Régió Kalauz Zalaegerszeg és járás - (Online változat)

2
TÖRTÉNETI MÚLT
Zalaegerszeg városának története sok évszázados múltra tekint vissza.
Nagy, dicsőséges pillanatok és keserves időszakok váltották, követték
egymást a település és az egész megye életében. A következő oldalakon
bemutatjuk a város történetének főbb eseményeit, megkísérlünk egy
rövid összefoglalót adni az elmúlt korokról.
A város történetének bemutatását a középkortól fogjuk kezdeni, ám
mindenképpen meg kell említenünk, hogy a terület az őskor óta lakott.
ÓKOR
Az ókor legfontosabb eseménye a dicsőséges római
légiók bevonulása volt a Dunántúl vidékére, időszámításunk
kezdetének környékén. A rómaiak nevezték el
ezt a provinciát (legyőzött, meghódított, adófizetésre
kötelezett terület) Pannoniának. A mai Zala megye területén
fontos kereskedelmi utak húzódtak, a legfontosabb
római erősségek a mai Zalalövő és Fenékpuszta
helyén létesültek.
A Nyugatrómai-Birodalom 476-ban elbukott és darabjaira
hullott. Az egykori Pannóniában újabb és újabb
hódítók jelentek meg, a teljesség igénye nélkül: hunok,
avarok, frankok, morvák. Ám tartósan működőképes
államalakulatot egyik nép sem volt képes létrehozni
a középkor első időszakában.
KÖZÉPKOR
Árpád és Kurszán vezérek magyarjai 895-896-ban birtokba
vették a Kárpát-medencét, sőt a Kárpátok körül még
határvédelmi sávot (gyepűt) is ki tudtak alakítani. A Zala
folyó környéke is határvidék volt, a Honfogalást közvetlenül
követő időkben, majd később a Dráváig, illetve Szlavóniáig
tudtuk kiterjeszteni a magyar fennhatóságot.
Ekkortól kezdődött a latin írásbeliség, és egyre inkább
nőtt az írott forrásaink száma. Zalaegerszeg első hivatalos,
okleveles említésére 1247-ben került sor. Persze
hozzá kell tennünk, hogy sajnos az Árpád-kor okleveles
anyagának nagy része feldolgozatlanul megsemmisült
a második világháborúban, amikor angolszász repülők
bombái felgyújtották a Magyar Országos Levéltár épületét.
Tehát valószínűsíthetjük, hogy Zalaegerszeg már
korábban is létezhetett, csak egyszerűen az erre vonatkozó
okleveles anyag nem áll rendelkezésre. Az első
említéskor az „Egurschug” néven szerepelt, de a 13.
század végén már „Egerzegnek” nevezik. Nincs teljesen
kiforrott nyelvészeti álláspont az elnevezést illetően, de
leginkább az égerfára vezethető vissza. Ez a növény igen
gyakori a Zalai-dombságban, elsősorban folyóvölgyek,
tóvidékek jellemző fafaja. Az Anjou-korban az 1300-