Szatymaz 70

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.
SZATYMAZ 70
A TELEPÜLÉS ÖNÁLLÓVÁ VÁLÁSÁNAK 70. ÉVFORDULÓJÁRA
POLGÁRMESTERI KÖSZÖNTŐ
TISZTELT SZATYMAZIAK!
Szatymaz története a régmúlt homályába
nyúlik vissza. Mielőtt azonban
komoly helytörténeti fejtegetésekbe
kezdenék falunk történetéről, mindenkinek
ajánlom figyelmébe Pálmai Józsi
bácsi kutatásait a Szatymaz név kialakulása
kapcsán. Aki pedig kezébe veszi
a Józsi bácsi válogatott írásait tartalmazó
kötetet Szatymaz helytörténetéről,
nagyon sok érdekeset tudhat meg a falu
múltjából.
Közigazgatásilag Szatymaz 1950-ben
lett önálló település, mint oly sok más
falu a környéken. A mögöttünk hagyott
70 év pedig jó alkalom arra, hogy egy
kicsit megálljunk és emlékezzünk a történelmünkre.
Honnan hová jutottunk,
mi is történt az elmúlt 70 évben, hogyan
változott a település arculata, az itt élők
lehetőségei és életkörülményei.
Ez a kiadvány, amit most a kezében tart,
kísérletet tesz arra, hogy – a teljesség
igénye nélkül –visszaemlékezzen az elmúlt
70 évre, megidézze közelmúltunk
fontosabb eseményeit. Interjúkat olvashat
a 70 évvel ezelőtt itt született szatymaziakkal,
megidézzük a Gazdakör
történetét, foglalkozunk a gazdasági
iskola múltjával, a falu életében fontos
szerepet játszó díszpolgárokkal, a közélet
különböző területein maradandót
alkotó szatymaziakkal.
Nemcsak a múltunk fontos, hanem a jövőnk
is. A képviselőtestület úgy döntött,
hogy az évforduló alkalmából elhelyez
a Faluház falában egy időkapszulát,
amit majd a 100 éves születésnap alkalmából
bontunk ki.
Kedves Szatymaziak! Forgassák ezt az
újságot olyan szeretettel, amilyennel mi
készítettük, és ha van ötletük, hogy mi
kerüljön a 100 éves évforduló kapcsán
kiadandó következő különszámba, várjuk
az elképzeléseket!
Isten éltesse Szatymazt és a szatymaziakat!
Barna Károly
polgármester
HETVEN ÉVE TÖRTÉNT
A máig érvényben lévő közigazgatási
átalakításokat nem verték nagydobra
1950-ben. A híradások csak elvétve, kisebb
hírekben számoltak be a történelmi
vármegyék és a tradicionális megyeszékhelyek
megszüntetéséről. Nagy-Budapest
létrehozásakor, 1950. január elsején,
Budapesthez csatoltak 7 várost és
16 községet, a korábbi 25 magyarországi
vármegye számát pedig 19-re csökkentették.
A rendházakból eltávolították
a szerzeteseket, az osztályidegennek minősített
polgárokat kitelepítették és mindenüktől
megfosztották. Nemcsak a jogfosztásokról,
hanem a nagy horderejű
közigazgatási átszervezésekről is szinte
teljesen hallgatott a korabeli sajtó, a régi
újságokat böngészve csak néhány közvetett
híradást találunk Szatymaz hivatalos
önállóvá válásáról is.
1950-ben az egykori Nagy-Szeged külső
területein, a város határában nyolc
önálló tanyaközséget szerveztek – így
a 816 négyzetkilométeres szegedi határ
112 négyzetkilométeresre, lakossága
pedig (folytatás a 3. oldalon)
Szatymaz, 1961. július 2. Szatymazi asszonyok, lányok viszik a frissen szedett őszibarackot.
MTI / Fehérváry Ferenc / MTVA archívum

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.
SZATYMAZ VEZETŐI ÉS JELESEI 1950–2020
HETVEN ÉVE TÖRTÉNT
TANÁCSELNÖKÖK
1950–1952 Németh István
1952 Csanádi Sándor
1952–1954 Olajkár Antal
1954–1961 Koza Imre
1961–1963 Mészáros Ferenc
1963–1977 Farkas Lajosné
1977–1985 Nacsa János
1985–1990 Hegedűs Tibor
POLGÁRMESTEREK
1990–1994 Szűcs László
1994–2002 Lengyel Istvánné dr.
2002–2006 Gyömbér László
2006–2015 dr. Kormányos László
Péter
2015-től Barna Károly
A SZENT ISTVÁN KIRÁLY
PLÉBÁNIA PLÉBÁNOSAI
ÉS KORMÁNYZÓI
1927–1942 Virág Vince
1942–1955 vitéz Kiss Gyula
1955–1977 dr. Müller Antal
1977–2007 Deli András
2007–2008 Laczkó Ferenc
2008–2016 dr. Kisházi-Kovács László
2016-tól Sutka István
DÍSZPOLGÁROK
2001 Pálmai Józsefné
2002 Deli András, dr. Bérczy Béla.
Gázser Dávidné
2003 Szabó Antalné, dr. Horváth
Imre
2004 Pálmai József, Frank József
2005 id. Barna András, Börtsök
László
2006 dr. Somogyi György, Hargitai
Imre
2008 Kossuth Tivadar
2010 dr. Lengyel Dezső, Lengyel
Istvánné dr.
2014 Szűcs László
2015 néhai dr. Kormányos László
Péter
2016 néhai Simsay Iistván
2017 Bódis Margit
SZATYMAZ KÖZSÉGÉRT
KITÜNTETÉSBEN
RÉSZESÜLTEK
2009 Burkus Andrásné, Nacsa
Jánosné
2010 Barackvirág népdalkör
2011 Gáborné Madácsi Ildikó, Rácz
László
2012 Barna Károlyné, Hegedűsné
Posta Mária, Bérczi Tamásné
2014 Mákos Istvánné
2015 Kovács Szabolcs
2016 Simon Ferenc
2018 dr. Bandl Erzsébet, Zacsok
János, Patak János
2019 Bérczy Béla Józsefné, Szabó
Ödön László
(Folytatás az első oldalról) kétharmadára csökkent
–, és elkülönítették az következőket:
Ásotthalom, Balástya, Csengele, Mórahalom,
Röszke, Ruzsa, Szatymaz, Zákányszék.
Az 144/1950. Minisztertanácsi rendelet
Szatymaz települést Szeged városától
a szegedi járásba sorolta át; és az 1950-es
őszi, első tanácsválasztás a községnek hivatalosan
is önállóságot adott.
Az 1950-es megye- és járásrendezés, valamint
községalapítás fő célja – a szovjet
mintára kialakítandó tanácsrendszer magyarországi
bevezetését megalapozó közigazgatási
területi reform egyik elemeként
– a tanácsok számára alkalmas kereteket
biztosító közigazgatási területi egységek
létrehozása volt.
Szatymaz önállóságát hivatalosan az 1950.
év október 27-én megtartott tanácsi alakuló
ülés idejétől számíthatjuk, amelyet
az 1949-ben elkezdett és 1950 őszére csaknem
befejezett tanácsi épületben tartottak
meg. Az önállóvá vált Szatymaz első 4 évre
megválasztott (vagyis egyedüli indulóként
inkább csak megszavazott) tanácselnöke
a helybéli ifjú, Németh István lett. Az
első négy év nem lehetett zökkenőmentes,
hiszen minden új és ismeretlen volt a
helyi, de a felsőbb vezetésnek is. Gyorsan
kialakult az a gyakorlat, hogy a tanácselnök
a járás akaratát hajtja végre helyi szinten.
Különösebben nem lehetett feltűnő az
sem, hogy mire az újabb választást 1954-
ben Szatymazon is megtartották, már két
tanácselnök követte.
Az 1950-es évek elejére a szatymazi gazdák
tevékenysége szinte ellehetetlenült a
pártállami adminisztráció és a kíméletlen
beszolgáltatási kötelezettség miatt.
Ebben az évben kibővítették a kuláklistát:
iparosok, értelmiségiek és tisztviselők
is felkerültek rá – és innentől őket szintén
jogfosztó intézkedések sújtották – a mezőgazdasági
politika pedig egyre jobban sújtotta
a szegényparaszti réteget.
A Petőfi Tszcs 1949-i alakulását követően,
1950-ben, újabb termelőszövetkezeti csoportot
hoztak létre, a következő évben pedig
újabb téesz alakult. A hatalom a téeszmozgalom
fejlesztése érdekében az ellene
fellépőket büntetőeljárás alá vonta.
A pártállami követelményeknek megfelelően
a helyi iskolarendszer is átalakult.
A tanácsválasztás évében befejeződött
a Petőfi utcai új iskola építése. Az összevont,
bel- és külterületi iskolavezetés élére
Bodó Istvánt nevezték ki; és megkezdődött
a dolgozók képzése is, akik közül
sokan még a 6 osztályt sem végezték el. A
régi óvoda 1951-ben került a községi kezelésébe.
