1-34_KV nov jav

Tehetséggondozás
Tehetséggondozás
A tehetségről való gondolkodás
A vélekedések vagy hiedelmek két típust alkothatnak. Az explicit
vélekedések tudatosult meggyőződések, elgondolások,
akár „tudásként” definiált tartalmak, melyek értékelést és viselkedést
irányítva a kommunikációban nyíltan megjelennek.
Az implicit vélekedések akár korábbi tapasztalatok alapján azonban
rejtetten és ily módon nem vagy nehezen kontrollálható
módon, nem feltétlenül tudatosulva befolyásolják a viselkedést.
Az explicit és implicit vélekedések egyaránt hatással vannak a
tehetségészlelés mozzanatától kezdve a tehetségtámogatás
minden megnyilvánulásában.
A tehetséges tanuló képe
Dr. Sass Judit és Dr. Bodnár Éva kutatási megállapításai szerint a
tehetségről vallott elképzelések jellemzően kétpólusúak: „A tehetségként
kiemelkedőknél a harmóniafeltevés pozitív rezilienciát
növelő jellemzőket társít más területeken is (például szociális
kompetencia, megküzdés, alkalmazkodás, siker). A diszharmóniahipotézis
az intellektuális sikerhez szocio-emocionális hiányosságokat
kapcsol, és a harmonikus fejlődés sérülékenységét, az alkalmazkodás
zavarát feltételezi a csoportnál.”
Különböző hiedelmek azonosíthatók a fiúkra és lányokra vonatkoztatva,
függetlenül életkoruktól és a tanár tanítási tapasztalatától.
A fiúkra jellemző asszociációkban többször jelenik
meg az intellektusra, valamint az öntörvényűségre, viselkedési
problémákra utalás, míg a lányokra vonatkozó asszociációkban
gyakrabban fordul elő a motiváció, elköteleződés, szorgalom.
A vizsgálatba bevont pedagógusok az átlagos tanulókhoz
képest a tehetséges fiúknál inkább az alkalmazkodási zavart
társítják a tehetséghez, míg a tehetséges lányoknál hajlamosak
a jobb szociális alkalmazkodóképességet feltételezni. A tehetséges
lányok elsődlegesen a magyar, a fiúk a matematika területén
brillíroznak, ez utóbbi csoportnál jelenik meg, hogy a
szakmai területen is kiválóságot mutatnak.
A kutatásban résztvevők nem értenek egyet azzal, hogy a hagyományos
osztályokban a differenciálás a tehetséggondozás megfelelő
megoldása, de nem is utasítják el, hogy ez lehet a tehetséges
tanulók támogatási módja. A tehetséggondozás extrakurrikuláris
tartalmakkal történő megoldásával (felzárkóztató foglalkozások
és a szakkörök) inkább egyetértenek a válaszadók, szignifikánsan
alacsonyabb viszont ez az egyetértés a szakgimnáziumokban.
Mi jellemzi a szakképzésben megjelenő tehetséggondozást és tehetségképet?
Tehetséggondozás a szakképzésben
A fenti megállapításokat némileg árnyalja a 2020 tavaszán a Szakképzési
Tehetségsegítő Tanács által megvalósított kutatás, melynek
során a szakképző intézményekben megvalósuló tehetséggondozó
munka formáit, a tehetségek kibontakoztatását segítő
tanári módszereket és eszközöket vizsgálták országos minta keretében
(forrás: www.sztst.hu). Az eredmények megerősítik, hogy a
tehetség-paradigma felülvizsgálata a szakképzésben szükségszerű
– a nemzeti tehetségvagyon megóvása érdekében is.
A kutatásban résztvevők tehetségképe a tehetséggel kapcsolatos
jellemző hiedelmeket erősíti: a csiszolatlan gyémánt, kincs,
ajándék mint statikus megközelítésű megfogalmazás szerint a
kvalitások adottak. A tehetség így „csak” felfedezésre vár, amit jelentősen
befolyásol, hogy maga a környezet ebben mennyire tud
aktívan közreműködni, milyen kérdésekkel és eszközökkel közelít.
A fejlődést hordozó, de még átmeneti kategóriát jelent e tekintetben
a természeti képekhez való hasonlítás (fa, mag, palánta,
virág), ahol még mindig a környezet támogatásának függvénye
az, hogy miképp lesz a megmutatkozó potenciálból tényleges
produktum. Dinamikus, fejlődési szemléletet tükröző metafora
említése viszonylag ritka (búvópatak, ahol a belső erő mindenáron
utat tör magának), ugyanakkor jellemző még a tankönyvi és
elvont fogalmak gyakori használata (explicit vélekedések). Mindezek
mellett az is látható, hogy a vizsgálatban részt vevő szakképző
intézmények pedagógusainak tehetségről való gondolkodásában
jellemzően a pozitív attitűd jelenik meg, miközben az egyetlen dinamikus
kép az, amelyik egyszerre pozitív és negatív attitűdöt is
magában hordoz (teremtés és alkotás egyszerre való jelenléte a
búvópatak asszociációjában).
