Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
<strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong> – <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016
ISBN 978-963-89942-8-8<br />
Szerkesztő: Székely Levente<br />
Lektor: Murányi István<br />
Olvasószerkesztő: Fülöp Éva, Komor Kata<br />
Grafikai munka, tördelés: Tóth Adrien<br />
Kiadja:<br />
Kutatópont kft.;<br />
Enigma 2001 Kiadó és Médiaszolgáltató Kft.<br />
Budapest, 2018<br />
Felelős kiadó:<br />
Székely Levente
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
<strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Tanulmánykötet<br />
Szerkesztette: Székely Levente<br />
Budapest, 2018
Diósi Pál és Gazsó Ferenc emlékére
Tartalomjegyzék<br />
Lectori salutem .............................................................. 7<br />
Szanyi-F. Eleonóra:<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban ..........................11<br />
Székely Levente:<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong> ................................. 41<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás:<br />
Társadalmi újratermelés – a <strong>magyar</strong>országi ifjúság demográfiai<br />
folyamatai ............................................................. 77<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese:<br />
Megmaradás és átörökítés – külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> demográfiai,<br />
társadalmi folyamatai ................................................. 107<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter:<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás a fiatal társadalmi csoportban ....... 141<br />
Bocsi Veronika:<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás<br />
világában ............................................................. 183<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál:<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> karrierpályaszakaszainak<br />
elemzése ................................................ 207<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András:<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása a <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> körében ...................................................... 231<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde:<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Problématérkép – nemzedéki problémák ......... 269<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia:<br />
Régi és új kultúra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315<br />
Székely Levente – Aczél Petra:<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia .............................. 351<br />
Veres Valér – Ruff Tamás:<br />
Kötődések – identitás, személyes kapcsolatok és nemzeti-etnikai<br />
attitűdök a <strong>Kárpát</strong>-medence <strong>magyar</strong> ifjúsága körében ................ 387<br />
5
Szabó Andrea:<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya .......................... 435<br />
Mráz Ágoston Sámuel:<br />
Fiatal <strong>magyar</strong> választók ............................................... 459<br />
Székely Levente:<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 .................... 479<br />
Szerzőink ..................................................................503<br />
6
Lectori salutem!<br />
A kötet, amelyet kezében tart, kedves Olvasó, a nemzetközi viszonylatban is<br />
jelentős nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> adatai alapján készült. 2016-ban sorban az<br />
ötödik kutatásra került sor <strong>Magyar</strong>országon és a <strong>Kárpát</strong>-medencei nagyobb<br />
<strong>magyar</strong> régiókban, így Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban és <strong>Kárpát</strong>alján. A<br />
15–29 évesekre vonatkozó kérdőíves kutatás során számos kérdéskörrel foglalkoztunk,<br />
amelyek többsége összehasonlításra érdemes, így a <strong>magyar</strong>országi és<br />
a külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében egyaránt vizsgálható. Az összesen 12 ezer<br />
megkérdezett fiatal részvételével készült reprezentatív kutatás a <strong>fiatalok</strong> megismerését<br />
célzó szakmai munkának számos elemzési lehetőséget kínál. Ennek<br />
első lépései a 2017-ben megjelent <strong>magyar</strong>országi és külhoni gyorsjelentések<br />
voltak. Jelen tanulmánykötet a következő ezen lépések sorában, amelyeket<br />
remélhetőleg továbbiak követnek majd. Erre jó esély van, hiszen a legutóbbi,<br />
2012-es kutatást követően a gyorsjelentésen kívül négy ehhez hasonló tanulmánykötet<br />
látott napvilágot, alaposan feldolgozva az empirikus adatokat.<br />
A kötet, amelyet kezében tart, kedves Olvasó, igyekszik átfogó képet rajzolni<br />
a <strong>magyar</strong>országi és a külhoni <strong>magyar</strong> 15–29 évesekről, sőt az empirikus adatokat<br />
szélesebb kontextusba helyezi a nemzetközi és <strong>magyar</strong> vonatkozású elméletek<br />
bemutatásával. Mindezen törekvések nyilvánvaló következménye, hogy<br />
egyes témák mélyebb feldolgozására itt sem kerülhet sor, mindazonáltal felépítésében<br />
igyekszik lefedni a kutatás teljes témaspektrumát. A sort a nemzetközi<br />
ifjúságelméleti diskurzusokat bemutató írással indítjuk, amelyet a <strong>magyar</strong><br />
elméleti munkákra és az empirikus eredményekre egyaránt reflektáló össze-<br />
7
foglaló követ. A következő fejezetekben a <strong>magyar</strong>országi és a külhoni <strong>magyar</strong><br />
ifjúság demográfiai folyamataival, a társadalmi újratermelés momentumaival,<br />
majd a rétegződéssel és a társadalmi mobilitással foglalkozunk. Külön tanulmányokban<br />
járjuk körül <strong>Kárpát</strong>-medencei relációban az oktatási és a munkapiaci<br />
helyzetet. Ezt követően az egészség- és rizikómagatartás alakulásának<br />
bemutatását, majd a nemzedéki problématérkép megrajzolását végezzük el.<br />
Önálló fejezetet kapott kötetünkben az ifjúság kultúrafogyasztása és szintén<br />
különálló részben számolunk be az ifjúság és a média kapcsolatáról. Az új<br />
nemzedék kötődéseivel, identitásával, ezt követően a politikai értékválasztásukkal<br />
és konkrét választói magatartásukkal is foglalkozunk, majd zárásként a<br />
kutatás módszertanát mutatjuk be részletesen.<br />
A kötet, amelyet kezében tart, kedves Olvasó, huszonhárom, a téma iránt<br />
elkötelezett kutató szemüvegén keresztül mutatja be a <strong>fiatalok</strong>at. A különböző<br />
nézőpontok különböző <strong>magyar</strong>ázatot adnak az ifjúságról, akár ugyanazt az<br />
empirikus eredményt más és más módon tárgyalják. <strong>Magyar</strong>ázatuk nem tükrözi<br />
és nem is tükrözheti mindenben a szerkesztő vagy a kiadó álláspontját –<br />
mégis a tudományos diskurzus fenntartása érdekében feladatunknak tartjuk a<br />
sokfajta megközelítés megjelenítését. Végigtekintve szerzőink névsorán, bátran<br />
kijelenthetjük, hogy kötetünk széles szakmai együttműködésen alapul, ahol az<br />
eltérő szakmai megközelítéseket a <strong>fiatalok</strong> megismerése iránti csillapíthatatlan<br />
vágy egyesíti, mert aki ismeri a <strong>fiatalok</strong>at, az egy kicsit a jövőbe is lát.<br />
A kötet, amelyet kezében tart, kedves Olvasó, emlékezésre is hív. Gazsó<br />
Ferenc és Diósi Pál sok tekintetben mást gondolt és képviselt, de az ifjúság<br />
megismerése mindkettőjük tudományos érdeklődésének fókuszában állt. Hatásuk<br />
a <strong>magyar</strong> ifjúságszociológiára elvitathatatlan, örökségük – mint a jelen<br />
kötet is bizonyítja – élő.<br />
Székely Levente<br />
szerkesztő<br />
8
9
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Nemzetközi diskurzusok<br />
az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
I. Bevezetés<br />
A kötet első tanulmánya arra törekszik, hogy nemzetközi keretbe helyezze<br />
a tartalomjegyzékben felsorakoztatott témákat és azokat az elméleti diskurzusokat,<br />
amelyekbe ezek beágyazhatók. Az aktuális diskurzusok közötti<br />
választást erősen meghatározza az a diszciplináris keret, amelybe a tanulmány<br />
elhelyezhető, jelen esetben az ifjúságszociológia az a keret, amelynek<br />
eredményei bemutatásra kerülnek. Az ifjúságszociológia a <strong>fiatalok</strong> társadalomban<br />
elfoglalt helyével, szerepével foglalkozik, így leginkább azokra a diskurzusokra<br />
fókuszál a tanulmány, amelyek ezt a pozíciót kísérelik meg leírni,<br />
<strong>magyar</strong>ázni. Az elmúlt évtized elméleti vitáinak középpontjába a diszciplína<br />
értelmezési kereteinek egésze került. Élénk vita bontakozott ki azzal kapcsolatban,<br />
hogy a modern (sőt posztmodern) társadalmak ifjúságát képesek-e<br />
megragadni a klasszikus <strong>magyar</strong>ázó modellek (Roberts, 2012), a jelen írás<br />
kísérletet tesz ennek a vitának az összefoglalására is.<br />
Az aktualitások tárgyalásakor nem szerencsés visszanyúlni a kezdetekig, de<br />
az ifjúságszociológia meghatározó elméleti vitái esetén mégsem lehet megkímélni<br />
az olvasót a vita eredetének bemutatásától. A többi diszciplínával<br />
egyetemben, az ifjúság kérdésével foglalkozó munkák esetén is több iskola<br />
„verseng egymással” a <strong>fiatalok</strong> életvilágának értelmezésében. Az elméleti viták<br />
több síkon zajlanak, amelyek egymással összekapcsolódva koncepcionális<br />
keretet alkotnak. A viták egyik köre a tematikát érinti, amelyek között domi-<br />
11
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
náns iskolákként az átmenetelmélet és a kultúraalapú megközelítés hullámai<br />
egymással versengve törekszenek megragadni azokat a témákat, amelyek a<br />
<strong>fiatalok</strong> esetében relevánsnak tekinthetők. Annak ellenére, hogy a két iskola<br />
megközelítését számos kritika érte, többszörösen átértelmezett formában, de<br />
máig meghatározó szerepet töltenek be az ifjúságszociológiában. Az elmúlt<br />
évtizedekben ezen vitában előbb középútként, később inkább újabb pólusként<br />
jelentek meg – vagy inkább tértek vissza – a generációs elméletek.<br />
A tematikához szorosan kapcsolódik a megközelítés, a koncepcionális keret<br />
kérdése, vagyis milyen perspektívából vizsgáljuk a <strong>fiatalok</strong> helyzetét, melyek<br />
azok a változók, amelyeket leginkább relevánsnak tekintünk, amikor a <strong>fiatalok</strong><br />
társadalomban elfoglalt helyét meg akarjuk érteni. Ezek a viták leginkább<br />
a struktúra vagy az aktor dichotómia köré épültek. Míg az első megközelítés<br />
alapján a <strong>fiatalok</strong> helyzetét leginkább a társadalmi struktúra és azok kényszerítő<br />
vagy támogató erői befolyásolják, addig az utóbbi a hangsúlyt az egyénre<br />
helyezi és az általa meghozott döntésekre. A felvetett kérdés természetesen<br />
nem csupán az ifjúságkutatókat foglalkoztatja, hanem a társadalomtudomány<br />
egészét, így az elméletek bemutatásakor rövid kitérőkre kerül sor,<br />
azt tisztázandó, honnan ered az adott dilemma. A vitában elfoglalt pozíciót<br />
értelemszerűen befolyásolja, hogy a szerző melyik tudományterületre fókuszál,<br />
hiszen a (szociál)pszichológia például jellegéből fakadóan nagyobb szerepet<br />
szán a fejlődéslélektan kérdéseinek (Arnett, 2006). Az elmúlt években<br />
viszont egyre inkább jellemző a transz- és interdiszciplináris megközelítés,<br />
ami nem csak lehetőséget, de sok esetben elvárást is teremt a szakemberekkel<br />
szemben arra vonatkozóan, hogy meghaladják saját területük <strong>magyar</strong>ázó<br />
modelljeit (Jessor, 2018). A jelen munka leginkább azokat az elméleti vitákat<br />
járja körül, amelyek a fenti megközelítések követői között bontakoztak<br />
ki az elmúlt években, kiemelt figyelmet szentelve a „struktúra vagy aktor”<br />
kérdésnek, mivel az elemzett cikkek alapján a tudományos közösséget ez a<br />
koncepcionális vita foglalkoztatta leginkább.<br />
A tanulmány tematikus fókuszát nem a kutatói ízlés formálta, hanem azok a<br />
szakmai cikkek, amelyek az elmúlt években kerültek publikálásra a Journal of<br />
Youth Studies hasábjain. A tanulmányokhoz kapcsolódó kulcsszavak jól leírják<br />
azokat a diskurzusokat, amelyet a témában publikáló tudományos közösség<br />
használ. Jelen írás ezeket a diskurzusokat mutatja be, kiemelt figyelmet<br />
szentelve az elméleti vitáknak. A cikkek jóval nagyobb arányban foglalkoznak<br />
empirikus eredményekkel, mint elméleti kérdésekkel, mégis ezek az elméleti<br />
paradigmák határozzák meg az <strong>ifjúságkutatás</strong> irányait.<br />
A jelen tanulmány keretei nem alkalmasak arra, hogy az ifjúságszociológia<br />
mint diszciplína kialakulásáról teljes képet alkosson, csupán az egyes iskolá-<br />
12
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
kat övező aktuális kérdésekbe enged rövid betekintést, többnyire a folyóiratban<br />
megjelent cikkek alapján. Ennek részben terjedelmi oka van, hiszen az<br />
iskolák szakirodalma rendkívül gazdag, külön kötetet érdemelne. Másrészt<br />
a tanulmány célja annak bemutatása, hogy hazánkon kívül aktuálisan milyen<br />
kérdések foglalkoztatják a téma szakértőit, és melyek azok a tágabb<br />
értelmezési keretek, amelyekben igyekeznek elhelyezni a <strong>fiatalok</strong> társalmi<br />
helyzetének megértését.<br />
Részletesebben foglalkozik ugyanakkor a struktúra versus aktor<br />
dichotómiával, aminek gyökerei a kilencvenes évekig nyúlnak vissza, és máig<br />
formálják az ifjúságszociológiáról való gondolkodást. Beck munkáját kiindulási<br />
pontként használva követi végig azokat az elméleti vitákat, amelyek<br />
leginkább meghatározták az elmúlt évtizedeket. Beck a társadalmi folyamatok<br />
értelmezésének egy új paradigmáját kívánta megalkotni. Vitatható ezen<br />
törekvés megalapozottsága, kétségtelen viszont, hogy a szociológia minden<br />
területén kérdéseket vetett fel a domináns paradigmákkal kapcsolatban. Ez<br />
alól nem jelentett kivételt az ifjúságszociológia területe sem, sőt a második<br />
modernitás leírásakor kiemelt szerepet szánt a <strong>fiatalok</strong>nak. Az ő munkája<br />
szolgált azon elméleti viták gyújtópontjaként, amelyek máig jelen vannak<br />
a diszciplína követői között, és hivatkozási alapként szolgálnak a pro- vagy<br />
kontra oldalon. Ezen elméleti viták között kiemelt figyelem övezte a struktúra<br />
versus aktor kérdést, ennek köszönehetően zárja a jelen tanulmányt Beck<br />
elméleti kerete.<br />
II. Módszer – az aktuális diskurzusok beazonosítása<br />
A Journal of Youth Studies melletti választás oka a folyóirat reputációja. A tudományos<br />
kiadványok mérésére gyakran használt mérőszám az impakt faktor,<br />
ami alapján a folyóirat nem tartozik az élmezőnybe, ha az olvasó a több tízezer<br />
regisztrált folyóiratot tekinti alapnak. Mindez nem a folyóirat minőségének,<br />
hanem az <strong>ifjúságkutatás</strong> tudományos helyének köszönhető. Helyzetéből<br />
fakadó hátrány, hogy sok szempontból „mostohagyerek”, hiszen több tudományterület<br />
határán helyezkedik el, mint ilyen, szakmai sztenderdjei kevésbé<br />
egyértelműek. A nemzetközi rangsorokban rendre megelőzik azok a folyóiratok,<br />
amelyektől az <strong>ifjúságkutatás</strong> eredeztethető (orvostudomány, pszichológia,<br />
szociológia, oktatás- és neveléstudomány). A dedikáltan youth témakörben<br />
publikáló folyóiratok között viszont előkelő helyen áll. Az impakt faktorok<br />
alapján kialakított listán két európai lap előzi meg, mindkettő elsősorban a<br />
pszichológia területén közöl írásokat (Journal of Youth and Adolescence és a<br />
Children and Youth Services Review), a szociológia területén egy amerikai fo-<br />
13
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
lyóirat, a Youth and Society áll előtte. A folyóirat kiválasztásakor szempont volt,<br />
hogy – a koncepcionális egység okán – szociológiai folyóirat legyen és európai.<br />
A szűkítő feltétek alapján kialakított rangsorban elsőnek tekinthető.<br />
2010 és 2017 között 552 cikk jelent meg a lap online felületén, amit összesen<br />
2627 kulcsszó írt körül. A cikkekhez átlagosan 4-5 szó vagy kifejezés kapcsolódott,<br />
vagyis egy cikk több kifejezés említési arányát is növelhette. Ennek<br />
megfelelően egy adott kifejezés legfeljebb 552 alkalommal fordulhatott elő. A<br />
kulcsszavak az absztrakthoz kapcsolódtak, nem utólagos kódolás eredményei.<br />
Az első szófelhő azokat a kifejezéseket foglalja össze, amelyek ötnél többször<br />
fordultak elő a gyűjtött szavak között.<br />
1. ábra: A Journal of Youth Studies leggyakoribb kulcsszavai (legalább öt előfordulás)<br />
Az eredmények értelmezésének érdekében az eredeti kifejezések újra lettek<br />
kódolva, ahol az összevonás alapja részben tartalmi, részben nyelvtani volt.<br />
Egy csoportba kerültek azok a kifejezések, amelyek egymás szinonímái vagy<br />
egymáshoz nagyon közeli tartalommal bírnak. Ugyancsak egy csoportba kerültek<br />
azok a szavak, amelyek tematikusan szorosan kacsolódnak egymáshoz.<br />
Ez utóbbi alapján jöttek létre a schooling vagy employment kifejezések, amelyek<br />
az adott csoport leggyakrabban előforduló kifejezései. A location kifejezés<br />
azokra a kulcsszavakra utal, amelyek valamilyen területi egységet jelöltek.<br />
A kulcsszavak között szerepelt számos olyan kifejezés, amelyek önmagukban<br />
magas említési aránnyal bírtak, ezek nagybetűvel szerepelnek az ábrán. A<br />
csoportot jelölő kifejezések minden esetben kisbetűvel vannak feltüntetve.<br />
A másodlagos kódolás jellegéből fakadóan sok esetlegességet hordoz, de az<br />
elemzés elsősorban a domináns diskurzusokra kíván rámutatni, nem azok számosságát<br />
méri. A szófelhők leginkább illusztrációként szolgálnak ahhoz, hogy<br />
14
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
2. ábra: Önálló és összevont kulcsszavak<br />
az <strong>ifjúságkutatás</strong> aktuális trendjeibe és narratíváiba betekintést nyerjünk. A<br />
feltüntetett szavak, kifejezések lehetőséget teremtenek arra, hogy röviden áttekintsük<br />
a régi és az új koncepciókat.<br />
Az eredmények értelmezésének korlátja, hogy elsősorban a brit ifjúságszociológia<br />
szemüvegén keresztül vizsgálja a diskurzusokat, bár fontos megjegyezni,<br />
hogy a cikkek közel ötödében a kulcsszavak között szerepelt valamilyen területi<br />
egység, vagyis ezek biztosan nem brit empirikus eredményeket dolgoztak<br />
fel. Brit folyóiratként nem meglepő, hogy cikkeiben erősen visszaköszön<br />
a birminghami iskola hatása, amelyhez a kultúraalapú és az átmenet megközelítés<br />
egyaránt szorosan kapcsolódik. A tanulmány és a választott koncepció<br />
hiányossága, hogy reflektálatlanul hagyja a <strong>magyar</strong> ifjúságszociológia elméletalkotását.<br />
A fejezet első részében a szófelhők alapján leírom azokat az ifjúságszociológiai<br />
iskolákat, amelyekre az elmúlt években gyakran történt hivatkozás,<br />
feltételezve, hogy ezek az angolszász ifjúságszociológia domináns <strong>magyar</strong>ázó<br />
elméletei. Az elméletek bemutatása mellett arra is törekszem, hogy annak<br />
aktualitását is megragadjam.<br />
A fejezet második részében pedig részletesen kitérek egy aktuális, koncepcionális<br />
vitára, amely a kilencvenes évek óta jelentős változást hozott a <strong>fiatalok</strong><br />
társadalmi helyzetéről való gondolkodásban. A diskurzusok áttekintése alapján<br />
az egyéni sajátosságok és a társadalmi struktúrában elfoglalt hely hatásának<br />
vizsgálata az a kérdés, ami évtizedek óta foglalkoztatja terület kutatóit.<br />
15
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
III. Ifjúságszociológiai iskolák<br />
Az <strong>ifjúságkutatás</strong> kezdetei – fejlődéslélektani alapok<br />
Az ifjúságszociológiában jelenlévő iskolák eredetéről és nemzetközi helyéről<br />
részletes áttekintést ad Tyyskä (2005). Az első, ifjúsággal foglalkozó munkák<br />
előbb szociáldarwinista, később strukturalista-funkcionalista elméleteken alapultak.<br />
Az első iskola öröksége a biológiai megközelítés, aminek alapján a<br />
diszciplína érdeklődésének fókuszában azok álltak, akik egy meghatározott<br />
fejlődési szakaszban voltak. Az elmélet követői az időszak jellemzőjeként azonosították<br />
az átmenetiséget, a testi és lelki fejlettség kialakulását, amit sok belső<br />
és külső feszültség szegélyez. Úgy vélték, a folyamatban az egyén, valamint<br />
szűkebb és tágabb környezete között számos konfliktus alakul ki, amelyek szabályozására,<br />
kontrolálására hivatott a társadalom.<br />
A tudományterületek elkülönülése, a saját szakmai sztenderdek kialakítása<br />
az <strong>ifjúságkutatás</strong>t is érintette. Az <strong>ifjúságkutatás</strong> kezdeti, egyéni pszichológiai<br />
érettségére fókuszáló hagyományát a pszichológia, azon belül a fejlődéslélektan<br />
vitte tovább, a <strong>fiatalok</strong> társadalmi szerepének értelmezése pedig a szociológiára<br />
maradt. Ennek okán a pszichológiához kapcsolódó elméletekkel a<br />
jelen tanulmány csupán érintőlegesen foglalkozik. A fejlődéslélektani munkák<br />
az aktor szerepének megerősödésével jelentek meg ismét az ifjúságszociológiában,<br />
illetve az inter- és transzdiszciplinaritás folyamatának erősödésével.<br />
A <strong>fiatalok</strong> fejlődéslélektanával foglalkozó Jessor (2018) összefoglaló tanulmányában<br />
több olyan változásra is rámutat, amely más tudományterületek – köztük<br />
a szociológia – felé történő elmozdulásra utal. Ilyenként említhető, hogy az<br />
egyéni mellett egyre több kutató foglalkozik a társas folyamatokkal, valamint a<br />
személyiség sajátosságairól egyre inkább átkerül a kutatók figyelme a személy<br />
kontextuális helyzetére (például a <strong>fiatalok</strong> önbecsülése mellett az életstílust<br />
is elemzik). Részben ezzel összefüggő irány, amely a viselkedés több aspektusát<br />
is figyelembe veszi (például nem csupán a drogfogyasztásra koncentrálnak<br />
a kutatók, hanem az ezzel esetlegesen együttjáró egyéb problémákra is).<br />
Diszciplínától függetlenül fontos folyamat a <strong>fiatalok</strong> probléma- és értékalapú<br />
szemléletének közeledése (például a rizikófaktoroknak való kitettség mellett<br />
az egészségmagatartást is elemzik).<br />
A fejlődéslélektan a fiatal életszakasz egyéni aspektusaira koncentrál, vagyis érdeklődésének<br />
középpontjában nem a <strong>fiatalok</strong> társadalmi pozíciója, hanem személyiség-<br />
és identitásfejlődése áll. Az <strong>ifjúságkutatás</strong>ra gyakorolt kezdeti hatásain<br />
túl, napjainkban ismét több figyelmet kap az irányzat az ifjúságszociológiában<br />
is, amiben fontos szerepet játszhat az egyéni tényezők – <strong>magyar</strong>ázó változóként<br />
16
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
történő – egyre gyakoribb bevonása. Tematikusan többnyire ehhez az iskolához<br />
kapcsolhatók az egészségmagatartással, a lelki egészséggel, a szerhasználattal<br />
és a szexualitással foglalkozó írások, amelyek gyakran előfordultak a szófelhő<br />
kifejezései között.<br />
A funkcionalizmus kritikája<br />
Az egyén és környezete kapcsolatának értelmezésével lépünk be a<br />
strukturalista-funkcionalista elméletek vonzáskörébe, amely meghatározta a<br />
<strong>fiatalok</strong>ról való gondolkodás korai időszakát. Az elmélet követői ugyanis a<br />
fejlődéslélektani munkák által felvetett, egyén és közösség közötti konfliktus<br />
feloldását a társadalmi intézményrendszertől, ezeken belül is leginkább az<br />
oktatástól várták. Vagyis a funkcionalista elmélet szerint a fiatal kor a társadalmilag<br />
konform viselkedés elsajátításának időszaka, a gazdasági és társadalmi<br />
rendhez való alkalmazkodásé – idézi Eisenstand (1956) munkáját<br />
Tyyskä (2005). A funkcionalista megközelítés alapján az ifjúsági életszakasz<br />
vizsgálatát továbbra is konfliktusokra koncentráló, problémaalapú megközelítés<br />
jellemezte, de a konfliktus forrása – egyéni fejlődéssel járó feszültségek<br />
– átkerült a <strong>fiatalok</strong> mint csoport és a társadalmi intézményrendszerek közé.<br />
A kezdeti funkcionális megközelítést erősen dominálta a liberális orientáció<br />
abban az értelemben, hogy a <strong>fiatalok</strong> „formálását” a gazdasági-társadalmi<br />
igényeknek vetette alá, kevés figyelmet szentelve az egyén szükségleteinek<br />
(Côté, 2014).<br />
A strukturalista-funkcionalista elméleteket sok kritika érte a 60-as évektől<br />
kezdődően, részben, mert a <strong>fiatalok</strong>at a társadalmi rend „passzív elszenvedőiként”<br />
írták le, vagyis semmilyen aktív szerepet nem szántak nekik. Másrészt<br />
a megközelítés figyelmen kívül hagyta a marginalizált helyzetben lévők perspektíváját.<br />
A fenti hiányosságok eredményeként születtek meg azok a kritikai<br />
elméletek, amelyek a <strong>fiatalok</strong> intézményes viszonyaira hívták fel a figyelmet,<br />
illetve azokra a problémákra, amelyekkel a <strong>fiatalok</strong> nehezen küzdöttek meg,<br />
konfrontálódtak. Mindemellett a társadalomban elfoglalt hely és szerep értelmezésébe<br />
beemelték az egyéni perspektívát.<br />
A kritikai elméletek körében született munkák szerint a <strong>fiatalok</strong> számára azok<br />
a területek jelentettek leginkább kihívást, amelyek a felnőtt társadalom (család,<br />
gazdaság, állam) elvárásaiból táplálkoztak. A marxi és politikai gazdaságtan<br />
elméletekből kiinduló irányzatok közös jellemzője volt, hogy a kort is egy<br />
rétegződésváltozóként használták, ahol a hátrányos helyzet ebből a sajátos<br />
életszakaszból fakadt. A kritikai elméletek az ideológiai kontrol elemeiként<br />
értékelték az oktatást és a médiát, amelyben az állam az oktatási rendszeren<br />
17
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
keresztül, a gazdaság szereplői pedig a médiát használva befolyásolták a <strong>fiatalok</strong>at,<br />
és alakították a mainstream ifjúsági kultúrát (Tyyskä, 2005). Az elméleti<br />
iskolák közös pontjának tekinthető a Centre of Contemporary Cultural Studies<br />
(CCCS), amely köré összegyűltek a kritikai elméletek követői.<br />
A periférián ragadt teória – politikai gazdaságtan<br />
A <strong>fiatalok</strong> konfliktusalapú megközelítése a hatvanas évektől indult, leginkább<br />
a szociológia területéről, de ebben az időszakban csupán perifériális pozíciót<br />
foglalt el, kivételt jelent a CCCS, ami a kezdetektől fontos irányzatnak tekintette.<br />
Az átmenetelmélet és a szubkultúra-kutatás mellett erre az időszakra<br />
tehető a politikai gazdaságtan megjelenése az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban (Rowntree<br />
– Rowntree, 1968). Côté (2014) foglalta össze a politikai gazdaságtan <strong>ifjúságkutatás</strong>ra<br />
gyakorolt hatását.<br />
„Sikeres karriert” befutó társaival szemben ez az elmélet meglepően kevés<br />
figyelmet kapott. 1 Az elmélet középpontjában a <strong>fiatalok</strong> materiális helyzetéből<br />
fakadó hatalmi pozíciója állt. A megközelítés alapvetően makromodelleket<br />
használt, bár elméleti okfejtései sok esetben lehetetlenné tették az empirikus<br />
tesztelést, ami nagyban hozzájárult perifériára szorulásához.<br />
Az irányzat által hangsúlyozott jelenség a „<strong>fiatalok</strong> meghódítása” (Côté,<br />
2014:528) az állam és a nagyvállalatok által. Az elmélet követői szerint a hatvanas<br />
években a <strong>fiatalok</strong> egész kohorszát neutralizálta politikailag két intézmény,<br />
annak érdekében, hogy ne szálljon szembe a kapitalista gazdasági berendezkedéssel<br />
és az azt támogató politikai ideológiákkal. A szerző szerint a <strong>fiatalok</strong><br />
is áldozatul estek annak a jelenségnek, amelyben kormányzatok favorizálták<br />
azon társadalmi csoportok érdekeit, amelyek eleve hatalommal bírtak, a <strong>fiatalok</strong><br />
természetesen nem tartoznak ezen csoportok közé.<br />
A 2000-es években újra megjelenő megközelítés teljes egészében szembe<br />
megy azokkal a kilencvenes években népszerűvé vált elméletekkel, amelyek<br />
a választás szabadságát, az egyénileg alakítható életutakat hangsúlyozzák. Az<br />
elmélet követői szerint a munkaerő-piaci kiszolgáltatottság a <strong>fiatalok</strong> egész<br />
kohorszait érinti. A kapitalista gazdaság késlelteti a <strong>fiatalok</strong> jövedelemhez jutását,<br />
így az egzisztenciális biztonság megteremtését. Az irányzat követői szerint<br />
ez nem választás kérdése, ahogy ezt a kilencvenes évek elméletei leírták. Côté<br />
1 A szerző szerint a hatvanas évek óta számos olyan kutatás született, ami – bár nem az elmélet részeként pozícionálja<br />
magát – szorosan kapcsolódik a politikai gazdaságtan irányzatához. Ezen elméletek közös pontja,<br />
hogy a <strong>fiatalok</strong>ra gazdaságilag és politikailag kitett csoportként tekint (a szerző a következő munkákat említi:<br />
Hollands, 1998; Levitt, 1984; Males, 1996; Tannock, 2001). Tematikusan ide sorolhatók azok az empirikus<br />
munkák, amelyek a <strong>fiatalok</strong> materiális helyzetét vizsgálják összehasonlítva a felnőtt populáció jellemzőivel.<br />
Az irányzat másik központi témája a munkaerő-piaci helyzet, mint a gazdasági státusz egyik legfontosabb<br />
befolyásoló tényezője.<br />
18
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
szerint még azok a munkák is, amelyek foglalkoznak a <strong>fiatalok</strong> munkanélküliségével,<br />
elmulasztják megvizsgálni azok forrását, kvázi normálisként kezelik,<br />
hogy ebben a csoportban permanensen magas a munkanélküliség és kitolódik<br />
az önálló egzisztencia megteremtése.<br />
A politikai gazdaságtan mint <strong>magyar</strong>ázó modell aktualitását a gazdasági válság<br />
adta. A válság hatására számos kormányzat visszavonta jóléti juttatásai<br />
egy részét, amelyek részben a kapitalista gazdaságok okozta egyenlőtlenségek<br />
csökkentését szolgálták. Mindeközben a válság hatására a <strong>fiatalok</strong> munkanélkülisége<br />
egyes országokban 50 százalékra emelkedett (Paciello, 2012).<br />
A politikai gazdaságtan kritikájának elsődleges célpontja az a feltételezés,<br />
miszerint a kormányzat és a nagyvállalatok szisztematikusan szorítják ki a <strong>fiatalok</strong>at<br />
a hatalomból. Bár az új értelmezés szerint a folyamat nem tudatos<br />
vagy konspiratív, egyszerűen a kapitalizmus működésének logikájából fakad 2 .<br />
Az erős ideológiai beágyazottság nem csupán a hipotézisek tartalmát érinti,<br />
de korlátozza azok tesztelhetőségét is. Az állammal konspiráló gazdaság<br />
– mint a <strong>fiatalok</strong> társadalmi helyzetének meghatározó tényezője – nehezen<br />
operacionalizálható változó.<br />
A megközelítés alapján a <strong>fiatalok</strong> társadalmilag kiszolgáltatott helyzetben vannak,<br />
aminek az oka a hatalmi hierarchiában elfoglalt alacsony pozíciójuk. Az<br />
irányzat képviselői szerint a kormányzat és a gazdasági szereplők együttesen<br />
szorítják ki és tartják periférián a <strong>fiatalok</strong>at. A politikai gazdaságtan a kritikai<br />
megközelítések közül azon elméletek egyike, amely az ifjúságszociológia területén<br />
periférián maradt. Pozíciója egyértelműen összefügg az elmélet túlzott<br />
ideológiai beágyazottságával. A politikai gazdaságtan tematikus szókészletéhez<br />
sorolhatók az osztály, a kizsákmányolás, a munkanélküliség, a NEET (bár természetesen<br />
ezen fogalmakon több iskola osztozik), neomarxizmus, és a politikai<br />
hatalom tárgykörébe tartozó fogalmak.<br />
A kritikai elméletek „mainstreamjei”<br />
A kritikai elméletek részeként jelentek meg a kultúraalapú megközelítés és<br />
átmenetelméletek. Az előbbi az ifjúsági kultúrák szerepét vizsgálta az identitásfejlődésben,<br />
az utóbbi az intézményrendszerekbe való belépés folyamatára<br />
koncentrált (munkaerőpiacra történő belépés, családalapítás). A két megkö-<br />
2 Egyrészt a vállalatok abban érdekeltek, hogy minél olcsóbb munkaerőhöz jussanak, a <strong>fiatalok</strong> annak számítanak.<br />
Mindeközben erős lobbitevékenységet fejtenek ki, amelynek egyik célja a jövedelmek és juttatások<br />
szintjének alacsonyan tartása, a másik az adók csökkentése. Ez utóbbi folyamat eredménye a költségvetési<br />
bevételek csökkenése, vagyis kevesebb forrás jut az oktatásra, miközben egyre erősebb a <strong>fiatalok</strong>kal szemben<br />
megfogalmazott igény a magas képzettségre. A többéves folyamat eredménye, hogy a legtöbb nyugati<br />
országban a <strong>fiatalok</strong> csoportja a foglalkoztatási feltételek szempontjából a leginkább hátrányos helyzetű csoportok<br />
egyike.<br />
19
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
zelítés merőben más tematikára fektette a hangsúlyt, míg az átmenetelméletek<br />
a társadalmi folyamatokra, addig a kultúraalapú megközelítés az identitás<br />
fejlődésére és az egyének társadalmi folyamatokra adott kollektív reakcióira<br />
fókuszált. A két iskola követői között számos tartalmi és módszertani vitát generált<br />
az eltérő megközelítés, ezeken belül élesedett ki az aktor versus struktúra<br />
dichotómia is.<br />
A szubkultúrák kutatása<br />
A kultúraalapú megközelítés az ifjúsági szubkultúrák vizsgálatára vezethető<br />
vissza, néhány alapmű fektette le az irányzat kereteit (Hall – Jefferson, 1975;<br />
Willis, 1977; McRobbie, 1978; Hebdige, 1979). A nézőpont egyik újdonsága<br />
abban állt, hogy a munkásosztályba tartozó <strong>fiatalok</strong> kultúráját nem negatív<br />
terminusokban határozta meg, szenbemenve a hatvanas évek domináns elméleteivel,<br />
hanem társadalmi jelenségként tekintett rá. Hall és Jefferson (1975)<br />
alcíme egyfajta szlogenné vált a szubkultúra-kutatásában: „rituálék általi ellenállás”<br />
(Resistance through Rituals). A megközelítés követői leginkább a CCCS<br />
berkein belül tevékenykedtek. A szubkultúra-kutatás fejlődéséről részletesen<br />
beszámol Griffin (2011) és Bennett (2011).<br />
A szubkultúra-kutatás történetileg erősen összekapcsolódott a második világháborút<br />
követő társadalmi folyamatokkal, amelyben a munkásosztályba<br />
tartozó <strong>fiatalok</strong> kereseti viszonyai nagymértékben javultak, ami lehetővé tette<br />
a fogyasztás fokozását. Megjelentek önálló, releváns fogyasztói csoportként.<br />
A funkcionalista alapokon nyugvó <strong>ifjúságkutatás</strong> sajátossága volt, hogy erős<br />
hangsúlyt fektetett a generációs sajátosságokra, azokra a jellemzőkre, amelyek<br />
összekötötték a második világháború után született <strong>fiatalok</strong>at, lásd a generációs<br />
elméleteket (Mannheim, 1952). A szubkultúra-elmélet megalkotói szakítottak<br />
ezzel a hagyománnyal, Clarke és szerzőtársai átirányították a figyelmet<br />
az osztály fogalmára, a <strong>fiatalok</strong> társadalmi helyzetének meghatározásában ezt<br />
tartották mérvadónak.<br />
A kultúra gyakorlását egy olyan aktusnak tekintették, amely nem csupán fogyasztást<br />
takart, hanem egy adott osztályba tartozók közös rítusát, és mint<br />
ilyen, az osztálytudatuk kifejezésének eszközét, választ egy materiális, szituatív<br />
tapasztalatra (Griffin, 2011:247). A kulturális fogyasztás kollektív jellege egy<br />
olyan tényezővé vált, ami hatalommal ruházta fel gyakorlóit. Az elméleti iskola<br />
megalkotói marxi gyökerekre vezették vissza elképzelésüket, de az eredeti<br />
elmélettel szemben az osztálytudat alapját nem a termelésben, hanem<br />
a fogyasztásban látták. Átvették ugyanakkor a marxi gondolat azon elemét,<br />
miszerint a kollektív cselekvés célja az aktuális hatalmi renddel való szembe-<br />
20
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
szállás. A szubkultúra-elméletek központi eleme az ellenállás, amit elsősorban<br />
a munkásosztály kulturális fogyasztásával kötöttek össze, illetve az azon belül<br />
kialakuló rituálékkal, mint például az iskola elutasítása (Willis, 1977), a „semmittevés”<br />
(Corrigan, 1976) vagy a territorializmus (Jefferson, 1976).<br />
Az elmélet egyik gyenge pontjaként rótták fel a kritikusok, hogy a kulturális<br />
fogyasztás és a politikai ellenállás gyakorlatát egybefűzte (Hodkinson – Diecke,<br />
2007). A kritika másik forrása volt, hogy alapvetően fehér, munkásosztálybeli,<br />
heteroszexuális férfiak kulturális fogyasztására koncentrált, és figyelmen kívül<br />
hagyott egyéb, társadalmi pozíciót befolyásoló tényezőket (Amos – Parmar,<br />
1981). Jó példa erre a nyolcvanas évekig uralkodó empirikus gyakorlat, ami<br />
alapján az adatfelvétel mintáiba (kvantitatív és kvalitatív egyaránt) kizárólag<br />
férfiak kerültek be, a nők és a kisebbségek helyzetének vizsgálata marginális<br />
kérdésekként jelentek meg (Women’s Studies Group, 1978; Race and Politics<br />
Group, 1982). A nyolcvanas, kilencvenes években erősödött meg a szubkultúra-kutatás<br />
kritikája a feminista és posztkolonialista megközelítés részeként. A<br />
CCCS kutatóit leginkább amiatt támadták, hogy ignorálják a szubkultúrák sokszínűségét.<br />
A kritika másik része azoknak a <strong>fiatalok</strong>nak a tapasztalatait kérte<br />
számon, akik semmilyen szubkultúrával nem azonosultak, és akik egyébként a<br />
korosztály többségét alkották (Jenkins, 1983).<br />
Szintén problémásként értékelték az elméleti iskola kapcsán, hogy nem<br />
rendelkezett következetes, módszertani eszköztárral. A pozitivista tudomány<br />
művelői általában kritizálták, de – az egyébként gyakran alkalmazott – etnográfia<br />
területén belül is számon kérték a módszeresség hiányát. A módszertan<br />
hiányosságához társult az elméleti okfejtések túlburjánzása. Míg a nyolcvanas<br />
években a brit ifjúságszociológia domináns elmélete volt, addig a kilencvenes<br />
évekre, a kritikák hatására a legtöbb kutató próbált elhatárolódni az iskolától<br />
(Hodkinson – Deicke, 2007). Szintén megtépázta az elmélet renoméját, hogy<br />
a nyolcvanas és kilencvenes évek fogyasztási szokásaiban bekövetkezett változások<br />
idejét múlttá tették a megközelítést. A társadalom egyre heterogénebb<br />
képet mutatott, a fogyasztás erősen kommercializálódott, az új technológiák<br />
megváltoztatták a kultúratermelés és -fogyasztás kapcsolatát.<br />
Az eredeti elmélettől való erőteljes elhatárolódásként említhető példaként<br />
Thornton (1995) munkája, aki az elektronikus tánczene kulturális és politikai<br />
hatását vizsgálta, de saját munkáját hangsúlyosan elkülönítette a birminghami<br />
iskolától. Elmélete szerint a tánczene kulturális fogyasztása pont az osztálynélküliséget,<br />
az osztályokból való kilépést jelenti a <strong>fiatalok</strong> számára. A birminghami<br />
iskolától való elhatárolódása ellenére pont az ő munkája irányította rá a<br />
figyelmet a nyolcvanas és kilencvenes évek kulturális jellemzőinek változására<br />
(Wilson, 2006; Riley et al., 2010).<br />
21
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
A szubkultúra-kutatás támogatói viszont úgy vélték, annak ellenére, hogy a<br />
társadalmi struktúrák és az intézményrendszerek átalakultak, az nem bizonyított,<br />
hogy a társadalmi osztályok fogyasztásában megjelenő különbségek<br />
eltűntek volna (Croghan et al., 2006). Griffin (2011) – aki a mellett érvelt, hogy<br />
az ezredforduló után is van létjogosultsága az elméletnek – kiemelte, a neoliberális<br />
ideológia erős nyomást helyez a <strong>fiatalok</strong>ra a fogyasztás kényszerével,<br />
amelynek elmaradása társadalmi kirekesztettséggel fenyeget, vagyis a fogyasztásnak<br />
továbbra is hatása van a társadalmi pozícióra. 3<br />
A szubkultúra-kutatást a kritikai elméletek között az egyik legnagyobb hatást<br />
kifejtett irányzat. Az irányzat azt vizsgálja, hogy az identitás kialakításában<br />
fontos fogyasztás milyen szerepet játszik az osztálytudat kifejezésében, hogyan<br />
válik csoportképző tényezővé, valamint a politikai ellenállás kifejezésének<br />
eszközévé. Az elmélet kritikusai a fogyasztás és a politikai ellenállás összekapcsolását,<br />
valamint az elmélet szűk csoportokra (szubkultúrák tagjai) érvényes<br />
jellegét rótták fel leginkább az irányzat képviselőinek. A szófelhők alapján jól<br />
látható, hogy a kultúrakutatással szemben megfogalmazott számos kritika ellenére<br />
továbbra is fontos szerepe van az elméletnek, a megközelítéshez kapcsolódó<br />
kifejezések a leggyakrabban előforduló szavak között szerepelnek. Az<br />
önállóan megjelenő kifejezések között az identity, a csoportokba rendezett<br />
kifejezések között az ellenállás, az osztály, az ifjúsági kultúra mind olyan kifejezések,<br />
amelyek az iskolához szorosan kapcsolódnak. A különböző zenei és<br />
kulturális csoportok elemzése esetén is többnyire erre az irányzatra hivatkoznak<br />
a szerzők.<br />
A szubkultúra-kutatás utóélete – posztszubkultúra-kutatás<br />
A szubkultúra-kutatás kritikájához kapcsolódóan bontakozott ki a posztszubkultúra-kutatás.<br />
Az irányzat ernyője alá tartozó elméletek legfontosabb közös<br />
sajátossága, hogy a kulturális fogyasztást nem osztályalapúként, hanem ízlésalapúként<br />
írják le. A posztszubkulturális megközelítés értelmezési kereteiről<br />
részletesen beszámol Hodkinson-Deicke (2007) valamint Pilkington és kollégái<br />
(2010). A jelen tanulmány az irányzat fejlődésének történetébe és a terület<br />
aktuális diskurzusaiba Bennett (2011) munkája alapján enged betekintést.<br />
3 példaként említette Weinstein (1991) könyvét, aki amerikai <strong>fiatalok</strong> körében vizsgálta a heavy metal rajongók<br />
táborát, és a szubkultúrához tartozók osztály-hovatartozását. A heavy metal a hatvanas évek brit<br />
iparvárosaiban alakult ki, és erősen összekapcsolódott a fehér, heteroszexuális munkásosztálybeli férfiak<br />
fogyasztásával, mint ilyen a hetvenes évek óta figyelmet kapott a szubkultúra-kutatásban (idézi Griffin<br />
Hebdige, 1979 és Frith, 1983 munkáit). Az irányzat követőinek összetétele jelentősen átalakult az évek során,<br />
ennek ellenére a zenei irányzat követőit továbbra is a munkásosztállyal azonosította a média. Ez jól<br />
szemléltette, hogy a középosztály által formált zenei fogyasztási modell hogyan bélyegzett meg egyes<br />
társadalmi csoportokat ízlésviláguk, kulturális fogyasztásuk alapján.<br />
22
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
A posztszubkultúra kifejezés bevezetése Redheadhez köthető (1990), aki a<br />
kultúrakutatásban, a 80-as 90-es években – a tánczenefogyasztás kapcsán<br />
– kibontakozó vita nyomán vezette be a fogalmat. A konceptuális kereteket<br />
Muggleton (2000) dolgozta ki, az Inside Subculture: The postmodern meaning<br />
of style című könyvében. Ennek alapján a poszt-szubkulturális megközelítést<br />
– a szubkulturális <strong>magyar</strong>ázó keret kiüresedése mellett – az egyének önkifejezésének<br />
vágya hívta életre. Az irányzatra erős hatást gyakorolt a posztmodern<br />
elméletalkotás. A poszt-szubkulturális megközelítés központi kifejezései a neotribe<br />
a lifestyle és a scene 4 .<br />
A kétezres évek vitái alapján a posztszubkultúra-kutatás egyik állandó jellemzője<br />
a szubkultúra-kutatástól való elhatárolódás, illetve az erre való törekvés.<br />
A különbözőség hangsúlyozásának legfontosabb eleme a fogyasztás elválasztása<br />
a politikai ellenállástól. Thornton (1995) korábban említett munkája ebből<br />
a szempontból tekinthető határvonalnak, hiszen pont ezt a distinkciót hangsúlyozta<br />
saját munkája kapcsán. Bennett (2011) interpretációjának egyik legérdekesebb<br />
jellemzője, hogy a posztszubkultúra-kutatásokkal szemben megfogalmazott<br />
kritikák kapcsán rendszeresen visszautal a szubkultúra-kutatás<br />
hasonló „gyengéire”. Ezen kritikák egyike, hogy nem alkot koherens elméleti<br />
keretet, illetve nem egyértelmű, hogy melyik elméleti hagyományhoz kapcsolódik,<br />
hanem különböző elméleti tradíciókból táplálkozik.<br />
Az elmélettel szemben megfogalmazott további kritika, hogy túlzottan hangsúlyos<br />
szerepet kap benne a <strong>fiatalok</strong> fogyasztása (McGuigan, 1992), Polhemus<br />
(1997) a „stílusok szupermarketének” nevezte. Ahogy azt is felrótták az irányzatnak,<br />
hogy elsiklik a fogyasztás politikai és gazdasági vetületei felett. Roberts<br />
és kollégái szerint (2009) a megközelítés teljes mértékben figyelmen kívül<br />
hagyja az osztály, jövedelem, lakóhely változóit.<br />
Az elmélet támogatói ugyanakkor úgy vélték, az ízlés az önkifejezés eszköze,<br />
lehetőséget teremt a <strong>fiatalok</strong> számára a mainstreamtől való elhatárolódásra.<br />
Benett szerint az ellenállás nem csupán osztályok között, de azokon belül is<br />
kialakulhat, vagyis a munkásosztály ellenállása kívülről, míg a középosztály el-<br />
4 A neo-tribe (új törzsek) kifejezést Maffesoli (1996) alakította ki, értelmét tekintve egy meghatározott tudatállapotra<br />
utal, amelyben az egyén arra törekszik, hogy életstílusa megjelenése segítségével fejezze ki<br />
önmagát (Maffesoli, 1996:98.). Bennett (2011) szerint, míg a szubkultúra-kutatás alapján a szubkultúrákat az<br />
osztály-hovatartozás tartja össze, addig a posztszubkultúra-megközelítés alapján az ízlés, az affektivitás az<br />
elsődleges mozgatói a kollektív ifjúsági kultúrában való részvételnek.<br />
A lifestyle (életstílus) fogalmát a posztszubkultúra-kutatás berkein belül Chaney (1996) értelmezte újra, aki<br />
megkülönböztette az életstílust az életformától (ways of life), az életstílust egyfajta kreatív projektként<br />
értelmezte, ami jelzi a fogyasztói kompetenciákat. Ezzel szemben az életforma kifejezést azokkal a közösségekkel<br />
azonosította, amelyek tagjai annak normáiban, rituáléiban, szociális rendjében osztoznak. A kifejezést<br />
később alkalmazta Bo Reimer (1995) és Miles (1995, 2000).<br />
A scene (színhely) kifejezés egy konceptuális keret a zenei ízlés és közösség vizsgálatára. A fogalmat Straw<br />
(1991) alkalmazta és meghatározott zenei ízléssel bírók koalíciójára értette. A kifejezés később elterjedt a<br />
megközelítés alkalmazói körében. A használók szerint ez a keret sokkal inkább alkalmas a kollektív kulturális<br />
akciók <strong>magyar</strong>ázatára, mint a szubkultúra-kutatás által megjelölt osztály (Kahn-Harris, 2004; Stahl, 2004).<br />
23
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
lenkultúrája belülről lázadt a domináns – szülői generáció által meghatározott<br />
– kulturális értékek ellen 5 (Bennett, 2011:502).<br />
A posztszubkultúra-kutatás mint értelmezési keret a szubkultúra-kutatás kritikájából<br />
nőtte ki magát. Az elmélet – elődjéhez hasonlóan – továbbra is a<br />
<strong>fiatalok</strong> fogyasztási szokásaira fekteti a hangsúlyt mint csoportképző tényező,<br />
de a fogyasztás alapjául az ízlésre és nem az osztályra hivatkozik. Az elmélet<br />
kritikusai a fogyasztásra történő kizárólagos koncentrálás mellett a társadalmi<br />
helyzet hatásainak figyelmen kívül hagyását róják fel az elméletnek. A<br />
posztszubkultúra-kutatáshoz tartoznak a szubkultúra-kutatástól „megörökölt”<br />
kifejezéseken túl a szabadidő, a fogyasztás, a média, az autentikusság, a társadalmi<br />
változás kifejezései.<br />
Átmenetelméletek<br />
A CCCS berkein belül, a szubkultúra-elméletekkel szemben a hetvenes években<br />
megfogalmazott kritika magával hozott néhány olyan munkát, ami ráirányította<br />
a figyelmet „az iskolából a munkaerőpiacra történő átmenet” kérdéskörére.<br />
Egyik ilyen munka Willis (1977) kutatása volt, aki fiatal, fehér, munkásosztályba<br />
tartozó férfiak identitását elemezte, illetve az identitás azon elemeit, amelyek<br />
mentén elutasították vagy vágyott célként tekintettek a továbbtanulásra.<br />
Az átmenetelmélet egyfajta választ adott arra a szubkultúra-kutatással szemben<br />
megfogalmazott kritikára, miszerint nem képes megragadni a „többség”<br />
tapasztalatait. A nyolcvanas évekre nem csak alternatív elmélet lett, de átvette<br />
a domináns <strong>magyar</strong>ázó paradigma szerepét (MacDonald et al., 2001). Ebben az<br />
időszakban fókusza középpontjában a <strong>fiatalok</strong> munkaerő-piaci átmenete állt,<br />
mint olyan életszakasz, ami hosszú távon meghatározza a későbbi életutat. A<br />
munkaerőpiacra történő belépés azért kapott kiemelt figyelmet, mert lehetővé<br />
tette az önálló egzisztencia kialakítását, és az ezen nyugvó, önálló család alapítását.<br />
A kilencvenes évekre az átmenetelmélet követőit számos kihívás elé állította a<br />
tény, miszerint az ifjúsági életpályák szerkezete jelentősen átalakult, kitolódott<br />
az önálló, felnőtt létbe való belépés. A kezdetben „problémásként” kezelt egyéni<br />
életutak a vizsgált időszakra egyre inkább általánossá váltak, ami a megújulás<br />
igényét vetette fel. Az elmélet klasszikus témái mellett megjelentek új területek,<br />
mint az önálló lakhatás (Heath, 2009; S. Roberts, 2013) vagy az átmenet politikai<br />
vetületei (Hall – Coffee – Williamson, 1999).<br />
5 chaneyra (1994) utalva az osztályt mint értelmezési keretet önmagában szűknek ítélte, olyan korlátnak,<br />
ami irányítja és korlátozza a megértést. Véleménye szerint olyan értelmezési keretre lenne szükség, ami lehetővé<br />
teszi a helyi tapasztalat egyes elemei között fennálló kölcsönhatás vizsgálatát (mint otthon, iskola,<br />
munka, barátság, kortárscsoport stb.) a kulturális fogyasztás gyakorlatával.<br />
24
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
A kétezres évekre az elméletet övező kritika még inkább felerősödött (Andrew<br />
et al., 2007; Blatterer, 2007; Mary, 2012; Wyn – Woodman, 2006). Az újra népszerűvé<br />
váló generációs elméletek követői a <strong>magyar</strong>ázó keret egészét kritizálták,<br />
mondván a modern társadalom változásai olyan mélyrehatók, hogy teljesen új<br />
<strong>magyar</strong>ázó modellekre van szükséges. Wyn és Woodman (2006) a megközelítésről<br />
azt állította, követői túlzottan lineárisan értelmezik az átmenet folyamatát,<br />
szintén felrótták, hogy fókuszát dominálja az iskolából a munkaerő-piacira<br />
történő átmenet. Az elméletek gyenge pontjaként értékelték továbbá, hogy az<br />
elvárttól eltérő átmeneti mintákat problémásként értelmezett.<br />
France és Roberts (2015) a kritikusok felvetéseire reagálva több olyan sajátosságra<br />
rámutattak, amely az átmenetelmélet fejlődését jellemezték, és amelyek<br />
mentén továbbra is releváns elméleti keretnek tekinthető a megközelítés.<br />
A szerzőpáros olyan konceptuális munkára is hivatkozik (France – Roberts,<br />
2015:219), ami az elmélet megújításán, új alapokra helyezésén fáradozott, és<br />
egyfajta holisztikus megközelítés kialakítását tűzte ki célul. Ilyenként említhető<br />
Robert Holland munkája, a Long Transition (1990), de számos további munka<br />
is idézhető, úgy mint Walkerdine, Lucey – Melody (2001) vagy MacDonald –<br />
Marsh (2005).<br />
A szerzőpáros hivatkozik a fentieken túl Wallace és Kovatcheva munkájára<br />
(1998), akik már a kilencvenes években úgy írták le az átmenetet, mint egy<br />
komplex folyamatot, aminek része az önálló lakhatás, az önálló kereset, és<br />
azon társadalmi kötelékek kialakítása, amelyek a felnőtt lét jellemzői. Szintén a<br />
Wallace és Kovatcheva írásához köthető a lineáris értelmezéstől való elhatárolódás<br />
a heterogénné váló életpályák okán. Franco és Roberts véleménye szerint<br />
a másik fontos sajátosság, ami mellett nem lehet elmenni az átmenetelméletek<br />
megítélése kapcsán, hogy fókusza részben kívülről irányított, hiszen az ifjúsági<br />
szakpolitikák értelmezési kereteinek alapjául szolgálnak.<br />
Az elmúlt évtizedek új teóriái más-más hipotézissel szolgáltak arra vonatkozóan,<br />
hogy milyen jelenséggel <strong>magyar</strong>ázható az átmenet időszakának kitolódása<br />
és szerkezetének átalakulása. Mary (2014) szerint a legutóbbi angolszász<br />
kutatások alapján sem meghosszabbításról, sem új életfázisról nem beszélhetünk,<br />
leginkább arról van szó, hogy a <strong>fiatalok</strong> alkalmazkodtak a megváltozott<br />
szocioökonómiai struktúrákhoz és új megküzdési stratégiákat alakítottak ki<br />
(Blatterer, 2007, Settersten Furstenberg – Rumbaut, 2005; Wyn, 2004). A háború<br />
utáni időszak fiataljai gazdasági prosperitást és biztonságot tapasztaltak,<br />
ami a legtöbbjük számára lehetővé tette a gyors és lineáris átmenetet. Napjaink<br />
fiataljai inkonzisztenciát tapasztalnak a gazdaság területén, a biztos egzisztencia<br />
megteremtésének lehetősége kevésbé egyértelmű. Az átmenet komplexebb,<br />
hosszabb, kevésbé megjósolható. A <strong>fiatalok</strong> azért követnek alternatív mintákat,<br />
25
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
mert szocioökonómiai erőforrásaik ezt teszik lehetővé. Az empirikus munkák<br />
alapján ez nem csupán az angolszász országok sajátja, de hasonló folyamatok<br />
zajlanak más nyugati országokban, például Franciaországban és Finnországban<br />
(Esping-Andersen, 1999). Annak ellenére van így, hogy az említett országok szociális<br />
rendszere jóval kiterjedtebb.<br />
Az átmenetelmélet megközelítése alapján a fiatal életszakasz az az időszak,<br />
amikor az egyén olyan intézményrendszerekbe lép át, amely a felnőtt lét sajátja.<br />
Középpontjában az iskolából a munkaerőpiacra történő átmenet áll mint<br />
olyan folyamat, amely lehetővé teszi az egzisztenciális biztonság és a saját<br />
család kialakítását. Az elmélet irányába megfogalmazott legmarkánsabb kritika<br />
az átmenet folyamatának átalakulását „kéri számon” a koncepción, vagyis<br />
azt kérdőjelezi meg, hogy az átmenet diverz jellege továbbra is jó alapként<br />
szolgál-e a <strong>fiatalok</strong> társadalmi helyzetének megértéséhez. A számos kritikai<br />
hang ellenére a szófelhő alapján továbbra is fontos referenciapont maradt az<br />
ifjúságszociológiával foglalkozó kutatók számára, hiszen a transition az egyik<br />
leggyakrabban előforduló kulcsszó a gyűjteményben. Pozíciójának megtartásában<br />
fontos szerepet játszhat, hogy a szakpolitikai elemzések továbbra is<br />
ezen megközelítés mentén mérik és értékelik a <strong>fiatalok</strong> társadalmi helyzetét.<br />
Az átmenet területéhez sorolhatók az iskoláztatás, a foglalkoztatás, az aspiráció<br />
csoportba tartozó kifejezések, bár kevés olyan elméleti iskola van, ami<br />
ezekkel a kérdésekkel ne foglalkozna.<br />
Generációs elméletek<br />
A generációs elméletek gyökereiket tekintve messzebb nyúlnak, mint a kultúraalapú<br />
és az átmenetelmélet, hiszen Mannheim (1952) fektette le a megközelítés<br />
alapjait. A 2000-es évektől ismét megjelent a <strong>magyar</strong>ázó diskurzusok<br />
közös, szisztematikus újraértelmezése Wyn és Woodman (2006) munkájához<br />
köthető és az ausztrál Melbourne Youth Research Centre (YRC) tevékenységéhez.<br />
A generációs elméletek „újrafelfedezése” a YRC berkein belül folyó<br />
ausztrál longitudinális vizsgálathoz kapcsolható. A megközelítést Andres átvette<br />
és alkalmazta a kanadai longitudinális vizsgálatok elemzésében (Andres<br />
– Wyn, 2010). France és Roberts (2015:216) az elmélet terjedésével kapcsolatban<br />
megjegyzik, hogy kevés kritikai reflexió övezi a használatát, miközben<br />
egyfajta új ortodoxiának tekinthető az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban.<br />
A generációs elméletek egy hosszú kétpólusú megosztottságba hoztak új<br />
megközelítést, lehetőséget teremtve a mikro- és makroszintek közötti kapcsolat<br />
vizsgálatára. A megközelítés deklaráltan szakít az átmenetelméletekkel,<br />
mondván napjaink fiataljai számára ez a megközelítés meghaladott. A<br />
26
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
paradigma nagy előnye, hogy a társadalmi változások megragadására törekszik,<br />
és ezen változások – <strong>fiatalok</strong>ra gyakorolt – hatását elemzi. A korábbi<br />
megközelítések túlzott figyelmet szenteltek az állandóságnak. Andres és Wyn<br />
(2010) szerint a modern társadalmakban zajló jelentős átalakulás teszi indokolttá<br />
a társadalmi változásra való koncentrálást. Munkájukban alapként<br />
Beck (1992) második modernitására hivatkoznak.<br />
Mannheim (1952) eredeti munkájában a generáció formálódásának forrása<br />
a meghatározott életfázisokon keresztül megélt közös tapasztalat volt, az elmélet<br />
alapján minden generáció különbözik az őt megelőző és az őt követő<br />
generációktól. Az generációk fontos sajátjaként írta le, hogy tagjainak kollektív<br />
identitása van, e nélkül ugyanis csupán egy önkényesen kijelölt korcsoportról<br />
beszélhetnénk. Ezen kollektív identitás alapjául az adott társadalmi<br />
szituációhoz kapcsolódó közös tapasztalatok szolgálnak, a folyamat fontos<br />
részét képezi a közös értelmezési keret kialakítása. A közös tapasztalat identitásformáló<br />
ereje nem szűnik meg a fiatal kor elmúltával, vagyis egy adott<br />
generáció kollektív tudata állandó.<br />
A generációk különbségét a kilencvenes években Beck (1998) kezdte újra<br />
hangsúlyozni, bár a szerző nem az ifjúságszociológia területén publikált. Elméletében<br />
az új modernitás hordozóiként utalt az felnövekvő generációra,<br />
amely mind neveltetését, mind társadalmi tapasztalatait tekintve merőben<br />
eltér szülei generációjától.<br />
A 2000-es években, ifjúságszociológia területén újraértelmezett elmélet<br />
leginkább Beck gondolatát viszi tovább, erősen eltér az eredeti, mannheimi<br />
koncepciótól. Wyn és Woodman logikája alapján a 70-es években indult<br />
társadalmi változások hozták magukkal azt a generációt, aminek értékei<br />
merőben különböznek a korábbiaktól. Véleményük szerint a szociális kontextus<br />
meghatározza a modern fialok életét, és mint ilyen, ennek kell az<br />
elemzés középpontjába kerülnie. Az elmélet hamar teret nyert az elemzési<br />
keretek között, sőt gyakran megjelent a médiában és a közbeszédben is. Ennek<br />
egyik oka, hogy a <strong>fiatalok</strong> életét alapjaiban átalakító tényezőként kezeli<br />
a mediatizált környezetet, a kommunikáció átalakulását. Az is az elmélet<br />
mellett szól, hogy egyszerű elemzési keretként szolgál a <strong>fiatalok</strong> döntéseinek<br />
megértéséhez, és felhívja a figyelmet az egyes generációk közötti különbségekre.<br />
A médiával szemben kevésbé volt egyértelmű az elmélet fogadtatása a tudományos<br />
közösségben, ennek részben oka lehet, hogy számos olyan ellentmondást<br />
hordoz a koncepció, amelyeket ezidáig nem sikerült megválaszolnia<br />
az iskola képviselőinek. France és Roberts (2015) szerint a generációs<br />
elméletek logikáján csavart jelent, hogy a jelenséget az individualizmus ter-<br />
27
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
jedésével kötik össze, aminek lényege a kollektív tudattól való elszakadás, és<br />
mint ilyen, önmagában lehetetlenné teszi az új generációk önazonosságának<br />
kialakulását, ami a mannheimi elmélet sajátja volt.<br />
A kritikusok leginkább azt nehezményezik, hogy az elmélet egyenlőségjelet<br />
tesz az egyidejűség és a közös tapasztalat között, valamint nem tudja<br />
meghatározni azt az eseményt vagy időpontot, ami mentén egyértelműen<br />
elhatárolható lenne az „új generáció”. Az eredeti, technológiai változásra hivatkozó<br />
elképzelést ért kritikákra (Hargittai, 2010; Helsper – Eynon, 2010)<br />
válaszként, valamint ezen elmélet mellett megjelent a közös kulturális tapasztalat<br />
(Edmunds – Turner, 2002), illetve traumatikus eseményekben való<br />
osztozás (Elliott, 2013), mint olyan tényezők, amelyek elkülönítik egymástól<br />
az egyes generációkat.<br />
Burnett (2003) összegyűjtötte azokat a kérdéseket, amelyeket a generációs<br />
elméletek képviselői továbbra sem tudnak megválaszolni. Például a közös<br />
tudat érzése megmarad-e az ifjúsági életfázison túl, vagy csupán a fiatal kor<br />
megéléséhez köthető élmény? Valóban éles-e a határ a generációk között?<br />
Mikortól eredeztethető az a társadalmi változás, ami magával hozta az új<br />
generáció kialakulását, illetve miben tér el az X és Y generáció a korábbiaktól?<br />
Ezen kérdések megválaszolásának alapja az „újdonság” definiálásával<br />
kezdődne, amiben nincs egyetértés az elmélet követői között.<br />
Az elmélet kritikájának másik vonulata azt nehezményezi, hogy teljesen<br />
figyelmen kívül hagyja a társadalmi egyenlőtlenségeket befolyásoló változókat,<br />
úgy mint osztály, nem, etnicitás. France és Roberts (2015) szerint ebben<br />
a tekintetben nem mérhető átalakulás a <strong>fiatalok</strong> tapasztalataiban, sőt a neoliberális<br />
politikának köszönhetően bizonyos tekintetben romlott a helyzet.<br />
A felsorolt változók – generációtól függetlenül – továbbra is jelentős hatást<br />
fejtenek ki a <strong>fiatalok</strong> mindennapjaira.<br />
A generációs elméletek középpontjában azok a közös sajátosságok állnak,<br />
amelyek egy adott korosztályba tartozó csoportot összekötnek (egyben egy<br />
másik generációtól megkülönböztetnek), és amelyek hatást gyakorolnak a <strong>fiatalok</strong><br />
életükkel kapcsolatos döntéseikre. A generációs elméleteket a kritikusok<br />
a koncepció kidolgozatlansága, a definíciós kérdés hiánya, valamint a társadalmi<br />
helyzet figyelmen kívül hagyása okán támadják. A generációs elméletek<br />
diskurzusaihoz az egyes generációk elnevezésén túl szorosan kapcsolódnak a<br />
társadalmi változás, modernitás, identitás fogalmai. Általában ehhez a diskurzushoz<br />
kapcsolódnak a <strong>fiatalok</strong> fokozottan mediatizált környezetével, kommunikációs<br />
mintáival foglalkozó tanulmányok is.<br />
28
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Emerging adulthood<br />
A domináns iskolák kritikája nyomán nem csupán a generációs elméletek láttak<br />
napvilágot, hanem számos olyan egyéb munka, amelyek az átmenet folyamatát,<br />
sajátosságait vizsgálják meg, értelmezik újra. Ilyenként említhető Arnett (2000,<br />
2004) elmélete 6 az emerging adulthood, ami a felnőttkorba való belépés egy<br />
sajátos fázisát írja le. Arnett munkája a posztadoleszcenciával foglalkozó kutatásokba<br />
illeszthető be, ami Kenistontól (1968, 1971) és Zinneckertől (1982)<br />
eredeztethető. Annak ellenére, hogy az elmélet fejlődéslélektani gyökerekkel<br />
bír, jelentős figyelmet kapott a társadalomtudományokkal foglalkozó kutatásokban<br />
is. Feltehetően ez részben a Jessor (2018) által leírt, tudományközi határos<br />
eltűnésére vezethető vissza, másrészt – ahogy arra a tanulmány későbbi része<br />
kitér majd – az egyéni sajátosságok szerepének felértékelődésére a társadalomtudományokban.<br />
Az eredeti elmélet lényege, hogy a biológiai érettség és a társadalmi érettség<br />
– amelyeket a fejlődéslélektani munkák szorosan összekapcsoltak – egyre<br />
inkább elválnak egymástól, az utóbbi – időben – kitolódik a <strong>fiatalok</strong> életében.<br />
Arnett munkájának újdonsága, hogy külön életfázisként kezeli ezt az<br />
időszakot. Az új életszakasz egyik legfontosabb jellemzőjeként a választást<br />
írja le, a próbálkozás időszakaként hivatkozik rá. A szerző szerint ez az időszak,<br />
amikor a felnőtt szerepek (tanulmányok befejezése, stabil állás, családalapítás)<br />
átvétele helyett a <strong>fiatalok</strong> egyfajta kísérletezést folytatnak szakmai<br />
és magánéletükben egyaránt. Öt olyan elvet határozott meg, amelyek alapján<br />
az adott személy az általa meghatározott stádiumban van: az identitás<br />
felfedezése (identitiy exploration); instabilitás (instabililty); átmenetiség érzése<br />
(feeling of in-between); én-központúság (self-focused); lehetőségek felfedezése<br />
(possibilities). A folyamatot a technológiailag átalakuló, globalizálódó nyugati<br />
társadalmak sajátjaként írta le, és az ezekben növekvő generáció tapasztalatait<br />
szüleiktől merőben eltérőként jellemezte.<br />
Arnett hipotézisei sokban emlékeztetnek a generációs elméletekre, és munkáját<br />
hasonló okok miatt érte kritika, mint a hozzá közel álló irányzatét, a strukturális<br />
hatások szerepének alábecslése okán. Ehhez kapcsolódóan ugyancsak kifogás<br />
érte a meghatározott csoportok tapasztalataira történő túlzott fókuszálást<br />
(nyugati, magasan képezett <strong>fiatalok</strong>) és a hagyományos életutak követésének<br />
alábecslését (Bynner, 2005).<br />
Arnett válaszában egyrészt a szociológia és a pszichológia eltérő megközelítésére<br />
hivatkozott, elismerve, hogy saját munkájában a társadalmi struktúrát mint<br />
6 Arnett bár az individualizáció fogalmával több helyen foglalkozik, sem cikkében, sem az elméletről megjelent<br />
könyvében nem hivatkozik Beckre.<br />
29
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
környezeti adottságot és nem mint meghatározó változót vizsgálja. Másrészt úgy<br />
vélte, hogy a vita inkább a hatás mértéke és releváns területek körül forog, nem<br />
pedig a jelenség léte körül (Arnett, 2006).<br />
A vitából jól látható a két nézőpont különbsége több tekintetben. Arnett egy<br />
meghatározott kohorszba tartozó <strong>fiatalok</strong> közös tapasztalatainak azonosságát –<br />
ezáltal az előző kohorszoktól való különbözőségét – hangsúlyozta, míg Bynner<br />
úgy vélte, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek – kohorsztól függetlenül – fennállnak<br />
és ezek befolyásolják a <strong>fiatalok</strong> tapasztalatait. A struktúra versus aktor<br />
dichotómián belül pedig, míg Arnett az egyéni döntések fontosságának felértékelődését,<br />
addig Bynner a struktúra hatásának fontosságát hangsúlyozta.<br />
Az emerging adulthood a pszichológia területéről származó olyan elmélet,<br />
amely teret nyert az ifjúságszociológusok körében is. Az elmélet egy sajátos, új<br />
életszakaszként írja le a fiatal kort, ami nem ideiglenes átmenetként jellemezhető,<br />
hanem olyan önálló fázisként, amelyet a <strong>fiatalok</strong> a próbálkozással, saját<br />
identitásuk és igényeik megértésével töltenek. A szociológia területéről származó<br />
kritika a szűk alkalmazhatóságot (nyugat-európai <strong>fiatalok</strong>) és a társadalmi helyzet<br />
figyelmen kívül hagyását rója fel az elméletnek. A szófelhőben a névadó kifejezésen<br />
túl az elmélethez kapcsolható kifejezések szerepelnek, mint a felfedezés,<br />
változás, instabilitás.<br />
IV. Az ifjúságszociológia aktuális, koncepcionális vitái<br />
Az egyes iskolákat jellemző, elmúlt években zajló diskurzusok bemutatását követően<br />
egy jelentősebb, koncepcionális vita bemutatására kerül sor. A különböző<br />
iskolák kezdettől fogva más-más álláspontra helyezkedtek a struktúra versus<br />
aktor kérdésében, viszont a kilencvenes években megjelent becki elméletek<br />
alapjaiban rendezték át az erőviszonyokat. Felmerülhet az olvasóban a kérdés,<br />
miért fontos az aktor versus struktúra kérdése? A viták minden tudományterületen<br />
azzal kapcsolatban élesednek ki leginkább, hogy a vizsgált jelenség mennyire<br />
tekinthető jellemzőnek és általánosan elterjedtnek egy adott társadalomban.<br />
Az ifjúságszociológia alapvető kérdését tekintve az „aktor” megközelítés csupa<br />
olyan választ és változót jelöl meg, amely az egyén jellemzőire, és az egyén<br />
döntéseire vonatkozik. A „struktúra” megközelítés ezzel szemben a társadalmi<br />
helyzet jellemzőit használja <strong>magyar</strong>ázóként ugyanerre a kérdésre. Leegyszerűsítő<br />
példával élve, mitől függ a <strong>fiatalok</strong> munkaerő-piaci sikeressége, a személyiségüktől<br />
vagy a családi hátterüktől? Fontos hangsúlyozni, hogy a vita nem a<br />
„melyik?” hanem a „melyik leginkább?” körül zajlik.<br />
Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy a vita mennyire tekinthető a területen<br />
dolgozó tudományos szakemberek „úri huncutságának”, és van-e jelentősége az<br />
30
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
ifjúsági szakma egészére nézve. A tudományos eredmények – jobb esetben –<br />
kiindulási pontként szolgálnak a döntéshozók számára. Ebben a folyamatban<br />
komoly tétje van annak, hogy milyen területekre és beavatkozási pontokra világítanak<br />
rá a szakemberek, és ezekből milyen szakpolitikai üzenetek kerülnek<br />
megfogalmazásra. A fenti példára visszatérve azt az üzenetet közvetítjük, hogy<br />
a digitális eszközök használatának visszaszorítása és az tanulmányokra való<br />
koncentrálás (ami az egyén és családja felelőssége) jelentős megtérüléssel jár<br />
a későbbi munkaerő-piaci helyzetre nézve. Vagy arra irányítjuk rá a figyelmet,<br />
hogy az eltérő családi háttérrel rendelkező <strong>fiatalok</strong> (ami társadalmi felelősség)<br />
azonos befektetett munka mellett is teljesen más esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon.<br />
A vita eredete<br />
Az átmenet- és szubkultúra-elméletek 90-es években megjelenő kritikája nem<br />
csupán az adott elméleti megközelítéseket, hanem az egész társadalomtudományi<br />
paradigmát megkérdőjelezte. A két domináns iskola közös pontja<br />
volt a <strong>fiatalok</strong> tapasztalatainak osztályalapú vizsgálata. Ebben az időszakban<br />
jelent meg Beck Kockázati társadalom (1992) című könyve, amely a második<br />
modernitás domináns értékeként az individualizációt jelölte meg, alapjaiban<br />
kérdőjelezte meg az osztályt mint <strong>magyar</strong>ázó kategóriát, és egy olyan generációról<br />
számolt be, amely merőben más életutat követ, mint szülei. A jelen<br />
tanulmány a szerző hipotéziseinek azon pontjaira tér ki, amelyek az ifjúságszociológia<br />
szempontjából relevánsak, és amelyek aktívan megjelennek az elméletet<br />
követő vitákban.<br />
Az osztály eltűnése<br />
A Becket kritizáló szociológusok jelentős része elsősorban a társadalmi osztályok<br />
szerepének megkérdőjelezése miatt támadta az elméletet (Andres, et. al., 1999;<br />
Lehmann, 2004; Furlong – Cartmel, 1997), az ifjúságszociológia szempontjából<br />
ebbe a vitába illeszkedik az struktúra versus aktor dichotómia.<br />
Beck meglehetősen provokatívan „zombi változóként” hivatkozott a társadalmi<br />
osztályra mint elemzési kategóriára, ami mellett kevés teoretikus tudott<br />
szó nélkül elmenni. Beck az osztályfogalmat is azon értelmezési keretek közé<br />
sorolta, amelyet a kor meghaladott, és már nem volt alkalmas a kilencvenes<br />
éveket jellemző egyenlőtlenségek leírására, legalábbis nem a nemzeti keretek<br />
között. Kritikusai szerint viszont számos empirikus munka bizonyította, hogy<br />
az osztályelmélet <strong>magyar</strong>ázó ereje továbbra is számottevő maradt (Atkinson,<br />
31
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
2007; Roberts, 2010, 2012; Threadgold, 2012). A téma kapcsán rendszeresen<br />
Beck „ellenpontjaként” jelent meg Bourdieu (Evans, 2007; Threadgold, 2012;<br />
Coffey – Farrugia, 2013), aki a tőkeelméletek koncepciójában a társadalmi helyzet<br />
reprodukciójára hívta fel a figyelmet. Bourdieu oktatásszociológiai munkáiban<br />
ugyanis központi szerepet kapott a társadalmi struktúrában elfoglalt hely,<br />
például a családi háttér hatásának vizsgálata az iskolai teljesítményre és a munkaerő-piaci<br />
pozícióra.<br />
Az ifjúságszociológiával foglalkozó szakemberek körében is jelentős vitát gerjesztett<br />
Beck elmélete. Roberts (2012) véleménye szerint ez annak volt köszönhető,<br />
hogy a Beck által leírt modern világban a <strong>fiatalok</strong> jelentős szerephez jutottak<br />
mint a változás hordozói. Nem ifjúságszociológiai művet jelentetett meg, de<br />
munkája alapjaiban kérdőjelezte meg az <strong>ifjúságkutatás</strong> tartalmi és módszertani<br />
kereteit. A társadalmi osztályokról alkotott véleménye alapján érthető, hogy a<br />
viták egyik síkon a struktúra vagy aktor megközelítés követői között bontakoztak<br />
ki, hiszen Beck elméletében felértékelődött az aktor és – eredeti formájában<br />
– szinte eltűnt a társadalmi struktúra mint <strong>magyar</strong>ázó keret. Az egyik leggyakrabban<br />
hivatkozott kritika Furlong és Cartmel (1997) munkája, akik szerint Beck<br />
elméletében a környezet csupán egy kockázatokkal teli, kiszámíthatatlan tényezőként<br />
jelenik meg, amellyel a cselekvőnek egyedül kell megbirkóznia. A szerzők<br />
írásukban ugyanakkor a mellett érveltek, hogy a társadalmi struktúrában<br />
elfoglalt hely továbbra is erőteljes és szisztematikus hatást gyakorol az egyéni<br />
cselekvésre.<br />
Az átmenetelmélet megkérdőjelezése – a generációk<br />
jelentőségének felértékelődése<br />
Beck munkája nem csupán a tágabb, koncepcionális keret szempontjából jelentett<br />
kihívást, hanem a kilencvenes években domináns paradigma számára<br />
is. Az elmélet kihúzta a talajt az átmenetelmélet követői alól, és ráirányította<br />
a figyelmet a generációkra. Beck elmélete szerint a kilencvenes évekre elérkezett<br />
a második modernitás kora, amelyben jelentős strukturális változások<br />
zajlottak, mindez kihatott az egyéni életutakra, azok alakulására. Becket az<br />
ifjúságszociológusok többsége úgy értelmezte, mint aki szembeállítja egymással<br />
a „normál” (normal biography) és a „választásalapú” (choice biography)<br />
életpályákat. (Az egyik éles vita, pont ezen keret létéről bontakozott ki Steven<br />
Roberts és Dan Woodman között.) Az előbbi kifejezés a viszonylag kiszámítható,<br />
lineáris életpályákat jelölte, ahol a munka világába való átlépés és a saját<br />
család alapítása a generáció többségét jellemezte. Ilyenként írható le a világháború<br />
utáni baby boom generáció. A „választásalapú életpályák” kifejezést<br />
32
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
pedig a kilencvenes évek fiatalságának életútjára alkalmazta, amelyekben az<br />
egyénnek jelentős szerepe volt saját életének alakításában.<br />
Beck munkájában a választás kettős képet mutatott, egyszerre utalt a választás<br />
szabadságára és kényszerére. Azt, hogy az egyén milyen pozícióban van, az<br />
erőforrásokkal való ellátottság határozza meg. Az elmélet alapján a választások<br />
kényszere/szabadsága nem csupán egy speciális időszakot érint – mint ahogy az<br />
jellemző volt a normál életpályák esetén –, hanem állandóan jelen van minden<br />
életszakaszban. Az életfázisok közötti határvonal így elmosódik, vagyis valójában<br />
nincs értelme <strong>fiatalok</strong>ról és felnőttekről beszélni, így magának az átmenet<br />
diskurzusának sincs értelme (Branner – Nilsen, 2005).<br />
A Kockázati társadalmat további munkák követték (Beck, et al., 1994, 1998;<br />
Beck – Gernsheim, 1999, 2002; Beck, 2007) amelyekben Beck és Gernsheim<br />
jelentős szerepet szántak a generációs különbségeknek. Beck az új generációra<br />
úgy hivatkozott mint a „szabadság gyermekeire” (1998), a későbbi munkáiban<br />
pedig a „globális generáció” fogalmát használta (Beck – Beck Gersheim, 2009).<br />
Az új generáció sajátosságát abban látták, hogy neveltetésükben fontos szerepet<br />
kapott a választás szabadsága, ami merőben más nevelési elv, mint amelyekkel<br />
szüleik találkoztak életük ezen szakaszában. A globális generációval arra utaltak,<br />
hogy a globalizálódó világban a <strong>fiatalok</strong> tapasztalatai hasonlóvá váltak egymáshoz.<br />
Mindezzel együtt egy másik, határokon átívelő tapasztalatként a bizonytalanságot<br />
jelölték meg, amit az „egységes hanyatlásból” eredeztettek 7 .<br />
Beck paradigmaváltó elmélet megalkotására törekedett, és kétségtelenül elérte<br />
célját abban a tekintetben, hogy intenzív értelmezési vita indult, többek között<br />
az ifjúságszociológiával foglalkozók körében is. Beck írásai egyszerre kérdőjelezték<br />
meg a koncepcionális vizsgálati keretet, vagyis hogy milyen tényezőket tekintettek<br />
fontosnak a <strong>fiatalok</strong> társadalmi helyzetének vizsgálatakor, és a szűkebben<br />
vett tematikát is. A szerző munkáját többen úgy értelmezték (Evans, 2002;<br />
Roberts, 2010, 2012; Threadgold, 2012), hogy a választáson alapuló életutak<br />
leírásával letette voksát a struktúra/aktor vitában, hiszen az elmélet lényege,<br />
hogy a döntés szabadsága az egyén kezében van. Az új generációra fektetett<br />
hangsúllyal, és az életutakat végigkövető választási szituációkkal pedig megkérdőjelezte<br />
az átmenetelmélet egészét.<br />
Beck fogalmazása kellően nagyívű – vagy homályos – volt ahhoz, hogy vitaalapot<br />
szolgáltasson a különböző iskolák támogatóinak napjainkig. Az egyik<br />
póluson az átmenetelmélet követőit tömörítve (Roberts, 2010, 2012), a másik<br />
oldalon pedig a generációs elméletek támogatóit (Woodman, 2009, 2010). Iro-<br />
7 roberts ugyan több szempontból kritizálta Beck elméletét, de (2012:390) Arnót idézve (2006) maga is elismerte,<br />
hogy az új generációk tagjai magukévá tették az individualista értékeket és a választás szabadságának<br />
diskurzusát, és gyakran ezekkel legitimálják döntéseiket, életvitelüket.<br />
33
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
nikus módon pont az elmélet inspirált számos kutatót arra, hogy empirikus adatokkal<br />
cáfolja a becki hipotézisek alapjait és bizonyítsa az átmenetelmélet létjogosultságát<br />
(Brannen – Nilsen, 2005). Számos olyan becki elmélet által inspirált<br />
koncepció született, amely egyfajta középutat (middle-ground) kínál a két véglet<br />
között, ilyennek tekinhető Evans (2007) „korlátozott egyén” (bounded agency) 8<br />
definíciója, aki a struktúra és aktor vitában középen helyezte el saját elméletét.<br />
Több szerző a dichotómia egészét vitatta: például Coffey és Farrugia (2013),<br />
mondván, a társadalmilag korlátozott és az individualista egyén egymással történő<br />
szembeállítása hibás, hiszen sok esetben az egyéni döntések a struktúra<br />
egészét erősítik, hozzájárulnak azok újratermeléséhez.<br />
Számos empirikus munka bizonyítja, hogy a <strong>fiatalok</strong> által leírt életpályák egyre<br />
kevésbé kezelhetők egységesen, megkérdőjelezhetetlen ugyanakkor, hogy<br />
a társadalmi és gazdasági struktúrában elfoglalt pozíció továbbra is jelentősen<br />
befolyásolja az egyéni lehetőségeket. Az elméleti viták többségéhez hasonlóan<br />
ebben a kérdésben sem várhatunk „megoldást”, csupán az egyes irányzatok<br />
újabb érveit arra vonatkozóan, hogy miért érdemes az egyéni jellemzőkre vagy<br />
a strukturális hatásokra koncentrálni.<br />
V. Összegzés<br />
A tanulmány arra tett kísérletet, hogy összefoglalja az elmúlt évek brit ifjúságszociológiájának<br />
domináns diskurzusait, valamint az ezekhez kapcsolódó elméleti<br />
vitákat. A tárgyalt diskurzusok kijelölésekor egy ifjúságszociológiai folyóirat,<br />
a Journal of Youth Studies online felületén publikált cikkeket használta fel. A<br />
cikkekhez kapcsolódó kulcsszavak kerültek elemzésre annak érdekében, hogy<br />
szemléltessék, melyek azok az elméletek és témák, amelyek leginkább foglalkoztatják<br />
a témában publikáló tudományos közösséget. A jelen írás ezeket a<br />
diskurzusokat tekintette át az elméleti munkák mentén.<br />
Az ifjúságszociológiai iskolákat annak alapján vette számba a tanulmány, hogy<br />
melyek fordultak elő gyakrabban az elemzett folyóirat kulcsszavai között. A<br />
koncepció eredményeként reflektálatlan maradt ugyan a hazai ifjúságszociológiai<br />
elméletalkotás, illetve a hazai diskurzusok, betekintést enged ugyanakkor<br />
az angolszász teóriákba. A tanulmány arra is törekedett, hogy megértse ezen<br />
elméletek aktualitását, relevanciáját, illetve rámutasson azokra a szavakra, kifejezésekre,<br />
tematikákra, amelyek az elemzett iskolához kapcsolódhatnak.<br />
Az <strong>ifjúságkutatás</strong> kezdeteitől kiindulva kitért a fejlődéslélektan aktuális<br />
trendjeire; a politikai gazdaságtan értelmezésére; a funkcionalista megközelí-<br />
8 A szerző az egyéni döntéseket külső körülmények által befolyásoltként, de nem meghatározottként írja le.<br />
Véleménye szerint az aktorok belsővé teszik a viszonyítási kereteket.<br />
34
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
tés kritikájaként létrejött, komoly karriert befutó kultúraalapú (szubkultúra és<br />
posztszubkultúra) és átmenetelméletekre; valamint az elmúlt években nagy<br />
népszerűségnek örvendő generációs elméletekre, illetve az emerging adulthood<br />
koncepciójára.<br />
Az egyes iskolák bemutatását követően, Beck munkásságát kiindulási pontként<br />
használva, a tanulmány részletesen tárgyalta az aktor versus struktúra<br />
dichotómiát mint a tudományos közösséget foglalkoztató koncepcionális vitát.<br />
A vita bemutatásakor az írás arra koncentrált leginkább, hogy a kilencvenes<br />
években megjelenő becki koncepciónak melyek voltak azon elemei, amelyek<br />
alapjaiban kérdőjelezték meg az ifjúságszociológia domináns paradigmájának<br />
létjogosultságát, és amelyek új megközelítéseket hoztak a terület elméletalkotásába<br />
és módszertanába egyaránt.<br />
Irodalom<br />
• Amos, V. – Parmar, P. (1981): Resistances and responses: the experiences of Black girls in Britain. In McRobbie,<br />
A. – McCabe, T. (szerk.): Feminism: an Adventure Story for Girls. London, Routledge.<br />
• Andres, L. – Wyn, J. (2010): The Making of a Generation: The Children of the 1970s in Adulthood. Toronto,<br />
University of Toronto Press.<br />
• Andres, L. – Anisef, P. – Krahn, H. (1999): The persistence of social structure: cohort, class and gender effects<br />
on the occupational aspirations and expectations of Canadian youth. Journal of Youth Studies, 2(3), 261–<br />
282.<br />
• Andrew, M. – Eggerling-Boeck, J. – Sandefur, G. D. – Smith, B. (2007): The ‘Inner Side’ of the Transition to<br />
Adulthood: How Young Adults See the Process of Becoming an Adult. In Macmillan, R. (szerk.): Constructing<br />
Adulthood: Agency and Subjectivity in Adolescence and Adulthood. Publication of Advances in Life Course<br />
Research, 11, San Diego, Elsevier.<br />
• Arnett, J. J. (2000): Emerging adulthood: a theory of development from the late teens through the twenties.<br />
American Psychologist, 55, 469–480.<br />
• Arnett, J. J. (2004): Emerging Adulthood: The Winding Road from the Late Teens through the Twenties. New<br />
York, Oxford University Press.<br />
• Arnett, J. J. (2006): Emerging adulthood in Europe: a response to Bynner. Journal of Youth Studies, 9 (1),<br />
111–123.<br />
• Arnot, M. (2006): Freedom’s children: a gender perspective on the education of the citizen learner. Review of<br />
Education, 52. 67–87.<br />
• Atkinson, W. (2007): Beck, individualization and the death of class: a critique. British Journal of Sociology,<br />
58(3), 349–365.<br />
• Beck, U. (1992): Risk society: towards a new modernity. London, Sage.<br />
• Beck, U. (1998): Democracy without enemies. New York, Polity Press.<br />
• Beck, U. (2007): Beyond class and nation: reframing social inequalities in a globalizing world. British Journal<br />
of Sociology, 58(4), 67–705.<br />
• Beck, U. – Beck-Gernsheim, E. (1996): Individualization and precarious freedoms: perspectives and<br />
controversies of a subject-oriented sociology. In Heelas, P. – Lash, S. – Morris, P. (szerk.): Detraditionalization:<br />
critical reflections on authority and identity. Cambridge, MA, Blackwell.<br />
• Beck, U. – Beck-Gernsheim, E. (2002): Individualization: institutionalized individualism and its social and<br />
political consequences. London, Sage.<br />
• Beck, U. – Beck-Gernsheim, E. (2009): Global generations and the trap of methodological nationalism for a<br />
cosmopolitan turn in the sociology of youth and generation. European Sociological Review, 25(1), 25–36.<br />
• Beck, U. – Giddens, A. – Lash, S. (1994): Reflexive modernization: politics, tradition and aesthetics in the<br />
modern social order. Cambridge, Polity Press.<br />
• Bennett, A. (2011): The post-subcultural turn: some reflections 10 years on. Journal of Youth Studies, 14(5),<br />
493–506.<br />
35
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
• Blatterer, H. (2007): Coming of Age in Times of Uncertainty. New York, Berghahn Books.<br />
• Bourdieu, P. (1993): Sociology in question. London, Sage.<br />
• Brannen, J. – Nilsen, J. (2005): Individualisation, Choice and Structure: a Discussion of Current Trends in<br />
Sociological Analysis. The Sociological Review, 53(3), 412–428.<br />
• Burnett, J. (2003): Let Me Entertain You: Researching the ‘Thirtysomething’ Generation. Sociological<br />
Research Online 8(4). Online: http://www.socresonline.org.uk/8/4/burnett.html<br />
• Bynner, J. (2005): Rethinking the Youth Phase of the Life-course: The Case for Emerging Adulthood? Journal<br />
of Youth Studies, 8(4), 367–384.<br />
• Chaney, D. (1996): Lifestyles. London, Routledge.<br />
• Coffey, J. – Farrugia, D. (2014): Unpacking the black box: the problem of agency in the sociology of youth.<br />
Journal of Youth Studies, 17(4), 461–474.<br />
• Corrigan, P. (1976): Doing nothing. In Hall, S. –Jefferson, T. (szerk.): Resistance through rituals: youth<br />
subcultures in post-war Britain. London, Hutchinson.<br />
• Côté, J.E. (2014): Towards a new political economy of youth. Journal of Youth Studies, 17(4), 527–543.<br />
• Croghan, R. (2006): Style failure: consumption, identity and social exclusion. Journal of Youth Studies, 9(4),<br />
463–478.<br />
• Edmunds, J. – Turner, B. S. (2002): Generation, Culture and Society. Buckingham, Open University Press.<br />
• Eisenstadt, S.N. (1956): From Generation to Generation: Age Groups and Social Structure. New York, The Free<br />
Press.<br />
• Elliott, J. (2013): ‘Talkin’ ‘bout My Generation’: Perceptions of Generational Belonging among the 1958<br />
Cohort. Sociological Research Online 18(4).<br />
• Esping-Andersen, G. (1999): Social Foundations of Postindustrial Economies. Oxford, Oxford University<br />
Press.<br />
• Evans, K. (2002): Taking control of their lives? Agency in young adult transitions in England and the New<br />
Germany. Journal of Youth Studies, 5(3), 245–269.<br />
• Evans, K. (2007): Concepts of bounded agency in education, work, and the personal lives of young adults.<br />
International Journal of Psychology, 42(2), 85–93.<br />
• France, A. – Roberts, S. (2015): The problem of social generations: a critique of the new emerging orthodoxy<br />
in youth studies. Journal of Youth Studies, 18 (2), 215–230.<br />
• Frith, S. (1983): Sound effects: youth, leisure and the politics of rock‘n’roll. London, Constable.<br />
• Furlong, A. – F. Cartmel. (1997): Young people and social change: individualisation and risk in late modernity.<br />
Milton Keynes, Open University Press.<br />
• Griffin, C.E. (2011): The trouble with class: researching youth, class and culture beyond the ‘Birmingham<br />
School’. Journal of Youth Studies, 14(3), 245–259.<br />
• Hall, S. – Jefferson, T. (1975): Resistance through rituals: youth cultures in post-War Britain. London,<br />
Hutchinson.<br />
• Hall, T., A. Coffey – Williamson, H. (1999): Self, Space and Place: Youth Identities and Citizenship. British Journal<br />
of Sociology of Education, 20(4), 501–513.<br />
• Hargittai, E. (2010): Digital Na(t)ives? Variation in Internet Skills and Uses among Members of the ‘Net<br />
Generation’. Sociological Inquiry 80(1), 92–113.<br />
• Heath, S. (2009): Young, Free and Single? The Rise of Independent Living. In Furlong, A. (szerk.): Handbook of<br />
Youth and Young Adulthood. Abingdon, Routledge.<br />
• Hebdige, D. (1979): Subculture: the meaning of style. London, Methuen.<br />
• Helsper, E.J. – Eynon, R. (2010): Digital Natives: Where Is the Evidence? British Educational Research Journal<br />
36(3), 503–520.<br />
• Hodkinson, P. – Deicke, W. (2007): Youth cultures: scenes, subcultures and tribes. London, Routledge.<br />
• Hollands, R. G. (1998): Crap Jobs, ‘Govy Schemes’ and ‘Trainspotting’: Reassessing the Youth, Employment<br />
and Idleness Debate. In Wheelock, J. – Vail, J. (szerk.): Work and Idleness: The Political Economy of Full<br />
Employment. Boston, Kluwer Academic.<br />
• Hollands, R.G. (1990): The Long Transition: Class, Culture and Youth Training. Basingstoke, Macmillan<br />
Education.<br />
• Jenkins, R. (1983): Lads, citizens and ordinary kids: working-class youth lifestyles in Belfast. London,<br />
Routledge and Kegan Paul.<br />
• Jessor, R. (2018): Reflections on Six Decades of Research on Adolescent Behavior and Development. Journal<br />
of Youth and Adolescence, 47(3), 473–476.<br />
• Kahn-Harris, K. (2004): Unspectacular subculture? Transgression and mundanity in the global extreme<br />
metal scene. In Bennett, A. – Kahn-Harris, K. (szerk.): After subculture: critical studies in contemporary youth<br />
culture. Basingstoke, Palgrave.<br />
36
Szanyi-F. Eleonóra<br />
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
• Keniston, K. (1971): Youth and dissent: The rise of a new opposition. New York, Harcourt Brace Jovanovich.<br />
• Keniston, K. (1968): Young Radicals. New York, Harcourt, Brace & World<br />
• Lehmann, W. (2004): ‘For some reason, I get a little scared’: structure, agency, and risk in school–work<br />
transitions. Journal of Youth Studies, 7(4), 379–396.<br />
• Levitt, C. (1984): Children of Privilege: Student Revolt in the Sixties. Toronto, University of Toronto Press.<br />
• MacDonald, R. – Marsh, J. (2005): Disconnected Youth? Growing up in Britain’s Poor Neighbourhoods. London,<br />
Palgrave.<br />
• MacDonald, R. et al. (2001): Snakes and Ladders: In Defence of Studies of Youth Transition. Sociological<br />
Research Online 5(4). Online: http://www.socresonline.org.uk/5/4/macdonald.html<br />
• Maffesoli, M. (1996): The Time of The Tribes: The Decline of Individualism in Mass Society (trans. D. Smith),<br />
London, Sage.<br />
• Males, M.A. (1996): The Scapegoat Generation: America’s War on Adolescents. Monroe, ME, Common<br />
Courage Press.<br />
• Mannheim, K. (1952): „The Problem of Generations”. In Kecskemeti, P. (szerk.): Essays on the Sociology of<br />
Knowledge: Collected Works, Volume 5. New York, Routledge.<br />
• Mary, A. (2012): The Illusion of the Prolongation of Youth – Transition to Adulthood Among Finnish and<br />
French Female University Students. Tampere, Tampere University Press.<br />
• Mary, A.A. (2014): Re-evaluating the concept of adulthood and the framework of transition. Journal of Youth<br />
Studies, 17(3), 415–429.<br />
• McGuigan, J. (1992): Cultural populism. London, Routledge.<br />
• McRobbie, A. (1978): Working class girls and the culture of femininity. In Women’s Studies Group Women<br />
take issue. Aspects of women’s subordination. London, Hutchinson.<br />
• Miles, S. (1995): Towards an understanding of the relationship between youth identities and consumer<br />
culture. Youth and Policy, 51, 35–45.<br />
• Miles, S. (2000): Youth Lifestyles in A Changing World. Buckingham, Open University Press.<br />
• Muggleton, D. (2000): Inside Subculture: The Postmodern Meaning of Style. Oxford, Berg.<br />
• Paciello, M.C. (2012): The Political Economy of Youth Exclusion in the Mediterranean: Continuity or Change?<br />
Washington, DC, The German Marshall Fund of the United States.<br />
• Pilkington, H. – Omel’chenko, E. – Garifzianova, A. (2010): Russia’s skinheads: exploring and rethinking<br />
subcultural lives. London and New York, NY, Routledge.<br />
• Polhemus, T. (1997): In the supermarket of style. In Redhead, S. – Wynne, D., – O’Connor, J. (szerk): The<br />
Clubcultures Reader: Readings in Popular Cultural Studies. Oxford, Blackwell.<br />
• Race and Politics Group, (1982): The Empire Strikes Back: Race and Racism in 1970s Britain. London,<br />
Hutchinson.<br />
• Redhead, S. (1990): The end-of-the-century party: youth and pop towards 2000. Manchester, Manchester<br />
University Press.<br />
• Reimer, B. (1995): Youth and modern lifestyles. In Fornäs, J. – Bolin, J. (szerk.): Youth culture in late modernity.<br />
London, Sage.<br />
• Riley, S. – Morey, Y. – Griffin, C. (2010): The ‘pleasure citizen’: analyzing partying as a form of social and<br />
political participation. Young, 18(1), 33–54.<br />
• Roberts, K. (2009): Youth leisure careers during post-communist transitions in the South Caucasus. Leisure<br />
Studies, 28(3), 261–277.<br />
• Roberts, S. (2012): One Step Forward, One Step Beck: A Contribution to the Ongoing Conceptual Debate in<br />
Youth Studies. Journal of Youth Studies, 15(3), 389–401.<br />
• Roberts, S. (2013): Youth Studies, Housing Transitions and the ‘Missing Middle’: Time for a Rethink?.<br />
Sociological Research Online 18(3).<br />
• Roberts, S. (2010): Misrepresenting ‘‘choice biographies’’? A reply to Woodman. Journal of Youth Studies,<br />
13(1), 137–149.<br />
• Rowntree, J. – Rowntree, M. (1968): The Political Economy of Youth. Our Generation 6, 155–190.<br />
• Settersten, R. – Furstenberg F. – Rumbaut, R. (szerk.) (2005): On the Frontier of Adulthood – Theory, Research,<br />
and Public Policy. Chicago, IL, The University of Chicago Press.<br />
• Stahl, G. (2004): ‘It’s like Canada reduced’: setting the scene in Montreal. In Bennett A. – Kahn-Harris, K.<br />
(szerk.): After Subculture: Critical Studies in Contemporary Youth Culture. Basingstoke, Palgrave.<br />
• Straw, W. (1991): Systems of articulation, logics of change: communities and scenes in popular music. Cultural<br />
Studies, 5(3), 368–388.<br />
• Tannock, S. (2001): Youth at Work: The Unionized Fast-Food and Grocery Workplace. Philadelphia, PA, Temple<br />
University Press.<br />
37
Nemzetközi diskurzusok az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban<br />
Szanyi-F. Eleonóra<br />
• Thornton, S. (1995): Club cultures: music, media and subcultural capital. Oxford, Polity Press.<br />
• Threadgold, S. (2011): Should I pitch my tent in the middle ground? On ‘middling tendency’, Beck and<br />
inequality in youth sociology. Journal of Youth Studies, 14(4), 381-393.<br />
• Threadgold, S. (2012): ‘I reckon my life will be easy, but my kids will be buggered’: ambivalence in young<br />
people’s positive perceptions of individual futures and their visions of environmental collapse. Journal of<br />
Youth Studies, 15(1), 17–32.<br />
• Tyyskä V. (2005) Contemporary Youth Research: Local Expressions and Global Connections „conceptualizing<br />
and theorizing youth: global perspective”. In Helve, H. – Holm, G. (szerk.): Contemporary Youth Research.<br />
New York, Routledge.<br />
• Walkerdine, V. – Lucey, H. – Melody, J. (2001): Growing Up Girl: Psychosocial Explorations of Gender and Class.<br />
London, Palgrave.<br />
• Wallace, C., – Kovatcheva, S. (1998) Youth in Society: The Construction and Deconstruction of Youth in East<br />
and West Europe. Basingstoke, Macmillan.<br />
• Weinstein, D. (1991): Heavy Metal: a Cultural Sociology. New York, Lexington.<br />
• Willis, P. (1977): Learning to Labour: How Working Class Kids Get Working Class Jobs. Farnborough, Saxon<br />
House.<br />
• Wilson, B. (2006): Fight, Flight or Chill. Subcultures, Youth and Rave Into The Twenty-First Century. Montreal<br />
& Kingston, McGill-Queen’s University Press.<br />
• Women’s Studies Group. (1978): Women Take Issue: Aspects of Women’s Subordination. London,<br />
Hutchinson.<br />
• Woodman, D. (2009): The mysterious case of the pervasive choice biography: Ulrich Beck, structure/agency,<br />
and the middling state of theory in the sociology of youth. Journal of Youth Studies, 12(3), 243–256.<br />
• Woodman, D. (2010): Class, individualisation and tracing processes of inequality in a changing world: a reply<br />
to Steven Roberts. Journal of Youth Studies, 13(6), 737–746.<br />
• Wyn, J. (2004): Becoming Adult in the 2000s – New Transitions and New Careers. Family Matters, 68, 6–12.<br />
• Wyn, J. – Woodman, D. (2006): Generation, Youth and Social Change in Australia. Journal of Youth Studies,<br />
9(5), 495–514.<br />
• Zinnecker, J. (1982): Porträt einer Generation. In Fischer, A. et al. (szerk.): Jugend ’81: Lebensentwürfe,<br />
Alltagskulturen, Zukunftsbilder. Wiesbaden: Jugendwerk der Deutschen Shell.<br />
38
40
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
MAGYAR FIATALOK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN<br />
Székely Levente<br />
I. Bevezetés<br />
A nemzetközi ifjúságszociológiai diskurzusokat bemutató munkát követően jelen<br />
fejezet az <strong>ifjúságkutatás</strong> elmúlt negyedszázadának <strong>magyar</strong> vonatkozásaival<br />
és abban a kiemelt szerepet játszó nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> bemutatásával<br />
kíván foglalkozni. A fejezet első részében az elmúlt évtizedek legjelentősebb<br />
rendszerszintű folyamatait és azok hatásait tárgyaljuk az ifjúsági fókusszal. Meglátásunk<br />
szerint az elmúlt időszak gazdasági, kulturális és társadalmi dimenzióban<br />
is alapvető változásokat eredményező folyamatai a rendszerváltozás, a<br />
globalizáció és az információs társadalom. Úgy véljük, hogy ezen egymással is<br />
összefüggő rendszerszintű folyamatok az ifjúság tekintetében alapvető változásokat<br />
hordoztak.<br />
Ezek a változások megmutatkoznak a 2000-ben startoló nagy ívű <strong>ifjúságkutatás</strong>i<br />
program adataiban is. A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> múltját és jelenét magában<br />
foglaló leírásban kitérünk az előzmények és közeljövő bemutatására is, de<br />
elsősorban a 15–29 évesek körében megmutatkozó trendeket vizsgáljuk határokon<br />
belül és kívül, amelyeket összefoglaló perspektívából tárgyalunk.<br />
A történeti jelleg mellett az elméleti és empirikus megközelítést egyaránt célul<br />
tűző munkában kiemelt helyet kapnak a jelentősebb <strong>magyar</strong>országi ifjúságértelmezések,<br />
amelyeket Nagy és Tibori (2016) alapján tárgyalunk. A kiemelt ifjúságértelmezések<br />
reflexiójára is sor kerül a 2016-os empirikus eredmények alapján,<br />
így nem csupán bemutatjuk, de a legfrissebb adatok alapján is vizsgáljuk az<br />
ifjúsági korszakváltás elméletét (Gábor, 2004), az ifjúságügy narratíváját (Nagy,<br />
2013b) és az új csendes generáció paradigmáját (Székely, 2014).<br />
41
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
II. AZ ELMÚLT NEGYEDSZÁZAD RENDSZERSZINTŰ VÁLTOZÁSAI<br />
ÉS AZOK IFJÚSÁGRA GYAKOROLT HATÁSAI 1<br />
A bevezetőben említett jelentős rendszerszintű változások – a rendszerváltás,<br />
a globalizáció és az információs társadalom – önállóan is erős narratívát jelentenek,<br />
bár a hangsúlyaikban más-más területeket nagyítanak ki, egyaránt értelmezhetők<br />
gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozásban.<br />
A gazdasági alrendszert tekintve a rendszerváltás a szocialista tervgazdaság<br />
helyett a kapitalista modellt hozta, a globalizáció a globális viszonyokba való<br />
betagozódást, míg az információgazdaság, az információalapú termelés és fogyasztás<br />
logikáját. A társadalmi struktúrát tekintve a rendszerváltás a társadalmi<br />
különbségek növekedését, az új gazdasági elit kiemelkedését és más csoportok<br />
tartós leszakadását, a globalizáció az önmagukban létező közösségek megszűnését,<br />
valamint mobilitási folyamatok felerősödését hozta, míg az információs<br />
társadalom a nem lokalitáson alapuló közösségek szervezése mellett, a<br />
meglévő törésvonalakon új, digitális megosztottságokat épített. A kulturális alrendszerben<br />
a rendszerváltást követően kiépültek a demokratikus folyamatok,<br />
megerősödtek a fogyasztói társadalom értékei, a globalizáció a neoliberalizmus<br />
ideológiáját terjesztette ki, az információs társadalom paradigmája a digitális<br />
kultúra megjelenéséhez vezetett.<br />
A rendszerváltás hatásai<br />
<strong>Magyar</strong>ország és a volt szocialista országok számára a rendszerváltás a<br />
makrofolyamatokat és a mindennapi élet mikroterületeit egyaránt átalakította.<br />
A gazdaság szerkezetváltása a munkaerő kapitalista kihasználása a teljes<br />
foglalkoztatás megszűnését, a keresetek reálértékének csökkenését, a munkanélküliség<br />
állandósulását hozta magával. A rendszerváltás és az azt követő<br />
néhány év munkapiaci sokkja, ahol közel másfél millió munkahely szűnt meg,<br />
a munkaképes korúak közül a legidősebbeket és legfiatalabbakat érintette leginkább.<br />
Így az ifjúság nagyobb részének a rendszerváltás nem lehetőséget,<br />
hanem további nehézséget hozott. Nem elsősorban az 1989–1990-ben zajló<br />
szerkezetváltás oka az ifjúság problémáinak, hanem már az államszocializmus<br />
utolsó évtizedében kiteljesedő gazdasági válság, illetve az állam esélyteremtő<br />
funkciójának csökkenése, ezáltal a családi erőforrások nagyobb szerepével a<br />
különbségek növekedése. A rendszerváltás ifjúsága forráshiányos szocialista<br />
oktatási rendszerben tanult és szerezte meg végzettségét, majd tapasztalta<br />
1 A fejezet a szerző Nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok <strong>Magyar</strong>országon című munkája alapján készült (Székely, 2017).<br />
42
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
meg a kapitalista munkanélküliséget a teljes társadalom átlagán felüli mértékben.<br />
Összességében Gazsó és Laki (2004) szerint az újkapitalizmus egyik<br />
legnagyobb vesztese az ifjúság lett, amelyet az ifjúsággal foglalkozók általában<br />
megerősítenek (Bauer et al., 2011).<br />
Az első nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> adatbázisán végzett, az ezredforduló ifjúságának<br />
rétegződését bemutató munkában a rendszerváltozás hatásai<br />
állnak középpontban (Bauer et al., 2003). A többváltozós statisztikai eljárás<br />
(klaszteranalízis) alapján képzett csoportok egyike a rendszerváltás nyertesének,<br />
a másik csoport vesztesének, míg a harmadik csoport köztes helyzetűnek<br />
tekinthető. A csoportosításból kiderül, hogy a lakóhely urbanizáltsága<br />
fontos paraméter, a falvakban élő <strong>fiatalok</strong> gyakran kerültek a vesztesek közé<br />
(deprivált falusi férfiak; perspektíva nélküli falusi tanulók; hagyománytisztelő,<br />
deprivált falusi nők; perspektívátlan, pénzhajhász falusi férfiak; tradicionális,<br />
vallásos falusi nők).<br />
Összességében a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok tapasztalatai azt mutatják,<br />
hogy a 15–29 évesek tartósan negatívan ítélik meg „az elmúlt évtized” történéseit.<br />
Igaz ez mind a család, mind általában a társadalom tekintetében, de<br />
így van ez az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban is. A 2000 és 2012<br />
között felvett négy hullám adataira tekintve láthatjuk, hogy az évtizednyi távolságban<br />
a rendszerváltástól a millennium idején az ország gazdasági helyzetét<br />
majd’ minden második fiatal (45 százalék), általában az életszínvonalat 58<br />
százalékuk látta negatívan összehasonlítva a tíz évvel azelőttivel. A gazdasági<br />
helyzet javulásának, az uniós integráció megvalósulásának nyomait láthatjuk<br />
a 2004-es javuló adatokban, a kiábrándultságot és a globális pénzügyi majd<br />
gazdasági válság hatásait a 2008-as és a 2012-es adatokban. A 2016-os kutatás<br />
eredményei pozitív változást jeleztek a <strong>fiatalok</strong> múltszemléletében. 2012-höz<br />
képest jelentősen növekedett azok aránya, akik kifejezetten pozitívként látják<br />
az elmúlt 10 évet és nagymértékű különbség mutatkozik meg azok arányában,<br />
akik szerint romló tendenciák jellemezték az elmúlt évtizedet. Az ezredforduló<br />
óta eltelt tizenhat évre a fókusz tágításával úgy is tekinthetünk, mint egy<br />
alapvetően pozitív folyamatra, amelyet a válság félbeszakított. A jelentős különbségeket<br />
értékelhetjük akként is, miszerint az alapvetően pozitív tendencia<br />
a válságot követően az eredeti léptékhez visszatért.<br />
A javuló tendencia ellenére a rendszerváltás óta eltelt évtizedeket alapvetően<br />
semlegesként, de inkább – elsősorban az anyagi biztonság szempontjából –<br />
negatívan ítélik meg a <strong>fiatalok</strong>. A kérdéskört részletesebben vizsgáló 2012-es<br />
adatok tanúsága szerint a vizsgált 10 szempont közül hét esetében találták<br />
jobbnak az előző (Kádár) rendszert, mint a mostanit. Ezek jórészt olyan szempontok,<br />
amelyek a kiszámíthatóságot, a mindennapi anyagi biztonságot jelení-<br />
43
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
tik meg. Azon szempontok esetén, amelyek nem ebbe a körbe tartoznak, mint<br />
a felsőoktatásban való részvételi lehetőség, a szabadságjogok vagy a szórakozási<br />
lehetőségek a mostani rendszer megítélése a kedvezőbb.<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok tapasztalata, hogy a rendszerváltás előtti kiszámíthatóság<br />
azon <strong>fiatalok</strong> gondolatvilágában is tovább él, akik maguk nem<br />
emlékezhetnek rá, hiszen nem éltek még vagy túl <strong>fiatalok</strong> voltak ahhoz, hogy<br />
összetett benyomásaik legyenek. Ez talán meglepő lehet, azonban a fenti<br />
szempontokat tulajdonképpen objektív értékelésként sem nehéz felfognunk,<br />
hiszen ténylegesen jobbak voltak a munkához, lakáshoz jutás lehetőségei és<br />
nagyobb volt a szociális biztonság a rendszerváltás előtti években. A gyermekek<br />
és <strong>fiatalok</strong> helyzete már nem ennyire egyértelmű, a pozitív megítélést<br />
azonban mindenképpen <strong>magyar</strong>ázhatja, hogy a rendszerváltást követő éveket<br />
a fiatalabb korosztályok szenvedték meg leginkább (Gazsó – Laki, 2004).<br />
Habár az olyan demokratikus értékek, mint a szabadságjogok a mostani<br />
rendszerben jobban érvényesülnek, a demokrácia csak a 15–29 évesek valamivel<br />
több mint fele szerint jobb minden más politikai rendszernél. A megkérdezettek<br />
harmada kívül helyezi magát, illetve viszonylagosként értelmezi<br />
a demokratikus-diktatórikus politikai berendezkedést. Érdemes megjegyezni,<br />
hogy a <strong>fiatalok</strong> gondolataiban a demokrácia fogalma nem koherens, sokszor a<br />
„demokratikus értékek jelentőségét fel sem ismerik” (Murányi, 2012:271).<br />
Globalizációs trendek<br />
A vállalatok és a pénzpiacok átszerveződésének eredményeképpen kialakuló<br />
globalizáció nem a gazdaság saját terméke, hanem a piacok érdekében fellépő<br />
pénzügyi intézményeké és kormányoké (Castells, 2006). A globalizáció öszszekapcsolódás,<br />
kulturális homogenizáció, a globális ízlések vagy, ahogy Hall<br />
(1997) mondja a kulturális hibridek kialakulásának világa. A globalizáció olyan<br />
folyamat, amely az egész világra vonatkozik, nincs tekintettel a nemzeti határokra,<br />
új módon köt össze közösségeket.<br />
<strong>Magyar</strong>országon a rendszerváltást követően kialakuló kapitalista, fogyasztói<br />
társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a <strong>fiatalok</strong> egész életére, a gazdasági<br />
helyzetüktől fogva a kultúra- és médiafogyasztásukig. Habár a <strong>magyar</strong><br />
piacgazdaság fejlettségében elmarad a nyugati országokétól, így a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
pénztárcája is soványabb európai társaikénál, a kínálati oldalon több a<br />
hasonlóság, mint a különbözőség, ugyanazok a világmárkák, nagyon hasonló,<br />
jól körülhatárolható igények, hasonló trendek, gyökeresen eltérő lehetőségek<br />
jellemzőek (Székely, 2008). Somlai (2011) ezt úgy fogalmazza meg, hogy az<br />
ifjúsági kultúrát a média közvetítésével globális sztenderdek alakítják. Már a ki-<br />
44
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
lencvenes években is a média irányította a (szub)kultúra-képzést, napjainkban<br />
már amolyan „lappangási időszak” sincs – az azonnaliság a jellemző, amelyet<br />
alapvetően a posztmodern médiakörnyezet tesz lehetővé (Muggleton alapján<br />
Guld, 2012).<br />
A globalizáció hatásait <strong>Magyar</strong>országon leginkább a fogyasztás, azon belül a<br />
médiafogyasztás területén érhetjük tetten. Már a nagymintás <strong>magyar</strong>országi<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong>ok korábbi hullámai is részletesen foglalkoztak a <strong>fiatalok</strong> médiafogyasztásával<br />
és azon belül az internet szerepével (Bauer – Szabó, 2005).<br />
Általában megfigyelhető, hogy a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok célcsoportjának<br />
tekintett 15–29 éves korcsoporton belül is jelentős különbség van az egyes<br />
korosztályok között. Mindazonáltal a <strong>magyar</strong>országi 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> már<br />
egy évtizeddel ezelőtt is egységes és megkülönböztetett helyzetben voltak.<br />
Ez a különleges helyzet világosan megmutatkozott a nemzetközi hozzáférési<br />
és használati indexekben, ahol <strong>Magyar</strong>ország – a lakosság egészét tekintve –<br />
rendre rosszul szerepelt, ugyanakkor a korosztályos bontások szerint az ifjúság<br />
már egy évtizede is együtt mozgott a globális trendekkel (Székely, 2007).<br />
Mindez az addig ismert médiastruktúra átalakulását tette kézzelfoghatóvá. „A<br />
televízió uralta médiavilág pozíciói meggyengültek, a változást a <strong>fiatalok</strong> eltérő<br />
médiafogyasztási szokásai indukálják, ahol az internet szerepének növekedése<br />
elsősorban a televíziónak, illetve az újságolvasásnak teremt komolyan<br />
veendő konkurenciát” (Székely, 2007:90). Ami egy évtizede még konkurenciát<br />
jelentett, ma már az uralkodó médiumot jelenti, a legfrissebb nagymintás<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong>ból kiderül, hogy a napi internetezők aránya jelentősen meghaladja<br />
a napi tévénézőkét.<br />
Már egy évtizeddel ezelőtt is látható volt, hogy a változás nem csupán a fogyasztási<br />
szokásokban, de a fejekben is megtörténik. A médiumok (könyvek,<br />
televízió, rádió és nyomtatott lapok) fontosságának megítélésével kapcsolatban<br />
általában megfigyelhetőek kisebb-nagyobb különbségek a <strong>fiatalok</strong> és az<br />
idősebbek között. Mindazonáltal az internet fontosságának megítélése a leginkább<br />
szélsőséges, a <strong>fiatalok</strong> sokkal fontosabbnak tekintik az internetet, mint az<br />
idősebbek, olyannyira, hogy az életkort tekintve szinte tökéletes linearitásról<br />
beszélhetünk (Székely, 2006). A mából visszanézve megállapíthatjuk, hogy az<br />
internet szerepének felértékelődése már egy évtizede tudatosult. Az azóta eltelt<br />
időben az internetnek, mint információforrásnak a fontossága – méréseink<br />
szerint – tovább növekedett, míg a hagyományos média – a televízió kivételével<br />
– erőteljesen veszített fontosságából. Az internet információforrásként<br />
– és tegyük hozzá a szórakozás forrásaként – való felértékelődése a tér és az<br />
idő szerepének átértékelésével egyben a globalitásnak is a jelképe. Ugyan a<br />
globalizáció nem az internettel indult és hatása nem csupán az Y generációra<br />
45
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
és a fiatalabbakra terjed ki, de globális szocializációs közegként innen számítva<br />
értékelhetjük.<br />
A globalizáció a <strong>fiatalok</strong> számára is kézzelfogható formában jelent meg az<br />
uniós csatlakozással. Az (érzékelt) egzisztenciális problémák ellenére a 2000-<br />
ben, még az európai integráció legfontosabb része előtt álló ország ifjúsága<br />
meglehetősen bizakodó volt. A <strong>fiatalok</strong> kétharmada az uniós csatlakozástól<br />
inkább javulást várt, mindössze a megkérdezettek 3–4 százaléka számított<br />
egyértelműen negatívumokra, a többség egyértelműen pozitív vagy vegyes<br />
várakozásokkal volt jellemezhető (Laki et al., 2001).<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> legfrissebb eredményeiből – összehasonlítva a<br />
korábbi hullámokkal – kiderül, hogy a <strong>fiatalok</strong> 2016-ban tekintettek legkevésbé<br />
negatívan a jövőre. A család és az ország jövőbeli helyzete, illetve az<br />
emberek jövőbeli életszínvonala 2000-ben a megkérdezettek ötöde-negyede<br />
számára borúsnak látszott. 8 évvel később közel minden második fiatal fogalmazott<br />
úgy ezekben a kérdésekben, hogy várhatóan romlani fog a helyzet,<br />
míg 12 évvel az ezredforduló után a megkérdezettek közel hattizede vélekedett<br />
így. 2016-ban óriási fordulatot tapasztalhatunk minden vizsgált kérdés<br />
esetében: töredékére esett vissza a szkeptikus jövőképpel bíró <strong>fiatalok</strong> aránya.<br />
Arra a kérdésre, hogy ha a jövőre gondol, mit tart valószínűnek a következő<br />
10 évben, hogyan fog alakulni a család helyzete, 14 százalékuk válaszolt úgy,<br />
hogy romlik majd, míg 2012-ben 51 százalék. Hasonló a helyzet az ország<br />
jövőbeli helyzetének, illetve az emberek jövőbeli életszínvonalának megítélésével,<br />
előbbi esetében 2016-ban 18 százalék volt pesszimista, míg 2012-ben<br />
58 százalék, utóbbi esetében a 2016-os 22 százalék és a 2012-es 59 százalék<br />
mutatja a különbséget.<br />
Információs trendek<br />
Az ipari társadalmak után kifejlődő új szerkezet – amelyet Bell (2001)<br />
posztindusztriális társadalomnak, vagy Castells (2006) hálózati társadalomnak,<br />
mások információs társadalomnak neveznek – az egész világot áthatja,<br />
napjainkban is alakítja mind a gazdasági, társadalmi és kulturális dimenzióban<br />
egyaránt 2 . Wirtz (1999) az ipari forradalommal kezdődő időtávot vizsgálva<br />
megállapítja, hogy az információs társadalom megszilárdulása beleillik<br />
a Kondratyev-ciklusba. A hálózati társadalom paradigmikus jellegét mutatja,<br />
hogy Castells (2006) szerint mind a biológiai, mind a társadalmi életciklus rit-<br />
2 Az információs társadalom mérhetőségének két fontos próbaköve (1) az interkonnektivitás, amely a kölcsönös<br />
összekapcsoltság mértékében telefonhálózatnál 50 százalék feletti és (2) a fogyasztás, amely a vásárolt információs<br />
és kulturális javak, eszközök és szolgáltatások tekintetében egyharmados (a fogyasztói kosár szerinti)<br />
lélektani határt határoz meg (Z. Karvalics, 2007).<br />
46
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
musa megbomlik (pl. kitolódó gyermekvállalás, hosszú időskor). Ebben a szerkezetben<br />
az infokommunikációs technológiák jelentik a legfontosabb fizikai<br />
erőforrást, míg az emberi tudás a legfontosabb humán tényező és az információ<br />
a legfontosabb jószág. Az információs korszak egyedi kultúrája a digitális<br />
kultúra. A digitális kultúra elmúlt negyedszázadának <strong>magyar</strong>országi történetét<br />
tekintve öt nagyobb szakaszról beszélhetünk: 1. Hőskorszak (1990–1995); 2.<br />
Modemes korszak (1995–2000); 3. A web 1.0 kora (2000–2005); 4. A szélessávú<br />
internet kora (2005–2010); 5. Poszt-PC korszak (2010–) (Rab, 2016). Az<br />
infrastrukturális fejlődés mögött alapvető viszonybéli változásokat is rögzíthetünk<br />
a nagyjából egy emberöltőnyi idő alatt. Míg korábban a digitális kultúra<br />
másodlagos, a hagyományos kultúra online leképeződését jelentette pusztán,<br />
ma már jellemzően a digitális kultúra termékenyíti meg és alakítja át a hagyományos<br />
viszonyokat. Ennek nyomait látjuk a makrostruktúrában pl. a média<br />
átalakulásában, de a mikrovilágban, így a mindennapi tevékenységeinkben<br />
egyaránt.<br />
Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt <strong>Magyar</strong>országon is regisztrálhattuk az<br />
internet szerepének felértékelődését elsősorban a <strong>fiatalok</strong> körében. A World<br />
Internet Project 2004-es <strong>magyar</strong>országi adatain vizsgálódva megfigyelhettük,<br />
hogy a televízió uralta médiafogyasztás két egymásra épülő kihívással találkozik,<br />
az egyik az internet általában, a másik az új generációk belépése. Az<br />
internethasználók körében a médiafogyasztásban már az ezredfordulót követően<br />
sem kizárólag a televízió dominált, a tájékozódásban és a szórakozás<br />
tekintetében is felzárkóztak a világháló tartalmai. Az életkor tekintetében<br />
ugyanekkor egy fontos töréspontot is megfigyelhettünk: a 70-es évek végén<br />
születettek körében megdőlni látszott számos sztereotípia, amely az ifjúság<br />
médiafogyasztásához kapcsolódott (Pintér – Székely, 2006). Ez a töréspont<br />
a digitális korban szocializálódott Y generáció számításának 3 korszakhatára is<br />
egyben, ugyanis a <strong>fiatalok</strong> médiafogyasztása mind az adott médium előttmellett<br />
eltöltött idő, mind a fogyasztás gyakorisága mentén lényegesen különbözik<br />
– sok esetben az uralkodó sztereotípiákkal meghazudtolva – az idősebb<br />
korosztályokétól.<br />
A fenti korszakolásra tekintve is láthatjuk, hogy rövid idő alatt is jelentős változások<br />
következtek be, amelyek nem hagyták érintetlenül az ifjúságot (sem).<br />
Az ezredfordulót követő években bár a televízió szerepe továbbra is meghatározó<br />
(2016-ban a <strong>fiatalok</strong> többsége szokott televíziót nézni), az internetezés<br />
3 Sokféle meghatározása van a generációknak, elsősorban az amerikai társadalomra vonatkozóan. <strong>Magyar</strong>országra<br />
vonatkozóan empirikus (médiafogyasztási) adatok alapján az alábbi generációs besorolás ismert: veteránok,<br />
akik 1939–1938 előtt születtek; a baby boom nemzedéke 1940–1941 – 1968–1969 között születetteket<br />
jelenti; az X generáció tagjai 1970–1971 – 1978–1979 között születtek; az Y generáció, akik 1980–1981 – 1991–<br />
1993 között születtek, míg a Z generáció az 1994–1995 után születetteket jelenti.<br />
47
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
egyre fontosabb médiummá válik. 2016-ban a <strong>fiatalok</strong> körében tapasztalható<br />
88 százalékos (napi) internetező arány magasabb, mint a teljes népesség esetében,<br />
ahol ez nem éri el a 80 százalékot 4 . Hasonlóan a használathoz az otthoni<br />
hozzáférés is folyamatosan növekedett az elmúlt években. Az ezredfordulón<br />
mindössze a 15–29 évesek egytizede (9 százalék) fért hozzá az világhálóhoz<br />
otthonában, míg 2016-ban közel kilenctizedük (87 százalék). Érdemes megfigyelni,<br />
hogy 2016-ra az otthoni internet-hozzáférések megkezdték leválásukat<br />
a korábbi hordozójukról, a számítógépekről, és már több internetkapcsolat<br />
található a <strong>fiatalok</strong> otthonaiban, mint számítógép (részletesen lásd a vonatkozó<br />
fejezetben: Székely – Aczél, 2018).<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok tapasztalatait összegezve Nagy (2013a) megállapítja,<br />
hogy a <strong>fiatalok</strong> esetében kevésbé beszélhetünk szabadidő-társadalomról.<br />
A nem intézményesített fiatalkori szabadidőben egyre fontosabbá válik az<br />
elektronikus média, így a képernyő-társadalom meghatározás sokkal jobban<br />
illik a mai <strong>fiatalok</strong>ra, ugyanis életük jelentős részét televízió, számítógép és mobileszközök<br />
képernyői előtt töltik (vö. Rushkoff, 2006; képernyőnemzedék).<br />
És ezek közül egyre nagyobb teret kapnak a digitális kultúra eszközei, a legfrissebb<br />
adatokból kiolvasható, hogy a napi internetezők aránya (88 százalék)<br />
már jelentősen meghaladja a napi tévénézők arányát (63 százalék).<br />
III. A NAGYMINTÁS IFJÚSÁGKUTATÁS JELENTŐSÉGE ÉS EREDMÉNYEI<br />
Írásunk ezen része az ezredfordulón indult nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> előzményeinek<br />
és történetének rövid bemutatásáról és az elmúlt másfél évtized kutatási<br />
eredményeiről szól, amelyben sort kerítünk a <strong>magyar</strong>országi és a külhoni<br />
kutatások néhány kiemelt kérdéskörének rövid összefoglalására, a trendek<br />
azonosítására. Olyan kérdéskörök mentén készítjük tehát az összefoglalást,<br />
amelyek átfogó képet nyújtanak arról, hogy milyenek voltak és hogyan változtak<br />
a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> adatai alapján.<br />
Az elmúlt másfél évtized adatainak összevetéséből kitűnik, hogy a <strong>magyar</strong>országi<br />
és a külhoni <strong>magyar</strong> 15–29 évesek összességében kevésbé köteleződnek<br />
el párkapcsolat terén, de hasonlóan gondolkoznak a gyermekvállalásról.<br />
A munkapiaci aktivitásuk összességében növekedett, a külhoni régiókban az<br />
oktatási rendszerben vesznek részt nagyobb arányban. Életük egyre fontosabb<br />
részét képezi a digitális média, vélhetően elsősorban a passzív képernyős tevékenységek,<br />
ugyanakkor a fizikai aktivitásuk stagnál, jelenlétük a fizikai kulturá-<br />
4 Az ITU (International Telecommunication Union) 2016-ra vonatkozó 2017-es jelentése (Measuring the<br />
Information Society Report) alapján. https://www.itu.int/en/ITU-D/Statistics/Documents/publications/<br />
misr2017/MISR2017_Volume1.pdf.<br />
48
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
lis és közösségi terekben csökken. <strong>Magyar</strong> identitásuk továbbra is erős, bár a<br />
külhoni régiókban érzékelhető az asszimiláció növekedése. Nemzedéki problémaérzékelésük<br />
a jól azonosítható problémáktól az illékonyabb, nehezebben<br />
definiálható problémák nevesítésének irányába mozdult el.<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> rövid története 5<br />
Az ezredfordulón induló nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>i program elindulását megelőzően,<br />
már a rendszerváltás előtt is készítettek az ifjúság megismerésével<br />
kapcsolatos primer vizsgálatokat <strong>Magyar</strong>országon. A rendszerváltás előtti vizsgálatok<br />
szorosabban vagy lazábban, de kötődtek az állampárt intézményrendszeréhez<br />
(Diósi – Székely, 2008). A kutatások tematikája kiterjedt az ifjúság<br />
élethelyzete mellett az életmódra is. Az ekkoriban készült kutatásokban az<br />
ifjúság politikai szocializációjával foglalkozó kérdéskörök központi szerepet<br />
kaptak (Csákó, 2004). Az állam által közvetlenül vagy közvetetten szervezett<br />
kutatásokon kívül <strong>Magyar</strong>ország bekapcsolódott olyan nemzetközi kutatásokba<br />
is, mint a HBSC (Health Behaviour In School-aged Children), amelynek keretében<br />
1985-től négyévenként hazánkban is készül adatfelvétel az általános és<br />
középiskolások tanulói között az egészséggel, a közérzettel és az életmóddal<br />
összefüggést mutató tényezők feltárására.<br />
A rendszerváltást követően az állampárt által létrehozott szervezetek és kutatócsoportok<br />
részben megszűntek, részben átalakultak. A kutatási szektorban<br />
megjelentek a magánvállalkozások és a kutatások tematikája is megváltozott.<br />
Az ifjúság politikai szocializációjával foglalkozó kérdéskörök mellett helyet kapott,<br />
a rendszerváltás hatásainak elemzése (Gazsó – Stumpf, 1992), valamint<br />
az ifjúsági életszakasz vizsgálata is (Gábor, 1992). A rendszerváltást követő évtized<br />
közepén két fontosabb <strong>ifjúságkutatás</strong>i program is elindult. 1995-ben startolt<br />
az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs), az<br />
európai iskolavizsgálat a <strong>fiatalok</strong> alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásairól,<br />
valamint 1997-ben indulnak el az ifjúsági korszakváltás elmélete alapján lebonyolított<br />
Sziget-kutatások (Gábor, 2000).<br />
Az ezredforduló fontos változást jelentett az <strong>ifjúságkutatás</strong> számára. Az Ifjúsági<br />
és Sportminisztérium 2000-ben megalapította a Nemzeti Ifjúságkutató<br />
Intézetet, ahol elindult a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>i program. A kutatás a<br />
15–29 éves <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>at vizsgálta 8000 fős minta alkalmazásával.<br />
A kutatás lebonyolításában a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet mellett több <strong>ifjúságkutatás</strong>sal,<br />
illetve határos területekkel foglalkozó műhely vett részt (MTA<br />
5 A fejezet a szerző Nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok <strong>Magyar</strong>országon című munkája alapján készült (Székely, 2017).<br />
49
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
Szociológiai Intézet, MTA Politikai Tudományok Intézete, Oktatáskutató Intézet,<br />
Századvég – Politikai Iskola Alapítvány). Az ezredfordulón készült kutatás<br />
adatfelvételét a Központi Statisztikai Hivatal végezte. A következő évben<br />
került sor MOZAIK2001 elnevezésű kutatásra, amely határon túli 15–29 éves<br />
<strong>magyar</strong> és a velük egy térségben élő többségi nemzethez tartozó <strong>fiatalok</strong>at<br />
vizsgálta. A kutatásba bevonásra kerültek az Ifjúság2000-ben részt vett anyaországi<br />
műhelyeken kívül a határon túli <strong>magyar</strong> társadalomtudományi kutatóműhelyek<br />
is (BBTE – Szociológiai Tanszék; Max Weber Társadalomkutatásért<br />
Alapítvány; KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja; Fórum<br />
Társadalomkutató Intézet; Limes Társadalomkutató Intézet; <strong>Magyar</strong>ságkutató<br />
Tudományos Társaság). A kutatás során az öt régióban 5500 <strong>magyar</strong> és<br />
2000 többségi nemzethez tartozó fiatalt kérdeztek meg. Az Intézet, amely<br />
szervezeti formáját és nevét tekintve több változást élt meg 6 , készítette el több<br />
kisebb kutatás mellett a következő két nagymintás vizsgálatot (Ifjúság2004;<br />
Ifjúság2008) kormányzati megrendelésre.<br />
A kutatások célja az volt, hogy feltárják az ifjúsági korosztályok iskoláztatását,<br />
karrierjét, elhelyezkedését, önállósodását és boldogulási esélyeit befolyásoló<br />
társadalmi tényezők változását. A kutatások továbbá vizsgálták, hogy a fentiek<br />
hogyan jelennek meg a <strong>fiatalok</strong> életmódjában, szabadidős aktivitásukban és<br />
kultúrafogyasztásában, valamint kitértek az ifjúsági korosztály vallásosságának<br />
vizsgálatára és a <strong>fiatalok</strong> politikai érdeklődésére és aktivitására is.<br />
Az állami kutatóműhely leépítését követően a Társadalomkutató és a Kutatópont<br />
vette át a kutatás megvalósítását. 2012-ben állami megrendelés hiányában,<br />
szinte teljes egészében piaci forrásokra alapozva készítették el a soron következő<br />
vizsgálatot <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012 néven. Az új konstrukció lendületet adott<br />
az eredmények részletesebb bemutatásának is. A 2012-es kutatás eredményeit<br />
felhasználva a gyorsjelentés mellett napvilágot látott négy tanulmánykötet is (Székely<br />
2013; Nagy – Székely 2014a; Nagy – Székely 2014b; Nagy – Székely 2016).<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok közeli jövője is biztosítottnak látszik, az Új<br />
Nemzedék Központ tenderén nyertes Társadalomkutató 2016 mellett 2020-<br />
ban is lehetőséget kap a vizsgálat lefolytatására. A 2016-os és 2020-as vizsgálatok<br />
különlegessége, hogy mindkét hullámban a <strong>magyar</strong>országi 8000 fős minta<br />
mellett újra a határon túl is szerveznek adatfelvételt (összességében 4000<br />
fős mintával), így a 2016-os és a 2020-as vizsgálatok érvényessége a <strong>Kárpát</strong>medencei<br />
<strong>magyar</strong> ifjúság szinte egészére kiterjeszthető.<br />
A kutatás tematikájában – amely a <strong>magyar</strong>országi és a határon túli területeken<br />
nagyrészt megegyezik egymással – az alapvető demográfiai jellemzőkön<br />
6 2005-től a Mobilitás Ifjúságkutató Iroda, majd az NCSSZI Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet keretein<br />
belül Gyermek- és Ifjúságkutatási Főosztály néven működött.<br />
50
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
kívül helyet kapott a családalapítás, a társadalmi reprodukció, a munka és<br />
tanulás világa, a jövedelem és vagyoni helyzet és egyéb (pl. online) egyenlőtlenségek<br />
vizsgálata. Az életmódot tekintve a kutatás fókuszában szerepelnek<br />
a szabadidő és a fogyasztás (média, újmédia, kockázati magatartások: dohányzás,<br />
alkohol, drog) kérdéskörei. Ezen kívül a kutatás célja az értékek és<br />
identitások vizsgálata a közösségek szerepének, illetve a társadalmi közérzet<br />
(politikai attitűdök) és a vallás vizsgálata (részletesen lásd a vonatkozó fejezetben:<br />
Székely, 2018).<br />
Másfél évtized állandóságai és változásai<br />
Lehetetlen feladat jelen szűk keretek között mindenre kiterjedő, egyben öszszefoglaló<br />
képet festeni arról, hogy a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> által vizsgált<br />
tematikában milyen trendek érvényesültek az elmúlt másfél évtizedben. A<br />
széles tematika, az adatfelvételek száma és a <strong>magyar</strong>országi, illetve külhoni<br />
régiók egyaránt elemzési keretet jelenthetnek a trendek azonosításának és<br />
elemzésének, ezért jelen írásnak még célja sem lehet teljességre törekedni.<br />
Mindezeket szem előtt tartva szűk tematikában, de mégis összefoglaló módon<br />
a következőkben az alábbi területekre koncentrálunk: alapvető folyamatokra,<br />
amelyek a <strong>fiatalok</strong> élethelyzetét és a társadalmi újratermelésben betöltött szerepüket<br />
befolyásolják, valamint olyan kérdéskörökre, amelyek magukról és a<br />
nemzedékükről szólnak. Az összefoglaló elemzést az átláthatóság érdekében<br />
<strong>magyar</strong>országi és külhoni bontásban külön-külön végezzük el.<br />
<strong>Magyar</strong>országi 15–29 évesek jellemzői 2000–2016 között<br />
Az empirikus tapasztalatok alapján a <strong>magyar</strong>országi 15–29 évesek a társadalmi<br />
újratermelésben betöltött szerepüket illetően konzervatív-közösségi – házasságot<br />
és gyermekvállalást pártoló – nézetekkel és a trendekbe illeszkedő,<br />
elköteleződés nélküli, individuális tettekkel jellemezhetők.<br />
A <strong>fiatalok</strong> túlnyomó többsége családi státuszát tekintve az egyedülálló meghatározással<br />
írható le, aki még nem vált le a származási családról. Az egyedülállók<br />
aránya némileg (69-ről 73 százalékra) növekedett az elmúlt másfél évtizedben.<br />
A párkapcsolatban élők és elsősorban a házasságban élők arányának<br />
csökkenése évtizedek óta tartó tendencia, amely a <strong>fiatalok</strong>at is érinti. Az egyedülállók<br />
arányának növekedése ellenére a <strong>fiatalok</strong> kétharmada (68 százalék)<br />
házasságban szeretne élni. A teljes kép érdekében fontos megjegyezni, hogy<br />
egyrészt a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> <strong>magyar</strong>országi adatai szerint a házasságot<br />
kötő <strong>fiatalok</strong> arányának csökkenése 2012 és 2016 között megállt, másrészt a<br />
51
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
Központi Statisztikai Hivatal statisztikái szerint a házasságkötések száma az<br />
utóbbi években kitartóan növekedett, de ez a növekmény elsősorban a 30<br />
feletti korosztályt érinti.<br />
A házasság mellett a gyermekvállalásra mint elköteleződésre vágynak a <strong>magyar</strong>országi<br />
<strong>fiatalok</strong>, azonban a 2016-os kutatás adatai szerint a 15–29 éves<br />
korosztály 14 százalékának van csupán gyermeke. A gyermekvállalás akadályát<br />
továbbra is elsősorban anyagi okokra vezetik vissza.<br />
Habár a megkérdezettek többsége magát felnőttként azonosítja (68 százalék)<br />
a felnőtté válás klasszikus folyamata elhúzódik, a családalapítás és a gyermekvállalás<br />
mellett az önálló élet (szülőktől különélés) is az ifjúság kisebb részét<br />
(24 százalékát) jellemzi.<br />
A <strong>magyar</strong>országi tizen-huszonévesek kifejezetten aktívak a munkapiacon.<br />
2016-ban a megkérdezett <strong>fiatalok</strong> 54 százaléka dolgozott és ez az arány erős<br />
növekedést mutat a 4 évvel korábbi felvételben tapasztalt 40 százalékhoz képest.<br />
Az aktivitás növekedésével együtt tovább csökkent az oktatásban részesülők<br />
aránya, azonban a nem tanuló és nem dolgozó <strong>fiatalok</strong> aránya is<br />
jelentősen csökkent 2012-höz viszonyítva. Az elmúlt években nem pusztán az<br />
oktatási rendszeren belüli <strong>fiatalok</strong> arányának csökkenését figyelhettük meg,<br />
hanem a tanulási vágy tekintetében is folyamatos csökkenést láthattunk, 2016-<br />
ban a 15–29 évesek alig harmada (31 százalék) kívánt továbbtanulni vagy csak<br />
tanulni még valamit.<br />
A jövőbeli tanulási tervekhez hasonló arányban vannak jelen a külföldi munkavállalási<br />
tervek. Habár a különböző adatfelvételi hullámok eltérő módszerekkel<br />
végezték a migrációs potenciál megbecslését, elmondható, hogy a külföldi<br />
munkavállalást tervezők aránya 2012-ig emelkedik, majd stagnál. A külföldi<br />
munkavállalás domináns oka az anyagi lehetőségek bővítése, a <strong>fiatalok</strong> 69 százaléka<br />
a jobb megélhetés reményében hagyná el az országot. A visszatartó<br />
tényezők is változatlanok. A <strong>fiatalok</strong> szerint az itthon maradás mellett szólnak<br />
a családi és baráti kapcsolatok, valamint a hazaszeretet.<br />
Habár az utóbbi időszakban változatlan a külföldre költözést tervezők aránya,<br />
az itthoni boldogulásnak jobbak az esélyei. Az anyagi helyzet szubjektív<br />
megítélésében a 2012-es adatokhoz képest jelentősen emelkedett a beosztással<br />
jól kijövők aránya, és ezzel párhuzamosan csökkent a „hónapról-hónapra<br />
anyagi gondjaink vannak” kategóriát választóké. Fentebb már láthattuk, hogy a<br />
közérzet általános mutatói (múlt, jelen, jövő) is javultak 2016-ban. A jövedelmi<br />
helyzet szubjektív megítélésének értékelése azt mutatja, hogy a <strong>fiatalok</strong>, saját<br />
bevallásuk szerint, jobb helyzetben vannak, mint 4 vagy 8 éve.<br />
Az elmúlt másfél évtized a leglátványosabb trendje a digitális kultúra kiteljesedése.<br />
Az ezredforduló óta eltelt évek alatt a 15–29 évesek szabadidő eltöl-<br />
52
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
tésében egyre meghatározóbb szerepet kaptak a „képernyős” tevékenységek.<br />
A tévé mellé felzárkóztak, majd átvették a vezető szerepet a számítógépek,<br />
laptopok, okostelefonok képernyői. A digitalizált szabadidő helyfüggetlen és<br />
mégis helyhez, elsősorban az otthonokhoz köthető. A digitális világ nem elsősorban<br />
az aktív szabadidő rovására növekedett, a sportolási aktivitás látványosan<br />
nem csökkent inkább stagnált a vizsgált időszakban (a korosztály<br />
nagyjából harmada sportol a kötelező testnevelésórákon kívül is). Ugyanakkor<br />
2000–2016 között folyamatosan és látványosan csökkent a kultúrafogyasztás<br />
fizikai helyszíneinek látogatása.<br />
Nem csupán a népszámlálások, hanem a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> által érintett<br />
másfél évtized adatain is érzékelhetjük a vallásosság lassú visszaszorulását.<br />
Ezt elsősorban az egyháziasan vallásos <strong>fiatalok</strong> arányának csökkenésében érhetjük<br />
tetten, amely 10-ről 6 százalékra csökkent 2000 és 2016 között. Hasonló<br />
folyamatosság látható a magukat nem vallásosként azonosítók arányának<br />
növekedésében, amely 28-ról 41 százalékra változott ebben az időszakban. A<br />
vallásossággal ellentétben erős és erősödő <strong>magyar</strong>ságtudat jellemzi a <strong>magyar</strong>országi<br />
<strong>fiatalok</strong>at, a megkérdezettek 97 százaléka <strong>magyar</strong>nak vallotta magát<br />
2016-ban. A nemzeti hovatartozás mellett növekedett azok aránya, akik számára<br />
fontos a hazájuk és a <strong>magyar</strong>ságuk, valamint egyéb, a <strong>magyar</strong> nyelvvel, a<br />
<strong>magyar</strong> néppel kapcsolatban is pozitív véleményt fogalmaznak meg.<br />
A rövid összefoglaló elemzést a nemzedék problémaérzékelésével zárjuk. Az<br />
ifjúság legégetőbb problémájának feltérképezésére a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong><br />
adatfelvételeikor – bár eltérő módszertani megoldásokkal, de – rendre sor került.<br />
A korábbi évek adataival összevetve a 2016-os eredményeket megfigyelhetjük,<br />
hogy a problémaérzékelésben az ezredfordulón a munkanélküliség, a<br />
lakáshelyzet megoldatlansága és a pénztelenség szerepelnek a leggyakrabban<br />
említett problémák között. Az olyan kevésbé konkrét problémacsoportok,<br />
mint a céltalanság sorrendben csupán a tizedik volt. 2008-ban még mindig<br />
a munkanélküliség szerepelt az első helyen, de a céltalanság és kilátástalan,<br />
bizonytalan jövő már az élmezőnyben kapott helyet, amelyek szerepe 2016-<br />
ra tovább erősödött. Mindebből megállapíthatjuk, hogy ma a <strong>fiatalok</strong> számára<br />
kevésbé határozhatók meg pontosan nemzedékük problémái.<br />
Jogos kérdés lehet, hogy ennek a konkrétumokat egyre inkább nélkülöző<br />
problémaazonosításnak milyen okai lehetségesek. Jelen munka keretei nem<br />
adnak lehetőséget ennek a kérdésnek az átfogó elemzésére, mindenesetre a<br />
következő szempontokat látjuk indokoltnak megemlíteni egyfajta vizsgálatra<br />
érdemes hipotézisként: 1. az individualizáció, a szabadidő és általában az élet<br />
digitalizációja, egyben virtualizációja rontja a társadalmi látásviszonyokat (vö.<br />
Angelusz, 2000), így az egyén kevésbé érzékeli a társadalmi folyamatokat;<br />
53
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
2. a bizonytalan világban a problémák maguk is kevésbé szilárdak, illékonyabbak,<br />
amelyet a <strong>fiatalok</strong> jól érzékelnek és a kérdésre válaszolva hasonlóan<br />
nehezebben definiálható problémacsokrokat neveznek meg; 3. végül<br />
nem szabad kizárnunk annak lehetőségét – és ezt erősítik az elégedettségi<br />
dimenziókban megfigyelhető pozitív változások – hogy az ifjúsági életszakasz<br />
vált egész egyszerűen kevésbé terheltté, így inkább a személyiséghez jobban<br />
kapcsolódó problémák kerültek előtérbe.<br />
Külhoni <strong>magyar</strong> 15–29 évesek jellemzői 2001–2016 között 7<br />
A külhoni <strong>magyar</strong> ifjúságra vonatkozó kutatások (2001 és 2016) eredményeinek<br />
értelmezéséhez fontos leszögezni, hogy az összehasonlítás lehetőségei<br />
korlátozottak, amely a módszertani különbözőségből fakad 8 . Az összehasonlíthatóság<br />
korlátai ellenére is világosan kimutatható azonban, hogy a külhoni<br />
<strong>magyar</strong> 15–29 éveseket sem hagyta érintetlenül ez a másfél évtized.<br />
A <strong>magyar</strong>országi tapasztalatokhoz hasonlóan a külhoni régiókban is csökkent<br />
a házasságban élők aránya, egyedüli kivételt <strong>Kárpát</strong>alja jelent, ahol a házasok<br />
továbbra is jelentős arányt képviselnek a 15–29 évesek között. A 2001-es<br />
adatokban Vajdaságon kívül a többi régióban minden esetben meghaladta<br />
a húsz százalékot a házasok aránya, 2016-ra már csak <strong>Kárpát</strong>alján van így,<br />
ahol a többlet egyrészt a nőtlen/hajadon (62 százalék), másrészt az élettársi<br />
kapcsolatban élő (4 százalék) válaszadók 9 alacsonyabb arányából fakad. A<br />
családtervezéssel kapcsolatban megállapítható, hogy a 2001-es és a 2016-os<br />
adatok alapján is a kétgyerekes családmodellt tartják a <strong>fiatalok</strong> ideálisnak, a<br />
válaszadók több mint 55 százaléka ebben gondolkodik. Kivételt jelent Felvidék,<br />
ahol kétgyerekes családot csupán a válaszadók 45 százaléka, a gyermek<br />
nélküli életstratégiát a válaszadók kb. 10 százaléka jelölte meg.<br />
A külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> tevékenységszerkezetére vonatkozóan 2001 és<br />
2016 között jelentősebb bővülést tapasztaltunk az oktatási rendszerben lévő<br />
<strong>fiatalok</strong> körében. 2016-os adatok alapján elmondható, hogy minden régióban<br />
a külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> legalább harmada tanul jelenleg a főtevékenységét<br />
tekintve. Legalacsonyabb tanulói arányokat Felvidéken figyeltünk meg (33 százalék),<br />
míg az erdélyi <strong>fiatalok</strong> körében voltak legtöbben a képzési rendszer-<br />
7 A szerző köszönetét fejezi ki Szanyi-F. Eleonórának, aki összegezte a 2001-es és a 2016-os külhoni kutatások<br />
összehasonlításának főbb tanulságait.<br />
8 A kutatás tervezésekor választásra kényszerültünk, hogy a 2016-os <strong>magyar</strong>országi vagy a 2001-es határon túli<br />
kutatást kezeljük alapként, az összevetés miatt a <strong>magyar</strong>országi kutatás mellett döntöttünk, így a 2001-es kutatással<br />
való összevethetőség lehetősége csökkent.<br />
9 Az élettársi kapcsolatban élők aránya 10 százalék körüli a másik három régióban, mintegy háromnegyedük<br />
nőtlen vagy hajadon.<br />
54
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
ben (48 százalék), Vajdaság (39 százalék) és <strong>Kárpát</strong>alja (39 százalék) esetén a<br />
<strong>magyar</strong>országi (38 százalék) arányokhoz hasonló arányokat rögzíthettünk. A<br />
2001-ben még a Vajdaságban (40 százalék) voltak legtöbben a képzési rendszerben,<br />
és székelyföldi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> között tanultak legkevesebben (22<br />
százalék), a többi régióban a 25 és 35 százalék között mozgott az oktatásban<br />
jelenlévők aránya. Ennek megfelelően az munkapiaci aktivitás összességében<br />
csökkent másfél évtized alatt, 2016-ban Erdélyben volt a legalacsonyabb (42<br />
százalék) és Felvidéken a legmagasabb (54 százalék). Fontos pozitív folyamat,<br />
hogy csökkent a munkaerőpiacról és az oktatási rendszerből is kimaradó <strong>fiatalok</strong><br />
aránya, amely 2001-es adatokban többnyire meghaladta a 10 százalékot,<br />
míg 2016-ban 7 és 11 százalék között mozgott a vizsgált régiókban.<br />
A két kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a külföldi munkavállalást<br />
tervezők aránya jelentősen nőtt, kivételt jelent Felvidék, ahol csupán néhány<br />
százalékos eltérés mutatkozott. A kárpátaljai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> foglalkoznak leginkább<br />
a külföldi munkavállalással, több mint kétharmaduk szeretne a jövőben<br />
más országban munkát vállalni. Az erdélyiek 57 százaléka, a vajdaságiak 53<br />
százaléka szintén külföldön dolgozna, míg a felvidékiek közül a többi régióban<br />
élő társaikhoz képest kevesebben (39 százalék) tervezik ezt. 10 2001-ben<br />
Belső-Erdély esetén volt a legmagasabb (52 százalék) a külföldi munkavállalási<br />
terveket fontolgatók aránya, <strong>Kárpát</strong>alján ekkor még a <strong>fiatalok</strong> 41 százaléka<br />
tervezte, hogy szülőhelyétől távol vállal munkát. A vajdasági, a székelyföldi és<br />
a felvidéki <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> mutattak legkevésbé érdeklődést a külföldi munka<br />
iránt, nagyjából egyharmaduk foglalkozott ezzel.<br />
Az elmúlt másfél évtized alatt a <strong>magyar</strong> identitás lényeges eleme (önbesorolás)<br />
összességében is némileg gyengült, Felvidéken azonban erőteljes asszimiláció<br />
tapasztalható a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> között. 11 A nemzeti önbesorolás a vizsgált<br />
régiók közül csak Felvidék esetében jelzi az identitás változását, 2001-ben a<br />
magukat <strong>magyar</strong>ként definiálók aránya Felvidéken 95 százalék volt, 2016-ban<br />
77 százalék. A régióra jellemző erős asszimilációra már a 2011-es szlovákiai<br />
népszámlálási adatok is felhívták a figyelmet (Gyurgyík, 2014). A többi régióban<br />
2001-hez hasonlóan 2016-ban is a válaszadók több mint 95 százaléka<br />
10 A <strong>magyar</strong>országi munkavállalási tervekkel külön kérdés foglalkozott, ami arányaiban nagyon hasonló képet<br />
mutat. <strong>Magyar</strong>országon leginkább a kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> szeretnének dolgozni (72 százalék), utánuk<br />
legnagyobb arányban a vajdasági <strong>fiatalok</strong> fontolgatják ugyanezt (60 százalék). Az erdélyi 15–29 évesek<br />
közel fele (47 százalék) szeretne a jövőben <strong>Magyar</strong>országon dolgozni, míg a felvidékiek kétötödének tervei<br />
között szintén szerepel a jövőbeni <strong>magyar</strong>országi munkavállalás.<br />
11 részletesebb elemzés szükséges ahhoz, hogy megállapíthassuk, ebben mekkora szerepe van az anyanyelvi<br />
oktatásnak. A külhoni régiók közül egyedül Felvidéken csökkent 2001 óta a <strong>magyar</strong> nyelvű alapfokú<br />
oktatásban résztvevő <strong>fiatalok</strong> aránya. Az alapfokú oktatás tekintetében 2001 és 2016 között a kizárólag<br />
<strong>magyar</strong> nyelven és a vegyes nyelven folyó képzési arányok megváltoztak. Belső-Erdély és Vajdaság esetén<br />
növekedett a kizárólag <strong>magyar</strong>ul tanulók aránya, Felvidéken viszont csökkent a <strong>magyar</strong> általános iskolába<br />
járó tanulók aránya.<br />
55
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
<strong>magyar</strong>nak tekintette magát. Ugyanakkor a <strong>magyar</strong>ként való önazonosítás változatlanságával<br />
együtt nem csak Felvidéken gyengül a <strong>magyar</strong> nemzethez való<br />
tartozás kognitív és affektív viszonyulása. 2001-ben mindenhol meghaladta a<br />
90 százalékot azoknak az aránya, akik szerint a helyi <strong>magyar</strong>ok részét képezik<br />
a <strong>magyar</strong> nemzetnek. A 2016-os eredmények alapján minden régióban csökkenést<br />
tapasztalhatunk. Legkisebb arányban a felvidékiek (67 százalék), legnagyobb<br />
arányban a kárpátaljai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> (91 százalék) tekintik a <strong>magyar</strong><br />
nemzet részének a helyi <strong>magyar</strong>ságot. Erdélyben és Vajdaságban ennél némileg<br />
alacsonyabb, de meggyőző többségű az arány (85–88 százalék). Fontos azt is<br />
megjegyezni, hogy <strong>Kárpát</strong>alja kivételével a <strong>fiatalok</strong> legalább fele úgy gondolja,<br />
hogy a helyi <strong>magyar</strong> közösség részét képezi a többségi nemzetnek.<br />
A nemzeti identitás szempontjából is fontos vallásosság mértéke összességében<br />
inkább stagnált, de Felvidéken valamelyest csökkent és kismértékben nőtt<br />
Sorrend<br />
<strong>Magyar</strong>ország Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Erdély Vajdaság<br />
1.<br />
anyagi<br />
nehézségek,<br />
létbizonytalanság,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés<br />
43<br />
anyagi<br />
nehézségek,<br />
létbizonytalanság,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés<br />
50<br />
anyagi<br />
nehézségek,<br />
létbizonytalanság,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés<br />
30<br />
alkohol<br />
elterjedése<br />
22<br />
anyagi<br />
nehézségek,<br />
létbizonytalanság,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés<br />
29<br />
2.<br />
bizonytalanság,<br />
kiszámíthatatlan<br />
jövő<br />
37<br />
bizonytalanság,<br />
kiszámíthatatlan<br />
jövő<br />
35<br />
alkohol<br />
elterjedése<br />
24<br />
21<br />
munkanélküliség,<br />
elhelyezkedési<br />
nehézségek<br />
munkanélküliség,<br />
elhelyezkedési<br />
nehézségek<br />
22<br />
3.<br />
céltalanság,<br />
nem tudják,<br />
mit akarnak<br />
19<br />
céltalanság,<br />
nem tudják,<br />
mit akarnak<br />
16<br />
munkanélküliség,<br />
elhelyezkedési<br />
nehézségek<br />
24<br />
anyagi<br />
nehézségek,<br />
létbizonytalanság,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés<br />
20<br />
alkohol<br />
elterjedése<br />
19<br />
4.<br />
drogok, kábítószerek<br />
elterjedése<br />
14 bűnözés 15<br />
bizonytalanság,<br />
kiszámíthatatlan<br />
jövő<br />
16<br />
céltalanság,<br />
nem tudják,<br />
mit akarnak<br />
15<br />
bizonytalanság,<br />
kiszámíthatatlan<br />
jövő<br />
14<br />
5.<br />
alkohol<br />
elterjedése<br />
12<br />
alkohol<br />
elterjedése<br />
15<br />
drogok, kábítószerek<br />
elterjedése<br />
15<br />
elvándorlás,<br />
külföldre<br />
vándorlás<br />
15<br />
elvándorlás,<br />
külföldre<br />
vándorlás<br />
13<br />
1. táblázat: Problémák<br />
(Ön szerint ma <strong>Magyar</strong>országon/itt, ebben az országban melyik az ifjúság legégetőbb problémája?<br />
És mit tart a második legégetőbb problémának ezek közül?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000, N Felvidék<br />
= 1000, N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500, N Erdély<br />
= 2000, N Vajdaság<br />
= 500;<br />
két válaszlehetőség, együttes százalékos megoszlása)<br />
56
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
<strong>Kárpát</strong>alján. 2001-ben Erdély és <strong>Kárpát</strong>alja esetében a válaszadók negyede<br />
nyilatkozott arról, hogy vallásos és az egyház tanításait követi, ami hasonlóan<br />
alakult 2016-ban is, azzal a különbséggel, hogy <strong>Kárpát</strong>alján többen, a <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> 31 százaléka érez így. Felvidéken jelentős különbséget láthatunk a<br />
2001-es közel 20 százalékról 10 százalékra csökkent az egyháziasan vallásosok<br />
aránya, míg Vajdaságban érdemben nem változott (12 vs. 13 százalék). A<br />
maguk módján vallásosak aránya mérséklődött, 54–65 százalék között mozgott<br />
2001-ben és 40–57 százalék között 2016-ban.<br />
A 2016-os eredmények alapján a 15–29 évesek „a <strong>fiatalok</strong>” legégetőbb problémájaként<br />
leggyakrabban az anyagi nehézségeket azonosították. Mint a fentiekben<br />
láthatjuk (1. táblázat) egyedül Erdély esetében szerepel más (az alkohol<br />
elterjedése) az élen, a többi esetben az „anyagi nehézségek, létbizonytalanság,<br />
szegénység, elszegényedés” képezi a <strong>fiatalok</strong> szerint az elsőszámú problémát.<br />
Az öt leggyakrabban említett problémát tekintve megállapíthatjuk, hogy az<br />
anyagi jellegű nehézségek mindenhol szerepelnek és ugyanez a helyzet az alkohol<br />
elterjedésével. Négy esetben szerepel az első ötben a bizonytalanság és<br />
három-három esetben a céltalanság, valamint a munkanélküliség.<br />
A külhoni régiókra vonatkozóan megállapítható, hogy az ezredfordulón a<br />
<strong>magyar</strong>országi eredményekhez hasonlóan a munkanélküliség aggasztotta leginkább<br />
a <strong>fiatalok</strong>at, amit a legtöbb térségben a kilátástalan jövő és a pénztelenség<br />
követtek. 2001 és 2016 közötti változásról elmondható, hogy a 15–29<br />
évesek saját generációjuk szempontjából továbbra is az egzisztenciális kérdéseket<br />
emelték ki, bár kevésbé látják problémának a munkavállalást, inkább az<br />
anyagi biztonság megteremtése miatt aggódnak. Összességében megállapítható,<br />
hogy az ezredfordulót követően a konkrét problémák említésének súlya<br />
csökkent és ezzel együtt növekedett azon problématípusok említése, amelyek<br />
életérzést közvetítenek, ebből adódóan megoldásuk is összetettebb.<br />
IV. MAGYARORSZÁGI IFJÚSÁGÉRTELMEZÉSEK ÉS KRITIKÁJUK<br />
Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi szakirodalomban két olyan keretrendszer<br />
formálódott, amelyek értelmezési kereteket biztosítottak az ifjúsági vonatkozású<br />
elméleti munkákhoz, empirikus kutatásokhoz és köztük a nemzetközi összehasonlító<br />
vizsgálatokhoz. Ez a két kiemelt tematika az élethelyzet bemutatásán<br />
alapuló „átmenet” diskurzusa és az életmódot középpontba helyező ifjúsági<br />
„kultúra” diskurzusa (részletesen lásd a vonatkozó fejezetben: Szanyi, 2018).<br />
A nemzetközi diskurzusokba többé-kevésbé illeszkedő vagy onnan táplálkozó,<br />
de kifejezetten <strong>magyar</strong>országi vonatkozású narratívák közül három<br />
fontosabb emelhető ki Nagy és Tibori (2016) szerint, melyek a következők:<br />
57
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
az ifjúsági korszakváltás elmélete (Gábor, 2004), az ifjúságügy narratívája<br />
(Nagy, 2013b) és az új csendes generáció paradigmája (Székely, 2014). Ezek<br />
az elméletek nem ugyanazon dimenziók mentén beszélnek a <strong>fiatalok</strong>ról: az<br />
ifjúságügy narratívája arra igyekszik választ találni, hogy kik a <strong>fiatalok</strong>, az új<br />
csendes generáció arra koncentrál, hogy milyenek, az ifjúsági korszakváltás<br />
elmélete leginkább a miértre keresi a választ. Ugyanakkor a modellek mindegyike<br />
kapcsolható a nemzetközi diskurzusokhoz, az ifjúsági korszakváltás az<br />
átmenet diskurzusához kapcsolódik szorosan, míg az ifjúságügy narratívája<br />
fejlődéslélektani megközelítések közé illeszkedik, az új csendes generáció<br />
koncepciója a generációs elméletek mentén fogalmazódik meg.<br />
Az elméletek és kritikájuk azt mutatja, hogy ezekkel a modellekkel teljes<br />
körű, <strong>magyar</strong>ázó leírását adni az elmúlt évtizedeknek nem lehetséges, ugyanakkor<br />
mindegyik alkalmas eszköze annak, hogy a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>ról<br />
átfogó képet alkothassunk (Nagy – Tibori, 2016). Kifejezetten a külhoni <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong>ra vonatkozó átfogó narratíva nem készült, ugyanakkor a határon<br />
túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>ról számos munka született. Ezek közül a legjelentősebbek<br />
több régió egyidejű vizsgálatával valósultak meg, így a 2001-es <strong>ifjúságkutatás</strong><br />
(MOZAIK2001) és a 2015-ös GeneZYs kutatás, jellemzően azonban egyegy<br />
régióra vonatkoztak. Az elmúlt évtizedek külhoni <strong>ifjúságkutatás</strong>airól ad<br />
részletes összefoglalót Ercsei (2017) a romániai, Morvai (2017) a szlovákiai,<br />
Szerbhorváth (2017) a szerbiai, illetve Csernicskó és Hires-László (2017) az<br />
ukrajnai gyakorlatra vonatkozóan.<br />
Ebben a fejezetben a fent említett három elméletet, azok kritikáját és a<br />
2016-os adatok alapján történő empirikus ellenőrzését végezzük el a <strong>magyar</strong>országi<br />
kutatás adatainak felhasználásával. Szétfeszítené a munka kereteit és<br />
a részben eltérő kérdőívek miatt korlátozottan kivitelezhető a <strong>magyar</strong>országi<br />
elméleti modellek érvényességének vizsgálata a határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
körében. A kereteken túlnyúlás oka az a sajátos tulajdonság, hogy az<br />
egyes régiókat az eltérő súlyuk és helyzetük miatt önállóan érdemes vizsgálni,<br />
amelytől jelen munkában eltekintünk.<br />
Az ifjúsági korszakváltás<br />
Az ifjúsági korszakváltás elméletét Gábor (2004) Zinnecker nyomán vizsgálja,<br />
aki két ifjúsági korszakot különböztet meg: az indusztriális társadalomra<br />
jellemző átmeneti ifjúsági korszakot és a posztindusztriális társadalomra jellemző<br />
iskolai ifjúsági korszakot (Fazekas – Székely, 2016). A modern vagy<br />
posztindusztriális társadalomra jellemző átmeneti ifjúsági korszak a gyermekkor<br />
és a felnőttkor közötti átmenetet – annak kényszerű folyamatát – jelöli.<br />
58
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Az ifjúsági korszakban a felnőttségre való felkészülés, a szakma megszerzése,<br />
a társadalmi reprodukció megalapozása zajlik. Mindez azt jelenti, hogy a fiatalság<br />
idejére a társadalom türelemmel tekint, felmenti őket az erőforrásaik a<br />
társadalom érdekében való felhasználása alól, azaz nem várja el a családalapítást,<br />
az adófizetést. Ezzel szemben a posztmodern vagy posztindusztriális<br />
társadalom a normalizált életút helyett „választásos életrajzot” kínál az ifjúsági<br />
korszakban lévőknek, amelyben az oktatási idő megnyúlása (az ifjúság<br />
skolarizálódása) és jelentőségének felértékelődése jóval autonómabb időszakot<br />
teremt: a korábbi kontrollszerep gyengül, a média és a szabadidőipari<br />
kontrollok erősödnek (Nagy – Tibori, 2016).<br />
Gábor (2004) a két korszakot, Zinnecker nyomán három dimenzió szerint<br />
tartja érdemesnek a vizsgálatra: (1) az idő dimenzió, amelyben a fő kérdés,<br />
hogy a <strong>fiatalok</strong> idejük mekkora hányadát fektetik az ifjúsági életszakaszba;<br />
(2) a szociális tér, amelyben a fő kérdés a felnőtt társadalom intézményeinek<br />
és csoportjainak hatása az ifjúsági életszakaszra; (3) a kulturális autonómia<br />
foka, amely az ifjúsági kultúra önállóságát teszi fő kérdéssé.<br />
Gábor (2004) állítása szerint a kilencvenes években <strong>Magyar</strong>országon is kialakult<br />
az iskolai ifjúsági korszak, amely azt jelenti, hogy az ifjúsági korszakváltás a<br />
nyugati tendenciákhoz képest hazánkban 15–20 évvel később jelentkezett, részben<br />
az általános megkésettség, részben a rendszerváltást megelőző lefojtottság<br />
miatt. „<strong>Magyar</strong>országon is kialakult az új, az iskolai ifjúsági korszak. Megteremtődtek<br />
az iskolában eltöltött idő megnövekedésének előfeltételei a közoktatás,<br />
majd a felsőoktatás expanziója, a középosztályosodás, a gazdasági, technológiai<br />
fejlődés, a fogyasztás expanziója révén (fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói<br />
és szolgáltatói ipar hihetetlen mértékű kiterjedése), amely a <strong>fiatalok</strong> körében egyre<br />
növekvő emancipálódási törekvésekkel párosult” (Gábor, 2004:63).<br />
A modell két forgatókönyvvel számol: a munkanélküliségi forgatókönyvhöz a<br />
társadalom alatti osztály újratermelődése, míg a szabadidős forgatókönyvhöz<br />
a középosztályosodás társul. Az ifjúsági korszak a foglalkoztatás válságának<br />
korszaka, amely munkanélküliséggel és a munka relativizálásával (fogyasztás<br />
és az oktatási rendszerben való lét is munka lehet) jár együtt. A munkanélküliségi<br />
forgatókönyv esetén már nagyon korán megmutatkozik a társadalom<br />
alatti osztály, amelyet Gábor (2004) azon <strong>fiatalok</strong> csoportjaként azonosít, akik<br />
az iskolarendszerből kiszorulnak és ennek következtében a társadalmi integrációjuk<br />
is megnehezedik.<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> 2000-es évi adatfelvétele alapján Gábor (2004)<br />
megállapítja, hogy legfeljebb általános iskolai végzettség megszerzésénél megreked<br />
a <strong>magyar</strong> 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> valamivel több mint egytizede (12 százalék).<br />
Ezek közül a többség megszerzi az általános iskolai végzettséget (10 százalék),<br />
59
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
de egy részük lemorzsolódik (2 százalék). A 2016-os adatok azt mutatják, hogy<br />
az általános iskolai végzettségnél – időlegesen vagy örökre – megrekedtek aránya<br />
9 százalék, amelyből a nagyobb rész (7 százalék) úgy gondolja, nem fogja<br />
már folytatni a tanulmányait. Ez a jelentékeny csoport 12 egyértelműen leszakadó<br />
réteget képez, ahol a különböző dimenziókban értelmezhető hátrányok<br />
koncentrálódnak.<br />
2000 2016<br />
általános iskolai végzettséget szerzett,<br />
nem tanul tovább<br />
10 7<br />
általános iskolából lemorzsolódott 2 2<br />
összesen leszakadó 12 9<br />
2. táblázat: Leszakadók<br />
(N 2000-2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Az empirikus adatok azt mutatják tehát, hogy a társadalom alatti osztály újratermelődésében<br />
az általános iskolai szint vagy az alatti újratermelés csökkent.<br />
Ugyanakkor mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csökkent a munkanélküliségi<br />
forgatókönyv valószínűsége, hiszen egy-egy társadalomban az iskolai<br />
végzettség általános emelkedésével az alacsonyabb végzettségek kevesebbet<br />
érnek.<br />
A szabadidős forgatókönyv a társadalom középosztályosodásával számol, a<br />
középosztályosodást a fogyasztási dimenzióban vizsgálja. Gábor (2004) állítása<br />
szerint a <strong>fiatalok</strong> egyre inkább a piac szereplőivé, fogyasztóivá válnak, ez<br />
azt jelenti, hogy egyre több fogyasztási eszközt (szórakozásra való eszközt)<br />
birtokolnak. Az olyan infokommunikációs eszközök birtoklása esetén, mint a<br />
számítógép vagy az internet-hozzáférés, illetve a 2012–2016 relációban vizsgált<br />
eszközök (okostelefontól a videójátékig) esetén ez kétségtelenül így van.<br />
Megemlíthető ugyanakkor, hogy a társadalom egészének ellátottsága növekszik<br />
ezen fogyasztási javak esetén és az természetesnek tekinthető, hogy a<br />
<strong>fiatalok</strong> az innovációkat előbb adaptálják.<br />
Az elmélet azonban nem pusztán az iskolai végzettség és munkapiaci pozíció<br />
vagy a szabadidő és fogyasztás esetén írja le az ifjúságot. A társadalmi<br />
újratermelésre koncentrálva a családalapítás és gyermekvállalás időbeli kitolásával<br />
a származási családról leválás késleltetésével is foglalkozik. Elismeri azt<br />
az ellentmondást, amely a modellből következő kulturális függetlenség és a<br />
12 nagyjából 266 ezer fő volt az ezredfordulón, 2016-ban 150 ezerre tehető a létszámuk.<br />
60
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
tovább fennálló függés között feszül (pl. egzisztenciális függés a származási<br />
családtól vagy az államtól). Sokfélének és fragmentáltnak látja az ifjúsági életszakaszt,<br />
amelyet rendkívül sok bizonytalanság szegélyez. És mindez annak<br />
ellenére igaz, hogy bizonyos értelemben a mai ifjúság egy alapvetően biztonságos<br />
világban él, így a veszélyeztetettsége és a bizonytalanság forrása elsősorban<br />
egzisztenciális vagy pszichológiai lehet, így pl. a kockázati magatartások<br />
növekedhetnek (Gábor, 2004).<br />
Nagy és Tibori (2016) az elmélettel kapcsolatos kritikájukban megjegyzik, hogy<br />
Giddens (1992) olvasatában a választásos életszakasz inkább reflexív folyamat,<br />
továbbá az ifjúsági korszakváltás elmélete csak a felnőttkorba lépés előtt megnyúló<br />
ifjúkorra koncentrál, kihagyja számításából a szűkülő gyermekkort.<br />
Az ifjúságügy narratívája<br />
Az ifjúságügy narratívája (Nagy, 2013b) az egyén és a csoport szerepével, az<br />
egyén döntési és felelősségvállalási kompetenciái alapján próbálja leírni az ifjúság<br />
speciális jellemzőit. Állítása szerint az életkorokkal definiált csoportok<br />
nem feltétlenül feleltethetők meg az ifjúsági életszakasznak. Az egyén érését<br />
(felnőtté válását) felelősségvállalások határolják: a magáért való felelősségvállalás<br />
(döntés), illetve a másokért való felelősségvállalás (a döntésekkel járó<br />
felelősségek). Ezek alapján három csoportot lehet azonosítani: (1) a felelősség<br />
megjelenésétől a biológiai érettségig; (2) a biológiai érettségtől a pszichés<br />
érettségig; (3) a pszichés érettségtől a szociológiai-társadalmi érettségig. Az<br />
ifjúság ilyetén meghatározása szemben állhat az életkori korhatárok szerinti<br />
besorolással (hagyományos statisztikai modell), hiszen nem feltétlenül esik<br />
egybe a biológiai, jogi és a szociológiai felnőttkor.<br />
A 2012-es nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> adatainak elemzésével Nagy (2013b)<br />
az elméleti 15–29 éves ifjúsági csoport és az érettség közötti inkonzisztenciát<br />
mutatja be. Feltehetjük, hogy a <strong>fiatalok</strong> olyan biológiailag feltétlenül érett,<br />
pszichésen érett vagy nem érett, de társadalmi érettség tekintetében éretlenek,<br />
akik a 15–29 éveseknek feleltethetők meg. Ehhez képest az adatok azt<br />
mutatják, hogy alig minden második 15–29 éves tartozik tisztán a <strong>fiatalok</strong> közé<br />
(nem gyermek már, de még nem felnőtt), a többiek nem feleltethetők meg a<br />
hagyományos statisztikai modellnek. Mindez azt jelenti, hogy van értelme az<br />
érettségalapú meghatározásnak, amely valósabb képet festhet az ifjúságról,<br />
mint a pusztán életkori alapú besorolás.<br />
A modell kritikájaként említhető, hogy az életkori meghatározás leegyszerűsítő<br />
egydimenziós értelmezésével szemben ugyan életszerűbb megközelítés,<br />
azonban nehezebbé válik a csoportbesorolás értelmezése, a kutatói szubjek-<br />
61
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
tivitás miatt, és megnehezíti a mérhetőséget. A modell további problémája,<br />
hogy a következtetése nem longitudinális, hanem keresztmetszeti adatokon<br />
alapszik.<br />
A 2016-os kutatásban – részben Nagy (2013b) munkája alapján – 2012-eshez<br />
képest alaposabban vizsgáltuk a kérdéskört. A biológiai érettség tekintetében<br />
a szexuális élet megkezdése mellett a „nemi érettséget” közvetlen kérdéssel<br />
is vizsgáltuk. Nemileg érettnek tekintette magát a megkérdezettek háromnegyede<br />
(76 százalék) és nemi életét kétharmaduk (69 százalék) kezdte meg.<br />
Nemi érettségét a megkérdezettek többsége 13–15 éves korában érte el, míg<br />
a szexuális életet többségük 16–17 évesen kezdték meg. A pszichés érettség<br />
tekintetében jórészt a 2012-ben is használt dimenziókat vizsgáltuk 13 azzal a<br />
kiegészítéssel, hogy a 2016-os kérdőívben kérdésként szerepel az is, hogy mások<br />
felnőttként kezelik-e. A hivatkozott kérdések vizsgálata azt mutatja, hogy<br />
a biológiai érettséghez hasonló arányban, a <strong>fiatalok</strong> héttizede tekinti magát<br />
érettnek pszichés tekintetben (az 1-től 5-ig terjedő skála 4-es és 5-ös értékei<br />
alapján). Az egyes szempontok nagyfokú együttjárást mutatnak 14 , ami egyrészt<br />
konzisztens gondolkodásra, másrészt a szempontok azonos dimenzióba<br />
tartozására utal. A 2012-es gyakorlatnak megfelelően egy főkomponensben 15<br />
összefoglalt változóval dolgoztunk tovább a pszichés érettség vizsgálata során.<br />
2012-es adatokon Nagy (2013b) a szociológiai-társadalmi érettség tekintetében<br />
a családi állapotot, a saját gyermeket és az önálló háztartást vizsgálta.<br />
Hasonló kiindulással a 2016-os adatokon is a származási családról való leválást<br />
vizsgáltuk az alábbi ismérvek alapján: elköltözés (a szülői házból, szülőktől<br />
függetlenül él), tanulmányok befejezése (befejezte a tanulmányait), gyermekvállalás<br />
(vállalt saját gyermeket), munkapiaci aktivitás (főtevékenységként keresőtevékenységet<br />
folytat). A megoszlásokat szemlélve (1. ábra), megfigyelhetjük,<br />
hogy a pszichés dimenzióhoz képest ebben a tekintetben gyengébb az<br />
együttjárás, amely az összetett élethelyzeteknek köszönhető. A szociológiaitársadalmi<br />
érettség tekintetében érettnek tekintettük azokat, akik megkezdték<br />
az önálló életüket, azaz akik az értelmezési dimenziók közül (befejezte<br />
tanulmányait és/vagy dolgozik; gyermeke van; elköltözött a szüleitől) legalább<br />
kettő esetén érettek.<br />
Együtt vizsgálva a három dimenziót megfigyelhetjük, hogy egyrészt az érettségi<br />
dimenziók logikailag megfelelő sorrendben követik egymást, másrészt a<br />
2012 és 2016 adatfelvételei meglehetősen hasonló eloszlást mutatnak.<br />
13 Konkrét tervei vannak a jövőre nézve; mindig számol a döntései lehetséges kimenetelével; az élete fontos<br />
kérdéseiben önállóan dönt; felnőttnek érzi magát.<br />
14 A Pearson-féle korrelációs együtthatók minden esetben rendkívül erősek (a leggyengébb 0,74).<br />
15 A főkomponens mindegyik változó hatását magában hordozza (kommunalitások 0,59–0,75 között) és az eredeti<br />
változók információtartalmának nagy részét (69 százalék) megőrzi.<br />
62
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
100%<br />
80%<br />
19<br />
24<br />
46<br />
50<br />
60%<br />
66<br />
72<br />
40%<br />
81<br />
76<br />
20%<br />
54<br />
50<br />
34<br />
28<br />
0%<br />
biológiai<br />
2012<br />
biológiai<br />
2016<br />
pszichés<br />
2012<br />
pszichés<br />
2016<br />
társadalmi<br />
2012<br />
társadalmi<br />
2016<br />
érett<br />
nem érett<br />
1. ábra: Az érettség ismérvei a 15–29 éves célcsoportban<br />
(N = 7823; százalékos megoszlás, a 2012-es adatok forrása: Nagy, 2013)<br />
Az érettségi dimenziókat együtt vizsgálva a 2012-es adatok alapján végzett elemzés<br />
eredményeit is figyelembe véve a következőket állapíthatjuk meg (3. táblázat):<br />
2016-ban a megkérdezettek valamivel több mint tizede (14 százalék; 2012-ben<br />
13 százalék) tekinthető még gyermeknek, azaz sem biológiai, sem pszichés, sem<br />
társadalmi vonatkozásban nem tekinthető érettnek. Serdülőként (29 százalék;<br />
2012-ben 22 százalék) azonosíthatók azok, akik a nemi életüket már megkezdték,<br />
de pszichés és társadalmi értelemben még nem tekinthetők érettnek. Fiatal<br />
felnőttnek (23 százalék; 2012-ben 26 százalék) tekinthetjük azokat, akik a biológiai<br />
és a pszichés érettség ismérveinek egyaránt megfelelnek, de önálló életüket<br />
még nem kezdték meg. A megkérdezettek 14 százaléka (2012-ben 22 százaléka)<br />
felnőttnek tekinthető, azaz mindhárom érettségi dimenzióban érett. A logikai<br />
besorolás olyan kategóriákat is megmutat, amelyek az érettségmodell egymásra<br />
épülését árnyalja. Ebben a tekintetben a legnagyobb csoport, a 15–29 évesek<br />
tizedét (10 százalék, 2012-ben 11 százalék) kitevő kényszerfelnőttek csoportja,<br />
akik pszichésen még nem felnőttek, de biológiailag és társadalmi körülményeiket<br />
tekintve is már érettnek tekinthetők. Végül pszichésen koravénként (2016-ban és<br />
2012-ben is egyaránt 5 százalék) határozhatók meg azok, akik pszichésen már<br />
érettnek számítanak, de társadalmilag nem, és nemi életet még nem élnek. Nagyon<br />
kis (3 százalék), 2012-ben szinte elhanyagolható (1 százalék alatti) arányban<br />
jelen voltak azok is, akik társadalmilag és pszichésen már érettnek számítanak,<br />
de biológiai értelemben még nem érettek.<br />
A nagyságrendeket tekintve a 2012-es és a 2016-os arányok meglehetősen<br />
hasonlóak, az egyetlen jelentős különbség a felnőttek kategóriájában van. Nagy<br />
63
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
(2013b) modellje tárgyalása során arra a következtetésre jut, hogy a hagyományos<br />
statisztikai modell mellett az érettségen alapuló modell is életképes és<br />
amint látható, ez nem pusztán keresztmetszeti vizsgálatban igazolható.<br />
biológiai<br />
szempont<br />
pszichés szempont<br />
társadalmi szempontból<br />
nem érett<br />
társadalmi<br />
szempontból érett<br />
nem érett<br />
érett<br />
nem érett 14 (13) 3 (1)<br />
érett 5 (5) 3 (1)<br />
nem érett 29 (22) 10 (11)<br />
érett 23 (26) 14 (22)<br />
3. táblázat: Érettségdimenziók egymáshoz viszonyulása<br />
(N 2016<br />
= 1811; százalékos megoszlás; zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Nagy, 2013b)<br />
A fentiekben bemutatott három érettségi dimenzió (biológiai, pszichés és<br />
szociológiai-társadalmi) bizonyos megkötésekkel, de vizsgálható egyfajta önreflexión<br />
keresztül is. A 2016-os kutatásban arra kértük a 15–29 éveseket,<br />
hogy különböző ismérvek mentén definiálják a fiatalság és felnőttség fogalmát<br />
(csak a <strong>magyar</strong>országi kérdéssorban szerepelt ez a kérdés), amely szerint leginkább<br />
az élethelyzet és az önmeghatározás számít (2. ábra). Mindez tételesen<br />
azt jelenti, hogy 2016-ban <strong>Magyar</strong>országon a 15–29 évesek többsége szerint<br />
leginkább az tekinthető fiatalnak, aki tanul, illetve aki annak érzi magát, valamint<br />
aki a szüleivel lakik. A fiatalság további ismérve egyharmaduk szerint az,<br />
hogy egy fiatal nem dolgozik, eljár szórakozni, nincs önálló jövedelme, illetve<br />
nincs még gyereke. Nagyjából minden negyedik megkérdezett szerint az is<br />
jellemző egy mai <strong>magyar</strong>országi fiatalra, hogy nem kötött még házasságot és<br />
nincs saját lakása.<br />
A felnőttség ismérvei között a legfontosabbnak azt tekintik a <strong>fiatalok</strong>, hogy az<br />
ember önálló döntéseket hoz, dolgozik, van már gyermeke, illetve házasságot<br />
kötött. Több mint felük szerint a felnőttség esetében is releváns szempont,<br />
hogy az illető önmagára felnőttként tekint-e. A szülőktől való elköltözést és<br />
az iskolai tanulmányok befejezését a <strong>fiatalok</strong> 28–30 százaléka gondolja fontos<br />
ismérvnek. Az említési sorrendeket tekintve figyelemreméltó, hogy a 15–29<br />
évesek az életkornak nem tulajdonítanak nagy jelentőséget sem a fiatalság,<br />
sem a felnőttség esetén (mindössze 3–3 százalékuk említette az életkort), ami<br />
azt mutatja, hogy az élethelyzet és önmeghatározás kérdése. Azon kevesek,<br />
akik említették az életkort, átlagosan 25 éves korig tekintenek fiatalnak valakit,<br />
és megítélésük szerint átlagosan 23 éves kortól tekinthető valaki felnőttnek.<br />
64
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
aki iskolába jár<br />
aki annak érzi<br />
magát<br />
aki a szüleivel lakik<br />
61<br />
aki önálló<br />
döntéseket hoz<br />
64<br />
aki már dolgozik<br />
58<br />
56<br />
aki annak érzi magát<br />
55<br />
48<br />
akinek gyereke van<br />
52<br />
aki eljár szórakozni<br />
34<br />
aki házas<br />
50<br />
aki nem dolgozik<br />
akinek nincs önálló<br />
jövedelme<br />
akinek nincs<br />
gyereke<br />
33<br />
31<br />
30<br />
aki szavazhat<br />
akinek van saját<br />
lakása<br />
aki nem lakik otthon<br />
aki már nem jár<br />
iskolába<br />
50<br />
40<br />
30<br />
28<br />
aki nem házas<br />
akinek nincs saját<br />
lakása<br />
25<br />
24<br />
aki tanul és dolgozik<br />
akinek meghalt a<br />
szülője<br />
aki eljár szórakozni<br />
27<br />
21<br />
17<br />
életkor<br />
3<br />
életkor<br />
3<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100% 0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
fiatalnak<br />
felnőttnek<br />
2. ábra: Fiatalság, felnőttség megítélése<br />
(Ön szerint ma <strong>Magyar</strong>országon ki tekinthető fiatalnak? Ön szerint ma <strong>Magyar</strong>országon<br />
ki tekinthető felnőttnek?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
Az új csendes generáció<br />
Szanyi (2018) fentebb megfogalmazza, hogy a nemzetközi ifjúságszociológiai<br />
diskurzusban az elmúlt évtizedekben újult erővel jelentek meg a generációs<br />
elméletek. A generációs megközelítés lendülete a tudományos berkeken kívül<br />
is, a mindennapok közbeszédében is jelentős sikereket ér el. Népszerűek a<br />
különböző generációs tematikával foglalkozó, elsősorban pszichológiai megközelítéssel<br />
operáló humánerőforrás menedzsment és marketing tárgykörbe<br />
sorolható könyvek, cikkek, előadások. A generációk iránti köznapi érdeklődés<br />
fő hajtóerejét a paradigmikus változások adják, amelyek hatására a megváltozó<br />
világban irányjelzőket keresünk. Milyen világ köszönt ránk, milyen lesz ennek<br />
az új világnak az embere, milyen általánosítható jellemzői különböztetik<br />
meg a korábbiaktól – milyen a karaktere az új nemzedéknek?<br />
Mannheim (1969) nyomán a világ változásainak lenyomata a nemzedéki<br />
karakterben érzékelhető, hiszen a generációk közötti különbségek a megélt<br />
szocializációs tapasztalat különbözőségeiből erednek. Amennyiben a szo-<br />
65
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
cializációs hatások megváltoznak és ezen változások képesek tartósságot is<br />
felmutatni, továbbá hatókörük kiterjed a társadalmi normák elsajátításának<br />
legfontosabb életszakaszára – amely a gyermek- és fiatalkor – meghatározhatják<br />
egy-egy generáció karakterét. Mindez azt jelenti, hogy egy-egy generáció<br />
karakterének eredőjét a szocializáció változásaiban kell keresnünk. A<br />
szocializáció hagyományos közegei (család, iskola) mellé – amelyek szintén<br />
változófélben vannak – felzárkóztak a globális trendekhez igazodó tömegmédia<br />
és a digitális világ közegei 16 , amelyek a kapcsolódás szorosságát és<br />
képviselt normáikat tekintve jelentékeny hatásúnak bizonyultak. A generációs<br />
elmélet eredménye, hogy napjaink tizen-huszonéveseit leggyakrabban Z generációként<br />
emlegetjük és elsősorban a digitális szocializáció hatásait keressük<br />
a karakterükben.<br />
Az új csendes generáció paradigmája Mannheim (1969) gondolata mentén<br />
abból indul ki, hogy a karakteres generáció létrejöttéhez szükség van olyan<br />
eseményre, vagy folyamatra, amely azonos (közös) élményként, vagy az életet<br />
meghatározó körülményként a nemzedéket elkülöníti más nemzedékektől.<br />
A különböző generációk karakterét meghatározza az a társadalmi, hangulati<br />
környezet, amelyben szocializációjuk végbement. Strauss és Howe modellje 17<br />
szerint a nagyjából 20 éves intervallumok szerint egymást váltó nemzedékekből<br />
és az egymást követő archetípusokból következik, hogy a 2000-es<br />
évek elejétől születettek karakterükben hasonlatosak a II. világháború előtt<br />
születettek nemzedékére az ún. csendes generációra, azaz egy új csendes<br />
generációként azonosíthatók (Székely, 2014).<br />
Ugyanakkor a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> életében a szocializmus alatti megkésettség,<br />
majd a rendszerváltást követő sokk is érzékelhető, ami a nyugati<br />
világot nem, vagy kevéssé érintette. Strauss és Howe modelljéből következhet,<br />
hogy a rendszerváltozás krízise egy amolyan új csendes generáció karakterét<br />
rajzolta meg <strong>Magyar</strong>országon. Ez nem esik egybe a nyugati világban<br />
várt 2000 és 2020 közötti születettek nemzedékével, hanem nagyjából egy<br />
nemzedékkel korábbra, a rendszerváltás környékén születettekre vonatkozik.<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> 2012-es adatait vizsgálva elmondható, hogy az<br />
egyes szocializációs közegekre – az elsődleges szocializációs közegre (család<br />
és családi értékek), a másodlagos szocializációs közegre (iskola és munkahely),<br />
valamint a harmadlagos szocializációs közegre (szabadidős terek és tevékeny-<br />
16 A generációs különbségek demonstrálásában már a baby boom nemzedék esetén megjelenik a média<br />
hatása (televízió), amely azt követően X (számítógép) és Y (internet) esetében is markáns karakterképző<br />
szerepet tölt be.<br />
17 A Strauss és Howe (1991) által alkotott modell a generációkról való gondolkodás fontos alaptétele, amely szerint<br />
a generációváltás ciklikusan megy végbe nagyjából 20 évenként és ezen ciklusok szerint egymást váltogatva<br />
beszélhetünk alapvetően domináns és visszahúzódó nemzedékekről.<br />
66
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
ségek, ezen belül média- és kultúrafogyasztás, digitális terek és tevékenységek,<br />
sport és kockázati magatartások, civil aktivitás) – egyaránt jellemző a<br />
csendesség.<br />
konformitás<br />
• nem akarja megdönteni a<br />
status quót<br />
• elfogadja a szülei életeszményét<br />
passzivitás<br />
• civil aktivitás hiánya<br />
• apolitikus, visszahúzódó attitűd<br />
• otthon, képernyők előtt töltött<br />
szabadidő<br />
• stagnáló, mozgásszegény életmód<br />
• stagnáló, deviáns magatartások<br />
általánosan tapasztalható<br />
bizonytalanság<br />
• elkötelezettség hiánya<br />
• céltalanság<br />
• befelé figyelés<br />
• a rendezettség iránti vágy<br />
3. ábra: Az új csendes generáció fontosabb ismérvei<br />
(forrás: saját szerkesztés)<br />
Az új csendes generáció karakterének három fő tulajdonsága (konformitás,<br />
passzivitás, bizonytalanság) a szocializációs közegek részletes vizsgálatát követően<br />
került bemutatásra (Székely, 2014). A 2016-os kutatás eredményei<br />
lehetőséget kínálnak arra, hogy megvizsgáljuk és bemutassuk szinte azonos<br />
ismérvek alapján az esetleges változásokat 2012 és 2016 között.<br />
Az elsődleges szocializációs közegben (4. táblázat) a családi állapotot tekintve<br />
jelentős különbségeket nem találunk, ugyanúgy domináns a párkapcsolat<br />
nélküli <strong>fiatalok</strong> száma és a tényleges gyermekvállalásban sincs különbség a<br />
két vizsgált időpont között. A bizonytalanság a házasság tekintetében jelentősen<br />
csökkent, ugyanakkor a gyermekvállalás tekintetében növekedett, így<br />
a változás iránya nem egyértelmű. A szülői életeszmény elfogadása növekedett<br />
2012-höz képest, a szülőktől való különköltözési vágy azonban mérséklődött.<br />
A tanulás és a munka világában, azaz a másodlagos szocializációs közegben<br />
a családhoz képest komolyabb különbségeket érzékelhetünk, ha ez első<br />
ránézésre nem is látszik (5. táblázat). Összességében megállapítható, hogy a<br />
67
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
Ismérvek<br />
családi állapot<br />
jövő bizonytalansága<br />
szülői értékek elfogadása<br />
otthonmaradás<br />
Csendesség mértéke<br />
39 (42) százalék egyedülálló (partnerkapcsolata nincs);<br />
86 (85) százaléknak nincs gyermeke<br />
11 (18) százalék nem tudja, hogy szeretne-e házasságot kötni;<br />
22 (15) százalék nem tudja hány gyermeket szeretne<br />
54 (46) százalék teljes mértékben elfogadja azt, amilyen elvek<br />
szerint szülei élnek<br />
37 (41) százalék nem tervez költözést<br />
4. táblázat: Csendesség az elsődleges szocializációs közegben 2016-ban<br />
(zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014)<br />
munkapiaci aktivitás felé mozdultak el a 15–29 évesek. Növekedett az aktívak<br />
aránya (részletesen lásd a vonatkozó fejezetben: Szanyi – Susánszky,<br />
2018), de a jelenleg nem aktívak között is látványosan növekedett a munkakeresők<br />
aránya – azaz többen dolgoznak és azok közül is többen keresnek<br />
munkát, akik jelenleg nem aktívak a munkapiacon. Nem változott jelentősen<br />
azoknak az aránya, akik a következő évekre változatlanságot prognosztizálnak<br />
magukra vonatkozóan, ugyanakkor a bizonytalanok aránya csökkent. A<br />
bizonytalanok aránya a jövőbeli tanulmányokkal kapcsolatban is csökkent,<br />
ugyanakkor a passzívak aránya nem változott, ennek oka az, hogy 2016-ban<br />
többen vannak (42 százalék vs. 2012-ben 34 százalék), akik biztosan tudják,<br />
hogy nem akarnak már tanulni.<br />
Ismérvek<br />
jövő változatlansága<br />
tanulási szándék<br />
munkavégzés szándéka<br />
Csendesség mértéke<br />
30–60 (30–70) százalék között számítanak a munkaerőpiaci és<br />
képzettségi változatlansággal és további 4–6 (6–10) százalék<br />
bizonytalan<br />
69 (69) százalék bizonytalan vagy nem kíván (tovább)tanulni<br />
42 (58) százalék nem keres munkát, holott nem dolgozik<br />
5. táblázat: Csendesség a másodlagos szocializációs közegben 2016-ban<br />
(zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014)<br />
A szabadidő tereiben összességében is inkább változatlanságot mutatnak az<br />
adatok, bár az egyes dimenziókban komolyabb elmozdulásokat regisztrálhatunk<br />
(6. táblázat). A szabadidőben továbbra is domináns szerepet kapnak a<br />
képernyős tevékenységek, a televízió és a számítógép-internet szerepe koncentrálódik<br />
a hétköznapok és hétvégék szabadidős elfoglaltságaiban. 2016-<br />
ban a 15–29 évesek nagyobb arányban említették, hogy hétköznap és hétvégén<br />
is jellemző tevékenységeik között szerepel a televízió, a számítógép és<br />
68
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
az internet. Valamelyest tovább csökkent a fizikai kulturális terek látogatottsága<br />
és a sporttevékenységtől távolmaradók aránya sem csökkent. Csökkent<br />
ugyanakkor azoknak az aránya, akik egyáltalán nem dohányoznak, illetve<br />
azok is kisebb arányban vannak jelen, akik állításuk szerint sohasem rúgtak<br />
még be. A civil aktivitás továbbra sem jellemzi a 15–29 éveseket, a négy évvel<br />
korábbi adatokhoz hasonlóan a korosztály háromnegyede (75 százalék) nem<br />
kötődik civil kezdeményezésekhez.<br />
Ismérvek<br />
otthonmaradás<br />
kulturális terek<br />
média terek<br />
online terek<br />
sportolás<br />
dohányzás<br />
berúgás<br />
droghasználat<br />
civil aktivitás hiánya<br />
Csendesség mértéke<br />
(72) százalék hétköznap és hétvégén is jellemzően otthon tölti a<br />
szabadidejét<br />
40–90 (40–80) százalék (szinte) sohasem látogatja a felsorolt<br />
kulturális tereket<br />
65 (42) százalék hétköznap és hétvégén is jellemzően tévét néz<br />
szabadidejében<br />
62 (49) százalék hétköznap és hétvégén is jellemzően számítógépezik,<br />
internetezik szabadidejében<br />
64 (64) százalék egyáltalán nem sportol az esetlegesen kötelező testnevelésórákon<br />
kívül<br />
57 (64) százalék nem dohányzik<br />
57 (67) százalék nem rúgott még be<br />
(91) százalék nem fogyasztott illegális kábítószert<br />
75 (78) százalék nem kapcsolódik semmilyen módon szervezethez<br />
6. táblázat: Csendesség a harmadlagos szocializációs közegben 2016-ban<br />
(zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014)<br />
A 2016-os adatok alapján sem mondhatunk lényegileg mást a 15–29 éves<br />
<strong>fiatalok</strong>ról, mint hogy jellemző rájuk a konformitás, nem akarják megdönteni a<br />
fennálló status quót, többségükben elfogadják a szüleik életeszményét. Jellemző<br />
továbbra is – bár a 2012-es mértékhez képest csekélyebb – a bizonytalanság,<br />
sok esetben hiányzik belőlük az elkötelezettség, céltalanok, amit maguk<br />
is problémaként érzékelnek nemzedékükben, mindeközben vágynak a rendezettségre.<br />
A 2016-os adatok alapján megfigyelhetjük, hogy a <strong>fiatalok</strong> saját nemzedékükre<br />
vonatkoztatott problématérképében a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan<br />
jövő és a céltalanság a 2012-es adatokhoz képest erőteljesebben van<br />
jelen. A 15–29 évesek passzivitása változatlan, a többségük életéből hiányzik<br />
a civil aktivitás, apolitikusak, közéleti kérdésekhez visszahúzódó attitűddel közelítenek.<br />
Szabadidejüket zömmel otthon a képernyők előtt töltik, mozgássze-<br />
69
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
gény életmód jellemzi őket. A kockázati magatartások – ha van is különbség<br />
a sohasem dohányzók és absztinensek között – egyértelmű növekedést nem<br />
mutatnak. (részletesen lásd a vonatkozó fejezetben: Ádám – Susánszky – Székely,<br />
2018).<br />
A 2012-es nagymintás kutatás fontos tapasztalata volt, hogy a <strong>fiatalok</strong> az<br />
olyan kérdésekben, ahol differenciálhatták a válaszukat, jellemzően középre<br />
húzó megoldásokat választottak, 2016-ban ez a középre húzás egyértelműen<br />
csökkent, határozottabb véleménynyilvánítás érzékelhető. A középre húzás<br />
csökkenése együtt jár a válaszmegtagadás, illetve a válaszelkerülés csökkenésével<br />
is, amely magabiztosabb összképet rajzol a <strong>fiatalok</strong>ról. Mindazonáltal a<br />
határozottabb véleménynyilvánítás nem jelenti közvetlenül a csendesség mérséklődését.<br />
A korábbi nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok eredményeihez viszonyítva a 2012-es,<br />
így a 2016-os kutatás is a csendes attitűd általános jelenlétét mutatja, azaz<br />
a <strong>fiatalok</strong>at nagyobb fokú konformitás, bizonytalanság és passzivitás jellemzi,<br />
mint a korábban. Mindez jelentheti azt, hogy az elmélettel kapcsolatosan<br />
megfogalmazott longitudinális elvárás (Nagy – Tibori, 2016) teljesül, azonban<br />
más nem ennyire technikai kérdések is felvetődnek az új csendes generáció<br />
narratívájával kapcsolatban. Nagy és Tibori (2016) az elmélettel kapcsolatos<br />
kritikájukban megjegyzik, hogy az elméleti alap amerikai generációkra vonatkozik,<br />
így korántsem biztos, hogy alkalmas a <strong>magyar</strong> ifjúság leírására. További<br />
problémaként azonosítják, hogy a narratíva nem beszél a csendesség okairól.<br />
A <strong>magyar</strong>országi empirikus adatokból kirajzolódó új csendes generáció az<br />
amerikai névadójától meglehetősen különbözik, de jellegében mégis hasonló.<br />
A <strong>magyar</strong>országi új csendes generációt a korábbi amerikai csendes generációval<br />
összehasonlítva különbségeket találhatunk a társadalmi intézmények iránti<br />
bizalomban, illetve a hagyományok követésében. Az amerikai csendes generáció<br />
jellemzője volt az óvatos, konform, biztonságra törekvő magatartás, amely a<br />
status quo fenntartását segítette. A csendeseket a kemény munka és társadalmi<br />
intézményekbe vetett bizalom jellemezte. Többségük korán megházasodott,<br />
a családi értékek preferálása is igen fontos helyet kapott az életükben (Strauss<br />
– Howe, 1991). A <strong>magyar</strong>országi új csendes generációt ezzel szemben nem<br />
feltétlenül jellemzi a magas szintű bizalom, annak ellenére, hogy az elégedettség<br />
és a jövővel kapcsolatos attitűdök jelentős mértékben mozdultak el pozitív<br />
irányba 2012-höz képest, amely a gazdasági világválság hatásait tekintve az<br />
egyik legnehezebb év volt <strong>Magyar</strong>országon. A hagyományok követésében is<br />
csak részben találunk valódi különbséget, hiszen a tettekben (elköteleződés,<br />
családalapítás, kemény munka) a mai <strong>fiatalok</strong> nem közelítik meg a névadójukat,<br />
ugyanakkor az értékek világában ezek fontossága karakteresen megjelenik.<br />
70
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Az új csendes generáció narratívája nem állít többet annál, mint hogy – elfogadva<br />
Mannheim (1969), illetve Strauss és Howe (1991; 1997) alapgondolatait<br />
a szocializáció hatásairól a generációs karakterben – a rendszerváltás környékén<br />
születő és gyermekkorát töltő <strong>magyar</strong>országi nemzedék csendes attitűdöket<br />
mutat, amely empirikusan is igazolható. A csendesség lehetséges okait – a<br />
krízisek szerepén túl – nem elemzi, elfogadja Strauss és Howe (1991; 1997)<br />
gondolatait a krízisek idején születő nemzedékek csendességéről. Jelen munka<br />
kereteit is szétfeszítené annak vizsgálata, hogy – amennyiben meghatározhatók<br />
– hol találhatók ennek a generációnak a határvonalai és azok mennyiben<br />
igazodnak a közkeletű Y és Z generációk határaihoz.<br />
VI. ÖSSZEFOGLALÁS<br />
Az elmúlt negyedszázad <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>ra vonatkozó kutatásai közül kétségtelenül<br />
a legjelentősebb kezdeményezés az ezredfordulón indult nagymintás<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong>, amely 2016-ban kiterjedt a <strong>Kárpát</strong>-medence nagyobb <strong>magyar</strong><br />
közösségeire is, ezáltal minden eddiginél részletesebb kép alkotható arról, hogy<br />
milyenek a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. Munkánkban erre az egyszerűnek hangzó, de öszszetett<br />
kérdésre igyekeztünk részletes választ adni, így foglalkoztunk az empirikus<br />
trendekkel és az elméletekkel egyaránt.<br />
Az elmúlt időszak ifúságértelmezései közül leginkább az új csendes generáció<br />
elmélete foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy milyenek a <strong>fiatalok</strong>. A tárgyalt<br />
megközelítések közül az ifjúsági korszakváltás elmélete az átmenet diskurzusába<br />
illeszkedve a miértekre keresi a választ, az ifjúságügy narratívája pedig<br />
azt a kérdést teszi fel, hogy kik a <strong>fiatalok</strong>. Mindhárom megközelítés a változást<br />
helyezi a középpontba és kimondva vagy kimondatlanul mindhárom megközelítés<br />
valamiképpen a szocializációval hozza kapcsolatba ezt a változást. Ha<br />
ez elmúlt évtizedekre tekintünk három olyan rendszerszintű folyamatot azonosíthatunk,<br />
amely komoly hatást gyakorolt a szocializációra, ezek a rendszerváltás,<br />
a globalizáció és az információs társadalom paradigmája. Habár ezek a<br />
folyamatok nyilvánvalóan a teljes szocializáció szempontjából jelentékenyek,<br />
mégis leginkább a harmadlagos közegben váltottak ki azonnali hatást és formálták<br />
a felnövekvő nemzedéket olyanná, amilyen. A harmadlagos szocializációs<br />
ágensek a szabadidőhöz, kortárscsoporthoz, mediatizált tevékenységekhez<br />
kötődnek, így válik érthetővé az elmúlt időszakra jellemző ifjúsági címkék<br />
konnotatív tartalma.<br />
A rendszerváltás előtti idők fiataljait a „táborok ifjúsága” jelzővel is le lehet<br />
írni. A jelző találó, ugyanis a rendszerváltás előtti időkben a szabadidős<br />
tevékenységekben domináns szerep jutott az intézményesített szabadidős<br />
71
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
tereknek. A <strong>fiatalok</strong> szabadidejét központosítva, államszocialista keretek között<br />
szervezték. Fogyasztásukat ’89–90-hez közeledve a nyugatról egyre inkább<br />
átszivárgó ízlések és a hiánygazdaság által biztosított keretek határozták<br />
meg. A rendszerváltást követően kialakuló kapitalista, fogyasztói társadalom<br />
értékrendszere jelentős hatással volt a <strong>fiatalok</strong> egész életére, a gazdasági helyzetüktől<br />
fogva a kultúrafogyasztásukig. A rendszerváltás utáni évtized és az<br />
ezredforduló után következő néhány év megrajzolta az első globális generáció<br />
karakterét, amely a fesztiválok, közterek és plázák ifjúságában öltött testet.<br />
A nemzedéket a globális ízléstrendek formálták, szabadidő-eltöltését a<br />
kommercializált terek jellemezték. A 2010 után következő években kristályosodik<br />
ki az új csendes generáció karaktere, amelynek ízlését és fogyasztását<br />
továbbra is a globális trendek határozzák meg, azzal a fontos különbséggel,<br />
hogy ezek minden korábbinál gyorsabban és szélesebb spektrumban érvényesülnek.<br />
A gyorsaságot és a kiterjedést a digitális kultúra hordozói biztosítják.<br />
A fizikai terek által keretezett tevékenységeknek a virtuális terek biztosítanak<br />
új lehetőségeket. Lehetőséget a folyamatos bekapcsoltságnak (always on) és<br />
annak, hogy mindig máshol legyünk.<br />
A makrofolyamatok és a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> eredményeinek összevetése<br />
azt mutatja, hogy a válságot követő konszolidáció kedvező folyamatainak<br />
hatása megmutatkozik az ifjúság tekintetében direkt (pl. munkanélküliség csökkenése,<br />
kockázati magatartrások stagnálása) és indirekt módon is (elégedettség<br />
és jövőkép pozitív változása). A kézzelfogható poblémák visszaszorulása<br />
mellett azonban a bizonytalanság és az ezzel járó feszültség növekedése (vagy<br />
magas szinteken való stagnálása) is állandósulni látszik. A bizonytalanság és az<br />
ezzel járó feszültség tárgya azonban egyre kevésbé konkretizálódik. A bizonytalanság<br />
eredetét keresve többféle hipotézist is megfogalmazhatunk az individualizáció,<br />
illetve a személyiségből származó feszültségek mentén, de talán a<br />
bizonytalan világ hipotézise a legerősebb.<br />
Az elmúlt évek legfontosabb diskurzusait a világ fejlett részén a válságok adták<br />
(világgazdasági válság, globális biztonsági válság, migrációs válság), amelyek hatásai<br />
szinte egyik napról a másikra váltak kézzelfoghatóvá, sokkolva a társadalmat.<br />
Nassim Nicholas Taleb fekete hattyúnak nevezi az ilyen nagy horderejű,<br />
tömeghatást előidéző változásokat, amelyek legfontosabb tulajdonsága, hogy<br />
váratlanok, így előrejelzésük lehetetlen. Ez a megjósolhatatlanság egyben az<br />
információs társadalom egyik alapvető sajátossága is, amely azt jelenti, hogy<br />
a fennálló helyzetből nehezen következtethetünk a jövőre. Kétségtelen, hogy<br />
egy bizonytalan világban racionális stratégiának tűnik a kiváró magatartás, az<br />
el nem köteleződés, amely megrajzolja az új csendes generáció arcélét is, de<br />
lehet-e ennek a magatartásnak előre nem jelezhető következménye? Számítha-<br />
72
Székely Levente<br />
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
tunk-e arra, hogy a ma ifjúsága fekete hattyúként meglepetést okoz? Az utóbbi<br />
évek kutatási eredményei inkább a status quó fennmaradását vetítik előre, inkább<br />
az ifjúság és az idősebbek konszenzusára, semmint konfliktusára utalnak.<br />
Annak ellenére, hogy szocializációjuk alapvetően különbözik szüleikétől, mindaz,<br />
ami fontos és értékes a <strong>fiatalok</strong> számára igazodni látszik általában a szüleik<br />
nemzedékének értékeihez és normáihoz, így inkább leendő fehér és nem fekete<br />
hattyúnak látszanak. Ugyanakkor óvatosságra inthet és további vizsgálatokra<br />
sarkallhat az, hogy bár csendesek, de a mindennapi viselkedésükben (még)<br />
nem feltétlenül követik az általuk is elfogadott értékeket és normákat, illetve<br />
szüleik analóg nemzedékéhez képest ők már digitálisak.<br />
IRODALOM<br />
• Angelusz, R. (2000): A láthatóság görbe tükrei. Társadalomoptikai tanulmányok. Budapest, Új Mandátum.<br />
• Bauer, B. – Németh, A. – Szabó, A. (2011): Adalékok a <strong>magyar</strong> <strong>ifjúságkutatás</strong> történetéhez. In Bauer, B. – Szabó,<br />
A. (szerk.): Arctalan (?) nemzedék. Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 295–314.<br />
• Bauer, B. – Szabó, A. (szerk.) (2005): Ifjúság2004. Gyorsjelentés. Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda.<br />
• Bauer, B. – Szabó, A. – Máder, M. – Nemeskéri, I. (2003): Ifjúsági rétegek az ezredfordulón, Új Ifjúsági Szemle,<br />
1(1), 109–129.<br />
• Beck, U. (2003): A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Budapest, Századvég Politikai Iskola<br />
Alapítvány.<br />
• Bell, D. (2001): Az információs társadalom társas keretrendszere, Információs Társadalom 1/1., 3–33.<br />
• Castells, M. (2006): Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. II. Az identitás hatalma. Budapest,<br />
Gondolat-Infonia.<br />
• Csákó, M. (2004): Ifjúság és politika. Educatio, 13(4), 535–550.<br />
• Csernicskó, I. – Hires-László, K. (2017): Ifjúságkutatások Ukrajnában és <strong>Kárpát</strong>alján. In Papp, Z. A. (szerk.): Változó<br />
kisebbség. <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus<br />
Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató Intézet.<br />
• Diósi, P. – Székely, L. (2008): Az ifjúság megismerésének alapjai. Az <strong>ifjúságkutatás</strong>. In Nagy, Á. (szerk.): Ifjúságügy.<br />
Ifjúsági szakma, ifjúsági munka. Budapest, Palócvilág Alapítvány – Új Mandátum, 465–489.<br />
• Ercsei, K. (2017): Ifjúságkutatások Romániában 1989-et követően. In Papp, Z. A. (szerk.): Változó kisebbség.<br />
<strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi<br />
Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató Intézet.<br />
• Fazekas, A. – Székely, L. (2016): Átmeneti ifjúkor – iskolai ifjúkor. In Nagy, Á. (szerk.): Összebeszélünk II. Egymásra<br />
utalva. Konferenciakötet. Budapest, Pallasz Athéné Egyetem – Iuvenis – Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai<br />
Együttműködési Tanácskozás, 135–138.<br />
• Gábor, K. (szerk.) (1992): Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. A kelet- és nyugat-európai ifjúság kulturális<br />
mintái. Szeged, Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági Koordinációs Titkársága.<br />
• Gábor, K. (2000): A középosztály szigete. Szeged, Belvedere.<br />
• Gábor, K. (2004): Ifjúsági korszakváltás. Új Ifjúsági Szemle 2/4., 5–24.<br />
• Gazsó, F. – Laki, L. (2004): Fiatalok az újkapitalizmusban. Budapest, Napvilág Kiadó.<br />
• Giddens, A. (1992): Modernity and Self-identity. Cambridge, Polity Press.<br />
• Guld, Á. (2012): Az EMO. Egy kortárs stílusközösség a média kulturális tanulmányozásának tükrében Doktori<br />
disszertáció. Pécsi Tudományegyetem.<br />
• Gyurgyík, L. (2014): A szlovákiai <strong>magyar</strong>ság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig – Különös tekintettel a<br />
2001-től napjainkig tartó időszakra. Fórum Kisebbségkutató Intézet.<br />
• Hall, S. (1997): A kulturális identitásról. In Feischmidt, M. (szerk.): Multikulturalizmus. Budapest, Láthatatlan<br />
Kollégium – Osiris, 60–85.<br />
• Laki, L. – Szabó, A. – Bauer, B. (2001): Ifjúság2000.Gyorsjelentés. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.<br />
• Mannheim, K. (1969): A nemzedéki probléma. In Huszár, T. – Sükösd, M. (szerk.): Ifjúságszociológia. Budapest,<br />
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 31–67.<br />
73
<strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
Székely Levente<br />
• Morvai, T. (2017): Szlovákiai <strong>ifjúságkutatás</strong>ok. In Papp, Z. A. (szerk.): Változó kisebbség. <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong>. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA<br />
TK Kisebbségkutató Intézet.<br />
• Murányi, I. (2012): Előítéletesség és demokrácia-értelmezés a <strong>fiatalok</strong> körében. Educatio, 21(2), 259-271.<br />
• Nagy, Á. (2013a): Szabadidős tervek és tevékenységek. In Székely, L. (szerk.) <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. Tanulmánykötet.<br />
Budapest, Kutatópont, 211–229.<br />
• Nagy, Á. (2013b): Az ifjúsági korosztályok meghatározásának egyéni életúton alapuló paradigmája. In Székely,<br />
L. (szerk.): <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. Tanulmánykötet. Budapest, Kutatópont, 38–53.<br />
• Nagy, Á. – Székely, L. (szerk.) (2014a): Harmadrészt. <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. ISZT Alapítvány – UISZ Alapítvány –<br />
Excenter Kutatóközpont.<br />
• Nagy, Á. – Székely, L. (szerk.) (2014b): Másodkézből. <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. ISZT Alapítvány – Kutatópont.<br />
• Nagy, Á. – Székely, L. (szerk.) (2016): Negyedszázad. <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely –<br />
ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle Alapítvány.<br />
• Nagy, Á. – Tibori Timea (2016): Narratívák hálójában: az ifjúság megismerési és értelmezési kísérletei a rendszerváltástól<br />
napjainkig, In Nagy, Á. – Székely, L. (szerk.): Negyedszázad. <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai<br />
Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 400–432.<br />
• Pintér, R. – Székely, L. (2006): Bezzeg a mai <strong>fiatalok</strong> – a tizenéves korosztály médiafogyasztása a többségi társadalom<br />
tükrében. In Dessewffy, T. – Fábián, Z. – Z. Karvalics, L. (szerk.): Internet.hu – A <strong>magyar</strong> társadalom<br />
digitális gyorsfényképe 3, 137–160.<br />
• Rab, Á. (2016): Az újmédia és a digitális kultúra nemzedéke. Virtuális terek, digitalizált hétköznapok. In Nagy,<br />
Á. – Székely, L. (szerk.): Negyedszázad. <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány<br />
– Excenter Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 277–305.<br />
• Rushkoff, D. (2006): Screenagers: Lessons In Chaos From Digital Kids. Hampton Press Communication.<br />
• Somlai, P. (2011): Nemzedéki konfliktusok és kötelékek. In Bauer, B. – Szabó, A. (szerk.): Arctalan (?) nemzedék.<br />
Ifjúság 2000–2010. Budapest, Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézet.<br />
• Szanyi, F. E. (2016): Ifjúsági helyzetkép a világban, nemzetközi kitekintés. In Nagy, Á. – Székely, L. (szerk.):<br />
Negyedszázad. <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont<br />
– Új Ifjúsági Szemle Alapítvány.<br />
• Székely, L. (2017): Nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok <strong>Magyar</strong>országon. In Papp, Z. A. (szerk.): Változó kisebbség.<br />
<strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi<br />
Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató Intézet.<br />
• Székely, L. (2014): Az új csendes generáció. In Nagy, Á. – Székely, L. (szerk.): Másodkézből. <strong>Magyar</strong> Ifjúság<br />
2012. ISZT Alapítvány – Kutatópont, 9–29.<br />
• Székely, L. (2006): Másvilág. Fiatalok az információs társadalomban. Új Ifjúsági Szemle 4 (3), 35–45.<br />
• Székely, L. (2007): A jövő médiafogyasztói. Új Ifjúsági Szemle, 5(1), 82–92.<br />
• Székely, L. (2008): Fogyasztás, gazdasági helyzet, kultúra, média, infokommunikáció – Civil Ifjúsági Jelentés<br />
2006–2007. Új Ifjúsági Szemle, 6(2-3), 67–74.<br />
• Székely, L. (szerk.) (2013): <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. Tanulmánykötet. Budapest, Kutatópont.<br />
• Székely, L. – Csécsi, R. (é.n.): Háló nélkül. A digitális világ páriái. Kézirat.<br />
• Szerbhorváth, Gy. (2017): Ifjúságkutatások Szerbiában. In Papp, Z. A. (szerk.): Változó kisebbség. <strong>Kárpát</strong>-medencei<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány<br />
– MTA TK Kisebbségkutató Intézet.<br />
• Strauss, W. – Howe, N. (1997): The Fourth Turning. What the Cycles of History Tell Us About America’s Next<br />
Rendezvous with Destiny. New York, Broadway Books.<br />
• Strauss, W. – Howe, N. (1991): Generations. The History of America’s Future, 1584 to 2069. New York, William<br />
Morrow&Company.<br />
• Z. Karvalics, L. (2007): Information society – what is it exactly? The meaning, history and conceptual<br />
framework of an expression. In Pintér, R. (ed.): Information society – coursebook. Gondolat – Új Mandátum,<br />
29–46.<br />
74
75
76
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
TÁRSADALMI ÚJRATERMELÉS –<br />
A MAGYARORSZÁGI IFJÚSÁG DEMOGRÁFIAI<br />
FOLYAMATAI<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
I. Bevezetés<br />
Minden emberi társadalom – lokális, nemzeti vagy nemzetek feletti egyaránt<br />
– törekszik a folyamatos reprodukcióra, önmaga sikeres újratermelésére. Az állandó<br />
megújulás azonban nemcsak az adott közösség fennmaradásának, hanem<br />
fejlődésének, magasabb szintre lépésének is kulcsa. A megújulás egyik feltétele<br />
a nyitottság, melynek hiánya viszont zárt társadalmat eredményez. Olyan társadalmat,<br />
aminek intézményei, belső struktúrái szentek és sérthetetlenek, az<br />
ebben elfoglalt pozíciók, családi struktúrák is állandók. A zárt társadalom tökéletes<br />
formájában egy biológiai organizmushoz hasonlít, mely minden külső<br />
hatás ellen védi magát, egy olyan zárt rendszer, amelynek tagjait szinte biológiai<br />
kötelékek fűznek egymáshoz (rokoni kötelékek, együttélés, a közös erőfeszítések,<br />
a közös veszélyek, a közös örömök és megpróbáltatások megosztása), s<br />
fenntartásának alapelve a statikus állapot (Popper, 2001).<br />
Abban a XXI. században, ahol a hálózati kapcsolatok határoznak meg szinte<br />
mindent (Castells, 2005; Barney, 2004; Van Dijk, 2012), a hálózatból való (ön)<br />
kizárás, valamiféle rendszeren kívüliség, vagy sajátos autonóm rendszer létrehozása<br />
totális társadalmi és gazdasági zsákutca bármely nemzet számára a Földön.<br />
Ebből az alapállásból nézve egy nyílt társadalomban a <strong>fiatalok</strong> demográfiai<br />
helyzete, stratégiája a társadalmi újratermelésben betöltött szerepe sokkal fontosabb<br />
kérdés, minthogy azt pusztán mennyiségi szempontól (termékenység,<br />
születések száma vagy éppen a kivándorlás) írjuk le, elkerülhetetlen, hogy az<br />
77
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
intenciók, motivációk és az egyéni döntéseket meghatározó értékrendekre is<br />
utalásokat tegyünk.<br />
Ennek megfelelően tanulmányunk is kettős céllal született. Egyrészt a <strong>magyar</strong>országi<br />
ifjúság demográfiai, párkapcsolati és családalapítási folyamatait mutatjuk<br />
be a 2016-os adatok alapján. Amint látni fogjuk, a <strong>fiatalok</strong> létszáma és<br />
népességen belüli aránya erőteljesen csökkent az utóbbi években, ami kihat<br />
mind a születésszámokra, mind pedig a társadalmi öregedésre. Ezután áttérünk<br />
az ifjúság demográfiai magatartására: megnézzük, hogy korábbi időszakokhoz<br />
képest hogyan alakul körükben a párkapcsolat létesítése, a házasságkötés és a<br />
gyermekvállalás. Ahogy látni fogjuk, ezen események egy része már-már kikerül<br />
az ifjúsági életszakaszból, főként ami a férfiak demográfiai magatartását illeti. A<br />
<strong>magyar</strong> folyamatokat összevetjük az Európa más országaiban megfigyelhetőkkel<br />
és megvizsgáljuk, hogy egyes javuló <strong>magyar</strong> tendenciák (például a teljes termékenységi<br />
arányszám utóbbi években történő kis mértékű emelkedése) mennyire<br />
elszigeteltek vagy megfigyelhetők-e máshol is.<br />
A fejezet második részében a társadalmi újratermelést meghatározó háttértényezőkre<br />
kívánunk rávilágítani, bemutatva, hogy ezen folyamatok nem függetlenek<br />
a generációs törésvonalaktól és a vallott, megélt vagy megélni vágyott<br />
egyéni értékektől sem. Diverzifikált egyéni életutak, sokszínű karriertervek és a<br />
globális nemzedékben belül erősen strukturált ifjúsági korosztály képe rajzolódik<br />
ki olyan új korosztályokat kitermelve mint a tween 1 , a KIPPERS 2 vagy éppen<br />
az Y és Z generációk 3 , melyek a társadalmi újratermelésben elfoglalt szerepük<br />
alapján is erősen eltérő pozícióban vannak.<br />
Az egyes korszakokban beazonosítható életciklusok nem függetlenek az adott<br />
gazdasági fejlődés szakaszától. Az első ipari forradalom idején az emberi életciklust<br />
jellemzően csak három szakaszra (Somlai, 2002) lehetett bontani (felkészülés<br />
a munkára, aktív kereső időszak, nyugalmi állapotot jelentő időskor). A második<br />
ipari forradalom nyomán kialakuló modern középosztály magával hozta azt is,<br />
hogy a korábbi előkészületi szakaszon belül már markánsan megjelent a fiatalkor<br />
(Eisenstadt, 1960; Tenbruck, 1962). Az automatizációval beköszöntő harmadik<br />
ipari forradalom után a fejlett nyugati társadalmakban megjelent egy újabb szakasz,<br />
a fiatal- és a felnőttkor közé ékelődött fiatal felnőttkor (Vaskovics, 2000).<br />
78<br />
1 A gyermekkor és a tinik serdülőkora közé beékelődött új, „pretini” szakasz, a marketing tween névvel illeti őket,<br />
kb. 10–13 évesekről van szó, jellemzően olyan lányokról, akik „túl öregek már a játékhoz, de túl <strong>fiatalok</strong> még a<br />
fiúzáshoz”.<br />
2 Angol mozaikszó: Kids In Parents’ Pockets Eroding Retirement Savings, olyan <strong>fiatalok</strong>, akik már a szülők nyugdíjra<br />
félretett megtakarításait élik fel a megnyújtott függőségi helyzetükben.<br />
3 Az Y generáció jellemzően 1980–1995 között született, alapélménye a digitális világ, a fogyasztói társadalom<br />
kényelme, a nyugati társadalom nyitottsága és sokfélesége. A Z generáció (1995–2010) az első igazán globális<br />
nemzedék a világon, olyan képességek jellemzik, mint a többfeladatos működés (multitasking) vagy az együttműködő<br />
tanulás (collaborative), állandó kapcsolatban vannak egymással, korlátlan és azonnali hozzáférésük<br />
van a világhoz.