Szatymaz első önálló évei – mint látszik –
korántsem a boldog gyermekkor idilljében
teltek, inkább nehéz és hosszúra nyúlt
Délmagyarország - 1950. április 9.
évtized volt ez a falu lakóinak életében. A
konszolidáció ígéretére 1962-ig kellett várni,
amikor a VIII. pártkongresszuson új
belpolitikát hirdettek. Az „Aki nincs ellenünk,
az velünk van” jelmondat a lakossággal
való kiegyezést, a keményvonalas
politikai terror végét jelentette.
A PLÉBÁNIA KÁPLÁNJAI ÉS
KISEGÍTŐ LELKÉSZEI
1954-TŐL
1954 Ormai Zsigmond káplán
1954–1956 Kátai Miklós káplán
1956–1961 Ábrahám István káplán
1961–1969 Borsos Ferenc káplán
1962–1966 Katona Pál káplán
1966–1969 Horváth Sándor káplán
1969–1970 dr. Szántó János káplán
1971 Kósa Ferenc káplán
1972–1977 Samu András káplán
1977 Kovács Tibor káplán
2007–2008 Calaman János káplán
(kisteleki ellátással)
2007–2008 Blősz Attila káplán
(kisteleki ellátással)
2018-tól Kiss Miklós kisegítő lelkész
Szatymaz egy 1919-es térképen Délmagyarország - 1949. december 22.
2 3

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.
VISSZATEKINTÉS 40 ÉV SZOLGÁLATRA
BESZÉLGETŐTÁRS:
LENGYEL ISTVÁNNÉ DR.
Lengyel Istvánné dr. ma is részt vesz a
szatymazi közéletben, vezeti a teleházat
üzemeltető alapítványt, tisztséget visel a
falusi turizmus érdekvédelmi szervezetében
is, találkozhatunk vele szatymazi eseményeken,
aktívan részt vesz a település
életében.
Börtsök Kornélia Szatymazon, a belterülettől
öt kilométerre lévő Makraszéki iskolában
született, ahol édesapja, Börtsök
László, 1936-tól nyugdíjazásáig nyolc
osztályt, majd 1952-től a felső tagozat
négy osztályát tanította. Ekkor még további
hét külterületi iskola működött:
Jánosszállási, Szatymaz II., Belső Őszeszéki,
Neszürjhegyi, Székaji, Szirtosi és
Győriszéki Iskola.
1957-ben érettségizett a szegedi Tömörkény
István Leány Gimnáziumban, majd
1958. szeptember 1-jén kapott állást a
Szatymaz Községi Tanácsnál igazgatási-előadói
beosztásban. 1967-ben esti tagozaton
jogi diplomát szerzett.
A volt polgármesterasszonyt az ötvenes
és a későbbi évtizedekről kérdeztük.
– Összesen 40 évig szolgáltam Szatymaz
község lakosságát különböző beosztásokban
– mondja A Mi Lapunk különszámába
készülő interjú során. – A település
1950-ben történő önállóvá válása idejére
épült meg a tanácsháza, a szolgálati lakás,
és a Petőfi utcában, a Rziha pékséggel
szemben egy alsótagozatos iskola. A
település belterülete akkor még néhány
utcából állt: Petőfi utca, Felszabadulás
utca (ma Vasút utca) és Kossuth utca. A
volt Felszabadulás utcán, ami akkoriban
a mai Ady utcáig ért el, több vendéglátóhely,
élelmiszerbolt és hentesüzlet működött;
és itt tartották a Szent István-napi
búcsúkat is. A Petőfi utcában az említett
pékségbe jártunk le kenyeret vásárolni,
amelyet 1952-ben szintén államosítottak.
Ebben az utcában működött még nőiférfi
varró és szabó, valamint egyéb más
szolgáltatások.
– Ön nem csak tanúja, hanem fontos
szereplője volt is a település modernizációs
folyamatának.
– A rendszerváltásig dolgoztam a tanácsnál
előadóként, csoportvezetőként, majd
VB-titkárként – ez utóbbi a mai jegyzői
státusznak felel meg, 1968-tól a település
képviselője voltam. VB-titkárként közreműködtem
a belterületi utcák – az Árpád,
Arany János, Dankó, Hámán Kató
(ma Barackvirág), Hunyadi, Jókai, Juhász
Gyula, Kiss, Lenin (ma Szegedi), Neszürjhegyi,
Móra, Rózsa, Orgona és Széchényi
utcák – kialakításában, valamint az
Ady, a Béke, a Kossuth és Rákóczi utcák
továbbfejlesztésében. A hatvanas évek
végen, hetvenes évek elején létrehozott
zártkertek kialakításában és közművekkel
ellátásában vettem részt. A hetvenes
években épült az Egészségház, az Állatorvosi
Rendelő és szolgálati lakás, valamint
a temetőben a ravatalozó. Az orvosi rendelővel
szemben lévő épületből – amelyben
korábban egy sándorfalvi cég üzemeltetésével
betonjárda-elemek készültek
– után Szolgáltató Házat hoztunk létre.
A következő tanácselnök, Nacsa János
idejében épült meg a későbbiekben többször
kibővített Petőfi utcai új iskola, az
óvodához tartozó korábbi lakások helyén
új óvodai csoportok részére helyiségeket
alakíttattunk ki, ekkor született meg az
Idősek Napközi Otthona, valamint ekkor
szerveződött meg a házi szociálisgondozó-szolgálat.
Ugyancsak ebben az
időszakban épült meg a Dózsa György
utcában az új Postahivatal és a Takarékszövetkezeti
székház is. Közreműködtem
ezek mellett a települési gáz-, villany- és
kábeltelevíziós hálózat, valamint a portalanított
utak kiépítésében, először bel-,
majd a későbbiekben a külterületen is.
– A rendszerváltás után megmaradt a
Lengyel Istvánné dr. a teleházban a Szatymaz monográfiával
közigazgatásban, de egy ideig más településen
dolgozott, majd visszatérésekor
polgármesterként folytatta.
– A rendszerváltáskor felmondtam, és
négy éven keresztül Kistelek jegyzőjeként,
majd 1994-től két cikluson át Szatymaz
község polgármestereként, közben
egy ciklusban a Csongrád megyei önkormányzatnál
képviselőként dolgoztam.
Polgármesterségem első ciklusában
az akkor még itt dolgozó Gyuris Zsolttal
pályázatot készítettünk és nyertünk a
belterületi kerékpárút kiépítésére, amelynek
eredményeképpen a Kossuth utca
teljes hosszúságában létrejött a kerékpárút.
Ekkoriban vezettük be a településen
az Idősek karácsonya rendezvényt, és az
egészségügyi dolgozók segítségével az
Egészséghetet.
– Napjainkban a civil tevékenysége került
előtérbe.
– Közreműködtem a helyi civil szervezetek,
így a Szatymazért Alapítvány, az Idősek
Gondozásáért Alapítvány, a Nyugdíjas
Egyesület és a Barackvirág Népdalkör
megalakításában. Komoly szerepem
volt a Napraforgó Falusi Vendéglátók
Csongrád Megyei Egyesületének
megalapításban és részt vettem a Falusi
Vendéglátók Országos Szövetségének
létrehozásában, előbbinek több éve
elnöke, utóbbinak alelnöke vagyok. A
Déli Napfény Leader Egyesületben civil
képviselői, a Teleház Szövetség Szegedi
Egyesületnél ellenőrző bizottsági tagi
feladatokat látok el.
– Polgármestersége idejében vették fel
a kapcsolatot Kibéd településsel, ami
azóta hivatalosan is partnertelepülés.
– 2002-ben kötöttük meg a testvértelepülési
megállapodást Kibéddel, a kapcsolatteremtés
és -építés dr. Somogyi
György érdeme volt. Úgy kezdődött,
hogy a kibédi és környéki gazdák a kétezres
évek elején szakmai látogatásokat
szerveztek Szatymaz és környékére.
Ezekből a szakmai utakból alakult ki a
hosszútávú kapcsolat.
SZATYMAZ ANNO
Polgári nyaraló a múlt század elejéről
– Hogyan lett Szatymazon teleház?
– 2002-ben a bordányiaknak már volt
teleházuk, ezért elmentünk hozzájuk a
képviselőkkel megnézni, hogy is működik
ez a dolog. Akkor döntöttünk a
szatymazi teleház létrehozásáról, ami
a régi Neszürjhegyi iskola épületében
kapott helyett, és ott működött évekig.
2012-ben került át a faluházba, amely
pályázat keretében bővült. A szatymazi
teleházat a kezdetektől a Fehértói Alapítvány
működtette és működteti ma is.
Szatymaz Szeged több tanyai kapitányságából,
a várostól 16 km-re északnyugatra
alapult, 1950-től önálló közigazgatású
tanyaközség. Neve török, más
vélemény szerint kun családnévből
származik. Írásos emlékekben először
1676-ban említik: egy II. József korabeli
térképen a Szeged–Kistelek közti postaállomás,
lóváltó hely neveként szerepel.
