Kender cikkek _ exkalapalatt

Értékek szerint talaj nélküli termesztésnél a 0,0-0,5mS/cm
értékű vizet szabad vagy érdemes használni, ezt az
intervallumot ajánlja a szakirodalom mint kiváló
minőségű víz. A 0,5-1,0mS/cm érték a “még megfelelő”
kategóriába esik.
A 0,0-0,1mS/cm értéket az RO, az ioncserélt és az
esővizek képesek hozni. Mindhárom esetén Olyan
alacsony vezetőképességű vizet használunk ahol egyedül
a hozzáadott műtrágyák adják a tápoldat sótartalmát. Az
RO, ion- és esővíz mellett vezetőképesség szempontjából kiváló minőségű lehet egyes felszíni vizek és a csapvíz
is. A felszíni vizek használata nem jellemző beltérben. Minden esetben ülepíteni kell és a víz minősége is változó.
A csapvíz viszont a legtöbb esetben használható keverővízként. A szolgáltató a honlapján meg szokta adni a
csapvíz oldott anyag tartalmát, érdemes ezt ellenőrizni. Még ha át is lépi azokat az értékeket amik alapján
kiválónak nevezünk egy vizet akkor sem kell lemondani róla, ioncserélt vízzel keverve könnyen juthatunk kiváló
minőségű vízhez. Ezt a módszert követi a legtöbb kertészeti telep is. A talajból kiszivattyúzott “még megfelelő”
minőségű vizet fordított ozmózissal tisztítják, majd ezt a tisztított vizet keverik az eredeti vízzel, így jutnak
0,3mS/cm körüli értékű “kiváló” minőségű vízhez.
A víz kémhatása a másik fontos szempont. A semleges pH7 értéktől csak egy egységgel térhet el fel vagy le. Ro
és ioncserélt vizeknél ezzel nem lesz gondod. Az esővíz szokott az alacsonyabb kategóriába esni. A többi víz -
karsztvizek, felszíni és csapvizek jellemzően pH8 körüli értékkel bírnak. Ennek az enyhén lúgos értéknek az oka
az, hogy a magyarországi alapkőzet mészkő, ennek a lúgosító hatása érzékelhető a vizek kémhatásán. A
kémhatást savazással szoktuk csökkenteni, erre megfelelő sav a foszfor és salétromsav. Elvileg a kénsav is
megfelelő de -szerencsére- kevesen használják.
A kémhatás megváltoztatásának áll ellen a vízben található hidrogén-karbonát. Ez a HCO3- tartalom a legtöbb
visszaforgatott vagy tankkultúrában hasznos kísérő elem, ez segít stabilan tartani a kész tápoldat kémhatását. A
gond ott van, hogy nagy mennyiségben a víz eredeti kémhatását is stabilan próbálja tartani. Ezt az értéket savval
tudjuk sikeresen csökkenteni, azonban a savval együtt tápanyagot is viszünk be jelentős mennyiségben, ez pedig
a tápoldat tervezett receptúráját változtatja meg. Általánosan elmondható, hogy 200mg/L mennyiséggel még
“kiválónak osztályozható a víz.