A kérdőíves visszajelzések alapján a szakképző intézmények pedagógusai
diákjaik kiválóságait elsősorban szakmai területen vélik
azonosíthatónak, de a válaszadók közel fele a sportban megmutatkozó
tehetségazonosítást is kiemelte. Jellemzően a tanult szakmai
tárgytól távolálló tehetségterületek, gardneri intelligenciaterületek
(pl. zene, nyelv, vizualitás-képzőművészet) kevéssé vannak
jelen a tehetséggondozási gyakorlatban, a válaszadók kevesebb
mint negyede jelölte ezeket a lehetőségeket.
Howard Gardner többszörös intelligencia elmélete szerint
az intelligencia nem egységes értelmi képesség. Hétféle,
egymástól független intelligenciát különböztet meg:
nyelvi, logikai-matematikai, téri, zenei, testi-kinesztéziás
és kétféle személyes intelligenciát. A standard intelligenciatesztek
az első hármat mérik.
Zenei intelligencián Gardner többek között a ritmus,
hangmagasság érzékelését érti. A testi-kinesztéziás intelligencia
mutatója, hogy valaki mennyire bánik ügyesen a
tárgyakkal, mennyire tudja kontrollálni saját mozgásait.
A személyes intelligenciának pedig két összetevőjét írja
le Gardner: a személyen belüli és a személyközi intelligenciát.
Gardner hozzáteszi, hogy az egyes intelligenciatípusok
fejlettségére hatással van az öröklődés és a kultúra is.
Gardner 1998-ban további három intelligenciatípust állapított
meg, a naturalista, spirituális és egzisztenciális
intelligenciát.
dagógusainak a tanulóikról való tehetségképében a testi-kinesztetikus
(sport) jellemzőkön kívüli gardneri területek alulreprezentáltak,
ily módon maguknak a tehetségműhelyeknek a relevanciája
is alacsony a mindennapi tehetséggondozási gyakorlatban.
A vizsgálatok eredményei arra mutatnak rá, hogy a szakképző intézmények
tehetségbarát tanulási környezet kialakítására töreksze-
Howard Gardner, a Harvard Egyetem pszichológiaprofesszora,
a többszörös intelligencia elméletének kidolgozója
A kérdőíves kutatás alapján a vizsgált iskolákban a legjellemzőbb
tehetséggondozási formák: a versenyfelkészítés és a tanórai differenciálás.
A szakkörök megszervezése és az intézményi mentorálás
szintén a célzott támogatáshoz kapcsolódik, mindezek tovább
erősítik azt a tendenciát, hogy a már felszínre hozott erősségek
mentén történik a fejlesztés a vizsgált szakképzési intézményekben.
Megerősíti továbbá azt is, hogy a szakképző intézmények penek,
tekintve, hogy a képzésspecifikus területek, a szakmai erősségek
azonosítása és fejlesztése kiemelt területként jelenik meg.
Az eredményeink rámutatnak arra, hogy szükségszerű a tehetségparadigma
felülvizsgálata a szakképzésben, valamint azon
metódusok szakmai megalapozása, amelyek lehetővé teszik a
szakképző intézmények tehetséggondozó profiljának újragondolását.
Fontos lenne a folyamat komplexitásához új eszközöket,
módszereket biztosítani, amelyek által a diákok adekvát tehetséghasznosulási
formái meghatározhatóvá válnak. Ily módon a tehetséggondozás
nemcsak a tehetséges tanuló megalapozott pályadöntését,
az életpálya-építés tudatosságát támogathatja, hanem
pályaszocializációját is elősegítheti, ami a köznevelés ezen területén
különösen hangsúlyosan jelenik meg. Mindez pedig közvetve
hozzájárulhat a nemzeti tehetségvagyon megóvásához.
Mindkét kutatás eredményei megerősítik, hogy a válaszadók szerint
a tehetséggondozás akadályai közül az anyagi források hiánya
mellett az idő hiánya a legfontosabb akadály.
A cikkhez tartozó online segédlet:
Kovács Mónika
pedagógus, tehetségtámogató coach,
oktatási tanácsadó
– Dr. Sass Judit – Dr. Bodnár Éva: Pedagógusok a tehetséggondozásról. Nemzeti
Tehetség Központ, 2020.
https://nemzetitehetsegkozpont.hu/wp-content/uploads/2020/10/Tehetsegmuhely-7-online_compressed-1.pdf
Fotó: www.metode.org
14 2020. NOVEMBER 2020. NOVEMBER 15