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
A kamaszkor meghosszabbodása részben a kitolódott iskolai tanulási évek miatt,<br />
részben pedig az ezredforduló után kezdődött negyedik ipari forradalom<br />
munkaerőpiaci és technológia változásai miatt folyamatosan tolódik a pályaválasztás,<br />
halasztódik a munkaerőpiacra való belépés és a gyermekvállalás is.<br />
Mivel 2016-ban nem csak a nagymintás ifjúsági adatfelvételre került sor, hanem<br />
a mikrocenzus 4 , az un. „kis” népszámlálásnak is nevezett nagymintás, a<br />
Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által lebonyolított országos adatgyűjtés is ekkor<br />
volt, demográfiai elemzésünkben ezen adatokra is erősen támaszkodunk. A<br />
<strong>fiatalok</strong> főbb demográfiai folyamatait elsősorban ezekkel az adatokkal mutatjuk<br />
be, kihasználva, hogy ez a hivatalos és a kiválasztott válaszadók számára kötelező<br />
adatgyűjtés ugyanabban az évben zajlott, mint az ifjúság adatfelvétel, míg<br />
ez utóbbi eredményeit elsősorban az eltérő egyéni életstratégiák bemutatására<br />
és a megváltozott családi értékek illusztrálására használjuk.<br />
II. A FIATALOK SZÁMA ÉS ARÁNYA<br />
<strong>Magyar</strong>ország népessége évről évre csökken, 1981 óta minden évben kevesebben<br />
születtek, mint ahányan meghaltak, és a bevándorlók alacsony száma<br />
sem egyenlítette ki egyetlen évben sem a természetes népmozgalom negatív<br />
egyenlegét. A népesség száma az 1980-as 10 millió 700 ezerről 2001-re<br />
10 millió 200 ezerre, 2016-ra pedig 9 millió 800 ezerre csökkent (1. ábra).<br />
Ennek oka elsősorban, hogy egyre kevesebb gyermek születik: 1981-ban még<br />
140 ezer gyermek született, 2016-ban pedig 93 ezer. Mindeközben a vizsgált<br />
közel négy évtized alatt csak kevéssé csökkent a halálozások száma annak<br />
ellenére, hogy mintegy 6 évvel nőtt a születéskor várható élettartam. Ennek<br />
eredményeképpen nőtt meg ugyanakkor az idősebb korosztályba tartozó népesség<br />
száma, a fiatalabb korosztályok száma és aránya pedig csökkent a teljes<br />
népességen belül.<br />
Az 15 és 29 év közötti korosztály létszáma 1980 és 2016 között 2 millió<br />
356 ezerről 1 millió 823 ezerre, míg a teljes népességen belül a 15–29 évesek<br />
aránya 22 százalékról 19 százalékra csökkent (1. ábra). Mindeközben a 30<br />
feletti korcsoportok aránya a népességen belül nőtt, az 50 év felettiek 2001-<br />
ben a népesség harmadát, 2016-ban már 37 százalékát tették ki. Erőteljesen<br />
megfigyelhető tehát a népesség öregedése, vagyis az idősebb korosztályok<br />
arányának emelkedése a fiatalabb korosztályok arányának pedig csökkenése.<br />
4 A mikrocenzus olyan népesség-összeírás, amely két teljes körű népszámlálás között mintavételes eljárással<br />
követi nyomon a társadalmi folyamatokat. A mikrocenzus megtartását a népszámláláshoz hasonlóan törvény<br />
rendeli el. A mikrocenzus során az adatszolgáltatás kötelező. Ez a fajta népesség-összeírás általában tízévente<br />
ismétlődik, és számba veszi az ország területén élő természetes személyeket és lakásokat. A mikrocenzus<br />
adatai kizárólag statisztikai célt szolgálnak, és az eredmények nyilvános publikációkban jelennek meg. (Forrás:<br />
http://www.ksh.hu/mikrocenzus2016/mikrocenzus_fogalma)<br />
79
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
millió<br />
12<br />
10<br />
8<br />
0,90<br />
2,30<br />
0,84<br />
2,32<br />
1,06<br />
2,34<br />
1,15<br />
2,62<br />
1,23<br />
2,54<br />
6<br />
4<br />
2<br />
0<br />
2,81<br />
2,36<br />
2,34<br />
1980<br />
3,01<br />
2,07<br />
2,13<br />
1990<br />
2,84<br />
2,90<br />
2,90<br />
2,26<br />
1,82<br />
1,72<br />
1,69<br />
1,45<br />
1,42<br />
2001 2011 2016<br />
0–14<br />
15–29<br />
30–49 50–69<br />
70–<br />
1. ábra: A népesség száma korcsoportok szerint 1980–2016<br />
(saját szerkesztés, forrás: KSH Demográfia évkönyvek, millió fő)<br />
A 15–29 éves korosztályon belül ötéves korcsoportokat vizsgálva megfigyelhető,<br />
hogy a 15–19 évesek és a 25–29 évesek létszáma csoportonként mintegy<br />
85 ezer fővel csökkent 2001 és 2016 között, míg a köztes, 20–24 éves korosztályé<br />
100 ezerrel lett kevesebb. Ahogy 2001-ben, úgy 2016-ban is valamivel több<br />
férfi, mint nő tartozik az egyes korcsoportokba, hiszen a fiú újszülöttek aránya<br />
minden évben mintegy 51 százalék körül mozog, és a férfiak és nők aránya<br />
csak 45 éves korban egyenlítődik ki (2. ábra).<br />
ezer<br />
1400<br />
1200<br />
1000<br />
401<br />
386<br />
800<br />
600<br />
400<br />
415<br />
395<br />
310<br />
317<br />
301<br />
301<br />
318<br />
309<br />
299<br />
293<br />
200<br />
0<br />
341<br />
327<br />
304<br />
289<br />
256<br />
242<br />
Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő<br />
2001 2011 2016<br />
15–19<br />
20–24<br />
25–29<br />
2. ábra: A 15–29 évesek száma korcsoportok és nemek szerint<br />
2001-ben, 2011-ben és 2016-ban<br />
(saját szerkesztés, forrás: KSH Demográfia évkönyvek, ezer fő)<br />
80
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
A társadalmi öregedés jelensége egész Európában és a legtöbb fejlett országban<br />
tetten érhető. Azonban mértéke nagyban függ attól, hogy mennyi<br />
az élveszületések és halálozások, valamint a migráció egyenlege. Azokban az<br />
országokban, ahol alacsony a születésszám, alacsonyabb a fiatalabb korosztályok<br />
jelentősége, mint azokban, ahol magasabbak a termékenységi mutatók.<br />
Franciaországban például évről évre pozitív a természetes népmozgalmi adatok<br />
egyenlege (vagyis több gyermek születik, mint ahányan meghalnak) és emiatt<br />
a gyermekkorúak, vagyis a 14 éven aluliak aránya közel 4 százalékponttal<br />
magasabb, mint <strong>Magyar</strong>országon (1. táblázat). Olaszországban vagy Németországban<br />
ezzel ellenben, ahol a <strong>magyar</strong> adatokhoz hasonlóan arányaiban<br />
kevés gyermek születik, az EU-s átlagnál alacsonyabb a 14 éven aluli gyermekek<br />
aránya. Azokban az országokban pedig, ahol az alacsony gyermekvállalási<br />
hajlandóság kedvező halálozási mutatókkal társul, mint például Németországban<br />
vagy Olaszországban, átlagon felüli a legidősebb, 70 év feletti korosztály<br />
aránya. <strong>Magyar</strong>országon az – európai viszonylatban – magas halálozás miatt<br />
alacsonyabb az idősebb korosztályok aránya, mint az uniós átlag. Az alacsony<br />
termékenység miatt pedig a <strong>fiatalok</strong> aránya is alacsonyabb.<br />
0–14 15–29 30–49 50–69 70– Összesen<br />
Franciaország 18,3 17,7 25,6 25,1 13,3 100<br />
Hollandia 16,3 18,7 25,8 26,7 12,6 100<br />
<strong>Magyar</strong>ország 14,5 17,5 29,6 25,9 12,6 100<br />
Olaszország 13,5 15,1 28,0 27,0 16,4 100<br />
Németország 13,4 17,1 25,9 27,9 15,7 100<br />
EU-28 átlag 15,6 17,2 27,5 25,9 13,7 100<br />
1. táblázat: Az egyes korcsoportok százalékos aránya a teljes népességen belül<br />
néhány európai országban<br />
(saját szerkesztés, hivatalos Eurostat statisztika alapján)<br />
Ha képzünk egy olyan mutatót, ami a 15–29 éves korosztály relatív nagyságát<br />
viszonyítja a gyerekekhez (0–14 évesek) és az idősekhez (60–X évesek), azt<br />
tapasztaljuk, hogy míg 100 fiatalra 1910-ben 134, 1930 és 1990 között pedig<br />
átlagosan 100 körüli gyermek jutott az országban, az ezredfordulóra ez a tendencia<br />
megfordult és 75-re csökkent a mutató értéke. Vagyis a most felnövekvő<br />
korosztályok számának csökkenése az ifjúsági korosztály további radikális szűkülését<br />
vetíti előre (2. táblázat). Ezzel szemben, míg a nagy háború előtt 100<br />
fiatalra 31–35 idős (60 éven felüli) lakos jutott, a szocializmus éveiben pedig<br />
64–78, 2011-ben már 128, 2016-ban pedig 149 fő. Mindez joggal tölti el aggodalommal<br />
a szociális és nyugdíjrendszer fenntartásáért felelős döntéshozókat, s<br />
81
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
értelemszerűen hozza magával az idősek eltartásának megnövekedett ifjúsági<br />
korosztályi terheit.<br />
Év<br />
100 fő 15–29 éves fiatalra jutó<br />
0–14 évesek száma<br />
100 fő 15–29 éves fiatalra jutó<br />
60 éves vagy idősebbek száma<br />
1910 134 31<br />
1920 110 32<br />
1930 99 35<br />
1941 107 44<br />
1949 98 46<br />
1960 117 64<br />
1970 90 72<br />
1980 99 78<br />
1990 103 95<br />
2001 75 92<br />
2011 79 128<br />
2016 83 149<br />
2. táblázat: 100 fiatalra jutó gyermekek és idősek számának alakulása <strong>Magyar</strong>országon<br />
(KSH népszámlálási kötetek alapján saját számítás, fő)<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> 2016-os adatfelvételekor a kutatás célcsoportja,<br />
vagyis az 1987 és 2001 között születettek (15–29 évesek) száma 1 717 ezer fő<br />
volt, ami 106 ezer fővel kevesebb mint a legutóbbi népszámláláskori ifjúsági<br />
populáció, és 350 ezer fiatallal volt kevesebb mint a rendszerváltás évében. Az<br />
elmúlt évtizedben a lakó- és tartózkodásihely-változtatások következtében a<br />
népesség nagymértékben az ország középső részére, kisebb mértékben pedig<br />
a nyugati területekre koncentrálódott a népszámlálás adatai alapján. A népesség<br />
17,5 százalékát kitevő <strong>fiatalok</strong> földrajzi eloszlását vizsgálva ugyanúgy kimutatható<br />
ez a koncentráció, de kisebb mértékben. Míg a teljes népesség 31 százaléka<br />
él Budapesten és Pest megyében, az ország központi régiójában, addig<br />
a <strong>fiatalok</strong>nak 26 százaléka él itt. Hasonlóan az átlagnál kevesebb fiatal él az<br />
ország nyugati megyéiben, ezzel szemben Észak-<strong>Magyar</strong>országon és különösen<br />
az Észak-Alföldön érezhetően magasabb a 15–29 éves korosztály aránya.<br />
A KSH demográfai évkönyvei szerint a fővárosban élő <strong>fiatalok</strong> teszik ki az<br />
ifjúsági korosztály 15 százalékát, 260 ezer fiatal él Budapesten, a megyeszékhelyeken,<br />
illetve a megyei jogú városokban 367 ezer fiatal lakik, ők a teljes<br />
ifjúsági populáció 21 százalékát jelentik. 2012-ben mindösszesen a <strong>fiatalok</strong> 34<br />
százaléka, 2016-ban már 36 százaléka élt olyan nagyvárosi környezetben, ahol<br />
a kistelepülések lehetőségeinél jóval szélesebb kulturális, művelődési, szabadidős,<br />
oktatási, szociális, egészségügyi stb. szolgáltatások érhetők el. Egyéb városban<br />
548 ezer, községekben, falvakban 541 ezer fiatal lakik.<br />
82
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
III. PÁRKAPCSOLATI TENDENCIÁK<br />
Az utóbbi évtizedekben mind Európában, mind <strong>Magyar</strong>országon a párkapcsolati<br />
formák, tágabb értelemben véve az életpályák pluralizálódása figyelhető<br />
meg. Korábban a <strong>fiatalok</strong> többsége egy „standard”, klasszikus, nagyjából mindenki<br />
által követett életutat járt be, mely során hamar – jellemzően 25 éves kor<br />
előtt – sor került a felnőtté válásra és az ezzel kapcsolatos események gyorsan<br />
követték egymást. Ennek állomásai az alábbiak voltak: elköltözés a szülői házból,<br />
tanulmányok befejezése, munkába állás, házasságkötés, gyermekvállalás<br />
(Pailhé et al., 2014).<br />
Egyre kevesebb fiatal él házasságban vagy élettársi kapcsolatban<br />
Nyugat-Európában az 1970-es évek óta, a volt szocialista országokban a<br />
rendszerváltás idején kezdett megváltozni ez a standard életpálya. Az egyes<br />
események később következnek be, az egyes „állomások” közötti átmenet<br />
hosszabb ideig tart és nem mindenki éli meg az összes „klasszikus” eseményt<br />
(elköltözés a szülői házból, házasságkötés, gyermekvállalás). Más, korábban a<br />
népesség kisebb százalékát érintő események gyakorisága mindeközben megnőtt:<br />
többen élnek élettársi kapcsolatban; a párkapcsolatok bomlékonyabbak<br />
és nőtt a válás gyakorisága; nő az egyszülővé válás valószínűsége és a mozaikcsaládok<br />
aránya.<br />
A párkapcsolati formák átalakulásának egyik jele a házasodási kedv visszaszorulása,<br />
mely <strong>Magyar</strong>országon is erőteljesen megfigyelhető a rendszerváltás<br />
óta. 1990-ben évente mintegy 66 ezer házasságot kötöttek és a teljes első női<br />
házasságkötési arányszám 0,77 volt vagyis annak a valószínűsége, hogy egy nő<br />
élete során legalább egyszer házasságot köt 77 százalék volt. Majd 2010-re az<br />
1990-es érték felére, 33 ezerre csökkent a házasságkötése száma, vagyis eltűnt<br />
a szinte univerzálisnak mondható házasodási minta, melyben a népesség nagy<br />
része élete során házasságra lépett (3. ábra).<br />
Ugyanakkor 2010 óta a tendencia módosult: 2016-ig 46 százalékkal nőtt a<br />
házasságkötések száma, 2016-ban 52 ezer házasságot kötöttek. Tekintettel<br />
arra, hogy 2017-ben ismét kissé csökkent a frigyre lépők száma, egyelőre nem<br />
beszélhetünk trendfordulóról, a váratlan, hat évig tartó emelkedés ennek ellenére<br />
figyelemre méltó. Az sem mondható el, hogy egyértelműen a fiatal, nőtlen<br />
vagy hajadon családi állapotúak kötöttek volna több házasságot az utóbbi<br />
években. A 2010 és 2016 között kötött házasságok esetében átlagon felüli<br />
emelkedés a házasságkötési kedvben inkább a 35 év feletti korosztály esetében<br />
figyelhető meg, de a növekedés szinte az összes társadalmi-demográfiai<br />
83
Társadalmi újratermelés<br />
TEHA<br />
1,0<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Házasságkötések<br />
száma<br />
(ezer)<br />
80<br />
0,8<br />
70<br />
0,6<br />
60<br />
0,4<br />
50<br />
0,2<br />
40<br />
0<br />
30<br />
1990<br />
1991<br />
1992<br />
1993<br />
1994<br />
1995<br />
1996<br />
1997<br />
1998<br />
1999<br />
2000<br />
2001<br />
2002<br />
2003<br />
2004<br />
2005<br />
2006<br />
2007<br />
2008<br />
2009<br />
2010<br />
2011<br />
2012<br />
2013<br />
2014<br />
2015<br />
2016<br />
TEHA<br />
Házasságkötések száma (ezer)<br />
3. ábra: A teljes első házasságkötési arányszám és a házasságkötések száma 1990–2016 között<br />
(saját szerkesztés, forrás: KSH Demográfia évkönyvek, TEHA és ezer fő)<br />
csoportot érintette és nagymértékben befolyásolhatták a házasokat előnyben<br />
részesítő kormányzati intézkedések (Murinkó – Rohr, 2018).<br />
A házasságkötések számának két évtizedig tartó csökkenése mellett egészen<br />
az utóbbi évekig megfigyelhető volt, hogy a <strong>fiatalok</strong> egyre később kötöttek házasságot.<br />
1990-ben az átlagos életkor házasságkötéskor 21,5 év volt a nők, és<br />
24,2 év a férfiak esetében. 2016-ban a férfiak immár 32,5 évesen, a nők pedig<br />
29,7 évesen kötnek házasságot. Az életkor emelkedő trendje ugyanakkor megállt<br />
az utóbbi években, az átlagos életkor házasságkötéskor 2014 óta stagnál.<br />
A házasságkötések hosszú távú csökkenő trendje – az utóbbi évek emelkedése<br />
ellenére – valamint egyre későbbre halasztódása az életútban lenyomatot<br />
hagy a népesség és ezen belül a fiatalabb korosztályok hivatalos családi állapotán<br />
is. Míg 2001-ben száz 21 éves nőből tizenhárom már házas volt, 2016-ban<br />
ez csak háromról volt elmondható (4. ábra). 2001-ben a 25 éves férfiak közel<br />
negyede házas volt, 2016-ban ez 5 százalék. 2016-ban a férfiak lényegében<br />
25 éves koruk előtt alig kötnek házasságot, és a 29 évesek körében is csak 19<br />
százalék a házasok aránya. A nők esetében ez 34 százalék.<br />
Az életpályák és a párkapcsolati formák pluralizálódásnak egyik következménye,<br />
hogy a hivatalos családi állapot nem szolgáltat megbízható információt<br />
arra vonatkozóan, hogy milyen párkapcsolati formában él a lakosság: nőtlenek,<br />
hajadonok, de akár elváltak vagy házasok is élhetnek nem hivatalos élettársi<br />
84
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29<br />
Férfiak 2001 Férfiak 2016<br />
Nők 2001 Nők 2016<br />
4. ábra: A házasok aránya korévenként és nemek szerint a 15–29 évesek körében<br />
2001-ben és 2016-ban<br />
(saját szerkesztés, forrás: KSH Népszámlálás 2001, Mikrocenzus 2016, százalék)<br />
kapcsolatban. Emiatt a valós párkapcsolati helyzetet is meg kell nézni ahhoz,<br />
hogy reális képet kapjunk a népesség párkapcsolati státuszáról.<br />
<strong>Magyar</strong>országon a rendszerváltás óta erőteljesen megnőtt az élettársi kapcsolatot<br />
fenntartó népesség száma és aránya. 1990-ben a népesség 3 százalékának<br />
volt élettársa, 2001-ben 7 százalékának, 2016-ban pedig már 13 százaléknak.<br />
Európa-szerte a házasságkötésekkel szemben az élettársi kapcsolatok létesítése<br />
került előtérbe az utóbbi évtizedekben. Ugyanakkor nagy különbségek vannak<br />
az egyes országok között aszerint, hogy hányan és milyen jellegű élettársi<br />
kapcsolatban élnek és hogy élettársi kapcsolatukra a házasodási folyamat részeként<br />
tekintenek-e. Szándékukban áll összeházasodni, vagy pedig annak alternatíváját<br />
látják kapcsolatukban? A nyugati vagy északi országokkal szemben<br />
a közép-kelet-európai országokban az élettársi kapcsolatban élők jellemzően<br />
szeretnének házasságot kötni; emellett ezekben az országokban alacsonyabb<br />
az együttélők aránya (Hiekel et al., 2014). Ugyanakkor arányuk <strong>Magyar</strong>országon<br />
tovább nőtt az utóbbi 15 évben: 2016-ban a 25–29 éves nők esetében<br />
15, a férfiak esetében 8 százalékponttal éltek többen élettársi kapcsolatban<br />
mint 2001-ben (3. táblázat). 2016-ban az ebbe a korcsoportba tartozó nők 30<br />
százaléka, a férfiak 23 százaléka élt élettársi kapcsolatban. A fiatalabb korosztályokban<br />
kisebb e párkapcsolati formának a jelentősége, noha aránya a 20–24<br />
évesek körében sem elhanyagolható: minden negyedik nő és minden tizedik<br />
férfi élettársával él.<br />
2001-hez képest a 25–29 évesek körében az egyedülállók aránya nőtt a leginkább:<br />
az ezredfordulón ezen korosztályhoz tartozó férfiak fele volt egyedülálló,<br />
85
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Egyedülálló Élettárssal él Házastárssal él<br />
2001 2016 2001 2016 2001 2016<br />
Férfi<br />
15–19 98,7 98,5 1,1 1,4 0,2 0,1<br />
20–24 84,3 87,3 8,4 10,7 7,3 2,0<br />
25–29 50,1 66,5 14,2 22,6 35,7 10,9<br />
Együtt 77,7 84,1 7,9 11,5 14,4 4,3<br />
Nő<br />
15–19 95,0 94,8 3,6 4,5 1,4 0,6<br />
20–24 67,6 74,8 13,5 19,9 18,9 5,3<br />
25–29 34,2 48,9 14,5 29,6 51,3 21,5<br />
Együtt 65,6 72,9 10,6 18,0 23,9 9,1<br />
3. táblázat: A 15–29 évesek százalékos megoszlása párkapcsolati helyzet és korcsoportok<br />
szerint 2001-ben és 2016-ban<br />
(saját szerkesztés, forrás: KSH Népszámlálás 2001, Mikrocenzus 2016, százazalék)<br />
míg 2016-ban kétharmaduk az. A nők esetében az egyedülállók aránya egyharmadról<br />
50 százalékra növekedett ugyanez idő alatt. Vagyis kitolódni látszik<br />
a tartós párkapcsolat kialakításának időszaka – ha egyáltalán a későbbiekben<br />
sor kerül rá.<br />
A házasok arányának csökkenése is tetten érhető az utóbbi 15 évben, ami<br />
egyrészt a házasok számának 2010-ig tartó csökkenésével, másrészt a házasodási<br />
kor kitolódásával <strong>magyar</strong>ázható.<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> adatfelvétele megerősíti, hogy a <strong>fiatalok</strong> egyre<br />
nagyobb arányban vannak egyedül, hiszen itt arra vonatkozóan is szerepelt kérdés,<br />
hogy van-e a válaszadónak bármilyen (akár nem együttélő) párkapcsolata.<br />
2016-ban a 15–29 éves korosztály 40 százalékának semmilyen párkapcsolata<br />
sem volt, tehát más háztartásban élő barátja, barátnője sem. Ez természetesen<br />
sokkal gyakoribb a nagyon <strong>fiatalok</strong>nál (a 15–19 évesek 70 százalékának nincs<br />
partnere), de a 25–29 évesek körében is minden negyedik férfi és nő egyedül<br />
volt az adatfelvétel idején.<br />
A <strong>fiatalok</strong> családi állapotával kapcsolatban a 2008-ban és 2012-ben is leírt és<br />
dokumentált (Szabó – Bauer, 2009; Székely, 2013) nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok<br />
szerint, minél alacsonyabb a szülő iskolázottsága, annál valószínűbb, hogy<br />
a gyermek élettársi vagy házastársi kapcsolat létesítése után kikerül a szülői<br />
családból. Ez a tendencia most is markánsan jelen van. 2012-ben és 2016-<br />
ban is a 8 osztályt végzett apák 15–19 éves gyermekeinek 13–15 százaléka, az<br />
érettségizett apák serdülő korú gyermekeinek csak 2–3 százaléka élt élettársi<br />
kapcsolatban. A 20–24 évesek körében 2012-ben a képzetlen családokban<br />
86
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
élők 34, 2016-ban 37 százaléka, a legalább érettségizett családi háttérrel bíró<br />
<strong>fiatalok</strong>nak 2012-ben 12 százaléka, 2016-ban mindössze 8 százaléka élt élettársi<br />
kötelékben. Ugyanez a tendencia rajzolódik ki a házasság esetében is,<br />
csak érthetően jóval alacsonyabb szinten, tekintve, hogy az élettársi kapcsolat<br />
minden ifjúsági korcsoportban népszerűbb a házasságnál. A tendencia mögött<br />
többféle ok is lehet, de az mindenképpen kimutatható, hogy az alacsonyabb<br />
iskolázottságú szülők gyerekei maguk is rövidebb ideig tanulnak és hamarabb<br />
válnak felnőtté.<br />
Az első élettársi kapcsolatra a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> esetében 2016-ban átlagosan<br />
20,5 éves korban kerül sor, ez gyakorlatilag pontosan megegyezik a 2012-ben<br />
és a 2008-ban mért adattal, míg azok körében, akik 30 év alatt házasodtak, az<br />
első házasságkötésre átlagosan 23,7 évesen került sor 2016-ban (ez valamivel<br />
magasabb, mint a négy éve mért 22,3 átlagos korév). A nőknél továbbra is<br />
mindkét esetben alacsonyabb az átlagos életkor, mint a férfiaknál.<br />
Tartós párkapcsolat nélküli <strong>fiatalok</strong><br />
A fent bemutatott számok arra vonatkoztak, hogy a <strong>fiatalok</strong> az adatfelvétel<br />
időpontjában rendelkeztek-e párkapcsolattal. Ám fontos azt is megnézni, hogy<br />
volt-e már valaha együttélő párkapcsolatuk, vagy pedig tartósan egyedülállók.<br />
Az adatok azt mutatják, hogy a <strong>fiatalok</strong> 70 százaléka az adatfelvétel idejéig<br />
még sosem élt párkapcsolatban. Természetesen ez az arány nagy eltéréseket<br />
mutat korcsoportok szerint: hatványozottan magasabb a fiatalabbak körében,<br />
akiknek zöme még a szüleinél lakik és tanulmányokat folytat. Figyelemreméltó<br />
ugyanakkor, hogy a 25–29 évesek körében is 41 százalék azok aránya, akik<br />
nem élnek és sosem éltek még élettársi kapcsolatban. Nemek szerint is nagy<br />
eltérést mutatnak a számok: a 25–29 éves férfiak 48 százaléka, míg a nők 34<br />
százaléka nem élt még párban.<br />
Továbbra is erre a csoportra fókuszálva azt vizsgáljuk meg, hogy van-e összefüggés<br />
aközött, hogy a <strong>fiatalok</strong> mikor fejezték be tanulmányaikat, és hogy volt-e<br />
már tartós párkapcsolatuk. Más szavakkal: a tanulmányaikat később befejezők<br />
esetében kitolódik-e a stabil párkapcsolat létesítésének ideje?<br />
A nők körében azok, akik nagyon korán (16 éves korukig) befejezték az iskolát<br />
mintegy 90 százalék élt már párkapcsolatban (4. táblázat). Ugyanakkor a még<br />
tanulmányokat folytatók esetében ez az arány csak 30 százalék. A két pólus<br />
között azonban nem egyértelmű az események közötti összefüggés, hiszen függetlenül<br />
attól, hogy érettségi körül, a 20-as évek legelején, vagy éppen 23 éves<br />
koruk után fejezték be tanulmányaikat, a nők mintegy harmada nem élt még<br />
párkapcsolatban.<br />
87
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
16 éves<br />
koráig<br />
17 és 19 éves<br />
kora között<br />
20 és 23 éves<br />
kora között<br />
23 éves kora<br />
után<br />
A férfiak esetében valamivel erősebb a kapcsolat a két esemény között: a<br />
tanulmányaikat fiatalabb korban befejezők körében mintegy 40 százalék nem<br />
élt még párkapcsolatban és 50 százalék fölött van azok körében, akik 20 éves<br />
korukban még tanultak függetlenül attól, hogy meddig. Kivételt képeznek ez<br />
alól azok, akik az adatfelvétel időpontjában is folytattak még tanulmányokat:<br />
nekik csak negyedük élt már élettárssal vagy házastárssal.<br />
Ezek az összefüggések és arányok alapvetően nem változtak 2012 óta és továbbra<br />
is jellemző, hogy a <strong>fiatalok</strong> döntő többsége tanulmányai befejezése után<br />
költözik össze egy partnerrel (Makay, 2013). A rövidebb ideig tanulmányokat<br />
folytató <strong>fiatalok</strong> hamarabb létesítenek együttélő párkapcsolatot és általában<br />
gyermeket is hamarabb vállalnak, mint tovább tanuló társaik.<br />
IV. GYERMEKVÁLLALÁS: KÉSŐBB ÉS KEVESEBBET?<br />
Még tanul<br />
Nők 11 32 35 30 71<br />
Férfiak 40 42 52 55 85<br />
N= 220 1389 715 254 161<br />
4. táblázat: 25 és 29 év közötti <strong>fiatalok</strong> aránya, akik még nem éltek soha élettárssal vagy<br />
házastárssal nemek és aszerint, hogy hány éves korukban fejezték be tanulmányaikat<br />
(Mi az Ön jelenlegi családi állapota? Együtt él Ön a házastársával/élettársával?<br />
Élt-e már Ön korábban házasság nélkül élettársi kapcsolatban?)<br />
(N 2016<br />
= 2739; százalékos megoszlás)<br />
A fiatal korosztály egyre csökkenő létszámának oka, hogy <strong>Magyar</strong>országon<br />
alapvetően csökken a gyermekvállalási hajlandóság. Ez a hosszú távú tendencia<br />
már az 1980-as években elindult és noha az utóbbi években megállt és nagyjából<br />
stagnál a születésszám, egyelőre nem beszélhetünk trendfordulóról.<br />
Annak következményeként, hogy közel négy évtizede csökken a születésszám,<br />
a potenciális anyák (és apák) száma is zsugorodik. Vagyis egyre kevesebb<br />
nő és férfi van gyermekvállalási korban: a rendszerváltás óta mintegy 250 ezer<br />
fővel csökkent a 15–49 éves női korosztály száma, ami azt jelenti, hogy amenynyiben<br />
ők nem vállalnak több gyermeket, mint a korábbi, nagyobb létszámú<br />
korosztályok, úgy a születések évenkénti száma mindenképpen csökken.<br />
A teljes termékenységi arányszám (TTA) ezzel szemben egy nőre vetítve mutatja<br />
meg az átlagos gyermekszámot, ennek megfelelően mindig csak az adott<br />
időszakban termékeny korban lévő nők számához viszonyít. Ezért lehetséges,<br />
hogy a két mutató nem mozog együtt: 2013 óta megfigyelhető, hogy a teljes<br />
termékenységi arányszám nő, miközben az élveszületések száma lényegében<br />
88
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
130 000<br />
Társadalmi újratermelés<br />
2,00<br />
118 000<br />
1,80<br />
106 000<br />
1,60<br />
94 000<br />
1,40<br />
82 000<br />
1,20<br />
1990<br />
1991<br />
1992<br />
1993<br />
1994<br />
1995<br />
1996<br />
1997<br />
1998<br />
1999<br />
2000<br />
2001<br />
2002<br />
2003<br />
2004<br />
2005<br />
2006<br />
2007<br />
2008<br />
2009<br />
2010<br />
2011<br />
2012<br />
2013<br />
2014<br />
2015<br />
2016<br />
Élveszületés<br />
TTA<br />
5. ábra: Az élveszületések száma és a teljes termékenységi arányszám alakulása<br />
1990 és 2016 között<br />
(saját szerkesztés, forrás: KSH Demográfiai Évkönyvek, fő és TTA)<br />
stagnál (5. ábra). Vagyis a kisebb létszámú női csoport gyermekvállalási hajlandósága<br />
nőtt az utóbbi években: a teljes termékenységi arányszám 1,34-ről<br />
1,50-re emelkedett. Ez még mindig messze van a társadalmi reprodukciós<br />
szinthez szükséges 2,1-es átlagos gyermekszámtól, és a többi európai ország<br />
termékenységi mintázatát vizsgálva nem is tűnik reálisnak ennek a szintnek az<br />
elérése (Kapitány – Spéder, 2018).<br />
Az utóbbi évek másik fontos változása, hogy 2011 óta megállni látszik a szülő<br />
nők átlagos életkorának emelkedése gyermekvállaláskor. A rendszerváltás és<br />
2011 között a nők átlagos életkora első gyermekük születésekor gyors ütemben<br />
100%<br />
80%<br />
5<br />
15<br />
3<br />
9<br />
3<br />
9<br />
7<br />
19<br />
4<br />
9<br />
21<br />
4<br />
8<br />
18<br />
60%<br />
30<br />
40%<br />
97 97 97<br />
79<br />
87<br />
88<br />
65<br />
70<br />
20%<br />
44<br />
0%<br />
2001 2011 2016 2001 2011 2016 2001 2011 2016<br />
15–19 20–24 25–29<br />
0 gyermek 1 gyermek 2 gyermek 3+ gyermek<br />
6. ábra: A 15–29 éves nők megoszlása az élve született gyermekek száma és korcsoportok szerint<br />
(saját szerkesztés, forrás: Népszámlálás 2001 és 2011, Mikrocenzus 2016, százalékos megoszlás)<br />
89
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
emelkedett: 1990-ben az első gyermek jellemzően a nők 23 éves korában<br />
született, három évtizeddel később pedig már 28,3 éves korukban. 2016-ban<br />
egy „átlagos” anya 28,4 éves amikor első gyermeke megszületik, 30,2 éves<br />
összes gyermeke születésekor, míg az apák esetében ez 34,2 év. Látszik, hogy<br />
a gyermekvállalás időszaka – főként a férfiak esetében – fokozatosan kikerül a<br />
klasszikus „ifjúsági” életszakaszból.<br />
A gyermekvállalási hajlandóság csökkenése és az életkor kitolódása együttesen<br />
visszatükröződik a 15–29 éves nők gyermekszámán. Míg a legfiatalabb,<br />
15–19 éves korosztály döntő hányadának 2001-ben sem volt még jellemzően<br />
gyermeke (és 2016-ban sincs), addig az ezredfordulón a 20–24 évesek több<br />
mint 20 százalékának már legalább egy gyermeke volt. 2016-ra azonban ez<br />
az arány majdnem a felére csökkent, és a 20–24 évesek csak 12 százalékának<br />
született már legalább egy gyermeke. A 25–29 éves női korosztályban hasonló<br />
változások figyelhetők meg: 2001-ben ennek a csoportnak már 44 százalékának<br />
volt legalább egy, negyedüknek pedig legalább két gyermeke. 2016-ban<br />
ezzel szemben csak 30 százalékuknak született már gyermeke, és csak 12 százalékuknak<br />
van kettő vagy több gyermeke. A 25–29 éves nők 70 százaléka<br />
gyermektelen 2016-ban.<br />
A teljes termékenységi arányszám nem csak <strong>Magyar</strong>országon emelkedett az<br />
utóbbi években, hanem számos európai országban is némi emelkedés (néhány<br />
országban pedig csökkenés) figyelhető meg. 2016-ban a legalacsonyabb termékenységű<br />
országok a dél-európai országok voltak: ezekben jellemzően 1,4<br />
alatt van a teljes termékenységi arányszám; a déli országcsoporton kívül még<br />
Lengyelországban figyelhető meg ilyen alacsony érték (5. táblázat). 2001-ben<br />
ezek az országok inkább a „középmezőnybe” tartoztak, hiszen Ciprus teljes<br />
termékenységi arányszáma az 1,6-hoz, Máltáé 1,5-höz állt közel, és magasabb<br />
volt, mint a legtöbb közép-kelet-európai országé. A volt szocialista országoknak<br />
ugyanakkor javult a relatív pozíciójuk: míg 2001-ben <strong>Magyar</strong>országon<br />
1,31, majd tíz évvel később még alacsonyabb, 1,23 volt a teljes termékenységi<br />
arányszám, addig 2016-ban 1,53-as értékkel <strong>Magyar</strong>ország a 17. a 28 ország<br />
közül. Hasonló emelkedő tendencia figyelhető meg Bulgáriában, Szlovéniában<br />
vagy Észtországban azzal a különbséggel, hogy ezekben az országokban 2011-<br />
ben már magasabb volt a TTA, mint tíz évvel korábban. Számottevően nőtt<br />
a vizsgált időszakban a termékenység Németországban és Csehországban is:<br />
2016-os TTA-juk 1,6-os értékkel a <strong>magyar</strong>nál is magasabb. 2016-ban nincsen<br />
olyan ország az Európai Unióban, melyben a termékenység 1,3-as érték alatti<br />
„szuperalacsony” (Kohler et al., 2002) lenne. Olyan ország sincs ugyanakkor,<br />
melyben a teljes termékenységi arány 2016-ban elérné a 2-t, noha 2011-ben<br />
még két ország is (Franciaország és Írország) elmondhatta ezt magáról. Termé-<br />
90
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
kenységcsökkenés számos egyéb, korábban magasabb termékenységű országban<br />
is megfigyelhető, legyen szó – a 2016-os értékeket 2011-hez viszonyítva<br />
– az Egyesült Királyságról, Belgiumról vagy Hollandiáról.<br />
A változások ellenére elmondható, hogy az európai mintázat alapvetően nem<br />
változott: továbbra is az északi országokban a legmagasabb a termékenység<br />
(1,8–1,9 körüli értékkel), mely csoport kiegészül Franciaországgal és Írországgal;<br />
1,6–1,7 körüli értékek figyelhetők meg számos nyugat-európai országban:<br />
például Hollandia és Belgium sorolható ide. 2016-ban 1,5 körül volt a teljes termékenységi<br />
arány számos közép-kelet-európai országban; ennél alacsonyabb<br />
értékek pedig elsősorban délen figyelhetők meg. Természetesen ez a tipológia<br />
csak nagy vonalakban írja le az országcsoportokat. A közép-kelet-európai<br />
országok közül is vannak olyanok (Csehország, valamint a három balti állam)<br />
melyekben 1,5-nél magasabb a termékenység. Megfigyelhető az is, hogy 2016-<br />
ban a közép-kelet-európai országokban nagyobb a szórása a termékenységi<br />
szintnek, mint akár 2001-ben, akár 2011-ben.<br />
Ahogy láttuk, Franciaországban, Hollandiában és Németországban 2016-ban<br />
a <strong>magyar</strong>országinál magasabb a termékenység, Olaszországban pedig alacsonyabb.<br />
Vajon a magasabb termékenységű országokban hamarabb belevágnak<br />
a <strong>fiatalok</strong> a gyermekvállalási terveik megvalósításába? Úgy tudunk választ adni<br />
e kérdésre, hogyha megnézzük, hogy a 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> körében hány gyermek<br />
született adott évben az egyes országokban. Ezer megfelelő korú fiatalra<br />
lebontva mutatjuk be, hogy korévenként hány gyermeket vállaltak 2016-ban<br />
(7. ábra). Az ábrán először az tűnik fel, hogy <strong>Magyar</strong>országon a 16-21 évesek<br />
ezrelék<br />
160<br />
140<br />
120<br />
100<br />
80<br />
60<br />
40<br />
20<br />
0<br />
15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29<br />
Németország Franciaország<br />
Olaszország <strong>Magyar</strong>ország Hollandia<br />
7. ábra: Korspecifikus termékenységi arányszámok <strong>Magyar</strong>országon<br />
és négy európai országban<br />
(saját szerkesztés, forrás: Eurostat 2016, élveszületések 1000 megfelelő korú nőre)<br />
91
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
körében a többi országhoz képest kiugróan magas a termékenység. Ez egy teljesen<br />
új jelenség: míg egyes országokban, pl. Nagy-Britanniában kimagaslóan<br />
magas a tinédzserek gyermekvállalása, <strong>Magyar</strong>országon ez nem volt jellemző a<br />
korábbi években. Az utóbbi évek termékenységnövekedését vizsgálva ugyanakkor<br />
megállapítható, hogy annak egy része éppen ezt a korosztályt érintette: a<br />
15–19 éves korcsoportban 25 százalékot meghaladó mértékű volt a növekedés<br />
2011 és 2016 között (Kapitány – Spéder, 2018). Figyelembe véve hogy a felnőtté<br />
válás, a társadalmi érettség időpontja folyamatosan tolódik, külön vizsgálatot<br />
érdemel, hogy mi áll a jelenség hátterében és hogy a következő években is<br />
megfigyelhető lesz-e.<br />
19 és 21 éves kor között stagnál a termékenység <strong>Magyar</strong>országon, és ekkor, 21<br />
évesen vállalnak a francia nők először több gyermeket, mint a <strong>magyar</strong>ok; majd<br />
a nők 29 éves koráig ez mindegyik további korévre igaz. Franciaországban ezer<br />
29 éves nőnek 140 gyermeke született 2016-ban, míg a <strong>magyar</strong>oknak csak<br />
100. 25 éves életkorban a német és a holland nők termékenysége is meghaladja<br />
a <strong>magyar</strong> nőkét, vagyis a négy vizsgált országban háromban már ekkor is<br />
több gyermeket vállalnak. Csak az olasz nők maradnak el a <strong>magyar</strong>ok mögött.<br />
Ahogy láttuk, nekik országosan is nagyon alacsony a teljes termékenységi arányszámuk,<br />
ezer 29 éves olasz nőnek mindössze 84 gyermeke született 2016-ban.<br />
Vagyis kijelenthetjük, hogy a magasabb termékenységű országokban a <strong>fiatalok</strong><br />
hamarabb vállalnak gyermeket; Hollandiában és Franciaországban ehhez az<br />
a tényező is hozzájárul, hogy a <strong>fiatalok</strong> könnyebben valósítják meg rövidtávú<br />
gyermekvállalási terveiket (Kapitány – Spéder, 2012; Makay, 2012).<br />
Mindezen trendek kimutathatók a nemzeti <strong>ifjúságkutatás</strong>okban is. A 2000-<br />
ben készült első nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> eredményei szerint a 15–29 éves<br />
ifjúsági korosztály 77 százaléka volt gyermektelen, 13 százalékának egy, 10<br />
százalékának egynél több gyermek volt. A következő két hullám már érezhető<br />
csökkenést mutatott, míg 2004-ben 80, 2008-ban 84 százalékuk volt gyermektelen.<br />
2012-ben csak kis mértékben, 1 százalékponttal nőtt a gyermektelen<br />
<strong>fiatalok</strong> aránya: 85 százalék nyilatkozott úgy az adatfelvétel idején, hogy nincs<br />
nevelt vagy vér szerinti gyermeke, míg 9 százalékuknak egy, 4 százalékuknak<br />
kettő, 2 százalékuknak pedig három vagy több gyermeke volt. 2016-ban sem<br />
változott érdemben ez az arány, 84 százalékuknak nincs nevelt vagy vér szerinti<br />
gyermeke, míg 10 százalékuknak egy, 4 százalékuknak kettő, 2 százalékuknak<br />
ennél több gyermeke van, vagyis gyakorlatilag a többgyermekesek aránya<br />
semmit sem változott korosztályban.<br />
A <strong>magyar</strong> családpolitikában visszatérő kérdés a házasság és a gyermekvállalás<br />
viszonya a <strong>fiatalok</strong> életében. 2012-ben az adatok szerint az élettársi kapcsolatban<br />
élők 34 százalékának volt gyermeke, míg a házasságban élő <strong>fiatalok</strong> 71<br />
92
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
százalékának. 2016-ban ezzel szemben az élettársi kapcsolatban élőknek 46<br />
százaléka, a házasoknak pedig 64 százaléka nevelt gyermeket.<br />
Elméletileg a halasztott gyermekvállalási stratégia nem okoz komoly zavart a<br />
társadalom újratermelési folyamatában, amennyiben tényleg csak halasztásról<br />
van szó és realizálódnak a tervek. Ennek fényében különösen aggasztó, hogy<br />
a 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> 77 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a következő három<br />
évben nem akar (további) gyermeket vállalni (nyolc évvel korábban még csak<br />
19, négy éve már 60 százalékuk volt ezen az állásponton). Jelenleg a gyermektelenek<br />
82 százaléka zárkózik el határozottan a belátható időn belüli gyermekvállalástól<br />
(2012-ben 64 százalék volt ezen a véleményen), de akiknek már van<br />
egy gyermekük, azoknak is csak 25 százaléka szeretne még egy gyermeket a<br />
következő 3 évben.<br />
Az összes megkérdezett 11 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne<br />
(további) gyermeket vállalni (ettől függetlenül 14 százalékuknak van már vér<br />
szerinti gyermeke). Ez a szándék ráadásul egyre határozottabbá válik az évek<br />
múlásával: míg a 15–19 éves csak 8 százaléka mondja, hogy nem kíván további<br />
gyermeket vállalni, addig a 20–24 éveseknek már 10, a 25–29 éveseknek pedig<br />
14 százaléka van ezen a véleményen. Nemcsak a megfigyelt teljes termékenységi<br />
arányszám, hanem az átlagos tervezett gyermekszám is alacsonyabb, mint<br />
ami a társadalmi reprodukcióhoz elengedhetetlen lenne, mivel a <strong>fiatalok</strong> átlagosan<br />
1,72 gyermek vállalását tervezik, s ez a szám az életkor előrehaladtával<br />
csökken. Míg a serdülők 1,75, a huszonéveik elején járók pedig 1,77 gyermeket<br />
terveznek átlagosan, addig a 25–29 évesek már csak 1,65-öt. Ráadásul ebben<br />
a tekintetben a házasság sem tűnik stabilizáló erőnek, mert míg a hajadonok<br />
körében a tervezett gyermekszám 1,73, addig a házasok körében csak 1,68.<br />
Ehhez hasonlóan a stabil párkapcsolatban élők is alacsonyabb gyermekszámmal<br />
terveznek, mint az egyedül élők. Területileg elemezve a gyermekvállalási<br />
szándékokat a legalacsonyabb tervezett gyermekszámot Budapesten regisztrálhatunk<br />
a <strong>fiatalok</strong> körében, ugyanakkor a szülők iskolai végzettségének emelkedésével<br />
nő <strong>fiatalok</strong> által tervezett gyermekek száma is.<br />
Gyermekvállalás elutasításának indokait nézve alapvetően az anyagi okokat<br />
és az akaratlagosságot jelölték meg a <strong>fiatalok</strong>, de fontos tényező a lakáskörülmények<br />
megfelelősége is. Átlagosan, a (további) gyermeket nem vállaló <strong>fiatalok</strong><br />
41 százaléka említette az elutasítás indokaként az anyagi okokat, 31 százalék a<br />
lakáskörülményeket, 21 százalékot a gyermekneveléssel járó többlet feladatok<br />
riasztanak el és minden ötödik gyermekvállalást elutasító válaszadó a karrierje<br />
vagy a munkája miatt nem kíván gyermeket vállalni. A kérdés összetettségét és<br />
akaratlagosságát mutatja, hogy minden harmadik elutasító „egyszerűen nem<br />
akar” további gyermeket. Ez utóbbi vélemény különösen a korosztály fiatalabb<br />
93
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
tagjainál mutatható ki (Z generáció), ahogy a partner hiánya, illetve a karriertényezők<br />
említése is esetükben a legmagasabb.<br />
A gyermekvállalással kapcsolatos áldozatról, lemondásokról sokat hallani, s<br />
azzal a <strong>fiatalok</strong> is tisztában vannak, hogy a gyermekvállalás negatívan befolyásolhatja<br />
az anyagi helyzetüket, a karrierjüket vagy éppen a tanulási lehetőségeiket,<br />
ugyanakkor véleményük szerint jelentős pozitív hatása van az egyéni<br />
boldogságra, a családi és baráti kapcsolataikra, de még a szexuális életre is.<br />
partnere nem akar<br />
2<br />
6<br />
említési százalék<br />
egészségügyi okok<br />
5<br />
8<br />
partner hiánya<br />
13<br />
17<br />
karrier, munka<br />
19<br />
22<br />
többletfeladatok<br />
19<br />
25<br />
lakáskörülmények<br />
28<br />
33<br />
nem akar<br />
36<br />
33<br />
anyagi okok<br />
34<br />
45<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50%<br />
Z generáció<br />
Y generáció<br />
8. ábra: További gyermekvállalás elutasításának okai a különböző generációkban<br />
(Mi az oka annak, hogy Ön nem tervez – több – gyereket?)<br />
(N 2016<br />
= 840; gyermeket nem tervezőkön belüli százalékos megoszlás)<br />
szabadidő<br />
családi, baráti kapcsolatok<br />
karrier<br />
tanulási lehetőség<br />
szexuális élet<br />
boldogság<br />
anyagi helyzet<br />
-20 0 20 40 60 80<br />
9. ábra: A gyermekvállalás vélt hatásának percepciója<br />
(Véleménye szerint hogyan befolyásolja a gyermekvállalás az emberek… anyagi helyzetét, boldogságát,<br />
szexuális életét, tanulási lehetőségeit, munkahelyi karrierjét, családi, baráti kapcsolatainak<br />
helyzetét, a szabadidő eltöltésének lehetőségeit?)<br />
(N 2016<br />
= 1982; pontszám -100 és +100 közötti mérleg indexen)<br />
94
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
V. IDŐZÍTÉS A FELNŐTTÉ VÁLÁS FOLYAMATÁBAN<br />
A <strong>fiatalok</strong> felnőtté válási folyamata sokáig egyértelműen egyfajta sajátos leválás<br />
volt a szülőkről, a szülői házról, melynek logikus, gyakran egymást feltételező,<br />
kultúránként és időben is változó lépcsőfokai voltak, ám az közös bennük,<br />
hogy a gyermeki státuszból a felnőtt státuszba jutnak el végére a serdülők. A<br />
családi, iskolai, társadalmi játékszabályok elsajátításával együtt a felnőtté válás<br />
idejére egyfajta sajátos időrendet, életesemények elvárt egymásutániságát is<br />
megtanulják az emberek, melyeket átörökítették gyermekeiknek is. Az 1990<br />
utáni társadalmi és gazdasági változások azonban ezt az „időrendi kényszert”<br />
felborították, s bár a mindennapok világáról való tudás lényeges eleme az<br />
időrendiség, a mindennapok tapasztalata akár teljesen szembe is haladhatott<br />
ezzel a korábbi tudással. <strong>Magyar</strong>országon a felnőtt közösség kénytelen<br />
volt szembesülni azzal, hogy a <strong>fiatalok</strong> életútja nem a korábbi szabályozott<br />
rendben halad, az átmenet egy tervezhető társadalmi környezetből történik<br />
egy bizonytalanba. S ez elbizonytalanította az egész családot, konfliktusokat,<br />
devianciákat, pszichés és szociális problémákat zúdítva a felnövekvő generációkra.<br />
Normális esetben az ember életében eljön az az időszak, amikor a szűkebb<br />
vagy tágabb szociális közössége a társadalom egyenrangú tagjának fogadja el.<br />
Erre a szociológiaelméletben is több egymás mellett élő megközelítést találhatunk.<br />
A felnőtté válás folyamatát és jelenségét egyfajta sajátos szociális evolúcióként<br />
értelmezhetjük a kommunikatív cselekvéselmélet alapján (Habermas,<br />
1984). A strukturalista jellegű rendszerszemléletű szociológia (Parsons, 1951;<br />
Parsons – Bales, 1955) elméleti alapjairól nézve a szocializáció nem más, mint<br />
fokozatos leválás a családról mint dinamikus rendszerről, mely a kognitív és<br />
motivációs folyamatok sikeres internalizációja után képessé teszi a <strong>fiatalok</strong>at a<br />
magatartására vonatkozó társadalmi elvárások felismerésére és ezeknek megfelelő<br />
szerepek betöltésére.<br />
Az általános meghatározások szerint a serdülőkorban (az életszakasz végére)<br />
a felnövekvő korosztály tagjai elérik a felnőttek nemi, intellektuális és pszichés<br />
érettségi szintjét. Az önálló életvitel kialakulásának folyamatát vizsgálva<br />
Vaskovics öt kategóriába sorolja a leválás egyes dimenzióit: 1. jogi értelemben<br />
vett leválás, 2. anyagi függetlenedés, 3. konstruktív életvezetés kialakulása, 4.<br />
közös fedél alól történő leválás és mobilitás, 5. önálló identitástudat kialakítása<br />
(szubjektum leválása) (Vaskovics, 2000). Ugyanakkor a felnőtté válás hagyományos<br />
intézményeiről és folyamatairól (család, szakmaválasztás, munkába állás,<br />
gyermekvállalás, szexuális kapcsolatok) a serdülőknek még csak „üres” elképzeléseik<br />
vannak, melyek elsődleges forrása a családi és az iskolai szocializáció,<br />
95
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
másodlagos forrása pedig a közvetett valóság, ma különösen a közösségi média<br />
és az internet. A fenomenológiai szociológia (Schütz, 1954, 1984), illetve szűkebben<br />
a fenomenológiai tudásszociológia (Berger – Luckmann, 1966) szerint<br />
ezt a belső képet azután a tapasztalat tölti meg tartalommal, amely változatlan<br />
társadalmi körülmények között is a valóságról alkotott korábbi kép komoly változásával<br />
jár. Az európai posztszocialista országokban a serdülőknél ennek a belső<br />
képnek a változása még drámaibb volt (Sobotka 2004, Kowalska – Wroblewska<br />
2001). Ennek összetevője, hogy az elképzelt életkornál jóval később tudnak<br />
önálló egzisztenciát teremteni, a munkaerőpiacra való bejutásuk megnehezült,<br />
a házassági tervekből egyre kevesebb realizálódik, s a gyermekvállalás gyakran<br />
házasság előtt/nélkül valósul meg, ha egyáltalán megvalósul.<br />
Elfogadva, hogy a fiatal meghatározott szocializációs szakaszokat jár be, joggal<br />
merülhet fel a kérdés, hogyan történik a valóságfelépítés az egyes szakaszokban,<br />
melyek az anómia ellen ható „nomikus” folyamatok. A házasság<br />
korábban közismerten ilyen nomoszképző eszköz volt sokáig, amely egy bizonyos<br />
életszakaszban rendet, társadalmi megoldást teremt az egyén számára<br />
(Berger – Kellner, 1970). A korábban bemutatott adatok alapján a házasság<br />
már csak korlátozottan tölt be ilyen szerepet. A <strong>fiatalok</strong> felnőtté válásában a<br />
házasságon kívül nomoszképző eszköznek tekinthetjük a gyermekvállalást, a<br />
munkába állást és az önálló élettér megteremtését is. Ha ennek a négy jellemzőnek<br />
a tanulmányozására különösebb figyelmet fordítunk, megérthetjük<br />
a mostani <strong>fiatalok</strong> korosztályi önmegvalósítás tradicionális eszközeihez való<br />
viszonyát is, hiszen ezek a fiatal felnőtt korban a legfontosabb identitásképzők<br />
a mostani generációk számára.<br />
A felnőtté válás során nem lehet megkerülni a szocializáció időbeliségének<br />
kérdését. Eltekintve a biológiailag meghatározott időrendiségtől (például a<br />
nemi érés feltételezi a gyermekvállalást, a pszichés érés az önmegvalósítást), a<br />
társadalmi szerepelvárásoknak való megfeleléshez és a nomoszképzők segítségével<br />
az önálló életvitel kialakításához a <strong>fiatalok</strong> korlátozott idővel rendelkeznek<br />
és mivel ennek tudatában is vannak, ez visszahat az elképzeléseikhez<br />
fűződő viszonyukra.<br />
A korábbi nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok (2000, 2004, 2008, 2012) eredményei<br />
alátámasztják azt a feltevést, hogy a serdülők a felnőttkorba való átmenet<br />
lépcsőfokait az „elvárt” társadalmi norma szerint szocializálják, egyfajta kötött<br />
sorrendiséget is elfogadva, s ez még 2016-ban is igazolódni látszik. A 15–29<br />
éves <strong>fiatalok</strong> életkezdését vizsgálva, ebben a sorban az első lépcsőfok az első<br />
komoly párkapcsolat, melyet átlagosan 19,1 éves korra terveznek, ezt követi<br />
az első szakmai végzettség megszerzése, mely négy éve még 19,2 éves korra<br />
terveződött, ma már 20,1 évre tolódik a tervekben. Ezt követi a tanulmányok<br />
96
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
befejezése 20,3 éves korra tervezve (2012-ben még 19,4 év volt). A munkaerőpiacra<br />
való belépés is ebben az időben lenne szerintük ideális, átlagosan<br />
20,7 éves korban. A következő – logikus és a társadalom által elvárt – állomás a<br />
szülői háztól való különköltözés és a gyermekvállalás lenne (24,7), majd pedig<br />
a saját, önálló lakás megszerzése következik a terveik szerint, mint az utolsó<br />
lépcsőfok 26,6 éves kor körül.<br />
Ha mindezen terveket nemek szerinti bontásban nézzük, akkor a legtöbb<br />
demográfiai életeseményt a 2012-es trendekhez hasonlóan 2016-ban is a nők<br />
kicsit korábbra, míg a férfiak későbbre tervezik. Ez alól kivételt képez a tanulmányok<br />
befejezése és a szakmai végzettség megszerzése, ahol éppen fordítva,<br />
a férfiak szeretnének hamarabb teljesíteni. Jellemző az is, hogy a szülő iskolai<br />
végzettségének emelkedésével folyamatosan tolódik fölfelé az egyes életesemények<br />
bekövetkezésének tervezett időpontja, a gyermekvállalás esetében<br />
már több mint 3 évvel.<br />
Az egyes kiemelt életesemények vélt vagy tervezett időzítésével kapcsolatosan<br />
sokváltozós statisztikai módszerrel (variancia-analízis) kerestük azokat a<br />
háttérváltozókat, amelyek szignifikáns <strong>magyar</strong>ázó erővel bírnak a felnőttkorba<br />
való átmenet demográfiai eseményeire az egyes generációk esetében. Részletesen<br />
vizsgáltuk a nem, az iskolai végzettség, a gazdasági aktivitás, a családi<br />
háttér, a vallásos nevelés és a településtípus kimutatható hatását a válaszokra<br />
(6. táblázat).<br />
Az első szakmai végzettség tervezett időpontjának tekintetében a leginkább<br />
meghatározó háttértényező a szülő, illetve ezzel összefüggésben a megkérdezett<br />
iskolai végzettsége, különösen az Y generáció tagjainál. Az ezzel szoros<br />
összefüggésben álló tanulmányok befejezését szintén ezek a változók <strong>magyar</strong>ázzák<br />
leginkább kiegészülve az aktuális gazdasági aktivitással. Ezen háttértényezők<br />
25–38 százalékot is <strong>magyar</strong>áznak önmagukban az időzítés heterogenitásából.<br />
A szülőktől való különköltözés tervezett időpontját is leginkább az elérhető<br />
jövedelem, illetve a gazdasági aktivitás határozza meg, bár a tanulmányok<br />
befejezéshez képest sokkal kisebb arányban, de kimutatható szignifikáns hatása<br />
van, az Y generáció tagjainál a nemnek, a Z generáció tagjainál pedig a<br />
településtípusnak. Az első önálló lakás megszerzésének tervezett időpontjára<br />
vonatkozó véleményeket a <strong>fiatalok</strong>nál a gazdasági státusz dominálja, de a szülő<br />
legmagasabb végzettségnek is van <strong>magyar</strong>ázó ereje.<br />
Az első komoly párkapcsolat tervezett idejére elsősorban a vallásos neveltetésnek,<br />
illetve a Z generáció tagjainak terveinél a válaszadó neme is hatással<br />
van az adott ifjúsági korcsoportban. A házasság tervezett időzítése a Z generációban<br />
alapvetően az iskolai végzettségtől függ, az idősebb, Y generáció<br />
97
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
körében a nemnek és gazdasági aktivitásnak is van hatása és kis mértékben<br />
függ a településtípustól is.<br />
Végezetül az első gyermek vállalásának tervezett időpontját a fiatalabb generációban<br />
még a családi háttér, az idősebbeknél viszont már a gazdasági<br />
aktivitás <strong>magyar</strong>ázza leginkább, önmagában közel 50 (!) százalékot a tervezett<br />
életkorra adott válaszok heterogenitásából.<br />
VI. GENERÁCIÓS TÖRESVONALAK<br />
A fentiek alapján látható, hogy már az ifjúsági korosztályon belül is kimutathatók<br />
a generációs törésvonalak, ha pedig a 15–29-es korosztály jellemzőit,<br />
véleményét, alapvető élményeit az idősebbekhez viszonyítjuk, valószínűleg<br />
még markánsabb szakadék lenne kimutatható. Az egy időszakban született<br />
embereket általában ugyanis azonos, vagy nagyon hasonló kulturális, társadalmi<br />
és gazdasági, politikai hatások érik, ennek hatására pedig gondolkodásuk,<br />
értékrendjük világhoz való viszonyuk is kimutatható rokonságot mutat. Ez a<br />
fajta szemlélet azonban a különböző korszakokban született korosztályok között<br />
akár gyökeresen eltérő is lehet, a <strong>fiatalok</strong>, a szülők vagy éppen a nagyszülők<br />
ugyanarról a jelenségről gyakran teljesen különbözőképpen vélekednek.<br />
Nem beszélnek egy nyelvet a szó társadalmi értelmében, s ez akár generációk<br />
közötti konfliktusokat is okozhat.<br />
<strong>Magyar</strong>országon – ahogy a nyugati világban mindenhol – napjainkban alapvetően<br />
hat generáció éli az életét egymás mellett. A legidősebb korosztály,<br />
melyet szokás „veteránoknak”, csendes generációnak, az építők generációjának<br />
is nevezni a második világháború vége előtt születtek. A ma már szépkorúak<br />
legfiatalabbja is betöltötte a 70. életévét. Szülői minta alapján nevelkedtek<br />
többségében a két világháború között, majd később pedig nem vágytak már<br />
másra, mint békére, munkára, családi nyugalomra. Ma ők alkotják a <strong>magyar</strong><br />
társadalom 12 százalékát, több mint 1,1 millió főt. A ma 50–70 év közöttiek<br />
generációját a demográfia és a társadalomtudomány az ún. baby boomer<br />
korosztálynak nevezi. Az 1946–64 között világra jöttek a háború utáni nagy<br />
remények szülöttei, akik felcseperedvén elutasították a szüleik merev erkölcsi<br />
felfogását, új kultúrát teremtettek maguknak szabadságra vágyva. A háború<br />
utáni demográfiai robbanás és népesedési intézkedések (Ratkó-korszak) következtében<br />
<strong>Magyar</strong>országon is ez a korosztály lett a legnépesebb, felnőtté<br />
válásukat erős állami támogatáspolitika kísérte. 24 százalék az arányuk a<br />
népességből. Az őket követő X generáció (1965–1979 születettek) tagjainak<br />
életét a korábbi korosztályokhoz képest már a technológia száguldó fejlődése<br />
és körülöttük zajló világ változása kíséri. A 90-es évek gazdasági és társadalmi<br />
98
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
átalakulása során számukra már megélt jelenség volt a pályakezdés nehézsége,<br />
a korábban bevett életkezdési modellek korlátozott működése. Szociológiai<br />
tény, hogy ez volt az a korosztály, amelynél az édesanyák már tömegesen<br />
részt vettek a munkaerőpiacon, nekik részben fokozottabb intézményi szocializáció,<br />
részben a korán jött önállóság és felelősség is osztályrészül jutott<br />
(Putnam, 2015). Az X-esek, önálló, találékony és önellátó nemzedékké váltak,<br />
akik most igazi „szendvics” generációként eltartják az idősebbeket, besegítenek<br />
szüleik, illetve még élő nagyszüleik ellátásába, miközben gondoskodnak<br />
gyermekeikről is a napi munkavégzés mellett. 2,2 millió emberről van szó, 23<br />
százalék az arányuk a népességen belül.<br />
Az 1980–1995 között született generáció alapélménye már egészen más, a<br />
digitális világ, a fogyasztói társadalom kényelme, a nyugati társadalom nyitottsága<br />
és sokfélesége. Ők, vagyis az Y generáció tagjai a számítógéppel együtt<br />
nőttek fel, komolyan értenek a technológiához, szüleik önállóságra, nagyfokú<br />
szabadságra, véleményük vállalására és a folyamatos önképzésre, a megújulásra<br />
nevelték őket (Twenge, 2007). Sajátos élménye az Y-oknak, hogy míg<br />
a korábbi generációkban a tudás, „apáról fiúra” szállt, addig a legfontosabb<br />
tudást, amely a digitális újkorban szükséges, nem az előző generációktól szerzik<br />
meg, hanem saját maguk által és a kortársaiktól. Az elmúlt években ezen<br />
korosztály utolsó képviselői is elhagyták már a középiskolát, jogi értelemben<br />
felnőtté váltak. A szülői házról való leválásuk azonban nem könnyű, ez az a<br />
korosztály, mely a felsőfokú tanulmányok, a munka, sőt a stabil párkapcsolat<br />
mellett is magas arányban még a szülői házban él, nem ők támogatják a szüleiket,<br />
hanem éppen fordítva, a „mamahotel” kényelmét még a 20-as éveik<br />
végén is sokan élvezik. Ezen kutatás is jól mutatja, hogy a gyermekvállalást<br />
erősen kitolják. Ez a generáció teszi ki az ifjúsági korosztály 58 százalékát, a<br />
teljes <strong>magyar</strong> társadalom 19 százalékát. Közel 1,9 millió lakosról van szó.<br />
Az <strong>ifjúságkutatás</strong>ban résztvevők 42 százaléka már megint egy másik generációt<br />
alkotnak. Azok alkotják a Z generációt, akiknek az iskolai pályafutása az<br />
ezredforduló után kezdődött. E generáció talán legfontosabb jellemzője, hogy<br />
az emberiség történetében ez az első igazán globális nemzedék a világon, ők<br />
az ún. globális falu első gyermekei. Ez gyakorlati értelemben azt jelenti, hogy<br />
függetlenül attól, hol élnek, a világban szinte ugyanazon a zenén, filmeken,<br />
játékokon és divatirányzaton nőnek föl. Nincs könnyű gyerekkoruk: értenek<br />
sok mindent, de feldolgozni keveset képesek ebből (Combi, 2015). A globális<br />
térben zajló gazdasági és társadalmi változásokra és a társadalmi újratermelés<br />
folyamatára várhatóan minden eddigi generációnál nagyobb befolyást gyakorolnak.<br />
Kis létszámú generáció, 1,5 millió fiatalról van szó, a társadalom 16<br />
százalékát teszik ki.<br />
99
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
200 000<br />
veteránok Baby boomer X Y Z Alfa<br />
150 000<br />
100 000<br />
50 000<br />
0<br />
1916<br />
1926<br />
1936<br />
1946<br />
1956<br />
1966<br />
1976<br />
1986<br />
1996<br />
2006<br />
2016<br />
férfiak<br />
Kisgyermekes szülők és ma már az általános iskolás tanítók is egyre gyakrabban<br />
találkoznak azzal a jelenséggel, hogy az a nevelési módszer, ami működött<br />
a nagyobbaknál, az csődöt mond a legkisebbnél. Ez nem a véletlen műve,<br />
ugyanis az iskolákba és az óvodákba már megérkezett egy teljesen új nemzedék,<br />
amelyet alfa generációnak neveznek. A 2010 után születettek korosztályáról<br />
van szó, s nagy kérdés, hogy milyen társadalmi és családi kapcsolataik<br />
lesznek, hogyan fognak kooperálni az idősebb generációkkal és hogyan birkóznak<br />
majd meg a várható technológiai, társadalmi és demográfiai változásokkal,<br />
mely a XXI. században igencsak átformálják az általunk ismert világot.<br />
VII. ÖSSZEGZÉS<br />
Az utóbbi 20 évben a társadalmi reprodukciót döntően befolyásoló családalapítási<br />
modellek radikálisan átalakultak. Ha nem vesszük figyelembe az alapvetően<br />
kulturális, értékrendi, társadalmi normák alakulásához kötődő változásokat,<br />
az egyéni karrierek és az önmegvalósítás felértékelődését vagy a nemi szerepek<br />
átalakulását, nem fogjuk megérteni ennek okait, de nem tudunk sikeresen készülni<br />
a jövőre sem, ugyanis a társadalmi újratermelési folyamat hatásai nem<br />
visszafordíthatók. Nem érdemes azon keseregni, hogyan működött a családi<br />
modell és a <strong>fiatalok</strong> felnőtté válása 15, 25, vagy éppen 50 évvel ezelőtt, már<br />
csak azért sem, mert a mindenkori családmodell és a társadalmi reprodukciós<br />
folyamat az adott kor „terméke”.<br />
A család ugyanis egy bonyolult, érzékeny és nyitott rendszer, mely egyszerre<br />
törekszik az egyensúly fenntartására és a megváltozott körülményekhez való<br />
nők<br />
10. ábra: Generációk a mai <strong>Magyar</strong>országon<br />
(A lakosok száma korévenként a KSH adatai alapján 2016-ban)<br />
100
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
folyamatos alkalmazkodásra. Ha most hirtelen egy korábbi, pl. a klasszikus 20.<br />
századi családmodellben találnánk magunkat, az nemcsak megbénítaná a társadalom<br />
fejlődését, hanem társadalmi anómiát is okozna. Ráadásul a múlt a<br />
családmodell tekintetében korántsem a legjobb jövő számunkra.<br />
Szembe kell néznünk azzal, hogy amikor már majdnem több gyermek születik<br />
házasságon kívül, amikor számos alternatív családmodell létezik, amikor a<br />
társadalmi együttélés keretei átrendeződnek, amikor az egészségben eltöltött<br />
nyugdíjas évek száma már évtizedekben mérhető, a változáshoz való alkalmazkodás,<br />
a megújulás létkérdés a családok számára. A családok átalakulásának és<br />
a társadalmi újratermelés folyamatának módosulása hátterében ugyanis egy<br />
sokkal mélyebb és radikálisabb átalakulás áll. Ahogy 500 évvel ezelőtt a könyvnyomtatás<br />
szabadította fel a szabad gondolkodókat, szabadította ki az emberi<br />
szellemet a sötét középkorból, úgy most az internet nyomán alakul át szemünk<br />
előtt az egész szabad világ gondolkodásmódja, útban az öregedő, globális információs<br />
társadalom irányába.<br />
Ebben a világban pedig a legtöbb feladatot talán már nem is <strong>fiatalok</strong>, hanem<br />
az egyre bővülő downagers korosztály adja majd a családoknak, azok az aktív,<br />
60 év feletti idősek, akik könnyen alkalmazkodnak az új technológiákhoz, több<br />
évtizednyi munka után szeretnének végre világot látni, akik új életstílust és új<br />
társadalmi kapcsolatokat alakítanak ki.<br />
101
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
melléklet<br />
2001 2011 2016<br />
Franciaország 1,90 2,01 1,92<br />
Svédország 1,57 1,90 1,85<br />
Írország 1,94 2,03 1,81<br />
Dánia 1,74 1,75 1,79<br />
Egyesült Királyság 1,63 1,91 1,79<br />
Lettország 1,22 1,33 1,74<br />
Litvánia 1,29 1,55 1,69<br />
Belgium 1,67 1,81 1,68<br />
Hollandia 1,71 1,76 1,66<br />
Románia 1,27 1,47 1,64<br />
Csehország 1,15 1,43 1,63<br />
Németország 1,35 1,39 1,60<br />
Észtország 1,32 1,61 1,60<br />
Szlovénia 1,21 1,56 1,58<br />
Finnország 1,73 1,83 1,57<br />
Bulgária 1,21 1,51 1,54<br />
<strong>Magyar</strong>ország 1,31 1,23 1,53<br />
Ausztria 1,33 1,43 1,53<br />
Szlovákia 1,20 1,45 1,48<br />
Horvátország 1,46 1,48 1,42<br />
Luxemburg 1,66 1,52 1,41<br />
Lengyelország 1,31 1,33 1,39<br />
Görögország 1,25 1,40 1,38<br />
Ciprus 1,57 1,35 1,37<br />
Málta 1,48 1,45 1,37<br />
Portugália 1,45 1,35 1,36<br />
Spanyolország 1,23 1,34 1,34<br />
Olaszország 1,25 1,44 1,34<br />
5. táblázat: A teljes termékenységi arányszám alakulása az EU 28 országában<br />
(saját szerkesztés, hivatalos Eurostat statisztika alapján)<br />
102
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
<strong>Magyar</strong>ázó változó Y generáció Z generáció<br />
Különköltözés a<br />
szülői háztól<br />
Első szakmai<br />
végzettség<br />
Saját lakás<br />
Tanulmányok<br />
befejezése<br />
Első<br />
munkatapasztalat<br />
Első komoly<br />
párkapcsolat<br />
Településtípus ,020*<br />
Nem ,039**<br />
Vallásos neveltetés<br />
Gazdasági aktivitás ,040** ,045**<br />
Iskolai végzettség ,011* ,013*<br />
Szülő iskolai végzettsége ,023** ,035**<br />
Településtípus ,010* ,038**<br />
Nem ,009* ,033**<br />
Vallásos neveltetés ,031**<br />
Gazdasági aktivitás ,077** ,088**<br />
Iskolai végzettség ,128** ,019*<br />
Szülő iskolai végzettsége ,086** ,074**<br />
Településtípus ,011* ,041**<br />
Nem ,006*<br />
Vallásos neveltetés<br />
Gazdasági aktivitás ,026** ,038**<br />
Iskolai végzettség ,012*<br />
Szülő iskolai végzettsége ,012* ,024*<br />
Településtípus ,024** ,062**<br />
Nem ,007*<br />
Vallásos neveltetés ,016**<br />
Gazdasági aktivitás ,252** ,329**<br />
Iskolai végzettség ,380** ,035**<br />
Szülő iskolai végzettsége ,268** ,274**<br />
Településtípus ,011* ,024*<br />
Nem ,011* ,022**<br />
Vallásos neveltetés ,015**<br />
Gazdasági aktivitás ,068** ,089**<br />
Iskolai végzettség ,144**<br />
Szülő iskolai végzettsége ,072** ,031**<br />
Településtípus ,012*<br />
Nem ,040**<br />
Vallásos neveltetés ,015* ,024*<br />
Gazdasági aktivitás<br />
Iskolai végzettség<br />
Szülő iskolai végzettsége ,023**<br />
103
Társadalmi újratermelés<br />
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Gyermekvállalás<br />
Házasságkötés<br />
<strong>Magyar</strong>ázó változó Y generáció Z generáció<br />
Településtípus ,032** ,130**<br />
Nem ,028** ,053**<br />
Vallásos neveltetés<br />
Gazdasági aktivitás ,115** ,487**<br />
Iskolai végzettség ,229** ,133**<br />
Szülő iskolai végzettsége ,306** ,436**<br />
Településtípus ,022* ,314**<br />
Nem ,039**<br />
Vallásos neveltetés ,009*<br />
Gazdasági aktivitás ,046**<br />
Iskolai végzettség ,162** ,406**<br />
Szülő iskolai végzettsége ,150** ,359**<br />
6. táblázat: A felnőttkorba való átmenet demográfiai eseményeinek <strong>magyar</strong>ázó változói<br />
generációs bontásban<br />
(Életeseményeket fogok felsorolni. Kérem, mondja meg, hogy megtörténtek-e már ezek Önnel?<br />
Hány éves korában történt ez? Mit gondol, hány éves korában fog ez megtörténni Önnel?)<br />
(N 2016<br />
= 1995; egyutas ANOVA R-négyzet értékek, csak szignifikáns <strong>magyar</strong>ázó erő esetében jelölve)<br />
IRODALOM<br />
• Barney, D. D. (2004): The Network Society. Polity Press.<br />
• Berger, P. – Kellner, H. (1970): Marriage and the Construction of Reality. In Recent Sociology. No. 2.<br />
• Castells, M. (2005): Az információ kora: Gazdaság, társadalom és kultúra. I. kötet: A hálózati társadalom kialakulása.<br />
Budapest, Gondolat – Infonia.<br />
• Combi, C. (2015): Generation Z: Their Voices, Their Lives. Hutchinson.<br />
• Eisenstadt, S. (1960): Von Generation zu Generation. Altersgruppen und Sozialstruktur. München, Juventa.<br />
• Hiekel, N., – Liefbroer, A. C. – Poortman, A.-R. (2014): Understanding Diversity in the Meaning of Cohabitation<br />
Across Europe. European Journal of Population, 30(4), 391–410.<br />
• Kapitány, B. – Spéder, Zs. (2018): Gyermekvállalás. In Monostori, J. – Őri, P. – Spéder, Zs. (szerk.): Demográfiai<br />
Portré. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet. Megjelenés alatt.<br />
• Kapitány, B. – Spéder, Zs. (2011): Factors affecting the realisation of child-bearing intentions in four European<br />
coutries. Budapest, HCSO Demographic Research Institute. Working Papers on Population, Family and<br />
Welfare 14.<br />
• Kapitány, B. – Spéder, Zs. (2012): Realization, Postponement or Abandonment of Childbearing Intentions in<br />
Four European Countries. Population, 67(4), 599–629.<br />
• Kohler, H.-P. – Billari, F. C. – Ortega, J. A. (2002): The emergence of lowest-low fertility in Europe during the<br />
1990s. Population and Development Review, 28(4), 641–680.<br />
• Kowalska, I. – Wroblewska, W. (2001): Transition to Adulthood in Poland. In Corjin, M. – Klijzing, E. (eds.):<br />
Transition to Adulthood in Europe, Kluwer Academic Publishers.<br />
• Makay, Zs. (2012): Politiques familiales, activité professionnelle et fécondité en Hongrie et en France. These<br />
de doctorat de démographie – sociologie. Université Ouest Nanterre La Défense.<br />
• Makay, Zs. (2013): Párkapcsolati magatartás és családalapítás a <strong>fiatalok</strong> körében. In Székely, L. (szerk.): <strong>Magyar</strong><br />
Ifjúság 2012. Budapest, Kutatópont, 53–89.<br />
• Murinkó, L. – Rohr, A. (2018): Párkapcsolatok. In Demográfiai Portré 2018. Budapest, KSH Népességtudományi<br />
Kutatóintézet. Megjelenés alatt<br />
• Murinkó, L. – Spéder, Zs. (2015): Párkapcsolatok. In Demográfiai Portré 2015. Budapest, KSH Népességtudományi<br />
Kutatóintézet, 9–39.<br />
104
Makay Zsuzsanna – Domokos Tamás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
• Pailhé, A. és mtsai. (2014): Changes in the life course. State-of-the-art report. https://www.researchgate.net/<br />
publication/281819521_State-of-the-art_report_Changes_in_the_life_course<br />
• Parsons, T. (1951): The Social System. Glencoe, Free Press.<br />
• Parsons, T. – Bales, R. F. (1955): Family, Socialization and Interaction Process. Glencoe, Free Press.<br />
• Popper, K. R. (2001): A nyitott társadalom és ellenségei. Budapest, Balassi Kiadó.<br />
• Putnam, R. D. (2015): Our Kids: The American Dream in Crisis. New York, Simon & Schuster.<br />
• Schutz, A. (1954): Concept and Theory Formation in the Social Sciences. The Journal of Philosophy, vol. 51.,<br />
257–274.<br />
• Schutz, A. (1984): A cselekvések köznapi és tudományos értelmezése. In Hernádi, M. (szerk.): A fenomenológia<br />
a társadalomtudományokban. Budapest, Gondolat.<br />
• Schutz, A. (1984b): A társadalmi valóság értelemteli felépítése. Hernádi, M. (szerk.): A fenomenológia a társadalomtudományokban.<br />
Budapest, Gondolat.<br />
• Sobotka, T. (2004): Postponement of Childbearing and Low Fertility in Europe. Amsterdam, Dutch University<br />
Press.<br />
• Somlai, P. (2002): Elhúzódó kamaszkor. Fordulópont, Volume 4, Issue 2. 5–6.<br />
• Tenbruck, F. H. (1962): Jugend und Gesellschaft. Freiburg, Rombach.<br />
• Twenge, J. M. (2007): Generation Me: Why Today’s Young Americans are More Confident, Assertive, Entitled-<br />
-and More Miserable than Ever Before. Atria Books.<br />
• Van Dijk, J. (2012): The Network Society. London – Thousand Oaks – New Delhi, SAGE.<br />
• Vaskovics, L. (2000): A posztadoleszcencia szociológiai elmélete. Szociológiai Szemle. Vol 2000/4.<br />
105
106
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
MEGMARADÁS ÉS ÁTÖRÖKÍTÉS –<br />
KÜLHONI MAGYAR FIATALOK DEMOGRÁFIAI,<br />
TÁRSADALMI FOLYAMATAI<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
I. Bevezetés<br />
A tanulmány célja, hogy árnyalt képet kapjunk a négy nagyobb külhoni <strong>magyar</strong><br />
közösség fiataljainak párválasztással és családalapítással kapcsolatos<br />
elképzeléseiről. Szakértői szinten konszenzus van abban, hogy a kisebbségi<br />
közösségek hosszabb távú fennmaradása a demográfiai reprodukción kívül<br />
az asszimiláció és kivándorlás mértékének a függvénye. A demográfiai reprodukciót<br />
a születések és halálozások száma, valamint a korszerkezet határozza<br />
meg. Az asszimilációnak többféle intergenerációs vagy intragenerációs formája<br />
lehetséges, amelyeket a települések/régiók nagysága és etnikai arányai<br />
(azaz a tömb- vagy szórványhelyzet) mellett a vegyesházasságok is befolyásolnak.<br />
A migrációs trendekre többféle <strong>magyar</strong>ázat is létezhet, a gazdasági<br />
megfontolások mellett a befogadó ország (mely akár az anyaország is lehet)<br />
szívóhatásával mindenképpen számolni kell. E három pillér folyamatos kölcsönhatásban<br />
van, egymást erősíthetik, illetve gyengíthetik is. A születések<br />
számának növelése például a közösség megmaradása szempontjából ugyan<br />
üdvözlendő, de ha a migrációs hajlandóság és az asszimilációs kitettség magas,<br />
akkor ez önmagában nem tudja biztosítani a kisebbségi közösség egészének<br />
vagy akár értékeinek átörökítését. És persze ez fordítva is így van: ha<br />
feltételeznénk, hogy nincs asszimilációs kockázat vagy migrációs hajlandóság<br />
a <strong>fiatalok</strong> körében, akkor is kérdés, hogy biztosítottak-e a demográfiai reprodukció<br />
intézményi és egyéni feltételei.<br />
107
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Tanulmányunkban az itt említett első pillérhez (demográfiai reprodukció)<br />
kapcsolódó elemzéseket végeztünk. Egyrészt a <strong>fiatalok</strong> párkapcsolati preferenciáit,<br />
másrészt pedig a tényleges gyerekvállalást, illetve a gyerekvállalással kapcsolatos<br />
terveket vizsgáljuk meg szociodemográfiai adatok mentén. Röviden<br />
kitérünk majd a <strong>fiatalok</strong> körében már létező vegyes házasságra vonatkozó adatokra<br />
is, de természetesen tudatában vagyunk, hogy a kutatás által megcélzott<br />
relatív fiatalabb (15–29 éves) korosztály nem nyújthat teljes képet a jelenség<br />
komplexitásáról.<br />
Az adatok ismertetése előtt azonban fontosnak tartjuk, hogy a külhoni <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> szélesebb társadalmi, demográfiai kontextusát röviden felvázoljuk.<br />
Vizsgálatunk csak a négy nagyobb, és a nagymintás <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás<br />
2016 által célba vett (erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai) régióra terjed ki,<br />
de e négy térség is jelentős eltéréseket mutat alap demográfiai ismérvek alapján<br />
is. Lélekszám tekintetében nagyságrendbeli eltérések vannak: míg Erdélyben<br />
1,2 millió, Szlovákiában mintegy fél millió <strong>magyar</strong> él, addig a másik két régióban<br />
egy-két százezerre becsülhetjük számukat. Ukrajnában már 2001 óta nem<br />
volt népszámlálás, a legutóbbi becslések 120–130 ezerre teszik lélekszámukat.<br />
Vajdaságban a 2011. évi cenzus alapján mintegy 254 ezer <strong>magyar</strong>t regisztráltak,<br />
de becslések szerint életvitelszerűen kb. 200 ezer fő él ott. Településtípus<br />
vonatkozásában is jelentős eltérés az, hogy a felvidéki és kárpátaljai <strong>magyar</strong>ok<br />
zöme (kb. 65 százaléka) rurális környezetben él, míg a másik két régióban inkább<br />
kiegyenlítődöttek az arányok. Sőt az egyes országokon belül – Vajdaságot<br />
leszámítva – megállapítható az is, hogy a <strong>magyar</strong>ok nagyobb arányban élnek<br />
a falvakon, mint az országos átlag. A <strong>magyar</strong> lakosság társadalmi pozíciói az<br />
iskolázottsági mutatók alapján is elmarad az országos átlagtól, mindegyik régióban<br />
kimutatható ugyanis, hogy a <strong>magyar</strong>ok körében alacsonyabb a felsőfokú<br />
végzettséggel rendelkezők aránya. (Kiss, 2012; Csete – Papp – Setényi, 2010).<br />
A környező országok migrációs trendjeit figyelembe véve kijelenthetjük, hogy<br />
Szlovákiát leszámítva a másik három régióban meglehetősen markáns a migrációs<br />
veszteség. Erdélyben például az 1992. és 2002. évi népszámlálások között<br />
110 ezerre becsülik a migrációs veszteséget, Vajdaságban a kilencvenes években<br />
mintegy 50 ezer főre becsülték, de ez a trend vélhetően folytatódott, és<br />
jelenleg is zajlik. <strong>Kárpát</strong>alján a 2001-es népszámlálás utáni másfél évtizedben<br />
28–48 ezerre teszik a kivándoroltak számát, a kutatási adatok azonban ennél<br />
is magasabb migrációs érintettséget jeleznek, ugyanis a kárpátaljaiak 44 százalékának<br />
van külföldön élő rokona (Szanyi – Faludi – Illyés, 2017).<br />
A népmozgalmi adatok szintjén a halálozási mutatók a szlovákiai <strong>magyar</strong>ok körében<br />
a legalacsonyabbak és a kárpátaljai <strong>magyar</strong>ok esetében a legmagasabbak,<br />
a másik két régió köztes helyet foglal el. Ezzel összefüggésben az is látszik az<br />
108
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
országos szintű adatokból, hogy a születéskor várható élettartam Szlovákiában<br />
a legmagasabb (77,3 év) és Ukrajnában a legalacsonyabb (72,5 év 2015-ben),<br />
Romániában és Szerbiában köztes, és közel azonos értéket mutat (75,3 és 75,7<br />
év) 1 . A termékenységi mutatószámokat tanulmányunk későbbi szakaszaiban<br />
részletesen ismertetjük, itt csak azt jegyezzük meg, hogy a kilencvenes évektől<br />
kezdve mindegyik régióban a <strong>magyar</strong>ok népmozgalmi egyenlege negatív lett,<br />
azaz ilyen szempontból is folyamatosan csökkenő népességgel van dolgunk.<br />
A vegyes házasságok mindegyik régióban növekvő tendenciát mutatnak. Erdélyben<br />
az 1977. évi népszámlálás szerint 9,8 százalék volt, ám 2011-re ez<br />
az arány már 12–13 százalék lett. Ráadásul, ha nem a népszámlálási adatok,<br />
hanem az éves népmozgalmi adatok alapján számolunk, akkor ennél is magasabb,<br />
17–19 százalékos arányt kapunk (Kiss, 2012; Veres, 2015). Szlovákiában<br />
korábban rögzítették a népszámlálások során is a vegyes házasságokat (1980-<br />
ban 15,5 százalék, 1991-ben 17,8 százalék), újabban azonban ez nem történik<br />
meg, a becslések alapján arányukat kb. 20 százalékra teszik. Vajdaságban a<br />
népmozgalmi adatokra építve már 2007-ben 33 százalékos volt a vegyes házasságok<br />
aránya a <strong>magyar</strong>ok körében, míg <strong>Kárpát</strong>alján a kilencvenes években<br />
19–23 százalékot mértek. Részletesebb elemzések Erdélyben és Felvidéken is<br />
kimutatták, hogy a szórványban jóval magasabb a vegyes házasságok aránya,<br />
mint a tömb régiókban, és az is kiderült, hogy a többségi nyelvű iskolaválasztás<br />
megnöveli a vegyesházasság-kötések esélyét.<br />
E rövid áttekintésből is láthatjuk, hogy a külhoni <strong>magyar</strong> közösségek demográfiai<br />
szempontból egyre öregedőbb népességet jelentenek, amelyet a migrációs<br />
tendenciák, illetve az asszimilációs kihívások, a területileg ugyan eltérő módon,<br />
ám mégiscsak jelenlévő vegyes házasságok, a <strong>fiatalok</strong> identitásválasztásával<br />
kapcsolatos döntések tovább zsugoríthatnak. E kontextusban vizsgáljuk meg a<br />
következőkben a <strong>fiatalok</strong> párválasztási és családalapítási szokásait és stratégiáit<br />
a <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 adatok alapján. 2<br />
II. CSALÁDI ÁLLAPOT, ÉLETTÁRSI KAPCSOLATOK<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> 2016-os adatai szerint a 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> döntő<br />
többsége családi állapota szerint egyedülálló. Az egyedülállók számaránya<br />
Erdélyben (77 százalék) és Vajdaságban (79 százalék) a legmagasabb, ezzel<br />
együtt az említett két régióban élnek a legkevesebben házasságban. A házasságban<br />
élők aránya 12 és 32 százalék közötti a külhoni régiókban, legtöbben<br />
1 http://ec.europa.eu/eurostat/tgm/table.do?tab=table&init=1&language=en&pcode=tps00205&plugin=1<br />
2 Köszönet Kántor Zoltánnak, aki a tanulmány megírásában együttműködött annak érdekében, hogy e kérdéskörök<br />
nemzetpolitikai dimenzióit is vizsgálhassuk.<br />
109
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
pedig <strong>Kárpát</strong>alján élnek házassági kapcsolatban a <strong>fiatalok</strong> közül. Családi állapotukat<br />
tekintve ennél kevesebben válaszolták, hogy élettársi kapcsolatban élnek,<br />
az elváltak aránya pedig elenyésző, 3 2 százalék alatti minden régióban.<br />
100%<br />
9<br />
1<br />
12<br />
1<br />
4<br />
9<br />
80%<br />
14<br />
16<br />
32<br />
12<br />
60%<br />
nőtlen/hajadon<br />
házas<br />
40%<br />
77<br />
70<br />
63<br />
78<br />
élettársi kapcsolatban él<br />
elvált<br />
20%<br />
0%<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaság<br />
1. ábra: A <strong>fiatalok</strong> családi állapot szerinti megoszlása a négy nagyrégióban<br />
(Mi az Ön családi állapota?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
A 15–29 éves korosztályt érdemes árnyaltabban is megvizsgálni, hiszen míg a<br />
legfiatalabbak nagy valószínűséggel tanulmányokat folytatnak ebben a korban,<br />
a legidősebbek jó eséllyel már beléptek a munkaerőpiacra. Az életkortól sem<br />
független életesemények ugyanakkor összefüggenek a családi állapot, a párkapcsolati<br />
mintázatok alakulásával. Bár az életesemények szoros sorrendje (pl.<br />
házasságkötést követő gyermekvállalás) az utóbbi évtizedekben fellazult, a külhoni<br />
<strong>magyar</strong> közösségek demográfiai magatartása, és e magatartással kapcsolatos<br />
események megítélése néhány szempontból inkább konzervatív maradt:<br />
a <strong>fiatalok</strong> jellemzően tanulmányaik befejezésével lépnek tartós párkapcsolatba,<br />
ezt követően házasodnak, a gyermekvállalást pedig döntően a házasságkötés<br />
utánra időzítik.<br />
A következőkben arra koncentrálunk, hogy miképpen alakul a családi állapot<br />
szerinti megoszlás, ha a vizsgált populációban további korcsoportos lehatárolást<br />
végzünk (1. táblázat), és elkülönítjük az éppen felnőtt korba lépetteket (15–19<br />
évesek) a fiatal felnőttek csoportjaitól (20–24 és 25–29 évesek).<br />
<strong>Kárpát</strong>alja kivételével a 25–29 éves korosztály felerészben (43 és 56 százalék)<br />
egyedülálló, <strong>Kárpát</strong>alján viszont a fiatal felnőttek mindössze 30 százaléka él<br />
3 Az elváltak és özvegyek alacsony számarányára való tekintettel a további táblastatisztikákon alapuló elemzéseknél<br />
ezektől a kategóriáktól eltekintünk, és csak az egyedülállókat, a házasokat valamint az élettársi kapcsolatban<br />
élőket vizsgáljuk a különböző szociodemográfiai ismérvek szerint.<br />
110
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
nőtlenként vagy hajadonként, és a húszas éveik második felére a <strong>fiatalok</strong> közel<br />
kétharmada már házasságot köt. A többi régióban a házasok aránya pont fordított<br />
eloszlású, ugyanis a 25–29 éves korban lévő <strong>fiatalok</strong> körülbelül egyharmada<br />
él házasként.<br />
Az élettársi kapcsolat minden korcsoportban inkább az erdélyiek és felvidékiek<br />
körében népszerű, ugyanakkor a 20–24 évesek korcsoportjához képest a<br />
25–29 évesek esetében mind Felvidéken, mind pedig Erdélyben megkétszereződik<br />
a házasság nélküli együttélést választók aránya, és így a szlovákiai <strong>magyar</strong>ok<br />
kétötöde, az Erdélyben élők pedig 18 százaléka élettársi viszonyban él<br />
a húszas évei végén. Legkevésbé az ukrajnai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> mutatnak érdeklődést<br />
az élettársi kapcsolat iránt, itt a házasság nélküli együttélések aránya 6<br />
százalék alatt marad minden korcsoportban, és e tekintetben jelentős eltérések<br />
sincsenek például a 20–24 évesek és a 25 év fölöttiek között.<br />
Ha csak az élettársi kapcsolatban élők számarányának változását vesszük<br />
figyelembe az egyes korcsoportokon belül, akkor láthatjuk, hogy az életkor<br />
előrehaladtával egyre nagyobb arányban választják a <strong>fiatalok</strong> az élettársi együttélést.<br />
Ha viszont korcsoportonként összehasonlítjuk az élettársi viszonyban élők<br />
számarányának változásait a házasságban élőkével, akkor észrevehető, hogy a<br />
20–24 éves korosztályban még többen élnek élettársi kapcsolatban, és a kor<br />
növekedésével csökken az ilyen jellegű kapcsolatok aránya a házasságban élők<br />
arányához viszonyítva, ami utalhat az élettársi kapcsolatok jelentéstartalmára.<br />
Korcsoport<br />
egyedülálló<br />
Erdély Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság<br />
házas<br />
élettársi kapcsolatban<br />
egyedülálló<br />
házas<br />
élettársi kapcsolatban<br />
egyedülálló<br />
házas<br />
élettársi kapcsolatban<br />
15–19 éves 97 1 2 65 2 1 97 1 1 94 0 1,4<br />
20–24 éves 85 6 9 75 10 12 69 23 6 85 4 10<br />
25–29 éves 51 34 15 44 33 20 30 63 5 56 28 14<br />
Összesen 77 14 9 69 16 12 62 32 4 77 12 9<br />
Szign.<br />
Cramer’s V<br />
Khi-négyzet<br />
p ≤ 0,001<br />
0,345<br />
467.164<br />
p ≤ 0,001<br />
0,343<br />
227.258<br />
p ≤ 0,001<br />
0,431<br />
173.409<br />
egyedülálló<br />
házas<br />
p ≤ 0,001<br />
0,346<br />
102.585<br />
élettársi kapcsolatban<br />
1. táblázat: A <strong>fiatalok</strong> családi állapota 4 korcsoportok szerint, régiónként<br />
(Mi az Ön jelenlegi családi állapota?)<br />
(N Erdély<br />
= 1965; N Felvidék<br />
= 971; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 489; százalékos megoszlás)<br />
4 A <strong>fiatalok</strong> családi állapot szerinti összetételét bemutató táblázatban az egyedülállók, házasok és élettársi kapcsolatban<br />
élők százalékos aránya lett feltüntetve, ezért a sor szerinti százalékolások együttesen nem teszik ki<br />
a száz százalékot. Az elváltak és özvegyek számarányát ehelyütt nem tüntettük fel, egyrészt a mintában való<br />
alacsony jelenlétük, másrészt terjedelemi okok miatt.<br />
111
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Az élettársi együttélések tekintetében az egyik fő kérdés ugyanis az, hogy<br />
vajon azok a házasság alternatíváiként, vagy a házasság próbájaként, egyfajta<br />
előházasságként értelmezhetők, esetleg a családalapítás halasztásaként csak<br />
egy bizonyos életszakaszra jellemzőek (Heuveline – Timberlake, 2004). A fenti<br />
eredmények alapján azt valószínűsíthetjük, hogy a külhoni <strong>fiatalok</strong> esetében<br />
az élettársi kapcsolatok egy jelentős része – különösen a 20–24 évesek csoportjában<br />
– próbaházasságként működik.<br />
Az egyedülállóként élő <strong>fiatalok</strong> arányának egy jelentősebb csökkenése figyelhető<br />
meg a 25–29 éves korcsoportban, a hozzájuk képest fiatalabb csoportokhoz<br />
viszonyítva: Erdélyben és Vajdaságban 85 százalékról (20–24 éves korosztály)<br />
51, illetve 56 százalékra csökken a húszas évei végén járó egyedülállók<br />
számaránya, Felvidéken és <strong>Kárpát</strong>alján még kevesebb (44, illetve 30 százalék)<br />
a 25–29 év közötti egyedülálló.<br />
A családi állapot és az iskolai végzettség (2. ábra) kapcsolata minden régióban<br />
szignifikáns összefüggést mutat, viszont a családi állapot és az iskolázottság<br />
mintázatai régiók szerint különböznek. Erdélyben az egyedülállók körében<br />
relatív többségben (38 százalék) vannak a 8 általános iskolával rendelkezők,<br />
illetve hozzájuk hasonló az érettségivel rendelkezők aránya is (36 százalék).<br />
Felvidéken az egyedülállók körében a 8 osztályt végzettek felülreprezentáltak,<br />
<strong>Kárpát</strong>alján és Vajdaságban viszont az érettségivel rendelkezők.<br />
Mindegyik régióról elmondható, hogy a házasok és élettársi kapcsolatban<br />
élők közt nagyjából hasonló arányú a szakmunkások jelenléte; Felvidéken<br />
ugyanakkor a többi régióhoz képest mind a házasok, mind a partnerkapcsolatban<br />
élők között nagyobb arányt tesznek ki a szakmunkások (28 százalék).<br />
<strong>Kárpát</strong>alján és Vajdaságban a házasok között az érettségizettek felülreprezentáltak,<br />
a házas <strong>fiatalok</strong> 60, illetve 51 százaléka rendelkezett érettségi diplomával.<br />
A felvidéki házasságban élő <strong>fiatalok</strong> közt is jelentős (40 százalék) a középfokú<br />
végzettséggel rendelkezők aránya. Erdélyben viszont a házasságban élők<br />
több mint egyharmada (36 százalék) a diplomások közül került ki, náluk pedig<br />
2 százalékponttal kevesebb az érettségivel rendelkezők aránya a házasok körében.<br />
Összességében a házasságban élők között a diplomás <strong>fiatalok</strong> aránya<br />
Erdély kivételével minden régióban 30 százalék alatti.<br />
Az élettársi kapcsolatot választók között Erdélyben, Felvidéken és <strong>Kárpát</strong>alján<br />
is többségben vannak a középfokú végzettségű, tehát érettségizett válaszadók.<br />
Felvidék vonatkozásában az is megjegyzendő, hogy az élettársi kapcsolatban<br />
élőkre inkább jellemző az alacsony iskolázottság: a többi régióhoz képest igen<br />
jelentős a 8 általánossal rendelkezők (22 százalék) és a szakmunkások (28<br />
százalék) jelenléte a partnerkapcsolatban élőknél.<br />
Ehhez képest Vajdaságban szembetűnően magas az élettársi viszonyban élők<br />
112
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
között a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya (40 százalék). Ha regionálisan<br />
egymáshoz hasonlítva nézzük az élettársi viszonyban élők iskolázottság szerinti<br />
megoszlásait, akkor hozzá kell tennünk még, hogy Erdélyben és <strong>Kárpát</strong>alján<br />
is viszonylag jelentős az élettársi viszonyban élő diplomások aránya (29 és 25<br />
százalék), míg Felvidéken feltűnően alacsony, mindössze 13 százalék (2. ábra).<br />
Erdély Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság<br />
élettársi<br />
kapcsolatban<br />
házas<br />
egyedülálló<br />
élettársi<br />
kapcsolatban<br />
házas<br />
egyedülálló<br />
élettársi<br />
kapcsolatban<br />
házas<br />
egyedülálló<br />
élettársi<br />
kapcsolatban<br />
házas<br />
egyedülálló<br />
7 16 38 40<br />
5 16 51 28<br />
26 11 40 23<br />
10 65 25<br />
5 13 60 23<br />
38 10 41 11<br />
22 28 37 13<br />
8 28 40 25<br />
38 13 33 16<br />
14 13 44 29<br />
18 12 34 36<br />
38 7 36 17<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
8 osztály szakmunkás érettségi diploma<br />
2. ábra: A <strong>fiatalok</strong> családi állapota iskolázottság szerint, régiónként<br />
(Mi az Ön jelenlegi családi állapota? Mi az Ön legmagasabb, befejezett iskolai végzettsége?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
A családi állapot és a munkaerőpiaci aktivitás minden régióban szoros és<br />
szignifikáns összefüggésben áll egymással. A tanulók között szinte alig találunk<br />
házasokat, de az sem nagyon jellemző, hogy a <strong>fiatalok</strong> a tanulás mellett<br />
élettársi kapcsolatban élnének, tehát a tanuló ifjúság jellemzően tartózkodik<br />
a tartós párkapcsolatoktól. A munkával rendelkezők már nagyobb arányban<br />
létesítenek mind házasságot, mind pedig élettársi kapcsolatot. A dolgozó <strong>fiatalok</strong><br />
körében <strong>Kárpát</strong>alja kivételével 18 és 24 százalék között van a házasok<br />
aránya, illetve 13 és 17 százalék között a házasság nélkül együtt élők aránya;<br />
<strong>Kárpát</strong>alján ugyanakkor a munkaerőpiacon aktív <strong>fiatalok</strong> közel felét teszik ki a<br />
házasok, és majdnem ennyien az egyedülállók (48 százalék).<br />
Az adatok azt mutatják, hogy a 15–29 év közötti nők a férfiakhoz képest nagyobb<br />
arányban élnek mind házasságban, mindpedig élettársi kapcsolatban. A<br />
korosztályba tartozó férfiak között <strong>Kárpát</strong>alján és Vajdaságban nagyjából 10, Erdélyben<br />
pedig 8 százalékponttal magasabb az egyedülálló férfiak aránya az<br />
113
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Erdély Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság<br />
egyedülálló<br />
házas<br />
élettársi kapcsolatban<br />
egyedülálló<br />
házas<br />
élettársi kapcsolatban<br />
egyedülálló<br />
házas<br />
élettársi kapcsolatban<br />
tanul 95 1 4 100 0,3 0,0 95 2,1 3 96 0,5 3<br />
dolgozik 64 23 13 59 24 17 48 47 5 69 18 13<br />
Szign.<br />
Cramer’s V<br />
Khi-négyzet<br />
p ≤ 0,001<br />
0,404<br />
290.238<br />
p ≤ 0,001<br />
0,452<br />
174.396<br />
p ≤ 0,001<br />
0,509<br />
115.141<br />
egyedülálló<br />
házas<br />
p ≤ 0,001<br />
0,342<br />
52.538<br />
élettársi kapcsolatban<br />
2. táblázat: A <strong>fiatalok</strong> családi állapota főtevékenységük szerint, régiónként<br />
(Mi az Ön jelenlegi családi állapota? Ön jelenleg főtevékenységét tekintve tanul vagy dolgozik?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
egyedülálló nőkéhez képest. A régiók összehasonlításában Felvidék esetében<br />
tapasztalható sajátos helyzet, ahol közel azonos arányú az egyedülállók aránya<br />
a férfiakon és a nőkön belül, azaz a többi régióval ellentétben itt úgy tűnik,<br />
mintha nem lenne eltérés a nemek vonatkozásában.<br />
A kárpátaljai fiatalság esetében az is megfigyelhető, hogy jóval kevesebb fiatal<br />
nő él hajadonként, mint a többi régióban. Az erdélyi, felvidéki és vajdasági<br />
100%<br />
80%<br />
81<br />
73<br />
72<br />
70<br />
71<br />
85<br />
73<br />
60%<br />
55<br />
40%<br />
40<br />
20%<br />
0%<br />
17 16<br />
18<br />
11 10<br />
8<br />
12 12<br />
26<br />
3 5<br />
7<br />
17<br />
10<br />
9<br />
egyedülálló<br />
házas<br />
élettársi<br />
kapcsolatban<br />
egyedülálló<br />
házas<br />
élettársi<br />
kapcsolatban<br />
egyedülálló<br />
házas<br />
élettársi<br />
kapcsolatban<br />
egyedülálló<br />
házas<br />
élettársi<br />
kapcsolatban<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaság<br />
férfiak<br />
nők<br />
3. ábra: A <strong>fiatalok</strong> családi állapota nemek szerint, régiónként<br />
(Mi az Ön jelenlegi családi állapota? A válaszadó neme?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
114
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
nők 17 százaléka nyilatkozta, hogy házas a kérdezés pillanatában, míg az erdélyi<br />
fiatal férfiak 11, a felvidékiek 16, a vajdasági férfiak pedig mindösszesen<br />
7 százaléka élt házasként. Az élettársi kapcsolatban élők között nemek tekintetében<br />
nincsenek ekkora különbségek, legtöbb 2 százalékpontos eltérés van<br />
az élettársi viszonyt választó nők és férfiak között, a nők javára. A családi állapot<br />
nemek szerinti különbségei igazolják, hogy a lányok korábban és nagyobb<br />
arányban igyekeznek a tartós kapcsolat kialakítására, mint a férfiak, legyen szó<br />
házas kapcsolatról vagy élettársi viszonyról, a fiatal férfiakat pedig halasztó attitűd<br />
jellemezi a kapcsolatkialakítás terén, még az egyébként házasságorientált<br />
kárpátaljai régióban is (3. ábra).<br />
Az élettársi kapcsolat néhány évtizede főként a házasság felbomlását, válást<br />
vagy özvegyülést követően jelentett alternatívát, és kevésbé jellemzően volt<br />
jelen az életút korai szakaszában (Carlson – Klinger, 1987). <strong>Magyar</strong>országi demográfiai<br />
vizsgálatok eredményei a kétezertízes évek elején arra hívták fel a<br />
figyelmet, hogy az élettárssal élők között növekedett az egyébként hivatalos<br />
családi állapot szerint egyedülállók aránya, és e kapcsolatok többsége az egyének<br />
első tartós párkapcsolatát jelentette, ugyanakkor voltak közöttük olyanok<br />
is, akik már a többedik élettársi kapcsolatban éltek (Murinkó – Spéder, 2015).<br />
A korábbi <strong>magyar</strong>országi mintán végzett <strong>ifjúságkutatás</strong>ok eredményei (Domokos,<br />
2013) is azt mutatták, hogy a kétezres évek második felére számottevően<br />
emelkedett az élettársi kapcsolatban élők számaránya, és a <strong>fiatalok</strong> körében<br />
csökkent a házasságot kötők aránya. A házasságkötések csökkenése a külhoni<br />
<strong>fiatalok</strong> körében is dokumentált jelenség (Papp, 2017), viszont az élettársi<br />
kapcsolatokban élők jellemzőiről viszonylag kevés adatot közöltek az eddigi<br />
elemzések, ezért a továbbiakban az élettársi kapcsolatokban élők néhány sajátosságára<br />
fogunk kitérni. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk e párkapcsolati formát<br />
jellemző magatartás megértéshez, indokolt időben is vizsgálni az élettársi<br />
együttéléseket.<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> 2016-os hullámában azt is megkérdezték a <strong>fiatalok</strong>tól,<br />
hogy éltek-e már korábban házasság nélkül élettársi kapcsolatban. Ezt<br />
a kérdést csak azoknak tették fel, akik a kérdezéskor házasságban vagy élettársi<br />
kapcsolatban éltek. Általában elmondható, hogy a külhoni <strong>fiatalok</strong> párkapcsolati<br />
viselkedésére kevésbé jellemző a házasságot vagy jelenlegi kapcsolatot<br />
megelőző korábbi élettársi együttélés, de régiónként eltérő magatartásmintákról<br />
lehet beszámolni.<br />
A 15–29 éves <strong>fiatalok</strong>nak legnagyobb arányban Erdélyben (15 százalék), ezt<br />
követően pedig Felvidéken és Vajdaságban (12 százalék) volt korábbi élettársi<br />
kapcsolatból származó tapasztalata. A kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> 7 százaléka nyilatkozta,<br />
hogy házasságát/jelenlegi partnerkapcsolatát megelőzően is élt élettársi<br />
115
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
viszonyban valakivel. Amint arra már a megkérdezettek jelenlegi családi állapotának<br />
nemek szerinti megoszlásainál is felhívtuk a figyelmet, a vizsgált populációban<br />
inkább a nők éltek valamilyen tartós kapcsolatban. Hasonló eredményeket<br />
kaptunk, amikor a korábbi élettársi kapcsolatból származó tapasztalat és a<br />
nemi eloszlás összefüggéseit vizsgáltuk, bár ebben a tekintetben a különbségek<br />
nem olyan jelentősek. A férfiak kicsivel alacsonyabb arányban éltek jelenlegi<br />
kapcsolatukat megelőzően élettársi kapcsolatban, mint a nők, ez Felvidékre és<br />
a Vajdaságra igaz, Erdélyben pedig elenyésző a különbség.<br />
A kárpátaljai fiatal férfiak és nők 96 százalékának nem volt korábbi élettársi<br />
kapcsolata, őket a felvidéki és vajdasági férfiak követik (89 százalék), az itteni<br />
fiatal nők 87 százaléka szintén nem élt korábban együtt partneri viszonyban<br />
senkivel. Regionális viszonylatban Erdélyben a legalacsonyabb azoknak az aránya,<br />
akik nem rendelkeznek korábbi élettársi kapcsolattal, viszont így is mind a<br />
nők, mind pedig a férfiak több mint négyötödéről mondható el, hogy nem volt<br />
korábban élettársa (4. ábra).<br />
100%<br />
80%<br />
86 85<br />
94 94<br />
89 87 89 87<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
14 15<br />
11<br />
13<br />
11<br />
13<br />
6 7<br />
igen nem igen nem igen nem igen nem<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaság<br />
férfiak<br />
nők<br />
4. ábra: Az élettársi kapcsolatban élők aránya nemenként és régiónként<br />
(Mi az Ön jelenlegi családi állapota? A kérdezett neme?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás<br />
Az első élettársi kapcsolat létesítésére minden régióban korábban kerül sor,<br />
mint az első házasságkötésre, vagyis az első házasságkötés időpontjához képest<br />
a húszas éveikben járó <strong>fiatalok</strong> első tartós kapcsolata két-három évvel korábban<br />
valósul meg. A <strong>fiatalok</strong> első élettársi kapcsolatukat majdnem minden régióban<br />
20 éves koruk körül alakítják ki, ettől eltérően alakul a vajdasági <strong>fiatalok</strong> párkapcsolati<br />
helyzete, ők az adatok szerint átlagosan később, 22 éves koruk táján<br />
116
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
lépnek az első tartós párkapcsolatukba. A <strong>fiatalok</strong> első házasságkötésére 22 és<br />
24 éves koruk között kerül sor. Legkorábban az ukrajnai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> kötnek<br />
házasságot, átlagosan 22 éves korukban. A felvidéki <strong>fiatalok</strong> majdnem 23 évesen,<br />
az erdélyiek 22,5 éves korukban kötik meg első házasságukat. Lekésőbbre<br />
a Vajdaságban halasztják a házasságot, az itteni <strong>fiatalok</strong> átlagéletkora az első<br />
házasság létesítésének időpontjában 23,9 év.<br />
Átlagéletkor az első élettársi kapcsolat<br />
létesítésekor<br />
Átlagéletkor az első házasságkötés<br />
létesítésekor<br />
Átlag Szórás Átlag Szórás<br />
Erdély 20,5 3,2 23,6 2,9<br />
Felvidék 20,5 2,3 22,9 2,6<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 20,2 3,0 22,0 2,4<br />
Vajdaság 22,1 2,5 23,9 2,3<br />
3. táblázat: Fiatalok átlagéletkora az első élettársi kapcsolat, illetve<br />
első házasságkötés létesítésekor<br />
(Hány éves volt Ön az első élettársi kapcsolata létesítésekor? Hány éves volt, amikor házasságot kötött?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
Az első tartós kapcsolat kialakítása nem függetleníthető az iskolai végzettségtől<br />
sem. A maximum 8 osztállyal rendelkező <strong>fiatalok</strong>, átlagosan körülbelül<br />
3–3,5 évvel korábban létesítenek élettársi kapcsolatot, mint a felsőfokú végzettségűek,<br />
és ugyanez elmondható az első házasságkötések vonatkozásában<br />
is. Az első élettársi kapcsolat időzítése ugyanakkor nem növekszik lineárisan<br />
az iskolázottsági szintek növekedésével. A szakmunkás <strong>fiatalok</strong> például később<br />
lépnek élettársi kapcsolatba, mint az érettségizettek, relatíve nagy eltérés e<br />
tekintetben a <strong>Kárpát</strong>alján élő szakmunkás és érettségizett <strong>fiatalok</strong> párkapcsolati<br />
magatartásában mutatkozik. Itt az érettségizett <strong>fiatalok</strong> átlagban 18,9 évesen<br />
már együttélnek párjukkal, viszont a szakmunkásképzőbe járók 22 éves koruk<br />
után teszik mindezt.<br />
Az alsóbb iskolai szintek irányából a felsők fele haladva az első házasságkötési<br />
átlagos életkor növekedése figyelhető meg Erdélyben és a Felvidéken. Az<br />
alapfokú végzettséggel rendelkező erdélyi <strong>fiatalok</strong> 21 éves korukra időzítik első<br />
házasságukat, a felvidékiek 20 éves korukra. A középfokú képzést megszerzők<br />
mindkét helyen átlagosan 22–23 éves koruk között kötnek házasságot, a diplomások<br />
pedig jellemzően a tanulmányaik befejezése utáni időszakra időzítik a<br />
házasságkötést. A diplomások <strong>Kárpát</strong>alján és a Vajdaságban is később kötnek<br />
házasságot, mint azok, akik nem tanultak tovább. Összességében azt látjuk,<br />
hogy minél alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik egy fiatal Erdélyben<br />
és Felvidéken, annál korábban köti meg az első házasságát.<br />
117
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Figyelmet érdemel még a vajdasági <strong>fiatalok</strong> helyzete. A legkevésbé iskolázott<br />
réteg, tehát a 8 osztállyal rendelkezők majdhogynem ugyanabban az életkorban<br />
lépnek házasságra, mint a diplomás társaik, viszont előbbiek csoportjában az<br />
életkori átlagok szórása magasabb, mint utóbbiaknál. A jelenség egyfajta értelmezése<br />
lehet, hogy a szűkösebb kulturális erőforrásokkal rendelkező <strong>fiatalok</strong>,<br />
akik ebből kifolyólag kedvezőtlenebb perspektívákkal rendelkeznek, csak később<br />
tudják megteremteni a házasodáshoz szükséges feltételeket.<br />
Erdély Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság<br />
Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás<br />
8 általános 18,5 2,9 17,8 1,6 - - 18,7 3,7<br />
Szakmunkás 20,2 4,0 19,9 1,9 22,5 0,6 22,5 3,2<br />
Érettségi 19,8 2,4 20,9 2,4 19,0 2,5 22,0 1,8<br />
Felsőfokú 21,9 3,1 21,6 1,9 23,7 3,2 22,6 1,9<br />
Összesen 20,5 3,3 20,5 2,3 20,2 3,1 22,1 2,5<br />
Szign. p ≤ 0,001 p ≤ 0,001 p ≤ 0,05 p = 0,101<br />
4. táblázat: Az első élettársi kapcsolat létesítésének átlagéletkora<br />
az iskolázottság függvényében, régiónként<br />
(Hány éves volt az első élettársi kapcsolata létesítésekor?<br />
Mi az Ön legmagasabb, befejezett iskolai végzettsége?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
Erdély Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság<br />
Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás<br />
8 általános 21,2 3,8 20,0 2,2 19,5 0,6 25,1 3,2<br />
Szakmunkás 22,7 2,8 22,3 2,1 22,5 2,7 23,7 2,9<br />
Érettségi 23,4 2,6 22,5 2,5 21,6 2,4 23,1 1,8<br />
Felsőfokú 24,9 2,0 24,6 2,4 23,0 2,0 25,4 1,7<br />
Összesen 23,5 2,9 22,9 2,6 22,0 2,4 23,9 2,3<br />
Szign. p ≤ 0,001 p ≤ 0,001 p ≤ 0,05 p ≤ 0,05<br />
5. táblázat: Az első házasság létesítésének átlagéletkora<br />
az iskolázottság függvényében, régiónként<br />
(Hány éves volt, amikor házasságot kötött? Mi az Ön legmagasabb, befejezett iskolai végzettsége?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
118
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
III. VEGYES HÁZASSÁGOK<br />
A külhoni <strong>magyar</strong>ság termékenysége ugyan a kelet-közép-európai trendeket<br />
követi, ám a vegyes házasságok, illetve az ezekben született gyerekek iskolaválasztási<br />
preferenciái miatt, esetükben megszakad a nemzeti reprodukciós<br />
lánc. Természetesen, nem csak a vegyes házasságban született gyermekeket<br />
íratják többségi iskolákba, illetve jelentős különbségek mutatkoznak tömb–<br />
szórvány viszonylatban is.<br />
A külhoni <strong>magyar</strong>ok asszimilációjának legfőbb színtere valójában az etnikailag<br />
vegyes házasságokon alapuló család. Az intergenerációs asszimiláció elsősorban<br />
az etnikailag vegyes családokban következik be, ahol a gyermekek<br />
többsége nagyobb valószínűséggel válik többségi nemzetiségűvé.<br />
A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 adatai alapján az erdélyi <strong>magyar</strong>ok körében<br />
a legmagasabb a homogén kapcsolatban élők aránya, 90 százalék, míg Felvidéken<br />
a legalacsonyabb, 70 százalék. <strong>Kárpát</strong>alján 80 százalék, Vajdaságban<br />
pedig 82 százalék. Erdélyben és <strong>Kárpát</strong>alján inkább a férfiakra jellemző, hogy<br />
más nemzetiségű a párjuk, míg Felvidéken és Vajdaságban valamivel magasabb<br />
a vegyes kapcsolatot preferáló nők aránya (5–6. ábra).<br />
100%<br />
90<br />
80%<br />
80<br />
82<br />
69<br />
60%<br />
40%<br />
31<br />
20%<br />
20<br />
18<br />
10<br />
0%<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaság<br />
<strong>magyar</strong><br />
nem <strong>magyar</strong><br />
5. ábra: Nemzetiségileg homogén, illetve heterogén kapcsolatban élők aránya régiónként<br />
(Házastársa, partnere milyen nemzetiségűnek vallja magát?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a vegyes házasságok tekintetében jelentős<br />
különbségek vannak tömb–szórvány, illetve város–falu viszonylatban (Kiss,<br />
2016; Gyurgyík, 2014). Mivel az itt elemzett adatok a 15–29 éves korosztályra<br />
vonatkoznak, az eredmények csak egyfajta jelzéssel bírnak az adott <strong>magyar</strong><br />
119
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
40%<br />
30<br />
32<br />
24<br />
20%<br />
17 17<br />
19<br />
11<br />
10<br />
0%<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaság<br />
férfiak<br />
nők<br />
6. ábra: A más nemzetiségű párral élők aránya nemek szerint, régiónként<br />
(Házastársa, partnere milyen nemzetiségűnek vallja magát? A kérdezett neme?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
92 91<br />
86<br />
87<br />
73<br />
71<br />
70<br />
60<br />
85<br />
77<br />
69<br />
65<br />
73 76 80 93<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
<strong>magyar</strong><br />
nemzetiségű<br />
partner<br />
14<br />
13<br />
nem<br />
<strong>magyar</strong><br />
nemzetiségű<br />
partner<br />
40<br />
273030<br />
36<br />
31<br />
15<br />
23<br />
27 24<br />
20<br />
8<br />
10<br />
7<br />
<strong>magyar</strong><br />
nemzetiségű<br />
partner<br />
nem<br />
<strong>magyar</strong><br />
nemzetiségű<br />
partner<br />
<strong>magyar</strong><br />
nemzetiségű<br />
partner<br />
nem<br />
<strong>magyar</strong><br />
nemzetiségű<br />
partner<br />
<strong>magyar</strong><br />
nemzetiségű<br />
partner<br />
nem<br />
<strong>magyar</strong><br />
nemzetiségű<br />
partner<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaság<br />
legfeljebb 8 osztály szakmunkás érettségi diploma<br />
7. ábra: A <strong>magyar</strong>, illetve vegyes kapcsolatban élők aránya iskolázottság és régió szerint<br />
(Házastársa, partnere milyen nemzetiségűnek vallja magát?<br />
Mi az Ön legmagasabb, befejezett iskolai végzettsége?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
közösségre vonatkozóan. Többek közt ezért is indokolt a párkapcsolatokat és<br />
a már realizált házasságokat együtt elemezni.<br />
Erdélyben, Vajdaságban és <strong>Kárpát</strong>alján inkább az a jellemző, hogy a magasabb<br />
iskolázottságúak (érettségivel, illetve diplomával rendelkezők) alacso-<br />
120
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
nyabb arányban választanak többségi partnert, míg Felvidéken ilyen különbségekről<br />
nem beszélhetünk. Erdélyben és Felvidéken legmagasabb arányban<br />
a csak általános iskolával rendelkezők választanak többségi párt, míg <strong>Kárpát</strong>alján<br />
és Vajdaságban a szakmunkásképzőt végzők. 5<br />
A többségi partner választását döntően befolyásolja, hogy gyermekkorban<br />
milyen nyelven beszéltek a családban. Amennyiben egy családban inkább<br />
<strong>magyar</strong> nyelven beszéltek, úgy a többségi pár választásának valószínűsége<br />
alacsony, míg azokban a családokban, ahol a többségi nyelv használta volt<br />
jellemző, ott a többségi pár választása sokkal magasabb valószínűségű. Feltételezhető,<br />
hogy elsősorban a vegyes házasságban élő szülők esetében volt lényegesen<br />
magasabb a többségi nyelv használata, illetve azokban a régiókban,<br />
ahol a <strong>magyar</strong>ság aránya alacsonyabb.<br />
IV. GYEREKVÁLLALÁS, GYEREKVÁLLALÁSI TERVEK<br />
A gyerekvállalás egyéni életvezetés, stratégiák részét is képezi, de szó szoros<br />
értelmében életfontosságú társadalmi vonatkozásai is vannak: egy közösség,<br />
emberi csoport újratermelődésének alapja a megfelelő számú gyerek nemzése.<br />
A termékenységi ráta ugyanis azt mutatja meg, hogy egy emberi közösség<br />
(csoport vagy ország) képes-e demográfiai szempontból újratermelődni a születések<br />
által. Ha ez az érték nem éri el a 2-t (azaz, ha két felnőttre nem jut két<br />
gyerek), akkor demográfiai szempontból szűkülő népességről van szó, amelyet<br />
egy kritikus ponton túl jó esetben a bevándorlás egyenlíthet ki vagy enyhíthet.<br />
Az európai országokban, így <strong>Magyar</strong>országon és a környező országokban<br />
is, a teljes termékenységi arányszám nem éri el a kettőt. Az EU országok szintjén<br />
az átlag 1,6, a legmagasabb értékeket Franciaországban és Írországban<br />
mérték. <strong>Magyar</strong>országon az elmúlt 10–12 évben enyhe emelkedés mutatható<br />
ki, a 2011-es 1,23-as mélypont után 2016-ban 1,53 volt. Ebben az időtávban<br />
Romániában és Szlovákiában is emelkedés mutatható ki, míg Szerbiában stagnálás<br />
látható az 1,45 szint körül. Ukrajnában a rendelkezésre álló valamelyest<br />
hiányosabb adatok alapján szintén az látszik, hogy 2008 után állandósult a<br />
termékenységi arányszám. Azonban kijelenthető, hogy <strong>Magyar</strong>országon és a<br />
kisebbségi közösségek vizsgálata által érintett négy országban a termékenységi<br />
arányszám mindenhol az EU-s átlag alatt, a demográfiai reprodukcióhoz<br />
szükséges eszmei 2-es értéktől meglehetősen távol áll (6. táblázat)<br />
A gyerekvállalás életvezetésbe ágyazottsága a társadalmi értékek jellegéről<br />
is árulkodik. A modern társadalmakban az ifjúsági életszakasz meghosszab-<br />
5 Ebből a szempontból hasznos volt, hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság a 2015, a külhoni <strong>magyar</strong> szakképzés<br />
éve tematikus programban kiemelten foglalkozott a szakiskolákkal.<br />
121
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016<br />
EU-28 1,51 1,54 1,56 1,61 1,61 1,62 1,59 1,59 1,55 1,58 1,57 1,6<br />
1,31 1,34 1,32 1,35 1,32 1,25 1,23 1,34 1,35 1,44 1,45 1,53<br />
Románia 1,4 1,42 1,45 1,6 1,66 1,59 1,47 1,52 1,46 1,56 1,58 1,64<br />
Szlovákia 1,27 1,25 1,27 1,34 1,44 1,43 1,45 1,34 1,34 1,37 1,4 1,48<br />
Szerbia 1,45 1,43 1,38 1,4 1,44 1,4 1,4 1,45 1,43 1,46 1,46 1,46<br />
Ukrajna n.a. 1,3 1,33 1,45 n.a. 1,43 1,46 1,53 n.a. 1,46 n.a. n.a.<br />
Forrás: http://ec.europa.eu/eurostat/web/population-demography-migration-projections/births-fertility-data/main-tables<br />
6. táblázat: A teljes termékenységi arányszám 2005 és 2016 között<br />
az EU-ban, <strong>Magyar</strong>országon és négy szomszédos országban<br />
bodásával, azaz az átlagos iskolai életút kinyújtásával, a felsőoktatás expanziójával<br />
és a munkaerőpiacra való későbbi belépéssel járó életstratégiák óhatatlanul<br />
azt is jelentik, hogy az első gyerek megszületése későbbi időpontra<br />
tevődik. Az EU-ban 2016-ban például 29 éves korban szülték meg az első<br />
gyereket, <strong>Magyar</strong>országon és a vizsgált négy környező országban ez az átlagéletkor<br />
még alacsonyabb: <strong>Magyar</strong>országon és Szerbiában 27,8, Szlovákiában<br />
27, Romániában 26,4 év, míg Ukrajnában a 2015-ös évben mérték a legalacsonyabb<br />
értéket 24,8 évvel (7. táblázat). Idősorosan mindegyik ország vonatkozásában<br />
kiderül, hogy az első gyerek születése egyre későbbi időpontra<br />
tevődik: az 7. táblázat adataiból is látszik, hogy 12 év alatt mindegyik országban<br />
legalább 1 évvel későbbi időpontra került az első gyerek születésének<br />
2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016<br />
EU-28 : : : : : : : : 28,7 28,8 28,9 29<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
26,6 26,9 27,1 27,2 27,4 27,7 27,7 27,7 27,7 27,7 27,9 27,8<br />
Románia 24,8 25 25 25,1 25,1 25,5 25,6 25,7 25,9 26,2 26,3 26,4<br />
Szlovákia 25,7 25,9 26,2 26,4 26,7 27 27,4 26,8 26,9 27 27,1 27<br />
Szerbia 25,8 25,9 26,1 26,3 26,6 26,9 27,1 27,3 27,3 27,5 27,7 27,8<br />
Ukrajna : 23,8 23,9 24 : 24,4 24,5 24,5 : 24,7 24,8 :<br />
Forrás: http://ec.europa.eu/eurostat/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tps00017&language=en<br />
7. táblázat: A nők életkora az első gyerek születésének időpontjában 2005 és 2016 között<br />
az EU-ban, <strong>Magyar</strong>országon és négy szomszédos országban<br />
122
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
időpontja. A legmarkánsabb elmozdulás Szerbiában látható, itt pontosan két<br />
évvel növekedett a nők átlagos életkora.<br />
A legtöbb első gyereket az EU-ban 20 és 40 év között szülik meg, de nem<br />
elenyésző azok aránya sem, akik 20 év alatt vagy 40 év fölött vállalják első gyermeküket<br />
(4,9, illetve 3,2 százalék). Az első élveszületések aránya a 20 év alatti<br />
anyák körében Európán belül Románia, Bulgária, Ukrajna és Albánia esetében<br />
relatív magas (14,2, 13,6, 12,8, illetve 11,5 százalék), de <strong>Magyar</strong>országon és<br />
Szlovákiában is több mint kétszerese az EU-s átlagnak (10,8, illetve 9,9 százalék).<br />
Szerbia ugyan magasabb értéket mutat az EU átlagához képest, de az itt<br />
említett többi országhoz képest relatív alacsony ez a mutatója (6,4 százalék). 6<br />
Térségünket tehát úgy jellemezhetjük, hogy az első gyerek születésének időpontja<br />
ugyan egyre inkább kitolódik, de a társadalmakon belül továbbra is van<br />
egy olyan réteg, amelyben a korai (felnőttkor előtti) időpontra tehető szülés lehetősége<br />
is fennáll. Ez azt jelenti, hogy a késői gyerekvállalás által jelzett modern<br />
társadalmi berendezkedés és az ifjúkori szülés által megtestesített hagyományos,<br />
vagy az életesélyek szempontjából nem reflektált értékek egyaránt jelen vannak.<br />
Elemzésünk későbbi szakasza vonatkozásában ugyanakkor lényeges észrevennünk,<br />
hogy a makroadatok szintjén úgy tűnik, Ukrajnában hamarabb vállalnak<br />
gyereket, a másik három – kisebbségi szempontból vizsgált – ország közül pedig<br />
Románia tűnik ilyen értelemben hagyományosabb mintázatúnak. Kérdés lesz a<br />
későbbiekben, hogy a kisebbségi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> gyerekvállalására vonatkozó<br />
eredmények mögött milyen mértékben érhetünk tetten országhatásokat, azaz<br />
milyen mértékben köszönnek vissza az előbb jelzett országos szintű trendek.<br />
Gyerekvállalás a külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében<br />
A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 adatai szerint a kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> körében fordul<br />
elő legnagyobb mértékben a gyerekvállalás: az ottani <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> közel<br />
negyedének már van gyereke. Ez az érték nem meglepő az előbb ismertetett<br />
makroszintű adatok fényében, és összhangban áll más hasonló kutatások eredményével<br />
is (Papp 2017). A legkisebb mértékben a vajdasági <strong>fiatalok</strong> vállalnak<br />
gyereket, ami szintén összhangot mutat a szerbiai első gyereket vállaló anyák<br />
korcsoportos megoszlásával. Az erdélyi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> viszont úgy tűnik, eltérnek<br />
az országos – romániai – trendektől, hiszen akár a termékenységi ráta<br />
alapján, akár az első gyereket szülő nők korcsoportos megoszlása alapján arra<br />
következtethetnénk, körükben magasabb a gyereket vállalók aránya. A szlová-<br />
6 ukrajnát leszámítva az adatok forrása: Eurostat Newsrelease: Births and fertility in <strong>2016.</strong> Women in EU have first<br />
child on average 29. Eurostat, 28 March 2018. Ukrajna adata 2015-re vonatkozik az Eurostat on-line elérhető<br />
adatbázisai alapján számított érték.<br />
123
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
kiai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében a kutatás adatai alapján az látszik, hogy körülbelül<br />
minden hetedik <strong>magyar</strong> fiatalnak van már gyereke. A rendelkezésünkre álló<br />
idősoros adatokból az is megfigyelhető, hogy másfél évtized alatt mindegyik<br />
régióban csökkent a fiatal gyerekvállalók aránya.<br />
40%<br />
31<br />
29<br />
20%<br />
24<br />
20<br />
14<br />
15<br />
13 12<br />
13<br />
9 9<br />
7<br />
0%<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Felvidék<br />
Vajdaság<br />
Erdély<br />
Mozaik2001 GeneZYs 2015 MI 2016<br />
8. ábra: Saját gyerekkel rendelkezők aránya<br />
(Hány vér szerinti gyereke született Önnek?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
Megjegyzendő azonban, hogy e kérdésre egy-két régióban relatív magas a<br />
nem válaszolók aránya. Ha ezeket kivesszük a számításokból, akkor érthető<br />
módon azt látjuk, hogy mindegyik régióban nagyobb a gyerekvállalók aránya:<br />
<strong>Kárpát</strong>alján 29, Felvidéken 15, Vajdaságban és Erdélyben pedig 24–24 százalék.<br />
Az alábbi többváltozós elemzésekben ezt a tisztított változót fogjuk használni.<br />
Ha nemi megoszlásban vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a fiatal nők<br />
körében sziginifikánsan nagyobb a gyerekvállalás aránya, kivétel Felvidék, ahol<br />
ilyen szempontból nincs jelentős eltérés a fiúk és a lányok között (9. ábra). Korcsoportos<br />
bontásban is jelentős eltérések tapasztalhatók, az érvényes, idősebb<br />
(25–29 éves) válaszadók körében <strong>Kárpát</strong>alján 59, Vajdaságban 47 Erdélyben<br />
48 és Felvidéken mindössze 28 százalék állította azt, hogy van már vér szerinti<br />
40%<br />
37<br />
29<br />
32 31<br />
20%<br />
22<br />
14<br />
16<br />
15<br />
16<br />
24 24<br />
17<br />
0%<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Felvidék<br />
Vajdaság<br />
Erdély<br />
férfi nő összesen<br />
9. ábra: Gyerekkel rendelkezők nemek szerint<br />
(dummy változó a Hány vér szerinti gyereke született Önnek? alapján; Válaszadó neme?)<br />
(Érvényes válaszok: N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 410; N Felvidék<br />
= 954; N Vajdaság<br />
= 141; N Erdély<br />
= 728)<br />
124
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
gyereke. A megvalósult gyerekvállalás szignifikáns összefüggést mutat a foglalkoztatási<br />
pozícióval is: érthető módon a még tanulók körében nagyon alacsony<br />
a gyerekvállalási arány, a már dolgozók körében viszont magas. Az adatokból<br />
az látszik, hogy az aktív keresők között <strong>Kárpát</strong>alján 40, Vajdaságban 32, Erdélyben<br />
pedig 33 százalék vállalt gyereket, míg a szlovákiai <strong>magyar</strong>ok körében ez<br />
mindössze 16 százalék.<br />
A gyerekvállalás és az iskolai végzettség (10. ábra) ugyan mindegyik régióban<br />
szignifikánsan összefüggnek, 7 de régiónként másféle mintázatok alakulnak ki.<br />
<strong>Kárpát</strong>alján és Vajdaságban a gyerekesek körében az érettségizettek felülreprezentáltak,<br />
Felvidéken viszont a szakmunkás végzettségűek, míg Erdélyben<br />
a felsőfokú végzettségűek. Felvidéket leszámítva mindegyik régióban megállapítható,<br />
hogy a gyerekesek körében – szemben a gyerektelenekkel – kisebb<br />
arányt tesznek ki az alacsony iskolai végzetségűek (természetesen ezek mögött<br />
életkori sajátosságok is meghúzódhatnak, ezek kiküszöbölésére a későbbi regressziós<br />
modellekben teszünk kísérletet).<br />
100%<br />
80%<br />
15<br />
20<br />
18<br />
17<br />
23<br />
26<br />
15<br />
20<br />
28<br />
60%<br />
40%<br />
45<br />
11<br />
59<br />
35<br />
14<br />
40<br />
37<br />
11<br />
56<br />
34<br />
9<br />
32<br />
15<br />
20%<br />
0%<br />
29<br />
33<br />
21<br />
37<br />
26<br />
15<br />
20<br />
25<br />
5<br />
9<br />
nincs van nincs van nincs van nincs van<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék<br />
Vajdaság<br />
Erdély<br />
diploma érettségi szakmunkásképző legfeljebb általános iskola<br />
10. ábra: A gyerekkel rendelkezők és a gyerektelenek iskolai végzettség<br />
szerinti megoszlása regionálisan<br />
(dummy változó a Hány vér szerinti gyereke született Önnek? alapján;<br />
új összevont változó: Legmagasabb iskolai végzettsége?)<br />
(Érvényes válaszok: N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 407; N Felvidék<br />
= 953; N Vajdaság<br />
= 140; N Erdély<br />
= 720)<br />
A gyerekvállalási szokásokat a szülők iskolai végzettsége alapján vizsgálva<br />
választ kaphatunk arra is, hogy az értelmiségi családból vagy más rétegből<br />
származók körében magasabb-e a fiatal korban elinduló társadalmi-demográ-<br />
7 Khi-négyzet-próba, <strong>Kárpát</strong>alja: khi-négyzet: 28,007, df.:3; szign: 0,000; Felvidék: khi-négyzet: 58,190, df.:3;<br />
szign: 0,000; Vajdaság: khi-négyzet: 8,797, df.:3; szign: 0,032; Erdély: khi-négyzet: 13,790, df.:3; szign: 0,003.<br />
125
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
fiai reprodukció. Egy-két kivételtől eltekintve azt látjuk, hogy az alacsonyabb<br />
társadalmi rétegekből származó <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében magasabb a gyerekvállalási<br />
arány. <strong>Magyar</strong>án <strong>Kárpát</strong>alja, Felvidék és Erdély vonatkozásában is<br />
egyértelműen kijelenthető, hogy akár az anya vagy akár az apa szerinti származási<br />
réteget szem előtt tartva, az alacsonyabb iskolai végzettség együtt jár<br />
a magasabb ifjúkori gyerekvállalással. E vonatkozásban csak Vajdaság kivétel,<br />
ugyanis itt az anya iskolai végzettsége és a gyerekvállalás között nincs szignifikáns<br />
összefüggés. Igaz, az apa szerint elemezve már majdnem bizonyosan<br />
kijelenthető, hogy létezik az összefüggés (khi-négyzet 7,419, df.:3, szig.: 0,06),<br />
és a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező apák gyerekei közel<br />
felének már van gyereke.<br />
A gyerekvállalás tényét és a családi állapotot vizsgálva közvetetten a társadalmi<br />
értékekről is információkat kapunk. <strong>Kárpát</strong>alján a gyereket vállalók legnagyobb<br />
mértékben (92 százalékban) már házasok is, míg Vajdaságban és Erdélyben<br />
ez az arány csak 85, illetve 81 százalék. Felvidéken úgy tűnik, a gyerekvállalás<br />
házasságon kívül, élettársi kapcsolatokon belül is elterjedt: a már gyerekkel<br />
rendelkezőknek ugyanis csak 52 százaléka él házasságban, és 35 százalékuk<br />
élettársi kapcsolatban.<br />
A már gyereket vállalók nagy része érthető módon legnagyobb arányban még<br />
csak egy gyerekkel rendelkezik, de találni két- és háromgyerekes, sőt akár annál<br />
nagyobb gyerekszámmal rendelkező <strong>fiatalok</strong>at is. A gyereket vállalók körében<br />
a legmagasabb átlagos gyereklétszám a felvidéki <strong>fiatalok</strong> körében mutatható<br />
ki, majd ezt követik az erdélyi és kárpátaljai <strong>fiatalok</strong>. Vajdaságban, mint láttuk,<br />
nemcsak arányaiban kevés a született gyerek, hanem itt a legalacsonyabb az<br />
átlagos gyereklétszám is: <strong>magyar</strong>án az itteni <strong>fiatalok</strong> közül kevesen relatív kevés<br />
gyereket is szülnek.<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék Vajdaság Erdély<br />
1 gyerek 67 55 69 62<br />
2 gyerek 26 35 31 31<br />
3 és több gyerek 7 10 0 7<br />
ÖSSZESEN 100 100 100 100<br />
Átlagosan 1,43 1,62 1,31 1,48<br />
N 122 138 34 177<br />
8. táblázat: Vér szerinti gyerekek száma és átlaga régiók szerint<br />
(Hány vér szerinti gyereke született Önnek?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 122; N Felvidék<br />
= 138; N Vajdaság<br />
= 34; N Erdély<br />
= 177)<br />
126
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
Ha azt megvizsgáljuk, hogy a gyerekesek hány évesek voltak, amikor az első<br />
gyerekük született, kiderül, hogy a vajdasági <strong>fiatalok</strong> vállalnak legkésőbb gyereket<br />
(átlagban 24,1 évesen), a legfiatalabbak pedig a felvidéki és kárpátaljai<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. Az első gyerek születése átlagos életkorának szórása alapján<br />
kijelenhetjük azt is, hogy a vajdasági <strong>fiatalok</strong> esetében a későbbi gyerekvállalás<br />
egységesebben megmutatkozik (itt a legalacsonyabb a szórás értéke), azaz<br />
e régióban mondhatni, hogy a későbbi gyerekvállalás egységesebben elfogadott,<br />
mint máshol. Ezzel szoros összefüggésben nem meglepő tehát, hogy Vajdaságban<br />
gyakorlatilag nem került be a mintába olyan fiatal, akinek már két<br />
gyereke lett volna, míg a többi régióban előfordult a háromnál több gyereket<br />
is nevelő fiatal.<br />
Átlag (év)<br />
Átlag szórása<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 22,8 3,2<br />
Felvidék 22,4 3,0<br />
Vajdaság 24,1 2,6<br />
Erdély 23,4 3,2<br />
Átlagosan 1,43 1,62<br />
N 122 138<br />
9. táblázat: Átlagos életkor az első gyerek születésekor<br />
(Hány éves volt, amikor első gyereke megszületett?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 118; N Felvidék<br />
= 135; N Vajdaság<br />
= 32; N Erdély<br />
= 163)<br />
A gyerekvállalást megvizsgálhatjuk „nemzetpolitikai” szempontokból is. E vonatkozásban<br />
ezt egyrészt azzal vetettük össze, hogy a kérdezett mit gondol:<br />
a kisebbségi <strong>magyar</strong> közösség tagjai a <strong>magyar</strong>, illetve az egyes országok többségi<br />
nemzetének a részét képezik-e? Másrészt megvizsgáltuk egy ténylegesen<br />
megvalósult nemzetpolitikai eszköz, az állampolgárság felvételének hatását is.<br />
A gyerekvállalás ezekből a szempontokból való vizsgálata ezúttal is többféle<br />
mintázatot rajzol ki. <strong>Kárpát</strong>alján úgy tűnik, a kisebbségi közösség nemzeti<br />
hovatartozására vonatkozó tudatának részben, az állampolgárság felvételének<br />
viszont egyértelműen van szignifikáns hatása a gyerekvállalásra: azok a <strong>fiatalok</strong>,<br />
akik már rendelkeznek <strong>magyar</strong> állampolgársággal, illetve azok, akik azt<br />
gondolják, hogy a kárpátaljai <strong>magyar</strong>ok a <strong>magyar</strong> nemzet részét alkotják, nagyobb<br />
arányban már gyerekesek is. A felvidékiek körében úgy tűnik, akik azt<br />
gondolják, a <strong>magyar</strong>ok a szlovák nemzet részéhez (is) tartoznak, azok valamivel<br />
nagyobb arányban vállalnak gyereket is, és ugyanakkor az is látszik az adatokból,<br />
hogy az a kis hányad, aki felvette a <strong>magyar</strong> állampolgárságot, kisebb<br />
127
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
mértékben vállalt eddig gyereket is. Vajdaságban az itt tárgyalt nemzetpolitikai<br />
dimenziók és az eddigi gyerekvállalás között nem mutatható ki statisztikai öszszefüggés.<br />
Erdélyben nemzetpolitikai szempontból inkább negatív kapcsolat<br />
körvonalazódik: egyrészt az látszik, a kisebbségi közösséget a <strong>magyar</strong> nemzethez<br />
sorolók körében alacsonyabb a gyerekvállalás, másrészt pedig az is,<br />
hogy a <strong>magyar</strong> állampolgárságot már felvett <strong>fiatalok</strong> jelenleg kisebb arányban<br />
rendelkeznek gyerekekkel is.<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék Vajdaság Erdély<br />
a kisebbségi <strong>magyar</strong>ok a <strong>magyar</strong><br />
nemzet részét képezik?<br />
a kisebbségi <strong>magyar</strong>ok a többségi<br />
nemzet részét képezik?<br />
van <strong>magyar</strong> állampolgársága?<br />
nem 12 14 8 32<br />
igen 31 15 26 23<br />
nem 29 11 29 18<br />
igen 29 16 20 29<br />
nincs 17 16 22 29<br />
van 34 11 25 21<br />
10. táblázat: Gyerekesek aránya nemzetpolitikai dimenziók mentén<br />
(dummy változó a Hány vér szerinti gyereke született Önnek? alapján; Ön szerint az ebben<br />
az országban élő <strong>magyar</strong>ok részét képezik-e a <strong>magyar</strong> nemzetnek? Ön szerint az ebben az országban<br />
élő <strong>magyar</strong>ok részét képezik-e az ukrán/szlovák/szerb/román nemzetnek? Az Ön családjából<br />
kik rendelkeznek/rendelkeztek <strong>magyar</strong> állampolgársággal? Több választ is jelölhet!)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 394; N Felvidék<br />
= 900; N Vajdaság<br />
= 134; N Erdély<br />
= 699)<br />
Eddigiekben a megvalósult gyerekvállalás tényét csak egyetlen másik tényező<br />
függvényében vizsgáltuk, noha nyilvánvalóan egyszerre több strukturális tényező<br />
is hozzájárulhat ahhoz, hogy egy fiatalnak gyerek legyen. Többváltozós,<br />
logisztikus modellek segítségével kísérletet teszünk arra, hogy egyszerre több<br />
tényező tiszta hatását is vizsgáljuk. Ha az eddig ismertetett szociodemográfiai<br />
háttérváltozók együttes hatását nézzük (13. táblázat), megállapítható, hogy a<br />
nem, korcsoport, családi állapot, a saját és a szülők iskolai végzettsége összességében<br />
nagymértékben meg tudja <strong>magyar</strong>ázni a gyerekvállalást: <strong>Kárpát</strong>alján<br />
72, Felvidéken 55, Vajdaságban 60, míg Erdélyben 66 százalékban lehetséges<br />
ez. Mindegyik régióban kimutatható, hogy a lányok és a már házas vagy élettárssal<br />
rendelkezők jóval nagyobb eséllyel vállalnak gyereket. Az életkornak<br />
(korcsoportnak) is jelentős hatása van: a 15–19 évesekhez képest a 25–29<br />
évesek például <strong>Kárpát</strong>alján 16-szor, Felvidéken 6-szor, Vajdaságban 13-szor, 8<br />
Erdélyben pedig 58-szor nagyobb eséllyel vállaltak már gyereket. Az iskolai<br />
8 Megjegyzendő, Vajdaságban ez a hatás csak 89 százalékos valószínűséggel jelenthető ki (szign.: 0,116).<br />
128
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
végzettség két régióban fejt ki szignifikáns hatást: Felvidéken és Erdélyben.<br />
Előbbi esetben azt fogalmazhatjuk meg, hogy az érettségivel rendelkezők,<br />
utóbbiak esetében pedig azt, hogy az érettségivel és a felsőfokú végzettséggel<br />
rendelkezők is kisebb eséllyel vállalnak gyereket, mint a csak általános<br />
iskolával rendelkezők. Mindez azt jelenti, hogy Felvidéken és Erdélyben az<br />
alacsonyabb iskolai végzettségű <strong>fiatalok</strong> nagyobb eséllyel vállalnak gyereket.<br />
<strong>Kárpát</strong>alján és Vajdaságban nincs szignifikáns kapcsolat e vonatkozásban: e<br />
régiókban a gyerekvállalás egyformán magas, illetve alacsony az egyes iskolai<br />
végzettségűek körében – ha kontroll alatt tartjuk a többi tényezőt. A szülők<br />
iskolai végzettsége kis mértékben befolyásolja a gyerekvállalást: Erdélyben<br />
úgy tűnik az anya, Felvidéken pedig az apa alacsonyabb iskolai végzettsége<br />
valószínűsíti az ifjúkori gyerekvállalást.<br />
A regionális modelleket kiegészítettük három, kisebbségi kontextusban releváns<br />
kérdéssel: az első kettő a nemzeti identitás megítéléséről szól (a kisebbségi<br />
<strong>magyar</strong>ok a <strong>magyar</strong>, illetve a többségi nemzetnek részét képezik-e),<br />
illetve a már megszerzett <strong>magyar</strong> állampolgárság létéről (14. táblázat). Először<br />
is kijelenthetjük, a modellek <strong>magyar</strong>ázottsága e nemzetpolitikai dimenziók<br />
által talán csak Erdélyben növekedett számottevően (66 százalékról 71 százalékra).<br />
E dimenzióban egyértelmű szignfikáns hatás Felvidéken és Erdélyben<br />
mutatható ki: mindkét helyen úgy tűnik, hogy azok, akik azt gondolják, a kisebbségi<br />
<strong>magyar</strong>ok a többségi nemzetnek is részét képezik, kétszer nagyobb<br />
eséllyel vállaltak már gyereket. A <strong>magyar</strong> állampolgárság megszerzése <strong>Kárpát</strong>alján<br />
valószínűsíti nagyobb mértékben a megvalósult gyerekvállalást: itt kb.<br />
91 százalékos valószínűséggel kijelenthetjük, 9 hogy akik már megszerezték<br />
az állampolgárságot, azok 2,3-szor nagyobb eséllyel vállaltak is már gyereket,<br />
mint azok, akiknek nincs <strong>magyar</strong> állampolgársága.<br />
Gyerekvállalási tervek<br />
Arra a kérdésre, hogy szeretnének-e gyereket vállalni a következő három évben,<br />
a legnagyobb mértékű (több mint 30 százaléknyi) pozitív választ a kárpátaljaiak<br />
adták, a többi régióban ez 22–24 százalék. Az ilyen szempontú legnagyobb<br />
mértékű elutasítást Felvidéken tapasztalni, itt közel 69 százalék jelezte,<br />
hogy nem, vagy semmiképpen sem szeretne gyereket a közeljövőben.<br />
A következő 3 évben gyereket vállalni természetesen nem azt jelenti, hogy<br />
a <strong>fiatalok</strong> a későbbiekben nem szeretnének egyáltalán utódokat. Amikor azt<br />
firtattuk ugyanis, hogy szeretnének-e majd valamikor gyereket vállalni, és ha<br />
9 Szign.: 0,085.<br />
129
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Tervezi, hogy a következő 3 éven belül<br />
újabb gyereket vállal?<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék Vajdaság Erdély<br />
mindenképpen 17 7 13 10<br />
inkább igen 18 15 11 14<br />
inkább nem 31 23 23 23<br />
semmiképpen 24 6 35 38<br />
NT 5 6 11 7<br />
NV 10 3 7 8<br />
ÖSSZESEN 100 100 100 100<br />
11. táblázat: Gyerekvállalási tervek<br />
(Tervezi-e, hogy a következő 3 éven belül (újabb) gyereket vállal?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
igen, mennyit (12. táblázat), akkor azt tapasztaltuk – Felvidéket leszámítva –,<br />
hogy szinte mindenki szeretne gyereket majd: <strong>Kárpát</strong>alján 94, Vajdaságban 93<br />
és Erdélyben 96 százalék jelezte, hogy szeretne legalább egy gyereket még,<br />
vagy szeretne egyáltalán szülő lenni. Érdekes módon a felvidéki <strong>fiatalok</strong> körében<br />
relatív magas a gyereket egyáltalán nem vállalók aránya, itt mintegy 15<br />
százalék nyilatkozott úgy, hogy nem szeretne egyetlen gyereket sem. A tervezett<br />
gyerekek száma majd minden régióban meghaladja a – közösségi reprodukció<br />
szempontjából amúgy kívánatos – kettőt, csak a felvidékiek térnek el<br />
ettől jelentősen, itt átlagosan csak 1,6 gyereket szeretnének. Úgy tűnik tehát,<br />
Összesen hány gyereket szeretne még?<br />
Hány éves korában szeretné, hogy az<br />
első gyermeke megszülessen?<br />
egyet sem %<br />
átlagosan(a 0-t is<br />
beleszámítva)<br />
átlag<br />
szórás<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 6 2,1 26,2 2,6<br />
Felvidék 15 1,6 28,8 2,7<br />
Vajdaság 7 2,0 28,4 2,6<br />
Erdély 4 2,1 27,8 2,6<br />
12. táblázat: Gyerekvállalási tervek és tervezett időpontja<br />
(Összesen hány gyereket szeretne még? Ha van már gyermeke, vagy épp gyermeket vár: hány gyereket<br />
szeretne MÉG, a meglévőkön és az esetleg jelenleg várt gyermeken kívül?; Hány éves korában szeretné,<br />
hogy az első gyermeke megszülessen?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500)<br />
130
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
hogy a tervek szintjén a felvidéki <strong>fiatalok</strong> kisebb arányban és relatív kevesebb<br />
gyereklétszámban gondolkodnak, ráadásul az is kitűnik az adatokból, hogy az<br />
első gyerekvállalást is későbbi életkorra halasztanák.<br />
Ugyanezek a trendek érvényesülnek akkor is, ha csak a jelenleg gyerektelenekre<br />
számoljuk ki, szeretnének-e még gyereket. E vonatkozásban azt látjuk,<br />
<strong>Kárpát</strong>alján mindenki szeretne gyereket, akinek még nincs, Vajdaságban a<br />
gyereket egyáltalán nem tervezők aránya 7, Erdélyben pedig 4 százalék. Ezúttal<br />
is a felvidéki <strong>fiatalok</strong> tűnnek úgy, hogy legmagasabb arányban nem szeretnének<br />
gyereket: a gyerektelenek 12 százaléka nyilatkozta azt, hogy egyetlen<br />
gyereket sem szeretne vállalni.<br />
A gyerekvállalási terveket megvizsgáltuk strukturális társadalmi tényezők és<br />
nemzetpolitikai dimenziók mentén is. A szociodemográfiai háttér mentén vizsgálódva<br />
kiderül, hogy a gyerekvállalási tervek szintjén nincs statisztikai különbség<br />
a fiúk és a lányok között, a tervek valójában mindkét nem esetében azonos<br />
mértékű (szemben a már megvalósult gyerekvállalással, ahol láttuk, hogy a<br />
lányok nagyobb arányban már vállaltak is gyereket a fiúkhoz képest). A korcsoportnak<br />
és családi állapotnak ezúttal is szignifikáns hatása van: az idősebbek<br />
és házas vagy élettárssal rendelkezők nagyobb eséllyel vállalnak gyereket is.<br />
Az iskolai végzettségnek is – Vajdaságot leszámítva – szignifikáns hatása van,<br />
de itt már a tényleges gyerekvállaláskor tapasztaltakkal szemben fordítva érvényesül<br />
ez: a magasabb iskolai végzettségűek, főleg a felsőfokú végzetségűek<br />
magasabb arányban szeretnének gyereket a következő három évben. A szülők,<br />
konkrétabban az anya iskolai végzettsége két régióban fejt ki szignifikáns<br />
hatást: <strong>Kárpát</strong>alján az érettségizett anyák gyerekeinek körében magasabb a<br />
gyerekvállalás esélye, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében, Felvidéken<br />
pedig egyértelműen az látszik, hogy az alacsony iskolázottságú anyák<br />
gyerekei magasabb mértékben vállalnának gyerekeket.<br />
A nemzeti identitás dimenziói körében Felvidéken egy látszólagos paradoxon<br />
szembeötlő: itt azok körében van nagyobb esélye a gyerekvállalásnak, akik azt<br />
gondolják, a kisebbségi <strong>magyar</strong>ok sem a <strong>magyar</strong>, sem a többségi nemzetnek<br />
nem részei, ugyanakkor a <strong>magyar</strong> állampolgárság megszerzésének ilyen értelemben<br />
pozitív hatása van. Vajdaságban a <strong>magyar</strong>ok többségi nemzethez<br />
való tartozását tagadók nagyobb eséllyel vállalnának gyereket, míg Erdélyben<br />
a <strong>magyar</strong> állampolgárságot már szerzett <strong>fiatalok</strong> 1,6-szor nagyobb eséllyel vállalnának<br />
gyereket, mint azok, akik nem.<br />
131
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
V. ÖSSZEGZÉS<br />
Tanulmányunkban a négy nagyobb külhoni <strong>magyar</strong> régióban élő fiatal közösség<br />
párválasztással és családalapítással kapcsolatos preferenciáit vizsgáltuk a<br />
<strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 adatok alapján. A rövid helyzetképet nyújtó ismertető<br />
után, melyben kitértünk e közösségek legfőbb demográfiai szempontú<br />
kihívásaira, a <strong>fiatalok</strong> párválasztási szokásait elemeztük részletesebben, a főbb<br />
szociodemográfiai ismérvek mentén. A külhonban élő <strong>fiatalok</strong> párkapcsolati<br />
mintázatai bizonyos területeken hasonlóságokat mutatnak az európai országok<br />
fiataljainak kapcsolati mintáival, például a tartós párkapcsolat kialakításának halasztása<br />
vagy a gyermekvállalási életkor kitolódása terén, melyet rendszerint a<br />
tanulmányok befejezését követő periódusra időzítenek a <strong>fiatalok</strong>.<br />
A fiatal felnőttek huszonéves koruk közepén még zömmel egyedülállóként élnek,<br />
a házasok aránya legszembetűnőbben a 25 év fölöttiek korcsoportjában<br />
kezd el növekedni, és hasonló a helyzet az élettárssal élő párok esetében is. A<br />
párkapcsolat típusának preferenciája tekintetében azt tapasztaltuk, hogy a külhoni<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> kivétel nélkül minden régióban inkább választják a házasságot,<br />
és kevésbé az élettársi együttélést. E téren jelentős a különbség mind a<br />
<strong>magyar</strong>országi, mind pedig más nyugat-európai országokban tapasztalható jelenségekkel,<br />
ahol jóval magasabb az élettársi kapcsolatban élők aránya a teljes<br />
népességben (Murinkó – Spéder, 2015; Eurostat, 2015) és a <strong>fiatalok</strong> körében is.<br />
Az egyes külhoni régiókban élő <strong>fiatalok</strong> párkapcsolati preferenciáin belül szintén<br />
vannak eltérések: a kárpátaljai közösség egy jelentős része választotta a házasság<br />
intézményén belüli együttélést, az itt élők egyharmada 29 éves korára már<br />
házasságban él, míg a többi régióban a házasságra lépő <strong>fiatalok</strong> aránya 12 és 16<br />
százalék között mozog a 15–29 éves korosztályban.<br />
A hosszútávú párkapcsolati elköteleződést, így a házasság és az élettársi kapcsolat<br />
kialakítását több tényező is befolyásolhatja, mint például az egyének<br />
munkaerőpiaci státusza, anyagi és lakáshelyzete. Tanulmányunkban elsősorban<br />
a <strong>fiatalok</strong> fő tevékenysége és a családi állapota, valamint a gyermekvállalási hajlandóság<br />
közötti összefüggéseket vizsgáltuk. Eredményeink alapján kijelenthető,<br />
hogy a tanulói státusz és a stabil kapcsolat hiánya ebben az esetben együttjárnak,<br />
hiszen a még tanulmányokat folytatók csoportjában mind a házasok, mind az<br />
élettársi kapcsolatban élők arányszáma igen alacsony, 5 százalék alatti, viszont<br />
úgy tűnik, az élettársi kapcsolatot valamivel többen tartják összeférhetőbbnek a<br />
tanulói státusszal, mint a házasságot. Hasonló összefüggés mondható el a megvalósult<br />
gyermekvállalás és a foglalkoztatási pozíció viszonylatában is, a tanulók<br />
között szignifikánsan alacsonyabb a gyermeket vállalók aránya, mint a dolgozók<br />
körében.<br />
132
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
A fiatal lányok nagyobb arányú házasságra való igyekezete figyelhető meg<br />
minden régióban, legmarkánsabb különbségek Erdélyben, Vajdaságban, illetve<br />
<strong>Kárpát</strong>alján vannak, ahol 10–14 százalékpontos eltérés is tapasztalható a házasságban<br />
élő férfiak és nők között, a nők javára. Az élettársi kapcsolatot választók<br />
csoportjában szintén felülreprezentáltak a nők, de nincs annyira jelentős különbség<br />
a nemek között, mint azt a házas kapcsolatok esetében láthattuk.<br />
A párkapcsolati magatartást „nemzetpolitikai perspektíván” keresztül vizsgálva<br />
azt tapasztaltuk, hogy az erdélyi <strong>magyar</strong>ok körében a legmagasabb a homogén<br />
kapcsolatban élők aránya, míg Felvidéken a legalacsonyabb. A többségi nemzethez<br />
tartozó partner választását döntően befolyásolja, hogy gyermekkorban<br />
milyen nyelven beszéltek a családban. Amennyiben egy családban inkább <strong>magyar</strong><br />
nyelven beszéltek, úgy a többségi pár választásának valószínűsége alacsony,<br />
míg azokban a családokban, ahol a többségi nyelv használata volt jellemző, ott a<br />
többségi nemzethez tartozó pár választása sokkal magasabb valószínűségű.<br />
A gyerekvállalási kedv az elmúlt évtizedben minden régióban csökkent, még<br />
<strong>Kárpát</strong>alján is, ahol közismerten magas a gyermekvállalási hajlandóság; ettől eltekintve<br />
továbbra is a kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> mutatnak legnagyobb arányban hajlandóságot<br />
a gyermekvállalásra, és szintén náluk tapasztalható a legnagyobb<br />
mértékű pozitív válasz a közeljövőben megvalósítani kívánt gyermekvállalási<br />
tervekre nézve. A kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> egyharmada nyilatkozta ugyanis, hogy szeretne<br />
gyermeket vállalni a következő három évben, a többi régióban a <strong>fiatalok</strong><br />
22–24 százaléka vélekedett hasonlóan. A rövidtávú gyermekvállalási szándékok<br />
elutasítása legnagyobb arányban a felvidéki <strong>fiatalok</strong>ra jellemző, esetükben 46<br />
százalékot tettek ki azok, akik semmiképpen nem terveztek gyereket a kérdezés<br />
pillanatát követő három éven belül.<br />
Mindegyik régióra igaz, hogy a lányok és a párkapcsolatban élők, legyenek<br />
házasok vagy élettárssal rendelkezők, jóval nagyobb eséllyel vállalnak gyereket.<br />
Hozzá kell még tennünk, hogy a gyermekvállalás alapvetően a házasság intézményében<br />
valósul meg, bár ebben a vonatkozásban is vannak eltérések a <strong>Kárpát</strong>-medencei<br />
közösségeken belül. Erdélyben és Vajdaságban például a gyereket<br />
vállaló <strong>fiatalok</strong> 15, illetve 19 százaléka nem volt házas, Felvidéken pedig a gyermekkel<br />
rendelkezők több mint egyharmada élettársi kapcsolatban élt.<br />
Összefüggést találtunk az egyének származási háttere és az első stabil kapcsolat<br />
kialakításának életkora, valamint a családalapítás életkora között is. A legalacsonyabb<br />
iskolázottsági szinttel rendelkező <strong>fiatalok</strong> jóval korábban létesítenek élettársi<br />
kapcsolatot vagy házasságot, mint a diplomások. A megvalósult gyermekvállalás<br />
és a szülők iskolázottsága szintén statisztikailag szignifikáns kapcsolatban<br />
állnak egymással. Az alacsonyabb végzettséggel rendelkező szülők körében <strong>Kárpát</strong>alján,<br />
Felvidéken és Erdélyben is magasabb a fiatalkori gyermekvállalás.<br />
133
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Összességében elmondhatjuk, hogy a külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> párválasztási és<br />
gyermekvállalási magatartási mintái, demográfiai folyamatai amellett, hogy több<br />
ponton hasonlóságot mutatnak a környező országok trendjeivel, mint a házasságkötési<br />
kedv csökkenése és a házasságkötési életkor, valamint az első tartós<br />
kapcsolat formálódásának kitolódása, továbbá a gyermekvállalás halasztása,<br />
azonban számos sajátosságot is mutatnak a különböző szociodemográfiai jegyek,<br />
illetve a régiós kontextus mentén. A <strong>Kárpát</strong>-medencei képet ugyanakkor tovább<br />
árnyalja az a multietnikus közeg is, amelyben a <strong>fiatalok</strong> kapcsolatai formálódnak,<br />
és családalapítással kapcsolatos elképzeléseik érvényre jutnak.<br />
melléklet<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék Vajdaság Erdély<br />
Sig. Exp(B) Sig. Exp(B) Sig. Exp(B) Sig. Exp(B)<br />
nem (1 – férfi; 2 – nő) 0,024 2,452 0,022 1,801 0,416 1,740 0,000 2,831<br />
korcsoport<br />
(ref. kateg.: 15–19 éves)<br />
0,000 0,007 0,019 0,000<br />
20–24 éves 0,549 1,915 0,048 3,348 0,816 1,497 0,005 14,507<br />
25–29 éves 0,008 16,702 0,004 6,006 0,116 13,895 0,000 58,525<br />
családi állapot<br />
(0 – egyedülálló;<br />
0,000 56,730 0,000 23,878 0,000 14,375 0,000 31,360<br />
1 – van házastárs/élettárs)<br />
legmagasabb iskolai<br />
végzettség<br />
0,431 0,000 0,193 0,041<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,866 1,229 0,333 1,522 0,795 1,419 0,164 0,465<br />
érettségi 0,975 0,965 0,005 0,278 0,848 1,275 0,036 0,370<br />
diploma 0,542 0,475 0,942 0,960 0,298 0,243 0,004 0,249<br />
anya legmagasabb iskolai<br />
végzettsége<br />
0,225 0,925 0,378 0,208<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,734 1,293 0,835 0,915 0,236 3,054 0,041 0,365<br />
érettségi 0,235 0,452 0,719 0,833 0,776 0,773 0,070 0,415<br />
diploma 0,519 0,581 0,495 0,524 0,340 4,177 0,378 0,516<br />
apa legmagasabb iskolai<br />
végzettsége<br />
0,832 0,028 0,587 0,881<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,909 0,923 0,100 0,508 0,423 0,442 0,852 1,101<br />
érettségi 0,746 1,240 0,277 0,582 0,756 0,743 0,900 0,936<br />
diploma 0,683 0,688 0,005 0,041 0,215 0,152 0,558 0,636<br />
Constant 0,000 0,002 0,000 0,010 0,011 0,008 0,000 0,001<br />
Nagelkerke R Square 0,72 0,554 0,609 0,667<br />
13. táblázat: A megvalósult gyerekvállalást <strong>magyar</strong>ázó szociodemográfiai tényezők, regionálisan<br />
(logisztikus regresszió)<br />
134
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék Vajdaság Erdély<br />
Sig. Exp(B) Sig. Exp(B) Sig. Exp(B) Sig. Exp(B)<br />
nem (1 – férfi; 2 – nő) 0,011 3,126 0,019 1,885 0,482 1,747 0,000 3,887<br />
korcsoport<br />
(ref. kateg.: 15–19 éves)<br />
0,000 0,004 0,038 0,000<br />
20–24 éves 0,653 1,663 0,050 3,821 0,998 - a 0,003 22,636<br />
25–29 éves 0,010 17,673 0,003 7,672 0,998 - a 0,000 133,106<br />
családi állapot<br />
(0 – egyedülálló;<br />
0,000 59,472 0,000 23,075 0,004 11,634 0,000 46,219<br />
1 – van házastárs/élettárs)<br />
legmagasabb iskolai<br />
végzettség<br />
0,187 0,000 0,358 0,001<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,733 1,575 0,259 1,712 0,964 1,086 0,221 0,451<br />
érettségi 0,938 1,104 0,029 0,330 0,679 2,046 0,016 0,263<br />
diploma 0,495 0,401 0,823 1,147 0,620 0,419 0,000 0,115<br />
anya legmagasabb iskolai<br />
végzettsége<br />
0,467 0,378 0,224 0,072<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,860 1,154 0,792 0,887 0,109 6,602 0,011 0,257<br />
érettségi 0,338 0,495 0,296 0,561 0,999 0,998 0,131 0,445<br />
diploma 0,557 0,580 0,115 0,178 0,136 18,403 0,815 0,827<br />
apa legmagasabb iskolai<br />
végzettsége<br />
0,850 0,049 0,271 0,456<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,942 1,063 0,092 0,480 0,196 0,189 0,163 2,235<br />
érettségi 0,718 1,341 0,511 0,709 0,659 0,625 0,340 1,741<br />
diploma 0,711 0,685 0,025 0,073 0,068 0,030 0,980 0,979<br />
kisebbségi <strong>magyar</strong>ok: <strong>magyar</strong><br />
nemzet része<br />
0,537 2,873 0,368 1,326 0,359 3,448 0,482 1,399<br />
(0 – nem; 1 – igen)<br />
kisebbségi <strong>magyar</strong>ok:<br />
többségi nemzet része 0,342 0,665 0,015 2,260 0,498 0,581 0,020 2,165<br />
(0 – nem; 1 – igen)<br />
<strong>magyar</strong> állampolgársággal<br />
rendelkezik<br />
0,085 2,352 0,592 0,834 0,356 0,379 0,970 0,988<br />
(0 – nem; 1 – igen)<br />
Constant 0,001 0,000 0,000 0,003 0,997 0,000 0,000 0,000<br />
Nagelkerke R Square 0,743 0,565 0,675 0,713<br />
a<br />
Az elemszám miatt óvatosan kezelendő érték.<br />
14. táblázat: A megvalósult gyerekvállalást <strong>magyar</strong>ázó szociodemográfiai és nemzetpolitikai<br />
tényezők, regionálisan (logisztikus regresszió)<br />
135
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék Vajdaság Erdély<br />
Sig. Exp(B) Sig. Exp(B) Sig. Exp(B) Sig. Exp(B)<br />
nem (1 – férfi; 2 – nő) 0,453 1,214 0,391 0,860 0,412 1,271 0,208 1,195<br />
korcsoport<br />
(ref. kateg.: 15–19 éves)<br />
0,000 0,001 0,003 0,000<br />
20–24 éves 0,000 7,677 0,427 0,760 1,000 - a 0,000 4,174<br />
25–29 éves 0,000 10,303 0,145 1,673 1,000 - a 0,000 12,473<br />
családi állapot<br />
(0 – egyedülálló;<br />
0,006 2,224 0,000 2,950 0,000 5,814 0,000 2,284<br />
1 – van házastárs/élettárs)<br />
legmagasabb iskolai végzettség<br />
0,041 0,000 0,359 0,000<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,473 1,617 0,964 0,984 0,106 4,999 0,015 2,206<br />
érettségi 0,210 2,140 0,014 2,227 0,094 4,653 0,001 2,406<br />
diploma 0,024 4,493 0,000 5,976 0,076 5,362 0,000 4,512<br />
anya legmagasabb iskolai<br />
végzettsége<br />
0,108 0,001 0,352 0,152<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,128 2,079 0,015 0,464 0,081 0,41 0,707 1,107<br />
érettségi 0,021 2,770 0,000 0,213 0,524 0,766 0,178 0,700<br />
diploma 0,354 1,689 0,006 0,214 0,926 0,942 0,516 0,797<br />
apa legmagasabb iskolai<br />
végzettsége<br />
0,733 0,701 0,860 0,323<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,492 0,714 0,281 0,712 0,979 1,013 0,088 0,606<br />
érettségi 0,273 0,606 0,631 0,831 0,865 1,078 0,105 0,615<br />
diploma 0,395 0,588 0,885 0,922 0,530 0,654 0,103 0,534<br />
Constant 0,000 0,017 0,010 0,392 1,000 0 0,000 0,038<br />
Nagelkerke R Square 0,372 0,253 0,484 0,404<br />
a<br />
Az elemszám miatt óvatosan kezelendő érték.<br />
15. táblázat: A 3 éven belüli gyerekvállalási szándékot <strong>magyar</strong>ázó szocio-demográfiai<br />
tényezők, regionálisan (logisztikus regresszió)<br />
136
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
Megmaradás és átörökítés<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék Vajdaság Erdély<br />
Sig. Exp(B) Sig. Exp(B) Sig. Exp(B) Sig. Exp(B)<br />
nem (1 – férfi; 2 – nő) 0,625 1,145 0,932 1,017 0,802 0,92 0,309 1,163<br />
korcsoport<br />
(ref. kateg.: 15–19 éves)<br />
0,001 0,000 0,002 0,000<br />
20–24 éves 0,001 8,970 0,270 0,658 0,997<br />
-a<br />
0,000 4,466<br />
25–29 éves 0,000 11,673 0,126 1,801 0,996<br />
-a<br />
0,000 12,830<br />
családi állapot<br />
(0 – egyedülálló;<br />
0,010 2,217 0,000 3,106 0,000 6,39 0,000 2,493<br />
1 – van házastárs/élettárs)<br />
legmagasabb iskolai<br />
végzettség<br />
0,020 0,000 0,197 0,000<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,682 1,331 0,843 1,077 0,063 6,682 0,047 1,981<br />
érettségi 0,371 1,757 0,046 2,051 0,041 6,918 0,018 1,958<br />
diploma 0,027 4,607 0,000 8,139 0,031 8,361 0,000 4,108<br />
anya legmagasabb iskolai<br />
végzettsége<br />
0,235 0,006 0,375 0,195<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,248 1,771 0,024 0,458 0,160 0,46 0,705 1,112<br />
érettségi 0,065 2,352 0,000 0,220 0,356 0,653 0,213 0,708<br />
diploma 0,579 1,382 0,016 0,220 0,788 1,204 0,563 0,810<br />
apa legmagasabb iskolai<br />
végzettsége<br />
0,925 0,920 0,498 0,236<br />
(ref. kateg.: általános iskola)<br />
szakmunkásképző 0,948 0,966 0,663 0,861 0,572 0,739 0,117 0,619<br />
érettségi 0,644 0,789 0,955 1,024 0,495 1,365 0,084 0,582<br />
diploma 0,661 0,747 0,899 0,924 0,605 0,699 0,046 0,445<br />
kisebbségi <strong>magyar</strong>ok:<br />
<strong>magyar</strong> nemzet része<br />
0,196 0,415 0,010 0,564 0,929 1,053 0,134 1,442<br />
(0 – nem; 1 – igen)<br />
kisebbségi <strong>magyar</strong>ok: többségi<br />
nemzet része<br />
0,811 1,068 0,000 0,287 0,032 0,491 0,872 1,024<br />
(0 – nem; 1 – igen)<br />
<strong>magyar</strong> állampolgársággal<br />
rendelkezik<br />
0,731 0,899 0,060 1,563 0,107 0,512 0,002 1,609<br />
(0 – nem; 1 – igen)<br />
Constant 0,001 0,040 0,552 0,781 0,996 0 0,000 0,022<br />
Nagelkerke R Square 0,370 0,342 0,509 0,415<br />
a<br />
Az elemszám miatt óvatosan kezelendő érték.<br />
16. táblázat: A 3 éven belüli gyerekvállalási szándékot <strong>magyar</strong>ázó szociodemográfiai<br />
és nemzetpolitikai tényezők, regionálisan (logisztikus regresszió)<br />
137
Megmaradás és átörökítés<br />
Papp Z. Attila – Vita Emese<br />
IRODALOM<br />
• Csete, Ö. – Papp, Z. A. – Setényi, J. (2010): <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong> oktatás az ezredfordulón. In Bitskey, B.<br />
(szerk.): Határon túli <strong>magyar</strong>ság a 21. században: Tanulmánykötet. Budapest, Konferenciasorozat a Sándorpalotában,<br />
2006–2008. 269 p. Köztársasági Elnöki Hivatal, 125–165.<br />
• Domokos, T. (2013): <strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> és a demográfiai átmenet In Székely, L. (szerk.): <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012.<br />
Budapest, <strong>Magyar</strong> Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 9–37.<br />
• Carlson, E. – Klinger, A. (1987): Patterns in life: unmarried couples in Hungary. European Journal of Population,<br />
vol. 3 (1), 85–99.<br />
• Gyurgyík, L. – Kiss, T. (2010): Párhuzamok és különbségek. A második világháború utáni erdélyi és szlovákiai<br />
<strong>magyar</strong> népességfejlődés összehasonlító elemzése. Budapest, EÖKIK.<br />
• Gyurgyík, L. (2014): A vegyes házasságok (házasságkötések) alakulása Szlovákiában, különös tekintettel a<br />
<strong>magyar</strong> lakosságra. Fórum, 2014. 2. sz.<br />
• Heuveline, P. – Timberlake, J. M. (2004): The role of cohabitation in family formation: The United Sates in<br />
comparative perspective. Journal of Marriage and Family, vol. 66 (5), 1214–1230.<br />
• Kiss, T. (2012): Demográfiai körkép. A kisebbségi <strong>magyar</strong> közösségek demográfiai helyzete a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong>.<br />
EDUCATIO 2012/1. 24–43.<br />
• Kiss, T. (2016): Asszimiláció és határ-megerősítés. Vegyes házasságok és a vegyes családokon belüli etnikai<br />
szocializáció Erdélyben. In Apró István (szerk.): Média és identitás 2. Budapest, Médiatudományi Intézet,<br />
<strong>2016.</strong><br />
• Murinkó, L. – Spéder, Zs. (2015): Párkapcsolatok. In Monostori, J. – Őri, P. – Spéder, Zs. (szerk.): Demográfiai<br />
portré 2015. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet, 9 –26.<br />
• Papp, Z. A. (szerk.) (2017): Változó kisebbség. <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. A GeneZYs 2015 kutatás<br />
eredményei. Budapest, MCC – MTA TK.<br />
• Szanyi, F. E. – Faludi, J. – Illyés, G. (2017): Elvágyódás, elvándorlás – migrációs folyamatok <strong>Kárpát</strong>alján. Kisebbségi<br />