(Más forrás szerint már 1213-ban is
említik „Zotmazként”).
Szatymaz még sokáig szállásokkal tarkított
puszta, csak a 19. század elején keletkeznek
rajta Zombory Pál főkapitány
kezdeményezésére högyek, azaz szőlőtelepítések.
Az első időkben főleg szegedi,
felsővárosi polgárok, népi értelmiségiek
birtokolnak Szatymazon. Sokuknak
jelentős hatásuk van a környék modern
szőlő- és gyümölcskultúrájának kibontakozására.
Ilyen volt Babarczy József ügyvéd
– felesége keresztnevét a Vilmaszállás
szőlőtelep őrzi – vagy Felmayer János
tímármester, Mikszáth Kálmán barátja, a
később róla elnevezett szatymazi határrész,
Jánosszállás megalapítója.
„Az Szegednek Szatymaz – tréfálkozik
egy régi újságcikk –, ami a subán a gallér.
S valamint a suba gallér nélkül semmit se
mond, akép Szeged is hej de színtelen város
lenne Szatymaz nélkül.”
Meg kell még említenünk Zsótér Andor
dúsgazdag hajósgazda szatymazi szőlejét
is, amelynek Mikszáth Kálmán többször
vendége volt. Ebből a környezetből indult
Dankó Pista is.
A 19. század végétől nyaralóként építtetett
villák, nyári lakok közül több a Jánosszállás–Szatymaz
közti út mentén
található, felújítva ma is élettel teliek.
Szatymaz nagyobb szőlőhegyei az Alpárés
a Neszűrj-hegy, amelyekben „hegygazdaság”
működött. Egy régi újságcikk
szerint Szatymaz „sima lap, melyen a legkisebb
bokortól kezdve a terebélyes fáig
– Része volt a helyi tájékoztatás fórumainak
létrehozásában is.
– Polgármesterségem idején újból elindítottuk
A Mi Lapunk című helyi újságot,
2002-ben pedig a milleneumi pályázat
keretéből készíttettettük el a
Szatymaz Földje és Népe című kiadványt,
amely a Szatymazi könyvtárban
jelenleg is lapozgatható.
K.A.
A Vasút utcai Báló kocsma közönsége. A fának támaszkodva Dankó Pista.
minden az emberi kéz munkája, kitartó
szorgalom gyümölcse”.
Szatymaz fejlődésére döntő hatással volt
a pesti vasútvonal, így a városból könynyen
meg lehetett közelíteni, de kedvezett
az értékesítésnek is. Sok városi tisztviselő
volt, aki tavasztól késő őszig itt lakott
a szőlejében, innen járt be szegedi hivatalába.
„Szatymaz! Ez a szó paradicsomot jelent
ilyenkor nyáron, a földi gyönyörűség
helyét azoknak a szerencsés szegedieknek,
akiknek ott van kies tanyájuk,
fehér házikóval, árnyékos, lombos fákkal,
vagy – a még szerencsésebbeknél –
modern kényelmű villával. S a városháza
hivatalnokai között sok a szerencsés.
Annyira, hogy a helyi jelentésű szatymazolni
ige, ez a kedélyesen gúnyos
szegedi szó, jobbára rájuk vonatkozik.
Gyöngébbek kedvéért szatymazolni
annyit tesz, mint Szatymaz gyönyörűségeiért
elhanyagolni a hivatali tennedőket.”
(Éljen Szatymaz!, Szeged és Vidéke,
1909. augusztus 17.)
4 5

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.
Kétségtelen, hogy azok a kapások és tanyások
– akik ezeknél az úri birtokosoknál
szolgáltak, és akikről Tömörkény
István és Cserzy Mihály annyi
szeretettel emlékezik meg – hagyományos
paraszti készségük mellett elsajátították
a gyümölcs- és szőlőmunka
modern fortélyait is. Szatymaz – e szorgalmas
kisparasztság érdeméből – már
a két világháború között, de főleg a múlt
század végére a szomszédos Zsombóval,
Domaszékkel, Zákányszékkel, Balástyával
együtt hazánk egyik legfontosabb
gyümölcstermelő kistája.
A szatymazi nép régebben a szikeseken
juhászkodott, széksót söprött, jelentős
volt káposztatermesztése is. A 19. század
utolsó évtizedeiben a rókusi disznóvágóknak
Szatymazon ugyancsak
voltak aklaik ott, ahol az oltalmukra
emelt Ábrahámköröszt áll. Szatymaz
A MÉZÉDES SZATYMAZI ŐSZIBARACK
parasztnépe elsősorban Felsővárosról,
részben Rókusról rajzott ki a múlt század
folyamán. Erről a családnevek is tanúskodnak:
Ábrahám, Báló, Bárkányi,
Bitó, Bodó, Botka, Csikós, Faragó, Fogas,
Förgeteg, Gémes, Gera, Gombos,
Hegedűs, Kakuszi, Katona, Kálmán,
Kondász, Kónya, Kopasz, Kormányos,
Kosa, Makra Márta, Miklós, Miskolczy,
Némöth, Nyári, Ónozó, Ördög, Savai,
Szél, Szőri, Szűcs, Tandari, Tombácz,
Vass, Vetró.
Szatymaz község mai közigazgatási
területe az 1950-ben a fehér-tói és az
őszeszéki kapitányságok összevonásából
keletkezett. A határában levő Szatymazhalom
ősidőktől fogva, manapság
is, temető.
(Bálint Sándor: A szögedi nemzet.
A szegedi nagytáj népélete. A Móra
Ferenc Múzeum évkönyve nyomán)
A jellegzetes szatymazi őszibarack a
Duna–Tisza-közének az országhatárhoz
és a Tiszához csatlakozó délkeleti
szögletében terem, a hazai piacokra erről
a tájról szállítják – legkorábban június
végén – a gyümölcsöt, amelynek
érése június utolsó dekádjától szeptember
végéig tart.
A homoki szőlőkben a 18. század végétől
ültettek gyümölcsfákat. Cseresznye,
kajszi-, és főleg őszibarack díszlett ezen
a vidéken. Mind a homokmegkötés,
mind a facsemete-iskolák alapítása ebben
az időben országos mozgalom volt,
külön országgyűlési határozatok foglalkoztak
ezzel a kérdéskörrel. A gyümölcsfák
telepítését az Alföldön kialakult,
speciális kétszintes termesztés is
indokolta: a szőlők felett gyümölcsfákat
termesztettek.
1894-ben a Szegedi Gazdasági Egyesület
gyümölcskiállításán Barcsay Károly
gyógyszerész, a Szatymazi Gazdakör
elnöke és Szöghi József őszibarack-nemesítő
is elismerést aratott. A szatymazi
gazdák a párizsi világkiállítást
is megjárták. Frank István szatymazi
kisparaszt szárazságtűrő, a homoktalajon
is jól termő őszibarackfajtát hozott
haza. Munkássága példaértékű volt,
gazdasága a „Minta Frank” nevet kapta
a gazdáktól.
A szegedi felsőtanyai termés nagy részét
a kecskemétiek vásárolták fel, az
alsótanyaiak pedig a bácskai és bánáti
feketeföldi településekre szállítottak
barackot, ahol gabonáért cserélték el. A
szegedi gyümölcstermés egy részét így
nem helyben értékesítették, hanem a
termelők más piacokon adták el.
A botanikai őszibarackfaj (Prunus
persica L., Batsch 1801; syn.: Persica
vulgaris Mill., 1768) minden formája
és kultúrváltozata megtalálható
a szatymazi termőtájban. Legelterjedtebbek
és legrégebben termesztettek
a molyhos felületű, és elsősorban
fehér húsú fajták (Myflower,
Győztes, Hegyi korai, Szatymazi
győztes, Ford, Champion, Szöghi
duránci), de vannak sárga húsú
(Glória Red, Aranycsillag, Bársonypír,
Elberta, Szegedi arany) és sima
héjú (nektarin) fajták is. A korai
fajták (július végéig érők) duránciak
(maghoz kötött húsúak), a
későbbiek zömmel magvaválók.
A szeged–szatymazi őszibaracktermő
táj a 20. században fogalommá vált. A
hírnév megalapozásában kiemelkedő
szerepe volt Kamenszky Bélának, aki
1927-ben került Szatymazra, a mintaintézménynek
szánt, akkor szerveződő
gazdasági iskola élére. 1928-tól 1949-ig
volt a 20 hektáros tanüzemmel is rendelkező
iskola igazgatója. Kamenszky
felismerte, hogy ez a táj és az őszibarack
összetartoznak. A gazdasági iskola
megszűnése után tanfolyamokon folytatta
a továbbképzést – ennek eredményeként
mintegy 400 arany- és ezüstkalászos
gazdával dicsekedhetett a község
–, illeve megszervezte a termelés fejlesztését
és az értékesítést is, valamint gyümölcstermesztési
ankétokat és kiállításokat
rendezett.
