A Mi Lapunk 2022. október

2022. OKTÓBER A MI LAPUNK
mintaterveket készíttetett egy- és kéttantermes,
tanítói lakással egybekapcsolt
iskolák céljaira. A rendeletben
kikötötték, hogy az építkezés kizárólag
szilárd anyagból, tehát égetett téglából,
terméskőből, esetleg mészhomoktéglából
történhetett. A modern
téglaépületeket vörösfenyő padlózattal
és palatetővel látták el. Minden
egytanítós elemi iskola magában foglalt
egy 10 méter hosszú, 6,3 méter
széles és 3,6 méter magas tantermet
előtérrel, két szobát, amelyek együttesen
45–55 m2-esek voltak, valamint
előszobát, konyhát, kamrát, továbbá
kisebb-nagyobb felül fedett, oldalt
nyitott tornácot. Szükség esetén,
a tanyán való gazdálkodást lehetővé
tevő melléképületeket, istállót, ólakat
is felhúztak. Esetenként a tanyasi
iskoláknál, ha a közelben nem volt
templom, a tanterem meghosszabbításaként
oltárfülkét is építettek. Az iskolaépületek
többsége tanítói lakással
együtt épült. A lakások megközelítőleg
annyiba kerültek, mint maga az iskola,
de a Kultuszminisztérium nem
fukarkodott, hiszen fontosnak ítélte a
tanítók stabil és kulturált lakáskörülményeinek
megteremtését, ami a tartalmi
munkát is befolyásolhatta.
Nagy figyelmet fordítottak a tereprendezésre
is: fákat, virágokat telepítettek,
gazdasági gyakorlókertek
alakítottak ki. A minisztérium dísznövényeket
tartalmazó egységcsomagokkal
járult hozzá az iskolakertek
szépítéséhez. A nagyszabású művelet
lebonyolítása már az 1926. évi VII.
törvénycikk életbe lépését megelőzően,
1925 augusztusában megkezdődött.
A népiskolai törvény és az
építési akció előnyben részesítette a
mezőgazdasági, falusi és tanyasi lakosságot,
de nem zárta ki az ország
városi népességet sem, nem terjedt ki
azonban Budapestre, a főváros parlamenti
képviselőinek kérésére. Az új
iskolák létesítését főként az Alföldre
tervezték, ezen belül legtöbbet a
Duna–Tisza közére. Klebelsberg figyelmet
fordított arra, hogy az építési
programból az ország minden része,
minden megyéje arányosan részesedjen.
Az iskolahálózat kiépítésének tervét
a statisztikai adatokra alapozták,
és egyeztették az érintett települések
vezetőivel is. Egy-egy megye összes
építkezési ügye a központban egy referens
kezében futott össze, aki a helyszíni
tárgyalások révén tisztában volt
a megyék helyzetével. Amennyiben a
sürgősségi sorrendet nem sértette, a
kivitelezés miatt célszerűbb volt egyegy
megyének összefüggő részében
egyszerre lebonyolítani az építkezéseket.
Ilyen nagyszabású részletakciók
voltak kecskeméti tanyákon, Egerben,
Debrecen külterületén, Szeged
tanyavilágában és részben belterületén.
(Ébner Anna i.m.; Szegedi Tudományegyetem:
Klebelsberg Kunó élete
és munkássága.)
Szatymaz területén a 11 népiskola
(Belső-Őszeszék, Győriszék, Jánosszállás,
Kettőshatár, Makraszék, Neszűrjhegy,
Szatymaz I., Szatymaz II.,
Székalj, Szirtos, Vilmaszállás), illetve
az 1928. október 3-án átadott, a nevét
viselő Magyar Királyi gróf Klebelsberg
Kunó Mezőgazdasági Népiskola
(ma Barackvirág óvoda) alakult ekkor,
amelynek építése a Zsótér Andor
vasút melletti 22 holdas birtokán valósulhatott
meg.
Gróf Klebelsberg Kunót 1932. október
11-én, kívánsága szerint, a szegedi
Fogadalmi templom altemplomában
helyzeték örök nyugalomra.
Sutka István
SZABÓ ANDREA
Anyukám
Anya, te pont úgy kiabálsz, mint mami
– szólt rám a lányom. Igaza van. És én
épp úgy akarok kiabálni, mint az anyukám.
Mert ő már soha többet nem fog
kiabálni. Sem velem, sem apuval, sem
senkivel. Nem fogja mondani, hogy
mennyire utálja a szatymazi homokot,
hogy megint milyen rendetlenség van.
Már nem fog többet gazolni Zazival,
nem segít többet barackot rakni, nem
segít a nyelvtanban.
Kaptam egy halom körtét, még azt is
el kell tenni ma. Hagytam a fenébe az
új szokásaim, és úgy csináltam, mint
az anyukám. És akkor megint eszembe
jutott, hogy a diófa alatt milyen szívesen
segített volna pucolni. A nyáron
még a barackot bírta pucolni, de nyár
végére már csak üldögélt. Nehéz volt
ez a nyár. Őt is elvitte, ahogy nagyapámat
is. Szépen üvegbe raktam, pici édesítő
rá, felöntöttem vízzel. A nagy lábasom
előszedtem, amilyen neki is volt
a dunsztoláshoz. Újságpapír az aljára,
bele az üvegek. Felöntöttem vízzel,
rá egy másik nagy lábos, és szép lassan
kidunsztoltam, ahogy ő csinálta gyerekkoromban.
Most olyan volt, mintha
még itt lenne velünk. Szinte látom,
ahogy tesz-vesz a konyhában. A körte
héját kiviszi a tyúkoknak, az edényeket
elmossa. Így akarom megőrizni
az emlékeimben, nem úgy ahogy utoljára
láttam. Éjfélkor csöngött a telefon,
hogy már nem érek be Szatymazról.
De én autóba ültem, és rohantam a
kórházba. Beértem. Akkor láttam utoljára.
Még enni kért, még beszélt hozzánk,
levegőt már nehezen kapott. Sovány
és tehetetlen öreg nénike lett. És
még két napig kitartott. Én úgy akarom
megőrizni, ahogy gyerekkoromból emlékszem
rá. Sokat kiabált, de szeretett
bennünket. Nyaranta nagyapámmal
elmentünk Erdélybe. Minden nyáron
a rokonokhoz. Akkor még nem értettem,
hogy Kocsárdra miért kell kimenni
mindig a temetőbe, hogy nagyapám
miért sír. Most sorra hívtam az erdélyi
rokonokat. És akárkivel beszéltem,
mindig felrémlett, hogy milyenek voltak
náluk gyerekkorom nyarai. Olyankor
anyukám mindig kinyílt és boldog
volt. Hazajött.
Már soha többet nem megy haza. De
itt maradtunk mi, a családja, akik soha
nem fogják elfelejteni. Amit tanított nekünk
azt továbbadjuk a gyerekeinknek,
akikben ő is tovább él.
11