Szemle 2017/2. 85–108.<br />
• Veres, V. (2015): Népességszerkezet és nemzetiség. Az erdélyi <strong>magyar</strong>ok demográfiai képe a 2002. és 2011.<br />
évi népszámlálások tükrében. Kolozsvár, Presa Universitara Clujeana – Kolozsvári Egyetemi Kiadó.<br />
• http://ec.europa.eu/eurostat/statisticsexplained/index.php?title=File:Consensual_unions_of_the_<br />
population_of_20_and_over_(%25),_2011.png#filehistory (Letöltés dátuma: 2018. 06. 07.)<br />
• http://ec.europa.eu/eurostat/web/population-demography-migration-projections/births-fertility-data/<br />
main-tables (Letöltés dátuma: 2018. 04. 04.)<br />
138
139
140
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
a fiatal társadalmi csoportban<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
I. Bevezetés<br />
Intergenerációs mobilitásvizsgálatunkban elsősorban az – tanulmányban<br />
részletesebben is bemutatott – ISA-paradigma kereszttáblás elemzési módszerével<br />
mutatjuk be a hazai és határon túli ifjúság nemzedékek közt megfigyelhető<br />
iskolai és foglalkozási mobilitását, az egyes alanyok helyzetét édesapjuk<br />
helyzetéhez viszonyítva. Ezt követően az ún. stratifikációs paradigma<br />
útelemzés módszerét felhasználva kitérünk arra is, hogy a szülők iskolai végzettsége<br />
és munkahelyi státusza, illetve a kérdezett iskolai végzettsége hogyan<br />
hat a hazai ifjúság jelenlegi munkahelyi pozíciójára.<br />
Iskolai végzettségüket tekintve, míg a hazai – iskolába már nem járó – 15–<br />
29 évesek relatív többsége, addig a határon túli <strong>fiatalok</strong> több mint fele tekinthető<br />
fölfelé mobilnak, azaz magasabb iskolai végzettséget szereztek az<br />
édesapákhoz képest. Foglalkozási mobilitásukat tekintve a hazai <strong>fiatalok</strong> bő<br />
harmada, míg a határon túli négy területen élő ifjúság 31–41 százaléka tekinthető<br />
fölfelé mobilnak, azaz a kérdezett édesapjánál magasabb presztízsű<br />
pozícióban dolgozónak. A hazai <strong>fiatalok</strong> útelemzéssel történő vizsgálata csak<br />
megerősíteni tudja azon korábbi vizsgálatok eredményeit, amely szerint a<br />
<strong>fiatalok</strong> végső foglalkozási pozíciójáért elsősorban a fiatal saját teljesítménye<br />
felelős, nem a szülők iskolai végzettsége vagy mostani munkahelyi pozíciója.<br />
Mindazonáltal míg a <strong>fiatalok</strong> iskolai végzettségére inkább az apa végzettsége<br />
141
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
van hatással, addig a <strong>fiatalok</strong> munkahelyi pozíciójára – bár a szülők végzettségének<br />
csak gyenge a <strong>magyar</strong>ázó ereje – az anya foglalkozási státusza<br />
inkább mérvadó.<br />
Az elvándorlás kérdése az utóbbi években rendkívül nagy figyelmet kapott.<br />
A bevándorlás kérdéskörével napi szinten foglalkoznak <strong>Magyar</strong>országon és az<br />
Európai Unióban egyaránt, azonban a kivándorlásra legalább ekkora figyelmet<br />
kell szentelnünk. Az ifjúsági mobilitással foglalkozó elemzés a <strong>magyar</strong>országi és<br />
a határon túli <strong>fiatalok</strong> mobilitását tükrözi.<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> közel fele dolgozna külföldön a jövőben, a határon túli<br />
<strong>fiatalok</strong> körében ez még magasabb. Pozitív, hogy a <strong>fiatalok</strong> nagy százaléka<br />
tervei közt csak az időszakos külföld jelent valós alternatívát, a válaszadók harmada<br />
pár évre tervezi a közeljövőben, hogy külföldre megy dolgozni, további<br />
18 százalékuk pedig egy pár hétre vagy hónapra, akár az ingázás lehetőségével<br />
menne külföldre.<br />
A külföldre költözés hátterében a jobb megélhetés húzódik, a megkérdezettek<br />
közel háromnegyede pénzszerzés céljából hagyná el az országot. A legkevésbé<br />
számít egy ilyen döntésnél az itthoni politikai helyzet, valamint az, hogy<br />
önkéntes munkát végezzenek más országban. <strong>Kárpát</strong>alja kivételével a három<br />
határon túli terület szinte ugyanezt a mintázatot adja. <strong>Magyar</strong>országon a jobb<br />
megélhetés céljából átlagosan a férfiak, a 20–24 év közöttiek, a szakiskolások, a<br />
megyeszékhelyeken és a községekben élők, a munkanélküliek, illetve a közép<strong>magyar</strong>országi<br />
<strong>fiatalok</strong> lennének hajlandóak elhagyni az országot.<br />
II. Intergenerációs mobilitás<br />
Módszertan<br />
Intergenerációs mobilitásvizsgálatunkhoz két módszert is alkalmazunk. Tanulmányunkat<br />
– a korábbi munkákkal való összehasonlíthatóság végett – alapvetően<br />
a mobilitásvizsgálatok első generációjának módszerére, az ún. ISAparadigma<br />
kereszttáblás elemzési módszerére építjük (vö. Andorka, 2006),<br />
amely a szülőkhöz (jellemzően az apához) viszonyítva mutatja be az utód elért<br />
pozícióját és azt, milyen irányú társadalmi vertikális elmozdulást végzett a kérdezett.<br />
Ugyanakkor az adatbázis lehetőséget ad a mobilitásvizsgálatok második<br />
generációja által alkalmazott, ún. stratifikációs paradigmába illő útelemzés<br />
használatára is (vö. Andorka, 2006; Róbert, 1990), amelyben korrelációs és<br />
regressziós béta-együtthatók fejezik ki a változók közötti kapcsolatokat. Helyhiány<br />
okán ez utóbbi modell eredményeit csak a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> kapcsán<br />
mutatjuk be.<br />
142
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
A <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>fiatalok</strong> intergenerációs mobilitásának vizsgálatához alapvetően<br />
két változót tudunk felhasználni minden terület adatbázisából: a befejezett<br />
iskolai végzettséget, illetve a (legutolsó) foglalkozási pozíciót. E két kérdéskör<br />
minden vizsgált területen lekérdezésre került mind a válaszadókra, mind<br />
a válaszadók szüleire vonatkoztatva, így megfigyelhetők a generációk közötti<br />
konkrét elmozdulások és azok mértéke is. Itt – folytatva a mobilitáskutatások<br />
tradícióját – mi magunk is az apa iskolai végzettségéhez, illetve foglalkozási<br />
szerkezetben betöltött pozíciójához viszonyítottuk a <strong>fiatalok</strong> helyzetét.<br />
Az iskolai végzettség esetén közel azonos válaszlehetőségekkel dolgoztunk<br />
minden vizsgált – hazai és határon túli – területen, ám az adott ország iskolarendszerétől<br />
is függően területenként minimális eltérés megfigyelhető lesz.<br />
Azonban a foglalkozási szerkezetet mérő instrumentum minden országban<br />
azonos válaszlehetőségekkel került lekérdezésre. Az iskolai végzettség esetén<br />
némileg nehezítette a feldolgozást, hogy adott országokban a szülők iskolai<br />
végzettségi kategóriái kis mértékben ugyan, de eltértek a kérdezettekétől is. Ez<br />
esetben – a lehető legkisebb adatvesztés igényét szem előtt tartva – minimális<br />
korrekciókat hajtottunk végre és összevontunk egyes iskolatípusokat, hogy a<br />
szülők iskolai végzettségi kategóriái azonosak maradjanak a válaszadók saját<br />
végzettségi kategóriáival, és ily módon a lehető legpontosabban meghatározhassuk,<br />
hogy az adott fiatal felfelé, esetleg lefelé mobil, vagy nem tér el édesapja<br />
befejezett iskolai végzettségétől. 1<br />
A vizsgálathoz értelemszerűen nem a teljes mintát használtuk föl. Tóth – Huszárhoz<br />
(2016) hasonlóan mi sem tartottuk szerencsésnek a még képzésben<br />
résztvevők vizsgálatba történő bevonását, tekintve, hogy ők a jelenlegi iskolai<br />
végzettségüknél várhatóan (de nem bizonyosan) magasabb fokozatot szereznek<br />
majd. E bizonytalansági tényezőt kiküszöbölendő mi azokat vizsgáltuk,<br />
akik úgy nyilatkoztak, hogy jelenleg már nem is tanulnak, képzettségük így<br />
véglegesnek tekinthető.<br />
A foglalkozási szerkezet esetében pedig mindazokat górcső alá vettük, akik<br />
jelenleg – akár bejelentett munkakörben, akár „feketén”, akár alkalmazottként<br />
vagy vállalkozóként – dolgoznak valamilyen formában. Illetve azokat is a mintába<br />
vettük, akik most ugyan valamilyen oknál fogva nem dolgoznak, de életük<br />
során végeztek már olyan munkát, amiért pénzt kaptak, tekintve, hogy annak<br />
ellenére, hogy ők most nincsenek jelen a munkaerőpiacon, magában a foglalkozási<br />
szerkezetben egyszer már elérték azt a szintet, amelyet a releváns<br />
kérdésnél megjelöltek.<br />
1 például lefelé mobilnak tekintjük egy diplomás édesapa legfeljebb 8 általánost szerzett és tanulmányait nem<br />
folytató gyermekét, fölfelé mobilnak pedig például egy érettségivel rendelkező édesapa diplomás gyermekét.<br />
143
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Iskolai végzettségi mobilitás a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> és apáik iskolai végzettségének vizsgálata alapvetően előrevetíti<br />
idei mobilitásvizsgálatunk eredményeit. A statisztika kiválóan mutatja a<br />
felsőoktatás expanziójának jelenségét, miszerint már a gimnáziumi érettségit<br />
szerzettek aránya is bő kétszerese ugyanezen csoport felmenőinek arányánál,<br />
és minden e fölötti végzettségi kategória esetében megállapítható, hogy a <strong>fiatalok</strong><br />
apáikhoz képest nagyobb hányada rendelkezik már ezen iskolák papírjaival.<br />
Kiváltképp az egyetemi diplomát szerzettek körében figyelhető meg a jelenség.<br />
A vizsgálat alá vontak esetében az édesapák a három legalacsonyabb végzettségi<br />
kategóriában lelhetők föl nagyobb arányban, mint gyermekeik.<br />
kevesebb mint 8 osztály<br />
1<br />
3<br />
20<br />
8 általános<br />
szakmunkásképző, szakiskola<br />
szakközépiskolai érettségi, középfokú<br />
technikum<br />
gimnáziumi érettségi<br />
érettségire épülő szakképesítő<br />
bizonyítvány<br />
felsőfokú szakképesítő bizonyítvány<br />
főiskolai diploma<br />
egyetemi diploma<br />
tudományos fokozat<br />
10<br />
5<br />
7<br />
3<br />
2<br />
2<br />
7<br />
5<br />
9<br />
3<br />
0<br />
0<br />
14<br />
16<br />
19<br />
29<br />
44<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50%<br />
Mivel 207 fő nem árulta el édesapja iskolai végzettségét, mindössze 4585 fő<br />
eredményeit tudtuk számításba venni iskolai mobilitásvizsgálatunk során. Bár<br />
módszertanban kis mértékben eltérünk Tóth – Huszár (2016) 2012-re és az azt<br />
megelőző nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>okra vonatkozó mobilitásvizsgálatától (tekintve,<br />
hogy nem csak a 20 éven felülieket vizsgáljuk, hanem azokat, akik úgy<br />
nyilatkoztak, hogy már nem tanulnak tovább), tendenciáit tekintve a <strong>Magyar</strong>országon<br />
élő <strong>fiatalok</strong> iskolai mobilitásmutatói részint beleillenek a korábbi hulválaszadó<br />
iskolai végzettsége<br />
apa iskolai végzettsége<br />
1. ábra: Befejezett iskolai végzettség a már nem tanuló hazai <strong>fiatalok</strong><br />
és édesapáik körében 2016-ban<br />
(Mi az Ön legmagasabb, befejezett iskolai végzettsége? Mi (volt) az édesapja/nevelőapja legmagasabb<br />
befejezett iskolai végzettsége, amikor Ön 14 éves volt?)<br />
(N 2016<br />
= 4792; százalékos megoszlás)<br />
144
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
lámok trendjeibe. A vizsgáltak relatív többsége ugyanis (közel fele) magasabb<br />
iskolai végzettséget ért el életében, mint saját édesapja. Ez az arány 2012-ben<br />
a 20 évnél idősebbek esetén 48 százalék volt. Velük szemben viszont mindösszesen<br />
a – már nem tanuló – <strong>fiatalok</strong> alig hatoda, 15 százalékuk ért csak el<br />
alacsonyabb végzettséget az apákhoz képest, ami 12 százalékponttal alacsonyabb<br />
arány a 4 évvel korábban mért adatnál. Így azonban a nem mobilak,<br />
tehát tanulmányaikat azonos végzetségi szinten befejező <strong>fiatalok</strong> aránya lett<br />
jóval magasabb a 4 évvel korábbi eredményekhez viszonyítva, 38 százalék.<br />
15<br />
47<br />
38<br />
lefelé mobil<br />
nem mobil<br />
felfelé mobil<br />
2. ábra: Iskolai mobilitási csoportok megoszlása a már nem tanuló hazai <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(N 2016<br />
= 4585; százalékos megoszlás)<br />
Eltérő mobilitási arányokat látunk azonban a különböző demográfiai hátterű <strong>fiatalok</strong><br />
körében. Nemek szerint feltűnő, hogy 10 százalékponttal magasabb (53<br />
százalék) a felfelé mobil lányok aránya, mint a fiúké, akiknek csak kevesebb mint<br />
fele, 42 százaléka tudott magasabb végzettséget szerezni édesapjánál. Körükben<br />
szinte éppen ennyivel magasabb a nem mobilak, tehát azonos szinten végzettek<br />
hányada is (43 százalék) a lányokhoz képest, ebből fakadóan a lefelé mobil fiúk és<br />
lányok aránya már nem tér el az átlagtól: 14–15 százalék mindkét nem esetén.<br />
Településtípus szerint is érdekes tapasztalatokat tartogat az adatbázis. Egyfelől<br />
szembetűnik, hogy a mind kisebb méretű településeken élő <strong>fiatalok</strong> mind<br />
kisebb hányadára jellemző az iskolai végzettség értelmében történő leszakadás.<br />
Míg a fővárosiak negyede alacsonyabb végzettséget szerzett apjánál, a<br />
falvakban élők esetében mindössze tizedükre igaz mindez, igaz, ők sem fölfelé<br />
váltak mobillá, hanem nagyobb hányaduk az apjáéval azonos végzettséget<br />
szerzett. Ez a jelenség azonban főleg annak köszönhető, hogy a falvakban élő<br />
<strong>fiatalok</strong> és szüleik jelentősebb hányadának eleve alacsonyabb a képzettsége,<br />
mint a fővárosban mért <strong>fiatalok</strong> esetében ez megfigyelhető, így a fővárosi lefelé<br />
mobilak adott esetben magasabb végzettséggel is bírhatnak, mint egyes nem<br />
mobil vagy fölfelé mobil községben élő <strong>fiatalok</strong>.<br />
145
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Budapest<br />
25 31 44<br />
megyei jogú város,<br />
megyeszékhely<br />
16 34 50<br />
város<br />
13 38 48<br />
község, falu<br />
10 43 47<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
lefelé mobil nem mobil felfelé mobil<br />
3. ábra: Iskolai mobilitási csoportok megoszlása településtípus szerint<br />
(N 2016<br />
= 4585; százalékos megoszlás)<br />
Nem mindegy ugyanakkor az sem, hogy milyen mértékben tér el egymástól<br />
a különböző generációk iskolai mobilitása. A <strong>magyar</strong>országi válaszadók végzettségi<br />
kategóriáit 10 felé tudtuk bontani (1. ábra). Bár az iskolai végzettség<br />
mindössze ordinális mérési szintű változó, így a kategóriák között nem beszélhetünk<br />
azonos „távolságról”, mégis érdemes ránéznünk, hogy hány végzettségi<br />
„szinttel” tér el a válaszadó iskolai végzettsége az édesapához viszonyítva. A<br />
legnagyobb pozitív és negatív eltérés is 7 iskolai végzettségi kategória volt <strong>Magyar</strong>országon.<br />
Nem mobilnak tekintettük értelemszerűen azokat, akik szintje<br />
nem tért el az édesapa végzettségi szintjétől. Gyengén mobilnak azt tekintettük,<br />
akik 1 végzettségi szinttel feljebb vagy lejjebb fejezték be tanulmányaikat.<br />
Közepesen mobilnak azokat neveztük, akik 2–4, erősen mobilnak pedig azokat,<br />
akik 5–7 szinttel tértek el apáiktól e kérdésben. Ebből a perspektívából<br />
olybá tűnik, hogy bár 47 százalék tekinthető felfelé mobilnak, saját felmenőjéhez<br />
képest kiugró eredménnyel mindössze 6 százalék rendelkezik, hatoduk<br />
közepesen tudott felfelé ellépni a végzettségi ranglétrán, negyedüknek pedig<br />
erősen felfelé mobil<br />
közepesen felfelé mobil<br />
gyengén felfelé mobil<br />
nem mobil<br />
gyengén lefelé mobil<br />
közepesen lefelé mobil<br />
erősen lefelé mobil 1<br />
5<br />
6<br />
9<br />
17<br />
24<br />
38<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50%<br />
4. ábra: Az intergenerációs iskolai mobilitás intenzitása a már nem tanuló hazai <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(N 2016<br />
= 4585; százalékos megoszlás)<br />
146
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
csak „eggyel” van magasabb presztízsű papírja, mint a saját apjának. A lefelé<br />
mobilok esetében pedig elenyésző, mindössze 1 százalék az erősen leszakadók<br />
aránya, többségük csak egy szinttel végzett „lejjebb” édesapjához viszonyítva.<br />
Határon túli területeken élők<br />
A Vajdaságban mindössze 500 fő 15–29 éves fiatalt kérdeztünk meg, akikből<br />
224 fő az, aki jelenleg már nem tanul, ugyanakkor mindösszesen 210 fő<br />
adta meg saját iskolai végzettségét, így őket vesszük vizsgálatunkban górcső<br />
alá. Részint a kisebb mintanagyság miatt is erősebb eltérések figyelhetők meg a<br />
vajdasági mintában, ugyanakkor tendenciáiban a délvidéki <strong>magyar</strong>ok körében<br />
is megfigyelhető az érettségi fölötti képzések, kiváltképp a felsőoktatás expanziójának<br />
hatása, tekintve, hogy bár csak 41 százalékuk szerzett érettségit vagy<br />
magasabb presztízsű papírt, apáik körében pedig mindössze 22 százaléknak<br />
sikerült mindez, az egyetemi diplomát szerzett <strong>fiatalok</strong> aránya háromszoros az<br />
egyetemi diplomás apákhoz képest. Ugyanakkor hektikusabb átmenetet látunk<br />
apák és gyermekeik végzettségi arányai között. Míg az apák rendre nagyobb<br />
arányban vannak jelen az alacsonyabb végzettségi kategóriákban, a két csoport<br />
relatív többsége szakközépiskolai végzettséggel bír, sőt az apák tizedének van<br />
érettségije is, míg a már nem tanuló válaszadók körében elenyésző a mindöszsze<br />
érettségizettek aránya. Azok a <strong>fiatalok</strong> tehát, akiknek sikerült túllépni az<br />
alacsonyabb szintű képzéseken, azok jelentős hányada nem állt meg a főiskolai,<br />
de főleg egyetemi diplomáig.<br />
<strong>Kárpát</strong>alján 233 főről tudunk megállapítást tenni. Esetükben a <strong>fiatalok</strong> kétszer<br />
akkora hányada szerzett érettségit vagy e fölötti bizonyítványt (59 százalékuk),<br />
mint édesapáik esetében ez megfigyelhető (31 százalék). A felsőoktatás elérhetővé<br />
válása pedig körükben is egyértelmű, tekintve, hogy 22 százalékuknak<br />
sikerült főiskolai vagy egyetemi diplomát szerezniük, míg apáik esetében ugyanezek<br />
aránya mindössze 6 százalék. Relatív többségük, bő negyedük azonban<br />
érettségivel bír, ugyanakkor az apák esetében mindössze fele ennyien mondhatják<br />
el ugyanezt. Az apák bő kétharmadának érettséginél is alacsonyabb fokú a<br />
végzettsége.<br />
A felvidéki <strong>fiatalok</strong> körében 516 főt tudunk vizsgálat alá vonni. Itt – a vajdasági<br />
helyzethez hasonlóan – 41 százalékos arányban vannak jelen az érettségi vagy a<br />
fölötti papírt szerzett <strong>fiatalok</strong> (akik már nem tanulnak tovább), illetve 25 százalék<br />
azon apák aránya, akik gimnáziumi érettségit vagy ennél magasabb végzettséget<br />
szereztek. Ugyanakkor a határon túli <strong>magyar</strong>ság körében itt a legnagyobb a<br />
kevésbé képzett apák aránya, több mint felüknek legfeljebb szakmunkás képzettsége<br />
van.<br />
147
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Végül Erdélyben 657 olyan fiatal került az almintába, akik már nem tanulnak,<br />
így iskolai végzettségüket jelenleg véglegesnek tekinthetjük. Ezen <strong>fiatalok</strong> valamivel<br />
több mint fele rendelkezik a gimnáziumi érettségivel vagy ennél magasabb<br />
presztízsű iskolával, míg apáik esetében csak bő harmadukról mondható el<br />
mindez. A felsőoktatában végzett <strong>fiatalok</strong> aránya (27 százalék) pedig valamivel<br />
több mint négyszer magasabb a diplomás apák arányánál (8 százalék).<br />
Erdély Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság<br />
válaszadó iskolai végzettsége<br />
apa iskolai végzettsége<br />
válaszadó iskolai végzettsége<br />
apa iskolai végzettsége<br />
válaszadó iskolai végzettsége<br />
apa iskolai végzettsége<br />
válaszadó iskolai végzettsége<br />
apa iskolai végzettsége<br />
2 16 41 4 9 29<br />
1 18 21 38 10 5 8<br />
2 6 18 18 27 7 3 4 18<br />
15 23 31 14 8 2 3 3<br />
3 4 23 29 10 4 2 5 20<br />
1 17 38 19 8 11 10 4<br />
1 8 18 19 11 4 3 2 25 9<br />
2 11 30 22 11 13 3 2 6<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
kevesebb mint 8 osztály<br />
szakmunkásképző, szakiskola<br />
gimnáziumi érettségi<br />
felsőfokú szakképesítő bizonyítvány<br />
egyetemi diploma<br />
8 általános<br />
szakközépiskolai érettségi, középfokú technikum<br />
érettségire épülő szakképesítő bizonyítvány<br />
főiskolai diploma<br />
tudományos fokozat<br />
5. ábra: Befejezett iskolai végzettség a már nem tanuló határon túli <strong>fiatalok</strong><br />
és édesapáik körében<br />
(Mi az Ön legmagasabb, befejezett iskolai végzettsége? Mi (volt) az édesapja/nevelőapja legmagasabb<br />
befejezett iskolai végzettsége, amikor Ön 14 éves volt?)<br />
(N 2016 Vajdaság<br />
= 210, N 2016 <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 233, N 2016 Felvidék<br />
= 516, N 2016 Erdély<br />
= 657; százalékos megoszlás)<br />
Az iskolai mobilitás irányainak hányadosait minden területen pár fővel kisebb<br />
létszámon tudjuk bemutatni, tekintve, hogy nem minden – már nem tanuló –<br />
válaszadó tudta vagy akarta megmondani édesapja végzettségét.<br />
A határon túliak megközelítőleg a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>éval azonos számaránya<br />
lefelé mobil (14–19 százalék), ugyanakkor az elcsatolt országrészeken élők –<br />
legalábbis iskolázottság tekintetében – nagyon „elszaladtak” apáikhoz viszonyítva:<br />
többségük magasabb végzettségi kategóriába tartozó papírral rendelkezik, és<br />
az erdélyiek esetében bő ötödük, a vajdaságiak, illetve kárpátaljaiak esetében<br />
pedig bő negyedük, a felvidékeik esetén szűk harmaduk fejezte be tanulmányait<br />
az adott kérdezett apjáéval egy szinten. A fölfelé mobilak aránya kiugró értékeket<br />
mutat: minden területen 55–60 százalék körül alakul.<br />
148
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
A mobilitás intenzitását tekintve Erdélyben figyelhetjük meg a legkiugróbb értékeket.<br />
Körükben a <strong>fiatalok</strong> 15 százaléka legalább 5 végzettségi szinttel feljebb<br />
végzett a saját apjánál, de közel harmaduk is 2–4 szinttel magasabb presztízsű<br />
papírral rendelkezik. Ezzel együtt azonban a Vajdaságban és a Felvidéken figyelhetjük<br />
meg a legkisebb arányú lefelé mobilitást is, csak elenyésző hányaduk<br />
maradt le markánsan saját apjától. Előbbiek körében egyértelműen inkább a közepesen<br />
erős fölfelé mobil <strong>fiatalok</strong> teszik ki az alminta jelentős hányadát, míg<br />
Felvidéken inkább stagnálás jellemző. A <strong>fiatalok</strong> többsége vagy nem volt mobil,<br />
vagy csak egy végzettségi szinttel teljesített jobban saját apjánál.<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
2<br />
39<br />
17<br />
27<br />
7<br />
7<br />
Vajdaság<br />
13<br />
26<br />
15<br />
26<br />
8<br />
9<br />
2<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
11<br />
15<br />
17<br />
29<br />
28<br />
16<br />
30<br />
22<br />
10<br />
8<br />
6 7<br />
1 1<br />
Felvidék<br />
Erdély<br />
erősen felfelé mobil<br />
közepesen felfelé mobil<br />
gyengén felfelé mobil<br />
nem mobil<br />
gyengén lefelé mobil<br />
közepesen lefelé mobil<br />
erősen lefelé mobil<br />
6. ábra: Az intergenerációs iskolai mobilitás intenzitása<br />
a már nem tanuló határon túli <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(N 2016 Vajdaság<br />
= 209, N 2016 <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 216, N 2016 Felvidék<br />
= 508, N 2016 Erdély<br />
= 613; százalékos megoszlás)<br />
Foglalkozási mobilitás a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Az intergenerációs foglalkozási mobilitás vizsgálatához a válaszadókra és szüleikre<br />
vonatkoztatva is azonosan feltett – a válaszadó és apja jelenlegi, vagy ha<br />
valaha dolgozott, akár feketén, akár bejelentve, legutolsó munkahelyi pozíciójának<br />
jellegét taglaló – kérdést alkalmazzuk. A válaszlehetőségekkel alapvetően a<br />
fizikai, szellemi és vezetői státuszok különböző fokozatai között adhattak cizellált<br />
válaszlehetőséget a kérdezettek. Egyedül a három vezetői válaszkategóriát vontuk<br />
össze, tekintve, hogy mind a kérdezettek, mind szüleik rendkívül elenyésző<br />
hányada tartozik az alsó-, közép- és felsővezetők rétegébe.<br />
A két változó összevetéséből jól látható, hogy a <strong>magyar</strong>országi, munkatapaszta-<br />
149
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
lattal bíró 29 év alatti <strong>fiatalok</strong> – a betanított munkát leszámítva – szinte minden<br />
fizikai jellegű munka esetében alulreprezentáltak saját apáikhoz viszonyítva. Míg<br />
ötből minden negyedik apa valamilyen fizikai jellegű munkát végez/végzett, addig<br />
gyermekeik esetében ezek aránya mindössze kétharmados. A gyermekek bő<br />
harmada szellemi tevékenységet választott magának, míg az apák esetében ezek<br />
aránya mindösszesen 17 százalék. A vezetők aránya mindkét csoportban elenyésző,<br />
de életkorukból is fakadóan az apák között kétszer annyi a vezetők aránya<br />
(3,5 százalék), mint a <strong>fiatalok</strong> esetében.<br />
mezőgazdasági fizikai munkás<br />
4<br />
4<br />
segédmunkás (nem mezőgazdasági)<br />
betanított munkás (nem mezőgazdasági)<br />
szakmunkás (nem mezőgazdasági)<br />
közvetlen termelésirányító (pl. művezető)<br />
egyéb (diplomához nem kötött) szellemi<br />
beosztott diplomás<br />
vezető<br />
4<br />
8<br />
8<br />
9<br />
15<br />
10<br />
19<br />
8<br />
13<br />
9<br />
2<br />
3<br />
36<br />
47<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50%<br />
válaszadó (utolsó) foglalkozása<br />
apa (utolsó) foglalkozása<br />
7. ábra: (Utolsó) foglalkozás jellege a munkaerőpiacra már legalább egyszer belépett<br />
hazai <strong>fiatalok</strong> és az édesapáik körében<br />
(Mi (volt) a (az utolsó) FOGLALKOZÁSA? Mi (volt) az édesapja/nevelőapja FOGLALKOZÁSA,<br />
amikor Ön 14 éves volt?)<br />
(N 2016<br />
= 4819 azok körében, akik már kiléptek a munkaerő-piacra és megadták<br />
édesapjuk utolsó foglalkozási pozícióját; százalékos megoszlás)<br />
Bár 5150 fiatalról tudtuk meg, hogy dolgozik vagy dolgozott valaha, mindöszsze<br />
4819 mondta el édesapja munkahelyi státuszát is. Ennek alapján világosan<br />
látszik, hogy a kérdezettek bő harmada – bár számos fiatal vélhetően még nem<br />
érte el karrierpályája csúcsát – magasabb pozícióban dolgozik már most, mint<br />
saját édesapja. Szigorú értelemben azonban negyedük lefelé csúszott ugyan, de<br />
vélhetően e csoport jelentős hányada még „úton van” csúcspozíciója felé. A vizsgálat<br />
alá vontak relatív többsége (39 százaléka) azonban pontosan ugyanazt a<br />
státuszkategóriát említette, amelyet édesapja esetében is megnevezett.<br />
Jóval magasabb a nők körében a felfelé mobilak aránya, 42 százalék, szemben a<br />
férfiak 31 százalékával. Településtípus szerint pedig e kérdésben is szignifikánsan<br />
kisebb a városokban és falvakban élő <strong>fiatalok</strong> között a lefelé mobilok aránya, 22,<br />
illetve 23 százalék; szemben a fővárosiak 27, illetve a megyei jogú városokban és<br />
megyeszékhelyeken élők 30 százalékával.<br />
150
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
36<br />
25<br />
lefelé mobil<br />
nem mobil<br />
felfelé mobil<br />
39<br />
8. ábra: Foglalkozási mobilitási csoportok megoszlása a hazai <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(N=4819; százalékos megoszlás)<br />
Esetükben is vizsgálat tárgyává tettük a mobilitás intenzitását. Ilyetén értelemben<br />
a fölfelé mobilak körében nem a gyengén mobilak, azaz azok vannak többségben,<br />
akik mindössze egy szinttel léptek el szüleikhez képest, hanem eleve<br />
már a közepesen mobilok, tehát akik 2–4 szintet is elléptek apáikhoz képest,<br />
minden ötödik fiatal ide sorolható, ugyanakkor az erősen felfelé mobilok aránya<br />
elenyésző.<br />
erősen felfelé mobil<br />
közepesen felfelé mobil<br />
gyengén felfelé mobil<br />
nem mobil<br />
gyengén lefelé mobil<br />
közepesen lefelé mobil<br />
erősen lefelé mobil<br />
1<br />
1<br />
10<br />
14<br />
14<br />
21<br />
39<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50%<br />
9. ábra: Az intergenerációs foglalkozási mobilitás intenzitása a hazai <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(N 2016<br />
= 4819; százalékos megoszlás)<br />
Határon túli területeken élők<br />
Minden vizsgált határon túli területen egyértelműen kimagasló a fizikai munkát<br />
végző/végzett apák aránya a megkérdezett <strong>fiatalok</strong> (legutóbbi) munkahelyi pozíciójához<br />
viszonyítva. A fizikai munkát a <strong>fiatalok</strong> mindenhol 10–13 százalékponttal<br />
kisebb aránya választotta, és 11–17 százalékponttal magasabb a nem vezető<br />
szellemi foglalkozást űzők aránya is körükben. A vezetői pozíciókkal hasonló a<br />
helyzet, mint az anyaországban: a felvidékieket leszámítva, ahol éppen annyi, 2<br />
százalék a vezető <strong>fiatalok</strong> aránya, mint a vezető apáké, mindhárom további területen<br />
az apák esetében látunk 4–6 százalékponttal magasabb vezetői arányt.<br />
151
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Erdély Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság<br />
válaszadó (utolsó) foglalkozása<br />
apa (utolsó) foglalkozása<br />
válaszadó (utolsó) foglalkozása<br />
apa (utolsó) foglalkozása<br />
válaszadó (utolsó) foglalkozása<br />
apa (utolsó) foglalkozása<br />
válaszadó (utolsó) foglalkozása<br />
apa (utolsó) foglalkozása<br />
17 10 18 17 3 14 16 5<br />
20 1 3 9 40 4 4 10 10<br />
10 13 27 19 1 13 15 3<br />
19 9 16 37 2 7 4 7<br />
2 10 16 37 4 11 17 2<br />
3 11 12 45 9 8 10 2<br />
10 13 26 18 2 14 14 3<br />
10 2 15 47 4 5 7 9<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
mezőgazdasági fizikai munkás<br />
betanított munkás (nem mezőgazdasági)<br />
közvetlen termelésirányító (pl. művezető)<br />
beosztott diplomás<br />
segédmunkás (nem mezőgazdasági)<br />
szakmunkás (nem mezőgazdasági)<br />
egyéb (diplomához nem kötött) szellemi<br />
vezető<br />
10. ábra: Foglalkozási pozíció a már nem tanuló határon túli <strong>fiatalok</strong> és édesapáik körében<br />
(Mi (volt) a (az utolsó) FOGLALKOZÁSA? Mi (volt) az édesapja/nevelőapja FOGLALKOZÁSA,<br />
amikor Ön 14 éves volt?)<br />
(N 2016 Vajdaság<br />
= 387, N 2016 <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 363, N 2016 Felvidék<br />
= 629, N 2016 Erdély<br />
= 1293; százalékos megoszlás)<br />
A határon túl élő <strong>fiatalok</strong> munkahelyi pozícióját összevetve az egyes válaszadók<br />
saját édesapjainak pozíciójával, olybá tűnik, hogy a felfelé mobilok aránya a kérdezettek<br />
egyharmada körül alakul, kivéve <strong>Kárpát</strong>alját, ahol a megkérdezettek<br />
41 százaléka mozdult el felfelé saját apjához képest. Mellettük a felvidéki <strong>fiatalok</strong><br />
körében a legkisebb a lefelé mobilok aránya, ugyanakkor relatív többségük<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
7<br />
21<br />
6<br />
29<br />
11<br />
17<br />
7<br />
Vajdaság<br />
5<br />
27<br />
9<br />
30<br />
11<br />
16<br />
3<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
1<br />
18<br />
13<br />
43<br />
14<br />
10<br />
0<br />
Felvidék<br />
2<br />
22<br />
7<br />
28<br />
17<br />
19<br />
5<br />
Erdély<br />
erősen felfelé mobil<br />
közepesen felfelé mobil<br />
gyengén felfelé mobil<br />
nem mobil<br />
gyengén lefelé mobil<br />
közepesen lefelé mobil<br />
erősen lefelé mobil<br />
11. ábra: Az intergenerációs foglalkozási mobilitási csoportok megoszlása<br />
a határon túli <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(N 2016 Vajdaság<br />
= 346, N 2016 <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 324, N 2016 Felvidék<br />
= 602, N 2016 Erdély<br />
= 1166; százalékos megoszlás)<br />
152
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
nem változtatta meg helyzetét saját apjához képest. A lefelé történő elmozdulás<br />
Erdélyben a legjellemzőbb, ahol a <strong>fiatalok</strong> 41 százaléka dolgozik alacsonyabb<br />
szintű státuszban, mint saját édesapja, mellettük pedig itt a legkevesebb a felfelé<br />
mobilok aránya is, 31 százalék.<br />
Intenzitását tekintve először is kitűnik, hogy mindazok, akik felfelé vagy lefelé<br />
tudtak elmozdulni édesapjukhoz képest, egy esetet leszámítva az elmozdulók<br />
relatív többsége közepesen mobil, tehát 2–4 kategóriát lépett el. A „jobb” pozícióba<br />
kerültek esetében ez az arány a Vajdaságban, <strong>Kárpát</strong>alján és Erdélyben a<br />
legszembetűnőbb, ahol a felfelé mobilak túlnyomó többsége ebbe a csoportba<br />
sorolható.<br />
Az iskolai és a foglalkozási mobilitás összefüggése<br />
Tóth – Huszárhoz (2016) hasonlóan mind az öt vizsgálati helyszínen összevetettük<br />
az iskolai és foglalkozási mobilitás vizsgálatához generált változókat,<br />
hogy megfigyeljük, a <strong>fiatalok</strong> mekkora hányada tekinthető mindkét szempontból<br />
mobilnak. A vizsgált két változó együttjárása minden területen közepesnek<br />
vagy közepesen gyengének bizonyult, azaz a Pearson-féle korreláció <strong>Magyar</strong>országon<br />
0,484, a Felvidéken 0,444, Erdélyben 0,368, a Vajdaságban 0,364,<br />
<strong>Kárpát</strong>alján viszont mindössze 0,235 volt. Alapvetően minden vizsgálati területen<br />
élő fiatalról elmondható, hogy amennyiben édesapjához képest felfelé<br />
volt mobil bármelyik szempontból, nagy valószínűséggel a másik aspektusból<br />
is hasonló, vagy esetleg „nem mobil” eredményt kapunk. A vizsgált alanyok<br />
csak kisebb hányada esetében figyelhető meg, hogy az egyik oldalról fölfelé<br />
ellépett <strong>fiatalok</strong> a másik szempontból alacsonyabb státuszban végeztek volna,<br />
ugyanakkor a jelenség létezik. Összevetve a két változót, mind végzettségi,<br />
mind foglalkozási oldalról nézve a fölfelé mobilok aránya ötből négy területen<br />
lényegében azonos: <strong>Magyar</strong>országon 28, és Erdélyt leszámítva, ahol csak<br />
Foglalkozási mobilitás<br />
– <strong>Magyar</strong>ország<br />
Iskolai mobilitás – <strong>Magyar</strong>ország<br />
lefelé<br />
mobil<br />
nem<br />
mobil<br />
felfelé<br />
mobil<br />
lefelé mobil 12 5 2<br />
nem mobil 7 21 7<br />
felfelé mobil 6 13 28<br />
12. ábra: Az iskolai és foglalkozási mobilitás összefüggései <strong>Magyar</strong>országon<br />
(N 2016<br />
= 4806; százalékos megoszlás)<br />
153
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
valamivel több mint minden ötödik fiatalra jellemző a két szempontú fölfelé<br />
mobilitás, a többi területen 27–27 százalékos fölfelé történő elmozdulást figyelhetünk<br />
meg.<br />
Iskolai mobilitás – Erdély<br />
Iskolai mobilitás – Vajdaság<br />
Foglalkozási mobilitás –<br />
Erdély<br />
lefelé<br />
mobil<br />
nem<br />
mobil<br />
felfelé<br />
mobil<br />
lefelé<br />
mobil<br />
nem<br />
mobil<br />
felfelé<br />
mobil<br />
lefelé<br />
mobil<br />
nem<br />
mobil<br />
felfelé<br />
mobil<br />
21 7 5 13 5 4<br />
8 7 5 11 10 5<br />
12 13 22 12 13 27<br />
lefelé<br />
mobil<br />
nem<br />
mobil<br />
felfelé<br />
mobil<br />
Foglalkozási mobilitás –<br />
Vajdaság<br />
Foglalkozási mobilitás –<br />
Felvidék<br />
lefelé<br />
mobil<br />
nem<br />
mobil<br />
felfelé<br />
mobil<br />
10 5 1 11 8 5<br />
6 20 5 5 8 10<br />
8 19 27 13 13 27<br />
lefelé<br />
mobil<br />
nem<br />
mobil<br />
felfelé<br />
mobil<br />
lefelé<br />
mobil<br />
nem<br />
mobil<br />
felfelé<br />
mobil<br />
lefelé<br />
mobil<br />
nem<br />
mobil<br />
felfelé<br />
mobil<br />
Foglalkozási mobilitás –<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Iskolai mobilitás – Felvidék<br />
Iskolai mobilitás – <strong>Kárpát</strong>alja<br />
13. ábra: Az iskolai és foglalkozási mobilitás összefüggései a határon túli <strong>magyar</strong>ok körében<br />
(N 2016 Vajdaság<br />
= 334, N 2016 <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 319, N 2016 Felvidék<br />
= 599, N 2016 Erdély<br />
= 1135; százalékos megoszlás)<br />
Útelemzés a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> körében<br />
Végezetül lineáris regresszióanalízissel útelemzést is végeztünk a <strong>magyar</strong>országi,<br />
már nem tanuló ifjúság körében, hogy megvizsgáljuk, vajon az iskoláikat<br />
befejezett összeírtak édesapjainak és édesanyjainak befejezett iskolai végzettsége,<br />
illetve jelenlegi vagy utolsó foglalkozási státusza hogyan hatott a vizsgálatba<br />
bevontak végső iskolai végzettségére és (legutolsó) foglalkozási pozíciójára. 2<br />
Az így létrehozott modellek a vizsgált <strong>fiatalok</strong> iskolai végzettségének alakulását<br />
mindössze 39,7 százalékban, 3 míg a jelenlegi vagy utolsó foglalkozási státuszukat<br />
61,5 százalékban 4 <strong>magyar</strong>ázzák. Elemzésünk rávilágított, hogy a független<br />
változók – a befejezett iskolai végzettség esetén az apák foglalkozási pozíciójának<br />
hatását leszámítva – többnyire szignifikánsan hatnak mindkét függő változóra.<br />
A változók közti ok-okozati kapcsolat erősségét regressziós béta-együtt-<br />
2 A lineáris regresszióanalízis arra mutat rá, hogy a független változók (itt: apa és anya iskolai végzettségének, illetve<br />
foglalkozási pozíciójának) egységnyi változása miképp befolyásolja a függő változó értékét (itt: a <strong>fiatalok</strong><br />
iskolai végzettsége és foglalkozási pozíciója).<br />
3 r 2 =0,397<br />
4 r 2 =0,615<br />
154
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
hatókkal fejezzük ki. Eredményink szerint immáron egyre egyértelműbb, hogy<br />
a <strong>fiatalok</strong> végső foglalkozási pozíciójáért nem valamely szülő által elért pozíció,<br />
sokkal inkább a fiatal saját teljesítménye felelős, tekintve, hogy a <strong>magyar</strong>országi<br />
összeírtak foglalkozási pozícióját leginkább saját maguk iskolai végzettsége<br />
<strong>magyar</strong>ázza. Amennyiben mégis figyelembe vesszük a szülők pozícióit,<br />
érdekességképpen elmondható, hogy a <strong>fiatalok</strong> iskolai végzettségére inkább az<br />
apa végzettsége, illetve az anya foglalkozási pozíciója van hatással. A <strong>fiatalok</strong><br />
munkahelyi pozícióját viszont csak nagyon gyengén <strong>magyar</strong>ázza a két szülő<br />
iskolai végzettsége, és az apával szemben inkább az anya foglalkozási státusza<br />
mérvadó.<br />
0,243<br />
I<br />
0,167<br />
I apa<br />
I anya<br />
-0,050<br />
-0,081<br />
0,620<br />
0,040<br />
0,245<br />
F apa<br />
0,168<br />
F<br />
0,214<br />
F anya<br />
14. ábra: Az anyák és apák iskolai végzettségének és (legutolsó) foglalkozási pozíciójának<br />
hatása a hazai <strong>fiatalok</strong> iskolai végzettségére és (legutolsó) foglalkozási pozíciójára 5<br />
(N 2016<br />
= 3948; százalékos megoszlás)<br />
III. Ifjúsági migráció<br />
Bevezetés – mérési problémák és migrációs potenciál<br />
A rendszerváltás óta egyre inkább a kutatások középpontjába került <strong>Magyar</strong>országon<br />
a migrációs potenciál kutatása, széleskörű politikai, tudományos és<br />
társadalmi érdeklődés követi, különböző vizsgálatok, becslések foglalkoznak<br />
a témával. A témát kutatni és összehasonlító elemzéseket végezni azonban<br />
nagyon nehéz, mivel minden egyes tudományág más-más módszertannal dolgozik,<br />
a migráció fogalmát ezek a kutatások nem kezelik egységesen.<br />
Az elmúlt években több kutatás készült az elvándorlók, illetve a külföldön munkát<br />
vállalók számáról, összetételéről, valamint a szelekciót befolyásoló tényezőkről<br />
(Kapitány – Rohr 2014, Blaskó – Gödri 2014, Hárs – Simon 2016).<br />
Ha mégis megpróbáljuk kategorizálni a migráció típusait, kiindulópontnak<br />
Hautzinger és társai (2014) tanulmányát érdemes használnunk, akik szerint a<br />
5 F = az összeírt elért foglalkozási pozíciója, I = az összeírt iskolai végzettsége, Fapa = az összeírt apjának foglalkozása,<br />
Iapa = az összeírt apjának iskolai végzettsége, Fanya = az összeírt anyjának foglalkozása, Ianya = az<br />
összeírt anyjának iskolai végzettsége<br />
155
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
migrációnak hét típusa 6 van. A típusok meghatározása látszólag egyértelmű,<br />
azonban elhatárolása már nagyon nehéz feladat, mivel az egyes típusok a legtöbb<br />
esetben keverednek egymással, valamint léteznek atipikus formák is. Ezek<br />
ismertetése nem képezi részét a jelen tanulmánynak.<br />
A meglévő migrációspotenciál-adatok a munkaerő-piaci kínálat és/vagy a lakosság<br />
politikai-gazdasági hangulata és várakozásai miatti kivándorlási hajlandóság<br />
felső becslésére alkalmasak, de ezek alapján a külföldön élők, illetve dolgozók<br />
számának becslése nem lehetséges (Blaskó – Ligeti – Sik, 2014).<br />
Ha a rendszerváltás utáni migrációs potenciált vizsgáljuk, elmondható, hogy<br />
az 2014-es adatok szerint <strong>Magyar</strong>országon a migrációs hajlandóság az 1990-es<br />
évekhez képest már az EU-csatlakozás előtt növekedni kezdett. A kivándorlás<br />
mértékének erősödése 2008-ban kezdődött, jelentősebb erősödése 2010-től<br />
mutatható ki, így nemzetközi adataik is leginkább a 10-es évek elejétől vannak.<br />
2010 és 2012 között ez az arány tovább nőtt, azóta kismértékben csökken<br />
(Blaskó – Ligeti – Sik, 2014).<br />
A <strong>magyar</strong> állampolgárok elvándorlására és visszavándorlására vonatkozó adatok<br />
több forrásból is származhatnak, de az elvándorlás mértékének nyomon követésére<br />
alapvetően a hazai regiszterek és a külföldi tükörstatisztikák szolgálnak.<br />
A <strong>magyar</strong> állampolgárok elvándorlásának mérése leginkább az egészségbiztosítás<br />
nyilvántartásaira, a más országokban készült bevándorlási statisztikákra és<br />
egyéb, például az Európai Unió tagállamainak munkaerő-felméréseire támaszkodik<br />
(KSH: A <strong>magyar</strong>ok vándorlása a statisztikák szerint) 7 .<br />
A korábbi kutatások eredményei<br />
A 2012-es <strong>ifjúságkutatás</strong> adatai a 2012 és 2014 között zajlott SEEMIG-kutatás<br />
kezdeti adataira támaszkodtak (Ruff, 2012). A projekt eredményei szerint 335<br />
ezer olyan 18–49 éves személy szerepelt 2013 elején a nyilvántartásban, aki életvitel<br />
szerűen nem <strong>Magyar</strong>országon élt. A SEEMIG-projekt további fontos eleme<br />
volt a kivándorló <strong>magyar</strong> állampolgárok a három fő célország – Németország,<br />
Nagy-Britannia és Ausztria – szerinti összetételének vizsgálata. A Nagy-Britanniába<br />
települők például különösen <strong>fiatalok</strong>: az adatfelvételkor átlagéletkoruk 33 év<br />
6 (1) Külső vagy belső (országon belüli vagy nemzetközi) migráció<br />
(2) Kifelé vagy befelé irányuló migráció (kivándorlás vagy bevándorlás)<br />
(3) Egyéni vagy többes (csoportos, tömeges) migráció<br />
(4) Szabad akaraton alapuló vagy kényszer szülte migráció (önkéntes vándorlás vagy menekülés)<br />
(5) Időszakos vagy tartós (ideiglenes vagy állandó célú, elsődleges vagy másodlagos) migráció<br />
(6) Gazdasági, politikai, ökológiai vagy kulturális migráció<br />
(7) Ellenőrzött vagy ellenőrzésen kívüli (legális vagy illegális; reguláris vagy irreguláris, dokumentált<br />
vagy dokumentálatlan) migráció<br />
7 https://www.ksh.hu/sajtoszoba_kozlemenyek_tajekoztatok_2017_03_02<br />
156
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
volt, kiköltözésük idején pedig mindössze 29 évesek voltak. (Korfa, 2013. július;<br />
XIII. évfolyam 3. szám.)<br />
A SEEMIG-kutatás után, jelenleg a YOUMIG projekt (Improving Institutional<br />
Capacities And Fostering Cooperation To Tackle The Impacts Of Transnational<br />
Youth Migration) foglalkozik a <strong>fiatalok</strong> nemzetközi vándorlásának hatásaival, kiegészülve<br />
azzal, hogy a projektben résztvevő országok és intézmények intézményi<br />
eszköztárának és együttműködési csatornáinak fejlesztésére is irányul.<br />
A projekt legfőbb adata – mely megerősíti a mi vizsgálódásaink jelentőségét<br />
is – hogy a kivándorlást leginkább a 15–34 éves korosztályt érinti.<br />
Kivándorló<br />
<strong>magyar</strong><br />
állampolgárok<br />
1 60 38 1<br />
Népesség<br />
15 24 36 25<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
0-14 éves 15-34 éves 35-59 éves 60 – éves<br />
15. ábra: Kivándorló <strong>magyar</strong> állampolgárok (2015) és a népesség korcsoportos összetétele<br />
(2015. 01. 01.; százalékos megoszlás)<br />
Forrás: Demográfiai évkönyv 2015 (az OEP adatai alapján).<br />
A <strong>fiatalok</strong> kivándorlását vizsgálni azonban mégis nagyon nehéz feladat. A rövidtávú,<br />
idényjellegű elvándorlással kapcsolatos adatok hiányosak, pontos statisztikák<br />
helyett csak becslésekkel lehet számolni.<br />
Az idénymunkát csak akkor lehet követni, ha szervezeten keresztül történik.<br />
Ezeket az európai statisztikai hivatal nem jegyzi, szerinte nem számítanak „bevándorlónak”.<br />
Az Eurostat szerint bevándorló az, aki egy évnél hosszabb ideig<br />
tartózkodik egy adott ország területén. Vannak országok, melyek jelzik, hány<br />
idénymunkás fordult meg náluk – aki 3–9 hónapot dolgozott –, de ez nem feltétlenül<br />
jelenik meg az Eurostat statisztikáiban 8 .<br />
További adataink a különböző célországok saját statisztikai felméréseiből érhetők<br />
el, melynek kiinduló alapját Beke Károly (2017) portfolio.hu-n megjelent<br />
cikke szolgáltatta.<br />
A <strong>magyar</strong>ok egyik legfontosabb fogadó országa Németország, statisztikai adatokkal<br />
a Szövetségi Statisztikai Hivatal 9 (Destatis Statisches Bundesamt) szolgál.<br />
Az adatok szerint 207 ezer fő él jelenleg Németországban, akik <strong>Magyar</strong>országon<br />
születtek.<br />
8 https://www.hirado.hu/2017/05/08/az-elvandorlas-keplekeny-valosaga/<br />
9 https://www.destatis.de/DE/Startseite.html<br />
157
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
135614<br />
156812<br />
178221<br />
192341<br />
207025<br />
107398<br />
61417<br />
68892<br />
82761<br />
2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017<br />
16. ábra: Németországban élő <strong>magyar</strong> állampolgárok száma (fő)<br />
Forrás: destatis.de<br />
A Destatis adatai szerint a migránsok között az aktív, munkaerőpiaci szempontból<br />
munkavállaló korcsoportba tartozó egyének száma magas, különösen a<br />
20–45 év közöttiek aránya, mely a Németországban élő <strong>magyar</strong> állampolgárok<br />
59 százaléka.<br />
Hasonló adatok mutatkoznak Ausztriában is. Az Ausztriába vándorló <strong>magyar</strong>ok<br />
száma évről évre nő, korosztályi bontásban megfigyelhető, hogy leginkább a<br />
30–44 éves korosztályt érinti, de évről évre egyre inkább nő a 15–29 évesek<br />
száma is.<br />
800000<br />
600000<br />
400000<br />
200000<br />
0<br />
2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017<br />
14 év alatt 15-29 éves 30-44 éves 45-59 éves 60-74 éves 75 év felett<br />
17. ábra: Ausztriában élő <strong>magyar</strong> állampolgárok száma (fő)<br />
Forrás: Statistic Austria<br />
A harmadik nagy befogadóország Nagy-Britannia. A brit Migration Observatory<br />
számításai szerint a hat legnagyobb küldő EU-társállam: Lengyelország, Románia,<br />
Spanyolország, Olaszország, <strong>Magyar</strong>ország és Portugália. Ezekből az országokból<br />
2011-ben 1,04 millióan, 2015-ben azonban már 1,59 millióan éltek<br />
158
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Nagy-Britanniában, ebből 96 ezer <strong>magyar</strong>, korcsoporti bontást vizsgálva pedig a<br />
15–29 korcsoportba tartozik ebből 28 ezer fő 10 .<br />
1800000<br />
1600000<br />
1400000<br />
1200000<br />
1000000<br />
800000<br />
600000<br />
400000<br />
200000<br />
0<br />
61500<br />
818000<br />
223000<br />
137000 176000<br />
126000<br />
96000<br />
87000 63000<br />
50000<br />
2011 2015<br />
1590000<br />
1037000<br />
140000<br />
96000<br />
18. ábra: Származási ország szerinti összetétel Nagy-Britanniában (TOP6) 2011–2015 (fő)<br />
Forrás: Migration Observatory<br />
A TÁRKI adatai alapján elmondható, hogy míg 2005-ig a rövidtávú munkavállalás<br />
volt népszerű, ez 2010 után lecsökkent és megnőtt a hosszútávon külföldi<br />
munkavállalást tervezők aránya. 2015-ben a kivándorolni szándékozók aránya az<br />
1993 óta mért legmagasabb értéket mutatta.<br />
20%<br />
19<br />
16%<br />
12%<br />
8%<br />
10<br />
9<br />
17 17<br />
16<br />
16<br />
14 14<br />
13<br />
13<br />
13 13<br />
13<br />
13<br />
12<br />
11<br />
11<br />
11<br />
10<br />
10<br />
4%<br />
0%<br />
4 4<br />
3<br />
1<br />
6 6<br />
2<br />
3<br />
7<br />
6<br />
3 3<br />
7 7<br />
7<br />
5<br />
1993 1997 2001 2005 2010 2011 2012 2013 2014 2015<br />
6<br />
5<br />
Rövidtávú munkavállalás Hosszútávú munkavállalás Kivándorlás Halmozott<br />
19. ábra: A migrációs potenciál alakulása a tervezett migráció időtávja szerint, 1993–2015<br />
(százalékos megoszlás) Forrás: Migration Observatory<br />
10 Office for National Statistics<br />
159
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
TÁRKI Monitor- és Omnibusz-felvételei (1993–2015) továbbá megmutatják,<br />
hogy a három domináns célország összsúlya csökkent az öt évvel ezelőtti helyzethez<br />
képest. Ez egyrészt azt jelenti, hogy célországként megjelentek más országok<br />
is, valamint az is látható, hogy az Egyesült Királyság súlya – különösen<br />
mint a kivándorlás és a hosszútávú munkavállalás célországa – az osztrák–némethez<br />
képest kisebb lett.<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
2010 2015 2010 2015 2010 2015<br />
Rövidtávú munkavállalás Hosszútávú munkavállalás<br />
Kivándorlás<br />
Németország Ausztria Egyesült Királyság<br />
20. ábra: A migrációs szándék iránya a tervezett migráció időtávja szerint, 2010 és 2015 között<br />
(százalékos megoszlás)<br />
Forrás: TÁRKI Monitor- és Omnibusz-felvételek, 2010–2015<br />
A mai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> elvándorlási attitűdjei<br />
A korábbi <strong>ifjúságkutatás</strong>ok közül először az Ifjúság2008 foglalkozott a <strong>fiatalok</strong><br />
kivándorlásának témájával és az azzal kapcsolatos attitűdjeivel, így<br />
részösszehasonlító adataink azóta vannak, a teljes összehasonlítási lehetőség így<br />
korlátozott, a trendek felvázolását részben vállaljuk.<br />
A migrációkutatás ismertetett módszertani és statisztikai eltérései miatt a <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> belföldi és külföldi migrációs hajlandóságát vizsgáljuk, hasonlóan a<br />
négy évvel ezelőtti, <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012 kutatás során Ruff Tamás (2013) elemzéséhez.<br />
A Ruff által kijelölt tematikát részben követve, jelen kutatásunk során a<br />
migráció mögötti okokat vizsgáltuk, mik azok a tényezők, amik segítik, illetve mik<br />
azok, amik inkább visszatartják a mai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>at, hogy mobilizálódjanak<br />
<strong>Magyar</strong>országon és a határainkon túli <strong>fiatalok</strong> körében.<br />
Külföldi tanulás és munka iránti hajlandóság<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> közel fele (47 százaléka) dolgozna külföldön a jövőben, mely<br />
a négy évvel ezelőtti adatokhoz képest csökkenést mutat. A határon túli <strong>fiatalok</strong><br />
esetében két külföldi munkával kapcsolatos kérdést tudtunk vizsgálni, egyrészt,<br />
160
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
hogy dolgozna-e <strong>Magyar</strong>országon, illetve más külföldi országban. Leginkább a<br />
kárpátaljai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>ról mondható el, hogy tervezik, hogy külföldön munkát<br />
vállalnának, a válaszadók háromnegyede ezt különösen <strong>Magyar</strong>országon<br />
képzelné el. Legkevésbé a felvidéki <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>nak vannak külföldi munkavállalási<br />
terveik<br />
80%<br />
73<br />
68<br />
60%<br />
60<br />
53<br />
57<br />
47<br />
40%<br />
40<br />
39<br />
20%<br />
0%<br />
Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja Felvidék Erdély<br />
<strong>Magyar</strong>országon<br />
külföldön<br />
21. ábra: A határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> munkavállalási hajlandósága külföldön<br />
– csak az igennel válaszolók aránya az összes kérdezett körében<br />
(Dolgozna-e Ön a jövőben külföldön?)<br />
(N 2016 Vajdaság<br />
= 500, N 2016 <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500, N 2016 Felvidék<br />
= 1000, N 2016 Erdély<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
A kérdést cizellálva láthatjuk, hogy a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> jelentős százalékának<br />
tervei közt csak időszakos a külföld iránti érdeklődés; a válaszadók harmada<br />
pár évre tervezi a közeljövőben, hogy külföldre megy dolgozni, további<br />
18 százalékuk pedig egy pár hétre vagy hónapra, akár az ingázás lehetőségével<br />
menne külföldre. Letelepedés céljából csupán 15 százalékuk vallotta úgy,<br />
hogy külföldre költözne. Mind a külföldi tanulás, mind pedig a külföldi munka<br />
iránti hajlandóság inkább a férfiakra, városban élő, érettségizett 20–24 éves<br />
korcsoportra jellemző. Az adatokból jól látható, hogy a nők nagyobb arányban<br />
tervezik a jövőjüket <strong>Magyar</strong>országon, illetve megfigyelhető az a tendencia,<br />
hogy az életkor emelkedésével csökken azok aránya, akik külföldre mennének<br />
tanulási vagy munkaszerzési céllal: tanulni leginkább a 15–24 éves érettségizett<br />
<strong>fiatalok</strong> mennének. Az eredmények nem meglepőek, hisz a külföldi tanulás<br />
leginkább érettségi után jellemző a <strong>fiatalok</strong>ra.<br />
Iskolai végzettség alapján szignifikáns kapcsolat mutatható ki az egyes csoportok<br />
között; legkevésbé a szakmunkások és a diplomával rendelkező <strong>fiatalok</strong> tervezik<br />
jövőjüket rövidebb-hosszabb ideig külföldön.<br />
161
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
A családi állapotot és a külföldi tervek közötti kapcsolatot vizsgálva egyértelműen<br />
elmondható, hogy a nőtlen férfiak, illetve a hajadon nők tervezik leginkább,<br />
hogy kipróbálják magukat a közeljövőben külföldön, akár munka céljából, akár<br />
tanulás céljából.<br />
Pár évre külföldre menni dolgozni<br />
27<br />
Egy pár hétre vagy hónapra külföldre<br />
menni dolgozni (ingázni is)<br />
18<br />
Külföldön élni<br />
15<br />
A közeljövőben külföldre menni tanulni<br />
8<br />
0% 10% 20% 30%<br />
22. ábra: Külföldi tanulás és munka iránti hajlandóság – csak az igennel válaszolók<br />
aránya a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(Tervezi-e?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
A határon túli <strong>fiatalok</strong> mobilabbak, mint a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>, bennünk<br />
nagyobb vágy él egy esetleges rövidebb vagy hosszabb távú elköltözést illetően<br />
akár munka, akár tanulás céljából. Őket vizsgálva elmondható, hogy mind a<br />
négy területen azt tartják leginkább elképzelhetőnek, hogy rövidebb időtávra,<br />
pár hétre vagy hónapra menjenek dolgozni, akár az ingázás adta lehetőséggel is<br />
számolva. A kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> több mint fele, az erdélyi és vajdasági <strong>fiatalok</strong> 40<br />
százaléka, míg a felvidéki <strong>fiatalok</strong> csupán 13 százaléka vallott így.<br />
A fiatalabb korcsoportba tartozók nagyobb kalandvággyal rendelkeznek, mind<br />
a négy területen élő <strong>fiatalok</strong>ról elmondható, hogy az életkor emelkedésével csökken<br />
azok aránya, akik külföldre mennének tanulási vagy munkaszerzési céllal: a<br />
Vajdaságban a 15–19 évesek nagyobb része vallotta úgy, hogy tanulás céljából, illetve<br />
életvitelszerűen is élne külföldön. A kárpátaljai 15–19 éves <strong>fiatalok</strong> 42 százaléka<br />
tervezi, hogy külföldön szeretne tanulni, ugyanezen korcsoport 38 százaléka<br />
pedig azt nyilatkozta, hogy tervezi, hogy külföldön is fog élni. Ugyanez a tendencia<br />
figyelhető meg Felvidék és Erdély esetében is. Az iskolai végzettséget vizsgálva<br />
is hasonló arányokat tapasztaltunk; minél alacsonyabb fokú iskolai végzettséggel<br />
rendelkezik valaki, annál inkább jellemző rá, hogy külföldön szeretne tanulni.<br />
A tartósabb, életvitelszerű külföldön tartózkodásra való potenciált <strong>Kárpát</strong>alján<br />
és Erdélyben az érettségivel rendelkezők körében tapasztaltunk.<br />
Az ingázás minden területen a 20–24 éves korosztályra volt jellemző, <strong>Kárpát</strong>alja<br />
esetében különösen a férfiakra.<br />
162
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Akiknek volt már tapasztalatuk külföldi munkavállalással kapcsolatban, azok<br />
esetében elmondható, hogy nagy arányban tervezik, hogy újra külföldön dolgozzanak,<br />
de leginkább csak pár hétre vagy hónapra, akár ingázva is. A vajdasági<br />
<strong>fiatalok</strong> közel háromnegyede ingázna, a felvidéki <strong>fiatalok</strong> kétharmada akár pár<br />
évre is dolgozna újra külföldön.<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaság<br />
9<br />
39<br />
13<br />
14<br />
21<br />
19<br />
18<br />
22<br />
23. ábra: Külföldi tanulás és munka iránti hajlandóság – csak az igennel válaszolók<br />
aránya a határon túli <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(Tervezi-e?)<br />
(N 2016 Vajdaság<br />
= 500, N 2016 <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500, N 2016 Felvidék<br />
= 1000, N 2016 Erdély<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
27<br />
29<br />
0% 20% 40% 60%<br />
Egy pár hétre vagy hónapra külföldre menjen dolgozni (ingázni is)<br />
Pár évre küldföldre menjen dolgozni<br />
Külföldön élni<br />
A közeljövőben külföldre menjen tanulni<br />
33<br />
35<br />
36<br />
36<br />
40<br />
40<br />
52<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> esetében is vizsgáltuk, hogy akiknek volt már<br />
tapasztalatuk külföldi munkavállalással kapcsolatban, azok milyen mértékben<br />
mennének vissza külföldre.<br />
A megkérdezettek 2 százaléka tanult, 5 százaléka pedig dolgozott korábban<br />
külföldön.<br />
Azok, akik tanultak korábban külföldön, azok nagyobb hajlandóságot mutatnak<br />
a közeljövőben egy rövidebb távú újabb külföldi tartózkodásra, úgymint ingázás,<br />
pár éves külföldi munka vagy újabb tanulás, de csupán negyedük vallotta úgy,<br />
hogy élne is külföldön.<br />
Ha az életkorral együtt vizsgáljuk mindezt, akkor elmondható, hogy egyértelmű<br />
szignifikáns kapcsolat van a hosszabb távú tervekkel kapcsolatban, viszont a<br />
bizonytalan, akár ingázással egybekötött pár hetes vagy hónapos munkával nincs<br />
kapcsolat.<br />
Az életkor emelkedésével csökken azok aránya, akik külföldre mennének tanulási<br />
vagy munkaszerzési céllal, még ha korábban tanultak is külföldön. Míg a 15–<br />
163
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
19 éves korosztály közel fele nyilatkozta azt, hogy elhagyná az országot, ha erre<br />
lehetősége lenne, addig a 25–29 évesek csupán ötöde van ezen a véleményen.<br />
Azok körében, akik dolgoztak korábban külföldön, kisebb arányú a visszatérési<br />
szándék, csupán felük vallotta úgy, hogy egy pár hétre vagy hónapra tervezi,<br />
hogy visszamegy külföldre dolgozni. Továbbá kevesebb mint harmaduk vallotta<br />
úgy, hogy tervei közt szerepel a külföldre költözés. Estükben nincs szignifikáns<br />
kapcsolat az életkor tekintetében.<br />
Dolgozott<br />
29<br />
39<br />
38<br />
51<br />
Tanult<br />
39<br />
25<br />
44<br />
42<br />
64<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60%<br />
Egy pár hétre vagy hónapra külföldre menjen dolgozni (ingázni is)<br />
Pár évre küldföldre menjen dolgozni<br />
A közeljövőben külföldre menjen tanulni<br />
Külföldön élni<br />
24. ábra: Külföldi tanulás és munka iránti hajlandóság a múltbeli munka és tanulás tükrében<br />
– csak az igennel válaszolók aránya<br />
(Dolgozott-e Ön külföldön? Tanult-e valaha külföldön? Tervezi-e?)<br />
(N 2016 dolgozott<br />
= 390, N 2016 tanult<br />
= 181; százalékos megoszlás)<br />
Az elvándorlás ösztönzői és akadályozó tényezői<br />
Mégis mik azok az okok, amik miatt a <strong>fiatalok</strong> hajlandóak lennének elhagyni az<br />
országot hosszabb-rövidebb időre?<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a külföldre költözés legerősebb indokaként a jobb megélhetést<br />
említették, a megkérdezettek közel háromnegyede vallott így. A tapasztalatszerzés,<br />
az itthoni rossz anyagi körülmények, a nyelvtanulás, a karrier, az<br />
új kihívások a középmezőnyben végeztek. A <strong>fiatalok</strong> harmada említette ezeket<br />
ösztönző tényezőnek. A legkevesebbet említett indokok az itthoni politikai<br />
helyzet és az önkéntes munka volt.<br />
A <strong>fiatalok</strong> tizedénél, illetve ennél kisebb százalékánál húzódhatnak meg a kivándorlási<br />
motivációk mögött az általános tanulási célok (nyelvtanulás nélkül),<br />
az itthoni politikai helyzet, valamint az, hogy önkéntes munkát végezzenek<br />
más országban.<br />
Az Ifjúság2008 (Szabó–Bauer, 2009) és a <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012 (Ruff, 2013) kutatásnál<br />
is ezeket az okokat fogalmazták meg a <strong>fiatalok</strong>, a sorrendiséget szinte<br />
megtartva.<br />
164
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
A férfiak, a 20–24 év közöttiek, a szakiskolások, a megyeszékhelyeken és községekben<br />
élők, a munkanélküliek, illetve a közép-<strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> az átlagosnál<br />
nagyobb arányban lennének hajlandóak elhagyni az országot a jobb<br />
megélhetés céljából.<br />
A nyelvtanulás és a karrier mint ok, erősebb a fiatalabbak, azaz a 15–19 évesek,<br />
a gimnáziumban tanulók, valamint a városokban élők körében.<br />
Jobb megélhetés<br />
Tapasztalatszerzés<br />
Itthoni rossz anyagi körülmények<br />
Nyelvtanulás<br />
Itthoni kilátástalanság, lehetőségek hiánya<br />
Karrier<br />
Új kihívások<br />
Családi okok<br />
Tanulás általában<br />
Itthoni politikai helyzet<br />
Önkéntes munka<br />
8<br />
12<br />
12<br />
19<br />
38<br />
35<br />
35<br />
31<br />
31<br />
27<br />
69<br />
0% 20% 40% 60% 80%<br />
25. ábra: A külföldi mobilitás okai – csak az igennel válaszolók aránya<br />
a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(Mi az, amiért (mégis) hajlandó lenne elhagyni az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=1995; százalékos megoszlás)<br />
Az alkalmazott kérdőívek lehetőséget biztosítottak arra, hogy az elvándorlás<br />
okainak kapcsán klaszterelemzést 11 végezzünk.<br />
A dimenziócsökkentő eljárás révén az egyes válaszadókat viszonylag homogén<br />
csoportokba rendeztük attól függően, hogy a vizsgált kérdésekre adott<br />
válaszaik milyen mintázatot mutattak.<br />
Az eljárás eredményeként összesen ötféle klaszter jött létre, melyeket az alábbiak<br />
szerint határoztunk meg:<br />
1. Anyagilag motiváltak: A legkisebb csoportba azok tartoznak, akiknek a<br />
migrációs tényezői mögött kizárólag anyagi okok húzódnak meg, tehát<br />
a karrier, jobb megélhetés és az itthoni rossz anyagi körülmények miatt<br />
lenne hajlandó elhagyni rövidebb-hosszabb időre a hazáját.<br />
2. Ragaszkodók: Ők alkotják a legnagyobb csoportot, a <strong>fiatalok</strong> döntő többsége<br />
semmi esetre sem hagyná el a hazáját.<br />
3. Hiánymotiváltak: Számukra kizárólag a negatív ösztönzők számítanak.<br />
Olyan kiszolgáltatott <strong>fiatalok</strong>ról van szó, akiknek nincs más lehetőségük,<br />
és kizárólag azért vannak még itthon, mert deprivált helyzetben vannak.<br />
11 Az eljárás során nem hierarchikus K-közép klaszterelemzést használtunk euklideszi távolságméréssel, ez alapján<br />
hoztuk létre az egymástól elkülöníthető válaszadói csoportokat.<br />
165
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
4. Elvágyódók: Az elvágyódók csoportjába tartoznak azok a <strong>fiatalok</strong>, akik<br />
mindenféleképpen ki szeretnék magukat próbálni külföldön. Kisebb-nagyobb<br />
mértékben minden egyes felsorolt tényező számít nekik.<br />
5. Fejlődésmotiváltak: A második legnagyobb csoportot a fejlődésmotiváltak<br />
alkotják, akik a jobb megélhetés, a tapasztalatszerzés, az új kihívások<br />
és a nyelvtanulás miatt hagynák el az országot. Az okok mögött minden<br />
esetben valamiféle fejlődésről beszélhetünk, legyen az materiális vagy<br />
szellemi fejlődés.<br />
Anyagilag<br />
motiváltak<br />
Elvágyódók<br />
Ragaszkodók<br />
Hiánymotiváltak<br />
Fejlődésmotiváltak<br />
Karrier + + - - - - + + -<br />
Jobb megélhetés + + - + + + + + +<br />
Tapasztalatszerzés + - - - - + + + +<br />
Új kihívások - - - - - + + +<br />
Tanulás általában<br />
(<strong>Magyar</strong>országon<br />
nincs olyan<br />
képzés, több<br />
tanulási lehetőség<br />
van, stb.) nem<br />
nyelvtanulás<br />
- - - - - - + - -<br />
Nyelvtanulás - - - - + + +<br />
Családi okok - - - - - - + + - -<br />
Hogy önkéntes<br />
munkát végezzen<br />
Itthoni rossz anyagi<br />
körülmények<br />
Itthoni politikai<br />
helyzet<br />
Itthoni kilátástalanság,<br />
lehetőségek<br />
hiánya<br />
Mintán belüli<br />
arány<br />
- - - - - - + - -<br />
+ + - - + + + + - -<br />
- - - - - - + + - -<br />
+ - - + + + - -<br />
9% 42% 20% 9% 20%<br />
++ nagyon motivált<br />
+ motivált<br />
- kevéssé motivált<br />
- - nem motivált<br />
25. ábra: A külföldi mobilitás okai – csak az igennel válaszolók aránya<br />
a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(Mi az, amiért (mégis) hajlandó lenne elhagyni az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=1995; százalékos megoszlás)<br />
166
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Anyagilag motiváltak<br />
A klaszterbe tartozók átlagos életkor alapján a középső korcsoportba tartoznak,<br />
relatív többségük a 20-24 éves korcsoport tagja. Anyagilag motiváltaknak<br />
a férfiak mondhatóak inkább, több mint felük, 57 százalékuk,<br />
férfi. E csoport áll legmagasabb arányban egyedülállókból (82 százalék).<br />
Felülreprezentáltak továbbá a városokban és a Dél-Alföldi régióban élők. A<br />
klaszterbe tartozók relatív többsége érettségizett.<br />
Ragaszkodók<br />
A klaszter átlagos életkor alapján szintén a középső korcsoportba tartozik,<br />
kimagasló, közel egyharmados a 20-24 évesek hányada. 54 százalékuk nő.<br />
Átlagosan többen élnek városban, valamint községben. Iskolai végzettség<br />
tekintetében is magasan felülreprezentáltak a legfeljebb 8 általánost végzettek,<br />
de a mintaátlag fölött alakul a gimnáziumi érettségizettek hányada is.<br />
Hiány motiváltak<br />
A klaszter átlagos életkor alapján a legfiatalabb csoport, kimagasló, több<br />
mint egyharmados a 15-19 évesek hányada. Relatív többségük, 56 százalékuk<br />
férfi. Mintaátlagon fölüli arányuk él községben és falun. Ezeknek a falun<br />
élő <strong>fiatalok</strong>nak nincs más lehetőségük, legtöbbjük feltételezhetően deprivált<br />
helyzetben él. E csoportban is átlagon felüliek az egyedülállók, de a többi<br />
csoporthoz képest ebben a csoportban a legmagasabb az élettársi kapcsolatban<br />
élők aránya. Iskolai végzettség tekintetében is (vélhetően többeknél<br />
csak „egyelőre”) magasan felülreprezentáltak a legfeljebb 8 általánost végzettek,<br />
de átlagon felüli a gimnáziumi érettségizettek hányada is.<br />
Elvágyódók<br />
A klaszter életkori tekintetben nem mutat eltérő értékeket, a három korcsoport<br />
egyenletesen oszlik meg. Az elvágyódók 54 százaléka nő. Mintaátlagon<br />
fölüli arányuk él városokban. E csoport áll legmagasabb arányban<br />
egyedülállókból (81 százalék). Iskolai végzettség tekintetében is magasan<br />
felülreprezentáltak az érettségizettek hányada is.<br />
Fejlődés motiváltak<br />
A klaszter átlagos életkor alapján szintén a középső korcsoportba tartozik,<br />
kimagasló, több mint egyharmados a 20-24 évesek hányada. 55 százalékuk<br />
férfi. Mintaátlagon fölüli arányuk él a városokban. E csoportban a legmagasabb<br />
arányúak az egyedülállóak. Iskolai végzettség tekintetében is magasan<br />
felülreprezentáltak az érettségizettek.<br />
Klaszterhovatartozás az egyes demográfiai rétegek körében<br />
Végül a jobb átláthatóság érdekében megvizsgáltuk, hogy az egyes<br />
klaszterek tagjai milyen arányban figyelhetők meg az egyes fontosabb<br />
szociodemográfiai rétegekben.<br />
167
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Az öt csoportot különböző demográfiai változók mentén vizsgáltuk. Életkor<br />
tekintetében elmondható, hogy az anyagi motiváltság a 20–24 éves korosztályra<br />
a legjellemzőbb, a <strong>fiatalok</strong> 42 százaléka tartozik ebbe a korcsoportba. A ragaszkodók<br />
és a fejlődésmotiváltak csoportjával kapcsolatban megfigyelhető az a<br />
tendencia, hogy az életkor emelkedésével csökken az arányuk. A nők közel fele<br />
tartozik a ragaszkodók csoportjába, míg a férfiak csupán 38 százaléka. A férfiak<br />
ötöde fejlődésmotivált és szintén ötödük hiánymotivált. A nők körében ezek a<br />
tényezők kisebb arányban van jelen.<br />
Családi állapot tekintetében nem meglepő, hogy az elváltak harmada, a nőtlen,<br />
hajadonok csupán 40 százaléka ragaszkodó, míg a házas, élettársi kapcsolatban<br />
élők körében szignifikánsabb magasabb arányú a ragaszkodó attitűd.<br />
Erdély<br />
16<br />
10<br />
12<br />
26<br />
27<br />
37<br />
38<br />
40<br />
52<br />
52<br />
81<br />
Jobb megélhetés<br />
Karrier<br />
Tapasztalatszerzés<br />
Itthoni kilátástalanság,<br />
lehetőségek hiánya<br />
Új kihívások<br />
Felvidék<br />
7<br />
4<br />
14<br />
19<br />
32<br />
32<br />
34<br />
41<br />
47<br />
51<br />
88<br />
Tanulás általában<br />
Nyelvtanulás<br />
Itthoni rossz anyagi<br />
körülmények<br />
Családi okok<br />
Itthoni politikai helyzet<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
7<br />
19<br />
18<br />
28<br />
33<br />
29<br />
32<br />
24<br />
28<br />
38<br />
78<br />
Önkéntes munka<br />
Vajdaság<br />
21<br />
16<br />
10<br />
40<br />
40 53<br />
35<br />
35<br />
32 34<br />
75<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
26. ábra: A határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> külföldi mobilitásának okai<br />
(Mi az, amiért (mégis) hajlandó lenne elhagyni az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016 Vajdaság<br />
= 293, N 2016 <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 344, N 2016 Felvidék<br />
= 768, N 2016 Erdély<br />
= 1116; százalékos megoszlás)<br />
168
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
A legfeljebb 8 osztályt végzettek 45 százaléka ragaszkodó, 9 százalékuk elvágyódó,<br />
ötödük hiánymotivált és ötödük fejlődésmotivált. A szakmunkások közel<br />
harmada hiánymotivált. Számukra, ahogyan azt a csoportjellemzőknél is leírtuk,<br />
kizárólag a negatív ösztönzők számítanak. Deprivált élethelyzetük miatt az elvándorlás<br />
ösztönző tényezői kizárólag a jobb megélhetés, az itthoni rossz anyagi<br />
körülmények. Az érettségivel rendelkezők tizede anyagilag motivált. Náluk a karrier<br />
adta pozitív tényező is beleszámít a mobilizációnál.<br />
A diplomások negyede fejlődésmotivált, számukra az anyagi függetlenség és a<br />
szellemi fejlődés kiemelten fontos.<br />
Településtípust vizsgálva a fővárosiak fele (53 százaléka) a ragaszkodók csoportjába<br />
tartozik, negyedükről pedig elmondható, hogy fejlődésmotivált.<br />
A határon túli <strong>fiatalok</strong> a külföldre költözés legerősebb indokaként a jobb megélhetést<br />
említették. Vajdaságban és <strong>Kárpát</strong>alján a válaszadók háromnegyede,<br />
Erdélyben a 81 százalékuk, Felvidéken pedig közel 90 százalékuk vallott így.<br />
Szignifikáns kapcsolattal Erdélyben találkoztunk a kor, iskolai végzettség és családi<br />
állapot mentén, melynek alapján elmondható, hogy az érettségivel rendelkezők,<br />
a 20–24 éves korcsoportba tartozók és a hajadon, illetve nőtlen <strong>fiatalok</strong> az<br />
átlagosnál nagyobb arányban lennének hajlandóak elhagyni az országot a jobb<br />
megélhetés céljából.<br />
A második, harmadik és negyedik ok mind a négy területen ugyanaz volt –<br />
karrier, tapasztalatszerzés, az otthoni kilátástalanság, illetve lehetőségek hiánya<br />
– egy-egy sorrendcserével.<br />
Ragaszkodik a családjához<br />
Ragaszkodik a barátaihoz<br />
Ragaszkodik a hazájához, szülőhelyéhez<br />
Egyedül nem mer belevágni<br />
Nincs (anyagi) lehetősége rá<br />
Itthon is boldogul<br />
Nem beszél elég jól idegen nyelven<br />
Nem akarja föladni itthoni életét, karrierjét<br />
Fél az idegen környezettől<br />
Nem tudja, hogyan fogjon hozzá<br />
Fél a sikertelenségtől<br />
Veszélyes (terrorizmus, bűnözés)<br />
Túlságosan sok ügyintézéssel jár<br />
27<br />
25<br />
21<br />
21<br />
20<br />
17<br />
14<br />
12<br />
12<br />
12<br />
45<br />
51<br />
71<br />
0% 20% 40% 60% 80%<br />
27. ábra: A külföldi mobilitás visszatartó erői a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(Milyen okok tartják vissza attól, hogy elhagyja az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N=1843; százalékos megoszlás)<br />
169
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
16<br />
15<br />
10<br />
11<br />
12<br />
8<br />
12<br />
8<br />
15<br />
11<br />
11<br />
15<br />
14<br />
7<br />
7<br />
5<br />
5<br />
12<br />
24<br />
32<br />
49<br />
44<br />
50<br />
45<br />
63<br />
68<br />
Ragaszkodik a családjához<br />
Ragaszkodik a barátaihoz<br />
Ragaszkodik a hazájához,<br />
szülőhelyéhez<br />
Egyedül nem mer<br />
belevágni<br />
Nincs (anyagi)<br />
lehetősége rá<br />
Itthon is boldogul<br />
Nem beszél elég jól<br />
idegen nyelven<br />
Nem akarja föladni itthoni<br />
életét, karrierjét<br />
Fél az idegen környezettől<br />
8<br />
22<br />
28<br />
43<br />
Nem tudja, hogyan<br />
fogjon hozzá<br />
Fél a sikertelenségtől<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
11<br />
11<br />
7<br />
6<br />
8<br />
5<br />
3<br />
4<br />
Veszélyes (terrorizmus,<br />
bűnözés)<br />
Túlságosan sok<br />
ügyintézéssel jár<br />
Vajdaság<br />
7<br />
7<br />
7<br />
13 16<br />
12<br />
12<br />
31<br />
27<br />
27<br />
41<br />
54<br />
64<br />
0% 20% 40% 60% 80%<br />
28. ábra: A határon túli <strong>fiatalok</strong> külföldi mobilitásának visszatartó erői<br />
(Milyen okok tartják vissza attól, hogy elhagyja az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016 Vajdaság<br />
= 406, N 2016 <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 344, N 2016 Felvidék<br />
= 848, N 2016 Erdély<br />
= 1598; százalékos megoszlás)<br />
A <strong>fiatalok</strong> tizedénél, illetve ennél kisebb százalékánál húzódhatnak meg a kivándorlási<br />
motivációk mögött az, hogy milyen az otthoni politikai helyzet. Hasonló<br />
arány mutatkozik a motivációs tényezőnél a külföldi önkéntes munka esetében.<br />
A határon túli területek közül a kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> körében mutatkoznak<br />
más motivációs tényezők. Itt a <strong>fiatalok</strong> borúsan látják a belpolitikai helyzetet, és<br />
emiatt hagynák el szülőföldjüket.<br />
Azok körében, akik nem költöznének külföldre sem rövidebb, sem hosszabb<br />
időre, megvizsgáltuk a visszatartó okokat.<br />
170
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
A legnagyobb visszatartó erő a családhoz való ragaszkodás, a megkérdezettek<br />
közel háromnegyede (71 százaléka) biztos, hogy azért nem menne ki külföldre,<br />
mert nem tudna elszakadni a családjától, ezt követi a barátokhoz való ragaszkodás<br />
(51 százalékuknál), harmadik helyen pedig a hazához, szülőhelyhez való<br />
ragaszkodás áll (45 százalék). Négy évvel ezelőtti vizsgálódásaink során ugyanez<br />
a három ok állt az első helyen (Ruff, 2013), azzal a különbséggel, hogy megcserélődött<br />
a második és a harmadik hely.<br />
A <strong>fiatalok</strong> negyede nem mer belevágni egy esetleges külföldre költözésbe, valamint<br />
negyedük anyagilag nem tud megtenni egy ilyen lépést.<br />
A határon túli <strong>fiatalok</strong> esetében is, azok körében, akik nem költöznének külföldre<br />
sem rövidebb, sem hosszabb időre, megvizsgáltuk a visszatartó okokat.<br />
Ugyanazt a tendenciát tapasztaltuk, mint a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> esetében;<br />
a legnagyobb visszatartó erő a családhoz való ragaszkodás, a vajdasági <strong>fiatalok</strong><br />
64 százaléka, a kárpátaljai 43, a felvidéki 68, az erdélyi <strong>fiatalok</strong>nak pedig 63<br />
százaléka biztosan azért nem menne ki külföldre, mert nem tudna elszakadni a<br />
családjától. Minden estben ezt követi a barátokhoz való ragaszkodás, harmadik<br />
helyen pedig a hazához, szülőhelyhez való ragaszkodás áll. Érdekes kiemelni<br />
<strong>Kárpát</strong>alja eredményeit, mert bár a sorrend az itt élő <strong>fiatalok</strong> számára is ugyanaz,<br />
de arányaiban jóval kevesebben indokolták ezekkel az okokkal az otthonmaradás<br />
tényét.<br />
A külföldön munkát vállaló <strong>magyar</strong>ok és a hazánkban dolgozó<br />
külföldiek megítélése<br />
A 2012-es kutatáshoz hasonlóan jelen kutatásban is vizsgáltuk, hogy mit gondolnak<br />
a <strong>fiatalok</strong> a külföldi munkavállalók hazánkba érkezéséről, illetve a külföldön<br />
munkát vállaló hazai <strong>fiatalok</strong>ról.<br />
Egyre többször halljuk, hogy a <strong>fiatalok</strong>nak nem lesz nyugdíja, mire arra kerül<br />
sor. Megoldásként a külföldi munkavállalók <strong>Magyar</strong>országra érkezését valós alternatívának<br />
tartják, hiszem a felsorolt állítások közül a <strong>fiatalok</strong> leginkább azzal<br />
értettek egyet – a válaszadók közel fele vallott így –, hogy <strong>Magyar</strong>országon egyre<br />
kevesebb a fiatal, aki nyugdíjjárulékot fizetne és egyre több a nyugdíjas, ezért jó,<br />
ha külföldiek jönnek ide dolgozni. Ezzel leginkább az egyedülállók és a közép<strong>magyar</strong>országi<br />
régióban élők értettek egyet.<br />
Megkérdeztük továbbá, hogyan viszonyulnak ahhoz a kérdéshez, hogy helyes<br />
magatartás-e a <strong>fiatalok</strong> részéről, hogy a <strong>magyar</strong> állam pénzén tanulmányokat<br />
folytatnak, és az így megszerzett tudást utána nem <strong>Magyar</strong>országon, hanem egy<br />
másik államban használják fel, illetve kamatoztatják. A <strong>fiatalok</strong> 40 százaléka ezt<br />
nem tartja helyes dolognak, ezt a véleményt nagyobb arányban osztják a nők,<br />
171
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
az egyedülállók, a szakmunkás végzettséggel rendelkezők, valamint a közép<strong>magyar</strong>országi<br />
régióban lakók. Az ezzel ellentétes véleménnyel, miszerint az idejövő<br />
külföldiek elveszik a <strong>magyar</strong>ok elől a munkát, ezért nem kellene engedni,<br />
hogy idejöjjenek, a <strong>fiatalok</strong> 36 százalék ért egyet.<br />
A <strong>fiatalok</strong> 38 százaléka azonban úgy látja, hogy fontos volna az, hogy minél<br />
többen külföldre menjenek dolgozni egy időre annak érdekében, hogy szélesítsék<br />
látókörüket, gyarapítsák tudásukat. Ezzel főleg a fiatalabbak és a magasabb<br />
iskolai végzettségűek értenek egyet, hasonlóan az előző kutatás eredményeihez<br />
(Ruff, 2013:175).<br />
Végül a <strong>fiatalok</strong> csupán harmada vélekedik úgy, hogy az idejövő külföldiek<br />
könnyen be tudnak illeszkedni a <strong>magyar</strong> társadalomba.<br />
<strong>Magyar</strong>országon egyre kevesebb a fiatal, aki<br />
nyugdíjjárulékot fizetne és egyre több a nyugdíjas,<br />
ezért jó, ha külföldiek jönnek ide dolgozni.<br />
16 34 46<br />
Nem helyes, ha valaki, miután az állam<br />
pénzén tanult, külföldön kamatoztatja az itthon<br />
megszerzett tudást.<br />
26 31 40<br />
Fontos volna, hogy minél többen külföldre<br />
menjenek dolgozni egy időre, hogy tágítsák<br />
látókörüket, gyarapítsák tudásukat.<br />
25 35 38<br />
Az idejövő külföldiek elveszik a <strong>magyar</strong>ok<br />
elől a munkát, ezért nem kellene engedni,<br />
hogy idejöjjenek.<br />
28 31 37<br />
Az idejövő külföldiek könnyen be tudnak<br />
illeszkedni a <strong>magyar</strong> társadalomba.<br />
22 39 35<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
nem ért egyet is-is egyetért<br />
29. ábra: A külföldön munkát vállaló <strong>magyar</strong>ok és a hazánkban dolgozó külföldiek megítélése<br />
(Mennyire ért egyet a következő állításokkal?)<br />
(N 2016<br />
= 1995; százalékos megoszlás)<br />
IV. A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> társadalmi rétegződése<br />
A 15–29 évesek a különböző rétegképző változók tekintetében (mint például<br />
iskolai végzettség, foglalkozási pozíció, bevétel, felhalmozott vagyon, vagyontárgyak,<br />
ingatlantulajdonlás stb.) még rendkívül képlékeny réteg, nagy hányaduk<br />
nem tekinthető minden szempontból „befejezettnek”, így a klasszikus<br />
rétegződésmodellek alapján történő bemutatásuk eredménye csak rendkívül<br />
172
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
esetlegesen volna értelmezhető. Egyfelől, hogy elrugaszkodjunk a tradicionális<br />
stratifikációs paradigmáktól, másfelől mivel osztjuk Kovách és munkatársainak<br />
(2017) azon véleményét, miszerint a hagyományos változókkal operáló<br />
rétegződésmodellek <strong>magyar</strong>ázó ereje egyre „erodálódik”, modellünket<br />
úgy építettük föl, hogy az ifjúságot egy még javában változékony, formálódó<br />
csoportnak tekintjük, ily módon a vizsgálatból teljes egészében kihagytuk<br />
a hagyományos rétegképző változókat. Helyettük a puhább, szubjektívebb<br />
kérdésekre koncentráltunk, oly módon, hogy modellünkben megjelenjen az<br />
anyagi helyzet, a jövőkép, a közéleti aktivitás, az informálisabb társadalmi<br />
kapcsolatok helyzete, illetve a műveltség is valamilyen módon. Ennek érdekében<br />
az ezek leírására alkalmasnak talált változók közül – azok magas száma<br />
miatt – faktoranalízissel választottuk ki azokat, amelyek végül egy konzisztens<br />
modell 12 megalkotását tették lehetővé, és az egymással összefüggő változókat<br />
egy csoportba rendeztük. Ily módon vizsgálat alá vontuk a kérdezettek anyagi<br />
helyzetét (szubjektív anyagi helyzet, megtakarítási lehetőségek, a háztartás<br />
havi bevételeinek hónap végi megfogyatkozásának gyakorisága, a háztartásban<br />
és saját tulajdonban lévő információs technológiai eszközök száma); jövőbeli<br />
szubjektív kilátásaikat (jövőbeli kilátásokkal, személyes élettervek megvalósíthatóságával,<br />
munkavállalási lehetőséggel való elégedettség); politikai<br />
aktvitásukat (részvételi hajlandóság az országgyűlési választásokon, közéleti<br />
kérdésekről való beszélgetés gyakorisága barátokkal, családtagokkal); 13 társadalmi<br />
kapcsolataikat (az aktívan ápolt baráti kapcsolatok száma, a baráti<br />
kapcsolatokkal való elégedettség mértéke); illetve műveltségüket (kultúrafogyasztásra<br />
alkalmas helyek 14 látogatásának gyakorisága, legalább középfokon<br />
beszélt nyelvek számossága). Az így kapott dimenziókból létrehoztuk a <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> 6 homogénebb klaszterét, 15 melyeket az alábbiak szerint határoztunk<br />
meg:<br />
1. Magányosak: A minta közel tizedét alkotja az a csoport, amely átlagon<br />
fölüli hányada vett föl negatív pozíciót az aktív baráti kapcsolatok, illetve<br />
a baráti kapcsolatok szubjektív minősítése terén kizárólag ők azok, akiknél<br />
megjelennek olyanok, akik elégedetlenek baráti kapcsolataikkal. Mind-<br />
12 Modellünkben a legalacsonyabb kommunalitás értéke 0,43, de az átlag értéke 0,61 volt. (Minél nagyobb a<br />
kommunalitás értéke – legfeljebb 1 lehet –, annál elfogadhatóbb a faktormodell. Az átlag alapján modellünk<br />
jól <strong>magyar</strong>ázza és írja le az adott változókat. Emellett a KMO-teszt értéke 0,77 volt, azaz változószettünk alkalmas<br />
a faktorelemzésre. A Bartlett-teszt értéke pedig 0, tehát modellünk szignifikáns.)<br />
13 Sajnos ki kellett hagynunk a civil szervezeti, illetve a politikai aktivitást cizelláltabban mérő kérdéseket, tekintve,<br />
hogy azok 2000 fős almintán kerültek lekérdezésre, így jelentősen csökkent volna a vizsgálatba vonhatók<br />
száma.<br />
14 Összesen 9 helyet vettünk be a vizsgálatba: színház, mozi, art mozi, könyvtár, komolyzenei hangverseny, könynyűzenei<br />
koncert, könyvesbolt, kiállítás/múzeum, opera.<br />
15 nem hierarchikus K-közép klaszteranalízis, euklideszi távolságmérést alkalmazva.<br />
173
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
azonáltal átlagon fölüli arányuk jár legalább havonta akár egynél is több<br />
kultúrafogyasztásra alkalmas helyre is.<br />
2. Közélet iránt közömbös társaságiak: A csoportot a vizsgálatba kerültek közel<br />
ötöde alkotja. Körükben nagyobb arányban vannak jelen azok, akik<br />
nem vagy esetleges, hogy elmennének-e szavazni, ha „most vasárnap”<br />
ezt megtehetnék, politikai érdeklődésük gyenge, és nem szoktak vagy<br />
alkalomadtán szoktak csak barátaikkal vagy családjuk körében közéleti<br />
kérdéseket megvitatni. Ez azonban nem jelenti, hogy nincsenek barátaik,<br />
sőt a barátok számát és ezek minőségét illetően e csoport a második<br />
legkiemelkedőbb a következő klaszter után.<br />
3. Társasági műveltek: A csoport enyhén torzított tükörképe a magányosak<br />
csoportjának. A két klaszterben az egyetlen közös, hogy átlagon fölüli<br />
arányuk jár viszonylag nagyobb sűrűséggel kulturális helyszínekre, azonban<br />
e klaszter tagjai egyedüliként magasan kiemelkedő aránya beszél<br />
legalább egy, de akár több idegen nyelvet legalább középfokon. Mindazonáltal<br />
e csoportban szintén kirívóan magas a társasági kapcsolatok<br />
számában és minőségében is pozitív pozíciót fölvettek aránya, sőt minden<br />
más faktor esetében is megfigyelhető, hogy a csoporttöbbség átlagon<br />
fölüli mértékben vett föl pozitív pozíciót.<br />
4. Jólétben élő optimista aktívak: A minta közel negyedét teszi ki azok csoportja,<br />
akik közé nagyobb számarányban kerültek olyanok, akik esetében<br />
az anyagiakat mérő indikátoroknál adott válaszaik alapján feltételezhető<br />
az átlagon fölüli anyagi színvonal, emellett jövőbeli kilátásaikkal, munkavállalási<br />
lehetőségeikkel és életcéljaik megvalósíthatóságával is többnyire<br />
elégedettek, valamint közéletileg is aktívabbak, ami esetükben inkább<br />
csak a szavazati jog potenciális használati szándékát jelenti kirívóbb mértékben.<br />
5. Anyagilag deprivált optimisták: A csoportban átlagon fölüli azok aránya,<br />
akik saját értékítéletük, illetve objektív mérőszámok alapján anyagilag<br />
negatív helyzetben vannak, ugyanakkor a jövőképet mérő indikátorokra<br />
adott válaszaik alapján mégis kimagaslóan pozitív értéket vettek föl, tehát<br />
átlagon fölüli hányaduk az anyagi helyzetnél kapott negatív előjelűség<br />
ellenére relatíve mégis optimistának mondható.<br />
6. Pesszimisták: A minta szűk hatoda került abba a csoportba, amelyben<br />
átlagon fölüli azok aránya, akik anyagilag ugyan látszólag valamivel jobb<br />
helyzetben vannak, mint az anyagilag depriváltak, ugyanakkor szkepszisüknek<br />
adtak hangot a jövőbeli lehetőségeikkel való elégedettséget firtató<br />
kérdéseknél.<br />
174
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
faktorok<br />
anyagi<br />
helyzet<br />
közélet<br />
iránt<br />
közömbös<br />
társaságiak<br />
társasági<br />
műveltek<br />
2. táblázat: A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> társadalmi klaszterei a faktoranalízissel<br />
készült dimenziók tükrében 16<br />
(N 2016<br />
= 4189) 17<br />
magányosak<br />
jólétben<br />
élő<br />
optimista<br />
aktívak<br />
anyagilag<br />
deprivált<br />
optimisták<br />
pesszimisták<br />
– + + + + – – –<br />
jövőkép – + + + + + + – –<br />
közéleti<br />
aktivitás<br />
társadalmi<br />
kapcsolatok<br />
– – – + + + + +<br />
– – + + + + – + +<br />
műveltség + – + + – – –<br />
Mintán belüli<br />
arány<br />
10 18 13 24 20 15<br />
Az így kialakult hat csoport a demográfiai és az élethelyzetet leíró legfontosabb<br />
változók mentén az alábbiak szerint jellemezhető. 18<br />
Magányosak<br />
A klaszterbe tartozók átlagos életkor alapján a harmadik legidősebb csoport,<br />
relatív többségük a 25–29 éves korcsoport tagja. Valamivel több mint felük,<br />
53 százalékuk nő. Felülreprezentáltak körükben a kisvárosokban élők. Mint<br />
minden más klaszter esetében, többségük még hajadon, nőtlen, ugyanakkor<br />
itteni arányuk mintaátlagon fölüli, viszont a házasok hányada csak közel<br />
fele. Felülreprezentáltak a legalacsonyabban képzettek, ugyanakkor iskolai<br />
16 A faktoranalízishez használt kérdések: Ha most vasárnap parlamenti választást tartanának (és jogosult volna<br />
szavazni), Ön elmenne-e szavazni? Milyen gyakran szokott Ön a családjával közéleti kérdésekről, társadalmi<br />
problémákról beszélgetni? És a barátaival, közvetlen ismerőseivel milyen gyakran szokott közéleti kérdésekről,<br />
társadalmi problémákról beszélgetni? Milyen szinten beszéli a [...] nyelvet? Mennyire elégedett Ön a következő<br />
dolgokkal? [Munkavállalási lehetőségeivel; Személyes élettervei megvalósításának esélyeivel; Jövőbeli kilátásaival]<br />
Abban a háztartásban, ahol él, a napi megélhetésen túl tudnak-e félre tenni pénzt rendszeresen vagy<br />
esetenként? Van-e otthon (ebben a háztartásban, ahol lakik) ...? [modernizációs eszközök felsorolása] Van-e<br />
Önnek saját …? [modernizációs eszközök felsorolása] Milyen gyakran jár Ön a következő helyekre? [kulturális<br />
intézmények felsorolása] Milyen gyakran fordult elő az Önök háztartásában (ahol él) az elmúlt 12 hónapban,<br />
hogy a hónap végére elfogyott a pénzük? Összességében hogy érzi, Önök anyagilag ...? [a „gondok nélkül élnek”<br />
és a „nélkülözések között élnek” skálán]<br />
17 Az elemzést ugyan a teljes, 8000 fős mintán végeztük, ugyanakkor egyes kérdések esetében akár nagyobb arányú<br />
válaszmegtagadás is megfigyelhető volt, így ezek kumulálódott eredményeképpen a vizsgált populáció<br />
mindössze 4189 fő.<br />
18 némileg árnyalja az eredményeket, hogy számos kérdésre nem válaszolt minden érintett, és a válaszmegtagadás<br />
aránya sem oszlott meg egyenletesen a különböző keményváltozók mentén, ami inkább a <strong>fiatalok</strong>ra és az<br />
alacsonyabban képzettekre volt jellemző. Mindazonáltal az eltérések ezekben az esetekben sem számottevők,<br />
a többi változó esetében pedig kifejezetten elenyésző.<br />
175
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
intergenerációs mobilitás szempontjából mintázatuk szinte pontosan követi<br />
a mintaátlagot. A klaszterbe tartozók 61 százaléka dolgozik már, de inkább<br />
az alacsonyabb presztízsű státuszokban jelennek meg átlagon fölüli arányban.<br />
Foglalkozási intergenerációs mobilitás tekintetében is a mintának megfelelő<br />
szóródást mutatják.<br />
Közélet iránt közömbös társaságiak<br />
A klaszter átlagos életkor alapján a legfiatalabb csoport, kimagasló, közel egyharmados<br />
a 15–19 évesek hányada. 53 százalékuk férfi. Mintaátlagon fölüli<br />
arányuk él a fővárosban, valamint megyei jogú városokban. E csoport áll legmagasabb<br />
arányban egyedülállókból (81 százalék). Iskolai végzettség tekintetében<br />
is (vélhetően többeknél csak „egyelőre”) magasan felülreprezentáltak a<br />
legfeljebb 8 általánost végzettek, de 3 százalékkal a mintaátlag fölött alakul a<br />
gimnáziumi érettségizettek hányada is. A már iskolába nem járó klasztertagok<br />
körében a legmagasabb (az áltaghoz képest 12 százalékponttal magasabb) az<br />
iskolai intergenerációs mobilitás tekintetében lefelé mobilok aránya. A már gazdaságilag<br />
aktív klasztertagok hányada 52 százalék, esetükben viszont éppen a<br />
magas presztízsű, szellemi, diplomás, akár vezető pozícióban dolgozók aránya<br />
magasabb az átlagnál.<br />
Társasági műveltek<br />
A klaszterbe kerültek relatív többsége a 20-24 éves korcsoport tagja. Itt a legmagasabb<br />
a nők aránya, 55 százalék. Legnagyobb arányban ők élnek megyei jogú<br />
városokban is, bő harmaduk. Átlagon fölüli hányaduk nőtlen, hajadon. Magasan<br />
e klaszterben a legnagyobb a felsőfokú végzettséggel bíró <strong>fiatalok</strong> aránya, 29 százalék,<br />
harmaduk pedig (többek esetében vélhetően csak „egyelőre”) gimnáziumi<br />
érettségivel bír, ami szintén itt a legkiugróbb érték. Érdekesség ugyanakkor, hogy<br />
bár iskolai végzettség tekintetében a felfelé mobilak aránya itt az egyik legmagasabb,<br />
47 százalék, átlagon fölüli a lefelé mobilaké is, tehát a klaszterbe kerülést<br />
nem <strong>magyar</strong>ázza önmagában a relatíve magas iskolai végzettség. Ez az egyetlen<br />
klaszter, amelyben több a még tanuló (49 százalék), mint a dolgozó (47 százalék).<br />
Nem meglepő módon a már aktív klasztertagok körében viszont magasan<br />
felülreprezentált a szellemi dolgozók, diplomás beosztottak és a vezetők aránya<br />
is, összesen 56 százalék, szemben a mintaátlag 39 százalékával, ugyanakkor érdekesség,<br />
hogy intergenerációs foglalkozási mobilitás tekintetében itt figyelhető<br />
meg a legnagyobb szórás, azaz körükben a legmagasabb a felfelé, de a lefelé<br />
mobilak aránya is.<br />
176
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Jólétben élő optimista aktívak<br />
A klaszterbe tartozók átlagos életkoruk alapján a legidősebbek közé tartoznak, 51<br />
százalékuk a 25–29 éves korcsoportnak a tagja. A nők aránya nem egészen 52 százalék.<br />
Településtípus szerint alulreprezentáltak a megyei jogú városok lakói, ezzel<br />
azonos mértékben azonban több a kisvárosokban és községekben élők aránya.<br />
Talán az életkorból is adódóan e csoportban a legkisebb az egyedülállók hányada<br />
és a legmagasabb a házasoké (18 százalék). A klasztertagok a második legképzettebbek<br />
közé tartoznak: az átlaghoz képest 9 százalékponttal fölülreprezentáltak a<br />
felsőfokú végzettséggel rendelkezők, ugyanakkor bő ötödüknek szakközépiskolai<br />
érettségije van, ami ebben a klaszterben a legnagyobb arány, ugyanakkor itt is<br />
kiváltképp magas, 47 százalék az intergenerációs iskolai mobilitás szempontjából<br />
fölfelé mobilak aránya. A klasztertagok közel háromnegyede aktív kereső, éppen<br />
felük szellemi dolgozó, ugyanakkor az intergenerációs foglalkozási mobilitás tekintetében<br />
a mintaátlagnak megfelelő szóródás figyelhető meg.<br />
Anyagilag deprivált optimisták<br />
A klaszterbe tartozók között a második legnagyobb a 15–19 évesek aránya, de a<br />
mintába kerültek életkori sajátosságai miatt a többség itt is 20 éven fölüli. A nők<br />
aránya 52 százalék. Településtípus szempontjából sem figyelhető meg a mintaátlagtól<br />
kiugró eltérés, ugyanakkor 3 százalékponttal kisebb körükben a fővárosi<br />
lakos, és közel ennyivel nagyobb a megyei jogú városokban élőké. Valamivel átlag<br />
alatti körükben az egyedülállók aránya, de bő 3 százalékponttal magasabb az<br />
élettársi kapcsolatban élőké. A csoport egyértelműen az alacsonyabban képzetteket<br />
tömöríti, ugyanakkor a már nem tanulók körében mintaátlag alatti a lefelé<br />
mobilok aránya, viszont a nem mobiloké itt a második legnagyobb, tehát az alacsonyabb<br />
képzettség csak részben írható a fiatalkor terhére. 62 százalékuk gazdaságilag<br />
is aktív, körükben a mintaátlagnál 10 százalékponttal magasabb a szakmunkások<br />
aránya (a tíz válaszlehetőségből 49 százalék ebbe az egy kategóriába<br />
tartozik). Foglalkozási mobilitás szempontjából itt is kimagasló a nem mobilok,<br />
tehát az apáikkal azonos presztízsű munkát végzők aránya.<br />
Pesszimisták<br />
A klasztertagoknak csak hatoda 20 év alatti, és kimagasló a 20–24 évesek aránya.<br />
A legnagyobb nemek közti eltérés e csoportban vehető ki, bő 55 százalék<br />
a férfiak aránya. Településtípus szerint érdekesség, hogy a fővárosiak, illetve a<br />
községi lakosok jelenléte kiemelkedő. Családi állapotbeli megoszlásuk a minta-<br />
177
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
átlagtól nem tér el számottevően. E klaszterben a legkirívóbb az átlagnál alacsonyabban<br />
képzettek hányada, amelyet leginkább a szakmunkásképzőt végzettek<br />
teszik ki, ők a klaszter bő harmadát képezik, de bő kétharmaduk gimnáziumi<br />
érettségi alatti kategóriát jelölt meg. Intergenerációs iskolai mobilitás tekintetében<br />
körükben a legmagasabb a nem mobilak, ugyanakkor a legkisebb a lefelé<br />
mobilak aránya is. Kétharmaduk már aktív, foglalkozási pozíciójuk tekintetében a<br />
legalsó rétegnek tekinthetők, bő háromnegyedük végez valamilyen nem szellemi<br />
munkát. Körükben a legmagasabb a segédmunkát és betanított munkát végzők<br />
aránya is. Intergenerációs foglalkozási mobilitás szempontjából pedig esetükben<br />
figyelhető meg a legkisebb arányú felfelé való elmozdulás, ellenben kimagasló a<br />
szülői mintát követő nem mobilak aránya.<br />
Klaszterhovatartozás az egyes demográfiai rétegek körében<br />
Végül a jobb átláthatóság érdekében megvizsgáltuk, hogy az egyes klaszterek<br />
tagjai milyen arányban figyelhetők meg az egyes fontosabb szociodemográfiai<br />
rétegekben.<br />
Korévek tekintetében egyfelől két ellentétes tendencia figyelhető meg a közéletiséghez<br />
közömbösen, illetve pozitívan állókat tömörítő klaszterekhez való<br />
tartozás alakulásában. Míg a 15 évesek relatív többsége, 39 százaléka tartozik a<br />
közömbösek csoportjába, arányuk a korévek előrehaladtával lineárisan csökken<br />
egészen a 29 évesekig, akiknek immár csak 14 százaléka tartozik ide. Egyedül<br />
az egyetemi évek végével nő meg újra a klaszterhez tartozás aránya egészen 21<br />
százalékig, de utána újra meredeken zuhan. Ugyanakkor a mind idősebb populáció<br />
körében (15 és 29 év között) korévenként lineárisan, turbulencia nélkül<br />
növekszik 10-ről 36 százalékra a jólétben élő optimista, ugyanakkor közéleti<br />
szempontból is aktívabbakat magában tömörítő csoport. A magányosak aránya<br />
ezzel szemben egyenletesen oszlik meg minden korcsoportban, és korévenként<br />
sem mutatható ki komolyabb elmozdulás. A társasági műveltek és pesszimisták<br />
aránya igen kicsi a legfiatalabbak körében, arányuk főleg 19–20 éves kortól nő<br />
meg, előbbiek aránya a felsőoktatási évek végéig magasabb, a pesszimisták<br />
aránya azonban állandósul, átlagosan 16 százalék körül szóródik.<br />
Jelentősebb és lineárisan változóeltérések figyelhetők meg az iskolai végzettség<br />
alapján is. Egyfelől a mind magasabban képzettek kimagaslóan nagyobb<br />
arányban tartoznak a magányosak, az anyagilag deprivált optimisták és a peszszimisták<br />
klaszterébe, és mind magasabban képzettek körében folyamatosan<br />
csökken az arányuk. Ezzel szemben ezzel szinte párhuzamosan növekszik a<br />
jólétben élő optimista aktívak és a társasági műveltek számaránya is. Érdekesség<br />
még, hogy intergenerációs mobilitás szempontjából a legkiugróbb érteket<br />
178
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
a nem mobilok körében mértük, ezzel szemben csökken az arányuk a mind<br />
erősebben felfelé és lefelé mobilak körében.<br />
A már dolgozó válaszadók (n=3121) utolsó vagy jelenlegi munkahelyi pozíciója<br />
szerint vizsgálva a klasztereket pedig a mind magasabb presztízsű pozíciót<br />
betöltők körében folyamatosan emelkedik a közéletiség iránt közömbösek, a<br />
jólétben élők és a társasági műveltek aránya, ellenben értelemszerűen csökken<br />
az anyagilag deprivált és a jövővel kapcsolatban pesszimista csoporthoz tartozás<br />
esélye is.<br />
V. Összefoglalás<br />
Tanulmányunkban a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> intergenerációs iskolai és foglalkozási mobilitását,<br />
migrációs hajlandóságát és rétegződését vettük górcső alá. Az adatfelvétel<br />
rávilágított a felsőoktatás expanziójának ma is fennálló jelenségére mind<br />
hazai, mind határon túli viszonylatban. Az apákhoz viszonyított felfelé mobilitás<br />
minden vizsgált területen jelentős. Foglalkozási mobilitás szempontjából a<br />
már dolgozó <strong>fiatalok</strong> szinte minden fizikai jellegű munka esetében alulreprezentáltak<br />
saját apáikhoz viszonyítva. Ugyanakkor a fiatal foglalkozási pozícióját<br />
leginkább saját iskolai végzettsége <strong>magyar</strong>ázza, nem szülei munkahelyi státusza<br />
vagy iskolai végzettsége.<br />
Az adatbázis eredményei szerint a hazai <strong>fiatalok</strong> nem egészen fele, ugyanakkor<br />
a határon túli kérdezettek magasabb hányada gondolkodik külföldi munkavállalásban,<br />
igaz, ez többeknél csak időleges tartózkodást jelentene a néhány<br />
héttől a néhány évig terjedő intervallumban, de többen az ingázást sem vetnék<br />
el. Ennek hátterében számos motiváló tényező húzódik, a legjellemzőbb<br />
a jobb megélhetés iránti vágy, ugyanakkor a politikai helyzet vagy a külföldi<br />
önkénteskedés a két legkisebb arányú tényező.<br />
A kérdezettek társadalmi rétegződésének vizsgálatakor tudatosan mellőztük a<br />
tradicionális stratifikációs megközelítéseket, és a puhább változók mentén vizsgáltuk<br />
a <strong>fiatalok</strong> elrendeződését anyagi helyzet, jövőképük, közéleti aktivitásuk,<br />
társadalmi kapcsolataik helyzete, illetve műveltségük alapján. Ily módon hat<br />
eltérő homogénebb csoportot alkottunk: A kevesebb és többnyire negatívan<br />
értékelt baráti kapcsolatokkal rendelkező magányosak a <strong>fiatalok</strong> tizedét adják.<br />
Ötödük azon – főleg fiatalabb – rétegeket tömöríti, akik a közélet iránt (még)<br />
közömbösebbek, ugyanakkor élethelyzetükből is adódóan kiterjedtebb baráti<br />
társaság tagjai. Szintén kiterjedtebb baráti körrel, egyben nagyobb nyelvtudással<br />
és magasabb arányú kultúrafogyasztással bírnak a társasági műveltek, akik a<br />
minta nyolcadát alkotják. A minta közel negyede azon „nyertesek” köre, akik<br />
átlagon fölüli anyagi színvonalon élnek, jövőbeli kilátásaikkal inkább elégedet-<br />
179
Rétegek és társadalmi mobilitás<br />
Bokányi Zita – Gyorgyovich Miklós – Pillók Péter<br />
tek, és legalább szavazati jogukkal is átlag fölötti mértékben élnének. A minta<br />
bő ötödét az anyagilag deprivált optimisták teszik ki, akik anyagi értelemben a<br />
legnegatívabb helyzetben vannak, de jövőképük mégis derűlátó. 15 százalékuk<br />
pedig azon pesszimisták közé tartozik, akik az anyagiakat mérő indikátoroknál is<br />
inkább negatív pozíciót vettek föl, de szkeptikusak jövőbeli lehetőségeikkel is.<br />
Irodalom<br />
• Andorka, R. (2006): Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris Kiadó.<br />
• Bauer, B. – Szabó, A. (szerk.) (2005): Ifjúság 2004 Gyorsjelentés. Budapest, Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda.<br />
• Beke, K. (2017): Megmutatjuk, miért tragédia a kivándorlás <strong>Magyar</strong>országnak. Portfolio.hu. https://www.<br />
portfolio.hu/gazdasag/megmutatjuk-miert-tragedia-a-kivandorlas-<strong>magyar</strong>orszagnak.261319.html, Letöltés<br />
dátuma: 2018. április 10.<br />
• Blaskó, Zs. – Sik, E. – Ligeti, A. S. (2014): <strong>Magyar</strong>ok külföldön – Mennyien? Kik? Hol? In Kolosi, T. – Tóth, I. Gy.<br />
(szerk.): Társadalmi Riport 2014. Budapest, TÁRKI. 351–372.<br />
• Gödri, I. – Feleky, G. A. (2013): Migrációs tervek megvalósulása egy követéses vizsgálat tükrében. Az előzetes<br />
migrációs szándék, a várakozások és a külső elvárások szerepe. Demográfia 56. évf. 4. szám, 281–332.<br />
• Hárs, Á. – Simon, D. (2016): Munkaerő-migráció, ingázás, kivándorlás. In Blaskó, Zs. – Fazekas, K. (szerk.):<br />
Munkaerőpiaci tükör 2015. Budapest, MTA KRTK, 72–85.<br />
• Hautzinger, Z. – Hegedűs, J. – Klenner, Z. (2014): A migráció elmélete. Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem<br />
Rendészettudományi Kar.<br />
• Hirado.hu: Az elvándorlás képlékeny valósága. https://www.hirado.hu/2017/05/08/az-elvandorlaskeplekeny-valosaga/<br />
(Letöltés dátuma: 2018. január 10.)<br />
• Kapitány, B. – Rohr, A. (2014): Kivándorlás <strong>Magyar</strong>országról – egy új becslési eljárás eredményei. In Spéder,<br />
Zs. (szerk.): A család vonzásában. Tanulmányok Pongrácz Tiborné tiszteletére. Budapest, KSH Népességtudományi<br />
Kutatóintézet, 67–85.<br />
• Róbert, P. (1990): Társadalmi mobilitás. In Kolosi, T. és mtsai (szerk.): Társadalmi riport 1990. Budapest,<br />
TÁRKI.<br />
• Ruff, T. (2013): Ifjúsági mobilitás: hajlandóság, lehetőségek és tervek. Budapest, <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012.<br />
• Szabó, A. – Bauer, B. (szerk.) (2009): Ifjúság 2008 Gyorsjelentés. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet.<br />
• TÁRKI: Migrációs potenciál <strong>Magyar</strong>országon 1993–2015 http://old.tarki.hu/hu/news/2015/kitekint/20150511_<br />
migracio.html (Letöltés dátuma: 2018. január 10.)<br />
• Tóth, P. – Huszár, Á. (2016): Rétegződés és mobilitás: ifjúsági rétegek, mobilitási lehetőségek és stratégiák. In<br />
Nagy Á. – Székely L. (szerk.): Negyedszázad Budapest <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. Budapest, Iuvenis Ifjúságszakmai<br />
Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle Alapítvány.<br />
180
181
182
Bocsi Veronika<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép –<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
I. Bevezetés<br />
Az oktatásszociológia talán legfontosabb kérdésköre az oktatási intézmények<br />
és a társadalmi egyenlőtlenségek közötti bonyolult kapcsolathoz köthető<br />
(Bourdieu, 1978; Willis, 2000; Bernstein, 2003). Alapvető fontosságú kérdés,<br />
hogy tudja-e, és milyen mértékben csökkenteni az egyenlőtlenségeket az oktatási<br />
rendszer, megerősíti-e egy társadalom zártságát vagy valamelyest feloldja<br />
azt, s működhet-e az iskola mobilitási csatornaként. Kérdés lehet az is, hogy<br />
a közoktatási rendszer egészét jellemezi-e ez a sajátosság vagy csak bizonyos<br />
szegmenseit. S azokban a szegmensekben, ahol a hátrányok mérséklése jobban<br />
működik, hogyan tud hozzájárulni az iskola a készségek és eredmények<br />
javításához, illetve a tanulók hiányzó tőkeelemeinek felhalmozásához.<br />
Fontos látni, hogy olyan tényezők, mint az oktatási rendszer tradíciói vagy az<br />
alkalmazott tanításmódszertani technikák mind-mind kihatnak az iskola mobilitási<br />
csatornaként való működésére. Fontos kontextusnak számít a társadalom<br />
szerkezete és a mobilitási rátája is. Az oktatáspolitikai döntések éppen úgy<br />
alakítják ezt a működési mechanizmust, mint például az oktatási expanzió folyamata.<br />
Az ifjúságot érintő változások az egyéni életpályákra hatnak, s ez értelemszerűen<br />
fogja formálni az oktatáshoz való viszonyt, az arra irányuló terveket.<br />
A munkaerőpiac működése is alakítja a <strong>fiatalok</strong> oktatáshoz való viszonyát.<br />
Elemzésünk tehát – bár témája az oktatás világa – a jelenségek értelmezésekor<br />
túl kell hogy mutasson az oktatásszociológia szűken vett határain.<br />
183
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
II. A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> és az oktatási rendszer<br />
A <strong>magyar</strong> oktatási rendszer elemzésekor a hangsúly az oktatási expanzió folyamatára,<br />
a diákok társadalmi hátterére, illetve a tanulásra vonatkozó tervekre<br />
helyeződik. A <strong>magyar</strong>országi adatok kapcsán kiemelt szerepet játszik a nyelvtudás<br />
elemzése – itt nyelvtudás és a nyelvvizsgák számának társadalmi mintázatai<br />
kerülnek bemutatásra (jelentős részben a nyelvvizsgák és a nyelvtudás<br />
segítségével képzett indexek segítségével). A nyelvtudás vizsgálata az elemzés<br />
során azért kerül előtérbe, mert annak mintázata szoros kapcsolatban van a<br />
társadalmi háttérrel, kihat az egyén oktatási karrierjére, alakítja a diplomához<br />
jutás arányait, a közeljövőben pedig a felsőoktatásba való bejutás szűrőjeként<br />
fog funkcionálini. A longitudinális elemzések korábban megkezdett sora (vö.<br />
Bocsi, 2015) nem minden esetben folytatható, hiszen a kérdésblokkok vagy a<br />
konkrét kérdések szövegei eltérhettek a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> különböző<br />
stációi során. 1<br />
Az oktatási helyzetkép elméleti hátterének kiindulópontja az oktatási expanzió,<br />
amely a <strong>magyar</strong> középfokú oktatást az 1970-es években érte el, a felsőfokot<br />
pedig az ezredforduló környékén. Jelenleg a szakirodalom már a felsőoktatás<br />
expanziójának stagnálásával foglalkozik (Híves – Kozma, 2014), amely egyrészt<br />
demográfiai okokkal <strong>magyar</strong>ázható, másrészt oktatáspolitikai változások is szerepet<br />
játszottak benne, s leginkább a levelező képzésben résztvevők arányát/<br />
számát metszette vissza. Az egyenlőtlenségek és a mobilitási esélyek a bolognai<br />
rendszerű felsőoktatban új választóvonalakat vonnak (Hrubos – Veroszta, 2016),<br />
s a diverzifikáció a karok/intézmények státuszának eltéréseit növelik.<br />
A <strong>magyar</strong>országi oktatásszociológiai elemzések gyakran elemzett területe az<br />
iskolai eredményesség erős társadalmi beágyazottsága (Szemerszki, 2015), amely<br />
a rendszerváltás után kiformálódó közoktatási rendszer szerkezeti és fenntartói<br />
eltéréseivel is kapcsolatban áll. A családi háttér hatása mellett az iskolai klíma<br />
is hatással van eredményességre. Az intézmények választása mögött azonban<br />
gyakran a különböző társadalmi hátterű szülők eltérő beiskolázási stratégiái állnak,<br />
bár az iskolai klíma eredményességre gyakorolt hatása ettől függetlenül is<br />
kimutatható. Ennek mértékéről azonban a szakirodalomban megoszlanak a vélemények<br />
(Bacskai, 2015). (A <strong>magyar</strong> közoktatás szerkezeti eltéréseinek és a társadalmi<br />
rétegek újratermelődésének kapcsolatáról az oktatástörténet is szolgáltat<br />
adatokat, például Nagy, 2012). Az eredményesség társadalmi és intézményi be-<br />
1 A kérdések megváltozása miatt nem kerül sor például a roma <strong>fiatalok</strong> oktatási helyzetének felvázolására.<br />
Míg a 2012-es adatbázisban roma etnikai identitásról kellett nyilatkozniuk a <strong>fiatalok</strong>nak, 2016-ban ez<br />
nemzeti identitásra változott. A magukat romának (is) valló <strong>fiatalok</strong> aránya a 2016-os kutatás mintájában<br />
körülbelül a felére esett vissza. Ennek oka természetesen a többség-kisebbség viszony is lehet, de jelen<br />
esetben látni kell, hogy ezt a csökkenést a demográfiai trendek nem indokolják, s minden bizonnyal az<br />
eltérő kérdésfeltevés is alakította a válaszokat.<br />
184
Bocsi Veronika<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
ágyazottsága a felsőoktatásban is kutatható (vö. Pusztai – Kovács, 2015). A <strong>magyar</strong><br />
oktatási rendszer egészére a szelektivitás jellemző (Csapó et al., 2009), azaz<br />
az eltérő háttérrel bíró gyermekek legtöbbször eltérő iskolatípusokban tanulnak<br />
tovább, s az iskolatípusok közötti tanulói teljesítménykülönbségek jelentősek. A<br />
tanulmányi pályák későbbi korrekciója, az intézmények közötti váltás nehézkes,<br />
ami egymástól eltávolítja a különböző társadalmi rétegek iskolai karrierjeit.<br />
Az elemzés egy fontos szálát éppen ezért a középfokú képzés iskolatípusai közötti<br />
eltérések adják. A középfokú szakképzés rendszerének két évvel ezelőtti<br />
átalakítása egyrészt a különböző, szakképzést vagy azt is adó intézmények választottságára<br />
hathat, másrészt az új rendszerben végzők felsőoktatási kimenetét<br />
alakíthatja.<br />
Az elemzések fontos társadalmi háttérváltozóját a szegénységi és mobilitási<br />
adatok képezik, hiszen az iskolázottság és a társadalmi státusz szorosan öszszefonódik,<br />
s az iskola társadalmi mobilitást eredményező volta csak így értelmezhető.<br />
A relatív szegénységi küszöb alatt élők aránya 2011-ben komolyabb<br />
mértékben kezdett emelkedni, majd az utóbbi két évben ezek a megemelkedett<br />
értékek enyhe csökkenést mutattak (I1, I2). Talán fontosabbak azonban azok a<br />
mobilitási adatok, amelyek a <strong>magyar</strong> társadalom bezáródására utalnak – erre<br />
mind uniós kutatások (Eurofound, 2017), mind pedig hazai kutatók felhívják a<br />
figyelmet (Csepeli, 2016).<br />
Az elemzés első lépése a tanulók arányára és a legidősebb kohorsz befejezett<br />
legmagasabb iskolai végzettségére fókuszál. Fontos elmozdulás, hogy<br />
a 15–29 éves korosztály esetében az iskolarendszerű képzésben résztvevők<br />
aránya 2012-höz képest csökkenő értéket mutat (2012 – 42 százalék, 2016 –<br />
37 százalék). A <strong>fiatalok</strong> ezzel párhuzamosan nagyobb arányban jelennek meg<br />
a munkaerőpiacon. A legmagasabb befejezett iskolai végzettség mutatóját a<br />
25–29 éves korosztályra lebontva az 1. táblázat szemlélteti a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong><br />
két utolsó hullámára (2012-es, 2016-os) vonatkoztatva. Az alacsony<br />
iskolai végzettségűek aránya csökkent, azonban az alapfokú végzettségűek<br />
még mindig a populáció körülbelül tizedét jelentik (a tankötelezettség jelenlegi<br />
16 éves szintje mellett). Az érettségit adó szakképzések befejezett aránya csökkent,<br />
s körülbelül hat százakkal bővült a diplomások populációja. A tudományos<br />
fokozattal bírók aránya megnégyszereződött. 2 A nemzetközi statisztikák<br />
arra mutatnak rá, hogy a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> (20–24 éves korosztály) az ISCED 3<br />
szintet az uniós átlaghoz hasonlóan teljesítik (83 százalékos arányban), a minimum<br />
ISCED 5 szintet teljesítők aránya azonban elmarad az európai átlagtól a<br />
2 A doktori képzésben résztvevők „expanziója” az ezredforduló környékén zajlott le. A képzésben résztvevők<br />
száma 2010 óta tartósan 7000 fő felett van (I3), ugyanakkor a lemorzsolódás (a képzés fokozat nélküli lezárása)<br />
aránya magas (Fináncz, 2008). A doktori képzések rendszerét az elmúlt években átalakították, ami<br />
minden bizonnyal kihat a sikeresen végzők arányára is.<br />
185
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
30–34 éves populációt vizsgálva. (I4) A korai iskolaelhagyás százalékos aránya<br />
<strong>Magyar</strong>országon uniós átlag feletti (I5), ráadásul ennek mértéke 2011 és 2016<br />
között emelkedett.<br />
2012 2016<br />
kevesebb mint 8 osztály 1 0,4<br />
8 általános 10 9<br />
szakmunkásképző, szakiskola 23 25<br />
szakközépiskolai érettségi, középfokú technikum 24 19<br />
gimnáziumi érettségi 12 12<br />
érettségire épülő szakképesítő bizonyítvány 8 8<br />
felsőfokú (akkreditált is) szakképesítő bizonyítvány<br />
(csak 1998 után szerezhető)<br />
5 3<br />
főiskolai szintű osztatlan képzésben szerzett<br />
diploma (régi főiskolai diploma)<br />
11 10<br />
egyetemi szintű osztatlan képzésben szerzett<br />
diploma (régi egyetemi diploma)<br />
4 5<br />
alapképzés BA (BSc) 3 6<br />
mesterképzés MA (MSc) 0,9 3<br />
diplomások összesen 18 24<br />
tudományos fokozat (PhD; DLA) 0,1 0,4<br />
1. táblázat: A 25–29 éves alminta legmagasabb befejezett iskolai végzettsége<br />
2012-ben és 2016-ban<br />
(Mi az Ön legmagasabb befejezett iskolai végzettsége?)<br />
(N 2012<br />
= 2718; N 2016<br />
= 2906; százalékos megoszlás)<br />
A befejezett iskolai végzettség szintjének regionális eltérései is jelentősek. Legalacsonyabb<br />
mutatókkal Észak-<strong>Magyar</strong>ország rendelkezik, ahol a 24–29 évesek<br />
több mint 50 százaléka az érettségiig sem jut el (Közép-<strong>Magyar</strong>országon ez az<br />
arány a 24 százalékot sem éri el), s 23 százalékuk maximum alapfokú végzettséggel<br />
rendelkezik. A minimum ISCED 5 szintű végzettség esetében is ez a két<br />
régió mutatja fel a szélső értékeket: Közép-<strong>Magyar</strong>országon legalább alapszakos<br />
diplomával bír a <strong>fiatalok</strong> 30 százaléka, míg Észak-<strong>Magyar</strong>országon ez az arány<br />
mindössze 17 százalék.<br />
Ha a jelenleg középfokon tanulókat vizsgáljuk meg, akkor a három iskolatípus<br />
közül a gimnazisták aránya és száma a legmagasabb, akiket az érettségit adó<br />
szakképzésben résztvevők, majd az érettségit nem adó szakképzésben résztvevők<br />
követnek (777, 531 és 310 fő). A középfokú szakképzés rendszerét felmenő<br />
rendszerben a 2016-os évben alakították át, így ennek a lehetséges hatásai<br />
(például az iskolatípusok arányai, érettségit adó szakképző intézményekből a<br />
felsőoktatásba lépők aránya) csak a kutatás következő hullámával lesznek vizs-<br />
186
Bocsi Veronika<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
gálhatók. Az iskolatípusok közötti szocio-kulturális különbségek erőteljesnek mutatkoznak,<br />
s ez mind a szülők iskolai végzettségében, mind pedig a szubjektív<br />
anyagi helyzetnek a mutatójában tükröződik (1. és 2. ábra).<br />
gimnázium<br />
5 31 37 21 5<br />
érettségit is adó<br />
szakképzés<br />
érettségit nem<br />
adó szakképzés<br />
8 43 37 7 5<br />
31 49 12 2 6<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
legfeljebb 8 osztály<br />
szakmunkásképző<br />
érettségi<br />
diploma<br />
NT/NV<br />
1. ábra: Az apa iskolai végzettsége a különböző középfokú oktatási intézményekben<br />
(Mi (volt) az édesapja/nevelőapja legmagasabb befejezett iskolai végzettsége, amikor Ön 14 éves volt?)<br />
(N 2016<br />
= 310; 532; 777; százalékos megoszlás)<br />
Az első ábráról leolvasható, hogy az érettségit nem adó szakképzésben a diplomás<br />
apával bíró <strong>fiatalok</strong> aránya mindössze két százalék. Ezek az arányok a 2012-<br />
es adatokhoz képest pár tizedes eltéréseket mutatnak, ami arra utal, hogy 2012<br />
és 2016 között a diplomás szülők nem változtattak a gyermekeik beiskolázási<br />
stratégiáján, s leginkább a gimnáziumokat célozták meg a középfokon történő<br />
továbbtanulás kimeneteként. 3 A gimnáziumba járó <strong>fiatalok</strong> családi könyvállománya<br />
(hagyományos könyvek) közel két és félszerese az érettségit nem adó<br />
intézményekbe járókénak (105, 167 és 239 darab), ami a kulturális tőke eltérő<br />
mintázataira utal.<br />
Az egyes iskolatípusok társadalmi háttere azonban nem csupán a kulturális<br />
tőke mutatóival, hanem az anyagi helyzettel is leírható. A kapott adatok alapján<br />
egyértelmű, hogy a szubjektív anyagi helyzet is markáns különbségeket mutat.<br />
Láthatjuk, hogy a „nélkülözések között élők” szűk csoportja szinte csak az érettségit<br />
nem adó szakképző intézményekre korlátozódik. A szubjektív anyagi helyzet<br />
mintázatai 2012 óta némiképp javultak: az akkori szakiskolákban a tanulók<br />
39 százaléka a két legalsóbb kategóriába sorolta a családját. Hasonló, de a 10<br />
százalékot el nem érő javulás lesz jellemző az érettségit nem adó szakképző<br />
iskolákban is.<br />
A nappali tagozatos hallgatók létszáma <strong>Magyar</strong>országon a 2008/2009-es tanévben<br />
volt a legmagasabb (I3) 242 925 fővel. Azóta jelentős csökkenés volt tapasztalható<br />
(2016/17-ben 205 560 fő volt a nappali tagozaton tanulók létszáma),<br />
ami csak részben adódott a kohorszok létszámának csökkenéséből. A felsőoktatás<br />
expanziója az oktatók számát eközben változatlanul hagyta. A felsőoktatás<br />
3 2012-ben a diplomás apák aránya a szakiskolákban 2, míg a szakközépiskolákban 6 százalék volt.<br />
187
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
gimnázium<br />
11 56 29 3<br />
érettségit is adó<br />
szakképzés<br />
érettségit nem<br />
adó szakképzés<br />
8 48 38 6<br />
4 28 44 22 3<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
gondok nélkül élnek<br />
beosztással jól kijönnek<br />
hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak vagy<br />
éppen hogy kijönnek a jövedelmükből<br />
nélkülözések között élnek<br />
2. ábra: A szubjektív anyagi helyzet megítélése a különböző típusú oktatási intézményekben<br />
tanulók körében<br />
(Összességében hogy érzi, Önök anyagilag...?)<br />
(N 2016<br />
= 277; 494; 671; százalékos megoszlás)<br />
működhet az ifjúsági életszakasz során egyfajta parkolópályaként, ez a trend<br />
azonban a munkaerő-piaci esélyek javulásával vagy bizonyos oktatáspolitikai<br />
döntések eredményeképpen gyengülhet. A bekerülési feltételek átalakítása vagy<br />
a <strong>fiatalok</strong> szakképzés felé való „terelése” a hallgatók arányait csökkentheti. Mindeközben<br />
az ISCED 5–8. szinten befejezett végzettséggel bírók aránya a fiatal<br />
korosztályokban elmarad az uniós átlagtól (I4).<br />
A nappali tagozatos hallgatók szociokulturális összetételét sok tényező alakítja.<br />
A felsőoktatás iránti igény bővülése, a hallgatói létszám emelkedése (amit az<br />
oktatáspolitika is alakít), de a demográfiai trendek (kohorszok létszámai, szülők<br />
generációjának iskolai végzettsége) is formálják azt, hogy a leendő diplomások<br />
milyen társadalmi csoportokból érkeznek. A intézmények, karok és szakok közötti<br />
presztízskülönbségek összefonódnak a képzések nyújtotta mobilitási ívekkel<br />
és a diploma státuszgeneráló szerepével, így a képzési területek társadalmi<br />
háttere eleve eltérő. Fontos mutató ebből a szempontból az elsőgenerációs<br />
értelmiségiek aránya, ami kapcsolatban van a felsőoktatás elérhetőségével és<br />
nyitottságával, és hatással van a jövőbeni értelmiség társadalmi összetételére is.<br />
Ahogy azt korábban említettem, a bolognai szisztéma a felsőoktatásban megfogható<br />
egyenlőtlenségek egy újabb dimenzióját képes generálni, ami az egyes<br />
képzési szintek közötti eltérésekben is megnyilvánul (alapképzés, mesterképzés,<br />
osztatlan képzések).<br />
A nappali tagozatos hallgatók aránya a minta egészében a 2012-es 9,5 százalékról<br />
9,7 százalékra nőtt, ami gyakorlatilag stagnálást jelez a 15–29 év közötti<br />
korosztályban. 4 A hallgatói bázis szociokulturális összetétele azonban a populáció<br />
kisebb fokú, de azért kitapintható záródására utal: míg 2012-ben a nem<br />
4 A mintán belül a levelező tagozatosok aránya (esti, levelező, távoktatás és egyéb képzések összesen) gyakorlatilag<br />
alig változott: az érték a 2012-es 1,28 százalékról 2016-ra 1,15 százalékra csökkent.<br />
188
Bocsi Veronika<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
diplomás apák aránya 64 százalék, 2016-ban pedig 59 százalék volt (miközben<br />
a szülők iskolai végzettsége a két vizsgálat között emelkedett). 5 Ez a bezáródás<br />
egybecseng Hegedűs (2016) azon kutatási eredményével, hogy a hallgatói populációban<br />
a hátrányos helyzetűek aránya csökkenő trendet mutat a 2010-es<br />
évek közepén. A képzési szintek szociokulturális különbségei is megragadhatók.<br />
A falusiak aránya az alapképzéses hallgatók között körülbelül a duplája a mester<br />
tagozaton tanuló falusiak arányának (26 és 12 százalék), és a családi könyvállomány<br />
nagyságában is az alapképzéses hallgatók adják a legalacsonyabb átlagot.<br />
Változott a nemek aránya is: a nappali tagozatos diákok között a férfiak aránya<br />
44 százalékról 49 százalékra nőtt. A nemek arányainak változásai a tudományterületek<br />
mögött rejlő oktatáspolitikai prioritásokkal is kapcsolatban lehetnek.<br />
Korábbi elemzésemben a továbbtanulási szándékok longitudinális áttekintésekor<br />
a tanulástól való eltávolodást mutattam ki, mivel a biztosan továbbtanulni<br />
szándékozók aránya 2012-re körülbelül 20 százalékkal csökkent (50 százalékról<br />
31 százalékra). A biztosan továbbtanulni akarók 2016-os adatokkal bővített arányait<br />
a 3. ábra mutatja be. Az ábra arra utal, hogy a life long learning irányába<br />
történő elmozdulás nem tapasztalható, a tanulási szándékok messze elmaradnak<br />
a korábbi (2004, 2008) évek szándékaitól. 6 Összességében annyit mondhatunk,<br />
hogy a <strong>fiatalok</strong> tervezett életpályája eltávolodik az oktatási intézmények<br />
világától.<br />
60%<br />
51<br />
50<br />
40%<br />
31 31<br />
20%<br />
0%<br />
2004 2008 2012 2016<br />
3. ábra: A biztosan továbbtanulni akarók százalékos aránya<br />
(Szeretne-e továbbtanulni, tanfolyamot végezni, tanulni még valamit?)<br />
(N 2004<br />
= 8000; N 2008<br />
= 8000; N 2012<br />
= 8000; N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
5 Hasonló, 4 százalék körüli eltérés mutatható ki az édesanyák esetében is.<br />
6 A korábbi elemzésben (Bocsi, 2015) a konkrét továbbtanulási terveket is tudtuk elemezni, ezt a 2016-os lekérdezés<br />
kérdőíve nem tette lehetővé.<br />
189
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
A határon belüli <strong>fiatalok</strong> oktatási helyzetképének összefoglalásaként kijelenthető,<br />
hogy az iskolai végzettség emelkedett, s a nyolc általánost el nem végzők<br />
aránya a 25–29 éves korosztályban pedig egy százalék alá esett. Nőtt a diplomások<br />
aránya is. Nem változtak azonban az oktatási karrierek és a társadalmi újratermelődés<br />
mintázatai, és az iskolatípusonkénti, illetve a háttérváltozók szerinti<br />
különbségek továbbra is jelentősek. A továbbtanulás mint tervezett életesemény<br />
választottsága sem mozdult el a 2012-es, mélypontot jelentő értékétől.<br />
A nyelvtudás mintázatai a határon belül<br />
Az oktatásszociológia kapcsán már utaltam arra, hogy a tőkeelméletek segítségével<br />
az intézményeknek a pótló vagy az egyenlőtlenségeket erősítő jellegzetességei<br />
szemléletesen írhatók le. A nyelvtudás ebből a szempontból egyfajta<br />
„nyelvi tőkeként” fogható fel (Gábor, 2013; Kiss, 2009). A nyelvtudás szintje<br />
és mintázatai alapvetően formálják a <strong>fiatalok</strong> életpályáját, esélyeket biztosíthatnak<br />
vagy felfelé vezető utakat vághatnak el. A nyelvtudás megszerzésének<br />
legfontosabb színtereit a formális intézmények, az árnyékoktatás, illetve az<br />
önképzés jelentik. Az árnyékoktatás egyfajta pótló és korrekciós funkciójára a<br />
szakirodalom is felhívja a figyelmet (Gordon Győri, 2008; Réti, 2009). A nyelvtanítás<br />
közoktatásbeli hiányosságainak pótlására kiépülő rendszer a nyelvvizsgákra<br />
való felkészülés gyakori útvonala – ugyanakkor mindez a család anyagi<br />
tőkéjének a függvénye is.<br />
A <strong>fiatalok</strong>, és azon belül a hallgatók nyelvtudására számos hazai és nemzetközi<br />
kutatás irányul, és az elemzések egyik fő irányát a szociális háttérváltozók<br />
hatásai jelentik. (A nemzetközi szakirodalom egyik fő csapásiránya<br />
az idegennyelv-tudás kapcsán a bevándorló <strong>fiatalok</strong> nyelvtudása és az iskolai<br />
eredményesség közötti kapcsolat.). A középfokú nyelvvizsga megléte jelenleg<br />
pluszpontokat jelent a felsőoktatásba való bekerüléskor, 2020-tól azonban a<br />
bemeneti követelmények egyike lesz, ami szűkítheti az alacsonyabb státuszú<br />
képzésekre jelentkezők számát. Jelenleg a nyelvvizsgák hiánya miatt a diplomájukhoz<br />
nem jutó abszolvált hallgatók aránya is jelentős. A kéttannyelvű<br />
gimnáziumok szociokulturális összetétele kedvezőbb a normál, négyosztályos<br />
gimnáziumi képzések tanulói bázisánál – az ilyen intézményekből kikerülő<br />
diákok felsőoktatási esélyei pedig jóval magasabbak.<br />
Az elemzések a <strong>magyar</strong> lakosság és a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> uniós összehasonlításban<br />
csekélyebb nyelvtudását (akár nyelvvizsgákkal, akár a nyelvtudás megítélésével<br />
mérve) emelik ki. Az Eurostat számításai szerint 2011-ben a <strong>magyar</strong><br />
felnőtt lakosság 63,2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyetlen idegen nyelvet<br />
sem beszél (I6), míg 2017-ben az EU-ban ISCED 2 szinten <strong>Magyar</strong>országon<br />
190
Bocsi Veronika<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
volt a legalacsonyabb a formális keretek között két idegen nyelvet tanulók aránya<br />
(6 százalék – I7). A nyelvtudás hiányosságainak okai rendkívül összetettek.<br />
A legfontosabb okok ugyanakkor Nikolov (2011) szerint a közoktatásban keresendők,<br />
de nem a nyelvórák alacsony száma a fő <strong>magyar</strong>ázata az elégtelen<br />
idegennyelv-tudásnak. Jelen tanulmány a nyelvismeret főbb mintázatait<br />
igyekszik feltárni, és a nyelvtudás, illetve nyelvvizsgák indexének segítségével<br />
a nyelvtudás társadalmi beágyazottságát szeretné elemezni.<br />
A <strong>fiatalok</strong> által alapfokon leginkább beszélt nyelv 2016-ban az angol (61 százalék),<br />
amelyet a német (31 százalék) követ. A többi nyelv ismerete elenyésző,<br />
s mind négy százalék alatti értéket mutat. Ha a legalább alapfokú nyelvtudást<br />
a kutatásokban felsorolt nyelvek segítségével (és minden legalább alapszinten<br />
beszélt nyelvhez egyes értéket kapcsolva) indexet készítünk, annak átlaga a<br />
2012-es kutatásban 0,83 lesz. Ebben az évben a <strong>fiatalok</strong> 41 százaléka arról<br />
számolt be, hogy egyetlen nyelvet sem beszél alapfokon. 2016-ban a nyelvtudás<br />
hasonlóképpen számított indexének átlaga 1,04-re emelkedik. A <strong>fiatalok</strong><br />
27 százaléka egyetlen egy idegen nyelvet sem beszél alapszinten – ez<br />
az arány csökkenést mutat, azonban annak fényében elgondolkoztató ez az<br />
érték, hogy a formális oktatás keretei között ezek a <strong>fiatalok</strong> éveken keresztül<br />
tanultak legalább egy idegen nyelvet (4. ábra). 7<br />
100%<br />
80%<br />
21<br />
27<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
39<br />
41<br />
45<br />
27<br />
0%<br />
2012 2016<br />
nem beszél nyelveket egy nyelvet beszél több nyelvet beszél<br />
4. ábra: Az idegen nyelvet legalább alapszinten beszélők aránya<br />
(Milyen szinten beszéli ezt a nyelvet?)<br />
(N 2012<br />
= 8000; N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Ez mindenképpen pozitív változásnak tekinthető. A képet azonban tovább<br />
árnyalja, hogy a kutatás két hulláma közötti négy évben mely társadalmi csoportok<br />
tudták a <strong>fiatalok</strong> nyelvi tőkéjét nagyobb mértékben növelni. Az apa<br />
7 A nyelvtudás regionális eltérései is kimutathatók. Az index átlaga Észak-<strong>Magyar</strong>országon a legalacsonyabb<br />
(0,76), míg a legmagasabb érték a Nyugat-Dunántúli régióhoz kapcsolható (1,19). Érdekes tény, hogy a nyelvtudás<br />
területén Közép-<strong>Magyar</strong>ország értéke az országos átlaghoz hasonló – a dunántúli területek, illetve Dél-<br />
Alföld indexértéke is magasabb (ANOVA-teszt, p ≤ 0,001)<br />
191
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
iskolai végzettségét mind a két adatbázisban négyértékű független változóként<br />
használam fel (legfeljebb alapfokú végzettség, szakmunkásképző, érettségi,<br />
diploma). Az apa iskolai végzettsége a <strong>fiatalok</strong> nyelvtudásának indexét mind a<br />
két adatbázisban szignifikánsan <strong>magyar</strong>ázta (ANOVA-teszt, p ≤ 0,001 mindkét<br />
esetben). Az apa iskolai végzettsége szerinti csoportok indexértékeit az 5. ábra<br />
mutatja be. Az ábráról leolvasható, hogy 2012-höz képest minden csoportban<br />
nőtt a nyelvtudás indexe, azonban ennek a növekedésnek a mértéke eltérő.<br />
Úgy tűnik, hogy a nyelvi tőke felhalmozását a diplomás apák gyermekei valósították<br />
meg a legsikeresebben. A 2016-os lekérdezés sajnos nem tartalmazott<br />
olyan kérdést, ami a nyelvtanulás színtereit mérte fel, így arra a kérdésre nem<br />
kaptunk választ, hogy a megszerzett nyelvtudásban milyen szerepe volt az árnyékoktatás<br />
és a nem iskolai keretek szegmensének – mindennek a társadalmi<br />
mintázatai tehát rejtve maradnak előttünk. 8<br />
2,0<br />
1,6<br />
1,6<br />
1,2<br />
0,8<br />
0,8<br />
0,9<br />
1,0<br />
1,2<br />
1,1<br />
0,4<br />
0,4<br />
0,4<br />
0,0<br />
* (p ≤ 0,001)<br />
alapfok szakmunkásképző érettségi diploma<br />
2012 2016<br />
5. ábra: A <strong>fiatalok</strong> nyelvtudásának indexátlaga az apa iskolai végzettsége szerint<br />
2012-ben (**) és 2016-ban (**)<br />
(N 2012<br />
= 8000; N 2016<br />
= 8000)<br />
Az önbevalláson alapuló nyelvtudás és a nyelvvizsgák száma a nyelvtudás<br />
eltérő területeit mérik (vö. Nikolov, 2011). Ugyanakkor a felsőoktatásba való<br />
belépéskor, a diplomához jutáskor, illetve gyakran a munkaerőpiacon is a<br />
nyelvvizsga az, ami egyfajta szűrőként funkcionál, miközben a nyelvvizsga<br />
birtoklása és a használható nyelvtudás nem egymást lefedő kategóriák. Az<br />
elemzés további részében a nyelvvizsgák számára és az abból készített indexre<br />
8 A nyelvtudás indexét ettől eltérő módon, az egyes nyelvek ismeretének értékeivel is kialakítottam (indexértékek:<br />
1 – alapfok, 2 – középfok, 3 – felsőfok, 4 – anyanyelvi szint). A 2016-os adatbázisban ennek az átlaga 1,72<br />
volt, azaz a középszintű ismeret alatt marad a minta egészének átlaga. Az így képzett indexet is formálták a<br />
törzsszövegben elemzett változók: az apa iskolai végzettsége és a középiskola típusa.<br />
192
Bocsi Veronika<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
koncentrálunk. A 2016-os lekérdezésben az egyes nyelvek vonatkozásában<br />
a megszerzett nyelvvizsgák szintjére és típusára nem kérdeztek rá, csak arra,<br />
hogy a megkérdezett rendelkezik-e nyelvvizsgával az adott nyelvből. Az előző<br />
logikát követve az egyes nyelvekből szintén indexet készítettem, ahol a<br />
nyelvvizsga birtoklása egyes értékkel került be az indexbe. Az index értéke a<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> 69 százalékánál vesz fel nullás értéket, azaz bő kétharmaduk<br />
semmilyen nyelvvizsgával nem rendelkezik. Egy nyelvvizsgával 22 százalék,<br />
legalább kettővel pedig 9 százalék bír. A minta átlaga 0,41. A nyelvvizsgák<br />
indexét az apa iskolai végzettsége <strong>magyar</strong>ázta (ANOVA-teszt, p ≤ 0,001),<br />
a kapcsolat lineáris irányú. Ha a nyelvtudás és nyelvvizsgák indexét az apa<br />
végzettsége szerint egymás mellé helyezem, látható, hogy a nyelvtudás tanúsítvánnyal<br />
történő elismerésére való törekvés a magasabb szülői végzettség<br />
esetében jellemzőbb (6. ábra). A legfeljebb nyolc osztályt végzett szülők gyermekei<br />
esetében a nyelvvizsga index átlaga mindössze 0,05 volt. 9<br />
2,0<br />
1,6<br />
1,6<br />
1,2<br />
0,9<br />
1,2<br />
1,0<br />
0,8<br />
0,6<br />
0,4<br />
0,4<br />
0,3<br />
0,1<br />
0,0<br />
legfeljebb 8 osztály szakmunkásképző érettségi diploma<br />
nyelvtudás indexe<br />
nyelvvizsga indexe<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001)<br />
6. ábra: A nyelvtudás- (**) és a nyelvvizsgák indexének átlaga (**) az apa végzettsége szerint<br />
(N 2016<br />
= 1263; 3058; 2278; 1001)<br />
Korábban is utaltam rá, hogy a nyelvtudás szintjét leginkább a közoktatásban<br />
alkalmazott módszerek határozzák meg, s azt is látni kell, hogy az egyes iskolatípusokban<br />
a nyelvórák száma és a tanított nyelvek száma is eltér. Természetesen<br />
az egyes iskolatípusok társadalmi háttere is eltérő. A kilencedik ábra az<br />
általam képzett index iskolatípusonkénti eltéréseit tartalmazza. Látható, hogy<br />
9 A nyelvvizsgákkal mért nyelvtudás két szélső pólusát a régiók összehasonlításakor Észak-<strong>Magyar</strong>ország (1,11)<br />
és a Nyugat-Dunántúl képezi (2,11). Közép-<strong>Magyar</strong>ország értéke itt sem kiugró, a Nyugat-Dunántúli régión<br />
kívül a Dél-Alföld is megelőzi (ANOVA-teszt, p ≤ 0,00).<br />
193
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
a különbségek jelentősek, s az összefüggések rajzolata ebben az esetben is lineáris.<br />
A nyelvvizsgák számának eltérése élesebb az iskolatípusok között, mint<br />
az önbevalláson alapuló nyelvtudás esetében. A gimnáziumi hallgatók esetében<br />
tehát a nyelvtudás nyelvvizsgára való átváltása nagyobb valószínűséggel<br />
történik meg (7. ábra).<br />
1,6<br />
1,4<br />
1,2<br />
1,1<br />
0,8<br />
0,7<br />
0,4<br />
0,3<br />
0,0<br />
0,05<br />
érettségit nem adó<br />
szakképzés<br />
0,1<br />
érettségit adó<br />
szakképzés<br />
gimnázium<br />
nyelvtudás indexe<br />
nyelvvizsga indexe<br />
7. ábra: A nyelvtudás és a nyelvvizsga indexének átlaga iskolatípusonként<br />
(N 2016<br />
= 310; 532; 777)<br />
A nyelvvizsgák számának százalékos eloszlása hasonlóan nagy különbségeket<br />
mutat. 2016-ban az érettségit nem adó szakképző iskolákba járó <strong>fiatalok</strong><br />
97 százalékának semmilyen nyelvvizsgája nem volt – a 310 fős almintából 301<br />
fő esetében az index nullás értéket vett fel. Ez az arány a gimnazisták esetében<br />
84 százalékos.<br />
A nyelvtudás szintjét és mintázatait összefoglalva tehát azt mondható el,<br />
hogy a vizsgálat két hulláma között pozitív irányú elmozdulás látható, azonban<br />
a nyelvi tőke felhalmozásába a magasabban kvalifikált szülők gyermekei<br />
tudtak erőteljesebben bekapcsolódni. Itt történik meg nagyobb arányban a<br />
nyelvtudás nyelvvizsgára való átváltása is. Az elemzés középiskolák szerinti<br />
bontása pedig a nyelvtudás erőteljes intézményi eltéréseire mutatott rá.<br />
(Hogy ez az eltérés a szülők szociokulturális hátterével, vagy pedig intézményi<br />
tényezőkkel <strong>magyar</strong>ázható, azt a jövőben egy regressziós modell tudná<br />
tisztázni – jelen tanulmányunk terjedelmi keretei ezt az elemzést nem teszik<br />
lehetővé.)<br />
194
Bocsi Veronika<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
III. A határon túli <strong>magyar</strong>ság oktatási helyzetképe<br />
A határon túli <strong>magyar</strong>ság oktatásszociológiai elemzése során hasonló mutatókkal<br />
fogok dolgozni, ám longitudinális elemezéseket nem készítettem, hiszen a<br />
nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> korábbi adatbázisai nem tartalmaztak határon túli<br />
almintákat. A hangsúlyt az iskolai végzettség eltérései, az anyanyelvű oktatás<br />
mutatói és a továbbtanulás mérőszámai adják, illetve a nyelvtudás kapcsán a<br />
többségi nyelv ismeretét szeretnénk megvizsgálni. Az elemzés fókuszába az<br />
egyes határon túli területek összehasonlítása kerül.<br />
A kisebbségek helyzetének esetében az oktatás más színezetet és hangsúlyokat<br />
kap. Jelen esetben például nem csupán a mobilitást generáló tényezőként, vagy<br />
az egyenlőtlenségek fenntartásának vagy csökkentésének eszközeként beszélhetünk<br />
róla, hanem az asszimilációs folyamatok egyik fontos tényezőjeként is. Az<br />
anyanyelvi oktatás kiterjedt hálózata lassítja az asszimilációt, ugyanakkor a kisebbségben<br />
élőknek mérlegelniük kell, hogy az államnyelvű iskoláztatás milyen<br />
előnyökkel jár vagy járhat. Mindezt az oktatáspolitika is alakítja – az érettségi és<br />
a felvételi rendszerének bizonyos sajátosságai a kisebbségi diákokat az államnyelven<br />
való képzés felé orientálhatják. Papp Z. (2012a) hangsúlyozza, hogy az ehhez<br />
hasonló döntési szituációban lévő egyént „racionális, költséghatékonyságra<br />
törekvő” személynek kell elképzelni. Az államnyelven való tanulás és az eredményesség<br />
kapcsolata a kisebbséggel foglalkozó kutatások gyakori témája.<br />
Az anyanyelvű felsőoktatási hálózat kapcsán egyáltalán nem mindegy, hogy<br />
milyen képzések érhetők el. Gyakori jelenség, hogy bizonyos típusú képzések<br />
felülreprezentáltak a kisebbségi felsőoktatásban (sokszor a képzések infrastrukturális<br />
és anyagi vonzata miatt), s ezek csupán a munkaerőpiac bizonyos szegmenseibe<br />
vezetik el a hallgatókat (vö. Gábrity-Molnár, 2017). Esetleg bizonyos<br />
hallgatói csoportokat tudnak megszólítani – a humán képzések (tanító, óvodapedagógus)<br />
például a nőket. Az oktatásszociológia számára rendkívül érdekes kérdés,<br />
hogy az egyes oktatási döntéseknek milyen a szociális háttere – kik fogják<br />
például nagyobb arányban választani az államnyelvű közoktatást, s kik fognak<br />
dönteni nagyobb arányban az anyaországi diplomaszerzés mellett. Az államnyelvű<br />
oktatás eltérő kapcsolati beágyazottságot eredményezhet, ami az etnikailag<br />
vegyes networkök és a vegyes házasságok kialakulásának növeli meg az esélyét.<br />
A határon túli <strong>magyar</strong>ság felsőoktatási útvonalainak egy fontos csapásirányát az<br />
anyaországban való tanulás jelenti – ezek a hallgatók azonban a képzés végével<br />
egyáltalán nem biztos, hogy hazatérnek a szülőföldjükre. Az anyaországi felsőoktatásba<br />
való belépés mértéke a rendszerváltás után növekedett meg.<br />
Természetesen a kisebbségek földrajzi elhelyezkedése is formálja az anyanyelvű<br />
oktatás lehetőségeit. A szórványban élők számára az anyanyelvi oktatás le-<br />
195
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
hetőségei jóval korlátozottabbak, az ingázást vagy a kollégiumi lakhatást pedig<br />
a családok nem minden esetben tudják vagy akarják vállalni. Az asszimilációs<br />
folyamat gyorsulása vagy megtorpanása sok tényezőtől függ – ilyen például a<br />
többség-kisebbség viszony vagy a politikai és kulturális tényezők. Az azonban<br />
egyértelmű, hogy az asszimiláció gyorsulása az anyanyelvű oktatási hálózat<br />
helyzetét szűkíti.<br />
A határon túli <strong>magyar</strong> kisebbséggel foglalkozó kutatások az egyes földrajzi<br />
területekre fókuszálva árnyalt képét adják az oktatáshoz való viszonynak, kiemelve<br />
az egyes kisebbségi területek sajátosságait is (Gábrity-Molnár, 2017;<br />
Orosz, 2017; Veres, 2017; Szabó, 2013). Ezek összefoglalásának és áttekintésének<br />
jelen tanulmány nem biztosíthat helyet. Közös vonásként kiemelhető<br />
azonban, hogy az egyes oktatási szinteken anyanyelven tanulók száma folyamatosan<br />
csökken. Ezen kívül megfigyelhető a „telítettség” jelenségköre is,<br />
hiszen a demográfiai csökkenés mellett a fiatalabb kohorszok irányába mozdulva<br />
egyre nagyobb százalékban <strong>magyar</strong> nyelven tanulnak a gyermekek és<br />
a <strong>fiatalok</strong> (Papp Z., 2012a). Papp Z. (2012a) írja le azt a fontos jelenséget is,<br />
amikor is az asszimiláció során az adott kisebbség iskolai végzettsége egyre<br />
magasabb lesz. Az asszimiláció a társadalom alsóbb rétegeiben előrehaladottabb,<br />
s a kisebbségi értelmiség esetében lassabb. Az a jelenség is ismeretes,<br />
hogy a határon túl élő <strong>magyar</strong> identitású és nyelvű romák aránya emelkedik az<br />
anyanyelvű oktatási intézményekben (Papp Z., 2012b).<br />
A határon túli <strong>fiatalok</strong> oktatási helyzetképét a következő statisztikákra építettem<br />
fel: megvizsgáltam a tanulók arányát a minták egészében, a 25–29<br />
éves korosztály legmagasabb iskolai végzettségét, a nappali tagozaton tanulók<br />
arányát, a továbbtanulási hajlandóságot, a külföldi tanulási tapasztalatokat és<br />
terveket, illetve az iskoláztatás nyelvét az egyes iskolai szinteken. A nyelvtudás<br />
kapcsán a tanulmány terjedelmi keretei miatt az elemzés homlokterébe<br />
az államnyelv ismerete, illetve ennek szintje került. A hangsúlyt jelen fejezet<br />
esetében az egyes földrajzi egységek összehasonlítására helyezem.<br />
A <strong>fiatalok</strong> fő tevékenységét a 8. ábra foglalja össze. Az ábráról leolvasható,<br />
hogy a Sánta (2017) által leírt NEET-jelenség 10 a határon belül a legjellemzőbb,<br />
míg a fő tevékenységként tanulók aránya az erdélyi almintában a legmagasabb,<br />
a Felvidéken pedig a legalacsonyabb. A tanulók aránya egyedül Erdélyben magasabb<br />
a dolgozók arányánál.<br />
A befejezett iskolai végzettség esetében az eltérő képzési struktúrák miatt a<br />
négyfokozattal felmért változót használtam a 25–29 éves kohorsz esetében. A<br />
kapott adatok alapján ismét idézhető Papp Z. (2012a) azon gondolatmenete,<br />
amely szerint a kisebbségek iskolai végzettsége egyre magasabb lesz, ami a<br />
10 nEET: not in employment, education or training.<br />
196
Bocsi Veronika<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
100%<br />
12<br />
4<br />
6<br />
2<br />
11<br />
1<br />
7<br />
1<br />
8<br />
80%<br />
60%<br />
50<br />
42<br />
54<br />
53<br />
52<br />
40%<br />
20%<br />
37<br />
48<br />
33<br />
39<br />
39<br />
0%<br />
<strong>magyar</strong>országi<br />
minta<br />
tanul, részt vesz<br />
valamilyen képzésben<br />
Erdély Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
dolgozik egyik sem NT/NV<br />
8. ábra: Fiatalok fő tevékenysége <strong>Magyar</strong>országon és a határon túli mintákban<br />
(Ön jelenleg fő tevékenységét tekintve…?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
diplomások megnövekedett arányát eredményezi. Látható, hogy a határon túli<br />
<strong>magyar</strong> lakosság életpályája sokkal inkább vezet a felsőoktatás irányába – különösen<br />
magas a diplomások aránya a Vajdaságban és Erdélyben. A középfokú<br />
intézmények választásakor (érettségi vagy szakképzés) ugyanakkor az anyanyelven<br />
elérhető intézmények kínálata is alakítja a döntéseket. Ha az anyanyelvi<br />
képzések inkább az érettségi felé vezetnek, akkor onnan a felsőoktatás<br />
irányába is nagyobb eséllyel mozdulnak a <strong>fiatalok</strong>. A csupán alapfokú végzettséget<br />
szerzők aránya Erdélyben a legmagasabb, a korai iskolaelhagyás tehát a<br />
romániai <strong>magyar</strong>ság körében jelenti a legnagyobb problémát (9. ábra).<br />
100%<br />
2<br />
80%<br />
24<br />
42<br />
34<br />
51<br />
29<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
41<br />
25<br />
10<br />
<strong>magyar</strong>országi<br />
minta<br />
31<br />
11<br />
21<br />
15<br />
14<br />
7<br />
10<br />
3<br />
6<br />
Erdély Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
alapfokú végzettség szakmunkásképző érettségi diploma NT/NV<br />
9. ábra: A 25–29 évesek legmagasabb befejezett iskolai végzettsége <strong>Magyar</strong>országon<br />
és a határon túli mintákban<br />
(Mi az Ön legmagasabb befejezett iskolai végzettsége?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
37<br />
35<br />
51<br />
197
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
A nappali tagozatos hallgatók aránya a <strong>magyar</strong>országi minta egészében 10 százalékos<br />
értéket mutatott. A határon túli <strong>magyar</strong> felsőoktatási hálózat a rendszerváltás<br />
után komoly fejlődési ívet produkált, ám az intézményekkel való ellátottság,<br />
az elérhető szakok és képzések mintázatai változatos képet mutatnak. A<br />
felsőoktatás expanziójának felfutásában a térség egyes országai között eltérések<br />
tapasztalhatók – Romániában és <strong>Magyar</strong>országon ez a változás a 90-es évek<br />
derekán már elindult, míg más országokban a hallgatók arányának emelkedése<br />
ekkor még nem volt megfigyelhető (Kozma, 2000). Az erdélyi almintában a nappali<br />
tagozatos hallgatók aránya 19, Felvidéken 11, a Vajdaságban 17, <strong>Kárpát</strong>alján<br />
pedig 11 százalék. Ezek az arányok minden esetben magasabbak a <strong>magyar</strong>országi<br />
minta átlagánál, ahol a hallgatók aránya 2008 és 2012 között jelentős<br />
mértékben csökkent.<br />
A megkérdezett <strong>fiatalok</strong> oktatási karrierjei eltérő mértékben vezettek más országok<br />
irányába. Azoknak az aránya, akik tanultak már más országban, a szerbiai<br />
<strong>magyar</strong>ság körében a legmagasabb (17 százalék feletti értékkel). (Ezek az<br />
arányok a többi almintában a következőképpen alakulnak: Felvidék – 3, Erdély<br />
– 6, <strong>Kárpát</strong>alja – 12 százalék). A tanulmányi célú mobilitás a helyi oktatási kínálat<br />
hiátusaira is egyfajta reakciót jelenthet, de összekapcsolódhat a migrációs<br />
tervekkel is. A külföldi tanulmányok színhelyének mintázatai is eltérőek – míg<br />
a romániai <strong>fiatalok</strong> tanulmányi mobilitásának csak 69 százalékban <strong>Magyar</strong>ország<br />
a célállomása, s a <strong>fiatalok</strong> másik 18 országot is megjelöltek (amiből több<br />
Európán kívüli terület), a többi alminta esetében az oktatási színhelyek kevésbé<br />
szórtak. Európán kívüli célállomásokat más esetben nem találunk, a tanulmányi<br />
céllal mobil kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> mindegyike pedig <strong>Magyar</strong>országon tanult.<br />
A biztosan továbbtanulni akarók százalékos arányát megvizsgálva az tapasztalható,<br />
hogy a határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a Felvidéktől eltekintve nagyobb<br />
arányban terveznek iskolarendszerű tanulmányokat. A határon belüli adatoktól<br />
kb. 20 százalékkal magasabb értékek találhatók (kb. 50 százalék körüli értékekkel)<br />
a Vajdaságban és Erdélyben (ebben a két almintában volt a legmagasabb<br />
a diplomások aránya is). 11 Azoknak az aránya, akik a jövőben tanulmányi célú<br />
mobilitást terveznek, szintén eltérő. Ebben az esetben is a felvidéki, illetve a vajdasági<br />
<strong>fiatalok</strong> jelentik a két szélső pólust (8,8, illetve 26,7 százalékos értékkel). 12<br />
Ezen tanulási tervek leggyakoribb célállomásai minden valószínűség szerint a<br />
<strong>magyar</strong>országi intézmények lesznek. 13<br />
11 A biztosan továbbtanulók arányai az egyes almintákban: Erdély – 49, Felvidék – 22, Vajdaság – 52 és <strong>Kárpát</strong>alja<br />
– 41 százalék.<br />
12 A külföldi továbbtanulást tervezők arányai a következők: Erdély – 19, Felvidék – 9, Vajdaság – 27 és <strong>Kárpát</strong>alja<br />
– 22 százalék.<br />
13 Mind a meglévő külföldi tanulmányoknak, mind pedig a tervezett külföldi tanulmányoknak eltérő a társadalmi<br />
háttere az egyes mintákban. Az apa végzettségével egyik sem áll kapcsolatban <strong>Kárpát</strong>alján, míg Erdélyben a<br />
diplomás apák gyermekei esetében ezek jellemzőbbek (khí-négyzet statisztika, p ≤ 0,001). Felvidéken a befe-<br />
198
Bocsi Veronika<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
100 93<br />
91<br />
80 83<br />
60<br />
62<br />
40<br />
97<br />
94<br />
88<br />
57<br />
91<br />
89<br />
78<br />
44<br />
63<br />
63<br />
58<br />
20<br />
29<br />
0<br />
óvoda alapfok középfok diploma<br />
Erdély Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
10. ábra: Az egyes köznevelési és -oktatási szinteket az anyanyelvükön teljesítők aránya<br />
(Ön milyen tanítási nyelven végezte/végzi a(z) … tanulmányait?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás,<br />
a száz százalék az adott fokozatot elvégzők száma)<br />
A határon túli <strong>magyar</strong>ok oktatása kapcsán az egyik legfontosabb jellemző az<br />
anyanyelven tanulók aránya és száma. Ennek a döntésnek a hátterében, mint<br />
azt korábban összefoglaltam, döntően racionális választások állnak, amelyek a<br />
<strong>fiatalok</strong> tervezett életpályájával, munkaerő-piaci lehetőségeivel, továbbtanulásával<br />
állnak kapcsolatban, de értelemszerűen befolyásolják az adott kisebbség<br />
földrajzi elhelyezkedésének és az anyanyelvi iskolahálózat lefedettségének sajátosságai<br />
is. A 10. ábra az adott oktatási szintet az anyanyelvükön teljesítők százalékos<br />
arányait foglalja össze. (A száz százalékot a <strong>magyar</strong>ul, többségi nyelven,<br />
vegyes nyelven és egyéb nyelven elvégzők adták.) Láthatjuk, hogy az erdélyi<br />
és a vajdasági <strong>fiatalok</strong> anyanyelvi tanulásának mintázata szinte teljesen megegyezik.<br />
A 90 százalék feletti értékek a középfokú oktatás esetében mutatnak<br />
csökkenést, de még a diploma esetében is kevéssel 60 százalék fölötti értékeket<br />
találhatunk. A kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> mintázata hasonló, ám minden szinten némileg<br />
alacsonyabb értékek jellemzőek. A felvidéki <strong>magyar</strong>ok százalékos arányai<br />
egyrészt végig lineáris csökkenést mutatnak, s a kiindulópont is 60 százalék<br />
körüli értékre tehető. A diplomáját a szlovákiai <strong>fiatalok</strong> kevesebb mint 30 százaléka<br />
szerzi meg az anyanyelvén. Az esetükben a továbbtanulás célállomásait<br />
tehát jelentős százalékban nem a kisebbségi felsőoktatási intézmények hálózata<br />
jelenti. Ha az oktatás nyelve a többségi nyelv, az az országon belüli területi<br />
mobilitásra és a munkaerőpiacon befutható karrierekre van hatással, míg az<br />
anyaországi továbbtanulásnak gyakran a <strong>Magyar</strong>országon való letelepedés a kijezett<br />
külföldi tanulmányok a diplomás apák gyermekeire jellemzőbbek, de a jövőbeni, erre irányuló tervek<br />
megléte az alacsonyabb végzettségűek esetében nagyobb arányban mutatható ki (p ≤ 0,001). A Vajdaságban<br />
ez a háttérváltozó alakítja a meglévő tapasztalatokat (a diplomás apák gyermekeire lesz jellemzőbb, p ≤ 0,001),<br />
de nem formálja a jövőbeni külföldi oktatási terveket.<br />
199
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
menete. A <strong>fiatalok</strong> nyelvi ismeretei és az érettségi szabályai is alakítják az oktatás<br />
nyelvére vonatkozó döntéseket (vö. Orosz, 2017).<br />
A szakirodalom utalt arra a kapcsolatra, ami a többségi nyelv választása és<br />
a szocioökonómiai háttér között húzódhat, illetve a kisebbségi értelmiségi<br />
lét, valamint a nemzeti identitás közötti összefüggésre. Ezért megvizsgáltam,<br />
hogy az anyanyelvű iskoláztatás választása milyen kapcsolatban áll a háttérváltozókkal,<br />
jelen esetben az apa végzettségével. A különböző iskolai szintek<br />
közül a középfokú iskoláztatás nyelvét választottam ki, hogy a cellagyakoriságok<br />
nagysága megfelelő legyen. Az apa iskolai végzettségét a már korábban<br />
is használt négykategóriás változóként emeltem be a kereszttáblás elemzésbe<br />
(khí-négyzet statisztika, p ≤ 0,005). Az anyanyelven való iskoláztatás a diplomás<br />
apákkal bíró <strong>fiatalok</strong> esetében jellemző Erdélyben (p ≤ 0,001) és a Felvidéken<br />
(szignifikanciaszintje 0,000). A Vajdaságban a középfokú kategóriák esetében<br />
jellemzőbb a <strong>magyar</strong> nyelvű iskolák választása (p ≤ 0,001), míg <strong>Kárpát</strong>alján a két<br />
változó között nem volt kimutatható kapcsolat. Az egyes határon túli kisebbségek<br />
anyanyelvű oktatáshoz fűződő mintázata tehát eltérő – ugyanakkor hangsúlyozni<br />
kell, hogy mindezt más, külső kontextusok is alakítják (az ukrajnai érettségi rendszere<br />
minden bizonnyal alakítja a kárpátaljaiak döntését, illetve az anyanyelvű<br />
felsőoktatási kínálat is). Az azonban bizonyos, hogy az alacsony szocioökonómiai<br />
státusz hátrányait a többségi nyelv ismeretének a hiánya fokozza.<br />
A határon túli <strong>fiatalok</strong> oktatási helyzetképének utolsó elemét a többségi nyelv<br />
ismerete képezi. Az, hogy a <strong>fiatalok</strong> számára az szülőhelyükön való boldoguláshoz<br />
a többségi nyelv ismerete elengedhetetlenül fontos, egyértelmű tény. Az<br />
azonban már összetettebb kérdés, hogy milyen tényezők formálják az egyes kisebbségi<br />
területek többségi nyelvtudását. A kisebbség földrajzi elhelyezkedése<br />
(például tömbben vagy szórványban élők), a többségi nyelv oktatásának módszertana<br />
és óraszáma, a többség-kisebbség közötti kapcsolatok mind-mind alakítják<br />
ennek mintázatait.<br />
A többségi nyelvet legalább alapszinten ismerők aránya az egyes almintákban<br />
80 százalék felett volt 14 – kivéve a Felvidéken, ahol ez 73 százalékos mutatott.<br />
Ez alapján gondolhatnánk azt, hogy a szlovákiai <strong>magyar</strong>ok többségi nyelvtudása<br />
mutatja a legkedvezőtlenebb rajzolatot. Azonban a többségi nyelven történő<br />
iskoláztatás ebben az almintában volt a legjellemzőbb, ami már alapszinten is<br />
megköveteli a többségi nyelv magasabb szintű használatát.<br />
Éppen ezért a többségi nyelvet beszélők nyelvtudásának a szintjét is megvizsgáltam<br />