A Mezőker, a mezőgazdasági kereskedelmi
nemzeti vállalat, az 1940-es
évek végén alakult. A szatymazi felvásárló
telep első vezetője Somogyi Sándor
volt. A vasútállomás utáni, deszkaoldalú
épületben kezdték a felvásárlást.
Itt folyt a válogatás és a csomagolás is.
Kezdetben nem volt hűtési lehetőség,
így az áru gyorsan romlott. Bár építettek
egy kiskapacitású jéggyárat, de nem
voltak hozzá tároló vermek, így sokszor
50–100 kilométerről kellett a jeget
ideszállítani. A másik gondot a Ford
túlzott arányú telepítése okozta. Augusztus
első heteiben kilométeres kocsisorok
álltak sorba már este, hogy
reggel mihamarabb sorba kerülhes-
senek. 1959 augusztusának
első heteiben naponta
25–30 vagon őszibarackot
vettek át. A környező településekről
is Szatymazra
hordták a termést. Az
1960-as években megindult
az export. Frankfurtban
így reklámozták e vidék
termékét: „A mézédes,
magyar, szatymazi őszibarack.”
1957-ben már a termelőszövetkezetekben
is megindult
a telepítés. A Szabadság
és a Lenin Tsz-ben 5-10 holdas
tiszta állományú őszibarackos volt.
A szatymazi gyümölcs elsősorban friss
étkezési felhasználásra került, a termelők
a saját szükségletükön felüli mennyiséget
mindenkor a közeli (Szeged) és a távolabbi
(Budapest, Miskolc, valamint külföldi)
piacokon értékesítették. A konzervipar
hasznosította a túlérett és méret alatti barackokat.
A gyümölcs márkázásával, hazai és külföldi
népszerűsítésével, valamint a termelők
érdekképviseletével és szervezésével a
Dél-alföldi Őszibarack-termesztők Szövetsége
foglalkozik.
A szatymazi őszibarackot helyben nevelt
Mezőgazdasági Népoktatás 1931. október
vadőszibarack-magoncokra szemzett,
katlan koronájú fákon termelik. A felül
nyitott koronának többféle változatával is
találkozhatunk, egészen a nagyon magas
és szinte gömbszerűen záródó formákig.
A tájra leginkább jellemző azonban a lapos
tányérkorona, amely idősebb Szél István
szatymazi főkertész nevéhez fűződik.
A szatymazi őszibarackot termelő tájban
mindig a kisebb méretű családi gazdaságok
voltak a jellemzőek, ez fennmaradt a
nagyüzemi átszervezés időszakában is.
A gyümölcsöt nagyobb ültetvényekben,
monokultúrákban termesztik; a kertekben
és kisebb üzemekben zöldségköztest
is találunk. Az egykor általános, szőlővel
köztes, kétszintes termesztés
csak a házi kertekben maradt
fenn.
A magyar nemesítésű őszibarackfajták
zöme itt született:
Szöghi József: 1883 – Szöghi
duránci; Tóth Pál: 1929 –
Aranycsillag, 1930 - Bársonypír,
1980 - Glória Red; Bódi József
és Foki István: 1970 – Szegedi
arany).
A termőtájon és a csatlakozó
szomszédos településeken
mintegy 2000 hektár körüli
őszibarack-ültetvény található,
évjáratonként 10-20 ezer tonna terméstömeggel.
Az elmúlt évtizedekben
uralkodó aszály miatt azonban a gyümölcsösök
öntözésre szorultak. Szatymaz
barackosaiban modern technológiákat
alkalmaznak. A törzsállomány
mellett a fajtakísérleti telepen a legújabb
fajtákat is termesztik, új metszési módokat
próbálnak ki. Gyuris Mihály barackosában
minden évben szakmai
bemutatókat szervez a Dél-alföldi Őszibarack-termesztők
Szövetsége és Szatymaz
Község Önkormányzata.
6 7

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.
A GAZDASÁGI ISKOLA TÖRTÉNETE
Az egykori gazdasági iskola épületében ma óvoda működik
1927-re vált komoly céljává a helyi gazdakörnek,
hogy Szatymazon gazdasági
iskolát létesítsen. A kérés hamarosan
eljutott gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszterhez,
aki kiutaltatott százezer
pengőt a leendő intézmény építésére
és felszerelésére. Szeged városa földet
adományozott, és biztosította a hiányzó
pénzt. Az 1928-ban megindult építés
lehetővé tette, hogy még azév őszén a
tanítás is elkezdődjék. Gróf Klebelsberg
Kunó nagy figyelemmel kísérte később
is az iskola működését, amely tiszteletből
felvette nevét, amely jól olvashatóan
látszott az elkészült épület homlokzatán
– ahogy az itt bemutatott korabeli
fényképen is látható.
Az iskola megnyitása az akkori mezőgazdasági
termelés színvonalának
emelését tűzte ki célul azzal, hogy a
szatymazi fiatalságot a hatékonyabb
termelésre készítette fel. Az iskola hamarosan
a mezőgazdasági szakoktatás
mintaintézményévé vált, ahol a tanulók
korszerű elméleti, tangazdaságában
pedig színvonalas gyakorlati képzést
kaptak. Az akkor modernnek számító
oktatói munkából és a már helyben
meglévő tapasztalatokból olyan virágzó
gyümölcskultúra fejlődött ki, amely
az iskola megszűnte után is évekig éreztette
hatását.
Az iskolának egyetlen igazgatója volt,
Kamenszky Béla személyében, a szakoktatók
és szaktanárok Vígh Franciska,
Szölgyémi Pálné, Polónyi Miklós,
Polónyi Miklósné, Regős János,
Dulossy Mária, Matuszka Ilona, Lábas
Iván és Molnár István; a hitoktatók Virág
Vince és Kiss Gyula szatymazi plébánosok;
az itt dolgozó szakmunkások
pedig Korpa Ferenc, Jakucs Sándor, Kasza
József, Ónozó Antal és felesége, valamint
Szabó G. Balázs és felesége voltak.
Az oktatómunka nem korlátozódott az
iskola falain belüli munkára. Az igazgató
figyelemmel kísérte a tanítványok
otthoni munkáját, és a tapasztalatokat
megbeszélték a többi tanulóval együtt.
Az intézmény hamarosan az idegenforgalom
célpontjává vált; sokan látogatták
virágait, fáit és aranyhalait, többen
tanulmányozták az itt folyó a növénytermelést
és állattenyésztést.
A gazdasági iskola korabeli képeslapon
A Szatymazi Gazdasági Népiskola az
általános iskola bevezetése során, 1948
nyarán szűnt meg, felszerelését és iratait
Kecskemétre szállították. Az épület
a megalakuló általános iskola központja
lett, majd 1979-ben az óvoda
örökölte meg. A húsz éven át működő
intézmény jótékony hatása nagyban
hozzájárult ahhoz, hogy Szatymaz neve
a 20. század második felére fogalommá
vált a hazai gyümölcskertészetben, hatása
máig érződik.
Helyi érték
SZENT ISTVÁN
RÓMAI KATOLIKUS
TEMPLOM
A tanyaközpont első kápolnája 1902-
ben épült Tóth Imre szegedi ügyvéd
és szőlősgazda kezdeményezésére. A
Szent István tiszteletére épített kápolnát
augusztus 15-én, Nagyboldogaszszony
napján, Dessewffy Sándor csanádi
püspök szentelte fel.
Később mozgalom indult önálló plébánia
alakítására. Glattfelder Gyula
megyés püspök elfogadta a terveket,
Szeged város pedig támogatta az indítványt.
A lakosság 25 millió koronát, fuvart,
és szakmunkát vállalt. 1926-ban
kezdték meg az új plébánia építését,
amelynek első plébánosa Virág Vince
lett.
1937. december 29-én a városi közgyűlés
kimondta, támogatja az egyházközség
kérését a templombővítést illetően,
ha a költségeket a hívők vállalják. Az új
templom Sebestyén Endre (1888–1966)
szegedi műépítész elgondolása alapján
csúcsíves, neogótikus stílusban, Tápai
Dezső szatymazi építész tervei alapján
épült. A kápolnából csak a szentély és
a fő torony maradt meg; a hármas toronyú
új templom háromszoros befogadóképességű
lett, 1200 hívő fér el
benne. Az 1938. november 1-jére elkészült
templomot 1939. augusztus 20-án
Glattfelder Gyula megyés püspök szentelte
fel.
Helyi érték
A TEMPLOM
ÜVEGABLAKAI
A templom színes üvegablakai és padjai
a helyi családok adományaiból készültek.
A neogótikus csúcsíves üvegablakok
tiszta világos színeikkel mély benyomást
tesznek a hívekre. Zsellér Imre
budapesti üvegfestő és mozaikművész
által megfestett áttetsző színes üvegablakok
napos időben kiválóan pótolják a
freskókat is.
Helyi érték
JÉZUS KRISZ-
TUS-SZOBOR
A TEMPLOM
OLDALÁBAN
A Szent István király-templom oldalánál,
szoborfülkében áll Szolcsányi
Gyula szobrászművész műkőből készült
Krisztus-szobra. A szoborfülke
alatti márványtábla szövege: „Jöjjetek
hozzám mindannyian, kik fáradtak és
terhelve vagytok, és én megenyhítelek
benneteket.”
