Zsámbéki Polgár - 2021. január

„Tény, hogy soha még nem írtak annyit egy sport mellett
és ellen – de különösen ellen-, mint a kerékpárról, és
soha még „sportőrület”, ahogy világszerte mondják, oly
lázas és oly általános nem volt, mint amelyet e bűvös,
behízelgő „kis szerszám” idézett elő e józan korban.”
Wohl Janka: A kerékpárról (1898)
ELŐ A VASPARIPÁKKAL!
Kedves Bringás és Leendő Kerékpározó Barátaim!
Itt az új évad ideje… a Zsámbéki medence terében.
Ugyan még álmos szürkeség, köd és késői virradás jelzi a télvégi
reggeleket; de zsigereinkben már érezzük a tavasz közeledtét.
Nem különben két kerekű járműveink: szinte hallani
vélem a zörgő-zizzenő „nyerítést” a padlástérből, vagy a pince-zugból,
az emeleti folyosóról, avagy a kerti kamrácskából.
Poroljuk, és töröljük le hát vasparipánk nyergét, küllőit, vázát és
kormányát, hiszen ideje, hogy lassan útrakész állapotba hozzuk
„bűvös szerszámainkat”. Ne feledjük: a téli álom után elkel
az olajozás is.
Ha még mínuszos a reggel és csak percekkel hosszabbodik
a délután világossága, van lehetőségünk gondolkodni (Wohl
Jankával együtt), hogy milyen nagy utat járt be röpke 200 év
alatt a kerékpár az emberiség múltjában ahhoz, hogy a közlekedés
biztos, mindennapi járgányává és időnként „nyaktörő”
versenyeszközévé válhasson.
Pillantsunk csak a történelembe…
Az első kétkerekű szerkezetet, a ”draizient”, Drais von Sauerbronn
báró alkotta meg 1817-ben. Szilárd vázhoz kerekeket illesztett.
Gépét „futógépnek” nevezték el, amelyet lábbal, pedál
nélkül lehetett hajtani. Jó izomzattal óránként 14 km-t is meg
lehetett vele tenni, (hm!). Sok gúnyolódás ellenére ez az elmés
szerkezet egészen lázba hozta Franciaországot és Angliát; anynyira,
hogy a skót kovácsmester Kirkpatrick Macmillan Hobby
Horse kerékpárjára ingaszerű lábpedálokat szerelt fel, majd
R. Thomson (1845) és John B. Dunlop (1880) a kerékabroncsra
felfújható gumitömlőt helyezett. Ezáltal lágyabb és zökkenőmentesebb
lett a kockaköves utakon a kerekezés.
Közben az évek teltek és a kerékpár szépen tökéletesedett:
faküllők helyett acélküllőket kapott, majd sárhányót; és így
1885-ben az angol James Starley létrehozta a Rover Safety-t,
a biztonsági kerékpárt. Innen már egyenes volt az út, nemcsak
a kétkerekű találmányok további variációinak kikísérletezésére,
hanem az új jármű által gerjesztett kisebb-nagyobb „gazdasági
és társadalmi változások” előidézésére is.
A kerékpározás népszerűsége hirtelen megugrott nemcsak
az európai és az amerikai városokban, de a vidéki településeken
is. Természetes volt, hogy erről a forradalmi változásról mi magyarok
sem maradhattunk le. 1882-ben az angol Bicycle Klub
mintájára Kosztovits László elnökletével megalakult a Budapesti
Kerékpáros Egyesület és nem sokkal ezután mindenfelé
egyesületekbe, klubokba tömörültek a biciklizést éltető és kedvelő
honfitársaink. A drótszamár sikere oly mértékű magaslatra
hágott honunkban, hogy a Magyar Tudományos Akadémia
1883-ban kénytelen volt nyelvészeti vitát rendezni a bicycle szó
magyarra fordításáról. Végül is a kerékpár szó győzött, de a fogalomhoz
fűződő cselekvés és érzület mai napig is újra teremti
a hivatalos és zsargon kifejezéseket: gondoljunk csak a verdli,
a canga, a cajgli, a bicóka, a bicaj, a bringa, stb. szavainkra.
Kedves Barátaim: amennyiben a kerékpározás történetéről
még többet szeretnétek tudni, látogassatok el március 19.-én
este 5 -kor a Zsámbéki Művelődési Házba „Kerekezzünk az irodalomban
és a kerékpározás történetében” c. előadásomra.
Mindenkit szeretettel várok!
Szász Éva
A tervezett előadás időpontja változhat a vírushelyzetre való
tekintettel, ezért kérem kísérjék figyelemmel a művelődési ház
programajánlóit is! (a szerk.)
14 ZSÁMBÉKI POLGÁR 2021. január