(11. ábra). Az így kapott mintázat már teljesen más képet mutat a<br />
felvidéki <strong>magyar</strong>ok többségi nyelvismeretéről, hiszen több mint 60 százalékuk<br />
felső- vagy anyanyelvi szinten beszéli a szlovák nyelvet, míg <strong>Kárpát</strong>alján ez az<br />
14 vajdaság – 88, Erdély – 86, <strong>Kárpát</strong>alja – 84 százalék.<br />
200
Bocsi Veronika<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
érték a 25 százalékot sem éri el. Az adatbázis további elemzésére volna szükség<br />
ahhoz, hogy megállapíthatóvá váljon, hogy a felvidéki <strong>fiatalok</strong> esetében milyen<br />
iskolai karrierek és életpályák lesznek jellemzőek a szlovákul nem beszélő<br />
<strong>fiatalok</strong> esetében (hiszen láthattuk, hogy a legnagyobb százalékban itt tanulnak<br />
a <strong>fiatalok</strong> többségi nyelven), és pontosan milyen szociokulturális háttér lesz jellemző<br />
erre a csoportra.<br />
100%<br />
10<br />
9<br />
11<br />
80%<br />
32<br />
28<br />
41<br />
13<br />
60%<br />
35<br />
40%<br />
42<br />
37<br />
23<br />
20%<br />
0%<br />
27<br />
42<br />
26<br />
17<br />
9<br />
Erdély Vajdaság Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja<br />
alapfok közép felső anyanyelv<br />
11. ábra: A többségi nyelvet beszélők nyelvtudásának a szintje az egyes határon túli almintákban<br />
(Milyen szinten beszéli ezt a nyelvet? – Román, szerb, szlovák és ukrán/ruszin)<br />
(N Erdély<br />
= 1680; N Vajdaság<br />
= 432; N Felvidék<br />
= 716; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 408; százalékos megoszlás)<br />
Utolsó lépésben a többségi nyelv ismeretének társadalmi hátterét szerettem<br />
volna feltárni, és ehhez két változót használtam fel: az életkornak és az apa iskolai<br />
végzettségének a kategóriáit. Ebben az esetben is kereszttáblás elemzést<br />
végeztünk (khi-négyzet teszt, p ≤ 0,05). Az apa iskolai végzettségének összevont<br />
kategóriái és a többségi nyelv ismerete között a Vajdaságban nem volt kimutatható<br />
kapcsolat – ebben az almintában az iskoláztatás nyelvével sem állt kapcsolatban<br />
az apa végzettsége. Az erdélyi és a kárpátaljai mintázatok hasonlóak (p ≤<br />
0,001 és p ≤ 0,05), a diplomás apák gyermekeinek nyelvtudása magasabb szintű.<br />
Felvidéken azonban ez a mintázat is eltérő – ott a középfokú végzettségű apák<br />
gyermekeinek a legmagasabb szintű a szlovák nyelvtudása (p ≤ 0,001). Hogy ez<br />
a biztosabb nyelvtudás pontosan milyen tényezőknek az eredménye, az további<br />
vizsgálatokat igényelne (oktatás nyelve, többségi nyelv tanításának módszerei,<br />
vegyes baráti és családi kapcsolatok, többségi nyelv használatának módjai, stb.).<br />
Az életkor és nyelvtudás kapcsolatának vizsgálatakor feltételezhető, hogy a magasabb<br />
életkori csoportokban a többségi nyelv ismerete magasabb fokú, hiszen<br />
a munkaerőpiacon eltöltött évek a többségi nyelv használatát valószínűsíthetik.<br />
Azonban a korosztályok nyelvtudása több tényezőtől is függhet. Az életkor és a<br />
nyelvtudás változói között a Vajdaságban és Szlovákiában nem volt szignifikáns<br />
kapcsolat, az egyes életkori csoportok (15–19, 20–24, 25–29 év között) szerb<br />
201
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
és szlovák nyelvi készségei hasonlónak mutatkoztak. Az erdélyi és a kárpátaljai<br />
mintákban azonban az életkor és a többségi nyelv ismerete sajátos mintázatokat<br />
mutattak (12. ábra).<br />
50%<br />
47<br />
40%<br />
30%<br />
32<br />
40<br />
25<br />
23<br />
20%<br />
18<br />
10%<br />
0%<br />
Erdély<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
15–19 évesek 20–24 évesek 25–29 évesek<br />
12. ábra: A többségi nyelvet legalább felsőfokon beszélők százalékos aránya az<br />
egyes korcsoportokban Erdélyben és <strong>Kárpát</strong>alján<br />
(Milyen szinten beszéli ezt a nyelvet? – Román, ukrán/ruszin)<br />
(N Erdély<br />
= 1726; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 419; százalékos megoszlás)<br />
Míg Erdélyben a korosztályi hovatartozás és a többségi nyelv legalább felsőfokú<br />
ismerete lineáris kapcsolatot mutat, <strong>Kárpát</strong>alján egyrészt sokkal alacsonyabb<br />
százalékos értékekkel találkozni (a középiskolás korosztállyal nagyrészt megfeleltethető<br />
kohorsz kb. 18 százaléka beszéli legalább felsőfokon az ukrán nyelvet),<br />
másrészt a mintázatok is eltérőek.<br />
IV. Összefoglalás<br />
Jelen tanulmány kettős céllal készült. Egyrészt a határon belüli <strong>magyar</strong>ság főbb,<br />
oktatással kapcsolatos mutatóinak longitudinális változásait próbáltam bemutatni,<br />
másrészt pedig az egyes határon túli minták sajátosságait igyekeztem összefoglalni.<br />
Fontos szempontot jelentett az elemzésben, hogy átfogó képet szerettem volna<br />
nyújtani az oktatási rendszer egészéről, ami az egyes részterületek mélyebb<br />
elemzését nem tette lehetővé. Így munkámat egyrészt az oktatási szinteken történő<br />
részvételre, ennek társadalmi hátterére, illetve a nyelvtudás mintázataira<br />
fűztem fel. A nyelvtudás analízise során a határon túli almintákban a többségi<br />
nyelv ismeretére és az oktatás nyelvére fókuszáltam. A <strong>magyar</strong>országi minta esetében<br />
ki tudtam mutatni a befejezett iskolai végzettség további emelkedését,<br />
ugyanakkor a köz- és felsőoktatás rendszerének, illetve a társadalmi rétegek újratermelődésének<br />
a szoros kapcsolatait is, valamint az egyes társadalmi csoportok<br />
sajátos oktatási és nevelési stratégiáit. A nappali tagozatos hallgatók létszámának<br />
202
Bocsi Veronika<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
stagnálása, a tanulás mint életesemény alacsonyabb arányban megfigyelhető tervezése,<br />
illetve a felsőoktatásban tanuló populáció társadalmi hátterének relatíve<br />
zárt volta azonban olyan eredmények, amelyek elgondolkodtatók.<br />
A határon túli minták esetén az oktatás és nevelés stratégiái még komplexebb<br />
döntések meghozatalára kényszerítik a családokat. A vizsgakövetelmények,<br />
a felsőoktatásba való bekerülés útjai és a munkaerő-piaci lehetőségek fontos<br />
külső kontextusnak minősülnek, amelyeket az oktatáspolitikai változások és a<br />
többség-kisebbség viszony is tovább formál. Az egyes mintákat összehasonlítva<br />
talán a felvidéki <strong>fiatalok</strong> sajátos rajzolatai adják a legérdekesebb, többi területtől<br />
eltérő eredményeket. Összességében azt mondható el, hogy az oktatási tervek<br />
megléte és a hallgatók arányai a legtöbb esetben magasabbak, mint a határon<br />
belüli <strong>fiatalok</strong> esetében. Eltérőek az egyes területek oktatási célú migrációs útvonalai<br />
és szándékai. Ez utóbbi esetben az erdélyi <strong>fiatalok</strong> választásai bírnak<br />
nagyobb diverzitással. Elemzésem utolsó szakaszában pedig arra mutattam rá,<br />
hogy az anyanyelvi oktatás és a többségi nyelv ismeretének szintje nem írható<br />
le egy egységes, minden határon túli <strong>magyar</strong> közösségre érvényes univerzális<br />
szocioökonómiai mintázattal.<br />
Munkánknak mindeközben számos elvarratlan szála akad. Az oktatás esetében<br />
terjedelmi korlátok miatt nem fókuszálhattam például az egyes iskolai bizonyítványok<br />
megítélésére vagy az elhelyezkedéshez szükséges készségek mintázataira.<br />
A trendeket előtérbe helyezve az egyes területek mélyebb, magasabb szintű statisztikákat<br />
igénylő leírására is e miatt nem kerülhetett sor. Azt azonban remélem,<br />
hogy jelen eredmények az oktatáskutatásnak fontos eredményeket szállítottak,<br />
és a jövőben a mélyebb elemzések lesznek ráépíthetők ezekre az alapokra.<br />
Irodalom<br />
• Almond, G. A. – Powell, B. G., – Strøm Kaare Jr., – Dalton, R. J. (2006): Összehasonlító politológia. Budapest,<br />
Osiris Kiadó.<br />
• Bacskai, K. (2015): Iskolák a társadalom peremén. Szeged, Belvedere Meridionale.<br />
• Bernstein, B. (2003): Class, codes and controll. London, Routhledge.<br />
• Bocsi, V. (2016): Expanzió és szelektivitás – oktatási helyzetkép az ezredforduló után. In Nagy, Á. – Székely, L.<br />
(szerk): <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. Negyedszázad. Budapest, ISZT Alapítvány; Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely; Excenter<br />
Kutatóközpont; UISZ Alapítvány, 147–178.<br />
• Bourdieu, P. (1978): A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Budapest, Gondolat Kiadó<br />
• Csapó, B. – Molnár, Gy. – Kinyó, L. (2009): A <strong>magyar</strong> oktatási rendszer szelektivitása a nemzetközi összehasonlító<br />
vizsgálatok eredményeinek tükrében. Iskolakultúra, 19(3–4), 3–13.<br />
• Fináncz, J. (2008): Tudományos utánpótlásképzés Európában és <strong>Magyar</strong>országon: a doktori képzésben résztvevők<br />
helyzete. Értekezés, Debrecen, Debreceni Egyetem – BTK<br />
• Eurofound (2017): Social mobility in the EU, Luxembourg: Publications Office of the European Union<br />
• Hegedűs, R. (2016): Számok-arányok-mintázatok a felsőoktatásba felvett hátrányos helyzetűek esetében. Modern<br />
Geográfia, 16(3).<br />
http://www.moderngeografia.eu/wp-content/uploads/2016/11/2016_III_01_hegedus.pdf. Letöltés dátuma:<br />
2017. 09. 11.<br />
• Kozma, T. (2000): Kisebbségi oktatás Közép-Európában. Educatio, 9(2). 221–238.<br />
203
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) Erőforrástérkép – <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az oktatás világában<br />
Bocsi Veronika<br />
• Gábor, E. B. (2013): A Sapientián végzett <strong>fiatalok</strong> elhelyezkedése a romániai munkaerőpiacon. In Kötél, E. –<br />
Szotál Sz.(szerk.): Hagyomány és jövőkép. Anyanyelv(ek) – oktatáspolitikai stratégiák – karrierkövetés. Budapest,<br />
Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium, 251–277.<br />
• Gábrity Molnár, I. (2017): Képzettségi helyzetkép a Vajdaságban. In Pusztai, G. – Márkus, Zs. (szerk.): Szülőföldön<br />
<strong>magyar</strong>ul. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 28–41.<br />
• Gordon Győri, J. (2008): Tömegoktatás és kiegészítő magánoktatás-ipar. Educatio, 16(2), 263–274.<br />
• Híves, T. – Kozma, T. (2014): Az expanzió vége? Educatio, 22(2), 239–252.<br />
• Hrubos, I. (2012): Az egyenlőtlenségek új színterei a felsőoktatásban. Iskolakultúra, 22(1–2), 57–72.<br />
• Kiss, J. (2009): A tudományos nyelvek, az anyanyelv és az értelmiségi elit. <strong>Magyar</strong> Tudomány, 170/1. 67–74.<br />
• Nagy, P. T. (2012): A diplomás értelmiség népi rekrutációjának alakulása 1945 előtt és után. In Karády, V. – Nagy,<br />
P. T. (szerk.): Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19–20. századi <strong>Magyar</strong>országon. Budapest, WJLF. 122–136.<br />
• Nikolov, M. (2011): Az idegennyelv tanulása és a nyelvtudás. <strong>Magyar</strong> Tudomány, 172(4), 1048–1057.<br />
• Orosz, I. (2017): A kárpátaljai <strong>magyar</strong> nyelvű oktatás helyzetéről és minőségéről. In Pusztai, G. – Márkus, Zs.<br />
(szerk.): Szülőföldön <strong>magyar</strong>ul. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó. 42–71.<br />
• Papp Z., A. (2012a): Az iskolaválasztás motivációi és kisebbségi perspektívái. Kisebbségkutatás, 20(3), 399–<br />
417.<br />
• Papp Z., A. (2012b): Romák és <strong>magyar</strong> cigányok a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong>. Pro Minoritate, 23(3), 47–73.<br />
• Pusztai, G. – Kovács, K. (szerk.) (2015): Ki eredményes a felsőoktatásban? Nagyvárad – Budapest, Partium – PPS<br />
– Új Mandátum<br />
• Réti, M. (2009): Az árnyékoktatás. In Szárny és teher. A <strong>magyar</strong> oktatás helyzetének elemzése, Háttéranyag,<br />
17–21. http://mek.oszk.hu/07900/07999/pdf/szarny-teher-oktatas-hatteranyag.pdf. Letöltés dátuma: 2014. 08.<br />
25.<br />
• Sánta, T. (2017): Ha tovább maradsz, beleragadsz. NEET-es <strong>fiatalok</strong> kormegoszlási arányai Szegeden, Kultúra és<br />
közösség, 8(1). 27–38.<br />
• Szabó, T. (2013): Az anyanyelvi oktatás és a kisebbségi <strong>magyar</strong>ság Szlovákiában. Alkalmazott nyelvészeti közlemények,<br />
8(1), 103–112.<br />
• Szemerszki, M. (2015): A tanulói eredményesség dimenziói és háttértényezői. In Szemerszki, M. (szerk.): Eredményesség<br />
az oktatásban. Budapest, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 52–91.<br />
• Veres, V. (2017): A romániai <strong>magyar</strong>ok oktatási esélyegyenlőtlenségei és a felsőoktatási expanzió a népszámlálások<br />
alapján. In Pusztai, G. – Márkus, Zs. (szerk): Szülőföldön <strong>magyar</strong>ul, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó,<br />
187–214.<br />
• Veroszta, Zs. (2016). Frissdiplomások 2015. Zárótanulmány.<br />
https://www.felvi.hu/pub_bin/dload/DPR_tanulmanyok/frissdiplomasok_zarotanulmany_2015.pdf. Letöltés<br />
dátuma: 2017. 07. 26.<br />
• Willis, P. (2000): A skacok. Iskolai ellenkultúra, munkáskultúra. Budapest, Új Mandátum<br />
Internetes hivatkozások<br />
I1,<br />
http://www.ksh.hu/thm/2/indi2_6_1.html; Letöltés dátuma: 2018. 02. 16.<br />
I2,<br />
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/hazteletszinv/hazteletszinv16.pdf; Letöltés dátuma: 2018. 02. 16.<br />
I3,<br />
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zoi007b.html; Letöltés dátuma: 2018. 02. 16.<br />
I4,<br />
http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Educational_attainment_statistics; Letöltés dátuma:<br />
2018. 02. 16.<br />
I5,<br />
http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Early_leavers_from_education_and_training;<br />
Letöltés dátuma: 2018.04.26.<br />
I6,<br />
http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Foreign_language_skills_statistics#Number_of_<br />
foreign_languages_known; Letöltés dátuma: 2018. 02. 16<br />
I7,<br />
http://ec.europa.eu/eurostat/news/themes-in-the-spotlight/language-learning; Letöltés dátuma: 2018. 02. 16.<br />
204
205
206
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
ISKOLAPADBÓL A MUNKAERŐPIACRA<br />
– MAGYAR FIATALOK<br />
KARRIERPÁLYA-SZAKASZAINAK ELEMZÉSE<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
I. Bevezetés<br />
A társadalomtudományokban a társadalmi helyzet mérésének egyik legfontosabb<br />
mutatója a munkaerő-piaci státusz. Az ifjúságszociológia egyik külön<br />
irányzata foglalkozik a munkaerőpiacra történő belépés folyamatával. Az átmenet-elméletek<br />
követői az iskolából a munkaerőpiacra való átlépést tekintik<br />
a <strong>fiatalok</strong> életének egyik legmeghatározóbb eseményének, aminek szakmai és<br />
magánéleti hatása egyaránt hosszú távra szól. A szakmai hatás közvetlen, a<br />
magánéletre gyakorolt pedig közvetett, hiszen a stabil munka teszi lehetővé az<br />
önálló egzisztencia kialakítását.<br />
A kvantitatív elemzés dominálta megközelítésnek a munkaerő-piaci státusz<br />
az egyik központi változója. Az irányzat kialakulásakor követői a stabil, aktív<br />
munkaerő-piaci pozíciót alkalmazták mérőeszközként, mint a felnőtt létbe való<br />
belépés fontos momentumát. Az 1980–90-es években előbb a nyugati országokban,<br />
később a posztszocialista országokban zajló gazdasági és társadalmi<br />
változások jelentősen átalakították a <strong>fiatalok</strong> felnőtt intézményrendszerekbe<br />
történő belépését. A felsőoktatásban való részvétel terjedésével az átmenet<br />
jellege megváltozott. Nemcsak több fiatal vett részt a felsőoktatásban, ami az<br />
első munkavállalás időpontját jelentősen kitolta, de többször is térnek vissza a<br />
képzésbe. Másik fontos változás, hogy a munkaerő-piaci pozíció magánéleti<br />
döntésekkel való szoros kapcsolata meggyengült – az önálló család alapításának<br />
időpontja kevésbé függ a munkaerő-piaci státusztól.<br />
207
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
A statisztikai adatokban megjelenő különbségeket a kutatók más-más okokkal<br />
<strong>magyar</strong>ázzák. Az irányzat követőinek egyik csoportja a generáció sajátjaként<br />
írja le a pályaválasztáshoz, munkavállaláshoz kapcsolódó megváltozott viszonyt,<br />
amiben fontos szerepet kap a próbálkozás, a munkaerő-piacira történő<br />
ki- és belépés. A kilencvenes évek végén, egyidőben jelentek meg az ausztrál<br />
(Wyn – Dwyer, 1999), a kanadai (Looker – Dwyer, 1998), a brit (Rudd – Evans,<br />
1998) és a holland (Du Bois Reymond, 1998) vizsgálatok eredményei, amelyek<br />
fókuszába már nem a munkaerő-piacra történő belépés állt, hanem azok az<br />
ismétlődő mintázatok, amelyek egy-egy időszakot jellemeznek.<br />
A kutatók egy másik csoportja szerint ugyanakkor az életpályák átalakulása<br />
és az egyéni utak követése egyrészt csak a <strong>fiatalok</strong> egy részét érinti, másrészt a<br />
folyamatban nem a generációt jellemző önkéntes választás játszik szerepet, hanem<br />
azok a gazdasági változások, amelyek ellehetetlenítik a <strong>fiatalok</strong> számára a<br />
stabil munkaerő-piaci pozíció kialakítását. Az oktatási utak közötti választást és<br />
a munkaerő-piaci helyzetet a <strong>fiatalok</strong> szociális hátterével <strong>magyar</strong>ázzák (Furlong<br />
et al., 2003; Bynner – Parsons, 2002; Hodkinson, et al., 1996). Ez utóbbi irányzat<br />
diskurzusát erősítette meg a gazdasági válság, ami több országban megnehezítette<br />
a <strong>fiatalok</strong> munkaerő-piaci belépését. A folyamat hatására egyre több<br />
olyan tanulmánnyal találkozunk, ami megfordítja az okságot, és nem az attitűdök<br />
hatását vizsgálja a munkaerő-piaci pozícióra, hanem a munkaerő-piaci<br />
kitettség hatását az egyéni döntésekre (Simõesa et al., 2017).<br />
Az átmenet vizsgálatának módszertanában több, eltérő megközelítés is jelen<br />
van. Az elmélet első időszakát keresztmetszeti mérések jellemezték, amikor a<br />
munkaerő-piaci státusz különböző jellemzőit vetették össze egymással, mint<br />
például az adott korcsoportba tartozók aktuális munkaerő-piaci státusza vagy<br />
fizetése. Egy másik megközelítés a munkaerőpiacon – vagy azon kívül – eltöltött<br />
időre koncentrált. Az irányzat kilencvenes években elterjedt módszertana<br />
a hangsúlyt egyre inkább a pályaút során megfigyelt szekvenciákra fektette.<br />
A kutatók azt vizsgálták, hogy a megkérdezettek életük során milyen gyakorisággal<br />
tapasztaltak valamilyen „átmenetet”, például adott időszakon belül<br />
hányszor veszítették el a munkájukat, vagy hányszor tértek vissza valamilyen<br />
képzésbe (Fry – Boulton, 2013). A szekvencia alapú megközelítést a longitudinális<br />
elemzések terjedése tette lehetővé, amelyek módot adnak az egyéni<br />
jellemzők bizonyos időpontok közötti összehasonlítására. A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong><br />
2016 keresztmetszeti vizsgálat, vagyis szekvenciák elemzésére nincs<br />
lehetőségünk, csupán a pálya esetleges töréseinek retrospektív rekonstrukciójára.<br />
Elemzésünk középpontjában a munkaerő-piaci státuszt helyeztük, amelyet<br />
demográfiai változók mentén vizsgálunk, valamint elemezzük a korábbi<br />
munkaerő-piaci tapasztalatokat és a jövőbeli várakozásokat.<br />
208
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
II. karrierpálya-szakaszok AZ EURÓPAI TÉRSÉGBEN:<br />
HASONLÓSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK<br />
Írásunk fókuszában a <strong>fiatalok</strong> a munkaerő-piaci helyzete áll, amelyek alapján<br />
három nagyobb csoportot különítünk el, a munkaerőpiacon aktív <strong>fiatalok</strong>at, a<br />
tanulókat és azokat, akik nem tanulnak, de nem is dolgoznak, az angol kifejezés<br />
alapján a NEET-csoportot (not in education, employment or training). Mielőtt<br />
bemutatjuk a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> 2016-os adatfelvételének eredményeit,<br />
áttekintjük az európai országok trendjeit a vizsgált kérdésben. A nemzetközi<br />
összehasonlítás alapjául az Eurostat honlapján elérhető, 15–29 évesekre vonatkozó<br />
statisztikák szolgáltak 1 . Az egyes státuszcsoportokba tartozók arányát két<br />
időpontban szemléltetik az 1–3. ábrák, 2012-ben és 2016-ban.<br />
A nemzetközi statisztikák mellett bemutatjuk a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong><br />
2016-os adatfelvételének releváns külhoni adatait is. A nemzetközi adatok és<br />
a szomszédos régiók <strong>magyar</strong>lakta területeinek eredményeit csak részben lehet<br />
összehasonlítani. Az egyik nemzeti statisztikákon alapszik, míg a másik egy<br />
reprezentatív mintán, vagyis az eredmények módszertanukban és az érintettek<br />
körében egyaránt különböznek. A nemzetközi adatok módot adnak ugyanakkor<br />
arra, hogy a vizsgált régiók eredményit <strong>Magyar</strong>ország mellett az adott ország<br />
egészével és Európa többi országával is összevessük.<br />
Iskolai végzettség<br />
Az iskolai részvételt a korosztályra vonatkozó (befejezett) részvételi arányokkal<br />
mérjük. A 15–29 éves korosztályt több átmenet is jellemezheti, egyrészt<br />
a középiskolából felsőoktatásba, másrészt az oktatási rendszerből a munkaerőpiacra<br />
történő belépés. A középiskola befejezése általánosnak tekinthető<br />
az európai térségben. Spanyolország kivételével minden országra igaz, hogy a<br />
20–24 éves korosztályban a <strong>fiatalok</strong> több mint fele középiskolai végzettséget<br />
szerez. <strong>Magyar</strong>ország és a térség többi országa ebben a tekintetben jóval az<br />
európai átlag (65 százalék) felett teljesít 75 százalék körüli arányaival, amihez<br />
nagyban hozzájárul a képzési típusok besorolása 2 . Kevésbé pozitív a kép<br />
a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát tekintve. A 15 és 29 évesek<br />
körében a diplomások aránya 13 százalék, ezzel az európai rangsor végén<br />
1 http://ec.europa.eu/eurostat/web/youth/data/database<br />
2 A középfokú végzettséget szerzett <strong>fiatalok</strong> aránya a részvételi arányokon túl függ a különböző képzési típusok<br />
besorolásától, illetve a képzésben eltöltött időtől. A hagyományosan magas oktatási részvétellel jellemezhető<br />
északi országoktól várnánk leginkább, hogy e lista élén foglalnak helyet. Ezeknek az országoknak ugyanakkor<br />
több olyan – többnyire szakmai – részképzése van, amit nem sorolnak be a „középfokú” kategóriába. Másik<br />
jellemző, hogy a szakképzés gyakran elhúzódik a különböző kiegészítő vagy áthidaló képzések okán, így a<br />
<strong>fiatalok</strong> jelentős része később szerzi meg a képesítést, mint hazánkban.<br />
209
30 26 25 25 24 24 23 23 23 23 22 22 21 21<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
állunk. Továbbá azon kevés országok egyike vagyunk, akik esetében a vizsgált<br />
korosztályba tartozó, felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya csökkent az<br />
elmúlt négy évben.<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
40%<br />
35<br />
20%<br />
20 20 19 18 18<br />
17 17 16 16<br />
15 13 13 12 11<br />
0%<br />
Cyprus<br />
United Kingdom<br />
Ireland<br />
Austria<br />
France<br />
Spain<br />
Belgium<br />
Luxembourg<br />
Sweden<br />
Lithuania<br />
Malta<br />
Latvia<br />
Netherlands<br />
Poland<br />
Estonia<br />
European Union<br />
Slovenia<br />
2012 2016<br />
1. ábra: A diplomások aránya a 15–29 év közöttiek körében (százalékos megoszlás)<br />
forrás: Eurostat<br />
Slovakia<br />
Portugal<br />
Greece<br />
Czech Republic<br />
Denmark<br />
Croatia<br />
Bulgaria<br />
Finland<br />
Germany (former FRG)<br />
Hungary<br />
Italy<br />
Romania<br />
A külhoni adatok alapján a környező országok 15–29 év közötti <strong>magyar</strong> fiataljai<br />
közül a Vajdaságban mondták legtöbben, hogy rendelkeznek diplomával,<br />
a válaszadók 24 százaléka tartozott ebbe a kategóriába. A többi, <strong>magyar</strong>lakta<br />
terület közül a diplomások arányát tekintve Erdély követi 20 százalékkal, majd<br />
a Felvidék 18 százalékkal, végül <strong>Kárpát</strong>alján volt legalacsonyabb azon <strong>fiatalok</strong><br />
aránya, akik rendelkeznek diplomával, a minta 15 százaléka tartozott ebbe a<br />
csoportba.<br />
Foglalkoztatottak aránya<br />
A 15–29 évesek foglalkoztatási viszonyait tekintve a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> az európai<br />
rangsor középmezőnyében foglalnak helyet. Néhány százalékkal meghaladva<br />
Románia és Szlovákia arányait, valamivel lemaradva ugyanakkor Szlovénia,<br />
Lengyelország és Csehország mögött. A régióba tartozó országokkal mutatott<br />
másik hasonlóság, hogy az elmúlt négy évben emelkedett a korosztályba tartozók<br />
aktivitási rátája. Horvátország mellett <strong>Magyar</strong>országon volt ez az emelkedés<br />
legjelentősebb, 10 százalékpont. Bár továbbra is magasabb a felsőfokú<br />
210
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
végzettséggel rendelkezők aktivitási rátája, a növekedés mértéke jelentősebb<br />
volt a középfokú végzettséggel rendelkezők körében.<br />
100%<br />
80%<br />
81<br />
71<br />
68<br />
64 62 62 62<br />
59 58 57<br />
54 53 53<br />
52<br />
48 48 48 48<br />
47 46 46 45<br />
44 44 43 42 41 40 40 38<br />
35 35<br />
30<br />
29 29<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
Iceland<br />
Switzerland<br />
Netherlands<br />
Denmark<br />
Austria<br />
United Kingdom<br />
Malta<br />
Norway<br />
Germany (former FRG)<br />
Sweden<br />
Estonia<br />
Ireland<br />
Finland<br />
Latvia<br />
European Union<br />
Czech Republic<br />
Lithuania<br />
Poland<br />
Luxembourg<br />
Cyprus<br />
Slovenia<br />
Hungary<br />
Slovakia<br />
France<br />
Turkey<br />
Romania<br />
Belgium<br />
Portugal<br />
Croatia<br />
Bulgaria<br />
Montenegro<br />
Spain<br />
Italy<br />
Greece<br />
Former Macedonia<br />
2012 2016<br />
2. ábra: Foglalkoztatottak aránya a 15–29 éves korosztályban (százalékos megoszlás)<br />
forrás: Eurostat<br />
Míg a nyugati országok esetében terjed a rugalmas foglalkoztatás, köztük a<br />
részmunkaidő, addig a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében továbbra sem jellemző ez a típus.<br />
A munkavállalók töredéke dolgozik részmunkaidőben, 2016-ban a 15–29<br />
éves korosztályban 5,4 százalék volt az arányuk, ami majdnem két százalékponttal<br />
alacsonyabb, mint a négy évvel korábbi érték (7,1 százalék). A részmunkaidő<br />
népszerűtlensége hazánkban azzal <strong>magyar</strong>ázható, hogy az országok azon<br />
típusába tartozunk, ahol a részmunkaidő kényszer szülte megoldásnak számít, és<br />
nem egyéni választás eredménye. A részmunkaidőben foglalkoztatottak harmada<br />
nem jószántából vállalt munkát kevesebb mint 8 órában.<br />
A régió országainak <strong>magyar</strong>lakta területeivel összehasonlítva a 15–29 év közöttiek<br />
foglalkoztatási arányai <strong>Kárpát</strong>aljához és Vajdasághoz hasonlítanak leginkább.<br />
Az előbbi esetében a korcsoport 46 százaléka mondta, hogy fő tevékenységként<br />
dolgozik, az utóbbi esetében pedig 45 százalék. A felvidéki területeken<br />
valamivel magasabb (51 százalék), Erdélyben pedig valamivel alacsonyabb (34<br />
százalék) a fő tevékenységként dolgozó <strong>fiatalok</strong> aránya. Erdélyben (15 százalék),<br />
a Vajdaságban (14 százalék) és <strong>Kárpát</strong>alján (10 százalék) magasabb volt viszont<br />
azoknak a <strong>fiatalok</strong>nak az aránya, akik tanulás mellett dolgoznak, vagy munka<br />
mellett tanulnak.<br />
211
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Munkanélküliek és NEET-<strong>fiatalok</strong><br />
A foglalkoztatásban megfigyelhető pozitív tendenciák a munkanélküliség mértékének<br />
csökkenésében is megmutatkoznak. A nemzetközi rangsorban az<br />
alacsonyabb munkanélküliségi rátával bíró országok között vagyunk, és a két<br />
megfigyelt év között 10 százalékponttal csökkent a 15–29 év közöttiek körében<br />
a munkanélküliség. A munkanélküliségi ráta értelmezésével érdemes<br />
ugyanakkor óvatosan bánni, hiszen az egyes országok gyakorlata nagyban eltér<br />
arra vonatkozóan, hogy kit és hogyan sorolnak ebbe a kategóriába 3 .<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
5 6 7 7 8 9 9 9 9 9<br />
10 10 11 11 12 12 13 13 14 14 14 15 15 16 16 17 19 21 22<br />
41<br />
38<br />
33<br />
25 28 29<br />
0%<br />
Iceland<br />
Germany (former FRG)<br />
Malta<br />
Czech Republic<br />
Switzerland<br />
Netherlands<br />
Hungary<br />
Norway<br />
Austria<br />
United Kingdom<br />
Estonia<br />
Lithuania<br />
Luxembourg<br />
Denmark<br />
Poland<br />
Bulgaria<br />
Romania<br />
Latvia<br />
Sweden<br />
Ireland<br />
Belgium<br />
European Union<br />
Slovenia<br />
Slovakia<br />
Finland<br />
Turkey<br />
France<br />
Portugal<br />
Cyprus<br />
Croatia<br />
Italy<br />
Montenegro<br />
Spain<br />
Greece<br />
Former Macedonia<br />
2012 2016<br />
3. ábra: A 15–29 évesek munkanélküliségi rátái (százalékos megoszlás)<br />
forrás: Eurostat<br />
A képet némileg árnyalja a munkanélküliek arányának végzettségi szintenkénti<br />
vizsgálata, amiből látszik, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők<br />
továbbra is jóval kisebb arányban vannak munkanélküliként regisztrálva (4<br />
százalék), mint a középfokkal (8 százalék) vagy az alacsonyabb iskolai végzettséggel<br />
rendelkezők (21 százalék). Minden kategóriában jelentősen csökkent<br />
ugyanakkor a csoportba tartozók aránya.<br />
A külhoni adatok alapján elenyésző azoknak a korosztályba tartozó <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong>nak az aránya, akik munkanélküliként vannak regisztrálva. Erdélyben<br />
3 Mivel a regisztráció feltételei országonként eltérőek, a kevesebb regisztrált munkanélküli nem feltétlenül jelent<br />
kevesebb aktív, de munkát kereső fiatalt.<br />
212
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
és a Vajdaságban a válaszadók 2 százaléka tartozott ebbe a kategóriába, míg<br />
<strong>Kárpát</strong>alján 1, Felvidéken pedig 3 százalék.<br />
A felnőtt lakosság esetében a gazdasági helyzet egyik legmeghatározóbb változója<br />
a munkaerő-piaci pozíció. Az állás elvesztése hosszabb távon befolyásolja<br />
az egyén és a háztartás jólétét. A <strong>fiatalok</strong> esetében némileg összetettebb<br />
a kép. A kétezres években egyre több olyan elemzés született, ami arról számolt<br />
be, hogy a frissen végzett munkavállalók jóval gyakrabban váltanak céget,<br />
sőt akár szektorok között is mozognak (Mroz – Savage, 2006). A másik, a<br />
korosztályt inkább jellemző folyamat a képzésbe való visszatérés. A munkahelyek<br />
közötti mozgás nem kizárólag a kitettség jele, hanem a tapasztalatszerzés<br />
motivációja is húzódhat mögötte. A kutatók egyre inkább általánosként kezelik<br />
a 2–3 évenkénti váltás gyakorlatát (Bachmann, 2005).<br />
A fenti jelenség miatt a munkanélküliség (főleg ha keresztmetszeti mérésről<br />
van szó) kevésbé alkalmas a munkaerő-piaci helyzet leírására, gyakrabban alkalmazzák<br />
a NEET-kategóriát, mint olyan mutatót, ami pontosabb képet ad a<br />
válaszadó munkaerő-piaci pozíciójáról.<br />
Az adatok alapján azon <strong>fiatalok</strong> aránya, akik nem dolgoznak, és nem is tanulnak<br />
vagy végeznek szakmai gyakorlatot, 14 százalék volt <strong>Magyar</strong>országon<br />
2016-ban, ami öt százalékponttal kevesebb, mint a 2012-es érték. A nemzet-<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
6 7 7 7 9 9 9 11 11 11<br />
12<br />
12 13 13 13 14 14 14 14 14 15<br />
16 18<br />
18 20 20<br />
22 22 24<br />
0%<br />
Netherlands<br />
Luxembourg<br />
Sweden<br />
Denmark<br />
Malta<br />
Germany (former FRG)<br />
Austria<br />
Lithuania<br />
Slovenia<br />
Czech Republic<br />
Finland<br />
United Kingdom<br />
Portugal<br />
Belgium<br />
2012 2016<br />
4. ábra: NEET-<strong>fiatalok</strong> aránya a 15–29 éves körében (százalékos megoszlás)<br />
forrás: Eurostat<br />
Latvia<br />
Estonia<br />
Poland<br />
Hungary<br />
European Union<br />
France<br />
Ireland<br />
Slovakia<br />
Cyprus<br />
Spain<br />
Croatia<br />
Romania<br />
Greece<br />
Bulgaria<br />
Italy<br />
213
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
közi lista közepén helyezkedünk el ezzel az aránnyal. Az északi országokban<br />
a legalacsonyabb a NEET-<strong>fiatalok</strong> aránya és a munkanélküliséggel továbbra is<br />
küzdő déli országokban a legmagasabb. A térség országainak arányaitól csupán<br />
néhány százalékponttal térünk el.<br />
A munkanélküliségi arányok esetében megfigyelt végzettségi szinteken túl a<br />
NEET-arányokban különbségek tapasztalhatók a nem alapján is. A 15–29 éves<br />
korosztályban a foglalkoztatotti státusszal nem rendelkező fiatal nők körében<br />
a NEET-csoportba tartozók aránya 19 százalék, ugyanez az arány a fiatal férfiak<br />
esetében 10 százalék.<br />
A külhoni adatok alapján azon <strong>fiatalok</strong> aránya, akik nem dolgoznak és nem is<br />
tanulnak, 8 és 12 százalék között mozog a négy régióban. A felvidéki <strong>fiatalok</strong><br />
12 százaléka tartozik ebbe a csoportba, a romániai <strong>magyar</strong>ok 11 százaléka.<br />
Kárpáltalján (10 százalék) és Vajdaságban (8 százalék) vette fel a változó a<br />
legalacsonyabb értéket.<br />
A nemzetközi statisztikák alapján a 15 és 29 év közöttiek foglalkoztatási mutatói<br />
jelentősen javultak az elmúlt négy évben, amit az aktivitási ráta növekedése<br />
és a munkanélküli, valamint NEET-<strong>fiatalok</strong> arányának csökkenése is<br />
jelez. A pozitív folyamatok ellenére továbbra is jelentős különbségek figyelhetők<br />
meg a <strong>fiatalok</strong> esélyeiben az iskolai végzettség mutatói mentén. Az alacsony<br />
végzettséggel rendelkezők továbbra is magasabb arányban vannak jelen<br />
a NEET-<strong>fiatalok</strong> csoportjában.<br />
III. FIATALOK KARRIERPÁLYA-SZAKASZAI MAGYARORSZÁGON<br />
A nemzetközi vizsgálatok és kutatási eredmények bemutatása után A nagymintás<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong> 2016 adatai alapján megvizsgáljuk, hogy a <strong>fiatalok</strong> egyes<br />
csoportjai munkaerő-piaci pozíciójuk szempontjából milyen pályaszakaszban<br />
járnak.<br />
A korábban bemutatott nyugat-európai és ausztrál vizsgálatokhoz hasonlóan<br />
hatféle pályaszakaszt különítettünk el. Elsősorban a válaszadó fő tevékenységét<br />
(tanul, dolgozik vagy egyiket sem teszi) vettük figyelembe, majd ezeket<br />
a kategóriákat tovább bontottuk.<br />
A továbbiakban az alábbi csoportokkal dolgozunk:<br />
(1) csak tanul, fő tevékenysége a tanulás és semmilyen munkát nem végez<br />
mellette;<br />
(2) tanul és mellette dolgozik, vagyis a fő tevékenysége a tanulás és mellette<br />
kereső tevékenységet is végez;<br />
(3) teljes állásban dolgozik;<br />
(4) fő tevékenységként részmunkaidőben dolgozik;<br />
214
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
(5) gyermeket nevel, fő tevékenysége szerint nem dolgozik és nem tanul,<br />
GYES-t, GYED-et, vagy más gyermekneveléshez kapcsolódó ellátásban<br />
részesül;<br />
6) nincs sem a munka, sem pedig a tanulás világában (NEET).<br />
A 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> majdnem fele (48 százalék) fő tevékenységként teljes<br />
állásban dolgozik, további egyharmaduk (34 százalék) fő tevékenységként kizárólag<br />
tanul (1. táblázat). A válaszadók 3 százaléka dolgozik is a tanulmányai<br />
mellett, 2 százalékuk fő tevékenysége a munka, de csak részmunkaidőben<br />
dolgoznak, 6 százalékuk gyermeknevelés miatt se nem tanul, se nem dolgozik,<br />
és újabb 6 százalékuk tartozik a NEET-kategóriába.<br />
Karrierpálya N %<br />
csak tanul 2749 34<br />
tanul és dolgozik 260 3<br />
dolgozik részmunkaidőben 173 2<br />
dolgozik teljes állásban 3868 48<br />
gyermeket nevel 451 6<br />
NEET 485 6<br />
NT/NV 15 0<br />
Összesen 8000 100<br />
1. táblázat: A karrierpálya-szakaszok eloszlása 2016-ban<br />
(Ön jelenleg, fő tevékenységét tekintve…?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Korosztályi különbségek<br />
A 15–29 év közötti <strong>fiatalok</strong> munkaerő-piaci státusza – nem meglepő módon<br />
– leginkább a korcsoportos bontás mentén különbözik (5. ábra). A legfiatalabb<br />
15–19 éves korcsoport túlnyomó többsége (83 százalék) kizárólag tanul, a<br />
20–24 évesek jellemzően teljes állásban dolgoznak (54 százalék), vagy csak tanulnak<br />
(26 százalék). Ebben a korcsoportban szignifikánsan felülreprezentáltak<br />
a tanulás mellett dolgozók és a NEET-csoporthoz tartozók. A 25–29 éves korcsoport<br />
több mint háromnegyede (76 százalék) teljes állásban dolgozik és már<br />
csak töredékük tanul (összesen mintegy 5 százalékuk). Ebben a korosztályban<br />
jelentősebb, 9 százalék a gyermeknevelést fő tevékenységként végzők aránya.<br />
A hazai adatok alapján tehát, a nyugat-európai társadalmakban megfigyelt<br />
összetett átmenet kevésbé jellemzi a hazai <strong>fiatalok</strong>at abban az értelemben,<br />
215
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
hogy az egyes – tipikus tevékenységi formák – jól elkülönülnek korcsoportonként.<br />
A <strong>fiatalok</strong> túlnyomó többsége a tanköteles kor végéig tanul, egy részük<br />
(kb. 30 százalék) ezt követően is folytatja tanulmányait, de a többség fő tevékenységébe<br />
már a munka tartozik. A 20 és 24 év közötti időszakot tekinthetjük<br />
annak az átmeneti időszaknak, amelyben még jellemző az „útkeresés”,<br />
erre utal a NEET-<strong>fiatalok</strong> magasabb aránya, illetve a tanulás melletti munkavállalás.<br />
Körülbelül a húszas évek közepétől tekinthető egyértelműen domináns<br />
tevékenységnek a munkavállalás, ugyanakkor az ehhez a korosztályhoz<br />
tartozók (25–29) mintegy 10 százaléka a gyermeknevelésre koncentrál.<br />
Összesen<br />
35 3 2 48 6 6<br />
25-29<br />
4 2 3 76 10 5<br />
20-24<br />
26 5 2 54 5 8<br />
15-19<br />
83 2 1 7 2 5<br />
Cramer’s V=0,494/p ≤ 0,001<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
csak tanul<br />
dolgozik részmunkaidőben<br />
gyermeket nevel<br />
tanul és dolgozik<br />
dolgozik teljes állásban<br />
nEET<br />
5. ábra: A karrierpálya megoszlása korcsoportok szerint<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Iskolai végzettség szerinti különbségek<br />
A másik, meghatározó változó a karrierpályák eltérései szempontjából az iskolai<br />
végzettség. Szintén nem meglepő, hogy a szakaszokban komoly eltéréseket<br />
láthatunk az iskolai végzettség alapján is. Az egyes kategóriák mentén<br />
leginkább azok a csoportok érdekesek, amelyek már aktív munkaerő-piaci<br />
státusszal rendelkeznek. Az alapfokú iskolai végzettségűek kétharmada (68<br />
százalék) csak tanul, egyhetedük (14 százalék) pedig teljes állásban dolgozik,<br />
és az átlagnál magasabb arányban találkozunk körükben NEET-fiatallal. Természetesen<br />
ez a csoport többnyire lefedi a mintában szereplő 15–19 év közötti<br />
középszintű tanulmányokat folytató <strong>fiatalok</strong>at (hiszen az ő legmagasabb<br />
iskolai végzettségük egyelőre általános iskola). Viszont a korai iskolaelhagyók<br />
és az alacsony iskolai végzettségű <strong>fiatalok</strong> is ebbe a csoportba tartoznak.<br />
A szakiskolai végzettségűek körében szignifikánsan 4 magasabb a teljes állásban<br />
4 A csoportok összehasonlításánál az adjusted residual, a khi-négyzet-próba értékére, valamint a Cramer’s V<br />
asszociációt mérő mutatóra támaszkodtunk.<br />
216
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
dolgozók aránya (75 százalék), a munka mellett tanulók aránya pedig szignifikánsan<br />
alacsonyabb. A szakiskolában végzett <strong>fiatalok</strong> a képzés befejezését követően<br />
nem kapnak érettségi bizonyítványt – ami a továbbtanulás előfeltétele<br />
lenne –, így érthető, hogy többségük rögtön belép a munkaerő-piacira 5 . Mivel<br />
a szakiskola elvégzésének időpontja a középiskola befejezésével esik egybe, ebben<br />
a csoportban feltehetően hamarabb „zárul” az átmenet. Erre utal a gyermekneveléssel<br />
foglalkozók magasabb aránya a csoportban, hiszen az átmenetelmélet<br />
klasszikus hipotézise alapján az aktív munkaerő-piaci státusz magával<br />
hozza a többi felnőtt szerep átvételét, a saját család alapítását.<br />
Kérdéses, hogy a legfeljebb általános iskolai és szakiskolai végzettséggel rendelkezők<br />
körében megfigyelt magasabb NEET-arány a kitettségre vagy az útkeresésre<br />
utal az adott csoportban. A korábban szemléltetett, regisztrált munkanélküliségi<br />
adatok alapján viszont valószínűbb, hogy ez a csoport más lehetőségek<br />
hiányában nincs jelen sem a munkaerőpiacon, sem az iskolarendszerben.<br />
A középfokú végzettséggel rendelkezők több mint fele teljes állásban dolgozik,<br />
de jelentős hányaduk (32 százalék) csak tanul. A felsőfokú végzettségűek<br />
körében a teljes állásban foglalkoztatottak aránya még magasabb (70 százalék),<br />
további 11 százalékuk csak tanul. A középfokú és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők<br />
(egyetemista és friss diplomás <strong>fiatalok</strong>) körében szignifikánsan magasabb<br />
a fő tevékenységként tanuló, de az iskola mellett munkát is vállalók aránya.<br />
A középiskolát végzett <strong>fiatalok</strong> körében jóval magasabb arányban lépnek<br />
be a munkaerőpiacra a szakmai képzésben résztvevők <strong>fiatalok</strong>, és arányaiban<br />
Összesen<br />
35 3 2 47 6 7<br />
Felsőfok<br />
11 6 3 70 5 5<br />
Középfok<br />
Szakmunkás<br />
Alapfok<br />
32 5 1 52 5 5<br />
3 1 3 75 9 9<br />
68 2 1 14 7 8<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Cramer’s V=0,336/p ≤ 0,001<br />
csak tanul<br />
dolgozik részmunkaidőben<br />
gyermeket nevel<br />
tanul és dolgozik<br />
dolgozik teljes állásban<br />
nEET<br />
6. ábra: A karrierpálya megoszlása iskolai végzettség szerint<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
5 A 2016/2017-es tanévtől a középfokú oktatás rendszere megváltozott. A szakiskolák új elnevezést kaptak, szakközépiskolaként<br />
működnek tovább és a képzés időtartama átalakult, 3 + 2 év formában, a szakképzés befejezését<br />
követően a tanulók általános képzésbe léphetnek át és érettségit szerezhetnek.<br />
217
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
többen mennek felsőoktatásba az általános képzésben résztvevők. Annak<br />
ellenére, hogy hamarabb válnak aktívvá a munkaerőpiacon azok a legfeljebb<br />
érettségivel rendelkező <strong>fiatalok</strong>, akik nem lépnek be a felsőoktatásba,<br />
körükben a gyermekneveléssel foglalatoskodók aránya mégsem magasabb,<br />
vagyis feltehetően körükben sem beszélhetünk klasszikusan befejezett átmenetről.<br />
Nemi különbségek<br />
Tradicionális nemi szerepeket követő országként nem meglepő, hogy a <strong>fiatalok</strong><br />
életútjában jelentős nemi különbségek leginkább a gyermeknevelés terén<br />
tapasztalhatók. A 15–29 éves korosztályban a férfiak mindössze 0,1 százaléka<br />
választotta a gyermeknevelést fő tevékenységként, ők azok, akik gyermekükkel<br />
GYES-re, GYED-re mentek. Ebből következően a fiatal férfiak körében<br />
nagyobb a munkát fő tevékenységként, teljes állásban végzők aránya, a nők<br />
körében pedig a gyermeknevelés mint fő tevékenység.<br />
Összesen<br />
34 3 2 48 6 6<br />
Nő<br />
34 4 2 43 11 6<br />
Férfi<br />
35 3 2 54 6<br />
Cramer’s V=0,254/p ≤ 0,001<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
csak tanul<br />
dolgozik részmunkaidőben<br />
gyermeket nevel<br />
tanul és dolgozik<br />
dolgozik teljes állásban<br />
nEET<br />
7. ábra: A karrierpálya megoszlása nemenként<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Különbségek településtípusok szerint<br />
Az egyes településtípusok között fontos különbségeket találunk a <strong>fiatalok</strong> jellemző<br />
karrierpályája tekintetében. A Budapesten élők körében szignifikánsan<br />
magasabb a fő tevékenységként teljes állásban dolgozók aránya (55 százalék).<br />
Ez az arány a teljes mintán belül nem éri el az 50 százalékot (48 százalék). A fő<br />
tevékenységként gyermeknevelést végzők és a NEET-kategóriába tartozók arányát<br />
vizsgálva egyértelműen megállapítható egy településtípus szerinti lejtő. A<br />
fővárosban és a megyeszékhelyeken élők körében a GYES-en, GYED-en lévők<br />
és a NEET-csoportba tartozók aránya szignifikánsan alacsonyabb, a városok-<br />
218
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
ban és községekben élők körében pedig szignifikánsan magasabb, mint a teljes<br />
mintára jellemző arány. A településtípusok között megfigyelt különbségek egyrészt<br />
a kevesebb munka- és tanulási lehetőséggel <strong>magyar</strong>ázható, de hozzájárul<br />
az alacsony végzettséggel rendelkező <strong>fiatalok</strong> magasabb aránya is.<br />
Összesen<br />
34 3 2 48 6 6<br />
Község<br />
32 3 2 48 8 8<br />
Város<br />
34 3 2 47 7 8<br />
Megyeszékhely<br />
38 5 3 47 4 4<br />
Budapest<br />
35 4 2 55 3 1<br />
Cramer’s V=0,095/p ≤ 0,001<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
csak tanul<br />
dolgozik részmunkaidőben<br />
GYES<br />
tanul és dolgozik<br />
dolgozik teljes állásban<br />
nEET<br />
8. ábra: A karrierpálya megoszlása településtípus szerint<br />
(N2016= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Ahogy arra korábban utaltunk, a keresztmetszeti adatok nem alkalmasak<br />
szekvenciák elemzésére. Lehetőséget teremtenek ugyanakkor, hogy a korábbi<br />
tapasztalatokat – így a munkanélküliséget is – retrospektív módon vizsgáljuk.<br />
Összesen<br />
34 2 49 6 6 3<br />
Nem volt munkanélküli<br />
44 1 43 5 3 4<br />
Volt már munkanélküli<br />
3 6 66 8 17 2<br />
Cramer’s V=0,448/p ≤ 0,001<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
csak tanul<br />
dolgozik teljes állásban<br />
NEET<br />
dolgozik részmunkaidőben<br />
GYES<br />
tanul és dolgozik<br />
9. ábra: A karrierpálya megoszlása a munkanélküliség megtapasztalása szerint<br />
(Volt-e eddigi élete során bármikor munkanélküli?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Az adatok alapján a munkanélküliséget korábban megtapasztaló <strong>fiatalok</strong> körében<br />
szignifikánsan magasabb arányban találkozunk a jelenleg teljes állásban<br />
dolgozó <strong>fiatalok</strong>, a részmunkaidőben dolgozók és a NEET-<strong>fiatalok</strong> körében.<br />
219
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Mindez felveti a kérdést, ami egy további elemzés témájául szolgálhat: a <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> esetében a munkanélküliség megtapasztalása az útkeresés időszakát<br />
jelenti, vagy inkább a munkaerő-piaci lehetőségek hiányából fakad?<br />
A demográfiai változók mentén elmondható, hogy a <strong>fiatalok</strong> egyes csoportjai<br />
eltérnek abban a tekintetben, hogy mennyire tekinthető az átmenet<br />
időszaka jellemzőnek az aktuális életfázisukra, illetve mennyire tekinthető<br />
befejezettnek a folyamat. Legjelentősebb különbséget a korcsoportok között<br />
találtunk. Míg a 15–19 éveseket túlnyomó többségét a tanulás, a 25–29 éveseket<br />
pedig a foglalkoztatott státusz jellemezte leginkább, addig a 20–24 évesek<br />
körében mindegyik típussal találkoztunk, és körükben volt legmagasabb<br />
a NEET-<strong>fiatalok</strong> aránya is. Ennek alapján arra lehet következtetni, hogy az<br />
átmenetiség, útkeresés leginkább ezt a csoportot jellemzi. Az iskolai végzettség<br />
szempontjából a legfeljebb szakiskolai végzettséggel rendelkező <strong>fiatalok</strong><br />
életpályája némileg eltér a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező társaiktól.<br />
Körükben nemcsak hamarabb zárul le a képzés időszaka, de feltehetően<br />
az átmenet „befejeződése” is előbb megtörténik, amire a gyereket vállalók<br />
magasabb aránya utal (ami a klasszikus átmenet-elmélet alapján összefügg a<br />
stabil munkaerő-piaci státusz kialakításával). Jelentős különbségeket figyelhetünk<br />
meg ezen túl a nemek mentén, ami a korosztályba tartozó férfiak és nők<br />
eltérő pályája mellett leginkább a nemi szerepek különbségeiről árulkodik,<br />
valamint a <strong>fiatalok</strong> pályájára is hatással van a települési lejtő, ami leginkább a<br />
NEET-<strong>fiatalok</strong> magasabb arányában köszön vissza.<br />
IV. MUNKAERŐ-PIACI VÁRAKOZÁSOK<br />
Az átmenet-elmélet újabb tanulmányai azzal foglalkoznak, hogy a munkaerőpiaci<br />
tapasztalatok hogyan hatnak a munkavállalással kapcsolatos attitűdökre,<br />
hogyan befolyásolják az elvárásokat (Simõesa et al., 2017). A jelen kutatás célcsoportjába<br />
tartozó 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> jelentős része még kevés vagy semmilyen<br />
munkaerő-piaci tapasztalattal nem rendelkezik, így különösen érdekes<br />
megvizsgálni, hogyan tekintenek a jövőre az egyes csoportok. A tanulmány<br />
következő részében azzal foglalkozunk, milyen elvárásokat fogalmaznak meg,<br />
hogyan látják saját helyzetüket a jövőben. Hogyan írják le az ideális munkahely<br />
jellemzőit, milyen várakozásokat fogalmaznak meg a karrierjükkel kapcsolatban,<br />
és mindez hogyan függ össze demográfiai hátterükkel és aktuális<br />
munkaerő-piaci helyzetükkel.<br />
220
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Ideális munkahely<br />
A jövővel kapcsolatban megfogalmazott elvárások megértéséhez definiálnunk<br />
kell először a <strong>fiatalok</strong> számára ideális munkahely jellemzőit. A kérdőív<br />
a következő formában mérte fel a véleményeket: „Ha Ön egy ideális munkahelyre<br />
gondol, mi annak a legfontosabb jellemzője?”. Tíz tényezőről kellett<br />
eldöntenie a válaszadóknak, hogy az adott attribútum fontos-e akkor, amikor<br />
a számára legmegfelelőbb munkahelyről dönt, ezek közül a négy leggyakrabban<br />
említettet vizsgáljuk.<br />
Önmagában is beszédes eredmény, hogy a válaszadók minden csoportban<br />
a jó fizetést tekintették a legfontosabb tényezőnek. A megkérdezettek 92 százaléka<br />
választotta ezt a jellemzőt. Egyedül a se nem dolgozó, se nem tanuló<br />
csoporthoz tartozók jelölték meg szignifikánsan kisebb (88%) arányban. A<br />
csoport egészétől a fő tevékenységüket tekintve kizárólag tanulással foglalkozók<br />
térnek el érdemben, akik a jó fizetés mellett magasabb arányban jelölték<br />
meg a kellemes társaságot, az érdekes munkát és a rugalmas munkaidőt. Ez<br />
utóbbi tényező az átlaghoz képest magasabb arányban volt fontos a rész-<br />
100%<br />
93<br />
91 92 91<br />
88 91<br />
92<br />
80%<br />
60%<br />
40%<br />
58<br />
54<br />
46<br />
43<br />
57 57<br />
50<br />
46<br />
42<br />
42<br />
31<br />
38<br />
41<br />
38 37<br />
57<br />
50 50<br />
49 49<br />
43<br />
20%<br />
0%<br />
csak tanul<br />
dolgozik részmunkaidőben<br />
dolgozik teljes állásban<br />
GYES<br />
NEET<br />
tanul és dolgozik<br />
Összesen<br />
Jó fizetés Kellemes társaság Érdekes munka Rugalmas munkaidő<br />
10. ábra: Az ideális munkahely jellemzői a karrierpálya különböző szakaszai szerint<br />
(Ha Ön, egy ideális munkahelyre gondol, mi annak a legfontosabb jellemzője?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
221
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
munkaidőben dolgozó <strong>fiatalok</strong>nak is. A rugalmas munkaidőt kevésbé ítélték<br />
fontosnak ugyanakkor a teljes állásban dolgozók és a NEET-<strong>fiatalok</strong>. Érdekes<br />
eredmény, hogy a gyereküket otthon nevelőknek az átlaghoz képest kevésbé<br />
fontos a kellemes társaság és az érdekes munka.<br />
Az eredmények ismeretében felmerülhet a kérdés, hogy az ideális munkahely<br />
kapcsán megfogalmazott elvárások a munkaerő-piaci státusszal függnek<br />
össze, vagy azokkal a demográfiai jellemzőkkel, amelyekben az adott státusz<br />
leginkább jellemző.<br />
Jövővel kapcsolatos elvárások<br />
Az ideális munkahely jellemzőinek ismeretében a tanulmány utolsó részében<br />
arra fókuszálunk, hogy a válaszadók mennyire bizakodóak a számukra<br />
ideálisnak ítélt karrier elérését illetően. Ezért a jelenlegi munkaerő-piaci státusz<br />
mellett azzal is foglalkozunk, hogy milyen várakozásokat fogalmaznak<br />
meg a <strong>fiatalok</strong> jövőbeli kilátásaikkal kapcsolatban. A kérdőív egyik attitűdre<br />
vonatkozó kérdése foglalkozott a témával: „Véleménye szerint lesz-e valaha<br />
olyan munkája, amely megközelíti azt, amire vágyik?”. A válaszadók egy ötfokú<br />
skálán helyezhették el a véleményüket, ahol az egyes azt jelentette, hogy<br />
biztosan nem lesz ilyen munkájuk, az ötös pedig, hogy biztosan megtalálják<br />
a számukra ideális feladatot. Akik úgy gondolták, hogy már jelenleg is ilyen<br />
munkakörben dolgoznak, külön kóddal jelölhették véleményüket. Ezt a csoportot<br />
a későbbi elemzésekben nem szerepeltettük. A pozitív várakozásokat<br />
megfogalmazókat „bizakodóként”, a skálán hármas értéket megjelölőket „bizonytalanként”,<br />
és a jövő felé negatívan tekintőket „pesszimistaként” kódoltuk<br />
újra.<br />
Az így kialakított csoportokat megvizsgáltuk demográfiai és családi háttérváltozóik,<br />
valamint munkaerő-piaci státuszuk alapján. A <strong>fiatalok</strong> nem egyenlően<br />
oszlanak meg az egyes csoportok között, a válaszadók 55 százaléka<br />
bizakodó, 32 százaléka bizonytalan és 13 százaléka pesszimista.<br />
Demográfiai változók<br />
A munkaerő-piaci státusz jelentős eltéréseket mutat a válaszadó kora alapján,<br />
meglepő módon nem mondható el ugyanez a jövővel kapcsolatos attitűdök<br />
kapcsán. A vizsgált demográfiai változók között az életkornak semmilyen szignifikáns<br />
kapcsolata nincs a jövőbeli karriertervekkel, a bizakodók, a bizonytalanok<br />
és a pesszimisták eloszlása a három korcsoportban nagyon hasonló,<br />
statisztikailag nincs különbség közöttük.<br />
222
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Fontos ugyanakkor a lakóhely települési típusa. Míg a községekben élő <strong>fiatalok</strong>nak<br />
több mint húsz százaléka pesszimista, addig a budapesti <strong>fiatalok</strong>nak<br />
kevesebb mint öt százalékáról mondható el ugyanez. A pesszimista várakozások<br />
feltehetően azzal is összefüggnek, hogy a kisebb településeken jóval<br />
magasabb arányban találunk NEET- és gyermeküket nevelő <strong>fiatalok</strong>at, akik<br />
körében (lásd 15. ábra) magasabb arányban találunk pesszimistákat.<br />
Összesen<br />
55 32 13<br />
Község<br />
52 28 21<br />
Város<br />
53 34 14<br />
Megyeszékhely<br />
Budapest<br />
62 32 6<br />
59 36 5<br />
Cramer’s V=0,136/p ≤ 0,001<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Bizakodó Bizonytalan Pesszimista<br />
11. ábra: A vágyott munkahely megszerzéséről szóló vélekedések településtípus szerint<br />
(Véleménye szerint lesz-e valaha olyan munkája, amely megközelíti azt, amire vágyik?)<br />
(N 2016<br />
= 1891; százalékos megoszlás)<br />
Szintén befolyással van a negatív várakozásra a válaszadó neme, míg a nőknek<br />
tizenöt százaléka fogalmazott meg pesszimista várakozásokat, addig a férfiaknak<br />
csupán 11 százalékáról volt ugyanez elmondható.<br />
Összesen<br />
55 32 13<br />
Nő<br />
54 31 15<br />
Férfi<br />
57 33 11<br />
Cramer’s V=0,076/p=0,004<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Bizakodó Bizonytalan Pesszimista<br />
12. ábra: A vágyott munkahely megszerzéséről szóló vélekedések nemenként<br />
(Véleménye szerint lesz-e valaha olyan munkája, amely megközelíti azt, amire vágyik?)<br />
(N 2016<br />
= 1891; százalékos megoszlás)<br />
223
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Családi háttér<br />
A demográfiai változók mellett vizsgáltuk a válaszadók családi hátterét is, hiszen<br />
az attitűdjeink jelentős részét „otthonról hozzuk”. Az eredmények alapján a családi<br />
háttér függ össze leginkább a jövőre vonatkozó várakozásokkal. A felsőfokú<br />
végzettséggel rendelkező apák gyermekeinek háromnegyede bizakodó, míg a<br />
legfeljebb nyolc osztályt végzett apától származó válaszadók feléről sem mondható<br />
el ugyanez. Ez utóbbi csoportban legmagasabb ugyanakkor a pesszimisták<br />
aránya, a válaszadók ötöde ide sorolható. A szakmunkás apák gyermekei között<br />
találunk legtöbb bizonytalant, és legkevesebb bizakodót.<br />
Összesen<br />
55 32 13<br />
Felsőfokú<br />
73 21 5<br />
Középfokú<br />
59 32 9<br />
Szakmunkás<br />
8 osztály<br />
46 41 14<br />
48 32 20<br />
Cramer’s V=0,076/p=0,004<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Bizakodó Bizonytalan Pesszimista<br />
13. ábra: A vágyott munkahely megszerzéséről szóló vélekedések<br />
az apa iskolai végzettsége szerint<br />
(Véleménye szerint lesz-e valaha olyan munkája, amely megközelíti azt, amire vágyik?)<br />
(N 2016<br />
= 1891; százalékos megoszlás)<br />
Összesen<br />
55 32 13<br />
nélkülözők<br />
22 37 41<br />
kijönnek<br />
49 38 13<br />
jó anyagi helyzet 66 27 7<br />
Cramer’s V=0,076/p=0,004<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Bizakodó Bizonytalan Pesszimista<br />
14. ábra: A vágyott munkahely megszerzéséről szóló vélekedések<br />
szubjektív anyagi helyzet szerint<br />
(Véleménye szerint lesz-e valaha olyan munkája, amely megközelíti azt, amire vágyik?;<br />
Összességében hogy érzi, Önök anyagilag…?)<br />
(N 2016<br />
= 1891; százalékos megoszlás)<br />
224
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Ennél is markánsabb különbségek rajzolódnak ki, ha a család anyagi helyzetét<br />
vesszük figyelembe. A jó anyagi helyzetnek örvendő családok gyermekeinek kétharmada<br />
bizakodó, a nélkülözőknek csupán ötöde. A pesszimisták arányainál a<br />
kép megfordul, az anyagi nehézségek között élők több mint negyven százaléka<br />
nem bízik a jövőben, míg stabil egzisztenciális háttérrel rendelkezők körében ez<br />
az arány 7 százalék.<br />
Munkaerő-piaci státusz<br />
Az életük különböző életszakaszában lévő <strong>fiatalok</strong> eltérően vélekednek a vágyott<br />
munkahely megtalálásának esélyéről. Érdekes eredményeket tapasztalunk<br />
a munkaerő-piaci státusz esetében. Az adatfelvétel időszakában oktatási rendszerben<br />
lévő <strong>fiatalok</strong> jóval magasabb arányban fogalmaztak meg pozitív várakozásokat,<br />
mint az oktatási rendszeren kívül lévők. A tanulóknak 62 (csak tanul),<br />
illetve 77 (tanul és dolgozik) százaléka mondta, hogy bizakodó a jövőbeli munkájával<br />
kapcsolatban. A NEET-<strong>fiatalok</strong> körében ugyanez az arány 36 százalék<br />
volt. Ennek ellenpontjaként pesszimistákkal jóval magasabb arányban találkozunk<br />
a NEET-válaszadók körében, harmaduk negatívan látja saját jövőjét, szemben<br />
a tanulókkal, akik körében nyolc és három százalék ez az arány. Meglepő<br />
eredmény, hogy a munkaerőpiactól gyermekvállalás okán távolmaradó anyukák<br />
körében is szignifikánsan magasabb a pesszimisták és szignifikánsan alacsonyabb<br />
az optimisták aránya, mindkét csoportba a válaszadók harmada tartozik.<br />
Összesen<br />
55 32 13<br />
NEET<br />
36 32 33<br />
GYES<br />
33 32 35<br />
Dolgozik teljes állásban<br />
Dolgozik részmunkaidőben<br />
Tanul és dolgozik<br />
Csak tanul<br />
55 34 11<br />
36 36 29<br />
77 20 3<br />
62 30 8<br />
Cramer’s V=0,206/p ≤ 0,001<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Bizakodó Bizonytalan Pesszimista<br />
15. ábra: A vágyott munkahely megszerzéséről szóló vélekedések a karrierpálya szerint<br />
(Véleménye szerint lesz-e valaha olyan munkája, amely megközelíti azt, amire vágyik?;<br />
Ön jelenleg fő tevékenységét tekintve…?)<br />
(N 2016<br />
= 1891; százalékos megoszlás)<br />
225
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Az iskolai végzettség egyes kategóriái szerint ugyancsak szignifikáns különbségeket<br />
tapasztalunk. A legalább érettségivel rendelkező <strong>fiatalok</strong> körében jóval<br />
magasabb a bizakodó hozzáállással rendelkező válaszadók aránya. A szakiskolai<br />
végzettséggel rendelkezők körében a bizonytalanok vannak arányaiban<br />
többen, a legfeljebb alapfokú végzettségűek körében pedig a minta átlagához<br />
képest többen fogalmaznak meg pesszimista várakozásokat.<br />
Összesen<br />
55 32 13<br />
Felsőfokú<br />
73 21 5<br />
Középfokú<br />
59 32 9<br />
Szakmunkás<br />
Alapfok<br />
46 41 14<br />
48 32 20<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Cramer’s V=0,206/p ≤ 0,001<br />
Bizakodó Bizonytalan Pesszimista<br />
16. ábra: A vágyott munkahely megszerzéséről szóló vélekedések az iskolai végzettség szerint<br />
(Véleménye szerint lesz-e valaha olyan munkája, amely megközelíti azt, amire vágyik?)<br />
(N 2016<br />
= 1891; százalékos megoszlás)<br />
Mivel az ideálisnak tekintett munkahely legfontosabb jellemzője a jó fizetés,<br />
így megvizsgáltuk, hogy a bérelvárások mentén hogyan alakulnak a várakozások.<br />
A fizetésre vonatkozó elvárásai is összefüggnek a jövőbe vetett hittel. Azok<br />
körében találjuk a legtöbb bizakodót és a legkedvesebb pesszimistát, akik – társaikhoz<br />
képest – relatív magas bérelvárást fogalmaztak meg. A legtöbb pesszimista<br />
és a legkevesebb bizakodó pedig a legalacsonyabb jövedelmi várakozást<br />
megjelölő csoportban volt (17. ábra).<br />
Érdekes eredménynek tartjuk, hogy a vágyott, ideálisnak tartott munkahely<br />
megszerzéséről szóló vélekedések függetlenek a korábbi munkatapasztalatoktól.<br />
Azt várnánk ugyanis, hogy a munkahelyi tapasztalatok valamilyen irányban<br />
befolyásolják (pozitív vagy negatív) a reményekről szóló várakozásokat. Azonban<br />
azok a válaszadók, akik rendelkeznek legalább három hónapig tartó munkavállalási<br />
tapasztalattal, nem térnek el szignifikánsan azoktól, akiknek nem<br />
volt ilyen munkatapasztalata.<br />
Összességében a szakmai karrierrel kapcsolatos várakozást a családi háttér<br />
viszonyai és az aktuális munkaerő-piaci státusz befolyásolja leginkább. A felsőfokú<br />
iskolai végzettséggel rendelkező apák gyerekei, és a biztos egzisztenciális<br />
háttért maguk mögött tudó <strong>fiatalok</strong> körében szignifikánsan magasabb arányban<br />
vannak jelen a jövőbeli karrierjüket pozitívan megítélők, és körükben kevesebb<br />
226
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Összesen<br />
56 31 12<br />
301–<br />
64 28 8<br />
251–300<br />
66 26 8<br />
201–250<br />
60 33 8<br />
181–200<br />
56 33 11<br />
151–180<br />
50 38 13<br />
–150<br />
44 33 23<br />
Cramer’s V=0,142/p ≤ 0,001<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Bizakodó Bizonytalan Pesszimista<br />
17. ábra: A vágyott munkahely megszerzéséről szóló vélekedések<br />
az elvárt fizetés nagysága szerint<br />
(Ön mekkora nettó – kézhez kapott – fizetéssel lenne elégedett?)<br />
(N 2016<br />
= 1891; százalékos megoszlás)<br />
pesszimistával találkozunk. A családi hátterük szempontjából kevésbé szerencsés<br />
válaszadók, akiknek édesapja alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik,<br />
vagy nélkülözéssel küzdenek, inkább pesszimisták saját szakmai jövőjüket illetően<br />
is. A munkaerő-piaci státusz esetében az eddig feltehetően kevés munkatapasztalattal<br />
rendelkező tanulók fogalmazzák meg a leginkább bizakodó<br />
várakozásokat, és a NEET-<strong>fiatalok</strong> látták leginkább borúsan saját jövőjüket.<br />
V. ÖSSZEFOGLALÁS<br />
Tanulmányunkban a 15–29 év közötti <strong>fiatalok</strong> munkaerő-piaci helyzetével foglalkoztunk,<br />
az átmenet-elmélet hipotéziseit alkalmazva. Az elmélet alapján a fiatal<br />
kor az az időszak, amikor az alanyok belépnek a felnőtt intézményrendszerekbe,<br />
mint a munkaerőpiac és – a stabil egzisztencia megteremtését követően<br />
– a saját család. A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> 2016 adatai alapján azt vizsgáltuk,<br />
hogy a <strong>fiatalok</strong> melyik csoportjaira jellemző a foglalkoztatotti státusz, és ez milyen<br />
csoportok esetében jár együtt az önálló család kialakításával. A tanulmány<br />
második részében pedig azt elemeztük, hogy a jövőbeli, karrierre vonatkozó<br />
várakozások hogyan alakulnak a vizsgált korosztályban.<br />
A nemzetközi statisztikák alapján a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a 15–29 évesek foglalkoztatási<br />
arányait tekintve a középmezőnyben helyezkednek el, a régió országaihoz<br />
hasonló arányokat mutatva, lemaradva viszont az északi országok<br />
mögött. Az elmúlt évek tendenciáit tekintve pozitív változásként értékelhető<br />
227
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
a korcsoportba tartozó <strong>fiatalok</strong> foglalkoztatotti arányainak növekedése és a<br />
NEET-<strong>fiatalok</strong> arányának csökkenése. Aggasztó ugyanakkor, hogy a vizsgált<br />
csoportban a diplomások aránya csökkent az elmúlt időszakban.<br />
A nemzetközi statisztikák áttekintését követően a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong><br />
2016 adatfelvételét alapul véve, fő tevékenységeik mentén besoroltuk a válaszadókat<br />
hat kategóriába. Elkülönítettük egymástól a tanulókat, a tanulás mellett<br />
dolgozókat, a részmunkaidőben dolgozókat, a teljes állásban dolgozókat, a<br />
gyermeküket nevelőket és azokat, akik sem az iskolarendszerben, sem a munkaerőpiacon<br />
nincsenek jelen. A válaszadók státusza leginkább a korcsoport<br />
mentén különbözött egymástól, de eltérések figyelhetők meg a végzettség, a<br />
nem és a lakóhely településének típusa alapján is. A 20–24 éves korosztályról<br />
mondhatjuk leginkább, hogy az átmenet időszakában lévő korcsoport, amelynek<br />
foglalkoztatotti státusza összetett, vegyes képet mutat. A 20 év alattiak és a<br />
24 év felettiek többsége egyértelműen beágyazott, az előbbi az iskolarendszerben,<br />
az utóbbi pedig a munkaerőpiacon. Ugyanez mondható el a szakképzésben<br />
végzett, fővárosban vagy megyeszékhelyen élő, férfi válaszadók többségéről.<br />
Az átmenet „klasszikus befejezése”, vagyis a saját család alapítása a vizsgált<br />
korosztály kis részére jellemző. A munkaerő-piaci státuszt ez szinte kizárólag<br />
a nők esetében érinti, esetükben is leginkább a szakmunkások és kisebb településeken<br />
élők körében. NEET-<strong>fiatalok</strong>kal a 20–24 éves korosztályban, a legfeljebb<br />
szakiskolai végzettséggel rendelkezők és a kisebb településeken élők<br />
körében találkozunk magasabb arányban.<br />
A válaszadók többsége esetén a jó munkahely záloga a magas fizetés, a <strong>fiatalok</strong><br />
leginkább ezt hangsúlyozták az ideális munkahely jellemzői között. A<br />
tanulók körében jelentek meg magasabb arányban prioritásként olyan egyéb<br />
tulajdonságok, mint a kellemes társaság, érdekes munka vagy a rugalmas munkaidő.<br />
A megkérdezett <strong>fiatalok</strong> többsége bizakodó a jövőjével kapcsolatban,<br />
viszont jelentős különbségek tapasztalhatók a demográfiai, szociális háttér változói<br />
és munkaerő-piaci státusz mentén. A nagyobb városokban élők, a stabil<br />
egzisztenciával rendelkezők, a diplomások és a férfiak, valamint a teljes állásban<br />
foglalkoztatottak jóval magasabb arányban bizakodók saját jövőjüket illetően.<br />
Ennek ellenpontjaként, a kisebb településeken élők, az anyagi nehézségekkel<br />
küzdők, az alacsony végzettséggel rendelkezők, a nők és a NEET-csoportba<br />
tartozók körében magasabb arányban találunk pesszimista válaszadókat.<br />
Az átmenet nyugat-európai mintáit tekintve tehát elmondható, hogy a munkaerő-piaci<br />
pozíció szempontjából a 25 év felettiek túlnyomó többsége beágyazott<br />
a munkaerőpiacon, és töredékét jellemzi a tanulás melletti munkavállalás<br />
vagy a részmunkaidő. A magánéletre vonatkozó átmenet viszont a <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> körében is kitolódni látszik.<br />
228
Szanyi-F. Eleonóra – Susánszky Pál<br />
Iskolapadból a munkaerőpiacra<br />
IRODALOM<br />
• Bachmann, R. (2005): Labour market dynamics in Germany: Hirings, separations, and job-to-job transitions<br />
over the business cycle. Collaborative Research Center 649. Discussion Paper 2005–45, Humboldt Universität<br />
zu Berlin.<br />
• Bynner, J. – Parsons, S. (2002): Social Exclusion and the Transition from School to Work: The Case of Young<br />
People Not in Education, Employment or Training. Journal of Vocational Behavior 60(2), 289–309.<br />
• Du Bois Reymond, M. (1998): I don’t want to commit myself yet: young people’s life concepts. Journal of<br />
Youth Studies, 1(1), 63–79.<br />
• Fry, J. – Boulton, C. (2013): Prevalence of Transition Pathways in Australia. Commission Staff Working Paper,<br />
Canberra.<br />
• Furlong, A. és mtsai. (2003): Youth Transitions: Patterns of Vulnerability and Processes of Social Inclusion.<br />
Edinburgh, Scottish Executive.<br />
• Hodkinson, Ph. – Sparkes, A. – Hodkinson, H. (1996): Triumphs and Tears: Young People, Markets and the<br />
Transition from School to Work. London, David Fulton.<br />
• Looker, D. – Dwyer, P. (1998): Education and negotiated reality: complexities facing rural youth in the 1990s.<br />
Journal of Youth Studies, 1(1), 5–22.<br />
• Mroz, T. – Savage, T. H. (2006): The Long-Term Effects of Youth Unemployment Journal of Human Resources,<br />
41(2), 259–293.<br />
• Rudd, P. – Evans, K. (1998): Structure and agency in youth transitions: student experiences of vocational<br />
further education. Journal of Youth Studies, 1(1), 39–62.<br />
• Simõesa, F. és mtsai. (2017): NEETs in a rural region of Southern Europe: perceived self-efficacy, perceived<br />
barriers, educational expectations, and vocational expectations. Journal of Youth Studies, 20(9), 1109–1126.<br />
• Wyn, J. – Dwyer, P. (1999): New Directions in Research on Youth in Transition. Journal of Youth Studies, 2(1),<br />
5–21.<br />
229
230
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Egészség- és rizikómagatartás<br />
alakulása a <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> körében<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
I. Bevezetés<br />
Az egészségmagatartás mint gyűjtőfogalom tartalmazza azokat az attitűdöket és<br />
viselkedésformákat, melyek az egészség megőrzésére vagy rombolására irányulnak.<br />
Ebben a kétirányú modellben (Matarazzo, 1980; Pikó, 2002) értelmezzük<br />
a <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> egészségmagatartásának preventív és kockázati<br />
(patogén) elemeit.<br />
Az egészségmagatartás különböző elemeinek reális értékelése különösen fontos,<br />
mivel azok többféle betegség megelőzésének vagy kialakulásának valószínűségét<br />
is növelhetik. A dohányzás, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, a fizikai<br />
aktivitás hiánya vagy a korszerűtlen táplálkozás ronthatja az életminőséget, és<br />
megrövidítheti az életkilátásokat.<br />
Az egészségtudatosság összefüggést mutat az életkorral, így például a<br />
prepubertás időszaktól a serdülő, illetve fiatal felnőttkorig a rendszeres dohányzás,<br />
alkoholfogyasztás és szerhasználat prevalenciája folyamatos növekedést mutat,<br />
és csak később kezd csökkenni (Nagy – Kovács, 2017).<br />
Jelen írásunkban az egészségkárosító magatartások közül a dohányzásra és az<br />
alkoholfogyasztás, illetve az ittasság megjelenésére koncentrálunk. Ennek oka<br />
egyrészt, hogy ezek a legjelentősebb és leggyakoribb rizikótényezők a felnőttkori<br />
egészségromlás szempontjából, másrészt a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok 1 adatai<br />
1 Ifjúság2000, Ifjúság2004, Ifjúság2008, <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012, <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
231
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
lehetőséget biztosítanak arra, hogy az elmúlt másfél évtizedben kirajzolódó tendenciákat<br />
elemezzük.<br />
Serdülők körében végzett felmérések szerint a rizikómagatartások sokszor<br />
együttesen jelentkeznek. A dohányzás kapcsolatot mutat az alkoholfogyasztással,<br />
az egészségtelen táplálkozással, az iskolai erőszakkal és a korai szexuális<br />
tapasztalatok előfordulásával is (Susánszky et al., 2012). Ezért tanulmányunk<br />
második részében a <strong>fiatalok</strong> fogyasztási-, szexuális szokásait, valamint fizikai<br />
aktivitását is vizsgálat tárgyává tesszük.<br />
II. Nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok (2000–2016)<br />
adatainak összehasonlító elemzése<br />
Jelen munkánkban egyrészt a hazai nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok eredményeit<br />
értékeljük, kiemelve a dohányzással és az alkoholfogyasztással kapcsolatos<br />
trendek alakulását életkori csoportok és nemek szerint, másrészt összehasonlító<br />
vizsgálatot végzünk a hazai és a határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> egészségmagatartásának<br />
alakulásáról.<br />
Az adatfelvételek során alkalmazott kérdőívek ugyan tartalmazták az egészségmagatartás<br />
főbb tényezőire vonatkozó kérdéseket, de a kérdések és válaszok<br />
kialakítása nem minden esetben történt meg azonos módon. Ezzel a problémával<br />
a 2012-es vizsgálati adatok elemzése során már foglalkoztunk (Susánszky et<br />
al., 2012), és az egyes évek mérési adatainak összehasonlíthatósága érdekében<br />
bizonyos esetekben kategóriamódosításokat végeztünk, ami főként kategóriaösszevonásokat<br />
jelentett, másrészt a hasonlóan feltett kérdéseket is harmonizáltuk.<br />
A 2016-os adatok elemzésekor ezekhez a módosításokhoz igazodunk.<br />
Dohányzás<br />
A 2016-os felmérésben a dohányzásra vonatkozó kérdés így szerepelt: Milyen<br />
gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy dohányzott (cigarettázott, szivarozott,<br />
pipázott)? A megadott válaszlehetőségek (naponta, hetente többször,<br />
hetente 1-2-szer (hétvégenként), havonta néhányszor, 1-2 havonta, ennél ritkábban<br />
és egyszer sem), a kategóriák számát és tartalmát tekintve is eltértek<br />
az előző felmérésektől. Az összehasonlíthatóság érdekében így itt is a standard<br />
kérdésre vonatkoztatva, „Szokott-e – akárcsak alkalmanként – dohányozni?”,<br />
az előző vizsgálati évek gyakorlatának megfelelően, alakítottuk át a válaszkategóriákat.<br />
A dohányzási szokásokra vonatkozóan, például mikor (hány éves korában) és<br />
mire (cigarettára, sodort cigarettára, szivarra, pipára, vízipipára) gyújtott rá elő-<br />
232
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
ször a kérdezett, vagy hogy hány cigarettát szív el általában naponta, 2016-ban<br />
nem tettek fel kérdéseket.<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> 2016 adatai alapján a <strong>fiatalok</strong> 25 százaléka (a<br />
fiatal férfiak 31 százaléka, míg a fiatal nők 17 százaléka) dohányzik naponta,<br />
56 százalékuk soha nem gyújtott rá. A <strong>fiatalok</strong> valamivel több, mint 6 százaléka<br />
hetente többször dohányzik, 12 százalékuk havonta vagy annál is ritkábban.<br />
A HBSC 2016 vizsgálat szerint az 5–11. osztályos diákok több mint egytizede<br />
(11,9 százalék) naponta dohányzik, 4 százalékuk hetente egyszer, de nem<br />
minden nap, 5 százalékuk pedig ritkábban, mint hetente. A jelenleg dohányzó<br />
diákok többsége (58 százalék) naponta dohányzik. Ötödük (19 százalék) hetente<br />
legalább egyszer, de nem minden nap gyújt rá, közel egynegyedük (23<br />
százalék) pedig ritkábban, mint hetente dohányzik.<br />
A dohányzás előfordulási gyakorisága vizsgálati évenként, korévenként<br />
és nemenként a rendelkezésünkre álló adatbázisok alapján<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> dohányzási szokásai lényegesen megváltoztak az elmúlt 16<br />
évben (1. táblázat). A 2000-es kiinduló értékekhez képest 2016-ra jelentősen<br />
megnőtt az akárcsak alkalmanként is dohányzók aránya (38 százalékról 46 százalékra)<br />
2 . A növekedés a férfiak körében erőteljesebb, mint a nők körében. A<br />
növekedés 2012-höz képest is jelentős és hasonló mértékű, mint a 2000-es<br />
évhez viszonyítva.<br />
**(p ≤ 0,000)<br />
2000 2004 2008 2012 2016<br />
Férfi 44 63 49 41 53<br />
Nő 33 53 40 31 38<br />
Együtt 38 59 45 36 46<br />
1. táblázat: A dohányzók aránya a <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(Szokott-e – akárcsak alkalmanként – dohányozni?)<br />
(N 2000<br />
= 7896; N 2004<br />
= 5247; N 2008<br />
= 7195; N 2012<br />
= 8000; N 2016<br />
= 7943; nem szerinti bontásban;<br />
százalékos megoszlás)<br />
A dohányzók aránya az utolsó vizsgálati évben (2016) minden évjáratban<br />
meghaladta a 2012-es arányokat. Legnagyobb, tíz százalékot meghaladó növekedés,<br />
a 19–21 és a 28 évesek közt volt tapasztalható (1. ábra).<br />
A dohányzók aránya 15 és 19 éves kor között emelkedett a legmeredekebben,<br />
a 19 évesek közt kb. 28 százalékkal magasabb a dohányzók aránya, mint a 15<br />
évesek közt. 19 év felett az egyes korosztályok közt már jóval kisebb ingado-<br />
2 ugyanakkor megfigyelhető, hogy 2004 óta a napi dohanyzók aránya csökkenő tendenciát mutat.<br />
233
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
zások tapasztalhatók. A 25 és a 28 éves <strong>fiatalok</strong>nak kb. a fele (50 százalék)<br />
jelezte, hogy az elmúlt évben legalább alkalmanként rágyújtott, cigarettázott,<br />
szivarozott vagy pipázott (1. ábra).<br />
A dohányzási szokásokban megmutatkozó, az életkorral összefüggő ún. „plató<br />
jelenség” inkább a férfiaknál kialakult helyzetre jellemző (2. ábra). A női korosztályoknál<br />
a 20. életév jelenti az egyik csúcsot, de ezt követően is nagyobbak<br />
az ingadozások, mint a férfiaknál. A következő csúcsidőszak a 25. évre esik, és<br />
innen kezdődően lassú csökkenés tapasztalható (3. ábra). Ez utóbbi, feltehetően<br />
a gyermekvállalási időszak kezdetét jelenti, amikor a nők egészségesebb<br />
életmódra váltanak.<br />
80%<br />
60%<br />
dohányzik<br />
40%<br />
20%<br />
y = 0,0152x + 0,3053<br />
R² = 0,5292<br />
0%<br />
15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29<br />
életkor<br />
2000 2004<br />
2008 2012 2016 Lineáris (2016)<br />
1. ábra: A dohányzók aránya a teljes populációs mintában<br />
(Szokott-e – akárcsak alkalmanként – dohányozni?)<br />
(N 2000<br />
= 7897; N 2004<br />
= 5246; N 2008<br />
= 7200; N 2012<br />
= 8000; N 2016<br />
= 7943; százalékos megoszlás)<br />
A dohányzási szokások kialakulásának, illetve rögzülésének szempontjából<br />
kritikus időszaknak továbbra is a késő kamaszkor (15–19 év) tekinthető,<br />
ami egyébként egyre inkább kitolódni látszik. A <strong>fiatalok</strong> későbbi, felnőttkori<br />
érintettségét erősen meghatározza, hogy a húszas éveikig milyen mértékben<br />
hódolnak ennek a szenvedélynek. Ez a kritikus időszak a személyiségfejlődés<br />
szempontjából a versengés, a rivalizálás kora, amiben a kortárs csoportok jelentős<br />
szerepet játszanak. Az önállóság, a társadalmilag, kulturálisan erősen<br />
meghatározott felnőtt szerepek elsajátítása, az elfogadható viselkedésminták,<br />
modellek keresése fémjelzi ezt az időszakot, ami kedvez a kockázati magatartások<br />
preferálásának.<br />
234
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
80%<br />
60%<br />
dohányzik<br />
40%<br />
y = 0,021x + 0,3451<br />
R² = 0,6349<br />
20%<br />
0%<br />
15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29<br />
életkor<br />
2000 2004<br />
2008 2012 2016 Lineáris (2016)<br />
2. ábra: A dohányzók aránya a férfiak körében<br />
(Szokott-e – akárcsak alkalmanként – dohányozni?)<br />
(N 2000<br />
= 1747; N 2004<br />
= 2804; N 2008<br />
= 3654; N 2012<br />
= 4012; N 2016<br />
= 4072; százalékos megoszlás)<br />
80%<br />
60%<br />
dohányzik<br />
40%<br />
20%<br />
y = 0,0103x + 0,2552<br />
R² = 0,3941<br />
0%<br />
15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29<br />
életkor<br />
2000 2004<br />
2008 2012 2016 Lineáris (2016)<br />
3. ábra: A dohányzók aránya a nők körében<br />
(Szokott-e – akárcsak alkalmanként – dohányozni?)<br />
(N 2000<br />
= 7861; N 2004<br />
= 2444; N 2008<br />
= 3546; N 2012<br />
= 3988; N 2016<br />
= 3870; százalékos megoszlás)<br />
Ábráinkon (1–3. ábrák) az utolsó vizsgálati év (2016) adataira illesztett regressziós<br />
egyenest és egyenletét is megjelenítettük. Látható, hogy a becsült dohányzási<br />
gyakoriságok értékei eltérnek a tényleges, mért értékektől. A becslé-<br />
235
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
sek pontosságát a determinációs együtthatókkal (R 2 ) 3 írhatjuk le: (2. táblázat),<br />
amelyek arra utalnak, hogy a <strong>fiatalok</strong> életkora milyen mértékben <strong>magyar</strong>ázza<br />
dohányzási szokásukat.<br />
férfi nő együtt<br />
2000 0,64 0,37 0,56<br />
2004 0,33 0,39 0,40<br />
2008 0,51 0,17 0,40<br />
2012 0,65 0,40 0,57<br />
2016 0,64 0,39 0,53<br />
2. táblázat: Determinációs együtthatók (R 2 )<br />
Az életkor <strong>magyar</strong>ázó ereje viszonylag állandónak mutatkozik mindkét nem<br />
esetében. A férfiaknál az életkor és a dohányzás közt közepes erősségű kapcsolatot<br />
feltételezhetünk, mivel a determinációs együttható értékei többnyire<br />
0,4–0,7 közt mozognak. Nőknél minden évben 0,4 vagy az alatti az együttható<br />
értéke, ami laza kapcsolatra utal.<br />
A társadalomkutatási gyakorlatban az olyan társadalmi jelenségek, viselkedések<br />
<strong>magyar</strong>ázatánál, amelyek multifaktoriális okokra vezethetők vissza, mint<br />
például a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás, a közepes erősségi kapcsolatok<br />
jelentős erőnek számítanak. Látjuk azonban, hogy a vizsgált időszakokban<br />
jelentős eltérések is mutatkoznak; férfiaknál a 2004-es (R 2 =0,33), nőknél<br />
pedig a 2008-as év (R 2 =0,17) mutat kiugróan alacsony értéket. Amennyiben<br />
az eltérések nem artefaktumok, úgy azt kell gondolnunk, hogy a vizsgálatokat<br />
megelőző években erőteljesebben érvényesültek olyan társadalmi, kulturális<br />
hatások, amelyek eltérő módon érintették a nőket és a férfiakat.<br />
Vizsgálatunk során a dohányzással összefüggésben további szignifikáns kapcsolatot<br />
találtunk az iskolai végzettség, a családi állapot, a gyermek megléte, a<br />
szubjektív gazdasági helyzet, a társadalmi réteghelyzet, valamint a vallásosság<br />
között.<br />
Az iskolai végzettség szerint az elkülönülő csoportokat eltérő dohányzási szokások<br />
jellemzik. Az iskolai végzettség növekedésével csökken a rendszeresen<br />
dohányzók aránya, és növekszik azoknak az aránya, akik soha nem gyújtottak<br />
rá. A szakmunkás végzettséggel rendelkezők 44 százaléka napi szinten dohányzik,<br />
míg a diplomásoknál ez az arány 17 százalék (3. táblázat).<br />
A dohányzási szokások családi állapot tekintetében is igen különbözően ala-<br />
3 r 2 = a becsült értékek szórásának négyzete/a mért értékek szórásának négyzetével. Értéke 0 és 1 közötti. Ha<br />
kicsi, akkor a regressziós becslés nem nagyon <strong>magyar</strong>ázza meg a változó viselkedését, míg ha 1-hez közeli,<br />
akkor a regresszió jónak minősíthető.<br />
236
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Legfeljebb<br />
8 osztály<br />
Szakmunkás<br />
Érettségizett<br />
Diplomás<br />
Összesen<br />
Naponta 21 44 20 17 25<br />
Hetente 5 6 7 5 6<br />
Havonta 6 6 8 4 6<br />
Ritkábban, mint<br />
2 havonta<br />
6 5 7 6 6<br />
Egyszer sem 62 40 58 67 57<br />
3. táblázat: Dohányzási gyakoriság iskolai végzettség szerint<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy dohányzott (cigarettázott, szivarozott, pipázott)?)<br />
(N = 7943; iskolai végzettség szerinti bontásban; százalékos megoszlás)<br />
kulnak: naponta dohányzik az elváltak és az élettársi kapcsolatban élők kb.<br />
40 százaléka (43 ill. 40 százalék), míg a házasoknak csak közel egynegyede<br />
(24 százalék), az egyedülállóknak pedig kb. egyötöde. Legnagyobb arányban a<br />
házasokra és az egyedülállókra (61 ill. 58 százalék) volt jellemző, hogy egyszer<br />
sem gyújtottak rá az elmúlt évben. A gyermekesek körében a napi rendszerességgel<br />
dohányzók aránya jelentősen magasabb, mint azok körében, akiknek<br />
nincs gyermekük (37 százalék vs. 20 százalék). A lakóhely jellegét (településtípust)<br />
figyelembe véve elmondható, hogy a községekben lakók nagyobb arányban<br />
dohányoznak, mint a fővárosban, vagy a városokban élők (33 százalék vs.<br />
30 százalék).<br />
A szubjektív gazdasági helyzet is összefüggést mutat a dohányzási szokásokkal<br />
(4. táblázat). Azok közül, akik gond nélkül élnek, kevesebben gyújtanak rá<br />
Gyakoriság<br />
Gondok<br />
nélkül<br />
élnek<br />
Beosztással<br />
jól<br />
kijönnek<br />
Hónapról<br />
hónapra<br />
anyagi<br />
gondjaik<br />
vannak<br />
Éppen<br />
hogy<br />
kijönnek a<br />
jövedelmükből<br />
Nélkülöznek<br />
Összesen<br />
Naponta 14 19 29 46 49 25<br />
Hetente 5 6 6 6 9 6<br />
Havonta 8 6 7 6 6 6<br />
Ritkábban,<br />
mint 2 havonta<br />
4 7 6 4 6 6<br />
Egyszer sem 70 62 53 37 30 56<br />
4. táblázat: Dohányzási gyakoriság a gazdasági helyzet szubjektív megítélése szerint<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy dohányzott (cigarettázott, szivarozott, pipázott)?)<br />
(N = 7943; gazdasági helyzet szubjektív megítélése szerinti bontásban; százalékos megoszlás)<br />
237
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
napi szinten, mint akik nélkülöznek (14 százalék vs. 49 százalék). A dohányzási<br />
szokások a társadalmi réteghelyzet szubjektív megítélése mentén is hasonló<br />
képet mutatnak. Azok, akik az alsó társadalmi csoportba sorolják magukat,<br />
nagyobb százalékban dohányoznak naponta, mint azok, akik a felső társadalmi<br />
csoporthoz tartozónak vallották magukat (44 százalék vs. 13 százalék).<br />
A dohányzás szempontjából a vallásosság protektív tényezőnek számít. A magukat<br />
vallásos emberekként jellemezők nagy többsége (69 százalék) egyszer<br />
sem gyújtott rá, szemben azokkal, akik nem tartják magukat vallásosnak (42<br />
százalék).<br />
A legújabb, 2016-os felmérésben a dohányzás gyakorisága mellett vizsgálni<br />
tudtuk az elektromos cigaretta, e-cigaretta használatát is, amelyet a válaszadók<br />
fél százaléka naponta, 7 százaléka pedig 1-2 havonta vagy ritkábban használ.<br />
Az elektromos cigaretta, e-cigaretta használata inkább a férfiakra, mint a nőkre<br />
jellemző (17 százalék vs. 12 százalék).<br />
Alkoholfogyasztás<br />
Az alkoholfogyasztással kapcsolatos kérdések sem voltak egységesek a különböző<br />
évek során használt kérdőívekben 4 . Jelentősebb különbségek nem a kérdések,<br />
hanem a válaszkategóriák megfogalmazásában jelentkeztek.<br />
Az első felmérés (2000) kivételével, amikor csak azt kérdezték, hogy „Szokott-e<br />
alkoholt fogyasztani?”, minden alkalommal az elmúlt egy évre vonatkozóan<br />
tették fel a kérdést. A fogyasztás gyakoriságát leíró kategóriákat bizonyos<br />
években igen részletesen, máskor pedig inkább elnagyolva határozták meg (5.<br />
táblázat). Ahhoz, hogy a különböző adatbázisokban szereplő információkat<br />
össze tudjuk hasonlítani, igyekeztünk a válaszokat viszonylag egységes fogyasztási<br />
időintervallumokba csoportosítani: 1. naponta, 2. hetente legalább egyszer,<br />
3. havonta vagy ritkábban, 4. nem fogyaszt 5 .<br />
Az adatok harmonizációja után vizsgáltuk a válaszadók körében a fogyasztási<br />
gyakoriságokat (6. táblázat). 2000-ben a <strong>fiatalok</strong> 41 százaléka nyilatkozott úgy,<br />
hogy egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, négy év múlva (2004-ben) ez az arány<br />
majd a felére csökkent (24 százalék). 2008-ban a válaszadóknak az egyötöde jelezte,<br />
hogy absztinens, 2012-ben a <strong>fiatalok</strong> közel egyharmada, 2016-ban pedig<br />
egynegyede nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt évben nem fogyasztott alkoholt.<br />
4 „Szokott-e – akárcsak alkalmanként – alkoholt fogyasztani?” (2000); „Körülbelül milyen gyakran fogyasztott<br />
Ön alkoholt az elmúlt évben?” (2004); „Körülbelül milyen gyakran fogyasztott Ön alkoholt az elmúlt évben?”<br />
(2008); „Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?” (2012, 2016)<br />
5 A „nem fogyaszt” kategória kialakításánál a fogyasztásra vonatkozó kérdések és válaszok viszonyát vettük<br />
figyelembe. Úgy ítéltük meg, hogy aki alkalmanként sem szokott alkoholt fogyasztani, és aki egyszer sem fogyasztott<br />
alkoholt, besorolható a „nem fogyaszt” kategóriába.<br />
238
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
2000 2004 2008 2012 2016<br />
naponta<br />
Hetente néhányszor<br />
hetente egyszer<br />
ennél ritkábban<br />
nem szokott<br />
minden nap<br />
majdnem minden<br />
nap<br />
hetente egyszer<br />
(vagy hétvégén)<br />
havonta néhányszor<br />
havonta egyszer<br />
vagy<br />
szinte minden<br />
nap<br />
hetente 1-2-szer<br />
(hétvégenként)<br />
havonta néhányszor<br />
szinte minden<br />
nap<br />
hetente 1-2-szer<br />
havonta néhányszor<br />
1-2 havonta 1-2 havonta<br />
naponta<br />
hetente többször<br />
hetente 1-2-szer<br />
(hétvégenként)<br />
havonta néhányszor<br />
ennél ritkábban ennél ritkábban 1-2 havonta<br />
ennél ritkábban egyszer sem egyszer sem ennél ritkábban<br />
egyszer sem<br />
egyszer sem<br />
5. táblázat: Az alkoholfogyasztás gyakoriságára vonatkozó kérdések válaszkategóriái<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
A fogyasztási szokásokat tekintve elmondhatjuk, hogy az évek során a legnagyobb<br />
ingadozás a „havonta vagy ritkábban” kategóriába sorolt alkalmi ivók<br />
arányában történt. A napi rendszerességgel alkoholt fogyasztók aránya egy százalék<br />
körül mozog, és részesedésük a populáción belül stabilnak mondható,<br />
bár 2016-ban 0,2 százalékra csökkent.<br />
A hetente legalább egyszer fogyasztók aránya pedig a 2004-es kiugrást (14<br />
százalék) követően ismét csökkenni látszik. A <strong>fiatalok</strong> körében az alkoholfogyasztási<br />
szokások változása mögött leginkább az alkalmi fogyasztások ingadozását<br />
véljük felfedezni. Feltehetően az alkalmi fogyasztás követi leginkább az<br />
ifjúsági szubkultúrában végbemenő változásokat, tükrözi azokat a divatjelenségeket,<br />
amelyek erősen befolyásolják, hogy a <strong>fiatalok</strong> mikor, hol és mit isznak.<br />
2000 2004 2008 2012 2016<br />
naponta 1,2 0,9 0,8 0,9 0,2<br />
hetente legalább<br />
egyszer<br />
havonta vagy<br />
ritkábban<br />
8 14 10 12 11<br />
50 61 68 55 63<br />
nem fogyaszt 41 24 21 32 26<br />
6. táblázat: Az alkoholfogyasztás gyakorisága<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N 2000<br />
= 7817; N 2004<br />
= 7925; N 2008<br />
= 7223; N 2012<br />
= 7695; N 2016<br />
= 7951; százalékos megoszlás)<br />
239
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Férfiak és nők fogyasztási szokásai között szignifikáns eltérés mutatkozott minden<br />
vizsgálati évben (7-8. táblázat). A rendszeres napi vagy heti fogyasztás jóval<br />
nagyobb arányban jellemző a férfiakra, mint a nőkre. Az alkalmi fogyasztóknak<br />
nevezhető, havonta vagy ritkábban alkoholt ivók aránya viszont egyre inkább<br />
közelít egymáshoz. Ezt az ivással kapcsolatos magatartást feltehetően kevésbé a<br />
nemi szerepelvárások, mint inkább a korosztályos értékek és normák alakítják.<br />
2000 2004 2008 2012 2016<br />
naponta 2 1,6 1,4 1,7 0,4<br />
hetente legalább<br />
egyszer<br />
13 22 15 18 16<br />
havonta vagy<br />
ritkábban<br />
52 58 68 57 66<br />
nem fogyaszt 33 18 15 24 18<br />
7. táblázat: Az alkoholfogyasztás gyakorisága a férfiak körében<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N 2000<br />
= 3973; N 2004<br />
= 4027; N 2008<br />
= 3664; N 2012<br />
= 3858; N 2016<br />
= 4075; százalékos megoszlás)<br />
2000 2004 2008 2012 2016<br />
naponta 0,3 0,1 0,2 0,2 0,03<br />
hetente legalább<br />
egyszer<br />
3 6 5 7 5<br />
havonta vagy<br />
ritkábban<br />
48 64 68 53 61<br />
nem fogyaszt 50 30 27 40 34<br />
8. táblázat: Az alkoholfogyasztás gyakorisága a nők körében<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N 2000<br />
= 3844; N 2004<br />
= 3898; N 2008<br />
= 3559; N 2012<br />
= 3837; N 2016<br />
= 3876; százalékos megoszlás)<br />
A fogyasztás rendszerességét az életkor függvényében is vizsgáltuk. Ábráinkon<br />
(4–6. ábrák) bemutatjuk, hogy az adott fogyasztási szokással rendelkezők milyen<br />
arányban vannak jelen az egyes korosztályokban. Minden ábrán az utolsó vizsgálati<br />
év (2016) adataira regressziós görbét illesztettünk, és feltüntettük az egyenes<br />
egyenletét és a determinációs együttható (R 2 ) értékét is. A 4. ábrán először az<br />
absztinensekre vonatkozó adatokat mutatjuk be az öt felmérési időszakra vonatkozóan.<br />
A <strong>fiatalok</strong> körében arányuk az életkor előrehaladtával csökken. A görbék<br />
minimuma a 19-20-as évre esik, vagyis ezekben az életkorokban tartóztatják<br />
meg magukat a <strong>fiatalok</strong> a legkevésbé az alkoholos italoktól. Ez után érzékelhető<br />
egy plató hatás, ami kb. a húszas évek közepéig tart, majd ettől kezdve ismét<br />
enyhén emelkedni kezd az absztinensek aránya. Az absztinencia heterogenitását<br />
(2016) az életkor 43 százalékban <strong>magyar</strong>ázza.<br />
240
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
14%<br />
12%<br />
10%<br />
8%<br />
6%<br />
4%<br />
2%<br />
0%<br />
y = -0,004x + 0,0985<br />
R² = 0,4293<br />
15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29<br />
életkor<br />
2000 2004<br />
2008 2012 2016 Lineáris (2016)<br />
4. ábra: Alkoholt nem fogyasztók aránya<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N 2000<br />
= 7817; N 2004<br />
= 7925; N 2008<br />
= 7223; N 2012<br />
= 7695; N 2016<br />
= 7952; nem fogyaszt kategóriát megjelölők<br />
aránya; életkorok szerinti bontásban)<br />
A napi fogyasztás gyakorisága az életkor előrehaladtával növekszik (5. ábra).<br />
A 2016-os adatok esetében a regressziót leíró görbe meredeksége jóval kisebb,<br />
mint az absztinencia esetében (0,0173 vs. 0,0985), továbbá az R2 is jóval alacsonyabb<br />
(0,27), azaz az életkor a napi fogyasztók gyakoriságának heterogenitását<br />
kisebb mértékben <strong>magyar</strong>ázza, mint az absztinenciáét.<br />
30%<br />
y = 0,0105x - 0,0173<br />
R² = 0,2727<br />
20%<br />
10%<br />
0%<br />
15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29<br />
életkor<br />
2000 2004<br />
2008 2012 2016 Lineáris (2016)<br />
5. ábra: Alkoholt naponta fogyasztók aránya<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N 2000<br />
= 7817; N 2004<br />
= 7925; N 2008<br />
= 7223; N 2012<br />
= 7695; N 2016<br />
= 7952; naponta kategóriát megjelölők aránya;<br />
életkorok szerinti bontásban)<br />
241
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
A heti legalább egyszeri és az alkalmi ivók (havonta vagy ritkábban) gyakorisága<br />
is növekedést mutat az életkorral (6–7. ábra). Az életkor hatása az alkalmi ivók<br />
esetében alig kisebb (R 2 =0,71), mint a heti rendszerességgel fogyasztók esetében<br />
(R 2 =0,76).<br />
12%<br />
10%<br />
8%<br />
6%<br />
4%<br />
2%<br />
0%<br />
y = 0,0048x + 0,028<br />
R² = 0,7636<br />
15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29<br />
életkor<br />
2000 2004<br />
2008 2012 2016 Lineáris (2016)<br />
6. ábra: Alkoholt hetente legalább egyszer fogyasztók aránya<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N 2000<br />
= 7817; N 2004<br />
= 7925; N 2008<br />
= 7223; N 2012<br />
= 7695; N 2016<br />
= 7952; hetente legalább egyszer kategóriát<br />
megjelölők aránya; életkorok szerinti bontásban)<br />
10%<br />
8%<br />
6%<br />
4%<br />
2%<br />
0%<br />
y = 0,0031x + 0,0421<br />
R² = 0,7054<br />
15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29<br />
életkor<br />
2000 2004<br />
2008 2012 2016 Lineáris (2016)<br />
7. ábra: Alkoholt havonta vagy ritkábban fogyasztók aránya<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N 2000<br />
= 7817; N 2004<br />
= 7925; N 2008<br />
= 7223; N 2012<br />
= 7695; N 2016<br />
= 7952; havonta vagy ritkábban<br />
kategóriát megjelölők aránya; életkorok szerinti bontásban)<br />
2004-től a felmérések az ittasságra vonatkozóan is tartalmaztak kérdéseket. A<br />
kérdések nem szó szerint voltak ugyanazok 6 , de hasonlóan voltak feltéve, és az<br />
6 „Az elmúlt évben előfordult-e Önnel, hogy többet ivott a kelleténél, és emiatt erősen ittas állapotba került?”<br />
(2004); „Előfordult-e az elmúlt egy évben, hogy ittas volt, berúgott?” (2008); „Milyen gyakran fordult elő az<br />
elmúlt egy évben, hogy ittas volt, berúgott?” (2012, 2016)<br />
242
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
ittasság esetében mindig az elmúlt évre vonatkoztak. Minden vizsgált évben a<br />
<strong>fiatalok</strong>nak legalább egyharmada jelezte, hogy előfordult vele az elmúlt évben,<br />
hogy ittas állapotba került, berúgott (6. táblázat). 2016-ban arányuk ismét meghaladta<br />
a 40 százalékot (42,6 százalék).<br />
A férfiak érintettsége magasabb, általában 45–55 százalék közt mozog. A nők<br />
ritkábban kerülnek ittas állapotba vagy rúgnak be, arányuk 17–29 százalék közt<br />
ingadozik. A férfiak általában kétszer gyakrabban kerülnek ilyen állapotba; a nemek<br />
közti aránykülönbség 2004-ben még közel háromszoros (2,7) volt, de az<br />
utolsó három felmérés idején kb. kétszeresre csökkent (1,9 illetve 2,0).<br />
2000 2004 2008 2012 2016<br />
Férfi NA 47 56 45 56<br />
Nő NA 18 29 23 29<br />
Együtt NA 34 43 34 43<br />
9. táblázat: Az elmúlt évben előfordult, hogy ittas volt<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy ittas volt, berúgott?)<br />
(N 2000<br />
= NA; N 2004<br />
= 5964; N 2008<br />
= 7224; N 2012<br />
= 7576; N 2016<br />
= 7929; nemek szerinti bontásban;<br />
százalékos megoszlás)<br />
A <strong>fiatalok</strong> körében az ittasság előfordulása is összefüggést mutat az életkorral<br />
(8. ábra). A legfiatalabb korosztályban (15 évesek) 12–23 százalék, 20 éves korra<br />
eléri a 40–50 százalékot, majd a 20-as évek végére enyhén csökken (31–34%).<br />
Az ittasság és az életkor összefüggését legjobban a polinomiális trendvonallal<br />
tudtuk közelíteni (R 2 =0,82).<br />
60%<br />
40%<br />
ittas volt<br />
20%<br />
y = -0,0061x 2 + 0,1016x + 0,0753<br />
R² = 0,8146<br />
0%<br />
15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29<br />
életkor<br />
2004 2008 2012 2016 Polinom. (2016)<br />
8. ábra: Az elmúlt évben előfordult, hogy ittas volt<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy ittas volt, berúgott?)<br />
(N 2000<br />
= NA; N 2004<br />
= 7925; N 2008<br />
= 7223; N 2012<br />
= 7576; N 2016<br />
= 7929; életkorok szerinti bontásban)<br />
243
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Az alkoholfogyasztás iskolai végzettség szerint is eltérést mutat. Azoknak, akik<br />
legfeljebb csak 8 osztállyal rendelkeznek, 41 százaléka a vizsgálatot megelőző<br />
évben egyszer sem fogyasztott alkoholt. A szakmunkások naponta vagy hetente<br />
többször fogyasztanak alkoholt, míg a diplomásokra inkább a havonta, vagy<br />
az 1-2 havonta megjelenő alkalmi fogyasztás jellemző. Az absztinensek aránya<br />
a diplomások és a szakmunkások között közel azonosnak mondható (17 ill. 18<br />
százalék) (10. táblázat).<br />
Legfeljebb 8<br />
osztály<br />
Szakmunkás Érettségizett Diplomás Összesen<br />
Naponta 0,3 0,3 0,1 0,2 0,2<br />
Hetente 10 18 9 7 6<br />
Havonta 25 48 30 49 40<br />
Ritkábban, mint<br />
2 havonta<br />
23 16 25 26 23<br />
Egyszer sem 41 18 20 17 26<br />
10. táblázat: Alkoholfogyasztási gyakoriság iskolai végzettség szerint<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N = 7952; iskolai végzettség szerinti bontásban; százalékos megoszlás)<br />
A családi állapot és az alkoholfogyasztás rendszeressége között az alábbi öszszefüggéseket<br />
tapasztaltuk: a napi alkoholfogyasztás leginkább a házasokra és<br />
az élettársi kapcsolatban lévőkre jellemző (0,4 százalék), de ezek aránya is igen<br />
alacsony, nem éri el az 1 százalékot. Az elváltak közül senki, az egyedülállóknak<br />
pedig mindössze 0,1 százaléka fogyaszt naponta szeszesitalt.<br />
A gyermekes <strong>fiatalok</strong> körében a naponta szeszesitalt fogyasztók aránya magasabb,<br />
mint a gyermektelenek körében (0,4 vs. 0,2 százalék), de ezek az arányok<br />
is 1 százalék alatt vannak.<br />
Az alkoholfogyasztás településtípusonkénti vizsgálatánál megállapíthatjuk,<br />
hogy a napi rendszerességű alkoholfogyasztás inkább a községekben, mint a<br />
városokban lakókra jellemző (0,4 vs. 0,1 százalék).<br />
A szubjektív gazdasági helyzet hatása az alkoholfogyasztásra hasonló módon<br />
érvényesül, mint a dohányzás esetében (11. táblázat). Azok, akik gond<br />
nélkül élnek, egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt napi szinten, szemben a<br />
nélkülözésben élőkkel (2 százalék). Ez az adat megegyezik a társadalmi réteghelyzet<br />
szubjektív megítélésével. Azok, akik az alsó társadalmi csoportba<br />
sorolják magukat, nagyobb százalékban fogyasztanak alkoholt naponta, mint<br />
azok, akik a felső társadalmi csoporthoz tartozónak mondják magukat (0,6<br />
vs. 0 százalék).<br />
244
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Gondok<br />
nélkül<br />
élnek<br />
Beosztással<br />
jól kijönnek<br />
Hónapról<br />
hónapra<br />
anyagi<br />
gondjaik<br />
vannak<br />
Éppen<br />
hogy<br />
kijönnek a<br />
jövedelmükből<br />
Nélkülöznek<br />
Összesen<br />
Naponta 0 0,1 0 0,8 2 13<br />
Hetente 11 9 9 21 30 30<br />
Havonta 38 42 41 36 34 41<br />
Ritkábban,<br />
mint 2 havonta<br />
24 24 23 17 14 23<br />
Egyszer sem 26 24 27 25 20 25<br />
11. táblázat: Alkoholfogyasztási gyakoriság gazdasági helyzet szubjektív megítélése szerint<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N = 7952; gazdasági helyzet szubjektív megítélése szerinti bontásban; százalékos megoszlás)<br />
Végezetül azt vizsgáltuk, hogy a kétféle kockázati magatartás miként kapcsolódik<br />
egymáshoz (12. táblázat). A 2016-os vizsgálatban a <strong>fiatalok</strong> közel egynegyede<br />
(23 százalék) nem dohányzott és nem is ivott (még csak alkalomszerűen<br />
sem), negyven százalékuk viszont mindkét rizikómagatartás szempontjából<br />
érintett volt.<br />
csak dohányzik<br />
csak alkoholt<br />
fogyaszt<br />
mindkettőt egyiket sem összesen<br />
2000 9 30 29 32 100<br />
2004 9 33 50 8 100<br />
2008 4 40 40 16 100<br />
2012 6 38 31 26 100<br />
2016 3 34 41 23 100<br />
12. táblázat: A dohányzás és az alkoholfogyasztás együttes előfordulása<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy dohányzott (cigarettázott, szivarozott, pipázott)?<br />
Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N 2000<br />
= 7774; N 2004<br />
= 5223; N 2008<br />
= 7147; N 2012<br />
= 7695; N 2016<br />
= 7929; százalékos megoszlás)<br />
245
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Dohányzás és alkoholfogyasztás a határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében<br />
A dohányzó fiatal férfiak aránya minden vizsgált térségben meghaladja az 50<br />
százalékot. A határon túliak körében az arányuk 1,5–5,0 százalékkal magasabb,<br />
mint az anyaországban. Az erdélyi és a vajdasági térségben élő nők dohányzási<br />
szokásai jelentősen eltérnek a többiekétől. Minden második fiatal nő dohányzik,<br />
arányuk megközelíti a fiatal férfiak körében mért értékeket (13. táblázat).<br />
Erdély Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja Felvidék<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Összesen<br />
Férfi 575 (57%) 139 (56%) 143 (57%) 270 (54%) 2116 (52%) 3243 (53%)<br />
Nő 476 (51%) 142 (58%) 78 (32%) 189 (38%) 1328 (34%) 2213 (38%)<br />
Együtt 1051 (54%) 281 (57%) 221 (45%) 459 (46%) 3444 (43%) 5456 (46%)<br />
13. táblázat: A dohányzók aránya a teljes mintában<br />
(Szokott-e – akárcsak alkalmanként – dohányozni? ) (N 2016<br />
= 11882)<br />
A <strong>magyar</strong>országi fiatal férfiak alkoholfogyasztási szokásaihoz leginkább a felvidéki<br />
<strong>fiatalok</strong> fogyasztási szokásai közelítenek, amit az absztinencia viszonylag<br />
magas előfordulása (17–20 százalék) és az alkalmi ivás (havonta vagy ritkábban)<br />
dominanciája jellemez (65–68 százalék). Valamennyire hasonló mintázatot<br />
vélhetünk felfedezni az erdélyi és a vajdasági fiatal férfiak körében. Az absztinensek<br />
aránya itt 4–8 százalék, a heti és alkalmi ivók pedig hasonló arányban<br />
vannak a populációban. A <strong>Kárpát</strong>alján élőkre inkább az előző két gyakorisági<br />
viszony közé eső mintázat jellemző. Az alkalmi ivás dominál és az absztinencia<br />
10 százalék alatti aránya (9. ábra).<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
9<br />
48<br />
41<br />
5<br />
42<br />
53<br />
10<br />
56<br />
32<br />
11<br />
16<br />
3<br />
1<br />
3<br />
0,4<br />
Erdély Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja Felvidék <strong>Magyar</strong>ország<br />
naponta hetente havonta vagy ritkábban soha<br />
21<br />
68<br />
18<br />
66<br />
9. ábra: Alkoholfogyasztási szokások a teljes mintában – férfiak<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N 2016<br />
= 11898; százalékos megoszlás)<br />
246
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
A fiatal nők esetében a felvidéki és a hazai populáció fogyasztási mintázata<br />
szinte azonos, magas absztinencia és az alkalmi fogyasztás dominanciája<br />
jellemzi. Egy másik csoportba sorolhatók az erdélyi és a kárpátaljai <strong>fiatalok</strong>,<br />
ahol az absztinensek aránya 12–15 százalék közt mozog és az alkalmi ivók<br />
dominálnak a minta 60–70 százalékában. A vajdasági fiatal nők körében a<br />
legmagasabb a heti rendszerességgel fogyasztók aránya, ami megközelíti a 40<br />
százalékot (39 százalék), absztinenciát pedig a válaszadók kevesebb mint 5<br />
százaléka jelzett (4 százalék) (10. ábra).<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
15<br />
68<br />
4<br />
57<br />
39<br />
12<br />
74<br />
17<br />
14<br />
5<br />
0,5<br />
0,3<br />
0,8<br />
0,03<br />
Erdély Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja Felvidék <strong>Magyar</strong>ország<br />
36<br />
62<br />
60<br />
3 0,2<br />
34<br />
naponta hetente havonta vagy ritkábban soha<br />
10. ábra: Alkoholfogyasztási szokások a teljes mintában – nők<br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy alkoholt fogyasztott?)<br />
(N 2016<br />
= 11898; százalékos megoszlás)<br />
A <strong>fiatalok</strong> igen magas arányban jelezték, hogy az elmúlt évben legalább egyszer<br />
előfordult velük, hogy lerészegedtek. A <strong>Magyar</strong>országon élők valamivel<br />
több mint 40 százaléka (43 százalék), míg a Vajdaságban élőknek közel 80<br />
százaléka (78 százalék) jelezte, hogy volt ittas az elmúlt évben. Figyelemfelkeltő,<br />
hogy a vajdasági nőknek közel háromnegyede (72 százalék) került ilyen<br />
állapotba (2016-ban), ez az érintettség általában a fiatal férfi populációkban<br />
is magasnak számít (14. táblázat).<br />
Erdély Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja Felvidék <strong>Magyar</strong>ország<br />
Férfi 77 84 68 55 56<br />
Nő 46 71 34 39 29<br />
Együtt 62 78 51 47 43<br />
14. táblázat: Az elmúlt évben előfordult, hogy ittas volt<br />
(N 2016<br />
= 11859; nemek szerinti bontásban; százalékos megoszlás)<br />
247
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
A vizsgált fiatal populáció körében megnyilvánuló rizikómagatartások (dohányzás,<br />
alkoholfogyasztás, ittasság) eltéréseinek <strong>magyar</strong>ázatára a binomiális<br />
regresszió módszerét alkalmaztuk. Logisztikus regresszió segítségével a<br />
dichotóm függő változó és a <strong>magyar</strong>ázóváltozók (folytonos, illetve kategoriális)<br />
közötti lineáris kapcsolat erősségét és irányát vizsgáltuk. Első modellünkben<br />
függő változónak a dohányzást (1=dohányzik, 0=nem dohányzik), a másodikban<br />
az alkoholfogyasztás (1=fogyaszt, 0=nem fogyaszt), a harmadikban<br />
pedig a túlzott mértékű alkoholfogyasztást (1=ittas volt, berúgott, 0=nem<br />
volt ittas) tekintettük. Mindhárom modellbe <strong>magyar</strong>ázó, illetve kontrollváltozóként<br />
kerültek be a szociodemográfiai változók (nem, életkor, iskolai végzettségét,<br />
párkapcsolat), a szocioökonómiai változók (szubjektív gazdasági<br />
helyzet, társadalmi réteghelyzet), valamint a vallásosság és a területi elhelyezkedés<br />
(15. táblázat). 7<br />
Az első modellbe bevont változók közül csak a párkapcsolat és társadalmi<br />
réteghelyzet nem mutatott szignifikáns összefüggést a dohányzással. A <strong>fiatalok</strong><br />
körében a dohányzás esélyét leginkább a szubjektív gazdasági helyzet befolyásolja.<br />
A gondok nélkül élőkhöz képest minden más gazdasági kategóriába<br />
tartozó fiatalnak nagyobb az esélye a dohányzásra; a nélkülözésről beszámolók<br />
közt ez több mint négyszeres (OR=4,33). A területi elhelyezkedésből<br />
adódó különbségek is jelentősek. A dohányzás szempontjából a határon túli<br />
létnek kockázatnövelő hatása van. Az Erdélyben és a Vajdaságban élő <strong>fiatalok</strong><br />
dohányzásának valószínűsége több mint kétszerese a <strong>Magyar</strong>országon élőkének<br />
(OR=2,41 ill. OR=2,31).<br />
A második modellbe bevont változók közül csak a társadalmi réteghelyzet<br />
nem mutatott szignifikáns összefüggést az alkoholfogyasztással. Az alkoholfogyasztás<br />
szempontjából is kockázatnövelő hatása van a határon túli<br />
létnek. Az anyaországban élő <strong>fiatalok</strong>hoz képest egy Vajdaságban élő fiatalnak<br />
nyolcszor nagyobb az esélye az alkoholfogyasztásra. Az erdélyi és a<br />
vajdasági <strong>fiatalok</strong> esetében ez az arány több mint háromszoros (OR=3,41 ill.<br />
OR=3,74).<br />
Az iskolai végzettség esetében fordított irányú hatásról beszélhetünk. A<br />
diplomásokhoz képest az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők<br />
minden kategóriájában protektív hatás érvényesül, azaz a diplomásokhoz<br />
képest a legalacsonyabb végzettséggel rendelkezőktől az érettségizettekig<br />
kisebb alkoholfogyasztási valószínűséggel számolhatunk.<br />
7 15. táblázatunkban a statisztikai elemzések eredményeit mutatjuk be, azaz a modellekben szereplő <strong>magyar</strong>ázóváltozók<br />
és kategóriák esélyhányadosait (OR) és a hozzájuk tartozó konfidencia intervallumokat (CI).<br />
A kategóriaváltozók esetében az esélyhányados azt fejezi ki, hogy a vizsgált csoportban az adott viselkedés<br />
előfordulásának esélye hányszor nagyobb vagy kisebb egy kijelölt referencia csoporthoz képest. Folytonos<br />
változók esetében, mint például az életkor, az esélyhányadost úgy értelmezhetjük, hogy az életkorban egy<br />
évnyi elmozdulás hányszorosára növeli vagy csökkenti az adott rizikómagatartás előfordulásának esélyét.<br />
248
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
OR (95% CI)<br />
Dohányzás Alkoholfogyasztás Ittasság<br />
életkor 1,05 (1,04-1,07) *** 1,07 (1,05-1,09) *** 1,05 (1,04-1,07) ***<br />
nem (Ref: nők)<br />
férfiak 1,72 (1,59-1,86) *** 2,37 (2,14-2,62) *** 2,88 (2,65-3,13) ***<br />
párkapcsolat (Ref: párkapcsolatban él)<br />
egyedül él 1,40 (1,22-1,60) *** 1,57 (1,41-1,75) ***<br />
iskolai végzettség (Ref: diploma)<br />
legfeljebb 8 osztály 1,14 (0,97-1,34) *** 0,34 (0,27-0,42) *** 0,63 (0,53-0,75) ***<br />
szakmunkás 2,03 (1,75-2,36) *** 0,77 (0,62-0,94) *<br />
érettségi 1,33 (1,18-1,51) *** 0,80 (0,67-0,95) *<br />
gazdasági helyzet (Ref: gondok nélkül élnek)<br />
nélkülöznek 4,23 (2,95-6,07) *** 2,32 (1,52-3,54) *** 1,81 (1,22-2,67) **<br />
hónapról hónapra anyagi gondok 2,99 (2,46-3,64) *** 1,63 (1,29-2,06) ***<br />
éppen kijönnek a jövedelmükből 1,63 (1,40-1,89) ***<br />
beosztással, jól kijönnek 1,19 (1,03-1,36) ** 1,25 (1,05-1,48) *<br />
társadalmi réteghelyzet (Ref: felső társadalmi csoport)<br />
alsó 2,69 (1,48-4,91) ***<br />
alsóközép 2,14 (1,19-3,82) *<br />
középső<br />
felsőközép<br />
vallásosság (Ref: vallásos, egyháza tanítását követi)<br />
nem vallásos, határozottan más a<br />
meggyőződése<br />
2,84 (2,23-3,62) *** 2,20 (1,59-3,05) *** 2,87 (2,22-3,72) ***<br />
nem vallásos 2,03 (1,74-2,37) *** 1,39 (1,15-1,67) *** 1,79 (1,52-2,09) ***<br />
nem tudja megmondani,<br />
vallásos-e<br />
2,42 (1,96-2,98) *** 1,70 (1,30-2,23) *** 1,92 (1,54-2,39) ***<br />
vallásos a maga módján 1,78 (1,54-2,05) *** 1,31 (1,13-1,52) ***<br />
területi elhelyezkedés (Ref: <strong>Magyar</strong>ország)<br />
Erdély 2,41 (2,14-2,71) *** 3,41 (2,87-4,05) *** 3,40 (3,00-3,87) ***<br />
Vajdaság 2,31 (1,88-2,82) *** 8,09 (5,10-12,84) *** 6,30 (4,91-8,08) ***<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 1,62 (1,32-1,98) *** 3,74 (2,73-5,13) *** 2,21 (1,79-2,73) ***<br />
Felvidék 1,16 (1,00-1,34) * 1,29 (1,11-1,50) ***<br />
OR = esélyhányados; 95% CI = 95%-os konfidencia intervallum; *p < 0,05; **p < 0,01;<br />
***p < 0,001<br />
15. táblázat: A szociodemográfiai, a szocioökonómiai változók, valamint a vallás és a területi<br />
elhelyezkedés összefüggése a vizsgált rizikómagatartásokkal – bináris logisztikus regresszió<br />
(Csak a szignifikáns értékeket tüntettük fel.)<br />
249
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
A harmadik modell az alkoholfogyasztás szélsőséges esetében (ittasság)<br />
vizsgálta a változók hatását. Ebben a modellben minden bevont változó hatása<br />
szignifikánsnak bizonyult. Legjelentősebb kockázatnövelő hatása itt is<br />
a területi elhelyezkedésnek volt. A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>hoz képest a Vajdaságban<br />
élőknek több mint hatszor nagyobb az esélye arra, hogy ittas állapotba<br />
kerüljenek, berúgjanak (OR=6,30), az erdélyi <strong>fiatalok</strong>nál ez több<br />
mint háromszoros (OR=3,41), a kárpátaljaiaknak pedig több mint kétszeres<br />
(OR=2,21). Az iskolai végzettségnél, hasonlóan az előző, alkoholfogyasztási<br />
modell eredményeihez, protektív hatást mértünk. A kockázat csökkentő hatás<br />
a diplomásokhoz képest itt csak a legalacsonyabb iskolai végzettséggel<br />
rendelkezőknél (legfeljebb 8 osztályt végzett) érvényesül (OR=0,63).<br />
Életkori jellemzők<br />
Mivel a vizsgált népesség (15–29 évesek) körében az egyes korosztályok<br />
szociodemográfiai jellemzői jelentősen eltérhetnek, a logisztikus regressziót<br />
korosztályonként is elvégeztük, a 15-19 évesek, 20-24 évesek és 25–29 évesek<br />
között. Az eltérő mintázatoknál érdemes azt külön megemlíteni, hogy melyek<br />
azok a tényezők, amelyek az adott korosztályban nem mutatnak kapcsolatot<br />
a vizsgált rizikómagatartásokkal.<br />
A legfiatalabb korosztályban az életkor kockázatnövelő hatással van az önkárosító<br />
magatartásformákra. Korévenként 40–60 százalékkal nagyobb az<br />
esélye a dohányzásnak és az alkohol alkalmi vagy túlzott fogyasztásának. A<br />
nemi különbségek is jelentősek, az ittasság kétszer nagyobb valószínűséggel<br />
fordul elő a fiúk, mint a lányok körében. A szubjektív gazdasági helyzet csak<br />
a dohányzást befolyásolja, a nélkülözők közt hatszor nagyobb valószínűséggel<br />
találunk dohányzó fiatalt, mint a gondok nélkül élők közt, de még azok közt is<br />
csaknem kétszeres a dohányzás esélye, akik éppen kijönnek a jövedelmükből.<br />
A vallásosság erős protektív tényező, a rendszeres vallásgyakorlókhoz képest<br />
minden csoportban nagyobb a vizsgált önkárosító magatartások előfordulásának<br />
esélye, a legnagyobb eséllyel a határozottan nem vallásosak dohányoznak<br />
és fogyasztanak alkoholt.<br />
A párkapcsolatban élés és a végzettség nem <strong>magyar</strong>ázza a fogyasztási szokásokat,<br />
mivel ebben az életkorban még közel sem beszélhetünk befejezett<br />
iskolai végzettségről, valamint a korosztály döntő többsége még nem él párkapcsolatban.<br />
Nagyon jelentős különbségek vannak a lekérdezés helyszínei közt. A<br />
határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> esetében a Felvidéket kivéve mindenhol magasabb<br />
az önkárosító magatartásformák előfordulásának kockázata, különösen kiugró<br />
a Vajdaság esetében, ahol az alkoholfogyasztás esélye 10-szeres, de az ittassá-<br />
250
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
OR (95% CI)<br />
Dohányzás Alkoholfogyasztás Ittasság<br />
életkor 1,41 (1,33–1,49) *** 1,63 (1,54–1,73) *** 1,46 (1,38–1,54) ***<br />
nem (Ref: nők)<br />
férfiak 1,59 (1,36–1,85) *** 1,67 (1,43–1,95) *** 2,11 (1,82–2,46) ***<br />
gazdasági helyzet (Ref: gondok nélkül élnek)<br />
nélkülöznek 6,1 (3,22–11,58) ***<br />
hónapról hónapra anyagi gondok 3,08 (2,17–4,38) ***<br />
éppen kijönnek a jövedelmükből 1,82 (1,38–2,4) ***<br />
beosztással, jól kijönnek - - -<br />
vallásosság (Ref: vallásos, egyháza tanítását követi)<br />
nem vallásos, határozottan más a<br />
meggyőződése<br />
4,52 (2,88-7,1) *** 2,94 (1,8-4,82) *** 3,59 (2,32-5,56) ***<br />
nem vallásos 2,87 (2,12-3,87) *** 1,42 (1,07-1,87) * 1,84 (1,4-2,43) ***<br />
nem tudja megmondani,<br />
vallásos-e<br />
2,86 (1,94-4,2) *** 1,64 (1,11-2,42) * 1,73 (1,2-2,5) **<br />
vallásos a maga módján 2,3 (1,73-3,04) *** 1,38 (1,06-1,8) * 1,35 (1,04-1,74) *<br />
területi elhelyezkedés (Ref: <strong>Magyar</strong>ország)<br />
Erdély 3,28 (2,62-4,11) *** 5,15 (3,99-6,65) *** 3,52 (2,86-4,34) ***<br />
Vajdaság 4,11 (2,78-6,07) *** 10,3 (5,33-19,89) *** 8,33 (5,48-12,65) ***<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 2,65 (1,8-3,89) *** 4,13 (2,68-6,36) *** 2,42 (1,67-3,5) ***<br />
Felvidék<br />
16. táblázat: A szociodemográfiai, a szocioökonómiai változók, valamint a vallás és a területi<br />
elhelyezkedés összefüggése a vizsgált rizikómagatartásokkal – 15–19 évesek,<br />
bináris logisztikus regresszió<br />
(Csak a szignifikáns értékeket tüntettük fel.)<br />
gé is 8-szoros. A többi területen is 2,5–5-ször nagyobb eséllyel dohányoznak,<br />
isznak vagy részegednek le a <strong>fiatalok</strong>, mint a <strong>magyar</strong>országi kortársaik.<br />
Az életkor ebben a korosztályban nem mutat összefüggést az önkárosító magatartásformákkal<br />
(16. táblázat).<br />
A 20–24 éves korosztályban nagyon erős <strong>magyar</strong>ázó tényező a nem, a férfiak<br />
közel kétszer nagyobb eséllyel dohányoznak, háromszoros eséllyel fogyasztanak<br />
alkoholt, és csaknem négyszer akkora eséllyel lesznek ittasak, mint a nők.<br />
Ebben az életkorban az egyedül élők 20 százalékkal kisebb eséllyel dohányoznak,<br />
mint a párkapcsolatban élők.<br />
A végzettség szerepe is megjelenik, azonban a dohányzás és az alkoholfogyasztás<br />
esetén ellenkező előjellel. Míg az alacsonyabb végzettségűek közt<br />
nagyobb eséllyel találunk dohányzót, addig a magasabb végzettségűek közt<br />
251
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
OR (95% CI)<br />
Dohányzás Alkoholfogyasztás Ittasság<br />
életkor - - -<br />
nem (Ref: nők)<br />
férfiak 1,74 (1,52–1,99) 3,05 (2,53–3,67) *** 3,63 (3,17–4,16) ***<br />
párkapcsolat (Ref: párkapcsolatban él)<br />
egyedül él 0,81 (0,67–0,96) *<br />
iskolai végzettség (Ref: diploma)<br />
legfeljebb 8 osztály 1,61 (1,17–2,21) ** 0,32 (0,21–0,47) ***<br />
szakmunkás 1,57 (1,22–2,02) ** 0,49 (0,33–0,71) ***<br />
érettségi 0,53 (0,38–0,74) ***<br />
gazdasági helyzet (Ref: gondok nélkül élnek)<br />
nélkülöznek 2,26 (1,23–4,12) **<br />
hónapról hónapra anyagi<br />
gondok<br />
2,62 (1,85–3,7) ***<br />
éppen kijönnek a jövedelmükből 1,64 (1,28–2,11) ***<br />
beosztással, jól kijönnek 1,34 (1,06–1,69) *<br />
vallásosság (Ref: vallásos, egyháza tanítását követi)<br />
nem vallásos, határozottan más a<br />
meggyőződése<br />
2,06 (1,37–3,1) *** 2,33 (1,26–4,3) ** 3,51 (2,29–5,36) ***<br />
nem vallásos 1,90 (1,45–2,48) *** 1,52 (1,07–2,16) * 2,28 (1,74–3) ***<br />
nem tudja megmondani,<br />
vallásos-e<br />
1,97 (1,38–2,82) *** 1,73 (1,03–2,89) * 2,23 (1,54–3,23) ***<br />
vallásos a maga módján 1,30 (1,01–1,68) *<br />
területi elhelyezkedés (Ref: <strong>Magyar</strong>ország)<br />
Erdély 2,58 (2,1–3,17) *** 3,07 (2,2–4,27) *** 4,4 (3,55–5,45) ***<br />
Vajdaság 2,06 (1,46–2,9) *** 5,24 (2,39–11,47) *** 8,57 (5,44–13,51) ***<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 1,45 (1,02–2,06) * 5,92 (2,69–13,04) *** 2,30 (1,6–3,29) ***<br />
Felvidék 1,38 (1,07–1,77) * 1,40 (1,09–1,79) **<br />
17. táblázat: A szociodemográfiai, a szocioökonómiai változók, valamint a vallás és a területi<br />
elhelyezkedés összefüggése a vizsgált rizikómagatartásokkal – 20–24 évesek,<br />
bináris logisztikus regresszió<br />
(Csak a szignifikáns értékeket tüntettük fel.)<br />
az alkoholfogyasztás esélye a nagyobb. Harmadakkora eséllyel fogyasztanak<br />
alkoholt a 8 általánost végzettek, mint a diplomával rendelkezők, és a szakmunkások,<br />
érettségizettek közt is feleakkora az esély.<br />
A gazdasági helyzet szintén <strong>magyar</strong>ázza a különbségeket, a kedvezőtlennek<br />
ítélt gazdasági helyzet növeli a dohányzás kockázatát.<br />
252
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
A vallásosság ebben a korcsoportban is protektív tényező, a vallásukat egyházukban<br />
gyakorlókhoz képest mintegy kétszer akkora eséllyel dohányoznak a<br />
többi csoportban, kivéve a maguk módján vallásosakat. Az alkoholfogyasztás<br />
esetén hasonló az eltérés, ellenben az ittasság előfordulásának esélye már a<br />
maguk módján vallásosak közt is 30 százalékkal magasabb. A határozottan<br />
OR (95% CI)<br />
Dohányzás Alkoholfogyasztás Ittasság<br />
életkor - - -<br />
nem (Ref: nők)<br />
férfiak 1,96 (1,72–2,24) *** 3,60 (2,98–4,36) *** 3,42 (3–3,9) ***<br />
párkapcsolat (Ref: párkapcsolatban él)<br />
egyedül él 1,32 (1,11–1,58) ** 1,68 (1,47–1,91) ***<br />
iskolai végzettség (Ref: diploma)<br />
legfeljebb 8 osztály 1,75 (1,34–2,28) *** 0,36 (0,26–0,5) ***<br />
szakmunkás 2,07 (1,69–2,52) *** 0,71 (0,54–0,92) *<br />
érettségi 1,21 (1,03–1,43) * 0,80 (0,64–0,99) *<br />
gazdasági helyzet (Ref: gondok nélkül élnek)<br />
nélkülöznek 3,7 (1,87–7,34) *** 3,20 (1,32–7,8) *<br />
hónapról hónapra anyagi gondok 2,44 (1,72–3,45) *** 2,03 (1,31–3,16) **<br />
éppen kijönnek a jövedelmükből 1,53 (1,19–1,98) ** 1,32 (0,95–1,82)<br />
beosztással, jól kijönnek 1,15 (0,91–1,46) *** 1,57 (1,16–2,13) **<br />
vallásosság (Ref: vallásos, egyháza tanítását követi)<br />
nem vallásos, határozottan más a<br />
meggyőződése<br />
3,00 (1,97–4,56) *** 1,81 (1,19–2,74) **<br />
nem vallásos 1,66 (1,29–2,14) *** 1,44 (1,12–1,84) **<br />
nem tudja megmondani,<br />
vallásos-e<br />
2,69 (1,87–3,88) *** 1,70 (1,18–2,43) **<br />
vallásos a maga módján 1,76 (1,39–2,22) *** 1,15 (0,91–1,44)<br />
területi elhelyezkedés (Ref: <strong>Magyar</strong>ország)<br />
Erdély 1,85 (1,52–2,25) *** 1,86 (1,41–2,46) *** 2,10 (1,72–2,55) ***<br />
Vajdaság 1,84 (1,33–2,55) *** 9,33 (3,56–24,42) *** 3,76 (2,63–5,39) ***<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 1,43 (1,03–1,98) * 3,32 (1,85–5,94) *** 1,77 (1,27–2,47) **<br />
Felvidék<br />
18. táblázat: A szociodemográfiai, a szocioökonómiai változók, valamint a vallás és a területi<br />
elhelyezkedés összefüggése a vizsgált rizikómagatartásokkal – 25–29 évesek,<br />
bináris logisztikus regresszió<br />
(Csak a szignifikáns értékeket tüntettük fel.)<br />
253
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
nem vallásosak 3,5-szer nagyobb eséllyel voltak ittasak a megelőző év során.<br />
A területi különbségek ebben a korosztályban is jelentősek, habár kismértékben<br />
csökkennek a legfiatalabbakhoz képest. Az alkoholfogyasztás esélye<br />
<strong>Kárpát</strong>alján a legnagyobb, de az ittasságban továbbra is a Vajdaság vezet,<br />
8,5-szeres eséllyel. Ebben a korosztályban már a felvidéki <strong>fiatalok</strong> is nagyobb<br />
arányban dohányoznak, és fordul elő köztük az ittasság.<br />
A 25–29 évesek közt az életkor továbbra sem <strong>magyar</strong>ázza a fogyasztási szokásokat,<br />
a nemi különbségek pedig ugyanolyan erősek maradnak, sőt az alkoholfogyasztás<br />
esetében jelentős növekedés látható az előző korosztályhoz<br />
képest, a férfiak közt már 3,6-szoros az esély a fogyasztásra. A párkapcsolat<br />
megléte a dohányzással nem, csak az alkoholfogyasztással mutat összefüggést,<br />
az egyedül élők nagyobb eséllyel fogyasztanak alkoholt (32 százalék) és voltak<br />
ittasak (68 százalék), ami a párkapcsolat protektív szerepét mutatja.<br />
Az iskolai végzettséggel kapcsolatban az irányok azonosak maradtak, a magasabb<br />
végzettség kevesebb dohányzással és gyakoribb alkoholfogyasztással<br />
jár együtt, habár utóbbi esetében a szakmunkásokhoz és az érettségizettekhez<br />
képest a különbség csökkent. A diplomások ebben a korosztályban is háromszor<br />
akkora eséllyel fogyasztanak alkoholt, mint a legfeljebb 8 általánost<br />
végzettek.<br />
A szubjektív gazdasági helyzet szintén protektív tényező, a nélkülözők közt<br />
3-4-szer nagyobb az esélye a dohányzásnak és az alkoholfogyasztásnak a<br />
gond nélkül élőkhöz képest, és még azok közt is többen fogyasztanak, akik<br />
beosztással bár, de jól kijönnek a jövedelmükből.<br />
A vallásosság továbbra is protektív, azonban az alkoholfogyasztás esetén ez a<br />
hatás megszűnik, viszont az ittasság előfordulása esetén a különbség megmarad.<br />
Ez arra utal, hogy a fogyasztási szokások ebben az életkorban átalakulnak,<br />
az alkohol alkalmi fogyasztása sokkal elfogadottabbá válik.<br />
A legidősebb korosztályban is megmaradnak a területi különbségek, bár a<br />
felvidéki <strong>fiatalok</strong> fogyasztási szokásai továbbra is hasonlóan alakulnak, mint<br />
a határon belül élő <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>é. Az alkoholfogyasztás esélye a Vajdaságban<br />
több mint kilencszeres, de az ittasság esélye a Délvidéken a többi<br />
korosztályhoz képest jelentősen csökkent, de még így is majdnem 4-szeres<br />
(18. táblázat).<br />
254
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
III. A 2016 évi nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> hazai adatainak elemzése<br />
Rendszeres testmozgás<br />
Számos hazai és nemzetközi kutatás számol be a túlsúly egészségügyi következményeiről<br />
(McElroy et al., 2004; de Wit et al., 2009). Az elhízással kapcsolatos<br />
egyik leggyakoribb megbetegedés a 2-es típusú cukorbetegség, de<br />
kialakulhat magas vérnyomás, koszorúér-betegség, stroke, oszteoartritisz,<br />
alvási apnoe, daganatos megbetegedés, epehólyag-betegség, valamint a<br />
fogamzóképességgel és terhességgel kapcsolatos probléma is. Emellett a túlsúlyos<br />
vagy elhízott emberek fokozott pszichés stressznek is ki vannak téve,<br />
társas kapcsolataik beszűkülnek. Az elhízás oka lehet például a mozgáshiány,<br />
a rossz táplálkozási szokások, mint például a túlzott cukor-, zsír- és koleszterinfogyasztás,<br />
a túlzott sózás, az alacsony vitamin-, ásványi anyag és élelmi<br />
rostfogyasztás.<br />
A megfelelő testmozgás az egyik legjelentősebb preventív egészségmagatartási<br />
tényező. „A megfelelő testmozgás végzése (ajánlás szerint: legalább 30<br />
percnyi mérsékelt testmozgás legalább hetente 5-ször) számos betegség kialakulásának<br />
kockázatát csökkentheti, illetve már kialakult betegségek esetében<br />
jelentősen hozzájárulhat a felépüléshez” (Boros, 2005). A 2016-os nagymintás<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong> figyelemmel kísérte a <strong>fiatalok</strong> rendszeres testmozgását, sportolását<br />
8 , valamint a rendszeres mozgást befolyásoló motivációkat 9 , és az edzettséggel,<br />
a fizikai megjelenéssel, külsővel kapcsolatos elégedettséget 10 .<br />
A <strong>fiatalok</strong>nak több mint a fele (64 százalék) nem végez rendszeres testmozgást.<br />
A férfiak szignifikánsan többen sportolnak, mint a nők (42 százalék vs. 30<br />
százalék). A 15–19 éves korosztályban jelentősen magasabb a rendszeresen<br />
sportolók aránya, mint a 25–29 évesek körében (41 százalék vs. 33 százalék).<br />
Míg a diplomásoknak valamivel több mint a fele (54 százalék) rendszeresen<br />
végez valamilyen testmozgást, addig a szakmunkásoknak csak egynegyede<br />
(26 százalék). Szignifikáns kapcsolatot találtunk a családi állapot, a gyermekek<br />
megléte és a rendszeres sportolás között. Legnagyobb arányban az egyedülállók<br />
(41 százalék) sportolnak rendszeresen, a többieknek (házasok, élettársi<br />
kapcsolatban élők, elváltak) mindössze egyötöde-egynegyede (18, 26, 20<br />
százalék). A gyermekeseknek több mint egytizede (14 százalék), a gyermekteleneknek<br />
pedig 41 százaléka mozog rendszeresen. A szubjektív gazdasági<br />
helyzet és a társadalmi osztályba való önbesorolás és a rendszeres testmoz-<br />
8 „Végez-e rendszeresen testmozgást, sportol-e (a kötelező testnevelési órán kívül)?”<br />
9 „Miért sportol Ön rendszeresen?”<br />
10 „Mennyire elégedett Ön az edzettségi szintjével? A külsejével?”<br />
255
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
gás között is szignifikáns összefüggés mutatkozott. A nélkülözők és a magukat<br />
az alsó társadalmi osztályhoz sorolók nagyobb százalékban nem mozognak<br />
rendszeresen, mint a gondok nélkül élők és a felsőbb osztályhoz tartozók (42<br />
százalék vs. 30 százalék).<br />
A rendszeres testmozgás motivációira vonatkozó kérdést nyitott formában<br />
tették fel a <strong>fiatalok</strong>nak („Miért sportol Ön rendszeresen?”), a válaszokat pedig<br />
egy előre megadott listán rögzítették a kérdezőbiztosok. Így összesen nyolc<br />
motivációs tényező említése került rögzítésre és feldolgozásra. Ezeket értékelve<br />
a következő megállapításokat tehetjük:<br />
• A <strong>fiatalok</strong> döntő többsége (75 százalék) megjelölte a fizikai edzettséget és<br />
az egészségmegőrzést, kb. 60 százalékuk pedig a rendszeres mozgáshoz<br />
kapcsolódó örömöt és jó közérzetet (62 ill. 61 százalék).<br />
• A válaszadóknak több mint a felét (57 százalék) motiválja, hogy jól nézzen<br />
ki, míg 40 százalékuk rendszeres testmozgást a társaság kedvéért végez.<br />
• A rendszeres testmozgásban a szülői javaslatnak és a fogyás lehetőségének<br />
(12 ill. 21 százalék) van szerepe.<br />
Edzett legyen*<br />
Egészséges legyen<br />
Fogyni szeretne*<br />
Jó legyen a közérzete<br />
A jó társaság kedvéért<br />
Szülei javaslatára<br />
Jól nézzen ki*<br />
Örömet okoz<br />
Nem<br />
Említi<br />
Férfi 81<br />
Nő 66<br />
Férfi 74<br />
Nő 77<br />
Férfi 16<br />
Nő 28<br />
Férfi 59<br />
Nő 65<br />
Férfi 42<br />
Nő 37<br />
Férfi 11<br />
Nő 13<br />
Férfi 53<br />
Nő 65<br />
Férfi 62<br />
Nő 62<br />
*(p ≤ 0,000)<br />
19. táblázat: A sportolás motivációi<br />
(Miért sportol Ön rendszeresen?)<br />
(N 2016<br />
= 718; nem szerinti bontásban; százalékos megoszlás)<br />
256
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
A motivációk prioritására vonatkozóan nincsenek információink.<br />
A rendszeres testmozgás okai eltérőek a lányok és fiúk körében. Míg a nőknél<br />
az egészség, a fogyás, a jó közérzet, valamint a jó kinézés a meghatározó,<br />
addig a férfiaknál az edzettség és a jó társaság a döntő (19. táblázat).<br />
Erdély Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja Felvidék <strong>Magyar</strong>ország<br />
Férfi 56 58 59 34 42<br />
Nő 40 47 38 27 30<br />
Együtt 49 52 49 30 36<br />
20. táblázat: Rendszeres testmozgás végzése<br />
(Végez-e rendszeresen testmozgást, sportol-e (a kötelező testnevelési órán kívül)?)<br />
(N 2016<br />
=11838; nemek szerinti bontásban; százalékos megoszlás)<br />
A határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> rendszeres testmozgására ugyanaz a tendencia<br />
jellemző, mint a hazai <strong>fiatalok</strong>ra, vagyis, hogy a férfiak magasabb arányban<br />
végeznek fizikai aktivitást, mint a nők (21. táblázat). Legnagyobb arányban a<br />
vajdasági <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> mozognak rendszeresen (52 százalék), míg legkevesebbet<br />
a felvidéki <strong>fiatalok</strong> (30 százalék).<br />
Fogyasztási szokások<br />
A prevenció, az aktív egészségtudatos magatartás hozzájárul a jó egészségi<br />
állapot fenntartásához. A nők nagyobb hangsúlyt fektetnek az egészséges étkezésre,<br />
mint a férfiak. Az alábbi táblázatban (20. táblázat) bemutatott eredmények<br />
is ezt támasztják alá. Míg a férfiak körében a kávé, a cukrozott üdítőitalok,<br />
az energiaitalok, a hús, valamint gyorséttermi ételek naponta többszöri<br />
fogyasztása gyakoribb, mint a nők körében, addig a nők a férfiakénál nagyobb<br />
arányban fogyasztanak naponta többször nyers zöldséget és/vagy gyümölcsöt,<br />
valamint tejtermékeket.<br />
A hazai és a határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> teljes populációját vizsgálva megállapítható,<br />
hogy a Vajdaságban élő <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> napi rendszeres kávé (49 százalék),<br />
cukrozott üdítőital (19 százalék), energiaital (4 százalék), tej (26 százalék),<br />
csapvíz (64 százalék) fogyasztása, valamint bármilyen gyógyszer (3 százalék),<br />
vitaminkészítmény (7 százalék) és táplálékkiegészítő (2 százalék) szedése a legmagasabb.<br />
Nyers zöldség vagy gyümölcs napi fogyasztása a Vajdaságban és Erdélyben<br />
élőkre jellemző a leginkább (26–26 százalék). Palackozott ásványvizet,<br />
valamint húst az erdélyi <strong>fiatalok</strong> fogyasztanak napi rendszerességgel a legtöbben<br />
(52 ill. 28 százalék). A kárpátaljai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>ra jellemző leginkább a<br />
főtt étel valamint a gyorséttermi étel fogyasztása (73 ill. 2 százalék).<br />
257
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Kávé*<br />
Cukrozott<br />
üdítőital*<br />
Nyers<br />
zöldség vagy<br />
gyümölcs<br />
(bármelyik<br />
ezek közül)*<br />
Palackozott<br />
ásványvíz<br />
(szénsavas<br />
vagy szénsavmentes)<br />
Energiaital**<br />
Bármilyen<br />
gyógyszer**<br />
Hús (bármilyen<br />
húskészítmény)<br />
Csapvíz<br />
Főtt étel<br />
Gyorséttermi<br />
étel**<br />
Tej (bármilyen<br />
tejkészítmény)*<br />
Vitaminkészítmény<br />
Táplálékkiegészítő<br />
Neme<br />
Naponta<br />
többször<br />
Naponta<br />
egyszer<br />
Hetente<br />
többször<br />
Hetente<br />
egyszer<br />
Havonta<br />
többször<br />
Havonta<br />
egyszer<br />
vagy ritkábban<br />
Férfi 35 24 8 5 5 4 20<br />
Nő 29 27 9 3 4 3 24<br />
Férfi 14 13 31 12 13 9 9<br />
Nő 10 10 33 12 15 8 12<br />
Férfi 10 23 42 9 10 3 2<br />
Nő 16 27 38 8 7 2 2<br />
Férfi 47 14 18 6 6 4 5<br />
Nő 45 14 22 4 6 3 6<br />
Férfi 4 9 19 11 18 15 24<br />
Nő 2 5 13 9 14 15 42<br />
Férfi 2 4 5 4 9 38 39<br />
Nő 3 9 4 4 9 35 37<br />
Férfi 17 28 46 5 2 0,9 1,4<br />
Soha<br />
Nő 15 23 50 7 2 0,8 1,8<br />
Férfi 14 27 38 8 8 2 3<br />
Nő 18 28 36 7 5 1,8 4<br />
Férfi 53 10 15 5 4 4 9<br />
Nő 54 10 13 4 4 5 11<br />
Férfi 21 56 18 1,8 1,8 0,6 1,0<br />
Nő 19 58 18 1,8 1,5 1,0 1,1<br />
Férfi 1,5 4 12 15 31 27 11<br />
Nő 0,9 2 9 11 31 33 13<br />
Férfi 4 15 10 7 11 18 35<br />
Nő 3 16 12 5 13 17 34<br />
Férfi 2 5 6 5 8 11 63<br />
Nő 1,4 5 6 5 7 10 65<br />
**(p ≤ 0,000)<br />
21. táblázat: Az egyes termékek fogyasztási gyakorisága<br />
(Milyen gyakran fogyasztja Ön a következő termékeket: legalább naponta egyszer, hetente többször,<br />
hetente, havonta többször, havonta egyszer, vagy ritkábban, esetleg soha?)<br />
(N 2016<br />
=2000; nem szerinti bontásban; százalékos megoszlás)<br />
258
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Szexuális élet<br />
Az akceleráció következtében a <strong>fiatalok</strong> egyre korábban válnak biológiailag<br />
éretté, így reproduktív egészségük szempontjából nagyobb figyelmet kell fordítani<br />
szexuális viselkedésükre, amely egészségmagatartásuknak fontos részét<br />
képezi. A korai és a kockázatosnak minősülő szexuális magatartás szoros öszszefüggést<br />
mutat más kockázati magatartásokkal, mint például az alkohol- és<br />
drogfogyasztással. Nemzetközi és hazai vizsgálatok is megerősítették, hogy a<br />
<strong>fiatalok</strong> alkohol- és drogfogyasztás hatására gyakrabban mennek bele szexuális<br />
aktusba, mellőzve a biztonságos szexet (Susánszky et al., 2012). A korai<br />
terhesség, az abortuszok és a szexuális úton terjedő betegségek (STD) hosszú<br />
távú következményekkel is járhatnak, amelyek akár lelki problémákat, szexuális<br />
zavarokat is okozhatnak.<br />
A kutatás során a szexuális élet kezdetéről, a nem kívánt terhesség elleni védekezésről<br />
vagy annak hiányáról, valamint annak okáról/okairól kérdezték meg<br />
a <strong>fiatalok</strong>at. A válaszadók többsége (54 százalék) 15–17 éves korában kezdett<br />
el szexuális életet élni. Nemi különbség tekintetében nem találtunk jelentős<br />
eltéréseket. A nemi élet kezdetét figyelembe véve szignifikáns eltérés mutatkozott<br />
az iskolai végzettség mentén, a családi állapot egyes kategóriái szerint,<br />
gyermekesek és gyermektelenek, és a különböző településtípusokon élők, a<br />
gazdasági és társadalmi helyzetüket különböző módon értékelők, valamint a<br />
vallásosság különböző csoportjai között (22. táblázat).<br />
A nemi életet élők leginkább a nem kívánt terhesség miatt védekeznek. Mind<br />
a férfiak, mind a nők legnagyobb százalékban (79 ill. 86 százalék) mindig védekeznek<br />
a nem kívánt terhesség ellen. Csak időnként védekezik a férfiak 15,<br />
a nőknek pedig 10 százaléka. A nem védekezők aránya 4–7 százalék közt mozog.<br />
Korcsoportok szerint a védekezésre vonatkozó válaszok igen hasonlóan<br />
alakultak, a védekezők aránya minden korosztályban valamivel meghaladta a<br />
80 százalékot (82 százalék). A diplomásokra és az érettségizettekre nagyobb<br />
arányban jellemző, hogy védekeznek a terhesség ellen, mint a szakmunkásokra<br />
vagy a legfeljebb 8 osztályt végzettekre (23. táblázat).<br />
Legnagyobb arányban (85 százalék) a nőtlenek/hajadonok védekeznek mindig<br />
a nem kívánt terhesség ellen. A párkapcsolatban élőknek (házasok, élettársi<br />
kapcsolatban élők) is döntő többsége (79 ill. 72 százalék) védekezik, míg ez az<br />
arány az elváltak esetében csak 62 százalék.<br />
Míg a városban, községben lakók nagyobb százalékban védekeznek (83 ill. 80<br />
százalék), mint a fővárosban élők, addig az időnkénti védekezés és a védekezés<br />
hiánya inkább a budapestiekre jellemző.<br />
A szubjektív gazdasági helyzet megítélése szerint elkülönülő csoportok maga-<br />
259
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Még nem<br />
kezdte el<br />
14 év alatt 15–17 év 18–20 év<br />
21 év<br />
felett<br />
Nem (N=6747)<br />
Férfi 18 6 54 20 0,6<br />
Nő 18 6 53 22 1,3<br />
Korcsoport**<br />
15–19 éves 53 6 36 5 0,0<br />
20–24 éves 5 6 60 28 0,9<br />
25–29 éves 3 6 62 28 1,7<br />
Iskolai végzettség (N=6747)<br />
Legfeljebb 8 osztály 48 9 37 6 0,1<br />
Szakmunkás 4 7 66 22 0,9<br />
Érettségizett 6 4 60 29 0,9<br />
Diplomás 0,9 1,8 59 36 3<br />
Családi állapot** (N=6741)<br />
Nőtlen, hajadon 24 5 49 20 0,9<br />
Házas 3 5 63 28 1,2<br />
Élettársi kapcsolat 0,8 10 68 20 1,0<br />
Elvált 0 18 66 15 0,0<br />
Gyermek megléte** (N=1629)<br />
Van gyermek 0,9 11 65 22 0,5<br />
Nincs gyermek 37 6 44 12 0,6<br />
Településtípus** (N=6747)<br />
Budapest 16 9 61 14 0,0<br />
Megyei jogú város 17 5 58 18 1,3<br />
Város 19 5 52 24 1,0<br />
Község, falu 20 7 50 23 1,0<br />
Szubjektív gazdasági helyzet** (N=6320)<br />
Gondok nélkül élnek 21 3 50 24 1,7<br />
Beosztással jól kijönnek 17 4 54 24 0,6<br />
Éppen hogy kijönnek a<br />
jövedelmükből<br />
17 6 56 20 0,9<br />
Hónapról-hónapra 15 14 57 13 1,5<br />
Nélkülöznek 12 30 50 6 1,8<br />
Társadalmi csoport** (N=6400)<br />
Alsó 14 15 59 11 1,0<br />
Alsóközép 17 6 56 20 1,0<br />
Középső 18 4 53 24 0,7<br />
Felsőközép 20 4 46 28 1,6<br />
Felső 6 0 54 39 0<br />
Vallásosság** (N=6699)<br />
Vallásos, az egyház tanítását<br />
követi<br />
30 5 38 26 1,1<br />
Vallásos a maga módján 16 5 55 23 1,1<br />
Nem tudja megmondani,<br />
hogy vallásos-e vagy sem<br />
24 6 51 18 1,1<br />
Nem vallásos 18 7 55 19 0,7<br />
Nem vallásos, határozottan<br />
más a meggyőződése<br />
17 10 57 14 1,6<br />
**(p ≤ 0,000)<br />
22. táblázat: Szexuális élet kezdete<br />
(Hány éves korában kezdte el Ön a szexuális életet?) (százalékos megoszlás)<br />
260
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
tartása is jelentős eltérést mutat. A kedvező gazdasági helyzetben lévők (gondok<br />
nélkül élnek vagy beosztással jól kijönnek) jóval nagyobb arányban (85–88<br />
százalék) védekeznek a terhesség ellen, mint a kedvezőtlen helyzetűek. A nélkülözések<br />
közt élőknek kevesebb mint a fele (44 százalék) védekezik minden<br />
aktus során (24. táblázat).<br />
A védekezésre vonatkozó adatok a társadalmi réteghelyzet szubjektív megítélésével<br />
kapcsolatban is hasonló eredményeket mutatnak. Az időnként vagy az<br />
egyáltalán nem védekezők aránya az alsó társadalmi csoportokban jóval nagyobb,<br />
mint azok között, akik magukat a felső társadalmi csoporthoz sorolták<br />
(27 és 14 százalék vs. 4 és 3 százalék).<br />
Mindig védekezek a nem<br />
kívánt terhesség ellen<br />
Időnként védekezek,<br />
időnként nem<br />
Legfeljebb<br />
8 osztály<br />
Szakmunkás Érettségizett Diplomás<br />
72 75 89 90<br />
18 18 9 7<br />
Nem szoktam védekezni 11 7 2 3<br />
23. táblázat: Védekezés jellemzői iskolai végzettség szerinti bontásban<br />
(És mi a jellemzőbb Önre?)<br />
(N 2016<br />
=6710; iskolai végzettség szerinti bontásban; százalékos megoszlás)<br />
Mindig védekezek<br />
a nem kívánt<br />
terhesség ellen<br />
Időnként védekezek,<br />
időnként nem<br />
Nem szoktam<br />
védekezni<br />
Gondok<br />
nélkül<br />
élnek<br />
Beosztással<br />
jól kijönnek<br />
Éppen hogy<br />
kijönnek a<br />
jövedelmükből<br />
Hónapról hónapra<br />
anyagi<br />
gondjaik<br />
vannak<br />
Nélkülöznek<br />
86 89 80 61 44<br />
8 8 15 26 33<br />
6 3 5 13 23<br />
24. táblázat: Védekezés jellemzői gazdasági helyzet szubjektív megítélése szerinti bontásban<br />
(És mi a jellemzőbb Önre?)<br />
(N 2016<br />
= 6263; gazdasági helyzet szubjektív megítélése szerinti bontásban; százalékos megoszlás)<br />
Azoktól a <strong>fiatalok</strong>tól, akik már élnek nemi életet, de nem szoktak védekezni<br />
vagy csak időnként védekeznek, megkérdezték, hogy milyen tényezők játszanak<br />
szerepet védekezéssel kapcsolatos magatartásukban (25. táblázat). Az<br />
érintett <strong>fiatalok</strong> legnagyobb arányban azt válaszolták, hogy „Megfeledkezek<br />
róla”, illetve hogy „Tudjuk, hogy kellene, de néha felelőtlenek vagyunk.” A fér-<br />
261
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
fiak jelentősen nagyobb arányban minősítik viselkedésüket felelőtlennek, mint<br />
a nők (42 vs. 35 százalék). Ehhez kapcsolódnak még a „Nincs mód és idő a<br />
védekezésre” típusú válaszok, amit a férfiak szintén nagyobb arányban jelöltek<br />
meg, mint a nők (36 vs. 19 százalék).<br />
A nemek között szignifikáns eltérés mutatkozott még a gyerekvállalásra és a<br />
vallási meggyőződésre való hivatkozásoknál. Mindkét oki tényező említése a<br />
nőknél gyakoribb, míg a nőknek közel egyharmada (32 százalék) azért nem<br />
védekezik, mert gyermeket szeretne, addig a férfiaknál ez az arány nem éri el a<br />
20 százalékot (19 százalék). Vallási okot közel kétszer annyi nő jelöl meg, mint<br />
férfi (4 vs. 1 százalék).<br />
Igen alacsony (2–3 százalék) azoknak a <strong>fiatalok</strong>nak az aránya, akik nem ismernek<br />
védekezési lehetőségeket, illetve azoké, akik meddőség miatt nem védekeznek.<br />
Gyereket szeretne**<br />
Vallási meggyőződés*<br />
Nem tartom fontosnak<br />
Megfeledkezek róla<br />
Nincs mód és idő a védekezésre*<br />
Nincs pénzem a védekezésre<br />
Nincs rá szükségem (pl.<br />
meddőség miatt)<br />
Nem ismerem a védekezési<br />
lehetőségeket<br />
Tudjuk, hogy kellene, de<br />
néha felelőtlenek vagyunk*<br />
Igen Nem<br />
férfi 19 81<br />
nő 32 68<br />
férfi 2 98<br />
nő 4 96<br />
férfi 24 76<br />
nő 20 80<br />
férfi 46 54<br />
nő 41 59<br />
férfi 26 74<br />
nő 19 81<br />
férfi 16 84<br />
nő 17 83<br />
férfi 3 97<br />
nő 2 98<br />
férfi 2 98<br />
nő 3 97<br />
férfi 42 58<br />
nő 35 65<br />
*(p ≤ 0,05), **(p ≤ 0,000)<br />
25. táblázat: A védekezés mellőzésében szerepet játszó tényezők<br />
(Ha nem védekeznek, akkor szerepet játszanak-e a következők?)<br />
(N 2016<br />
= 718; nem szerinti bontásban; százalékos megoszlás)<br />
262
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Szubjektív egészségi állapot<br />
A serdülők és a <strong>fiatalok</strong> általában a társadalom legegészségesebb tagjai. A<br />
WHO definíciója szerint az egészség nem csak az élet hosszával, illetve a betegség<br />
nélküli állapottal jellemezhető, hanem az egyén általános jóllétével. Az<br />
egészség a teljes fizikális, mentális és szociális jóllét állapota, nem csupán a<br />
betegség vagy fogyatékosság hiánya (WHO, 2001). A szubjektív egészségi állapotot<br />
nagymértékben befolyásolja, hogy milyen az egyén pszichés kondíciója,<br />
van-e akut vagy krónikus betegsége, mennyire érzi korlátozottnak magát a mindennapi<br />
élet során.<br />
Az európai lakossági egészségfelmérés (ELEF, 2014) adatai alapján elmondható,<br />
hogy az iskolázottság, a jövedelmi helyzet és a gazdasági aktivitás is befolyásolja<br />
a szubjektív egészségi állapotot. A szubjektív jövedelmi helyzet szorosan összefügg<br />
az egészségi állapot önbesorolásával: minél jobbnak ítéli valaki az anyagi<br />
körülményeit, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy egészségét rossznak<br />
vagy nagyon rossznak tartja.<br />
A 2016-os felmérésben a <strong>fiatalok</strong> kifejezhették egészségi állapotukkal, közérzettükkel<br />
való elégedettségüket 11 . Az elégedettség mértékét egy ötfokú Likertskálán<br />
jelölhették (1=egyáltalán nem elégedett; 5=teljes mértékben elégedett).<br />
Elmondható, hogy a <strong>fiatalok</strong> elégedettek egészségi állapotukkal (átlag (SD)=4,13<br />
(0,88)). Szignifikánsan rosszabbnak ítélik meg az egészségüket az alacsonyabb<br />
iskolai végzettségűek, az alsó társadalmi osztályhoz tartozók, a nélkülözők, akiknek<br />
van gyermekük, és a városban lakók, mint a diplomások, a felsőosztálybeliek,<br />
a gondok nélkül élők, akiknek nincs gyermekük, és akik községben laknak. A<br />
férfiak és a nők, valamint a korcsoportok átlagértékei közel azonosak. Az egyedülállók<br />
átlaga megegyezik a házasságban élőkkel (26. táblázat).<br />
Napjainkban egyre több embert érintenek az ún. testképzavarral összefüggő<br />
rendellenességek. Ezeknél a személyeknél a mások testének megítélése nem<br />
okoz gondot, míg saját maguk testének észlelése torzul, testsúlyuk, testalkatuk<br />
negatív módon jelenik meg. Az evés- és testképzavar korábban leginkább a nőket<br />
érintette, viszont az elmúlt két évtizedben a férfiak körében is egyre jobban<br />
megjelentek az ilyen jellegű problémák (Pászthy – Túry, 2008). A fiatal korosztály<br />
van fokozottan kitéve ezeknek a kórképeknek, a kamasz(lány)ok 60 százalékát<br />
jellemzi a negatív testkép (Szalai, 2014.).<br />
A vizsgálati eredmények szerint szignifikánsan rosszabbnak ítélik meg külső<br />
megjelenésüket az alacsonyabb iskolai végzettségűek, az alsó társadalmi osztályhoz<br />
tartozók, a nélkülözők, a városban lakók, mint a diplomások, a felsőosztálybeliek,<br />
a gondok nélkül élők, és akik községben laknak. Az átlagértékek szintén<br />
11 „ Mennyire elégedett Ön az egészségével, közérzetével?”<br />
263
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség, közérzet<br />
átlag (SD)<br />
Külső megjelenés<br />
átlag (SD)<br />
Edzettség átlag<br />
(SD)<br />
Teljes minta 4,13 (0,88) 3,75 (0,94) 3,64 (1,04)<br />
Nem **<br />
Férfi 4,16 (0,88) 3,8 (0,93) 3,77 (0,99)<br />
Nő 4,10 (0,88) 3,7 (0,95) 3,50 (1,07)<br />
Korcsoport<br />
15–19 éves 4,17 (0,87) 3,79 (0,94) 3,70 (1,01)<br />
20–24 éves 4,13 (0,91) 3,74 (0,97) 3,61 (1,06)<br />
25–29 éves 4,10 (0,86) 3,72 (0,92) 3,61 (1,04)<br />
Iskolai végzettség ** * **<br />
alap 4,08 (0,93) 3,70 (0,99) 3,61 (1,1)<br />
közép 4,11 (0,85) 3,76 (0,88) 3,60 (0,98)<br />
felső 4,38 (0,71) 3,89 (0,91) 3,86 (0,94)<br />
Családi állapot * *<br />
Nőtlen, hajadon 4,15 (0,89) 3,78 (0,94) 3,67 (1,02)<br />
Házas 4,15 (0,79) 3,66 (0,93) 3,61 (0,99)<br />
Élettársi kapcsolat 4,01 (0,88) 3,66 (0,96) 3,48 (1,15)<br />
Elvált 3,76 (0,92) 4,05 (0,79) 3,44 (1,1)<br />
Gyermek megléte *<br />
Nincs gyermek 4,04 (0,98) 3,75 (0,97) 3,61 (1,13)<br />
Van gyermek 3,94 (0,94) 3,52 (0,96) 3,37 (1,12)<br />
Településtípus * ** **<br />
Budapest 4,13 (0,82) 3,69 (1,01) 3,68 (0,95)<br />
Megyei jogú város 4,08 (0,86) 3,85 (0,85) 3,76 (0,97)<br />
Város 4,1 (0,87) 3,58 (0,94) 3,49 (1,02)<br />
Község, falu 4,19 (0,93) 3,87 (0,95) 3,68 (1,12)<br />
Szubjektív gazdasági helyzet ** ** **<br />
Gondok nélkül élnek 4,25 (0,86) 3,81 (0,92) 3,77 (1,1)<br />
beosztással jól kijönnek 4,25 (0,78) 3,82 (0,9) 3,71 (0,98)<br />
éppen hogy kijönnek a jövedelmükből<br />
4,09 (0,91) 3,77 (0,95) 3,63 (1,03)<br />
hónapról hónapra anyagi gondjaik<br />
vannak<br />
3,84 (0,96) 3,56 (0,93) 3,39 (1,2)<br />
nélkülöznek 3,65 (1,25) 3,16 (1,33) 3,06 (1,27)<br />
Társadalmi csoport ** ** *<br />
Alsó 3,75 (1,08) 3,43 (1,11) 3,39 (1,18)<br />
Alsóközép 4,09 (0,86) 3,71 (0,92) 3,56 (1,04)<br />
Középső 4,21 (0,82) 3,81 (0,90) 3,7 (1,01)<br />
Felsőközép 4,39 (0,88) 3,96 (0,91) 3,84 (1,03)<br />
Felső 4,34 (0,86) 3,81 (0,93) 3,81 (0,93)<br />
*(p ≤ 0,05), **(p ≤ 0,000)<br />
26. táblázat: Egészség, külső megjelenés és edzettség elégedettségének átlaga hazai mintán<br />
(Mennyire elégedett Ön… ? Kérem, hogy egy egytől ötig terjedő skála segítségével válaszoljon, ahol az<br />
1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem elégedett, míg az 5-ös azt, hogy teljes mértékben elégedett.)<br />
(N 2016<br />
= 1988; átlagok)<br />
264
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
közel azonosak a férfiak és a nők, valamint a korcsoportok között. A felsőfokú<br />
végzettséggel rendelkezők magasabb átlagértéket adtak, mint az alapfokkal vagy<br />
középfokkal rendelkezők (26. táblázat).<br />
A külső megjelenés mellett az edzettség szintjével való elégedettség is szerepelt<br />
a felmérésben. Szignifikánsan elégedetlenebbek az edzettségük szintjével<br />
a férfiak, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, az alsó társadalmi osztályhoz<br />
tartozók, a nélkülözők, a községben lakók, mint a diplomások, a felsőosztálybeliek,<br />
a gondok nélkül élők, és akik városban laknak. A férfiak és a nők átlagértéke<br />
közötti eltérés itt volt a legnagyobb. A Budapesten élők átlagértéke megegyezett<br />
a községben élőkével. A <strong>fiatalok</strong> leginkább az egészségi állapotukkal elégedettek<br />
és a külső megjelenés, valamint az edzettség szintje közel azonos átlagértéket<br />
mutat (26. táblázat).<br />
Egészség, közérzet<br />
átlag (SD)<br />
Külső megjelenés<br />
átlag (SD)<br />
Edzettség átlag<br />
(SD)<br />
Teljes minta 3,94 (0,93) 3,58 (1,01) 3,33 (1,16)<br />
Felvétel helye<br />
Erdély 3,80 (0,98) 3,40 (1,05) 2,98 (1,19)<br />
Vajdaság 3,76 (1,03) 3,25 (1,06) 2,80 (1,17)<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 3,68 (0,90) 3,38 (0,99) 3,08 (1,10)<br />
Felvidék 4,09 (0,80) 3,87 (0,90) 3,82 (0,95)<br />
<strong>Magyar</strong>ország 4,13 (0,88) 3,75 (0,94) 3,64 (1,04)<br />
27. táblázat: Egészség, külső megjelenés és edzettség elégedettségének átlaga<br />
(Mennyire elégedett Ön… ? Kérem, hogy egy egytől ötig terjedő skála segítségével válaszoljon, ahol az<br />
1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem elégedett, míg az 5-ös azt, hogy teljes mértékben elégedett.)<br />
(N 2016<br />
= 5934; átlagok)<br />
Ha a hazai és a határon túli <strong>fiatalok</strong> teljes populációját vizsgáljuk, akkor ugyanazt<br />
a tendenciát látjuk érvényesülni, mint a hazaiak esetében, de az átlagértékek<br />
különbsége kisebb. A <strong>Magyar</strong>országon élő <strong>fiatalok</strong> a legelégedettebbek<br />
az egészségükkel, közérzetükkel (átlag=4,13), míg a kárpátaljaiak a legkevésbé<br />
(átlag=3,68). A külsejükkel való elégedettség leginkább a felvidékiekre jellemző<br />
(átlag=3,87), és legkevésbé a Vajdaságban élőkre (átlag=3,25). A legkisebb<br />
átlagértékeket az edzettség területén mértük, amellyel leginkább a felvidékiek<br />
elégedettek (átlag=3,82). legkevésbé pedig a Vajdaságban élők (átlag=2,80) (27.<br />
táblázat).<br />
265
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
IV. Összefoglalás<br />
Írásunkban, 2000-től kezdődően áttekintettük a <strong>fiatalok</strong> kockázati magatartásával<br />
kapcsolatos eredményeket, fókuszálva a <strong>fiatalok</strong> dohányzási és alkoholfogyasztási<br />
szokásaira. A demográfiai tényezők közül elsősorban a nem és az életkor<br />
hatását vizsgáltuk, mivel ezek számítanak a viselkedés biológiai-társadalmi<br />
hátterét jelentő legalapvetőbb faktoroknak. Ezt követően a 2016-os nagymintás<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong> adataira támaszkodva elemeztük a <strong>fiatalok</strong> fogyasztási szokásait,<br />
szexuális viselkedésüket, fizikai aktivitásukat, valamint hogy mennyire elégedettek<br />
egészségükkel, közérzetükkel és edzettségük szintjével.<br />
Az adatok értékelése során fontos figyelembe vennünk az ebben az életszakaszban<br />
(15–29 év) végbemenő életviteli változásokat, melyek következtében<br />
egyes háttértényezők hatása a várakozásoktól eltérő irányban vagy mértékben<br />
nyilvánul meg. Ide tartozik az iskolai végzettség, aminek a szerepe 20 éves kor<br />
előtt nehezen értelmezhető, illetve a családi állapot, mivel 20 éves kor alatt a<br />
populáció homogenitása igen nagy a nőtlenek/hajadonok dominanciája miatt.<br />
Az adatok áttekintése során megállapítható, hogy 2012 óta a <strong>fiatalok</strong> kockázati<br />
magatartásában kedvezőtlen változások történtek. Nőtt a dohányzók aránya, az<br />
alkoholfogyasztás aránya, és ezek szoros összefüggést mutatnak a nemmel, a<br />
vallásossággal és a szubjektív gazdasági helyzettel, valamint 20 éves kor felett a<br />
végzettséggel.<br />
Mind a dohányzás, mind az alkoholfogyasztás kialakulásának van egy ún. „kritikus<br />
időszaka”, ami a kipróbálás idejétől a szokás rögzüléséig terjed, amely a<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében 15–19 éves kor közé tehető. Ennek a kritikus időszaknak<br />
az adja a jelentőségét, hogy a periódus végére létrejövő fogyasztási plató hosszú<br />
évekre meghatározza a rizikómagatartások alakulását. Ennek megfelelően a 15–<br />
19 éves életkorra érdemes koncentrálni a megelőzést szolgáló erőfeszítéseket.<br />
A <strong>fiatalok</strong>, serdülők körében megfigyelhető az úgynevezett problémaviselkedés<br />
szindróma, ami arra utal, hogy azok a <strong>fiatalok</strong>, akik az egyik rizikó-magatartásformát<br />
már kipróbálták, nagyobb eséllyel próbálják ki a többit is. Így aki dohányzik,<br />
az nagyobb valószínűséggel fog alkoholt, drogot is fogyasztani.<br />
Számos hazai és nemzetközi tanulmány (Colpani at al, 2018) számolt be a fizikai<br />
aktivitás, valamint az általános jóllét, a hangulat és a szorongás közötti pozitív<br />
kapcsolatról, valamint az inaktivitás negatív hatásairól, például a szív- és érrendszeri<br />
betegségek, a diabétesz, bizonyos típusú daganatos megbetegedések, az<br />
obesitas és a magas vérnyomás, valamint bizonyos mentális betegségek rizikójának<br />
növekedésére. A 2016-os felmérés adatai alapján a testmozgás hiánya is megfigyelhető,<br />
a <strong>fiatalok</strong> alig több mint egyharmada mozog rendszeresen, nagyobb<br />