Helyi érték
AZ I.
VILÁGHÁBORÚS
EMLÉKMŰ
Szatymaz tanyáiról az 1864–1899 között
születettek vonultak be hadiszolgálatra.
A kapitányságban lakók elsősorban
a szegedi 46. gyalogezred k. u. k
közös ezredbe vonultak be.
Szolcsányi Gyula (1933) szegedi szobrászművész
készítette a zászlaját tisztelgésre
emelő honvédet ábrázoló emlékművet,
amely 112 szatymazi hős
nevét őrzi. 1933. június 11-én, vasárnap
avatták fel. A közadakozásból és Szeged
város hozzájárulásából felállított
emlékmű avatásán, ahol József főherceg
mondott beszédet, Szatymaz egész
népe megjelent.
Helyi érték
A II.
VILÁGHÁBORÚS
EMLÉKMŰ
8 9

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.
Szatymaz község templomkertjében, az
őshonos fák között látható emlékmű,
a „Fájdalmas anya” központi figurája
egy térdeplő női szobor, amely a második
világháborúban elesett szatymaziaknak
állít emléket: a szoborhoz vezető
út mellett elhelyezett négy kőre az elesett
hősök nevét vésték fel. A szatymazi
születésű Gémes Katalin és férje, Markolt
Endre szobrászművészek alkotását
1991. május 18-án Gyulay Endre megyéspüspök
szentelte fel.
Helyi érték
A VEDRES-TANYA
(POSTAKOCSI
CSÁRDA)
A Vedres István városi főmérnök által
1800-ban megépített postaállomás
(ma Postakocsi csárda) volt Vedres István
tanyája, amelyet bérbe adott az akkor
még Bécsből irányított, magántulajdonú
postának. Az 1830-ban elhunyt
városi főmérnök után az épületet legidősebb
leánya, Vedres Rozália (1798–
1853), Korda János felesége örökölte
meg.
Korda János (1788–1857) néhány évig
ideiglenesen postamesterkedett is benne,
ám az 1854-ben megindult vasúti
forgalom a posta korábbi működését
okafogyottá tette. Amikor Korda János
nemzetőr alezredes 1857-ben elhunyt,
a mai csárdaépületet és a hozzá tartozó
nagykiterjedésű birtokot Korda Terézia
leánya, Vedres István unokája örökölte,
aki ekkor már Dáni Ferenc felesége
volt. Az épület tulajdonosai egymást
váltották, míg végül a Bécsben élő Polgár
Margit örökölte meg, aki kisvártatva
eladta Szakács József ügyvédnek – ő
volt az utolsó tulajdonos a második világháború
végéig.
Helyi érték
A SIRÁLY
TANÖSVÉNY
A Fehér-tavi halgazdaság tájformáló
munkája nyomán a terület átalakult, az
Algyői-főcsatorna kiépítésével mesterséges
vízgazdálkodás alakult ki, így a tó
szikes jellege megszűnt. Ennek hatására
az élővilág is átalakult, a sziki madarak
helyét vízhez kötött társaik vették
át. E változás bemutatására törekedett a
nemzeti park, amikor megalkotta a Sirály
tanösvényt.
A három állomásból álló, táblákkal illusztrált
bemutató ösvény legfőbb látványossága
a halastó mellett felállított
kilátótorony, A Beretzk Péter-kilátó,
ahol jól megfigyelhető a Korom-sziget
nyüzsgő sirálytelepe. A tanösvény kiinduló
pontja a Tisza-völgyi Bemutatóház,
amely az E5 sz. főút 157-es kilométerénél
található. A terület fokozottan
védett, nemzetközi jelentőségű vizes
élőhely – a Ramsari Egyezmény és a
Pusztaszeri Tájvédelmi körzet egyik
legismertebb része.
Helyi érték
A FEHÉR-TÓ
MADÁRVILÁGA
A táj természeti értékeire, páratlan madárvilágára
Beretzk Péter szegedi orvos
hívta fel a figyelmet. Kutatásainak
eredményeként 1939-ben védetté nyilvánították
a szegedi Fehér-tó vízjárta,
350 holdas szikes pusztáját.
A tavon és környékén 280 madárfajt figyeltek
meg. A legnagyobb nyüzsgés
a tavaszi és őszi vonuláskor figyelhető
meg. A libák és kacsák tízezres csapataihoz
október közepétől a darvak (Grus
grus) is csatlakoznak. Ez a félénk madár
ma már nem költ hazánkban, csak
őszi és tavaszi vonulása során tölt hoszszabb-rövidebb
időt nálunk. A darvak
előszeretettel látogatják a tájvédelmi
körzet déli szántóit, ahol elhullajtott
kukoricaszemeket és rovarokat keresgélnek
a tarlókon. Éjszakára a Fehér-tó
nagy kiterjedésű, iszapos leeresztett tómedreire
szállnak. A Beretzk-kilátóról
vagy a sándorfalvi út mellől október
végétől az esti szürkületkor bárki gyönyörködhet
a darucsapatok behúzásában.
Helyi érték
A BARACKVIRÁG
NÉPDALKÖR
HAGYOMÁNYŐRZŐ
TEVÉKENYSÉGE
Az 1998-ban alakult szatymazi aszszonykórus
2003-ban vette fel mai nevét,
amelynek megalakulása óta közel
300 fellépése volt – évente 15–17 alkalommal
lépnek fel országszerte –, gyűjteményében
750 népdal van. A Barackvirág
Népdalkör hatszoros Aranypáva-,
kétszeres Aranypáva Nagy- és négyszeres
Aranypáva Különdíjas.
A népdalkör évek óta rendez hagyományőrző
találkozókat, amelyeken határon
túli települések – Csóka, Palics,
Királyhalom – népdalosai és néptáncosai,
valamint Kibéd testvértelepülés hagyományőrzői
is fellépnek. Az asszonykórus
digitális kiadványokat készít az
országos elismertségű Aranypáva- és
Aranypáva Nagydíjas népdalcsokrokról
és a felidézett hagyományokról.
A Barackvirág Népdalkör tagja a Kórusok,
Zenekarok és Népzenei Együttesek
Szövetségének. Működésének 22
éve alatt országos eredményei (az első
aranyfokozat kivételével Aranypáva-díjak,
Aranypáva Nagy- és különdíjak)
mind azt mutatják, hogy „tiszta
forrásból” merít. A népdalkör szakmai
vezetője a kezdetektől Kónya Géza, titkára
Burkus Andrásné.
Helyi érték
DANKÓ PISTA
ÉLETMŰVE
1858. június 14-én, Szatymazon született
Dankó Pista, a dualizmus korának
leghíresebb cigányprímása, a magyar
népies műdal műfajának felvirágoztatója
és legjelentősebb alkotója.
Már tizenöt évesen prímásként irányította
zenekarát, amely Szegeden, a régi
Hungária Kávéházban húzta a talpalávalót
a törzsvendégek számára. 1883
nyarán itt ismerkedett meg Pósa Lajos
költő-publicistával – az együttműködés
majdnem félezer műdalt és számos
színművet eredményezett. Az első
közös – a kor „slágereként” megjelenő
– dal a Nem jó mindig, minden este a
fonóba járni címet viselte, a darabok
közül pedig az 1887-es Zsellérlegény
született meg először, amit olyan művek
követtek, mint a Szegény Laci, vagy
a Blaha Lujza páratlan énektehetségével
sikert arató Rebeka.
Első sikeres éveiben kalandos módon
– szöktetés után – feleségül vette Joó
Ferenc festő leányát, Ilonát. Bár több
száz dallal és számos díjjal büszkélkedhetett,
Dankó a „szerzői jogok” akkor
még ismeretlen fogalma miatt gyakran
nyomorúságos körülmények között élt.
Csak a budavári rendezvények alatt keresett
először annyi pénzt, amiből később
szőlőbirtokot vásárolhatott az Alföldön.
Mindeközben a prímás 1890 óta
saját zenekarával járta az országot. Barátságot
ápolt vele Gárdonyi Géza, Jókai
Mór, Mikszáth Kálmán, de Wlasics
Gyula későbbi kultuszminiszter, és Blaha
Lujza, „a nemzet csalogánya” is.
A már életében legendás hírnevet szerző
hegedűművész 1903-ban halt meg.
Szegeden temették el, ahol Pósa Lajos
javaslatára 1912-ben szobrot állítottak
tiszteletére.
Tarján M. Tamás szövege nyomán
Helyi érték
KERESZTEK ÉS
HARANGLÁBAK
Szeged határának benépesítésekor a letelepedő
hívő közösség világa az útmenti
keresztek és harangok által szakrális
tájjá alakult. Mivel a határ benépesítésekor
még nem lehetett szó templomépítésről,
Isten oltalmának elnyerésére
harangokat emeltek. Minden nagyobb
szőlőhegy csőszháza mellett ott álltak a
viharharangok, de az iskolák mellett is
helyeztek el belőlük.
