Régió Kalauz Zalaegerszeg és járás - (Online változat)

3
as évektől Zala megyében sok mezőváros alakult ki,
(a mezővárosok sajátosan magyar „képződmények”
voltak, lakóik elsősorban földműveléssel foglakozó
jobbágyok voltak, maga a település pedig földesúri tulajdonba
volt) a gazdaság virágzott a korszakban.
Egy 1446-ból származó oklevélen Zalaegerszeget már
egyértelműen „oppidumként”, azaz mezővárosként
említik. Vásártartási joggal is felruházták a települést,
így ekkor már bizonyosan központi szerepet töltött
be a környék életében. Sajnos a virágzó korszakot,
hamar követte a visszaesés.
ÚJKOR
1526. augusztus 29-én a mohácsi síkon Nagy Szulejmán
hódító seregei vereséget mértek II. Lajos magyar
király csapataira. Ezután az ország majdnem két évszázadon
keresztül a Török és a Habsburg Birodalom
ütközőzónájává vált. Ez a közel kétszáz esztendő a mai
napig tartó súlyos sebeket okozott a magyarságnak.
(Többek között ekkor kerültünk kisebbségbe a történelmi
Magyarország területén.) Zala megye is megszenvedte
ezt a korszakot. Miután Kanizsa várát a török
1600-ban elfoglalta, nagyon felértékelődött a kisebb
zalai erősségek szerepe. Így Zalaegerszeg várát is megerősítették,
mintegy 200 lovas és 150 gyalogos szolgált
a várban, és őrizte a megmaradt Királyi Magyarország
határvidékét. Később német nemzetiségű katonák
is csatlakoztak, hiszen innen már nem feküdtek távol
Stájerország települései sem. (Az Őrvidék, azaz németül
Burgenland ekkor még hozzánk tartozott egészen
a trianoni békediktátumig.) Zalaegerszeg népe tehát
rengeteget szenvedett a korszakban. Az állandó háborús
feszültség, a mohó földesurak kettős adóztatása,
tűzvészek és pestisjárványok jellemezték ezt a kort.
A török idők elmúltával a 18. század békés, építő évei
következtek. Ebben az időszakban nagyarányú német
és szerb betelepítés történt hazánk területére. A Zala
megyei falvak viszont döntő többségben megmaradtak
magyarnak, ide sokkal kevesebb idegen érkezett,
mint az ország más pontjaira. Zalaegerszeg népessége
a század végére már meghaladta a kétezer főt, ezzel
beletartozott a megye 7 legnépesebb mezővárosába.
Lakóinak döntő többsége magyar maradt, vallásilag
pedig római katolikus. Protestánsok csak alig éltek
a településen. Ide kapcsolódik a zsidóság megjelenése
a 18. század végén. Fényes Elek a 19. század közepén
megjelent munkájában a következőképpen számolt be
a településről: „Hajdan híres város volt, és kőfallal volt
bekerítve, mostan pedig ékességére szolgálnak a roppant
vármegyeház, a katholkus kéttornyú templom...
Lakja 4000 lakos, kik 500 héber kivéve katholikusok...”
JELENKOR
Az 1848-49-es szabadságharc és önvédelmi háború
a településen is nagy lelkesedést váltott ki. 1848 március
16-án Egerszegen válaszották meg Deák Ferencet
Zala megye követének az Alsótáblára. (A rendi országygyűlés
2 táblából állt. A felsőtáblán a főpapok és főnemesek,
az alsótáblán pedig a köznemesek és a városi
polgárság képviseltette magát.) Március 21-én a városban
is felállíották a Nemzetőrséget. 1848 Szilveszterének
napján vonult be a megszálló osztrák hadsereg Zalaegerszeg
városába Burits tábornok vezetésével. 1849
májusában még sikerült visszafoglani a települést, de
a nyáron megindított orosz-osztrák offenzíva következtében
a magyar szabadságharc elbukott.
A Kiegyezés után, 1867-től új lendületet kapott Zalaegerszeg
gazdasági fejlesztése. Ebben viszonylagos