arányban a férfiak. A rendszeres sport előfordulása az életkor előrehaladtával<br />
266
Ádám Szilvia – Susánszky Éva – Székely András<br />
Egészség- és rizikómagatartás alakulása<br />
csökken. A legfontosabb motiváló tényezők az edzettség, az egészség, a közérzet<br />
és a jó kinézet, de sokan sportolnak azért, mert örömet okoz.<br />
Az önkárosító magatartásformák valamint az elégedettség különböző területei<br />
(egészség, külső megjelenés, edzettség) erős összefüggést mutatnak minden korcsoportban<br />
a vallásossággal és a szubjektív gazdasági helyzettel. A vallásosság<br />
védő tényezőnek számít; azokhoz a <strong>fiatalok</strong>hoz képest, akik magukat egyházuk<br />
tanítását követő hívőknek minősítették, minden más kategóriába sorolható fiatal<br />
nagyobb valószínűséggel folytat egészségkárosító magatartást.<br />
A szubjektív gazdasági helyzet esetében a rossz megélhetési viszonyok növelik<br />
a kockázati magatartások előfordulási gyakoriságát, illetve annak esélyét.<br />
A <strong>magyar</strong>országi adatokat összehasonlítva a határon túl élő <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
adataival látható, hogy – Felvidéket kivéve – az önkárosító magatartásformák<br />
terén jelentősen rosszabb mutatókkal rendelkeznek. Bár nem minden területen<br />
ugyanaz a sorrend, általában elmondható, hogy a legrosszabb a helyzet a Vajdaságban,<br />
utána az erdélyi <strong>fiatalok</strong> következnek, majd <strong>Kárpát</strong>alja a harmadik. Ez a<br />
kutatás, mivel ezekről a területekről más, nem <strong>magyar</strong> népességhez tartozó adatokat<br />
nem tartalmaz, arra nem ad választ, hogy ezek az adott országra jellemző<br />
rosszabb adatok, vagy a <strong>magyar</strong> kisebbségi lét következményei.<br />
Irodalom<br />
• Boros, J. (2005): Egészségmagatartás. OLEF 2003. Kutatási jelentés. Országos Epidemiológiai Központ, 4–5.<br />
• Európai lakossági egészségfelmérés, 2014. Statisztikai Tükör 2015/29. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/<br />
stattukor/elef14.pdf. Letöltés dátuma: 2018. 03. 09.<br />
• Colpani, V. – Baena, C. P. – Jaspers, L. – van Dijk, G. M. – Farajzadegan, Z. – Dhana, K. – Tielemans, M. J. –<br />
Voortman, T. – Freak-Poli, R. – Veloso, G. G. V. – Chowdhury, R. – Kavousi, M. – Muka, T. – Franco, O. H.: Lifestyle<br />
factors, cardiovascular disease and all-cause mortality in middle-aged and elderly women: a systematic review<br />
and meta-analysis. Eur J Epidemiol. 2018 Mar 10. doi: 10.1007/s10654-018-0374-z.<br />
• de Wit, L. M. – van Straten, A. – van Herten, M. – Penninx, B. WjH. – Cuijpers, P. (2009): Depression and body<br />
mass index, a u-shaped association. Biomed Central Public Health. 9, 14; www.biomedcentral. com/1471-<br />
2458/9/14; Letöltés dátuma: 2013. 11. 25.<br />
• Matarazzo, J. D. (1980): Behavioral health and behavioral medicine: Frontiers for a new health psychology.<br />
American Psychologist, 35(9), 807–817.<br />
• McElroy, S. L. – Kotwal, R. – Malhotra, S. – Nelson, E. B. – Keck, P. E. jr. – Nemeroff, C. B. (2004): Are Mood Disorders<br />
and Obesity related? A review for the Mental Health Professional. Journal of Clinical Psychiatry. 65, 634–651.<br />
• Pászthy, B. – Túry, F. (2008): Evészavarok és testképzavarok. Pro Die Kiadó Kft.<br />
• Pikó, B. (2002): Egészségszociológia. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó.<br />
• Susánszky, É. – Szántó, Zs. –Székely, A. (2016): Egészségügyi helyzetkép: kockázati magatartások. In Nagy, Á. –<br />
Székely, L. (szerk.): Negyedszázad – <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. 242–279.<br />
• Szalai, T. D. (2014): A testtömegindex (bmi) összefüggései a párkapcsolattal, szexualitással, baráti kapcsolattal<br />
és szerhasználattal a <strong>magyar</strong> ifjúság körében. In Nagy, Á. – Székely, L. (szerk.): Másodkézből – <strong>Magyar</strong> Ifjúság<br />
2012. 113–149.<br />
• Székely, A. – Susánszky, É. – Ádám, Sz. (2013): Fiatalok kockázati magatartása. In: Székely, L. (szerk.) <strong>Magyar</strong><br />
Ifjúság 2012. 179–210.<br />
• Székely, L. – Szabó, A. (szerk.) (2017): Ezek a mai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>! A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 első eredményei.<br />
Új Nemzedék Központ.<br />
• WHO. Constitution of the World Health Organization, Geneva, 1946. Accessed Page 20 of „NATIONAL MENTAL<br />
HEALTH POLICY 2001–2005” on March 2001.<br />
267
268
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
(KÁRPÁT-MEDENCEI) PROBLÉMATÉRKÉP –<br />
NEMZEDÉKI PROBLÉMÁK<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
I. BEVEZETÉS<br />
Célunk feltárni a problémafókuszú ifjúsági folyamatokat, vagyis a <strong>fiatalok</strong> által<br />
érzékelt és a szakértői megítélés szerint értékelt problémákról írni. A kérdőíves<br />
felmérések alapján igyekeztünk bemutatni a saját nemzedékre vonatkozó<br />
problémaérzékelést és ezen belül is az ifjak elégedettségét/elégedetlenségét<br />
egyes jellegzetes társadalmi lehetőségekkel vagy értékekkel.<br />
Alapként a 2016-os kutatás adatait elemeztük, reflektálva a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong><br />
korábbi eredményeire is (Ifjúság2000, 2004, 2008 és <strong>Magyar</strong> Ifjúság<br />
2012, valamint Mozaik2001). A korábbi <strong>ifjúságkutatás</strong>ok tapasztalatait elsősorban<br />
a trendek feltárása miatt vettük figyelembe. A <strong>magyar</strong>országi (nagymintájú<br />
lekérdezések) és a <strong>Kárpát</strong>-medence többi szomszédos országaiból szerzett<br />
eredmények (kisszámú lekérdezett alannyal) összehasonlítása nem tűnt szerencsésnek,<br />
de ha csak a határon túli anyag összehasonlítása került egy táblázatba,<br />
máris fontos érték-összehasonlításokat mutatott Felvidék, <strong>Kárpát</strong>alja, Erdély és<br />
Vajdaság vonatkozásában.<br />
II. PROBLÉMATÉRKÉP<br />
Az ifjak érdekeinek taglalásakor lehetetlen őket a társadalomból kirekesztve<br />
elemezni, vagyis csak az össztársadalmi tények összefüggésének kutatása közepette<br />
érdemes a <strong>fiatalok</strong>ról beszélni; ezúttal mégis, főleg a fiatal generáció<br />
269
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
szubjektív véleményére fókuszálunk, a társadalmi összefüggéseket, hatóelemeket<br />
pedig az álláspontok és viselkedéselemek indoklásakor említjük meg. A<br />
nemzetközi <strong>ifjúságkutatás</strong>oknak a nagy előnyük, hogy több ország/régió adatainak<br />
az összehasonlítására ad lehetőséget. Így fedezhetők fel a hasonlóságok<br />
és a hálózatos kontextusok is egyes régiók, vagy kisebb tájegységek érdekei<br />
között.<br />
Az egyes kutatások főleg a következő témakörökre tagozódtak: identitáskutatás<br />
(nemzeti, vallási, tájtudat-, tolerancia-, értékrend-orientáltság); oktatásés<br />
munkaerő-kutatás (<strong>magyar</strong> tannyelvű oktatás lehetőségei, a munkavállalás<br />
esélye, tipikus karrierutak); ifjúsági önszerveződés és közéleti aktivitás; a<br />
<strong>fiatalok</strong> emigrációs és remigrációs szándéka; értékrendje stb. (Bali – Marelin<br />
Kiss, 2014) Kialakultak, a <strong>fiatalok</strong>at érintő problémakörök:<br />
• mentális közérzet, családi értékek (testi és lelki állapot, gyermekvállalás)<br />
• oktatás, képzés (a helyi és a határon átívelő hálózatos anyanyelvű oktatási,<br />
képzési rendszer feltételeinek működtetése)<br />
• munkaerő-piaci kereslet-kínálat (gazdasági lehetőségek, munkahelyek,<br />
határ menti régiók migrációs potenciálja)<br />
• ifjúsági mobilitás, belföldi és nemzetközi kapcsolatok (migráció, új kommunikációs<br />
kapcsolatok, intézményesített hálózatépítés)<br />
• ifjúsági szerveződés (egyesületi élet, önkéntesség, partnerszervezetek) valamint<br />
érdekvédelem, érdekképviselet.<br />
III. ELMÉLETI ALAPOK<br />
Az ifjúságpolitika megalapozásához lényeges a trendek megfigyelése, elsősorban<br />
a következők kapcsán: mentális közérzet javítása; a <strong>fiatalok</strong> értékrendjének<br />
alakulása, képzettségi szint emelése; tervezhető munkaéletút, karrierépítési<br />
tervek; a migrációs hajlam követése; ifjúsági szerveződés áttekintése; az<br />
ifjúsági közösségi élet.<br />
Feltételezzük, hogy a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong> az utóbbi néhány évtizedben a<br />
gazdasági és politikai krízishullámok csökkenése érezhetően befolyásolta a <strong>fiatalok</strong><br />
közérzetét. Elemzésünk kitér a régiókban jelentkező főbb problémákra:<br />
vajon csökkent a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> esélyegyenlőség-hiánya, magas-e a pályakezdő<br />
munkanélküliek száma, változott-e az értékviláguk, felfedezhető-e a <strong>fiatalok</strong><br />
közéleti passzivitása, emelkedik-e társadalmi mobilitásuk, a kommunikációs<br />
készségük (például nyelvtudás), valamint hol tartunk a kockázati magatartások<br />
terén?<br />
Feltételezzük, hogy a <strong>fiatalok</strong> értékrendje folyamatosan változik. Fontos kielemezni,<br />
hogy mennyire jellemző rájuk a kilátástalanság, céltalanság vagy az<br />
270
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
elkötelezettség hiánya. Mi a véleményük a pályakezdésről, otthonteremtésről,<br />
a tartós és kiszámítható jövedelemszerzés esélyeiről? Korábbi kutatások szerint<br />
(Papp, 2017; Gábrity-Molnár, 2011), a térségben tapasztalt felsőoktatási expanzió<br />
ellenére a külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> iskolavégzettsége elmarad a többségi<br />
nemzethez viszonyítva. A <strong>Kárpát</strong>-medence országaiban a foglalkoztatáspolitikai<br />
eszközök nagy többsége nem kifejezetten a <strong>fiatalok</strong> foglalkoztatási problémáit<br />
veszi célba, pedig ők abban nagyon is érintettek. Számos tanulmány mutat rá<br />
a magas ifjúsági munkanélküliség problémájára is (Artner, 2013; CDPS, 2001;<br />
Eurofound, 2012; Lorenzini – Giugni, 2010; Gábrity-Molnár, 2013). A <strong>fiatalok</strong><br />
egy része nem végez a képzettségének megfelelő munkát. A <strong>fiatalok</strong> hosszabb<br />
ideig tartó munkanélküliségének az ismert hatásait szokás kiemelni: alacsony<br />
életszínvonal, anyagi nehézségek; pszichológiai és mentális problémák: szorongás,<br />
magányosság, nyugtalanság, stressz; erőtlenség, kimerültség, depreszszió,<br />
alkoholizmus, kábítószer-használat, bűnözés; elszigetelődés, az emberi<br />
kapcsolatok leépülése, sőt a felhalmozott tudás elévülése, ami jelentősen kihat<br />
a humán tőke leépülésére; bizonytalan foglalkoztatás a későbbiekben.<br />
Az ifjúsági folyamatok értelmezésekor Laki és Szabó (2011) megállapította:<br />
„Ha… az oktatás minőségével kapcsolatos adatokat összekapcsoljuk az ifjúsági<br />
munkanélküliség jellegzetességeivel, akkor a dezintegrált, polarizált és<br />
fragmentált társadalmon túl egy újabb jelzővel is kiegészíthetjük a <strong>magyar</strong> újkapitalizmus<br />
jellegzetességeit. Vélekedésünk szerint a mai <strong>magyar</strong> ifjúsági társadalomban<br />
egyenesen a kasztosodás jelei mutathatók ki: amikor is egy gyermek<br />
születésének a helye önmagában meghatározza a jövőjét. <strong>Magyar</strong>országon egy<br />
észak-<strong>magyar</strong>országi, hátrányos helyzetű térségbe született gyermek számára,<br />
akinek a szülei, nagyszülei és szinte a teljes rokonsága munkanélküli, a mélyszegénység<br />
viszonyai között tengetik az életüket, gyakorlatilag nincs intézményes,<br />
rendszerszerű kiút, illetve felemelkedési lehetőség. Úgy véljük, hogy nem<br />
beszélhetünk viszonylag is egységesnek tekinthető ifjúságról, mivel jelentősen<br />
eltérő gazdaság- és társadalomszerveződési formák vannak jelen a <strong>magyar</strong> társadalomban,<br />
így ezek szélsőségesen eltérő gyerek- és ifjúkori élethelyzeteket,<br />
megélhetési és felkészülési módokat, iskolázási, elhelyezkedési és életesélyeket,<br />
kilátásokat stb. biztosítanak–kínálnak a <strong>fiatalok</strong> számára. Az újkapitalizmus ifjúsági<br />
társadalmának jellegzetességei plasztikusan mutathatók ki a <strong>fiatalok</strong> saját<br />
léthelyzetük megítélésre vonatkozó vélekedéseikben is. Arra a kérdésre, hogy<br />
mi az ifjúság legégetőbb problémája, 2000-hez hasonlóan 2008-ban is elsősorban<br />
társadalmi-gazdasági folyamatokkal és problémákkal összefüggésben levő<br />
tényezőket emeltek ki a 15–29 évesek. Messze a legfontosabb, legjelentősebb<br />
problémának a munkanélküliség és a pénztelenség bizonyult, ami összekapcsolódott<br />
a létbizonytalanság és a kilátástalan jövő érzetével. A vélekedések<br />
271
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
alapján aligha lehetnek kétségeink afelől, hogy a vázolt makrotársadalmi változások<br />
generációs következményei a <strong>fiatalok</strong> körében tömeges és súlyos léthelyzetbeli,<br />
közérzeti, morális és orientációs feszültségeket okoztak.” (Laki – Szabó,<br />
2011:22)<br />
Megjegyezzük, hogy az Eurostat (2017) adatai szerint 2016-ban az Európai<br />
Unió 28 országában 4,24 millió 15–24 év közötti (és további 2,93 millió 25–29<br />
év közötti) fiatal munkanélkülit regisztráltak. Az összes munkanélkülinek több<br />
mint 20 százaléka a 25 évesnél fiatalabbak közül került ki. A 15–24 évesek<br />
munkanélküliségi rátája 18,7 százalék, a teljes népességre vetített munkanélküliségi<br />
ráta pedig 8,5 százalék volt. A munkán és oktatáson kívüliek arányáról<br />
(NEET) elmondható, hogy míg 2007-ben az EU 28 országában a 15–24 éves<br />
népesség 11 százaléka tartozott ebbe a csoportba, 2013-ban már 13 százalékuk<br />
(Eurostat, 2017). Más szóval hat év alatt 6,8 millióról csaknem 7,5 millióra<br />
növekedett azon 15–24 éves <strong>fiatalok</strong> száma, akik nem voltak foglalkoztatottak<br />
és nem is tanultak. Fontos megjegyezni, hogy a 2012-es csúcs után csökkenő<br />
tendencia figyelhető meg az EU 28 országok NEET rátájában. A <strong>magyar</strong>országi<br />
NEET <strong>fiatalok</strong> aránya 2004 és 2014 között jellemzően az európai átlag felett<br />
volt, míg 2015 és 2016 tekintetében <strong>Magyar</strong>országon az európai átlaghoz képest<br />
kevesebb a munkán és oktatáson kívüli <strong>fiatalok</strong> aránya (Urbánné Mező,<br />
2017).<br />
A <strong>fiatalok</strong> mozgástere jelentősen tágul. Ennek az okát már korábban megindokolták<br />
a szakemberek. „A munkaerőpiac szegmentálódott, kialakultak az egyes<br />
részpiacok keresleti és kínálati jellemzői, melyeknek ma már integráns eleme<br />
a hazainál drágább, főkent nyugat-európai, és az ennél olcsóbb, kelet-európai<br />
munkaerő állandó jelenléte. A társadalom vagyoni és jövedelmi differenciálódása<br />
is gyorsan végbement, melyet a polarizáció folyamatai domináltak, az egyik<br />
póluson kevés, a fejlett országok mércéjét megütő gazdag, a másikon nagyszámú<br />
szegény, deprivált és marginalizálódott embert mutatva. A politika mozgástere<br />
megváltozott, ami nem csupán a hagyományos társadalmi osztályoktól és<br />
rétegektől való eltávolodásban mutatkozik meg, hanem a helyi és a központi<br />
hatalom viszonyában is. Úgy gondoljuk, hogy további jellemzők felsorolása nélkül<br />
is könnyen belátható, hogy az elmúlt két évtizedben gyökeres és gyorsnak<br />
mondható változások mentek végbe, mind hazánkban, mind a régiónkban, mind<br />
a világban. A több esetben egymással is ellentétes gazdasági-társadalmi hatások<br />
időbeli torlódása – összekapcsolódva a differenciáló, polarizáló, szegmentáló<br />
vagy marginalizáló folyamatokkal – maga is gerjesztője a társadalmi feszültségeknek,<br />
és hozzájárul azok állandósulásához.” (Bauer – Szabó, 2011:8)<br />
A szakemberek folyamatosan úgy vélekednek, hogy a jövedelem-kiesés következtében<br />
fellépő anyagi nehézségek, valamint a társadalmi státusz elvesz-<br />
272
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
tése élettani és pszichológiai sérüléseket okoz, aminek súlyossága növekszik a<br />
munkanélküliség hosszával párhuzamosan (CDPS, 2001; O’Higgins, 1997). Kitörési<br />
pontokat keresnek a <strong>fiatalok</strong>, miközben nagyméretű a diákmigráció és a<br />
szakemberek elvándorlása a térségben (Illés – Gábrity-Molnár – Kincses, 2015).<br />
A <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong> élő <strong>fiatalok</strong> vándorlására vonatkozó adatok meglehetősen<br />
hiányosak. A nemzetközi vándorlás statisztikája mérési problémákkal küzd,<br />
kevés a hiteles információ, ugyanis az elvándorlók nem szívesen jelentik be a<br />
hatóságoknál eltávozásukat. A <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012 adatai alapján megállapították:<br />
„A külföldi mobilitási szándék mögött több tényezőt is feltételezhetünk:<br />
munkával kapcsolatos kiábrándultság, csalódottság a hazai társadalmi-gazdasági<br />
viszonyokban, különböző kudarcélmények. Ezek hatására döntenek egyesek<br />
úgy, hogy szerencsét próbálnak egy másik országban, hátha ott megtalálják<br />
azt, amit itthon nem tudtak elérni.” (Ruff, 2013:163) A dolgozatban szeretnénk<br />
rámutatni arra, hogy a nagymértékű elvándorlás miatt (beleértve az anyaországot<br />
is) a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> olyan társadalmi viszonyok közé kerülnek, amelyekben<br />
megszűnik számukra az addig ismert etnikai közvetlen közösségi kapcsolat,<br />
a kisebbségi közösségen belüli szolidaritás. Egyes elemzések (Kincses, 2012)<br />
már rámutattak annak a fontosságára, hogy a szülőfölddel fenntartható kapcsolati<br />
csatornákkal jelentős kommunikációs rést kellene sürgősen pótolnunk.<br />
Mennyire fontos a mobil ifjaknak a hazatérés, a rokoni vagy baráti kapcsolatok<br />
(szülőkkel, földiekkel), vagy az internet hálózat?<br />
A migráció motiváltságával és irányával kapcsolatosan a szakemberek megállapítják,<br />
hogy a vándorlások szempontjából térségünkben (az utóbbi évszázadban)<br />
alapvetően két időszakot határolhatunk le: „egyrészt a háborús időszakokat,<br />
amikor az államhatárok változása miatt tömeges (kényszer)migráció<br />
bontakozott ki. Ezen időszakokban a fő cél a biztonság elérése volt, amelyhez<br />
természetesen gyakorta kapcsolódtak egyéb motivációk is, hiszen például a<br />
hatalmi viszonyok változása miatt a korábbi gazdasági viszonyok, és egyes (pl.<br />
nyelvi–etnikai) csoportok gazdasági helyzete alapjaiban változtak meg. A migráció<br />
iránya ekkor nem feltétlenül követte a fejlettségi különbségeket, hiszen a<br />
cél a biztonságos helyre jutás volt, ami általában egyet jelentett az anyaországba<br />
(illetve saját etnikai közegbe) kerüléssel.<br />
Ugyanakkor békeidőben, amikor a vándorlási folyamatok nagyrészt önkéntesnek<br />
tekinthetők, a migráció gazdasági meghatározottsága került előtérbe.<br />
Ezen időszakokban a fő migrációs irányok követték a fejletlen→fejlett (vagy<br />
periféria→centrum) útvonalat, amelyek az elmúlt száz évben csak keveset változtak.<br />
E jelenség esetünkben beágyazható a globális vándorlási rendszerbe is,<br />
hiszen a vizsgált migráció egyértelműen része a kelet→nyugat (pl. vendégmunkások),<br />
illetve méginkább a dél→észak (Vajdaság→<strong>Magyar</strong>ország; kolonisták,<br />
273
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
menekültek→Vajdaság) irányú vándorlásoknak, de talán ide tartozik a harmadik<br />
dimenzió is: fentről le, azaz a hegyekből az alföldre.” (Tátrai – Kocsis –<br />
Gábrity-Molnár – Takács, 2013:50).<br />
Dinamikus társadalmi változások közepette érdemes vizsgálni az ifjú generáció<br />
értékítéletét. A változó értékrendek a <strong>fiatalok</strong> aktuális társadalmi státusával<br />
és nehezen önállósodó erőnlétével indokolhatók. „A generációs újratermelődés<br />
új eleme, hogy a vázoltak következtében az ifjúság nagy részénél kitolódott<br />
a <strong>fiatalok</strong> szülői családról való leválásának, függetlenedésének, önálló életkezdésének,<br />
családalapításának és gyermekvállalásának az ideje. Az iskolarendszerben<br />
eltöltött minden korábbinál hosszabb idő, a helyenként tartós munkanélküliség,<br />
a folyamatos egzisztenciális félelmek, a kiszámíthatatlan karrierutak,<br />
valamint az általános létbizonytalanság oda vezetett, hogy az Ifjúság 2008-as<br />
felvétel a legalacsonyabb gyermekvállalási hajlandóságot mérte a korosztályon<br />
belül.” (Bauer–Szabó, 2009:20–21). Ezzel párhuzamosan viszont, akik a korosztályon<br />
belül – különösen a két alsó életkori szegmensben – gyermeket vállaltak,<br />
azok leginkább az alacsonyabb iskolázottságú kibocsátó családból érkező,<br />
alacsonyabban iskolázott <strong>fiatalok</strong> voltak. Tehát a 25 év alatti gyermekvállalás<br />
és a depriváció között erős kapcsolatot lehetett kimutatni. A <strong>fiatalok</strong> körében a<br />
párkapcsolatok is átértékelődtek, hiszen a kilencvenes évekig <strong>Magyar</strong>országon<br />
ritkának tekintett élettársi kapcsolat aránya ugrásszerűen megnőtt a <strong>fiatalok</strong><br />
körében, de az egyedülálló életmód tudatos felvállalása is egyre inkább tetten<br />
érhető.<br />
IV. ALAPADATOK, TRENDEK<br />
A <strong>fiatalok</strong> elhelyezkedési lehetőségei<br />
Hasonlóan a korábbi vizsgálatokhoz, 2016-ban is az ifjúsági problématérkép<br />
fontos elemeként vizsgálhatjuk az elhelyezkedési lehetőségek megítélését. Az<br />
ifjúsági problématérképen a tapasztalataikra támaszkodtunk, az időszerű elhelyezkedési<br />
lehetőségek kapcsán, a megkérdezettek lakóhelyén. Az elhelyezkedési<br />
lehetőségek a fiatal lakóhelyén és a környékén a 2016-os adatok szerint<br />
nem mondhatóak kedvezőnek (1. ábra). A <strong>fiatalok</strong> válaszából kitűnik, hogy a<br />
legkedvezőtlenebb vélemény Vajdaságból ered, de nem sokkal „maradnak el”<br />
tőlük a <strong>magyar</strong>országiak sem, hiszen többen, mintegy 20 százalékuk nagyon<br />
kedvezőtlennek ítéli meg az elhelyezkedési esélyeket lakóhelyükön. Inkább<br />
kedvezőtlennek tartja ezt a problémát a felvidéki, vajdasági és kárpátaljai ifjak<br />
több mint egynegyede, miközben a felvidékiek viszonylag nagy száma mégis<br />
esélyesnek tartja a munkába állás lehetőségét.<br />
274
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Nagyon kedvezőtlenek<br />
12<br />
15<br />
20<br />
22<br />
24<br />
Inkább kedvezőtlenek<br />
20<br />
21<br />
30<br />
28<br />
33<br />
Kedvezőek is meg nem is<br />
20<br />
33<br />
33<br />
32<br />
38<br />
Inkább kedvezőbbek<br />
10<br />
13<br />
16<br />
20<br />
24<br />
Nagyon kedvezőek<br />
4<br />
2<br />
4<br />
Nem tudja<br />
1,6<br />
4<br />
4<br />
4<br />
1,5<br />
1,8<br />
1,7<br />
Nem válaszolt<br />
0,4<br />
33<br />
0,5<br />
3<br />
0% 10% 20% 30% 40%<br />
<strong>Magyar</strong>oszág Felvidék Erdély Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
1. ábra: Az elhelyezkedési lehetőségek a fiatal lakóhelyén és a környékén<br />
(Tapasztalatai szerint milyenek most az elhelyezkedési lehetőségek az Ön lakóhelyén és a környékén<br />
azzal a végzettséggel és szakképzettséggel, amellyel Ön rendelkezik/amilyen végzettséggel Ön iskolái<br />
befejezése után rendelkezni fog?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Erdély<br />
=2000; N Felvidék<br />
=1000; N Vajdaság<br />
=500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
=500; százalékos megoszlás)<br />
<strong>Magyar</strong>országon a <strong>fiatalok</strong> 42 százaléka viszonylag elégedetlen a munkalehetőségekkel<br />
(az egytől ötig terjedő skálán, az 1 a nagyon kedvezőtlen és 2 válasz<br />
inkább kedvezőtlent jelent), míg 33 százalékban közepesnek ítélik meg ezt<br />
az esélyt. A válaszadók nem egész 20 százaléka inkább kedvezőnek tartja az<br />
elhelyezkedési lehetőségeket. Felvidéken mintegy ezer megkérdezett fiatal 48<br />
százaléka nagyon vagy inkább kedvezőtlennek ítéli meg a munkalehetőségeket<br />
hazájukban. Közepesen elégedettek 20 százalékban, míg inkább, vagy nagyon<br />
elégedett a <strong>fiatalok</strong> 26 százaléka (megjegyezzük, hogy nagyon elégedett a válaszadók<br />
mindössze 2 százaléka). Erdélyben a kétezer lekérdezett fiatal közül 33<br />
százalékuk kedvezőtlennek tartja a munkalehetőségeket, közepesen elégedett<br />
közel 38 százalékuk és inkább vagy nagyon elégedett 24 százalékuk.<br />
A határon túli <strong>fiatalok</strong> között a munkalehetőségekkel legelégedetlenebbek a<br />
vajdaságiak, ugyanis 53 százalékuk nagyon, vagy inkább kedvezőtlennek íté-<br />
275
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
li meg a munkaerőpiaci esélyeket. Közepesen elégedett 33 százalékuk, míg<br />
elégedettségüket fejezték ki 12 százalékban. <strong>Kárpát</strong>alján az félezer lekérdezett<br />
fiatal közül 48 százalékuk kedvezőtlennek tartja a munkalehetőségeket,<br />
közepesen elégedett közel 32 százalékuk és inkább vagy nagyon elégedett 17<br />
százalékuk.<br />
Jelenleg<br />
keres-e Ön<br />
munkát?<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Felvidék Erdély Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
Igen 8 8 11 14 10<br />
Nem 91 88 86 84 89<br />
Nem tudja 0,1 0,3 0,3 1,6 0,2<br />
Nem válaszolt 0,3 4 3 0,7 0,8<br />
Forrás: saját szerkesztés<br />
1. táblázat: A munkát kereső <strong>fiatalok</strong> megoszlása<br />
(Jelenleg keres-e Ön munkát?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
2016-ban a megkérdezett <strong>fiatalok</strong> nagy aránya (84–91 százalék) nem keresett<br />
munkát. A megkérdezettek száma különböző országokban eltérő volt, de<br />
ettől függetlenül nem lepődtünk meg azon, hogy az aktuálisan munkát keresők<br />
között legtöbben Vajdaságból és <strong>Kárpát</strong>aljáról jelentkeztek. A hónapokban<br />
kifejezhető elhelyezkedési lehetőség szintén a számukra legkedvezőtlenebb.<br />
Az elhelyezkedési esélyekre váró ifjak (kb. 90 százalékos arányban minden országban)<br />
arra a kérdésre, hogy hány hónap múlva várható az első munkahelye,<br />
nem válaszolt. Kevesen adtak egyéb alternatív választ, hiszen legtöbbjük nem<br />
tudja mi vár rá, vagyis valószínűleg pesszimisták.<br />
Az ifjúsági problémák megítélése<br />
Arra a kérdésre, hogy Ön szerint ma itt, ebben az országban melyik az ifjúság<br />
első, legégetőbb problémája, számtalan választ adtak a <strong>fiatalok</strong>, ezzel tanúsítva,<br />
hogy érett társadalmi meglátásuk és pozíciótudatuk van. Realista nézetüket<br />
régiónként is érdemes összehasonlítani.<br />
A 2. ábra az anyaországi adatokat mutatja, miszerint a problémasorok a következők:<br />
az anyagi nehézségek, a létbizonytalanság, a szegénység, az elszegényedés<br />
(28 százalék), azután a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő (18<br />
százalék) és a céltalanság (8 százalék).<br />
Felvidéken (3. ábra) ugyanakkor az anyagi nehézségek, szegénység jelentősen<br />
kiemelkedik (35 százalék) és ezt követi a bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő<br />
276
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
nem válaszolt<br />
nem tudja<br />
egyéb<br />
a vágyott iskola hiánya<br />
a szülőktől való függés<br />
önálló egzisztencia, család megteremtésének nehézsége<br />
munkanélküliség, elhelyezkedési nehézségek<br />
migráció<br />
létbizonytalanság<br />
kulturálatlanság, tudatlanság, igénytelenség<br />
közlekedési nehézségek<br />
környezet rossz állapota (rossz levegő, piszok)<br />
kilátástalanság<br />
korrupció<br />
elvándorlás, külföldre vándorlás<br />
iskolai problémák, tanulási nehézségek<br />
a <strong>fiatalok</strong> véleményét nem veszik figyelembe<br />
drogok, kábítószerek elterjedése<br />
család válsága, hiánya<br />
céltalanság, nem tudják, mit akarnak<br />
bűnözés<br />
bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő<br />
baráti társaságok, közösségek hiánya<br />
anyagi nehézségek, szegénység<br />
alkohol elterjedése<br />
0,1<br />
1,2<br />
1<br />
0,3<br />
0,4<br />
2<br />
0,3<br />
1,5<br />
1<br />
0,2<br />
0,1<br />
3<br />
0,9<br />
3<br />
1,3<br />
1,3<br />
1,9<br />
3<br />
6<br />
6<br />
8<br />
5<br />
7<br />
18<br />
28<br />
0% 10% 20% 30% 40%<br />
2. ábra: Az ifjúság legégetőbb problémája <strong>Magyar</strong>országon<br />
(Ön szerint ma itt, ebben az országban melyik az ifjúság első legégetőbb problémája?)<br />
(N 2016<br />
=8000; százalékos megoszlás)<br />
Alkohol elterjedése<br />
Anyagi nehézségek, szegénység<br />
Baráti társaságok, közösségek hiánya<br />
Bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő<br />
Bűnözés<br />
Céltalanság, nem tudják, mit akarnak<br />
Család válsága, hiánya<br />
Drogok, kábítószerek elterjedése<br />
A <strong>fiatalok</strong> véleményét nem veszik figyelembe<br />
Iskolai problémák, tanulási nehézségek<br />
Elvándorlás, külföldre vándorlás<br />
Korrupció<br />
Kilátástalanság<br />
Környezet rossz állapota<br />
Kulturálatlanság, tudatlanság, igénytelenség<br />
Létbizonytalanság<br />
Migráció<br />
Munkanélküliség, elhelyezkedési nehézségek<br />
Önálló egzisztencia, család megteremtésének nehézsége<br />
A szülőktől való függés<br />
A kisebbségi lét<br />
Nem tudja<br />
Nem válaszolt<br />
5<br />
6<br />
7<br />
2<br />
4<br />
1,7<br />
1,2<br />
0,9<br />
0,3<br />
3<br />
0,1<br />
0,5<br />
1,2<br />
0,1<br />
7<br />
0,5<br />
0,6<br />
0,4<br />
0,5<br />
0,4<br />
10<br />
13<br />
35<br />
0% 10% 20% 30% 40%<br />
3. ábra: Az ifjúság legégetőbb problémája Felvidéken<br />
(Ön szerint ma itt, ebben az országban melyik az ifjúság első legégetőbb problémája?)<br />
(N 2016<br />
=1000; százalékos megoszlás)<br />
277
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(13 százalék) és az alkohol elterjedése (10 százalék). Ezt követi a céltalanság és<br />
a munkanélküliség problémája.<br />
Figyelemreméltó, hogy Erdélyben a válaszadók több mint 30 százaléka erre<br />
a kérdésre nem válaszolt (4. ábra), sőt még ehhez hozzáadhatjuk azt a 7 százalékot<br />
is, akik nem tudják ezt megítélni. A <strong>fiatalok</strong> ebben az országban az<br />
ifjúság legégetőbb problémájaként az alkoholfogyasztást (9 százalék) és a munkanélküliséget<br />
(9 százalék), majd az anyagi nehézségeket, létbizonytalanságot,<br />
elszegényedést (8 százalék) nevezi meg.<br />
Vajdaságban (5. ábra) dominálnak az anyagi nehézségek, szegénység (22 százalék)<br />
és a munkanélküliség, elhelyezkedési nehézségek (12 százalék). Ez követi<br />
az alkohol elterjedése – a <strong>fiatalok</strong> 10 százalékának a véleménye szerint – és<br />
a bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő (8 százalék).<br />
A 2016-ban elvégzett <strong>ifjúságkutatás</strong> keretében az ifjúság legégetőbb problémája<br />
kapcsán, a határon túli országokban élő <strong>fiatalok</strong> válaszainak összesített<br />
táblázata így néz ki: a legégetőbb problémák elsősorban az anyagi létbizonytalanság,<br />
szegénység, majd az alkohol elterjedése. Ezt követi a munkanélküliség,<br />
vagyis az elhelyezkedési nehézségek, ami persze a kiszámíthatatlan jövővel<br />
párosul (7. ábra).<br />
Alkohol elterjedése<br />
Anyagi nehézségek, szegénység<br />
Baráti társaságok, közösségek hiánya<br />
Bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő<br />
Bűnözés<br />
Céltalanság, nem tudják, mit akarnak<br />
Család válsága, hiánya<br />
Drogok, kábítószerek elterjedése<br />
A <strong>fiatalok</strong> véleményét nem veszik figyelembe<br />
Iskolai problémák, tanulási nehézségek<br />
Elvándorlás, külföldre vándorlás<br />
Korrupció<br />
Kilátástalanság<br />
Környezet rossz állapota (rossz levegő, piszok)<br />
Közlekedési nehézségek<br />
Kulturálatlanság, tudatlanság, igénytelenség<br />
Létbizonytalanság<br />
Migráció<br />
Munkanélküliség<br />
Önálló egzisztencia, család megteremtésének nehézsége<br />
A szülőktől való függés<br />
A vágyott iskola hiánya<br />
A kisebbségi lét<br />
Egyéb<br />
Nem tudja<br />
Nem válaszolt<br />
9<br />
8<br />
1,5<br />
5<br />
1,9<br />
7<br />
1,4<br />
5<br />
1,7<br />
1,8<br />
5<br />
2<br />
4<br />
0,2<br />
0,2<br />
2<br />
1,2<br />
0,7<br />
9<br />
1,1<br />
0,2<br />
0,6<br />
0,4<br />
1,4<br />
0,4<br />
30<br />
0% 10% 20% 30% 40%<br />
4. ábra: Az ifjúság legégetőbb problémája Erdélyben<br />
(Ön szerint ma itt, ebben az országban melyik az ifjúság első legégetőbb problémája?)<br />
(N 2016<br />
=2000; százalékos megoszlás)<br />
278
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Alkohol elterjedése<br />
Anyagi nehézségek, szegénység<br />
Baráti társaságok, közösségek hiánya<br />
Bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő<br />
Bűnözés<br />
Céltalanság, nem tudják, mit akarnak<br />
Család válsága, hiánya<br />
Drogok, kábítószerek elterjedése<br />
A <strong>fiatalok</strong> véleményét nem veszik figyelembe<br />
Iskolai problémák, tanulási nehézségek<br />
Elvándorlás, külföldre vándorlás<br />
Korrupció<br />
Kilátástalanság<br />
Környezet rossz állapota<br />
Kulturálatlanság, tudatlanság, igénytelenség<br />
Létbizonytalanság<br />
Migráció<br />
Munkanélküliség, elhelyezkedési nehézségek<br />
Önálló egzisztencia, család megteremtésének nehézsége<br />
A szülőktől való függés<br />
A vágyott iskola hiánya<br />
A kisebbségi lét<br />
Egyéb<br />
Nem válaszolt<br />
2<br />
3<br />
3<br />
1,4<br />
2<br />
0,7<br />
0,7<br />
3<br />
1,8<br />
1,8<br />
1,1<br />
2<br />
1,1<br />
0,1<br />
2<br />
0,6<br />
6<br />
5<br />
5<br />
5<br />
8<br />
10<br />
12<br />
22<br />
0% 10% 20% 30% 40%<br />
5. ábra: Az ifjúság legégetőbb problémája Vajdaságban<br />
(Ön szerint ma itt, ebben az országban melyik az ifjúság első legégetőbb problémája?)<br />
(N 2016<br />
=500; százalékos megoszlás)<br />
Alkohol elterjedése<br />
Anyagi nehézségek, szegénység<br />
Baráti társaságok, közösségek hiánya<br />
Bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő<br />
Bűnözés<br />
Céltalanság, nem tudjak, mit akarnak<br />
Család válsága, hiánya<br />
Drogok, kábítószerek elterjedése<br />
A <strong>fiatalok</strong> véleményét nem veszik figyelembe<br />
Iskolai problémák, tanulási nehézségek<br />
Elvándorlás, külföldre vándorlás<br />
Korrupció<br />
Kilátástalanság<br />
Közlekedési nehézségek<br />
Kulturálatlanság, tudatlanság, igénytelenség<br />
Létbizonytalanság<br />
Migráció<br />
Munkanélküliség, elhelyezkedési nehézségek<br />
Önálló egzisztencia, család megteremtésének nehézsége<br />
A szülőktől való függés<br />
A vágyott iskola elérhetetlensége vagy hiánya<br />
A kisebbségi lét<br />
Egyéb<br />
Nem tudja<br />
Nem válaszolt<br />
0,5<br />
2<br />
5<br />
1,6<br />
6<br />
0,7<br />
4<br />
5<br />
4<br />
3<br />
0,3<br />
1,2<br />
4<br />
0,5<br />
0,3<br />
0,9<br />
1,3<br />
0,5<br />
1,4<br />
0,3<br />
0,5<br />
9<br />
13<br />
17<br />
18<br />
0% 10% 20% 30% 40%<br />
6. ábra: Az ifjúság legégetőbb problémája <strong>Kárpát</strong>alján<br />
(Ön szerint ma itt, ebben az országban melyik az ifjúság első legégetőbb problémája?)<br />
(N 2016<br />
=500; százalékos megoszlás)<br />
279
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
nem válaszolt<br />
nem tudja<br />
egyéb<br />
a kisebbségi lét<br />
a vágyott iskola elérhetetlensége vagy hiánya<br />
a szülőktől való függés<br />
önálló egzisztencia, család megteremtésének nehézsége<br />
munkanélküliség, elhelyezkedési nehézségek<br />
migráció<br />
létbizonytalanság<br />
kulturálatlanság, tudatlanság, igénytelenség<br />
közlekedési nehézségek<br />
környezet rossz állapota (rossz levegő, piszok)<br />
kilátástalanság<br />
korrupció<br />
elvándorlás, külföldre vándorlás<br />
iskolai problémák, tanulási nehézségek<br />
a <strong>fiatalok</strong> véleményét nem veszik figyelembe<br />
drogok, kábítószerek elterjedése<br />
család válsága, hiánya<br />
céltalanság, nem tudják, mit akarnak<br />
bűnözés<br />
bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő<br />
baráti társaságok, közösségek hiánya<br />
anyagi nehézségek, szegénység<br />
alkohol elterjedése<br />
13<br />
48<br />
16<br />
23<br />
6<br />
24<br />
27<br />
62<br />
65<br />
6<br />
10<br />
70<br />
77<br />
62<br />
69<br />
93<br />
124<br />
151<br />
152<br />
202<br />
253<br />
320<br />
362<br />
618<br />
704<br />
0 200 400 600 800<br />
7. ábra: Az ifjúság legégetőbb problémája a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
(Ön szerint ma itt, ebben az országban melyik az ifjúság első legégetőbb problémája?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; válaszok száma)<br />
419<br />
Korábbi <strong>ifjúságkutatás</strong>ok kimutatták, hogy a <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>fiatalok</strong> örök<br />
kihívásai a munkanélküliség, a pénztelenség és az ebből fakadó létbizonytalanság,<br />
a jövőkép hiánya. 1<br />
Azokból a válaszokból, hogy Ön szerint melyik az ifjúság második legégetőbb<br />
problémája? a kutatók megerősítést nyerhettek a <strong>fiatalok</strong>at érintő további<br />
problémakörökről. Az anyaországban a 8000 megkérdezett fiatal legnagyobb<br />
arányban a következő problémákat emelte ki: bizonytalanság, kiszámíthatatlan<br />
jövő (19 százalék), anyagi nehézségek, létbizonytalanság, szegénység, elszegényedés<br />
(15 százalék), céltalanság, vagyis nem tudják, mit akarnak (11<br />
százalék); ezt követik a drogok, kábítószerek elterjedése (8 százalék), majd<br />
a bűnözés (6 százalék). A munkanélküliség, az elhelyezkedési nehézségek a<br />
<strong>fiatalok</strong> 5 százalékát izgatják, amihez csatlakozik a kilátástalanság (5 százalék)<br />
és végül az alkohol elterjedése (5 százalék).<br />
A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016-ban a határon túli régiók kapcsán, a második<br />
legégetőbb ifjúsági problémák térképe a következőket mutatja: Felvidéken<br />
előtérbe került a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő, az anyagi ne-<br />
1 A 2001. évi Mozaik-kutatás összesített <strong>Kárpát</strong>-medencei probléma-rangsora a következő volt: a munkanélküliség,<br />
a kilátástalan jövő, pénztelenség és a kábítószer elterjedése. (MOZAIK 2001:40)<br />
280
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
hézségek, a létbizonytalanság, a szegénység, Erdélyben ugyanúgy az anyagi<br />
nehézségek, a létbizonytalanság, majd az alkohol elterjedése. Vajdaságban<br />
a <strong>fiatalok</strong>at továbbra is a munkanélküliség, elhelyezkedési nehézségek izgatják,<br />
majd az alkohol elterjedése; ugyanakkor előkerült egy jelentős és aktuális<br />
társadalmi probléma, az elvándorlás. Megjegyezzük, hogy a <strong>fiatalok</strong> sem a<br />
migrációt, sem a külföldre vándorlást nem emelik ki elsődleges problémaként.<br />
Az emigrációban a bizonytalanság leküzdésének az eszközét láthatják. <strong>Kárpát</strong>alján<br />
a <strong>fiatalok</strong> második válaszaként egysíkúan dominálnak az anyagi nehézségek,<br />
létbizonytalanság, amit kiegészít a munkanélküliség, az elhelyezkedési<br />
nehézségek problémája.<br />
Ha felidézzük a korábbi <strong>ifjúságkutatás</strong>ok eredményeit, elkészülhet az problématérkép<br />
(2. táblázat).<br />
Ifjúsági<br />
problémák<br />
Ifjúság<br />
2016<br />
(<strong>Kárpát</strong>medence)<br />
pénztelenség,<br />
alacsony<br />
kereset<br />
munkanélküliség<br />
szegénység,<br />
létbizonytalanság<br />
kilátástalan<br />
jövő<br />
Ifjúság<br />
2000<br />
(<strong>Magyar</strong>ország)<br />
MOZAIK<br />
2001<br />
(<strong>Kárpát</strong>medence)<br />
<strong>Magyar</strong> Ifjúság<br />
2012<br />
(<strong>Magyar</strong>ország)<br />
GeneZYs<br />
2015<br />
(<strong>Kárpát</strong>medence)<br />
<strong>Magyar</strong><br />
Ifjúság Kutatás<br />
2016<br />
(<strong>Magyar</strong>ország)<br />
3 3 1 1 1<br />
1 1 2 2 3<br />
2 1<br />
3 2<br />
lakáshelyzet 2<br />
céltalanság 3 3<br />
alkoholfogyasztás<br />
2<br />
Forrás: korábbi kutatások alapján saját szerkesztés<br />
2. táblázat: Ifjúsági problémák rangsora egyes kutatásokban<br />
(Ön szerint melyik az ifjúság legégetőbb problémája?)<br />
(N 2000<br />
=8000; N 2001<br />
=4450; N 2012<br />
=8000; N 2015<br />
=2700; N 2016<br />
=8000; N 2016<br />
=4000, rangsor)<br />
Az egyes régiók összehasonlításából látható, hogy a határon túliak jelentősebben<br />
terheltek a pénztelenség problémájával, míg az anyaországi <strong>fiatalok</strong>nál<br />
a céltalanság jelentős, és korábban a lakáshelyzet is kifejezésre jutott. Az<br />
elmúlt 15 évben – az egész <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong> – nem változott a <strong>fiatalok</strong><br />
foglalkoztatottságának és alacsony keresetüknek dominanciája a problémaérzékelésben.<br />
Ami újabban kimarad, az a lakáshelyzet problémája, viszont a<br />
létbizonytalanság és az ifjúsági szegénység kezelendő generációs akadály lett.<br />
281
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
A határon túli ifjak összesített adatai azt mutatják, hogy legfőbb problémájuk<br />
a rossz anyagi helyzet, az alacsony keresetek, amit követ a munkanélküliség.<br />
Új kimagasló helyet kapott az alhoholfogyasztás problémája (különösen) a határon<br />
túli régiókban (kivételt képez Felvidék).<br />
A <strong>fiatalok</strong> elégedettségének foka<br />
A fiatal generáció stabil elégedettsége belső erőforrást jelent minden társadalomban.<br />
Éppen ezért – számos őket érintő területen – fontos megkérdezni a<br />
véleményüket.<br />
A partnerkapcsolat láthatóan minden országban fontos a <strong>fiatalok</strong>nál. Függetlenül<br />
a lekérdezettek számától az egyes országokban, a 8. ábra kimutatja<br />
a válaszadók véleményét, vagyis elégedettségük fokát, bárhol éljenek is, a<br />
<strong>fiatalok</strong> többsége teljes mértékben elégedett partnerkapcsolatával: Dél-Szlovákiában<br />
44, <strong>Kárpát</strong>alján 43, Vajdaságban 38 és Erdélyben 36 százalékuk.<br />
Az inkább elégedettekkel együtt a <strong>fiatalok</strong> nagy többsége (körülbelül 60–70<br />
százalékuk) pozitívan válaszolt erre a kérdésre.<br />
Hasonló az eredmény a baráti kapcsolatok esetében is.<br />
Fontos volt megkérdezni a <strong>fiatalok</strong> vélreményét a munkavállalási lehetőségekről.<br />
A <strong>Kárpát</strong>-medencei összesített eredmények szerint (9. ábra), Szlovákia<br />
kivételével (ahol 56 százalékuk teljesen vagy inkább elégedettek) a többi ré-<br />
100%<br />
4<br />
3<br />
2<br />
7<br />
4<br />
4<br />
7<br />
4<br />
80%<br />
60%<br />
36<br />
44<br />
38<br />
43<br />
40%<br />
23<br />
30<br />
22<br />
21<br />
20%<br />
0%<br />
22<br />
7<br />
7<br />
10<br />
4<br />
3<br />
15<br />
5<br />
12<br />
14<br />
4<br />
7<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
nem válaszolt nem tudja teljes mértékben elégedett inkább elégedett<br />
elégedett is meg nem is inkább nem elégedett egyáltalán nem elégedett<br />
8. ábra: Elégedettség a partnerkapcsolatokkal a határon túli <strong>fiatalok</strong>nál<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal? Partnerkapcsolataival)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
282
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
gióban elégedettek is, meg nem is (31–32 százalék). Nem meglepő számunkra,<br />
hogy az egyáltalán és az inkább nem elégedettek aránya legmagasabb<br />
<strong>Kárpát</strong>alján (34 százalék), majd a Vajdaságban (31 százalék). Erdélyben az<br />
elégedettek részaránya 35 százalék, az elégedetleneké pedig 24 százalék.<br />
Hasonlók a válaszok az életszínvonallal kapcsolatban is.<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
5<br />
4<br />
11<br />
24<br />
2<br />
9<br />
25<br />
5<br />
2<br />
10<br />
18<br />
2<br />
7<br />
10<br />
19<br />
40%<br />
32<br />
31<br />
31<br />
31<br />
20%<br />
18<br />
19<br />
21<br />
18<br />
0%<br />
6<br />
7<br />
7<br />
13<br />
13<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
nem válaszolt nem tudja teljes mértékben elégedett inkább elégedett<br />
elégedett is meg nem is inkább nem elégedett egyáltalán nem elégedett<br />
9. ábra: Elégedettség a munkavállalási lehetőségekkel a határon túli <strong>fiatalok</strong>nál<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal? Munkavállalási lehetőségeivel.)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
A tanulás lehetősége ma a <strong>fiatalok</strong> kitörési esélye, ezért a képzés (akár anyanyelven,<br />
vagy államnyelven) fontos. A határon túliaknál – a <strong>2016.</strong> évi felmérésben<br />
– az eredmények biztatóak (10. ábra), ugyanis többségük elégedett<br />
vagy inkább elégedett a tanulási lehetőségeivel. Felvidéken a válaszadók viszonylag<br />
nagy számban (vagyis 69 százalékuk) elégedettségüket fejezték ki.<br />
Erdélyben is hasonló a helyzet (55 százalék teljesen vagy inkább elégedett),<br />
amihez viszonyítva Vajdaságban és <strong>Kárpát</strong>alján a <strong>fiatalok</strong> lelkesedése csökken,<br />
(elégedett vagy inkább elégedett 50 és 44 százalék), de hangsúlyozzuk,<br />
hogy az igen is, meg nem is válasz (27–29 százalék) mellett, 17–22 százalékuk<br />
nem, vagy inkább nem elégedett az anyanyelvű tanulási lehetőségekkel a<br />
régióban.<br />
A határon túli <strong>fiatalok</strong> személyes életterveikkel (11. ábra) teljesen és inkább<br />
elégedettek Felvidéken (65 százalék) és Erdélyben (51 százalék), míg Vajdaságban<br />
és <strong>Kárpát</strong>alján már kevésbé (42–45 százalék elégedett; 34–36 százalék<br />
elégedett is, meg nem is).<br />
283
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
100%<br />
80%<br />
2<br />
1<br />
21<br />
1<br />
4<br />
31<br />
2<br />
4<br />
20<br />
3<br />
2<br />
14<br />
60%<br />
34<br />
38<br />
30<br />
30<br />
40%<br />
29<br />
20%<br />
0%<br />
28<br />
10<br />
4<br />
19<br />
5<br />
2<br />
27<br />
12<br />
5<br />
16<br />
6<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
nem válaszolt nem tudja teljes mértékben elégedett inkább elégedett<br />
elégedett is meg nem is inkább nem elégedett egyáltalán nem elégedett<br />
10. ábra: Elégedettség a tanulás lehetőségével a határon túli <strong>fiatalok</strong>nál<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal? Tanulási lehetőségeivel)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
100%<br />
80%<br />
2<br />
15<br />
1<br />
27<br />
3<br />
17<br />
2<br />
1<br />
11<br />
60%<br />
36<br />
38<br />
28<br />
31<br />
40%<br />
20%<br />
32<br />
23<br />
34<br />
36<br />
0%<br />
13<br />
2<br />
8<br />
3<br />
12<br />
6<br />
14<br />
5<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
nem válaszolt nem tudja teljes mértékben elégedett inkább elégedett<br />
elégedett is meg nem is inkább nem elégedett egyáltalán nem elégedett<br />
11. ábra: Elégedettség a személyes élettervek megvalósításának az esélyeivel<br />
a határon túli <strong>fiatalok</strong>nál<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal? Személyes élettervei megvalósításának esélyeivel.)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
284
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
100%<br />
80%<br />
2<br />
1<br />
14<br />
1<br />
24<br />
1<br />
2<br />
14<br />
1<br />
12<br />
60%<br />
34<br />
41<br />
31<br />
33<br />
40%<br />
35<br />
34<br />
35<br />
20%<br />
21<br />
0%<br />
11<br />
3<br />
Erdély<br />
8<br />
5<br />
Felvidék<br />
13<br />
5<br />
Vajdaság<br />
14<br />
4<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
nem válaszolt nem tudja teljes mértékben elégedett inkább elégedett<br />
elégedett is meg nem is inkább nem elégedett egyáltalán nem elégedett<br />
12. ábra: Jövőbeli kilátások a határon túli <strong>fiatalok</strong>nál<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal? Jövőbeli kilátásaival.)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
A jövőbeli kilátások terén (12. ábra), a határon túli <strong>fiatalok</strong> csak Vajdaságban<br />
és <strong>Kárpát</strong>alján mutatnak teljes vagy részleges elégedettséget (45–45 százalék),<br />
majd közepes elégedettséget (34–35 százalék). A felvidékiek és az erdélyiek<br />
helyzete jobb. Dél-Szlovákiában a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> 65 százaléka elégedett,<br />
21 pedig igen is, meg nem is választ adta meg. Erdélyben az ifjak nagy része<br />
(48 százalék) elégedett vagy inkább elégedett a kilátásaival, 35 százalékuk<br />
közepesen elégedett. Biztató, hogy a határon túli <strong>fiatalok</strong> csak 13–18 százaléka<br />
nyilatkozott úgy, hogy inkább vagy egyáltalán nem elégedett a jövőbeli<br />
kilátásaival.<br />
Végül, mindösszesen egybevéve az elégedettséget, ahogyan most él, a határon<br />
túli <strong>fiatalok</strong> válasza nagyon egyformán alakult: minden régióban a többség<br />
válasza ugyanaz, teljesen vagy inkább elégedettek: 48–65 százalékuk. A<br />
többi válaszlehetőség (közepesen elégedett vagy teljes mértékben) is hasonlóan<br />
alakul a környező országokban. (13. ábra)<br />
Ha a <strong>fiatalok</strong> elégedettségét külön-külön elemezzük országok (régiók) szerint,<br />
az eredmények a következőket mutatják:<br />
<strong>Magyar</strong>országon arra a kérdésre, hogy mennyire elégedett egyes felsorolt<br />
dolgokkal, az ifjak legtöbbje viszonylag elfogadja a baráti és partnerkapcsolatát.<br />
Legkevésbé viszont az anyagi helyzetükkel, életszínvonalukkal és a munkavállalási<br />
lehetőségekkel elégedettek. (14. ábra)<br />
285
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
100%<br />
80%<br />
2<br />
22<br />
1<br />
25<br />
1<br />
1<br />
17<br />
2<br />
15<br />
60%<br />
43<br />
40<br />
42<br />
43<br />
40%<br />
20%<br />
27<br />
25<br />
28<br />
30<br />
0%<br />
5<br />
1<br />
Erdély<br />
6<br />
3<br />
Felvidék<br />
8<br />
3<br />
Vajdaság<br />
6<br />
2<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
nem válaszolt nem tudja teljes mértékben elégedett inkább elégedett<br />
elégedett is meg nem is inkább nem elégedett egyáltalán nem elégedett<br />
13. ábra: Elégedettség az életfeltételekkel a határon túli <strong>fiatalok</strong>nál<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal? Mindent egybevetve azzal, ahogyan most él.)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
partnerkapcsolataival<br />
baráti kapcsolataival<br />
munkavállalási lehetőségeivel<br />
4 4 14 26 44 51 2<br />
1 2 11 32 53<br />
9 10 26 27 19 8 1<br />
jelenlegi életszínvonalával<br />
anyagi helyzetével<br />
4 9 32 35 19<br />
6 13 35 30 15<br />
1<br />
1<br />
1<br />
1<br />
tanulás lehetőségeivel<br />
személyes élettervei<br />
megvalósításának esélyeivel<br />
jövőbeli kilátásaival<br />
azzal, ahogyan most él<br />
3 5 23 35 29 5 1<br />
4 8 31 38 19 1<br />
4 8 32 36 17 2<br />
2 6 32 41 18 1<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
egyáltalán nem elégedett inkább nem elégedett elégedett is meg nem is<br />
inkább elégedett teljes mértékben elégedett nem tudja nem válaszolt<br />
14. ábra: Elégedettségi skála a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>nál<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal?)<br />
(N 2016<br />
=8000, százalékos megoszlás)<br />
286
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
partnerkapcsolataival<br />
baráti kapcsolataival<br />
munkavállalási lehetőségeivel<br />
3 4 10 30 44 7 2<br />
1 8 39 51<br />
7 7 19 31 25 9 2<br />
jelenlegi életszínvonalával<br />
anyagi helyzetével<br />
3 9 23 38 25<br />
5 8 28 34 23<br />
1<br />
1<br />
1<br />
1<br />
tanulás lehetőségeivel<br />
személyes élettervei<br />
megvalósításának esélyeivel<br />
jövőbeli kilátásaival<br />
azzal, ahogyan most él<br />
2 6 19 38 31 4 1<br />
3 8 23 38 27 1<br />
5 8 21 41 25 1<br />
3 7 24 40 25 1<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
egyáltalán nem elégedett inkább nem elégedett elégedett is meg nem is<br />
inkább elégedett teljes mértékben elégedett nem tudja nem válaszolt<br />
15. ábra: Elégedettségi skála Felvidéken<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal?)<br />
(N 2016<br />
=1000, százalékos megoszlás)<br />
Felvidéken (15. ábra) a <strong>fiatalok</strong> zömében inkább elégedettek, legfőképp a<br />
baráti és partnetrkapcsolataikkal, jelenlegi helyzetükkel és általában a jövővel<br />
kapcsolatban.<br />
Erdélyben (16. ábra) a <strong>fiatalok</strong> viszonylag elégedettek a baráti és párkapcsolataikkal,<br />
de már kevésbé a munkalehetőségekkel. Elégedettek is, meg nem is,<br />
de inkább igen az anyagi helyzetükkel, a személyes élettervek esélyeivel a jövőben.<br />
A tanulás lehetőségei viszonylag jók ebben a régióban, hiszen a <strong>fiatalok</strong><br />
kevesebb mint 40 százaléka elégedetlen.<br />
A vajdasági ifjak problématerében (17. ábra) a rossz munkavállalási lehetőségek<br />
jelennek meg, majd a kedvezőtlen anyagi helyzetük, a kilátástalan jövő. A<br />
vajdaságiak többsége elégedett a baráti és párkapcsolatával, sőt az se tagadják,<br />
hogy inkább elégedettek azzal, ahogy most élnek. Egy 15 évvel korábbi<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong> hasonló eredményeket mutatott (Gábrity-Molnár – T Mirnics,<br />
2001:256–257), ugyanis akkoriban a <strong>fiatalok</strong> elsődleges problémája a kilátástalan<br />
jövő volt és a pénztelenség. Ezt követte a munkanélküliség: 20 százalék<br />
nagyon kedvezőtlennek, 29 százalék pedig kedvezőtlennek, 37 százalék pedig<br />
közepesnek ítélte meg az elhelyezkedési esélyeket lakóhelyükön.<br />
<strong>Kárpát</strong>alján (18. ábra) a válaszadók legnagyobb részarányban elégedetlenek<br />
a munkavállalási és anyagi helyzetükkel, vagy a jövőbeli kilátásaikkal. Ebben<br />
287
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
partnerkapcsolataival<br />
baráti kapcsolataival<br />
munkavállalási lehetőségeivel<br />
jelenlegi életszínvonalával<br />
anyagi helyzetével<br />
tanulás lehetőségeivel<br />
személyes élettervei<br />
megvalósításának esélyeivel<br />
jövőbeli kilátásaival<br />
5 7 22 23 36 3 4<br />
2 13 39 44 1<br />
7 18 32 24 11 5 5<br />
3 9 28 39 20 1<br />
5 13 31 33 16 2<br />
4 9 28 34 21 2 2<br />
3 13 32 36 15 1 2<br />
3 11 35 34 14 1 2<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
egyáltalán nem elégedett inkább nem elégedett elégedett is meg nem is<br />
inkább elégedett teljes mértékben elégedett nem tudja nem válaszolt<br />
16. ábra: Elégedettségi skála az erdélyi <strong>fiatalok</strong>nál<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal?)<br />
(N 2016<br />
=2000, százalékos megoszlás)<br />
partnerkapcsolataival<br />
baráti kapcsolataival<br />
munkavállalási lehetőségeivel<br />
jelenlegi életszínvonalával<br />
anyagi helyzetével<br />
tanulás lehetőségeivel<br />
személyes élettervei<br />
megvalósításának esélyeivel<br />
jövőbeli kilátásaival<br />
azzal, ahogyan most él<br />
12 5 15 22 38 4 4<br />
1 3 11 36 47 1<br />
13 18 31 19 10 7 2<br />
5 12 32 33 17 1 1<br />
8 13 36 28 13 1 1<br />
5 11 23 30 20 4 2<br />
6 12 34 28 17 3 1<br />
5 13 34 31 14 2 1<br />
3 9 29 41 17 1<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
egyáltalán nem elégedett inkább nem elégedett elégedett is meg nem is<br />
inkább elégedett teljes mértékben elégedett nem tudja nem válaszolt<br />
17. ábra: Elégedettségi skála Vajdaságban<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal?)<br />
(N 2016<br />
=500, százalékos megoszlás)<br />
288
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
partnerkapcsolataival<br />
baráti kapcsolataival<br />
munkavállalási lehetőségeivel<br />
jelenlegi életszínvonalával<br />
anyagi helyzetével<br />
tanulás lehetőségeivel<br />
személyes élettervei<br />
megvalósításának esélyeivel<br />
jövőbeli kilátásaival<br />
7 4 14 21 43 4 7<br />
13 15 39 42<br />
12 21 32 18 10 2 5<br />
4 10 30 38 16 1<br />
5 16 33 34 9 2<br />
6 15 29 30 14 2 4<br />
5 14 36 31 12 1 2<br />
4 14 35 33 12 1 1<br />
2 6 30 44 15 2<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
egyáltalán nem elégedett inkább nem elégedett elégedett is meg nem is<br />
inkább elégedett teljes mértékben elégedett nem tudja nem válaszolt<br />
18. ábra: Elégedettségi skála <strong>Kárpát</strong>alján<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal?)<br />
(N 2016<br />
=500, százalékos megoszlás)<br />
az országban még a baráti és párkapcsolatok terén sincs annyi elégedett fiatal,<br />
mint a többi régióban.<br />
Ha összevetjük a <strong>Magyar</strong>országon és külhonban is kapott válaszokat ebben a<br />
témában, a 19. ábrán összesített eredmény mutatható fel.<br />
A GeneZYs 2015 kutatás eredményei hasonlóan hangsúlyozták a <strong>fiatalok</strong> aggodalmát<br />
a pénztelenség és alacsony keresetek, valamint a munkanélküliség,<br />
a szegénység terén, ami létbizonytalanságot, sőt kilátástalan jövőt eredményezhet.<br />
Hasonlóan megállapítható, hogy az utóbbi lekérdezésből láthatóan<br />
az ifjak kevésbé érzékelik problémaként a bűnözést, vagy a család válságát,<br />
sőt az elvándorlást sem. Az, ami pedig a legkevesebb gondot jelenti: a szórakozási<br />
és ismerkedési lehetőségek, majd a tanulási (benne az anyanyelvi is)<br />
képzési esélyek.<br />
Az összesített <strong>ifjúságkutatás</strong>ok kimutatják a tendenciát a <strong>fiatalok</strong> elégedettsége<br />
kapcsán (20. ábra). Láthatóan a munkanélküliség és a rossz anyagi helyzet<br />
aggasztja a <strong>fiatalok</strong>at évtizedek óta. Kivételt képez <strong>Magyar</strong>ország, ahol ezen a<br />
téren javulás észlelhető.<br />
A különböző régiókban lekérdezett <strong>fiatalok</strong> problémái kapcsán kialakult álláspontjaik<br />
azt mutatják, hogy közös bennük a munkanélküliséggel, a rossz anyagi<br />
helyzettel/pénztelenséggel kapcsolatos aggodalmuk. Ezen a téren, meg általában<br />
más problémák esetében is a felvidéki <strong>fiatalok</strong> a legkevésbé pesszimisták, míg a<br />
289
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
Mindent egybevetve<br />
azzal, ahogy most él<br />
3,7<br />
3,7<br />
3,6<br />
3,8<br />
3,8<br />
Jövőbeli kilátásaival<br />
3,5<br />
3,4<br />
3,4<br />
3,5<br />
3,7<br />
Személyes élettervei<br />
megvalósításának<br />
esélyeivel<br />
Tanulás lehetőségeivel<br />
3,3<br />
3,6<br />
3,4<br />
3,8<br />
3,5<br />
3,9<br />
3,3<br />
3,5<br />
4<br />
3,6<br />
Anyagi helyzetével<br />
3,4<br />
3,3<br />
3,2<br />
3,4<br />
3,6<br />
Jelenlegi<br />
életszínvonalával<br />
Munkavállalási<br />
lehetőségeivel<br />
3,6<br />
3,5<br />
3,5<br />
3,8<br />
3,7<br />
3,4<br />
2,9<br />
3<br />
3,5<br />
3,2<br />
Baráti kapcsolataival<br />
Partnerkapcsolataival<br />
3,8<br />
3,8<br />
4,1<br />
4<br />
4,4<br />
4,2<br />
4,34,4<br />
4,2<br />
4,3<br />
1,0 2,0 3,0 4,0 5,0<br />
<strong>Magyar</strong>ország <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság Felvidék Erdély<br />
19. ábra: Elégedettségi skála a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
vajdaságiak és a kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> igen borúlátók. A <strong>magyar</strong>országi ifjak 2008-<br />
ban voltak a „legelkeseredetebbek”, mivel láthatóan a későbbi válaszadók (2012-<br />
ben és 2016-ban) számos kérdésben jobb véleményen voltak. Az elemzések<br />
ismételten bebizonyíthatták a szakember korábbi megjegyzését, hogy: „Kitolódik<br />
az önálló döntések időszaka, ugyanakkor – az életük bizonyos területein – a<br />
<strong>fiatalok</strong> önálló cselekvési autonómiával rendelkeznek.” (Gábor, 2006:445).<br />
290
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
3,5<br />
Mindent egybevetve azzal,<br />
ahogy most él<br />
3,3<br />
3,5<br />
3,7<br />
3,7<br />
3,6<br />
3,8<br />
3,4<br />
Jövőbeli kilátásaival<br />
3,1<br />
3,2<br />
3,5<br />
3,4<br />
3,4<br />
3,4<br />
3,7<br />
Személyes élettervei<br />
megvalósításának esélyeivel<br />
3,2<br />
3,3<br />
3,6<br />
3,3<br />
3,4<br />
3,8<br />
Tanulás lehetőségeivel<br />
3,6<br />
3,6<br />
3,5<br />
3,3<br />
3,5<br />
4<br />
3,9<br />
Anyagi helyzetével<br />
Jelenlegi életszínvonalával<br />
Munkavállalási lehetőségeivel<br />
3<br />
3<br />
2,9<br />
2,9<br />
2,9<br />
3,4<br />
3,3<br />
3,2<br />
3,6<br />
3,5<br />
3,3<br />
3,53,6<br />
3,4<br />
3,5<br />
3,5<br />
2,9<br />
3<br />
3,7<br />
3,8<br />
Baráti kapcsolataival<br />
4,3<br />
4,3<br />
4,3<br />
4,4<br />
4,2<br />
4,34,4<br />
Partnerkapcsolataival<br />
3,8<br />
4<br />
4<br />
4<br />
4,1<br />
4<br />
4,2<br />
1,0 2,0 3,0 4,0 5,0<br />
<strong>Magyar</strong>ország 2004 <strong>Magyar</strong>ország 2008 <strong>Magyar</strong>ország 2012 <strong>Magyar</strong>ország 2016<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 2016 Vajdaság 2016 Felvidék 2016<br />
20. ábra: Elégedettségi skála <strong>Magyar</strong>országon és a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal?)<br />
(Összesített <strong>ifjúságkutatás</strong>i adatok: N 2004<br />
=8000; N 2008<br />
=8076; N 2012<br />
=8000; N 2016<br />
=8000; N 2016<br />
=500;<br />
N 2016<br />
=500; N 2016<br />
=1000; százalékos megoszlás)<br />
291
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
A <strong>fiatalok</strong> kockázati magatartása<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> kockázati magatartását nézve leszögezhetjük, hogy az alkoholfogyasztás<br />
a leggyakoribb körükben, ez minden régióról elmondható (21.<br />
ábra). A második helyen szerepel a dohányzás, a szerencsejáték-függőség érzékelhetően<br />
nem veszélyezteti a <strong>fiatalok</strong>at. A kábítószer-fogyasztás gyakorisága<br />
sajnos nem került megkérdezésre, így erre vonatkozóan nem tudunk konkrét<br />
fogyasztási szokásokat feltérképezni.<br />
7 – egyszer sem<br />
6 – ennél<br />
ritkábban<br />
5 – egy-két<br />
havonta<br />
6,5<br />
5,8<br />
5<br />
4,5<br />
6,4<br />
5,5<br />
6,2 6,2 5,3<br />
6,6<br />
6,4<br />
6,6<br />
5,4<br />
4,6<br />
6,7<br />
6,6<br />
6,1<br />
5,4<br />
4,7<br />
6,4 6,5<br />
5,9 5<br />
4,7<br />
4 – havonta<br />
néhányszor<br />
3,9<br />
3 – hetente<br />
1-2-szer<br />
(hétvégenként)<br />
2 – hetente<br />
többször<br />
1 – naponta<br />
Erdély Dél-Szlovákia Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja <strong>Magyar</strong>ország<br />
Alkoholt fogyasztott Ittas volt, berúgott<br />
Pénznyereményért valamilyen szerencsejátékot játszott<br />
Dohányzott Elektromos cigarettát szívott<br />
21. ábra: A <strong>fiatalok</strong> kockázati magatartása a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
(Milyen gyakran fordult elő az elmúlt egy évben, hogy…)<br />
(N 2016<br />
= 2000; N 2016<br />
= 1000; N 2016<br />
= 500; N 2016<br />
= 500; N 2016<br />
= 8000; átlagok)<br />
Megvizsgáltuk azt is, hogy válaszadóink korcsoportos bontásban milyen fogyasztási<br />
szokásokkal bírnak. Erdélyben és Szlovákiában minden kérdésnél<br />
tapasztalható szignifikáns eltérés. A 20–24 év közötti erdélyi <strong>fiatalok</strong> fogyasztanak<br />
leggyakrabban alkoholt, őket a 25–29 éves korosztály követi, majd a<br />
15–19 évesek. Ugyanilyen a korcsoportos eltérés az ittasságra, a szerencsejátékozásra<br />
és a dohányzásra vonatkozóan is, az elektromos cigaretta szívása<br />
viszont, ha kis mértékben is, de gyakrabban fordul elő a legfiatalabb korcsoport<br />
körében, majd a kor előrehaladtával egyre kevésbé. Szlovákiában a két<br />
idősebb korcsoport minden feltett kérdés vonatkozásában szinte fej-fej mellett<br />
halad, a 15–19 év közöttiek ritkábban hódolnak a káros szenvedélyeknek. A<br />
vajdasági <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> között csak az ittas állapottal összefüggésben találunk<br />
szignifikáns eltérést, leginkább a 25–29 évesek körében fordul elő. <strong>Kárpát</strong>alján<br />
292
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
az alkoholfogyasztás és a dohányzás a legkevésbé a 15–19 éves korosztályra<br />
jellemző, az e-cigaretta szívása viszont köreikben valamelyest gyakoribb, mint<br />
a másik, két idősebb korosztálynál. A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>nál az e-cigaretta<br />
szívása esetében nincs korcsoportos bontásban szignifikáns eltérés. Az összes<br />
többi kategóriánál a legfiatalabb korosztály fogyasztja a legkevesebb alkoholt,<br />
legritkábban kerül ittas állapotba, illetve nem jellemző a szerencsejáték-szenvedély,<br />
és a dohányzás sem.<br />
Nemi megoszlásban Szlovákiában az elektromos cigaretta szívásán, és Vajdaságban<br />
a dohányzáson kívül minden területen fellelhetünk szignifikáns eltéréseket,<br />
mégpedig egyszerűen leírható módon: minden egészségkárosító<br />
magatartás jobban jellemzi a férfiakat.<br />
A <strong>fiatalok</strong> emigrációs szándéka<br />
A mai <strong>fiatalok</strong> nagy részének fontos a külföldi tanulási és/vagy munkavállalási<br />
lehetőségek megismerése illetve megvalósítása. Ezért megvizsgálandó, hogy<br />
mik az esélyeik a lakóhelyükön, vagy mekkora az elvándorlási szándék külföldi<br />
munkavállalás céljából. A kutatás során (a kérdőívben) felkínáltuk az emigrációs<br />
motívumok okainak a nagy részét: karrierépítés, jobb megélhetés, vagyis<br />
az otthoni rossz anyagi körülmények, illetve új kihívások, tapasztalatszerzés,<br />
tanulás, családi okok, politikai helyzet. Az alábbiakban azokat az okokat ábrázoljuk,<br />
amelyeket a <strong>fiatalok</strong> leggyakrabban említettek.<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> emigrációs szándéka (22. ábra) főleg a jobb megélhetés<br />
(69 százalék), és a tapasztalatszerzés (38 százalék) okán jelenik meg. Ezt<br />
követi két motívum, majdnem egyforma súllyal: az otthoni rossz anyagi körülmények<br />
(35 százalék) és a nyelvtudás megszerzése (34 százalék). A kilátástalanság<br />
(31 százalék) és a karrierépítés (30 százalék), valamint az új kihívások<br />
(27 százalék) szintén megjelennek a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> külföldi terveiben.<br />
Kevesebben hivatkoznak családi okokra (19 százalék), legkevesebben a politikai<br />
helyzetre, a tanulási tervekre, vagy az önkéntes munkára.<br />
A felvidéki <strong>fiatalok</strong> elvándorlási vágyai között a jobb megélhetés dominál<br />
(89 százalék említi). További fontos ok a tapasztalatszerzés (51 százalék), a<br />
karrierépítés (47 százalék) és az új kihívások (41 százalék). Ezt követik a rossz<br />
anyagi körülmények (34 százalék), kilátástalanság és a nyelvtanulás szándéka<br />
(32 százalék). A politikai okok, vagy a családegyesítés, vagy a tanulás nem<br />
olyan jelentős az elvándorlási szándék mögött. (23. ábra)<br />
Az erdélyi ifjak emigrációs szándékát 2016-ban (24. ábra) a jobb megélhetés<br />
vezeti (81 százalék). Ezt követi egyforma arányban a karrierépítés és tapasztalatszerzés<br />
(52 százalék említi), majd a nyelvtudást (40 százalék), aztán az új<br />
293
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
jobb megélhetés<br />
tapasztalatszerzés<br />
rossz anyagi helyzet<br />
nyelvtanulás<br />
kilátástalanság<br />
karrier<br />
új kihívások<br />
családi okok<br />
politikai helyzet<br />
tanulás<br />
önkéntes munka<br />
8<br />
12<br />
12<br />
19<br />
38<br />
35<br />
34<br />
31<br />
30<br />
27<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
22. ábra: A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> emigrációs szándéka<br />
(Mi az, amiért – mégis – hajlandó lenne elhagyni az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=2000, százalékos megoszlás)<br />
69<br />
jobb megélhetés<br />
tapasztalatszerzés<br />
karrier<br />
új kihívások<br />
rossz anyagi körülmények<br />
nyelvtanulás<br />
kilátástalanság<br />
tanulás<br />
családi okok<br />
politikai helyzet<br />
önkéntes munka<br />
7<br />
4<br />
14<br />
19<br />
34<br />
32<br />
32<br />
51<br />
47<br />
23. ábra: A felvidéki <strong>fiatalok</strong> emigrációs szándéka<br />
(Mi az, amiért – mégis – hajlandó lenne elhagyni az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=1000, százalékos megoszlás)<br />
41<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
89<br />
jobb megélhetés<br />
karrier<br />
tapasztalatszerzés<br />
nyelvtanulás<br />
új kihívások<br />
kilátástalanság<br />
rossz anyagi körülmények<br />
tanulás<br />
családi okok<br />
önkéntes munka<br />
politikai helyzet<br />
16<br />
12<br />
10<br />
27<br />
26<br />
40<br />
38<br />
37<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
24. ábra: Az erdélyi <strong>fiatalok</strong> emigrációs szándéka<br />
(Mi az, amiért – mégis – hajlandó lenne elhagyni az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=2000, százalékos megoszlás)<br />
52<br />
52<br />
81<br />
294
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
kihívásokat (38 százalék) és a kilátástalanságot említik (37 százalék). A rossz<br />
anyagi körülményeket (27 százalék) és a tanulási lehetőséget (26 százalék)<br />
minden negyedik nevezte meg migrációs okként. A romániai politikai helyzetet<br />
az erdélyi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> nemigen említik, sőt az önkéntes munka, vagy a<br />
családi okok sem szerepelnek a fontosabb elvándorlási motívumok között.<br />
A vajdaságiak (25. ábra) közül is legtöbben a jobb megélhetést említik (75<br />
százalék) a kivándorlás okaként, majd a külföldi karrierépítés lehetőségét (53<br />
százalék). A válaszadók 40 százaléka a tapasztalatszerzést nevezi meg, 39<br />
százalék pedig a kilátástalanságot és 32 százalék az otthoni rossz anyagi helyzetet.<br />
A tanulást és a kihívásokat egyformán 35 százalékuk, a nyelvtanulást<br />
34 százalék a említi. A családi okok 21 százalékukat vinné külföldre. A vajdaságiak<br />
számára kevésbé fontos külföldön az önkéntes munka, sőt a politikai<br />
helyzettől való menekülés sem gyakori.<br />
jobb megélhetés<br />
karrier<br />
tapasztalatszerzés<br />
kilátástalanság<br />
rossz anyagi helyzet<br />
tanulás<br />
új kihívások<br />
nyelvtanulás<br />
családi okok<br />
politikai helyzet<br />
önkéntes munka<br />
10<br />
16<br />
21<br />
40<br />
39<br />
37<br />
35<br />
35<br />
34<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
25. ábra: A vajdasági <strong>fiatalok</strong> emigrációs szándéka<br />
(Mi az, amiért – mégis – hajlandó lenne elhagyni az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=500, százalékos megoszlás)<br />
53<br />
75<br />
jobb megélhetés<br />
karrier<br />
kilátástalanság<br />
rossz anyagi helyzet<br />
nyelvtanulás<br />
tapasztalatszerzés<br />
politikai helyzet<br />
családi okok<br />
új kihívások<br />
tanulás<br />
önkéntes munka<br />
7<br />
19<br />
18<br />
33<br />
32<br />
29<br />
28<br />
28<br />
24<br />
38<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
26. ábra: A kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> emigrációs szándéka<br />
(Mi az, amiért – mégis – hajlandó lenne elhagyni az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=500; százalékos megoszlás)<br />
78<br />
295
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
A <strong>Kárpát</strong>alján élő <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> elvándorlási szándékának legfőbb indítéka<br />
(26. ábra) szintén a jobb megélhetés (78 százalék). Ezt követi a karrierépítés külföldön<br />
(38 százalék), majd a kilátástalanság (33 százalék) és az otthoni rossz<br />
(élet)helyzet (32 százalék) következik. A nyelvtanulási lehetőség a <strong>fiatalok</strong> 29<br />
százalékát vonzza külföldre, míg a tapasztalatszerzés és a politikai helyzet 28-<br />
28 százalékban mérvadó. A kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> legkevésbé az önkéntes munka,<br />
tanulás vagy új kihívások miatt költöznének külföldre.<br />
Az otthonmaradási hajlandóság okai<br />
Fontos tudnunk annak az okát, hogy mi miatt maradnának szülőföldjükön a <strong>fiatalok</strong>,<br />
vagyis miért nem szándékoznak külföldre költözni. A kérdés így hangzott:<br />
Milyen okok tartják vissza attól, hogy elhagyja az országot hosszabb-rövidebb<br />
időre? A <strong>magyar</strong>országiak (27. ábra) elsősorban ragaszkodnak a családjukhoz<br />
(71 százalék), barátaikhoz (51 százalék), vagy a hazájukhoz (45 százalék). Az<br />
otthonmaradást erősíti az is, hogy egyedül nem mernek belevágni a költözködésbe<br />
(26 százalék), vagy nincs anyagi lehetőségük erre (25 százalék), illetve<br />
itthon is boldogulnak és nem akarják feladni a karrierjüket (21+20 százalék).<br />
21 százalékuk számára az is akadályt jelent, hogy nem beszél jól idegen nyelven.<br />
A lehetséges válaszok közül a következő negatív okokat alig említik: a<br />
terrorizmus/bűnözés veszélyét, illetve a sikertelenségtől való félelmet, vagy az<br />
ügyintézés nehézségeit.<br />
A felvidékieket (28. ábra) a családhoz (68 százalék), a barátaikhoz (50 százalék),<br />
illetve a hazájukhoz való ragaszkodás (45 százalék) tartja vissza leginkább<br />
ragaszkodik a családjához<br />
ragaszkodik a barátaihoz<br />
ragaszkodik a hazájához<br />
egyedül nem mer belevágni<br />
nincs (anyagi) lehetősége rá<br />
itthon is boldogul<br />
nem beszél elég jól idegen nyelven<br />
nem akarja föladni itthoni életét, karrierjét<br />
fél az idegen környezettől<br />
nem tudja, hogyan fogjon hozzá<br />
veszélyes (terrorizmus, bűnözés)<br />
fél a sikertelenségtől<br />
túlságosan sok ügyintézéssel jár<br />
26<br />
25<br />
21<br />
21<br />
20<br />
17<br />
14<br />
12<br />
12<br />
12<br />
27. ábra: Otthonmaradási hajlandóság – <strong>Magyar</strong>ország<br />
(Milyen okok tartják vissza attól, hogy elhagyja az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=8000; százalékos megoszlás)<br />
45<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
51<br />
71<br />
296
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
ragaszkodik a családjához<br />
ragaszkodik a barátaihoz<br />
ragaszkodik a hazájához<br />
itthon is boldogul<br />
egyedül nem mer belevágni<br />
nincs (anyagi) lehetősége rá<br />
túlságosan sok ügyintézéssel jár<br />
nem beszél elég jól idegen nyelven<br />
nem akarja föladni itthoni életét, karrierjét<br />
fél az idegen környezettől<br />
nem tudja, hogyan fogjon hozzá<br />
veszélyes (terrorizmus, bűnözés)<br />
fél a sikertelenségtől<br />
15<br />
15<br />
14<br />
12<br />
11<br />
11<br />
7<br />
7<br />
5<br />
5<br />
50<br />
45<br />
68<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
28. ábra: Otthonmaradási hajlandóság – Felvidék<br />
(Milyen okok tartják vissza attól, hogy elhagyja az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=1000; százalékos megoszlás)<br />
az ország elhagyásától. Ezt követi jóval kevesebb említéssel, hogy otthon is<br />
boldogulnak, vagy egyedül nem mernek belevágni, illetve nincs anyagi lehetőségük<br />
a külföldi ügyintézést rendezni (12-15 százalék). Ugyanakkor az otthonmaradást<br />
kevésbé befolyásolja a külföldi terrorizmus/bűnözés veszélye, vagy az<br />
információhiány, illetve a félelem az idegen környezettől. A felvidékiek nyelvtudása,<br />
vagy az otthoni karrier sem jelentős akadálya a külföldi szerencsepróbálásnak<br />
(mindössze 11 százalékuk említi).<br />
Az erdélyi <strong>fiatalok</strong> főleg a családhoz (63 százalék), barátokhoz (49 százalék),<br />
vagy a hazájukhoz való ragaszkodás (44 százalék) miatt maradnának otthon<br />
ragaszkodik a családjához<br />
ragaszkodik a barátaihoz<br />
ragaszkodik a hazájához<br />
itthon is boldogul<br />
nem akarja föladni itthoni életét, karrierjét<br />
nem beszél elég jól idegen nyelven<br />
egyedül nem mer belevágni<br />
veszélyes (terrorizmus, bűnözés)<br />
nem tudja, hogyan fogjon hozzá<br />
fél az idegen környezettől<br />
nincs (anyagi) lehetősége rá<br />
fél a sikertelenségtől<br />
túlságosan sok ügyintézéssel jár<br />
16<br />
15<br />
12<br />
12<br />
11<br />
10<br />
8<br />
8<br />
24<br />
32<br />
49<br />
44<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
29. ábra: Otthonmaradási hajlandóság – Erdély<br />
(Milyen okok tartják vissza attól, hogy elhagyja az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=2000; százalékos megoszlás)<br />
63<br />
297
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(29. ábra). Ezután, 32 százalékuk tesz említést arról, hogy otthon is boldogul,<br />
majd 24 százalék nem hajlandó feladni karrierjét. Viszonylag kevesen vallották<br />
azt, hogy félnek az idegen környezettől, vagy hogy nem beszélnek idegen<br />
nyelven, vagy hogy nincs anyagi fedezet a külföldi tartózkodást megszervezni.<br />
Az erdélyi társadalom már szerzett tapasztalatot az ország elhagyása terén<br />
és láthatóan a <strong>fiatalok</strong> sem félnek az ezzel kapcsolatos ügyintézéstől vagy a<br />
sikertelenségtől.<br />
A vajdaságiak (30. ábra) otthonmaradásukat a család (64 százalék), a barátok<br />
(54 százalék) és a hazához (41 százalék) való ragaszkodással indokolják. A<br />
<strong>fiatalok</strong> 31 százaléka nem hagyja el Szerbiát, mert otthon is boldogul, de van,<br />
aki azért, mert nem akarja feladni az otthoni életét (27 százalék) vagy nem<br />
tud idegen nyelven (27 százalék). A vajdasági <strong>fiatalok</strong> többségének, nagy valószínűséggel<br />
van külföldi kapcsolata, hiszen kevesen vallották azt, hogy nem<br />
mernek belevágni, vagy félnének az idegen környezettől, hogy tanácstalanok<br />
lennének, illetve ódzkodnának bármilyen ügyintézéstől, vagy félnének a sikertelenségtől.<br />
A kárpátaljaiak (31. ábra) 43 százaléka ragaszkodik a családjához, 28 százalék<br />
a barátaihoz és már jóval kevesebben (22 százalék) a hazájukhoz. A kárpátaljai<br />
<strong>fiatalok</strong> hazájukhoz/szülőföldjükhöz való ragaszkodása nem túlságosan erős,<br />
de a többi felsorolt ok sem igen rettenti el őket az elvándorlástól.<br />
A kárpátaljai <strong>magyar</strong>ok szociológiailag nem csak a leginkább „modernizálódott”<br />
vajdaságiaktól és a felvidékiektől különböznek, de az erdélyiektől is. Az<br />
ukrán gazdasági helyzet és az állami intézmények permanens válsága miatt<br />
a határon túli <strong>magyar</strong>ok között ők a legszegényebbek, sőt az ő társadalmuk<br />
ragaszkodik a családjához<br />
ragaszkodik a barátaihoz<br />
ragaszkodik a hazájához<br />
itthon is boldogul<br />
nem akarja föladni itthoni életét, karrierjét<br />
nem beszél elég jól idegen nyelven<br />
egyedül nem mer belevágni<br />
nincs (anyagi) lehetősége rá<br />
nem tudja, hogyan fogjon hozzá<br />
fél az idegen környezettől<br />
túlságosan sok ügyintézéssel jár<br />
veszélyes (terrorizmus, bűnözés)<br />
fél a sikertelenségtől<br />
16<br />
13<br />
12<br />
12<br />
7<br />
7<br />
7<br />
31<br />
27<br />
27<br />
41<br />
54<br />
64<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
30. ábra: Otthonmaradási hajlandóság – Vajdaság<br />
(Milyen okok tartják vissza attól, hogy elhagyja az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=500; százalékos megoszlás)<br />
298
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
ragaszkodik a családjához<br />
ragaszkodik a barátaihoz<br />
ragaszkodik a hazájához<br />
nem beszél elég jól idegen nyelven<br />
nem akarja föladni itthoni életét, karrierjét<br />
egyedül nem mer belevágni<br />
itthon is boldogul<br />
nem tudja, hogyan fogjon hozzá<br />
nincs (anyagi) lehetősége rá<br />
fél az idegen környezettől<br />
fél a sikertelenségtől<br />
túlságosan sok ügyintézéssel jár<br />
veszélyes (terrorizmus, bűnözés)<br />
13<br />
11<br />
11<br />
8<br />
8<br />
7<br />
6<br />
5<br />
4<br />
3<br />
22<br />
28<br />
43<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
31. ábra: Otthonmaradási hajlandóság – <strong>Kárpát</strong>alja<br />
(Milyen okok tartják vissza attól, hogy elhagyja az országot hosszabb-rövidebb időre?)<br />
(N 2016<br />
=500; százalékos megoszlás)<br />
látszik a leghagyományosabbnak (Tálas, 2014). <strong>Magyar</strong>országhoz való ragaszkodásuk<br />
praktikus szempontok miatt is fontos lehet számukra: menekülnének<br />
az ukránosító politikától (az oktatásban például az érettségit nagyrészt már<br />
ukránul kell letenniük).<br />
A GeneZYs 2015 kutatásban hasonló eredményeket mutattak ki az elemzők,<br />
a határon túli <strong>fiatalok</strong> <strong>Magyar</strong>országra irányuló vándorlási szándéka kapcsán. A<br />
megkérdezettek több mint fele fontolgatta a külföldre való végleges elvándorlást,<br />
de konkrét elképzelésekkel csak 11 százalék rendelkezett. 2 Habár nem <strong>Magyar</strong>országot<br />
nevezték meg elsődleges célpontként, ugyanakkor még mindig fontos<br />
helyet foglal el a célországok között. A kárpátaljai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>nak több mint a<br />
fele <strong>Magyar</strong>országon szeretne továbbtanulni, miközben 75 százalékban ott képzelik<br />
el jövőjüket. A többi régióból a kivándorlást mérlegelők mintegy 30–40<br />
százalékban választanák <strong>Magyar</strong>országot. Magas arány csak a vajdaságiak között<br />
mutatkozik, míg az erdélyi <strong>magyar</strong>oknak alig hat százaléka menne <strong>magyar</strong>országi<br />
egyetemre. Ebben a különbségben szerepelnek a nyelvismereti tényezők, a<br />
későbbi karrierről való elképzelések és a hosszú távú áttelepedés vagy maradás<br />
szándékai. A Felvidékről, Erdélyből és a Vajdaságból a többség már nem az anyaországba,<br />
hanem Nyugat-Európába menne.<br />
A nem EU-s tagországok esetében ez a jelenség nyilván összefügg a kettős állampolgársággal,<br />
az EU-s munkavállalás lehetőségével is. Amióta lehetséges a<br />
<strong>magyar</strong> állampolgárság könnyített megszerzése, a határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
fele élt ezzel a lehetőséggel. Magas jelentkezési arányt elsősorban a tömeges vaj-<br />
2 Honlapforrás: https://index.hu/tudomany/2017/09/27/karpatalja_hataron_tuli_<strong>magyar</strong>_anyanyelv_nyelvi_jogok_nemzetiseg_kisebbseg_ukrajna/<br />
299
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
dasági és kárpátaljai igénylések mutatják. Az állampolgársági kérelem okaként,<br />
2015-ben a GeneZYs kérdőívben megadott válaszlehetőségek közül legtöbben a<br />
„<strong>magyar</strong>ságom”, illetve az „érzelmi okokat” választották, de <strong>Kárpát</strong>alján kiemelkedően<br />
magas értéket kaptak a pragmatikus megfontolások is: szociális támogatások,<br />
egészségügy, munkavállalás vagy a kitelepedés. Szintén a kárpátaljai <strong>fiatalok</strong><br />
azok, akik a konkrét előnyöket (lakcím, tajkártya igénylése) is nagy arányban<br />
szeretnék kihasználni (Papp, 2017).<br />
Értékválság?<br />
A <strong>fiatalok</strong> a felsorolt tizenkilenc érték saját életükben betöltött fontosságáról nyilatkoztak.<br />
A fontosság mértékét egy egytől ötig terjedő skálán lehetett meghatározni,<br />
ahol az egyes jelentette az egyáltalán nem fontos, az ötös pedig a teljes<br />
mértékben fontos minősítést.<br />
Főkomponens elemzésünk eredményeként hat értéktípus készült: patrióta–<br />
rendpárti, általános emberi értékek, hatalomorientált, pacifista, aktivista, vallásos,<br />
szabadságpárti (32. ábra). A hatalompárti <strong>fiatalok</strong> számára a rend, a nemzet,<br />
a tradíciók tisztelete, a haza biztonsága és az engedelmesség/kötelességtudás<br />
a legfontosabb értékek. Az általános emberi értékeket tisztelők a családi biztonságot,<br />
az igaz barátságot és a szerelmet/boldogságot emelik ki. A hatalomorientáltak<br />
körében értelemszerűen a hatalommal és a gazdagsággal tudnak<br />
leginkább azonosulni. Békés világ, előítéletektől való mentesség és a belső har-<br />
1<br />
0,8<br />
0,6<br />
0,4<br />
0,2<br />
0<br />
-0,2<br />
-0,4<br />
-0,6<br />
patriótar<br />
e n d p á r t i<br />
általános<br />
emberi<br />
értékek<br />
hatalom pacifista aktivista szabadság vallásos hit<br />
Erdély Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
32. ábra: Értékek regionális bontásban<br />
(Kérem, hogy mindegyikről mondja meg: mennyire fontosak az egyes értékek az Ön életében!)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; faktorszkórok)<br />
300
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Értékek Erdély Felvidék Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Belső harmónia 4,3 4,4 4,4 4 4,5<br />
Hatalom 3 3,9 3 2,8 3,4<br />
Szabadság 4,4 4,4 4,5 4,4 4,5<br />
Rend 4 4,2 4,2 4,2 4,3<br />
Érdekes élet 3,9 4,2 4,2 3,9 4,2<br />
Gazdagság 3,4 4,2 3,5 3,5 4<br />
Nemzet 3,5 4,1 3,4 3,8 4,2<br />
Békés világ 4,3 4,4 4,4 4,5 4,5<br />
Tradíciók tisztelete 3,7 4,1 3,7 3,8 4<br />
Vallásos hit 3,5 3,6 3 4 3,1<br />
Családi biztonság 4,6 4,5 4,7 4,8 4,6<br />
Igaz barátság 4,6 4,4 4,7 4,5 4,5<br />
Szerelem/boldogság 4,6 4,5 4,6 4,7 4,6<br />
Haza biztonsága 4,3 4,4 4,4 4,5 4,5<br />
Egyenlőség 4,1 4,2 4,3 4,2 4,3<br />
Előítéletektől való mentesség 4 4,2 4,2 4 4,2<br />
Engedelmesség/ kötelességtudás 3,9 4,1 4 4 4,1<br />
Tehetség 3,7 4,2 3,8 3,8 4,2<br />
(Ifjúsági) közösség 4 4,1 4 3,9 4,1<br />
(Ifjúsági) közösség 4 4,1 4 3,9 4,1<br />
3. táblázat: Az emberek életviteléhez kapcsolódó értékek.<br />
(Kérem, hogy mindegyikről mondja meg: mennyire fontosak az egyes értékek az Ön életében! Kérem, hogy<br />
az egytől ötig terjedő skála segítségével válaszoljon, ahol az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem fontos,<br />
míg az 5-ös azt, hogy nagyon fontos az Ön számára az adott érték. Tehát mennyire fontos a(z)…)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 2000; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
mónia jellemzi a pacifista jelzővel illetett <strong>fiatalok</strong> csoportját. Az érdekes életet,<br />
az egyenlőséget, a tehetséget és az ifjúsági közösséget hangsúlyozó <strong>fiatalok</strong>at<br />
aktivistáknak neveztük el. A vallásos hit és a szabadság két olyan érték volt, melyet<br />
egyik főkomponens elemei közé sem lehetett besorolni, ezért azokat külön<br />
standardizálva, külön értéktípusként kezeljük. A szabadság olyannyira evidens<br />
érték a <strong>fiatalok</strong> számára, hogy kilógott az általános értékek közül. A vallásos hit<br />
pedig nem párosult azokkal az általában tradicionálisnak nevezett értékekkel,<br />
melyek a patrióta–rendpárti <strong>fiatalok</strong> magukénak vallanak.<br />
A környező országok <strong>magyar</strong> fiataljainak értékrendjét összehasonlítva hangsúlyozunk<br />
néhány régióspecifikusságot. Láthatjuk, hogy a szlovákiai <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> három értéktípus esetén is kimagaslanak a többi három régióhoz ké-<br />
301
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
pest. A leginkább kiemelkedő különbség a hatalomhoz való hozzáállásban tapasztalható,<br />
hiszen ott kizárólag a szlovákiai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> életében játszik<br />
az átlaghoz képest jelentősebb szerepet a hatalom és a gazdagság. Az aktivizmus<br />
terén szintén a szlovákiai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> emelkednek ki, valamelyest<br />
a vajdasági <strong>magyar</strong>oknak is pozitív a hozzáállása ezekhez az értékekhez. A<br />
patrióta–rendpárti értékvilág is a szlovákiaiakra a legjellemzőbb, rajtuk kívül<br />
még a kárpátaljaiak viszonyulása átlagon felüli. A kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> számára<br />
a vallásos hit fontos értéknek számít, a vajdaságiak ezzel szemben nem gondolják<br />
komolyabb értéknek. A kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> egyébként a hatalommal,<br />
a gazdagsággal a legelutasítóbbak. A vajdasági <strong>magyar</strong>ok vallásos hithez való<br />
hozzáállása az átlaghoz képest alacsonyabb, a másik három régióhoz képest<br />
ők állnak a legtávolabb ettől az értéktől. A vajdaságiak az egyedüliek, akik a<br />
szabadságot kiemelten hangsúlyozzák. Az erdélyiek a hatalomtól határolódnak<br />
el a leginkább, de a patrióta–rendpárti értékeket is átlagon alul értékelik<br />
hasonlóan az aktivista és pacifista értékkategóriákhoz. Kizárólag az általános<br />
emberi értékek azok, melyeket ha nem is a vajdaságiak és a kárpátaljaiak szintjén,<br />
de értékelnek.<br />
A körültekintőbb elemzés érdekében néhány szociodemográfiai változóval<br />
összevetve próbáljuk körbejárni azokat a tényezőket, melyek hatnak a <strong>fiatalok</strong><br />
értékvilágának alakulására. Anova elemzéssel a nemek szerinti összehasonlításban<br />
hangsúlyoznunk kell, hogy az öt vizsgált ország közül Szlovákiában egy<br />
értéktípus szerint sincs szignifikáns 3 eltérés. Az egyetlen kategória, a hatalom<br />
az, melynél mind a négy régióban kimutatható, hogy a férfiak számára ezek az<br />
értékek meghatározóak (33. ábracsoport). A vallásos hitet, Vajdaság kivételével,<br />
ahol nincs szignifikáns különbség, mind a három régióban a nők közelebb érzik<br />
magukhoz. Hasonlóan a nők értékelik a pacifizmust is, azzal a különbséggel,<br />
hogy ebben az esetben a kárpátaljaiak körében nincs nemi bontásban különbség.<br />
A család biztonsága, az igaz barátság, a szerelem/boldogság mint általános<br />
értékek megítélésében Vajdaságban és Erdélyben van a nők részéről kiemeltebb<br />
elfogadottság.<br />
Az értékrendet és a korcsoport összefüggéseit vizsgálva (34. ábra) <strong>Magyar</strong>országon,<br />
az aktivizmus területén tapasztalható különbség, a 15 és 19 év közötti <strong>fiatalok</strong><br />
kapcsolata szorosabb ezekhez az értékekhez. A kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> körében<br />
a patrióta–rendpárti értékek megítélésében fedezhetünk fel különbséget a két<br />
szélső korcsoport között, míg a fiatalabb generáció (15–19 éves) élesen elutasítja,<br />
addig a 25–29 évesek inkább magukénak érzik. A pacifista értékekhez szintén<br />
negatívabb a megközelítése a kárpátaljai 15–19 éveseknek, leginkább a 20–24<br />
3 Az F-stat. alapján nem szignifikáns, ugyanis Anovával vizsgálva a nemek szerinti átlagértékek között sem 0,05<br />
sem 0,001 szinten nem szignifikánsak az eltérések.<br />
302
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
1<br />
Vajdaság<br />
1<br />
Erdély<br />
0,8<br />
0,8<br />
0,6<br />
0,6<br />
0,4<br />
0,4<br />
0,2<br />
0,2<br />
0<br />
0<br />
-0,2<br />
-0,2<br />
-0,4<br />
-0,4<br />
-0,6<br />
általános<br />
értékek<br />
hatalom<br />
pacifista<br />
-0,6<br />
általános<br />
értékek<br />
hatalom pacifista vallásos<br />
hit<br />
1<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
1<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
0,8<br />
0,8<br />
0,6<br />
0,6<br />
0,4<br />
0,4<br />
0,2<br />
0,2<br />
0<br />
0<br />
-0,2<br />
-0,2<br />
-0,4<br />
-0,4<br />
-0,6<br />
patriótarendpárti<br />
hatalom<br />
vallásos<br />
hit<br />
-0,6<br />
hatalom<br />
pacifista<br />
vallásos<br />
hit<br />
férfi<br />
nő<br />
33. ábracsoport: Értéktípusok nemi bontásban ország/régiók szerint<br />
(Kérem, hogy mindegyikről mondja meg: mennyire fontosak az egyes értékek az Ön életében!)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; faktorszkórok)<br />
év közöttiekhez áll közelebb, a 25–29 évesek átlag közeli viszonyról nyilatkoztak.<br />
A hatalom a pályájuk elején vagy egyetemista éveit töltő 20–24 év közötti vajdaságiaknak<br />
fontos, ahogy fontos számukra az aktivizmus is, de nem olyan szinten,<br />
mint fiatalabb társaiknak, az idősebb korcsoport pedig egyértelműen elutasította.<br />
Erdély vonatkozásában az aktivizmus az erdélyi középiskolás korú korcsoport<br />
számára fontos, a másik két korcsoport hozzáállása negatív. A patrióta–rendpárti<br />
értékek a 25–29 év közötti erdélyi <strong>fiatalok</strong> számára fontosak, a többiek elutasítóbbak.<br />
A szlovákiai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> esetén feltűnő, hogy a legfiatalabb korcsoport<br />
több értéktípus esetén is jelentősen kedvezőbben nyilatkozott a másik két<br />
303
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
1<br />
0,8<br />
0,6<br />
0,4<br />
0,2<br />
0<br />
-0,2<br />
-0,4<br />
-0,6<br />
patriótar<br />
e n d p á r t i<br />
hatalom pacifista aktivista szabadság<br />
15-19 éves 20-24 éves 25-29 éves<br />
34. ábra: Értékek korcsoportos bontásban Felvidéken<br />
(Kérem, hogy mindegyikről mondja meg: mennyire fontosak az egyes értékek az Ön életében!)<br />
(N 2016<br />
=1000; faktorszkórok)<br />
korcsoporthoz képest. A 15–19 év közötti szlovákiai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> számára a<br />
hatalom, az aktivizmus, a szabadság kiemelkedő tényező, de a pacifista és patrióta–rendpárti<br />
értékeket is komolyan veszik.<br />
Településtípus szerint Vajdaságra és Dél-Szlovákiára vonatkoztatva nem rendelkeztünk<br />
kellő információval, a többi három régióra azonban megnéztük az<br />
értékkategóriák és a <strong>fiatalok</strong> lakhelyének típusa szerinti összefüggéseket. Patrióta–rendpárti<br />
érték iránt fogékonyak a <strong>magyar</strong>országiak közül a budapestiek,<br />
valamelyest a városi <strong>fiatalok</strong> is, a községekben és a megyei jogú városokban<br />
élők viszont nem. A hatalmat távolinak érzik a vidéki községekben élők, a megyeszékhelyiek<br />
számára a legelfogadottabb, kevésbé a budapestiek, illetve a<br />
városiak számára. Pacifista értékekkel leginkább a fővárosiak tudnak azonosulni,<br />
legkevésbé a falun élők. <strong>Kárpát</strong>alján kizárólag az aktivista értékekre és<br />
a településtípus összefüggéseit vizsgálva találtunk különbséget, a városi jellegű<br />
településen élő <strong>fiatalok</strong> számára az átlaghoz képest erősebb értéknek számít, a<br />
falun élők számára az átlaghoz képest alacsonyabbnak.<br />
Az erdélyi <strong>fiatalok</strong> körében a szabadságon kívül minden értéktípusnál elmondható,<br />
hogy különbség tapasztalható a szerint, hol él a válaszadó fiatal. (35. ábra)<br />
A falun élő <strong>fiatalok</strong> különösen a vallásos hit és a patrióta–rendpárti értékekhez<br />
viszonyulnak pozitívabban, ennél a két értéktípusnál a megyeszékhelyen élők<br />
nagymértékben elutasítóak. Az általános értékek, a hatalom és a pacifizmus is a<br />
falvakban élő <strong>fiatalok</strong> számára pozitívabb, különösen a megyeszékhelyi <strong>fiatalok</strong><br />
véleményéhez képest. Az aktivizmushoz a nem megyeszékhelyén élő városi<br />
304
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
1<br />
0,8<br />
0,6<br />
0,4<br />
0,2<br />
0<br />
-0,2<br />
-0,4<br />
-0,6<br />
patriótar<br />
e n d p á r t i<br />
általános<br />
értékek<br />
hatalom pacifista aktivista vallásos hit<br />
megyeszékhely más város község/falu<br />
35. ábra: Értékek településtípus szerint Erdélyben<br />
(Kérem, hogy mindegyikről mondja meg: mennyire fontosak az egyes értékek az Ön életében!)<br />
(N 2016<br />
=2000; faktorszkórok)<br />
erdélyi <strong>fiatalok</strong> állnak a legközelebb, őket követik a falun élők, a megyeszékhelyiek<br />
negatívabban viszonyulnak.<br />
Amennyiben az iskolai végzettség szempontjából is megvizsgáljuk a <strong>fiatalok</strong><br />
értékrendjét, leginkább a <strong>magyar</strong>országiak körében tapasztalhatunk éles különbségeket.<br />
(36. ábra) Az egyetemi diplomával rendelkező <strong>fiatalok</strong> a patrióta–rendpárti,<br />
az általános, a pacifista értékeknek és a szabadságnak is nagyobb súlyt<br />
tulajdonítanak, a középiskolát végzettek számára is fontosak ezek az értékek,<br />
az alapfokú végzettségűek viszont kevésbé fontosnak gondolják. Erdélyben a<br />
patrióta–rendpártiság nem támogatott a felsőfokú végzettségűek körében, leginkább<br />
a középiskolát befejezők támogatják, majd az alapfokot végzettek. Még<br />
egy értékkategória van az erdélyi <strong>fiatalok</strong> körében, melynél eltérés mutatható ki<br />
iskolai végzettség szerint: vallásos hit tekintetében a diplomások elutasítóak, a<br />
középiskolai és általános iskolát fejezett <strong>fiatalok</strong> minősítése pozitív. A szlovákiai<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> között az aktivizmus, a vallásos hit és a szabadság mutatható ki<br />
szignifikáns 4 eltérés az elért legmagasabb iskolai végzettséggel összefüggésben. A<br />
diplomás szlovákiai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> mindhárom kategóriát átlagon felülinek értékelik,<br />
az érettségi vizsgával végződő középiskolát végzettek viszont mindhárom<br />
kategóriát átlagon alulinak minősítették. Az alapfokú iskolát befejezők körében<br />
a vallásos hit kimagaslóan negatív megítélés alá esik, az aktivizmus átlag körüli<br />
jelentőséggel bír az életükben, a szabadság ehhez képest fontosabb érték számukra.<br />
<strong>Kárpát</strong>alján a pacifista és aktivista értékek esetén figyelhető meg eltérés.<br />
4 Az F-stat. alapján nem szignifikáns<br />
305
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
Az egyetemet végzettek fontosnak tartják a pacifista értékeket, az alapiskolát<br />
végzettek kevésbé, de pozitív a hozzáállásuk; a középiskolai végzettségűek számára<br />
átlag alatti értékeknek számítanak. Az aktivizmus az alapfokú végzettségűek<br />
számára a legfontosabb, a diplomások számára kevésbé, a középiskolát<br />
befejezők nem gondolják átlagon felüli értéknek.<br />
0,2<br />
0,15<br />
0,1<br />
0,05<br />
0<br />
-0,05<br />
-0,1<br />
-0,15<br />
-0,2<br />
-0,25<br />
-0,3<br />
patriótar<br />
e n d p á r t i<br />
általános<br />
értékek<br />
pacifista<br />
aktivista<br />
szabadság<br />
vallásos<br />
hit<br />
legfeljebb 8 osztály szakmunkásképző érettségi diploma<br />
36. ábra: Értékek iskolai végzettség szerint <strong>Magyar</strong>országon<br />
(Kérem, hogy mindegyikről mondja meg: mennyire fontosak az egyes értékek az Ön életében!)<br />
(N 2016<br />
=8000; faktorszkórok)<br />
A szülők iskolai végzettsége, mint családi kulturális tőke, különösen az apa iskolai<br />
végzettsége néhány régióban jelentőséggel bír az értékek megítélésénél.<br />
<strong>Kárpát</strong>alja az egyedüli, ahol sem az anya, sem az apa végzettsége szerint nincs<br />
szignifikáns különbség. <strong>Magyar</strong>országon a legfeljebb nyolc osztályt végzett<br />
anyák gyermekei jelentősen átlagon alul viszonyulnak az aktivizmushoz, és a<br />
pacifista értékekhez, valamelyest enyhébb a patrióta–rendpárti, az általános<br />
értékek és a szabadság megítélése. Az érettségi és felsőfokú diplomával rendelkezők<br />
esetén a vizsgált társadalmi értékek fontosabbak, mint a szakmunkásképzőt<br />
végzetteknél.<br />
Az apa iskolai mutatói nagyobb hatást gyakorol a <strong>fiatalok</strong> értékeire. Élesebb<br />
különbségek mutathatóak ki az alapfokú végzettségű és a diplomás<br />
apák gyermekei között. A legfeljebb nyolc osztályt végzett apák gyermekei<br />
vallásos hiten kívül elutasítják az összes olyan értéket, melynél szignifikáns<br />
eltérés mutatható ki (csak a hatalomnál nincs szignifikáns eltérés). A diplomás<br />
apák gyermekei ezzel ellentétben minden értékhez, a vallásos hithez is a legkedvezőbben<br />
állnak. Azon <strong>fiatalok</strong>nak, akiknek az apja legmagasabb iskolai<br />
306
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
végzettsége érettségi, szintén minden értéket átlagon felülinek értékelnek,<br />
de nagy különbséggel; a leginkább elfogadott érték számukra az aktivizmus.<br />
A szakmunkás apák gyermekei leginkább a vallásos hitet, az aktivizmust és<br />
a szabadságot értékelik negatívan. A többi értékhez átlagosnak mondható a<br />
viszonyulásuk. Vajdaság viszonylatában az anya iskolai végzettsége nem befolyásolja<br />
a <strong>fiatalok</strong> értékrendjét. Az apa iskolai végzettsége is csupán az általános<br />
értékek megítélésénél van hatással. A szakmunkás apák gyermekei<br />
számára nem fontosak az ide tartozó értékek, a legfontosabb a legfeljebb<br />
nyolc osztályt végzett apák gyermekeinek, utánuk az érettségivel majd a<br />
diplomával bíró apák gyermekei következnek. A szlovákiai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
értékeire is csak az apa iskolai végzettsége hat, az aktivizmus, a vallásos hit<br />
és a szabadság is az egyetemet végzett apák gyermekei számára a legfontosabb.<br />
Az érettségi vizsgával végződő középiskolát befejezett apák gyermekei<br />
mindhárom értéket átlagon alulinak gondolják, a vallásos hitet a legkevésbé.<br />
A vallásos hitet legfeljebb alapfokú oktatásban részt vett apák gyermekei különösen<br />
nem preferálják, az aktivizmushoz és a szabadsághoz is pozitívan viszonyulnak.<br />
A szakmunkás apák gyermekei minden értékhez pozitívan állnak,<br />
leginkább a vallásos hithez. A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>on kívül az erdélyiekre<br />
van mindkét szülő iskolai végzettsége hatással.<br />
Az anya iskolai végzettsége a patrióta–rendpárti értékek és a vallásos hit<br />
megítélését befolyásolja. A diplomás anyák gyermekei mindkét értékhez<br />
negatívan állnak, az érettségivel rendelkezőké a vallásos hitet minimálisan<br />
átlagon alulinak, a patrióta-rendpárti értékeket pedig minimálisan átlagon felülinek<br />
ítélik. A legfeljebb általános illetve szakmunkásképző iskolát befejezett<br />
anyák gyermekei pozitívan viszonyulnak ezekhez az értékekhez.<br />
Az apa iskolai végzettsége több értékkategóriában mutat szignifikáns<br />
össszefüggést, az egyik különlegesség, hogy a többi régióban meg nem jelent<br />
hatalom és gazdagság értékkategóriában is felfedezhető különbség. A legfeljebb<br />
nyolc osztályt végzett apák gyermekei kimagaslónak látják ezeket az értékeket,<br />
a szakmunkás apák gyermekei szintén pozitívan látják, azonban korántsem<br />
olyan mértékben, mint az alapiskolát befejezett apák gyermekei. Az érettségivel<br />
és az egyetemi diplomával rendelkező apák gyermekei nem gondolják a<br />
hatalomhoz kapcsolódó értékeket pozitívnak. A legfeljebb nyolc osztályt végzett<br />
apák gyermekei a további értékekkel, a patrióta–rendpártival, az általános<br />
és pacifista értékekkel, és a vallásos hittel is szimpatizálnak. A szakmunkás apák<br />
gyermekeinek értékei szintén átlag felettiek. Az érettségizett apák gyermekei a<br />
patrióta–rendpárti értékeket és a vallásos hitet minimális szinten átlag alulinak<br />
érzik, a pacifizmust pedig hasonlóan minimális szinten átlagon felülinek. A diplomás<br />
apák gyermekei minden értékkategóriához negatívan viszonyulnak.<br />
307
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
V. KÖVETKEZTETÉSEK<br />
Megállapítások a <strong>fiatalok</strong> anyagi pozicionálása terén<br />
A friss diplomások karrierkutatását gyakran elvégzik a szakemberek. 2006-<br />
ban a <strong>Kárpát</strong>-medence térségében végzett empirikus kutatásunk 5 célja az volt,<br />
hogy rámutassunk a módszeres karrierépítés fontosságára, a régiókra jellemző<br />
sikeresen és sikertelenül indított munkaéletutakra, valamint átlássuk a munkalehetőségeket<br />
és a migrációs hajlamot. Az empirikus adatok elemzésekor a<br />
tipikus karrierutak, az iskola tervezése/választása, a továbbtanulási hajlam és a<br />
munkahely keresése, majd a foglalkoztatottsági esélyek mentén mutatkoztak<br />
meg. Azok a dimenziók, amelyek a jellegzetes karrierutakat kimutatják, a következők:<br />
nemük, születési/lakhelybeli/középiskolai régió, település, felsőoktatási<br />
intézmény, szak, tőkefajták, nyelvtudás típusa, több diploma, lehetőség/közelség,<br />
kudarckerülő magatartás. Ezeket a szempontokat sorra igazolják a friss<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong>ok is. A <strong>fiatalok</strong> karrierépítésében ma is kirajzolódik egy racionális<br />
magatartás, miközben minimális anyagi befektetéssel szeretnének mindenáron<br />
diplomához jutni. Az ifjak kiismerik magukat a presztízsszakma megválasztásában,<br />
de ettől eltérhetnek, ha egy olcsóbb, vagy energiakímélő lehetőséget<br />
találnak, vagy a jobb kereset érdekében külföldre költözhetnek.<br />
A 2016-ban elvégzett kutatás keretében az ifjúság legégetőbb problémája<br />
elsősorban az anyagi létbizonytalanság, a szegénység, majd az alkohol elterjedése.<br />
Ezt követi a munkanélküliség, vagyis az elhelyezkedési nehézségek,<br />
ami a kiszámíthatatlan jövővel párosul.<br />
Problémakép – változások<br />
A feldolgozott adatok kihangsúlyozták a <strong>fiatalok</strong> aggodalmát a pénztelenség<br />
és az alacsony keresetek, valamint a munkanélküliség, szegénység terén, ami<br />
létbizonytalanságot, sőt kilátástalan jövőt eredményezhet. Ugyanakkor az<br />
ifjak kevésbé érzik jelentősnek a bűnözést, vagy a család válságát, sőt az elvándorlást<br />
sem. Ma már kevésbé van hiány a <strong>fiatalok</strong> szerint a szórakozási és<br />
ismerkedési lehetőségek tekintetében, és a tanulási esélyek is növekedtek.<br />
A határon túli ifjak összesített adatai azt mutatják, hogy legfőbb problémájuk<br />
anyagi természetű (alacsony keresetek, munkanélküliség). Új, kimagasló<br />
helyet kapott az alhoholfogyasztás, különösen a határon túli régiókban (ki-<br />
5 A <strong>Magyar</strong> Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének (Budapest) koordinálásával,<br />
egy <strong>Kárpát</strong>-medencei közös kutatás-módszertan kidolgozása után, a kutatócsoportok 2006-ban<br />
adatgyűjtésbe kezdtek: mélyinterjúkat, fókuszcsoportos beszélgetéseket szerveztek. (Karrierutak vagy<br />
parkolópályák?, 2007)<br />
308
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
vételt képez Felvidék). Általában a felvidéki ifjak a legkevésbé pesszimisták,<br />
míg a vajdaságiak és a kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> igen borúlátók. A <strong>magyar</strong>országiak<br />
2008-ban voltak a „legelkeseredetebbek”, 2012-ben és 2016-ban már számos<br />
kérdésben jobb véleményen voltak.<br />
Trendek, értékrendváltozások<br />
A <strong>fiatalok</strong> maradnak a megszokott értékítéletük talaján: előnyben maradtak<br />
az immateriális értékek, ezeket követik az általános társadalmi tudathoz kapcsolhatók<br />
és a harmadik helyen vannak a materiális tényezők. Az értékpreferencia<br />
sorendje 2016-ban, a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong> nem mutatott fel nagy<br />
különbségeket az egyes országokban élő <strong>fiatalok</strong> körében. A <strong>fiatalok</strong> mindenhol<br />
három, számukra fontos immateriális tényezőhöz ragaszkodnak: a családi<br />
biztonsághoz, a szerelmi boldogsághoz és az igaz barátsághoz. Ezután<br />
következnek egyéb társadalmi tudathoz kapcsolódó elemek: békés világ, a<br />
haza biztonsága, szabadság. Felfedezhető némi eltérés, ugyanis a kárpátaljai<br />
és a vajdasági <strong>fiatalok</strong> előbbre teszik a békés világot, a haza biztonságát és<br />
a szabadságot, mint a többiek. A belső harmónia fontossága számukra csak<br />
ezután következik, míg a <strong>magyar</strong>országi és az erdélyi ifjaknak ez fontosabb a<br />
haza biztonságánál. A vallásos hit és a hatalom a legkevésbé fontos értékek az<br />
elemzett országokban, kivéve <strong>Kárpát</strong>alján, ahol a vallás nem az utolsó helyen<br />
pozicionál, viszont a hatalom fogalmát kifejezetten elmarasztalják az ukrajnai<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>.<br />
A MOZAIK2001 kutatásban a <strong>fiatalok</strong> elsősorban szintén az immateriális<br />
értékeket emlegették: a családi biztonságot, a szerelmet, a barátságot. A második<br />
helyen voltak az anyagi elemek (gazdagság, rend) és a harmadikon az<br />
általános társadalmi értékek (érdekes és változatos élet, kreativitás). Akkoriban<br />
a határon túli <strong>fiatalok</strong> a hatalom fogalmát szintén elmarasztalták, a vallásosság<br />
viszont a Székelyföldön és <strong>Kárpát</strong>alján is jelentősnek mutatkozott. A GeneZYs<br />
2015 válaszaiból kitűnik, hogy az anyaországi, de a határon túli <strong>fiatalok</strong>nál<br />
is első a szerelem, majd ezt követi a család, az igaz barátság fontossága, a<br />
munka. Többségük nem nemzeti kapcsolatokban keresi az értékeket, hiszen<br />
a pénztelenség, munkanélküliség aggasztja őket. A legkevésbé fontos érték<br />
számukra szintén a vallás, ami mellé még odasorolják a közösségi életet is.<br />
Amennyiben az iskolai végzettség szempontjából vizsgáljuk a <strong>fiatalok</strong> értékrendjét,<br />
leginkább a <strong>magyar</strong>országiak körében tapasztalunk különbségeket. A<br />
szülők iskolai végzettsége mint családi kulturális tőke, néhány régióban jelentőséggel<br />
bír az értékek megítélésénél: különösen az apa iskolai végzettsége. Az<br />
apa iskolai végzettsége több értékkategóriában mutat szignifikáns össszefüggést.<br />
309
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
Így például a hatalom és gazdagság értékkategóriában, a nyolc osztályt végzett<br />
apák gyermekei kimagaslónak látják, sőt a szakmunkás apák gyermekei is (kisebb<br />
mértékben) pozitívan látják ezeket az értékeket. Az érettségivel és az<br />
egyetemi diplomával rendelkező apák gyermekei már nem gondolják a hatalomhoz<br />
kapcsolódó értékeket pozitívnak, sőt a diplomás apák gyermekei minden<br />
értékkategóriához negatívan viszonyulnak. Az anya iskolai végzettsége a<br />
patrióta–rendpárti értékek és a vallásos hit megítélését befolyásolja.<br />
Trendek az elvándorlás terén<br />
A megkérdezett <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>fiatalok</strong> több mint fele fontolgatja a külföldre<br />
vándorlást, leginkább a jobb megélhetés és a nagyobb jövedelem reményében<br />
(főleg a Vajdaságból és <strong>Kárpát</strong>aljáról), de konkrét elképzelésekkel csak kevés<br />
fiatal rendelkezik.<br />
Habár nem <strong>Magyar</strong>országot nevezték meg elsődleges célpontként, még mindig<br />
fontos helyet foglal el a célországok között. A kárpátaljai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>nak<br />
több mint a fele <strong>Magyar</strong>országon szeretne továbbtanulni, sőt még többen (75<br />
százalék) ott képzelik el jövőjüket. A többi régióból, a kivándorlást mérlegelők<br />
mintegy 30–40 százalékban választanák <strong>Magyar</strong>országot. A tanulási célú migráció<br />
kapcsán magas arány csak a vajdaságiak között mutatkozik, míg az erdélyi<br />
<strong>magyar</strong>oknak alig hat százaléka menne <strong>magyar</strong>országi egyetemre. Ezekben a<br />
különbségekben rejlenek a későbbi karrierről való elképzelések és a hosszú<br />
távú áttelepedés vagy maradás szándéka. Az adatok azt mutatják, hogy Felvidékről,<br />
Erdélyből és a Vajdaságból a <strong>fiatalok</strong> (szakemberek) többsége már nem<br />
az anyaországba, hanem Nyugat-Európába menne.<br />
VI. ÖSSZEFOGLALÓ<br />
A <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong>lakta térségek ifjúságának érdekében összehangolt<br />
(országhatárokon átívelő) funkcionális gazdaságfejlesztési elképzelések kellenek.<br />
Szakszerű fenntartható gazdasági modell tervezése szükséges, amelyben<br />
átláthatóvá válik, hogy mely erőforrásokra lehet felépíteni a régió gazdasági<br />
életképességét. A térség gazdaságfejlesztési stratégiáit egybe kell hangolni<br />
az európai uniós tendenciákkal is, különben nem születik meg gazdaságilag<br />
kompetens, társadalmilag elfogadott fejlesztési cél. Ennek hiányában a <strong>fiatalok</strong><br />
világos célok, jövőkép nélkül maradnak.<br />
A munkanélküliséget csökkentő lehetőség a fiatal generáció részére a sikeres<br />
foglalkoztatottságukban rejlik, ami elsősorban a munkaerő-piaci alkalmasságuk,<br />
megfelelő képzésük és szaktudásuk birtokában lehetséges. Pozitív ten-<br />
310
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
denciát jelenthet a kis- és középvállalkozói szektor és önfoglalkoztatás erősítése<br />
a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong>, és ez akkor is így lehet, ha országonként/régiókként<br />
nagyok az oszcillációk az egyes cégek életképessége terén. Ha nem sikerül<br />
előrelépni a munkahelyek teremtése terén, nem tudjuk lelassítani a szakképzett<br />
<strong>fiatalok</strong> elvándorlását a térségből (Gábrity-Molnár, 2014).<br />
A külföldi migrációs hajlandóság a külhoni <strong>fiatalok</strong> körében nagymértékben<br />
függ a munkavállalási és tanulási lehetőségektől, az egyén vagy a család anyagi<br />
helyzetétől, valamint a korábbi külföldi tapasztalatoktól, illetve a nemzetközi<br />
kommunikációs kapcsolatoktól. Megállapítható, hogy az fjakban a jobb<br />
megélhetés iránti igény fogalmazódik meg leghangsúlyosabban.<br />
Javítani kellene a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong> működő munkaközvetítő irodák<br />
szakmai munkáján. A szomszédos országok foglalkoztatásügyi hivatalainak<br />
munkájában vannak aktív és passzív foglalkoztatáspolitikai intézkedések, de<br />
hiányzik a hálózatos monitoring bevezetése a foglalkoztatásban érdekelt intézmények<br />
között.<br />
Az ifjúság körében fontos az új kommunikációs csatornák megjelenése, a<br />
világosan megtervezett iskolai- és munkaéletutak megtervezése, vagy éppen<br />
a rekreációs és szórakozási tevékenységek koordinálása. Folyamatosan ki kellene<br />
emelni a pozitív példákat, sikeres életutakat a társadalmi élet legkülönbözőbb<br />
területeiről.<br />
A jövőkép hiánya komoly kockázati tényező a külhoni ifjak körében. Nincs<br />
problémamentes generáció, de a <strong>fiatalok</strong> nemzedéki problémáival szembesülve<br />
fontos kijelölni azokat az intézményeket, amelyek folyamatosan érdekükben<br />
cselekszenek (egészségmegőrzés, munkába állás, társadalmi pozicionálás<br />
terén).<br />
A kutatási eredmények alapján mondhatjuk, hogy a különböző egészségmegőrző<br />
kampányoknak, ismeretterjesztő programokban nem elég hangsúlyozni<br />
az alkohol, drog és a dohányzás károsító hatásait. Az iskolákban és<br />
egyéb társadalmi szervezeteken keresztül fejleszteni érdemes a megküzdési<br />
technikákat, kiemelten hangsúlyozni az egymásra való odafigyelést, a kortárssegítést.<br />
A társadalmi tőke erősítését már gyermekkorban el kell kezdeni.<br />
A társadalmi intézkedésekben mind fontosabbá válik a család szerepének a<br />
kiemelése, hiszen a <strong>fiatalok</strong> legtöbbször a családi biztonságot emlegetik legfőbb<br />
értékként. Az egyéni belső harmónia, a kreativitás fejlesztése hozzájárul<br />
a képzett <strong>fiatalok</strong>, elit szakemberek sikeres karrierépítéséhez, családalapításához,<br />
ami ugyanakkor közvetlenül hozzájárul egy stabil társadalom emberi<br />
erőforrásának az erősítéséhez.<br />
311
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
IRODALOM<br />
• Artner A. (2013): A <strong>fiatalok</strong> munkanélküliségének kérdéséhez Európa példáján keresztül. Közgazdasági<br />
Szemle. 12. Budapest, 1370–1392.<br />
• Bali, J. – Marelyin Kiss, J. (szerk.) (2014): Metszetek. Külhoni <strong>magyar</strong> <strong>ifjúságkutatás</strong> 2014. Budapest, Nemzetstratégiai<br />
Kutatóintézet.<br />
• Bauer, B. – Szabó, A. (2009): Ifjúság 2008 Gyorsjelentés. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet.<br />
• Bauer, B. – Szabó, A. (szerk.) (2011): Arctalan (?) nemzedék, Ifjúság 2000–2010. Budapest, Nemzeti Család- és<br />
Szociálpolitikai Intézet.<br />
• CDPS (2001): The social and family consequences and costs of the unemployment of young people.<br />
Strasbourg, Steering Committee on Social Policy, 97. 9, 107.<br />
• Eurofound (2012): NEETs – Young people not in employment, education or training: Characteristics, costs<br />
and policy responses in Europe. Publications Office of the European Union, Luxembourg.<br />
• Eurostat (2017): Statistics. http://ec.europa.eu/eurostat/data/database. Letöltés dátuma: 2018. 05. 30.<br />
• Gábor, K. (szerk.): Ifjúságszociológia. Szeged, Belvedere Meridionale, 2006.<br />
• Gábrity Molnár, I. – T. Mirnics, Zs. (2002): MOZAIK 2001 – Gyorsjelentés, Vajdaság. In Szabó A. – Bauer B. – Laki,<br />
L. – Nemeskéri, I. (szerk.) <strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong>. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.<br />
239–288.<br />
• Gábrity Molnár, I. (2011): A Szerbia–<strong>Magyar</strong>ország határtérségében kialakult új térségtudatról – a vándorok<br />
és ingázók vallomása. In Győri, F. (szerk.): A tudás szolgálatában. Szeged, Közép-Európai Monográfiák. No. 5.<br />
VIKEK. 119–128.<br />
• Gábrity Molnár, I. – Takács, Z. (2012): III. A kibocsátó terület – Vajdaságban élők véleményei. In Kincses, Á.<br />
(szerk.): Szerb állampolgárok <strong>Magyar</strong>országon. Budapest, Európai Integrációs Alap. 40–68.<br />
• Gábrity Molnár, I. (2013): A <strong>magyar</strong> nyelvű felsőoktatás és a munkaerőpiac a Vajdaságban. In Darvai, T. (szerk.):<br />
Felsőoktatás és munkaerőpiac – Eszményektől a kompetenciák felé. Szeged, SETUP Belvedere Meridionale.<br />
229–240.<br />
• Gábrity Molnár, I. (2014): Az <strong>ifjúságkutatás</strong>ok a Vajdaságban. In Bali, J. – Marelyin Kiss, J. (szerk.): Metszetek.<br />
Külhoni <strong>magyar</strong> <strong>ifjúságkutatás</strong> 2014, Nemzetstratégiai Akadémia, <strong>Kárpát</strong>-haza Szemle 6. Budapest, Nemzetstratégiai<br />
Kutatóintézet. 14–35.<br />
• Gábrity Molnár, I. – Ágyas, R. (2014): A vajdasági <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> karrierút-állomásai. In Külhoni <strong>magyar</strong> <strong>ifjúságkutatás</strong><br />
– 2014, Metszetek II. Nemzetstratégiai Akadémia, <strong>Kárpát</strong>-haza Szemle 7. sorozat. Budapest,<br />
Nemzetstratégiai Kutatóintézet. 62–77.<br />
• GeneZYs 2015 – <strong>Kárpát</strong>-medencei ifjúságszociológiai kutatás. Papp Z., A. (2016): Sajtóközlemény. Budapest,<br />
MTA TK Kisebbségkutató Intézet. <strong>2016.</strong> január 28. Elérés: http://infota.org/projektek/kutatasi-projektek/<br />
genezys-2015-karpat-medencei-ifjusagszociologiai-kutatas/. Letöltés dátuma: 2018. 05. 30.<br />
• Illés, S. – Gabrić Molnar, I. – Kincses, Á. (2015): Spaces and forms of international circular mobility. In:<br />
Milenković, P. – Stojšin, S. – Pajvančić-Cizelj, A. (szerk.): Društvo i prostor. Urbani i ruralni prostor. Ekonomski,<br />
pravni i organizacioni prostor. Zbornik radova. Novi Sad–Beograd, Srpsko sociološko društvo, Filozofski<br />
fakultet u Novom Sadu, Institut za uporedno pravo. 349–362.<br />
• Karrierutak vagy parkolópályák? Friss diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei a <strong>Kárpát</strong> <strong>medencében</strong><br />
(2007). Budapest, MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Elérés: www.mtaki.hu. Letöltés<br />
dátuma: 2018. 05. 30.<br />
• Laki, L. – Szabó, A. (2011): Szempontok az ifjúsági folyamatok értelmezéséhez. In Bauer, B. – Szabó, A. (szerk.):<br />
Arctalan (?) nemzedék, Ifjúság 2000–2010. Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. 13–24.<br />
• Lorenzini, J. – Giugni, M. (2010): Youth Coping with Unemployment: The Role of Social Support. Revue Suisse<br />
de Travail Social, 11. 80–99.<br />
• O’Higgins, N. (1997): The challenge of youth unemployment. International Social Security Review, 4. 63–93.<br />
• Papp Z., A. (szerk.) (2017): Változó kisebbség. <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. A GeneZYs 2015 kutatás<br />
eredeményei. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ.<br />
• Ruff, T. (2013): Ifjúsági mobilitás: hajlandóság, lehetőségek és tervek. In Székely, L. (szerk.): <strong>Magyar</strong> Ifjúság<br />
2012 tanulmánykötet. Kutatópont.152–178.<br />
• Szabó, A. – Bauer, B. – Laki, L. – Nemeskéri, I. (szerk.) (2002): MOZAIK 2001 – Gyorsjelentés, <strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a<br />
<strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong>. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.<br />
• Tálas, P. (2014): Folytatódó ukrán válság. Nemzet és Biztonság 2014/4. Elérhető: www.nemzetesbiztonsag.<br />
hu/letoltes.php?letolt=592. Letöltés dátuma: 2018. 05. 28.<br />
• Tátrai, P. – Kocsis, K. – Gábrity Molnár, I. – Takács, Z. (2013): A Vajdaságot érintő migráció és annak történeti<br />
előzményei. In Barta, Gy. (főszerk.): Itthonok-otthonok – új otthonok: migráns élethelyzetek a Vajdaságban<br />
és <strong>Magyar</strong>országon a délszláv háború után. Tér és Társadalom, 27 évf., 2. Budapest, MTA KRTK Regionális<br />
Kutatások Intézete. 35–54.<br />
312
Gábrity-Molnár Irén – Morvai Tünde<br />
(<strong>Kárpát</strong>-medencei) problématérkép – Nemzedéki problémák<br />
• Urbánné Mező, J. V. (2017): Az ifjúsági munkanélküliség kihívásai az Európai Únióban – Doktori értekezés.<br />
Szegedi Tudományegyetem, Gazdaságtudományi Kar, Közgazdaságtani Doktori Iskola. Elérhető: http://doktori.bibl.u-szeged.hu/4050/1/Dolgozat-Urbanne_Mezo_Julia.pdf.<br />
Letöltés dátuma: 2018. 05. 28.<br />
• Honlapforrás: https://index.hu/tudomany/2017/09/27/karpatalja_hataron_tuli_<strong>magyar</strong>_anyanyelv_nyelvi_jogok_nemzetiseg_kisebbseg_ukrajna/.<br />
Letöltés dátuma: 2018. 05. 30.<br />
313
314
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
RÉGI ÉS ÚJ KULTÚRA<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
I. Bevezetés<br />
Jelen fejezet célja a <strong>magyar</strong>országi és a külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> szabadidős tevékenységeinek<br />
leírása, az ifjúsági kultúra helyzetének bemutatása. További<br />
célunk, hogy átfogó képet adjunk a <strong>fiatalok</strong> szabadidős és kulturális fogyasztói<br />
mintázatának változásáról az elmúlt évtizedekre vonatkozóan.<br />
Egy rövid elméleti bevezetőt követően írásunk két nagyobb részre tagolódik.<br />
Az első részben a <strong>fiatalok</strong> szabadidő-használatát mutatjuk be különböző tevékenységek<br />
mentén, melyek rendszerességét hétköznapokra és hétvégékre<br />
lebontva vizsgáltuk. Ezt követően vizsgáltuk a szabadidős fogyasztást, a különböző<br />
kommunikációs eszközök használatát és a sportolási szokásokat.<br />
A második részben a <strong>fiatalok</strong> kulturális fogyasztói mintázatainak dimenzióit<br />
mutatjuk be. Többváltozós statisztikai módszerrel fogyasztói szegmenseket határoztunk<br />
meg, és az így kialakult csoportoknak vizsgáljuk a társadalmi demográfiai<br />
jellemzőit.<br />
II. A FIATALOK SZABADIDŐS TEVÉKENYSÉGEI<br />
ÉS AZ IFJÚSÁGI KORSZAKVÁLTÁS<br />
Az indusztriális társadalomban a gazdasági tőke túlsúlya, illetve megszerzése<br />
volt a meghatározó, de a társadalmi, gazdasági fejlődés következtében a nyugateurópai<br />
posztindusztriális társadalmakban egyre inkább a kulturális tőke megszerzése<br />
válik uralkodóvá, ami együtt jár az ifjúsági korszakváltással.<br />
315
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
A modern társadalom, illetve a globalizáció bekövetkeztével a hangsúly a termelésről<br />
a fogyasztásra helyeződött át, ami maga után vonta a szabadidő felértékelődését,<br />
és megteremtett egy úgynevezett szabadidős forgatókönyvet. A<br />
<strong>fiatalok</strong> szabadidős tevékenységében igen fontossá válik a fogyasztás, a kiépülő<br />
szabadidőipar, a szórakoztató és fogyasztói ipar során egyre inkább előtérbe<br />
kerül a változatos, érdekes élet. Ezt követően a szabadidő mint társadalmi probléma<br />
kezdte el foglalkoztatni a kutatókat (Ercsei et al., 2011).<br />
A szabadidő fogalmának igen széles az értelmezési skálája: „felhasználható<br />
szabadidő”, „nem munkával töltött idő”, „a szórakozás ideje”, „személyes idő”.<br />
Jelen tanulmány szempontjából azonban Dumazeider (1967) definíciója jellemzi<br />
a lejobban a <strong>fiatalok</strong> szabadidejét, mely szerint ez az a tevékenység, amelyet<br />
az egyén szándékosan választ pihenés, szórakozás vagy tudásának szélesítése,<br />
és spontán társadalmi szerepvállalás, kreatív kapacitásának szabad gyakorlása<br />
céljából. A szabadidős tevekénységekben azonban fontos felismerni azokat az<br />
irányokat is, amelyek sebezhetőséghez vezetnek, vezethetnek (Furlong et al.,<br />
2004), melyekre mi is kitérünk elemzésünk során.<br />
A szabadidő folyamatos átalakulása és térhódítása a technika felgyorsult fejlődésének,<br />
a globalizációnak az eredménye. A kilencvenes évek kelet-európai<br />
ifjúsági korszakváltása során a fogyasztás szerepe meghatározóvá vált, míg a<br />
korábbi kapitalizmusokat a szűkösség, a korlátozott lehetőségek és az erős társadalmi<br />
hierarchia határozta meg, a bőség társadalmát az élmények keresése, a<br />
tág lehetőségek és kapcsolatok választása, a vertikális és horizontális hierarchiák<br />
keveredése jellemzi (Gábor, 2009).<br />
Nyugat-Európában a 60-as évektől kezdődően, a 80-as években ifjúsági korszakváltás<br />
következett be, Közép- és Kelet-Európában ez a folyamat az államszocializmus<br />
alatt késleltetett volt. Gábor Kálmán (2006) szerint <strong>Magyar</strong>országon<br />
a kilencvenes évek elejétől beszélhetünk ifjúsági korszakváltásról.<br />
Az „ifjúsági korszakváltás” értelmezése az 1980-as évektől foglalkoztatja a társadalomtudósokat,<br />
melyet Jürgen Zinnecker (1986) német szociológus vezetett<br />
be a szociológia szakirodalmába. Két ifjúsági korszakról beszél: az egyik az indusztriális<br />
társadalomra jellemző átmeneti ifjúsági, a másik a posztindusztriális<br />
társadalom iskolai ifjúsági korszak.<br />
Az átmeneti korszakban a <strong>fiatalok</strong> szorosan kötődnek a felnőttek intézményeihez<br />
(munkahely, család, szomszédság és mások), a társadalmi élet terén az újoncok,<br />
a kezdők társadalmi pozícióját foglalják el, a munkában, a családban, a társadalomban<br />
alárendelt szerepet játszanak kevés felelősséggel (Zinnecker, 1993).<br />
Az iskolai ifjúsági korszakban felértékelődik az iskolának a szerepe, a <strong>fiatalok</strong><br />
egyre hosszabb időt töltenek az iskolában, az iskola határozza meg a további<br />
életkarrierjüket, és ehhez igazodik a munkába állás, a házasodás és a gyerek-<br />
316
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
vállalás, melyek mind kitolódnak, más életesemények pedig előbb következnek<br />
be, mint például az önálló szórakozás, utazás, sajátos fogyasztói státusz kialakulása.<br />
Egy másik fontos jellemzője ennek a korszaknak, hogy csökken a családi,<br />
szomszédsági viszonyoknak, a településnek az ellenőrző szerepe, és felerősödik<br />
a fogyasztói ipar és a média szerepe. Ebben az életszakaszban megnövekszik a<br />
<strong>fiatalok</strong> autonómiája, az ifjúsági kultúrának a szerepe (Zinnecker, 1993).<br />
Tehát az átmeneti korszakban egy korlátozott ifjúkorról van szó, a<br />
posztindusztriális korban az ifjúkor egyre inkább kitolódik, mely szoros összefüggésben<br />
van az iskolai idő megnövekedésével, a <strong>fiatalok</strong> időt kapnak arra,<br />
hogy különböző intézményeket ismerjenek meg, társadalmi kapcsolatokat alakítsanak<br />
ki. A fiatalság egyre nagyobb önállóságot vív ki magának, és ez a fajta<br />
önállóság újfajta értékrendet és kulturális mintát alakít ki, mely elsősorban fogyasztás-<br />
és szabadidő-orientált (Ercsei et al., 2011; Gábor – Veres, 2011).<br />
A kulturális tőke elsajátításának folyamata időigényes, a kulturális tőkéhez iskolai<br />
életút vezet, következésképpen a kulturális tőke fontosabbá válása az ifjúkort<br />
meghosszabbítja. Minél több ideje van az új nemzedéknek arra, hogy kulturális<br />
tőkére tegyen szert, annál előnyösebb helyzetbe kerül, ez nagyobb autonómiát,<br />
függetlenséget eredményez. Az élethelyzetek és életstílusok individualizálódásával,<br />
a <strong>fiatalok</strong>nak lehetőségük adódott a saját maguk által formált új identitás<br />
alakítására.<br />
A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy megváltoznak a szabadidő-eltöltés<br />
és szórakozás feltételei (Clarke – Jefferson, 1973).<br />
A fogyasztói társadalom kialakulása különösen a <strong>fiatalok</strong> életmódját érinti<br />
hangsúlyosan, egyre nagyobb a fogyasztási kényszer, ami jelentős strukturális<br />
változást eredményez, a <strong>fiatalok</strong> egyre inkább a fogyasztói stílusok tekintetében<br />
differenciálódnak, bár lehetőségeik a fogyasztásra igen egyenlőtlenek. A <strong>Kárpát</strong><strong>medencében</strong><br />
élő fiatal generáció fogyasztói magatartásának alakulását vizsgáljuk<br />
meg tehát a továbbiakban – arra keressük a választ, hogy a <strong>fiatalok</strong> szabadidős<br />
fogyasztásában, a szórakozási szokásaikban milyen tendenciák rajzolódnak ki.<br />
III. A FIATALOK SZABADIDŐ-HASZNÁLATA A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 1<br />
A szabadidős tevékenységek sokféle formát ölthetnek, és azt is tudjuk, hogy<br />
vannak olyan társadalom- és ifjúságpolitikák (Verschelden et al., 2017), amelyek<br />
épp ezeket a kötelező tevékenységek mellett megmaradt időt próbálják meg<br />
minél hasznosabbá tenni, hogy a <strong>fiatalok</strong> jövőtervezésükhöz szükséges tudást és<br />
információt szerezzenek szabadidejükben is. A legideálisabb esetben a szabadidő<br />
eltöltésének lehetőségei összhangban vannak az oktatási intézményekben<br />
1 A fejezet Hires-László Kornélia munkája.<br />
317
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
megfogalmazott célokkal, elvárásokkal, és a szabadidőben még több lehetőség<br />
kínálkozik egy-egy tevékenység alaposabb és bővebb megismerésére.<br />
A <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong> élő <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> életkörülményei eltérőek. A legfontosabb<br />
esetünkben, hogy eltérő oktatási rendszerben tanulnak, és eltérő szabadidő-eltöltési<br />
lehetőségekkel rendelkeznek. Nem minden esetben biztosítottak<br />
ugyanazok a feltételek, hogy egy tevékenységformát, például egy sportágat<br />
a fiatal akár csak megismerhessen, vagy mondjuk hobbi szinten űzzön. A továbbiakban<br />
megpróbáljuk összegezni, hogy milyen tendenciák rajzolódnak ki a hétköznapokon<br />
és a hétvégéken megmaradt szabadidő eltöltésével kapcsolatosan.<br />
Mielőtt az elemzésünket bemutatnánk, szükségesnek látjuk megjegyezni, hogy<br />
egy-egy szabadidős tevékenységet megjelölő fogalomhoz eltérő értelmezéseket<br />
rendelhettek a megkérdezettek, amely minden egyes esetben torzításként van<br />
jelen az elemzésünkben, és ezt a tényezőt szinte lehetetlenség kiküszöbölni egy<br />
nagymintás kutatásnál.<br />
A megkérdezett <strong>fiatalok</strong> a 2016-os kutatásban a szabadidős tevékenységek<br />
közül választhattak, hogy melyeket végzik hétköznap, illetve hétvégén. A felsorolásban<br />
a legelső helyen állt a „semmi különöset, csak úgy elvagyok”, amely<br />
a legpasszívabb tevékenységként szerepelt az egész felsorolásban. Ennek a lehetőségnek<br />
az értelmezése sokféle dolgot is jelenthet, és a megkérdezettek<br />
eltérő asszociációs folyamatban értelmezhették a változót. Elképzelhető, hogy<br />
az illető valóban teljesen passzív cselekvést értett a fogalom alatt (szieszta,<br />
napközbeni alvás, manapság megszokottá vált közösségi oldalak böngészése),<br />
de másik végletként a teljesen megszokottá vált cselekvések sorozatát (akár<br />
olvasást, zenehallgatást, beszélgetést, chatelést, takarítást, rendrakást, sétálást<br />
stb.) is jelenthette. A pontos értelmezést nem tudhatjuk meg, hogy ki milyen<br />
aktív vagy passzív cselekvést értett a tevékenységforma alatt, viszont a régiók<br />
szerinti összehasonlításból kiderül, hogy legkevesebben mind hétköznapi<br />
(17 százalék), mind hétvégi (18 százalék) időtöltésként a felvidéki adatközlők<br />
választották, míg Erdélyben hétköznap 56 százalék, hétvégén pedig 63 százalék<br />
választotta. A szabadidős tevékenységek közül a telefonozásnál („játszik a<br />
telefonon”) találtunk hasonló megoszlást, és a régiók szintjén összehasonlított<br />
eltérések is hasonló tendenciában térnek el a „csak úgy elvan” kategóriához<br />
hasonlóan (1. ábra). Ahogy az összehasonlító ábrán látszik, Erdély kimagaslódó<br />
értékeket mutat, ezt a tendenciát minden egyes szabadidős tevékenységnél<br />
tapasztaltuk 2 .<br />
A 2001-es külhoni <strong>magyar</strong>okat megcélzó kutatásnál a számítógép és a telefon<br />
mint kommunikációhoz, tanuláshoz és munkához egyaránt használható<br />
2 Az erdélyi kimagasló értékek <strong>magyar</strong>ázatára konkrét választ nem találtunk, ugyanis korábbi kutatásoknál (pl.<br />
MOZAIK2001, <strong>Kárpát</strong> Panel) ekkora eltérésekkel nem találkoztunk.<br />
318
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
56<br />
69<br />
63<br />
55<br />
40%<br />
20%<br />
21<br />
25<br />
25<br />
18<br />
17<br />
8<br />
18<br />
9<br />
19 19<br />
21<br />
16<br />
23<br />
21<br />
24 23<br />
0%<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék<br />
Vajdaság<br />
Erdély <strong>Magyar</strong>ország<br />
csak úgy elvan<br />
játszik a telefonon<br />
1. ábra: Szabadidős tevékenységek közül a csak úgy elvan, valamint a telefonon játszás<br />
hétköznap és hétvégén alakulása régiónként<br />
(Mit csinál leggyakrabban a szabadidejében hétköznapokon/hétvégeken?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; N Felvidék<br />
= 1000, N Erdély<br />
= 815; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
=1970; százalékos megoszlás)<br />
eszköz jelenik meg (Szabó et al., 2002). A 2000-es évek elején a háztartások<br />
számítógépekkel és internettel ellátottságára helyezték a hangsúlyt, amely a<br />
technikai eszközök elterjedését volt hivatott felmérni. Mára az ellátottság és<br />
elterjedés nem kérdéses, sokkal inkább arra került át a hangsúly, hogy a fejlődés<br />
következményeként kínálkozó lehetőségeket milyen célokra használják<br />
a <strong>fiatalok</strong>. Vagyis a technikai eszközök birtoklásának kérdése sokkal kevésbé<br />
lényeges, mint az, hogy a szabadidejében a fiatal generáció ezeket az<br />
eszközöket mire használják. A különböző korosztályok eltérő generációkba<br />
sorolásánál egyik legfontosabb kérdéssé nőtte ki magát a technikai eszközök<br />
alkalmazása, és a megjelenő mainstream ifjúsági kultúraként keresztelt<br />
fogyasztói magatartást követő kulturális jellemzők (Havasréti, 2013) egyik<br />
kulcselemévé vált. A kapcsolattartásra a modern kommunikációs eszközök<br />
(okostelefonok, tabletek, laptopok stb. különböző applikációit) szinte minden<br />
korosztálynál megtalálhatóak, de a fiatalabb generáció sokkal jobban vonzódik<br />
használatukhoz. Egyre több fiatal szabadidejét tölti ki a játékok használata<br />
a különböző „kütyükön” online vagy offline módban. A számítógépes játékokkal<br />
való játék nem az utóbbi időben jelent meg, ez az időtöltési forma<br />
már 15–20 éves múlttal rendelkezik, ám a technikai eszközök terjedésének<br />
köszönhetően egyre többen művelik és egyre fiatalabb korban kezdik. Az új<br />
generáció egy sajátos kohorszélményévé vált (Clurman – Smith, 1997), divat-<br />
319
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
és szokásrendszerük egyik kulcseleme a „játékok világa”. A hétvégi szabadidejét<br />
a fiatalabb korosztály már sokkal inkább tölti számítógépes játékokkal,<br />
telefonos játékokkal.<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék<br />
Vajdaság<br />
Erdély <strong>Magyar</strong>ország<br />
hétvégén<br />
hétköznap<br />
hétvégén<br />
hétköznap<br />
hétvégén<br />
hétköznap<br />
hétvégén<br />
hétköznap<br />
hétvégén<br />
hétköznap<br />
34<br />
46<br />
36<br />
38<br />
44<br />
37<br />
48<br />
38<br />
32<br />
40<br />
34<br />
36<br />
47<br />
58<br />
56<br />
52<br />
56<br />
52<br />
55<br />
63<br />
71<br />
72<br />
71<br />
71<br />
77<br />
77<br />
74<br />
75<br />
89<br />
87<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Tévét néz Internetezik, számítógépezik Chatel, Facebook-ozik<br />
2. ábra: Médiakommunikációs eszközök alkalmazása hétköznap és hétvégén<br />
régiók szerinti bontásban<br />
(Mit csinál leggyakrabban a szabadidejében hétköznapokon/hétvégeken?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; N Felvidék<br />
= 1000, N Erdély<br />
= 1401; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
=1972; százalékos megoszlás)<br />
A kommunikációs eszközök használata többféle célt szolgálhat: információforrás,<br />
szórakozás, kikapcsolódás, kapcsolattartás. A médiaeszközök használatát<br />
régió szerinti bontásban láthatjuk a 2. ábrán, ahol kimagasló értékekkel jelenik<br />
meg ebben az esetben is az erdélyi minta, és vele párhuzamosan a <strong>magyar</strong>országi<br />
fiatalság. Egyedül <strong>Magyar</strong>országon (hétvégén 77 százalék) maradt meg<br />
dominánsan a tévénézés, az összes többi régióban az internet vette át a domináns<br />
szerepet.<br />
320
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
A médiaeszközökön végezhető tevékenységek egyike sem alkotó jellegű,<br />
szemben a 3. ábrán bemutatott zenéléssel, dísztárgyak készítésével, barkácsolással,<br />
fényképezéssel. A 3. ábrán bemutatott alkotó tevékenységeket kevésbé<br />
preferálják a <strong>fiatalok</strong>, és ebben az esetben is az erdélyi <strong>fiatalok</strong> a kimagaslóak,<br />
őket követik a vajdaságiak, legpasszívabbaknak ebben a tekintetben a felvidéki<br />
alminta mutatkozik. A fényképezés az összes alkotó tevékenység közül a legpreferáltabb<br />
minden régióban.<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
54<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
8 7<br />
1<br />
3<br />
20<br />
16<br />
15 12 11 13<br />
9<br />
6 10<br />
10<br />
4<br />
6<br />
2 3<br />
1 1 2 3<br />
2 2<br />
30<br />
14<br />
24<br />
37<br />
38<br />
25<br />
39<br />
10 9<br />
5<br />
3<br />
12 11<br />
6<br />
3<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék<br />
Vajdaság<br />
Erdély <strong>Magyar</strong>ország<br />
Zenél, fest, rajzol,<br />
szobrászkodik<br />
(önkifejezés)<br />
Dísztárgyakat / használati<br />
tárgyakat készít<br />
(sző, textilez, farag, stb.)<br />
Barkácsol<br />
Fényképez,<br />
filmez<br />
3. ábra: Alkotó tevékenységek hétköznap és hétvégén régiónként<br />
(Mit csinál leggyakrabban a szabadidejében hétköznapokon/hétvégéken?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; N Felvidék<br />
= 1000, N Erdély<br />
= 503; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
=1971; százalékos megoszlás)<br />
A chatelés a kapcsolattartás és -építés egyik alternatívája, amely már modernebb<br />
testet öltve, digitális eszközöket használva történik. A tevékenységi<br />
formák között egymás mellett volt említve a lekérdezés során a facebookozás<br />
és a chatelés, amely jelenthette egyeseknél a facebookhasználatot mint a kapcsolattartás<br />
eszközét, de akár információforrást is, illetve ezek kombinációját<br />
eltérő dominanciával. A 4. ábrán azt hasonlítjuk össze, hogy a kapcsolattartás<br />
és -építés milyen formában zajlik: a modern digitális eszközöket használva történik,<br />
vagy sokkal inkább a személyes érintkezést preferálják.<br />
Azt láthatjuk, hogy szinte minden régióban a chatelés, a közösségi oldal használata<br />
sokkal magasabb arányban van jelen hétköznap, míg a hétvégéken –<br />
amikor már sokkal kötetlenebbül tudják szervezni a <strong>fiatalok</strong> a szabadidejüket<br />
321
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
100%<br />
80%<br />
87<br />
76<br />
74<br />
86<br />
60%<br />
40%<br />
47<br />
27<br />
34<br />
46<br />
38<br />
31<br />
62<br />
52<br />
45<br />
42<br />
37 36<br />
56<br />
48<br />
58<br />
59<br />
20%<br />
0%<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék<br />
Vajdaság<br />
Erdély <strong>Magyar</strong>ország<br />
Chatel, Facebook-ozik<br />
A barátaival lóg, beszélget, stb.<br />
4. ábra: Kapcsolattartási szokások a 2016-os kutatás eredményei alapján<br />
(Mit csinál leggyakrabban a szabadidejében hétköznapokon/hétvégeken?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; N Felvidék<br />
= 1000, N Erdély<br />
= 1112; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
=1969; százalékos megoszlás)<br />
– leginkább a személyes érintkezés dominál (4. ábra). Ez a domináns eltérés a<br />
kapcsolatépítések terén leginkább a határon túli régiókban van jelen, a legkisebb<br />
eltéréseket a felvidéki és a <strong>magyar</strong>országi almintában észleltük, náluk csak<br />
minimális eltérést láthatunk.<br />
Azt láthatjuk, hogy szinte minden régióban a chatelés, a közösségi oldal használata<br />
sokkal magasabb arányban van jelen hétköznap, míg a hétvégéken –<br />
amikor már sokkal kötetlenebbül tudják szervezni a <strong>fiatalok</strong> a szabadidejüket<br />
– leginkább a személyes érintkezés dominál (4. ábra). Ez a domináns eltérés a<br />
kapcsolatépítések terén leginkább a határon túli régiókban van jelen, a legkisebb<br />
eltéréseket a felvidéki és a <strong>magyar</strong>országi almintában észleltük, náluk csak<br />
minimális eltérést láthatunk.<br />
Klasszikus értelemben az olvasást és a sportolást lehet talán a leghasznosabb<br />
időtöltésnek megjelölni. Az olvasás az ismeretek megszerzésén túl a kulturális<br />
erőforrás megszerzésének – a szókincsbővítésnek – a legfontosabb csatornája.<br />
A sportolás szintén számos pozitív hatással van a <strong>fiatalok</strong> életére, mindazon<br />
túl, hogy az egészséges életmódra van hatással, a személyiségformálódás egyik<br />
igen fontos tényezője lehet az olvasással párhuzamosan. Egyik tevékenységforma<br />
végzése sem igényel magasabb szintű anyagi erőforrást, mint ahogy a<br />
tv-nézés, internetezés, telefonozás, chatelés vagy a facebookozás. Az erdélyi<br />
alminta mindkét tevékenységformában kimagasló értékeket vesz fel, hétköznap<br />
és hétvégén mindkettőnél 50 százalék fölötti megoszlást láthatunk. Az olvasás<br />
322
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
62<br />
55<br />
40%<br />
20%<br />
29<br />
23<br />
30<br />
30<br />
27<br />
20 18<br />
10<br />
13<br />
35 34<br />
35<br />
26<br />
68 66<br />
26<br />
35<br />
27<br />
0%<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétköznap<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
hétvégén<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Felvidék<br />
Vajdaság<br />
Erdély <strong>Magyar</strong>ország<br />
Olvas<br />
Sportol<br />
5. ábra: Sportolási és olvasási szokások a <strong>fiatalok</strong> körében hétköznap és hétvégén<br />
(Mit csinál leggyakrabban a szabadidejében hétköznapokon/hétvégeken?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; N Felvidék<br />
= 1000, N Erdély<br />
= 869; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
=1971; százalékos megoszlás)<br />
az összes többi határon túli régióban és <strong>Magyar</strong>országon is 20–30 százalék<br />
között mozog, ellenben a sportolásnál sokkal nagyobb eltéréseket láthatunk,<br />
legkevesebbet a felvidéki <strong>fiatalok</strong> sportolnak (hétvégén 10, hétköznap 13 százalék).<br />
A kirándulás, túrázás nagyon alacsony százalékarányban van jelen az<br />
összes többi tevékenységhez képest. Az erdélyi (hétvégén 16 és hétköznap 57<br />
százalék) után a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> (15 és 31 százalék) jelölték meg legtöbben<br />
időtöltésként a kirándulást.<br />
Összességében a szabadidős tevékenységeknél az láthatjuk, hogy a felvidéki<br />
és a <strong>magyar</strong>országi alminta hasonlít a leginkább egymásra – ennek <strong>magyar</strong>ázata<br />
talán abban rejlik, hogy <strong>Magyar</strong>ország és Szlovákia szinte ugyanabban az<br />
idősíkban csatlakozott az Európai Unióhoz, és mindkét társadalom számára<br />
egyszerre nyílt lehetőség kapcsolódni a modern életkörülményekhez, mely az<br />
egységes uniós fogyasztási szokásokhoz igazodik.<br />
Sportolási szokások<br />
A 2016-os nagymintás kutatásnál a sportolási szokások feltérképezéséhez – a<br />
szabadidős tevékenységek megjelölésén túl – külön kérdéssort is alkalmaztak. A<br />
sportolás mint tevékenység eltérő intenzitással jelenhet meg a <strong>fiatalok</strong> életében<br />
– nem mindegy, hogy valaki napi 5–10 percet szán a sportolási szokásaira, vagy<br />
akár 2–3 órát, illetve a sportolást menyire űzi amatőr vagy profi szinten. Ezen<br />
323
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
árnyalatbeli különbségek <strong>magyar</strong>ázatára alkalmatlanok a nagymintás kérdőíves<br />
vizsgálatok, nem is erre hivatottak, ám arra igen, hogy betekintést nyújtsanak<br />
abba, hogy a sport mennyire lényeges vagy kevésbé lényeges az életvitelbeli tervezéshez<br />
és az egészséges életformához. Az iskolai kereteken belül biztosított<br />
testnevelésórák, illetve az iskolás korosztályt megcélzó különböző szakkörök<br />
jelenthetik a legtöbb sportolási szokást minden egyes régióban. Elméletileg a<br />
középiskolás évek során megtapasztalt, illetve elsajátított sportágakat a későbbiekben<br />
bármelyik régióban folytathatják a <strong>fiatalok</strong>, amennyiben biztosítottak<br />
hozzá a feltételek, és a sportolás mint életforma divatos jelenség. A továbbiakban<br />
azt szeretnénk megvizsgálni, hogy milyen változások zajlanak a sportolási<br />
szokások területén: régiók közül hol sportolnak a legtöbben, illetve ahol magas<br />
a sportolási szokásarány, ott milyen tényezők befolyásolják annak csökkenését,<br />
és melyek azok a szociodemográfiai tényezők, amelyek kioltják a sportolási kedvet<br />
a <strong>fiatalok</strong>ból.<br />
A vajdasági <strong>fiatalok</strong> (52 százalék) mutatkoznak a legsportosabbnak, őket követi<br />
Erdély, illetve <strong>Kárpát</strong>alja (49 százalék), majd legvégül <strong>Magyar</strong>ország (36 százalék)<br />
és Felvidék (30 százalék). A kor előrehaladtával egyre kevesebben sportolnak, a<br />
legaktívabbak a 15–19 évesek. A sportolási szokásokat az életkor befolyásolja a<br />
legerősebben, <strong>Kárpát</strong>alján, Erdélyben valamint <strong>Magyar</strong>országon mutat szignifikáns<br />
összefüggést 3 . A legnagyobb eltéréseket a kárpátaljai almintában láthatjuk,<br />
ahol korcsoportonként a következőképpen alakul: 15–19 évesek 66 százaléka<br />
sportol, a 20–24 éveseknél 50 százalék és a 25–29 évesek közül 34 százalék.<br />
Vajdaságban és Felvidéken a sportolási szokásoknál tapasztalt eredményekre<br />
sokkal kisebb befolyással hat a korcsoportba tartozás (6. ábra). Vagyis az utóbbi<br />
esetekben a sportolási szokásokra kevésbé hat az életvitelben történő változás –<br />
<strong>Kárpát</strong>alján láthatjuk a legnagyobb változást, amelyre tekinthetünk úgy is, hogy<br />
a kor előrehaladtával a <strong>fiatalok</strong> életvitelében történő változásnak köszönhetően<br />
a sportolás mindinkább háttérbe szorul, de az is előfordulhat, hogy korszakváltás<br />
történt és a jelenlegi <strong>fiatalok</strong> sokkal sportosabb életvitelt folytatnak. Amenynyiben<br />
figyelembe vesszük, hogy a 2001-es vizsgálatban ugyanezt a korcsoportokra<br />
jellemző tendenciát állapították meg a régiók összehasonlításánál (Szabó<br />
et al., 2002:30), akkor a második <strong>magyar</strong>ázatot – hogy újabb generáció újabb<br />
szokásokkal bír a sportolás területén – elvethetjük.<br />
A 2001 kutatás összefoglaló elemzésénél a gazdasági aktivitás alapján folytatták<br />
összehasonlító elemzésüket a szerzők (Szabó et al., 2002:30–31), amely<br />
szintén <strong>magyar</strong>ázó tényező, és hatalmas különbségek mutatkoznak a tevékenységi<br />
kör, illetve a sportolási szokások között. Erdélyben és <strong>Kárpát</strong>alján szignifikáns<br />
összefüggést (p ≤ 0,001) láthatunk a sportolás és a gazdasági aktivitás<br />
3 A khi-négyzet-statisztika szerint p ≤ 0,001<br />
324
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
Vajdaság<br />
45<br />
56<br />
57<br />
Erdély<br />
43<br />
46<br />
57<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
34<br />
50<br />
66<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
33<br />
35<br />
41<br />
Felvidék<br />
28<br />
31<br />
32<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
25-29 év 20-24 év 15-19 év<br />
6. ábra: A rendszeresen sportolók aránya régiónként és korcsoportok szerinti<br />
(Mit csinál leggyakrabban a szabadidejében hétköznapokon/hétvégeken?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 478; N Vajdaság<br />
= 487; N Felvidék<br />
= 963 N Erdély<br />
= 1947; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 7960; százalékos megoszlás)<br />
között: akik már aktív keresők, azok kisebb arányban említették, hogy sportolnának,<br />
mint azok, akik még tanulnak. Felvidéken és <strong>Magyar</strong>országon ennek<br />
ellenkezőjét tapasztaltuk – az aktív keresők közül többen sportolnak, mint akik<br />
tanulnak. Vajdaságban szignifikáns összefüggést nem tapasztaltunk a két változó<br />
között. Elemzésünket kiegészítettük a családi állapottal, ahol minden egyes<br />
régióra vonatkozó elemzésnél szignifikáns eltéréseket tapasztaltunk (7. ábra). Az<br />
egyedülállóknak jut a legtöbb ideje sportolásra, ennél sokkal kevesebb az élettársi<br />
kapcsolatban élőknél, majd legvégül a házassági kapcsolatban lévőknek a<br />
legkevesebb – az eltérő családi állapot egyenes arányban csökkenti a <strong>fiatalok</strong><br />
szabadidejét és a sportolásra szánt idejét, helyébe a családdal járó kötelességek<br />
kerülnek. A kor előrehaladtával a legtöbb esetben a családi állapotban változás<br />
megy végbe – az idősebbek körében egyre több férj/feleség, anyuka/apuka<br />
szerepet betöltő fiatalt találhatunk –, vagyis az igazi <strong>magyar</strong>ázó tényezőnk nem<br />
a korcsoportba tartozás, hanem a vele párhuzamosan bekövetkező családi állapot<br />
megváltozása. <strong>Kárpát</strong>alján a házasságkötés és a gyermekvállalás az összes<br />
régióhoz képest sokkal hamarabb történik, így érthető, hogy miért pont ebben<br />
a régióban látjuk a legnagyobb változást a sportolási hajlandóságnál a családi<br />
állapot változása szerint.<br />
325
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
52<br />
57<br />
60<br />
40%<br />
20%<br />
41<br />
34<br />
26<br />
20 19 18<br />
44 45<br />
33 34 39<br />
28<br />
0%<br />
Felvidék<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Erdély<br />
Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
nőtlen, hajadon házas élettársi kapcsolatban él<br />
7. ábra. A rendszeresen testmozgást végző <strong>fiatalok</strong> megoszlása<br />
a különböző családi állapotok szerint minden régióban<br />
(Végez-e rendszeresen testmozgást, sportol-e a kötelező testnevelési órán kívül?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 495; N Vajdaság<br />
= 477; N Felvidék<br />
= 986 N Erdély<br />
= 1923; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 7960; százalékos megoszlás)<br />
Olvasási szokások<br />
A szabadidős tevékenységek közül kiemelt szerep és jelentőség jut az olvasásnak.<br />
Ennek a tevékenységnek a vizsgálatára a <strong>magyar</strong>országi területen a sokkal<br />
terjedelmesebb kérdőívben több hely jutott, a határon túli régiókkal ellentétben.<br />
Viszont ahogy fentebb is láthattuk, a hétköznapi és hétvégi időtöltést már<br />
egységesen lekérdezték mindegyik régióban. A továbbiakban megpróbáljuk<br />
bemutatni, milyen eltéréseket láthatunk a régiók között, illetve azokon belül<br />
a különböző szociodemográfiai változók mentén. Első ízben azt néztük meg,<br />
hogy mutatkozik-e különbség korcsoportok szerint – mivel a fiatalabbak még<br />
az iskolai kereten belül vannak, és számukra több kötelező olvasmányt ír elő az<br />
iskolai tanterv. Korcsoportok valamint aktivitás szerint olvasási kedvet vizsgálva<br />
egy régióban sem tapasztaltunk lényeges különbséget, ellentétben az iskolai<br />
végzettséggel. Az iskolai végzettség mentén <strong>Magyar</strong>országon azt láthatjuk,<br />
hogy minél magasabb az illető végzettsége, annál több időt tölt szabadidejében<br />
olvasással hétköznap és hétvégén egyaránt. A határon túli régiók közül<br />
ugyanilyen hatással van az olvasási szokásokra az iskolai végzettség Felvidéken<br />
és <strong>Kárpát</strong>alján is, míg Vajdaságban már kevésbé láthatunk lényeges eltérést,<br />
Erdélyben iskolai végzettségtől teljesen függetlenül aktívan olvasnak a <strong>fiatalok</strong>.<br />
A nemek alapján elvégzett összehasonlításunk igazolta azt a tendenciát,<br />
hogy a lányok/nők több időt töltenek olvasással, mint a fiúk/férfiak. Minden<br />
326
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
régióban szignifikáns különbséget láthatunk. A legnagyobb eltérést az erdélyi<br />
almintában tapasztaltuk, ahol a nők 70, a férfiak pedig 53 százaléka olvas<br />
szabadidejében.<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
26<br />
43<br />
Vajdaság<br />
21<br />
32<br />
Erdély<br />
53<br />
70<br />
Felvidék<br />
24<br />
37<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
21<br />
35<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Utazás<br />
nő / lány<br />
férfi / fiú<br />
8. ábra: A hétvégén olvasással töltött idő régiók és nemek szerint összehasonlítva<br />
(Mit csinál leggyakrabban a szabadidejében hétköznapokon/hétvégeken?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 501; N Felvidék<br />
= 1000 N Erdély<br />
= 970; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 1971; százalékos megoszlás)<br />
A fogyasztói magatartás és a távolságokat gyorsan leküzdő utazási lehetőségek<br />
terjedésével párhuzamosan indult meg az a legújabb tendencia, hogy a pihenés<br />
és kikapcsolódás valamilyen új táj vagy ország felfedezését jelenti. Az új tendencia<br />
teljesen más kulturális fogyasztói magatartást is vont magával. A tömegturizmus<br />
terjedésével kapcsolatban alkották meg az iparág mcdonaldizációját<br />
(Ritzer, 1998), a kínálat jellege alapján pedig a disneyfikációt (Bryman, 1999). Az<br />
utóbbi kifejezés azt rejti magában, hogy a turisták szórakoztatása és a saját hasznuk<br />
maximalizálása érdekében a szolgáltatóegységek a helyi kultúra populáris<br />
jellegét kínálják tömegeknek. Ebben kiemelt hangsúlyt kap a szórakoztatás és a<br />
különleges élményszerzés. Míg korábban csak kevesek számára vált lehetővé az<br />
országhatárok átlépése, mára ez természetes és mondhatjuk, hogy egyre több<br />
mindenki számára egyértelmű. Természetesen jövedelemtől függ, de mondhatjuk,<br />
hogy talán elhatározás kérdése is, hogy a család a jövedelmét pihenésre,<br />
nyaralásra fordítja-e, vagy valamilyen más beruházást választ.<br />
327
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
A 2016-os nagymintás vizsgálat során külön kérdésként próbálták meg feltérképezni<br />
a külföldi és belföldi utazásokat. Csupán az elmúlt 12 hónapra vonatkoztak<br />
a kérdések, így azt nem tudhatjuk meg, hogy korábban milyen jellegű<br />
utazásokban volt részük az adatközlőknek. Korábban a 2001-es felmérés során<br />
több oldalt is szántak a kérdőívben a turisztikai szokások feltérképezésére, de az<br />
adatok teljes kiértékelésére nem került sor. A legnagyobb hangsúlyt elsősorban<br />
arra helyezték 2001-ben, hogy a határon túli régiókból kik és milyen szándékkal<br />
utaznak <strong>Magyar</strong>országra, illetve <strong>Magyar</strong>országon kívül milyen más országba sikerült<br />
a <strong>fiatalok</strong>nak eljutnia az addigi életük során. Mára a külföldi utazás sokkal<br />
természetesebb és egyértelműbb, sőt olyannyira, hogy egyre többen vannak és<br />
egyre fiatalabbak, akiknek a külföld a munkahely helyszínét is jelenti.<br />
Régiók szerint kimagasló tendenciát mutat Erdély (belföld 63 és külföldi utazás<br />