Nagy részüket fogadalomból, hálából,
esetleg régi szerencsétlenségek emlékeként
emelték magánszemélyek, családok,
esetleg összefogva az egész faluközösség.
Egyesek a templom vagy
temető területén, utak mellett vagy útkereszteződésben
álltak, de előfordult
kereszt családi birtokokon is. A régi tanyasi
iskolák udvarán mindenhol megtalálható
volt. A keresztek kőből, fából
és fémből készültek, gyakran színezték,
festették őket. A tanyasi emberek ritkán
jutottak el a falusi templomig, ezért
számukra jó időben kereszteknél, rossz
időben a tanyasi iskolák épületében tartottak
vasárnapi szentmisét.
Helyi érték
AZ ENYINGI
SZÉLMALOM ÉS
A MOLNÁRÉLET
Az Enyingi szélmalom működött a legtovább
a környéken, csak az 1952-es év
elején, a modern darálókkal dúló hoszszú
és kiláthatatlan küzdelem után pecsételődött
meg a sorsa. Ekkor a benne
dolgozó szélmolnár már 79 éves volt.
Enyingi István 1873-ban született Felsőtanyán,
a sándorfalvai határ közelében.
A tanyai iskola néhány osztályát
kijárva a géplakatos mesterséget tanulta,
majd az 1911-ben megvásárolta
a Kormányos Mihály-féle szélmalmot.
A szélmolnár élete nem volt irigylésre
méltó. Nem az akkori gyakorlat szerint,
napkeltétől napnyugtáig dolgozott, hanem
ahogy a szél fújt.
A malomban használt vámőrségi
10 11

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.
könyvben szereplő őrletők nevei ismerősen
csengenek a szatymazi fülnek:
Vér Sándor, Kormányos János, Bús József,
Szalma Pál, Jakus József, Szekszárdi
Kálmán, Ungi Ferenc, Ambrus
János, Nagy György, Gombos Istvánné,
Török József, Gera József, Kondász
József, Róvó Mihály, Dudás Pál, Tápai
István, Dékány János, Dékány Sándor,
Börcsök Imre, Márta Mihály. A feljegyzéseket
lapozgatva az is megállapítható,
hogy a nagyobb tétellel szereplő gazdák
az évek során elmaradoztak a malomtól.
Az 1848-ban épült, ipartörténeti jelentőségű
malmot a korábbi tulajdonos
felújíttatta. A jelenlegi tulajdonosaik
2015-ben vásárolták meg, és tovább
folytatták az állagmegőrzést Az új életre
kelt szélmalom Malom-tanya néven
üzemel, turisztikai jelentőségéhez az
évente megrendezett levendulapiknik
is hozzájárul.
Helyi érték
SZATYMAZI
TÚRÓSBÉLES
Hozzávalók:
40 dkg tehéntúró
30 dkg tejföl
3 db tojás
3 dkg búzadara
8 dkg finomliszt
10 dkg kristálycukor
ízlés szerint vaníliás cukor és só
5 dkg mazsola
35 dkg őszibarack
10 dkg őszibaracklekvár
1 evőkanál barackpálinka.
A meghámozott és feldarabolt őszibarackot,
valamint a mazsolát, tojássárgáját,
tejfölt, kristálycukrot, vaníliáscukrot,
búzadarát és túrót egy tálba
tesszük. Összekeverjük, majd hozzáadjuk
a lisztet. Jól összedolgozzuk, majd
tojáshabot szintén óvatosan, két részletben
adagolunk a masszához.
A tojáshab elkeverése után az előkészített
tepsikben egyenletesen elosztjuk.
25–30 perc alatt készre sütjük.
A sütőből kivéve kicsit hűlni hagyjuk,
majd kockákra vágjuk, és meglocsoljuk
felmelegített baracklekváros pálinkával.
Helyi érték
A KUVASZ ÉS
EMBER PROGRAM
A kísérleti alapprogram 9 éven át,
2008–2016 között zajlott a PDF Alapítvány
irányításával. A résztvevő kutyák
egészségi állapota, tulajdonságai
és tenyészegyedként való potenciamegtartási
képessége is megnövekedett, e
teljesítményt a Magyar Kuvasz Fajtagondozó
Egyesület, a fajta hivatalos
képviselője 2017. március 4-i közgyűlésén
különdíjjal ismert el. Ezen eredmények
után a program helyet kapott a
2017-ben induló Állami Génmegőrzési
Programban.
Viharsarok 1950. április 4.
Helyi érték
A SZATYMAZI
TEMETŐDOMB
A temetődomb több ezer éves magaslata
a tájnak, egy i. e. 2000 körül emelt
bronzkori sírhalom, kurgán. Kultúrtörténeti
jelentőségén túlmenően olyan
ősi növényzettel rendelkezik, amelyben
megtalálható a fehéres csűdfű, a macskahere,
a taréjos tarackbúza, a csuklyás
ibolya, a csattogó szamóca és a kunkorgó
árvalányhaj. Nyílik itt a törpe
nőszirom, valamint az illatos kakukkfű.
A temetkezési szokások a helyi adottságokhoz
igazodtak. A 20. század elején
a szatymaziak Balástyán temették el
halottaikat – ami messze volt a tanyák
többségétől –, és gyakran nem vitték be
az elhunytat a városba, csak a Szatymazi-
halomig, ma is itt van a tee-tő.
Mivel ez a községtől szokatlanul távol
helyezkedett el, csak a halottkultusz
színhelyéül szolgált, temetésen és halottak
napján kívül nem tartottak közös
szertartást. Az elhunytakat a házban
ravatalozták fel, és onnan vitték
lovaskocsival a távoli temetőbe. A temetői
lélekharang („lélökharang”) akkor
szólalt meg, amikor a harangozó
megpillantotta a halottas kocsit.
A szertartás után a tort a háznál tartották.
A mai temetőt 1927-ben szentelték fel,
kijelölték a díszsírhelyeket, továbbá a
csecsemők, a halvaszületettek és az öngyilkosok
helyét.
Helyi érték
Hetvenéves polgárok
A KULTÚROTTHON
SZINTE ÉJJEL-NAP-
PAL NYITVA VOLT
BUDAI ISTVÁN
Itt születtem a sarki házban 1950. február
9-én. Anyukámék 1948-ban esküdtek
meg, többfelé laktak, igen szűkösen
éltek. Édesapám cipész volt, a
Józsi bácsi könyvében is benne van, a
120. oldalon. Anyám a ruhagyárban
dolgozott.
1964-ig jártam iskolába, a gazdasági iskolában
végeztem. Volt, hogy nem laktam
itt, de azért kis kitérők után mindig
hazajöttem. Voltam én rendőr is
Pesten, a határőrség után, aztán az Ikarusban
dolgoztam 16 és fél évet, utána
még kétszer visszahívtak oda is. Szabadidőmben
szeretek kijárni a repülőtérre,
barátaim, ismerőseim vannak kint,
pilótabarátok. Valamikor még Szegeden
én is csináltam, volt pilótavizsgám.
De ma már nem csinálom.
Amikor mi voltunk fiatalok, a kultúrotthon
szinte éjjel-nappal nyitva
volt. Az akkoriak összetartóak voltak.
A CSÁNYI-TANYA
Vályogfalú, nyeregtetős, szelemengerendás
tetőszerkezetű, nádtetős épület.
Beosztása: nagyház–pitvar–kisház–kamra.
A pitvarban fennmaradt
a nyitott kéményű tüzelőberendezés.
A közelmúltban már kevés parasztházban
találtuk meg a pitvar hátulsó falába
mélyített bolthajtást. A nagyházban
(tisztaszobában) és a kisházban (lakószobában)
is padkás sárkemence van.
A kisházbeli kemence mellé az 1920-as
években vályogból rakott tűzhelyet készítettek.
A lakószobában a közelmúltig
megőrizték a hagyományos jellegű sarkos
szobaelrendezést.
Hatan-nyolcan-tízen összejöttünk, a
Peti odaadta kulcsot: Gyerökök, ha befejeztétök,
zárjatok be, majd hozzátok
be a kulcsot. Így volt ez akkor. Volt büfé
is, az, ami most az igazgatói iroda. Volt,
amikor hajnali háromig ott pingpongoztunk
az előtérben. A színpad alatti
részt a mi korosztályunk takarította
ki, az Ábrahám Laci leburkolta, mi
meg kifestettük. A nyolcvanas évek elején
volt ez, társadalmi munkában csináltuk
meg.
Annak nagyon örülök, hogy fejlődik
a falu. Minden utca le van betonozva,
mer’ volt olyan, amikor még az Árpád
utca meg a Barackvirág utca között
sártenger volt. Most már végig lehet
menni, egész a vasútig.
Azt azért sajnálom, hogy a falunapon
beszüntették a motorversenyt. Pedig
sokezer néző volt, mégis egyik évről a
másikra megszűnt. Ott volt a futballpálya
környékén. Aztán volt ott a futballpályánál
egy kispuska lőtér, még a
hatvanas években használtuk, a helyi
rendőr vezényletével be lehetett menni
lövöldözni. Manapság a repülőtér még
vonzza az embereket, a repülőnapra sokan
kimennek.
