fontos, hogy minőségi színvonalon dolgozzunk, s az a siker, amikor mindenki számára megszületik a zene. Amikor együtt megszólal 30 ember, s megáll a levegő. Az odavezető úton fontos a tudatos munka, de az is, hogy eljussunk a közös élményhez. Ahhoz, hogy évről-évre fejlődjünk, kell egy egészséges összhang a karnagy és a szervező között, s ez Tibi és köztem a kezdetek óta jól működik. – folytatja Robi. Ahhoz, hogy a kórus jó közösség is legyen, kell egy plusz: a közösséghez tartozás érzése. Közösen énekelni más, mint magányosan például a kádban. Figyelnem kell másokra, alkalmazkodnom kell, nem szólhatok ki, de az én teljesítményemet sem vállalhatja át senki. Egymás felé is felelősséggel tartozunk. – veszi át a szót a karnagy. Ha egy ember nem jön próbára, az a mellette álló kettő teljesítményét befolyásolja, s a jelenlévőknek többet kell teljesíteni. Természetesen vannak élethelyzetek, de a közösség tagjai a kóruséneklésben érzékenyen számítanak egymás munkájára. Amit a kórus közösen alkot, azt otthon egyedül nem lehet megélni. Most egységes a társaság, de folyamatosan vigyázni kell erre, hogy az egyforma vállalás mellett tartani tudjuk a színvonalat. Természetesen fontos a tisztaság, az intonáció, de nem feltétlenül csak a zeneelméleti tudáson múlik a teljesítmény. A Cserébe mit kapnak a közösség tagjai? A zenei élményt, a közös munka örömét, ahol mindenki jól érzi magát a bőrében. – sorolja Tibi. Hiszen énekelni mindenki tud, de tényleg más érzés otthon, a fürdőszobában fütyörészni, vagy hétről-hétre közös énekléssel megérezni a zene érzelmekre ható különös erejét. Ha a próbán csak pár ütem megszületik, vagy a kórus egy része átéli ezt a csodát, már megérte. Soha nem felejtjük el azt az élményt, amikor a tavaszi erdélyi turnén például a hallgatóság dugig megtöltötte a Csíksomlyói Kegytemplomot, sokan álltak is és csak ránk figyeltek, a levegő is mozdulatlan volt. Olyan sikerünk volt, hogy a könnyeink potyogtak, magasztos érzés volt. Magasan van a léc és ezt nem szabad leverni – mondja Robi. Nagyon jó érzés és elismerés, amikor a barátaink vagy a városvezetők kifejezik, hogy szeretnek minket, örömmel fogadják műsorunkat, miattunk jönnek a koncertre. De az is nagyon fontos, hogy megtapasztalunk olyan közösségi élményeket, amit kórus nélkül nem tudnánk. Természetesen szívesen látunk tagjaink között olyan alkotni vágyó fiatalokat, vagy fiatalnak maradni kívánó „felnőtteket”, akik az éneklés, a zene szeretetén túl elkötelezettjei a kórusban való muzsikálásnak is. Az amatőr kórusban való éneklés közösségi élmény és a zenén keresztül szerzett örömforrás. Köszönjük mindkettőtöknek a közösségért végzett munkát, s a kórusnak és vezetőiknek is további kitartást, sikereket kívánunk! A próbáinkat keddenként tartjuk 18 órától a Munkácsy Mihály Művelődési ház Wittinger termében, a fellépéseinkről bővebben is olvashatnak honlapunkon: www.torokbalint.hu/tkk Szöveg: Petró Margit 9
Page 1 and 2: III. évfolyam • 11. lapszám •
Page 3 and 4: Elismerés Építőipari Nívódíj
Page 5 and 6: Szociális / Kultúra Ne maradjon a
Page 7: Fórum / Tájékoztatás Éves köz
Page 11 and 12: Esemény Jövőre jubilál a Barát
Page 13 and 14: Gyermekekért... Mese a gyermekeké
Page 15 and 16: Esemény Mimóka Színház Ki ne em
Page 17 and 18: Határozatok Felelős: Jegyző Hat
Page 19 and 20: Esemény Kanadából Törökbálint
Page 21 and 22: Múzeum / Margóra Eredményes éve
Page 23 and 24: Sport Jótékonysági futás Mikul
Page 25 and 26: Sport A törökbálinti fiatal már
Page 27 and 28: Egészség Kaja-para: karácsonyi t

Törökbálint MA - 2019 december

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?