47 százalék), illetve Vajdaság, ahol a külföldi utazás (56 százalék) a legmagasabb<br />
értéket veszi fel, és ettől lényegesen eltér a belföldi utazásokon való<br />
részvétel (32 százalék). Erdélyben, Felvidéken és <strong>Magyar</strong>országon elsősorban a<br />
belföldi utazások a dominánsabbak, míg <strong>Kárpát</strong>alján és Vajdaságban leginkább<br />
a külföldiek.<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
63<br />
56<br />
40%<br />
47<br />
34<br />
46<br />
41 41<br />
44<br />
32<br />
24<br />
20%<br />
0%<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Vajdaság<br />
külföldön<br />
belföldön<br />
9. ábra: Az elmúlt 12 hónapban külföldre és belföldre utazók régiónként<br />
(Az elmúlt 12 hónapban volt-e nyaralni, üdülni külföldön/belföldön?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 493; N Vajdaság<br />
= 493; N Felvidék<br />
= 953 N Erdély<br />
= 1938; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 7964; százalékos megoszlás)<br />
A gazdasági aktivitást is megvizsgáltuk, hogy milyen hatással bír az utazási szokásokra.<br />
Azt tapasztaltuk, hogy elsősorban a diákok, tanulók utaznak a <strong>fiatalok</strong><br />
közül, és sokkal kevesebben azok, akik már aktív keresőkké váltak. Egyedül a<br />
felvidéki almintában tapasztaltunk eltérést, ott a gazdasági aktivitás szerint az<br />
utazási szokások szinte teljesen megegyeznek.<br />
328
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
100%<br />
80%<br />
71<br />
60%<br />
40%<br />
43<br />
36 39 24<br />
55<br />
54<br />
35<br />
62<br />
57 56<br />
29<br />
45 45<br />
44<br />
52<br />
52<br />
35 35<br />
32<br />
20%<br />
0%<br />
aktív kereső<br />
külföldön<br />
tanul<br />
aktív kereső<br />
belföldön<br />
tanul<br />
Erdély Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja <strong>Magyar</strong>ország Vajdaság<br />
10. ábra: Gazdasági aktivitás hatása az utazási szokásokra régiónként<br />
(Az elmúlt 12 hónapban volt-e nyaralni, üdülni külföldön/belföldön?)<br />
(N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 489; N Vajdaság<br />
= 488; N Felvidék<br />
= 949 N Erdély<br />
= 1895; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 7952; százalékos megoszlás)<br />
IV. A FIATALOK KULTURÁLIS FOGYASZTÁSI MINTÁZATAI<br />
A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 4<br />
Ha a <strong>fiatalok</strong> kulturális fogyasztásának színtereit összehasonlítjuk a MOZAIK-<br />
2001 felmérés eredményeivel, azt láthatjuk, hogy már a kérdőívben megfogalmazott<br />
változók/kulturális színterek is átalakultak. A társadalmi változások<br />
függvényében bizonyos színterek átalakultak, illetve újak jelennek meg a szabadidős<br />
palettán. A 2001-es felmérésben a <strong>Kárpát</strong>-medence mindegyik régiójában<br />
a <strong>fiatalok</strong> leggyakrabban látogatott színtere a diszkó volt, a mai <strong>fiatalok</strong><br />
körében viszont ennek helyét átvette a kávéház-teázó-söröző-kocsma-étterem,<br />
amelyek 2016-ban a leggyakrabban látogatott helyszíneket reprezentálják.<br />
Ugyanakkor magas arányban járnak a <strong>fiatalok</strong> könnyűzenei koncertekre, aminek<br />
legnagyobb kultusza Erdélyben van, a <strong>fiatalok</strong> majdnem fele, 44 százaléka<br />
évente többször is részt vesz valamilyen koncerten, ezt követi Vajdaság 38,<br />
<strong>Magyar</strong>ország 36, Felvidék 35, illetve <strong>Kárpát</strong>alja 24 százalékkal.<br />
Ma már a kulturális szokások feltérképezéséhez elkerülhetetlen a fesztiválok<br />
vizsgálata is, ami az elmúlt húsz évben a szabadidő-eltöltési módozatok<br />
sajátos helyszínei közé tartoznak. Adataink azt mutatják, hogy az erdélyi és a<br />
vajdasági <strong>fiatalok</strong> vesznek részt a legnagyobb arányban fesztiválokon. Vajdaságban<br />
a <strong>fiatalok</strong> 54 százaléka, Erdélyben pedig közel fele a megkérdezetteknek<br />
az elmúlt évben részt vett valamilyen fesztiválon. <strong>Kárpát</strong>alján 35, <strong>Magyar</strong>-<br />
4 A fejezet Szabó Júlia munkája<br />
329
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
országon 25 és Felvidéken a <strong>fiatalok</strong> 11 százaléka vesz részt szabadidejében<br />
különböző fesztiválokon. 5<br />
Vajdaság<br />
54 46<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
35 65<br />
Felvidék<br />
11 89<br />
Erdély<br />
49 51<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
25 75<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
igen<br />
11. ábra: Fesztiválon való részvétel<br />
(Részt vett-e Ön az elmúlt egy évben valamilyen fesztiválon?)<br />
(N Vajdaság<br />
= 474; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 496; N Felvidék<br />
= 948 N Erdély<br />
= 1959; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 1992; százalékos megoszlás)<br />
nem<br />
A kulturális fogyasztás színtereit vizsgálva azt láthatjuk, hogy a korábbi vizsgálatokhoz<br />
hasonlóan továbbra is nagy arányban vannak azok a <strong>fiatalok</strong>, akik<br />
szinte soha nem léptek be ezekre a kulturális terekbe. A két legkevésbé látogatott<br />
kulturális rendezvény az opera és a komolyzenei hangverseny. <strong>Kárpát</strong>alján<br />
és Vajdaságban a legmagasabb azon <strong>fiatalok</strong> száma, akik nem látogatják<br />
a magaskultúra helyszíneit, mint opera (95–93 százalék) és hangversenyek<br />
(89–78 százalék). <strong>Magyar</strong>országon szintén magas ez az arány, a <strong>fiatalok</strong> 90<br />
százaléka szinte soha nem volt operában, 86 százaléka pedig komolyzenei<br />
hangversenyen. Erdélyben és Felvidéken hasonlóképpen, a <strong>fiatalok</strong> 85 százaléka<br />
szinte soha nem látogat el operába és hangversenyre (79 és 82 százalékban).<br />
A magaskultúrát megjelenítő további színterek, mint a színház, kiállítások,<br />
múzeumok látogatottsága a korábbi évekhez viszonyítva szintén csökkenő<br />
tendenciát mutatnak. 2016-ban <strong>Magyar</strong>országon a <strong>fiatalok</strong> 65 százaléka szinte<br />
soha nem volt színházban, kiállításon vagy múzeumban, ez 2012-ben a<br />
<strong>fiatalok</strong> 60 százalékára volt igaz.<br />
5 Fesztiválkutatásokról részletesebben: WEB. Fesztiválok ifjúsága. 14–15. szám, 2006, Kolozsvár.<br />
Ercsei, K. – Kiss, Z. – Szabó, J. (2011) Fiatalok szabadidős fogyasztása, önállósodása és jövőképe a marosvásárhelyi<br />
Félsziget-vizsgálatok alapján. Szerk.: Kiss, T. – Barna, G.: Erdélyi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. Összehasonlító elemzés.<br />
Kolozsvár, ISPMN – Kriterion Könyvkiadó, 233–260.<br />
Gábor Kálmán Sziget kutatások (1997–2007). http://www.eikka.hu/sziget2008/?page=tortenet<br />
330
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
A <strong>Kárpát</strong>-medence régióiban szintén hasonlóan magas azoknak a <strong>fiatalok</strong>nak<br />
a száma, akik nem látogatják ezeket a helyszíneket. Felvidéken és <strong>Kárpát</strong>alján<br />
a <strong>fiatalok</strong> több mint 60 százaléka szinte soha nem volt színházban,<br />
illetve múzeumban/kiállításon. Erdélyben és Vajdaságban az adatok kissé<br />
jobb tendenciát mutatnak, Erdélyben a <strong>fiatalok</strong> fele válaszolta azt, hogy szinte<br />
soha nem volt színházban, múzeumban, illetve kiállításon, Vajdaságban pedig<br />
csupán 35, illetve 47 százaléka.<br />
A továbbiakban azt is megnéztük, hogy országonként van-e eltérés a<br />
magaskultúra fogyasztásában. Azt láthatjuk, hogy az említett színterek közül<br />
a <strong>fiatalok</strong> leggyakrabban (évente többször) kiállításra és múzeumba járnak, és<br />
ennek aránya az erdélyi (36 százalék), illetve a vajdasági (32 százalék) <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> körében a legmagasabb. Ezt követi a színházba és a komolyzenei<br />
hangversenyre járás, ami szintén az erdélyi és a vajdasági <strong>fiatalok</strong> körében a<br />
legkedveltebb, a <strong>fiatalok</strong> 30 százaléka évente többször is részt vesz színházi<br />
előadásokon. Felvidéken a <strong>fiatalok</strong> 27 százaléka, <strong>Magyar</strong>országon és <strong>Kárpát</strong>alján<br />
pedig a <strong>fiatalok</strong> 25 százaléka jár évente többször is színházba. Hangversenyen<br />
pedig a vajdasági <strong>fiatalok</strong> 14 és az erdélyi <strong>fiatalok</strong> 13 százaléka vesz<br />
részt. Az operába járás felvidéki és erdélyi <strong>fiatalok</strong> körében a legjellemzőbb,<br />
a kerekítés miatt mindkettő 9 százalék, ezt követően a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong><br />
6 százaléka, a vajdasági, illetve kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> 4 százaléka vesz részt.<br />
A táncház, illetve az art mozik szintén kevés teret kapnak a <strong>fiatalok</strong> életében,<br />
szinte kivétel nélkül mindegyik országban (<strong>Kárpát</strong>alján 67 százalékban)<br />
a megkérdezettek több mint 70 százalékára nem jellemző az említett sza-<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
26 25<br />
36<br />
30<br />
13<br />
6 9 12<br />
9 9<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
27 27<br />
25 25<br />
8<br />
4 4<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
14<br />
32 31<br />
Vajdaság<br />
Operába Komolyzenei hangversenyre Színházba Kiállításra, múzeumba<br />
12. ábra: Milyen gyakran jár az alábbi helyekre (évente többször)?<br />
(N 2016<br />
= 2906; százalékos megoszlás)<br />
331
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
badidős tevékenységek végzése. <strong>Magyar</strong>országon is, ahol talán az art mozik<br />
kínálata jóval nagyobb a többi régióénál, a <strong>fiatalok</strong> 78 százaléka válaszolta<br />
azt, hogy szinte soha nem volt art moziban, ezzel szemben a multiplex mozik<br />
látogatottsága jóval magasabb, a <strong>fiatalok</strong> több mint fele havonta kétszer<br />
háromszor (24 százalék), illetve évente többször (30 százalék) jár az említett<br />
helyszínre.<br />
Leginkább látogatott kulturális terek a könyvesboltok és a könyvtárak, ahol<br />
a <strong>fiatalok</strong> fele megfordul valamilyen gyakorisággal. Ebben az esetben is az<br />
erdélyi, a kárpátaljai és a vajdasági <strong>fiatalok</strong> a legaktívabbak.<br />
Ennél is gyakrabban a <strong>fiatalok</strong> kávézóba/teázóba/sörözőbe/kocsmába járnak.<br />
Az erdélyi, kárpátaljai és a vajdasági <strong>fiatalok</strong> használják a leggyakrabban<br />
ezeket a tereket, ahol hetente többször is megfordulnak, a felvidéki, illetve a<br />
<strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> ezen szabadidős tevékenységeket is kisebb gyakorisággal<br />
választják.<br />
Tehát összességében operába és hangversenyre jut el a legkevesebb fiatal, a<br />
legtöbben pedig kocsmába, sörözőbe, borozóba, kávézóba járnak.<br />
Kulturális fogyasztás színterei: klaszterek<br />
Ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a <strong>fiatalok</strong> kultúrafogyasztásáról,<br />
K-means klaszteranalízis segítségével fogyasztói szegmenseket határoztunk<br />
meg, és ezt követően ezeket a csoportokat tettük vizsgálat tárgyává. A <strong>fiatalok</strong>nak<br />
a kérdőívben 15 felsorolt nyilvános esemény látogatásának gyakoriságát<br />
– kivéve <strong>Magyar</strong>országot, ahol csak 13 esemény szerepelt a kérdőívben<br />
– egy 6 pontos skálán kellett bejelölniük (1 – hetente többször, 2 – hetente<br />
egyszer, 3 – havonta többször, 4 – 2-3 havonta, 5 – évente többször, 6 – szinte<br />
soha).<br />
Mind <strong>Magyar</strong>országon, mind pedig a környező régiókban négy fogyasztói<br />
csoportot határoztunk meg: magaskultúra-orientáltak, könnyed szórakozók,<br />
mindenevők és passzívak csoportját, melynek országonkénti eloszlását a 13.<br />
ábra mutatja be.<br />
Magaskultúra-orientáltak csoportjának neveztük el azt a klasztert, melyben<br />
a színház, opera, komolyzenei hangverseny, illetve múzeum és kiállításokon<br />
való részvétel a legnagyobb gyakoriságot mutatták.<br />
A mindenevők csoportjába tartoznak azok a <strong>fiatalok</strong>, akik nemcsak a<br />
magaskulturális tevékenységeket látogatják, hanem a vizsgált szabadidős tevékenységek<br />
nagy részében is magas aktivitás jellemzi őket.<br />
A könnyed szórakozók klaszterbe azok a <strong>fiatalok</strong> tartoznak, akiknek a szabadidős<br />
tevékenysége többnyire a barátokkal együtt töltött időt jelenti olyan<br />
332
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
helyszíneken, mint kávézó-teázó, söröző, borozó, kocsma, pláza, étterem, illetve<br />
multiplex vagy más mozi.<br />
A negyedik klaszter a passzívak csoportja, és amint azt a 13. ábra mutatja,<br />
minden országban ez a csoport a legszámottevőbb csoport. Felvidéken<br />
a <strong>fiatalok</strong> fele, <strong>Magyar</strong>országon közel fele, <strong>Kárpát</strong>alján pedig a <strong>fiatalok</strong> 35<br />
százaléka tartozik ebbe a csoportba. Erdélyben, illetve Vajdaságban a legkisebb<br />
ez az arány, a <strong>fiatalok</strong> 33 százaléka alkotja ezt a klasztert. A passzívak<br />
csoportjában a <strong>fiatalok</strong> valamennyi szabadidős tevékenységet meglehetősen<br />
alacsony gyakorisággal végzik.<br />
100%<br />
80%<br />
60%<br />
48<br />
51<br />
40%<br />
20%<br />
9<br />
28<br />
15<br />
31<br />
21<br />
33<br />
35<br />
30<br />
33<br />
27<br />
22<br />
24<br />
19<br />
14<br />
15<br />
16<br />
20<br />
8<br />
0%<br />
<strong>Magyar</strong>ország Erdély<br />
Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság<br />
Magas kultúra orientáltak Könnyed szórakozók Mindenevők Passzívak<br />
13. ábra: Fogyasztói csoportok<br />
(N Vajdaság<br />
= 455; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 442; N Felvidék<br />
= 984; N Erdély<br />
= 1759; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 7823; százalékos megoszlás)<br />
A fogyasztói csoportok társadalmi, demográfiai jellemzőit a könnyebb követhetőség<br />
kedvéért országonként fogjuk bemutatni, és azt nézzük meg, hogy<br />
milyen tényezők befolyásolják ezeket a fogyasztói szegmensek. Öt <strong>magyar</strong>ázó<br />
változót vontunk be az elemzésbe: a megkérdezett nemét és életkorát, a<br />
településtípust, illetve két családi háttérre vonatkozó változót, az apa iskolai<br />
végzettségét és foglalkozását. A táblázatos bemutatásban, országonként a három<br />
legerősebb <strong>magyar</strong>ázó változó értékeit tüntettük fel. 6<br />
A kulturális fogyasztást befolyásoló tényezők: <strong>Magyar</strong>ország<br />
<strong>Magyar</strong>országon azt láthattuk, hogy a megkérdezett <strong>fiatalok</strong> mintegy fele a<br />
passzívak csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy a felsorolt szabadidős tevékenységek<br />
egyikében sem vesznek aktívan részt. Főleg falvakban vagy kisebb<br />
6 részletesebben lásd a mellékletben.<br />
333
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
városokban élő <strong>fiatalok</strong>ra, és nagyobb valószínűséggel nőkre jellemző a szabadidős<br />
passzivitás. Az apa iskolai végzettsége és foglalkozása is szignifikáns<br />
összefüggést mutat, inkább az alacsonyabb végzettségű, illetve fizikai munkát<br />
végző szülők gyermekei tartoznak ebbe a csoportba. A magaskultúra-orientáltak<br />
csoportja a megkérdezett <strong>fiatalok</strong>nak mintegy 9 százaléka, akik főleg<br />
Budapesten élő nők, diplomás és vezető pozícióban levő szülők gyerekei. A<br />
<strong>magyar</strong>ázó változóink, mint a nem, korcsoport, településtípus, apa iskolai végzettsége<br />
és foglalkozása, mind szignifikáns kapcsolatot mutatnak.<br />
A mindenevő <strong>fiatalok</strong> demográfiai háttere a magaskultúra-orientáltak csoportjával<br />
hasonló. A kulturális mindenevők inkább szellemi foglalkozású és magas<br />
iskolai végzettségű szülők gyerekei, nagyvárosban élő <strong>fiatalok</strong>. A magaskultúraorientáltaktól<br />
eltérően ebben a fogyasztói szegmensben inkább a fiúk vannak<br />
felülreprezentálva.<br />
A könnyed szórakozók csoportjában szintén többségben vannak a férfiak, a kisebb<br />
városokban vagy falusi környezetben élő <strong>fiatalok</strong>, és inkább a 20–24 éves<br />
korosztály. A passzívak csoportjához hasonlóan itt is inkább az alacsonyabb<br />
végzettségű, illetve fizikai munkát végző szülők gyermekei vannak jelen.<br />
Társadalmidemográfiai<br />
tényezők<br />
Magaskultúraorientáltak<br />
Mindenevők<br />
Könnyed<br />
szórakozók<br />
Passzívak<br />
Együtt<br />
Cramer`s<br />
V<br />
Településtípus** 0,091<br />
Budapest 20 15 14 15 15<br />
Megyei jogú város 27 32 23 17 22<br />
Más város 34 29 32 33 32<br />
Falu, község 20 24 31 36 31<br />
Apa iskolai<br />
végzettsége**<br />
Legfeljebb 8<br />
osztály<br />
8 5 13 24 17<br />
Szakmunkásképző 30 35 44 42 40<br />
Érettségi (líceum,<br />
technikum)<br />
39 38 31 25 30<br />
diploma 24 23 12 9 13<br />
0,157<br />
Apa foglalkozása** 0,128<br />
Fizikai 64 62 78 81 76<br />
Szellemi 27 30 19 17 20<br />
Vezető 9 7 4 2 4<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001) Khi-négyzet: 178.24; 548.26; 239.14<br />
1. táblázat: Társadalmi demográfiai csoportok klasztereken belüli aránya<br />
(<strong>Magyar</strong>ország – oszlop szerinti eloszlás, százalék)<br />
334
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
A kulturális fogyasztást befolyásoló tényezők: Felvidék<br />
A felvidéki <strong>fiatalok</strong> körében szintén nagyon magas a passzívak aránya, a megkérdezettek<br />
fele (51 százalék) tartozik ebbe a csoportba, akiknek társadalmi,<br />
demográfiai hátterük hasonló a <strong>magyar</strong>országi passzívak csoportjához. A magaskultúra-orientáltak<br />
csoportjába (szintén <strong>Magyar</strong>országhoz hasonlóan) a <strong>fiatalok</strong><br />
8 százaléka tartozik, akik inkább városi származású, 20–24 éves <strong>fiatalok</strong>,<br />
és akiknek szülei magasan iskolázottak.<br />
A mindenevők csoportjában Felvidéken a legerősebb strukturáló tényező az<br />
apa iskolai végzettsége és foglalkozása, illetve a korcsoport, a településtípus<br />
csak részben befolyásolja a csoport-hovatartozást, a nem esetében nem mutatható<br />
ki szignifikáns kapcsolat.<br />
A könnyed szórakozók csoportjába inkább a 25–29 éves korosztály van jelen,<br />
a férfiak fölülreprezentáltsága figyelhető meg, viszont nem számottevően. Falusi<br />
környezetben élő <strong>fiatalok</strong>, és főleg szakmunkás végzettséggel rendelkező<br />
szülők gyermekei.<br />
Társadalmidemográfiai<br />
tényezők<br />
Magaskultúraorientáltak<br />
Mindenevők<br />
Könnyed<br />
szórakozók<br />
Passzívak<br />
Együtt<br />
Cramer`s<br />
V<br />
Korcsoport** 0,102<br />
15–19 évesek 23 25 20 33 28<br />
20–24 évesek 43 39 35 29 33<br />
25–29 évesek 34 36 45 38 39<br />
Apa iskolai végzettsége**<br />
Legfeljebb 8<br />
osztály<br />
13 17 5 25 18<br />
0,133<br />
Szakmunkásképző 29 28 44 37 36<br />
Érettségi (líceum,<br />
technikum)<br />
40 41 36 28 33<br />
diploma 18 14 15 11 13<br />
Apa foglalkozása** 0,113<br />
Fizikai 68 73 68 82 76<br />
Szellemi 30 26 31 16 22<br />
Vezető 1 1 2 1 2<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001) Khi négyzet: 20.38; 51.00; 24.02<br />
2. táblázat: Társadalmi, demográfiai csoportok klasztereken belüli aránya<br />
(Felvidék – oszlop szerinti eloszlás, százalék)<br />
335
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
A kulturális fogyasztást befolyásoló tényezők: <strong>Kárpát</strong>alja<br />
<strong>Kárpát</strong>alján a csoporton belüli hovatartozás kissé más eloszlást mutat, itt kevesebben<br />
vannak a passzívak (35 százalék) csoportjában, és jóval többen a<br />
magaskultúra-orientáltak (15 százalék) fogyasztói szegmensében.<br />
A passzívak inkább a 25–29 éves korosztályból kerülnek ki, falusi jellegű településen<br />
laknak, és szüleik alacsony iskolai végzettségűek, illetve fizikai foglalkozásúak.<br />
A magaskultúra-orientáltak és mindenevők csoportjának társadalmi demográfiai<br />
háttere erős hasonlóságot mutat, mindkét esetben inkább a fiatalabb<br />
korosztály tartozik ide, a szüleik magasan iskolázottak, és főleg a szellemi foglalkozású<br />
vagy vezető pozíciót betöltők gyerekei vannak jelen ebben a csoportban.<br />
Nemek szerint viszont eltérés figyelhető meg, a magaskultúra-orientáltak<br />
csoportjában a férfiak, míg a mindenevők csoportjában inkább a nők vannak<br />
felülreprezentálva.<br />
A könnyed szórakozók többnyire 25–29 éves falusi településen élő <strong>fiatalok</strong>,<br />
többségben férfiak, a passzívakhoz hasonlóan szüleik alacsonyabb iskolai végzetséggel<br />
rendelkeznek, és fizikai munkások.<br />
Társadalmidemográfiai<br />
tényezők<br />
Magaskultúraorientáltak<br />
Mindenevők<br />
Könnyed<br />
szórakozók<br />
Passzívak<br />
Együtt<br />
Cramer`s<br />
V<br />
Nem** 0,332<br />
Férfi 78 31 65 48 52<br />
Nő 22 69 35 52 48<br />
Településtípus** 0,204<br />
Városi jellegű<br />
település<br />
Falusi jellegű<br />
település<br />
Apa iskolai<br />
végzettsége**<br />
Legfeljebb 8<br />
osztály<br />
40 41 17 27 30<br />
60 59 83 73 70<br />
3 6 25 17 14<br />
0,156<br />
Szakmunkásképző 21 20 24 26 23<br />
Érettségi (líceum,<br />
technikum)<br />
63 63 41 50 53<br />
diploma 13 12 10 7 7<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001) Khi négyzet: 48.641; 18.304.; 30.263<br />
3. táblázat: Társadalmi, demográfiai csoportok klasztereken belüli aránya<br />
(<strong>Kárpát</strong>alja – oszlop szerinti eloszlás, százalék)<br />
336
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
A kulturális fogyasztást befolyásoló tényezők: Vajdaság<br />
A vajdasági <strong>fiatalok</strong> 33 százaléka tartozik a passzívak csoportjába, és a csoport<br />
társadalmi demográfiai jellemzői teljesen megegyeznek az előző országok sajátosságaival,<br />
ezt a fogyasztói szegmenst továbbra is a falun élő, idősebb <strong>fiatalok</strong><br />
(25–29 éves) alkotják, és inkább nők, a szülők alacsonyabb státusszal rendelkeznek,<br />
inkább fizikai foglakozásúak és alacsony iskolai végzettségűek.<br />
A magaskultúra-orientáltak (16 százalék) csoportja életkor szerint az idősebb<br />
korosztály, a 25–29 évesek vannak jelen ebben a csoportban, jellemzően városi<br />
környezetben élő nők. Továbbá a szülői (apa) hátérre jellemző a magas iskolai<br />
végzettség és magas foglalkozási (szellemi és vezető beosztású) státusz.<br />
A mindenevő <strong>fiatalok</strong> csoportjában inkább férfiak és a fiatalabb korosztály<br />
tartozik (15–19 évesek), szintén inkább városi környezetből. Az apa iskolai<br />
végzettsége, illetve foglalkozása szintén szignifikáns kapcsolatot mutat, jellemzően<br />
ebben a csoportban is, a magaskultúra-orientáltak csoportjához hasonlóan,<br />
a magasabb iskolai végzettségű szülők gyerekei vannak jelen.<br />
A könnyed szórakozók csoportjában szintén valamivel többen vannak a férfiak,<br />
de inkább falusi környezetből származó <strong>fiatalok</strong>. Az iskolai végzettséget<br />
és foglalkozást tekintve szakmunkásképző és érettségivel rendelkező, inkább<br />
fizikai foglalkozású szülők gyerekei vannak jelen ebben a klaszterben.<br />
Társadalmidemográfiai<br />
tényezők<br />
Magaskultúraorientáltak<br />
Mindenevők<br />
Könnyed<br />
szórakozók<br />
Passzívak<br />
Együtt<br />
Cramer`s<br />
V<br />
Nem** 0,183<br />
Férfi 33 62 54 48 50<br />
Nő 67 38 46 52 50<br />
Településtípus** 0,223<br />
Városias jellegű<br />
település<br />
84 77 71 56 70<br />
Falusi jellegű<br />
település<br />
16 23 29 44 30<br />
Apa iskolai<br />
végzettsége**<br />
0,134<br />
Legfeljebb 8<br />
osztály<br />
7 12 16 22 16<br />
Szakmunkásképző 14 15 19 27 20<br />
Érettségi (líceum,<br />
technikum)<br />
57 53 50 42 49<br />
diploma 22 20 15 9 15<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001) Khi négyzet: 15.221; 18.204; 30.340<br />
4. táblázat: Társadalmi, demográfiai csoportok klasztereken belüli aránya<br />
(Vajdaság – oszlop szerinti eloszlás, százalék)<br />
337
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
A kulturális fogyasztást befolyásoló tényezők: Erdély<br />
A passzívak csoportja Vajdasághoz hasonlóan 33 százalék az erdélyi <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> körében is, akikről hasonló demográfiai jellemzőket mondhatunk el:<br />
több nő van jelen ebben a csoportban, inkább a 25–29 éves korosztály, és<br />
többnyire falusi környezetből. Az apa iskolai végzettsége és foglalkozása az<br />
eddigi országokban leírtakkal megegyező.<br />
A magaskultúra-orientáltak csoportja Erdélyben a legnagyobb, a megkérdezettek<br />
21 százaléka tartozik ebbe a klaszterbe. Ezek az eredmények megegyeznek<br />
a 2015-ös GeneZYs felmérés adataiból feldolgozott eredményekkel 7 , ahol<br />
szintén ebben az arányban találhatjuk meg a magaskultúra-orientált <strong>fiatalok</strong>at.<br />
Ezen <strong>fiatalok</strong> jellemzői: nők, városi környezetből, 15–19 évesek, szülők (apa)<br />
iskolai végzettsége magas, és szellemi foglalkozásúak vagy vezetők.<br />
A mindenevők esetében a férfiak vannak felülreprezentálva, főleg nagyvárosban<br />
vagy más városban élő 20–24 éves <strong>fiatalok</strong>. Ebbe a csoportba van a<br />
legtöbb egyetemi végzettségű, szellemi foglalkozású, illetve vezető beosztású<br />
szülő gyereke.<br />
A könnyed szórakozók 31 százalékban vannak jelen, ahol szintén a férfiak<br />
vannak felülreprezentálva, de főleg falusi környezetben élő <strong>fiatalok</strong>, akiknek a<br />
szüleik (apjuk) alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek.<br />
Társadalmidemográfiai<br />
tényezők<br />
Magaskultúraorientáltak<br />
Mindenevők<br />
Könnyed<br />
szórakozók<br />
Passzívak<br />
Együtt<br />
Cramer`s<br />
V<br />
Nem** 0, 274<br />
Férfi 32 64 67 46 52<br />
Nő 68 36 33 54 48<br />
Korcsoport** 0,147<br />
15–19 évesek 45 27 28 33 33,2<br />
20–24 évesek 34 39 39 24 32,9<br />
25–29 évesek 21 34 33 43 33,9<br />
Apa iskolai végzettsége** 0,148<br />
Legfeljebb 8 osztály 4 6 10 12 8<br />
Szakmunkásképző 18 16 27 31 25<br />
Érettségi (líceum,<br />
technikum)<br />
56 51 55 46 52<br />
diploma 22 27 8 11 15<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001) Khi négyzet: 131.868; 76.180; 105.952<br />
5. táblázat: Társadalmi, demográfiai csoportok klasztereken belüli aránya<br />
(Erdély – oszlop szerinti eloszlás, százalék)<br />
7 Szabó, J. (2018): Kulturális szegmentáció az erdélyi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében. IN.SOCIO.HU 2018 (3) (megjelenés alatt)<br />
338
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
A jövedelem hatása a kulturális fogyasztásra<br />
Végül azt is megnéztük, hogy a jövedelem milyen mértékben befolyásolja<br />
a klasztereken belüli hovatartozást, és azt láthatjuk, hogy mindegyik ország<br />
esetében szignifikáns összefüggés van az egy főre jutó jövedelem és a<br />
csoporthovatartozás között.<br />
Azt láthatjuk, hogy a passzívak csoportját az alacsony jövedelműek alkotják,<br />
kivéve Vajdaságban, ahol a legalacsonyabb jövedelem a könnyed szórakozók<br />
csoportjára jellemző, 192 euró, majd ezt követi a passzívak csoportja<br />
(213 euró). Országonként is jelentős eltéréseket láthatunk, míg <strong>Kárpát</strong>alján a<br />
passzívak csoportjában az egy főre eső jövedelem 65 euró, <strong>Magyar</strong>országon<br />
ugyanabban a csoportban ez az összeg három és félszer nagyobb, 234 euró.<br />
A legmagasabb jövedelemmel a mindenevők rendelkeznek, <strong>Magyar</strong>országon<br />
355, Erdélyben 317, Vajdaságban 313 euró jut egy főre egy adott háztartásban.<br />
Felvidéken és <strong>Kárpát</strong>alján a legmagasabb jövedelemmel a magaskultúra-orientáltak<br />
fogyasztói szegmense rendelkezik 399, illetve 119 euróval.<br />
400<br />
300<br />
200<br />
100<br />
355<br />
302 303<br />
234<br />
399<br />
390<br />
353<br />
317 313<br />
282<br />
237 235<br />
224<br />
213<br />
207<br />
192<br />
119<br />
109<br />
109<br />
65<br />
0<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaság<br />
Passzívak Könnyed szórakozók Mindenevők Magas kultúra orientáltak<br />
14. ábra: Egy főre eső jövedelem euróban régiók és fogyasztói kategóriák szerint<br />
(N Vajdaság<br />
= 170; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 197; N Felvidék<br />
= 188; N Erdély<br />
= 893; N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 1897; átlagok)<br />
Azt láthatjuk, hogy a <strong>fiatalok</strong> fogyasztói profiljára kettészakítottság jellemző,<br />
mindegyik országban markánsan megjelenik a passzívak csoportja, ami a<br />
<strong>fiatalok</strong> meglehetősen nagy részére jellemző. A kulturális részvétel települési<br />
egyenlőtlenségei is megmaradtak, a passzívak minden esetben rurális környezetben<br />
élő <strong>fiatalok</strong>. Ezek azok a <strong>fiatalok</strong>, akik gyakorlatilag semmilyen kulturális<br />
magatartást nem tanúsítanak, szabadidős tevékenységek és jövedelem<br />
szempontjából is szegényes csoport.<br />
A leggazdagabb szabadidővel az omnivore csoport fiataljai rendelkeznek,<br />
ők az úgynevezett kulturális mindenevők, akik kulturális fogyasztásukat nem<br />
339
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
státuszszimbólumként használják, a magaskultúra fogyasztása mellett más szabadidős<br />
tevekénységekben is aktívan részt vesznek. (Peterson – Kern, 1996;<br />
Chan – Goldthorpe, 2006; Sági, 2010; Fekete – Prazsák, 2014). A szülői háttérre<br />
jellemző a magas státusz és a magas jövedelem.<br />
A legkisebb csoport a magaskultúra-orientáltak csoportja, azon <strong>fiatalok</strong><br />
csoportja, akik a leggyakrabban látogatják az elit kultúra színtereit (kiállítás,<br />
múzeumok, színház, komolyzenei koncertek), szintén magas jövedelemmel<br />
rendelkeznek, és a kulturális fogyasztás mintázatát szintén jelentős mértékben<br />
alakítja a szülők háttere, iskolai végzettsége. A magas iskolai végzettségű<br />
és szellemi foglalkozású apák gyerekei vannak jelen ebben a fogyasztói szegmensben.<br />
A könnyed szórakozók csoportja 20–30 százalék között van, ők azok a <strong>fiatalok</strong>,<br />
akiknek szabadidejét a barátokkal való együttlét tölti ki, és inkább az<br />
olyan szocializációs helyszíneken töltik idejüket, mint a kávézó, söröző, borozó,<br />
kocsma, illetve mozi. A klasszikus kultúrát közvetítő intézményeket jellemzően<br />
ritkán látogatják.<br />
Eredményeink összecsengenek a korábbi eredményekkel, összességében azt<br />
mondhatjuk, hogy bár nem ugyanazzal az intenzitással, de mindegyik országban<br />
jelentős összefüggés rajzolódik ki az apa foglalkozása, iskolázottsága és a<br />
gyermek kultúrafogyasztói aktivitása között, az alacsonyabb társadalmi státusz<br />
szegényesebb kulturális aktivitással, a magasabb pedig gyakoribb kulturális<br />
részvétellel jár. Az alacsony iskolai végzettség és alacsony foglalkozási pozíció<br />
jelentős mértékben valószínűsíti a passzívak csoportjába való tartozást, de az<br />
összefüggés nem kizárólagos (Fekete – Prazsák, 2014; Sági, 2010).<br />
Ugyanakkor a nem, településtípus és életkor is jelentősen befolyásolják az<br />
egyes kulturális szegmensbe való bekerülés valószínűségét, elemzésünk azt<br />
mutatja, hogy a fiatalabb korosztály inkább tartozik a mindenevők vagy könynyed<br />
szórakozók csoportjába, az idősebb korosztály pedig inkább a passzívak<br />
csoportjába. Nemek szerint is eltéréseket figyelünk meg a csoportok összetételében,<br />
melyekre részletesen kitértünk a fenti elemzésben.<br />
V. ÖSSZEGZÉS<br />
A <strong>fiatalok</strong> szabadidőeltöltése, kulturális fogyasztása a korábbi kutatásokhoz<br />
képest hasonló mintázatokat mutat, azonban néhány változásnak is tanúi lehetünk.<br />
A szabadidő eltöltése, illetve a sportolási szokások korábbi kutatásokhoz<br />
hasonlóan azt mutatják, hogy az életkor előrehaladtával csökken az erre<br />
fordított idő, az aktív kereső <strong>fiatalok</strong>nak egyre kevesebb ideje jut a szórakozásra,<br />
illetve a sportra, és ez a tendencia fokozottabban érvényes azokra a<br />
340
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
<strong>fiatalok</strong>ra, akik már családot alapítottak. A korábbi kutatásokhoz hasonlóan az<br />
egészséges életmód követése hasonló tendenciákat mutat.<br />
A technikai eszközök fejlődésének és elterjedésének hatására szinte már mindenkinek<br />
a tulajdonában van valamilyen „kütyü”, amellyel tud internetezni,<br />
vagy kapcsolatba tud lépni a világ bármely területén tartózkodó ismerősével.<br />
Mára ennek a lehetőségnek hatványozott előnyei is vannak – a migrációnak, a<br />
folyamatos munkaerő-áramlásnak köszönhetően az egymástól távolkerült családtagok,<br />
barátok folyamatosan tudják tartani a kapcsolatot egymással.<br />
A szabadidő eltöltésében azt láthattunk, hogy Erdély a régiók közül minden<br />
tevékenységnél kimagasló tendenciát mutatott – és ez a tendencia érvényes<br />
volt mind a passzív, mind az aktív tevékenységi formákra. Az olvasási szokások<br />
kiértékelésénél azt láthattuk, hogy a nők többet olvasnak, mint férfiak – ezzel<br />
igazolódtak a nemekre jellemző olvasási tendenciák. Az üdülést, pihenést<br />
mint egy újabb szokást, a fogyasztói magatartás terjedésével párhuzamosan<br />
megjelenő szabadidőtöltést is kiértékeltük, ahol láthatjuk, hogy szinte minden<br />
régióban – kisebb-nagyobb eltéréssel – divattá és megszokottá vált a külföldi<br />
vagy belföldi nyaralás. A <strong>fiatalok</strong> körében, elsősorban szinte minden egyes határon<br />
túli részen, illetve <strong>Magyar</strong>országon is a még tanuló fiatalság gyakrabban<br />
tud más vidékeket felkeresni pihenés céljából.<br />
A kulturális fogyasztás színtereinek megválasztásában is látunk változást. A<br />
<strong>fiatalok</strong> által használt, az ún. magaskultúrához tartozó kulturális tereken kívül<br />
megjelennek olyan új terek, amelyeket a <strong>fiatalok</strong> egyre inkább előnyben részesítenek<br />
szabadidejük eltöltésében. Ezek egyrészt a kocsmák, kávézók, teázók,<br />
más szóval a kommunikáció helyszínei, amelyek a szocializáció szempontjából<br />
fontos szerepet tölthetnek be, különösen a nagyon gyorsan terjedő online világba,<br />
ahol a <strong>fiatalok</strong> egyre többet időt vannak jelen. Másrészt azt láthatjuk,<br />
hogy a könnyűzenei koncertek és a fesztiválok a szabadidő eltöltésében meghatározó<br />
szegmenst képeznek. A fesztiválok közösségi élményt nyújtanak a<br />
<strong>fiatalok</strong> számára, ahol lehetőség nyílik az önkifejezésre, az önmegvalósításra.<br />
A kulturális aktivitást befolyásoló tényezőket vizsgálva azt láthatjuk, hogy a <strong>fiatalok</strong><br />
kultúrafogyasztási mintázatait jelentősen befolyásolja a szülők (apa) iskolai<br />
végzettsége és foglalkozása, továbbá a szabadidős tevékenységek településeinek<br />
egyenlőtlenségei is jelen vannak. Tehát az esélyegyenlőtlenségek tekintetben lényeges<br />
változást nem látunk. De ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy a kulturális<br />
fogyasztás a nem és az életkor tekintetében sem függetlenek, minél idősebb<br />
valaki, annál nagyobb valószínűséggel kerülhet a passzívak csoportjába.<br />
A <strong>fiatalok</strong> kulturális színtereit elemezve négy fogyasztói szegmenst tudtunk<br />
meghatározni: kulturális mindenevők, magaskultúra-orientáltak, könnyed szórakozók<br />
és a passzívak csoportja.<br />
341
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Ha összehasonlítjuk a régió fiataljainak szabadidős mintázatait, azt láthatjuk,<br />
hogy az erdélyi és vajdasági <strong>fiatalok</strong> hasonló mintázatokat követnek, és ők a<br />
legaktívabbak a szabadidős piacon. A <strong>magyar</strong>országi és a felvidéki <strong>fiatalok</strong> szabadidős<br />
tevékenységeiben kissé nagyobb passzivitást véltünk megállapítani.<br />
Összességében azt mondhatjuk, hogy a kulturálisan szegények aránya, bár<br />
eltérő arányban, de továbbra is magas mind <strong>Magyar</strong>országon, mind pedig a<br />
<strong>Kárpát</strong>-medence többi régiójában.<br />
És bár a magaskultúra iránti érdeklődés minden régióban csökkenést mutat,<br />
fontos észrevétel, hogy a magaskultúra-orientáltak csoportja mellett minden<br />
régióban van egy jól körülhatárolható aktív fogyasztói szegmens, a mindenevők<br />
csoportja 8 , akiknek a kulturális aktivitása igencsak színes.<br />
8 Fekete – Prazsák, 2014; Sági, 2010; Szabó, 2018<br />
342
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
Melléklet<br />
Társadalmidemográfiai<br />
tényezők<br />
Magaskultúraorientáltak<br />
Mindenevők<br />
Könnyed<br />
szórakozók<br />
Passzívak<br />
Együtt<br />
Cramer`s<br />
V<br />
Nem** 0,151<br />
Férfi 44,6 62,5 58,4 44,9 51,3<br />
Nő 55,4 37,5 41,6 55,1 48,7<br />
Településtípus** 0,091<br />
Budapest 19,6 15,3 14,1 14,7 15,0<br />
Megyei jogú város 26,5 31,7 22,7 16,7 21,5<br />
Más város 33,8 28,8 32,1 32,7 32,0<br />
Falu, község 20,1 24,3 31,1 35,9 31,4<br />
Korcsoport** 0,081<br />
15–19 évesek 30,3 26,9 21,7 33,2 28,8<br />
20–24 évesek 35,6 36,6 39,7 31,3 34,9<br />
25–29 évesek 34,1 36,6 38,6 35,4 36,4<br />
Apa iskolai<br />
végzettsége**<br />
Legfeljebb 8 osztály 8,1 4,7 12,9 24,1 16,7<br />
0,157<br />
Szakmunkásképző 29,6 34,6 43,8 41,7 40,2<br />
Érettségi (líceum,<br />
technikum)<br />
38,8 37,6 31,4 25,3 30,0<br />
diploma 23,6 23,1 11,9 8,9 13,1<br />
Apa foglalkozása** 0,128<br />
Fizikai 63,8 62,4 77,6 80,8 75,7<br />
Szellemi 26,8 30,4 18,6 17,0 20,3<br />
Vezető 9,4 7,1 3,8 2,2 4,0<br />
Khi-négyzet-próba. Sig. * (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001) Khi-négyzet: 178.24; 193.368; 101.541; 548.26; 239.14<br />
1. táblázat: Társadalmi, demográfiai csoportok klasztereken belüli aránya<br />
(<strong>Magyar</strong>ország – oszlop szerinti eloszlás, százalék)<br />
343
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Társadalmidemográfiai<br />
tényezők<br />
Magaskultúraorientáltak<br />
Mindenevők<br />
Könnyed<br />
szórakozók<br />
Passzívak<br />
Együtt<br />
Cramer`s<br />
V<br />
Nem nsz. 0,038<br />
Férfi 50,0 48,6 54,3 50,1 50,6<br />
Nő 50,0 51,4 45,7 49,9 49,4<br />
Településtípus* 0,037<br />
Város 35,4 33,2 39,9 28,6 32,3<br />
Falu/község 64,6 66,8 60,1 71,4 67,7<br />
Korcsoport**<br />
15–19 évesek 23,2 25,0 20,2 33,4 28,2 0,102<br />
20–24 évesek 42,7 38,7 35,1 28,8 33,3<br />
25–29 évesek 34,1 36,3 44,7 37,8 38,5<br />
Apa iskolai végzettsége**<br />
Legfeljebb 8 osztály 13,2 17,2 5,3 24,5 18,3<br />
0,133<br />
Szakmunkásképző 28,9 27,5 43,9 36,7 35,5<br />
Érettségi (líceum,<br />
technikum)<br />
39,5 41,2 35,8 27,8 33,1<br />
diploma 18,4 14,2 15,0 11,0 13,0<br />
Apa foglalkozása** 0,113<br />
Fizikai 68,4 73,2 67,7 81,8 76,2<br />
Szellemi 30,3 25,8 30,6 15,9 22,0<br />
Vezető 1,3 1,0 1,6 2,3 1,8<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001) Khi-négyzet: 1.41; 20.38; 51.009; 24.030<br />
2. táblázat: Társadalmi, demográfiai csoportok klasztereken belüli aránya<br />
(Felvidék – oszlop szerinti eloszlás, százalék)<br />
344
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
Társadalmidemográfiai<br />
tényezők<br />
Magaskultúraorientáltak<br />
Mindenevők<br />
Könnyed<br />
szórakozók<br />
Passzívak<br />
Együtt<br />
Cramer`s<br />
V<br />
Nem** 0,332<br />
Férfi 78,5 30,5 65,4 47,7 51,8<br />
Nő 21,5 69,5 34,6 52,3 48,2<br />
Településtípus** 0,204<br />
Városi jellegű<br />
település<br />
Falusi jellegű<br />
település<br />
40,0 41,0 17,3 27,1 30,4<br />
60,0 59,0 82,7 72,9 69,6<br />
Korcsoport* 0,132<br />
15–19 évesek 35,4 31,4 26,9 25,3 28,8<br />
20–24 évesek 38,5 39,8 32,7 26,6 33,3<br />
25–29 évesek 26,2 28,8 40,4 48,1 37,9<br />
Apa iskolai végzettsége**<br />
0,156<br />
Legfeljebb 8 osztály 3,2 5,5 25,0 16,8 13,7<br />
Szakmunkásképző 20,6 20,0 24,0 25,9 23,1<br />
Érettségi (líceum,<br />
technikum)<br />
63,5 62,7 41,0 50,3 53,4<br />
diploma 12,7 11,8 10,0 7,0 7,0<br />
Apa foglalkozása* 0,134<br />
Fizikai 66,7 75,9 80,0 88,1 79,6<br />
Szellemi 21,7 13,0 11,6 8,1 12,3<br />
Vezető 11,7 11,1 8,4 3,7 8,0<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001) Khi-négyzet: 48.641; 18.304.; 15.421; 30.263; 14.351<br />
3. táblázat: Társadalmi, demográfiai csoportok klasztereken belüli aránya<br />
(<strong>Kárpát</strong>alja – oszlop szerinti eloszlás, százalék)<br />
345
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Társadalmidemográfiai<br />
tényezők<br />
Magaskultúraorientáltak<br />
Mindenevők<br />
Könnyed<br />
szórakozók<br />
Passzívak<br />
Együtt<br />
Cramer`s<br />
V<br />
Nem** 0,183<br />
Férfi 33,3 62,4 54,0 47,7 50,2<br />
Nő 66,7 37,6 46,0 52,3 49,8<br />
Településtípus** 0,223<br />
Városias jellegű 84,0 77,4 70,8 56,3 69,5<br />
Falusi jellegű 16,0 22,6 29,2 43,7 30,5<br />
Korcsoport nsz. 0,115<br />
15–19 évesek 18,9 33,3 30,9 25,8 27,8<br />
20–24 évesek 33,8 36,6 37,5 29,1 33,9<br />
25–29 évesek 47,3 30,1 31,6 45,0 38,3<br />
Apa iskolai végzettsége**<br />
Legfeljebb 8 osztály 6,9 12,1 16,5 21,9 15,7<br />
0,134<br />
Szakmunkásképző 13,9 15,4 18,8 27,0 19,9<br />
Érettségi (líceum,<br />
technikum)<br />
56,9 52,7 49,6 42,3 49,2<br />
diploma 22,2 19,8 15,0 8,8 15,2<br />
Apa foglalkozása* 0,128<br />
Fizikai 62,3 70,5 75,0 83,7 74,6<br />
Szellemi 23,2 18,2 13,3 11,6 15,5<br />
Vezető 14,5 11,4 11,7 4,7 9,9<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001) Khi-négyzet: 15.221; 18.204; 12.091; 30.340; 13.338<br />
4. táblázat: Társadalmi, demográfiai csoportok klasztereken belüli aránya<br />
(Vajdaság – oszlop szerinti eloszlás, százalék)<br />
346
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
Régi és új kultúra<br />
Társadalmidemográfiai<br />
tényezők<br />
Magaskultúraorientáltak<br />
Mindenevők<br />
Könnyed<br />
szórakozók<br />
Passzívak<br />
Együtt<br />
Cramer`s<br />
V<br />
Nem** 0, 274<br />
Férfi 32,1 63,5 67 45,8 52<br />
Nő 67,9 36,5 33 54,2 48<br />
Településtípus** 0,121<br />
Megyeszékhely 33,1 36,0 24,6 21,9 27,1<br />
Más város 24,3 24,5 23,0 17,0 21,5<br />
Falu 42,6 39,5 52,5 61,1 51,3<br />
Korcsoport** 0,147<br />
15–19 évesek 45,1 27,4 27,7 33,2 33,2<br />
20–24 évesek 34,0 38,5 38,7 24,3 32,9<br />
25–29 évesek 21,0 34,1 33,6 42,5 33,9<br />
Apa iskolai végzettség**<br />
Legfeljebb 8<br />
osztály<br />
3,4 5,6 9,7 12,4 8,6<br />
0,148<br />
Szakmunkásképző 18,4 16,4 26,7 31,1 24,9<br />
Érettségi (líceum,<br />
technikum)<br />
56,3 50,9 55,2 45,6 51,7<br />
diploma 21,8 27,2 8,3 10,9 14,8<br />
Apa foglalkozása** 0,139<br />
Fizikai 65,3 64,9 78,2 84,1 75,3<br />
Szellemi 20,3 21,6 11,6 11,5 14,9<br />
Vezető 14,4 13,4 10,2 4,4 9,7<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001) Khi-négyzet: 131.868; 51.26; 76.180; 105.952; 60.649<br />
5. táblázat: Társadalmi, demográfiai csoportok klasztereken belüli aránya<br />
(Erdély – oszlop szerinti eloszlás, százalék)<br />
347
Régi és új kultúra<br />
Szabó Júlia – Hires-László Kornélia<br />
IRODALOM<br />
• Bauer, B. – Laki, L. – Szabó, A. (szerk.) (2001): Ifjúság 2000 Gyorsjelentés Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest.<br />
• Bauer, B. – Szabó, A. (szerk.) (2005): Ifjúság 2004 Gyorsjelentés. Budapest, Mobilitás.<br />
• Bauer, B. – Szabó, A. (szerk.) (2009): Ifjúság 2008 gyorsjelentés. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Minisztérium.<br />
• Bryman, A. (1999): The Disneyization of Society. Sociological Review. Vol. 47/1, 25–47.<br />
• Clurman, A. – Smith, J. W. (1997).Rocking the ages: The Yankelovich report on generational marketing. New<br />
York: HarperCollins Publishers Inc. In Nicholas, A. J., Generational Perceptions: Workers and Consumers, „Journal<br />
of Business & Economics Research”, vol. 7, no. 10, 2009. 47–52.<br />
• Ercsei, K. – Kiss, Z. – Szabó, J. (2011) Fiatalok szabadidős fogyasztása, önállósodása és jövőképe a marosvásárhelyi<br />
Félsziget-vizsgálatok alapján. In Kiss, T. – Barna, G. (szerk.): Erdélyi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. Összehasonlító<br />
elemzés. Kolozsvár, ISPMN – Kriterion Könyvkiadó, 233–260.<br />
• Fekete, M. – Prazsák, G. (2014): Kulturális kasztrendszer: Autonómia és közösségiség szerepe a <strong>fiatalok</strong> kulturális<br />
aktivitásában. In Másodkézből – <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. Kutatópont. Budapest, 195–218.<br />
• Furlong, A. – Stalder, B. – Azzopardi, A. (2003): Sebezhető ifjúság. Sebezhetőség az oktatásban, a munkavállalásban<br />
és a szabadidőben Európában. Szeged, Perspektívák. Belvedere. /www.ifjusagsegito.hu/belvedere/<br />
sebezhetoseg.pdf, letöltés dátuma: 2018. 04. 04.<br />
• Gábor, K. – Veres, V. (2011): Transformarea socială şi tineretul în Europa de Est. Situaţia tinerilor maghiari din<br />
România. In Kiss, T. – Barna, G. – Kozák, Gy. (coord.): Tinerii maghiari din România. Dimensiuni comparative.<br />
Cluj Napoca, Ed. ISPMN – Ed. Kriterion. 39–56.<br />
• Havasréti, J. (2013): Ifjúságkutatás <strong>Magyar</strong>országon, különös tekintettel az ifjúsági kultúrák, a kulturális fogyasztás<br />
és a média jelentőségére. Tanulmány. Pécs, Pécsi Tudományegyetem.<br />
• Kiss, Z. – Plugor, R. – Szabó, J. (2006): Értékrend és ifjúsági szabadidő-kultúra a Félszigeten. In WEB. Fesztiválok<br />
ifjúsága. 14–15. szám, 63–72.<br />
• Nagy, Á. (2013): Szabadidős tervek és tevékenységek. In Székely, L. (szerk.): <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012 Tanulmánykötet,<br />
Kutatópont.<br />
• Perényi, Sz. (2013): Alacsonyan stagnáló mozgástrend. A fizikai inaktivitás újratermelődése. In Székely, L.<br />
(szerk.): <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012 Tanulmánykötet, Kutatópont.<br />
• Ritzer, G. (1998): The McDonaldization Thesis. London, Sage.<br />
• Sági, M. (2010): Kulturális szegmentáció: „mindenevők”, „válogatósak”, „egysíkúak” és „nélkülözők”? Az<br />
„omnivore-univore” modell alkalmazhatósága <strong>Magyar</strong>országon. In Kolosi, T. – Tóth, I. Gy. (szerk.): Társadalmi<br />
riport, Budapest, Tárki, 2010, 288–311.<br />
• Szabó, A. – Bauer, B. – Laki, L. – Nemeskéri, I. (szerk.) (2002): MOZAIK2001 Gyorsjelentés.<br />
• Szabó, J. (2018): Kulturális szegmentáció az erdélyi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében. IN.SOCIO.HU 2018 (3) (megjelenés<br />
alatt).<br />
• Székely, L. (szerk.) (2012): <strong>Magyar</strong> ifjúság 2012 kutatás első eredményei – 10 kérdés az ifjúságról. Kutatópont.<br />
• Székely, L. (szerk.) (2013): <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012 Tanulmánykötet. Kutatópont.<br />
• Verschelden, G. – Coussée, F. – Van de Walle, T. – Williamson, H. (2017): Az európai ifjúsági munka története<br />
és jelentősége a mai ifjúságpolitikában. In Nagy, Á. – Oross, D. (szerk.): Ifjúságügy – Szöveggyűjtemény III.<br />
• Zinnecker, J. (2006) A <strong>fiatalok</strong> a társadalmi osztályok terében. Új gondolatok egy régi témához. In Gábor,<br />
K. – Jancsák, Cs. (szerk.): Ifjúságszociológia. Szemelvények. Szeged, Belvedere, 69–95.<br />
348
349
350
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 –<br />
<strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
I. Bevezetés<br />
<strong>Magyar</strong>országon és a környező <strong>magyar</strong>lakta, volt szocialista országokban is három<br />
egymásba kapcsolódó rendszerszintű változás ment végbe egy bő emberöltő<br />
alatt. Ezek a rendszerváltás, a globalizáció és az információs társadalmi<br />
átmenete, amelyek egyaránt hatottak a gazdasági, társadalmi és a kulturális<br />
alrendszer egészére (Székely, 2017b). Az információs forradalom paradigmája<br />
új logikára épülő gazdaságot, a hálózati (Castells, 2005), információ- (Szabó<br />
– Hámori, 2006) vagy figyelemgazdaságot (Davenport – Beck, 2002) formált.<br />
Társadalma információs (Z. Karvalics, 2007), amelynek struktúráját a meglévő<br />
törésvonalak mentén új, digitális megosztottságok alakítják. Az információs korszak<br />
egyedi kultúrája a digitális kultúra. Habár a digitális kultúra korszakolása<br />
alapvetően a technológiai innovációk mentén fogalmazódik meg (Rab, 2016) az<br />
infrastrukturális fejlődés mögött alapvető viszonybéli változások zajlottak, amelyek<br />
néhány évtized alatt alapjaiban is átalakították a tartalom előállítását és<br />
fogyasztását. Míg a kilencvenes évek hőskorszakában a digitális kultúra másodlagos,<br />
a hagyományos kultúra online leképeződését jelentette pusztán, ma már<br />
jellemzően a digitális kultúra táplálja s alakítja át az analóg világot.<br />
A médiafogyasztással (is) foglalkozó empirikus kutatások bő egy évtizeddel<br />
ezelőtt alapvető változásokra hívták fel a figyelmet. Ezeket a változásokat az<br />
internet felértékelődése jelezte, amely gyorsan írta felül az addig ismert status<br />
quót. A <strong>magyar</strong>országi viszonyokat elemezve megfigyelhettük, hogy a televízió<br />
351
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
uralta médiafogyasztás két egymásra épülő kihívással találkozik: az egyik az<br />
internet általában, a másik az új generációk belépése. Az internethasználat az<br />
idősebbek esetében is megtörte a televízió dominanciáját, az új generációk digitális<br />
szocializációja és technológiai innovációk terén jelentkező erősebb adaptációs<br />
képessége eleve rosszabb helyzetbe hozta a hagyományos médiát.<br />
Fejezetünkben megvizsgáljuk, hogy milyen pozíciókat foglal el napjainkban a<br />
hagyományos média a <strong>magyar</strong>országi és külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> életében. A<br />
médiafogyasztás mennyiségi ismérvei mellett sort kerítünk a médiumok fontosságának<br />
és a média identitásformáló szerepének vizsgálatára. A penetráció változásának<br />
bemutatása mellett figyelmet fordítunk az online tevékenységekre és<br />
tartalomfogyasztásra, az online gyakorlatok megjelenésére a kommunikációban,<br />
a társas tevékenységekben. Mennyiségi korlátok miatt az általános – elsősorban<br />
az online tartalomfogyasztással összefüggő – folyamatok tárgyalása során a trendek<br />
és a különböző régiók alapadatainak bemutatására törekszünk, eltekintve a<br />
részletes szociodemográfiai jellemzők taglalásától. A fejezet utolsó tartalmi egységeiben<br />
azonban hangsúlyt helyezünk az intenzívebb digitális tevékenységeket<br />
folytatók, illetve az online világból kimaradók vizsgálatára, ahol részletesebben<br />
bemutatjuk a témánk szempontjából legfontosabb csoportok profilját.<br />
II. Mediatizált mindennapok<br />
Az elmúlt évtizedek digitális forradalma nem csupán a technológiát változtatta<br />
meg alapjaiban, hanem hatással volt a társadalmi és egyéni élet egészére, így a<br />
társas kapcsolatokra, a tudásszerzésre, a gazdasági és kulturális folyamatokra.<br />
Átfogó, paradigma-jellegét mutatja, hogy hatásai a makro perspektíva mellett<br />
a mindennapjainkban is erőteljesen érvényesülnek. A hozzáférés akaratlagos<br />
vagy nem kívánt bővülésével (kitettség) egyre csökken a digitális technológiától<br />
független tér vagy idő. Az éjszakára bekapcsolva hagyott telefonok, amelyek<br />
állandóan elérhetővé tesznek minket, a testünk állapotáról folyamatosan információkat<br />
rögzítő okoskarpántok és a médiatartalmakkal töltött tevékenységek<br />
közötti rövid időszakok mind azt mutatják, hogy egyre több ponton és egyre<br />
intenzívebben kapcsolódunk a digitális világhoz, amely egyre több módot, eszközt,<br />
közeget és tartalmat kínál számunkra.<br />
A digitalizáció a hétköznapi életet illetően a médiatartalmak tekintetében volt<br />
a legjelentősebb. A tartalmak mennyisége és elérhetősége rendkívüli mértékben<br />
növekedett az elmúlt időszakban és ennek léptéke az újabb lehetőségek megjelenésével<br />
csak fokozódik.<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ban a kezdetek óta vizsgáljuk a különböző kulturális<br />
és közösségi tereknek a látogatását. A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> körében az<br />
352
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
A barátaival lóg, beszélget, stb.<br />
hétköznap<br />
Csetel, facebookozik<br />
Internetezik, számítógépezik<br />
Zenét hallgat<br />
Sportol<br />
Játszik a telefonon<br />
Olvas<br />
Kirándul, túrázik<br />
Zenél, fest, rajzol<br />
Fényképez, filmez Játékkonzollal, számítógéppel játszik<br />
Tárgyakat készít<br />
Barkácsol<br />
Semmi különöset<br />
Gyereket nevel<br />
Tévét néz<br />
A barátaival lóg, beszélget, stb.<br />
Zenét hallgat<br />
Kirándul, túrázik<br />
Sportol<br />
hétvégén<br />
Internetezik, számítógépezik<br />
Csetel, facebookozik<br />
Játékkonzollal, számítógéppel játszik<br />
Fényképez, filmez<br />
Olvas<br />
Játszik a telefonon<br />
Zenél, fest, rajzol<br />
Tárgyakat készít<br />
Barkácsol<br />
Gyereket nevel<br />
Tévét néz<br />
Semmi különöset<br />
1. ábra: Szabadidős elfoglaltságok<br />
(Mit csinál leggyakrabban a szabadidejében?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; euklideszi távolságok)<br />
elmúlt másfél évtizedben is jól látható a hagyományos terek látogatásának csökkenése,<br />
pl. 2004-ben a 15–29 évesek 43 százaléka állította, hogy nem szokott<br />
járni soha színházba, míg 12 évvel később közel kétharmada válaszol ugyanígy.<br />
Összességében úgy látszik, hogy a <strong>fiatalok</strong> szabadidejében a képernyős tevékenységek<br />
dominálnak 1 .<br />
A leggyakoribb szabadidős tevékenységek között egyértelműen többen említettek<br />
képernyőkhöz kötődő tevékenységeket, azonban nem csupán ezek esetében<br />
figyelhetjük meg a gyakoribb említést a 2008-as adatokhoz képest. Tíz százalékponttal<br />
többen említették (48 vs. 37 százalék) a <strong>fiatalok</strong> közül, hogy hétköznaponként<br />
a barátaikkal vannak, míg hétvégén ez nem változott ilyen mértékben.<br />
Emellett változott az aktív kikapcsolódás mértéke is: a sportolás tekintetében<br />
láthatunk lényegesebb változást, amely szerint 2016-ban hétköznap és hétvégén<br />
is többen említették, hogy sportolással foglalkoznak szabadidejükben. Nem<br />
mutat ugyanakkor ilyen arányú növekedést sem az olvasás, sem a gyermeknevelés,<br />
de játékkonzollal vagy számítógépes játékkal is a nagyságrendeket tekintve<br />
1 2008-ban a <strong>fiatalok</strong> 65, 2016-ban 72 százaléka említette, hogy televíziót néz, 2008-ban 54, 2016-ban 70 százalékuk<br />
említette, hogy számítógépezik hétköznaponként a szabadidejében. Jól érzékelhető a megnövekedett<br />
képernyős tevékenységek végzése, amelyhez ha hozzátesszük a 2016-ban vizsgált facebookozást és telefonozást,<br />
amely a 15–29 évesek hétköznapjaiban és hétvégéiben egyaránt jelen van.<br />
353
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
ugyanannyian játszanak. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az olvasás fogalmát<br />
kulturálisan leginkább a könyv médiumához és a verbális szövegekhez kötjük.<br />
Ugyanakkor a képernyős tevékenységek legtöbbje is magában foglal olvasási tevékenységet<br />
(írott vagy multimediális médiaszövegek befogadását) így a képernyős<br />
idő növekedése jelentheti az olvasási tevékenység növekedését is.<br />
A szabadidős tevékenységek szerkezete a hétköznapokat és a hétvégét tekintve<br />
meglehetősen hasonló strukturáltságot mutat. Az egyes tevékenységeket<br />
mérő változók egymástól való távolságát vizsgálva képet is alkothatunk erről<br />
a strukturáltságról. Kétdimenziós térbe rendezve 2 a tevékenységeket, azok elterjedtsége<br />
strukturálja leginkább a szabadidőt (1. ábra), az Y-tengely mentén<br />
osztva fel a teret, a bal oldalon a gyakori – szinte mindenki által űzött – tevékenységek,<br />
míg jobb oldalon a kevésbé gyakori tevékenységek találhatók. Az<br />
X-tengely sokkal kevésbé interpretálható, látszik egyfajta aktív-passzív megosztottság<br />
és az otthonhoz kötődő, illetve az otthontól távollévő tevékenységeket<br />
elválasztó hatása egyaránt.<br />
Összességében a mediatizált szabadidő mértéke nem változott azokhoz a<br />
szabadidős tevékenységekhez viszonyítva, amelyben nem feltétlenül következtethetünk<br />
a média jelenlétére. Nagyjából a szabadidős tevékenységek kétharmada<br />
mediatizált, azaz zajlik olyan kontextusban, ahol a médiának elsődleges<br />
szerepe van. 2008 és 2016 között ugyanakkor a digitális média egyértelmű<br />
térnyerése zajlott, nagyjából negyedével nőtt a szerepe az analóg média, elsősorban<br />
a televízió rovására.<br />
A szabadidő mellett a munkakörnyezet is egyre inkább kötődik az<br />
infokommunikációs technológiához. A <strong>fiatalok</strong> nagyjából fele a munkaideje<br />
valamely részében dolgozik számítógépen, illetve használja az internetet a<br />
munkájához. Valamivel kevesebben ennél, nagyjából a munkapiacon aktívak<br />
négytizede használja a mobiltelefonját is a munkájához és közel ugyanennyien<br />
más infokommunikációs eszközt (is) használnak. Összességében a <strong>fiatalok</strong> közel<br />
egyharmad része (29 százalék) dolgozik olyan munkahelyen vagy munkakörben,<br />
ahol az infokommunikációs technológia intenzív használata szükséges.<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> <strong>magyar</strong>országi trendjeinek értékelése során<br />
megállapíthatjuk, hogy a 2000 és 2008 közötti ugrásszerű növekedést a lassú<br />
bővülés váltotta fel, mára a <strong>fiatalok</strong> túlnyomó többségének otthonában van<br />
számítógép (85 százalék) és internet (87 százalék), valamint saját tulajdonban<br />
okostelefon (85 százalék) 3 .<br />
2 Az egyes változók euklideszi távolságát többdimenziós skálázás (MDS) módszerével, pusztán a grafikai ábrázolás<br />
(nem a modellezés) érdekében készítettük el.<br />
3 Hagyományos mobiltelefonja a <strong>fiatalok</strong> ötödének van (21 százalék), de csak egytizedük (9 százalék) számára<br />
jelenti az elsődleges készüléket. A fennmaradó 5 százalék se okostelefonnal, se hagyományos mobiltelefonnal<br />
nem rendelkezik.<br />
354
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
2000 2004 2008 2012 2016<br />
számítógép 29 57 79 80 85<br />
internet 9 24 70 74 87<br />
okostelefon - - - 31 85<br />
1. táblázat: Hozzáférés változása<br />
(Van-e otthon – ebben a háztartásban, ahol lakik – számítógép? Van-e otthon – ebben a háztartásban,<br />
ahol lakik – internet? Van-e Önnek saját okostelefonja?)<br />
(N 2000–2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Az internet leválása a számítógépről mára nyilvánvalóvá vált. A trendeket vizsgálva<br />
könnyedén azonosíthatjuk az ezredforduló domináns attitűdjét, amely<br />
az otthoni számítógép elérhetőségét kezelte prioritásként, majd a megugró<br />
internetkapcsolat aránya már a világháló elsőségét mutatja, ahol a számítógép<br />
csupán az eszköze az elérésnek. Mára azonban már nem csupán a számítógép<br />
jelenti az internet-hozzáférés eszközét. A <strong>fiatalok</strong> otthonaiban egyre több, a<br />
világháló elérésére képes infokommunikációs eszköz található meg, pl. az internetes<br />
csatlakozásra alkalmas televíziókészülék is jelen van minden negyedik<br />
<strong>magyar</strong>országi 15–29 éves fiatal otthonában, de saját táblagépről is minden<br />
negyedik, játékkonzolról minden tizedik fiatal beszámolt. A behuzalozottság,<br />
konnektáltság többféle eszközön keresztül is megtörténik, de a hozzáférés tekintetében<br />
napjaink legfontosabb trendje egyértelműen az okostelefonok megjelenése<br />
és nagyléptékű terjedése. Míg az otthoni számítógép és internet-hozzáférés<br />
2008 óta jelentősen már nem tudott bővülni, a <strong>fiatalok</strong> személyes tulajdonában<br />
lévő infokommunikációs eszközök elterjedtsége látványosan növekedett. Négy<br />
évvel ezelőtt csupán minden második mobilhoz tartozott internet-előfizetés, a<br />
legfrissebb adatok szerint már az eszközök 70 százalékára igaz ez (2. táblázat).<br />
otthoni… 2012 2016 saját… 2012 2016<br />
vezetékes telefon (előfizetés) 27 29<br />
mobiltelefonján, okostelefonján<br />
internet-előfizetés<br />
50 70<br />
számítógép (PC, laptop, tablet) 80 85 számítógép, PC 63 55<br />
internet-hozzáférés (előfizetés) 74 87 laptop, notebook - 57<br />
WIFI, otthoni vezeték nélküli<br />
internet<br />
- 76 tablet, táblagép 3 25<br />
internetre köthető televízió,<br />
okos (smart) TV<br />
- 24 játékkonzol 7 12<br />
televíziós műsor előfizetése - 84 okosóra, aktivitásmérő - 6<br />
2. táblázat: Otthoni és saját infokommunikációs eszközök<br />
(Van-e otthon – ebben a háztartásban, ahol lakik – …? Van-e Önnek saját …?)<br />
(N 2012–2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
355
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
A hozzáférés mellett a használatban is jelentős változást regisztrálhattunk az<br />
elmúlt évtizedekben. Amellett, hogy az internethasználat mértéke folyamatosan<br />
és a 2012-es állapothoz képest is növekedett és mint fentebb láttuk, a szabadidő<br />
kétharmadában jelen van a digitális média. A 2016-os eredmények mérföldkőnek<br />
számítanak abban a tekintetben is, hogy a televízió erős pozíciója ellenére<br />
az internet egyértelműen átvette a vezető médium szerepét. A 15–29 éves <strong>magyar</strong>országi<br />
<strong>fiatalok</strong> 88 százaléka tekinthető napi internethasználónak, miközben<br />
a 63 százalékuk néz naponta televíziót.<br />
Fentebb már érintettük az internet leválását az eredeti hordozójáról, a számítógépről.<br />
Ez a konvergencia újabb szemléletével (Jenkins, 2006, 2013) egybecsengő<br />
folyamat. Eszerint ugyanis nem a digitális eszközök konvergálnak egy<br />
központi eszköz felé, hanem a hardver divergálását és a hozzáférések, tartalmak<br />
és fogyasztási módok konvergálódását figyelhetjük meg. A készülékek tehát bizonyos<br />
tekintetben elvesztik kitüntetett jelentőségüket és a konvergenciát a tartalom<br />
elérhetősége és vonzereje; egyfajta „tartalomturizmus” határozza meg. Az<br />
adatokból is azt látjuk, hogy televíziókészülék hasonló módon veszíti el eredeti<br />
– a lineáris televíziózás eszközének – szerepét. A legfrissebb adatok azt mutatják,<br />
hogy a készülék és a tartalom is megkezdte elválását egymástól, ma már a<br />
videós tartalmak 43 százalékában nem a televízióhoz (eszköz) kötődnek és a<br />
<strong>fiatalok</strong> harmada (32 százalék) a videotartalmakat leggyakrabban nem lineáris<br />
televízióadás formájában fogyasztja. Az eszközöket tekintve a televíziókészülék<br />
elsősége mellett (48 százalék) a megkérdezettek több mint egyharmada (35 százalék)<br />
leggyakrabban a számítógépén, további 7 százalékuk az okostelefonján<br />
néz videotartalmakat, ami nem jelenti azt, hogy más módon nem néz, csupán<br />
azt, hogy ez a domináns.<br />
televíziókészüléken 48<br />
számítógépen, laptopon, notebookon 35<br />
mobiltelefonon, okostelefonon 7<br />
egyéb eszközön 1<br />
NT/NV 9<br />
3. táblázat: Eszközök a videotartalmak fogyasztásában<br />
(Milyen eszközön néz Ön a leggyakrabban videotartalmakat – pl. filmeket, videoklipeket, animációs<br />
filmeket, televíziós híradókat, stb.?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
A <strong>magyar</strong>országi 15–29 évesek közel fele (47 százalék) követi egyaránt a hagyományos<br />
elektronikus médiát és a nyomtatott sajtót valamilyen gyakorisággal, de<br />
jelentékeny azoknak az aránya is (15 százalék), akik a televízió, rádió, napi- és<br />
356
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
hetilapok világában mindössze egyféle médiummal foglalkoznak. Az interneten<br />
kívül pusztán a televízió nevezhető a 15–29 évesek életében napi fogyasztásúnak,<br />
a rádió inkább heti médiumként jelenik meg (legalább hetente egyharmaduk,<br />
azaz 34 százalék hallgat rádiót), míg a nyomtatott sajtó esetében a távolmaradók<br />
(42–44 százalék) alkotják a legmarkánsabb csoportot.<br />
televízió rádió napilap<br />
hetilap,<br />
folyóirat<br />
naponta 63 28 7 3<br />
hetente többször 23 28 11 7<br />
hetente 5 6 6 8<br />
havonta többször 2 6 9 13<br />
havonta 1 2 6 8<br />
ritkábban 3 9 17 19<br />
soha 3 21 44 42<br />
NT/NV 0 0 0 0<br />
4. táblázat: Médiafogyasztás<br />
(Milyen gyakran néz Ön televíziót (televízióadást)? Milyen gyakran hallgat Ön rádiót? Milyen gyakran<br />
olvas Ön nyomtatott napilapokat? Milyen gyakran olvas Ön nyomtatott hetilapot, folyóiratot?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
A nyomtatott sajtó, a hagyományos elektronikus média és az online média által<br />
kifeszített háló elméletben sokféle médiafogyasztási profilt eredményezhet 4 ,<br />
de az empirikus adatok alapján mindössze három nagyobb számú csoport létezik,<br />
amelyik lefedi a <strong>magyar</strong>országi 15–29 évesek háromnegyedét (5. táblázat).<br />
A legnagyobb – a <strong>fiatalok</strong> több mint harmadát (36 százalék) kitevő – csoport a<br />
napi tévéző napi internetezőké, a második a naponta nem tévéző napi internetezőké<br />
(26 százalék). A sorban harmadik csoport, amelyikbe a 15–29 évesek 14<br />
százaléka tartozik, a napi internethasználata és tévéfogyasztása mellett naponta<br />
hallgat rádiót is. A kisebb csoportok közül figyelemreméltó az internetező napi<br />
rádióhallgatók (6 százalék) és a napi tévézők (5 százalék) csoportja. A legintenzívebb<br />
médiafogyasztók, akik a kérdezett médiumok esetében mindegyiket<br />
legalább naponta használják, a 15–29 évesek 2 százalékát, míg a napi médiafogyasztástól<br />
távolmaradók a megkérdezett <strong>fiatalok</strong> 3 százalékát teszik ki.<br />
4 Az internet, televízió, rádió, nyomtatott sajtó fogyasztását intenzitás szerint egy logikai mátrixba lehet rendezni,<br />
ahol az egymáshoz való viszony is értelmezhetővé válik, amelyből felrajzolhatók a 15–29 évesek médiafogyasztási<br />
típusai, pl. a napi internetezők milyen gyakorisággal fogyasztanak televíziós, rádiós, nyomtatott<br />
tartalmakat. Az összes vizsgált fogyasztási kategória egy olyan sokelemű mátrixot eredményezne, amelynek<br />
értelmezése meglehetősen körülményes, ezért az intenzitási kategóriákat dichotóm változókban (napi fogyasztója<br />
az adott médiumnak vagy nem napi fogyasztója) értelmeztük. A vizsgált médiumok fogyasztási<br />
intenzitásának egyszerűsítése dichotóm változókká logikailag ugyancsak sokféle profilt eredményezhet, az<br />
empirikus elemzés azonban azt mutatja, hogy a gyakorlatban nincs ennyi.<br />
357
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
médiafogyasztó<br />
(napi fogyasztó)<br />
profilok gyakorisága<br />
36<br />
26<br />
14<br />
6<br />
5<br />
3<br />
3<br />
2<br />
2<br />
2<br />
1<br />
internet televízió rádió napilap<br />
hetilap,<br />
folyóirat<br />
5. táblázat: Médiafogyasztó profilok gyakorisága<br />
(Milyen gyakran használ Ön internetet? Milyen gyakran néz Ön televíziót/televízióadást? Milyen gyakran<br />
hallgat Ön rádiót? Milyen gyakran olvas Ön nyomtatott napilapokat? Milyen gyakran olvas Ön nyomtatott<br />
hetilapot, folyóiratot?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
A különböző médiafogyasztói profilok jól mutatják, hogy 2016-ban milyen<br />
fontos szerepe van az online tartalmakhoz való hozzáférésnek, amely<br />
egyre kevésbé helyhez kötött. Az okostelefonok által biztosított állandó<br />
internetkapcsolat a <strong>fiatalok</strong> számára lehetővé teszi, hogy ténylegesen megéljék<br />
az állandó bekapcsoltságot (always on), amit a gyakorlatban jó részük<br />
követ is 5 .<br />
azonnal megnézi 36<br />
1–2 óránként nézi meg 34<br />
naponta többször megnézi 26<br />
naponta egyszer megnézi 3<br />
nem foglalkozik vele 1<br />
6. táblázat: Állandó bekapcsoltság (always on)<br />
(Melyik állítás jellemző leginkább Önre? Ha értesítést kap telefonjára…)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
5 40 százalék egyáltalán nem, további 37 százalék csupán részben szűri azokat az alkalmazásokat, amelyek jelzik<br />
számára, ha üzenetet, értesítést kap. Az értesítéseket valamivel több mint egyharmaduk (36 százalék) azonnal<br />
megnézi, a többiek lényegében egy napon belül legalább egyszer ránéznek a készülékükre.<br />
358
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Online egyenlőség<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> mellett az információs társadalmi felkészültséggel<br />
foglalkozó <strong>magyar</strong>országi empirikus kutatások eredményei már egy évtizeddel<br />
ezelőtt jelezték, hogy a felkészültséget általánosan jellemző megkésettség a <strong>fiatalok</strong><br />
esetében nem igazolható. A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> az ezredfordulót követően<br />
médiafogyasztásuk fő jellemzőit tekintve sokkal inkább hasonlítottak nyugati<br />
kortársaikhoz, mint a <strong>magyar</strong>országi felnőtt társadalomhoz (Székely, 2007).<br />
Azokban a környező, volt szocialista országokban, ahol számottevő <strong>magyar</strong> közösség<br />
él, ha a rendszerváltás első évtizedében nem is, az európai integrációt<br />
követően végbement ez a felzárkózás. A 2016-os nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong><br />
külhoni, <strong>magyar</strong> 15–29 évesekre vonatkozó vizsgálataiból egyértelműen látszik,<br />
hogy csakúgy, mint a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>, a határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> is<br />
integráns részei az online világ szövetének.<br />
A hagyományos elektronikus média és a nyomtatott sajtó a külhoni <strong>magyar</strong><br />
közösségekben is veszített korábbi jelentőségéből, jellemzően a külhoni <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> kevesebb mint felét mondhatja napi fogyasztójának. A televízió is csak<br />
a felvidéki <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> többségének (59 százalék) figyelmét tudja naponta<br />
elnyerni, a napi rádióhallgatók 40 százalékos arányával Vajdaság emelkedik ki<br />
a többi régió közül. Figyelemreméltó, hogy a vajdasági <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> között<br />
ugyanolyan arányban találunk napi tévénézőt (38 százalék), mint napi rádióhallgatót<br />
(40 százalék).<br />
A nyomtatott média fogyasztása <strong>Kárpát</strong>alján a leggyakoribb, a külhoni <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> negyede (26 százalék) naponta olvas nyomtatott lapokat, a napi lapolvasás<br />
hasonló jelentőségű a rádióhallgatáshoz, a napi rádióhallgatónak ugyancsak<br />
a kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> negyede (23 százalék) mondható.<br />
napi tévénézők napi rádióhallgatók napi lapolvasók<br />
Erdély 42 26 20<br />
Felvidék 59 30 9<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 45 23 26<br />
Vajdaság 38 40 21<br />
7. táblázat: Napi médiafogyasztók<br />
(Milyen gyakran néz Ön televíziót/televízióadást? Milyen gyakran hallgat Ön rádiót?<br />
Milyen gyakran olvas Ön nyomtatott napilapokat?)<br />
(N Felvidék<br />
= 1000, N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500, N Erdély<br />
= 2000, N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
Az elmúlt évtizedben a digitális eszközök és szolgáltatások világszerte gyors és<br />
látványos fejlődést és számbeli növekedést mutattak. Ennek köszönhetően az<br />
359
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
információs társadalmi fejlettséget mutató klasszikus hozzáférésre és használatra<br />
vonatkozó ismérvek már egyre kevésbé mutatnak igazi különbségeket. A <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> behuzalozottságát <strong>Kárpát</strong>-medencei léptékben értelmezve kijelenthető,<br />
hogy a hozzáférési küszöb eltűnt, azaz mára mind az öt területről elmondható,<br />
hogy a <strong>fiatalok</strong> otthonainak túlnyomó többségében (több mint háromnegyedében)<br />
hozzáférhető saját számítógép és internet. Mindez azt jelenti, hogy a külhoni<br />
<strong>magyar</strong> közösségek fiataljai a <strong>magyar</strong>országihoz hasonló mértékben férnek<br />
hozzá az internethez. A penetráció mértéke <strong>Kárpát</strong>alja esetében a legalacsonyabb,<br />
a többi régió esetében nagyon hasonló értékeket becsülhetünk 6 .<br />
A külhoni és a <strong>magyar</strong>országi penetrációs adatokra pillantva megállapíthatjuk,<br />
hogy az internet leválása a számítógépekről, a tartalom- és kommunikációvándorlás<br />
a külhoni régiókban is megkezdődött. <strong>Magyar</strong>ország mellett Erdély<br />
esetében láthatunk a számítógép-penetrációt meghaladó értéket az internethozzáférés<br />
esetében, de mindegyik régióban nagyon közeli értékeket regisztrálhatunk.<br />
A számítógép és internet-hozzáféréshez hasonló arányokkal találkozunk<br />
a saját használatú okostelefonok kérdésében. Szinte minden régióban meghaladja<br />
előfordulásuk a 80 százalékot. Ebben az esetben is a kárpátaljai régióban<br />
alacsonyabb az okostelefon-birtoklás aránya.<br />
100%<br />
80%<br />
85<br />
87<br />
85<br />
90<br />
87<br />
82<br />
80<br />
76<br />
79<br />
87 88 89 85 84<br />
87<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
<strong>Magyar</strong>ország Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja Erdély Vajdaság<br />
számítógép internet okostelefon<br />
2. ábra: Hozzáférés az infokommunikációs eszközökhöz<br />
(Van-e otthon – ebben a háztartásban, ahol lakik – számítógép? Van-e otthon – ebben a háztartásban,<br />
ahol lakik– internet? Van-e Önnek saját okostelefonja?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000, N Felvidék<br />
= 1000, N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500, N Erdély<br />
= 2000, N Vajdaság<br />
= 500;<br />
százalékos megoszlás)<br />
6 A külhoni kutatások mintájában tapasztalt nyers penetrációs adatok szinte teljes bevonódást mutatnak a<br />
legtöbb régió esetében. Módszertani megfontolásokból a pontosabb becsléshez a kutatás adatai mellett az<br />
összehasonlító országos adatokat is figyelembe vettük az Eurostat, az ITU (International Telecommunication<br />
Union) és az internetworldstats.com adatainak felhasználásával.<br />
360
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
A hozzáférési adatokat tekintve elmondható, hogy a <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> túlnyomó többségükben közvetlen módon is hozzáférnek az információs<br />
infrastruktúra alapvető eszközeihez. A különbségeket már egyre kevésbé a<br />
hozzáférés mértéke jelenti, sokkal inkább találhatunk különbségeket a használat<br />
minőségi ismérvei szerint.<br />
A napi internetezők aránya <strong>Magyar</strong>országon (88 százalék) és a Vajdaságban (90<br />
százalék) a legmagasabb, amit a felvidéki és az erdélyi <strong>fiatalok</strong> arányai követnek<br />
(85–85 százalék). <strong>Kárpát</strong>alja adatai internethasználat tekintetében is elmaradnak<br />
a többi régióhoz képest.<br />
A <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong> ifjúság legalább háromnegyede tagja online közösségi<br />
oldalaknak. <strong>Magyar</strong>országot nem számítva leginkább Vajdaságban és Erdélyben<br />
népszerűek az online közösségi portálok. Felvidéken és <strong>Kárpát</strong>alján a 15–29<br />
évesek 75 százaléka rendelkezik aktív tagsággal valamely közösségi oldalon.<br />
100%<br />
80%<br />
88<br />
82<br />
85<br />
75<br />
78<br />
75<br />
85<br />
79<br />
90<br />
85<br />
60%<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
<strong>Magyar</strong>ország Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Erdély Vajdaság<br />
napi internethasználók<br />
jelenleg tagok online közösségi oldalon<br />
3. ábra: Napi internethasználók és közösségi portálok tagjai<br />
(Tagja-e Ön valamilyen közösségi portálnak – online közösségi oldalnak?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 1905, N Felvidék<br />
= 922, N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 495, N Erdély<br />
= 1989, N Vajdaság<br />
= 498;<br />
százalékos megoszlás)<br />
(Milyen gyakran használ Ön internetet?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000, N Felvidék<br />
= 1000, N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500, N Erdély<br />
= 2000, N Vajdaság<br />
= 500;<br />
százalékos megoszlás)<br />
361
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
III. Kapcsolódások – kötődések<br />
A kapcsolódások és ezen keresztül a közösségek kialakulásának legerősebb meghatározója<br />
sokáig a földrajzi közelség volt, amelyet az információs forradalom<br />
alapvetően megváltoztatott. A szociális kapcsolatok szempontjából többen kifejezetten<br />
problémaként 7 érzékelik a technikai fejlődést, míg mások a lehetőséget<br />
8 látják benne. A <strong>fiatalok</strong> szabadidős elfoglaltságait vizsgálva láthattuk, hogy a<br />
társas szabadidő, a barátokkal való kapcsolattartás ennek fontos részét képezik.<br />
A 2016-os adatfelvétel eredményei alapján a <strong>fiatalok</strong> többsége (63 százalék) az<br />
online térben is fenntart és ápol barátságokat. A személyes barátságokat fenntartók<br />
aránya ennél lényegesen magasabb (85 százalék), de nem terjed ki a 15–29<br />
évesek teljes egészére. Összesen egy 15–29 éves <strong>magyar</strong>országi fiatalnak 3–4<br />
olyan barátja van, akikkel gyakran van együtt szabadidejében.<br />
az online térben<br />
személyesen<br />
van 63 85<br />
nincs 35 14<br />
NT/NV 2 1<br />
8. táblázat: Online és offline barátságok<br />
(Van-e olyan baráti köre, társasága, amellyel gyakran van együtt szabadidejében…?)<br />
(N 2016<br />
= 7863; százalékos megoszlás)<br />
Az online és offline barátságok együttes vizsgálata alapján a <strong>fiatalok</strong> 63 százaléka<br />
integráltként értékelhető, azaz a többség mindkét felületen ápol barátságokat.<br />
A megkérdezettek közül minden negyedik (23 százalék) kizárólag személyes barátságokat<br />
– ez a viszonylag magas arány utalhat a „barátság” és az „ismerősség”<br />
közötti fogalmi különbségtétel tudatosságára is – tart fenn, míg 13 százaléknak<br />
nincsenek barátai sem online, sem offline térben. Mindössze a megkérdezettek<br />
1 százaléka tart fenn kizárólag online barátságokat (9. táblázat).<br />
A külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> esetében a nagyságrendeket tekintve nagyon hasonló<br />
arányokról számolhatunk be: a személyes és online barátságokkal rendelkezők<br />
vannak a legtöbben, amit nagyságrendekkel kisebb kizárólag személyes<br />
barátságok követnek. Kizárólag online barátságok nagyon kis arányban jellemzik<br />
7 putnam (2006) például az amerikai civil társadalom bomlásáról, a társadalmi tőke csökkenéséről úgy gondolkodik,<br />
hogy arra a munkaidő növekedése és az együttélési szokások (kevesebb házasságkötés, több válás)<br />
változása mellett, a térbeli mobilitás és a szabadidő technicizálódása gyakorolt számottevő hatást.<br />
8 Wellman és Guila (1999) a fizikai világ közösségeit és a virtuális közösségeket összehasonlítva következtet arra,<br />
hogy míg a társadalomtudósok számára sok időbe telt felismerni, hogy a fizikai közelség mentén értelmezett<br />
közösségeket felváltotta a társas hálózaton alapuló meghatározása, addig a virtuális közösségek tagjai<br />
számára magától értetődő, hogy a számítógépes hálózatok nem pusztán a gépeket, hanem az embereket is<br />
összekötik.<br />
362
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Erdély Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság<br />
integrált 63 78 58 76 79<br />
online barátságok 1 2 2 3 3<br />
személyes barátságok 23 17 25 16 13<br />
nincsenek barátai 13 3 15 5 4<br />
9. táblázat: Online és offline barátságok<br />
(Van-e olyan baráti köre, társasága, amellyel gyakran van együtt szabadidejében…?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 7863; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
a külhoni <strong>magyar</strong> 15–29 éveseket, míg barátok nélkül a felvidékiek kivételével<br />
néhány százalék jellemezhető. Ebben a tekintetben (is) a felvidéki <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
elsősorban a <strong>magyar</strong>országi társaikra hasonlítanak, viszonylag jelentékeny<br />
(15 százalékos) arányban nem számoltak be sem személyes, sem online barátságokról.<br />
Az online barátságok ápolásának vagy a barátságok online ápolásának legfontosabb<br />
eszközei a közösségi oldalak. A <strong>magyar</strong>országi 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> több<br />
mint háromnegyede (79 százalék) tagja valamilyen internetes közösségi oldalnak,<br />
amely 2016-ban is leginkább a Facebookot jelenti. Mindezt jól jelzi, hogy a<br />
valamely közösségi oldalon regisztrációval bírók 80 százaléka naponta használja<br />
a Facebookot, míg a sorban következő Instagram napi felhasználóinak aránya 18<br />
százalékot tesz ki (4. ábra). A leggyakrabban használt közösségi oldalon a 15–29<br />
éves <strong>fiatalok</strong> átlagosan 3–400 kapcsolattal bírnak 9 , amely százszorosa a közeli<br />
barátok átlagának, azonban a két változó között csupán gyenge korrelációt 10<br />
figyelhetünk meg. A közösségi oldalak használata korosztályonként jelentősen<br />
változik, a kapcsolódások száma a fiatalabb korosztályokban magasabb. Nemek<br />
tekintetében nincs különbség a közösségi oldalak ismerősszámában, de a barátok<br />
számában a fiúk/férfiak jellemzően több főről számolnak be 11 .<br />
Figyelemreméltó tény, hogy a közösségi oldalak használatában a nem a legkevésbé<br />
sem differenciáló tényező és az életkor sem domináns. Kivételt jelent<br />
az Instagram, amelynek esetében egyértelműen látszik, hogy a 15–19 évesek<br />
fogékonyabbak a platform nyújtotta lehetőségekre, hiszen körükben 30 százalék<br />
a használók aránya, míg az idősebb korcsoportokban ez 20 százalék körül<br />
9 Ha megengedjük a legfeljebb 6000 kapcsolatot a legmagasabb átlagos ismerősszámmal az erdélyi <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> bírnak (934 fő), akiket a kárpátaljaiak követnek (926 fő), majd a vajdaságiak (869 fő). Ezektől leszakadva<br />
található a felvidéki (542 fő), végül a <strong>magyar</strong>országi átlag (515 fő).<br />
10 A Pearson féle korreláció értéke 0,079 (p ≤ 0,001).<br />
11 Az F-statisztika (10,849) szerint a közösségi oldalak kapcsolata a korcsoportokkal szignifikáns (p ≤ 0,001), míg<br />
a nemek tekintetében nem az (F: 1,105; sig.: 0,293). A fiúk/férfiak rendre több barátról számolnak be, mint a<br />
lányok/nők (4,5 vs. 3,8), amely szignifikáns különbséget jelez (F: 61,428; p ≤ 0,001).<br />
363
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
marad. A Snapchat esetében hasonló tendenciát figyelhetünk meg, a 15–19<br />
évesek 12 százaléka, míg az idősebbek 7 százaléka használja. Különbségeket<br />
figyelhetünk meg az iskolai végzettség tekintetében is, a Facebook tagság 70<br />
százalékos a legfeljebb alapfokú végzettségűek között, míg a legalább középfokú<br />
végzettségűek nyolctizede (80 százalék) használja valamilyen gyakorisággal.<br />
Az Instagram esetében is hasonlót figyelhetünk meg: a legfeljebb nyolc általánost<br />
végzettek ötöde (21 százalék) használja valamilyen gyakorisággal, míg a<br />
képzettebbek több mint negyede (27 százalék).<br />
100%<br />
80%<br />
9<br />
2<br />
9<br />
9<br />
9<br />
9<br />
9<br />
9<br />
25<br />
60%<br />
62<br />
67<br />
81<br />
81<br />
81<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
55<br />
10<br />
10<br />
8<br />
12<br />
6<br />
6<br />
5<br />
5<br />
5<br />
4<br />
4<br />
4<br />
2<br />
1<br />
2<br />
Facebook Instagram Twitter LinkedIn Tumblr Snapchat<br />
naponta többször naponta ennél ritkábban soha NT/NV<br />
4. ábra: Népszerű internetes közösségi oldalak<br />
(Milyen gyakran használja Ön az alábbi közösségi oldalakat/szolgáltatásokat?)<br />
(N 2016<br />
= 1669; százalékos megoszlás azok körében, akik tagjai közösségi oldalaknak)<br />
Az online közösségi oldalakat leginkább szórakozásra és információszerzésre<br />
használják a <strong>fiatalok</strong>. Szórakozás céljából a <strong>fiatalok</strong> háromtizede (30 százalék)<br />
keresi fel napi gyakorisággal az online közösségi oldalakat, 22 százalékuk általános<br />
információszerzés, míg 16 százalékuk a helyi hírekkel kapcsolatos tájékozódás<br />
céljával használja ezeket a felületeket. Más céllal jellemzően nem<br />
napi gyakorisággal használják, de jelentős részük – ha ritkábban is – használja<br />
a munkájához kapcsolódóan vagy akár párkeresésre is az online közösségi oldalakat.<br />
A vizsgált tevékenységek látens struktúrájának elemzése során megállapíthatjuk,<br />
hogy ezek többé-kevésbé két faktor 12 köré rendeződnek, amelyek<br />
közül az egyik a hírfogyasztás-szórakozás, míg a másik a kapcsolatépítés (munka-<br />
és párkeresés) faktoraként interpretálható. Az egyes célok egymástól való<br />
12 A maximum likelihood módszert alkalmazó modell futtatása során két faktort láthatunk kirajzolódni, bár a<br />
kommunalitások megfelelnek, azonban a Khi-négyzet statisztika szerint a modell illeszkedése gyenge (Khi:<br />
170,789; df.: 8; p ≤ 0,001). A rotált faktorszkórok alapján a tanácsadáskérés esetében nem lehet megállapítani<br />
egyértelmű illeszkedést.
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
távolságát ábrázolva megfigyelhetjük ennek a két faktornak az elkülönülését az<br />
Y-tengely mentén. Ebben a kétdimenziós térben egy további megosztottságot<br />
is felfedezhetünk, amelynek interpretálása jóval nehezebb, az X-tengely talán<br />
az egyén belső késztetéseit és igényeit, illetve a külvilággal kapcsolatos kapcsolatait<br />
választja el egymástól. )<br />
Tájékozódásra a helyi<br />
hírekkel kapcsolatban<br />
Üzleti (munkával<br />
összefüggő) kapcsolattartásra<br />
Tájékozódásra<br />
általában<br />
Munkakeresésre<br />
Segítségkérésre,<br />
tanácskérésre<br />
Párkeresésre<br />
Szórakozásra<br />
5. ábra: Internetes közösségi oldalak használatának céljai<br />
(És milyen gyakran szokta Ön a közösségi oldalakat … használni?)<br />
(N 2016<br />
= 6098; euklideszi távolságok)<br />
Az online térben ápolt barátságok erősen ráépülnek a személyes kapcsolatokra,<br />
mint fentebb láthattuk, ugyanakkor az internetes közösségi oldalak ismerősszáma<br />
csak gyenge összefüggést mutat a barátok számával, mindazonáltal<br />
a digitális közösségi terek a személyközi viszonyok fontos közegeként jelennek<br />
meg, ahol ismeretségek alakulnak és szűnnek meg.<br />
Az online közösségi oldalakon regisztráltak harmada (34 százalék) beszámolt<br />
arról, hogy előfordult már, hogy törölte egy vagy több ismerősét (10. táblázat).<br />
A törlés leggyakoribb oka az összeveszés, nézeteltérés, amelyet a törlést foganatosítók<br />
fele (51 százalék) említett, hasonló mértékben jellemző a zavaró vélemény<br />
és bejegyzés (49 százalék). Közel négytizedük a kapcsolat megszakítását<br />
(39 százalék) és annak szándékát említette, hogy a törölt személy ne lássa a<br />
bejegyzéseit (38 százalék). Jelentékeny, közel minden harmadik megkérdezett<br />
által említett ok volt, hogy tévedésből ismerősnek jelölt vagy visszaigazolt embereket<br />
törölt az ismerősei közül (31 százalék), illetve a szakítás (30 százalék).<br />
A törlésnél kevésbé drasztikus eszköz a tiltás, amellyel a megkérdezettek 27 százaléka<br />
élt már. Összességében a közösségi oldalak fiatal felhasználói fele részben<br />
365
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
összeveszett vele, nézeteltérése támadt 51<br />
zavarta a véleménye, bejegyzése 49<br />
már nem tartja vele a kapcsolatot 39<br />
nem akarta, hogy lássa a bejegyzését 38<br />
tévedésből lett az ismerőse 31<br />
szakítottak 30<br />
kereskedelmi tevékenység miatt 10<br />
kiválogatta az ismerősök közül a közelebbieket 1<br />
egyéb 1<br />
10. táblázat: Ismerős törlésének leggyakoribb okai<br />
(Mi volt ennek az oka?)<br />
(N 2016<br />
= 572; százalékos megoszlás)<br />
nem törölnek és nem tiltanak le ismerősöket (52 százalék), míg minden negyedik<br />
(25 százalék) mindkét eszközzel élt már. A megkérdezettek egytizede kizárólag<br />
„sárga lapot” oszt (9 százalék), míg egy csekélyszámú csoport kizárólag „piros<br />
lapokkal” mutatja ki nem tetszését valamely közösségi oldalon lévő kapcsolata<br />
számára (3 százalék). A megkérdezettek negyede (26 százalék) legalább egyszer<br />
volt már abban a helyzetben, hogy őt törölte valamely ismerőse, de további 37<br />
százalék tartja ezt lehetségesnek, bár konkrét esetre nem emlékszik.<br />
A közösségi oldalak tudatos – különösen az adatvédelmi tudatosság tekintetében<br />
– használatában a <strong>fiatalok</strong> megosztottnak tűnnek. Kevesebb mint felük<br />
szokta azt korlátozni, hogy ki láthatja a bejegyzéseit (45 százalék), vagy ki láthatja<br />
a fényképeit (45 százalék), illetve ki láthatja az adatait (48 százalék). Az<br />
említett változók között erős korreláció figyelhető meg (0,88–0,94).<br />
A külhoni kutatásokban arra is koncentráltunk, hogy az online kapcsolódásokban<br />
mennyire kötődnek a helyi többségi társadalomhoz, illetve <strong>Magyar</strong>országhoz.<br />
Az adatok alapján egyrészt megállapítható, hogy átlagosan több<br />
virtuális szállal kapcsolódnak a helyi többségi társadalomhoz, mint a <strong>magyar</strong>országi<br />
közösséghez, ugyanakkor Felvidék kivételével, vélhetően 13 a helyi <strong>magyar</strong><br />
közösség számít a legerősebb köteléknek.<br />
A felvidéki 15–29 éves <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> átlagosan 43 százalékra becsülték szlovák<br />
ismerőseik arányát az online közösségi média felületén, ami nagyjából kétszer<br />
akkora, mint a többi régió esetében. A felvidéki <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> kiemelkednek<br />
a <strong>magyar</strong>országi közösséghez tartozó virtuális kapcsolataikkal is, átlagosan<br />
13 Logikailag a <strong>magyar</strong>országi, többségi társadalom és a helyi <strong>magyar</strong> közösség mellett lehetne egy egyéb közösségek<br />
kategória is, ennek jelentősége vélhetően nem jelentős, de szinte biztosan nem haladja meg egyiket<br />
sem a másik három közül.<br />
366
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
többségiek aránya a közösségi oldalak<br />
ismerősei közül<br />
<strong>magyar</strong>országiak aránya a közösségi<br />
oldalak ismerősei közül<br />
Erdély Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság<br />
19 43 18 24<br />
13 23 17 15<br />
11. táblázat: Online kötődések a többségi és a <strong>magyar</strong>országi közösséghez<br />
(Kérem, becsülje meg, hogy ezek közül hány százalék román/szlovák/szerb/ukrán? Kérem, becsülje meg,<br />
hogy ezek közül hány százalék a <strong>Magyar</strong>országon élők aránya?)<br />
(N Erdély<br />
= 1359; N Felvidék<br />
= 608; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 407; N Vajdaság<br />
= 400; százalékátlagok)<br />
minden negyedik ismerősük <strong>magyar</strong>országi a becslésük szerint. A felvidékieket<br />
követően a vajdasági <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> bizonyultak a leginkább összekapcsoltnak<br />
a többségi társadalom tagjaival, az online kapcsolataik negyedére (24 százalék)<br />
becsülték a szerbek arányát. Az erdélyi és kárpátaljai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> kevesebb<br />
mint minden ötödik (19 és 18 százalék) kapcsolatukat becsülték a többségi<br />
társadalomhoz tartozónak a leggyakrabban használt közösségi oldali ismeretségeik<br />
közül. Jelentős különbség mutatkozik Erdélyben a székelyföldi és a többi<br />
erdélyi régió között. A székelyek 13 százalékra, míg a többiek 26 százalékra<br />
teszik a románok arányát az online hálózatukban.<br />
A felvidékiekhez képest a többi régió <strong>magyar</strong> fiataljai kevésbé kötődnek a<br />
<strong>magyar</strong>országi közösségekhez is, legkevésbé az erdélyiek és a vajdaságiak, ahol<br />
a <strong>magyar</strong>országi ismerősök alig haladják meg a közösségi oldalak tagjainak tizedét<br />
(13 és 15 százalék).<br />
Kötődések az újmédia eszközeihez<br />
A kötődés nem pusztán társas jelleget ölthet, egyes kutatók a technológiához<br />
való kötődéssel, esősorban annak kóros formáival foglalkoznak. Turkle (2011)<br />
például arról beszél, hogy túlságosan „belehabarodtunk” a technológiába, átadtuk<br />
a vezérlést az eszközeinknek, ami elmagányosodáshoz vezet. Carr (2010)<br />
szerint a túlzott kötődés a technológiához leépíti a gondolkodást és végeredményben<br />
elbutít. Abban általában megegyeznek a kutatók, hogy a technológiai<br />
innovációk elsősorban a fiatal korcsoportokba tartozókat hozzák lázba. A<br />
nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> <strong>magyar</strong>országi eredményei a technológia életmódba<br />
ágyazottságát mutatják. Minden második 15–29 éves egy napnál tovább nem<br />
tudná nélkülözni az okostelefonját (54 százalék), az internetet (51 százalék)<br />
vagy az általa leggyakrabban használt közösségi oldalt (44 százalék).<br />
A kötődés mértéke azonban nem csupán ebben vagy az eszközök használatában,<br />
hanem az információforrások használatában is mérhető. A nagymintás<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong>ban alkalmazott kérdőívben azt is megkérdeztük a <strong>fiatalok</strong>tól, hogy<br />
367
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
Az<br />
okostelefonja<br />
nélkül?<br />
Internet<br />
nélkül?<br />
Wifi nélkül?<br />
12. táblázat: Kötődések az infokommunikációs technológiához<br />
(Mennyi időt tudna kibírni…)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
A leggyakrabban használt<br />
közösségi oldalára történő<br />
belépés nélkül?<br />
Semennyit 11 10 8 8<br />
Néhány percet 3 3 2 3<br />
1–2 órát 12 10 9 9<br />
3–6 órát 10 11 9 9<br />
Egy napot 17 17 16 16<br />
Néhány napot 14 16 14 15<br />
Egy hetet vagy<br />
többet<br />
10 12 15 15<br />
Bármennyit 12 10 14 14<br />
NT/NV 11 11 11 11<br />
miként tekintenek a különböző információforrásokra, mennyire fontosak azok<br />
számukra. A vizsgált információforrások közül minden vizsgált régióban a család<br />
tekinthető a legfontosabbnak. A <strong>magyar</strong>országi 15–29 évesek közel hattizede<br />
(58 százalék) számára teljes mértékben fontos és összességében az egytől ötig<br />
terjedő skála átlaga 4,5-ös értéket ért el, ami a család kiemelt szerepét mutatja<br />
(13. táblázat).<br />
Az információforrások fontossági sorrendjében második helyen a barátok és<br />
az internet áll, egyaránt 4,4 és 4,2 közötti átlagértékekkel az ötfokozatú skálán.<br />
Ettől általában jócskán elmaradva található a televízió, kivéve a felvidéki <strong>fiatalok</strong><br />
esetében (4,1), ahol fontosságban megközelíti a barátokat és az internetet. <strong>Magyar</strong>ország<br />
és a Felvidék kivételével a televízió fontosságát megelőzik az online<br />
közösségi oldalak, a könyvek és helyenként a helyi közösségek vagy a nyomtatott<br />
újságok is. Az online közösségi oldalak egyértelműen a fontossági skála pozitív<br />
felén találhatók (3,5 feletti átlagértékeléssel), amely azt jelenti, hogy a <strong>fiatalok</strong><br />
számára kiemelt szerepük van.<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> esetében a könyvek (2,8) és a helyi közösségek (2,4)<br />
és a nyomtatott újságok (2,4) a skála közepénél alacsonyabb átlagértéket vesznek<br />
fel, ezzel összességében a legkevésbé fontos információforrásoknak tekinthetők.<br />
Hasonlóan a skála közepénél alacsonyabb átlagokat produkál az erdélyi<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> értékelései szerint a televízió és a nyomtatott sajtó (egyaránt<br />
2,9), a vajdaságiak számára a televízió és a helyi közösségek (egyaránt 2,8).<br />
A különböző szociodemográfiai jellemzők közül a nem esetében csupán a<br />
nyomtatott médiumok (könyvek és újságok) esetében látunk különbséget, ahol<br />
368
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
A <strong>magyar</strong>országi 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> önképének vizsgálata során megállapíthattuk,<br />
hogy az önkép erős összetevői a családi és a baráti kapcsolatok, a különböző<br />
kulturális tartalmak (zenék, könyvek, filmek), valamint a lokális jellemzők (település)<br />
(Veres – Székely, 2017). A 2014-ben készített vizsgálatot ismételtük meg a<br />
2016-os nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> során. A megkérdezett <strong>fiatalok</strong> háromnegyede<br />
(73 százalék) önképe kiemelten fontos, további ötöde (18 százalék) fontos részének<br />
érezte a családját, közel kilenctizede (58 és 28 százalék) a barátaival kapcsolatban<br />
érez ugyanígy (6. ábra). Hattizedük így gondol a településsel kapcsolatban,<br />
ahol él (61 százalék) és az öltözködési stílusára (60 százalék). Valamivel kevesebben,<br />
összességében a megkérdezettek 55–56 százaléka gondolkodik hasonlóan<br />
az oktatási intézményével (iskolájával) vagy a munkahelyével kapcsolatban.<br />
A 2014-es kutatásban megfigyelhettük, hogy a média (vagy tartalom) tekintetében<br />
a zene a legfontosabb. Azokra a zenei tartalmakra, amelyeket szeretnek,<br />
a kérdezettek több mint fele (54 százalék) gondolt az önképét meghatározó<br />
tényezőként ekkor, a 2016-os kutatásban a zene továbbra is fontos minden má-<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Erdély Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Vajdaság<br />
a családja 4,5 4,5 4,4 4,5 4,4<br />
az internet 4,3 4,3 4,2 4,3 4,4<br />
a barátai 4,3 4,2 4,2 4,2 4,2<br />
televízió 3,7 2,9 4,1 3,1 2,8<br />
az online közösségi<br />
oldalak<br />
3,5 3,7 3,7 3,6 3,6<br />
a rádió 3,1 3,0 3,5 3,0 3,1<br />
a könyvek 2,8 3,3 3,3 3,2 3,3<br />
a nyomtatott újságok 2,4 2,9 3,1 3,0 3,0<br />
a helyi közösségek 2,4 3,1 3,2 3,1 2,8<br />
13. táblázat: Kötődések az infokommunikációs technológiához<br />
(Összességben mennyire fontos(ak) az Ön számára a … mint információforrás(ok)?<br />
Tehát mennyire fontos az Ön számára a … mint információforrás?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 1840; N Erdély<br />
= 1973; N Felvidék<br />
= 991; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 493; N Vajdaság<br />
= 491; átlagok)<br />
a lányok/nők valamivel fontosabbnak tartják ezeket, mint a fiúk/férfiak. Az iskolai<br />
végzettség jelentősebb különbségeket mutat, az iskolázottság emelkedésével<br />
növekszik az internet, a könyvek, az újságok és a rádió fontosságának<br />
megítélése, és csökken a televízióé.<br />
Média és önkép<br />
369
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
sodik megkérdezettnek (49 százalék), de ehhez már fölzárkóztak az internetes<br />
tartalmak (50 százalék). Az empirikus adatok alapján tehát már meghaladottnak<br />
tűnik azt állítani, hogy a tizen-huszonévesek kulturális identitását egyedül<br />
a zene határozná meg (vö. Szapu szerint az ifjúság kultúrája a zene mentén<br />
strukturálódik, 2002), vagy ezen keresztül érthetnénk meg leginkább a mai <strong>fiatalok</strong>at<br />
(Veres – Székely, 2017). Továbbá a szubkultúrák alkotta identitások sem<br />
kizárólagosan konfliktusosak, a poszt-szubkultúrafelfogás szerint a mai ifjúsági<br />
szubkultúrák nem feltétlenül értelmezhetők a hatalom dimenzióiban (Tófalvy<br />
et. al, 2011), inkább ko-kultúrákként (Orbe, 1998), egymással élő, egymást metsző<br />
vagy nem érintő szimbolikus közösségekként. Ezért is beszélhetünk a <strong>fiatalok</strong><br />
esetében nem kizáró, sokféle hatásból összeálló komplex identitásokról.<br />
a családja<br />
a barátai<br />
a település, ahol él<br />
az öltözködési stílusa<br />
az oktatási intézmény, ahol tanul/tanult<br />
a munkája/munkahelye<br />
az internetes oldalak, amiket látogat<br />
a filmek/sorozatok, amiket szeret<br />
zenei stílus, amit szeret<br />
a könyvek, amiket szeret<br />
a helyek, amiket látogat<br />
a politikai nézetei<br />
a vallás, amit követ<br />
a szervezet, aminek tagja<br />
73 18 7 11<br />
58 28 9 3 21<br />
30 31 25 8 5 1<br />
27 33 24 8 7 1<br />
29 27 20 8 11 4<br />
29 26 16 6 11 11<br />
19 31 26 8 13 2<br />
20 29 29 10 12 1<br />
21 28 29 10 11 2<br />
18 27 23 12 18 2<br />
17 26 25 12 17 3<br />
13 18 22 14 28 5<br />
14 14 21 15 31 4<br />
12 15 18 11 35 9<br />
5=teljes mértékben fontos 4 3 2 1=egyáltalán nem fontos nem tudja, nem válaszol<br />
6. ábra: Önkép<br />
(Az alábbiak mennyire fontos részei az önképének, azaz mennyire határozzák meg azt, hogy Ön kicsoda?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
A fentiek együttes vizsgálata során megfigyelhetünk egy interpretálható, de<br />
statisztikai értelemben instabil 14 faktorstruktúrát, amelyben három faktor körvonala<br />
rajzolódik ki: az „erős kötések” faktor legerősebb alkotóelemei a család<br />
és a barátok, illetve a település; a „világnézet-szervezet” faktor a politikai és vallási<br />
nézetek, illetve a szervezeti tagság köré csoportosul, de erős jelenlétet mutat<br />
a település, a munkahely és az oktatási intézmény is. A harmadik vázlatosan<br />
megmutatkozó faktor a filmek, a zene, az internetes oldalak, az öltözködés és a<br />
nem online közösségi terek, valamint a könyvek köré épül.<br />
14 Az instabilitás fő oka az egyes alkotórészek többes kötődése.<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
370
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Média-ízlés<br />
Világnézetszervezet<br />
Erős kötések<br />
A családja? 0,05 0,04 0,66<br />
A barátai? 0,19 0,06 0,66<br />
A település, ahol él? 0,23 0,43 0,51<br />
A munkája/munkahelye? 0,18 0,46 0,39<br />
Az oktatási intézmény, ahol tanul/tanult? 0,43 0,43 0,31<br />
A politikai nézetei? 0,37 0,76 0,13<br />
A vallás, amit követ? 0,30 0,76 0,10<br />
A szervezet, aminek a tagja? 0,42 0,72 0,04<br />
A zenei stílus, amit szeret? 0,74 0,29 0,12<br />
Az öltözködési stílusa? 0,69 0,17 0,19<br />
A könyvek, amiket szeret? 0,65 0,44 0,13<br />
A filmek/sorozatok, amiket szeret? 0,76 0,27 0,16<br />
A helyek (pl. színház, kocsma) amiket látogat? 0,69 0,39 0,13<br />
Az internetes oldalak, amiket látogat? 0,70 0,26 0,18<br />
14. táblázat: Az önkép struktúrája<br />
(Az alábbiak mennyire fontos részei az önképének, azaz mennyire határozzák meg azt, hogy Ön kicsoda?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; faktorszkórok)<br />
Média és <strong>magyar</strong> identitás<br />
Az identitás kérdésköreit jelen kötetben külön fejezet vizsgálja (lásd a következő<br />
fejezetet: Veres – Ruff, 2018), munkánkban mi pusztán a média identitásformáló<br />
szerepével, azon belül a nemzeti identitás formálásának szerepével<br />
foglalkozunk. A nemzeti kultúra és identitás bár a 19–20. századi központi szerepéből<br />
veszített, napjainkban is kiemelten fontos kérdés maradt. Az egyesült<br />
Európa karakterének formálásában továbbra is élénk vita folyik az államok és/<br />
vagy nemzetek uniója kérdésében, az azonban nem lehet vita tárgya, hogy az<br />
Európai Unióban helye van az egyes nemzeti kisebbségek kulturális, nemzeti<br />
identitást megőrző törekvéseinek. A közös kulturális környezet, a közös identitás<br />
egyik kifejeződése. A média duális modelljében a dezintegráció mellett<br />
az integráció éppúgy jelen van, amely közös értékeket, eszméket, információkat<br />
ad, ezáltal segít az identitás kialakításában, erősíti a közösség kohézióját.<br />
Lasswell (1948) szerint a média társadalmi funkciói közé tartozik a kulturális<br />
örökség továbbadása, a kultúra és az értékek folytonosságának biztosítása. Habár<br />
Lasswell alapvetően a generációk közötti értéktovábbításra gondol, a média<br />
szerepe megkérdőjelezhetetlen a közösségi szimbólumok közvetítésében,<br />
így a nemzeti identitás formálásában. Pierce (1996) a hagyományos elektroni-<br />
371
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
kus médiával kapcsolatban fejti ki, hogy az elektronikus jelek átlépik a földrajzi<br />
határokat, amelynek következtében a kollektív identitások is megváltoznak. A<br />
rádió és a televízió képes volt átlépni az országhatárokat (tegyük hozzá, ezt a<br />
külhoni <strong>magyar</strong> régiókat jellemző másodlagos lappiac is megtette), az internet<br />
azonban a földrajzi határokat teszi zárójelbe, amely a nemzeti identitás alakításában<br />
is új fejezetet nyit.<br />
A határon túli <strong>magyar</strong> közösségek nemzeti identitásának alakításában a helyi,<br />
<strong>magyar</strong> nyelvű és az anyaországi médiatartalmak jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni,<br />
ami az identifikáció során hatványozottan fontos. A külhoni <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> identitásának formálásában tehát megkerülhetetlen szerepet kap<br />
a média, amely végső soron a külhoni <strong>magyar</strong> közösségek létét határozza meg.<br />
A közösségek fennmaradásához fontos, hogy a <strong>fiatalok</strong> ne veszítsék el őseik<br />
kultúráját, fontos, hogy a <strong>magyar</strong> nemzet részeként tekintsenek önmagukra és<br />
képesekké váljanak mindezt át is örökíteni (Székely, 2005).<br />
A 2001-ben készített határon túli <strong>ifjúságkutatás</strong> alapvetően az internet előtti<br />
médiastruktúrát jellemző fogyasztási jellegzetességeket rögzítette. A kutatás<br />
eredményeiből megállítható, hogy a vizsgált régiókban (Erdély, Felvidék,<br />
Vajdaság és <strong>Kárpát</strong>alja) a <strong>fiatalok</strong> médiafogyasztását elsősorban a kínálati különbözőségek<br />
határozzák meg. A külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> fogyasztási palettája<br />
többirányú és kétnyelvű, ami abban mutatkozik meg, hogy kötődnek mind a<br />
<strong>magyar</strong>országi, mind a helyi <strong>magyar</strong> és nem <strong>magyar</strong> médiumokhoz. Televízióadások<br />
tekintetében, hozzáférés esetén egyértelműen a <strong>magyar</strong>országi adók<br />
voltak a legnépszerűbbek. A szórakoztató tartalmak vonzerejét mutatta, hogy<br />
a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> jelentős része távolodott el a <strong>magyar</strong>ul szóló (hozzáférhető)<br />
elektronikus közszolgálati médiumoktól, helyettük inkább kereskedelmi jellegű<br />
többségi adókat preferáltak. A rádió és a nyomtatott média tekintetében nagy<br />
arányban találtunk helyi orgánumokat, napilapok esetén egyértelműen a helyi<br />
<strong>magyar</strong> nyelvű lapok domináltak (Székely, 2005). Az ezredforduló médiastruktúrája<br />
napjainkra alapvetően megváltozott fontos kérdés tehát, hogy a külhoni<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> miképpen fogyasztanak médiatartalmakat, milyen szerepet<br />
kapnak az elsősorban online platformokat preferáló médiafogyasztásukban a<br />
<strong>magyar</strong> nyelvű online tartalmak.<br />
Az internetet a <strong>Kárpát</strong>alján élő <strong>fiatalok</strong> (75 százalék) használják legnagyobb<br />
arányban kizárólag <strong>magyar</strong>ul, őket Vajdaság és Erdély (65 százalék) követik,<br />
végül Felvidék, 47 százalékkal. Jóval magasabb arányokkal találkozunk, ha figyelembe<br />
vesszük a vegyes nyelvhasználatot, vagyis azoknak az arányát, akik<br />
államnyelven és <strong>magyar</strong>ul is használják az internetet. Ekkor a régiók közötti<br />
különbség gyakorlatilag néhány százalékra mérséklődik, 84–86 százalék körül<br />
mozog a három utóbbi régióban, és 92 százalékot vesz fel <strong>Kárpát</strong>alja esetében.<br />
372
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Kizárólag államnyelven Felvidéken interneteznek legtöbben, a válaszadók 11<br />
százaléka nyilatkozott erről, 5 százalék <strong>Kárpát</strong>alján az arány, 2–2 százalékos<br />
értéket vesz a másik két régióban. A „többnyire egyéb nyelven” internetezők<br />
aránya Vajdaságban (11 százalék) és Erdélyben (10 százalék) magasabb, a másik<br />
két régió esetén néhány százalékos.<br />
Többnyire <strong>magyar</strong>ul néz televízióadásokat a kárpátaljai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> nyolctizede<br />
(81 százalék) és a vajdaságiak háromnegyede (75 százalék). A többnyire<br />
<strong>magyar</strong> televízió-műsor fogyasztása az erdélyi <strong>magyar</strong> 15–29 évesek közel kétharmadát,<br />
míg a felvidékiek kétötödét (41 százalék) jellemzi. A print média tartalmainak<br />
fogyasztása hasonlóan alakul az internetezéshez, a többnyire <strong>magyar</strong><br />
nyelvű tartalmak dominálnak az erdélyi, a kárpátaljai és a vajdasági régióban,<br />
míg a felvidék esetében nem éri el a kérdezettek egyharmadát sem (30 százalék)<br />
azok aránya, akik többnyire <strong>magyar</strong>ul olvassák a sajtó nyomtatott tartalmait.<br />
A rádióhallgatásban a kárpátaljai (61 százalék) mellett, az erdélyi (52 százalék)<br />
<strong>fiatalok</strong> többségét jellemzik többnyire <strong>magyar</strong> nyelvű tartalmak. A vajdasági<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> kevesebb mint fele (45 százalék), a felvidékiek mindössze negyede<br />
(26 százalék) rádiózik zömmel <strong>magyar</strong>ul.<br />
100%<br />
80%<br />
75<br />
81<br />
75<br />
74<br />
60%<br />
40%<br />
65 65<br />
47<br />
65<br />
41<br />
64 65<br />
30<br />
61<br />
45<br />
52<br />
26<br />
20%<br />
0%<br />
többnyire <strong>magyar</strong>ul<br />
internetezik<br />
többnyire <strong>magyar</strong>ul néz<br />
televízióadást<br />
többnyire <strong>magyar</strong>ul olvas<br />
nyomtatott lapokat<br />
többnyire <strong>magyar</strong>ul<br />
hallgatja a rádiót<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaság<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
7. ábra: A médiafogyasztás nyelve<br />
(Amikor Ön internetezik, televízióadást néz, rádiót hallgat, nyomtatott lapokat olvas, többnyire milyen<br />
nyelven teszi?)<br />
(N Felvidék<br />
= 726, N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 460, N Erdély<br />
= 1825, N Vajdaság<br />
= 451; százalékos megoszlás)<br />
Összességében a kárpátaljai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> médiafogyasztásában a legdominánsabbak<br />
és a felvidékiek esetében a legkevésbé jellemzők a <strong>magyar</strong> nyelvű<br />
tartalmak. Jellemzően a televízióadásokat követik leginkább <strong>magyar</strong>ul a külho-<br />
373
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
ni <strong>magyar</strong> 15–29 évesek, míg a rádiót legkevésbé. Az internet, mint az elsőszámú<br />
médium a nyomtatott lapokhoz hasonló, a <strong>magyar</strong> nyelven fogyasztott<br />
televíziós és a rádiós tartalmak közötti arányokat mutat.<br />
IV. Behuzalozottak és kimaradók<br />
Képernyőfüggők – screenagerek<br />
Rushkoff (2006) találóan képernyőnemzedéknek (screenager) nevezte az ifjúságot,<br />
amit az ifjúság szabadidő-eltöltését szemlélve, a mai <strong>fiatalok</strong>ra nézve is csak<br />
megerősíteni tudunk. A fentiekben láthattuk, hogy a <strong>magyar</strong>országi 15–29 évesek<br />
szabadidő-eltöltése jórészt a képernyőkhöz – az okostelefonok és tabletek<br />
esetében már nemcsak látható, hanem érinthető képernyőkhöz – kötődik, ezek<br />
használatában pedig a játék kap komoly szerepet. A képernyős játék fontosságát<br />
mutatja 2012-höz képest lényegesen többen számoltak be arról, hogy<br />
kifejezetten játékra szánt konzollal is rendelkeznek. Az infokommunikációs eszközökhöz<br />
kötődő játék mégsem jellemző minden fiatalra, minden harmadik<br />
megkérdezett (34 százalék) egyáltalán nem játszik ilyen módon.<br />
A képernyős játékok elsősorban internetes tevékenységek, de az offline játék<br />
is jelen van. Az eszközök közül az okostelefonok és a számítógépek a legfontosabbak,<br />
a játékkonzolok és a tabletek csak ezek után következnek. Jellemző,<br />
hogy az efféle játék csak kevesek számára mindennapos, a legtöbben ennél<br />
ritkábban játszanak képernyős játékot.<br />
legalább<br />
naponta<br />
egyszer<br />
legalább<br />
hetente<br />
egyszer<br />
havonta<br />
többször<br />
ritkábban<br />
15. táblázat: Játék az infokommunikációs eszközökön<br />
(Milyen gyakran szokott Ön a következő módokon játszani?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
soha<br />
Közösségi oldalon játékalkalmazással<br />
8 16 9 13 47 8<br />
Számítógéppel, laptoppal<br />
online<br />
6 20 9 11 46 8<br />
Telefonon online 4 14 7 9 58 8<br />
Tableten online 2 8 5 7 70 8<br />
Számítógéppel, laptoppal nem<br />
online (offline)<br />
4 17 10 13 49 8<br />
Telefonon nem online (offline) 5 15 8 11 54 8<br />
Tableten nem online (offline) 2 8 5 7 70 8<br />
Játék konzolon (PS, XBOX,<br />
Nintendo WII stb.)<br />
3 10 5 9 66 8<br />
NT/<br />
NV<br />
374
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Az online játékosok többsége alapvetően ingyenesen elérhető játékokkal játszik,<br />
minden ötödik (20 százalék) megkérdezett számolt be arról, hogy legalább<br />
egyszer vásárolt online játékot és hasonló arányban (19 százalék) számoltak be<br />
arról, hogy online játékon belül vásároltak valaha. Azok aránya, akik nem csupán<br />
egyszer vásároltak online, 3–4 százalékot tesz ki.<br />
Az elmúlt évek egyik legtöbbet idézett munkája, amely a játékok hatásával<br />
foglalkozott Zimbardo és Coulombe (2016) nevéhez fűződik, amely erősen<br />
pesszimista képet fest korunk ifjúságáról, elsősorban a fiatal férfiakról. Nem<br />
kevesebbet állít, mint azt, hogy a mai fiatal férfiak hanyatlásának részben a<br />
technológiai fejlődés az oka. „Ha közelebbről megvizsgáljuk, miért játszanak<br />
videojátékokkal és miért néznek pornót a fiatal férfiak, arra a következtetésre<br />
juthatunk, hogy e két tényező egyszerre oka és tünete a férfiak általános hanyatlásának.<br />
Kölcsönös ok-okozatiság áll fenn aközött, hogy valaki egyfolytában<br />
pornót néz, vagy túl sokat videojátékozik, és hogy társas, szexuális és motivációs<br />
nehézségei alakulnak ki; ez oda-vissza működik. A fentiek eredményeképp<br />
bezárul a szociális elszigetelődés köre” (Zimbardo – Coulombe, 2016: 19).<br />
Az infokommunikációs eszközökhöz köthető játéklehetőségek játszási gyakoriságai<br />
erős korrelációt (0,49–0,90) mutatnak egymással, ami alapján arra következtethetünk,<br />
hogy akik a fentiek közül valamelyik módon játszanak, azok<br />
a többi lehetőséget is jobban kihasználják a játékra. Az erős korreláción túl<br />
az egyes játékmódok játszási gyakoriságait mérő változók egy stabil főkomponensbe<br />
15 is rendeződnek, amely a teljes információtartalom közel kétharmadát<br />
(65 százalék) képes megőrizni. A képernyős játékaffinitást mérő főkomponens<br />
alkalmas eszköze lehet annak vizsgálatára, hogy milyen demográfiai és pszichés<br />
tényezőkkel áll empirikus adatokon, statisztikai eljárásokkal is igazolható kapcsolatban<br />
a játék.<br />
A nemek közötti különbséget a létrehozott főkomponens és a nem változójának<br />
egyszerű egyutas varianciaanalízise (one-way ANalysis Of VAriance) igazolja.<br />
Ugyan rendkívül csekély <strong>magyar</strong>ázóerővel, de statisztikai értelemben<br />
szignifikáns összefüggés 16 szerint a fiúk/férfiak körében gyakoribb a képernyős<br />
játék, mint a lányok/nők esetében. Habár a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok életkori<br />
metszete kizárólag a 15–29 évesekre vonatkozik, mégis találunk szignifikáns<br />
összefüggést az egyes korcsoportok és a képernyős játékaffinitást mérő főkomponens<br />
között. Egy öt részre, két–két korévenként osztott életkorváltozó egyszerű<br />
egyutas varianciaanalízise, bár csekély <strong>magyar</strong>ázóerővel, de szignifikáns<br />
15 A főkomponens analízis a bevont nyolc változó esetében egyaránt magas kommunalitásokat figyelhetünk<br />
meg (0,57–0,72).<br />
16 A képernyős játékaffinitást mérő főkomponens heterogenitásából a nem változója csupán 1 százalékot <strong>magyar</strong>áz<br />
meg, amely azonban az F-statisztika 24,561-es értékénél szignifikáns (p ≤ 0,001), amely azt jelenti, hogy<br />
a két változó nem független egymástól.<br />
375
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
modellt 17 mutat, amely arra utal, hogy minél fiatalabb korcsoportokat vizsgálunk,<br />
annál gyakoribb a képernyős játék. A két demográfiai változó kapcsolata<br />
a képernyős játékaffinitást mérő főkomponenssel azt mutatja, hogy a nem változója<br />
nem feltétlenül a legerősebb ismérv, amely <strong>magyar</strong>ázza a játékaffinitást.<br />
A modellt egy kétutas, hierarchikus varianciaanalízissé fejlesztve láthatóvá válik,<br />
hogy a szignifikáns modellben 18 az egyes változók <strong>magyar</strong>ázóereje a másik<br />
kontroll alatt tartásával is az életkornak kedvez (Beta, 0,179 vs. 0,095). Mindez<br />
azt jelenti számunkra, hogy a nem ugyan <strong>magyar</strong>ázza a képernyős játék intenzitását,<br />
azonban az életkor erősebb <strong>magyar</strong>ázóerővel bír, tehát a férfi mivoltnál<br />
erősebben hajlamosít a képernyős játékra az életkor.<br />
A képernyős játék, mint szabadidős elfoglaltság is vizsgálható a kérdőív kérdései<br />
alapján 19 . Nagyon hasonló módszerrel a kétféle képernyős játék hétköznapi<br />
és hétvégi használatával kapcsolatban – „telefonozik” (játszik a telefonon); játékkonzollal,<br />
vagy számítógépes játékkal játszik – is létrehozható egy főkomponens<br />
20 , amely a teljes információtartalom 58 százalékát képes megőrizni. A<br />
fentiekhez hasonló varianciaanalíziseket futtatva némileg hasonló eredményeket<br />
kaphatunk. Mind a nem, mind a kor szignifikáns <strong>magyar</strong>ázatot produkál 21<br />
a szabadidős képernyős játék főkomponensének heterogenitásából, a kétutas<br />
modellben a nem valamivel erősebb <strong>magyar</strong>ázóerőt mutat (Beta, 0,173 vs.<br />
0,166), de lényegesen kisebb különbséggel, mint az előző modellben.<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> 2016-os adatfelvételi hulláma számos olyan kérdéskört<br />
tartalmaz, amelyek alapján vizsgálható Zimbardóék állításának másik<br />
része, amely arra utal, hogy a képernyős játékok játszási intenzitása társas és<br />
motivációs problémákat is felvethet. Az alábbiakban néhány ilyen szempontot<br />
kívánunk vizsgálni.<br />
A társas helyzeteket a barátok jelenlétével vizsgálhatjuk. Az online és offline<br />
térben lévő baráti társaságok a legtöbb fiatal számára egyaránt adottak, ami a(z<br />
első) képernyős játékaffinitást mérő főkomponenssel is szignifikáns kapcsolatot<br />
mutat 22 , azonban nem azt látjuk, hogy a baráti társaságokból kiszorulók játszanának<br />
leginkább. A legintenzívebb játékhasználatot a kizárólag online térre korlátozódó<br />
barátságok esetében látjuk, az ennél visszafogottabb játékhasználatot<br />
17 A főkomponens heterogenitásából az ötosztatú korváltozó mindössze 4 százalékot <strong>magyar</strong>áz meg, amely az<br />
F-statisztika 17,134-es értékénél szignifikáns (p ≤ 0,001).<br />
18 A kétutas modell az F-statisztika 17,208-as értékénél szignifikáns (p ≤ 0,001), a két <strong>magyar</strong>ázóváltozó által megalkotott<br />
interakciós tér azonban nem szignifikáns (sig.: 0,520).<br />
19 A kétféle játék-megközelítés egy közös modellben nem vizsgálható, ugyanis a vonatkozó kérdések eltérő 2000<br />
fős önálló kérdésblokkban szerepeltek. Ennek okait részletesen bemutatjuk a módszertani jegyzetben.<br />
20 A főkomponens analízis a bevont négy változó kommunalitásai 0,52–0,62 között mozognak.<br />
21 Mindösszesen 5 százalékot.<br />
22 A főkomponens heterogenitásából a baráti társaságok jelenlétét mérő négyértékű változó mindössze 2 százalékot<br />
<strong>magyar</strong>áz meg, amely az F-statisztika 10,598-as értékénél szignifikáns (p ≤ 0,001).<br />
376
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
az online és offline terekben egyaránt baráti társaságok tagjai között figyelhetjük<br />
meg, majd a kizárólag offline terekben barátkozók között. A legalacsonyabb<br />
képernyős játékaffinitás az online és offline baráti társaságokból egyaránt kimaradók<br />
esetén látszik, ők a legkevésbé integrált tagjai a kortárscsoportnak és ők<br />
játszanak egyben a legkevésbé képernyős játékokkal. A második szabadidős<br />
képernyős játszást mérő főkomponens modellje is azt mutatja, hogy az online<br />
és offline baráti közösségből kimaradók játszanak a legkevésbé.<br />
A motivációs terület vizsgálata jóval összetettebb, többféle megközelítéssel<br />
élhetünk, az egyik ilyen az elégedettség dimenzióinak körüljárása. A kérdőív<br />
tartalmaz egy olyan kérdésblokkot, amelyik az elégedettséget vizsgálja különböző<br />
területeken (magánéleti, anyagi, jövőbeli kilátások). Az egyes területek<br />
nem egyformán mutatnak kapcsolatot akár egyik, akár másik, a képernyős játékot<br />
mérő főkomponenssel. Egyaránt nincs szignifikáns kapcsolat az összefoglaló<br />
elégedettséggel (mindent egybevetve azzal, ahogyan most él) és nem mutat<br />
összefüggést a másodikként vizsgált szabadidős főkomponenssel a baráti kapcsolatokra,<br />
a munkavállalási lehetőségekre, a személyes élettervek megvalósításának<br />
esélyeire és a jövőbeli kilátásokra vonatkozó ismérvekkel.<br />
Szignifikáns kapcsolat van ugyanakkor a partnerkapcsolatokkal való elégedettséggel<br />
kapcsolatban, ami a Zimbardóék téziséhez talán a legközelebbi<br />
területet vizsgálja. Egyaránt alacsony (2–4 százalék), de szignifikáns <strong>magyar</strong>ázóerejű<br />
modellekről beszélhetünk, amelyek azt mutatják, hogy a legelégedettebb<br />
és a legkevésbé elégedett csoportok életében van jelen a játék. Az anyagi<br />
állapotokra vonatkozó ismérvekkel (jelenlegi életszínvonal; anyagi helyzet) alkotott<br />
modellek csekély <strong>magyar</strong>ázóerővel, gyenge szignifikanciával jellemezhetők,<br />
amelyeket úgy értelmezhetünk, hogy inkább az elégedettek jellemezhetők<br />
képernyős játékkal.<br />
Mindezek alapján megállapítható, hogy a képernyős játékaffinitás bár a fiúk/<br />
férfiak esetében magasabb, de nem feltétlenül a legerősebb <strong>magyar</strong>ázó változó.<br />
A játékaffinitás nem jár együtt a kevesebb baráti kapcsolattal és az elégedettség<br />
tekintetében inkább az elégedettebbekre jellemző a játék.<br />
Kimaradók<br />
Az elmúlt évtizedekben megfigyelt, fentebb bemutatott látványos bővülés<br />
trendje mögött jelentős eltéréseket találunk, amennyiben társadalmi, gazdasági<br />
ismérvek szerint vizsgáljuk a hozzáférés értékeit. Már a 2017-es gyorsjelentésben<br />
(Székely – Szabó, 2017) is bemutattuk azokat az alapvető szociodemográfiai<br />
jellemzőket, amelyek alapján láthatóvá válik, hogy a regionális fejlettséggel párhuzamosan<br />
növekszik az ellátottság is. A nyugati országrész és a központi régió<br />
377
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
kiemelkedő eredményt mutat, míg Észak-Alföld és Észak-<strong>Magyar</strong>ország erősen<br />
elmarad az országos átlagtól, az utóbbi területek kb. 20 százalékponttal térnek<br />
el a fejlettebb területek eredményeitől. A településméret növekedésével növekszik<br />
a számítógép és internet-hozzáférés a <strong>fiatalok</strong> otthonaiban.<br />
Mind a számítógép, mind az internet penetrációja tekintetében a legmarkánsabb<br />
különbségeket a szubjektív anyagi jólét változója mentén tapasztaljuk.<br />
A gondok nélkül élők és a beosztással jól kijövők 96–97 százalékának<br />
van internet-hozzáférése otthon. Azon válaszadók 87 százaléka rendelkezik<br />
internettel, akik saját bevallásuk alapján éppen, hogy kijönnek jövedelmükből,<br />
a havi szinten anyagi gondokkal küzdők körében az érték 51 százalék, a nélkülözők<br />
között pedig 33 százalék. A számítógép tulajdonlása esetén szerkezetileg<br />
ugyanezekkel az arányokkal találkozunk, csupán 2-3 százalékkal alacsonyabb<br />
értékeket vesznek fel az egyes kategóriák. Az internet háztartásokban való további<br />
terjedésének tehát elsősorban anyagi korlátai vannak. A többi vizsgált<br />
infokommunikációs eszközzel együtt megállapítható, hogy a hozzáférést illetően<br />
a településtípus, a regionális viszonyok, vagy az iskolai végzettség egyaránt<br />
meghatározó. Az újabb technológiák jellemzően a városias településeken, a<br />
kedvezőbb helyzetben lévő régiókban vannak inkább jelen. A magasabb iskolai<br />
végzettségűek is az átlaghoz képest magasabb arányban birtokolnak ilyen<br />
eszközöket.<br />
A médiafogyasztási profilokhoz kapcsolódó gyakoriságokból jól látható, hogy<br />
a <strong>magyar</strong>országi 15–29 évesek alapvetően napi internethasználónak tekinthetők.<br />
A szociodemográfiai jellemzők alapján természetesen látszanak különbségek<br />
is, amelyek közül egyéni jellemzőket tekintve az iskolai végzettség az<br />
egyik legjelentősebb. A <strong>magyar</strong>országi diplomás <strong>fiatalok</strong> 99 százaléka legalább<br />
naponta egyszer csatlakozik a világhálóra, ugyanígy tesz a középiskolát végzettek<br />
95 százaléka, azonban az alapfokú végzettségűek csupán nyolctizede (80<br />
százalék) internetezik legalább naponta. A nemek között nincs különbség, míg<br />
a kor emelkedésével a napi internethasználók aránya némileg csökken.<br />
A település típusa erőteljes különbségekre világít rá. A fővárosban és a falvakban<br />
élők között szinte ugyanolyan jelentőségű szakadék van, mint a legalacsonyabb<br />
és legmagasabb iskolai végzettségnél tapasztaltak esetében. A vizsgált<br />
szempontok közül legmarkánsabb különbséget a regionális megosztottság<br />
mutatja: mintegy 20 százalékponttal Közép-<strong>Magyar</strong>ország használói arányától<br />
(95 százalék) lemaradva legkevésbé az Észak-<strong>Magyar</strong>országon (75 százalék) és<br />
Észak-Alföldön (78 százalék) élők között találunk napi internethasználókat.<br />
Az eszközökhöz való hozzáférés mintáinak megfelelően az internethasználat<br />
is erősen szétválik a jobb és rosszabb anyagi körülmények között élő <strong>fiatalok</strong><br />
között. A szubjektív anyagi jólét változója mentén a legalsó csoportba tartozó<br />
378
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
<strong>fiatalok</strong> 36 százaléka használ naponta internetet, a legfelső tartozók között pedig<br />
96 százalék.<br />
A fentiek arra utalnak, hogy az anyagi jólét mutatói mellett a digitális szakadék<br />
legerősebben a regionális elhelyezkedés és az iskolai végzettség szerint mutatkozik<br />
meg, amelynek strukturális okai is vannak, az iskolai végzettség ugyanis<br />
összefüggést mutat a regionalitással. A hozzáférés és a használat tekintetében<br />
is megállapítható, hogy az Észak-<strong>Magyar</strong>országon és Észak-Alföldön élők, valamint<br />
az alapfokú végzettséggel rendelkező <strong>fiatalok</strong> maradnak el leginkább a<br />
<strong>magyar</strong>országi 15–29 évesek többségétől.<br />
Mindez azt mutatja, hogy az empirikus tapasztalatokat tekintve az ifjúság<br />
helyzete a leegyszerűsítő digitális bennszülött (digital natives, Prensky, 2001)<br />
fogalomnál mindenképpen bonyolultabb, hiszen a 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> mindössze<br />
egy részéről mondható el, hogy az internetes generáció „teljes értékű”<br />
tagja (Székely – Csécsi, Székely, 2017). A <strong>fiatalok</strong> túlnyomó többsége a fenti<br />
elnevezésnek megfelelően az internet nemzedékéhez tartozik, szabadidejét<br />
dominánsan a digitális média tereiben tölti, internetezik, okostelefonja van, aktív<br />
a közösségi oldalakon a világgal tehát állandó összeköttetésben éli, élheti<br />
mindennapjait (always on, live wire vagy social skimmer, vö. Broadcom Study,<br />
2012). Ez azonban nem adatik meg mindenkinek.<br />
A rogersi diffúziós elmélet szerint az újítók, a korai adaptálók, és a korai többség<br />
mellett a társadalom átlagosan 16 százaléka a lemaradók közé tartozik<br />
(Rogers, 2003). Ők azok tehát, akik az idő előrehaladtával, illetve a belépő<br />
többség sodró ereje ellenére sem tudnak (vagy akarnak) az újítás terén – jelen<br />
esetben az infokommunikációs eszközökkel és technológiákkal átszőtt világban<br />
felzárkózni. Ez a lemaradás a kimaradást is maga után vonja: az okostelefon,<br />
az internet hiánya nem csak eszközök hiányát jelenti, hanem a többségtől való<br />
elzárkózást, a hálózatos kommunikáció készségeinek hiányát, illetve a más dimenziókban<br />
is egyértelmű hátrányos helyzetet eredményez, vagy konzervál.<br />
A 2012-es nagymintás kutatás eredményeit mélyebben elemezve megállapítható<br />
volt, hogy a digitális eszközzel való ellátottság hiányzik a megkérdezett<br />
15–29 éves korosztály otthonainak 11 százalékából, míg saját eszköze a megkérdezettek<br />
8 százalékának egyáltalán nincsen 23 . 2016-ra jelentős mértékben<br />
zsugorodott arányuk (4–4 százalék), a pontos összehasonlítás azonban nem<br />
23 2012-ben vizsgált eszközök a háztartásban: vezetékes telefon; számítógép; internet-előfizetés; DVD-lejátszó;<br />
házimozi-szett; lapostévé. Saját tulajdonú eszközök: okostelefon; mobiltelefon; internet-hozzáférés mobilvagy<br />
okostelefonon; számítógép; tablet; e-book olvasó; digitális fényképezőgép vagy kamera; hordozható<br />
zenelejátszó; játékkonzol. 2016-ban vizsgált eszközök a háztartásban: vezetékes telefon; számítógép; internetelőfizetés;<br />
WIFI, otthoni vezeték nélküli internet; internetre köthető televízió, okos (smart) TV; televíziós műsor<br />
előfizetése. Saját tulajdonú eszközök: okostelefon; mobiltelefon; mobiltelefonszám; mobiltelefonján,<br />
okostelefonján internet-előfizetés; számítógép, PC; laptop, notebook; tablet, táblagép; játékkonzol; okosóra,<br />
aktivitásmérő.<br />
379
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
lehetséges, mert nem ugyanazon eszközöket vettük figyelembe (ennek oka a<br />
terület gyors változása).<br />
2012-ben a közvetlen internet-hozzáférésre korlátozódó vizsgálat még baljósabb<br />
képet festett: a megkérdezettek 20 százalékának egyáltalán nem volt<br />
internet-elérése, sem az otthonában, sem pedig mobileszközön nem fért hozzá<br />
a világhálóhoz 24 (Székely – Csécsi, Székely, 2017). 2016-ra alapvetően megváltozott<br />
a helyzet, azok aránya, akik otthon és mobileszközükön is elérik a<br />
világhálót elérték a 15–29 évesek kétharmadát (76 százalék). A kimaradók aránya<br />
megfeleződött, de továbbra is jelentősnek számít, hiszen 170 ezer olyan<br />
15–29 éves van <strong>Magyar</strong>országon, aki közvetlen módon nem fér hozzá az<br />
internethez.<br />
2012 2016<br />
20<br />
behuzalozott<br />
többség<br />
3<br />
10<br />
6<br />
38<br />
otthonában<br />
hozzáférő<br />
20<br />
saját hozzáféréssel<br />
rendelkező<br />
67<br />
36<br />
nincs közvetlen<br />
internet-hozzáférése<br />
8. ábra: Az ifjúság behuzalozottsága<br />
(N 2012–2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
A közvetlen internet-hozzáféréssel nem rendelkező csoport belső szerkezete<br />
nemek tekintetében nem mutatott különbséget sem 2012-ben, sem 2016-ban,<br />
ugyanakkor életkor tekintetében az idősebb korcsoportok felé tolódott. 2012-<br />
ben a kimaradók 29, 2016-ban 28 százaléka volt 15–19 éves, 25 évnél idősebb<br />
volt 2012-ben a 38, 2016-ban 35 százalékuk. Ugyan korukat tekintve az<br />
idősebbek aránya magasabb a körükben, az iskolai végzettségük ezzel éppen<br />
fordítottan arányos, 2012-ben a legtöbben (47 százalékuk) legfeljebb 8 osztályt<br />
végzett, további 26 százalékuk érettségi nélküli, negyedük volt magasabb<br />
iskolai végzettségű. 2016-ra a depriváltság drámaian koncentrálódott a legfeljebb<br />
8 osztályt végzettek csoportjába: a közvetlen internet-hozzáféréssel nem<br />
rendelkezők 87 százaléka tartozik a legalacsonyabb iskolai végzettségű cso-<br />
24 A mutató következőképpen épül fel: behuzalozott többség, akinek otthon és a mobiltelefonján is van internethozzáférése;<br />
otthonában hozzáférő, aki csak otthoni internet-hozzáférése van; saját hozzáféréssel rendelkező,<br />
akinek csak a mobileszközén van internet-hozzáférés; nincs közvetlen internet-hozzáférése, akinek sem otthonában,<br />
sem a mobileszközén nincs internet-hozzáférése.<br />
380
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
portba és mindösszesen 2 százalékuk felsőfokú végzettségű. A lakóhelyüket<br />
tekintve a községben élők aránya kiemelkedően magas: a hozzáférés nélküliek<br />
41 százaléka lakott itt 2012-ben és 49 százalékuk 2016-ban, 34 százalékuk<br />
városban, a maradék pedig megyeszékhelyen vagy a fővárosban. A kimaradók<br />
regionálisan is koncentrálódnak, a fentebb már említett Észak-Alföld és Észak-<br />
<strong>Magyar</strong>ország területén él a 62 százalékuk.<br />
A fentiek alapján elmondható, hogy egy olyan halmozottan hátrányos helyzetű<br />
csoporttal találkozunk az internet-hozzáférésből kimaradók vizsgálatakor,<br />
akik alacsony iskolai végzettségűek, jellemzően kisebb településen élnek, az<br />
anyagi helyzetük – saját elmondásuk szerint – többségben kedvezőtlen. 2016-<br />
ban a 15–29 évesek tizede állította, hogy anyagi gondokkal küzd, a közvetlen<br />
internet-hozzáféréssel nem rendelkezők körében ugyanez minden második<br />
megkérdezettre (48 százalék) jellemző. Ahogy ezt már a 2012-es adatok elemzésekor<br />
is megállapíthattuk, a marginalizálódók többségénél megfigyelhető<br />
rossz társadalmi helyzet zömében átörökített (Székely – Csécsi, Székely, 2017).<br />
A 2016-os kutatás adataiból látszik, hogy a kimaradók szülei jellemzően alacsony<br />
iskolai végzettségűek – mind az (édes)anyjuk, mind az (édes)apjuk – iskolai<br />
végzettsége legfeljebb az általános iskolai 8 osztályt éri el (67–63 százalékban).<br />
A korábbi vizsgálatok azt mutatják, hogy a hátrányos élethelyzet mellett a<br />
társas kapcsolataik, gondolkodásuk és a követett viselkedésminták tekintetében<br />
is problémásnak tekinthetők. Kevesebb barátjuk van, alacsonyabb a bizalmi<br />
szintjük, a kockázati magatartások tekintetében is veszélyeztetettebbek,<br />
mint a 15–29 évesek általában.<br />
A 2016-os adatok alapján elmondható, hogy a kimaradók több mint egynegyedének<br />
(28 százalék) nincsenek barátai az offline világban sem, szemben<br />
a teljes 15–29 éves csoport 13 százalékával. Kockázati magatartásuk is magasabb<br />
az átlagosnál, 42 százalékuk napi dohányzó (a teljes mintában ez az<br />
arány 25 százalék) és kétszer akkora arányban fogyasztanak legalább hetente<br />
alkoholt (22 vs. 11 százalék). Alapvetően pesszimista világlátás, a múlt megítélése<br />
és jövőkép jellemzi őket. Elsősorban a saját helyzetüket ítélik rossznak,<br />
de pesszimizmusukat rendszerint kivetítik a társadalomra is. A különböző<br />
szempontok szerinti elégedettség vizsgálata során látványos különbségeket<br />
figyelhetünk meg, amelyek minden szempont esetében szignifikánsnak bizonyulnak<br />
(16. táblázat). A behuzalozott többség minden vizsgált szempont<br />
esetében elégedettebbnek mutatkozik, mint a 15–29 évesek általában, míg a<br />
többi csoport, különösen a közvetlen internet-hozzáféréssel nem rendelkezők<br />
rendszerint elégedetlenebbek, egyes esetekben az átlagtól való eltérés szinte<br />
megfelel egy egész skálaértéknek.<br />
381
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
behuzalozott<br />
többség<br />
otthonában<br />
hozzáférő<br />
A fentiek arra figyelmeztetnek, hogy a világhálóhoz való közvetlen hozzáférés<br />
számos élethelyzethez és gondolkodáshoz kapcsolódó ismérvet <strong>magyar</strong>áz. A<br />
kimaradók felzárkóztatásának ebben a tekintetben ugyanolyan fontos feladatnak<br />
kell lennie, mint a digitális világ árnyoldalaival kapcsolatos védekezésnek.<br />
V. Összefoglalás<br />
hozzáféréssel<br />
rendelkező<br />
nincs<br />
közvetlen<br />
internethozzáférése<br />
összesen<br />
partnerkapcsolataival** 4,2 4,0 3,9 3,8 4,1<br />
baráti kapcsolataival** 4,4 4,2 4,1 4,1 4,4<br />
munkavállalási lehetőségeivel** 3,6 3,4 2,8 2,5 3,4<br />
jelenlegi életszínvonalával** 3,7 3,5 3,0 2,7 3,6<br />
anyagi helyzetével** 3,5 3,4 2,8 2,5 3,4<br />
tanulás lehetőségeivel** 4,0 3,8 3,4 3,1 3,8<br />
személyes élettervei megvalósításának<br />
esélyeivel**<br />
3,8 3,5 3,2 2,9 3,6<br />
jövőbeli kilátásaival** 3,7 3,5 3,1 2,8 3,5<br />
mindent egybevetve azzal,<br />
ahogyan most él**<br />
3,8 3,6 3,3 3,0 3,7<br />
** (p ≤ 0,001)<br />
16. táblázat: Hozzáférés és elégedettség<br />
(Mennyire elégedett Ön a következő dolgokkal?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; átlagok)<br />
Az ezredfordulón indult nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> a kezdetek óta kiemelt figyelemmel<br />
vizsgálta a <strong>fiatalok</strong> médiafogyasztási jellemzőit, ezen belül a digitális<br />
platformokhoz kötődő fogyasztást. Ez a kiemelt figyelem a kutatás öt<br />
adatfelvételi hulláma alatt csak fokozódott. A <strong>magyar</strong>országi kutatásban alkalmazott<br />
kérdőívek is tanúi annak, hogy egyre fontosabbá vált az ifjúság és a<br />
digitális világ kapcsolatának megismerése. Az ezredforduló 50 oldalas kérdőíve<br />
még mindösszesen egy oldalban, főként hozzáférési és használati jellemzőket<br />
vizsgált, míg 2016-ban a szinte duplájára hízó (90 oldalas) kérdőívből 16 oldalt<br />
szenteltünk a digitális területnek.<br />
A digitális kultúra előretörését az adatok is igazolják. A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong><br />
körében az elmúlt másfél évtizedében is jól látható a digitális média térnyerése<br />
a hagyományos kulturális és közösségi terek látogatásának csökkenése mellett.<br />
A 15–29 évesek médiafogyasztási tipológiájában legnagyobb csoport a napi tévéző<br />
napi internetezőké, a második a naponta nem tévéző napi internetezőké,<br />
382
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
a harmadik legnagyobb csoportba tartozók a napi internethasználat és tévéfogyasztás<br />
mellett naponta hallgatnak rádiót is. A napi médiafogyasztástól távolmaradók<br />
a <strong>fiatalok</strong> töredékét fedik csupán le. Az online források előretörését<br />
<strong>magyar</strong>ázza, hogy a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> túlnyomó többségének otthonában<br />
ma már van számítógép és internet, valamint saját tulajdonukban internetezésre<br />
alkalmas okostelefon. A digitális média fontosságát visszaigazolja a fogyasztási<br />
adatokon túl a fontosság megítélése is. A család és a barátok mellett ma<br />
már legfontosabb információforrásnak az internet számít, az online tartalmak<br />
az ifjúság önképének kialakításában is komoly szerepet kapnak.<br />
A 2016-os nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> külhoni, <strong>magyar</strong> 15–29 évesekre vonatkozó<br />
vizsgálataiból egyértelműen látszik, hogy a hozzáférési küszöb eltűnt,<br />
azaz a <strong>fiatalok</strong> otthonainak túlnyomó többségében hozzáférhető saját számítógép<br />
és internet. A hozzáférés és a használat intenzitását tekintve a határon<br />
túli <strong>magyar</strong> 15–29 évesek és <strong>magyar</strong>országi társaik között lényegi különbség<br />
nincs. A külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> médiafogyasztásában a <strong>magyar</strong> nyelvű tartalmak<br />
dominálnak, jellemzően a televízióadásokat követik leginkább <strong>magyar</strong>ul,<br />
míg a rádiót legkevésbé. Az internet, mint az elsőszámú médium a nyomtatott<br />
lapokhoz hasonló, a <strong>magyar</strong> nyelven fogyasztott televíziós és a rádiós tartalmak<br />
közötti arányokat mutat.<br />
Az online felületek szerepe a kapcsolattartásban és közösségépítésben is jelentős:<br />
a <strong>fiatalok</strong> többsége online és offline is ápol barátságokat. A virtuális térben<br />
ápolt barátságok erősen ráépülnek a személyes kapcsolatokra, a kizárólag<br />
online baráti kapcsolatokra hagyatkozók aránya elhanyagolható. A <strong>Kárpát</strong>-medencei<br />
<strong>magyar</strong> ifjúság legalább háromnegyede tagja online közösségi oldalaknak.<br />
A külhoni 15–29 éves <strong>magyar</strong>ok online kötődéseiben dominálnak a helyi<br />
<strong>magyar</strong> közösséghez tartozó szálak, míg a <strong>magyar</strong>országi kapcsolataik száma<br />
rendre elmarad a helyi többségi társadalomhoz tartozóktól.<br />
A <strong>magyar</strong>országi adatok alapján a képernyős játék jelentősége növekedett<br />
az ifjúság életében az elmúlt időszakban, ugyanakkor a játékaffinitás nem jár<br />
együtt a kevesebb baráti kapcsolattal és az elégedettség tekintetében inkább<br />
az elégedettebbekre jellemző a játék.<br />
Az infokommunikációs technológiák penetrációjának elmúlt évtizedekben<br />
megfigyelt látványos bővülése mögött jelentős eltéréseket találunk. 2016-ra, a<br />
négy évvel korábbi adatokhoz képest a kimaradók aránya megfeleződött, de<br />
továbbra is jelentősnek számít, hiszen 170 ezer olyan 15–29 éves van <strong>Magyar</strong>országon,<br />
aki közvetlen módon nem fér hozzá az internethez. A kimaradók<br />
olyan halmozottan hátrányos helyzetű karaktert mutatnak, akik alacsony iskolai<br />
végzettségűek, jellemzően kisebb településen élnek, az anyagi helyzetük – saját<br />
elmondásuk szerint – többségben kedvezőtlen és minden tekintetben elé-<br />
383
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
Székely Levente – Aczél Petra<br />
gedetlenebbek, rosszabb mentális helyzetben vannak internetező társaikhoz<br />
képest.<br />
A kutatás fontos tapasztalata, hogy az ifjúság identitásában és mindennapjaiban<br />
kiemelt szerep jut a médiának és azon belül a digitális platformoknak.<br />
Az identitás részévé válnak a digitális környezetben megmutatkozó identitáselemek,<br />
ezek azonban kitettek a manipulációnak. Rab (2017) úgy fogalmaz,<br />
hogy a „virtuális identitásunk kettős teherrel küzd: létfontosságú, de elszakítható<br />
tulajdonosától”. Így miközben lehetőséget ad az egyén kiteljesedésére,<br />
erősíti a bizonytalanság érzését is. Talán nem véletlen, hogy a 15–29 évesek<br />
a legkevésbé az interneten érzik magukat biztonságban. Mindössze minden<br />
harmadik (34 százalék) megkérdezett állította, hogy teljes mértékben biztonságban<br />
érzi magát az online világban. Összehasonlításképpen az országban<br />
38 százalék, a saját településén 48 százalék, a közvetlen lakókörnyezetében<br />
51 százalék, míg a saját otthonában 63 százalék érzi teljes mértékben biztonságban<br />
magát.<br />
Irodalom<br />
• Carr, N. (2010): The Shallows: What the Internet Is Doing to Our Brains. New York, W. W. Norton & Company.<br />
• Castells, M. (2005): Az információ kora: Gazdaság, társadalom és kultúra I. kötet: A hálózati társadalom kialakulása.<br />
Budapest, Gondolat – Infonia.<br />
• Davenport, T. H. – Beck, J. C. (2002): The Attention Economy: Understanding the New Currency of Business.<br />
USA, Harvard Business Review Press.<br />
• Jenkins, H. (2006): Convergence Culture: Where Old and New Media Collide. New York, New York University<br />
Press.<br />
• Jenkins, H. – Ford, S. – Green, J. (2013): Spreadable Media: Creating Value and Meaning in a Networked<br />
Culture. New York, New York University Press.<br />
• Lasswell, H. D. (1948): The structure and function of communication in society. In Bryson, L. (ed.) The<br />
Communication of Ideas. New York, Harper and Brothers.<br />
• Orbe, Mark P. (1998): Constructing Co-Cultural Theory: An Explication of Culture, Power, and Communication.<br />
Thousand Oaks, CA, Sage.<br />
• Price, M. E. (1996): Television, the Public Sphere, and National Identity. Clarendon Press.<br />
• Prensky, M. (2001): Digital Natives, Digital Immigrants. Part 1. On the Horizon, 9(5). 1–6. http://www.<br />
marcprensky.com/writing/Prensky%20-%20Digital%20Natives,%20Digital%20Immigrants%20-%20Part1.<br />
pdf<br />
• Putnam, R. D. (2006 [1995]): Egyedül tekézni: Amerika csökkenő társadalmi tőkéje. In Lengyel, Gy. – Szántó,<br />
Z. (szerk.): Gazdaságszociológia. Szöveggyűjtemény. Budapest, Aula, 207–219.<br />
• Rab, Á. (2017): Bevezetés a digitális kultúrába. Globe Edit.<br />
• Rab, Á. (2016): Az újmédia és a digitális kultúra nemzedéke: virtuális terek, digitalizált hétköznapok. In Nagy,<br />
Á. – Székely, L. (szerk.): Negyedszázad – <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány<br />
– Excenter Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 277–305.<br />
• Rogers, E. M. (2003): Diffusion of innovations. Fifth edition. New York, Free press.<br />
• Rushkoff, D. (2006): Screenagers: Lessons In Chaos From Digital Kids. Hampton Press Communication.<br />
• Szabó, K. – Hámori, B. (2006): Információgazdaság – Digitális kapitalizmus vagy új gazdasági rendszer. Budapest,<br />
Akadémiai Kiadó.<br />
• Szapu, M. (2002): A zűrkorszak gyermekei. Mai ifjúsági csoportkultúrák. Budapest, Századvég Kiadó.<br />
• Székely, L. (2017b): Nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok <strong>Magyar</strong>országon. In Papp, Z. A. (szerk.): Változó kisebbség.<br />
<strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi<br />
Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 69–89.)<br />
384
Székely Levente – Aczél Petra<br />
<strong>Magyar</strong> világ 2.0 – <strong>fiatalok</strong> és az újmédia<br />
• Székely, L. (2017a): Győztes vesztesek – az információs társadalom ifjúsága. Információs Társadalom, 17(2),<br />
53–68.<br />
• Székely, L. (2007): A jövő médiafogyasztói. Új Ifjúsági Szemle, 5(1), 82–92.<br />
• Székely, L. (2005): <strong>Magyar</strong> szó a végeken. Új Ifjúsági Szemle, 3(2), 31–57.<br />
• Székely, L. – Szabó, A. (szerk.) (2017): Ezek a mai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>! A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 első<br />
eredmé• nyei. Új Nemzedék Központ.<br />
• Székely, L. – Csécsi, R. (2013): Háló nélkül: A digitális világ páriái. In Gabos, E. (szerk.): A média hatása a gyermekekre<br />
VII.; Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat <strong>Magyar</strong> Egyesület, 153–162.<br />
• Tófalvy, T. – Kacsuk, Z. – Vályi, G. (szerk.) (2011): Zenei hálózatok – Zene, műfajok és közösségek az online<br />
hálózatok és az átalakuló zeneipar korában. Budapest, L’Harmattan.<br />
• Turkle, S. (2011): Alone Together: Why We Expect More from Technology and Less from Each Other. New York,<br />
Basic Books.<br />
• Veres, V. – Székely, L. (2017): Nemzeti identitás határokon belül és kívül. In Bali, J. – Hajdu, Á. – Marelyin Kiss,<br />
J. – Nádas, Zs. (szerk.): Hazatalálók és hazát találók I. Tanulmányok a külhoni <strong>magyar</strong> ifjúság helyzetéről.<br />
Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 170–207.<br />
• Wellman, B. – Guila, M. (1999): Net Surfers Don’t Ride Alone: Virtual Communities as Communities. In Smith,<br />
M. A. – Kollock, P.: Communities in Cyberspace. London, Routledge.<br />
• Zimbardo, P. – Coulombe, N. D. (2016), Nincs kapcsolat - Hova lettek a férfiak?, Libri Könyvkiadó<br />
• Z. Karvalics, L. (2007): Információs társadalom – a metakritika hiábavalósága és gyötrelmessége. Információs<br />
Társadalom, 7(4), 107–123.<br />
385
386
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
Kötődések – identitás,<br />
személyes kapcsolatok és nemzeti-etnikai attitűdök<br />
a <strong>Kárpát</strong>-medence <strong>magyar</strong> ifjúsága körében<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
I. Bevezető: előzmények, kutatási kérdések<br />
Az ifjúsági életszakasz az, amikor a <strong>fiatalok</strong>nak kialakul a csoportidentitásuk,<br />
alakul, megszilárdul a világképük, társadalmi kapcsolatokat létesítenek. Ebből<br />
kiindulva vizsgáljuk a 15–29 éves, a <strong>Kárpát</strong>-medence országaiban élő <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong>at. A tanulmány célja a <strong>fiatalok</strong> kollektív kötődéseinek feltárása, ezen<br />
belül a <strong>magyar</strong> nemzeti azonosságtudat megnyilvánulása és a <strong>magyar</strong>sághoz való<br />
kötődés formájának, sajátosságainak feltárása többségi és kisebbségi helyzetben,<br />
valamint célunk a kulturális nemzeti és állampolgári identitáselemek szerepének<br />
változását és/vagy állandóságát vizsgálni a kisebbségi <strong>magyar</strong> közösségek ifjúsága<br />
körében, a <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 1 adatai tükrében, visszatekintve a<br />
nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> korábbi felvételeire (2000–2012) és a Mozaik2001,<br />
valamint a <strong>Kárpát</strong> Panel kutatás 2 15–29 éves népességére vonatkozó adataira<br />
is. Az elemzés első részében kitérünk azokra a kutatástörténeti előzményekre,<br />
amelyek a <strong>magyar</strong>országi és a határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> identitáskutatásában<br />
1 A kutatás bemutatását részletesen lásd a vonatkozó fejezetben: Székely, 2018.<br />
2 A <strong>Kárpát</strong> Panel kutatást az MTA Kisebbségkutató Intézet, a kolozsvári Max Weber Társadalomkutató Alapítvány<br />
és a BBTE Szociológia Tanszéke szervezte, a szlovákiai Fórum Intézettel és a vajdasági <strong>Magyar</strong>ságkutató Tudományos<br />
Társasággal és a beregszászi Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézettel együttműködésben a<br />
Szülőföld Alap és az MTA támogatásával. A megkérdezett minta öt országban 2930 esetet tartalmaz. Erdélyben<br />
900 <strong>magyar</strong> anyanyelvű személyt kérdeztünk meg. A mintavétel a háztartások szintjén többlépcsős véletlen<br />
kiválasztással történt, a háztartásokban a válaszadókat a kérdezőbiztosok szabad kvótás módszerrel választották<br />
ki.<br />
387
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
fontos eredményeket fogalmaztak meg a később részletezett fogalomrendszer<br />
szerint. 3<br />
<strong>Magyar</strong>országon az identitásnak, és ezen belül a nemzeti identitás kutatásának<br />
története több évtizedre visszavezethető (Csepeli, 1992; Erős, 1996). A<br />
<strong>fiatalok</strong> nemzeti és állampolgári identitásának vizsgálatában is számos jelentős<br />
eredmény született (Csepeli – Závecz, 1995; Szabó Ildikó és Örkény Antal,<br />
1998; valamint Murányi István, 1999, 2012). Az identitással és nemzeti attitűdökkel<br />
kapcsolatos <strong>magyar</strong>országi <strong>ifjúságkutatás</strong>okat áttekintve négy csoportot<br />
különíthetünk el. Az egyik a szocializációs elmélet alapú megközelítések,<br />
amelyet elsősorban az Örkény – Szabó (1998) kötet képvisel, a második a civilizációs<br />
korszakváltás elméleti keretével operáló megközelítések, amelyek az<br />
előítéletességet és a nemzeti attitűdöket az ifjúságcentrizmus kontextusában<br />
vizsgálják (Gábor 1996, Gábor – Balogh 1995). A harmadik csoportba olyan kutatások<br />
sorolhatók, amelyek helyi vizsgálatok keretében elmélyítik az országos<br />
mintákon végzett vizsgálatokat, és vizsgálják a család mint szocializációs ágens<br />
hatását az identitás formálódásában (Gábor, 1999; Murányi, 1999b, 2005).<br />
Ehhez hozzávehetjük mint negyedik csoport az utóbbi tíz évben megjelent<br />
kutatásokat, amelyek az értékrend, vallásosság szerepének <strong>magyar</strong>ázatával<br />
foglalkoznak (Murányi, 2012; Fazekas – Dobó, 2016).<br />
A kisebbségi <strong>magyar</strong> közösségek identitásvizsgálatának jelen tanulmányban<br />
is alkalmazott fogalomrendszerének fontos előzménye az 1997-ben szervezett<br />
<strong>Kárpát</strong> Kutatás, Erdélyben és Szlovákiában, szervezői: BBTE-EVK, ELTE (Culic –<br />
Horváth, 1999; Csepeli – Örkény – Székelyi, 2000; Veres, 2000), majd a 2000.<br />
évi Társadalmi kapcsolathálók és nemzeti identitás Erdélyben című kutatás, a<br />
BBTE Szociológia tanszék és a Max Weber TK Alapítvány szervezésében (Veres,<br />
2005). Ezek a kutatások teljes népességre vonatkoztak, nem <strong>ifjúságkutatás</strong>ok<br />
voltak, ezért eredményeikkel itt érdemben nem foglalkozunk.<br />
Az első átfogó, <strong>fiatalok</strong>ra is kiterjedő <strong>ifjúságkutatás</strong>ra a 2000–2001. időszakban<br />
került sor, amikor mind <strong>Magyar</strong>országon, mind pedig a határon túli <strong>magyar</strong>lakta<br />
régiókban <strong>magyar</strong> kormánytámogatással lezajlott a 15–29 éves korú<br />
<strong>fiatalok</strong> viszonylag nagy létszámú mintákon történő vizsgálata. A <strong>magyar</strong>országi<br />
adatfelvételekben a kezdetektől fontos helyet foglaltak el a családdal és vallással<br />
kapcsolatos kérdések. A baráti körrel eltöltött szabadidő vizsgálata a 2004-<br />
es <strong>ifjúságkutatás</strong>ban jelent meg először, illetve a <strong>magyar</strong> identitással összefüggő<br />
kérdések részletes elemzése a 2012-es adatfelvétel során vált hangsúlyossá. A<br />
3 A <strong>Kárpát</strong> Panel kutatás mellett ebben a vonatkozásban legfontosabb előzménynek az ún. <strong>Kárpát</strong>-kutatást tekintjük,<br />
amelyet az ELTE Kisebbségszociológiai Tanszéke, a kolozsvári BBTE Szociológia Tanszék Etnikumközi<br />
Kapcsolatok Kutatóközpontja és a szlovákiai Márai Sándor Alapítvány szervezett 1997-ben (a kutatás eredményeiről<br />
lásd: Csepeli – Örkény – Székelyi, 2000; Veres, 2000). E tanulmány keretében nem áll módunkban a<br />
kutatási előzmények kielégítő áttekintése.<br />
388
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
Mozaik2001 <strong>ifjúságkutatás</strong> módszertana volt részletesebben úgy kialakítva,<br />
hogy a <strong>fiatalok</strong> identitását, a <strong>magyar</strong>sághoz való kötődés módozatait, a hazai<br />
többséggel való viszonyát érdemben tudjuk vizsgálni. Ekkor alakítottuk ki azt a<br />
kérdezési tehnikát, amely nyílt kérdéssel vizsgálja azt, hogy a fiatal válaszadók<br />
elsősorban, illetve másodsorban melyik társadalmi nagycsoporthoz kötődnek,<br />
melyiket tartják a magukhoz legközelebb állónak, milyen társadalmi reprezentációval<br />
jelölik meg a „saját csoportot”. Ezzel a módszerrel csökkenteni lehetett<br />
a normatív, népszámlálásbeli kategóriákkal való azonosulás „kényszerét”,<br />
továbbá felszínre lehetett hozni a regionális kötődéseket a nemzeti azonosulással<br />
összefüggésben, és azok rétegeire, hierarchiájára is fény derült (Csata, et<br />
al. 2002; Szabó, et al. 2002; Gábor – Veres, 2005). Az identitásra vonatkozó<br />
konkrét válaszokat az empirikus eredmények tárgyalása során ismertetjük a<br />
korábbi kutatásokkal összefüggésben. Az identitás más aspektusainak vizsgálata<br />
módszertanilag nagyobb folytonosságot mutat mind az előzmények, mind<br />
pedig a folytatás irányában. Itt említenénk meg a 2007. évi <strong>Kárpát</strong> Panel I. kérdőíves<br />
kutatását, amely azonos kérdőívvel az összes <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong><br />
közösséget, beleértve <strong>Magyar</strong>ország népességét is vizsgálta, fő hangsúllyal az<br />
identitásra és a társadalmi, etnikumközi kapcsolatokra (Papp – Veres, 2007),<br />
amely aztán 2009-ben fókuszcsoportos kutatással egészült ki, majd 2010-ben<br />
megismételtük a kérdőíves panelfelvételt, sajnos csak Erdélyben (Veres – Papp,<br />
2012). A <strong>Kárpát</strong> Panel kutatások több fontos eredményt hoztak, egyrészt arra<br />
a korszakra jellemző módon a regionális kötődések erősödését figyelhettük<br />
meg a <strong>magyar</strong>ságtudat vonatkozásában, valamint a különböző <strong>magyar</strong> közösségek<br />
<strong>Magyar</strong>országhoz való kötődésének eltérő szintjeit és ellentmondásait<br />
(különösen Erdély vonatkozásában, lásd Veres, 2014b). A kutatási előzmények<br />