Hetvenéves polgárok
APUKÁM
SZÁNKÓVAL HOZTA
A BÁBAASSZONYT
GERA ANDRÁSNÉ
1950. január 24-én születtem a Szatymaz,
Fehértó 35. szám alatt. Három
generáció élt együtt ott. Otthonszülés
volt, én vagyok a második, egy nővérem
van. Nagy tél volt, apukám szánkóval
hozta a Veronka nénit, a bábaaszszonyt.
Abból a fehér-tói tanyából elköltöztünk
Vilmaszállásra, mert az apukám
örökölt 24 hold földet. Rengeteget dolgoztak
benne. Az apukám földműves,
az anyukám háztartásbeli volt. Szép
lassan fölcseperedtünk, én női szabóként
kezdtem a pályámat. Aztán férjhez
mentem, a férjemmel először a szüleim
házában laktunk a Május 1. utcában.
Elmentem a szatymazi zöldérthez dolgozni.
Ott délelőtt-délutános műszak
volt. Aztán az öregek otthonába gondozónak,
egy Babettával jártam ezt a hatalmas
területet. De az uram mindig
mondta, keressek inkább olyan munkát,
ahol tető van a fejem fölött. Így aztán
elmentem az általános iskolának a
konyhájába dolgozni, onnan jöttem el
nyugdíjba hatvan évesen. De mivel kevés
volt a nyugdíjam, csak elmentem takarítani
az Antareshez. A mai napig ott
dolgozom heti három napot.
Három fiam lett, a három fiam után
kaptam három menyet, akik tüneményesek,
aranyosak. Öt unokám van. A
férjem 52 éves volt, amikor meghalt, azóta
én viszem ezt a kis gyümölcsöst a
ház mellett.
A nyugdíjasklubban pénztáros vagyok,
húsz éve benne vagyok a népdalkörben,
12 13

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.
hat vagy hét éve a Ficánka tánccsoportban
is. Tolnát-Baranyát összejártuk velük,
szeretek is menni, utazni nagyon.
Sok minden zajlik a kultúrházban. Sokat
fejlődött, szépül a falu, fiatalok is
lakják… A temetőbe biciklivel járunk
ki sokan, és ezt is megcsinálták oda, a
bicikliutat.
Hetvenéves polgárok
A NESZÜRJHEGYI
ISKOLA MELLETT
JUHÁSZ MIKLÓSNÉ
Itt születtem, nem messze, a Neszürjhegyi
iskola mellett. Anyukámék szőlőmunkába
jártak, aztán amikor nagyobbak
lettünk, már mi gyerekek is
segítettünk. Elmentek reggel, ebédelni
visszajöttek, aztán kis pihenő után,
három órakor vissza. Iskolába persze a
Neszürjhegyi iskolába jártam, ide ötszáz
méterre. A főutcán volt egy emeletes
házam, a Kossuth utcán. Két fiam
volt, mind a kettő meghalt, az egyik
motorbalesetben, a másiknak csontrákja
volt, így aztán egy emeletes házban
ott maradtam egyedül, mert elváltunk.
Akkor azt a házat eladtam, hét és
fél évig voltam bent Szegeden, de aztán
összeismerkedtem a mostani élettársammal,
és aztán 2012-ben jöttünk
ide vissza Szatymazra. De előtte, Szegedről
sokat jártam ki, mert anyukám
itt lakott, kilencvenhat évesen halt meg,
egy éve. A bátyámék is meg a húgom is
itt lakik.
Jó volt visszajönni. Engem itt mindenki
ismer, vagy ismerős. 25 évet dolgoztam
a tanácsházánál, utána a polgármesteri
hivatalnál. A községházán, a hivatalban
sokféle teendő volt, anyakönyvvezető is
voltam. Azután mentem át az iskolába
iskolatitkárnak, 12 évig voltam iskolatitkár.
Hogy mit csinálnék másképp a faluban,
ha rajtam múlna? Egy kerékpárút, az
nagyon hiányzik Szegedre. Hogy a faluban
nem marad meg egy húsbolt, az
is baj. De olyan különösebbet hirtelen
nem tudok említeni, ami hiányozna.
Hetvenéves polgárok
A RÁCZ FERI
-FÉLE HÁZBAN
SZÜLETTEM
PARAGI LÁSZLÓNÉ
Engem is itthon szült az anyukám, a
Rácz Feri-féle házban. Hajdanán ő volt
ott a pálinkafőzős (Rácz Feri). A Szirtösi
iskolába jártam, utána a Vilmaszállási
iskolában folytattam a másodikat.
Összevont osztályok voltak,
egytől négyig, meg öttől nyolcig. Engöm
Gyömbér László tanár úr tanított
öttől nyolcig. Előtte meg a Fodor tanár
néni.
Sosem költöztem el Szatymazról. A
konzervgyárban dolgoztam 13 évig.
Amikor megvakult a férjem, a szatymazi
Zöldérthez mentem. Mert ott olyan
volt a munkaidő-beosztás, hogy például
bemöntem négyre, aztán nyolcra
hazajöttem, mert a férjemet meg köllött
reggeliztetni, be köllött injekciózni,
mert ugye vak volt. Aztán délután
elmöntem megint öt órára, és kilenc-tíz
felé végeztem. Nagyon kevés pihenés
meg alvás volt. Egy fiam volt, egy másik
meghalt kicsi korában.
1950-től, amikor önállósodtunk, elkezdték
építeni a házakat, kezdett kialakulni
a falu.
Aki lakni jönne ide, azzal csábítanám,
hogy ez egy csöndes, jó hely. Barátságosak
az emberek, nem olyanok, mint
a városban. Itt mindenki mindenkinek
köszön, ha van ideje, egy pár szót beszél
a másikkal. A falu meg közel van
városhoz, a munkahelyekhez. Utazni
nem szoktam, csak az unokámhoz. Míg
a fiam Németországban volt, hozzá elutaztam
évente kétszer is. Mostanában
csak az unokáimhoz szoktam. Egy időben
jártunk a nyugdíjas rendezvényekre,
meg a rokkantak egyesületében is
voltam. De például velük is csak egyetlenegyszer
voltam Pesten kiránduláson.
Nem szerettem hosszabb ideig elmenni,
inkább itt a környékben Majsára, vagy
Mórahalomra strandra, vagy Szegedre
az unokákkal körülnézni.
Azt kérdözi, mit üzennék az idén születetteknek
útravalóul? Ha netalán majd
harminc év múlva olvassa ezt valaki,
akkor is azt mondom, maradjanak itthon,
mert Szatymaz egy nagyon szép
hely. Külföldre ne kívánkozzanak. Az
idősebb unokám Sárosdon lakik, de
minden hónapban hazajön. Azt mondja,
hogy „Mama, olyan jó itt. Jó ott Sárosdon
is, szeretem, imádom a férjemet,
de úgy vágyok ide haza, itt a levegő is
más!”
Hetvenéves polgárok
HARMINC KRÉMES,
TÍZ CSOKITORTA
SPILLER LÁSZLÓ
A Gázserné Veronka néni segített világra,
itt Szatymazon, a második kerületben.
Anyámék is mezőgazdasággal
foglalkoztak, barackot termeltek, meg
más gyümölcsöt, zöldséget.
A Neszürjhegyi iskolába jártam az első
négy évet, aztán a gazdasági iskolában
végeztem. Ipari tanulónak jelentkeztem,
aztán a cukrászatot is itt tanultam
ki Szatymazon. A cukrászdában
voltam inas, a Vasút utcában, ott, ahol
most a Százéves áll. Ott volt a cukrászda,
mellette a vendéglő. Akkor még ez
volt az egyetlen szórakozási lehetőség.
Szegeden kezdtem dolgozni a vendéglátó
vállalatnál, onnan csaltak ki Szatymazra
a cukrászüzembe. A szatymazi
áfész alkalmazottja voltam, aztán 1982-
ben kiadták szerződésbe a cukrászdát
meg az üzemet, azt vezettem, üzemeltettem,
egészen kétezerig. Ketten dolgoztunk
a Márta József cukrász kollegámmal.
A nyolcvanas években szerintem a falu
több mint fele baracktermesztéssel foglalkozott.
Jó ára volt a baracknak. Amikor
a gazdák leadták a barackot, jöttek
a cukrászdába is: harminc krémes, tíz
csokitorta… Ilyen mennyiségeket rendeltek,
nagy csomagokkal mentek haza.
Alig győztük csinálni a krémest, volt,
amikor ezer darabra való krémet kellett
főznünk. A helyi tejbegyűjtő állomásról
hozattuk a frissen fejt tejet, még le
sem hűtötték, úgy került hozzánk, abból
főztük a krémeket.