sorát egy erdélyi <strong>fiatalok</strong>ra kiterjedő fókuszcsoportos kutatás zárja, amelyben<br />
számos árnyalást, sajátosságot figyelhetünk meg, amelyek már a 2010 és 2014<br />
közötti időszak nemzetpolitikai és nemzeti ideológiai változásainak társadalmi<br />
lecsapódását is tükrözik (Veres, 2014a; Székely, 2014).<br />
A továbbiakban a tanulmányban használt fogalomrendszer rövid ismertetésére<br />
térünk ki. A központi fogalom a nemzeti identitás, annak kialakításához hozzájáruló<br />
nemzeti ideológia, a kialakult csoporttagságok és a csoportok közötti<br />
viszonyok vizsgálata.<br />
Nemzeti identitásnak azt a kollektíve kialakult, affektív és kognítív elemekből<br />
álló tudáskészletet és beállítódást tekintjük, amely a nemzeti ideológia társadalmi<br />
működésének eredménye, és a modern társadalmi csoportok kötődéseinek<br />
egyik legfontosabb formáját jelenti. Mivel a társadalom teljes vertikumát<br />
elemezzük, az ún. természetes nemzeti identitást ragadhatjuk meg, amely a<br />
nemzetre vonatkozó ideológiai tudáshalmaz legegyszerűbb elemeire, a nem-<br />
389
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
zeti név által teremtett szimbolikus univerzum jelentéseire (a haza, nemzeti<br />
szimbólumok), valamint a csoporthatárokat jelölő tipizációkra és csoportviszonyok<br />
értelmezésére vonatkozik (Csepeli, 1992:113; lásd még a Dekker–Malova,<br />
1995, 6 szintű kumulatív modellt).<br />
A nemzeti közösség értelmezéséhez az ún. társadalmi nagycsoport fogalmát<br />
használtuk fel, amelyet Benedict Anderson (1991) „elképzelt közösségeknek”<br />
nevez, mivel a „valóságos” csoportokhoz képest a társadalmi nagycsoportok<br />
tagjai egymást nem tudják megismerni, és nincsenek egymással személyes kapcsolatban,<br />
viszont a „társadalmi képzelet” erejével valóságosan élik meg a nagycsoporthoz<br />
való tartozást. A nemzeti csoporttagság lehetővé teszi más csoporthovatartozások<br />
vállalását is. A nemzeti kategória meghatározása és értelmezése<br />
által felvetett egyik jelentős kérdés, hogy elképzelhető-e a többszörös nemzeti<br />
hovatartozás. A szakirodalom szerint van ilyen (Csepeli, 1992:34–35).<br />
A nemzeti kisebbség fogalma olyan kategória, amely történelmileg alakult ki.<br />
A 19. században a nemzetépítési folyamat során kialakult csoportok – főleg<br />
az első világháborút követő határátrendeződések következményeként – elszakadtak<br />
attól az államtól, amelyen belül a domináns etnikumhoz tartoztak, és<br />
olyan ország részeivé váltak, amelyben az állam más csoportok kultúrájával<br />
azonosult (például Románia, lásd Horváth, 2006). Így ezek a közösségek, mint<br />
az erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy kárpátaljai <strong>magyar</strong>ok a „többségi” státuszt<br />
is megtapasztaló helyzetből kerültek kisebbségi, nyelvi-nemzeti értelemben<br />
alárendelt helyzetbe. A nemzeti identitás kialakulását meghatározza az a társadalmi<br />
tudás, tapasztalat, amelyet a nemzeti ideológiák társadalmi működése<br />
alakít ki. Brubaker (1996) megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségek esetében a<br />
nemzeti ideológia triádikus jellegű, három fő forrása van: az egyik közvetítő az<br />
anyaország, amelyhez az illető kisebbség nyelvi-kulturális értelemben kötődik,<br />
a másik az illető kisebbség politikai és értelmiségi elitje által diskurzíve megfogalmazott<br />
eszmék, célok, helyzetmeghatározások, a harmadik forrás pedig az<br />
állam képviselői (kormány, államfő, elit), ahol az illető kisebbség él, amelynek a<br />
lakóhely szerinti állampolgára.<br />
A kutatási előzmények és a felhasznált fogalomrendszer alapján az alábbi kutatási<br />
téziseket fogalmaztuk meg, amelyek keretet adnak az adatok értelmezéséhez.<br />
Egyik fő kutatási tézisünk, hogy a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong> élő <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> kollektív identitásának fontos, központi eleme a nemzeti összetartozás<br />
eszméje, amely két fő forrásból táplálkozik: az egyik az 1918 előtt kialakult<br />
„egységes <strong>magyar</strong> nemzet” tudata, a közös nemzetté válási folyamatban való<br />
részvétel, mint ahogy Brubaker és szerzőtársai (2006:14) is megállapították egy<br />
kolozsvári kutatásban: azok, akik <strong>magyar</strong>nak tartották magukat, értelemszerűen<br />
a <strong>magyar</strong> etnokulturális nemzet részének is tekintették egyben magukat, a<br />
390
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
<strong>magyar</strong> anyanyelvűek közösségét értve alatta. A nemzeti összetartozás eszméjének<br />
másik forrása a <strong>magyar</strong> állam nemzetpolitikája által közvetített ideológia,<br />
amely 2011-től jelentős mértékben változott a korábbi évtizedhez képest (a<br />
Nemzeti Együttműködés Rendszerének meghirdetése, külhoni <strong>magyar</strong> állampolgárság<br />
bevezetése, majd a <strong>magyar</strong>országi választási jog kiterjesztése), amely<br />
által egyre több „belföldi” kérdés, ügy ideológiai megfogalmazása a választási<br />
kampányok (és nemcsak ezek) által a határon túli közösségekhez is eljutottak.<br />
A második tézisünk az előbbi kiegészítése, amely megfogalmazza, hogy a térség<br />
<strong>magyar</strong> közösségei között a közel 100 éves külön állami lét, és a már korábban<br />
is létező társadalomtörténeti sajátosságok miatt is számos eltérés, regionális<br />
sajátosság jelenik meg, amelyek elsősorban szociálpszichológiai értelemben<br />
vett csoportkötődésekkel kapcsolatban a saját, regionális <strong>magyar</strong> közösséghez<br />
való tartozásban jelennek meg. Ennek értelmében a kisebbségi <strong>magyar</strong> közösségek<br />
életvilágaiban valóságos jelenségekként megfoghatók azok az eltérések,<br />
amelyek a többségben élő <strong>magyar</strong>országiak eltérő politikai helyzetéből, illetve<br />
a határon túli <strong>magyar</strong>ok eltérő, „másként” való reprezentálásából adódnak. A<br />
kisebbségben élők körében pedig ezek a reprezentációk visszahatást, reakciót<br />
generálnak (Papp, 2012; Veres, 2012, 2014b).<br />
Harmadik tézisünk megfogalmazásához Hobsbawm (1990) kategorizációjából<br />
indulunk ki, amelynek értelmében Közép- és Kelet-Európában a nemzetté válási<br />
folyamatban egyfajta kultúrnemzeti koncepciót láthatunk érvényesülni. Szűcs<br />
Jenő szerint azonban a <strong>magyar</strong> nemzeteszme kialakulásában mindkét nemzetfejlődési<br />
hagyománynak megvoltak az alapjai (Szűcs, 1984:30–31), de ezt<br />
az elvet már Bibó is cáfolta, rámutatva arra, hogy az államnemzeti koncepció<br />
érvényesülése problematikus volt <strong>Magyar</strong>országon, az állampolgárok többnyelvű<br />
jellege és több évszázados különfejlődési (török, osztrák idők) sajátosságai<br />
miatt (Bibó, 1997:23–24). A többségi helyzetben élő <strong>magyar</strong>országi <strong>magyar</strong>ok<br />
identitásában már korábban is kimutatható volt mind a kultúrnemzeti, mind<br />
pedig az államnemzeti, állampolgárság-alapú nemzetfelfogás jelenléte, amelybe<br />
a <strong>magyar</strong>országi nemzeti és etnikai kisebbségeket is beleértették (Csepeli,<br />
1992; Murányi, 2012).<br />
A határon túli <strong>magyar</strong>ok körében egészen 2010-ig a „vegytiszta” kultúrnemzeti<br />
koncepció dominált. Ezt követően, feltehetően, a <strong>magyar</strong> nemzetpolitika és<br />
az ehhez kapcsolódó nemzeti ideológiai diskurzusok megváltozásával, a<br />
kultúrnemzeti identitáskritériumok egyre inkább összefonódnak a <strong>magyar</strong> állampolgársággal.<br />
Vannak még példák arra, hogy a kultúrnemzeti identitás „elállampolgárosodik”,<br />
de ezek a lakóhely szerinti ország állampolgárságával való<br />
azonosulást jelzik (Kuzio, 2002:20–39). A mi esetünkben, bár van egy gyengébb<br />
kötődés a lakóhely szerinti országhoz is, az erősebb domináns csoportkötődés<br />
391
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
magja a <strong>magyar</strong>ságtudat, amihez viszont újabban már a <strong>magyar</strong> állampolgárság<br />
is hozzákapcsolódik, bár egyelőre nem meghatározó.<br />
A továbbiakban a nemzeti attitűdöket és a kisebbségekhez, a kisebbségeknek<br />
a többséghez való viszonyát tárgyaljuk, mint a <strong>fiatalok</strong> identitásához kapcsolódó<br />
kérdéskört. A szociálpszichológiai szakirodalom négy tényezőt különít el,<br />
amelyek befolyásolják, meghatározzák a <strong>fiatalok</strong> csoportokkal szembeni előítéletes<br />
attitűdjeit. Ezek a következők: szociodemográfiai háttér, társadalomlélektani<br />
tényezők, migrációs tapasztalatok, valamint politikai értékekkel, opciókkal<br />
kapcsolatos változók (Csepeli – Fábián – Sík, 2006:471–472). E fejezet keretei<br />
között, elsősorban terjedelmi okokból, az első tényező hatását vizsgáljuk az<br />
etnikai előítéletességre. Másik oka, hogy a tanulmány fő fókusza az identitás és<br />
nem az előítéletesség vizsgálata.<br />
A tanulmányban a következő kutatási kérdésekre kerestük a választ:<br />
• A <strong>fiatalok</strong> önképének alakulásában milyen meghatározó tényezők vannak?<br />
• Milyen erősek a családi és baráti kötődések a <strong>fiatalok</strong> életében?<br />
• Mennyire meghatározó a vallás szerepe személyiségük alakulásában?<br />
• Hogyan határozzák meg magukat a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>? Melyek a <strong>magyar</strong><br />
identitás fő vonásai? Milyen regionális eltérések, sajátosságok figyelhetők<br />
meg a <strong>Kárpát</strong>-medencén belül?<br />
• Milyen szerepe van a <strong>magyar</strong> kultúrnemzet eszméjének az identitásban?<br />
• Hogyan, milyen kritériumokkal határozzák meg a <strong>magyar</strong>sághoz való tartozást<br />
a <strong>fiatalok</strong>?<br />
• Hogyan változott az állampolgárság szerepe a <strong>magyar</strong> identitásban?<br />
• A haza fogalmának konstrukciói milyen mintázatokat mutatnak a kisebbségi<br />
helyzetben? Van-e változás a korábbi kutatásokhoz képest?<br />
• A <strong>Magyar</strong>országhoz való viszonyban milyen változások következtek be, a<br />
<strong>fiatalok</strong> milyen csoportjainál erősebb ez a változás a különböző országokban?<br />
• Hogyan látják a többséggel való viszonyt a különböző országokban, helyi,<br />
regionális és országos szinteken?<br />
• Milyen szociodemográfiai és társadalmi háttérjellemzők szerint lehet eltéréseket<br />
észlelni a nemzeti kötődésben és az etnikai előítéletesség vonatkozásában?<br />
A kutatási kérdések megválaszolásához a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> <strong>2016.</strong> évi,<br />
öt országban készült kérdőíves adatfelvétel eredményeit hat alfejezetre bontva<br />
elemeztük. Először megvizsgáltuk az egyéni identitásban fontos szerepet játszó<br />
családi és baráti kötődéseket. Ebben az alfejezetben elsősorban a <strong>magyar</strong>országi<br />
<strong>fiatalok</strong>ra koncentráltunk, mivel a minta összetétele és a korábbi kuta-<br />
392
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
tások hasonló kérdései egy komplex, longitudinális perspektívát is nyújtottak<br />
számunkra. A következő két alfejezetben a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> elemzését<br />
a határon túli <strong>fiatalok</strong>kal összehasonlítva végeztük el, de itt is helyet kap a<br />
<strong>magyar</strong>országi <strong>ifjúságkutatás</strong>ok időbeli összehasonlítása. A negyedik alfejezetet<br />
viszont hangsúlyosan a kisebbségi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> vizsgálatának szenteltük, itt<br />
olyan kérdésekre koncentráltunk, amelyek kisebbségi helyzetben relevánsak<br />
(<strong>magyar</strong>ságtudat, regionális kötődések, a hazai nemzeti többséghez való viszony,<br />
hazafogalom, kisebbségi attitűdök, <strong>magyar</strong>országiakhoz való viszony).<br />
II. A személyes kapcsolatok és minták szerepe<br />
az önkép kialakításában<br />
Erik H. Erikson szerint a gyermekek serdülőkorban kezdenek el foglalkozni azzal,<br />
hogy milyennek tűnhetnek mások szemében, elkezdenek különböző szerepekkel<br />
játszani, kipróbálnak új viselkedési formákat és új tevékenységeket (Erikson,<br />
1995). Ebben a kísérletezésben gyakran nehezen tudnak dönteni, hogyan is illenek<br />
bele az őket körülvevő világba, majd ennek az identitásválságnak a lezárásaként<br />
végül kialakul az egyén saját identitása, amely alapja a társas vagy<br />
társadalmi identitásnak.<br />
A tinédzserek identitásának kialakulásában játszott jelentőségük miatt fontosnak<br />
tartjuk, hogy a tanulmány első felében részletesen foglalkozzunk a <strong>fiatalok</strong><br />
személyes kapcsolataival, családi és baráti kötődéseivel, valamint az előttük<br />
álló személyes minták meghatározó szerepével.<br />
A családja?<br />
A barátai?<br />
A település, ahol él?<br />
Az öltözködési stílusa?<br />
A munkája/munkahelye?<br />
Az oktatási intézmény, ahol tanul/tanult?<br />
A zenei stílus, amit szeret?<br />
Az internetes oldalak, amiket látogat?<br />
A filmek/sorozatok, amiket szeret?<br />
A könyvek, amiket szeret?<br />
A helyek (pl. színház, kocsma), amiket látogat?<br />
A politikai nézetei?<br />
A vallás, amit követ?<br />
A szervezet, aminek a tagja?<br />
2,7<br />
2,6<br />
2,5<br />
3,7<br />
3,7<br />
3,6<br />
3,6<br />
3,4<br />
3,4<br />
3,4<br />
3,2<br />
3,1<br />
4,4<br />
4,6<br />
1,0 2,0 3,0 4,0 5,0<br />
1. ábra: Fiatalok önképe<br />
(Az alábbiak mennyire fontos részei az önképének, azaz mennyire határozzák meg azt, hogy Ön kicsoda?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; átlagok)<br />
393
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> önképének meghatározásában legnagyobb szerepe<br />
a családjuknak és barátaiknak van. Meghatározza őket ezeken kívül a település,<br />
ahol élnek, az öltözködési stílusuk, illetve a munkájukkal kapcsolatos dolgok,<br />
valamint az oktatási intézmény, ahol tanulnak vagy tanultak. A <strong>fiatalok</strong> önképének<br />
legkevésbé fontos része az a szervezet, amelynek tagjai, illetve a vallási<br />
és politikai nézeteik.<br />
Az önkép kialakulását nagymértékben befolyásolja az, hogy a <strong>fiatalok</strong> rendelkeznek-e,<br />
és ha igen, milyen példaképpel. Figyelemre méltó adat, hogy a <strong>magyar</strong>országi<br />
<strong>fiatalok</strong> több mint egyharmadának nincsen példaképe, 27 százalékuk<br />
tekinti valamelyik családtagját olyan személynek, akiről mintát vehet. Több mint<br />
10 százalékuknak példaképe egy sportoló vagy a baráti körükből egy személy.<br />
Művész, tanár, celeb, történelmi személyiség, gazdaságilag vagy politikailag meghatározó<br />
személy legfeljebb 9 százalékuk előtt áll példaképül. A <strong>fiatalok</strong> bizonyos<br />
csoportjai körében egyre inkább meghatározóvá válnak az ún. videobloggerek,<br />
a 2016-os kutatás alapján a 15–29 éves <strong>Magyar</strong>országon élő <strong>fiatalok</strong> 3 százaléka<br />
esetében jelentek meg ezek a véleményvezérek példaképként.<br />
Nincs<br />
Családtag<br />
Sportoló<br />
Barát<br />
Művész: színész, énekes, stb.<br />
Tanár<br />
Celeb<br />
Történelmi személyiség<br />
Üzletember<br />
Más valaki<br />
Politikus<br />
Videoblogger, youtuber<br />
3<br />
3<br />
9<br />
8<br />
7<br />
7<br />
5<br />
5<br />
11<br />
14<br />
27<br />
36<br />
0% 10% 20% 30% 40%<br />
2. ábra: A <strong>fiatalok</strong> példaképei<br />
(Kérem, mondja meg, hogy van-e Önnek példaképe, és ha igen, ki az?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> több mint felének megfelel szülei élete saját eszményei<br />
kialakítása során, egynegyedüknek csak részben, míg 16 százalékuk nem<br />
szeretné követni elődei életét. Szignifikáns összefüggést találhatunk nem, életkor,<br />
iskolai végzettség, illetve a szülők iskolai végzettsége alapján, amely segítségével<br />
megállapítható, hogy leginkább a lányok, a 15–19 évesek, a felsőfokú<br />
végzettségűek, illetve a magasabban képzett szülőkkel rendelkező <strong>fiatalok</strong>nak<br />
felelnek meg a szülők elvei, és veszik ezeket figyelembe életük és döntéseik<br />
kialakításánál.<br />
394
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>at összehasonlítva a határon túli társaikkal látható,<br />
hogy minden régióban nagyobb arányban tartják elfogadhatónak saját szüleik<br />
életét a <strong>fiatalok</strong>, mint <strong>Magyar</strong>országon. Leginkább a felvidéki <strong>fiatalok</strong> körében<br />
jelentős a szülők életvitelének befolyása gyermekük eszményére, de a többi<br />
régióban is a <strong>fiatalok</strong> 55–59 százaléka állítja ezt. Megállapítható azonban az<br />
is, hogy Felvidéket leszámítva a <strong>magyar</strong>országi adatokhoz képest mindenhol<br />
magasabb azok aránya, akiknek részben igen, részben nem felel meg szülei<br />
élete saját eszményeiként.<br />
Felvidék<br />
62 13 17 8<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
59 9 28 4<br />
Erdély<br />
56 11 26 7<br />
Vajdaság<br />
55 13 30 2<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
54 16 26 4<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
igen<br />
nem<br />
részben igen, részben nem<br />
NT, NV<br />
3. ábra: Szülői eszmények elfogadása vagy elutasítása<br />
(Az ember különbözőképpen ítélheti meg azt, amilyen elvek szerint a szülei élnek.<br />
Megfelel-e az Ön eszményeinek a szülei élete?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
=8000; N Erdély<br />
=2000; N Felvidék<br />
=1000; N Vajdaság<br />
=500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
=500; százalékos megoszlás)<br />
A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> 2016-os eredményei alapján a <strong>Magyar</strong>országon<br />
élő <strong>fiatalok</strong> életében meghatározó erővel bír baráti társaságuk. A <strong>fiatalok</strong> 85<br />
százalékának van olyan baráti köre vagy társasága, amellyel gyakran együtt van<br />
szabadidejében személyes formában. A 2000-es évek első felében tapasztalt<br />
arányokhoz képest növekedést mutat azok aránya, akik baráti társaságban, személyes<br />
találkozások révén tudják eltölteni szabadidejüket.<br />
Ezzel ellentétben a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> 14 százaléka nem rendelkezik olyan<br />
baráti körrel, amellyel gyakran együtt van szabadidejében. 4<br />
Ha a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> adatait összehasonlítjuk a határon túli <strong>fiatalok</strong><br />
szabadidőeltöltési szokásaival, láthatóvá válik, hogy három régióban is az ott élő<br />
15–29 évesek több mint 90 százalékának van olyan baráti társasága, amellyel<br />
4 Ha részletesebben vizsgáljuk meg a kérdést, kiderül, hogy nagyobb arányban rendelkeznek a fiúk, a 15–19<br />
éves korcsoportba tartozók és a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők olyan társasággal, amellyel szabadidejüket<br />
tölthetik. Településtípus szerint nézve a kérdést látható, hogy a megyei jogú városokban élők 90<br />
százaléka szokta együtt tölteni szabadidejét barátaival, a községekben és Budapesten élők 85–86 százaléka,<br />
az egyéb városokban élő <strong>fiatalok</strong> 81 százaléka. Legkevesebb baráttal a 25–29 évesek, a szakmunkás végzettséggel<br />
rendelkezők, az észak-<strong>magyar</strong>országi régióban és főleg a városokban élők rendelkeznek.<br />
395
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
2016<br />
2012<br />
85 14 1<br />
75 24 1<br />
2008<br />
86 13 1<br />
2004<br />
80 19 1<br />
2000 80 17 3<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
van nincs NT, NV<br />
4. ábra: Baráti kör a szabadidő eltöltéséhez, 2000-2016<br />
(Van-e olyan baráti köre, társasága, amellyel gyakran van együtt szabadidejében személyesen?)<br />
(N 2000-2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
személyes formában gyakran együtt van szabadidejében. Leginkább az erdélyi<br />
<strong>fiatalok</strong> rendelkeznek ilyen barátokkal, őket követik a kárpátaljai és a vajdasági<br />
<strong>fiatalok</strong>. A felvidékiek ebből a szempontból eltérnek az előző régiókban, illetve<br />
a <strong>Magyar</strong>országon élő társaiktól, körükben a legmagasabb azok aránya (16 százalék),<br />
akiknek nincsen olyan baráti társaságuk, amellyel együtt töltik szabadidejüket<br />
személyesen.<br />
Erdély<br />
92 5 3<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
91 8 1<br />
Vajdaság<br />
91 7 2<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
85 14 1<br />
Felvidék<br />
79 16 5<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
van nincs NT, NV<br />
5. ábra: Baráti kör a szabadidő eltöltéséhez a <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(Van-e olyan baráti köre, társasága, amellyel gyakran van együtt szabadidejében személyesen?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
A fiatal generációk életében fontos szerepet tölt be az online tér, ezért kíváncsiak<br />
voltunk arra, hogy szabadidejükben hány százalékuk van együtt barátaival<br />
ebben a térben. A <strong>magyar</strong>országi 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> közel kétharmadának van<br />
olyan baráti köre vagy társasága, amellyel gyakran van együtt az online térben,<br />
396
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
valamivel több mint egyharmaduk azonban nem rendelkezik ilyen társasággal<br />
(részletesen lásd a vonatkozó fejezetben: Székely – Aczél, 2018).<br />
100%<br />
2<br />
80%<br />
60%<br />
35<br />
40%<br />
20%<br />
0%<br />
63<br />
van<br />
nincs<br />
NT, NV<br />
6. ábra: Baráti kör a szabadidő eltöltéséhez az online térben<br />
(Van-e olyan baráti köre, társasága, amellyel gyakran van együtt szabadidejében az online térben?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Az előző két kérdés alapján megállapítható azok aránya, akiknek sem személyes<br />
formában, sem virtuális módon nincsen olyan baráti társasága, amellyel gyakran<br />
együtt van szabadidejében. Az adatok szerint a <strong>Magyar</strong>országon élő 15–29 éves<br />
<strong>fiatalok</strong> 12 százalékának nincs ilyen baráti köre, az átlagosnál nagyobb arányban<br />
vannak ilyen <strong>fiatalok</strong> Észak-<strong>Magyar</strong>országon és Észak-Alföldön (17–17 százalék),<br />
a 25–29 éves korcsoportba tartozók között (15 százalék), a városokban élők (17<br />
százalék), szakmunkás végzettséggel rendelkezők (17 százalék) és az inaktívak<br />
(26 százalék) között.<br />
Túl azon, hogy tudjuk, hogy van-e baráti társasága, amellyel együtt tölti szabadidejét,<br />
érdekes és fontos lehet az is, hogy hány ilyen barátja van. A <strong>magyar</strong>országi<br />
15–29 évesek átlagosan 4,16 baráttal rendelkeznek, azonban érdemes tudni azt,<br />
hogy egytizedüknek egy ilyen barátja van, közel egyötödüknek kettő és 22 százalékuknak<br />
három.<br />
III. Vallásosság<br />
A magukat vallásosnak tartók aránya jelentősen változott az elmúlt három évtizedben.<br />
Míg a rendszerváltás előtt <strong>Magyar</strong>országon a bármilyen formában vallásos<br />
<strong>fiatalok</strong> aránya az egyharmadot tette ki, addig az 1990-es évek politikai és<br />
ideológiai szocializációs hatásainak eredményeként az egyház tanítása szerint<br />
vagy a maguk módján vallásosok aránya már a <strong>fiatalok</strong> többségére kiterjedt (lásd<br />
még Fazekas – Dobó, 2016:318). A 2000-es évektől kezdve csökken azoknak a<br />
397
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
<strong>fiatalok</strong>nak az aránya, akik vallásosnak tartják magukat, és egyházuk tanítását<br />
követik életükben. Az első nagymintás <strong>magyar</strong>országi <strong>ifjúságkutatás</strong> során a <strong>fiatalok</strong><br />
egytizede vallotta magát szervezeti szempontból is vallásosnak, a 2016-os<br />
kutatás során ezen <strong>fiatalok</strong> aránya 6 százalék. A „maga módján” vallásos <strong>fiatalok</strong><br />
aránya 43 százalék, amely hasonló értéket mutat, amit az első három adatfelvétel<br />
során tapasztaltunk. A bizonytalanok aránya lényegesen nem változott a<br />
korábbi évekhez képest, de a magukat határozottan nem vallásosnak valló 15–29<br />
évesek aránya a 2000-ben mért 28 százalékról 2016-ban 41 százalékra emelkedett.<br />
Mindezek mellett az öt adatfelvétel közül a legutóbbiban volt a legkisebb<br />
azok aránya, akik azt mondták magukról, hogy nem vallásosak, határozottan<br />
más a meggyőződésük (7. ábra).<br />
2016<br />
2012<br />
6 43 5 41 4 1<br />
7 31 8 40 7 7<br />
2008<br />
7 43 6 35 8 1<br />
2004<br />
10 48 4 24 13 1<br />
2000<br />
10 46 6 28 8 2<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
vallásos, az egyház tanítását követi<br />
vallásos a maga módján<br />
nem tudja megmondani, hogy vallásos-e<br />
nem vallásos<br />
határozottan más a meggyőződése<br />
nem tudja, nem válaszol<br />
7. ábra: Vallási önbesorolás egyes kategóriáinak gyakorisága, 2000–2016<br />
(A következő kijelentések közül melyikkel tudná önmagát a leginkább jellemezni?)<br />
(N 2000-2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
A határon túli <strong>fiatalok</strong> körében korábban is magasabb volt a vallásosok aránya.<br />
Ennek többféle oka lehetett, de többek között a <strong>magyar</strong> identitás megtartásának<br />
egyik eszközéül is szolgált az államszocialista diktatúrák körülményei<br />
között (Kiss, 2010:71–80).<br />
Ugyanezt a vallásosságra vonatkozó kérdést megvizsgálva a határon túli <strong>fiatalok</strong><br />
körében kiderül, hogy leginkább a kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> követik egyházuk tanítását<br />
(31 százalék), és az Erdélyben élők közel egynegyede szintén. A felvidéki<br />
és a vajdasági 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> 10–13 százaléka tekinti magát az egyház<br />
tanítását követő vallásos embernek. A maga módján vallásos <strong>fiatalok</strong> aránya<br />
a határon túli régiókban 40–57 százalék között mozog. Felvidéket leszámítva<br />
alacsony azok aránya, akik nem vallják magukat vallásosnak (5–12 százalék), és<br />
398
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
a vajdasági <strong>fiatalok</strong> között találunk legnagyobb arányban olyanokat (7 százalék),<br />
akik azt mondják magukról, hogy nem vallásosak, mivel határozottan más<br />
a meggyőződésük.<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
31 57 5 5 11<br />
Erdély<br />
24 52 8 11 2 3<br />
Vajdaság<br />
13 55 10 12 7 3<br />
Felvidék<br />
10 40 3 40 3 4<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
6 43 5 41 4 1<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
vallásos, az egyház tanítását követi<br />
vallásos a maga módján<br />
nem tudja megmondani, hogy vallásos-e<br />
nem vallásos<br />
határozottan más a meggyőződése<br />
nem tudja, nem válaszol<br />
8. ábra: Vallási önbesorolás a kárpát-medencei <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(A következő kijelentések közül melyikkel tudná önmagát a leginkább jellemezni?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
A 15–29 éves <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> felét a római katolikus egyházban, 16 százalékát<br />
a református egyházban keresztelték meg, 2–2 százalékukat evangélikusnak<br />
és görög katolikus felekezetűnek, a <strong>fiatalok</strong> 29 százalékát pedig egyik egyházban<br />
sem keresztelték meg vagy jegyezték be. Ha azonban megnézzük azt,<br />
hogy jelenleg milyen felekezetűnek gondolja magát a fiatal, egészen más képet<br />
láthatunk. A <strong>fiatalok</strong> közel fele egyik egyházhoz tartozónak sem érzi magát mire<br />
tinédzserré vagy felnőtté válik, körülbelül egyharmaduk mondja magát római<br />
katolikusnak és egytizedük reformátusnak.<br />
jelenlegi érzet<br />
48 36 11 1111<br />
bejegyzés<br />
28 50 16 2 2 11<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
semmilyen<br />
református<br />
görög katolikus<br />
nem tudja, nem válaszol<br />
római katolikus<br />
evangélikus<br />
összes többi vallás<br />
9. ábra: Felekezeti hovatartozás<br />
(Milyen felekezetben jegyezték be és milyen felekezethez tartozónak érzi magát?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
399
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>nál tapasztalt nagy változás a keresztelés/bejegyzés<br />
szerinti és a jelenlegi felekezeti hovatartozás között a határon túli <strong>fiatalok</strong> között<br />
nem ilyen mértékben tapasztalható, különösképpen a kárpátaljai és az erdélyi<br />
<strong>fiatalok</strong> körében. Körükben csak néhány százalékpont erejéig történt változás,<br />
azonban a vajdasági és a felvidéki <strong>fiatalok</strong> között 13–14 százalékponttal nőtt<br />
azok aránya, akik fiatal korukra felekezetnélkülinek tartják magukat.<br />
Milyen felekezetben keresztelték meg/jegyezték be Önt?<br />
Erdély Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
római katolikus 38 48 87 19<br />
református 48 13 5 64<br />
evangélikus 1 3 - -<br />
görög katolikus 1 5 - 10<br />
görögkeleti (pravoszláv ortodox) 1 - - 5<br />
unitárius 4 - - -<br />
összes többi vallás 3 - 1 1<br />
semilyenben 1 29 5 1<br />
nem tudja, nem válaszol 3 2 2 -<br />
Jelenleg érzi-e önmagát valamilyen vallási felekezethez tartozónak?<br />
Erdély Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
római katolikus 36 37 67 20<br />
református 43 11 5 64<br />
evangélikus 1 2 - -<br />
görög katolikus 1 4 - 9<br />
görögkeleti (pravoszláv ortodox) - - - 3<br />
unitárius 4 - - -<br />
összes többi vallás 4 - 2 1<br />
nem érzi 6 44 18 2<br />
nem tudja, nem válaszol 5 2 8 1<br />
1. táblázat: Felekezeti hovatartozás a határon túli <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(Milyen felekezetben jegyezték be és milyen felekezethez tartozónak érzi magát?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
A <strong>Magyar</strong>országon élő <strong>fiatalok</strong> 24 százalékát nevelték vallásosan otthon, a felvidékiek<br />
26 százalékát, a vajdaságiak 71, a kárpátaljaiak 75, míg az erdélyiek 77<br />
százalékát.<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> 9 százaléka járt vagy jár jelenleg egyházi óvodába,<br />
iskolába vagy felsőoktatási intézménybe. Akik jártak ilyen jellegű intézménybe,<br />
27 százalékuk egyházi óvodába, 61 százalékuk általános iskolába, egyharmaduk<br />
400
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
középiskolába, 3 százalékuk pedig felsőfokú tanulmányaikat végezték ilyen jellegű<br />
helyen. A többség (74 százalék) a fentiek közül csak egyfajta intézménybe<br />
járt, 18 százalékuk kettőbe, 4 százalékuk háromba, azaz alacsony azoknak a <strong>fiatalok</strong>nak<br />
az aránya, akik egymásra építve és következetesen választották, illetve<br />
választják az egyházi intézményeket tanulmányaik folytatására.<br />
A 15–29 éves <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> 29 százaléka járt vagy jár jelenleg is iskolai<br />
hittanra, a Felvidéken élők 27 százaléka, a kárpátaljaiak és vajdaságiak<br />
73–74 százaléka, valamint az erdélyiek 94 százaléka. <strong>Magyar</strong>országon a lányok,<br />
a községekben élők és a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők nagyobb<br />
arányban jártak iskolai hittanra. A <strong>magyar</strong>országi 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> 19 százaléka<br />
nem iskolai keretek között szervezett hittanra járt vagy jár (plébániára vagy<br />
gyülekezeti helyre), a felvidékiek 21 százaléka, a többi három régióban élő <strong>fiatalok</strong><br />
80–81 százaléka szintén látogat vagy látogatott ilyet. A fentieken túl más,<br />
vallással kapcsolatos képzésre a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> 3 százaléka, a felvidékiek<br />
4, a vajdasági <strong>fiatalok</strong> közül minden tizedik, a <strong>Kárpát</strong>alján élők 17 és az erdélyiek<br />
21 százaléka járt vagy jár.<br />
iskolai hittan<br />
templomban, plébánián,<br />
gyülekezetben szervezett hittan<br />
más vallással kapcsolatos képzés<br />
29 70 1<br />
19 80 1<br />
3 96 1<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
igen nem NT, NV<br />
10. ábra: Vallásos nevelés<br />
(Jár-e, vagy járt-e Ön valaha hittanra, vagy olyan képzésre, előadásra, amelyen vallással kapcsolatos<br />
tanításokkal ismerkedhet meg?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
A vallásosság egyik mutatója az, hogy a <strong>fiatalok</strong> milyen gyakran vesznek részt<br />
vallási szertartáson, vagy istentiszteleten. A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> 4 százaléka<br />
hetente többször vagy minden héten legalább egyszer szokott részt venni vallási<br />
szertartáson, további 5 százalékuk pedig havonta egy vagy több alkalommal.<br />
A 15–29 éves <strong>Magyar</strong>országon élő <strong>fiatalok</strong> egynegyede évente egy vagy több<br />
alkalommal látogat esküvőktől, temetésektől és családi eseményektől eltekintve<br />
vallási szertartásokat, további 18 százalékuk pedig még ennél is ritkábban. A <strong>fiatalok</strong><br />
közel fele (47 százalék) soha nem szokott ilyen jellegű eseményekre járni.<br />
Ha a vallási szertartásokon való részvételhez képest megnézzük, hogy a <strong>fiatalok</strong><br />
milyen gyakran szoktak egyénileg imádkozni, meditálni vagy más hasonló<br />
401
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
tevékenységet folytatni, akkor azt láthatjuk, hogy valamivel magasabb arányban<br />
teszik ezeket. A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> 3 százaléka naponta imádkozik vagy meditál,<br />
9 százalékuk heti rendszerességgel, 8 százalékuk pedig havonta egyszer<br />
vagy többször végez ilyen tevékenységet. A soha nem imádkozó vagy meditáló<br />
<strong>fiatalok</strong> aránya azonban magasabb azokénál (59 százalék), akik nem járnak semmilyen<br />
vallási szertartásra.<br />
Egyházi esküvője a <strong>fiatalok</strong> 7 százalékának volt, 17 százalék úgy gondolja, hogy<br />
biztos lesz a jövőben, 21 százalékuk esetében valószínűleg sor fog kerülni rá. Ezzel<br />
ellentétben a <strong>fiatalok</strong> egyharmada úgy véli, hogy esküvőjét valószínűleg nem,<br />
illetve biztosan nem szentesíti egyházilag a jövőben.<br />
A hit egyes dimenzióit vizsgálva a kérdőívben szerepelt a lista, amelynek egyes<br />
elemeihez tartozó ötfokú skálán fejezhették ki a <strong>fiatalok</strong> azt, hogy a felsoroltakban<br />
mennyire hisznek. A skálán az 1-es jelentette, hogy határozottan nem<br />
hisznek benne, az 5-ös pedig azt, hogy határozottan hisznek benne. A kapott<br />
válaszok átlagai alapján megállapítható, hogy a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> leginkább<br />
az Istenben, a csodákban és a mennyországban hisznek, és legkevésbé a szeplőtelen<br />
fogantatásban, a mágiában és az ördögben. Azonban meg kell azt is állapítani,<br />
hogy az átlagok értékeit elemezve látható, hogy összességében kevésbé<br />
hisznek ezekben a <strong>fiatalok</strong>.<br />
Isten<br />
Csodák<br />
Mennyország<br />
Telepátia<br />
Szentek<br />
Halál utáni élet<br />
Szentháromság<br />
Horoszkóp<br />
Lélekvándorlás<br />
Feltámadás<br />
Ufó<br />
Kabbala, talizmán<br />
Pokol<br />
Ördög<br />
Mágia<br />
Szeplőtlen fogantatás<br />
2,9<br />
2,7<br />
2,6<br />
2,6<br />
2,5<br />
2,5<br />
2,4<br />
2,4<br />
2,4<br />
2,3<br />
2,3<br />
2,3<br />
2,2<br />
2,2<br />
2,1<br />
2,0<br />
1,0 2,0 3,0 4,0 5,0<br />
11. ábra: A hit dimenziói, 2016<br />
(Kérem, mondja meg, hisz-e Ön a következőkben?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; átlagok)<br />
402
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
IV. <strong>Magyar</strong> identitás határon innen és túl<br />
A <strong>Magyar</strong>országon élő <strong>fiatalok</strong> 97 százaléka egy nemzetiségűnek vallja magát,<br />
három százalékuk két nemzetiséget is megjelölt a nemzeti identitását célzó kérdés<br />
esetében. A <strong>fiatalok</strong> túlnyomó többsége (97 százaléka) <strong>magyar</strong>nak vallja<br />
magát, 4 százalékuk romának/cigánynak (is), egyéb más nemzetiségűnek pedig<br />
összesen 1 százalékuk. A határon túli <strong>magyar</strong>ok identifikációjára a következő<br />
alfejezetben térünk ki részletesebben.<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> számára fontos hazájuk és <strong>magyar</strong> identitásuk. A 2012-es<br />
kutatás vonatkozó kérdéseinek átlagával összehasonlítva a 2016-os adatokat látható,<br />
hogy minden kérdés esetében növekedést tapasztalhatunk, azaz a <strong>fiatalok</strong>ban<br />
erősödtek a <strong>magyar</strong> identitás egyes jellemzői. A többség <strong>magyar</strong>nak érzi<br />
magát, szereti a <strong>magyar</strong> nyelvet, és <strong>Magyar</strong>országot a hazájának tekinti. Ezekkel<br />
a kijelentésekkel a <strong>fiatalok</strong> több mint fele teljes mértékben egyetért. A községekben,<br />
falvakban élő <strong>fiatalok</strong> esetében erősebb a <strong>magyar</strong> identitás a városokban<br />
és a fővárosban élő társaiknál, azonban utóbbiaknál a kirekesztő jellegű érzések<br />
jobban megjelennek, mint például: „jobb lenne, ha a nem <strong>magyar</strong>ok elköltöznének<br />
<strong>Magyar</strong>országról“, vagy „a <strong>magyar</strong>oknak nem szabadna keveredniük másokkal“,<br />
valamint általánosságban a <strong>magyar</strong>ok különbek a nem <strong>magyar</strong>oknál.<br />
<strong>Magyar</strong>nak érzem magam.<br />
Szeretem a <strong>magyar</strong> nyelvet.<br />
Azt érzem, hogy <strong>Magyar</strong>ország a hazám.<br />
Szeretem <strong>Magyar</strong>országot.<br />
Általában kedvelem a <strong>magyar</strong> népet.<br />
Büszke vagyok arra, hogy <strong>magyar</strong> vagyok.<br />
Jó érzés <strong>magyar</strong>nak lenni.<br />
Büszke vagyok arra, hogy <strong>magyar</strong><br />
állampolgár vagyok.<br />
Büszke vagyok arra, amit a<br />
<strong>magyar</strong>ok véghezvittek.<br />
Büszke vagyok <strong>Magyar</strong>országra.<br />
Életem nagy részét inkább <strong>Magyar</strong>országon<br />
szeretném leélni, mint bármely más országban.<br />
1,0 2,0 3,0 4,0 5,0<br />
2016 2012<br />
4,1<br />
3,8<br />
12. ábra: A <strong>magyar</strong> identitás legfontosabb elemei<br />
(Kérem, mondja meg, hogy milyen mértékben ért egyet az alábbi állításokkal!)<br />
(N 2012-2016<br />
= 8000; átlagok)<br />
4,3<br />
4,3<br />
4,3<br />
4,3<br />
4,3<br />
4,2<br />
4,3<br />
4,2<br />
4,2<br />
4,1<br />
4,2<br />
4,0<br />
4,1<br />
4,0<br />
4,1<br />
3,9<br />
4,1<br />
3,8<br />
4,1<br />
3,9<br />
403
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Összehasonlításképpen, ha <strong>Kárpát</strong>-medencei szinten elemezzük a <strong>magyar</strong><br />
identitás összetevőit, kiderül, hogy a határon túli <strong>fiatalok</strong> számára is a legdominánsabb<br />
az, hogy <strong>magyar</strong>nak érzik magukat, illetve az, hogy büszkék <strong>magyar</strong><br />
mivoltukra. Ezekkel leginkább – a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>nál nagyobb mértékben<br />
– a kárpátaljai és az erdélyi <strong>fiatalok</strong> értenek egyet, őket követik a Vajdaságban<br />
élő 15–29 évesek. <strong>Magyar</strong>ország szeretetével kapcsolatos kijelentés esetén más<br />
kép tárul elénk, hiszen ezt leginkább a kárpátaljaiak gondolják így a <strong>Magyar</strong>országon<br />
élő <strong>fiatalok</strong>kal azonos mértékben. Ezzel a kijelentéssel a határon túli<br />
régiók közül a Felvidéken értenek egyet legjobban másodsorban, s legkevésbé az<br />
erdélyi <strong>fiatalok</strong> osztják ezt az érzést. Az előző kijelentéshez hasonlóan vélekednek<br />
arról a <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>fiatalok</strong>, hogy általában jobban szeretik a <strong>magyar</strong><br />
népet, mint más népeket, kivéve azt a különbséget, hogy ezt legkevésbé nem az<br />
erdélyi <strong>fiatalok</strong> gondolják így, hanem a vajdaságiak.<br />
Szeretem<br />
<strong>Magyar</strong>országot.<br />
Életem nagy részét<br />
inkább <strong>Magyar</strong>országon<br />
szeretném leélni, mint<br />
bármely más országban.<br />
2,5<br />
2,7<br />
3,2<br />
3,4<br />
3,7<br />
3,9<br />
4,0<br />
4,3<br />
4,3<br />
4,2<br />
Büszke vagyok arra,<br />
hogy <strong>magyar</strong> vagyok.<br />
4,2<br />
4,0<br />
4,3<br />
4,5<br />
4,7<br />
Általában jobban szeretem<br />
a <strong>magyar</strong> népet,<br />
mint más népeket.<br />
3,6<br />
3,8<br />
3,9<br />
3,9<br />
4,0<br />
<strong>Magyar</strong>nak érzem<br />
magam.<br />
4,1<br />
4,3<br />
4,6<br />
4,7<br />
4,6<br />
1,0 2,0 3,0 4,0 5,0<br />
Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja Erdély <strong>Magyar</strong>ország Felvidék<br />
13. ábra: A <strong>magyar</strong> identitás legfontosabb elemei a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong><br />
(Kérem, mondja meg, hogy milyen mértékben ért egyet az alábbi állításokkal!)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; átlagok)<br />
A <strong>magyar</strong> identitáshoz hozzátartozik az is, hogy egy <strong>Magyar</strong>országon élő fiatal<br />
milyen legközelebbi viszonyt fogadna el egy határon túli (külhoni) <strong>magyar</strong>ral. A<br />
kérdést illetően eléggé megosztottak a <strong>fiatalok</strong>, közel egyötödük fogadna családjába<br />
akár barátként, akár házastársként egy külhoni <strong>magyar</strong>t, 6 százalékuk fogadná<br />
el lakótársnak. Munkatársnak, illetve szomszédnak 11–16 százalékuk, egy<br />
országban vagy egy településen 10–15 százalékuk lakna együtt ilyen fiatallal, míg<br />
404
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
minden tizedik <strong>Magyar</strong>országon élő fiatal egy országban sem élne vele, valamint<br />
13 százalékuk nem tudott egyértelmű választ adni erre a kérdésre. Településtípus<br />
és befejezett iskolai végzettség szerint szignifikáns összefüggés mutatható ki,<br />
a községekben élők közelebbi viszonyt is elfogadnának a külhoni <strong>magyar</strong>okkal,<br />
mint a kisebb városokban vagy Budapesten élő társaik, valamint a diplomások is<br />
nagyobb arányban alakítanának ki közelebbi kapcsolatot határon túli <strong>magyar</strong>okkal,<br />
mint a szakmunkás vagy érettségizett <strong>fiatalok</strong>.<br />
A határon túli <strong>fiatalok</strong> a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>hoz képest jóval nagyobb arányban<br />
fogadnának be családjukba egy <strong>magyar</strong>országi <strong>magyar</strong>t, eziránt legjobban a<br />
kárpátaljai <strong>fiatalok</strong> nyitottak. Lakótársnak is jobban elfogadnának a külhoni <strong>fiatalok</strong><br />
egy <strong>magyar</strong>országi <strong>magyar</strong>t, mint a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> egy határon túli <strong>magyar</strong>t<br />
(az etnikai-nemzeti attitűdökről részletesebben lásd a következő alfejezetet).<br />
családjába fogadná<br />
legfeljebb lakótársnak<br />
13<br />
13<br />
16<br />
19<br />
53<br />
55<br />
69<br />
71<br />
6<br />
7<br />
legfeljebb munkatársnak<br />
6<br />
6<br />
8<br />
11<br />
10<br />
legfeljebb szomszédnak<br />
legfeljebb egy városban-faluban<br />
lakna vele<br />
legfeljebb egy országban<br />
lakna vele<br />
egy országban sem lakna vele<br />
nem tudja, nincs válasz<br />
4<br />
67<br />
16<br />
8<br />
2<br />
2<br />
3<br />
15<br />
8<br />
1<br />
1<br />
3<br />
10<br />
8<br />
2<br />
5<br />
10<br />
3<br />
3<br />
1<br />
5<br />
13<br />
6<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja Erdély <strong>Magyar</strong>ország Felvidék<br />
14. ábra: Társadalmi távolságok<br />
(Milyen legközelebbi viszonyt fogadna el egy határon túli (külhoni) <strong>magyar</strong>ral vagy egy <strong>magyar</strong>országi<br />
<strong>magyar</strong>ral?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 2000; N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
405
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
V. A kisebbségi helyzet és nemzeti kötődések, identitás és haza,<br />
etnikai-nemzeti attitűdök<br />
Ebben az alfejezetben a <strong>Kárpát</strong>-medence országaiban kisebbségben élő <strong>magyar</strong><br />
közösségek ifjúságának nemzeti identifikációs mintáit elemezzük, beleértve a<br />
<strong>magyar</strong>sághoz való kötődést, és a többségi nemzethez való viszonyt, a haza fogalmának<br />
konstrukcióit, tartalmát, valamint a helyi és a <strong>magyar</strong>országi közéletbe<br />
való integráció szintjét.<br />
A kisebbségi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> identitását vizsgálva, kiindulópontként az adatfelvételben<br />
szereplő, normatív, a népszámlálások alkalmával is feltett, „Milyen<br />
nemzetiségűnek vallja magát?” kérdésre adott válaszok elemzésével kezdjük.<br />
Tesszük ezt azért, mert a terepmunka során a kérdőíves helyzetben a potenciális<br />
válaszadókat csak a nyelvhasználat alapján lehet beazonosítani. A <strong>magyar</strong>ul<br />
jól beszélő 15–29 éves fiatal válaszadók a <strong>Magyar</strong>országgal szomszédos<br />
országok közül háromban túlnyomórészt <strong>magyar</strong>nak vallották magukat,<br />
Erdélyben 96, Vajdaságban 97, <strong>Kárpát</strong>alján 95 százalékban <strong>magyar</strong> nemzetiségűnek<br />
vallották magukat, Szlovákiában, pontosabban Dél-Szlovákiában a<br />
megkérdezett <strong>fiatalok</strong> 77 százaléka vallotta magát <strong>magyar</strong>nak, 23 százalékuk<br />
pedig szlovák nemzetiségűnek. Ennek következtében az adatok összehasonlítása<br />
szempontjából a szlovákiai válaszok esetén néhány kérdésnél külön is<br />
figyelembe vettük a <strong>magyar</strong> nemzetiségűek válaszainak eloszlását.<br />
A csoportidentitás összetettségének, regionális sajátosságainak vizsgálatához<br />
arra kértük a válaszadókat, hogy jelöljék meg, elsősorban, illetve másodsorban<br />
milyen csoporthoz tartozónak érzik magukat. A kérdezési tehnika, mint említettük,<br />
már a korábbi, hasonló felmérésekben is előfordult. A csoportelnevezés<br />
az identifikáció első és legfontosabb eszköze. Különös ereje van azáltal, hogy<br />
eltúlozza, kiemeli, önkényesen feltételezi azon jelenségek azonosságát, összeillését,<br />
amelyekre vonatkozik (Tajfel, 1978; Tajfel – Wilkes, 1963:101–114).<br />
A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 során a <strong>fiatalok</strong> 40–50 százaléka egyszerűen<br />
„<strong>magyar</strong>nak” vallotta magát, és a többi fiatal legnagyobb része valamilyen<br />
regionális jelzővel ellátott <strong>magyar</strong> közösséget jelölt meg mint elsődlegeset számára,<br />
de itt már a regionális, országonkénti eltérések jelentősek. Amíg Szerbiában<br />
a válaszadók 41 százaléka vajdasági <strong>magyar</strong>nak vallotta magát, Ukrajnában<br />
30 százalék vallotta magát kárpátaljai <strong>magyar</strong>nak, Romániában pedig 25<br />
százalékuk vallotta magát erdélyi/romániai <strong>magyar</strong>nak. Szlovákiában viszonylag<br />
eltérő a helyzet, ott a második legnépesebb csoport a magukat szlováknak<br />
vallók (20 százalék), akik az előző kérdésnél is szlovák nemzetiségűként<br />
nyilatkoztak. Erdélyben a helyzet összetettebb, ott a válaszadók 6 százaléka<br />
erdélyinek, és 8 százaléka székelynek vallotta magát, és ez régiónként még<br />
406
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
kihangsúlyozottabb, Székelyföldön a válaszadók közel 16 százaléka vallotta<br />
magát székelynek.<br />
Összehasonlítva a válaszokat a korábbi kutatásokkal megállapítható, hogy<br />
az elsősorban megjelölt közösség, amelyikhez leginkább tartozónak érezték<br />
magukat a Mozaik2001 kutatáskor, mindegyik régióban 50 százalék fölött<br />
a regionális jelzős <strong>magyar</strong> volt (erdélyi/romániai vagy székelyföldi, szlovákiai,<br />
vajdasági vagy kárpátaljai <strong>magyar</strong>), míg a <strong>fiatalok</strong> kb. egyharmada jelölte meg<br />
egyszerűen a „<strong>magyar</strong>” kategóriát. A többi kategóriák előfordulása ezekhez<br />
képest elenyésző volt (Szabó – Bauer, 2002:42; Veres, 2005:179). Ez az állapot<br />
egészen 2010-ig nagy általánosságban nem változott, csupán annyiban,<br />
hogy 2002 és 2010 között megerősödtek a regionális jelzős, akár <strong>magyar</strong><br />
etnonim nélküli kategóriák (erdélyi, vajdasági, székely stb, lásd Veres, 2012) .<br />
Erdélyben míg 2007-ben a válaszadók 7 százaléka székelynek mondta magát,<br />
2010-re ezek aránya 9 százalékra emelkedett, ami ugyancsak a regionalitás<br />
erősödését mutatta: a magukat székelynek és erdélyi <strong>magyar</strong>nak tekintők aránya<br />
2007–2010-ben jelentős mértékben meghaladta a magukat jelző nélküli<br />
<strong>magyar</strong>nak vallók arányát (Veres, 2012, 2015). Ehhez képest 2016-ra megerősödött<br />
a regionális jelző nélküli „<strong>magyar</strong>” megnevezés, és visszaszorult a<br />
regionális kategóriákon belül is az országnevekre utaló (romániai/szlovákiai/<br />
szerbiai/ukrajnai <strong>magyar</strong>) megnevezéssel azonosulók aránya. Hasonlóképpen<br />
csökkent a magukat többségi állampolgárként meghatározók aránya. A magukat<br />
szlováknak vallók aránya annak tulajdonítható, hogy a <strong>magyar</strong>ul jól/<br />
elfogadhatóan beszélő dél-szlovákiai népesség körében jelentős azok aránya,<br />
akik beszélnek <strong>magyar</strong>ul társalgási szinten, interjút lehetett készíteni velük,<br />
de mind származásilag, mind pedig identitásilag szlováknak vallják magukat 5 .<br />
Erdélyben és <strong>Kárpát</strong>alján viszonylag számottevő arányban (6–7 százalék) voltak<br />
azok, akik elsősorban egyéb, például szakmai közösség tagjának vallották<br />
magukat. (2. táblázat).<br />
Megvizsgáltuk az elsődleges identifikációs válaszok eloszlását a fő<br />
szociodemográfiai változók szerint.<br />
Bár esetenként a tesztek szignifikáns összefüggést mutatnak, a konkrét eloszlások<br />
vizsgálatakor nem állapítható meg olyan trend, hogy a magasabb<br />
iskolázottságúak valamelyik identitáscsoportot jobban preferálnák egy másikkal<br />
szemben. Az egyetlen jelentősebb megfigyelt szempont, hogy az alacsony<br />
iskolázottságú <strong>fiatalok</strong> között többen vannak olyanok, akik azt mondják, hogy<br />
„nincs ilyen közösség”, vagy „nem tudja”.<br />
5 A szlovák identitásúak aránya azért magas a <strong>2016.</strong> évi adatfelvételben, mert a kérdezőbiztosok jelentős része<br />
<strong>magyar</strong>országi volt, akik a véletlenszerűen mintába kerülő <strong>fiatalok</strong>at csak annyira szűrték, amennyiben<br />
számukra érthetően beszéltek <strong>magyar</strong>ul, és nem „válogattak” a válaszadók kiválasztásakor a helyi <strong>magyar</strong> és<br />
szlovák identitású <strong>fiatalok</strong> között.<br />
407
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Erdély<br />
összesen<br />
Erdély (Románia)<br />
Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
(Szórvány<br />
és<br />
Partium)<br />
<strong>Magyar</strong>ok 45 49 41 53 40 48<br />
Székelyföld<br />
Románok/szlovákok/<br />
szerbek/ukránok<br />
Román/szlovák/szerb/<br />
ukrán állampolgárok<br />
Erdélyi/felvidéki/vajdasági/kárpátaljai<br />
<strong>magyar</strong>ok<br />
Romániai/szlovákiai stb.<br />
<strong>magyar</strong>ok<br />
Erdélyiek/felvidékiek/<br />
vajdaságiak<br />
<strong>Magyar</strong>/szlovák/szerb/<br />
ukrán anyanyelvű román<br />
állampolgárok<br />
1 1,4 0,7 20 0 3<br />
0,5 0,5 0,5 1,4 0,7 0,7<br />
20 19 22 4 41 31<br />
5 6 4 6 3 2<br />
6 5 7 2 7 7<br />
3 4 2,4 0,6 1,5 1,9<br />
Európaiak 1,3 1,8 0,5 0,1 0,6 0,2<br />
Székelyek 8 1 16 - - -<br />
<strong>Magyar</strong> cigányok 0,4 0,4 0,5 1,8 0 0<br />
Egyéb (pl. helyi, szakmai<br />
közösség)<br />
6 9 4 3 3 7<br />
Nincs ilyen közösség 0,4 0,7 0,2 3 0,8<br />
Nem tudja, nem válaszolt 3 3 3 5 1,6 0,6<br />
Összesen 100 100 100 100 100 100<br />
N 2000 1000 1000 1000 500 500<br />
2. táblázat: Fő kötődés<br />
(Elsősorban milyen közösséghez tartozónak érzi magát?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
Az identitás rétegzettségének vizsgálatakor az a közösség, amelyhez másodsorban<br />
érzik magukat tartozónak a <strong>fiatalok</strong>, a legtöbb régióban a regionális<br />
közösség lett, akik korábban egyszerűen „<strong>magyar</strong>nak” vallották magukat, azok<br />
most erdélyi/vajdasági/kárpátaljai <strong>magyar</strong>nak vallották magukat mintegy 22–26<br />
százalékban, továbbá 7–9 százalékuk romániai/szlovákiai/szerbiai/ukrajnai <strong>magyar</strong>nak,<br />
és jelentős azok aránya is, akik másodsorban erdélyi, vajdasági, kárpátaljai<br />
identitásúak (10–13 százalék), vagy <strong>magyar</strong> anyanyelvű román/szerb<br />
stb. állampolgárnak vallották magukat. Szlovákiában ennél kisebb arányban, 7<br />
százalékban mondották magukat felvidéki <strong>magyar</strong>nak, 8 százalékuk szlovákiai<br />
<strong>magyar</strong>nak, 15 százalékuk szerint pedig nincs ilyen közösség. A magukat másodsorban<br />
egyszerűen <strong>magyar</strong>nak vallók aránya 20 százalék körüli, vagy annál<br />
408
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
Erdély<br />
összesen<br />
Erdély (Románia)<br />
Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
(Szórvány<br />
és<br />
Partium)<br />
<strong>Magyar</strong>ok 18 15 21 22 21 18<br />
Székelyföld<br />
Románok/szlovákok/<br />
szerbek/ukránok<br />
Román/szlovák/szerb/<br />
ukrán állampolgárok<br />
Erdélyi/felvidéki/vajdasági/kárpátaljai<br />
<strong>magyar</strong>ok<br />
Romániai/szlovákiai stb.<br />
<strong>magyar</strong>ok<br />
Erdélyiek/felvidékiek/<br />
vajdaságiak<br />
<strong>Magyar</strong>/szlovák/szerb/<br />
ukrán anyanyelvű román<br />
állampolgárok<br />
8 12 4 23 9 15<br />
3 5 1,5 1,2 5 6<br />
23 19 26 7 27 23<br />
10 12 8 8 10 10<br />
9 8 10 4 12 13<br />
6 9 3 0,9 11 8<br />
Európaiak 3 4 2 1,8 2 1,9<br />
Székelyek 9 1,8 16 - - -<br />
<strong>Magyar</strong> cigányok 0,5 0,4 0,7 1,3 0 0<br />
Egyéb (pl. helyi, szakmai<br />
közösség)<br />
5 7 4 2 2 4<br />
Nincs ilyen közösség 0,6 1 0,1 15 1 0,3<br />
Nem tudja, nem válaszolt 5 6 4 13 0,7 3<br />
Összesen 100 100 100 100 100 100<br />
N 2000 1000 1000 1000 500 500<br />
3. táblázat: Másodlagos kötődés<br />
(Másodsorban milyen közösséghez tartozónak érzi magát?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
kissé alacsonyabb minden régióban. Erdély székelyföldi részén kiemelendő,<br />
hogy a válaszadók jelentős része (16 százalék) székelynek, illetve erdélyi <strong>magyar</strong>nak<br />
(26 százalék) vallotta magát (3. táblázat).<br />
Miután láthattuk, hogy a kisebbségben élő <strong>fiatalok</strong> számára a legfontosabb<br />
közösség a <strong>magyar</strong>ság össz<strong>magyar</strong> vagy regionális formában, célszerű megvizsgálni<br />
azt is, hogy mit gondolnak a <strong>magyar</strong> nemzethez tartozásról, illetve ezzel<br />
párhuzamosan hogyan látják a többségi nemzethez való tartozásukat.<br />
A kisebbségben élő <strong>fiatalok</strong>tól azt kérdeztük meg először, hogy az országban<br />
élő <strong>magyar</strong>ok részét képezik-e a <strong>magyar</strong> nemzetnek. A kérdésre a <strong>magyar</strong> nemzetiségű<br />
<strong>fiatalok</strong> nagy többsége igennel válaszolt, Erdélyben 87, Vajdaságban<br />
88 és <strong>Kárpát</strong>alján 92 százalék értett egyet ezzel, Dél-Szlovákiában a <strong>magyar</strong><br />
409
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
nemzetiségűek 76, az összes megkérdezett fiatal 68,6 százaléka értett egyet a<br />
<strong>magyar</strong> nemzettagsággal (15. ábra). Az össz<strong>magyar</strong> nemzethez tartozás eszméje<br />
tehát, összehasonlítva a korábbi kutatásokkal, a 10 évvel korábbi <strong>Kárpát</strong> Panel<br />
2007 kutatás hasonló eredményeihez képest három országban magasabb<br />
arányú előfordulást mutat, a szlovákiai <strong>magyar</strong>ok esetében alacsonyabbak, de<br />
a különbség nem jelentős (81-ről 76 százalékra csökkent). Az eltérő tendenciának<br />
alighanem az lehet az oka, hogy a <strong>magyar</strong> nemzetpolitika fő eszköze<br />
a külhoni <strong>magyar</strong> állampolgárság felvétele, annak a lehetősége Szlovákiában<br />
korlátozottabb, de egyben a társadalmi „hasznossága” is kisebb, mint a többi<br />
határon túli közösségben.<br />
A <strong>fiatalok</strong> ezt követően arra válaszoltak, hogy az országban élő <strong>magyar</strong>ok<br />
részét képezik-e a többségi (román/szlovák/szerb/ukrán) nemzetnek. Erre a<br />
kérdésre a <strong>fiatalok</strong>nak jóval kisebb hányada válaszolt igennel, mint a <strong>magyar</strong><br />
nemzettagság esetében. Erdélyben, Vajdaságban a megkérdezett <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
56–57 százaléka válaszolt igennel, <strong>Kárpát</strong>alján 49 százalék, míg Szlovákiában<br />
71 százalékuk válaszolta azt, hogy az ott élő <strong>magyar</strong>ok a szlovák<br />
nemzet része is (15. ábra). A különböző régiókban kisebb változásokat figyelhetünk<br />
meg a 2007. évi állapothoz képest. Amíg Erdélyben néhány százalékkal<br />
csökkent az egyetértők aránya, Vajdaságban nőtt, <strong>Kárpát</strong>alján pedig<br />
inkább stagnált, Szlovákiában viszont jelentősen növekedett a többségi nemzethez<br />
tartozást igenlők aránya (Veres, 2008, 2015).<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaság<br />
49<br />
56<br />
89<br />
93<br />
szlovákiai <strong>magyar</strong>ok*<br />
72<br />
76<br />
71<br />
69<br />
Szlovákia<br />
Erdély<br />
57<br />
87<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Többségi nemzet része<br />
<strong>Magyar</strong> nemzet része<br />
*Csak <strong>magyar</strong> nemzetiségűekre újraszámolva.<br />
15. ábra: <strong>Magyar</strong> és többségi nemzethez tartozás<br />
(Ön szerint az ebben az országban élő <strong>magyar</strong>ok részét képezik-e a <strong>magyar</strong>, illetve a többségi (román,<br />
szlovák stb.) nemzetnek?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; „Igen” válaszok; százalékos megoszlás)<br />
Megvizsgáltuk a válaszokat a <strong>fiatalok</strong> szociodemográfiai összetétele szerint is.<br />
A két nagyobb <strong>magyar</strong> közösségben, Erdélyben és Dél-Szlovákiában a lányok<br />
néhány százalékkal nagyobb arányban vallották, hogy a közösségük a <strong>magyar</strong><br />
nemzet része, míg a másik két régióban az eltérések nem szignifikánsak.<br />
410
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
Korcsoportok szerint az eltérések Erdélyben és Dél-Szlovákiában szignifikánsak:<br />
amíg Erdélyben a tinédzserek 90 százaléka igennel válaszolt, a 20–24 évesek<br />
88, a 25–29 éves <strong>fiatalok</strong> 83 százaléka értett egyet a <strong>magyar</strong> nemzettagsággal<br />
(ez utóbbiak válaszadási aránya megközelíti a 2007. évi válaszok arányát<br />
e kérdésre, lásd Papp – Veres, 2007), a többi régióban az eltérések nem igazán<br />
jelentősek. A korcsoport szerinti eltérések ugyancsak számottevőek Erdélyben<br />
a többségi, román nemzettagságra vonatkozóan is: amíg a 15–19 évesek 52,<br />
addig a 25–29 évesek 62 százaléka válaszolta azt, hogy az erdélyi <strong>magyar</strong>ok<br />
része a román nemzetnek. Az életkor szerinti eltérések tehát értelmezhető<br />
tendenciát mutatnak: a fiatalabb életkorúak egyre nagyobb arányban vallják<br />
a <strong>magyar</strong>, és egyre kisebb mértékben a többségi, román nemzettagságot. Ez<br />
a tendencia a többi régióban nem figyelhető meg, sőt fordított tendencia látható,<br />
bár az eltérések kisebbek, és a válaszadók alacsonyabb esetszáma miatt<br />
ezek tekinthetők szignifikánsnak (Khi-négyzet próba szerint, lásd M1. táblázat<br />
a mellékletben).<br />
Iskolázottság szerint igazán lényeges összefüggés Szlovákiában figyelhető<br />
meg, ahol a válaszadók közül az egyetemet végzettek 84, míg az alacsonyabb<br />
iskolázottságúak mindössze 64–66 százaléka válaszolt igennel arra, hogy a szlovákiai<br />
<strong>magyar</strong>ok a <strong>magyar</strong> nemzet része. Erdélyben kisebb eltérés figyelhető meg<br />
iskolázottság szerint mindkét nemzettagság esetében, de valójában az iskolázottsági<br />
adatok mögött életkori hatások ismétlődnek meg, mert a 15–19 éves<br />
<strong>fiatalok</strong> majdnem teljes egészében az alacsony iskolázottságúakhoz kerülnek, és<br />
az egyetemet végzettek nagy része 20–29 évesek közül kerül ki, ezért az iskolázottsági<br />
eltérések önmagukban nem relevánsak ebben az esetben (4. táblázat).<br />
A nemzeti identitás, azaz a <strong>magyar</strong>sághoz való tartozás kritériumait is megvizsgáltuk<br />
a határon túli régiók fiataljai körében. A kérdéssort már hosszabb<br />
ideje alkalmaztuk a határon túli közösségek kutatásában, ezért van összehasonlítási<br />
alapunk, információnk a változásokról. Korábbi kutatások alkalmával<br />
(2000, 2001, 2007, 2010-ben) minden régióban az önbesoroláson alapuló,<br />
etnikai-kulturális nemzettudat kritériumainak a fontossága, relevanciája volt kimutatható,<br />
4 fölötti átlagértékekkel az egytől ötig terjedő skálán. Míg a <strong>magyar</strong><br />
állampolgárságot és a <strong>Magyar</strong>országon születést kevésbé tartották fontosnak az<br />
identitásukban (Veres, 2005a, b; Papp – Veres, 2007; Veres, 2008, Veres, 2012).<br />
A <strong>2016.</strong> évi <strong>magyar</strong> <strong>ifjúságkutatás</strong> határon túli adatfelvételei alapján a helyzet<br />
némiképp változott. Az átlagértékek alapján mindegyik régióban továbbra is<br />
a legnagyobb mértékű egyetértés a következő, kultúrnemzeti kritériumokkal<br />
kapcsolatban volt: tartsa magát <strong>magyar</strong>nak, <strong>magyar</strong> legyen az anyanyelve, ismerje<br />
és szeresse a <strong>magyar</strong> kultúrát, jól beszéljen <strong>magyar</strong>ul (4 körüli vagy fölötti<br />
átlagértékekkel), és a legtöbb régióban az etnikai eredet kritériumok is 4<br />
411
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Erdély<br />
(Románia)*<br />
Felvidék**<br />
Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja*<br />
Ország/befejezett iskolai<br />
végzettség<br />
*p
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
Ahhoz, hogy valaki <strong>magyar</strong>nak számítson,<br />
fontos, hogy...<br />
Erdély Felvidék Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
legalább egyik szülője <strong>magyar</strong> legyen 4,0 3,6 4,0 4,0<br />
mindkét szülője <strong>magyar</strong> legyen 3,7 3,0 3,6 3,6<br />
<strong>magyar</strong> legyen az anyanyelve 4,4 3,8 4,3 4,5<br />
<strong>magyar</strong> állampolgár legyen 2,9 3,0 2,7 2,7<br />
tisztelje a <strong>magyar</strong> nemzeti színeket, jelképeket 3,9 4,0 3,6 4,2<br />
<strong>magyar</strong>nak tartsa magát 4,5 4,1 4,3 4,6<br />
jól beszéljen <strong>magyar</strong>ul 4,4 3,9 4,3 4,5<br />
<strong>magyar</strong> szertartási nyelvű egyházhoz tartozzon 3,5 3,2 2,9 3,6<br />
<strong>Magyar</strong>országon szülessen 1,6 2,9 1,5 1,8<br />
<strong>magyar</strong> iskolát végezzen 3,1 3,3 2,9 3,4<br />
5. táblázat: A <strong>magyar</strong>sághoz tartozás kritériumai átlagértékek alapján<br />
(Milyen mértékben ért egyet az alábbi kártyán szereplő állításokkal?<br />
(1 – egyáltalán nem, 5 – teljes mértékben)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; átlagok)<br />
meg, hogy a kultúrnemzeti kritériumok mellé egy faktorba került a <strong>magyar</strong><br />
állampolgárság mint a <strong>magyar</strong>ság meghatározója, és csupán a „<strong>Magyar</strong>országon”<br />
szülessen kritérium maradt a korábbi „államnemzeti” típusú faktorban.<br />
Ez utóbbi faktornak a jelentősége is ebben a három régióban csekély (az<br />
összvariancia 7–8 százaléka). Dél-Szlovákiában viszont az identitásprofilok<br />
szerkezete megtartotta a korábbi struktúrát, ott a kultúrnemzeti kritériumok<br />
nem tartalmazzák a <strong>magyar</strong> állmapolgárságot (6. táblázat).<br />
A kisebbségben élő közösségek körében nem egyértelmű a haza fogalma, annak<br />
konstrukciói. Ezzel együtt a válaszok sokat elárulnak arról, hogyan látják az illető<br />
kisebbségek a szülőföldhöz való kötődést, a régióhoz, országhoz való viszonyuk<br />
hogyan alakult. A <strong>fiatalok</strong>tól megkérdeztük, mit tekintenek hazájuknak. A válaszok<br />
a korábbi kutatásokhoz képest nem mutatnak jelentős eltérést, de néhány<br />
hangsúlyeltolódásra azért rá tudunk mutatni. Összességében a <strong>2016.</strong> évi nagymintás<br />
<strong>magyar</strong> <strong>ifjúságkutatás</strong> keretében megkérdezett határon túli, <strong>magyar</strong>ul jól<br />
beszélő <strong>fiatalok</strong> hazájuknak leggyakrabban azt a régiót nevezték meg, amelyben<br />
hagyományosan élnek, ezt követte a település, ahol él vagy született. Egy másik<br />
sajátosság, hogy rendszerint <strong>Magyar</strong>országot kevesen tartják hazájuknak, ezek a<br />
tendenciák már számos korábbi kutatás során is kimutathatók voltak. Ezen túl az<br />
eltérések elég jelentősek országonként. Romániában két régió szerint volt a mintavétel,<br />
ezért mind Székelyföldre, mind pedig Erdély többi részében (Partiumban<br />
és szórványban) kisebbségben élő <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>ra is reprezentatív válaszokat<br />
413
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
414<br />
Ahhoz, hogy valaki <strong>magyar</strong>nak<br />
számítson, fontos, hogy...<br />
Erdély Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
1 2 1 2 1 2 1 2<br />
legalább az egyik szülője <strong>magyar</strong><br />
legyen<br />
.446 .228 .851 .365 .395<br />
mindkét szülője <strong>magyar</strong> legyen .622 .745 .175 .566 .664<br />
<strong>magyar</strong> legyen az anyanyelve .659 .580 .431 .528 .574<br />
<strong>magyar</strong> állampolgár legyen .537 .369 .231 .846 .475 .368 .502 .345<br />
tisztelje a <strong>magyar</strong> nemzeti színeket,<br />
jelképeket<br />
.575 .853 .239 .571 - .473<br />
<strong>magyar</strong>nak tartsa magát .553 -.320 .832 .282 .509 -.430 .420 -.500<br />
jól beszéljen <strong>magyar</strong>ul .636 -.274 .816 .282 .506 -.259 .502 -.265<br />
<strong>magyar</strong> szertartási nyelvű egyházhoz<br />
tartozzon<br />
.697 .204 .891 .660 .553<br />
<strong>Magyar</strong>országon szülessen .294 .545 .489 .643 .322 .512 .306 .514<br />
<strong>magyar</strong> iskolát végezzen .619 .712 .171 .530 .474<br />
Variancia faktoronként: 33.04 7.50 38.70 31.07 26.18 7.76 24.56 8.40<br />
KMO értéke 0.86 0.85 0.78 0.74<br />
N (esetszám) 1942 958 486 495<br />
6. táblázat: Nemzeti identitásprofilok, a <strong>magyar</strong>sághoz tartozás kritériumai alapján<br />
(faktorszkórok 6 )<br />
(Milyen mértékben ért egyet az alábbi állításokkal?)<br />
kaphattunk, ami alapján látható, hogy a régióhoz való kötődés az elsődleges, de<br />
azért jelentősek az eltérések Erdély két része között: a Székelyföldön erősebb a<br />
regionális kötődés, Erdélyt a válaszadók 38, Székelyföldet a 19 százalékuk érzi<br />
hazájának, tehát összesen 56 százalék, amíg Partiumban és szórványban alig 35<br />
százalékuk jelölte meg Erdélyt, Partiumot és egyéb kisebb tájegységet (pl. Kalotaszeg,<br />
Aranyosszék). Ebben a régióban jelentősebb a lokális kötődés a településhez,<br />
ahol élnek (30 százalék), vagy ahol születtek (11 százalék) e két választípus<br />
képezi a modális többséget a Partiumban és az erdélyi, helyi kisebbségben és a<br />
szórványban élő erdélyi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> számára.<br />
A Dél-Szlovákiában élő <strong>magyar</strong>ul beszélő <strong>fiatalok</strong> számára első helyen maga az<br />
ország, Szlovákia jelenik meg hazaként, 46 százalékban, a mára már ritkábban<br />
használatos Felvidéket csupán 9 százalék említette. Jelentős még a település,<br />
ahol él (18 százalék) vagy született (5 százalék), és más régiókhoz képest viszonylag<br />
sokan (19 százalék) jelölték meg <strong>Magyar</strong>országot hazájukként (sokan közülük<br />
tanultak, dolgoztak <strong>Magyar</strong>országon). A Vajdaságban és Ukrajnában hasonló a<br />
szerkezete a haza kategóriáknak, jelentős részük a régiót (Vajdaságot 40, <strong>Kárpát</strong>alját<br />
52 százalék) jelölte meg hazájának, ezt követte egy másik jelentősebb cso-<br />
6 rotált faktor mátrix, csak <strong>magyar</strong> nemzetiségűekre. Extraction Method: Principal Axis Factoring.
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
port, akiknek tagjai a települést, ahol él vagy született nevezte meg hazájának, a<br />
többi válasz aránya egyenként nem éri el a 10 százalékot (16–19. ábrák).<br />
A következő kérdéscsoporttal azt vizsgáltuk meg, hogyan illeszkednek, integrálódnak<br />
a helyi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> egyrészt az országok társadalmába, másrészt<br />
az össz<strong>magyar</strong> közösségbe, különösen <strong>Magyar</strong>ország vonatkozásában. Először a<br />
<strong>magyar</strong>-többségi viszonyt, az integráció szintjét vizsgáltuk a <strong>magyar</strong> és többségi<br />
társadalomban, több kérdéssel, amit itt ismertetünk.<br />
A csoportközi kapcsolatok megítélését a következő kérdéssel mértük: „Ön szerint<br />
mekkorák az ellentétek a <strong>magyar</strong>ok és a többségiek (románok/szlovákok/<br />
Erdély/ Székelyföld<br />
Erdélyt<br />
Székelyföldet<br />
Romániát<br />
a települést, ahol él<br />
a települést, ahol született<br />
Partiumot<br />
Nagy-<strong>Magyar</strong>országot<br />
<strong>Magyar</strong>országot<br />
Európát<br />
egyéb (kisebb tájegység)<br />
Nem tudja, nem válaszolt<br />
2<br />
4<br />
0,1<br />
3<br />
2<br />
2<br />
0,6<br />
2<br />
2<br />
3<br />
1<br />
0,1<br />
0,5<br />
8<br />
11<br />
10<br />
18<br />
19<br />
20<br />
29<br />
30<br />
38<br />
N=2000<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50%<br />
Erdély (Partium és szórvány)<br />
Székelyföld<br />
Felvidék<br />
Felvidéket<br />
9<br />
Szlovákiát<br />
46<br />
a települést, ahol él<br />
18<br />
a települést, ahol született<br />
5<br />
Nagy-<strong>Magyar</strong>országot<br />
2<br />
<strong>Magyar</strong>országot<br />
19<br />
Egyéb<br />
1<br />
Nem tudja, nem válaszolt<br />
1<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50%<br />
N=1000<br />
415
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Vajdaság<br />
Vajdaságot<br />
Szerbiát<br />
a települést, ahol él<br />
a települést, ahol született<br />
egy konkrét kisebb tájegységet<br />
2<br />
6<br />
8<br />
36<br />
40<br />
Nagy-<strong>Magyar</strong>országot<br />
4<br />
<strong>Magyar</strong>országot<br />
Európát<br />
Egyéb<br />
Nem tudja, nem válaszolt<br />
2<br />
2<br />
0,1<br />
2<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50%<br />
N=500<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaságot<br />
52<br />
Ukrajnát<br />
7<br />
a települést, ahol él<br />
19<br />
a települést, ahol született<br />
8<br />
egy konkrét kisebb tájegységet 0,4<br />
Nagy-<strong>Magyar</strong>országot<br />
4<br />
<strong>Magyar</strong>országot<br />
7<br />
Európát<br />
Egyéb<br />
Nem tudja, nem válaszolt<br />
1<br />
0,2<br />
1<br />
N=500<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50%<br />
16–19. ábrák: A haza fogalmai régiónkánt<br />
(Mit tekint hazájának? Válaszok ország/régiók szerint, nyitott kérdés utólag kódolva.)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; NFelvidék = 1000, N Vajdaság<br />
= 500, N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
szerbek/ukránok) között?” Illetve a kérdést három szintre vonatkoztatva tettük<br />
fel, helyi, regionális és országos szinten, majd ugyanezt megkérdeztük a kisebbségi<br />
<strong>magyar</strong> közösség és a <strong>magyar</strong>országi <strong>magyar</strong>ok viszonylatában is.<br />
A korábbi vizsgálatok is kimutatták, hogy minél magasabb szintű viszonyrendszerre<br />
kérdezünk rá, annál előítéletesebb, és ideológiavezérelt a válaszuk, amíg a<br />
hozzájuk közelebb álló helyi közösségben jobbnak érzékelik az etnikumközi viszonyokat<br />
(Veres, 2013, 2015). E kutatás eredményei is ezt tükrözik. Amíg a <strong>magyar</strong>ok<br />
és a többségiek közötti viszony vonatkozását országos szinten nézzük, az<br />
416
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
átlagértékek magas ellentétekre utaló válaszokat tükröznek (2,9 és 3,5 között), a<br />
régióban is alacsonyabbak az átlagok (bár nem sokkal), ám a települések szintjén<br />
a kisebbségi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében az átlagértékek már az „egyáltalán nincs”<br />
vagy „inkább nincs ellentét”-re utaló 2-es átlag körül mozognak.<br />
Jellemző, hogy amíg Romániában az országos szintű román–<strong>magyar</strong> viszonyról<br />
a 3,4-es átlagérték jelentős konfliktusérzékelésre utal, Ukrajna kivételével magasabb,<br />
mint más országokban, addig a településszintű <strong>magyar</strong>-többségi viszonyról<br />
már jobb az értékelés, mint Szlovákiában vagy Vajdaságban. Összehasonlításképpen<br />
a <strong>magyar</strong>országiakkal való viszony szintje nagyjából a településszintű<br />
<strong>magyar</strong>-többségi viszonyhoz mérhető, tehát viszonylag jónak mondható, annál<br />
0,2 ponttal átlagban magasabb, de még mindig jobb, mint a régiószintű <strong>magyar</strong>többségi<br />
viszony, minden országban (20. ábra).<br />
A <strong>magyar</strong>ok és<br />
a románok között itt<br />
az országban<br />
2,9<br />
3,1<br />
3,4<br />
3,5<br />
A <strong>magyar</strong>ok és<br />
a románok között<br />
itt a régióban<br />
3,1<br />
2,7<br />
3,03,1<br />
A <strong>magyar</strong>ok és a<br />
románok között itt<br />
az Ön településén<br />
1,9<br />
2,3<br />
2,5<br />
2,4<br />
Itteni <strong>magyar</strong>ok és a<br />
<strong>magyar</strong>országiak között<br />
2,2<br />
2,5<br />
2,5<br />
2,6<br />
1,0 2,0 3,0 4,0 5,0<br />
Erdély Dél-Szlovákia Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
20. ábra: <strong>Magyar</strong>ok és többségiek, illetve <strong>magyar</strong>országiak közötti viszonyok értékelése<br />
(Ön szerint mekkorák az ellentétek a … között?<br />
1 – egyáltalán nincs ellentét, 5 – nagyon nagy ellentét van)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; átlagok)<br />
A társadalmi és etnikumközi kapcsolatok értékelése során megvizsgáltuk,<br />
vannak-e összefüggések a <strong>fiatalok</strong> szociodemográfiai összetétele szerint. Iskolázottság<br />
szerint figyeltünk meg egy gyengébb összefüggést, miszerint Erdélyben,<br />
Vajdaságban és <strong>Kárpát</strong>alján az alacsonyabb iskolázottságú válaszadók<br />
nagyobb ellentétet láttak a többségi népességgel szemben országos szinten,<br />
mintegy 0,2–0,3 átlagponttal, mint az egyetemi végzettségűek, míg Szlovákiában<br />
ez fordítottan néz ki, ott az egyetemet végzettek látnak nagyobb<br />
ellentétet a <strong>magyar</strong>ok és szlovákok között országszinten. Életkor szerint is figyeltünk<br />
meg eltéréseket, Erdélyben és a Vajdaságban az országos szintű ma-<br />
417
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
gyar-többségi viszonyt a nagyobb élettapasztalattal rendelkező 25–29 évesek<br />
szignifikánsan kisebb arányban érzékelik (M2. táblázat a mellékletben). Településtípus<br />
szerint különösen a településszintű <strong>magyar</strong>-többségi ellentétek érzékelésében<br />
vannak jelentős eltérések. Szlovákia kivételével legalább félpontos<br />
átlag eltérés van mindegyik kisebbségi közösségben, a városokban inkább<br />
konfliktusosnak értékelik a viszonyt, mint falun (7. táblázat). 7<br />
Ország<br />
Erdély<br />
(Románia)<br />
Felvidék<br />
Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
A társadalmi integráció szintjének egy másik dimezióját azzal a kérdéssel<br />
mértük, hogy „Mennyire érdeklik Önt a közéleti kérdések, társadalmi problémák<br />
(Romániában, <strong>Magyar</strong>országon)?” A válaszok egytől ötig terjedő skálán<br />
voltak rögzítve, ahol 1 azt jelentette, hogy egyáltalán nem érdekli, és 5 azt,<br />
hogy teljes mértékben érdeklődik iránta.<br />
Mindegyik régióban a <strong>fiatalok</strong> elsősorban a saját szűkebb, regionális (kisebbségi)<br />
<strong>magyar</strong> közösségük közélete, társadalmi problémái iránt érdeklődnek<br />
inkább, átlagosan egy ponttal magasabb értékekkel, mint az országos vagy<br />
<strong>magyar</strong>országi ügyek iránt, azonban országonként vannak kisebb különbségek.<br />
Erdélyben, Vajdaságban és <strong>Kárpát</strong>alján az országuk közéleti kérdései és<br />
társadalmi porblémái iránti érdeklődés átlagszintje 2,8, azaz közepes, Szlovákiában<br />
kissé magasab, 3,0 ez az érték. A <strong>magyar</strong>országi közéleti kérdé-<br />
Településtípus<br />
*(p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001)<br />
A <strong>magyar</strong>ok és<br />
a többségiek 7<br />
között itt az<br />
országban<br />
7 Többségi, értsd: román, szlovák, szerb, ukrán.<br />
A <strong>magyar</strong>ok és<br />
a többségiek<br />
között itt a<br />
régióban<br />
A <strong>magyar</strong>ok és<br />
a többségiek<br />
között itt az Ön<br />
településén<br />
Itteni <strong>magyar</strong>ok<br />
és a <strong>magyar</strong>országiak<br />
között<br />
város 3,4 3,0* 2,5** 2,6<br />
község/falu 3,5 3,2* 2,1** 2,4<br />
Összesen 3,4 3,1 2,3 2,5<br />
város 2,9 2,8 2,6 2,6<br />
község/falu 2,8 2,7 2,4 2,4<br />
Összesen 2,9 2,7 2,5 2,5<br />
város 3,1 2,9* 2,6* 2,7<br />
község/falu 3,2 3,1* 2,1* 2,5<br />
Összesen 3,1 3,0 2,4 2,6<br />
város 3,3* 2,8* 2,4* 2,2<br />
község/falu 3,6* 3,2* 1,7* 2,2<br />
Összesen 3,5 3,1 1,9 2,2<br />
7. táblázat: <strong>Magyar</strong>ok és többségiek, illetve <strong>magyar</strong>országiak közötti viszonyok értékelése<br />
(Ön szerint mekkorák az ellentétek …? 1 – egyáltalán nincs ellentét, 5 – nagyon nagy ellentét van)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; átlagok)<br />
418
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
sek, társadalmi problémák iránt az érdeklődés átlagszintje Erdélyben 0,2-vel<br />
alacsonyabb, mint a romániai országos ügyek iránti érdeklődés, hasonlóan<br />
Szlovákiában is ilyen irányú és mértékű az eltérés, Vajdaságban viszont a <strong>magyar</strong>országi<br />
ügyek iránti érdeklődés átlagosan 0,1 ponttal, <strong>Kárpát</strong>alján pedig<br />
0,4 ponttal magasabb, mint az ukrajnai ügyek iránti érdeklődés, az egytől ötig<br />
terjedő skálán (21. ábra). Erdélyben megnéztük, nem találtunk szignifikáns eltéréseket<br />
a Székelyföldi és a többi erdélyi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> között a társadalmi<br />
integráció ilyen irányú vizsgálatában.<br />
Mennyire érdeklik Önt a közéleti<br />
kérdések, társadalmi problémák<br />
itt, az országban (Ro/SK/SB/UKR)?<br />
2,8<br />
3,0<br />
2,8<br />
2,8<br />
Mennyire érdeklik Önt a közéleti<br />
kérdések, társadalmi problémák:<br />
az itteni (kisebbségi) <strong>magyar</strong>ok<br />
helyzetével kapcsolatosan?<br />
3,0<br />
3,5<br />
3,5<br />
3,9<br />
Mennyire érdeklik Önt a közéleti<br />
kérdések, társadalmi problémák<br />
<strong>Magyar</strong>országon?<br />
2,6<br />
2,82,9<br />
3,2<br />
1,0 2,0 3,0 4,0 5,0<br />
Erdély Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
21. ábra: Közéleti kérdések, társadalmi problémák iránti érdeklődés szintje<br />
(Mennyire érdeklik Önt a közéleti kérdések, társadalmi problémák?<br />
1 – egyáltalán nem érdekli, 5 – nagyon érdekli)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; átlagok)<br />
A válaszok eloszlását, sajátosságait megvizsgáltuk nemek, iskolázottság, korcsoport,<br />
régiók szerint is. A válaszok alapján számolt átlagértékek minden<br />
régióban szignifikánsan magasabb érdeklődést mutattak az ország (Románia,<br />
Szlovákia stb.) közéleti ügyeivel, társadalmi problémáival kapcsolatban a magasabb<br />
életkorú, 25–29 éves, illetve a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező<br />
<strong>fiatalok</strong> körében, többnyire minden régióban, és az eltérések néha a 0,5<br />
pontot is meghaladták az 1–5 közötti skálán (8. táblázat).<br />
Határozottan magasabb az érdeklődés a magasabb iskolázottságú <strong>fiatalok</strong><br />
körében mindenfajta közéleti kérdés és társadalmi probléma iránt, ez egyértelműen<br />
körvonalazódik, ráadásul minden régióban megfigyelhető. Azt is<br />
ki lehet mutatni, hogy a szülők iskolázottsága is szerepet játszik a közéleti<br />
érdeklődés kialakításában. Erdélyben nem annyira nagyok az átlagértékek<br />
közötti eltérések az apa iskolázottsága szerint, a többi régióban még nagyobb<br />
eltérések is megfigyelhetőek, ebben az esetben a 0,4–0,5 pontérték jelentős<br />
eltérést fejez ki, például Dél-Szlovákiában és Vajdaságban (M3. táblázat a<br />
melléketben).<br />
419
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Ország<br />
Erdély<br />
(Románia)**<br />
Felvidék**<br />
Vajdaság*<br />
<strong>Kárpát</strong>alja*<br />
Korcsoport<br />
… itt, az országban?<br />
…az itteni<br />
<strong>magyar</strong>ok<br />
helyzetével kapcsolatosan?<br />
…<strong>Magyar</strong>országon?<br />
15–19 éves 2,6 3,5 2,5<br />
20–24 éves 2,9 3,6 2,6<br />
25–29 éves 3,0 3,6 2,7<br />
Összesen 2,8 3,5 2,6<br />
15–19 éves 2,7 2,8 2,6<br />
20–24 éves 2,9 3,0 2,8<br />
25–29 éves 3,2 3,2 3,0<br />
Összesen 3,0 3,0 2,8<br />
15–19 éves 2,6 3,3 2,7<br />
20–24 éves 2,6 3,3 2,8<br />
25–29 éves 3,0 3,8 3,1<br />
Összesen 2,8 3,5 2,9<br />
15–19 éves 2,6 3,7 3,0<br />
20–24 éves 2,9 4,0 3,3<br />
25–29 éves 2,9 4,0 3,4<br />
Összesen 2,8 3,9 3,2<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001)<br />
8. táblázat: Közéleti kérdések, társadalmi problémák iránti érdeklődés szintje<br />
(Mennyire érdeklik Önt a közéleti kérdések, társadalmi problémák?<br />
1 – egyáltalán nem érdekli, 5 – nagyon érdekli)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; átlagok)<br />
A <strong>fiatalok</strong> <strong>magyar</strong>, illetve többségi nyelvhasználata vegyes képet mutat a<br />
<strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong>. A székelyföldi <strong>fiatalok</strong>nak még a hivatalokban is csak<br />
alig több mint egynegyede használja többnyire a román nyelvet, és nagy<br />
többségük minden körülmények között többnyire a <strong>magyar</strong> nyelvet használja<br />
(a <strong>magyar</strong> nyelvhasználati arányok még magasabbak Hargita és Kovászna<br />
megyében, míg Marovásárhely <strong>magyar</strong> ifjúsága körében alacsonyabbak ezek<br />
az értékek, akik ma már kisebbségben élnek a városban). A hivatalok és a<br />
bevásárlás kivételével a többi (nem székely) erdélyi, azaz partiumi és helyi<br />
kisebbségben és szórványban élő erdélyi <strong>magyar</strong> fiatal is viszonylag nagy<br />
arányban a <strong>magyar</strong> nyelvet használja, ám a vajdasági és kárpátlajai <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> <strong>magyar</strong> nyelvhasználata ennél azért nagyobb arányú, különösen az<br />
online térben, ez inkább a székelyföldi értékhez áll közelebb. A szlovákiai<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> használják legnagyobb arányban a <strong>magyar</strong> és szlovák nyelvet<br />
vegyesen, illetve kisebb az aránya még az erdélyieknél is a dominánsan ma-<br />
420
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
gyar nyelvhasználatnak. A családban is mindössze 65,9 százalékuk használja<br />
többnyire a <strong>magyar</strong> nyelvet, a barátokkal pedig kevesebb mint fele beszél<br />
többnyire <strong>magyar</strong>ul, 14 százalékuk többnyire szlovákul, és a fenmaradó 36<br />
százalék vegyesen mindkét nyelvet használja (9. táblázat).<br />
Erdély<br />
(Partium és<br />
szórvány)<br />
Székelyföld Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
1. a családjában<br />
2. a munkahelyén<br />
3. bevásárláskor<br />
5. a hivatalokban<br />
6. a barátokkal<br />
8. online<br />
közösségi<br />
oldalon<br />
Többnyire<br />
<strong>magyar</strong>t<br />
Többnyire<br />
románt<br />
Többnyire<br />
<strong>magyar</strong>t<br />
Többnyire<br />
románt<br />
Többnyire<br />
<strong>magyar</strong>t<br />
Többnyire<br />
szlovákot<br />
Többnyire<br />
<strong>magyar</strong>t<br />
Többnyire<br />
szerbet<br />
Többnyire<br />
<strong>magyar</strong>t<br />
Többnyire<br />
ukránt<br />
93 0,7 96 0,5 66 8 92 0,9 90 3<br />
45 28 68 4 34 28 52 15 61 11<br />
19 42 58 8 34 26 23 28 39 20<br />
12 68 39 27 16 47 13 54 16 50<br />
73 3 90 0,5 50 14 78 1,3 80 3<br />
55 5 78 1,1 46 12 69 1,6 74 6<br />
9. táblázat: Többségi nyelv és kisebbségi nyelvhasználat<br />
(Milyen nyelvet használ Ön az alábbi esetekben?)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
=500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; százalékos megoszlás)<br />
Megvizsgáltuk a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> különböző társadalmi csoportokkal, etnikumokkal<br />
szembeni társadalmi távolságát. A skála alapvetően azt mérte, hogy a<br />
felsorolt társadalmi csoportok egy-egy tagjával milyen legközelebbi viszonyba<br />
kerülne, a családba fogadástól kezdve a munkatárs, szomszéd stb. viszonyokon<br />
át a legtávolabbiig, amikor egy országba sem élne vele, ez a 7. értéket<br />
kapta.<br />
Először megnéztük, hogy a határon túli <strong>magyar</strong> kisebbségi <strong>fiatalok</strong> hogyan<br />
viszonyulnak, mennyire érzik közel magukat a többségi népességhez. Az átlagértékek<br />
alapján a válaszok elég hasonló képet mutatnak. Minden országban<br />
az átlagérték 2,1 és 2,8 között mozog, tehát a szlovákiai és a vajdasági<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> átlagosan lakótárs közelségbe fogadnák el a szlovákokat,<br />
szerbeket; a kárpátaljaiak is ehhez közel, 2,4-es átlaggal; az erdélyiek inkább<br />
csak munkatársnak, mivel az átlagérték 2,8. Természetesen nagy a szóródás<br />
a válaszok között, egyesek elfogadnák a családba is, mások ennél sokkal nagyobb<br />
társadalmi távolságot határoznak meg, különösen Székelyföldön, ahol<br />
nagy többségük nincsen hozzászokva a napi szintű találkozáshoz egy román<br />
421
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
emberrel. A Székelyföldön kivüli erdélyi részeken elő <strong>magyar</strong>ok is sokkal<br />
közelebbi viszonyt fogadnak el a többségiekkel, az átlagérték 2,1, akárcsak<br />
Szlovákiában, amíg Székelyföldön 3,3. A szakirodalom rámutatott arra is,<br />
hogy nem bármilyen fajta társadalmi közelség, érintkezés segíti az előítéletek<br />
csökkenését, hanem az ún. kontaktus hipotézis szerint az egyenlő státusú<br />
cselekvők versengésmentes és együttműködő kapcsolatainak van előítéletességet<br />
csökkentő hatása, főleg ha a mintaadó intézményektől megerősítést kap<br />
(Balassa-Kovács, 2010:99–100).<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>magyar</strong>okat a határon túli <strong>fiatalok</strong> viszonylag közeli viszonyba<br />
fogadnák, a szlovákiaiak 2,2, az erdélyiek 2,1 átlagértékkel, a másik<br />
két kisebb <strong>magyar</strong> közösségben viszont még közelebbi viszonyba fogadnák<br />
a <strong>magyar</strong>országiakat, hiszen ott az átlagérték 1,6, ami már a saját csoportra<br />
jellemző közelség. Nem ugyanez a helyzet <strong>Magyar</strong>országon, ahol a <strong>fiatalok</strong><br />
sokkal távolabb érzik a határon túli <strong>magyar</strong>okat maguktól, mint fordítva: az<br />
átlagérték 3,8, ami ahhoz közelít, hogy átlagosan „legfeljebb szomszédnak”<br />
szeretnék őket. Nem sokkal távolabbi ennél a roma/cigány közösségből származók<br />
befogadása sem, <strong>Magyar</strong>országon 4,2, a határon túliak körében még<br />
ennél is kissé magasabb, 4,5 és 4,8 között mozog. Meghökkentő lehet, de<br />
először figyelhetjük meg azt, hogy a <strong>magyar</strong>ok a romákat közelebbi viszonyba<br />
fogadnák el, mint a zsidókat, a kínaiakat, vagy az ismeretlen „piréz” kategóriát.<br />
Az egy évvel korábbi GeneZYs <strong>ifjúságkutatás</strong> szerint még 2015-ben<br />
a romákhoz képest a zsidók és a kínaiak is kissé rokonszenvesebbek a <strong>Kárpát</strong>-medence<br />
<strong>magyar</strong> kisebbségi fiataljai körében, és mindezek a kisebbségi<br />
csoportok szignifikáns mértékben rokonszenvesebbek, mint a menekültek/<br />
migránsok (Sólyom, 2017:309), akik már akkor is az „idegenség” megtestesítői<br />
voltak. Azt nem találtuk meglepőnek, hogy a muszlimot, a menekültet, a<br />
migránst vagy az illegális bevándorlót utasítják el a leginkább, hiszen az elmúlt<br />
pár év közbeszéde, a média legnagyobb része negatívan vagy ellentmondásosan<br />
ír ezekről a kategóriákról mint „veszélyforrásról” <strong>Magyar</strong>országra és a<br />
<strong>magyar</strong>ok jelenlegi életformájára nézve. És ebben a <strong>magyar</strong> nemzet fiataljainak<br />
„sikerült” egységessé válnia, mint a közös kommunikációs tér részei,<br />
a „nemzeti ideológia társadalmi működésének eredménye” (Csepeli, 1992),<br />
amely ezeket az attitűdöket alakítja (10. táblázat).<br />
A társadalmi távolságokat mérő változókkal készített faktorelemzéssel kimutatható,<br />
hogy alapvetően két faktor különíthető el a <strong>fiatalok</strong> etnikai csoportokkal<br />
szembeni attitűdjeit illetően. Az egyik az ún. szignifikáns mások,<br />
akikről viszonylag sok információjuk van, ezek a többségiek és a <strong>magyar</strong>országi<br />
<strong>magyar</strong>ok, a másik csoportot az ismeretlen idegeneknek nevezhetjük,<br />
de ehhez tartoznak a többnyire negatív attitűdökkel illetett más kisebbségek,<br />
422
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
Erdély Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Románt/szlovákot/szerbet/ukránt<br />
2,8 2,1 2,1 2,4 -<br />
Cigányt/romát 4,8 4,5 4,6 4,8 4,2<br />
Zsidót 4,6 4,7 3,9 4,7 4,5<br />
Pirézt 5,3 5,3 4,7 5,4 5,2<br />
Muszlimot 5,6 5,5 5,0 5,9 5,9<br />
<strong>Magyar</strong>országi <strong>magyar</strong>t* 2,1 2,2 1,6 1,6 3,8<br />
Illegális bevándorlót 6,1 5,9 5,9 6,2 6,1<br />
Kínait 4,8 5,1 4,3 4,7 5,1<br />
Menekültet 5,7 5,6 5,4 5,9 5,7<br />
Migránst 6,1 5,8 5,8 6,3 6,2<br />
N 2000 1000 500 500 8000<br />
*<strong>Magyar</strong>országon: határon túli <strong>magyar</strong>t<br />
10. táblázat: Társadalmi távolságok<br />
(Milyen legközelebbi viszonyt fogadna el a felsorolt társadalmi csoportok egy-egy tagjával?<br />
Elfogadna-e egy … ? 1 – a családjába is fogadná, 7 – egy országban sem lakna vele)<br />
(N Erdély<br />
=2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; átlagok)<br />
mint a romák vagy a zsidók. Különösen ez utóbbi etnikai csoporttal kapcsolatos<br />
attitűdök fonódnak össze a migránsellenességgel, legyenek azok illegális<br />
bevándorlók vagy menekültek, de ide sorolódnak a kínaiak is. A határon<br />
túli <strong>magyar</strong>ok nemzeti attitűd-struktúrájának hasonlóságait már megfigyeltük<br />
2007-ben a teljes népességen (itt kivétel volt Vajdaság), akkor még nem létezett<br />
ez az általános idegenellenesség-faktor, amely integrálta a cigányellenességet,<br />
és aktivált valamiféle antiszemitizmust, ami sokkal visszafogottabb volt<br />
korábban (Veres, 2013).<br />
Az előítéletesség <strong>magyar</strong>ázatában, mint láttuk, négy tényezőegyüttest lehet<br />
elkülöníteni (Csepeli–Fábián–Sík, 2006), ebben a tanulmányban az elsőnek a<br />
hatását mértük, ezek a szociodemográfiai változók és a származási háttér. A<br />
társadalmi származási háttér szerepet játszik a <strong>fiatalok</strong> attitűdjeiben, de egy<br />
többváltozós regressziós modell alapján túl gyenge <strong>magyar</strong>ázó értékeket találtunk.<br />
Ezzel együtt megfigyelhető, hogy településtípus szerint néhány esetben<br />
jelentős eltérések figyelhetők meg. Általában a többségi népességgel szemben<br />
a falusi <strong>fiatalok</strong> nagyobb távolságot tartanak, átlagosan mintegy 0,3–0,5<br />
értékkel, mint a városi <strong>fiatalok</strong>, de csupán Székelyföldön haladják meg ezek<br />
az átlagok a 3-as átlagértéket, máshol a 2–2,5-es értékek között mozognak.<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>magyar</strong>ok kivételével minden etnikai csoporttal szemben a<br />
423
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
falusi <strong>fiatalok</strong> általában véve előítéletesebbek, nagyobb távolságot tartanak,<br />
mint a városiak (11. táblázat). Általában véve elmondható, hogy az alacsony<br />
iskolázottságú tizenéves <strong>fiatalok</strong>, és inkább a fiúk hajlamosak előítéletesebb<br />
attitűdökre, amelyet a nagyobb társadalmi távolságokkal mutathatunk ki. Az<br />
adatok sokasága miatt ezt a többségi (román/ szlovák/ szerb/ ukrán) etnikummal<br />
szembeni válaszok részletesebb elemzésével szemléltetjük.<br />
Régió<br />
Erdély<br />
Székelyföld<br />
Felvidék<br />
Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001)<br />
Románt/<br />
szlovákot/<br />
szerbet/<br />
ukránt<br />
Cigányt/<br />
romát<br />
Zsidót<br />
Településtípus<br />
<strong>Magyar</strong>országi<br />
<strong>magyar</strong>t<br />
Kínait<br />
város 2,1 4,2* 3,5** 1,7 4,0**<br />
község/falu 2,3 4,6* 4,5** 1,8 4,7**<br />
Összesen 2,2 4,4 4,0 1,8 4,3<br />
város 3,2* 5,0** 4,7** 2,3 4,9**<br />
község/falu 3,5* 5,5** 5,6** 2,5 5,7**<br />
Összesen 3,4 5,3 5,2 2,4 5,3<br />
város 2,2* 4,4 4,5* 2,3 4,9**<br />
község/falu 2,0* 4,6 4,8* 2,2 5,3**<br />
Összesen 2,1 4,5 4,7 2,2 5,1<br />
város 2,0 4,6 3,8 1,5 4,3<br />
község/falu 2,3 4,6 4,0 1,8 4,4<br />
Összesen 2,1 4,6 3,9 1,6 4,3<br />
város 2,0 4,6 4,3 1,5 4,4<br />
község/falu 2,5 4,9 5,0 1,6 4,9<br />
Összesen 2,4 4,8 4,7 1,6 4,7<br />
11. táblázat: Társadalmi távolságok településtípus szerint<br />
(Milyen legközelebbi viszonyt fogadna el a felsorolt társadalmi csoportok egy-egy tagjával?<br />
Elfogadna-e egy … ? 1 – a családjába is fogadná,7 – egy országban sem lakna vele)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
=500; átlagok)<br />
A többségi etnikumhoz való viszonyt részletesebben is megvizsgáltuk, kétmintás<br />
T-próbával és ANOVA teszttel 8 . Az eredmények legtöbb esetben szignifikáns<br />
eltéréseket mutattak a társadalmi távolságok átlagértékei szerint, kivéve<br />
a kisebb kárpátaljai és vajdasági mintákon, ahol az ugyanakkora eltérések<br />
nem mindig jöttek ki szignifikánsnak. A fiúk a nagyobb, romániai és szlovákiai<br />
mintákon szignifikánsan nagyobb társadalmi távolságértékkel jellemezhetők a<br />
többségi népességgel szemben, korcsoport szerint viszont nem igazán vannak<br />
8 romániában a megyeszékhelyek is ide lettek sorolva, még ha kevesebb is a lakosságuk 100 000 főnél.<br />
424
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
jelentős eltérések. A másik fontos eltérés az iskolázottság szerint figyelhető<br />
meg, nemcsak a saját, hanem az apa iskolázottsága szerint is jellemző, hogy<br />
az alacsony iskolázottságú <strong>fiatalok</strong>, vagy ahol az apa is ilyen iskolázottságú<br />
(legfeljebb általános iskola vagy szakiskola) akár 0,3–0,4 közötti értékekkel is<br />
magasabbak az átlagértékek, mint az egyetemet végzettek körében. Településtípusok<br />
esetében most a három osztatú változót vettük alapul, ahol a 100 000<br />
fő fölötti nagyvárosok külön lettek választva, és megfigyelhetjük, hogy Erdély<br />
kivételével, ahol a tendencia inkább fordított, a nagyvárosi <strong>fiatalok</strong> sokkal közelebb<br />
érzik magukat a többséghez, mint a kisvárosi vagy rurális környezetben<br />
élő <strong>fiatalok</strong> (12. táblázat).<br />
Nemek Erdély Székelyföld Felvidék Vajdaság <strong>Kárpát</strong>alja<br />
férfi/fiú 2,3* 3,5* 3,5* 2,1 2,4<br />
nő/lány 2,0 3,2 3,2 2,0 2,3<br />
Összesen 2,2 3,4 3,4 2,1 2,4<br />
Korcsoport<br />
15–19 éves 2,3 3,3 2,0 2,1 2,4<br />
20–24 éves 2,1 3,4 2,0 2,0 2,2<br />
25–29 éves 2,1 3,3 2,2 2,2 2,4<br />
Összesen 2,2 3,4 2,1 2,1 2,4<br />
Iskolázottság<br />
legfeljebb 8 osztály 2,3** 3,4 2,0 2,2 2,4**<br />
szakmunkásképző 2,4 3,5** 1,9 2,4** 2,3<br />
érettségi 2,0 3,4 2,1 2,1 2,4<br />
diploma 2,1** 3,1* 2,2 1,9 1,9<br />
Összesen 2,2 3,4 2,1 2,1 2,4<br />
Településtípus<br />
nagyváros 2,0 3,3 1,3** 1,7** 1,8**<br />
más város 2,1 3,0 2,3 2,1 2,1<br />
község/falu 2,3 3,5** 2,0** 2,3** 2,5**<br />
Összesen 2,2 3,4 2,1 2,1 2,4<br />
* (p ≤ 0,05) ** (p ≤ 0,001)<br />
12. táblázat: Társadalmi távolságok a többségi nemzet tagjaival szemben,<br />
szociodemográfiai jellemzők szerint<br />
(Milyen legközelebbi viszonyt fogadna el a felsorolt társadalmi csoportok egy-egy tagjával?<br />
Elfogadna-e egy románt/szlovákot/szerbet/ukránt … ?<br />
1 – a családjába is fogadná,7 – egy országban sem lakna vele)<br />
(N Erdély<br />
= 2000; N Felvidék<br />
= 1000; N Vajdaság<br />
= 500; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; átlagok)<br />
425
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
VI. Következtetések<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> önképének meghatározásában leginkább a családjuknak<br />
és a barátaiknak van a legnagyobb szerepük, mind <strong>Magyar</strong>országon, mind<br />
a határon túli régiókban. Többségük saját életvitelük kialakítása során mintaként<br />
tekint szüleire. Az Erdélyben, <strong>Kárpát</strong>alján és Vajdaságban élő <strong>fiatalok</strong> körében<br />
erősebb szerepe van a baráti társaságnak a szabadidő eltöltésében, mint a <strong>magyar</strong>országi<br />
és felvidéki <strong>fiatalok</strong> között, legyen szó személyes formában vagy<br />
online módon eltöltött időről.<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> <strong>magyar</strong>ságtudata és az ezzel kapcsolatos egyes identitási<br />
jellemzők az utóbbi években erősödtek, büszkék az országra és arra, hogy<br />
<strong>magyar</strong> állampolgárok lehetnek. A <strong>Magyar</strong>országgal szomszédos országokban<br />
élő <strong>magyar</strong> közösségek fiataljai körében az elsődleges csoport-hovatartozás a<br />
<strong>magyar</strong>sággal kapcsolatos. A <strong>magyar</strong>sághoz, pontosabban az össz<strong>magyar</strong>sághoz<br />
való kötődés erősödött az elmúlt évtizedekben. 2016-ban a válaszadók közel fele<br />
egyszerűen <strong>magyar</strong>nak vallja magát, 2001-ben még hozzávetőlegesen a határon<br />
túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> harmada vallotta magát egyszerűen <strong>magyar</strong>nak, a többiek<br />
ezt regionális kontextusban tették (Szabó et al., 2002:42). A <strong>fiatalok</strong> másik fele<br />
is rendszerint valamilyen regionális jelzővel összekapcsolt <strong>magyar</strong> közösséghez<br />
tartozónak érzi magát (erdélyi, vajdasági, kárpátaljai, szlovákiai). Székelyföldön<br />
jelentős, folyamatosan növekvő jelenség a székely közösséggel való azonosulás,<br />
Szlovákiában pedig a <strong>magyar</strong>ul beszélő <strong>fiatalok</strong> egyötöde elsősorban a szlovák<br />
közösséghez érzőnek vallja magát, ezek a normatív (népszámlálás típusú) megkérdezés<br />
során is szlováknak vallották magukat. Az identifikációs minták nem<br />
különböznek lényegesen a szociodemográfiai sajátosságok szerint sem, ami az<br />
identitásszerkezet általános (mindenkire kiterjedő) jellegét mutatja.<br />
A különböző régiók fiataljainak túlnyomó többsége másodsorban sem vallotta<br />
magát többségi (román, szerb, ukrán) nemzeti közösséghez tartozónak, hanem<br />
inkább a regionális, vagy az össz<strong>magyar</strong> közösséghez tartozónak érzi magát.<br />
A <strong>magyar</strong> nemzethez tartozónak érzik a saját kisebbségi közösségüket mintegy<br />
90 százalékban (Szlovákiában is a magukat <strong>magyar</strong>nak vallók körében). A<br />
<strong>magyar</strong> kultúrnemzethez tartozás többféleképpen is kimutatható, ám e kutatás<br />
újszerű eredménye az, hogy kimutatható a kultúrnemzeti identitásszerkezethez<br />
a <strong>magyar</strong> állampolgárság hozzákapcsolódása (Szlovákia kivételével, ahol ennek<br />
sajátos okai vannak).<br />
A hazafogalom tekintetében egy vonatkozásban észleltünk változásokat 2001-<br />
hez vagy akár még 2010-hez képest is: minden országban (Szlovákiát kivéve)<br />
az ország egésze mint haza egyre ritkább, és helyette a régió kifejezés jelenik<br />
meg, Erdély, Székelyföld, Vajdaság, <strong>Kárpát</strong>alja, továbbá mindenhol jelentős a<br />
426
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
település ahol él, ahol született. Nem jellemző azonban, hogy a hazafogalmat<br />
egy kisebb tájegységként gondolják el, valamint továbbra sem jelentős <strong>Magyar</strong>országnak<br />
hazaként való reprezentálása (kivéve a szlovákiai <strong>magyar</strong>okat, ahol<br />
ezek aránya szignifikáns, de azért alacsony).<br />
A többségi nemzethez való viszony tekintetében összetett a kép. Egyrészt minden<br />
országban a válaszadók mintegy fele a kisebbségi közösséget a többségi<br />
nemzet részének is tekinti, és ebben vannak elmozdulások az elmúlt évtizedben,<br />
de mindkét irányban, országonként eltérően. Másrészt az etnikumközi<br />
viszonyok konfliktusosként való értékelése mindenhol jóval magasabb országos<br />
és regionális szinten, mint a településen, ahol élnek, ami egy kulturálisan<br />
kialakított attitűdöt tükröz, amit a média többé-kevésbé alakít. A társadalmi<br />
távolságok alapján a többségi nemzetbelieket minden régióban elég közel érzik<br />
magukhoz a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>, kivéve Székelyföldön, ahol a távolság átlagértéke<br />
szignifikánsan magasabb, amely egyrészt a románokkal való személyes tapasztalatok<br />
ritkább jellegére, másrészt a helyi politikai kérdések szimbolikus térben<br />
zajló, etnikai konfliktusként történő reprezentációjának (pl. az autonómiaharc)<br />
hatására vezethetők vissza. Nagyon magasak viszont a társadalmi távolságok<br />
az „idegenként“ reprezentálható társadalmi csoportokkal szemben, amelyek<br />
instrumentalizálása magas szinten megtörtént a <strong>magyar</strong> médiatérben (migráns,<br />
bevándorló, menekült), de hasonlóan nagyok a társadalmi távolságok mind <strong>Magyar</strong>országon,<br />
mind pedig a határon túl a kínaiakkal vagy a muszlimokkal szemben.<br />
Kimutatható, hogy az előitéletesség eléggé összehangoltan az „idegenség”<br />
közös faktorával szemben fogalmazódik meg, „leszámítva a szignifikáns másokat”,<br />
akik a környező országok többségi etnikumát, illetve a <strong>magyar</strong>országiakat<br />
jelentik a kisebbségi <strong>magyar</strong>ok számára, viszont más <strong>Kárpát</strong>-medencei roma/<br />
cigány, zsidó és kínai kisebbségek nem ebbe a faktorba, hanem a migránsokkal,<br />
illegális bevándorlókkal közös attitűdmezőbe kerülnek. A többségi etnikummal<br />
szemben a <strong>magyar</strong> kisebbségi <strong>fiatalok</strong> esetében a nagyobb társadalmi távolság<br />
szociodemográfiai szempontból az alacsony iskolázottsági háttérrel, a rurális vagy<br />
kisvárosi környezettel, és esetenként a maszkulinitással hozható összefüggésbe,<br />
de ez alól esetenként kivételt képeznek a székelyföldi nagyobb városokban<br />
(megyeszékhelyen) élők, ahol az etnikai viszonyok politikai instrumentalizációja<br />
nagyobb szerepet játszik a társadalmi távolságérzet kialakulásában.<br />
A kutatás egy másik figyelemre méltó eredménye, hogy amíg a kisebbségi<br />
<strong>fiatalok</strong> legtöbb esetben a saját csoporthoz hasonló, 2-es alatti átlagértékkel<br />
jellemezhető közelségbe érzik magukhoz a <strong>magyar</strong>országiakat, addig azok sokkal<br />
távolabb érzik maguktól a határon túli <strong>magyar</strong>okat, itt az átlagérték a 4-et<br />
közelíti. Ezen állapot okait egészen az államszocializmusig vezetik vissza (lásd<br />
Lázár, 1996, Murányi, 1999a).<br />
427
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Közéleti szempontból a határon túli <strong>fiatalok</strong> leginkább a saját kisebbségi közösségükbe<br />
integrálódnak, a többségi, országos közéleti kérdések, s a <strong>magyar</strong>országi<br />
közélet nagyjából egyenlő távolságra van tőlük, kivéve a kárpátaljai<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>at, akik jelentős mértékben inkább a <strong>magyar</strong> közélet iránt érdeklődnek<br />
az ukrajnaihoz viszonyítva.<br />
A vallás szerepe a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> életében az utóbbi évtizedekben<br />
gyengült, de ugyanez nem mondható el a határon túli <strong>fiatalok</strong> esetében. Nagy<br />
különbség tapasztalható a két csoport között abban a tekintetben, hogy egyrészt<br />
a határon túli régiókban élők között nagyobb arányban találunk vallásos<br />
<strong>fiatalok</strong>at, másrészt jobban megtartották hitüket (vagy legalábbis a formális<br />
kötődést), azaz kisebb a különbség – főleg Erdélyben és <strong>Kárpát</strong>alján – a keresztelés/bejegyzés<br />
szerinti állapot és a jelenlegi vallási hovatartozás között.<br />
Melléklet<br />
Ország<br />
Erdély<br />
(Románia)*<br />
Felvidék<br />
Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Ön szerint az ebben az országban élő<br />
<strong>magyar</strong>ok részét képezik-e a többségi<br />
(román, szlovák stb.) nemzetnek?<br />
igen nem NT<br />
Összesen<br />
15–19 éves 53 42 5 100<br />
Korcsoport<br />
20–24 éves 56 39 5 100<br />
25–29 éves 62 34 4 100<br />
Összesen 57 38 5 100<br />
15–19 éves 71 23 6 100<br />
Korcsoport<br />
20–24 éves 69 27 5 100<br />
25–29 éves 72 25 4 100<br />
Összesen 71 25 5 100<br />
15–19 éves 56 33 11 100<br />
Korcsoport<br />
20–24 éves 59 32 9 100<br />
25–29 éves 52 41 7 100<br />
Összesen 56 36 9 100<br />
15–19 éves 51 42 7 100<br />
Korcsoport<br />
20–24 éves 47 46 7 100<br />
25–29 éves 48 46 7 100<br />
Összesen 49 45 7 100<br />
*p
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
A <strong>magyar</strong>ok<br />
és a románok<br />
között itt az<br />
országban<br />
A <strong>magyar</strong>ok<br />
és a románok<br />
között itt a<br />
régióban<br />
A <strong>magyar</strong>ok<br />
és a románok<br />
között itt az Ön<br />
településén<br />
Itteni <strong>magyar</strong>ok<br />
és a <strong>magyar</strong>országiak<br />
között<br />
Erdély<br />
(Románia)<br />
Felvidék<br />
Vajdaság<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
15–19 éves 3,5 3,1 2,3 2,4<br />
20–24 éves 3,5 3,1 2,3 2,5<br />
25–29 éves 3,3 3,0 2,2 2,6<br />
Összesen 3,4 3,1 2,3 2,5<br />
15–19 éves 2,8 2,7 2,5 2,5<br />
20–24 éves 2,8 2,7 2,4 2,5<br />
25–29 éves 2,9 2,8 2,5 2,5<br />
Összesen 2,9 2,7 2,5 2,5<br />
15–19 éves 3,3 3,0 2,4 2,6<br />
20–24 éves 3,2 3,0 2,5 2,8<br />
25–29 éves 3,0 2,9 2,3 2,6<br />
Összesen 3,1 3,0 2,4 2,6<br />
15–19 éves 3,5 3,0 1,9 2,2<br />
20–24 éves 3,6 3,1 1,8 2,3<br />
25–29 éves 3,4 3,1 1,9 2,2<br />
Összesen 3,5 3,1 1,9 2,2<br />
-p
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Legmagasabb befejezett iskolázottság<br />
itt, az országban<br />
1 ?<br />
az itteni<br />
<strong>magyar</strong>ok<br />
helyzetével<br />
kapcsolatosan?<br />
<strong>Magyar</strong>országon?<br />
Az apa legmagasabb befejezett<br />
iskolázottsága<br />
itt, az országban<br />
1 ?<br />
az itteni<br />
<strong>magyar</strong>ok<br />
helyzetével<br />
kapcsolatosan?<br />
<strong>Magyar</strong>országon?<br />
Erdély<br />
legfeljebb 8 osztály 2,6 3,4 2,5 2,7 3,3 2,6<br />
szakmunkásképző 2,7 3,4 2,5 2,7 3,5 2,5<br />
érettségi 2,8 3,5 2,6 2,9 3,6* 2,6<br />
diploma 3,2** 3,8** 2,9** 2,9* 3,5* 2,7<br />
Összesen 2,8 3,5 2,6 2,8 3,6 2,6<br />
Felvidék<br />
legfeljebb 8 osztály 2,6 2,7 2,5 2,6 2,8 2,7<br />
szakmunkásképző 2,8 2,9 2,7 2,9 3,0 2,8<br />
érettségi 3,1 3,2 3,0 3,1 3,1 2,8<br />
diploma 3,5** 3,5** 3,2* 3,3** 3,2* 3,1*<br />
Összesen 3,0 3,0 2,8 3,0 3,0 2,8<br />
Vajdaság<br />
legfeljebb 8 osztály 2,5 3,3 2,6 2,4 3,4 2,8<br />
szakmunkásképző 2,4 3,5 2,7 2,6 3,6 2,8<br />
érettségi 2,7 3,4 2,9 2,9 3,5 2,9<br />
diploma 3,2* 3,8* 3,1* 2,9* 3,3 2,8<br />
Összesen 2,8 3,5 2,9 2,7 3,5 2,9<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
legfeljebb 8 osztály 2,5 3,8 3,0 2,5 3,8 3,1<br />
szakmunkásképző 2,8 4,0 3,2 2,7 3,9 3,2<br />
érettségi 2,8 3,9 3,3 2,9 4,0 3,3<br />
diploma 3,2* 4,2* 3,6* 2,8* 3,9 3,1<br />
Összesen 2,8 3,9 3,2 2,8 3,9 3,2<br />
*p
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
Kötődések – identitás<br />
Irodalom<br />
• Anderson, Benedict (1991): Imagined Communities. London, Verso.<br />
• Balassa, Sz. – Kovács A. (2010): Kontextus és kontaktus. A kontaktus-hipotézis vizsgálata a <strong>magyar</strong>országi<br />
vegyes lakosságú településeken. Alkalmazott pszichológia 12 (1–2.), 99–112.<br />
• Bálint, B. – Benedek, Gy. (2002): Székelyföld . In Szabó, A. – Bauer, B. – Laki, L. – Nemeskéri, I. (2012): Mozaik<br />
2001 Gyorsjelentés. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. 189–238.<br />
• Bibó, I. (1997, első kiadás: 1946): A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. Bukarest – Kolozsvár, Kriterion.<br />
• Brubaker, R. (1996): Nationalism reframed. Cambridge University Press.<br />
• Brubaker, R. – Feischmidt, M. – Fox, J. – Grancea, L. (2006): Nationalist Politics and Everyday Ethnicity in a<br />
Transylvanian Town. Princeton and Oxford, Princeton University Press.<br />
• Csata, Zs. – <strong>Magyar</strong>i, T. – Veres, V. (2002): Belső Erdély. In Szabó, A. – Bauer, B. – Laki, L. – Nemeskéri, I. (2012):<br />
Mozaik 2001 Gyorsjelentés. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 137–188.<br />
• Csepeli, Gy. (1992): Nemzet által homályosan. Budapest, Századvég.<br />
• Csepeli, Gy. – Örkény, A. – Székelyi, M. (2000): Grappling with National Identity (Nemzetek egymás tükrében).<br />
Budapest, Akadémiai Kiadó.<br />
• Csepeli, Gy. – Fábián, Z.– Sík, E. (2006): Xenofóbia és cigányságról alkotott vélemények. www.tarki.hu/adatbank-h.<br />
Letöltés dátuma: 2017. 12. 11.<br />
• Csepeli, Gy. – Závecz, T. (1995): Európai és nemzeti kötődések a <strong>magyar</strong> tizenévesek körében. In Gazsó, F. –<br />
Stumpf, I. (szerk.): Vesztesek. Ifjúság az ezredfordulón. Budapest, Ezredforduló Alapítvány, 139–156.<br />
• Culic – Horváth (1999): Reflecți asupra diferenței. Limes, Cluj/Kolozsvár.<br />
• Dekker, G. – Malova (1995): The concept of nationalism. In Cross, M. ed., Nationalism, Ethnic Conflict and<br />
Concepts of Citizenship and Democracy in Western and Eastern Europe, vol I. Utrecht, Ercomer, 15–56.<br />
• Erikson, E. H. (1995): Childhood and Society. London, Vintage.<br />
• Erős, F. (1996): Előszó. In Erős, F. (szerk.): Azonosság és különbözőség. Budapest, Scientia Humana. 5–8<br />
• Fazekas, A. – Dobó, I. (2016): Ön és tükörkép: identitás, értéke. In Nagy, Á., Székely, L. (szerk.): Negyedszázad.<br />
<strong>Magyar</strong> fjúság 2012, 308 –338.<br />
• Gábor, K. – Balogh, I. (1995): The Impact of Consumer Culture on Eastern and Central European Young. In<br />
Educatio. 2.<br />
• Gábor, K. (1996): Ifjúságkutatási tézisek. In Gábor, K. (szerk.) Ifjúságkutatás. [Educatio füzetek 2.], Budapest,<br />
Educatio.<br />
• Gábor, K. (1999): Ifjúsági korszakváltás és erőszak. Educatio, 4. szám, 740–751.<br />
• Hobsbawm, E. (1990): Nations and Nationalism since 1780. London, Cambridge, University Press.<br />
• Horváth, I. (2006): Kisebbségszociológia. Alapfogalmak és kritikai perspektívák. Kolozsvár, Cluj University<br />
Press.<br />
• Kiss, D. (2010): Az erdélyi <strong>magyar</strong>ság vallásosságának sajátosságai – Erdélyi Társadalom. 8. (1–2.) ,71–87.<br />
• Kuzio, T. (2002): The myth of the civic state: a critical survey of Hans Kohn’s framework for understanding<br />
nationalism. Ethnic and Racial Studies, 25(1), 20–39.<br />
• Lázár, G. (1996): A felnőtt lakosság nemzeti identitása a kisebbségekhez való viszony tükrében. In Többség-<br />
Kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből. Budapest, Osiris Kiadó.<br />
• Le Vine, R. A. – Campbell, D. T. (1972): Ethnocentrism. New York, Wiley.<br />
• Murányi, I. (1999a): A többség-kisebbség kategórizáció és az előítéletesség szocializációs jellemzői a tizenévesek<br />
körében. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szemle 1.<br />
• Murányi, I. (1999b): Tizenévesek előítéletessége Sopronban és Salgótarjánban. Esély, 5., 35–55.<br />
• Murányi, I. (2005): Tizenévesek nemzeti identitásának jellemzői az ezredvégi <strong>Magyar</strong>országon. Erdélyi Társadalom<br />
– 3. (1), 97–126.<br />
• Murányi, I. (2006): Identitás és előítélet. Budapest, Új Mandátum Kiadó.<br />
• Murányi, I. (2012): Előítéletesség és demokráciaértelmezés a <strong>fiatalok</strong> körében. Educatio 21 (2), 259–271.<br />
• Örkény, A. – Szabó I. (1998): Tizenévesek állampolgári kultúrája. Budapest, Minoritás Alapítvány.<br />
• Papp, Z. A. – Veres, V. (2007): <strong>Kárpát</strong> Panel. Gyorsjelentés. Budapest, MTA ENKI.<br />
• Sólyom, A. (2017): Előítéletek rendszere a <strong>Magyar</strong>országgal szomszédos területeken élő <strong>magyar</strong> nemzetiségű<br />
15–29 éves <strong>fiatalok</strong> körében. In Papp, Z. A. (szerk.): Változó kisebbség. <strong>Kárpát</strong> medencei <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>.<br />
Budapest, MCC TA – MTA TK KI.<br />
• Szabó, A. – Bauer, B. – Laki, L . – Nemeskéri, I. (2012): Mozaik 2001 Gyorsjelentés (Bevezetés). Budapest, Nemzeti<br />
Ifjúságkutató Intézet, 11–45.<br />
431
Kötődések – identitás<br />
Veres Valér – Ruff Tamás<br />
• Székely, L. (2014): Az erdélyi <strong>fiatalok</strong> mindennapi nemzettudata. In Székely, L. (szerk.): <strong>Magyar</strong> identitás határon<br />
innen és túl. Budapest, Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 5–14.<br />
• Szűcs, J. (1984): Nemzet és történelem. Budapest, Gondolat.<br />
• Tajfel, H. (1978): The Social Psychology of Minorities. London, M. Right Group LTD.<br />
• Tajfel, H. – Wilkes, A. L. (1963): Classification and Quantitative Judgement. British Journal of Psychology. Vol<br />
54, no. 2.<br />
• Veres, V. (2000): Az erdélyi <strong>magyar</strong>ok és románok közösségi identitása a társadalmi struktúra tükrében. Szociológiai<br />
Szemle, 4/2000.<br />
• Veres, V. (2005): Nemzeti identitás Erdélyben – szociológiai olvasatban. Budapest, Akadémiai Kiadó.<br />
• Veres, V. (2008): A <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong>ok nemzeti és állampolgári identitásának fő sajátosságai. In<br />
Fedinec, Cs. (szerk.): Értékek, dimenziók a <strong>magyar</strong>ságkutatásban. Budapest, MTA – MTK EB, 35–60.<br />
• Veres, V. – Papp, Z. A. (szerk.) (2012): Szociológiai mintázatok, Erdélyi <strong>magyar</strong>ok a <strong>Kárpát</strong> Panel vizsgálatai<br />
alapján. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet.<br />
• Veres, V. (2013): National Attitudes of Ethnic Hungarians from Romania, Slovakia, Serbia and Ukraine: a<br />
Comparative Perspective. Studia Sociologia, 58(1), 87–112.<br />
• Veres, V. (2014a): Nemzeti kötődés és haza fogalmának konstrukciója, nemzeti sztereotípiák az erdélyi <strong>fiatalok</strong><br />
körében. In Székely, L. (szerk.): <strong>Magyar</strong> identitás határon innen és túl. Budapest, Új Ifjúsági Szemle<br />
Alapítvány, 15–44.<br />
• Veres, V. (2014b): Identity discourses on national belonging: the Hungarian minority in Romania, Romanian<br />
Journal of Political Science, 14(1), 61–86.<br />
• Veres, V. (2015): The minority identity and the idea of unity of the nation: the case of Hungarian minorities<br />
from Romania, Slovakia, Serbia, and Ukraine , Identities-Global Studies In Culture and Power, 22 (1), 88–108.<br />
432
433
434
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához<br />
való viszonya 1<br />
Szabó Andrea<br />
I. Bevezetés<br />
Az alábbi tanulmányban azt vizsgálom, hogy milyen jegyekkel írhatók körül a<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikussága. Vannak-e, és ha igen, milyenek a speciális karakterjegyei<br />
a <strong>magyar</strong> homo politicusnak? Első ránézésre is nehéz kérdésekről van<br />
szó, kezdve azzal a kategorizációs alapproblémával, hogy kit tekinthetünk <strong>magyar</strong>nak<br />
és fiatalnak. A kutatás megkezdése előtt a kutatói team tagjai adtak egy,<br />
persze vitatható, de egységes választ erre az alapkérdésre. <strong>Magyar</strong> fiatal az, aki<br />
önmagát <strong>magyar</strong>nak vallja, beszél <strong>magyar</strong>ul és betöltötte a 15. életévét, de még<br />
nincs 30 éves. Ennél tágabb probléma, hogy ki tartozik a <strong>magyar</strong> nemzet fogalma<br />
alá. Azok az önmagukat <strong>magyar</strong>nak vallók, akik a határokon belül és azon kívül<br />
élnek. A kutatói team a megrendelői igények alapján öt nagyrégiót vont a vizsgálat<br />
hatálya alá: <strong>Magyar</strong>országot, Felvidéket, <strong>Kárpát</strong>alját, Erdélyt és a Vajdaságot,<br />
ahol a <strong>magyar</strong> nemzet fiataljainak túlnyomó többsége él.<br />
II. Fogalmi háttér<br />
A politikával összefüggő kérdések elemzésekor azonban nem tekinthetünk el<br />
attól, hogy értelmezzük a homo politicus fogalmát. A definíció meglehetősen<br />
régi – hiszen már Arisztotelész és Platón is foglalkozik egyes aspektusaival – és<br />
bevett a politikatudományban (ld. pl. Downs, 1957/1990; Lipset, 1995). Témánk<br />
szempontjából Boda Zsolt munkássága (2012; 2013) érdemel figyelmet, aki sze-<br />
1 Szeretném megköszönni Oross Dánielnek és Murányi Istvánnak a cikkhez nyújtott segítségét.<br />
435
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Szabó Andrea<br />
rint a homo politicus „...olyan cselekvő, aki a közösség, a közjó érdekét igyekszik<br />
előmozdítani” (Boda, 2012:62–63). Szintén Boda írja le tanulmányában, hogy a<br />
politikatudomány mai álláspontja szerint egy cselekvés nem attól politikai, hogy<br />
motivációja (érdeke) politikai jellegű, hanem attól, hogy alanya vagy tárgya –<br />
akár tágan értelmezve is – a politikához kötődik (Boda, 2012:60). Amikor tehát a<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> vonatkozásában használom a homo politicus fogalmát, tulajdonképpen<br />
azt vizsgálom, hogy általánosságban milyen a politikához való viszonyuk.<br />
Nem a politikai cselekvést, a politikai részvételt vagy a szervezettséget, hanem<br />
politikai érzékelésüket vizsgálom tehát, aminek a politikai érdeklődés a kulcstényezője<br />
(Oross – Szabó, 2017; Szabó – Oross, 2018). Egy összképet szeretnék<br />
tehát adni, amely kisebb mozaikokból épül fel.<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikusságának elemzését a politikai szocializációs elméletek<br />
fogalomtárába és kutatási módszertanába tartozó eszközökkel vizsgálom.<br />
Ezen szándék azonban megkérdőjelezhető. Bár túlnyomó, döntő többségében<br />
<strong>magyar</strong> identitásúnak vallják magukat és viszonylag homogén csoportként tekintenek<br />
önmagukra a <strong>magyar</strong> 15–29 évesek (Gyorsjelentés, 2017:16), azonban az<br />
anyaországon kívül másik négy, eltérő politikai berendezkedésű, eltérő pártrendszerű,<br />
eltérő választási rendszerű, és a demokrácia eltérő minőségét képviselő<br />
államban élnek, 2 ami alapvetően nehezíti meg a politikát érintő eredmények<br />
összehasonlítását. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egyetlen fiatal sem él a többségi<br />
nemzettől teljes mértékben elzártan, hermetikus <strong>magyar</strong> környezetben. Amikor<br />
a politikához való viszonyukról kérdezzük őket, azok a hatások – ha másként<br />
nem, közvetetten – érintik őket, amelyek külső peremfeltételül szolgálnak politikai<br />
szocializációjuk számára. Szabó Ildikó és Falus Katalin a közép-európai<br />
kisebbségek helyzetének elemzése alapján megállapítja, hogy „A kisebbségek<br />
politikai szocializációja a többség politikai szocializációjának függvénye.” (Szabó<br />
– Falus, 2000:397). 3<br />
2 Ami legalább ennyire fontos, hogy eltérő iskolarendszerű országban élnek.<br />
3 csak említésszerűen néhány kiragadott eltérés az egyes országok között: Szlovákia tagja az Európai Uniónak,<br />
állampolgárai euróval fizetnek, ugyanakkor az állam nem teszi számukra lehetővé a kettős állampolgárság<br />
intézményét, és tagadja a területi autonómia elvét. Románia szintén EU-s tagállam, annak is az egyik legdinamikusabban<br />
fejlődő gazdasága, amelyet – hasonlóan Szlovákiához – egy önmagát szociáldemokratának tartó<br />
párt irányít úgy, hogy a legnagyobb erdélyi <strong>magyar</strong> szervezet (RMDSZ) tagja a kormánykoalíciónak. Romániában<br />
sincs területi autonómia, azonban Székelyföldön a <strong>magyar</strong>ság tömbben él, ahol a kulturális autonómiának<br />
– minden konfliktus ellenére – komoly lehetőségei vannak. Ukrajna 2014 tavasza óta lényegében háborúban<br />
áll Oroszországgal, amely pl. a kötelező sorkatonai szolgálat miatt, kihatással lehet a <strong>Kárpát</strong>alján élő <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
hétköznapjaira. Szerbia jelenleg EU-tagjelölt ország, amely rendkívül súlyos háborús konfliktuson esett<br />
át az 1990-es években. Az országban erős hagyományai vannak a radikális nacionalizmusnak, ugyanakkor a<br />
2006-ban elfogadott írásos Alkotmány területi autonómiát adott a Vajdaságnak, a <strong>magyar</strong> kisebbség helyzete<br />
jogilag viszonylag rendezett. És persze ott van <strong>Magyar</strong>ország, amely Bozóki és Hegedűs szerint kívülről korlátozott<br />
hibrid rezsim (Bozóki – Hegedűs, 2017), és amelynek egymás után háromszor kétharmados parlamenti<br />
felhatalmazást kapó kormánykoalíciója 2010 után alapvetően változtatta meg a külhoni <strong>magyar</strong>sághoz való<br />
viszonyt. 2011-ben bevezették az egyszerűsített eljárású kettős állampolgárság intézményét, amely a nem<br />
EU-s <strong>magyar</strong> állampolgárok számára is lehetővé teszi a Schengeni-övezeten belüli szabad és korlátlan mozgást,<br />
szavazati jogot adtak a határon túl élő <strong>magyar</strong>oknak, és soha nem látott anyagi támogatást nyújtottak a<br />
<strong>magyar</strong> kisebbségben élőknek – legyenek azok magánszemélyek, vagy kisebbségi szervezetek.<br />
436
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Márpedig politikai szocializációs axióma, hogy minden társadalomnak saját,<br />
önmagára jellemző politikai szocializációja van. „A politikai szocializáció problémája<br />
elválaszthatatlan az adott társadalom politikai kultúrájától, történelmétől,<br />
múlthoz való viszonyától.” (Csákó, 2004:542). A politikai szocializációs folyamatot<br />
ugyanis befolyásolja a közvetlen környezet ugyanúgy, mint a társadalom általános<br />
jellege és – témánk szempontjából ez különösen fontos – az adott ország<br />
politikai berendezkedése. Másképpen fogalmazva: a politikai szocializáció elválaszthatatlanul<br />
összeforr egy ország politikai rendszerével (Percheron, 1999a).<br />
Mindezek ellenére úgy vélem, hogy a politikai szocializációs kutatási módszertan<br />
segítségével összehasonlítható a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikai affinitása. A politikai<br />
szocializációs kutatások ugyanis kimutatták, hogy a család mint elsődleges politikai<br />
szocializációs ágens, döntő szerepet játszik a <strong>fiatalok</strong> alapvető identitásának<br />
kialakulásában. A nemzethez tartozás például már az életkor korai szakaszában<br />
jelen van a gyermek orientációiban (Percheron, 1999b:20). A korai időszakban<br />
még csak tudattalan mintakövetésről beszélhetünk – az apám büszke arra, hogy<br />
<strong>magyar</strong>, ezért én is az vagyok –, később, a 18 éveseknél már megszilárdult, leginkább<br />
az apa 4 politikai nézetein keresztül átöröklődő, stabil identitásmintázatról<br />
beszélhetünk. (Csákó, 2011:9; Csákó, 2012:4). Ráadásul minél határozottabb,<br />
következetesebb, minél homogénebb a szülők politikai nézetrendszere, annál<br />
valószínűbb, hogy a generációs átörökítési ciklus révén a gyerek politikai kultúrája,<br />
gondolkodásmódja és politikai preferenciája saját felnőtt korában hasonló lesz<br />
a szülőkéhez (Jennings – Niemi, 1968; Jennings – Stokers – Bowers, 2009; Rico<br />
– Jennings, 2012). Már csak azért is, mert a politikai szocializáció három formája<br />
(Percheron, 1999a) közül a politikai nyelv elsajátításában játszanak a családok<br />
kiemelkedő szerepet. A politikai szocializáció fundamentuma tehát a család, az<br />
adott rendszer által működtetett iskola nem az identitás legmélyebb rétegeihez,<br />
hanem a politikával kapcsolatos formális és informális mechanizmusok, eljárásmódok,<br />
információk elsajátításához járul hozzá (Farnen, 2003; Almond – Powell,<br />
2006; Csákó, 2012). Álláspontom szerint a politikai érdeklődés kialakulásához<br />
tehát a család erőteljes hatása nélkülözhetetlen, ugyanakkor a demokráciával, a<br />
politikusokkal vagy a rendszer működésével kapcsolatos vélekedéseket már nem<br />
feltétlenül az elsődleges szocializációs ágens befolyásolja.<br />
Szabó Ildikó és Falus Katalin (2000) a közép-európai társadalmak szocializációjáról<br />
írt munkájukban kiemelik, hogy legalább hat olyan közös vonás figyelhető<br />
meg ezen népek szocializációjában, amely minden fejlődési különbözőség elle-<br />
4 Ezzel kapcsolatban vita van a szakirodalomban. Rico és Jennings katalán <strong>fiatalok</strong> identitását vizsgálva kimutatja,<br />
hogy a nemzeti identitás a lányoknál inkább az anya, a fiúknál inkább az apa véleménye alapján formálódik.<br />
(Rico – Jennings, 2012). A katalán <strong>fiatalok</strong>ról szóló kutatás egyébként más szempontból is fontos tanulságokkal<br />
szolgál számunkra, hiszen ebben az esetben is egy kisebbségi létben – területi autonómiában – élő népcsoport<br />
szocializációjáról van szó.<br />
437
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Szabó Andrea<br />
nére is, összességében, az ún. revolutív szocializációs modell hatálya alá vonja<br />
őket. A revolutív modell (részletesen lásd Szabó I., 2009) lényege, hogy Közép-Európában,<br />
a 20. században, nem szervesen, alulról jövő kezdeményezések<br />
hatására fejlődik a szocializáció politikai keretrendszere, hanem a rendszereket<br />
folyamatos megszakítottság és újratervezés jellemzi, amelyet felülről és gyakran<br />
kívülről a politikai elitek kezdeményeznek. Voinea (2014) szintén úgy véli, hogy<br />
a közép-európai országok politikai szocializációjában több a hasonlóság, mint a<br />
pillanatnyi fejlődési eltérésből adódó, egyébként helyenként nagyon is látványos<br />
különbözőség.<br />
Mindezek a dilemmák már a MOZAIK2001 kutatás vezetőit is foglalkoztatták.<br />
Nem véletlen, hogy a társadalmi közérzetről és a politikáról szóló alfejezet alig<br />
két oldalas az adatokat feldolgozó kötetben (Szabó et al, 2002:39–41). Összességében<br />
Percheron, Szabó Ildikó és Csákó Mihály fundamentális megállapításai<br />
alapján úgy vélem, hogy lehetséges a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikusságáról beszélni<br />
és együttesen vizsgálni őket. Azt azonban fenntartom, hogy a közös nevező alá<br />
hozás csak részleges lehet, a politikai gondolkodás legalapvetőbb – elsősorban a<br />
család által befolyásolt – tényezőire szorítkozhat.<br />
III. Adatok és változók 5<br />
Jelen elemzésben kizárólag olyan változókat elemzek, amelyek összehasonlíthatók<br />
mind az öt régióra (így a vizsgált változók meglehetősen korlátozottak). 6<br />
Összehasonlítási alapként a MOZAIK2001 kutatás szolgálhat, amelyben a vizsgálandó<br />
kérdéskörök közül több szó szerint lekérdezésre került ugyanezen országok,<br />
ugyanezen nagyrégióban. A két időpont, tehát 2001 és 2016 között –<br />
tudomásom szerint – nem készült az összes külhoni régióra és <strong>Magyar</strong>országra is<br />
reprezentatív, egyazon időben elvégzett ifjúsági adatfelvétel. 7 A családi politikai<br />
szocializációt két változó méri minden régióban. 8<br />
Hipotézisem szerint a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikai érdeklődését legjobban befolyásoló<br />
tényező a családi szocializáció. A nemzetközi szakirodalom alapján a<br />
karakteres és egységes szülői életeszmény, valamint a mindkét szülő által vallott<br />
5 A vizsgálat módszertanáról részletesen lásd a vonatkozó fejezetben: Székely (2018).<br />
6 Legfontosabb kérdés: Mennyire érdekli Önt a politika? Kérem, egy egytől ötig terjedő skála segítségével válaszoljon,<br />
ahol az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem érdekli, az 5-ös pedig azt, hogy nagyon érdekli.<br />
7 Érdemes ugyanakkor megemlíteni a GeneZYs 2015 kutatást, amely a külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében, 2015-<br />
ben készült. Részletesen lásd: Papp Z. Attila (2017): Változó kisebbség. <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. Budapest,<br />
Mathias Corvinus Collegium – MTA TK KKI.<br />
8 Az ember különbözőképpen ítélheti meg azt, amilyen elvek szerint a szülei élnek. Megfelel-e az Ön eszményeinek<br />
szülei élete? 1 – igen; 2 – nem; 3 – részben igen, részben nem; illetve Politikai kérdésekben Ön mennyire ért<br />
egyet a szüleivel? 1 – mindkét szülőjével egyetért, 2 – csak az egyik szülőjével ért egyet, 3 – részben egyetért<br />
velük, részben nem, 4 – egyikőjükkel sem ért egyet, 9 – nem ismeri a szülei politikai nézeteit.<br />
438
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
politikai nézetek, azaz a homogén politikai szocializáció erősíti a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
politikai érdeklődésének kialakulását.<br />
Az elemzés során először a leíró statisztikai adatok bemutatása történik, majd a<br />
családi szocializáció és a <strong>fiatalok</strong> politikai érdeklődése közötti kapcsolatot elemzem.<br />
Végül többváltozós elemzés alapján 9 (K-Means klaszter) körülírom, hogy<br />
milyen specifikus karakterjegyekkel jellemezhető a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikussága.<br />
Mely csoportok azok, akik inkább és mely csoportok, akik kevéssé tartoznak a<br />
homo politicus fogalma alá.<br />
IV. Eredmények<br />
Politikai érdeklődés<br />
Az első ábra alapján a legszembetűnőbb eredmény, hogy a politika alapvetően<br />
nem érdekli a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>at. Nincs olyan régió, beleértve <strong>Magyar</strong>országot,<br />
ahol többen lennének a politika iránt érdeklődők, mint a nem érdeklődők. Ezen<br />
a téren tehát hasonlóság mutatható ki a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> között.<br />
Lényegében régiótól függetlenül kevesen, helyenként hibahatár körüli arányban<br />
találhatók a politika iránt különösen nagy érdeklődést mutató 15–29 éves<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> (2–5 százalék). 10 A politikát elutasítók aránya viszont jóval nagyobb<br />
szóródást mutat. Míg a Felvidéken majd minden második <strong>magyar</strong> fiatal<br />
egyáltalán nem érdeklődik a politika iránt, addig <strong>Kárpát</strong>alján 30 százaléknyi így<br />
gondolkodó 15–29 éves található. Az 1. ábra alapján tehát inkább úgy tehető fel<br />
a kérdés, hogy mely régióban utasítják el kevésbé a politikát.<br />
Összességében 0-tól 100-ig terjedő skála alapján számított átlagok szerint a<br />
vajdasági <strong>fiatalok</strong> a relatíve leginkább érdeklődők (a lehetséges 100 pont helyett<br />
34,19 átlagpont), akikkel lényegében azonos a kárpátaljai 15–29 évesek érdeklődése<br />
(33,95 pont). Az erdélyi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> érdeklődési átlaga 28,98 átlagpont.<br />
A politika iránt legkevésbé érdeklődő két csoport a <strong>magyar</strong>országi 15–29 évesek<br />
(25,72), valamint a felvidéki <strong>fiatalok</strong> (24,21 átlagpont). E két utóbbi régióban a<br />
kétharmadot közelíti, vagy némileg meg is haladja a politika iránt nem érdeklődők<br />
csoportja.<br />
Érdekességképpen, mintegy kontrollkérdésként vizsgáltam a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
közéleti érdeklődését (erről részletesen lásd Szabó – Oross, 2018b). A fenti<br />
9 A klaszterelemzés során kontroll változóként használtam a szokásos szociodemográfiai változókat, a nemet,<br />
az állandó lakhely szerinti település típusát, a kort, az apa és a saját legmagasabb befejezett iskolai végzettséget,<br />
a szubjektív jövedelmi helyzetet, valamint a társadalmi osztálybesorolást. Az ideológiai beállítódást<br />
mérő skálák közül a hagyományos bal–jobb, mérsékelt–radikális és liberális–konzervatív mellett beemeltem a<br />
nemzetben gondolkodó vs emberiségben gondolkodó 1–7 fokú skálát is.<br />
10 Szintén inkább hasonlítanak a megoszlások a négyes érték választottságában (7 és 13 százalék között).<br />
439
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Szabó Andrea<br />
politika<br />
közélet<br />
30 23 28 13 3 2 Felvidék 14 20 28 31 6 1<br />
Vajdaság<br />
33 19 30 12 5 1 Erdély 15 19 38 22 5 1<br />
Erdély<br />
44 20 26 8 2 Vajdaság 18 19 38 18 6 1<br />
Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
37 20 22 10 4 7 <strong>Kárpát</strong>alja<br />
16 19 40 17 7 1<br />
48 19 23 7 21 <strong>Magyar</strong>ország<br />
25 22 38 12 3<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100% 0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
egyáltalán nem érdekli 2 3 4 nagyon érdekli NT, NV<br />
1. ábra : Érdeklődés a politika, közéleti kérdések iránt<br />
(Mennyire érdekli Önt a politika? Mennyire érdeklik Önt a közéleti kérdések?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Erdély<br />
= 2000; N Vajdaság<br />
= 500;<br />
százalékos megoszlás)<br />
grafikon alapján jól látható, hogy a <strong>magyar</strong> 15–29 évesek nagyságrendekkel<br />
magasabb közéleti, mint politikai érdeklődést mutatnak. Lényegesen kevesebben<br />
vannak a társadalmi problémák iránt nem érdeklődők, a külhoni nagyrégiókban<br />
34 és 37 százalék közötti arány olvasható ki, míg az inkább vagy nagyon<br />
érdeklődők aránya 25 százalék, vagy magasabb. Egyetlen kivétel látható<br />
a szinte azonos tendenciák alól, <strong>Magyar</strong>ország. Az itt élő <strong>fiatalok</strong> 47 százalékát<br />
nem vagy egyáltalán nem, és 15 százalékát foglalkoztatja inkább vagy nagyon<br />
a közélet. A <strong>magyar</strong>országi 15–29 évesek kétötödét tehát sem a politika, sem<br />
a közélet nem érdekli, az érdeklődők (4-es vagy 5-öt értéket választók) aránya<br />
pedig mindösszesen 6 százalék.<br />
Rendelkezésre áll a MOZAIK2001 és az Ifjúság2000 hasonló kérdésének eredménye,<br />
így a politikai érdeklődés változását legalább tendenciájában nyomon<br />
tudjuk követni.<br />
A 2000-es <strong>magyar</strong>országi és a 2001-es külhoni adatokhoz képest 2016-ra –<br />
<strong>Kárpát</strong>alját kivéve – látható némi, ugyanakkor kevéssé érdemi elmozdulás az<br />
adatokban. A <strong>Magyar</strong>országon és a Felvidéken élő <strong>fiatalok</strong> politikai érdeklődése<br />
inkább csökkent 15 év alatt, míg az erdélyieké lényegében hasonló mértékben<br />
növekedett. A vajdasági <strong>magyar</strong> 15–29 évesek körében még ennél is kisebb mértékű<br />
politikai érdeklődésnövekményről beszélhetünk. Az alaptendencia ugyanis<br />
változatlan: 2000/2001-ben és 2016-ban, régiótól függetlenül, a politika egysé-<br />
440
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
32 22 27 12 6 1<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
34 21 29 7 3 6<br />
Vajdaság<br />
36 22 24 12 5 1<br />
Felvidék<br />
38 22 24 10 4 2<br />
Székelyföld<br />
42 24 24 6 3 1<br />
Belső-Erdély<br />
49 19 19 8 4 1<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
Saját számítás.<br />
egyáltalán nem érdekli 2 3 4 nagyon érdekli NT, NV<br />
2. ábra: Politika iránti érdeklődés (2000 és 2001)<br />
(Mennyire érdekli Önt a politika?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Belső Erdély<br />
= 1200; N Székelyföld<br />
= 750; N Vajdaság<br />
= 1000;<br />
százalékos megoszlás)<br />
gesen inkább taszítja a <strong>fiatalok</strong>at, és csak egy nagyon szűk, néhány százalékos<br />
csoport számára vonzó terep.<br />
A következőkben a családi szocializációval kapcsolatos vélemények megoszlását<br />
mutatom be.<br />
Családi szocializáció mutatói<br />
Az eredmények érdekes képet festenek a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikai gondolkodásáról.<br />
A szülői elvek részbeni vagy teljes körű elfogadása ugyanis nagyon nagymértékű<br />
(3. ábra). Régiótól függetlenül a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> több mint a fele elfogadja<br />
azokat az elveket, amelyek alapján a szülei élnek. A szülői eszménnyel való<br />
szembenállás mintegy tizedükre jellemző. Érdemes megjegyezni, hogy relatíve a<br />
legmagasabb az elutasítás a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> körében (16 százalék), a legalacsonyabb<br />
pedig <strong>Kárpát</strong>alján (9 százalék). A kapott eredmények nem utalnak<br />
regionális ifjúsági lázadásra, sokkal inkább konform, a szülői eszménynek megfelelő<br />
értékvilág bontakozik ki a <strong>magyar</strong> 15–29 évesek véleményéből.<br />
Némiképp más a helyzet a politikai kérdésekkel, politikai értékekkel kapcsolatban.<br />
A szülők politikai nézeteivel való teljes körű egyetértés az öt régióból<br />
háromban mintegy egyharmados, az anyaországbeli 15–29 éveseknél 43, míg a<br />
felvidéki <strong>fiatalok</strong>nál 54 százalékos. Első ránézésre tehát jóval nagyobbnak tűnik<br />
a szülők politikai magatartásától való távolságtartás, azonban a szülői politikai<br />
nézetek teljes elutasítása szinte elhanyagolható (3–5 százalék). Nem arról van<br />
441
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Szabó Andrea<br />
szó tehát, hogy politikai kérdésekben szemben állnának a <strong>fiatalok</strong> és a felnőttek,<br />
sokkal inkább arról, hogy a politika terén részlegesebb az elfogadás.<br />
A harmadik ábra fontos eredménye továbbá, hogy <strong>Kárpát</strong>alján, Vajdaságban<br />
és Erdélyben a <strong>fiatalok</strong> és a szülői nemzedék közötti politikai értékátadás nyílt<br />
formái mintha kevéssé működnének, hiszen az itt élő 15–29 évesek egynegyede,<br />
egyötöde nem ismeri szülei politikai nézeteit, további tizedük pedig nem tudott<br />
válaszolni a kérdésre. Ezzel szemben Felvidéken és <strong>Magyar</strong>országon, ahol magasabb<br />
a politikai kérdésekben való nemzedéki konszenzus, alacsonyabb azok<br />
aránya, akik nincsenek tisztában szüleik politikai nézeteivel, és egyúttal relatíve<br />
alacsonyabb a „nem tudja” válaszkategóriát választók aránya is. 11<br />
szülői alapelv<br />
politikai kérdések<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
54 26 16 4<br />
Erdély<br />
28 5 33 4 19 11<br />
Vajdaság<br />
55 29 13 4<br />
Vajdaság<br />
32 4 26 5 21 12<br />
Erdély<br />
56 26 11 7<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
32 4 28 4 25 7<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
58 28 9 5<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
43 11 26 5 11 4<br />
Felvidék<br />
62 18 13 7<br />
Felvidék<br />
54 11 14 3 10 8<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100% 0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
igen<br />
nem<br />
részben igen, részben nem<br />
NT, NV<br />
mindkét szülővel<br />
egyikőjükkel sem<br />
csak egyikkel<br />
nem ismeri<br />
részben igen<br />
NT, NV<br />
3. ábra: Szülői alapelv és politikai egyetértés<br />
(Az ember különbözőképpen ítélheti meg azt, amilyen elvek szerint a szülei élnek.<br />
Megfelel-e az Ön eszményeinek a szülei élete? Politikai kérdésekben Ön mennyire ért egyet a szüleivel?*)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Erdély<br />
= 2000; N Vajdaság<br />
= 500;<br />
százalékos megoszlás)<br />
* pontos válaszkategóriák: mindkét szülőjével egyetért; csak az egyik szülőjével ért egyet;<br />
részben egyetért velük, részben nem; egyikőjükkel sem ért egyet; nem ismeri a szülei politikai nézeteit.<br />
11 A külhoni régiókban nem, de a <strong>magyar</strong>országi kutatásban lekérdezésre került a szülőkkel való közéleti kérdésekről,<br />
társadalmi problémákról való beszélgetés gyakorisága. Ha kétdimenziós kereszttáblák segítségével<br />
megvizsgáljuk, hogy milyen összefüggés van a családdal folytatott beszélgetés és a szülői alapelvek elfogadása<br />
vagy a politikai kérdésekkel való egyetértés között, viszonylag egyértelmű összefüggésre jutunk.<br />
Akik egyetértenek szüleik életeszményével, azoknak egynegyede nem beszélget soha a családjában közéleti<br />
kérdésekről, akik viszont nem értenek egyet, azoknál pontosan egyharmad ez az arány (Cramer’V=0,082***).<br />
Vagyis a közéleti kérdésekről való rendszeres beszélgetés növeli a szülői eszmény elfogadását. Még szorosabb<br />
az összefüggés a politikai értékátadás kapcsán. A mindkét szülő politikai nézetével egyetértők 13 százaléka<br />
rendszeresen, az egyikőjükkel sem egyetértők mindössze 2 százaléka beszélget rendszeresen közéleti kérdésekről<br />
családjával. Ezzel szemben a mindkét szülővel egyetértők 19 százaléka, az egyikőjükkel sem egyetértők<br />
52 százaléka soha nem beszél szüleivel társadalmi problémákról (Cramer’V=0,282***). Vagyis a generációs értékátadás<br />
kulcsa a családdal történő legalább alkalmankénti beszélgetés. Úgy vélem, hogy ez az összefüggés<br />
nemcsak a <strong>magyar</strong>országi, de a külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> vonatkozásában is érvényes lehet.<br />
442
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Összességében az általános nemzedéki politikai lázadás jelei itt sem érhetők<br />
tetten. Kérdés, hogy 15 év távlatában inkább a konformitás irányába mozdultak-e<br />
a <strong>fiatalok</strong>, vagy sem?<br />
A MOZAIK2001-ből és az Ifjúság2000-ből a szülői alapelvek vonatkozásában<br />
vannak összehasonlítható adatok. Jól láthatóan a <strong>magyar</strong> nemzetiségű <strong>fiatalok</strong>,<br />
régiótól szinte függetlenül, 15 év alatt a konformitás irányába mozdultak el:<br />
2000/2001-ben mintegy négytizedük fogadta el a szülei életeszményét, ahogy<br />
jeleztük, 2016-ban ez bőven 50 százalék, helyenként 60 százalék köré emelkedett.<br />
A szülői elvekkel önmagukat szembehelyezők aránya ugyanakkor érdemben<br />
nem csökkent, ami azt jelenti, hogy a köztes, vegyes kategóriák 12 rovására<br />
történt a konformitás növekedése.<br />
Vajdaság<br />
31 50 18 1<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
37 47 13 3<br />
Belső-Erdély<br />
38 40 17 5<br />
Felvidék<br />
38 47 13 2<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
40 47 10 3<br />
Székelyföld<br />
52 34 12 2<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
igen részben igen, részben nem* nem NT, NV<br />
4. ábra: Szülői alapelv (2000, 2001)<br />
(Az ember különbözőképpen ítélheti meg azt, amilyen elvek szerint szülei élnek.<br />
Megfelel-e az Ön eszményeinek szülei élete?)<br />
(N <strong>Magyar</strong>ország<br />
= 8000; N Felvidék<br />
= 1000; N <strong>Kárpát</strong>alja<br />
= 500; N Belső-Erdély<br />
= 1200; N Székelyföld<br />
= 750; N Vajdaság<br />
= 1000;<br />
százalékos megoszlás)<br />
* pontos válaszkategória: részben igen; részben nem; továbbá apával igen, anyával nem és anyával igen, apával nem. Ez a<br />
válaszkategória tehát 3 különálló kategória összevonásával jött létre.<br />
Érdekes megjegyezni, hogy 2001-ben a két erdélyi régió között volt érdemi eltérés a szülői eszmények elfogadásában. A székelyföldi<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> sokkal inkább, míg a belső-erdélyiek sokkal kevésbé fogadták el a szüleik által vallott alapelveket.<br />
Milyen a kapcsolat a szülői életeszmény, a szülők politikai nézetei és a <strong>fiatalok</strong><br />
politikai érdeklődése között? Hipotézisemben vélelmeztem, hogy a szülői elvekkel<br />
való teljes, mindkét szülőre kiterjedő egyetértés – legyen szó életeszményről<br />
vagy politikai kérdésekről –, azaz a szülői értékelvek homogenitása növeli a politikai<br />
érdeklődést.<br />
12 Az Ifjúság2000-ben és a MOZAIK2001-ben részletesebb volt a válaszkategóriák halmaza, mert a kérdezett választhatta<br />
azt is, hogy az apával egyetért, az anyával nem, illetve az anyával egyetért, az apával viszont nem.<br />
Érdemes megjegyezni azonban, hogy az anya, illetve apa értékkategóriák választottsága átlagosan 5–6 százalékot<br />
tett ki együttesen.<br />
443
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Szabó Andrea<br />
A szülő általános értékvilága, az tehát, ahogyan összességében él, a <strong>magyar</strong>országi,<br />
a felvidéki, az erdélyi és a kárpátaljai <strong>fiatalok</strong>nál áll statisztikailag is szignifikáns<br />
kapcsolatban a politikai érdeklődés alakulásával. <strong>Magyar</strong>országon és<br />
Felvidéken azonban nem a várt módon – helyesebben sehol sem a várt módon,<br />
csak az összefüggés statisztikailag nem mindenütt elemezhető. A politikai érdeklődés<br />
nem azoknál a <strong>fiatalok</strong>nál magasabb, akik teljes mértékben egyetértenek a<br />
szülői elvekkel, hanem pont azoknál, akik nem értenek vele egyet. Erdélyben és<br />
<strong>Kárpát</strong>alján pedig a részben egyet értők érdeklődnek leginkább a politika iránt.<br />
Első ránézésre úgy tűnik, hogy nem a homogenitás, nem a konformitás, hanem<br />
éppen a heterogenitás, az általános szülői elvekkel szembeni (részbeni) ellenállás<br />
vált ki erőteljesebb politikai affinitást.<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
*F-próba alapján statisztikailag szignifikáns összefüggés. P≤0,05 13<br />
**F-próba alapján statisztikailag szignifikáns összefüggés. P≤0,05<br />
Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Erdély Vajdaság<br />
szülői alapelvek<br />
igen 24,91* 19,94* 35,17* 27,34* 32,83<br />
részben igen, részben nem 23,25 27,33 35,61 33,24 37,24<br />
nem ért egyet 33,99 38,24 21,61 32,96 34,32<br />
politikai kérdések<br />
mindkét szülővel 28,00** 21,31** 33,67** 28,94** 36,09**<br />
csak egyik szülővel 36,55 38,96 45,61 35,50 36,49<br />
részben igen, részben nem 25,91 34,07 43,11 37,09 48,77<br />
egyikőjükkel sem ért egyet 24,73 33,71 36,59 38,20 38,89<br />
nem ismeri a szülők politikai<br />
nézeteit<br />
10,03 10,77 23,29 16,36 19,21<br />
1. táblázat: A politikai érdeklődés (0–100 fokú skála) és a szülői elvek,<br />
valamint a politika kérdésekkel való egyetértés kapcsolata<br />
(Mennyire érdekli Önt a politika? Az ember különbözőképpen ítélheti meg azt, amilyen elvek<br />
szerint a szülei élnek. Megfelel-e az Ön eszményeinek a szülei élete? Politikai kérdésekben Ön<br />
mennyire ért egyet a szüleivel?) (ANOVA, átlagok)<br />
A két vizsgált <strong>magyar</strong>ázó változó közül minden nagyrégióban a politikai kérdésekkel<br />
való egyetértésnek vagy elutasításnak van (nagyobb) hatása. E téren<br />
13 *<strong>Magyar</strong>ország: F-próba=71,011 sig=0,000, eta2=0,18; Felvidék: F-próba=28,115 sig=0,000, eta2=0,057;<br />
<strong>Kárpát</strong>alja: F-próba=4,467 sig=0,012, eta2=0,019; Erdély: F-próba=8,209 sig=0,009, eta2=0,057; Vajdaság:<br />
F-próba=1,031 sig=0,357, eta2=0,004.<br />
**<strong>Magyar</strong>ország: F-próba=122,038 sig=0,060, eta2=0; Felvidék: F-próba=22,849 sig=0,000, eta2=0,091;<br />
<strong>Kárpát</strong>alja: F-próba=9,077 sig=0,000, eta2=0,074; Erdély: F-próba=33,079 sig=0,000, eta2=0,073; Vajdaság:<br />
F-próba=15,061 sig=0,000, eta2=0,112.<br />
444
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
sem a várt eredmények születtek azonban. Annak a fiatalnak nagyobb a politikai<br />
érdeklődése, aki csak az egyik szülőjével ért egyet politikai kérdésekben,<br />
azaz van, aki valamilyen módon orientálja a nézeteit, vagy van, akivel szemben<br />
megfogalmazhatja a saját politikai álláspontját. 14 Csákó Mihály (2011) alapján<br />
azt feltételezem, hogy a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>nál ez a személy az apa. Ő orientálja a<br />
<strong>fiatalok</strong>at, vele szemben vagy hozzá mérve alakítják ki véleményüket a 15–29<br />
évesek.<br />
A családi szocializáció tehát nem egyszerűen a szülő által nyújtott egyfajta „politikai<br />
kínálat” meglététől függ, hanem egy kiválasztott szülőnek van ebben kiemelkedő<br />
szerepe. Látható azonban az is, hogy ha egyikőjükkel sem ért egyet<br />
a fiatal, az inkább kedvezőtlenül hat a politikai érdeklődésre. Úgy tűnik, hogy<br />
ilyenkor a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>nál nem az az általános reakció, hogy akkor ellenáll,<br />
hovatovább lázad, hanem inkább túllép a szülőkön, és általában a politikai kérdésekkel<br />
szemben is közömbössé, közönyössé válik. Ez alól Erdély és Vajdaság<br />
a kivétel, ahol az ottani <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>ra ösztönzőleg – vagy legalábbis nem<br />
negatívan – hat a szülők politikai nézetével szembeni álláspont.<br />
A következő lépésben azt vizsgálom meg, hogy milyen karakterjegyek mentén<br />
írható le a <strong>magyar</strong> homo politicus fiatal. Ehhez 14 változó segítségével többváltozós<br />
elemzés 15 alkalmazásával csoportokat azonosítottam (az egyes változókról és<br />
a csoportokról készült táblázatokat lásd a mellékletben).<br />
A <strong>magyar</strong> homo politicus<br />
A mellékletben közölt táblázatok alapján 30 csoport különíthető el a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
politikussága alapján. 8 csoport illeszkedett legjobban <strong>Magyar</strong>országon,<br />
valamint 6-6 külhonban, kivéve Vajdaságban, ahol 4 rétegről beszélhetünk. A<br />
30 klaszter egyenkénti jellemzése túlfeszítené a jelen tanulmányt, erre érdemes<br />
egy másik írásban visszatérni. Jelen írásomban azokat a csoportokat jellemzem,<br />
amelyek vagy a legérdeklődőbbek, vagy a legkevésbé érdeklődők.<br />
Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy mind az öt régióban vannak politikai<br />
iránt kifejezetten, kevésbé és egyáltalán nem érdeklődő csoportok. <strong>Magyar</strong>országon<br />
nincs szélsőségesen érdeklődő 16 csoport, helyette 4 inkább érdeklődő 17<br />
és egy kevésbé érdeklődő írható körül. A többi külhoni régióban viszont kimutatható<br />
egy-egy kiemelkedően magas érdeklődést mutató réteg, viszont olyan,<br />
14 Megjegyzendő, hogy Erdélyben azon <strong>fiatalok</strong> politikai érdeklődése a legmagasabb, akik egyik szülőjükkel sem<br />
értenek egyet, míg Vajdaságban a „részben igen, részben nem” kategóriát választóké.<br />
15 K-means klaszter, klaszterközéppontok.<br />
16 A klaszterközéppont értéke meghaladja a ±0,81-et.<br />
17 A klaszterközéppont értéke ±0,41 és ±0,8 között található.<br />
445
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Szabó Andrea<br />
amely extrém módon elutasítaná a politikát, egyetlen régióban sem található.<br />
A szélsőséges elutasítás tehát inkább kivétel, mint főszabály.<br />
Az is látható az eredmények alapján, hogy a 30 klaszterből egyetlen egy olyan<br />
található – egyébként Erdélyben –, 18 ahol a szülői általános értékekhez, valamint<br />
a politikai nézetekhez való hozzáállás ne kongruens lenne, azaz ne járna együtt.<br />
Mindez megerősíti azt a korábbi megállapítást, hogy az általános értékekhez,<br />
valamint a politikához való viszony elfogadó vagy elutasító jellegű, a kettőt vélelmezhetően<br />
együttesen mérlegelik a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. A nemzetközi szakirodalomban<br />
leírtakat alátámasztva arra utal, hogy a generációs értékátadó ciklus<br />
során a szülők igyekeznek homogén világértelmezést átadni a <strong>fiatalok</strong>nak, és<br />
homogén politikai szocializációt megvalósítani.<br />
Minden régióban kimutatható kisebb-nagyobb nemzedéki „lázadás”, a jelzett<br />
homogén szülői elvek elutasítása. Mindösszesen azonban két olyan csoport található<br />
a 30-ból 19 , ahol nem erőteljes a politikai gondolkodás, azaz a politikai<br />
valamilyen mértékű elutasítása vagy elfogadása mellett utasítanák el a szüleik<br />
beállítódását a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. A klaszterelemzés tehát azt a korábban megfogalmazott<br />
állítást támasztja alá, hogy a politikailag érdeklődő vagy a politikát<br />
nagyon elutasító rétegek jóval határozottabban tudják megítélni (elfogadni<br />
vagy elutasítani) a szülői világértelmezést, mint azok a csoportok, akiknek nincs<br />
véleménye a politikával kapcsolatban. A politikáról való családi beszélgetésnek<br />
ebben a folyamatban meghatározó szerepe lehet. 20<br />
<strong>Magyar</strong>ország Felvidék <strong>Kárpát</strong>alja Erdély Vajdaság<br />
1. jobboldali<br />
érdeklődő mintakövetők<br />
2. érdeklődő,<br />
nagyvárosi<br />
lázadók<br />
3. alsóközép radikális<br />
lázadók<br />
4. magas státuszú<br />
politikailag nyitott<br />
középen állók<br />
8. alacsony<br />
státuszú politikát<br />
elutasítók<br />
1. idősebb nemzeti<br />
érdeklődő<br />
6. jó helyzetű<br />
apolitikus mintakövetők<br />
–<br />
1. konzervatív,<br />
jobboldali mintakövetők<br />
1. nemzeti, radikális<br />
érdeklődők<br />
2. érdeklődő<br />
2. nagyvárosi<br />
idősebb önálló véleményformálók<br />
lázadók<br />
6. kedvezőtlen<br />
státuszú<br />
apolitikusok<br />
6. vidéki radikális<br />
mintakövetők<br />
1. nemzeti jobboldali<br />
érdeklődők<br />
3. alacsony státuszú<br />
apolitikusok<br />
4. magas státuszú<br />
érdektelen mintakövetők<br />
– – – –<br />
– – – –<br />
2. táblázat: Jellemző klaszterek a politikai érdeklődés vagy apolitikusság alapján<br />
(klaszterközéppontok)<br />
18 Olyan csoport persze több is található, ahol az általános szülői elvek vagy a politikai nézetek közül az egyik<br />
nem annyira jellemző, a másik viszont karakteres képet mutat.<br />
19 Egy Felvidéken és egy Erdélyben.<br />
20 A <strong>magyar</strong>országi adatokon végzett háttérelemzés ezt világosan alátámasztja.<br />
446
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Ahogy a fenti táblázat is jelzi, hogy a politika iránt leginkább érdeklődő csoportok<br />
– függetlenül a vizsgált régiótól – jobboldali, többnyire konzervatív, nemzeti<br />
és helyenként radikális önképpel jellemezhetők, amelyeknél, különösen<br />
<strong>Magyar</strong>országon és Erdélyben, kisebb részben <strong>Kárpát</strong>alján, a szülői elvek elfogadása<br />
történik (a többi régióban pedig nem utasítják el azokat). Megerősítve<br />
az elméleti bevezetőben írtakat, úgy tűnik, hogy a primer nemzedéki családi<br />
politikai szocializáció során a nemzeti karakter, valamint – és ez kétségtelenül új<br />
adalék – a jobboldali/radikális ideológia adódik át a leghatékonyabban <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> esetében. 21<br />
Ha található még politikailag inkább érdeklődő klaszter – <strong>Magyar</strong>országon 22<br />
több is, <strong>Kárpát</strong>alján és Erdélyben 1-1 kiválasztott –, ott érdekes módon már a<br />
szülői szocializációval szemben fogalmazzák meg magukat a <strong>fiatalok</strong>. E csoport<br />
tagjai nagyvárosi <strong>fiatalok</strong>, akik legalábbis nem erősen jobboldaliak vagy konzervatívok<br />
– hovatovább inkább baloldali beállítódásúak. Leginkább egyfajta européer<br />
ideológiával jellemezhetjük politikai gondolkodásukat.<br />
A politikát leginkább elutasító rétegek karakterjegyeiben nem az ideológiai,<br />
hanem a társadalmi státuszukban mutatható ki hasonlóság. Ahogy az anyaországban,<br />
úgy <strong>Kárpát</strong>alján és a Vajdaságban is található egy-egy olyan klaszter,<br />
amelyre az alacsony társadalmi státuszú kibocsátó család, a vizsgált <strong>magyar</strong> fiatal<br />
(jelenleg) alacsony iskolai végzettsége és egyúttal kedvezőtlen életútesélye<br />
rögzíthető. Érdekes módon azonban a szülői értékvilághoz való viszony nem<br />
azonos ezekben a klaszterekben. Míg a <strong>magyar</strong>országi, a kárpátaljai és részben<br />
a vajdasági <strong>fiatalok</strong>ra inkább az elutasítás (kvázi lázadás?) jellemző, addig a felvidéki,<br />
az erdélyi és a vajdasági <strong>fiatalok</strong> e tekintetben inkább konformnak tűnnek.<br />
Felvethető azonban, hogy a <strong>magyar</strong> apolitikus <strong>fiatalok</strong> közönye inkább a szülői<br />
nemzedék értékvilágának, politikai nézeteinek a nem ismeréséből, a nemzedéki<br />
értékátadási ciklus töredezettségéből, mint értékelvű lázadásból adódik-e.<br />
V. Konklúzió<br />
Az alábbi tanulmányban azt vizsgáltam, hogy milyen jegyekkel írhatók körül a<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikussága. Vannak-e és ha igen, milyen speciális karakterjegyei<br />
a <strong>magyar</strong> homo politicusnak? A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> vonatkozásában, értelmezésben<br />
a homo politicus fogalma nem jelent mást, minthogy általánosságban<br />
21 <strong>Magyar</strong>országon – leginkább a nagy mintanagyságból eredő szofisztikáltabb klaszterek okán – az első csoporttól<br />
elválik egy különösen radikális és jobboldali beállítódású réteg, amely a többi régióban nem különül el<br />
élesen az elsőként jellemzett klasztertől.<br />
22 Miután <strong>Magyar</strong>országon 4 érdeklődő csoport van, ezekből az egyik a nagyvárosi érdeklődő. Itt érdemes megjegyezni,<br />
hogy a <strong>magyar</strong>országi politikai érdeklődő csoportok erős hasonlóságot mutatnak azokkal az egyetemisták<br />
körében rögzített ideológiai versengő rétegekkel, amelyekről Oross, Róna és Szabó 2017-ben írnak.<br />
447
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Szabó Andrea<br />
milyen a politikához való viszonyuk. A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikusságának elemzését<br />
a politikai szocializációs elméletek fogalomtárába és kutatási módszertanába<br />
tartozó eszközökkel végeztem, ezen belül is a szülői értékátadás működésére<br />
tettem a hangsúlyt.<br />
Politikai szocializációs axióma, hogy minden társadalomnak saját, önmagára<br />
jellemző politikai szocializációja van, ugyanakkor a nemzetközi és hazai szakirodalom<br />
áttekintése után megállapítottam, hogy ugyan erős határok között,<br />
de lehetséges a különböző országokban élő <strong>magyar</strong> nemzetiségű <strong>fiatalok</strong> politikához<br />
való viszonyának vizsgálata. A politikai szocializációs kutatások ugyanis<br />
kimutatták, hogy a család mint elsődleges politikai szocializációs ágens, döntő<br />
szerepet játszik a <strong>fiatalok</strong> alapvető identitásának kialakulásában. Jennings és<br />
munkatársai alapján azt állítottam, hogy a határozott, következetes, azaz homogén<br />
szülői politikai nézetrendszer, a nemzedéki átörökítés révén befolyásolja<br />
a primer politikai gondolkodás kialakulását. Úgy véltem, hogy a mindkét<br />
szülő által vallott politikai nézetek, valamint a karakteres és egységes szülői<br />
életeszmény, azaz a homogén politikai szocializáció erősíti a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
politikai érdeklődésének kialakulását.<br />
Az eredmények alapján azonban a politika alapvetően nem érdekli a <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong>at. Nincs olyan régió, beleértve <strong>Magyar</strong>országot is, ahol többen lennének<br />
a politika iránt érdeklődők, mint a nem érdeklődők. A vajdasági <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> a relatíve leginkább érdeklődők, akikkel lényegében azonos a kárpátaljai<br />
<strong>magyar</strong> 15–29 évesek érdeklődése. A politika iránt legkevésbé érdeklődő<br />
két csoport a <strong>magyar</strong>országi 15–29 évesek, valamint a felvidéki <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>.<br />
Bár 15 év alatt, a MOZAIK2001-gyel összehasonlítva, látható némi, egyébként<br />
különböző irányú elmozdulás a politikai érdeklődés viszonylatában, az alaptendencia<br />
változatlan: régiótól függetlenül a politika egységesen taszítja a <strong>fiatalok</strong>at,<br />
és csak egy nagyon szűk, néhány százalékos csoport számára vonzó<br />
terep.<br />
A családi szocializációval kapcsolatos eredmények közül kiemelhető, hogy régiótól<br />
függetlenül a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> több mint fele elfogadja azokat az általános<br />
elveket, amelyek alapján a szülei élnek. A szülői eszménnyel való szembenállás<br />
mintegy tizedükre jellemző. A kapott eredmények nem utalnak általános<br />
nemzedéki lázadásra, a szülői eszménynek megfelelő értékvilág bontakozik ki<br />
a <strong>magyar</strong> 15–29 évesek véleményéből. Mindamellett a <strong>magyar</strong> nemzetiségű <strong>fiatalok</strong>,<br />
külhoni régiótól szinte függetlenül, az utolsó, 2001-es vizsgálat óta eltelt<br />
15 év alatt még inkább a konformitás irányába mozdultak el.<br />
A szülők politikai nézeteivel való teljes körű egyetértés az öt régióból háromban<br />
mintegy egyharmados, az anyaországbeli 15–29 éveseknél 43, míg a<br />
felvidéki <strong>fiatalok</strong>nál 54 százalékos. A szülői politikai nézetek teljes elutasítása<br />
448
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
azonban szinte elhanyagolható. Nem arról van szó, hogy politikai kérdésekben<br />
gyökeresen szemben állnának a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> és a felnőttek, sokkal inkább<br />
arról, hogy ezen a téren részlegesebb az elfogadás.<br />
Érdekes, és a hipotézissel nem teljesen egybevágó eredménye a kutatásnak,<br />
hogy a politikai érdeklődés nem azoknál a <strong>fiatalok</strong>nál a magasabb, akik teljes<br />
mértékben egyetértenek a szülői elvekkel, hanem pont azoknál, akik nem értenek<br />
vele egyet. Nem a homogenitás, nem a konformitás, hanem éppen a<br />
heterogenitás, az általános szülői elvekkel szembeni, legalább részleges ellenállás<br />
vált ki erőteljesebb politikai affinitást. Annak a <strong>magyar</strong> fiatalnak nagyobb<br />
a politikai érdeklődése, aki legalább az egyik szülőjével politikai kérdésekben<br />
egyetért, azaz van, aki valamilyen módon orientálja nézeteit, de van, akivel<br />
szemben megfogalmazhatja saját politikai álláspontját, akivel tehát helyenként<br />
vitatkozhat.<br />
Az elemzés második felében a <strong>magyar</strong> homo politicusra jellemző tulajdonságokat<br />
vettem számba klaszterelemzés segítségével. A minden régióra és<br />
<strong>Magyar</strong>országra ugyanazzal a kérdésparkkal elvégezett elemzés 30 klasztert<br />
eredményezett. <strong>Magyar</strong>országon nyolcat, Vajdaság kivételével a többi régióban<br />
hatot-hatot.<br />
Összességében kitűnik az adatokból, hogy van hasonlóság a külhoni és a<br />
<strong>magyar</strong>országi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikai gondolkodásában. A <strong>magyar</strong> homo<br />
politicus legfontosabb tulajdonságai a következő pontokban foglalható össze:<br />
1. A fentiekben leírtak alapján az első pont a politikától való alapvető távolságtartás,<br />
amelyet azonban a klaszterek több szempontból árnyalnak.<br />
2. Függetlenül attól, hogy mely nagyrégióról beszélünk, a <strong>fiatalok</strong> a szülői elvek<br />
és a szülők politikai nézetei mentén szocializálódnak, azaz a szülői generációs<br />
értékátadás működőnek tűnik. Nem mindegy azonban, hogy ez<br />
tényleges, értékalapú elfogadás-e, vagy egyszerű beletörődés eredménye a<br />
kimutatott folyamat.<br />
3. Mind az öt régióban vannak politikai iránt kifejezetten, kevésbé és egyáltalán<br />
nem érdeklődő klaszterek, ugyanakkor a politika szélsőséges elutasítása<br />
inkább kivétel, mint főszabály.<br />
4. A 30 klaszterből egyetlen egy olyan található, ahol a szülői általános értékekhez,<br />
valamint a politikai nézetekhez való hozzáállás ne lenne kongruens.<br />
Mindez a nemzetközi szakirodalomban leírtakat alátámasztva arra utal,<br />
hogy a generációs értékközvetítő ciklus során a szülők igyekeznek homogén<br />
világértelmezést átadni a <strong>fiatalok</strong>nak, homogén politikai szocializációt<br />
megvalósítani. Nem meglepő, és a szakirodalmi hivatkozást alátámasztó<br />
eredmény, hogy a politikailag érdeklődő vagy a politikát nagyon elutasító<br />
rétegek jóval határozottabban tudják megítélni (elfogadni vagy elutasítani) a<br />
449
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Szabó Andrea<br />
szülői világértelmezést, mint azok a csoportok, akiknek nincs véleménye a<br />
politikával kapcsolatban.<br />
5. Szintén megerősítve a szakirodalomban leírtakat, a nemzedéki politikai szocializáció<br />
során a nemzeti karakter, valamint – és ez új információ – a jobboldali/radikális<br />
ideológia adódik át a leghatékonyabban a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
esetében. Függetlenül a vizsgált régiótól a <strong>magyar</strong> homo politicus ugyanis<br />
leginkább jobboldali, inkább konzervatív, nemzeti és helyenként radikális<br />
önképpel jellemezhető. Ha van még politikailag inkább érdeklődő klaszter,<br />
akkor ők olyan, elsősorban nagyvárosi <strong>fiatalok</strong>, akik inkább baloldali, européer<br />
beállítódásúak.<br />
6. A homo politicus következő tulajdonsága, hogy a politikát leginkább elutasító<br />
rétegek karakterjegyei nem ideológiai, hanem társadalmi státusz alapján<br />
hasonlóak. Az alacsony társadalmi státuszú kibocsátó család, a vizsgált<br />
<strong>magyar</strong> fiatal (jelenleg) alacsony iskolai végzettsége és egyúttal kedvezőtlen<br />
életútesélye egyértelműen a politikai közönyt alapozza meg.<br />
Egy következő elemzésben megválaszolandó kérdés, hogy a politika iránt legkevésbé<br />
érdeklődők szülői értékekhez való viszonyának ellentmondásai miből<br />
adódnak. Lehetséges-e, hogy ebben az esetben egyfajta ki nem mondott beletörődésről<br />
beszélhetünk, amely mögött nincs mély, átgondolt nemzedéki szocializációs<br />
út, illetve a szülői elvek széttartóak, így nehéz hozzá alkalmazkodni? Vagy<br />
esetleg arról lehet-e szó, hogy annyira nem foglalkoznak ezen <strong>fiatalok</strong> a saját<br />
életvilágukon túli környezettel, hogy még a szülői életfelfogást, pláne a politikai<br />
kérdésekben elfoglalt pozíciót sem mérlegelik?<br />
450
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Melléklet<br />
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.<br />
Mennyire érdekli Önt a politika?<br />
1 – egyáltalán nem érdekli,<br />
5 – nagyon érdekli<br />
Az ember különbözőképpen ítélheti<br />
meg azt, amilyen elvek szerint<br />
a szülei élnek.<br />
Politikai kérdésekben Ön mennyire<br />
ért egyet a szüleivel?<br />
++ ++ ++ ++ 0 0 – – –<br />
++ – – – – – – + ++ ++ 0 –<br />
++ – – – – + ++ +++ – – – – –<br />
Válaszadó neme ++ 0 + – 0 – 0 0<br />
Életkor + + 0 +++ 0 – – – 0<br />
Településtípus + +++ – + 0 0 – – –<br />
Apa befejezett iskolai végzettsége 0 + – +++ + + 0 – – –<br />
Mi az Ön legmagasabb befejezett<br />
iskolai végzettsége?<br />
Melyik társadalmi csoportba<br />
sorolja önmagát?<br />
Összességében hogy érzi, Önök<br />
anyagilag….?<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – liberális, 7 – konzervatív<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – baloldali, 7 – jobboldali<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – mérsékelt, 7– radikális<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – nemzetben gondolkodó,<br />
7 – emberiségben gondolkodó<br />
0 0 – +++ 0 0 – – –<br />
0 0 – ++ + + + – – –<br />
0 0 – ++ + + + – – –<br />
– – – 0 ++ 0 +++ – – – 0<br />
+++ – – ++ + +++ – – – – –<br />
++ 0 +++ 0 +++ – – – – –<br />
– – – ++ 0 0 – 0 –<br />
N 421 703 658 751 629 939 757 760<br />
0=0-hoz közeli érték (±0,2-ig), ± = nullát inkább meghaladó vagy alulmúló érték (±0,21 – ±0,4-ig), ±± = a nullát<br />
meghaladó, alulmúló érték (±0,41 – ±0,8-ig); ±±± = ±egyhez közelítőérték (±0,81–…)<br />
3. táblázat: A politikusság jellegzetességei a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(klaszterközéppontok)<br />
451
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Szabó Andrea<br />
1. 2. 3. 4. 5. 6.<br />
Mennyire érdekli Önt a politika?<br />
1 – egyáltalán nem érdekli,<br />
5 – nagyon érdekli<br />
Az ember különbözőképpen ítélheti<br />
meg azt, amilyen elvek szerint<br />
a szülei élnek.<br />
Politikai kérdésekben Ön mennyire<br />
ért egyet a szüleivel?<br />
+++ + – – 0 – –<br />
0 ++ + ++ – – – ++<br />
0 + ++ ++ – – – ++<br />
Válaszadó neme 0 + – 0 0 0<br />
Életkor ++ 0 ++ – 0 – –<br />
Településtípus – +++ 0 0 0 0<br />
Apa befejezett iskolai végzettsége 0 ++ +++ – – – – ++<br />
Mi az Ön legmagasabb befejezett<br />
iskolai végzettsége?<br />
Melyik társadalmi csoportba<br />
sorolja önmagát?<br />
Összességében hogy érzi, Önök<br />
anyagilag…?<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – liberális, 7 – konzervatív<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – baloldali, 7 – jobboldali<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – mérsékelt, 7– radikális<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – nemzetben gondolkodó,<br />
7 – emberiségben gondolkodó<br />
++ 0 +++ – – – – –<br />
+ +++ + – – – – ++<br />
0 0 ++ – – – ++<br />
0 + 0 + 0 – –<br />
+ 0 ++ – – +<br />
– 0 ++ – 0 0<br />
– – – + ++ – – ++<br />
N 137 36* 110 173 143 167<br />
0=0-hoz közeli érték (±0,2-ig), ± = nullát inkább meghaladó vagy alulmúló érték (±0,21 – ±0,4-ig), ±± = a nullát<br />
meghaladó, alulmúló érték (±0,41 – ±0,8-ig); ±±± = ±egyhez közelítő érték (±0,81–…)<br />
*bár az elemszám nagyon alacsony, de több különböző futtatásnál is ez a csoport elkülönült.<br />
4. táblázat: A politikusság jellegzetességei a felvidéki <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(klaszterközéppontok)<br />
452
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
1. 2. 3. 4. 5. 6.<br />
Mennyire érdekli Önt a politika?<br />
1 – egyáltalán nem érdekli,<br />
5 – nagyon érdekli<br />
Az ember különbözőképpen ítélheti<br />
meg azt, amilyen elvek szerint<br />
a szülei élnek.<br />
Politikai kérdésekben Ön mennyire<br />
ért egyet a szüleivel?<br />
+++ ++ + – – – –<br />
++ – + – – ++ – – –<br />
0 0 0 – – +++ – –<br />
Válaszadó neme ++ 0 + – – –<br />
Életkor – ++ +++ – – – +<br />
Településtípus – ++ 0 ++ 0 – –<br />
Apa befejezett iskolai végzettsége 0 + – – – ++ 0 – – –<br />
Mi az Ön legmagasabb befejezett<br />
iskolai végzettsége?<br />
Melyik társadalmi csoportba<br />
sorolja önmagát?<br />
Összességében hogy érzi, Önök<br />
anyagilag…?<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – liberális, 7 – konzervatív<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – baloldali, 7 – jobboldali<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – mérsékelt, 7– radikális<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – nemzetben gondolkodó,<br />
7 – emberiségben gondolkodó<br />
– +++ 0 – – – 0<br />
+ 0 – – + 0 – –<br />
++ – 0 ++ 0 – –<br />
+ + – – – – +++<br />
++ + – – – – – + ++<br />
++ 0 – – 0 + –<br />
– – + 0 + 0<br />
N 65 70 43 69 75 53<br />
0=0-hoz közeli érték (±0,2-ig), ± = nullát inkább meghaladó vagy alulmúló érték (±0,21 – ±0,4-ig), ±± = a nullát<br />
meghaladó, alulmúló érték (±0,41 – ±0,8-ig); ±±± = ±egyhez közelítő érték (±0,81–…)<br />
5. táblázat: A politikusság jellegzetességei a kárpátaljai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(klaszterközéppontok)<br />
453
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Szabó Andrea<br />
1. 2. 3. 4. 5. 6.<br />
Mennyire érdekli Önt a politika?<br />
1 – egyáltalán nem érdekli,<br />
5 – nagyon érdekli<br />
Az ember különbözőképpen ítélheti<br />
meg azt, amilyen elvek szerint<br />
a szülei élnek.<br />
Politikai kérdésekben Ön mennyire<br />
ért egyet a szüleivel?<br />
+++ + 0 0 – – –<br />
+ – – – + – – ++ ++<br />
+ – – – – – + +++<br />
Válaszadó neme + 0 0 0 – 0<br />
Életkor ++ 0 – – – + ++ – –<br />
Településtípus ++ +++ 0 – – – – –<br />
Apa befejezett iskolai végzettsége ++ + ++ – – – –<br />
Mi az Ön legmagasabb befejezett<br />
iskolai végzettsége?<br />
Melyik társadalmi csoportba<br />
sorolja önmagát?<br />
Összességében hogy érzi, Önök<br />
anyagilag…?<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – liberális, 7 – konzervatív<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – baloldali, 7 – jobboldali<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – mérsékelt, 7– radikális<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – nemzetben gondolkodó,<br />
7 – emberiségben gondolkodó<br />
+++ + – – – ++ – –<br />
+ – ++ – – + 0<br />
0 – – +++ – – 0 0<br />
++ 0 0 0 – – +<br />
++ – 0 0 – 0<br />
++ 0 0 0 – – ++<br />
– – – + 0 0 0 +<br />
N 151 238 255 278 181 212<br />
0=0-hoz közeli érték (±0,2-ig), ± = nullát inkább meghaladó vagy alulmúló érték (±0,21 – ±0,4-ig), ±± = a nullát<br />
meghaladó, alulmúló érték (±0,41 – ±0,8-ig); ±±± = ±egyhez közelítő meghaladó érték (±0,81–…)<br />
6. táblázat: A politikusság jellegzetességei az erdélyi <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(klaszterközéppontok)<br />
454
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
1. 2. 3. 4.<br />
Mennyire érdekli Önt a politika?<br />
1 – egyáltalán nem érdekli,<br />
5 – nagyon érdekli<br />
Az ember különbözőképpen ítélheti<br />
meg azt, amilyen elvek szerint<br />
a szülei élnek.<br />
Politikai kérdésekben Ön mennyire<br />
ért egyet a szüleivel?<br />
+++ + – –<br />
0 0 – – ++<br />
0 0 – +<br />
Válaszadó neme ++ – – 0 0<br />
Életkor + +++ 0 – –<br />
Településtípus 0 + 0 0<br />
Apa befejezett iskolai végzettsége + ++ – – 0<br />
Mi az Ön legmagasabb befejezett<br />
iskolai végzettsége?<br />
Melyik társadalmi csoportba<br />
sorolja önmagát?<br />
Összességében, hogy érzi, Önök<br />
anyagilag…?<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – liberális, 7 – konzervatív<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonság-párok segítségével!<br />
1 – baloldali, 7 – jobboldali<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – mérsékelt, 7– radikális<br />
Kérem, jellemezze önmagát a<br />
tulajdonságpárok segítségével!<br />
1 – nemzetben gondolkodó,<br />
7 – emberiségben gondolkodó<br />
+ +++ – – – –<br />
0 + – – – ++<br />
0 0 – – – ++<br />
++ – 0 0<br />
++ – 0 0<br />
+ – – 0 0<br />
– – – + + 0<br />
N 67 86 90 107<br />
0=0-hoz közeli érték (±0,2-ig), ± = nullát inkább meghaladó vagy alulmúló érték (±0,21 – ±0,4-ig), ±± = a nullát<br />
meghaladó, alulmúló érték (±0,41 – ±0,8-ig); ±±± = ±egyhez közelítő érték (±0,81–…)<br />
7. táblázat: A politikusság jellegzetességei a vajdasági <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében<br />
(klaszterközéppontok)<br />
455
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
Szabó Andrea<br />
Irodalom<br />
• Almond, G. A. – Powell, B. G., – Strøm Kaare Jr., – Dalton, R. J. (2006): Összehasonlító politológia. Budapest,<br />
Osiris Kiadó.<br />
• Boda, Zs. (2012): Homo politicus, avagy egy politikai cselekvés- és motivációelmélet vázlata. Politikatudományi<br />
Szemle XXI. /4., 53–77.<br />
• Boda, Zs. (2013): Legitimitás, bizalom és együttműködés. Kollektív cselekvés a politikában. Budapest, Argumentum–MTA<br />
Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet.<br />
• Bozóki, A. – Hegedűs D. (2017): A kívülről korlátozott hibrid rendszer. Az Orbán-rezsim a rendszertipológia<br />
tükrében. Politikatudományi Szemle XXVI. /2., 7–32.<br />
• Csákó, M. (2004): Ifjúság és politika. A politikai szocializáció kutatásáról. Educatio 4. sz., 535–550.<br />
• Csákó, M. (2012): Iskolai szocializáció: az állampolgári és politikai szocializáció példája. Kézirat. https://<br />
docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxtY3Nha298Z3g6NjhhNTEzNW<br />
U5NzY3ZWVmOQ.<br />
• Csákó, M. – Murányi, I. – Sik, D. – Szabó, I. (2010): A családi politikai szocializációról (Vizsgálati szempontok<br />
egy empirikus kutatáshoz). Társadalomkutatás, 28., 4, 419–446.<br />
• Csákó, M. (2011): A mintakövetésről. Néhány adat és megfontolás a serdülő kori családi politikai szocializációhoz.<br />
In A társas szociológus. Tanulmányok Somlai Péter 70. születésnapjára. Budapest, ELTE TáTK és<br />
ELTE Eötvös Kiadó, 193–208. https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWF<br />
pbnxtY3Nha298Z3g6MWZmZTYxMjA1Yzk2NjJlNw. Letöltés dátuma: 2018. 01. 31.<br />
• Csákó, M. (2012): A büszkeség titokzatos tárgya. Adalék a családi politikai szocializáció kutatásához, Tolle<br />
Lege. Jog- és társadalomelméleti elektronikus folyóirat. I. No.2. (2012. 06. 04.) http://tollelege.elte.hu/<br />
sites/default/files/articles/csako.a_buszkeseg_titokzatos_targya.pdf. Letöltés dátuma: 2018. január 31.<br />
• Downs, A. (1990): Politikai cselekvés a demokráciában: egy racionális modell. Közgazdasági Szemle, 9. sz.,<br />
993–1011.<br />
• Farnen, R. (2003): Political socialization, Culture, and Education in 21st Century USA and Canada: State of<br />
the Art in North America. In Suenker H. – Farner, R. – Széll Gy. (eds): Political Socialisation, Participation and<br />
Education Change of Epoch - Processes of Democratisation. Frankfurt, Peter Lang.<br />
• Gyorsjelentés a <strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>fiatalok</strong>ról. <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 – <strong>Magyar</strong> <strong>ifjúságkutatás</strong> 2016<br />
eredményei. Budapest, Új Nemzedék Központ, 2017.<br />
• Jennings, M. K. – Stoker, L. – Bowers, J. (2009): Politics across Generations: Family Transmission Reexamined.<br />
The Journal of Politics. Vol. 71. No. 3., 782–799.<br />
• Jennings, M. K. – Niemi, R. G. (1968): The transmission of political values form parent to child. American<br />
Political Science Review, 62, 169–184.<br />
• Lipset, S. M. (1995): Homo politicus. Budapest, Osiris.<br />
• Oross, D. – Szabó, A. (2017): Changing Tendencies of Youth Political Participation in Europe: Evidence from<br />
Four Different Cases. In Breen, M. (ed.) Values and Identities in Europe: Evidence from the European Social<br />
Survey. Abingdon: Routledge, 160–183.<br />
• Oross, D. – Róna, D. – Szabó, A. (2017): Patterns of civic participation among politically active students in<br />
Hungary. Socio.hu, Special issue 2017. DOI: 10.18030/socio.hu.2017en.71, 71–89.<br />
• Percheron, Annick (1999a) Szocializáció és politikai szocializáció. In Szabó, I. – Csákó, M. (szerk.): A politikai<br />
szocializáció. Válogatás a francia nyelvterület szakirodalmából. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó,<br />
9–17.<br />
• Percheron, A. (1999b) Az egyén politikai formálódása. In Szabó, I. – Csákó, M. (szerk.): A politikai szocializáció.<br />
Válogatás a francia nyelvterület szakirodalmából. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 18–43.<br />
• Rico, G. – Jennings, M. K. (2012): The Intergenerational Transmission of Contending Place Identities.<br />
Political Psychology. Vol. 33. No. 5., 723–742.<br />
• Szabó, A. – Bauer, B. – Laki, L. – Nemeskéri, I. (2002): Összegzés. In Szabó, A. – Bauer, B. – Laki, L. – Nemeskéri,<br />
I. (szerk.): Gyorsjelentés. <strong>Magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> a <strong>Kárpát</strong>-<strong>medencében</strong>. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet,<br />
7–44.<br />
• Szabó, A. – Kern, T. (2011): A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikai aktivitása. In Bauer, B. – Szabó, A. (szerk.): Arctalan (?)<br />
nemzedék. Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 37–80.<br />
• Szabó, A. – Oross, D. (2018): Factors of Political Interest – the Internal and External Political Efficacy in<br />
Different Regions of Europe. Individual and Society, 2017, Vol. 20, No. 4, 12–26.<br />
• Szabó, I. (2009): Nemzet és szocializáció. A politika szerepe az identitások formálódásában <strong>Magyar</strong>országon<br />
1867–2006. Budapest, L’Harmattan Kiadó.<br />
• Szabó, I. – Falus, K. (2000): Politikai szocializáció közép-európai módra, a <strong>magyar</strong> sajátosságok. <strong>Magyar</strong><br />
Pedagógia. 100. évf. 4. sz., 383–400.<br />
456
Szabó Andrea<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> politikához való viszonya<br />
• Voinea, C. F.: Eastern European Political Socialization Modeling Research: A literature review. European<br />
Quarterly of Political Attitudes and Mentalities EQPAM Vol. 3. No. 1. January 2014, 43–55.<br />
• Westholm, A. – Niemi, R. G. (1992): Political Institutions and Political Socialization: A Cross–National Study.<br />
Comparative Politics. 25. No.1., 25–41.<br />
457
458
Mráz Ágoston Sámuel<br />
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
FIATAL MAGYAR VÁLASZTÓK<br />
Mráz Ágoston Sámuel<br />
I. Bevezetés<br />
Minden generáción belül létezik egy többségi, uralkodó vélemény a többi<br />
nemzedékről, amelyről sokszor kiderül, hogy nem helytálló. Különösen is igaz<br />
ez a politikai értékek és vélemények kapcsán. Az idősebbek hajlamosak a fiatal<br />
felnőtteket a közélettel kapcsolatban közömbösnek, „túlságosan” liberálisnak,<br />
de mindenképpen lázadónak gondolni. Ez a tanulmány a 2016-os nagymintás<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong> adatfelvétele alapján a politikai előítéletek mögé próbál<br />
tekinteni. Célunk a fiatal <strong>magyar</strong> választók politikai értékeinek feltérképezése,<br />
preferenciáinak azonosítása és választói magatartásának <strong>magyar</strong>ázata.<br />
A politika világa dinamikusan változik, ha piacként írjuk le, sem a keresleti,<br />
sem a kínálati oldala nem állandó. Egy világesemény, gazdasági válság vagy<br />
politikai botrány újra rendezheti az erőviszonyokat. Ezért fontos hangsúlyozni,<br />
hogy a most vizsgált adatokat 2016 őszén gyűjtötték össze, amikor a migráció<br />
ügye határozta meg a <strong>magyar</strong> belpolitika napirendjét, népszavazást is<br />
tartottak a menedékkérők elosztási kvótájának parlamenti döntéshez kötéséről,<br />
mindez pedig hatással volt a radikalizmusától szabadulni akaró Jobbikra,<br />
vagy a válságkezelés helyett az elosztási kérdéseket preferáló baloldalra. A<br />
2018-as választáson összesen 175 ezer listás szavazatot begyűjtő Momentum<br />
Mozgalmat, amely tudatosan generációs kérdésre élezte ki kampányát, még<br />
senki nem ismerte. Mindezt azért fontos rögzíteni, mert rávilágít arra, hogy az<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong> adataiból semmilyen aktuálpolitikai üzenet nem olvasható ki,<br />
sőt a 2018-as választás eredményei is legfeljebb áttételesen <strong>magyar</strong>ázhatók<br />
segítségükkel.<br />
459
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
Mráz Ágoston Sámuel<br />
II. TRENDEK<br />
A 2016-os nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> az ötödik alkalommal vizsgálta négy év távlatából<br />
a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> értékrendjét. Az első alkalom, 2000 óta eltelt másfél évtized<br />
miatt kijelenthető, hogy a teljes generáció kicserélődött. Senki nem számít,<br />
tudományos értelemben, fiatalnak már azok közül, akik 2000-ben esetleg éppen<br />
beléptek a korosztályba. Az akkori tizenötévesekből is legalább harmincéves lett<br />
mára. Éppen ezért érdekes megvizsgálni, hogy mennyire tekinthető állandónak a<br />
<strong>magyar</strong> ifjúság politikai értékrendje, aktuális összetételétől függetlenül.<br />
Noha világszerte és <strong>Magyar</strong>országon is vesztett <strong>magyar</strong>ázóerejéből a bal- és<br />
jobboldal fogalma (Körösényi, 2015:415), olyan erősen meghatározó, hogy az<br />
ifjúság politikai értékrendjét vizsgáló kutatások sem tudják megkerülni. Így a<br />
definíciós nehézségek ellenére is elsőként ezzel a tulajdonságpárral érdemes<br />
megismerkedni. Mivel az első, 2000-ben készült kutatás még tízfokú skálán<br />
számolta az adatokat, némi leegyszerűsítéssel az első négy kategóriát bal-, az<br />
utolsó négy kategóriát jobboldalinak tekintettük, az ötödik és hatodik mezőt<br />
pedig sem nem bal-, sem nem jobboldalinak.<br />
Az 1. táblázat alapján összefoglalóan egy polarizációs tendencia állapítható<br />
meg, amelyben a fordulópontot egyértelműen a 2012 utáni időszak hozta<br />
el. Addig ugyanis rendre az érvényesen válaszolók 53–61 százaléka vallotta<br />
magát középen állónak, 2016-ban viszont csupán 28 százalékuk. A kategóriák<br />
összesítésével megállapítható, hogy a polarizáció egyértelmű győztese a<br />
jobboldali értékrend. A <strong>fiatalok</strong> körében a baloldaliak aránya viszonylag állandónak<br />
tűnik, 15 és 24 százalék között ingadozott az elmúlt másfél évtizedben.<br />
Ugyan 2016-ban minden addiginál nagyobb arányban (24 százalék) vallották<br />
magukat baloldalinak a <strong>fiatalok</strong>, a jobboldali értékrenddel azonosulók tábora<br />
sokkal nagyobb mértékben tudott bővülni. Ráadásul a jobboldali értékrendűek<br />
száma minden fokozatban növekedett, nem csak a mérsékelthez legközelebb<br />
állók szegmensében. Míg 2000-ben csak a <strong>fiatalok</strong> kevesebb mint 20<br />
százaléka vallotta magát inkább jobboldalinak, 2004-ben és 2008-ban sokkal<br />
többen (27 és 31 százalék). A hagyományosan jobboldalinak nevezett politikai<br />
erő 2010-es hatalomra kerülése azonban nem kedvezett a „jobboldaliság”<br />
népszerűségének, 2012-re csupán 22 százalékuk vallotta magát még mindig<br />
inkább jobboldalinak. 2016-ra viszont az arányszám jelentősen megugrott,<br />
majdnem minden második, érvényesen válaszoló fiatal (összesen 47 százalék)<br />
azonosult ezzel a politikai világképpel. Az a tény, hogy 2016-ban kétszer annyi<br />
fiatal vallotta magát inkább jobboldalinak, mint baloldalinak, ugyanakkor nem<br />
új jelenség. Egyrészt a jobboldaliak relatív aránya mindig megelőzte a baloldaliakét,<br />
másrészt 2004-ben is kétszer annyi „inkább jobboldali” fiatal volt, mint<br />
460
Mráz Ágoston Sámuel<br />
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
„inkább baloldali”. Valódi változásról csak a középen állók számának radikális<br />
csökkenése kapcsán beszélhetünk, a polarizációs trend megfelezte arányukat<br />
tizenöt év alatt, így növelte az egyik és másik tábor méretét.<br />
1<br />
baloldali<br />
2 3 4 5 6<br />
7<br />
jobboldali<br />
érvényes<br />
válaszok<br />
aránya<br />
2000 20 60 20 52<br />
2004 3 6 8 56 9 10 7 76<br />
2008 3 5 8 53 12 10 9 22<br />
2012 3 3 11 61 11 5 5 100<br />
2016 3 6 15 28 21 14 13 82<br />
1. táblázat: A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> önképe a baloldali–jobboldali tulajdonságpárok alapján<br />
(Kérem, jellemezze Önmagát a tulajdonságpárok segítségével!)<br />
(N=8000; százalékos megoszlás)<br />
Mielőtt bárki jobboldali forradalmat olvasna ki az adatokból, érdemes azokat<br />
árnyalni egy másik, a liberális-konzervatív tulajdonságpár segítségével. 2000-<br />
ben ilyen kérdés nem volt része a kutatásnak, ezért a trendeket csak 2004<br />
óta lehet vizsgálni. A 2. táblázat alapján elmondható, hogy ebben a dimenzióban<br />
is érvényesült a polarizáció, a korábbi trendet megtörve, itt is kevesebb<br />
mint felére csökkent a középen állók aránya 2016-ra, a változásnak azonban<br />
mindkét értékrend tábora nyertese lett. Miközben 2004 és 2012 közötti három<br />
kutatási hullámban meglehetősen stabil volt a liberális értékrendű <strong>fiatalok</strong><br />
aránya (az érvényesen válaszolók 30–31 százaléka), 2016-ra közel 45 százalékra<br />
emelkedett ugyanezen a bázison. Ugyanígy azonban a jelentősen kisebb<br />
konzervatív tábor is növelni tudta arányát, a 2012 előtti 14–21 százalék közötti<br />
zónából 29 százalékra emelkedett elérése az érvényesen válaszolók körében.<br />
Ugyan a konzervatív <strong>fiatalok</strong> növekedési aránya kétszeres, amely duplája a li-<br />
1<br />
liberális<br />
2 3 4 5 6<br />
7<br />
konzervatív<br />
érvényes<br />
válaszok<br />
aránya<br />
2004 8 12 12 53 7 5 4 38<br />
2008 7 10 15 47 11 6 4 22<br />
2012 6 8 18 53 9 3 3 100<br />
2016 9 13 23 26 16 7 6 84<br />
2. táblázat: A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> önképe a liberális–konzervatív tulajdonságpárok alapján<br />
(Kérem, jellemezze Önmagát a tulajdonságpárok segítségével!)<br />
(N=8000; százalékos megoszlás)<br />
461
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
Mráz Ágoston Sámuel<br />
berális táborénak, összességében azonban az értékrendi kérdésre érvényesen<br />
válaszoló <strong>fiatalok</strong> körében 2016-ban másfélszer annyi „inkább liberális”, mint<br />
„inkább konzervatív” volt.<br />
Végül a harmadik, mérsékelt–radikális tulajdonságpár is komoly elmozdulást<br />
mutat. Ugyan ebben a kategóriában csak 2008 óta állnak rendelkezésre<br />
adatok, mégis feltűnő, hogy 2016-ban az addigi 13 százalékról 29 százalékra<br />
emelkedett az érvényesen válaszoló <strong>fiatalok</strong> körében a radikálisok aránya,<br />
míg a mérsékeltek tábora, 2008-hoz képest, csak 10 százalékkal változott.<br />
2008-ban az érvényesen válaszoló <strong>fiatalok</strong> közel 41, 2016-ban pedig több<br />
mint 44 százaléka mondta magát „inkább mérsékeltnek”. Igaz, 2012-ben arányuk<br />
visszaesett 32 százalékra, de ebből elsősorban a középen álló kategóriába<br />
tartozó tábor gyarapodott. Az „inkább radikális” értékrendű <strong>fiatalok</strong>nál<br />
más a helyzet. Ahogy a 3. táblázat mutatja, 2016-ban az arányát több mint<br />
kétszeresére növelő radikális értékrendű tábor arányszáma minden kategóriában<br />
emelkedett.<br />
1<br />
mérsékelt<br />
2 3 4 5 6<br />
7<br />
radikális<br />
érvényes<br />
válaszok<br />
aránya<br />
2008 8 13 20 45 8 4 2 23<br />
2012 7 8 16 55 9 3 2 100<br />
2016 9 13 22 27 18 7 5 84<br />
3. táblázat: A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> önképe a mérsékelt–radikális tulajdonságpárok alapján<br />
(Kérem, jellemezze Önmagát a tulajdonságpárok segítségével!)<br />
(N=8000; százalékos megoszlás)<br />
A fenti három kategóriapár alapján ellentétes trendek bontakoznak ki, különösen<br />
a 2012-es és a 2016-os adatok összehasonlításában. A kérdésre válaszoló<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> közel 48 százaléka inkább jobboldali, 45 százaléka inkább liberális<br />
és 44 százaléka inkább mérsékelt értékrendű. Mindez nem konformitást<br />
jelez. Arra a kérdésre, hogy mennyire elégedettek a válaszadók a „demokrácia<br />
működésével <strong>Magyar</strong>országon” a <strong>fiatalok</strong> 47 százaléka inkább elégedetlenségének<br />
adott hangot, míg 44 százalékuk inkább elégedettnek vallotta magát. Márpedig<br />
a demokrácia iránti elköteleződés tartósan erős a <strong>magyar</strong> ifjúság körében.<br />
Az eddigi öt kutatás közül a legutolsó három vizsgálta a demokrácia fontosságát<br />
emeli ki, s mindegyik esetben az érvényesen válaszolók nagyjából fele a demokráciát<br />
minden más politikai rendszernél előnyösebbnek nevezte. Sőt, ahogy a 4.<br />
táblázatból kiderül, a demokrácia iránti elköteleződés nyolc év alatt jelentősen,<br />
48 százalékról 63 százalékra emelkedett. Az emelkedés folyamatos a vizsgált<br />
három hullám adatai alapján.<br />
462
Mráz Ágoston Sámuel<br />
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
összes<br />
válaszadó<br />
2008 2012 2016<br />
érvényes<br />
válaszadó<br />
összes<br />
válaszadó<br />
érvényes<br />
válaszadó<br />
összes<br />
válaszadó<br />
érvényes<br />
válaszadó<br />
a demokrácia minden más<br />
politikai rendszernél jobb<br />
40 48 40 53 55 63<br />
bizonyos körülmények között<br />
egy diktatúra jobb, mint<br />
egy demokratikus politikai<br />
13 16 5 7 8 9<br />
rendszer<br />
az Önhöz hasonló emberek<br />
számára az egyik politikai<br />
rendszer olyan, mint bármelyik<br />
30 36 30 40 25 28<br />
másik<br />
nem tudja 14 - 14 10 -<br />
nem válaszol 3 - 10 2 -<br />
4. táblázat: A demokrácia megítélése<br />
(A következő kijelentések közül melyik áll a legközelebb az Ön véleményéhez?)<br />
(N 2008<br />
= 2000; N 2012<br />
= 8000; N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
A demokrácia minősége jelentősen függ a közintézményekbe vetett bizalomtól.<br />
Miközben a demokrácia fontossága az elmúlt években növekedett a <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> körében, a hazai demokrácia állapotát pedig vegyesen ítélik meg,<br />
a közintézményekbe vetett bizalom egyértelműen javuló tendenciát mutat.<br />
Érdekesség, hogy ez az előzetes várakozásokkal szemben, nem a hivatalban<br />
lévő kormánytól függ. Ahogy az 5. táblázatból kiderül, a közintézmények megítélésének<br />
mélypontja 2012-ben volt, tetőpontját pedig 2016 hozta el. A bizalmi<br />
index listáját 2016-ban a honvédség és a rendőrség vezeti, míg korábban<br />
az alkotmánybíróság és a bíróságok voltak az élén. Az érvényesen válaszolók<br />
77 és 75 százaléka inkább bízott 2016-ban a két rendvédelmi szervben, míg a<br />
bíróságokban 69, az alkotmánybíróságban 66 százalékuk.<br />
A bizalmi listát 2008-ban még a taláros testület vezette 71 százalékkal, a bíróságok<br />
(65 százalék), a honvédség (63 százalék) és a rendőrség (59 százalék)<br />
előtt.<br />
Alighanem a politikai nézetekkel szorosabb összefügg az Országgyűlés és a<br />
kormány megítélése, amely a 2016-os fordulat előtt tartósan inkább negatív<br />
volt. 2012-ig a válaszadó <strong>fiatalok</strong> nagyjából egyharmada bízott, kétharmada<br />
nem bízott a parlamentben, de 2016-ra ez a trend megfordult. Ekkor már a<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> többsége (54 százaléka) inkább bizalmat szavazott a törvényhozásnak.<br />
Hasonlóan alakult a kormány megítélése is. 2008-ban és 2012-ben<br />
az érvényesen válaszoló <strong>fiatalok</strong>nak alig negyede szavazott bizalmat a végrehajtó<br />
hatalmat birtokló intézménynek (27 és 26 százalék), de 2016-ra már<br />
több mint felük (51 százalék). Ugyan az összefoglaló néven kérdezett egy-<br />
463
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
Mráz Ágoston Sámuel<br />
házak is tudtak valamit javítani az elmúlt négy évben megítélésükön, de a<br />
változás amplitúdója itt a legkisebb. Megítélésük mélypontja 2012-ben volt<br />
(csak 42 százalék jelezte bizalmát), csúcspontja pedig 2016 (közel 60 százalék<br />
bízott bennük).<br />
80%<br />
60%<br />
66<br />
62<br />
58<br />
51<br />
71<br />
65<br />
63<br />
59<br />
47<br />
57<br />
56<br />
46<br />
78<br />
75<br />
69<br />
67<br />
60<br />
54<br />
50<br />
40%<br />
20%<br />
41<br />
39<br />
2004<br />
36<br />
42<br />
31<br />
27<br />
26<br />
2008 2012 2016<br />
parlament<br />
kormány<br />
egyházak (általában)<br />
alkotmánybíróság<br />
rendőrség<br />
(<strong>magyar</strong>) bíróságok<br />
honvédség<br />
1. ábra: Egyes állami és társadalmi intézményekbe vetett bizalom<br />
(Mennyire bízik Ön a következőkben…?)<br />
(N = 8000; teljes mértékben és inkább bízik benne összesített válaszok százalékos megoszlása)<br />
III. ÉRTÉKEK ÉS VÉLEMÉNYEK<br />
Az eddigiekben egységes tömbként kezeltük a <strong>magyar</strong> ifjúságot, miközben a demográfiai<br />
adatok alapján számos, egyedi jellemzővel bíró részcsoportra oszthatók<br />
a fiatal választók. 1 Az alábbiakban ezeket a részhalmazokat vizsgáljuk, de<br />
most már nemcsak az érvényesen válaszolók arányában, hanem a teljes 2016-os<br />
mintán. A részletes vizsgálatban ugyanis a válaszmegtagadók arányának is lehet<br />
információs értéke.<br />
Elsőként az önkitöltős kérdőíven megválaszolt, politikailag releváns<br />
tulajdonságpárok demográfiai összetételét vizsgáljuk meg az 5. táblázat alapján.<br />
1 Egész pontosan választójoggal csak a betöltött 18. évtől rendelkeznek a <strong>magyar</strong> állampolgárok, kivéve, ha törvényes<br />
házasságot kötöttek, akkor 16. életévüktől szavazhatnak. Jelen tanulmányban azonban a teljes <strong>magyar</strong><br />
ifjúságra vonatkozó adatokat vizsgáljuk.<br />
464
Mráz Ágoston Sámuel<br />
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
1 – liberális, 7 – konzervatív<br />
1_3 4 5_7 NT/<br />
NV<br />
1 – baloldali, 7 – jobboldali<br />
1_3 4 5_7<br />
NT/<br />
NV<br />
1 – mérsékelt, 7 –<br />
radikális<br />
1_3 4 5_7<br />
NT/<br />
NV<br />
Teljes minta: 38 22 25 16 20 23 39 18 37 22 25 16<br />
nem<br />
férfi/fiú 38 22 24 16 20 22 40 18 36 22 26 16<br />
nő/lány 37 22 25 17 20 24 38 18 38 23 23 16<br />
15–19 éves 34 21 21 25 19 23 30 28 34 20 22 25<br />
kor<br />
20–24 éves 40 22 24 14 20 23 41 15 37 23 26 14<br />
végzettség<br />
25–29 éves 38 22 28 12 20 23 45 13 40 24 25 11<br />
legfeljebb<br />
8 osztály<br />
32 20 20 27 20 22 29 30 36 18 20 26<br />
szakmunkás 40 22 25 14 22 21 44 13 35 23 30 12<br />
érettségizett 40 23 27 11 20 25 42 13 38 25 25 11<br />
diplomás 42 20 28 10 17 22 48 13 41 23 25 11<br />
település<br />
Budapest 36 24 26 14 22 21 41 16 36 27 22 14<br />
43 21 22 14 21 26 37 16 40 23 24 14<br />
város 37 21 26 15 18 23 41 17 35 22 28 15<br />
község, falu 35 21 24 20 20 21 37 22 38 20 23 20<br />
36 17 18 29 19 19 33 29 44 15 16 25<br />
Észak-Alföld 34 22 35 9 16 25 48 11 39 25 28 9<br />
régió<br />
Dél-Alföld 34 24 24 18 20 25 35 20 37 24 23 17<br />
39 20 28 13 20 22 43 15 35 23 29 13<br />
Közép-Dunántúl 45 26 15 14 26 28 29 18 43 23 19 15<br />
megyei jogú<br />
város, megyeszékhely<br />
Észak-<strong>Magyar</strong>ország<br />
Közép-<strong>Magyar</strong>ország<br />
Nyugat-Dunántúl<br />
38 19 27 17 23 20 37 20 34 19 27 19<br />
Dél-Dunántúl 40 26 14 20 18 21 38 22 29 27 22 22<br />
6. táblázat: Különböző tulajdonságpárokkal való azonosulás az egyes demográfiai csoportokban<br />
(Kérem, jellemezze Önmagát a tulajdonságpárok segítségével!)<br />
(N = 8000; százalékos megoszlás)<br />
Liberális – konzervatív tengely<br />
A liberális-konzervatív tengelyen a <strong>fiatalok</strong> neme alapján statisztikai értelemben<br />
nincs különbség 2 az értékrendben. A konzervatívok táborában a teljes korosztályon<br />
belüli 25 százalékos arányhoz képest enyhén felülreprezentáltnak csak a<br />
25 és 29 év közöttiek (28 százalék), a diplomások (28 százalék) számítanak (az<br />
2 F-statisztika értéke 1,594; sig.: 0,207.<br />
465
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
Mráz Ágoston Sámuel<br />
érvényes válaszok és a korcsoport kapcsolata nem szignifikáns 3 ). A regionális<br />
eltérések ennél sokkal szembetűnőbbek. Az Észak-Alföldön élő <strong>fiatalok</strong> 35 százaléka,<br />
a közép-<strong>magyar</strong>országiaknak pedig 28 százaléka vallotta magát inkább<br />
konzervatívnak. Az országos átlagban 38 százalékot elérő liberális értékrendű<br />
<strong>fiatalok</strong> fellegvára a megyeszékhelyeken (43 százalék), valamint Közép- (45 százalék)<br />
és Dél-Dunántúlon (40 százalék) lelhető fel. Talán kicsit meglepő, hogy<br />
az iskolai végzettség alapján nem lehetett jelentős eltérést azonosítani 4 . Az a<br />
hagyományos feltételezés, miszerint az egyetemi végzettséggel együtt „nyitottabbá”,<br />
s így önképük szerint liberálisabbá válnának a <strong>fiatalok</strong>, a 2016-os nagymintás<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong> alapján semmiképpen sem tartható.<br />
Baloldali–jobboldali tengely<br />
A baloldali–jobboldali tulajdonságpár esetén sem azonosítható szignifikáns 5<br />
eltérés a nemek alapján. Baloldalinak a fiatal férfiak és a fiatal nők ötöde tartja<br />
magát ma <strong>Magyar</strong>országon. A jobboldaliság viszont valamivel népszerűbb a<br />
férfiak körében, közel három százalékponttal többen (összesen a fiatal férfiak<br />
40 százaléka) mondta magát valamilyen mértékben jobboldalinak. Első ránézésre<br />
meglepő, hogy a korosztályok kapcsán jelentős eltérés olvasható ki a számokból,<br />
a 19 év alattiaknak csak a 30 százaléka vallotta magát jobboldalinak,<br />
a <strong>magyar</strong> ifjúság átlagához hasonlóan azonban 19 százalékuk baloldalinak.<br />
Az eltérés alapja azonban nem a „középen állók” nagy számában, hanem az<br />
átlagot több mint tíz százalékponttal meghaladó válaszmegtagadókban keresendő.<br />
Ezzel együtt figyelemre méltó, hogy a <strong>fiatalok</strong> minden korcsoportjának<br />
azonos aránya mondta magát baloldalinak, az idősebb korcsoportokban<br />
azonban a jobboldaliság felülreprezentált. Különösen is igaz ez a 25 és 29 év<br />
közötti <strong>fiatalok</strong>ra (45 százalék). A liberális–konzervatív értékpárnál megfigyelt<br />
trend köszön vissza a diplomások esetében is. Közülük 48 százalék nevezte<br />
magát jobboldalinak, s csak 17 százalék baloldalinak. Utóbbi azonban még a<br />
szakmunkás végzettséggel rendelkezők között sem népszerű világkép, csak<br />
22 százalékuk sorolta magát az „inkább baloldali” csoportba. A településtípus<br />
nem, a regionális megoszlás pedig csak részlegesen mutat egyedi tendenciát<br />
a <strong>fiatalok</strong> között. A Közép-Dunántúlon élő <strong>fiatalok</strong> a legbalosabbak, 26 százalékuk<br />
sorolta magát ide, a Közép-<strong>Magyar</strong>ország régióban élő <strong>fiatalok</strong> pedig a<br />
legkevésbé jobboldaliak, csak 29 százalékuk azonosult ezzel a világnézettel.<br />
3 F-statisztika értéke 2,758; sig.: 0,063.<br />
4 F-statisztika értéke 2,452; sig.: 0,086.<br />
5 F-statisztika értéke 3,105; sig.: 0,078.<br />
466
Mráz Ágoston Sámuel<br />
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
Mérsékelt–radikális tengely<br />
Végül az összes fiatal 37 százalékára tehető mérsékeltek és 25 százalékára<br />
tehető radikálisok demográfiai megoszlása is figyelmet érdemel. Ez a három<br />
közül az egyetlen kategória, ahol jelentős különbség 6 állapítható meg az egyes<br />
nemek között. A fiatal nők között két százalékponttal magasabb a mérsékeltek<br />
aránya (38 százalék) és három százalékponttal alacsonyabb (23 százalék) a<br />
magukat radikálisnak vallók aránya. A korcsoportok esetében nem mutatható<br />
ki egyedi jellegzetesség, az iskolai végzettség azonban beszédesebb. Miközben<br />
a diplomásoknak az átlagnál nagyobb aránya (41 százalék) tartja magát<br />
mérsékeltnek, a radikálisok aránya ebben a körben is belesimul a teljes minta<br />
átlagába (25 százalék). A szakmunkás végzettséggel rendelkezők viszont egyértelműen<br />
radikálisabbak, mint a többi <strong>magyar</strong> fiatal. 30 százalékuk mondta<br />
ezt magáról. Ebben a tulajdonságpárban is a területi megoszlás mutatja a legnagyobb<br />
szórást. Az Észak-<strong>Magyar</strong>országon és a Közép-Dunántúlon élő <strong>fiatalok</strong><br />
44, illetve 43 százaléka vallotta magát mérsékeltnek, a Dél-Dunántúlon<br />
élőknek viszont csak 29 százaléka. Leginkább radikálisnak a Közép-<strong>Magyar</strong>ország<br />
(29 százalék) régió lakosai számítottak, legkevésbé radikálisnak pedig az<br />
Észak-<strong>Magyar</strong>országon élő <strong>fiatalok</strong> (16 százalék).<br />
Az önkitöltős, ezért sokkal bizalmasabb kérdések mellett hagyományos módon<br />
a demokrácia <strong>magyar</strong>országi működésével kapcsolatban is érdeklődött a<br />
2016-os nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>. Ahogy már említettük, az összesített eredmények<br />
nagyjából két azonos táborra osztották a <strong>fiatalok</strong>at, 47 százalékuk<br />
inkább elégedetlen, 44 százalékuk inkább elégedett. Meglepően kevesen,<br />
csupán a megkérdezettek 10 százaléka tartózkodott az elvont politikai kérdés<br />
megítélésétől. A válaszadók demográfiai összetételéből kiolvasható, hogy a 20<br />
év felettiek különösen elégedetlenek, de generációspecifikusan lázadó hangulatról<br />
mégsem beszélhetünk körükben. A 20 és 24 év közötti korcsoport 50<br />
százaléka elégedetlen és 43 százaléka elégedett, míg a 25 és 29 év közöttieknek<br />
51 százaléka elégedetlen és 44 százaléka elégedett a hazai demokrácia<br />
működésével. Az iskolai végzettség alapján ismét a szakmunkás képesítéssel<br />
rendelkezők tűnnek a legelégedetlenebbnek, 52 százalékuk bírálta a <strong>magyar</strong>országi<br />
demokrácia működését, míg a többi csoportban nem mutatható ki<br />
szignifikáns 7 eltérés. A településtípus alapján talán meglepő, hogy a budapesti<br />
<strong>fiatalok</strong> relatív többsége, szemben az országos átlaggal, elégedett az egyébként<br />
Budapest-központú hazai demokráciával. 49 százalékuk nyilatkozott így,<br />
s csak 41 százalékuk bírálta a fennálló állapotokat. A proteszt-hangulat fiatal<br />
6 F-statisztika értéke 15,193; (p ≤ 0,001).<br />
7 A Pearson-féle khí-négyzet statisztika értéke 222,053; (p ≤ 0,001).<br />
467
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
Mráz Ágoston Sámuel<br />
korcsoportban lévő tartaléka nem a fővárosban, hanem a megyeszékhelyeken,<br />
nagy és kisebb városokban azonosítható 8 . Itt a <strong>fiatalok</strong> 56, illetve 51 százaléka<br />
mutatkozott elégedetlennek a <strong>magyar</strong> demokrácia működésével. A községek<br />
esetében az arány azonban csak 38 százalék volt, miközben az itt élők 47<br />
százaléka elégedettnek vallotta magát.<br />
IV. VÁLASZTÓI DÖNTÉSEK<br />
Ebben a kötetben Szabó Andrea részletesen bemutatja a homo politicus kategóriába<br />
tartozó fiatal <strong>magyar</strong>ok csoportjait (részletesen lásd a vonatkozó fejezetben:<br />
Szabó, 2018). Mi csak egy részhalmazát vizsgáljuk ennek, a fiatal <strong>magyar</strong><br />
választókat, vagy más néven a homo electoralist. A választópolgároknak alapvetően<br />
két döntést kell meghozniuk a szavazás során: egyrészt a részvételükről,<br />
másrészt a párt- vagy jelöltpreferenciájukról. A választástudomány alapvetően<br />
három tényezőtől teszi függővé az egyén döntéseit (Nohlen, 2014). Könnyen<br />
belátható, hogy a választási rendszer típusa és technikai részletei nagy hatással<br />
vannak a végeredményre. A többségi választási rendszerben például kis párt<br />
jelötjére szavazni nem túl motiváló, vagy egy arányos képviseleti elvre építő<br />
rendszerben arra a zárt pártlistára voksolni szintén nem lehet könnyű, amelyen<br />
a polgárnak egyik-másik jelölt a névsorban kevésbé szimpatikus. Ugyanakkor<br />
mi most nem egy konkrét választás hátterét vizsgáljuk, ezért figyelmen kívül<br />
kell hagynunk ezeket a tényezőket. Csak a harmadik, a választói magatartás<br />
modelljeit elemző iskolákat tudjuk alaposabban vizsgálni. Számos magatartás<strong>magyar</strong>ázó<br />
megközelítés létezik, amelyeket azonban mind nem tudunk most<br />
feldolgozni, csupán négy megközelítéshez próbáltunk adatokat gyűjteni az <strong>ifjúságkutatás</strong>ból.<br />
A szociológiai iskola mikro- és makroszintű hatásokat is ismer.<br />
Előbbi, Lazarsfeld nyomán, az egyéni preferenciák kialakulása során az<br />
ismert és közeli interakciós partnerekkel folytatott intenzív, politikai tartalmú<br />
kommunikációra helyezi hangsúlyt. Más szóval a véleményvezérek befolyására<br />
fókuszál a mikroszociológiai megközelítés (Schoen, 2014). Ezzel szemben<br />
a makroszociológiai iskola, Lipset és Rokkan klasszikus tézise alapján, a nagy<br />
társadalmi törésvonalak mentén kialakuló osztályok kényszerítő erejében látja<br />
a választói magatartást legerősebben befolyásoló tényezőt. Szerintük a társadalmi<br />
centrumhoz vagy perifériához tartozás, az életvitel fővárosi vagy községi<br />
helyszíne, a vagyoni helyzet, illetve a tőke-munka konfliktus és a vallásos és<br />
8 Szintén nagy eltérést mutatnak a regionális alminták. A demokrácia működésével leginkább elégedetlen <strong>fiatalok</strong><br />
a Dél-Alföldön (53 százalék) és a Közép-Dunántúlon (54 százalék) élnek. Észak-Alföldön csak a fiatal <strong>magyar</strong>ok<br />
28 százaléka (16 százalékponttal kevesebb mint az országos átlag) jelezte elégedettségét. Az országos<br />
átlagtól leginkább az Észak-Alföldön élők tértek el. Jelentősen kisebb hányaduk volt elégedetlen (40 százalék)<br />
és kimagaslóan nagy arányuk elégedett (55 százalék) a <strong>magyar</strong> demokráciával.<br />
468
Mráz Ágoston Sámuel<br />
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
szekuláris csoportok mátrixa határozza meg leginkább, ki hogyan szavaz. A társadalompszichológiai<br />
modell az egyén párttal vagy jelölttel való identifikációját<br />
érzi a fő szempontnak (Schoen és Weins, 2014), a racionális választás elmélete<br />
pedig az egyén haszonmaximalizálását (Arzheimer és Schmitt, 2014).<br />
IV.1. Részvételi hajlandóság<br />
Mindenekelőtt azonban meg kell ismernünk a fiatal <strong>magyar</strong> választópolgárokról<br />
feltárt adatokat. A belföldi kutatás önkitöltős kérdőívén 55 százalékuk jelezte<br />
2016 őszén, hogy biztosan vagy valószínűleg részt venne egy most vasárnapi<br />
parlamenti választáson. 9 A kortól függő választói jogosultság miatt nem meglepő,<br />
hogy 19 éves kor alatt csak a <strong>fiatalok</strong> 39 százalék szavazna, 25 év felett viszont<br />
65 százalékuk, a diplomával rendelkezőknek pedig egyenesen a 72 százaléka.<br />
Relatíve magas a budapesti <strong>fiatalok</strong> szavazási kedve (62 százalék), de a <strong>magyar</strong><br />
demokrácia működésével legkevésbé elégedettek körében meglepően alacsony<br />
a szavazási hajlandóság. A Közép-Dunántúlon élőknek csak 49, a Dél-Dunántúlon<br />
lakóknak pedig csupán 47 százaléka valószínűsítette részvételét. Meglepő,<br />
hogy a Közép-Dunántúlon a <strong>fiatalok</strong> 54 százaléka vallotta magát elégedetlennek<br />
a demokrácia <strong>magyar</strong>országi működésével kapcsolatban, de kevesebben jelezték<br />
választási részvételi hajlandóságukat.<br />
A részvételi hajlandóságot a határon túl élő <strong>magyar</strong>ok körében is vizsgálta<br />
a 2016-os nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>. Meglepően alacsony adatot csak a Felvidéken<br />
készült interjúk mutatnak. Az itt élő <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>nak csupán 19<br />
százaléka jelezte, hogy részt venne egy <strong>magyar</strong> országgyűlési választáson. A<br />
korcsoport szerény lelkesedését <strong>magyar</strong>ázhatják technikai kérdések, mindenekelőtt<br />
a <strong>magyar</strong> állampolgárság felvételének szlovák szankcionálása, valamint a<br />
szlovákiai politikai hagyomány is, amely kifejezetten alacsony részvételi arányú<br />
választásokat eredményez. 10 A többi szomszédos országban tízből négy fiatal<br />
nyitott volt a <strong>magyar</strong> országgyűlési választáson való részvételre. A Vajdaságban<br />
40, <strong>Kárpát</strong>alján 41, Erdélyben pedig 38 százalékuk nyilatkozott így. Mind a három<br />
régióban különösen a 25 évnél idősebb és a diplomás <strong>fiatalok</strong> mutatkoztak<br />
aktívnak. A felsőfokú végzettségű <strong>fiatalok</strong> esetében, a Felvidék kivételével,<br />
mindenhol 50 százalék fölötti szintre emelkedett a részvételi hajlandóság.<br />
9 Érdekesség, hogy a Nézőpont Intézet 2017 során 24.000 fő 18 év feletti polgárt kérdezett meg a választási<br />
részvételi hajlandóságáról, s a mintában a 18 és 29 év közöttiek körében egyenesen 76,6 százalékos szavazási<br />
kedvet regisztrált. A jelentős eltérésnek oka lehet, hogy a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> önkitöltős módon kérdezte<br />
a <strong>fiatalok</strong>at, s hogy az utóbbi mintába választójoggal nem rendelkező, 15 év alatti <strong>fiatalok</strong> is belefértek. Más<br />
kérdés, hogy a 2018-as országgyűlési választás rekord részvételi arányt hozott a <strong>fiatalok</strong> körében, a Nézőpont<br />
Intézet választásnapi kutatása szerint 64 százalékot (forrás: kézirat).<br />
10 A 2016-os választás általános részvételi aránya 59,8 százalék volt, a 2014-es EP-választáson pedig a jogosultaknak<br />
csak a 13 százaléka voksolt.<br />
469
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
Mráz Ágoston Sámuel<br />
IV.2. Pártpreferencia<br />
A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében 2016-ban a Fidesz volt a legnépszerűbb párt a részvételhez<br />
hasonlóan önkitöltős módszerrel kérdezett pártpreferencia-felmérés<br />
szerint. Az összes belföldi <strong>magyar</strong> fiatal 27 százaléka támogatta az aktuális kormánypártot,<br />
amely a pártpreferenciával rendelkezők (pártválasztók) több mint<br />
53 százalékának feleltethető meg. Mindez a 2018-as választási adatok tükrében<br />
nem meglepő, bár a kutatás és a valódi választás között másfél év telt el. 11 A<br />
Fidesz különösen a diplomás (34 százalék) és a városlakó (34 százalék) mai fiatal<br />
demokraták körében bizonyult népszerűnek, a megyei jogú városokban (19 százalék)<br />
és Közép-Dunántúlon (17 százalék) pedig a legkevésbé. A 2016-os nagymintás<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong> szerint ez utóbbi volt az egyedüli régió, ahol 2016 őszén a<br />
Jobbik támogatottsága (16 százalék) egyszázalékpontos távolsággal megközelítette<br />
a Fideszét, az összes többi szegmensben jelentősen lemaradt. Közép-Dunántúl<br />
speciális helyzetét már más adatoknál is láthattuk, amelynek megértése<br />
további kutatást igényelne. Különösen szembeötlő a két párt támogatottságbeli<br />
különbsége a nők (Fidesz: 29 százalék, Jobbik: 9 százalék), a városlakók (34<br />
százalék versus 11 százalék) és a közép-<strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> körében (31 százalék<br />
versus 9 százalék). Ezen adatok alapján mindenképp meghaladottnak tűnik<br />
az a nyilvánosságban sokszor elismételt hipotézis, miszerint a Jobbik azonos<br />
vagy erősebb támogatottsággal rendelkezne a <strong>fiatalok</strong> körében, mint a Fidesz.<br />
Ha a baloldalhoz hozzászámítjuk a zöld LMP támogatottságát is, az összes<br />
baloldali párt támogatottsága (13 százalék) meghaladta 2016 őszén a Jobbikét<br />
(11 százalék), az LMP nélkül azonban a baloldali pártspektrum harmadik helyre<br />
szorult. Az összesített baloldal az országos átlagához képest messze Budapesten<br />
és a Nyugat-Dunántúlon a legnépszerűbb. A fővárosi <strong>fiatalok</strong> 20 százaléka,<br />
míg az Ausztriához közel élők 17 százaléka szavazott volna valamelyik baloldali<br />
pártra. A Fideszt azonban a baloldalnak egyik helyen sem sikerült utolérnie,<br />
Budapesten a <strong>fiatalok</strong> 25, Nyugat-Dunántúlon 26 százaléka vallotta magát Fidesz-szimpatizánsnak.<br />
A baloldal számára problémásnak csak a Dél-Dunántúl<br />
tűnik, itt csupán a <strong>fiatalok</strong> 8 százaléka nevezte magát valamelyik baloldali párt<br />
támogatójának, igaz a Jobbik is elmaradt országos átlagától, a fiatal választók 9<br />
százalékát tudta ugyanis csak elérni.<br />
A 2014-es és a 2018-as <strong>magyar</strong> országgyűlési választások azt mutatták meg,<br />
hogy a külhoni <strong>magyar</strong>ok, akik túlnyomórészt azonosak a szomszédos országok<br />
<strong>magyar</strong>ságával, 95, illetve 96 százalékban a Fideszre szavaznak, ha részt vesz-<br />
11 A Nézőpont Intézet választásnapi, a végeredményre súlyozott felmérése szerint a 18–29 közötti korcsoport<br />
aktív választóinak 38 százaléka szavazott a Fideszre. Forrás: http://nezopontintezet.hu/analysis/az-5-<br />
legfontosabb-teny-az-orszaggyulesi-valasztasokrol/ Letöltés dátuma: 2018. 05. 01.<br />
470
Mráz Ágoston Sámuel<br />
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
nem<br />
kor<br />
végzettség<br />
település<br />
régió<br />
Jobbik MSZP Fidesz-<br />
KDNP<br />
tikus<br />
Koalíció<br />
Együtt<br />
Demokra-<br />
(DK)<br />
LMP<br />
<strong>Magyar</strong><br />
Liberális<br />
Párt<br />
(LP)<br />
Párbeszéd<br />
<strong>Magyar</strong>országért<br />
(PM)<br />
nem<br />
tudom,<br />
nem<br />
válaszolok<br />
Teljes minta: 27 11 4 3 1,6 3 1,1 1,1 49<br />
férfi/fiú 26 13 4 3 1,5 3 1,3 1,2 47<br />
nő/lány 29 9 3 2 1,6 3 0,9 1,1 50<br />
15–19 éves 20 7 4 2 1 2 0,8 1 63<br />
20–24 éves 30 12 4 3 1,6 3 1,1 1,3 45<br />
25–29 éves 31 14 4 3 2 4 1,3 1,1 41<br />
legfeljebb<br />
8 osztály<br />
21 6 4 2 1,4 1,9 1,1 1,1 62<br />
szakmunkás 29 16 5 3 1,8 3 1,3 1,2 39<br />
érettségizett 30 14 3 3 1,8 3 1,2 1,2 44<br />
diplomás 34 9 3 2 1,1 5 0,5 0,9 45<br />
Budapest 25 9 7 4 2 5 1 1,4 46<br />
19 13 3 2 1,8 4 1,8 1,1 54<br />
város 34 11 3 2 1,3 2 1 0,8 45<br />
község, falu 28 12 3 2 1,3 2 0,8 1,4 50<br />
24 12 4 2 1 2 0,3 0,3 55<br />
Észak-Alföld 37 14 4 2 1,8 2 1,7 1,6 37<br />
Dél-Alföld 22 12 3 3 1,6 4 0,9 1,7 52<br />
megyei jogú<br />
város, megyeszékhely<br />
Észak-<strong>Magyar</strong>ország<br />
Közép-<strong>Magyar</strong>ország<br />
Közép-Dunántúl<br />
Nyugat-Dunántúl<br />
31 9 5 3 2 3 1,2 1,3 45<br />
17 16 3 1 0,7 4 0,9 0,6 58<br />
26 9 5 5 3 3 1,3 1,2 48<br />
Dél-Dunántúl 25 9 1,5 1,7 0,4 3 0,9 0,8 58<br />
7. táblázat: A <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> pártpreferenciája 2016 őszén, önkitöltős kérdőív alapján<br />
(Melyik párt listájára szavazna – ha mégis elmenne? Kérem, válassza ki az alábbi listából!)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
nek a választáson. Ugyan a kutatás és a választás között éles különbség van, a<br />
2016-os nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> azonban nagyjából visszaigazolta a választási<br />
adatok egyoldalúságát. 90 százalékos támogatást sehol sem kapott a Fidesz a határon<br />
túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében, de vezető pozíciója megkérdőjelezhetetlen.<br />
Jelentős eltérést ismét a felvidéki <strong>fiatalok</strong> mutattak csak: 67 százalékuk ugyanis<br />
nem szavazott volna egyik <strong>magyar</strong>országi pártra sem, így csak 18 százalékuk<br />
471
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
Mráz Ágoston Sámuel<br />
szimpatizált a Fidesszel, 11 százalékuk a baloldaliak egyikével, 5 százalékuk pedig<br />
a Jobbikkal. A pártválasztók arányában azonban a Fidesz 53, a baloldal 32, a<br />
Jobbik 15 százalékos támogatottságnak örvendett. Erdélyben és a Vajdaságban<br />
a Fidesz támogatottsága egyaránt 35 százalék, amely a pártválasztókra kivetítve<br />
már 66, illetve 74 százalékos aránynak bizonyul. Erdélyben a <strong>fiatalok</strong> körében<br />
a baloldali pártok 12, míg a Vajdaságban csupán 6 százalékot kaptak, amely a<br />
pártválasztók körében Erdélyben 23, a Vajdaságban 13 százaléknak feleltethető<br />
meg. A Jobbik mindkét régióban alacsony népszerűségnek örvend. Az erdélyi<br />
<strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> 6, a vajdaságiak 6 százaléka fejezte ki szimpátiáját a párttal,<br />
amely a pártválasztók körében is csupán 11, illetve 13 százalékos támogatottsági<br />
arányt jelentene. <strong>Kárpát</strong>alján is hasonló a Jobbik támogatottsága a <strong>fiatalok</strong><br />
körében (5 százalék), a baloldali pártok 7 százalékos támogatottsága a vajdasági<br />
adatokra emlékeztet. A pártválasztók 7, illetve 10 százaléka volt jobbikos vagy<br />
baloldali párt támogatója. A Fidesz azonban errefelé elsöprő népszerűséggel<br />
rendelkezett 2016 őszén. A kárpátaljai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> 60 százaléka vallotta<br />
magát a budapesti kormánypárt hívének, így a pártválasztók 83 százaléka szavazott<br />
volna rá.<br />
IV.3. A választási magatartás modelljei<br />
A következőkben fiatal homo electoralisok választási magatartására keresünk<br />
<strong>magyar</strong>ázatot a már bemutatott megközelítések segítségével. Arra törekedtünk,<br />
hogy az egyes iskolák szemléletéhez legközelebb álló kérdésekre adott<br />
válaszmegoszlás és a kormányba vetett bizalom összefüggéseit vizsgáljuk. Természetesen<br />
az egyes <strong>magyar</strong>ázatkísérletek szükségszerűen töredékesek és kezdetlegesek<br />
lesznek, de nem megalapozatlanok. Noha a fentiek alapján akár a<br />
pártszimpatiát is kezelhetnénk a vizsgálódás alapegységeként, de az egyszerűség<br />
végett a kormány iránti bizalomból indultunk ki. Ennek segítségével a „kormánypárti”<br />
és „kormánykritikus” bináris kód állítható fel a <strong>fiatalok</strong> között, s a<br />
választásmagatartás iskolái könnyebben tesztelhetők.<br />
IV.3.1. A mikroszociológiai modell<br />
A mikroszociológiai iskola a közvetlen környezet hatására helyezi a hangsúlyt.<br />
Ilyen „véleményvezérek” lehetnek tipikusan az ismerősök, szomszédok és a<br />
munkatársak. Mivel a kutatás vizsgálta a <strong>fiatalok</strong> beléjük vetett bizalmát, kijelenthető,<br />
hogy a kormány iránti bizalom és az interakciós környezet tagjaiba vetett<br />
bizalom között statisztikailag szignifikáns 12 az összefüggés. A szomszédaikban<br />
12 A Pearson-féle khí-négyzet statisztika értéke 103,360; (p ≤ 0,001).<br />
472
Mráz Ágoston Sámuel<br />
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
bízók 49 százaléka a kormányban is bízik, míg a velük bizalmatlanok 58 százaléka<br />
a kormánynak sem szavaz bizalmat 13 . Ebből arra következtethetünk, hogy<br />
a <strong>fiatalok</strong>at körbevevő és bizalmukat elnyerő interakciós közegben a kormány<br />
iránti bizalom felülreprezentált és ez hatással lehet a politikai véleményükre.<br />
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az összefüggés információtartalma<br />
korlátozott, a konkrét véleményvezérek kiléte és a befolyásuk az <strong>ifjúságkutatás</strong>ból<br />
nem olvasható ki. Beszédes csak az az adat lehet, hogy a szüleikkel politikai<br />
kérdésekben egyetértők fele (50 százalék) a kormányban is bízik, míg a<br />
családfőtől elkülönülő politikai véleményt vallók 52 százaléka nem bízik. Ezek<br />
alapján annyi biztosan kijelenthető, hogy a kormánypárti <strong>fiatalok</strong> egyik fontos<br />
véleményvezére éppen a szüleikben keresendő.<br />
IV.3.2. A makroszociológiai modell<br />
E megközelítés szerint a törésvonalak által felszabdalt társadalom különböző<br />
csoportjaihoz való tartozás határozza meg a politikai véleményt, jelen esetben<br />
a kormányról alkotott nézeteket. A <strong>magyar</strong> politikatudomány klasszikus tézise<br />
szerint hazánkban alapvetően három politikai törésvonal szilárdult meg a társadalomban<br />
(Körösényi et al., 2007:258), az állampárt nómenklatúrája mentén<br />
húzódó, a falu–város (agrár–ipari) és a vallásos–szekuláris ellentétpár. Az első<br />
esetében a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> körében nem volna túl logikus vizsgálatot végezni,<br />
hiszen a kommunizmus legfeljebb szüleik emlékében él már csak, a másik kettő<br />
kapcsán azonban nem alaptalan. A budapesti <strong>fiatalok</strong> 50 százaléka mondta,<br />
hogy inkább bízik a kormányban, míg a községekben lakóknak csak 42 százaléka.<br />
Ha azonban Budapesthez hozzászámoljuk a megyeszékhelyek fiataljainak<br />
véleményét is, a községekhez pedig a többi kisváros fiatalságát, lényegében kiegyenlített<br />
és az országos átlagnak megfelelő képet kapunk. Ezek alapján úgy<br />
tűnik, hogy a város–vidék ellentét, a kormányba vetett bizalom szempontjából,<br />
szemben a közhiedelemmel, ma nem számottevő tényező. A vallásosság viszont<br />
annál inkább bír <strong>magyar</strong>ázóerővel. Az egyház tanítása szerint (56 százalék) vagy<br />
a maguk módján vallásos (50 százalék) <strong>fiatalok</strong> sokkal jobban bíznak a kormányban,<br />
mint nem vallásos kortársaik (39 százalék). Ez a törésvonal tehát valóban<br />
relevánsan osztja csoportokra a <strong>fiatalok</strong>at politikai meggyőződésük szerint.<br />
Ugyan Körösényi nem említi külön törésvonalként, de a vagyoni helyzet <strong>magyar</strong>ázó<br />
erejének is érdemes figyelmet szentelni. Egy ilyen összefüggés-keresésben<br />
13 Hasonlóan erős kapcsolatot figyelhetünk meg az ismerősök és a munkatársak tekintetében is. Az ismerősei<br />
iránt bizalmatlanok 65, míg a munkatársai iránt bizalmatlanok 68 százaléka nem bízik a kormányban sem. Az<br />
ismerősökben bízók 48 százaléka, míg a munkatársak iránt bizalommal lévők 52 százaléka bízik a kormányban<br />
is. Az ismerősök iránti bizalom esetén a Pearson-féle khí-négyzet statisztika értéke 63,066; (p ≤ 0,001), míg a<br />
munkatársak esetén 191,515; (p ≤ 0,001).<br />
473
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
Mráz Ágoston Sámuel<br />
csak a szubjektív vagyoni helyzetből tudunk kiindulni, de összességében megállapítható,<br />
hogy a „gondok nélkül élő” vagy a „beosztással jól kijövő” <strong>fiatalok</strong><br />
körében magasabb a kormánypártiság (48 százalék), mint a gondokkal küzdők<br />
körében (41 százalék, miközben a bizalmatlanság 50 százalékos). A szubjektív<br />
vagyoni helyzet természetesen nem feleltethető meg az objektív vagyoni helyzetnek,<br />
vagy az osztályelméletek vezető szerepet betöltő társadalmi csoportjának,<br />
de mégis <strong>magyar</strong>ázza a kormánypártiságot a <strong>fiatalok</strong> körében.<br />
IV.3.3. A társadalompszichológiai modell<br />
A társadalompszichológiai választói magatartás modellje a fiatal választók pártokkal<br />
vagy jelöltekkel való azonosulásában keresik választói magatartásuk mozgatórugóit.<br />
Ugyan érdekes, hogy a 2016-os nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> által vizsgált<br />
nemzedék mintegy 40 százaléka 15 év feletti életkorát már Orbán Viktor<br />
kormányai alatt töltötte el, a személyekkel való identifikációt azonban nem tudjuk<br />
vizsgálni, mivel politikus-népszerűségi kérdés nem szerepelt a kérdőívben.<br />
Ezért inkább azt próbáltuk kiolvasni az adatokból, hogy a kormánypártiság és a<br />
választási részvételi hajlandóság között kimutatható-e összefüggés. Míg a teljes<br />
minta 45 százaléka jelezte, hogy inkább bízik a kormányban, a választási részvételüket<br />
biztosra vagy valószínűre ígérők 54 százaléka mondta ugyanezt. Így<br />
elmondható, hogy a kormánnyal való azonosulás növeli annak az esélyét, hogy<br />
egy fiatal választó részt vesz a választáson. Mindez összefügghet a kormánykritikus<br />
alternatíva hiányával is.<br />
IV.3.4. A racionális választás elmélete<br />
Végül a racionális választás elmélete (Szabó, 2015:280) az egyén általában tudatos<br />
haszonmaximalizálását helyezi a középpontba. Az önérdek követése könynyen<br />
elvezethet a tudatos taktikai szavazáshoz, de ezt a 2016 őszi adatfelvétel<br />
óta megváltozott pártverseny-összetétel, valamint a választás során a technikai<br />
változók itt nem vizsgált jelentősége miatt figyelmen kívül kell hagynunk. Az<br />
önérdek azonban jelentheti a fennálló, a választó számára kedvező vagy kedvezőtlen<br />
jövedelmi helyzetet is. Az is racionális választói döntés, ha a magasabb<br />
életszínvonalú <strong>fiatalok</strong> a fennálló kormány inkább támogatói, az alacsonyabb<br />
életszínvonalúak inkább kritikusai. Ezt a hipotézist alátámasztják az <strong>ifjúságkutatás</strong>i<br />
adatai. Azok a <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>, akik inkább vagy teljes mértékben elégedettek<br />
a jelenlegi életszínvonalukkal, inkább kormánypártiak (49 százalékuk).<br />
Míg azok, akik elégedetlenek az életszínvonalukkal, inkább kormánykritikusak.<br />
63 százalékuk jelezte, hogy nem bízik a kormányban. Az életszínvonal fenntar-<br />
474
Mráz Ágoston Sámuel<br />
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
tásának vagy javításának önérdeke tehát szoros összefüggésben van azzal, hogy<br />
a válaszadó mennyire bízott a kormányban. A kormánynak bizalmat szavazók<br />
vélhetően egy választási szituációban is a hivatalban maradás érdekében adnák<br />
le szavazatukat. Mindez azonban nem automatikus összefüggés. A gyakorlatban<br />
az alacsonyabb életszínvonalú vagy szegény családok választási magatartása<br />
könnyen befolyásolható közvetlen állami transzferekre vonatkozó ígéretekkel<br />
vagy választásnapi incentívákkal. A kampány hatására a fenti összefüggés tehát<br />
megváltozhat.<br />
V. ÖSSZEFOGLALÓ, KÖVETKEZTETÉSEK<br />
Tanulmányunkban a fiatal <strong>magyar</strong> választók értékrendjét, politikai preferenciáját<br />
és a kormányba vetett bizalmuk lehetséges <strong>magyar</strong>ázatait vizsgáltuk. Az adatok<br />
elemzése több elgondolkodtató és a közhiedelemmel ellentétes megállapítást<br />
tett lehetővé, amelyek közül a legfontosabbakat foglaljuk össze.<br />
1 A 2016-os nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> a korábbi adatfelvételekkel összevetve<br />
a politikai kérdések kapcsán több tekintetben az addigi trend megtörésével<br />
marad emlékezetes. Ezek közül az ellentétpárokkal vizsgált értékrendi kérdésekben<br />
a polarizáció trendje feltűnő. A korábbi 45-60 százalék helyett<br />
30 százaléknál is kevesebben adtak medián válaszokat.<br />
2. A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> 48 százaléka jobboldali, 45 százaléka liberális és<br />
44 százaléka mérsékelt. 2012 és 2016 között legnagyobb mértékben azonban<br />
a jobboldaliak és a radikálisok tábora emelkedett.<br />
3. A 2016-os kutatás nemcsak a polarizációban hozott fordulatot, de a közintézményekbe<br />
vetett bizalom kapcsán is. Korábban a <strong>fiatalok</strong> kétharmada<br />
nem bízott sem a kormányban, sem a parlamentben, 2016-ban viszont a<br />
felük bizalmat adott ezen intézményeknek. Érdekes trend az is, hogy az<br />
igazságszolgáltatás helyett a rendvédelmi szervezetek kerültek a bizalmi<br />
rangsor elejére.<br />
4. A <strong>magyar</strong> demokrácia működésével kapcsolatban nem a fővárosiak a legelégedetlenebbek,<br />
hanem a megyei jogú városokban lakók. A fővárosi és<br />
megyei jogú városi, valamint a városi és községi <strong>fiatalok</strong> elégedetlenségének<br />
átlagos szintje azonban kiegyenlített. Különös figyelmet érdemelne a<br />
Közép-Dunántúl, mert mind a demokráciával kapcsolatos elégedetlenség,<br />
mind a Jobbik támogatottsága itt volt a legmagasabb, a választási hajlandóság<br />
azonban a legalacsonyabb.<br />
5. A Fidesz (27 százalék) majdnem két és félszer volt népszerűbb 2016-ban a<br />
<strong>fiatalok</strong> körében, mint a Jobbik. A radikális és jobbikos fiatal többség tézise<br />
ezek alapján nem tartható a jövőben.<br />
475
Fiatal <strong>magyar</strong> választók<br />
Mráz Ágoston Sámuel<br />
melléklet<br />
1 egyáltalán nem<br />
bízik benne<br />
2 inkább nem<br />
bízik benne<br />
3 inkább bízik<br />
benne<br />
4 teljesen bízik<br />
benne<br />
2004<br />
2008<br />
2012<br />
2016<br />
2004<br />
2008<br />
2012<br />
2016<br />
2004<br />
2008<br />
2012<br />
2016<br />
2004<br />
2008<br />
2012<br />
2016<br />
parlament 25 21 34 15 36 43 36 31 33 33 25 41 6 3 6 13<br />
alkotmánybíróság<br />
- 9 26 10 - 21 28 24 - 54 36 48 - 17 10 19<br />
(<strong>magyar</strong>)<br />
bíróságok<br />
13 10 20 9 21 26 24 23 47 54 44 50 19 11 12 19<br />
kormány 25 30 39 19 34 43 35 31 35 25 21 39 6 2 5 11<br />
rendőrség 16 13 19 8 23 28 24 17 47 51 45 53 15 8 12 22<br />
honvédség 19 13 20 7 23 24 23 16 43 51 42 52 15 12 15 26<br />
egyházak<br />
(általában)<br />
27 22 31 16 23 31 27 25 35 36 31 44 16 11 11 16<br />
5. táblázat: Egyes állami és társadalmi intézményekbe vetett bizalom, 4-fokú skálán,<br />
az érvényesen válaszolók arányában<br />
(adatok százalékban, 2004, 2008, 2012, 2016, N = 8000)<br />
IRODALOM<br />
• Arzheimer, K. – Schmitt, A. (2014): Der ökonomische Ansatz. In Falter, J. W. – Schoen, H. (szerk.): Handbuch<br />
Wahlforschung, Springer VS, 2014, 331–403.<br />
• Körösényi, A. – Tóth, Cs. – Török, G. (2007): A <strong>magyar</strong> politikai rendszer. Budapest, Osiris Kiadó.<br />
• Körösényi, A. (2015): A <strong>magyar</strong> demokrácia három szakasza és az Orbán-rezsim. In Körösényi, A. (szerk.): A<br />
<strong>magyar</strong> politikai rendszer – negyedszázad után. Osiris – MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi<br />
Intézet, 401–423.<br />
• Nohlen, D. (2014): Wahlrecht und Parteiensystem. Opladen&Toronto.<br />
• Schoen, H. (2014): Soziologische Ansätze in der empirischen Wahlforschung. In Falter, J. W. – Schoen, H.<br />
(szerk.): Handbuch Wahlforschung. Springer VS, 169–239.<br />
• Schoen, H. – Weins, C. (2014): Der sozialpsychologische Ansatz zur Erklärung von Wahlverhalten. In Falter,<br />
J. W. – Schoen, H. (szerk.): Handbuch Wahlforschung. Springer VS, 241–329.<br />
• Szabó, A. (2015): A választók. In Körösényi, A. (szerk.): A <strong>magyar</strong> politikai rendszer – negyedszázad után.<br />
Osiris – MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet, 279–305.<br />
476
477
478
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Módszertani jegyzet:<br />
<strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
I. Bevezetés<br />
A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 a korábbi nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok (Ifjúság<br />
2000–2008; <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012; MOZAIK 2001–2011) által kijelölt irányvonalak<br />
mentén, a korábbi kutatások eredményeivel összehasonlítható módon<br />
készült. A 2016-os kutatás két fő részből áll, a <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong> élethelyzetét<br />
és életmódját vizsgáló kutatásból és a határon túli <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>ról szóló<br />
kutatásból, amely a <strong>magyar</strong>országival azonos tematika mentén, azonos időben<br />
készült.<br />
A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 során 12 ezer 15–29 évessel folytattunk személyes<br />
kérdőíves interjút, a <strong>magyar</strong>országi 8000 fős minta mellett 4000 külhoni<br />
<strong>magyar</strong> fiatallal is készült interjú, így nyújtva egy átfogó képet a <strong>Kárpát</strong>-medencei<br />
<strong>magyar</strong> ifjúságról. Adatfelvételeket végeztünk a <strong>magyar</strong>országi kutatással<br />
összehangoltan (azonos időben és azonos kérdéskörök mentén) a legnépesebb<br />
<strong>magyar</strong> közösséggel bíró határon túli régiókban. Erdélyben (ezen belül a<br />
Partiumban, Székelyföldön és Belső-Erdélyben) 2000, Felvidéken 1000, Vajdaságban<br />
és <strong>Kárpát</strong>alján 500-500 fővel került sor kérdőíves interjú felvételére.<br />
A külhoni kutatások módszertani specifikációját a <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
kutatócsoportja készítette együttműködésben a Max Weber Alapítvány (Erdély),<br />
az Identitás Kisebbségkutató Műhely (Vajdaság) és a II. Rákóczi Ferenc <strong>Kárpát</strong>aljai<br />
<strong>Magyar</strong> Főiskola (<strong>Kárpát</strong>alja) szakembereivel.<br />
479
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
II. A kutatás tervezése – a tematika kialakítása<br />
A 2016-os nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> tervezésekor munkánkat az átfogó szemlélet<br />
mellett az összehasonlíthatóság igénye hatotta át. A nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>sal<br />
kapcsolatos általános elvárás, hogy alkalmas legyen a <strong>fiatalok</strong> élethelyzetének<br />
és életmódjának átfogó és részletes vizsgálatára. A 2016-os kutatásnak<br />
a <strong>magyar</strong>országiak mellett a külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> megismerését is szolgálnia<br />
kell, illetve alkalmas kell legyen a korábbi nagymintás hazai és határon túli <strong>ifjúságkutatás</strong>okkal<br />
való összehasonlításra. Mindezeket úgy kellett a tervezés során<br />
figyelembe venni, hogy az ajánlattételi dokumentációban megfogalmazott területek<br />
vizsgálatát is elvégezzük. A fentieknek megfelelően egy olyan tematikát<br />
dolgoztunk ki a kutatás során felhasznált kérdőívekben 1 , amely öt, közvetlenül<br />
a kérdezettől, és két, a kérdezettel kapcsolatos, de nem a kérdezett által megválaszolandó<br />
kérdéskört tartalmaz.<br />
1. Kérdezéssel kapcsolatos alapadatok<br />
2. Demográfia (trendkérdések)<br />
Alapvető demográfiai jellemzők<br />
Családalapítás<br />
Társadalmi reprodukció<br />
3. Élethelyzet (trendkérdések)<br />
Munka, munkanélküliség, külföldi<br />
munka<br />
Tanulás (külföldi tanulás)<br />
Jövedelem és vagyoni helyzet<br />
Lakhatás<br />
Egyenlőtlenségek (online is)<br />
4. Életmód (modulok)<br />
Szabadidő eltöltés (sport)<br />
Fogyasztás (média, újmédia)<br />
Kockázati magatartás (dohányzás,<br />
alkohol, drog)<br />
5. Életesemények<br />
6. Egyén-közösség-társadalom<br />
Érték és identitás<br />
Közösségek<br />
Társadalmi közérzet (politikai attitűdök)<br />
Vallás<br />
7. Kérdések a kérdezőknek<br />
1. táblázat: Tematika<br />
A kérdőív első blokkjában a kérdezéssel kapcsolatos alapadatok rögzítésére<br />
került sor, ezek olyan az interjún kívüli adatok, mint az interjú meghiúsulásának<br />
okai, vagy olyan másodlagos adatok, amelyeket a kérdezett megváltozott elérhetőségeit<br />
tartalmazzák. Utóbbi esetben a lekérdezést segítő praktikus adatgyűjtésről<br />
– a terepmunka során máshol még elérhető kérdezendő – vagy a<br />
területi mobilitáshoz tartozó adatgyűjtésről egyaránt beszélhetünk.<br />
A demográfiai blokkban olyan alapvető, a korábbi kutatásokban is szereplő<br />
trendkérdések szerepeltek, amelyek általában minden survey részét képezik<br />
(nem; kor; lakhely; iskolai végzettség; munkapiaci aktivitás). A 15–29 évesekkel<br />
kapcsolatosan a családalapítás és gyermekvállalás a kutatás céljai szempont-<br />
1 A kérdőívben alkalmazott kérdések a korábbi hullámokon alapulnak (Ifjúság2000; Ifjúság2004; Ifjúság2008;<br />
<strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012; MOZAIK2001 és MOZAIK2011), a kérdőívek tematikáját úgy alakítottuk ki, hogy az szolgálja<br />
a korábbi kutatásokkal való összehasonlíthatóságot, a trendek felrajzolásának lehetőségét. A nagymintás<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong> mellett a következő kutatások megoldásait is figyelembe vettük: ESPAD kutatássorozat; HBSC<br />
kutatássorozat; YRBS 2013; ESS kutatássorozat; EVS kutatássorozat; Az ifjúság életkörülményei kutatás KSH,<br />
1996; Ifjúságkutatás, 1991.<br />
480
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
jából kiemelt vizsgálati terület, ezért a társadalmi reprodukció kérdéskörei is<br />
többségükben alkalmasak a trendelemzésre. A területet érintő kérdéskörök a<br />
következők voltak:<br />
• családi állapot; párkapcsolat; házasság; házasodási tervek<br />
• gyermekszám; gyermekvállalási tervek<br />
• gyermekvállalás elhalasztásának/elutasításának okai<br />
• család és a munka összeegyeztethetősége<br />
• családalapításhoz kapcsolódó attitűdök<br />
A <strong>fiatalok</strong> élethelyzetét öt fő kérdéskör mentén vizsgáltuk, a demográfiai kérdésekhez<br />
hasonlóan – a korábbi kutatási hullámokkal összehasonlítható módon –<br />
elsősorban trendkérdések alkalmazásával. Az élethelyzetet vizsgáló fő területeket<br />
az alábbiak jelentették: munka, munkanélküliség, külföldi munka; tanulás (külföldi<br />
tanulás); jövedelem és vagyoni helyzet; lakhatás; egyenlőtlenségek.<br />
A munkával foglalkozó kérdésekben az eddigi munkatapasztalatok teljeskörű<br />
feltárásásra törekedtünk, vizsgáltuk a diákmunkával és közmunkával kapcsolatos<br />
tapasztalatokat is. Kérdések szerepeltek a kérdőívben a foglalkoztatás körülményeiről,<br />
a munkahely biztonságának megítéléséről, a munkanélküliség megtapasztalásáról,<br />
a munkakeresést és az elhelyezkedést segítő körülményekről (tények és<br />
attitűdök), az elhelyezkedési reményekről. Ebben a részben foglalkoztunk részletesen<br />
a külföldi munkával kapcsolatos tapasztalatokkal és tervekkel, a külföldi<br />
munkavállalást ösztönző és visszatartó tényezőkkel.<br />
A tanulással foglalkozó kérdésblokkban az oktatási életút és a képzettségi szint<br />
pontos rögzítésén kívül a kimaradás okainak feltárására is koncentráltunk. Kérdéseket<br />
fogalmaztunk meg a nyelvtudás szintjével és felhasználásával kapcsolatban<br />
is. A korábbi hullámokhoz hasonlóan foglalkoztunk a tanulási tervekkel, ezen belül<br />
a külföldi tanulásra vonatkozó tervekkel is.<br />
A jövedelemre és vagyoni pozícióra vonatkozóan az objektív és a szubjektív<br />
anyagi helyzet megismerésére is fogalmaztunk meg kérdéseket, ennek keretében<br />
vizsgáltuk az adósságok és a megtakarítások jelenlétét is a <strong>fiatalok</strong> életében. Ezen<br />
kívül a pénzügyi szolgáltatások igénybevétele és a szülőktől való pénzügyi önállóság<br />
vizsgálata is részét képezte a kérdésblokknak. A lakhatással kapcsolatban a<br />
lakáskörülmények és az ezekkel kapcsolatos elégedettség, a háztartásméret és a<br />
háztartástagokkal kapcsolatos viszonyok azonosítása, valamint az elköltözési tervek<br />
képezték a kérdések irányát. Az egyenlőtlenségeket vizsgálva alapvetően két<br />
területre, a vagyoni egyenlőtlenségekre és a digitális egyenlőtlenségekre koncentráltunk.<br />
Az életmód vizsgálatának kérdéskörei esetében is lehetőséget kívántunk biztosítani<br />
a trendelemzésnek, azonban a kérdéskörök jellegéből fakadóan sokkal nagyobb<br />
481
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
szabadságot adtunk az aktualitások vizsgálatának. Három fő részre bonthatók az<br />
életmódra vonatkozó kérdéskörök: a szabadidő eltöltésére, a médiafogyasztásra<br />
és a kockázati magatartások vizsgálatára vonatkozó modulra.<br />
A szabadidőmodulban a szabadidős helyszínek látogatását, a szabadidős tevékenységeket<br />
vizsgáltuk. Külön foglalkoztunk a kulturális terek látogatásával, amely<br />
a kutatás kezdete óta állandó részét képezi a kérdőívnek. A szabadidős elfoglaltságok<br />
közül részleteztük a sportolási szokásokat, kitérve a sportolás ösztönzőinek<br />
vizsgálatára is.<br />
A médiafogyasztás-modul a hagyományos média (elektronikus média és nyomtatott<br />
sajtó, valamint hagyományos könyv) fogyasztását is elsősorban az újmédia jelenségkörében<br />
vizsgálja. Ebbe a tartalmi részbe építtettük be az infokommunikációs<br />
eszközök birtoklásának és használatának jellegzetességeit, az always on, az online<br />
játék, valamint az online közösségi média használatának (szabadidős és professzionális<br />
felhasználás; közösségi és közéleti felhasználás) vizsgálatát. Ebben a részben<br />
foglalkozunk a médiumok fontosságának megítélésével is.<br />
A kockázati magatartásokkal foglalkozó modul három területet, a dohányzás,<br />
az alkohol és a kábítószer témáját öleli fel. A modul célja a dohányzás és alkoholfogyasztás<br />
mértékének, illetve a drogfogyasztók kapcsolathálózati jelenlétének,<br />
továbbá a droghoz való hozzájutás lehetőségének vizsgálata.<br />
Az életesemények külön blokkban szerepelnek, amelyben a megélt események<br />
és a jövőkép vizsgálatát végeztük el, a következő dimenziók szerint:<br />
• elköltözés a szülői házból, szülőktől független élet<br />
• az első szakmai végzettség megszerzése<br />
• az önálló, saját lakásba költözés<br />
• a tanulmányok befejezése<br />
• az első pénzkereset<br />
• az önálló döntéshozatal az élet meghatározó kérdéseiben<br />
• a komoly párkapcsolat kialakítása<br />
• a „felnőtté válás” szubjektív értékelése<br />
Az egyén önképét és kapcsolódásait a közösségekhez, integrációját a társadalomba<br />
négy önálló területen vizsgáltuk. Részletesen foglalkoztunk a társadalmi<br />
közérzet és ezen belül a politikai attitűdök, az értékek és az identitás, a vallás és<br />
a kortárs közösségek vizsgálatával.<br />
A társadalmi közérzet részben foglalkoztunk a <strong>fiatalok</strong> politikai érdeklődésének<br />
részleteivel, az ifjúság részvételének lehetőségeivel és a részvétel gyakorlataival.<br />
Az elégedettséget több dimenzióban vizsgáltuk, amelyek alapvetően<br />
a korábbi hullámok kérdőíveinek is részét képezték, így az ország helyzete, a<br />
demokrácia működése, az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos vé-<br />
482
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
lemények vizsgálatára került sor. Ennek a kérdéskörnek képezte részét a társadalmi<br />
intézmények iránti bizalom értékelése, valamint a szervezetekhez való<br />
kötődés formális és informális viszonyainak vizsgálata. Az ezredfordulón indult<br />
kutatássorozat kezdetektől próbálja a <strong>fiatalok</strong>at saját nemzedékükre vonatkozóan<br />
reflexióra bírni, a 2016-os kutatásban is helyet kaptak az ifjúság legnagyobb<br />
problémáját feldolgozó kérdések.<br />
Az identitás részleteinek kibontását az etnikai hovatartozás, a nemzeti identitás<br />
(ezen belül a <strong>magyar</strong> identitás), illetve a különböző kötődésekre (pl. családi,<br />
baráti, médiára) vonatkozó kérdéskörökkel jártuk körül. Az értékeket a szülői értékekhez<br />
való viszony szerint, illetve az ezredfordulón szereplő Inglehart munkáin<br />
alapuló értékvizsgálat mentén vizsgáltuk. Külön részleteztük a valláshoz<br />
való kötődést és a vallásgyakorlatot, amelyet a vallásos nevelésre és a felekezethez<br />
tartozásra vonatkozó kérdésekkel is kiegészítettük.<br />
A kérdőívben igyekeztünk helyet szorítani az ifjúsági közösségek vizsgálatának<br />
is, így kérdések szerepelnek a barátok, a baráti kör és a törzshelyek jelenlétével<br />
és szerepével kapcsolatban is. A közösségekhez való kötődéseket a közösségek<br />
információforrásként tekintett fontosságával vizsgáltuk.<br />
A kérdőív utolsó, már nem a kérdezett válaszait tartalmazó részében a kérdezők<br />
nyilváníthattak véleményt a kérdezettről, illetve szolgáltattak fontos szempontokat<br />
az interjú körülményeiről. Ebben a részben sor került az interjúalany<br />
lakáskörülményeinek, az interjú körülményeinek (szülők jelenléte) és az interjúalany<br />
személyiségének (együttműködés, tájékozottság) jellemzésére.<br />
Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a 2016-os kérdőívben is helyet kapott<br />
egy önkitöltős blokk a kérdezőbiztossal segített blokkok mellett, amelyben a<br />
kockázati magatartások (dohányzás, alkohol, drog), a szexualitás és a politikai<br />
preferencia kérdéskörei kaptak helyet.<br />
A tervezett tematika a kérdőív lekérdezését átlagosan legalább 60–70 percre<br />
növelte volna, ez azonban a kérdezés minőségét egyértelműen rontotta volna,<br />
ezért a <strong>magyar</strong>országi kérdőív esetében a 2008-as gyakorlatnak megfelelően<br />
alminták alkalmazásával dolgoztunk, ezzel csökkentve a kérdőívhosszt, egyben<br />
a mintanagyságot is az egyes kérdések vagy kérdéskörök mentén. Az egyes<br />
alminták és kérdőívek sematikus felépítése a következő volt:<br />
Közös kérdések (kérdezéssel kapcsolatos alapadatok; trendkérdések; kérdezői kérdések)<br />
N=8000<br />
„lila” blokk (N=2000):<br />
politikai szocializáció<br />
„sárga” blokk<br />
(N=2000): életesemények;<br />
munkapiaci<br />
attitűdök; jövőképek<br />
„zöld” blokk (N=2000):<br />
családalapítás – gyermekvállalás;<br />
sport<br />
szabadidő<br />
2. táblázat: <strong>Magyar</strong>országi kérdőív felépítése<br />
„kék” blokk (N=2000):<br />
média, újmédia<br />
483
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
Fontos megjegyezni, hogy a kérdőív kérdésstruktúrája nagymértékben befolyásolja<br />
a lehetséges elemzési irányokat is, egyértelmű korlátot jelentve a két<br />
eltérő blokkban szereplő kérdés együttes vizsgálatában.<br />
A külhoni kérdőívek tematikus felosztása a lehető legteljesebb összehasonlíthatóság<br />
érdekében a <strong>magyar</strong>országi kérdőív témaköreire épül, azzal azonos,<br />
mindemellett helyi témák megjelenítésére is helyet biztosítottunk a kérdőívekben.<br />
A kérdőívek ezen kívül szinte szó szerint megegyeztek, azonban a régiónként<br />
különböző sajátosságokat messzemenően igyekeztünk figyelembe venni.<br />
A külhoni mintanagyság azonban nem tette lehetővé a <strong>magyar</strong>országihoz hasonló<br />
alminták képzését és almintánként eltérő tematika alkalmazását, ezért a<br />
külhoni kérdőívek elsősorban a trendkérdések tekintetében azonosak a <strong>magyar</strong>országi<br />
kutatásban alkalmazott kérdőívvel. A külhoni kérdőívek a trendkérdések<br />
mellett a külhoni régióra vonatkoztatva tartalmaznak közös kérdésblokkot is,<br />
amely az anyaországi kérdőívben nem szerepel, csak a külhoni régiókban értelmezhető.<br />
Ez a kérdésblokk szinte kizárólag az identitáshoz kapcsolódó kérdéseket<br />
tartalmaz, amely igyekszik a teljes tematikához kapcsolódni, így foglalkozik<br />
az egyén kapcsolódásaival a helyi <strong>magyar</strong> közösséghez, a többségi társadalomhoz,<br />
<strong>Magyar</strong>országhoz. A szubjektív viszonyulásokon kívül elsősorban a nyelvhasználatot<br />
vizsgálja az iskolarendszertől kezdődően a köznapi gyakorlaton át a<br />
tartalomfogyasztásig.<br />
III. Mintatervezés és adatfelvétel<br />
A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 mintájának kialakítása hasonló szempontok alapján,<br />
az egyes régiókról rendelkezésre álló adatoknak, statisztikáknak megfelelően<br />
történt. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a mintaválasztás lépéseit az<br />
egyes kutatási részek esetében.<br />
<strong>Magyar</strong>országi minta<br />
A <strong>magyar</strong>országi <strong>fiatalok</strong>at felmérni hivatott <strong>ifjúságkutatás</strong> 8000 fős (megvalósult)<br />
mintája a 15–29 éves korosztályt országosan reprezentálja nem, életkor,<br />
iskolai végzettség, településtípus, régió szerint. A vizsgálat így a 2000-ben indult<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong>-sorozat minden hullámával összehasonlítható, longitudinálisan<br />
elemezhető.<br />
A <strong>magyar</strong>otrszági minta készítéséhez a Belügyminisztérium (korábban: Közigazgatási<br />
és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala) 2015. 12. 31-én<br />
érvényes adatállományát használtuk, amely településenként tartalmazta az ér-<br />
484
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
vényes lakóhellyel rendelkező, az adott korosztályba tartozó lakosság létszámát<br />
férfiakra és nőkre vonatkozóan, születési évenkénti bontásban.<br />
A mintavétel több lépcsőben történt, rétegzett valószínűségi mintavételi módszer<br />
alkalmazásával. Első lépcsőben a vizsgálandó települések, második lépcsőben<br />
az adott települések felkeresendő címeinek kiválasztására került sor. Az elsődleges<br />
mintavételi keretet a <strong>magyar</strong>országi települések listája alkotta (PSU), a<br />
másodlagos mintavételi keretet az ezen településen élő olyan 15–29 éves <strong>fiatalok</strong><br />
alkották, akik <strong>Magyar</strong>országon állandó lakóhellyel rendelkeztek a mintavétel idején<br />
(SSU). Azokat tekintettük 15–29 éves fiatalnak a kutatás során, akik 1987.<br />
január 1. és 2001. december 31. között születtek. Számuk 1 701 837 fő volt a<br />
mintavételkor. Első lépésben a településeket rétegekbe soroltuk a földrajzi elhelyezkedésük<br />
és a településen élő <strong>fiatalok</strong> száma alapján, összesen 95 réteget<br />
meghatározva. Ezek után rétegenként véletlen mintát vettünk a települések közül,<br />
mindösszesen 357 települést kiválasztva. A második lépcsőben a kiválasztott<br />
településeken az adott réteg elemszámával arányos módon a Belügyminisztérium<br />
lakcím-nyilvántartási adatbázisából véletlen valószínűségi mintavétellel választottuk<br />
ki azokat, akik a mintába kerültek. Mindösszesen 32 000 címmel dolgozhattunk:<br />
egy 8000 címet tartalmazó főcímlistával és három egyenként 8000<br />
címet tartalmazó pótcímlistával.<br />
Az Ifjúság2008-ban alkalmazott jó gyakorlatnak megfelelően a mintavétel során<br />
négy településmintát (4 x 2000 fős) alakítottunk ki, melyek külön-külön is<br />
leképezik az ország településstruktúráját regionális elhelyezkedés és településnagyság<br />
szerint. A mintába került településeken a megkérdezendők kiválasztása<br />
a Belügyminisztérium adatállománya alapján két demográfiai szempont (nem<br />
és életkor) alapján történt. Fontos megjegyezni, hogy ez az a két szempont,<br />
amely lehetőséget biztosít a mintaválasztásra, más ismérvek (pl. családi állapot,<br />
nemzetiség, iskolai végzettség) a mintaválasztás alapját képező lakcímadatbázisokban<br />
nem szerepelnek. Részben ennek is köszönhető, hogy a mintavételből<br />
eredő kis mértékű torzulások kiküszöbölése során a többszempontú matematikai<br />
súlyozási eljárásban az iskolai végzettséget is figyelembe vettük. Ennek<br />
eredményeként a négy 2000 fős alminta külön-külön, és az összeillesztett 8000<br />
fős minta szintén reprezentatív a 15–29 éves korosztályra vonatkozóan nem,<br />
életkor, iskolai végzettség, településtípus, régió szerint.<br />
A terepmunkát papíralapú próbakérdezéssel indítottuk, amelynek tapasztalatait<br />
beépítettük a végleges kérdőívbe. Az adatfelvétel számítógéppel segített<br />
személyes lekérdezési módszerrel készült. A címek kiosztása egy lépésben történt,<br />
a kérdezőbiztosok a sikertelen interjúk esetén többször is felkeresték az<br />
adott címet.<br />
485
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
Külhoni minták<br />
A vizsgált populáció a környező országok <strong>magyar</strong> nemzetiségű (magukat <strong>magyar</strong>nak<br />
valló), 15–29 éves fiataljai, akik a teljes <strong>magyar</strong> lakosság kb. 15–20<br />
százalékát teszik ki. E populációból kerül ki az a 4000 fős minta, amely a<br />
szociodemográfiai jellemzők (nem, életkor, lakóhely) mentén tekinthető reprezentatívnak.<br />
A reprezentativitás alapját képező alapmegoszlásokat az egyes<br />
országok mikrocenzusi és népszámlálási adataiból, ennek hiányában pedig a<br />
rendelkezésre álló becslésekből nyertük.<br />
A kutatás célcsoportja az öt régióban élő <strong>magyar</strong>, 15–29 éves korosztály. A<br />
mintaválasztás során egyik alapvető kérdés az, hogy ezeknek a régióknak hol<br />
húzódnak a földrajzi határai, a másik elvi kérdés, hogy kit tekintünk <strong>magyar</strong>nak.<br />
A területek kijelölését a helyi kutatóintézetek munkatársaival közösen végeztük<br />
el, korábbi tapasztalatok és a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján. A<br />
kutatás így azon területekre vonatkozik, amelyekben a <strong>magyar</strong> nemzetiségűek<br />
aránya számottevőnek tekinthető. A régiós minták településszámát tekintve Erdélyben<br />
149, <strong>Kárpát</strong>alján 48, Felvidéken 45, Vajdaságban 38 településen történt<br />
adatfelvétel.<br />
<strong>Magyar</strong>nak tekintettük azokat a <strong>fiatalok</strong>at, akik jól beszélik a <strong>magyar</strong> nyelvet<br />
(képesek megérteni a <strong>magyar</strong> nyelvű kérdőívet, <strong>magyar</strong>ul tudnak rá válaszolni).<br />
Régiós bontásban a mintavétel a következőképpen alakult:<br />
• Szlovákia (Felvidék) 1000 fő<br />
• Ukrajna (<strong>Kárpát</strong>alja) 500 fő<br />
• Románia (Partium, Belső-Erdély és Székelyföld) 2000 fő<br />
• Szerbia (Vajdaság) 500 fő<br />
• összesen 4000 fő<br />
Az adott területen alkalmazandó mintavételi eljárás esetében a helyi partnerektől<br />
vártunk javaslatot. A kialakított minták a rendelkezésre álló információk<br />
alapján a lehető legszigorúbb elvárásoknak kívánnak megfelelni. Ennek érdekében<br />
a MOZAIK 2001 mintaválasztásához hasonlóan biztosítottuk a kiválasztás<br />
során a véletlen eljárást. A következőkben sorba vesszük az egyes regionális<br />
minták kialakítását.<br />
Erdély<br />
A minta alapját a népszámlálási adatok adták, amelyet a Román Statisztikai Hivatal<br />
(Institutul National De Statistica) hivatalos közleményeiből származnak. A<br />
teljes erdélyi mintaelemszám 2000 fő volt, ebből Partium, Belső-Erdély területén<br />
1000 főt, és Székelyföldön újabb 1000 főt kérdeztünk meg.<br />
486
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Erdélyben az adatfelvétel szigorított véletlensétás rétegzett mintavétellel zajlott.<br />
A szigorítás életkori csoportok és nemek szerint történt (szabad kvóták). A<br />
mintát először rétegeztük megyék szerint a 15–29 éves korú <strong>magyar</strong> népesség<br />
2011. évi népszámlálási lélekszámának alapján.<br />
Ezt követően a mintát településtípus szerint tovább rétegeztük. A városokat két<br />
csoportba soroltuk (megyeszékhely, többi város) a községeket pedig a <strong>magyar</strong>ság<br />
aránya, és a néprajzi-földrajzi és szociológiai jellegzetességek alapján csoportosítottuk<br />
(amennyiben erre szükség volt, azaz a megyében nagyobb számban<br />
és arányban – azaz 10 százalék fölött – élnek <strong>magyar</strong>ok). Ezekből a lehatárolt<br />
területi-etnográfiai csoportokból egyszerű véletlen kiválasztással településeket<br />
választottunk ki, ahol az illető kisrégió-csoport minta esetszámát lekérdeztük.<br />
(Például, Hargita megyében a községeket három csoportba soroltuk, Csíkszék,<br />
Udvarhelyszék és Gyergyószék szerint, ez utóbbi a megye északi, Maroshévíz<br />
környéki részét is tartalmazta. Ezt követően arányosan kiválasztottunk mindegyik<br />
kisrégióból megfelelő számú községet.)<br />
A mintába került településeken kijelöltünk falvakat, falurészeket, illetve városrészeket,<br />
utcacsoportokat és kiindulópontokat, ahol véletlensétás módszerrel a<br />
szükséges esetszámok lekérdezésre kerültek.<br />
A mintavétel során a nagy tömbben élő <strong>magyar</strong>ság körében, elsősorban Székelyföldön,<br />
a véletlen sétához egy lépésszám is társult (2–4). Ezt a módszert a<br />
Partium (Bihar, Szatmár) több mint 80 százalékban <strong>magyar</strong>lakta településein is<br />
alkalmaztuk. Székelyföld nem <strong>magyar</strong> többségű településein (Marosvásárhely)<br />
a lépésszám 1 volt. A lépésszám során a házszámokat tekintettük irányadónak.<br />
Ha egy házszám alatt maximum négy háztartás/lakás van, onnan csak egy fiatal<br />
volt lekérdezhető. Ha a házszám/tömbház/társasház több, mint négylakásos, a<br />
lakrészek száma is a lépésszám részét képezte, tehát alkalmazni kellett a lépésszámot.<br />
Erdély többi részén, ahol a <strong>magyar</strong>ság megyei szinten kisebbségben él (és a<br />
települések nagy részén is) a véletlen sétához 1-es lépésszám társult, tehát a<br />
kérdező egy adott utcacsoport vagy falu végigjárása során minden egyes olyan<br />
lakásba bement, ahol <strong>magyar</strong>ok élnek. A kérdező az előző válaszadótól érdeklődhetett<br />
arról, hogy ki a legközelebbi <strong>magyar</strong>ul beszélő szomszéd.<br />
A kérdezőbiztosok címkövetési listát vezettek, ahová feljegyezték, hogy a felkeresett<br />
házszámokon/lakásokban sikerült-e kérdőívet kitölteni, ha igen, mi a<br />
neme, legmagasabb iskolai végzettsége és korcsoportja a fiatalnak. Amennyiben<br />
nem történt adatfelvétel, a meghiúsulás okát is dokumentálniuk kellett.<br />
Erdély Székelyföldön kívüli (és Partium 80 százalék fölötti <strong>magyar</strong>lakta községei<br />
kivételével) a címkövetési listára csak a <strong>magyar</strong>lakta háztartások/házszámok<br />
adatait vezeték fel, mivel itt gyakorlatilag lépésszám nincs, vagy nem követhető<br />
487
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
a nem <strong>magyar</strong> háztartások nagy száma miatt. A háztartásokban a szigorításhoz<br />
használt keretszámok (életkor, nem) alapján választották ki a válaszadó személyt.<br />
Felvidék<br />
A minta alapját a 2011-es népszámlálási adatok jelentették, amelyek a Szlovák<br />
Statisztikai Hivatal (Štatistický úrad SR) hivatalos közleményiből származnak. A<br />
felvidéki minta elemszáma 1000 fő.<br />
A mintaválasztás alapstatisztikái tartalmazták a területi jellemzőket, és a <strong>magyar</strong><br />
népesség életkor és nem szerinti arányait. A rétegezett mintaválasztás két<br />
lépcsőben, egyszerű véletlen módszerrel történt. Első lépcsőben a megyék<br />
(Besztercebánya, Kassa, Nagyszombat, Nyitra és Pozsony megye) elemszámmal<br />
arányos módon, és a megyén belüli járások kerültek elemszámmal arányos<br />
módon kiválasztásra. Második lépcsőben a települések kerültek kiválasztásra,<br />
ügyeltünk arra, hogy a kiválasztott megyék székhelyei önreprezentáló településként<br />
jelenjenek meg a mintában.<br />
A <strong>magyar</strong> nemzetiségűek aránya egyes megyékben alacsony volt, ezen okból<br />
kifolyólag Trencsén, Zsolna és Eperjes megyék nem kerültek be a mintavételi<br />
keretbe. A minta kialakításánál – a teljesíthetőség érdekében – ügyeltünk arra,<br />
hogy a lekérdezendő <strong>magyar</strong>ok aránya 20 százalék alatt lehet a település <strong>magyar</strong><br />
lakosságához viszonyítva. A mintavételi keretbe 492 település került bele,<br />
ezen települések feleltek meg a 20 százalékos küszöbértéknek, a végleges minta<br />
45 települést tartalmazott. A szlovákiai <strong>magyar</strong>ok 30 százaléka városban, míg<br />
fennmaradó 70 százalékuk kisebb településeken, községben lakik, a minta településtípus<br />
szerinti megoszlása megegyezik az alapsokaságban tapasztalt arányokkal.<br />
Egy-egy településen a lekérdezendők száma 10 és 44 között mozgott. A kérdezőbiztosok<br />
számára minden település esetében nem és életkori csoportok alapján<br />
rendezett kvótákat készítettünk, amelyeket az adatfelvétel során követniük<br />
kellett (például 20–24 éves, férfi).<br />
A <strong>magyar</strong>országi gyakorlatnak megfelelően a kérdőívet a kérdezőbiztosok személyesen<br />
kérdezték végig, önkitöltésre csak az önkitöltős kérdések esetében<br />
került sor kötelezően. A lekérdezésre háztartásokban, a megfelelő célcsoport<br />
kiválasztásával került sor, egy háztartásból egy kérdezett volt kérdezhető, az,<br />
akinek a kérdezés napjához legközelebb van a születésnapja. A kérdezőbiztosok<br />
munkájának ellenőrzése folyamatos volt az adatfelvétel ideje alatt.<br />
A terepmunkát végző kérdezőbiztosnak követnie kellett a címkártyán kiosztott<br />
kvótákat. Az ellenőrzéshez adminisztrálnia kellett a címek felhasználását, a kérdezettől<br />
telefonszámot kellett kérnie.<br />
488
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Az 500 fős mintát Molnár József demográfus, a II. Rákóczi Ferenc <strong>Kárpát</strong>aljai<br />
<strong>Magyar</strong> Főiskola tanára dolgozta ki a rendelkezésre álló statisztikai adatok<br />
alapján. A kárpátaljai <strong>magyar</strong> népesség összetétele viszonylag sok szempontból<br />
ismert, ám – a hivatalos forrásokból származó adatok szűkössége miatt – a vonatkozó<br />
ismeretek jelentős része közvetett források alapján vezethető csak le. A<br />
fiatal, 15–29 éves kárpátaljai <strong>magyar</strong> népesség 500 fős rétegzett reprezentatív<br />
mintája kialakítása során felhasználásra kerültek a legutóbbi, 2001-es ukrajnai<br />
népszámlálás anyanyelvi, nemzetiségi, korszerkezeti stb. adatai, különböző (megyei,<br />
járási, települési, nemzetiségi) hozzáférhető bontásokban; a népességszám,<br />
illetve korösszetétel aktuális, járási bontású adatai; az utóbbi évek járási bontású<br />
migrációs adatai; a kárpátaljai felsőoktatási intézmények fellelhető adatai; tudományos<br />
publikációk 2 ; sajtóközlemények, cikkek; szakmai konzultációk.<br />
A minta kvótás mintavételen alapul véletlensétás kiválasztással, amely településenként<br />
különbözött. A településen élő <strong>magyar</strong>ok arányához igazodva különböző<br />
kiválasztási módszerrel dolgoztuk ki az útvonaltervet a kérdezőbiztosoknak.<br />
Azokon a településeken, ahol a <strong>magyar</strong>ok aránya kevesebb mint 50 százalék,<br />
és van <strong>magyar</strong> tannyelvű iskola, ott a 15–17 év közöttiek kiválasztása az iskolai<br />
osztálykönyv alapján történt szisztematikus kiválasztással (minden negyedik, a<br />
településen élő tanuló került a mintába). Az idősebb klorosztályokba tartozókat,<br />
illetve <strong>magyar</strong> tannyelvű iskola hiányában a fiatalabb korcsoportokba tartozókat<br />
is kapcsolathálón keresztül választottuk ki, ezekben az esetekben a kérdezőbiz<br />
tosnak lehetősége volt arra, hogy az ismeretségi körében keressen a célcsoportba<br />
tartozó – életvitelszerűen a településen élő fiatalt.<br />
2 Karácsonyi, D. – Kincses, Á. (2010): Az elvándorlás hatása a kárpátaljai <strong>magyar</strong>ság helyzetére. Földrajzi Közlemények<br />
2010. 134. 1.<br />
Fedinec, Cs. – Vehes, M (szerk.) (2010): <strong>Kárpát</strong>alja 1919–2009: történelem, politika, kultúra. Argumentum,<br />
Budapest.<br />
Molnár, J. – Molnár, D. I. (2005): <strong>Kárpát</strong>alja népessége és <strong>magyar</strong>sága a népszámlálási és népmozgalmi adatok<br />
tükrében. A <strong>Kárpát</strong>aljai <strong>Magyar</strong> Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa, Beregszász.<br />
Головне управління статистики у Закарпатській області, 2008: Міграційний рух населення в 2007 році.<br />
Статистичний бюлетень. Ужгород.<br />
Головне управління статистики у Закарпатській області, 2016: Закарпаття у демографічному вимірі.<br />
Статистичний збірник. Ужгород.<br />
Державний комітет статистики України, 2003: Національний склад населення України та його мовні<br />
ознаки (За даними Всеукраїнського перепису населення 2001 року). Київ: Держкомстат України.<br />
Державний комітет статистики України, 2004: Розподіл населення найбільш численних національностей<br />
України за даними Всеукраїнського перепису населення 2001 року. CD-ROM. Київ.<br />
Закарпатське обласне управління статистики, 2003: Населення Закарпатської області (За підсумками<br />
першого Всеукраїнського перепису населення 2001 року). Статистичний збірник. Ужгород.<br />
Закарпатське обласне управління статистики, 2003: Національний склад населення та його мовні<br />
ознаки (статистичний бюлетень). Ужгород.<br />
database.ukrcensus.gov.ua/MULT/Database/Census/databasetree_uk.asp<br />
www.uz.ukrstat.gov.ua<br />
489
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
Azokon a településeken, ahol a <strong>magyar</strong>ok aránya több mint 50 százalék, a<br />
mintába kerülők kiválasztása véletlenséta alkalmazásával történt. Az adott település<br />
(római katolikus, református vagy görög katolikus) templomától indulva<br />
az út (bal vagy jobb) oldalán volt szükséges megkeresni minden negyedik háztartást.<br />
Amennyiben a felkeresett háztartásban nem volt a kvótába illő vagy a<br />
kutatásban résztvenni kívánó adatközlő, a sorban negyedik háztartással folytatódott<br />
a felkeresés, a sikertelenséget fel kellett jegyezni a terepnaplóba. Egy<br />
háztartásba tartozó több, a mintába illő fiatal esetén a születésnapos kiválasztás<br />
egyik módszterével éltek a kérdezőbiztosok: azt választották ki, akinek születési<br />
hónapja és napja kisebb (pl. ha az egyik májusban, a másik decemberben született,<br />
akkor is a májusit kellett megkérdezni, ha egyébként évei számát tekintve<br />
ő a fiatalabb). Beregszász esetén, ahol a legtöbb <strong>magyar</strong> él, a városok közül<br />
vegyítettük a két előző eljárást. Három útvonalat alakítottuk ki eltérő hosszú<br />
útszakaszokat megjelölve a kereséshez.<br />
A terepmunkáról jegyzőkönyvet kellett vezetni (terepnapló). Szükséges volt<br />
feltüntetni, hogy miként találta meg az adatközlőket, kin keresztül jutott el az<br />
adatközlőhöz. A véletlenséta esetén pontosan be kellett jelölni, honnan kezdődött<br />
a kérdezés (utca, házszám), melyik volt a ház, ahonnan a számolás indult,<br />
majd minden negyedik háztartás házszámát be kell jelölni, feltüntetve azt is,<br />
hogy sikerült-e ott a kérdezés, vagy sem (ha nem, akkor azt is, miért nem pl.<br />
nem voltak otthon, nem lakik ott senki, nem akartak válaszolni, stb.).<br />
Vajdaság<br />
Az 500 fős minta alapját a népszámlálási adatok jelentették, amelyek a Szerb<br />
Statisztikai Hivatal (Републички завод за статистику) hivatalos közleményeiből<br />
származnak.<br />
A minta elkészítéséhez a 2002-es népszámlálási adatok településenkénti koreloszlását<br />
és nemek arányát, illetve a 2011-es népszámlálási adatok vajdasági<br />
<strong>magyar</strong>okra vonatkozó településenkénti eloszlását vettük alapul. A vajdasági<br />
<strong>magyar</strong> népességen belül a 15 és 29 év közöttiek közé 25 206 nő tartozik és<br />
26 703 férfi. A férfiak többsége a korosztályon belül 51,5 százalékos. Három<br />
korosztályra bontottuk a mintát. Első csoport a 15 és 19 év közöttiek, a minta<br />
32 százaléka, a második csoport 20 és 24 év közöttiek, 34 százalék, a harmadik<br />
csoport 25 és 29 év közöttiek, 34 százalék. A minta 50 százaléka férfi és 50<br />
százaléka nő.<br />
A kutatás során kvótás mintavételt alkalmaztunk. A kérdezőbiztosok a kérdőívekkel<br />
együtt kaptak egy táblázatot (kvótát), amely tartalmazta a lekérdezendő<br />
alanyok nemek és kor szerinti eloszlását. Vajdaság tartomány szintjén rendelkezünk<br />
adatokkal a teljes népesség nem- és korszerkezetéről. Ez alapján a kérde-<br />
490
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
zőbiztosok nem és kor szerinti bontásban megkapták, hogy mely településen<br />
milyen korú férfiakat, illetve nőket kell lekérdezniük. A kiválasztásban megkötés<br />
volt, hogy családtagokat nem volt szabad lekérdezniük, de ismerősöket felkereshettek<br />
a lekérdezés során.<br />
A mintába kerülő településeket 15 község települései közül választottuk ki.<br />
Ezen községekben él a populáció 54,6 százaléka, azaz 43 658 személy.<br />
Az eltérő mintanagyság eltérő mintavételi hibával jár együtt, 95 százalékos<br />
megbízhatósági szinten a <strong>magyar</strong>országi 8000 fős adatfelvétel +/¬¬– 1,12 százalékhoz<br />
képest a kisebb minták esetében rendre magasabb. Erdély egészét<br />
tekintve +/– 2,24 százalék, de Partium, Belső-Erdély és Székelyföld, illetve Felvidék<br />
esetében már +/– 3,16 százalék. A legmagasabb mintavételi hibával Vajdaság<br />
és <strong>Kárpát</strong>alja esetében kell számolnunk, amely +/– 4,47 százalék.<br />
IV. A kutatás megvalósítása<br />
A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 program egyik legfőbb célja a <strong>magyar</strong>országi és a<br />
külhoni kutatások eredményeinek összehasonlíthatósága. Ennek érdekében az<br />
adatfelvételeket azonos időben, 2016 őszén valósítottuk meg. A terepmunka a<br />
<strong>magyar</strong>országi adatfelvétellel indult meg <strong>2016.</strong> október elsején, majd ezt követte<br />
többé-kevésbé egységesen a külhoni terepmunkák indítása.<br />
A terepmunkát papíralapú próbakérdezéssel indítottuk, amelynek tapasztalatait<br />
beépítettük a végleges kérdőívbe. A próbakérdezés tanulságairól a terepmunka<br />
vezetőjével és területi instruktorok részvételével workshopot tartottunk,<br />
ahol a kérdőív egyes kérdéseit közösen megbeszélve, a pontosításokat, kiegészítő<br />
utasításokat beépítettük a végleges kérdőívbe. A próbakérdezés tapasztalatai<br />
alapján módosított kérdőív a programozást követően a programozó, majd<br />
a kutatásban résztvevő elemzők folyamatos tesztelése után nyerte el végleges<br />
formáját. Az adatfelvételben részt vevő instruktorok és kérdezőbiztosok a terepmunka<br />
indulása előtt egyedi felkészítésen vettek részt, a budapesti központi<br />
eligazítás mellett a külhoni régiók mindegyikében külön-külön eligazítások zajlottak.<br />
A lekérdezés Erdélyben, Vajdaságban és <strong>Kárpát</strong>alján papíralapú kérdőívvel<br />
(PAPI) történt, míg <strong>Magyar</strong>ország és a Felvidék esetében számítógéppel segített<br />
személyes lekérdezési módszerrel (TAPI) dolgoztunk. A <strong>magyar</strong>országi gyakorlatnak<br />
megfelelően minden régióban a kérdezőbiztosok ugyanazon instrukciók<br />
alapján dolgoztak.<br />
A kutatás terepmunkája során a vizsgált régiókban számos nehézséggel kellett<br />
megküzdeni, ilyen volt a célcsoport fellelhetőségének nehézsége (pl. migrációs<br />
okok), a szűk időkeret, illetve az időjárási viszonyok (elsősorban Erdélyben je-<br />
491
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
lentett problémát a havazás). Mindezeket a kutatásban résztvevők jól kezelték,<br />
és az adatfelvételek határidőre el tudtak készülni. Erdélyben zártuk utolsóként a<br />
terepmunkát <strong>2016.</strong> december 30-án.<br />
Az átlagos interjúhossz nagyon különböző volt az egyes területeken. Az eltérő<br />
lekérdezési módoknak köszönhetően némileg eltérően is kell értelmeznünk a<br />
tapasztalt lekérdezési időket. <strong>Magyar</strong>országon és a Felvidéken tablettel segített<br />
lekérdezési módszerrel dolgoztunk, a tableteken működő adatfelvételi szoft-<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Minta<br />
elemszáma<br />
Lekérdezés<br />
módszere<br />
Terepmunka kezdete<br />
Terepmunka<br />
vége<br />
8000 TAPI <strong>2016.</strong> október 1. <strong>2016.</strong> december 4.<br />
Erdély 2000 PAPI <strong>2016.</strong> október 25. <strong>2016.</strong> december 30.<br />
Felvidék 1000 TAPI <strong>2016.</strong> november 21. <strong>2016.</strong> november 18.<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 500 PAPI <strong>2016.</strong> november 8. <strong>2016.</strong> november 23.<br />
Vajdaság 500 PAPI <strong>2016.</strong> október 28. <strong>2016.</strong> november 28.<br />
3. táblázat: A terepmunka főbb adatai<br />
A terepmunkában érintett települések száma természetesen a minta elemszámhoz<br />
igazodott, így a <strong>magyar</strong>országi minta esetében volt a legjelentősebb<br />
(357), amely nagyságrendileg megfelel a korábbi hullámoknak. A külhoni mintákba<br />
került települések számát alapvetően meghatározták a regionális sajátosságok,<br />
így a <strong>magyar</strong>lakta települések szerkezete, a <strong>magyar</strong> népesség aránya,<br />
ebből adódóan a mintába került települések száma és a minta elemszáma nem<br />
feltétlenül arányos. A felvidéki terepmunka koncentráltságát mutatja, hogy itt<br />
készült el a külhoni területeken átlagosan a legtöbb (24 db) kérdőív egy-egy<br />
kérdezőbiztosra vonatkozóan.<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Települések<br />
száma<br />
Kérdezőbiztosok<br />
száma<br />
Átlagos<br />
kérdőívszám<br />
(kérdezőnként)<br />
Egy kérdezőbiztos<br />
által lekérdezett<br />
kérdőívek<br />
(min. –max.)<br />
357 172 47 1–135<br />
Erdély 149 116 17 4–47<br />
Felvidék 45 42 24 8–55<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 48 46 10 3–16<br />
Vajdaság 38 44 11 2–30<br />
4. táblázat: Kapacitások<br />
492
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
ver a kérdésekre adott válaszok rögzítése mellett a kérdőív kitöltési idejének<br />
naplózását is ellátja. <strong>Magyar</strong>országon az átlagos interjúhossz 41 perc volt, de a<br />
különböző alminták némileg eltérő átlagidőket produkáltak. A leghosszabb – a<br />
politikai szocializáció témakörét kibontó – „lila” blokk 43 perces volt átlagosan,<br />
míg a „zöld” – a családalapítás, gyermekvállalás, sport és szabadidő kérdésköreivel<br />
foglalkozó – blokk 41 perces, az életesemények, munkapiaci attitűdök,<br />
jövőképek „sárga” blokkja 40 perces, végül a legrövidebb idő alatt lekérdezett<br />
blokk, a média, újmédia területével mélyebben foglalkozó „kék” blokk lett átlagosan<br />
39 perces kérdezési idővel.<br />
Felvidéken, az egyetlen külhoni régióban, ahol tablettel segített technikával<br />
valósult meg az adatfelvétel, 37 perc volt az átlagos interjúhossz. Ezekhez képest<br />
nagyon különbözően alakult a többi régióban a lekérdezés átlagideje, Erdélyben<br />
55, <strong>Kárpát</strong>alján 63, Vajdaságban 70 perc volt az átlagos interjúhossz. A<br />
jelentős különbség származhat a kérdőív hosszából (az erdélyi kérdőív a többi<br />
külhoni kérdőívnél hosszabb volt), a technikai megvalósulásból (a tabletes lekérdezés<br />
rövidíti az interjút, mert a kérdezőbiztosnak nem kell figyelnie a kérdések<br />
feltételrendszerére) és a papíros kérdezésben az interjúhossz szubjektív megítéléséből<br />
is (a kérdőívszoftver az utolsó kérdés megválaszolása után rögzíti az<br />
időt, a kérdezőbiztos által rögzített idő a gyakorlatban lehetett az utolsó kérdés<br />
megválaszolása és a kérdezés helyszínének elhagyása is).<br />
Átlagos interjúhossz (perc)<br />
<strong>Magyar</strong>ország 41<br />
Erdély 55<br />
Felvidék 37<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 63<br />
Vajdaság 70<br />
5. táblázat: Átlagos interjúhossz<br />
A <strong>magyar</strong>országi kutatás különlegessége a címlistás lekérdezés. A korábbi kutatási<br />
hullámoktól eltérően a címek kiosztása egy lépésben történt. A kérdezőbiztosok<br />
a sikertelen interjúk esetén a rendelkezésre álló címek közül szabadon<br />
választhattak. A 2016-os kutatás különlegessége, hogy a pótcímek felhasználása<br />
során biztosított szabadság mellett nem volt lehetőség kvótázásra. Összességében<br />
az interjúk 45 százalékát készítettük el a főcímen, 47 százalékát a pótcímeken<br />
és 8 százalék esetén egyéb módon, a pótcímek közül választva történt<br />
a lekérdezés.<br />
493
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
Főcím Pótcímek (1) Pótcímek (2) Pótcímek (3) Kvóta Összesen<br />
2008 3247 1324 924 297 2284 8076<br />
2012 3254 1085 1067 926 1668 8000<br />
2016 3580 1543 1170 1032 675* 8000<br />
*Nem kvótázás történt, hanem a maradék pótcímek közül választott a kérdezőbiztos.<br />
6. táblázat: A <strong>magyar</strong>országi címlistás kutatás sikeres interjúinak megoszlása<br />
A <strong>magyar</strong>országi és külhoni adatfelvételeket végző kérdezőbiztosok munkáját<br />
minden esetben ellenőriztük. A terepmunka folyamatos ellenőrzését minden<br />
esetben helyi kutatásvezetők végezték, részben a kérdezőbiztosi jegyzőkönyvek<br />
tanulmányozásával, részben rövid telefonos interjúk segítségével, részben<br />
helyszíni bejárással, részben a rögzített adatok ellenőrzésével. A kérdőíveket<br />
minden esetben a kutatás helyi vezetői ellenőrizték. A kérdezőbiztosok munkájának<br />
ellenőrzése folyamatos volt az adatfelvétel ideje alatt.<br />
Az ellenőrzések során feltárt problémákat utólagos javítással, újrakérdezéssel<br />
minden esetben orvosoltuk. <strong>Magyar</strong>országon ellenőriztünk a legszigorúbban, a<br />
rendelkezésre álló telefonszámokból 42 százalékot vontuk be az ellenőrzésbe<br />
(a lekérdezett kérdőívek 62 százalékában álltak rendelkezésre telefonszámok,<br />
így a teljes minta 27 százalékát ellenőriztük telefonon). A külhoni régiókban,<br />
<strong>Kárpát</strong>alján és Erdélyben személyes felkeresés is részét képezte a terepmunka<br />
ellenőrzésének. Összességében kevés kérdőívet kellett megismételni az adatfelvétel<br />
alatt, a feltárt hiányosságok sem jellegüket, sem számukat tekintve nem<br />
befolyásolták egy ilyen méretű vizsgálat eredményeit.<br />
Ellenőrzés<br />
kezdete és vége<br />
Az ellenőrzéshez<br />
bekért adatok (telefonszám,<br />
név,<br />
cím) rendelkezésre<br />
állása<br />
Ellenőrzött<br />
kérdőívek<br />
száma<br />
Megismételt kérdőívek<br />
száma<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
Vajdaság<br />
<strong>2016.</strong> 11. 25. –<br />
<strong>2016.</strong> 12. 02.<br />
<strong>2016.</strong> 11. 25. –<br />
2017. 01. 20.<br />
<strong>2016.</strong>12.10. –<br />
<strong>2016.</strong>12.20.<br />
<strong>2016.</strong> 12. 4. – <strong>2016.</strong><br />
12. 15.<br />
<strong>2016.</strong> 11. 29. –<br />
<strong>2016.</strong> 11. 29<br />
62% 2121 140<br />
67%<br />
438 + 50 (telefonos<br />
+ személyes)<br />
50% 249 2<br />
64%<br />
88 (telefonos<br />
és személyesen<br />
felkeresett)<br />
56% 25 0<br />
7. táblázat: Ellenőrzés<br />
21<br />
25<br />
494
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Az ellenőrzést és az adatrögzítést követően a kész SPSS.sav file-okat logikai<br />
ellenőrzésnek vetettük alá. Mind a papíralapú, mind a tablettel segített adatfelvétel<br />
esetében szükség volt néhány esetben adattisztítási feladatra, az esetek<br />
túlnyomó többségében technikai és nem tartalmi tisztítást végeztünk (pl. kódok<br />
egységesítése; egyéb válaszlehetőségekkel kapcsolatos műveletek).<br />
A minta kialakításánál az egyes régiók szerinti elemezhetőség és az összehasonlító<br />
elemzés lehetőségének megteremtése alapvető szempont volt, ezért<br />
az egész vizsgált populációra vonatkozó következtetések levonásakor az egyes<br />
régióra vonatkozó adatokat statisztikai eljárással (súlyozás) korrigáltuk. A súlyozásban<br />
a mintavételnél alkalmazott reprezentativitási szempontok (területi<br />
jellemzők, nem, korcsoport) mellett jellemzően bevontuk a rendelkezésre álló<br />
iskolázottsági statisztikákat. Attól függően, hogy milyen adatok álltak rendelkezésre,<br />
különböző súlyozási eljárásokat alkalmaztunk, leggyakrabban iteratív<br />
súlyozási módszerrel dolgoztuk. Az alkalmazott súlyok régiónként eltérően alakultak,<br />
a legmagasabbak az erdélyi minta esetében voltak: 0,32 és 3,29 között<br />
oszlottak meg.<br />
Problémás<br />
kérdőívek<br />
száma<br />
Problémás<br />
változók<br />
száma<br />
Súlyozás szempontjai<br />
Súlyozás módszere<br />
Súlyok mértéke<br />
(min.–max.)<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
0 9<br />
nem, kor-csoport,<br />
iskolai<br />
végzettség,<br />
település jellege<br />
keresztsúlyozás 0,68–1,98<br />
Erdély 5 3<br />
nem, korcsoport,<br />
iskolai<br />
végzettség<br />
iteratív súlyozás<br />
(Erdély, illetve<br />
Székelyföld<br />
tájegységen<br />
belül az iskolai<br />
végzettség a<br />
tájegységnek<br />
megfelelő súlyt<br />
kapott.)<br />
0,32–3,29<br />
Felvidék 0 13<br />
<strong>Kárpát</strong>alja 1 14<br />
Vajdaság 0 0<br />
nem, kor-csoport,<br />
iskolai<br />
végzettség<br />
nem, korcsoport,<br />
település<br />
jellege, iskolai<br />
végzettség<br />
nem, korcsoport,<br />
aktivitás<br />
keresztsúlyozás 0,40–2,80<br />
iteratív súlyozás 0,41–2,06<br />
iteratív súlyozás 0,59–1,64<br />
8. táblázat: Adattisztítás<br />
495
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
A külhoni <strong>magyar</strong> 15–29 éveseket reprezentáló minták a <strong>magyar</strong>országi állapotokhoz<br />
hasonlóan nemek szerint nagyjából egyenlően oszlanak meg. A 15–29<br />
évesek demográfiai jellemzőik tekintetében a következők mondhatók el: minden<br />
régió esetében a minták legnagyobb részét a 25–29 évesek teszik ki (34–38<br />
százalék), amely hasonló a <strong>magyar</strong>országi arányhoz (36 százalék).<br />
Szociodemográfiai<br />
jellemzők<br />
N<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
%<br />
N<br />
Felvidék<br />
%<br />
N<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
%<br />
N<br />
Erdély<br />
%<br />
N<br />
Vajdaság<br />
%<br />
Nem<br />
férfi 4105 51 507 51 257 51 1046 52 251 50<br />
nő 3895 49 493 49 243 49 954 48 249 50<br />
átlag 22,4 22,5 22,1 21,8 22,4<br />
Életkor<br />
15–19 2304 29 283 28 151 30 660 33 145 29<br />
20–24 2790 35 335 33 160 32 660 33 170 34<br />
25–29 2906 36 382 39 189 38 680 34 185 37<br />
9. táblázat: A minták nem és korcsoport szerinti megoszlásai<br />
V. További módszertani megfontolások<br />
A külhoni kutatás négy térségének adatai között jelentős eltérések figyelhetők<br />
meg. A korábbi kutatások tapasztalatai alapján a kor mellett az iskolai végzettség<br />
és a gazdasági aktivitás azok a változók, amelyek leginkább befolyásolják a többi<br />
kérdésre adott válaszokat.<br />
Az adatfelvételek során a kor mintavételi szempont is volt az interjúalanyok kiválasztásakor,<br />
így a különböző korcsoportok a populációs arányuknak megfelelő<br />
arányban vannak jelen a mintában. Az iskolai végzettség és a gazdasági aktivitás<br />
azonban nem képzett kvótaszempontot a mintaválasztás során. Ezen ismérvek<br />
szerint jól látható, hogy a négy külhoni minta szerkezetileg különbözik. Egyrészt<br />
megfigyelhető, hogy a befejezett iskolai végzettség tekintetében is a <strong>magyar</strong>országi<br />
viszonyokhoz hasonlóan a legnagyobb csoportot a középfokú végzettségűek<br />
adják (34–48 százalék). A vizsgált korosztály esetében a diplomások arányában<br />
különbözik leginkább a <strong>magyar</strong>országi jellemzőktől. Míg <strong>Magyar</strong>országon a<br />
15–29 évesek 12 százaléka diplomás, addig ez a külhoni régiókban rendre magasabb.<br />
Felvidéken több a szakképzett, munkaerőpiacon aktív válaszadó, a másik<br />
három mintában pedig – feltehetően – felülreprezentáltak az oktatásban lévő,<br />
magas iskolai végzettséggel rendelkező <strong>fiatalok</strong>. Ahogy erre a későbbiekben kitérünk,<br />
csupán feltételezzük, hogy a valós, népességen belüli arányukhoz képest<br />
több tanuló és magasan végzett válaszadó került be a mintába, hiszen nem állnak<br />
496
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
rendelkezésre olyan alapstatisztikák, amelyek viszonyítási pontként szolgálnánk<br />
a külhonban élő, <strong>magyar</strong>ok (<strong>magyar</strong>ul beszélők) aktivitási és oktatási mutatóiról.<br />
Egyetlen ilyen alapként a <strong>magyar</strong>országi adatokat használhatjuk, amelyekhez leginkább<br />
a felvidéki eredmények állnak közel.<br />
Foglalkozás<br />
Befejezett<br />
iskolai végzettség<br />
<strong>Magyar</strong>ország<br />
(%)<br />
Felvidék<br />
(%)<br />
<strong>Kárpát</strong>alja<br />
(%)<br />
Erdély (%)<br />
Vajdaság<br />
(%)<br />
tanul 34 29 33 38 31<br />
dolgozik 48 52 47 34 45<br />
tanul és dolgozik 6 5 10 15 14<br />
egyik sem 10 12 10 11 8<br />
munkanélküli 3 3 1 2 2<br />
legfeljebb 8 osztály 31 30 25 34 22<br />
szakmunkás-képző 19 18 11 9 12<br />
érettségi 38 34 49 37 42<br />
diploma 12 18 15 20 24<br />
10. táblázat: Aktivitás és iskolai végzettség<br />
A külhoni adatok értelmezését több külső tényező nehezíti, ezek között szerkezeti<br />
és módszertani bizonytalanságok egyaránt helyet kapnak. A különbségek<br />
mögött alapvetően három hipotetikus okot feltételezünk:<br />
1. a mintavétel és az adatgyűjtés sajátosságai<br />
2. a négy külhoni régió szerkezeti eltérései<br />
3. a külhoni régiók fiataljainak válaszaiban megjelenő valós különbségek.<br />
A mintavétel és az adatgyűjtés sajátosságai<br />
Ideális esetben, a jelenlegihez hasonló nagymintás kutatás legmegbízhatóbb<br />
adatgyűjtési módszere a címlistás kutatás. <strong>Magyar</strong>ország esetében a Belügyminisztérium<br />
adatai alapján nemre, korra, lakóhelyre vonatkozóan rendelkezésünkre<br />
álltak címlisták, amelyek lehetővé tették a korcsoportba tartozó <strong>fiatalok</strong><br />
személyes megkeresését. Adatvédelmi okokból hasonló adatgyűjtésre nem volt<br />
lehetőségünk külhonban, hiszen <strong>Magyar</strong>országhoz hasonlóan a nemzetiségi hovatartozás<br />
érzékeny információnak számít, így a népszámlálás kivételével nem<br />
hozzáférhetők olyan adatok, amelyek a <strong>magyar</strong> nemzetiségű lakosság adatait<br />
országos szinten mutatnák be. Erdélyben például ugyan több vonatkozásban is<br />
vannak nemzetiségi adatok, de egyrészt már régiek (2011), az azóta történt folyamatok<br />
hatásai nem szerepelnek ezekben, másrészt 1,2 millió főnek nem ismerjük<br />
497
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
a nemzetiségét. Következésképpen a népszámlálási adatok is csak korlátozottan<br />
alkalmasok a súlyozásra, korrekcióra.<br />
A négy szomszédos ország gyakorlata eltér abban a tekintetben, hogy hogyan<br />
és milyen mélységben gyűjtenek adatokat a nemzetiségekre vonatkozóan.<br />
Szlovákiában, Romániában és Szerbiában 2011-ben került sor utoljára népszámlálásra,<br />
Ukrajnában legutóbb 2001-ben zajlott ilyen jellegű adatfelvétel.<br />
Az előbbi három régióban a nyelv és az identitás képezte a nemzeti besorolás<br />
alapját, aminek eredményeként eleve eltérő eredményeket kapunk arra vonatkozóan,<br />
hogy a <strong>magyar</strong> lakosság mekkora részét képezi az adott régió lakosságának.<br />
Szlovákia esetén például 2011-ben az anyanyelvi besorolás alapján 11<br />
százalékkal volt magasabb a <strong>magyar</strong>ok aránya, mint a nemzeti identitás kérdése<br />
mentén (Gyurgyík, 2013). <strong>Kárpát</strong>alján a legutóbbi népszámlálási adatok nem<br />
szolgálnak használható alapként a minta összeállításában, így a helyi kutatók<br />
becsléseire kellett hagyatkoznunk, hiszen semmilyen hivatalos statisztika nem<br />
áll rendelkezésre a nemzetiségi adatokra vonatkozón.<br />
A 2011-es népszámlálást lefolytató országok esetén kérdéseket vetettek fel<br />
azok a demográfiai folyamatok, amelyekről a 2001-es és 2011-es időszak között<br />
számoltak be a demográfusok. Mindhárom országban jelentős volt ugyanis<br />
a <strong>magyar</strong> népesség fogyásának mértéke, de annak mintázata eltért egymástól.<br />
Szerbia (13–14 százalék) és Szlovákia (11–12 százalék) esetén elsősorban az aszszimilációra<br />
vezették vissza a kutatók a <strong>magyar</strong>ok népességen belüli arányának<br />
csökkenését, Erdélyben (13–14 százalék) viszont elsődleges okként a migrációt<br />
és a természetes fogyást nevezték meg az elemzők (Gyurgyík, 2013; Kapitány,<br />
2015). A jelen kutatás esetében ez annyiban fontos, hogy az asszimiláció elsősorban<br />
a fiatalabb generációkat érinti. Legerősebben a vegyes házasságokban<br />
jellemző, ahol a szülők gyermekeiknek olyan intézményt választanak, amelyben<br />
többségi nyelven folyik az oktatás. A Felvidéket jellemző erős asszimilációs<br />
folyamatok <strong>magyar</strong>ázhatják az iskolaválasztásban, nyelvhasználatban és nemzeti<br />
identifikációban jelentkező különbségek egy részét.<br />
A külhoni kutatások módszertanát tovább bonyolítja, hogy míg <strong>Magyar</strong>ország<br />
esetében egyes változók (pl. az iskolázottság mutatói) jó viszonyítási pontként<br />
szoltálnak a minta érvényességére vonatkozóan, addig ilyen kapaszkodókkal<br />
nem rendelkeztünk a szomszédos országok esetében. Ehhez ugyanis ismernünk<br />
kellene a <strong>magyar</strong>lakta területeken, az adott korcsoportba tartozó <strong>magyar</strong><br />
<strong>fiatalok</strong> iskolázottsági arányszámait. A kutatás szempontjából fontos aktivitási<br />
és végzettségi mutatókra következtetni tudunk azokból az adatokból, amelyek<br />
a <strong>magyar</strong>lakta területeket jellemzik. A határon túli kisebbségekkel foglalkozó<br />
szakemberek állandó – nem megválaszolt – kérdése ugyanakkor, hogy helyesen<br />
járunk-e el, ha például azonosnak feltételezzük a többségi és kisebbségi<br />
498
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
lakosság oktatási mutatóit. Egyrészt megfontolásra érdemes szempontot jelent,<br />
hogy ugyan a teljes lakosságra vonatkozó statisztikákban a <strong>magyar</strong>ok is szerepelnek,<br />
ugyanakkor más kisebbségi csoportok is (pl. Erdélyben komoly kérdést<br />
jelent a kettős identitású romák szerepe). A romák az elmúlt két népszámlálás<br />
alatt közel 20 százalékkal növelték arányukat, miközben az iskolai végzettségük<br />
az átlagostól elmarad, így az országos statisztikában az iskolai végzettség<br />
alacsonyabb, mint a <strong>magyar</strong>ok körében, hiszen a romák csupán kis arányban<br />
<strong>magyar</strong> kettős identitásúak.<br />
Másrészt a többségi és kisebbségi háttérrel rendelkező tanulók esetén a klaszszikus<br />
iskolaválasztási dilemma eltér. A kisebbségi háttérrel rendelkezők körében<br />
fontos szempont lehet az anyanyelvi oktatásban való részvétel, viszont<br />
a többségi és kisebbségi nyelven hozzáférhető oktatási intézmények kínálata<br />
nem azonos. Nincs okunk azt feltételezni, hogy azonos képzettségű többségi<br />
és kisebbségi <strong>fiatalok</strong> eltérő szintű képzésben vesznek részt, megfontolandó<br />
hipotézis ugyanakkor, hogy a két csoport területi mobilitása eltér-e egymástól.<br />
Erdély esetében például megfigyelhető folyamat, hogy a <strong>fiatalok</strong> tanulási és<br />
munkavállalási céllal hagyják el saját szülőhelyüket, ami a <strong>magyar</strong> többségű<br />
térségek népességét tovább növeli.<br />
A régiók szerkezeti eltérései<br />
Az oktatási- és munkaerőpiaci részvétel nemzetközi összehasonlításakor általános<br />
problémát jelent az eltérő adminisztratív környezet, amely főleg az Európai<br />
Unión kívüli országok esetében jelent kihívást. <strong>Magyar</strong>ország, Erdély és Felvidék<br />
esetében ez kevésbé jelent problémát, hiszen az Európai Unió tagjaiként nemcsak<br />
munkaerőpiacaik, de oktatási rendszerük harmonizációja is megtörtént.<br />
Nehéz viszont összehasonlítani <strong>Kárpát</strong>alja adatait a többi régióval, ahol nem csupán<br />
a közoktatásban eltöltött idő rövidebb, de olyan képzési típusok is működnek,<br />
amelyek megfeleltetése nehézkes. Az Ukrajnában élő <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong> 17<br />
évesen beléphetnek a felsőoktatásba, és onnét 19 évesen diplomásként léphetnek<br />
ki. Ennek következtében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya jóval<br />
magasabb a korosztályban, viszont a tanulók átlagos életkora, és az oktatásban<br />
eltöltött évek száma jóval alacsonyabb. A Világbank jelentése alapján 2014-ben<br />
a középiskolát végzettek 82 százaléka lépett be a felsőoktatásba Ukrajnában,<br />
szemben a többi érintett országgal (<strong>Magyar</strong>ország 53 százalék; Románia 53 százalék;<br />
Szlovákia 53 százalék; Szerbia 58 százalék), ahol ez az arány 50 és 60<br />
százalék között mozgott.<br />
Az adatok összevetését nehezíti, hogy a négy külhoni régiót eltérő fejlettségi<br />
szint jellemzi, a régiók különböznek identitás és nyelv, valamint migrációs statisz-<br />
499
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Székely Levente<br />
tikák és azok nemzetiségenkénti értelmezése alapján. A négyből három régióban<br />
helyi kérdezőbiztosokkal dolgoztunk, ezekben az esetekben nem zárható ki a<br />
helyi kérdezésből fakadó torzítás: helyismeret, kényelmi minta, nyelvtudás megítélésének<br />
szubjektivitása sem.<br />
VI. Becslések<br />
A nagymintás kvantitatív kutatások előnye a pontosabb becslés lehetősége,<br />
amely a <strong>magyar</strong>országi kutatásra vonatkozóan, az országos – 8000 főre vonatkozó<br />
– becslések esetében 95 százalékos megbízhatósági szinten +/– 1,12 százalékos<br />
mintavételi hibával számol. A nagy elemszámnak köszönhető alacsony<br />
mintavételi hiba azt jelenti, hogy a közölt országos megoszlásaink nagyjából egy<br />
százalékkal térhetnek el attól az értéktől, amit akkor kapnánk, ha a célcsoport<br />
minden egyes tagját, mind az 1,7 millió fiatalt megkérdeztük volna.<br />
Mint fentebb megfogalmaztuk, az eltérő mintanagyság eltérő mintavételi hibával<br />
jár együtt. Ebben a tekintetben a külhoni adatfelvételekből származó<br />
becslések esetén alkalmazandó konfidencia-intervallum jóval szélesebb, mint a<br />
<strong>magyar</strong>országi minta esetében. 95 százalékos megbízhatósági szinten a <strong>magyar</strong>országi<br />
8000 fős adatfelvétel +/– 1,12 százalékhoz képest a kisebb minták esetében<br />
rendre magasabb. Erdély egészét tekintve +/– 2,24 százalék, de Partium,<br />
Belső-Erdély és Székelyföld, illetve Felvidék esetében már +/– 3,16 százalék. A<br />
legmagasabb mintavételi hibával Vajdaság és <strong>Kárpát</strong>alja esetében kell számolnunk,<br />
amely +/– 4,47 százalék.<br />
Jelen kötet írásaiban egységes módszertani megfontolások alapján készült<br />
elemzésekről, statisztikákról olvashatunk. A szignifikáns – azaz a különböző statisztikai<br />
próbák alapján igazolható – összefüggéseket minden esetben jelezzük a<br />
szövegben, mértékét az összefüggéseket bemutató táblázatok és az ábrák * és **<br />
jelölések segítségével közlik, az alábbi módon:<br />
* (p ≤ 0,05)<br />
** (p ≤ 0,001)<br />
Egy csillaggal jelöljük az 5 százalékos, és két csillaggal az 1 ezrelékes szinten<br />
szignifikáns próbák eredményeit.<br />
500
Székely Levente<br />
Módszertani jegyzet: <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016<br />
Irodalom<br />
• Gyurgyík, L. (2013): The demographic trends of the ethnic Hungarian population of Slovakia in light of the<br />
2011 census to the present. Minority Studies. 15:53–66.<br />
• Kapitány, B. (2015): Ethnic Hungarians In The Neighbouring Countries. In Mostori, J. et al. (eds.): Demographic<br />
Portrait of Hungary 2015. Budapest.<br />
• Székely, L. – Szabó, A. – Szanyi, F. E. – Ruff, T. – Pillók, P. – Bauer, B. (szerk.) (2017): Gyorsjelentés a <strong>Kárpát</strong>-medencei<br />
<strong>fiatalok</strong>ról.<br />
• Székely, L. – Szabó, A. (szerk.) (2017): Ezek a mai <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>! A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 első eredményei.<br />
Új Nemzedék Központ.<br />
• Székely, L. (2017): Nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ok <strong>Magyar</strong>országon. In Papp, Z. A. (szerk.): Változó kisebbség.<br />
<strong>Kárpát</strong>-medencei <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong>. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi<br />
Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 69–89.)<br />
• Székely, L. (2013) Módszertani jegyzet. In Székely, L. (szerk.) (2013): <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012 – Tanulmánykötet.<br />
Kutatópont.<br />
• <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás 2016 terepmunka jelentései.<br />
501
502
Szerzőink<br />
SZERZŐINK<br />
Aczél Petra, PhD habil.<br />
1971-ben született Budapesten, kommunikációkutató, retorikus.<br />
A Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és<br />
Kommunikációelméleti Intézetének habilitált egyetemi tanára<br />
és igazgatója, a Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskola<br />
törzstagja. 1995 óta oktat hazai egyetemeken és főiskolákon. A<br />
retorika, a kommunikáció és a média–új média területén több<br />
könyve, több tucat tudományos tanulmánya és publicisztikája<br />
jelent meg.<br />
Ádám Szilvia, PhD<br />
1973-ban született, szociológus, közgazdász. PhD-fokozatát<br />
klinikai orvostudományokból szerezte. Munkahelye a Semmelweis<br />
Egyetem Magatartástudományi Intézete, egyetemi adjunktus.<br />
Kutatási területei: a munkahely–család konfliktus vizsgálata;<br />
kiégés és stressztényezők az orvosi hivatásban; a nemi<br />
különbségek pszichobiológiája, a reprodukciós zavarok vizsgálata,<br />
a gyermekkori krónikus hasi fájdalom epidemiológiája,<br />
a matematikai szorongás pszichoszociális és szocioökonómiai<br />
tényezőinek vizsgálata.<br />
Bocsi Veronika, PhD habil.<br />
1978-ban született Egerben. A Debreceni Egyetemen történelem<br />
és szociológia szakon szerzett tanári diplomát, majd a<br />
neveléstudományok területén doktorált és habilitált. Eddig két<br />
monográfiája (Az idő a campusokon, A felsőoktatás értékmetszetei)<br />
jelent meg. Fő kutatási terepe a felsőoktatás világa.<br />
Bokányi Zita<br />
1989-ben született Budapesten. Tanulmányait a Pázmány Péter<br />
Katolikus Egyetem szociológia mester szakán és az Eötvös<br />
Loránd Tudományegyetem szociálpolitika mester szakán végezte.<br />
Jelenleg a Századvég Alapítvány Társadalomtudományi<br />
Kutatócsoport vezető kutatója. Kutatási területei: ifjúság, gyermekvállalás,<br />
családpolitika, politikai részvétel.<br />
503
Szerzőink<br />
Domokos Tamás<br />
1975-ben született Miskolcon. Több közvélemény-kutató cégnél<br />
és nonprofit kutatócsoportnál dolgozott, 2004-től az Echo Szociológiai<br />
Kutatóintézet módszertani igazgatója, 2016-tól a <strong>Magyar</strong><br />
Városkutató intézet igazgatója. Kutatási területei: a <strong>fiatalok</strong><br />
értékrendjének változása, valamint a felnőtté válás szociológiai<br />
problémái, mentálhigiéné, droghasználat, magatartás és viselkedéskultúra,<br />
kvantitatív kutatásmódszertan, mintavételi technikák.<br />
Jelenleg a Kodolányi János Egyetem Fejlesztő Szociológia<br />
Kutatótanszék tanszékvezetője.<br />
Gábrity-Molnár Irén, PhD<br />
1954-ben született Lukácsfalván (Szerbia). Az Újvidéki Egyetem<br />
szabadkai Közgazdasági Karán közgazdász oklevelet, a Belgrádi<br />
Egyetem Politikai Tudományok Karán magiszteri, majd<br />
tudományok doktora fokozatot szerzett. 1978 óta az Újvidéki<br />
Egyetem szabadkai Közgazdaságtudományi Karának oktatója<br />
és a <strong>Magyar</strong> Tannyelvű Tanítóképző Kar vendégtanára. Több tudományos<br />
műhely alapítója, a <strong>Magyar</strong>ságkutató Tudományos<br />
Társaság elnöke (Szabadka, 1991), kutatási koordinátora és kiadványainak<br />
szerkesztője. 2000 óta a MTA Külhoni Köztestületi<br />
tagja, az MTA <strong>Magyar</strong> Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság<br />
állandó meghívott tagja. Kutatási területe: az emberi erőforrás<br />
fejlesztése, gazdaság-, oktatás- és kisebbségszociológia.<br />
Gyorgyovich Miklós<br />
1984-ben született Budapesten. Szociológus, tanulmányait a<br />
PPKE-BTK-n végezte, 2015-től az ELTE Szociológia Doktori Iskola<br />
hallgatója. A Századvég Alapítvány Társadalomtudományi<br />
Kutatócsoportjának vezető kutatója. Az International Business<br />
School óraadó tanára, modulvezetője. Kutatási területei: vallásosság,<br />
vallási turizmus, önkéntesség, közlekedés, házasság.<br />
Hires-László Kornélia<br />
1982-ben született Beregszászon. Tanulmányait az egykori <strong>Kárpát</strong>aljai<br />
<strong>Magyar</strong> Tanárképző Főiskolán (Beregszászon), valamint<br />
a Debreceni Egyetemen végezte, majd folytatta a Budapesti<br />
Corvinus Egyetem Szociológia Doktori Iskolájában. Jelenleg a<br />
Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont kutatója, illetve a II.<br />
Rákóczi Ferenc <strong>Kárpát</strong>aljai <strong>Magyar</strong> Főiskola oktatója. Kutatási területei:<br />
a kárpátaljai <strong>magyar</strong>okkal kapcsolatos kisebbségi identitás,<br />
etnicitás, nyelvi tájkép, migráció, tannyelvválasztás stb.<br />
504
Szerzőink<br />
Makay Zsuzsa, PhD<br />
1980-ban született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Társadalomtudományi<br />
és Bölcsészettudományi Karán, majd a<br />
párizsi Sciences Po egyetemen végezte. Az Institut National<br />
d’ Etudes Démographiques-ban (INED) kezdte tudományos<br />
pályafutását, ahol 2012-ben demográfus-szociológus doktori<br />
fokozatot szerzett. Jelenleg a budapesti Központi Statisztikai<br />
Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének tudományos<br />
munkatársa. Kutatási területei: termékenység, gyermekvállalás,<br />
európai családpolitikák, gyermeknevelés és munkapiaci<br />
részvétel összehangolása.<br />
Morvai Tünde<br />
1982-ben született Párkányban. Politológus diplomát az Eötvös<br />
Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán<br />
szerzett. Jelenleg doktorjelölt az ELTE PPK Neveléstudományi<br />
Doktori Iskolában, valamint az MTA Határon Túli <strong>Magyar</strong>ok Titkárságának<br />
osztályvezetője. Kutatási érdeklődésének fókuszai:<br />
szlovákiai <strong>magyar</strong> oktatás, ifjúság, elit.<br />
Mráz Ágoston Sámuel, PhD<br />
1980-ban született Budapesten. Politológus, az ELTE Államés<br />
Jogtudományi Karán tanult politikatudományt, 2015-ben<br />
doktorált. Jelenleg ugyanott a Politikatudományi Intézet adjunktusa.<br />
Kutatási területe a választási rendszerek. 2006-ban<br />
alapítója a Nézőpont Intézetnek, politikai elemző és jelenleg a<br />
Nézőpont Csoport vezérigazgatója.<br />
Papp Z. Attila, PhD habil.<br />
1969-ben született Gyergyószentmiklóson, kisebbségszociológus,<br />
oktatáskutató. Tanulmányait a Temesvári Nyugati<br />
Egyetemen, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte,<br />
a Debreceni Egyetemen habilitált. Kutatási területei a kisebbségi<br />
oktatás, a kisebbségi közösségek intézményesülése,<br />
társadalmi beágyazottsága, demográfiai folyamatai, a romák<br />
oktatása <strong>Magyar</strong>országon és a környező országokban stb. Az<br />
MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató<br />
Intézetének igazgatója, a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott<br />
Társadalomtudományi Intézetének docense, a REGIO folyóirat<br />
főszerkesztője.<br />
505
Szerzőink<br />
Pillók Péter, PhD<br />
1976-ban született Budapesten. 2001-ben szociológusként<br />
végzett az ELTE Társadalomtudományi Karán, majd ugyanitt<br />
kvantitatív kutatásmódszertan témakörben doktorált. Jelenleg<br />
a PPKE Szociológiai Intézet Társadalomkutatás Tanszék<br />
megbízott vezetője, egyetemi adjunktus, a Századvég Politikai<br />
Iskola Alapítvány Társadalomtudományi Kutatócsoportjának<br />
vezetője. 2001-től kezdődően napjainkig részt vett az <strong>ifjúságkutatás</strong>okban,<br />
a <strong>magyar</strong>országi nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>i<br />
sorozat egyik vezető kutatója. Érdeklődési területe: <strong>ifjúságkutatás</strong>,<br />
társadalmi rétegződés, társadalmi csoportok és kutatásmódszertan.<br />
Ruff Tamás<br />
1978-ban született Székesfehérváron. Tanulmányait a Pécsi<br />
Tudományegyetem Szociológia szakán végezte. A <strong>Magyar</strong> Városkutató<br />
Intézet kutatási igazgatója. A <strong>Magyar</strong> Ifjúság Kutatás<br />
2016 kutatócsoportjának tagja. Kutatási érdeklődése: ifjúságügy,<br />
nonprofit szféra, szociális ágazat, egészségmagatartás.<br />
Susánszky Éva, PhD<br />
1951-ben született Budapesten. Szociológus, egyetemi docens,<br />
1995 óta orvosi szociológiát tanít a Semmelweis Egyetem<br />
Magatartástudományi Intézetében. Kutatási területei: az<br />
egészségi állapot társadalmi különbségei és a <strong>fiatalok</strong> egészséggel<br />
kapcsolatos életminősége.<br />
Susánszky Pál<br />
1985-ben született Budapesten. A Budapesti Corvinus Egyetemen<br />
szerzett szociológus diplomát, jelenleg doktorjelölt az<br />
ELTE Szociológia Doktori Iskolájában. Segédmunkatársként<br />
dolgozik az MTA–ELTE Peripato Kutatócsoportban és az MTA<br />
Politikatudományi Intézetében. Fő érdeklődési területei a politikai<br />
egyenlőtlenségek, társadalmi mozgalmak mobilizációja<br />
és a civil társadalom témái.<br />
506
Szerzőink<br />
Szabó Andrea, PhD<br />
1970-ben született Szolnokon. Szociológus és politológus diplomáját<br />
az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte. Az<br />
MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi<br />
Intézet tudományos főmunkatársa, osztályvezetője, valamint<br />
az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet egyetemi adjunktusa.<br />
Kutatási területei: ifjúságszociológia, politikai szocializáció,<br />
politikai részvétel, választói magatartás, generációk stb.<br />
Szabó Júlia<br />
1983-ban született Szászrégenben. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem<br />
Szociológia és Szociálismunkás-képző Karán szerzett<br />
szociológus diplomát. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem<br />
Szociológia Doktori Iskolájának doktorjelöltje. A Max Weber<br />
Társadalomkutatásért Alapítvány kutatási igazgatója. Kutatási<br />
területei: ifjúságügy, fogyasztás, életstílus, fesztiválkutatások.<br />
Szanyi-F. Eleonóra, PhD<br />
1982-ben született Nagydobronyban. Tanulmányait a Budapesti<br />
Corvinus Egyetemen végezte, 2016-ban doktorált szociológiából.<br />
Jelenleg a Kutatópont senior elemzője. Az elmúlt<br />
években az oktatáskutatás területén szakiskolásokkal, az <strong>ifjúságkutatás</strong>on<br />
belül pedig a tizenéves korosztály helyi közösségeivel<br />
foglalkozott, elemzőként részt vett a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>ban.<br />
Székely András<br />
1970-ben született Budapesten. Közgazdász és hittanár végzettsége<br />
van, jelenleg a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi<br />
Intézetének külső munkatársa, a European Alliance<br />
Against Depression hazai irányítója, a Népesedési Kerekasztal<br />
koordinátora. A <strong>Magyar</strong> Ifjúság 2012 kutatócsoportjának tagja.<br />
Kutatási területei: az öngyilkosságok megelőzése, háttértényezőik,<br />
beavatkozási programok, család- és valláskutatások, valamint<br />
a mentális egészség és az önkárosító magatartásformák<br />
összefüggései.<br />
507
Szerzőink<br />
Székely Levente, PhD<br />
1979-ben született Kolozsváron. Szociológus, tanulmányait<br />
az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, valamint a Budapesti<br />
Corvinus Egyetemen végezte. A Kutatópont kutatási igazgatója,<br />
a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és<br />
Kommunikációelméleti Intézet tudományos munkatársa. 2012<br />
óta vezeti a nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong>t. Kutatási területei: médiafogyasztás,<br />
új média, ifjúságügy, oktatásügy, információs<br />
társadalom, pénzügyi kultúra stb.<br />
Veres Valér, PhD<br />
1972-ben született Baróton. Szociológus, tanulmányait a<br />
Babeș-Bolyai Tudományegyetemen és az ELTE Szociológia Intézetében<br />
végezte. Jelenleg egyetemi docens, tanszékvezető,<br />
a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem <strong>Magyar</strong> Szociológia<br />
és Szociális Munka Intézetének igazgatója, a Max Weber<br />
Társadalomkutató Alapítvány kuratóriumi elnöke. Kutatási területei:<br />
nemzeti kisebbségi identitás és társadalmi rétegződés,<br />
a népességszerkezet átalakulása és népességfogyás okai Erdélyben,<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong>ok. Több mint 40 tanulmányt, könyvet,<br />
könyvfejezetet írt meg ezekben a témákban.<br />
Vita Emese<br />
1989-ben született Marosvásárhelyen. Szociológus, tanulmányait<br />
a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen és a Budapesti<br />
Corvinus Egyetem Szociológia Intézetében végezte. Jelenleg a<br />
BBTE Szociológia Doktori Iskolájának hallgatója, és a Nemzetpolitikai<br />
Kutatóintézet munkatársa. Kutatási területei: a család<br />
és a párkapcsolatok szociológiája, oktatásszociológia.<br />
508
<strong>Magyar</strong> társadalomkutatónak ritkán adatik meg, hogy empirikus<br />
adatai ne pusztán a változók, de az alkalmazott minta tekintetében<br />
is igazodjanak a korábbi vizsgálatokhoz – ráadásul ne csupán<br />
a <strong>magyar</strong>országi, de a határon túli <strong>magyar</strong> népesség körében is<br />
lehetséges legyen az elemzés.<br />
Az ifjúság élethelyzetének leírásához igazán csábító lehetőséget<br />
kínálnak a 15–29 éves <strong>fiatalok</strong> körében csaknem azonos kérdőív<br />
alapján, az ezredforduló óta négyévente lebonyolított nagymintás<br />
<strong>ifjúságkutatás</strong>ok, főleg akkor, ha lehetőség van felhasználni más<br />
kutatásokat és/vagy statisztikai adatokat is. A külhoni <strong>magyar</strong> <strong>fiatalok</strong><br />
válaszai önmagukban is értékes forrásai a szórványban élők<br />
helyzetének minél teljesebb megismeréséhez, ráadásul a határon<br />
innen élő <strong>fiatalok</strong>ra vonatkozó eredményekkel való összevetés nem<br />
csak az ifjúsággal foglalkozó szakemberek számára nyújt izgalmas<br />
információkat.<br />
És még egy megjegyzés: a kötet megjelenésével az adatbázisokhoz<br />
való szabad hozzáféréshez is megnyílt az út. Ideje elkezdeni a<br />
2020-as nagymintás <strong>ifjúságkutatás</strong> előkészítését!<br />
Murányi István
Change language