Mindent összevetve 25 évig csináltuk
a szatymazi cukrászatot. Kétezerben
szűnt meg az ÁFÉSZ, akkor vásárolták
meg a cukrászdát, vendéglőt
meg az ÁFÉSZ-központot, abból lett a
Százéves. Amikor már nagyon kérdéses
volt az ÁFÉSZ fennmaradása, akkor
előrelátóan nyitottunk egy élelmiszerboltot,
ami még most is üzemel a Vasút
utcában. Kétezer-tizenkettőben vonultam
nyugdíjba, ehhez egy infarktus
is hozzásegített.
Ez egy csendes falu, nagyon szerethető
község. Jó a közlekedés, közel van
Szeged. 1979-ben építettünk itt házat
a Kossuth utcában. Laktunk Szegeden
is, Tarjánban, aztán csak visszahúzott
a szívem. A kollegák meg a barátok is
visszacsaltak.
Hogy mit üzennénk a 100 éves évfordulóra?
Hát, csak vicceset tudok mondani:
akkorra már lehet, hogy hozzánk csatolják
Szegedet, és ők lesznek a Szatymaz
elővárosa! Komolyra fordítva a
szót: évtizedek óta azt látjuk, hogy lassan-lassan
épül, halad felénk a város.
Hetvenéves polgárok
MINDÖNKI
RÁMKÖSZÖN
A MI LAPUNK különszáma Szatymaz 70. születésnapjára
Kiadó: Dankó Pista Művelődési Ház és Könyvtár
Felelős szerkesztő: Kémeri Attila
Nyomdai előkészítés: Kultúrkubikos
A szerkesztő munkatársai:
Bakos Brigi, Barna Károly, Burkus Andrásné,
Burg Balázs, Gémes Antal, Makay Enikő,
Pálmai József, Sutka István, Szunyog Ágnes,
Tabakovits Nikoletta
Irodalom és források:
• Tarján M. Tamás
• Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi
nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum
évkönyve.
• Péter László (főszerk.): Szatymaz földje és népe.
Szatymaz Község Önkormányzata, Szeged,
1999.
• Pálmai József: Válogatás Szatymaz helytörténeti
írásaiból. Szatymaz Község Önkormányzata,
Szeged, 2018.
• Arcanum Adatbázis
• Fortepan.hu
SZANKA SÁNDORNÉ
A fehér-tói részen, virágvasárnapján,
fél 10-kor születtem. Amikor möntek
a misére a többiek Szatymazra, én akkor
születtem. A körösztanyám bábaasszony
volt, ő segítött a világra. A
Gázsernét mindönki ismerte Szatymazon,
egyetlenegy anyukát nem vesztött
el. A testvérömnél még a bábatáskája is
mögvan. Ott a Vasút utcában halt mög,
a Százéves melletti házban.
Iskolába Balástyára jártam, aztán meg
a szegedi hathuszonnégyesbe. 1965-
ben fodrásztanuló löttem az állomással
szömben. Anyukámék itt laktak Balástyán,
az anyukám csak szülni mönt
el oda – merthogy az apukám testvére
volt a bábaasszony.
Ezt a Juhász kocsmát az én Gergő tatám
építötte. A kocsmánál volt még fodrász,
borbély, meg bolt, mög persze bálak is.
Ott volt egy nagy hodály, ahol iszogattak,
aztán volt ott egy nagy bálterem is.
Aztán persze átalakították, és a Juhászék
mögvötték a mamámtól. De a falakat,
meg a tetőt még a nagyapám építötte.
Amikor férjhez mentem, akkor
Szatymazon a Kossuth utcában vöttünk
házat. Én az óvodakonyhán dolgoztam
hét évig.
Arra nagyon büszke vagyok, hogy amikor
hazamögyök innen a balástyai tanyáról,
mindönki rámköszön, és az nagyon
jó érzés. Az uram itt dolgozott,
meg a földünk, fóliánk is itt volt mindig
Balástyán. És amikor anyukám maga
maradt, akkor mi is ideköltöztünk.
Szatymazon is lakunk, meg itt is. A lányomék
már ott Szatymazon építöttek.
A párom egyszer-kétszer volt régebben
május elsején muzsikálni is ott, trombitált.
Szeretném, ha a falu tovább szépülne,
szeretnék több virágot a tanácsháza
környékén. De azt, hogy rendőrünk
van vagy nincs, nem is tudom… Mert
amikor még a Tót Gyula volt a rendőr,
azt majdnem mindön nap láttuk, sétált
az utcákon. Nem bántott az senkit, de
mégiscsak látták, hogy ott a rendőr. Nagyon
szeretném, ha az óvoda főépülete
is föl lenne újítva. Ott mellette az új rész
az nagyon szép, de a főépületet szeretném,
ha megszépülne.
milapunk@szatymaz. hu
telefon: + 36 30 3 722 622
ISSN 1789-7165 (print)
ISSN 1789-7173 (online)
Nyomtatás: Tisza Press Nyomda
Készült 3000 példányban
14 15

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.
A SZATYMAZI GAZDAKÖR TÖRTÉNETE
1884. augusztus 15-én Szatymazon,
a Cserepes (a mostani Postakocsi) csárdában
alakították meg a tanyai gazdálkodók
és az itt birtokkal rendelkező
városi polgárok a Szeged–Felsőtanyai
Gazdakört, amelynek egyik legfontosabb
célja volt, hogy „a földműveléssel
foglalkozó néposztálynak próbálja
a szellemi és anyagi jólétét előmozdítani”,
valamint „a mezeigazdasági szakértelmet
fejleszteni és elősegíteni”.
A megjelent, és tagnak beiratkozó 48
városi polgár és tanyai gazda egyhangúlag
fogadta el a felterjesztésre váró
alapszabályt, és választotta meg a gazdakör
elnökének Polgár Lászlót (1837–
1917), a csárda és a mellette lévő birtok
tulajdonosát.
A gazdakör megalakulása és tevékenysége
által elindított, és máig ható fejlődési
folyamat egyik úttörője, és 10 éven
át kitartó irányítója Polgár László, a kör
első elnöke volt. A megalakult társaságnak
minden olyan kérdésre kiterjedt a
figyelme, ami az itteni életmódot befolyásolta.
A gazdakör felvetette és megvitatta
többek között a kápolnaépítés
halaszthatatlanságát, a gazdasági iskola
létrehozásának szükségességét, a tanyai
iskolák számának növelését, az utak
kijelölését és javítását, valamint megkezdte
a temető kialakítását.
A 2018. évi bor- és paprikamustra szakmi konfeenciáján.
A jobb szélen dr. Somogyi György.
Polgár László 1894-ben a már több mint
százfős gazdaköri elnökségéről további
elfoglaltságaira hivatkozva lemondott,
helyét Barcsay Károly gyógyszerész
(1841–1913) vette át. Polgár Lászlót
örökös díszelnöknek választották, arcképét
Tóth Molnár Ferenc festette meg.
Barcsay Károly elnöksége (1895–1905)
alatt, 1896-ban hivatalosan is megváltoztatták
a társaság elnevezését, Szeged–Felsőtanyáról
Szeged–Szatymazra.
A szatymazi kápolna – jórészt a gazdakör
erőfeszítésének köszönhetően –
1901-re készült el.
Barcsay Károlyt 1905-ben Zsák Lajos
(1866–1912) neszürjhegyi tanító, a gazdakör
korábbi jegyzője követte az elnöki
poszton, ő a posztot három év után
idősebb Zsák József tanítónak engedte
át, aki 1908-
tól egészen 1928-
ig elnökösködött.
A Szatymazi Népkör
1920-ban olvadt
be a gazdakörbe.
Az első világháborúban
a tagok
nagy része katona
volt, amit az
itthoni gazdaság
is megsínylett, a
harcok végeztével
újra kellett szervezni
a társaságot.
Zsák Józsefet 1930-ban a fehér-tói
birtokos, Bárkányi Mihály váltotta,
1933–1939 között Kamenszky Béla,
a gazdasági iskola igazgatója vezette
a Szeged–Szatymazi Gazdakört. Az
összejöveteleken elhangzó, főleg a gyümölcstermelés
gyakorlatával foglalkozó
előadások két állandó szónoka Kamenszky
Béla és Wagner Adolf volt.
A gazdaköri tagok száma 1944-ban elérte
a 370-et, ám az 1949 őszén kialakult
új kormányrendszer már nem tűrte az
önálló tevékenykedést és politizálást, és
a gazdakörök működését rendeleti úton
beszüntette. A gazdakör helyét néhány
eltelt évvel később a Szatymazi Mezőgazdasági
Tudományos Szakkör vette
át. A Kamenszky Béla, majd Rácz János
elnökök vezetésével megszervezett ankétokon
az ország kiemelkedő szakemberei
tartottak előadásokat.
A Mezőgazdasági Tudományos Szakkör
12 éves működése során sikerrel
pótolta a gazdakör hiányát, amelyet
a később megalakított, Szűcs László,
majd Sárközi Ernő vezetésével működő
Kertbarát Kör is próbálta enyhíteni.
Az új Szatymazi Gazdakör 1991 júniusában
alakult meg dr. Somogyi György
elnökletével.
Pálmai József írása nyomán
16